ERGONÓMIA 5.6
Az ergonómia szerepe a pályaalkalmassági erőnléti szabványok kialakításában Tárgyszavak: ergonómia; fizikai terhelés; pályaalkalmasság; szabvány; feladatelemzés; esélyegyenlőség.
Az ergonómia a munkahely kialakításának és a munkahelyi környezetnek az emberre, az emberi testre és annak működésére gyakorolt hatását vizsgálja. Célja a munkahelyeken az emberek egészségének, jó közérzetének és biztonságának megőrzése, és ezáltal a termelékenység növelése. Gyakran előfordul, hogy egy alkalmazott elveszíti állását (vagy eleve el sem nyeri azt), mert a munkakörére előírt fizikai követelményeket vizsgáló tesztfeladatot nem tudta teljesíteni. Ez különösen olyan foglalkozások, ill. munkakörök esetén fordul elő, ahol a munka jelentős erőkifejtést igényel, és ahol azt mindaddig főként férfiak végeztek. Az alábbi összefoglaló – egy helyi tűzoltóegység példáján – bemutatja, hogy Kanadában jelenleg milyen gyakorlat szerint határozzák meg olyan hagyományos férfifoglalkozások követelményeit, mint a tűzoltó, a rendőrtiszt vagy a katona, valamint hogy korszerű ergonómiai módszerek – pl. a feladatelemzés – hogyan segíthet ennek a gyakorlatnak a tényleges követelményekhez igazításában.
Szabályozási háttér 1994-ben Kanadában elbocsátottak egy jól dolgozó tűzoltónőt, mert egy erőnléti tesztfeladat négy része közül egyet nem tudott tökéletesen teljesíteni. A kormány azzal érvelt, hogy az erőnléti szabvány a tűzoltói munkakörben ún. jóhiszemű pályaalkalmassági követelmény (bona fide occupational requirement = BFOR). A tűzoltónő fellebbezésére azonban a kanadai Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a szabvány nem BFOR,
a szóban forgó teszthez használt szabványok ugyanis nem mutatják pontosan a vizsgált személy alkalmasságát arra, hogy biztonsággal és eredményesen végezzen tűzoltói munkát. A tűzoltónőt ezután munkahelyére visszavették és kártalanították. Kanadában 1978-ban fogadták el az emberi jogok törvényét, amelyet azóta többször módosítottak. A tűzoltónő esete és más diszkriminatív gyakorlatok arra indították a kanadai Legfelsőbb Bíróságot, hogy tisztázza, mi számít jóhiszemű pályaalkalmassági követelménynek. Ezek előírását a munka biztonságos és hatékony elvégzésének tényleges feltételeihez kell kötni, és nem jelenthetnek ésszerűtlen megterhelést azok számára, akikre vonatkoznak. (Kanadai Emberi Jogok Bizottsága, 2000). Meghatározások Az ergonómia a munkahely kialakításának és a munkahelyi környezetnek az emberre gyakorolt hatását vizsgáló tudomány. Célja, hogy megőrizze az emberek egészségét, jó közérzetét és biztonságát munkahelyükön, s egyúttal fokozza termelékenységüket. A feladatelemzés olyan módszer, amelynek segítségével meghatározzák, hogy a dolgozónak munkakörében milyen feladatokat kell elvégeznie, és hogyan éri el céljait. Fontos, hogy az elemzés a dolgozó ténylegesen elvégzendő feladatait határozza és állapítsa meg. A pályaalkalmassági erőnléti szabványok olyan irányelvek, amelyekhez hozzámérik a dolgozók fizikai teljesítőképességét, hogy megállapítsák, fizikailag alkalmasak-e a munka elvégzésére. A jóhiszemű pályaalkalmassági követelmény (BFOR) definíciója – a Kanadai Emberi Jogok Bizottsága 2000 évi meghatározása szerint – megkívánja, hogy a munkaadó egy bizonyos képzettség előírásának indokoltságát bizonyítsa. Ezen túlmenően, ahhoz, hogy egy munkaadó diszkriminatív szabványt vezethessen be, a Bizottság a következő három követelményt támasztja: • A szabvány bevezetését a munkateljesítménnyel összefüggő indokokkal kell alátámasztani. • A szabványt jóhiszeműen kell alkalmazni, és csak akkor, ha azt az adott munka elvégzése ésszerűen indokolja. • A szabvány alkalmazása nélkül az érintett dolgozók foglalkoztatása indokolatlan problémát okozna a munkaadónak.
