AZ ERM II MŰKÖDÉSE ÉS TAPASZTALATAI

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR Nemzetközi gazdálkodás szak Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány

AZ ERM II MŰKÖDÉSE ÉS TAPASZTALATAI

Készítette: Szakács Zsófia

Budapest, 2010 1

Tartalomjegyzék

Bevezetés............................................................................................................... 3 I. Előzmények....................................................................................................... 5 I. 1. A monetáris együttműködés kezdeti jelei .................................................. 5 I. 2. Az Európai Monetáris Rendszer ................................................................ 9 I. 3. A Delors- jelentés ....................................................................................... 12 I. 4. A Maastrichti Szerződés ........................................................................... 14 I. 5. A Gazdasági és Monetáris Unió ............................................................... 16 II. Az ERM II. rendszer jellemzői és működése ............................................. 17 II. 1. Az EMS-válság ......................................................................................... 17 II. 2. Az ERM II. rendszer intézményi keretei ............................................... 19 II. 2. 1. Az árfolyamrendszerek fajtái ............................................................................... 19 II. 2. 2. Az ERM II. létrejötte ........................................................................................... 21 II. 2. 3. Az ERM és az ERM II. összehasonlítása ............................................................ 22 II. 2. 4. Az új árfolyam-mechanizmus jellemzői .............................................................. 23

II. 3. Az ERM II. tagság érvei, ellenérvei ........................................................ 26 II. 4. Az ERM II. rendszerbe való belépés kérdései ....................................... 28 III. Az ERM II. rendszer tapasztalatai ........................................................... 30 III. 1. Alkalmazandó árfolyamrendszer az EMU- csatlakozás előtt ........... 30 III. 1. 1. A Balassa-Samuelson-effektus ........................................................................... 31

III. 2. Az ERM II. jelenlegi tagjai .................................................................... 34 III. 2. 1. Észtország........................................................................................................... 36 III. 2. 2. Lettország ........................................................................................................... 39 III. 2. 3. Litvánia ............................................................................................................... 43 III. 2. 4. Dánia .................................................................................................................. 47

IV. Magyarország és a GMU............................................................................ 51 IV. 1. Árfolyamrendszerek Magyarországon ................................................. 52 IV. 2. Magyarország és a maastrichti konvergencia-kritériumok ............... 54 IV. 3. Milyen előnyökkel jár az euró bevezetése? .......................................... 59 Összegzés ............................................................................................................ 61 Ábrajegyzék ....................................................................................................... 63 Irodalomjegyzék ................................................................................................ 64

2

Bevezetés Szakdolgozati témaválasztásomat az indokolja, hogy a közösségi jog értelmében minden EU-s tagországnak, akik teljesítik a Maastrichti Szerződés feltételeit, azok számára ez a monetáris rendszer elkerülhetetlen a jövőjüket tekintve. Ez alól kivételt képez Dánia és az Egyesült Királyság, mivel ez a két ország kijelentette, hogy nem kíván élni a GMU-s tagsággal. Hazánk 2004. május 1-e óta az Európai Unió tagja, így Magyarország jövőbeni csatlakozása is szükséges ehhez a rendszerhez, amely a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszának elindulásakor jött létre. Az Európai Unió alapelvei megkövetelik a tagokkal szemben az árstabilitást, és ennek megvalósításához a független és átlátható jegybanki működést.1 A csatlakozásunkkal kötelezettséget vállaltunk a közös valuta bevezetésére, így az ehhez szükséges feltételek megvalósítására is. Azaz az euró bevezetéséhez szükséges úgynevezett konvergencia-kritériumoknak2 is eleget tennünk. Ezáltal tisztában kell lenni Magyarország lehetőségeivel, az adott gazdasági, pénzügyi helyzetével annak érdekében, hogy tudjuk mi áll annak a hátterében, hogy bevezessük az eurót. A forint árfolyamának elemzése is szükségeltetik valutánk stabilitásának kifejezésére. Ez a rendszer számos előny mellett hozzájárul olyan nagy lépésekhez többek között, mint például, hogy országunk gazdaságpolitikáját a stabilitás irányába orientálja, támogatja a konvergenciát, és megteremti a közös valuta bevezetését. Azon országok tapasztalatait érdemes megvizsgálni, amelyek már csatlakoztak ehhez a rendszerhez, annak érdekében, hogy lássuk mi vár/várhat Magyarországra is. Érdeklődésem tárgyát képezi az is, hogy hol tart most éppen hazánk ebben a folyamatban, milyen lehetőségeink vannak a jövőt illetően. Úgy gondolom ennek a témának a feldolgozása mind egy tájékozottsági szinten, mind pedig szakmailag is nagy jelentőséggel bírhat. A szakdolgozatom során a következő kutatási kérdésekre szeretnék választ kapni: - miért jött létre ez a sávosan rögzített árfolyamrendszer - miben különbözik az ERM II. rendszer az elődjétől 1

Horváth Ágnes: Monetáris politika Magyarországon, harmadik kiadás MNB 2006. augusztus (18-19.oldal) Konvergencia-kritériumok, maastrichti konvergencia-kritériumok: A monetáris unió megavalósításához szükséges a részt vevő országok makroökonómiai jellemzőinek konvergenciája. A monetáris unió hatékony működéséhez szükséges a konvergencia fejlett és kevésbé fejlett tagországok között. A kritériumok a monetáris és fiskális politika makrogazdasági mutatóit szorítják korlátok közé. (112.oldal ) 2

3

- milyen tapasztalatokkal rendelkeznek a rendszer jelenlegi tagjai - hogyan áll hazánk a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósítása terén Ezek alapján a szakdolgozatot 4 fő fejezetre osztottam: Az első fejezetben az előzményeket kívánnám bemutatni, vagyis hogy mi áll az ERM II. rendszer hátterében, milyen események hívták életre az ERM II. rendszert. A második fejezet az ERM II. rendszer működését mutatja be a rendszer elődjével összehasonlítva. A harmadik részben azoknak az országoknak a tapasztalatairól kívánok részletesebben írni, amelyek már csatlakoztak ehhez az ún. módosítható (sávosan) rögzített árfolyamrendszerhez. Végül a negyedik fejezetben Magyarország jelenlegi helyzetével kívánok foglalkozni, vagyis hogy állunk a maastrichti konvergencia-kritériumok teljesítése területén, a forint árfolyamának alakulása mennyire befolyásolja a közös valuta bevezetését, illetve várhatóan mikorra sikerül bevezetnünk az eurót.

4

I. Előzmények

I. 1. A monetáris együttműködés kezdeti jelei

A Római Szerződéssel 1957. március 25.-én az alapító „Hatok” létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint ugyanezen a napon aláírtak még egy szerződést az Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) létrehozásáról. Mind a két szerződés 1958. január 1.-jén lépett életbe. A szerződés középpontjában a közös piac megvalósítása állt, a gazdasági és monetáris együttműködésről ekkor még nem döntöttek az alapító tagok.3 A szerződésnek csak néhány cikke foglalkozott a monetáris és árfolyam- politikával. Főként a tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolását említi meg a szerződés, azonban az árfolyamok stabilitásával nem foglalkozik. A szerződés kimondta, hogy a Közösség intézményeinek a feladata a tagállamok közötti belső vagy külső pénzügyi stabilitás megteremtése. A Római Szerződés 99. cikke a tagállamok közös konjunktúrapolitákájáról rendelkezik, azonban a tagállamok megőrzik gazdaságpolitikai autonómiájukat. A monetáris együttműködés érdekében létrehozták a tanácsadó jogkörrel bíró Monetáris Bizottságot, azonban a monetáris politika gyakorlása ekkor még a nemzeti kormányok kezében volt. A szerződés a tagállamok fizetési egyensúlyproblémáira is kitért, mely alapján vagy segítséget nyújt a Bizottság az érintett országnak vagy védelmi intézkedéseket szab ki rá.4 A monetáris politikát leginkább a II. világháború után létrejött nemzetközi monetáris rendszer élezte ki. A rendszernek a középpontjában a dollár és az arany állt. Ez a Bretton Woods-i rendszer, melynek értelmében az amerikai dollár árfolyama rögzítve volt az aranyhoz és a dollár aranyra történő átválthatósága is garantált volt. Az 1960-as években az Amerikai Egyesült Államok fizetési egyensúlyhiányának következtében aggodalom alakult ki a világ országaiban, melyek így próbáltak megszabadulni dollártartalékaiktól, és ezt követően a dollár leértékelődését már nem lehetett elkerülni. A dollár 1971. év végi és 1973. évi

3

4

Kengyel Ákos: Az Európai Unió közös politikái, Akadémiai Kiadó 2010. (130.oldal) Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana- Aula Kiadó,1998

5

leértékelése megszűntette ezt a rendszert, amely egyúttal a rögzített árfolyamrendszernek is véget vetett. Már az 1969-ben megtartott EK hágai állam-és kormányfői találkozón kinyilvánították a gazdasági és monetáris unió létrehozásának szükségességét, mely előmozdítja a gazdasági és politikai integrációt. Az alapító tagok meghatározták a monetáris unió célját, azaz a tagállamoknak egy olyan gazdasági fejlődési szintet kell elérniük, amely a monetáris és fiskális politika összehangolását eredményezi. Monetáris együttműködésre késztetették a tagokat az 1969 augusztusában bekövetkezett árfolyam-kiigazítások, mellyel 11,1%-kal értékelték le a francia frankot, míg a német márka 10%-os felértékelődése is bekövetkezett. A Bizottság első kompromisszumos javaslata a gazdasági és monetáris unióra vonatkozóan az 1970-ben elkészített Werner-tervvel indult el. A gazdasági és monetáris unió terve alapján a célkitűzések a következők voltak: 1. A tagállamok valutái között biztosítva van az átválthatóság, valamint a tőkék szabad áramlását is biztosítják. 2. A valutaárfolyamokat egymáshoz rögzítik, mely hozzájárulhat a közös valuta bevezetéséhez. 3. A fizetési egyensúlyhiányok kiküszöbölése érdekében monetáris tartalékalapok létrehozása szükséges, valamint össze kell hangolni a pénzügyi és gazdaságpolitikáit a tagoknak. A terv tehát az árfolyam-ingadozások felszámolását, a fiskális politika megszorításait foglalta magában, valamint egy gazdaságpolitikai döntési központ létrehozását is felvetette. Nem foglalkozott azonban a központi bankrendszer függetlenségével. A terv célkitűzései a Maastrichti Szerződésben is megjelennek. A Werner-jelentéssel a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósítására egy 10 éves akciótervet dolgoztak ki. amit eleinte három szakaszban kívántak véghezvinni. Az első szakaszt 1971. január 1. és 1973. december 31. között képzelték el, és ebben a szakaszban a valutaárfolyamok korábbi +/-1%-os lebegési sávját 0,6%-ra szűkítették a dollárral szemben. Így a tagvaluták keresztárfolyamainál 1,2%-os intervenciós sávot biztosítottak. A Werner-terv megvalósításának a világgazdaságban kialakult körülmények nem kedveztek. A tervet ugyanis félbeszakította a nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlása, melynek hátterében az USA krónikus és fokozódó fizetésimérleg-hiánya állt. Az Amerikai Egyesült Államok helyzetét az akkor zajló vietnami háború nehezítette meg, melyet az amerikaiak külföldi hitelekből fedeztek. A helyzetet súlyosbította még az is, hogy a nyersolaj ára is 6

megemelkedett. A kialakult gazdasági helyzet következtében felfüggesztették a dollár aranyra válthatóságát, valamint ez a gazdasági helyzet kényszeríttette ki azt a rendszert, amely az árfolyamok stabilizálódását tűzte ki célul és a közös lebegtetésre irányult. 1971 decemberében az IMF a Smithsonian Egyezménnyel az árfolyamrendszert jelentősen átalakította. Az Egyezmény az intervenciós sáv kibővítését tűzte ki célul, így +/-2,25%-ra bővítették a piaci árfolyamok ingadozási sávját a dollárral szemben. A tagországok valutáinak keresztárfolyamainál +/-4,5%-os ingadozási sávot is lehetővé tettek. Ezt követően a stabilabb árfolyamok érdekében a tagok szigorúbb kötelezettségeket vállaltak, és így a +/-4,5%-os sáv helyett +/-2,25%-os sávban lebegtették valutáikat. A tagországok egymás valutái között rögzített árfolyamot, míg a tagországok a kívülálló valutákkal szemben lebegő árfolyamot alkalmaztak. A „kígyó az alagútban” elnevezést erre vonatkozóan hozták létre.

A

valutakígyóhoz az Európai Uniót alapító tagok csatlakoztak elsőként. Ehhez a lebegési sávhoz még 1972-ben Nagy-Britannia, Dánia és Norvégia is csatlakozott, majd 1973-ban Svédország is. Az országok gazdasági pozíciója meghatározta az adott valuta árfolyam-trendjét. Egy gyengébb pozícióban lévő ország csak akkor képes a valutakígyó résztvevője maradni, ha a központi bankja a belső és a külső árfolyamokat is beavatkozásokkal védi meg. A gyengülő tendenciát mutató valuták rendszerben maradása kérdéses volt.5 1971 végén az országok világgazdasági pozíciójában változások következtek be, valamint az EK-n belüli árfolyam-politika jelentősen eltért a világszintű tendenciától. Míg a globális rendszert tekintve egy rugalmasabb árfolyamrendszer alkalmazása volt indokolt, addig az EKországok számára az árfolyam-stabilizáció alkalmazása volt célszerű. A Smithsonian Egyezmény csak késleltette a feszültségek kibontakozását, hiszen az árfolyamok ismét lebegésbe kezdtek. A dollár túlértékeltsége továbbra sem enyhült, így a Bretton Woods-i árfolyamrendszer 1973-ban felbomlott. A rendszer szétesése a valuták árfolyamainak ingadozását vonta maga után az Európai Közösség országaiban. Elsőként Nagy-Britannia hagyta el a valutakígyót. Őt követte Olaszország, majd az USA 1973 márciusában a dollár lebegtetésébe kezdett. Ezzel megszűnt az „alagút”, azaz a kígyó szabadon mozoghatott tovább.6

5 6

A francia frank, a belga és luxemburgi frank, valamint a dán korona gyenge valutának számított. Kengyel Ákos: Az Európai Unió közös politikái, Akadémiai Kiadó, 2010 (131-133.old)

7

Míg az Európai Közösség országai kiléptek a valutakígyóból, addig azok az országok, amelyek nem voltak tagjai az EK-nak a német márka stabilitását egyfajta védelemként tekintették, és ezt a márka erősödése is bizonyította.7 Az országok gazdasági pozíciójából fakadóan a valuták között eltérések húzódtak. A gyengébb helyzetben lévő országot árfolyam beavatkozásokra kényszerítette, melyet végül nem lehetett a végsőkig fenntartani. Annak érdekében, hogy a tagországok a rögzített, módosítható árfolyamrendszert továbbra is fenn tudják tartani, ahhoz a tagállamok politikai koordinálása szükségeltetik, amely gazdasági konvergenciához vezethet. A monetáris unió elmélyítését segítette, hogy az akkori 9 tagállam inflációs rátája 15- 100 % között, gazdasági növekedésük, pedig valamivel kevesebb, mint 1 és 10 % felett ingadozott. Az 1973 októberében bekövetkezett első olajválság megtörte a monetáris unió mielőbbi kialakulásának lehetőségét. Azonban nem csak ennek a nemzetközi gazdasági eseménynek köszönhető

ez,

hanem

ehhez

nagymértékben

hozzájárultak

a

tagállamok

eltérő

gazdaságpolitikái. Az olajárrobbanás következtében a tagok közötti árfolyamokat intervenciókkal, valamint az 1973-ban létrehozott valutáris együttműködést szolgáló intézménnyel tudták stabilizálni. Az Európai Monetáris Együttműködési Alapot (angolul: European Monetary Cooperation Fund, EMCF) a közösségi árfolyamrendszer folyamatos ellenőrzése érdekében hozták létre. Az Alap a kígyómechanizmus részének tekintendő, mely a tagországok fizetésimérleg-problémáinak támogatására is célt szolgált. Az intézmény élén az EK országok jegybankjainak elnökei álltak. A Werner-terv értelmében az Alap a közösségi monetáris döntések centrumának intézménye lett volna. A 70-es években kialakult világgazdasági helyzet meghiúsította a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósításának tervét. Ezt követően az országok egyfajta sajátos gazdaságpolitikai koncepciót, valamint kiigazítási stratégiát alkalmaztak. Az országok gazdaságfilozófiája irreálissá tette a gazdasági és monetáris unió harmonizációját.

7

Svájc, Svédország, Norvégia és Ausztria a német márka stabilizációjára törekedett, és ezek az országok csatlakoztak az EK-szintű kooperációs megállapodáshoz.

8

I. 2. Az Európai Monetáris Rendszer Az EK tagállamai - az Egyesült Királyság kivételével - egy monetáris stabilitási övezet kialakítása érdekében az Európai Monetáris Rendszer (EMR), (angolul: European Monetary System (EMS)) létrehozásával válaszoltak. Ez az 1979-ben megalakult rendszer a Közösségen belüli nagyobb monetáris stabilitást, valamint a regionális különbségek kiküszöbölését tűzte ki célul. A rendszer hozzájárul ahhoz, hogy a kevésbé fejlett országok felzárkózzanak a fejlett országokhoz. A rendszer korlátozta az európai valuták árfolyamai közötti ingadozást, hiszen a rendszer keretében alakult meg az árfolyam-mechanizmus intézménye. A rendszer tulajdonképpen 3 részből tevődött össze: Elsőként létrejött az Európai Valutaegység, az ECU (angolul: European Currency Unit), amely egy rögzített, azonban módosítható elszámolási egység. Ez a valutakosár az Európai Közösség valutáiból tevődött össze, melyben a valuták árfolyamai a belső kereskedelemben való részesedésük alapján súlyozva szerepeltek. A kosárba a német márka került be a legnagyobb súllyal. Az ECU az EMS központi elemének tekintendő. Az ECU a használatát tekintve árfolyamrendszer, indikátorjelző, intervenciós és hiteleszköz, valamint a monetáris hatóságok közötti elszámolási egység is egyben.8 Az ECU az SDR-hez képest egy jóval erősebb értékmérőként, illetve elszámolási egységként jött létre.9 Létrehoztak emellett egy bilaterális paritásrácsot is, amely a valuták egymáshoz viszonyított hivatalos (központi) árfolyamát alkotta, és ehhez a paritáshoz képest +/- 2,25%-os sávot szabtak meg az árfolyam szabad mozgására. Ha az országok nem tudták az árfolyamot a sávon belül tartani, azaz a maximum megengedett határ 75 %-át átlépték, akkor a tagállamok központi bankjainak a valutapiaci intervenció, azaz a beavatkozás, mint monetáris politikai eszközhöz kellett folyamodniuk. Ezzel megalakult az árfolyam-szabályozás mechanizmusa az Exchange Rate Mechanism, az ERM.

8

Lőrincné Istvánffy Hajna: Pénzügyi integráció Európában KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, 2001

(81.oldal) 9

Már korábban is létezett egy valutakosár, az SDR. Az SDR-t 1969-ben hozta létre az IMF egy stabilabb nemzetközi tartalékeszközként a tagországok számára. Az SDR értéke aranyban volt kifejezve. Majd a dollár első, és második leértékelése után letértek az aranyalapról. Ezt követően az SDR valutakosárként funkcionált, melyben 16 IMF-tagország valutája vett részt, akiknek a világkereskedelemből való részesedésük elérte az 1%ot.

