Az építészet társadalmi szerepe Mediterrán házak a magyar építészetben
Fekete Emese és Rév Bence, Pécs, 2013.
„Minden kérdezés keresés. Minden keresésnek előre irányt szab az, amit keresünk.” Martin Heidegger
1
Ta r t a l o m j e g y z é k
2
Bevezetés
3.
Építészet és társadalom kapcsolata
5.
Építészet a művészet szemszögből
7.
Mediterrán házak a magyar építészetben
10.
Irodalomjegyzék
12.
Képmelléklet
13.
Képjegyzék
20.
Bevezetés Dolgozatunkban azzal foglalkozunk, hogy mit jelent valójában az építés és milyen analógiával írható le a fejlődése a mindennapi életben. Metszéspontokról gondolkozunk: a társadalom és az építés, az építés és művészet, a művészet és társadalom kapcsolatáról. Bár építész szemszögből vizsgáljuk a témát, mégis reménykedünk benne, hogy szélesebb terű választ találunk, így nem pusztán építészeti szempontokat tudunk felsorakoztatni. Esszénk zárásaként állást kívánunk foglalni a magyar mediterrán építészet problémakörében. Ez egy olyan tárgykör, mely jó ideje korbácsolja az építészek megítélésének amúgy is viharos tengerét. Úgy gondoljuk nem elegendő a felszínes kritikák megfogalmazása, célunk, hogy megértsük és megértessük a folyamat lényegiségét, miértjeit. A tényleges probléma felvázolásához vissza kell nyúlnunk az alapcselekvéshez, az „építés”-hez. A magyar etimológia szerint a szó az „ép” gyökből eredeztethető. Az épít szó kialakulása 13721448 körülre tehető, az építkezik, építész szavak a nyelvújítás korában jöttek létre (1825, 1834.)1. Ha a tényleges szóalakot vizsgáljuk, a jelentése így hangozhat: épet alkotni, éppé kiegészíteni. Az „ép” szó a magyar értelmező szótár szerint: „Minden részében sértetlen; működő, és felépítésében, alakjában is teljes. (…) Ritka: A maga nemében tökéletes”2 Azt gondolom a szó eredeti jelentéséből jól levezethető az építés mélyebb értelme, vagyis az, hogy minden esetben a teljességre kell törekedni. Ennek elérése érdekében minden esetben szükség van a forma megtöltésére, a mélyebb, kulturális-társadalmi tartalmak befogadására. Az üres forma önmagában soha nem képes a teljességre, interpretáció nélkül semmivé foszlik. Heidegger „Bauen, Wohnen, Denken”3 1951-es előadásában kifejti, hogy az építés tulajdonképpen a valahol lakássallakozással – valahol létezéssel (Wohnen) egyeztethető. „Wir wohnen nicht, weil wir gebaut haben, sondern wir bauen und haben gebaut, insofern wir wohnen, d.h. als die Wohnenden sind.“4 (Nem azért lakunk, mert építünk, hanem azért építünk és építettünk, mivel lakunk, vagyis, mert mint építést megélők létezünk.) Martin Heidegger szerint a „lakni” – „lakozni” szó ősi, eredendő értelemben véve nem csupán a szigorúan értelmezett otthont jelenti, hanem minden egyes helyszínt, ahol jelen vagyunk a világban, vagyis a térbeliséget, önmagát.
