Az euro-turáni és szibériai faunavidék Philodromus fajainak (Philodromidae, Araneae) taxonómiai revíziója
Doktori értekezés tézisei
SZITA ÉVA
Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológia Doktori Iskola, Iskolavezető: Dr. Erdei Anna Zootaxonómia, Állatökológia és Hidrobiológia Doktori Program Programvezető: Dr. Dózsa-Farkas Klára Témavezető: Dr. Samu Ferenc
Budapest 2006
BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉSEK Földük hetedik legnagyobb fajszámú állatcsoportja a pókok. Mindenütt találkozhatunk velük a sarkvidéket és a tengervizet kivéve.A futókarolópókok családja (Philodromidae) a 17. legnagyobb fajszámú csoportjuk, melyet 1975 óta tekintenek önálló családnak. A kétkarúak subcladusába tartoznak, melynek rokonsági viszonyai a mai napig tisztázatlanok. A Philodromus genus taxonómiai egységként való felismerése Walckenaer nevéhez fűződik. A Philodromus genus a család legnagyobb fajszámú neme. Kis és közepes termetű nappal vadászó sit-and-wait stratégista állatok. Változatos habitatokban fordulnak elő. Találkozhatunk velük lombhullató és örökzöld erdőkben a lombkorona szintben és a fák kérgén, különböző gyeptípusokban és köves-bozótos sivatagokban, félsivatagokban egyaránt, de a mezőgazdasági területeken betöltött jelentőségükről sem szabad megfeledkezni. Munkám során a Palearktisz euro-turáni és szibériai faunavidékeinek futókarolópók faunáját tanulmányoztam. Az említett két fauanvidék a Palearktisz területének mintegy 70%-át fedi le, míg fajszám tekintetében közel a felét. Az itt előforduló fajok négy fajcsoportba sorolhatók. A téma kevéssé kutatott voltát mutatja, hogy összefoglaló revízió jellegű munka a palearktikus régióban csak az aureolusfajcsoport tagjairól jelent meg, a régióban előforduló többi faj jelentős része csak az eredeti fajleírásokban szerepel. Dolgozatom célja az euro-turáni és szibériai faunavidék Philodromus fajainak revízió szintű jellemzése fajcsoportok szerinti bontásban. A taxonok fajcsoportokba való sorolásához definiálni kell a fajcsoportok megkülönböztető jegyeit. Fontosnak tartottam a fajok identifikációjához szükséges leírások és illusztrációk elkészítését, valamint a gyűjtési adatok előfordulási térképeken való ábrázolását. A fentiek publikálása a régió faunisztikai, ökológiai és biogeográfiai célú kutatásait is megkönnyíthetik. A taxonok könnyebb áttekinthetősége érdekében határozókulcsok készítésére is szükség volt. A fajok jellemzése után az euro-turáni és szibériai
2
faunarégió fajlistájának és a fajok előfordulásának áttekintését országok szerinti bontásban foglaltam össze.
ALKALMAZOTT MÓDSZEREK Munkám során több múzeum és intézet Philodromus-anyagát vizsgáltam meg. A gyűjtemények jelentős része előre meghatározott egyedeket tartalmazott, de volt közöttük olyan expedíciókból származó anyag, melyeket magam határoztam. A gyűjtemények egy részét novoszibirszki tarózkodásom alatt vizsgáltam meg Dmitri V. Logunov segítségével. (Moszkva, Ulan Ude, Perm, Stockholm, Turku). Más múzeumok gyűjteményeiből az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete segítségével kölcsönöztem (Párizs, Berlin, Basel, Zaragoza, Tervuren, Szófia), néhány esetben pedig saját gyűjtésekkel is kiegészítettem a vizsgált anyagot. A revízió egyik feladata a csoportba tartozó taxonok redeszkripciója a tudomány mai állásának szempontjai szerint, amihez a névhordozók (holo-, lekto-, szüntípusok) vizsgálata elengedhetetlen. A pókok konzerválása és tárolása 70 %-os etil-alkoholban történik. Az illusztrációk elkészítéséhez az összehasonlíthatóság végett azonos pozícióban kell rögzíteni az állatokat, ehhez 0,15 mm átlagos szemcseméretű fehér színű üveghomokot használtam. Az illusztrációk elkészítéséhez kétféle módszert használtam. Az okulárba szerelt négyzetrácsos üvegkorong (grid) segítségével és mikroszkópos digitális fényképek alapján is tetszőleges méretű rajzok készíthetőek. Mindkettő alkalmas a méretarányok pontos megtartására. A pókok, mint sok más ízeltlábú csoport, ivarszerveik alapján különíthetők el faji szinten. Éppen ezért fontos volt a genitális bélyegek összefoglalása és bemutatása mind a hím, mind a nőstény genitáliák esetén.
3
EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A különböző múzeumoktól és intézetektől kölcsönzött ill. saját gyűjtésű anyag alapján 40 Philodromus fajt revideáltam négy fajcsoportba sorolva őket. Összesen 10 tudományra új faj került elő. ! A fajok fajcsoportokba való sorolásához az egyes fajcsoportok diagnosztikus karaktereit összefoglaltam. ! A fajokat leírással és diagnosztikus rajzokkal dokumentáltam. ! Határozókulcsot készítettem fajcsoportonkénti és ivaronkénti bontásban. A könnyebb tájékozódás érdekében a fajcsoportok azonosításához is készítettem határozókulcsot. A kulcsok dichotómikusak, a tájékozódást rajzok segítik. ! A fajok élőhelyére és tengerszint feletti magasságára vonatkozó adatokat is megadtam a leírások mellé abban az esetben, ha elegendő információ állt rendelkezésemre hozzá. ! A feldolgozott anyag lelőhely-adatait fajonként térképen ábrázoltam. ! A vizsgált fajok előfordulási adatait kombináltam az irodalomban elérhető információkkal, és elkészítettem az euro-turáni és a szibériai faunavidékek területén található országok Philodromus-fajlistáit. ! Kilenc országban mutattam ki faunára új Philodromus faj(oka)t. ! Az aureolus-fajcsoport 9 faját mutattam ki a vizsgált faunavidékeken, melyből egy tudományra új faj (Ph. kunashirensis n.sp.). ! A histrio-fajcsoport 13 faját mutattam ki az euro-turáni és szibériai faunavidékek területéről, ebből öt tudományra új faj (Ph. ablegminus, Ph. angulobulbis, Ph. xerophilus, Ph. timidus, Ph. tuvinensis n.spp.). Publikálásuk folyamatban van. ! Két faj eddig ismeretlen hím egyedeit azonosítottam és írtam le (Ph. lanchowensis Schenkel, 1936 és Ph. triangulatus Wu & Song, 1987). ! A Ph. pictus Kroneberg, 1875 junior szinonimjának javaslom a Ph. nanjiangensis Hu & Wu, 1989 nevű fajt.
4
! A margaritatus-fajcsoport 10 faját mutattam ki a vizsgált faunavidékeken, ebből kettő a tudomány számára új faj (Ph. ulanudeinensis és Ph. primorieinensis n.spp.). ! A Ph. ulanudeinensis korábban tévesen Ph. poecilus-ként szerepelt Paik 1973-as munkájában. ! A rufus-fajcsoport 8 faját mutattam ki az euro-turáni és szibériai faunavidékek területéről, melyből két faj tudományra új (Ph. basarukini, Ph. shuinensis n. spp.).
5
IRODALOMJEGYZÉK A tézisek alapjául szolgáló tudományos közlemények: Szita, É., Samu, F., Bleicher, K. & Botos, E. 1998. Data to the spider fauna (Araneae) of Körös-Maros National Park (Hungary). Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica, 33, 341-388. Szita, É. & Samu, F. 2000. Taxonomical review of Thanatus species (Philodromidae, Araneae) of Hungary. Acta Zoologica Hungarica, 46, 155-179. Szita, É., Szinetár, C. & Szűcs, T. 2002. Faunistical investigations on the spider fauna (Araneae) of the Fertő-Hanság National Park. In: The fauna of the Fertő-Hanság National Park, 2002, pp. 231-244. Budapest: Hungarian Natural History Museum. Szita, É., Samu, F., Fetykó, K. & Szirányi, A. 2004. Testing the origin of agrobiont spiders: spiders in agricultural and natural grassland habitats of the Körös-Maros National Park, Hungary. In: European Arachnology 2002 (Ed. by Samu, F. & Szinetár, C.), pp. 319-326. Budapest: Plant Protection Institute & Berzsenyi College. Szita, É. & Logunov, D. V. On the histrio group of the spider genus Philodromus Walckenaer, 1826 (Araneae, Philodromidae) of the eastern Palaearctic Region. Acta Zoologica Hungarica. submitted.
A dolgozat témakörében megjelent egyéb publikációk: Samu, F., Németh, J., Tóth, F., Szita, É., Kiss, B. & Szinetár, C. 1998. Are two cohorts responsible for bimodal life history pattern in the wolf spider Pardosa agrestis in Hungary? In: Proc. 17th European Colloquium of Arachnology 1997 (Ed. by Selden, P. A.), pp. 215-221. Edinburgh: British Archnological Society.
6
Szita, É. 1998. Adatok a Körös-Maros Nemzeti Park pókfaunájához. Crisicum, 1, 100104. Szita, É., Samu, F. & Botos, E. 1999. Újabb adatok a Körös-Maros Nemzeti Park pókfaunájához. Crisicum, 2, 93-97. Szűts, T., Szinetár, C., Samu, F. & Szita, É. 2003. Check list of the Hungarian Salticidae with biogeographical notes. Arachnologische Mitteilungen, 25, 45-61.
Szita, É., Samu, F., Szinetár, C., Dudás, G., Botos, E., Horváth, R. & Szalkovszki, O. 2006. New data on the occurrence of Gnaphosa rufula (L. Koch, 1866) and Gnaphosa mongolica Simon, 1895 in Hungary (Araneae: Gnaphosidae) In: European Arachnology 2005 (Ed. by Deltschev, C. & Stoev, P.), pp. 329-334: Acta zoologica bulgarica.
7
