EME Az ige fényében és a zene szolgálatában
SZÉKELY ÁRPÁD
Az ige fényében és a zene szolgálatában. A Kolozsvári Református Kollégium énekkarának két évtizede
Kulcsszavak: egyházi kórusirodalom, kollégiumi énekkar, énekkari összetartozás, egyházi és nemzeti ünnepek, életre való nevelés, távlatok. Key-words: church choir literature, college choir, choral togetherness, religious and national festivities, education for life, perspectives.
Amikor felkértek az előadásom megtartására és kijelölték a témát, azon gondolkodtam, miként világíthatnék rá azokra a tényekre, amelyek kivételessé teszik a Kolozsvári Református Kollégium énekkarának tevékenységét, hiszen nem az egyetlen középiskolai énekkar. De egyéni abban, hogy túlnőtte az iskolai kórus státusát. Megalakulása napjától feladatokat vállalt, célokat tűzött ki, mint például az egyházi kórusirodalom és ezen belül a magyar református kórusmuzsika művelése, népszerűsítése. Református hitünk és közösségeink erősítése bizonyságtételeink során, gyülekezeti látogatásaink és egyházi ünnepeink alkalmával (reformáció, advent, karácsony stb.) Nemzeti ünnepeink szebbé, gazdagabbá tétele – gondolok itt: március 15re, október 6-ra és 23-ra. Továbbá a magyar kórusirodalom és ezen belül az erdélyi zeneszerzők műveinek bemutatása, és annak érdekében, hogy az énekkar repertoárja esztétikailag teljes legyen, természetesen helyet kapnak a vallásos művek mellett a népdalfeldolgozások is. Az fent említettek gyakorlatba ültetése komoly munkába került, de meghozta a gyümölcsét, a számtalan fellépést, kitüntetést, meghívást, és pozitívan hatott más énekkarok fejlődésére is. Amikor az elmúlt tanévben, azaz 2010 őszén be szerettem volna jegyezni a Kollégium karácsonyi koncertjét, amelyet a Farkas utcai templomban tartunk minden évben, nehezen találtunk egy szabad estét. Karácsony előtt 221
EME SZÉKELY ÁRPÁD
szinte minden hétvége foglalt volt. Ez nagyszerű, állapította meg egyik kollegám, azt jelenti, hogy az iskolák és egyetemek igényt tartanak a templomra, a gyülekezetre, igényt tartanak arra, hogy karácsonyi bizonyságtételüket nem akárhol, hanem a Farkas utcai szép, régi templomban, talán a reformátusok legszebb templomában tartsák. Akkor jutott eszembe és gondolkodtam el azon, hogy a 90-es évek elején senki nem volt bejegyezve rajtunk kívül, éveken keresztül csak a Kollégium tartott karácsonyi koncertet. Annak idején Csiha Kálmán püspök úr minden alkalommal elmondta, amikor igét hirdetett, hogy a Farkas utcában kivételesen kétszer van karácsonyest. Először, amikor a Kollégium énekkarának bizonyságtétele teremti meg a hangulatot, és másodszor, amikor a gyülekezet ünnepel. Azóta eltelt 20 év, és hála Istennek ma már sokan vagyunk, akik az örömhírt átadni kívánják karácsonykor. Lehet, hogy a Kollégium példája és kitartása pozitívan hatott másokra is. Meggyőződésem, hogy az eltelt 20 év szolgálat volt, misszió, amelyet nagyon sok diák végzett, akik tagjai voltak az énekkarnak. Végezték hittel, lelkesen, leküzdve sok fáradtságot, lemondva sok mindenről. Végezték itthon és bárhol, ahova meghívták az énekkart. Az alábbiakban felsorolnám röviden a kórus életének legfontosabb mozzanatait és református egyházunkban vállalt szerepét, mert én hiszem, hogy az évek nem teltek el hiába, bizonyíték arra az a sok diák, akik a kollégium befejezése után is járnak énekkarba, bekapcsolódnak gyülekezeteink zenei életébe, énekkart vezetnek, vagy zenei tanulmányokat folytatnak. Az énekkar 1990 októberében alakult mint ifjúsági vegyes kar. Megalakulása óta szolgál Kolozsvár gyülekezeteiben, Erdély-szerte és külföldön is. 1991 nyarán részt vett a II. Magyar Református Világtalálkozó ünnepségein (Budapest, Debrecen, Zánka), 1995-ben a III. Magyar Református Világtalálkozón (Sepsiszentgyörgy), 1999-ben a IV. Magyar Református Világtalálkozón (Kolozsvár), és 2003-ban az V. Magyar Református Világtalálkozón (Kolozsvár). 