Az igazságteremtés és az építkezés a kormány célja - A következĘ 8 hónap, a választásokig elĘttünk álló idĘszak arról fog szólni, hogy mi a 100 lépés politikájának az igazságteremtési programja, mi a 100 lépés politikájához kapcsolódó építkezés programja. Mert ez a két nagy pillére van ennek a politikának - hangoztatta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kedden az OrszággyĦlésben. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt OrszággyĦlés! Hölgyeim és Uraim! ElĘször is köszönöm szépen az ellenzéki képviselĘk kezdeményezését, hogy a mai házszabály szerinti vitanapon megvitathatjuk az elmúlt év teljesítményét. Amikor egy évvel ezelĘtt a Gyurcsány-kormány beterjesztette a programját, akkor azt mondta, hogy ez a folytonosság és a változás programja lesz. Egy sor kérdésben folytatni fogja elĘdje, a Medgyessy-kormány politikáját, és lesznek olyan elemek, amelyekben módosításokat, változásokat fog majd javasolni. 2002-ben az akkor megalakult szocialista-szabad demokrata kormány azt mondta az OrszággyĦlésnek, s az országnak, hogy három területen lát fontos tennivalókat. Az elsĘ, hogy nagyobb lendületet kell adni a gazdaság átalakításának, az építkezésnek, a modernizációnak, az autópálya-építésnek, városok építésének, környezetvédelmi beruházások indításának. Nagyobb lendület kell adni a gazdaságnak, a környezetnek. A 2002-ben elkezdett politikát kívántuk folytatni. Azt mondtuk, hogy tovább építjük az autópályákat: annyi autópályát próbálunk építeni ebben a négy évben, amennyit soha korábban, és 2002. és 2006. között Magyarország autópálya-hálózatát megduplázzuk. Tartottuk magunkat az ígérethez, mind a mai napig rendkívül intenzív tempóban folytatjuk az autópálya-építéseket. Még az idei évben elérünk Szegedig, ott vagyunk Nyíregyháza és Debrecen határában, épül az M7-es, a nyári szabadságukat az Adrián tölteni igyekvĘk tízezrei autópályán juthatnak majd el az Adriai-tengerhez. A második törekvése a 2002-ben megalakult új kormánynak, hogy visszaadja a demokratikus parlamentarizmusba vetett hitet, hogy megerĘsítse azokat a normákat, amelyeket követendĘnek tartunk, mert úgy gondoljuk, hogy igenis van értelme a parlamenti vitának, van értelme a demokratikus nyilvánosságnak. Azt valljuk, hogy a kormány hatalma korlátozandó, és biztosítani kell, hogy az ellenzék ellenĘrzési jogát a parlament különbözĘ intézményeiben teljes körĦen gyakorolhassa. Igen, demokratikus fordulatot ígértünk. Egy évvel ezelĘtt azt mondtuk, hogy ebben sem lesz változás. 2002. óta ennek a parlamentnek újra a sajátja, hogy hetente tartunk üléseket, hogy az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottságok megalakulhatnak. Ezt a gyakorlatot folytatjuk, mert a demokrácia nem arra való, hogy a kormány abban lelje örömét, hogy kivonja magát a demokratikus intézmények ellenĘrzése alól, hanem éppen arra, hogy a kormányt ellenĘrizhesse, a kormánnyal szemben ellensúlyt teremthessen a mindenkori ellenzék. A harmadik területen - amit 2002-ben jóléti rendszerváltásnak hívtunk - ígértük a legtöbb változást. Az igazi különbség abban foglalható össze, hogy 2002-ben a 100 napos programok keretében az elmúlt másfél évtizedben felhalmozott jóléti adósságok törlesztésének a programját hirdettük meg. Több lehetĘséget mindenkinek - így szólt az a program, ezért válogatás, különbségtétel nélkül valamennyi nyugdíjasnak adott 19 ezer forintot, valamennyi családnak adott 13. havi családi pótlékot. Válogatás nélkül valamennyi egyetemista számára
