AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXV. évfolyam 3. szám. 2014. február 1.
Ára 0,80 lej
Életünk mellékvágányai A vonat hirtelen lassítani kezdett. Kinéztem az ablakon, de sem állomást, sem falut nem láttam. Miért kell itt megállni? Miért pocsékoljuk a drága időt? Végül a vonat megállt egy olyan helyen, ahol semmi érdekes látnivaló nincs, pályaudvar sem. Lasan rájöttem, hogy a vonat mellékvágányra állt: meg kell várnia, amíg a szembejövő vonat elhalad. Most értettem meg a látszólagos késést. Valószínűleg be volt tervezve a mellékvágányra állítás, hogy a szembejövő vonat minden veszély nélkül áthaladhasson. Egy ilyen mellékvágány nélkül az összeütközés elkerülhetetlen lett volna. Életünknek is megvannak a mellékvágányai. Csak az a kérdés, felismerjük-e értéküket türelmesen várva, vagy könnyelműen továbbutazunk. Az élet mellékvágányait Isten tervezte, ezért a látszólagos késés életünk bizonyos Bányai László (Folytatása a 3. oldalon)
Gyenge prédikáció, távozó értelmiség? Bánffy Miklós, az értékteremtő és értékmentő református nagyúr Beszélgetés Szegedi László kőhalmi lelkipásztorral, missziói előadóval Az elmúlt években több alkalommal is felrótták az egyház vezetőinek, hogy nincs missziói stratégiája. Tavaly az egyházkerületi közgyűlésen azonban az utóbbi másfél évtized egyik legjobb missziói jelentése hangzott el. Szükség van-e az adatokra? Mit lehet belőlük megtudni? Mi fog történni az apadó kis gyülekezetekkel? Lapunk ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat, amelyeket Szegedi László missziói előadó fogalmazott meg. – A missziói jelentés tükörképe a gyülekezeti életnek és mindannak, ami közösségeinkben történik. Néha fölöslegesnek tartjuk a különböző százalékokkal való számításokat, ám az idő múlásával e számokat összehasonlítva megállapíthatjuk, merre halad egyházunk. Ezért fontos mindig rögzíteni az egyház különböző tevékenységeinek adatait. Sajnos figyelmetlenség vagy hanyagság miatt nem minden adat pontos, de a százalékarányok azért mégis megmutatják a főbb irányvonalakat.
het kidolgozni a misszió területén, amilyet egyesek hiányoltak a korábbi egyházi vezetés részéről. Egyáltalán szükség van-e stratégiára? Mások szerint ugyanis, ha mindenki végezné a feladatát, gondozná a rábízott lelkeket, nem kellene stratégiákkal foglalkozni. – A jelentés történelmi korkép, amelyből sok kérdésre kapunk választ. Ám sohasem lehet olyan stratégiát kidolgozni, amely alapjában meg tudja változtatni egy közösség szokásait, szaporodási Somogyi Botond
– A beküldött adatok alapján olyan hosszú távú stratégiát le-
(Folytatása az 5. oldalon)
Gróf Bánffy Miklós – Kós Károly mellett – a 20. századi erdélyi közélet legsokoldalúbb egyénisége volt, aki politikusként, belsőépítészként, grafikusként, díszlet- és jelmeztervezőként, íróként, és évtizedeken keresztül az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokaként szolgálta a nehéz helyzetben lévő magyarságot. Gróf Bánffy Miklós 1873. december 30-án született Kolozsváron, az ősi Bánffy család grófi ágának tagjaként. Gyermekkorát főképpen a család Kolozsvárhoz közeli bonchidai kastélyában töltötte. Az alábbi szavakkal emlékezett vissza erre az időszakra: „Gyermekkorom legszámosabb emléke Bonchidához kapcsolódik. Itt töltöttük az év legnagyobb részét; rendszerint május közepétől karácsonyig. Karácsonyra Budapestre költöztünk, ahol egész télen át atyám három nővérének, Károlyi Sándorné, Zichy Pálné és Berchtold Richárdné családjaival töltöttük az estét. Hol mi mentünk valamelyikhez, hol ők jöttek hozzánk. Annyira egyformán teltek ott a napok, hogy pesti emlékeim
egymásba folynak, és hogy mi mikor történt azon a tizenkét télen át, első elemista koromtól a matúráig, alig tudnám megmondani. Délelőtt tanulás, délután jégpálya, tornaóra, vívólecke és újból tanulás. Este játék unokatestvéreinkkel. Mindez olyan egyformán, hogy, ha ma visszagondolok, alig találok egyegy kimagasló emléket.” Felsőfokú tanulmányokat Budapesten és Kolozsváron folytatott, amely során jogi diplomát szerzett. Ezt követően országgyűlési képviselő és Kolozs megye főispánja lett. A 20. század első
Millisits Máté (Folytatása a 6. oldalon)
Barangolások bibliai tájakon Ciprus Ciprus nevével találkozunk az Ószövetségben. A sziget gazdag rézben, ez a kereskedőket már az ősi időkben is vonzotta, a régészeti ásatások során sok rézből, bronzból készült fegyvert, illetve munkaeszközt találtak. A Kr. e. 15. századtól a mükéneiek árasztották el a szigetet, de volt itt asszír majd perzsa uralom is. Az issosi csata után a sziget görög fennhatóság alá került, Kr. e. 58-ban lett ez a sziget is római tartománnyá. Zsidók is szép számmal laktak a szigeten. A keresztyének az István vértanú kivégzése után támadt üldözés után jutottak el a szigetre, komoly szerepük volt az antiochiai gyülekezet életében is. A sziget nagy része rövid időn belül keresztyén lett, püspökeik ott voltak a nagy ökumenikus zsinatokon is. Az Újszövetségben két ember játszott fontos szerepet a ciprusi keresztyének közül. Az első Barnabás, akinek nevével először a jeruzsálemi gyülekezetről szóló tudósításban találkozunk. Lévi törzséből származó zsidó volt ő, s ennek is jelentősége van, hisz a Lévi név épp összekötőt, kapcsolatot jelent. Anyja, Lea azért adta neki ezt a nevet, mert remélte, hogy ez a harmadik fiú végre meghozza Jákóbnak az iránta való szeretetét, ragaszkodását. Később a Lévi törzse lett az, amelyik Isten és a nép közötti kapcsolatot ápolta. Barnabás ebbe a szent hagyományba született és lehetett a nehéz időben összekötő személlyé. Ifjúkorában a görög kultúrát szívta magába. De Isten számára nincs akadály, s ki-
Régi keresztyén templom Ciprus szigetén