1 2 3 4
3
A magyar nyelv történeti – etimológiai szótára 1. Akadémia Kiadó,1967, p.773. http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Ép, 2013. 12. 16. Martin Heidegger – Bauen Wohnen Denken, In. Martin Heidegger – Gesamtausgabe, Band 7 Vorträge und Aufsätze, Vittorio Klostermann, 2000,, p.145. Uo. p.150./143
„Mensch sein heißt: als Sterblicher auf der Erde sein, heißt: wohnen.”5 (Embernek lenni annyit tesz: halandóként a földön lenni, vagyis lakozni.) Ebben az értelemben a valahol lakás, a létezéssel függ össze, földön eltöltött életünk lényegében folytonosan valahol lakozást jelent. A valahol „lakozást” tárgyiasítani az „építéssel” tudjuk, tehát életünk tárgyi kivetülése és térbelisége az építésben teljesül be. Az épületeknek emiatt mindig tükrözniük kell az adott társadalom strukturális és kulturális rendszerét, aktív kapcsolatban kell állniuk a szubjektummal, vagyis az azt megélő (belakó) személlyel. Azt mondhatjuk, hogy az építés és az időben értelmezett, jelen való lét egymásra kölcsönösen szoros hatással vannak, így a művészet is visszatükröződik az építésben. A következőkben kísérletet teszünk az építészet és társadalom kapcsolatának, valamint a művészet hatásának elemzésére. Majd a mediterrán házak, Magyarország építészetére gyakorolt hatásával és azelőtt taglaltak analógiájával próbáljuk az állításainkat térbe és időbe helyezni. Így kívánjuk megérteni e folyamatok valódi formáló erejét és megmagyarázni a magyarországi mediterrán házak létjogosultságát építészeti és szociális terünkben.
5
4
Martin Heidegger – Gesamtausgabe, Band 7 Vorträge und Aufsätze, Vittorio Klostermann, 2000, Bauen Wohnen Denken, p.149.
Építészet és társadalom kapcsolata Mint ahogyan az előzőekben utaltunk rá, a társadalom építésben elfoglalt szerepe nem elhanyagolható. Egyrészről beszélhetünk közvetlen hatásról, hiszen az építészek közössége is betölti adott szerepét a társadalomban, másrészről közvetett hatásról, mivel a kész építmény kontextusát a felhasználói szabják meg. Ezáltal tovább formálódik annak konkrét jelentéstartalma. Ezt az egymásra utaltságot szép költőiséggel írja le korunk egyik meghatározó magyar építésze, Finta Sándor: „Az építész szeretné világosan látni az utakat, a választható főcsapások alternatíváit, s vagy ezek valamelyikén jár, a kitaposotton, a sima felületűn, a mozgásait sűrű iránytáblákkal koordinálón, vagy saját ösvényt vág magának alig ismert bozótokon keresztül, ám az utakat ez esetben sem kívánja szem elől téveszteni, mondhatni, jobbára útközelben marad, megnyugtatja a főirányok érzékelhető volta. Az építész nyugtalan lesz, pánikközelbe kerül, ha eltűnnek az utak s már csupán ösvények veszik körül, kusza, egymást keresztező vagy egymással párhuzamosan futó lábnyomok, irányuk is tűnőben a porban…”6 A húszas évektől kezdődően, amikor a modern építészet teret hódított magának, gyökeres változások következtek be az építészet alakulásában. Ettől kezdve előtérbe került a nyers és palástolatlan funkcionalizmus, a formálás társadalmi igényeknek való alárendelése. Ezt a szemléletváltást csupán az építészet fejlődésével nem lehetséges megmagyarázni. Mindenképpen vizsgálni kell az adott kor társadalmi rendjét és az abban lefolyó változásokat is: az iparosodás által létrejövő új társadalmi helyzetek következtében az emberek egyre érzékenyebben reagáltak a szociális körülményekre. A világháború nagymértékű kiábrándultságot okozott az addig meglévő eszményi életképben. Ez érezhető a kor művészetén, majd építészetén is. A folyamatosan növekvő lakásválság hatalmas társadalmi kérdéseket és igényeket vetett fel. A kor építészeit olyannyira lekötötték ezek a gondolatok, hogy a későbbi generációk sűrűn elhangzó kritikája is ezen alapult. A formát elnyomó, túlzó funkcionalitás már-már használhatatlan, úgymond érzéketlen építészetet indukált. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy a hosszú évek alatt kikísérletezett alaprajzi megoldások hogyan befolyásolták a társadalmi fejlődést is hosszabb távon. A minimális élettér kutatása és a való életbe átültetése által az emberek életstílusa is megváltozott. Egyfelől kialakította általánosságban véve a komfort fogalmát, másfelől praktizálta és gépesítette a mindennapos életet. Tehát a társadalmi élet tárgyiasult fejlődése figyelhető meg az építészet mozgásával, később pedig a kialakult személyes igények beteljesítése visszahat a társadalmi fejlődésre. 6
5
Finta József – A funkció társkeresései, szerződéseim Budapesttel, In. Tolna Márton (szerk.): Értékek Emlékezések, Akadémia, 1986, p.5.
