AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA SZAKKONFERENCIA CĂMARA EUROREGIUNII CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

„AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA 3. oldal

„CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE pagina 53

„DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ Seite 105

Kiadja / Editura / Herausgeber: DKMT Kht. 6720 Szeged, Victor Hugo u. 1. HU

Design és nyomdai munkálatok Design şi lucrări de tipar Druckerei und Design: Innovariant Nyomdaipari Kft. Szeged, Textilgyári út 3. www.innovariant.hu

Szeged, 2006

„AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA TARTALOMJEGYZÉK Zöldség-, és gyümölcsfélék európai piaca – komparatív előnyeink – értékesítési rendszerek (Hódi Pál)....................................................................................................................................................................... 4 Alternatív gazdálkodási és jövedelemszerzési lehetőségek – A mezőgazdasági szerkezetváltással kapcsolatos szakmai továbbképzés: a gyümölcstermesztéstől az állattenyésztésen keresztül a fenntartható vidékfejlesztésig (Sabine Spiesmacher) ................ 6 Természetvédelem és a regionális potenciálok hasznosítása a regionális fejlődés érdekében (Mr. Joachim Mühle) .................................................................................................................................................... 8 Agrártermékek feldolgozása és értékesítése az EU gyakorlatában. – A feldolgozottsági szint emelésének lehetőségei (Prof. Emeritus Dr. Habil Balogh Sándor) ................ 10 Alternatív állatok (strucc) tartása és hasznosítása (Benk Ákos – Mucsi Imre) .................................................12 A méhészet a DKMT Eurorégióban (Kovács Árpád) .............................................................................................15 Gazdasági kilátások és a vagyonérték kapcsolata a mezőgazdaságban (Horváth József – Kis Krisztián) ............................................................................................................................... 19 „Szarvasi-1” energiafű – egy új növény a mezőgazdaságnak és az iparnak (Janowszky Zsolt) ...................22 Biológiai talajgazdagítók – Fontos nitrogén forrás az ökömezőgazdaságban (Hălmăgean, L., – Crişan Simona) ..........................................................................................................................23 Romániai belföldi és idegen őszi búzafajták sütőipari felhasználhatóságának elemzése (V. Tabără – A. Lăzureanu – I. Puşcă – P. Pîrşan – D. Micluţă – Carmina Naghi – Georgeta Pop – L. Botoş – Stud. L. Wagner – Stud. C. Deian – Stud. L. Deian – Stud. Gabriela Rakits) ...........................26 Állategészségügy az Uniós csatlakozás tükrében (Dr. Farle Csaba) .................................................................. 31 Hús feldolgozására és forgalmazására vonatkozó állategészségügyi előírások (Mr. Codrin Moru) .......... 37 Élelmiszerbiztonsági kérdések az Uniós csatlakozással és az új szabályozással kapcsolatosan (Dr. Pollákné Dr. Faragó Katalin) ............................................................................................................................39 Élelmiszerek jelölése az élelmiszerbiztonság tükrében (Dr. Bartókné Dr. Lamper Csilla Ph.D.) ................44 Agrár- és vidékfejlesztési támogatások (Szabó Zoltán) .........................................................................................45 A csongrád megyei mezőgazdasági termelők Európai Uniós követelményekhez való felkészültségének vizsgálata (Bodnár Károly – Koncz Tamás – Kis Krisztián) ...................................................................50 Vidékfejlesztés és a vidéki turizmus fejlesztése biotanyák által (Joachim Fiebelkorn) ..................................52

„AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

3

ZÖLDSÉG-, ÉS GYÜMÖLCSFÉLÉK EURÓPAI PIACA – KOMPARATÍV ELŐNYEINK – ÉRTÉKESÍTÉSI RENDSZEREK

ZÖLDSÉG-, ÉS GYÜMÖLCSFÉLÉK EURÓPAI PIACA – KOMPARATÍV ELŐNYEINK – ÉRTÉKESÍTÉSI RENDSZEREK Hódi Pál Csongrád Megyei Agrárkamara elnök

Az agrárágazat folyamatait, tevékenységét meghatározta az Európai Uniós csatlakozásunk is. A szabályozási hullám és a csatlakozás jelentős változásokat hozott a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban egyaránt. Csongrád megye fajlagos GDP nagysága folyamatosan elmarad az országos átlagtól. Csongrád megye a fejlettségi rangsorban a 10. helyet foglalja el. A mezőgazdaság még mindig fontos termelőágazat. Csongrád megyének, annak ellenére, hogy a jövedelem a termelésben évről-évre veszít súlyából pl. 2004. év végén a megye mezőgazdaságában közel 2200 vállalkozás működött, ennek egyötöde egyéni, a többi társas vállalkozás. Csongrád megyében 323 ezer hektáron folyik mezőgazdasági termelés. „Kertészeti kultúráknál érvényesült a piaci törvény – túlkínálat és nagyon alacsony ár”. Sújtja az egész rendszert az áruház-láncok piacpolitikája – sok termék eladhatatlanná vált. Talán meg is fogalmazhatjuk, hogy az agrárium lett a legnagyobb vesztese az EU csatlakozásnak. „Volt olyan szakember, politikus, aki így fogalmazott: a Berlini fal az agráriumra dőlt rá.” Magyarországon a zöldség- gyümölcstermesztés nagy hagyományokkal rendelkezik, de mint sok más területen, itt is elment mellettünk a világ. A világtermelés általában növekszik – nálunk ez csökkent. Zöldségtermesztés: Gyümölcstermelés:

1990. évben 2001. évben 1990. évben 2001. évben

Kiváltó okok lehetnek:

0,43 % (Magyarország a világ %-ban) 0,23 % 0,65 % 0,4 %

- szervezettség hiánya - értékesítés szervezetlensége - integráció hiánya - minőség - pontosság - hatékonyság - verseny

A zöldség-gyümölcs kvótamentes lett. Új termelési, értékesítési verseny helyzet teremtődött. Szabad piac – kínálat – kereset lett úrrá. A vásárlási szokások változásának hatására folytatódik a kiskereskedelem koncentrálódása, aminek két modern bolttípus, a szupermarket és hipermarket a motorja újabb üzletnyitások révén. Nagybani piacok vesztettek és veszteni fognak jelentőségükből. Magyarországon Csehországban Szlovákiában

1 millió lakosra 1 millió lakosra 1 millió lakosra

Megoldások lehetnek:

4

8 hipermarket jut. 16 hipermarket jut. 10 hipermarket jut.

1. Termelői összefogás 2. Együttműködés a kereskedőkkel „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

ZÖLDSÉG-, ÉS GYÜMÖLCSFÉLÉK EURÓPAI PIACA – KOMPARATÍV ELŐNYEINK – ÉRTÉKESÍTÉSI RENDSZEREK

3. Növelni kell a marketinget 4. Minőségi termékek előállítása 5. HACCP, EUROGEP minőségi rendszer kialakítása 6. Termelési dokumentációk elsajátítása, vezetése. Nyomonkövethetőség a termelőtől a fogyasztóig – ez csak szervezeti formában lehetséges. Termelői Értékesítő Szövetkezet, gazdasági társaság létrehozása csak a megoldás. TÉSZ – célja, hogy az önigazgatás keretén belül segítse az egyéni gazdálkodást, miközben nem vállalja át a termelés felelősségét, ugyanakkor az értékteremtő folyamat minden fázisában szakmai tanácsot ad, erőforrásokat koncentrál, a rendszerben képződött termékeket értékesíti. TÉSZ-ek fejlettségi kategóriái: 1. kat. Beszerzés – értékesítés 2. kat. Áruvá készítés – értékesítés 3. kat. Feldolgozás – értékesítés A termelői összefogás nélkülözhetetlen a zöldség-gyümölcs termékpályán. A termelő dolga nem csupán a hozamok, a termésátlag növelése, hanem a minőség és a választék fejlesztése. „Piacos Termelést Jelent” A minőség tehát egy többlet igény kielégítését jelenti – ezt csak termelői összefogással, együttműködve lehet. „A magányos farkasok ideje lejárt”.

Az előadás zárszava – szlogenje legyen: „Egyen naponta 3 x zöldséget az egészségéért.”


5

ALTERNATÍV GAZDÁLKODÁSI ÉS JÖVEDELEMSZERZÉSI LEHETŐSÉGEK...

ALTERNATÍV GAZDÁLKODÁSI ÉS JÖVEDELEMSZERZÉSI LEHETŐSÉGEK – A MEZŐGAZDASÁGI SZERKEZETVÁLTÁSSAL KAPCSOLATOS SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS: A GYÜMÖLCSTERMESZTÉSTŐL AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSEN KERESZTÜL A FENNTARTHATÓ VIDÉKFEJLESZTÉSIG Sabine Spiesmacher GEBIFO mbH, Berlin Oktatáskutatást és minősítést támogató társaság

Regionális együttműködés képzési helyek megteremtése érdekében Cél:

- A regionális és a helyi kapcsolatok erősítése - A képzés és a vidékfejlesztés összehangolása - Üzemi képzési helyek teremtése

Okok:

- Kevés képzési tapasztalat, főleg KKV-k esetében - A képzett szakmák elégtelen ismerete, és hiányos ismeretek az új szakmák lehetőségeit illetően. - Az erőforrások és a szükségletek egyeztetésének elégtelensége regionális szinten.

Célmeghatározás és tartalmi súlypontok Hálózatok kezdeményezése és támogatása további vidékfejlesztéssel kapcsolatos képzési helyek megteremtése érdekében, a következő területeken: • IT-szakmák • Mechatronika • Szabadidő-gazdálkodás: szállodák, gasztronómia, turizmus, sport stb. • Kétszintű egyetemi, főiskolai és kutatóintézeti képzés, • Vidékfejlesztés • Határon átnyúló hálózatok Vidékfejlesztés: • Megújuló nyersanyagok és energiaforrások • Biotechnológia • Szabadidő-gazdálkodás Szabadidő-gazdálkodás: Egy régió vonzó kell, hogy legyen az ott élők, az érkezők és a visszatérők számára. Hangsúlyos elemek: • Közlekedés • Rendezvények, marketing • Turizmus

6

• Egyéb területek • Sport, egészség, wellness • Mezőgazdaság, természetvédelem


ALTERNATÍV GAZDÁLKODÁSI ÉS JÖVEDELEMSZERZÉSI LEHETŐSÉGEK...

Mezőgazdaság, természetvédelem: • Erdész • Mezőgazda • Kertész • Állattenyésztő

• • • •

Állatgondozó Halász Vadász Agrárszolgáltatások szakértője

Turizmus: • Szállodaipari szakember • Gasztronómiai szakember • Vendéglátóipari szakember • Turisztikai szakember

• • • •

Utasforgalmi szakember Éttermi szakember Házvezető Szakács

Házvezetőnő: • Házvezetői ellátó szolgáltatás • Házvezetői felügyeleti szolgáltatás

• Háztartási termékek, szolgáltatások értékesítése

Házvezetői ellátó szolgáltatás: • Ételkészítés és tálalás • Szobák tisztántartása • Bel- és kültéri elrendezés kialakítása

• Ruhák, és egyéb szövetanyagok tisztítása • Készlettárolás • Árubeszerzés

Házvezetői felügyeleti szolgáltatás: • Különböző életkorú és helyzetű emberek motiválása és foglalkoztatása (gyerekek, betegek, idősek, de vendégek is) • A hétköznapi dolgok elvégzésének segítése Tervezett projekt: • Brandenburg és Berlin Tartományok(tartományokon átnyúlóan) • A termelés (termesztés és feldolgozás), az értékesítés (nagy- és kiskereskedelem) és a fogyasztás (gasztronómia, közellátás) minőségének javítása képzés által.


7

TERMÉSZETVÉDELEM ÉS A REGIONÁLIS POTENCIÁLOK HASZNOSÍTÁSA A REGIONÁLIS FEJLŐDÉS ÉRDEKÉBEN

TERMÉSZETVÉDELEM ÉS A REGIONÁLIS POTENCIÁLOK HASZNOSÍTÁSA A REGIONÁLIS FEJLŐDÉS ÉRDEKÉBEN Mr. Joachim Mühle Project Management Mühle, Berlin A vidék lehetőségei: • Természet és táj, vadállatok • Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat • Haszonállatok • Építészet, falusi tánckar, énekkar • Mezőgazdasági termékek • Vidéki kézművesség • Mezőgazdasági szolgáltatások • Egyesületek, hagyományok és szokások • Falusi vendéglők • Étel, ital • Vidéki rendezvények, falunapok • Tanyasi turizmus, tanyasi panziók

Hagyomány

Mezőgazdaság

Termelés + Feldolgozás

Természet

KERESKEDELEM

Építészet, Kultúra

MEZŐGAZDASÁG

KULT ÚRT ÁJ

Közvetlen értékesítés

Kézművesség

TERMÉSZET Szolgáltatások

Szállás, gasztronómia

Feladat: A vidék különböző potenciáljainak hasznosítása annak érdekében, hogy új és sokrétű terméket és szolgáltatást lehessen kifejleszteni, továbbá a működőképes természet megtartása ill. helyreállítása, valamint a mezőgazdaság diverzifikálása érdekében.

A jövedelem és az élet perspektívái A vidék fenntartható fejlesztése 8


TERMÉSZETVÉDELEM ÉS A REGIONÁLIS POTENCIÁLOK HASZNOSÍTÁSA A REGIONÁLIS FEJLŐDÉS ÉRDEKÉBEN

Fejlesztési feladat:

• Potenciálok felismerése • Kapcsolódási pontok felismerése • Konfliktusok lehetőségének minimalizálása • Pozitív potenciálok összehangolása

Probléma: Mindez többnyire nem oldható meg egyedileg, vagy üzemi szinten. • Anyagi és egyéb üzemi okok • Mezőgazdák és természetvédők közötti ellentétek

Lehetséges szereplők Országos vagy megyei szinten: • Állami intézmények • Közhasznú társaságok (alapítványok, egyesületek) Projektek fejlesztése és támogatása Védett területek szintjén: (Nemzeti parkok, UNESCO-bioszférarezervátumok, Természetvédelmi övezetek) • Védett területek közigazgatása Projektek tervezése, kivitelezése • Rangerek Projektek kivitelezése; tanácsadás mezőgazdáknak; szervezés, kommunikáció, együttműködés Helyi szinten: • Rangerek (lásd fent) • Mezőgazdasági üzemek és társaságok Projektek megvalósítása; helyi kompetencia

Összegzés A természetvédelem, mint regionális fejlesztési tényező • Egy regionális fejlesztés-management keretében működik a legjobban (védett területeken) • Növeli a régió vonzerejét és ismertségét • Javítja a régióból származó termékek és szolgáltatások imázsát • A különböző regionális potenciálok összehangolásának eszköze lehet • Lehetőséget ad a mezőgazdasági üzemeknek, kínálatuk diverzifikálására • Nem helyettesíti a regionális és termékmarketinget!


9

AGRÁRTERMÉKEK FELDOLGOZÁSA ÉS ÉRTÉKESÍTÉSE AZ EU GYAKORLATÁBAN...

AGRÁRTERMÉKEK FELDOLGOZÁSA ÉS ÉRTÉKESÍTÉSE AZ EU GYAKORLATÁBAN. A FELDOLGOZOTTSÁGI SZINT EMELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI Prof. Emeritus Dr. Habil Balogh Sándor Szegedi Tudományegyetem Élelmiszeripari Főiskolai Kar

I. Az agrártermékek piacának főbb sajátosságai az EU-ban 1. A tagállamok mindegyike által elfogadott úgynevezett Közös Agrárpolitika. (Egyetértés van a célokban és az eszközökben, ám polémia a megvalósítás kérdéseiben) 2. A termékáramlás szabadsága: határokon átívelő kereskedelmi kapcsolatok Fragmentált alapanyag-termelő birtok-struktúrára épülő fejlett szövetkezés (főként beszerző-, és értékesítő szövetkezetek) a régi tagországokban, fejletlen szövetkezés a közép-kelet-európai és a balti tagállamokban; 3. Kiterjedt nagykereskedelmi (közvetítő) kereskedelmi hálózat az alapanyag-forgalmazásban (az EU-15-ben); 4. A feldolgozási tevékenység rendkívül differenciált üzemformákban valósul meg (lásd lentebb) 5. Az agrártermékek EU-beli piacát a magas önellátási szint és élesedő verseny jellemzi 6. Az új tagországok agrártermelői elsősorban egymás között támasztanak versenyt 7. A feldolgozatlan (alapanyag-jellegű) termékek áringadozása (a tagországok közötti termelői árkülönbségek) nagyobbak, mint a feldolgozott termékeké. 8. Az uniós belső árak általában magasabbak, mint a világpiaci árak

II. Feldolgozás ≠ élelmiszeripar Az agrártermékek feldolgozása sokszínű üzemformákban, vállalatközi kapcsolatrendszerekben valósul meg: 1. Feldolgozás az alapanyag- termelő telephelyén, értékesítés háznál (pl. borkészítés esetén) → viszonylag kis mennyiségekre 2. Feldolgozás az alapanyag- termelő háztartásában, értékesítés háznál (például falusi vendéglátás esetén; nem feltétlenül szálláshely-szolgáltatással együtt!) → hagyományos, vegyes termelési profilú farm esetén 3. Feldolgozás kereskedelmi tevékenységgel (szolgáltatással) kombináltan, értékesítés helyben, saját üzletben ( → pékség, cukrászat, húsfeldolgozás) 4. Feldolgozás + élelmiszerbolti értékesítés + étterem (+ szálláshely-szolgáltatás kombinációja) Ezek többnyire mikro-, vagy kisvállalkozási üzemformák. 5. Termékfeldolgozás a farmok társulásában létesített feldolgozóüzemben (például borászati szövetkezetek) → az alapanyag-termelésre visszaható integráció, specializációs következményekkel is 6. Beszerzési és/vagy értékesítő szövetkezeti feldolgozás (lehet vegyes profilú is, de specializált is, azaz szélesebb termékkörre kiterjedő) Ezek többnyire középméretű feldolgozóüzemek, amelyek a méretgazdaságosság előnyeit kívánják hasznosítani. 10


AGRÁRTERMÉKEK FELDOLGOZÁSA ÉS ÉRTÉKESÍTÉSE AZ EU GYAKORLATÁBAN...

7. Feldolgozás specializált élelmiszeripari vállalkozásban, alapanyag-beszállítás szerződéses kapcsolatban 8. Többtelepes, transznacionális vállalkozásokban folyó feldolgozási tevékenység (növényolajipar, cukoripar, édesipari lisztesáru, tejtermékek Ezek a valódi nagyipari vállalkozások.

III. Melyek az élelmiszer-feldolgozási (élelmiszeripari) tevékenység sajátosságai (más ipari tevékenységekhez viszonyítva? 1. Kevésbé kutatás-igényes 2. Lassabb és kevésbé intenzív innováció 3. Alacsonyabb hozzáadott-érték-arány 4. Tömegtermelési jellegére tekintettel a méretgazdaságosság meghatározó szerepe 5. Nem igényel magas fokú szakképzettséget 6. A feldolgozott termékek költségszerkezetében meghatározó mértékű a nyersanyag-költség arány 7. Egyes alapanyagok minőségi paraméterei jól specifikálhatók, s ez lehetővé teszi a kereskedelmi üzletkötés fejlett formáinak (például az elektronikus kereskedelemnek, a B2B-nek) az alkalmazását 8. A kisüzemek számára kulcskérdés a termékfejlesztés és a marketing 9. Elkerülhetetlen a szövetkezés, a beszerzési és értékesítési tevékenységre való társulás.


11

ALTERNATÍV ÁLLATOK (STRUCC) TARTÁSA ÉS HASZNOSÍTÁSA

ALTERNATÍV ÁLLATOK (STRUCC) TARTÁSA ÉS HASZNOSÍTÁSA Benk Ákos főiskolai tanársegéd

Mucsi Imre egyetemi tanár Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kar Állattenyésztéstani Tanszék

A vidékfejlesztés célja, hogy olyanná alakítsuk a vidéki térségeket, ahol érdemes maradni és érdemes élni. A térségfejlesztés kulcsa a jó tervezés. Ennek megvalósulása nyomán előnyére alakulhat át a táj, az élővilág sokszínűsége növekedhet. Előtérbe kerülhet az új dolgok iránti fogékonyság, ezáltal új vállalkozások kialakulása. A vidékfejlesztés gondjai összetettek. Az emberi erőforrás, az egészségügyi-, az informatikai-, a környezeti-, a közlekedési-, stb. problémák fokozottan jelentkeznek a vidéki térségben. Gyökeres változtatásra lenne szükség a vidéki ember gondolkodásában is. Az idősebb gazdálkodó emberek nagy része tiltakozik a modernizáció, az új dolgok ellen, ezáltal elszáguld mellettük a fejlődő világ. Nem tudnak együttműködni és szövetkezni egymással, inkább a féltékenykedés és az egymás akadályoztatása a jellemző. Általános cél, hogy a vidék és a kistérségek belső erőinek (természeti adottságok, emberi tudás, készség, akarat, stb) megmozgatásával harmonikus, kiegyensúlyozott fejlődés indulhasson. Az Európai Unióban nagy gondot jelent a vidéki lakosság megtartása, vidékről a nagyobb városokba való vándorlásnak a kiküszöbölése (Márton, 1999). Ennek egyik oka, hogy beszűkülnek a vidéki munkalehetőségek és a városi könnyebb megélhetés csábítóan hat a vidéki lakosságra. Az Európai Uniós tagság számos problémát vethet fel a magyarországi vidéki lakosság körében. Az uniós rendszabályok ezután nem teszik lehetővé a mezőgazdasággal foglalkozó vidéki lakosság számára, hogy a megszokott módon árulják megtermelt terményeit és termékeit ezáltal bevételi forrásuk is nagymértékben megváltozik. Az állattartó és állatvédelmi rendszabályok is sok állattartó gazdát arra fog késztetni, hogy feladják eddigi „foglalkozásukat” és más munka után nézzenek (Európai magyar gazda, 2000). A már sokat emlegetett „hungarikumoknak” nagy jelentőséget tulajdonítanak a közeljövőben, de más olyan vállalkozások melyek egyediséget, kuriózumot tükröznek majd, szintén fontos szerep juthat. Ezek közül talán az egyik ilyen kuriózumnak számító vállalkozás lehet a strucctenyésztés és -tartás. A török hódoltságot követően a futómadarak Magyarországra a ’90-es évtized elején érkeztek, majd szaporodtak el. Jelenleg már jelentős létszámú, többségében szórványállományban élő futómadár vágóállatként történő hasznosítása elengedhetetlenül fontos kérdések megoldását vetette fel: • hazai és külföldi piaci lehetőségek feltárása, • az új, strucc/emuból készült élelmiszertermékek kifejlesztése, • az ökonómiailag gazdaságos termelési, feldolgozási modellek kidolgozása, • az optimális tartástechnológia meghatározása mind-mind napjaink sürgető feladata. A nagy létszámú hazai állomány létrejötte, nem vonta maga után a tenyésztési, tartási, takarmányozási, egészségügyi stb. technológiák helyi kialakítását, a termékek piacra való előkészítését, az export lehetőségek feltárását. Mindezen kérdések tisztázását követően tudjuk csak az élelmiszer alapanyagot, illetve feldolgozott termékeket az egészséges táplálkozásba bevonni. 12



A világszerte előtérbe kerülő élelmiszerbiztonság mellett hasonló fontossággal bír a zsírszegény, alacsony koleszterintartalmú készítmények számának és féleségeinek bővítését szolgáló törekvés. A valóságos piaci kereslet egyelőre a húsexportban nyilvánul meg. Legnagyobb igény Svájcból és Németországból jelentkezik a strucchús iránt. A manapság már igen elterjedt állatról keveset tudunk. Jelenleg a legtöbb szaporítási, nevelési, marketing stb. kérdésben még a külföldi szakirodalomra, ill. az ágazatban közreműködők „nem mindig bizonyítható” tapasztalataira vagyunk utalva. Ismerjük az állatok genetikai képességeit, produkciós lehetőségeit, de nincs kellő hazai tapasztalat mindezek ellenőrzésére, hiányzik az egyezőségek általánossá tétele, a másságok vizsgálata, eredményeinek tudományos megalapozása. A megjelent „szakirodalmak” egyelőre többségükben az idegen nyelvű közlemények magyar nyelvre fordítását jelentik. A struccok igénytelenségükkel sokak könnyen tartható háziállata lehet a jövőben, ugyanis mind takarmányozásában mind tartási körülményeiben nem igényel túlzott odafigyelést és gondviselést, ami a vidéken élő állattartóknak mindenképpen előnyös, ha ezzel az új fajjal szeretnének a jövőben foglalkozni. A takarmány-előállító cégek recepttúráinak a kibővítése szintén hozzájárulhat a gyártó termékeinek sokszínűségéhez, piaci lehetőségeinek a bővüléséhez. A faluturizmus keretén belül is igen vonzó lehet a még mindig kuriózumnak számító strucc látványa. A faragott és festett tojáshéj, a csontból, bőrből és tollból készült dísztárgyak kiegészítő bevételt biztosítanának. A vendéglátó egységek, vendégcsalogatónak és az étkezési menü színesebbé tételéhez struccokat is tarthatnának a már meglévő vendéglátó vállalkozásuk mellett. A koleszterinben szegény strucchúsból, valamint a strucctojásból készült ételek unicumnak számítanának egy vidéki vendéglátós étlapján, ami nagymértékben hozzájárulna a menü sokféleségéhez. Az állatorvosok közül kevesen foglalkoznak a strucc egészségvédelmével, illetve gyógyításával. Sok tenyésztő panaszkodik, hogy hiába hív állatorvost beteg állataihoz, csak felületes diagnózist tudnak felállítani és a betegségeket is más baromfi betegséghez hasonló módon próbálják gyógyítani, ami nem minden esetben kielégítő. Szükség lenne olyan állatorvosokra, akik behatóbban foglalkoznának a strucc betegségeivel, ezzel is bővítenék az állatorvosi tudományok sokszínűségét. Ezzel párhuzamosan a gyógyszeripar, amely kimondottan a strucc betegségeire is állítana elő gyógyszereket, szintén bővíthetné termékpalettáját. A vidék otthont ad a természeti kincseknek, kulturális hagyományoknak és egyre nagyobb szerepe van a szabadidő hasznos eltöltésében (Halmai, 2002). Az, hogy vidéken újra kell éleszteni a hagyományokat és ezzel párhuzamosan valami új termelési modellt is ki kell dolgozni, mind attól függ, hogy az embereket hogyan tudják felkészíteni erre a feladatra. A mezőgazdasági szaktanácsadásnak egyre több szerep jut, a strucctartás új munkalehetőségeket is teremt ezen a területen, mivel szükség van olyan szakemberekre, akik kellő szaktudással rendelkeznek és ezt a tudást kellően át is tudják adni az erre igényt tartó gazdáknak. A strucc termékeinek árusítása elengedhetetlenül fontos piaci csatornák kialakítását teszi szükségessé. A marketing tevékenységen kívül a biztos piaci lehetőségek kiaknázására is komoly hangsúlyt kell fektetni, ami nagyon sok munkaerőt igényel, hozzájárulva a foglalkoztatottság növekedéséhez. Az új élelmiszer feldolgozó iparágak megjelenésével szintén sok ember kaphatna munkát, kezdve a vágóhídi munkáktól a feldolgozáson át, a készáru kibocsátásig. Nem elhanyagolható szempont a melléktermékek feldolgozása sem. A bőripar számára a struccbőr újabb termékek előállításához szolgálna alapanyagul, míg a kézművesség számára a tollfeldolgozás, a csontozat és a tojáshéj megmunkálás jelentene egy újabb színfoltot. Ez mind a vidéki lakosság munkaerőpiacának a bővülését és sokszínűségének kialakulását segítené elő. Az új ágazat a jövőben jelentős mértékben képes hozzájárulni a vidékfejlesztés irányelveinek megvalósításához, ugyanis segíti: • a vidék lakosságának helyben maradását, • az új munkalehetőségek, bevételi források megteremtését, • az állatgondozói, állatorvosi állások bővülését; „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

13


• • • • • • • • • • • • • •

az új piaci csatornák megnyílását, a takarmányok újszerű hasznosítását, a keveréktakarmányok választékénak bővítését, az új élelmiszer feldolgozó iparág kialakítását, az egészséges élelmiszertermékek számának növelését, a bőripar termékféleségeinek bővítését, a melléktermékek feldolgozásának bővülését; a jövedelmező vállalkozások számának szaporodását, az új speciális szaktanácsadási rendszer kiépülését, a gyógyszeripar termékeinek bővülését; a mezőgazdasági fő- és kiegészítő vállalkozások számának gyarapodását, az adóköteles jövedelmek növelését, az idegenforgalmi látványosságok számának sokasodását, az aukciók rendezését, stb.

Az Európai Uniós csatlakozás után egyre több magyar gazdálkodót foglalkoztat olyan vállalkozás kezdeményezése, amely hosszútávon gazdaságos termelést és garantált piaci lehetőséget biztosít. Így egyre többen érdeklődnek, majd kezdeményezik a futómadár tartását (egyesek a tenyésztését), szaporításra, ill. vágásra értékesítését. Ez az új ágazat egy kiugrási lehetőséget nyújt az újra fogékony, vállalkozó szellemű gazdáknak. Aki időben felismeri ennek az ágazatnak a lehetőségeit, egyediségét és kellő szakértelemmel vág bele a strucctartásba vagy -tenyésztésbe, korlátlan lehetőségekkel indulhat neki ennek az új ágazatnak. A biztos, megbízható piac egyelőre várat magára, nincs kialakulva a garantált felvásárlás. Elengedhetetlenül fontos az értékesítési csatornák kialakítása. A marketing tevékenység fokozása elsődlegesen fontos része ennek az ágazatnak, mivel a strucctermékeknek jó hírnevet kell teremteni, kihangsúlyozva ezek előnyeit (energia- és koleszterinszegény hús, kiváló minőségű exkluzív bőr, hasznos melléktermékek, stb.), ezáltal minél több gazdálkodót bevonni ebbe az ígéretes vállalkozásba ill. ágazatba.

IRODALOM: Márton A. (1999): Az Európai Unió vidékfejlesztési politikája. Agroinform Kiadó. FVM. Európai magyar gazda. Csatlakozási Kalendárium 2000. FVM. 61. p. Halmai P. (2002): Az Európai Unió agrárrendszere. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 184. p.

14


A MÉHÉSZET A DKMT EURORÉGIÓBAN

A MÉHÉSZET A DKMT EURORÉGIÓBAN Kovács Árpád A méhészet egy olyan szakágazat, amelynek különleges szerepe van a 4 romániai megye (Arad, Temes, Krassó-Szörény, Hunyad), 3 magyarországi megye (Csongrád, Békés, Bács-Kiskun) és Vajdaság Autonóm Tartomány alkotta DKMT Eurorégióban. Ez a régió amelyet „Közép-Európa konyhájának” is neveztek képes kielégíteni saját fogyasztását, sőt jelentős mennyiségű méhészeti terméket (úgy mint méz, pollen, propolisz, viasz, méreg) exportra is szállíthat – melyek közül a legnagyobb részét a méz képezi. A továbbiakban elemezve ezt a fejezetet, arra a megállapításra jutunk, hogy az alábbi átlagfogyasztás mellett: • 0,1 kg méz /személy /év – Romániában, • 0,4 kg méz /személy /év – Magyarországon, • 0,2 kg méz /személy /év – Szerbiában a DKMT Eurorégió méhészei exportra is termelhetnek. Ezen fogyasztással szemben a DKMT Eurorégió átlagos méztermelése az alábbi mennyiségekre lett felértékelve: • román rész 2000 t/év, • magyar rész 2000 t/év, • szerb rész 1500 t/év ÖSSZESEN 5500 t/év Ebben a kontextusban, rá kell mutassunk arra a tényre is, hogy ezek a mézek nagyon különbözőek mind minőségileg, cukortartalom, szín, piaci igény vagy ár szempontjából. Az eddigi megszokott csoportosítás szerint elmondhatjuk, hogy 4 csoportot különböztethetünk meg, úgy mint: 1. több virágúakkal (kaszáló, gyümölcsfák, spontán flóra, stb.) 2. dominánsokkal (galagonya, tarló, stb.). 3. egy virágúakkal (akác, hárs, medve hagyma, napraforgó, stb.), 4. manna (bükk, tölgy). Amennyiben a fenti felsorolást gazdaságilag vizsgáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy a méz ára fordítottan arányos annak energetikai értékével. Ameddig például 1 kg marhahús drágább mint 1 kg csirkehús, vagyis az energetikailag alacsonyabb értékű húsnak alacsonyabb az ára is, a méz esetében ez éppen fordítottan áll. A cukrokban gazdagabb méz, úgy mint a napraforgó méz, sokkal olcsóbb, mint az egyvirágú, mint az akác vagy a hárs méz, amelynek energetikai értéke szegényesebb, továbbá kisebb benne a nyomelemek, fémek, vitaminok mennyisége is, mint például a domboldalakon többvirágú kaszálókon gyűjtött méz. Rá kell mutatnunk erre a tényre, mivel a DKMT Eurorégió román részén a domborzati formák nagyon változatosak, vagyis minden típusú nektárban nagyon gazdag, sőt mi több megtalálható a medvehagyma méz is, amely annyira konzisztens, hogy nem lehet, (vagy csak nagyon nehezen) kipréselni a lépből. Nagyon jól értékesíthető, mint lépes méz. (Ez a vidék Romániában – a DKMT Eurorégión belül – Arad megyében lelhető fel, míg a régión kívül Magyarországon, Pécs környékén található). „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

15


Földrajzilag elemezve a DKMT Eurorégiót, azt tapasztaljuk, hogy a régió Európa egyik specifikus részén, a Kárpát-medencében terül el, melynek nagyon különleges a talaja, ahol a földrajzi átalakulások még nem fejeződtek be (turba, termálvizek, stb. keletkeznek), amelyek hatással vannak a környék növényvilágára, vagyis a méhészeti termékekere is, mivel a méhek ebben a régióban gyűjtik a pollent. A DKMT Eurorégió széles skálájú méz- és méhészeti termékekkel rendelkezik, amelyek nagyon keresettek az EU vagy az arab országok piacain, de NEM RENDELKEZIK A SZÜKSÉGES REKLÁMOZÁSSAL, értékei megfelelő bemutatásával, sajnos még otthon sem. Ilyen értelemben a román fél már többször felvetette ezt a kérdéskört, 6 televíziós adásban, 2 rádióriportban, a helyi írott sajtóban megjelent különböző cikkekben, létrehozta a MÉHÉSZETI MÚZEUMOT, amely egyedülálló mind a DKMT Eurorégióban, mind a Balkán félszigeten. Mindezek mellett úgy értékeljük, hogy ez kevés, szükségét érezzük a hírverés kiszélesítését tágabb körökben is, mint például az oktatás. Fenntartjuk, hogy nyissunk kirendeltségeket az EU nagyobb városaiban, ahol közvetlenül adhatnánk el kiváló minőségű termékeinket, mint végterméket, így árban ellensúlyozhatnánk a brazil, kínai, vagy más eredetű mézeket. Ezen kívánalmak megvalósítása érdekében, amelyek a más tényezők mellett egy decens, sőt fejlődő életszínvonalat biztosítanának, megtartanák a munkaerőt annak születési helyén, a természetes termékek fogyasztása által növelnék a lakosság egészségügyi szintjét, csökkentenék az egészségügyi kiadásokat, növelnék a lakosság immunológiai szintjét, ezen Phare CBC projektet kiegészíteném egy pár konkrét javaslattal, melyek indoklására későbbiekben kitérek. Javaslatok: 1. Egy, a méhészeti termékek népszerűsítésére vonatkozó program kidolgozása. 2. Egy aradi székhelyű méhészeti termékeket feldolgozó regionális központ felállítása. 3. „EGY TANULÓ – EGY NAP – EGY KISKANÁL MÉZ” kívánalom megvalósítása. 4. Más javaslatok megtárgyalása és beépítése a programba. 5. Képviseletek létrehozása, termékeink értékesítésével foglalkozó egységek felállítása úgy a DKMT Eurorégióban, mint az EU-ban. 6. A meglévő törésvonalak eltüntetése érdekében, a méhészeti termékekre és a más termékekre vonatkozó egészségügyi előírások egyeztetése. 7. Már a konferencia időtartama alatt nevezzünk ki egy keretbizottságot, amelyik figyelemmel követi a fenti javaslatok megvalósítását. A felsorolt javaslatok megvalósítását a méhészet DKMT Eurorégión belüli és kívüli, minden kritikán aluli helyzetének megoldása teszi szükségszerűvé. A méhészeti termékek, főleg a méz fogyasztásának növelése érdekében szükségesnek látszik egy intenzív népszerűsítési tevékenység kiszélesítése, úgy a törvényhozó szervek, mind a fogyasztók körében. Ez irányban Arad megyében, pontosabban Ménesen létre jött a DKMT Eurorégió egyetlen Méhészeti Múzeuma. Megvalósult 6 televíziós műsor, 2 rádióriport, különböző anyagok jelentek meg a helyi sajtóban, előadásokat tartottunk az Aradi „Aurel Vlaicu” Egyetem Biológia, Turizmus, Élelmezés karán. Mindezek mellett úgy értékeljük, hogy a népszerűsítés még nem elégséges, és javasoltuk a népszerűsítés kiterjesztését az alábbi irányokba: - Oktatás – (lásd a 3. pontot) Egy tanuló – egy nap – egy kiskanál méz, - Szállítás – a repülőjáratokon minden utas kapjon egy üvegcse HIDROMEL-t, - Egészségügy – a gyermekgondozókban, öregotthonokban, a kórházakban, az immunitás növelése érdekében, az élelmezésben szerepeljen a méz, a pollen, méhszurok, és a külső sebek fertőtlenítésére használják a propoliszt is. 16



A fenti javaslatokban foglaltak tulajdonképpeni megvalósítása érdekében a fogyasztásra egy egészséges méhészeti termékcsalád felvonultatása szükséges. Ez elérhető egy regionális méhészeti termékeket feldolgozó központ felállításával, amely teljes egészében magára vállalja az egész folyamatot, úgy mint összegyűjtés, raktározás, elemzés, feldolgozás, csomagolás, értékesítés, mely során minden osztály megfeleljen a nemzetközi minőségi normáknak. A központot két szakaszban lehetne megvalósítani. Az első szakasz kapacitása 5000 t/év, úgy az átvehetné a DKMT Eurorégió méztermelését, míg a második szakaszban lehetőség lenne a kapacitás 20.000– 30.000 t/év növelésére. Ezen pontosításokra azért van szükség, hogy már az elején meg lehessen állapítani azt a területnagyságot, amelyre szükség van. Első megközelítésben a területigény 2–3 ha, egy fő közlekedési útvonal mellett. Arad városa egy közlekedési csomópontban fekszik, az Észak – Dél és Kelet – Nyugat közúti és vasúti kommunikációs vonalak kereszteződésében. A megyei jogú város egy olyan egyedi előnynyel is rendelkezik, mint az Arad – Kürtös Szabadövezet, amely vámolási, adózási, stb. könnyítésekkel szolgál, elmondhatjuk, hogy ez teljesen egyedülálló a DKMT Eurorégióban. A RO-LA terminál csak kiegészíti a város ezen auráját. A javasolt övezet rendelkezik minden szükséges közművel, úgy mint vízvezeték, csatornázás, elektromos áram, gáz- és telefonvezetékek. Egy regionális központ felállításának szükségességét a gazdasági tényező is megköveteli. Ma az általunk megtermelt mézet nagyon alacsony áron vásárolják fel, míg az 8–12-szeres áron jut az EU országok fogyasztóinak asztalára. Ez maga után vonta méhészeink részleges lankadását, mivel ez a szakma ráfizetésessé vált, sőt a csőd szélére sodródott. Másik szempontból a túlságosan magas árak a fogyasztót az olcsóbb, de minőségileg gyengébb típusú mézek felé orientálják. Ez a nagy árkülönbözet mesterségesen van fenntartva, és két szakaszban keletkezik, először a feldolgozásnál, másodszor az értékesítésnél. Feltevődnek az alábbi kérdések: Miért engedjük ki a kezünkből ezeket a problémákat? Javasolunk egy modern feldolgozó központot, amelyben a feldolgozási ráfordítás alacsony és a képviseleteink által végzett értékesítéssel csökkenthetjük a méhészeti termékek eladási árát, miközben emelni tudnánk a felvásárlási árat, mint ahogy azt az alábbi két diagramm is érzékelteti: ��

��

�

��

�

�

��

�

�

��

�

��

�

�

��

�

��

�

Jelenlegi helyzet

Javasolt helyzet

Egy egység az eredeti felvásárlási árat jelképezi A fent bemutatottak biztosíthatják a méhészek lelkesedését. Nem hanyagolhatjuk el a teljes ciklus (felvásárlás, feldolgozás, értékesítés) jövedelmezőségét sem, vagyis a jelentős nyereséget, amely alapja lehet a későbbi bővítéseknek. Javasoljuk, hogy a feldolgozási központ Romániában legyen, amely ország a közeljövőben EU taggá válik, mivel Magyarországon már voltak ehhez hasonló próbálgatások, de azok nem szerezték meg a szükséges támogatást, Szerbiának szervezési szinten nagyon sok a bepótolni valója. „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

17


Munkaerő szempontjából Arad jelentős előnyöket élvez. A legnépesebb képzett méhészgárdával rendelkezik, ipari város a sok területre kiterjedő megfelelően képzett munkaerővel, van egy méhészeti szakközpontja, az EXPO–MUZ–ARPI–APIS. A kiállítás egyedülálló a DKMT Eurorégióban, sőt a Balkánon, Ukrajnában, Moldovában, már több mint 1.000 látogatója volt, melyből több mint 10% külföldi, úgy a közeli országokból – Magyarország, Lengyelország, Görögország – mint a távolabbiakból – Dánia, Franciaország, Anglia, stb. A méhészetet, mint tárgyat adják elő az aradi egyetemeken a Biológia, Turizmus, Élelmezés karon. Az Expo Arad International Kiállítási Központ évente 10–12 kiállítást és vásárt szervez, ahol a méhészek már öt éve külön standdal vesznek részt, és ez egy olyan egység, amely felkarolja a méhészet népszerűsítését. Arad Románia egyetlen megyéje, amely rendelkezik ECO bizottsággal, amelynek titkára véletlenszerűen egy méhész. Ez az előadás nem feltételezi, hogy bemutatta a méhészet jelenlegi teljes problematikáját, csak lehetőséget szeretne biztosítani egy minél sürgősebb, a méhészetet érintő, párbeszéd kialakításának. Ez irányban javasoljuk, hogy minél sürgősebben álljon fel egy munkabizottság, amely felelős a felvetett kérdések megoldásában.

18


GAZDASÁGI KILÁTÁSOK ÉS A VAGYONÉRTÉK KAPCSOLATA A MEZŐGAZDASÁGBAN

GAZDASÁGI KILÁTÁSOK ÉS A VAGYONÉRTÉK KAPCSOLATA A MEZŐGAZDASÁGBAN Horváth József, Kis Krisztián Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kar Vállalatgazdaságtani Tanszék

A vagyonértékelés célja Egy mezőgazdasági vállalkozás vagyonának értékelését számos, egymástól eltérő indok magyarázhatja. A különböző célokkal összhangban eltérő érintettjei vannak az értékelésnek. - A tulajdonos, illetve a bérlő számára alapvető fontosságú az általa birtokolt, vagy működtetett vagyon értékének ismerete. - Az eladó, illetve a vevő a lehető legmagasabb, illetve legalacsonyabb ár realizálásában érdekelt. - A befektető tudni akarja, hogy érdemes-e az adott vállalkozásba invesztálni, és annak várhatóan milyen lesz a megtérülése. - Az ingatlanközvetítő napi munkája során ingatlanokat és komplex vállalatokat is értékel annak érdekében, hogy az eladók és a vevők üzleti partnerekké válhassanak. - A bankok és egyéb hitelintézetek egyrészt a hitelképesség megítélése miatt, másrészt a felajánlott fedezet értékelése miatt érintettek. - Az illetékhivatal a helyes illetékkiszabás céljából értékel. - Egyes vagyonszerzések, illetve vagyontárgyak értékesítése nyomán jövedelem képződhet, amire az adóhivatal adót vet ki. Ennek érdekében ismernie kell a hatóságnak az adó alapját. - A bíróságok peres ügyekben a perérték meghatározása, illetve kártérítési kötelezettség megállapítása céljából értékel vagyont. - A biztosított vagyontárgyakban bekövetkezett károk nagyságának becslése a biztosítótársaságok feladata. - Az állami vagyon rendszerváltást követően elindult magánosítási folyamatában az állami vagyon kezelője a megalapozott privatizációs döntésekhez értékel. - Nem utolsó sorban a gazdaságpolitikai és egyéb makroszintű döntésekhez, statisztikai adatszolgáltatáshoz is szükségesek naprakész vagyonérték adatok.

Vagyonértékelési megközelítések A mezőgazdasági vagyontárgyak piacán számos sajátosság miatt (pl. a lassú tőkekörforgás, a termelési és biológiai folyamatok összekapcsolódása, a helyhez kötöttség, stb.) rendszerint nem érvényesülnek tisztán a kompetitív piac jellemzői. Szűcs (1998) szerint az átlagos vásárló és eladó a földpiacon csupán alkalomszerűen vesz részt, és ennek eredményeként tapasztalataik is korlátozottan érvényesülnek. Kelemen (1999) kiemeli, hogy Dániában a termőföldnek már a XIX. század vége óta nincs önálló piaca, a mezőgazdasági üzemet és a földet egyben kezelik, és ára az épületeket is magába foglaló farmnak van egy hektárra vetítve. Az Értékbecslők Szövetségének Európai Csoportja 2003-ban adta ki az Európai Értékelési Szabványok c. szakmai útmutatót és módszertani szabálygyűjteményt. Ez alapján a vagyonértékelésnek három ajánlott megközelítési módja van: - a piaci összehasonlító értékelés, - a költségalapú értékelés, és a - hozamalapú értékelés. „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

19


A piaci összehasonlító módszernek az a lényege, hogy az értékelt vagyonhoz hasonló, ismertté vált valós, realizálódott adásvételek árai alapján következtetünk az általunk meghatározandó vagyon értékére. A mezőgazdaságban az alkalmazásának az egyik legfőbb gátja, hogy kevés az adásvétel, illetve nem kerülnek nyilvánosságra, és az illetékhivatal sem szolgáltat ezzel kapcsolatban információkat. Emiatt az értékelő gyakran kényszermegoldásokhoz folyamodik, akkor viszont a megszerzett adat megbízhatósága kérdéses (Horváth, 2005). A költségalapú értékelés kiindulópontja az értékelt vagyon újraelőállítási vagy újrapótlási költségének becslése. Ebből a bruttó költségből vonjuk le az avulás által előállt értékcsökkenést, amely fizikai, funkcionális, környezeti és vállalatstratégiai okok miatt következik be. Az így képzett különbség a nettó újraelőállítási érték. E módszer alkalmazásának az egyik fő problémája az, hogy a beruházók, illetve műszaki kivitelezők árajánlatai rendkívül nagy szóródást mutatnak, ezért nehéz a bruttó újraelőállítási költség objektív becslése. A másik probléma az avultság becslésében rejlő szubjektivitás kiküszöbölése. Ráadásul egy vagyontárgy előállításának költségeit egyáltalán nem biztos, hogy a piac annak árában elismeri, vagyis a nettó újraelőállítási érték akár jelentősen el is térhet a piaci értéktől. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági vállalatok vagyonában meghatározó szerepet a tárgyi javak játszanak, ugyanakkor Mellen (2003) arra hívja fel a figyelmet, hogy amerikai pénzügyi elemzők és vállalatvezetők szerint az immateriális javak számos vállalatnál egyre fontosabbá válnak és az eszközök között egyre nagyobb részarányt tesznek ki. A hozamalapú értékelés alapelve az, hogy egy vagyontárgy értéke egyenlő a jövőbeni hasznosításából származó nettó jövedelem jelenre diszkontált értékével. A módszer alkalmazásának egyik legfőbb nehézsége az, hogy a mezőgazdaságban jövedelmet, különösen több évre előre, tervezni meglehetősen nehéz. A diszkonttényező, vagy tőkésítési kamatláb helyes becslése sem egyszerű, bár erre vonatkozóan vannak nemzetközileg elfogadott irányelvek. Ennek a módszertani megközelítésnek azért van egyre kitüntetettebb szerepe a vagyonértékelésben, mert egy vevő (befektető) számára a hozamalapú érték az irányadó az árajánlat felső határának kialakításakor.

Az értékelés ellentmondásai A kérdés tehát az, hogy melyik módszerrel lehet becsülni a reális vagy méltányos értéket (fair market value)? Az Európai Értékelési Szabványok (2003) szerint ez azt az összeget jelenti, amelyért az adott vagyontárgyat el lehet cserélni minden lényeges információ birtokában lévő és megfontolt, körültekintő piaci szereplők között, normál tranzakciós körülményeket feltételezve. A méltányos érték attól is függ, hogy milyen célra készül az értékelés, hiszen, ahogy az a fentiekből is kitűnik az érintetteknek eltérő érdekeltsége van. A szigorúan lefektetett értékelési alapelvek ellenére egy meghatározott vagyontárgyról eltérő értékbecslést lehet készíteni például egy bank vagy az illetékhivatal részére. További problémát vet fel a vállalkozások fejlesztéseinek vagyonértékelési megítélése. A fejlesztések saját vagy idegen forrásból valósíthatóak meg. A mezőgazdasági vállalkozások szerény jövedelemtermelő kapacitása miatt jelentős saját forrásokra az esetek többségében nem lehet számítani. A különböző támogatási források mellé is általában önrészt kell biztosítani. A visszatérítendő támogatások hitelek formájában történő igénybevétele számos követelményt támaszt a kölcsönfelvevő gazdasággal szemben. A forrásszerzési módok mindegyikében olyan perspektivikus jövőképet kell vázolni, amely láttán a hitelező, illetve a támogató az átadott pénz jövőbeni megtérülését prognosztizálhatja. A megvalósított fejlesztés ugyan növeli a fizikai vagyon nagyságát, de a megnövelt értékcsökkenési leírás miatt a jövedelemtermelő képesség, ezáltal a hozamalapon számított vagyonérték csökken. Természetesen a fejlesztés gyakran a jövőbeni jövedelmező gazdálkodás alapfeltétele, ezért hosszabb távú prognózisokban a jövedelem várható növekedése figyelembe vehető. 20



Irodalom European Valuation Standards 2003. The European Group of Valuers’ Associations, London 2003. 428. p. Horváth J. (2005): Berendezkedés és a vagyon értékelése tiszántúli tehenészetekben. Doktori (PhD) értekezés. Debrecen. 150. p. Kelemen Z. (1999): A magyar földpiac és az EU. HVG 1999. évi 21. szám. 111–112. p. Mellen, C. M. (2003): The SFAS No.142 Valuation Report. 22nd Advanced Business Valuation Conference, October 16–18, 2003, Chicago Szűcs I. (1998): A föld ára és bére. Agrinform Kiadó, Budapest. 199. p.


21

„SZARVASI-1” ENERGIAFŰ – EGY ÚJ NÖVÉNY A MEZŐGAZDASÁGNAK ÉS AZ IPARNAK

„SZARVASI-1” ENERGIAFŰ – EGY ÚJ NÖVÉNY A MEZŐGAZDASÁGNAK ÉS AZ IPARNAK Janowszky Zsolt Mezőgazdasági Kutató-Fejlesztő Kht.

Felismerve a biomassza többirányú felhasználásának fontosságát a Szarvasi Mezőgazdasági Kutató-Fejlesztő Kht. Európában elsők között kezdte meg az 1980-as évek közepén az ipari hasznosításra (energetikai, ipari rostanyag, papíripari alapanyag) alkalmas fűfélék nemesítését. A nemesítőmunka egyik perspektivikus eredményeként létrejött „Szarvasi-1” energiafű fontosabb agronómiai és energetikai jellemzői a következőkben említhetők: - Szárazság-, só- és fagytűrése kiváló, jól tolerálja a szélsőséges termőhelyi körülményeket. - Hosszú élettartamú, egyhelyben 10–15 évig is termeszthető. - A telepítés költsége mindössze 20–25%-a az energetikai faültetvénynek. - Újrahasznosítása évenként történik, így: - rendszeres bevételt biztosít a termelőknek, - a feldolgozó kapacitások kihasználása hatékonyabb. - Termesztése és betakarítása nem igényel drága célgépeket, az a gabonafélék, illetve a szálastakarmány növények géprendszerével megoldható. - Vetőmagtermesztése egyszerű és gazdaságos. - Szárazanyagtermése: - 15–23 t/ha/év, - 10–15 t/ha/I. növedék. A szilárd tüzelőanyag fűtőértéke 14–17 MJ/kg szárazanyag, ami eléri, illetve meghaladja a hazai barnaszenek, az akác-, a nyár-, valamint a fűzfa hasonló értékadatát. - Zöldsarjú termése: 25–30 t/ha/II.-III. növedék, mely - legeltetésre, - szenázs, szilázs készítésére, - biogáz termelésére alkalmas. - Növényi betegségekkel szemben ellenálló. - Kiváló biomelioratív növény (biológiai talajvédelem, -javítás) - mélyrehatoló (2,5–3,5 m) gyökérzettel rendelkezik, - nagy mennyiségű szervesanyaggal (gyökérzet, humusz) gazdagítja a talajt, - erózió, defláció elleni védelem, - szikes, szódás talajok rekultiválására is ajánlható. - Termesztésével hazai előállítású energiaforráshoz jutunk, rövid, olcsó szállítási utakkal. - Számos felhasználási területen képes helyettesíteni a fát, mint alapanyagot, ezáltal nagykiterjedésű erdők megmentésére adódik lehetőség. - Előnyösen változhat a vidék kultúrértéke, a vadak számára megfelelő életteret biztosít. A „Szarvasi-1” energiafű fajta kedvező agronómiai tulajdonságai, sokirányú hasznosításának (energetika, papír-, rost-, építőipar, takarmányozás, talajvédelem) gazdaságos és versenyképes lehetőségei okán hozzájárulhat a kedvezőtlen ökológiai adottságú, tőkeszegény, relatíve alacsony termelési kultúrájú térségek leszakadásának mérsékléséhez, megakadályozásához.

