AZ IMÁDKOZÁS HARCA- A TE HARCOD IS?

11

20 . április

erdélyi baptista ifjúsági lap 

















































A TARTALOMBÓL:

Baptista imaház Baróton

A közbenjáró ima és élet – 3. old A baróti ifjúság – 5. old „Nem vagyok statisztikai eset!” – 6. old Baróti imaest – 11. old

AZ IMÁDKOZÁS HARCA- A TE HARCOD IS? A Szentírás azt tanítja nekünk, hogy mi nem test és vér ellen hadakozunk, hanem a sötétség világának ereje és hatalma ellen. Ha pedig errõl van szó, akkor mindjárt felvetõdik a kérdés: hogyan lehet ezt a harcot megharcolni, hogyan lehet gyõzedelmeskedni? Ezt a harcot térdeinken kell megharcolnunk. Igen, ez nem egy ideális harci pozíció, viszont rendkívül hatékony. Ezékiás jól tudta ezt, amikor bátorította embereit az ellenséggel szemben: „Õvele emberi erõ van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban“ (2Krón 32,8). Maga erejébõl soha senki sem gyõzedelmeskedett, de aki Istenre támaszkodott az megtapasztalta, hogy a gyõztes oldalon áll. Ezt a harcot együtt kell megharcolnunk. Március 4-én egy nagyon áldott alkalmunk volt Baróton,

és valóban átéreztük, hogy milyen nagy ereje van a közös imádkozásnak. Régóta annak, hogy fiatalokat ennyire felszabadultan, õszintén és buzgón hallottam imádkozni. Bátorító volt az is, amit id. Veress Ernõ testvér mondott: „Ha egy imádkozó ember leszel, még lesznek mások is.“ Más szavakkal, ha Isten munkálkodik az én életemben (az imádkozás területén), akkor rajtam keresztül munkálkodni fog másokban is. Isten nemcsak hogy elvégez bennem egy munkát, hanem ezzel egyidõben eszköz is vagyok a kezében. Miközben én harcolom a hit nemes harcát, mások is felbuzdulnak, és imádkozó emberekké válnak. Kívánom, hogy legyünk olyan fiatalok, akik elsajátítjuk a térdeinken való küzdést, és ezzel egyidõben megtapasztaljuk, hogy Isten erejével gyõzelemre jutunk. Deák Zsolt [email protected]



















































A VILÁGBAN, DE NEM A VILÁGBÓL Április 29-május 1 között lesz megszervezve a Székelyföldi Regionális Ifjúsági Konferencia a Hargita Táborban. Erre a különleges eseményre hívunk és várunk titeket nagyon sok szeretettel, amelyen hisszük, hogy az Úr munkálkodni fog közöttünk, és különleges áldásokat tartogat számunkra. A cél az, hogy elmélyüljünk azokban az igazságokban, amelyek az új életünk alapjait képezik. Négy elõadás fog elhangzani: 1. A másság feltétele: Isten megismerése 2. A másság jele: A Szentlélek munkája 3. A másság ára: A kereszt 4. A másság megerõsítése: A megszentelõdés A jelentkezés lényegében a www.emabisz.ro ifjúsági weboldalon lesz lebonyolítva. A szobák három árkategóriába lesznek felosztva (50, 60 és 70 lej), és aki befizeti az elõleget (30 lej), annak lehetõsége lesz megválasztani a szobát és a szobatársakat, akikkel szeretne aludni. További részleteket ezzel kapcsolatosan olvashattok az elõbb említett internetes oldalon. Április 15-ig csak a székelyföldi fiatalok jelentkezését fogadjuk, majd azután bárki jelentkezhet az ország bármelyik részébõl, amennyiben maradnak szabad helyek. Várunk titeket, és ami a legfontosabb, hogy imádkozzunk ezért a hétvégéért! IFJÚSÁGI REGIONÁLIS KONFERENCIA LESZ A ROGÉRIUSZON május 20-22 között. Részletesebb információk a következõ lapszámban. Lesz MISSZIÓS BICIKLITÚRA, ez alkalommal Székelyföldön. A kitûzött dátuma ennek az eseménynek június 3-5. Részletesebb információk a következõ lapszámban. IFJÚSÁGI HÉT A HARGITÁN. A jelenlegi tervek szerint csak egy ifjúsági hetet fogunk megszervezni a Hargitán: július 21-29 között. Amennyiben lesz rá igény, megszervezésre kerül a második hét is augusztus 1523 között. A júliusi hét szervezésén dolgozik az EMABISZ vezetõsége a teológiai hallgatókkal. Egy ÉszakAmerikai fiatal csoport (akik Erdélybõl és Magyarországról vándoroltak ki) is velünk fog táborozni. Készüljetek erre a hétre, mert egy nagyon változatos program és jó légkör ígérkezik! 25+ ÖSSZMAGYAR TALÁLKOZÓ. Június 25-július 2 között egy 25+ összmagyar találkozó lesz megszervezve Magyarországon a Zemplén hegység egyik szép táborában. Errõl a hétrõl is a következõ számokban tudunk részletesebb információkkal szolgálni. Beküldte Deák Zsolt

EGYETEM-ORIENTÁCIÓS HÉTVÉGE. Marosvásárhely, május 6-8. Szeretettel várunk minden olyan 1112-es diákot, akiben felmerült az ötlet, hogy esetleg Marosvásárhelyen szeretne tovább tanulni, vagy tudakozódni szeretne az itteni egyetemek felõl. Segítünk! Részvételi díj nincs. Jelentkezni lehet telefonon vagy emailen április 28-ig Mezei Sándornál: tel:0735 501 429 vagy 0745 509 481, e-mail: [email protected]. Szeretettel várunk!



