Az Ikerhalmaz s expozíciókkal fotózva A képek feldolgozásához Deep Sky Stacker és Photoshop.szoftvereket használt Hadházi Csaba (AAK)

Az Ikerhalmaz 1030 s expozíciókkal fotózva A képek feldolgozásához Deep Sky Stacker és Photoshop.szoftvereket használt Hadházi Csaba (AAK). Tejút-panoráma Schmall Rafael (AAK) objektívjéből

Állatövi fény 2014 márciusában Somogyban Schmall Rafael (AAK) felvétele

Hadházi Csaba webkamerás felvétele a Jupiterről 2014. február 15-én készült a hajdúhadházi Hercules Csillagvizsgálóban. A felvétel körülményeiről Csaba a következőket írta: „Ma este vendégeket fogadtam Galilei születésnapjának 450. évfordulója alkalmából! A Jupiter nagyon tetszett a vendégeknek, ráadásul a nyugodt légkörben sok részletet láthattak.”

Címlapunkon: az NGC 4565, a Tű galaxis © Ken Crawford www.imagingdeepsky.com

Tartalom Az AAK – Albireo Amatőrcsillagász Klub Közhasznú Egyesület negyedévente megjelenő elektronikus lapja Alapította: Szentmártoni Béla Cím: H-8708 Somogyfajsz, Kossuth Lajos u. 62. Levelezési cím: H-1071 Budapest, Damjanich u. 46. Honlap: www.albireo.hu E-mail: [email protected] Facebook: www.facebook.com/albireo.aak Felelős kiadó: Rezsabek Nándor Szerkesztő: Gombai Norbert Olvasószerkesztő: Juhász Tibor Banki adatok: Veresegyház és Vidéke Takarékszövetkezet 6000169-11084581

4

Előszó – Gombai Norbert

5

Észlelve a Mel 111 körüli galaxisokat – Juhász Tibor

7

Elfutok a Plútóig, meg vissza – Gombai Norbert

8

Albireo hírek – AAK

9

A Plinius és Dawes kráterek rajzolása – Bognár Tamás

11

Meridián, napóra, specula Triesztben – Rezsabek Nándor

12

Az „Évszázad üstököse”-i – Juhász Tibor

13

Két muzeális műtárgy – Dr. Molnár János Albert

16

A Szentmártoni Béla teleszkóp – Hadházi Csaba

17

Holdfényes megfigyelőeste Csurgón – Bognár Tamás

19

Észleljünk együtt! – AAK

23

Hold, Vénusz

25

Szükségünk van rád! –AAK 3

Előszó Gombai Norbert – szerkesztő

A kedvenc évszakom a tavasz. Persze nincsen semmi különösebb bajom a nyárral, az ősszel, meg a téllel sem, de a tavasz mégiscsak más. Azt a fajta tavaszt szeretem igazán, amilyen a „nagy könyvben” van megírva. Tudjátok, az a tavasz, amikor a felhők untalanul egymást hajszolják a kristálytiszta kék égen, egyszer vakító napsütésben, egyszer felhőárnyékban fürdetve a tájat. Minden kontrasztos, a fények élesek. Az a jó, amikor a természet szép lassacskán ébredezik, és nem kiugrik a téli ágyból, mint ahogy azt az utóbbi néhány évben tette. A „szeszélyes márciusos”, „bolondos áprilisos”, „szerelmes májusos” tavasz az igazi. Az a kedvencem. Remélem, nem csak én vagyok menthetetlenül szentimentális, de az ilyen tavaszokon gyakran megrohan egy-egy ifjúkori emlék. Számtalan dolog beugrik, húsvét környékén például minden évben eszembe jut életem 10. húsvétja. Szüleimtől ekkor kaptam ajándékba egy 4,5 cm átmérőjű, az Uránia Csillagvizsgálóban készített akromatikus távcsövet, amelynek okulárrésze teljesen különválasztható volt a távcsőtől, és kis ügyeskedéssel 40 nagyítású mikroszkópként funkcionált. A távcső mellé kaptam egy A3-as méretű, az északi égboltot bemutató

csillagtérképet, valamint Dóra László: Ismerkedés a csillagos éggel című kiadványát. Még ma is fel tudom idézni azt az izgalmat, amivel az estét vártam, hogy kipróbálhassam a kis alumínium háromlábon pihenő távcsövet. Egész nap a térképet nézegettem, és a füzetet lapozgattam. Tervezgettem, hogy mi mindent fogok megnézni sötétedés után a negyedik emeleti erkélyünkről. A világoskék borítójú, TIT Uránia által kiadott füzet első oldalain – még ma is megvan (!) – az év hónapjaiban este és hajnalban elénk táruló látványt ábrázolták, az adott hónapra jellemző, kézzel készített, fekete–fehér horizontrajzokkal. Kedvenceim az esti szürkületben száguldó motorosok voltak (április hónap). A csillagképek elnevezései, a legfényesebb csillagok táblázata, az efemeridák, a számtalan érdekes és izgalmas információ teljesen lenyűgözött. Aznap este természetesen felhős volt az ég, sajnos semmit nem tudtam távcsővégre kapni, de én úgy éreztem, hogy az összes objektumot végigészleltem a kiadványból. Remélem, idén tavasszal is sok kis amatőrcsillagász megtapasztalja azt az élményt, amit én éreztem akkor…, és bízom abban, hogy ehhez az Albireo új száma hozzájárul majd egy kicsit.

Schmall Rafael (AAK-ASK) felvétele 2014. február 26-án hajnalban készült

4

Juhász Tibor A Mel 111 egy szabadszemes nyílthalmaz a Coma Berenices csillagképben, csillagai alkotják Bereniké hajfonatát. A halmazt északról és keletről övező galaxisívet észleltem egy 15 cm-es RFT-vel, 25× és 62× nagyításokat használva. A galaxisok tőlünk mért távolságára eléggé különböző becsléseket találunk az Interneten. Akár 30–40 millió fényév (vagy még nagyobb) eltérések adódnak az egyes mérések között. A továbbiakban a NASA/IPAC extragalaktikus adatbázisában szereplő átlagos távolságértékekre hivatkozom (lásd: http://ned.ipac.caltech.edu/). Talán annyit biztosan állíthatunk, hogy ezek a galaxisok a Coma–Virgo halmaz peremvidékén helyezkednek el, tőlünk 40–50 millió fényévre, majdnem az északi galaktikus pólus irányában. Fényességüket, méretüket, vizuális látványukat tekintve nagyon változatosak, s van közöttük elliptikus, spirál és horgas spirál is.

A táblázatban szereplő fényesség- és méretadatok Szentmártoni Béla 1973-as Mély-ég katalógusából származnak, mert ezt használtam az észlelések idején. Távolság (millió fényév)

Galaxis

Fényesség (mg)

Méret (ívperc)

NGC 4245

11,1

2×1

SB0

46

NGC 4251

10,2

2×1

SB0?

44

NGC 4274

10,5

7×1

SBab

45

NGC 4278

10,3

1

E1-2

52

NGC 4283

11,8

1

E0

51

NGC 4314

10,8

3

SBa

32

NGC 4414

9,7

3×2

SAc?

60

NGC 4448

11,4

3×1

SBab

71

NGC 4494

9,6

2

E1-2

45

NGC 4559

10,0

11×4

SABcd

30

NGC 4565

9,6

15×1

SAb?