22


BIOLÓGIAI TALAJGAZDAGÍTÓK –FONTOS NITROGÉN FORRÁS AZ ÖKÖMEZŐGAZDASÁGBAN

BIOLÓGIAI TALAJGAZDAGÍTÓK FONTOS NITROGÉN FORRÁS AZ ÖKÖMEZŐGAZDASÁGBAN Hălmăgean, L., Crişan Simona „Aurel Vlaicu” Egyetem Arad, Élelmiszeripari , Idegenforgalmi és Környezetvédelmi Kar

A nagyon fejlett államok, mivel intenzív mezőgazdaságot folytatnak, nagy mennyiségű, főleg nitrogén tartalmú műtrágyát alkalmaznak, ennek következménye a környezet nitrát és nitrit szennyezése. Az a célunk, hogy alternatív megoldásokat találjunk a mezőgazdaságban használt műtrágyákkal szemben, a biológiai talajgazdagítók egy ilyen megoldást nyújtanak. A biológiai talajgazdagítók ipara sokat fejlődött az utóbbi időben. Alapja a talajban élő baktériumok ama képessége, hogy le tudják kötni, szimbiózissal, társítással vagy szabadon, a levegőben található nitrogént, majd a növények számára elérhetővé teszik, más bioaktív, fitohormon típusú anyagokkal együtt (auxinok, giberelinek, citokininok). Ez az ipar nem környezetszennyező és jó hatással van a talaj élővilágának és biodiverzitásának visszaállítására.

Anyag és módszer A kísérleteket egy Arad melletti, a nyugati országrészre jellemző adottságú ökogazdaságban végeztük, 1997–2003. között, Biotrofin baktériumterméket használtunk (a bukaresti ASAS mikrobiológiai laboratórium terméke), melyet vetőmagnak való kerti szemes bab parcellákon alkalmaztunk. A Biotrofin két élő elemből áll: egy „nitrogén-vadász” lekötő baktérium, amely a levegőből vonja ki a nitrogén-szükségletét és egy másik baktérium, Bacillus megaterium, amely feloldja a foszfátokat, ezáltal egyensúlyba hozza a talaj nitrogén, foszfor és kálium tartalmát. A kísérletekben a Biotrofin hatását kutattuk, az adagolt mennyiségtől és a nitrogénes és foszfátos talajjavító szer adagolási módjától függően. Megvizsgáltuk a molibdénnek nyomelemként a szimbiózisra kifejtett hatását is. A kísérleteket trifaktoriálisan és monofaktoriálisan építettük fel, véletlenszerűen kiválasztott 15 nm-s parcellákon elhelyezve, négyszeri ismétléssel, Valja fajtát használtunk. A kísérletben vizsgált növények életciklusában meghatározó megfigyeléseket tettünk a szimbiózis folyamat erősségére vonatkozóan, amely a növény hozammutatóiból derült ki. Az adatok értékelését a variációk elemzésének a módszerével végeztük el, melyet a véletlenszerűen elhelyezett parcellákra alkalmaztunk, minden évre külön és a trifaktoriális, valamint a monofaktoriális kísérlet sorozatban, több évre, ugyanazon a településen.

Eredmények és elemzés Kutatásunkkal a Biotrofin (10 l/ha) alkalmazásával a szimbiózisra kifejtett hatást vizsgáltuk meg, az adag mennyiségétől , valamint a nitrogén-foszforos „Starter” talajjavító szer alkalmazási módszerétől függően. Az általános irányadatok, melyek az egész kísérlet sorozat eredményeinek változóira vonatkoznak megerősítést nyújtanak abban, hogy az összehasonlított változatok nem egységesek. (1. táblázat) Az átlaghozamot vizsgálva, azt látjuk, hogy a kísérleti optimum azon a parcellán alakult ki, ahol a bakterizációt 60 kg/ha talajjavító szer (NH4NO3) alkalmazásával társítjuk a rügyezési időszakban, valamint foszfort is adagolunk, a „Startert”. Gazdaságilag a legjobb változat, ahol a hozam alig 40 kg-val kevesebb, mint a maximális hozam (2,931 t/ha) akkor alakul ki, amikor a bakterizáció-Starter társítást alkalmazzuk, de csökkentjük a nitrogén adagot (N0 vagy N30) karbamid alakjában, a rügyezés idején. „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

23


A foszfor biztosítása a „Starter” módszerrel a kísérleti eredmények és a gazdaságosság alapján megfelelő alternatíva, a többi tényezővel is összefüggően. A Biotrofinnal történő bakterizálás hatékony eljárás, ezt a maximális hozam is bizonyítja, amelyet a kísérleten elértünk (2,838 t/ha a 2,636 t/ha-hoz viszonyítva), átlag növelés 7,7%. A nitrogén-foszfor társítással végzett talajjavítás esetében, az átlag adatok a karbamid használatát a rügyezés idején jó hatásúnak mutatják, párhuzamosan történik a „Starter” foszfor adagolása is. Ebben a helyzetben a termés magas szintje látványos gazdaságossággal párosul, ha mennyiségileg értékeljük a két talaj javítószert. A nitrogén, bakterizációtól függően, a foszfor jelenlétében, elsősorban karbamid alakjában alkalmazva, gerjeszti a szimbiózis létrejöttét, ennek pedig látható eredménye a terméshozam növelése. Ez a módszer még gazdaságosabb, ha a „Starter” fertilizációs, talajjavító rendszerrel társítjuk. A tényezők sokrétű egymásra hatásának szintjén, a foszforral, nitrogénnel valamint bakterizációval végzett talajgazdagításnak akkor legelőnyösebb a hatása a vetőmagnak való szemes zöldbab esetén ha „Starter” rendszerben alkalmazott szuperfoszfát, a rügyezési időszakban nitrogén adagolás karbamid formájában 30 kg /ha (vagy nitrogén nélkül) és bakteriális kezelés kombinációját használjuk. A molibdén kezelés hatékonyságának kísérletezése a szimbiózis folyamat felgyorsításában, kerti bab esetében, párhuzamosan a Biotrofin (10 l/ ha) kezeléssel egyrészt az adagolás időszakát, másrészt a módját vizsgálta. Porszórást csak mag időszakban alkalmaztak (210 g nátrium molibdát a vetési normához). Permetezést vegetációs időszakban végeztek (900 l oldat, tartalma 210 g ammónium molibdát/ha) jellegzetes fejlődési stádiumokban (15 cm-s magasság, virágzás, hüvelyesedés, szemesedés). A statisztikai számítás azt mutatja, hogy a molibdénes permetezés rossz hatással van a növény virágzási időszakában. A vetőmagok molibdénnel való megszórása kis terméshozam növekedést vált ki. A legjobb és legjelentősebb eredményeket a hüvelyesedés és szemesedés időszakában végzett fóliás permetezés váltotta ki. (2. sz. táblázat) A vegetációs időszakban végzett megfigyelések és a mérések döntő szereppel bírnak a szimbiotikus folyamat erősségének értékelésében, ez a folyamat tükröződik a növények terméshozam mutatóiban. Az adatoknak megfelelően, a gyökérzet hossza és súlya a legnagyobb értékeket a 15 cm magasság időszakában és a hüvelyesedéskor adagolt molibdén esetében mutatta. Ugyanezek a változatok hozzák létre a legsúlyosabb gyökérgumókat. A növény magasságában is magasabb értékeket jegyzünk, de csökkenőben a hüvelyesedés időszakában adagolt molibdén változatától, a 15 cm-s növénymagasság változatán át a szemesedés idején végzett adagolásig. A növény szársúlya is ugyanezt az értéklépcsőt követi. A növény vízszintes felülete legnagyobb a 15 cm-s magasság idején adagolt molibdén változatnál, láthatóan csökken a placebo növénynél és az egyéb változatoknál. A hüvelyek száma növényenként már olyan jellemző, ami közvetlenül összefügg a hozammal. Ebből a szempontból az első helyen a 15 cm-s növény magasságban adagolt molibdén változata teljesít, és enyhén csökken a szemesedés idején meg a hüvelyesedés időszakában adagolt molibdén esetében.

Következtetések 1. A foszfor és nitrogénes talajjavítás (fertilizáció), bakteriális kezeléssel társítva (Biotrofin 10 l/ha), vegetációs időszakban, a legkedvezőbb hatást a vetőmag hozamára kerti bab termesztésében akkor fejti ki, ha „Starter” rendszerű szuperfoszfátot (80 kg/ha) és nitrogént karbamid formájában (30 kg/ha) időszakosan, rügyezéskor adagolunk, társítva a bakteriális kezeléssel. 2. A leírt makroelemes fertilizáció és bakterizáció hatása tovább fokozható molibdén nyomelem gyökéren kívüli alkalmazásával (porszórás, permetezés), gerjeszti a szimbiózist, kedvező hatást vált ki a növény anyagcseréjére és termelékenységére, a kerti bab esetében.

24



1. táblázat A foszfor és nitrogén alapú fertilizáció és baktériumos kezelés közötti egymásrahatás következménye a kerti bab vetőmag terméshozamára (1997–2003)

Nitrogén tartalmú talajjavító (C) C1–N0 C2–N30 (NH4NO3 vetéskor) C3–N30 (NH4NO3 rügyezéskor) C4–N30 (CO(NH2)2 rügyezéskor) C5–N60 (NH4NO3 vetéskor) C6–N60 (30 kg NH4NO3 vetéskor és 30 kg CO(NH2)2 rügyezéskor) C7–N60 (NH4NO3 rügyezéskor) C8–N60 (CO(NH2)2 rügyezéskor) Átlag Szuperfoszfát (A) % Különbség [t/ha] Jelentőség

A1 – Szuperfoszfát (300 kg/ha) B1 – Nem bakterizált B2 – Bakterizált [t/ha]

D [t/ha]

S

[t/ha]

2,183 2,586 2,621

– – –

– – –

2,716 0,533 2,762 0,176 2,811 0,190

2,640

–

–

2,766

–

2,801

D [t/ha]

[t/ha]

S

S

[t/ha]

xxx xxx xxx

2,153 -0,030 2,498 -0,088 2,601 -0,020

0

2,748 0,565 2,776 0,190 2,828 0,207

xxx xxx xxx

2,450 Mt 2,656 0,206 2,715 0,265

xxx xxx

2,856 0,216

xxx

2,636 -0,004

2,887 0,247

xxx

2,755 0,305

xxx

–

2,847 0,081

x

2,728 -0,038

2,828 0,062

2,792 0,342

xxx

–

–

2,870 0,069

x

2,790 -0,011

2,861 0,060

2,831 0,381

xxx

2,790

–

–

2,876 0,086

x

2,762 -0,028

2,908 0,118

xx

2,834 0,384

xxx

2,810

–

–

2,898 0,088

x

2,798 -0,012

2,931 0,121

xx

2,859 0,409

xxx

S

[t/ha]

2,830

2,621

2,636 100 Mt

S

2,846

2,740 100 Mt

Baktériumos kezelés (B) % Különbség [t/ha] Jelentőség

D [t/ha]

Átlag C

D [t/ha]

2,650

D [t/ha]

A2 – Szuperfoszfát (80 kg) „Starter” B1 – Nem bakterizált B2 – Bakterizált

–

2,737

–

2,734 99,8 -0,006 – DL

2,838 107,7 0,203 xxx

5% 1% 0,1%

A

B

C

0,010 0,017 0,039 0,015 0,024 0,052 0,024 0,035 0,067

CxAxB 0,077 0,102 0,131

BxA xC 0,078 0,104 0,134

AxBxC 0,076 0,100 0,130

2. táblázat Az adagolási időszak hatása a molibdén kezelés alkalmazásában a bakterizáció kiegészítőjeként a vetőmagnak való bab terméshozamára kerti babnál (1997-2003) Nátrium molibdát kezelés

Jelentőség

V

Baktériumos kezelés

Adag [g/ha]

Ügyintézés

Időszak

1

Bakterizált

–

–

–

2,608

2

Bakterizált

210

Porszórás

Mag

2,716

3

Bakterizált

210

Permetezés

15 cm magasság

2,869

4

Bakterizált

210

Permetezés

Virágzás

2,573

5

Bakterizált

210

Permetezés

Hüvelyesedés

2,853

6

Bakterizált

210

Permetezés

Szemesedés

2,837

Átlag


[t/ha]

2,743

%

Különbség [t/ha]

100 Mt1 95,1 -0,135 104,1 0,108 99,0 -0,027 110,0 0,261 104,6 0,126 98,7 -0,035 93,8 -0,170 109,4 0,245 104,0 0,110 108,8 0,229 103,4 0,094 – – Mt2 100 DL 5% [t/ha] DL 1% [t/ha] DL 0,1% [t/ha]

s2E

s2VA

000 xx

000 xxx

xxx xxx

xxx xxx

000 xxx xx xxx xx

000 xxx xxx xxx xxx

0,068 0,091 0,120

0,049 0,070 0,101

25

ROMÁNIAI BELFÖLDI ÉS IDEGEN ŐSZI BÚZAFAJTÁK SÜTŐIPARI FELHASZNÁLHATÓSÁGÁNAK ELEMZÉSE

ROMÁNIAI BELFÖLDI ÉS IDEGEN ŐSZI BÚZAFAJTÁK SÜTŐIPARI FELHASZNÁLHATÓSÁGÁNAK ELEMZÉSE V. Tabără, A. Lăzureanu, I. Puşcă, P. Pîrşan, D. Micluţă, Carmina Naghi, Georgeta Pop, L. Botoş, Stud. L. Wagner, Stud. C. Deian, Stud. L. Deian, Stud. Gabriela Rakits Összefoglaló A búza termesztés Romániában továbbra is az egyik legfontosabb mezőgazdasági tevékenység. A búzatermés piaci értéke és rendeltetése a termés minőségétől függ. Tanulmányunkban egy minőségi elemzést végzünk a Romániában 2005-ben betakarított búzatermésben. A minőségi mutatókat régiónként vizsgáltuk, ugyanakkor a Romániában nagyobb területeken termesztett búzafajták sütőipari felhasználását lehetővé tevő minőségi mutatókat külön-külön elemeztük.

Anyagok és munkamódszer A búza minőségi mutatói meghatározásának érdekében 35 búzafajtát vizsgáltunk meg. Ebből 14 fajtát választottunk ki további elemzés céljából, mivel ezeket termesztik jelentősebb területeken Romániában: ALEX DROPIA FLAMURA 85 ROMULUS ARIEŞAN

LOVRIN 34 FRINI SERINA GOLD G.K. GÖBE

G.K. ÖTHALOM TURDA 2000 MAGVAS PARTIZANKA

A román fajtákat a következő állomásokon hozták létre: I.C.D.A. FUNDULEA; S.C.D.A. LOVRIN; TURDA; ALBOTA, ŞIMNIC és SUCEAVA. A román fajták mellett külföldi eredetű fajtákat is teszteltünk (magyarországi és jugoszláv): PARTIZANKA, FRINI, SERINA, GOLD, G.K. GÖBE, G.K. ÖTHALOM, MAGVAS. A búza minőségi mutatói közül a következőket vettük számításba: Hektoliter tömeg, fehérje tartalom, nedves glutén (sikér) tartalom, deformációs index, leszakadás mutató, glutén-index, szennyezések.

EREDMÉNYEK A búzatermés minősége 2005-ben Fehérjetartalom A 2005-ös termésből származó búzaszemek fehérjetartalma régiónként változott, első sorban az éghajlati körülmények miatt. Olteniában a termés 70%-át a 10–12% fehérjetartalma sütőipari felhasználásra alkalmassá tette. A Nyugati síkság, Erdély és Moldva terméseiben alacsonyabb volt a 10–12%-os fehérjetartalmú búza aránya, ezt az időjárásnak tulajdoníthatjuk (nagyon csapadékos volt az év). Ennek ellenére, a búza sütőipari felhasználhatósága ELÉGSÉGES. 26



Nedves glutén (sikér) tartalom A nedves glutén (sikér) tartalom a sütőipari felhasználásra szánt búzában meg kell haladja a 22%-ot. Egyik legfontosabb minőségi mutató a sütőipari felhasználásra szánt búza esetében. A vizsgált évben a búza nedves sikér tartalma kiemelt fontossággal bírt a felvásárlói ár kialakításában. A történelmi régiókban a nedves glutén tartalom a következő módon alakult: Erdélyben: a termés 30%-nak nedves sikér tartalma 22% alatt maradt, ez a búzamennyiség, a többi mutató függvényében (ha azok is szabvány alattiak) takarmány búzának minősül. Olteniában: a búza 40%-nak nedves gluténtartalma 22% alatt volt, ez a nagymennyiségű csapadék, az áradások következménye, a nedves és túl hűvös klíma a szemek érési, lisztesedés időszakában megakadályozták a sikér felhalmozását. A Déli síkságon és Dobrudzsában: a búzatermés 50%-ban 26%-nál magasabb nedves glutén tartalommal rendelkezett. Ebben az évben az itteni búzatermés minőségileg kárpótolja az ország többi részén termett búzát. Ha a szabvány alsó határát vesszük számításba, a sütőipari felhasználásra alkalmas búza aránya meghaladja a 80%-ot. Deformációs index Minden búza termesztési régióban a deformációs mutató értéke 5 mm alatt van. Ez egyedülálló jelenség az utóbbi 3-4 évben. Először történt, az utóbbi évek alatt, hogy nem észleltünk jelentős tetűkárt. A búzatermés deformációs mutatójának kiváló értékei kiegyenlítik bizonyos mértékben a többi minőségi mutató elégtelenségét (sikér tartalom). Glutén index Összefoglaló mutató, mely biztonságosabban fejezi ki a sütőipari felhasználásra szánt vagy egyéb rendeltetésű búza értékét. Erdély kivételével, a 2005. évi búzatermés 70%-nak glutén index értékei meghaladják a 80%-ot, ez a sütőipari felhasználásra alkalmas gabonafélék közé sorolja be. Ugyanakkor, a Románia nagyobb területein betakarított 2005-ös búzatermés magas glutén index értékeinek köszönhetően, ezt a búzát minőség javítóként lehet felhasználni az erdélyi, vagy egyes moldvai és olténiai kisövezetek búzatermései számára. Leszakadási mutató Ezt a mutatót hangsúlyosan befolyásolják az időjárási viszonyok, elsődlegesen a túlzott csapadék és nedvesség a szemek érésének, valamint a betakarítás időszakában. Az érés–betakarítás ideje alatt mért magas nedvesség és csapadékarány esetén az alfa-amiláz tevékenysége erősödik, a leszakadás pedig 200 mp-nél korábban következik be. Egy nagyon jó minőségű búza estében a leszakadási index 200–250 mp között kell elhelyezkedjen. Régiókra lebontva, e mutató ekképp néz ki: a déli síkság és déli dombvidék búzatermésének 35% nem felel meg sütőipari felhasználásnak, ebből a szempontból; – Olténiai síkság búzatermésének 40%-a sütőipari felhasználásra nem megfelelő (az alfa-amiláz enzim tevékenysége nagyon élénk). Ezt a jelenséget a csírázás elkezdése váltja ki, amely a leszakadási index 160–180 mp-s értékeinél jelenik meg. Ezt a búzát nagyon jó minőségű, Dobrudzsából, Havasalföldről vagy a Nyugati síkságról hozott búza keverésével lehet feljavítani. – A Nyugati síkság és Dobrudzsa búzatermésének túlnyomó része 205 mp-t meghaladó leszakadási mutatóval rendelkezik. Nemzeti szinten, a 2005. évi teljes búzatermést elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy ennek több, mint 60%-a megfelel minőségi mutatók szempontjából a sütőipari felhasználásnak. A fő búzafajták minőségi jellemzőinek elemzése a 2005. évi körülmények között a következő eredményeket (1. táblázat) emelte ki: „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

27


1. táblázat Sütőipari felhasználhatóság minőségi mutatói a fontosabb őszi búzafajoknál 2005-ben Romániában Sorsz.

Fajta

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

DROPIA FLAMURA 85 ALEX ROMULUS LOVRIN 34 ARIEŞAN SERINA G.K. GÖBE G.K. ÖTHALOM GOLD MAGVAS TURDA 2000 FRINI PARTIZANKA

HT Leszakadási mu[kg/hl] tató [mp] 77,3 210 77,1 172 77,1 270 76,6 257 76,7 215 76,4 240 74,7 241 76,3 312 80,6 357 73,5 213 77,5 380 77,6 224 75,9 199 76,2 263

Fehérje [%] 12,12 12,11 11,98 12,08 11,84 11,74 11,96 10,57 12,55 11,98 12,17 12,11 10,33 11,99

Nedves glutén [%] 22,87 23,67 22,21 23,32 22,05 23,64 23,50 15,27 26,65 24,74 23,91 24,51 17,56 24,89

Deformációs index [mm] 2,22 2,45 2,61 2,86 1,99 3,06 2,07 3,5 4,5 2,5 2,75 2,58 2,50 2,13

Glutén index [%] 92 93 90 81 90 66 80 94 78 87 91 67 94 82

Hektoliter tömeg Két fajta kivételével (GOLD és G.K. ÖTHALOM), az összes vizsgált búzafajta 75 kg/hl körüli értékeket valósít meg. A GOLD fajta esetében ez alig 73,5, a G.K. ÖTHALOM-nál pedig 80,6, ami nagyon jó érték a sütőipari felhasználás szempontjából. A 75 kg/hl alatti értékek nagymértékben csökkentik a búza piaci árát, a liszt előállítás hatásfoka alacsony, emiatt kiesik a sütőipari felhasználhatóságból. Az alacsony átlag értékek is bizonyítják, hogy 2005 termésében a különböző búza fajták nem tudták a hátrányos körülmények miatt a szemet feltölteni és olyan anyagokat elraktározni, amelyek a szemek súlyát növelik (fehérjék). Leszakadási mutató Két kivétellel (FLAMURA 85 és FRINI) olyan értékeket mutat, melyek a búzatermést a nagyon jó sütőipari felhasználásnak megfelelő kategóriába sorolják. A FLAMURA 85 és FRINI fajtáknak, az értékek szabvány alattiak (a szabvány 200–250 mp). Ez avval magyarázható, hogy a két faj termesztési övezeteiben 2005-ben pontosan akkor esett számottevő mennyiségű csapadék, amikor az érési időszakban volt. Fehérje tartalom Értéke ingadozik, 10,33%-tól a FRINI fajtánál 12,55%-ig a G.K. ÖTHALOM fajtánál, az összes többi fajtánál meghaladja a 11%-ot. Ez azt bizonyítja, hogy a fehérjetartalom fajtafüggő. A 2005-ben termesztett fajták előnytelen körülmények között is megfelelően fel tudták halmozni a sütőipari felhasználáshoz szükséges fehérjét. Meg kell jegyezni, hogy a 14 elemzett fajtából hat esetében 12% fölötti értéket mértek (DROPIA: 12,12%, FLAMURA 85: 12,11%, ROMULUS: 12,08%, G.K. ÖTHALOM: 12,55%, MAGVAS: 12,77%, TURDA 2000: 12,11%). A hét külföldi eredetű, Romániában termesztett fajta közül csak kettő: G.K. ÖTHALOM és MAGVAS, rendelkezik 12%-nál magasabb fehérjetartalommal. A két, 11% alatti értékkel mért fajta: G.K. GÖBE és FRINI. A 2005-ben Romániában termesztett búzafajták fehérje tartalmának elemzése azt bizonyítja, hogy a belföldi fajták, legalábbis ebből a szempontból, semmivel sem maradnak el a külföldi fajták mögött, sőt, a nagyon jó minőségű, sütőipari felhasználásra alkalmas búzafajták közé sorolhatóak.

28



Nedves glutén (sikér) mutató Nagyon fontos mutató a sütőipari számára. Egy negatív jellemző, annál rosszabb, amennyivel a többi mutató a szabvány alatt helyezkedik el, a sütőipari felhasználás szempontjából. A vizsgált fajták nedves glutén tartalma azt mutatja, hogy ezek, pár kivétellel, a sütőipari felhasználási szabványon belül helyezkednek el. Romániában, az erre vonatkozó szabvány alsó határa 22% nedves glutén tartalom. Ha elemezzük e mutatót, tapasztaljuk, hogy a tanulmányozott fajok legnagyobb része 22% fölötti nedves sikér tartalommal rendelkezik. Két kivétel van, a FRINI 17,56%, a G.K. GÖBE 15,27 százalék nedves glutént tartalmaz. Ahhoz, hogy egy búza „nagyon jó” legyen a sütőipari felhasználásra, a nedves glutén tartalom 26% fölött kell legyen. Ezt az értéket csak egy fajta haladja meg, a G.K. ÖTHALOM: 26,65 %. A többi fajta, glutén tartalom vonatkozásában a „megfelel” sütőipari felhasználásra kategóriába sorolódik. Itt is, a belföldi fajták egyenlő rangúak a külföldiekkel. Deformációs mutató Fontos jellemzője a búza minőségének. Egy sütőipari felhasználásra nagyon jó búza deformációs mutatója 3–13 mm között van. A 2005. évi búzaterméseket vizsgálva tapasztaljuk, hogy a deformációs index tekintetében minden búzafajta beleilleszthető a sütőipari felhasználás szempontjából „nagyon jó” kategóriába, még akkor is, ha egyes fajták esetében, a mutató értéke alacsonyabb, mint 3 mm (a többségnél).

Glutén index Nagyon fontos minőségértékelő elem. A deformációs mutatóval mellett a legfontosabb mutató a sütőipari felhasználásra szánt búza piacán. Legtöbbször a román búzapiacon ez az index adja meg a búza árát. A 14 elemzett faj esetében a glutén index igen magas értékeket ér el. Négy fajta: ARIEŞAN, SERINA, G.K. ÖTHALOM és TURDA 2000 glutén index értékei a „nagyon jó” sütőipari felhasználásra való búza szabványán belül esnek (65–80%). A többi 16 fajta glutén index értékei magasabbak, mint a „megfelelő” kategória szabvány felső határértéke. A 2005-ben tapasztalt magas glutén index értékek azt mutatják, hogy nem volt jelentős rovartámadás (főleg tetűkár). A kiváló glutén index, a jó deformációs mutató és a jó leszakadási mutató kárpótolja az alacsony nedves glutén tartalmat, úgy a 2005. évi búzatermés megfelel a sütőipari felhasználásra. Az előbbi évektől eltérően, az alacsony nedves glutén tartalom ellenére, a búzatermés minősége magasabb, mint a 2003 és 2004-es Romániai búzatermés esetében.

KÖVETKEZTETÉSEK A búzatermések minőségi elemzése földrajzi régiók és fajták szerint fontos következtetések megfogalmazását eredményezik a 2005. év búzatermés gazdasági megítélésében: 1. Az időjárási viszonyok 2005-ben kedvezőtlenül befolyásolták a sütőipari felhasználhatóságot Olténiában, Erdélyben és Moldva egy részén. 2. Az ország bizonyos régióiban 2005-ben kiváló minőségű, sütőipari felhasználásra alkalmas volt a búzatermés nagy része (Dobrudzsa, Havasalföld, a Nyugati síkság). 3. A sütőipari felhasználhatóság szempontjából legérintettebb mutató a nedves glutén tartalom volt. Ez szorosan összefügg a búzaszemek fehérje tartalmával. 2005-ben az alacsony nedves glutén tartalom a búzaszemekben az időjárásnak és a technológiai nehézségeknek (kevés műtrágya) tulajdonítható.


29


4. A 2005–ben termesztett búzafajták magas terméshozamúak és kiváló genetikai adottsággal rendelkeznek, melyek lehetővé teszik a sütőipari felhasználásra alkalmas búzatermés megalapozását. 5. A leszakadási mutató, deformációs index és sikér index értékei azt mutatják, hogy mindezek kárpótolják sütőipari felhasználhatóság szempontjából a 2005-ös búzatermés alacsonyabb nedves glutén tartalmát. A sütőiparban nagyon fontos sikér minősége, ugyanolyan fontos, mint a búzaszemek magas nedves sikér tartalma. 6. A 2005-ös búzatermés nagy része(több, mint 65%-a) megfelel a sütőipari felhasználásra. Különböző keverési technológiákban, ez az arány elérheti a 75%-ot. Fontos megjegyezni, hogy a Nyugati síkság, elsősorban a Bánság búzatermése kiváló minősége és felhasználható sütőipari célokra.

Az elemzésben felhasznált adatok forrása: Élelmiszeripari Bioforrások Intézete, Bukarest

30


ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY AZ UNIÓS CSATLAKOZÁS TÜKRÉBEN

ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY AZ UNIÓS CSATLAKOZÁS TÜKRÉBEN Dr. Farle Csaba Megyei igazgató helyettes főállatorvos Csongrád Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás

Az élelmiszerek vizsgálatának már az alapanyag termelőnél meg kell valósulnia, beleértve természetesen az állatok etetéséhez felhasznált takarmányokat is. Az alapanyag termelést követi a feldolgozás, majd a forgalomba hozatal. A forgalomba került élelmiszernek közfogyasztásra alkalmasnak kell lennie. A vonatkozó előírások betartásának és betartatásának célja ennek az alkalmasságnak a megőrzése. A termelésen, előállításon ill. forgalmazáson túl fokozottan ügyelni kell az élelmiszerek tárolására, származásának ellenőrzésére, illetve a keletkező hulladék, fogyasztásra alkalmatlanná vált élelmiszer gyűjtésére, tárolására, ártalmatlanítására és engedélyezett helyre történő elszállítására, különös tekintettel a veszélyes anyagnak minősülő hulladékokra. Tekintettel arra, hogy az élelmiszerekbe a különböző veszélyforrásoktól a fertőző, illetve káros, mérgező anyagok az élelmiszerlánc bármelyik pontján bekerülhetnek, minden ponton alapvető jelentőségű, hogy megállapítható legyen az élelmiszer származása. Az élelmiszer útját két irányban szükséges követni: 1. A láncnak bármely pontján vissza kell tudni keresni, hogy hol történt az élelmiszer veszélyeztetése. 2. Meg kell tudni állapítani, hogy a károsodott élelmiszer, élelmiszer alapanyag merre került kiszállításra, milyen egyéb élelmiszerekbe került bedolgozásra. A nyomonkövethetőség minden termelő, előállító és forgalmazó részére előírt kötelezettség. Ennek keretében: 1. Valamennyi állattartó telepnek, takarmánykeverőnek regisztráltatnia kell magát, ezeket nyilvántartásba kell venni. 2. A regisztrációs kötelezettség vonatkozik valamennyi élőállat kereskedelemmel foglalkozó kereskedőre, rakodóhelyre, állatvásárra, gyűjtőállomásra. 3. Az állatszállító járműveket engedélyezni kell. Az állatszállítási tevékenység szintén csak engedéllyel, megfelelő képzettséggel végezhető. 4. Bevezetésre kerültek a különféle élő állatok jelölései. 5. Eladáshoz, vágóhídra szállításhoz az állatokat marhalevélnek, vagy egyéb, ennek megfelelő okiratnak és az előírt állatorvosi igazolásoknak kell kísérnie. 6. Az elsődleges begyűjtőknek, élelmiszer feldolgozó üzemeknek bejelentési illetve regisztrációs kötelezettségük van, a jogszabályban előírt esetekben működési engedéllyel kell rendelkezniük. 7. Az Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás az élelmiszer előállítás és forgalmazás valamennyi felsorolt szereplőjéről – beleértve a kereskedelmi gyűjtőket is – nyilvántartást vezet, ezeket rendszeresen ellenőrzi.

ENAR: Egységes Nemzeti Azonosító Rendszer Alapja: a 21/1996.(VII.9.)FVM rendelet, illetve a 29/2000.(VI.9.)FVM rendelet.


31


1. SZARVASMARHA (1999/2000. (XI.5.) FVM r., 12/2004 (I.31.) FVM r.) Életszámot kap. Amennyiben elveszik, csak ugyanazon a számon pótolható, ez érvényes más tagországokból behozott szarvasmarhákra is. Mindkét fülbe 2 füljelző kerül (összesen tehát 4 db, vagyis 2 pár) Borjút születése utáni 7. napon belül meg kell jelölni. Kiemelt, elveszett fülszámokat 48 órán belül pótolni kell. Amennyiben az állat jelöletlen, nem azonosítható, úgy állami kártalanítás nélkül ki kell irtani. Tulajdonos változásokkal kapcsolatos marhalevél átírásokat 3 munkanapon belül el kell végezni. A borjak a jelölést követően marhalevelet kapnak. Ezen szerepel az állat száma, születési ideje, színe, neme, anyja ENAR száma, tenyészet száma. A tulajdonos változások során minden egyes előző tenyészet száma is feltüntetésre kerül, így az állat útja nyomon követhető. A marhalevélen megtalálhatóak az állat egészségügyi adatai is. Az állat adásvétele során a marhalevelet az állatorvossal alá kell íratni, az állat eladását illetve megvételét a kapcsolattartó állatorvos felé a megfelelő módon be kell jelenteni. A megyeszékhelyeken az Állategészségügyi Állomásokon ENAR központok kerültek kialakításra. A marhalevelek kezelése illetve az ügyintézés itt történik. Ki végezheti a jelöléseket? Önálló tenyészetek: ENAR felelőst kell kinevezniük, a tenyészetben ők végzik az ENAR-ral kapcsolatos feladatokat. Tulajdonképpen ezek a nagylétszámú telepek. Megyei körzetek: Döntően kislétszámú telepek. Az ENAR felelős ebben az esetben a telepet ellátó állatorvos (kapcsolattartó). A rendszer számítógép alapú, a megyei központokban minden, a tenyészetekkel kapcsolatos adat lekérdezhető. A tenyészetek a bejelentéssel egyidejűleg ENAR számot kapnak, ez gyakorlatilag egy nyilvántartási szám. Ellenőrzés több módon valósul meg: - A magán állatorvos napi munkája során. - A hatósági állatorvos az egyéb ellenőrzések, szállítások során. - A rendszer évente meghatározott szempontok alapján kijelöli a tenyészetek 10%-át. Azok ellenőrzését az ezzel a feladattal megbízott hatósági állatorvosok, illetve megyei koordinátorok végzik. Az ellenőrzésekről jegyzőkönyvek készülnek, ezeket és az értékelést a rendszerbe be kell vinni, azt az Unió felé jelenteni kell.

2. SERTÉS (116/2003. (XI.18) FVM r.) Több lényeges különbség a szarvasmarhához képest: - A sertések nem életszámot kapnak, tehát az elveszett fülszámok pótlása új fülszámmal is történhet. - A malacokat születéskor nem kötelező jelölni. Jelölés forgalomba hozatal illetve megbetegedés vagy különböző kezelések esetén történik. Forgalomba hozatal alatt az állatok adás-vétele mellett a vágóhídra történő szállítás is értendő. Jelölésre csak engedélyezett, listán közzétett fülszámok használhatók. - A marhalevél helyett sertések esetében szállítólevelet használnunk. Egy szállítólevéllel több sertés is szállítható, ez csak a forgalomba helyezés esetén kerül kiállításra, állatorvosnak azonban ezt is alá kell írnia. - A szállítólevelet, szemben a marhalevéllel nem az ENAR központ, hanem a kapcsolattartó állatorvos állítja ki a helyszínen a jelöléssel egyidejűleg. 32



- A szállítólevél megfelelő példányát ebben az esetben is át kell adni a kapcsolattartó állatorvosnak, illetve meg kell küldeni az országos ENAR központnak.

3. LÓ (64/2003. (VI.16) FVM r.) Bevezetése két lépésben történt: - 2004.05.01. (Uniós csatlakozás) után az 1998. január 1. után született lovak, valamint minden olyan ló számára kötelező, amit szállítanak vagy hajtanak. - 2005.07.01. óta minden lónak kötelező. A lovak jelölése sütéssel történik, ezt nem állatorvosok végzik. (Megyei lótenyésztési felügyelő) A lóútlevél kiállítása jelenleg csak Budapesten történik. A kiállítás feltétele az állat besütése, az ezt igazoló csikóbélyegzés jegyzőkönyv, valamint a marhalevél. Lényeges szempont, hogy az útlevélbe be kell írni, hogy az adott lovat élelmiszertermelésre, vagy egyéb célra használják. Az elvégzett kezeléseket ennek megfelelően az útlevélben rögzíteni kell, az állat csak akkor kerülhet vágásra, ha ezt az élete során kapott kezelések lehetővé teszik. Az útlevél tartalmazza a különböző vakcinázásokat, illetve vizsgálati eredményeket is. Lóútlevél kiállításával kapcsolatban négy esetet kell megemlíteni: a., Születő csikók esetében: - Marhalevél kiváltása 1 hónapos kor után kötelező. - Lóútlevelet a bélyegzést követően (6 hónapos kor után, de még választást megelőzően) kell kiváltani. b., Egyedi azonosítóval és marhalevéllel rendelkező lovak: - Egyszerű a dolog, csak a lóútlevél igénylőlapot kell kiváltani. c., Jelöletlen lovak: - Nem szállítható és részükre lóútlevél sem adható ki, hiszen tulajdonjoga ismeretlen. Területileg illetékes lótenyésztési felügyelővel mihamarabb meg kell jelöltetni, mely alapján a marhalevél majd az útlevél kiváltható. d., Külföldről származó lovak: Az Unió tagállamaiból kizárólag lóútlevéllel és az azt kísérő állategészségügyi bizonyítvánnyal érkezhetnek lovak. A külföldi lóútlevél honosítását az OMMI-val el kell végeztetni. Ennek keretében az útlevélről fordítás készül és hazai nyilvántartási számot kap. Az így regisztrált és lóútlevéllel rendelkező lovak az alábbi feltételekkel szállíthatók (a vágási céllal történő szállítás kivételekkel) - Magyarország területén belüli szállítás esetén kizárólag a megfelelően kitöltött lóútlevél szükséges. - Az Unió területén a lovak lóútlevéllel és a megfelelő állategészségügyi bizonyítvánnyal.


33


4. JUH (47/2005. (V.23.) FVM r.) Bevezetés alatt. A bárányokat a tenyésztőnek kell megjelölnie mindkét fülbe helyezett báránykrotáliával mielőtt elhagyják a tenyészetet. Marhalevél helyett 5 példányos szállítólevél. Az Állomás feladatai: - Az ENAR hatósági feladatainak ellátása, rendelet betartásának ellenőrzése. - Szállítások során a jelölések ellenőrzése, állategészségügyi igazolások kiadása. - Harmadik országból érkező állatok jelölése. - Jelöletlen állatok észlelése esetén gondoskodni kell az állatok jelöltetéséről, szükség esetén forgalmi korlátozás elrendelése. Az OMMI feladatai: - Az országos számítógépes adatbázis működtetése. - A tenyészetkódok és az egyedi azonosító számok kiadása. - Krotália tesztek végzése, felhasználható füljelző típusok közzététele. Az MJSZ és MKSZ feladatai: - A tenyészet és egyedi azonosítás végrehajtásáfhoz szükséges területi és informatikai hálózat létrehozása, működtetése, irányítása. - Az állomány nyilvántartáshoz és az egyedi jelöléshez szükséges bizonylatokról gondoskodni. - A gazdák tájékoztatása. Területi felelősök feladatai: - Adatok, adatváltozások bejelentése, számítógépes rögzítése, nyilvántartása. - Közreműködés a jelölő eszközök beszerzésében. - A továbbtartásra, tenyésztésre meghagyott állatok jelölése (tetoválás, krotáliázás). - Minden állattartónál legalább évente egy alkalommal állományleltár elvégzése. - A tenyésztők ellátása a szükséges fülszámlistákkal, bizonylatokkal. Az állattartó feladatai: - Tenyészet létesítésének, megszüntetésének, adatváltozásoknak a területi instruktor közvetítésével történő bejelentése. - Gondoskodás a bárányok jelöléséről, a továbbtartásra meghagyott állatok jelöltetéséről. - Változások nyilvántartása, állomány nyilvántartó (zöld) füzet és a fülszámlisták naprakész vezetése, 3 évig megőrzése. - Állatszállítások esetén a szállítólevél kitöltése.

5. EB (macska, vadászgörény) Az Unió tagállamai között az ebek csak ebútlevéllel szállíthatók. Ennek feltétele az ebek tartós megfigyelése, ami lehet chip, illetve 2011-ig tetoválás. Kereskedelmi célú szállítás esetében az útlevél mellé az előírt állategészségügyi bizonyítvány is szükséges. Harmadik országból történő behozatal esetén szintén szükséges állatorvosi bizonyítvány. Az Unió egyes tagállamai az előírásai veszettség szempontjából különbözőek. Lényeges momentum, hogy a behozatallal egyidejűleg vérvizsgálattal igazolni kell a veszettség elleni védettség meglétét. 34



Alrendszerek A naprakész adatbázis létrehozása céljából alrendszerek kerültek kialakításra. Számítógépes rendszer, adatok egyszeri felvitele után a frissítésnek folyamatosnak kell lennie. Hozzáférhetőség a megyei állomásokon van. - Szállítási alrendszer, - Járványvédelmi alrendszer, - Takarmány alrendszer, - Gyógyszer alrendszer, - Élelmiszerhigiéniai alrendszer. Az adatbázis feltöltésének alapját a regisztráció képezi. Nyilvántartásba vettünk, illetve ennek kapcsán regisztrációs számot kaptak: - a nagylétszámú állattartó telepek (ENAR tekintetében a kislétszámú telepek is), - állatszállítók, - kereskedők, - gyűjtőálllomások, - állatrakodók, - takarmánykeverők, - élelmiszerelőállító üzemek. Természetesen nyilvántartással rendelkezünk az élelmiszerforgalmazókról, állatszállító járművekről, állatorvosi rendelőkről is.

Traces Az Uniós csatlakozással új megvilágításba került az export és import fogalma, illetve új fogalmak kerültek bevezetésre. - Export: 3. országba történő szállítások - Import: 3. országból történő beszállítások - Tagországok közötti kereskedelem. Élő állatok szállításának követésére dolgozták ki a TRACES-t. Az élő állatok tagországok közötti szállítása ezen rendszer keretén belül történik. Számítógépes, Internet alapú rendszer. A feladás helyén megtörténik a szállítmány adatainak számítógépre történő felvitele (feladó, címzett, szállító, rendeltetési hely, állatok faja, száma, jelölése, szállító jármű, stb.). A kísérő állatorvosi dokumentum kitöltése szintén elektronikusan történik. A szállítmány elindításával egyidejűleg a dokumentációt el kell küldeni a rendeltetési hely számára, ahol a szükséges ellenőrzések ennek alapján elvégezhetőek. A biztonság érdekében jelszavakkal és egyéb módon szigorúan szabályozva van a rendszerhez való hozzáférhetőség. A rendszer tartalmazza az Unió tagországok nyilvántartott, kereskedőit, gyűjtőállomásait, szállítóit. Új, és lényeges szempont, hogy másik tagállamba csak az Unió által elfogadott gyűjtőállomásról, kereskedő telephelyéről vagy állattartó telepről indítható élő állat szállítmány. Export illetve import szállítmányok esetében minden esetben kell a fogadó-, illetve indító ország állategészségügyi hatósága által is jóváhagyott állategészségügyi bizonyítvány.


35


Határok A csatlakozással Magyarország lett az Unió keleti kapuja. Ennek jegyében jelentős fejlesztéseket kellett végrehajtani Nagylak és Röszke állategészségügyi határok vonatkozásában. Import- és tranzit ellenőrzés a csatlakozás előtt: A részletes vizsgálat helye az első rendeltetési hely volt! Ellenőrzés az első rendeltetési helyen (az illetékes hatósági állatorvos): - a szállítmány zárolása/karanténozás, - a bizonyítványban vállalt állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági garanciák teljesülésének ellenőrzésére mintavételezés, vizsgálatok, - az egyedi engedélyben esetlegesen előírt kiegészítő vizsgálatok, - kedvező eredmény esetén a szállítmány felszabadítása, a belföldiesítéshez történő hozzájárulás.

Az EU-csatlakozás után A harmadik országokból érkező import: Az importszállítmányok ellenőrzése az EU külső határain történik, utána szabadon forgalmazhatók az EU teljes területén!

36


HÚS FELDOLGOZÁSÁRA ÉS FORGALMAZÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI ELŐÍRÁSOK

HÚS FELDOLGOZÁSÁRA ÉS FORGALMAZÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI ELŐÍRÁSOK Mr. Codrin Moru Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Nemzeti Hatóság Arad Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság

Az Európai Uniós csatlakozásra készülve Romániában egy sor stratégiát fogadtak el az előkészítési folyamatban, még mielőtt a mezőgazdaságra és állategészségügyre vonatkozó tárgyalási fejezetet lezárták. Jelenleg az Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Nemzeti Hatóság jogszabályozási céljai a következők: jogharmonizáció befejezése; az összes állategészségügyre vonatkozó rendelet, határozat, előírása megjelentetése a Romániai Hivatalos Közlönyben; a közösségi előírásoknak ellentmondó jogszabályok visszavonása. Fontos célkitűzés, hogy csak azokat a rendelkezéseket őrzzük meg alkalmazás végett, amelyek a közösségi előírásokat valósítják meg. A megvalósításban követett célkitűzések két kategóriába sorolhatók, a horizontális jogszabályozás (melyben a két Szabályzat található) és a vertikális jogszabályozás (itt a többi szabályzat található, 21.-ig) A vízszintes jogszabályozás érdekében számos kulcs-intézkedést vezettek be (kb. 700-at), melyek az állategészségügyi tevékenység ellenőrzését szolgálják. Ezek direktívák, melyek kötelező hatással bírnak minden területen : a belső piac ellenőrzése ; állategészségügyi felügyelet és ellenőrzés a határokon, számítógépes állategészségügyi nyilvántartási rendszerek, állategészségügyi igazolás, állategészségügyi védelem, az állategészségügyi ellenőrzések és kivizsgálások finanszírozása, állatok azonosítása és jelölése. A függőleges állategészségügyi jogszabályozás nagyon pontosan leosztott ágazatok működését írja elő. A függőleges jogszabályozás kötelező eljárásai a következők : egyes járványos állatbetegségek megszüntetése; a járványos betegségek ellenőrzése; a tagállamokkal való élő állat és termék kereskedelem állategészségügyi ellenőrzése és felügyelete; emberi fogyasztásra szánt állati eredetű élelmiszerek előállítása és forgalmazása; élő állatok, termékek és melléktermékek importja harmadik országokból állategészségügyi ellenőrzés alatt; a laboratóriumi jó gyakorlat; állatvédelem-állatjólét; állategészségügyi vonatkozások az állattenyésztésben; állati eredetű élelmiszerek; állategészségügyi felszerelés és készülékek; génmanipulált termékek; állategészségügyi képzés (az oklevelek kölcsönös elismerése és honosítása) A függőleges jogszabályozás 21 fejezetből áll, tevékenységi ágazatok szerint csoportosítva : közösségen belüli ellenőrzések, állatok azonosítása, közösségen belüli élő állat kereskedelem, közösségen belüli állati eredetű termékek kereskedelme, közegészségügyi szabályok, egyéb ágazati rendelkezések (hormonok, hulladékok, állatjárványok, takarmány keverékek), import, nemzetközi egyezmények, laboratóriumi gyakorlat, állatvédelem, állategészségügyi költségek, állattenyésztés, takarmányok, gyógyszerek, állategészségügyi képzési szintek, élelem, sugár veszélyezettség, orvosi felszerelések, technikai állategészségügyi termékek és intézmények szervezése. A hús feldolgozására vonatkozó Románia által már elfogadott közösségi rendelkezéseket a fenti felsorolás 1, 3, 5, 6, 7, 8 számú fejezeteiben találjuk meg. Arad megyébe a hús és hústermék feldolgozó üzemek két csoportba tartoznak, attól függően, hogy vörös vagy fehér húst dolgoznak fel. Vörös hús alatt a sertés, marha, vadhús és tenyésztett vadhús értendő. Fehér hús alatt a baromfihúst és a halhúst értjük. Összesen 22 létezik (17 vörös húsüzem, 3 baromfi húsüzem és 2 hal feldolgozó üzem). Mindegyik vállalatban betartják a nyomon követhetőség szabályát, a tenyészettől az élelmiszerüzlet polcán található késztermékig. A vágásra szánt állatokat vágóhídra engedélyezett szállítási eszközökkel viszik, az esetek többségében betartva a 11. fejezetben előírt állatvédelmi-jóléti szabályokat. (Rendelkezések azonosítói: 99/22/CEE, 91 /628/CEE, 86/609/CEE, 99/74/CEE, 2002/4/CEE, 98/58/CEE, 411/98/CE). „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

37

HÚS FELDOLGOZÁSÁRA ÉS FORGALMAZÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI ELŐÍRÁSOK

Románia egy átmeneti állapotban levő állam, csatlakozás előtt áll, ezért jelenleg nagy hangsúlyt fektet a közösségi jogrendszer bevezetésére és alkalmazására az állatvédelem, környezetvédelem, termékek nyomon követhetősége, húsfeldolgozás nyomán keletkezett hulladék értékesítése, időszakos állategészségügyi ellenőrzések terén, a szabályok alkalmazása és betartása érdekében, főként a Közösségi Állategészségügyi Szabályzat 1. és 3. sz. fejezetében (Direktívák: 90/425/CEE, 98/470/CEE, 96/93/CEE, 89/662/ CEE, 2005/34/CEE, 99/807/CEE). A feldolgozó üzemek állandó ellenőrzés alatt állnak, havi monitoring dönti el az átszervezés-korszerűsítési programon belüli besorolásukat. Négy csoportba soroljuk őket, A, B, C, D, ahol az A kategória a legkorszerűbb vállalatokat jelzi. A monitoring eredménye nyomán átléphetnek egyik kategóriából a másikba. Ha az átszervezés-korszerűsítési programot nem tudják teljesíteni, akár véglegesen meg is szüntethetjük a vállalatot, az állategészségügyi működési engedély visszavonásával. Vágóhidak is léteznek, ahol vegyesen szarvasmarhák és sertések vágását végzik, de léteznek külön, csak sertésre vagy marhára szakosított egységek is. Minden vágásra szállított állat krotaliált vagy meg van jelölve, a szállítmányt megfelelő állategészségügyi dokumentáció kíséri, ez megfelel a közösségi rendelkezések állatok azonosítását és megjelölését előíró szabályozásnak (92/102/CE, 93/623/CEE, 1760/CEE, 2680/1999/CEE, 2629/97/CEE, 1082/2003/ CEE). Ugyanakkor nagy figyelem kíséri a gyógyszerek adagolása és ezek fennmaradásának mértékének ellenőrzése a vágott állatok húsában. Románia, mivel átmeneti állapotban van az Európai Uniós tagság előtt olyan jogszabályokkal is, rendelkezik még az állati eredetű termékek állategészségügyi ellenőrzése és felügyelete terén, amely nem része a közösségi jogszabályozásnak, párhuzamosan alkalmazzák mindkettőt. Nem utolsó sorban, különleges figyelmet szentelnek az alapanyag és termék importnak, amely harmadik államokból jön, ezek esetén állategészségügyi ellenőrzés, felügyelet és teljes laboratóriumi vizsgálat kötelező, a közösségi szabályzat 8. fejezetnek megfelelően (72/462/CEE, 78/685/CEE, 95/233/CEE, 2994/30/CEE, 00/462/CEE).

38


ÉLELMISZERBIZTONSÁGI KÉRDÉSEK AZ UNIÓS CSATLAKOZÁSSAL ÉS AZ ÚJ SZABÁLYOZÁSSAL KAPCSOLATOSAN

ÉLELMISZERBIZTONSÁGI KÉRDÉSEK AZ UNIÓS CSATLAKOZÁSSAL ÉS AZ ÚJ SZABÁLYOZÁSSAL KAPCSOLATOSAN Dr. Pollákné Dr. Faragó Katalin megyei élelmiszerhigiéniai osztályvezető főállatorvos Csongrád Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás

I. Jogszabályrendszer a csatlakozás előtt Uniós jogszabályok:

- Rendeletek (kötelező) - Határozatok (kötelező) - Direktívák (ajánlások az Unióba exportáló vállalatok részére; kötelező)

Magyar jogszabályok:

- Alkotmány - Törvények - Kormányrendeletek - Miniszteri rendeletek - Önkormányzati rendeletek

II. Jogharmonizáció

A csatlakozás egyik feltétele a magyar jogszabályok megfeleltetése az Uniós jogszabályoknak. A csatlakozás után: az Uniós jogszabályok és a magyar jogszabályok egyaránt kötelező érvényűek. Az állategészségügy területén kb. 78 jogszabály megalkotása, kb. 200 Uniós jogszabály átvétele történt.

III. Az Uniós és a magyar szabályozás közti különbség Uniós szabályozás: 1. Vertikális szabályozás, ágazati alapon, termékekre, termékcsoportokra vonatkozó – sok direktíva, nehezen kezelhető. 2. 2000 – „Fehér Könyv az Élelmiszerbiztonságról” – a szabályozás átalakítására vonatkozó intézkedési tervet tartalmazta. Magyar szabályozás: Egységes, könnyen kezelhető (ÉT, Vhr. Állategészségügyi Szabályzat, 17/1999 EüM-FVM rendelet)

IV. Új magyar jogszabályok • • • • • • • •

2003. Évi LXXXII. Tv az Élelmiszerekről 19/2004 FVM-ESzCsM-Gkm r. az élelmiszerek jelöléséről 92/2004 FVM-ESzCsM-GKM a hatósági élelmiszerellenőrzésről 90/2003 FMV-ESzCsM az élelmiszerek előállításának és forgalmazásának feltételeiről 100/2002 FVM friss hús 70/2002 FVM friss baromfihús 79/2003 FVM hús- és húskészítmény forgalmazás 77/2002 FVM-ESzCsM vagdalt és darálthús


39


• • • • • • • •

69/2002 FVM Trichinella vizsgálat 20/2003 FVM húskészítmények 9/2002 FVM vadhús, házinyúl 40/2002 FVM halászati termékek 80/2004 FVM tengeri puhatestűek 23/2002 FVM tojástermékek 1/2003 FVM tej- tejtermékek 71/2003 FVM az állati hulladékok

V. Új Uniós élelmiszerhigiéniai jogszabályok • • • • • • •

178/2002 EK r. az élelmiszerjog általános elveiről és az Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról 852/2004 EK r. az élelmiszerek higiéniája (általános) 853/2004 EK r. az élelmiszerek higiéniája (speciális) 854/2004 EK r. az emberi fogyasztásra szánt termékek hatósági ellenőrzéséről 882/2004 Ek r. élelmiszer, takarmány, állatvédelem ellenőrzése 99/2002 EK dir. Emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek állategészségügyi szabályai 175/2005 EK dir. Élelmiszerek hatósági ellenőrzésére irányuló koordinációs program

VI. Az élelmiszerlánc fogalma Elsődleges termelés – elsődleges termékek gyűjtése, tárolása - Növénytermesztés (betakarítás, tárolás) - (Élelmiszer, takarmány alapanyag) - Állattenyésztés (tej, tojás, méz, hús) - Halászat - Vadászat Élelmiszer feldolgozás – élelmiszeripar, vágóhidak Élelmiszer forgalomba hozatala – élelmiszerkereskedelem - Nemzetközi (export, import, tagállamok közötti) - Nemzeti Nagykereskedelem, kiskereskedelem - Vendéglátás, közétkeztetés - (Háztartásbeli élelmiszerelőállítás)

VII. Az élelmiszerbiztonság fogalomköre Élelmiszerbiztonság: a termelés, az előállítás, a tárolás, a forgalomba hozatal során az élelmiszer nem veszélyezteti a végső fogyasztó egészségét. A fogalomkör kibővül: - Közegészségügyi jelentőségre - Állategészségügyi jelentőségre - Környezetvédelmi jelentőségre Az élelmiszerlánc minden pontjára, és az élelmiszerlánchoz kapcsolódóan keletkező hulladékokra egyaránt vonatkozik. 40



VIII. Legfontosabb alapelvek 1. Az elsődleges felelősség az élelmiszer birtokosáé (termelő, begyűjtő, előállító, forgalmazó). 2. Az élelmiszerbiztonságnak a teljes élelmiszerlánc mentén meg kell valósulnia. 3. Ennek érdekében hatékony önellenőrzési rendszert kell üzemeltetni. 4. Nyomonkövethetőségi rendszert kell kialakítani és működtetni.