2. o l d a l

2011. április 

































Gyõrfi Elek Tóbiás:

A KÖZBENJÁRÓ IMA ÉS ÉLET edves fiatalok, üzenetemmel

Kszeretnék csatlakozni e lap-

szám bizonyságtételeihez, beszámolóihoz, amelyek az imaélet körül forgolódnak. Nemrég az egyik ifjúsági alkalmunk témája volt a közbenjáró ima és élet. Röviden szeretném megosztani veletek ennek a témának a tanulságát. Közbenjárni azt jelenti, hogy valaki, vagyis egy harmadik személy kapcsolatot teremt a szükségben levõ és a segítségforrás között. A közbenjáró ismeri mind a két felet. Ismeri a szükségben levõ személyét és szükségét, és ismeri a segíteni tudó személyét és képességeit. Szinte mindennapi tevékenysége az embernek a közbenjárás. Segítünk egymásnak ügyes-bajos dolgainkban boldogulni a társadalomban. Közbenjárunk munkanélküli és munkaadó, diák és tanár, beteg és orvos stb. közötti kapcsolatok létrejöttében. A közbenjárás nemes cselekedet. Az aktuális kérdés az, hogy mi, mint Isten gyermekei mennyire vagyunk tudatában annak, hogy az ember és Isten között létrejövõ kapcsolat nem csak misztikus és az ember életének vallásos részéhez kapcsolódó, hanem tel-



3. o l d a l

jesen és valóságosan beépül az ember mindennapi életébe. Mielõtt közbenjárókká válnánk, meg kell vizsgáljuk magunkat, hogy Isten számunkra mindennapi társunk-e? Többször hallottam már hívõ emberektõl is azt a kifejezést, hogy „szorítok neked” vagy „gondolok rád” vagy „lélekben ott leszek”. Gyakran mondjuk azt is szükségben levõ ismerõseinknek, hogy ne aggódjon, hanem bízza Istenre szükségét. Egy jobb eset az, amikor megígérjük, hogy imádkozunk érte. Vajon hányszor nem teszünk eleget ígéretünknek? Én sokszor ígéretszegõvé váltam már, és szégyellem magam ezért. Mitõl leszek én jó közbenjáró? Két kritériumnak kell megfelelni: ismerd jól, és légy jó kapcsolatban azzal, akinél közbenjársz. Istent jól ismerni azt jelenti, hogy saját, félreérthetetlen tapasztalataink vannak vele kapcsolatban, ami meggyõzött minket a felõl, hogy szükségben levõ ismerõsünk baján biztosan tud majd segíteni. Ismerni Istent egyenlõ a megalapozott hittel. Azonban ez még elégtelen a közbenjáráshoz, mivel az Istennel való jó kapcsolat elengedhetetlenül szükséges

2011. április 

















ahhoz, hogy embertársunkat személyesen bemutathassuk Istennek. Ha az életünkben megtûrt bûn van, ez eltávolít minket a segítség forrásától. Csak tanácsolni fogjuk szükségben levõ ismerõsünknek, hogy menjen Istenhez, de mi erõtlenek leszünk Isten elé járulni érte. Olyan ez, mint amikor van egy jó orvos ismerõsünk, de nem tudjuk személyesen elvinni beteg ismerõsünket hozzá, mivel valamilyen nézeteltérés alakult ki idõközben köztünk és az illetõ orvos között. Erre ébredtem rá én is az elmúlt hónapokban, amikor a gyülekezetünkben egymás után több testvér élt át komoly próbatételt. Tudtam, hogy mint

„Mitõl leszek én jó közbenjáró? Két kritériumnak kell megfelelni: ismerd jól, és légy jó kapcsolatban azzal, akinél közbenjársz.” lelkipásztor, elõl kell járnom a közbenjárásban, de azt tapasztaltam, hogy olyan erõtlen, gyenge és hitetlen az imám. Elméletben tudtam, hogy mit és hogyan kell kérjek ilyen esetekben, de amikor elmondtam az imát, nem volt békességem a meghallgattatás felõl. Egy éjszaka sok harc után rájöttem, hogy az Istennel való rendezetlen kapcsolatom volt az oka ennek. Bocsánatot kértem Istentõl, és ezután a helyreállt jó kapcsolatban hittel és meggyõzõdéssel tudtam közbenjárni. Nem kérhetünk segítséget Istentõl mások szükségére addig, amíg a mi életünk is segítségre szorul. A közbenjárás a szent élet velejárója, az érett hívõ ember szolgálata. A közbenjárás nem más, mint az alázat, az önzetlenség, a

































Barót központja

testvér, felebarát és ellenség szeretete, a teherhordozói szolgálat terméke. Az igazi közbenjárói élet bizalmas és biztonságos, ezért jó testvéri közösséget teremt, ahol az emberek nem félnek megvallani bûneiket, gyengeségeiket, betegségeiket, szükségeiket egymás elõtt. A jó közösségben a bûnök felett gyõzelem lesz, a lelki sebek begyógyulnak, és a szükségek betöltetnek, mert az Istennel való jó kapcsolatból fakadó élõ imának ereje van (Jak 5,13-20). Nem a mi imánk erõs, hanem az Istennel való jó kapcsolatunkból fakadóan Isten kegyelmi áldásait aktiválja, árasztja a szükségben levõkre („Adj áldást bõven, amint ígéri igéd” HH 89). Nagy kérdés számunkra gyakran az, hogy milyen dolgokban járhatunk közben? Vajon vannak olyan szükségek, amelyeket nem vihetünk Isten elé? Amiket vihetünk biztosan: valakinek a megtérése, valakinek a lelki növekedése, megújulása, a Sátán munkájának a megakadályozása, a gonosz emberektõl való megszabadulás, ellenségeink,