9

Harmadik lépésként létrejött még a hitelmechanizmus intézménye is, mely a tagállamok valuta és aranytartalékainak 20%-át képezte. Ez a hitelfelvételhez nyújt lehetőségeket, melyek a korlátlan intervenciókhoz szükségesek, hiszen ezt a valutatartalékok nem tudnák a végsőkig fedezni. 25 millió ECU volt a felvehető hitelek értéke, melyből 14 millió a rövid lejáratú hitelekre, míg a többi 11 millió a középlejáratú hitelekre volt támogatás. Az ECU még nem vált törvényes fizetőeszközzé, azonban kosárvalutaként az EK közös valutájaként tekinthetjük. Az ECU az államközi fizetési eszköz szerepét töltötte be, hiszen a nemzeti bankok egymás közötti hitelezésre használták. Majd az 1980-as évektől már a tényleges fizetőeszköz szerepét is betöltötte. Kereskedelmi ügyleteket kötöttek ECU-ban, majd abban is számolták el azokat. A magánszektorban, mint befektetési és finanszírozási eszközként volt gyakori a megjelenése. Mivel árfolyam stabilizálásra is használták, így egy intervenciós eszköznek is tekinthető. Az ECU egyfajta árfolyam-indikátor is, hiszen a valuták közötti árfolyameltérések kifejezésére is szolgált. Az ECU-ban kifejezett világpiaci árak már megjelentek, viszont a fogyasztói piacon nem létezett. Az ECU tehát nem más, mint bankszámlapénz volt. Az EMS történetében öt szakaszt különíthetünk el. 10Az első szakaszban (1979-1983) számos kedvezőtlen tendencia mutatkozott a világgazdaságban. Az Amerikai Egyesült Államok szigorúbb monetáris politikát alkalmazott, melynek következtében a kamatlábak emelkedtek. Ez hatást gyakorolt a többi ország politikájára is, így hogy elkerüljék a valutáik értékcsökkenését, ők is ezt a politikát alkalmazták. Ezt tetőzte ráadásul a második olajválság is, melynek hatására emelkedtek a kamatlábak, és a valuták leértékelődtek. Ezen külső hatások ellenére az Európai Monetáris Rendszer sikeresnek bizonyult, hogy hét árfolyamkiigazítás segítette az egyensúlytalanságok megfékezését a tagországok között. A második szakasz (1983-1987) kedvezőbbnek tekinthető a rendszer életében. 1983 után a monetáris politikák összehangolását helyezték előtérbe és a gazdaságok konvergenciájára törekedtek. A dollár árfolyam-ingadozásának következtében árfolyam-kiigazításokat hajtottak végre, azonban ez nem befolyásolta a rendszer stabilitását. Ez időszak alatt négy árfolyamkiigazítást hajtottak végre. 1987-ben lépett életbe a basel-nyborg-i egyezmény az integráció elmélyítése érdekében. Az egyezmény értelmében a Monetáris Bizottság félévente ellenőrzi a tagországok politikáját,

10

Gros D. - Thygesen N.(1998) European Monetary Integration, 2. kiadás, Longman, New York (3.fejezet)

10

míg a Jegybankelnökök feladata havonta a tagok árfolyam-és kamatpolitikájának felülvizsgálata. Továbbá az egyezmény alapján a központi bankok nem akkor avatkoznak be a gazdaságba, mikor az árfolyamok már elérik a határértéket, hanem már azt megelőzően kerül sor a beavatkozásra. Ezt nevezzük intramarginális intervenciónak. A Basel-Nyborg Egyezmény egyik legfontosabb eredménye, hogy megváltoztatta az EMS működését: a hitel igénybevételének időtartamát meghosszabbították, nőtt a rövid távú finanszírozás időtartama, a legrövidebb hitelek intramarginális intervenciókra történő felhasználását engedélyezték, valamint a hitelek 100%-ban történő törlesztése megengedetté vált az ECU-ban. Az Egyezmény kötelezővé tett olyan árfolyam stabilizációs eszközök használatát, amelyek az EMS által támogatva voltak. Nyilvánvalóvá vált, hogy a központi bankok beavatkozásai mellett a kamatlábak szabályozása is szükségeltetik annak érdekében, hogy a régión belül valutáris stabilitás alakuljon ki. Az Egyezmény aláírása kedvezőtlenül befolyásolta a nemzetközi valutáris helyzetet. A tőzsdei válság következtében a dollár árfolyamának jelentős esése volt megfigyelhető, valamint a német márkával ellentétben a francia frank árfolyama is zuhanásba kezdett. Ezt követően árfolyam-stabilizációs politikát alkalmaztak, azaz az NSZK a kamatlábak csökkentésébe, míg Franciaország a kamatlábak növelésébe kezdett. 1987-től 1992 szeptemberéig tartott az EMS harmadik szakasza. Ebben az időszakban három új tag csatlakozott az ERM-hez, ennek ellenére nem kellett árfolyam-kiigazításokat végrehajtani. Ennek köszönhetően 1987-től a rendszert „új EMS”-nek nevezték el. A rendszer a negyedik szakaszában élte meg a saját maga válságát. Ebben a szakaszban a rendszer megszűnése elkerülhetetlenné vált. (Ezt a szakaszt a II. fejezetben kívánom részletesen bemutatni.) Az ötödik szakaszban került sor a rekonszolidációra, valamint ez az időszak jelenti a felkészülést a GMU-ra. 1995-ben került sor az utolsó árfolyam-módosításra a rendszer életében, s ezt kövezően két tag (Finnország és Olaszország) csatlakozott az EMS-hez. Az EMS-ben nem minden tagország vett részt. Az ERM-hez 1989-ben Spanyolország, 1990ben Nagy-Britannia, 1992-ben Portugália 6%-os lebegési sávval csatlakozott. 1990-ben Olaszország 2,25%-os sávot vezetett be. Görögország ekkor még nem volt tagja az ERM-nek. 1992-ben elsőként Nagy-Britannia és Olaszország lép ki az EMS-ből, majd a spanyol, portugál és ír valuta leértékelődött, ezt követően a sávokat 2,25%-ról 15%-ra kiszélesítették. Erre vonatkozóan ezt az időszakot „puha EMS”-ként szokták emlegetni. A szűkebb 2,25%-os sáv csak Németországra és Hollandiára vonatkozóan tudott megmaradni. Az Európai Monetáris Rendszer 5 évig működött, így 1992-ben összeomlott. 11

Az EMS valamennyi tagállam számára nagy jelentőséggel bírt. Elsődleges céljához nagymértékben hozzájárult, vagyis sikerült elérnie a rendszernek a monetáris stabilitás megteremtését. A rendszer pozitívumaként elmondhatjuk, hogy hozzájárult az inflációs ráták konvergenciájához, az országok gazdasági teljesítményeinek összehangolásához, erősítette a kormányok közötti gazdaságpolitikai együttműködést. A rendszer negatívumaként kell azonban megemlíteni, hogy az 1980-as évektől a kedvezőbb árszínvonal elérése érdekében lassúbb volt a gazdasági növekedés, valamint a munkanélküliségi ráta is kedvezőtlenül alakult. Mindezek mellett a tagok fizetési egyensúlyproblémákkal szembesültek. Az EMS nagy hatással volt az inflációra is. A fogyasztói árak növekedése volt megfigyelhető a Közösségen belül. Az EMS tagok inflációs rátája 3,1% volt, míg a nem EMS országoké 5,6%. A Werner-tervet követően 1986-ban merült fel ismét a gondolat a monetáris unió létrehozására, melynek eredményeként született meg az Egységes Európai Okmány, EEO (angolul: Single European Act). Ez az 1987-ben létrejött szerződés már a gazdasági és monetáris politikai együttműködésről rendelkezett, illetve módosította az EMS/ERM működési feltételeit. A szerződéssel megjelent a gazdasági és monetáris unió a Közösség életében, azonban ekkor még nem született meg az egységes valuta, közös fizetőeszköz gondolta. Az EEO alapján a tőkeforgalom liberalizációja került előtérbe. Néhány ország kivételével egy egységes tőkepiac megvalósítására programtervet hoztak létre. Azonban a tőke szabad áramlása a pénzügy-politikai döntések koordinálását vonja maga után. Az országoknak dönteniük kellett két fő kérdésben: 1. Az áru-és tőke szabad áramlásához jóval szorosabb monetáris koordináció szükségeltetik. 2. Ha a tagok nem kívánnak maximális pénzügy-politikai autonómiával élni, akkor a tőke liberalizációjához lazább árfolyam-politika alkalmazása szükséges.

I. 3. A Delors- jelentés Jacques Delors irányításával a Delors- Bizottság továbbvitte ezeket a célkitűzéseket, és ennek eredményeként született meg a Maastrichti Szerződés. A bizottság úgy vélte, hogy a 4 alapvető szabadságjog egyike, a tőke szabad áramlása, valamint nemzeti politikák közötti eltérések miatt árfolyam-ingadozások alakulhatnak ki, melyek veszélyeztetik a monetáris 12

politikát. A „Delors-jelentés” alapján a gazdasági és monetáris unió megvalósulása nélkül az árfolyam-ingadozások meggátolnák egy egységes piac kialakulásának lehetőségét. A bizottság kijelentette, hogy a gazdasági és monetáris unió nagyobb ugrással bírna az integráció történetében, mint amilyet a belső piac létrehozása eredményezett. Ez abban nyilvánul meg, hogy a gazdasági és monetáris unió a négy alapvető szabadságjog (a tőke, a szolgáltatások,

a

munkaerő,

valamint

a

javak)

áramlása

mellett

a

rögzített

valutaárfolyamokhoz és a közös, egységes fizetőeszköz megteremtéséhez is hozzájárulna. Kinyilvánították, hogy a közös valuta bevezetéséhez a rögzített árfolyamok alkalmazása elkerülhetetlen, így megszűnne a valutakonverzió a tagállamok között. Ezzel felismerték, hogy a nemzeti szintről Közösségi szintre kerülne a monetáris politika. A Delors- bizottság 3 részből álló tervet készített a GMU létrehozására. Három tényező, ami szükséges a monetáris unió megvalósításához: a valuták konvertibilitása, a tőkekorlátozások felszámolása, valamint a keresztárfolyamok rögzítése. Az első szakasz 1990. július 1-jétől indult el, és ebben a szakaszban olyan elvek és eszközök megvalósítását tűzték ki célul, amelyek szükséges a gazdasági és monetáris unió megvalósításához. E szakasz fő célkitűzése a tőkeliberalizáció volt. Ez azt jelentette, hogy 1993 végéig teljes tőkeliberalizációt kívántak megvalósítani. Előírták az országok csatlakozását az ERM-hez, továbbá az ECU használatát.11 A tagországok közötti szorosabb gazdaságpolitikai, illetve monetáris politikai koordinációra van szükség. Ugyanekkor kinyilvánították még a jegybankok függetlenségét is. A második részben egy intézményi rendszer fontosságát szorgalmazták, amely centralizált és kollektív döntéseket hoz. A jegybankok európai rendszerét, az ESCB-t (European System of Central Banks) a monetáris politikák koordinációjára hozták létre. Az intézmény feladata az árfolyamok stabilitásának biztosítása. Az ESCB-vel megteremtették a közös gazdasági és monetáris politika intézményi kereteit. Továbbá ebben a szakaszban került sor a harmadik szakaszba kerülő országok döntésére. A jelentés harmadik szakasza az árfolyamok rögzítéséről, illetve a közös pénz bevezetéséről rendelkezik. A kötelező fiskális politikára vonatkozó szabályokat határozták meg, illetve a strukturális és regionális politikák megerősítését szorgalmazták. A bizottság kijelentette, hogy a résztvevők makroökonómiai jellemzőinek konvergenciája szükségeltetik a monetáris unió bevezetéséhez. A konvergencia-kritériumok jól mérhetőségét

11

+/-2,25%-os árfolyam-ingadozási sáv betartása vonatkozott a tagok számára

13

kell biztosítani. A jelentés szorgalmazta a költségvetési deficit és az államadósság megszorítását, a központi bank függetlenségét, valamint a hitelek nem tagországbeli valutában történő felvételének lehetőségét. 1992. február 7-én a Delors- bizottság jelentését a Maastrichti Szerződéssel tudták törvényi szintre emelni, amely a Gazdasági és Monetáris Uniót jogi alapjának tekintendő. 12

I. 4. A Maastrichti Szerződés Az ERM az Európai Központi Bank Kormányzótanácsának állásfoglalása szerint kettős funkciót tölt be. Egyrészt az euróövezeten kívüli tagállamok valutáit az euróhoz kapcsolja, másrészt a konvergencia kritériumok teljesítésére szolgál. A szerepe tehát nem más, mint azon országok gazdaságpolitikájának stabilitásának irányítása, melyek már csatlakoztak az Európai Unióhoz, azonban még nem tagjai az euróövezetnek. Segíti ezen országok konvergenciáját, valamint az euró bevezetését. A Maastrichti Szerződés 121. cikke az ERM II. második funkciójáról, azaz a konvergenciakritériumokról rendelkezik. A monetáris unió bevezetése érdekében a tagállamok felé az alábbi 4 kritériumot szabták ki, melyek a következőek:13 Az első az árstabilitási kritérium, mely azt jelenti, hogy az infláció, azaz a fogyasztói árszintemelkedés a vizsgált 1 éves időszakban legfeljebb 1,5 százalékponttal lehet magasabb a három legjobb inflációs rátával rendelkező tagállam átlagos árszínvonalánál. 1997-ben a legalacsonyabb infláció 1,2% volt, így 2,7 %-nál nagyobb inflációval nem kerülhetett be ország a GMU-ba harmadik szakaszába. A kritériumot nem csak a bejutásig kell betartania az érintett országnak, hanem azt követően is. Az Európai Központi Bank szerint az árstabilitás, mint kritérium: a tagállamok átlagos fogyasztói árindexe 2%-nál nagyobb növekedést nem léphet túl. Megemlítendő, hogy 2006-ot megelőző évben a legjobb árstabilitással Svédország, Finnország és Lengyelország rendelkezett. A második az állami költségvetési helyzetre vonatkozó kritérium, amely két követelményt állít a GMU 3. szakaszához csatlakozni kívánó országok elé. Az egyik követelmény az, hogy a bruttó államadósság a GDP 60%-át nem haladhatja meg. A 60%-kos határt azért határozták meg, mert a Maastrichti kritériumokról szóló tárgyalás idejében ennyit tett ki az Európai Közösségen belüli adósság. A szerződés jóváhagyta, hogy az államadósság GDP-hez mért

12 13

A Maastrichti Szerződés 1993. november 1-jén lépett életbe. http://epa.oszk.hu/00800/00878/00751/pdf/00250027.pdf

14

értéke „kielégítően megközelítse” a hivatkozási értéket. Ezt bizonyítja azt, hogy 1998-ban Belgium és Olaszország csatlakozhatott a GMU 3. szakaszához annak ellenére, hogy az országuk adóssága a GDP-hez meghatározott értéket kétszer meghaladta. A költségvetési politika másik követelménye a csatlakozni kívánó országokkal szemben a költségvetési deficitre vonatkozik, mely alapján a tényleges és tervezett költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3 %-át. Azoknál az országoknál, amelyeknél gazdasági visszaesés figyelhető meg, és így átlépik a hivatkozási értéket, azoknál a Bizottság jelentést készít és a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsának (angolul: Council of Economics and Finance Ministers of the European Union, ECOFIN) kezébe adja át a költségvetési hiányra vonatkozó döntést. A harmadik kritérium a kamatok konvergenciájára vonatkozik, mely szerint a vizsgált 1 évben az átlagos, nominális hosszú távú kamatlábak legfeljebb 2 százalékponttal térhetnek el a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagország hosszú lejáratú átlagkamatlábaitól. A viszonyítás alapja szintén a három legalacsonyabb inflációs rátájú ország teljesítménye. 1998-ban 5,8 % volt a viszonyítási alap. Az utolsó kritérium pedig az árfolyam-politika, mely alapján az elmúlt 2 év alatt nem történt leértékelés másik tagország valutájával szemben, vagyis az árfolyamnak a már meghatározott 2,25%-os ingadozási sávon belül kell maradnia. Az alábbi konvergenciával kapcsolatos követelmények Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak jelentettek különösen nehézséget. 1991-ben a kritériumokat Luxemburg, Dánia, és Franciaország számára teljes mértékben megfeleltek. A második kritériumnak Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia és Spanyolország tudtak eleget tenni, azaz ezen országok esetében a költségvetési hiány nem haladta meg a GDP 3 %-át. A tagországok közötti gazdasági egyenlőtlenségek miatt nehezebb a gazdasági és monetáris unió megvalósítása. A kevésbé fejlett országok felzárkózása érdekében pénzügyi transzfereket állítottak fel. A programok finanszírozására létrehoztak kohéziós, valamint strukturális alapokat.

15

I. 5. A Gazdasági és Monetáris Unió Az integráció lépcsőjeként elindult 1990. július 1-jén a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) első szakasza. Ezzel a négy szabadságjog közül, a tőke szabad áramlását engedélyezték az EU-n belül, megszűntették az árfolyam-ellenőrzéseket, strukturális alapokat alkalmaztak az európai régiók egymáshoz való felzárkózásának érdekében, valamint gazdasági konvergenciát hirdettek, azaz a gazdaságilag kevésbé fejlett országok felzárkózzanak a fejlett országok mellé. Ez az első szakasz új intézmények létrehozását még nem követelte meg. A GMU második szakaszát 1994. január 1-jétől számítjuk. Ekkor megalakítják az Európai Központi Bank (EKB) elődjét az Európai Monetáris Intézetet (EMI). Ez az intézet az EU-s országok központi bankjainak elnökeiből, valamint az intézet élén álló tanács elnökéből állt össze. Az Intézet feladat a monetáris kooperáció megteremtése a központi bankok között, az EMS működésének ellenőrzése. Lefektetnek szabályokat a nemzeti költségvetési hiányok csökkentésére, valamint a nemzeti központi bankok önállóságát kinyilvánítják. Az Európai Központi Bank fő feladata az árstabilitás megteremtése és fenntartása. Függetlensége abban nyilvánul meg, hogy sem a nemzeti kormányok sem az EU-intézményei nem szabnak ki rá instrukciókat. Ha egy ország központi bankja nagyobb függetlenséget élvez, akkor az inflációs rátája alacsonyabb. Németország és Svájc központi bankja élvez leginkább függetlenséget, és az inflációs rátáik is a legalacsonyabbak. Az EMI mellett létrehoztak egy másik intézményt is a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER), mely az Európai Központi Bankból és a nemzeti központi bankokból áll össze. Feladata az árstabilitás fenntartása. Gyakorolja a közösség monetáris politikáját. A harmadik szakaszban a gazdasági és monetáris politika egyik legfontosabb célkitűzése valósul meg, mely a tagállamok közötti kooperációra is irányul. Így 1999. január 1-jén az akkori tagok közül Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország közös valutaként elfogatták az eurót. Ezután az EMI szerepét az Európai Központi Bank vette át, azaz a monetáris politika az ő kezébe került. A monetáris unió magában foglalja a hatáskörök megosztását a tagállami és a nemzeti szint között. Az Európai Központi bank dönt a monetáris politikáról a közös valutát illetően. A közös fizetőeszköz bevezetését nem befolyásolja a központi bankok függetlensége.

16

II. Az ERM II. rendszer jellemzői és működése

Az I. fejezetben már ismertettem az EMS keretében megvalósult árfolyam-mechanizmust, az ERM-et. Azonban az EMS válságára nem tértem ki részletesen, amely viszont úgy vélem szükséges, annak érdekében, hogy lássuk az előző rendszernek a problémáit. Most elsőként az EMS válságát mutatom be, majd ezt követően a két rendszer közötti hasonlóságok és különbségek alapján az ERM II.-vel kívánok foglalkozni.

