Drótos László, helyi programkoordinátor
Az „Európai Vaskultúra Útja” magyarországi szakaszai I. Előzmények: ·
Mi, akik az "Európai Vaskultúra Útja" magyarországi állomásainak felmérésével és ehhez kapcsolható, itt található ipari örökségünk hasznosításával foglalkozunk, három éve végezzük – szervezetten, egy önkéntes munkacsoport keretében, a Központi Kohászati Múzeum és a Tudomány és Technika Háza vezetésének támogatásával – ezt a munkát. A magyar fém- és vaskohászat, valamint a bányászat fejlődésének története és annak megörökítése azonban sokkal hosszabb időre, évszázadokra tekinthet vissza, amelyekben voltak nagyszámban dicsőséges időszakok és események, de voltak kemény küzdelmekkel terhes válságos időszakok is. Őseink megélt sikerei, elszenvedett kudarcai egyaránt bőséggel szolgálnak hasznosítható tanulságul a mai generációk számára is.
·
Ha csupán az utóbbi évtizedekből hozok fel szakmatörténetet megörökítő példákat, úgy említhetem, hogy Ø Nagyszámban jelentek meg könyvek, tanulmányok, különféle egyéb publikációk a magyar bányászat, kohászat és az erdészet, valamint az ezekhez kapcsolódó szakmák kultúrtörténeti értékű hagyatékainak igényes bemutatására. /1. fólia/ (A közeli hetekben fejeződött be annak a filmsorozatnak a felvétele, amely a magyar gyárakat mutatja be a millennium korából.); Ø Az első bejegyzett magyarországi ipari műemlékünk az 1813-ban épített újmassai nagyolvasztó, rendezvényünk szimbóluma; Ø Ma már több évtizedes múltra tekinthet vissza a diósgyőriek által létrehozott Központi Kohászati Múzeum, a budapesti Öntödei Múzeum, az ózdi kohászok által létesített gazdag szakmatörténeti gyűjtemény, a rudabányai, a soproni bányászati múzeum, a Dunai Vasmű 50 éves történetét bemutató tárlat, a somogyfajszi emlékhely, az erdészek gazdag bemutatóhelyei, a Miskolci Egyetem gyűjteménye stb.
·
Mindezekre az értékekre és ezek további tervezett gazdagítására építve szövetkeztek az 1980-as években az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület keretében kollégák, hogy az
akkor kibontakozó nyugat-európai, EU által támogatott kulturális utakba, turisztikai programokba – és ezen belül az Európai Vaskultúra programjába – beszervezzék hazánkat is. Ez akkor és az azt közvetlenül követő években nem sikerült. Most mi ezt újból megpróbáljuk. II. A kezdet, a munka indítása: ·
Miután ez a konferencia, egyben tapasztalatcserét is szolgál, elmondom, azzal kezdtük, hogy Ø a szakma iránt elkötelezett, önzetlen munkát is vállalni tudó legjobb szakembereket szólítottunk meg, hogy vállaljanak feladatot programunk végrehajtásában. Ma munkabizottságunk a régió három megyéjéből verbulálódva 21 tagból áll. Összetétele pedig bányász, kohász, erdész, gépész szakmabeliekből, történész, muzeológus, régész, tanár, mérnök végzettségűekből áll. Miután ez a program multiplikáló hatással is bír, így van ezen kívül egy még szélesebb körű hálózatunk is, amelyben egészen más szakmabeliek is tevékenykednek, így építészek, vízügyi, élelmiszeripari és egyéb mesterségek, tudományok képviselői; Ø részben a borsodi bányászok hagyományőrző példáján, részben a már említett OMBKE törekvései kezdeti tapasztalataira építve elindítottuk itt Észak-Magyarországon a "Bányászati és Kohászati Emlékek Nyomában" elnevezésű gyűjtő és publikáló munkát; Ø ezt követően megismerkedtünk a témával összefüggő nemzetközi tapasztalatokkal, köztük az Europäische Eisenstrasse mozgalommal és vezetőivel, – mindenekelőtt az osztrák programokkal és Gerhard Sperl professzor vezette törekvésekkel /2. fólia/ – és ezek alapján meghatároztuk saját munkaprogramunkat.
III. Az eddigi munka kezdeti eredményei: ·
Elsőként a szlovák kollégákkal összefogva a határ menti objektumok felmérését végeztük el, és megjelentettük azokat egy négy-nyelvű színes útikalauz formájában is. /3-4-5. fólia/. Itt emelem ki annak a ténynek a megkülönböztetett fontosságát, hogy térségünkben az állami, társadalmi irányítás felismerte programunk jelentőségét a területfejlesztés szempontjából, és kezdettől ennek megfelelő figyelemben és támogatásban részesültünk. Ahogy munkánk kezdeti eredményei jelentkeztek – egyre inkább az országos irányító szervek részéről is élvezhetjük a biztatást és elismerést.
·
A továbblépést a dunántúli legújabb vaskohászati régészeti kutatások inspirálták. Ezekre támaszkodva, valamint a somogyfajszi emlékhelyen /6. fólia/ tartott rendszeres szakmatörténeti konferenciák eredményeire építve felrajzoltuk az egész országot átszelő első "útvonal" tervet. /7. fólia/ (Ennek rövid magyarázata, bővebb majd a kiállítás megtekintésekor)
IV. Mi a célunk és tervünk ezzel a munkával? ·
Célunk többirányú. Fontossági sorrend nélkül a következőket emelem ki: Ø Be kívánunk ezzel kapcsolódni abba az EU által indított programba, amelynek célja az európai népek kultúrája, (közöttük vaskultúrája – mint a civilizáció alakulásának egyik meghatározója –) kölcsönös ismeretének előmozdítása; Ø A vaskultúra magyarországi, illetve közép-kelet-európai terjedésének népszerűsítésével fel szeretnénk kelteni a hazai és nemzetközi figyelmet erre az európai jelentőségű közös kulturális örökségünkre, megőrzésének és hasznosításának gazdasági és tudatalakítási fontosságára; Ø A kialakuló tematikus turisztikai útvonal egy közös témához, a vaskultúra terjedésének
bemutatásához köti a különböző helyszíneken található látványosságokat, idegenforgalmi szolgáltatásokat és így egy egységes megjelenésű turisztikai terméket ad, kínál; Ø E tematikus turisztikai útvonal létesítésének célja az is, hogy az önmagukban jelentős vonzerőt nem jelentő látványosságokat összeköti, ezáltal az együttes vonzerő hatása nő. A látogatóforgalom növekedése ösztönzi a kulturális örökségek védelmét szolgáló befektetéseket, ezáltal a gazdaságilag elmaradt területek felzárkóztatását, és új munkahelyek megteremtését segíti elő; Ø Azt kívánjuk elérni, hogy a termeléstörténeti szempontból kiemelkedő szellemi, tárgyi hagyatékunk is – a méltán megbecsült egyéb kultúrtörténeti értékeink rangján – kapjon helyet társadalmunk emlékezésében. Erre most, a radikális gazdaság- és termelésszerkezet váltás idején – látva ipari örökségünk legtöbbször megkülönböztetés nélküli rohamos pusztulását – külön késztetést kell, hogy érezzünk. ·
Terveink is kellően bátrak: Ø Folytatni kívánjuk a kutató, gyűjtő és megőrző, publikáló munka szervezését; Ø Áttörést szeretnénk elérni a turizmus, a média szakembereinek megnyerésében és e téren történő együttműködésünkben; Ø Technika-történeti emlékparkokat, élményparkokat szeretnénk pihentetnek, szórakoztatnak, és ismereteket is bővítenek egyszerre;
létrehozni,
amelyek
Ø Meggyőződésünk, hogy úgy mi itt Magyarországon, mint a környező országokban élő barátaink, kollégáink ezen a téren is eredményesebben haladhatunk előre, ha kicseréljük tapasztalatainkat, és megtaláljuk az együttes fellépést a terveink kialakításában, az azok megvalósításához szükséges feltételek megteremtésében. Ezt szolgálja ez a miskolci találkozó is.
1.sz. fólia BOOKS ABOUT THE TECHNOLOGICAL HISTORY OF NORTH HUNGARY
(The most significant works published in 2000-2002)
1.sz. fólia
1.sz. fólia
4.sz. fólia
6.sz. fólia
5.sz. fólia
7.sz. fólia
3.sz. fólia