emelte például a hallgatói juttatásokat. Azaz mindenkinek egyformán, különbségtétel nélkül törlesztette a jóléti adósságokat. ErrĘl szólt a 100 napos program. Ehhez képest a Gyurcsány-kormány programja azt mondta, hogy az igazságtalanságokat kell csökkenteni. Az igazságtalanság csökkentése a status quo megváltoztatásának a programja. Nem azt mondja, hogy egyformán mindenkinek, hanem azt mondja, hogy több lehetĘséget lent, és több felelĘsséget fent. Azaz a jóléti intézkedések, amelyek az elmúlt egy évben születtek, természetük, karakterük, belsĘ tartalmuk és struktúrájuk szerint eltérnek mindattól, amit döntĘen 2002-ben és 2003-ban javasoltunk, mert már nem egyszerĦen jóléti adósságtörlesztést tĦzött ki célul, hanem ennél többet és mélyebbet: nagyobb igazságosság megteremtését javasolta az országban. Ezért amikor beavatkoztunk a mára mĦködĘ jóléti mechanizmusokba és rendszerekbe, soha nem azt az utat választottuk, hogy egyformán és mindenkinek, hanem azt az utat - akár a nyugdíjat, akár a családtámogatást illetĘen nézzük -, hogy többet adjunk azoknak, akiknél több a szükség, és több felelĘsséget kérjünk azoktól, ahol több a lehetĘség. Ezen a logikán születik meg példának okáért a bankadó. Ezen a logikán kezdjük el a most beterjesztett adótörvényekben azonosan adóztatni a munka és a tĘke jövedelmét. Ezen a logikán vezetjük be a legnagyobb személyes ingatlanokat megadóztató ún. luxusadót. Ezen a logikán épül a most beterjesztett nyugdíj-korrekciós javaslat. Ez a logika hatja át az egészségügyi rendszer reformját célul tĦzĘ 21 lépést a 100 lépés programján belül, mert azt mondja, hogy csökkentsük az egészségügyi rendszerben található igazságtalanságokat. Erre a logikára épül a családi segélyezés rendszere, amelyet a következĘ hónapokban kívánunk majd bemutatni önöknek. Erre a logikára épül valamennyi lépés. Erre a logikára épül példának okáért a benyújtott költségvetési törvény azon javaslata, hogy a térségi fejlettségbeli különbségeket kezdjük el akként is kompenzálni, hogy a csaknem 50 leghátrányosabb helyzetĦ településnek több fejlesztési forrást adunk, mint azoknak a településeknek, azoknak a régióknak, azoknak a kistérségeknek, ahol valamennyivel könnyebb az élet, ahol valamennyivel modernebbek, fejlettebbek a viszonyok. Azaz a demokratikus normák, intézmények megerĘsítésében, a gazdasági, környezeti modernizáció programjában döntĘen a folytonosság érvényesül Medgyessy Péter kormánya és a mi kormányunk között. A szociális, jóléti intézkedések körében pedig sok a változtatás. A változtatás logikája pedig az, hogy a jóléti adósságtörlesztés helyett a nagyobb igazságteremtés, a szerkezetek, folyamatok, a status quo megváltoztatásának igénye hatja át a mi lépéseinket. Tegnap lehetĘségem nyílt arra itt, az OrszággyĦlésben, hogy értékeljem, hogy miként látom az elmúlt egy évet. Örömmel tekintek azon vita elébe, ami ezt követĘen fog kezdĘdni, mert talán a tegnapi napnál részletesebben tudja a kormány bemutatni a törekvéseit, illetve az ellenzék is összefüggéseiben részletesebben fogja megmutatni, hogy hol és mivel nem ért egyet. Talán sikerül mélyebbre hatolnunk. És hogyha egy korrektebb, mélyebb, átfogóbb elemzésünk lesz Magyarország helyzetérĘl, benne a kormányzásról, akkor talán még pontosabb, még jobb programokat fogunk tudni kidolgozni. Az elmúlt hetek, hónapok egyik vitája, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet folytatnunk, jó irányba megy-e. Ezek a viták különösen hangosak lettek az elmúlt hetekben, amikor úgy tettük fel a kérdést, megismerve jó néhány európai intézmény álláspontját az autópályafinanszírozás elszámolásáról, hogy ha konfliktusba kerül egymással az euró minél gyorsabb bevezetésének korábbi szándéka, illetve a szociális igazságteremtés és az építkezés programja, akkor hogyan kell dönteni.