II. 1. Az EMS-válság Az „új EMS” 1987-től kezdődően nagymértékben elindította a monetáris integráció folyamatát, melynek eredményeként létrejött a Maastrichti Szerződés. Azonban ezt követően az EMS problémákkal került szembe. Németország egyesítése is problémát okozott a rendszernek. A tagországok között hatalmas gazdasági eltérések húzódtak. A nyugat- kelet Németország között húzódó eltérések miatt, a német központi bank a kamatlábak emelésében látta a megoldást, míg a többi tagország recesszióban szenvedett. A német újraegyesítéssel aszimmetrikus helyzet alakult ki a német gazdaságon belül. Mindezek mellett a rendszerhez ekkor csatlakozó 3 új tag (Spanyolország, Nagy-Britannia, Portugália)

számára

megállapított

árfolyam

túlértékelt

volt,

ami

nehezítette

a

versenyképességüket. Az is súlyosbította a helyzetet, hogy Norvégia, Svédország és Finnország a valutáik árfolyamát az ECU-hoz kötötték. 1992-ben a maastrichti szerződés ratifikációja ellen voksolt Dánia, így ez az esemény veszélyeztette az integrációs folyamat egészét. Dánia mellett még Franciaország is bizonytalan volt a szerződést illetően. Németország pedig későbbre halasztotta az állásfoglalást. 1979 és 1987 között 13 központi kiigazításra volt szükség. Kiemelendő a német márka hétszeri felértékelése, míg az olasz líra hatszori leértékelést szenvedett el. 1992. szeptember 16-án Anglia, 17-én Olaszország kilép az ERM-ből. Spanyolország és Írország tőkekorlátozásokat vezetett be. A német márka mellett a holland gulden is felértékelést élt meg, mintegy 17 százalékosat az ECU-hoz viszonyítva.

17

A rendszer fennállása alatt számos árfolyam-módosításokat hajtottak végre. Az inflációs ráták különbözősége figyelhető meg az országok között, különösen Olaszország, NagyBritannia, Spanyolország, és Németország között. Mivel az ERM fix árfolyamok rendszerévé vált, így meg kell említeni a fenntartásához szükséges feltételeket. Ezek az alábbiak: -

ritkán kerüljön sor nagymértékű relatív árváltozás következtében kialakuló aggodalomra

-

az árak és bérek könnyű és gyors alkalmazkodása, valamint

-

kivételes sokkok megtörténtekor nominális árfolyam-kiigazítások lehetősége adott legyen.14

A rendszer sikerességét nehezítette, hogy az első két feltétel nem valósult meg. A rendszer fenntartásához a következetes és szigorú monetáris szabályok betartása elengedhetetlen. Ilyen szabálynak tekintendő, hogy a paritás módosításához valamennyi tagállam egyetértése szükséges. Ezek mellett a rendszer sikerességét befolyásolja a központi bank magatartása is, azaz mennyire képes a beavatkozásra, a válságos helyzet kezelésére. A rendszer válságának legfőbb problémájaként kell megemlíteni a versenyképességi tényezőt. E tényező szerint azok az országok valutái kerültek bajba, akiket a magas infláció és munkanélküliség sújtott, és ez kizárta a versenyképesség lehetőségét a nemzetközi kereskedelemben. Ezen országok aktuális gazdaságpolitikái ellentétben állnak a rögzített árfolyamrendszerrel. Ilyen ország volt Olaszország, Nagy-Britannia, Spanyolország. A francia frank árfolyama 1980-hoz viszonyítva 1991-re 10%-kal leértékelődött. A líra erős leértékelődést szenvedett el. A font 10%-kos felértékelődést ért el 1992-re 1970-es évekhez képest. A tőkekorlátozások jelentőségét is meg kell említeni az EMS-válság kapcsán. A tőkekorlátozással a túlzott tőkekiáramlást kívánják megfékezni. Azonban a tőkekorlátozások megszüntetésével a valutatartalékok feleslegessé váltak, valamint tőkekorlátozások nélkül az árfolyamok megtartása csak magas kamatlábak mellett lehetségesek. Azonban a nagyon magas kamatlábak akadályozzák a valutatartalékok kimerülését. Azok az országok, akik tőkekorlátozásokat alkalmaztak, azok árfolyam-módósításokkal nem tudtak a rendszerben életben maradni. Akik viszont nem alkalmaztak tőkekorlátozásokat, azok az ERM-ből mind kilépésre kényszerültek. Franciaország és Dánia nem élt a tőkekorlátozások lehetőségével, és

14

Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana- Aula Kiadó, 2004

18

nem került sor valutáik leértékelődésre. Olaszország esetében szükség volt 12%-kot meghaladó árfolyam-módosításra, és ez kikényszerítette a korlátozások alkalmazását. Az EMS történetében kijelenthetjük, hogy a korlátozások következtében kialakult egyes országok kamatlábai kihatottak a nemzetközi kamatlábakra is. A hosszú távú tőkekorlátozások késleltetik a tőkeáramlásokat, ezáltal lassítják a pénzkínálat csökkenésének mértékét, amely a leértékelés megfékezéséhez szükséges. A tőkekorlátozások felszámolása azonban a devizapiaci spekulációk erősödéséhez vezetett, ami a válság egyik legfőbb okának tekinthető. A spekulációk megfékezése az egységes belső tőkepiac és pénzügyi szolgáltatáspiac létrejöttét akadályozná. Az 1992-93-as válságot az is igazolja, hogy egy túl lassú folyamat, vagyis egy rugalmas árfolyamrendszeren keresztül egy fix árfolyamrendszer kiépítése vezetett a cél eléréséhez. Ez az idő azonban lehetőséget adott a spekulációk felerősödésének. Minél több időt szánnak egy közös valuta bevezetésére, azaz megvárják míg az összes tag maximálisan felkészül a gazdasági és monetáris unióra, annál nagyobb mértékben veszélytetve lesznek az országok a spekulációs támadásokkal szemben. Összességében elmondhatjuk, hogy az EMS bukásához számos tényező nagymértékben hozzájárult. Az 1993. augusztus 1-jén +/-15%-kos sávszélesítéssel a rendszer elvesztette fontosságát. Ezt követően nem volt szükség árfolyam-politikai koordinációra és kooperációra. A rendszer jelentőségét meg tudta őrizni, hiszen a válság után az árfolyamok visszatértek a válság előtt alkalmazott szűkebb sávokhoz. Ennek köszönhetően nem hiúsult meg a monetáris unió megvalósításának terve. Az EMS válsága bebizonyította, hogy a rögzített árfolyamok, a teljes tőkeáramlás és az autonóm monetáris politikák összeegyeztethetetlenek.

II. 2. Az ERM II. rendszer intézményi keretei

II. 2. 1. Az árfolyamrendszerek fajtái Elsősorban ahhoz, hogy be tudjuk határolni az ERM II. rendszert, ismertetni szeretném az egyes árfolyamrendszereket, és így láthatjuk, hogy ez a rendszer pontosan hol is helyezkedik el.

19

Árfolyamrendszerek

Rögzített (fix) -monetáris unió -dollarizáció/ euróizáció -valutatanácsi rendszer

Köztes -rögzített, de kiigazítható -más valutához, valutakosárhoz kötött -csúszó leértékelés

Lebegő -szabadon lebegő -irányítottan lebegő -sávosan lebegő

1. ábra Az árfolyamrendszerek fajtái Forrás: http://bank-hitel.tanacsok.info/rogzitett-arfolyamrendszer.html

Az árfolyamrendszerek egyik nagy csoportja a rögzített (fix) árfolyamrendszer. A rögzített árfolyamrendszer korlátozza a monetáris politikát, hiszen egy ország valutáját egy másik ország valutájához kötik. A központi bank feladata, hogy a valutát meghatározott keretek között tartsa. A rendszer előnyeiként tartják számon a nagyobb nominális stabilitást, valamint egy ország valutájához való rögzítéssel a hazai infláció csökkenthető. Így egy magas inflációval rendelkező ország a rögzített árfolyamrendszer alkalmazásával stabil inflációs környezetet tud megteremteni. Megállapítható tehát, hogy ezt a rendszert a válság által sújtott országok alkalmazták. Számos történelmi esemény igazolja ezt, ilyen volt például elsőként az 1929-’33-as gazdasági világválság, mely után Keynes felvetése alapján az államnak be kellett avatkoznia a gazdaságba. A második világháború végével 1944-ben a Bretton Woods-i konferenciával született meg az a monetáris rendszer, amelyben az egymástól független országok elkötelezték magukat a monetáris politika iránt. Így vezették be azt a rögzített árfolyamrendszert, melyben egy átváltási arányt határoztak az arany és a dollár között, valamint az országok valutái és az arany között. A másik nagy csoportot a rugalmas (lebegő) árfolyamrendszer alkotja. Nevéből fakadóan rugalmas, azaz a monetáris hatóság nem gyakorol hatást a monetáris politikára, itt a kereslet és a kínálat határozza meg egy ország valutájának viszonyát egy másik ország valutájához. A gazdaságot érő sokkok hatnak az árfolyamokra, így a belgazdaság reagálása gyorsabban és egyszerűbben történik meg. Mivel nem kerül sor intézményi beavatkozásra, így a kamatlábak 20

és az árfolyam is szabadon mozoghatnak, tehát egy rugalmas rendszernek az alkalmazása egy ország számára bizonytalanabb gazdasági környezetet von maga után. Ennek értelmében ezt a rendszert a gazdaságilag stabil helyzetben lévő országok tudják alkalmazni. Ez a két rendszer az árfolyamrendszerek két végpontját jeleníti meg. Azonban meg kell említeni, hogy a valóságban ritkán alkalmazzák e két szélső eset közül valamelyiket. A rugalmas oldalról megközelítve az irányított lebegtetést alkalmazzák, míg a másik, a fix oldalról pedig a sávosan rögzített árfolyamrendszereket. Az irányított lebegtetés azt jelenti, hogy a hatóságok az árfolyamot egy bizonyos sávban próbálják tartani. A széles sávval rögzített árfolyamrendszer, vagy szakszóval kifejezve célzóna kategóriába tartozik az ERM II. árfolyamrendszer. Ebben a rendszerben az árfolyamnak a sávon belül elég nagy mozgástere van, azonban a sávot sosem hagyja el. Meg kell említeni még a fix és a lebegő árfolyamrendszer között elhelyezkedő úgynevezett köztes árfolyamrendszert is. Ennek egyik gyakori fajtája a csúszó leértékelés. A csúszó árfolyamrendszerben a központi bank előre meghatározza az árfolyam változásának mértékét, és folyamatosan változtatja az árfolyamot. Az árfolyamok azonban a jegybank által meghatározott árfolyamtól eltérhetnek, így az eltérés mértékét az intervenciós sávok szabják meg. A csúszó árfolyamrendszert rendszerint a magas inflációval rendelkező országok alkalmazzák. Magyarország 1995-től 2001-ig ezt a fajta árfolyamrendszert alkalmazta. 15

II. 2. 2. Az ERM II. létrejötte Az európai döntéshozók az infláció költségei és a monetáris politika hatékonysága érdekében szabályokat hoztak létre az európai monetáris politikára vonatkozóan. Az Európai Unió által lefektetett alapelvek elismerik, valamint megkövetelik a tagállamoktól az árstabilitást, azaz az egyik legfontosabb monetáris politikai célt. Mindemellett az árstabilitás érdekében a független és átlátható jegybank működését is megköveteli az EU. Ennek értelmében az EU-hoz újonnan csatlakozott tagállamoknak az árfolyam-stabilitást kell szem előtt tartaniuk. 2004-ben csatlakozott országok mind gazdasági szerkezetük, árfolyam és monetáris rendszerük tekintetében különböznek egymástól. Ennek köszönhetően egy olyan árfolyam-politika kidolgozására volt szükség, amely az egymástól eltérő tagállamok 15

Darvas Zsolt- Halpern László: Árfolyamelmélet, Osiris Kiadó 1998. Polgár Éva Katalin: Az Európai Monetáris Rendszer és az ERM-2 Közgazdasági szemle, I.évf.,2003.április (362-364.old.)

21

kooperációját, konvergenciáját elősegíteni képes. Erre vonatkozólag az EKB mindegyik tagállamot a saját lehetőségeihez képest méri fel. Mindegyik tagállam vállalja a közös valuta, az euró bevezetését, miután a Maastrichti Szerződés által lefektetett konvergenciakritériumokat teljesíteni tudják. A csatlakozást követően az országoknak el kell dönteniük, hogy milyen árfolyamrendszert kívánnak alkalmazni. Az EU csatlakozást követően a tagoknak az árfolyam-politikát közös érdekű ügyként kell tekinteniük, azonban a tagoknak nem feltétlenül kell a módosított árfolyam-rendszerbe belépniük, azaz az ERM II.-be. Az euró bevezetése előtt a tagok valutáinak legalább két évet el kell tölteniük az ERM II.-ben. Az ERM II. rendszert 1997. június 16-án fogadta el az Európai Tanács a dublini csúcstalálkozón, azonban „intézményként” a GMU harmadik szakaszával együtt 1999. január 1-jével alakult meg. Ennek a rendszernek az elődje, az ERM 1979-ben az EMS keretén belül született meg, azonban a rendszer hiányosságainak, majd ezt követően bukásának következében a rendszer továbbfejlesztésére került sor, amely eredményeképpen megszületett az ERM II. Az előző rendszer bukását a szűk 2,25%-os ingadozási sáv is bizonyítja, melyet még a fejlett nyugat-európai országok sem tudtak teljesíteni. A rendszer célja a Gazdasági és Monetáris Unióba való belépés, a konvergencia kiépítése a tagállamok között, valamint a valutaárfolyamok stabilitására való törekvés. Egy elméleti megközelítés alapján egy működőképes rögzített árfolyamrendszer hozzájárul a monetáris konvergencia megteremtéséhez, és ha a rögzítés alapjául választott valuta, jelen esetben az euró stabil valuta, akkor ez egyúttal egy stabil monetáris politikát eredményez. Azon országok számára, amelyek még nem tagjai a GMU-nak, azoknak ez a szempont mérvadó lehet, ha egy stabil monetáris politikát kívánnak folytatni.

II. 2. 3. Az ERM és az ERM II. összehasonlítása A rendszer számos ponton mutat hasonlóságot az elődjével szemben, azonban a két rendszer között néhány ponton eltérések is mutatkoznak. Elsőként a két rendszert szeretném összehasonlítani, majd azt követően az ERM II. rendszerrel kívánok részletesebben foglalkozni. Az ERM egy formálisan szimmetrikus rendszernek tekinthető, azaz a tagok közösen döntenek az alkalmazandó monetáris politikáról. Ezzel ellentétben az ERM II. aszimmetrikus rendszer, melyben egyes országok a többi országoktól függetlenül határozzák meg saját politikájukat. 22

Ami a valutakapcsolatok jellegét illeti, aszerint az ERM multilaterális, míg az ERM II. bilaterális, azaz az Európai Központi Bank és a nemzeti bankok közötti kapcsolatok határozzák meg. A rendszer tagjainak kereskedelmi kapcsolatait az eurózónával folytatott kereskedelem határozza meg, az EMU- tagok az egymás közötti kereskedelmet preferálják. Így a rendszer valutáinak meghatározó szerepe van az euróval szemben. Mindkét rendszerben való részvétel önkéntes, viszont az Európai Tanács határozata szerint, azoknak az országoknak a csatlakozása nem tanácsos, akik a maastrichti kritériumoknak nem tudnak megfelelni. Az ERM II.-be való belépésnek nincsen meghatározott feltétele, azonban a rendszer tagjaként már gazdaságpolitikai kiigazítások betartására van szükség. Az árfolyam-megállapítás formája az ERM II. esetében nem paritásrács alapján történik, hanem az euró központi szerepet tölt be, hiszen az egyes valuták középárfolyamait euróban határozzák hat tizedes számjegyig, és ehhez képest +/- 15%-os sávban ingadozhat az adott valuta árfolyama. Az Európai Központi Bank, az ECOFIN, az Európai Bizottság és az adott ország központi bankja és pénzügyminiszterei határozzák meg a középárfolyamot. Egy olyan középárfolyam kialakítására van szükség, amely a rendszerbe való belépéskor az egyensúlyi árfolyam közelében jár. Ezt a középárfolyamot a gazdasági mutatók és a piaci árfolyam figyelembevételével kell meghatározni. Míg a paritásmódosítást az EMS életében csak a központi bankok javasolhatták, addig a középárfolyamról az ERM II. tagok kölcsönös megállapodás alapján tudnak dönteni. Ezáltal a középárfolyam módosítására jóval nagyobb lehetőség van az új rendszer tekintetében, hiszen a rendszer aszimmetrikus, így a tagoknak csak az euróval szemben kell a valutájuk értékét meghatározni. Minden tagnak joga van a középárfolyamok felülvizsgálatát kérni, amely az egyensúlyi árfolyamok változásakor következhet be.16

II. 2. 4. Az új árfolyam-mechanizmus jellemzői Az Európai Tanács állásfoglalása lehetőséget nyújt szűkebb ingadozási sáv alkalmazására egy olyan tagállam esetében, melynél az adott valuta árfolyama stabilitást mutatott hosszú időn keresztül. Dánia esetében fogadtak el szűkebb +/-2,25%-os lebegési sávot.

16

Polgár Éva Katalin: Az Európai Monetáris Rendszer és az ERM-2 Közgazdasági szemle, I.évf.,2003.április (364-366.old.)