Berta Péter így magyarázza ezt a jelenséget: „(…) ráirányítva a figyelmet a tárgyak társadalmi létének dinamikusabb aspektusaira. Közelebbről arra, hogy a bennünket körülvevő tárgyak nem egy „kimerevített” pillanatban, más tárgyaktól és a szubjektumoktól elszigetelten, passzívan és mozdulatlanul léteznek, hanem az őket használó egyénekhez és csoportokhoz kapcsolódó gyakorlatok és tervek sora szerveződik köréjük, illetve alakul ki miattuk.”7 A folyamat napjainkban is jelen van, sőt mindenképpen érdemes foglalkozni vele. A posztmodern társadalom generálta, változó világkép és az egyre gyorsuló és szűkülő világ átalakította az emberek gondolkodását. Az egyre személytelenebb világban az embereknek mindennél nagyobb szüksége van a személyesség megélésére, az önreprezentációra. Ugyanakkor a racionális gondolkodásra is. Ehhez nyújt segítséget a virtuális hálózatok végsőkig leegyszerűsített szociális hálózata, illetve a képiesített világ egyre nagyobb mértékű térhódítása. „A menekülés miniatűr fantáziaképei mindenhol körbevesznek minket: az óriásplakátokon, a könyvespolcon, a lemezborítón, a tévé képernyőjén. Úgy tűnik, az a sorsunk, hogy így, meghasadt személyiségekként éljünk, kiknek magánéletét megzavarják egy másik valóságba való menekülés ígéretei.”8 A világgazdaság egyre jobban húzódó válsága is közrejátszik az emberek gondolkodásának átformálásában. A gazdasági kérdések talán soha nem kerültek még ennyire az előtérbe, mint most. Hosszú távon csak az tud fennmaradni, aminek költségei – akár eszmei, akár gazdasági megtérülnek. Ez a társadalom az építészetet is más értékrend szerint formálja, mint ezelőtt bármikor. A gazdasági szempontok és a reprezentáció vált az elsődleges indikátorrá. A funkció egyre inkább elveszíti a hangsúlyt és ahol mégis előkerül, ott képiesítve, tömegében értelmezve kerül felszínre.9 Elgondolkodtató Janáky Istvánnak fejtegetése a modern kor emberének képfelfogásáról. „Mára az emberi népesség nagy része alighanem visszaheveredett a régi, állati viselkedés gödrébe. A tárgyakra megint csak primitív érdekeik szerint tekintenek. A saját fejükben elvégezhető képalkotásra eztán nincs már szükségük, hiszen a gépi képelőállítók, a tévések, a filmesek, a könyvesek, szerkesztők, videózók milliószámra szolgáltatják termékeiket.”10
7
Berta Péter – Szubjektumok alkotta tárgyak – tárgyak által konstruált szubjektumok. Interakció, kölcsönhatás, egymásra utaltság: az „új” anyagikultúra-kutatásról. Replika, 63, 2008, p.47. 8 Stanley Cohen, Laurie Taylor – Escape attempts: the theory and practice of resistence to everyday life In. Harvey, David – A tér-idő sűrűsödés és a posztmodern állapot, Café Bábel, 52, 2006, p.101. 9 Peter Zumthor újfajta – spirituális funkcionalizmusa jól mutatja ezt a tendenciát. 10 Janáky István – Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, Terc, 2004, p.136.