4. o l d a l

betegségek, szükségek, lakóhelyünk jóléte, és a sor nem zárul itt be (Jer 29,7; 1Tim 2,1-2; Mt 5,44; olvasd el Pál leveleit, és figyeld meg az õ imatémáit). Ha Isten igéjének rendszeres olvasója vagy, megtanulod, hogy miként imádkozz. Fontos megtanulni mások közbenjárását kérni akkor, ha mi kerülünk szükségbe. Ez nagymértékben függ a fent említett jó közösség lététõl, a bizalmi légkörtõl. Minden gyülekezetnek, testvéri, baráti kapcsolatnak ebbe az irányba kell tartania. Tegyük félre, szabaduljunk meg a kritizáló, gúnyolódó, pletykáló, elõítéletekkel teli lelkülettõl, hogy gyülekezeteink fellélegezhessenek, és újra szabadulások történeteivel teljenek meg! Isten nem fog automatikusan minden jót megtenni az

2011. április 

















õ népével. Akarja látni a hitet az imáinkból. Akarja látni, hogy a szükségeinket és szükségben levõ embertársainkat rá merjük bízni. Nem jó az az állapot, amikor ráhagyjuk Istenre és más hívõkre a közbenjárás szolgálatát. Isten velünk együtt akar munkálkodni (Fil 2,12-13; Mt 7,7-8). A januári számban Deák Zsolt idézett a Jelenések 3,2-bõl: „Ébredj fel, és erõsítsd meg a többieket…” Ha felébresztett ez az üzenet, akkor felelõsséged van a közbenjárásban, de a közbenjárói lelkület továbbadásában is! Ne adjátok fel, ha hiányosságok vannak még életetekben, törekedjetek! Ne zúgolódjatok, ha hiányosságok vannak gyülekezeteitekben, imádkozzatok, és ébresztgessetek! Isten erõsítsen bennünket a gyakorlati szent életben!

































A B A RÓ T I I F J Ú S Á G B E M U TAT KO Z Á S A

baróti ifiben tizenketten vagyunk, akik még itthon lakunk, négyen más városokban tanulnak. Mivel kevesen vagyunk, nincs ifivezetõnk. Az ifi alkalmak szombaton este héttõl kezdõdnek, és a lelkipásztorunk, Tóbiás szokta tartani, Amikor épp nincs itthon, akkor az ifi egy tagja osztja meg azt, amit az elmúlt héten kapott az Úrtól. Amikor elkezdõdött az idei tanév, az elsõ ifin Tóbiás megkérdezte, hogy mi is érdekelne minket, hogy milyen témákkal készüljön ifi órákra, mi az, amit még nem értünk. Több téma és kérdés is felvetõdött bennünk. A következõ ifi alkalmak a közbenjárásról, a gyülekezeti életrõl, a vezetésrõl szóltak. Legutóbb pedig arról beszéltünk, hogy kié az „elsõ hely” az életünkben, már ha létezik elsõ hely. Végül arra jutottunk, hogy Istennek nem az „elsõ helyre” van szüksége, õ nem azt akarja, hogy felosszuk az életünk helyekre, és ezek a helyek egymástól függetlenek legyenek, hanem az egészben akar részt venni. Neki nem csak egy helyre van szüksége, õ az egész felett Úr akar lenni. Keddenként össze szoktunk gyûlni a lányokkal. Miután tanul-

A



5. o l d a l

mányozzuk egy hívõ asszony vagy lány életét, akinek az élete példa számunkra, készítünk valami szépet, vagy sütünk valami finomat, amibõl a fiúkat is megkínáljuk, :) mert a lánykörrel egy idõben van a fiúkör is, ami inkább zeneóra, és a vége mindig ping-pongozás. Igyekszünk kivenni a részünk a misszióban is, mindenki tehetsége és adottsága szerint. Van, aki a gyerekklubba segít be, és van, aki a körzetbe megy és szolgál Tóbiással. Amikor valaki betegség miatt nem tud eljönni a gyülekezeti alkalmakra, meglátogatjuk, és imádkozunk vele, érte. Karácsonykor pedig elmaradhatatlan a kántálás. Ahányan tudjuk (ahányan beférünk az autóba, vagy autókba), elkísérjük Tóbiást az evangélizáló alkalmakra. Vakációkban szokott elõfordulni az, hogy felhív Annamária (a lelkipásztor felesége), és megkérdezi, hogy van-e valami programunk délutánra vagy estére, mert gondolták, hogy összeülhetnénk náluk filmezni, ha már többen is itthon vannak azok közül, akik máshol tanulnak. Jók az ilyen nem elõre betervezett alkalmak, a téli szánkózás, a nyári szalonázás, a közös filmezések,

2011. április 

















magolások, az ifi utáni Ligrettozás, Activityzés, a nyári ping-pongozás az udvaron, amiben mindenki részt vehet, a gyorsan elkészített közös vacsora, mert már mindenki annyira éhes, hogy nem bírja ki hazáig. Tavaly, tavaly elõtt megünnepeltük közösen a szülinapokat is, volt akit sikerült meglepni is, és valaki mindig felvállalta (legtöbbször Leona), hogy süt tortát is az ünnepeltnek, de az utóbbi idõben elhanyagoltuk ezt a felét. Épp itt az ideje, hogy pótoljuk a lemaradást! Nagyon sok emlékezetes kirándulás és közös élményünk van, mint például a május 1 Uzonkában és Teksében, 20092010-es bibarci Szilveszter, amire a marosvásárhelyi és homoródszentmártoni ifit is meghívtuk, a közös barlangászás és kirándulás a homoródszentmártoni ifivel, és az Úr kegyelmébõl imaest is lehetett Baróton. Úgy gondolom, hogy mind nagyon jó alkalmak voltak, mégis talán a bölönpataki sátortábor a legemlékezetesebb és legélménydúsabb. Annak ellenére, hogy nem napsütéssel kezdõdött, hanem esõvel, a napsütés az, amire inkább emlékszünk. És persze a zuhanyzás a vízesésnél is egy felejthetetlen emlék marad, csak úgy, mint a szappanos csúszda, vagy az esténkénti tábortûz, a méta, a számháború, és a táborokból elmaradhatatlan gyalogtúra. Azt gondolom, hogy amire még azok is emlékeznek, akik nem táboroztak velünk, csak meglátogattak, nem más, mint a vasárnap délutáni „fürdés”. Ki akarva, ki akaratlan, de szinte mindenki csobbant egyet a medencében, még a szakács néni is. :) Jó volt felfrissülni a nagy hõségben, még ha elõre nem is tûnt túl vonzónak a lehetõség, utólag mindenkinek tetszett. Hálás vagyok az Úrnak a baróti ifjúságért, aminek én is része lehetek. Kónya Noémi

















































