AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK ÉS ALKALMAZÁSÁNAK TAPASZTALATAI SPANYOLORSZÁGBAN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány

AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK ÉS ALKALMAZÁSÁNAK TAPASZTALATAI SPANYOLORSZÁGBAN

Készítette: Tóth Katalin IQJ51M Budapest, 2011

T ART AL OMJE GYZÉ K Táblázatok és ábrák jegyzéke............................................................................................. 4 Bevezetés............................................................................................................................... 6 I.

Spanyolország útja az euró bevezetéséig.................................................................... 8

I.1.

Spanyolország Európai Unióhoz való csatlakozásának hatásai a gazdaságra és a spanyol gazdaságpolitika 1986-1992 között ................................................................ 8

I.2.

A spanyol konvergencia-folyamat ............................................................................. 14

I.2.1. Az 1992-93-as válság és a spanyol gazdaság recessziója ................................... 14 I.2.2. Cél, a konverencia-kritériumok teljesítése (1995-1998)..................................... 18 I.3.

A spanyol vállalatok jellemzıi a GMU csatlakozáskor ............................................. 23

I.4.

Az euró elınyei és hátrányai Spanyolország számára ............................................... 27

II. Az euró Spanyolországban ........................................................................................ 29 II.1. A spanyol gazdaság az eurózónában.......................................................................... 29 II.2. Makrogazdasági mutatók alakulása ........................................................................... 30 II.2.1. Az eurózóna átlagát tartósan meghaladó spanyol reál GDP növekedése ........... 30 II.2.2. Az infláció alakulása........................................................................................... 31 II.2.3. A munkanélküliség helyzete ............................................................................... 34 II.2.4. Az államháztartás helyzete.................................................................................. 35 II.2.5. Spanyolország államadósságának csökkenése.................................................... 38 II.2.6. A hosszú lejáratú kamatlábak alakulása.............................................................. 38 II.2.7. Az euró/amerikai dollár árfolyam alakulása ....................................................... 40 II.3. Az építıipar és az ingatlanszektor fejlıdése, az ingatlanpiaci buborék kialakulása.. 41 II.4. A spanyol háztartások és vállalatok eladósodása....................................................... 43 II.5. Az euró hatása a külkereskedelemre .......................................................................... 46 II.6. Az euró hatása a turizmusra ....................................................................................... 53 II.7. A spanyolok véleménye a közös pénzrıl ................................................................... 56 II.8. Spanyolország a válságban ........................................................................................ 61 II.9. Az eurózóna elhagyása segítené-e a válságból való kilábalást? ................................ 64 Összegzés ............................................................................................................................ 66 Irodalomjegyzék ................................................................................................................ 70

3

Táblázatok és ábrák jegyzéke 1. táblázat Külföldi mőködıtıke-befektetések (FDI) Spanyolországban ........................... 10 1. ábra A spanyol export aránya a GDP-ben 1986-1998 között ......................................... 15 2. ábra Az éves átlagos inflációs ráta alakulása Spanyolországban 1986-1998 között ...... 19 3. ábra A hosszú lejáratú kamatlábak alakulása Spanyolországban (%) 1986-1999 között20 2. táblázat A masstrichti kritériumok spanyolországi eredményei (%) .............................. 21 3. táblázat A spanyolországi vállalkozások száma, a foglalkoztatotti létszám és bevétel szerinti csoportosításban, 1999. jan. 1-jén (kivéve a mezıgazdasági és halászati szektort) ....................................................................................................................... 23 4. ábra Mikro-vállalkozások megoszlása foglalkoztatottaik száma szerint (1999. jan. 1.) 24 5. ábra A vállalati szektor K+F kiadásai az EU-ban 1998-ban (millió ecu) ....................... 25 6. ábra A spanyol vállalati szektor kutatás-fejlesztés célú kiadásai 1986-1999 között (millió ECU 1998.12.31-ig/millió euró 1999.01.01-tıl) ............................................. 26 7. ábra Spanyolország és az eurózóna reál GDP növekedésének alakulása 1999-2008 között (%-ban, az elızı évhez viszonyítva) ................................................................ 31 8. ábra Az éves átlagos inflációs ráta alakulása Spanyolországban és az Eurózónában (%) ..................................................................................................................................... 32 9. ábra Az újonnan létrehozott munkahelyek számának alakulása Spanyolországban 19762008 között .................................................................................................................. 34 10. ábra Spanyolországi munkanélküliségi ráta (1986-2008) ............................................ 35 11. ábra Államháztartási egyenleg alakulása Spanyolországban és az eurózónában a GDP %-ában 1998 és 2008 között........................................................................................ 36 12. ábra Spanyolország állami kiadásai és bevételei a GDP %-ban 1999-2008................. 37 13. ábra A spanyol államadósság a GDP %-ában............................................................... 38 14. ábra Hosszú lejáratú kamatlábak alakulása Spanyolországban és az eurózónában 1998-2008 között......................................................................................................... 39 15. ábra Az euró/amerikai dollár árfolyam alakulása 1999 és 2008 között........................ 40 16. ábra A lakásépítések számának alakulása Spanyolországban 1998-2008 között ......... 42 17. ábra A spanyolországi lakásárak alakulása 1998-2008 között (euró/m2) .................... 43 18. ábra A spanyol magánszektor belföldi hiteleinek alakulása a GDP %-ában 1998-2008 között ........................................................................................................................... 46 19. ábra Spanyolország külkereskedelmi mérlegének alakulása 1998-2008 között (milliárd euró)............................................................................................................................. 48 4

4. táblázat Spanyolország exportja célországonként 1998-ban és 2007-ben ...................... 49 5. táblázat Spanyolország importja forrásországonként 1998-ban és 2007-ben ................. 51 20. ábra Spanyolország turizmusból befolyó bevételi 1998-2008 között........................... 56 21. ábra Az eurót pozitívan értékelık aránya, társadalmi osztályok szerint (%)................ 57 22. ábra A megkérdezettek válaszainak aránya arra kérdésre, hogy szerintük jó hatással volt-e Európára a közös pénz bevezetése, vagy sem (%) ............................................ 59

5

Bevezetés Míg Spanyolországot néhány évvel ezelıtt még fıként annak kapcsán emlegették, hogy mekkora fejlıdésen ment keresztül a kilencvenes évek második felétıl kezdve, majd késıbb az eurózónához való csatlakozását követıen, manapság már a világgazdasági válság egyik fı szenvedı alanyaként, úgynevezett „megsebzett bikaként”1 jelenik meg legtöbbször a médiában, illetve ehhez kapcsolódik, hogy Európában egyedülállóan magas munkanélküliségi rátájával hívja fel leginkább magára a figyelmet. Azért választottam szakdolgozatom témájául Spanyolország eurózóna-tagságát, mert egy részrıl véleményem szerint igen aktuális téma az euró hatásainak elemzése, fıként mióta 2008-ban begyőrőzött a gazdasági és pénzügyi világválság és az általa legsúlyosabban érintett országokban, mint például Görögországban és Spanyolországban az az ötlet is felmerült, hogy esetleg kilépnének az euróövezetbıl, bár erre elég kevés esélyt látnak a szakértık. Másfelıl pedig igen közel áll hozzám ez az ibériai ország, kultúrája és gazdasága már középiskolai tanulmányaim során felkeltették a figyelmemet. Több alkalommal jártam Spanyolországban, mely látogatások még közelebb hozták hozzám az országot és személyesen is megtapasztalhattam a korábbi tanulmányaim során szerzett elméleti ismereteket. Szakmai gyakorlatomat is jelenleg egy spanyol állami cégnél töltöm, itt Budapesten, az Extenda − Andalúz Kereskedelemfejlesztési Irodánál. Továbbá szintén megemlíteném, hogy spanyol nyelvtudásom nagy segítségemre volt a dolgozatom témájához kapcsolódó spanyol nyelvő szakirodalom feldolgozásában. A dolgozat célja tehát annak elemzése, hogy milyen pozitívumokkal és negatívumokkal járt az euró bevezetése Spanyolországban és szeretnék választ kapni arra a kérdésre, hogy jó döntés volt-e az országnak megtennie ezt a lépést. A szakdolgozat elsı részében ismertetem, milyen út vezetett el odáig, hogy az ország csatlakozhasson az eurózónához, illetve hogyan volt képes megfelelni a maastrichti konvergencia kritériumoknak. Ezt követıen elemzem az ország gazdasági helyzetét, makrogazdasági mutatóit az euróövezeti csatlakozás utáni idıszakban.

1

Éltetı Andrea: A megsebzett bika. Spanyolország a válságban. Európai Tükör, 2011. február, 16. évf. 2. sz.

6

Ezen kívül kutatásom során sikerült információt szereznem a spanyol lakosság véleményérıl is az európai közös pénznemmel kapcsolatban, valamint arról, hogy a gazdasági világválság milyen mértékben rendítette meg az ország gazdaságát, illetve az eurózóna tagságát.2 Kutatási tevékenységemet könyvtárakban, illetve a téma aktuális jellege miatt az interneten folytattam, ahol fıként spanyol nyelvő szakfolyóirat-cikkeket, és az egyes szervezetek pl. a Spanyol Központi Bank jelentéseit, publikációit dolgoztam fel. Mindemellett spanyol ismerıseim véleményét is kikértem a témával kapcsolatban. Dolgozatom megírása során nagy segítségemre voltak Éltetı Andrea, a Magyar Tudományos Akadémia, Világgazdasági Kutató Intézet tudományos fımunkatársának tanulmányai és újságcikkei is.

2

Ugyan az európai integráció különbözı fejlıdési szakaszaiban eltérıek az integráció elnevezései (EGK, EK, EU), szakdolgozatom során mindegyik helyett, egységesen az Európai Unió kifejezést, illetve az EU rövidítést alkalmazom.

7

I. Spanyolország útja az euró bevezetéséig I.1. Spanyolország Európai Unióhoz való csatlakozásának hatásai a gazdaságra és a spanyol gazdaságpolitika 1986-1992 között Spanyolország az Európai Unió harmadik kibıvülésekor, 1986-ban Portugáliával együtt csatlakozott az EU-hoz, akkor még annak perifériájához tartozva. A csatlakozást követıen a spanyol gazdaság jelentıs szerkezeti átalakuláson ment keresztül, valamint új lendületet kapott az ország már korábban elkezdıdött modernizációja.3 Az ország EU-csatlakozása és az 1992-es év végén bekövetkezett Európai Monetáris Rendszer válsága közötti idıszak alatt a gazdaság növekedési üteme jelentısen felgyorsult. Ebben az alfejezetben ennek a periódusnak a jellemzıit és történéseit vizsgálom. Ezt az idıszakot a magán és állami beruházások dinamizmusa, valamint a fokozott munkahelyteremtés jellemezte, ami azonban még mindig nem volt elegendı a magas munkanélküliségi ráta jelentıs csökkentésére, mely a nyolcvanas évek végi recesszió következtében szökött a magasba.4 A csatlakozásból származó elınyök fıként két területen voltak kiemelkedıek Spanyolország számára. Az egyik az EU pénzügyi támogatása, amelybıl az ország jelentıs mértékben profitált. Ezek a transzferek lehetıvé tették a mezıgazdasági termelık támogatásán kívül az infrastruktúra és az oktatás fejlesztését, melyek hozzájárultak a GDP növekedéséhez és a beruházásokhoz. A másik terület a külföldi mőködıtıke-beáramlás megélénkülése, mely szintén számottevı külsı erıforrást képviselt .5 Spanyolország EU-taggá válása után jelentıs infrastrukturális beruházások indultak, elsısorban a közlekedés és a telekommunikáció terén, fıként a közösségi alapoknak köszönhetıen. Az innen származó pénzügyi forrásokat többek között a közutak fejlesztésére, telefonvonalak kiépítésére fordították. 1986 és 1993 között a közutak hossza több mint kétszeresére nıtt, több millió telefonvonal épült ki, valamint a digitalizáció is fejlıdött. 3

Éltetı Andrea: Spanyolország modernizációja az 1980-as és 1990-es években. Külgazdaság, 40. évf. 1996. 12. sz. 4 Malo de Molina, José Luis: Los efectos de la entrada de España en la Comunidad Europea. Encuentro Luso Español de Economía 15 y 16 de octubre de 2001. http://www.bde.es/ 2011. 09. 03. 17.11 h. 5 Artner Annamária−Éltetı Andrea: Az Unió peremén. Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália. Európai Szemle, 1996. 4. sz.

8

A közlekedési infrastruktúra-ellátottság 1986-ban a Közösség átlagos szintjének 71%-át tette ki, majd ez késıbb 1997-re 92%-ra nıtt. Az infrastruktúra fejlıdése nagy mértékben hozzájárult a magánszektor termelékenységének növekedéséhez, valamint az ország gazdasági növekedéséhez is.6 A

regionális

infrastruktúra

bıvítése

és

megújítása

a

fejletlenebb

régiók

felzárkóztatásában fontos szerepet játszik, és egybeesik az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) céljaival, mely azokat a régiókat támogatja, ahol az egy fıre esı vásárlóerı paritáson számított GDP nem éri el az uniós átlag 75 %-át. Az elsı támogatási periódusban 1989 és 1993 között Spanyolország több, mint 11 milliárd eurónak megfelelı támogatáshoz jutott az EU strukturális alapjaiból, melynek legnagyobb részét az ERDF-bıl származó juttatások képezték.7 Az ERDF-finanszírozás segítségével sikerült növelni az egyes régiók, fıként Asturias, Castilia La Mancha, Andalúzia, Murcia, Galícia és Extremadura tıke- és infrastruktúra-ellátottságának, valamint a termelékenység mértékét. Azonban összességében a közberuházások csak kis mértékben tudták csökkenteni a régiók közötti fejlettségbeli és jövedelemkülönbségeket. Az EU pénzügyi támogatásainak és különbözı programjainak köszönhetıen az oktatás színvonalában is nagy elırelépés volt tapasztalható, valamint a középfokú és felsıoktatásban résztvevık aránya jelentısen megemelkedett. A külföldi mőködıtıke beáramlása már Spanyolország uniós tagsága elıtt is figyelemre méltó volt, azonban a csatlakozás után ez a tendencia még jobban felerısödött, elısegítve ezzel a gazdaság szerkezeti változásait. A mőködıtıke-beruházások forrásait tekintve, az EU részesedése kimagaslóan megnıtt, az Egyesült Államok szerepe pedig szignifikánsan csökkent. Az uniós tıkebefektetık közül Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Hollandia állnak az elsı helyen a befektetések összegét tekintve. A külföldi tıke célszektorait a 80-as évek elejéig az elektronika, az autóipar, a vegyipar, valamint az élelmiszeripar képezték, ez azonban az évtized végétıl kezdett megváltozni, a szolgáltató és a pénzügyi szektor térnyerésével. A külföldi mőködıtıke-befektetések (FDI) meghatározó szerepet játszottak a gazdaság növekedésében. A GDP 1986-tól 1990-ig évente átlagosan 4,5%-al nıtt, rendre meghaladva az uniós átlagot. AZ FDI GDP-ben

6

Éltetı Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggı érdekérvényesítési lehetıségei az EUban, különös tekintettel a kibıvülésre és a spanyol elnökségre. MTA VKI Kihívások, 2002. 160. sz. 7 Demendy Nóra–Éltetı Andrea: Spanyolország és Portugália az EU strukturális támogatási rendszerében, MTA VKI, Mőhelytanulmányok, 2002. 39. sz.

9

kifejezett részaránya pedig 1990-re elérte a 2,14%-ot, ami 10,5 milliárd USD körüli összeget jelentett. 1. táblázat Külföldi mőködıtıke-befektetések (FDI) Spanyolországban

1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991

FDI (ezer 1990-es USD)

FDI/GDP (%)

FDI/GFCF (%)

914,06 665,05 851,15 1438,42 1444,81 1498,84 1683 1889,64 1982,49 2148,6 2116,86 3459,68 3739,33 5712,19 6962,11 10548,51 8389,7

0,3 0,21 0,26 0,43 0,43 0,46 0,52 0,56 0,54 0,61 0,58 0,88 0,89 1,3 1,48 2,14 1,64

1,16 0,85 1,1 1,9 2 2,06 2,37 2,61 2,59 3,27 3,03 4,51 4,28 5,73 6,14 8,7 6,89

Forrás: Banco de España adatai alapján Éltetı [1996] 56. p. GFCF: Bruttó állótıke-felhalmozás

A csatlakozás után intenzíven felfelé ívelı tendenciát mutató bruttó állótıkefelhalmozások évente átlag 6%-át tették ki a külföldi tıkebefektetések, hozzájárulva a közvetlen termelıi és infrastrukturális beruházásokhoz. Ennek kiemelten fontos volt a jelentısége, mivel a megtakarítások 1988-tól csökkenı tendenciát mutattak.8 A gazdasági növekedés mellett a munkahelyteremtésben, és ezáltal a munkanélküliség csökkentésében is jelentıs szerepet játszott a külföldi tıke beáramlása.9 Továbbá a külföldi tıkebeáramlás következményeként a multinacionális cégek irányítása és ellenırzése alá került a spanyol ipar, a technológia-intenzív termékek gyártásával foglalkozó szektorok nagy része, hozzájárulva ezzel tevékenységük fejlıdéséhez, modernizációjához.

8 9

Éltetı [1996] Artner−Éltetı [1996]

10

Azonban negatív hatásként kell említenünk, hogy a külföldi részesedéső vállalatok magasabb importigényükkel növelték a spanyol külkereskedelmi mérleg hiányát.10 Spanyolország uniós taggá válásának következtében a külkereskedelem szerepe megnıtt a gazdaságban. A már a hetvenes években elkezdıdött figyelemre méltó nemzetközi nyitás tovább folytatódott. A külkereskedelem irányát tekintve, a külkereskedelmi partnerek közt az EU jelentısége nagy mértékben fokozódott, az USA, Latin-Amerika és a Maghreb országok szerepe csökkent a 80-as évek végén, azonban az 1992-es recesszió után ez utóbbi két térséggel a külkereskedelmi forgalom fellendülést mutatott, csak úgy, mint Ázsiával. A külkereskedelem áruszerkezetét vizsgálva a nyolcvanas évek során és a kilencvenes évek elején miközben a közepes technológiaigényő szektorok termékeinek súlya az exportban kb. 10 %-kal nıtt, melynek nagy részét az autóipari termékek tették ki, a kis technológiájú szektorok kivitele nagyobb mértékben csökkent. A magas technológiaigényő szektorokat illetıen pedig valamelyest nıtt a kivitel 1981 és 1985 között, majd késıbb nagyjából változatlan maradt az EU irányú exportban. Az importban a magas technológiaigényő szektorok termékeinek aránya csökkent a közepes technológiaigényőeké pedig emelkedett. Az alacsony technológiájúak között az élelmiszer és a textilruházati ipar termékeinek behozatala nıtt. Spanyolország EU-csatlakozása következtében a külkereskedelmi mérleg hiány intenzív növekedésnek indult, az import jelentıs mértékő beáramlása miatt. Ennek egyik fı oka a külkereskedelem liberalizációja, (ami már a csatlakozás elıtt elkezdıdött), melynek során természetesen az EU külsı közös vámrendszerének átvételére is sor került, ami a korábbi spanyol

vámokhoz

képest

jóval

alacsonyabb

vámszintet

eredményezett,

ennek

következtében a gazdaság az EU-n kívüli államokkal szemben is lassan elvesztette védettségét és megindult a beáramló import mennyiségének bıvülése. Ennek másik oka, hogy a spanyol gazdaság és a − többi tagállamhoz képest elmaradottabb − termelés szerkezetének modernizálása következtében megnıtt az ehhez szükséges berendezések importja. Ezen kívül a fogyasztási javak terén is megnıtt a behozatal, 1981 és 1994 között mintegy 11%-kal. Ez a növekedés részben az értékesítési csatornák rendszerében bekövetkezett változásnak volt köszönhetı, vagyis a szuper- és hipermarketek gyors elterjedésének. Továbbá a külkereskedelmi mérleg deficit ugrásszerő megnövekedése összefüggött a külföldi vállalatok fokozottabb importtevékenységével is, melyet már említettem. 10

Éltetı Andrea: Spanyolország és az Európai Unió. Európa Fórum, 1995. 3. sz.

11

Az import ellensúlyozása érdekében a kivitelt lehetett volna növelni, de erre több okból kifolyólag nem került sor. Az egyik a peseta tartós felértékeltsége ebben az idıszakban, a másik a belsı kereslet és fogyasztás mértékének növekedése, melynek következtében a spanyol cégek inkább a belsı piacra termeltek. A harmadik ok pedig a spanyol vállalatok jellegébıl fakad, mellyel a késıbbiekben foglalkozom. A gazdaság szerkezetében végbement átalakulás legfıbb jellemzıje a szolgáltató szektor térnyerése. A szolgáltatások részesedése a GDP-ben 1970 és 1991 között 47,2 %ról 63%-ra nıtt, míg a mezıgazdaságé 11,5%-ról 4,6%-ra csökkent, valamint az ipar részesedése is visszaszorult, 1970 és 1980 között 32,9%-ról 28%-ra, majd 1991-ben már csupán 23%-os részarányt képviselt. Az értékesíthetı szolgáltatásokból származó bevételek gyarapodása nagymértékben hozzájárult a fizetési mérleg egyensúlyához a nyolcvanas-kilencvenes években. A szolgáltatások körében kiemelkedik a turizmus és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások, melyek terén az EU-hoz való csatlakozás után kiemelkedı fellendülés volt tapasztalható. A turizmusból származó bevételek ugrásszerően megnövekedtek. Míg 1985-ben 8,1 milliárd dollár bevétel folyt be a turizmusból, 1991-ben már 19 milliárd.11 Spanyolország EU-tagsága jelentıs mértékben befolyásolta gazdaságpolitikájának célkitőzéseit, melynek alapját a makrogazdasági és pénzügyi stabilitás elérése, valamint versenyképességének megóvása alkotta, melyre a kibıvült piacon még inkább szükség volt. Ennek érdekében a monetáris politika fontos szerepet vállalt az inflációs feszültségek elleni harcban, melynek következtében kis mértékő elırelépés volt tapasztalható annak csökkentését illetıen.12 1986 és 1987 között a költségvetési politika átmenetileg restriktív jelleget öltött, melynek következtében az államháztartási hiányt sikerült a GDP 7 %-áról 3,1 %-ra13 mérsékelni, azonban ez a tendencia abbamaradt, amikor a költségvetési politika 1988-tól erısen

expanzív

jelleget

öltött,

ami

messze

állt

attól,

hogy

enyhítse

az

egyensúlytalanságokat, amelyek a gazdaságban végbement gyors gazdasági növekedés miatt keletkeztek, annak rugalmatlanságából fakadóan.