38

NGC 4725

9,5

5×4

SABab

44

Típus

A Melotte 111 körüli galaxisok (a Stellarium alapján) Az L alakú aszterizmust kék kör jelöli a kép felső szélénél

Philibert Jacques Melotte (1880–1961) Belga származású, angol csillagász. 1908-ban felfedezte a Jupiter sokáig csak Jupiter VIII-nak jelölt, később Pasiphae-nek keresztelt holdját. A Bereniké haja csillagkép feltűnő csillagcsoportosulása Mel 111 néven szerepel az 1915-ben kiadott mély-ég katalógusában. Csak 1938-ban talált bizonyítékot R.J. Tumpler arra, hogy a Mel 111 valóban fizikai kapcsolatban levő csillagok összessége. (Wikipedia)

5

Kezdődjön hát a galaxisvadászat! A keresőtávcsövet csak először kell használni, a 17 Com beállításához. Ezután a látómezőben sorra megjelennek a tagok, alig igazítva az irányon. Az NGC 4494 mindjárt a 17 Com-nál található, egy körülbelül 8 mg-s csillagtól dél-délnyugatra. Halvány, de könnyű objektum, bár a nyílthalmaz csillagai zavarják a megfigyelését. Csillagszomszédja felé mintha kissé elnyúlna. 62× nagyítással a sötétebb látómező miatt jobb látványt nyújt. Így kikerekedik, bár meglehetősen diffúz objektum. Alig van központi fényesedése, s egyenletesen halványodik a szélek felé. Időnként egy fényesebb pont villan fel rajta. Gömbhalmazszerű megjelenést mutat. Következő célpontunk a Tű-galaxis, az NGC 4565. Majdnem egy látómezőben helyezkedik el az NGC 4494-gyel, s kissé fényesebb nála. Éléről látszó spirál, 15:1 arányú (!) elnyúltsággal. Talán a legszebb galaxis az égen, bár az NGC 891 (And) valószínűleg jobban ismert. A felvételeken csodá-

latos látványt nyújt a galaxist kettészelő sötét sáv. Már többször is tapasztaltam, hogy a mélyég objektumok fotóit érdemes kivinni a távcső mellé. A környező csillagokhoz viszonyítva könnyebben kijelölhető az objektumok helyzete, s biztosabban azonosíthatók a részletek is. Még mindig sok csillag van az NGC 4565-tel egy látómezőben. Igazából csak a centrális vidék látszik, de fel-felvillan az ettől délkeletre húzódó sáv, majdnem 10’ hosszúságban. A mag északnyugat felé is elnyúlik, de csak egy kicsit. (A fényképeken szintén halványabbnak látszik ez a rész.) A környező csillagokhoz viszonyítva a galaxis szélesebbnek tűnik, mint a fotón. Ennek talán az lehet az oka, hogy a felvételeken előtűnnek a halvány „végek”. Vizuálisan az elnyúltság 1:5 arányú, PA 150° felé. Elfordított látással az északkeleti perem időnként nagyon élesen határolt, s egyszer mintha felvillant volna a mag másik fele is. A ködösség a magnál egyértelműen kiszélesedik. Nem bírja a nagyítást, 62×-szel kevesebbet mutat.

Az NGC 4565, a Tű galaxis. Hadházi Csaba (AAK) felvétele 200/1000-es tükrös távcsőre szerelt Canon 350D kamerával készült..

6

Az év utolsó napjaiban az emberek többsége rendszerint elkezd gondolkodni azon, hogy milyen újévi fogadalmat tegyen. Előkerülnek a „januártól fogyózni fogok”, meg a „tuti, hogy minden adandó alkalommal kimegyek észlelni” vagy a „kevesebb kávét fogok inni” témájú ígéretek. Nem szégyellem bevallani, én is a fogadkozók táborát erősítem. Azt hiszem büszkén mondhatom, hogy az újévi fogadalmaim közül többet – igen fontosakat – sikeresen megvalósítottam. Itt van például a dohányzás. 10 év óta egyetlen szál cigarettát nem szívtam el. Mindezt azért, mert annak idején a feleségemmel elhatároztuk, hogy 2003. január 1-től abbahagyjuk a pöfékelést. Az idei évre is tettem fogadalmat. Igazából nem tudnám megmondani, hogy pontosan honnan merítettem ihletet a 2014-es szent esküvésre. Mindenképpen az egészséges életmóddal kapcsolatos dolgot szerettem volna megígérni. Mivel nem vagyok már a húszas éveiben járó, legyőzhetetlen titán, ráadásul a munkámból adódóan napi 8-9 órát töltök a számítógép képernyője előtt ülve, meghatározó szempont lett a mozgásszegény életvitelből adódó károk minimalizálása. Ez volt az alapvető motivációm. Ugyanakkor egy nyugodt vasárnap délután a nappalinkban üldögélve az egyik nagy kedvencem, a Credence Clearwater Revival együttes számait hallgattam és nézegettem a Youtube videomegosztón. Miközben a „Heard it trough the grapewine” című dalt kerestem, ráakadtam egy Jesus Palma nevű fiatalember 9,5 perces videójára. A klipben

űrhöz –, a srác nagyon mókásan mozog, az egészet igen szórakoztatónak találtam. Azonnal beugrott a tavalyi AAK közgyűlés utáni remek kis séta a Népligetben található „Sétáló Naprendszer” útvonalán. Igaz, ami igaz, mi nem szökdécseltünk, mint egy csillagközi vadászgép, inkább csak amolyan interplanetáris teherhajóként „hasítottuk” a teret. Jesus útban a Szaturnuszra http://youtube.com/SZhXHfGynik

A videót nézve megfogalmazódott bennem az elhatározás: el fogok futni a Plútóig, meg vissza. Már csak azt kellett kitalálnom, mekkora legyen az „én Naprendszerem”. Jesus, a futó asztronauta kb. 1000 métert kocogott. Nyilván egy vágatlan klipnél fontos szempont az, hogy a néző számára is élvezhető idő alatt lehessen a méreteket bemutatni. Engem – mivel nem szándékozom filmre venni a hőstettemet, – nem kötnek az idő korlátai, így merhetek nagyobbat álmodni. Siófoki lévén kézenfekvő ötlet, hogy a város szimbólumának számító víztorony méreteit vegyem alapul. Nos, a torony 43 m magas. Úgy döntöttem, ez lesz az átmérője a bolygórendszerem központi csillagának. A neten

Jesus fut majd egy kilométert, miközben a videó elején bemutatott Naprendszer-modell méretarányának megfelelő távolságokban meg-megáll, és kisebb-nagyobb gömböcskékkel igyekszik a Naprendszer méreteit érzékeltetni. A zene igazán remek – bár a dalszövegnek nincs túl sok köze a világ-

7

kis keresgélés után több Naprendszer-kalkulátort is találtam. Végül elnavigáltam a www.exploratorium.edu/ronh/solar_system/ oldalra, ahol a Nap méretének megadása után egy csinos táblázatban összefoglalva megtekinthetők a bolygóknak és pályáiknak méretarányos adatai. A 43 m-es víztorony-Napot alapul véve a Merkúr 1790,3 m, a Vénusz 3339,8 m távolságra kering a siófoki főtér közepétől. A Plútó a honlap számításai szerint 182.670,5 méterre, vagyis valahol Bécs–

Neudorf környékén van. Természetesen nem vállalom, hogy „egy levegővel” lefutom ezt a hosszú távot. Tervem szerint a tavaszi jó idő beköszöntével lehetőleg rendszeresen, napi–heti néhány ezer métert megtéve, összességében teljesítem a Siófok– Plútó–Siófok távolságot jelentő, kb. 365 km-t. Szóval ez lett az én újévi fogadalmam. Szurkoljatok nekem! A bolygóközi futócipőimet már előkészítettem. Startra kész vagyok, indulhat a visszaszámlálás!

AAK 2014. évi rendes közgyűlés Az AAK évi rendes közgyűlésére 2014. április 5-én, szombaton, 9:30-tól Budapesten, a VI. kerület Munkácsy M. u. 16. alatt (IFKA Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft. oktatóterem) kerül sor. A közgyűlés napirendjéről és kísérőprogramjairól honlapunkon tájékoztatjuk tagjainkat és szimpatizánsainkat.

Változás az Albireo Budapest–Békásmegyeri Klub vezetésében A Veres Péter Gimnáziumban működő békásmegyeri területi csoportunkat, azaz az Albireo Budapest–Békásmegyeri Klubot február 14-től Pál Balázs tagtársunk vezeti tovább. Balázsnak ezúton gratulálunk a megválasztásához, sok sikert kívánunk munkájához! Ezentúl köszönjük Csaba György Gábor tanár úr eddigi aktív és elkötelezett munkáját!