23

A Maastrichti Szerződés 121.cikke alapján az EMS árfolyam-mechanizmusában az adott tagállamnak a vizsgálatot megelőző két éven keresztül komoly feszültségek nélkül az ERM által meghatározott ingadozási sávon belül kell maradnia. Emellett ugyanebben az időszakban a tagállam a valutájának egy másik valutával szembeni leértékelését el kell kerülnie. A sávok határán az Európai Központi Bank rövid lejáratú finanszírozási eszközének alkalmazásával lehetőség van a beavatkozásra, melynek nincs meghatározott felső határa. Ha valutatartalékaikat kimerítették az országok, akkor rövid lejáratú hitel áll rendelkezésükre. Ezt a megoldást azonban csak abban az esetben indokolt alkalmazni, mikor már a belső gazdaságpolitikai lépések sem segítettek. Az ECB, az ERM II. tagok és csatlakozni kívánó országok központi bankjai felfüggeszthetik a beavatkozást, hogyha az a monetáris politika legfőbb célját, az árstabilitást veszélyezteti. A korlátlan beavatkozás negatívuma, hogy növeli a visszaélés lehetőségét a csatlakozni kívánók számára. A sávszéleken való intervenció nem kedvező abból a szempontból, hogy a csatlakozni kívánó ország nem tartotta be az árstabilitási kritériumot, akkor bekövetkezik a beavatkozás. Ha nem történik beavatkozás, akkor a Központi Bank hitelének visszafizetése adósságba szoríthatja a költségvetést, ez pedig már a fiskális kritérium betartását is nehezítené. Az ERM II. esetében a sávszéleken történő beavatkozás mellett a sávközbeni intervenció is helyet kapott. A sávközbeni beavatkozásnál az Európai Központi Bank nem vállal korlátlan beavatkozást. Ennek mértékét kvóták szerint az adott ország jegybankja az EKB-val együttes megállapodás alapján határozza meg. Az ERM II. ugyanúgy, mint elődje intézményes támogatást jelent az árfolyam stabilizálására. Az új tagoktól elvárják az ERM II.-ben való részvételt, valamint a tagoknak saját érdekük mielőbb csatlakozni a rendszerhez, hiszen ezáltal elkötelezettségüket nyilvánítják ki a monetáris politika iránt, valamint uniós támogatásokat is élvezhetnek. A rendszer célja többek között az is, hogy megakadályozza az unión kívüli országok valutáinak alulértékeltségét az euróval szemben, ezáltal növelve versenyképességüket az uniós tagokkal szemben. Az unióba való csatlakozás után javasolt az ERM II.-be is belépni, hiszen a maastrichti kritériumok egyike a rögzített árfolyamrendszer alkalmazása. Másrészt a kritériumok teljesítése után van lehetőség a közös pénz bevezetésére, ami az újonnan csatlakozó országok számára kötelező. Az árfolyam-kritériumot akkor teljesíti egy tagállam, ha két éven keresztül sikeresen fent tudja tartani az új árfolyam-mechanizmust. Ha egy ország a +/- 15%-os

24

ingadozási sávot a gyenge oldalon nem tudja megtartani, illetve ha a sávközép leértékelésére kerül sor, akkor ez a rendszer bukásához vezet. Az ERM II. határt szab az alkalmazott árfolyamrendszer számára. Meg kell említeni azonban olyan árfolyamrendszereket, amelyek működése ellentétben áll az ERM II.-vel. Ilyennek tekintendő a szabad lebegtetés, a csúszó árfolyam, és az olyan rögzített rendszerek, amelyekben egy adott ország valutájának árfolyama nem az euróban van kifejezve.17 A valutatanács alkalmazása nem jelent kivételt az ERM II.-ben való részvételre, azonban olyan országok esetében, amelyeknél az euróalapú valutatanács sok évig eredményesnek bizonyult azoknak nem feltétlenül kell a kettős rezsimváltást alkalmazniuk. Ez alapján a tagoknak nem kötelességük a rendszeren belüli lebegtetés, majd a valutájuk rögzítése az euróhoz.18 Az

EU

főhatóságai

tiltják

az

euroizációt,

így

az

ECB-nek,

az

euróövezet

pénzügyminisztereinek, a Bizottságnak és az adott ország központi bankjainak az együttes megállapodása szükséges az árfolyamot illetően. Mielőtt az EU-s országok belépnének a rendszerbe, azelőtt a monetáris politikát közös érdekként kell tekinteniük a csatlakozni kívánóknak, valamint a monetáris politika legfőbb céljára, az árstabilitásra kell törekedniük. A közös érdek szerepet játszik a rendszer életében is, hiszen a résztvevőknek törekedniük kell a valutáik leértékelésének elkerülésére, mivel az euró bevezetésekor sem folyamodhatnak ehhez a monetáris politikai eszközhöz. Az ERM II. tehát az euróövezet országainak és a jövőben csatlakozó országok érdekeinek kooperálására létrejött monetáris mechanizmus. Kettős funkciót tölt be, hiszen egyrészt védelmet nyújt a már meglévő tagok számára, másrészt az újonnan csatlakozókat is védi a valutaválságtól. A rendszert gyakran az euró „előszobájaként” szokták emlegetni, azonban ez ennél nagyobb jelentőséggel bír, hiszen az ERM II. a nominális és reál konvergencia színtere is egyben. Ebből következően ennek az új árfolyam-mechanizmusnak segítenie kell a felzárkózási folyamatot a tagországok számára. 19 Az Európai Központi Bank az ERM II. szerepét az alábbi módon fogalmazza meg: „ Az ERM II rendeltetése, hogy segítse az euróövezethez nem tartozó tagországokban a stabilitás megteremtését, elősegítse a konvergenciát, és így megkönnyítse az euró átvétele érdekében tett erőfeszítéseket. (ECB Agreement, 2000)” 17

ECOFIN Nizzai Jelentése alapján A balti államok is ezt az euróalapú valutatanácsi rendszert alkalmazták. 19 http://mek.oszk.hu/04400/04454/04454.pdf 18

25

II. 3. Az ERM II. tagság érvei, ellenérvei Az EU főhatóságai a csatlakozás késleltetése mellett foglalnak állást, mivel az országok között húzódó gazdasági különbségek nehézségeket jelentenek az optimális monetáris politika kialakítására. Az ERM II. esetében nem kell aggódni a gazdaságpolitika miatt, hiszen a tagság megköveteli a valuta leértékelésének elkerülését. Létezik olyan tanulmány is, amely szerint az ERM II. tagság vagy válság kialakulása a nyugat európai országok veszélyeztetését vonná maga után.20 Fahrholz szerint új tagok csatlakozása a rendszerhez hozzájárul a kelet-közép európai országok stabilizálásához. Különbséget kell tenni a már korábban csatlakozott kohéziós országok és Kelet- Közép Európa országai között aszerint, hogy ki mit nyer a tagsággal. Míg a korábban csatlakozott országokra további előnyök révén vártak megszorítások, addig a kelet-közép európai régió számára a maastrichti kritériumok teljesítése azonnal kötelező, és ők támogatásokat sem élvezhettek. Az ERM II-ben történő valutaválság, illetve egy tag önkéntes kilépése negatív hatással lenne a belépni szándékozó országokra. Az EU-s tagok kohéziós támogatásokat élveznek, ezáltal a rendszerhez való csatlakozással szerkezetátalakulás figyelhető meg náluk, amely az árszintre, és az árarányokra is egyaránt hatással van. Azok a valuták, melyek stabilitása kérdéses, azoknál nominális leértékelődés (árszínvonalbeli, pénzmennyiségbeli) következhet be. A devizapiacok kiszámíthatatlansága miatt az országok öngerjesztő leértékelődése is bekövetkezhet. A tagság negatívumaként kell megemlíteni az új tagok helyzetét a tökéletesen liberalizált piacokon. Már a belépést megelőzően teljes szabadságot kell biztosítani a kereskedelmi kapcsolataik terén. Nagy változást jelent a tagság a pénzügyi piacok terén. A belépést követően még a tőke áramlásának teljes liberalizációja nem biztosított az új tagok számára. A tőkeügyletek közül főként a rövid lejáratú befektetések terén kell számítani bonyodalmakra. A 2004-ben

csatlakozott

országok

számára

Észtország

és

Lettország

kivételével

a

portfólióügyletek teljes körű szabadsága nem biztosított. Azonban miután beindul a tőke liberalizációja az új tagállamokban, azt követően árfolyam-ingadozásokra valamint irreális devizapiaci reakciókra kell számítani. Ezzel kijelenthetjük, hogy az ERM II. tagság árfolyamfluktuációt vonhat maga után. Az országok gazdasági nyitottsága is fontos szempont az árfolyamrendszer alkalmazása terén. Mivel minél nyitottabb egy gazdaság, annál nagyobb a piacok igénye a rugalmas árfolyam-

20

Wyplosz, 2003 26

módosításokra. A kis országok számára a hivatalos árfolyamrendszer alkalmazása indokolt, valutájukat egy kulcs valutához kell kötniük, és az árfolyam-stabilitásra kell törekedniük. Az ERM II.-ben való részvétel javasolt a fejlett pénzügyi struktúrával rendelkező országok számára, akik szervesen képesek csatlakozni a devizapiacokhoz és képesek más devizapiacokkal kapcsolatok fenntartására, valamint piaci típusú árfolyam-mechanizmus működtetésére is. Előnyként kell megemlíteni a nemzetközi pénz-és tőkeforgalom liberalizációját. Minél nagyobb a tőke liberalizációja, minél szorosabb a nemzeti-és nemzetközi tőkepiacok összefonódása, annál nagyobb a lehetőség a rögzített árfolyamok alkalmazására. Ezt az igazolja, hogy a tőkeáramlások árfolyam-ingadozásokat idéznek elő, amelyeket még gyakori és erőteljes intervenciókkal sem lehet kiküszöbölni. A nyitott és liberalizált országok tehát a gazdaságpolitika valamely területén nem élhetnek a szuverenitás lehetőségével. Ahhoz hogy egy ország árfolyamszintet tudjon tartani, ahhoz ugyanazt a monetáris és fiskális irányvonalat kell követnie, mint amit a partnerországai alkalmaznak. Az új EU tagoknak makrogazdasági politikákhoz való alkalmazkodást kell betartaniuk. Az ERM II. olyan tagországok számára jelent egyfajta árfolyam-védekezést, akik gazdaságpolitikai koordinációt vállalnak. Az Európai Központi Bank feltételes intervenciós támogatásra vállalkozhat az unión kívüli országok felé. Az ERM II.-ben való részvétellel csak az EU-s országok élveznek védelmet, a tagállamoknak viszont ERM-tagságuktól függetlenül évente konvergencia- programot kell az Európai Tanács számára bemutatni. Az Európai Központi Bank de facto interveniálása annak köszönhetően következik be, hogy a beavatkozás összefügg-e az árstabilitással. Ez alapján az ERM II.- tagsággal tehát nem csökken a nemzeti bankok beavatkozásának száma. Az ERM II. esetében a monetáris és fiskális politikák összehangolása a cél a tagok számára. Így a monetáris politika (árstabilitás), valamint a költségvetési politika (egyensúly, átmeneti deficitek) terén a nemzeti és közösségi szint között nem lehetnek eltérések. Az ERM II. rendszerhez való csatlakozást a központi árfolyam körül meghatározott sáv szélessége is befolyásolja. Amint már említettem e ponton is különbség van a két rendszer között. Az előző rendszerben egységesen határozták meg az ingadozási sáv szélességét: 19791993 között +/-2,25%, míg 1993-at követően +/-15%-os sávban ingadozhattak a piaci árfolyamok. Ezzel ellentétben az új rendszerben a tagok egyedileg, az Európai Központi Bankkal történő egyeztetés alapján szabják meg az intervenciós sávot. A szűkebb intervenciós sáv alkalmazása az adott ország valutája és az euró közötti szorosabb kapcsolatot jelenti. Az előző rendszer válságának köszönhetően az új rendszer tagjainak el kell kötelezniük magukat a kamatláb rugalmas bevetésére annak érdekében, hogy a rendszer működése 27

garantált legyen. Ha az árfolyam gyengül, akkor kamatlábemelést, míg árfolyamnövekedésnél kamatlábcsökkentést kívánnak alkalmazni. Az új tagállamoknak el kell kötelezniük magukat arra, hogy a monetáris politika legfőbb eszközét, a kamatlábat az árfolyam-stabilizációs

célnak

rendelik

alá.

Korábban

egy

egyezmény

keretében

megállapodtak a tagok arról, hogy az intervenció mellett kamatpolitika alkalmazásával is hozzájárulnak az árfolyam stabilitásához. A rendszer szigorú szabályok alapján ad lehetőséget a központi árfolyamok kialakítására. A központi árfolyamot és az intervenciós sávot az ESCB tagjai, valamint az EMU-n kívüli EUtagállamok jegybankelnökei közösen határozzák meg, miután az ECOFIN-nel és a Bizottsággal egyeztettek. Az ESCB az Európai Központi Bankot (ECB) és az uniós jegybankot foglalja magába. Kijelenthetjük, hogy az ERM-hez való csatlakozás a legtöbb ország számára csak komoly koncepcióváltással vihető végbe. A rendszerhez való csatlakozás mellett szól, hogy az árfolyam túlzott ingadozása nagymértékben hozzájárulnak az új tagállam belső piaci beilleszkedéséhez. Azonban az kérdéses, hogy a nominális árfolyam stabilizálása mennyiben befolyásolná a reálárfolyam változását. Mindezek mellett az EU elvárja az új tagoktól az ERM II.-ben való részvételt. A részvétel esetén a piaci árfolyam gyengülése, azaz euró erősödése következhet be. Az új tagállamok valutáit az euróeladás vagy más devizaeszközök felhasználása védhetné meg, ami az euró gyengüléséhez, így a belső infláció erősödéséhez vezetne. Az új tagállamok számára a tagság egyrészt árfolyam-politikai függetlenségüket korlátozza, másrészt csökkenti az árfolyam-politikai terheket.

II. 4. Az ERM II. rendszerbe való belépés kérdései A rendszerhez való csatlakozáskor három fő kérdés merül fel a csatlakozni kívánókat illetően: 1. a középárfolyam megállapításának módja 2. mikor csatlakozzon egy ország a rendszerhez, vagyis az időzítés kérdése 3. a rendszerben eltöltendő optimális idő Az első kérdés alapján tehát a középárfolyamot kell meghatározni. A középárfolyam megegyezhet az egyensúlyi árfolyamszinttel, azonban az egyensúlyi árfolyam dinamikus 28

volta miatt nem pontos adatokat eredményez, azaz időben változik az országokban. A rendszer középárfolyamát az adott piaci árfolyam alapján szükséges meghatározni. Mivel ha a piaci árfolyamnál gyengébb középárfolyamot állapítanának meg, akkor az veszélyeztetné inflációra vonatkozó célt. A piaci árfolyamnál erősebb középárfolyamot akkor indokolt alkalmazni, ha a versenyképesség nem jelent problémát. Ugyanis a piacinál erősebb középárfolyam csökkenti az inflációt és a felértékelődés lehetőségét. Így a piacinál erősebb középárfolyam alkalmazása irányadó lehet annak érdekében, hogy az inflációt alacsonyabb szintre szorítsák le, ezáltal az inflációs követelménynek eleget tudnak tenni. Ennek az árfolyamnak az alkalmazását az ERM II. rendszerhez csatlakozó országok helyzete határozza meg, azaz hogyan állnak éppen az országok az infláció és a versenyképesség terén. Ha az országok makrogazdasági stabilitása megfelelő mértékűnek tekinthető, akkor a középárfolyam az aktuális piaci árfolyammal egyezik meg. A rendszerhez csatlakozott tagállamok mind ezt választották a középárfolyam alapjának. A másik fontos kérdés, hogy mikorra időzítse egy ország a rendszerhez való csatlakozását. Egy ország csatlakozása akkor indokolt, ha a keresletoldali gazdaságpolitikája megfelelő úton halad a fenntartható árstabilitás irányába, valamint az ország eleget tesz olyan kritériumoknak, mint az infláció, a költségvetési hiány, és kamatlábak alakulását illetően. A rendszerben való részvétel egyik legfőbb előnye egy ország számára, hogy lehorgonyozhatja az inflációs várakozásokat. Az infláció megfékezése hozzájárul a stabilitáshoz, ezáltal csökkentve egy ország gazdaságpolitikai nehézségeit. A rendszerhez való csatlakozáskor felmerül az a kérdés is, hogy a belépő ország mennyi ideig legyen a rendszer tagja. A Maastrichti Szerződés az eltöltendő idő hosszát „legalább” két évben határozza meg. A két évnél hosszabb időeltöltést az cáfolja meg, hogy a konvergenciatőke beáramlása az árfolyam felértékelődéséhez vezet. A veszélyt az jelenti, hogy a piac az euróövezethez való csatlakozáskor a végső árfolyam felértékelődésére spekulál. Írország, Görögország és Szlovákia csatlakozásakor is az ERM II.-n belüli felértékelésekre került sor. A rendszerben hosszabb ideig történő tartózkodás egyfajta nagyobb

fegyelmezettséget

kölcsönöz

az

országoknak,

valamint

stabilitásorientált

gazdaságpolitika alkalmazásában segíti őket. Azonban fontos szempont az is, hogy egy ország stabilitását nagymértékben az befolyásolja, hogy már a belépéskor mennyire volt erőteljes a gazdaságpolitikája. 21

21

Közgazdasági Szemle, XLVII. Évf., 2000. december (951-961.old) Szapáry György: Az árfolyamrendszer

kiválasztása az átmenet országaiban az EMU-csatlakozás előtt

29

III. Az ERM II. rendszer tapasztalatai

III. 1. Alkalmazandó árfolyamrendszer az EMU- csatlakozás előtt A Gazdasági és Monetáris Unió megalakulása egy új árfolyamrendszer bevezetését követelte meg. A cél egy olyan árfolyam-mechanizmus kiválasztása volt, amely elősegíti Közép-KeletEurópa országainak csatlakozását az Európai Unióhoz, és hozzájárul a Maastrichti Szerződés által lefektetett konvergenciakritériumok teljesítéséhez. Így ezt követően a GMU-hoz is csatlakozhatnak majd a tagállamok. A Közép-Kelet- Európa országainak fő törekvésük, hogy a Delors- jelentés első szakaszának megvalósítása után (tőke és kereskedelem liberalizációja) az EU tagjaivá váljanak, majd az euróövezethez is csatlakozzanak. Ez a célkitűzés számos gazdasági előnyt biztosít ezen országok számára, többek között csökkenek a kamatlábak és a tagok tranzakciós költségei. A legfontosabb kérdés az, hogy milyen árfolyamrendszer képes teljes mértékben hozzájárulni a GMU-hoz. Egy olyan árfolyamrendszer kiválasztására volt szükség, amely a csatlakozó országok stabilitását biztosítja, javítja és fenntartja a versenyképességet, segíti a maastrichti konvergencia-követelmények teljesítését. A 2004. május 1.-jei csatlakozást megelőzően az országoknál valamennyi árfolyamrendszerfajtát megtalálhatjuk. Bulgária, Észtország és Litvánia a valutatanács intézményét alkalmazta, Lettország rögzített árfolyamokat működtetett. Ezen országokkal ellentétben Csehország, Lengyelország és Románia a szabad lebegtetést alkalmazza.

22

Horvátország, akivel 2005.

október 3-án elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Szlovéniával együtt szigorúan irányított lebegő árfolyamrendszert működtet. A még nem EU tag, de a térséghez tartozó Macedónia is az utóbbi árfolyamot alkalmazza. A 2004-ben szintén csatlakozott Lengyelországban 2000 áprilisáig az előre bejelentett csúszó leértékelés volt érvényben, amelyben a sávot fokozatosan +/- 15 százalékra szélesítették ki. A magyar árfolyamrendszer a két szélső árfolyamrendszer, a valutatanács és a lebegő árfolyamok között helyezkedett el, azaz hazánk egy előre bejelentett csúszó árfolyamrendszert alkalmazott egy szűk +/- 2,25 százalékos ingadozási sávon belül. Ezen országok közös célja, hogy megfeleljenek a Maastrichti Szerződés követelményeinek, azonban e cél és az általunk működtetett árfolyamrendszer nem áll összhangban egymással. Ezt igazolja az is, hogy míg Észtország a valutatanács, addig Csehország az ellenkező 22

Románia és Bulgária csak később, 2007. január 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz

30

működésű lebegő árfolyamrendszer alkalmazásával tudta megvalósítani az Európai Unió inflációs szintjét megközelítő inflációt. Ugyanezt igazolja a dezinfláció területén a Lengyelország és Magyarország által működtetett árfolyamrendszerek.

III. 1. 1. A Balassa-Samuelson-effektus Az EU-hoz csatlakozott országok számos közös tényezője hatással volt az árfolyampolitikára. Az első közös vonás, mely szerint a bérek és non-tradable termékek, azaz a külkereskedelmi forgalomba nem kerülő termékek árai alacsonyabbak azokban az országokban, amelyek még nem csatlakoztak az EU-hoz, mint akik már EU-s tagok. Ezt az igazolja, hogy a belépés előtt állók technológiai fejlettsége és termelékenysége alacsonyabb szinten van, majd a csatlakozásukat követően gyorsabb növekedésre tesznek szert az EU gazdaságával szemben. A Balassa-Samuelson-effektus alapján a szektorok termelékenysége eltérő ütemben javul, míg a bérek viszonylag változatlanok. A tradable ágazatokban (a külkereskedelmi forgalomba kerülő áruk ágazatai) a termelékenység gyorsabban javul a non-tradable ágazatokkal szemben. A tradable ágazatok gyorsabb termelékenysége a gazdaság egészében a bérek emelkedését eredményezi, így a non-tradable termékek árai a tradable termékek áraihoz viszonyítva növekedni fognak. A csatlakozó országok termelékenysége gyorsabban emelkedik, így az effektus alapján a csatlakozó ország fogyasztói árindexe gyorsabban emelkedik a már EU-s tagországokéval ellentétben. A versenyző szektorban a nemzetközi árak alakítják az árszínvonalat, az árkiegyenlítődés árszínvonal emelkedését eredményezni, ha az árfolyam rögzített. Így tehát az infláció mértéke az magasabb lesz a csatlakozás előtt álló országokban. Az Európai Központi Bank 1999-ben kinyilvánította, hogy a Balassa-Samuelson-effektus az euróövezeten belül működik. Az effektus meghaladta az inflációs rátákra vonatkozó Maastrichti Szerződés által előírt 1,5 százalékpontos eltérést. Ezt igazolják a becsült értékek, mely alapján Magyarország esetében 1991 és 1998 között az effektus értéke 1,9% volt , míg az EU országaiban 1,5 és 2 % közé esett ez az érték. A felzárkózni kívánó országok a kereskedelem és a fizetési rendszerek liberalizációja végett nyitott országokká váltak, megkezdődött beintegrálódásuk a pénzügyi rendszerbe. Így a csatlakozni kívánó országok számára a tőke szabad áramlása egyfajta veszélyt jelent.