Szeretném, hogyha most kivételesen azok válaszolnának az én kérdésemre, akik a gazdaságpolitika eddig követett irányával szemben kritikát fogalmaznak meg: helytelenítik-e, hogy inkább azt támogatjuk, hogy folytassuk az autópályák építését? Helytelenítik-e, hogy az a szándékunk, hogy az elkezdett autópálya-építési programot befejezzük? Hozzáteszem: dönthetünk úgy közös költségvetésünkben, el tudunk érni megtakarítást akképpen, hogy leállítunk építkezéseket. Én az elmúlt évek tapasztalatai alapján inkább arra hajlok, hogy ezt nem szabad megtenni. Arra hajlok, hogy ott lesz élhetĘbb élet, ott lesz több munkahely, ott lesz nagyobb szociális biztonság is, ahol az autópálya-építés következményeként több munkahely lesz, mert az autópálya-építés alapvetĘen a munkahelyteremtés világába visz el bennünket. Az autópálya-építést lehet kilométerekben is mérni, de talán sokkal többet mond sokak számára, hogyha a megteremtett munkahelyek számában mérjük. Miért van, mondjuk, GyĘr környékén ma már munkaerĘ-hiány, és miért van Békés megyében nagyon sok olyan ember, aki nem tud elhelyezkedni? Ennek sok oka van, de az egyik legdöntĘbb ok, hogy GyĘr-Moson-Sopron megyében, GyĘr városában a rendkívül jó környezeti infrastrukturális adottságok okán - ezek között kiemelten fontos a közlekedési infrastruktúra - az egyetemmel való együttmĦködésnek a képessége és annak eredményei folyamatosan új és új vállalatokat csalogatnak a térségbe. Olyannyira, hogy 40-50 km-es körzetbĘl hoznak be reggelente, délutánonként, meg késĘ este mĦszakba járó embereket. Hogyha ezt akarjuk tovább csinálni, hogyha ez a követendĘ példa, akkor autópályát kell vinni Csongrádba, Békésbe, HajdúBiharba, Szabolcsba. Azt látom, hogy mikor kiderült, hogy az M3-ast meghosszabbítjuk, és Miskolcig fog érni az autópálya, akkor egyszer csak a Bosch nemcsak Miskolcon, hanem a térségben máshol is elkezdett új üzemeket telepíteni. Azaz inkább arra hajlok, hogy miközben persze felelĘsséggel tartozunk azért, hogy a közös költségvetésünket, az államháztartást egyensúlyban tartsuk, gondoljunk arra, hogy a ma befektetése a holnap jövedelme, a ma befektetése a holnap munkahelye, a ma befektetése a munkahelyeken keresztül a holnap biztonsága. A másik oldalról, miután érdemi és mély vita nincsen sem a családtámogatásról, sem a nyugdíjemelésrĘl, feltehetem úgy is a kérdést: szeretné-e bárki, hogy a közköltéseink megkurtításának az legyen a következménye, hogy ezt az ötéves nyugdíjkorrekciós programot, amely 2,6 millió nyugdíjasnak teremt biztonságosabb, nyugodtabb életet, ne valósítsuk meg? Szeretné-e bárki, hogy azt az átlagos családtámogatási növekedést, amely szerint 10 ezer forintról - ez a 2002-es érték - átlag 14 ezer forintra emelkedik az egy gyermekre jutó családtámogatási összeg, ne tegyük meg? Magyarország környezeténél, az európai uniós átlagnál messze gyorsabban növekszik. Azt szoktuk mondani - ma már a tévénézĘk, rádióhallgatók is tudják -, hogy átlagosan 2% a növekedési többlete Magyarországnak. 