IX. A termelő és előállító kötelezettségei az élelmiszerbiztonság megvalósítása érdekében 1. Működési engedélyek, regisztráció 2. A vonatkozó jogszabályok, előírások ismerete és betartása (jó gyártási és higiéniai gyakorlat) 3. Önellenőrzési rendszer működtetése 4. A nyomonkövethetőség biztosítása 5. Nyilvántartások vezetése 6. Szakképesítések, képzések, oktatás 1. Regisztráció, működési engedély Regisztráció: az élelmiszerlánc valamennyi résztvevőjére kötelező (termelő, begyűjtő, előállító, forgalmazó) Működési engedély: az állati eredetű élelmiszert előállítók részére és a forgalmazók részére kötelező (növényi üzemek esetén csak bejelentési kötelezettség és regisztráció) - üzemek részére: ÁÉEÁ - forgalmazók részére: Polgármesteri Hivatal 2. Jó gyártási, jó termelési és jó higiéniai gyakorlat A jogszabályok ismerete, és betartása alapvető feltétel. Jó termelés, jó gyártási és jó higiéniai gyakorlat – jogszabályokon és szakismereteken alapul. – Közösségi útmutatók és nemzeti útmutatók elkészítése (852/2004 EK 7–9. c) 3. Önellenőrzési rendszer Az „élelmiszeripari vállalkozás” alakítja ki. Az „élelmiszeripari vállalkozás” működteti. A HACCP elvein alapul (veszélyek, kritikus pontok, határértékek meghatározása, kritikus pontok ellenőrzése, javító intézkedések, igazoló eljárások, dokumentáció). Önellenőrzési rendszer, melynek célja a biztonságos élelmiszer előállítása, forgalomba hozatala. A HACCP teljes körű alkalmazása egyenlőre az elsődleges termelőre nem kötelező, de az alapelveket alkalmaznia kell. Kötelező érvényű az előállítók, és a forgalmazók részére. ÉLELMISZER BIZTONSÁGI rendszer. 4. Nyomonkövethetőség Célja: az élelmiszer követése az élelmiszerlánc mentén az elsődleges termelőtől a fogyasztóig az élelmiszerbiztonság megvalósítása érdekében („ a farmtól az asztalig”). Feltétele: a) regisztrációk megléte – az „élelmiszer vállalkozások” azonosíthatósága (termelő, begyűjtő, előállító, forgalmazó) b) szabályos jelölések – az alapanyagok, segédanyagok, félkész és kész termékek azonosíthatósága, jelölése c) nyilvántartások vezetése – a beszállítások, származás, a gyártási folyamatok, a kiszállítások azonosíthatósága. d) az élelmiszerlánc–információ beszerzése „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

41


ad. b) Jelölések A) Élő állatok szabályos jelölése (ENÁR) B) Húsvizsgálatot igazoló jelölések: 1. Húsbélyegző (egészségügyi jel) - Engedélyezett üzem: ovális HU, azonosító szám, EGK - Jóváhagyott üzem: kerek, Hungaria, azonosító szám, helységnév - Derogációs üzem: négyszögletes, HU azonosító szám, „Csak belföldi piacra” - Vadhús: ötszögletű, HU, azonosító szám, EGK 2. Trichinella bélyegző C) Tojás jelölése: termelő kód a tartási rendszerrel D) Kész termékek jelölése (egészségügyi jel és a címkén előírt kötelező jelölések) ad. c) Nyilvántartások vezetése Származás igazolására szolgáló nyilvántartások - beszállított termékek vonatkozásában - alapanyag, segédanyag, kész termék, csomagolóanyagok, tisztító fertőtlenítő szerek - csak engedélyezett, illetve regisztrált helyről érkezhet - számla, hússzállítási igazolvány, CMR, származási és egészségügyi bizonyítvány, egyéb minőséget és élelmiszerbiztonságot igazoló dokumentumok Termelési folyamatok nyilvántartásai - gyártási naplók- hőmérséklet regisztrációk - felhasznált alap-és segéd anyagok - vegyszerfelhasználás - a nyomonkövethetőség biztosításához szükséges regisztrációk - gyártási tételek azonosíthatósága, a tételekhez tartozó kódok - szükség esetén a tételekhez kapcsolódó laboratóriumi eredmények A kiszállítások azonosítására szolgáló nyilvántartások - disztribúciós lista - nyilvántartás arról, hogy melyik gyártási tétel került kiszállításra - hova (név, cím, elérhetőség) - mikor (pontos dátum) - melyik tételekből (tételazonosító jel) - szállító azonosító (név, rendszám) - visszaszállítások, átirányítások nyilvántartása - reklamációk nyilvántatása RASFF ad. d) Élelmiszerlánc információ A vágóhíd üzemeltetőjét a termelő köteles a vágást 24 órával megelőzően információval ellátni: - a farm állategészségügyi helyzetéről - az állatok egészségi állapotáról - felhasznált állatgyógyászati készítményekről - betegségekről - az állatokon végzett vizsgálatokról mintákról - monitoring (toxikológia, mikrobiológia) vizsgálatok adatairól - az ellátó állatorvos elérhetőségéről 42



5. Egyéb nyilvántartások vezetése a) Elsődleges termelő: növénytermesztő: - növényvédő szerek, biocidok használata - növényekből vett minták és eredmények - termékek kiszállítása állattenyésztő: - takarmányok jellege, eredete - állatgyógyászati termékek felhasználása, kezelések - megbetegedések- vizsgálatok, és vizsgálati célból vett minták és eredményei - ellenőrzések során talált bármely lényeges információ b) -

Begyűjtő: a gyűjtött termékek származása (hely, időpont, mennyiség) a gyűjtött termékek továbbadása (hely, időpont, mennyiség, a származási hely azonosíthatósága) a termékekkel kapcsolatos bármely, élelmiszerbiztonsági szempontból lényeges információ

c) -

Előállító: engedélyezéssel, regisztrációval kapcsolatos dokumentációk, alaprajzok, térképek származással, termeléssel, disztribúcióval kapcsolatos információk nyomonkövethetőségi rendszer a termelő előtti és utáni lépéssel együtt önellenőrzési rendszerrel kapcsolatos dokumentáció, (HACCP, mintavételek, vizsgálati eredmények, hőkezeléssel és hűtéssel kapcsolatos regisztrációk, ellenőrzési jegyzőkönyvek, vízvizsgálatok intézkedések stb) - üzemi utasítások (takarítás, termelés, hulladékkezelés, személyzeti) - veszélyes hulladék, rovar rágcsálók elleni védekezés dokumentumai

d) -

Forgalmazó: engedélyezéssel kapcsolatos dokumentációk szállítási dokumentációk (számla, CMR) önellenőrzési rendszerrel kapcsolatos dokumentációk hulladékkezeléssel, rovar- rágcsálók elleni védekezéssel kapcsolatos dokumentáció

6. Szakképesítések, oktatás ÉT-ben, rendeletekben lefektetett képzettséggel rendelkezni kell (szakképesítés, higiéniai minimumtanfolyam stb). - Rendeletek, előírások ismerete - Szakmai ismeretek - Gyakorlati útmutatók ismerete - HACCP rendszer ismerete - Egyéb oktatások (élelmiszerbiztonsággal, balesetvédelemmel, tűzvédelemmel, stb)


43

ÉLELMISZEREK JELÖLÉSE AZ ÉLELMISZERBIZTONSÁG TÜKRÉBEN

ÉLELMISZEREK JELÖLÉSE AZ ÉLELMISZERBIZTONSÁG TÜKRÉBEN Dr. Bartókné Dr. Lamper Csilla Ph.D. Csongrád megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás

A hazánkban előállított és közfogyasztásra szánt élelmiszerek címkéjén feltüntetett információk a fogyasztók számára meghatározó jelentőségűek, amelyek lehetővé teszik az előállítók által forgalmazott rendkívül széles termékskálából a megalapozott választási lehetőséget és kellő ismerettel lát el az élelmiszer tulajdonságait illetően. A jelölés e mellett a fogyasztók érdekeinek és a piaci verseny tisztaság védelmének egyik fontos eszköze. Tekintettel arra, hogy 2004. évben az Élelmiszer Ellenőrző Állomások által megvizsgált hatósági minták 32,9% volt kifogásolt jelölésbeli ok miatt és ezen arány a korábbi évekhez viszonyítva emelkedő tendenciát mutat, az élelmiszerek jelölésbeli előírásainak áttekintése rendkívül időszerű. A hazai termékek jelölésbeli hibái mellett komoly problémát okoz az „import”(harmadik ország) és az unió egyes tagállamaiból származó élelmiszerek nem megfelelő jelölése is. Az élelmiszerek jelölése élelmiszerbiztonsági szempontból igen komoly jelentőségű. Ellenőrzéseink során több alkalommal előfordult, hogy pl. nem engedélyezett adalékanyagokat használtak fel, allergén összetevőket nem tüntettek fel. Azok a fogyasztók pedig, akik élelmiszer allergiában vagy túlérzékenységben szenvednek joggal várják el, hogy a jelölésben az összetevők listájában az allergén anyag neve szerepeljen, hiszen csak ez esetben tudnak az egészségük megóvása érdekében dönteni. (EK irányelv átvétele). Az unión belül az élelmiszerbiztonsági kérdések megítélése szempontjából fontos szakmai programnak tekintik az adalékanyagok tartós, együttes felhasználásának az emberei szervezetre gyakorolt káros hatásmechanizmusainak feltérképezését is. A különböző technológiai célzattal felhasznált engedélyezett adalékanyagok késztermékekből történő kvalitatív és kvantitatív kimutatására a hatósági laboratóriumok megfelelő műszeres analitikai hátérrel rendelkeznek, így pl. az élelmiszerbiztonsági szempontból is kiemelt jelentőségű nitritek, nitrátok előírás szerinti adagolását folyamatosan ellenőrizni tudjuk. Nagyon lényeges a „bio” és a GMO termékek megbízható jelölése annak érdekében, hogy a fogyasztó megalapozottan dönthessen. A „bio” termékek iránti kereslet növekedése (magas árfekvés) szükségessé teszi ezen termékeket előállítók szigorú hatósági felügyeletét egyéb engedélyező szervekkel együttműködve. Kiemelendő a marketing célzattal alkalmazott megtévesztő kifejezések (jelzők) használatának megtiltása is. A hazánkban előállított és forgalmazott közfogyasztásra szánt élelmiszerek jelölésbeli általános előírásait a 19/2004 (II.26.) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet szabályozza. Természetesen az alaprendelethez kapcsolódóan egy-egy iparágakra vonatkozó illetve egyéb speciális előírásokat is figyelembe kell venni a címketerv kialakításakor (Magyar Élelmiszerkönyv, eredetvédelem, ásványvíz-forrásvíz speciális előírása, különleges táplálkozási célú élelmiszerek előírásai, higiéniai rendelet stb.). Különös figyelmet kell szentelni a fokozott mikrobiológiai kockázatot jelentő állati eredetű termékek (hús, húskészítmények, baromfiipari termékek, tejtermékek) egészségügyi ill. fogyaszthatósági jelölésének ellenőrzésére is. A fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy az élelmiszerbiztonság az élelmiszer előállítás láncolatában nemcsak az előírt technológia szigorú betartásával, jogkövető magatartással és a minőségbiztosítási rendszerek működtetésével garantálható, hanem az ezekhez kapcsolódó, a fogyasztó számára közvetlen információt szolgáltató jelölésbeli elvárások betartásának is függvénye. 44


AGRÁR- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK

AGRÁR- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK Szabó Zoltán ügyvezető igazgató Csongrád Megyei Agrár Információs, Szolgáltató és Oktatásszervező Kht.

TÁJÉKOZTATÓ az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokról A Közös Agrárpolitika – a továbbiakban: KAP – az Európai Unió egyik legbonyolultabb területe, amelyet az agrártermékek kiemelt kezelésének, az élelmiszertermelés stratégiai jelentősége mellett a mezőgazdasági termelés természeti, gazdasági és társadalmi sajátosságának felismerése indokolt. A KAP legfontosabb területe a mezőgazdasági piacok közösségi szabályozása, amely kialakítása során alapvetően három megoldást alkalmaztak, mégpedig: közös versenyszabályok elfogadását, a tagállamok piaci rendtartásainak kötelező koordinációját, illetve az európai piaci rendtartás kiépítését. Mindezek magyarországi adaptációja, az EU-konform agrártámogatási rendszer kialakítása a csatlakozásig megvalósult. Mindezeknek megfelelően Magyarország uniós csatlakozását követően, a 2004. évi agrártámogatási rendszer az alábbi támogatási formákból áll: 1. EU által finanszírozott támogatások: 1.1. Közvetlen termelői támogatás (25% EU, 30% nemzeti); 1.2. Piaci intézkedések (exporttámogatás, intervenció). 2. Társfinanszírozású támogatások (EU és hazai forrás) 2.1. Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), 2.2. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT); 2.3. Kiegészítő nemzeti közvetlen támogatások (KNKT) 3. Tisztán nemzeti forrásból finanszírozott támogatások.

AZ AGRÁRTÁMOGATÁSOK RÖVID ISMERTETÉSE 1. Az Európai Unió által finanszírozott támogatások 1.1. Közvetlen területalapú termelői támogatás (SAPS) A közvetlen területalapú termelői támogatás az EU Európai Mezőgazdasági és Orientációs Alapjának (EMOGA) Garancia Részlegéből kerül folyósításra. Mértéke a jelenlegi EU-tagországokhoz viszonyítottan 25%. (Ehhez járul 30% nemzeti támogatás, összesen 55%) A Kormány az egyszerűsített területalapú támogatási rendszer (Single Area Payment Scheme - SAPS) bevezetése mellett döntött, mely lehetővé teszi az EU támogatás csaknem teljes mértékű lehívását, ugyanakkor az egyes ágazatok között kiegyenlítettebb támogatást eredményez (pl. a kertészeti ágazat és a tömegtakarmány termelés is kaphat földalapú támogatást). Megkötés, hogy csak az 1 ha-nál nagyobb gazdaság támogatható, a legkisebb támogatható parcellaméret 0,3 ha. „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

45


A közvetlen területalapú termelői támogatás (SAPS) keretében támogatható területek a következők: - legalább 1 hektár szántó-, gyep, illetőleg konyhakert, ha az azonos kultúrával beültetett parcella mérete eléri a min. 0,3 ha-t, vagy - legalább 0,3 hektár szőlő, gyümölcsös; - ha a fenti méretkritériumoknak megfelelő terület 2003. június 30-án eleget tett a „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” feltételrendszerének; - a támogatás alapjául szolgáló területet művelési ágtól függetlenül a tényleges használat, illetve hasznosítás alapján kell figyelembe venni. Az egyszerűsített területalapú támogatási rendszer célja többek között, hogy segítse az átmenetet a KAP reform keretében működő összevont gazdaságtámogatási rendszerre (SPS) való áttérést. Az EU-s agrártámogatások legnagyobb tételét ezen, közvetlen támogatások teszik ki, melyek fokozatosan, kilenc évig tartó átmeneti időszak alatt kerülnek bevezetésre. (Az EU tagországok sokáig vitatták ezen támogatási forma létjogosultságát az új tagok esetében.) Miután a tárgyalások eredményeként mód van a közvetlen támogatások nemzeti költségvetésből történő kiegészítésére – lásd 2.4 pont - az átmeneti időszak 6 évre rövidül. Lényeges szempont, hogy a közösségi jog értelmében nemzeti támogatást közvetlen kifizetés céljára az EU hozzájárulása nélkül egyetlen tagország sem folyósíthat. Tekintettel arra, hogy a lakosságot legnagyobb mértékben a közvetlen támogatások érintik, a támogatások igénylésére és folyósítására vonatkozó részletszabályokat, valamint az egyes termékekre vonatkozó kiegészítő nemzeti kifizetések összegét az 1., illetve 2. számú mellékletek tartalmazzák. 1.2. Piaci intézkedések (exporttámogatás, intervenció) a.) Exporttámogatás (export-visszatérítés) A magasabb EU és alacsonyabb világpiaci árak különbségének kiegyenlítését szolgálja annak érdekében, hogy az uniós termékek harmadik piacon eladhatók legyenek. A támogatások egy része normatív, termékhez vagy relációhoz kötött, más része a piaci zavarok kezelését, a termékfeleslegek levezetését szolgálva csak időszakosan kerül alkalmazásra. A támogatások elosztása vagy a kivitt mennyiségek alapján automatikusan, vagy pályázatos rendszerben történik. b.) Intervenció Célja a piaci zavarok kezelése. A közösség által finanszírozott felvásárlásokkal átmenetileg jelentős menynyiségű terméket vonnak ki a piacról, amelyek a piaci zavar megszűnését követően értékesítésre kerülnek. Az EU intervenciós árakat hirdet meg, amelyek az esetek többségében a belső piaci átlagárak alatt vannak, és csak részben fedezik a termelés költségeit. Amennyiben a piaci ár az intervenciós ár alá esik, a termelő korlátlanul felajánlhatja gabonáját intervencióra. A hosszú távra meghirdetett intervenciós árak jelentősen hatnak a belső piaci árakra. Árgaranciák, árszabályozás: a KAP működésének kezdeti időszakában széles körben alkalmazták a garantált árak, az árkiegészítő támogatások rendszerét. Mára jelentőségük csökkent. Kifizetésük területhez, a kvótán belüli mennyiséghez kötődhet. Árszabályozó támogatásként értelmezhetők a termelési költségeket csökkentő magántárolási támogatások is (tejpor, sertés, illetve 2003-tól a marhahús), amelyeknek emellett igen erős, az intervencióhoz hasonló piacszabályozási hatásuk is van.

46



2. Társfinanszírozású támogatások (EU és hazai forrás) 2.1. Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Programja (AVOP) Az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program a Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott stratégiai célokhoz kapcsolódik. Továbbviszi és beépíti a hazai agrártámogatási rendszer elemeit, számol az előcsatlakozási programok (Phare, SAPARD) adta lehetőségekkel, a programok keretében megvalósuló fejlesztésekkel. A támogatás az EMOGA Orientációs Részlegéből kerül finanszírozásra. Kiemelkedő szerepe lesz a mezőgazdasági termelés feltételeinek egyenlőtlenségéből adódó területi különbségek kiigazításában, csökkentésében, a vidék szociális problémáinak megoldásában, az ökológiai, a természeti értékek fenntartásában, megőrzésében, a környezet védelmében. Az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program keretében 2004. május 3-tól az alábbi jogcímekre lehet pályázni: - a mezőgazdasági beruházások támogatása, - a halászati ágazat strukturális támogatása, - a fiatal gazdálkodók induló támogatása, - a szakmai továbbképzés és átképzés támogatása, - a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése, - a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése, - a mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése, - a falufejlesztés és -megújítás a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése, - LEADER+. 2.2. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) A közös támogatási rendszer fontos része a vidékfejlesztés, melyet az EMOGA Garancia Részlegéből támogatnak. A főbb támogatási célok: agrár-környezetgazdálkodás támogatása, kedvezőtlen adottságú területek támogatása, az EU környezetvédelmi- állatvédelmi, és higiéniai követelményeinek való megfelelés támogatása, mezőgazdasági területek erdősítésének támogatása, termelői csoportok támogatása, félig önellátó gazdaságok támogatása. A pályázatok kiírására, a program EU által történő jóváhagyása után kerül sor, várhatóan 2004. július végén. Az NVT céljai jogcímek szerint a következők: - az agrár-környezetgazdálkodás, - a kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi korlátozások alá eső területek támogatása, - a mezőgazdasági területek erdősítése, - a korai nyugdíjazás, - az EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai előírásainak való megfelelés elősegítése, - a szerkezet átalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása, - a termelői csoportok létrehozásának és működésének támogatása. 2.3. Kiegészítő nemzeti közvetlen támogatások (KNKT) Ezen a jogcímen a magyar költségvetésből a közvetlen területalapú támogatás kerül kiegészítésre a jelenlegi EU-s támogatási szint legfeljebb 55%-áig, melynek összege a standard támogatási rendszer szerinti közvetlen kifizetés 30%-a (mintegy 92 Mrd Ft). „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

47


Magyarország 10 különböző kiegészítő nemzeti közvetlen támogatási rendszer az alábbiak területekre terjed ki: húsmarha, borjas tehén, szarvasmarha extenzifikáció, tej, anyajuh, kiegészítő anyajuh, rizs, Burley (dohány), Virginia (dohány), szántóföldi növények (2. sz. melléklet). Magyarország a fenti támogatásokat teljes egészében a nemzeti költségvetésből finanszírozza. A támogathatósági kritériumai: - olyan magyarországi állandó lakhellyel rendelkező természetes személyek, vagy magyarországi székhellyel rendelkező jogi személyek, vagy egyéni vállalkozók, vagy jogi személyiség nélküli vállalkozások számára érhető el a támogatás, - akik regisztrációs számmal rendelkeznek. A támogatások részletei megtalálhatók az FVM honlapján: www.fvm.hu.

3. Tisztán nemzeti forrásból finanszírozott támogatások A 2004. évi nemzeti támogatás keretében támogatjuk az erdészeti feladatok megvalósítását, termőföld védelem, állattenyésztés, tenyésztés-szervezési feladatokat, hal- és vadgazdálkodási, agrárpiaci intézkedéseket, biológiai alapok megőrzését, vízgazdálkodási feladatokat, oktatás–képzés-, kutatást, agrárfinanszírozást, agrár–gazdasági szolgáltatások fejlesztését (TÉSZ, BÉSZ, termelői csoportokat), stb. 2004-ben gondoskodni kell továbbá a korábbi támogatási rendszerben vállalt kötelezettségek teljesítéséről (determinációk), amelyek egyrészt forráshiány miatti áthúzódó kifizetések, másrészt tervezett áthúzódások (pl. beruházások, erdőtelepítés, több éves hitelek esetében). A nemzeti támogatás kritériumai a következők: - nem állhat ellentétben a Közös Agrárpolitikával (KAP), - nem sértheti a versenyegyenlőséget és - a támogatási formákat 2004. szeptember 1.-ig engedélyeztetni (notifikálni) kell az EU-val. Támogatási jogcímek: - az erdészeti feladatok támogatása, - az erdészeti közcélú feladatok ellátásának támogatása, - az erdők többcélú hasznosításával kapcsolatos feladatok támogatása, - az erdőkárok elhárításának támogatása, - a termőföld minőségi védelmének, hasznosításának támogatása, - a termőföld rendeltetésszerű hasznosítására alkalmassá tételével összefüggő feladatok végrehajtásának támogatása, - a birtok-összevonási célú termőföldvásárlás támogatása, - az állattenyésztési és tenyésztésszervezési feladatok támogatása, - a halgazdálkodási tevékenységek támogatása, - a vadgazdálkodási tevékenységek támogatása, - a vadászható állatfajok természetes állományának és azok élőhelye megőrzésének, védelmének támogatása, - a vadgazdálkodással, illetve a vad védelmével összefüggő tudományos kutatás, valamint vadászati kultúra és ismeretterjesztés támogatása, - a különleges rendeltetésű vadászterületek vadállomány-fenntartásának támogatása, - az egyes ültetvények telepítésének támogatása, - az erdőtelepítés, fásítás támogatása, - az erdő többcélú rendeltetése érvényesítésének támogatása, 48



-

a piacfejlesztési intézkedések támogatása, az állattenyésztési támogatások, a biológiai alapok fejlesztésének támogatása a vízgazdálkodási program megvalósításának támogatása, az agrárfinanszírozás támogatása, az oktatási, képzési és kutatási feladatok támogatása, az agrár- és vidékfejlesztési szolgáltatások fejlesztésének támogatása, a társadalombiztosítási járulék megfizetésének támogatása.

Hitelek Agrárfejlesztési Hitelprogram Éven túli lejáratú hitelprogram • Agrár beruházási hitel • Agrár feldolgozóipari hitel • Fiatal agrárvállalkozói hitel - Futamidő: 15 év - Türelmi idő: 2 év - Rendelkezésre tartási díj: 0,25% - Kamat mértéke: 3 hónapos EURIBOR + legfeljebb évi 3,75–4% - Előtörlesztés lehetséges díjfelszámítás nélkül


49

A CSONGRÁD MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐK EURÓPAI UNIÓS KÖVETELMÉNYEKHEZ VALÓ...

A CSONGRÁD MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐK EURÓPAI UNIÓS KÖVETELMÉNYEKHEZ VALÓ FELKÉSZÜLTSÉGÉNEK VIZSGÁLATA Bodnár Károly – Koncz Tamás – Kis Krisztián Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kar Hódmezővásárhely

Bevezetés A magyar agrárium jövőbeni helyzetét alapvetően meghatározta az Európai Unióhoz történő csatlakozás. Magyarország részese lett egy már évtizedek óta sikeresen működő integrációnak, ahol a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatából létrejött jövedelemviszonyok stabilnak tekinthetőek. Mindez tökéletes és ideális jövőképnek mutatkozna egy megfelelően felkészített agrártársadalom számára. Arról azonban, hogy Magyarország ennek mennyire tett eleget már megoszlanak a vélemények. A felkészülés időszakában a támogatások központi eleme a SAPARD program volt, melynek célja, hogy a jelölt országok mezőgazdasági térségeit felkészítse az EU tagságra (Bárdos–Hájos, 2002). A pénzügyi források megszerzésének másik formája az agrártámogatások igénybevétele. Az agrártámogatások rendszere az unión belül alapvetően két csoportba oszthatók. Ezek a nemzeti támogatások és a közös költségvetésből finanszírozott támogatások. A Közös Agrárpolitika keretében a legnagyobb összegeket piaci támogatás címen az intervenciós intézkedésekre, exporttámogatásokra illetve direkt kifizetésekre fordítanak. A források viszonylag kisebb hányadát teszik ki egyelőre a vidékfejlesztést szolgáló intézkedések, melyen belül az üzemi beruházások, a mezőgazdasági termékek feldolgozását és értékesítését, fiatal gazdák pályakezdését, termelői szervezetek létrehozását, korai nyugdíjaztatási rendszer kiépítését és a vidéki infrastruktúra fejlesztését segítik (Nagy–Szentirmay, 2002). A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egyik legnagyobb tájékoztatási programja „A termelők felkészítése az Európai Uniós csatlakozásra” címet viselte. Az országos program lényege az volt, hogy a gazdák személyesen, a helyszínen kapjanak információt a rájuk vonatkozó EU-s agrárszabályozásról. A program előadók képzését, rendezvények szervezését, az előadásokhoz gyakorlati kézikönyv megjelentetését, EU-s tájékoztató anyagok összeállítását, sajtóval történő kapcsolattartást, valamint a program utógondozását tartalmazta (Vajda, 2003). Történt mindez annak szellemében, hogy a kommunikációnak az első fázisban nagy hangsúlyt kell fektetnie a azokra a személyekre, akiket a változások közvetlenül érintenek (Gál, 2001). Munkánk során arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a magyarországi mezőgazdasági termelők európai uniós követelményekhez való felkészültsége saját véleményük alapján megfelelő-e.

Anyag és módszer A kérdőíves felmérést Hódmezővásárhely és a környező települések mezőgazdasági termelői körében (n=300) végeztük. A kérdőív tartalma alapvetően három részre tagolódik, így az első harmadban a megkérdezett személyére, a második harmadban a termelők uniós ismereteire illetve az információszerzés formájára, a harmadik rész az esetleges lehetőségekről és a jelenlegi agrárpolitikára és agrárinformációs rendszerre vonatkozóan tartalmazott kérdéseket. (A komplett kérdőívet terjedelmi okokból nem tudjuk bemutatni, a szerzők magyar nyelven kérésre megküldik)

50


A CSONGRÁD MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐK EURÓPAI UNIÓS KÖVETELMÉNYEKHEZ VALÓ...

Megbeszélés A megkérdezettek többsége középkorú Csongrád megyei gazdálkodó, őstermelő. Mezőgazdasághoz kapcsolódó iskolai végzettséggel a válaszadók valamivel több, mint fele rendelkezik. Tevékenységi terület szerinti megoszlásban a növénytermesztés dominál, mögötte jóval kisebb arányban az állattenyésztés és a kertészet, valamint ezek kombinációja. A legjelentősebb információforrások a rádió, televízió és a szakmai folyóiratok. A gazdálkodók ezekből a forrásokból tudnak a legegyszerűbben tájékozódni, sokuknak gondot jelent a számítógép-kezelés, ezért nincs meghatározó szerepe – főleg az idősebb gazdáknál – az Internetes információközlésnek. A megkérdezettek többsége nem volt elégedett a felkészítési munkával, az alábbi témakörökkel kapcsolatban merültek fel kérdéseik: • piaci lehetőségek – piacszabályozás, • támogatások – pályázati lehetőségek, • termelési technológiák. A mezőgazdasági termelők többsége saját vállalkozását ebben az elkövetkezendő időszakban megpróbálja a jelenlegi szinten tartani, jelentős részük csökkenő lehetőségekkel számol, és minimális azoknak a száma, akik úgy gondolják, hogy javulnak a lehetőségeik. Azok közül, akik tervezik a vállalkozásuk bővítését, azokról elmondható, hogy vállalkozástípustól függetlenül, megközelítőleg azonos arányban rendelkeznek ismeretekkel a pénzügyi forrásokkal, pályázati rendszerekkel és pályázati lehetőségekkel kapcsolatban. Amennyiben pályázati lehetőséget vennének igénybe, akkor annak megírását maguk végeznék el. Az előző pontban felsorolt területekkel kapcsolatban az őstermelők nagyon kevés információval rendelkeznek, mégis jelentős hányaduk venne igénybe pályázati lehetőséget, és annak megírását szakemberre bízná. Hiányosságaikat mutatja, hogy az őstermelők közül kevesen ismerik az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programot, így nem rendelkezhetnek a megfelelő, aktuális információkkal sem. Az adminisztrációs rendszerek érthetőségének vizsgálata is az előzőeket támasztja alá, mert a többség a pályázatok adminisztrációs rendszerét bonyolultnak találta. Ezzel szemben a termelők nyilvántartásának rendszerét megfelelőnek tartották.

Irodalomjegyzék: Bárdos Edit–Hájos L. (2002): Felkészülés az EU tagságra. Magyar Mezőgazdaság, 28., 5–7. Gál J. (2001): Informatika az öko-controlling szolgálatában. Magyar Informatikusok II. Világtalálkozója, Budapest, 2000. június 5–8, LSI Informatikai Oktatóközpont, Budapest, 2001, pp. 421–422. Nagy F.–Szentirmay A. (2002): Reform az európai agrárpolitikában. Magyar Mezőgazdaság, 43., 5–7. Vajda L. (2003): „A termelők felkészítése az EU-s csatlakozásra” programról; Az Európai Unió Agrárgazdasága, FVM Integrációs Főcsoportfőnökség Európai Integrációs Főosztály, 2003. 6–7. szám 16–17.


51

VIDÉKFEJLESZTÉS ÉS A VIDÉKI TURIZMUS FEJLESZTÉSE BIOTANYÁK ÁLTAL

VIDÉKFEJLESZTÉS ÉS A VIDÉKI TURIZMUS FEJLESZTÉSE BIOTANYÁK ÁLTAL Joachim Fiebelkorn Fördergemeinschaft Ökologischer Landbau (FÖL) (Ökológiai Mezőgazdaságtámogató Szövetség) Berlin-Brandenburg

A vidéki élet helyzete Brandenburg tartományban: • a mezőgazdaságban dolgozók • jelenleg keveset termelő ipar számának drasztikus csökkenése • termeléshez közeli kézműipar • általános alulfoglalkoztatás • modern szolgáltatások hiánya • elöregedő népesség, elvándorlás Az idegenforgalom Brandenburgban: • Brandenburg jelenleg nem turisztikai célterület • nincs kiépített turisztikai infrastruktúra A vidék jelentős potenciállal rendelkezik: • nyugalom és pihenés • tiszta levegő és tiszta környezet • táj • hagyományos, vidéki jelleg • hagyományos kézműipar

• kevés tapasztalat és kompetencia • ⇒ Fejlesztési feladat

• sok lehetőség a természettel kapcsolatos tevékenységekre • alacsony forgalom • sok állat • kultúra, hagyományok • a lakosság mentalitása

Fedezzük fel a potenciálokat és cselekedjünk stratégikusan! • = potenciálok felkutatása • = potenciálok kiépítése

• = potenciálok értékesítése

A vidéki turizmus célcsoportjai: • aktív, természetbarát turisták (kerékpárosok, lovaglók...) • családok (nyaralás a biotanyán...)

• gyerekek (nyári táborok, szabadidős tevékenység, lovas nyaralás...) • természetbarátok (madarak megfigyelése...) • vadászok, halászok, gyűjtők (bogyók, gombák...)

Fontos: • munka és jövedelem • új jellegű munkahelyek a volt mezőgazdasági munkásoknak

• a mezőgazdaság diverzifikálása • = többletjövedelem!

A fenntarthatóság megszervezése: • társadalmilag elfogadható • ökológiailag elfogadható

• gazdaságilag sikerekkel kecsegtető és stabil

További információ: www.foel.de 52

[email protected] „AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA” SZAKKONFERENCIA

„CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE CUPRINS Piaţa europeană de legume şi fructe – avantajele noastre comparative – sisteme de valorificare (Hódi Pál).....................................................................................................................................................................54 Structurale în agricultură: de la pomicultură, prin creşterea animalelor, la o dezvoltare rurală durabilă (Sabine Spiesmacher) ...................................................................................................................56 Protejarea naturii şi valorificarea potenţialelor regionale în scopul dezvoltării regionale (Mr. Joachim Mühle) ..................................................................................................................................................58 Prelucrarea şi valorificarea produselor agricole în practica UE. – Posibilităţile ridicării gradului de prelucrare (Prof. Emeritus Dr. Habil Balogh Sándor) .......................60 Creşterea şi valorificarea speciilor alternative de animale (struţ) (Benk Ákos – Mucsi Imre) ......................62 Apicultura în Euroregiunea DKMT (Kovács Árpád) ..............................................................................................65 Legătura dintre perspectivele economice şi valoarea proprietăţii în agricultură (Horváth József – Kis Krisztián) ...............................................................................................................................69 Iarba energetică „Szarvasi-1” – o plantă nouă pentru industrie şi agricultură (Janowszky Zsolt) ..............72 Biofertilizatorii – o sursă importantă de azot în agricultura ecologică (Hălmăgean, L., – Crişan Simona) ..........................................................................................................................73 Câteva elemente de calitate panificabilă a unor soiuri de grau de toamnă autohtone şi străine în România (V. Tabără – A. Lăzureanu – I. Puşcă – P. Pîrşan – D. Micluţă – Carmina Naghi – Georgeta Pop – L. Botoş – Stud. L. Wagner – Stud. C. Deian – Stud. L. Deian – Stud. Gabriela Rakits) ....77 Probleme sanitar veterinare prin prisma aderării la Uniunea Europeană (Dr. Farle Csaba) ......................82 Norme sanitar veterinare pentru prelucrarea carnii si comercializarea acesteia (Mr. Codrin Moru)........88 Chestiuni de securitatea alimentelor legate de aderarea europeană şi noile reglementări legale (Dr. Pollákné Dr. Faragó Katalin) ............................................................................................................................90 Marcarea produselor în oglinda securităţii alimentelor (Dr. Bartókné Dr. Lamper Csilla Ph.D.) ...............96 Finanţări pentru agricultură şi dezvoltare rurală (Szabó Zoltán) ...................................................................... 97 Studiu asupra pregătirii producătorilor agricoli pentru cerinţele Uniunii Europene în judeţul Csongrad (Bodnár Károly – Koncz Tamás – Kis Krisztián) ..................................................................102 Dezvoltare rurală şi dezvoltarea turismului prin ferme ecologice (Joachim Fiebelkorn)............................104

„CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

53

PIAŢA EUROPEANĂ DE LEGUME ŞI FRUCTE – AVANTAJELE NOASTRE COMPARATIVE – SISTEME DE VALORIFICARE

PIAŢA EUROPEANĂ DE LEGUME ȘI FRUCTE – AVANTAJELE NOASTRE COMPARATIVE – SISTEME DE VALORIFICARE Hódi Pál Camera de Agricultură a Judeţului Csongrád preşedinte

Procesele şi activităţile sectorului agricol sunt determinate şi de aderarea la Uniunea Europeană. Valul de reglementări şi aderarea au indus schimbări semnificative atât în agricultură, cât şi în industria alimentară. PIB-ul specific al judeţului Csongrad este situat în permanenţă sub media pe ţară. Din punctul de vedere al dezvoltării, judeţul Csongrad se află pe locul 10. Agricultura continuă să fie un important sector productiv. În ciuda faptului că venitul în producţie se reduce de la an la an, la sfârşitul anului 2004, în judeţul Csongrad, funcţionau aproape 2.200 de întreprinderi agricole. O cincime din acestea erau întreprinderi individuale, restul, asocieri. În judeţul Csongrad, producţia agricolă se desfăşoară pe 323 de mii de hectare. „În cultivarea legumelor s-a instaurat legea pieţii: oferta excesivă şi preţ foarte scăzut” Tot sistemul este afectat şi de politica de piaţă a marilor lanţuri de supermarket, multe produse au devenit nevandabile. Am putea să formulăm că sectorul agricol a devenit cel mai mare perdant al aderării la UE. „A existat specialist, politician, care a afirmat următoarele: zidul din Berlin s-a prăbuşit peste sectorul agricol” În Ungaria, cultivarea legumelor şi fructelor are mari tradiţii, dar, ca şi în multe alte domenii, şi aici am fost depăşiţi de situaţie. Producţia mondială în general creşte – la noi a scăzut. Cultivarea legumelor: Anul 1990 Anul 2001 Cultivarea fructelor: Anul 1990 Anul 2001

0,43 % (% deţinut de Ungaria din valoarea mondială) 0,23 % 0,65 % 0,4 %

Posibili factori declanşatori:

- lipsa organizării - neorganizarea valorificării - lipsa integrării - calitate - respectarea termenelor - eficienţă - competiţia

Legumele şi fructele nu sunt supuse sistemului de cotă. A apărut o nouă situaţie în producţie, valorificare, competiţie. Cuvântul final îl are – piaţa liberalizată – oferta – cererea. Ca efect al modificării obiceiurilor de cumpărare continuă concentrarea micului comerţ, motorul acestor modificări este deschiderea continuă a noilor super şi hipermarketuri, ca noi tipuri de magazine. Pieţele de gros au pierdut şi vor continua să piardă din importanţă. În Ungaria În Cehia În Slovacia

54

la 1 milion de locuitori la 1 milion de locuitori la 1 milion de locuitori

exista 8 hipermarketuri. exista 16 hipermarketuri. exista 10 hipermarketuri.


PIAŢA EUROPEANĂ DE LEGUME ŞI FRUCTE – AVANTAJELE NOASTRE COMPARATIVE – SISTEME DE VALORIFICARE

Soluţii posibile:

1. Asocierea producătorilor 2. colaborarea cu comercianţii 3. intensificarea marketingului 4. cultivarea produselor de calitate 5. constituirea sistemului de certificare HACCP, EUROGEP 6. Asimilarea şi întocmirea documentaţiilor de producţie-cultivare

Monitorizarea de la producător la consumator – acest lucru se poate realiza numai în formă organizată. Singura soluţie este constituirea Asociaţiilor de Producţie şi Valorificare – APV, a societăţilor comerciale. APV – are ca scop sprijinirea întreprinzătorilor individuali, într-un cadru autodecizional, fără asumarea răspunderi producţiei, concomitent cu o consiliere, o concentrare a resurselor în toate fazele de creare a plusvalorii, ea valorifică produsele rezultate în proces. APV-uri categorii evolutive: 1. cat. Achiziţie – valorificare 2. cat. Transformare în marfă – valorificare 3. cat. Prelucrare – valorificare Asocierea producătorilor este inevitabilă în sectorul cultivării de legume-fructe. Sarcina producătorului nu se rezumă doar la creşterea productivităţii, a recoltelor medii, el trebuie să se ocupe de creşterea calităţii şi diversificarea ofertei. „Aceasta Este Producţie Pentru Piaţă”. Calitatea înseamnă deci satisfacerea unei necesităţi supraadăugate, lucru posibil doar prin asociere, cooperare. „Timpul lupilor singuratici a trecut”

Iar sloganul-cuvânt de închidere al prezentării este: „Consumaţi de trei ori pe zi legume şi fructe, pentru sănătatea proprie.”


55

STRUCTURALE ÎN AGRICULTURĂ: DE LA POMICULTURĂ, PRIN CREŞTEREA ANIMALELOR, LA...

STRUCTURALE ÎN AGRICULTURĂ: DE LA POMICULTURĂ, PRIN CREȘTEREA ANIMALELOR, LA O DEZVOLTARE RURALĂ DURABILĂ Sabine Spiesmacher GEBIFO mbH, Berlin Societatea pentru Sprijinirea Cercetării şi Certificării Educaţiei

În scopul realizării unor centre de instruire pentru cooperarea regională Obiectiv:

- Întărirea relaţiilor regionale şi locale - Coroborarea instruirii şi a dezvoltării rurale - Crearea centrelor de instruire instituţionalizate

Cauze:

- Experienţă redusă în instruire, mai ales în cazul IMM - Insuficienta cunoaştere a specializărilor instruite şi cunoştinţe deficitare privind posibi lităţile noilor specializări - Insuficienţă punerii de acord la nivel regional a resurselor şi necesităţilor

Definirea obiectivului şi elemente esenţiale de conţinut Iniţierea şi susţinerea reţelelor în scopul creării noilor centre de formare-instruire legate de dezvoltarea rurală, în următoarele domenii: • Profesii IT • Mecatronică • Managementul timpului liber: hoteluri, gastronomie, turism, sport, etc. • Formare pe două nivele universitară, superioară şi în institute de cercetare • Dezvoltare rurală • Reţele transfrontaliere Dezvoltare rurală: • Surse de energie şi materii prime regenerabile • Biotehnologii • Managementul timpului liber Managementul timpului liber: O regiune trebuie să fi atractivă pentru cei ce o locuiesc, pentru cei ce sosesc şi pentru cei ce se întorc. Managementul timpului liber: • Circulaţie • Agricultură, protecţia naturii • Evenimente, Marketing Agricultură, protecţia naturii: • Specialist în servicii agricole • Vânător • Pescar • Îngrijitor de animale 56

• Sport, Sănătate, Wellness • Turism • Alte domenii

• Crescător de animale • Grădinar • Pădurar


STRUCTURALE ÎN AGRICULTURĂ: DE LA POMICULTURĂ, PRIN CREŞTEREA ANIMALELOR, LA...

Turism: • Bucătar • Menajeră • Specialist restaurante • Specialist în circulaţia călătorilor Menajeră: • Servicii menajere de deservire • Servicii menajere de supraveghere Servicii menajere de deservire: • Pregătirea şi servirea meselor • Păstrarea curăţeniei în camere • Amenajarea spaţiului interior şi exterior

• • • •

Specialist în turism Specialist din industria hotelieră Specialist în gastronomie Specialist în hoteluri şi restaurante

• Valorificarea produselor şi serviciilor casnice

• Curăţarea hainelor şi altor textile • Depozitarea stocurilor • Achiziţia produselor

Servicii menajere de supraveghere: • Animarea şi motivarea persoanelor de vârste şi situaţii diferite (copii, bolnavi, bătrâni, dar şi oaspeţi) • Ajutarea activităţilor zilnice Proiect planificat: • Regiunile Brandenburg şi Berlin (transregional) • Îmbunătăţirea calităţii producţiei (cultivare şi prelucrare), valorificării (comerţ en-gros şi endetail) şi consumului (gastronomie, cazare şi alimentaţie publică) prin instruiri.


57

PROTEJAREA NATURII ŞI VALORIFICAREA POTENŢIALELOR REGIONALE ÎN SCOPUL DEZVOLTĂRII REGIONALE

PROTEJAREA NATURII ȘI VALORIFICAREA POTENŢIALELOR REGIONALE ÎN SCOPUL DEZVOLTĂRII REGIONALE Mr. Joachim Mühle Project Management Mühle, Berlin Posibilităţile zonei rurale: • Natură şi peisaje, animale sălbatice • Agricultură, silvicultură, pescuit • Arhitectură rurală, ansambluri populare de dans, de cor • Produse agricole • Animale domestice • Artă meşteşugărească rurală • Servicii agricole • Tovărăşii, tradiţii şi obiceiuri • Hanuri Agricultură • Mâncare şi băutură • Evenimente rurale, zilele satului • Turism rural, pensiuni rurale

Producţie + Prelucrare

Tradiţie

Natură

COMERŢ

Arhitectură, Cultura

PEIS A CULT J URA L

AGRICULTURA

Valorificare directă

Meşteşuguri

NATURA Servicii

Cazare, Gastronomie

Sarcină: Valorificarea diferitelor potenţiale ale regiunii în scopul dezvoltării unor produse şi servicii noi şi multiple, în scopul păstrării şi refacerii naturii funcţionale şi în scopul diversificării agriculturii.

Veniturile şi perspectiva vieţii Dezvoltarea rurală durabilă

58


PROTEJAREA NATURII ŞI VALORIFICAREA POTENŢIALELOR REGIONALE ÎN SCOPUL DEZVOLTĂRII REGIONALE

Sarcină dedezvoltare: • Evaluarea potenţialelor • Recunoaşterea punctelor de interconectare • Posibilitatea minimalizării conflictelor • Coroborarea potenţialelor pozitive Problemă: Toate acestea nu prea se pot realiza individual, dar nici la scară industrială. • Motive materiale şi altele legate de întreprinderi • Antagonismul între agricultori şi ecologişti

Actori posibili Nivel naţional sau judeţean: • Instituţii de stat • Societăţi de utilitate publică (fundaţii, uniuni) Generare şi finanţare de proiecte La nivelul zonelor protejate: (Parcuri naţionale, Rezervaţii UNESCO ale biosferei, Arii naturale protejate) • Administraţiile zonelor protejate Concepere şi realizare de proiecte • Rangeri Implementare de proiecte; Consiliere pentru agricultori; Organizare, comunicare, colaborare Nivel local: • Rangeri (vezi mai sus) • Întreprinderi şi asocieri agricole Implementare proiecte; Competenţe locale

Concluzie Protejarea naturii, ca factor de dezvoltare regională • Funcţionează cel mai bine în cadrul managementului de dezvoltare regional (zone protejate) • Creşte atractivitatea şi renumele regiunii • Îmbunătăţeşte imaginea produselor şi serviciilor din regiune • Poate fi un instrument de coroborare a diferitelor potenţiale regionale • Dă posibilitatea întreprinderilor agricole să îşi diversifice oferta • Nu înlocuieşte marketingul regional şi de produs!


59

PRELUCRAREA ŞI VALORIFICAREA PRODUSELOR AGRICOLE ÎN PRACTICA UE

PRELUCRAREA ȘI VALORIFICAREA PRODUSELOR AGRICOLE ÎN PRACTICA UE. POSIBILITĂŢILE RIDICĂRII GRADULUI DE PRELUCRARE Prof. Emeritus Dr. Habil Balogh Sándor Colegiul de industrie alimentară, Universitatea de Ştiinţe Szeged

I. Principalele caracteristici ale pieţei produselor agricole în UE 1. Aşa numita Politică Agrară Comună, ratificată de fiecare stat membru. (Există consens în scopuri şi mijloace, dar se polemizează asupra problemelor legate de implementare) 2. Libertatea circulaţiei produselor: legături comerciale transfrontaliere. Sistem asociativ dezvoltat, bazat pe o structură fragmentată de posesorate producătoare de produse de bază (predominant asociaţii de achiziţie şi valorificare) în vechile state membre, proces de asociere imatur în statele central-est-europene şi baltice; 3. Reţea comercială de comerţ en-gros (de intermediere) extinsă în punerea în circulaţie a produselor de bază (în UE compusă din cei 15) 4. Activitatea de prelucrare se desfăşoară într-o varietate ieşită din comun a formelor de întreprinderi (vezi mai jos) 5. Piaţa din UE a produselor agricole este caracterizată de un nivel ridicat de autoaprovizionare şi o competitivitate în creştere 6. Producătorii agricoli din noile state membre concurează predominant între ei 7. Fluctuaţia preţului produselor neprelucrate/produse de bază (variaţia preţurilor de producţie dintre statele membre) o depăşeşte pe cea a preţurilor produselor prelucrate 8. Preţurile interne în UE sunt în general mai ridicate, decât cele de pe piaţa mondială

II. Prelucrare ≠ industrie alimentară Prelucrarea produselor agricole se realizează într-o multitudine de forme de întreprindere sau sisteme de relaţii între întreprinderi: 1. Prelucrare la locaţia de producţie a materiei de bază, valorificare în gospodărie (ex. producerea de vin) → pentru cantităţi relativ reduse 2. Prelucrare în gospodăria producătoare a materiei de bază, valorificare în gospodărie (ex. cazul turismului rural; nu neapărat conectat cu furnizarea de servicii de cazare) → în cazul unei ferme tradiţionale, cu profil de producţie mixt 3. Prelucrare combinată cu activitate comercială (servicii), valorificare pe loc, în magazinul propriu ( → brutărie, patiserie-cofetărie, carmangerie) 4. Prelucrare + valorificare în magazin alimentar + restaurant(+ combinaţia de servicii cazare-masă) Acestea sunt în primul rând forme de microîntreprinderi sau întreprinderi mici. 5. Prelucrarea produselor în întreprinderea de prelucrare constituită de o asociere de ferme (ex. asociaţii de podgorii) → efect integrator cu feed-back asupra producţiei materiei de bază, şi cu urmări de specificizare 6. Prelucrare în asociaţii de achiziţie şi/sau valorificare (poate avea profil mixt, dar şi specializat, adică extins pentru un cerc de produse mai larg) 60


PRELUCRAREA ŞI VALORIFICAREA PRODUSELOR AGRICOLE ÎN PRACTICA UE

Acestea sunt mai ales întreprinderi de prelucrare mijlocii,care doresc să profite de avantajele conceptului economiei proporţionale. 7. Prelucrare în întreprinderi de industrie alimentară specializate, prin relaţii contractuale de furnizare de materie de bază 8. Activitate de prelucrare în locaţii multiple, în întreprinderi transnaţionale (industria producătoare de ulei, de zahăr, de lactate, de produse de morărit pentru patiserii) Acestea sunt adevăratele întreprinderi ale marii industrii.

III. Care sunt trăsăturile specifice ale activităţii de prelucrare a alimentelor (în industria alimentară), comparativ cu alte activităţi industriale? 1. Necesită mai puţină activitate de cercetare 2. Inovaţia este mai lentă şi mai puţin intensă 3. Proporţia de valoare adăugată este mai redusă 4. Ţinând cont de caracteristica de producţie de masă, principiul proporţionalităţii economiei are rol determinant 5. Nu necesită forţă de muncă specializată la nivel înalt 6. În structura preţului produselor prelucrate rolul determinant revine procentului de cheltuieli cu materiile de bază 7. Parametrii de calitate ai unor materii de bază pot fi bine formulaţi, ceea ce permite aplicarea formelor superioare de contracte comerciale (ex. Comerţul electronic, B2B) 8. Diversificarea produselor şi activităţile de marketing sunt probleme cheie pentru micile întreprinderi 9. Este inevitabilă asocierea, cooperativizarea activităţii de achiziţie şi valorificare.