6
Az embereket nap mint nap érő milliónyi képi hatás érzéketlenné teszi látásunkat és megfigyelő képességünket elsekélyesíti. Ennek tükrében természetes képződmény, hogy az üzeneteket célzottan és mindennél látványosabban akarjuk közölni a befogadóval. A legszembetűnőbben az életünket körülölelő tárgyak sokaságán mérhetjük le ennek hatását. Jól magyarázható ezzel az európai építészet előzmények nélküli, szinte globális szabályoktól mentes formai sokszínűsége. Más és más társadalmi csoportok különbözőképpen reagálnak a lokálisan és globálisan fellépő problémákra és ez visszatükröződik az építészeti formaképzésen is. A társadalom-építészet kapcsolatban az jelenti a látszólagos átláthatatlanságot, hogy ezek az érdekcsoportok többé már nem földrajzi – térbeli helyszínek szerint tagolódnak, hanem különböző érdekek mentén, melyek lehetnek gazdasági és kulturális alapúak egyaránt. (Egy McDonald’s a világ minden részén közel azonos építészeti elemekből építkezik.) Legújabban számtalanszor megfigyelhető, hogy a gazdasági válság miatt szenvedő építőipart úgy próbálják életben tartani, hogy hatalmas költségvetésű állami beruházásokat indítanak útjukra. Ezek komplexitásukból adódóan nagy tömegeket foglalkoztatnak, tehát széles körű munkalehetőséget biztosítanak. Az ilyen építészetnek tulajdonképpen a fő funkciója gazdasági, vagyis a kézzel fogható személyes igényeket felülírja egy egész társadalmat érintő, elvont akarat, jelen esetben a munkahelyek teremtése.
Építészet a művészet szemszögéből Úgy gondoljuk, abból a tényből érdemes kiindulni vizsgálatunk folyamán, hogy az építészet önmagában művészet, méghozzá alkalmazott művészet. Létének tehát nem valami önkényes szerepe van, hanem minden esetben önmagán túlmutató célt tudjuk kimutatni. Ugyanakkor feltétlenül érdemes megvizsgálni, hogy ez a művészi hajlam milyen módon és mennyiségben munkálkodik az építés folyamatában. Ha a művészetre, mint valami eszményi képere tekintünk, és felhozzuk a teljesség igényét, ismét visszautalhatunk Janáky Istvánra: „Szépséget az ember akaratlagosan nem tud előállítani. Annak létrejötte adódik, hasonlóan a leopárd szépségéhez vagy a lepkééhez, vagy az alkonyatkor kusza vonalhalmazzá feketedő téli fákéhoz. Ezért aztán a szépségnek nincs is magyarázata.”11
