BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány
AZ IDŐSKORÚAK SZÁMÍTÁSTECHNIKAI OKTATÁSA MAGYARORSZÁGON – AVAGY 2008 AZ E-BEFOGADÁS ÉVE?
Készítette: Toman Csilla
Budapest, 2009
TARTALOMJEGYZÉK I.
Bevezető – miért választottam a témát?
II.
Miért van szükség a digitális szakadék áthidalására, az idősek
9
számítástechnikai oktatására?
10
1. Demográfiai szempontok
10
2. Az információs társadalom térhódítása
13
3. A jelenlegi helyzet Magyarországon
14
4. Az idősek oktatásának jelentősége
17
III. Az idősek tanulási jellemzői, nehézségei, a tanulási folyamat
IV.
időskorban
19
1. A gerontagógia tudománya
19
2. Az életkor-szakaszolások
21
3. Az életkor-válságok
23
4. Az életkorból adódó tanulási nehézségek
24
5. Az idősek tanulási jellemzői
25
Az Európai Unió tevékenysége az e-Befogadás elősegítésére
28
1. Az Európai Unió e-Befogadás politikája
28
2. Az Európai Unió és az e-Befogadás – a legfőbb dokumentumok, programok, tanulmányok
30
A. A Lisszaboni Stratégia
30
B. Az eEurópa 2002 és az eEurópa 2005 programok
31
C. A Wim Kok jelentés
31
D. A Rethinking the European ICT Agenda tanulmány
32
E. i2010 Az európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért
32
F. A rigai miniszteri nyilatkozat
33
G. Az e-integrációra vonatkozó európai i2010 kezdeményezés – Részvétel az információs társadalomban
–3–
34
H. Idősödés jólétben az információs társadalomban cselekvési terv V.
Az
e-Befogadás
megvalósítását
célzó
34
programok,
kezdeményezések Magyarországon
38
1. A Magyar Információs Társadalom Stratégia
38
A. Az eMagyarország Program
39
B. A KözHáló program és a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program
41
C. eErnyő
42
2. Az e-Befogadásügyi eseti bizottság a magyarországi digitális szakadék csökkentéséért
VI.
42
3. Az Inforum tevékenysége
42
4. Az ITTK kezdeményezései
43
5. Az Internet Akadémia
43
6. A Kattints rá, Nagyi! tanfolyam
44
7. Internetes magazinok
47
Önálló kutatás – E-Befogadóak-e az idősek?
49
1. A kutatásról
49
A. A kérdőív
49
B. A kutatás módszertana
51
C. A megkérdezettek összetétele
52
2. A kutatás eredménye
53
A. Az eszközellátottság és az eszközökhöz kapcsolódó szolgáltatások
54
B. A számítógép-használat
59
C. Tájékozottság
63
D. Motiváló személy(ek)
68
E. Kifejezetten idősek számára indított tanfolyam
69
F. Alapfogalmak
71
G. Az Internetben rejlő lehetőségek
72
H. Unoka-Nagyszülő Informatika Verseny
74
–4–
VII. Következtetések, jövőkép, a saját véleményem
76
VIII. Irodalomjegyzék
78
–5–
TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat: A lakóhely és a jövedelem kapcsolata
53
2. táblázat: Rendelkeznek-e számítógéppel a DVD lejátszót birtoklók?
55
3. táblázat: Az életkor és a számítógép birtoklása közötti összefüggés
57
4. táblázat: A számítógép birtoklása és az Internetelőfizetés megrendelése közötti összefüggés
58
5. táblázat: Az életkor és az Internetelőfizetés közötti összefüggés
59
6. táblázat: A számítógép birtoklása és használata közötti kapcsolat
59
7. táblázat: Tájékozottság idősek számára indított számítástechnikai tanfolyamokról és az ilyen kurzusokon való részvételi szándék összefüggése
70
–6–
ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: Magyarország lakossága (fő)
10
2. ábra: Az időskorúak aránya a társadalomban Magyarországon (%)
11
3. ábra: A népesség száma nem, életkor és családi állapot szerint, 2007. január 1.
11
4. ábra: Magyarország népességére vonatkozó prognózis (2008-2060)
12
5. ábra: Tényleges számítógép-használók aránya az adott korcsoporton belül
15
6. ábra: Tényleges internethasználók aránya korcsoportonként
16
7. ábra: Az embernevelés tudományának rendszere
20
8. ábra: A nyugdíjazást követő életszakasz eltöltésének alternatívái
24
9. ábra: A vizsgált sokaság alapvető jellemzői
52
10. ábra: Az iskolai végzettség és az életkor összefüggése, nemek szerint
54
11. ábra: IKT-eszközökkel való ellátottság
55
12. ábra: Mobiltelefon-használók korcsoportok szerint, 2006-2007
56
13. ábra: A mobiltelefonnal rendelkezők korosztályonkénti megoszlása
56
14. ábra: A kor, a lakóhely és a számítógép birtoklásának összefüggése
57
15. ábra: Az IKT-eszközökhöz kapcsolódó szolgáltatások igénybevételének megoszlása (%)
58
16. ábra: Az életkor, a lakóhely és az Internetelőfizetés összefüggése
59
17. ábra: A számítógép-használat gyakorisága
60
18. ábra: A számítógép-használat gyakoriságának megoszlása az adott korcsoportban, 2007
60
19. ábra: A számítógép-használat gyakoriságának megoszlása korcsoportonként
61
20. ábra: A számítógép-használat céljai
62
21. ábra: A számítógép-nemhasználat indokai
62
22. ábra: A válaszadók véleménye arról, általában mire szokták használni az emberek a számítógépet
64
23. ábra: Tájékozottság a számítógép-alapcsomag áráról –7–
64
24. ábra: A számítógépet drágállók becslései az alapcsomag árára
65
25. ábra: A válaszadók által felsorolt számítógépet értékesítő helyek
66
26. ábra: Az Internetelőfizetés havi ára a megkérdezettek szerint
67
27. ábra: A válaszadók tájékozottsága az Internetszolgáltatók terén
68
28. ábra: Kitől kérne tanácsot a válaszadó, ha számítógépet szeretne vásárolni?
69
29. ábra: Időseknek szánt számítástechnikai tanfolyamon való részvételi szándék
69
30. ábra: Honnan tud időseknek szánt, ingyenes informatikai tanfolyamról?
71
31. ábra: Tudja mi az Internet?
71
32. ábra: Tájékozottság az e-mailt és a Google-t illetően
72
33. ábra: Az e-mailt, valamint a Google-t ismerők és nem ismerők megoszlása az Internetet ismerők körében
72
34. ábra: Tájékozottság az Internet adta lehetőségekről
73
35. ábra: Mire használják a válaszadók az Internetet?
74
36. ábra: Érdeklődés olyan informatikai vetélkedő iránt, amin az unoka és a nagyszülő egy csapatként vesz részt
–8–
75
I.
Bevezető – miért választottam a témát? Egy alkalommal az e-közigazgatás című szemináriumon, amolyan mellékes
jelleggel merült fel a téma: kinek milyen viszonyban vannak a nagyszülei a modern technológiával (például mobiltelefon, számítógép)? A jelenlévők közül senki sem nyilatkozott úgy, hogy a nagymamája vagy nagypapája felfedezte már (és ki is használja) a számítógép és az Internet adta lehetőségeket, igaz néhány nagyszülő a mobiltelefont már megtanulta használni. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy vajon miért nem használják ezek az idős emberek az IKT adta lehetőségeket? Hiszen ők jelentős mennyiségű szabadidővel rendelkeznek, ez biztosan nem akadályozza, hogy megtanulják például a számítógép használatát. De akkor mi lehet az ok? Ennek hatására kezdtem el érdeklődni a téma iránt, kedvet kaptam, hogy tanulmányozzam ezt a területet, kérdések sora merült fel bennem: vajon fontosnak tartják-e az idősek informatikai képzését uniós és országos szinten, milyen az idősek hozzáállása a témához, és még sok más. Ezért elhatároztam, hogy szakdolgozatomat erről fogom írni. Alig kezdtem meg a tájékozódást a témában, megtudtam, hogy 2008-at az Európai Unió az e-Befogadás1 évének nyilvánította. Ennek tudatában még érdekesebbnek tűnt a téma, arra számítottam, hogy kezdeményezések tengere indult el idén, lesz mit feldolgoznom – bár találtam jó pár ilyet, mennyiségük alulmúlta várakozásaimat. Dolgozatom megírásához felhasználtam publikált kutatásokat, segítségemre volt külső és belső konzulensem, emellett több alkalommal szakértői interjú is. A szekunder kutatás mellett készítettem egy primer kutatást is (kérdőíves megkérdezés útján), hogy magam mérjem fel az idősek tájékozottságát, motivációját, hozzáállását. A következőkben egy tömör demográfiai áttekintés után röviden bemutatom az idősek oktatásával foglalkozó tudományt, a gerontagógiát, majd ismertetem az Európai Unió tevékenységét, erőfeszítéseit az idősek képzésével kapcsolatban, ezután áttérek a magyarországi törekvésekre, végül pedig önálló kutatásom eredményét mutatom be, mely arra keresi a választ, hajlanak-e az idősek az informatikai képzéseken való részvételre, az Internettel való megismerkedésre, az általa felkínált lehetőségek kiaknázására. 1
A kifejezés röviden az infokommunikációs eszközök napi szintű használatának elterjedését jelenti (pontos definíciót a IV. fejezetben adok).
–9–
II. Miért van szükség a digitális szakadék áthidalására, az idősek számítástechnikai oktatására? Jelenleg három nagy, minden embert érintő változás zajlik a globális színtéren: a népességszám növekedése, a népesség elöregedése, valamint az információs társadalom térhódítása (Kolin, 2001). A három megatrend természetesen nem független egymástól, sőt, szoros kapcsolatban állnak, így nem elegendő kiemelni az egyiket és arra koncentrálni, a hármat egységként kezelve kell az adaptáció mikéntjét meghatározni. A következőkben bemutatom ezen trendek főbb jellemzőit annak érdekében, hogy rávilágítsak az időskorúak számítástechnikai oktatásának fontosságára és sürgető voltára.
1. Demográfiai szempontok Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat prognózisa szerint a 495,4 milliós európai népesség 2035-re 520,7 millióra fog emelkedni, majd 505,7 millióra csökken 2060-ra. Ennél sokkal dinamikusabb változást jósolnak a szakemberek a korcsoportok arányának alakulásában: a 65 év felettiek csoportjának társadalmon belüli aránya szerintük a jelenlegi 17,1%-ról 2060-ra 30,0%-ra fog nőni (számuk tehát 84,6 millióról 151,5 millióra emelkedik majd.) Ezzel párhuzamosan a 80 év felettiek csoportja háromszorosára nőhet a következő fél évszázadban (Giannakouris, 2008). Magyarország esetében a népességszám növekedés trendje nem figyelhető meg. Az ország népességi mutatói az utóbbi évtizedekben csökkenő tendenciát követnek: míg 1980-ban 10,7 millió lelket számlált az ország, mára ez a szám 10,0 millióra apadt. (lásd: 1. ábra) 10 800 000
Az adatok forrása: KSH
10 709 463
10 600 000 10 374 823 10 400 000
10 221 643
10 200 000
10 045 401
10 000 000 9 800 000 9 600 000 1980
1990
2000
1. ábra: Magyarország lakossága (fő)
– 10 –
2008
A csökkenő lakosságszám mellett megfigyelhető azonban egy, a globálissal összhangban lévő tendencia: az egyes korcsoportok arányának változása is. Az időskorúak egyre jelentősebb arányban vannak jelen a társadalomban, immár a népesség több, mint ötödét képviselik. (lásd: 2. ábra)
17%
22%
83%
78%
1980
2008 60 év alattiak
60 év felettiek
Az adatok forrása: KSH
2. ábra: Az időskorúak aránya a társadalomban Magyarországon (%)
A magyarországi korfa (3. ábra) is jól illusztrálja, hogy az időskorú népesség jelentős számban van jelen a társadalomban, s hogy a következő évtizedekben a helyzet csak fokozódni fog, ha az élveszületések száma továbbra is csökken. Világosan látszik továbbá a férfiak halandósága egyre nő, minél idősebb korosztályról van szó, annál inkább jellemző a nő többlet.
3. ábra: A népesség száma nem, életkor és családi állapot szerint, 2007. január 1.2 2
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország számokban 2007, p. 5. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/magyarorszag_szamokban.pdf
– 11 –
Az Eurostat előrejelzése szerint az elöregedés jelensége folytatódik majd a jövőben is, előrejelzésük szerint 2060-ra a magyar társadalomban a 65 év felettiek aránya megduplázódik majd. (lásd: 4. ábra) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2008
2010
2020 0-14 év
2030 15-64 év
2040
2050 65-
2060 Az adatok forrása: EUROSTAT
4. ábra: Magyarország népességére vonatkozó prognózis (2008-2060)
Az időskorúak csoportja már ma is jelentős arányban van jelen, a jövőben pedig még nagyobb százalékát képviseli majd a társadalomnak. Kimondhatjuk tehát, hogy e csoport (csupán mérete miatt is) különösen fontos szerepet játszik, kell, hogy játsszon a társadalmi életben. A kérdés azonban az, hogy erre képes-e – mindenekelőtt a gazdasági aktivitásra –, illetve olyan aktivitásokra, amelyek végeredményben a jóléttel, illetve a társadalmi integrációval kapcsolatosak. A vonatkozó dokumentumok egyértelműen rögzítik, hogy az idősebb korosztályok számára komoly fenyegetést jelent a társadalmi leszakadás – szinte valamennyi európai országra jellemző módon. A szakdolgozathoz ezért áttekintettem azokat a tanulmányokat3, amelyek a hazai helyzetre vonatkoznak. Számomra meglepő módon nem csak általában, illetve átlagosan rosszabb a helyzet Magyarországon, mint az európai országok többségében. Bár az okokról vita folyik, de az nyilvánvaló, hogy a munkaerőpiacról történő „kivonulás” már a 40-es éveik közepén járó korosztályok esetében is valós lehetőség, az 50-es életkorokban pedig nagy valószínűséggel bekövetkezik. A nyugdíjba vonulás tényleges átlagos ideje meg sem közelíti a nyugdíjkorhatárt (rokkantnyugdíj, korengedményes nyugdíj). A másik olyan szempont, amelyet a tanulmányokban nem vitattak, hogy bár az adóelkerülés is jellemző motiváció, de a legtöbb esetben ez tényleges inaktivitást 3
Grábics Ágnes (szerk.): Aktív időskor – Tanulmánykötet Kiadja: Központi Statisztikai Hivatal, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2008
– 12 –
eredményez, s a munkanélküliség miatti félelemre vezethető vissza. A nyugdíjba vonultak a legtöbb esetben már nem térnek vissza a munkaerőpiacra. Magyarországon tehát az elmúlt években, a népesség öregedése ellenére, nem növekedett az idősebb korosztályok aktivitása, sőt, volt néhány olyan év, mikor csökkent. Még egy szempont érdekes, illetve kapcsolódik a szakdolgozatom tárgyához: az is egyértelmű, hogy az inaktivitás valóban jelentős életviteli, életminőségi, és egészségügyi következményekkel jár az inaktív csoportok jelentős részében, és az a társadalmi, szociális kapcsolataikra is kihat. Ez is nagyban hozzájárul a tényhez, hogy aki egyszer elhagyta a munkaerőpiacot, csak kis eséllyel tér oda vissza.
2. Az információs társadalom térhódítása Az „információs társadalom” napjaink igen kedvelt, széles körben alkalmazott kifejezése. Egyetemleges definíciója nincsen, főbb jellemzői a következők: •
rendkívül
gyorsan
végbemenő
gazdasági-társadalmi-kulturális
átalakulási
folyamat; •
az információ a legfőbb érték, minden (termelés, fejlődés, mindennapi élet, stb.) erre épül;
•
meghatározó szerepet töltenek be a hálózatok;
•
mivel az „érvényes tudás” (tehát az adott pillanatban még nem elavultnak számító tudás) elavulási ideje jelentős mértékben csökkent, az élethosszig tartó tanulás, azaz a lifelong learning (LLL) alapvető követelménnyé válik;
•
az
információs
és
kommunikációs
technológiák
(IKT)
a
hétköznapok
kulcsfontosságú velejárói; •
bár az átalakulási folyamat szokatlanul gyors, a fejlődés mégsem felületes. E folyamat pontos kezdetét nem tudjuk meghatározni, talán az utóbbi 40 évre
nyúlik vissza története – azt viszont egyértelműen kimondhatjuk, hogy a fejlődés üteme növekvő mértékben gyorsul. A fejlődés gyorsulásával párhuzamosan, annak következményeként egyre nő az úgynevezett digitális szakadék. A kifejezésre két megfogalmazást is találtam. Egyrészt kifejezi azt, hogy az IKT-eszközökkel rendelkező és nem rendelkező csoportokat jelentős „szakadék” választja el egymástól (gazdasági aktivitás, jövedelem, korosztályok, stb.). Sokkal kifejezőbbnek találtam azokat a megállapításokat, amelyek a mutatók szélesebb körét vizsgálták: pl. internet hozzáférés, számítógép-használat, kommunikáció stb., amelyek ténylegesen kifejezik, hogy a
– 13 –
munkában, és a társadalmi kapcsolatokban milyen jelentős különbség van a digitális szakadék két oldala között.
Összegezve tehát az egyes folyamatok hatásait, egyértelműen megállapítható, hogy az „aki nem tart lépést, az nem lemarad, hanem elveszik” elv érvényesül napjainkban. Az időseknek mint amúgy is társadalmilag kirekesztett csoportnak szükségük van rá, hogy felkarolják, segítsék őket – ez különösen érvényes a mostani helyzetben. A világ társadalmának feladata törődni ezzel a korosztállyal, megjegyzendő: nem csupán önzetlenségből, ez saját érdekét is szolgálja. Az idősek élettapasztalata, kumulált tudása ugyanis jelentős értéket képvisel gazdasági szempontból (is). A korosztályi összetétel várható változása miatt nem fenntartható a jelenlegi trend, illetve aktivitási megoszlás.
3. A jelenlegi helyzet Magyarországon Szeretném hangsúlyozni, hogy az IKT, illetve a digitális szakadék korántsem csak a munkavállalási képességgel, a gazdasági aktivitással áll kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy számos olyan lehetőséget kínál, amely általában az életminőséget javítja. Különösen
sok
kezdeményezés
irányul
a
fizikai
mozgásukban,
vagy
testi
képességeikben korlátozott csoportok életvitelét könnyítő megoldások, eszközök, szolgáltatások fejlesztésére. Ezek közül nem egy végeredményben a munkavállalást is lehetővé teheti (pl. távmunka), mások egészségügyi szolgáltatásnak tekinthetőek (távfelügyelet). Az időskori fizikai nehézségek ugyan a számítástechnikai oktatással nem szüntethetőek meg, azonban az akadályozott helyzettel való együttélésben nagy segítséget nyújthatnak. Az Internet nyújtotta előnyök számos könnyebbséget kínálnak, rengeteg olyan lehetőséget nyit a világháló, mely megkönnyítheti az idős emberek életét. Ha ki tudnák használni az Internet adta lehetőségeket, az idősek társadalmi csoportjának nem csupán fizikai akadályoztatásának áthidalása oldódhatna meg, hanem a csoport kirekesztettség-érzése is jelentősen csökkenne.
– 14 –
A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi, 2007-re vonatkozó felmérése szerint Magyarországon ma a lakosság 58%-a számít tényleges számítógép-használónak4. Figyelemreméltó, hogy az életkor és a számítógép-használatbeli arány között fordított arányosság áll fenn. Pozitív tendencia, hogy évről évre nő az egyes korcsoportok számítógép-használata, igaz ez a növekedési folyamat inkább kiegyensúlyozottan, kis lépésekben nyilvánul meg, mint robbanásszerű emelkedésben. A korcsoportonkénti bontást figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a 16-24 éves fiatalok járnak az élen a számítógép-használat terén, igaz egyedül az ő esetükben nem figyelhető meg növekedés 2006-ról 2007-re. a 25-34 évesek esetében 2005-ről 2006-ra több, mint 20%-al nőtt azok száma, akik ténylegesen használják a számítógépet, ez a gyors növekedési ütem azonban 2007-re igencsak megtorpant, nem érte el a 10%-ot. A 35-44 év közöttiek számítógép használata a vizsgált időszakban egyenletesen és viszonylag nagy mértékben nőtt. A 45-54 évesek korosztályára a harmonikus, de nem túl gyors növekedés jellemző. Az 55-64 évesek és a 65-74 évesek csoportján belül a számítógép-használat nem túl dinamikusan, de saját használati arányához mérten növekedett a vizsgált időszakban – de még mindig nagyon kevesen élnek a számítógép adta lehetőségekkel. (lásd: 5. ábra)
5. ábra: Tényleges számítógép-használók aránya az adott korcsoporton belül5
Ha összevetjük a számítógép- és internethasználatot, azt tapasztaljuk, hogy nincs jelentős eltérés: aki számítógépet használ, az jórészt az Internetet is használja (lásd: 6. 4
Az Európai Unió módszertani útmutatója szerint az számít tényleges IKT-használónak, aki a felmérést megelőző 3 hónapban használta az eszközt (függetlenül attól, hogy birtokolja-e az vagy sem) (Probáld, 2008) 5 Forrás: Probáld Ákos, Dr. (szerk.) (2008): A magyarországi háztartások infokommunikációs (IKT-) eszközökkel való ellátottsága és az egyéni használat jellemzői, 2007, p. 9. Kiadja: Központi Statisztikai Hivatal, Budapest
– 15 –
ábra). Az Internetet használókra is érvényes, hogy 2005 óta folyamatosan nő minden korcsoportban az arányuk, többnyire harmonikusan. Kiugróan magas növekedés figyelhető meg a 45-54 évesek internethasználóinak arányában 2006-ról 2007-re, ami meglepő, hiszen erre a számítógéphasználat tendenciái nem utalnak. Az internetező idősek aránya továbbra is alacsony, 30 százalék alatti az 55-64 évesek körében, és nem éri el a 10 százalékot a 65-74 év közöttiek korcsoportjában.
