Az INCOTERMS 2010
Az alábbi anyag azon hallgatók számára készült, akik jogász, nemzetközi igazgatás BA, vagy európai és nemzetközi igazgatás MA szakon tanulnak, és a tankönyveik nem tartalmazzák az INCOTERMS 2010-es szabályait, amelyek 2011. január 1.-e után alkalmazandóak. A kérdéskör azért is megkerülhetetlen, mert ha a szerződésben a fuvarparitás csupán az INCOTERMS fogalmára utal a kiadás dátuma nélkül, akkor a nemzetközi gyakorlat szerint a szerződés megkötésekor hatályos szokványgyűjtemény vonatkozó paritása érvényes. A 2010es szabályok jelentős változást jelentenek a korábbi gyakorlathoz képest, ezért ezek ismerete nélkülözhetetlen a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban. Az INCOTERMS szabályairól általában A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce - ICC) 1953-től kezdődően adja ki szokványgyűjteményét International Commercial Terms – INCOTERMS elvezéssel, amelyet általában 10 évente frissítenek. A jelenlegi változat az ICC 715. számú kiadványa. Az
INCOTERMS
valamely
klauzulájának
alkalmazása
egyértelműen
meghatározza
a
fuvarparitást és a teljesítés helyét, az eladóra és a vevőre háruló jogokat és kötelezettségeket. A klauzulák a nemzetközi adásvételi szerződés lényegi feltételei közé tartoznak, a paritás megadása nélkül nem lehet értelmezni egy árajánlatot.
Fogalmak: A nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban fuvarparitás alatt azt a földrajzi pontot értjük, ahol az áru szállításával kapcsolatos költségek az eladóról a vevőre szállnak át, a teljesítés helye pedig az a földrajzi hely, ahol az áruval illetve szolgáltatással összefüggő kockázat, kárveszély átszáll az eladóról a vevőre. Az INCOTERMS klauzulái az adásvételi szerződés teljesítése során az áruszállítással kapcsolatos költség- és kockázatviselésnek az eladó és a vevő közötti megosztását szabályozzák.
A klauzulák rendszere Az INCOTERMS 2000 klauzuláinak fő csoportosítási szempontja az egy- és kétpontos jelleg, illetve a fokozatosság voltak: az eladó kötelezettségei egyre súlyosabbá váltak. Ezzel ellentétben az INCOTERMS 2010 a szállítási módok szerint tagolódik. A klauzulák egy része minden szállítási módra – szárazföldi, légi, és vízi -, valamint a multimodális szállítási módra is kiterjed. Ezek különösen konténeres szállítás esetén alkalmazhatóak. A klauzulák másik csoportja kizárólag vízi szállítás esetén alkalmazható. Az egyes klauzulák konkrét tartalma 1. Minden szállítási módozat esetén alkalmazható klauzulák EXW – ex works/ üzemből – az eladó köteles a terméket átadni, rendelkezésre bocsátani a saját telephelyén (vagy más megjelölt helyen) a vevőnek, anélkül, hogy bármilyen költséget vagy kockázatot vállalna a szállításból. Az eladó nem köteles az árut átrakni a szállító járműbe, nem kötelessége az exportcélú vámügyintézés sem. FCA – free carrier/költségmentesen a fuvarozónak – az eladó köteles az árut a megjelölt helyen exportra vámkezelve a vevő
által megjelölt fuvarozónak
átadni.
A klauzula
megkülönbözteti azt az esetet, amikor az átadás helye az eladó telephelye, mert ebben az esetben az eladó köteles a szállítóeszközbe történő berakodásra is. Ha az átadás helye más helyszín, az eladó akkor is teljesít, ha az árut a fuvarozó rendelkezésére bocsátja berakodási kötelezettség nélkül. CPT – carriage paid to / fuvarozás fizetve – kétpontos, multimodális klauzula, amely alapján az eladó a szerződésben nevezett rendeltetési helyig viseli a költségeket, de a kockázat az árunak a fuvarozó részére történő átadásával átszáll a vevőre. CIP – carriage and insurance paid to / fuvarozás és biztosítás fizetve – az eladó a CPT klauzulában lévő kötelezettségein túl a fuvarbiztosítást is köteles fizetni. DAP – delivered at place / helyszíni kiszállítás – ÚJ!!! - Az eladó akkor teljesít, amikor a meghatározott célállomáson a vevő rendelkezésére bocsátja a beérkező szállítóeszközből kirakható küldeményt. Eddig minden kockázatot az eladó visel. Amennyiben a felek másként nem állapodnak meg, az eladó nem jogosult az áru célállomáson történő kirakodása során felmerült költségei megtérítését követelni a vevőtől. Az eladó intézi az export engedélyeket, azonban az importengedélyek beszerzése, a vámfizetés, illetve az import vámügyintézés a vevő feladata. Ez a klauzula lép a törölt DAF, DES, DDU klauzulák helyébe.
