AZ ÉN IDÕMBEN MÁSOK TUDTÁK TÉMÁINK TOTÁLISAN PDSZ-MLP: ELFOGADHATATLAN... MITÕL LESZ JÓ NEKEM KISHANTOS ENNYIT KERESNEK A HAMUPIPÕKE-

O nl in e

ki ad ás !

ÉRDEKVÉDELEM JOGVÉDELEM FÜGGETLENSÉG SZOLIDARÍTÁS SZOLGÁLTATÁS

www.pdsz.hu

1085 Budapest, Somogyi Béla u. 20.

„AZ ÉN IDÕMBEN MÁSOK TUDTÁK MITÕL LESZ JÓ NEKEM…”

TÉMÁINK TOTÁLISAN ÁTALAKUL AZ

EMMI

2. OLDAL

KISHANTOS APOLÓGIÁJA Hoffmann Rózsa elsõ képviselõi megszólalásában meglehetõsen dehonesztálóan nyilatkozott a szakszervezetek szerepvállalásáról. Czunyié dr. Bertalan Judit elsõ államtitkári válaszában osztotta elõdje álláspontját, s „osztotta” a szakszervezeteket. Mondandójukból nem volt nehéz felismerni a PDSZ-re vonatkozó eszmefuttatást, kiemelve, hogy szereptévesztésben vagyunk. Valóban a volt (bukott) és jelenlegi államtitkárnak joga van meghatározni, hogy egy társadalmi szervezetnek mivel kell foglalkozni? Ezt a kérdést járta körül Mendrey László PDSZ elnök a június 23-i sajtótájékoztatón, melyen Zorán dalából is idézett: „Az én idõmben mások tudták mitõl lesz jó nekem…”

PDSZ-MLP: ELFOGADHATATLAN...

3. OLDAL

ENNYIT KERESNEK SZEPTEMBERTÕL A PEDAGÓGUSOK 6. OLDAL

A HAMUPIPÕKEEFFEKTUS 11-13. OLDAL

2. oldal

2014. június

AKTUÁLIS

TOTÁLISAN ÁTALAKUL AZ

EMMI: ITT VANNAK AZ ÁLLAMTITKÁROK!

Egy kivételével bemutatta az Emberi Erõforrások Minisztériuma államtitkárait Balog Zoltán miniszter. Június 10-én kiderült, hogy Rétvári Bence parlamenti államtitkár és miniszterhelyettes, Lengyel Györgyi közigazgatási államtitkár lesz. Hoffmann Rózsa utóda – a köznevelési államtitkári székben – Czunyiné Bertalan Judit (képünkön) lesz. A felsõoktatásért felelõs államtitkárról egyelõre annyit lehet csak tudni, hogy egy nagyvállalattól érkezik.

A bemutatott államtitkárok közül a köznevelési államtitkár személyérõl nem lehetett eddig sokat tudni. Czunyiné Bertalan Judit 1974ben született, történelem és magyar szakon diplomázott, majd elvégezte a jogi egyetemet is. 2004 óta tagja a Fidesznek. 2010 óta országgyûlési képviselõ, az Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság tagja. Az elmúlt nyolc év kormányzati intézkedéseit vizsgáló albizottság elnöke volt. Szita Róbert

PDSZ-MLP: ELFOGADHATATLAN A TELJESÍTMÉNYRE ÉRZÉKETLEN PEDAGÓGUS-BÉRRENDSZER, AZ OKTATÁS EGYPÁRTI, CENTRALIZÁLT RENDSZERE! A pedagógusok és diákok helyzetét jobbító azonnali teendõkrõl tárgyalt találkozóján Fodor Gábor, az MLP elnöke és Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. Fodor Gábornak, a Törvényalkotási Bizottság tagjaként lehetõsége van arra, hogy beleszóljon az oktatást érintõ jogalkotási folyamatokba, és ezáltal közvetve képviselje érdekeinket - mondta az MLP által kiadott közlemény szerint Mendrey László. Elfogadhatatlan a teljesítményre érzéketlen pedagógusbérrendszer, az oktatás egypárti, centralizált rendszere hangsúlyozza Fodor Gábor és Mendrey László találkozóját követõen kiadott közleményében a Magyar Liberális Párt. Hangsúlyozták, hogy egyetértenek abban, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar felállítása és a vezetõk megválasztásának módja nem volt átlátható, a körülmények súlyos legitimációhiányról árulkodnak. A Magyar Liberális Párt szerint ezt a testületet fel kell oszlatni és vissza kell adni a szabadságot, az autonómiát az iskoláknak és a pedagógusoknak. A kormányváltással, az új államtitkár kinevezésével az oktatás terén nem történt változás. Maradt a gigaminisztérium, amirõl kiderült, hogy nem jól mûködik. Az oktatás, benne gyerekek millióival, az elmúlt négy év rombolása és káosza után megérdemelt volna egy önálló tárcát. A pedagógusok bérezése, az életpályamodell a jelenlegi formájában azonnal felülvizsgálatra szorul. A MLP számára elfogadhatatlan a teljesítményre, a minõségi és többletmunkára érzéketlen bérrendszer.

A Liberálisok célja, hogy a pedagógusok átlagbére közelítsen a diplomás átlagbérhez, mert most az annak mindössze a fele. A MLP határozottan kiáll a plurális tankönyvkínálat mellett, amely a tanszabadság egyik legfontosabb eszköze. Nem fogadják el, hogy az Orbán-kormány oktatáspolitikája a szocializmus egypárti, centralizált egyenrendszerét hozza vissza, hogy a minisztérium által jóváhagyott két tankönyvbõl kelljen minden tanárnak választania, és a minisztérium által kijelölt anyagot kelljen kötelezõen a diákok fejébe vernie. Egyentankönyv, egyenideológia, egyendiákok, egyeniskolák ez nem a minõségi oktatás és nem a minõségi munkavállalók képzésének útja. stop.hu Fotó: Kiséri-Nagy Ferenc

Ráció-online – a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének lapja A lap ingyenes, a befizetett tagdíjakból készül Felelõs kiadó: Mendrey László, a PDSZ elnöke Fõszerkesztõ: Szita Róbert Képszerkesztõ: Kiséri-Nagy Ferenc Szerkesztõbizottság: A PDSZ elnöksége Kiadja: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Országos Választmánya 1085 Somogyi Béla u. 20. ISSN: 1586-7056 Lapterv, tipográfia: Kiss Csaba Nyomdai munkálatok: TRADEORG nyomda, Fûzfõgyártelep Felelõs vezetõ: Tóth Zoltán Készült 1200 példányban

2

VEZÉRCIKK

A PDSZ AZ ÚJ KÖZNEVELÉSI ÁLLAMTITKÁRRAL ÉS A NEMZETI PEDAGÓGUS KAR ELNÖKÉVEL EGYEZTETNE A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) egyeztetést kezdeményezett az új köznevelési államtitkárral és a Nemzeti Pedagógus Kar elnökével az oktatás aktuális kérdéseirõl. Mendrey László, a PDSZ elnöke június 17-i, budapesti sajtótájékoztatóján elmondta: többek között azt szeretnék, ha a pedagógus kari tagság nem lenne kötelezõ. A pedagógus kar új elnökét meghívták legutóbbi elnökségi ülésükre is. Az új köznevelési államtitkárt egyelõre nem ismerik, mindenkit a tevékenysége alapján kell megítélni, mi az, amit le tud tenni az asztalra - mondta az érdekvédõ. Jelezte: már tárgyaltak az Országgyûlés kulturális bizottsága elnökével és több, a parlamentbe bejutott ellenzéki párttal is. Mendrey László megjegyezte: a kormánypártok részérõl egyelõre semmilyen visszajelzés nem érkezett megkeresésükre. A PDSZ kezdeményezi azt is, hogy ez évre is teljes, 25 munkanap pótszabadság járjon a pedagógiai szakszolgálatoknál dolgozó pedagógusoknak. Elmondta: az oktatási tárgyú törvények Országgyûléshez elõzõ nap benyújtott módosítása azt tartalmazza, hogy ez évre csökkentett, 15 napot kapnának az érintettek. Ennek megváltoztatása érdekében valószínûleg a parlamenti pártokhoz fordulnak majd azt kérve, adjanak be módosító

javaslatot. A változtatás ezres nagyságrendben érinthet pedagógusokat - mondta Mendrey László az MTI kérdésére. A szakszervezeti vezetõ kitért arra: csökkenteni kell a pedagógusok munkaidõ terhelését, és fontosnak tartotta, hogy megismételjék a 2010-es vonatkozó vizsgálatot. Meg kell nézni, hogy a 32 óra kötött munkaidõ a munkaterhelést miként emelte meg - mondta, rámutatva arra: a pedagógusok „nagyon fáradtak és kimerültek“ a tanév végére. 2010-ben a heti kötelezõ 22 óra mellett átlagosan 51 óra volt a terhelésük - tette hozzá. A PDSZ átgondolná a jelenlegi iskolaszerkezetet is - folytatta az elnök, aki szerint meg kell nézni, fenntartható-e a mostani forma. Az tapasztalható, hogy a 6 és 8 osztályos gimnáziumok elviszik a tehetségesebb, szorgalmas gyerekeket - jegyezte meg. A szakszervezeti vezetõ nem osztotta azt az elvet, hogy a minisztériumok élére nem szakemberekre van szükség, hanem politikusokra. Minden közoktatásban bejegyzett szakmai, érdekvédelmi, szülõi és diákszervezettel egyeztetni kell - rögzítette. Szintén átgondolnák a pedagógus minõsítési rendszert, és gyorsabbá, hatékonyabbá kell tenni a fenntartással összefüggõ ügyek intézését. MTI - Kiséri-Nagy Ferenc

KISHANTOS APOLÓGIÁJA Június 1-je van, pedagógus nap. Az elmúlt években ezrekkel „ünnepeltünk” ezen a napon a Szalay utcában. Tettük ezt azért, mert elfogadhatatlan volt a bérünk, elfogadhatatlan volt az oktatás átalakításának iránya, s nem tudtuk elfogadni, hogy rólunk

mondják el, kiáltják pusztába, hogy rossz az irány, tönkre megy az oktatás, tönkre megy az ország! Igen, a pusztába kiáltanak, falra hányják a borsót. Választ nem kapnak. Bár a miniszterelnök szerint, aki nem vitázik az lúzer, az gyenge, önmagát sem tudja megvédeni – és milyen igaza van! – az oktatási kormányzat hallgat. Megengedheti(?) magának, hogy ne reagáljon a hozzá érkezõ levelekre, vállát megrántva idõnként közölje, hogy minden rendben van. Háta mögött a kétharmados úthengerrel, az önnön javukat szolgáló és védõ törvényekkel, barbár módon beszántották hosszú idõk – igenis, eredményt produkáló - erõfeszítéseit, éppúgy, mint azon a bizonyos Fejér megyei községben. Igen, Kishantoson. Hát igen…a hordó – mint tudjuk – nem áll meg. De a törvényszerûségek azért törvényszerûségek, mert kikerülhetetlenek. Mindig így volt, most sem lesz másképp. A fehérrõl kiderül, hogy fehér, a jóról, hogy szép és értékes, az ostobaságról pedig, hogy fabatkát sem ér. Az igazság nem erõ kérdése, hanem a tényeké. Csak nehogy késõ legyen. Csak nehogy túl sok romot kelljen eltakarítani azért, hogy végre építkezhessünk. Az „emútnégyévben” a köz oktatásának hajója radikális irányváltást hajtott végre. Hátraarcot. A politika rég nem látott agresszivitással jelölte ki a szolgáló szerepére az educatio résztvevõit. Használt – ki és fel – egy olyan embert, aki vitán felüli tekintély volt a pedagógusok között. Akinek a rendszerváltás körüli tevékenysége napjainkig – sajnos, már csak nosztalgikus - pozitív példa. Az iskolaalapító, a pedagógus fórum kezdeményezõ, az akkori oktatáspolitika kemény kritikusa mára összetörte nimbuszát, de így is jelképpé vált. A hatalomnak alárendelt, a macchiavellista politikai akaratot kritikátlanul kiszolgáló oktatási adminisztráció megtestesítõje õ, aki úgy távozik, hogy senki nem ejt könnyet érte. Az elmúlt négy év után ideje új lapot nyitni. Pozíciótól, politikai irányultságtól, (értelmezhetetlen) reprezentativitástól függetlenül együtt kell mûködnünk, közösen kell megkeresnünk és megvalósítanunk a jelenlegi - kimutatható, mérhetõválságból a kiutat. Készek vagyunk rá. A kezünk nem disznóláb… Budapest, 2014, pedagógus nap.

döntenek, nélkülünk. Most ismét a nemzet napszámosainak ünnepe van. Akárcsak az elmúlt években, most sincs okunk vigadni. Naponta halljuk, hogy visszaadják a tudás becsületét, egyszerûbbé és olcsóbbá teszik a tankönyvvásárlást, világszínvonalú tudást kapnak diákjaink, leveszik a pedagógusok válláról az adminisztráció egyre nyomasztóbb nyûgét, tisztességes megélhetést biztosító bért fizetnek a tanároknak – mert Magyarország jobban teljesít… És mi úgy teszünk, mint aki elhiszi, hogy a Trabant állva, hagyja a Ferrarit, hogy az unortodixia az oktatásban is üdvözítõ, hogy a rég leváltott – méltán a pedagógia szemétdombjára dobott módszerek – reaktiválásával megállítható a folyamatos teljesítményromlás. Mintha elhinnénk, hogy az iskolarendszerbõl idejekorán kikerült – végzettség nélküli – generációk a munkaerõpiacon elhelyezkedve nagyerõkkel fogják növelni a dzsídípít - mindannyiunk üdvére. Úgy teszünk, mint aki elhiszi. Úgy teszünk, mert úgy kell tennünk. Mert a félelem – mely már egyáltalán nem fortélyos, ellenben gerincroppantó és borzongató – erre kényszerít. A gyerek, a hitel, a lakás, az állás… Feltöltjük a portfóliót (hiszen bruttó húszezer forint, azért mégiscsak bruttó húsz..), csöndben asszisztálunk a mindenféle legitimitást nélkülözõ, ám a hatalmat végsõkig kiszolgálni hivatott fegyelmezõ eszköz, a pedagógus kar felállításához. Mert túl kell élni a mai napot is. Hiszen ezzel is közelebb a nyugdíj… S õk úgy tesznek, mint aki elhiszi, hogy mi elhisszük. Persze vannak kamikázék. Akik egzisztenciájukat is kockára teszik, de nem adják nevüket, tudásukat, szakmai renoméjukat a „közoktatás Kishantosához“. Viszont arcukat, nevüket vállalva

Mendrey László

3

AKTUÁLIS

BALOG USZODÁJA Balog Zoltán, aki ismét az Orbán-kormány társadalompolitikáját kiteljesíteni és fenntartani hivatott, szép nevû Emberi Erõforrások Minisztériumának a vezetõje, a kulturális bizottságban kifejtette: õ sosem állította, hogy a (szintén szép nevû) Klebelsberg Intézményfenntartó Központ mûködése sikeres lett volna, de hát – tette hozzá megengedõen – egy ekkora átalakítás során van kísérleti fázis is. Elárulta azt is, hogy a hibákról azért nem beszéltek nyilvánosan, mert a kommunikációs tanácsadóik ezt nem ajánlották.

közleményeket, tudatosan megtévesztette az embereket, tehát Balog Zoltán református lelkész, humánminiszter hazudott, 4. Balog Zoltán református lelkész, humánminiszter épp ebbõl következõen nem szokott le a hazudozásról, hiszen bizottsági meghallgatásán azt állította, hogy õ sosem nevezte sikeresnek a Klik mûködését. Ennyi hazugság így, egyszerre, reggelre, délre és estére is elegendõ volna, de vessük bizakodó tekintetünket inkább a jövõbe, hiszen Balog Zoltán is ezt teszi, amikor iskolai uszodaépítési programot vizionál. Mégpedig azért, hogy egyetlen gyerek se kerüljön ki az iskolából úgy, hogy nem tud úszni, vagyis az úszás „ne csak a középosztály kiváltsága legyen”. Na most, ami a középosztály kiváltságait illeti, könnyen eszünkbe juthat egypár dolog, már csak úgy az esélyegyenlõség vagy mifene nevében is, középosztályilag, ami Hegedûs Zsuzsa miniszterelnöki tanácsadó szerint nem is létezõ fogalom, de errõl majd nyilván egyeztet Balog miniszter úrral is. Ám ha esetleg mégis létezõ, akkor bizony a középosztályi kiváltságokban fürdõzõ csemeték nagy valószínûséggel nem a Klik-uszodákban tanulnak meg úszni, mert inkább magán- és alapítványi iskolákba járnak majd, a középosztály ugyanis a szemének hitt és nem Balog miniszternek, és már megkezdte gyermekeinek kimentését a Klik-rendszerbõl. Meg akarják úszni. (Az írás a Népszabadság 2014. 06. 07. számában jelent meg.) Tóth Ákos

Rögzítsük a pillanatot: figyelemre méltó fordulatról van szó ugyanis, mert igazolja, hogy a buzgó ájtatosság rávezeti olykor az arra hivatottakat a helyes ösvényre, a belátáséra, és ezzel együtt annak elismerésére, hogy volt olyan pillanat az életünkben, amikor az általunk ismert tényeket tudatosan ferdítettük el, vagyis hazudtunk. Jó, jó, nem reggel, éjjel meg este, ennek kiváltsága csak keveseknek adatik meg, de azért elõ-elõfordult már miniszteriális életünkben. Balog Zoltán kijelentéseibõl ugyanis az következik, hogy 1. a humántárca vezetése pontosan tudta, hogy a Klik rettenetesen mûködik, 2. ezt elfogadva, kísérleti fázissá nyilvánították az elmúlt két évet, ami azt jelenti, hogy körülbelül egymillió gyereket, százötvenezer pedagógust és iskolai dolgozót minõsítettek át kísérleti tereppé, laborrá, kémcsõvé, amelybe belegyömöszöltek mindent és mindenkit, s addig rázogatták, amíg elõ nem állt az az ideológiai és szakmai katyvasz, amelyet ma köznevelés címszóval illetünk, 3. a Balog Zoltán vezetése alatt álló tárca, amely szakmányban gyártotta a Klik munkáját magasztaló

VIDEÓ: EGYEZTETÉSRE

HÍV A

PDSZ

Az ATV Reggeli Start vendége volt június 18-án Mendrey László. A PDSZ elnökével lefolytatott beszélgetést megtekintheti, amennyiben http://www.atv.hu/videok/video-20140618-egyeztetesre-hiv-a-pdsz linkre kattint.

4

AKTUÁLIS

BEJÖTT A HOFFMANN-TERV, JÓVAL KEVESEBB KÖZÉPISKOLÁS LESZ A több tízezres diákhiány többezres pedagógusleépítésekkel fog járni Több, mint harmincezerrel kevesebben iratkoztak be középiskolába a következõ tanévre, mint eddig, ami a PDSZ elnöke szerint több ezer pedagógus elbocsátását eredményezheti. Mendrey László szerint az egyik ok a tankötelezettség korhatárának leszállítása, amelynek negatív következményeivel egy 2011-es minisztériumi háttéranyag is számolt. Országosan 35-36 ezer diák hiányozhat a gimnáziumokból, szakközépiskolákból és szakiskolákból, miután ennyivel kevesebben iratkozhattak be a vártnál - jelentette be Mendrey László. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke szerint csak az egyik déli megyében kétezer tanuló hiányzik a beiskolázásoknál. A jelenség egyik oka Mendrey szerint demográfiai, ugyanis 1999-2000 körül (az elsõ Orbán-kormány idején - a szerk.) viszonylag kevés gyermek született. A másik ok viszont a második Orbán-kormány oktatáspolitikájában keresendõ, pontosabban annak egyik emblematikus elemében: a tankötelezettség korhatárának 18-ról 16 évre való leszállításában. Az új köznevelési törvény 2012-es hatályba lépése óta ugyanis nem csak a tizenhat éves diákok dönthetnek úgy, hogy érettségi vagy szakmai végzettség nélkül, akár szülõi beleegyezés hiányában otthagyják a középiskolát (túlkoros, többször bukott tanulók esetében az általános iskolát), hanem az iskolák kötelezettsége is megszûnt arra, hogy a diákokat minden körülmények között bent tartsák az intézmény falai között. A PDSZ elnöke szerint az intézkedést a pedagógusok túlnyomó többsége támogatta, hiszen azok, akik emiatt kiesnek az oktatási rendszerbõl, jellemzõen hátrányos helyzetû, nehezen tanítható fiatalok. Bár a kormány európai uniós példákra hivatkozva szállította le a tankötelezettség korhatárát - ami több tagállamban is 15 és 17 között mozog -, de Mendrey úgy vélte, a 2008-ban kirobbant, máig elhúzódó gazdasági válság hatására több ország is korrigálta a rendszerét, és fölemelte a korhatárt 18 éves korra. Utóbbinak egyébként egyszerû, racionális oka van: gazdasági visszaesés idején a képzetlen, mûveltség és kompetencia híján új szakmák elsajátítására képtelen fiataloknak szinte lehetetlen munkát találni a magánszférában, így számukra csak az állami költségvetés által finanszírozott közmunka vagy segély maradna. Az egyszerû képlet ellenére a - Hoffmann Rózsa távozó köznevelési államtitkár nevével fémjelzett - 2010 utáni oktatáspolitika inkább a közoktatási szférán való spórolás és a hazai vagy külföldi tõkét állítólag nagyon vonzó, olcsó, betanított bérmunkások „tömeggyártásának“ lehetõségét látta a korhatár csökkentésében. A 2011-ben kiszivárgott „Hoffmann-terv“ - egy minisztériumi háttértanulmány, amely a 2011-ben elfogadott köznevelési törvény titkos melléklete volt - 2015-ig mintegy 73 milliárd forintnyi költségvetési megtakarítást vár csak a korhatárleszállítástól, ami 4904 pedagógus-álláshely megszûnésével fog járni. Ehhez jönne csak a gyermeklétszám csökkenésével járó csaknem négyezer álláshely-megszûnés, de a szakképzés átalakításától - szakiskolák bezárása, összevonása, közismereti képzés minimálisra csökkentése - is 2284 tanár elbocsátását várják. Tehát egyáltalán nem légbõl kapott a PDSZ elnökének bejelentése,

amely szerint a több tízezres diákhiány több ezres pedagógusleépítésekkel fog járni, és 50-60 iskola zárhat be. Vagyis a pedagógus életpályamodell, illetve az ahhoz kapcsolódó, 2017-ig fokozatos béremelés bevezetésével „jól járt“ tanárok közül nagyon sokan veszíthetik el állásukat. Ráadásul Mendrey szerint a túlélésükért küzdõ oktatási intézmények arra kényszerülnek majd, hogy magatartászavaros, hátrányos helyzetû diákokat is tömegével vegyenek fel, pedig az õ oktatásukra nincs megfelelõ szakmai hátterük. Az államtitkárság egyébként lapzártánkig nem cáfolta a tanulóhiányról szóló PDSZ-bejelentést. A korhatárcsökkentés gazdasági csodát sem okozott: a Policy Agenda elemzése szerint a 15–19 éves korosztályban 2011 októbere és decembere között 8900 munkanélküli volt, a friss adatok szerint pedig már 12 900-an vannak.

A PDSZ ÚJRA EGYEZTETÉSRE HÍVJA A SZAKMINISZTERT Mivel a PDSZ-hez súlyosan aggályos információk jutottak el a 2014-2015-ös tanév középfokú beiskolázási adatait illetõen, ezért újra levelet fogalmazott Mendrey László. Ebben a PDSZ elnöke újfent egyeztetésre hívta Balog Zoltánt, az Emmi vezetõjét. Az alábbiakban elolvashatják a levelet. Emberi Erõforrások Minisztériuma 1054 Budapest, Akadémia utca 3. Balog Zoltán miniszter Tisztelt Miniszter Úr! Súlyosan aggályos információk jutottak el hozzánk a 20142015-ös tanév középfokú beiskolázási adatait illetõen. A birtokunkba került kimutatás szerint hazánk egy déli megyéjében súlyos tanulóhiány alakult ki, mind a szakiskolai, a szakközépiskolai és a gimnáziumi férõhelyek betöltöttségét illetõen egyaránt. Az adatokból látható, hogy mintegy 2.000 tanuló „hiányzik” a rendszerbõl. Amennyiben ez országos szinten jellemzõ állapot, akkor jelentõs mértékû pedagógus elbocsájtásra kell felkészülnünk. A tisztánlátás érdekében sürgõs egyeztetésre kérem Önt. Tisztelt Miniszter Úr! Arra kérem, hogy mihamarabb teremtsen lehetõséget az egyeztetés lefolytatására, és a megoldási lehetõségek felkutatására! Sürgõs válaszát várva: Mendrey László elnök, PDSZ Budapest, 2014. május 19.

5

BÉREK

ENNYIT KERESNEK SZEPTEMBERTÕL A PEDAGÓGUSOK: ITT VAN AZ ÖSSZES ADAT A 406 forintos béremelés

Egy éven belül háromszor emelkedik a pedagógusok bére mondta februárban Hoffmann Rózsa távozó köznevelési államtitkár, aki szerint ilyen mértékû fizetésemelésre évek óta nem volt példa. De mennyi az annyi? Tényleg tízezer forintos emelkedéssel számolhatnak a pedagógusok szeptembertõl? Kik járnak jól, és kik kénytelenek beérni 406 forintos béremeléssel? „A teljes béremelés egy tízszeletes torta. Ebbõl hat szeletet tavaly szeptemberben már megkaptunk, idén szeptemberben jön még egy szelet, 2015, 2016 és 2017 szeptemberében pedig még egy-egy“ - iskolai matekpéldával magyarázta el a pedagógusok béremelésének ütemezését az eduline-nak az egyik budapesti gimnázium igazgatóhelyettese, gyorsan hozzátéve: nem a mi kedvünkért találta ki a tortás példát, saját kollégáinak is így szokta elmagyarázni, melyik évben milyen emelésre számíthatnak, az államtitkári széktõl búcsúzó Hoffmann Rózsa által ismételgetett „60+10+10+10+10“ százalékos béremelést a legtöbben ugyanis nem tudják forintra váltani. „Nem tudom, hányszor magyaráztam el a kollégáimnak, hogy amikor azt hallják, hogy szeptemberben jön az újabb tíz százalék emelés, akkor nem arról van szó, hogy tíz százalékkal magasabb lesz a fizetésük“ - magyarázta az igazgatóhelyettes.

Az elsõ kategóriát is kihagytuk a táblázatból, a három évnél rövidebb ideje dolgozó pedagógusokat tavaly szeptemberben ugyanis nem a „pedagógus I“, hanem a „gyakornok“ fokozatba sorolták, õk ennek megfelelõen kapnak fizetést. A gyakornokok bére a mindenkori illetményalap száz százaléka, ez jelenleg 120 277 és 175 493 forint között mozog, attól függõen, hogy a pályakezdõnek középfokú végzettsége, alapszakos vagy mesterszakos diplomája van.

Mennyi az annyi? A pedagógusok fizetését ugyanis több lépcsõben emelik. Tavaly szeptemberben a 2013 és 2017 közötti idõszakra tervezett, teljes béremelésnek a hatvan százalékát kapták meg a pedagógusok (ez nem azt jelenti, hogy a korábban százezer forintot keresõ tanító tavaly szeptember óta 160 ezer forintot keres, az átlagos fizetésemelés 34 százalékos volt), a maradék negyven százalékot négy évre osztották el. Idén szeptemberben jön az újabb emelés: a középfokú végzettséggel rendelkezõk illetményalapja a minimálbér 118,5 százalékáról 118,9 százalékra emelkedik, az alap- vagy fõiskolai diplomások 157,8 százalék helyett 163,3, a mester- vagy egyetemi diplomások 172,9 százalék helyett 179,6 százalékkal számolhatnak. Kiszámoltuk, mindez mit jelent forintban szeptembertõl. Kategória

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

Év

3-5 6-8 9-11 12-14 15-17 18-20 21-23 24-26 27-29 30-32 33-35 36-38 39-41 42-44

Középfokú végzettséggel 144 819 156 887 162 922 168 956 174 990 181 024 187 058 193 092 199 126 205 161 211 195 217 229 223 263 229 297

Alapszakos/ fõiskolai végzettséggel 198 898 215 473 223 761 232 048 240 336 248 623 256 910 265 198 273 485 281 773 290 060 298 348 306 635 314 923

A legrosszabbul a középfokú végzettségûek járnak, õk gyakorlatilag meg sem fogják érezni a szeptemberi béremelést: jelenleg 120 277 forintos bruttó bérük van, szeptembertõl 120 683 forintból gazdálkodhatnak. Az alapszakosok 160 167 forintos bruttó bére ötezer forinttal, 165 749 forintra emelkedik, míg a mesterdiplomásoké 175 493 forintról 182 294 forintra nõ.

Januárban jön az újabb emelés A következõ emelés 2015 januárjában jön – már ha ismét emelkedik a minimálbér összege. Az illetményalapot ugyanis – amely alapján a különbözõ végzettségû és besorolású tanárok, tanítók és óvónõk fizetését kiszámítják – a mindenkori minimálbér határozza meg. Idén januárban például 98 ezerrõl 101 500 forintra nõtt a minimálbér, emiatt február eleje óta átlagosan 8-9 ezer forinttal többet visznek haza a pedagógusok: egy egyetemi végzettségû, kezdõ tanár fizetése például bruttó 169 442 forint helyett 175 493 forint. Jövõ januártól anyagilag leginkább azok járnak jól, akik legalább 14 éve pedagógusként dolgoznak, van szakvizsgájuk, jelentkeztek a 2014-es egyszerûsített minõsítési eljárásra, és április 30-ig feltöltötték portfóliójukat. Összesen 21 611-en véglegesítették a portfóliójukat, õk – ha megfelelnek a feltételeknek – januártól már a „pedagógus II” kategóriába kerülnek át, ezzel együtt a fizetésük is magasabb lesz. Egy 18-20 éve dolgozó, egyetemi végzettségû tanár alapbére a „pedagógus I” fokozatban jelenleg 263 240 forint, viszont a „pedagógus II” fokozatban már 289 563 forint lenne.

Mesterszakos/ egyetemi végzettséggel 218 752 236 982 246 096 255 211 264 326 273 441 282 555 291 670 300 785 309 899 319 014 328 129 337 243 346 358

A „pedagógus II“, a „mesterpedagógus“ és a „kutatótanár“ kategóriával nem foglalkoztunk, tavaly szeptemberben ugyanis a pályakezdõk kivételével mindenki a „pedagógus I“ fokozatba került.

Szabó Fruzsina Forrás: Túry Gergely

6

BÉREK

A PEDAGÓGUSOK MAGÁNYOSSÁGA Az egyszerû pedagógusok jelentõs része erre a kormányra szavazott, mert bíztak benne, hogy hamarosan és látványosan megemelkedik a jövedelmük, valamint elhitték azt is, hogy elrendelik a pedagógusok tekintélyének visszaállítását, törvénybe foglalják, hogy a pedagógust mindenkinek kötelessége tisztelni. Ezért az egyszerû pedagógus természetesnek vette, hogy államosítják az intézményeket, s azt is, hogy a gyermekeket, tanulókat és a szülõket megfosztják azoktól a jogaiktól, amelyekkel az elmúlt húsz évben felruházták õket. Az egyszerû pedagógus nem gondolkodott el azon, miért is jó, ha ki lehet zárni kötelességszegés miatt, fegyelmi úton akár a hatéves gyermeket is az iskolából, s azon sem, miért kell megbuktatni a gyermeket, ha lassabban halad az elsõ-negyedik évfolyamokon, mint ahogy azt egy íróasztal mellett a bürokraták kigondolták. Nem okozott fejtõrést az sem számára, amikor megszüntették a tanulók szöveges értékelését?. Sõt! Ezeket a változásokat támogatta. Ezekben az intézkedésekben vélte ugyanis felfedezni a pedagóguspresztízs visszaállítását. Az egyszerû pedagógus úgy gondolta, ha nem a polgármesternek, nem a képviselõ testületnek lesz „kiszolgáltatva” az iskola, akkor biztosan megérkezik számlájára idõben a fizetés, ezért jobb gazda az állam, mint az önkormányzat. Az egyszerû pedagógus nem bánja, hogy kötelezõ lesz a tanterv, amelytõl nem lehet eltérni, legalább nem kell bajlódnia a helyi tanterv elkészítésével, nem bánja, hogy megszûnik az intézmény, amelyben dolgozik, mert beolvad egy hivatalba, legalább pontosan meghatározzák mi a teendõje és helyrerakják helyette a problémás szülõket. Jöjjön a szakfelügyelõ, majd átverem, gondolja, jöjjenek a leépítések, úgysem engem érint, hanem azokat, akik nem férnek a bõrükbe. A mindenható vezér, a mindent megoldó állam eszméje, része a közgondolkodásnak. Miért gondolná ezt másképpen az egyszerû pedagógus, mikor hallgatóként nem tanulta, a ma és a jövõ hallgatója sem tanulja – mert nem része a pedagógusképzés tananyagának – a demokratikus jogállam lényegét, az alapvetõ emberi jogokat, az európai értékrendet. Ezért nem is adhatta át ezeket az ismereteket egykori tanítványainak, mai tanítványai szüleinek, mint ahogy nem adhatja át azokat a mostani és az eljövendõ tanítványainak sem. Miért éppen a pedagógus miért nem a jogász, az orvos, a népmûvelõ, a könyvtáros, a mezõgazdász stb. - jönne rá arra, hogy az állam semmivel sem lett jobb, mint amilyen 1990. elõtt volt? Miért éppen a pedagógus kezdene el kételkedni abban, hogy a helyi közösségek érdekeit jobban megóvja az állam, mint egy választott testület, mikor az országgyûlési képviselõ-polgármesterek adták szavazatukat az önkormányzatiság felszámolásához? Miért éppen a pedagógusnak kellene felismernie, hogy amikor hatalmas plakátokon Magyarországnak tiszteletet követel a kormány, akkor valójában mindenkinek azt üzeni, jaj annak, aki másképpen gondolkodik, mint „õ”. Mert tiszteletet nem elrendelni, hanem kiérdemelni

lehet, akár pedagógusról, akár kormányról van szó. Az a rombolás pedig, amit a kormány végez, nem tiszteletet, hanem félelmet kelt. [Mellesleg, lassan nincs mit összetörni a porcelánboltban...] Miért a pedagógusnak kellene felháborodnia azon, hogy ettõl a tanítási évtõl kezdõdõen azt, aki tizenötödik életévére nem fejezi be az általános iskolát, kötelezõ átirányítani a semmilyen végzettséget nem biztosító HÍD-programba, és ez a sors vár arra is, aki nem jut be az általános iskola után még a szakképzésbe sem? Miért a pedagógusnak kellene felháborodni azon, hogy a hároméves szakképzés színvonala alig lesz magasabb, mint a betanított munkások képzése, hogy megint lehet szóbeli felvételi vizsga a középiskolában, és így a gimnáziumba való bejutás és onnan a felsõoktatásba történõ belépés ismét kevesek kiváltsága lesz? Hol vannak a szülõk, hol vannak a diákok? Nekik kellene felháborodniuk. Nem teszik! Õk is bíznak! „Csak másokkal, mások gyermekeivel történhet rossz, ahhoz pedig semmi közünk.“ Az egyszerû pedagógus akkor kezdett el elõször hosszabban elgondolkodni a köznevelés új rendszerén, amikor hallotta, olvasta valahol, hogy bezárják azokat az általános iskolákat, amelyekben nincsenek párhuzamos évfolyamok (több száz ilyen iskola létezik). Igazán pedig akkor kapta fel a fejét, amikor azt hallotta valahol, hogy heti harminckét órát kell bent lennie az iskolában, esetleg huszonhat órát kell tanítania, s további hat órát helyettesítenie a hiányzó társait. Nem azért lett gondterhelt, mert ezzel a megoldással feleslegessé válhat több tízezer kollégája, hanem azért, mert egyre valószínûbb, hogy csak a munkaterhei nõnek, a fizetés viszont nem. Szertefoszlani látszik a mindenható állam illúziója. Nehéz helyzetben van a pedagógus társadalom? Igen! Miért? Mert magára maradt. Mert magára hagyták õket, egészen pontosan nem kaptak támogatást. Dönteniük kellene, tegyenek, ne tegyenek, mit tegyenek? Nem elég, hogy magányosak, még magányukban sem egységesek. Nem egységesek, és nem is hisznek önmagukban. Ezért nem fél a hatalom. Ezért meri a hatalom azt állítani, hogy minden rendben van. A változáshoz arra lenne szükség, hogy az egyszerû pedagógus helyébe az öntudatos pedagógus, a tudatos polgár lépjen. A tudatos polgár, aki felismeri, hogy a tisztességes megélhetésnek nem lehet az ára a gondolkodás szabadságának a feladása. Erre a felismerésre azonban a pedagógusok egyedül nem juthatnak el, illetve kevés, hogy erre a felismerésre egyedül csak a pedagógusok jussanak el. Kell az összefogás!

7

NEMZETI PEDAGÓGUS KAR

MEGALAKULT A NEMZETI PEDAGÓGUS KAR Noha PDSZ is számtalanszor tiltakozott, június 14-én mégis megalakult a Nemzeti Pedagógus Kar, mely Horváth Pétert választotta elnökké, aki Révai Miklós Gimnázium igazgatójaként került a testület élére. Helyettese Szeleczky János Heves megyei iskolaigazgató lett - közölte Kõrösi Merkl Hilda, a kar elõkészítõ bizottságának elnöke. A pedagóguskar - amelynek felállításáról 2013 augusztusában döntöttek - az állami és önkormányzati fenntartású

köznevelési intézményekben pedagógus munkakörben, közalkalmazottként foglalkoztatottak önkormányzattal rendelkezõ köztestülete. A kar tagja az a pedagógus, aki az állami és önkormányzati fenntartású köznevelési intézményekben pedagógus munkakörben történõ foglalkoztatásra szóló kinevezést kapott. MTI alapján: Szita Róbert

A CENTRÁLIS ERÕTÉRÉRT Nagy visszhangot váltott ki a Nemzeti Pedagógus Kar létrehozásának terve, majd megvalósítása. Az olasz fasizmus történetével foglalkozó szakemberek számára is megdöbbentõ volt az egykor Mussolini által kezdeményezett hivatásrend mai magyar változatának megjelenése. A múlt század húszas–harmincas évei totális hatalmi rendszerének, az olasz fasiszta diktatúra kialakításának fontos eleme volt a szakszervezetek, civil szakmai szervezetek kiiktatása a társadalmi együttmûködésbõl. Ennek megjelenési formáját találta meg Mussolini az egységes, kötelezõ tagsággal járó, a társadalomban szükségszerûen meglévõ érdekellentéteket zavaros nagyon is célra törõ ideológia mentén semlegesítõ korporációkban, hivatásrendekben. Az Orbán-kormány az elõzõ ciklusban a Nemzeti Pedagógus Kar létrehozásával hasonló célt fogalmazott meg. A szakemberek számára nemcsak a célkitûzés, a szervezetmegjelenése, a feladatok azonossága, hanem még a szövegezés, a verbális fordulatok hasonlósága is feltûnõ volt. Hasonló megdöbbenést váltott ki a most zárult tanév kezdetén a pedagógusokból az a helyzet, amikor írásbeli nyilatkozattal kellett egy egyébként a törvény erejénél fogva kötelezõ tagsági viszony elismerését igazolniuk, azt, hogy tudomásul veszik: õk mint közalkalmazottak a Nemzeti Pedagógus Kar tagjai. Külön „szépséget” adott ennek a nyilatkozatnak az a tény, hogy a kar ekkor még a maga fizikai valóságában – a szervezetet, a tisztségviselõket, a szervezet mûködését meghatározó dokumentumokat illetõen – nem létezett, csak egy elõkészítõ bizottság létrehozásáról lehetett tudni. A pedagógusok így egy csak papíron létezõ fantomszervezetnek lettek tagjai. Pedagógus szakemberek nem kis csoportja – ebbe a csoportba tartozik e sorok szerzõje is – fogalmazta meg kritikáját a karral kapcsolatban. Túl azon, hogy e szervezet egy letûnt világ struktúrájának, a fasiszta diktatúrának meghatározó eleme, s mint ilyen félelemre okot adó képzeteket kelt, azt kifogásolták, hogy e szervezet az oktatáspolitikai-szakmai vitákat megszünteti, és egyben az etikai kódexszel, valamint az etikai eljárás bevezetésével a pedagógusok regulázását hivatott biztosítani. A társadalmi érdekkülönbségek léte nem kíván bõ lére eresztett magyarázatot. Amióta eltérõ helyzetû társadalmi csoportok léteznek – nagyon régóta –, amióta egy adott társadalomban a hatalmat gyakorlók szervezetileg elkülönültek a társadalmat alkotó csoportoktól – nagyon régóta –, azóta az érték- és érdekkülönbségek kifejezése számos formában nyilvánult meg.

Mozgalmak, mûvészeti irányzatok, szervezeti formát öltõ tanítások, vallások, olykor békés demonstrációk, olykor erõszakos akciók – idõnként még háborúk is – jelentették ezt a sokszínûséget. Ebbe a sorba éppúgy beletartozik az egykori kisebbségek üldözött értékrendjébõl államvallássá, világegyházzá lett kereszténység, mint ahogy a kizsákmányolt társadalmi csoportok küzdelmeinek elméletekben is kifejezett érték- és érdekrendszere, valamint mozgalmaik, szervezeteik. A kapitalizmus, ezzel együtt a demokratikus társadalmi gyakorlat kialakulása – nem kevés küzdelem eredményeként elég régóta – magával hozta az érték- és érdekkülönbségek kezelésének az eltérõ érdekû csoportok képviselõi által elfogadott, jogszabályokban is rögzített rendjét. Politikai pártok, szakszervezetek, társadalmi szervezetek, civil szakmai szervezetek sokasága fejezte ki a társadalmak értékés érdektagoltságát, adott teret a polgárok civil aktivitásának. Ezt az évszázadok alatt kialakult rendszert kívánta felszámolni Mussolini a hivatásrendek létrehozásával. Abból indult ki, hogy a fasiszta államon belül nincsenek, nem is lehetnek érték- és érdekkülönbségek, mert mindenkinek a munkaalapú társadalom békéje a fontos. Ennek megfelelõen a hivatásrendek dolgát az egység megteremtésében, az egységes társadalmi gyakorlat kialakításában, biztosításában látta. Hasonló megközelítésû volt a 30-as évek Szovjetuniójában a sztálini transzmissziós hajtószíjelmélet is. Sztálin a szakszervezetekben, társadalmi szervezetekben a centrális erõtér akaratának közvetítését tartotta kizárólagos feladatnak. Ahogy most, a Nemzeti Pedagógus Kar alapszabályának szövegében is az erre utaló megfogalmazásokat olvashatjuk. „Mindannyiunk érdeke egy értékalapú egységes hivatásrend létrehozása…” – olvashatjuk az alapszabály bevezetõjében, majd késõbb „a közös értékalapú pedagógusi éthos megerõsítése érdekében” jelennek meg a kar feladatai. „Hajtószíjként” a kar szakmai konferenciákat, szakmai napokat, tudományos tanácskozásokat, felkészítõ továbbképzéseket szervez, a kiváló munka elismeréseként díjakat alapíthat és adományozhat a köznevelés fejlesztése, gyakorlatának egységesítése érdekében. Az alaptörvényben megfogalmazott, a köznevelési törvényben meghivatkozott „éthosnak” a képviseletében „ellátja a szakmai érdekképviseletet a pedagógiai értékek védelmében, a jó gyakorlatok kialakítása, a pedagógustevékenység és neveléstudomány továbbfejlesztésével kapcsolatban”. Utóbbi feladat különösen szép, a kar a tudomány ügyeiben is illetékességgel bír. De legyen ez a tudósok oszlopcsarnokosdiszciplináris vitája, a százötvenezernyi pedagógust ez nem érdekli. Annál inkább az, mi kerül az etikai kódexbe, hogyan kívánja az állam által létrehozott szervezet szakmai munkájukat, 8

NEMZETI PEDAGÓGUS KAR magánéletüket szabályozni, ellenõrizni, mi lesz ennek alapján az etikai eljárás gyakorlata. Hallani lehetett kótyagos ötleteket ezzel kapcsolatban. Ne üljünk fel rémhírnek, várjuk meg – nem tehetünk mást – a formába öntött javaslatot. Az viszont aggodalommal tölthet el minden pedagógust – és nem csak a pedagógusokat –, hogy a kar létrehozása csaknem illegalitásban, a nyilvános szakmai vitát mellõzve történt, a folyamat állomásai, eseményei, elemei átláthatatlanok voltak, azokról nyilvános adat nem található sehol. Nem vonjuk kétségbe, hogy az elõkészítõ bizottság tagjai sok tájékoztatót tartottak. A szándékok ismertetése azonban nem helyettesíti a vitát, az érvek és ellenérvek ütköztetését. A választási adatok titkolása pedig legitimációs kérdéseket vet fel. Nem mindegy ugyanis, hogy a társadalom legnagyobb foglalkozási csoportjának képviseletét ellátó szervezet létrehozásában a teljes százötvenezres pedagógustársadalom hány százaléka vett részt. Az alakuló küldöttgyûlésen elhangzott, mintegy tizenötezren, a teljes pedagógus foglalkozási csoport tíz százaléka vett részt a küldöttválasztás folyamatában. Nem ismerjük a részletes adatokat, ennek alapján ez a szám, ez az arány nem értelmezhetõ. Ezzel összevetésben ugyanakkor lehet mondani a szakszervezetekre, civil szakmai szervezetekre, hogy tagságuk a teljes pedagóguslétszámhoz viszonyítva nem jelentõs, bár annyi pedagógus van a szakszervezetekben és a civil szakmai szervezetekben, mint ahányan a NPK választási folyamatában a hivatalos adat szerint részt vettek, de minden pedagógus ezekben a szervezetekben önként vállalta a tagsági viszonyt, és ezért még szerény anyagi áldozatot, tagdíjat is vállal. Van ezek között a szervezetek között száz évet meghaladó múlttal, tradícióval, szervezeti élettel rendelkezõ társaság, van több évtizedes, nemzetközileg is értékelt szakmai tevékenységet felmutatni tudó szervezet, és van a modern kor „gyermekeként” nem olyan régen létrejött, hálózati rendszerben mûködõ formáció is. Még soha nem kényszerítették akaratuk ellenére egyetlen, kizárólagos képviseletet jelentõ szervezetbe a pedagógusokat. Balog miniszter úr azon megfogalmazása, hogy fórumra és a diskurzusra eddig nem volt lehetõsége a pedagógusoknak, egyszerûen – divatos kifejezéssel – nettó hazugság. Mint ahogy azt a karral szemben megfogalmazott igényét is – finoman fogalmazva – erõs kétkedéssel kell fogadnunk, mely szerint szakmai vitákra, koncepciókra van szükség. Mondja ezt akkor, amikor alig fél évvel ezelõtt, karácsony és újév között, a tárcaközi egyeztetést követõen (!) alig egy hetet adtak a „társadalmi partnereknek”, hogy a köznevelés-fejlesztési koncepciót véleményezzék. S ez a koncepció is akkor készült el, amikor a köznevelés rendszerének minden lényeges elemét már törvények, egyéb jogszabályok sokasága foglalja merev keretbe. Erre utalva mondta Balog Zoltán, hogy az irány, az alapvetések jók. Ehhez képest a pedagóguskar feladata a kiigazítás, a finomítás. Miközben a valóság tényei, adatai, eseményei azt bizonyítják, hogy a rendszer egésze úgy, ahogy van, hibás, nem szolgálja az emberek, a társadalom hosszú távú érdekeit. Még azt is hozzátehetjük, hogy nincsenek összhangban Balog miniszter úr világnézetével, a keresztény értékrenddel sem. Horváth Péter, a kar elnöke szerint a kar létrejöttével olyan lehetõség elõtt állnak, amely elõtt még soha nem állt a pedagógustársadalom. Egy dologban igaza van. Még soha nem kényszerítették akaratuk ellenére egyetlen, kizárólagos képviseletet jelentõ szervezetbe a pedagógusokat,

olyan szervezetbe, ahol – az alapszabály szerint – az elnök állásfoglalásához képest a területi tagozatok más véleményt nem képviselhetnek. A köznevelésben dolgozó szakemberek számos szervezete, a szakszervezetek és a civil szervezetek olykor egymással is vitatkoznak,más és más, néha lényeges, néha kevéssé lényeges pontokon eltérõ értékeket képviselnek, de egyikük sem törekszik kizárólagosságra, nem vonja kétségbe más szervezetek értékeit, nem sajátítja ki az érdekképviselet jogát, hanem éppen a párbeszéd fontosságát képviselik, az eltérõ érdekeket is figyelembe véve az együttmûködést, a közös értékeket és érdekeket kifejezõ kompromisszumokat keresik. A pedagógusok hivatásrendje megalakult, megkezdi mûködését. Ugyan Horváth Péter szerint rokonszenvesebb lett volna, ha a kar önkéntes alapon szervezõdik, de nem így történt. A Nemzeti Pedagógus Kar képében „a centrális erõtér” létrehozta új,minden pedagógust a törvény erejénél fogva tagjaként nyilvántartó szervezetét. A kar létrejöttét érdektelenség kísérte, ugyanakkor sok embernek, azoknak, akik a számtalan szakmai és területi szervezetben lesznek választott vezetõk, tagok, megadja a „valaki én is vagyok” élményét. Így építi a diktatúra támogatói körét. Ebben a Nemzeti Pedagógus Karban még Hoffmann Rózsa is lehet valaki. A tíz tiszteletbeli tag egyike. nol.hu

PDSZ: A NEMZETI PEDAGÓGUS KAR LEGITIMÁCIÓJA BIZONYTALAN! A PDSZ sajtóközleménye Június 24-én találkozott a Nemzeti Pedagóguskar elnöke a PDSZ küldötteivel, elnökével, valamint elnökségének egy tagjával. A megbeszélésen a felek a közoktatás/köznevelés aktuális kérdéseivel, és a terület mûködésével kapcsolatos egyeztetési fórumok mûködésével kapcsolatos álláspontjaikat ismertették. Részletek az alábbiakban... Egyetértettek a következõkben: - indokolt a KLIK mûködésének áttekintése, a szükséges változtatások - szakmai egyeztetéseken alapuló - végrehajtása, - indokolt a pedagógus munkaterhelés vizsgálat ismételt elvégzése, a 32 órás szabályozás felülvizsgálata - indokolt a pedagógus minõsítési rendszer átgondolása, a tapasztalatok összegzése után a korrekciók elvégzése, - támogatják a pedagógus bérek minimálbérhez kötését, a béremelés folytatását. A PDSZ delegációja hangsúlyozta, hogy az NPK legitimációja bizonytalan, a kényszer/automatikus tagság nem jelent valódi támogatottságot, nem megkerülhetõ a tényleges tagsági szándék felmérése. A PDSZ képviselõi kiemelték, hogy elfogadhatatlan az a kormányzati szándék, mely az NPK prioritását hangsúlyozva kizárja az egyeztetés folyamatából azokat, az alulról szervezõdõ, szakmai és szakmai – érdekvédelmi szervezeteket melyek a rendszerváltás óta, legitim szervezetként vesznek részt a közoktatás mindennapjainak alakításában. A PDSZ elengedhetetlennek tartja minden érdekelt fél bevonását az egyeztetések rendszerébe. Budapest, 2014. június 24. Mendrey László

9

OKTATÁSPOLITIKA

EGYRE ROMLIK A HAZAI OKTATÁS SZÍNVONALA Nincsenek csodák – ezt a tételt igazolja a 2013-as kompetenciamérés, amelynek eredményeit a napokban hozták nyilvánosságra. Ha a tavalyi PISA-jelentés intõ jel volt, akkor e mérés már az oktatás színvonalának folyamatos mélyülését vetíti elõre. Azt azonban mindenképpen alátámasztja, hogy be kell avatkozni a rendszerbe, de bizonyosan nem azokkal az eszközökkel, amelyekkel az Orbán Viktor–Hoffmann Rózsa páros kísérletezett.

A szakiskolák helyzete súlyos. Komoly aggodalomra ad okot a 10. évfolyamon a szakképzésben részt vevõ tanulók teljesítménye. Amellett, hogy a szakiskolások átlageredménye az országos átlag alatt marad, a többi évfolyammal való összevetésben ez az eredmény alacsonyabb a négy évvel fiatalabb, az általános iskola 6. évfolyamára járó tanulók átlageredményénél is – áll a hivatal elemzésében, amely szerint – nem meglepõ módon – minél jobb családi hátterû egy diák, annál jobb eredményeket ér el. Az összefüggés már a hatodikosoknál is érzékelhetõ, és késõbb sem változik. Nahalka István oktatáskutató a Népszabadság megkeresésére elemezte az eredményeket, és érdekes fejleményeket emelt ki. – Nem látunk tisztán, csak akkor, ha hozzánézzük a pedagógiai hozzáadott érték adatait is. Ez egy olyan érték, amely jelzi, mekkora az iskolai munka, a helyi pedagógia hatása az egyes diák teljesítményére, tudására. Ha kiszûrjük a családi háttér hatását és az elõzõ évi teszteredményeket, azt látjuk, hogy több dimenzió mentén is emelkedtek az egyenlõtlenségek – fogalmaz. Felhívja a figyelmet ara, hogy a gender- – a férfiak és nõk közötti – különbség figyelemre méltó. – Két éve is jelentõs különbség volt a fiúk és a lányok között a pedagógiai hozzáadott értéket tekintve. Ez a legfrissebb mérés szerint a fiúk javára tovább erõsödött – magyarázza Nahalka István. Vagyis: a magyar iskolarendszer jobban fejleszti a fiúkat, mint a lányokat. Más szempont is van. Az iskolatípusok között is egyre nagyobb különbségek alakulnak ki. A nyolc és hat évfolyamos gimnáziumok – ezek az iskolatípusok a középosztály menekülési útjai – kiugróan élvonalbeliek, de a legfrissebb mérés szerint nõtt a szakiskolák közötti távolság. A szakiskolák lejjebb kerültek. – Egy év alatt 20-30 pontnyi növekedés a pedagógiai hozzáadott értékeket tekintve óriási változás, miközben a teszteredmények ugyanazok maradtak – fejti ki Nahalka István, hozzátéve, az egyenlõtlenségek növekedése látható azokból az adatokból is, amelyek a város, megyeszékhely, Budapest tengelyen mutatják a magyar közoktatás állapotát. Ebbõl az derül ki, a városok és Budapest egy szinten vannak, a megyeszékhelyek megelõzik ezeket. A fõváros nem teljesít már olyan jól. A pedagógiai hozzáadott érték tekintetében nõttek a különbségek.

Az éves magyar szövegértési és matematikai mérés megmutatja az egyenlõtlenségeket, úgy a családi háttér, miként a területi hozzáférés vonatkozásában. Nem mindegy, hogy hol él egyegy diák, mint ahogy az sem – miként arra az Eduline.hu rámutatott –, hogy nyolcadikosként még általános iskolás, vagy már bekerült valamelyik hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba. Az Oktatási Hivatal elemzése szerint 2008 óta nincs jelentõsebb változás az országos átlageredményben sem matematikából, sem szövegértésbõl. Matematikából a fiúk, szövegértésbõl a lányok a jobbak. A hatodik és tizedik évfolyamos diákok szövegértése az elmúlt évekhez képest fejlõdött. A nyolcadikosoknál azonban visszaesés észlelhetõ Ez a mérés tehát megerõsíti a korábbi PISA-vizsgálat eredményét, amely szerint szövegértésbõl, matematikából és természettudományból is rontottak a magyar diákok, s az iskolák 15 évesei az OECD-átlag alatt teljesítenek. Pedig a 2009-es eredmények még bizakodásra adtak okot. 2000 és 2006 között a magyar tanulók szövegértési teljesítménye változatlan volt, de 2009-ben Magyarország is elérte az OECD országainak átlagteljesítményét. Csakhogy ismét romlani kezdtek az eredmények. A 2013-as kompetenciamérés eredményei alapján megállapítható, hogy a legjobb és a leggyengébb eredményt elérõ területek teljesítménye között óriási különbség van. Matematikából 284–596, szövegértésbõl 339–563 pontnyi a különbség. A legrosszabb eredményt az észak-magyarországi, az északalföldi és a dél-dunántúli diákok érték el, a legtöbb pontot a közép-magyarországi, a nyugat-dunántúli és a budapesti tanulók szerezték – tudósított az Eduline.hu. Amérést a legmagasabb szinten a hat és a nyolc évfolyamos gimnáziumok tanulói teljesítették. Az õ átlageredményük 152–193 ponttal jobb, mint a többi általános iskolákban tanulókéi. Az eredményeket közzétevõ Oktatási Hivatal ennek kapcsán megjegyzi, hogy az ilyen intézményekbe eleve komoly szelekció után kerülhetnek be a diákok. A szelekció azt jelenti, hogy nyolc-tízszeres a túljelentkezés, és felvételi vizsga is van.

– Az egész oktatáspolitika erõsíti a szegregációt, az oktatási egyenlõtlenséget, ez látszik az adatokból is – állítja az oktatáskutató, aki szerint döbbenetes, hogy az államosítás óta eltelt egy év alatt ilyen romlás megy végbe. (Az írás a Népszabadság 2014. 05. 26. számában jelent meg.) Ónody Molnár Dóra

10

OKTATÁSPOLITIKA

A HAMUPIPÕKE-EFFEKTUS Knausz Imre írása a tehetségpazarlás intézményes kereteirõl A Miskolci Egyetem Tanárképzõ Intézetének kiadásában júliusban jelenik meg a Tehetség: elõnyök és hátrányok metszéspontján c. kötet és benne az alábbi esszé is. Hamupipõke nagyon szép lány volt, ebben egészen biztosak lehetünk. Különben nem szegezõdött volna rá minden tekintet, amikor belépett a bálterembe, a királyfi sem szúrta volna ki magának mindjárt az elsõ báli estén, és nem kutatott volna utána mániákusan egy aranytopánkával felszerelkezve. De igen valószínû, hogy ha ez a mogyoróág dolog közbe nem jön, senkinek nem tûnik föl titokzatos vonzereje. A hamuból és szutyokból valahogy nem ragyogott ki. Annyira nem, hogy a különben fülig szerelmes királyfinak is csak akkor esett le a tantusz, amikor legalább a cipellõ fölkerült az aprócska lábra. * A tehetségfejlesztéssel foglalkozó kézikönyvek fontos fejezete a tehetségazonosítással foglalkozik, azaz azzal, hogyan ismerhetjük fel a tehetségígéretet, magyarul, hogyan lehet megállapítani valakirõl, hogy tehetséges-e. Erre a célra különbözõ mérõeszközöket és mérési eljárásokat használnak jellemzõen olyankor, amikor például egy iskola tehetségfejlesztõ programot akar indítani, és döntést kell hozni arról, hogy kikre terjedjen ki a program.1 Ebben az írásban nem fogom vitatni ezeknek a méréseknek a validitását. Fogadjuk el, hogy a tudomány megfelelõ eszközöket kínál a tehetségazonosításhoz, amennyiben a mérés igénye egyáltalán felmerül. Mindenütt azonban nem merül fel, és elég fontos kérdésnek tûnik, hogy milyen eséllyel vesszük észre a hétköznapi gyakorlatban, ha tehetséges gyermekkel találkozunk. Olyan kérdés ez, amelyre nagyon nehéz, ha nem lehetetlen empirikus vizsgálatok segítségével válaszolni. Az észre nem vett és elkallódott tehetségek száma a dolog természetébõl adódóan nem mérhetõ, így nem vethetõ össze az azonosított és tehetségfejlesztõ programokban részt vevõ fiatalok számával. Adatok hiányában is érdemes azonban elgondolkodni a lehetõségeken és a valószínûségeken. Vajon a magyar iskolák hétköznapi gyakorlata felszínre dobja-e a bármilyen területen tehetséges tanulókat, vagy inkább Hamupipõkékrõl van szó, akiknek többsége észrevétlenül éli életét a konyhában, hacsak egy tehetségkutató program mogyoróága meg nem adja nekik a kiragyogás esélyét. Vagy megfordítva a kérdést: mûködhetne-e úgy az oktatási rendszerünk, hogy nagyobb eséllyel figyeljünk föl – akár célirányos mérések nélkül is – a rejtett tehetségekre? Írásom a Hamupipõke-effektusról szól. Arról a jelenségrõl, amikor a körülmények hatása alatt nem vesszük észre a kincset. Ez alapvetõen észlelési kérdés. Ahogy Hamupipõkére nézve mindannyian (beleértve a királyfit is, igen) csak a rongyokat és a szutykot láttuk, mert olyan kognitív sémákat mozgósítottunk, amelyekben ezek tûntek fontosnak, ugyanígy hajlamosak vagyunk a tehetséges gyerekben is egyszerûen „a tanulót” látni. Miért?

azt mondhatjuk, hogy az iskolai tanulás csaknem kizárólagosan a nyelvi és a logikai-matematikai intelligencia kihasználásán alapul. Az alsó tagozaton ez az egyoldalúság még nem annyira kifejezett, az 5. évfolyamtól kezdõdõen azonban egyértelmû. Vannak ugyan ún. készségtárgyak (rajz, ének-zene, testnevelés, technika), ezeknek az óraszáma azonban siralmasan alacsony különösen annak fényében, hogy ezek a kompetenciaterületek az iskolán kívüli életben milyen hatalmas szerepet játszanak. Az idõdimenziónál is fontosabb ezeknek a tárgyaknak a tantárgyi hierarchiában elfoglalt helye. Árulkodó maga a rendkívül ideologikus „készségtárgy” elnevezés. Ez a hétköznapi felfogásban valami olyasmit fejez ki, hogy az énekléshez, rajzoláshoz stb. speciális adottságokra van szükség, és akik ezekkel nem rendelkeznek, azokat kár ezekkel a tárgyakkal különösebben gyötörni. Eközben megfeledkezünk arról, hogy például a matematika vagy az idegen nyelvek tanulásához igen közismert módon szintén speciális adottságokra van szükség, ezeknek a hiányához azonban egészen más módon viszonyulunk, mint az ún. készségtárgyak esetében. A matematikát és az angolt mindenkinek meg kell tanulni (egy bizonyos szinten), akár van hozzá adottsága, akár nincs. A háttérben nyilván az van, hogy egyes tárgyak kulcsszerepet játszanak az iskola mûködését meghatározó szelekciós folyamatban, más tárgyak nem, ez utóbbiak pedig éppen ezért másod- vagy harmadrendûek, és megkapják a lesajnáló „készségtárgy” megjelölést. Végül érdemes utalni arra, hogy bizonyos kompetenciatípusok – elsõsorban a vizualitáshoz és a manuális tevékenységekhez kapcsolódóak – fontos szerepet játszhatnának az ún. elméleti (verbalitáson, ill. matematikán alapuló) tárgyak oktatásában is, ez azonban alig-alig valósul meg. A történelemtanítás például szinte kizárólag a szavakon alapul, miközben a képelemzésnek és képalkotásnak, a filmelemzésnek és filmkészítésnek, sõt a tárgykészítésnek (kézmûvességnek) is elég nyilvánvalóan helye lenne a tanítási folyamatban.3 Ennek oka nem pusztán az oktatás (vagy a tanárok) eredendõ konzervativizmusában keresendõ, hanem például abban is, hogy a tanítás tartalmát lényegi pontokon meghatározó vizsgarendszer egyszerûen nem igényli ezeket a kompetenciákat. És itt nemcsak az érettségirõl van szó,

Az iskola egyoldalú tevékenységszerkezete Ez a legtöbbet emlegetett és legnyilvánvalóbb korlátozó tényezõ, röviden mégis foglalkozni kell vele, mert valószínûleg komoly gátja a tehetségek felfedezésének. Ha a lehetséges emberi tevékenységeket – és ezekhez kapcsolódóan a tehetségtípusokat – Gardner intelligenciaelmélete2 alapján csoportosítjuk,

11

OKTATÁSPOLITIKA hanem olyan egyébként kompetencialapú mérésekrõl is, mint a középiskolai felvételik központi tesztjei és az országos kompetenciamérések. Azt állítom tehát, hogy a vizsgák és mérések – az utóbbi 10-15 évben lejátszódott kompetenciafordulat dacára – mintegy ráerõsítenek az iskolai tananyag verbális-matematikai egyoldalúságára. Márpedig ez legalábbis annyit jelent, hogy azoknak a gyerekeknek, akikben valamely nem nyelvi vagy logikai természetû tehetség szunynyad, jóval kevesebb esélyük van önmaguk megmutatásra, hiszen az iskolában mindig valami olyasmit kell csinálniuk, amiben kevésbé tehetségesek. Valójában azonban ennél is többrõl van szó.

A kudarcélmények módszeres adagolása ily módon elvi szinten az egész oktatásban jelen van, de nyilvánvalóan sokkal intenzívebb problémaként jelentkezik ott, ahol a tanulók szocioökonómiai státusa alacsonyabb, illetve a család kulturális mintázatai lényeges pontokon eltérnek az iskola által megkívánt kultúrától. Elég csak arra utalni, hogy az alacsonyabb iskolázottságú szülõk nyelvváltozata mind szókincsében, mind grammatikájában több ponton eltér a köznyelvi normától, aminek egyenes – bár nem elkerülhetetlen – következménye, hogy tanárai lépten-nyomon kijavítják, így amikor jól teljesítene, és sikerélményhez juthatna, a helyzet némiképpen akkor is kudarcossá válhat. A kudarcélmény azonban csak az egyik és talán nem is a legfontosabb jelenség ezen a területen. A dolog másik oldala a sikerélmény hiánya. Az oktatás tevékenységszerkezete ugyanis nemcsak egyoldalú, hanem rendkívül merev is. Az iskolákra rákövesedett tanterv – itt nem elemezhetõ okokból kifolyólag – abban az idõszakban is szinte sértetlen maradt, amikor semmiféle jogszabály nem tiltotta volna az attól való eltérést. Azóta a jogi helyzet is gyökeresen megváltozott, és a kerettantervek egészen pontos elõírásokat tartalmaznak a tananyagra vonatkozólag, ráadásul ezek az elõírások a lehetségesnél is jobban kitöltik a rendelkezésre álló idõt. Ebben a helyzetben a pedagógusok éppen azt nem tehetik meg, ami a tehetségfelismerés alapfeltétele lenne: hogy személyre szóló inspiráló feladatokat adjanak a tanítványaiknak, és így sikerélményhez juttassák õket. A sikerélmény hiánya és a kudarcélmények együttesen fejtik ki generalizált motivációcsökkentõ hatásukat. Ezen azt értem, hogy a tanulónak nem egy vagy néhány tantárgyhoz, hanem az egész iskolához való viszonyát alakítják negatív irányban, hatékonyan fedve el így a bármilyen irányú tehetséget.

A kudarccal történõ szabályozás Ha ugyanis valakinek folyton olyasmit kel csinálnia az iskolában, amit nem szeret, az az iskolához való viszonyát egészében fogja negatívan befolyásolni. Márpedig az iskolával szembeni ellenállás vagy egyszerûen az iskola leértékelése a tanuló saját személyes preferenciáin belül könnyen belátható módon folyamatos alulteljesítéshez vezet, és a bukdácsoló, gyengén teljesítõ, esetleg magatartásával is gondokat okozó tanuló aligha fog tehetségesnek tûnni. De miért nem szeretik a gyerekek azt, amit az iskolában csinálniuk kell. Ennek számos oka lehet, de az egyik bizonyosan a magyar iskolák pedagógiai kultúráját mélyen meghatározó kudarcélmény. Nem tudom, mennye gondolta komolyan Mérõ László, amikor egy interjúban azt fejtegette, hogy a matematikatanítás igazi funkciója nem a gondolkodás fejlesztése, hanem az, hogy a nebulók megtanulják, hol lakik a magyarok Istene, azaz hogy megfelelõ mennyiségû frusztrációhoz jussanak.4 Magam hajlamos vagyok azt gondolni, hogy itt nemcsak a matek (valamint a torna és a memoriter) szerepérõl, hanem az iskolai oktatás egészének egyik alapfunkciójáról van szó. Pedagógiai mentalitásunk annyira a hibakeresésre van kihegyezve, hogy a kudarcélmények megfelelõ adagolása az iskola normális mûködése egyik alapfeltételének tûnik. Engedtessék meg nekem itt egy személyes élmény a régi múltból, amikor a kislányom még alsó tagozatos volt. A tanév végén a tanító néni kiosztotta a bizonyítványokat, és a szülõk jelenlétében minden kisgyerekrõl mondott egy pár keresetlen szót. Elõbb jó dolgokat, aztán egy kis rosszat is, mindezt nagy szeretettel. Amikor az én lányomhoz ért, õt is megdicsérte, éspedig nagyon alaposan. Utána valami ilyesmit mondott: „sokáig gondolkodtam, mi rosszat tudnék elmondani rólad, nem volt könnyû dolgom.” Nem volt ezzel semmi baj, tényleg nagyon kedves jelenet volt, a gyerek büszke volt, és az volt az én apai szívem is. Mégis mutat valamit, ami nem jó, viszont nagyon jellemzõ a magyar oktatásra: azt az eszmét, hogy nincs nevelés hibajavítás nélkül.