Megjelent a Draco 153. száma az AAK híreivel Dalos Endre szerkesztő és Vígh Lajos olvasószerkesztő (AAK-s tagtársaink) munkájának eredményeként megjelent a Draco amatőrcsillagászati folyóirat 2014 január–áprilisi, 153. száma – AAK-vonatkozású cikkel. Az újság Rezsabek Nándor tollából közli az Albireo Amatőrcsillagász Klub aktuális híreit.

Hadházi Csaba (AAK) webkamerás képe 353 frame alapján készült 2014. január 30-án egy óriási napfoltcsoportról.

Együttműködési megállapodás a Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvánnyal Az AAK együttműködési megállapodást kötött a Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvánnyal. Az Albireo és a Bács-Kiskun megyei, hartai szervezet a jövőben együtt munkálkodik tudományos, műkedvelő és ismeretterjesztő természetismereti és csillagászati területeken.

Megújult az Albireo Facebook-oldala Az Albireo Amatőrcsillagász Klub 2014-ben megújult közösségi oldallal jelentkezik a Facebookon. Várjuk tagjaink és szimpatizánsaink amatőrcsillagászati információit és megosztott észleléseit. Új Facebook-oldalunk a http://www.facebook.com/ albireo.aak webcímen érhető el.

8

Az észlelés célpontját a távcső mellett választottam meg. Valami olyan felszíni formát kerestem, ami még éppen belefért a légkör engedte maximális nagyításba, ugyanakkor kellően izgalmas rajzi célpontnak bizonyult. Így a terminátoron található, fénylő gyűrűnek látszó Plinius és a szomszédságában található, hosszú árnyékot vető Dawes kráter mellett döntöttem. A kép jobb oldalán a Plinius kráter látható, balra pedig a Dawes kráter. A rajzolás hosszú ideig tartott. Lényegében addig folytattam, amíg az egyre nagyobb pára be nem üldözött. Ez idő alatt az árnyékok megváltoztak. A felszíni részletek változása a terminátor vonalán a legfeltűnőbb, attól távolodva egyre kisebb mértékű. A fény–árnyék vonal elmozdulása a felszín újabb részleteit mutatja meg. Ha az ember belefeledkezik a rajzolásba, azt veszi észre, hogy az árnyékok elkezdenek rohangálni a Holdon. Újabb, eddig nem látott részletek, felszíni formák bukkannak elő. Emiatt a hosszabb idő alatt elkészülő rajz általában nem a pillanatnyi látványnak felel meg, hanem az egész észlelés időtartama során megfigyelhető részleteket tartalmaz. Jelen esetben mik ezek a részletek? 1. A Dawes kráter árnyéka az észlelés kezdetekor kúp formájú volt, végig egyenletes, éles kontúrral. Az észlelés végére az árnyék vége mintha „szöszössé” vált volna. Az árnyék szélén, a felszínen fényes foltok jelentek meg. Ezzel kontrasztosabbá vált az árnyék körvonala. Ugyanakkor ezek a fénylő foltok olyan vizuális hatást keltettek, mintha az árnyék a foltoknál bekarcsúsodott volna. 2. A Plinius kráter ezen részei az észlelés kezdetekor ferdén, oldalirányba húzódó, viszonylag keskeny gerinceknek látszottak. Ezek a „gerincek” a fényviszonyok alapján becsülve határozottan maga-

sabb felszíni formákhoz tartoznak. Ahogy telt az idő, a fény–árnyék határ továbbhúzódásával módosultak a fényviszonyok, megváltozott ennek a területnek a képe. Kifényesedett, és a ferdén, párhuzamosan húzódó gerincek látványa átalakult a holdkráterek külső peremén megszokott háromszög alakú, lejtős hegyvonulatokká. 3. A Plinius kráter árnyékos oldalának peremén az árnyékban először egy igen vékony és halvány vonal jelent meg. Kezdetben ez csak egy remegő kézzel rajzolt csíknak látszott. Majd kezdett kirajzolódni a vonal végén egy visszahajló ív. Az észlelés végére halvány, fénylő foltok jelentek meg a vonal közelében. 4. Ez a terület az észlelés kezdetekor amolyan diffúz, matt fényűnek mutatkozott. Majd elkezdett strukturálódni. Első lépésként foltokban fényesedett és sötétedett. Majd ezek a foltok kezdtek összeállni fénylő gerincekké és árnyékos oldalakká.

9

5. A Plinius kráter árnyékos oldalán lévő perem az észlelés alatt folyamatosan változott. Kezdetben csak egy vékony, fénylő élnek látszott. Majd ez az él elkezdett strukturált szerkezetet mutatni. Az egyenletes, fényes gyűrű egyes részei – ahogy a rajz is mutatja – elsötétültek. Vékonyabb és sötétebb részek jelentek meg. Vizuálisan olyan hatást keltett, mintha a kráter pereme belesüppedt volna a sötétségbe. A kráter pereme kettős, párhuzamos gyűrűre kezdett hasonlítani. A külső gyűrű vagy inkább perem fényesen izzott, míg a belsőt egy árnyékcsík választotta el a külsőtől. A belső gyűrű szélesebb és kevésbé fényes volt, mint a külső. Majd az elválasztó árnyékcsík elkezdett beleolvadni a külső, fénylő perembe. Így a belső gyűrű kiszélesedett. Összeért a külső gyűrűvel, majd elkezdett fényesedni. Megjelentek rajta a kráterperemmel párhuzamosan futó, fénylő vonalak.

A két kráter közötti területen egy vékony „árnyéköböl” helyezkedett el, közvetlen környezetében sötétszürke felszínnel. Ez a szürke felszín egyre világosabbá vált. A homogén, sötétszürke felszínen részletek jelentek meg. A terminátorral párhuzamosan futó, fényes–sötét sávok tűntek fel. A vékony „sötétöböl” Dawes kráter felőli oldalán hegygerincre emlékeztető forma kezdett kibontakozni. Legnagyobb bánatomra az észlelést és a rajzolást nem tudtam befejezni. A levegő egyre párásabb lett. A Dobson oldalát derengő pára kezdte beborítani. A rajzoláshoz használt porpasztell csomósodott és nedvesedett. Már nem lehetett vele rendesen dolgozni. Az optikát és a rajzfelszerelést kímélni akartam a lassan csöpögőssé váló párától. Befejeztem az észlelést, összecsomagoltam, …

Plinius és Dawes kráterek Időpont: 2014. 01. 06. 17:00 –18:30 UT Távcső: 235/1280 Dobson–OptiScope Nagyítás: 64–320 Nyugodtság: 7/10 Átlátszóság: 1–4/5 Hőmérséklet: 2 °C Hosszúsági libráció: +6,85° kelet (17:52 UT-kor) Szélességi libráció: –3,35° dél Colongitudo: 335,32° Látszó méret: 32,13’ Páratartalom: közepes, közelgő köd Szél: szélcsend Észlelés helye: Zákány, Magyarország Észlelő: Bognár Tamás Gaius Plinius Secundus Az 1. században élt római természettudós, író, polihisztor. A Naturalis Historia enciklopédia szerzője.

Fénykép: Digital Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Moon Lunar and Planetary Institute

10

William Rutter Dawes A 19. században élt angol csillagász. A „Sasszem” becenevű tudós főleg kettőscsillag- és bolygómegfigyeléseket végzett. Róla nevezték el a Daweshatárt, amely a távcsövek és a mikroszkópok felbontóképességét adja meg.