61

CREŞTEREA ŞI VALORIFICAREA SPECIILOR ALTERNATIVE DE ANIMALE (STRUŢ)

CREȘTEREA ȘI VALORIFICAREA SPECIILOR ALTERNATIVE DE ANIMALE (STRUŢ) Benk Ákos asistent universitar

Mucsi Imre profesor universitar Universitatea de Ştiinţe Szeged, Facultatea de Agronomie, secţia Zootehnie

Scopul dezvoltării rurale este transformarea zonelor rurale în areale unde merită să rămâi şi să trăieşti. Cheia dezvoltării rurale se află intr-o bună planificare. Prin punerea acesteia în viaţă se poate transforma avantajos peisajul, se poate diversifica paleta florei şi faunei. Poate fi promovată receptivitatea la lucrurile noi, ducând la dezvoltarea unor noi afaceri. Problemele dezvoltării rurale sunt complexe. În mediul rural, chestiunile legate de resursele umane, de sănătate, de informatică, de mediu, de circulaţie, etc. se manifestă mai accentuat. Ar fi necesară o schimbare radicală de mentalitate şi în cazul locuitorilor din mediul rural. Gospodarii mai în vârsta se opun modernizării, lucrurilor noi, motiv pentru care lumea în dezvoltare trece pe lângă ei în mare viteză. Nu sunt capabili să coopereze între ei şi să se asocieze, este caracteristică mai degrabă invidia şi rea-voinţa faţă de ceilalţi. Un scop general ar fi ca prin mobilizarea resurselor interne ale zonelor rurale şi microregiunilor (patrimoniul naturale, ştiinţa oamenilor, abilităţile lor, voinţă) să demareze o dezvoltare armonioasă, echilibrată. În Uniunea Europeană păstrarea populaţiei rurale şi evitarea migraţiei din zonele rurale spre oraşele mai mari este o problemă importantă (Márton, 1999). Unul din motivele acestei migraţii constă în restrângerea pieţei locurilor de muncă În mediul rural, posibilităţile vieţii mai uşoare de la oraş sunt ademenitoare pentru populaţia rurală. Statutul de membră al Uniunii Europene poate ridica o serie de probleme ’n cercul populaţiei rurale din Ungaria. Normele europene nu mai permit populaţiei rurale ocupate în agricultură să îşi comercializeze produsele agricole în modul uzual, prin aceasta şi sursa lor de venit se modifică semnificativ. Reglementările referitoare la creşterea animalelor şi protecţia animalelor va determina un mare număr de crescători de animale să renunţe la „meseria” de până acum şi să îşi caute altă muncă (Európai magyar gazda, 2000). În viitorul apropiat se acordă mare importanţă deja mult menţionatelor produse „hungarikum”, dar şi alte iniţiative, care oglindesc originalitate, inventivitate pot dobândi de asemenea un rol important. O asemenea iniţiativă originală şi neobişnuită poate fi creşterea struţilor. După dominaţia otomană, păsările alergătoare au ajuns în Ungaria la începutul anilor 90, apoi au început să se înmulţească. În prezent există un şeptel semnificativ, predominant răsfirat de păsări alergătoare, valorificarea lor prin sacrificare, pentru carne a ridicat problema rezolvării unor întrebări de importanţă incontestabilă: • Identificarea posibilităţilor pieţei autohtone şi străine, • Diversificarea noilor produse alimentare bazate pe carne de struţ/emu, • Elaborarea de modele de producţie şi prelucrare eficiente economic, • Formularea tehnologiei de creştere optime – toate acestea sunt sarcini presante ale zilelor noastre. Crearea unui şeptel autohton numeros nu a atras după sine realizarea şi aplicarea locală a tehnologiilor de creştere, de alimentare, de reproducere, sanitare, etc, ori pregătirea produselor pentru prezentarea pe 62



piaţă, sau cercetarea posibilităţilor de export. Doar după clarificarea acestor probleme vom putea include această materie primă alimentară, respectiv produsele prelucrate, în alimentaţia sănătoasă. Pe lângă securitatea alimentelor, care câştigă o tot mai mare importanţă în lumea largă, şi principiul diversificării produselor sărace în grăsimi, cu un conţinut redus de colesterol atrage tot mai mulţi adepţi. Cererea reală a pieţei se manifestă pentru moment prin exportul de carne. Cele mai mari cantităţi de carne de struţ sunt solicitate de Elveţia şi Germania. Ştim puţine despre aceste păsări, de acum foarte răspândite. În prezent, suntem obligaţi să apelăm în problemele legate de reproducere, creştere, marketing, la literatura de specialitate străină, ori la experienţa, nu întotdeauna „fundamentat demonstrabilă” a colaboratorilor din branşă. Cunoaştem capacităţile genetice ale animalelor, posibilităţile de producţie, dar nu dispunem de experienţa autohtonă necesară verificării acestora, lipseşte generalizarea analogiilor, cercetarea alterităţilor, fundamentarea ştiinţifică a rezultatelor. Lucrările de „specialitate” publicate sunt deocamdată predominant traduceri în limba maghiară ale referatelor în limbi străine. Fiind nepretenţioşi, struţii pot deveni în viitorul apropiat animale domestice uşor de crescut pentru multe gospodării, deoarece atât în alimentare cât şi în condiţiile de creştere nu necesită o atenţie specială, lucru absolut avantajos pentru crescătorii de animale din mediul rural, care îşi propun pe viitor să se ocupe de această specie nouă. Diversificarea ofertei de reţete a firmelor producătoare de nutreţuri poate de asemenea contribui la lărgirea paletei de produse şi a posibilităţilor prezenţei pe piaţă a producătorilor. Şi în cadrul turismului rural poate fi foarte atrăgătoare priveliştea unui struţ, care este încă o curiozitate. Ouăle golite, pictate şi sculptate, obiectele decorative confecţionate din oase, piele, sau pene de struţ pot asigura un venit suplimentar. Unităţile de alimentaţie publică ar putea ţine şi struţi, pe lângă afacerea pe care o au, în scopul atragerii oaspeţilor şi a diversificării listei cu meniuri. Mâncărurile preparate din carnea de struţ sau oul de struţ. Foarte sărace în colesterol ar reprezenta puncte unice de atracţie în meniul unui hangiu din provincie, contribuind în mare măsură la îmbogăţirea ofertei de meniuri. Dispunem de un număr redus de medici veterinari competenţi în protejarea sănătăţii şi tratarea struţilor. Mulţi dintre crescători de plâng, deoarece solicită zadarnic asistenţa medical veterinară în cazul struţilor bolnavi, primesc doar diagnostice superficiale, iar bolile sunt tratate ca şi afecţiunile altor păsări din gospodărie, lucru nu întotdeauna satisfăcător. Ar fi necesari medici veterinari care să se ocupe mai aprofundat de patologia struţilor, lărgind şi pe această cale diversitatea specializărilor medicinii veterinare. Paralel, şi industria farmaceutică şi-ar putea îmbogăţi paleta de produse prin elaborarea de medicamente destinate special afecţiunii struţilor. Zonele rurale găzduiesc comori ale naturii, tradiţii culturale şi au rol tot mai mare în petrecerea eficientă a timpului liber (Halmai, 2002). Faptul că tradiţiile trebuiesc reînviate, paralel cu elaborarea unui nou model de producţie este strâns legat de modul în care localnicii pot fi pregătiţi pentru aceste sarcini. Consilierea agricolă câştigă tot mai mult teren, creşterea struţilor creează şi noi posibilităţi de muncă în acest sector, deoarece sunt necesari specialişti care dispun de cunoştinţele corespunzătore şi sunt capabili să le şi transmită gospodarilor care le solicită. Comercializarea produselor provenite de la struţ fac imperios necesară constituirea unor importante căi de piaţă. Pe lângă activitatea de marketing, trebuie acordată atenţie specială şi exploatării oportunităţilor sigure ale pieţei, ceea ce necesită multă forţă de muncă şi contribuie la creşterea ocupării forţei de muncă. Prin apariţia ramurilor industriei de prelucrare a noului aliment de asemenea se creează locuri de muncă numeroase, de la procedeele din abator, prin prelucrare, până la emiterea pe piaţă produsului finit. Nu putem neglija nici prelucrarea produselor colaterale. Pielea de struţ ar putea servi industriei pielăritului ca o nouă materie primă, pentru noi produse, iar pentru meşteşugari, prelucrarea penelor, a oaselor şi a carcasei ouălor pot aduce o nouă pată de culoare. Toate acestea ar favoriza în final lărgirea şi diversificarea pieţei forţei de muncă în folosul locuitorilor din mediul rural. „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

63


Pe viitor, noul sector este capabil să contribuie în mod semnificativ la realizarea directivelor dezvoltării rurale, deoarece favorizează: • Păstrarea pe loc a populaţiei rurale, • Crearea noilor posibilităţi de muncă şi noilor surse de venit, • Creşterea numărului de locuri de muncă pentru medici veterinari şi îngrijitori din zootehnie; • Deschiderea de noi nişe de piaţă, • Valorificarea inovatoare a nutreţurilor, lărgirea ofertei de nutreţuri combinate • Realizarea unei noi ramuri a industriei de prelucrare alimentare • Creşterea numărului de produse alimentare sănătoase • Diversificarea produselor industriei de pielărie • Lărgire prelucrării produselor colaterale; • Creşterea numărului de întreprinderi profitabile, • Construirea noului sistem de consiliere de specialitate, • Lărgirea paletei produselor industriei farmaceutice, • Creşterea numărului de întreprinderi agricole principale şi complementare, • Creşterea venitului impozabil, • Creşterea numărului atracţiilor turistice, • Organizarea licitaţiilor, • Etc. După aderarea la Uniunea Europeană tot mai mulţi gospodari maghiari sunt preocupaţi de iniţierea unei afaceri, care le asigură pe termen lung productivitate şi posibilităţi de piaţă garantate. Astfel tot mai mulţi se interesează, apoi iniţiază creşterea (unii şi selectarea), înmulţirea şi valorificarea prin sacrificare a păsărilor alergătoare. Acest sector nou oferă o posibilitate de lansare pentru fermierii receptivi la nou, cu spirit antreprenorial. Cei ce conştientizează din timp oportunităţile acestui sector, unicitatea lui şi se dedică, având cunoştinţele necesare creşterii struţilor, poate avea perspective nelimitate în sector. Este adevărat, piaţa de desfacere sigură se lasă deocamdată aşteptată, nu s-a constituit încă achiziţia garantată. Este de importanţă indiscutabilă formarea canalelor de distribuţie. Mobilizarea activităţii de marketing este de importanţă primordială pentru sector, deoarece trebuie să se creeze un renume bun produselor din struţ, accentuând avantajele acestora (carnea săracă în energie şi colesterol, produse colaterale folositoare, etc.) atrăgând tot mai mulţi întreprinzători în această afacere, respectiv sector promiţător.

BIBLIOGRAFIE: Márton A. (1999): Az Európai Unió vidékfejlesztési politikája. Editura Agroinform MAAP. Európai magyar gazda. Csatlakozási Kalendárium 2000. MAAP. p. 61. Halmai P. (2002): Az Európai Unió agrárrendszere. Editura Mezőgazda. Budapesta, p. 184.

64


APICULTURA ÎN EUROREGIUNEA DKMT

APICULTURA ÎN EUROREGIUNEA DKMT Kovács Árpád Prin această expunere, doresc să prezint problematica unui fragment mai puţin discutat din zootehnie, şi anume APICULTURA, o specialitate care are o pondere deosebită în cadrul Euroregiunii DKMT, format din 4 judeţe din România (Arad, Timiş, Caraş-Severin, Hunedoara), 3 judeţe din Ungaria (Csongrad, Bekes, Bacs-Kiskun) şi o regiune din Serbia (regiunea Autonomă Voivodina). Această regiune denumită şi „Bucătăria Europei Centrale” are capacitatea de a acoperii consumul propriu şi chiar a livra în export o cantitate însemnată de produse apicole (ca şi mierea, polen, propolis, ceară, venin) – dintre care pondere cea mai mare o are mierea. Analizând în continuare acest capitol, rezultă că producţia de miere pe lângă un consum mediu de: • 0,1 kg miere /om pe an – în România, • 0,4 kg miere /om pe an – în Ungaria, • 0,2 kg miere /om pe an – evaluat în Serbia apicultorii din Euregiunea DKMT au capacitatea de a livra şi la export. Faţă de acest consum producţia medie de miere din regiunea DKMT a fost evaluat la: • partea română 2000 t/an, • partea maghiară 2000 t/an, • partea sârbă 1500 t/an TOTAL 5500 t/an Tot în acest context trebuie arătat şi faptul că, aceste cantităţi de miere sunt foarte diferite atât din punct de vedere al calităţii, conţinut de zaharoză, culoare, cerinţă pe piaţă sau preţ. Pentru o grupare obişnuită de până acum, putem spune că sunt 4 grupe, şi anume: 1. polifloră (fâneaţă, pomi fructiferi, flora spontană etc.), 2. cu dominante (păducel, mirişte etc.), 3. monofloră (salcâm, tei, leurdă, floarea-soarelui etc.), 4. mană (fag, stejar). Dacă privim enumerarea de mai sus din punct de vedere economic, rezultă chiar invers preţul mierii în funcţie de conţinutul energetic. În timp ce, de exemplu 1 kg de carne de vită este mai scump decât 1 kg de carne de pui, deci carnea cu un conţinut energetic mai mic are preţ mai mic, în cazul mierii este este invers. Mierea cu un conţinut ridicat energetic de zaharuri, ca şi mierea de floarea-soarelui este mult mai ieftină decât cea monofloră, ca şi salcâmul sau teiul, care este mai sărac ca valoare energetică şi nu numai, dar şi cantitatea micro-substanţelor, mineralelor, vitaminelor este mai mică decât de exemplu a mierii poliflore de fâneaţă culeasă de pe plaiurile dealurilor. Trebuie arătat acest fapt, pentru că partea română din regiunea DKMT este o zonă cu un relief foarte variat, deci bogat în nectar de toate categoriile, până şi în miere de leurdă, care este atăt de consistentă, că nu se poate stoarce (sau foarte greu) din fagure. Se prestează foarte bine la valorificare ca şi miere fagure. (Această zonă se găseşte în România în cadrul regiunii DKMT în judeţul Arad şi în afara regiunii în Ungaria în zona Pecs). „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

65


Analizând geografic vedem că regiunea DKMT face parte dintr-o regiune geografică specifică din Europa – şi anume „Bazinul Carpatic” („Karpat–medence”!!), cu un sol deosebit, unde transformările geologice încă nu sau terminat (se formează turbă, ape termale şi altele) şi au efecte asupra florei zonale, deci şi asupra produselor apicole, deoarece albinele colecteză polenul din acest regiune. Euroregiunea DKMT dispune deci de produse foarte diversificate de miere şi de alte produse apicole mult căutate în UE sau în ţările arabe, dar NU ARE PUBLICITAEA NECESARĂ, o prezentare corespunzătoare valorii sale, din păcate nici acasă. În acest sens, parte română a devansat problematica de mai sus, şi anume prin realizarea a 6 emisiuni televizate, 2 reportaje radio, diferite articole în ziare locale şi a fost înfiinţat MUZEUL APICOL, primul şi unicul muzeu de acest fel atât în regiunea DKMT cât şi în zona Balcanică. Cu toate aceste considerăm insuficientă şi simţim necesar extinderea publicităţii şi în domenii mai largi cum ar fi în învăţământ. Susţinem deschiderea unor reprezentanţe a noastre în oraşele mari din comunitatea UE, cu vânzare directă a produselor noastre de bună calitate ca produs finit, astfel putând concura şi ca preţ cu mierea Braziliană, Chineză şi altele. Pentru realizarea acestor deziderate majore, care ar asigura un trai decent sau chiar evolutiv, menţinerea forţei de muncă pe locurile natale, ridicarea nivelului sanitar al populaţiei prin consumul de produse naturale, reducerea cheltuielilor sanitare, creşterea imunităţii populaţiei şi încă mulţi alţi factori, doresc să întâmpin acest program PHARE–CBC cu o completare cu următorele propuneri concrete cu motivaţiile arătate în continuare. Propuneri: 1. Elaborarea unui program de popularizare a produselor apicole. 2. Înfiinţarea unei centru regional de procesare apicol la Arad. 3. Realizare dezideratului – „UN ELEV – O ZI – LINGURIŢĂ DE MIERE” 4. Discutarea şi includerea în program şi al altor propuneri. 5. Înfiinţarea unor reprezentanţe, unităţi de comercializare a produselor noastre apicole, atât în centrele DKMT şi în special în oraşele euroregionale. 6. Coordonarea normelor sanitere privind produsele apicole cu celelalte produse, în vederea eliminării discrepanţelor actuale existente. 7. Numirea deja în cadrul Simpozionului, al unui comitet cadru în vederea urmăririi realizării propunerilor de mai sus. Realizarea propunerilor enumerate au rezultat ca un necesar a situaţiei precare în care este apicultura în regiunea DKMT şi nu numai aici. Pentru creşterea consumului produselor apicole şi în special al mierii este necesar o popularizare intensivă atât la organele oficiale legislative, cât şi în special la consumatori. În acest sens s-a înfiinţat în judeţul Arad, la Miniş unicul Muzeu Apicol din regiunea DKMT. Au fost efectuate 6 emisiuni televizate, 2 reportaje radio, diferite articole în ziare locale, conferinţe, ore de curs la Universitatea „Aurel Vlaicu” din Arad în cadrul specializărilor Biologie, Turism, Alimentaţie. Cu toate aceste considerăm că cele enumerate sunt insuficiente, şi am propus extinderea popularizării şi în domeniile ca: - Învăţământ – vezi punctul 3. – Un elev – o zi – o linguriţă de miere. - Transport – în cadrul călătoriilor cu avionul călătorul să primească o sticluţă de HIDROMEL. - Sănătate – la orfelinatele, centrele de bătrâni, la bolnavii din spitale să fie inclus în alimentaţie mierea, polenul, păstura în vederea creşteri imunităţii iar pentru dezinfecţia plăgilor de suprafaţă corporală să folosească şi propolisul.

66



Pentru realizarea efectivă a celor cuprinse în propuneri – este necesar prezentarea spre consul al unui produs apicol – sănătos, verificat şi ieftin. Aceasta se va putea obţine prin înfiinţarea unui: Centru de Procesare Regional Apicol, care va trebui să preia totalitatea problemelor, începând de la colectare, depozitare, analizare, procesare, ambalare, valorificare, în aşa fel ca fiecare compartiment să corespundă normelor internaţionale. Centrul se propune a se realiza în două etape. În prima etapă pentru o capacitate de 5.000 t/an pentru a putea prelua producţia actuală de miere din regiunea DKMT, cu posibilităţi de extindere în etapa a doua la 20.000–30.000 t/an. Aceste precizări sunt necesare în vederea stabilirii de la început a suprafeţei terenului necesar. După o primă apreciere este necesar de 2–3 hectare de teren în apropierea arterelor de circulaţie. Oraşul Arad este amplasat chiar într-un nod de circulaţie, la întretăierea traseelor Nord-Sud, Est-Vest atât a căilor ferate cât şi a celor rutiere. Municipiul dispune şi de un avantaj unic şi anume: Zona Liberă Arad-Curtici, zona care are toate facilităţile vamale, taxe, etc., amplasament unic dintre toate oraşele din DKMT. Staţia RO-LA de îmbarcare a camioanelor completează aura pozitivă al oraşului. Zona propusă deja are toate utilităţile ca: apă, canalizare, energia electrică, gaze, telefon. Necesitatea realizării unui centru zonal este impus şi datorită factorului economic. Azi mierea noastră este achiziţionată la un preţ foarte mic, iar la consumatori se vinde în ţările UE la preţuri mai mari de 8-12 ori. Aceasta a atras după sine delăsarea parţială al apicultorilor noştri, devenind o meserie mai puţin rentabilă sau chiar falimentară. Din al doilea punct de vedere, preţul ridicat la consumator face ca şi consumatorii să se îndrepte către alte tipuri de miere calitativ mai slabe şi chiar mai ieftine. Această diferenţă mare de preţ este artificială şi se obţine în două etape, prima la procesare şi a doua la comercializare. Se pun întrebările: De ce să scăpăm din mână această problemă. Propunem o staţie modernă de procesare, care are un cost redus şi prin comercializarea directă prin reprezentanţele noastre vom putea reduce preţurile de vânzare ale produselor apicole şi în acelaşi timp se va putea mării preţul de achiziţie conform celor două diagrame. ��

��

�

��

�

�

��

�

�

��

�

��

�

�

��

�

��

�

Situaţia actuală

Situaţia propusă

O unitate reprezintă preţul de achiziţie iniţial Această poate să asigure elanul apicultorilor. Nu putem neglija nici latura rentabilităţii al întregului ciclu (producţia, procesare, valorificare), deci un beneficiu substanţial, din care am putea acoperi extinderile ulterioare. Propunem, ca viitorul Centr de Procesare Regională să fie amplasat în România, viitoarea ţară UE, deoarece în Ungaria au fost deja asemenea iniţiative, dar nu s-a găsit cvorum suficient pentru realizare lui, iar Serbia din punct de vedere organizatoric mai are mult de recuperat.


67


Din punctul de vedere al forţei de muncă, oraşul Arad are un avantaj considerabil. Este judeţul cu cea mai mare forţă de muncă calificată în apicultură, este un oraş industrial cu forţa de muncă foarte bine calificată în diferite domenii, are un centru de specialitate apicol: EXPO–MUZ–ARPI–APIS. Expoziţia fiind unică în zona DKMT şi chiar în Balcani, Ucraina, Moldova a fost vizitat de peste 1.000 de interesaţi, din care aproximativ 10% străini, atât din ţările apropiate ca şi Ungaria, Polonia, Grecia cât şi din Danemarca, Franţa, Anglia, etc. Apicultura este predată ca disciplină universităţile din Arad în cadrul specializărilor de Alimentaţie, Biologie, Turism. Instituţia Expo Arad Internaţional, ca factor cu 10–12 târguri pe an, unde apicultorii participă cu succes cu stand deja de 5 ani, este o unitate care îmbrăţişează prezentarea produselor apicole. Judeţul Arad este singurul judeţ din România care dispune deja de un comitet ECO a cărui secretar întâmplător este de specialitate apicultor. Această prezentare a situaţiei nu are pretenţia, că a abordat toate problemele apicole actuale, dând doar posibilitatea de a deschide, mai grabnic discuţiile legate de apicultură. Astfel propunem numirea cât mai urgentă a unui comitet de lucru responsabil cu problemele prezentete. Vă mulţumesc de răbdare cu care m-aţi ascultat şi vă rog să primiţi din partea noastră prognoza meteo a anului 2005, o invitaţie la Muzeul Apicol şi un extras în două limbi (română şi maghiară) cu denumirea produselor expuse la muzeu.

68


LEGĂTURA DINTRE PERSPECTIVELE ECONOMICE ŞI VALOAREA PROPRIETĂŢII ÎN AGRICULTURĂ

LEGĂTURA DINTRE PERSPECTIVELE ECONOMICE ȘI VALOAREA PROPRIETĂŢII ÎN AGRICULTURĂ Horváth József, Kis Krisztián Universitatea de Ştiinţe Szeged Facultatea de Ştiinţe Agricole Catedra de Economie a Întreprinderilor

Scopul evaluării proprietăţii Evaluarea proprietăţii unei întreprinderi agricole poate fi explicată prin diferite şi numeroase motive. În funcţie de scopurile diferite, evaluarea interesează şi influenţează în mod diferit pe cei implicaţi. - Pentru proprietar sau administrator este de importanţă fundamentală cunoaşterea valorii proprietăţii posedate sau administrate. - Pentru vânzător, respectiv cumpărător care este interesat în realizarea preţului cel mai ridicat, respectiv cel mai scăzut. - Investitorul doreşte să ştie dacă merită să investească în întreprinderea dată şi când se preconizează amortizarea investiţiei. - Agentul imobiliar în cursul activităţii zilnice evaluează imobile şi întreprinderi complexe, avînd interesul ca vânzătorii şi cumpărătorii să devină parteneri de afacere. - Băncile şi alte instituţii de creditare sunt interesate pe de o parte din punctul de vedere al solvabilităţii, pe de alta, din cel al ipotecii oferite. - Administraţia financiară este interesată pentru a calcula impozitul pe proprietate corect. - Prin unele tranzacţii ale proprietăţii sau obiectelor de valoare poate să apară un profit, care este impozitat de Administraţia pentru Impozite şi taxe. Instituţia trebuie să cunoască baza impozitării. - Judecătoriile în cazul litigiilor dispun evaluarea proprietăţii pentru a stabilii cheltuielile de proces şi obligaţiile de despăgubire. - Evaluarea dimensiunii pagubelor produse asupra obiectelor de proprietate asigurate este sarcina societăţilor asigurate. - Administraţia Proprietăţilor Statului evaluează pentru decizii de privatizare fundamentate, în procesul de privatizare al proprietăţii de stat demarat după schimbarea regimului. - Nu în ultimul rând, pentru deciziile de politici economice şi alte macro-nivele, pentru furnizarea datelor statistice de asemenea sunt necesare date la zi despre valoarea proprietăţii.

Abordări în evaluarea proprietăţii Pe piaţa proprietăţilor agricole, datorită caracteristicilor sale (ciclul lent al capitalului, interrelaţia dintre procesele de producţie şi cele biologice, imposibilitatea mobilizării, etc.) uzual nu se manifestă pur trăsăturile pieţei competitive. Szucs (1998), spune că vânzătorul şi cumpărătorul obişnuit este prezent doar întâmplător pe piaţa terenurilor agricole, rezultând şi o afirmare limitată a experienţei lor. Kelemen (1999) subliniază că în Danemarca terenul agricol nu mai are piaţă de sine stătătoare deja de la sfârşitul secolului al XIX-lea, întreprinderea agricolă şi terenul sunt tratate ca un tot unitar, preţul la hectar incluzând şi clădirile sau ferma de pe teren. Grupul European al Evaluatorilor de Proprietate au editat în 2003 un îndrumar profesional ce cuprinde metodologii şi repertoarul reglementărilor, Standardele de Evaluare Europene. „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

69


Pe baza acestuia, evaluarea proprietăţii are trei abordări posibile recomandate: - evaluarea comparativă de piaţă, - evaluarea bazată pe cheltuieli, - evaluarea bazată pe profit. Esenţa metodei de evaluare comparative de piaţă constă în analizarea preţurilor unor tranzacţii reale, cunoscute de noi, asemănătoare ca mărime cu proprietatea pe care dorim să o evaluăm şi deducţia valorii prin comparaţie. Aplicarea acestei metode în agricultură este împiedicată în primul rând de faptul că sunt foarte puţine tranzacţii, sau nu sunt publice şi nici Administraţia Taxelor şi Impozitelor nu furnizează date conexe. Din acest motiv, evaluatorul apelează frecvent la metode mai puţin ortodoxe de obţinere a informaţiilor, în acest caz însă se pune sub semnul veridicităţii credibilitatea datelor obţinute (Horvath, 2005). Punctul de plecare în evaluarea bazată pe cheltuieli constă în estimarea cheltuielilor necesare refacerii sau înlocuirii proprietăţii evaluate. Din această valoare brută scădem amortizarea prin uzura realizată din motive fizice, funcţionale, de mediu şi de strategia afacerii. Diferenţa obţinută este valoarea netă pentru refacere. Una din principalele impedimente în aplicarea acestei metode derivă din faptul că ofertele de preţ ale investitorilor, furnizorilor şi executorilor se mişcă pe o plajă foarte largă, din acest motiv este dificilă o evaluare obiectivă a cheltuielilor de refacere. O altă problemă este generată de eliminarea subiectivismului în aprecierea uzurii. Pe lângă acestea, nu e de loc sigur că piaţa recunoaşte cheltuielile de refacere ale unei proprietăţi, deci valoarea de refacere netă poate fi foarte diferită de valoarea pe piaţă. Este de necontestat că în cazul proprietăţii întreprinderilor agricole mijloacele materiale au un rol determinant, totuşi Mellen (2003) atrage atenţia asupra faptului ca potrivit analiştilor financiari şi antreprenorilor americani, la numeroase întreprinderi mijloacele imateriale devin tot mai importante şi ocupă o proporţie tot mai mare dintre mijloace. Principiul de bază al evaluării pe baza profitului este următorul: valoarea unei proprietăţi este egală cu valoarea profitului net provenind din exploatările viitoare adus prin discontare la prezent. Una din cele mai mari greutăţi în aplicarea metodei este imposibilitatea planificării sau estimării profitului agricol pentru mai mulţi ani. Aprecierea corectă factorul de discontare sau al indicelui de capitalizare a dobânzii nu este simplă, deşi aici există directive adoptate pe plan internaţional. Această abordare metodologică câştigă totuşi teren în evaluarea proprietăţilor, deoarece un cumpărător (investitor) este interesat de evaluarea bazată pe profit în stabilirea plafonului maxim al ofertei de preţ.

Contradicţiile evaluării Întrebarea este, cu care metodă se poate evalua valoarea reală sau corectă (fair market value). Potrivit Standardelor de Evaluare Europene (2003) aceasta este suma pentru care proprietatea respectivă poate fi schimbată între actori ai pieţei cumpătaţi, prevăzători, în posesia tuturor informaţiilor esenţiale, presupunând condiţii normale de tranzacţionare. Valoarea corectă depinde şi de scopul evaluării, mai sus am văzut că cei implicaţi au interese divergente. În ciuda rigurozităţii regulilor de evaluare, o proprietate poate fi evaluată diferit pentru o bancă sau pentru Administraţia Taxelor şi Impozitelor. O altă problemă este pusă de estimarea investiţiilor în întreprindere din punctul de vedere al evaluării proprietăţii. Investiţiile se pot face din surse proprii sau din surse străine. Întreprinderile agricole fiind capacităţi modeste de creare de profit nu dispun în marea parte a cazurilor de resurse proprii. Chiar şi la diferitele scheme de finanţare se cere o participare proprie. Acordarea finanţărilor rambursabile sub forma creditelor ridică pretenţii numeroase faţă de gospodăria creditată. În oricare modalitate de atragere de re70



surse trebuie conturată o imagine de perspectivă pe baza căreia creditorul sau finanţatorul să poată prognostiza recuperarea sumelor. Este adevărat că investiţiile realizate cresc mărimea proprietăţii fizice, dar prin creşterea coeficientului de uzură scade atât capacitatea de creare de profit, cât şi valoarea proprietăţii bazată pe profit. Desigur, investiţiile sunt adesea condiţii sine qua non ale unei întreprinderi profitabile pentru viitor, de aceea, într-o prognoză mai îndepărtată poate fi luată în considerare creşterea preconizată a profitului.

Bibliografie European Valuation Standards 2003. The European Group of Valuers’ Associations, London 2003. 428. p. Horváth J. (2005): Berendezkedés és a vagyon értékelése tiszántúli tehenészetekben. Teză de doctorat (PhD) Debrecen. p. 150. Kelemen Z. (1999): A magyar földpiac és az EU. Revista HVG 1999. Nr. 21, pp. 111–112. Mellen, C. M. (2003): The SFAS No.142 Valuation Report. 22nd Advanced Business Valuation Conference, October 16–18, 2003, Chicago Szűcs I. (1998): A föld ára és bére. Editura Agrinform, Budapesta. p. 199


71

IARBA ENERGETICĂ „SZARVASI-1” – O PLANTĂ NOUĂ PENTRU INDUSTRIE ŞI AGRICULTURĂ

IARBA ENERGETICĂ „SZARVASI-1” – O PLANTĂ NOUĂ PENTRU INDUSTRIE ȘI AGRICULTURĂ Janowszky Zsolt Societatea de utilitate publică de Cercetare-Dezvoltare în agricultură

Recunoscând importanţa utilizării multiple a biomasei, Societatea de Utilitate Publică de Cercetare-Dezvoltare Agricolă din Szarvas a demarat, printre primii în Europa, la mijlocul anilor 80 selectarea ierboaselor prelucrabile industrial (ca materie primă pentru energetică, materii fibroase industriale, hârtie). Caracteristicile agronomice şi energetice mai importante ale ierbii energetice „Szarvas-1”de perspectivă rezultată în urma activităţii de selecţie sunt următoarele: - Rezistenţa la secetă, ger şi salinitate ieşită din comun, tolerează foarte bine condiţiile de cultivare extreme. - Ciclu de viaţă îndelungat, poate fi cultivată 10–15 ani pe aceeaşi parcelă. - Plantarea culturii necesită doar 20–25% din cheltuielile pentru o suprafaţă similară pentru combustibil lemnos. - Reutilizare se produce anual, astfel: - asigură venit regulat cultivatorilor, - exploatarea capacităţilor de prelucrare este mai eficientă. - Cultivarea şi recoltarea nu necesită utilaje specializate scumpe, poate fi făcută cu utilajele folosite în cazul cerealelor, respectiv al nutreţurilor păioase. - Producţia materialului semicol este simplă şi economicoasă. - Producţia de materie uscată: - 15–23 t/ha/an, - 10–15 t/ha/an, la prima cosire. Puterea calorică a combustibilului solid este de 14–17 MJ/kg de masă uscată, ceea ce ajunge din urmă, sau chiar depăşeşte valorile corespunzătore cărbunelui brun, salcâmului, plopului şi sălciei autohtone. - Producţia de masă verde: 25–30 t/ha/II.-a şi a III.-a cosire, poate fi destinată - păşunatului, - însilozării, - producerii de biogaz. - Rezistentă la bolile plantelor. - Plantă cu foarte bun efect bioameliorator (protejare, ameliorare biologică a solului) - are rădăcini la adâncimea mare (2,5–3,5 m), - îmbogăţeşte solul cu o cantitate mare de materie organică (rădăcini, humus), - protecţie împotriva eroziunii şi dislocării, - recomandabilă şi pentru recultivarea solurilor bazice, saline. - Prin producţia ei obţinem o sursă de energie autohtonă, pe căi de transport scurte, ieftine. - Poate înlocui în numeroase domenii de utilizare lemnul, ca materie primă, astfel pot fi salvate suprafeţe mari de pădure. - Poate schimba pozitiv valoarea culturilor zonei, asigură condiţii de viaţă corespunzătoare pentru vânat. Soiul de iarbă energetică „Szarvasi-1”, datorită proprietăţilor agronomice favorabile, a utilizării multiple (în energetică, în industriile hârtiei, fibrelor, de construcţii, de nutreţuri, în protecţia solurilor), prin economicitatea şi competitivitatea sa, poate contribui la încetinirea sau împiedicarea rămânerii în urmă a zonelor sărace, ecologic nedotate, cu culturi reduse. 72


BIOFERTILIZATORII – O SURSĂ IMPORTANTĂ DE AZOT ÎN AGRICULTURA ECOLOGICĂ

BIOFERTILIZATORII – O SURSĂ IMPORTANTĂ DE AZOT ÎN AGRICULTURA ECOLOGICĂ Hălmăgean, L., Crişan Simona Universitatea „Aurel Vlaicu” din Arad, Facultatea de Inginerie Alimentară, Turism şi Protecţia Mediului

Ţările foarte dezvoltate, practicand o agricultură intensivă, splică cantităţi mari de îngrăşăminte chimice, în special pe bază de azot, provocând poluarea mediului înconjurător cu nitriţi şi nitraţi. Interesul este de a găsi soluţii alternative la folosirea îngrăşămintelor chimice în agricultură, biofertilizatorii reprezentând una dintre acestea. Industria biofertilizatorilor s-a dezvoltat foarte mult în ultima perioadă. Având la bază capacitatea bacteriilor din sol de a fixa simbiotic, asociativ sau liber azotul atmosferic şi a-l pune la dispoziţia plantelor într-o formă accesibilă, împreună cu alte substanţe bioactive de tipul fitohormonilor (auxine, gibereline, citochinine), această industrie este nepoluantă şi cu efecte benefice în refacerea biodiversităţii faunei solului.

Material şi metodă Produsul bacterian folosit în experimentările efectuate în zona agroecologică Arad, zonă caracteristică pentru partea de vest a ţării, în perioada 1997–2003, la culturile semincere de fasole de grădină se numeşte Biotrofin (obţinut la laboratorul de produse microbiologice ASAS Bucureşti). Biofertilizatorul Biotrofin are două componente vii: o bacterie azoto-captatoare, care îşi asigură necesarul de azot din atmosferă şi a doua bacterie, Bacillus megaterium care, prin solubilizarea fosfaţilor, echilibrează conţinutul solului în azot, fosfor şi potasiu. Experimentele efectuate la culturile de fasole de grădină pentru sămânţă au urmărit efectul bioferilizatorului Biotrofin în relaţie cu doze şi mod diferenţiat de aplicare a fertilizanţilor cu azot şi fosfor, precum şi influenţa microelementului molibden asupra procesului de simbioză la această cultură. Experienţele au fost structurate trifactorial şi monofactorial, aşezate pe teren în blocuri randomizate, cu patru repetiţii, soiul Valja şi dimensionând parcele la 15 mp. În vegetaţia plantelor din experimente s-au făcut observaţiii şi determinări cu rol definitoriu în ceea ce priveşte intensitatea procesului de simbioză, reflectată în indicii de productivitate ai plantelor. Valorificarea datelor s-a făcut după metoda analizei variaţiei, aplicată experienţelor aşezate în blocuri randomizate, pe fiecare an în parte şi a seriilor de experienţe trifactoriale şi monofactoriale executate mai mulţi ani în aceeaşi localitate.

Rezultate şi discuţii Cercetarea noastră a urmărit stabilirea efectelor care se obţin în desfăşurarea simbiozei prin tratamentul cu Biotrofin (10 l/ha), în funcţie de nivelul dozelor şi a condiţiilor de aplicare a fertilizantului cu azot şi de asigurare a fosforului aplicat „Starter”. Date de orientare generală privind aspectele de variabilitate a rezultatelor din întreaga serie de experienţe dau certitudine privind neuniformitatea variantelor puse în comparaţie (tabelul 1). La nivelul producţiilor medii din ciclul experimental se remarcă ca optim experimental varianta care asociază bacterizarea la fertilizarea cu azot 60 kg/ha (NH4NO3), aplicată în vegetaţie la îmbobocirea plantelor şi cu asigurarea fosforului prin fertilizare „Starter”. Varianta optimă economic care, sub raportul producţiei mai reduse doar cu 40 kg sămânţă la ha, faţă de realizarea maximă (2,931 t/ha), se obţine la fo„CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

73


losirea bacterizării, fertilizării cu fosfor în sistem „Starter” şi cu reducerea dozei de azot (N0 sau N30) folosind ureea – CO(NH2)2 – în vegetaţie, la îmbobocirea plantelor. Asigurarea culturii cu fosfor în sistem „Starter” este alternativă susţinută de rezultat apreciat experimental şi economic, evidenţiat în relaţie cu ceilalţi factori mediaţi. Bacterizarea cu Biotrofin reprezintă o măsură eficientă confirmată de nivelul maxim al producţiei obţinut în experiment, în raportare la efectul mediat al celorlalţi factori (2,838 t/ha, faţă de 2,636 t/ha), spor mediu 7,7%. La fertilizarea cu azot în relaţie cu fosforul, datele medii evidenţiază efectul bun al folosirii ureei aplicată în vegetaţie, la îmbobocirea plantelor, pe fond de fosfor aplicat „Starter”. Este situaţia în care nivelul ridicat al recoltei se însoţeşte de evidentă economicitate, dacă evaluăm cantitativ ambii fertilizanţi. Azotul, în funcţie de bacterizare, pe fond mediat de fosfor, aplicat în vegetaţie mai ales sub formă de uree, potenţează manifestarea simbiozei cu efecte vizibile asupra recoltei. Este de remarcat cum diferenţele de producţie atribuite bacterizării se diminuează pe treptele de creştere a dozelor de azot, dar în măsură mai redusă la aplicarea acestuia la plante în vegetaţie. Bacterizarea în funcţie de fosfor, pe fond mediat de azot, dă avantaj îndeosebi economic la asociere cu sistemul de fertilizare „Starter”. În planul interacţiunii complexe a factorilor, fertilizarea cu fosfor, cu azot şi tratament bacterian, efectul de maximă favorabilitate asupra producţiei de sămânţă la fasolea de grădină corespunde combinaţiei dintre fertilizarea cu superfosfat în sistem „Starter”, fertilizarea cu azot sub formă de uree 30 kg/ha aplicată fazial la îmbobocirea plantelor din cultură sau fără azot şi tratamentul bacterian. Experimentarea privind eficienţa tratamentului cu molibden asupra procesului de simbioză la fasolea de grădină prin administrarea biofertilizatorului Biotrofin (10 l/ha) a urmărit momentele de aplicare a acestui microelement: prăfuind sămânţa (210 g molibdat de sodiu la norma de însămânţare) şi executând stropiri în cultură (900 l soluţie conţinând 210 g molibdat de amoniu/ha) în faze distincte de dezvoltare a plantelor (la 15 cm înălţime, la înflorire, la formarea păstăilor şi în faza de formare a boabelor). Rezultatele de calcul statistic arată că tratamentul cu molibden dă efecte negative la stropirea plantelor în faza de înflorire. La aplicarea prin prăfuire la seminţe, molibdenul condiţionează sporuri mici de recoltă. Rezultate de spor maxim şi cu grad ridicat de semnificaţie s-au obţinut prin tratamente foliare la formarea păstăilor şi la formarea boabelor (tabelul 2). Observaţiile şi determinările efectuate în vegetaţie au rol determinant în evaluarea intensităţii procesului de simbioză, reflectat în indicii de productivitate ai plantelor. Potrivit datelor, lungimea şi masa rădăcinilor în stare proaspătă şi uscată la nivelul plantei întrunesc valori maxime în varianta de aplicare a molibdenului în faza de 15 cm înălţime şi în faza de formare a păstăilor. Aceleaşi variante înscriu rezultate maxime pentru greutatea nodozităţilor de pe rădăcini. Pentru înălţimea plantelor notăm valori superioare, dar în descreştere de la varianta de aplicare a molibdenului în faza de formare a păstăilor, la faza de creştere de 15 cm înălţimea plantelor şi la formarea boabelor. Masa sistemului axial al plantei urmează aceeaşi ordine a valorilor. Suprafaţa foliară pe plantă este întrunită la maximum la varianta de aplicare a molibdenului prin stropire la înălţimea de 15 cm, cu ordine de descreştere dar detaşată evident faţă de martor şi de alte variante. Prin numărul păstăilor pe plantă, caracteristică direct implicată în productivitate, se situează pe primul loc varianta de tratare cu molibden la 15 cm înălţimea plantelor, la nivel foarte apropiat, dar în descreştere în varianta de aplicare la formarea boabelor şi a păstăilor pe plantă.

74



Concluzii 1. Fertilizarea cu fosfor şi azot, în vegetaţie, pe fond de tratament bacterian cu biofertilizatorul Biotrofin (10 l/ha), efectul de maximă favorabilitate asupra producţiei de sămânţă la fasolea de grădină corespunde combinaţiei dintre fertilizarea cu superfosfat în sistem „Starter” (80 kg s.a/ha), fertilizarea cu azot sub formă de uree (30 kg s.a/ha) aplicată fazial la îmbobocirea plantelor din cultură şi tratamentul bacterian. 2. Pe fond de fertilizare stabilită cu macroelemente, aplicarea extraradiculară a molibdenului activează procesul de simbioză, cu efecte favorabile în nutriţia şi productivitatea plantelor din cultura seminceră de fasole.

Tabelul 1 Efectul interacţiunii dintre fertilizarea cu fosfor, azot şi tratamentul bacterian asupra producţiei de sămânţă la fasolea de grădină (1997–2003)

Îngrăşăminte cu azot (C) C1–N0 C2–N30 (NH4NO3 la semănat) C3–N30 (NH4NO3 la îmbobocit) C4–N30 (CO(NH2)2 la îmbobocit) C5–N60 (NH4NO3 la semănat) C6–N60 (30 kg NH4NO3 la semănat şi 30 kg CO(NH2)2 la îmbobocit) C7–N60 (NH4NO3 la îmbobocit) C8–N60 (CO(NH2)2 la îmbobocit) Media Superfosfat (A) % Dif. [t/ha] Semnificaţie Tratament bacterian (B) % Dif. [t/ha] Semnificaţie

A1 – Superfosfat (300 kg/ha) B1 – Nebacterizat B2 – Bacterizat [t/ha]

D [t/ha]

S

[t/ha]

2,183 2,586 2,621

– – –

– – –

2,716 0,533 2,762 0,176 2,811 0,190

2,640

–

–

2,766

–

2,801

[t/ha]

D [t/ha]

S

S

[t/ha]

xxx xxx xxx

2,153 -0,030 2,498 -0,088 2,601 -0,020

0

2,748 0,565 2,776 0,190 2,828 0,207

xxx xxx xxx

2,450 Mt 2,656 0,206 2,715 0,265

xxx xxx

2,856 0,216

xxx

2,636 -0,004

2,887 0,247

xxx

2,755 0,305

xxx

–

2,847 0,081

x

2,728 -0,038

2,828 0,062

2,792 0,342

xxx

–

–

2,870 0,069

x

2,790 -0,011

2,861 0,060

2,831 0,381

xxx

2,790

–

–

2,876 0,086

x

2,762 -0,028

2,908 0,118

xx

2,834 0,384

xxx

2,810

–

–

2,898 0,088

x

2,798 -0,012

2,931 0,121

xx

2,859 0,409

xxx

S

[t/ha]

2,830

2,621

S

2,846

2,740 100 Mt 2,636 100 Mt

D [t/ha]

Media C

D [t/ha]

2,650

D [t/ha]

A2 – Superfosfat (80 kg) „Starter” B1 – Nebacterizat B2 – Bacterizat

2,737

–

–

2,734 99,8 -0,006 – 2,838 107,7 0,203 xxx


DL 5% 1% 0,1%

A

B

C

0,010 0,017 0,039 0,015 0,024 0,052 0,024 0,035 0,067

CxAxB 0,077 0,102 0,131

BxA xC 0,078 0,104 0,134

AxBxC 0,076 0,100 0,130

75


Tabelul 2 Efectul momentului de aplicare a tratamentelor cu molibden pe fond de bacterizare asupra producţiei de fasole pentru sămânţă la fasolea de grădină (1997-2003) Tratament nolibdat de sodiu Tratament bacterian

Doza [g/ha]

Administrare

Epoca

1

Bacterizat

–

–

–

2,608

2

Bacterizat

210

Prăfuire

Sămânţă

2,716

3

Bacterizat

210

Stropire

15 cm înălţime

2,869

4

Bacterizat

210

Stropire

Înflorire

2,573

5

Bacterizat

210

Stropire

Formare păstăi

2,853

6

Bacterizat

210

Stropire

Formare boabe

2,837

Media

76

Semnificaţie

V

[t/ha]

2,743

%

Dif. [t/ha]

100 Mt1 95,1 -0,135 104,1 0,108 99,0 -0,027 110,0 0,261 104,6 0,126 98,7 -0,035 93,8 -0,170 109,4 0,245 104,0 0,110 108,8 0,229 103,4 0,094 – – 100 Mt2 DL 5% [t/ha] DL 1% [t/ha] DL 0,1% [t/ha]

s2E

s2VA

000 xx

000 xxx

xxx xxx

xxx xxx

000 xxx xx xxx xx

000 xxx xxx xxx xxx

0,068 0,091 0,120

0,049 0,070 0,101


CÂTEVA ELEMENTE DE CALITATE PANIFICABILĂ A UNOR SOIURI DE GRAU DE TOAMNĂ AUTOHTONE ŞI STRĂINE ÎN ROMÂNIA

CÂTEVA ELEMENTE DE CALITATE PANIFICABILĂ A UNOR SOIURI DE GRAU DE TOAMNĂ AUTOHTONE ȘI STRĂINE ÎN ROMÂNIA V. Tabără, A. Lăzureanu, I. Puşcă, P. Pîrşan, D. Micluţă, Carmina Naghi, Georgeta Pop, L. Botoş, Stud. L. Wagner, Stud. C. Deian, Stud. L. Deian, Stud. Gabriela Rakits Rezumat Cultura grâului în Romania rămâne printre cele mai importante culturi agricole. Valoarea de piaţă şi destinaţia acestei producţii este dată de calitatea acestei producţii. În prezenta lucrare se face o analiză din punct de vedere calitativ a producţiei de grâu realizată în România în anul 2005. Sunt analizate indici de calitate pe regiuni şi se facec în acelaşi timp o analiză a indicilor de calitate panificabilă la soiurile cercetate pe suprafeţe semnificative în România.

Materialul şi metoda de lucru Pentru determinarea indicilor de calitate ai grâului au fost analizate 35 de soiuri de grâu. Din acestea s-au ales pentru analize 14 soiuri care ocupă suprafeţe cultivate semnificative în România: ALEX DROPIA FLAMURA 85 ROMULUS ARIEŞAN



Soiurile româneşti au fost create la: I.C.D.A. FUNDULEA; S.C.D.A. LOVRIN; TURDA; ALBOTA, ŞIMNIC şi SUCEAVA. Pe lângă soiurile româneşti au mai fost testate o serie de soiuri de provenienţă străină (maghiară şi iugoslavă): PARTIZANKA, FRINI, SERINA, GOLD, G.K. GÖBE, G.K. ÖTHALOM, MAGVAS. Elementele de structură a calităţii grâului luate în calcul au fost: Masa hectolitrica; continutul in proteine; continutul in gluten umed; indicele de deformare; indicele de cadere; gluten index-ul şi impurităţile.

REZULTATELE OBŢINUTE Calitatea grâului din recolta anului 2005 Conţinutul în proteină Conţinutul de proteină în boabele de grâu din producţia anului 2005 a diferit de la regiune la alta în funcţie în primul rând de condiţiile climatice. În Oltenia – 70% din recoltă are un conţinut de proteină de 10–12% satisfăcător pentru industria de panificaţie. În Câmpia de Vest, Transilvania, Moldova scăderea ponderii grâului cu conţinut de proteină de 10–12% se datorează condiţiilor climatice (precipitaţii abundente). Cu toate acestea grâul are o calitate de panificaţie SATISFĂCĂTOARE. „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

77


Conţinutul de gluten umed Conţinutul de gluten umed la grâul de panificaţie trebuie sa fie mai mare de 22%. Este unul din cei cei mai importanţi indici de calitate ai grâului de panificaţie. În acest an conţinutul grâului în gluten umed a avut o importanţă deosebită în fixarea preţului de achiziţie. În regiuni istorice, conţinutul în gluten umed al grâului se prezintă astfel: În Transilvania: 30% din recolta de grâu are un conţinut de gluten umed sub 22%, acest grâu în funcţie de celelalte indici de calitate, dacă sunt mai mici decât cei prevăzuţi în STAS, trece ca şi grâu furaje. În Oltenia: 40% din grâu cu conţinut de gluten umed sub 22%. Acest lucru s-a datorat regimului de precipitaţii, chiar inundaţiilor şi excesului de umiditate care corelat şi cu un regim termic sub optim în timpul făinării şi maturizării boabelor au blocat acumularea glutenului. În Câmpia de Sud şi în Dobrogea: 50% din grâu cu un conţinut de gluten umed mai mare de 26%. Este un an în care grâul obţinut în aceste zone compensează din punct de vedere calitativ pe cel obţinut în alte zone ale ţării. Dacă luăm limita inferioară a STAS-ului (22%),proporţia de grâu bun de panificaţie creşte la peste 80%. Indicele de deformare În toate zonele de cultură a grâului, indicele de deformare are valoare mai mică de 5 mm. Acest lucru este unic în ultimii 3-4 ani. Este pentru prima dată în ultimii ani când nu s-a semnalat atac semnificativ de ploşniţă. Valorile deosebit de bune ale indicelui de deformare compensează alte defecţiuni ale grâului din punct de vedere ale însuşirilor de calitate (conţinutul în gluten). Gluten index Este un indice sinteză care exprimă cu multă siguranţă valoarea grâului destinat industriei de panificaţie sau altor destinaţii. 70% din recolta de grâu din anul 2005, cu excepţia Transilvaniei, are valori ale Gluten index mai mari de 80%, ceea ce le încadrează în grupa grânelor bune de panificaţie. În acelaşi timp valorile ridicate ale Gluten index fac din grâul anului 2005 realizat în marea majoritate a zonelor României, un grâu ameliorator pentru grâul provenit din Transilvania sau anumite microzone din Moldova şi Oltenia. Indicele de cădere Este un indice care este puternic influenţat de condiţiile climatice, în special de precipitaţii şi umiditatea mai ridicată din perioada maturităţii şi recoltării boabelor. În condiţii de umiditate ridicată sau precipitaţii în perioada de maturitate – recoltare, activitatea alfa-aminazei se intensifică, iar valoarea indicelui de cădere se reduce sub 200 sec. Pentru a crea un grâu de calitate foarte bună, indicele de cădere trebuie să fie cu valori cuprinse între 200 şi 250 sec. Pe regiuni valorile Indicelui de cădere se prezintă astfel: 35% din culturile de grâu din câmpia de sud şi zona colinară de sud sunt nepanificabile din acest punct de vedere; – 40% din grâul produs în Câmpia Olteniei este nepanificabilă (are activitate intensă enzimatică, alfa-amilazei). Acest lucru este provocat de fenomenul de încolţire caz în care valoarea indicelui de cădere este de 160-180 secunde; acest grâu poate fi îmbunătăţit prin amestec cu grâu de foarte bună calitate adus din Dobrogea, Muntenia sau Câmpia din vestul ţării. – În Câmpia de Vest şi Dobrogea, indicele de cădere este mai mare de 250 sec. la majoritatea producţiei de grâu din recolta anului 2005. Din analiza întregii producţii de grâu realizat la nivel naţional în anul 2005 se poate concluziona că peste 60% din aceasta îndeplineşte toate condiţiile de panificaţie. Analiza comportamentului principalelor soiuri de grâu sub aspectul însuşirilor de calitate în condiţiile anului 2005 (tabelul 1) scoate în evidenţă următoarele: 78



Tabelul 1 Indicii de calitate panificabilă a principalelor soiuri de grâu de toamnă în România în anul 2005 Nr. crt.

Soiul

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.


HT [kg/hl] 77,3 77,1 77,1 76,6 76,7 76,4 74,7 76,3 80,6 73,5 77,5 77,6 75,9 76,2

Indicele de cadere [sec] 210 172 270 257 215 240 241 312 357 213 380 224 199 263

Proteina [%] 12,12 12,11 11,98 12,08 11,84 11,74 11,96 10,57 12,55 11,98 12,17 12,11 10,33 11,99

Gluten umed [%] 22,87 23,67 22,21 23,32 22,05 23,64 23,50 15,27 26,65 24,74 23,91 24,51 17,56 24,89

Indicele de deformare [mm] 2,22 2,45 2,61 2,86 1,99 3,06 2,07 3,5 4,5 2,5 2,75 2,58 2,50 2,13

Gluten index [%] 92 93 90 81 90 66 80 94 78 87 91 67 94 82

Masa hectolitrică Cu două excepţii (soiurile GOLD şi G.K. ÖTHALOM), toate soiurile de grâu analizate pe suprafeţe semnificative în România în anul 2005, realizează o masă hectolitrică mai mare de 75 kg/hl. La soiul GOLD valoarea medie a Mh este de numai 73,5 kg/hl, iar la G.K. ÖTHALOM, valoarea medie a masei hectolitrice este de 80,6 kg/hl, ceea ce încadrează soiul în grupa grânelor foarte bune pentru panificaţie. Valoarea MH sub 75 kg/hl reduce mult valoarea de piaţă a grâului, aceste fiind excluşi de la panificaţie datorită randamentului scăzut în făină. Valorile medii mici ale MH atestă faptul că soiurile de grâu din recolta anului 2005, nu au beneficiat de cele mai bune condiţii pentru umplerea boabelor şi mai ales de acumulare a unor substanţe care dau greutate boabelor (proteinele). Indicele de cădere Cu două excepţii (FLAMURA 85 şi FRINI) are valori care încadrează producţia în grupa grâului de foarte bună calitate panificabilă. La soiurile FLAMURA 85 şi FRINI, valorile indicelui de cădere sunt sub cele prevăzute de STAS (200–250 sec.). Acest lucru se datorează în primul rând ponderii în cultura a celor două soiuri în zone în care în anul 2005, au căzut cantităţi mari de precipitaţii în perioada în care grâul se găsea la maturitate. Conţinutul în proteină Are o variaţie între 10,33% la soiul FRINI şi 12,55% la soiul G.K. ÖTHALOM. Cu excepţia soiurilor FRINI, G.K. GÖBE şi G.K. ÖTHALOM, toate celelalte soiuri cultivate pe suprafeţe semnificative au un conţinut de proteină care depăşeşte limita de 11%. Acest lucru atestă faptul că soiul este determinant în realizarea conţinutului de proteină. Soiurile cultivate în anul 2005, au capacitatea chiar în condiţii pedoclimatice şi tehnologice mai puţin optime, să acumuleze proteina necesară pentru industria de panificaţie. Este de remarcat faptul că la şase din cele 14 soiuri analizate conţinutul de proteină este de peste 12% (DROPIA: 12,12%, FLAMURA 85: 12,11%, ROMULUS: 12,08%,G.K. ÖTHALOM: 12,55%, MAGVAS: 12,77%, TURDA 2000: 12,11%). Din cele şapte soiuri de grâne străine cultivate în România, doar două : G.K. ÖTHALOM şi MAGVAS, au un conţinut în proteină mai mare de 12%. Cele două soiuri cu conţinut de proteină sub 11% sunt: G.K. GÖBE şi FRINI. Analiza conţinutului în proteină a grâului din România provenit din recolta 2005, atestă că din acest punct de vedere soiurile de grâu româneşti nu sunt cu nimic mai prejos decât cele străine, din contră se încadrează în grupa grâului de foarte bună calitate panificabilă. „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

79


Glutenul umed Este un indicator extrem de important în industria de panificaţie. Acest caracter este cu atât mai negativ cu cât alţi indicatori de calitate panificabile sunt sub cei ceruţi de standarde pentru ca grâul să poată fi folosit în panificaţie. Conţinutul în gluten umed al soiurilor studiate scot în evidenţă că acestea, cu câteva excepţii sunt la limita STAS-ului pentru a accede în grupa grâului de panificaţie. Limita inferioară a conţinutului în gluten umed a grâului pentru panificaţie în România este de 22%. Dacă facem analiza acestui indice, constatăm că la cea mai mare parte a soiurilor studiate glutenul umed depăşeşte limita de 22%. Fac excepţie de la aceasta souă soiuri : FRINI cu un conţinut în gluten de 17,56% şi G.K. GÖBE cu numai 15,27% gluten umed. Ca să fie un grâu “foarte bun” pentru panificaţie, conţinutul în gluten umed trebuie să fie peste 26%. Din acest punct de vedere doar un singur soi depăşeşte această limită: G.K. ÖTHALOM: 26,65%. Celelalte soiuri intră sub aspectul conţinutului în gluten în categoria grâului „Bun de panificaţie”. Şi din acest punct de vedere soiurile româneşti nu sunt inferioare soiurilor de grâu importate. Indicele de deformare Este important indice al calităţii panificabile a grâului. Un grâu foarte bun pentru panificaţie este acela a cărei valori a indicelui de deformare este cuprins între 3 şi 13 mm. Analiza producţiilor de grâu obţinute în anul 2005, atestă faptul că din punct de vedere al indicelui de deformare toate soiurile studiate pot fi incadrate în categoria grâului „foarte bun” pentru panificaţie chiar dacă la unele soiuri, indicele de deformare are valori mai mici de 3 mm (marea majoritate).