választotta őt arra, hogy egyik áldott eszköze legyen az evangélium terjedésének. Keresztyénné válása után kapta a Barnabás nevet. Azzal vált ismertté, hogy Jeruzsálemben levő földjét eladta, és árát a gyülekezet rendelkezésére bocsátotta. Kezdetben a keresztyén közösség szimpatikus volt az egész nép előtt, de pár év múlva, főleg az István kivégzése után, súlyos üldözés kezdődik a keresztyének ellen. Barnabásnak ajándéka volt a lelkek megítélésére, s ezt abból is látjuk, hogy amikor Antiókchiában ébredés támad, akkor is Barnabást küldik oda, hogy tájékozódjon a gyülekezetben. Barnabás meglátta azt, hogy Pál a damaszkuszi úton valóban megtért, és Isten kegyelme csodálatosan munkálkodik az életében. Elmondta a jeruzsálemi gyülekezet vezetőinek, s így kapcsolódhatott be Pál a szolgálatba és lehetett Isten országának egyik legáldottabb eszköze. Szép példa Barnabás, hisz annyi olyan ember van sajnos a gyülekezetekben, akik ellenségeskedést, szakadásokat okoznak. Nagy szükség lenne olyan lelkipásztorokra, presbiterekre és egyháztagokra, akik az összetartozást, a közösséget tudnák munkálni. A másik ember, aki Ciprushoz kötődik: Sergius Paulus. Ő Pál szolgálatának első gyümölcse. Az apostol első térítői útjának első fontos állomása épp Ciprus. Kezdetben nem sok sikerrel jár munkája, szinte az egész szigetet bejárja. Eljut Pafosz városába, ahol a római helytartó székhelye is volt. Nem sok remény kecsegtette őt, hisz itt volt a híres-hírhedt Vénusztemplom: a szerelem istennőjének a kultusza virágzott, ami erkölcstelenséget és kicsapongást jelentett. Mit várhat itt az, aki az evangéliumot Ókori amfiteátrum. A Limassoltól 20 km-re fekvő maradványt hirdeti? De tetszett ma is szabadtéri színháznak használják Istennek, hogy e re-
2
ménytelen helyen érjen be az első gyümölcs. A sziget helytartója, Sergius Paulus volt, aki épp olyan funkciót töltött be, mint Pilátus Júdeában. Bár minden kincse és szórakozása megvolt, mégis valami többet keresett, nem talált nyugalmat lelkének. Ezért is hozatta udvarába Elimást, de sajnos az hamis próféta volt. Ekkor jut el hozzá a hír, hogy új emberek jöttek a szigetre. A helytartó azonnal hívatja Pált és Barnabást, akik bátran hirdetik az evangéliumot. Pál Krisztust prédikálta, Barnabás pedig az egyetlen vigasztalásról tett bizonyságot. Világosan látjuk ebből a történetből: a Sátán munkája arra irányul, hogy az embereket távol tartsa Jézustól. De azt is láthatjuk, hogy aki egyszer hitre jutott, azt a Sátán már nem tudja Isten kezéből „kicsavarni”. Az is bizonyos, hogy Pál és Barnabás leleplezik a Sátán munkáját, s aki Isten ellen harcol, az megkapja büntetését. A varázsló, a hamis próféta megvakul, s sötétségben találja magát. Sergius Paulusra mély hatást gyakorolnak az események, minden bizonytalankodása véget ér, választ kap a kérdéseire. A hit bizonyosság lesz a szívében. A különös az, hogy ő az Úr tanításán csodálkozik el, és nem azon, ami történt. Azt látjuk, hogy a legfontosabb eszköz az Isten országában az ige és annak hirdetése. Ne mondjunk le soha erről, még ha manapság mindegyre azt hajtogatják az emberek, hogy a szavak ideje lejárt. Ez nem így van. Higgyünk az ige erejében, és a magunk lehetőségei szerint hirdessük is azt. Az igében minden megvan, ami az életre és a kegyességre való. Ezért szeressük, keressük az Igét, ne szégyelljük azt továbbmondani mindazoknak, akik közé állított Isten. Mi lett Sergius Paulus sorsa? A Szentírásból nem tudjuk. Úgy tűnik, Pálnak és Barnabásnak ez alkalommal nem sikerült gyülekezetet alapítania, de a sziget további története azt mutatja, hogy ez az első alkalom további gyümölcsöket termett. Bárcsak lehetne a mi életünk is ilyen gyümölcstermő ebben az esztendőben is… Olvasandó igék: 1Móz 10,4; Ézs 23,1.12; Ez 27,6; Jer 2,10; Dán 11,30; ApCsel 4,36, 9,26–27, 11,23.25, 13,4–12. Lőrincz István
Életünk mellékvágányai (Folytatás az 1. oldalról)
döntéseinél a mi érdekünket szolgálhatja. Az Úr szándékát sokszor nem mindjárt értjük meg, de Ő mindig a javunkat akarja. Ha a mellékvágányra állítás nekünk teljesen szükségtelennek tűnik, akkor emlékezzünk Pál apostol tanítására: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van…” (Róm 8,28) A nyugalom és csend sokkal jobb, mint a kapkodás és türelmetlenség. A jó mozdonyvezető nem füttyent türelmetlenül a mellékvágányon. Nekünk is ki kell bírni ezt a helyzetet. Értelmetlen dolog lenne kiszállni, és gyalog menni, vagy tolni a vonatot, esetleg a folyosón idegesen fel-alá járkálni. Éppoly oktondi lenne azon duzzogni, hogy nem jutunk előbbre, vagy a mozdonyvezetőt drága időnk elpocsékolásával vádolni. A mellékvágányon való tartózkodásunk nem vég nélküli. Néha rövid, máskor hosszan tartó. Jézus a Jordánban való megkeresztelkedése után
40 napot töltött a pusztában, mielőtt szolgálatát megkezdte. Pál apostol pedig három évig volt Arábia pusztájában. Ez a látszólag elvesztegetett idő különösen mély, belső kapcsolatba hozta az Úrral, és segített az evangélium világos megértésében. József 14 évet töltött rabszolgaként Egyiptomban, jóllehet teljesen ártatlan volt. A Szentírás szerint Isten ez által Józsefet használta fel a nagy éhínség idején Izráel megmentésében. József életében a mellékvágányon való tartózkodás addig tartott, amíg Isten szava és akarata be nem teljesedett. A mellékvágány nem úticél, az utazás itt nem ér véget. Ha a szembejövő vonat miatti veszély elmúlik, a jelző szabad utat mutat. A várakozás elérte célját. A megállással tulajdonképpen nem hiába veszítettünk időt, mert most már akadálytalanul és félelem nélkül utazhatunk tovább. Ha tehát Isten a mi életünket is mellékvágányra állítja, várjunk türelmesen és bizalommal. A környezet lehet, hogy nem érdekes, de megtanulhatjuk: megőriz a veszélytől. Nyughatatlan életünket arra neveli, hogy utunkat örömmel folytathassuk.