MERIDIÁN, NAPÓRA, SPECULA – TRIESZTBEN Rezsabek Nándor Pizzák gazdag feltéttel, jófajta vörösborok, mopeden száguldó ifjúság. Talján életkép, akárhova is utazik az ember Olaszországban. Trieszt azonban más. Ugyan kézzelfogható a Római Birodalom és a Velencei Köztársaság ó- és középkori hatása, de jóval jelentősebb a Habsburg-orientáció. Több mint félezer éven át osztrák kézen volt, elvesztésekor az Osztrák–Magyar Monarchia részeként. A csavar kedvéért: főként olasz lakossággal, a környék településein egyértelmű szláv, nagyrészt szlovén többséggel. Napjainkban pulzáló, magas életszínvonalat kínáló, negyedmilliós település. Jelentős tudományos központ, melyben a csillagászatnak régen is, most is komoly helye és szerepe van. Így természetesen amatőrcsillagászként asztronómiai szemüvegen át szintén körbenéztem. Piazza della Borsa. Itt áll a mai Kereskedelmi és Iparkamara épülete. Timpanonos, oszlopcsarnokos, szobrokkal díszített. Még 1802-ben emelték, amint a tér neve is mutatja, eredetileg Tőzsdepalotaként. Elhelyezése érdekes, hiszen épp kettészeli a város délköre. A meridiánt a tetszetősen felújított épület előtt térplasztikai elemekkel mutatják. A trieszti délkörre 2010-ben egy szép kivitelezésű, analemmatikus napóra került, amely közép-európai idő szerint „jár”. De a délvonal az épületen belül, az előcsarnokában is folytatódik, művészi kivitelben! További érdekességeket is találhatunk. A főhomlokzaton megbúvó, szellőzőnek tűnő nyíláson a bebújó napfény 1820 óta mutatja a pontos dátumot a meridiánvonalon elhelyezett naptáron.

ALBIREO CSILLAGÁSZATTÖRTÉNETI KLUB

A város modern csillagvizsgálója a település határában épült. Az „eredeti” csillagda, a helyi egyetem felügyelte Trieszti Csillagászati Obszervatórium a városközponthoz közel, a Via Tiepolon áll. Építészeti megoldásai egy romantikus stílusú erődítményre emlékeztetnek.

Neve is erre utal: Basevi-várkastély. A fényszennyezés miatt észlelés rég nem folyik itt. Kupolája valamikori helyét bástyaszerűen alakították át. A weben használaton kívüli, régi távcsöveit is mutatják, állítólag múzeumként funkcionál. A csillagdát az utcáról fotóztam. Ekkor az intézménybe éppen belépni szándékozó egyik csillagásszal megismerkedve, bővebb információhoz juthattam. Elmondta, az obszervatórium egyáltalán nem látogatható. De kárpótlásul magával vitt abba a pár percnyi sétatávra levő régi villaépületbe, a Bazzoni család valamikori otthonába, melyben ma a csillagászok irodái vannak.

Az 1838-ban emelt villa olaszos, a régi freskók, valamint a modern technikai felszereltség barátságban megférnek egymással. Ideális környezet kínálnak a talján kutatóknak. Alkalmi idegenvezetőmtől azt is megtudtam, hogy a városban amatőrcsillagászok dolgoznak – talán egy következő látogatáskor mód lesz a velük való találkozásra is.

11

égen. Bár a fotókon a csóvája 25° hosszúságúnak mutatkozott, vizuálisan alig lógott ki binokulárom 5°-os látómezejéből. S azóta hányszor értem meg egyre másra az „évszázad üstökösét”, s hányszor nem lett belőlük valódi látványosság. A tavalyi év ezen a téren csúcsot döntött, két „évszázad üstököse” is csődöt mondott. Tavasszal a Pan-STARRS, év végén pedig az ISON okozott csalódást.

„Az üstökösök olyanok, mint a macskák. Van farkuk, és azt csinálnak, amit akarnak.” Eugene Shoemaker 1971 őszén kezdtem rendszeresen távcsöves megfigyeléseket végezni. Alig másfél év múlva izgatottan olvastam a hírt az évszázad üstökösének felfedezéséről. Lubos Kohoutek 1973. március 7-én talált rá az új kométára. Minden stimmelt, hogy az égitest elnyerje a kitüntető címet. Hiperbolikus pálya (azaz még nem járt a Nap közelében), 5 CsE naptávolság a felfedezés idején, 0,14 CsE perihéliumtávolság, a napközelség után pedig alig 95 millió km-re haladt el a Föld „közelében”. A média (bár akkor még nem volt Internet, s a két tévécsatorna mellett csak néhány napilapot olvashattunk) azonnal rácsapott a szenzációra. „Óriási tűzgömb az égen”, „hétszer fényesebb lesz, mint a telihold”, „a karácsony kolosszusa” (ez utóbbi azért, mert karácsony táján került napközelbe), „a legnagyobb látványosság az égen, amit csak megérhetünk”, szóltak a (magyar és külföldi) tudósítások. Mondanom sem kell, kiábrándító volt a valóság. Szabad szemmel alig látható, 4 mg-s maszat az

A szerző rajza a Kohoutek-üstökösről 1974. jan. 13. 17:05 UT 1050-es binokulár

Vagy talán nem is a szegény üstökösök? Inkább a felelőtlen csillagászok és a szenzációra éhes média! Kezd komolytalanná válni a helyzet, a laikusok a következő alkalommal már joggal kételkednek a szavunkban. Talán megfontoltabban kéne használni az „évszázad üstököse”, minősítést (egyébként is furcsa alig másfél évtizeddel a század/ezredforduló után megelőlegezni ezt a jelzőt, 86 évre előre). Akkor kürtöljük világgá a hírt, amikor biztosak lehetünk benne! Ne feledkezzünk meg Eugene Shoemaker figyelmeztetéséről! Ő már csak tudta!

Hadházi Csaba (AAK) felvétele a C/2011 L4 PanSTARRS üstökösről 2013. május 28-án (Hercules Csillagvizsgáló) A felvétel egy 20 cm-es Newton tükrös távcsőre szerelt Canon 350D tükörreflexes fényképezőgéppel, ISO1600-as fényérzékenységgel és 135 másodperces expozíciós idővel készült. A Pan-STARRS jelenleg a Hercules csillagképben száguld, a Földtől 5,2 CSE-re. Sajnos igen halvány, kb. 18,7 mg a látszó „fényessége”.

12

Bevezetőként egy meglepetésről A Magyar Nemzeti Múzeum gyűrű-napóráiról korábban Gát Eszter írt ismertetőt. A múzeum Óraés műszergyűjteményét, illetve a legújabb szerzeményeit Radnóti Klára ismertette [1, 2, 3]. E tanulmányok a tárgyak, illetve a gyűjtemény általános leírásain és egyes jellegzetességeik taglalásain túl szakszerű, alkalmi összefoglalásokat is tartalmaznak a múzeumban előforduló napórafajták főbb tulajdonságairól, használatukról. Sőt, latin eredetiben és magyar fordításban még egy 1700–1750 közti években írt szerkesztési leírással, meg más irodalmi idézetekkel is szolgálnak. A múzeum gyűjteményében több változatban, többféle gyűrűs napóra található. Ezek közt van az a két hasonló, érdekes darab, amikről a következőket írták a muzeológusok: „Ltsz.: 1873.141.23. Készítés ideje: 1717, készítés helye: Augsburg(?). Átmérője 52 mm, szélessége 17 mm, vastagsága 3,5 mm. Azimut gyűrű-zsebnapóra, univerzális. Sárgarézből, fokskála mentén 5 fokonként állítható függesztőkarikával, elfordítható lyuk-gnomón gyűrűvel. Jelzése: 1717 S P F(ecit). A gyűrű külső palástján a hónapok betűjelzéses rövidítése, a belsőn az egyes hónapoknak megfelelő dátumvonalak mentén órajelzések. A gyűrű középső sávjából az elfordítható lyuk-gnomón karika hiányzik. A gyűrű külső palástján északolasz és délnémet városok neve a hozzájuk tartozó, egész számra kerekített szélességi fokjelzésekkel. …” „Ltsz.: 1988.3. Készítés ideje: 1925–1930 között, szabadalmi leírása szerint gyártója Drágffy Sándor, érsekvadkerti földbirtokos. Sárgaréz, rögzített füllel, elfordítható lyuk-gnomón gyűrűvel, átmérője 45 mm, szélessége 15,5 mm, vastagsága 2 mm. Vétel. Az azimut napgyűrű a legegyszerűbb függeszthető napóra, amelyet Magyarországon (ásatási leletek szerint) már a 16. századtól kezdve használtak. Igen elterjedt típus, német területeken gyakran „Bauernring”-nek, azaz parasztgyűrűnek is nevez-

ték. Ezért meglepő, hogy 1925. május hó 4-én egy magyar földbirtokos, Drágffy Sándor szabadalmat kért és 1930. május 1-én meg is kapta azt 92224 sorszámmal. … Az azimutgyűrű a Nap horizont feletti magassági szögét méri a függőleges síkban, így lehet vele az időt meghatározni. Csak azon a földrajzi szélességi fokon mutatja a pontos időt, amelyre készítették. … A gyűrűpalást külső részén dátumjelzés, azaz a hónapok vésett kezdőbetűi és a 969-es sorszám van. … A gyűrű belső felületén ezen túl a SOL bevésés (jelentése Nap) és a SZAB.BEJ. (szabadalmi bejegyzés) rövidítés olvasható…” Az 1–2. ábrán látható zsebnapóra a Magyar Nemzeti Múzeum Óra- és műszergyűjteményének MNM-1988.3 számú része, a felvételeket Dabasi András készítette.

1. ábra

2. ábra

Elsőként még ne az indokoltnak tűnő meglepetés okozóját, a szabadalmazott napórát nézzük, hanem magát a napórát, mint műfajt, mint általános kultúrtörténeti és műszaki–tudományos eszközt. Ma a napórákat gyakorlatilag látványos, de nem sok hasznot hajtó épületdíszként ismerjük. Van egy többé-kevésbé ferdén lógó pálca a falban, körülötte néhány sugaras vonal, esetleg cirkalmasan írt számok, jelek, latin szavak. Néha festmény vagy egyéb képzőművészeti alkotás is vonzza a tekintetet. Ha összehasonlítjuk az árnyék és a karóránk jelezte időt, ritkán egyeznek. Igen, ilyen a hagyományos napóra, ezek a szinte kötelező részei és

13

tulajdonságai. Mert a napórák az elmúlt harmadfél évezred remek természettudományos alkotásai, a legelső mérőműszerek, a világ megismerési folyamatának kőbe faragott kövületei, a játékos elme találékonyságának látványos tanúságtevői, sok szép műalkotás ihletett hordozói, az idővel kapcsolatos filozófiák és tömören fogalmazott népi bölcsességek hirdetői, fizikai ismereteink változásainak „megkövesült” tanúi. És – lám – a Nemzeti Múzeum Történeti tárának jóvoltából egy napóra még egy szabadalmi–jogi–történeti vizsgálódás tárgya is lehet. A napórák működésével, skálaszerkesztéseivel az elmúlt 30–35 évszázadban igen sokan, igen alaposan foglalkoztak, a vonatkozó irodalmi források sora szinte végtelen. A korabeli lehetőségek miatt ezek az ismertetők gyakorlatilag a körzővel– vonalzóval végzendő hagyományos geometriai szerkesztések leírását tartalmazzák. Ezek a régi szerkesztések elvben ma is jól, de a gyakorlatban különféle rajztechnikai, kényelmi okok miatt csak nehézkesen használhatók. A babilóniai (ie. ~1800), majd később az ógörög (ie. 600–150) papok, csillagászok mai tudásunk szerint is meglepő pontossággal ismerték a Napnak és a többi égitestnek a Földről látszó napi–évi mozgásait. Az ilyen irányú, korai ismeretek tették lehetővé, hogy az idő mérésére napórákat és naptárakat készítsenek. Például az i.e. 1360. július 15-i napfogyatkozás révén lehetett azonosítani a Bibliában leírt, a zsidók és az emóriak közti, Józsué vezetésével zajló zsidó honfoglalási csata időpontját. I.e. 870 körül működik Illés próféta, ekkoriban írják a Biblia Királyok könyveit. Ennek Kir.II. 16:10–14 és 20:9–11 verseiben említik a napórákat (nyilván utalásként is a korabeli tudományos technikai fejlettség csúcsaira). Az i.e. 700 körül írt ótestamentumi részekben szintén több helyen szerepelnek az idő mérésére szolgáló napórák, meg az időmérésre utaló részek (Zsoltárok 119:62 és 119:164, Józsué 10:12–13, Ézsaiás 38:8), akárcsak az Újtestamentumban (Máté 20:1–16). I.e. 269-ben Beroszosz babilóniai tudós pap megírja görög nyelven Babilónia történetét. Napórák számításaival is foglalkozik. A rómaiak az I. pun háború idején (i.e. 264–241) az elfoglalt délitáliai Kalábriából hadizsákmányként Rómába visznek i.e. 263-ban egy napórát. Az egyik legnevezetesebb ókori európai napóra Augustus császárhoz kapcsolható. Ő i.sz. 10-ben a római Mars-mezőn

14

felállíttatta az Egyiptom feletti győzelmét hirdető hadizsákmányát, a talapzatával együtt kb. 30 méter magas, vörös gránit obeliszket. A tér körülötte lévő, mintegy 250400 méteres területén az obeliszk csúcsához, mint árnyékvető ponthoz illeszkedő óraés hónapvonalak mutatták az időt. I.e. 75 (?) – i.sz. 15(?) közt él a római Marcus Pollio Vitruvius világot járt római zsoldos hadmérnök, építész és szakíró. Tízkötetes építészeti tankönyvét (De architectura libri decem) 3-4 tucatnyi latin és görög elődöt (sok helyen szó szerint) idézve, no meg saját gondolatai, tapasztalatai alapján 33 és 15 közt írja. Ebben egy könyvet szán a napórákkal kapcsolatos csillagászati és matematikai tudnivalók ismertetésére, megemlítve az akkor használatos, vagy korábbi napórafajtákat. A napórákhoz szükséges szerkesztési leírás meglehetősen rövid, mert a részletesebb leírást Vitruvius „azért mellőzte, nehogy túl sokat írjon és így botránkozást okozzon, s mert nem szeretné, ha mások tudását az övének tartanák”. A könyvhöz eredetileg tartozott néhány rajz, de ezek a kéziratos másolások alkalmával el-elmaradtak, ma már ismeretlenek. A művet az ókorban és a középkorban olvasták ugyan, de kevesen. „Világsikerét” a konstanzi zsinat alkalmából fellendült „idegenforgalom” egyik eredményeként a svájci St. Gallen bencés kolostorából 1416-ban előszedett példánynak, majd 1486-tól a könyvkiadó nyomdászoknak és a fordítóknak köszönheti. Leonardo, Dürer, és más humanista művészek nemcsak tanulnak Vitruvius-tól, hanem a hiányzó rajzokat pótlandó a nyomtatott műhöz szép és jó, új rajzokat is készítenek [4]. Albrecht Dürer (1471–1528) magyar apa németté lett fia, grafikusként, rézmetszőként és matematikusként egyaránt jelentőseket alkotott. A napóraskálák összefüggéseinek 1525-ből tőle származó rajzai és leírása elegáns, ma használatos középiskolás matematikai alapismeretek birtokában könnyen érthető. Girolamo Cardano (1501–1570) itáliai orvos, matematikus, filozófus, író. A vegyes harmadfokú egyenletek megoldására kidolgozott módszere időnként magyar gimnáziumi tananyag. A napórák skálájának linearizálására készített finommechanikai szerkezete izmosabb kialakításban ma a gépkocsik és más gépek hajtásláncában, mifelénk kardáncsukló és kardántengely néven mindennapos, angolszász területen más néven forog – közszájon is.

Kepler (1571–1630) megfigyeléseken alapuló törvényei (1609, 1618), majd Newton (1642–1727) és követőik munkássága nyomán lett pontosan ismert, hogy a Föld (és a többi égitest) a Nap körül miért és milyen pályán, hogyan mozog. Másként fogalmazva az, hogy a Napnak (és a többi égitestnek) a Földről látható napi–évi mozgását milyen képletekkel lehet pontosan leírni, vagy a kívánt hibakorláton belül közelíteni.

Nálunk, Apáczai Csere János 1653-ban a Magyar enciklopédiájában azt írta, hogy a napóra nagyban segíti az emberek boldogulását (nyilván a célszerű időfelhasználás elősegítése okán). 1686ban a budai vár visszavételekor egy holland zsoldoskatona elvesztette hordozható zsebnapóráját, amit az 1970. évi ásatások során megtaláltak. Newton és mások munkássága nyomán olyan napórákkal is lehet találkozni, amelyekben nem valaminek az árnyéka mutatja az időt, hanem egy fényfolt. Hiszen egy tükör (kis tó!) által visszavert fénypont útjához is lehet egy adott felfogó felületre illeszkedő óraskálát számítani, ha nem is egyszerűen. Ma már van borús ég alatt, sőt éjszaka, a pincében is működő „napóra”. Ennek tartószerkezetébe ugyanis olyan digitális elektronikus szerkezetet rejtettek, amely sötétben a pontos időt a napos időben működő árnyékvető skálájához illeszkedő helyre rejtett fényforrások működtetésével mutatja. Itt érdemes még néhány technikai, matematikai érdekességet megemlíteni. Az első, hogy a hosszadalmas, pontos csillagászati számítások jelentős hányadára azért van szükség, mert a különböző jellegű mérendő mennyiségeket az előfordulási helyüktől, illetve a mérési körülményektől függően más-más koordinátarendszerben célszerű/lehet meghatározni, mint ahol azok felhasználásra kerülnek. Ahogy a napi időt is különböző módokon

(helyi idő, zónaidő, 5 perc múlva, dél előtt, tegnap, jövő szerdán, két év múlva, i.e. 123-ban stb.) adjuk meg az alkalom célszerűsége szerint, úgy a hely vagy egyéb jellemzők megadására is többféle módszert alakítottak ki az évszázadok folyamán. Egy másik érdekesség, hogy ókori elődeink milyen jó gyakorlati érzékkel bírtak. Manapság a síkszögek nagyságát a szárak közé húzható körív hosszának és sugarának hányadosaként, a mértékegység nélküli radiánban adjuk meg, vagy egységként a kör 360-ad részét tekintve fokban (és a törtrészeket 60-as számrendszerben). Használnak még más szögegységeket is: a geodéták a negyedkör 100-ad részét gonnak nevezik, a törtrészeket is a 10-es számrendszer szerint számolják; a csillagászok az ívmásodpercet és a földpálya sugarát kapcsolják össze parsec néven, hogy távolságegységhez jussanak. Antik őseink a körív hossza helyett a hozzá tartozó és jól mérhető húrt tartották a szög jellemzőjének, és ennek megfelelően a szöget is a távolság egységével mérték. Hiszen a körív hosszát gyakorlatilag nem lehet mérni, csak értelmezni, illetve számítani! Ezért aztán a mai szinuszokkal kapcsolatos tételek és táblázatok helyett húrtáblázatokkal és pusztán távolságokkal dolgoztak. (Folytatása következik)

15

A SZENTMÁRTONI BÉLA TELESZKÓP EGY RFT KALANDJAI Szentmártoni Béla 1931. február 6-án született Hencsén, egy Somogy megyei kis településen. Aktív amatőrcsillagászati tevékenységet 1947 és 1987 között folytatott. Több távcsőtükröt készített és épített tubusba sajátkezűleg, 10 és 30 cm átmérő között. Az általa készített, nagyon fényerős tükrös távcsövek közül kiemelkedik egy RFT. Tükrének átmérője 150 mm, fókusza 465 mm. Ezt a műszert 1966-ban kezdte rendszeresen használni. Ezzel a fényerős távcsővel nagy és halvány csillaghalmazokat, ködöket tudott megfigyelni. Rengeteg mély-ég észlelést végzett, melyek alapján több, saját katalógust is kiadott! 1971. június 1-én megalapította Kaposváron az Albireo Amatőrcsillagász Klubot (AAK). Ez a szervezet országossá fejlődött. Rengeteg szakcikket fordított magyar nyelvre több külföldi folyóiratból, többek közt az amerikai Sky and Telescope-ból. Ebben a folyóiratban jelent meg a 150 mm-es RFT távcsöve, az 1967. augusztusi számban. Ezt a távcsövet 1966-tól 1980-ig használta, majd átadta Juhász Tibornak, az AAK soron következő vezetőjének. Így a műszer Zalaegerszegre került. Sok év eltelte után, 2013. július 15-én az Albireo Amatőrcsillagász Klub vezetése úgy döntött, hogy

a távcső a Szentmártoni Béla Teleszkóp nevet kapja, és állandó felállításra a Herkules Csillagvizsgálóba, Hajdúhadházra kerüljön. A távcső ZalaegerszegA távcső adatai ről való eljutását két Főtükör: lépcsőben sikerült meg15 T, f/3,1, f = 46,5 cm Keresőtávcső: 630, 6° LM oldani. Elsőnek auguszSzimmetrikus okulár: tus 4-én Murányi Lajos f = 18,5 mm, 25, 2° LM vette át Juhász Tibortól, Erfle-okulár: Mátrafüreden. Majd a f = 7,5 mm, 62, 45’ LM A keresőtávcsövet és az okulá- távcső augusztus 18-án rokat is Szentmártoni Béla Murányi Lajos és kedkészítette. ves felesége jóvoltából elkerül Hajdúhadházra. A távcső restaurálása az eredeti állapot visszaállítását szolgálja. Idén tavasszal Hadházi Csaba elkezdte a teleszkóp felújítását. „Reméljük, itt a tavasz! Újabb restaurálást hajtottam végre a Szentmártoni Béla Távcsövön. A főtükröt a segédtükörrel együtt szépen megtisztítottam, majd a tubus belső részét újrafestettem matt fekete táblafestékkel. Az egész tengelyrendszert szétszedtem, megolajoztam, s így most már kiválóan használható. A kis keresőtávcső eredeti színűre lett átfújva, s az eredetivel megegyező állítócsavarok ki lettek cserélve újakra .A főtükörtartó külső része matt fekete zománckékkel szintén átfestésre került! A munkálatok folytatódnak a tavasz folyamán.” Hadházi Csaba Balra: az utolsó észlelés Zalaegerszegen. A célpont természetesen az Albireo. Balra lent: Juhász Tibor és Murányi Lajos Mátrafüreden Jobbra lent: Hadházi Csaba és Murányi Lajos Hajdúhadházán

16

Bo gn ár Tamás Csurgón, a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskolában már hosszú évek óta működik lelkes diákok és tanáruk, Viola Ernő vezetésével csillagász szakkör. A szakkörrel pár éve kerültem szakmai kapcsolatba. A közös távcsöves észleléseket hosszú ideje tervezzük Viola Ernővel. Azt már sikerült tapasztalnom, hogy nem is olyan egyszerű dolog tanítási időben a kedvező időjárást, a csillagos ég látványosságait, az iskolai életet és a gyerekek tevékenységét összeegyeztetni. Végre március 12-én minden adott volt egy közös távcsöves észleléshez.