Gluten index Este un element deosebit de important în aprecierea calităţii panificabile a unui grâu. În acelaşi timp alături de indicele de deformare, valorile gluten indexul-ui sunt elemente esenţiale pe piaţa grâului de panificaţie. În cele mai dese cazuri acest indice este cel care dă preţul grâului pe piaţa românească. Gluten indexul la cele 14 soiuri de grâu analizate are valori deosebit de ridicate. Dintre soiurile analizate patru soiuri: ARIEŞAN, SERINA, G.K. ÖTHALOM şi TURDA 2000, au valorile G.I. în limitele care se suprapune celor cerute de standardele în vigoare, (65-80%) ale grâului de foarte bună calitate panificabilă. Celelalte 16 soiuri au valorile G.I. mai mari decât limita superioară a STAS pentru grânele de „foarte bună” calitate panificabilă, toate încadrându-se în grupa grâului „bun pentru panificaţie”. Valorile mari ale G.I. realizate în anul 2005, ne arată un grâu care nu a fost atacat de insecte în principal de ploşniţă. Gluten index-ul, element care alături de indicele de deformare (foarte bun) şi indicele de cădere (F.N), compensează pierderile din calificativul calităţii panificabile a grâului din recolta anului 2005, date de conţinutul mai redus în gluten umed. Spre deosebire de anii anteriori, chiar dacă glutenul umed în grâu este mai mică, calitatea acestuia este superioară grâului realizat în România în anii 2003 şi 2004.

CONCLUZII Analiza din punct de vedere calitativ a producţiilor de grâu pe zone geografice şi pe soiuri permit formularea unor concluzii deosebit de importante pentru ceea ce înseamnă din punct de vedere economic producţia de grâu a anului 2005: 1. Condiţiile climatice ale anului 2005 au influenţat negativ calitatea panificabilă a grâului în Oltenia, Transilvania şi în parte în Moldova. 2. Sunt regiuni ale ţării unde grâul din recolta anului 2005 în proporţii mari este de foarte bună calitate panificabilă (Dobrogea, Muntenia, Câmpia din Vestul ţării). 80



3. Cel mai afectat în sens negativ al calităţii panificabile este conţinutul de gluten umed. Cantitatea de gluten umed se corelează cu cantitatea de proteină acumulată în boabele de grâu. În anul 2005, condiţiile climatice cât şi cele tehnologice (cantităţi reduse de îngrăşăminte) au contribuit la conţinutul scăzut al glutenului umed în boabele de grâu. 4. Soiurile de grâu cultivate în anul 2005, au atât potenţial de producţie ridicat, cât mai ales o bază genetică bună care susţine însuşirile de calitate panificabilă a grâului produs. 5. Valorile indicelui de cădere, indicelui de deformare şi ale gluten indexului, ne arată că aceştia indici pot compensa şi calitatea panificabilă a grâului din recolta anului 2005-conţinutul mai scăzut al boabelor de grâu în gluten umed. În industria de panificaţie este foarte important ca glutenul să aibă calitate. Acest lucru este la fel de important precum conţinutul ridicat al boabelor de grâu în gluten umed. 6. Recolta de grâu din anul 2005, în marea lui majoritate (peste 65%) poate fi folosit în panificaţie. În cubajări, proporţia de grâu panificabil din anul 2005 ajunge la aproape 75%. Este important de semnalat că producţia de grâu realizată în Câmpia din Vestul ţării, în special cea din Banat are o calitate panificabilă bună şi foarte bună.

Sursa datelor care au făcut obiectul analizei aparţin: Institului de Bioresurse Alimentare Bucureşti


81

PROBLEME SANITAR VETERINARE PRIN PRISMA ADERĂRII LA UNIUNEA EUROPEANĂ

PROBLEME SANITAR VETERINARE PRIN PRISMA ADERĂRII LA UNIUNEA EUROPEANĂ Dr. Farle Csaba Medic primar veterinar Director adjunct judeţean

Controlul alimentelor trebuie să se realizeze deja la producătorul materiei prime, cuprinzând, bineînţeles, şi nutreţurile folosite în alimentaţia animalelor. Producţia materiei prime este urmată de prelucrare, apoi de punerea în circulaţie. Produsul alimentar pus în circulaţie trebuie să fie corespunzător consumului public. Scopul respectării şi obligativităţii reglementărilor în domeniu este păstrarea acestei corespunderi. Dincolo de producţie, prelucrare respectiv comercializare, trebuie acordată atenţie sporită păstrării produselor alimentare, controlului originii sale, precum şi colectării deşeurilor rezultate şi al produselor alimentare ce au devenit necorespunzătoare consumului, păstrării acestora, neutralizării şi transportării lor în locaţiile permise, cu un accent special pe resturile ce intră în categorie deşeurilor periculoase. Având în vedere că produsele alimentare pot fi contaminate din diferitele surse de risc sau pot ajunge în ele substanţe patogene, otrăvitoare în oricare punct al lanţului alimentar, la fiecare punct, staţie este de importanţă hotărâtoare să poată fi identificată originea produsului alimentar. Traseul produsului alimentar trebuie urmărit în două direcţii: 1. În oricare punct al lanţului trebuie să se poată afla unde s-a produs periclitarea produsului alimentar. 2. Trebuie să se poată stabili unde, încotro a fost transportat, distribuit produsul sau materia primă alimentară afectată, în ce alte produse a fost prelucrată. Această monitorizare este obligatorie pentru fiecare producător, prelucrător şi distribuitor. În acest sens: 1. Fiecare locaţie de creştere a animalelor, de preparare de nutreţuri trebuie să se înregistreze, ele trebuie luate în evidenţă. 2. Obligativitatea înregistrării se referă la orice comerciant care se ocupă cu comerţ de animale vii, la locurile de încărcare, la târguri de animale, la staţii de colectare. 3. Mijloacele de transport pentru animale trebuiesc autorizate. Activitatea de transport a animalelor poate fi desfăşurată doar cu aviz şi pregătire speciale. 4. Se introduce marcarea diferitelor animale vii 5. Transportul de animale vii la vânzare sau la abator trebuie însoţit de documente specifice de însoţire şi de avizul prevăzut a medicului veterinar. 6. Colectorii/achiziţionerii primari, întreprinderile de prelucrare a produselor alimentare sunt obligate să se înregistreze, iar în cazurile menţionate de lege, trebuie să dispună de aviz de funcţionare. 7. Staţia de Sănătate Veterinară şi Controlul Produselor Alimentare gestionează evidenţa tuturor actorilor enumeraţi ai producţiei şi distribuirii produselor alimentare – inclusiv a achiziţionerilor –, şi îi controlează sistematic

Marcarea individuală a animalelor vii: SUNI Sistemul Unitar Naţional de Identificare Baza legală: Ordinul MADR 21/1996 (VII.9.) şi Ordinul MADR 29/2000 (VI.9.). 82



1. BOVINE (1999/2000 (XI.5.) Ordin MADR, 12/2004 (I.31.) Ordin MADR) Primesc un cod personal (life number), dacă se pierde, se înlocuieşte cu aceeaşi cifră, lucru valabil şi pentru bovinele aduse din alte state membre. Sunt câte două marcaje în fiecare ureche, (adică 2 perechi, 4 bucăţi). Viţelul trebuie marcat în primele 7 zile după naştere. Marcajele din urechi pierdute, furate trebuiesc înlocuite în 48 de ore. Dacă animalul este nemarcat, şi neidentificabil, el trebuie sacrificat fără despăgubire de la stat. Transcrierile legate de schimbarea proprietarului trebuiesc operate în certificatul bovinei în termen de trei zile lucrătoare. Viţeii primesc după marcare certificatul de bovină, pe care figurează codul lui personal, data naşterii, culoarea, sexul, codul SUNI al mamei, numărul de înregistrare al crescătoriei. În cursul schimbării proprietarilor, este trecut numărul de înregistrare al fiecărei crescătorii anterioare, astfel, traseul animalului poate fi urmărit. Pe certificatul de bovină sunt trecute şi datele de sănătate ale animalului. În cursul tranzacţionării, certificatul trebuie avizat şi de medicul veterinar, iar cumpărarea sau vinderea animalului trebuie raportată în mod corespunzător medicului veterinar responsabil. În centrele judeţene, la Staţiile Sanitar-veterinare au fost create centre SUNI. Aici se desfăşoară înscrierile în certificatul de bovine şi rezolvarea documentelor. Cine poate efectua marcările? Crescătoriile autonome: Trebuie să îşi desemneze un responsabil SUNI, ei se vor ocupa de toate problemele legate de SUNI în crescătorie. Acestea sunt crescătorii cu şeptel mare. Circumscripţii judeţene: Crescătorii cu şeptel redus. Responsabil SUNI în acest caz este medicul veterinar al crescătoriei (Medicul delegat). Sistemul este computerizat, toate datele legate de o crescătorie pot fi obţinute la centrele judeţene. Crescătoriile primesc în momentul înregistrării codul SUNI, acesta este de fapt numărul de evidenţă. Controlul se realizează pe mai multe căi: - În cursul activităţii zilnice de către medicului veterinar particular. - De către medicul veterinar al autorităţii, la alte controale, transporturi, etc. - Sistemul selectează anual pe baza unui algoritm prestabilit 10% din crescătorii, controlul acestora este făcut de medicii veterinari ai autorităţii respectiv de coordonatorii judeţeni. La controale se întocmesc procese verbale, acestea. Împreună cu evaluarea trebuiesc introduse în sistem şi se raportează către Uniune.

2. SUINE (116/2003. (XI.18) ordin MADR) Există mai multe deosebiri esenţiale faţă de bovine: - Suinele nu primesc „life number”, cod personal, deci marcajul din ureche pierdut poate fi înlocuit cu un număr de marcaj în ureche nou. - Nu este obligatorie marcarea la naşterea purceilor. Marcarea se face în cazul punerii în circulaţie (comercializării sau transportul la abator) ori al unei îmbolnăviri sau al diferitelor tratamente Pentru marcaj pot fi folosite numai numere de ureche publicate în liste şi avizate. - În locul certificatului de bovină, la porcine se foloseşte doar documentul de transport. Cu acesta se pot transporte mai multe animale, se întocmeşte doar în cazul punerii în circulaţie, dar şi acesta trebuie avizat de medicul veterinar. „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

83


- Documentul de transport, contrar certificatului de bovine, nu se eliberează de centrul SUNI, ci la faţa locului, de către medicul veterinar delegat, coordonator., o dată cu marcarea. - Un exemplar al documentului de transport trebuie şi în acest caz înmânat medicului veterinar delegat, coordonator., altul trebuie trimis centrului naţional SUNI.

3. CABALINE (64/2003 (VI.16) ordinul MADR) A fost introdus în două etape: - 2004.05.01. (aderarea la UNIUNE) obligatorie pentru toţi caii născuţi după 1 ianuarie 1989, care sunt transportaţi sau folosiţi pentru cărăuşie. - 2005.07.01. obligatorie pentru toţi caii. Marcarea cailor se face cu fier roşu, nu este făcută de medici veterinari (responsabilul judeţean de creşterea cailor). Eliberarea paşaportului cabalin se face doar la Budapesta. Condiţia eliberării este marcarea animalului, consemnată în procesul verbal de marcaj al mânzului, precum şi certificatul de bovină. Un punct esenţial care trebuie trecut în paşaport este utilizarea ulterioară a animalului, în scop alimentar sau în alte scopuri. Paşaportul mai conţine diferitele vaccinări şi rezultatele investigaţiilor. În cazul eliberării paşaportului cabalin trebuie amintite patru cazuri: a., Pentru mânjii proaspăt născuţi: - Eliberarea certificatului obligatorie după vârsta de o lună. - Paşaportul trebuie solicitat după marcare(după vârsta de 6 luni, dar înainte de ablactare). b., Cai care au certificat şi cod de identificare individual: - Este simplu, trebuie cumpărată doar cererea de eliberare a paşaportului. c., Cai nemarcaţi: - Nu pot fi transportaţi, nu li se poate elibera paşaport, deoarece proprietarul este necunoscut. Trebuie cât mai repede marcat cu ajutorul responsabilului judeţean al crescătoriilor de cai, apoi se poate elibera certificatul şi paşaportul. d., Cai provenind din străinătate: Din UNIUNE pot sosi exclusiv cai cu paşaport cabalin şi adeverinţă sanitar-veterinară ataşată. Paşaportul cabalin din străinătate trebuie omologat prin OMMI, aici se traduce paşaportul iar animalul primeşte un număr de evidenţă autohton. Caii astfel înregistraţi şi având paşaport cabalin pot fi transportaţi doar în următoarele condiţii (cu excepţia transporturilor pentru sacrificare). - Pe teritoriul Ungariei transportul necesită doar paşaportul cabalin completat corespunzător. - Pe teritoriul UNIUNII cu paşaportul cabalin şi avizul sanitar-veterinar completat corespunzător.

4. OILE (47/2005. (V.23.) ord. MADR) În curs de introducere. Mieii sunt marcaţi de crescător prin introducerea în ambele urechi a marcajului crotalie înainte de a părăsi crescătoria. În locul certificatului, document de transport în cinci exemplare. 84



Sarcinile Staţiei: - Aplicarea sarcinilor autorităţii SUNI, controlul respectării reglementării. - Controlul marcărilor cu ocazia transporturilor, eliberarea avizelor sanitar-veterinare. - Marcarea animalelor sosite din state terţe. - Asigurarea marcării animalelor găsite nemarcate. - Dacă e necesar, ordonarea restricţiei de circulaţie. Sarcinile ce revin OMMI: - Gestionarea bazei de date naţionale. - Eliberarea codurilor pentru crescătorii şi a codurilor de identificare individuale. - Efectuarea testelor – crotalia, publicarea tipurilor de marcaje în urechi utilizabile. Sarcinile MJSZ şi MKSZ: - Realizarea, gestionarea şi dirijarea reţelei teritoriale informatice necesare identificării individuale şi a crescătoriilor. - Punerea la dispoziţie a formularisticii necesare sistemului. - Informarea fermierilor. Sarcinile responsabililor judeţeni: - Raportarea datelor, a modificărilor, înregistrarea computerizată, evidenţa. - Colaborare în procurarea instrumentelor de marcare. - Marcarea animalelor păstrate pentru creştere şi selecţie (tetovare, crotaliere). - Inventarierea şeptelului cel puţin anual la fiecare crescător. - Distribuirea formularelor necesare, a listelor de numere disponibile, etc. Sarcinile crescătorului de animale: - Anunţarea prin intermediul instructorului teritorial a înfiinţării, desfiinţării, schimbări datelor crescătoriei. - Supravegherea marcării mieilor, a animalelor păstrate pentru creştere. - Înregistrarea modificărilor, completarea la zi a caietului” verde” de evidenţă a şeptelului şi a listelor cu numerele de marcaj în urechi, păstrarea lor încă trei ani.

5. CÂINI (pisici, sconcşi) Transportul câinilor între statele UNIUNII e posibil doar pe baza paşaportului canin. Pentru aceasta, e necesară observaţia de durată a câinelui, realizată ori prin chip ori prin tetovare, până în 2011. În cazul transportării în scop comercial, pe lângă paşaport e necesar şi un aviz sanitar-veterinar conform normelor. În cazul introducerii din state terţe e de asemenea necesar avizul sanitar-veterinar tip. Reglementările privitoare la rabie sunt diferite în diferitele state membre ale UNIUNII. Este esenţial faptul că la intrarea în ţară trebuie demonstrată cu investigaţii sanguine administrarea vaccinului antirabic.

Sisteme secundare Au fost create pentru înfiinţarea unei baze de date la zi. Sistem computerizat, după introducerea unică, aducerea la zi a datelor trebuie permanentizată. „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

85


- Sistem secundar de transport. - Sistem secundar antiepidemic. - Sistem secundar de nutreţuri. - Sistem secundar de medicamente. - Sistem secundar de igienă alimentară. Completarea bazei de date se face prin înregistrare. Am luat în evidenţă şi au primit număr de înregistrare: - crescătoriile cu şeptel mare (şi cele mici, din punctul de vedere al SUNI), - transportatorii de animale, - comercianţii, - punctele de achiziţie, - furnizorii de nutreţuri, - întreprinderile de producţie ale alimentelor, - bineînţeles, dispunem de evidenţa distribuitorilor de produse alimentare, mijloace de transport ale animalelor, cabinetelor medicale veterinare.

Traces Prin aderarea la UNIUNE, conceptul de export şi import trebuie redefinit şi au fost introduse noi concepte. - Export: transporturi în state terţe. - Import: transporturi din state terţe. - Comerţ între statele membre. Pentru urmărirea transporturilor de animale vii a fost elaborat TRACES, acest sistem oferă cadrul transporturilor între statele membre. Este un sistem computerizat, bazat pe Internet. La locul expediţiei se introduc în computer datele transportului(expeditor, destinatar, transportor, locul de destinaţie, specia animalelor, numărul, marcajul lor, vehiculul de transport, etc.). Completarea avizului sanitar-veterinar însoţitor se face de asemenea electronic. O dată cu plecarea transportului, documentaţia trebuie trimisă la locul destinaţiei, pentru a putea fi procesate verificările necesare. Siguranţa sistemului este asigurată prin securizare cu parole şi alte metode. Sistemul conţine evidenţa comercianţilor, punctelor de achiziţii, transportorilor din statele membre ale UNIUNII. Element nou şi important: către alt stat membru poate fi expediat un transport doar dintr-un centru de colectare, dintr-o locaţie a unui comerciant sau dintr-o crescătorie de animale avizată de UNIUNE. Atât în cazul transporturilor de export, cât şi de import este necesar şi avizul sanitar-veterinar contrasemnat de autorităţile sanitar-veterinare ale ţării de destinaţie, respectiv de expediţie.

Graniţe După aderare, Ungaria a devenit poarta de est a UNIUNII, motiv pentru care trebuiesc făcute investiţii serioase din punct de vedere sanitar veterinar la punctele de trecere Nădlac şi Roszke. Control al importului şi tranzitului înaintea aderării: Locul verificării amănunţite era la prima destinaţie!

86



Verificare la prima destinaţie medicul veterinar al autorităţii teritoriale: - oprirea/punerea sub carantină a transportului, - recoltarea de probe pentru confirmarea garanţiilor sanitar-veterinare şi de securitatea alimentelor angajate în aviz, - eventuale investigaţii complementare eventual cerute în permisul individual, - în caz favorabil, eliberarea transportului, vizarea transformării în transport intern.

După aderarea UE Importul sosit din state terţe: Verificarea transporturilor de import se efectuează la graniţa externă a UE, după aceea pot circula liber pe tot teritoriul UE!


87

NORME SANITAR VETERINARE PENTRU PRELUCRAREA CARNII SI COMERCIALIZAREA ACESTEIA

NORME SANITAR VETERINARE PENTRU PRELUCRAREA CARNII SI COMERCIALIZAREA ACESTEIA Mr. Codrin Moru direcţia sanitar-veterinară, Arad

In contextul aderarii Romaniei la Uniunea Europeana s-au adoptat o serie de strategii privind procesul de integrare prin inchiderea capitolului – Agricultura – domeniul activitatilor veterinare: ratificarea si promulgarea tratatului de aderare de catre Parlamentul European, perfectarea aranjamentelor de aderare si respectiv intrarea in vigoare a tratatului de aderare. Obiectivele legislative actuale adoptate de Autoritatea Nationala Veterinara si Siguranta Alimentelor sunt: terminarea transpunerii legislatiei la zi; promovarea ca acte normative publicate in M.O. al Romaniei a tuturor actelor normative ce reglementeaza domeniul veterinar; abrogarea actelor normative ce contin prevederi contrare legislatiei comunitare, prevederi ce nu transpun legislatie comunitara. De asemenea, ca obiectiv important ramane mentinerea in aplicare numai a actelor normative ce transpun sau implementeaza prevederi comunitare. Oviectivele urmarite pentru implementare sunt grupate in cadrul unei legislatii orizontale (ce cuprinde doua coduri) si legislatie verticala (ce cuprinde celelalte coduri pana la 21). Pentru legislatia orizontala s-au adoptat o serie de masuri cheie (aproximativ 700) necesare monitorizarii activitatii veterinare concretizate prin directive, cele mai importante acte legislative care se aplica pentru toate domeniile: efectuarea de controale pentru piata interna; inspectii si controale veterinare de frontiera; sisteme informatizate in domeniul veterinar; certificarea veterinara; masuri de protectie si salvgardare; finantarea inspectiilor si controalelor veterinare; identificarea si inregistrarea animalelor. Legislatia veterinara verticala reglementeaza sectoarele foarte bine stabilite, precise. Pentru legislatia verticala masurile impuse sunt: eradicarea unor boli transmisibile ale animalelor; controlul bolilor transmisibile; comertul cu statele membre cu animale vii si produse supuse inspectiei si controlului veterinar; producerea si punerea pe piata a produselor de origine animala destinate consumului uman; importul din tari terte de animale vii si produse si subproduse supuse supravegherii si controlului sanitar veterinar; buna practica de laborator; protectia si bunastarea animalelor; aspecte veterinare din zootehnie; furaje; produse medicamentoase veterinare; alimente de origine animala; aparatura si dotare medical veterinara; produse modificate genetic; calificarea veterinara (recunoasterea mutuala a diplomelor). Legislatia verticala este alcatuita din 21 capitole grupate pe sectoare de activitate: controale intracomunitare, identificarea animalelor, masuri de control, comert intracomunitar animale vii, comert intracomunitar produse de origine animala, reguli de sanatate publica, legislatie pe mai multe sectoare (hormoni, reziduuri, zoonoze, premixuri), import, acorduri internationale, practici de laborator, protectia si bunastarea animalelor, cheltuieli veterinare, zootehnice, hrana animale, farmaceutice, calificari veterinare, hrana, radioactivitate, echipamente medicale, produse medical-veterinare biotehnice si organizarea institutiilor. Actele normative comunitare transpuse, implementate in Romania referitoare la prelucrarea carnii sunt cuprinse in capitolelel 1, 3, 5, 6, 7, 8 mai sus mentionate. Unitatile care prelucreaza carne si produse din carne, pe teritoriul judetului Arad se impart in functie de produsul pe care il prelucreaza in: unitati de carne rosie si unitati de carne alba. Prin carne rosie se intelege carnea de porc, vita, vanat salbatic si vanat de crescatorie. Prin carne alba se intelege carnea de pasare si peste. Ele sunt in numar de 22 (17 unitati carne rosie, 3 unitati procesare carne pasare si 2 unitati procesare carne peste). La toate aceste unitati se respecta trasabilitatea produsului incepand de la fermele de crestere a animalelor pana la prezentarea produsului finit in magazinele de prezentare. 88


NORME SANITAR VETERINARE PENTRU PRELUCRAREA CARNII SI COMERCIALIZAREA ACESTEIA

Afluirea animalelor in unitatile de abatorizare se face cu mijloace de transport autorizate, in majoritatea cazurilor respectandu-se legislatia comunitara referitoare la protectia si bunastarea animalelor, din capitolul 11 privind Protectia si bunastarea animalelor (Dir. Cons. 99/22/CEE, Dir. Cons. 91/628/CEE, Dir. Cons. 86/609/CEE, Dir. Cons. 99/74/CEE, Dir. Com. 2002/4/CEE, Dir. Cons. 98/58/CEE, Reg. Cons. 411/98/CE). Romania fiind o tara de tranzitie (in curs de aderare la Uniunea Europeana), la ora actuala un accent deosebit se pune pe implementarea legislatiei comunitare transpusa cu legislatia romaneasca bazata pe protectia si bunastarea animalelor, protectia mediului, trasabilitatea produselor, valorificarea deseurilor rezultate din procesarea carnii, inspectiile sanitar veterinare efectuate periodic in vederea respectarii actelor normative in vigoare in special cele existente in capitolul 1 si 3 din Legislatia veterinara comunitara (Dir. Cons. 90/425/CEE, Dir. Cons. 98/470/CEE, Dir. Cons. 96/93/CEE, Dir. Cons. 89/662/CEE, Dec. Com. 2005/34/CEE, Reg. Cons. 99/807/CEE). Pentru supravegherea permanentaa unitatilor de procesare acestea se monitorizeaza lunar prin programe de restructurare – modernizare, iar in functie de gradul de uzura exista patru categorii de unitati: A, B, C, D (in categoria A fiind unitati cu grad maxim de modernizare). In urma monitorizarii ele pot trece dintr-o categorie in alta in functie de rezultatul controlului efectuat prin programul de restructurare – modernizare. Daca acest program nu se respecta se poate dispune inchiderea definitiva a unitatii prin ridicarea autorizatiei sanitar veterinare de functionare. De asemenea exista unitati de abatorizare atat pentru bovine cat si pentru suine, precum si unitati care sacrifica separat numai bovine sau numai suine. Toate animalele afluite spre sacrificare sunt crotaliate si insotite de documente sanitar veterinare conform legislatiei sanitar veterinare comunitare din capitolul 2 al Legislatiei comunitare referitoare la inmatricularea animalelor (Dir. Cons. 92/102/CE, Dec. 93/623/CEE, Reg. 1760/CEE, Reg. 2680/1999/CEE, Reg. 2629/ 97/CEE, Reg. 1082/2003/CEE). De asemenea o importanta majora o constituie administrarea substantelor medicamentoase si urmarirea gradului de remanenta a acestora in carnea animalelor sacrificate. Romania, regasindu-se in perioada de tranzitie spre aderarea la Uniunea Europeana, are o baza legislativa netranspusa prin legislatia comunitara care functioneaza in paralel cu Legislatia comunitara implementata in sistemul de inspectie si control sanitar veterinar al produselor de origine animala. Si nu in ultimul rand, o atentie deosebita, se acorda importurilor de materie prima si produse din tari terte prin efectuarea de inspectii, controale si analize complete de laborator conform legislatiei implementate din capitotul 8 al legislatiei comunitare (Dir. Cons. 72/462/CEE, Dec. Com. 78/685/CEE, Dec. Com. 95 /233/CEE, Dec. Com 2994/30/CEE, Dec. Com. 00/462/CEE).


89

CHESTIUNI DE SECURITATEA ALIMENTELOR LEGATE DE ADERAREA EUROPEANĂ ŞI NOILE REGLEMENTĂRI LEGALE

CHESTIUNI DE SECURITATEA ALIMENTELOR LEGATE DE ADERAREA EUROPEANĂ ȘI NOILE REGLEMENTĂRI LEGALE Dr. Pollákné Dr. Faragó Katalin Staţia Judeţeană de Control Sanitar-veterinar şi Alimentar Csongrad

I. Cadru legislativ înainte de aderare Reglementări UE:

- Ordine (obligatorii) - Hotărâri(obligatorii) - Directíve (recomandări obligatorii pentru întreprinderile ce exporta în UE)

Reglementări Ungaria:

- Constituţia - Legile - Hotărâri de guvern - Hotărâri ministeriale - Hotărâri ale consiliilor locale

II. Armonizare legislativă Una dintre condiţiile aderării era corespondenţa între legislaţia maghiară şi cea UE. După aderare: atât legislaţia UE cât şi cea maghiară sunt în vigoare. În domeniul sanitar-veterinar a avut loc elaborarea a 78 de acte normative şi preluarea a aprox. 200 de acte normative de la UE.

III. Diferenţa dintre normele UE şi maghiare Normele UE: 1. Reglementare verticală, pe baza sectoarelor, vizând produse, categorii de produse – multe directive, greu de folosit. 2. 2000 – „Cartea Albă a Securităţii Alimentelor” conţinea planul de măsuri referitor la modificarea reglementărilor. Normele maghiare: Unitare, uşor de aplicat(ÉT, Regulament Sanitar-veterinar, Ordinul 17/1999 al Ministerului Sănătăţii şi Ministerului Agriculturii).

IV. Acte normative maghiare noi • • • • • • 90

2003. Legea 82 Despre Alimente 19/24 Ordin MSFPS-MADR-MECI despre marcarea alimentelor 92/2004 Ordin MSFPS-MADR-MECI despre controlul autorizat al alimentelor 90/2003 MADR-MSFPS-despre condiţiile de fabricare şi distribuţie a alimentelor 100/2002 MADR carne proaspătă 70/2002 MADR carne de pasăre proaspătă „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE


• • • • • • • • • •

79/2003 MADR comercializare carne şi produse de carne 77/2002 MADR-MSFPS carne tocată şi măcinată 69/2002 MADR control Trichinella 20/2003 MADR produse de carne 9/2002 MADR carne de vânat, iepure de casă 40/2002 MADR produse piscicole 80/2004 MADR moluşte marine 23/2002 MADR produse din ouă 23/2002 MADR lapte şi produse lactate 71/2003 MADR reziduuri animale

V. Noi reglementări de igienă alimentară în UE • 178/2002 Ordin despre principiile generale ale legislaţiei alimentare şi despre înfiinţarea Autorităţii pentru Securitatea Alimentară • 852/2004 CE Ordin despre igiena alimentelor (general) • 853/2004 CE Ordin despre igiena alimentelor (special) • 854/2004 CE Ordin despre controlul autorizat al produselor destinate consumului uman • 882/2004 CE Ordin despre controlul alimentelor, nutreţurilor, protecţiei animalelor • 99/2002 CE Directiva despre regulile sanitar-veterinare ale produselor de origine animală destinate consumului uman • 175/2005 CE directivă Program de coordonare adresate controlului autorităţilor asupra produselor alimentare

VI. Conceptul lanţului alimentar Producţiei primară – culegere, stocare de produse primare - Creşterea plantelor –recoltare, stocare - (materie primă pentru alimente, nutreţ) - Creştere animale (lapte, ouă, miere, carne) - Pescuit - Vânătoare Prelucrare alimente – industrie alimentară, abatoare Distribuţia alimentului – comerţul alimentar - Internaţional (export, import, între state membre) - Naţional en-gros, en-detail - Alimentaţie publică, pensiune - (Producţie de alimente în gospodărie)

VII. Noţiunea securităţii alimentelor Securitatea alimentului: alimentul, în cursul procesului de producţie, de prelucrare, de stocare şi comercializare nu periclitează sănătatea consumatorului final. „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

91


Prin extensie, are importanţă în: - Sănătatea publică - Sanitar-veterinară - Protecţia mediului Se referă la fiecare punct al lanţului alimentar şi la toate deşeurile apărute în aceste puncte.

VIII. Principiile de bază cele mai importante 1. Responsabilitatea principală revine proprietarului alimentului (producător, achizitor, prelucrător, distribuitor). 2. Securitatea alimentului trebuie să se realizeze pe toată lungimea lanţului alimentar. 3. În acest scop, trebuie aplicat un sistem eficient de autocontrol. 4. Trebuie creat şi aplicat un sistem de urmărire-monitorizare.

IX. Obligaţiile producătorului şi prelucrătorului în implementarea securităţii alimentului 1. Aviz de funcţionare, înregistrare 2. Cunoaşterea legislaţiei, a reglementărilor şi aplicarea lor( bunele practici în producţie, bunele practic în igienă) 3. Aplicarea sistemului de autocontrol 4. Asigurarea urmăririi-monitorizării 5. Completarea evidenţelor 6. Formare profesională, educaţie 1. Înregistrare, aviz de funcţionare Înregistrarea: obligatorie pentru toţi componenţii lanţului alimentar (producător, achizitor, prelucrător, distribuitor). Aviz de funcţionare: obligator pentru producătorii şi distribuitorii de produse alimentare de origine animală (în cazul întreprinderilor prelucrătoare de plante este suficientă înregistrarea şi luarea în evidenţă). - Pentru întreprinderi: SSVCA - Pentru distribuitori: Primăria 2. Bunele practici de producţie, prelucrare şi igienă Cunoaşterea reglementărilor şi respectarea lor este condiţie de bază. Buna practică de producţie, prelucrare li de igienă se bazează pe: cadru legislativ şi cunoştinţe de specialitate. – Elaborarea Directivelor Comunitare şi Directivelor Naţionale (852/2004, CE, paragraf 7–9) 3. Sistem de autocontrol Elaborat de „întreprinderea de industrie alimentară”. Aplicat de „întreprinderea de industrie alimentară”. Se bazează pe principiile HACCP (pericole, puncte critice, determinarea valorilor-limită, controlul punctelor critice, măsuri de corectare, procedee de autentificare, documentaţie). Sistem de autocontrol, are ca scop producerea şi distribuirea unui aliment sigur. Aplicarea totală HACCP nu este încă obligativă pentru producătorul primar, dar el trebuie să respecte principiile de bază. Este obligativă pentru prelucrători şi distribuitori. Sistem de SIGURANŢA ALIMENTULUI. 92



4. Urmărire-monitorizare Obiectiv: urmărirea alimentului de-a lungul lanţului alimentar de la producătorul primar până la consumator în scopul realizării securităţii alimentului („de la fermă până la masă”). Condiţia: a) Existenţa înregistrării – identificabilitatea „întreprinderilor alimentare” (producător, achizitor, prelucrător, distribuitor). b) Marcaje regulamentare – materiile de bază, materiile auxiliare, produsele semifinite şi finite trebuie să fie marcate, identificabile. c) Completarea evidenţelor – transporturile, originea, procesele de prelucrare, livrările trebuie să fie identificabile. d) Obţinerea informaţiei asupra lanţului alimentar. ad. b) Marcaje A) Marcarea regulamentară a animalelor vii (SUNI) B) Marcaje ce atestă controlul cărnii: 1. Marcajul de carne (marcaj sanitar) - Întreprindere omologată: ştampilă ovală, HU, nr. Identificare EGK - Întreprindere avizată: ştampila rotundă, Hungaria, nr. Identificare, localitate - Întreprindere cu derogare: ştampilă pătrată, HU, Nr. Identificare, „doar pentru piaţa internă” - Vânat: ştampilă pentagonală, HU, nr. Identificare, EGK 2. Ştampila de control Trichinella C) Marcajul ouălor: codul producătorului cu sistemul de creştere D) Marcajul produsului finit (marcajul sanitar şi menţiunile obligatorii de pe etichetă) ad. c) Completarea evidenţelor Evidenţe pentru atestarea originii - transporturile de produse aduse - materii de bază, materii auxiliare, produs finit, materiale de ambalare, materiale de curăţenie şi dezinfecţie - pot sosi doar din locaţie înregistrată şi avizată - factura, adeverinţă de transport al cărnii, CMR, atestat de origine, atestat sanitar, alte documente adeveritoare ale calităţii şi securităţii alimentului Evidenţe ale proceselor tehnologice - protocoluri, jurnale de producţie, - consemnări ale temperaturii - consumul de materii de bază şi auxiliare - consumul de substanţe chimice - înregistrări necesare monitorizării - marcarea loturilor de producţie, codificarea lor - dacă e necesar, rezultate de laborator asociate loturilor Evidenţe necesare identificării livrărilor - lista de distribuţie - evidenţa loturilor livrate - unde (nume, adresă, coordonate) - când (data exactă) „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

93


- din care lot(marcajul de identificare a lotului) - transportator(nume, nr. înmatriculare vehicul) - evidenţa retururilor, a schimbărilor de destinaţie - evidenţa reclamaţiilor RASSF ad. d) Informaţii despre lanţul alimentar Producătorul trebuie să anunţe administratorul abatorului cu 24 de ore înainte de sacrificare despre: - starea sanitar-veterinară a fermei - starea sănătăţii animalelor - medicaţia veterinară administrată - boli - investigaţiile efectuate, recoltări la animale - rezultatele acestor investigaţii (toxicologice, microbiologice) - coordonatele medicului veterinar curant 5. Completarea altor evidenţe a) Producător primar: cultivator de plante: - substanţe erbicide, fungicide, de protecţie aplicate - eşantioane prelevate din plante, rezultatele analizelor - livrarea produselor crescător de animale: - tipul şi originea nutreţului - produse de medicină veterinară folosite, tratamente - îmbolnăviri - analize, recoltări pentru investigaţii, rezultate - orice informaţie relevantă constatată la verificări b) Achizitor: - originea produselor colectate (loc, dată, cantitate) - livrarea produselor colectate (cui, data, cantitatea, atestarea locului de origine) - orice informaţie relevantă privitoare la produse, legată de securitatea alimentului c) -

Prelucrător: documentaţia avizării, înregistrării, schiţe, hărţi informaţii legate de origine, producţie, distribuţie sistem urmărire cu staţia anterioară producătorului, şi ulterioară documentaţia legată de sistemul de autocontrol (HACCP, eşantioane, recoltări, rezultate ale analizelor, consemnări legate de tratamente termice sau refrigerări, procese verbale ale verificărilor, probe de apă, măsuri, etc.) - ordine interne ale întreprinderii (curăţenie, producţie, managementul deşeurilor, personal) - deşeuri periculoase, documentaţia protecţiei împotriva insectelor şi rozătoarelor

d) -

94

Distribuitor: documentaţia de avizare documentaţia de transport (facturi, CMR) documentaţia sistemului de autocontrol documentaţia managementului deşeurilor, al protecţiei împotriva insectelor şi rozătoarelor



6. Formări profesionale, educaţie Obligator minimum de specializare, reglementat prin lege (curs minim de igienă, şcoală profesională, etc.) - Cunoaşterea reglementărilor, prevederilor - Cunoştinţe profesionale - Cunoaşterea îndreptarelor practice - Cunoaşterea sistemului HACCP - Alte cursuri, formări (legate de securitatea alimentului, protecţia muncii, protecţia împotriva incendiilor, etc.,)


95

MARCAREA PRODUSELOR ÎN OGLINDA SECURITĂŢII ALIMENTELOR

MARCAREA PRODUSELOR ÎN OGLINDA SECURITĂŢII ALIMENTELOR Dr. Bartókné Dr. Lamper Csilla Ph.D. Staţia Judeţeană Sanitar-veterinară şi pentru Controlul Alimentelor Csongrád

Informaţiile trecute pe etichetele produselor alimentare produse în ţara noastră şi destinate consumului public sunt de o importanţă determinantă pentru consumatori, deoarece fac posibilă alegerea fundamentată dintr-o paletă de produse extrem de largă şi informează corespunzător asupra proprietăţilor produsului. Pe lângă acestea, marcarea este şi un instrument important al apărării intereselor consumatorilor, precum şi a concurenţei de piaţă corecte. Având în vedere că în anul 2004, 32,9% din probele examinate de Staţiile de Control al Alimentelor au avut deficienţe de marcare, şi acest procent tinde să crească faţă de anii anteriori, este foarte oportună o recapitulare a reglementărilor legate de marcarea produselor alimentare. Pe lângă produsele autohtone, se ivesc probleme serioase de marcare la „importuri” (din state terţe) dar şi la produse alimentare originare din anumite state membre ale uniunii. Marcarea produselor alimentare este foarte importantă din punctul de vedere al securităţii alimentelor. S-a întâmplat de mai multe ori cu ocazia controlului efectuat de noi să constatăm folosirea unor aditivi interzişi, sau omiterea menţionării componentelor alergene. Consumatorii care suferă de alergie alimentară sau hipersensibilitate sunt îndreptăţiţi să pretindă marcarea în lista componentelor a numelui substanţelor alergene, deoarece doar astfel pot decide în interesul protejării sănătăţii proprii. (Preluare a directivei CEE). În Uniune este considerat un program important profesional identificarea mecanismelor patogene de acţiune asupra organismului uman în urma consumului de durată şi însumat al aditivilor. Laboratorul nostru are o dotare analitică corespunzătoare titrării calitative şi cantitative din produsele finite a diverşilor aditivi permişi în scop tehnologic. Astfel putem controla permanent dozarea regulamentară a nitraţilor şi nitriţilor, extrem de importanţi şi pentru securitatea alimentelor. Este esenţială şi marcarea credibilă „bio” şi GMO în scopul unei decizii deliberate a consumatorului. Cererea pentru produsele „bio” este în creştere (preţuri ridicate), ceea ce face necesară monitorizarea celor ce produc aceste produse împreună cu alte autorităţi din domeniu. Este de menţionat şi interzicerea folosirii unor marcări sau expresii cu scop de marketing, care induc în eroare. Reglementările generale referitoare la marcarea produselor alimentare autohtone destinate consumului public sunt cuprinse în Ordinul comun al MADR, MSFPS şi MEIC nr. 19/2004, din 26.02. Bineînţeles, la ordinul de bază se mai adaugă anumite reglementări specifice unor ramuri industriale, toate acestea trebuiesc studiate când se proiectează o etichetă ( Registrul Maghiar de Alimente, protejarea originii, indicaţii speciale la apa minerală-apa de izvor, la fel în cazul unor alimente mai deosebite, reguli de igienă, etc.). Trebuie acordată o atenţie deosebită verificării marcărilor sanitare şi de consumabilitate în cazul produselor de origine animală cu risc microbiologic ridicat (carne, preparate de carne, ouă, produse lactate). Luând în considerare cele expuse putem stabili că în cadrul lanţului alimentar securitatea alimentelor se garantează nu doar prin respectarea riguroasă a tehnologiei prevăzute, prin aplicarea strictă a reglementărilor şi prin implementarea sistemelor de asigurare a calităţii, ci şi prin respectarea cerinţelor de marcare ce furnizează informaţii nemijlocit consumatorului. 96


FINANŢĂRI PENTRU AGRICULTURĂ ŞI DEZVOLTARE RURALĂ

FINANŢĂRI PENTRU AGRICULTURĂ ȘI DEZVOLTARE RURALĂ Szabó Zoltán director executiv Societate de Utilitate Publică de Informaţii, Servicii şi de Învăţământ Agrar din Judeţul Csongrád

INFORMARE asupra finanţărilor pentru agricultură şi dezvoltare rurală Politica Agrară Comună (PAC) este una din cele mai complicate teritorii ale Uniunii Europene, fapt motivat de tratarea prioritară a produselor agricole, de importanţa strategică a producţiei de alimente dar şi de recunoaşterea specificităţilor naturale, economice şi sociale ale proceselor producţiei în agricultură. Cel mai important sector al PAC este reglementarea comunitară a pieţelor agricole, în elaborarea căreia s-au aplicat trei soluţii, şi anume: acceptarea regulilor unitare ale competiţiei, coordonarea obligatorie a reglementărilor de piaţă în statele membre, respectiv constituirea unui regulament european al pieţei. Toate acestea au fost adaptate Ungariei deja înaintea aderării, ca şi realizarea unui sistem de finanţări agricole euroconform. În conformitate cu toate acestea., în Ungaria, după aderare, sistemul de finanţare în agricultură pentru anul 2004 este compus din următoarele tipuri de finanţare: 1. Finanţări suportate de UE: 1.1. Finanţare directă pentru producători (25% UE, 30% naţionali); 1.2. Măsuri pe piaţă (finanţări pentru export, intervenţie). 2. Cofinanţări din fonduri UE şi naţionale) 2.1. Programul Operativ Agrar şi de Dezvoltare Rurală (POADR). 2.2. Planul naţional de Dezvoltare Rurală (PNDR). 2.3. Finanţări Naţionale Directe Complementare (FNDC). 3. Finanţări suportate doar din surse naţionale.

SCURTĂ PREZENTARE A FINANŢĂRILOR AGRARE 1. Finanţări suportate de UE 1.1. Finanţare directă, legată de suprafaţă pentru producător (SAPS) Finanţarea directă, legată de suprafaţă pentru producător se distribuie din Sectorul de Garantare al Fondul European Pentru Agricultură şi Orientare al UE. Procentual, relativ la statele membre actuale, este de 25%. (la aceasta se mai adaugă 30% finanţare naţională, în total 55%) Guvernul a decis introducerea sistemului de finanţare legat de suprafaţă simplificat (Single Area Payment Scheme – SAPS), acesta face posibilă atragerea aproape în întregime a finanţării UE, totodată duce la o repartizare mai echilibrată între anumite sectoare (de ex. şi sectorul grădinăritului sau al producerii de nutreţuri de masă poate primi astfel de finanţare). Ca o limitare apare faptul că de acest sistem pot profita doar fermele mai mari de 1 ha, iar suprafaţa minimă a parcelei este de 0,3 ha. „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

97


Domeniile finanţabile din sistemul SAPS sunt următoarele: - minim 1 hectar teritoriu arabil, păşune sau grădină de legume, dacă parcela cultivată cu aceeaşi plantă depăşeşte min. 0,3 ha sau, - minim 0,3 ha vie, livadă, - în cazul în care suprafeţele de mai sus în 30 iunie 2003 corespundeau standardului formulat „Starea Agricolă Şi de Mediu Corespunzătoare”, - suprafaţa pentru care se va da finanţarea trebuie luată în considerare pe baza utilizării reale, indiferent de tipul de cultură. Scopul SAPS este printre altele să uşureze tranziţia la sistemul SPS, de finanţare economică comasată ce funcţionează în cadrul reformei PAC. Cea mai mare parte a finanţărilor agricole di fonduri UE este dată de aceste finanţări directe, care se introduc treptat, într-o perioadă de tranziţie de nouă ani (statele membre UE au polemizat îndelung asupra oportunităţii acestui sistem în cazul noilor membre). Deoarece în urma negocierilor există posibilitatea completării finanţărilor directe din bugetul naţional (vezi punctul 2.4) această perioadă de tranziţie se scurtează la 6 ani. Un punct de vedere esenţial este că în spiritul dreptului comunitar, nici un stat membru nu poate aloca finanţare naţională pentru plăţi directe fără consimţământul UE. Având în vedere că finanţările directe sunt cele care interesează în cea mai mare măsură populaţia, amănunte legate de acest sistem, de reglementare cererilor şi a alocărilor, de sumele provenite din bugetul naţional pentru anumite grupe de produse, sunt conţinute în anexa nr. 1 şi 2.

1.2. Măsuri pe piaţă (finanţarea exportului, intervenţii) a.) Finanţarea exportului (rambursarea exportului) Serveşte regularizarea diferenţei dintre preţurile din UE, mai înalte, şi cele de pe piaţa mondială, mai scăzute, pentru a face vandabile produsele din uniune pe a piaţă terţă. O parte din finanţări sunt normative, legate de produs sau relaţie, altă parte este destinată rezolvărilor dezechilibrelor apărute pe piaţă, pentru drenarea surplusului de produse. Acesta categorie se aplică doar temporar, ocazional. Distribuirea finanţărilor se face automat, pe baza cantităţilor exportate sau prin sistem de aplicaţii cu proiecte. b.) Intervenţia Are ca scop rezolvarea dezechilibrelor pieţei. Prin achiziţii finanţate de uniune se retrag temporar de pe piaţă cantităţi semnificative de produse, care după dispariţia dezechilibrului se valorifică. UE publică preţurile intervenţioniste, care în majoritatea cazurilor sunt mai mici decât preţurile medii ale pieţei interne şi acoperă doar parţial cheltuielile de producţie. Dacă preţul pieţei scade sub nivelul preţului de intervenţie, producătorul poate să îşi ofere fără constrângeri cerealele pentru intervenţie. Preţurile de intervenţie anunţate pe termen lung influenţează semnificativ preţurile pieţei interne. Preţuri garantate, regularizare de preţuri: în faza iniţială de funcţionare a PAC se aplica pe scară largă sistemul preţurilor garantate, al finanţărilor pentru completarea preţurilor. Astăzi au scăzut în importanţă. Alocarea lor poate fi legată de suprafaţă sau de cantitatea încadrată în cotă. Ca finanţare de reglementare a preţurilor pot fi interpretate şi finanţările pentru depozitare individuală ce reduc cheltuielile de producţie (lapte praf, carne de porc, din 2003 carne de vită), acestea au, asemănător intervenţiei, şi un puternic efect de echilibrare al pieţei.

98



2. Cofinanţări din fonduri UE şi naţionale 2.1. Programul Operativ Agrar şi de Dezvoltare Rurală (POADR) Programul Operativ Agrar şi de Dezvoltare Rurală se conectează la obiectivele strategice formulate de Planul Naţional de Dezvoltare. Continuă şi include elementele sistemului autohton de finanţare agrară, ia în considerare oportunităţile oferite de fondurile de preaderare (Phare, SAPARD) şi investiţiile realizate din acestea. Finanţarea se alocă din Sectorul de Orientare al EMOGA. Va avea un rol ieşit din comun în reducerea decalajelor teritoriale rezultate din diferenţele condiţiilor de producţie în agricultura, în rezolvarea problemelor sociale ale zonelor rurale, în susţinerea patrimoniului ecologic şi natural, în protecţia mediului. În cadrul POADR începând cu 03 mai 2004 se poate solicita finanţare pentru: - finanţarea investiţiilor în agricultură, - sprijinirea structurală a sectorului piscicol, - sprijinirea demarării activităţii tinerilor fermieri, - sprijinirea formării şi reconversiei profesionale, - dezvoltarea prelucrării şi valorificării produselor agricole, - dezvoltarea infrastructurii legate de agricultură, - dezvoltare rurală, relansare rurală, protejarea şi păstrarea patrimoniului material şi spiritual rural, - LEADER+.

2.2. Planul Naţional de Dezvoltare Rurală (PNDR) Dezvoltarea rurală este o parte importantă a sistemului comun de finanţare, se alocă din Sectorul de Garantare al EMOGA. Principalele obiective sunt: finanţarea agriculturii ecologice, finanţarea zonelor cu condiţii necorespunzătoare, finanţarea introducerii standardelor de calitate europene referitoare la protecţia mediului şi animalelor şi la regulile de igienă, finanţarea împăduririi terenurilor agricole, finanţarea asociaţiilor de producători, finanţarea fermelor cu semi autoaprovizionare. Lansarea programului de licitaţie de proiecte este aşteptată pentru sfârşitul lunii iulie 2004. Obiectivele PNDR sunt următoarele: - agricultura şi gospodărirea mediului, - sprijinirea zonelor defavorizate şi având constrângeri legate de protecţia mediului, - împădurirea terenurilor agricole, - pensionarea precoce, - sprijinirea adoptării recomandărilor UE privind protecţia mediului, a animalelor şi respectarea regulilor de igienă, - sprijinirea fermelor semi auto susţinătoare aflate în restructurare, - sprijinirea constituirii şi funcţionării asociaţiilor de producători. 2.3. Fonduri Naţionale Directe Complementare (FNDC) Prin acest fond, se alocă din bugetul maghiar pentru completarea finanţării directe bazate pe suprafaţă până la 55% din nivelul finanţării UE actuale, suma acestuia în concordanţă cu sistemul de finanţare standard este 30% din plăţile directe (aproximativ 92 miliarde HUF). „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

99


În Ungaria acest sistem de finanţare se aplică în 10 domenii: vite pentru carne, vaci cu viţei, extensificare bovine, lapte, oaie, orez, tutun Burley, tutun Virginia, plante de teren arabil (vezi anexa 2.). Ungaria asigură aceste finanţări în întregime din bugetul naţional. Criterii de eligibilitate: - persoane fizice cu domiciliu stabil în Ungaria, sau persoane juridice cu sediu în Ungaria, sau întreprinzători individuali, sau întreprinderi, afaceri fără personalitate juridică, - care au număr de evidenţă. Amănunt se găsesc pe site-ul Ministerului Agriculturii şi Dezvoltării Rurale: www.fvm.hu.