11 Janáky István – Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, Terc, 2004, p.25.
7
Ha ilyen módon tekintünk az építésre, mint egy ideális kép megalkotására, akkor a bevezetőnkben taglalt „ép”-et – teljességet itt a természet megkérdőjelezhetetlen egészsége adja az építészethez hozzá. Ezt az alapvetést fejti ki Janáky István, amikor az építészetet nem csupán a formák összességével definiálja, hanem sokkal inkább a térben és időben létezésével. Az építészet akkor válik művészetté, amikor megjelenik a térben – lehatárolja a világ egy kis szeletét, mondhatni bekeretezi azt. A művészet mindig alávetetten jelentkezik az építésben, hiszen a társadalmi igényeknek való megfelelése mindvégig nagyobb súlyban nyom a latba. Kijelenthetjük továbbá, hogy a művészi eszközöket is a társadalmi törekvések táplálják. De megfordítva is ugyanúgy értelmezhető a kijelentés: a művészet segítségével egyediséget nyerő objektumok tagolják, meghatározzák a társadalom egyes csoportjait, szereplőit. „Az emberek a dolgok előállításán, használatán, cseréjén, fogyasztásán, a velük kialakított interakciókon és a velük való együttélésen keresztül alkotják meg önmagukat. A tárgyak világa éppen ezért központi jelentőséggel bír a társadalmak és individuumok identitásainak megértése szempontjából. (…) megérintjük a dolgokat, és ezzel egyidejűleg a dolgok megérintenek bennünket. E kapcsolat a kölcsönösségen alapul.”12 A modern társadalmakban megfigyelhető az objektumok egyre nagyobb fokú megszemélyesítési törekvése is. Korábban már utaltunk rá, hogy a szubjektumok és objektumok között kölcsönösen ható kapcsolat áll fenn. Korunk eszközeinek van történelmük, fejlődésük. A gondolat jól felvázolható egy konkrét példa segítségével. Erwin Wurm, osztrák művész munkásságának egy része a tárgyak fejlődésének ezt az aspektusát érinti. A „Fat sculptures” sorozatával az egyének társadalomban elfoglalt státuszát szimbolizáló tárgyakat emelte ki. Ezeket „túlhizlalva”, így eredendő funkciójuktól megfosztva ábrázolta. Az „új” objektumok a társadalomban jelentkező problémák több szintjét is érintik ezzel az egyszerű átalakulással. Erwin Wurm hasonló problémákat feszeget, mint amiket az imént taglaltunk: miért kéne a tárgyakra, mint a gondolkodásunkban statikusan létező elemekként tekinteni? Miért ne rúghatnánk fel ezeknek határait és adhatnánk új vizualitást az objektumoknak? A megoldáshoz a tárgyak mögé kell tekinteni, nem elég a dolgokat felszínesen vizsgálni.
12 Berta Péter – Szubjektumok alkotta tárgyak – tárgyak által konstruált szubjektumok. Interakció, kölcsönhatás, egymásra utaltság: az „új” anyagikultúra-kutatásról. Replika, 63, 2008, p.37.
8
A Fat house installációjához a művész ezt a szöveget szerkesztette: „who says this is an art work as a house and that is just a house? the architects – people who build houses or artists – people who make art or contemporary art people … who make contemporary art or contemporary architects … who built contemporary houses but wait there are just people who think and talk about art and there are people who just think and talk about houses they live actually by just talking about art and or houses they also write about art and or houses.”13 (Ki mondja, hogy ez egy épületszerű műalkotás, ami egy ház és csakis egy ház? Az építészek, akik házat építenek, vagy művészek akik művészetet csinálnak, vagy kortárs művészek … akik kortárs művészetet csinálnak, vagy kortárs építészek … akik kortárs épületeket építenek. De várj, vannak emberek akik egyszerűen csak beszélnek és agyalnak a művészetről és olyanok, akik csak beszélnek és agyalnak az épületekről. Őket az élteti, hogy művészetről és/vagy épületekről beszélnek és írnak is róluk.) Ki dönti el egy alkotásról, hogy az még valóban ugyanaz a tárgy-e, vagy megváltozott az eredeti jelentése, emiatt maga a tárgy is? Kell-e ezzel foglalkoznunk egyáltalán? Ez a kérdés felmerül az építészet területén is számtalan módon.14 Úgy gondoljuk, ha a tárgyakról alkotott definíciókat kitágítjuk és ezeket megfelelően elasztikusnak tekintjük, akkor ezekkel a kérdésekkel nem kell foglalkoznunk. A megoldás ebben az esetben egyértelmű: adott kérdésekre megfelelő válaszok megtalálása, adott eszközök felhasználásával. Ez hozza létre a definíciót, magát az alkotást. A cél itt az „ép” megteremtése, vagyis, hogy a definíció teljes egész legyen.
13 David Galloway – Upping the Antic In. ARTnews magazine, 2010 october issue, 2010, p.88. 14 Zaha Hadid építészete épületalkotás, vagy szobrászat... esetleg mindkettő? Művészetnek tekinthető egy kovácsolt vas kerítés, egy stukkó oroszlán?