Este 6 órakor találkoztunk a házunk előtt. Viola Ernő egy kis furgonnal szállította ide a gyerekeket és a GOTO vezérlésű távcsövét. Némi fejtörés, pár próbálkozás után sikerült a 235/1280-as Dobsontávcsövet a szükséges felszereléssel stabilan, rázkódásmentesen bepakolni a kocsiba. A közeli Kápolnahegyre mentünk észlelni. Ezt a helyet nem olyan régen „fedeztem” fel. A közelben van. Az idők során az út is elfogadható lett. Így egy 20 perces sétával kitűnő észlelő helyre lehet eljutni. A dombok eltakarják a civilizáció fényeit. Csak párás időben van egy kis derengés az ég alján. Mivel a

település egy régi mocsaras területre épült, még mindig gyakran igen párás a levegő. Ez pedig a közvilágítás fényeivel együtt zavaróan derengő, párás eget eredményez. De a pára nem tud ebbe a magasságba feljönni. Így ez az észlelőhely igen praktikus a számunkra. Pillanatok alatt megérkeztünk az észlelőhelyre. A gyerekek lelkesen ismerkedtek a Hold fényében kísértetiesen derengő tájjal. Közben Ernővel kipakoltuk a két távcsövet és a felszerelés többi részét. Mivel már erősen a telihold közelében jártunk, égi kísérőnk a fényével szinte leradírozta a csillagokat az égről. Ez nagyjából 1–2 magnitúdós eget jelentett. Emiatt döntöttünk úgy, hogy a bemutató elsődleges célja a Hold és a Jupiter lesz. Ezek után esetleg pár fényesebb kettőscsillag is távcsővégre kerülhet. Két távcsővel készültünk. Szándékosan egy „kisebb” és egy „nagyobb” teleszkóppal mentünk észlelni. A két különböző mérető, kialakítású távcső látványos példája volt a csillagászati eszközök sokszínűségének. A gyerekek láthatták és érezhették a típusok közötti különbséget, azok előnyével és hátrányával együtt.

Első célpont a Hold volt. A 114/500-as GOTO vezérlésű távcső látómezőjének a közepén a fényes holdkorongot mindenki megcsodálta. A távcsőben kis nagyítással a Hold bőven elfért a hatalmas látómezőben. Gyönyörűen lehetett látni az izzó holdfelszínen a sötét tengereket, a terminátor vonalának finom csipkézettségét. A célunk az volt, hogy a Hold a látómezőben kis helyet foglaljon el. Könnyen áttekinthessük. Azonnal látszódjon a

17

felszín jellegzetes folthatása. Ugyanakkor legyen meg annak a varázsa, ahogy a gyerekek hosszabban figyelik a Holdat, észrevegyék rajta az apró, ám tűéles részleteket. Ezután a Dobson következett. Stílszerűen választva, nagy távcsőben nagy Hold legyen. Először 90 nagyítással néztük meg a Holdat. Ekkor a nagy látószögű (70°) okulárban éppen elfért a korongja. Teljesen kitöltötte a látómezőt. Annyira, hogy általában egyszerre nem is lehetett áttekinteni a felszínt. Végig kellett nézni, megcsodálni a részleteket. Jó volt látni, ahogy a lelkesen az okulárba pillantó gyerekek az első pillanatban megdermednek a látványtól. Majd pár pillanat mozdulatlanság után, szinte az okulárra tapadva fedezték fel a Hold felszíni csodáit. Közben a társaik türelmetlen toporogtak mögöttük. 120 nagyítással már csak holdkorong fele fért bele a látómezőbe. Ennél a nagyításnál csodálták meg a gyerekek a terminátor közelében lévő, izzó, csipkézett szélű hegygerinceket. Megvolt a varázsa annak is, hogy ennél a nagyításnál, már könnyebben felfedezhettek apróbb felszíni részleteket. Ekkor kezd először beleborzongani a megfigyelő a látványba. 256 nagyításnál már a Gassendi kráter volt az elsődleges célpont. Tökéletesen meg lehetett figyelni a kráter belső szerkezetét. Ekkor találkoztak a gyerekek azzal az érzéssel, hogy a kráter kirohan a látómezőből. A Dobsonszerelésű távcsövet pedig óvatosan utána kell mozgatni. Próbálkoztak a gyerekek mobiltelefonnal belefotózni az okulárba. Egy pár felvétel egészen jól sikerült. A következő célpont a Jupiter volt. A megfigyelés pillanatában a négy Galilei hold a bolygó két oldalán egyenletesen elosztva helyezkedett el. Jól láthattunk két sötét felhősávot a bolygón. A nagyítás fokozásával a pólusok szerkezete is kezdett kibontakozni. Sajnos a lassan, de biztosan párásodó levegő miatt 120 nagyítás felett a bolygó széle kezdett finoman elmosódni. Így a felhősávok finomabb részletei nem jöttek elő. De a látómező közepén terpeszkedő csíkos bolygó tiszteletet parancsoló látvány volt. Ezután az Alkor–Mizar csillagpáros következett. Gyönyörűen látszott a páros, illetve a Mizar A és B komponense. Következő kísérlet az M 42 volt. Sajnos addigra az enyhe pára és az izzó holdfény 1–2 magnitúdóra

18

csökkentette a szabadszemes láthatóságot. Mégis tettünk egy próbát. Azt hittük, semmit sem fogunk látni. De Berente Béla tükre jól dolgozott. A trapézium négy csillaga a látómező közepén izzott. Körülötte ott látszott a köd középső részének a derengése. Még elfordított látásra sem volt szükség. Így a gyerekek ízelítőt kaphattak egy látványos csillagködből. Bár töredéke látszott csak, a trapéziumot övező fénylő derengés mindenkire mély benyomást tett.

Az észlelést tovább nem tudtuk folytatni, mivel az idő gyorsan elröppent, és a gyerekeket várták otthon. Elkezdtünk összepakolni. Hogy ez könynyebben menjen, az időjárás is besegített. Még párásabb lett a levegő. Az égbolt szinte tejfehéren derengett a Hold fényében. Összepakoltunk. Megettük a maradék medvehagymás pogácsát, és megindultunk hazafelé. Legnagyobb örömömre mindenki tele volt lelkesedéssel. A látvány kellően elvarázsolt bennünket. Megegyeztünk a folytatásban…

Az Albireo mostani számától kezdve, minden negyedévben közös észlelésre hívjuk a klubtagokat, érdeklődőket. Célunk, hogy a közösség minél többfajta módszerrel és minél többfajta eszközzel észlelje ugyanazt az eseményt, objektumot. A megfigyeléseket, rajzokat, fényképeket, szöveges leírásokat küldjétek el a következő e-mail címre: [email protected]

2014. április 8. Mars szembenállás Ezen a napon a Mars bolygó az esti órákban kel, és egész éjszaka látható lesz a Szűz csillagképben, ÉÉNY-ra a Spicától. Mivel szembenállásba kerül a Nappal, így a körülmények különösen kedveznek a megfigyeléshez. Érdemes kitelepülni a szabad ég alá, hiszen a vörös bolygó legközelebbi oppozíciójára 2016-ig

A Mars virtuális képe 2014. április 8-án 20:57-kor (UT)

A Mars Previewer II. kalkulációja 2014.04.08. 20:57-re (UT)

kell majd várnunk. Fényessége áprilisban –1,5 mg, látszólagos átmérője 15,1”. Ez ugyan messze elmarad a 2003-as 25” átmérőtől, de még így is számos felszíni alakzat megfigyelésére adódhat lehetőség. A 0,62 CsE-re tartózkodó bolygó az északi sarki régiójával fordul majd a Föld felé. Megfelelő műszerrel észlelve nem csak a fehérlő hósapkát, hanem kis szerencsével a felhőzetet vagy éppen a marsi domborzat jellemző képződményeit is megtekinthetjük. Az okulárban megfigyelt látvány azonosításához segítséget nyújthat Leandro Rios argentin amatőrcsillagász ingyenes alkalmazása, a Mars Previewer II. (Letölthető az alábbi linkről: http://media.skyandtelescope.com/binary/ mp201.zip) A jelenségről további érdekes információk olvashatók a Meteor Csillagászati Évkönyv 2014. kötetének 73. oldalán.