3. Finanţări suportate doar din surse naţionale În cadrul alocărilor din 2004 finanţăm realizarea sarcinilor silvice, protejarea terenului cultivabil, zootehnia, sarcini de selecţie-organizare, gospodărirea fondului piscicol şi cinegetic, măsuri ale pieţei agrare, păstrarea bazelor biologice, sarcini de gospodărirea apelor, educaţie-formare, cercetare, finanţare agrară, servicii de consultanţă, dezvoltarea asociaţiilor de producători, a grupurilor de producţie şi valorificare sau de achiziţii şi valorificare, etc. În 2004 trebuie să asigurăm continuarea alocărilor angajate deja, care sunt plăţi întârziate din cauza lipsei resurselor sau finanţări de proiecte pe mai mulţi ani (investiţii, împăduriri, credite multianuale). Criteriile finanţării naţionale sunt: - nu poate contraveni PAC, - nu poate leza egalitatea în competiţie, - tipurile de finanţare trebuiesc notificate la UE până la 01 septembrie 2004. Domeniile eligibile: - sprijinirea sarcinilor silvice - sprijinirea realizării sarcinilor publice ale gospodăririi pădurilor, - sprijinirea valorificării multilaterale a pădurii, - sprijinirea îndepărtării pagubelor pădurii, - sprijinirea protejării calităţii terenului cultivabil, - sprijinirea ameliorării calităţii terenului agricol, - sprijinirea achiziţiei de teren în scopul comasării fermelor, - sprijinirea sarcinilor de creştere şi selecţie a animalelor, - sprijinirea sarcinilor pisciculturii, - sprijinirea activităţilor de gestionare a fondului cinegetic, - sprijinirea păstrării şi protejării habitatului şi fondului natural al vânatul, - păstrarea fondului cinegetic în zonele speciale de vânătoare, - sprijinirea realizării anumitor plantaţii, - sprijinirea împăduririi, a plantării arborilor, - sprijinirea realizării valorificării multiple a fondului silvic, - sprijinirea măsurilor de dezvoltare a pieţei, - sprijinirea creşterii animalelor, - sprijinirea dezvoltării bazelor biologice, - sprijinirea realizării programului de gospodărire al apelor, - sprijinirea finanţării agricole, - sprijinirea sarcinilor de educaţie, formare, cercetare, 100



- sprijinirea serviciilor de dezvoltare agrară şi rurală, - sprijinirea plăţii contribuţiei la asigurările sociale.

Credite Programul de credite pentru dezvoltare agrară Program de credit pe perioadă de peste un an • Credit pentru investiţii agricole • Credit pentru industria prelucrătoare • Credit pentru tineri antreprenori agricoli - Perioada de creditare: 15 ani - Perioada de graţie: 2 ani - Taxă de ţinere dispoziţie: 0,25% - Dobânda: 3 luni EURIBOR + maxim 3,75–4% anual - Poate fi achitat anticipat fără taxe suplimentare


101

STUDIU ASUPRA PREGĂTIRII PRODUCĂTORILOR AGRICOLI PENTRU CERINŢELE UNIUNII EUROPENE ÎN JUDEŢUL CSONGRAD

STUDIU ASUPRA PREGĂTIRII PRODUCĂTORILOR AGRICOLI PENTRU CERINŢELE UNIUNII EUROPENE ÎN JUDEŢUL CSONGRAD Bodnár Károly – Koncz Tamás – Kis Krisztián Universitatea de Ştiinţe Szeged Secţia de Ştiinţe Agricole Hódmezővásárhely

Introducere Situaţia viitoare a sectorului agricol în Ungaria este determinată fundamental de aderarea la Uniunea Europeană. Ungaria a devenit parte a unui sistem integrat ce funcţionează cu succes deja de decenii, unde situaţia veniturilor provenind din relaţia dintre agricultură şi industria alimentară poate fi considerată stabilă. Toate acestea ar părea o perspectivă ideală şi fără cusur pentru un sector agricol pregătit corespunzător. Referitor la faptul că Ungaria a îndeplinit această cerinţă, părerile sunt împărţite. În perioada pregătirii, elementul central al finanţărilor a fost programul SAPARD, care a avut scopul de a pregăti zonele agricole ale statelor candidate pentru statutul de membru UE (Bárdos–Hájos, 2002). O altă formă a obţinerii finanţărilor era solicitarea subvenţiilor agricole. Sistemul subvenţiilor agricole se împart în cadrul Uniunii în două grupe de bază. Acestea sunt subvenţiile naţionale guvernamentale şi subvenţiile finanţate din bugetul comun. În cadrul Politicii Agrare Comune, cele mai mari sume sunt alocate măsurilor de intervenţie pe piaţă, subvenţionarea exporturilor, ori plăţilor directe. Un procent relativ mai mic al resurselor este alocat deocamdată măsurilor dedicate dezvoltării rurale, în cadrul acestora se sprijină investiţiile în întreprinderi, prelucrarea şi valorificarea produselor agricole, intrarea pe piaţa muncii a tinerilor gospodari, constituirea de asociaţii de producători, realizarea unui sistem de pensionare anticipată şi dezvoltarea infrastructurii rurale. (Nagy–Szentirmay, 2002). Ministerul Agriculturii şi Dezvoltării rurale a derulat unul din cele mai mari programe de informare, sub titlul: „Pregătirea producătorilor pentru aderarea la UE”. Esenţa acestui program naţional a constat în faptul că gospodarii, fermierii au primit informaţiile despre reglementările europene sub incidenţa cărora se vor afla, personal, la locaţia lor de activitate. Programul a cuprins formarea consilierilor, organizarea evenimentelor, editarea unui ghid practic pentru prezentări, pliante informative despre UE, relaţia cu massmedia, precum şi susţinerea ulterioară a programului (Vajda, 2003). Toate acestea s-au realizat cu intenţia de a concentra cât mai mult în prima fază comunicarea asupra celor care vor fi afectaţi în mod nemijlocit de schimbări (Gál, 2001). De-a lungul muncii noastre am căutat răspunsul la următoarea întrebare: fermierii maghiari se consideră ei înşişi corespunzător pregătiţi pentru a face faţă cerinţelor Uniunii Europene.

Material şi metodă Sondajul cu chestionare a fost efectuat în rândul producătorilor agricoli din Hódmezővásárhely şi împrejurimi (n=300). Conţinutul chestionarului este compus din trei capitole, în prima treime având întrebări legate de datele personale ale respondentulul, în a doua, de cunoştinţele despre uniune şi modul de dobândire al informaţiei, a treia parte fiind dedicată cunoaşterii eventualelor oportunităţi, politicii agrare actuale, sistemului de informare agricol. (Din motive de spaţiu, nu putem prezenta întregul chestionar, dar cei interesaţi ni-l pot solicita) 102


STUDIU ASUPRA PREGĂTIRII PRODUCĂTORILOR AGRICOLI PENTRU CERINŢELE UNIUNII EUROPENE ÎN JUDEŢUL CSONGRAD

Discuţii Majoritatea celor chestionaţi au fost fermieri, producători de vârstă medie din jud. Csongrad. Mai mult de jumătate din respondenţi au studii medii agricole. Ca domeniu de activitate, predomină cultivarea plantelor, în proporţie mult mai mică, creşterea animalelor şi grădinăritul, precum şi combinaţii ale acestora. Sursele de informaţii cele mai semnificative sunt radioul, televiziunea şi revistele de specialitate. Gospodarii se pot orienta cel mai simplu uzând de aceste surse, mulţi dintre ei sunt puşi în dificultate de utilizarea calculatorului, de aceea, mai ales între fermierii mai în vârstă, informaţia de pe Internet nu este determinantă. Cea mai mare parte a celor chestionaţi nu s-a declarat mulţumită de munca de pregătire, nedumeririle lor s-au încadrat în următoarele teme: • posibilităţi ale pieţei – echilibrarea pieţei, • subvenţii – finanţări prin proiecte, • tehnologii de producţie. Majoritatea producătorilor agricoli va încerca în perioada următoare să îşi menţină pe acelaşi nivel afacerea, mulţi consideră că vor scădea posibilităţile, şi un număr minim crede ca va avea mai multe posibilităţi. Cei ce plănuiesc să îşi extindă afacerea, indiferent de forma întreprinderii, au cunoştinţe în procent aproximativ egal despre surse de finanţare, subvenţii şi sisteme de aplicaţii prin proiecte. Dacă ar apela la un proiect, l-ar redacta singuri. Faţă de elementele enumerate, producătorii direcţi/micii fermieri au cunoştinţe foarte reduse, totuşi, mulţi dintre ei ar apela la aplicaţii prin proiecte, dar ar încredinţa redactarea unor specialişti. Tot o deficienţă în cazul lor este lipsa totală de informaţie referitoare la Programul Operativ de Dezvoltare Agrară şi Rurală, ceea ce a dus implicit la carenţa de informaţii corespunzătoare actuale. Studiul accesibilităţii sistemelor administrative a dus la acelaşi rezultate, majoritatea considerând că sistemul de administrare al unui proiect este prea complicat. Pe de altă parte, sistemul de evidenţă al producătorilor a fost considerat corespunzător.

Bibliografie: Bárdos Edit–Hájos L. (2002): Felkészülés az EU tagságra. Magyar Mezőgazdaság, Revista Nr. 28., pag. 5–7. Gál J. (2001): Informatika az öko-controlling szolgálatában. Magyar Informatikusok II. Világtalálkozója, Budapest, 2000. június 5–8, LSI Informatikai Oktatóközpont, Budapest, 2001, Rezumat al conferinţei pp. 421–422. Nagy F.–Szentirmay A. (2002): Reform az európai agrárpolitikában. Magyar Mezőgazdaság, Revista Nr. 43., pag. 5–7. Vajda L. (2003): „A termelők felkészítése az EU-s csatlakozásra” programról; Az Európai Unió Agrárgazdasága, FVM Integrációs Főcsoportfőnökség Európai Integrációs Főosztály, 2003. Buletinul informativ al Ministerului Agriculturii şi Dezvoltării Rurale, Nr. 6–7, pag 16–17.


103

DEZVOLTARE RURALĂ ŞI DEZVOLTAREA TURISMULUI PRIN FERME ECOLOGICE

DEZVOLTARE RURALĂ ȘI DEZVOLTAREA TURISMULUI PRIN FERME ECOLOGICE Joachim Fiebelkorn Fördergemeinschaft Ökologischer Landbau (FÖL) (Asociaţia pentru Sprijinirea Agriculturii Ecologice) Berlin-Brandenburg

Situaţia vieţii rurale în regiunea Brandenburg: • Scăderea drastică a lucrătorilor agricoli • Industrie cu producţie actuală redusă • Subocuparea generală a forţei de muncă • Industrie meşteşugărească apropiată de producţie • Populaţie îmbătrânită, exodul tinerilor • Lipsa serviciilor moderne Turismul în Brandenburg: • Pentru moment, Brandenburg nu este o destinaţie turistică • Nu există infrastructură pentru turism

• Prea puţină experienţă şi competenţă • ⇒ Sarcină de dezvoltare

Regiunea dispune de un potenţial semnificativ: • linişte şi odihnă • posibilitatea diverselor activităţi legate de natură • aer şi ambient nepoluat • circulaţia lejeră • peisaj • animale numeroase • caracter specific, rural • cultură, tradiţii • meşteşuguri populare tradiţionale • mentalitatea populaţiei

Să descoperim potenţialele şi să acţionăm strategic! • = identificarea potenţialelor • = amenajarea potenţialelor

• = valorificarea potenţialelor

Grupurile ţintă ale turismului rural: • turişti activi, iubitori ai naturii (ciclism, călărie...) • familii (vacanţă la ferma ecologică...) • copii (tabere de vară, activităţi de recreare, vacanţă pe cai...)

• iubitori ai naturii (observarea păsărilor...) • vânători, pescari, culegători (ciuperci, fructe de pădure...)

Important: • muncă şi venit • noi tipuri de locuri de muncă pentru foştii lucrători agricoli

• diversificarea agriculturii • = venit suplimentar!

Organizarea durabilităţii: • acceptabil social • acceptabil ecologic

• stabil şi promiţător din punctul de vedere al succesului economic

Alte informaţii: www.foel.de 104

[email protected] „CĂMARA EUROREGIUNII” CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

„DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ INHALTSVERZEICHNIS Europäischer Markt der Gemüse-, und Obstsorten – unsere komparativen Vorteile – Vertriebssysteme (Hódi Pál) ..................................................................................................................................106 Berufsbildung zur Förderung eines Paradigmenwechsels im ländlichen Raum – Von der Tier- und Pflanzen-produktion zu einer nachhaltigen ländlichen Entwicklung (Sabine Spiesmacher) ..................108 Naturschutz und Nutzung regionaler Potenziale für die regionale Entwicklung (Mr. Joachim Mühle).....110 Verarbeitung und Vertrieb von Agrarprodukten in der Praxis der EU. – Förderungsmöglichkeiten des Verarbeitungsniveaus (Prof. Emeritus Dr. Habil Balogh Sándor)..........112 Züchtung und Nutzung von alternativen Tieren (Strauß) (Benk Ákos – Mucsi Imre) ................................ 114 Bienenzucht in der Euroregion DKMT (Kovács Árpád) ..................................................................................... 117 Die Beziehung der wirtschaftlichen Aussichten und des Vermögenswerts in der Landwirtschaft (Horváth József – Kis Krisztián) .............................................................................................................................121 „Szarvasi-1” Energiegras – eine neue Pflanze für Landwirtschaft und Industrie (Janowszky Zsolt).......124 Biologische Bodenbereicherung – Eine wichtige Stickstoffquell in der Ökolandwirtschaft (Hălmăgean, L., – Crişan Simona) ........................................................................................................................126 Die Analyse der Verwendbarkeit von Ausländischen und Inländischen Winterweizensorten im backgewerbe in Rumänien (V. Tabără – A. Lăzureanu – I. Puşcă – P. Pîrşan – D. Micluţă – Carmina Naghi – Georgeta Pop – L. Botoş – Stud. L. Wagner – Stud. C. Deian – Stud. L. Deian – Stud. Gabriela Rakits) ...............................................................................................................................................129 Tiergesundheit im Lichte des EU Beitritts (Dr. Farle Csaba) ........................................................................... 134 Vorschriften der tiergesundheit bezüglich der verarbeitung und vermarktung von fleisch (Mr. Codrin Moru) ...................................................................................................................................................140 Fragen der Lebensmittelsicherheit bezüglich des EU Beitritts und der neuen Regelung (Frau Dr. Pollákné Dr. Faragó Katalin).................................................................................................................142 Markierung von Lebensmittel in Betracht der Lebensmittelsicherheit (Frau Dr. Bartókné Dr. Lamper Csilla Ph.D.) ......................................................................................................148 Förderungen im Agrarium und für die ländliche Entwicklung (Szabó Zoltán) ..........................................149 Untersuchung der Bereitschaft zu den EU-Forderungen der Agrarproduzenten im Komitat Csongrád (Bodnár Károly – Koncz Tamás – Kis Krisztián)................................................................ 154 Lokale Entwicklung und die Entwicklung des ländlichen Tourismus auf Biohöfen (Joachim Fiebelkorn) ................................................................................................................................................156 „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

105

EUROPÄISCHER MARKT DER GEMÜSE-, UND OBSTSORTEN – UNSERE KOMPARATIVEN VORTEILE – VERTRIEBSSYSTEME

EUROPÄISCHER MARKT DER GEMÜSE-, UND OBSTSORTEN – UNSERE KOMPARATIVEN VORTEILE – VERTRIEBSSYSTEME Hódi Pál Vorsitzender der Agrarkammer im Komitat Csongrád

Die Prozesse und Tätigkeiten des Agrariums wurden auch von unserem EU-Beitritt bestimmt. Die Regelungswelle und der Beitritt brachten bedeutende Änderungen sowohl in der Landwirtschaft, als auch in der Lebensmittelindustrie. Die Größe des realen BIP im Komitat Csongrád bleibt ständig unter dem Landesdurchschnitt. Komitat Csongrád steht in der Entwicklungsreihenfolge auf dem 10. Platz. Die Landwirtschaft ist noch immer ein bedeutender Produktionszweig. Im Komitat Csongrád, trotz des sich Jahr für Jahr verringernden Produktionseinkommens funktionierten in der Landwirtschaft am Ende 2004 2.200 Unternehmen. Ein Fünftel von denen sind Einzel-, die anderen Gesellschaftsunternehmen. Im Komitat Csongrád erfolgt auf 323 Tausend Ha landwirtschaftliche Produktion. „Bei den Gärtnereien setzte sich das Marktgesetz – Überangebot und sehr niedriger Preis – durch.” Das ganze System ist von der Marktpolitik der Warenhausketten betroffen – viele Waren sind unverkaufbar. Wir können vielleicht aussagen, dass das Agrarium der größte Verlierer des EU-Beitritts war. „Es gab Fachmänner, Politiker, die so formulierten: die Berliner Mauer stürzte aufs Agrarium.” Ungarn verfügt über große Traditionen im Gemüse- und Obstanbau, aber wie in vielen anderen Gebieten rast die Welt an uns vorbei. Die Weltproduktion nimmt im Durchschnitt zu – bei uns wird sie weniger. Gemüseanbau: Obstanbau:

1990. 2001. 1990. 2001.

Ursachen können sein:

0,43 % (Ungarn im % der Welt) 0,23 % 0,65 % 0,4 % - Organisationsmangel - Unorganisiertheit des Vertriebs - Integrationsmangel - Qualität - Prezisität - Effektivität - Wettbewerb

Das Gemüse, das Obst wurde Quotenfrei. Es ist eine neue Produktions-, Vertriebswettbewerblage zustande gekommen. Es herrscht ein freier Markt – Angebot – Nachfrage. Infolge der Änderungen der Einkaufsgewohnheiten konzentriert sich der Kleinhandel weiter, zwei moderne Geschäftsformen: der Supermarkt und Hypermarkt verbreiten sich. Großhandelsmärkte haben an ihrer Bedeutung verloren, und werden auch verlieren. In Ungarn fallen In Tschechien fallen In der Slowakei fallen

106

auf 1 Millionen Einwohner auf 1 Millionen Einwohner auf 1 Millionen Einwohner

8 Hypermärkte. 16 Hypermärkte. 10 Hypermärkte.

„DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

EUROPÄISCHER MARKT DER GEMÜSE-, UND OBSTSORTEN – UNSERE KOMPARATIVEN VORTEILE – VERTRIEBSSYSTEME

Lösungen können sein:

1. Zusammenarbeit der Produzenten 2. Zusammenarbeit mit den Händlern 3. Man muss Marketing steigern 4. Herstellung von Qualitätsprodukten 5. Ausbau vom HACCP, EUROGEP Qualitätssystemen 6. Aneignung und Führung von Produktionsdokumenten.

Die Waren sollte man vom Produzenten bis zum Verbraucher verfolgen – es ist nur in Organisationsformen möglich. Die Gründung von Vertriebsgenossenschaften der Produzenten (TÉSZ) ist die einzige Lösung. TÉSZ – sein Ziel: mit Selbstverwaltung die Hilfe der Einzelwirtschaft, dabei nimmt er die Verantwortung der Produktion nicht an, aber gibt Fachratschläge in der Wertherstellungsphase, konzentriert Kraftquellen, verwertet die Produkte des Systems. Kategorien der TÉSZ Entwickeltheit: 1. Kategorie 2. Kategorie 3. Kategorie

Anschaffung – Vertrieb Warenverfertigung – Vertrieb Verarbeitung – Vertrieb

Ohne die Zusammenarbeit der Produzenten funktioniert Gemüse-, und Obstanbau nicht. Die Funktion der Produzent ist nicht nur Steigerung des Ertrags und Erntedurchschnitts, sondern auch die Entwicklung der Qualität und der Auswahl. „Es bedeutet Marktproduktion.” Qualität bedeutet also die Erfüllung des Mehranspruchs – das geht nur durch die Zusammenarbeit der Produzenten. „Die Zeit der einsamen Wölfe ist vorbei.”

Schlusswort des Vortrags sollte sein: „Essen Sie dreimal täglich Gemüse für Ihre Gesundheit.”


107

BERUFSBILDUNG ZUR FÖRDERUNG EINES PARADIGMENWECHSELS IM LÄNDLICHEN RAUM...

BERUFSBILDUNG ZUR FÖRDERUNG EINES PARADIGMENWECHSELS IM LÄNDLICHEN RAUM VON DER TIER- UND PFLANZEN–PRODUKTION ZU EINER NACHHALTIGEN LÄNDLICHEN ENTWICKLUNG Sabine Spiesmacher GEBIFO mbH, Berlin Gesellschaft zur Förderung von Bildungsforschung und Qualifizierung

Regionale kooperation für Ausbildungsplätze Ziel:

- Stärkung regionaler und lokaler Bündnisse - Verbindung von Qualifizierung und Regionalentwicklung - Gewinnung betrieblicher Ausbildungsplätze

Gründe:

- Mangelnde Ausbildungserfahrung, v.a. bei KMU - Unzureichendes Wissen über Ausbildungsberufe, insb. über das Potenzial der neuen Ausbildungsberufe - Ungenügende Abstimmung von Ressourcen - Bedarf auf regionaler Ebene

Zielsetzung und inhaltliche Schwerpunkte Initiierung und Förderung von Netzwerken zur Schaffung zusätzlicher betrieblicher Ausbildungsplätze in Verbindung mit der regionalen Entwicklung in den Bereichen • IT-Berufe • Mechatronik • Freizeitwirtschaft: Hotel und Gastronomie, Tourismus, Sport u.a. • Duale Berufsausbildung an Universitäten, Fachhochschulen und Forschungseinrichtungen • Entwicklung des ländlichen Raumes • Grenzüberschreitende Netzwerke Entwicklung des ländlichen Raumes: • Nachwachsende Rohstoffe und regenerative Energien • Biotechnologie • Freizeitwirtschaft Freizeitwirtschaft: Eine Region macht sich attraktiv für alle, die dort leben und für alle, die kommen und wiederkommen sollen. • Landwirtschaft, Naturschutz • Verkehr • Veranstaltungen, Marketing

108

• Tourismus, HoGa • Sport, Gesundheit, Wellness • Bereiche sonstige


BERUFSBILDUNG ZUR FÖRDERUNG EINES PARADIGMENWECHSELS IM LÄNDLICHEN RAUM...

Landwirtschaft, Naturschutz: • Fachkraft für Agrarservice • Forstwirt • Landwirt • Gärtner Tourismus HoGa: • Hauswirtschafter • Koch • Hotelfachmann • Hotelkaufmann • Fachmann für Systemgastronomie

• • • •

Tierwirt Tierpfleger Fischwirt Revierjäger

• • • •

Fachkraft im Gastgewerbe Kaufmann für Tourismus und Freizeit Reiseverkehrskaufmann Restaurantfachmann

Hauswirtschafterin: • Hauswirtschaftliche Versorgungsleistungen • Hauswirtschaftliche Betreuungsleistungen

• Vermarktung hauswirtschaftlicher Produkte und Dienstleistungen

Hauswirtschaftliche Versorgungsleistungen: • Speisenzubereitung und Service • Reinigen und Pflegen von Textilien • Reinigen und Pflegen von Räumen • Vorratshaltung • Gestalten von Räumen und des • Warenwirtschaft Wohnumfeldes Hauswirtschaftliche Betreuungsleistungen: • Motivation und Beschäftigung für Menschen in verschiedenen Lebensabschnitten und – situationen (Kinder, Kranke, Alte, aber auch Gäste) • Hilfe bei Alltagsverrichtungen Geplantes Projekt: • Brandenburg und Berlin (länderübergreifend) • Verbesserung der Qualität der Produktion (Anbau und Verarbeitung), der Vermarktung (Großund Einzelhandel) und des Verbrauches (Gastronomie, Gemeinschafts-verpflegung) durch Ausbildung.


109

NATURSCHUTZ UND NUTZUNG REGIONALER POTENZIALE FÜR DIE REGIONALE ENTWICKLUNG

NATURSCHUTZ UND NUTZUNG REGIONALER POTENZIALE FÜR DIE REGIONALE ENTWICKLUNG Mr. Joachim Mühle PMM Projekt Management Mühle, Berlin / Brandenburg Potenziale des ländlichen Raums: • Natur und Landschaft, Wildtiere • Land- und Forstwirtschaft, Fischerei • Nutztiere • Architektur und Dorfensembles • land- und ernährungswirtschaftliche Produkte • ländliches Handwerk und Kunsthandwerk • landwirtschaftsnahe Dienstleistungen • Vereinswesen, Traditionen und Gebräuche • Dorfgasthäuser Landwirtschaft • Essen und Trinken • ländliche Veranstaltungen, Dorffeste • Urlaubsbauernhöfe, Dorfpensionen...

Produktion + Verarbeitung

Tradition

Natur

HANDEL

Architektur, Kultur LANDWIRTSCHAFT KULT U LAND RSCHA FT

Direktwermarktung

Handwerk

NATURRAUM Dienstleistungen Beherbergung, Gastronomie

Aufgabe: ⇒ Mobilisierung der verschiedenen potenziale des ländlichen raums ⇒ für die Entwicklung neuer und vielfältiger produkte und dienstleistungsangebote ⇒ und für die Erhaltung oder Wiederherstellung einer intakten natur ⇒ Diversifizierung der landwirtschaft ⇒ Einkommens- und Lebensperspektiven ⇒

110

nachhaltige Entwicklung des ländlichen raums


NATURSCHUTZ UND NUTZUNG REGIONALER POTENZIALE FÜR DIE REGIONALE ENTWICKLUNG

Entwicklungsaufgabe:

• Potenziale erkennen • Schnittmengen erkennen • Konfliktpotenziale minimieren • Positive potenziale zusammenführen

Problem: Auf individueller/betrieblicher ebene meist nicht lösbar. • Finanzielle und andere betriebliche gründe • Barrieren zwischen landwirten und naturschützern

Potenzielle akteure Auf nationaler oder Komitats-ebene: • Stattliche einrichtungen • Gemeinnützige einrichtungen (stiftungen, verbände) entwicklung/Förderung von projekten Auf Ebene von schutzgebieten: (Nationalparks, UNESCO-Biosphärenreservate, Naturparks) • Schutzgebietsverwaltungen planung/durchführung von projekten • Ranger durchführung von projekten; Beratung von landwirten; Organisation, Kommunikation, Kooperation Auf lokaler Ebene: • Ranger durchführung von projekten; Beratung von landwirten; Organisation, Kommunikation, Kooperation • Landwirtschaftsbetriebe und vereine durchführung von projekten lokale kompetenz

Fazit Naturschutz als regionaler entwicklungsfaktor • Wirkt am stärksten im Kontext eines regionalen entwicklungs–managements (in schutzgebieten) • Erhöht die attraktivität und den bekanntheitsgrad einer region • Verbessert das image von produkten und dienstleistungen aus der region • Kann ein element der Vernetzung verschiedener regionaler potenziale sein • Bietet agrarbetrieben eine Chance zur Diversifizierung ihres angebots • Ersetzt nicht das regional- und produktmarketing!


111

VERARBEITUNG UND VERTRIEB VON AGRARPRODUKTEN IN DER PRAXIS DER EU...

VERARBEITUNG UND VERTRIEB VON AGRARPRODUKTEN IN DER PRAXIS DER EU. FÖRDERUNGSMÖGLICHKEITEN DES VERARBEITUNGSNIVEAUS Prof. Emeritus Dr. Habil Balogh Sándor Universität Szeged, Fakultät für Lebensmittelindustrie

I. Die wichtigsten Besonderheiten des Agrarproduktmarkts in der EU 1. Die von allen Mitgliedstaaten angenommene Gemeinsame Agrarpolitik. (Es herrscht Konsens bezüglich der Ziele und der Mittel, aber es gibt immer eine Diskussion über die Umsetzung.) 2. Der freie Güterverkehr: grenzüberschreitende Handelsbeziehungen in den alten Mitgliedstaaten, die auf die zerstückelte Grundstofferzeugungsstruktur aufbaut, (vor allem Beschaffungs- und Vertriebsgenossenschaften), und eine unterentwickelte Zusammenarbeit in den Mittel- und Osteuropäischen und Baltischen Mitgliedstaaten; 3. Ein ausgebautes Großhandelsnetz (Vermittlung) im Grundstoffvertrieb (in der EU-15); 4. Die Verarbeitung erfolgt in besonders differenzierten Betriebsformen (sieh oben) 5. Für den Agrarproduktmarkt in der EU ist ein hohes Maß an Selbstversorgung und ein zunehmender Wettbewerb charakteristisch 6. Die Agrarproduktenhersteller der neuen Mitgliedstaaten konkurrieren eher untereinander 7. Die Preisschwankungen (die Unterschiede der Herstellerpreise zwischen den Mitgliedstaaten) der unverarbeiteten Produkte (Grundstoffe) sind größer, als die der verarbeiteten Produkte. 8. Die Preise innerhalb der Union sind in der Regel höher, als die Preise des Weltmarktes.

II. Verarbeitung ≠ Lebensmittelindustrie Die Verarbeitung der Agrarprodukte erfolgt in differenzierten Betriebsformen durch Kontaktsysteme der Unternehmen: 1. Verarbeitung am Standort des Grundstoffherstellers, Vertrieb bei Häusern (z.B. Weinbau) → für relativ kleine Mengen. 2. Verarbeitung am Standort des Grundstoffherstellers, Vertrieb bei Häusern (z.B. Dorfgastronomie, nicht unbedingt an Unterkunftsmöglichkeit gekoppelt!) → bei traditionellen Bauernhäusern mit gemischter Produktion. 3. Verarbeitung kombiniert mit Handelstätigkeit (Dienstleistung) Vertrieb am Ort, im eigenen Geschäft ( → Bäckerei, Konditorei, Fleischverarbeitung). 4. Verarbeitung + Vertrieb im Lebensmittelgeschäft + Restaurant (+ kombiniert mit Unterkunftsmöglichkeit). Diese sind in der Regel Kleinst- oder Kleinunternehmen. 5. Produktverarbeitung in einem Betrieb, der von der Genossenschaft der Bauernhöfe gegründet wurde (z.B. Weinbaugenossenschaften) → Integration, die auch auf die Grundstoffherstellung zurückwirkt, mit Spezialisierungseffekten. 6. Verarbeitung in einer Beschaffungs- und/oder Vertriebsgenossenschaft (mit gemischtem Profil, oder spezialisiert).

112


VERARBEITUNG UND VERTRIEB VON AGRARPRODUKTEN IN DER PRAXIS DER EU...

Diese sind in der Regel mittelgroße Verarbeitungsbetriebe, die die Vorteile der Größenwirtschaftlichkeit nutzen möchten. 7. Verarbeitung in einem spezialisierten Unternehmen der Lebensmittelindustrie, mit verträglich gesicherter Grundstoffzulieferung. 8. Internationale Verarbeitungstätigkeit in mehreren Betrieben (Pflanzenölindustrie, Zuckerindustrie, Mehlware für Süßigkeiten, Milchprodukte). Diese sind in der Tat Großunternehmen.

III. Worin bestehen die Besonderheiten der Lebensmittelverarbeitung im Vergleich mit anderen industriellen Tätigkeiten? 1. Weniger Forschungsaufwendig 2. Langsamere und weniger intensive Innovation 3. Niedrigerer Mehrwertanteil 4. Die bedeutende Rolle der Größenwirtschaftlichkeit wegen der Massenherstellung 5. Es bedarf keine hohe Fachausbildung 6. In der Kostenstruktur der verarbeiteten Produkte spielt der Rohstoffkostenanteil eine große Rolle 7. Die Parameter bestimmter Rohstoffe können gut spezifiziert werden, und dies ermöglicht die Anwendung der entwickelten Handelsformen (z.B. e-Handel, B2B) 8. Produktentwicklung und Marketing sind Schlüsselfragen im Bereich der kleinen Unternehmen 9. Die Zusammenarbeit auf den Gebieten der Beschaffung und des Vertriebs ist unvermeidbar.


113

ZÜCHTUNG UND NUTZUNG VON ALTERNATIVEN TIEREN (STRAUSS)

ZÜCHTUNG UND NUTZUNG VON ALTERNATIVEN TIEREN (STRAUSS) Benk Ákos Hochschulaushilfslehrer

Mucsi Imre Universitätsprofessor Universität Szeged, Fakultät für Landwirtschaft Institut für Tierzuchtwissenschaft

Ziel der ländlichen Entwicklung ist es, die ländlichen Gebiete so zu gestalten, dass es sich lohnt ansässig zu bleiben und dort zu leben. Die Schlüsselfrage der Regionalentwicklung ist die gute Planung. Wenn sie gut umgesetzt wird, kann sich die Landschaft positiv verändern, und die Vielfältigkeit der Flora und Fauna kann sich auch verstärken. Der Wille zu Neuigkeiten kann sich entwickeln, und dadurch können neue Unternehmen entstehen. Die Probleme der Regionalentwicklung sind komplex. Die Probleme der Humanressourcen, des Gesundheitswesens, der Informatik, der Umwelt, des Verkehrs usw. kommen in den ländlichen Gebieten gehäuft vor. Die Denkweise der dort lebenden Menschen müsste sich auch radikal verändern. Die älteren Landwirte währen sich gegen die Modernisierung, und so rast ihnen die neue Welt davon. Sie können nicht miteinander zusammenarbeiten, viel mehr ist Eifersucht und die gegenseitige Behinderung charakteristisch. Es ist ein gemeinsames Ziel, dass durch die Nutzung der inneren Stärken (Naturgegebenheiten, Fachwissen, Durchhaltevermögen usw.) des ländlichen und lokalen Raumes, eine harmonische und ausgeglichene Entwicklung eingeleitet wird. In der Europäischen Union bedeutet die Erhaltung der ländlichen Bevölkerung und die Vorbeugung der Abwanderung in die Großstädte ein großes Problem (Márton, 1999). Eines der Gründe für die Abwanderung ist, dass sich die Arbeitsmöglichkeiten im ländlichen Raum einengen, und das leichtere Leben in der Stadt anlockend wirkt. Die Mitgliedschaft in der EU kann für die Bevölkerung des ländlichen Raumes in Ungarn mehrere Probleme mit sich bringen. Die Rechtsvorschriften der EU machen es für die Landwirte nicht mehr möglich, ihre Produkte wie gewohnt zu verkaufen, dadurch verändern sich ihre Einkommensquellen enorm. Die Vorschriften bezüglich Tierzucht und Tierschutz werden auch viele Landwirte dazu zwingen, ihren bisherigen Beruf aufzugeben, und eine neue Arbeit zu suchen (Európai magyar gazda, 2000). Die oft erwähnten „Hungarikum Produkte” werden auch in der Zukunft eine bedeutende Rolle spielen, aber andere Unternehmen, die originell oder kurios sind, werden auch gute Zukunftschancen haben. Eine dieser Kuriositäten kann eventuell der Straußzucht sein. Die Laufvögel gelangten nach der Türkenherrschaft, Anfang der ’90-er Jahre nach Ungarn. Sie erreichten, meistens in Kleinbeständen, inzwischen eine bedeutende Zahl, und ihre Nutzung als Schlachttier wirft ein Reihe von wichtigen Fragen auf: • • • •

114

Erschließung der heimischen und ausländischen Marktmöglichkeiten, Entwicklung neuer Lebensmittelprodukte aus Strauß- und Emufleisch, Erarbeitung von ökonomischen Modellen zur Erzeugung und Verarbeitung, Und die Entwicklung der optimalen Zuchttechnologie sind wichtige Aufgaben.



Die Entstehung des großen Bestandes hat die hiesige Erarbeitung der Zucht-, Futterungs- und Gesundheitstechnologien, die Marktvorbereitung der Produkte, und die Erschließung der Exportmöglichkeiten nicht mit sich gebracht. Dieses Grundstoff, oder die verarbeiteten Produkte können nur dann in die gesunde Ernährung integriert werden, wenn all diese Fragen geklärt sind. Neben der weltweit präferierten Frage der Lebensmittelsicherheit, bekommt die Erhöhung der Zahl an Produkten mit niedrigrem Fett- und Cholesteringehalt immer mehr an Bedeutung. Die tatsächliche Nachfrage erfolgt bisweilen als Fleischexport. Die größte Nachfrage an Straußfleisch kommt aus der Schweiz und Deutschland. Man weiß ziemlich wenig über das inzwischen verbreitet gezüchtetes Tier. In den Meisten Fragen bezüglich Züchtung, Marketing usw. ist man gezwungen sich auf ausländische Fachliteratur, oder auf die „nicht immer zuverlässigen” Erfahrungen der Branchenkollegen zu verlassen. Man kennt die genetischen Fähigkeiten und Produktionsmöglichkeiten der Tiere, aber es ist nicht genügend heimische Erfahrung vorhanden um diese zu Analysieren, es fehlt die allgemeine These der Übereinstimmungen, die Untersuchung der Verschiedenheiten, und die wissenschaftliche Fundierung der Ergebnisse. Die bisher erschiene „Fachliteratur” begrenzt sich auf die Übersetzungen der ausländischen Ausgaben ins Ungarische. Der Strauß kann in der Zukunft zum Zuchttier vieler Landwirte werden, denn sowohl seine Futterung, als auch die Bestandspflege bedarf keine hohen Ansprüche, was für die Tierzüchter im ländlichen Gebiet auf jeden Fall vorteilhaft ist, wenn sie sich mit dieser neuen Spezies beschäftigen möchten. Die Diversifizierung der Futterherstellungspalette kann auch zur Vielfältigkeit der hergestellten Produkte, und zu besseren Marktmöglichkeiten beitragen. Auch im Rahmen des Dorftourismus kann die Kuriosität der Sträuße eine Anziehungskraft ausüben. Die geschnitzten und bemalten Eierschalen, und die aus Knochen, Leder und Federn hergestellten Schmuckstücke können auch eine zusätzliche Einnahmequelle sichern. Die Gaststätten könnten die Sträuße als Lockartikel verwenden, und ihr bestehendes Angebot dadurch erweitern. Die Gerichte aus Straußfleisch und Straußei haben einen niedrigen Cholesteringehalt und gelten als Unikate auf der Speisekarte einer Gaststätte, was viel zu der bunten Gestaltung des Menüs beitragen könnte. Nur wenige Tierärzte beschäftigen sich mit dem Schutz bzw. Heilung von Sträußen. Viel Züchter beklagen sich darüber, dass sie vergebens den Tierarzt rufen, weil der nur eine oberflächliche Diagnose erstellen kann und die Krankheiten werden ähnlich zu den Krankheiten der sonstigen Federvieh behandelt, was nicht in jedem Fall ausreicht. Es wären Tierärzte gebraucht, die sich tiefer mit den Krankheiten der Sträuße befassen, und so auch ihr Fachwissen erweitern könnten. Parallel dazu könnte die Pharmaindustrie, durch die Herstellung von speziellen Medikamenten für Sträuße, auch ihre Produktenpalette ausdehnen. Der ländliche Raum birgt die Naturschätze, und die kulturellen Traditionen, und bekommt daher eine größer werdende Rolle in der sinnvollen Freizeitgestaltung (Halmai, 2002). Im ländlichen Raum müssen die Traditionen wieder belebt und ein neuer Produktionsmodell erstellt werden, aber dies alles hängt davon ab, wie die Menschen auf diese Aufgabe vorbereitet werden können. Die landwirtschaftliche Fachberatung wird immer wichtiger; der Straußzucht kann auch neue Arbeitsplätze schaffen, da Fachmänner gebraucht werden, die über das nötige Fachwissen verfügen und dies auch den interessierten Landwirten vermitteln können. Der Vertrieb von Straußprodukten macht den Ausbau der nötigen Marktzugänge erforderlich. Neben der Marketingtätigkeit muss der Akzent auf die Nutzung der sicheren Marktmöglichkeiten gelegt werden, was viele Arbeitskräfte benötigt, und so zur Erhöhung der Beschäftigung beiträgt. Durch das Erscheinen der neuen Lebensmittelverarbeitungsbranche könnten auch viele Menschen Arbeit finden, von den Schlachthöfen, über die Verarbeitung, bis hin zum Fertigproduktvertrieb. Die Verarbeitung der Nebenprodukte darf man auch nicht außer Acht lassen. Der Straußleder würde für neue Produktideen in der Lederindustrie sorgen, und die Handwerker könnten die Feder, die Knochen und die Eierschalen ideal verwenden. All dies würde die Erweiterung und Vervielfältigung des ländlichen Arbeitsmarktes vorantreiben. „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

115


Die neue Branche könnte in der Zukunft erheblich zur Umsetzung der Richtlinien der ländlichen Entwicklung verhelfen, denn sie fördert: • die Ansässigkeit der ländlichen Bevölkerung, • die Errichtung neuer Arbeitsmöglichkeiten, Einkommenschancen, • die Erweiterung der Tierpfleger- und Tierarztstellen; • die Eröffnung neuer Marktzugänge, • die neue Nutzung der Futtergetreide, die Ausdehnung der Mischfutterpalette, • die Errichtung der neuen Lebensmittelbranche, • die Erhöhung der Zahl der gesunden Lebensmittel, • die Erweiterung des Lederproduktangebots, • die Erweiterung der Nebenproduktverarbeitung; • die Erhöhung der Zahl der profitablen Unternehmen, • den Ausbau eines neuen, speziellen Fachberatungssytems, • die Erweiterung der Pharmaprodukte; • die Vermehrung der Zahl der landwirtschaftlichen Haupt- und Nebenunternehmen, • die Erhöhung der steuerpflichtigen Einkommen, • die Vermehrung der touristischen Sehenswürdigkeiten, • die Veranstaltung von Auktionen, • usw. Nach dem Beitritt zur Europäischen Union beschäftigt die Idee immer mehr ungarische Landwirte ein Unternehmen anzufangen, das langfristig eine profitable Produktion und garantierte Marktmöglichkeiten sichert. Deshalb interessieren sich immer mehr Menschen für die Züchtung bzw. Schlachtung und Vertrieb von Laufvögeln. Diese neue Branche bedeutet eine Chance für die wagemutigen, unternehmenslustigen Landwirte. Wer die Möglichkeiten und die Einzigartigkeit dieser Branche rechtzeitig erkennt, und den Straußzucht mit ausreichendem Fachwissen anfängt, kann mit grenzenlosen Möglichkeiten rechnen. Der sichere Markt lässt noch auf sich warten, der garantierte Aufkauf ist noch nicht ausgebaut. Die Vertriebskanäle müssen unbedingt errichtet werden. Die Erhöhung der Marketingtätigkeit gehört zu den primären Aufgaben der Branche, da ein guter Ruf der Straußprodukte zu gestalten ist; es müssen die Vorteile (energie- und cholesterinarmes Fleisch, exklusiver Leder von erstklassiger Qualität, nützliche Nebenprodukte, usw.) der Produkte betont werden, wodurch immer mehr Landwirte in diese viel versprechende Branche einbezogen werden können.

BIBLIOGRAPHIE: Márton A. (1999): Az Európai Unió vidékfejlesztési politikája. Agroinform Kiadó. FVM. Európai magyar gazda. Csatlakozási Kalendárium 2000. FVM. 61. p. Halmai P. (2002): Az Európai Unió agrárrendszere. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 184. p.

116


BIENENZUCHT IN DER EUROREGION DKMT

BIENENZUCHT IN DER EUROREGION DKMT Kovács Árpád Ingeneur

Die Bienenzucht ist ein solcher Zweig, der eine bedeutende Rolle in den 4 rumänischen Komitaten (Arad, Temes, Krassó-Szörény, Hunyad), in den 3 ungarischen Komitaten (Csongrád, Békés, Bács-Kiskun) und in einer serbischen Provinz (Vojvodina) der DKMT Euroregion hat. Diese Region, die als „Küche Mittel-Europas” auch genannt wurde, ist fähig ihren eigenen Verbrauch herzustellen und sogar eine bedeutende Menge an Bienenprodukten (wie Honig, Pollen, Propolis Wachs, Gift) zu exportieren – wobei den größeren Anteil der Honig ausmacht. Weiterhin können wir feststellen, dass neben dem Durchschnitts-Verbrauch: • 0,1 kg Honig/Person/Jahr – in Rumänien, • 0,4 kg Honig/Person/Jahr – in Ungarn, • 0,2 kg Honig/Person/Jahr – in Serbien können die Bienenzüchter der Euroregion DKMT auch für den Export produzieren. Mit diesem Verbrauch verglichen, beträgt die Honigproduktion der Euroregion DKMT: • Rumänien 2000 Tonnen/Jahr, • Ungarn 2000 Tonnen/Jahr, • Serbien 1500 Tonnen/Jahr INSGESAMT 5500 Tonnen/Jahr In diesem Kontext müssen wir darauf hinweisen, dass diese Honigsorten so nach Qualität, wie nach Zuckerinhalt, Farbe, Marktanspruch oder Preis sehr verschieden sind. Nach den bisher verwendeten Gruppierung können wir feststellen, dass wir 4 Gruppen unterscheiden können, so wie: 1. mit mehrblumigen (Wiese, Obstbäume, spontane Flora, usw.) 2. mit Dominanten (Hagedorn, Stoppelfeld, usw.) 3. mit einblumigen (Akazie, Linde, Bärenzwiebel, Sonnenblume, usw.) 4. Manna (Buche, Eiche). Wenn wir die Obigen wirtschaftlich betrachten, schließen wir darauf, dass der Honigpreis in einem umgekehrten Verhältnis mit der Energiewert steht. So z.B.: 1 Kg Rindfleisch ist teurer als 1 Kg Geflügelfleisch, also das energiearme Fleisch hat auch einen billigeren Preis, das ist beim Honig umgekehrt. Die zuckerreichen Honigsorten, wie der Sonnenblumen-Honig sind viel billiger, als der einblumige, der Akazien-, oder Lindenhonig, deren Energiewert niedriger ist, und enthalten auch wenigere Spurenelemente, Metalle und Vitamine, als der auf mehrblumigen Hügelweiden gesammelte Honig. Wir müssen darauf hinweisen, denn auf dem rumänischen Gebiet der Euroregion DKMT ist das Gelände sehr abwechslungsreich, also an allen Nektaren sehr reich, auch Bärenzwiebel Honig ist zu finden, der so konsistent ist, dass man ihn nicht (oder nur sehr schwer) aus der Scheibe pressen kann. Er ist aber als Scheibenhonig gut verkaufbar. (Diese Gegend ist in Rumänien innerhalb der Euroregion DKMT im Komitat Arad zu finden, und außerhalb der Region in Ungarn, in der Gegend von Pécs (Fünfkirchen)). Wenn die Euroregion DKMT geographisch betrachtet wird, können wir feststellen, dass die Region auf einem spezifischen Teil Europas, im Karpatenbecken liegt. Ihr Boden ist sehr speziell, wo sich die geogra„DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

117


phischen Umwandlungen nicht beendet haben (Thermalwässer können sich herausbilden), die auf die Pflanzenwelt der Umgebung wirken, also auch auf die Bienenzuchtprodukte, denn die Bienen sammeln in der Region Pollen. Die DKMT EU-Region verfügt über reiche Auswahl von Honig- und Bienezuchtprodukten, die in den Märkten der EU und der arabischen Länder sehr gesucht sind, HABEN ABER UNGENÜGEND MARKETING, werden sogar zu Hause nicht genügend vorgestellt. Der rumänische Partner hat sich mit dieser Frage schon öfters beschäftigt, in 6 Fernsehsendungen, in 2 Radioreportagen, in der Presse in verschiedenen Artikeln, hat das Bienenzucht Museum zustande gebracht, das sowohl in der Euroregion DKMT als auch auf der Balkan Halbinsel einzigartig ist. Daneben denken wir, dass dies zu wenig ist, wir halten es für nötig eine breitere Marketingstrategie zu gestalten, wie z. B. im Unterricht. Wir meinen, dass wir Außenstellen in den größeren Städten der EU eröffnen sollten, dort könnten wir unsere Qualitäts-Produkte direkt als Endprodukt verkaufen, so könnten wir im Preis die brasilianischen, chinesischen und anderen Honigsorten kompensieren. Im Interesse der Verwirklichung dieser Wünsche, die neben anderen Tatsachen ein sich entwickelndes Lebensniveau sichern könnten, man könnte die Arbeitskraft auf dem Wohnort halten, das Gesundheitsniveau der Bevölkerung könnte durch Verzehren der Naturprodukte wachsen, man könnte die Gesundheitsausgaben mindern und das Immunniveau der Bevölkerung steigern, möchte ich diesen Phare CBC Projekt mit einigen konkreten Vorschlägen ergänzen, später begründe ich es. Vorschläge: 1. Ausarbeitung eines Programms zur Popularisierung der Bienenzuchtprodukte. 2. Aufstellung eines Arader Regionalzentrums, das Bienenzuchtprodukte verarbeitet. 3. „EIN SCHÜLER – EIN TAG – EIN KAFFEELÖFFEL HONIG” – Wunsch erfüllen. 4. Einhebung von anderen Vorschlägen ins Programm. 5. Gründung von Vertretungen, Aufstellung von Einheiten, die unsere Produkte sowohl in der Euroregion DKMT als auch in der EU verwerten. 6. Abstimmung der Gesundheitsvorschriften der Bienenzuchtprodukte. 7. Wir sollten schon während der Konferenz einen Rahmenausschuss ernennen, der die Verwirklichung der obigen Vorschläge folgt. Die Verwirklichung der genannten Vorschläge benötigt die schlechte Lage der Bienenzucht innerhalb und außerhalb der DKMT EU-Region zu lösen. Im Interesse der Steigerung des Konsums der Bienenzuchtprodukte und überhaupt des Honigs scheint die Intensivierung der Popularisierung so bei den Gesetzverfassern als bei den Konsumenten nötig zu sein. Deshalb ist im Komitat Arad, genauer in Ménes das einzige Bienenzucht Museum der Euroregion DKMT zustande gekommen. Es wurden 6 Fernsehsendungen, 2 Radioreportagen, andere Materialien in der örtlichen Presse verwirklicht, es wurden Vorträge am Arader Biologie, Tourismus, Lebensmittel Fakultät der „Aurel Vlaicu” Universität veranstaltet. Wir meinen immer noch, dass die Popularisierung noch immer nicht genügend ist und haben die Ausbreitung der Popularisierung in folgende Richtungen vorgeschlagen: - Unterricht – siehe Punkt 3. ein Schüler – ein Tag – ein Kaffeelöffel Honig, - Lieferung – an den Fluglinien soll jeder Fluggast ein Gläschen HIDROMEL bekommen, - Gesundheitswesen – in Kinderpflegeheimen, in Altersheimen, in Krankenhäusern soll bei der Verpflegung im Interesse der Immunsteigerung auch Honig, Pollen, Bienenkitt einbezogen werden, und zur Desinfizierung der äußeren Wunden auch Propolis verwendet werden. Zur Verwirklichung den oben genannten Vorschläge ist es nötig eine gesunde Bienenzuchtproduktfamilie zusammenzustellen. 118



Das ist durch Zustande bringen eines Zentrums für die regionale Verarbeitung der Bienenzuchtprodukte möglich. Es nimmt das ganze Prozess auf sich: Einsammeln, Lagerung, Analysierung, Verpacken, Verwertung und sichert die internationalen Qualitätsnormen. Das Zentrum könnte man in zwei Etappen verwirklichen: Die Kapazität der ersten Etappe wäre 5.000 Tonnen/Jahr, sie könnte die Honigproduktion der Euroregion DKMT übernehmen; in der zweiten Etappe wäre eine Möglichkeit zur Steigerung der Kapazität auf 20.000–30.000 Tonnen/Jahr. Diese Abstimmung ist nötig, dass man schon am Anfang die nötige Flächengröße feststellen kann. Zuerst ist 2-3 Ha der Gebietbedarf neben einer Hauptstraße. Die Stadt Arad liegt in einem Verkehrsknotenpunkt, in der Kreuzung der Nord –Süd und Ost – West Landstrassen- und Bahnlinien. Die Komitatsstadt hat auch den Vorteil, wie die Arad – Kürtös Freizone, die mit Zoll-, Steuer- usw. Erleichterungen dient, wir können feststellen, dass es in der Euroregion einzigartig ist. Das RO – LA Terminal ergänzt nur die Atmosphäre der Stadt. Die empfohlene Zone verfügt über alle nötigen Stadtwerkbauten, wie Wasserleitung, Kanalisation, Strom, Gas- und Telefonleitungen. Die Nötigkeit der Verwirklichung eines Regionalzentrums erfordert auch der Wirtschaftsfaktor. Heute wird unser Honig auf sehr niedrigem Preis abgekauft, und komm auf den Tisch der Konsumenten der EU-Länder mit einem 8 bis 12-fachen Preis. Deshalb ermatteten unsere Bienenzüchter, denn der Beruf schaffte Verlust, sie kamen nahe dem Bankrott. Andererseits orientieren sich die Konsumenten wegen der hohen Preise zu Honigsorten von billigeren, aber schwächeren Qualität. Dieser Preisunterschied wird künstlich bewahrt, und kommt in zwei Etappen zustande, zuerst bei der Verarbeitung, zweitens bei der Verwertung. Die nächsten Fragen können gestellt werden: Wir dürfen diese Probleme nicht aus unseren Händen lassen! Wir schlagen ein modernes Verarbeitungszentrum, wo der Verarbeitungsaufwand niedrig ist, und durch den Vertrieb durch unsere Vertretungen können wir den Verkaufspreis der Bienenzuchtprodukte mindern, wobei der Ankaufspreis gesteigert werden kann, wie das in den nächsten Diagrammen geschildert wird: ��

��

�

��

�

�

��

�

�

��

�

��

�

�

��

�

��

�

Jetzige Lage

Empfohlene Lage

Eine Einheit bedeutet den originalen Ankaufspreis Die Vorgestellten können die Begeisterung der Bienenzüchter sichern. Wir können die Nützlichkeit des ganzen Zyklus (Ankauf, Verarbeitung, Vertrieb) auch nicht vernachlässigen, also das bedeutende Gewinn, das Grund der späteren Erweiterung sein kann. Wir schlagen vor, dass das Verarbeitungszentrum in Rumänien gegründet wird. Das Land wird bald EU-Mitglied, und in Ungarn gab es schon ähnliche Versuche, aber sie haben die nötige Unterstützung nicht erreicht, Serbien hat in Organisation noch Vieles nachzuholen. „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

119


Arad hat bedeutende Vorteile an Arbeitskraft. Sie verfügt über die größte ausgebildete Bienenzüchtergarde, sie ist eine Industriestadt mit auf vielen Gebieten ausgebildeten Arbeitskräften, sie hat ein Bienenzüchterzentrum, den EXPO–MUZ–ARPI–APIS. Die Ausstellung ist einzigartig in der Euroregion DKMT, sogar auf dem Balkan, in der Ukraine, in Moldawien, sie hatte schon mehr als 1000 Besucher, dessen 10 % Ausländer waren, so aus näheren Ländern – Ungarn, Polen, Griechenland - als auch aus ferneren – Dänemark, Frankreich, England, usw. - Bienenzucht wird als Fach an der Biologie, Tourismus, Lebensmittel Fakultät der Arader Universität unterrichtet. Das Expo Arad International Ausstellungszentrum organisiert jährlich 10 bis 12 Ausstellungen und Messen, wo die Bienenzüchter seit fünf Jahren mit einem Stand teilnehmen, diese Einheit macht die Bienenzucht populär. Arad ist Rumäniens einziges Komitat, das ein ECO-Ausschuss hat, dessen Sekretär zufällig ein Bienenzüchter ist. Dieser Vortrag setzt nicht voraus, dass er die ganze heutige Problematik der Bienenzucht vorstellen konnte, er möchte nur eine Möglichkeit sichern über Bienenzucht einen Dialog zu führen. So empfehlen wir ein Arbeitausschuss, dass für die Lösung der gestellten Fragen verantwortlich ist, dringend ins Leben zu rufen. Ich danke Ihnen für Ihre Geduld, womit Sie mich anhörten und bitte nehmen Sie von mir die Wettervorhersage von 2005, eine Einladung ins Bienenzucht Museum und die zweisprachige (rumänisch, ungarisch) Liste der im Museum ausgestellten Produkte an.