Tekintély a családban Drogos fiatalok, felelőtlen szülők? Egyre ritkábban látjuk, hogy a szülők gyermekeikkel együtt menjenek templomba. Szombatonként a „nagyobbak” hajnalig mulatoznak a diszkóban, vagy késő éjszakáig nézik a televíziót. A vasárnapi harangszó és a szülői szó sem ébreszti fel őket. Egyre több és több fiatalt kísért meg, egyeseket rabul ejt az immár sokféle drog megízlelése. Sokat hallunk a számítógép-, az internet-, a mobiltelefon-, a játékgépfüggőségről. A statisztikák egyre figyelmeztetőbbek és elszomorítóbbak. Szülőktől, a gyermekükről való pásztori beszélgetés rendjén, nemegyszer hallunk ilyen mentegetőzést: hát ilyen ez a mai világ, ilyenek a fiatalok, nincs mit tennünk. Tényleg nincs mit tennie a szülőnek? Honnan indulhat el az erő, az a tekintély, amely hatni tud a rossz úton járó gyermekre, családtagra? Az 1Móz 35,1–4-ben egy tekintéllyel rendelkező apa áll előttünk. Jákób így szól felnőtt gyermekeihez: „Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak!” Mi adja az apa szavainak azt az erőt, aminek ellenállni nem lehet? A rövid bibliai szakasz az igazi tekintély hármas módjáról beszél. Ez minden szülő és nevelő számára megszívlelendő.
A bohóc és a cirkusz Zsebre dugott kézzel prédikál… veri a feleségét… túl sokat iszik – ilyen és ehhez hasonló vagy még durvább rágalmakkal illetik egymást néha a pályázók lelkipásztor-választás előtt. A súlyos vádakat – amelyek a legtöbb esetben természetesen hamisak – nem a pályázók mondják. Ők csak elhintik a gyülekezetekben. S a gondnokok vagy presbiterek aztán továbbadják. A hír pedig, mint tudjuk, futótűzként terjed, s mire a falu végére érkezik, mire a hatodik szájon is túljutott, már annyira felnagyított, hogy sötét fellegként – szinte fenyegetően – tornyosul a közösség feje fölött. Az emberek csak ritkán érdeklődnek: vajon tényleg igaz, amit elhíreszteltek? Esetleg éppen az a személy terjeszti a rémhíreket, aki a legjobban szeretné megválasztatni magát a gyülekezetbe! Tudom, nehéz utánanézni az igazságnak és ellenőrizni a terjengő híreket, de gondoljuk meg: emberek, családok életéről van szó. S nem utolsósorban a gyülekezet érdekéről. Mert mi a biztosítéka annak, hogy az aljas vádakkal másokat rágalmazó pap – megválasztása után – másképp fog viselkedni az adott közösségben? – Á, ez már régi történet – legyint kezével egyik esperes ismerősöm. Az egész olyan, mint a cirkusz. Sokszor előre le van játszva minden: a nép tapsol, az esperes pedig eljátssza a bohóc szerepét: megsúgják, mit kell tennie. Vagyis levezeti a választást, a játszma végén pedig megmondják, kit kell bejelentenie győztesként. Néha a presbiterek körbevezetik az arénában az „elefántot”, megmutogatják, hogy aztán a háttérben, a kulisszák mögött mindent elintézzenek. Tudom, nagyon kemény szavak ezek – teszi hozzá –, de már többször átéltem ezt. Ezért lenne igazságosabb – lelkipásztornak és közösségnek egyaránt –, ha a pályázó lelkipásztorok neveit kalapba tennénk, s onnan kisorsolnánk. – Biztos, hogy jó lenne? – teszem fel ismerősömnek a kérdést. – Lehet, hogy sorsoláskor esetleg éppen a kevésbé megfelelőt húzzák ki. Ám beszélgetőtársam azonnal visszakérdez: és az becsületes, ha egy rágalmazó kerül a parókiára?
a) Jákób azt követően szól fiaihoz, miután Isten szólt hozzá Figyeljünk tehát a sorrendre: „Isten ezt mondta Jákóbnak” (1. v.); „Ekkor azt mondta Jákób a háza népének” (2. v.). Az apa Isten beszédének hatása alatt szólt a fiaihoz. Ha valaki valóban figyel Isten Igéjére, akkor ez meg is látszik rajta. Ilyenkor szavaiba olyan erő költözik, amely elől egykönnyen nem lehet kitérni. Engedjük előbb Istent hozzánk szólni az Ő Igéjében, imádságunkban, és csak azután figyelmeztessünk másokat. Az ige által képesek lehetünk bizonyságtételünkkel és szolgálatunkkal Istent úgy megjeleníteni, hogy az emberek általunk az Ő szeretetét megismerjék. b) Jákób nem esett abba a hibába, hogy ő maga is bálványt imádjon Az apának nem voltak bálványai. „Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak.” Ha Jákóbnak lettek volna bálványai, intézkedései nem érték volna el céljukat. A fiúk azonban megérezték: apjuk egyedül Istenre hagyatkozott, és semmi köze nem volt a tiltott, pogány istenképekkel. Az apa szavai mögött ott állt az élete. Ebben van a tekintélynek a második titka. Ha szavaink megerőtlenítik vagy nevetségessé teszik életünket, akkor ne csodálkozzunk, hogy beszédünk falra hányt borsó. Ha azon az úton, amelyet má-
Somogyi Botond
soknak ajánlunk, mi elöl járunk, akkor a dolgok egészen másként fognak alakulni. Hadd figyeljünk először magunkra, nehogy valami olyan rejtőzzön bennünk, amitől mást meg akarunk szabadítani. c) Jákób tanúságot tett fiai előtt az Istennel járt út dicsőségéről Jákób elveszi az övéitől azokat a tárgyakat, amelyeket eddig maguknál rejtegettek. Amelyekről azt gondolták, hogy a védelmüket biztosítják. Ugyanakkor mutat nekik ezeknél jobbat, amelyet saját tapasztalatából ismer. Ez az élő, az egyedüli Istenbe vetett hit és bizalom. Az Ő védelmét ismerte meg a nehéz időben és meghallgatta bánatában. Arra valók az ilyen szavak (3. vers), hogy a fiakban a hitre nézve kedvet és örömet keltsenek. A bálványokról semmilyen csúnya szó nem lett volna olyan hatással, mint az, hogy saját tapasztalatát, életét állította fiai elé. Bár gyarapodna azoknak a szülőknek és nevelőknek a száma, akik az igaz, helyes úton való járásukkal, Istenbe vetett hitükkel, a neki való szolgálat készségével gyermekeiket Isten útjára irányítják. Székely József
(A szerző egyházkerületünk missziói előadója volt)
3
Húszéves a Református Mentő Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány Magyar nyelvterületen a Bonus Pastor Alapítvány az egyetlen olyan szervezet, amely bentlakásos terápiával segít szenvedélybetegeken. A vezetők egyik álma az, hogy a jövőben nők számára is nyissanak hasonló központot, hiszen a terápiában külön foglalkoznak férfiakkal és nőkkel. Ugyanis esetenként szex- vagy romantikafüggőség miatt is kezelnek embereket, ezért is szükséges a nemek különválasztása. A szervezet fennállásának 20. évfordulójára a múlt év végén emlékeztek Marosvásárhelyen. Az eseményen Lőrincz János marosi esperes elmondta: a szenvedélybetegek kérdésével csak akkor érdemes foglalkozni, ha van remény a szabadulásra, Krisztus pedig a keresztyén hívő ember számára ezt a reményt biztosítja. Az esperes szerint sokkal több szenvedélyfüggő van, mint amit az egyház fel tudna vállalni. A lelkészi szolgálat folyamán folyamatosan találkoznak olyanokkal, akik alkoholproblémával küzdenek, többen hozzájuk is fordulnak, ha úgy érzik, hogy segítségre van szükségük. Jakab István maros-mezőségi esperes a civilszervezetek és az egyház közös vonásairól beszélt. Az esperes szerint mindkettőnek ugyanaz az élettere, szociológiai alapon mindkettő önkéntes alapon szerveződik, és figyelmének a középpontjában az ember áll, a társadalom jóléte. Jakab István szerint azonban ennél többet kér tőlünk Isten, Ő azt akarja, hogy az emberek jól-létéért dolgozzunk. Horváth Levente, a Református Mentő Misszió elnöke elmondta: bár a köztudatba sikerült bevinni, hogy az alkoholizmus betegség, amelyet nem kell megvetni, még van tennivaló. Tudatosítani kell azt is, hogy a betegségre van megoldás. A Bonus Pastor Alapítvány és a Református Mentő Misszió munkája keresztyén értékrenden alapul. A spirituális jólét nagyobb garanciát nyújt a szenvedélybetegeknek arra, hogy nem esnek vissza. A tudományos felméré-