19

2014. május 10. A Csillagászat Napja Idén tavasszal 2014. május 10. lesz a Csillagászat Napja. Ebből az alkalomból a csillagászklubok és magányos amatőrök országszerte „csak úgy” felállítják a távcsöveiket lakóhelyük egy-egy forgalmasabb részén, és megmutatják a járókelőknek az égbolt csodáit a „Flaszter csillagászatnak” (Sidewalk Astronomy) nevezett rendezvény keretében. Remélhetőleg az időjárás kegyes lesz hozzánk, és tiszta májusi égben gyönyörködhetünk. A sötétedés kezdetével megfigyelhetjük a kicsivel első negyed után levő Holdat, a lenyugvó Jupitert és az éppen kelő, oppozícióban levő Szaturnusz bolygót, valamint a tavaszi égbolt további szépségeit, csillagképeit. Arra buzdítunk minden klubtagot, hogy vegyen részt a világméretű akcióban, és ossza meg a csillagászati megfigyelések által nyújtott felejthetetlen élményt a családdal, barátokkal, szomszédokkal, ismerősökkel, érdeklődőkkel!

2014. május 24. M 3 és M 5 gömbhalmazok Ezen a napon, négy nappal újhold előtt kitűnő alkalom adódik arra, hogy az éjszaka nagy részét mély-ég objektumok felkeresésével töltse az ember amatőrcsillagász fia vagy lánya. A kisebb műszerekkel rendelkező amatőrök számára is elérhető és sikerélménnyel kecsegtető Messier-objektumok közül most kettő, kitűnő helyzetben lévő gömbhalmazt ajánlunk megfigyelésre. M 3 (NGC 5272) gömbhalmaz Charles Messier, a 18. század méltán híres francia csillagásza 250 éve, május 3-án fedezte fel ezt az általa „csillagok nélküli ködösségnek” nevezett objektumot a Vadászebek csillagképben. Ez volt Messier első saját felfedezése, és mint ilyen, nagyban motiválta őt a később róla elnevezett, mély-ég objektumokat tartalmazó lista elkészítésében. William Herschel 1784 körül már csillagokra bontva figyeli meg. Az M 3 hozzávetőlegesen félmillió csillagból áll, átmérője 180–200 fényév. A kb. 800.000 naptömegű és 34.000 fényév távolságra elhelyezkedő halmazban 1889-ben Pickering fedezte fel az első változócsillagot. Jelenleg több mint 270 változót ismerünk

20

az M 3-ban, melyeknek túlnyomó többsége a gömbhalmazokban gyakran előforduló RR Lyrae típushoz tartozik. A halmazt igazán sötét égen egy éles látású ember szabad szemmel is megpillanthatja, azonban egy 1050-es binokulárban már biztosan látszik, mint kis, ködös csomó. A csillagokra történő felbontáshoz legalább 10 cm-es műszert kell használnunk, ebben a halmaz látszó átmérője kb. 7’.

Az M3 gömbhalmaz keresőtérképe (Stellarium)

2014. május 24. M 3 és M 5 gömbhalmazok M 5 (NGC 5904) gömbhalmaz

Az M5 gömbhalmaz keresőtérképe (Stellarium)

1702. május 5-én Gottfried Kirsch berlini német csillagász fedezte fel a csillagcsoportosulást a Kígyó (Serpens) csillagképben, de felfedezését ekkor még nem publikálta. Csak később, a felesége jegyzeteiből derült fény az eseményre. Messier 1764. május 23-án találta meg, és ezt írta róla: „Gyönyörű ködösség; nem tartalmaz csillagokat; kör alakú, és remekül látható jó ég alatt egy (1 láb fókuszú [~30 cm]) 3 hüvelykes egyszerű refraktorral.” Ismét csak William Herschel volt az első vizuális megfigyelő, akinek sikerült csillagaira bontani a gömbhalmazt. Az objektum távolsága 26.600 fényév, átmérője 150 fényév. Látszó átmérője 20’. Az M 5 fényessége 5,7 mg, így sötét égen szabad szemmel is megpillantható, mint halvány, defókuszált csillag. Binokulárban már egyértelműen megmutatkozik valódi természete. 10 cm-es műszerben csillagaira bomlik, és előtűnnek a sokak által megfigyelt csillagsorok, „póklábak”.

2014.06.24. Vénusz–Hold–M 45 együttállás E napon hajnalban, majd egy órával napkelte előtt, a 10%-ban megvilágított, csökkenő holdsarló, a Fiastyúk nyílthalmaz és a 0,84 fázisú Vénusz egy 6° átmérőjű körben fog elhelyezkedni a keleti horizont felett. Az égi jelenetnek a Bika csillagkép ad otthont. Remek alkalom lesz hatásos asztrotájképek készítésére, vagy akár szöveges és rajzos megfigyelések végzésére.

A keleti horizont képe 2014. június .24-én 03:40-kor (KözEI) (Stellarium)

21

„Február 28-án este gyorsan kimentünk Zselicbe fotózni. Sikerült lefényképezni az állatövi ellenfényt. Valószínűleg ez az első kép Zselicből, amit én készítettem, és amin rajta van ez a jelenség. Maga az állatövi fény nem más, mint a bolygóközi por által visszavert, szórt napfény. Biztos láttátok már tavasszal az állatövi fényt, napnyugta után, jóval túl az alkonyaton. Egy fénypiramis, ami az ekliptika mentén halad, és fokozatosan beszűkül. Azt viszont kevesen tudják, hogy van állatövi ellenfény is, ami a Nap ellenpontja körül található. Amikor készítettem a képet, akkor 22 óra volt, tehát még nem delelt a diffúz fény, viszont tökéletesen az ellenpontnál helyezkedett el (Leo, Regulus környéke). Némi megerősítés után kiderült, hogy valóban ezt a képeken ritkán látható jelenséget sikerült megörökíteni.” Scmall Rafael (AAK-ASK) Az ellenfény fotózásához vaksötét és kristálytiszta égbolt szükséges, ami Zselicben a pénteki záporos nap után be is következett.  Jó lett volna egy ISO800-as vezetett fotó, de sajna a mechanika akkumulátora lemerült.

22

Rosenberg Róbert (AAK) felvételei 2014. február 26-án készültek, …

23

… akárcsak Schmall Rafael (AAK-ASK) fényképei

24

SZÜKSÉGÜNK VAN RÁD! Kedves Klubtagok, Aktív Amatőrök, „Karosszék Csillagászok” és nem utolsósorban Tisztelt Érdeklődők! Az Albireo éveken keresztül szolgálta az észlelő amatőrcsillagászok közösségét. A lap készítőinek határozott célja az volt, hogy összefogja az aktív megfigyelőket, közölje a beküldött észleléseiket, cikkeiket, útmutatóikat. „Régi könyvszagú”, stencilezett lapokon olvashattuk észlelők tucatjainak rövid, tárgyszerű mély-ég megfigyeléseit vagy a rajzos és szöveges Hold, illetve bolygóészleléseket. Az Albireo oldalain ugyanúgy megtalálhattuk az izgalmas, szubjektív élményeken alapuló, hosszabb élménybeszámolókat, mint az akkoriban még meglehetősen körülményesen beszerezhető külföldi

szaklapokból származó fordításokat. A lap célja 14 év elteltével, az újraindulás után sem változott! Szeretnénk kérni a tagságot és az érdeklődőket egyaránt, hogy küldjétek el észleléseiteket, észlelési élményeiteket akár szöveges, akár fotografikus, akár rajzos formában. Írjatok cikkeket megfigyeléstechnika, elméleti csillagászat, csillagászattörténet témában, és küldjétek el nekünk (természetesen bármilyen, az amatőrcsillagászattal, csillagászattal kapcsolatos témakör érdekes lehet) az alábbi e-mail címre: [email protected] Összefoglalva: segítsetek a lap újraélesztésében és hasznos tartalommal történő megtöltésében! Schmall Rafael fotója a 2014. január 2-i holdsarlóról és a Vénuszról

Támogassa a magyar amatőrcsillagász mozgalmat, segítse adója 1%-ával az Albireo Amatőrcsillagász Klubot! A kedvezményezett adószáma: 18139376-2-14 A kedvezményezett neve: AAK – Albireo Amatőrcsillagász Klub Köz– hasznú Egyesület

1% 25

Schmall Rafael fotója a 2014. január 2-i holdsarlóról és a Vénuszról