120


DIE BEZIEHUNG DER WIRTSCHAFTLICHEN AUSSICHTEN UND DES VERMÖGENSWERTS IN DER LANDWIRTSCHAFT

DIE BEZIEHUNG DER WIRTSCHAFTLICHEN AUSSICHTEN UND DES VERMÖGENSWERTS IN DER LANDWIRTSCHAFT Horváth József, Kis Krisztián Universität Szeged, Fakultät für Landwirtschaft, Institut für Betriebswirtschaft

Ziele der Vermögenswertschätzung Die Wertschätzung eines landwirtschaftlichen Unternehmens kann mehrere, von einander unabhängige Gründe haben. Die verschiedenen Ziele der Wertschätzung haben verschiedenen Betroffenen. - Für den Besitzer bzw. den Mieter ist die Kenntnis des Vermögenswerts, der von ihm besessenen oder betriebenen Vermögens grundsätzlich wichtig. - Der Verkäufer bzw. der Käufer sind an der Realisierung des höchsten bzw. des niedrigsten Preises interessiert. - Der Investor möchte wissen, ob es sich lohnt in das gegebene Unternehmen zu investieren, und was für eine Rendite sich daraus ergeben wird. - Der Immobilienhändler schätzt während seiner alltäglichen Arbeit den Wert von Grundstücken und komplexen Unternehmen, damit die Verkäufer und die Käufer Geschäftspartner werden können. - Die Banken und Kreditinstitute sind einerseits wegen der Kreditfähigkeit andererseits wegen der Wertschätzung der angebotenen Deckung betroffen. - Das Gebührenamt ist schätzt wegen der korrekten Gebührenfestsetzung. - Vermögenserwerb bzw. der Verkauf von gewissen Vermögenswerten kann Einkommen entstehen, was das Steueramt besteuern kann. Dafür muss es die Grundlage der Steuern kennen. - Das Gericht benutzt die Wertschätzung in einer Rechtssache für die Bestimmung des Streitwerts bzw. für die Festlegung einer Schadenersatzpflicht. - Die Wertschätzung des entstandenen Schadens bei gesicherten Vermögenswerten ist die Aufgabe der Versicherungsunternehmen. - Im Prozess der Privatisierung des Staatsvermögens nach der Wende nimmt der Vermögensverwalter des Staatsvermögens die Wertschätzung der begründeten Privatisierungsentscheidungen vor. - Nicht zu Letzt sind die aktuellen Vermögensdaten auch für die wirtschaftspolitischen und anderen Entscheidungen der Makrowirtschaft nötig.

Herangehensweisen der Vermögenswertschätzung Auf dem Markt der landwirtschaftlichen Vermögensgegenstände kommen die Charakterzüge des kompetitiven Marktes wegen zahlreichen Eigenartigkeiten (z. B. langsamer Kapitalumlauf, Verkupplung der Produktions- und der biologischen Prozesse, Ortsgebundenheit usw.) nicht klar zur Geltung. Nach Szűcs (1998) nimmt der Durchschnittskäufer- und Verkäufer nur gelegentlich am Bodenmarkt Teil, und dadurch kommen ihre Erfahrungen auch nur begrenzt zur Geltung. Kelemen (1999) betont, dass der Ackerboden in Dänemark seit Ende des 19. Jahrhunderts keinen eigenen Markt hat, die landwirtschaftlichen Betriebe und der Boden werden zusammen behandelt, und der Preis pro Hektar beinhaltet den Farm mit Gebäuden. Die Europäische Gruppe des Wertschätzungsvereins hat 2003 den Wegweiser und die methodische Regelsammlung mit dem Titel Europäische Wertschätzungsstandards ausgegeben. „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

121


Danach gibt es drei Herangehensweise bezüglich Vermögenswertschätzung: - Wertschätzung durch Marktvergleich, - Wertschätzung auf Kostenbasis, und - Wertschätzung auf Renditenbasis. Der Sinn der Marktvergleichsmethode ist, dass man durch die Preise von ähnlichen Wertgegenständen, die in schon realisierten Kaufverträgen vorkommen, den Wert des zu bestimmenden Vermögens schätzt. Die Probleme mit der Umsetzung der Methode in der Landwirtschaft sind, dass wenig gekauft wird, oder dass die Verträge nicht veröffentlicht werden, und das Gebührenamt diesbezüglich auch keine Informationen erteilt. Deshalb ist der Schätzer oft gezwungen Notlösungen zu finden, aber dann ist die Zuverlässigkeit der Angaben fraglich (Horváth, 2005). Der Ausgangspunkt der Kostenbasismethode ist die Schätzung der Wiederherstellungs- oder Wiederersetzungskosten des Vermögens. Aus diesen Bruttokosten wird die durch Abnutzung verursachte Wertminderung abgezogen, die aus physischen, funktionellen, umweltlichen und unternehmensstrategischen Gründen entsteht. Die so gebildete Differenz ist der Nettowiederherstellungswert. Das größte Problem mit der Umsetzung dieser Methode ist, dass die Preisangebote der Investoren bzw. der technischen Ausführer sehr unterschiedlich sind, deshalb ist die objektive Schätzung der Bruttowiederherstellungskosten schwer zu gestalten. Ein anderes Problem ist die Vorbeugung der Subjektivität bei der Schätzung der Abnutzung. Überdies kann es vorkommen, dass der Markt die Wiederherstellungskosten eines Vermögensgegenstandes nicht in seinem Wert anerkennt, d.h. dass der Nettowiederherstellungswert bedeutend vom Marktwert abweichen kann. Es ist unbestritten, dass die Sachgüter eine bedeutende Rolle im Vermögen der landwirtschaftlichen Unternehmen spielen, aber Mellen (2003) weist darauf hin, dass Laut amerikanischer Finanzexperten und Unternehmensleiter die immateriellen Güter bei zahlreichen Unternehmen immer wichtiger werden, und unter den Aktiva einen immer größeren Anteil ausmachen. Das Grundprinzip der Renditenbasismethode: Der Wert eines Vermögensgegenstandes ist gleich mit dem auf die Gegenwart diskontierten Wert des aus der zukünftigen Nutzung entstehenden Nettoeinkommens. Eines der größten Probleme mit der Umsetzung dieser Methode ist, dass es in der Landwirtschaft enorm schwierig ist, Zukunftseinkommen, vor allem für mehrere Jahre, zu planen. Die korrekte Schätzung des Diskontfaktors, oder des Aktivierungszinssatzes ist auch nicht einfach, obwohl es diesbezüglich international anerkannte Richtlinien gibt. Diese methodische Herangehensweise bekommt deshalb eine immer größere Rolle bei der Vermögenswertschätzung, weil für einen Käufer (Investor) der Renditenbasiswert richtungweisend ist bei der Gestaltung des Meistangebots.

Die Widersprüchlichkeiten der Wertschätzung Die Frage ist also, mit welcher Methode man den realen oder angebrachten Wert (fair market value) schätzen kann. Laut der Europäischen Wertschätzungsstandards (2003) bedeutet dies die Summe, für die das Vermögensgegenstand unter allen bedachten Marktteilnehmern ausgetauscht werden kann, die alle wichtigen Informationen besitzen, und in der Annahme, dass die Transaktionsumstände normal sind. Der faire Wert hängt auch davon ab, für welche Zwecke die Wertschätzung erstellt wird, denn wie oben ausgeführt, haben die Beteiligten unterschiedliche Interessen. Trotz der rigoros niedergelegten Wertschätzungsprinzipien können von einem Vermögensgegenstand verschiedene Wertschätzungen erstellt werden z. B. für eine Bank oder für das Gebührenamt. Ein weiteres Problem bedeutet die Wertschätzung der Unternehmensentwicklungen. Die Entwicklungen können vom Eigen- oder Fremdkapital verwirklicht werden. In Betracht der bescheidenen Einkom122



mensproduktion der landwirtschaftlichen Unternehmen kann man in den meisten Fällen nicht mit Eigenkapital rechnen. Die verschiedenen Fördermittel bedürfen meistens euch einen Eigenanteil. Die Nutzung der Rückerstattungsförderungen als Kredite, erhebt etliche Bedingungen gegenüber den Landwirten. In allen Förderquellen müssen Zukunftsperspektiven dargestellt werden, die für den Gläubiger die Rentabilität des überreichten Geldes vorhersagen können. Die verwirklichte Entwicklung steigert zwar das physische Vermögen, aber wegen der erhöhten Wertminderungsabschreibung vermindert sich die Einkommensproduktion, und dadurch verringert sich der auf Renditenbasis gerechnete Vermögenswert. Natürlich ist die Entwicklung oft die Grundvoraussetzung der zukünftigen Prosperität, deshalb kann man in längerfristigen Prognosen die zu erwartende Steigerung des Einkommens in Betracht ziehen.

Bibliographie European Valuation Standards 2003. The European Group of Valuers’ Associations, London 2003. 428. p. Horváth J. (2005): Berendezkedés és a vagyon értékelése tiszántúli tehenészetekben. Doktori (PhD) értekezés. Debrecen. 150. p. Kelemen Z. (1999): A magyar földpiac és az EU. HVG 1999. évi 21. szám. 111–112. p. Mellen, C. M. (2003): The SFAS No.142 Valuation Report. 22nd Advanced Business Valuation Conference, October 16–18, 2003, Chicago Szűcs I. (1998): A föld ára és bére. Agrinform Kiadó, Budapest. 199. p.


123

„SZARVASI-1” ENERGIEGRAS – EINE NEUE PFLANZE FÜR LANDWIRTSCHAFT UND INDUSTRIE

„SZARVASI-1” ENERGIEGRAS – EINE NEUE PFLANZE FÜR LANDWIRTSCHAFT UND INDUSTRIE Janowszky Zsolt wissenschaftlicher Mitarbeiter Landwirtschaftliche E+F gemeinnützige Gesellschaft

Die Wichtigkeit der mehrseitigen Anwendung der Biomasse erkannt, hat die Gemeinnützige Gesellschaft für Landwirtschaftliche Forschung und Entwicklung in Szarvas unter den ersten in Europa Mitte der ’80-er Jahre mit der Veredelung von zur industriellen Anwendung geeigneten Grassorten /Energetik, Industrie-Faserstoff, Grundmaterial für Papierindustrie/ begonnen. Die wichtigsten agronomischen und energetischen Merkmale des „Szarvasi-1” Energiegrases, das als ein perspektivisches Ergebnis einer Veredelungsarbeit zustande gekommen ist, sind die unten erwähnten: - Seine Trockenheit-, Salz und Frost-Toleranz ist ausgezeichnet, es toleriert die extremen Anbauumstände gut. - Es hat hohe Lebensdauer, man kann es auf dem gleichen Ort 10-15 Jahre lang anbauen. - Die Anbaukosten sind 20–25% der Energetik-Baumplantagen. - Seine Wideranwendung geschieht jährlich, so: - es sichert den Produzenten ständiges Einkommen, - die Nutzung der Verarbeitungskapazitäten ist wirksamer. - Seine Herstellung und Ernte benötigt keine teuren Maschinen, das kann mit dem Maschinensystem der Getreide- und Faserfutterpflanzen gelöst werden. - Seine Samenproduktion ist einfach und nutzbringend. - Seine trockene Ernte: - 15–23 Tonnen/Ha/Jahr, - 10–15 Tonnen/Ha/ 1. Gewächs. Die Heizkraft des festen Heizstoffes ist 14–17 MJ/Kg Trockenstoff, der die ähnlichen Wertdaten von heimischen Braunkohlen, Akazien-, Pappel- und Weidenholz erreicht. - Seine grüne Nachgrasernte: 25–30 Tonnen/Ha /2.–3. Gewächs, der - für Weiden, - für Heu-, Silo-Herstellung, - für Biogasproduktion geeignet ist. - Es ist Pflanzenkrankheitenbeständig. Es ist eine ausgezeichnete biomeliorative Pflanze (biologischer Bodenschutz, -Verbesserung) - es verfügt über tiefgehendes (2,5–3,5 m) Wurzelwerk, - reichert den Boden durch eine große Menge organischen Stoff (Wurzelwerk, Humus), - Schutz gegen Erosion, Deflation, - ist zu Rekultivierung von Alkali-, sodahaltigen Boden zu empfehlen. - Mit seiner Produktion bekommen wir eine heimisch herstellbare Energiequelle, mit kurzen, billigen Lieferwegen. - In zahlreichen Anwendungsbereichen ist damit das Ersetzen des Holzes, als Grundmaterial möglich, so ergibt sich die Möglichkeit zur Rettung von großen Waldflächen - Die Kulturwert kann sich auf dem Lande vorteilhaft ändern, für Wildtiere wird guter Lebensraum gesichert.

124


Das „Szarvasi-1” Energiegras kann – durch seine günstigen agronomischen Eigenschaften, durch seine vielseitige Anwendung (Energetik, Papier-, Faser-, Bauindustrie, Futter, Bodenschutz) durch seine Wettbewerbsmöglichkeiten zur Minderung und Verhinderung der weiteren Abbau der Regionen, die relativ niedrige Produktionskultur, ungünstige ökologische Fähigkeiten haben und kapitalarm sind – beitragen.


125

BIOLOGISCHE BODENBEREICHERUNG – EINE WICHTIGE STICKSTOFFQUELL IN DER ÖKOLANDWIRTSCHAFT

BIOLOGISCHE BODENBEREICHERUNG EINE WICHTIGE STICKSTOFFQUELL IN DER ÖKOLANDWIRTSCHAFT Hălmăgean, L., Crişan Simona „Aurel Vlaicu” Universität Arad, Fakultät für Lebensmittelindustrie, Tourismus und Umweltschutz

Die Hochentwickelten Länder benutzen wegen ihrer intensiven Landwirtschaft eine große Menge an Kunstdünger, was viel Stickstoff enthält, wodurch die Umwelt mit Nitriten und Nitraten verschmutzt ist. Unser Ziel ist es alternative Lösungen anstatt der Kunstdünger zu finden, und die biologischen Bodenbereicherer können eine solche Lösung darstellen. Die Industrie der biologischen Bodenbereicherer hat sich in der letzten Zeit viel entwickelt. Die Grundlage ist die Fähigkeit der im Boden befindlichen Bakterien, den in der Luft enthaltenen Stickstoff mit Symbiose oder Assoziierung zu binden, und für die Pflanze erreichbar zu machen, zusammen mit anderen bioaktiven, fitohormonen Stoffen (Auxine, Gyberline, Zitokinine). Diese Industrie verschmutzt die Umwelt nicht, und hat eine gute Wirkung auf den Boden, und auf die Widerherstellung der Biodiversität.

Material und Methode Die Versuche wurden zwischen 1997 und 2003 neben Arad in einer typischen westrumänischen Ökowirtschaft durchgeführt. Es wurde die Bakterienkultur Biotrofin auf Bohnenparzellen verwendet (ein Produkt des Mikrobiologielabors ASAS in Bukarest). Biotrofin besteht aus zwei Elementen: Eine „stickstoffjagende” Bakterie, die den Stickstoffbedarf aus der Luft gewinnt, und eine andere Bakterie, Bacillus megaterium, die die Phosphate auflöst, wodurch der Stickstoff-, Phosphor- und Kaliumgehalt des Bodens ins Gleichgewicht gebracht wird. Im Versuch haben wir die Wirkung von Biotrofin untersucht, davon abhängig welche Dosierung und welche Dosierungsmethode des Stickstoff- und Phosphathaltigen Bodenbereicherers erfolgte. Wir haben auch die Wirkung des Molybdäne auf die Symbiose untersucht. Die Versuche wurden trifaktorial und monofaktorial aufgebaut, und auf zufällig ausgewählten Parzellen von 15 m2 viermal wiederholt. Es wurde der Typ Vajla benutzt. Im Lebenszyklus der untersuchten Pflanzen haben wir entscheidende Beobachtungen bezüglich der Stärke des symbiotischen Prozesses feststellen können, was aus den Ertragswerten errechnet wurde. Die Bewertung der Angaben wurde mit der Analyse der Variationen vorgenommen, und auf die Parzellen angewendet; jedes Jahr einzeln für die trifaktorialen und die monofaktorialen Versuche, mehrere Jahre lang, in der selben Gemeinde.

Ergebnisse und Analyse Mit der Anwendung von Biotrofin (10 l/ha) haben wir seine Wirkung auf Symbiose, davon abhängig welche Dosierung und welche Dosierungsmethode des Stickstoff- und Phosphathaltigen Bodenbereicherers „Starter“ erfolgte. Die allgemeinen Angaben, die sich auf die Variablen der Versuchsergebnisse beziehen, haben uns darin bestärkt, dass die verglichenen Variationen nicht einheitlich sind. (Tabelle 1) Wenn man den Ertragsdurchschnitt betrachtet, kann man erkennen, dass das Versuchsoptimum auf der Parzelle erfolgte, wo die Bakterien mit 60 Kg/Ha Bodenbereicherer (NH4NO3) versehen werden wenn die Triebe ansetzen, und wenn auch der „Starter” verwendet wird. Die wirtschaftlich beste Variante: Der Ertrag ist nur 40 Kg weniger, als das Maximum (2,931 Tonnen/ Ha), dies entsteht, wenn die Bakterien mit dem Starter kombiniert werden, aber der Stickstoff verringert wird (N0 oder N30) wenn die Triebe ansetzen. 126



Der Phosphorzufuhr durch den Starter ist anhand der Versuchsergebnisse und nach der Wirtschaftlichkeit eine passende Alternative. Die Benutzung de Bakterie Biotrofin ist ein effektives Verfahren, dies bezeugt auch der Maximalertrag, die währende der Versuche erreicht wurde (2,838 Tonnen/Ha im Vergleich zu 2,636 Tonnen/Ha), ein Durchschnittswachstum von 7,7%. Bei der Bodenbereicherung durch Stickstoff und Phosphor zeigen die Durchschnittswerte gute Wirkungen der Charbamidbenutzung wenn die Triebe ansetzen, Parallel erfolgt auch die Dosierung des Starters. In dieser Situation ist der hohe Ernteertrag mit einer bedeutenden Wirtschaftlichkeit verbunden, wenn man die Bereicherungsstoffe der beiden Böden Quantitativ beurteilt. Der Stickstoff, abhängig von der Bakterienbenutzung, zusammen mit Phosphor, vor allem in Charbamidform, treibt die Symbiose an, und das Ergebnis ist die Steigerung des Ertrags. Diese Methode ist noch wirtschaftlicher, wenn man es mit dem Starter Fertilisierungssystem erweitert. Auf der Ebene der gegenseitigen Wirkungen, hat die Bodenbereicherung mit Phosphor, Stickstoff sowie Bakterien dann die besten Auswirkungen – mit dem Saatgut der Schnittbohnen –, wenn die Kombination des Starter „Superphosphats, des Stickstoffs als Charbamid (30 Kg/Ha/ oder ohne Stickstoff) und der Bakterien erfolgt. Die Versuche bezüglich der Effektivität der Molybdänbenutzung für die Beschleunigung der Symbiose bei der Gartenbohne, Parallel mit der Biotrofinbehandlung (10 l/Ha), haben einerseits die Periode andererseits die Methode der Dosierung untersucht. Pulverstreuung ist nur in der Saatgutperiode erfolgt (210 g Stickstoff Molybdat). Bespritzung wurde in der Vegetationsperiode (900 l Lösung enthielt 210 g Ammonium Molybdat/Ha), in den charakteristischen Entwicklungsphasen vorgenommen (15 cm Höhe, Blüte, bei der Hülsenausbildung, Körnung). Die statistische Rechnung zeigt, dass die Bespritzung mit Molybdän bei der Blüte schlechte Auswirkungen hat. Die Beschüttung des Saatguts mit Molybdän erzeugt eine kleine Steigerung des Ertrags. Die besten und bedeutendsten Ergebnisse wurden mit der Bespritzung in der Hülsenausbildungs- und Körnungsphase erreicht (Tabelle 2). Die Beobachtungen und Messungen in der Vegetationsperiode spielen bei der Bewertung der Stärke der symbiotischen Prozesse eine große Rolle, dieser Prozess spiegelt sich in den Ertragergebnissen der Pflanzen wieder. Entsprechend den Angaben wies die Länge und Gewicht der Wurzeln die größten Werte bei der Pflanzenhöhe von 15 cm und bei dem Molybdänzufuhr in der Hülsenausbildungsphase. Diese Varianten hatten auch die größten Wurzelknollen. Auch die Höhenwerte der Pflanzen steigen an, aber diese sinken, wenn man die Varianten vergleicht bei denen der Molybdänzufuhr bei der Hülsenausbildung, bei der Höhe von 15 cm und bei der Körnung erfolgte. Das Stängelgewicht der Pflanzen folgt auch diese Wertstufen. Die horizontale Fläche der Pflanzen ist bei dem Molybdänzufuhr bei der Höhe von 15 cm am größten, nimmt bei den Placebopflanzen und den sonstigen Varianten sichtbar ab. Die Hülsenzahl pro Pflanze ist eine Angabe, die direkt mit dem Ertrag zusammenhängt. Aus diesem Aspekt steht die Pflanze mit dem Molybdänzufuhr bei der Höhe von 15 cm an der ersten Stelle, eine leichte Verminderung zeigt sich bei den Pflanzen mit dem Zufuhr bei der Körnung und bei der Hülsenausbildung.

Folgerungen 1. Die Bodenbereicherung mit Phosphor und Stickstoff (Fertilisierung), gepaart mit Bakterienbenutzung (Biotrifin 10 l/Ha), in der Vegetationsperiode, hat dann die besten Auswirkungen auf den Ertrag der Gartenbohne, wenn die Anwendung des Superphosphats „Starter” (80 kg/Ha) und des Stickstoffs in Form von Charbamid (30 Kg/Ha), zusammen mit der Bakterienbenutzung, zeitweise, dann erfolgt, wenn die Triebe ansetzen. 2. Die Wirkung der beschriebenen Fertilisierung und Bakterienbenutzung kann mit der Anwendung von Molybdän, außerhalb der Wurzeln (Pulverstreuung, Bespritzung), weiter gesteigert werden, dies treibt die Symbiose an, und hat positive Wirkungen auf den Stoffwechsel und Produktivität der Gartenbohne. „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

127


Tabelle 1 Das Ergebnis der Behandlung mit Phosphor, Stickstoff und Bakterien auf den Erntertrag der Gartenbohne (1997–2003) A1 – Superphosphat (300 Kg/Ha) B1 – ohne Bakterien B2 – mit Bakterien Bodenbereicherungsstoff mit Stickstoffgehalt (C) [Tonnen D [Tonnen D S S /Ha] [T/Ha] /Ha] [T/Ha] C1–N0 C2–N30 (NH4NO3 bei der Saat) C3–N30 (NH4NO3 wenn die Triebe ansetzen) C4–N30 (CO(NH2)2 wenn die Triebe ansetzen) C5–N60 (NH4NO3 bei der Saat) C6–N60 (30 kg NH4NO3 bei der Saat und 30 kg CO(NH2)2 wenn die Triebe ansetzen) C7–N60 (NH4NO3 wenn die Triebe ansetzen) C8–N60 (CO(NH2)2 wenn die Triebe ansetzen) Durchschnitt Superphosphat (A) % Differenz [Tonnen/Ha] Bedeutung

A2 – Superphosphat (80 Kg) „Starter” B1 – ohne Bakterien B2 – mit Bakterien [Tonnen D /Ha] [T/Ha]

S

Durchschnitt C

[Tonnen D /Ha] [T/Ha]

S

[Tonnen D /Ha] [T/Ha]

2,748 0,565 2,776 0,190

xxx xxx

2,450 Mt 2,656 0,206

xxx

S

2,183 2,586

– –

– –

2,716 0,533 2,762 0,176

xxx xxx

2,153 -0,030 2,498 -0,088

2,621

–

–

2,811 0,190

xxx

2,601 -0,020

2,828 0,207

xxx

2,715 0,265

xxx

2,640

–

–

2,856 0,216

xxx

2,636 -0,004

2,887 0,247

xxx

2,755 0,305

xxx

2,766

–

–

2,847 0,081

x

2,728 -0,038

2,828 0,062

2,792 0,342

xxx

2,801

–

–

2,870 0,069

x

2,790 -0,011

2,861 0,060

2,831 0,381

xxx

2,790

–

–

2,876 0,086

x

2,762 -0,028

2,908 0,118

xx

2,834 0,384

xxx

2,810

–

–

2,898 0,088

x

2,798 -0,012

2,931 0,121

xx

2,859 0,409

xxx

2,650

2,830

0

2,621

2,846

2,740 100 Mt 2,636 100 Mt

Bakterienbenutzung (B) % Differenz [Tonnen/Ha] Bedeutung

–

2,737

–

2,734 99,8 -0,006 – DL

2,838 107,7 0,203 xxx

5% 1% 0,1%

A

B

C

0,010 0,017 0,039 0,015 0,024 0,052 0,024 0,035 0,067

CxAxB 0,077 0,102 0,131

BxA xC 0,078 0,104 0,134

AxBxC 0,076 0,100 0,130

Tabelle 2 Die Wirkungen der Dosierungsperiode bei der Molybdänzufuhr zusätzlich zur Bakterienbenutzung auf den Ernteertrag der Gartenbohne (1997-2003) Behandlung mit Stickstoff Molybdat V

Bakterienbenutzung

Dose [g/Ha]

Administration

Zeitperiode

[Tonnen /Ha]

1

mit Bakterien

–

–

–

2,608

2

mit Bakterien

210

Pulverstreuung

Saatgut

2,716

3

mit Bakterien

210

Bespritzung

Höhe von15 cm

2,869

4

mit Bakterien

210

Bespritzung

Blüte

2,573

5

mit Bakterien

210

Bespritzung

Hülsenausbildung

2,853

6

mit Bakterien

210

Bespritzung

Körnung

2,837

Durchschnitt

128

2,743

%

Differenz [Tonnen/Ha]

100 Mt1 95,1 -0,135 104,1 0,108 99,0 -0,027 110,0 0,261 104,6 0,126 98,7 -0,035 93,8 -0,170 109,4 0,245 104,0 0,110 108,8 0,229 103,4 0,094 – – Mt2 100 DL 5% [Tonnen/Ha] DL 1% [Tonnen/Ha] DL 0,1% [Tonnen/Ha]

Bedeutung s

s2VA

000 xx

000 xxx

xxx xxx

xxx xxx

000 xxx xx xxx xx

000 xxx xxx xxx xxx

0,068 0,091 0,120

0,049 0,070 0,101

2 E


DIE ANALYSE DER VERWENDBARKEIT VON AUSLÄNDISCHEN UND INLÄNDISCHEN WINTERWEIZENSORTEN...

DIE ANALYSE DER VERWENDBARKEIT VON AUSLÄNDISCHEN UND INLÄNDISCHEN WINTERWEIZENSORTEN IM BACKGEWERBE IN RUMÄNIEN V. Tabără, A. Lăzureanu, I. Puşcă, P. Pîrşan, D. Micluţă, Carmina Naghi, Georgeta Pop, L. Botoş, Stud. L. Wagner, Stud. C. Deian, Stud. L. Deian, Stud. Gabriela Rakits Zusammenfassung Der Weizenanbau gehört in Rumänien nach wie vor zu den wichtigsten landwirtschaftlichen Tätigkeiten. Der Marktwert und die Bestimmung hängen von der Qualität der Ernte ab. In unserer Studie wurde eine qualitative Untersuchung der Weizenernte 2005 in Rumänien vorgenommen. Die Qualitätsfaktoren wurden nach Regionen analysiert, aber die Qualitätsfaktoren, die von der Verwendbarkeit des Weizens im Backgewerbe zeugen, wurden bezüglich der auf großen Flächen angebauten Weizensorten in Rumänien, einzeln untersucht.

Materiale und Arbeitsmethoden Für die Feststellung der Qualitätsfaktoren des Weizens wurden 35 Weizensorten untersucht. Davon wurden 14 zur weiteren Analyse ausgewählt, weil diese auf bedeutenderen Flächen in Rumänien angebaut werden: ALEX DROPIA FLAMURA 85 ROMULUS ARIEŞAN



Die rumänischen Sorten wurden auf den folgenden Stationen untersucht: I.C.D.A. FUNDULEA; S.C.D.A. LOVRIN; TURDA; ALBOTA, ŞIMNIC und SUCEAVA. Neben den rumänischen wurden auch ausländische Sorten getestet (ungarische und serbische): PARTIZANKA, FRINI, SERINA, GOLD, G.K. GÖBE, G.K. ÖTHALOM, MAGVAS. Aus den Qualitätsfaktoren wurden folgende Analysiert: Hektolitergewicht, Eiweißgehalt, Nasser Glutingehalt (Klebergehalt), Deformationsindex, Abbruchsindex, Glutinindex, Schmutzstoffe.

ERGEBNISSE Die Qualität der Weizenernte 2005 Eiweißgehalt Der Eiweißgehalt der Weizenkörner war regional unterschiedlich, vor allem wegen den klimatischen Umständen. Oltenien: Wegen der 10–12% Eiweißgehalt war 70% der Ernte für die Verwendung im Backgewerbe geeignet. „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

129


In den Ernten der Westlichen Ebene, Siebenbürgen und Moldau war der Anteil an Weizen mit 10–12% Eiweißgehalt niedriger, was dem Wetter zugeschrieben werden kann (es gab sehr viel Niederschlag). Trotzdem ist die Verwendbarkeit des Weizens im Backgewerbe ZUFRIEDENSTELLEND. Nasser Glutingehalt (Klebergehalt) Der Klebergehalt muss im Weizen, der für das Backgewerbe bestimmt ist, über 22% liegen. Dieser Qualitätsfaktor ist einer der wichtigsten Indikatoren im Falle von Weizen für das Backgewerbe. Im untersuchten Jahr hatte der Klebergehalt eine besonders große Bedeutung für die Bestimmung des Aufkaufspreises. In den geschichtlichen Regionen war der Klebergehalt wie folgt: Siebenbürgen: 30% der Ernte hatte einen niedrigeren Klebergehalt als 22%, diese Erntemenge gilt – abhängig von den anderen Faktoren (wenn diese auch unter dem Standard sind) - als Futterweizen. Oltenien: 40% des Weizens hatte einen niedrigeren Klebergehalt als 22%, infolge des vielen Niederschlag und des Hochwassers, das nasse, kühle Klima während der Reifung der Körner hat die Anhäufung von Kleber verhindert. In der Südlichen Ebene und in Dobrudscha: 50% der Weizenernte hatte einen Klebergehalt von mehr als 26%. In diesem Jahr kompensiert diese Weizenqualität die Weizenernte auf anderen Gebieten. Wenn man mit der unteren Grenze des Standards rechnet überschreitet der Anteil, des Weizens der im Backgewerbe verwendet werden kann, 80%. Deformationsindex In allen Weizenanbauregionen blieb der Wert des Deformationsindexes unter 5 mm. Dies ist im Vergleich zu den letzten 3–4 Jahren einmalig. In den letzten Jahren ist es zum ersten Mal vorgekommen, dass kein bedeutender Schaden durch die Läuse entstand. Die hervorragenden Werte des Deformationsindexes gleichen die ungenügenden Werte der anderen Faktoren (Klebergehalt) einigermaßen aus. Glutinindex Ein Gesamtindex, der den Wert des Weizens für das Backgewerbe mit größerer Sicherheit bestimmen kann. Mit der Ausnahme von Siebenbürgen überschreitet 70% der Weizenernte 2005 80% des Glutinindexwertes, somit gehört dieser Teil zu dem verwendbaren Getreide im Backgewerbe. Gleichzeitig kann der Weizen, dank des hohen Glutinindexwertes an den größeren rumänischen Flächen 2005 geernteten Weizens, für die Qualitätssteigerung für die Weizenernte der Kleingebiete in Siebenbürgen, Moldau und Oltenien benutzen. Abbruchsindex Dieser Index wird von den Wetterverhältnissen bedeutend beeinflusst, vor allem wenn es bei der Reifung der Körner und bei der Ernte zu viel Niederschlag gibt. Wenn in der Reife- und Erntezeit hohe Niederschlagswerte gemessen werden, verstärkt sich die Tätigkeit von Alpha-Amylase, und der Abbruch erfolgt früher als 200 mp. Bei einer Weizenernte von besonders guter Qualität soll der Abbruchsindex zwischen 200 und 250 mp liegen. Auf Regionen verteilt sieht dieser Index wie folgt aus: 35% der Weizenernte in der Südlichen Ebene und im Südlichen Hügelland entspricht aus diesem Aspekt dem Verwendungswert im Backgewerbe nicht; – 40% der Weizenernte in der Ebene von Oltenien ist für die Verwendung im Backgewerbe nicht geeignet (Das Enzym Alpha-Amylase war besonders aktiv). Dieses Ereignis wird von dem Keimungsbeginn ausgelöst, was bei den Abbruchsindexwerten von 160 bis 180 mp erscheint. Dieser Weizen kann mit der Zugabe von Qualitätsweizen aus Dobrudscha, aus der Walachei oder von der Westlichen Ebene verbessert werden. 130



– Der überwiegende Teil der Weizenernte in der Westlichen Ebene und in Dobrudscha verfügt über einen Abbruchsindex der über 205 mp liegt. Nach der Analyse der gesamten Weizenernte 2005 sind wir auf nationaler Ebene auf die Schlussfolgerung gekommen, dass mehr al 60% der Ernte hinsichtlich der Qualitätsfaktoren zur Verwendung im Backgewerbe geeignet ist. Die Analyse der wichtigeren Weizensorten unter den Umständen des Jahres 2005 hat zu folgenden Ergebnissen geführt: Tabelle 1 Die Qualitätsfaktoren bezüglich der Verwendbarkeit der wichtigeren Winterweizensorten im Backgewerbe in Rumänien 2005 Numm.

Sorte

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.


HG Abbruchsindex [Kg/Hl] [Sec] 77,3 210 77,1 172 77,1 270 76,6 257 76,7 215 76,4 240 74,7 241 76,3 312 80,6 357 73,5 213 77,5 380 77,6 224 75,9 199 76,2 263

Eiweiß [%] 12,12 12,11 11,98 12,08 11,84 11,74 11,96 10,57 12,55 11,98 12,17 12,11 10,33 11,99

Kleber [%] 22,87 23,67 22,21 23,32 22,05 23,64 23,50 15,27 26,65 24,74 23,91 24,51 17,56 24,89

Deformationsindex [mm] 2,22 2,45 2,61 2,86 1,99 3,06 2,07 3,5 4,5 2,5 2,75 2,58 2,50 2,13

Glutinindex [%] 92 93 90 81 90 66 80 94 78 87 91 67 94 82

Hektolitergewicht Mit der Ausnahme von zwei Sorten (GOLD und G.K. ÖTHALOM) realisierten alle untersuchten Weizensorten einen Wert von ungefähr 75 Kg/Hl. Im Falle von GOLD beträgt dieser Wert kaum 73,5, und bei der Sorte G.K. ÖTHALOM liegt der Wert bei 80,6, was ein sehr guter Wert hinsichtlich der Verwendung im Backgewerbe ist. Die Werte unter 75 Kg/Hl vermindern den Marktpreis des Weizens bedeutend; die Effektivität der Mehlherstellung ist niedrig, somit kann es nicht im Backgewerbe verwendet werden. Die niedrigen Durchschnittswerte beweisen auch, dass die verschiedenen Weizensorten 2005 wegen der schlechten Umstände die Körner nicht auffüllen und Stoffe speichern konnten, die das Gewicht des Körner erhöhen (Eiweiß). Der Abbruchsindex zeigt, mit zwei Ausnahmen (FLAMURA 85 und FRINI), Werte, die die Weizenernte in die Kategorie „sehr gut” bezüglich der Verwendung im Backgewerbe einstuft. Die Werte der Sorten FLAMURA 85 und FRINI liegen unter dem Standard (der Standard liegt zwischen 200 und 250 mp). Dies kann damit erklärt werden, dass es in den Anbaugebieten der beiden Sorten gerade zur Reifezeit viel Niederschlag gab. Der Wert des Eiweißgehalts schwankt von 10,33% bei der FRINI bis 12,55% bei der G.K. ÖTHALOM, bei allen anderen Sorten überschreitet er 11%. Dies beweist, dass der Eiweißgehalt Sorten bedingt ist. Die 2005 angebauten Sorten konnten auch unter schlechten Umständen das zur Verwendung im Backgewerbe nötige Eiweiß produzieren. Es soll erwähnt werden, dass bei 6 aus der 14 analysierten Sorten ein Wert von über 12% gemessen wurde (DROPIA: 12,12%, FLAMURA 85: 12,11%, ROMULUS: 12,08%, G.K. ÖT„DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

131


HALOM: 12,55%, MAGVAS: 12,77%, TURDA 2000: 12,11%). Aus den zwei, in Rumänien angebauten, ausländischen Weizensorten hatten nur zwei einen höheren Eiweißgehalt als 12% erreicht: G.K. ÖTHALOM und MAGVAS. Die zwei Sorten unter dem Wert von 11%: G.K. GÖBE und FRINI. Die Analyse des Eiweißgehalts der 2005 in Rumänien angebauten Weizensorten hat bewiesen, dass die heimischen Sorten zu mindest aus dieser Hinsicht keineswegs den ausländischen Sorten unterlegen sind, sie können als Weizensortender Kategorie „ausgezeichnet” bezüglich der Verwendung im Backgewerbe eingestuft werden. Der Klebergehalt ist ein wichtiger Index für das Backgewerbe. Eine negative Eigenschaft ist um so viel schlimmer, wie die anderen Indexe unter dem Standard bezüglich der Verwendung im Backgewerbe liegen. Der Klebergehalt der untersuchten Sorten zeigt, dass von einigen Ausnahmen abgesehen, die Meisten innerhalb der Standardwerte liegen. Die untere Grenze des Standards für die Verwendung im Backgewerbe beträgt in Rumänien 22% Klebergehalt. Wenn man diesen Index analysiert kann man feststellen, dass ein Großzahl der untersuchten Sorten diese Grenze überschreitet. Es gibt zwei Ausnahmen: FRINI 17,56%, G.K. GÖBE 15,7%. Damit der Weizen die Kategorie „sehr gut” bezüglich der Verwendung im Backgewerbe erreicht, muss der Klebergehalt über 26% sein. Dieser Wert wurde nur von einer Sorte erreicht: G.K. ÖTHALOM: 26,65%. Die anderen Sorten gehören in die Kategorie „entsprechend”. Auch in diesem Bereich sind die heimischen Sorten mit den ausländischen gleichrangig. Der Deformationsindex ist ein wichtiger Qualitätsfaktor beim Weizen. Der Deformationsindex des Weizens der Kategorie „sehr gut” liegt zwischen 3 und 13 mm. Die Analyse der Weizenernte 2005 zeigt, dass alle Weizensorten bezüglich des Deformationsindexes in die Kategorie „sehr gut” eingestuft werden können, auch wenn bei einigen Sorten die Werte unter 3 mm liegen (bei den Meisten). Der Glutinindex ist auch ein sehr wichtiger Qualitätsfaktor. Neben dem Deformationsindex ist dieser Wert der wichtigste am Markt des Weizens, der im Backgewerbe verwendet werden soll. Am rumänischen Markt bestimmt meistens dieser Faktor den Preis des Weizens. Bei den untersuchten Sorten erreicht der Glutinindex ziemlich hohe Werte. Die Werte von vier Sorten fallen in die Kategorie „sehr gut” (60–80%): ARIEŞAN, SERINA, G.K. ÖTHALOM und TURDA 2000. Die Glutinindexwerte der anderen 16 Sorten liegen höher als der Höchstwert der Kategorie „entsprechend”. Die hohen Glutinindexwerte 2005 zeugen davon, dass kein bedeutender Schädlingsbefall vorkam (vor allem Läuse). Die hervorragenden Werte des Glutin-, Deformations- und Abbruchsindexes kompensieren den niedrigen Klebergehalt, und die Ernte 2005 entspricht der Verwendung im Backgewerbe. Trotz des niedrigen Klebergehalts war die Weizenernte 2005 von besserer Qualität als 2003 und 2004.

SCHLUSSFOLGERUNGEN Die Qualitätsanalyse der Weizenernte nach geographischen Regionen und Sorten hat wichtige Schlussfolgerungen ergeben: 1. Die Wetterbedingungen haben 2005 in Oltenien, Siebenbürgen und in Teilen von Moldau die Verwendbarkeit im Backgewerbe negativ beeinflusst. 2. In einigen Regionen des Landes war der Großteil der Weizenernte bezüglich der Verwendung im Backgewerbe in die Kategorie „sehr gut” einzustufen (Dobrudscha, die Walachei, Westliche Ebene).

132



3. Der am meisten betroffene Index hinsichtlich der Verwendung im Backgewerbe war der Klebergehalt. Dies hängt mit dem Eiweißgehalt der Weizenkörner eng zusammen. Der niedrige Klebergehalt kann 2005 dem Wetter und den technologischen Schwierigkeiten (wenig Kunstdünger) zugeschrieben werden. 4. Die 2005 angebauten Weizensorten haben große Erträge und verfügen über ausgezeichneten genetischen Gegebenheiten, die die Begründung der Weizenernte für die Verwendung im Backgewerbe ermöglichen. 5. Die Werte der Abbruchs-, Deformations- und Glutinindexe zeigen, dass diese den niedrigen Klebergehalt kompensieren. 6. 65% der Weizenernte 2005 kann im Backgewerbe verwendet werden, und mit der Hilfe von Mischungstechnologien kann dieser Anteil auf 75% erhöht werden. Es ist wichtig zu erwähnen, dass die Qualität des Weizens in der Westlichen Ebene, vor allem im Banat am besten ist, und sich zur Verwendung im Backgewerbe am besten eignet.

Quellen der Analyse: Institut für Bioquellen Bezüglich Lebensmittelindustrie, Bukarest


133

TIERGESUNDHEIT IM LICHTE DES EU BEITRITTS

TIERGESUNDHEIT IM LICHTE DES EU BEITRITTS Dr. Farle Csaba Stellvertretender Haupttierarzt des Komitats Csongrád Kontrollstelle für Tiergesundheit und Lebensmittelsicherheit im Komitat Csongrád

Die Lebensmittelkontrolle muss schon bei dem Grundstoffproduzenten gewährleistet sein, damit sind auch natürlich die Futtersorten der Tiere inbegriffen. Nach der Grundstoffproduktion kommt die Verarbeitung und dann der Vertrieb. Die vertriebenen Lebensmittel müssen zum Verzehr geeignet sein. Das Ziel der Einhaltung der betreffenden Vorschriften ist die Bewahrung dieser Geeignetheit. Über die Produktion, Herstellung bzw. dem Vertrieb hinaus muss gezielt auf die Aufbewahrung, Abstammungskontrolle geachtet werden, bzw. auf die Sammlung, Aufbewahrung des entstandenen Abfalls und für den Verzehr nicht mehr geeigneten Lebensmittel, die auch unschädlich gemacht werden müssen; diese müssen auf eine genehmigte Stelle transportiert werden, vor allem die als Sondermüll gelten. In Betracht der Tatsache, dass die verschiedenen Schad- oder Giftstoffe an jedem Punkt der Lebensmittelkette in die Lebensmittel gelangen können, ist es überall grundsätzlich wichtig die Abstammung der Lebensmittel bestimmen zu können. Der Weg der Lebensmittel muss in zwei Richtungen verfolgt werden: 1. Es muss auf jeder Stelle der Kette zurückverfolgbar sein, wo die Gefährdung der Lebensmittel geschah. 2. Es muss feststellbar sein, wohin die gefährdete Lebensmittel geliefert wurden, in welche andere Lebensmittel sie verarbeitet wurden. Die Prozessverfolgung ist für jeden Produzenten, Hersteller und Vertreiber verbindlich. In diesem Rahmen: 1. Alle Tierzuchtanlagen, und Futtervermischer müssen sich registrieren, und werden in Register aufgenommen. 2. Die Registrationspflicht bezieht sich auf alle Händler, Verladeplätze, Tiermessen und Sammelstellen, die sich mit lebenden Tieren beschäftigen. 3. Die Fahrzeuge für den Tiertransport müssen genehmigt sein. Der Tiertransport darf nur mit einer Genehmigung, und entsprechender Ausbildung betrieben werden. 4. Die Markierung der verschiedenen lebenden Tiere wurden eingeführt. 5. Die Tiere, die verkauft oder geschlachtet werden sollen, müssen über einen Viehpass, und der vorgeschriebenen tierärztlichen Bescheinigung verfügen. 6. Die primären Sammler und die Verarbeitungsbetriebe haben ein Anmelde- bzw. Registrationspflicht, und in den, vom Rechtsvorschrift vorgeschriebnen, Fällen, müssen sie über eine Betriebsgenehmigung verfügen. 7. Die Überwachungsstelle für Tiergesundheit und Lebensmittelsicherheit führt Register über alle aufgezählten Akteure der Produktion und des Vertriebs, die auch regelmäßig kontrolliert werden.

Individuelle Markierung der lebenden Tiere ENAR – Einheitliches Internationales Identifikationssystem Grundsatz: Verordngun Nr. 21/1996. (VII.9.) FVM bzw. Verordnung Nr. 29/2000. (VI.9.) FVM. 134



1. RINDVIEH (Verordnung Nr. 1999/2000 (XI.5.) FVM, Verordnung Nr. 12/2004 (I.31.) FVM) Erhält eine Lebensnummer. Sollte sie verloren gehen, darf das Vieh nur unter derselben Nummer eingetragen werden, was auch für das Importvieh aus anderen Mitgliedstaaten gilt. Es bekommt in beide Ohren zwei Ohrmarken (insgesamt also 4 Stück, 2 Paar). Die Kälber müssen binnen 7 Tage nach der Geburt eine Marke erhalten. Entnommene, oder verschollene Ohrmarken müssen innerhalb von 48 Stunden ersetzt werden. Sollte das Tier unmarkiert und nicht identifizierbar sein, muss es ohne staatliche Rückerstattung gekeult werden. Viehpassänderungen bezüglich Besitzerwechsels, müssen innerhalb von 3 Arbeitstagen erledigt werden. Die Kälber erhalten nach der Markierung einen Viehpass. Daran sind folgende Angaben festgehalten: Tiernummer, Geburtsort, Farbe, Geschlecht, ENAR Nummer der Mutter, Zuchtnummer. Sollte das Tier den Besitzer wechseln, werden die Zuchtnummer von jedem Besitzer angemerkt, so kann der Weg des Tieres verfolgt werden. Auf dem Viehpass sind auch die Gesundheitsangaben des Tieres zu finden. Der Viehpass muss beim Kauf des Tieres vom Tierarzt unterschrieben werden, der Kauf oder Verkauf des Tieres muss an den zuständigen Tierarzt gemeldet werden. In den Komitatssitzen wurden ENAR Zentralen auf den Überwachungsstellen für Tiergesundheit errichtet. Die Ausfüllung der Viehpässe und der Kundendienst befindet sich dort. Wer darf die Markierung vornehmen? Selbstständige Zuchtstellen müssen einen ENAR Zuständigen ernennen, die auf der Anlage den Aufgaben zum ENAR System nachgehen. Dies sind die größeren Anlagen. Komitatsbezirke: diese sind überwiegend kleine Anlagen. In diesem Fall ist der ENAR Zuständige der Tierarzt, der die Anlage versorgt. Das System ist Computergesteuert, alle Angaben über die Zuchtanlagen sind bei den Komitatszentralen abrufbar. Die Zuchtanlagen erhalten bei der Anmeldung eine ENAR Nummer, die wie eine Registernummer funktioniert. Die Kontrolle erfolgt auf mehreren Weisen: - Durch die tägliche Arbeit des privaten Tierarztes - Durch den amtlichen Tierarzt und sonstigen Kontrollen, Transporten - Das System markiert einmal jährlich 10% des Bestandes. Die Kontrolle dieser 10% wird von den beauftragten amtlichen Tierärzten und Komitatskoordinatoren erledigt. Es wird ein Protokoll geführt, was zusammen mit den Bewertungen in das System eingegeben und an die EU gemeldet wird.

2. SCHWEIN (Verordnung Nr. 116/2003. (XI.18) FVM) Mehrere bedeutende Unterschiede zum Rindvieh: - Die Schweine erhalten keine Lebensnummer, also kann die Ersetzung der verschollenen Ohrmarken auch mit einer anderen Nummer geschehen. - Die Ferkel müssen bei der Geburt nicht markiert werden. Eine Markierung erfolgt wenn das Tier in Umlauf gebracht wird, oder eine Krankheit, Behandlung vorgefallen ist. Unter Umlauf ist neben dem Kauf oder Verkauf auch der Transport an einen Schlachthof zu verstehen. Für die Markierung dürfen nur genehmigte, auf einer Liste aufgeführte Ohrmarken verwendet werden. - Bei Schweinen wird statt eines Viehpasses ein Lieferschein benutzt. Mit einem Lieferschein dürfen mehrere Schweine transportiert werden, dies wird nur dann ausgestellt, wenn das Tier in den Umlauf gebracht wird, aber der Tierarzt muss ihn auch unterschreiben. „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

135


- Der Lieferschein wird nicht wie der Viehpass von der ENAR Zentrale ausgestellt, sondern vom zuständigen Tierarzt, an Ort und Stelle, gleichzeitig mit der Markierung. - Das entsprechende Exemplar des Lieferscheins muss auch in diesem Fall an den Tierarzt ausgehändigt, und an die staatliche ENAR Zentrale geschickt werden.

3. PFERD (Verordnung Nr. 64/2003 (VI.16) FVM) Die Einführung erfolgte in zwei Stufen: - Nach dem 1. 5. 2004 (EU Beitritt) ist die Markierung für jedes Pferd verbindlich, das nach dem 1. 1. 1998 geboren wurde, und für jedes Pferd das transportiert oder gelenkt wird. - Seit dem 1. 7. 2005 für alle Pferde verbindlich. Die Markierung der Pferde erfolgt mit dem Brenneisen, was nicht vom Tierarzt gemacht wird (Pferdezuchtaufseher des Komitats) Der Pferdpass wird derzeit nur in Budapest ausgestellt. Die Bedingung für die Ausstellung ist, dass das Tier markiert ist, was mit dem Protokoll der Fohlenmarkierung und dem Viehpass bescheinigt werden kann. Ein wichtiger Punkt ist es, dass es in den Pferdepass eingetragen werden muss, ob das Pferd für Lebensmittelproduktion oder sonstige Zwecke genutzt wird. Die vorgenommenen Behandlungen werden in den Pferdepass aufgenommen, und die Schlachtung kann nur dann erfolgen, wenn dies die Behandlungen ermöglichen. Der Pass enthält auch die zugeführten Medikamente und Untersuchungsergebnisse. Im Zusammenhang mit der Ausstellung des Pferdepasses müssen vier Fälle erwähnt werden: a., Fohlen: - Die Ausstellung eines Viehpasses ist im ersten Monat nach der Geburt verbindlich, - Der Pferdepass muss nach der Markierung (nach dem Alter von 6 Monaten, aber vor der Trennung) ausgestellt werden. b., Pferde mit individueller Markierung und Viehpass: - Einfach nur den Formular für den Pferdepass beantragen. c., Unmarkierte Pferde: - Dürfen nicht transportiert werden, und können keinen Pferdepass erhalten, denn ihr Eigentumsrecht ist unbekannt. Diese müssen vom zuständigen Pferdezuchtaufseher schnellstens markiert werden, wonach sie einen Viehpass und dann einen Pferdepass erhalten können. d., Pferde von ausländischer Abstammung: Aus den Mitgliedstaaten der EU dürfen nur Pferde mit Pferdepass und Tiergesundheitszeugnis importiert werden. Die ausländischen Pferdepässe müssen vom OMMI nostrifiziert werden. Im Rahmen dieses Verfahrens wird der Pass übersetzt und er bekommt eine heimische Registrierungsnummer. Die auf diese Weise registrierten Pferde, die über einen Pferdepass verfügen können unter folgenden Bedingungen transportiert werden (mit Ausnahme des Transports für die Abschlachtung) - Innerhalb Ungarns ist für den Transport nur der korrekt ausgefüllte Pferdepass nötig. - Innerhalb der EU ist für den Transport der Pferdepass und das Tiergesundheitszeugnis nötig.

136



4. SCHAF (Verordnung Nr. 47/2005. (V.23.) FVM) Wird derzeit eingeführt. Die Lämmer müssen vom Züchter mit Ohrmarkierungen in beiden Ohren versehen werden, bevor sie die Zuchtanlage verlassen. Anstatt eines Viehpasses gibt es hier einen Lieferschein mit 5 Exemplaren. Die Aufgaben der Überwachungsstelle: - Die Vollzeihung der amtlichen ENAR Aufgaben, Kontrolle über die Einhaltung der Verordnung. - Beim Transport: Kontrolle der Markierungen, Ausgabe der Tiergesundheitszeugnisse. - Markierung der Tiere aus Drittländern. - Wenn unmarkierte Tiere registriert werden, müssen sie markiert werden, notfalls kann auch Transporteinschränkung angeordnet werden. Aufgaben der OMMI: - Betrieb der staatlichen Computerdatenbank. - Erteilung der Züchterkodes und der individuellen Identifikationsnummer. - Durchführung von Ohrmarkentests, Veröffentlichung von Ohrmarken, die benutzt werden dürfen. Aufgaben der MJSZ und der MKSZ: - Erschaffung, Betrieb und Leitung des Informatiknetzes für die Umsetzung der Züchtungs- und Identifikationskontrolle. - Sorgt für die nötigen Zeugnisse zur Bestandsregistrierung und individueller Markierung. - Informierung der Landwirte. Aufgaben der lokal Zuständigen: - Anmeldung, Registrierung von Angaben, Angabenänderungen, und deren Speicherung im Computer. - Mitarbeit bei der Beschaffung der Markeierungswerkzeuge. - Markierung der für Züchtung aufbewahrten Tiere (Tätowierung, Ohrenmarke). - Durchführung der Bestandliste bei jedem Tierzüchter, mindestens einmal Jährlich. - Versorgung der Züchter mit den nötigen Ohrmarken und Zertifikaten. Aufgaben der Tierzüchters: - Anmeldung der Errichtung oder Einstellung der Zuchtanlage, und der Angabenänderungen durch die Vermittlung des lokalen Instruktors. - Sorgt für die Markierung der Lämmer und der Zuchttiere. - Registrierung von Veränderungen, Bestandsregisterheft (grün), und Aufbewahrung der Ohrmarkenlisten für 3 Jahre. - Ausfüllung des Lieferscheins beim Transport der Tiere.