Hogyan hív el Isten? Jákób … álmot látott. Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az Úr állt… (1Móz 28,10.12–13). Isten megszólít téged. Tetszése szerint választ erre formát és lehetőséget. Jákóbnak álomlátás által szólt, nekünk az igehirdetés vagy -olvasás által szokott, de szabad akarata szerint bárhogy megteheti. Isten megszólítása eleven erőként hatol az emberbe, s kitéphetetlenül bennünk marad. Ha nem engedünk neki, ítéletünkre válik. Ha engedünk, elhívásának boldog részesei leszünk. Az elhívás állandó kapcsolatot jelent ezután Isten és közöttünk. Ezt jelképezi a létra is, amely az égig ért, s amelyen állandó fel-alá járás volt. Az Úr szüntelenül beszél hozzánk,
4
sek szerint a hitüket gyakorlók esetében bármilyen terápia sikeresebbnek bizonyul. Adorján Éva, a drogterápiás otthon igazgatója elmondta, az otthon 2005-ben nyílt meg, mintegy 230-an voltak terápián, ezek közül 40
A missziós munkatársak szerint a terápia életbefektetés
személy igényelte több alkalommal is a kezelést. Az igazgató szerint nagyon tisztelik ezeket az embereket, akik felvállalják, hogy megbuktak egy terápiás folyamatban. Az összes bentlakó mintegy fele, 112 személy él absztinens életet most is. Adorján Éva szerint a felépülés feltétele az absztinencia. A tapasztalatuk szerint azok közül, akik a hosszú terápiát választják, körülbelül 70 százalékuk tiszta életet tud élni, sokkal kisebb a visszaesési arány, mint azok esetében, akik csak rövidebb időre vonulnak be az otthonba. Adorján Éva elmondta, 2004-ben egy kanadai terápiás modell mellett tették le a voksukat, ennek a lényege a terápiás közösség. Azt
mi válaszolunk reá – végeredményben ez a keresztyén élet létformája. Addig van élet, amíg ez a lelki vércsere folyik. Ahol a hagyomány, megszokás vagy a ceremónia a frissen pezsgő kapcsolat helyébe lép, ott megszűnik az élet, s
vallják, hogy a terápia: életbefektetés. Az igazgató szerint a legtöbb ember reménytelenséggel küzd, a saját élete miatt is, meg a sok negatív visszajelzés is azt sugallja, hogy kutyából nem lesz szalonna. A drogterápiás otthonban hisznek abban, hogy minden ember élete megváltozhat. Ha ezt tudják sugallni, visszajelezni nekik, akkor ez a legtöbb, amit tehetnek. A drogterápiás otthon igazgatója szerint az egyik legnagyobb gond az, hogy a szenvedélybetegek nagy része kevesebb időt akar a felépülésre szánni, mint amennyire szüksége lenne. A másik probléma, amivel folyamatosan szembesülnek: sok a fiatalok körében a kábítószerfogyasztó, a szülők pedig tehetetlenül nézik a fiatalok kábítószerezését, ahogy céltalanná válik az életük, motiválatlanok lesznek az építő jellegű tevékenységekben. Ózdon azonban csak 18 éves kortól kezelnek szenvedélybetegeket, ilyen esetben sajnos csak ambuláns segítséget tudnak nyújtani. A harmadik probléma – az igazgató szerint – az anyagi háttér megteremtése: az állam minimális öszszeggel támogatja az alapítványt. Erdő Endre ügyvezető igazgató az ózdi központról beszélt elsősorban, többek között arról, hogyan került a Radák–Pekrykastély az alapítvány tulajdonába. A Bonus Pastor Alapítvány 1998–2001 között egy nagyobb befektetéssel rendbe tette az omladozó kastély tetőszerkezetét, így megmentette a teljes összeomlástól. Szeretnék az épületet teljes mértékben felújítani, hogy beszéljen a múlt dicsőségéről, de ugyanakkor a mostani szolgálat helyszínévé is akarják tenni. A tervek között szerepel egy konferenciaterem kialakítása, ahol az utógondozó program, az életvezetés program is helyet kaphatna, de gyerektáborok helyszíneként is el lehetne képzelni. Az alapítvány ugyanis prevenciós jellegű táborokat is szervez olyan gyerekeknek, akiknek a szülei szenvedélybetegek. Kiss Gábor
egy megfagyott vallás marad, amely értelmetlen és díszes cicoma gyanánt egyenesen gátol a teljesség elérésében. Ha egy létra foka kiesik, megszűnhet ez a kapcsolat. Ha a bűn belép életünkbe, gátolja lelki fejlődésünket. Az angyalok a követeket jelképezik. Ezek lehetnek igék, gondolatok, lehetnek Isten parancsára elvégzett tettek, vagy Istennek hozzánk eljuttatott ajándékai. Az angyaljárás, vagyis a lelki kicserélődés az elevenség biztos jele: gyógyító, vigasztaló erő, amely számunkra nélkülözhetetlen, ha élni akarunk. Az ige szerint legfelül az Úr áll, ami azt jelenti, hogy Ő a megtartója életünknek, s Aki kimondhatatlan áldásokkal el is látja azt. Isten az örök cél, Aki felé kapaszkodunk. Aki ugyanakkor elérhetetlen és állandó valóság is, mert bár testileg soha nem ragadhatjuk meg, de lelkünk boldog közösségben élhet vele. Horváth Loránd
Péter és András elhívása
Gyenge prédikáció, távozó értelmiség? (Folytatás az 1. oldalról)
adatait, egy etnikumnak az életét. Erre az egyháznak sem hatalma, sem anyagi ereje nincs. Ráadásul református egyházunk az erdélyi magyarságnak csupán egy szeletét képezi. A jelentések tükrében viszont egy-egy évnek meg lehet határozni a célkitűzéseit. Érdemes lenne a 2014-et a család éveként meghatározni. Ez azt jelentené, hogy az egyház minden intézménye, fóruma erre a témára figyelne. Áldásos lenne, ha a stratégiák sokaságából legalább egyben tudnának valamilyen előrelépést mutatni. Jó lenne, ha a vezetőség az egyházközségekkel, a teológiával, a lelkészértekezleti közösséggel, a nőszövetséggel és a presbiteri szövetséggel konzultálna, hogy egy-egy feladatot közösen próbáljanak megoldani. Azt is tudni kell, egyházunk belső lelkiségéből fakad az, hogy minden lelkipásztor a saját gyülekezetében egy kicsit „püspök” is. Azaz önállóan méri fel a gyülekezetben adódó gondokat, és saját tehetsége és lehetőségei szerint próbálja ezeket megoldani. Tehát igaz az is, hogy amennyiben teljes erőbevetéssel mindenki dolgozik a saját területén, akkor igenis lesz eredmény. Ám a legfőbb stratégiát maga a Szentírás jelenti: tegyetek tanítványokká minden népet! Ez nem emberi felhívás, hanem Isten missziói parancsa.