9
Mediterrán épületek a magyar építészetben Úgy gondoljuk az előzőekben bemutatott gondolatok és érvek alapján biztos határozottsággal megállapíthatjuk a mediterrán házak létjogosultságát magyar építészetünk kötelékében. Az utóbbi másfél-két évtized óta egyre jobban elterjedtek Magyarországon – és Európa más területein is – a mediterrán építészet formatárából ihletést nyerő házak. Véleményünk szerint két okra vezethető vissza ezeknek az épületeknek széleskörű elterjedése. Az egyik ok, hogy a túlnépesedett városokból az emberek elkezdtek visszavágyni a kertvárosokba, vidékre, tehát felértékelődött számukra a természetközeliség fontossága. Ennek eszményi képét nagy számban a mediterrán villák építészetében lelték meg (másik manapság talán legalább ennyire kedvelt forma az északi – skandináv faház-típus). Tény és való, hogy ezek az épületek talán a legtökéletesebb módon harmonizálnak az őket körülölelő vegetációval. A másik okot az előzőekben kifejtett elmélet alapján lehet megmagyarázni. Úgy gondoljuk, az embereknek szükségük van arra, hogy önmagukat kifejezzék, kifelé megmutassák életminőségüket. Életüknek legmeghatározóbban a lakóterük ad keretet. Mint ahogyan a csiga a házát növeszti és cirkalmas vonalaival, tónusaival meghatározza őt, úgy az emberek is szeretik magukat az otthonukkal definiálni. Az idők folyamán egyfajta státuszszimbólummá váltak a lakóépületek. Ez talán az egyik oka, hogy pont ez a háztípus változik az idők folyamán a leggyorsabban és legmarkánsabban. A vidék látképe soha nem volt egy statikus állókép. Mindig a társadalom, az életszínvonal és kultúra változásaival együtt alakul. Jól bemutatja ezt Tamáska Máté alábbiakban közölt észrevétele a vidék fejlődéséről: „Érdekesség, hogy egy burgenlandi osztrák kutató a magyar falvakról írt munkájában – valamilyen malőr folytán – a kockaházakat is besorolta a népi építészet emlékei közé. (…) A szerző tudta, hogy a kockaházak az ötvenes–hatvanas években épültek, de úgy gondolta, hogy ezek még a szerves fejlődés részét képezik.”15 Ebbe a sorba kapcsolódnak be manapság a mediterrán házak is. A fejlődés tulajdonképpen törés nélküli, folytonos.
15 Kiemelés Tamáska Máté az Építészforumon közölt interjújából, Egy szociológus az építészet asztalánál, Garai Péter, http://epiteszforum.hu/egy-szociologus-azepiteszet-asztalanal, 2013. 12. 15.
10
Úgy gondoljuk, ahhoz, hogy a legszabadabb módon reprezentálhassa magát az egyén az épülete által, olyan formaalkotást kell választania, mely elrugaszkodik a hagyományoktól. A tradíciók minden esetben szabályokat határoznak meg, ezáltal a mozgástér is szűkül e téren. Egy erdélyi parasztház megjelenéséből táplálkozó modern lakóház sok embert megbotránkozásra késztetne, ha oromzatán az építést jelölő évszám helyett színesre festett stukkó-angyalkák vigyorognának kajánul az arra járókra, mellettük pedig plüss Télapó róná köreit végeláthatatlan folytonosságban a hetykén himbálózó kötélen. A reprezentáció teljes felszabadulásához szabályoktól mentes – ezért konkrét előzmények nélküli formálást kell alkalmazni az architektúrán. A kérdés úgyszólván csupán annyi, hogy kinek van szüksége ilyen mértékű önigazolásra? Mely társadalmi réteg, vagy rétegek igénylik azt a reprezentációs szabadságot, amely miatt teljesen el kelljen rugaszkodni a gyökerektől – a hagyományoktól? A téma kidolgozását megelőző információgyűjtés alatt különböző okokat feltételeztünk erre vonatkozólag. Sokáig úgy véltük, az építész társadalom teljesen elidegenedik ettől a fajta építéstől. Mégis arra jutottunk, hogy nem lehet feltétlen összefüggést vonni az építészeti műveltséggel – gyakran képzettséggel. Azt véltük felfedezni, hogy az a megújuló generáció jelenti a termő talajt a magyar mediterrán építészet fejlődésének, amely szakítani akar az előző generációkkal. Valamilyen területen többet, vagy ellenkezőt tudott elérni, mint elődei és ezt büszkén felvállalja. Úgy gondoljuk a mediterrán házak építése – mint minden építés egy adott társadalmi viselkedésre ad választ, így kritizálni, valamint az építészet és művészetek köreiből kitaszítani nem lehetséges, de az okunk sincsen meg rá. Ezeket az épületeket lehet szeretni, vagy elutasítani, ám csupán esztétikai alapon, amely mindenki számára szubjektív megítélésen nyugszik. Létjogukat megérteni, vagy cáfolni azonban nem lehetséges pusztán építészeti eszközökkel, a társadalmat kell ahhoz jobban megvizsgálni. A társadalom igényei és viselkedése azonban folytonosan változik, ezt érdemes megérteni és elfogadni.
11
Iro dal om je g y z é k A magyar nyelv történeti – etimológiai szótára 1. Akadémia,1967 Martin Heidegger – Gesamtausgabe, Band 7 Vorträge und Aufsätze, Vittorio Klostermann, 2000. Martin Heidegger – Lét és idő, Második, javított kiadás, Osiris, 2007. Williams, Raymond – A kultúra. A kultúra elemzése. In. Wessely Anna (szerk.) – A kultúra szociológiája. Budapest, Osiris – Láthatatlan Kollégium, 1998, p.28-41. Harvey, David – A tér-idő sűrűsödés és a posztmodern állapot Café Bábel 52 2006, p.91–104. Berta Péter – Szubjektumok alkotta tárgyak – tárgyak által konstruált szubjektumok. Interakció, kölcsönhatás, egymásra utaltság: az „új” anyagikultúra-kutatásról. Replika, 63, 2008, p.29-61. Janáky István – Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, Terc, 2004. Installation: Erwin Wurm, Frame Magazine, 78, 2011, p.130-137. David Galloway – Upping the Antic In. ARTnews magazine, 2010 october issue, 2010, p.82-89 Finta József – A funkció társkeresései, szerződéseim Budapesttel, In. Tolna Márton (szerk.): Értékek Emlékezések, Akadémia, 1986. Benkő Melinda – 111 szó az építészetről, Terc, 2013. Egy szociológus az építészet asztalánál, Garai Péter,2013, http://epiteszforum.hu/egy-szociologusazepiteszet-asztalanal, 2013. 12. 15. Magyar értelmező szótár – http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar, 2013. 12. 16.
12
Képmelléklet
13
1. A bevezető fejezethez mellékelt képek
1. ábra Az építmény (a híd) jelenti a lakozást is. A vízfelület két partja az összekötő híd nélkül értelmezhetetlenné válik. A definiált kapcsolatuk teremti meg a tulajdonképpeni szembenállásukat. A híd nélkül nem mondható, hogy a tó másik partján áll.
14
2.ábra
3. ábra Az épületek térbeliségére hatással van az aktuális kor társadalma, és az időben értelmezett töténelme. Ezek a formáló erők alkotják művészetét, ezáltal válik a ház valóban „ép” alkotássá – épületté.
15
2. Az Építészet és társadalom kapcsolata fejezethez mellékelt képek
4. ábra A minimális otthon típustervei váltak az előző század etalonjaivá. A lakótér csökkenése mellett a gépiesítés fokozása adta vissza az egyensúlyt, ami a társadalom lakási szokásainak változásával járt.
5. ábra Peter Zumthor fürdőépületének belső terében jól érezhető jelen korunk újfajta funkcionalitása. A tér célratörő funkcionális formálását a falburkolat lüktető dinamikája és a fényjátékokkal segített téralakítás egészíti ki. Így válik a tér valóban korszerűen maivá, ugyanakkor már-már spirituálisan funkcionálissá.
16
3. Építészet a művészet szemszögből fejezethez mellékelt képek
6. ábra Janáky István azt vallotta, a szépség a természetben keresendő, az ember alkotta soha nem tud a közelébe sem érni. Az építészetben is ezt a teljességet kutatta.
7. ábra Erwin Wurm azt boncolgatja a Fat house művében, hogy hol van a tárgyak jelentésének határa. Egy épület lehet műalkotás is egyszerre, esetleg csak egy épület, vagy csupán műalkotás?
17
8. ábra Hadid állomásáról nehéz eldönteni, hogy tulajdonképp egy szoborszrű épület, vagy épületszerű szobor…
18
4. Mediterrán házak a magyar építészetben fejezethez mellékelt képek
9. ábra Mediterrán ház Dél-Franciaországban. Nincsen éles határ természet és épített között, a ház belesimul a tájba. A mediterrán építészet legnemesebb szépsége ebben rejlik.
10. ábra Mediterrán ház Magyarországon. Több párhuzam megfigyelhető a két épület között, ám a természettel áthatott finomság kiveszett belőle. Más kultúrájú szociális térben különbözőképp idomulnak a formák.
19
Képjegyzék 1. ábra: © Paul Finkel, Pedestrian bridge, http://ad009cdnb.archdaily.net/wpcontent/uploads/2013/09/52485819e8e44ecb170002ad_pedestrian-bridge-mir-riveraarchitects_05_pedestrian_bridge.jpg, 2013. 12. 19. 2. ábra: Janáky István, Szilvásvárad – a Miskolci út 21. melléképülete az Aradi vértanúk útja felől, 1998. 05. 23, Janáky István – Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, Terc, 2004, p.171. 3. ábra: Janáky István, Acsa – Falujáró utca 16. – régi mezőgazdasági épület, 2000. 10. 08, Janáky István – Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, Terc, 2004, p.20. 4. ábra: Arthur Köster, Berlin-Zehlendorf, Waldsiedlung Onkel Toms Hütte Gehag-Reihenhaus Konyhanézet (tervező: Bruno Taut), 1930, Neues Wohnen 1929/2009 Frankfurt und der 2. Congrès International D'Architecture Moderne, Jovis, 2011, p.73. 5. ábra: Peter Zumthor, Termálfürdő Valsban, 1998, http://ad009cdnb.archdaily.net/wpcontent/uploads/2009/02/1106348761_inside.jpg 2013.12. 19. 6. ábra: Janáky István, Tamási – ipari épület a település Dombóvár felőli határában, 1998. 07. 05, Janáky István – Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, Terc, 2004, p.171. 7. ábra: Jesse Willems, Fat house, 2003, http://trouvaillesdujour.blogspot.hu/2011/06/erwin-wurmwear-me-out.html, 2013. 12. 19. 8. ábra: Hafelekar, Zaha Hadid – Hungerburgbahn Ausztriában, 2007. 12. 07, http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Hungerburgbahn-Bergstation.JPG, 2013. 12. 19. 9. ábra: Chateau Planeres, http://s369542993.onlinehome.fr/wordpress/wpcontent/uploads/2011/07/domaine1.jpg, 2013. 12. 19. 10. ábra: Kujbus Marianna, Mediterrán stílusú családi ház, http://www.eptar.hu/gfx/epuletek/317_epuletkep1nagy.jpeg, 2013. 12. 19.
20
21