31

AZ EU-hoz csatlakozó országok számára a Balassa-Samuelson-effektust meghaladó árkorrekciók gazdasági változást jelentenek. Valamint ezen országok külkereskedelmét az export nagymértékben meghatározza, így a versenyképesség fenntartása és erősítése nagyon fontos e térség számára. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a csatlakozni kívánó országoknak három egymással ellentétben álló célnak kell megfelelniük egy alkalmas árfolyamrendszer megválasztásakor: 1. az árfolyam stabilizációja a tőke szabad áramlása mellett 2. a Balassa-Samuelson-effektus alapján a reálárfolyamok rendezett felértékelődése 3. közeledés az inflációs ráta Maastrichti Szerződés által meghatározott értéke felé. A monetáris politika legfőbb célja, azaz az árfolyam-stabilitás leginkább egy rögzített árfolyamrendszer alkalmazását teszi indokolttá. Azonban az árfolyamrendszer szigorú gazdaságpolitika alkalmazását követeli meg, valamint a felzárkózáskor a gyorsabb ütemű infláció a reálárfolyam felértékelődését eredményezné, ami viszont a belépni kívánókat kedvezőtlenül érintené. Ezt bizonyítja Észtország esete, ahol a reálfelértékelődés 1993 és 2000 között 100%-kal emelkedett a valutatanács működtetése mellett. A rögzített árfolyamrendszer erős fiskális és monetáris politikát követel meg, valamint rugalmas bérekre van szükség. Azonban egy ilyen árfolyamrendszer alkalmazása megmentheti egy adott valutának a nominális felértékelődését.23

2. ábra Az észt inflációs többlet az euróövezethez képest

23

MNB: Monetáris politika Magyarországon 2006. augusztus (32.old.)

32

Az árfolyamrendszerek másik nagy csoportja, a rugalmas árfolyamrendszerek alkalmazása kevésbé járul hozzá a reálárfolyamok túlzott felértékelődéséhez. Ez az árfolyamrendszer támogathatná a Maastrichti Szerződés inflációra vonatkozó követelményét. Azonban a csatlakozó országok erősen ki vannak téve a tőkespekulációknak, így egy lebegő árfolyamrendszer alkalmazása a reálárfolyamok ingadozásához vezetne. Lengyelország esetében a Balassa-Samuelson hatás a nominális árfolyam erősödésében nyilvánult meg. A multinacionális vállalatok számára az árfolyam-ingadozások kisebb akadályt jelentenek, mint a hazai tulajdonú kisebb vállalkozások. Ha egy szabadon lebegő árfolyamrendszert alkalmazó országba beáramlik a tőke, akkor a valuta túlzott mértékű felértékelődése elkerülhetetlen. Egy keskenyebb sávval bíró árfolyamrendszer csökkenti az árfolyam ingadozásokat és a valuta túlzott fel- vagy leértékelődését is elkerülheti a tőkék áramlásának idején. Egy szűk sávban ingadozó árfolyamrendszer sem lehet tökéletes, mint ahogy ezt a már korábban ismertetett ERM I/EMS –válság is igazolja. Ezek alapján láthatjuk, hogy az egyes árfolyamrendszereknek mind megvannak az előnyei és a hátul ütőjük is egyaránt. Nincs egy egységes árfolyamrendszer, amelyet az EU és EMUtagság előtt álló országok együttesen alkalmazni tudnának. Ezt igazolja Szapáry György kijelentése is:24 „Nem létezik minden esetre alkalmas árfolyamrendszer!” Mielőtt az országok az Európai Unió tagjává válnának, azt megelőzően saját maguk dönthetik el, hogy milyen árfolyamrendszert kívánnak alkalmazni. A csatlakozásukat követően pedig önkéntes elhatározással csatlakozhatnak az Európai Unió árfolyamrendszeréhez, az ERM II. mechanizmushoz. (Már korábban említettem azokat az árfolyamrendszereket, amelyek alkalmazását kizárják az EU-s felvételt követően.)

24

Szapáry György 1990-1993 között az IMF magyarországi megbízottja volt, majd ezt követően 2007-ig a Magyar Nemzeti Bank alelnöke volt.

33

III. 2. Az ERM II. jelenlegi tagjai A szakdolgozat során azokat az országokat kívánom elemezni, akik jelenleg tagjai ennek a sávosan rögzített árfolyamrendszernek. Az országokat a Maastrichti Szerződés 4 konvergencia-kritériuma alapján elemzem, melynek 140. cikkének harmadik bekezdése az árfolyam alakulásáról és az ERM II. rendszerről rendelkezik. Ezek alapján elemzem a valuták árfolyamát a csatlakozás évétől, valamint hogy hogyan állnak az érintett tagállamok a maastrichti konvergencia-kritériumok terén, mikorra sikerül bevezetniük az eurót. A közös pénz bevezetésére 1999. január 1-jén 11 országban került sor, majd 2001. január 1jén Görögország is tagja lett az euróövezetnek. 2004. május 1-jén 10 ország csatlakozott hazánkkal együtt az EU-hoz, majd az Unió legutóbb 2007. január 1-jén két új taggal bővült. Jelenleg 27 tagja van az Európai Uniónak, ebből 16 ország tagja az euróövezetnek is.

25

Utoljára Szlovákia 2009. január 1-jén vezette be az eurót. Jelenleg 11 olyan tagország van, amely nem csatlakozott a Gazdasági és Monetáris Unióhoz, azaz még nem vezette be az egységes fizetőeszközt. A jelenlegi tagoktól megkülönböztető szerepben részesül Dánia és az Egyesült Királyság, ugyanis e két ország nem tagja az euróövezetnek, míg az újonnan csatlakozó országoknak már kötelességük a közös valuta bevezetése. Az euró bevezetése csak akkor lehetséges, ha a tagállamok megfelelnek a Maastrichti Szerződés által lefektetett konvergencia-kritériumoknak. A közös valuta bevezetése számos előnyt biztosít a tagországok számára, többek között előtérbe kerül a külkereskedelem, a pénzügyi integráció, fokozódik az ártranszparencia és a verseny is. Valamint segíti a reál-és nominális konvergencia hosszú távú fenntarthatóságát, és reformok véghezvitelét a gazdaságpolitika több területén. Ezáltal elérik az országok a gazdaságpolitika legfőbb célját, azaz a társadalmi jólét növelését.

25

Az euróövezet jelenlegi tagjai: Ausztria (osztrák schilling, ATS), Belgium (belga frank, BEF), Ciprus (ciprusi

font, CYP), Finnország (finn márka, FIM), Franciaország (francia frank, FRF), Görögország (görög drachma, GRD), Hollandia (holland forint, NLG), Írország (ír font, IEP), Luxemburg (luxemburgi frank, LUF), Málta (máltai líra, MTL), Németország (német márka, DEM), Olaszország (olasz líra, ITL), Portugália (portugál escudo, PTE), Spanyolország (spanyol peseta, ESP), Szlovákia (szlovák korona, SKK) és Szlovénia (tolár, SIT)

34

Mivel az ERM I. rendszer tagjai csatlakoztak az euróövezethez, így akkor két országGörögország és Dánia- maradt tagja a rendszer utódjának, az ERM II. rendszernek. Az euró 1999-ben történő bevezetésekor az akkori tagállamok közül három ország nem lépett be a Gazdasági és Monetáris Unióba, ez a három ország: Dánia, Nagy-Britannia és Svédország. 2001-ben Görögország is csatlakozott az euróövezethez, így Dánia maradt akkor egyedüli tagja az ERM II.-nek. Dánia az ERM II. által meghatározott +/- 15%-os ingadozási sávhoz képest szigorúbb szabályt vezetett be, ugyanis az akkor meghatározott középárfolyamhoz képest egy szűkebb +/- 2,25%-os ingadozási sávot alkalmazása mellett döntött. Dánia nemzeti bankja, a Danmarks Nationalbank 1 eurót 7,46038 dán koronában rögzített.

Ország/Év Bulgária Csehország Észtország Ciprus Lettország Litvánia Magyarország Málta Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia

1999 2,6 1,8 3,1 1,1 2,1 1,5 10 2,3 7,2 45,8 10,4 6,1

2000 10,3 3,9 3,9 4,9 2,6 1,1 10 3 10,1 45,7 12,2 8,9

Inflációs ráták alakulása 1999-2009 között 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 7,4 5,8 2,3 6,1 6 7,4 7,6 4,5 1,4 -0,1 2,6 1,6 2,1 3 5,6 3,6 1,4 3 4,1 4,4 6,7 2 2,8 4 1,9 2 2,2 2,2 2,5 2 2,9 6,2 6,9 6,6 10,1 1,6 0,3 -1,1 1,2 2,7 3,8 5,8 9,1 5,2 4,7 6,8 3,5 4 7,9 2,5 2,6 1,9 2,7 2,5 2,6 0,7 5,3 1,9 0,7 3,6 2,2 1,3 2,6 34,5 22,5 15,3 11,9 9,1 6,6 4,9 7,2 3,5 8,4 7,5 2,8 4,3 1,9 8,6 7,5 5,7 3,7 2,5 2,5 3,8

2008 12 6,3 10,6 4,4 15,3 11,1 6 4,7 4,2 7,9 3,9 5,5

2009 2,5 0,6 0,2 0,2 3,3 4,2 4 1,8 4 5,6 0,9 0,9

3. ábra Az inflációs ráták alakulása 1999-2009 között a 2004 és 2007-es uniós országok esetében

Forrás: Eurostat 2004-ben csatlakozást követően közvetlenül három ország vált az ERM II. tagjává. 2004. június 28-án Észtország Litvániával együtt lépett be az árfolyam-mechanizmusba. Egy euró középárfolyamát 15,6466 észt koronában állapították meg, amihez képest +/- 15 %-os lebegési sávot biztosítottak. A litván litas 2002. február 2-áig az amerikai dollárhoz volt rögzítve, ezt követően 2004-ben 3,45280 litasban rögzítették a középárfolyamot az euróval szemben. Litvánia is az ERM II. által meghatározott lebegési sávot alkalmazta a középárfolyam körül. A valutatanácsot működtető Lettország 2004. év végéig a lett latot az SDR-hez rögzítette, majd 2005. január 1.-jétől az euróhoz. 2005. május 2-án 1 eurót 0,702804 latban határoztak meg, és Lettország is a megengedett +/-15%-os ingadozási sávot alkalmazta. Az új tagállamok közül 2005. november 28-án Szlovákia csatlakozott az ERM II-höz, a központi arányt 35,4424 szlovák koronában határozták meg és szintén a középárfolyamhoz 35

képest +/- 15%-os lebegési sáv volt a megengedett. Szlovákia 2009. január 1-jén bevezette az eurót, így jelenleg négy tagja maradt az ERM II.-nek: Dánia, Észtország, Lettország és Litvánia.

III. 2. 1. Észtország26 Észtország 2004. június 28-án csatlakozott az ERM II. rendszerhez, így mint jelenlegi tagként mutatom be az ország tapasztalatait. Az Európai Bizottság 2010. május 12-én közzé tett konvergencia-jelentésével támogatja Észtország 2011. január 1-jei euró bevezetését, ezért az ország gazdasági mutatóit különösen érdemes megvizsgálni. A következő táblázatban Észtország makrogazdasági mutatói szerepelnek, melyek alapján a referenciaértékekhez viszonyítva jellemezhetjük az ország gazdasági állapotát.

Infláció (%) Hosszú távú kamat (%) Államháztartási mérleg (%/GDP) Államadósság (%/GDP)

2004 3 *

2005 4,1 *

2006 4,4 *

2007 6,7 *

2008 10,6 *

2009 0,2 *

1,6 5

1,6 4,6

2,4 4,4

2,5 3,7

-2,8 4,6

-1,7 7,2

4.a ábra Észtország konvergencia-kritériumai 2004-2009 között Forrás: Eurostat *Észtország esetében nem áll rendelkezésre hosszú távú kamatláb ** A 2008 és 2009-es kamatlábak adatai nem állnak rendelkezésre

26

EKB: Konvergenciajelentés 2010. május (40-42.old.) EKB: Konvergenciajelentés 2008. május (38-40. old.)

36

Referenciaértékek 2004 2005 2,1 2,5 6,3 5,4

Infláció (%) Hosszú távú kamat (%)

2006 2,9 6,3

2007 2,8 6,2

2008 4 **

2009 1,6 **

4.b ábra Referenciaértékek 2004-2009 között Forrás: Eurostat

Észtország esetében a csatlakozást követő években jelentős inflációs emelkedés figyelhető meg, és az inflációs ráták mind meghaladják a refenciaértékeket. Az ország uniós tagsága előtti években az infláció alacsony mértékű volt, 2003-ban 1,4%-kos inflációs rátával rendelkezett az ország. 2008-ban 10,6%-os inflációt ért el az ország, ami több mint háromszorosa a csatlakozás évében elért mutatónak. Ezt követően a harmonizált fogyasztóiárindex jelentős mértékben csökkent 0,2%-ra. Az infláció elmúlt 7 éves időszaka alatt a reál GDP növekedés jelentős mértékben nőtt. 2003-ban 7,6%-os növekedéssel párosult az infláció, míg 2008-ban -5,1%-os gazdasági visszaesés figyelhető meg. Ugyanis 2008-ig a gazdaság túlfűtöttsége figyelhető meg, a munkatermelékenység növekedése a bérek emelkedéséhez vezetett, amely viszont a versenyképesség romlását eredményezte. Ezek a későbbiek fenntarthatatlan makrogazdasági folyamatok, illetve a 2008-ban a világban kialakult világgazdasági válság a gazdasági konjunktúrában fordulatot eredményezett, amely az észt gazdasági növekedésre is hatást gyakorolt. 2009-ben az észt gazdaság -13,9%-os gazdasági visszaesést élt meg. 2009-ben az átlagos HICP- infláció 0,2% volt, azonban 2009 októbernovember időszakban a mélypontját -2,1%-os értéken érte el. Az Európai Bizottság által közölt adatok alapján 2010 márciusában az infláció 1,4%-ot ért el. A nagy nemzetközi intézmények 2010-ben 0,7% és 1,3% közötti értékkel, míg 2011-re 1,1% és 2,0% között inflációs rátával számolnak. Azaz az infláció mértéke év végéig várhatóan 2% alatt marad, így eleget tesz az ország az inflációra vonatkozó kritériumnak. Az infláció növekedésének hátterében az energia- és élelmiszerárak nem várt mértékű emelkedései állnak. Ezenkívül a jövedéki adók és a közvetlen adók emelkedése is az árszínvonal emelkedését eredményezi. Azonban Észtország gyenge gazdasági környezettel rendelkező ország, és emellett a magánszektor eladósodottsága végett is az infláció hosszú távon nem képes alacsony szinten maradni. Az ország monetáris politikai korlátozottsága, valamint a felzárkózási folyamata is magasabb inflációt gerjeszt.

37

Észtországban az egy főre jutó GDP jóval elmarad az euróövezet átlagával szemben. Észtország a valutatanács intézményét tartja fent, így a rögzített árfolyamrendszer mellett a kibocsátás növekedése reálfelértékelődéssel jár, ami magasabb inflációt eredményez. Ami Észtország államháztartási hiányát illeti, kijelenthetjük, hogy túlzott hiányról nem beszélhetünk az ország esetében. 2009-ben a költségvetési hiány a GDP-hez viszonyítva 1,7%-os hiányt mutatott, ami nem haladja meg a 3%-os referenciaértéket. Az államadósság mértéke a GDP-hez viszonyítva 2009-ben 7,2%, ami szintén messze elmarad a 60%-os referenciaértéktől. Az Európai Bizottság előrejelzése alapján a költségvetési hiány a GDP 20,4%-ra, míg az államadósság a GDP 9,6%-ra fog emelkedni. Mind a két költségvetési kritériumoknak is eleget tesz Észtország. Az észt korona az ERM II. tagvalutájaként a csatlakozást követően stabilan tartotta a 15,6466 észt korona/euró középárfolyamot. Az euró bevezetésének egyik kritériuma, az árstabilitási kritérium, amely szerint az észt korona legalább 2 éves ERM II. rendszerben való tartózkodása alatt el kell kerülni az euróval szembeni túlzott leértékelődést. Azaz meg kell vizsgálni, hogy az észt korona mennyire képes tartani az euróval szembeni középárfolyamot. Az észt korona 2004-től napjainkig tudta tartani az euróval szembeni 15,6466-os középárfolyamot. Az Európai Központi Bank 2010 májusában készített konvergenciajelentése alapján az árfolyamokra a 2008. április 24-től a 2010. április 23-ig tartó időszakot vesszük referencia-időszaknak. Az észt koronát ez időszak alatt a középárfolyamon tudták rögzíteni, így a Központi Bank is megerősítette, hogy nem került sor a valuta le-illetve felértékelődésére. A valuta tehát nem használta ki a középárfolyam körüli +/-15%-os ingadozási sávot, így az árstabilitási kritériumnak is eleget tett az ország.

5. ábra 1 euró/ észt korona árfolyama 2010.11.01. -2010.11.30. Forrás: http://www.exchange-rates.org/history/EEK/EUR/G/30

38

Észtország esete a hosszú lejáratú kamatkötvényekre vonatkozó kritériumot illetően egyedinek tekinthető, mivel nincs az országnak fejlett kötvénypiaca, ugyanis az ország nem bocsát ki benchmark kötvényeket. Ahogy azt már a táblázat is mutatta nem állnak rendelkezésre hosszú távú kamatlábak Észtország esetében. A kamatlábak vizsgálatát a pénzügyi piacok átfogó elemzésével helyettesítették, azonban az így kapott mutatók nem helyettesítik a hosszú távú kamatlábakat. Ahhoz, hogy Észtország fenn tudja tartani a konvergenciát, egy olyan gazdaságpolitikára van szüksége, amely az árstabilitásra törekszik. Az ország számára fontos, hogy költségvetési többletet érjen el az elkövetkezendő időszakban. A 2010. április 23-ig figyelembe vett adatok alapján Észtország eleget tesz valamennyi maastrichti konvergenciakritériumnak, így nagy a valószínűsége, hogy 17. tagként csatlakozhat az euróövezethez.

III. 2. 2. Lettország27 Lettország makrogazdasági mutatóit is összefoglaltam egy táblázatba az uniós csatlakozásától egészen 2009-ig. A négy mutatót elemezve Lettország esetében is megállapíthatjuk, hogy hogyan áll az ország a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósítása területén.

Kritériumok/Év Infláció (%) Hosszú távú kamat (%) Államháztartási mérleg (%/GDP) Államadósság (%/GDP)

2004 6,2 4,85

2005 6,9 3,53

2006 6,6 4,16

2007 10,1 5,63

2008 15,3 6,71

2009 3,3 15,5

-1 14,9

-0,4 12,4

-0,5 10,7

-0,3 9

-4,2 19,7

-10,2 36,7

6. a ábra Lettország konvergencia-kritériumai 2004- 2009 között Forrás: Eurostat

27

EKB: Konvergenciajelntés 2010. május (42-44.old.) EKB: Konvergenciajelntés 2008. május (40-42. old.)