a lelkiség, amit képvisel, a családi neveltetés, de életét barátainak, ismerőseinek a befolyása is alakítja. Az egészben az egyik legkényesebb kérdés azonban a feleségválasztás. Ugyanis a teológus egészen más világra rendezkedik be, mint a szekularizált világ. A városból esetleg falura kikerülő fiatal hölgyek szembesülnek a nehézségekkel, a falusi életmóddal, a pezsgő városi élettől való elszakadással, a munkahelyek hiányával, és máris kész az ok a különköltözésre vagy éppen válásra. Ez már önmagában is fegyelmi vétség, de ettől kezdve egyes lelkipásztorok élete még nehezebbé válik, lehetőséget adva esetleg más bűnök elkövetésére. Mivel a lelkészi esküt nem kötöttük hozzá a munkaszerződésünkhöz (ahogy például a ka-
– Válságban van a lelkipásztori pálya? – Sajnos igen. A gyülekezetben élő fiatalok látják a közösségben küzdő lelkipásztorokat, sokszor a tehetetlenséget is, ami például a fogyatkozásból fakad. És azt is, hogy a világ néha vonzóbb lehetőségeket nyújt. Ki kell mondani: egyes szervezetek, alapítványok vallásos burkolatot öltő tevékenységei sokszor konkurenciát jelentenek az egyháznak. Az okok közé lehet sorolni azt is, hogy a lelkipásztori pálya nem olyan „kecsegtető”, mint az ügyvédi, közgazdászi vagy informatikusi pálya. Rányomja minderre a bélyegét az elvilágiasodás, valamint az is, hogy a fiatalok szülei a kommunizmusban nőttek fel, amikor nem volt szabad templomba járni.
tonai pályán), és egyházi kánonunk is elég rugalmas, ebben a kérdésben elég nagy a lazaság. Jogilag és egyházjogilag is körül kell járni ezt a kérdést: miként lehet a teológiát végző fiatalok esküjét (amelyben hűséget fogadnak az Anyaszentegyháznak és kötelezik magukat a törvények betartására) munkaszerződésükhöz csatolni. Fontos lenne a számonkérés szempontjából. Ugyanis az újságot olvasó egyháztagok méltán kérdezhetik: a feleségét és gyermekeit elhagyó vagy más bűnöket elkövető lelkipásztort a püspök miért nem függeszti fel? Vagy miért helyezi tovább egy másik gyülekezetbe? Innen is látszik, e kérdésekben egyházunk más szemléletet képvisel: a püspöknek ilyen esetekben kevés a jog- és hatásköre. A fegyelmi eljárások hosszadalmasok: elindul az egyházmegyétől a kerületen keresztül a zsinatig, fellebbezés után még egyszer bejárhatja ezt az utat, s időközben akár három év is eltelhet.
– Javasolta, hogy a munkakönyvhöz mellékeljék a lelkipásztori eskü szövegét is. Amenynyiben vétséget követ el a lelkipásztor, azonnal fel lehet menteni. Így kiküszöbölhető az a sok fegyelmi eljárás, amely éveket vesz igénybe, s közben még inkább elmérgesíti a helyzetet egyes gyülekezetekben. Lát-e reális esélyt ennek életbe léptetésére? – Tudatában kell lennünk annak, hogy a lelkipásztor is ki van téve a bűnöknek. Ráadásul egy fiatal lelkipásztor másképp indul el az életben, mint a katolikus vagy az ortodox, ahol a fegyelmezés egészen más alapokon nyugszik. A lelkipásztor kikerül a teológia falai közül a gyülekezetbe, ahol sok hatás éri. Ehhez járul hozzá
– Az egyházi életből egyre kevésbé veszi ki részét az értelmiség. Az elvilágiasodás folyamatának részét képezi ez, vagy valami más oka van? – Egyrészt történelmi háttere van. A kommunizmusban nem volt divatos a templomba járás. A művelt réteget az állambiztonsági szervek még jobban megfigyelték, ha közeledett az egyházhoz. Komoly agymosás folyt abban az időben, sok helyen az állásukat is elvesztették azok az értelmiségiek, akik vallásosnak vallották magukat. A családban pedig ezek a mechanizmusok tovább éltek-élnek, a fiatalok a szülőktől nem láthattak mást. Másrészt saját magunkban kell keresnünk a hibát. A lelkipásztor igényes szolgálata, a lel-
kisége, a hívekhez való viszonya, a prédikáció tartalma és nyelvi helyessége – mindezek közrejátszanak abban, ha ma az értelmiség kimarad a templomból. A harmadik ok a már korábban említett konkurencia. A szabadidő eltöltésére ma már számos olyan esemény létezik, amely korábban nem volt: továbbképzések, kulturális műsorok, közművelődési és sportesemények, könyvbemutatók, tudományos és ismeretterjesztő előadások, koncertek. Egyesek inkább e felé hajlanak, mint a lelkiség és az egyház felé. Negyediknek említeném az anyagiakat. A szabadpiac létrehozott egy újgazdag réteget, amely a pénzben és a gazdagságban látja a lényeget. Bár szeretném, hogy a gazdagok is belássák: tehetségüket, vagyonukat is Istentől kapták, ezért az egyház javára érdemes áldozni. Így tartották fent a főurak évszázadokon keresztül az iskolákat, templomokat, taníttatták külföldön a tehetséges diákokat. – Mi fog történni a kis gyülekezetekkel? – Történelmi felelősségünk van azokkal szemben, akik kevesen vannak. Az elmúlt évtizedekben erdélyi magyarságunk megtizedelődött, egyre több a kis közösség. Ezeket nem hagyhatjuk magukra. Az egyház keresi a megoldásokat, s ebben partnerek lehetnek a különböző civilszervezetek, alapítványok, Erdélyből és Magyarországról egyaránt. Bár az ember hajlamos sokszor kimondani, hogy nincs tovább, szeretném hinni, hogy majd lesz egy fordított folyamat is. Nem hiába adta Isten a templomokat, gyülekezeti házakat. Szeretném, ha nem tennénk úgy, mint a szászok, akik kivonultak a falvakból, otthagyták értékeiket, amelyeket most mások tönkretesznek. Fontos számunkra a bólyai tanító bácsi, a boroskrakkói Magdi néni, aki szintén egyedüli reformátusként él egy szép templommal rendelkező településen, vagy az ónvásári (Oneşti) Margit néni is, aki tömbházlakásában fogadja a Moldvába látogató reformátusokat. Az egyháznak nem szabad anyagi kérdésként kezelni az ügyet, hiszen ezeknek a lelkeknek támogatásra van szükségük. – Az erdélyi magyarság fogyásának legsúlyosabb kiváltó oka a vegyes házasság. Lehet-e tenni valamit ennek megfékezésére? – Egy fiatal életében a legmeghatározóbb tényező az iskola. Ez határozza meg később a kultúráját, és többnyire a családalapítást is. Vitathatatlan, hogy ahol nincs iskola, ott a családok nehéz helyzetben vannak. Mert ha román iskolába megy a gyerek, előbb-utóbb román barátai lesznek, a román környezet román házastárshoz, román családhoz vezet – innen pedig nincs visszaút a református egyházhoz. Hitében, önazonosságában meghasonlott ember lesz. Hogy mit lehet ez ellen tenni? Minden szülőnek, minden gyülekezeti tagnak a tudomására kell hozni: áldozatot kell hozni azért, hogy gyerekeik óvodától kezdve magyar anyanyelvű iskolába járjanak.