1992 májusában az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában sikeresen koncertezett. 1994, 1997, 1999, 2002, 2005 és 2007 nyarán Németországban vendégszerepelt, a koncertkörutakat Sitta von Eckardstein bárónő szervezte, a Kollégium és a diákok megsegítésére. 2004. április – észak-németországi körút a Fries Református Egyház meghívására. 1995-ben ünnepelte kórusunk 5 éves évfordulóját és EMKE-díjjal tüntették ki. 222
EME Az ige fényében és a zene szolgálatában
1995-ben alapító tagja az újraszerveződő Romániai Magyar Dalosszövetségnek 1996 májusában részt vesz a galántai Kodály fesztiválon – Szlovákiában. 1999 márciusában hollandiai körúton vesz részt a middelharnisi testvériskola meghívására, és segítségükkel CD-t sikerült kiadnunk. Négy alkalommal (1998, 2000, 2002, 2004) megszervezte a magyar középiskolások kórustalálkozóját közösen a Romániai Magyar Dalosszövetséggel és a Magyar Opera támogatásával, Kolozsváron. Részt vett számos kórustalálkozón Erdélyben és Magyarországon. Énekkarunkat a Romániai Magyar Dalosszövetség Hangversenykórus címmel és Arany fokozattal tüntette ki. Megalakulása óta évente megtartja karácsonyi koncertjeit. 1993-tól minden évben az Ortodox Szeminárium énekkarával közös karácsonyi koncertet tart. 1995-től pedig részt vesz az ökumenikus karácsonyi koncertfesztiválon, amelyet Kolozsvár felekezetei szerveznek. 2001-től minden évben karácsonyi videokazetta, CD- és DVD-felvétel készül a kórus koncertjéről. 2003 – országos középiskolai kórusverseny megyei szakaszán – II. díj Kolozsváron, 2005 – országos középiskolai kórusverseny megyeközi szakaszán – I. díj Zilahon, 2007 – országos középiskolai kórusverseny országos szakaszán – dicséret és különdíj Iaşi-ban, 2009 – országos középiskolai kórusverseny országos szakaszán – III. díj Focşani-ban, 2011 – országos középiskolai kórusverseny országos szakaszán – különdíj Aradon. Évente részt vesz a nemzeti ünnepeinken (március 15., október 6., október 23.), szervezett rendezvényeken. Részt vesz a kétévente Kolozsváron megrendezett „Augustin Bena” kórusfesztiválon. Mivel egyik fő célunk az ifjúság gyülekezeti életre való nevelése, ezért az említett alkalmakon kívül az énekkar tevékenységéhez tartozik az egyházi ünnepeinken, templomszenteléseken, gyülekezeti otthonavatásokon, gyülekezeti évfordulókon és más fontos alkalmakon való részvétel is. Annak ellenére, hogy a tanügyi rendszerünk nem tulajdonít kellő fontosságot a művészeti nevelésnek és ezen belül a zenei nevelésnek, ami nagy gondot jelent, és a későbbiekben majd kellemetlen eredményei lesznek, az alábbiakban néhány gondolatot szeretnék megfogalmazni arról, amiért ér223
EME SZÉKELY ÁRPÁD
demesnek látom ezt a nehéz munkát folytatni, továbbgondolni, és egyre inkább beépíteni az iskola nevelési rendszerébe. Az ügyszolgálat és az eszmei felelősség mellett még nagyon sok pozitívumát lehetne felsorolni az énekkari nevelésnek. A legfontosabb és a legkézenfekvőbb talán az a minimális zenei tudás, amely nem hiányozhat egyetlen fiatal általános műveltségéből sem. Az énekkari tevékenység keretében a tanuló alkalmazhatja zenei ismereteit, betekintést nyerhet a gyakorlati zene csodálatos világába, sőt a művészi érték megteremtésében is részt vehet. Ezt követően pedig újabb általános emberi értékek befogadására, kialakítására válhat fogékonnyá. A hangképzés is ehhez a fejezethez tartozik. Sokan mondták már, hogy az emberi hang a legszebb hangszer, ha ez így van, akkor nem mindegy, hogy milyen a hangunk, ha azt szeretnénk, hogy kellemes legyen, akkor foglalkozni kell vele, képezni kell. Az önfegyelem és a közösségi fegyelem, amely nélkül nem létezik énekkari tevékenység, eredményezi a munka tiszteletét, a kitartást, a célirányosságot, a mások munkájának értékelését és megbecsülését. A sikerélmény pedig az önértékelést, az önbecsülést és az önbizalmat erősíti. Ilyen értelemben a zenei nevelés és a kórustevékenység fontos hozadéka az esztétikai nevelés. A zene talán az a terület, amely a leginkább kölcsönhatásban van más művészeti ágakkal, így hangsúlyozottan hozzájárul a művészi ízlés kialakításához, amely nélkülözhetetlen a kulturált ember véleménynyilvánításában. A vallásos-erkölcsi nevelés elmélyítéséhez szintén hozzájárul az énekkarban való részvétel. A fellépések nagy része templomokban, imaházakban, gyülekezeti termekben történik, ilyenkor az énekkar bizonyságtételéről beszélünk, vagyis a diákok külön-külön, az énekkar pedig mint a Kolozsvári Református Kollégium képviselője, szószólója, református hitéről tesz vallást, arról a megtartó hitről, amely szerint érdemes élni, és amelynek erkölcsi értékei meghatározzák mindannyiunk jelenét és jövőjét. Ha komolyan végezzük ezt az evangélizációt, és bízunk Jézus Krisztusban, ha hitünk szilárd, akkor bízhatunk abban, hogy diákjaink olyan keresztyén erkölcsi értékrend képviselőivé válnak, amely megőrzi őket a világ negatív befolyásaitól, káros hatásaitól, és képesek lesznek saját érdekükben elválasztani a jót a rossztól. Egyre inkább liberalizálódó nevelési rendszerünk sok veszélyt rejteget. Kisebbségi létünk jövőjének biztosítása a mai ifjúságtól függ, és nem mindegy, hogy ezt az ifjúságot hogyan neveljük. 224
EME Az ige fényében és a zene szolgálatában
Amint azt már említettem, a Kolozsvári Református Kollégiumban a nevelés alapjait a hitvallásos nevelés jelenti. A továbbiakban az egyházi ének tanításáról és az énekkari tevékenység szerepéről a hitvallásos nevelésben szeretnék elmondani egy pár gondolatot, amely természetesen a saját tapasztalataim alapján kialakított megközelítése az említett témának: – az egyházi ének tanításának fontossága, – az egyházi ének tanítása mint hagyományőrzés és identitástudat kialakítása, – Az énekkar szerepe az egyén és a közösség fejlesztésében. Az elmúlt 20 évben, mint a Kolozsvári Református Kollégium zenetanára, én is folyamatosan tanítottam és tanítom egyházi énekeinket, mert felfogásom szerint egy református hivőnek legkézenfekvőbb aktív részvétele az istentiszteleti szertartásban a szép éneklés. Az egyházi ének tanítása mint hagyományőrzés szintén nagyon fontos tényező a nevelésben: az erdélyi magyar ember lelkében ott van a kapcsolat az egyházi ünnep és a hozzá kötődő énekek között. Megtaláljuk ezt a kötődést mind a római katolikusoknál, mind a reformátusoknál. Ha közeledik a karácsony, nem lehet, hogy ne szólaljon meg a Csendes éj, ne szólaljon meg a Krisztus Urunknak áldott születésén, ezek ma már paradigmák. Nem létezik, hogy húsvét legyen, és ne szólaljon meg a Halleluja, halleluja, feltámadt az Isten fia. Ezek az énekek hozzájárulnak az ünnep hangulatához, a lelkiségéhez. Kár lenne ezt nem tanítani, nem adni tovább. És vezetném tovább a gondolatot, ha a konfirmálásra gondolunk, rögtön eszünkbe jut a Szent hitünkről vallást tettünk, vagy ha a reformációt ünnepeljük, akkor az Erős várunk nékünk az Isten. De szerény véleményem szerint ez már nemcsak hagyomány, hanem identitástudat is. Szerintem az ember identitástudatához nemcsak a nemzetisége, az anyanyelve, a zenei anyanyelve, a történelme, a hagyományai, de a vallása is hozzátartozik. Így lesz a személyisége egész és teljes. Így lesz ez egy életforma. Amikor a Kolozsvári Református Kollégium újraindulhatott, és nem volt épület, nem voltak tantermek, nem nagyon tudtam mihez is kezdeni a zeneoktatással, tudtam viszont, hogy egy jó énekkar nevet szerezhet iskolájának, ismertté teheti a határokon belül és kívül, összetartó közösséggé kovácsolhatja tagjait, és felejthetetlen élményeket szerezhet diákjainak. Feladata kell, hogy legyen a szolgálat, a bizonyságtétel, és még nagyon sok szép és felemelő feladat, amelyekről beszélni lehetne. Az első héten megszerveztem a kórust, kihallgattam a diákokat, és hozzáláttunk a munkához. 225
EME SZÉKELY ÁRPÁD
Az eredményeinkről már beszéltem. Mindez azt bizonyítja, hogy az énekkar sikeres és eredményes munkát végez. A húsz év sikereit tekintve, és a több mint 370 koncertet, úgy érzem, az énekkar teljesítette feladatát, és habár tagjai állandóan változnak, hiszem, hogy továbbra is teljesíteni fogja. Amint az a 147. zsoltárban is meg van írva: „Dicsérjétek az Úrat! Hiszen Istenünkről énekelni jó.”(147. zsolt.) Íme, a terület, amelynek problémaköre engem nagyon régtől foglalkoztat, és amellyel kapcsolatosan írtam a doktori dolgozatomat is, a kórushangzás esztétikájáról, Az énekkari hangzás eszménye és jelentéstana címmel.
Kivonat Csiha Kálmán püspök annak idején elmondta, hogy a Farkas utcában kivételesen kétszer van karácsonyeste. Először, amikor a Kollégium énekkarának bizonyságtétele teremti meg a hangulatot, és másodszor, amikor a gyülekezet ünnepel. Az eltelt 20 év szolgálat volt, küldetés, amelyet nagyon sok diák végzett, akik tagjai voltak az énekkarnak. Végezték hittel, lelkesen, leküzdve fáradtságot, lemondva sok mindenről. Végezték itthon és bárhol, ahova meghívták az énekkart, amely 1990 októberében alakult, mint ifjúsági vegyeskar. Célja mind az egyházi, elsősorban a magyar református hitvalló énekek és zsoltárok, mind a magyar népdalfeldolgozások és az egyetemes kórusirodalom gyöngyszemeinek előadása, népszerűsítése. Az előadás időrendi sorrendben végigköveti megalakulásától máig mindazokat a kultúrtörténeti eseményeket Erdély-szerte és a nagyvilágban, amelyeket elsősorban a Kollégium énekkari szereplése tett emlékezetessé, úgy, hogy saját világi és transzcendens zenei értékeinket újra birtokba véve, valóban magunkénak érezhessük
Abstract Kálmán Csiha bishop once said that on the Farkas Street there are two Christmas Eves. First, when the College choir’s musical testimony creates the atmosphere and second, when the church celebrates. The past 20 years was a service, a mission made by a lot of students who were members of the choir, who were performing with faith, enthusiasm, overcoming fatigue, forsaking many things. They were carrying it out at home and everywhere, where the choir was invited, which was established in October 1990 as a youth choir. The choir had a double aim: performance and popularisation of the Church songs, especially the Hungarian Reformed confessional songs and psalms, and processings of Hungarian folk-songs and universal chorus literary. The presentation follows in chronological order all the cultural events in the history of Transylvania and throughout the world from the formation of the choir to this day, made memorable primarily by the performances of the College’s choir, by retaking into possession our secular and transcendental musical values, to really feel them our own.
226