39

Infláció (%) Hosszú távú kamat (%)

Referenciaértékek 2004 2005 2,1 2,5 6,3 5,4

2006 2,9 6,3

2007 2,8 6,2

2008 4 **

2009 1,6 **

6. b ábra Referenciaértékek 2004-2009 között Forrás: Eurostat

A Maastrichti Szerződés első kritériumát a fogyasztóiár-indexet vizsgálva 2004 és 2009 között magas inflációt állapíthatunk meg Lettország esetében. 2000-től 2003-ig az infláció stabil volt, ugyanis 2% és 3% között volt az inflációs ráta. Az Európai Unióba való csatlakozásával jelentősen emelkedett ez a mutató, 2004-ben 6,2% volt, ami azt jelenti, hogy az akkor 3 legjobb inflációt nyújtó ország átlaginflációjának háromszorosa lett. Majd ez az érték emelkedett egészen 2008-ig, amikor elérte a 15,3 %-os csúcsértéket, majd 2009-ben visszaesett 3,3%-ra, de még így is messze meghaladta a 2009-es 1,6%-os referenciaértéket. A 2005 és 2008 közötti magas mutatókat a gazdasági környezet túlfűtöttsége magyarázza, amely a kereslet túlzott növekedése, a bérek kiáramlása, illetve az energia-és élelmiszerárak világpiaci emelkedése eredményezett. A munkatermelékenység miatti bérkiáramlás rontotta a versenyképességet. Ezek a makrogazdasági folyamatok válságba sodorták Lettországot, amit a 2008-as pénzügyi és gazdasági világválság teljesen elmélyített. A HICP- infláció 2009 utolsó negyedévében negatív értéket ért el, majd 2010 márciusában -0,4% volt. Az inflációt nagymértékben befolyásolja a jelenlegi fogyasztási helyzete a lett gazdaságnak. Az Európai Központi Bank májusi jelentése alapján az infláció 2011-ben -2,5% és -0,7% között fog mozogni. Az infláció növekedésének hátterében a közvetett adók és a világpiaci nyersanyagárak jövőbeni emelkedése áll. Mivel Lettországban a monetáris politika korlátozott keretek közé van szorítva, így a jövőben elég nehéz feladata van az inflációs nyomás megfékezése érdekében az országnak. A felzárkózás a fejlett országok mellé Lettország számára is komoly inflációval jár együtt. Az egy főre jutó GDP messze elmarad az uniós szinttől. Az Európai Bizottság adatai alapján, ha az euróövezet egy főre jutó GDP-je 108% , akkor 49 % az egy főre jutó GDP Lettországban. Azonban a rögzített árfolyamrendszer melletti kibocsátás növekedése reálárfolyam-felértékelődést eredményez, ami viszont magas

40

inflációval jár együtt. A rögzített árfolyamrendszer miatt a gazdaságpolitikai eszközök korlátozva vannak, így a magas infláció megfékezése is gondot jelenthet az ország számára. 2009 áprilisától 2010 márciusáig a 0,1% HICP- infláció jóval messze elmaradt az 1%-os referenciaértéktől, azonban az elemzők vélekedése szerint Lettország számára az inflációra vonatkozó kritériumnak való megfelelés komoly gazdasági nehézséget jelent. Az államháztartás GDP-hez viszonyított hiányra vonatkozó kritériumnak nem felel meg az ország. Míg az uniós csatlakozást követő években nem haladta meg a 3%-os referenciaértéket, úgy ez az érték 2009-re jelentősen megugrott. A 2009-es deficit 10%, ami jóval elmarad a várt értéktől. A bruttó államadósságot is az a tendencia jellemzi, hogy 2004-2008 között messze alulmaradtak az értékek a kritériumértéktől, azonban a 2009-es 36,7% már jóval magasabb érték, de még ez is messze elmarad a 60%-os referenciaértéktől. 2010-re az államháztartási hiány a GDP 8,6%-ra fog csökkeni, míg az államadósság a GDP 48,5%-ra fog emelkedni. 2000 és 2008 között a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg GDP-hez mért együttes hiánya 11,3 % volt, ami kiemelkedően magas értéknek számít. Az ország GDP-arányos nettó nemzetközi befektetési pozíciója a 2000-ben -30% volt, míg 2009-re ez az érték jelentősen csökkent, mintegy -81,3%-ra. Lettország valutája, a lett lat 2005. május 2-án csatlakozott az ERM II. árfolyammechanizmushoz. Lettország valutájának euróhoz viszonyított középárfolyamát 0,702804 lett latban rögzítették 2005 májusában, az ország rendszerhez való csatlakozásakor. Lettország tapasztalatait az ERM II. rendszerben az euró/ lett latt árfolyammal jellemezhetjük a csatlakozás évétől egészen 2009 végéig:

2004 0,6652

Euró/lett latt árfolyam középárfolyam 2005 2006 2007 2008 0,6962 0,6962 0,7001 0,7027 7. ábra 1 euró/ lett latt középárfolyam 2004- 2009 Forrás: Eurostat

41

2009 0,7057

8. ábra 1 euró/ lett latt árfolyam 2009. novemberétől 2010.októberéig

Forrás: Eurostat

Az észt koronával ellentétben a lett lat az elmúlt évek folyamán nem tudott stabil valuta maradni. 2005-ben a lett latt árfolyama erősödött az euróval szemben, a középárfolyamhoz képest +1%-os ingadozást ért el a valuta. 2006-ban is ugyanez az érték jellemző a valutára. 2007-ben a valuta középárfolyama erősödött, akkor egy euró 0,7027 lattot ért, azaz közelebb került a 2005-ben meghatározott középárfolyamhoz. A lett lat euróval szembeni árfolyama a meghatározott +/-1%-os sávon belül 2009 júliusában volt a legerősebb, majd ezt követően enyhült. Számos olyan alkalom volt a lett latt életében, amikor az árfolyam közel került az ingadozási sáv gyengébb széléhez. Ez a világgazdaságban kialakult piaci feszültségeknek tudható be, főként akkor amikor 2008. szeptember 24-én a negyedik legnagyobb amerikai befektetési bank, a Lehman Brothers csődöt jelentett. Ezt súlyosbította még Lettország kedvezőtlen gazdasági helyzete, az ERM II. rendszer középárfolyamának leértékelésére irányuló spekulációk, valamint a bankrendszerben kialakult likviditási nehézségek. Ezek a gazdasági feszültségek kihatottak Lettország fizetési mérlegére, így az ország az EU és IMF nemzetközi segítségnyújtó csomagját igényelte és hozzálátott a gazdasági kiigazítási programjához. 2009 márciusától júniusáig a lett gazdaság államháztartásának állapota romlott, és a helyzetet súlyosbította az is, hogy az ország nem tett eleget a vállalt kötelezettségeinek a kapott pénzügyi segítségért cserébe. 2009 októberében a lett latt árfolyama a +/- 1%-os ingadozási sáv negatív széle felé tartott. 2009 decemberében 1 euró középárfolyamát 0,7077 lattban határozták meg. Ezt követő hónapokban a lett latt árfolyama fokozatosan gyengült az euróval 42

szemben. 2010 októberében érte el a legnagyobb leértékelődést a valuta, amikor 1 euró 0,7094 lett lattot ért. Az utolsó konvergencia-kritérium, a hosszú távú kamatlábak vizsgálata is fontos szempont. A hosszú távú kamatlábak Észtország esetében a 2004-es EU-s tagság óta jelentős mértékben elmaradnak a referenciaértékektől. 2009-ben az átlagos hosszú lejáratú kamatkötvények nominális kamatlába 15,5 % volt, míg 2009 áprilisától 2010 márciusáig 12,7 %. Mivel az államháztartás hiánya is jelentősen nőtt, így a kamatlábak is megemelkedtek.

2010

januárjában 13,8 % volt a hosszú távú kamatláb. Mivel Lettország is a rögzített árfolyamrendszert alkalmazza, így a monetáris politika korlátozva van. Lettország számára is egy olyan gazdaságpolitika kialakítása fontos, amely az árstabilitásra irányul. Az infláció túlzott növekedésének megfékezése komoly probléma az ország számára, valamint a makrogazdasági egyensúlyhiány megfékezése is egyaránt. Lettország számára fontos, hogy erősítsen a jelenlegi fiskális helyzeté, ezzel erősítve a rögzített árfolyamrendszer jelentőségét.

III. 2. 3. Litvánia28 Litvánia 2004. június 28-án csatlakozott a módosítható rögzített árfolyamrendszerhez. Az ország ERM II.-höz való csatlakozásáig a litas stablitása volt megfigyelhető az euróval szemben. Az ország úgy vált az ERM II. tagjává, hogy egyik oldalról a valutatanács intézményét tartotta fenn. A rendszerhez való csatlakozása óta az ország valutájának, a litasnak az árfolyama tudta tartani a középárfolyamot, és az ország nem szorult rá a valuta euróval szembeni leértékelésére.

28

EKB: Konvergenciajelentés 2010. május (44-46.old.) EKB: Konvergenciajelentés 2008. május (42-44.old.)

43

9. ábra 1 euró/litván litas középárfolyam 2004-2009 között Forrás: Eurostat

10. ábra 1 euró/ litván litas középárfolyam 2010.11.01. és 2010.11.30. között Forrás: http://www.exchange-rates.org/history/LTL/EUR/G/30

Mivel az ország a valutatanács rendszert alkalmazza, így a központi bank, a Lietuvos Bankas aktív szereplőként vesz részt a devizapiacokon. Ennek ellenére a központi bank litván kereskedelmi bankokkal bonyolított devizaügyleteinek a száma nettó értékben kifejezve alacsonynak tekinthető. Az euróval szembeni reálárfolyamok a múltbéli mutatók átlagértékei felett találhatóak. Az államháztartási hiány a folyó fizetési mérleget és a tőkemérleget beleszámítva 2005-ben a GDP 5,6%-át tette ki. Ez az érték a maastrichti konvergenciakritérium államháztartási hiányára vonatkozóan a megengedett 3%-nál lényegesen nagyobb adatnak számít. A nettó működő tőke beáramlása ennek a hiánynak valamivel a felével kevesebbet tudott fedezni. 44

A következő két táblázatba összegyűjtöttem Litvániára vonatkozó gazdasági mutatókat. Az első táblázat 2004-től, a csatlakozás évétől 2009-ig mutatja a Maastrichti Szerződés által lefektetett konvergencia-kritériumokat a GMU csatlakozást illetően. A második táblázat a referenciaértékeket mutatja évek szerinti bontásban az inflációra és a hosszú távú kamatlábakra vonatkozóan. A másik két kritérium referenciaértéke állandó, azaz az államháztartási hiány a GDP 3%-ka, míg az államadósság esetében a GDP 60%-ka lehet maximálisan. Kritériumok/ÉV Infláció (%) Hosszú távú kamat (%) Államháztartási mérleg (%/GDP) Államadósság (%/GDP)

2004 1,2 4,4

2005 2,7 3,7

2006 3,8 4

2007 5,8 4,6

2008 11,1 0

2009 4,2 0

1,5 19,4

0,5 18,4

0,4 18

1 16,9

3,3 15,6

9,2 29,5

11. a ábra Litvánia konvergencia-kritériumai 2004-2009 között Forrás: Eurostat

Infláció (%) Hosszú távú kamat (%)

Referenciaértékek 2004 2005 2,1 2,5 6,3 5,4

2006 2,9 6,3

2007 2,8 6,2

2008 4 **

2009 1,6 **

11.b ábra Referenciaértékek 2004-2009 Forrás: Eurostat

Litvánia tizenkét havi HICP-inflációja 2005-ben átlagosan 2,7% volt, azaz meghaladta a referenciaértéket, azaz maximum 2,5% lehetett volna az ország inflációs rátája.29 Ahogy azt a X.táblázat is mutatja, a fogyasztóiár-infláció 2005 előtti években alacsony volt. A valutatanács rendszere egy szigorúbb monetáris politikát követel meg, ami az árstabilitásra irányul, ezáltal rögzítve az inflációs várakozásokat, valamint visszatartja az áremelkedési ütemet. Az alacsony inflációs rátához erős reál GDP növekedési ráta társult. Litvánia inflációs rátája 2001-ben 1,1% volt, míg a reál GDP növekedés 3,3%. Az alacsony inflációt Litvánia által folytatott árfolyam-stratégia befolyásolta. Az euró előtt, a litván litas árfolyama az USA dollárhoz volt rögzítve, amikor a dollár felértékelődése következtében az importárak jelentősen csökkentek. Majd ezt követően 2002-től az euróhoz rögzítették a litast, és az euró felértékelődése más valutákkal szemben az importárak csökkenését eredményezte. 2003-ban 29

HICP:Harmonized Indices of Consumer Prices, harmonizált fogyasztóiár-index. Az euróövezetben használt és az euróbevezetés feltételeinél ezt a mutatót használják, ami csak kis mértékben tér el a magyarországi fogyasztóiár-indextől.

45

az inflációs ráta -1,1% volt, azaz a dezinfláció a belföldi piacon megélénkült versenynek és külső tényezőknek köszönhetően alakult ki. Az egy főre jutó jövedelem 2001 óta fokozatosan emelkedett. Az infláció növekedésének üteme az uniós csatlakozást követően jelentősen megugrott. Az eddigi legmagasabb infláció a csatlakozás óta 2008-ban következett be, amikor 11,1% volt az infláció. Ez az árszintnövekedés nagymértékben a jövedéki adó hatálya alá eső termékek uniós adószinttől való eltérésének tudható be. Másrészt a kibocsátás növekedése, ezáltal a fajlagos munkaköltségek emelkedése az árak növekedéséhez vezet. Valamint az ország felzárkózása az uniós országokhoz az infláció emelkedésével jár együtt. 2009 áprilisától 2010 márciusáig a 12 havi átlagos HICP- infláció 2% volt, ami jóval magasabb az 1%-os referenciaértékhez képest. 2010 márciusában már negatív tartományt érte el, akkor 0,4% volt az inflációs ráta. 2011-re az EKB jelentése szerint várhatóan az infláció -1% és 1,4% között lesz. Pozitív gazdasági mutatónak tekinthetjük az ország 2005-ös GDP-hez viszonyított államháztartási hiányát, amelynek értéke 0,5% volt, azaz a 3%-os referenciaértéket messze nem érte el, így nem beszélhetünk Litvánia esetében költségvetési hiányról. Ez az érték 2008ra viszonyt meghaladta a maximális értéket, ugyanis 0,3%-kal átlépte a referenciaértéket. 2009-ben 9,2%-ra emelkedett a GDP-hez viszonyított költségvetési hiány. Az államadósság a GDP-hez viszonyítva 2005-ben 18,4% volt, valamint ezt követő években is messze elmaradt a 60%-kos referenciaértéktől. 2009-re ez az arány 29,5%-ra emelkedett, de még ez is messze távol maradt a 60%-os referenciaértéktől. A hosszú távú kamatlábak sem haladták meg a referenciaértékeket, hiszen 2006-ban Litvánia hosszú lejáratú kamatkötvényeinek a nominális kamatlába 4% volt, azaz alul maradt a maximális 6,3%-kos rátával szemben. 2009 márciusától 2010 áprilisáig a hosszú távú kamatláb

12,1%

volt,

ami

jelentősen

átlépte

a

konvergencia-kritérium

6%-os

referenciaértékét. A világgazdasági válság, a rosszabb adóbesorolás kedvezőtlenül érintette a piacokat, és ez a litván kamatlábakra is hatást gyakorolt. 2009 év végére egy élénkebb kereskedés indult be, és ekkor a kamatláb 5,2%-ra csökkent. A makrogazdasági mutatók alapján elmondhatjuk, hogy továbbra is fontos, hogy Litvánia szigorú monetáris politikát folytasson, annak érdekében, hogy az infláció növekedését megfékezze, és ezáltal közelebb kerüljön a közös valuta bevezetéséhez. Litvániára vonatkozóan is azt mondhatjuk el, hogy egy olyan gazdaságpolitika alkalmazására van szükség, amelynek elsődleges célkitűzése az árstabilitás. A következő grafikon Litvánia makrogazdasági mutatóit szemlélteti az uniós tagság óta 2009 év végéig. 46

III. 2. 4. Dánia

A három balti állam mellett Dánia vesz részt jelenleg az ERM II. rendszerben, azonban az ország kiváltságos joggal rendelkezik a többi újonnan csatlakozott uniós országgal szemben. Dánia 1993. november 3-án az Európai Unió Tanácsának adott értesítéssel jelezte, hogy nem kíván részt venni a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszában. A 16-os számú jegyzőkönyv alapján Dánia kivétellel rendelkező ország, és ezt az álláspontot csak Dánia kérésére lehet megváltoztatni. Ezek alapján csak Dánia külön kérésére készít az Európai Központi Bank konvergenciajelentést, azonban 1998 óta nem vizsgálják az ország konvergenciáját. A Maastrichti Szerződés 130. cikke Dániára is vonatkozik, így a dán központi banknak, a Danmarks Nationalbanknak is kötelessége a központi bank függetlenségére vonatkozó követelmény teljesítése. Amíg Dánia nem jelzi az EU-Tanács felé, hogy ő is be kívánja vezetni az eurót, addig a dán központi banknak nem kötelessége beintegrálódni az eurórendszerbe, és a dán szabályok módosítása sem érinti az országot. Dánia 1973-ban csatlakozott az Európai Unióhoz, és már az EMS előtt működő úgynevezett currency snake rendszernek is tagja volt. Az 1979-ben létrejött EMS-hez is csatlakozott, majd az euró bevezetésekor 1999. január 1-jén lépett be az ERM II. rendszerbe. Dánia a középárfolyamhoz képest +/-15%-os ingadozási sávhoz képest egy szigorúbb lebegési sáv mellett döntött. A dán központi bank az euróval szemben 7,46038 dán koronában határozta meg a középárfolyamot, és Dánia ehhez képest +/-2,25%-os lebegési sáv mellett döntött. Annak ellenére, hogy Dánia kijelentette, hogy nem kíván részt venni a közös valuta bevezetésében, az Európai Unió Tanácsa 2007. február 27.- én jelentést készített Dánia aktualizált konvergenciaprogramjáról.

47

7,465 7,46 7,455 7,45 7,445 7,44 7,435 7,43 7,425 7,42 7,415

09

08

20

07

20

06

20

05

20

04

20

03

20

02

20

20

20

20

01

Euró/dán korona árfolyam 1999-es középárfolyam

00

Középárfolyam

Euró/dán korona középárfolyama 2000-2009

Év

12. ábra 1 euró/ dán korona középárfolyam 2000-2009 Forrás: Eurostat

A grafikon 1 euró dán koronában kifejezett középárfolyamát ábrázolja 2000-től 2009-ig. Mivel Dánia az euró bevezetésekor 1999-ben lépett be az árfolyam-mechanizmusba, így az azt követő évtől érdemes elemezni a valuta euróhoz viszonyított árfolyamát. A belépéskor 1 euró középárfolyama 7,46038 korona volt. Az ingadozási sáv negatív tartományába ezen időszak alatt az árfolyam nem mozdult el. A korona felértékelődése figyelhető meg, azaz az euró gyengült az 1999-ben meghatározott középárfolyamhoz viszonyítva. 2000-ben a korona árfolyama középárfolyamhoz képest +0,6%-os ingadozást ért el. Ez az érték Dánia által vállalt +/-2,25%-os ingadozási sávon belül van. A dán korona árfolyama 2003-ig erősödött, amikorra a középárfolyam az ingadozási sáv +1%-kát elérte. 2004-től 2005-ig a korona árfolyama a 2000. évi középárfolyam közelében járt. 2007-re ismét a középárfolyamhoz képest +1%-os lebegési sávot érte el a valuta árfolyama. 2008-ban 1 euró árfolyamát 7,4560 dán koronában rögzítették, ami az 1999-es középárfolyamhoz képest +1%-os eltérést jelent. 2009-re a korona árfolyama erősödött, akkor 1 eurót 7,4462 koronában határoztak meg. A következő két táblázatban 2004 és 2009 között a dán gazdaság legfőbb makrogazdasági mutatóit láthatjuk, valamint az erre az időszakra az inflációra és a hosszú távú kamatlábakra vonatkozó referenciaértékeket.