5
A bonchidai kastély
Bánffy Miklós, az értékteremtő református nagyúr (Folytatás az 1. oldalról)
éveitől jelentek meg irodalmi alkotásai, ezeket Kisbán Miklós álnéven publikálta.
Jelmeztervező, külügyminiszter
gáztatási jogát). Az 1928 novemberében tartott egyházkerületi közgyűlés az alábbi szavakkal emlékezett meg a gróf tevékenységéről: „kétségen kívül igen nagy érdeme van a sikerben dr. gr. Bánffy Miklós főgondnok úrnak, aki időt és fáradságságot nem kímélve, többször személyesen volt segítségére a főtiszteletű püspök úrnak a minisztériumokban, legutóbb is személyes befolyásával eszközölte ki a végleges döntést és hozta magával a nyilvánossági jogra vonatkozó iratokat”. A fent említett, 1928. november 24-én tartott közgyűlés választotta Bánffyt az Erdélyi
a szentségek kiszolgáltatásához használt tárgyak számbavételét is végezte. Bánffy Miklós – a bizottság felkérésére – segítséget nyújtott abban, hogy egy-egy nélkülözhető úrasztali terítő, bortartó kanna, kehely eladásánál az egyházközség a műtárgy értékének megfelelő árat kapjon.
Helytállás a háborúban, majd kényszerű száműzetés
Rajzolni a 19. század neves festőjétől, Székely Bertalantól tanult. Az állami színházak Makkai Sándor püspök egészsége az 1930intendánsaként a Budapesti Nemzeti Színház as évek közepén „megrendült”, ezért lemonés az Operaház főigazgatói tisztét töltötte be dott az addig vállalt egyházvezetői feladatáról. 1912 és 1918 között. Az ő nevéhez fűződik Utódjával, Vásárhelyi János püspökkel Bánffy Bartók Béla (1881–1945) két – az európai zeMiklós lelkiismeretesen folytatta az egyházkenetörténetben is fontos – művének rület vezetésében a rájuk háruló, a II. bemutatása. A két remekmű operahávilágháború éveiben egyre nehezedő zi bemutatójához – A fából faragott munkát. királyfihoz és A kékszakállú herceg A német csapatok 1944-ben várához – maga Bánffy tervezte a felgyújtották a Bonchida községjelmezeket. Az utolsó magyar király, ben álló impozáns kastélyát. A viIV. Károly (1887–1922) koronázási lágégés után elvállalta annak a biünnepségének főrendezője volt. zottságnak az elnökségét, amely a Gróf Bethlen István (1874–1946) Kolozsvári Református Kórház és miniszterelnök kormányában külDiakonissza Intézet bombázásban ügyminiszteri feladatokat vállalt megsérült épületeinek a helyreáll1921–1922-ben. A magyar diplomátását ellenőrizte. A romániai policia vezetőjeként kiemelkedő szerepet tikai helyzet – a magyarországihoz játszott abban, hogy Sopron várohasonlóan – 1948-ig tette lehetővé, sának hovatartozásáról hazánk javára hogy a protestáns egyházak vezetésikeres népszavazás döntsön. sében a „régi rendszer emblematiErdélybe 1926-ban költözött viszkus” személyiségei is részt vegyesza, de szülőföldjén politikai szerepet Gróf Bánffy Miklós polihisztor, Magyarország egykori külügyminiszterének nek. Gróf Bánffy Miklós 1948-ig szobra Sopronban nem, viszont az Erdélyi Református lehetett szeretett egyházkerülete főEgyházkerületben és az irodalmi életgondnoka. Az 1940-es évek végén Egyházkerület főgondnokává. Az egyház világi megbetegedve, nélkülözések között élt Koben vezető szerepet vállalt. vezetőjeként két évtizeden keresztül segítette a lozsváron. Nagy nehézségek árán sikerült úttörténelem viharaiban sok megpróbáltatásnak levélhez jutnia, amelynek segítségével 1949 Főszerkesztő, író és főgondnok kitett református közösségeket, a legkisebb októberében Budapestre költözött az akkor Az erdélyi irodalmi élet legmeghatározóbb missziói egyházközségektől a több száz éves már itt élő feleségéhez. lapjának, az 1929 és 1944 között kiadott Er- múltú kollégiumokig. A magyar fővárosba érkezése után bő hádélyi Helikonnak a főszerkesztője volt. EzenFőgondnoki tevékenysége, nemcsak szel- romnegyed évvel, 1950. június 6-án hunyt el. kívül rendszeres részvevője a Kemény család lemi, lelki értékek megőrzésére terjedt ki, Végakarata, hogy teste Kolozsváron, ősei melmarosvécsi kastélyában rendezett írótalálko- hanem az építészeti örökség megvédésére is. lett, a Házsongárdi temetőben nyugodjon, csak zóknak. Az 1930-as években írta a három re- Makkai Sándor püspök figyelmét 1928-ban 1976-ban teljesülhetett. A kincses városban gényből álló Erdélyi trilógiáját. Debreczeni László (1903–1986) építész hív- rendezett végtiszteletadáson csupán a bonchiBánffyt hazatelepülése után, az Egyházke- ta fel az egyházkerület pusztuló, sok esetben dai lelkipásztor, néhány presbiter és az egykori rület 1926-ban megválasztott püspöke, Mak- középkori eredetű templomaira. Két évvel jó barát, Kós Károly vett részt. kai Sándor (1890–1951) egyre több feladattal később az egyházkerület 1930-ban létrehozBánffy Miklós egyedülállóan gazdag életkereste meg. Először a Kolozsvári Református ta a műemlékekkel foglakozó bizottságát, művét a kommunista diktatúra mind RomániLeányfőgimnázium főgondnoki tisztét vállalta amelynek Bánffyn kívül tagjai Kós Károly, ában, mind Magyarországon felejtésre ítélte, el 1927 tavaszán. A gróf – mint az iskola fő- Csutak Vilmos múzeumigazgató, gróf Teleki csak a rendszerváltás után nyílt lehetőség e gondnoka – küzdött, hogy az oktatási intézmény Domokos műgyűjtő és Ugron István politikus páratlan munkásság megismerésére, műveinek visszakapja a Román Királyságtól az 1920-as voltak. E bizottság nemcsak a szakrális építé- újbóli kiadása által. évek elején elvett „nyilvánossági jogát” (vizs- szeti értékek, hanem a klenódiumok, vagyis
6