5. HUND (Katze, Frett) Innerhalb der EU dürfen die Hunde nur mit einem Hundepass transportiert werden. Die Bedingung hierfür ist die regelmäßige Beobachtung des Tieres mit einem Chip, oder bis 2011 eine Tätowierung. Beim Transport für Handelszwecke muss neben dem Pass auch das vorgeschriebene Tiergesundheitszeugnis vorhanden sein. Beim Transport aus Drittländern ist ein Tierarztzeugnis auch nötig. In den einzelnen Mitgliedstaaten der EU sind die Regelungen bezüglich Tollwut verschieden. Es ist wichtig anzumerken, dass mit dem „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

137


Transport des Tieres gleichzeitig mit einer Blutprobe bewiesen sein muss, dass es die nötigen Impfungen erhielt.

Subsysteme Damit eine aktuelle Datenbank errichtet werden kann, wurden Subsysteme ausgebaut. Ein computergesteuertes System, wo nach der Angabe der Daten, die Aktualisierung regelmäßig erfolgen muss. Erreichbar in den Komitatszentralen. Subsysteme für: - Transport, - Seuchenschutz, - Futter, - Medikamente, - Lebensmittelhygiene. Die Grundlage für die Datenbank bieten die Regiestrierungen. Es wurden Folgende in die Register aufgenommen, und erhielten eine Registrierungsnummer: - Große Tierzuchtanlagen (hinsichtlich des ENAR Systems auch die kleinen Anlagen) - Tierlieferanten - Händler - Sammelstellen - Tierverlader - Futtervermischer - Betriebe, die Lebensmittel herstellen - Natürlich verfügen wir über ein Register der Lebensmittelvertreiber, Transportfahrzeuge und Tierarztpraxen.

Traces Mit dem Beitritt zur EU bekam der Import und der Export eine neue Bedeutung, und es wurden neue Begriffe eingeführt. - Export: Transporte in Drittländer - Import: Einfuhr aus Drittländern - Handel zwischen den Mitgliedstaaten. Transport von lebenden Tieren zwischen den Mitgliedstaaten erfolgt im Rahmen dieses Systems. Ein computergesteuertes System, mit Internetbasis. Am Ort der Versendung erfolgt die Eingabe der Transportdaten ins Computer (Absender, Empfänger, Lieferant, Bestimmungsort; Art, Zahl, Markierung der Tiere, Transportfahrzeug usw. Das tierärztliche Begleitdokument wir auch elektronisch ausgefüllt. Gleichzeitig zum Transportstart muss die Dokumentation an den Bestimmungsort geschickt werden, wo danach die nötigen Untersuchungen vorgenommen werden können. Im Interesse der Sicherheit ist der Zugriff zum System mit Kennwörtern und anderen Vorkehrungen rigoros geregelt. Das System enthält die registrierten Händler, Sammelstellen, Lieferanten der EU Mitgliedstaaten. Einen neue und wichtige Regelung: In einen anderen Mitgliedstaat dürfen lebende Tiere nur von den EU anerkannten Sammelstellen, Händlerstationen und Züchtungsanlagen geliefert werden. Im Falle von Exportbzw. Importtransporte, müssen sowohl vom Empfänger- wie vom Versenderland Tiergesundheitszeugnisse beigelegt werden, die von den Tiergesundheitsbehörden bewilligt wurden. 138



Grenzen Durch den Beitritt ist Ungarn zum östlichen Tor der EU geworden. Deshalb müssen an den Grenzübergängen bei Nagylak und Röszke erhebliche Entwicklungen bezüglich Tiergesundheit vorgenommen werden. Import- und Transitkontrolle vor dem Beitritt: Der Ort der detaillierten Untersuchung war der primäre Bestimmungsort! Kontrolle am primären Bestimmungsort durch den zuständigen amtlichen Tierarzt: - Sperrung/Karantene der Transports - Kontrolle der im Zeugnis dargelegten Sicherheitsgarantien bezüglich Tiergesundheit und Lebensmittelsicherheit, Proben, Untersuchungen - In der individuellen Genehmigung eventuell vorgeschriebenen zusätzlichen Untersuchungen - Falls die Ergebnisse zufrieden stellend waren: Entlassung der Fracht, Zulassung der heimischen Benutzung

Nach dem EU Beitritt Import aus Drittländern: Die Kontrolle der Importtarnsporte erfolgt an den Außengrenzen der EU, danach können die Waren in der ganzen EU verkauft werden!


139

VORSCHRIFTEN DER TIERGESUNDHEIT BEZÜGLICH DER VERARBEITUNG UND VERMARKTUNG VON FLEISCH

VORSCHRIFTEN DER TIERGESUNDHEIT BEZÜGLICH DER VERARBEITUNG UND VERMARKTUNG VON FLEISCH Mr. Codrin Moru Nationale Behörde für Tiergesundheit und Lebesnmittelsicherheit Präsidium für Tiergesundheit und Lebesnmittelsicherheit im Komitat Arad

Während der Vorbereitung auf den Beitritt zur EU wurde in Rumänien eine Reihe von Strategien in der Vorbereitungsphase verabschiedet, bevor das Kapitel bezüglich Landwirtschaft und Tiergesundheit abgeschlossen wurde. Zurzeit sind die Ziele der Nationalen Behörde für Tiergesundheit und Lebensmittelsicherheit bezüglich der Rechtsvorschriften die folgenden: Abschließung der Rechtsharmonisierung; Publikation von allen Verordnungen, Beschlüssen und Vorschriften bezüglich Tiergesundheit im Rumänischen Amtsblatt; Abschaffung der Rechtsvorschriften, die den gemeinschaftlichen Vorschriften entgegengesetzt sind. Eine wichtige Zielsetzung: Nur die Verordnungen sollen für die Umsetzung erhalten werden, die die gemeinschaftlichen Vorschriften verwirklichen. Die bei der Umsetzung verfolgten Zielsetzungen können in zwei Kategorien geteilt werden, horizontale Regelung (in dem die zwei Satzungen zu finden sind), und vertikale Regelung (in dem Teil sind die anderen Satzungen bis 21 enthalten). Im Interesse der horizontalen Regelung wurden zahlreiche Schlüsselmaßnahmen eingeführt (ungefähr 700), die der Kontrolle der Tiergesundheitstätigkeit dienen. Diese sind Direktiven, die auf allen Gebieten verbindlich gelten: Kontrolle des Binnenmarkts; Kontrolle der Tiergesundheit und an den Grenzen, Registrationssysteme bezüglich Tiergesundheit per Computer, Tiergesundheitsnachweise, Tiergesundheitsschutz, Finanzierung der Kontrollen und Untersuchungen bezüglich Tiergesundheit, Identifizierung und Markierung von Tieren. Die vertikale Regelung regelt die Tätigkeit von genau bestimmten Branchen. Die verbindlichen Verfahren der vertikalen Regelung sind die folgenden: Behebung von bestimmten seuchenartigen Tierkrankheiten; Kontrolle der seuchenartigen Krankheiten; tiergesundheitliche Kontrolle und Überwachung des Handels mit lebenden Tieren und Produkten hinsichtlich der Mitgliedstaaten; Produktion und Vermarktung von Tierprodukten für den menschlichen Verzehr; Import von lebenden Tieren, Produkten und Nebenprodukten aus Drittländern unter tiergesundheitlicher Kontrolle; gute Laborpraxis; Tierschutz, Tierwohlergehen; tiergesundheitlichen Aspekte der Tierzüchtung; Lebensmittelprodukte aus Tieren; tiergesundheitliche Ausrüstung und Geräte; genmanipulierte Produkte; Ausbildung bezüglich Tiergesundheit (gegenseitige Anerkennung und Nostrifikation der Diplome). Die vertikale Regelung besteht aus 21 Kapiteln, die nach Tätigkeitsfeldern aufgeteilt sind: Kontrolle innerhalb der Gemeinschaft, Identifizierung von Tieren, Handel mit lebenden Tieren innerhalb der Gemeinschaft, Handel mit Tierprodukten innerhalb der Gemeinschaft, Regeln des öffentlichen Gesundheitswesens, sonstige brachenspezifischen Regelungen (Hormone, Abfälle, Tierseuchen, Futtermischungen), Import, internationale Abkommen, Laborpraxis, Tierschutz, Kosten der Tiergesundheit, Tierzucht, Futter, Medizin, Ausbildungsebenen bezüglich Tiergesundheit, Lebensmittel, Strahlungsgefährdung, medizinische Ausrüstung, biotechnologischen Produkte der Tiergesundheit uns Aufstellung von Institutionen. Die von Rumänien schon angenommenen gemeinschaftlichen Regelungen bezüglich der Fleischverarbeitung sind in den Kapiteln 1, 3, 5, 6, 7, 8 der oben Ausgeführten zu finden. Im Komitat Arad werden die Fleischverarbeitenden Betriebe auf zwei Gruppen geteilt: ob sie rotes oder weißes Fleisch verarbeiten. Unter rotes Fleisch ist Schwein, Rind, Wild und gezüchteter Wild zu verstehen. Unter weißem Fleisch 140


VORSCHRIFTEN DER TIERGESUNDHEIT BEZÜGLICH DER VERARBEITUNG UND VERMARKTUNG VON FLEISCH

versteht man Geflügel- und Fischfleisch. Es gibt insgesamt 22 Betriebe (17 Betriebe für rotes Fleisch, 3 für Geflügelfleisch und 2 für Fischfleisch). In allen Betrieben wird der Regel der Prozessverfolgung eingehalten, von der Züchtung bis zum Fertigprodukt auf den Regalen. Die Tiere werden mit zugelassenen Transportfahrzeugen zum Schlachthof gebracht, wobei in den meisten Fällen die Regeln von Kapitel 11 bezüglich Tierschutz, Tierwohlergehen eingehalten werden (Verordnungskodes: 99/22/CEE, 91/628/CEE, 86/609/CEE, 99/74/CEE, 2002/4/CEE, 98/58/CEE, 411/98/CE). Rumänien befindet sich im Umbruch, das Land steht vor dem Beitritt und legt deshalb großen Wert auf die Übernahme und Durchsetzung des gemeinschaftlichen Besitzstandes bezüglich Tierschutz, Umweltschutz, Produktverfolgung, Nutzung des durch Fleischverarbeitung entstandenen Abfalls, zeitweise Kontrolle der Tiergesundheit. Vor allem nach den Kapiteln 1 und 3 der Gemeinschaftlichen Satzung für Tiergesundheit (Direktiven: 90/425/CEE, 98/470/CEE, 96/93/CEE, 89/662/CEE, 2005/34/CEE, 99/807/ CEE). Die Verarbeitungsbetriebe stehen unter ständiger Kontrolle, das monatliche Monitoring entscheidet über deren Einstufung im Programm für Umstrukturierung und Modernisierung. Sie werden in vier Gruppen geteilt: A, B, C, D, wo die Kategorie A die modernsten Betriebe bedeutet. Nach den Ergebnissen des Monitoringberichts können sie die Kategorien wechseln. Wenn die Betriebe das Programm für Umstrukturierung und Modernisierung nicht erfüllen können, ist auch ihre Schließung, durch die Zurücknahme der Betriebsgenehmigung bezüglich Tiergesundheit. Es gibt Schlachthöfe mit gemischter Funktion – sowohl Rinder, als auch Schweine werden hier geschlachtet – und es gibt Einheiten, die auf eine Tierart spezialisiert sind. Alle Tiere die zur Abschlachtung transportiert werden haben Ohrmarken, oder andere Markierungen, und die Begleitdokumente der Tiergesundheit sind auch vorhanden, dies entspricht den gemeinschaftlichen Regelungen über die Identifizierung und Markierung der Tiere (92/102/CE, 93/623/CEE, 1760/ CEE, 2680/1999/CEE, 2629/97/CEE, 1082/2003/CEE). Die Kontrolle der Medizindosierung und der verbliebenen Reststoffe im Fleisch wird besonders streng gehandhabt. Rumänien, da das Land noch vor dem Beitritt zur EU steht, und sich in einer Wechsellage befindet, verfügt auch über Rechtsvorschriften bezüglich der Kontrolle der Tierprodukte, die in der gemeinschaftlichen Regelung nicht enthalten sind, so werden beide Parallel angewendet. Nicht zu letzt wird auf den Import von Grundstoffen und Produkten aus Drittländern besonders geachtet, in diesen Fällen ist die tiergesundheitliche Kontrolle, Aufsicht und eine komplette Laboruntersuchung verbindlich, entsprechend des Kapitels 8 der gemeinschaftlichen Regelung (72/462/CEE, 78/685/ CEE, 95/233/CEE, 2994/30/CEE, 00/462/CEE).


141

FRAGEN DER LEBENSMITTELSICHERHEIT BEZÜGLICH DES EU BEITRITTS UND DER NEUEN REGELUNG

FRAGEN DER LEBENSMITTELSICHERHEIT BEZÜGLICH DES EU BEITRITTS UND DER NEUEN REGELUNG Frau Dr. Pollákné Dr. Faragó Katalin Abteilungsleiter-Haupttierärtztin für Lebensmittelhygiene Kontrollstelle für Tiergesundheit und Lebensmittelsicherheit im Komitat Csongrád

I. Rechtvorschriften vor dem Beitritt Rechtvorschriften der EU:

- Verordnungen (obligatorisch) - Beschlüsse (obligatorisch) - Direktiven (Empfehlungen, für die Unternehmen obligatorisch, die in die EU exportieren)

Ungarische Rechtsvorschriften:

- Verfassung - Gesetze - Regierungsverordnungen - Ministerialverordnungen - Verordnungen der Selbstverwaltungen

II. Rechtsharmonisierung Eine Bedingung des Beitritts ist die Harmonisierung der ungarischen Rechtsvorschriften an die EU Rechtsvorschriften. Nach dem Beitritt: Die ungarischen und die EU Rechtsvorschriften sind beide verbindlich. Auf dem Gebiet der Tiergesundheit wurden ungefähr 78 Rechtsvorschriften geschaffen, und ungefähr 200 EU Rechtsvorschriften übernommen.

III. Die Unterschiede zwischen der EU und der ungarischen Regelung Regelung der EU: 1. Vertikale Regelung, nach Branchen, beziehen sich auf Produkte, Produktgruppen – viele Direktiven, schwer zu handhaben 2. 2000 – „Weißbuch über die Lebensmittelsicherheit” – enthält die Umsetzungspläne für die Veränderung der Regelung Ungarische Regelung: Einheitlich, leicht zu handhaben (Verordnung, ÉT, Vhr. 17/1999 EüM-FVM Regelung des Tierschutzes)

IV. Neue ungarischen Rechtsvorschriften • • • •

142

Gesetz Nr. LXXXII. über die Lebensmittel aus dem Jahr 2003 Verordnung Nr. 19/2004 FVM-ESzCsM-Gkm über die Markierung der Lebensmittel Verordnung Nr. 92/2004 FVM-ESzCsM-GKM über die behördliche Lebensmittelkontrolle Verordnung Nr. 90/2003 FMV-ESzCsM über die Herstellungs- und Vertriebskriterien der Lebensmittel „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ


• • • • • • • • • • • •

100/2002 FVM frisches Fleisch 70/2002 FVM frisches Geflügelfleisch 79/2003 FVM über den Vertrieb von Fleisch und Fleischprodukten 77/2002 FVM-ESzCsM Hackfleisch 69/2002 FVM über die Trichinella Untersuchung 20/2003 FVM Fleischprodukte 9/2002 FVM Wildfleisch, Stallhase 40/2002 FVM Fischereiprodukte 80/2004 FVM Weichtiere aus dem Meer 23/2002 FVM Eiprodukte 1/2003 FVM Milch und Milchprodukte 71/2003 FVM Tierkadaver

V. Neue EU Rechtsvorschriften bezüglich Lebensmittelhygiene • Verordnung Nr. 178/2002 EG über die allgemeinen Prinzipien des Lebensmittelrechts und über die Erschaffung der Behörde für Lebensmittelsicherheit • Verordnung Nr. 852/2004 EG über die Hygiene der Lebensmittel (allgemein) • Verordnung Nr. 853/2004 EG über die Hygiene der Lebensmittel (spezifisch) • Verordnung Nr. 854/2004 EG über die behördliche Kontrolle der Produkte, die für den Menschlichen Verbrauch bestimmt sind • Verordnung Nr. 882/2004 EG über Kontrolle der Lebensmittel, Getreide und des Tierschutzes • Direktive 99/2002 EG über die tiergesundheitlichen Regeln der für den Menschlichen Verbrauch bestimmten Tierprodukte • Direktive 175/2005 EG über das Koordinierungsprogramm für die behördliche Kontrolle der Lebensmittel

VI. Der Begriff der Lebensmittelkette Primäre Produktion – Sammlung, Aufbewahrung von primären Produkten - Pflanzenbau (Ernte, Aufbewahrung) - (Lebensmittel, Getreidegrundstoff) - Tierzucht (Milch, Eier, Honig, Fleisch) - Fischerei - Jagd Lebensmittelverarbeitung – Lebensmittelindustrie, Schlachthöfe Lebensmittelvertreib – Lebensmittelhandel - International (Export, Import, zwischen den Mitgliedstaaten) - National Großhandel und Kleinhandel - Gastronomie, Gemeinschaftsverpflegung - (Lebensmittelherstellung im Haushalt)


143


VII. Themenkreis der Lebensmittelsicherheit Lebensmittelsicherheit: Das Lebensmittel gefährdet die Gesundheit des Endverbrauchers in keiner Weise während der Produktion, der Aufbewahrung, des Vertriebs. Der Themenkreis wird ausgedehnt: - Bedeutung des Gesundheitswesens - Bedeutung der Tiergesundheit - Bedeutung des Umweltschutzes Es bezieht sich auf alle Punkte der Lebensmittelkette und auf den Abfall, der bezüglich der Lebensmittelkette entsteht.

VIII. Die wichtigsten Grundprinzipien 1. Die primäre Verantwortung liegt beim Lebensmittelbesitzer (Produzent, Sammler, Hersteller, Vertreiber) 2. Die Lebensmittelsicherheit muss während der gesamten Lebensmittelkette gewährleistet sein 3. Deshalb muss ein effizientes Selbstkontrollsystem betrieben werden 4. Es muss ein Prozessverfolgungssystem ausgebaut und betrieben werden.

IX. Die Verpflichtungen des Produzenten und des Herstellers im Interesse der Umsetzung der Lebensmittelsicherheit 1. Betriebsgenehmigungen, Registrierung 2. Kenntnis und Einhaltung der betreffenden Rechtsvorschriften (gute Produktionspraxis, gute Hygienepraxis) 3. Betreibung eines Selbstkontrollsystems 4. Sicherung der Prozessverfolgung 5. Registerführung 6. Fachbildung, Ausbildung, Unterricht 1. Registrierung, Betriebsgenehmigung Registrierung: Verbindlich für Beteiligten der Lebensmittelkette (Produzent, Sammler, Hersteller, Vertreiber) Betriebsgenehmigung: Verbindlich für die Hersteller Tierprodukten und für die Vertreiber (bei Betrieben mit Pflanzenbau gilt nur die Anmeldepflicht und die Registrierung) - Für Betriebe: ÁÉEÁ (Staatliche Lebensmittelsicherheitsbehörde) - Für Vertreiber: Bürgermeisteramt 2. Gute Produktions- Herstellungs- und Hygienepraxis Der Kenntnis und die Einhaltung der Rechtsvorschriften ist eine Grundbedingung. Gute Produktions- Herstellungs- und Hygienepraxis. – Basiert auf Rechtsvorschriften und Fachkenntnisse – Erstellung von Gemeinde- und Nationalwegweisern (852/2004 EG § 7.-9.) 3. Selbstkontrollsystem Wird von dem „Lebensmittelunternehmen” ausgearbeitet. Wird von dem „Lebensmittelunternehmen” betrieben. 144



Basiert auf HACCP Prinzipien (Gefahren, kritische Punkte, Bestimmung der Grenzwerte, Kontrolle der kritischen Punkte, Korrektionsmaßnahmen, Bestätigungsverfahren, Dokumentation). Selbstkontrollsystem, dessen Ziel es ist sichere Lebensmittel herzustellen und zu vertreiben. Die umgreifende Anwendung des HACCP ist für den primären Produzenten noch nicht verbindlich, aber er muss die Grundprinzipien anwenden. HACCP ist für die Hersteller und die Vertreiber verbindlich. System der LEBENSMITTELSICHERHEIT. 4. Prozessverfolgung Ziele: Die Verfolgung der Lebensmittel entlang der Lebensmittelkette vom primären Produzenten, bis zum Verbraucher, im Interesse der Lebensmittelsicherheit („vom Bauernhof bis zum Tisch”) Bedingungen: a) Vorhandene Registrierung – Identifikation der „Lebensmittelunternehmen”(Produzent, Sammler, Hersteller, Vertreiber). b) Korrekte Markierungen – Identifikation, Markierung der Grundstoffe, Zusatzstoffe, der halbfertigen und fertigen Produkte. c) Registerführung – Identifikation der Einlieferungen, Abstammung, der Produktionsprozesse und der Zulieferungen. d) Beschaffung der Informationen bezüglich der Lebensmittelkette. ad. b) Markierungen A) Korrekte Markierung von lebenden Tieren (ENÁR) B) Bestätigende Markierung der Fleischkontrolle: 1. Fleischstempel (Gesundheitszeichen) - Zugelassener Betrieb: oval, HU, Identifikationsnummer, EWG - Genehmigter Betrieb: rund, Hungaria, Identifikationsnummer, Ortsname - Derogationsbetrieb: viereckig, HU Identifikationsnummer, „Nur für den inländischen Markt” - Wildfleisch: fünfeckig, HU, Identifikationsnummer, EWG 2. Trichinellastempel C) Eimarkierung: Produzentenkode mit dem Zuchtsystem D) Markierung von Fertigprodukten (Gesundheitszeichen und die auf dem Etikett verbindlichen Markierungen) ad. c) Registerführung Register für die Bestätigung der Abstammung - für importierte Produkte - Grundstoff, Zusatzstoff, Fertigprodukt, Verpackungsstoff, Reinigungsmittel - Zulieferung nur von genehmigten, registrierten Stellen - Quittung, Fleischtransportschein, CMR, Abstammungs- und Gesundheitsschein, sonstige Dokumente die die Qualität und die Lebensmittelsicherheit bestätigen Register der Produktionsprozesse - Produktionsbuch - Temperaturregistrierung - verwendeten Grund- und Zusatzstoffe - Chemikalienverwendung - Registrierungen, die für die Prozessverfolgung notwendig sind - Identifizierbarkeit der Produktionsposten, die Kodes zu den Posten - Wenn notwendig, die Laborergebnisse der Posten „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

145


Register zur Identifizierung der Zulieferungen - Distributionsliste - Register darüber, welcher Produktionsposten wohin transportiert wurde - wohin (Name, Adresse, Kontakt) - wann (genauer Datum) - welcher Posten (Postenmarkierung) - Lieferantenidentifizierung (Name, Nummernschild) - Rückstellungen, Registrierung der Umleitungen - Registrierung der Beschwerden RASFF ad. d) Informationen über die Lebensmittelkette Der Produzent ist verpflichtet den Betreiber des Schlachthofes 24 Stunden vor der Abschlachtung mit Informationen zu versorgen: - über die Lage der Tiergesundheit am Farm - über den Gesundheitszustand der Tiere - über die verwendeten Heilmittel - über Krankheiten - über die Proben der an den Tieren vollzogenen Untersuchungen - über die Angaben der Monitoringuntersuchungen (Toxikologie, Mikrobiologie) - über die Erreichbarkeit des Tierarztes, der die Tiere behandelt hat 5. Sonstige Register a) Primärer Produzent: Pflanzenanbauer: - Verwendung von Pflanzenschutzmitteln, Biociden - Proben aus den Pflanzen - Zulieferung der Produkte Tierzüchter:

- Getreidesorten und deren Abstammung - Verwendung von Heilmitteln, und Behandlungen - Krankheiten - Untersuchungen, und die Ergebnisse der Untersuchungsproben - Alle wichtigen Informationen, die während einer Untersuchung gefunden wurden

b) Sammler: - Abstammung des gesammelten Produkts (Ort, Zeitpunkt, Menge) - Weitergabe der gesammelten Produkte (Ort, Zeitpunkt, Menge, die Identifizierbarkeit der Abstammung) - Alle wichtigen Informationen über das Produkt bezüglich der Lebensmittelsicherheit c) -

146

Hersteller: Dokumentation über die Genehmigung, Registrierung, Grundrisse, Karten Informationen über Abstammung, Produktion, Distribution Prozessverfolgungssystem mit dem Schritt vor und nach dem Produzenten Dokumentation über das Selbstkontrollsystem, (HACCP, Proben, Untersuchungsergebnisse, Registrierungen bezüglich Wärmebehandlung und Kühlung, Kontrollprotokolle, Maßnahmen zur Wasseranalyse usw.) „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ


- Betriebsanordnungen (Aufräumung, Produktion, Abfallbehandlung, Personal) - Sondermüll, Dokumente über Schädlingsbekämpfung d) -

Vertreiber: Dokumentation über die Genehmigung Transportdokumente (Quittung, CMR) Dokumentation über das Selbstkontrollsystem Dokumentation über Abfallbehandlung und Schädlingsbekämpfung

6. Fachausbildung, Unterricht Man muss über die in den Verordnungen bestimmte Ausbildung verfügen (Fachausbildung, Minimalkurs in Hygiene usw.) - Kenntnis der Verordnungen, Vorschriften - Fachkenntnisse - Kenntnis der praktischen Wegweiser - Kenntnis des HACCP Systems - Sonstiger Unterricht (bezüglich Lebensmittelsicherheit, Arbeitssicherheit, Feuerschutz usw.)


147

MARKIERUNG VON LEBENSMITTEL IN BETRACHT DER LEBENSMITTELSICHERHEIT

MARKIERUNG VON LEBENSMITTEL IN BETRACHT DER LEBENSMITTELSICHERHEIT Frau Dr. Bartókné Dr. Lamper Csilla Ph.D. Kontrollstelle für Tiergesundheit und Lebensmittelsicherheit im Komitat Csongrád

Die in Ungarn produzierten und für den allgemeinen Verzehr gedachten Lebensmittel erhalten Etiketten, dessen Informationen für die Verbraucher von bedeutender Wichtigkeit sind, sie ermöglichen die durchdachte Wahl aus der von den Produzenten verkauften breiten Produktpalette, und bieten genügend Information über die Eigenschaften der Lebensmittel. Die Markierung dient daneben auch dem Verbraucherschutz und der Reinhaltung des Wettbewerbs. In Betracht der Tatsache, dass 32% der von den Lebensmittelkontrollstellen 2004 untersuchten amtlichen Proben wegen Markierungsfehler bemängelt wurden, und da dieser Anteil im Vergleich mit den vorigen Jahren eine steigende Tendenz zeigt, scheint es an der Zeit zu sein, die Vorschriften bezüglich der Lebensmittelmarkierung durchzudenken. Neben der fehlerhaften Markierung der heimischen Produkte bedeutet die unkorrekte Markierung der Importwaren (aus Drittländern) und der Produkte aus einigen Mitgliedstaaten der EU seriöse Probleme. Die Markierung der Lebensmittel ist aus Gründen der Lebensmittelsicherheit sehr wichtig. Während der Kontrollen ist es mehrmals vorgekommen, dass z. B. nicht genehmigte Zusatzstoffe benutzt, oder Allergene nicht angemerkt wurden. Die Verbraucher, die Lebensmittelallergien haben, können mit Recht erwarten, dass der Name der Allergene auf der Liste der Bestandteile aufgeführt wird, denn sie können nur in diesem Fall für die Bewahrung ihrer Gesundheit entscheiden (Übernahme der EG Richtlinie). Innerhalb der EU wird die anhaltende, gemeinsame Verwendung von Zusatzstoffen und deren schädliche Wirkung auf den menschlichen Körper, als ein wichtiges Fachprogramm der Lebensmittelsicherheit erforscht. Die amtlichen Labors verfügen über einen entsprechenden technisch-analytischen Hintergrund, um die verschiedenen – aus technologischen Gründen verwendeten, genehmigten – Zusatzstoffe Qualitativ und Quantitativ aus Fertigprodukten zu entnehmen, so kann man z. B. die auch aus Gründen der Lebensmittelsicherheit ausgesprochen wichtige Dosierung der Nitrite und Nitrate kontinuierlich überprüfen. Es ist sehr wichtig die Bio- und GMO Produkte verlässlich zu markieren, damit die Verbraucher eine begründete Entscheidung fällen kann. Das steigende Interesse an Bioprodukte (hohes Preisniveau) macht die strenge amtliche Kontrolle deren Produzenten erforderlich, in Zusammenarbeit mit anderen Genehmigungsbehörden. Das Verbot der aus Marketingzielen verwendeten irreführenden Ausdrücke (Attribute) ist eine primäre Aufgabe. Die Markierungsvorschriften der in Ungarn produzierten und für den allgemeinen Verzehr gedachten Lebensmittel sind in der Verordnung Nr. 19/2004 (II.26.) FVM-ESZCSM-GKM niedergelegt. Natürlich müssen bei der Gestaltung des Etikettenplans – anknüpfend an die Grundverordnung – die speziellen, auf einzelne Branchen abgestimmten Rechtsvorschriften beachtet werden (Ungarisches Lebensmittelbuch, Ursprungsschutz, spezielle Vorschriften der Mineralwasserquellen, Vorschriften der Lebensmittel für den Sonderverzher, Hygieneverordnung usw.). Die Kontrolle der Gesundheits- bzw. Verbrauchmarkierung der Tierprodukte (Fleisch, Fleischprodukte, Produkte der Geflügelbranche, Milchprodukte), die ein erhöhtes mikrobiologisches Risiko bedeuten, bedürfen besonderer Achtung. Nach den oben Ausgeführten kann festgestellt werden, dass die Lebensmittelsicherheit in der Lebensmittelkette nicht nur durch die strenge Einhaltung der vorgeschriebenen Technologien, und durch den Betreib der Qualitätsmanagementsysteme garantiert werden kann, sondern sie hängt auch von der Einhaltung der anknüpfenden Markierungserwartungen ab, die dem Verbraucher unmittelbare Informationen bieten. 148


FÖRDERUNGEN IM AGRARIUM UND FÜR DIE LÄNDLICHE ENTWICKLUNG

FÖRDERUNGEN IM AGRARIUM UND FÜR DIE LÄNDLICHE ENTWICKLUNG Szabó Zoltán Geschäftführender Direktor Komitat Csongrád Agrar Gemeinnützige Gesellschaft

INFORMATIONSSCHRIFT über die Förderungen im Agrarium und für die ländliche Entwicklung Die Gemeinsame Agrarpolitik – im weiteren: GAP – ist eines der Kompliziertesten Gebiete der EU, die wegen der besonderen Verwaltung der Agrarprodukte, der strategischen Bedeutung der Lebensmittelherstellung und wegen der Erkenntnis der naturellen, wirtschaftlichen und gesellschaftlichen Eigenarten der landwirtschaftlichen Produktion ins Leben gerufen wurde. Das wichtigste Gebiet der GAP ist die gemeinschaftliche Regelung der Landwirtschaftsmärkte, bei deren Gestaltung grundsätzlich drei Lösungen angewendet wurden: Die Annahme der gemeinsamen Wettbewerbsregeln, die verbindliche Koordinierung der Marktordnung der Mitgliedstaaten und der Ausbau der europäischen Marktordnung. Die ungarische Anwendung dieser, der Ausbau einer EU-konformen Agrarförderung, ist bis zum Beitritt erfolgt. Dementsprechend besteht das Agrarförderungssytem 2004 in Ungarn nach dem Beitritt zur EU aus folgenden Fördermöglichkeiten: 1. Von der EU finanzierten Förderungen: 1.1. Direkte Förderungen für die Produzenten (25% EU, 30% National); 1.2. Marktmaßnahmen (Exportförderung, Intervention). 2. Kofinanzierungsförderung (EU und nationale Quellen) 2.1. Operatives Programm für die Agrar- und ländliche Entwicklung (AVOP), 2.2. Nationaler Plan für die ländliche Entwicklung (NVT); 2.3. Ergänzende, nationale Direktförderungen (KNKT) 3. Ausschließlich nationale Förderquellen.

KURZE DARSTELLUNG DER AGRARFÖRDERUNGEN 1. Von der EU finanzierten Förderungen 1.1. Direktförderungen auf Flächenbasis (SAPS) Die Direktförderungen werden von der Garantieabteilung der Landwirtschaftlichen Orientierungs- und Garantiefonds überwiesen. Sie beträgt 25% im Vergleich zu den bisherigen Mitgliedstaaten (dazu kommt 30% nationale Förderung, also insgesamt 55%). Die Regierung hat sich für die Einführung der vereinfachte Direktförderungen auf Flächenbasis (Single Area Payment Scheme – SAPS) entschieden, was den Abruf der fast kompletten EU Förderung ermöglicht, sichert aber gleichzeitig eine mehr ausgeglichene Verteilung zwischen den Branchen (z. B. kann so auch die Gärtnerei und die Massenfutterproduktion eine Direktförderung erhalten). Es gilt die Bedingung, dass nur die Güter gefördert werden können, die größer als 1 Ha sind, und die kleinste Parzelle, die gefördert wird, beträgt 0,3 Ha. „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

149


Die Flächen, die im Rahmen der Direktförderung (SAPS) unterstützt werden können: - mindestens 1 Ha Acker, Rasen oder Gemüsegarten, wenn die Größe der Parzelle, die mit einer Pflanzenkultur bepflanzt ist mindestens 0,3 Ha beträgt, oder - mindestens 0,3 Ha Weingut, Obst; - wenn die Fläche – mit den oben genannten Größenkriterien – am 30. Juni 2003 die Bedingungen nach der „Gerechten Landwirtschafts- und Umweltzustand” erfüllt; - muss die geförderte Fläche vom Anbautyp unabhängig nach der effektiven Benutzung betrachtet werden. Das Ziel des Direktförderungssystems ist die Unterstützung der Wechselphase zum komplexen Wirtschaftsförderungssystem (SPS), das im Rahmen der GAP Reform funktioniert. Den Großteil der EU Förderungen machen diese Direktförderungen aus, die schrittweise, einer Übergangsperiode von neun Jahren eingeführt werden. (Die Mitgliedstaaten der EU haben lange darüber debattiert ob diese Form der Förderung bezüglich der neuen Mitgliedstaaten angebracht ist, oder nicht.) Als ein Ergebnis der Verhandlungen besteht die Möglichkeit die Direktförderungen mit nationaler Unterstützung zu ergänzen – s. Punkt 2.4 –, so kann die Übergangszeit auf sechs Jahre reduziert werden. Es ist wichtig zu betonen, dass laut Gemeinschaftsrecht ohne die Genehmigung der EU keine nationalen Direktförderungen geleistet werden dürfen. In Betracht der Tatsache, dass die Bevölkerung vor allem von den Direktförderungen betroffen ist, sind die detaillierten Regeln bezüglich der Beanspruchung und Ausweisung der Förderungen, sowie die Summen der nationalen Zahlungen für die einzelnen Produkte, im Anhang Nr. 1. und 2. enthalten. 1.2. Marktmaßnahmen (Exportförderung, Intervention) a.) Exportförderung (Exportrückerstattung) Sie dient dem Ausgleich der höheren EU Preise und der niedrigeren Preise des Weltmarktes, damit die EU Produkte auf Drittmärkten verkauft werden können. Ein Teil der Förderungen ist normativ, sie sind an Produkte oder Relationen gebunden, ein anderer Teil dient der Lösung von Marktstörungen und Produktüberschuss, deshalb werden diese nur zeitweise benutzt. Die Verteilung der Förderungen erfolgt entweder nach der Exportmenge automatisch, oder durch Ausschreibungen. b.) Interventie Das Ziel der Intervention ist die Verwaltung der Marktstörungen. Mit den Aufkäufen durch Gemeinschaftsfinanzierung werden provisorisch große Produktmengen aus dem Verkehr gezogen, die nach der Beseitigung der Marktstörung verwertet werden. Die EU schreibt Interventionspreise aus, die in den meisten Fällen unter dem Durchschnitt der Binnenmarktpreise sind, und die Produktionskosten nur teilweise decken. Sollte der Marktspreis unter den Investitionspreis fallen, kann der Produzent seine Getreide ohne Einschränkung zur Intervention anbieten. Die langfristig ausgeschriebenen Interventionspreise üben einen bedeutenden Einfluss auf die Binnenmarktspreise aus. Preisgarantie, Preisregelung: In der Anfangsperiode der GAP wurde das System der garantierten Preise, der Preisausgleichenden Förderungen weit verbreitet angewendet. Sie haben seitdem an Bedeutung verloren. Ihre Auszahlung kann an Flächen, Quotenmengen gebunden werden. Die privaten Lagerungsförderungen (Milchpulver, Schweinefleisch, ab 2003 auch Rindfleisch), die die Produktionskosten vermindern, können auch als Preisregelnde Förderungen gelten, die daneben – wie die Intervention – auch einen starken Einfluss auf den Markt ausüben.

150



2. Kofinanzierungsförderung (EU und nationale Quellen) 2.1. Operatives Programm für die Agrar- und ländliche Entwicklung Das Operative Programm für die Agrar- und ländliche Entwicklung knüpft an die strategischen Ziele des Nationalen Entwicklungsplans. Es führt die heimischen Agrarförderungselemente weiter, rechnet mit den Chancen der Heranführungsprogrammen (Phare, SAPARD), und der im Rahmen dieser Programme umgesetzten Entwicklungen. Die Förderung wird aus der Orientierungsabteilung des Europäischen Landwirtschaftlichen Orientierungs- und Garantiefonds finanziert. Es wird eine entscheidende Rolle bei der Ausgleichung, Verminderung der Flächenunterschiede, die sich aus der ungleichen Produktionsbedingungen der Landwirtschaft ergeben, spielen, sowie bei der Lösung der gesellschaftlichen Probleme der ländlichen Gebiete, der Erhaltung der ökologischen und Naturwerte, und beim Umweltschutz. Im Rahmen des Operativen Programms für die Agrar- und ländliche Entwicklung können ab dem 3. Mai 2004 unter den folgenden Titel Bewerbungen eingereicht werden: - Förderung der landwirtschaftlichen Investitionen, - Strukturelle Förderung der Fischereibranche, - Startförderung für junge Landwirte, - Förderung der fachlichen Weiterbildung und Umschulung, - Entwicklung der Verarbeitung und des Vertriebs der Agrarprodukte, - Erweiterung der Einkommensmöglichkeiten im ländlichen Gebiet, - Entwicklung der landwirtschaftlichen Infrastruktur, - Dorfentwicklung und – Erneuerung, der Schutz der sachlichen und geistlichen Erbe des ländlichen Raumes, - LEADER+. 2.2. Nationaler Plan für die ländliche Entwicklung Die ländliche Entwicklung ist ein wichtiger Teil des gemeinschaftlichen Förderungssystems, die aus der Garantieabteilung des Europäischen Landwirtschaftlichen Orientierungs- und Garantiefonds finanziert wird. Die wichtigeren Förderungsziele: Förderung der Agrar- und Umweltwirtschaft, der benachteiligten Gebiete, der Adäquatheit zu den Umweltschutz-, Tierschutz- und Hygienebedingungen der EU, der Stärkung der Beforstung von landwirtschaftlichen Flächen, von Produzentengruppen, und der zu 50% Selbstversorgenden Gütern. Die Ausschreibung erfolgt, nach dem das Programm von der EU bewilligt wurde, voraussichtlich Ende Juli 2004. Die Ziele des Nationalen Plans für die ländliche Entwicklung nach Titeln: - Förderung der Agrar- und Umweltwirtschaft, - Förderung der benachteiligten und unter Umweltschutzmaßnahmen fallender Gebiete, - Beforstung von landwirtschaftlichen Flächen, - Frührente, - Förderung der Adäquatheit zu den Umweltschutz-, Tierschutz- und Hygienebedingungen der EU, - Förderung der zu 50% Selbstversorgenden Gütern, die sich im Strukturwandel befinden, - Förderung der Gründung und Betreibung von Produzentengruppen.


151


2.3. Ergänzende, nationale Direktförderungen Unter diesem Titel werden aus dem ungarischen Staatshaushalt die Flächenbezogenen Direktförderungen ergänzt, Maximal auf 55% der jetzigen EU Förderungen, dessen Betrag 30% der Direktzahlungen des Standardförderungssystems ausmacht (rund 92 Milliarden HUF). In Ungarn gibt es 10 verschiedene, ergänzende, nationale Direktförderungen, die folgende Bereiche umfassen: Schlachtrind, Kühe mit Kälbern, Rindviehextensivierung, Milch, Schafmutter, ergänzende Schafmutter, Reis, Burley (Tabak), Virginia (Tabak), Ackerbaupflanzen (Anhang Nr. 2). Ungarn finanziert die oben ausgeführten Förderungen im vollen Umfang aus dem Staatshaushalt. Kriterien der Förderungen: - Förderungen können natürliche Personen mit einem ständigen ungarischen Wohnort, oder juristische Personen mit einem ungarischen Sitz, oder Einzelunternehmer, oder Unternehmen ohne Rechtspersönlichkeit, die - über eine Registrationsnummer verfügen Die Details der Förderungen sind auf der Webseite des Ministeriums für Landwirtschaft und ländliche Entwicklung zu finden: www.fvm.hu.

3. Ausschließlich nationale Förderquellen Im Rahmen der Nationalförderung 2004 wird folgendes finanziert: Die Umsetzung von Beforstungsaufgaben, Ackerbodenschutz, Tierzucht, Aufgaben der Tierzuchtorganisation, Maßnahmen der Fisch- und Wildwirtschaft und des Agrarmarktes, Bewahrung von Biologiegrundlagen, Aufgaben der Wasserwirtschaft, Ausbildung, Forschung, Agrarfinanzierung, Entwicklung von Agrarwirtschaftlichen Dienstleistungen (TÉSZ (Vertriebsgenossenschaften der Produzenten, Produzentengruppen) usw. 2004 muss auch für die Erfüllung der im vorhergehenden Förderungssystem angenommenen Verpflichtungen gesorgt werden, (Determinationen), die einerseits wegen mangelnden Mittel überzogenen Zahlungen, und andererseits geplante Überziehungen sind (z. B. Investitionen, Beforstung, Kredite für mehrere Jahre). Die Kriterien der Nationalförderungen: - darf der GAP nicht entgegengesetzt sein, - darf die Gleichheit des Wettbewerbs nicht verletzen und - die Fördermethoden müssen bis zum 1. September 2004 durch die EU gebilligt (notifiziert) werden. Förderungstitel: - Förderung der Forstwirtschaftlichen Aufgaben, - Förderung der gemeinnützigen Aufgaben der Forstwirtschaft, - Förderung der Aufgaben, die der vielschichtigen Nutzung der Wälder dienen, - Förderung der Beseitigung von Waldschäden, - Förderung des Qualitätschutzes und Nutzung des Ackerbodens, - Förderung der Aufgaben, die die ordnungsgemäße Nutzung des Ackerbodens ermöglichen, - Förderung von Ackerbodenerwerb für den Zusammenschluss von Flächen, - Förderung der Aufgaben der Tierzüchtung und Zuchtorganisierung, - Förderung der Tätigkeit der Fischwirtschaft, - Förderung der Tätigkeit der Wildwirtschaft, - Förderung der Erhaltung der jagdbaren Tierarten, und deren Lebensräumen, 152



-

Förderung der Forschung bezüglich Wildwirtschaft und Schutz der Wildtiere, sowie der Jagdkultur, Förderung der Erhaltung des Tierbestandes an speziellen Jagdgebieten, Förderung des Anbaus an einzelnen Plantagen, Förderung der Beforstung, Förderung der Durchsetzung der vielfältigen Nutzung des Waldes, Förderung der Maßnahmen zur Marktentwicklung, Tierzuchtförderungen, Förderung der Entwicklung von Bilologiegrundlagen, Förderung der Umsetzung des Wasserwirtschaftsprogramms, Förderung der Agrarfinanzierung, Förderung der Ausbildungs- und Forschungsaufgaben, Förderung der Dienstleistungen bezüglich Agrar- und ländliche Entwicklung, Förderung der Bezahlung der Sozialversicherungsgebühren.

Kredite Kreditprogramm für Agrarentwicklung Kreditprogramm mit Ablauf über mehr als einem Jahr • Agrarinvestitionskredit • Agrarkredit für Verarbeitung • Kredit für junge Agrarunternehmer - Laufzeit: 15 Jahre - Toleranzzeit: 2 Jahre - Gebühren für die Aufrechterhaltung: 0,25% - Zinssatz: 3 Monate lang EURIBOR + Maximal 3,75–4% pro Jahr - Vorabzahlung ist ohne Gebührenzahlung möglich.


153

UNTERSUCHUNG DER BEREITSCHAFT ZU DEN EU-FORDERUNGEN DER AGRARPRODUZENTEN IM KOMITAT CSONGRÁD

UNTERSUCHUNG DER BEREITSCHAFT ZU DEN EU-FORDERUNGEN DER AGRARPRODUZENTEN IM KOMITAT CSONGRÁD Bodnár Károly – Koncz Tamás – Kis Krisztián Universität Szeged Fakultät für Lebensmittelindustrie Hódmezővásárhely

Einleitung Die zukünftige Lage des ungarischen Agrarwesens wurde vom EU-Beitritt fundamental bestimmt. Ungarn wurde an einer schon jahrzehntelang erfolgreich funktionierenden Integration beteiligt, wo die aus dem Kontakt der Landwirtschaft und Lebensmittelindustrie zustandegekommenen Einkommensverhältnisse für stabil zu nehmen sind. All dies könnte sich als ein vollkommenes und ideales Zukunftsbild für eine entsprechend vorbereitete Agrargesellschaft zeigen. Darüber aber, in welchem Maß Ungarn diese erfüllt hat, sind die Meinungen geteilt. In der Vorbereitungszeit war das Grundelement der Förderungen das SAPARD-Programm, dessen Ziel die Vorbereitung der landwirtschaftlichen Regionen der Kandidatenländer auf die EU-Mitgliedschaft war (Bárdos–Hájos, 2002). Die andere Form zu den finanziellen Quellen zu kommen war die Inanspruchnahme der Agrarförderungen. Das System der Agrarförderungen ist innerhalb der EU grundlegend in zwei Gruppen zu teilen. Diese sind Nationalförderungen und die aus dem gemeinsamen Budget finanzierten Förderungen. Im Rahmen der Gemeinsamen Agrarpolitik werden die größten Summen als Marktförderung für InterventDispositionen, für Exportförderungen, bzw. für direkte Bezahlungen verwendet. Den ziemlich kleineren Anteil der Quellen betragen zur Zeit die Maßnahmen zur ländlichen Entwicklung, womit Betriebsinvestitionen, Verarbeitung und Vertrieb von Agrarprodukten, Laufbahn von jungen Landwirten, Zustandebringen von Produktionsorganisationen, Ausbau des Frührentner-Systems und die Entwicklung der Infrastruktur auf dem Lande unterstützt wird (Nagy–Szentirmay, 2002). Eines der größten Informationsprogramme des Ministeriums für Landwirtschaft und ländliche Entwicklung trug den Titel: „Die Vorbereitung der Produzenten auf den EU-Beitritt”. Der Sinn des landesweiten Programms war, dass die Landwirte persönlich, vor Ort Informationen über den sie betreffenden EU-Vorschriften erhalten. Das Programm enthielt Referentenbildung, Organisation von Veranstaltungen, Herausgabe eines Praxishandbuchs zu den Vorträgen, EU-Informationsmaterial, Kontakt mit den Medien und Nachbetreuung des Programms (Vajda, 2003.). All dies passierte in dem Sinne, dass die Kommunikation in der ersten Phase große Betonung auf die Personen legen soll, die von den Änderungen unmittelbar betroffen werden. (Gál, 2001). Während unserer Arbeit suchten wir die Antwort auf die Frage, ob die Bereitschaft zu den EU-Forderungen der landwirtschaftlichen Produzenten in Ungarn ihrer eigenen Meinung nach, entsprechend ist.

Material und Methode Die Erhebung mit dem Fragebogen führten wir im Kreis der landwirtschaftlichen Produzenten in Hódmezővásárhely und deren Umgebung (n=300) durch. Der Inhalt der Fragebogens gliedert sich in drei Teile, der erste Teil enthielt Fragen über die befragte Person, der zweite Teil über EU-Kenntnisse bzw. über die Form der Informationsmöglichkeiten der Produzenten, der dritte Teil über die eventuellen Mög154


UNTERSUCHUNG DER BEREITSCHAFT ZU DEN EU-FORDERUNGEN DER AGRARPRODUZENTEN IM KOMITAT CSONGRÁD

lichkeiten und über die jetzige Agrarpolitik und Agrarinformationssystem. (Den kompletten Fragebogen können wir aus umfänglichen Gründen nicht vorstellen, die Verfasser schicken ihn auf Wunsch in ungarischer Sprache zu). Besprechung Die Mehrheit der Gefragten sind mitteljährige Landwirte, Urproduzenten im Komitat Csongrád. Landwirtschaftliche Schulbildung hat etwas mehr als die Hälfte der Antwortgeber. Ihrer Tätigkeit nach ist Pflanzenbau dominant, mit einem bedeutend niedrigerem Anteil Tierzucht und Gärtnerei, und deren Kombination. Die wichtigsten Informationsquellen sind Radio, Fernsehen und Fachzeitschriften. Die Landwirte können sich am einfachsten aus diesen Quellen informieren, bei vielen bedeutet der Umgang mit dem Computer ein Problem, so hat Internet als Informationsquelle – besonders bei älteren Landwirten – keine entscheidende Rolle. Die Mehrheit der Gefragten war mit der Vorbereitungsarbeit nicht zufrieden, sie hatten zu den folgenden Themen Fragen: • Marktmöglichkeiten – Marktregelung • Förderungen – Bewerbungsmöglichkeiten, • Produktionstechnologie Die Mehrheit der Landwirte versucht in der nächsten Zeit sein eigenes Untenehmen auf dem jetzigen Niveau zu halten, viele rechnen mit geringeren Möglichkeiten, und nur minimal ist deren Zahl, die an bessere Möglichkeiten denken. Über die, die ihre Unternehmen erweitern möchten, kann man sagen, dass sie, unabhängig vom Unternehmenstyp, in gleichem Maß über Kenntnisse bezüglich der finanziellen Quellen, Bewerbungssysteme, und –Möglichkeiten verfügen. Wenn sie eine Bewerbungsmöglichkeit in Anspruch nehmen würden, dann würden sie sie selber schreiben. Im vorher genannten Gebieten haben die Urproduzenten sehr wenige Informationen, trotzdem würden viele von ihnen eine Bewerbungsmöglichkeit in Anspruch nehmen und sie würden sie mit einem Fachmann schreiben lassen. Ihre Mangelhaftigkeit zeigt, dass nur wenige Urproduzenten das Operative Programm Landwirtschaft und ländliche Entwicklung kennen, so verfügen sie auch nicht über die nötigen, aktuellen Informationen. Die Untersuchung der Erreichbarkeit der Administrationssysteme beweist auch die vorigen Aussagen, denn die Mehrheit fand das Administrationssystem der Bewerbungen kompliziert. Aber das Registratursystem der Produzenten wurde für entsprechend befunden.

Bibliographie: Bárdos Edit–Hájos L. (2002): Felkészülés az EU tagságra. Magyar Mezőgazdaság, 28., 5–7. Gál J. (2001): Informatika az öko-controlling szolgálatában. Magyar Informatikusok II. Világtalálkozója, Budapest, 2000. június 5–8, LSI Informatikai Oktatóközpont, Budapest, 2001, pp. 421–422. Nagy F.–Szentirmay A. (2002): Reform az európai agrárpolitikában. Magyar Mezőgazdaság, 43., 5–7. Vajda L. (2003): „A termelők felkészítése az EU-s csatlakozásra” programról; Az Európai Unió Agrárgazdasága, FVM Integrációs Főcsoportfőnökség Európai Integrációs Főosztály, 2003. 6–7. szám 16–17.


155

LOKALE ENTWICKLUNG UND DIE ENTWICKLUNG DES LÄNDLICHEN TOURISMUS AUF BIOHÖFEN

LOKALE ENTWICKLUNG UND DIE ENTWICKLUNG DES LÄNDLICHEN TOURISMUS AUF BIOHÖFEN Joachim Fiebelkorn Fördergemeinschaft Ökologischer Landbau (FÖL) Berlin-Brandenburg e.V.

Lage im ländlichen Raum in Brandenburg: • drastischer Rückgang der Beschäftigten • noch wenig produzierendes Gewerbe und Industrie in der Landwirtschaft • produktionsnahes Handwerk • allgemeine Unterbeschäftigung • Mangel an modernen Dienstleistungen • Überalterung, Abwanderungen Tourismus in Brandenburg: • Brandenburg ist z. Z. kein Tourismusland • keine fertige touristische Infrastruktur Grosse Potentiale im ländlichen Raum: • Ruhe und Entspannung • Saubere Luft und saubere Umwelt • Landschaft • Traditioneller und ländlicher Charakter • Traditionelles Handwerk

• wenig Erfahrungen und Kompetenzen • ⇒ Entwicklungsaufgabe

• Viele Möglichkeiten für naturverbundene Aktivitäten • Wenig Verkehr • sok állat • Viele Tiere • Kultur, Tradition • Mentalität der Bevölkerung

Potentiale erschließen und strategisch handeln! • = Potentiale bewußtmachen • = Potentiale erschließen

• = Potentiale vermarkten

Zielgruppen für den ländlichen Tourismus: • Naturverbundene aktive Touristen • Kinder (Ferienlager, Freizeitaktivitäten, Ferien (Radfahrer, Reiter...) mit Pferden...) • Familien (Urlaub auf dem Biohof...) • Naturfreunde (Vögel beobachten...) • Jäger, Fischer, Sammler (Beeren, Pilze...) Wichtig: • Arbeit und Einkommen • Diversifikation in der Landwirtschaft • Ersatzarbeitsplätze für (ehemals) • = zusätzliches Einkommen! landwirtschaftliche Beschäftigte Nachhaltigkeit organisieren: • sozial verträglich • ökologisch verträglich

• wirtschaftlich erfolgversprechend und stabil

Weitere Informationen: www.foel.de

156

[email protected] „DIE BROTKAMMER DER EUROREGION” FACHKONFERENZ

Jegyzetek / Notiţă / Notizen:


157


158




159

AZ EURORÉGIÓ ÉLÉSKAMRÁJA SZAKKONFERENCIA CĂMARA EUROREGIUNII CONFERINŢĂ DE SPECIALITATE

Recommend Documents