Az erdei gesztmagvak érése gyűjtése épelése és megvizsgáltatása

Az erdei gesztmagvak érése gyűjtése épelése és megvizsgáltatása. Közli E r d ö d i

Adolf.

(Folytatás.) A s z i l m a g gyűjtése és épelése.

A szilmag- gyakran

megterem és Májusban vagy

érik, a mi ugy mint minden

egyébb nem sokára a virágzás

magnál, nagyon is a tavaszi időjárástól függ. dő-mag röpte által n y i l a t k o z i k , 8—10

nappal

tanácsos,

szokta

Június elején után érő

A z érés kezdete a med­

mely a csirképes

mag teljes érését

megelőzni. Gyűjteni csak az utoljára érő magot

melynek érettségét a szárnyak sárga barnás színezete e l é g ­

gé mutatja, a minek

beállta

után a magot nem szabad

hagyni, miután az külömben gyűjtés

alkalmával

tovább a fán

elröpül vagy az első

szélnek esik áldozatul. — A mag csomókban függ s ezeket kézzel kell lehorzsolni.

A gyűjtött mag könnyen r o m l i k ,

miért is azt legczélsze-

rübb tüstént a gyűjtés után ismét elvetni, mely esetben az nem sokára csírázik, a magonczok őszig majdnem hat hüvelyknyi magasságot érnek s tökéletesen megfásodnak. Ha a magot őszig vagy jövő azt

legelőször is igen

szárítjuk,

tavaszig szándékunk épelni,

vékony rétegben és

hogy meg ne melegedjék,

gyakori

azután zsákokba

forgatás vagy

űgy

mellett faládába

rakva eltartjuk. A jó szilmag gömbölyű magtartója sima és szalmaszinü , a k ö ­ zépponton levő mag pedig domború és teljes, után olaj nyomot hagy hátra.

köröinnieli szélnyomás

A gyertyániiiág gyűjtése és épelése. A gyertyán

már

igen liatal

korában terem magol, mely Októ­

berben érik és

rendesen a lombhullás után h u l l le.

Gyakran alig 10

éves (óhajtások

görbednek a mag súlya alatt. A magtermö évek igen

gyakoriak s a magtermés nevezetesen a korosabb fákon igen bőséges. A csomókban Függő magot legkönnyebben ágakról való leszakilása által gyütjük.

s leggyorsabban annak az

A mag leveregetése s alátartott

lepedőkben való fölfogása nem oly czélszerü, miután a mag nem hull le egyidejűleg. dörzsölés,

A gyűjtött

nagyobb

m a g , kellő

mennyiségekben

utóérlelés

után kézben

pedig cséplés

és

szórás

való állal

szabadíttatik meg szárnyaitól. Ha e magot tavasszal csírázik, E g y évnél mint

a

érése után tüstént közönségesen

tovább nem épelhetö.

kőrismagot,

az ott leirt

elvetjük

úgy az néha a jövő

azomban egy egész évig —

elfekszik.

Épelni e magot vagy úgy lehet,

bevermelés

ulján,

vagy

zsákokban

melyeket száraz fűtetlen kamarákban póznára akasztunk; vagy átlyuggalo.lt ládákban elrakva. A j ó gyertyánmagnál a lencse lapos

vagy összezsugorodott

szétharapjuk,

forma

l e g y e n , s ha

szem teljes, nem pedig késsel

kettévágjuk

vagy

teljes fehérkés szemre k e l l akadnunk, külömben a mag

nem használható.

A liársniag gyűjtése és épelése. A hársmag rendesen Október végével érik, közönségesen a z o n ­ ban még a lombhullás ulán függve marad, míg a hó vagy nagy esők le nem söprik.

Ha tüstént

érése után elvetjük,

vagy télen át a föl­

dön h a g y u k , s csak tavasszal a vetés előtt gyűjtjük, sen ugyan azon évben csírázik, szenek egy egész évig.