6. ábra: Tényleges internethasználók aránya korcsoportonként6
A szakdolgozat elkészítése során szerettem volna olyan forrásokat is feldolgozni, amelyek nem csak az alapvető infrastrukturális szolgáltatások használatának megoszlását mutatják, hanem azt is, hogy a 45 év feletti korcsoportok milyen szolgáltatásokat (pl. internetes bank, e-kereskedelem, e-kormányzat) vesznek igénybe, milyen alkalmazásokat használnak (word, excell, stb.), illetve milyen médiafelületeket látogatnak. A KSH a PC használat mellett publikálta, hogy az e-kereskedelem használata mennyire jellemző egyes korcsoportokban. Nem találtam ugyanakkor olyan publikált fogyasztói, vagy szociológiai kutatásokat, amelyek alapján meg lehetne állapítani, hogy az idősebb korosztályok milyen megfontolások alapján, és milyen típusú szolgáltatásokat vesznek igénybe, milyen ezek használati gyakorisága, stb., és hogyan választanak a hasonló termékek / szolgáltatások közül. Mindezt azért tartom fontosnak, mert – mint arra a szakértői interjúkon is felhívták a figyelmet – igazából még a fejlett országokban is alapvető kihívásnak 6
Forrás: Probáld Ákos, Dr. (szerk.): A magyarországi háztartások infokommunikációs (IKT-) eszközökkel való ellátottsága és az egyéni használat jellemzői, 2007, p.11. Kiadja: Központi Statisztikai Hivatal, Budapest
– 16 –
tartják, hogy az idősebb korosztályok lehetséges érdeklődését, lehetséges ízlését és lehetséges
preferenciáit
megismerjék,
és
annak
alapján
fejlesszenek
olyan
szolgáltatásokat, amelyekkel tömegesen elérhetőek ezek a csoportok. Pedig ez nagyon fontos lenne, az európai kezdeményezések összefoglalása (IV. fejezet) alapján is látható, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek ezek a szempontok (az igényekre szabott szolgáltatások és a készségek, képességek integrált, egyidejű fejlesztése). A magyarországi helyzetről szóló V. fejezetben ismertetett hazai kezdeményezések értékelését jelentősen megnehezítette az ilyen típusú elemzések hiánya.
4. Az idősek oktatásának jelentősége Az egész életen át tartó tanulás fontosságát immár globális szinten felismerték, elismerik és ösztönzik. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezete, az UNESCO már 1976-ban társadalmi érdekként említi nem csupán a felnőttek, de a nyugdíjba vonulás előtt állók és az idősek oktatását is. Külön kitér az időskorúak oktatásának fő céljaira, melyek: a) a fiatalabb és az idősebb korosztályok, tehát a különböző generációk közötti kölcsönös kommunikáció, egymás problémáinak jobb megértésének elősegítése; b) segítségnyújtás az időseknek életük értelmének megtalálásához, szabadidejük értékes eltöltéséhez és az egészséges életmódhoz; c) a nyugdíjba vonulók felkészítése az ezzel járó változásokra, az új problémákra; d) a már nyugdíjazottak segítése szellemi és fizikai teljesítőképességük jobb megőrzésében, közösségi életük fenntartásában, az eddig meg nem ismert területek, tevékenységek megismerésében. (UNESCO XIX. Közgyűlés, 1976) Azon meggyőződését, mely szerint az idősek oktatása társadalmi érdek, az UNESCO a későbbiekben is sűrűn hangoztatta. Az V. Nemzetközi Felnőttoktatási Konferencián (1997, Hamburg) például a következő megállapításokat mondták ki: „Korunkban több idős ember él a Földön, mint bármikor ezelőtt és arányuk a lakosság
egészéhez
viszonyítva
tovább
növekszik.
Ezek
az
idős
felnőttek
nagymértékben hozzá tudnak járulni a társadalom fejlődéséhez. Éppen ezért nagyon lényeges, hogy egyenlő eséllyel és igényeiknek megfelelően ők is rendelkezhessenek a tanulás és művelődés lehetőségeivel.” (UNESCO CONFINTEA, 1997) A 2000 októberében az Európai Bizottság által közreadott munkaanyag, a Memorandum az egész életen át tartó tanulásról, hat kulcsfontosságú üzenetet fogalmazott meg az egész életen át tartó tanulás terén végrehajtandó cselekvésekkel
– 17 –
kapcsolatban. A hat üzenet egyike az információs és kommunikációs eszközök mihamarabbi bevonása a tanulásba, méghozzá a célból, hogy a tanulási lehetőségek az otthonokhoz közel lehessenek. Megfogalmazták, hogy az informatikai jártasság elsajátítása kulcsfontosságú, a hozzáférés lehetőségét tehát meg kell teremteni mindenki (és a hangsúly itt a mindenkin van – nem korlátozzák a célcsoportot sem kor, sem lakóhely, sem egyéb jellemző alapján) számára. Csupán két hónappal később jelent meg az Európai Felnőttképzési Társaság stratégiai nyilatkozata az élethosszig tartó tanulásról, mely az általános hozzáférés biztosításának célján belül kihangsúlyozza, hogy a társadalmilag kirekesztett csoportok még nagyobb figyelmet kell, hogy élvezzenek, mivel számukra kevesebb az esély a lehetőségek elérésére. Meg kell tehát szüntetni a kirekesztést és a kirekesztődést, esélyegyenlőséget kell biztosítani: „Az egyénnek élete minden szakaszában képesnek kell lennie munka- és tanulási tapasztalatok megszerzésére és a tanulás különféle formáinak megismerésére. Időt és anyagi segítséget kell biztosítani azok számára, akiknek szükségük van rá.” (Európai Felnőttképzési Társaság, 2000)
Összegezve arra a megállapításra juthatunk, hogy az egész életen át tartó tanulás mind a társadalom szempontjából, mind az egyén szempontjából idáig kiaknázatlan lehetőségek sorát rejti. Sajnálatos tény, hogy az idősek oktatásáról Magyarországon még nem született olyan jogszabály, mely az idősekkel, mint társadalmilag kirekesztett csoporttal külön foglalkozna, s az ebből adódó hátrányos helyzetük megszüntetésére megoldási javaslatot, alternatívákat ajánlana. Ezt igen nagy hiányosságnak tudhatjuk be, de a későbbiekben tárgyalt kezdeményezések megszületése alapján nem alaptalanul mondhatjuk, hogy talán már a közeljövőben megszülethet ez a dokumentum.
– 18 –
III. Az idősek tanulási jellemzői, nehézségei, a tanulási folyamat időskorban Az előbbi fejezetek alapján megállapítottam, hogy az idősebb korosztályokat halmozottan fenyegeti a gazdasági inaktivitás és a digitális szakadék. Nem csak az IKTeszközök és szolgáltatások használatának alacsony szintje miatt, hanem azért is, mert általában problémát jelent számukra a folyamatosan változó környezethez való alkalmazkodás, a folyamatos tanulás. A digitális korszak azért jelent különleges kihívást a számukra, mert – mint minden korcsoport számára – a digitális eszközök használata speciális jártasságot, „digitális írástudást” igényel. Az oktatás jelentősége, illetve az idősek tanulásának jellemzői és nehézségei tehát különös figyelmet érdemelnek. A szakdolgozathoz kapcsolódó konzultációkon külön is felhívták a figyelmet arra, hogy a téma megérdemel egy önálló fejezetet – ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a források között vélhetően nagyobb arányban találok olyan anyagokat, amelyek az időskori képzés módszertanával kapcsolatosak. Ugyanakkor keveset, vagy egyáltalán nem fogok olyan elemzéseket találni, amelyek azzal foglalkoznak, hogy hogyan lehet egy ilyen (pláne több, egymásra épülő) képzést tömegesen és hosszabb távon is fenntarthatóan biztosítani. Bevezetésképpen még azt is szeretném kiemelni, hogy európai összehasonlításban Magyarországon általában véve is probléma a felnőttoktatás, még a fiatalabb korosztályokban is. Az időskorúak képzéséről kifejezetten kevés a gyakorlati tapasztalat – a hazai helyzet tehát e tekintetben is kedvezőtlen.
1. A gerontagógia tudománya Alexander Kapp fejezte ki először azon meggyőződését, hogy a tananyagot másképpen kell előadni a felnőttek, valamint a gyermekek számára. Ez az 1830-ban megfogalmazott gondolat nagy áttörést jelentett a felnőttképzésben. A következő lépést Medinszkij neveléstudós tette meg, mikor 1920-ban az embernevelés tudományát szegmentálta, s a pedagógia mellé megalkotta az antropagógia és az andragógia fogalmakat. Az ő értelmezésében a pedagógia a felnövekvő nemzedék nevelésével foglalkozik, míg az andragógia a felnőtt nemzedék fejlesztésére irányul (a két fogalom közötti differenciálás alapjaként tehát az életkor szerinti csoportosítást alkalmazta), az
– 19 –
antropagógia pedig a gyermekek és felnőttek nevelését felölelő tudomány7. A továbbiakban vegyük sorra, hogy a fenti tudományágak mivel is foglalkoznak pontosan? Antropagógia
Pedagógia 0-18 év
Andragógia 18-nyugdíjaskor
Gerontagógia nyugdíj-halál
Ő D É S S Z O C I A L I Z Á C I Ó M
Ű
V
E
L
Nevelés
Önnevelés
7. ábra: Az embernevelés tudományának rendszere
Antropagógia: egyetemes embernevelési tudomány és gyakorlat, amely az ember (a gyermek, az ifjú és a felnőtt) iskolai és iskolán kívüli formákban történő nevelésének, szűkebb
oktatásának
és
képzésének
átfogó
céljait,
feladatait,
alapelveit,
törvényszerűségeit, eszközeit vizsgálja, ill. gyakorolja. A nevelésnek azt az általános és egyetemes vonulatát fejezi ki, amely átfogja a gyermekek és a felnőttek nevelését Rendszertanilag két ágra osztható: a gyermeknevelésre (pedagógia) és a felnőttnevelésre (andragógia). Pedagógia: =neveléstudomány. Az élethosszig tartó és teljes életre kiterjedő személyiségformálás
tudománya.
Vizsgálja
a
személyiség
alakíthatóságának,
fejleszthetőségének összefüggéseit, ok-okozati tényezőit, törvényszerűségeit, a nevelés folyamatában érvényesülő tényezőket, azok rendszerét, határmechanizmusait. A pedagógia komplex fogalom, mert magában foglalja a nevelés elméletét, és gyakorlatát egyaránt. Andragógia: a felnőttnevelés szűkebb értelemben a felnőttoktatás, felnőttképzés tudománya és gyakorlata. A nevelés-oktatás, képzés - egyik speciális ágazatát ezzel a megjelöléssel különböztetik meg a pedagógiától, a gyermekek nevelésétől, oktatásától, képzésétől. A kifejezést először F.J. Herbart, majd E. Rosentock használta, miután elfogadott felismeréssé vált, hogy a felnőttnevelés konkrét céljait és útjait illetően más, 7
Fontos megjegyezni, hogy a szakma megosztott a neveléselmélet felosztását illetően: az úgynevezett szeparációs és integrációs törekvés képviselői állnak szemben egymással. A szeparációt támogatók a különböző életkorú tanulók eltérő tanulási motivációit, tanulási irányultságát (tárgyközpontú vagy szükségközpontú), tapasztalatait, és függőségi helyzetüket (a tanártól függő gyermek vs. önirányító felnőtt) hangsúlyozzák a pedagógia és az andragógia szegmentációjának szükségességének alátámasztására; ezzel szemben az integrációpártiak szerint a nevelés élethosszig tartó, a teljes életre kiterjedő személyiségformálás, így az andragógia nem önálló tudomány, csupán a pedagógia altudománya.
– 20 –
mint a gyermeknevelés. A munkaerő céltudatos fejlesztésével foglalkozó egység, célja, hogy kielégítse a munkaerőpiac feltételeit. Ten Have, az amszterdami egyetemen tanító professzor nevéhez fűződik a gerontagógia szakkifejezés, amely az időskor és az öregedés társadalomtudományi vizsgálata és életkor alapján különíthető el az előző két csoporttól. Have arra helyezte a hangsúlyt, hogy a Gerontagógia: A gerontagógia az időskorúak körében folytatandó nevelés elméletével és gyakorlatával foglalkozik, az ezzel kapcsolatos szemlélet fejlesztésére törekszik, célja a frissesség megtartása a szellemi javak megőrzése. Az Andragógiai Értelmező Szótár a következőképpen határozza meg a fogalmat: „Az idős kor és az öregedés társadalomtudományi vizsgálata. Az időskorúak körében folytatandó nevelés elméletével foglalkozik, az ezzel kapcsolatos szemlélet fejlesztésére törekszik. Tevékenységi körébe tartozik a gerontagógusok képzése, továbbképzése.”(Harangi, Magyar, 1982: p. 59) Szabados Lajos saját megfogalmazásában a gerontagógia általános értelemben nem más, mint „a harmadik generációhoz tartozó emberi személyiség céltudatos és tervszerű alakítását jelentő hatások összessége.” (Szabados, 1999, p.155) A gerontagógiával foglalkozó szakemberek azt vizsgálják tehát, hogy mi a lehető leghatékonyabb módszerek ezeknek az egyéni, de mégis a korcsoportra általában jellemző akadályoknak a leküzdésére, az idősek motivációjának megteremtésére az új ismeretekre való nyitottság és kíváncsiság felkeltésére. S bár a szakma egyértelműen megosztott ezeket a módszereket illetően, mégis az eltérő elméletek közös alapon nyugszanak: az idősek speciális bánásmódot igényelnek. Ahogy a 7. ábra is illusztrálja, a szocializáció dominanciája csökken (ez 0 és 3 éves kor között meghatározó), a művelődés pedig egyre jelentősebb szerepet kap az ember életében – az életkor előrehaladtával már nem minket nevelnek, hanem mi neveljük önmagunkat.
2. Az életkor-szakaszolások De mi a definíció, kire mondhatjuk, hogy idős? A felnőtt életkor szakaszolására rengeteg elmélet létezik. Az egyik ilyen felosztás Szolóntól, az államférfitől származik: ő úgy találta, hogy a 20. életév betöltésével ér véget a gyermekkor, s kezdődik el a felnőttkor. A 30. év betöltésével már fizikai érettség lehetővé teszi a családalapítást, a 40. év az általában vett formálódás utolsó időszaka, az 50. évtől a gondolkodás és a
– 21 –
beszéd csúcspontjának periódusa, majd a 60 éves kortól a hanyatlás kezdődik. (Zrinszky idézi Houle-t, 1996: p. 17.) Franz Pöggeler életkorfelfogása szerint az egyes szakaszokat a tapasztalatszerzés, a képzés és a társas kapcsolatok határozzák meg, a periódusok közötti fő különbség az aktuális motivációban és az értékrendben van. Elsőként említi a huszonéveseket, a fiatal felnőtteket, akik egzisztenciális és szociális beilleszkedésre törekszenek, általában ekkor kötnek házasságot. A harmincas éveikben és negyvenes éveik elején járók az életközép felnőttjei életük szinte összes területén a csúcsra érnek, s nem kifejezetten érdeklődnek a világnézeti kérdések iránt. A határok megtapasztalásának életfázisában járóknak (akik a negyvenes éveik végén - ötvenes éveik közepén járnak) szembesülniük kell korábbi fizikai képességeik romlásával, s a korábban kitűzött, de nem teljesült életcéljaikkal, ezért eluralkodhat rajtuk a borúlátás és a lehangoltság. Végül Pöggeler a bölcsességben és teljességben töltött öregséget nevezi meg, melyre a korábbi kötelezettségek, kötöttségek alóli mentesülés jellemző, egyfajta nyugállományként emlegeti. Az előzőeknél olyan értelemben radikálisabb az Egészségügyi Világszervezet általánosan elfogadott életkorfelosztása, hogy az egyes szakaszok közötti határok pontosan „meg vannak rajzolva”: a WHO meghatározása szerint a kronológiai életkor (vagy naptári életkor) alapján a következő csoportokra bonthatjuk az embereket (SE Közegészségtani Intézet, é.n., p.2):
– 22 –
Középkorúak:
45-59 év közöttiek
Öregedők:
60-64 év közöttiek
Időskorúak:
65-74 év közöttiek
Öregek:
75-89 év közöttiek
Aggastyánok:
90 év felettiek
3. Az életkor-válságok Mint láthattuk, az egyik periódusból a másikba történő átmenet nagy változásokkal jár az ember életében, mely változásokra nehéz azonnal a megfelelő választ adni. Gail Sheehy azonosította az egyes életszakaszok közötti átmenetek tipikus problémáit: ♦ 18-20 éves korban szembesülünk ez első vélséghelyzettel, mégpedig a családtól való különválással, a munka világába való belépéssel; ♦ húszéves kortól: a felnőttek világába való beilleszkedés, a családalapítás, a szakmai előremenetel problémája jelent kihívást; ♦ a 30. életév betöltésével sokak úgy érzik, lehetőségeik korlátozottak, az életre szóló döntéseket már meghozták, ezek predesztinálják őket a hátralevő életük minőségét illetően – úgy érzik nincs lehetőség a változtatásra, a jövő nem más, mint a jelen és a múlt meghosszabbítása; ♦ miután az előző válságon sikerrel túljutottunk, s új stabilitást nyertünk, következik az egyik legnehezebb átmenet: az öregség kezdete. A nyugdíjazással járó presztízsvesztés, a szociális kapcsolatok beszűkülése, az elmagányosodás érzése eluralkodhat az egyénen. (Zrinszky, 1996) Ez a legutóbbi életszakasz az egyik leggyötrőbb válságkorszak az emberek életében, hiszen a mindennapos tevékenység elvesztésének traumája és az idősödés jelenségével való szembesülés egyszerre sújtja a nyugdíjba vonulókat – nem csoda hát, ha nagy az esély a depresszió kialakulására – ezt mutatja a 8. ábra. Ezzel szemben a szakirodalom szerint a lehetőségek időszaka nyílik meg nyugdíjba vonulás után: ahogy Rosenmayr szociológus emlegeti, ez a „kései szabadság”, máshol „megnyert évekként” emlegetik (Boga, 1999).
– 23 –
8. ábra: A nyugdíjazást követő életszakasz eltöltésének alternatívái8
4. Az életkorból adódó tanulási nehézségek Az idősödés folyamata elkerülhetetlen, mindenképp bekövetkezik, s mindenképp nagy (fizikai és szellemi) változásokat eredményez az ember életében, noha ezek mértéke egyénenként eltérő, függ az egyéni biológiai jellemzőktől, az életmódtól, a környezettől, a tanult és tapasztalt ismeretektől, és még rengeteg egyébtől. Viszont általánosságban elmondható, hogy bizonyos fokú szellemi hanyatlás minden esetben előfordul: lassul a gondolkodási folyamat (ezáltal a gyors reakciót igénylő helyzetekben teljesítménycsökkenés figyelhető meg), memóriazavar jelentkezik, a gondolkodásmód rugalmassága csökken. Az egyre gyorsabban fejlődő világ változásainak mielőbbi felismeréséhez és az ezekhez való adaptációhoz mindenki részéről nagy erőfeszítésekre van szükség; ez fokozottan érvényes az idősek esetében. Az egykor elegendő, statikus tudás ma már nem elég, immár mindenki felé alapkövetelménynek számít a dinamikus tudás – ez pedig csak folyamatos tanulással érhető el. Az időskori tanulást nagyban megnehezítik azok az életkorral összefüggő sajátosságok, melyeket nem, vagy csak tudatos megelőzéssel (így is jószerivel csak részlegesen) lehet elkerülni. Ezekre a csaknem kivédhetetlen hátráltató tényezőkre hivatkozva zárkózik el sok idős a tanulástól: a látás és hallás megromlása, a huzamosabb ideig tartó koncentrálás képességének hiánya és az emlékezőképesség romlása a leggyakrabban említett kifogások. Nem ritka azonban az sem, hogy a motivációhiányt jelölik meg az időskorúak az új ismeretek megszerzésének elutasításaként. Ez összekapcsolódik azzal, hogy közvetlenül a nyugdíjba vonulás után sokak érzik feleslegesnek, a társadalom és a családjuk számára hasztalannak magukat, ezért nem a lehetőséget látják a tanulásban („Végre van időm azzal foglalkozni, ami 8
Forrás: SE Közegészségtani Intézet: Az öregedés közegészségügyi vonatkozásai, p. 20
– 24 –
mindig is érdekelt, csak nem tudtam rá elég időt és energiát szánni!”), hanem eleve elutasítják azt („Erre a kis időre már minek?”). Az interperszonális kapcsolatok, az új elfoglaltságra találás, ezáltal az élet értelmének újradefiniálása segíthetnek túljutni e mélyponton, s kizökkenteni a friss nyugdíjasokat a hétköznapok szürkeségéből, megszabadítani őket a magány és feleslegesség-érzéstől. Az öregedés pedig bár elkerülhetetlenül bekövetkezik, lehetséges lassítani, bizonyos fokig kordában tartani ezt az élettani folyamatot. Ahogy a mozgás fitten tartja a testet, úgy járul hozzá a szellemi frissesség megtartásához a folyamatos és rendszeres agymunka. Minden olyan tevékenység alkalmas a szellem frissen tartására, mely az agysejteket foglalkoztatja, ennek egyik leghatékonyabb módja a tanulás. Persze a tanuláshoz elengedhetetlen az érdeklődés, az új ismeretek iránti nyitottság és befogadókészség. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az öregedés ilyen jellegű megélése viszonylag fiatalon, egy korai nyugdíjba menetel, illetve inaktivitás esetén is bekövetkezhet, méghozzá igen rövid idő alatt.