48

Kritériumok/ÉV Infláció (%) Hosszú távú kamat (%) Államháztartási mérleg (%/GDP) Államadósság (%/GDP)

2004 0,9 4,3

2005 1,7 3,4

2006 1,9 3,81

2007 1,7 4,02

2008 3,6 *

2009 1,1 *

2,1 45,1

5,2 37,8

5,2 32,1

4,8 27,4

3,4 34,2

-2,7 41,4

13.a ábra Dánia konvergencia-kritériumai 2004-2009 között Forrás: Eurostat

Infláció (%) Hosszú távú kamat (%)

Referenciaértékek 2004 2005 2,1 2,5 6,3 5,4

2006 2,9 6,3

2007 2,8 6,2

2008 4 0

2009 1,6 0

13.b ábra Referenciaértékek 2004-2009 Forrás: Eurostat

Az ország reál GDP növekedése 2006-ban átlagosan 3,4% volt, és ez az érték az ezt követő 3 évben fokozatosan csökkent. 2007-re 1,6%-ra lassult a reál GDP növekedés, majd 2008 és 2009-ben a mutató a negatív tartományba váltott át. 2010-re az Európai Unió Tanácsa pozitív, 1,6%-os kibocsátási rés bezáródását prognosztizálta. A táblázat alapján láthatjuk, hogy az árstabilitási kritériumnak eleget tesz Dánia 2004 és 2009 között. 2004-ben az ország HICP- inflációja 0,9% volt, ezt követő években az árszínvonalak emelkedése figyelhető meg. 2006-ban 1,9% volt az átlagos infláció, ami 1%-al maradt el a referenciaértéktől. 2008-ra 3,6%-os HICP- inflációt ért el az ország, az akkori 4%-os referenciaértékhez viszonyítva. Majd 2009-re csökkent az infláció mintegy 1,1%-os értékre. Dánia az árstabilitási kritériumnak eleget tesz, mivel 1,5 százalékponttal egyik évben sem haladta meg a legjobb három teljesítményű ország inflációs rátájának számtani átlagát. A hosszú távú kamatlábakra vonatkozó kritériumnak is eleget tesz Dánia, hiszen 2004 és 2009 között egyik évben sem haladta meg a kamatláb a referenciaértéket.

Mindegyik évben

átlagosan 2%-kal alacsonyabb a hosszú távú kamatláb a referenciaértékhez képest. A 2007. évi adat az utolsó, ami rendelkezésre áll, akkor az államkötvények hosszú távú nominális kamatlába 4,02% volt, és ez az érték közel 2%-al alulmaradt a 6,2%-os referenciaértékhez viszonyítva. Az államháztartás mérlegét tekintve az államháztartási többlet 2004-ben 2,1% volt a GDP-hez viszonyítva, majd az érték 2005-ben és 2006-ban 5,2%-ra emelkedett. Ennek alapjául a vártnál nagyobb növekedés, valamint a világpiaci energiaárak magas árszintje, főként Dánia 49

olaj-és gáztermelésből származó bevételei tekintendőek. 2007-ben ez az érték csökkent 4,8%ra. 2009-ben az államháztartási hiány -2,7%- lett a GDP-hez viszonyítva. Dánia költségvetési stratégiájának a célja, hogy 2010-ig a GDP 0,5-1,5%-ának megfelelő szintű többletet érjen el. Ezt nem sikerült 2009-ig Dániának teljesítenie, viszont a Szerződés által lefektetett államháztartási hiányra vonatkozó kritériumnak Dánia eleget tesz, hiszen a GDP-hez viszonyított - 3%-os referenciaértéket egyik évben sem érte el az ország. A bruttó államadósság 2004-ben a GDP 45,1 %-a volt, majd ez az érték az ezt követő években fokozatosan csökkent. 2006-ban a GDP-hez viszonyítva 32,1% , 2007-ben pedig az eddigi legalacsonyabb értéket érte el az ország, a GDP 27,4%-át. 2009-re nőtt az államadósság, akkor 41,4% volt a GDP-hez mérve. Azonban az elmúlt 6 év alatt Dánia az államadósságra vonatkozó konvergencia-kritériumnak is eleget tudott tenni, hiszen egyik évben sem érte el az államadósság GDP-hez viszonyított 60%-os referenciaértéket. Dánia elöregedő társadalma révén hosszú távon az EU-átlagához viszonyítva jelentősebb mértékben befolyásolja a költségvetést. 2006 júniusában Dániában elfogadták a „Megállapodás a jövőbeli jólétről és a jövőre irányuló befektetésekről” szóló átfogó reformcsomagot, melynek a legfőbb célja, hogy Dániában a nyugdíjkorhatár felső határát kitolják. Ennek értelmében 2 évvel bővítették ki a nyugdíjkorhatárt, és ez az intézkedés jelentős mértékben csökkenti a hosszú távú kiadásokat, ezáltal hozzájárul az államháztartás fenntarthatóságához. Mivel Dánia ERM II. rendszer tagja, így a Maastrichti Szerződés 140. cikk harmadik bekezdésére vonatkozó árfolyam kritériumnak is eleget kell tennie. Ez alapján a tagállamnak a vizsgálatot megelőző legalább két évben az euróval szembeni 7,46038 dán koronában kifejezett középárfolyamhoz képest a +/-2,25%-os ingadozási sávon belül kell maradnia, valamint ezen időszak alatt nem kerülhet sor a dán korona euróval szembeni leértékelésére. A konvergencia-kritériumokat vizsgálva Dánia mind a négy kritériumnak eleget tett 2004 és 2009 között. Ebből következően Dánia beléphetne a Gazdasági és Monetáris Unió 3. szakaszába, azaz bevezethetné az EU közös fizetőeszközét. Az EMU tagokhoz viszonyítva a költségvetési egyensúlyt és az államadósság mértékét tekintve Dániának nincsenek problémái, és az árszínvonal emelkedése is alacsony. Valamint ERM II. tagsága révén az euróval szemben meghatározott középárfolyamot is tudja tartani az ország. Ebből kifolyólag kijelenthetjük, hogy Dániát a politikai előfeltételek hiányossága akadályozza az EMU tagságot illetően.

50

IV. Magyarország és a GMU A Gazdasági és Monetáris Unió létrejötte előtt Dánia és az Egyesült Királyság kijelentette, hogy nem kívánnak belépni a GMU-ba. A közép-, kelet- és dél-európai országok, így Magyarország számára is ez nem lehetőség kérdése, hanem jogi kötelezettség. Magyarország 2004. május 1-jén az Európai Unióhoz való csatlakozásával a többi 9 közép-, kelet- és déleurópai országgal együtt vállalta, hogy rövid vagy középtávon belép a Gazdasági és Monetáris Unióba. A GMU a közösségi vívmányok részének tekintendő, így a magyar lakosság is az EU- csatlakozást megerősítő népszavazáson állást foglalt a GMU tagságról. A magyar kormány a Magyar Nemzeti Bankkal együttesen határozza meg Magyarország GMUba történő csatlakozásának időpontját. Ha csatlakozásunkra minél később kerül sor, akkor annál nagyobb hátrányban részesül hazánk a versenytársakkal szemben, valamint annál később élvezhetjük a GMU- tagságból fakadó előnyöket. A 2004-ben csatlakozott 10 ország közül már 4 ország (Ciprus, Málta, Szlovákia és Szlovénia) csatlakozott az euróövezethez. A balti államok és a jugoszláv utódállamok kedvezőbb mutatókkal rendelkeznek a konvergencia-kritériumok terén, mint Magyarország, Lengyelország vagy akár Csehország, mivel ők magukban hordozzák Szovjetunió államadósságát. A GMU- tagság Magyarország számára nem csupán jogi kötelezettség, hanem az ország gazdasági és politikai érdeke is. Az euró bevezetéséhez az országnak meg kell felelnie a Maastrichti Szerződés konvergencia-kritériumainak, amelyek teljesítése viszont fenntartható gazdasági növekedést jelenthet. Minél több ország csatlakozik a GMU- hoz, annál jobban diverzifikálódik a tagok között az árfolyam- kockázat és az árfolyam-bizonytalanság, ezáltal javítva a magyar külgazdaság politika környezeti feltételeit. Ezek alapján Magyarország érdeke a GMU fennmaradása, az euróövezet bővítése.30 Az Európai Unió alapelvei elismerik és a tagállamoktól elvárják a monetáris politika legfőbb célját, az árstabilitást. Az árstabilitás megvalósítása a jegybank átlátható és független működését követeli meg. Magyarországnak a monetáris politikai stratégiájának alakításakor figyelembe kell vennie az EU monetáris politikájára vonatkozó követelményeket, valamint törekednie kell a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósítására. A Szerződés 140. cikkének harmadik francia bekezdése az árfolyamra vonatkozó kritériumról rendelkezik. Ez alapján Magyarországnak legalább két évig részt kell vennie az Európai Unió

30

http://www.vki.hu/kulkapcs/Csatlakozas_az_euro_ovezethez.pdf

51

árfolyamrendszerében, az ERM II.-ben és ezen időszak alatt az országnak el kell kerülnie a forint euróval szembeni leértékelődését. Magyarország még nem tagja az ERM II. árfolyamrendszernek, így az euró bevezetése még későbbre tolódik hazánk esetében. Az eurót bevezető országok tapasztalatai alapján 4-5 év is szükségeltetik ahhoz, hogy az adott ország felkészüljön a közös valuta bevezetésére. Az Ernst & Young elemzése alapján a jelenlegi piaci várakozások alapján Magyarország 2014-ben vezetheti be legkorábban az eurót. 31 Az euró bevezetése nem csak jogi kötelezettség egy ország számára, hanem alapvető érdek. Ezt bizonyítja a közép-kelet európai országok számára is a 2008-ban az amerikai jelzálogpiacon kirobbant és a világgazdaság egészére kihatott válság. Egy közös valuta segít megvédeni egy országot a pénzügyi fertőzésektől, a hazai valutát érintő spekulációs támadásoktól. A válság több eurózónán kívüli uniós tagországot rávilágított a közös valuta mielőbbi bevezetésének szükségességére. A válság viszont rontotta az országok makrogazdasági megítéléseit, amely viszont nehezíti az euróövezethez való csatlakozást. Az euróbevezetés időpontját igazolják az Magyarország makrogazdasági mutatói, illetve a forint árfolyamának euróval szembeni ingadozása az elmúlt két évben. A modern jegybankok mellett a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) is a monetáris politikára irányuló legfőbb célja az árstabilitás megteremtése és a jövőbeni fenntartása. Az árstabilitás eléréséhez és fenntartásához egy nominális horgony kialakítása szükségeltetik, annak érdekében, hogy a gazdaság szereplőinek nominális változókra irányuló törekvéseit megfelelő mértékben irányítsa. A nominális horgony kijelölése mellett egy intézményi keret kialakítása is szükséges.

IV. 1. Árfolyamrendszerek Magyarországon 1988-89-ben lezajlott gazdasági átalakulást követően bizonytalanság jellemezte az érintett országok piacait, ezáltal Magyarországét is. A bizonytalanság magas inflációt eredményezett, valamint a gazdaságpolitika hitelessége is megszűnt. A rendszerváltoztató országok közül többen árfolyamra alapozott stratégiát alkalmaztak, azaz egy rögzített, viszont kiigazítható árfolyamrendszert működtettek. Miután a gazdasági átalakulás hatásai kezdtek enyhülni és gazdasági stabilizálódás feltételei megjelentek, akkor az országok másik árfolyamrendszer 31

http://www.ey.com/HU/hu/Newsroom/News-releases/Euro-bevezetes

52

alkalmazására tértek át. A rögzített árfolyamrendszer ugyanis lehetőséget teremt a spekulációs támogatásoknak, valamint az alacsony infláció az árfolyamcélnak van kitéve. A rendszerváltás után Magyarország súlyos adósságterhekkel rendelkezett. A forint egy erős valutához való rögzítése enyhítette volna az inflációt, azonban a versenyképességre kedvezőtlenül hatott volna. Magyarországon az 1990-es évek első felében rögzített árfolyamrendszer időnkénti leértékeléssel (angolul: adjustable peg) volt érvényben. A forint 1990 január és 1995 február között egy valutakosárhoz volt rögzítve, és 22 alkalommal került sor a valuta leértékelésére. A leértékeléseknek kedvező hatása volt a versenyképességre, másik oldalról viszont a spekulációk erősödéséhez vezetett. 1991 év végéig a valutakosár 9 valutából tevődött össze. 1991 decemberétől 1993 augusztusáig a kosár 50%-át az USA dollár, míg a másik 50%-át az ECU képezte. Az ECU szerepét 1993 augusztusában a német márka vette át. 1994 májusában a kosár összetétele megváltozott, 70%-kát az ECU, míg 30%át az USA dollár adta. 1994-ben a költségvetési deficit a GDP 10%-át képezte. 1993-ban 5 alkalommal került sor árfolyam-módosításokra, és összesen 15%-kal értékelődött le a forint. 1994-ben az MNB elsődleges célja az eladósodás megfékezése és a folyó fizetési mérleg hiányának csökkentése volt. 1995. március 1.-jén Surányi György jegybankelnöksége alatt vezették be a csúszó leértékelést és a forint 4,5%-os lebegési sávját. A csúszó leértékelés szűk ingadozási sávval (angolul: preannounced crawling peg) azt jelenti, hogy a jegybankunk a leértékelési ütem fokozatos mérséklésével igyekezett az inflációt befolyásolni. Eleinte havi 1,9%-kal, majd csökkenő mértékben.1995 júniusában az infláció 31% volt, majd az ezt követő években fokozatosan csökkent, 1999 decemberében 10% volt. Magyarországon egy teljesen rugalmas árfolyamrendszer bevezetését több ellenérv is gátolta. Akkoriban még volt remény az euró mielőbbi bevezetésében, így az ország az ERM II. rendszerhez való csatlakozásával a rugalmas árfolyamrendszertől egy teljesen eltérő árfolyamrendszert alkalmazott volna. Azonban Magyarországon problémát okozott a tőkeáramlás teljes liberalizációjának megvalósítása, ugyanis a tőkekiáramlás a jegybank kamatpolitikáját hatástalanította. Ezáltal a tőkekiáramlás magas kamatokkal járt, amelyek még gyorsabb tőkeáramlást eredményeztek, így magas infláció alakult ki az országban. Ezt követően a jegybanknak a pénzpiacon megjelenő többletlikviditás kivonását kellett végrehajtania.

53

A csúszó leértékelést követően Magyarországon 2001. május 1.-jén Járai Zsigmond jegybankelnöksége alatt sávos árfolyamrendszer alkalmazására került sor. A forint lebegési sávját kiszélesítették és a forint teljes konvertibilitása lehetővé vált. Ez az árfolyamrendszer az ERM II. rendszerhez hasonló árfolyamrendszer, amelyben egy +/15%-os ingadozási sáv volt az euróval szemben és ezt kombinálta a jegybank az inflációs törekvéssel. Magyarország nem pénzügyi nehézségek miatt tért át az inflációs célkitűzés alkalmazására, hanem gazdaságpolitikai megfontolásokból. Az inflációs célkövetése 2002ben: 4,5 +/-1, 2003-ba: 3,5 +/-1, 2004-ben 3,5 +/-1, 2004-ben 4 +/-1 százalékpont volt. A csúszó leértékelés 2010. október 1-jént szűnt meg, a sávközép 276,1 forint/ euró volt, az alsó sáv széle 241,1 míg a felső sáv széle 324,71 forint/ euró. 2003-ban a középárfolyamot a kormány megemelte 282,36 forint/ euróra. 2004 első hónapjában spekulatív támadások érték a forintot, ezt követően a forint árfolyama nyár elejéig esésbe kezdett. 2005-ben a forint árfolyamának alakulása viszonylag stabil volt. 2006 júliusában a forint árfolyama erőteljesen gyengült, amikor 1 euró 285 Ft-ot ért. Ez a befektetők bizalmatlanságának volt köszönhető a magyar piacon, amelyhez az államháztartás és a fizetési mérleg hiánya járult hozzá. 2007-ben a forint árfolyamának gyengülését a nemzetközi hírek befolyásolták, a sub-prime válság éreztette közvetlen hatását a magyar piacon. 2008 február 26-án az MNB eltörölte a forint intervenciós sávját, és a lebegő árfolyamrendszert vezették be Magyarországon. Magyarország számára hátrányt jelenthet, hogy „előbb-utóbb” be kell lépnie az ERM II. árfolyamrendszerbe, ami alig különbözik a jelenlegi lebegő árfolyamrendszer előtt működtetett árfolyamrendszertől.

IV. 2. Magyarország és a maastrichti konvergencia-kritériumok32 Magyarország esetében is érdemes megvizsgálni a makrogazdasági mutatókat. A táblázatban 2004-től, a csatlakozás évétől 2009 év végéig szerepelnek a legfőbb gazdasági mutatói hazánknak.

32

EKB: Konvergenciajelentés 2010. május (46-48.old.) EKB: Konvergenciajelentés 2008. május (44-46.old.)