2005. elsĘ félévében ennél is több, 2,5% volt. Mi ezt a növekedést mivel tudjuk segíteni, mivel tudjuk bátorítani? Részben azzal, hogy kevesebbet adóztatunk, hogy több pénz maradjon az embereknél, és több pénz maradjon a vállalkozásoknál. Az ötéves adóreform és adócsökkentési program 500-500 milliárd forintot hagy a vállalkozások és az emberek zsebében. Csak a következĘ évi áfacsökkentés egy átlagos négyfĘs családnak, fogyasztásától függĘen, 5-8 ezer forinttal többet hagy a zsebében. EbbĘl a megtakarításból vagy újabb fogyasztás lesz, vagy megtakarítás. Mind a kettĘ érdekében állhat Magyarországnak. Azt gondolom, hogy ez egy helyes törekvés és helyes program. Azt hiszem, hogy az támogatandó, hogy miután régóta és nagyon sokan szerettek volna Magyarországon adóreformot, adócsökkentési programot bevezetni - ezzel küzdött az elĘzĘ kormány is, egy darabig szerette volna, késĘbb aztán elmagyarázta, hogy miért nem tette meg -, mi most ezt megtettük. Nagyon világos menetrendje van annak, hogy 2006-tól 2010-ig miként fogunk minden adónemen változtatni, és a változtatásnak mindig azonos az iránya: csökkenteni, csökkenteni, csökkenteni.
Tegnapi hozzászólásomban egy rendkívül fontos területet nem érintettem: a vidékfejlesztés és a mezĘgazdaság területét. Magyarországon 2006. lesz az elsĘ olyan év, amikor a vidékfejlesztésre és a mezĘgazdaság támogatására fordított összes költségvetési támogatás átlépi a bĦvös 400 milliárd forintot. Négy évvel ezelĘtt egy gazda Magyarországon átlagosan valamivel kevesebb, mint egymillió forintos támogatást kapott. JövĘre az egy gazdára jutó átlagos támogatás mintegy 2 millió forint lesz. Még tovább kell küzdeni. Azért kell tovább küzdeni, mert ez a támogatás még mindig kevesebb, mint amennyit a francia, vagy a dán gazda kap. Ezért nagyon helyes, amikor a magyar kormány, és az ebben az ügyben meghatározó szerepet játszó minisztere, Gráf József úr azzal az igénnyel lép fel, hogy védje a magyar gazdák, a magyar termelĘk érdekeit, hogy ne engedje meg, hogy a magyar piac a silány minĘségĦ áruk lerakóhelye legyen. Mi azt támogatjuk, hogy Magyarországon versenghessen a minĘség, hogy a magyar gazdák úgy érezhessék, hogy van becsülete annak a munkának, amit Ęk végeznek, hogy Magyarország érti, hogy akkor, amikor bizalommal fordul a jó minĘségĦ magyar termékek felé, önmagának nem egyszerĦen mint vásárlónak tesz jót, hanem igenis segíti a magyar gazdát, segíti a magyar vidéket, segíti a magyar mezĘgazdaságot. Azaz egy olyan ügyet szolgál, amelyben mindenki jól jár. Ráadásul az elmúlt hetekben a miniszter úr vezetésével egy olyan programot dolgoztunk ki, amely nagyon sokat old azon a feszültségen, amely a rendszerváltás óta jelen van a magyar agráriumban. Azon tudniillik, hogy miközben egyszerre kap segítséget és támogatást a magyar gazda, ez a segítség és támogatás nem tud akkora lenni, hogy a végén ne kelljen neki is versengenie. Azaz, ha úgy tetszik, versenyképessé kell tenni a mezĘgazdasági gazdálkodás környezeti feltételeit, és ebben nagyon sok támogatott hitel, támogatott beruházási program van. De van még egy nagyon fontos dolog, amin segíteni kell, ez pedig a mezĘgazdasági mĦködés alapfeltétele: a föld. A mai napon napirend elĘtti felszólalásra adott válaszként Gráf József miniszter úr ismertette azt a programot, amelynek értelmében 50 hektárig terjedĘ vásárlásra mintegy 20 éves hitelt fogunk adni 3,5%os kamattal, ráadásul úgy, hogy a földön kívül további fedezet nem kell. Végre a magyar gazda is úgy érezheti, hogy a határban lévĘ további földek megvásárlásával elérheti azt a versenyképes üzemméretet, amely során nem lesz félnivalója a dán, a belga, a francia gazdától, s most már Ę is olyan hatékonyan tud termelni ezen a területen, hogy nem kell attól tartania, hogy a nagy bevásárlóközpontokban a magyar vásárlók csak a nyugat-európai versenytársak termékeit találják meg. Itt legalább egy mondatot muszáj mondanom, mert amikor a gazdaságpolitika egy másik területérĘl szoktunk vitatkozni, akkor sokszor azért ezt elfelejtjük. Nem szeretnék kinyitni egy vitát. Azért nem, mert az elmúlt évek vitájából megtanultam, hogy önmagában ez a vita nem visz bennünket elĘre. De muszáj megjegyeznem, hogy méltánytalanul kevés figyelmet kapott az a tény, hogy az elmúlt idĘszakban jelentĘs mértékben felerĘsödött a forint abban a magyar agrárgazdaságban, amely évtizedek óta abból nyerte az erejét, hogy szerte Európában, szerte a világon nagyon jó exportĘrként volt ismert, s hogy ez a magyar agrárium ugyanazért a termékért mondjuk nem 260 forintot kapott, amikor eladta a végén 1 euróért, hanem csak 242-Ęt. Aki váltott már át eurót forintra, aki pontosan tudja, hogy a mezĘgazdasági termelésnek mennyi a nyereségtartalma, az pontosan értheti, hogy ha a megtermelt árumért 260 forintot kapok, vagy ugyanazért az áruért csak 242-Ęt, az a 18 forint több mint 5 százalék különbség. A magyar mezĘgazdasági termelésnek nem nagy, 5 százalékos a jövedelemtartalma, vagy a legtöbb helyen alig több ennél. Ezért bántó mindig a leegyszerĦsítés, például a monetáris politikában, és annak a meglehetĘsen leegyszerĦsítĘ állításnak a vég nélküli hangoztatása, hogy az erĘs forint a jó forint. Mert ráadásul ezt nagyon
sokszor éppen azok hangoztatják, akik szeretik magukat akként beállítani, hogy Ęk a magyar gazdák, a magyar mezĘgazdaság legfontosabb támogatói. A magyar gazdáknak nagyon sok mindenre szükségük volt az elmúlt idĘszakban. Azt remélem, hogy ennek jelentĘs részét sikerül a velünk való együttmĦködésben vagy megadni, vagy nagyrészt ezeket az igényeket legalább részben megadni. De többek között szükség lett volna egy olyan monetáris politikára is, amely több megértéssel van a reálgazdaság folyamatai, a reálgazdaság jövedelemtermelĘ képessége iránt. Mert csak ez az egy tény a magyar mezĘgazdaságba tízmilliárdos nagyságrendĦ pótlólagos jövedelmet tudott volna teremteni. Mennyire hiányzik ma a magyar mezĘgazdaságból ez a pár tíz, vagy még ennél is több milliárd forint. És érdekes módon úgy tĦnik, hogy fontosabb volt egy, a jó ég tudja milyen indíttatású vita a monetáris politikában, mint annak megértése, hogy az exportra termelĘ magyar mezĘgazdaságnak mint egy falat kenyér, annyira kellett volna egy picivel több levegĘ, egy picivel olcsóbb forint, annak érdekében, hogy legyen jövedelemtartalma a munkának. Hogy a munka ne csak a gürcölést jelentse a vidéken, hanem a tisztességesen megszerzett jövedelmet is megteremtse mindenki számára. Az önkormányzatiság 15 éves évfordulóját ünnepeltük az elmúlt napokban. Az ünnep során, mert erre apropó nyílott, elindult az a vita, hogy az önkormányzatoknak több vagy kevesebb-e a támogatása. 1998-ig megnéztem, hogy hogyan alakult az önkormányzatok finanszírozása. Nagyon javasolnám, hogy a mai vitában azok, akik önkormányzatról szólnak, tegyék meg nekem azt a szívességet, hogy Ęk is megnézik, és hogyha van észrevételük, akkor vitatkozzanak velem tényekben és számokban. Az önkormányzatok finanszírozása úgy alakult, hogy három olyan év volt Magyarországon, amikor nagyon kevéssel, de reálértékben csökkent az önkormányzatok támogatása: kettĘ az Orbán-kormány idején (az elsĘ két év), ez csak 1-2 százalékos csökkenés volt, és egy a mi kormányzásunk idején, a tavalyi évben, 2004-ben. Mind a három esetben ezek 1-2 százalékos reálérték-csökkenések voltak az elmúlt 7 évben. Arra szeretném kérni önöket, hogy akinek más száma van, mondja majd el. Egyébként pedig '98-at és a következĘ évet figyelembe véve 2006. között az önkormányzatok támogatásának reálértéke 40 százalékkal növekedett, az idei évet és a következĘ évet összehasonlítva pedig azt tudom mondani, hogy nemzeti forrásból az önkormányzatok támogatása 2-2,5 százalékkal növekszik, azaz éppen az inflációval. Az európai fejlesztési forrásaink pedig mintegy 200 milliárd forinttal növekednek a következĘ évben, ennek fele pedig az önkormányzatokhoz jut, tehát mintegy 100 milliárd forinttal növekszik ez az összeg. Azaz úgy sikerül egyszerre csökkenteni az államháztartási hiányt, úgy sikerül egyszerre adókat csökkenteni, hogy mindeközben közös államháztartásunk egyik legfontosabb szereplĘje, az önkormányzati világ nem kevesebb pénzbĘl tud gazdálkodni, hanem 100 milliárd forinttal többĘl tud élni és fejleszteni együttesen. Azt gondolom, hogy ez egy olyan eredménye a következĘ évi költségvetési tervezésnek, az önkormányzatiság eredményei megĘrzésének, amelyre méltán lehet büszke a mai kormány. Természetesen az önkormányzatok úgy általában a bennünket nézĘ, bennünket hallgató emberek hétköznapjaitól sokszor nagyon távolinak tĦnnek, de ezek nem nagyon távoli történetek. Ezek arról szólnak, hogy Szentes városában sikerül-e felújítani a templomot, sikerül-e új öregek otthonát építeni, hogy épül-e új aluljáró GyĘrben, és azt látom, hogy igen. Vagy arról szólnak, hogy van-e elegendĘ pénz az önkormányzatoknál, hogy finanszírozzák az önkormányzatok kulturális életét, van-e elegendĘ pénz, hogy szociális támogatást tudjanak nyújtani mindazoknak, akik rászorulnak. Azaz, miközben önkormányzatokról beszélünk, nem a hivatal kell, hogy eszébe jusson az embereknek, hanem mindazok a tevékenységek, amelyeket az önkormányzatok végeznek: útfelújítás, szociális tevékenység, a kultúra, a sport
finanszírozása, az iskolák fenntartása. Olyan költségvetést sikerül most készíteni, ami erre tekintettel van. Hogy egyébként még rengeteg feladat van itt? Persze, nagyon sok van. Az elmúlt másfél évtizedben mi itt, az OrszággyĦlésben nagyon sok esetben úgy próbáltunk megoldani feladatokat, hogy azt mondtuk, hogy ezt csinálják az önkormányzatok. És nagyon sokszor kevesebb pénzt adtunk az önkormányzatoknak, mint amennyi feladatot. Ezt a legtöbb az OrszággyĦlésben ülĘ képviselĘ jól tudja. Azaz fontos feladat lesz a következĘkre, hogy jobb egyensúlyt teremtsünk a feladatok és az önkormányzatok finanszírozása között. Van jó néhány olyan intézkedése az elmúlt idĘszaknak, amelyre, azt gondolom, hogy joggal büszke ez a kormány. Említettem a nyugdíjak kérdését. Szóba kell hoznom a családtámogatás ügyét, mert nagyon pontosan írja le azt a törekvést, amely az igazságosság megteremtésének a szándékából indul ki, abból, hogy olyan legyen a családtámogatás, amely az otthonról hozott különbségeket nem tovább növeli, hanem inkább csökkenti. Sokszor mondjuk el egymásnak ebben a házban is, hogy bántóan megnövekedtek a társadalmi különbségek, hogy a fent és a lent közötti távolság növekedett az elmúlt másfél évtizedben. Ilyenkor az ember, ha politikus, és ha érzi a felelĘsségét, felteszi a kérdést: az állam, a kormányzás eszközeivel inkább növelni kívánjuk ezt a különbséget, vagy csökkenteni? Én úgy látom, hogy az örökölt családtámogatási rendszer inkább növelte ezt a különbséget. Azért növelte, mert oda adott több pénzt, ahol egyébként magasabb volt a szülĘknek a jövedelme, s oda adott kevesebbet, ahol kevesebb volt a jövedelme. Ezért az a családtámogatási rendszer, amelyet az OrszággyĦlésnek már beterjesztettünk, és amely január 1-jétĘl életbe fog lépni, egyik oldalról többet ad, reálértékben többet fogunk költeni a családok támogatására, a másik oldalon, ami ennél majdnem még fontosabb, igazságosabban ad többet. Igazságosabban kétféleképpen: meg fogjuk szüntetni az ember méltóságát nagyon sokszor sértĘ egyedi kérelmezés igazi emberölĘ gyakorlatát. Minden harmadik gyermek szülei fordultak rendszeres gyermekvédelmi támogatásért. Magyarországon a segélyezés kultúrája része lett a hétköznapoknak. Azt gondolom, hogy ez nem jó. Minden harmadik ember segélyen él. Ezt a segélyt, beépítve a rendszerbe, nem kérendĘ, hanem járó jogosultsággá tettük. Ez egy fantasztikus dolog. Ez az ember önbecsülését növeli. A másik oldalról az igazságosság következĘ szelete az, hogy azok kapnak többet az új családtámogatásban, akik dolgoznak, de alacsony a jövedelmük, azaz a dolgozó, alacsony jövedelmĦ családokat támogatja inkább az új családtámogatási rendszer, ami, azt gondolom, hogy az igazságosság megteremtésének egyik legfontosabb része. Természetesen egy szerkezet átalakítása mindig súrlódással jár. Egy szerkezet átalakításában mindig vannak konfliktusok. Azt sem állítom, hogy nem találunk egyetlen egy olyan családot sem, aki ezzel nem jár rosszabbul. Azt tudom állítani, hogy a túlnyomó többség, ráadásul éppen az igazságosság szempontja alapján, jobban fog járni az új családtámogatási rendszerrel. A következĘ 8 hónap, a választásokig elĘttünk álló idĘszak arról fog szólni, hogy mi a 100 lépés politikájának az igazságteremtési programja, mi a 100 lépés politikájához kapcsolódó építkezés programja. Mert ez a két nagy pillére van ennek a politikának. Több igazságot és több építkezést, hogy ezt a programot vigyük tovább. És természetes módon visszük tovább, a következĘ évekre gondolva. Mert felelĘs kormány nem csak a máért visel felelĘsséget, hanem a holnapért és a holnaputánért is. Legyen könnyebb, legyen méltányosabb az élet, és legyen olyan, amely lehetĘséget teremt a holnapnak is, azaz építkezik, egy igazságosabb és biztonságosabb országot teremtve. Nyílt vitában, tisztességgel megbeszélve itt, az OrszággyĦlésben, és az OrszággyĦlés falain kívül is. Azt a magatartást fogják követni a kormánypártok, hogy javaslataikat idehozzák az
OrszággyĦlésbe, valamennyi képviselĘnek megvitatásra ajánlják, és a vita után határozottan, egyértelmĦen, eltökélten végrehajtjuk és bevezetjük ezeket a programokat, mert Magyarországon ez több igazságot és több biztonságot teremt. Ugyanazért dolgozunk: Magyarországért és a köztársaságért.