„Nem vagyok statisztikai eset!” Interjú Király Ottiliával. Egy-két héttel azelõtt az egyik lyukas óránkon még ott ültünk együtt a konyhájában... Mint mindig, vidáman elbeszélgettünk. Nem sokkal ezután sokkolt a hír... Egyik mûtét híre a másik után. Állandó imatémánkká vált. Pár hónapon keresztül nem láttam, csak híreket hallottam felõle. Nemrég viszont ott volt õ is az üzletben ugyanúgy, mint hónapokkal azelõtt a konyhaasztalnál. Csodálva néztem. Csodálva Istent. Latolgattam magamban, hogy megkérdezzem-e hogy van, de látható volt. Nem igazán volt jele mindannak. amin átment azokban a hónapokban, mialatt nem láttam. Most, amikor ugyancsak a konyhaasztalnál mesélt betegségrõl, harcairól és megtapasztalásairól, nemegyszer végigfutott rajtam a hideg. Hatalmas Istenünk van! Hogy mirõl is beszélek, kiderül a riportból!

Kérlek, mutatkozz be röviden! Király Ottilia vagyok, 35 éves, három gyerekes édesanya. Baróton élek férjemmel és gyerekeimmel együtt. Az elmúlt évben egy nehéz megpróbáltatásban volt részed. Kérlek, mesélj arról, mi is volt ez a próba, és hogy milyen nehézségek, támadások értek alatta? Tavaly májusban egy kisebb mûtéten estem át. Júniusban kaptam meg a diagnózist, ami egy rossz diagnózis volt, vagyis kezdõdõ méhnyak-rák. Ennek hallatán azonnal elájultam, és akárhányszor szóba került, ez volt a reakcióm. Az események nagyon gyorsan pörögtek. Kórházból-kórházba, orvostól-orvosig jártam. Kolozsvárra kerültem az onkológiára, ahol kiderült, hogy a kezdõdõ méhnyak-rák már



6. o l d a l

A Király család. A kép a kezelés után készült.

elõrehaladott áttétes. Teljesen összeomlottam. A doktornõ arra a kérdésemre, hogy milyen esélyeim vannak, nagyon nyersen annyit válaszolt, hogy 5 év 60%-os eséllyel. Ez a statisztikai adat. Egész úton Kolozsvárról hazafele azt ismételgettem magamban, hogy nem vagyok statisztikai eset. Ezek után próbáltam lelkileg megerõsödni. Ami azt jelenti, hogy próbáltam megerõsíteni hitemet, és abban hinni, ami most még nem valóság, de amit Isten képes megtenni. Ezek után nem csak lelki, hanem fizikai megpróbáltatás is következett. Innen az utunk Budapestre vezetett egy híres specialistához, aki azt mondta, hogy egy mûtéttel talán lehetséges megakadályozni a betegség tovább terjedését. Erre a mûtétre július végén került sor, de nem az lett az eredménye, amit vártunk. A mirigyáttétek miatt nem tudták a Wertheim-mûtétet elvégezni. A rossz hír mellett annyi jó hír volt, hogy a szerveimben nincsenek áttétek. Idõpontot kaptam radiokemoterápiára. Nagyon lesújtó volt a hír, teljesen másra számítottam. De ami még ezután következett, az volt a legmélyebb pont a betegségem ideje alatt. A mûtétet követõ tizenhetedik nap a bélmûködésem leállt, és ismét korházban találtam magam, egy másik mûtét elõtt, ami teljesen legyengített fizikailag. Ezt már nem értettem, nem tudtam hova tenni, és nem tudtam mit

2011. április 

kezdjek Isten oltalmával. Úgy éreztem, hogy csak sodródok az eseményekkel, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy Isten kézben tartaná a dolgokat. A környezetemnek, a családomnak is ez volt a mélypont. Fizikailag teljesen legyengült állapotban, három mûtéttel a hátam mögött végül Németországban folytattam a kezelést, radiokemoterápiát kaptam. Hogyan tapasztaltad ezekben a helyzetekben Isten segítségét, vezetését? A németországi ottlétem alatt volt lehetõségem rendezni, feldolgozni és megérteni a dolgokat, meglátni bennük Isten vezetését. Folyamatosan olyan igéket kaptam az Úrtól, amelyekkel arra bátorított, hogy életben maradok: „Õ megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg”(Zsolt103,3-4), „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit”(Zsolt 118,17). Folyamatosan életigéket kaptam. Ezalatt az idõ alatt azt formálta bennem, hogy milyen hozzáállással kell beszéljek, hogy azt mondjam ki, ahova el akarok jutni. Az élet beszédét mondjam, ne a negatívumokat, ne a láthatót, hanem azt, amit tudom, hogy az Úr meg fog tenni. „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi”(Péld 18,21).

















Azt mondtam gyenge vagyok, nincs erõm mindezekhez a megpróbáltatásokhoz. Elfogott a halálfélelem és a rettegés. Azokról a dolgokról beszéltem, ami nem az élet beszéde volt. Hagyatkoztam a gyerekeim felõl, megpróbáltam elrendezni az életem. Volt olyan alkalom, amikor rettenetes halálfélelemmel küszködtem éjszaka, tele voltam haraggal, és az volt az érzésem, hogy ez a betegség a napjaink döghalála. Az volt bennem a kérdés, hogy miért pont én menekülnék meg, amikor sok százan és ezren halnak meg ebben a betegségben?! Ezek a gondolatok annyira leterheltek, hogy úgy éreztem, már levegõt sem tudok venni, és ott rögtön végez velem a halálfélelem. Ekkor fölkeltem, és elõvettem a Bibliámat. Kinyitottam a Zsoltárokhoz, hogy valami vigasztalást kapjak. A 91. Zsoltárhoz nyílott ki. Az egész zsoltár válasz volt az éppen akkor bennem zajló gondolatokra. Olyan volt, mintha párbeszédet folytattam volna Istennel: „Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstõl. A dögvésztõl, mely a homályban jár, a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellõled ezren, és jobb kezed felõl tízezren, de hozzád nem is közelít” (5-7 v.) „Hosszú élettel elégítem meg õt, és megmutatom neki az én szabadításomat” (16. v.) Nagyon sok ilyen részlet van, aminek talán egy könyv kellene. Ahogyan kezdtek letisztulni bennem a dolgok, megláttam bennük Isten csodálatos vezetését, azokban a helyzetekben is, amikor azt gondoltam, hogy már nincs mellettem, és nem tartja kézben a dolgokat. A megfelelõ embereket használta fel. Megértettem, hogy miért kellett a harmadik mûtét. Ha nem lett volna, nem kerültem volna ki Németországba kezelésre. Egy gyerekkori barátnõm a harmadik mûtétem hallatán ébredt rá a helyzet komolyságára. Mivel õ Németország egyik legjobban felszerelt kórházában dolgozik azonnal intézkedett érdekemben. Mindent megmozgattak. Nagyon egyszerûen nyíltak az ajtók és gyakorlatilag egy pár nap leforgása alatt már



7. o l d a l

















hozzá is fogtak az elõkészületekhez. Odafigyeltek minden apró részletre. Hogyan élted meg a kezeléseket, és mi lett az eredmény? A kezelés második hetében az a gondolat foglalkoztatott, hogy mi lesz, ha elhull a hajam?! Hogy fogok kinézni karácsonykor, és az akkor két és fél éves gyerekem rám fog-e ismerni?! Talán ez lett volna akkor a legkisebb probléma, de a hat órás kemoterápia alatt éppen ezen tépelõdtem. Egy olyan ötletem támadt, hogy a frissen kinõtt tüsi hajamat pirosra festem. Nagyon büszke voltam a zseniális ötletemre. Visszaülve a székembe elõvettem a kis újszövetségem, amit mindig magammal vittem a kezelésekre. Lelki erõsítésképpen Jézus csodatételeit olvasgattam. Ekkor is kinyitottam és Lukács evangéliuma 21. részének 18. versén akadt meg a szemem, elkezdtem olvasni: „De fejeteknek egy hajszála sem vész el”. Elõször az ördög azt súgta, hogy nehogy elmondjam valakinek, mert ha mégis elhull a hajam, megszégyenülök. De aztán mindenkinek elmondtam, akivel beszéltem, és mindennap megköszöntem Istennek, hogy még megvan a hajam. Isten még az ilyen apró részletekre is odafigyelt. (Egyáltalán nem is hullott el.) A kezelést nagyon jól végigcsináltam, teljesen másképp jöttem ki. Utólag bebizonyosodott, hogy nagyon jó volt. Most, február végén ellenõrzésen megállapították, hogy az eredmények jók és a kezelésre nagyon jól reagált a szervezetem. Mi értékelõdött át benned? Mit tanultál? Miben változtál? Mindenben... Folyamatosan szükségem van arra, hogy megerõsödjek, mert tudom, hogy ez egy harc. Majdnem minden nap elolvasom azokat az igéket, amelyeket Istentõl kaptam ígéretképpen. Ennek ellenére még mindig vannak harcaim, nehézségeim, mélypontjaim. Az életünk teljesen átértékelõdött! Legfontosabb az Istennel való jó kapcsolatunk és a családunk. Tudom

2011. április 

















értékelni azokat a dolgokat, amelyek eddig nehézséget és néha terhet jelentettek: a gyerekek nevelése és a házimunka. Hálás vagyok Istennek azért, hogy most már ezeket én is el tudom végezni. (Soha nem szeretnék nyugdíjba vonulni! ) Prédikációkat és bizonyságokat hallgatok, amelyek erõsítnek a hitben, mert a hit a nem látott dolgok valósága. Tudom, hogy amiben most hiszek, meg fogom élni. Most nemrég hallottam egy prédikációban, hogy a hívõ ember bármennyit is imádkozik, belekerülhet a viharba. Mindig azt gondoljuk, hogy minket nem érhetnek ilyen típusú nehézségek. Pedig mi is lehetünk viharban, csak bennünk nem lehet a vihar. Legfontosabb a lelki béke. Amit kellett volna eddig is, de most másképp teszek, odafigyelek az étkezésemre. Ez teljes életmódváltást jelent. Egészséges étkezés és sok mozgás. Három gyerek mellett elengedtem magam, és nem figyeltem eddig annyira oda ezekre a dolgokra. Valaki azt mondta, hogy a gyógyuláshoz szükség van három dologra: test, lélek, szellem, ezek harmóniában kell, hogy mûködjenek. Sem ezt, sem semmit nem tudtam volna megvalósítani egyedül. Nagyon-nagyon sok segítséget kaptam. Megtapasztaltam ez alatt az idõ alatt azt, amirõl beszél a Péld 17,17 „Minden idõben szeret, aki igaz barát és testvérül születik a nyomorúság idején.” Nagyon sokan imádkoztak értem, nagyon sok romániai gyülekezetben, Angliában, Németországban, Kanadában, Egyesült Államokban egész gyülekezetek. Úgy érzem, hogy egy ima sem hullott a porba. Mindezek után az, amit a kolozsvári útról hazafele mondogattam, hogy nem vagyok statisztikai eset, teljesen igaz. Istennek teljesen más statisztikája van, mint nekünk, embereknek. Ha valamikor hittem a csodákban, akkor most szemeimmel láttam meg! Kérdezett: Cséki Leona





















FELTÁMADÁS-rébusz





























BEKÜLDÉSI HATÁRIDÕ: MÁJUS 20.