Pályaalkalmassági erőnléti szabványok kidolgozása a fizikailag megterhelő munkakörökben Egyes elképzelések szerint a fizikailag megerőltető munkakörök bizonyos jelentkezőket automatikusan kizárnak. A nagy izomerőt és állóképességet igénylő foglalkozásokat hagyományosan férfimunkáknak tekintik. Az utóbbi két évtizedben azonban változott a helyzet, és egyre nagyobb számban találhatók nők is ezekben a számukra nem hagyományos munkakörökben. A pályaalkalmassági erőnléti szabványok a munka természetétől függően különbözőek. Az olyan hagyományos férfiszakmákban, mint a rendőr, a tűzoltó és a katona, az irányelveket úgy állapították meg, hogy nők felvételi lehetőségével nem számoltak. Amióta egyre több nő is választja ezeket a foglalkozásokat, felvetődik a kérdés, hogy nem fog-e romlani a közbiztonság, ha lejjebb szállítják a fizikai követelményeket, hogy azoknak nők is megfelelhessenek. Ezzel kapcsolatban vita támadt arról, hogy milyen képességek szükségesek bizonyos munkakörök betöltéséhez. A felvételi gyakorlat áttekintése azt mutatta, hogy a fizikai erőnlét szintjére vonatkozó tesztek kidolgozásakor ergonómiai módszereket is figyelembe vegyenek, például a feladatelemzést. BFOR kidolgozására természetesen továbbra is szükség van, egyrészt azért, hogy munkavégzés közben védje a dolgozó egészségét és biztonságát, másrészt azért, hogy a dolgozók kártérítési követeléseinek száma csökkenjen. Ahhoz azonban, hogy megfelelő, a dolgozókat csak a feltétlenül szükséges mértékben korlátozó BFOR-t dolgozhassanak ki, ismerni kell, hogy a munka milyen fizikai követelményekkel jár, és fel kell tárni a munkakörhöz tartozó lényeges feladatokat. Egy 2000-ben elvégzett kutatás a munkahelyi BFOR létrehozására a következő lépéseket javasolja: • a projekt megvalósítására munkacsoportot kell alakítani; • a munkakört a munkacsoporttal meg kell ismertetni; • meg kell vizsgálni a munkakört, és elemezni kell, milyen fizikai követelményeket támaszt; • fel kell tárni a fizikai követelmények szempontjából lényeges feladatokat; • a vizsgálati módszerekre szabványosított érékelési eljárást kell kialakítani; • a vizsgálati módszerek tudományos pontosságát értékelni kell;
• a vizsgálati módszerhez teljesítményszabványokat kell kialakítani; • a munkakörben jelenleg dolgozók teljesítményére alkalmazva értékelni kell ezeknek a szabványoknak az eredményeit; • a vizsgálati módszert alkalmazni kell; • folyamatosan felülvizsgálatot kell folytatni.
A jelenlegi gyakorlat A fizikai teljesítmény meghatározói A bevezetőben leírt eset megmutatta a tűzoltók felvételekor és szűrésekor alkalmazott gyakorlatot. Felvetődik a kérdés, milyen vizsgálati módszerekkel lehet megbizonyosodni arról, hogy valaki alkalmas egy fizikailag megerőltető munkára, és nem kockáztatja mások és saját biztonságát. A fizikai teljesítmény több mutatóval mérhető, például az izomerővel, állóképességgel, aerob és anaerob teljesítménnyel, mozgékonysággal vagy a hajlékonysággal. A férfiak és nők fiziológiája azonban alapvetően különbözik. Az erőkifejtést illetően a két nem közötti különbséget gyakran annak tulajdonítják, hogy a férfiak izomtömege nagyobb. A különbség azonban attól is függ, hogy milyen módszereket alkalmaznak az erő mérésére, milyen testrészen mérik az erőt, és milyen a vizsgált személy edzettségi szintje. Kimutatták például, hogy a nőknél a testtömeghez viszonyított láberő nagyobb, mint a férfiaknál. Az erőre számos definíció adható. Általános meghatározás szerint az erő egy izomnak az a képessége, hogy ellenállással szemben egyszeri maximális erőkifejtést tegyen. Az erő különböző módszerekkel mérhető, de fontos annak pontos megállapítása, hogy a munkakörhöz milyen típusú erőre van szükség. Ezután meg kell határozni, hogy milyen erőnléti teszttel lehet megbizonyosodni arról, hogy a vizsgált személy el tudja végezni a feladatot. Az egyik erőmérési módszer súlyemelési feladatok teljesítése. Felvétel előtti szűrésre előszeretettel használják az emelőgépet, mert alkalmazása könnyű, a súlyemelésre kifejtett erőt pedig biztonságosan és megbízhatóan méri. A teljesítmények különbözősége befolyásolhatja a munkafelvételt. Szükség van azonban a teszt pontosságának és alkalmazhatóságának további vizsgálatára, kérdéses például, hogy adott munkakörnyezetben valóban szükséges-e az így mért erő.
A jelenleg alkalmazott gyakorlatok hiányosságai A pályaalkalmassági erőnléti tesztek módszertana nem eléggé közismert. A jelenlegi gyakorlatokkal az az egyik gond, hogy az erőnléti teszteket nem következetesen alkalmazzák. Ha a technológia vagy a felszerelés változik, a teszteket csak minimális mértékben vizsgálják felül. Fontos lenne továbbá, hogy a dolgozók alkalmasságukat folyamatosan meg is őrizzék. A közvélemény gyakran úgy látja, hogy a női egyenjogúság biztosításának a közbiztonság látja kárát. Kevés publikáció látott eddig napvilágot a fizikai alkalmasság vizsgálatának a feladatelemzés szempontjait is tükröző megközelítéséről, mindenkitől ugyanazokat a fizikai jellemzőket várják el. Pedig vannak olyan helyzetek, amelyekben kevésbé felel meg egy nagytermetű, izmos személy, például akkor, amikor kevés hely áll rendelkezésre. Nem készült sok elemzés a csoportmunka szerepéről sem. Sok helyzetben előnyösebb lenne, ha egy feladat sikeres teljesítése érdekében többen együttműködnének. Baj az is, hogy nem készültek összehasonlító tanulmányok az országban használt tesztek közötti különbségekről. A jó BFOR meghatározza egy munkakör minimális követelményeit, és feltárja a dolgozót érő káros hatásokat, valamint azok kivédésének lehetőségeit. Segítséget nyújthat továbbá egy munkakör lényeges vagy kulcsfontosságú feladatainak, valamint az alkalmazandó teszt jellegének meghatározásához. Segíthet olyan tennivalók felismerésében is, amelyek új munkaerő beállítását kívánják meg, végül pedig az erőnléti szabványok folyamatos felülvizsgálatához is útmutatást adhat.
Ergonómia és feladatelemzés Az ergonómia létfontosságú szerepet játszhat a pályaalkalmassági erőnléti szabványok kialakításában. A jó feladatelemzés a helyes erőnléti tesztek kidolgozásának a kulcsa. A feladatelemzés olyan folyamat, amely feltárja és leírja a munka alkotóelemeit, és elemzi a munka eredményes elvégzéséhez szükséges forrásokat. A feladatelemzés felhasználható annak felmérésére, hogy mire van szükség egy adott munka elvégzéséhez, és arra, hogy az emberek között a feladatokat és a felszerelést optimálisan osszák ki. Segítséget nyújthat annak biztosításához is, hogy az emberek a rendszer keretében el tudják végezni a rájuk bízott feladatokat, mérni tudja továbbá a munkateljesítményt, a rendszer biztonságát és megbízhatóságát.
Megközelítését tekintve a feladatelemzés lehet hierarchikus, folyamatközpontú és kognitív. A feladatelemzésnek – bármelyik típust is választják – a következőkre kell kiterjednie: • figyelembe kell vennie a meglévő munkaköri gyakorlatokat; • meg kell határoznia a tennivalókat; • meg kell határoznia, hogy a munkakör szempontjából mi lényeges; • meg kell hallgatnia az alkalmazottak feladatokkal kapcsolatos észrevételeit és javaslatait; • a követendő gyakorlatról forgatókönyveket kell készítenie. A feladatelemzés elvégzése után meg kell állapítani, hogy egy jelentkezőt milyen pontszám elérése esetén tekintenek a munkakör betöltésére alkalmasnak. A minimális pontszámot – a feladatelemzésben feltártak szerint – a szükséges energia, erő vagy a biztonságos munkavégzés szintje, illetve ezek kombinációja alapján kell megállapítani. Ahelyett, hogy férfiakra és nőkre önkényesen különböző ponthatárértékeket jelölnének meg, a tényleges feladatokhoz igazodó, ésszerű időhatárokat is tartalmazó teszteljárásokat kell kialakítani.
Esettanulmány – minta a módszer alkalmazására A leírt feladatelemzési megközelítés több területen alkalmazható. Felhasználását egy városi tűzoltóság példáján mutatjuk be. A feladatelemzés első lépése a meglévő gyakorlat megfigyelése. Ehhez a munkakört összetevőire kell bontani és meg kell állapítani, hogy jelenleg milyen tevékenységet végeznek, valamint elemezni kell a jelenlegi helyzetet. A tűzoltókkal folytatott beszélgetések és egy tűzoltóságon tett látogatás során arra derült fény, hogy gondok vannak a tűzoltás jelenlegi szakmai követelményeivel, különös tekintettel a fizikai kondíció fenntartása és az erőnlét vizsgálata terén. A három legfőbb gond az, hogy a jelenlegi vizsgálati módszerek nem tükrözik a munka tényleges követelményeit; nem végeznek évenkénti vizsgálatot, hogy folyamatosan meggyőződjenek a dolgozók alkalmasságról, továbbá nem fordítanak kellő figyelmet a dolgozók biztonságos és sérülésmentes munkavégzésének feltételeire. Két további probléma merült még fel: a műszakok ütemezése és a személyi védőfelszerelés konstrukciója. A feladatelemzés második lépése a tennivalók meghatározása. Példánkban az a cél, hogy a tűzoltóság megfelelő erőnléti vizsgálati rend-
szert alkalmazzon a lakosság és a tűzoltók védelme érdekében. Az indítványok között szerepel egy tűzoltók számára szervezett ügyességi verseny. Ennek során a dolgozóknak olyan, foglalkozásukkal összefüggő feladatokat kell végezniük, amelyek erőt és gyorsaságot kívánnak meg. A verseny szervezői nagy figyelmet fordítottak a feladatok megtervezésére, amelyek között szerepel lépcsőn járás, locsolótömlő cipelése és áldozat kimentése. A tűzoltók számára nem kötelező a részvétel a versenyben, de jó alkalom az erőnlét kipróbálására. A feladatelemzés harmadik lépése annak meghatározása, hogy mi lényeges a munkakör szempontjából. A tűzoltók esetében létfontosságú, hogy mindenkor készen álljanak. Egy műszakon belül elképzelhető, hogy egy tűzoltónak a „pihenő” állapotból perceken belül „teljes készültség” állapotába kell kerülnie, ha veszélyt jelző telefonhívást kapnak. Az is fontos, hogy a dolgozók megértsék, hogy nem számíthatnak arra, hogy nem kell minden tűzoltási munkában részt venniük. Egy tűzoltóság minden egyes tagjának mindig készen kell állnia a segítségnyújtásra. Ehhez minden egyes tűzoltónak saját maga és a lakosság biztonsága érdekében rendszeres edzéssel meg kell őriznie kondícióját. A feladatelemzés negyedik lépéseként meg kell hallgatni az alkalmazottak észrevételeit és javaslatait. A tűzoltóság tagjaival folytatott beszélgetés során úgy találták, hogy a fizikai erőnlét vizsgálatáról a tűzoltók és szakszervezetük véleménye nem mindig egyezett a vezetők álláspontjával. Vannak továbbá olyan területek, amelyekkel kapcsolatban tisztázandó kérdések merültek fel, mint például az állás elvesztésétől való félelem, a változással szembeni ellenállás és az elbocsátási okok kérdései. Végül, a feladatelemzés utolsó lépése, hogy forgatókönyvet kell készíteni a követendő gyakorlatról. A tűzoltók fizikai állapotát a verseny jól méri. Ahhoz azonban, hogy az alkalmazottak ilyen típusú programokban megfeleljenek fontos, hogy segítő légkörben gyakorolhassák képességeiket. Annak, hogy ezt szabványként alkalmazzák az a legfőbb akadálya, hogy a tűzoltók nem tudnak edzéssel felkészülni az ilyen jellegű tesztre, mivel az edzéshez szükséges infrastruktúra túlságosan költséges lenne, és nagy területet igényelne.
Következtetések A feladatelemzés a munkakör funkcióit elemeire bontja és az elvégzendő feladat természetének részleteit, a munkahelyi feltételeket és a
munkakörnyezetet veszi figyelembe. A feladatokat úgy kell kijelölni, hogy azok megfeleljenek a dolgozók adottságainak, ne pedig a dolgozóknak kelljen a feladatokhoz idomulniuk. A feladatelemzés eredményeként bizonyos foglalkozási körülmények között szükségtelenné válhat a BFOR alkalmazása. Ezért az első teendő, hogy adatgyűjtés útján meg kell vizsgálni a nagy fizikai követelményeket igénylő foglalkozásokat. Ennek keretében részletezni kell valamennyi munkafunkciót, terhek emelését, kényelmetlen munkapozíciókat, az erőfeszítés időtartamát, a naponta (hetente stb.) végzett erőfeszítések számát, a kéz és a csukló mozgásait és minden olyan tényezőt, amely az izomrendszert érintheti. A jelentős erőkifejtést igénylő foglalkozásokban nagyobb annak a veszélye, hogy a test állandó megterhelése, az erőfeszítés és a kényelmetlen testhelyzetek miatt halmozódó trauma rendellenességeket okoz. Az is fontos, hogy a munkakörhöz tartozó funkciókat lényegesekre és lényegtelenekre kell felosztani. Ezeket a feladatokat világosan meg kell határozni, és a munkaköri leírás változásainak és a technológia fejlődésének megfelelően folyamatosan frissíteni kell. A nők korábban hagyományosan ki voltak zárva a jelentős erőkifejtést és állóképességet igénylő munkakörökből. Fontos, hogy most inkább vizsgálják felül ezeket a fizikai követelményeket, semmint megpróbálják bizonyítani a diszkriminatív tesztek indokoltságát. Ezután nem önkényesen megállapított, hanem a munkakörbe tartozó tényleges feladatokon alapuló fizikai erőnléti tesztelést kell alkalmazni, és ennek megfelelő pontszámot előírni. Az ergonómia és a feladatelemzés fontos szerepet játszhat a munkaköri feladatok meghatározásában, ami a munkafunkciók újratervezéséhez fog vezetni és adott esetben szükségtelenné teszi a BFOR-t. Összeállította: Szabó Ildikó Kuruganti, U.; Rickards, J.: The role of human factors engineering in establishing occupational fitness standards. = International Journal of Industrial Ergonomics, 34. k. 6. sz. 2004. dec. p. 451–457. Dahlberg, R.; Karlqvist, L. stb.: Do work technique and musculoskeletal symptoms differ between men and women performing the same type of work tasks? = Applied Ergonomics, 35. k. 6. sz. 2004. nov. p. 521–529.
EGYÉB IRODALOM Nagy B.: A biztonság minőségi szempontjai. = Magyar mezőgazdaság 60. k. 12. sz. 2005. p. 29. A paksi atomerőmű tűzoltósága. = Tűzvédelem, 128. k. 2. sz. 2005. p. 15–16. Szörényi Á.: Irodai ártalmak. Így görbüljünk meg? = Figyelő, 48. k. 50. sz. 2004. p. 60–61. Hofer, K.: Die Entstaubung in der Zementindustrie. (Portalanítás a cementiparban.) = Aufbereitungs Technik, 45. k. 12. sz. 2004. p. 42–50. Sigrist, L.: Arbeitssicherheit zahlt sich aus. (A munkabiztonság kifizetődik.) = HK Gebäude Technik, 2. k. 12. sz. 2004. nov. p. 20–21.