54

Infláció (%) Hosszú távú kamat (%) Államháztartási mérleg (%/GDP) Államadósság (%/GDP)

2004 6,8 8,19

2005 3,5 6,6

2006 4 7,12

2007 7,9 6,74

2008 6 8,24

2009 4 9,11

-6,4 59,1

-7,9 61,8

-9,3 65,7

-5 66,1

-3,7 72,3

-4,4 78,4

14.a ábra Magyarország konvergencia-kritériumai 2004-2009 között Forrás: Eurostat

Referenciaértékek 2004 2005 2,1 2,5

Infláció (%) Hosszú távú kamat (%)

6,3

5,4

2006 2,9

2007 2,8

2008 4

2009 1,6

6,3

6,2

*

*

14.b ábra Referenciaértékek 2004-2009 között Forrás: Eurostat

A Szerződés 140. cikkének első francia bekezdése az árak alakulásáról rendelkezik. Az EUhoz való csatlakozás évében hazánk harmonizált fogyasztóiár-indexe 6,8 % volt. Ezt követő 2 évben csökkent a fogyasztói árak inflációja azonban az értékek egyik évben sem feleltek meg a követelménynek, hiszen a referenciaértéket jelentős mértékben meghaladták. Az elmúlt hat év alatt a legnagyobb áremelkedés 2007-ben volt Magyarországon, amikor a 12 havi HICPindex 7,9 % volt. Ebben az évben a három legjobb inflációs teljesítményt nyújtó ország átlaginflációja 1,3% volt, amihez a 1,5%-ot hozzáadva 2,8%-os referenciaértéket kapunk. 2007-es inflációt nagymértékben befolyásolta az importárak ingadozása, a szabályozott árak és a közvetlen adók emelése. 2007-től a drágulás üteme mérséklődött, 2008-ban a HICPinfláció 6% volt, azonban ez is jóval meghaladta a 4%-os referenciaértéket. 2009 áprilisától 2010 márciusáig a 12 havi átlagos HICP- index hazánkban 4,8% volt, ami jelentősen meghaladta az 1%-os referenciaértéket. Az elmúlt években tehát a fogyasztói árak 55

inflációjának emelkedése figyelhető meg, amely nagymértékben a nyersanyagárak, az indirekt adók változásával függ össze. Ezen időszak alatt a reál GDP fokozatos csökkenése figyelhető meg hazánkban. 2004-ben 4,5%-os 2006-ban 3,6%-os GDP növekedés volt. 2007-ben és 2008-ban az ország 0,8%-os növekedést ért el, majd a 2008-as világgazdasági válság súlyosbította hazánk helyzetét, így a gazdaság visszaesésen ment keresztül 2009-ben, amikor a GDP növekedés a negatív tartományt érte el, -6,7%-ot. A 2000-es évek elején a fajlagos munkaerőköltségek gyors emelkedése volt megfigyelhető. Majd 2009-ben a munkaerőpiacikiigazítás felgyorsult, ami a munkaerőköltségek csökkenéséhez vezetett. 2009 vége óta megemelkedett inflációt az áfa 20%-ról 25%-ra való felemelése is befolyásolja. A nemzetközi intézmények előrejelzései szerint 2010-re 4-4% közötti, míg 2011-re 2,5-3% közötti inflációs rátát prognosztizálnak. A következő években az ország felzárkózása is hatással lesz az inflációra és a nominális árfolyamra is. Magyarország az egy főre jutó GDP alacsonyabb, mint az euróövezet 63%-ka. A Szerződés 140. cikkének második francia bekezdése a fiskális folyamatokról rendelkezik. Magyarország államháztartási mérlegének egyenlege túlzott hiányt mutat az elmúlt hat év alatt. 2004-ben az államháztartási hiány 6,4% volt, ami több mint 3%-kal meghaladta a referenciaértéket. 2006-ig a hiány tovább növekedett, amikorra -9,3%-os deficittel rendelkezett az ország. 2007-re jelentősen csökkent a hiány a 2006-os értékhez képest. 2008ban érte el hazánk a -3%-os referenciaértékhez legközelebbi értéket. Majd ezt követően 2009re ismét nőtt az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított értéke. A bruttó államadósság GDP-hez viszonyított értéke 2005 óta jelentős mértékben meghaladja a 60%-os referenciaértéket. 2005 óta fokozatosan nő hazánk államadóssága. 2009-ben 78,4 % a GDPhez viszonyított államadósság. Ezen mutatók alapján Magyarország a Szerződés második kritériumának sem felel meg. Magyarország jelenleg nem tagja az Európai Unió árfolyamrezsimjének, az ERM II.-nek, valamint az árfolyam euróval szembeni túlzott leértékelődése figyelhető meg az elmúlt egy évben. A rugalmas árfolyamrendszer 2008. február 26-i bevezetése előtt 282,36 euró/forint középárfolyam volt érvényben, és ehhez képest +/-15%-os ingadozási sávban zajlott a kereskedés. 2006 júniusáig leértékelődött a forint árfolyama az euróhoz viszonyítva, az akkori középárfolyam 252,30 forint volt. Majd a régió pénzügyi piaci megítéléséről alkotott kedvező kép, valamint a hitelesebb költségvetési konszolidációs tervek hozzájárultak a forint 2007 júliusáig történő felértékelődéséhez. 2008 márciusában a forint reálárfolyama és az euróval szembeni reálárfolyama is meghaladta a tízéves átlagszintet. 2008 júniusától 2009 márciusáig a forint az euróval szemben jelentősen leértékelődött. 2008. július 22-én egy euró 56

középárfolyama 229,45 Ft volt. Ezt követően jelentősen leértékelődött a forint. 2008. október 22-én már 1 euró 275,79 Ft-ot ért. A legnagyobb euróval szembeni leértékelődést a forint 2009.március 6-án élte meg, amikor az euró/forint középárfolyam 316 Ft volt. 2009 közepétől 2010 áprilisáig a forint stabil maradt. 2010 májusától a forint ismét felértékelődése volt megfigyelhető, ugyanis május 7-én 281,99 Ft volt az euróhoz viszonyított középárfolyam. Ezt követően szeptemberig az árfolyam stabil maradt, szeptember 8-án 288,78 Ft-ot ért egy euró. Október 6-án 270,53 Ft volt az euró/forint középárfolyam, majd a forint gyengülése után 2010. november 29-én 280,45 Ft-os középárfolyam jellemzi az árfolyamot. Magyarország a Maastrichti Szerződés árfolyam-kritériumának sem felel meg, mivel egyrészt még nem tagja az ERM II.-nek, másrészt az elmúlt két évben a forint középárfolyamának euróval szembeni túlzott leértékelődését nem tudta elkerülni az ország.

15. ábra 1 euró/ forint árfolyama 2010.06.04.-2010.11.22. Forrás: http://www.exchange-rates.org/history/HUF/EUR/G

57

16. ábra 1euró/ forint középárfolyam 1999-2009 között Forrás: Eurostat

2004-ben a hosszú lejáratú kamatláb 8,19% volt Magyarországon, ami jóval meghaladta az akkori 6,3%-os referenciaértéket. Ezt követő évben a kamatláb csökkent 5,5%-ra, és ez az érték viszont csak 0,1%-kal haladta meg a referenciaértéket. Ezt követő évben 2006-ban jelentős mértékben nőtt a kamatláb. 2007 áprilisától 2008 márciusáig a magas kamatláb alacsony GDP arányos gazdasági növekedéssel párosult. 2009 áprilisától 2010 márciusáig a hosszú távú kamatlábak átlagosan 8,4%-on voltak, ami a 6%-os referenciaértéket jóval meghaladták. A magas kamatlábak a befektetők csökkent kockázati hajlandóságának, a piaci likviditás hanyatlásának, a magas belföldi inflációnak és a költségvetési problémáknak köszönhetőek. Magyarország a Szerződés negyedik konvergencia-kritériumának sem tud eleget tenni, ezáltal hazánk egyik kritériumnak sem felel meg. A magyar gazdaságnak egy hiteles fiskális konszolidációra van szüksége, amely hozzájárul a konvergencia megteremtéséhez és fenntarthatóságához. A magyar gazdaságnak jelentős mértékben csökkentenie kell a költségvetési kiadásain és javítania kell a fiskális teljesítményén. A társadalmi jólét megteremtéséhez fontos olyan intézkedések meghozatala, amely elősegíti az ország foglalkoztatási rátájának emelését. Mindemellett csökkenteni kell az adók mértékén, javítani kell a munkaerő mobilitásán. Ezen intézkedések mellett stabilitásra irányuló monetáris politika alkalmazására van szükség. Ezen tényezők együttesen hozzájárulnak a fenntartható árstabilitáshoz, a versenyképesség és a társadalmi jólét növeléséhez.

58

IV. 3. Milyen előnyökkel jár az euró bevezetése? Az euró bevezetése egy egységes gazdasági térség létrejöttét eredményezi, amelyben megszűnik az egyes nemzeti valuták közötti átválthatóság, ezáltal az árfolyam-ingadozások és az ebből fakadó kockázatok is. Áttekinthetőbbé válnak az árak, ezáltal a termelők és a fogyasztók össze tudják hasonlítani a termékek árait a tagállamok között. Ha az árak összehasonlíthatóvá

válnak,

akkor

fokozódik

a

fogyasztókért

a

verseny.

Az

árfolyamkockázatok kiküszöbölése és az árak összehasonlíthatósága a külkereskedelem bővülését eredményezi. Az euró bevezetés egyik legnagyobb előnye a tranzakciós költségek csökkenése. A nemzeti valuta euróra, illetve az euró nemzeti valutára történő átváltásából származó költségek képezik a tranzakciós költségek nagy részét. A költségek csökkentése azonban csak a reálszférának jelent előnyt, a pénzügyi szféra az átváltások megszűnésével bevételtől esik el. Az euró bevezetésének előnyei között kell megemlíteni a külföldi működő tőke-beáramlást. Az árfolyamkockázatok megszűnése a reál és nominális kamatlábak csökkenését eredményezi, ezáltal az alacsonyabb reálkamatláb ösztönzi a belföldi beruházókat. A beruházások viszont a tőkeállomány és a gazdaság növekedését eredményezik. A közös valuta bevezetésével a külföldi működő-tőke beáramlás mellett a hazai vállalatok beruházásai is nagyobb számban jelennek meg. A közös valuta a kamatláb-politikára is hatással van. Az egységes irányadó kamatlábat az adott ország irányadó kamatlába és inflációs célkitűzése határozza meg, ez viszont a kamatlábak csökkenéséhez vezet. Ennek legfőbb előnye, hogy a központi banknak nem kell a nemzeti valuta leértékelődésére a jegybanki alapkamat emelésével reagálnia. A kamatlábak csökkenése az államadósság csökkenést vonja maga után, ezáltal csökkennek az adott ország finanszírozási terhei, ezáltal a pénzügyi piac bővülésének lehetőséget adva. A közös valuta a tagállamok közötti inflációs ráták kiegyenlítődésével jár, ami az európai monetáris politika legfőbb céljához az árstabilitáshoz vezet. Az árstabilitás megvalósítása 0 és 2 % közötti, az átlagos HICP- index 2 %-hoz közeli érték elérését jelenti középtávon. Az egységes európai fizetőeszköz előnyei összefoglalva: -

megszűnik a valuta/deviza átváltásából származó haszon, kockázat

-

bővül a külkereskedelem

-

kialakul az ártranszparencia és a verseny fogyasztókért

-

csökkenek a tranzakciós költségek 59

-

csökkennek a hosszú távú kamatlábak

-

megvalósul az árstabilitás, alacsonyabb infláció

-

növekednek a beruházások

Az euró bevezetése kedvezőtlen hatásaként kell megemlíteni, hogy az ország nemzeti árfolyam- és monetáris politikájából veszít. Egy ország nemzeti valutájának leértékelése javítja az átmeneti versenyképességet, ezáltal megszűnik az ország önálló monetáris politikája. Az ERM II. árfolyamrendszer felkészülés az euró bevezetésére, amelyben a volatilis árfolyamok nem kapnak helyet, azaz korlátozva van az ország árfolyam-politikai mozgástere. A közös valuta bevezetésével megszűnik az ország pénzteremtésre vonatkozó joga. Ez a jog Európai Központi Bankot illeti meg, ezzel megfosztva az országot a bevételi forrásától. Magas inflációval rendelkező ország esetében ez a bevétel a GDP 2-3 %-ka is lehet. 33

33

Kengyel Ákos: Az Európai Unió közös politikái, Akadémiai Kiadó,2010 (147-149.old.)

60

Összegzés A Gazdasági és Monetáris Unió lényeges lépcsője az Európai Uniónak. Megteremti a tagállamok egymás közötti kooperációját, hiszen az egymással „örök harcban” álló Franciaország és Németország közös valutát vezetett be 1999-ben. Az integráció mélyülését olyan lépések határozzák meg, melyek a tagállamok saját érdekeiből valósulnak meg. A Gazdasági és Monetáris Unió nagymértékben hozzájárulhat az árstabilitáshoz és az inflációs ráták egymáshoz való közelítéséhez. Mindez a központi bank függetlenségén keresztül valósulhat meg. Az euró bevezetése az érintett országokban a gazdasági növekedés és felzárkózás jelzálogának minősül. A valutaunió három legjelentősebb haszna: tranzakciós költségek csökkenése, a külkereskedelem bővülése, és a reálkamatok csökkenése. A GMU csatlakozás szükséges Magyarország számára, hiszen olyan fejlett gazdaságokkal koordinálhatjuk össze gazdaságpolitikánkat, amelyek gazdasági fejlettsége példamutató értékű lehet számunkra is. Sajnálatos módon kijelenthetjük, hogy négy évig biztosan várnunk kell az egységes európai valuta átvételére hazánkban. A 2008-ban kipukkadt amerikai ingatlanbuborék megbélyegezte hazánkat is, amely a forint árfolyamának gyengülése is mutatta 2009-ben. Mint ahogyan a világ egészén, így Magyarországon is éreztette, sőt jelenleg is érezteti hatását a gazdasági válság. A válság következtében még későbbi időpont tűnik reálisnak az euró bevezetésére. Ha 2014-ben sikerül bevezetnünk a közös valutát, akkor is már 10 év telik el az EU-s és a GMU- s tagság között. Ahogyan azt az ország makrogazdasági mutatóiból láttuk, Magyarország az egyik konvergencia-követelménynek sem tud eleget tenni évek óta. Nagyon magas az államadósságunk, míg a balti államok velünk ellentétben megfelelő gazdasági adatokat produkálnak. Ezt bizonyítja, hogy Észtország alig egy hónap múlva belép az euróövezetbe. Az ERM II. rendszer megszületéséig számos „próbálkozás” történt a gazdasági és monetáris unió megvalósítására. A rendszer sikerességének tekinthetjük, hogy a Közép-Kelet Európa országaiból is egyre többen tudnak csatlakozni az ERM II. rendszerhez és a minimum két éves időszakot el tudják benne tölteni. A rendszer alkalmazása szükséges, hogy a Delorsjelentés harmadik szakaszának eleget tudjanak tenni az országok. Ez az árfolyamrendszer sikerességét a széles +/- 15%-os ingadozási sáv valamint az euró, mint központi valuta szerepét betöltő fizetőeszköz biztosítja. Ezt az ingadozási sávot a rendszer tagjai tudták tartani és így be tudták vezetni az egységes európai valutát.

61

A szakdolgozat során is láthatjuk, hogy az euró átvétele jóval több előnyt nyújt egy ország számára. A valuta átvételét bizonyítja, hogy az utóbbi években a forint árfolyama jelentős ingadozásokon ment keresztül, valamint az átváltások és az árfolyamkockázatok is gondot jelentenek. Az euró bevezetése a gazdaság fellendülését vonná maga után, bővülne a külkereskedelem, mivel Magyarországon az export- import kétharmadát az EU- piacával bonyolított kereskedelem adja. Bízom Magyarország mielőbbi GMU- tagságában, ezáltal élvezve a már említett előnyöket.

62

Ábrajegyzék 5. ábra: Az árfolyamrendszerek fajtái 20.oldal 6. ábra: Az észt inflációs többlet az euróövezethez képest 32.oldal 7. ábra: Az inflációs ráták alakulása 1999-2009 között a 2004 és 2007-es uniós országok esetében 35.oldal 8. a ábra: Észtország konvergencia-kritériumai 2004-2009 között 36.oldal 4.b ábra: Referenciaértékek 2004-2009 között 36.oldal 5. ábra: 1 euró/ észt korona árfolyama 2010.11.01.-2010.11.30. 38 6. a ábra: Lettország konvergencia-kritériumai 2004- 2009 között 39.oldal 6. b ábra: Referenciaértékek 2004-2009 között 40.oldal 7. ábra: 1 euró/ lett latt középárfolyam 2004- 2009 41.oldal 8. ábra: 1 euró/ lett latt árfolyam 2009. novemberétől 2010.októberéig 42.oldal 9. ábra: 1 euró/litván litas középárfolyam 2004-2009 között 44.oldal 10. ábra: 1 euró/ litván litas középárfolyam 2010.11.01. és 2010.11.30. között 44.oldal 11. a ábra: Litvánia konvergencia-kritériumai 2004-2009 között 45.oldal 11.b ábra: Referenciaértékek 2004-2009 45.oldal 12. ábra: 1 euró/ dán korona középárfolyam 2000-2009 48.oldal 13.a ábra: Dánia konvergencia-kritériumai 2004-2009 között 49.oldal 13.b ábra: Referenciaértékek 2004-2009 49.oldal 14.a ábra: Magyarország konvergencia-kritériumai 2004-2009 között 55.oldal 14.b ábra: Referenciaértékek 2004-2009 között 55.oldal 15. ábra: 1 euró/ forint árfolyama 2010.06.04.-2010.11.22. 57.oldal 16. ábra: 1euró/ forint középárfolyam 1999-2009 között 57.oldal

63

Irodalomjegyzék Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana- Aula Kiadó, 2004 Kende Tamás- Szűcs Tamás: Az Európai Unió politikái- Osiris Kiadó, 2000 Polgár Éva Katalin: Az Európai Monetáris Rendszer és az ERM-2 -Közgazdasági szemle, I.évf.,2003.április (350-369.old.) Lőrincné Istvánffy Hajna: Pénzügyi integráció Európában KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft,2001 Magyar Nemzeti Bank: Monetáris politika Magyarországon 2006. augusztus, harmadik kiadás Horváth Ágnes-Szalai Zoltán: Gazdasági és Monetáris Unió, MNB Műhelytanulmányok 12. sz. Horváth Ágnes- Varró László: Az új európai-árfolyammechanizmus. Kézirat, MNB Közigazgatási és Kutatási Főosztály Szapáry György- Jakab M. Zoltán (1998): A csúszó leértékelés tapasztalatai Magyarországon Jankovics László (2002): A monetáris unió és a politikai egyesülés Európában, Competito, I.évf.1.szám( 96-104.o) Darvas Zsolt-Szapáry György: Az euróövezet bővítése és euróbevezetési stratégiák, Közgzdasági Szemle, LV.évf., 2008.október (833-873.o.) Szapáry György: Az árfolyamrendszer kiválasztása az átmenet országaiban az EMUcsatlakozás előtt, Közgazdasági Szemle, XLVII. Évf., 2000.december (951-961.o) Wisniewski Anna visegrádi országok felkészültsége a GMU-csatlakozásra, Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. szeptember (664–682. o.) Darvas Zsolt- Halpern László: Árfolyamelmélet, Osiris Kiadó 1998. Losonczi Miklós: A magyar EU-tagság gazdaságpolitikai kihívásai, Közgazdasági Szemle, LIV. évf., 2007. szeptember (842–849. o.) Mihályi Péter(2005): Jó úton járunk? Magyarország euróstratégiája. Közgazdasági Szemle,78. szám(712-731.o.) Európai Központi Bank: Konvergenciajelentés 2010. május Európai Központi Bank: Konvergenciajelentés 2008. május Európai Központi Bank: Konvergenciajelentés 2006. május Európai Központi Bank: 2004. évi Konvergenciajelentés Európai Központi Bank: Konvergenciajelentés 2006.december

64

Gros D. - Thygesen N.(1998) European Monetary Integration, 2. kiadás, Longman, New York Coricelli,Fabrizic (2002): Exchange Rate Policy during Transition to the European Monetary Union: The Option of Euroization, Economics of Transition, 10.évf.2.szám(405-417) De Grauwe, P.(2000) Economics of Monetary Union, Oxford University Press http://epa.oszk.hu/00800/00878/00751/pdf/00250027.pdf letöltés ideje: 2010.10.04. 19:22 http://www.ecb.int/pub/pdf/other/policyaccexchangeratehu.pdf

letöltés

ideje:2010.10.04

19:37 http://www.vki.hu/kulkapcs/Csatlakozas_az_euro_ovezethez.pdf letöltés ideje: 2010.10.23. 23:21 http://bank-hitel.tanacsok.info/rogzitett-arfolyamrendszer.html letöltés ideje: 2010.09.23. 21:09 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2010:196:0024:0026:HU:PDF letöltés ideje: 2010.10.23. 23:21 http://index.hu/gazdasag/vilag/2010/05/12/jovore_esztorszag_is_bevezeti_az_eurot/

letöltés

ideje: 2010.11.18 14:27 http://www.ey.com/HU/hu/Newsroom/News-releases/Euro-bevezetes

letöltés

ideje:

2010.12.01. 0:04 Magyar Nemzeti Bank honlapja: www. mnb.hu Észt központi bank honlapja: http://www.eestipank.info/frontpage/en/ http://www.ecb.int/press/pr/date/2004/html/pr040628_1.en.html 2010.11.10 17:50 http://europa.eu/legislation_summaries/economic_and_monetary_affairs/institutional_and_ec onomic_framework/l25082_en.htm letöltés ideje: 2010. 12.02. 20:31 www.eurostat.hu http://www.exchange-rates.org/history/HUF/EUR/G letöltés ideje: 2010.12.01. 22:05 http://www.vki.hu/kulkapcs/Csatlakozas_az_euro_ovezethez.pdf letöltés ideje: 2010. 11.22. 19:21 Európai Unió portálja: http://europa.eu/index_hu.htm

65