A szürke fõsorokban Ady Endre egyik húsvéti versének utolsó szakasza olvasható. Ezt kell beküldeni.

ÁLDOTT FELTÁMADÁSI ÜNNEPET KÍVÁNUNK! A FEBRUÁRI REJTVÉNY MEGFEJTÉSE: „Egyetlen léktõl elsüllyed a hajó, egyetlen bûn is tönkreteszi a bûnöst.” (John Bunyan) ...ÉS MEGFEJTÕI: Máté Beáta (Ipp), Debre Dávid (Szilágyperecsen), Szilágyi Tímea (Beszterce), Király Rebeka (Nagyfalu), Elek Zoltán (Szalárd) A legújabb sorsolás (november-februári megfejtõk) eredményeként a nyertes: Szilágyi Tímea Besztercérõl. Gratulálunk!

K EDVES REJTVÉNYFEJTÕK ! Már rég készülök írni a sorsolásról. Arról, hogyan történik. Negyedévenként veszem a rejtvényfejtõk neveit. Számozott névsort készítek belõle, egy név annyiszor szerepel rajta, ahányszor az illetõ beküldte a megfejtést. Imádkozom, hogy legyen meg az Úr akarata, majd sorsolok. Volt olyan, hogy mások húzták ki a nyertes számát. Vagy megkérek egy barátot, hogy mondjon egy számot 1-tõl 17-ig például (így mindig van tanú :)). Ezzel meg is van a nyertes! Örömmel jelentem azt is, hogy a könyvutalvány értéke 100 lejre növekedett! Remélem, hogy aki már nyert, annak hasznosak voltak a könyvek, amiket kapott. További jó fejtegetést! Kelemen Napsugár



8. o l d a l

2011. április 

































HÁROMSZOR MENTETT MEG... ehér Barbara vagyok, 23 éves. Szeretném megosztani azokat a pillanatokat, amikor Isten csodáit átéltem. Az egész életem egy csoda, ugyanis Isten háromszor mentett meg a haláltól. És ezeken kívül is számtalanszor megtapasztaltam irántam való jóságát, amit én nem érdemeltem meg, egyszer sem. Az elsõ alkalom, mikor Isten megmentett a haláltól, az a születésemnél volt. A második alkalommal 2 és fél éves voltam, amikor kiestem a harmadik emeletrõl. Betonra estem, és a koponyám megrepedt, a jobb felem lebénult, és elveszítettem az eszméletem. Sem a helybeli kórházban, sem Sepsiszentgyörgyön nem vállaltak, küldtek Marosvásárhelyre. Mielõtt elszállítottak volna, az itthoni orvosok már lemondtak rólam, és azt mondták, hogy nincs már semmi értelme, mert félúton úgyis meghalok. De

F



9. o l d a l

Istennek más volt a terve, és csodálatos módon megmentett, meggyógyított, annak ellenére, hogy két helyen is lemondtak rólam. Õ nem mondott le rólam, és nem mondd le soha az övéirõl! Nagyon sokan imádkoztak értem, nem csak a mi gyülekezetünkben, hanem a református közösségben is. Mondhatni az egész város imádkozott értem. És ezzel is beigazolódott az, hogy Isten meghallgatja az imákat, ha hittel kérjük, és imádság által hatalmas csodákat élhetünk át. Én átéltem! És nem csak akkor, hanem utána még számtalanszor. Az egyetemi éveim alatt is mindenben megtapasztalhattam Isten irántam való szeretetét és jóságát. Mert volt egy családom, és voltak hittestvéreim, akik imádkoztak értem. Istennek hála értük! A harmadik eset, mikor Isten megmentett, az a múlt év novemberében történt. Errõl szeretnék egy kicsit bõvebben

2011. április 

















beszélni. November 12-én Brassóban Michael W. Smith koncert volt, és mi is készültünk egy néhányan a koncertre. Azelõtt meggyengült a hitéletem, és õszintén megvallva nem voltam jól lelkileg. Nagy „lelkesedéssel” készültem a koncertre, és közben elképzeltem, hogy milyen lesz ott. „Dicsõítés meg minden, pont, ami nekem kell” - gondoltam. De miután elindultunk, nemsokára balesetet szenvedtünk. Öten voltunk, de hála Istennek, senkinek nem történt semmi baja. Annyira súlyos volt azonban az eset, hogy milliméterek választottak csak el a biztos haláltól, vagy attól, hogy egy életre lenyomorodjunk. De Istennek mindenikünk életével terve van, az enyémmel is. Ez nekem figyelmeztetés volt, egy ébresztõ abból a lelki állapotból, amiben voltam. Utána megértettem, hogy nem lehet Istent bûnnel teli szívvel, megterhelve szolgálni. Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy Isten néha nagyon kemény helyzeteket kell elénk adjon, mert sokszor már a szép szó nem használ, mivel annyira makacsok, közömbösek, gõgösek vagyunk, és nem tudunk megalázkodni. Pedig az az egyik legfontosabb dolog, hogy meg tudjunk alázkodni engedelmességben, mert csak akkor leszünk igazán formálhatóak Isten kezében.

















































NEM IS OLYAN RÉGEN...