Isten képmása a teremtett világban Az ember teremtéséről szóló bibliai történet hangsúlyozza, hogy Isten az embert tulajdon képére és hasonlatosságára teremtette (1Móz 1,26–27). Hasonlóképpen gondolkodik a zsoltáros is, amikor így vall az ember teremtéséről: Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg (Zsolt 8,6). Arról azonban nem beszél a Szentírás, hogy gyakorlatilag mit jelent az ember istenképűsége. A szöveg tömörségének következményeképpen viszonylag sok kísérlet született meg, amely azt próbálta kideríteni, mi a tulajdonképpeni tartalma az ember istenképűségéről szóló tanításnak. Most a teljesség igénye nélkül, csupán néhány példát sorolunk fel: – fizikai hasonlóság – az eredeti szövegben álló héber kifejezések ezt is jelenthetik – az ember testi felépítésének dicsőséges volta – a férfi és női mivolt – a gondolkodás és a beszéd képessége – a felelősség – a tökéletes, bűn nélküli állapot – az uralkodás – a szabad akarat Megállapíthatjuk, egyik sem fedi tökéletesen azt a leírást, amit a Szentírás sejtet az ember istenképűségéről. Továbbá azt is, hogy a fennebb említett példák inkább kiegészítik, semmint kizárják egymást. Ugyanakkor a bibliai beszámoló elsősorban nem annyira a képmás mivolt mibenlétére, hanem inkább a céljára tekint. Amikor a szentíró hangsúlyozza, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, egyértelműen jelzi: az ember kép, amely magán hordozza az eredeti minden vonását és jellegzetességét. Más szóval: az ember a mennyei világ képviselője e földön. Viszont Isten ezt földből teremtette. Ezzel hangsúlyozza az ember teremtett voltát. Az ember képmás, következésképpen nem Isten, viszont Isten képviselője a teremtett világban. A képviseleti jogon és kötelezettségen túl, az istenképűség második célja a szaporodás joga és kötelezettsége. Ez távolról sem csak a számbeli gyarapodást jelenti, hanem a képviseleti jog továbbadását is. Nem csupán azért, mert képesek vagyunk erre, hanem azért is, mert Isten parancsolja.
A Heidelbergi Káté lelki támasz Boldog emlékű Török István dogmatikai professzor tanította a Debreceni Teológián nekünk, elsőéves hallgatóknak a Heidelbergi Kátét 1956 őszén. A professzor a forradalom tiszántúli püspökjelöltje volt, de a szovjet invázió lehetetlenné tette a püspökválasztást. Örültünk, hogy tanárunk helyén maradhatott és ittuk szavait. Szóról szóra megtanultuk a kátét. Magyarázatai alapján beláttuk, hogy az valóban nem csupán hitigazságaink bibliai alapú össze-
Michelangelo: Ádám teremtése
A Szentírás szövege alapján az istenképűség harmadik célja az uralkodás joga és kötelezettsége. Az ember ugyanis ezt a parancsot kapta Istentől: töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok… (1Móz 1,28) Bár a szentíró kemény kifejezéseket használ az uralkodói jog megfogalmazásánál, az ember uralma nem abszolút hatalom. Isten ugyanis kivonja az ember hatásköréből a gyilkosságot. Erre utal az a mozzanat, amikor Isten leszögezi, hogy az ember tápláléka csak növényi eredetű lehet (1Móz 1,29). Ugyancsak korlátozott uralkodói jogra következtethetünk akkor is, amikor Isten megfogalmazza az ember feladatát új lakóhelyén: „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze” (1Móz 2,15). Mindezek azt jelzik, hogy az ember uralma inkább a sáfárság fogalmával írható körül. Olyan uralkodásról van tehát szó, amelyről az embernek számot kell adnia Isten színe előtt. A Szentírás kijelentése alapján elmondhatjuk: az ember istenképűségéről szóló tanításban az Isten és az ember közötti kapcsolat alapvető leírása áll előttünk, melynek következtében: ♦ az ember csakis a teremtő Istennel való kapcsolatrendszerben határozhatja meg helyesen identitását; ♦ mivel a Teremtő és teremtmény között minőségbeli különbség van, az ember csakis a teremtmény helyét foglalhatja el; ♦ az ember feladata a sáfárság, azaz Istent képviselni a teremtett világban, és az embernek számot kell adnia Istennek a feladat teljesítéséről. A Szentírással összhangban, a Heidelbergi Káté is az istenképűség céljával foglalkozik (6. kérdés-felelet), és a kérdéskört szintén az Isten
és ember közötti kapcsolat felől közelíti meg. Miután leszögezte, hogy Isten az embert jóvá, és a maga hasonlatosságára teremtette, kifejti hogy ez a hasonlatosság mindenekelőtt a „valóságos igazságosságot és szentséget” jelenti. Ennek fényében az ember istenképűsége azt jelenti, hogy Isten valóságos igazságossággal és szentséggel ajándékozta meg. Ezzel alkalmassá tette őt arra, hogy Isten akaratának megfelelően éljen, és elkülönítette önmaga számára. A valóságos igazságosság és szentség ajándéka tehát meghatározza az ember életének fő célját. Ezt a célt a káté a következőképpen fogalmazza meg: Isten azért ajándékozta meg az embert valóságos igazságossággal és szentséggel, azaz azért teremtette saját képére és hasonlatosságára, hogy az ember „az ő teremtő Istenét igazán megismerje, teljes odaadással szeresse, ővele örökké boldogan éljen, őt dicsérje és magasztalja”. Végül pedig figyelemre méltó az a mód is, ahogyan a zsidó írásmagyarázat etikai szempontból közelíti meg az ember istenképűségének kérdését: aki vét az Isten képére teremtett ember ellen, az Isten ellen vét. Az ószövetségi parancsolatot „szeresd felebarátodat, mint magadat” így is lehet fordítani: szeresd felebarátodat, mert ő olyan, mint te. Milyen? Ő is Isten képére teremtett ember. Isten őt is ugyanazal a képviseleti joggal bízta meg, amelyet hozzád képest többé-kevésbé jól teljesít. A számonkérés azonban kizárólagosan Isten joga: Ő kéri számon tőle is, tőled is. Az ember feladata az, hogy segítse embertársát az Isten által reábízott feladat teljesítésében.