úgy közönsége­

egyes szemek azonban így is e l f e k ­

A z ősszel gyűjtőit és száraz helyen eltartóit

mag azonban csak egy évvel az elvetés után csírázik.

A szelíd g e s z t e n y e gyűjtése A gesztenye Októberben hull.

kok

nákkal való leülögelése

lilán l e ­

Bárha le is lehet veregetni mint

az azonban ismételt eljárást igényel,

nem egy idejüleg nyílnak.

megsérülni.

épelése.

érik s a tnagtok megnyílása

A magot legjobb fölszedegetni.

a bikkmakkot,

és

miután a magto­

A még meg nem nyílt

nem ajánlható,

magtokok p ó z ­

miután ez által a fák szoktak

Kézzel pedig az i l y magtokot lövisessége

miatt csak

kesztyűsen lehet leszedegetni. A kellőleg száraztott gesztenyét vagy tüstént ősszel kell elvet­ n i , a mi ugyan az egerek miatt igen ritkán tanácsos, vagy tavaszig épelni.

a mi faládákban száraz homokkal elegyítve történik.

E ládákat

is meg kell azonban a patkányoktól és egerektől ó v n i , miután ezek a gesztenyének

nagy kedvellöi.

A tölgy- és bükkmakkra vonatkozólag

elmondott épelési módok részben a gesztenyénél is alkalmazhatók. A

j ó gesztenyének

meglehetős

nagynak és egészen

teljesnek

kell l e n n i e , űgy hogy ujjaink közt szorítgatva, a sötétbarna hüvely s a lulajdonképi mag közt üresség ne legyen érezhető.

Ha a mag e hü­

velyt nem tölti be tökéletesen, űgy a gesztenye éretlen állapotban s z e ­ detett vagy nedves nyáron nőtt, s elvetésre nem alkalmas.

A Iioglárniag

Ezt gyűjtjük,

legjobb

már

gyűjtése

és

tavasz felé gyűjteni.

épelése.

Ha pedig késő ősszel

űgy a gömböket addig egészben h a g y j u k ,

míg tavasszal a

vetést akarjuk eszközölni; a k k o r szétnyomdossuk azokat s a magot e l ­ vetjük.

Ily módon a mag tavaszig jobban eláll,

már őszkor a gyűjtés

után széjjel fosztanék.

mintha a gömböket

Külömben gondoskodni

k e l l róla, hogy a gömbök télen át szellős helyen tartassanak. e mag hazánk tíélibb

vidékein megérik,

magam is meggyőződtem.

arról cseréppróba

Hogy

utján már

Az

ákászmag gyűjtéséről

és eltartásáról e lapok -már külön és

kimeritöleg értekeztek, *) miért is ezennel az erdészre nézve fonto­ sául) lombosok magjainak gyűjtése és épelése tárgyalását befejezettnek hisszük s áttérünk a tűlevelűek

ebbeli leírására.

A jegeiiyefenyŐEiiag g y ű j t é s e

és

épelése.

A jegenyefenyő magasabb korában megfelelő termőhelyen majd­ nem minden évben terem,magot, az ehez való képesség azonban csak későn áll be s a gesztek 7 0 - i k éve előtt

kifejlettnek nem

mondható.

September vége v a g y Október eleje felé a 6—8 hüvelyknyi hengerded hegygyei

felfelé álló

téli oldalon pikkelyek tobozok

tobozok zöld szine előbb a verőfényes azután a

barnára változik, megnyílnak

és

miglen a tökéletes

lehullnak, úgy

érés beállta után a

hogy a mag leröpte után a

orsói száraz rozséként maradnak a fán. —

A

maggyüjtésnél

tehát az érés idejét gyorsan fel kell használni, hogy az még a p i k k e ­ lyek

hullása

elölt

eszközöltessék.

A z érés úgy j e l e n t k e z i k , hogy a

tobozok napnak leginkább kitett oldalairól a mag a pikkelyekkel együtt leröpül, a mit a geszt alatt könnyű észrevenni. A maggyüjtése nem k ö n y nyü és néha veszéllyel is jár,

miután a tobozok az ágak

végcsúcsain

ülnek. A gesztet magát azért még sem szabad levágni, ha az külöm­ ben

nincs arra

szánva.

A letördösött

tobozokat legjobb

szellős s a

napnak kilett helyen nem túlvastag rétegben elhelyezni s gyakrabban megforgatni,

mire a mag pikkelyestől az orsóról l e h u l l .

A pikkelyek

pallolás vagy szórás által különittetnek el a magtól. A jegenyefenyő magot pikkelyeitől, van nőve, nem lehet egészen

melyekkel szorosan egybe

megszabadítani. E magot legjobb m i n d ­

járt ősszel vagy legkésőbb jövő tavasszal elvetni, miután azt hosszabb i d e i g épelni

nem

lehel.

— A magot télen át léghuzammentes

padlá­

son nem túlvastag rétegben feltöltve k e l l elhelyezni s néha megforgatni. A j ó jegenyefenyő magnak tökéletes rom szögűnek,

összenyomottnak

*) I l - i k évfolyam 7 7 - i k o l d a l .

s alul

megnöttnek, majdnem há­

laposnak kell

lennie,

fényes

barna szintiéi és erős balzsamszaggal birnia.

A jó mag fcln'rkés

olaj-

dus s zöld csirával ellátott legyen. — Egyébiránt a legjobb magban is sok

az üres

szem s meglehetünk

elégedve,

ha a magnak

harmada

teljes és csirképes. A z erdeifenyöuiag gyűjtése és épelése. A z erdeifenyö általában korán kezd gyümölcsözni; külömben ez !s a talaj

minőségétől

függ.

Meleg

homoktalajon már

12—15 éves

egyesen álló geszteken találhatni tobozokat, nedves agyagtalajon alig 40 éveseken és földben

zárolatban még azokon sem. A

nőtt gesztek

magot s e m ,

tobozai rendesen

mint a 60—100 éves

fiatalabb,

nem adnak

korosabb fák kisebb tobozai. — A

fák növekvő korával a tobozok is mind kisebbekké magot

tartalmaznak.

kifejlődni,

alig

Igen

termékeny

több vagy annyi

válnak és kevesebb

sovány talajon a tobozok épen nem bírnak

mogyorónyi

nagyságot

érnek s közönségesen

magot Sem tartalmaznak. Némely esztendőben

semmi

a köz-makkony (Curcu­

lio v a g y Balaninus nUcUm) nevü rovar is igen ártalmas e részben, miután az a tobozokat megfúrja

és a magképzödést hátráltatja. A mag

mennyisége,

melyet egy mérő toboz szolgáltat, tehát részint a talajtól

s a gesztek

minőségétől,

másrészt pedig az időjárástól s a rovarok

elterjedésétől is függ mert az oly erdei fenyők,

melyek tűi egy bár

csekély részét rovarok emésztették föl, mindig csak kevés vagy épen semmi magot sem tartalmazó tobozokat szolgáltatnak. — A z erdei fenyő ugyan közönségeseri minden évben terem magot, kivételek azonban e részt is előfordulnak, egyébb

geszteknél

főkép

nagyon bötermö

is észlelhetjük,

év

mert a gesztnek

után, a mint

ezt

ekkor új nedvek

gyűjtése végett nagyobb időre van szüksége. — Miután a tobozok n ö ­ vése

egész aZ érésig másfél évet vesz igénybe,

úgy már jóval előre

lehet a termés mekkoraságáról tudomásunk, s arról \s intézkednünk, hogy azon évek szükséglete is födöztessék,

melyekben a termés cse­

kély vagy semmi. Már a virágzás idejében

lehet az igen szembetűnő

sárga himvirág mennyiségéről a növirágokéra

következtetnünk. Egyes

geszteken

ugyan igen sok a him s kevés a növirág,

de ha az elsők

az egész erdőben igen el vannak terjedve, úgy az utóbbiak sem s z o k ­ tak hiányzani. — A bő virágzás pedig sokkal

biztosabb jele a böter-

mésnek i t t , mint például a b i k k - vagy más fanemeknél, a hol az még gyakrabban

veszendőbe is mehet. Azután a virágzás

évében a toboz

is oly nagyra nő, miszerint a vágások levágott fáin a jövő év termé­ séről elég biztos tudomást szerezhetünk. A mag Októberben érik, m i ­ re a toboz zöld színének szürkés barnára való változásáról ismerhetünk. Csak a hol erősen igénybe vett fülö-aszalón nagy mennyiségű

magot

akarunk nyerni, s a hol tehát korán kell az aszaláshoz fogni, hogy a v ­ val a tavaszi vetés

idejéig elkészüljünk,

szedéséhez az érés

beálltával hozzá fogni.

nehezen mérőben

csak ott szoktunk a tobozok E még

nedvdús

nyílnak és ahoz erősebb és tartósabb hőséget nagyobb tért foglalnak e l , miután igen is

tobozok

igényelnek, a

összeszáradhatok,

s igy ezekből nagyobb munka mellett s több idő alatt kevesebb magot nyerünk. A korai szedést főkép akkor kell kerülnünk, ha a tobozokat télen át nagyobb rakásokban akarjuk eltartani, mert külömben a nevd erős kigőzölgése folytán a rakásokban megpenészednek és elromolnak. Tobozvetésre pedig e korán

gyűjtött

tobozok épen

nem alkalmasak,

miután azok mindig nehezen és későn pattannak föl, a mi annál kön­ nyebben czélra

történik,

minél

tovább

azok a fán függve száradnak.

Az e

szánt tobozokat legjobb közvetlen a magröpte előtt leszakasz­

tani, hahogy akkor még elegendő mennyiségben tehetünk reájuk szert. A z aszalók számára azomban a gyűjtést A magröplének kezdete az időjárástól

Novemberben szokás kezdeni.

függ, de csak ritkán áll be A p r i l

eleje előtt, gyakran csak Májusban, sőt nedves hűvös tavasszal nagyon árnyas helyeken néha csak Júniusban. A pikkelyek fölpattogása külöm­ ben

nem is szokott mindenütt egy idejüleg történni. Meleg déli lejtö­

kön, hol a nap a tobozokat erősen éri, azok sokkal előbb nyílnak mint az mag

árnyoldalon.

Igen

meleg száraz időben a pikkelyek melyek alatt

van majdnem egyszerre s rövid idő alatt nyílnak, miglen nedves

hűvös időben először is a tobozok cstícspikkelyei s lassanként a többiek is mindinkább a kocsán felé haladólag pattognak föl. A szél iránynak

e részben csak annyiban van befolyása a mennyiben attól a lég száraz­ sága

föltételeztetik,

miért

is a mag röpte leginkább a keleti

alkalmával feg beállani, ezek lévén a

szelek

legszárazabbak.

Szedés véget az illető geszteket meg kell kúszni, és a t o b o z o ­ kat

letördösni,

hahogy czélunkra

cse nem volna elegendő.

a vágásokban

ledöntött fák gyümöl­

Gyakran ugyan azon geszten háromféle

z o k r a akadunk, t. i . éretlenekre, melyek csak a jövő ősszel az ágacskák l e g v é g s ő c s ú c s a i n ; sággal és szürkésbarna színnel nyén,

érettekre, melyek teljes n a g y ­

bírnak, az ágak

könnyen

körönyén

körö-

Még

ülnek. E tobozok elcserélése

gondolható s a ki csak egyszer életében látott jól érett

tobozokat, az nem fogja a gyűjtendőket

jon

legifjabb

tehát az utolsó hajtás alján; és tavalyi t o b o z o k r a , melyek f e ­

keték és az ágak m á s o d i k nem

tobo­

érendök,

elvéleni.

nem rég nagyban vitáztak a szakemberek a fölött, ha vál­

a fiatalabb fákon

megfelejtkezvén

függő

arról,

tobozok tartalmaznak-e csirképes magot,

hogy nincsen ok a miért a teljesen kifejlődött

toboz j ó m a g g a l ne lehessen

ellátva.

A z egyes 2 0 — 3 0 éves

erdei-

fenyők tömbjei g y a k r a n igen sok és igen j ó magot szolgáltatnak. H o g y az o l y kinövésekről

melyek folytán néha egészen

fiatal

gesztecskék

körönyei körül 10—15 darab toboz támad, csirképes magot nem n y e r ­ hetünk, könnyű belátni. Helyesen megtartja.

épelve a mag teljes

csirképességét

egy esztendeig is

A két éves mag nemcsak hogy gyakran egy esztendeig is

elfekszik a földben

mielőtt k i k e l n e , de számos mag épen nem is c s í ­

rázik', a miért is nem igen

tanácsos e magot egy évnél tovább t a r t o ­

gatni. Külömben szükség esetében

még két éves magot is sikerrel l e ­

het alkalmazni, csakhogy akkor a szokottnál nagyobb mennyiséget használni.

Oly ideig,

elállhat, ezt

mint a lúczfenyőmagot,

nem lehet

épelni.

A

mely

sok oldalról

ajánlott

való eltartása a magnak nem előnyös. A csirképesség

kell

négy öt évig is szárnyakkal

ez által tartós­

ságban mit sem n y e r , az épelés pedig a nagyobb térimé miatt bajosb, az egerek ellen sem lehet azt ekkor biztosan megóvni, miután a szár­ nyas magot nagyobb mennyiségben

nem lehet ládákban tartani, annak

a földön kellvén

szabadon

feküdni.

Mihelyt a mag az aszalóból k i ­

kerül, azt tüstént le lehet szárnyalni

s hombárokba tölteni.

Ezeknek

minden oldalon l y u k a k k a l kell ellátva lenniök, melyek elibe rostamódra átlikgatott pléhlemezek szögezendök, hogy a ládát a lég körüsztül jár­ hassa a nélkül, hogy a mag kihulljon. E hombárokat azomban nem s z a ­ bad teljesen megtölteni, hogy bennük a magot első időben minden 14 nap, az épelés további

ideje alatt pedig minden négy hétben jól meg

lehessen forgatni s a legalját legfölibe hozni. — A z erdeifenyőmag aszalóinak

kü'ömbözö nemei ismeretesek,

melyek két főosztályba, — napaszalók és fíílöaszalók — sorozhatok. E z e k szerkezetéről s alkalmaztasáról

a maga

idejében e lapokban is b ő v e b ­

ben fogunk szóllani. Jelenleg csak annyit, hogy csekély mennyiségben e magot Némethonban a favágók is készilik, akkép hogy

farácsozatot

mélynek alája lepedőt v o n n a k , akasztanak föl j ó l fűtött szobájukban, s arra

tobozokat szórnak.

szokott magol

kiszáradni. s

még

Ekkép

azomban a mag rendesen

A napaszalók

az a

rosz

szintén nem szolgáltatnak

oldaluk

is v a n , hogy

azokban

túlságosan elegendő a magot

csak az érés után következő nyáron lehet tobbulitni miért is az ekkép nyert mag mindig legalább egy

évessé válik mielőtt azt elvethelnök.

Tiszta baIlletetnek hódol, ki azt h i s z i , hogy

az i g y nyert mag j o b b

mint az, melyet a czélszerüen készült fűlő aszalók A z elölt sokkal tiszta

mag vetésének

szolgáltatnak.

inkább divott a tobozvetés, jelenleg azomban a előnyei annak ellenében

állalánosan

el vannak

ismerve. Ezekről is más alkalommal bővebben. Mind a melleit azomban jobb ott, a hol alkalom van reá, t o b o ­ zokat gyűjteni, s azokat száraz nem lúlmeleg padlásokon egy e s z t e n ­ deig is eltartani, mint drága és a mellett A hol évenként nagyobb mennyiségre

gyakran

rosz magot venni.

van szükség, ott

lónak is kellene lenni. Ha pedig magot venni k e l l , jobb azt valami j ó hirben intézetböl

venni,

mint

álló nagyobb kereskedőtől az

emiitett erdei

mindig a s z a ­

akkor csakugyan

lakosoktól,

vagy tobbulitók i k a magot

gyakran sütő kemenczéjökben tobbulilják oly hőség mellett, melyben » mag csirképessége kisebb nagyobb részt veszendőbe m e g y , vagy nedves. 15

ólon fosztják m e g szárnyaitól, ts

gy« kren

minek

folytán » esirképesség

t e l j e s e n megszűnik.

lése jvégelt a magot rakásra földuzzadjon, minek

E nedves leszárnyalás e s z k ö z ­

döntik és megnedvesítik, hogy

folytán a szárnyak

némikép

vagy elválnak a magtól vagy

kézzel való könnyű dörzsölés által könnyen l e m o r z s o l h a t o k . azután szárnyaitól

részben

A magot

megtisztítani egyszerű szórás által könnyű dolog. A

száraz és e g y e d ü l

ajánlható

leszárnyalás

pedig űgy eszközölte­

tik, h o g y a magot durva erős zsákba töltjük s abban d o r o n g g a l addig rsépeljük, míg valamennyi szárnyát leütöttük. Minden

tobbulitott magban

lehet távolilni,

sok a meddő;

ezt

szórás utján el

még sikeresebben pedig pallolás által t. i . ha a magot

akkora sűrű rostán melyen az keresztül

nem eshetik, űgy forgatjuk,

hogy a kösthyü üres m a g , melyre már vila'gos szinérül is ráismerünk, a többi tetejébe kerüljön, honnét azt könnyű leszedni. Némi g y a k o r l a t után i l y módon minden egyes meddő magot eltávolílhatunk.

Nem m i n ­

den fehérkés magot lehet azomban meddőnek mondani. A z erdei fenyőmag között mindig van több kevesebb szürkés vagy világos barna, m i g ­ len annak tulajdonképi szine sülét feketés barna, a lűczfenyöé pedig v ö rösösbarna.

Csak a vörhenyös-sziirke

föltéllenül meddőknek,

megjegyezni,

magok mondhatók

a szürkés fehérekből g y a k r a n ép oly erőteljes

növények fejlödnek mint a feketékből. árt

szint játszó

E külömbözö színezeteket nem

mert a nem egészen tiszta kezű

tnagkereskedök az

erdeifenyö magját igen szeretik a sokkal olesóbb lűezfenyöével k e v e r ­ ni. E z ulóbbil külömben arról is m e g i s m e r h e t n i , hogy a szemek h o s szasbbak, nem oly tojásdadok és alól némikép hegyezettek. A

jó

erdeifenyömagnak

szép

feketésszürke,

hüvelye van, erős s z a g g a l , fehérkésszürke

némileg

fényes

béllel bír és sok olajat tar­

talmaz. Erről legkönynyebben győződhetünk meg, ha több magol valami asztalon

körmünkkel

ropogtatunk, ha ekkép

zsiros folt

marad halra,

űgy a magol jónak lehel tartani. O l y m a g , melynek szaga g y ö n g e , s mely a kezet vagy fehér kendőt erősen füsti, kevés v a g y épen semmi olajnyomol nem hagy hátra, melynek béle sárgás s az avas szalonná­ hoz

hasonlít,

v a g y még szénnyomokat is mutat,

'került — s i g y nem ajánlható,

— sUlökemenczébel

(Folytatása következik.)