11

Éltetı [1996] Molina [2001] 13 Rojo Duque, Luis Ángel: El largo camino de la política monetaria española hacia el euro. In: 75 años de política económica española. ICE (Información Comercial Española) 2005. 826. sz. http://aulavirtual.bde.es/ 2011.08.22. 18.37 h. 12

12

Ez az irány jelentısen megnehezítette a gazdaságpolitikai eszközök kombinációját, és így rákényszerítette a monetáris politikát, hogy egy erısen restriktív jelleget vegyen fel, a stabilizáció érdekében.14 1989-ben a spanyol valuta, a peseta belépett az Európai Monetáris Rendszerbe (EMS), azzal a céllal, hogy így a gazdaság a rendszer ERM-nek nevezett árfolyammechanizmusának tekintélyét és fegyelmét felhasználva szembeszálljon a belsı egyensúlytalanságokkal, fıként az inflációval.15 Az ERM árfolyam-mechanizmus rendszerében minden részt vevı ország minden taggal szemben kétoldalú középárfolyamokat állapított meg, és elfogadta, hogy piaci keresztárfolyamait ezekhez képest egy meghatározott ingadozási sávban tartja,16mely Spanyolország esetében +/- 6%-os sávszélességet jelentett.17 Az infláció és az államháztartási hiány csökkentése érdekében eszközölt restriktív monetáris politika, melyre a peseta Európai Monetáris Rendszerben tartása miatt is szükség volt, magas kamatlábakat eredményezett. A megemelkedett kamatlábak és a külföldi tıke beáramlása a peseta tartós felértékeltségét okozta. Azonban ez a spanyol gazdaság, illetve a spanyol vállalatok külpiaci versenyképességének romlásához vezetett,18 kedvezve az importnak és hátráltatva az exporttevékenységet, melynek következtében tovább növekedett a külkereskedelmi mérleg hiánya. Összefoglalva az 1988-1991 közötti periódus expanzív költségvetési politikájának és restriktív monetáris politikájának kombinációjából adódóan a gazdaságpolitika részben ellentmondásosan alakult. A fiskális politika a nyolcvanas évek elején, a nyolcvanas évek végén valamint a kilencvenes évek elején teljes mértékben expanzív jellegő, csak 1986 és 1988 között, illetve 1993 után mutatkoztak meg a fiskális konszolidációra való törekvés jelei. Az 1986 és 1990 közötti periódusban a kormány foglalkoztatáspolitikája során lehetıvé tették a rugalmasabb, idıszakos munkaszerzıdések alkalmazását, ami 3 %-os emelkedést

14

Molina [2001] Clavera, Joan: Diez años en el camino de la integración monetaria. In: 10 años de España en la Unión Europea. Afers Internacionals, 34−35. sz. www.cidob.org; 2011.09.11. 16.09 h. 16 Zádor Márta .[2004a]: Az euró bevezetésének spanyolországi tapasztalatai. Bıvülı Európa, 2004. II. negyedév 18. sz 17 Rojo Duque [2005] 18 Éltetı [1995] 15

13

eredményezett a foglalkoztatottak számát illetıen. Ezen kívül a foglalkoztatást tovább növelte a munkát vállaló spanyol nık számának ugrásszerő megnövekedése.19 Így a foglalkoztatottsági ráta 1990-re elérte az EU átlag 80 %-át, 49 %-os nemzeti aránnyal, ami a férfiak esetében 68 %-ot , a nıknél pedig 31%-ot tett ki, ami még mindig nagy különbséget jelentett.20 Ami pedig a munkanélküliségi rátát illeti, a négy év alatt 5 %os csökkenést sikerült elérni e téren, 21,5 %-ról 16,4 %-ra mérsékelve a mutatót, amely viszont még mindig jelentısen meghaladta az uniós átlagot, csaknem a duplája volt.21

I.2. A spanyol konvergencia-folyamat I.2.1.

Az 1992-93-as válság és a spanyol gazdaság recessziója

A 90-es évek elején megjelent monetáris válság negatív gazdasági hatásai egész Európában érezhetıek voltak. A Spanyolországot igen súlyosan érintı devizapiaci válság 1992 szeptemberében robbant ki, melynek során a közösségi valuták ellen heves spekulációs támadás indult meg. Ennek következtében több valutát le kellett értékelni, valamint az Egyesült Királyság és Olaszország az ERM-bıl való kilépés mellett döntött.22 A spanyol pesetát is kénytelenek voltak leértékelni, szeptemberben elıször 6, két hónappal késıbb 5, a fennmaradó spekulációs nyomások miatt pedig 1993 tavaszán 8 %-kal, majd 1995-ig még két alkalommal sor került ilyen típusú beavatkozásra. Az egymást követı leértékelések azonban szerencsére nem vezettek az infláció jelentıs emelkedéséhez, mivel a recesszió a belsı kereslet csökkenését idézte elı. Mindemellett meghatározó volt a külkereskedelmi mérlegre gyakorolt hatása. A peseta árfolyamának gyengülése lendületet adott a spanyol exporttevékenység tartós fokozásához, mely meghatározó javulást eredményezett a külkereskedelmi mérlegben és hozzájárult a válságból való kilábaláshoz.23

19

Giró-Szász András: A spanyol út Európába − az Európai Unióhoz való spanyol csatlakozási és integrációs folyamat, Budapest, Századvég Kiadó, 2002 20 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.30., 02.14 h. 21 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.01., 22.21 h. 22 Lırincné Istvánffy Hajna: Pénzügyi integráció Európában. Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2001 23 Éltetı [1995]

14

1. ábra A spanyol export aránya a GDP-ben 1986-1998 között (%) 30 25

26

20

22

27

24

21 15

19

18

18

17

16

16

17

18

10 5 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998

Forrás: Saját szerkesztés a Világbank adatai alapján24

Az 1. ábrán jól látható, hogy a nyolcvanas évek második felében az export GDP-ben betöltött szerepe csökkent, a már említett peseta tartós felértékeltsége miatt, viszont az 1992 és1995 között bekövetkezett leértékeléseknek köszönhetıen megnövekedett spanyol export egyre nagyobb részarányt nyert a GDP-ben. Ez az arány hat év alatt 10 százalékponttal emelkedett, így 1998-ban az exportbevételek már a GDP 27%-át tették ki. A válság kialakulásában számos tényezı közrejátszott. Ezek közül az egyik a dán népszavazás negatív kimenetele volt, miszerint a dánok elutasították a Maastrichti Szerzıdést, és ezáltal az árfolyamkockázat nagy mértékben megemelkedett. Mivel a tıkeáramlások liberalizációja 1992-re Spanyolország, Portugália és Görögország kivételével már megvalósult, a tagállamok közötti kamatkülönbségek és a reálárfolyamhelyzet következtében heves nemzetközi tıkeáramlások indultak meg.25 Az európai gazdaságok hanyatlásához hozzájárult az USA-ból begyőrőzött, 1991-ben bekövetkezett recesszió, melynek gyökerei a nyolcvanas évek elejére nyúltak vissza. Ekkor az amerikai központi bank, a FED (Federal Reserve System) az infláció csökkentése céljából nagy mértékben emelte a kamatlábakat, ami a munkanélküliség növekedéséhez vezetett, valamint rendkívül rossz hatással volt a bankokra. Többet kellet fizetniük a megtakarítások után, mint amennyi bevételük befolyt a hiteleikbıl. A magas kamatokon kívül a pénzügyi szektor nem megfelelı liberalizációja is visszaeséshez vezetett. Ugyanis a 24 25

http://www.bancomundial.org/ 2011.09.20 10.21 h. Lırincné Istvánffy [2001]

15

bankok a hiányuk pótlására új és kockázatos területeken valósítottak meg befektetéseket a magasabb profit reményében, azonban nem képeztek ennek megfelelı tartalékalapot. Az S&L cégek26 − (Savings and Loan), melyek takarékszövetkezetekhez hasonló, amerikai hitelintézetek27 −, az ingatlanpiaci szereplıknek hiteleket kezdtek nyújtani, azonban a Ronald Reagan által 1981-ben bevezetett adóreform kedvezett az ingatlan-befektetıknek, ezáltal egyre nıtt a kihasználatlan irodaházak száma, ingatlanpiaci buborék alakult ki. Késıbb, amikor 1986-ban egy újabb adóreform keretében korlátozták az ingatlanadó alóli kibúvókat, kipukkadt az ingatlanpiaci buborék, és az S&L cégek válságos helyzetbe kerültek. A bankok mérlegük rendbetétele érdekében visszafogták a hitelezést, azonban ezáltal leállt a tıkeáramlás és az USA gazdasága is. Mindezen tényezık adták a kilencvenes évek eleji amerikai gazdaság recessziójának alapját, mely során két év alatt közel 3,5 millió ember vált munkanélkülivé, a költségvetési hiány 1992-re 4,7 %-ra nıtt, a GDP 1993 elsı negyedévében pedig 0,1 %-kal csökkent.28 Visszatérve az európai recesszióhoz, 1993 nyarára nyilvánvalóvá vált, hogy az ERM árfolyam-mechanizmuson változtatásokat kell véghezvinni, ezért 1993 augusztusában kibıvítették az ingadozási sáv szélességét +/− 15%-ra. A módosítás következtében a devizapiaci feszültség enyhült, mivel a piacok nagyobb esélyt láttak arra, hogy az árfolyamokat sikerül majd a kiszélesített sávon belül tartani.29 Az európai válság Spanyolországot az átlagosnál mélyebben érintette, melynek oka a gazdaság szerkezetében rejlı rugalmatlanságok, valamint a spanyol gazdaság akkoriban még fennálló öt súlyos problémája, melyek még az ország EU-hoz való csatlakozása elıtt alakultak ki. Ezek a problémák az inflációs hajlam, a magas költségvetési hiány, a külkereskedelmi mérleg hiánya, a nagyfokú állami beavatkozás és az ezekbıl eredı nagy mértékő munkanélküliség. Fıként a válság kedvezıtlen hatásai miatt a konvergencia-folyamat 1992-ben félbeszakadt, a makrogazdasági mutatók negatív tendenciát mutattak. A külföldi tıkebeáramlás terén is jelentıs csökkenés volt tapasztalható. 30 A költségvetési hiány ismét a 80-as évek eleji mélységekbe zuhant, mely részben a szociális juttatások emelkedésének,

26

Stiglitz, Joseph E.: A viharos kilencvenes évek. A világ eddigi legprosperálóbb tíz évének új története. Budapest, Napvilág Kiadó, 2005 27 http://www.bankszovetseg.hu/ 2011.12.01. 01.11 h. 28 Stiglitz [2005] 29 Lırincné Istvánffy [2001] 30 Éltetı [1995]

16

másrészt a magasabb kamatok miatt az adósság kamatainak emelkedésének volt köszönhetı.31 A

maastrichti

kritériumok

teljesítése

érdekében,

1992

tavaszán

létrehozott

Konvergencia Tervben kitőzött célok teljesítését a gazdasági dekonjunktúra teljesen ellehetetlenítette. 1992 végén már egyértelmően látszott, hogy a valóságos mutatók a tervektıl elszakadtak. A kormány viszont nem volt hajlandó elismerni a gazdaság állapotának súlyosságát és a tervek tarthatatlanságát, ezáltal a konvergencia program hitelét vesztette és pesszimista hangulat alakult ki a vállalatok és a lakosság körében a monetáris unióhoz való csatlakozást illetıen.32 A választások után kormányon maradt szocialista párt a meghiúsult elsı konvergencia terv után az 1995-97-es idıszakra újabb konvergencia-programot tőzött ki célul, azonban ezzel is csupán részleges eredményeket ért el.33 1994-ben ugyan változtatott elırejelzésein, és bevezetett néhány szerkezeti reformot a költségvetésben. Mind a társadalombiztosítási járulékot, mind pedig a hozzáadottérték-adó rátáját 1 százalékponttal csökkentette, némileg kedvezve ezzel a termelésnek, a fogyasztás felé terelve a költségvetési terheket.34 Ugyan a 90-es évek elejétıl kezdve a spanyol kormány legfıbb célkitőzései között szerepelt a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás, és költségvetési politikájában fiskális konszolidációra törekedett, a fıbb makrogazdasági mutatók az évtized közepére egyre inkább eltávolodtak a monetáris unió céljaitól. 1992 és 1995 között az infláció 1,2-2,1 százalékponttal, a hosszú lejáratú kamatlábak körülbelül 1 százalékponttal, a költségvetési hiány 1,1-4,4 százalékponttal, az államadósság pedig 1994 és 1995 között 3-4 százalékponttal lépte túl a tervezett értéket.35

31

Giró-Szász [2002] Éltetı [1995] 33 Giró-Szász [2002] 34 Éltetı [1995] 35 Giró-Szász [2002] 32

17

I.2.2.

Cél, a konverencia-kritériumok36 teljesítése (1995-1998)

A 90-es évek második felétıl Spanyolország, és egyben az EU többi tagállamának gazdaságpolitikája is a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozásra való felkészülésnek volt alárendelve. Az 1996-ban megválasztott spanyol Néppárt (Partido Popular) hozzá fogott a gazdaság stabilizációjához, az állami kézben lévı vállalatok privatizációjához, valamint a konvergencia-program megvalósításához.37 Miközben Spanyolország 1995-ben egy konvergencia-kritériumnak sem tudott eleget tenni, és még 1996-ban is messze állt ettıl, két év elteltével 1997-ben már a négy feltétel közül hármat sikerült teljesítenie. A kormány két év alatt elérte, hogy az államháztartási hiány látványos mértékben csökkenjen, a hosszú lejáratú kamatlábak mértéke közel a felére csökkent, az infláció pedig 1998-ban 1,8 %-os szinten zárt, jóval a 2,7%-os referenciaérték alatt.38 Ami az infláció mérséklését illeti, a legjobb eredményeket azok az ágazatok produkálták, melyeknél nagy nemzetközi verseny figyelhetı meg, és amelyek tıkeintenzívek, mert ebbıl fakadóan a finanszírozási költségek csökkenése pozitívan hatott rájuk. A szolgáltatási szektorban azonban az árak sokkal jobban növekedtek, és jóval nehezebb volt az inflációt megfékezni, mivel ez az ágazat munkaintenzív, és a verseny kisebb mértékő.39 Ha a spanyolországi infláció alakulását a 80-as évek elejétıl áttekintjük, megfigyelhetjük, hogy az 1980 után induló dezinflációs idıszak a munkanélküliségi ráta számottevı megemelkedésével járt. A 80-as évek második felében azonban mérséklıdött a munkanélküliség, miközben a dezinflációs tendencia 1988-ig folytatódott, majd a 90-es 36

„A szők értelemben vett konvergencia-kritériumok: - A (tényleges, illetve a tervezett) államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 3 %-át. - A bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60 %-át. - A fogyasztói árszínvonal emelkedése a vizsgálatot megelızı egy évben legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú tagország inflációs értékeinek egyszerő számtani átlagát. - A hosszú lejáratú kormánykötvények (állampapírok) nominális kamatlába a vizsgálatot megelızı egy évben legfeljebb 2 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú tagország hosszú lejáratú kamatlábainak egyszerő számtani átlagát. - Az ország valutája legalább két évig leértékelés és komolyabb feszültségek nélkül részt vesz az árfolyam-lebegtetési mechanizmusban (ERM).” * 37 Éltetı Andrea: A perifériás és félperifériás országok az Európai Unióban. A 90-es évek folyamatai. MTA VKI Mőhelytanulmányok, 2000. 25. sz. 38 Montoro, Cristóbal: El cambio económico en España. In: Diez años de España en el euro. Fundación para el Análisis y los Estudios Sociales (FAES), Madrid, 2008, http://www.fundacionfaes.org/ 2011. 08. 08. 14.48 h. 39 Éltetı, [2000] * Káldyné Esze Magdolna et al.: Integrálódó Európa I. – szerzıdések, folyamatok, intézmények. Budapest, Perfekt, 2009

18

évek elejétıl a válság következtében a munkanélküliség ismét növekvı irányt vett, viszont ehhez képest az infláció csak kis mértékben csökkent.40 A 90-es évek elején a 6,8%-os szintrıl 1993-ra 4,6 %-ra csökkent az infláció, mely 1995

közepéig

stabilizálódott,

míg

emellett

a

foglalkoztatás

csökkenése

volt

megfigyelhetı, és a munkanélküliségi ráta 1994-re 24,4 %-ra szökött fel. Késıbb 1995 és 1997 között az áremelkedés üteme több, mint 2 százalékponttal csökkent, a munkanélküliség pedig 20,8 %-os szintre mérséklıdött. Az infláció leszorításához hozzájárult a kormány szakszervezetekkel és a munkáltatókkal kötött egyezménye, ami a bérek növekedését korlátozta.41 2. ábra Az éves átlagos inflációs ráta alakulása Spanyolországban 1986-1998 között (%) 10 9 8 7 6 5 4 3

8,8 6,8 6,7 5,9 5,2

5,9 4,8

4,7 4,6

4,7 3,6 1,8

2 1

2

0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998


A 2. ábrán jól látható az 1986 óta végbemenı dezinflációs folyamat, melyben csupán 1988 és 1989 között volt megfigyelhetı egy törés. Összességében azonban az 1986-os kiemelkedıen magas inflációs szintet másfél évtized alatt sikerült a maastrichti referenciaérték alá csökkenteni. Az 1993 óta követett szigorú restriktív monetáris politikának köszönhetıen az infláció mellett a hosszú lejáratú kamatlábak mértéke is csökkent, az 1996-ban tapasztalt 8,7 %-os értékrıl 1997-re 6,3%-ra. A restriktív monetáris politika valószínő negatív hatással volt a foglalkoztatáspolitikára, de az állami szektor bıvítése kiegyenlítıen hatott a foglalkoztatás

40

Giró-Szász [2002] Zádor [2004a] 42 http://www.bancomundial.org/; 2011.11.05. 16.20 h. 41

19

alakulására. Emellett java részt a fiskális konszolidációnak köszönhetıen sikerült Spanyolországnak teljesítenie a maastrichti kritériumokat. 43 3. ábra A hosszú lejáratú kamatlábak alakulása Spanyolországban (%) 1986-1999 között (%) 16 14 12 10 8 6 4 2 0 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998

Forrás: Saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján44

A 3. ábrán jól megfigyelhetı, hogy miközben 1986 és 1990 között a hosszú lejáratú kamatlábak felfelé ívelı tendenciát mutattak, 1990-tıl kezdıdıen ez a folyamat megfordult. 1991 és 1994 között mérsékeltebb ütemben, körülbelül 3 százalékponttal csökkentek a kamatok, míg egy 1995-ben tapasztalt emelkedést követıen egy intenzívebb zuhanás következett be. A monetáris unióhoz való csatlakozást megelızı felkészülési idıszak során, három év alatt több mint 6 százalékponttal estek a kamatlábak 1998-ra. Figyelemre méltó volt a már említett államháztartási deficit mérséklésében elért siker is. 1996-ban a költségvetési hiány aránya még a GDP 5,5 %-ának megfelelı mértékő volt, melynek jelentıs részét az önkormányzatok és a társadalombiztosítás hiánya képezte. A kormány a szociális, jóléti rendszer és a munkaerıpiac területén reformokat vezetett be a hiány csökkentésének céljából. A kiadási oldalon eszközölt intézkedések mellett a bevételek növelését az állami vállalatok privatizációján keresztül érte el. 1996-ban az új kormányt kellemetlen meglepetés érte, miszerint, kiderült, hogy az elızı kormány 1995-ben átkönyvelt 1996-ra 721 milliárd peseta államháztartási hiányt, így a költségvetési deficit nagyobb lett, mint amivel elızetesen terveztek. Ezek után mivel a társadalombiztosítási járulékból származó bevételek a tervezettnél alacsonyabbak voltak, a

43 44

Giró-Szász [2002] http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.01. 18.13 h.

20

kormány további megszorításokhoz folyamodott, a minisztériumok költségvetésének csökkentésével.45 A szigorú, fiskális konszolidációra törekvı költségvetési politikának megfelelıen sor került egyes állami vállalatok támogatásainak megvonására, a közalkalmazotti bérek befagyasztására, illetve a közberuházások csökkentésére is. 1997-ben néhány infrastrukturális célra 15-30 %-kal kevesebb állami pénzt fordítottak, illetve az igazságszolgáltatás és a közbiztonság területén is 10-15%-kal csökkentették a kiadásokat. Mindemellett 20%-kal kevesebbet fordítottak diáksegélyre, ösztöndíjakra, és 10%-kal kevesebbet lakástámogatásra.46 Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetıen sikerült az 1996-os államháztartási deficit 5,5 %-os szintjét 1997-re 4 %-ra, valamint 1998ra 3 %-ra csökkenteni.47 Mivel a monetáris unióhoz való csatlakozás és egyben az euró bevezetése az egész nemzet számára fontos célt jelentett, az államnak sikerült elfogadtatni a megszorító intézkedéseit a különbözı társadalmi csoportokkal. A maastrichti konvergencia-kritériumok közül csupán az államadósságra vonatkozó feltételt nem sikerült szám szerint teljesítenie Spanyolországnak, mely 1998-ban 64,1%-os mértékő volt, azonban csökkenı tendenciát mutatott, és ennek következtében elfogadhatónak nyilvánították.48 2. táblázat A masstrichti kritériumok spanyolországi eredményei (%)

Kritérium

1995 1996 1997 1998 4,7

3,6

2

1,8

Államháztartási deficit a GDP %-ában -7,2

-5,5

-4

-3

Infláció

Államadósság a GDP %-ában

63,3 67,4 66,1 64,1

Hosszú lejáratú kamatláb

11,27 8,74 6,40 4,83

Forrás: Saját szerkesztés az Eurostat és a Világbank adatai alapján49

A reál és nominális konvergenciát is nagy mértékben befolyásolja a munkaerıpiac helyzete, mivel a munkahelyteremtés vásárlóerıt gerjeszt, csökkenti az államháztartás szociális kiadásait, valamint a bérekrıl folytatott konszenzuson alapuló párbeszédek

45

Éltetı Andrea: Spanyolország alkalmazkodása a kilencvenes évek folyamataihoz az Európai Unióban. Kihívások, 1997. 84. sz. 46 Éltetı [2000] 47 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.18. 12.35 h. 48 Zádor [2004a] 49 http://www.bancomundial.org/; 2011.11.05. 16.20 h. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.18. 12.35 h.; 2011.11.06. 01.35 h.; 2011.11.01. 18.13 h.

21

hozzájárulnak a bérinfláció kordában tartásához. Ezért fontosnak tartom megemlíteni a José María Aznar vezette kormány által véghezvitt munkaerı piaci változtatásokat.50 A kormány politikájának egyik fı célja a munkahelyteremtés volt, mely terén kiemelkedı eredményeket sikerült elérniük. 1996-ban 401 ezer, 1997-ben 371 ezer, 1998ban pedig 427 ezer új munkahely jött létre, vagyis összességében három év alatt elérték, hogy a munkahelyek száma közel 1,2 millióval gyarapodjon. Ennek eredményeként a GDP újból az EU-átlagot meghaladó mértékben kezdett növekedni. Ezen kívül az 1997-ben bevezetett munkaerı-piaci reform a magas elbocsátási költségek mérséklését tőzte ki célul. A reform során sor került a jogos elbocsátás okainak tisztázására, mely egyben az okok körének a bıvítésével járt együtt, valamint pénzügyi ösztönzıket vezettek be a tartós munkaszerzıdést kötı vállalkozók részére. Újfajta állandó szerzıdéstípusokat hoztak létre, melyek a 18 és 29 év közötti vagy 45 év feletti munkanélküliek, az egy évnél hosszabb ideje munkanélküliek, a mozgássérültek és a meghatározott idıtartamú szerzıdés alapján foglalkoztatottak számára jelentettek különbözı lehetıségeket. A korábbi gyakornoki szerzıdést új tréningszerzıdés váltotta fel, valamint tisztázták az idıszakos szerzıdések feltételeit is.51 A munkaidı-szabályozást illetıen is változtatásokra került sor, melynek célja többek közt a munkaerıpiac rugalmasabbá tétele volt.52 Mindemellett megegyezés született a szociális partnerek közötti béralkurendszer hatékonyságának javításáról is. A reformnak köszönhetıen megnıtt a tartós munkaviszonyt biztosító szerzıdések száma, valamint csökkent a határozott idıre szólóaké, és a munkaerıpiac részben rugalmasabbá vált.53 A sikeres konvergencia folyamat során elért eredmények alapján 1998 májusában a brüsszeli csúcsértekezleten döntés született arról, hogy Spanyolország alapító tagja lehet az 1999 január elsejétıl mőködésbe lépı Gazdasági és Monetáris Uniónak,54 valamint 1998. december 31-én sor került a monetáris unióban részt vevı tagállamok valutájának végleges rögzítésére, így a spanyol peseta esetében az árfolyam 166,368 peseta/euró-s árfolyamot állapítottak meg.55

50

Zádor [2004a] Giró-Szász [2002] 52 Zádor [2004a] 53 Giró-Szász, [2002] 54 Éltetı [2000] 55 Zádor [2004a] 51

22

I.3. A spanyol vállalatok jellemzıi a GMU csatlakozáskor Ha megvizsgáljuk a spanyol vállalatok jellemzıit az ország monetáris unióhoz való csatlakozása idején, illetve az azt megelızı idıszakban, három meghatározó sajátosságot fedezhetünk fel. Az egyik legszembetőnıbb a vállalatok kis mérete, melybıl részben adódik a következı két jellemzıjük, a korlátozott külföldi jelenlét, valamint az eurózóna akkori tagjainál alacsonyabb innovációs képesség. A vállalatok méretét tekintve a spanyol helyzet nagyban eltért a többi uniós országétól. Spanyolországban 1999-ben 55 %-os56 volt azon egyéni vállalkozások aránya, (a mezıgazdasági és halászati szektor vállalkozásait nem számolva), amelyek nem alkalmaztak egy fıt sem, tehát feltételezhetjük, hogy ezek többsége egyszemélyes vállalkozás volt. Azonban ez az arány egy másik tagállamban sem volt ilyen magas. Ezenkívül a spanyol szolgáltatásszektor bizonyos ágazataiban, fıként a kereskedelemben, illetve a szálloda- és vendéglátóiparban a mikrovállalkozások voltak többségben, mely szintén nem volt jellemzı a többi uniós országra.57 3. táblázat A spanyolországi vállalkozások száma, a foglalkoztatotti létszám és bevétel szerinti csoportosításban, 1999. jan. 1-jén (kivéve a mezıgazdasági és halászati szektort)

Foglalkoztatottak száma 0- 9 10- 49 50- 249 249 < Összesen

Bevétel (millió peseta) < 500 500 - 1 249 1 250 - 6 249 6 249 < 7 164 1 741 158 2 364 664 106 452 13 441 4 804 325 6 979 4 611 4 692 883 382 342 883 1 216 2 478 477 25 558 12 120 2 582

Összesen 2 373 727 125 022 17 165 2 823 2 518 737

Forrás: Saját szerkesztés a Spanyol Kis- és Középvállalkozások Politikájának Fıigazgatóságának (Dirección General de Política de la Pequeña y Mediana Empresa) adatai alapján58

A spanyol vállalati szektorral foglalkozó statisztikai elemzések általában nem tartalmazzák a mezıgazdasági és halászati vállalkozások adatait, így a fenti táblázat is mellızi ezeket. Ennek az oka az adatok összegyőjtésének nehézsége, illetve megbízhatóságuk kérdésessége lehet.59 Mindenesetre a táblázatból kiderül, hogy a spanyol vállalatok mérete mind foglalkoztatottaik számát, mind a bevételeiket tekintve jellemzıen

56

http://www.ine.es/; 2011.10.01. 16.03 h. Requeijo, Jaime: El euro y la economía española. Esperanzas, inquietudes y realidades. Tercera edición, Madrid, Marcial Pons, 2009 58 http://www.ipyme.org/; 2011.10.22., 21.59 h. 59 Requeijo [2009] 57

23

csekély volt. Ha csak az alkalmazottak számát vizsgáljuk, az Európai Unió és a spanyol kormány Kis- és Középvállalkozások Politikájának Fıigazgatósága (Dirección General de Política de la Pequeña y Mediana Empresa) által használt csoportosítás szerint, az összesen 2 518 737 vállalkozás 94,2 %-a mikrovállalkozás (0-9 alkalmazott), 5 %-a kisvállalkozás (10-49 alkalmazott), 0,7 %-a közepes vállalkozás (50-249 alkalmazott), és csupán 0,1 %-a volt nagyvállalkozás (250 vagy több alkalmazott) az 1999. január elsejei adatok alapján. A bevételüket tekintve is hasonló a helyzet, ugyanis a vállalatok 98,4 %-ának 500 millió pesetánál kevesebb volt az éves bevétele, ami az 1998. december 31-én rögzített 166,368 peseta/euró árfolyamon számolva 3 005 368 eurónak felel meg. A következı diagrammon megfigyelhetı, hogy a mikro-vállalkozások csoportján belül azok a vállalkozások, amelyek egyáltalán nem rendelkeztek alkalmazottal, ennek a kategóriának több, mint a felét, közel 60 %-át tették ki. 4. ábra Mikro-vállalkozások megoszlása foglalkoztatottaik száma szerint (1999. jan. 1.)

10%

4%

27%

59%

0 foglalkoztatott

1-2 foglalkoztatott

3-5 foglalkoztatott

6-9 foglalkoztatott

Forrás: Saját szerkesztés a Spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal (Instiuto Nacional de Estadísticas, INE) adatai alapján60

A vállalatok mérete azonban igen fontos tényezı a versenyképesség szempontjából. Egyrészt hozzájárul a méretgazdaságosság érvényesüléséhez, másrészt a vállalatok innovációs hajlama, valamint a külföldi jelenlétük is jelentıs mértékben összefügg a méretükkel.61 Az innovációs tevékenység a versenyképesség egyik alapvetı eleme. Azonban a kutatás és fejlesztés vállalati finanszírozását a vállalkozások kis mérete nagyban megnehezíti. Az ilyen jellegő tevékenységbe való beruházás több okból kifolyólag nem jelenthet igazán

60 61

http://www.ine.es/; 2011.10.01. 16.03 h. Requeijo [2009]

24

vonzó alternatívát a kisvállalkozásoknak. A kutatás-fejlesztés célú beruházás ugyanis jellemzıen kockázatos, csak hosszú távon térülhet meg, és az elért eredményeket sok esetben nem lehet közvetlenül felhasználni. Ebbıl adódik, hogy a spanyol vállalatok kevesebbet költöttek kutatás-fejlesztésre az európai átlagnál. Az erre a célra fordított kiadások nagy része így a külföldi tıkével rendelkezı, illetve nagyvállalatoktól származott. A kilencvenes évek közepén a spanyolországi kutatás-fejlesztési befektetések több mint felét külföldi vállalatok vitték véghez, valamint a K+F kiadások több mint 60 %-át az ötszáz fınél több alkalmazottal rendelkezı nagyvállalatok valósították meg.62 Mint az a következı diagramból is kiolvasható, 1998-ban a spanyolországi vállalati szektor összesen 2 178 millió ECU értékben költött kutatás-fejlesztési célokra, azonban ez az összeg az Európai Unió kiadásainak csupán 3 %-át tette ki, míg Spanyolország fıbb versenytársainál ez az arány ennek többszöröse, kezdve Olaszországgal, ahol körülbelül a duplája. A spanyol vállalatok K+F kiadásai ebben az évben a GDP 0,41 %-ának feleltek meg, ami a 0,96 %-os uniós átlaghoz képest elég csekélynek tekinthetı. 5. ábra A vállalati szektor K+F kiadásai az EU-ban 1998-ban (millió ecu) 90 000 75 150

80 000 millió ecu

70 000 60 000 50 000 40 000 26 726

30 000 14 293

20 000 10 000

4 452 2 178

0 Spanyolország

Olaszország

Franciaország

Németország

EU 15


Annak ellenére, hogy a spanyol vállalatok viszonylag keveset költenek kutatásfejlesztésre, az is tény, hogy az unióhoz való csatlakozás óta jelentıs mértékben növekvı tendenciát mutattak az ilyen jellegő kiadásaik64, ahogyan azt az alábbi grafikon is mutatja. A kutatás-fejlesztésre fordított kiadásaik 1986-hoz képest 1999-re 216 %-kal nıttek,

62

Éltetı [1995] http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.10.22 18.39 h. 64 Éltetı [1995] 63

25

vagyis több mint háromszorosára, igaz 1991 és 1994 között megfigyelhetı egy enyhe csökkenés, bizonyára a recesszió következtében.

millió ecu / millió euró (1999-tıl)

6. ábra A spanyol vállalati szektor kutatás-fejlesztés célú kiadásai 1986-1999 között (millió ECU 1998.12.31-ig/millió euró 1999.01.01-tıl) 2 500,000 2 000,000 1 500,000 1 000,000 500,000 0,000 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999


A vállalatok külföldi jelenlétét, illetve exporttevékenységét és - hajlandóságát vizsgálva megállapítható, hogy a kismérető spanyol cégek elsısorban hazai piacra termeltek, nem volt külföldön kiépített disztribúciós hálózatuk, valamint általában a kockázatkerülés jellemezte ıket.66 1998-ban 54 873 spanyol vállalat valósított meg áruexportot, de ezek közül 26 132, vagyis csak 48 %-uk végzett rendszeres exporttevékenységet, azaz 1995 és 1998 között minden évben exportált. Az egyes spanyol vállalatok átlagosan körülbelül 245 millió peseta értékben exportáltak ebben az évben, azonban a spanyol export eléggé koncentrált, ugyanis a spanyolországi kivitel valamivel több mint egynegyedét négy vállalat valósította meg. Ha kihagyjuk ezt a négy vállalatot, akkor a vállalatok évi exportjának átlagos értéke már csak 177 millió pesetát tett ki.67 A fent felsorolt adatokon kívül fontosnak találom kiemelni a kis- és középvállalkozások exporttevékenységének egyes eredményeit, mivel a spanyol vállalatok legnagyobb részét képezik, miközben a nagyvállalatok száma elenyészı, valamint a kilencvenes évek folyamán egyre többen kapcsolódtak be a külkereskedelembe.

65

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.10.22 18.39 h. Éltetı [1995] 67 http://www.camaras.org/; 2011.10.24. 22.10 h. 66

26

Egy felmérés szerint 1998-ban a spanyol kis- és középvállalkozásoknak csupán 32 %-a végzett áruexportot, ami az Európai Unió tagállamai között a legalacsonyabb arány volt, az uniós átlag pedig 44 % volt. Ezen kívül azt is megállapították, hogy a spanyol kis- és középvállalkozások exporthajlandósága volt a legalacsonyabb az Unión belül, valamint a görög és az olasz vállalatok után a spanyoloknak volt átlagosan a legkevesebb képviseletük. Míg a Gazdasági és Monetáris Unió tagállamainak átlagát tekintve a kis- és középvállalkozások 27%-a rendelkezett egynél több képviselettel, Spanyolországban ez az arány 23 % volt. Ennek a 23 %-nak, vagyis ennek a vállalatcsoportnak a 86%-ának volt egynél több leányvállalata Spanyolországban, a 31%-ának az Európai Unió valamely tagállamában, 7%-ának Kelet-Európában vagy Oroszországban, 10 %-ának Ázsiában, szintén 7 %-ának Észak-Amerikában és 10 %-ának a világ egyéb részein.68 Ami a spanyol exporttevékenységet illeti, ugyan a vállalatok nemzetköziesedése a kilencvenes évek során erısödött és a kis- és középvállalkozások szerepe is megnıtt ezen a téren, azonban az évtized végére még mindig nem sikerült teljesen felzárkózniuk az EU átlagos színvonalához.

I.4. Az euró elınyei és hátrányai Spanyolország számára Az euró bevezetésétıl rengeteg pozitívumot vártak a spanyolok, melyek közül csak néhányat fejtenék ki részletesebben, azonban volt pár olyan negatív tényezı, amitıl tartottak, mert féltek, hogy negatívan fog hatni a spanyol gazdaságra. A közös valuta bevezetése jelentıs lépésnek számított az Európai Unió egységes piacának konszolidációját illetıen, mivel a tranzakciós- és az árfolyamkockázatból eredı költségek megszőntével eltőntek azok a láthatatlan akadályok, amelyek leginkább elszigetelték egymástól a tagállamok piacait. Így a megerısödött egységes piac magas vásárlóereje, valamint a vállalatok költségeinek csökkenése, arra ösztönözte a spanyol vállalatokat, hogy a méretgazdaságosság feltételeinek megvalósításával, valamint meglévı hagyományos tevékenységeik megszilárdítása után ezek körének bıvítésével növeljék méretüket. Mindemellett az egységes pénznembıl eredı transzparencia, vagyis az eurózóna tagállamainak árai közötti átláthatóság következtében megerısödött verseny, miatt úgy vélték, hogy ez szintén arra fogja készteti a jellemzıen kis mérető spanyol vállalatokat, hogy az euró bevezetését követıen mindent tegyenek meg a növekedésük 68

Expansión.com, http://www.ucm.es/; 2011.10.24. 19.07

27

h.

érdekében, illetve egyéb változtatásokat vigyenek véghez, hogy versenyképességüket fokozzák, mind az alkalmazott technológia, mind pedig a humán tıke fejlesztése terén.69 A spanyolok az euró bevezetésétıl a turizmus fellendülésére számítottak. Felmérések szerint a fogyasztók a közös valuta egyik legfıbb elınyének azt tartották, hogy utazáskor a monetáris unió többi tagállamában is ugyanazt a valutát lehet használni, ami arra engedett következtetni, hogy az euró ösztönzıleg fog hatni a térség tagállamai közötti turizmusra. A közös pénznemnek köszönhetıen a fogyasztók, vagyis a turisták könnyebben össze tudják hasonlítani a szolgáltatások és a termékek árát, ami miatt szintén arra számítottak, hogy növekedni fog a külföldi turizmus a térségben. Ezen kívül feltételezték, hogy a pénzváltásból eredı költségek megtakarításával a turisták többet fognak költeni turisztikai szolgáltatásokra az adott célországban. Az a jelenség, miszerint az eurózóna tagállamaiban az árak átláthatóbbá válásából fakadóan nıtt a verseny, újabb kihívások elé állította a spanyol gazdaságot. A turizmus szektorban a szolgáltatások bıvítését, színvonaluk emelését, a szakemberek képzésének javítását, valamint a kommunikációs stratégiákon való változtatást tőzték ki célul.70 Amitıl Spanyolország a leginkább tartott az euró bevezetése kapcsán, az az önálló nemzeti monetáris politika elvesztése volt, melynek következtében a monetáris unióhoz való csatlakozástól kezdve az ország egyáltalán nem fordulhat valutájának a leértékeléséhez, melyre a korábbiakban többször volt példa versenyképességének javítása érdekében, például a kilencvenes évek elején kirobbanó válság kapcsán. Tehát az önálló árfolyam politika elvesztése mellett az önálló kamatláb politika is megszőnik, miszerint az állam a jövıben esetlegesen felmerülı aszimmetrikus sokkok esetén sem védekezhet a kamatlábak megváltoztatásával. Azonban a Monetáris Unió intézményi rendszere igyekszik megteremteni a monetáris stabilitást, az infláció csökkentésére törekedve, alacsony kamatlábakat biztosítva. Az alacsony

kamatlábaknak

köszönhetıen

arra

számítottak,

hogy

az

alacsonyabb

finanszírozási terhek majd hozzájárulnak a vállalatok terjeszkedéséhez és új vállalatok megalakulásához, valamint a kereslet és az eladások növekedéséhez.71

69

Requeijo [2009] de Leiva Rodríguez, Alejandro: El euro y el turismo, Revista Valenciana d’ Estudis Autonómics 1998. III. negyedév 25.sz. http://www.pre.gva.es/; 2011.09.04., 21.29 h. 71 Requeijo, [2009] 70

28

II. Az euró Spanyolországban II.1. A spanyol gazdaság az eurózónában Spanyolország azon gazdaságok közé tartozik, amelyek a legtöbbet profitáltak a Gazdasági és Monetáris Uniós tagságból, azonban a hosszú növekedési ciklus végül egy kiigazítási folyamatba torkollott, kedvezıtlen feltételek mellett. A kilencvenes évek közepétıl 2007-ig a spanyol gazdaságot tartós növekedés jellemezte, mely alatt az ország reál-konvergenciája rendkívüli fejlıdésen ment keresztül. Az egy fıre esı vásárlóerı paritáson mért GDP-nek az uniós átlaghoz mért aránya több mint 15 százalékponttal nıtt, 79%-ról 95%-ra, valamint az aktív lakosság száma 1996 és 2007 között majdnem 6 millió fıvel (kb. 35 %-kal), míg a munkahelyek száma 7,5 millióval (kb. 60%-kal) emelkedett. Ennek ellenére az 1999-2007 közötti periódus során jelentıs egyensúlytalanságok halmozódtak fel, melyek egy elkerülhetetlen kiigazítási folyamathoz vezettek. Elsısorban az alacsony kamatlábak és a kedvezı finanszírozási feltételek idézték elı a hitelfelvételek drasztikus növekedését, a családok és a vállalatok eladósodását. Másodsorban a megnövekedett kereslet állandó nyomás alatt tartotta a termelést, mivel meghaladta annak kapacitását, a korábban bevezetett jelentıs szerkezeti változtatások és a munkahelyek számának növekedése ellenére, melynek következtében pozitív inflációs különbözet alakult ki az eurózóna többi tagállamával szemben, ami a reálárfolyam felértékelıdését okozta. Ez pedig az árak versenyképességének a romlását és a jelentıs külföld felé való eladósodottságot idézte elı. Végül pedig a rendelkezésre álló hitelkínálat és a demográfiai nyomás hozzájárultak egy ingatlanpiaci boom-hoz, melynek következtében a lakások ára rendkívül megnıtt, valamint az építıipari szektorban túlságosan nagy mennyiségő termelıi forrás halmozódott fel. Ezek az egyensúlytalanságok egyre inkább aláásták a növekedés alapjait és a gazdasági tevékenység hanyatlását okozták, ami fokozatosan kezdıdött, de a késıbbiekben a gazdasági világválság kirobbanásakor 2007-2008 körül kiélezıdött. A konvergencia-kritériumok teljesítésével, és az eurózónához való csatlakozással viszont sikerült elérnie Spanyolországnak a makrogazdasági stabilitást a gazdasági

29

világválság megjelenéséig, amit csak nagy nehézségek árán tudtak volna megvalósítani a monetáris unión kívülrıl.72

II.2. Makrogazdasági mutatók alakulása II.2.1. Az eurózóna átlagát tartósan meghaladó spanyol reál GDP növekedése 1986 óta, mióta Spanyolország csatlakozott az Európai Unióhoz, a spanyol gazdasági periódus kedvezıen alakult, egészen a kilencvenes évek elején bekövetkezett gazdasági recesszióig, majd 1996-tól újból növekedés volt tapasztalható 2007-ig. Ez a gazdasági növekedési periódus volt az egyik leghosszabb a spanyol gazdaság történelmében. Ennek az idıszaknak az egyik sajátossága, hogy a tartós gazdasági növekedés mellett a korábbi tapasztalatokhoz képest viszonylag alacsony infláció volt tapasztalható. Ez azért is jelentıs fejlıdésnek számít, mert hagyományosan a spanyol gazdasági növekedés nem volt összeegyeztethetı az árak stabilitásával. Azonban a konvergencia-folyamat kezdete óta, és mióta elérte, hogy az eurózóna alapító tagjává váljon, sikerült a viszonylag magas és fenntartható növekedést összeegyeztetnie az árak stabilitásával.73 A következı grafikonon megfigyelhetjük, hogy a vizsgált periódus alatt Spanyolország reál GDP növekedése tartósan, minden évben felülmúlta az eurózóna átlagát, 2000-ben még az 5 %-ot is elérte. A spanyol növekedési mutató 2003-ban 2,4 százalékponttal haladta meg az eurózónáét, ekkor volt a legnagyobb az eltérés. 1999 és 2007 között Spanyolországban a reál GDP növekedés átlagosan 3,7 %-os, míg az euró-térségben mindössze 2,3 %-os volt. 2008-ban viszont már egy jelentısebb visszaesés volt tapasztalható a recesszió megjelenése következtében.

72

Estrada, Á.−Jimeno, J. F.−Malo de Molina, J. L.: La economía española en la UEM: Los diez primeros años, Banco de España, 2009, http://www.bde.es/; 2011.06.29. 22.21 h. 73 Montoro [2008]

30

7. ábra Spanyolország és az eurózóna reál GDP növekedésének alakulása 1999-2008 között (%-ban, az elızı évhez viszonyítva) (%) 6 5 4 3 2 1 0 1999 2000

2001

2002 2003

2004 2005

Spanyolország

2006

2007 2008

Eurózóna


A tartós és nagy mértékő gazdasági növekedés hozzájárult a spanyol gazdaság reál konvergencia folyamatának jelentıs felgyorsulásához, az eurózóna többi tagállamához való felzárkózáshoz. Ezt az is mutatja, hogy a spanyolországi egy fıre esı vásárlóerı paritáson mért GDP 1998-ban még 20 százalékponttal volt kisebb az eurózóna tagállamainak átlagánál, 2007-ben pedig már csupán 5 százalékponttal maradt el tıle.75

II.2.2. Az infláció alakulása Miután Spanyolországnak sikerült az inflációs rátáját 1986 és 1998 között rendkívüli mértékben végül 2 % alá csökkentenie, 2000-re újból 3 % fölé emelkedett a mutató értéke, ami azonban még mindig sokkal kedvezıbb volt az 1986-os 8,8 %-os rátához viszonyítva, valamint a hetvenes és nyolcvanas évek során tapasztalt még ennél jóval magasabb értékekhez képest. A vizsgált idıszakban a spanyol éves átlagos inflációs ráta végig meghaladta az eurózóna átlagát, melyet 2004-ben közelített meg leginkább, ekkor csupán 0,4 százalékpont volt az eltérés közöttük, a többi évben azonban végig egy százalékpont körül volt a különbség. 1999 és 2007 között a spanyol éves átlagos inflációs ráták átlaga 3,1 % volt, míg az eurózónáé 2,22 %.

74

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.02. 0.38 h. González-Páramo, José Manuel: Los pimeros diez años de la Unión Monetaria Europea In: Diez años de España en el euro. FAES, 2008 75

31

8. ábra Az éves átlagos inflációs ráta alakulása Spanyolországban és az Eurózónában (%) (%) 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Spanyolország

Eurózóna (16)


Ez a tendencia vagyis a spanyol infláció mértékének az eurózóna átlaga feletti alakulása fıként a megnövekedett keresletnek és a nagy mértékő reál GDP-növekedésnek volt a következménye, továbbá közre játszhatott a Balassa-Samuelson hatás is az infláció emelkedésében, azonban azt is érdemes megemlíteni, hogy Spanyolországban a termelékenység növekedése ennek ellenére nem haladta meg az eurózóna átlagát. A monetáris unióban eltöltött tíz év alatt a tartósan az eurózóna átlaga felett alakuló infláció egyértelmően rontotta a külpiacra termelı spanyol szektorok versenyképességét, továbbá elısegítette, hogy a források azok felé a szektorok felé áramoljanak, amelyek kevésbé voltak kitéve a nemzetközi versenynek, mint például az ingatlanszektor.77 Abban, hogy az infláció az eurózóna átlaga fölött alakult, nyilván közre játszott az építıipari boom következtében kialakult ingatlanárak rendkívüli mértékő fellendülése is, mellyel a késıbbiekben még részletesebben foglalkozom. Több olyan kritika érte az eurót, miszerint az árak emelkedéséhez vezetett. Azonban a szakértık egy része ezt cáfolja, hiszen az Európai Központi Banknak az elsıdleges célja az infláció megfékezése, illetve csökkentése. Az Európai Bizottság adatai szerint 2002-ben, amikor az euró fizikailag is forgalomba került és felváltotta a monetáris unió tagállamainak a nemzeti valutáját, átlagosan 2,3 %-kal emelkedtek a fogyasztói árak az eurózóna tagállamaiban. A Bizottság szerint ebbıl csupán 0,1-0,3 % róható fel az új 76

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/ 2011.11.02. 00.50 h. Cuadrado Roura, Juan R.: Diferencial negativo de inflación: ¿una inquietud, una bendición o una oportunidad? Directivos y Empresas, mayo 2009, http://www.iaes.es/; 2011.11.15. 14.00 h. 77

32

fizetıeszköznek, és az infláció legnagyobb részét az importált kıolaj árának az emelkedése, a dohányra kivetett magasabb adók, valamint a megszokottnál rosszabb idıjárás okozta.78 Azonban ha megfigyeljük Spanyolország inflációs rátájának alakulását, mint azt a 8. ábra is mutatja 1999 és 2000, valamint 2001 és 2002 között valóban viszonylag nagyobb mértékben, 1,3 majd 0,8 százalékponttal nıtt az infláció, de a késıbbiek folyamán stabilizálódni látszott növekedésének üteme, sıt 2007-ben csökkenés is volt tapasztalható. Egyes gazdasági szakértık szerint leginkább pszichológiai jellegő okai vannak annak, hogy az általános vélekedés az, hogy az euró az árak nagy mértékő növekedéséhez vezetett. İk úgy látják, hogy az árak euróra való átszámításánál eszközölt kerekítéseknek valószínőleg nem volt túlságosan nagy szerepe a fogyasztói árindex emelkedésében, azonban erıs benyomást gyakoroltak a fogyasztókra. Az Eroski spanyol vállalat egyik vezetıje azonban elismerte, hogy az euró néhány termék esetében áremelésekhez vezetett, ugyanis szerinte a multinacionális gyártó vállalatok igyekeztek kiegyenlíteni az áraikat az egész uniós térségben, ami azzal járt, hogy a spanyol árakat a többi tagállaméhoz próbálták közelíteni, melyek magasabbak voltak.79 A Spanyol Felhasználók, Fogyasztók, és Háztartásbeliek Szövetsége (Confederación Española de Organizaciones de Amas de Casa, Consumidores y Usuarios (CEACCU) 2007-ben készített egy tanulmányt, hogy kiderítse hogyan hatott az euró az árakra. A tanulmányban 59 mindennapos fogyasztási cikknek az árváltozásait vizsgálták, úgy hogy összehasonlították mennyibe kerültek 2001-ben, amikor még a peseta volt a hivatalos fizetıeszköz, 2002-ben, miután bevezették az eurót, és 2006-ban, öt évvel a közös valuta fizikai megjelenése után. A tanulmányban egyértelmő következtetésre jutottak, miszerint az árak teljeskörően, de változó mértékben emelkedtek. A 2002-ben megindult áremelkedési hullám a közszolgáltatásoknál (pl. közlekedés, postai tarifák), a vendéglátóiparban, valamint az élelmiszereknél volt a legkiemelkedıbb. A felmérés szerint a kenyér ára 2006-ra a duplájára nıtt 2001-hez képest, a hagyma, a szardínia és a sertéshús körül belül 70 %-kal, egy átlagos napi menü pedig 60%-kal lett drágább. Összességében azt tapasztalták, hogy a leggyakrabban vásárolt mindennapos termékek és szolgáltatások

78

Európai Bizottság: ¿Es el euro responsable de la subida de los precios? Percepcepciones y realidad.. 2005, http://ec.europa.eu/; 2011.11.12. 16.39 h. 79 Fernando Barciela: El euro, mejor dentro que fuera. El país, 04/01/2009 http://www.elpais.com/; 2011.10.25. 15.50 h.

33

átlagosan 60 %-kal kerültek többe az új fizetıeszköz megjelenése után majdnem öt évvel. Az árak ugrásszerő növekedését azonban nem követték a reálbérek, sıt több éven keresztül stagnáltak melynek következtében a dolgozók vesztettek vásárlóerejükbıl.80

II.2.3. A munkanélküliség helyzete A spanyolországi gazdasági növekedés másik sajátossága, hogy az euró bevezetése hozzájárult a munkahelyek számának gyarapításához. 1995 és 2008 között körülbelül 8 millió új munkahelyet hoztak létre az országban. Ilyen nagyszabású munkahelyteremtésre azelıtt nem volt példa, még a hatvanas években sem, amikor pedig 6-7 %-os volt a gazdasági növekedés. A Spanyolországban létrehozott munkahelyek száma, az egész eurózónában alapított új munkahelyeknek körülbelül a harmad részét tette ki, pedig az ország GDP-je az eurózónáénak körülbelül csupán a 10 %-ának felelt meg. Egyértelmően az ország eurózóna csatlakozásától kezdve gyorsult fel igazán a munkahely-teremtési folyamat és csökkent ezáltal a munkanélküliség.81 9. ábra Az újonnan létrehozott munkahelyek számának alakulása Spanyolországban 1976-2008 között

Forrás: Spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal (INE) adatai alapján Montoro [2008] 217. p.

Ugyan a nyolcvanas évek második felében mérséklıdött a munkanélküliség mértéke, a kilencvenes évek elején tapasztalt recesszió megtörte ezt a tendenciát, melynek következtében közel egy millió munkahely szőnt meg. Így a kilencvenes évek közepére a 80 81

http://www.finanzas.com/; 2011.11.12 16.55 h. Montoro [2008]

34

munkanélküliségi ráta értéke újból megemelkedett, majd 1995-tıl a konvergencia-periódus során megint csökkenı tendenciát mutatott. 1999-ben 3,2 százalékponttal volt kisebb a munkanélküliségi ráta az azt megelızı évhez képest, majd 2001-ben újabb 3,5 százalékpontos esést figyelhetünk meg, mely a vizsgált idıszak során a legnagyobb volt. 2005-re aztán sikerült a mutató értékét 10 % alá mérsékelni, azonban a késıbbi gazdasági recesszió újból a munkanélküliség emelkedését eredményezte. 10. ábra Spanyolországi munkanélküliségi ráta (1986-2008) 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

1989

1988

1987

1986

0,0


II.2.4. Az államháztartás helyzete A Gazdasági és Monetáris Unióba való belépés után Spanyolország gazdaságpolitikáját továbbra is a fiskális konszolidációra való törekvés, illetve a fiskális szigor jellemezte. A spanyol Néppárt (Partido Popular) adóreformokat vezetett be, melynek során csökkentették az adók mértékét, anélkül, hogy ez az állam adóbeszedési képességének a csökkenéséhez vezetett volna, emellett igyekeztek csökkenteni a közkiadásokat, ami az államháztartási egyenleg javulásához vezetett.83 A fiskális konszolidációnak köszönhetıen miután Spanyolországnak sikerült teljesítenie a maastrichti kritériumok államháztartási hiányra vonatkozó feltételét, 1998 után is folytatódott a deficit csökkenı tendenciája. 1999-ben, az euró bevezetésének megjelenésének évében 1,8 százalékponttal volt kisebb a deficit az elızı évihez képest. Ez volt a legnagyobb mértékő javulás az államháztartási mérleg egyenlegében 1998 és 2008 82

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.01., 22.21 h.

83

Montoro [2008]

35

között. Az államnak 2004-re sikerült a GDP 0,1 %-ára mérsékelnie a hiányt, sıt a következı három évben még többletet is tudott realizálni. Azonban a 2006-ban tapasztalt 2,4 %-os szufficit 2008-ra 4,5 %-os deficitbe csapott át, mint azt a 11. ábrán megfigyelhetjük. 2001-tıl egészen 2007-ig a spanyol államháztartás egyenlege felülmúlta az eurózóna tagállamainak átlagát, 2008-ban viszont ez az állapot megfordult, miután a spanyol államháztartás egyenlege 6,4 százalékpontot zuhant egy év alatt. 11. ábra Államháztartási egyenleg alakulása Spanyolországban és az eurózónában a GDP %ában 1998 és 2008 között (%) 3

2,4

2 1

1,9

1,3 -2,3 -1,2

-0,1 -0,5

-0,2

-0,3

-0,1

-2,1

0 -1 -2 -3

-0,7

-0,9 -1,5

-1,4 -1,9 -2,5

-2,6

-3

-3,1

-2,9

-4 -4,5

-5 1998

1999

2000

2001

2002

2003

Spanyolország

2004

2005

2006

2007

2008

Eurózóna (16)


A 2006-ban tapasztalt több, mint 23 milliárd eurós államháztartási többlet fıként az adóbevételek és a társadalombiztosítási befizetések vártnál magasabb növekedésének, valamint a közkiadások kordában tartásának volt tulajdonítható. Ebben az évben az eurózóna

tagországai

közül

csupán

Finnország

és

Írország

rendelkezett

jobb

államháztartási egyenleggel Spanyolországnál. A spanyol szufficit a legnagyobb mértékben a központi kormányzat és a társadalombiztosítás egyenlegébıl adódott. Összességében az adóbevételek 11,6%-kal növekedtek 2005-höz képest, ami két százalékponttal több volt, mint amire számítottak. Az adóbevételek emelkedése részben a munkahelyek növekedésének következtében valósult meg, ezáltal a jövedelemadóból 14,8 %-kal több bevétele származott az államnak, mint 2006-ban. Ezen kívül a társasági adóból 14 %-kal, a hozzáadott érték adóból (IVA) pedig 9,6 %-kal magasabb összeg folyt be, 84

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.18. 12.35 h.

36

elıbbi a vállalatok nyereség-növekedésének, utóbbi a vállalati kiadások emelkedésének volt betudható. A társadalombiztosítás egyenlegét tekintve a különbség a befizetések és a juttatások között egyre nıtt a befizetések javára, mely jórészt a bevándorló munkavállalók növekvı társadalombiztosítási hozzájárulásainak volt köszönhetı. Ennek következtében 2006-ban a vártnál nagyobb mértékő, 1,2 %-os többlet alakult ki. Az államháztartás egyenlegének kedvezı alakulása hozzájárult az államadósság csökkentéséhez is, azáltal, hogy a szufficit egy részét adósságrendezésre tudták fordítani. 85 A következı grafikonon megfigyelhetı, hogy 2003-ig inkább a közkiadások csökkentésével igyekezték mérsékelni az államháztartási hiányt. Ez a tendencia már 1996tól a Néppárt (Partido Popular) hatalomra kerülésétıl jelen volt. 2004-tıl, a spanyol Szocialista és Munkáspárt (Partido Socialista Obrero Español) kormányzásának évétıl kezdve viszont az volt a jellemzı, hogy az állami bevételek növekedésének következtében alakult ki az államháztartási többlet, amíg 2008-ban be nem következett a bevételek drasztikus csökkenése, a kiadások hirtelen növekedésével párosulva. 12. ábra Spanyolország állami kiadásai és bevételei a GDP %-ban 1999-2008 (%) 42 41 40 39 38 37 36 35 34 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Kiadások

Bevételek


85

Alejando Bolaños: Los impuestos y las cotizaciones sociales elevan el superávit público al 1,8 % del PIB. 01/03/2007, http://www.elpais.com/; 2011.11.20. 19.25 h. 86 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.21. 01.30 h.; 2011.11.21. 01.25 h.

37

II.2.5. Spanyolország államadósságának csökkenése Annak ellenére, hogy 1998-ban még nem sikerült az országnak teljesítenie a maastrichti konvergencia-kritériumok államadósságra vonatkozó feltételét (4,1 százalékponttal haladta meg a referenciaértéket az államadósság), a mutató értéke már 1996 óta csökkenı irányt vett. Ez a tendencia egyenletes mértékben folytatódott egészen 2007-ig, évente átlagosan 3,1 százalékpontos csökkenést eredményezve. Összességében 1998 és 2007 között 27,9 százalékponttal sikerült az államnak redukálnia az adósságát, 2008-ban pedig némi visszalépés volt látható. 13. ábra A spanyol államadósság a GDP %-ában (%)

70 60 50

64,1 62,3

59,3 55,5 52,5

40

48,7

46,2

30

43,0

39,6 36,2 40,1

20 10 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008


Az az út, amelyet Spanyolország bejárt 1996 és 2007 között, mind az államháztartási egyenlegének javulását, mind az államadósság tartós és egyenletes csökkentését illetıen, az eurózónában egyedülálló volt, hiszen egy tagállam sem tudott ilyen jellegő és mértékő fejlıdést felmutatni.88

II.2.6. A hosszú lejáratú kamatlábak alakulása A konvergencia-periódus során tapasztalt kamatlábzuhanást követıen 2000-ben 0,8 százalékponttal emelkedtek a hosszú lejáratú kamatlábak az elızı évhez képest, azonban ezután újból csökkenı irányt vettek, egészen 2005-ig. A következı évtıl kezdve

87

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.06. 01.35 h

88

Montoro [2008]

38

valamelyest növekedni kezdtek, 2008-ra a 2003-as szint körüli mértékőre emelkedtek. Drasztikus változást jelentett ez a folyamat a spanyol gazdaságnak, hiszen 1990-ben még 14 % fölött voltak a kamatlábak, 2005-re pedig közel 3 %-ra estek. 14. ábra Hosszú lejáratú kamatlábak alakulása Spanyolországban és az eurózónában 1998-2008 között (%) 6 5,53 5 4

4,73 4,83

5,12

4,31

4,96

4,10 4,12

3

3,78

4,37

3,39

2 1 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008


A kamatlábak csökkenése nagy mértékben hozzájárult a spanyol lakosság és a vállalatok eladósodásához, melyet még a késıbbiekben részletesebben is kifejtek. Mindenesetre a vállalatok igyekeztek kihasználni a kedvezıbb finanszírozási lehetıségeket fejlıdésük és növekedésük érdekében.90 A kedvezı finanszírozási lehetıségek hozzásegítették a spanyol vállalatokat a külpiacra való kilépéshez, vagyis nagy szerepet játszott a kamatlábak csökkenése a vállalatok nemzetköziesedési folyamatában is.91 A vállalati szektor megerısödött, és az elmúlt bı másfél évtizedben egyre több erıs spanyol multinacionális vállalat jött létre.92 Ami a külföldi beruházásokat illeti, a kedvezı finanszírozási feltételek mellett, a latinamerikai térségben kínálkozó, az állami monopóliumok privatizációjából adódó

89

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.01. 18.13 h. Fernando Barciela [2009] http://www.elpais.com/; 2011.10.25. 15.50 h. 91 Estrada−Jimeno−Malo de Molina [2009] 92 Éltetı Andrea: Spanyolország és a gazdasági válság In: Somai Miklós (szerk.): Nagy EU-tagállamok és a gazdasági válság, Budapest, MTA VKI, 2009, (A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 9. köt.) 90

39

lehetıségek is hozzájárultak Spanyolország közvetlen külföldi nettó beruházásainak növekedéséhez.93

II.2.7. Az euró/amerikai dollár árfolyam alakulása A vizsgált idıszak során az euró árfolyama 2000. 10. 26-án volt a legalacsonyabb a dollárral szemben, ekkor egy euró 0,8252 amerikai dollárt ért. Ezt követıen, de fıként 2002-tıl az euró árfolyama kisebb visszaesésektıl eltekintve folyamatosan erısödött, kivéve a 2005-ös évet, amikor szinte az egész év során csökkenı tendenciát mutatott, de aztán újból felfelé ívelt, míg 2008. 07. 15-én elérte maximumát, 1,599 dolláros árfolyammal, ezután az év második felében jelentısebb visszaesés volt tapasztalható az árfolyamban. Ha összevetjük a minimum és a maximum értéket, összességében az euró árfolyama 94 %-kal erısödött a dollárral szemben csaknem nyolc év alatt. Az euró árfolyamának erısödése nem kedvezett a dollár övezetbe irányuló exportnak, de erre még a késıbbiekben visszatérnék. 15. ábra Az euró/amerikai dollár árfolyam alakulása 1999 és 2008 között 1,8 1,6

USD

1,4 1,2 1 0,8

Forrás: Saját szerkesztés az Európai Központi Bank adatai alapján94

93 94

Estrada−Jimeno−Malo de Molina [2009] http://www.ecb.int/; 2011.11.11. 19.30 h.

40

08.01.04

07.01.04

06.01.04

05.01.04

04.01.04

03.01.04

02.01.04

01.01.04

00.01.04

99.01.04

0,6

II.3. Az építıipar és az ingatlanszektor fejlıdése, az ingatlanpiaci buborék kialakulása Az 1999 és 2008 között végbement spanyolországi gazdasági növekedésnek egyik meghatározó eleme az ingatlanpiaci boom volt. Az építıipari szektor rendkívüli fejlıdésen ment keresztül ebben az idıszakban. A Nemzeti Statisztikai Hivatal (INE) által közölt adatok szerint, a szektoronkénti csoportosítást tekintve, az építıipar 1998-ban még 6,7 %ban, 2008-ban már 10,4 %-ban járult hozzá a GDP-hez.95 1998-ban a szektorban dolgozók száma a foglalkoztatottak 9,8%-át tette ki, majd 2007re ez az arány elérte a 13%-ot. Az ingatlanszektor és az építıipar virágkorát élte ebben a periódusban, a telkek értéke pedig jelentısen megnıtt. Számtalan nagyberuházást vittek véghez, valamint rendkívül sok új lakást építettek, melyre többek között a bevándorlók sokasága által gerjesztett lakások iránti keresletnövekedés adott okot. A lakások ára egy évtized alatt több, mint kétszeresére nıtt. Volt olyan év, például 2006, amikor Spanyolországban több lakás épült, mint Franciaországban, Németországban és Olaszországban összesen. Mivel az eurózónába való belépés után a hosszú lejáratú kamatok rendkívüli mértékben csökkentek Spanyolországban, a bankok olcsó hiteleket tudtak kínálni, valamint még egyéb kedvezı feltételeket is ajánlottak, aminek következtében a lakásvásárlások száma megemelkedett, a bérelt lakásoké pedig csökkent. Emiatt a háztartások eladósodása jelentıs mértékben megnıtt. A válság kirobbanásával viszont a kedvezı hitelek eltőntek a bankok kínálatából, és több mint egymillió lakás nem került értékesítésre az országban.96 A 16. ábrán látható, milyen óriási mértékő volt a spanyolországi lakásépítések számának a gyarapodása, az ország eurózónához való csatlakozását követı és a gazdasági válságot megelızı években. 1998-tól kezdve évrıl évre egyre több új lakást építettek. Csupán 2003-ban tört meg enyhén a növekedés üteme, majd 2006-ban az évi lakásépítések száma elérte a csúcspontját, a következı két évben pedig kis mértékő csökkenés volt tapasztalható. Míg 1998-ban 297,8 ezer új lakással gyarapodott a Spanyolországi lakásállomány, a 2006-os csúcs, újabb 658 ezer lakást jelentett az országnak. Összességében, ha tényleg csak az 1999-2008 közötti idıszakot nézzük, egy évtized leforgása alatt közel 5,4 millió új lakás került átadásra. 95 96

http://www.ine.es/; 2011.10.31. 22.43 h. Éltetı Andrea: Spanyolország válaszúton. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 2010. 196. sz.

41

16. ábra A lakásépítések számának alakulása Spanyolországban 1998-2008 között 700 000 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

Forrás: Saját szerkesztés a Spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal (INE)97

Annak ellenére, hogy az ingatlanpiac kínálati oldala gyorsan reagált a megnövekedett keresletre, ez mégsem volt elég ahhoz, hogy el lehessen kerülni, hogy a lakásárak jelentıs mértékben emelkedjenek. Ennek következtében a lakás lett a legjövedelmezıbb és legvonzóbb vagyontárgy, ami tovább táplálta a befektetési célú keresletet és ezáltal az építıipar túlzott terjeszkedését.98 Ha megfigyeljük a lakásárak alakulását a 17. ábrán, láthatjuk, hogy 1998 óta jelentıs és folyamatos növekedést mutattak. A legnagyobb mértékő áremelkedés 2003-ban és 2004ben volt tapasztalható, 17,6 %, valamint 17,4 %, az elızı évi értékekhez viszonyítva. Az árak már 2005-ben elérték az 1998-as évi érték dupláját, de összességében 2008-ra 175%al növekedtek 1998-hoz képest, vagyis a tíz év alatt 753 euróról 2071 euróra emelkedett a lakások négyzetméterára.

97 98

http://www.ine.es/; 2011.10.31. 18.24 h. Estrada−Jimeno−Malo de Molina [2009]

42

17. ábra A spanyolországi lakásárak alakulása 1998-2008 között (euró/m2) 2500 2000 1500 1000 500 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

Forrás: Saját szerkesztés a Spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal (INE) adatai alapján 99

Az alacsony kamatlábak, a nagyfokú bevándorlás következtében létrejött jelentıs népességnövekedés, a kormány által folytatott adópolitika, melynek során lakásvásárlási kedvezményeket nyújtottak, az üdülık iránti megnövekedett külföldi kereslet, valamint az ingatlan, mint megtakarítási mód elterjedése, mind olyan tényezık, amelyek szerepet játszottak az ingatlanpiaci buborék kialakulásában. Már több évvel korábban felhívták a figyelmet a közgazdászok és az elemzık a veszélyekre, amelyeket a buborék magában hordoz, azonban a kormány mégsem tett intézkedéseket ennek megakadályozása érdekében. Erre fıként azért nem került sor, mert az építıipar új munkahelyeket teremtett, ami a hagyományosan magas munkanélküliséggel küszködı ország szempontjából rendkívül fontos tényezı volt, valamint az ingatlanok értékének az emelkedése kedvezett a tulajdonos lakosságnak (a szavazóknak). Mindemellett az építıipari és ingatlanpiaci fellendülés következtében az ország jelentıs központi bevételekre tett szert, nemzeti, regionális, és önkormányzati szinten.100

II.4. A spanyol háztartások és vállalatok eladósodása Spanyolországban, még az Európai Unióhoz való csatlakozás elıtt, 1983-ban a lakosság eladósodottsági szintje a rendelkezésre álló jövedelmek 35 %-át tette ki. Ez az arány elıször a nyolcvanas évek közepe után kezdett el emelkedni, 1989-re elérte a 44 %-ot. Ebben az idıszakban a pénzügyi rendszer liberalizációja, a bıvülı foglalkoztatottság, valamint az ingatlanok felértékelıdése, a hitelkínálat, és egyben a lakosság 99

http://www.ine.es/; 2011.10.31. 15.23 h. Éltetı [2010]

100

43

adósságállományának növekedéséhez vezetett. Ez a folyamat csupán a kilencvenes évek közepén tört meg, majd az ország monetáris unióhoz való csatlakozását követıen újból felfutott. A lakosság rendelkezésre álló jövedelméhez viszonyított eladósodottsága 1994-ben még csupán 40 % volt, 2002-re ez az arány megduplázódott, 80 %-ra nıtt,101 majd a következı években egészen 2008-ig növekvı tendenciát folytatott, amikor a kilencvenes évek közepe óta elıször enyhe csökkenés volt tapasztalható a mutatót illetıen, ami ebben az évben valamivel kevesebb, mint 130 %-os arányt képviselt.102 A háztartások és a vállalatok adósságának jelentıs mértékő gyarapodásához elsısorban az ország eurózónához való csatlakozásának, illetve az azt megelızı konvergenciafolyamat következtében végbement drasztikus kamatlábcsökkenés járult hozzá, mint az már korábban is említésre került. Kevesebb, mint tíz év alatt a spanyolországi hosszú lejáratú kamatlábak közel 15 %-ról 3 % körülire csökkentek. Ezen kívül a lakosság eladósodási szokásait más tényezık is befolyásolták. Az egyik ezek közül a munkanélküliség jelentıs mérséklıdése.103 A hagyományosan magas spanyolországi munkanélküliségi ráta a kilencvenes évek eleji recessziót követıen 1994-ben 24,4 %-os is volt, késıbb viszont ez a mutató is óriási csökkenést realizált, és 2007-re elérte a 8,3 %-os szintet.104 Ezt a folyamatot elsısorban a fokozott munkahelyteremtés tette lehetıvé. A további tényezık között szerepel a gazdasági növekedés töretlen üteme, illetve a gazdasági szereplık várakozásai szerint ennek jövıbeli folytatódása, valamint az eurózóna tagságnak

köszönhetı

gazdasági

stabilitás.105

Mindezek

mellett

a reálárfolyam

felértékelıdése, valamint az ingatlanpiaci boom is − melynek fı kiváltó oka a kamatlábak csökkenése volt −, jelentıs mértékben közrejátszottak a nem pénzügyi magánszektor eladósodásában. Az újonnan felvett hitelek nagy részét az ingatlancélú hitelek tették ki, mivel ezek az új makrogazdasági és pénzügyi feltételek mellett igen vonzónak bizonyultak, melynek következtében a lakások ára az egekbe szökött, és a lakásépítések terén is kimagasló növekedés volt tapasztalható, melyet már az elızı fejezetben is kifejtettem. Azonban az, hogy az ingatlanvagyon értéke rendkívül megnıtt, újabb hitelfelvételeket generált, mivel az ingatlanok biztosítékként szolgálhattak újabb hitelek felvételéhez. 101

Zádor Márta [2004b]: Egy sikeres euró-zóna csatlakozás. Felzárkózás és konvergencia-folyamat Spanyolország példája II. Pénzügyi Szemle 2004. 7. sz. 102 http://www.bde.es/; 2011.11.02. 09.11 h. 103 Zádor [2004b] 104 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.01., 22.21 h. 105 Zádor [2004b]

44

Ami a háztartások hitelfelvételeit illeti, 1995-tıl már növekvı tendenciát mutattak, majd a monetáris unióhoz való csatlakozás évétıl kezdve, 1999-tıl rendkívül megnıtt a felvett hitelek növekedésének üteme. Ezt követıen a 2000-es évek közepén a spanyolországi háztartások rendelkezésre álló bruttó jövedelméhez viszonyított eladósodottsági rátája meghaladta az uniós átlagot, de még így is az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság rátája alatt maradt.106 A lakosság teljes adósságállománya 2007 decemberében 728 milliárd euróra rúgott. Ez az érték négy évvel korábban még csupán 300 milliárd euró volt. Ettıl kezdve az adósságállomány évente körülbelül 100 milliárd euróval gyarapodott.107 A vállalatok adósságállományában is szintén rendkívül gyors növekedés volt tapasztalható, az ı esetükben ezt a tıkejavakba, fıként berendezésekbe, technológiai fejlesztésbe és ingatlanokba történı befektetés idézte elı, melynek következtében az ipari és szolgáltatási szektor modernizálódott.108 Ezen kívül jelentıs volt még a külföldi aktívák vásárlása, mely a nagy spanyol vállalatok nemzetköziesedési folyamatának a részét képezte. Csakúgy, mint a háztartások esetében, a vállalatok pozitív várakozásai a gazdasági növekedést, valamint a külföldi terjeszkedést illetıen, és a finanszírozási költségek jelentıs csökkenése

mind

hozzájárultak

a

nem

pénzügyi

vállalatok

hitelfelvételeinek

növekedéséhez.109

106

Estrada−Jimeno−Malo de Molina, [2009] Alberto Recarte: Un análisis desde el euroescepticismo In: Diez años de España en el euro. Madrid, FAES, 2008 108 Éltetı [2009] 109 Estrada−Jimeno−Malo de Molina [2009] 107

45

18. ábra A spanyol magánszektor belföldi hiteleinek alakulása a GDP %-ában 1998-2008 között 250% 200% 150% 100% 50% 0% 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008


A fenti grafikonon megfigyelhetı milyen intenzív ütemben növekedett a spanyol magánszektor adóssága az ország GDP-jének arányában kifejezve. 2001-ben elérte a GDP 100%-át, majd hét év alatt a GDP értékének a duplájára nıtt. Míg a magánszektor eladósodottsága kimagasló volt, az államadósság az eurózóna átlagához viszonyítva alacsony volt.

II.5. Az euró hatása a külkereskedelemre Az euró pozitív hatással volt a külkereskedelemre, abból a szempontból, hogy megkönnyítette annak a folyamatát, és a bıvüléséhez vezetett, Spanyolország egyre nyitottabbá vált. Az Európai Központi Bank adatai szerint a Közösségen belüli import és export értéke 1998-ban a Európai Unió GDP-jének a 26 %-át tette ki, majd 2007-re ez az arány 33 %-ra nıtt. Ez a változás jórészt a tranzakciós költségek csökkenésének, az átváltási költségek és az árfolyam-biztosításból eredı költségek megszőnésének köszönhetı, ami fıként azoknak a vállalatoknak a szempontjából volt fontos, amelyek hosszú távú beruházásokat valósítottak illetve valósítanak meg külföldön. Ugyanis az euró lehetıvé teszi, hogy biztosabban ki tudják számítani a befektetésük jövıbeli jövedelmezıségét. Egy interjú során az Inditex, spanyol vállalat kiemelte a közös pénznek azt az elınyét, miszerint sokkal egyszerőbbé tette az eurózónában elhelyezkedı leányvállalataival folytatott kereskedelmi tranzakciókat. Az Eroski vállalat egyik vezetıje

110

http://datos.bancomundial.org/; 2011.11.01. 18.15 h.

46

pedig arról számolt be, hogy az eurónak köszönhetıen egyszerően össze tudják hasonlítani a térség országaink az eladási árait, ezáltal könnyebben tudják meghozni a legjobb vételi döntést, anélkül, hogy a pénznem akadályt jelentene ebben. Az euró nagyban hozzájárult a kis és középvállalkozások nemzetköziesedéséhez. A kedvezıbb és szélesebb finanszírozási lehetıségek mellett, az új, erısebb, stabilabb pénznem

bevezetésének

és

ezzel

együtt

az

árfolyamkockázat

megszőnésének

következtében még a kisvállalkozások is elhitték, hogy meg tudják állni a helyüket a nemzetközi kereskedelemben is. De természetesen a külkereskedelem területén is nem csak pozitív, hanem negatív hatásai is voltak az eurónak. Az euró árfolyamának erısödése más országok valutáival szemben − fıként az amerikai dollárral szemben −, nem kedvezett az exportnak, mivel ezáltal a spanyol kivitel vesztett a versenyképességébıl. Spanyolország úgy tudja elérni, hogy exportját kevésbé befolyásolja az euró felértékeltsége, ha kivitelének minél nagyobb részét az eurózóna tagállamaiba irányítja.111 A térség országai 2007-ben 56 %-kal részesedtek a teljes spanyol export értékébıl, és Spanyolország legfıbb exportcélországai is az eurózóna tagjai, sorrendben Franciaország, Németország, Olaszország és Portugália.112 Ezt használja ki az autóipar is, ugyanis 2007-ben exportjának 68 %-a irányult az euróövezet tagállamaiba, vagyis euróban értékesített, miközben a nyersanyagokat (acélt, alumíniumot, rezet, gumit) dollárért szerezte be, ezáltal nagyobb árrést sikerült realizálnia.113 Az euró erısödése a dollárral szemben nem okozta az USA-ba irányuló spanyol export jelentıs visszaesését, sıt 1998-hoz képest 2007-re közel 78 %-kal emelkedett, jobban mint az eurózóna országaival realizált export, ahol közel 72 %-os növekedést figyelhetünk meg a két év eredményeit összehasonlítva, mely a 4. táblázat adataiból is kiolvasható. Viszont azt is érdemes megemlíteni, hogy 1998 és 2007 között az eurózóna tizenegy tagállamába irányuló export átlaga minden évben egyenletes növekedést mutatott, míg az Egyesült Államoknál 2000-ben, 2005-ben és 2006-ban volt kiemelkedı növekedés tapasztalható, több évben viszont enyhén csökkent az ide irányuló kivitel értéke.

111

Fernando Barciela [2009] http://www.elpais.com/; 2011.10.25. 15.50 h. http://datacomex.comercio.es/; 2011.11.18. 20.18 h. 113 Fernando Barciela [2009] http://www.elpais.com/; 2011.10.25. 15.50 h. 112

47

(milliárd euró)

19. ábra Spanyolország külkereskedelmi mérlegének alakulása 1998-2008 között (milliárd euró)

350 300 250 200 150 100 50 0 -50 -100 -150 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 Export

Import

Egyenleg

Forrás: Saját szerkesztés a Spanyol Külkereskedelmi Államtitkárság (Secretaría de Estado de Comercio Exterior) adatai alapján114

Ha megvizsgáljuk a külkereskedelmi mérleg alakulását, láthatjuk, hogy amellett, hogy Spanyolország kivitele felfelé ívelı tendenciát mutatott az euró bevezetését követı tíz éven keresztül, évente átlagosan 6,7 %-os növekedést realizálva, az import is évrıl évre növekedett, még nagyobb ütemben, mint az export, évente átlagosan 8,9 %-kal. Ennek következtében a külkereskedelmi mérleg hiánya is folyamatosan nıtt. Az import növekedésében a kereslet növekedése mellet valószínőleg az euró árfolyamának erısödése is közrejátszott. 1998-ban még valamivel több, mint 23 milliárd eurónak megfelelı összeg volt a külkereskedelmi mérleghiány. 2008-ban viszont a külkereskedelmi egyenleg hiánya már több mint -94,1 milliárd eurót tett ki, tehát közel háromszorosára nıtt.

114

http://datacomex.comercio.es/; 2011.11.18. 20.18 h.

48

4. táblázat Spanyolország exportja célországonként 1998-ban és 2007-ben 1998

2007

Export Export aránya összege célországonként (millió euró) (%) Franciaország Belgium és Luxemburg Hollandia Németország Olaszország Írország Görögország Portugália Finnország Ausztria Eurózóna (12) Egyesült Királyság Oroszország Amerikai Egyesült Államok Mexikó Brazília Argentína Kína Japán Teljes export (egész világ)

Export összege (millió euró)

1998/2007

Változás az Export aránya export célországonként összegében (%) (%)

19 435 2 784 3 462 13 608 9 229 527 948 9 407 363 866 60 628 8 408 618

19,46 2,79 3,47 13,63 9,24 0,53 0,95 9,42 0,36 0,87 60,72 8,42 0,62

34 787 5 455 6 043 19 893 16 475 1 041 2 211 16 003 805 1 400 104 113 14 279 2 093

18,8 2,95 3,27 10,75 8,9 0,56 1,19 8,65 0,44 0,76 56,27 7,72 1,13

78,99 95,96 74,54 46,19 78,52 97,66 133,19 70,11 121,92 61,7 71,72 69,82 238,83

4 187

4,19

7 442

4,02

77,73

1 070 1 228 1 146 469 917

1,07 1,23 1,15 0,47 0,92

3 182 1 302 697 2 127 1 304

1,72 0,7 0,38 1,15 0,7

197,35 6,02 -39,17 353,05 42,21

99 849

100

185 023

100

85,3


A 4. táblázat adatai alapján megfigyelhetı, hogy Spanyolország teljes exportjának összege 2007-ben 85,3 %-al volt magasabb, mint 1998-ban. Az eurózónát (2001 és 2006 között) alkotó másik tizenegy tagállamba irányuló spanyol export ezt a növekedést ugyan nem múlta felül (71,72 %), ha az egész térséget vizsgáljuk, azonban több tagállam viszonylatában jobban nıtt a kivitel, mint a teljes. Az 1998-as értékekhez képest a Görögországba és Finnországba irányuló export több, mint a kétszeresére emelkedett, de Írország és Belgium is kiemelkedtek a többi tagország közül, ami a növekedés arányát illeti116.

115

http://datacomex.comercio.es/; 2011.11.18. 20.18 h. A Belgiumba irányuló spanyol exportra vonatkozóan a Spanyol Külkereskedelmi Államtitkárság (Secretaría de Estado de Comercio Exterior) adatbázisa csak 1999-tıl közölt önállóan erre az országra vonatkozó adatokat, 1998-ig csak Luxemburggal együtt összevontan közölte az adatokat. Viszont ha az 116

49

Az USA-ba irányuló export viszont némileg nagyobb arányban nıtt, mint az eurózóna tizenkét tagállamába együtt áramló spanyol kivitel. A legkiemelkedıbb változás viszont a kínai viszonylatban történt, ugyanis Spanyolország 2007-ben több, mint 4,5-szeresét exportálta Kínába az 1998-as (szintén ebbe az országba irányuló) kivitel értékének. Szintén jelentıs volt a változás Oroszország esetében, mivel több, mint háromszorosára nıtt az ide irányuló spanyol export. Spanyolország legfıbb latin-amerikai export-célországait érintı változásokat vizsgálva, érdekes, hogy míg Mexikót illetıen majdnem háromszorosára nıtt a spanyol export, Brazíliánál csak enyhe növekedés, Argentínánál pedig közel 40 %-os csökkenés következett be. Összességében az eurózónát (2001 és 2006 között) alkotó tizenegy tagállam (Spanyolországon kívül), igen nagy súllyal részesedett a teljes Spanyolországi kivitelbıl, azonban meglepı számomra, hogy ez az arány 2007-ben közel 4,5 százalékponttal kisebb volt (56,27 %), mint 1998-ban (60,72 %), egyedül 1999-ben haladta meg a viszonyítási év (1998) százalékát. Ennek véleményem szerint az lehet az oka, hogy a spanyol termékek és szolgáltatások nem elég versenyképesek az eurózónán belül.

1999-es Belgiumba irányuló spanyolországi exportot összevetem a 2007-es értékkel, akkor látható hogy, az export több mint 90 %-al növekedett ebben a viszonylatban.

50

5. táblázat Spanyolország importja forrásországonként 1998-ban és 2007-ben 1998

Franciaország Belgium és Luxemburg Hollandia Németország Olaszország Írország Görögország Portugália Finnország Ausztria Eurózóna (12) Egyesült Királyság Oroszország Amerikai Egyesült Államok Mexikó Brazília Argentína Kína Japán Teljes import (egész világ)

2007

1998/2007

Import összege (millió euró)

Import aránya célországonként (%)

Import összege (millió euró)

Import aránya célországonként (%)

Változás az import összegében (%)

22 572 4 310 5 345 19 006 12 181 1 718 201 3 440 1 014 1 340 71 127 9 461 991

18,37 3,51 4,35 15,47 9,91 1,4 0,16 2,8 0,83 1,09 57,89 7,7 0,81

35 001 8 396 11 350 43 645 24 850 4 136 728 9 268 1 964 2 854 142 191 14 146 7 891

12,28 2,95 3,98 15,31 8,72 1,45 0,26 3,25 0,69 1 49,88 4,96 2,77

55,06 94,79 112,34 129,64 104,01 140,76 262,35 169,43 93,64 113 99,91 49,52 696

7 026

5,72

9 996

3,51

42,28

811 1 159 836 2 938 3 690

0,66 0,94 0,68 2,39 3

3 012 3 057 1 930 18 493 6 082

1,06 1,07 0,68 6,49 2,13

271,55 163,69 130,77 529,54 64,84

122 856

100

285 038

100

132,01


Amint azt az 5. táblázat is mutatja, Spanyolország teljes importjának az összege 2007-re 132 %-kal nıtt az eurózónához való csatlakozás elıtti évhez, 1998-hoz képest. Ez jóval nagyobb mértékő volt, mint az export terén tapasztalt növekedés, mint ahogy azt már a 19. ábrán is megfigyelhettük. Ennél a növekedésnél nagyobb mértékben emelkedett az eurózóna másik tizenegy tagállama közül, a Görögországból, Portugáliából és Írországból érkezı spanyol import. A Gazdasági és Monetáris Unió tagállamait együtt vizsgálva, az innen érkezett import, 1998-hoz képest 2007-re a duplájára nıtt, azonban ez mégis 32 százalékponttal kisebb mértékő növekedés (99,91 %) volt, mint ami a teljes behozatalnál valósult meg.

117

http://datacomex.comercio.es/; 2011.11.18. 20.18 h.

51

A vizsgált országokat tekintve, az Oroszországból, Kínából és Mexikóból származó spanyol

import

bıvült

a

legnagyobb

mértékben.

Oroszország

esetében

közel

nyolcszorosára, Kínánál több mint hatszorosára, a Mexikó-Spanyolország viszonylatot nézve pedig több mint két és félszeresére nıtt a spanyol behozatal, valamivel nagyobb mértékben, mint ami Görögország esetében volt tapasztalható. Ezen kívül még a Brazíliából behozott import fellendülése is felülmúlta a teljes spanyolországi import növekedését. A vizsgált országok közül az USA-ból, az Egyesült Királyságból és Franciaországból érkezı import nıtt a legkevésbé, ezáltal míg 1998-ban Franciaország volt az az ország, ahonnan

Spanyolország

importjának

a

legnagyobb

része

származott,

2007-re

visszacsúszott a második helyre, Németország mögé. 2007-ben Spanyolország teljes importjának közel fele származott az eurózónát (2001 és 2006 között) alkotó másik tizenegy tagországból, ami 1998-hoz képest 8 százalékpontos csökkenést jelentett, de mégis jelentıs részét képezi a teljes behozatalnak. Ha összehasonlítjuk a spanyolországi export és import alakulását, az eurózónából származó import részaránya a teljes spanyol behozatalhoz képest nagyobb mértékben csökkent, mint az eurózónába irányuló export részaránya, a teljes spanyol exporthoz képest, viszont egyik oldalon sem volt kiugró a változás. Ami Spanyolország legfontosabb külkereskedelmi partnereit illeti, az export esetében az elsı négy, az import terén az elsı három helyen az euróövezet tagországai álltak 2007-ben, csakúgy mint 1998-ban. Ezek az országok Franciaország, Németország, Olaszország és Portugália. Az eurózónán kívüli kereskedelmi partnerországok közül fıként az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok emelkednek ki, mint Spanyolország külkereskedelmi partnerei. Már említettem, hogy az euró ösztönözte a spanyol kis és középvállalkozásokat is a nemzetközi kereskedelembe való bekapcsolódásra. Miután Spanyolország csatlakozott a Gazdasági és Monetáris Unióhoz, jelentısen emelkedett azoknak a vállalatoknak a száma, melyek exporttevékenységet folytattak. A dolgozat elsı fejezetében már említettem, amikor a spanyol vállalatok jellemzıinél, hogy az euró bevezetése elıtti évben, 1998-ban 54 873 vállalat valósított meg áruexportot, és 26 132 volt azoknak a vállalatoknak a száma, melyek 1995 és 1998 között minden évben, vagyis rendszeresen exportáltak. 2008-ban már 101 395-re emelkedett ezen vállalatok száma, ami 3.977 vállalattal volt több az azt megelızı évhez képest, 1998-hoz képest pedig 85 %-os növekedést jelentett. Ezek közül a

52

vállalatok közül 39 641 volt olyan, amelyik rendszeres exporttevékenységet végzett, vagyis 52 %-al több, mint tíz évvel korábban. A vállalatok kivitelének fıbb célországait tekintve, kiemelkedik Európa, ezen belül az eurózóna, melybe 18 532 vállalat exportált 2008-ban. Országokra lebontva, csökkenı sorrendben Portugália, Franciaország, Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok voltak azok a földrajzi célpontok, ahova a legtöbb vállalat exportált. Ha ezt a sorrendet összehasonlítjuk azzal, amely az export értéke szerint rendezıdik, annyi a különbség, hogy Portugália abból a szempontból csupán a harmadik helyen áll. Ebbıl az következik, hogy Portugáliába több vállalat kisebb értékben exportál.118 A kis mérető vállalkozások nagy arányából adódhat ez az eredmény, valószínő több az olyan kis vállalat, aki a közeli, szomszédos Portugáliával épít nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat.

II.6. Az euró hatása a turizmusra Egy olyan közkedvelt turisztikai célpontnál, mint Spanyolország, ahol a turizmusból származó bevételek 2000-ben 11,5 %-ban járultak hozzá a GDP-hez,119 rendkívül fontos volt, hogy a közös valuta bevezetésének milyen következményei lesznek a turizmus szektor fejlıdésére. Mint, ahogy minden éremnek két oldala van, az eurónak is voltak pozitív és negatív hatásai is a turizmusra. A HostelTur címő spanyol magazin 2004-ben készített egy interjút a

Hotelek

és

Apartmanok

Spanyol

Szövetségének

(CEHAT)120

fıtitkárával,

Ramón Estalella úrral, melynek során a fıtitkár úr elmondta tapasztalatait és véleményét az euróval kapcsolatban. Meglátása szerint az euró bevezetése egyrészrıl pozitív pszichológiai hatást gyakorolt a külföldi turistákra, mivel azáltal, hogy egy turista a saját pénznemében tud fizetni, és nem kell külföldi valutát váltania, jobban otthon érzi magát, valamint nem fordít akkora figyelmet arra, hogy mennyit költ. Másrészrıl a negatív hatások is érezhetıek voltak a 2000-es évek elején, miszerint jelentısen megváltozott a külföldiek szemében a Spanyolországról kialakult „olcsó ország” képe. Estalella úr nyilatkozata szerint Spanyolország jelentısen megdrágult az euró bevezetésénél tapasztalt túlzott mértékő felfelé kerekítésekbıl kifolyólag, melyet a turisták is érzékeltek. Viszont arról is beszámolt, hogy ez az áremelkedés a szálloda szektorban nem következett be, 118

http://www.icex.es/; 2011.11.19. 20.45 h. http://www.ine.es/; 2011.11.06. 22.37 h. 120 Confederación Española de Hoteles y Apartamentos Turísticos 119

53

mivel az utazási irodák szigorúan rögzítették a szállodai árakat. Ennek ellenére mégis csökkent a jövedelmezıségük és vendégeik száma. Az áremelkedésre példaként említette egy csésze kávé árát, melyet a legtöbb spanyol emleget, ha az euróról kérdezik ıket, miszerint három évvel korábban, vagyis 2001-ben míg egy csésze kávé körülbelül 90 pesetába került, az interjúkor, 2004-ben már legalább egy euróba, ami a kávé esetében 85 %-os áremelkedést jelentett.121 Azonban még az áremelkedések ellenére is Spanyolország az Európai Unió átlagához képest olcsóbb ország maradt. Ugyanis 2010-ben a spanyol árszínvonal a huszonhét tagú Unió átlagának a 97 %-át tette ki, ami csupán egy százalékponttal volt magasabb, mint Görögországé.122 A Riu szállodalánc kereskedelmi igazgatója, Pepe Moreno szerint az euró bevezetése után különös jelenség volt megfigyelhetı a Spanyolországba látogató külföldi turisták szokásait illetıen. Azt tapasztalta, hogy miután áttértek a közös valuta használatára, csökkent a szállodák plusz szolgáltatásaiból befolyó jövedelme (pl. bárok fogyasztását, wellness, spa szolgáltatások igénybevételét nézve). Az igazgató állítása szerint, ez azzal magyarázható, hogy amíg a külföldi vendégek pesetában fizettek, az volt az érzésük, hogy minden olcsóbb, mint a saját országukban.123 A Hotelek és Apartmanok Spanyol Szövetségének fıtitkára mindenesetre úgy látta, hogy az euró több elınyt fog hozni az ország számára hosszabb távon, amint sikerül az embereknek elvonatkoztatni a pesetától és az európai közös valutában gondolkodni. Mindemellett az euró árfolyamának erısödése csakúgy, mint a spanyol exportra, részben a turizmus kínálati oldalára is negatívan hatott. Azok az országok, amelyek Spanyolország fı versenytársai a turizmus szektorban, és nem eurózóna tagok, igyekeztek kihasználni azt az elınyt, hogy az ı valutájuk az euróhoz képest leértékelıdött és ezáltal áraik az eurózóna tagállamaival szemben jelentısen csökkentek. Ide tartoznak többek között a Karib-térség országai, ahol többen saját hivatalos fizetıeszközként vagy nem hivatalos másodlagos fizetıeszközként használják az amerikai dollárt. Spanyolország ezekhez az országokhoz képest drágább úti céllá vált így vesztett versenyképességébıl.

121

Raquel Urtasun: Ventajas y desventajas, las dos caras de una única moneda. HostelTur 2004. 121. sz. http://www.hosteltur.com/; 2011.11.11. 20.06 h. 122 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011. 11.18. 16.25 h. 123 Fernando Barciela [2009] http://www.elpais.com/; 2011.10.25. 15.50 h.

54

Az országba látogató turisták legnagyobb része, 2001-ben 27,4 %-a az Egyesült Királyságból származott124, ezért a spanyolokat aggodalommal töltötte el az a tény, hogy az euró árfolyama az angol fonttal szemben 2000 óta erısödı tendenciát mutatott, amely megdrágította a spanyol termékeket és szolgáltatásokat az angolok számára, annak ellenére, hogy a hotel szektorban az árak változatlanok maradtak. Emiatt a spanyolok attól tartottak, hogy a kereslet a turisztikai szolgáltatásaik iránt jelentısen visszaeshet az Egyesült Királyság lakosai részérıl.125 Az Európai Központi Bank adatai alapján, az euró árfolyama 2002. januárjához képest körülbelül 7 %-al erısödött 2004 márciusáig az angol fonttal szemben, 2008 december végéig pedig összesen több, mint 50 %-kal.126 Ennek az árfolyamváltozásnak az ellenére azonban az Egyesült Királyságból származó Spanyolországba látogató turisták száma nemhogy visszaesett volna, 2002 és 2007 között folyamatosan nıtt, 2002-höz képest 22,44 %-al.127 Az Amerikai Egyesült Államokból érkezı turisták számának alakulása már nem volt ilyen pozitív, melyben bizonyára közrejátszott az euró nagyfokú erısödése a dollárral szemben, amit már korábban részleteztem. 2002-ben 18,4 %-kal esett vissza azoknak az amerikai turistáknak a száma, akik Spanyolországot választották úti célul. 2003-ban minimális növekedés volt tapasztalható, a következı két év viszont szintén csökkenést hozott, majd 2006-tól újból felfelé ívelı tendenciát mutatott a számuk, és végül 2008-ra érte el körülbelül ugyanazt a szintet, mint 2001-ben. Ha viszont azt vizsgáljuk, hogyan alakult a Spanyolországba látogató összes külföldi turista száma 2001 és 2008 között, az adatok itt sem adnak okot aggodalomra, ugyanis 2007-ig minden évben nıtt a számuk, 1 % és 6,6 % közötti mértékben. 2008-ban viszont már meglátszott a gazdasági válság hatása a turizmuson is, abban az évben 2,5 %-kal kevesebb turistát fogadott Spanyolország. Viszont az euró-dollár árfolyamváltozás kedvezett a spanyol turizmus másik oldalának, vagyis a külföldi utak iránti keresletnek. Pontosabban azok az országok, ahol az amerikai dollárt használják fizetıeszközként, mint például az Amerikai Egyesült Államokon kívül a Karib-térség országai is, vonzóbb, a korábbi évekhez képest olcsóbb úti céllá váltak. A Spanyol Utazási Irodák Egyesületének elnöke 5 % és 10 % közé becsülte 2004-ben a 124

http://www.ine.es/; 2011.11.06. 23.22 h. Raquel Urtasun [2004] http://www.hosteltur.com/; 2011.11.11. 20.06 h. 126 http://www.ecb.int/; 2011.11.11. 21.58 h. 127 http://www.ine.es/ 2011.11.06. 23.22 h. 125

55

szóban forgó országok iránti lehetséges keresletnövekedést, de ennél jelentısebbet nem vártak.128 Tehát sokkal nagyobb volt az aggodalom a spanyolok részérıl, − arra vonatkozóan, hogy az euró árfolyamának erısödése negatívan fog hatni a turizmusra −, mint kellett volna, hiszen az országba érkezı turisták száma és a turizmusból befolyó bevételek is kedvezıen alakultak. Ez utóbbit a 20. ábra is szemlélteti. Azután, hogy 2002-ben kisebb visszaesés volt tapasztalható, a következı években átlagosan 4,6 %-kal nıtt a turizmusból származó bevételek összege, 2008-ban pedig itt is enyhe csökkenést regisztráltak, csak úgy mint a turisták számát illetıen, de még ekkor is megközelítette a 42 milliárd eurót. 20. ábra Spanyolország turizmusból befolyó bevételi 1998-2008 között 45 000 000 40 000 000

( ezer euró )

35 000 000 30 000 000 25 000 000 20 000 000 15 000 000 10 000 000 5 000 000 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

Forrás: Saját szerkesztés a spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal (INE) adatai alapján129

II.7. A spanyolok véleménye a közös pénzrıl Amellett, hogy az európai közös valutának számtalan pozitív hatása volt a spanyol gazdaságra, néhány negatívum is tapasztalható volt az elmúlt több mint tíz év során, azonban a szakértık egyértelmően állítják, hogy összességében jóval inkább a pozitívumok oldalára billen a mérleg nyelve. A makrogazdasági stabilitás, a növekedési lehetıségek kiszélesedése, a külpiaci tevékenység kibıvülése, kedvezıbb és több finanszírozási lehetıség, a beruházások jelentıs növekedése, bizonyos adminisztrációs folyamatok leegyszerősödése, az árak átláthatósága, az árfolyamkockázatból eredı és átváltási 128

Charlotte Miller: Más demanda en el emisor, menos clientes para el receptivo. HostelTur 2004. 121. sz. http://www.hosteltur.com/; 2011.11.11. 20.06 h. 129 http://www.ine.es/; 2011.11.07. 01.59 h.

56

költségek megszőnése, a nagyobb lehetıség a vállalatok nemzetköziesedésére, mind olyan, az euró bevezetésébıl származó elıny, amely hozzájárult a spanyol gazdaság fejlıdéséhez. Az euró hátrányaihoz a nemzeti monetáris politika elvesztését és az euró árfolyamának erısödését sorolták a szakemberek.130 A lakosság véleménye manapság megoszlik. A következı két közvélemény-kutatás arra kereste a választ, milyen az európai közös valuta megítélése a lakosság körében. Egy a Real Instituto Elcano által végzett felmérés szerint minden második spanyol (57 %) úgy gondolja, hogy az euró a nemzetközi válság elleni küzdelmet csak megnehezítette, valamint, a megkérdezettek 48 %-a szerint a közös valuta bevezetése ártott Spanyolországnak, aminek valószínő az az oka, hogy a közvélemény még mindig úgy gondolja, hogy az euró az árak jelentıs emelkedéséhez vezetett. 21. ábra Az eurót pozitívan értékelık aránya, társadalmi osztályok szerint (%)

60% 56%

50% 40% 30%

37%

42%

20% 10% 0% Alsóosztály

Középosztály

Felsıosztály

Forrás: Barómetro del Real Instituto Elcano (BRIE) 23a oleada, [2010] 12. p.131

Az intézet egyik kutatója szerint az emberek úgy gondolják, hogy drágább lett a mindennapi élet, amióta az euró a fizetıeszköz. A tanulmányban megállapították, hogy a lakosság euróról alkotott véleménye az alacsonyabb társadalmi rétegekben rosszabb, és minél magasabb az egyes társadalmi csoportok jövedelme, annál pozitívabb. A felmérés során a társadalmi rétegeket három csoportra osztották, alsó, közép és felsı osztályra. Míg az alsó osztályhoz tartozók 37 %-a volt pozitív véleménnyel az euróról, addig ez az arány a felsıosztálybelieknél jóval magasabb, 56 % volt, ahogy ezt a 21. ábra is mutatja.

130

Fernando Barciela [2009] http://www.elpais.com/; 2011.10.25. 15.50 h. Barómetro del Real Instituto Elcano (BRIE) 23a oleada Resultados de febrero-marzo de 2010 Madrid, 2010, http://www.realinstitutoelcano.org/; 2011. 07. 05. 23.12 h.

131

57

A kutatásnak köszönhetıen arra is fény derült, hogy a spanyolok nagy többsége, a válaszadók 87 %-a egyetértett azzal, hogy az Európai Unió tagállamainak segítséget kell nyújtania a bajba került tagországoknak, valamint 57 % vélekedett úgy, hogy ki kellene tiltani azokat az országokat az eurózónából, akik nem teljesítik az EU kritériumait. A spanyol válaszadók 55 %-a vélte úgy, hogy a spanyol gazdaság a külföldi megítélés szerint rossz képet mutat, és 46 % szerint a spanyol politikáról is rossz a külföldiek benyomása. Az intézet kutatója szerint a lakosságnak ez a benyomása annak tudható be, hogy a gazdasági válságból való kilábalásra nem képesek hatékony megoldást találni, valamint az utóbbi idık korrupcióval kapcsolatos hírei is befolyásolhatták a lakosság válaszait. A felmérés során 1200 nagykorú spanyolországi lakost kérdeztek meg telefonon, 2010. február 25. és március 10-e között. A kutatás során rétegzett mintavételt alkalmaztak.132 Egy másik, az Európai Bizottság megbízásából készített felmérés szintén az euró megítélését vizsgálja, csak más szempontok alapján, illetve ez a kutatás az egész euróövezet lakosságára kiterjedt, ennek következtében a megkérdezett alanyok száma is magasabb. A Bizottság a közös valuta bevezetése óta rendszeresen végeztet közvélemény-kutatást, hogy megtudja, hogyan változik az eurózóna lakosainak a véleménye az euróról. Legutóbb 2010. szeptember 20. és 24. között végeztek ilyen jellegő felmérést, melynek során 16 000 (tizenöt éves, vagy annál idısebb) állampolgárt kérdeztek meg, szintén telefonon, majd az eredményeket rétegzett mintavétel alapján értékelték. Az euró általános megítélését vizsgáló kérdések közül, arra, hogy az euró bevezetése vajon jó dolog volt-e Európa számára, a spanyol válaszadók közül 65 % vélekedett úgy, hogy igen, jó dolog volt, míg 15 % gondolta ennek az ellenkezıjét, hogy rossz volt. Erre a kérdésre adott válaszok alapján a spanyol megítélés minimálisan pozitívabb volt, mint az eurózóna átlagáé. Ugyanis igaz, hogy két százalékkal nagyobb volt azoknak a válaszoknak az aránya a térség összes országának a válaszadóit tekintve, miszerint jó dolog volt a kontinens számára a közös valuta megjelenése, viszont az a negatív vélemény, miszerint ez rossz hatással volt Európára, szintén nagyobb arányban volt jelen, méghozzá öt százalékkal. A 22. ábra adataiból azonban jól látszik, hogy az európai közös valuta megítélése összességében minden tagállamban pozitív volt 2010-ben. 132

http://www.realinstitutoelcano.org/; 2011. 07. 05. 23.12 h.

58

22. ábra A megkérdezettek válaszainak aránya arra kérdésre, hogy szerintük jó hatással volt-e Európára a közös pénz bevezetése, vagy sem (%) 61

PT

13

FR

65

ES

65

12

EL

65

12

IT

65

21

17

NL

67

19

CY

68

DE

68

19

AT

69

17

SL

71

SK

72

MT

72

0% Jó dolog

11

5

11

6

9

5

18

7

12

9 14

84

10

80%

4

7 11

Sem jó, sem rossz

4 8

10

6

60%

3

10

14

40%

4

10

81

Rossz dolog

4

9

11

75

20%

12

11

13

71

IE

10

13

67

LU

7

19

FL

4

10 15

Eurózóna

BE

10

15

7

1

4 3

100%

Nem tudja/nem válaszolt

Forrás: Európai Bizottság adatai alapján133

Egy másik kérdés arra irányult, hogy az euró hatással volt-e a lakosok európai identitására. A spanyolok véleménye ebben a kérdésben teljesen megegyezik a térség átlagáéval. 22 % érezte úgy, hogy az euró használatának köszönhetıen jobban európainak érzi magát és 77 % vélte úgy, hogy ez semmit nem változtatott azon, hogy mennyire érzi magát európainak. A felmérés arra is kitért, hogy a lakosok mennyire tartják egyszerőnek az euró bankjegyek és érmék kezelését, megkülönböztetését. Ahogy a megkérdezettek nagy többsége, 10 spanyol közül is legalább 8 könnyőnek ítélte ezt meg. A közvéleménykutatás egyik részében arról kérdezték az embereket, hogy vásárláskor teljes mértékben euróban számoltak-e, vagy még mindig a korábbi nemzeti valutát vették viszonyítási alapul bizonyos termékek árának megítélésénél, illetve hogy ez a viselkedés különbözött-e a mindennapos kisebb vásárlásoknál és a nagyobb kiadásoknál (például egy 133

Európai Bizottság: Flash Eurobarometer Series 306−The Gallup Organization, Hungary: The euro area. 2010, Public attitudes and perceptions, Analytical report. http://ec.europa.eu/; 2011-11-21 20.18 h.

59

ház vagy autó megvételekor). Ami a nagyobb kiadásokat illeti, a spanyolok viselkedése az árak átszámításával kapcsolatban nagyon hasonlított ahhoz, amit az euróövezet átlaga mutatott. A kutatás eredményei szerint a spanyolok közel fele, 46 %-a már a legtöbbször csak az eurót vette alapul a nagyobb kiadások során is − ami 10 százalékpontos növekedést jelentett a 2009-es felmérés eredményeihez viszonyítva −, viszont közel egyharmaduk, 31 % még mindig leggyakrabban pesetában számolt ilyen esetekben. A kisebb értékő, mindennapos kiadások terén már jobbak mutatkozott a helyzet, ilyen esetekben ugyanis a spanyolok 77 %-a leggyakrabban euróban számolt és már csak 16 %-uk pesetában. Az eurózóna átlagát tekintve ez viszont már jobb eredménynek számít. Egy másik kérdéssorozat azzal kapcsolatban vizsgálta a lakosság véleményét, hogy szerintük milyen hatással volt az euró a külföldi utazásokra. A spanyol válaszadók közül majdnem minden második szerint, az eurónak köszönhetıen olcsóbbá és egyszerőbbé vált az utazás, valamint közel kétharmaduk vélte úgy, hogy a közös pénznemmel könnyebb összehasonlítani a különbözı tagországok árait, tehát összességében inkább pozitívnak ítélték meg a közös valuta hatásait ezen a téren.134 Annak érdekében, hogy közelebbrıl is megismerjem a spanyolok véleményét az európai közös valutáról, kihasználtam az alkalmat a szakdolgozatom kapcsán, és elbeszélgettem spanyol ismerıseimmel arról, hogyan látják, milyen hatással volt a mindennapi életükre és az ország gazdaságára az euró megjelenése, illetve milyen tapasztalataik vannak az új fizetıeszköz használatával kapcsolatosan. Az euró elınyeihez sorolták, hogy egy erıs és stabil nemzetközi valuta, valamint hogy kényelmesebb számukra, hogy a tagországokban ugyanazzal a pénzzel tudnak fizetni, és nem kell plusz idıt fordítaniuk a pénzváltásra. Továbbá az egyik külkereskedelemmel foglalkozó ismerısöm kiemelte azt a pozitív tapasztalatát, miszerint rengeteg plusz számolástól kímélte meg az euró bevezetése, mivel ugyanabban a pénznemben tud összehasonlításokat végezni, mind az árakat, mind az egyes gazdasági mutatókat illetıen. Ezzel szemben az euró negatív következményeként említették az árak emelkedését, melyet meglátásuk szerint a korábban pesetában lévı árak túlzott felfelé kerekítése okozott. Meglátásaik szerint ennek következtében drágább lett a mindennapi élet, viszont a béreiket nem emelték meg, úgy érezték hogy vásárlóerejük csökkent.

134

http://ec.europa.eu/; 2011-11-21 20.18 h.

60

Arról is kérdeztem ıket, hogy mennyi idıbe telt, amíg megszokták az új pénznemet, illetve hogy még mindig átszámolják-e az euróban lévı árakat pesetára. Válaszaikból kiderült, hogy pár évig tartott amíg hozzászoktak az euróhoz, bár a mindennapos kisebb értékő fogyasztási termékek esetében ez nem okozott nekik különösebb gondot, viszont a nagyobb kiadásoknál még nehézséget jelent számukra megállapítani, hogy az euróban kifejezett ár az drágának vagy éppen olcsónak számít-e, ezekben az esetekben még mindig átszámolják az árakat pesetára, mint ahogy a Bizottság felmérésébıl is kiderült. Azonban azt is elmondták, hogy generációnként változó, kinek mennyire sikerült hozzászoknia az árak euróban való értékeléséhez, hiszen minél idısebb valaki, minél több idıt töltött el a pesetával, annál inkább nehezére esett a váltáshoz hozzászokni. Összességében úgy ítélték meg, hogy jó döntés volt Spanyolországnak bevezetnie az eurót, és semmiképp sem segítene a válság leküzdésében, ha az ország kilépne az eurózónából, sıt, mivel az euró egy erıs és stabil valuta, segíthet a válságból való kilábalásban. Továbbá úgy gondolják, hogy ha nem vezették volna be az eurót, és nem lettek volna „rákényszerítve” a feltételek teljesítésére, akkor most még rosszabb helyzetben lennének, mivel a válság rosszabbul érintette volna ıket.

II.8. Spanyolország a válságban A spanyol gazdaság 1994 óta rendkívüli fejlıdésen ment keresztül, azonban 2007 végén már megjelentek a válság jelei az országban. A gazdaság lelassult, egyre nagyobb szerep jutott a gazdasági problémáknak, felszínre kerültek a gazdaság súlyos szerkezeti problémái135, például a munkaerıpiac rugalmatlansága. A korábbi gazdasági növekedés jelentıs részben az alacsony kamatlábú hitelek hatására kialakult ingatlanpiaci boomnak, a rengeteg bevándorló olcsó munkaerejének és fogyasztói keresletének volt köszönhetı. A lakosság és a vállalatok rendkívül nagymértékben eladósodtak. A válság kirobbanásával viszont eltőntek a kedvezı hitelek, ezáltal csökkent a lakások iránti kereslet, így az építıipar fejlıdése megrekedt. Mivel az építıipar azonban a GDP 10,4 %-át adta 2008-ban (mint azt már korábban említettem), ezek az események komolyan hátráltatták a gazdasági növekedést.

135

Éltetı [2011]

61

Az ipari minisztérium adatai szerint a hitelfelvétel megszigorításából kifolyólag, a spanyol kis- és középvállalatok 80 %-ának voltak finanszírozási, illetve hitelfelvételi problémái. Mivel a hazai megtakarítás nem volt elegendı mértékő ahhoz, hogy a korábban megnövekedett hiteligényt fedezni tudja, 2004-2005-tıl kezdıdıen a spanyol bankok egyre inkább eladósodtak a külföld felé. A pénzügyi válság tehát rávilágított a spanyol pénzügyi rendszer likviditáshiányára, valamint az építıipar átrendezıdéséhez vezetett. A globális pénzügyi válságon kívül az energia-, és egyéb nyersanyagárak emelkedése, valamint az élelmiszerárak és a kamatlábak emelkedése az infláció növekedését eredményezték, ami pedig az ország versenyképességére volt rossz hatással. Mindezek mellett gondot jelentett a folyó fizetési mérleg hiánya (körülbelül a GDP 10 %-a), a külföld felé való eladósodás (GDP 70 %-a), az ingatlanárak túlzott növekedése, ami már elszakadt a valós értéküktıl, valamint a bankszektorban megnıtt a késedelmes fizetések aránya.136 2008-ban Spanyolország reál GDP növekedése 0,9 %-ra esett vissza, az elızı évi 3,5 %-os értékhez képest.137 Ennek a fı oka a második félév során bekövetkezett háztartási fogyasztás intenzív visszaesése volt.138 Emellett a gazdasági növekedés lelassulását eredményezte a közösségi alapokból való részesedés mérséklıdése, a viszonylag alacsony termelékenység, a gyenge innovációs kapacitás, az államadósság növekvı tendenciája, valamint a közkiadások nagy aránya,139 melyek a válságkezelı intézkedések miatt egyre nıttek, ezáltal a költségvetési egyenleg romlásához vezettek, így a költségvetési többlet 2008-ra hiányba fordult át. Az államadósság 2008-ra 40,1 %-ra nıtt, 2009-re pedig már elérte a GDP 53,8 %-át.140 2009-re pedig a hagyományosan az eurózóna átlaga feletti inflációval bíró Spanyolország éves átlagos inflációs rátája -0,2 %-os volt, így a monetáris unió átlaga alá került.141 Az import jelentıs csökkenése a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg egyenlegének javulását idézte elı. 2008-ban 5 %-kal mérséklıdött a külkereskedelmi mérleg hiánya, 2002 óta elıször. 136

Éltetı [2009] http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.02. 0.38 h 138 Éltetı [2009] 139 Szilágyi István: Spanyolország − gazdasági válságkezelés az euró krízis árnyékában. Gazdaságetika, 2011. 3. sz, http://epa.oszk.hu/; 2011.08.26. 13.12 h. 140 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.06. 01.35 h. 141 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/; 2011.11.02. 00.50 h. 137

62

Jelentısen visszaesett a személygépkocsi-értékesítések száma, emellett az ipari termelés is csökkent, a vártnál nagyobb mértékben (6,8 %k-al), azonban az elektronikus berendezések, és jármővek termelésében növekedés volt tapasztalható. A lakások iránti csökkenı kereslet és a túlkínálat miatt visszaesett az áruk. 2008 végére a munkanélküliségi ráta újból megemelkedett, 13,9 %-ra, ami az EU-ban a legmagasabb érték volt. Kezdetben az építıiparban és a szolgáltatási szektorban nıtt leginkább az állástalanok aránya, késıbb az iparban és a mezıgazdaságban is. A munkanélküliség leginkább a fiatalokat és a bevándorlókat sújtotta.142(Éltetı:Globális…) A magas munkanélküliség már régebben is jelentıs problémát okozott a gazdaságnak, hátráltatva fejlıdését. Az Eurostat adatai szerint, 1990-tıl nézve Spanyolország mindig is azon tagállamok közé tartozott, ahol a legmagasabb volt az állástalanok aránya, viszont az 1994 és 2008 között végbement gazdasági fellendülés során egyre inkább csökkent, megközelítve az EU átlagát. (Szilágyi) 2011 tavaszán tovább súlyosbodott a spanyolországi munkanélküliség, valamint a pénzügyi szektor helyzete. A Spanyol Statisztikai Hivatal (INE) adatai szerint a munkanélküliségi ráta rég nem tapasztalt magaslatokba tört, az év elsı negyedévében 21,3 %-os volt, ami körülbelül 4,9 millió embernek felel meg. Jelenleg majdnem minden második fiatalnak nincs állása, ugyanis a 25 év alatti korosztálynál 45 %-os munkanélküliségi rátát regisztráltak. Ami a pénzügyi szektort illeti, a spanyol bankok viszonylag jól viselték a válság által elıidézett nehézségeket, a takarékpénztárak helyzete viszont rosszabb, mivel ık nagyobb mértékben bocsájtottak ki ingatlanhiteleket. Ezáltal jelenleg körülbelül 100 milliárd euró értékben

rendelkeznek

problémás

kinnlevıségekkel

különbözı

építıipari

és

ingatlancégeknél. A spanyol nemzeti bank úgy véli, hogy ebbıl legalább 46 milliárd eurót nem fognak tudni behajtani, és az ennek következtében keletkezett hiányt majd az államnak vagy a magántıkének kell pótolnia. Azok mellett a negatívumok mellett, miszerint az ország hitelszőkében van, stagnálnak a beruházások, és magasak az olajárak, 2011 elsı negyedévében kedvezı volt a gazdaság

142

Éltetı: [2009]

63

számára az export és a turizmus élénkülése, melynek köszönhetıen az elsı negyedévben enyhe, 0,2 %-os gazdasági növekedés volt tapasztalható.143 A kilencvenes évek elején kirobbant gazdasági válság a jelenlegihez képest gyorsabb lefolyású, és mélyebb volt. Az egyik nagy különbség azonban az, hogy a gazdaság versenyképességének a javításához a közös pénz miatt már nem lehet a leértékelést alkalmazni. Az OECD ajánlásai szerint Spanyolországnak a gyors, átmeneti válságkezelı intézkedéseken kívül a hosszú távú gazdasági fejlıdés alapjait is szükséges volna fejlesztenie, azáltal, hogy csökkenti a munkaerıpiac merevségeit és a termelékenység javulását ösztönzi.144

II.9. Az eurózóna elhagyása segítené-e a válságból való kilábalást? A válság elmélyülése óta felmerült az a kérdés, hogy egyes országok elhagyhatnák-e az euróövezetet, illetve, hogy ennek a lépésnek milyen gazdasági következményei lennének. Ez a lehetıség felmerült Spanyolország esetében is, de inkább Görögországot, Portugáliát és Írországot illetıen szokták ezt a variációt gyakrabban emlegetni, mivel ezeket az országokat még súlyosabban érintette a válság, mint a spanyol gazdaságot. Szakértık szerint ez a lépés lehetséges volna, de igazából valószínőtlen. A Gazdasági és Monetáris Unió nem tervezi annak a törvényes lehetıségnek a bevezetését, miszerint kizárhatna bármely tagállamot is a térségbıl, de képtelen volna megállítani bármely országot is, amely úgy döntene, hogy ki akar lépni az euróövezetbıl. Ugyan lehetséges volna az eurózóna elhagyása, ez sok problémával, negatívummal és kiszámíthatatlan következményekkel járna. Ez a lépés nagy bizonytalanságot, instabilitást eredményezne az ország gazdaságában, és a korábbi nemzeti valuta visszaállítását követıen

valószínőleg

megbánnák

ezt

a

lépésüket.

Nehézségeket

jelentene

a

bankjegykiadó automaták és a könyvviteli rendszer visszaállítása, illetve az új érmék és bankjegyek kibocsátása, de ezek jelentenék igazából a legkisebb problémát. Az euró elhagyása óriási válságot robbantana ki a bankszektorban, mivel ez rohamos tıkekivonáshoz vezetne, mivel a tulajdonosok el akarnák kerülni a vagyonuk átváltását egy olyan pénznembe, amely hamarosan nagy mértékben leértékelıdne. Azért, hogy ezt 143

Éltetı Andrea [2011b]: Stabilitási és konvergencia programok Portugáliában és Spanyolországban. (A VKI „Csütörtöki beszélgetések” sorozatának 2011. május 12-i rendezvényéhez), 2011 144 Éltetı [2009]

64

elkerülje az ország, szükség volna a tıkemozgás szabályozására. Ezek az intézkedések azonban ellentmondanának az egységes belsı piacnak, megnehezítenék a befektetést és akadályoznák a fogyasztást, amely a termelés csökkenéséhez vezetne. Azzal, hogy a tıke szabad mozgását akadályoznák, megzavarnák az egységes piac mőködését is, ami által az ország EU tagsága is kérdésessé válhatna. A saját nemzeti valutához való visszatérésnek a fı elınye, amelyet ki szoktak emelni, az volna, hogy lehetısége adódna az államnak leértékelnie azt. Az igaz, hogy ceteris paribus ennek az intézkedésnek a hatására az ország nemzetközi versenyképessége javulhatna. A leértékelés/leértékelıdés várhatóan elég nagy mértékő lenne, akár 30 %-os. Azonban arról meg szoktak feledkezni, hogy ez a leértékelés milyen következményekkel járna a külföldi államadósságra nézve, melynek nagy része euróban van. Ennek az euróban lévı adósságnak az összege a nemzeti devizában kifejezve hirtelen jelentısen megemelkedne, ami pedig az ország fizetésképtelenségéhez vezetne. A nemzetközi tıkepiacok pedig büntetésképpen évekre elzárkóznának a szóban forgó állam által kibocsátott értékpapírjaitól. A leértékelésbıl származó kezdeti elınyök a versenyképességet illetıen csak ideiglenesek lennének, és nem oldanák meg a szerkezeti hiányosságokon alapuló problémákat, ahogyan az már a peseta korábbi leértékeléseinél is tapasztalható volt a spanyol gazdaság számára. A leértékelések inflációt gerjesztenek, melynek következtében a versenyképesség átmeneti javulása szertefoszlana és újabb leértékelésekhez vezetne. Ezek a kilátások és a kockázati tényezık pedig a kamatlábak emelkedését eredményeznék. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy Spanyolország eurózónában való maradásának alternatívája sem problémáktól mentes. A legfıbb kihívást pedig a nemzetközi szintő versenyképesség visszaszerzése, illetve javítása jelenti. Ennek érdekében szükséges, de nem elégséges intézkedés a bérek korlátozása. Ezt az intézkedést a munka termelékenységének tartós növekedésének kellene kísérnie, amely a technológiai innováción alapulna. Ezek az intézkedések lehetıvé tennék a termékegységenkénti reál munkaköltség csökkenését, anélkül, hogy a reálbéreket csökkenteni kellene. Továbbá a versenyképességet nem csupán a költségek csökkentésével, hanem a termékek minıségének és megkülönböztethetıségének a növelésével is kívánatos volna növelni.145

145

Álvaro Anchuelo: Consecuencias para Grecia (o España) de abandonar el euro. el Economista.es, 17/05/2011, http://www.eleconomista.es/; 2011.08.03. 14.30 h.

65

Összegzés Spanyolország az Európai Unióhoz való csatlakozásával, majd ezt követıen a Gazdasági és Monetáris Unióba való belépésével egy olyan nagyszabású fejlıdésen ment keresztül, melynek következtében az EU egyik periféria országából a térség egyik jelentıs gazdaságává fejlıdött. Éveken keresztül az eurózóna átlaga feletti volt reál GDP-jének a növekedése, azonban ez a folyamat a 2008-ban megjelent gazdasági válság következtében megtörni látszik. Az ország több szempontból is egyedülálló sikereket ért el fejlıdési útja során, az eurózóna tagállamaként. Már az 1990-es évek elejétıl kezdve a spanyol kormány legfıbb célkitőzései között szerepelt a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás, elsıdlegesen ennek volt alárendelve az ország gazdaságpolitikája. Az EU csatlakozás következtében fellendült Spanyolország gazdasága, azonban az 1992-ben megjelent recesszió miatt a konvergenciafolyamat megtorpant. A fıbb makrogazdasági mutatók az évtized közepére egyre inkább eltávolodtak a maastrichti kritériumok referenciaértékeitıl, azonban a kilencvenes évek közepétıl sikerült az országnak újból visszaállnia a fejlıdési pályára. 1998-ra fıként szigorú fiskális konszolidációjának köszönhetıen végül sikerült az országnak teljesítenie a maastrichti kritériumokat és a GMU alapító tagjává válni, igaz egy feltételt, az államadósságra vonatkozót 1998-ban még nem tudtak teljesíteni, de szintje csökkenı tendenciát mutatott, ezért ezt is elfogadhatónak nyilvánították. Kétségtelen, hogy a lakosság együttmőködésére is szükség volt a sikeres konvergencia folyamat megvalósításához, hiszen az államnak azért sikerült elfogadtatni a megszorító intézkedéseit a társadalmi csoportokkal, mert a monetáris unióhoz való csatlakozás és egyben az euró bevezetése az egész nemzet számára fontos célt képviselt. Amellett, hogy a spanyolok az euró bevezetésétıl rengeteg pozitívumot vártak, negatívumokra is számítottak. Amitıl a leginkább tartottak, az az önálló nemzeti monetáris politika elvesztése volt, mert ennek következtében az ország többé nem fordulhat, versenyképességének javítása érdekében valutájának a leértékeléséhez, valamint az állam a jövıben esetlegesen felmerülı aszimmetrikus sokkok esetén sem védekezhet a kamatlábak megváltoztatásával. Spanyolország azon gazdaságok közé tartozik, amelyek a legtöbbet profitálták a Gazdasági és Monetáris Uniós tagságból. A konvergencia-kritériumok teljesítésével, és

66

késıbb a Stabilitási és Növekedési Paktum feltételeinek betartásával sikerült elérnie az országnak a makrogazdasági stabilitást egészen a gazdasági világválság megjelenéséig, ezt azonban csak nagy nehézségek árán tudták volna megvalósítani, ha nem csatlakoztak volna a Gazdasági és Monetáris Unióhoz. A kilencvenes évek közepétıl 2007-ig a spanyol gazdaságot tartós és nagy mértékő, az eurózóna átlaga feletti növekedés jellemezte, mely hozzájárult az ország reál-konvergencia folyamatának jelentıs felgyorsulásához. Ez a gazdasági növekedési periódus volt az egyik leghosszabb a spanyol gazdaság történelmében, amely abból a szempontból is egyedülálló volt, hogy sikerült a viszonylag magas és fenntartható növekedés mellett az inflációt − a korábbi évek tapasztalataihoz képest − viszonylag alacsony szinten tartani. Igaz ez még mindig magasabb volt az eurózóna inflációs átlagához képest, ami viszont rontotta a külpiacra termelı spanyol szektorok versenyképességét. Kiemelkedı pozitívumként említhetjük azonban az új munkahelyek számának a megsokszorozódását, melyre a konvergencia-folyamat során, de fıként az euró bevezetését követıen került sor, és ami a munkanélküliség csökkenéséhez vezetett. Az államháztartás egyenlegének alakulásában is nagy sikereket ért el az ország, 2001 és 2007 között folyamatosan jobb értékeket mutatott fel az eurózóna átlagánál, három éven keresztül pedig még többletet is sikerült realizálnia. A spanyol államadósság csökkenését tekintve szintén kiemelkedı javulás volt tapasztalható. A kamatlábak drasztikus esése és a kedvezı finanszírozási feltételek egyrészrıl hozzájárultak a vállalatok megerısödéséhez és nemzetköziesedéséhez, másrészrıl viszont a lakosság és szintén a vállalatok óriási mértékő eladósodásához, valamint az építıipar fellendüléséhez, majd az ingatlanpiaci buborék kialakulásához vezettek. A kamatlábak csökkenése mellett azonban az ingatlanpiaci boom létrejöttében egyéb tényezık is szerepet játszottak, mint például a pénzügyi szektor liberalizációjának következtében megnıtt hitelkínálat, a nagyfokú bevándorlás, és a kormány által nyújtott lakásvásárlási kedvezmények. A lakosság és a vállalatok nagymértékő eladósodásának az alacsony kamatlábakon kívül szintén több kiváltó oka volt, úgy mint a foglalkoztatottság növekedése, az ingatlanpiaci boom, a reálárfolyam felértékelıdése, valamint az ország eurózónatagságának köszönhetı gazdasági stabilitás, illetve a gazdasági növekedésre vonatkozó pozitív várakozások, illetve itt is fontos szerepet játszott a hitelkínálat bıvülése.

67

Az euró pozitív hatással volt a külkereskedelemre, abból a szempontból, hogy megkönnyítette annak a folyamatát, és a bıvüléséhez vezetett, Spanyolország pedig az évek során egyre nyitottabb gazdasággá vált. Hozzásegítette a kis és középvállalkozásokat a külpiacra való kilépéshez, azáltal, hogy az eurózónán belül megszőnt az árfolyam kockázat, ebbıl és az átváltási költségek megszőnésébıl kifolyólag csökkentek a tranzakciós költségek, valamint kedvezıbb és szélesebb finanszírozási lehetıségek álltak a vállalatok rendelkezésére. Azonban negatívumként említhetjük, hogy az import nagyobb mértékben növekedett, mint az export, ami a külkereskedelmi mérleg romlásához vezetett. A közös pénz bevezetése óta az ország turizmusból származó bevételei évrıl évre egyenletesen gyarapodtak, nagymértékben hozzájárulva az ország GDP-jéhez, valamint az országba látogató turisták száma is egyenletes növekvı tendenciát mutatott egészen 2008ig. Összességében elmondható, hogy Spanyolország napjainkban is közkedvelt, jelentıs turisztikai célpont maradt. Ami a spanyol lakosság véleményét illeti az európai közös pénzzel kapcsolatban, eléggé megoszlik. Ugyan a két közvélemény-kutatás, melynek eredményeit vizsgáltam, nem mutat teljesen azonos képet az euró megítélésérıl, kiegészítve azokkal az információkkal, melyekhez spanyol ismerıseim megkérdezése során jutottam, úgy látom, hogy inkább pozitív irányba hajlik. 2007 végén már megjelentek a válság jelei az országban, mely során a gazdaság lelassult, valamint felszínre kerültek a gazdaság súlyos szerkezeti problémái. Az egyensúlytalanságok, melyek egyre inkább aláásták a növekedés alapjait kiélezıdtek, mint például a lakosság és a vállalatok túlzott eladósodottsága. A válság hatására az ingatanpiaci buborék kipukkadt, és az építıipar fejlıdése, mint korábbi húzóágazat, megrekedt. Emellett a válság egyik legszembetőnıbb következménye a munkanélküliségi ráta jelentıs növekedése volt. A válságból való kilábalás kapcsán felvetıdött, annak a lehetısége, hogy Spanyolország esetlegesen elhagyja az eurózónát, azonban ez a lépés csak még nagyobb válságot okozna. Összegezve az euró hatásait a spanyol gazdaságra, alapjában véve a közös pénz megteremtette a feltételeket Spanyolország fejlıdéséhez, melyekre a gazdaság saját erejébıl valószínőleg nem lett volna képes. Összességében úgy gondolom, több pozitív hatással járt az európai közös pénz bevezetése, mint negatívummal. Az euró hozzásegítette az országot az EU átlagához való felzárkózáshoz mind a reál-, mind pedig a nominál-

68

konvergencia terén. A lehetıségekhez mérten a spanyol kormány feladata lett volna, hogy gazdaságpolitikai intézkedésekkel megakadályozza az ingatlanpiaci buborék felfúvódását és kipukkadását, és ezért nem lehet egyszerően csupán az eurót, illetve az alacsony kamatlábakat vádolni. Ami az euró bevezetésébıl fakadó további hátrányokat illeti, az a veszteség, miszerint az ország nem tud valutája leértékeléséhez fordulni versenyképességének javítása érdekében, nem jelenthet olyan nagy veszteséget, mivel ez a módszer szintén kockázatokat rejt magában, csupán átmeneti megoldás és újabb leértékeléshez tud vezetni.146 Ha az ország nem csatlakozott volna a Gazdasági és Monetáris Unióhoz, a válság valószínőleg még érzékenyebben érintette volna. Összességében jó döntés volt Spanyolország számára az euró bevezetése, mivel nagymértékben hozzájárult a gazdaság fellendüléséhez. Azonban a spanyol kormánynak javítania kellene a gazdaság szerkezeti problémáin

az

euró

bevezetésébıl

származó

negatívumok

versenyképesség növelése) és a válságból való kilábalás érdekében.

146

Requeijo, [2009]

69

ellensúlyozása

(pl.

Irodalomjegyzék Könyvek 1. Giró-Szász András: A spanyol út Európába − az Európai Unióhoz való spanyol csatlakozási és integrációs folyamat. Budapest, Századvég Kiadó, 2002, 254. p. 2. Káldyné Esze Magdolna−Vida Krisztina−Kruppa Éva−Ferkelt Balázs: Integrálódó Európa I. – szerzıdések, folyamatok, intézmények. Budapest, Perfekt, 2009, 295. p. 3. Lırincné Istvánffy Hajna: Pénzügyi integráció Európában. Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 2001, 547 p. 4. Requeijo, Jaime: El euro y la economía española. Esperanzas, inquietudes y realidades. Tercera edición (Az euró és a spanyol gazdaság. Remények, aggodalmak és a tények. Harmadik kiadás), Madrid, Marcial Pons, 2009, 220. p. 5. Stiglitz, Joseph E.: A viharos kilencvenes évek. A világ eddigi legprosperálóbb tíz évének új története. Budapest, Napvilág Kiadó, 2005, 335. p.

Folyóiratok, tanulmányok 6. Alberto Recarte: Un análisis desde el euroescepticismo In: Diez años de España en el euro. (Egy elemzés eurószkeptikus szemszögbıl In: Spanyolország tíz éve az euróval.) Madrid, Fundación para el Análisis y los Estudios Sociales (FAES), 2008, 127-135. p. http://www.fundacionfaes.org/record_file/filename/2284/Diez_a_os_de_Espana_en_el _euro_COMPLETO_1__1_.pdf; Letöltés: 2011.08.08., 14.48 h. 7. Alejando Bolaños: Los impuestos y las cotizaciones sociales elevan el superávit público al 1,8 % del PIB. El País, 2007.03.01. (Az adóbevételeknek és a társadalmi befizetéseknek köszönhetıen az államháztartási többlet a GDP 1,8 %-ra emelkedik) http://www.elpais.com/articulo/economia/impuestos/cotizaciones/sociales/elevan/super avit/publico/PIB/elpepieco/20070301elpepieco_11/Tes; Letöltés: 2011.11.20. 19.25 h. 8. Artner Annamária − Éltetı Andrea: Az Unió peremén. Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália. Európai Szemle, 1996. 4. sz. 105−115. p. 9. Álvaro Anchuelo: Consecuencias para Grecia (o España) de abandonar el euro. el Economista.es, 17/05/2011, http://www.eleconomista.es/opinion-blogs/noticias/3073880/05/11/-consecuenciaspara-grecia-o-espana-de-abandonar-el-euro.html; Letöltés: 2011.08.03. 14.30 h.

70

10. Banco de España: Informe Anual 2008 (Éves jelentés 2008), Madrid, 2009, 330. p. http://www.bde.es/webbde/SES/Secciones/Publicaciones/PublicacionesAnuales/Inform esAnuales/08/inf2008.pdf; Letöltés: 2011.11.02. 09.11 h. 11. Cámaras: La empresa exportadora española (Az exportáló spanyol vállalat) 1998, 31. p. http://www.camaras.org/publicado/estudios/pdf/publicaciones/emp_exp.pdf Letöltés: 2011.10.24. 22.10 h. 12. Charlotte Miller: Más demanda en el emisor, menos clientes para el receptivo. (Nagyobb kereslet a külföldi turizmus iránt, viszont kevesebb beérkezı turista.) HostelTur, 2004. 121. sz. 10-12. p. http://www.hosteltur.com/web/uploads/f0e64cfe11d2f1c4.pdf Letöltés: 2011.11.11. 20.06 h. 13. Clavera, Joan: Diez años en el camino de la integración monetaria. In: 10 años de España en la Unión Europea (A monetáris integráció felé vezetı út tíz éve. In: Spanyolország 10 éve az Európai Unióban) Afers Internacionals, 1996. 34−35. szám, 47−66. p. www.cidob.org/ca/content/download/5793/55654/file/3435clavera.pdf+,+Joan:+Diez+años+en+el+camino+de+la+integración+monetaria,+Afe rs+Internacionals&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESjOzZFDv18dXZjLqG864K 1E8xeFs4jo3qQB7uPnC3Gt2ZnzqPe_XQcgkB9z3hFnCb1D3ZpEk_yJ8ckOlqPEaBpbr t2eSgb59F7sWNzHIPOedu95p8X1kCIL_kHrzcMXsSW6Gys2&sig=AHIEtbSr_Pcbh R90UTyA1Zuu0uF1qtVX5g&pli=1; Letöltés: 2011.09.11. 16.09 h. 14. Cuadrado Roura, Juan R.: Diferencial negativo de inflación: ¿una inquietud, una bendición o una oportunidad? (Negatív inflációs különbözet: aggodalomra ad okot, áldás vagy lehetıség?) Directivos y Empresas, 2009. május http://www.iaes.es/publicaciones/Art%20%20%27Brotes%20verdes%27%20%20El%20riesgo%20de%20ser%20demasiado%20optimistas%2027_04_09%20%20v%202.doc; Letöltés: 2011.11.15. 14.00 h. 15. de Leiva Rodríuez, Alejandro: El euro y el turismo. Revista Valenciana d’ Estudis Autonómics, 1998. III. negyedév 25.sz. 63-71. p. http://www.pre.gva.es/argos/fileadmin/argos/datos/RVEA/libro_25/63-25.pdf Letöltés: 2011.09.04., 21.29 h 16. Demendy Nóra–Éltetı Andrea: Spanyolország és Portugália az EU strukturális támogatási rendszerében, MTA VKI, Mőhelytanulmányok, 2002. 39. sz. 26. p.

71

17. Estrada, Á.−Jimeno, J. F.−Malo de Molina, J. L.: La economía española en la UEM: Los diez primeros años. (A spanyol gazdaság a GMU-ban: Az elsı tíz év.) Banco de España, 2009, 63 p. http://www.bde.es/webbde/Secciones/Publicaciones/PublicacionesSeriadas/Documento sOcasionales/09/Fich/do0901.pdf; Letöltés: 2011.06.29. 22.21 h. 18. Európai Bizottság: ¿Es el euro responsable de la subida de los precios? Percepcepciones y realidad. (Az euró a felelıs az áremelkedésekért? Amit érzékelnek és a valóság) 2005, 2. p. http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication6796_es.pdf Letöltés: 2011.11.12. 16.39 h. 19. Európai Bizottság: Flash Eurobarometer Series 306.−The Gallup Organization, Hungary: The euro area. 2010, Public attitudes and perceptions, Analytical report. (Az eurózóna 2010, A lakosság véleménye és tapasztalatai, Elemzı jelentés) http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_306_en.pdf; Letöltés: 2011-11-21 20:18 20. Éltetı Andrea: Spanyolország és az Európai Unió. Európa Fórum, 1995. 3. sz. 33−51. p. 21. Éltetı Andrea: Spanyolország modernizációja az 1980-as és 1990-es években. Külgazdaság, 40. évf. 1996. 12. sz., 47−66. p. 22. Éltetı Andrea: Spanyolország alkalmazkodása a kilencvenes évek folyamataihoz az Európai Unióban. Kihívások, 1997. 84. sz. 12. p. 23. Éltetı Andrea: A perifériás és félperifériás országok az Európai Unióban. A 90-es évek folyamatai. MTA VKI Mőhelytanulmányok no. 25. 2000, 20. p. 24. Éltetı Andrea: Spanyolország gazdasági fejlettségével összefüggı érdekérvényesítési lehetıségei az EU-ban, különös tekintettel a kibıvülésre és a spanyol elnökségre. MTA VKI Kihívások, 2002. 160. sz. 25. Éltetı Andrea: Spanyolország és a gazdasági válság In: Somai Miklós (szerk.): Nagy EU-tagállamok és a gazdasági válság, Budapest, MTA VKI, 2009, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 9. köt., 57-65. p. http://www.vki.hu/kot/ecostat/09-Somai-Miklos.pdf; Letöltés: 2011.09.12. 20.59 h. 26. Éltetı Andrea: Spanyolország válaszúton. MTA VKI, Kihívások, 2010.196. sz. 6. p. 27. Éltetı Andrea [2011a]: A megsebzett bika. Spanyolország a válságban. Európai Tükör, 2011. 16. évf. 2. sz. 117−125. p.

72

28. Éltetı Andrea [2011b]: Stabilitási és konvergencia programok Portugáliában és Spanyolországban. (A VKI „Csütörtöki beszélgetések” sorozatának 2011. május 12-i rendezvényéhez) 2011, 7. p. http://www.vki.hu/csutortoki-beszelgetesek/csutortoki-beszelgetesek-9-2011-05-12vitaindito-2.pdf; Letöltés: 2011.09.12., 21.09 h. 29. Fernando Barciela: El euro, mejor dentro que fuera. El país 04/01/2009 (Az euró, jobb vele, mint nélküle) http://www.elpais.com/articulo/primer/plano/euro/mejor/dentro/fuera/elpepueconeg/20 090104elpneglse_4/Tes; Letöltés: 2011.10.25. 15.50 h. 30. González-Páramo, José Manuel: Los pimeros diez años de la Unión Monetaria Europea (Az Európai Monetáris Unió elsı tíz éve) In: Diez años de España en el euro. FAES, Madrid, 2008, 175-208. p. http://www.fundacionfaes.org/record_file/filename/2284/Diez_a_os_de_Espana_en_el _euro_COMPLETO_1__1_.pdf; Letöltés: 2011.08.08., 14.48 h. 31. Malo de Molina, José Luis: Los efectos de la entrada de España en la Comunidad Europea. Encuentro Luso Español de Economía 15 y 16 de octubre de 2001 (Spanyolország Európai Közösségbe való belépésének hatásai. Spanyol-Portugál Gazdasági Találkozó 2001. október 15-16.) Banco de España, 2001, 30 p. http://www.bde.es/webbde/es/secciones/prensa/intervenpub/diregen/estudios/estu15100 1.pdf; Letöltés: 2011. 09. 03. 17.11 h. 32. Montoro, Cristóbal: El cambio económico en España (A spanyolországi gazdasági változás.) In: Diez años de España en el euro, Madrid, FAES, Madrid, 2008, 209−241 p. http://www.fundacionfaes.org/record_file/filename/2284/Diez_a_os_de_Espana_en_el _euro_COMPLETO_1__1_.pdf; Letöltés: 2011.08.08., 14.48 h. 33. Raquel Urtasun: Ventajas y desventajas, las dos caras de una única moneda. (Elınyök és hátrányok, a közös pénz két oldala), HostelTur, 2004. 121. sz. 8−9. p. http://www.hosteltur.com/web/uploads/f0e64cfe11d2f1c4.pdf Letöltés: 2011.11.11. 20.06 h. 34. Rojo Duque, Luis Ángel: El largo camino de la política monetaria española hacia el euro In: 75 años de política económica española. (A spanyol monetáris politika hosszú útja az euróig. In: A spanyol gazdaságpolitika 75 éve) ICE (Información Comercial Española), 2005. 826. sz. 73−84. p. http://aulavirtual.bde.es/wav/documentos/precios_doc_2.pdf 73

Letöltés: 2011.08.22. 18.37 h. 35. Szilágyi István: Spanyolország − gazdasági válságkezelés az euró krízis árnyékában. Gazdaságetika, 2011. 3. sz, 14. p http://epa.oszk.hu/02000/02065/00003/pdf/szilagyiistvan_spanyolorszag_gazdasagi_va lsagkezeles.pdf; Letöltés: 2011.08.26. 13.12 h. 36. Zádor Márta [2004a]: Az euró bevezetésének spanyolországi tapasztalatai. Bıvülı Európa, 2004. II. negyedév 18. sz. 101−129. p. 37. Zádor Márta [2004b]: Egy sikeres euró-zóna csatlakozás. Felzárkózás és konvergenciafolyamat. Spanyolország példája II. Pénzügyi Szemle 2004. 7. sz. 769-797. p

Egyéb elektronikus források 38. Dirección General de Política de la Pequeña y Mediana Empresa: Evolución de las PYME españolas 1995-2003, In: Informes estadísticos (A spanyol kis- és középvállalkozások fejlıdése 1995-2003 között. In: Statisztikai Jelentések) http://estadisticas.ipyme.org/InformesEstadisticos/boletinEvoluciones.pdf Letöltés: 2011.10.22., 21.59 h. 39. Eurostat:

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/search_database o Arbeitslosenquoten nach Geschlecht, Altersgruppe und Staatsangehörigkeit (%)

[lfsa_urgan]

(Munkanélküliségi

ráta

nemek,

korcsoport

és

állampolgárság szerint), Letöltés: 2011.11.01., 22.21 h. o Bevölkerung nach Geschlecht, Altersgruppe, Staatsangehörigkeit und Erwerbsstatus (1 000) [lfsa_pganws] (Népesség megoszlása nemek, korcsoport, állampolgárság és foglalkoztatottság szerint) Letöltés: 2011.11.30., 02.14 h. o BIP und Hauptkomponenten [nama_gdp_k] (A GDP és fı összetevıi) Letöltés: 2011.11.02. 0.38 h o Defizit/Überschuss,

Schuldenstand

des

Staates

und

damit

zusammenhängende Daten [gov_dd_edpt1] (Államadósság és hozzá kapcsolódó adatok, hiány/többlet ) Letöltés: 2011.11.06. 01.35 h. o FuE-Ausgaben

im

Unternehmenssektor

nach

Industriezweigen

[rd_e_berdind] (A vállalati szektor K+F kiadásai Iparágak szerint) Letöltés: 2011.10.22 18.39 h.

74

o Serien

von

Konvergenzkriterien

der

WWU

-

Jährliche

Daten

[irt_lt_mcby_a] − Konvergenzkriterium der WWU für Anleihenrenditen (GMU konvergencia-kritériumai - éves adatok − Kamatlábakra vonatkozó GMU konvegencia-kritérium) Letöltés: 2011.09.20. 09.45 h.

Consumer price levels in 2010 (Fogyasztói árszínvonalak 2010) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/2-28062011-AP/EN/228062011-AP-EN.PDF; Letöltés: 2011. 11.18. 16.25 h.

General government deficit/surplus, Percentage of GDP and million Euros (Államháztartási hiány/többlet, GDP %-ában és millió euróban) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&plugin=1&language=en &pcode=tsieb080; Letöltés: 2011.11.18. 12.35 h.

Gesamtausgaben des Staates, % des BIP (Állami összkiadások, a GDP %-ában) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&langu age=de&pcode=tec00023; Letöltés: 2011.11.21. 01.30 h.

Gesamteinnahmen des Staates, % des BIP (Állami összbevételek, a GDP %-ában) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&langu age=de&pcode=tec00021; Letöltés: 2011.11.21. 01.25 h.

HVPI – Inflationsrate (Inflációs ráta − Harmonizált fogyasztói árindex) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&langu age=de&pcode=tsieb060; Letöltés: 2011.11.02. 00.50 h.

40. Európai Központi Bank:

Euro exchange rates USD (Euró/USD árfolyam) http://www.ecb.int/stats/exchange/eurofxref/html/usd.xml Letöltés: 2011.11.11. 19.30 h.

Euro exchange rates GBP (Euró/GBP árfolyam) http://www.ecb.int/stats/exchange/eurofxref/html/gbp.xml Letöltés: 2011.11.11. 21.58 h.

41. Expansión.com: Las pymes españolas son las que tienen menos vocación exportadora de la UE. (A spanyol kkv-k exporthajlandósága a legkisebb az EU-ban) 1999.04.12. http://www.ucm.es/cgi-bin/show-prensa?mes=04&dia=12&ano=1999&art=14 Letöltés: 2011.10.24. 19.07 h. 42. Finanzas.com: La polémica del café: Salarios hundidos y precios disparados. 30/03/2007 http://www.finanzas.com/noticias/finanzas.php?id=9151162; 75

Letöltés: 2011.11.12 16.55 h. 43. Instituto Español de Comercio Exterior (ICEX): La empresa exportadora española 2005-2008 (Az exportáló spanyol vállalat 2005-2008) 49. p. http://www.icex.es/icex/cma/contentTypes/common/records/viewDocument/0,,,00.bin? doc=4315681; Letöltés: 2011.11.19. 20.45 h. 44. Instituto Nacional de Estadísticas (INE):

Aportación del turismo al PIB de la economía española por valor absoluto/porcentaje (A turizmus hozzájárulása a GDP-hez abszolút értékben/ %-ban) http://www.ine.es/jaxi/tabla.do?type=pcaxis&path=/t35/p011/9503/l0/&file=0100 1.px; Letöltés: 2011.11.06. 22.37 h.

Construcción de viviendas según calificación (Lakásépítések száma minısítések szerint) http://www.ine.es/jaxi/tabla.do?path=/t38/bme2/t07/a081/l0/&file=1300007.px&t ype=pcaxis&L=0; Letöltés: 2011.10.31. 18.24 h.

Empresas por estrato de asalariados y condición jurídica − Unidades: Número de empresas: (Vállalatok száma, foglalkoztatotti létszám és vállalati forma szerint) http://www.ine.es/jaxi/tabla.do?per=12&type=db&divi=DIR&idtab=1 Letöltés: 2011.10.01. 16.03 h.

Entrada de turistas por país de residencia (Az országba érkezı turisták származási ország szerin) http://www.ine.es/jaxi/tabla.do?path=/t11/trec/a01/l0/&file=tr10003.px&type=pc axis&L=0; Letöltés: 2011.11.06. 23.22 h.

Ingresos y pagos por turismo (Bevételek és kiadások a turizmusban) http://www.ine.es/jaxi/tabla.do?path=/t38/bme2/t11/b154/l0/&file=1600011.px&t ype=pcaxis&L=0; Letöltés: 2011.11.07. 01.59 h.

Precio de las viviendas (Lakásárak) http://www.ine.es/jaxi/tabla.do?path=/t38/bme2/t07/a081/l0/&file=1300010.px&t ype=pcaxis&L=0; Letöltés: 2011.10.31. 15.23 h.

Producto interior bruto a precios de mercado y sus componentes (A GDP piaci árakon és összetevıi) http://www.ine.es/daco/daco42/cne00/pib9509.xls; Letöltés: 2011.10.31. 22.43 h.

45. Magyar Bankszövetség: Rövidítések jegyzéke, Hitelintézeti Szemle 2008. 7. évf. 5. sz., http://www.bankszovetseg.hu/anyag/feltoltott/HSZ5_roviditesek_555_557.pdf 76

Letöltés: 2011.12.01. 01.11 h. 46. Real Instituto Elcano: Barómetro del Real Instituto Elcano (BRIE) 23a oleada Resultados de febrero-marzo de 2010 (Real Instituto Elcano Barométere, 23. hullám, 2010. február-március eredményei), Madrid, 2010, 171. p. http://www.realinstitutoelcano.org/wps/wcm/connect/5283e58041e057e48365977ab4b af5a3/23Oleada_ResumenPrensa.pdf?MOD=AJPERES&CACHEID=5283e58041e057 e48365977ab4baf5a3; Letöltés: 2011.07.05. 23.12 h. 47. Secretaría de estado de comercio exterior: http://datacomex.comercio.es/principal_comex_es.aspx; Letöltés: 2011.11.18. 20.18 h. 48. Világbank:

Crédito interno al sector privado (% del PIB) (A magánszektor belföldi hitelei a GDP %-ban) http://datos.bancomundial.org/indicador/FS.AST.PRVT.GD.ZS?page=1 Letöltés: 2011.11.01. 18.15 h.

Exportaciones de bienes y servicios % del PIB) (Javak és szolgáltatások exportja a GDP %-ban) http://datos.bancomundial.org/indicador/NE.EXP.GNFS.ZS/countries?page=4&d isplay=default; Letöltés: 2011.09.20. 10.21 h.

Inflación, precios al consumidor (% anual) (Éves infláció, fogyasztói árak (%)) http://datos.bancomundial.org/indicador/FP.CPI.TOTL.ZG Letöltés: 2011.11.05. 16.20 h.

77

AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK ÉS ALKALMAZÁSÁNAK TAPASZTALATAI SPANYOLORSZÁGBAN

Recommend Documents