5. Az idősek tanulási jellemzői Azt tapasztaljuk, hogy az időskorúak vagy makacsul ellenállnak és elvetik bárminemű tanulás lehetőségét, vagy örömmel keresik az új ismereteket és nyitottak a tanulásra; kevés az olyan idős, akire az egyik hozzáállás sem jellemző. A korábbiakban már említettem az elzárkózás lehetséges okait, most azokról lesz szó, akiket a tudásszomj jellemez. Mivel a látási és/vagy hallási gyengeség igen elterjedt ebben a korosztályban, mindenképpen olyan anyagokra vagy szükség az oktatásukban, melyek vizuálisan és auditív szempontból is áthidalják ezt a nehézséget. Tehát például a tananyagot tartalmazó könyvvel szemben támasztott alapvető követelmény, hogy nagy betűkkel, a sorok között nagy helyeket hagyva legyen nyomtatva; az oktató pedig nagyobb hangerővel és lassabban beszéljen, mint az a fiatalabbak oktatásában megszokott. A sorok közötti hely egyébként más szempontból is hasznos, mert az idősek szeretik saját szavaikkal is rögzíteni a hallottakat, és külön örülnek, ha ezt megtehetik rögtön oda, ahol a témát a tankönyv is tárgyalja. Mivel általában lassan tudnak csak írni, más nebulókhoz képest több időre van szükségük az idős tanulóknak a jegyzetelésre. Ebből és a rosszabb koncentrációsképességből adódik, hogy ezt a korosztályt inkább több, de rövid időtartamú tanórák alkalmazásával lehet hatékonyan művelni.
– 25 –
A tapasztalati úton történő tanulás dominanciája elvitathatatlan. Ez persze a számítástechnikai képzésekre amúgy is jellemző, de az idősek esetében még fokozottabb figyelmet igényel, hogy minden új elméleti ismeret gyakorlati hasznát is be kell mutatni, sőt, a tanulóknak lehetőséget kell biztosítani annak megtapasztalására is. A problémamegoldó megközelítés alkalmazása igen hasznos: ha felvetünk egy olyan problémát, melyet az egyén sajátjaként is elismer, és arra megoldásként kínáljuk az új ismeretet, annak befogadására egészen biztosan nyitottabb lesz a tanuló, mint egyébként. Még nagyobb hatékonyságot érhetünk el, ha ez a megoldás azonnali haszonnal jár, s nem csak jövőbeli értékkel bír. Még ha rövidnek is tűnik az óra hossza, mégis fontos, hogy az esetleges kérdéseknek jusson elég idő – a kérdezésre pedig sosem elég buzdítani. Nem különbözik ez a korosztály sem a többitől abban a tekintetben, hogy a valóban hatékony tanuláshoz elengedhetetlen, hogy az órák hangulata felhőtlen, a tanulók kapcsolata kiegyensúlyozott legyen. A tanulócsoport nagyságát tekintve kimondható, hogy minél kisebb, annál jobb, mivel az egyes tanulók az oktató külön figyelmét igénylik, s a legkisebb bizonytalanságot tapasztalva az oktatónak személyes segítséget kell nyújtania. Nagy szerepe van az ismétlésnek a tanulási folyamatban: ez leginkább a memória romlása miatt fontos, de a sikerélmény („Hiszen ez könnyű, ezt tudom!”) által generált motiváltság megszerzéséhez és fenntartásához is nélkülözhetetlen. Bármennyire is lelkesek ezek az időskorúak, nagyon illékony ez a lelkesedés; ahhoz, hogy elkerüljük a tanulási kedv elillanását, figyelni kell arra, hogy például a számukra nehezen érthető szavakat, szakzsargont olyanokkal helyettesítsük, melyek nem jelentenek számukra újdonságot.
Értékelésem szerint az idősebb korosztályok tanulási nehézségeire, illetve tanulási jellemzőire vonatkozó megállapítások alapvetően két szempontra irányítják rá a figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy a korosztályok sajátos, „személyre szabott” megközelítést igényelnek. Másrészt arra, hogy számos olyan technika, módszertani elem, „fogás” alkalmazása indokolt ebben a korosztályban, amelyek alkalmazása döntően befolyásolhatja a csoportok hatékony megszólítását, a képzési projektek eredményességét, a szolgáltatások minőségét – végeredményben a támogatott programok hatásosságát. Ezek a megállapítások (akár csak az, hogy az időskorúak igényei sajátosak) triviálisnak tűnnek, de amint a következő fejezetben is bemutatom,
– 26 –
még az európai uniós programok is több év alatt jutottak el odáig, hogy ezeket a szempontokat megfogalmazzák.
– 27 –
IV. Az Európai Unió tevékenysége az e-Befogadás elősegítésére 1. Az Európai Unió e-Befogadás politikája Az e-Inclusion, azaz e-Befogadás (más néven digitális befogadás) kifejezésnek nincsen egyetemleges, mindenki által preferált definíciója, ahány forrás, annyi meghatározás létezik: „Az e-Befogadás az egyének és közösségek a tudásalapú társadalom és gazdaság minden dimenziójában való kifejezett részvételét jelenti az IKTeszközökhöz való hozzáférésük által.(…) Továbbá az e-Befogadás utal arra, hogy az IKT milyen mértékben járul hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez és a részvételhez a társadalmi élet minden szintjén.” (Kaplan, 2005)
„Az e-Befogadás (e, mint elektronikus) annak a biztosítására törekszik, hogy
a
hátrányos
helyzetű
embereket
ne
rekesszék ki digitális
írástudatlanságuk miatt vagy mert nem rendelkeznek interneteléréssel. Az eBefogadás továbbá azt is jelenti, hogy az új digitális és technológiai lehetőségek
kiaknázása
által
befogadjuk
a
szociálisan
hátrányos
helyzetűeket.” (e-Inclusion website)
„Az e-Befogadás kifejezés a digitális technológiák használatát takarja az olyan akadályok, mint faj, nem, életkor, szexuális beállítottság vagy társadalmi osztály leküzdésére.” (Abbott, 2007) Az Unión belül az információs társadalmat érintő kérdésekkel az Európai Bizottság Információs Társadalom és Média Főigazgatósága foglalkozik, élén jelenleg Viviane Reding információs társadalom és média ügyekért felelős biztosával. Az Európai Unió önálló e-Befogadás politikával a Rigában kiadott miniszteri nyilatkozat óta rendelkezik. A digitális befogadás megvalósítása érdekében hat kulcsfontosságú területet azonosít be az Unió, melyek mindegyikén cselekvésre ösztönzi a tagállamait is: 1. e-Elérhetőség (e-Accessibility) Biztosítani kell mindenki számára az IKT-eszközökhöz és szolgáltatásokhoz való fizikai hozzáférésen túl azt is, hogy ezek az eszközök bárki által könnyen – 28 –
használhatóak legyenek. Ez azért fontos, mert ha ugyan rendelkezésre állnak az eszközök, de azt a kirekesztettséggel fenyegetett csoportok valamilyen okból nem tudják megfelelően (vagy egyáltalán) használni (például az idősek számára túl kicsik a gombok a készüléken), akkor azok pontosan ellentétes hatást váltanak ki; nevezetesen a kirekesztettség érzését erősítik. 2. Idősödés (Ageing) Az IKT nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az idősek kevésbé érezzék magukat kirekesztettnek és magányosnak, mivel lehetőséget teremt az ismerősökkel való kapcsolattartásra, sőt az ismerkedésre is. Ehhez viszont tudniuk kell bánni az új technológiákkal. További előnyökkel is járhat az idősek számára az IKT használata, például az ún. intelligens otthonok használatával. 3. e-Kompetenciák (e-Competences) Ahhoz, hogy az IKT-használat a leszakadó csoportok körében is a mindennapi élet szerves részévé válhasson, szükség van arra, hogy a használók ne csupán statikus tudással rendelkezzenek az eszközök használatáról, hanem lépést tudjanak tartani az újabb és újabb technikai vívmányokkal, azok működésével és kezelésével. Népszerűsíteni és fejleszteni kell tehát az élethosszig tartó tanulást és az eLearninget is. 4. Szocio-kulturális e-Befogadás (Socio-Cultural e-Inclusion) Jellemző, hogy a társadalmi vagy kulturális helyzetük miatt perifériára szorult csoportok (mint például a kisebbségek és a menekültek) csak korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek az IKT-eszközökhöz, ha egyáltalán rendelkeznek hozzáféréssel. Tekintve, hogy az Európai Unió etnikai és kulturális szempontból is rendkívül sokszínű, különösen fontos, hogy ezen csoportok számára is biztosított legyen az információs társadalomban való részvétel lehetősége. 5. Földrajzi e-Befogadás (Geographical e-Inclusion) Figyelmet kell fordítani a földrajzilag távoli, kevésbé elérhető területeken élőkre is, számukra is ugyanolyan esélyeket kell biztosítani a tudásalapú társadalomban való aktív részvételre.
– 29 –
6. Befogadó e-Kormányzat (Inclusive e-Government) Ki kell építeni egy olyan elektronikus kormányzatot, mely minden csoport szükségleteit kielégíti, s ezáltal egy olyan közszolgálati rendszert, mely hozzájárul az emberek jólétéhez, s részvételre ösztönöz a közösségi életben.
2. Az Európai Unió és az e-Befogadás – a legfőbb dokumentumok,
programok, tanulmányok Mivel az információs társadalom térhódítása rendkívüli gyorsasággal ment-megy végbe, az Európai Uniónak is lépést kell tartania az alkalmazkodás tekintetében: nem csoda hát, hogy az egyes stratégiai terveket időről időre felülvizsgálják, modernizálják, az aktuális elért eredmények függvényében újragondolják. Ezért mára tetemes dokumentációval büszkélkedhet az Unió az információs társadalomhoz való alkalmazkodás témakörében, azon belül is az e-Befogadás kérdésében.
A. A Lisszaboni Stratégia 2000 márciusában, Lisszabonban tartott ülésén az Európai Tanács azt a stratégiai célt állította fel az Európai Unió számára, hogy 2010-ig az Unió legyen a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő, tudás alapú társadalma, mely képes a fenntartható növekedésre, ahol több és jobb munkahely van, valamint nagyobb a társadalmi kohézió. A Lisszaboni Stratégia három pilléren nyugszik: 1. gazdasági pillér: a gazdasági környezet előkészítése a versenyképes, dinamikus, tudásalapú gazdaságba történő átmenetre. Fontos az a változásokhoz való alkalmazkodás képessége és a kutatás-fejlesztés ösztönzése. 2. társadalmi pillér: a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és az emberi erőforrásokba való beruházás. Ezt tagországok azáltal tudják elősegíteni, hogy befektetnek az oktatásba és képzésbe, valamint aktív politikát folytatnak a munkanélküliség szintjének visszaszorítására. 3. környezeti pillér: a gazdasági növekedés és a természeti erőforrások felhasználása közötti kapcsot fel kell bontani. Az Unió tehát a hosszú távú célkitűzések mellett kijelölte az utat is, melyen haladva e célok teljesíthetőek. Mindemellett a zavartalan, kiegyensúlyozott fejlődés érdekében figyelembe vett minden olyan tényezőt, mely a változásban szerepet játszhat: megoldást kínált nem csupán a társadalmi, hanem a gazdasági és a környezeti aspektust tekintve is.
– 30 –
Így az akciótervek, melyek a Lisszaboni Stratégia óta születtek, mind annak szellemében készültek, annak céljait hivatottak elérni.
B. Az eEurópa 2002 és az eEurópa 2005 programok Az Európai Bizottság 1999 decemberében új kezdeményezést indított eEurópa 2002 (eEurope 2002) néven. A program célja az volt, hogy a tudás gazdasága felé tartó Európát segítse ezen a fejlődési útvonalon és felgyorsítsa az átalakulási folyamatot. Az Európai Tanács 2000 júniusában jóváhagyta ezt a kezdeményezést, melynek három fő célkitűzése volt: 1. mindenki
számára
megteremteni
az
Internethez
és
a
számítástechnikai
újdonságokhoz való hozzáférést; 2. a hozzáférést a társadalmi integráció szolgálatába állítani; 3. a hosszú távú és folyamatos növekedés érdekében elérni a lehetőségek teljes kiaknázását. (Európai Tájékoztatási Központ, 2002) 2002 végéig az Akcióterv összesen 64 cél megvalósítását tűzte ki, melynek többsége meg is valósult (az interneteléréssel rendelkező háztartások száma például duplájára nőtt). A sikeren felbuzdulva elindították a eEurópa 2005 programot, immár a jelölt státuszú országok bevonásával (őket az eEurópa+ 20039 program keretein belül készítették fel a részvételre). E program alapja egy széles körben hozzáférhető nagy sávszélességű infrastruktúra megteremtése, s ezáltal: 1. modern szolgáltatások biztosítása, úgy mint eTanulás, eKormányzat, eEgészség; 2. dinamikus üzleti környezet létrehozása az elektronikus kereskedelem számára; 3. a nagy sávszélességű hozzáférés versenyképes áron, így széles körben történő értékesítése; 4. biztonságos infrastruktúra megteremtése volt.
C. A Wim Kok jelentés 2004-ben
a
Wim
Kok
egykori
holland
miniszterelnök
által
vezetett
munkacsoportot kérték fel a lisszaboni célkitűzések felülvizsgálatára. Az általuk készített, A kihívás leküzdése: a lisszaboni stratégia a növekedésért és a munkahelyekért című jelentés egyértelműen rávilágított arra, hogy a célok határidőre történő eléréséhez szükség van a stratégia végrehajtásának felgyorsítására, s hogy ez különösen nagy 9
Az eEurópa+ 2003 program célkitűzései megegyeztek az eEurópa 2002 programéval, a felkészítő program azonban egy évvel hosszabb lefolyású volt.
– 31 –
feladatot jelent az Unió számára, hiszen a kihívások (pl. az elöregedés mértéke) 2000 óta nagyobbak lettek. A jelentés egyetértett a Lisszabonban kitűzött célokkal, sőt, egyáltalán nem tartotta azokat elrugaszkodottnak, csupán az ezek elérése érdekében tett erőfeszítéseket kritizálta. Ezért a stratégia megújítására volt szükség, mely újítást a Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért – A lisszaboni stratégia új kezdete című dokumentumban rögzítettek, s tartanak azóta irányadónak.
D. A Rethinking the European ICT Agenda tanulmány Ugyancsak 2004-ben jelent meg a PricewaterhouseCoopers és a holland gazdasági minisztérium közös tanulmánya Rethinking the European ICT Agenda (Az európai IKT stratégia újra átgondolása) címmel. A dokumentum tíz olyan területet azonosított be, ahol áttörésre volt szükség annak érdekében, hogy a lisszaboni célkitűzéseket reálisan megvalósíthatónak lehessen minősíteni. Talán a legérdekesebb megállapítás a tíz közül az volt, hogy az európai e-Befogadás politika kulcsszava a „hozzáférést mindenkinek” helyett a „képességet (értsd: digitális írástudást) mindenkinek” kellene, hogy legyen. Véleményem
szerint
ez
érzékelhető
változást
jelzett.
A
korábbi
kezdeményezésekre jellemző volt a mennyiségi megközelítés, a társadalmi kohézió és a gazdasági szempontok hangsúlyozása, és viszonylag háttérbe szorult az a szempont, hogy a digitális írástudás nem jön létre automatikusan a hozzáférés biztosításával, ezért ezen a területen is aktív beavatkozásra van szükség az Európai Unió tagországaiban.
E. i2010 Az európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért 2005. júniusa óta fut az „i2010 Az európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” nevű program, mely már nem szól arról, hogy 2010-re az EU legyen a világ legversenyképesebb régiója, hanem a következőket tűzi ki célul: 1. létrehozni az Egységes Európai Információs Teret, mely nyitott és versenyképes piacot teremt az információs társadalom és a média területén; 2. növelni az IKT-kutatásokba történő beruházásokat; 3. megteremteni a befogadó európai információs társadalmat. A programot bemutató dokumentum már tartalmazza a Bizottság azon tervét, hogy 2008-ban európai szintű kezdeményezést indít az elektronikus társadalmi befogadás témakörében a 3. célkitűzés megvalósításának keretein belül. Kifejezésre jut benne továbbá a tudatosság megerősítésének követelménye, ezen belül is az idős korosztály
– 32 –
elérésének rendkívüli fontosságát többször is hangsúlyozza. Kijelenti továbbá, hogy a programot a 802 millió eurós költségvetéssel bíró ICT Support Programme és a stratégiai kutatásokra 1,8 milliárd eurós büdzsével rendelkező 7. Keretprogram IST programja fogja finanszírozni.
F. A rigai miniszteri nyilatkozat 2006 júniusában, a lettországi Rigában „Európai Konferencia egy Befogadó Társadalomért” címmel találkozót tartottak, ahol 32 európai vezető fejezte ki azon véleményét, hogy a digitális szakadék csökkentésére feltétlenül szükség van. A konferencián kiadott miniszteri nyilatkozat mérföldkőnek számít az információs társadalom kihívásaira adott uniós válasz történetében, hiszen ekkor fektették le az eBefogadás politika alapjait; ekkor döntöttek ugyanis arról, hogy 2007 a mindenkit megillető és ezért mindenki számára feltétel nélkül biztosítandó esélyegyenlőség európai éve lesz. Ezenfelül a Lisszaboni Stratégia által előrevetített célokat is kiegészítették több, az esélyegyenlőség megteremtésében szerepet játszó célkitűzéssel: 1. felére kell csökkenteni az azt a megosztottságot, mely az internethasználat terén jelentkezik a hátrányos helyzetű, ezért kirekesztettséggel fenyegetett csoportok (mint például az idősek, fogyatékosok, alacsony képzettségűek, munkanélküliek) és a társadalom többi csoportja között; 2. A leszakadó csoportok és az átlag EU-lakosok közötti digitális jártasságbeli szakadékot 50%-al kell csökkenteni; 3. minimum 90%-osra kell növelni a szélessávú10 lefedettséget (az EU lakosságára vonatkozóan); 4. a
kormányzati
weboldalakat
mindenki
számára
elérhetővé
kell
tenni
(akadálymentesítés) Mint látható, az i2010 program három fő célkitűzése közül a befogadó információs társadalom megteremtése kiemelésre került, elsődleges prioritásúvá tették. A nyilatkozat kimondta továbbá, hogy az IKT előmozdítja a növekedést és a foglalkoztatottságot, továbbá a mindennapi élet jobb minőségéhez nagyban hozzájárul, ezért a fogyatékosok és idősek IKT hozzáférése különösen fontos (Európai Bizottság Információs Társadalom és Média Főigazgatóság, 2006). 10
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat a 144 Kbit/s-nál magasabb átviteli sebességű kapcsolatot tekinti szélessávúnak
– 33 –
G. Az e-integrációra vonatkozó európai i2010 kezdeményezés – Részvétel az információs társadalomban A rigai nyilatkozat felülvizsgálatára is sor került, 2007 novemberében a Bizottság Az e-integrációra vonatkozó európai i2010 kezdeményezés – Részvétel az információs társadalomban című közleményében. Ebben bár „értékes kezdeményezésnek” nevezte a rigai célokat, konstatálták, hogy azok többsége valószínűleg nem fog teljesülni az együttműködés hiánya és a felaprózott erőfeszítések következtében. Ugyanakkor cselekvésre szólította fel a tagállamokat, s e-integrációra vonatkozó európai kezdeményezést hirdetett meg. Ez a kezdeményezés két részből állt: egyrészt egy eintegrációról szóló kampányból, másrészt pedig egy stratégiai intézkedési keretből a rigai nyilatkozat feladatainak végrehajtására. A Bizottság kifejtette azon véleményét, hogy a rigai célok csak úgy valósíthatók meg, ha: 1. valóban biztosítják a szélessávú hozzáférést, emellett gondoskodnak róla, hogy mindenki rendelkezzen a digitális írástudás képességével – ezáltal mindenki számára lehetőséget teremtenek az információs társadalomban való részvételhez; 2. fokozott figyelmet szentelnek a kirekesztettséggel fenyegetett csoportokra; 3. integrálják az összes e-integrációra vonatkozó kezdeményezést, intézkedést. Kifejezetten az idősekre vonatkozóan ebben a dokumentumban jelentette ki a Bizottság, hogy támogatni fogja azon IKT-alapú megoldások kifejlesztését és kivitelezését, melyek (többek koözött) az idős emberek életét megkönnyítendő születnek. Egyúttal tervbe vette egy program kidolgozását, mely az idős korosztály IKT-eszközökkel történő munkavégzésével foglalkozik. Végül, felszólította az ipar képviselőit, a felhasználói szervezeteket és a tagállamokat, hogy mindannyian hajtsák végre az Idősödés jólétben az információs társadalomban cselekvési tervet.