Szamosújvár látképe. Forrás: www.wikipedia.org

Habár karácsony eltelt, örömmel emlékezünk vissza 2010. december 18-ára, amikor összegyûlhettünk pár fiatallal Lónáról, Besztercérõl, Szamosújvárról és környékérõl, hogy dicsérjük a mi Urunkat. Adventi alkalom volt, ahol megemlékeztünk Jézus ígéretérõl: „íme eljövök hamar, tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat”, azaz Krisztus visszajövetelérõl, de ugyanakkor Krisztus elsõ földrejöttérõl is, más szavakkal elõ-karácsonyi ünnepséget ültünk. Természetesen, mint minden alkalommal, amikor hívõ fiatalok összegyûlnek Jézus nevében, most is a rend, tisztelet egymás- és Isten iránt illetve jókedv uralkodott. A fiatalok felkészültek különbözõ szolgálatokkal Isten dicsõségére. „Nagyon jó volt ez az alkalom, sokat lehetett épülni az igehirdetések és az énekek által. Jó volt együtt lenni több fiatallal, jó volt énekelni, dicsérni az Urat és imádkozni. Jók voltak a csoportbeszélgetések és a városnézõ túra. Megismerkedhettünk más fiatalokkal is a játékok közben. Ami a legjobban tetszett nekem, az a Kelemen Sándor igehirdetése volt, ami két embertípusról szólt. A Máté evangéliumából olvasta fel a Jézus Krisztus születésének történetét, és onnan emelt ki két embertípust. A bölcseket, akik várták Jézus Krisztust, akik készültek erre az alkalomra, és Heródes királyt, aki nem várta a Jézus Krisztus születését, sõt, amikor megtudta, nagyon megrettent, és félni



10. o l d a l

2011. április 

kezdett, hogy majd elveszik a trónját, és más király fog uralkodni. A bölcseknek öröm és békesség volt a szívükben, Heródesnek pedig félelem és nyugtalanság. Az igehirdetés végén azok a kérdések tevõdtek fel, hogy mi vajon melyik csoporthoz tartozunk? A bölcsek csoportjához, akiknek a szívük tele van örömmel, hálával és nagyon várják a Messiást? Vagy az olyan emberekhez hasonlítunk, mint Heródes, akinek a szívében félelem és nyugtalanság uralkodik? Milyen a mi életünk, mi jellemzi azt? Mik a mi félelmeink? Miért nyugtalankodunk? Félünk, hogy esetleg le kell mondanunk majd valamirõl, és ezért nem tudjuk tiszta szívbõl, 100%-osan szolgálni az Urat?” (Orbán Arnold, Beszterce) „Nekem nagyon áldásos volt az egész szombati nap, amit Szamosújváron tölthettünk. Örültem a sok karácsonyi éneknek, amit énekeltünk, az igei üzenetnek. Jó volt együtt lenni a többi ifjúsággal is. Hálásak vagyunk a szamosújvári testvéreknek, akik vendégül láttak. Köszönünk mindent!” (Péter Salomé, Magyarlóna) „Most hogy, eltelt a karácsony, jó lenne visszagondolni, hogy hogyan is ünnepeltünk. Krisztus volt-e az elsõ helyen? Ha igen, adj hálát érte Istennek, ha meg inkább az evés, ivás, kántálás foglalkoztatott, és hanyagoltad az igazi ajándékot, kérj bocsánatot a váltságot hozó Mindenhatótól!” (Szilágyi Tibor, Beszterce)

















































IMAEST VOLT BARÓTON z Úr kegyelmébõl, és hiszem, hogy az Õ akaratából valósulhatott meg március 4-én, Baróton az imaest a székelyföldi fiatalok számára. Nagy hálával tartozom Istennek azért, mert hozzám is volt szava, és érezhettem az Õ jelenlétét az énekekben, a bizonyságtételek által, és az igeszóló testvérek által is. „Gyakorlati imaélet” címmel tartott elõadást id. Veress Ernõ testvér a Lk 18,1-8 alapján. Az imaestre már imádkozó lelkület-

A

jelent az imaélet? Nem egy alkalmi imát, vagy néhány imát, hanem egy folytonos imádkozást, amikor folyamatosan kapcsolatban vagyok az Istennel az imáim által. És be kell vallani, alkalmilag lehetetlen… Aztán beszélt arról, hogy miként imádkozzunk. Felidézte a Mi Atyánk-ot, és mikor boncolgatni kezdte, világossá váltak a dolgok az imaéletemmel kapcsolatosan. Mind ismerjük az Úrtól tanult imádságot, ezért nem idézem. Ennek az imádságnak az elején

tudom, hogy ezen az életem múlik. Úgy imádkozni, mint Jónás az „elsõ tengeralattjáróban”. Aztán hittel és hálaadással kell kérni: „mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt” (Fil 4,6b). Hogy mûködik ez? Hogy kell kérni hálaadással? Úgy, hogy bízom Istenben, és elhiszem, hogy megadja azt, ha akarata szerint kérem, vagyis elõre hálát adok azért, amit adni fog nekem Isten. Ezen a téren is van mibõl változnom, és kérem én is úgy, ahogy Jézus tanítványai

tel készültem, és elõre elkértem Istentõl az áldást, hogy áldja meg személyesen az én számomra ezt az estét. Az imaest elõtt nem gondoltam azt magamról, hogy az imaéletemmel különösebb probléma lenne, de Ernõ bátyám szolgálata alatt egyre jobban világossá vált elõttem, hogy igenis probléma van az imaéletemmel. Az igehirdetés elsõ felében beszélt Isten akaratáról az életünkre nézve. És mindnyájan megérthettük, hogy Isten akarata az, hogy áldott emberek legyünk, pontosabban áldott hívõ emberek legyünk! „Megáldalak és áldás leszel” (1Móz 12,2). Isten megáld engem és téged, ha van imaéletem és imaéleted. Mit is