DAT – delivered at terminal/ terminálhoz szállítva – ÚJ!!! - Az eladó akkor teljesíti a kötelezettségét, ha a kiválasztott terminálon, kikötőben, vagy az áru végső szállítási pontján a vevőnek átadja, rendelkezésére bocsátja a szállító eszközből kirakott küldeményt. A terminál fajtája bármilyen lehet, pl. rakodópart, raktár, konténerudvar, vagy közúti, vasúti vagy légi áruszállítási terminál. A megjelölt végpontig és kirakodásig az eladó viseli a kockázatokat. A paritás szerint a feladó intézi az export engedélyeket, azonban az importengedélyek beszerzése, a vámfizetés, illetve az import vámügyintézés a vevő feladata. DDP – delivered duty paid/ vámfizetéssel leszállítva – Az eladó az importországban megnevezett rendeletetési helyig szállítja az árut, viseli a kockázatokat, minden költséget, ide értve az import vámkezelés költségét is, amíg a vevőnek az árut elvámolva át nem adja. Ez a klauzula jelenti az eladó számára a legnagyobb költség- és kárveszély terhet. 2. Kizárólag vízi szállításnál alkalmazható klauzulák FAS – free alongside ship / költségmentesen a hajó oldalához – az eladó akkor teljesít, amikor az exportcélra vámkezelt árut a megjelölt kikötőben a rakparton a hajó oldalához vagy átrakódereglyére helyezték. A vevőnek kell értesítenie az eladót a hajó nevéről, a rakodóhelyről és a szállítási határidőről. A kárveszély és minden további költség ettől a ponttól a vevőt terheli. FOB – free on board / költségmentesen a hajó fedélzetére – a leggyakrabban alkalmazott tengeri klauzula alkalmazása esetén az eladó akkor teljesít, ha az áru áthalad a hajó korlátja fölött. Az eladó szerzi be az exporthoz szükséges minden engedélyt, a vevő saját költségén szállíttatja el az árut a kikötőből, és viseli mindazon kárt, amely a szállítás során keletkezik. Az eladó kötelessége értesíteni a vevőt a berakodás tényéről, és át kell adnia az okmányt, amely igazolja, hogy az áru átadása megfelelően megtörtént (általában a hajóraklevél szolgál ennek igazolására) CFR – cost and freight/ költség és fuvardíj – kétpontos klauzula, vagyis a költségek viselése és a kárveszély átszállása elválik egymástól. Az eladó köteles viselni a rendeltetési kikötőig a fuvardíjat és költségekete, de a kárveszély kockázata átszáll a vevőre az elhajózási kikötőben. Az eladó köti meg saját költségére a fuvarozási szerződést, a szokásos útvonalon, a szokásos feltételekkel, a kárveszély az árunak a elhajózási kikötőben álló hajó korlátja fölötti
áthaladással száll át a vevőre. Az eladó átadja a vevőnek saját költségén a rendeltetési kikötőig
szóló
bérmentesítési igazolást,
amelynek
felmutatásával a rendeltetési helyen
követelni lehet az árut a fuvarozótól. Az eladó fizeti azokat a költségeket is, amelyek az áru megfelelő átadásához szükségesek. CIF – cost insurance and freight /költség, biztosítás és fuvardíj – kétpontos klauzula, amely alapján az elhajózási kikötőben a hajó korlátja fölött átszáll a kárveszély a vevőre, az eladó viseli a költségeket a rendeltetési kikötőig, beleértve a biztosítási díjat is. Az eladó a saját költségén köti meg a fuvarbiztosítást, amelynek kedvezményezettje a vevő. A biztosítási díjnak a szerződéses ár 110%-ára kell szólnia, a szerződés devizanemére kiállítva. Az alábbi ábra szemlélteti az egyes klauzulák lényeges tartalmát. (forrás: Gebrüder Weiss)