H. Idősödés jólétben az információs társadalomban cselekvési terv A rigai miniszteri nyilatkozatra az Európai Bizottság első válasza a 2007 júniusában kiadott azon közleménye, mely kifejezetten az idős korosztály és az IKT kapcsolatával foglalkozik. A dokumentum többek között azzal indokolja e kérdés körüljárásának, a jelenleg fennálló akadályok elhárításának égető szükségességét, hogy az idősek által „felhalmozott tapasztalat és szakértelem nagy érték, különösen a tudásalapú társadalomban” (Európai Bizottság, 2007b, p. 3), ezért vétek lenne az ebben rejlő lehetőségeket kihasználatlanul hagyni. Mindenki közös érdeke tehát az
– 34 –
idősek e-Befogadása: számukra az időskor jólétben való eltöltése, a társadalom számára pedig az általuk generált hozzáadott érték jelenti a hasznot. A dokumentum rámutat a tényre, miszerint az IKT-k piaca egyelőre nem ismerte fel az idős korosztályban mint potenciális felvevőpiacban rejlő lehetőséget, a kifejezetten az időseknek tervezett, az ő szükségleteikre szabott IKT-eszközök egyelőre gyerekcipőben járnak. A cselekvési terv fő célja, hogy azonosítsa a piaci akadályokat, melyekkel az IKT-szolgáltatások és eszközök szembesülnek, majd tagállami összefogással legyőzze azokat, majd maximálisan kiaknázza a lehetőségeket, melyek az idősek életkörülményeinek javítására alkalmasak. A cél elérése a már említett dupla hasznot eredményezné: egyrészről jobb életminőséget az időseknek, másrészről megteremtődne a biztos piaci háttér az ennek a korosztálynak az igényeire specializálódott IKT-k számára. De ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, mindenekelőtt szükség van a célcsoport igényeinek a lehető legpontosabb megismerésére. Már kiemeltem a szakdolgozatban annak jelentőségét, hogy az idősebb korcsoportok igényei szerint kialakított szolgáltatások fejlesztése nagy jelentőséggel bír. Azt is bemutattam, hogy az elmúlt közel 10 évben folyamatosan bővült a célkitűzésekhez javasolt intézkedések komplexitása,
és
egyre
inkább
megjelent
a
kompetenciákkal,
valamint
a
„használhatósággal” kapcsolatos elvárások. Értékelésem szerint a Bizottság válasza kifejezetten áttörésnek tekinthető e tárgyban. A Bizottság álláspontja szerint (többek között) az egyik akadályozó tényező a piac fejlődésének útjában az, hogy a piacon nem elérhetőek olyan speciális szolgáltatások, amelyek az idősebb korosztályok igényeit (tehát, értelmezésem szerint: jellemzőit, használati és életvitelbeli szokásait, stb.) figyelembe véve kerültek kialakításra. Általában véve is deklarálták, hogy a fogyasztói igényeket kell a középpontba helyezni, fel kell mérni különleges igényeiket és azokhoz kell igazítani a termékeket és szolgáltatásokat. További gátló tényező, hogy az idősek többsége nincs tisztában a lehetőségeivel, nem ismeri azokat a technológiákat, melyek segítségére lehetnének. Szükség van tehát egy olyan ismertetőre, mely teljes körű és könnyen érthető tájékoztatást nyújt. Igen hasznos lenne továbbá, ha folyamatos interakció zajlana a piaci szereplők között, megosztanák egymással a gyakorlati tapasztalataikat, példaértékű eredményeiket (az úgy nevezett legjobb gyakorlatokat). Alapjaiban egyszerűsítené meg, ezáltal gyorsítaná fel a piac fejlődését, ha az alkalmazandó szabályokat és rendeleteket átláthatóvá, – 35 –
egyértelművé tennék. Törekedni kell a különböző termékek és szolgáltatások zökkenőmentes együttes használatának (interoperabilitás és a modularitás) biztosítására is annak érdekében, hogy a méretgazdaságosság előnyeit ki lehessen használni. A Bizottság kifejti a szélessávú hozzáféréssel kapcsolatban, hogy a Rigában kitűzött célt (az internetelérésben és digitális írástudásban tapasztalt nagy lemaradás felére csökkentése) akkor tartja megvalósíthatónak, ha az IKT piac szereplői nagy mértékben elősegítik az idősek hozzáférését és képzését. A cselekvési terv tehát négy terület köré épül fel: 1. „a téma iránti figyelem felkeltése, egyetértés megteremtése és közös stratégiák kidolgozása, 2. a kiindulási feltételek megteremtése, 3. a helytállónak ítélt megoldások elterjedésének felgyorsítása és finanszírozásuk ösztönzése, 4. az ágazat jövőjének kutatások és innováció révén történő előkészítéséért tett erőfeszítések összehangolása.” (Európai Bizottság, 2007b, p. 9) Összefoglalva tehát elmondható, hogy az Európai Unió széles körben, a lehető legtöbb területet érintve foglalkozik a tudásalapú társadalommá válás rögös útjának kiegyengetésével. Sürgeti a társadalmi kirekesztés felszámolását, ennek érdekében maga is sokat tesz, de elvárja a tagállamoktól is a maximális együttműködést, mielőbbi cselekvést. A Lisszaboni Stratégia meghirdetése óta folyamatosan változott a közösségi kezdeményezések tartalma, súlypontja, ajánlásai és elvárásai a tagállamokkal szemben. Különösen fontosnak tartom kiemelni a penetráció kérdése mellett/ezzel párhuzamosan a használati gyakoriság, majd a kompetenciák (képzés) jelentőségének előtérbe kerülését. Végül pedig, a hátrányos helyzetű csoportok (pl. idősebb korosztályok) igényeire alapozott szolgáltatások fejlesztésének, az innovációnak (!) az előtérbe kerülését ezen a területen. Nyilvánvaló, hogy ez komoly változtatást tesz szükségessé a közösségi intézmények, illetve a tagállamok, másfelől a piaci szereplők (szolgáltatók) részéről. A megkérdezett szakértők is hangsúlyozták, hogy a piaci szolgáltatások ilyetén fejlesztése már nem valósítható meg pusztán az infrastrukturális, és személyes használatú eszközök beszerzésének támogatásával.
– 36 –
Láthatóan komoly kihívást jelent a tagállamok számára egy hatékony és hatásos ösztönző rendszer. Már csak azért is, mert véleményem szerint a szakdolgozatban korábban már bemutatott, az idősebb korosztályok összetételére, illetve a tanulási jellemzők és életkori nehézségek megoszlására vonatkozó ismeretek is azt mutatják, hogy az egyes korosztályokon belül még tovább, egymástól különböző szegmensek léteznek. Az igényekre szabott szolgáltatások fejlesztése egészen új dimenzió a jelenleg elérhető eszközökhöz és szolgáltatásokhoz képest. Önmagában a figyelemfelkeltés, a kommunikáció, a szegmensek „elérésének” módja is teljesen más lehet, nem beszélve a szolgáltatások tartalmáról.
– 37 –
V. Az
e-Befogadás
megvalósítását
célzó
programok,
kezdeményezések Magyarországon 1. A Magyar Információs Társadalom Stratégia Az
Európai
Unióhoz
való
csatlakozási
szándékának
kinyilvánításával
Magyarország megtette az első lépést a változáshoz, fejlődéshez vezető úton. Ám ahhoz, hogy az uniós taggá válás ne csupán szándék maradjon, rengeteg teendője volt az országnak: többek között felkészülni az információs társadalomba történő belépésre. Felismertük, hogy be kell hoznunk lemaradásunkat e téren, hiszen csak így részesülhetünk annak előnyeiből. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) 2003-ban adta ki a Magyar Információs
Társadalom
Stratégiát
(röviden:
MITS),
melyben
egyértelműen
megfogalmazódik, hogy a fejlődés alapját az infokommunikációs eszközhasználat elterjesztésében látják. Az IHM saját megfogalmazásában: „információs társadalomról akkor beszélhetünk, amikor az információs ágazat társadalmi, gazdasági súlya dominánssá válik, az információ beépül az egyének, szervezetek és intézmények mindennapjaiba, és a társadalmi kommunikáció nagy része a digitális csatornákon zajlik.” (IHM, 2003: p. 5) A dokumentum kiemeli, hogy az Európai Unió információs társadalomra vonatkozó stratégiájával teljes mértékben összhangban vannak a MITS célkitűzései, melyek a következők: 1. mihamarabb belépni az információs korba, hiszen nincs más választásunk; 2. ennek érdekében megalkotni egy átfogó víziót, valamint terveket és operatív programokat; 3. olyan stratégiát megfogalmazni, mely az információs társadalomba történő belépés mellett az ország gazdaságának versenyképesebbé és eredményesebbé válását is eredményezi; 4. bebizonyítani, hogy az IKT nem pusztán egy lehetőség, hanem több annál: hatékony eszköz; 5. eleget tenni az Unió azon elvárásának, hogy az országnak legyen hosszú távú terve az információs társadalom fejlesztéséről; 6. a MITS-et alaptervként használni a második célkitűzés megvalósításában. (IHM, 2003) – 38 –
Ez utóbbi cél a gyakorlatban azt jelenti, hogy a MITS ad keretet a feladatok koordinált módon történő végrehajtására azáltal, hogy rendszerezi a teendőket: meghatározza a beavatkozási területeket, ezeken belül főirányokat jelöl ki, s ezek elérendő céljait. Azonosítja továbbá az egyes főirányok központi kiemelt programjait. Két, horizontális elven jelentkező beavatkozási területet is azonosít, mégpedig a kutatás-fejlesztést és az esélyegyenlőséget. Ez azt jelenti, hogy minden beavatkozási területen, minden főirányban olyan programokat kell kivitelezni, melyek ösztönzik a K+F-et és hozzájárulnak a társadalmi esélyegyenlőség megteremtéséhez. Amint látjuk, a kitűzött célok alapvetően valóban illeszkednek az uniós elképzelésekbe, igaz a megvalósításra kicsit későbbi határidőt tűz ki: tíz éven belül kívánja elérni a célokat. A következőkben néhány, a téma szempontjából fontos, a MITS keretein belül indított programot mutatok be röviden.
A. Az eMagyarország Program A MITS Hozzáférési főirányának központi kiemelt programjaként,
az
Informatikai és Hírközlési Minisztérium által 2003-ban elindított eMagyarország Program célja az volt, hogy biztosítsák mindenki számára az esélyegyenlőséget az internetelérés terén. A hosszú távú cél természetesen az otthoni, privát elérések számának megsokszorozása volt, első lépésként azonban a program közösségi Internet pontok, úgynevezett eMagyaroszág pontok létrehozását tűzte ki célul, melyek biztosítják a területileg közel homogén, országos szintű lefedettséget. Ennek elérése érdekében prioritást nyertek az eléréssel kevésbé vagy egyáltalán nem rendelkező területek. A megvalósítás pályázati rendszerben működött, ahol a pályázóknak vállalniuk kellett, hogy: ♦ üzemeltetik az interneteléréssel rendelkező számítógépet legalább 2006 végéig; ♦ az internethasználati lehetőséget ingyenesen, de legfeljebb 100 Ft/óra + ÁFA díj ellenében biztosítják; ♦ a szolgáltatást nappali időszakban minimum heti 16 óra időtartamban, szakértő munkatárs jelenlétében elérhetővé teszik; ♦ a program lezárásaként beszámolót és összesítő költségelszámolást készít a támogató részére. Minden, a támogatásban részesülő pályázó számára biztosították a következőket:
– 39 –
♦ meghatározott infokommunikációs eszközök, mint 1 vagy 2 internetezésre alkalmas számítógép, szoftverek, nyomtató, kártyaolvasó; ♦ 30 órás számítógép-kezelői, valamint 1 napos speciális képzés; ♦ ingyenes Internetelőfizetést 18 hónap időtartamban vagy a telepítési hely korszerűsítésére
és
informatikai
eszközök
beszerzésére
300
ezer
Ft-ot
utófinanszírozásban; ♦ az eMagyarország program arculati elemeit. A program 2004 és 2006 között összességében sajnos csak szerény eredményeket produkált, az esélyegyenlőség megteremtését tekintve kudarcot vallott, s ezért sok kritikát kapott. A bírálatok középpontjában a következők álltak: ♦ a szolgáltatás színvonala folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott, sok helyen teljesen megszűnt; ♦ a rendelkezésre álló szakértői segítség elégtelen szintje; ♦ az egész programot felügyelő központi szerv hiánya. Mégis
fontos
megemlíteni,
hogy
a
kezdeményezésnek
köszönhetően
3053
eMagyarország pont jött létre, többnyire közintézményekben, valamint olyan csoportok kaptak lehetőséget az Internet használatára, akik aztán aktív használókká váltak. 2006. december 31-én lejártak a támogatási szerződések, s a létrehozott pontok csak kis hányada folytatta a működést, azok is igen nehéz körülmények között tudtak üzemelni, fenntartási problémával küszködtek. 2007 márciusában a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vállalta fel a program szakmai felülvizsgálatát. A stratégiai célok megvalósításának és a program folytatásának lehetséges útjait immár az újonnan létrehozott felelős szervezet eMagyarország Centrum azonosította be, s egy merőben új koncepció felállítása által élesztette azt újjá. Az program átdolgozásánál fontos szempont volt, hogy tanuljanak a múltban elkövetett hibákból, hogy ne követhessék el azokat újból, ugyanakkor tartsák meg a működőképes, értékes részeket. Ezúttal középpontba került az esélyegyenlőség valódi megvalósítására törekvés, s a változásokkal való lépéstartás érdekében alapelvként határozták meg az évente megújuló támogatási rendszer bevezetését 2008-tól. Az általuk készített helyzetelemzés és költség-haszon elemzés alapján állították, hogy van lehetőség úgy folytatni a programot, hogy az eMagyarország pontok néhány éven belül önfinanszírozóvá válhassanak.
– 40 –
A program olyan településeken biztosította az internetes elérést, ahol addig ez nem volt lehetséges (még az alap infrastruktúra sem volt kiépítve), illetve olyan közösségi terekben, ahová nagy számban járnak rendszeresen, különböző társadalmi csoportok. Véleményem szerint ez mindenképpen értékes hozzájárulása volt az eMagyarország programnak. Sajnos olyan értékelés nem volt elérhető számomra, amely összehasonlítaná a különböző megoldások (pl. művelődési házak vs. könyvtárak), illetve különböző gyakorlatok hatékonyságát. Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk megítélni az olyan praktikus megoldások jelentőségét, mint a helyszín berendezése és a közvetlen környezete, egyéb funkciói, a nyitvatartás időtartama és rendszeressége, a látogatók összetétele és a támogató személyek jelenléte, aktivitása. Pedig, mint az előző fejezetekben is hangsúlyoztam, egyre inkább előtérbe kerül a digitális szolgáltatások iránti igény és a szolgáltatás
minősége
közötti
kapcsolat
jelentőségének
felismerése.
Ez
az
eMagyarország program keretében létrehozott szolgáltatásokra is érvényes kell, hogy legyen. Nem tudom, hogy a programban résztvevők rendelkeznek-e ilyen felméréssel, illetve összesítéssel, mindenesetre a további fejlesztés számára komoly akadályt jelent, ha ez (az egyes gyakorlatok összehasonlítása) nem történt meg.
B. A KözHáló program és a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program A KözHáló és a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (NIIF) a MITS Szélessávú Infrastruktúra főirányának központi kiemelt programjai. Előbbi azt a célt hivatott megvalósítani, hogy minden magyarországi településre kiterjedő, nagy sebességű hálózat jöjjön létre. A 2004-ben indított kezdeményezés keretében szélessávú elérést kapott több helyi közigazgatási szerv, közintézmény, iskola, közfeladatokat ellátó egyéb szervezet és civil szervezet, összesen 7300 végpontot adtak már át. A KözHálónak az eMagyarország program támogatása is feladata, mégpedig úgy, hogy a már közösségi internetelérést biztosító intézményeket és szervezeteket támogatja újabb pontok létrehozásában. Míg a KözHáló az esélyegyenlőség növelésének követelményét elégíti ki, addig a NIIF a kutatás-fejlesztés ösztönzésére szolgál. Feladata többek között ugyanis szélessávú hálózati infrastruktúra továbbfejlesztése és új, hálózati alapú együttműködési lehetőségek kidolgozása.
– 41 –
C. eErnyő Az Esélyegyenlőségi főirány központi kiemelt programja, az eErnyő, a digitális megosztottság csökkentésére irányul. Arra alapoz, hogy önmagukban az IKT-eszközök a társadalmi kirekesztés felerősítői, de csökkentői is lehetnek, ezért célul tűzi ki a hátrányos helyzetű csoportok (köztük az idősek!) IKT-hozzáférésének és digitális írástudásának javítását. Ennek megvalósulási esélyét a közösségi hozzáférési pontok és ezzel egy időben az IT-mentori rendszer kiépítésében; a rászorulók normatív támogatási rendszerének kialakításában; a hátrányos helyzetűek IKT-eszközökhöz jutásának adókedvezmény általi megkönnyítésében és e csoport speciális oktatásában látja.
2. Az e-Befogadásügyi eseti bizottság a magyarországi digitális
szakadék csökkentéséért 2008. október 20-án megalakult Magyarországon az "e-Befogadásügyi eseti bizottság a magyarországi digitális szakadék csökkentéséért" elnevezésű eseti bizottság annak a célnak az elérése érdekében, amit az Unió is kitűzött maga elé: a digitális szakadék mértékének felére csökkentése 2010-ig. A bizottság alakuló ülésén Márfai Péter, az elnök kifejtette, hogy elsődleges célcsoportjaik azok, akiket eddig nem értek el, úgy mint, az idősek és a hátrányos helyzetűek; emellett a határon túli magyarokat is megemlítette. Tekintettel arra, hogy nemrég állt csak fel a 8 tagú bizottság, egyelőre elért eredményekről nem beszélhetünk. Mindenesetre ígéretes a kezdeményezés, sokat várhatunk tőle.
3. Az Inforum tevékenysége Az
információs
társadalom
magyarországi
megvalósításáért indított kezdeményezések egyik éllovasa az Informatikai Érdekegyeztető Fórum (Inforum), mely már 1997 óta tevékenyen közreműködik a digitális szakadék csökkentésében. Fő prioritásának tekinti az IKTeszközök használatának elterjesztését, s ezáltal a lakossági életminőség emelését. Az Inforum nevéhez fűződik a Magyar Informatikai Charta megalkotása, mely röviden megfogalmazza azon tevékenységek listáját, melyek nélkülözhetetlenek az információs társadalom
megvalósulásához.
Annak
érdekében,
hogy
a
digitális
írástudás
Magyarországon ne csak alapkészség, de mindenki által birtokolt tudás legyen, az
– 42 –
Inforum különböző programokat indít a különböző célcsoportoknak a különböző platformokon: a könyvkiadástól kezdve, az intergenerációs rendezvényeken (pl. UnokaNagyszülő
Informatika
Verseny)
és
felhasználó-védelmi
iroda
működtetésén
(Infomediátor) át, az idősebb felhasználóknak szóló weboldal (www.50plusz.NET) és a tudásbázis (www.eInclusion.hu) üzemeltetéséig. Nevéhez fűződik ezeken kívül a magyarországi e-Befogadás mozgalom elindítása és a Digitális Magyarország Tavasza rendezvénysorozat megszervezése is. Külön büszkeségük, az Inforum e-Befogadási és idősügyi programja 2008-ban elnyerte az Európai Unió e-Inclusion Award díját.
4. Az ITTK kezdeményezései Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (röviden: ITTK)
az
információs
társadalom
különféle
aspektusaira
specializálódott, azt kutató szakembereket tömörítő szervezet. Az egyes kutatási területek tanulmányozása szakmai műhelyekben történik. A központ – az Inforumhoz hasonlóan – tevékenyen részt vesz az információs társadalomba való átmenet hazai megvalósításában: létrehozta az Információs Társadalom Szakkönyvtárat, 2001 óta kiadja a negyedévente megjelenő Információs Társadalom szakfolyóiratot, heti rendszerességgel juttatja el olvasóihoz az INFINIT hírlevelet, mely naprakész információt nyújt az információs társadalom újdonságairól. Fontos megemlíteni, hogy az ITTK volt a kezdeményezője a világ legnagyobb, 10 évet vizsgáló, lakossági internethasználatot felmérő projekt, a World Internet Project (WIP) hazai elindításának. Az első magyar adatfelvétel 2000-ben történt, eddig már három gyorsjelentés is napvilágot látott a projekt részeredményeiről.
5. Az Internet Akadémia A Magyar Telekom két éve nagy sikerrel szervezi meg az Internet Akadémia programját, mely tulajdonképpen nem más, mint az internetezésről tartott előadások sorozata. Az információs társadalom elterjedését segítő kezdeményezés hasznos és gyakorlatias ismereteket biztosít az érdeklődők számára. Célja, hogy modern számítógép- és internethasználati kultúrát honosítson meg, megismertesse az Internetben rejlő lehetőségeket és a szélessávú Internet elterjedését elősegítse. Egy-egy körülbelül másfél órás előadás alkalmával a számítógép és az Internet használatának alapvető ismereteit mutatják be gyakorlati példákkal illusztrálva. A – 43 –
résztvevők az előadás végén egy ismertető füzetet kapnak, mely az internethasználatra vonatkozó hasznos információkat tartalmaz. Mivel nagyon népszerűek az előadások, az érdeklődőknek előre jelentkezniük kell részvételi szándékukat, amit akár Interneten, akár telefonon is megtehetnek.
6. A Kattints rá, Nagyi! tanfolyam A
Budapesti
Művelődési
Központban
(BMK)
2002-ben
egyedülálló
kezdeményezés indult: az információs társadalomba történő átmenetet az idősek számára megkönnyítendő alapfokú számítástechnikai tanfolyamot hirdettek meg kifejezetten ennek a korosztálynak. A program felelőse, Szabóné Susa Ágnes időt és energiát nem sajnálva, minden részletre odafigyelve dolgozta ki kollégáival a részleteket. Szabóné a program elindítása után elhagyta a BMK-t, így került a koordinátori szerep Kiss Gábor, az Információs Osztály munkatársának kezébe. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb (és legérdekesebb) információt szerezhessek a tanfolyamról, személyesen is felkerestem őt – végtelenül kedves, segítőkész és lelkes embert ismerhettem meg személyében. A vele történt beszélgetésem alapján ismertetem a következőkben a programot. A kezdeményezők erőfeszítései meghozták a hozzájuk fűzött reményeket, sőt: a Kattints rá, Nagyi! tanfolyamra a hirdetés megkezdése után napokon belül óriási túljelentkezést tapasztaltak a szervezők, s az érdeklődés mindmáig töretlen, a várólista olyan hosszú, hogy körülbelül 1 évet kell várni a nagyiknak, hogy sorra kerüljenek. Arra a kérdésemre, hogy egyénileg, vagy csoportosan (barátok, barátnők, házastársak, ismerősök) jelentkeznek-e az idősek, meglepő választ kaptam, mégpedig hogy egyáltalán nem jellemző a csoportos jelentkezés. Kiss Gábor ezt azzal magyarázza, hogy egyrészt nehéz a bejutás a tanfolyamra (a várólista miatt: egy főnek mindig könnyebb, mint többnek), másrészt pedig saját tapasztalata alapján azt mondja ismerkedési lehetőségnek is tekintik a jelentkezők a tanfolyamot. A 25 órás, gyakorlatorientált, kiscsoportos képzés keretein belül az idősek megismerkednek a számítógép- és az internethasználat alapjaival, elsajátítják az emailezés, az internetes keresés alapjait, megtanulják hogyan tájékozódjanak a digitális világban. A tanfolyam délelőtti időpontban van (fontos szempont, hogy reggeli után kezdődjön és még ebéd előtt befejeződjön), alkalmanként 4 tanórából áll, szünetet csak egyszer tartanak. Ez első hallásra kevésnek tűnhet, s azt gondolhatjuk, hogy ez így túl fárasztó lehet a résztvevőknek, de mivel az óra kezdetén a „bemelegedés”, ráhangolódás – 44 –
időtartama jellemzően igen hosszú, nem érdemes megszakítani a tanulási folyamatot több szünettel. Az az egy szünet viszont fontos, hogy pihenés legyen, ezt a tanfolyam szervezői azzal is elősegítik, hogy a tanfolyam jelképes részvételi díjából (személyenként 1000 Ft) teát és süteményt biztosítanak a nagyiknak. Persze nem csak nagyik, nagypapák is jelentkezhetnek (és jelentkeznek is!) a képzésre, a nemek aránya eleinte 70% - 30% volt a nők javára, mára ez körülbelül 60% - 40%11. (Megjegyzendő, hogy a nemek aránya az életkort is figyelembe véve erősen ingadozik: minél idősebb tanulóról beszélünk, annál valószínűbb, hogy nő az illető – ez összhangban van a társadalmi szinten tapasztalt magas férfihalandósággal, lásd: 3. ábra). Kiss Gábor elmondása szerint túlsúlyban vannak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, megközelítőleg a résztvevők 55%-a – véleményem szerint ez magyarázza a tanulási motivációt, s a hihetetlen érdeklődést. (Ugyanis még szakdolgozatom megírása előtt, a témaválasztás fázisában azzal az előfeltevéssel rendelkeztem, hogy az idősek számítástechnikai oktatása ha nem is lehetetlen, de rendkívül nehéz feladat lehet. Nem csoda, hogy így gondoltam, hiszen a környezetemben élő időskorúak kifejezetten ellenkeznek az új ismeretek szerzése ellen, kiváltképp ha ez infokommunikációs eszközök használatának elsajátítását jelentené. Arra következtettem ebből, hogy a motiváció megteremtése jelenti az igazi kihívást – ezért lepett meg annyira a Kattints rá, Nagyi! sikere. Összevetve prekoncepcióm és a program tapasztalatait, arra a megállapításra jutottam, hogy aki élete során hozzászokott a tanuláshoz, az a későbbiekben igényli majd, hogy újabb és újabb ismeretekkel szélesíthesse látókörét.) A program koordinátora elmondta, hogy a jelentkezők csak kis része tudja, hogy mire használható az Internet, de akiknek van róla információjuk, azok is rácsodálkoznak, hogy mennyire keveset tudtak eddig róla. Ahogy Kiss Gábor fogalmazott, ablakokat nyit meg a tanfolyam az idősek számára, melyen ha kitekintenek, a lehetőségeken és új ismereteken kívül újabb és újabb ablakokat látnak, melyeket még ki szeretnének nyitni. A lehetőségekből egy morzsányit megmutatnak nekik azok az internetezést népszerűsítő plakátok, melyek nagyon egyszerűen magyarázzák el, hogyan lehet pár lépésben például gyógyszerekről információt szerezni vagy virtuális kirándulást tenni a világ bármely pontján egy webkamera segítségével12. 11
Így, ha a továbbiakban a nagyikat említem, az természetesen az összes tanfolyami résztvevőre vonatkozik, nemre való tekintet nélkül. 12 Lásd: 2. számú melléklet
– 45 –
Nagy hangsúlyt fektetnek a szervezők arra, hogy bár nem tudják szűrni a nagyik előzetes ismereteit, tehát különböző tudásszintűek kerülnek a csoportokba, mégis azonos tempóban haladjon az oktatás. Az azonnali sikerélmény, közös élmények hamar erős csoportkohéziót alakítanak ki, így a lemaradókra, nehezebben tanulókra különös figyelmet szentel a csoport, támogatja őket. Ez segít a közvetlen és fesztelen hangulat megteremtésében, ezen kívül elősegíti az azonos szintre jutást is. A kiscsoportos foglalkozás előnye, hogy minden résztvevő csaknem állandó személyes figyelemben részesülhet, s nem kell nagyon sokat várakozni, míg az oktató esetenként mindenkinek egyesével tanít meg valamit. Tipikus példa erre az egérhasználat elsajátítása, ami nem csak a finommozgások miatt okozhat nehézséget a nagyiknak, hanem mert meg kell osztaniuk figyelmüket a kezük irányítása és annak monitoron látható eredménye között. Ezért szükség van arra, hogy mindenkinek személyesen mutassa meg az oktató, hogyan használja ezt a perifériát. A
tanfolyamot
játékos
vizsga
zárja,
melynek
teljesítését
látogatási
bizonyítvánnyal jutalmazzák. A tanulási időszakot a gyakorlási időszak követi, amikor a nagyiknak lehetősége van a „Folytassa, Nagyi!” klubfoglalkozások keretein belül megismételni, gyakorolni a tanultakat, illetve felmerülő kérdéseikre választ kapnak, esetleg új ismereteket is szereznek. A BMK pontos statisztikával nem rendelkezik arról, hogy a tanfolyamot elvégzők hány százaléka válik tényleges használóvá, de tapasztalataik szerint a nagyik nagy része visszajár gyakorolni, de van, aki a családjától kap otthonra infrastruktúrát, és olyan is, aki magának vásárol számítógépet és fizet elő az Internetre. A finanszírozásról A program indulását egy, a Főváros által kiírt pályázat tette lehetővé, majd Újbuda Önkormányzata támogatásával működhetett, mára pedig a UPC Magyarország szponzorálásával, immár védett márkanévvel és 22 oktatási helyszínen fut. Eredményei közt sorolhatjuk a több, mint 2000 tanfolyamot végzett netnagyit (csak 2008-ban több, mint 1500-al nőhet táboruk), az úgynevezett képzési koffert (a képzés módszertanát ingyenesen rendelkezésre bocsátják olyan intézmények számára, ahol a tanfolyamot önerőből be tudják indítani), az önkéntes oktatók képzését, valamint a tanfolyamot elvégzők kezdeményezésére létrejött Ezüstnet – Internetező Idősek Országos Egyesületét. Külön kiemelném, hogy az Európai Unió is elismerte a programot, mégpedig azzal, hogy az e-Befogadás legjobb gyakorlatai közé sorolta.
– 46 –
Kiss Gábor szerint a program teljesített mindent, amit a jelenlegi évi 17 millió Ftos költségvetéséből lehet. Tervbe van véve egy haladó tanfolyam kidolgozása és elindítása,
de
elmondása
szerint
ez
csak
akkor
lenne
megvalósítható, ha
nagyságrendekkel nagyobb anyagi és humán forrással rendelkeznének, amire egyelőre nincs kilátás. Addig, amíg a program célkitűzéseiről van szó, kivétel nélkül mindenki mellettük áll és támogatja őket, azonban mikor arra kerülne a sor, hogy ez a támogatás az eszmei szintről az anyagi segítségre változzon, már senki sem olyan lelkes.
7. Internetes magazinok A szakdolgozat készítése során, illetve az idősebb korosztályok igényeinek fokozottabb figyelembe vételére vonatkozó elvárások és célkitűzések miatt készítettem egy rövid összegzést arról is, hogy milyen internetes felületek érhetőek el a leginkább, továbbá, hogy milyen, az idősebb korosztályokat megcélzó hazai innovációk születtek meg az elmúlt időszakban. A webes magazinok piacán új szegmens nyílt: az Internetet már legalább alapszinten ismerők számára egyre több online magazin jelenik meg. Ilyen például az Öreg a nénikéd! (www.oreganeniked.hu), az 50plusz.hu (www.50plusz.hu) vagy az Ötvenentúl.hu (www.otvenentul.hu). Általánosságban elmondható, hogy ezek a magazinok azokat a netezőket szólítják meg, akiket eddig (kis számuk miatt) háttérbe szorított a piac. Kifejezetten az ötvenen felüliek korosztályának szóló tartalommal és felülettel (például választható a cikkek betűméretének nagysága) jelennek meg, a modern megjelenési specifikumokat sem hanyagolva (mint például a bannerek, flash alapú menü). A hirdetési felületek értékesítésével oldják meg fenntartásukat: ez a hirdetőknek újszerű lehetőséget biztosít kifejezetten az idős korú célcsoportjuk elérésére, az oldal üzemelni tud a hirdetésből befolyt összegből, tehát egy nyer-nyer szituációról van szó. Ezen oldalak létjogosultságát mi sem igazolja jobban, mint hogy egyre több ilyen magazin indul el, egyre több látogatóval. Minden bizonnyal hasznosak a netezni már tudó nagyik számára és elősegítik(-hetik) a motiváció megteremtését a még digitálisan írástudatlanok körében is, mivel naprakész, speciális és „mindent egy helyen” információforrásként szolgálnak. Másrészt viszont azt is megállapítottam, hogy az igazán jelentős forgalmat generáló portálok (pl. index.hu, vagy origo.hu) annak ellenére nem kínálnak speciális, az idősebb korosztályoknak szóló tartalmat, hogy az elmúlt időszakban egyértelműen – 47 –
növekedett tematikus oldalaik és szolgáltatásaik száma. Ellentétben például a fiatalabb, vagy a kismamáknak, vagy általában a nők számára készült tematikus oldalakkal. Igaz, az egészséggel kapcsolatos információk, és véleménycserélési lehetőségek különösen érdekesek lehetnek az idősebbek számára, ugyanakkor véleményem szerint a tartalmak összeállításában ez sem meghatározó szempont.
Összefoglalva megállapítható, hogy az idősebb korosztályokat elérő internetes médiafelületek egyértelműen növekedtek, de ez nem jellemző a népszerű oldalakra. Lehetségesnek tartom, hogy a meghatározó vállalatok már érdeklődnek, illetve szeretnének nyitni az idősebb korosztályok felé, de egyelőre ennek nem tapasztaltam egyértelmű jelét a vezető internetes felületek összetételében, illetve az internetes kommunikációban, kampányokban, hirdetésekben. Persze nyilvánvaló, hogy az internetes „csatorna” elsőszámú célcsoportjai fiatalabb korosztályok. Ugyanakkor, mint a következő fejezetben bemutatott kutatásomból is kiderül, az például a számítógépet használó idősek körében már korántsem marginális a szolgáltatások intenzívebb igénybe vétele.
– 48 –
VI. Önálló kutatás – E-Befogadóak-e az idősek? 1. A kutatásról Az IKT-eszközök és szolgáltatások elterjedtségéről és használati jellemzőiről igen nagy számú bel- és külföldi felmérést, tanulmányt találtam a szakdolgozathoz végzett kutatómunkám során, de olyan itthonit nem találtam, amely specifikusan az időseket helyezi a középpontba, és a közelmúltban készült. Ezért úgy döntöttem, hogy felhasználva a létező felméréseket, készítek egy saját kérdőíves kutatást, ezáltal vizsgálva meg, hogy érvényesek-e azok a trendek és megállapítások, amiket a korábbiak kimondtak.
A. A kérdőív Kérdőívem kérdéseit alapvetően a témában már kivitelezett felmérésekre alapozva állítottam össze. Mivel tudtam, hogy nem kizárólag kérdezőbiztossal fog történni a kitöltés, ügyeltem rá, hogy formailag megfeleljen az idősek speciális igényeinek: nagy és könnyen olvasható betűtípust választottam, egyértelműen jelöltem, hogy hol várok egyéni gondolatokat és hol csak a megadott válaszok közüli választást; ezen kívül különös figyelmet fordítottam arra, hogy a megfogalmazás mindig egyértelmű és érthető legyen. A kérdések meghatározásánál további szempont volt, hogy lehetőleg rövid idő alatt kitölthető legyen a kérdőív, ezért törekedtem a feleletválasztós kérdések dominanciájára az egyéni választ igénylőkkel szemben. A nem, lakóhely, iskolai végzettség kérdésekre a válaszlehetőségek adottak, az általánosan megszokottak voltak, így nem képezték megfontolás tárgyát. Az életkorra vonatkozó kérdésnél a korcsoportokat hosszas mérlegelés után sikerült kitalálnom: szerettem volna, ha az eredményeim hasonlíthatóak a korábbi felmérésekéhez, de ahány különböző kutatást találtam, annyi életkori kategorizálást tartalmaztak. Végül úgy döntöttem, hogy a KSH által használt csoportosítást fogom használni (kiegészítve egy „75 év felettiek” kategóriával), egyrészt, mert így lesz olyan magyar eredmény, melyet össze tudok majd vetni a sajátommal, másrészt, mert így optimális
számú
korcsoportra
tudtam
bontani
a
válaszadókat,
köztük
egy
„kakukktojással”, a 45-54 év közöttiekkel (arra számítottam, hogy éles különbségeket találok majd ők és a náluk idősebbek között).
– 49 –
A havi nettó jövedelem szegmenseinek meghatározásakor azzal szembesültem, hogy a magyar felmérések (a külföldieket itt egyáltalán nem tekintettem relevánsnak) az egyes háztartások nettó jövedelmét szokták figyelembe venni, én pedig kifejezetten a válaszadóm kasszájára voltam kíváncsi. Végül elég tág kategóriákat találtam ki, de azért arra számítottam, hogy (legfőképp a végzettségtől és a lakóhelytől függően) egyik sem marad „üres”. A szakma szerint közvetlen és erős kapcsolat van az egyes hagyományos IKTeszközök használata és az újakra való nyitottság között: azt állítják, hogy aki az újabb eszközök kezelését hajlandó és képes elsajátítani, az fogékony lesz a még újabb és a legújabb fejlesztésű modellekre is. Úgy döntöttem, hogy az eszközhasználatra vonatkozó kérdésem feleletválasztós típusú lesz, mivel arra voltam kíváncsi, hogy tapasztalható-e már elmozdulás: alapvető eszköznek tekinthető-e a TV-n és a vezetékes telefonon kívül például a mobiltelefon is? Ezen kívül szerettem volna megtudni, hogy valóban van-e kapcsolat a számítógép-használat és a modern IKT-eszközök használata között. A szolgáltatásokról szóló kérdést ugyanilyen gondolatmenet alapján fogalmaztam meg. A számítógép-használatra, annak gyakoriságára vonatkozó kérdések adták magukat, a téma szempontjából nélkülözhetetlenek. Komoly fejtörést okozott azonban, hogy azt, mire használja a számítógépet, milyen formában kérdezzem meg. A külső témavezetőmmel egyetértettünk abban, hogy ezt a kérdést feleletválasztós formában lenne érdemes feltenni, de tartottunk tőle, hogy az itt megadott válaszlehetőségek egyfajta „puskaként” szolgának majd a spontán említést igénylő, ugyancsak számítógép- (és Internet-) használattal kapcsolatos kérdéseknél az önálló kitöltők esetében. Végül megegyeztünk, hogy törekszem majd a minél több kérdezőbiztossal történő kitöltetésre, elkerülve így az eredmények ebből fakadó torzulásának lehetőségét. A nem-használat okait kutató kérdés esetében a mintaként szolgáló felmérések válaszlehetőségeiből
a
leggyakrabban
említetteket
használtam,
az
„egyéb”
válaszlehetőséggel nyitva hagyva a kérdést: érdekelt, hogy ha nem a leggyakoribb indokok miatt nem használ a válaszadó számítógépet, akkor miért nem? Spontán említéses kérdések keretében vizsgáltam – konzulensem javaslatára –, hogy mennyire tájékozottak a megkérdezettek a számítógép és Internetszolgáltatás árának, illetve a számítógépet értékesítő helyek és Internetszolgáltatók tekintetében.
– 50 –
Szerettem volna megtudni, hogy van-e a kitöltők környezetében motiváló egyén, aki esetleg követendő példaként van jelen: ezt hivatottak felmérni a tanácsadó és a számítógépet használó ismerős személyére vonatkozó kérdések. A következőkben a számítástechnika és a tanulás iránti nyitottságot vizsgáltam, idősek számára indított tanfolyamon való részvételi szándékra, illetve erről általános tájékozottságra irányuló kérdésekkel. Az ezt követő kérdés (Tudja mi az Internet?) a kérdőív mérföldkövének számít, mivel nemleges válasz esetén a válaszadónak nem kell válaszolnia a többi kérdésre, hiszen azok jórészt az Internetre vonatkoznak. Az, hogy tudja-e a megkérdezett, mi az e-mail és a Google, hogy milyen választ ad arra a kérdésre, hogy mire használható az Internet, azt mutatja meg, hogy mennyire tájékozott az Internet világában: csak tudja, hogy ez egy, a számítógéppel kapcsolatos dolog, amivel olyan sok időt tölt az unokája, vagy ennél részletesebb információja is van a világhálóról. Végül az utolsó két kérdésnek az Inforum rendezvényének, az Unoka-Nagyszülő Informatika Verseny ismertségének, illetve a megkérdezettek körében az érdeklődés mértékének felmérése a célja.
B. A kutatás módszertana Kérdőíves
megkérdezés
által
történt
az
adatok
felvétele.
Állandó
kérdezőbiztosként csak önmagamat tudtam használni, a megkérdezettek 23%-a adott így választ. Megjegyzem, a célcsoport természetéből adódóan egy-egy kérdőív kitöltése akár fél órát is igénybe vett, ezért időhiányból adódóan nem tudtam minden válaszadót magam megkérdezni. Ezért ismerőseim segítségét kértem, mégpedig úgy, hogy nyomtatott vagy elektronikus formában (e-mailen) eljuttattam hozzájuk a kitöltendő kérdőívet, s megkértem őket, segédkezzenek kérdezőbiztosként idős családtagjaik, ismerőseik válaszadásában. Kérdezőbiztossal (tehát velem vagy ismerősömmel) a megkérdezettek összesen 74%-a adott választ. Előfordult olyan is, hogy számítógépet és Internetet használó, az általam vizsgált korcsoportba beleeső ismerősömnek (pl. volt tanáraim, nagyszüleim barátai) közvetlenül küldtem el e-mailen a kérdőívet, s ők legtöbbször postafordultával(!) visszajuttatták nekem azt. Érdekes, hogy bár mindegyikük lelkes és segítőkész volt, közülük csak kevesek tudták megoldani a feladatot: az általam küldött mellékletet elmenteni, a kérdésekre adott válaszokat valamilyen módon megjelölni, majd csatolni a – 51 –
megváltoztatott dokumentumot a válaszlevelükhöz. Többnyire a kedves szavakat és jókívánságokat tartalmazó válaszlevél mellett az eredeti melléklet, vagy az sem szerepelt. Az értékelhető kérdőívek 5%-a futott be ilyen módon. Önállóan is történt válaszadás, ez esetben nyomtatott formában juttattam el kérdőívet a megkérdezettekhez, amit nekik egyedül kellett kitölteniük és hozzám visszajuttatniuk. Ez a fajta válaszadás bizonyult a legkevésbé hatékonynak, a visszakapott kérdőívek 9%-a értékelhetetlen volt. Kitűzött célom az volt, hogy 100 értékelhető kérdőívem legyen az elemzéshez, így mikor ez teljesült, áttértem az adatgyűjtésről az adatelemzésre.
C. A megkérdezettek összetétele Először is hangsúlyozni szeretném, hogy kutatásom több okból kifolyólag sem tekinthető reprezentatívnak, hiszen túl kicsi a minta, a megkérdezettek aránya alaptulajdonságaikat tekintve nem egyezik meg az alapsokaságban levőkével, stb. Ezt tudomásul véve, a következőkben minden alkalommal, mikor az idős korosztállyal kapcsolatban teszek megállapítást, az kizárólag az általam vizsgáltakra vonatkozóan igaz.
9. ábra: A vizsgált sokaság alapvető jellemzői
– 52 –
Amint azt a 9. ábra mutatja, a megkérdezettek nembeli aránya közel azonos, 47%uk férfi, 53%-uk nő. Az életkort tekintve többségben vannak az 55-64 és 65-74 év közöttiek, a válaszadók összesen 61%-át teszik ki, míg a 45-54 évesek és 75 év felettiek 19%, illetve 20%-át. A lakóhely szerinti megoszlás a következő: a kérdéseimre válaszolók 51%-a Budapesten, 35%-a vidéki városban, s 14%-a községben él. Ha a havi nettó jövedelem szerint osztjuk fel a megkérdezetteket, arra a megállapításra juthatunk, hogy az általam megadott jövedelemcsoportok legalsó hányadával 14%-uk gazdálkodik, s ugyancsak 14%-uk rendelkezik több, mint nettó 155 001 Ft-tal havonta. A legtöbben a 65 001-110 000 Ft választ jelölték meg, a válaszadók 51%-a, míg 21% saját bevallása szerint 110 001 és 155 000 Ft közötti jövedelmet oszt be havonta.
2. A kutatás eredménye Ellentétben azzal, amit előzetesen gondoltam, nem mondható el, hogy a fővárosi időskorúak körében az átlagosnál nagyobb lenne a magasabb keresetűek aránya és a vidékiek esetében többen lennének, akik kevesebbet keresnek – az egyes lakóhelyeken belüli jövedelem szerinti megoszlások követik az összes megkérdezett jövedelem szerinti megoszlását. (lásd: 1. táblázat) Havi nettó jövedelem A lakóhely és a jövedelem kapcsolata főváros Lakóhely város község
Fő A fővárosiak %-ában Fő A városiak %-ában Fő A községbeliek %-ában
65 000 Ft alatt
65 001 - 110 000 Ft
7 13,7% 3 8,6% 4 28,6%
25 49,0% 17 48,6% 9 64,3%
110 001 - 155 000 Ft 12 23,5% 9 25,7% 0 0%
155 001 Ft felett 7 13,7% 6 17,1% 1 7,1%
Összesen 51 100% 35 100% 14 100%
1. táblázat: A lakóhely és a jövedelem kapcsolata
Az iskolai végzettség és az életkor összefüggéseit vizsgálva megállapítható, hogy minél idősebb valaki, annál valószínűtlenebb, hogy felsőfokú végzettségű. Azt is kimondhatjuk, hogy a középfokú végzettség általánosan jellemző, míg csupán alapfokú végzettséggel inkább az idősebbek rendelkeznek. Ez persze nem meglepő eredmény, elvégre tudjuk, hogy manapság egyre nő a felsőoktatásban résztvevők száma, míg nagyanyáink idejében felsőfokú végzettséget csak nagyon kevesen, középfokút is inkább a férfiak szereztek. Ezt alátámasztja a 10. ábra, amiről leolvasható, hogy a 75 év felettiek esetében a diplomások száma elenyésző, középfokú végzettséggel több, mint háromszor annyi férfi rendelkezik, mint nő, valamint nő többség van a csak alapfokú iskolát végzettek között. Az egyre fiatalabb korúaknál ez a tendencia kikopni látszik, s helyette megfigyelhető a
– 53 –
magasabb átlagos végzettség (a 45-54 évesek között nincs csak alapfokú iskolát végzett!), s a nő dominancia.
10. ábra: Az iskolai végzettség és az életkor összefüggése, nemek szerint
A. Az eszközellátottság és az eszközökhöz kapcsolódó szolgáltatások Az IKT-eszközökkel kapcsolatban tekintve (11. ábra) nem meglepő eredmény, hogy a válaszadók 100%-ának van televíziója, s majdnem mindenkinek (93%) vezetékes telefonja is. Várakozásaimmal ellentétben magas a mobiltelefont birtoklók aránya is, a megkérdezettek 74%-a. Ugyancsak nem számítottam rá, hogy a DVD lejátszó is népszerű az idősek körében, majdnem minden második válaszadó nyilatkozott úgy, rendelkezik ezzel az eszközzel. Az adatfelvétel előtt úgy becsültem, az idősek maximum harmadának van számítógépe: kicsit alábecsültem az arányt, a felmérés azt mutatja, hogy 37% rendelkezik vele. Elenyésző viszont a házimozi rendszer, MP3 lejátszó és a GPS aránya (8, 6 és 3 százalék).
– 54 –
3
GPS
6
MP3 lejátszó
8
házimozi rendszer
31
digitális fényképezőgép
37
számítógép
47
DVD lejátszó
74
mobiltelefon
93
vezetékes telefon
100
TV 0
20
40
60
80
100
Fő
11. ábra: IKT-eszközökkel való ellátottság
A megoszlások alapján arra a megállapításra jutottam, hogy a mobiltelefon immár alapvető IKT-eszköznek tekinthető ebben a korcsoportban is13, sőt, a számítógép használatához14 vezető úton a mobiltelefon birtoklása az egyik mérföldkő. Ezt mi sem igazolja jobban, mint a tény, hogy az összes olyan megkérdezettnek, aki rendelkezik számítógéppel, van mobiltelefonja is. Továbbhaladva ezen a gondolatmeneten elmondhatjuk, hogy a mobilt birtoklók 50%-a a közeljövőben valószínűleg számítógép tulajdonossá fog válni. Figyelemre méltó, hogy a 47% DVD lejátszóval rendelkezőnek nem sokkal több, mint a fele (57,4%) rendelkezik számítógéppel. Ezek szerint kisebb a korreláció e két eszköz használata között, mint például a mobiltelefon és a számítógép esetében. (lásd: 2. táblázat) Rendelkeznek-e számítógéppel a DVD lejátszót birtoklók? Fő Van DVD Igen A DVD lejátszóval lejátszója? rendelkezők %-ában
Van számítógépe? Nem Igen Összesen 20 27 47 42,6%
57,4%
100%
2. táblázat: Rendelkeznek-e számítógéppel a DVD lejátszót birtoklók?
A Központi Statisztikai Hivatal által 2008-ban kiadott felmérés is arra az eredményre jutott, hogy a mobiltelefon alapvető IKT-eszköz, mivel a 16-54 éves korosztályban 87% feletti a használati arány (lásd: 12. ábra). Jelentős növekedés tapasztalható ugyanakkor minden korcsoportban 2006-ról 2007-re a használatot tekintve. Az 55-64 évesek közül például majdnem 16%-al többen használtak 2007-ben 13
A World Internet Project (WIP) felmérésében még csak a megkérdezettek 41%-a vallott arról, hogy rendelkezik mobiltelefonnal. 14 Az összes válaszadó, aki számítógéppel rendelkezik, egyben számítógép-használó is, lásd: 4. táblázat
– 55 –
mobilt, mint egy évvel korábban. A 65-74 évesek esetében a növekedés meghaladta a 16%-ot, 2007-ben már 52%-uk (Probáld, 2008) nyilatkozott úgy, használ mobiltelefont.
12. ábra: Mobiltelefon-használók korcsoportok szerint, 2006-200715
Ahogyan azt a 13. ábra mutatja, az általam végzett felmérés némileg más eredményt hozott16. Az általam megkérdezettek közül a 45-54 év közöttiek csak 26%ának van mobilja. Legnagyobb arányban (32%) az 55-64 évesek nyilatkoztak úgy, van mobiltelefonjuk, de a 65-74 éves korcsoport tagjai közel ugyanennyien (30%) mondták ugyanezt. A 75 év felettiek csupán kis, összesen 12%-a rendelkezik mobillal. 35% 30%
32% 30% 26%
25% 20% 15%
12%
10% 5% 0% 45-54
55-64
Életkor
65-74
75-
13. ábra: A mobiltelefonnal rendelkezők korosztályonkénti megoszlása
Szembetűnő a számítógéppel rendelkezők korcsoportonkénti megoszlását (lásd: 14. ábra) vizsgálva, hogy akinek van számítógépe, inkább a fiatalabb, akinek pedig nincs, az inkább az idősebb korosztályba tartozik. Az is leolvasható az ábráról, hogy a számítógépet nem birtoklók jóval többen vannak, mint az eszközzel nem rendelkezők. A lakóhely szerinti megoszlást tekintve kimondhatjuk, hogy minden egyes
15
Forrás: Probáld Ákos, Dr. (szerk.): A magyarországi háztartások infokommunikációs (IKT-) eszközökkel való ellátottsága és az egyéni használat jellemzői, 2007 Kiadja: Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2008, p. 8. 16 Meg kell jegyezni, hogy nem a mobiltelefon-használatra, csak az eszköz birtoklására kérdeztem rá konkrétan (az ábra is ezt mutatja). Mégis úgy gondolom, hogy elenyésző azok száma, akik rendelkeznek ugyan mobillal, de nem használják azt, ezért tekinthetjük a birtoklókat használóknak.
– 56 –
településtípus esetében fennáll, hogy a számítógéppel nem rendelkezők aránya szignifikánsan nagyobb, mint azoké, akiknek van.
14. ábra: A kor, a lakóhely és a számítógép birtoklásának összefüggése
Számszerűen mindez azt jelenti, hogy a 45-54 évesek majdnem 95%-ának van számítógépe, az 55-64 éveseknek már csak 52%-a rendelkezik az eszközzel, a 65-74 évesek korcsoportjának csupán 14,7%-a és a 75 év felettiek közül senkinek sincs. (lásd: 3. táblázat) Az életkor és a számítógép birtoklása közötti összefüggés
Életkor
45-54
Fő A korcsoporton belüli %
55-64
Fő A korcsoporton belüli %
65-74
Fő A korcsoporton belüli %
75-
Fő A korcsoporton belüli %
Összesen Fő A korcsoporton belüli %
Van számítógépe? Igen
Nem
18 94,7% 14 51,9% 5 14,7% 0 0% 37 37,0%
1 5,3% 13 48,1% 29 85,3% 20 100% 63 63,0%
Összesen 19 100% 27 100% 34 100% 20 100% 100 100%
3. táblázat: Az életkor és a számítógép birtoklása közötti összefüggés
Az eszközökhöz kapcsolódó szolgáltatásokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a TV-vel rendelkezők nagy része előfizet kábeltelevízió szolgáltatásra (15. ábra). Meglepő, de akad olyan (a válaszadók 5%-a, a számítógéppel rendelkezők 14%-a, lásd: 4. táblázat), akinek bár van számítógépe, mégsem fizet elő az Internetre.
– 57 –
90%
81%
80% 70% 60% 50% 40%
32%
30% 17%
20% 10%
3%
0%
kábel TV
Internetelőfizetés
mobiltelefonos Internet
egyik sem
15. ábra: Az IKT-eszközökhöz kapcsolódó szolgáltatások igénybevételének megoszlása (%) A számítógép birtoklása és az Internetelőfizetés megrendelése közötti összefüggés Fő Nem Számítógéppel nem rendelkezők %-ában Van számítógépe?
Igen
Fő Számítógép-tulajdonosok %-ában
Rendelkezik Nem Igen Összesen 63 0 63 100% 5
0% 32
100% 37
14%
86%
100%
4. táblázat: A számítógép birtoklása és az Internetelőfizetés megrendelése közötti összefüggés
A felmérés tanúsága szerint hiába elterjedt a mobiltelefon-használat az idősek körében, a mobilinternet-penetráció szintje nagyon alacsony (3%). Véleményem szerint ez az eredmény egyáltalán nem furcsa, mivel úgy gondolom, mobilinternetet az használ, aki már készségszinten műveli az internetezést, aki számítógépén napi rendszerességgel és már hosszú ideje (azt mondanám ez években mérhető) él az Internet adta lehetőségekkel, s mára már igényli, hogy ha hirtelen van szüksége nem túl nagy mennyiségű információra, akkor azt mobiltelefonja segítségével azonnal elérhesse. Az Internetelőfizetés és az életkor kapcsolatának vizsgálatánál ugyanazt a tendenciát ismerhetjük fel, mint a számítógép birtoklás és az életkor összefüggésének esetében: nevezetesen, hogy minél idősebb valaki, annál valószínűbb, hogy nem fizet elő Internetszolgáltatásra (lásd: 16. ábra). A lakóhely szerinti megoszlásnál is szintén felfedezhető ugyanaz: a településtípustól függetlenül mindig jóval nagyobb a szolgáltatást igénybe nem vevők aránya, mint az előfizetőké. Az 5. táblázat mutatja, hogy a 45-54 évesek körében még 94,7%-os az előfizetők aránya, míg az 55-64 éveseknek már csak 44%-a vásárolja meg a szolgáltatást, a 65-74 évesek közül közel 6%, s a 75 év felettiek közül pedig senki sem költ erre. A tendencia valóban megegyezik tehát a számítógép birtoklással kapcsolatban megállapítottakkal.
– 58 –
16. ábra: Az életkor, a lakóhely és az Internetelőfizetés összefüggése Az életkor és az Internetelőfizetés közötti összefüggés 45-54 55-64 Életkor
65-74 75Összesen
Fő A korcsoporton belüli % Fő A korcsoporton belüli % Fő A korcsoporton belüli % Fő A korcsoporton belüli % Fő A korcsoporton belüli %
Előfizet Internetszolgáltatásra? Igen
Nem
Összesen
18
1
19
94,7% 12 44,4% 2 5,9%
5,3% 15 55,6% 32 94,1% 20 100,0% 68 68,0%
100,0% 27 100,0% 34 100,0% 20 100,0% 100 100,0%
0% 32 32,0%
5. táblázat: Az életkor és az Internetelőfizetés közötti összefüggés
B. A számítógép-használat A számítógép használatát vizsgáló kérdésem eredményéből egyértelműen kiderül, hogy a használók aránya még nagyobb, mint az eszközt birtoklóké, 63% (lásd: 6. táblázat). A számítógép birtoklása és használata közötti kapcsolat Fő Számítógéppel nem Nem rendelkezők %-ában Van Fő számítógépe? Számítógéppel Igen rendelkezők %-ában Összesen Fő
Használ számítógépet? Nem Igen Összesen 56 7 63 11,1%
100%
37
37
0%
100%
100%
56
44
100
88,9%
6. táblázat: A számítógép birtoklása és használata közötti kapcsolat
Bár külön erre irányuló kérdést nem tettem fel, az alapul szolgáló tanulmányokra és saját tapasztalatomra alapozva azt feltételezem, hogy azok, akiknek nincs saját gépük, a munkahelyükön, munkaeszközként (és valószínűsíthető, hogy magáncélokra is), vagy esetleg közösségi hozzáférést biztosító helyeken használják azt. Nincs olyan válaszadó, aki bár rendelkezik az eszközzel, nem használja azt – nem lehetetlen kombináció ez, arra számítottam, hogy lesz olyan megkérdezett, akinek bár családja – 59 –
vagy ismerősei rendelkezésére bocsátottak egy számítógépet, ő mégsem foglalkozik vele. 7% 18% 75%
(majdnem) minden nap
hetente
havonta
17. ábra: A számítógép-használat gyakorisága
Azok között viszont, akik szívesen használják a számítógépet, a nagy többség, 75% napi gyakorisággal teszi azt (lásd: 17. ábra). A többi használó heti rendszerességgel (18%) vagy havonta (7%) ül le a számítógép elé. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem volt olyan válaszadó, aki a „ritkábban, mint havonta” válaszlehetőséget jelölte meg. Ebből is látszik, a számítógép olyan lehetőségeket tár a használó elé, melyekhez könnyű hozzászokni, hiszen kényelmesek, és amelyek ezáltal hamar nélkülözhetetlenné válnak – vagy legalábbis annak érezzük őket. Csaknem elképzelhetetlen, hogy porosodni hagyjuk heteken, hónapokon át ezt az ügyes kis masinát; úgy tűnik, az idősek sincsenek ezzel másként. Az adatok forrása: KSH
45-54 éves
100% 80%
79% 77%
55-64 éves
65-74 éves
67%
60% 40% 16% 18%
20%
23% 4%
3%
7%
1%
2%
3%
0% naponta
hetente
havonta
ritkábban, mint havonta
18. ábra: A számítógép-használat gyakoriságának megoszlása az adott korcsoportban, 2007
2007-ben a 45-54 évesek 79%-a naponta, 16%-a ritkábban, hetente, 4%-a csak havonta, 1%-a pedig ennél is ritkábban használt számítógépet a KSH adatai szerint. (Probáld, 2008) Nem tért el ettől jelentősen az 55-64 év közöttiek megoszlása, 77%-uk naponta, 18%-uk hetente, havonta és annál is ritkábban pedig még kevesebben (3% és – 60 –
2%) ültek le a számítógép elé. A 65-74 évesek közé tartozók 67%-a számítógépezik naponta – bár ez elmarad a fiatalabb korosztályokban tapasztalt aránytól, a többi számítógép-használati gyakorisági kategóriában magasabb az arányuk, mint az egyéb korcsoportbelieké: hetente 23%-uk, havonta 7%-uk, ennél ritkábban pedig 3%-uk használja a számítógépet. (lásd: 18. ábra) A 19. ábra illusztrálja az általam végzett kutatás során megkérdezettek válaszait a számítógép-használati gyakoriságra vonatkozóan. 75 év feletti válaszadóim közül nem volt olyan, aki szokott számítógépet használni. Magas, 79% a 65-74 évesek nemhasználati aránya – ugyanez az 55-64 évesek korcsoportjában 30%, a 45-54 évesekében pedig 5%. A KSH-éhoz hasonló eredményt kaptam a 45-54 évesek napi használatát illetően: 84%-ot. Az én válaszadóim viszont nem támasztották alá, hogy hasonlóan magas ez az arány az 55-64 és a 65-74 évesek körében, az én adataim szerint csak 48% és 12%. Az 55-64 év közöttiek az én kutatásom szerint 19%-ban számítógépeznek hetente, ez egybecseng a 2007-es kutatással. Saját felmérésem alapján az idősek csak nagyon kis százaléka (4-6%) mondja magáról, hogy használ ugyan számítógépet, de csak ritkán, havonta. Ez ugyancsak hasonlít a KSH eredményére.
19. ábra: A számítógép-használat gyakoriságának megoszlása korcsoportonként
A számítógép-használat céljainak megismerésére irányuló kérdés nem hozott meglepő eredményt a leggyakrabban megjelölt válaszlehetőségeket tekintve: a számítógépet használók 84%-a használja kapcsolattartásra, 80%-a szövegszerkesztésre, 77%-a információkeresésre a számítógépet. Kedvelt lehetőség még az adattárolás – 61 –
(61%), az online folyóiratok, hírportálok olvasása (57%) is, sőt, a hivatali ügyintézés is (lásd: 20. ábra). Ez meglepő, de egyben biztató is, hiszen az e-ügyintézés ösztönzése uniós és országos szinten is prioritás. A használók több, mint fele szokott játszani a számítógépen, s közel ugyanennyien szívesen tárolják digitálisan képeiket. Harmaduk banki ügyeit is szokta intézni számítógépén, ugyanennyien termékeket és szolgáltatásokat is rendelnek ilyen módon. Zenét hallgatni és filmet nézni már kevesebben szoktak, mindössze 16 és 9 százalékuk. 16% nyilatkozott úgy, hogy a felsoroltakon kívül egyéb célra is szokta használni a számítógépet, kivétel nélkül mindannyian a munkavégzést nevezték meg. 84%
kapcsolattartás
80%
szöveg-szerkesztés
77%
információ-keresés 61%
adattárolás 57%
hírportál, magazin, folyóirat olvasása
57%
hivatali ügyintézés
55%
játék
52%
képek tárolása termékek/szolgáltatások rendelése
34%
banki ügyintézés
34% 16%
zene-hallgatás
14%
egyéb
9%
filmnézés 0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
70%
80%
90%
20. ábra: A számítógép-használat céljai 45%
41%
40% 35%
32%
30% 25% 20%
16% 13%
15% 7%
10% 5%
2%
0%
egyéb
bonyolult
drága
fizikai korlát
nem érdekel
nincs rá szükségem
21. ábra: A számítógép-nemhasználat indokai
A megkérdezettek 56%-a nem használ számítógépet. Ezt 41%-os többségük azzal indokolja, hogy nincs rá szüksége, s közel harmaduk hivatkozik arra, egyáltalán nem érdeklődik a számítógép iránt. A fizikai korlátot az általam vártnál jóval kevesebben jelölték meg, csupán 16%. 13% anyagi okok miatt nem használja a számítógépet, 7% pedig a bonyolultságot nevezte meg indokként (lásd: 21. ábra). Az
– 62 –
egyéb indokként említett „mert öreg vagyok” választ meglehetősen furcsának találtam, de sajnos ezt egy önálló kitöltő adta meg indoknak, így nem tudom, mire gondolt pontosan. Három esetben is előfordult, hogy a drága és a fizikai korlát válaszokat együttesen jelölték meg a megkérdezettek, valamint egy esetben egyszerre kerültek megjelölésre a bonyolult, drága, nem érdekel és nincs rá szükségem válaszok. A World Internet Project 2006-os kutatása szerint akinek nincs számítógépe, azért nem is szeretne, mert túl bonyolultnak találja kezelését (10%), mert egyáltalán nem érdekli (20%), mert drágállja azt (21%), vagy mert saját megítélése szerint nincs rá szüksége (59%). Ez az eredmény jórészt összecseng az általam végzett kutatással, igaz az én mintámban kevesebb, mint feleannyian hivatkoztak anyagi indokra. A „nincs rá szükségem” válasz fordult elő viszont vitathatatlanul a leggyakrabban mindkét felmérésben, így azt gondolom, kimondható, hogy az idősek leginkább úgy érzik, számítógép nélkül is jól elboldogulnak, nem érzik annak hiányát.
C. Tájékozottság Az első, tájékozottságot mérő kérdés keretében arra kértem a válaszadókat, mondják el mit gondolnak, általában mire használják az emberek a számítógépet. Nem igazolódott be a félelmem, hogy a korábbi, feleletválasztós kérdés majd vezeti a válaszadókat ennek a kérdésnek a megválaszolásánál, hiszen az általam nem is említett választ adták meg a legtöbben. Amint azt a 22. ábra is mutatja, első helyen 33%, második helyen 14%, harmadik helyen pedig 4% nevezte meg a munkavégzést mint általános számítógép-használati célt. Összesen a megkérdezettek 31%-a szerint használják az emberek információszerzésre a számítógépet, ebből 18% első, 10% második és 3% harmadik helyen. A válaszadók 23%-a gondolta úgy, tanulásra is szokták használni a számítógépet, 12%-uknak ez jutott először eszébe, 9%-uknak második, 2%-uknak pedig harmadik helyen. A kapcsolattartási funkció ugyan csak 5% számára volt elsődleges, másodsorban viszont ezt említették meg a legtöbben, a megkérdezettek 17%-a.
– 63 –
statisztika 1 ismerkedés 1 szövegszerkesztés 1 1
1. helyen említés
számolás 1
2. helyen említés
Internet 1 2
3. helyen említés
hírolvasás 1 ügyintézés filmnézés
5 5
2 21
szórakozás
3
adattárolás
4
kapcsolattartás
5
levelezés
6 17
2
9
12
infromációszerzés
3
6
11
tanulás
7
8
6
játék
10
7
10
18
munka
3 14
33 0
10
20
30
4
40
50
Fő
22. ábra: A válaszadók véleménye arról, általában mire szokták használni az emberek a számítógépet
A válaszadók 20%-a említette, hogy szórakozásra, 10%-uk pedig, hogy adattárolásra is használják a számítógépet. Előforduló válaszok voltak még a filmnézés, az ügyintézés, a hírolvasás, az internetezés (összesen 3% gondolt erre a lehetőségre!), a számolás (minden bizonnyal összetévesztette az illető a számító- és a számológépet), a szövegszerkesztés (pedig korábban a használók 80%-a azt állította, használja ezt a funkciót), az ismerkedés, és a statisztikai elemzések készítése.
15%
5%
0-79 999 Ft 28%
80 000-120 000 Ft 120 001-199 999 Ft
22%
200 000-1 000 000 Ft nem tudja 30%
23. ábra: Tájékozottság a számítógép-alapcsomag áráról
Manapság egy számítógépet, egy monitort, egy billentyűzetet és egy egeret magába foglaló, nevezzük úgy, számítógép-alapcsomagot körülbelül 80 és 120 ezer Forintért lehet megvásárolni. Ahogy azt a 23. ábra is mutatja, a megkérdezettek csupán 28%-a jól tájékozott a számítógépek árát illetően, ennyien válaszoltak a helyes
– 64 –
ártartományba eső összeget a kérdésre. Csak kevesen, 5% becsülte alá az árakat, közülük a legalacsonyabb összeget tippelő szerint 12 000 Ft-ért már lehet alapcsomagot vásárolni. A válaszadók 30%-a csak kicsit becsülte felül, hogy mennyiért lehet számítógépet kapni, ők 120 ezer Forint feletti, de 200 ezer Forint alatti árat saccoltak. Elég sokan, 22% viszont túlságosan magas árat adott meg, volt olyan, aki 1 millió Forintra taksálta az alapcsomagot. A fennmaradó 15% olyannyira tájékozatlan az árak tekintetében, hogy körülbelüli összeget sem tudott mondani. Érdekes, hogy azoknak, akik (saját bevallásuk szerint) a számítógépet azért nem használják, mert az eszközt túl drágának ítélik meg, csak kevesebb, mint 50%-a tudta helyesen megbecsülni az alapcsomag árát (lásd: 24. ábra)
24. ábra: A számítógépet drágállók becslései az alapcsomag árára
A számítógéppel kapcsolatos további kérdésre, hogy hol lehet venni, a megkérdezettek 28 százaléka nem tudott válaszolni, tehát többen, mint akik nem tudták megbecsülni az alapcsomag árát. Volt, aki csak árat nem tudott, de értékesítési helyet igen, de olyan is, aki boltot nem tudott, viszont jól becsülte meg az árat, valamint volt, aki egyiket sem tudta – nem mondható el tehát, hogy aki nem jártas az árakban, az biztosan tájékozatlan a vásárlási helyet illetően, de az sem, hogy aki nem tudja hol lehet számítógépet venni, az arról sem tud mennyibe kerül az eszköz.
– 65 –
60
1. említés
50
2. említés
40 3 4
30
12
20 10 0
1
3
Internet
13
bevásárlóközpont
3. említés
4. említés
3 4 11
3 9 42 14 8
elektronikai áruház
számítástechnikai szaküzlet
25. ábra: A válaszadók által felsorolt számítógépet értékesítő helyek
A vásárlási helyek említésénél (lásd: 25. ábra) gyakoribb volt, hogy gyűjtőneveket (mint számítástechnikai szaküzlet vagy bevásárlóközpont) említettek a válaszadók, de előfordult az is, hogy konkrét értékesítési helyek nevét (Media Markt, Tesco). A megkérdezettek 60%-a említett számítástechnikai szaküzletet mint lehetséges értékesítési helyet, 42%-uknak ez jutott először az eszébe. A szaküzletet felvetők 18%-a másodikként, 7 és 5%-a pedig csak harmadikként és negyedikként számolt ezzel a boltfajtával. Arról, hogy bevásárlóközpontokban is lehet vásárolni számítógépet 32% tud, közülük 41% első helyen, 38% pedig második helyen említette ezt a helyet. Volt, akiknek csak harmadik vagy negyedik lehetőségként jutott eszükbe a bevásárlóközpont, ők az összes válaszadó 4 és 3%-át tették ki. Az elektronikai áruházról mint értékesítő helyről is jó arányban, összesen 34% tudott, 13% elsőként, 12% pedig másodikként említette. Harmadsorban és negyedsorban is gondoltak rá néhányan, a válaszadók 4 és 3%-a. Végül, de nem utolsó sorban, a megkérdezettek 4%-a tudta, hogy az Interneten is lehet számítógépet vásárolni, 1%-uk rögtön ezt említette meg, 3%-uk pedig második gondolatként.
– 66 –
26. ábra: Az Internetelőfizetés havi ára a megkérdezettek szerint
Az Internetelőfizetésekről való informáltságot (a számítógéphez hasonlóan), az ár meghatározásával
kezdtem.
Sávszélességtől
és
a
kiegészítő
szolgáltatásoktól
(webtárhely, e-mail címek száma, hány számítógépre szól a szerződés, stb.) függően akár már havi 1 600 Ft-ért is szörfözhetünk a neten; a legmagasabb havi előfizetési díj maximum 9-10 ezer Ft-ba kerül. Arra kértem a válaszadókat, osszák meg velem, mit gondolnak, mennyibe kerül egy Internetelőfizetés havonta. Meglepetésemre többségük jól válaszolt, csupán 9%-uk becsülte felül az árakat – igaz, 19%-uk nem tudott választ adni a kérdésre (lásd: 26. ábra). De még így is 72%-uk tájékozottságáról tett tanúbizonyságot. Kiugróan sokan, az összes megkérdezett 18%-a az Internethasználati díjak átlagos árát (5 000 Ft) jelölte meg, többen (9%) az ennél valamivel magasabb, 6 000 Ft-os árat. A 27. ábra mutatja, hogy mely szolgáltatókról gondolják a válaszadók, hogy biztosítanak Internetszolgáltatást. 11% említette a UPC-t, körülbelül fele-fele arányban első, illetve második gondolatként. A megkérdezette tizede a T-Comot (hibásan, hiszen a cég nem foglalkozik Internetszolgáltatással) nevezte meg, 7%-uk elsőként, 3%-uk pedig másodikként. A T-Csoport több tagja is előfordult a válaszok között: a T-Mobile-t 5% nevezte meg (helyesen, hiszen rendelkezik mobilinternet-szolgáltatással), a TOnline-t kevesebben, összesen 4%, de a legnaprakészebbnek17 a T-Home-ot említő 1% bizonyult.
17
Nemrég került bevezetésre a T-Home márka, mely a T-Com, T-Online és T-Kábel márkákat váltotta fel.
– 67 –
kérdés: Ön szerint mely szolgáltatóktól lehet Internetelőfizetést rendelni? T-Home
1
Fibernet
1
1. említés
Digi TV
1
2. említés
Datanet
1
3. említés 3
T-Online
1 4
Pannon 1
Invitel
1
2
Vodafone
5
T-Mobile
5 7
telefonszolgáltatók
7
T-Com
3
5
UPC 0
2
6 4
6
8
10
12
Fő
27. ábra: A válaszadók tájékozottsága az Internetszolgáltatók terén
Viszonylag sokan, 7% nem nevezett meg konkrét szolgáltatókat, hanem az általános „telefonszolgáltatók” kifejezést használta. Ez ugyan a kérdésre adott konkrét válasz kikerülését jelenti, mégis igaz. 5, illetve 4 százalék nevezte meg a Vodafone és a Pannon mobilszolgáltatókat, további 4% pedig az Invitelt. 1-1% említette a Fibernet, Datanet szolgáltatókat, valamint a Digi TV-t is. Összességében tehát korrekt válaszokat adtak a megkérdezettek, igaz, 30%-uk egyetlen szolgáltatót sem tudott felidézni.
D. Motiváló személy(ek) Annak kiderítésére, hogy ki (esetleg kik) lehet potenciális motiváló személy a kitöltő számára, elsőként arra a kérdésre kértem válaszukat, kitől kérnének tanácsot, ha számítógépet állna szándékukban vásárolni. Várakozásaimnak megfelelően a legtöbben, összesen 60% kikérné családtag véleményét (lásd: 28. ábra). Több, mint a válaszadók harmada (36%) kérné az eladó vagy az ügyfélszolgálat tanácsát, közel negyedük pedig ad a barátok, ismerősök véleményére. Az egyéb válaszlehetőséget jelölte meg a kitöltők 11%-a; 91%-uk a munkahelyükről ismert IT szakembertől kérne tanácsot, 9% pedig Internetes fórumokon nézelődne jó tanács után. Arra a kérdésre, hogy van-e olyan családtagja vagy ismerőse, aki szokott számítógépet használni, a megkérdezetten 100%-a igennel felelt. Az esetek 97%-ában közeli családtagot (nem ritkán családtagokat!) jelöltek meg, akiknek életkora 5 és 69 év között mozgott. A fennmaradó 3% 45-60 év közötti barátot és szomszédot nevezett meg.
– 68 –
60
60 50
36
40
24
30
11
20
3
10 0
családtagtól
eladótól vagy barátoktól, közeli ügyfélszolgálattól ismerősöktől
egyéb
szomszédoktól, lakótársaktól
28. ábra: Kitől kérne tanácsot a válaszadó, ha számítógépet szeretne vásárolni?
E. Kifejezetten idősek számára indított tanfolyam Arra a kérdésre, hogy szívesen elvégezne-e egy speciálisan az idősebb korosztálynak szánt informatikai tanfolyamot, a megkérdezettek 27%-a igennel válaszolt (lásd: 29. ábra). 35% azért nem menne ilyen tanfolyamra, mert nincs kedve (motivációja?) ilyesmivel foglalkozni, míg 8% drágának tartja a tanfolyamot. A megkérdezettek 30%-a egyéb indokra hivatkozott: a többségük (73%) korából adódó fizikai akadályt nevezett meg (leggyakrabban az erősen megromlott látást), 27%-uk viszont arra hivatkozott, hogy tudja kezelni a számítógépet (már végzett ilyen tanfolyamot, vagy munkája során számítógépet használt). Senki sem választotta azt a lehetőséget, hogy azért nem kíván részt venni ilyen tanfolyamon, mert tart tőle, hogy kinevetnék, amiért ennyi idősen újra az iskolapadba ül. kérdés: szívesen részt venne-e idősek számára indított számítástechnikai tanfolyamon? 8%
Igen 27% Nem, mert nincs kedvem ilyesmivel foglalkozni
30%
Nem, egyéb okból
Nem, mert drága
35%
29. ábra: Időseknek szánt számítástechnikai tanfolyamon való részvételi szándék
Amint azt az 7. táblázat is mutatja, a megkérdezettek 49%-a nem, 51%-a pedig hallott már olyan időseknek szóló informatikai képzésről, mely ingyenes.18 Valószínű volt, hogy azok, akik azzal indokolták az ilyen tanfolyamról való 18
Az „ingyenes” kategóriába sorolhatjuk például a Kattints rá, Nagyi!-t is, hiszen a részvételi díjként felszámított 1 000 Ft valóban jelképesnek tekinthető.
– 69 –
távolmaradásukat, hogy drágának tartják a képzést, nem hallottak még ingyenes tanfolyamról – ez beigazolódott, hiszen egyik anyagi okokat emlegető válaszadó sem nyilatkozott úgy, hallott már díjmentes képzésről. Azok közül viszont, akik egy tanfolyam keretében szívesen megtanulnák kezelni a számítógépet, 37% nem értesült róla, hogy létezik ingyenes oktatás, 63% ellenben tud róla. (Bár információm nincsen róla, de remélem, ők már megtették az első lépést és jelentkeztek egy ilyen képzésre.) Azok között, akik nem kívánnak ezzel a témával foglalkozni, 42,9% tud róla, hogy létezik ingyenesen elvégezhető tanfolyam, 57,1% viszont még sosem hallott ilyen lehetőségről. Akik pedig nem tudnak (akadályoztatásuk miatt) vagy nem akarnak (mivel már tudják kezelni a számítógépet) részt venni az oktatáson, 36,7%-ban nem hallottak ingyenes képzési lehetőségről. Tájékozottság idősek számára indított számítástechnikai tanfolyamokról és az ilyen kurzusokon való részvételi szándék összefüggése Fő Igen A tájékozottság %-ában Fő Nem, mert drága A tájékozottság %-ában Részt venne Nem, mert nincs kedve Fő ilyen A tájékozottság %-ában ilyesmivel foglalkozni tanfolyamon? Fő Nem, egyéb okból A tájékozottság %-ában Fő Összesen A tájékozottság %-ában
Tud idősek számára indított tanfolyamról, mely ingyenes? Nem Igen Összesen 10 17 27 37,0% 63,0% 100% 8 8 100% 0% 100% 20 15 35 57,1% 42,9% 100% 11 19 30 36,7% 63,3% 100% 49 51 100 49,0% 51,0% 100%
7. táblázat: Tájékozottság idősek számára indított számítástechnikai tanfolyamokról és az ilyen kurzusokon való részvételi szándék összefüggése
Az 51 fő, aki tud ingyenes tanfolyamról, nagy többségben újságból vagy TV-ből értesült erről, ezt a 30. ábra mutatja. Kevesebben (6%) az Interneten olvasták (kivétel nélkül olyanok, akik azért nem szeretnének részt venni a képzésen, mert saját megítélésük szerint elegendő számítástechnikai tudással rendelkeznek), vagy ismerőstől hallottak róla (5%), illetve baráttól (3%) vagy családtagtól (1%). Akik több információforrást is megjelöltek, általában az újságból vagy TV-ből és Internetről válaszlehetőségeket egyaránt kiválasztották.
– 70 –
50
45
45 40 35 30 25 20 15 10 5
1
3
5
6
Ismerőstől
Internetről
0 családtagtól
Baráttól
Újságból, TV-ből
30. ábra: Honnan tud időseknek szánt, ingyenes informatikai tanfolyamról?
F. Alapfogalmak Kíváncsi voltam, mennyire vannak tisztában az alapfogalmakkal válaszadóim, ezért feltettem nekik elsőként azt a kérdést, hogy tudják-e mi az Internet. A megkérdezettek majdnem ötöde nemleges választ adott! (lásd: 31. ábra)
Nem; 19%
Igen; 81%
31. ábra: Tudja mi az Internet?
Mivel az ezt követő kérdések nagy része az Internettel kapcsolatos, azokat a kitöltőket, akik nem tudják mi az Internet, arra kértem, fejezzék be a kérdőív kitöltését. (Ezért a továbbiakban ha a válaszadókat említem, akkor a kérdőív további kérdéseire választ adókról, az összes megkérdezett 81%-ára gondolok.) A következő kérdések az e-mailre és a Google-re irányultak. Arra számítottam, hogy aki tudja mi az Internet, az vagy olyan alapos tudással rendelkezik, hogy egyértelmű lesz számára mi az e-mail és mi a Google, vagy csak hallotta már az Internet kifejezést és tudja, hogy az információszerzésre szolgál, de az e-mail és a Google már teljesen ismeretlen kifejezések lesznek számára. Előfeltevésem nem állta meg a helyét, mert csak két eshetőséggel számoltam, az eredmények pedig mást mutatnak. Abban – 71 –
igazam volt, hogy e két kombináció (1. mindkét kifejezést ismeri, 2. egyiket sem ismeri) létezik, de ezen kívül volt olyan válaszadó is, aki saját bevallása szerint tudja mi az email, de a Google szó már nem mondott neki semmit (az Internetet ismerők 30%-a). Mindkét kifejezést a válaszadók 44%-a, egyiket sem pedig 13%-uk ismerte.
32. ábra: Tájékozottság az e-mailt és a Google-t illetően
kérdés: Tudja mi a(z)...
Igen; 54%
Google?
Igen; 84%
e-mail? 0%
Nem; 46%
10%
20%
30%
40%
50%
Nem; 16%
60%
70%
80%
90%
100%
33. ábra: Az e-mailt, valamint a Google-t ismerők és nem ismerők megoszlása az Internetet ismerők körében
G. Az Internetben rejlő lehetőségek Annak felmérésére, hogy valóban tudják-e a válaszadók mi az Internet, feltettem a kérdést, mire lehet használni az Internetet? Itt spontán válaszokat vártam, s a következő eredményeket kaptam: a legsűrűbben előforduló válasz az információszerzés volt, melyet összesen a kérdésre választ adók 80%-a említett: amint azt a 34. ábra is mutatja, 36%-uknak ez jutott először eszébe, 31%-uk másodsorban gondolt rá, 12% pedig a harmadik lehetőségként nevezte meg. Az Internet második legismertebb haszna a kapcsolattartási funkciója, erről 58% tudott: 22%-nak ez volt az első olyan lehetőség,
– 72 –
melyet az Internet biztosít, 26% másodsorban említette, harmadsorban pedig 9%. Azt, hogy akár vásárolni is lehet a neten, az idősek 10-10%-a tudja, de nem a legfontosabb lehetőségként tekint rá, hiszen csak negyedik, illetve ötödik helyre helyezte a felsorolásban. Munkára 25% szerint lehet használni a világhálót, 9 és 5%-uk elsődleges és másodlagos fontosságúnak tarja ezt funkciót (az alapján, hogy hányadik helyen említették ezt a lehetőséget). A tanulási és játék funkciót 23%
ismerte.
Figyelemreméltó, hogy 16% tud róla, hogy létezik internetes levelezés, ebből 11% ezt tekintette elsődleges fontosságúnak. Az ábráról leolvasható válaszokon kívül a megkérdezettek említették még a szórakozás (10%), ismerkedés (7%), letöltés (6%), társkeresés (5%), zenehallgatás (2%), online olvasás (2%), hirdetés elhelyezése (2%), filmnézés (2%), banki ügyintézés (1%), jegyvásárlás (1%) lehetőségeket. kérdés: Ön szerint mire használható az Internet? 80%
elsőként említés
másodikként említés
harmadikként említés
negyedikként említés
ötödikként említés
1% 12%
70%
1%
60%
9% 50%
40%
26%
30%
2%
20%
1% 10%
0%
31%
6% 4% hivatali ügyintézés
1% 4% 11% levelezés
1% 9% 6% 5% játék
1%
1%
10%
4% 5% 6%
7% 2% 5%
7%
9%
5% 1% 4%
tanulás
munka
vásárlás
10%
36% 22%
kapcsolattartás információszerzés
34. ábra: Tájékozottság az Internet adta lehetőségekről
A tájékozottságon túl kíváncsi voltam arra is, hogy mennyire használják ki azokat a lehetőségeket a megkérdezettek, melyekről tudnak, illetve vannak-e olyan funkciók, melyekről csak tudnak, de nem használják őket. Arra a kérdésre, hogy mire használják az Internetet, a válaszadók többsége (33%) az információszerzést nevezte meg – sokan, de közel sem annyian, mint ahányan tudnak erről a funkcióról. Ez persze nem csoda annak fényében, hogy míg az Internetről az összes válaszadó 81%-a nyilatkozott úgy, hogy tudja mi az, közülük csak 52% használja is a világhálót. A válaszok gyakoriságát tekintve második helyen a kapcsolattartási lehetőség végzett, a megkérdezettek 23%-a említette (szemben az 58%-al, aki tudja, hogy e célra is használható a net), 11%-uk elsőként, 9%-uk másodikként, 3%-uk pedig harmadikként. Az Internetet ismerő kitöltők 13%-a kihasználja az e-ügyintézés adta lehetőségeket, 11%-uk pedig kedveli az online játékokat. Ugyancsak 11% munka és vásárlás céljából szokott internetezni, 6%
– 73 –
levelezésre használja a világhálót, 3% pedig recepteket szokott keresni. A válaszadók szokták továbbá olvasásra (2%), letöltésre (2%), ismerkedésre (2%), szórakozásra (2%), zenehallgatásra (1%), útvonaltervezésre (1%), jegyrendelésre (1%) és telefonálásra (1%) is használni az Internetet. Megállapíthatjuk tehát, hogy a lehetőségekről minden esetben sokkal többen tudtak, mint akik ki is használják azokat. 35%
elsőként említés
másodikként említés
harmadikként említés
negyedikként említés
ötödikként említés
2%
30%
3%
25% 11%
3%
20% 9%
15% 1%
10%
4%
1%
4%
8%
17% 11%
5% 4%
1% 1%
2% 1%
4%
1%
4%
1% 2%
5%
vásárlás
levelezés
1% 2%
0% információszerzés
kapcsolattartás
ügyintézés
játék
munka
receptek keresése
35. ábra: Mire használják a válaszadók az Internetet?
H. Unoka-Nagyszülő Informatika Verseny Az utolsó két kérdést az Inforum által rendezett Unoka-Nagyszülő Informatikai Verseny ihlette: arra voltam kíváncsi, mekkora az érdeklődés az általam vizsgált csoportban, valamint mennyire informáltak az idősek erről a kezdeményezésről. A válaszadók 21%-a (17 fő) szívesen részt venne egy informatikai vetélkedőn, melyen unokájával egy csapatként versenyeznének, ők 95%-ban nők. Volt egy olyan válaszadó is, aki nem csupán nevezne, de már részt is vett ilyen versenyen. 79% viszont nem szeretne nevezni ilyen vetélkedőre, köztük a férfi-nő megoszlás 56-44%.
– 74 –
36. ábra: Érdeklődés olyan informatikai vetélkedő iránt, amin az unoka és a nagyszülő egy csapatként vesz részt
– 75 –
VII. Következtetések, jövőkép, a saját véleményem Dolgozatomban elsőként demográfiai adatokkal támasztottam alá azt a gondolatot, hogy szükség van az idősek bevonására az információs társadalomba; ez hazánkat különösen, az átlagosnál jobban érinti. Kiemeltem, hogy ez nem csupán az ebbe a korosztályba tartozók érdeke, hanem az egész társadalomra, annak egészséges működésére is pozitív kihatással van. Ugyanakkor megállapítottam, hogy a magyarországi helyzet aggasztó, mivel a növekvő arányú idősebb korosztály gazdasági aktivitása korántsem mutat ugyanilyen növekedést – sőt. Bemutattam, hogy az idősek képzésével külön tudományág foglalkozik, a gerontagógia vizsgálja az időskorúak speciális tanulási igényeit, jellemzőit, a tanulási folyamat hatékonysága növelésének lehetséges útjait. Csupán az elméleti háttér létezése önmagában is bizonyítja az állítást, miszerint szükség van az idősek körében is eBefogadásra, annak ösztönzésére. Rámutattam, hogy az idősek speciális igényeinek, szokásainak felmérése, annak figyelembe vétele a számukra kifejlesztett IKT-eszközök és szolgáltatások kidolgozása során bár egyértelműnek tűnik, mégis nem kevés időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy uniós szinten a gyakorlatban is alkalmazzák ezt a tényt az ilyen tárgyú törekvések esetében. Az Európai Unió is támogatja tagországai az információs társadalomba való integrálódását, e témában számos akcióterv született már. A célkitűzések megvalósítása szépen
(bár
nem
www.epractice.eu
rohamos honlapon
ütemben) bemutatott
halad best
egyes
tagállamokban,
practice-ek
sora
is
erről
a
tanúskodik.
Megfigyelhető, hogy azokban a tagállamokban, ahol azonosulni tudnak az egyik fő megállapítással, miszerint akkor lehet sikeres az információs társadalomba történő integrálódás, ha felismerik, hogy nem a fogyasztónak (idősek) kell alkalmazkodnia (értsd: erőfeszítések árán megtanulnia használni az egyes eszközöket) a piac kínálatához, hanem a piacnak kell alkalmazkodnia a fogyasztókhoz – tehát a technológiák kifejlesztésének alapja a fogyasztói csoportok speciális igényeinek ismerete kell, hogy legyen. A siker kulcsa úgy tűnik tehát az, hogy nem mi várjuk el az idősektől, hogy megtanulják a számukra igen bonyolult eszközök használatát, hanem, hogy olyan eszközöket biztosítunk nekik, amit könnyedén és élvezettel (!) tudnak használni. Fontos megemlíteni, hogy annak felismerése is elengedhetetlen a hosszú távú eredmények elérésének érdekében, hogy ez egy fejlődési-fejlesztési folyamat, nem csupán egy egyszeri kidolgozást igénylő projekt. Interakciónak kell zajlania a két fél
– 76 –
(fogyasztó és szolgáltató) között annak érdekében, hogy a létrejövő megoldások mind hatékonyabbak és hatásosak lehessenek. Magyarországon kevésbé halad jól a kivitelezés. Hazánkban csak nagyon kevés szervezet foglalkozik (támogatás hiányában csak szűk körben) az e-Befogadás elősegítésével, kormányzati szintű kezdeményezések pedig egyelőre csupán részleges eredményeket produkálnak. Bár a szándék egyértelműen felfedezhető, jelentős eredményekre nem számíthatunk a közeljövőben, ha továbbra is ennyire háttérbe szorulnak az ilyen irányú tevékenységek. Ellentmondásos továbbá a tény, hogy bár a célkitűzések ígéretesek, az elérésük céljából indított programok pedig alapvetően nem rosszak, ezek eredményeiről nem készül (publikus) mérés. Nagy erőkkel és anyagi befektetéssel épül az e-ügyintézés lehetősége, arról azonban semmilyen adatot nem találtam, hogy milyen kihasználtsággal működik ez jelenleg, mely korcsoportok, mely régió lakói, stb. preferálják használatát. Saját kutatásom bár némileg kedvezőbb képet mutat, mint amire elkészítése előtt számítottam, bizonyítja, hogy a magyar idősek továbbra sem motiváltak a számítógép és az Internet használatának elsajátításában, ebből adódóan nem is tájékozottak (az persze, hogy az „üzenet” nem jut el a „vevőhöz”, nem csak a „vevő” hibája, gondok vannak az „adónál” is). Felfedezhető ugyanakkor, hogy azok, akik már eljutottak addig, hogy saját számítógéppel rendelkeznek, nem rekednek meg az IKT-használat ezen szintjén, nagy valószínűséggel lépnek tovább a magasabb fokozatokra, nevezetesen az alapvető Internetes műveletekre (böngészés, e-mailezés, online magazinok olvasása, stb.), majd még tovább (elektronikus banki ügyintézés, e-ügyintézés, online vásárlás, stb.). Az út tehát az első nagy lépés megtételéig tűnik hosszúnak és gyötrelmesnek, a következő lépések már mind hamarabb követik egymást. Azt gondolom, hogy korántsem felesleges erőfeszítés rábírni a nagyikat és nagypapákat, hogy győzzék le az IKT-eszközökkel szembeni ellenérzésüket, s találják meg azokat az előnyöket, melyek a legjobban kielégítik az ő szükségleteiket. Ugyanakkor abban látom a siker kulcsát, hogy tanulunk az előrébb járóktól, s nálunk is létrejönnek a speciális fogyasztói igényekre szabott eszközök és szolgáltatások. Talán a jövőben felismerik a törvényhozók is ennek szükségességét (és egyben hasznos voltát), s ennek megfelelően támogatják majd az e-Befogadást segítő programokat – talán még belátható időtávon belül mindennapivá válhatnak a netező nagyszülők.
– 77 –
VIII. Irodalomjegyzék 1.
Abbott, Chris (2007): E-inclusion: Learning Difficulties and Digital Technologies (E-Befogadás: A nehézségek és a digitális technológiák vizsgálata) Futurelab Series, Report 15, 2007 http://www.futurelab.org.uk/resources/documents/lit_reviews/Learning_Difficulti es_Review.pdf Letöltés ideje: 2008. november 4. 10:23
2.
Arapovics Mária (2006): „Véndiákok” – tanulni idõskorban HumánSaldo, 2006/5. p. 219-221. http://www.milegyek.hu/letoltheto/vendiak.pdf Letöltés időpontja: 2008. szeptember 13. 11:20
3.
Az Európai Unió Tanácsa (2000): eEurope 2002 Action Plan (eEurópa 2002 Cselekvési terv) Brüsszel, 2000. június 14. http://ec.europa.eu/information_society/eeurope/2002/documents/archiv_eEurope 2002/actionplan_en.pdf Letöltés ideje: 2008. november 4. 12:53
4.
Bajzáthné Komár Mária, Kiss Éva, Kovách János, Tóth Krisztián, Vojnits Gabi (2005): Informatika az idős emberek szolgálatában Budapest, 2005. július 31. http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=856 Letöltés időpontja: 2008. szeptember 11. 13:46
5.
BME-UNESCO Információs Társadalom- és Trendkutató Központjának kutatócsoportja(2007): A világ előrehaladása az információs társadalom terén 1998-2008 (World Progress Report) Budapest, 2007. március http://www.ittk.hu/web/docs/ITTK_WPR1998-2008.pdf Letöltés időpontja: 2008. június 12. 15:30
6.
Boga Bálint (1999): Az idős emberek és a felnőttoktatás Kultúra és Közösség, 1999/1. p. 137-145.
7.
Cuciti, J. Michael (2005): Computer Instruction and Andragogy: Best Methods to Teach the Elderly E-mail as a Communication Tool (Informatika oktatás és andragógia: a legjobb módszerek arra, hogyan tanítsuk az időseket az e-mail mint kommunikációs eszköz használatára) http://aim.uoregon.edu/research/pdfs/Cuciti2005.pdf Letöltés időpontja: 2008. november 1. 16:55
8.
Dombi Gábor (2008): e-Befogadás, számadás az indulásról 9. eLearning Fórum, Budapest, 2008. június 3-4. http://elearning.sztaki.hu/data/forum9/pdf/Dombi_Gabor.pdf Letöltés ideje: 2008. november 3. 18:28
– 78 –
9.
Dombi Gábor, Kollányi Bence, Molnár Szilárd (szerk.) (2007): Befogadást az Információs Társadalomba Most! Informatikai és Érdekegyeztető Fórum, Információs Társadalom- és Trendkutató Központ, Budapest, 2007 http://www.ittk.hu/web/docs/einclusion_evesjelentes_2007_inforum_ittk.pdf Letöltés időpontja: 2008. június 12. 16:50
10.
Durkó Mátyás (1999): Andragógia : a felnőttnevelés és közművelődés új útjai Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1999, p. 135
11.
Európai Bizottság (2000a): Communication on a Commission Initiative for the Special European Council of Lisbon, 23 and 24 March 2000 (Egy bizottsági kezdeményezés kommunikációja a Speciális Európai Tanácskozásra Lisszabon, 2000. március 23-24.) Lisszabon, 2000. március 23-24. http://ec.europa.eu/information_society/eeurope/2002/documents/archiv_eEurope 2002/initiative_en.pdf Letöltés ideje: 2008. november 4. 13:05
12.
Európai Bizottság (2000b): Memorandum az egész életen át tartó tanulásról Brüsszel, 2000. október 30. SEC(2000) 1832 http://www.okm.gov.hu/doc/upload/200506/memorandum_tanulas.pdf Letöltés időpontja: 2008. október 26. 11:57
13.
Európai Bizottság (2007a): A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az e-integrációra vonatkozó európai i2010 kezdeményezés - „Részvétel az információs társadalomban” COM(2007) 694 végleges Brüsszel, 2007. november 8. http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/docs/i2010_initiative/ comm_native_com_2007_0694_f_hu_acte.pdf Letöltés ideje: 2008. június 12. 17:21
14.
Európai Bizottság (2007b): A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Idősödés jólétben az információs társadalomban - i2010-kezdeményezés - Az információs és kommunikációs technológiákra és az öregedésre vonatkozó cselekvési terv COM (2007) 332 végleges Brüsszel, 2007. június 14. http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2007:0332:FIN:HU:PDF Letöltés időpontja: 2008. november 2. 10:11
15.
Európai Bizottság (2007c): Javaslat: az Európai parlament és a Tanács határozata az idős emberek életminőségének az új információs és kommunikációs technológiák (ikt) használata révén történő javítását célzó, több tagállam által – 79 –
indított kutatási és fejlesztési programban való közösségi részvételről COM (2007) 0329 végleges Brüsszel, 2007. június 14. http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2007:0329:FIN:HU:PDF Letöltés ideje: 2008. november 4. 8:01 16.
Európai Bizottság Információs Társadalom és Média Főigazgatóság (2006): eInclusion - ICT for an inclusive Society (Ministerial Declaration) – (e-Befogadás – IKT egy befogadó társadalomért [Miniszteri Nyilatkozat]) Riga, 2006. június 11. http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/docs/brochures/riga_ dec.pdf Letöltés ideje: 2008. november 2. 10:16
17.
Európai Felnőttképzési Társaság (2000): Az Európai Felnőttképzési Társaság stratégiai nyilatkozata az élethosszig tartó tanulásról Brüsszel, 2000. december In: Sz. Tóth János (szerk.): Európai Kézikönyv az élethosszig tartó tanulásról Magyar Népfőiskolai Társaság, Budapest, 2001, p. 142-145.
18.
Európai Tájékoztatási Központ (2002): eEurope – Információs társadalom mindenkinek 2002. december 15. http://www.eu.pecs.hu/Kiadvanyok/ETK/eEU.pdf Letöltés időpontja: 2008. november 2. 12:49
19.
Fábián Zoltán, Galácz Anna, Gerhardt Erik, Kollányi Bence, Ságvári Bence és Székely Levente (2006): A digitális jövő térképe – A magyar társadalom és az Internet 2006 ITHAKA Kht, 2006 http://www.ittk.hu/web/docs/WIP_2006.pdf Letöltés időpontja: 2008. szeptember 6. 11:21
20.
Freese, Jeremy; Rivas, Salvador; Hargittai Eszter (2006): Cognitive ability and Internet use among older adults (Kognitív képességek és Internethasználat az idősebb felnőttek körében) Poetics 2006/34. p. 236–249. http://www.jeremyfreese.com/docs/FreeseRivasHargittai%20%20CogAbNetUseOlderAdults.pdf Letöltés időpontja: 2008. november 1. 14:08
21.
Futó Péter – Karajánnisz Manolisz – Tardos Ádám (2005): A lakosság internethasználatának befolyásoló tényezői Statisztikai szemle, 2005. (83. évf.) 10-11. sz. p. 1020.
22.
Giannakouris, Konstantinos (2008): Ageing characterises the demographic perspectives of the European societies (Idősödés jellemzi az európai társadalmak demográfiai perspektíváját) Eurostat statistics in focus, 72/2008, kiadja: Európai Bizottság http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-08-072/EN/KS-SF-
– 80 –
08-072-EN.PDF Letöltés időpontja: 2008. október 5. 16:01 23.
Harangi László – Magyar Edit (1982): Andragógiai Értelmező Szótár Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Budapesti Szervezete és Budapest Főváros Tanácsa Művelődésügyi Főosztálya
24.
Harangi László, Herbert Hinzen, Sz. Tóth János (szerk.) (1998): Nemzetközi nyilatkozatok és dokumentumok a felnőttoktatásról és az egész életen át tartó tanulásról Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete, Budapest, 1998, p. 164
25.
Informatikai és Hírközlési Minisztérium (2003): eErnyő - Társadalmi integráció az információs társadalomban Budapest, 2003 http://www.itktb.hu/Resource.aspx?ResourceID=docstorefile&f=264&t=stored Letöltés időpontja: 2008. szeptember 11. 9:31
26.
Informatikai és Hírközlési Minisztérium (2003): Magyar Információs Társadalom Stratégia 2003. november http://www.epractice.eu/resource/309 Letöltés időpontja: 2008. szeptember 11. 10:10
27.
Informatikai és Hírközlési Minisztérium (2003): Nemzeti Szélessávú Stratégia http://www.khem.gov.hu/data/cms1057444/net_hun.pdf Letöltés ideje: 2008. szeptember 11. 18:12
28.
J. Michael Cuciti (2005): Computer Instruction and Andragogy: Best Methods to Teach the Elderly E-mail as a Communication Tool (Számítógéphasználat és andragógia: A legjobb módszerek arra, hogyan tanítsuk az időseket az e-mail, mint kommunikációs eszköz használatára) http://aim.uoregon.edu/research/pdfs/Cuciti2005.pdf Letöltés időpontja: 2008. november 1. 16:55
29.
Kaplan, Daniel (2005): eInclusion. New Challenges and Policy Recommendations (E-Befogadás: új kihívások és ajánlások az e-Befogadás politikára) http://ec.europa.eu/information_society/eeurope/2005/doc/all_about/kaplan_report _einclusion_final_version.pdf Letöltés időpontja: 2008. november 2. 12:26
30.
Kolin Péter (2001): Idősek az információs társadalomban (NITS háttéranyag) Budapest, 2001. február 12. http://www.ittk.hu/web/docs/kolin/idosek_NITS_hatteranyag.doc Letöltés ideje: 2008. október 5. 19:39
31.
Központi Statisztikai Hivatal (2008a): Magyarország számokban 2007 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/magyarorszag_szamokban.
– 81 –
pdf Letöltés ideje: 2008. október 27. 16:45 32.
Központi Statisztikai Hivatal (2008b): Magyarország számokban 2007 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/magyarorszag_szamokban. pdf Letöltés ideje: 2008. október 27. 16:45
33.
Központi Statisztikai Hivatal (2008c): Nyugdíjasok, nyugdíjak 2008 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/regiok/orsz/nyugdij08.pdf Veszprém, 2008. július 15. Letöltés időpontja: 2008. szeptember 6.
34.
Mancinelli, Elisa: e-Befogadás az információs társadalomban (ford. Rohonyi András) Budapest, 2007. július http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/10_Mancinelli_eBefogadas.pdf Letöltés időpontja: 2008. november 1. 17:25
35.
Mayer József (szerk.) (2003): Kerekasztal-beszélgetés az időskori tanulásról Új Pedagógiai Szemle, 2003. (53. évf.) 9. sz. p. 41-48.
36.
Monostori Judit (2008): Aktív korúak nyugdíjban – A rokkantsági nyugdíjba vonulás okai a 2000-es évek első felében In: Grábics Ágnes (szerk.): Aktív időskor – Tanulmánykötet Kiadja: Központi Statisztikai Hivatal és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2008
37.
Óhidy Andrea (2006): Az élethosszig tartó tanulás és a felnőttképzés Új pedagógiai szemle, 2006. (56.évf.) 10. sz. p. 114-125.
38.
PricewaterhouseCoopers (2004): Rethinking the European ICT agenda (Az európai IKT stratégia újra átgondolása) Kiadja: Gazdasági Minisztérium (Hollandia), Telekommunikáció és Posta Főigazgatóság Hága, 2004. augusztus http://europa.eu.int/idabc/servlets/Doc?id=18464 Letöltés időpontja: 2008. november 3. 17:49
39. Probáld Ákos, Dr. (szerk.) (2008): A magyarországi háztartások infokommunikációs (IKT-) eszközökkel való ellátottsága és az egyéni használat jellemzői, 2007 Kiadja: Központi Statisztikai Hivatal, Budapest http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt07.pdf Letöltés időpontja: 2008. szeptember 6. 10:20 40.
SE Közegészségtani Intézet (é.n.): Az öregedés közegészségügyi vonatkozásai http://www.kozegeszsegtan.sote.hu/magyar/oktatas/anyagok/fok_15_gerohigiene. pdf Letöltés időpontja: 2008. november 5. 13:10
– 82 –
41.
Szabados Lajos (1999): A gerontagógia jelentősége Kultúra és Közösség, 1999/1. p. 147-172.
42.
UNESCO, CONFINTEA (1997): Hamburgi Nyilatkozat a felnőttek tanulásáról Hamburg, 1997 In: Harangi László – Herbert Hinzen – Sz. Tóth János (szerk.) (1998): Nemzetközi nyilatkozatok és dokumentumok a felnőttoktatásról és az egész életen át tartó tanulásról Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete, Budapest, 1998, p. 9-16.
43.
UNESCO, XIX. Közgyűlés (1976): Ajánlás a felnőttoktatás fejlesztéséhez Nairobi, 1976 In: Harangi László – Herbert Hinzen – Sz. Tóth János (szerk.) (1998): Nemzetközi nyilatkozatok és dokumentumok a felnőttoktatásról és az egész életen át tartó tanulásról Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete, Budapest, 1998, p. 74-84.
44.
Vadász Katalin, Dr. Sallai Antalné (2007): Derűs időskor – aktív időskort támogató közösségi programok Országos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest, 2007 http://www.oefi.hu/derus%20idoskor.pdf Letöltés időpontja: 2008. szeptember 13. 8:55
45.
Vasváriné Dr. Menyhárt Éva (2008): E-Befogadás a Magyar Telekom szemével http://internethajo.hu/media/Vasvarine%20Dr.%20Menyhart%20Eva_Magyar%20 Telekom%20Nyrt..ppt előadás az Internethajó 2008 rendezvényen Letöltés időpontja: 2008. június 12. 14:43
46.
Zrinszky László, dr. (1996): A felnőttképzés tudománya – Bevezetés az andragógiába OKKER Oktatási Kereskedelmi és Szervezési Iroda, Budapest, p. 258
– 83 –
Mellékletek 1. sz. melléklet: Kérdőív az önálló kutatáshoz 2. sz. melléklet: Internetezést népszerűsítő plakátok
1. sz. melléklet: Kérdőív az önálló kutatáshoz
KÉRDŐÍV Kedves Kitöltő! Készülő szakdolgozatom a felnőttek számítástechnikai oktatásával foglalkozik. A dolgozat keretein belül felmérést készítek arról, hogy megfelelően tájékozottak-e lehetőségeikről az érintettek. Jelen kérdőív kitöltésével Ön nagy segítséget nyújt munkámban. A válaszadás természetesen teljesen anonim, a dolgozatban csak a kérdőívek kiértékelése fog szerepelni. Köszönöm a segítségét: Toman Csilla 1. Nem: □ Nő □ Férfi 2. Életkor: □ 45-54 év □ 55-64 év □ 65-74 év □ 753. Lakóhely: □ főváros □ város □ község 4. Havi nettó jövedelem: □ 65 000 Ft alatt □ 65 001 – 110 000 Ft □ 110 001 – 155 000 Ft □ 155 000 Ft felett 5. Iskolai végzettség: □ Alapfokú (nincs befejezett iskolája vagy általános iskola vagy szakmunkásképző vagy szakiskola) □ Középfokú (érettségi vagy érettségire épülő szakképzés) □ Felsőfokú (főiskola vagy egyetem vagy PhD)
1. sz. melléklet: Kérdőív az önálló kutatáshoz
6. Kérem jelölje meg, mely eszközökkel rendelkezik! □ TV □ házimozi rendszer □ vezetékes telefon □ digitális fényképezőgép □ mobiltelefon □ MP3 lejátszó □ számítógép □ GPS □ DVD lejátszó 7. Kérem jelölje meg, mely szolgáltatásokat veszi igénybe! □ kábel TV □ mobiltelefonos Internet hozzáférés □ Internetelőfizetés 8. Használ-e Ön számítógépet? □ igen □ nem 9. Milyen gyakran használ Ön számítógépet?
□ (majdnem) minden nap □ hetente legalább egyszer □ havonta legalább egyszer □ ritkábban, mint havonta □ soha 10. Ha használ számítógépet, mire használja?
□ zenehallgatás □ kommunikáció □ filmnézés □ banki ügyintézés □ játék □ hivatali ügyintézés □ szövegszerkesztés □ hírportál, magazin, folyóirat olvasása □ képek tárolása □ információkeresés □ adattárolás □ termékek/szolgáltatások rendelése □ egyéb, mégpedig:...................................................................................
1. sz. melléklet: Kérdőív az önálló kutatáshoz
11. Ha nem használ számítógépet, miért nem használ?
□ drága □ bonyolult □ nincs rá szükségem □ egyéb okból, mégpedig:......................................................................... 12. Ön szerint mire használják a számítógépet az emberek? .................................................................................................................... .................................................................................................................... .................................................................................................................... .................................................................................................................... 13. Ön szerint mennyibe kerül egy számítógép-alapcsomag (számítógép + monitor + billentyűzet + egér)? ................................... Ft-ba 14. Ön szerint hol lehet venni számítógépet? (Soroljon fel értékesítési helyeket!) .................................................................................................................... 15. Ön szerint mennyibe kerül havonta egy Internetelőfizetés? ................................... Ft-ba 16. Ön szerint kitől lehet Internetelőfizetést rendelni? (Soroljon fel szolgáltatókat!) .................................................................................................................... 17. Kitől kérne tanácsot, ha számítógépet szeretne venni vagy Internetelőfizetést rendelne?
□ családtagtól □ szomszédoktól,
□ barátoktól, közeli ismerősöktől □ eladótól/ügyfélszolgálattól
lakótársaktól □ egyéb, mégpedig: ........................................................................................
1. sz. melléklet: Kérdőív az önálló kutatáshoz
18. Van olyan családtagja vagy ismerőse, aki szokott számítógépet használni? (Ha a válasz igen, kérem jelölje meg milyen kapcsolatban állnak, pl. férj/feleség, barát/barátnő, szomszéd stb.)
□ igen, kapcsolat jellege:................................ Az illető életkora:.................. □ nem 19. Szívesen részt venne-e egy kifejezetten az idősebb korosztály számára indított számítástechnikai tanfolyamon?
□ igen □ nem, mert: ○ drága ○ nincs kedvem ilyesmivel foglalkozni ○ tartok tőle, hogy kinevetnének, hogy újra az iskolapadba ○
ülök egyéb okból, mégpedig:.......................................................
20. Tud-e olyan számítástechnikai tanfolyamról, melyet kifejezetten az idősebb korosztály számára indítanak és amely ingyenes?
□ igen □ nem 21. Honnan tud ilyen tanfolyamról? □ családtagtól □ baráttól □ ismerőstől
□ újságból, TV-ből □ Internetről □ nem hallottam ilyen tanfolyamról
22. Tudja mi az az Internet? □ igen □ nem Amennyiben válasza „nem”, kérem ne folytassa a kérdőív kitöltését. Köszönöm a segítségét!
1. sz. melléklet: Kérdőív az önálló kutatáshoz
23. Tudja mi az e-mail? □ igen □ nem 24. Tudja mi a Google? □ igen □ nem 25. Ön szerint mire használható az Internet? .................................................................................................................... .................................................................................................................... .................................................................................................................... .................................................................................................................... .................................................................................................................... 26. Ön mire használja az Internetet? .................................................................................................................... .................................................................................................................... .................................................................................................................... .................................................................................................................... .................................................................................................................... 27. Szívesen nevezne-e unokájával közösen egy olyan vetélkedőre, ahol mindkettőjük számítógépes tudására szükség van? □ igen □ nem 28. Tud ilyen vetélkedőről? □ igen, már részt is vettem ilyenen □ igen, de még nem vettem részt ilyenen □ nem Köszönöm, hogy a kérdőív kitöltésével segítette munkámat!
2. sz. melléklet: Internetezést népszerűsítő plakátok
2. sz. melléklet: Internetezést népszerűsítő plakátok