foglalását adja, hanem lelki támaszt nyújt nehéz helyzetben, akár a halál közelében is. Ezt erősítette meg Tóth Endre egyháztörténeti professzorunk, aki több tanulmányt írt a káté magyarországi történetéről. Elmondta, hogy amikor Erdély és Partium, valamint a Bánság egy részének Romániához csatolása elkerülhetetlennek látszott, a Kolozsvári Református Teológia professzorai azon gondolkodtak, milyen lelki támaszt nyújtó könyvet kellene a református magyarok kezébe adni. Egyszer az egyik professzor azzal lepte meg kollégáit, hogy talált egy kátét, ami csonka példány, hiányzik címlapja, de elolvasva ő úgy gondolja, pontosan olyan irat, amilyet keresnek. Meg-
mutatta társainak, és amikor Révész Imre egyháztörténeti professzor beleolvasott, boldogan kiáltott fel: hiszen ez a Heidelbergi Káté! Ez egyházunk hivatalos hitvallási irata volt, de az akkori teológiai irányok nem tartották korszerűnek, és ismeretlenségbe süllyedt. Szerencsére az egyháztörténész ismerte, ezért kiadták, s konfirmációi kátéként használatba vették. Évtizedek múltán elmondtam Makkai Lászlónak, Tóth Endre tanszéki utódának ezt a történetet. Igaz kellett hogy legyen – mondta –, mert tényleg megjelent, akkor ott, és ő Kolozsváron ezt tanulta a konfirmációra készülve.
Papp György
Csohány János
7
Hírek – Események ● Égjen a láng! Január 11–12-e között ötödik alkalommal szervezték meg az Égjen a láng keresztyén zenefesztivált. A marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartott kétnapos fesztivál ideje
alatt 2500 személy volt kíváncsi az előadásokra: nyolc keresztyén zenekar lépett fel, a második napon a Cserealji Egyházközség fiataljai két rövid színdarabot adtak elő. Sütő Alpár főszervező elmondta: jótékonysági célra is gyűjtöttek, a két nap alatt 3683 lejt adományoztak leukémiás gyerekek megsegítésére. ● Bizonytalan az Írisz Ház jövője. A Diakónia Keresztyén Alapítvány minden városban más-más területet fed le. Sepsiszentgyörgyön
Titkosrendőrség után médiaközpont? Kilencévi pereskedés után január elején Egyházkerületünk birtokba vett egy Kolozsvár belvárosában álló ingatlant. Az Apafi Mihály Kollégium szomszédságában álló, a 20. század elején épült kétszintes épületben eredetileg bérházak működtek. Az államosítás után azonban a rendőrség és a kommunista politikai rendőrség, a Sziguránca (a Szekuritáté elődje) vette birtokba. Az 1970-es évektől húsfeldolgozó üzem működött benne. Hamarosan azonban itt lesz az egyházkerület sajtóközpontja: az épületben a református sajtótermékek szerkesztőségei kapnak helyet. Az épület valamikor egységet alkotott a Bocskai tér 15. szám alatti épülettel, amelyet a tavaly sikerült felújítani. Az épület felújítását több fázisban képzelték el, az Igazgatótanács elkülönített egy 100 ezer eurós összeget az épü-
olyan központot működtetnek, ahol fogyatékosokkal foglalkoznak, és munkát adnak nekik. Karácsony előtt örömhírt közöltek. Ema Alexa, a Transilvanian Trousers Company (TTC) termelési igazgatónője és Makkai Péter, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány igazgatója sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a nadrággyár egy 23 ezer lejes pénzadományt ad át az alapítványnak, melyet papírfeldolgozó gép vásárlására fordítanak. A tervek szerint a készruhagyár a Diakónia műhelyében készülő papíráru eladásában is segítséget nyújt majd. A vécépapírt gyártó gép megvásárlásával újabb három értelmi fogyatékosnak teremtenek munkahelyet. Az Írisz Ház sorsa azonban most bizonytalan lett, hiszen a kormány csökkentette az állami szubvenciót, emiatt a fogyatékkal élők központja nem biztos, hogy fenn tudja tartani magát. Az anyagi nehézségek ellenére, Makkai Péter lelkipásztor, az otthon igazgatója bizakodó, és reméli, hogy a gondok megoldódnak. A múlt év végén az Írisz Ház támogatói, barátai együtt imádkoztak Sepsiszentgyörgyön, hogy a projekteket a jövőben is folytatni tudják.
let belső felújítására, a belső terek kialakítására, hogy minél hamarabb induljon el a munka. A tervek szerint márciusban elkészül a sajtóközpont működési rendje, előreláthatólag nyáron már működni is fog. A médiaközponttal kapcsolatosan Ballai Zoltán gazdasági tanácsos elmondta: nem médiabirodalmat akarnak építeni, hanem modern kommunikációs eszközöket akarnak használni arra, hogy az evangéliumot hirdessék. „Szeretnénk elmondani az erdélyi társadalomnak, kik vagyunk, és mit gondolunk. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a világi médiából tudták meg az erdélyi magyarok, hogy mi történik. Minden eszközzel (nyomtatott, valamint sugárzott és digitális sajtó által) szeretnénk hirdetni véleményünket, meglátásainkat, hadd ismerje meg a világ, mit gondolunk a társadalomról. Az üzenetünk nem lehet más, mint amit Krisztus parancsolt, ezt szeretnénk mindenkinek tudtára adni.”
Templom épül Décsfalván Református temploma lesz a Bögöz községhez tartozó Décsfalvának. A tervek szerint a hajlék bő egy év múlva épül fel a 204 lelket számláló településen, ahol eddig soha nem volt
templom. Farkas Mózes polgármester úgy tudja, Románia egyetlen olyan településéről van szó, ahol semmilyen vallási tevékenységet szolgáló épület nincs. Jelenleg a helybéli iskola egyik üres termében tartanak istentiszteleteket, az agyagfalvi Fosztó József lelkipásztor jár át Décsfalvára. A templom tervének elkészítését a megyei tanács vállalta fel, a beruházást kormánypénzből – egy 70 ezer lejes támogatásból – fogják megvalósítani.
Úrvacsorai kelyhek készítésével (finomezüstből) és ónból készült egyházi tárgyak restaurálásával foglalkozom. Érdeklődni a 0264/433241-es telefonszámon lehet. Imrei Imre ötvösmester, Kolozsvár
ISSN–1223–8848
ÜZENET Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: 400079 Kolozsvár Király utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz. Telefon: 0731 019404 Drótposta:
[email protected] Főszerkesztő: Somogyi Botond Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes
