AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA
Brüsszel, 8.4.2009 COM(2009) 162 végleges
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLEMENTHEZ ÉS A TANÁCSHOZ Fenntartható jövő kialakítása az akvakultúra számára Új lendület az európai akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló stratégiának
{SEC(2009) 453} {SEC(2009) 454}
HU
HU
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLEMENTHEZ ÉS A TANÁCSHOZ Fenntartható jövő kialakítása az akvakultúra számára Új lendület az európai akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló stratégiának
1.
BEVEZETÉS
A modern akvakultúra a hal- és vízi élelmiszer-termelés egyik fő innovációja, és világszerte évi 6–8 %-os átlagos fejlődéssel a leggyorsabban növekvő élelmiszer-termelési ágazat. A 2006-os mintegy 52 millió tonna globális termeléssel a föld akvakultúrája a millennium kezdete óta egyharmadával növekedett, amiben vezető szerepet játszott az Ázsiában és DélAmerikában megvalósuló rendkívüli fejlődés. Az akvakultúra már most a világ emberi fogyasztásra szánt halellátásának mintegy felét teszi ki, és nagy a lehetőség a további növekedésre1. Ez kulcsfontosságú a jövőbeli növekvő haligény problémájának megoldásához. Az óceánok fenntartható kiaknázása céljából ugyanakkor az akvakultúra fejlesztése nem akadályozhatja a vadon élő halállományok túlhalászásának visszaszorítását és – végső célként – megszüntetését. Az akvakultúra ezért hatalmas lehetőségeket, ugyanakkor jelentős kihívásokat is magában rejt, különösen a termelés környezeti fenntarthatóságával, valamint a termékek minőségével és biztonságával kapcsolatban. Az akvakultúra az EU bizonyos tengerparti és szárazföldi területein fontos gazdasági tevékenység. Az akvakultúrába beletartoznak az édesvízi és tengeri úszós halak, csakúgy, mint a különböző gazdálkodási rendszerekben tenyésztett mészhéjú állatok. A gazdálkodási rendszerek lehetnek zártak vagy nyitottak, extenzívek vagy intenzívek, szárazföldiek vagy taviak, folyók vagy akár taljvíz által táplált kis taviak, partközeliek vagy tengeriek. Számos közösségi politikának hatása van erre a tevékenységre, és a közös halászati politikát támogató strukturális politika nagyban hozzájárult ennek az iparnak az európai fejlődéséhez. Az akvakultúra kisméretű és kisüzemi tevékenységből teljesen integrálódott vállalkozásokkal rendelkező, csúcstechnológiai ágazattá fejlődött. 2006-ban a 27 tagú EU akvakultúra-ipara mintegy 1,3 millió tonna halat, mészhéjú állatt és rákfélét termelt, amivel körülbelül 3 milliárd EUR forgalmat bonyolított le, és mintegy 65 000 munkahelyet teremtett. Jelenleg mintegy 12 millió tonnára van igény az EUban. A 2002-ben elfogadott fenntartható akvakultúrára2 vonatkozó uniós stratégia lefektette az akvakultúra fejlődését elősegítő szakpolitikai irányvonalakat. Most, hét év múlva jelentős fejlődés tapasztalható az EU-s akvakultúra-termelés környezeti fenntarthatóságának, biztonságának és minőségének garantálása terén3 . Ugyanakkor ez alatt az idő alatt a világ
1 2 3
HU
FAO: The state of world aquaculture 2008 (Az akvakultúra 2008. évi helyzete, az adatok nem tartalmazzák a vízi növényeket). A Bizottság közleménye az európai akvakultúra fenntartható fejlődésére vonatkozó stratégiáról, COM(2002) 511. 2007-ben a Bizottság számba vette az addig elért eredményeket, és az érdekelt felek bevonásával széleskörű társadalmi konzultációt és vitát indított Európa akvakultúra-iparának kilátásairól: lásd: http://ec.europa.eu/fisheries/cfp/governance/consultations/consultation_100507_en.htm és http://ec.europa.eu/fisheries/meetings_events/events/archives/events_2007/conference_151107_en.htm
2
HU
többi részén tapasztalt nagyarányú fejlődéssel szemben az EU teljes akvakultúra-termelése stagnált. A gyorsan változó technológiák és a nem szűnő gazdasági és környezeti kihívások jelenléte miatt itt az ideje számba venni az EU akvakultúra-ágazatának erősségeit és gyengéit. E közlemény célja, hogy a stagnálás okait megnevezze, és rájuk megoldást keressen, szem előtt tartva azt a célt is, hogy az EU az ágazat kulcsszereplője maradjon. A közlemény a 2002-es akvakultúra-stratégia eredményeire és az Európai Unió integrált tengerpolitikájának köszönhetően a tengeri tevékenységekben létrejött új lendületre épít. 2.
AZ EU AKVAKULTÚRÁJÁNAK JÖVŐKÉPE
2.1.
Aktuális problémák és kilátások
Az EU a világ egyik legnagyobb vízi élelmiszerpiaca, és a növekvő kereslet kielégítésében egyre inkább az importra támaszkodik. Dinamikus és magasan fejlett kutatási és technológiai ágazat, fejlett eszközök és haltáp, képzett és gyakorlott vállalkozók, innovatív vállalkozások, valamint szilárd környezet- és egészségvédelmi jogi keret áll rendelkezésre. Ennek ellenére az EU akvakultúra-ágazatának számos kihívással kell szembenéznie: pl. a helyhez és engedélyezéshez való korlátozott hozzáférés, az ipar széttördeltsége, kockázatos környezetben (különösen a gazdasági helyzet és a kereskedelmi minták folytonos változása mellett) az indulótőkéhez vagy az innovációhoz szükséges hitelhez való korlátozott hozzáférés, az importból fakadó nyomás, az elégtelen mennyiségű gyógyszer és oltóanyag. Mindezeken kívül a szigorú EU-s szabályok – különösen a környezetvédelemre vonatkozóan – megnehezítik a versenyt az ázsiai vagy latin-amerikai versenytársakkal szemben. A technológia és a know-how eladásával az EU-nak be kell fektetnie a globális piacba, hogy szembe tudjon nézni a fenntarthatóság és a biztonság kihívásaival. Az akvakultúra-ipar még mindig viszonylag kevéssé ismert a hatóságok és a befektetők körében. Az ágazatnak szembe kell néznie azokkal a problémákkal, amelyeket a helyért való küzdelem és a gazdálkodó tevékenységek környezeti fenntarthatósága miatti egyre erősebb aggodalom jelent egy változó társadalom számára. 2.2.
Jövőépítés az EU akvakultúra-ipara számára
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének előrejelzése szerint a globális tengeri élelmiszer-fogyasztás tovább fog növekedni. Ezt a keresletet nem lehet csupán a vadon élő halakkal kielégíteni. Még ha a vadon élő állományok el is érnék a maximális fenntartható hozam szintjét, a gyorsan növekvő keresletet kielégítéséhez szükség van az akvakultúratermelésre. Ha az EU ki akarja elégíteni a vásárlói igényeket, akkor megoldást kell találnia ezekre a problémákra, és fel kell készülnie a növekvő keresletre. Az EU jövőbeli akvakultúra-iparának a fenntartható fejlődés élvonalában kell állnia. Meg kell hozni a megfelelő intézkedéseket, hogy biztosítsuk iparunk vezető szerepét a „kék forradalomban”, legyen szó akár magáról az akvakultúra élelmiszer-termeléséről, a technológiáról és az innovációról, akár az EU-s és nemzetközi szintű előírások és minősítési eljárások lefektetéséről. Ennek megvalósulása érdekében e közlemény célja, hogy elősegítse a sikeres és fenntartható, a piacon sikeresen helytálló akvakultúra-ipar létrejöttét. Az iparnak az egész ellátási láncot le kell fednie, beleértve mind a nagy értékű, mind az innovatív termékeket, amelyek az EU-ban és külföldön is megfelelnek a fogyasztók igényeinek,
HU
3
HU
valamint az akvakultúrával foglalkozó vállalkozások számára készült magas minőségű eszközök gyártását. Az akvakultúra élelmiszer- és eszközgyártását a legfejlettebb technológiával és a legújabb kutatásokkal kell támogatni. Az EU-nak lépést kell tartania a legújabb kutatásokkal és technológiával annak érdekében, hogy e stratégiai terület élmezőnyében maradjon, valamint az akvakultúra-ágazat folyamatos fejlődését, illetve innovatív technológiák és vezetési technikák használatát elősegítve növelnie kell az ágazat versenyképességét. A fejlett technológia és a legújabb kutatások szintén hozzá kell, hogy járuljanak az akvakultúra-ipar környezeti fenntarthatóságához. Ez lehetővé tenné, hogy jó néhány uniós akvakultúravállalkozás és a technológiát biztosító, kapcsolódó ipar külföldi befektetéseket hajtson végre. A piaci feltételek fogják megszabni, hogyan járul majd hozzá az iparág az egészséges és biztonságos vízi élelmiszertermékek biztosításához, és ugyanakkor az EU importfüggőségének csökkentéséhez. Az EU termelőinek a környezeti teljesítmény, a magas egészségügyi elvárások és a nyomon követhetőség alapján termékeiket a piac nagy értékű termékeinek sorába kell állítaniuk, valamint az EU-s és külföldi piacokat tovább kell fejleszteniük. E tekintetben a WTO-s szabályokkal kompatibilis önkéntes címkézési rendszerek és minősítési rendszerek növelhetik a fogyasztói bizalmat, és megerősíthetik azon akvakultúra-termékek pozícióját, amelyek szigorú minőségi előírásoknak felelnek meg. A legfejlettebb technológia és a legújabb kutatások segítségével az akvakultúrának környezetbarát iparrá kell válnia. A környezeti fenntarthatóság elengedhetetlen, és egyre gyakoribb, hogy a fogyasztók is biztosan akarják tudni, hogy az akvakultúra-termékeket a magas környezetvédelmi előírások teljes figyelembevételével gyártották és szállították-e. A magas elvárások az akvakultúra-ipar megítélését és a piacokhoz való hozzáférését is javítják majd. Számos olyan fontos probléma, amely korlátozza az európai akvakultúra fejlődését, közvetlen kapcsolatban áll az országos vagy régiós szintű politikákkal és intézkedésekkel. Annak érdekében tehát, hogy ez az elképzelés valóra váljon, a hatóságoknak megfelelő keretet kell kidolgozniuk, és közre kell működniük a nemzeti jogszabályokból adódó problémák elhárításában. Ez a keret pedig kiszámítható, következetes és költséghatékony kell legyen, így téve lehetővé, hogy az akvakultúra-ipar megvalósíthassa a benne rejlő lehetőségeket. E stratégia tehát csak akkor érheti el a célját, ha jövőképét és célkitűzéseit mindenki teljes mértékben támogatja, és ha az országos és regionális szintű hatóságok is alkalmazzák és tovább erősítik. 3.
AZ EU-S AKVAKULTÚRA-TERMÉKEK VERSENYKÉPESSÉGÉNEK ELŐSEGÍTÉSE
Annak érdekében, hogy megvalósuljon az európai akvakultúra számára felvázolt jövő, az EUnak elő kell segítenie a versenyképes és változatos akvakultúra-ipar kialakulását (beleértve az eszközök és a technológia szolgáltatóit), amely a legfejlettebb technológián és a legújabb kutatásokon alapul, és amely lefedi az egész ellátási láncot, illetve fenntartható módon kielégíti a fogyasztói keresletet. Az akvakultúra fenntartható fejlődésének legégetőbb szükségleteit a közös halászati politika reformjának és jövőbeli pénzügyi keretének tükrében is meg fogjuk vizsgálni. E tekintetben a Bizottság különösen fontolóra fogja venni specifikus támogatási lehetőségek létrehozását a nemzeti kereteken túlmutató intézkedésekkel kapcsolatban.
HU
4
HU
3.1.
Kutatás és technológiafejlesztés
Az akvakultúra területén folytatott kutatásban és technológiafejlesztésben az EU eddig központi szerepet játszott. A hatodik kutatási keretprogram keretében 98 millió EUR-t különítettek el akvakultúrával kapcsolatos kutatási projektek számára, ebből 32 millió EUR-t kkv-kra. Elengedhetetlen, hogy ez a fajta támogatás tovább folytatódjon. Az akvakultúra fenntartható fejlődését tökéletes kutatással és innovációval kell elősegíteni. Az iparág vezetői nemrégiben elindítottak egy kezdeményezést, amelynek célja egy európai akvakultúra-technológiai és innovációs platform (EATIP) létrehozása. A platform célja, hogy a kutatási és technológiai fejlesztés figyelembevételével fenntartsa az európai akvakultúraágazat vezető szerepét a világon, felvázolja stratégiai távlatait és meghatározza prioritásait. Az akvakultúra-ipar környezeti hatásainak csökkentésére hatékony eszköznek bizonyultak a gazdálkodási rendszerek technológiai újításai. Elengedhetetlen, hogy tovább tökéletesítsük az akvakultúrához kapcsolódó kutatási és technológiai fejlesztést, támogassuk e terület egyéni kezdeményezéseit, illetve kiterjesszük a támogatás lehetőségeit. A közfinanszírozású kutatások serkentően hathatnak a magán K+F-re, és elsősorban azokra a prioritásokra kell összpontosítaniuk, amelyeket a kkv-k nem tudnak teljes mértékben támogatni, illetve amelyek magas befektetési kockázatúak. E tekintetben meg kellene találni a tengeri tevékenységekkel való együttműködés lehetőségeit is (pl. tengeri akvakultúra). A Bizottság • tovább fogja támogatni a K+F-t az akvakultúra területén, valamint megfelelő EU-s költségvetést különít el az akvakultúra-projektek számára, hogy tovább fejlessze a fenntartható és versenyképes akvakultúrához szükséges tudásalapot. A Bizottság továbbá fel fogja kutatni az európai szinten meglévő eszközök hatékonyabb felhasználásának lehetőségeit. Ugyanakkor a Bizottság felkéri a tagállamokat és az iparágat, hogy az Európai Kutatási Térség keretein belül növeljék az akvakultúra-kutatásba történő befektetéseket, • elő fogja segíteni a legfontosabb kutatási infrastruktúra optimalizálását és fejlesztését, és megerősíti a szélesebb körű tudományos hálózatba történő integrációt, hogy ezáltal az új tengerpolitikával és annak stratégiai kutatási menetrendjével összhangban olyan globális problémákra találjon megoldást, mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás4, • arra kéri a tagállamokat, hogy ismerjék fel az extenzív, illetve a hagyományos formájú akvakultúra fontosságát, és vegyék számításba a meglévő telephelyeken és eszközökkel történő termelés tovább fejlesztésének lehetőségeit. Az állományokat és/vagy a technológiát érintő kockázatok elleni megfelelő biztosítás is fontos szerepet játszhat az akvakultúra-ipar fejlesztésének elősegítésében, különösen az innovatív projektek esetében, ahol a veszteség hatása számottevő lehet. A Bizottság ezért elemezni fogja a projektek hatását, és eldönti, hogy ki kell-e igazítani a halászati és akvakultúra-ágazat számára nyújtott állami támogatások felülvizsgálatára vonatkozó jelenlegi iránymutatást. 4
HU
A Bizottság közleménye: A tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás európai stratégiája, COM(2008) 534.
5
HU
3.2.
Egyenjogú versenytárs a hely tekintetében
A helyért folytatott egyre nagyobb verseny az egyik legnagyobb kihívás, amellyel szembe kell néznünk, ha tovább akarjuk fejleszteni, vagy akár csak fenn akarjuk tartani a part menti akvakultúra minden formáját, illetve az édesvízi halgazdálkodást. A hely megválasztása kulcsfontosságú. A térbeli tervezés döntő szerepet játszik a gazdasági tevékenység helyével kapcsolatos megbízható adatok szolgáltatásában, az ezzel kapcsolatos iránymutatásban, a befektetők számára nyújtott biztonságban, a konfliktusok elkerülésében, valamint a tevékenységek és a környezet összhangjának megtalálásában, amelyeknek végső célja mind a fenntartható fejlődés. A Bizottság • folytatni fogja az új EU-s tengerpolitika5 keretében lefektetett, a tengeri területrendezés és a tengerparti övezet integrált kezelése fejlesztésének előmozdítására irányuló kezdeményezést, • felkér minden tagállamot, hogy az akvakultúra stratégiai fontosságát felismerve fejlessze tovább a tengeri területrendezési rendszereket. Ezzel összefüggésben a közös halászati politika következő reformjára való előkészületek részeként a Bizottság megvizsgálja a közösségi pénzügyi eszközök közötti hálózat megerősítésének lehetőségét, illetve a tengeri tevékenységek, beleértve az akvakultúra helyhez való hozzáférésének kérdését, • felkéri a tagállamokat, hogy a szárazföldi földtervezéskor biztosítsák az édesvízi akvakultúra értékeinek és igényeinek teljes figyelembevételét. 3.3.
Az akvakultúra üzletág piaci kereslettel való megbirkózásának lehetővé tétele
Az EU-s akvakultúra-iparnak készen kell állnia a fogyasztói kereslet kielégítésére, alkalmazkodnia kell a változó piaci feltételekhez, és képesnek kell lennie az értékesítési lánc többi szereplőjével való egyenjogú párbeszédre6. A Bizottság felül fogja vizsgálni a halászati és akvakultúra-termékek 2009-es piacpolitikáját, valamint • a halászati és akvakultúra-termékek piacpolitikájának jövőbeli reformja keretében fel fogja mérni az akvakultúra-ágazat igényeit, elsősorban a termelői szervezetek, az érintett szakmák, a fogyasztói tájékoztatás és a piaci eszközök, mint például az akvakultúrában gyártott élelmiszertermékek címkézése szempontjából, • folytatja munkáját a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és az érdekeltekkel a magas színvonal elősegítése érdekében (különösen a bio-akvakultúrával, illetve az ökocímkerendszerekkel kapcsolatban), • folytatja a címkézéssel és minősítési esetekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködést, elsősorban a FAO-val.
5 6
HU
COM (2007) 575 és COM (2008) 791: Tengeri területrendezési útiterv: Egységes alapelvek érvényesítése az EU-ban. Az értékesítési lánc érdekeltjei közötti fejlett párbeszédre jó példa a konszenzus projekt.
6
HU
3.4.
A nemzetközi vetület
Egy innovatív ipar a kapcsolódó ágazatok (pl. az eszközök, a haltáp, az állat-egészségügy ágazatai) számára is jó lehetőség arra, hogy terjeszkedjenek, és szakismeretüket a világ többi részére exportálják. E célból a Bizottság • a közös halászati politika külső dimenziója keretében megvizsgálja egy az akvakultúra harmadik országokban történő elősegítését célzó alap létrehozását, valamint az üzleti lehetőségek kiterjesztését az akvakultúrával foglalkozó EU-s cégek számára, • az új állat-egészségügyi cselekvési tervvel összhangban kidolgoz egy közösségi szintű export-stratégiát annak érdekében, hogy megerősítse a Közösség szerepét az állategészségügyi kérdésekkel kapcsolatos export-feltételekről folyó tárgyalásokban, • nemzetközi szinten tovább segíti a fenntartható akvakultúra létrehozását azzal a céllal, hogy javítsa egyes jelenlegi gyakorlatok környezetvédelmi eredményét, illetve nemzetközi szinten egyenlő feltételeket biztosítson az ágazat számára. 4.
AZ
AKVAKULTÚRA FENNTARTHATÓ NÖVEKEDÉSÉHEZ SZÜKSÉGES FELTÉTELEK MEGTEREMTÉSE
A Közösség biztosítja, hogy az EU akvakultúra-ipara a magas fokú környezetvédelemmel összehangoltan fejlődjön. Ugyanezen elv alapján mind az EU-ban gyártott, mind az ide importált akvakultúra-termékeknek meg kell felelniük a fogyasztói egészség és biztonság védelmére vonatkozó magas elvárásoknak. A Közösségnek az akvakultúra által tenyésztett állatok egészségének és életkörülményeinek magas szintű védelmét is szem előtt kell tartania. 4.1.
Az akvakultúra és a környezetvédelem összeegyeztethetőségének biztosítása
4.1.1.
Környezetbarát akvakultúra
Az EU elkötelezett híve a magas fokú környezetvédelemnek, a közösségi jogszabályok az elővigyázatosság elvén alapulnak. A szennyvíz és a szennyezőanyagok eltávolítására szolgáló víztisztító technológiák már elérhetőek, és az elkövetkező években a szennyvíz csökkentésére szolgáló új technológiák továbbfejlesztése is minden bizonnyal jelentős lesz. A közösségi vízügyi jogszabályoknak való megfelelés szintén döntő fontosságú a kiváló minőségű és biztonságos élelmiszerek előállításához szükséges vízminőség biztosításában. A Bizottság • szakpolitikáiban és intézkedéseiben továbbra is hangsúlyozza az akvakultúra környezeti szempontból fenntartható fejlődésének fontosságát, • tovább ellenőrzi az elszökött halak tekintetében történő előrehaladást, és amennyiben szükséges, felméri az EU-s szinten hozott lehetséges intézkedések hozzáadott értékét. 4.1.2.
Akvakultúra-barát környezet
Annak érdekében, hogy biztosítva legyen az akvakultúra által tenyésztett állatok egészsége,
HU
7
HU
valamint a biztonságos és jó minőségű termékek gyártása, az akvakultúrának a lehető legjobb minőségű vízre van szüksége. A víz-keretirányelv (WFD)7 keretében a tagállamok által kidolgozott első vízgyűjtőgazdálkodási tervnek legalábbis fent kell tartania a mészhéjú állatok tenyésztési területeinek védelmi szintjét, ahogyan ezt a mészhéjú állatok minőségi követelményeiről szóló irányelv8 előírja. A Bizottság úgy gondolja, hogy a WDF vízgyűjtő-gazdálkodási tervének első, 2015ös felülvizsgálatának fenn kell tartania legalább ugyanezt a védelmi szintet, és a mészhéjú állatok tenyésztésére újonnan kijelölt területeket a WFD értelmében védett területekké kell nyilvánítani. Elfogadhatatlan lenne, hogy különböző szabályrendszerek vonatkozzanak a mészhéjú állatok régi és új vizeire. E célból a Bizottság • biztosítani fogja, hogy a tagállamok a víz-keretirányelv értelmében kidolgozott első vízgyűjtő-gazdálkodási terveik által megfelelő szintű védelmet nyújtsanak a mészhéjú állatok vizei számára, • a WFD és a tengervédelmi stratégiáról9 szóló keretirányelv megfelelő alkalmazása érdekében erősíteni fogja az illetékes nemzeti hatóságok és az iparág felé történő tájékoztatást az akvakultúrával kapcsolatos tevékenységeket illetően, beleértve a WFD mészhéjú állatok vizeire történő alkalmazásáról iránymutatások kidolgozását, • fel fogja mérni, hogy szükség van-e az EU vízvédelmi jogi keretének kiegészítésére és a mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről szóló irányelv hatályon kívül helyezésére. 4.2.
Nagy teljesítményű állattenyésztő ipar kialakítása az akvakultúrában
Az optimális állattenyésztési körülmények, a jó egészség és az akvakultúrában tenyésztett állatok pszichológiai szükségleteinek megfelelő táp elengedhetetlen a termeléshez és az optimális növekedéshez. A tenyésztett halak megfelelő életminőségének garantálása szintén hozzájárul az akvakultúra-ipar jobb megítéléséhez. 4.2.1.
Az állatok egészségének biztosítása
Az akvakultúra által tenyésztett állatok egészségéről és ezen állatokban előforduló egyes betegségek megelőzéséről, valamint az azok elleni védekezésről szóló EU-s jogi keretet 2006ban vizsgálták felül. A Bizottság garantálni fogja a 2006/88/EK irányelv teljes körű végrehajtását, és biztosítja, hogy az új állategészségügyi politikai stratégiában és annak végrehajtási cselekvési tervében10 az akvakultúrában tenyésztett állatok egészségügyi érdekei teljes mértékben érvényesüljenek. E célból a Bizottság
7 8 9 10
HU
2000/60/EK irányelv. 2006/113/EK irányelv. 2008/56/EK irányelv. COM(2008) 545.
8
HU
• 2011-ig felméri, és szükség esetén felülvizsgálja a vízi állatok főbb betegségeinek listáját11, • 2009-ben felülvizsgálja a jelenlegi, az egyes betegségek kiegészítő biztosítékaival kapcsolatos tagállami szintű rendelkezéseket biztosítva ezzel, hogy ezen intézkedések nem jelentenek indokolatlan akadályt, ugyanakkor fenntartva az állategészség-védelem magas színvonalát, • felméri azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek az akvakultúrában tenyésztett állatok egészségét célzó intézkedéseket támogatják (különös tekintettel a biológiai védőintézkedésekre és az ehhez kapcsolódó képzésre). Ez a felmérés bekerül a közös halászati politika és a kapcsolódó pénzügyi keret reformjába. 4.2.2.
Az állatjólét biztosítása
Az állatjólét közös érdeke a fogyasztóknak, a szakpolitikusoknak és a termelőknek. Etikai vonatkozása mellett fontos szerepet játszik a fogyasztók termékválasztásában is. A halak jólétének tudományos alapjai sokkal kevésbé kidolgozottak, mint a szárazföldön tenyésztett állatoké. Az állatjóléttel kapcsolatos cselekvési tervvel12 összhangban tehát a Bizottság • fajspecifikus alapú tanácsot kér a haljóléttel kapcsolatban, és támogatja a fajspecifikus szemlélet bevezetését a nemzetközi fórumokon (elsősorban az Állat-egészségügyi Világszervezetben), • Az elkövetkezendő két évben bevezeti a haljólét értékelését az akvakultúrában azzal a céllal, hogy számba vegye a lehetséges jogszabályi és nem jogszabályi intézkedéseket. Emellett a Bizottság felül kívánja vizsgálni az állatok szállítására vonatkozó szabályok13 jelenlegi intézkedéseit, amelyek minden szárazföldi gerincesre vonatkoznak, nem alkalmazhatóak azonban az akvakultúrában tenyésztett állatokra, • támogatja az iparág azon kezdeményezéseit, amelyek a tenyésztett halak jólétét szolgálják. 4.2.3.
Az állatgyógyászati készítmények iránti igény problémája
A halbetegségek mind az állategészségügy, mind az állatjólét területét érintik. Ennél fogva döntő fontosságú, hogy a tenyésztett állatok ellenőrzött és precíz gyógyszeres ellátásban részesüljenek. Az akvakultúra-ipar egyik legfőbb problémája ugyanakkor még mindig az egészségügyi problémák kezelésére szolgáló, engedélyezett állatgyógyászati készítményekhez való korlátozott hozzáférés. A Bizottság
11 12 13
HU
Ennek keretében a Bizottság a 2006/88/EK irányelvében szereplő listáról már törölte a pontyfélék tavaszi viraemiáját. COM(2006) 13. Az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről szóló 2005/1/EK rendelet.
9
HU
• arra ösztönzi a tagállamokat és az érintett érdekelteket, hogy alkalmazzák az Availability Task Force 2007-es jelentésében14 tett javaslatokat. A Bizottság ezen kívül részt fog venni a helyzet már javasolt rendszeres felülvizsgálatában, • hozzá fog járulni az illetékes hatóságok és a halegészségügy egyéb érintett résztvevői közötti kommunikáció fejlesztéséhez, elsősorban a szakértők és az érdekeltek közötti értekezletek összehívása által. 4.2.4.
A jó minőségű és fenntartható haltáp biztosítása
Az akvakultúra fejlődése szempontjából az egyik legnagyobb probléma még mindig a megfizethető és könnyen elérhető haltáphoz való hozzáférés. Az európai piacon az akvakultúra halfajai közül a húsevő fajokra van a legnagyobb igény, és e fajok táplálása még mindig nagy arányban a halliszt és a halolaj hozzáférhetőségétől függ. A gazdasági és környezeti fenntarthatóság szempontjából probléma lehet, hogy az akvakultúra-ágazat a haltáp fő összetevőjeként a hallisztre és a halolajra támaszkodik. Egyrészről a halliszt- és halolajtermelés alig tud megbírkózni a növekvő igényekkel, ami az árak emelésével jár. Másrészről az ipari halászatokból származó halliszt és halolaj használata problémát jelenthet az akvakultúra-ipar fenntarthatósága szempontjából, és ronthatja megítélését. A megfelelő alternatíva keresésekor ugyanakkor a fogyasztóvédelemtől az állatjólétig számos tényezőt figyelembe kell venni. A haltáppal kapcsolatos közösségi szabályok és normák felállításakor meg kell találni az egyensúlyt a magas színvonalú fogyasztóvédelem és a versenyképesség között. A rendkívül magas színvonalú fogyasztóvédelem érdekében a Bizottság politikáján belül a következőképpen járul hozzá az EU-s élelmiszerjog, és ezen keresztül az EU-s akvakultúra fejlesztéséhez: • jobban hozzáférhetővé teszi a haltáphoz szükséges adalékanyagokat, különösen a 2008 májusában elfogadott, „zökkenőmentes” engedélyeztetési eljárásokról szóló iránymutatás alapján, • biztosítja az állati melléktermékekről szóló felülvizsgált rendeletre15 vonatkozó javaslatának elfogadását, garantálva ezáltal, hogy az akvakultúrában tenyésztett állatokat ugyanilyen állatokból származó haltáppal lehessen etetni, elkerülve ugyanakkor az egyes halfajok ugyanazon halfajból származó haltáppal történő etetését. 4.3.
A fogyasztói egészségvédelem biztosítása és az akvakultúrában termelt élelmiszerek kedvező egészségügyi hatásának felismerése
A magas színvonalú fogyasztóvédelem garantálása érdekében az illetékes hatóságoknak megelőző intézkedéseket kell tenniük és bizonyos követelményeket kell felállítaniuk, hogy biztosítsák az akvakultúrában termelt élelmiszerek minőségét és biztonságát, valamint hogy ahol szükséges, felügyeletet és forgalomba hozatali tilalmat hozzanak létre. Mindez egyenlő feltételeket kíván, valamint azt, hogy a kockázatokat szilárd, tudományos alapon határozzák meg. A Bizottság
14 15
HU
http://www.hma.eu/203.html, http://www.hma.eu/uploads/media/TF_Report_Availability_Vet_Medicines.pdf COM(2008) 345.
10
HU
• tovább foglalkozik annak biztosításával, hogy az akvakultúrában termelt élelmiszertermékek a fogyasztó számára biztonságosak legyenek, legyen szó akár a Közösségben előállított, akár harmadik országokból importált termékekről, • a jogalkotói eszközöket összhangban tartja az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos új ismeretekkel annak érdekében, hogy az élelmiszer-biztonsági kockázatokat a lehető legmegfelelőbb módon kezelje. Ennek keretében a Bizottság az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2009-re várt, biotoxikus anyagokról szóló értékelése alapján felülvizsgálja a biotoxikus anyagok helyzetét, • döntéseit továbbra is a tudományra és az elővigyázatosság elvére alapozza, valamint megvizsgálja az akvakultúra-termékek fogyasztásának pozitív egészségügyi hatásait. 5.
AZ ÁGAZAT MEGÍTÉLÉSÉNEK ÉS IRÁNYÍTÁSÁNAK JAVÍTÁSA
Az európai akvakultúra-ipart jól kidolgozott irányítással kell segíteni. Az akvakultúra fenntartható fejlődése érdekében fontos az iparág megítélésének javítása is, valamint egyenlő feltételek kialakítása uniós szinten. Az akvakultúra-vállalkozások profiljának javításában fontos szerepet játszik az érdekeltekkel folytatandó egyeztetés. Az országos hatóságoknak ugyanakkor központi szerepük van az akvakultúra saját területeiken történő fejlődésében. 5.1.
Az EU-s jogszabályok következetesebb végrehajtása
Ha a tagállamok következetesebben hajtják végre az EU-s jogszabályokat, az akvakultúra fejlődését érintő döntésekkel kapcsolatban megteremtődnek a gazdasági szereplők közötti egyenlő feltételek. A Bizottság ezt a célt is támogatja azáltal, hogy • útmutatókat készít, valamint az érdekeltek és az országos hatóságok bevonásával workshopokat szervez, hogy bővítse a fő környezetpolitikai eszközeivel kapcsolatos ismereteket, és elősegítse azok alkalmazását. E tekintetben kiemelt szerepet kapnak az akvakultúráról és a Natura 2000-ről szóló útmutatók, • biztosítja, hogy a tagállamok megfelelően hajtsák végre az EU-s állategészségügyi és fogyasztóvédelmi jogszabályokat, amennyiben szükséges, további útmutatók segítségével. A Bizottság továbbra is folytatja a spontán ellenőrzéseket és vizsgálatokat, biztosítva ezzel, hogy a harmadik országok megfelelnek az uniós jogszabályokban megfogalmazott legalább egyenértékű követelményeknek. A Bizottság különös figyelmet fordít arra, hogy valamennyi tagállam megfelelően alkalmazza a mészhéjú állatokban előforduló tengeri biotoxikus anyagok kiszűrésére szolgáló vizsgálatokat, illetve az akvakultúrában tenyésztett állatok betegségeinek egészségügyi eljárásáról és ellenőrzéséről szóló új irányelvet. 5.2.
Az adminisztrációs terhek csökkentése
A fejlődéshez elengedhetetlen az adminisztrációs terhek csökkentése, elsősorban a kis- és középvállalkozások esetében. A Bizottság
HU
11
HU
• uniós szinten tovább dolgozik a jogszabályi környezet egyszerűsítésén és az adminisztrációs terhek csökkentésén, • arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a vállalkozásfejlesztés előmozdítása és az országos intézkedésekből fakadó adminisztrációs terhek csökkentése érdekében, különösen az akvakultúrához kapcsolódó engedélyeztetési eljárások egyszerűsítése által. 5.3.
A közönség kielégítő mértékű tájékoztatása és az érdekeltek megfelelő részvételének biztosítása
A Bizottság teljes mértékben támogatja a jobb szabályozás és irányítás kialakítását, amelyhez elengedhetetlen a széleskörű és megfelelő egyeztetés. Az akvakultúra megítélésének javítása érdekében az iparágnak és a hatóságoknak átlátható tájékoztatást kell nyújtaniuk. A Bizottság • felméri, hogy szükséges-e az akvakultúra-ipar profiljának felülvizsgálata és javítása, valamint hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az akvakultúra-képviselők szerepének megerősítésére, • fórumot hoz létre az európai akvakultúra-technológiai és innovációs platform (EATIP), a Bizottság és a tagállamok kutatási programjainak vezetői közötti párbeszéd érdekében, hogy közösségi és országos szinten elősegítse a kutatási tevékenységeket, • arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az akvakultúra proaktív köztájékoztatást célzó kezdeményezéseit, különösen az Európai Halászati Alap által nyújtott lehetőségek kihasználásával. 5.4.
Az akvakultúra-ágazat megfelelő ellenőrzésének biztosítása
A közpolitikákat megbízható mutatókkal kell alátámasztani. Egészen a közelmúltig az EU-s akvakultúra-statisztikák meglehetősen korlátozott hatókörűek voltak. E célból a Bizottság • folyamatosan ellenőrizni fogja az ágazat fejlődését, különösen az új statisztikai szabályzat16 és az új adatgyűjtési keret segítségével, • nemzetközi szinten (különösen a FAO-val együttműködve) aktív szerepet vállal e növekvő iparág továbbfejlesztésében, valamint a globális és összehangolt mutatók gyűjtésében, • bővíti a piaci árakkal kapcsolatos adatbázisát. A Bizottság megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a teljes értékesítési láncra nézve kidolgozza a halászati és akvakultúra-termékek árának ellenőrzésére szolgáló rendszert.
6.
KÖVETKEZTETÉS
Az akvakultúra globális fejlődése és stratégiai fontossága az élelmiszer-biztonságban ígéretes jövőképet vetít előre az ágazat számára.
16
HU
762/2008/EK rendelet.
12
HU
Az akvakultúra modern, dinamikus iparrá vált az EU-ban, amely biztonságos, nagy értékű és jó minőségű termékeket állít elő, és ezzel párhuzamosan megteremtette a környezeti fenntarthatósághoz szükséges feltételeket is. Ez az iparág ugyanakkor számos problémával kell, hogy szembenézzen. Ez a stratégia, amely számba veszi mind a lehetőségeinket, mind a korlátainkat, a lehető legjobb fejlődési lehetőséget kell, hogy nyújtsa az európai akvakultúra számára. E közlemény célja, hogy tudatosítsa a szakpolitikusokban és az állami szervezetekben az akvakultúra fontosságát az Európai Unióban. E stratégia uniós vezetést és útmutatást is kíván nyújtani mind az érdekelteknek, mind a különböző hatóságoknak annak érdekében, hogy az európai akvakultúra fenntartható növekedéséhez szükséges politikák következetesek és világosak legyenek. Az EU-s akvakultúra problémáit lehetőségekké kell alakítanunk. E célok elérése érdekében minden szereplőnek – a közszférában és a magánszférában egyaránt – elkötelezetten támogatnia kell az európai akvakultúra-ágazatot. A Bizottság ennek megfelelően felkéri a Parlamentet, a Tanácsot és minden érdekelt felet, hogy támogassa az EU-nak ezen akvakultúra-srtatégiáját, és mind uniós, mind országos és helyi szinten partnerségben működjön együtt a hatóságokkal és az érdekelt felekkel, hogy az EU-s akvakultúra kiaknázhassa a benne rejlő lehetőségeket, és ugyanakkor megőrizhesse környezeti fenntarthatóságát és magas egészségügyi színvonalát.
HU
13
HU