az Örökkévaló Isten országa, uralma, és akarata áll, az imádság végén pedig Isten dicsõítése és magasztalása van. Ezek között pedig a mi szükségleteink vannak felsorolva. Megvizsgálva magamat láttam, hogy az én imáim tartalma nagyrészt kérés és bûnbánat, viszont háttérbe szorul sokszor a dicsõítés, imádat, köszönet, hálaadás. Nem elég az, hogy nem jól gyakoroltam az imádkozást, rájöttem arra is, hogy amit kértem, azt sem a leghelyesebben tettem. Simon András lp. buzdított azzal kapcsolatban, hogy hogyan, miként kérjünk Istentõl dolgokat. Az egyik legfontosabb dolog, hogy õszintén, és úgy, hogy

is kérték „Uram taníts minket imádkozni” (Lk 11,1b). Igyekszem jól megélni az imaéletem, egyre többet beszélni az én jó Istenemmel, mert megéri! Az énekíró szavaival buzdítom magamat és titeket is, akik olvassátok: „Vigyázz és gyakran merülj hõ imába, már kora reggel, ha a nap felkél. Mindig csak Jézus legyen szíved vágya, és szíved béke tölti el”. Az imaest teljes videóanyagát megtaláljátok és visszanézhetitek itt: http://www.justin.tv/ emabisz/videos, megéri idõt szánni rá! ;) ifj. Kónya Dénes



11. o l d a l

2011. április 

Az imádságról

MEGTÉRÉSEM

„Az emberekkel beszélgetni Istenrõl nagyszerû dolog, de Istennel beszélgetni az emberekrõl még nagyszerûbb. Soha nem fog jól és igazán sikeresen beszélgetni az emberekkel az, aki nem tanulta meg jól, hogy hogyan beszélgessen Istennel.” E. M. Bounds

Veres Dánielnek hívnak, Baróton születtem, hívõ családban. Minden vasárnap imaházba jártunk szüleimmel együtt, és minden alkalommal hallottam Isten igéjét. A vasárnapi iskolából sem maradtam ki. Lassan növekedtem, és az ifihez csatlakoztam. Én addig azt hittem, hogy ha járok imaházba, vagy ha részt veszek különbözõ alkalmakon stb. az majd üdvözíteni fog. De egy pár évvel ezelõtt egy evangelizációs alkalmon a Jn 3,16.36 és a Lk 18,15-17 igeszakaszok kerültek felolvasásra, Gyõrfi Tóbiás testvér szolgált. Megértettem, hogy Isten nem azt várja el tõlem, hogy bonyolítsam a dolgokat, hanem egyszerûen, mint egy kisgyermek, úgy fogjam fel. Majd idõvel megértettem azt is, hogy az Úr Jézus Krisztus meghalt az én bûneimért is, és a te bûneidért is. Csak Õ általa van bemenetelünk a mennyországba, az Atyához. Nála találtam békességet. Rá egy évre Isten el is hívott gyülekezeti szolgálatra. Az Úr megáldott zenei hallással, szeretek játszani az orgonán, és ezzel szeretnék szolgálni Neki. Amit kaptam az Úrtól, azzal úgy sáfárkodok, hogy ne hozzak rá szégyent. Vannak pillanatok, mikor a hétköznapi bûnök annyira rám tapadnak, hogy úgy érzem, nem tudok Istennek tiszta szívvel szolgálni. Ilyenkor csak Isten tud erõt adni arra, hogy letegyem a bûnöket, terheket a golgotai kereszt alá. Ezután pedig már felszabadulva tudok szolgálni. Gyakran úgy viselkedem, hogy szégyent hozok Istenre, és szüleimre is. Olyankor csak imádkozni tudok, hogy: „Uram, bocsáss meg!” Sokszor úgy érzem, nem vagyok rá méltó, hogy Isten gyermeke legyek, de olyan hálás vagyok, hogy engem is kiválasztott. Megbocsátotta azt, hogy szüleimnek hazudtam, hogy becsaptam õket, a lopást, az irigységet, és sok más bûnt. Ezért szeretném még jobban elkötelezni magam Mellette és szeretnék Neki szolgálni azzal, amit kaptam tõle. Hálás vagyok, hogy gyülekezetbe járhatok, és hogy együtt a testvérekkel imádhatjuk Istent. Naponként érzem nagy kegyelmét, hogy még élhetek, és hogy nem kell aggódnom a holnap felõl. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róm 8,28). Ezt tapasztalom naponta. Kívánom számotokra, hogy ha még nem döntöttetek az Úr mellett, akkor tegyétek meg, és ne halogassátok!

„Isten nem kívánságteljesítõ automata.” C. S. Lewis „Senki sem tud jelentõs és tartós munkát végezni Istenért, aki nem az imádság embere, és senki sem lehet az imádság embere, aki nem szán sok idõt imádkozásra.” E. M. Bounds „Az imádság az emberi szív kitárulkozása az Istennel való beszélgetésben. Minél természetesebb az ima, annál valóságosabbá válik Õ. Az egész a következõ képletre egyszerûsödött le számomra: az imádság két egymást szeretõ személy dialógusa.” Eugenia Price

erdélyi magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Deák Zsolt Szerkeszti: Kelemen Napsugár Tördelés: Gönczi Géza Cím: Str. Tudor Vladimirescu 50 540014 Târgu Mures

E-mail: [email protected] Internet: www.emabisz.ro www.mustarmagajanlo.blogspot.com