A verseny hiánya A modern közoktatási rendszerek erõteljesen versenyeztetõ jellegûek, ennek alapja a „jobb” továbbtanulásért mint szûkös erõforrásért való versengés. Ez a szellemiség áthatja az osztálytermek hétköznapi életét is, amit aztán számos modern pedagógiai gondolkodó, pl. a kooperatív tanulás hívei – kitartóan (és joggal) kárhoztatnak.5 Ezek után különösnek hathat a fenti cím, amely éppen a versenyt hiányolja a magyar iskolák életébõl. Pedig a verseny természetébõl fakad, hogy egyszer véget ér, lesznek gyõztesek és vesztesek. És a magyar közoktatás egyik fontos jellemzõje éppen az, hogy a verseny korán kezdõdik és korán is fejezõdik be. Általánosságban elmondhatjuk, hogy nincs verseny (és versenyszellem) azokban az iskolákban, ahol a tanulók mind vagy többségükben eleve vesztesnek érzik magukat, így az iskolai tanulást nem versengésként élik meg. (Más szavakkal: az osztályzatok jelentõsége számukra csekély.) Így az alapvetõen versenyen alapuló magyar közoktatáson belül egy viszonylag széles non-kompetitív szféra kialakulásáról beszélhetünk. Milyen tanulócsoportok tartoznak ide? a) Mélyszegénységben élõ, gyakran roma gyerekeket tanító szegregált általános iskolák, ill. szegregált tanulócsoportok heterogénabb összetételû általános iskolákon belül. Az itt tanuló gyerekek számára véget ért a verseny, mielõtt elkezdõdött volna, mert nincs kivel versenyezniük. Ún. jobb középiskolába nem fognak bejutni, nem is törekszenek erre. b) A szakiskolák többsége. A tanulók a közoktatási verseny abszolút vesztesei, számukra a tanulásnak már nincs tétje, az iskola zsákutcás jellegû, a megszerezhetõ bizonyítvány pedig nem fogja lényegesen emelni érvényesülési esélyeiket.

12

OKTATÁSPOLITIKA teszik. Az iskola végletesen racionalizált mûködési rendje, amelyben szabályos 45 perces szakaszokban követi egymást a kémia-, a testnevelés-, a történelem-, a magyar- és a biológiaóra úgy, hogy mindegyik órán azt várjuk a tanulótól, hogy legalább némi érdeklõdést mutasson, és eközben szinte soha nem merül fel, hogy önmagát, saját belsõ világát, kulturális sajátosságait, feszültségeit, problémáit, vágyait és kapcsolatait megmutathassa – nos ez a mûködési rend legalább annyira diszfunkcionális, mint ha a bridzstanfolyam oktatója az álmainkról faggatna bennünket hosszasan. A mûvészeti oktatás, és különösen a mûvészi alkotás végletesen alárendelt szerepe az iskola tevékenységrendszerében az egyik nyilvánvaló jele ennek az eldologiasodásnak. A másik a pedagógus és a tanuló közötti kötetlen beszélgetések, a nem tanórai, nem oktatási jellegû együttlétek szûkös idõkerete. Nem ezek hiányáról beszélek, hiszen persze, van osztályfõnöki óra, vannak kirándulások, osztályrendezvények stb. De egyrészt a tanórákhoz képest alig van ezekre idõ, másrészt a legtöbb iskolában ezek presztízse is igen alacsony: a tanóra a munkaidõ elszámolási egysége, a délutáni szabadidõs rendezvény elszámolása pedig legalábbis homályos. 2006-ban a Miskolci Egyetem Tanárképzõ Intézetében elkezdtünk egy kutatást, amelynek során egy szakközépiskola egyik 10. osztályának minden tagját kikérdeztük arról, hogy pontosan mit csinált elõzõ nap. Elsõsorban az érdekelt minket, hogy hogyan emlékszik vissza az iskolában töltött idõre. Feltûnõ volt az iskolai élet globális személytelensége. A tanulók nem tudták a tanárok nevét, sõt gúnynevet sem adtak nekik. A tanár–diák kapcsolat kizárólag a tananyagra vagy konkrét iskolai ügyekre korlátozódott.7 Arra is megkértük a tanulókat, hogy fejezzék be ezt a mondatot: „az iskola olyan, mint a…” A válaszok kísértetiesen egybecsengtek: az iskola szerintük olyan, mint a börtön. Ezt persze elsõsorban azzal indokolták, hogy nem lehet bármikor kimenni, hogy rácsok vannak az ablakokon, stb. Megkockáztathatjuk azonban, hogy többrõl is szó van: az otthontalanság érzésérõl, arról, hogy az iskolában nem érzik otthon magukat. A börtön mindenestre olyan hely, ahol nem jó lenni. Talán egyetérthetünk abban, hogy ahol az otthonosságnak ez a minimuma sincs meg, ott kevés esély van rá, hogy a tehetség felszínre bukkanjon. Meglehet, a tehetséggondozás éppen arra szolgál, hogy helyrehozzon valamit abból, amit az iskola hétköznapi mûködésével elront. Meglehet, többet tennénk a tehetségekért, ha közoktatási rendszerünk végtelenül ésszerûtlen és embertelen hétköznapi mûködésén próbálnánk meg átfogóan változtatni.

c) A középiskolák jelentõs része. Itt a helyzet némileg árnyaltabb, de a verseny valójában lezárult a középiskolai felvételikkel. Akiknek nem sikerült bejutni egy ún. elitgimnáziumba, azok többsége lemondott az igazán jó érvényesülési lehetõségekkel kecsegtetõ továbbtanulásról, vagy eleve nem is voltak ilyen törekvései. Baj-e ez a tehetségek felismerése szempontjából? Úgy gondolom, igen, mert a versengés motivációs erõ, amely erõfeszítésre sarkall. Ennek a kiiktatása jelentõsen csökkenti annak esélyét, hogy a tanulók igazi képességei megmutatkozhassanak.

A kooperáció hiánya Míg a verseny részlegesen, a tanulók közötti tanulási célú együttmûködés gyakorlatilag teljesen hiányzik a hazai oktatásból. Ez sok minden miatt baj, de a mi szempontunkból azt kell kiemelni, hogy az emberi képességek jellemzõen szociális természetûek, azaz igazából soha nem az számít, mire vagyunk képesek egyedül, hanem hogy milyen teljesítményt hoz ki belõlünk a társakkal való együttmûködés. A jól ismert tanári figyelmeztetésnek – most beszélgettek, de az életben majd egyedül kell helytállnotok – pontosan az ellenkezõje igaz: az ún. életben szinte semmi nincs, amit teljesen egyedül kéne megoldanunk, ezzel szemben az iskola az a mesterséges környezet, ahol izolált helyzetben egyedül kell helytállnunk. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a teszteredmények és általában az egyedül megoldott feladatok nem mutatják meg, és talán nem is prognosztizálják igazán azt, hogy társas szituációban, másokkal együttmûködve és munkamegosztást kialakítva milyen teljesítményekre képes a tanuló. És itt nemcsak arról van szó, hogy az interperszonalitás maga is egy önálló intelligenciaterület Gardnernél, hogy tehát lehet valaki kifejezetten a szervezés és a befolyásolás terén tehetséges, sõt rendkívüli tehetség, géniusz is, mint Gandhi Gardner Rendkívüliek c. könyvében.6 És hogy ez a tehetség egy üzemszerûen mûködõ iskolában, ahol szervezésre, vitára, befolyásolásra gyakorlatilag nincs lehetõég, egyáltalán nem fog megmutatkozni. Talán ennél is fontosabb ugyanis, hogy azok a tehetségek, akik egy kollaboratív helyzetben nagy dolgokra képesek valamely intelligenciaterületen, egyedül azonban gyengéknek bizonyulnak, egy izoláló jellegû környezetben jó eséllyel rejtve maradnak.

A hely, ahol nem kíváncsiak rád Az iskola az a hely, amely elvárja a tanulóktól, hogy kíváncsiak legyenek arra, amit tanítani akar nekik, de ahol a tanulókra senki nem kíváncsi. Ez látszólag természetes, hiszen az iskolába azért járunk, hogy megtanuljunk valamit, ezért logikusnak tûnik, hogy az információáramlás egyoldalú. Ez fejezõdik ki abban a hagyományos elrendezésben, hogy a tanár tanít (=beszél), a tanuló pedig figyel. Csakhogy így egy alapvetõen embertelen viszony jön létre, amelyben nem tudja jól érezni magát a gyerek és a fiatal. Ha beiratkozunk egy bridzstanfolyamra, akkor önszántunkból és pénzért eltöltünk ott heti néhány órát, és azt várjuk a pénzünkért, hogy az oktató a rendelkezésre álló idõt minél jobban kihasználva a bridzs rejtelmeibe avasson be bennünket. Valószínûleg kifejezetten zavarna, ha ehelyett a munkánkról, a családunkról, a terveinkrõl kérdezgetne bennünket. A közoktatás azonban több ponton különbözik ettõl a helyzettõl. Egyrészt a gyerekek életük rendkívül nagy részét töltik az iskolában, másrészt ezt korántsem önszántukból

1. Lásd pl. dr. Gyarmathy Éva: A tehetség. Fogalma, összetevõi, típusai és azonosítása. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2006, 139-177. o. 2. Howard Gardner: Frames of Mind: Theory of Multiple Intelligences. Fontana Press, 1993. 3. Vö. pl. Knausz Imre (szerk.): Az évszámokon innen és túl... Megújuló történelemtanítás. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 2001. 4. Mérõ László: Matek, torna, memoriter. Café Babel, 5-6. sz., 69. o. 5. Kasik László: Együttmûködés és versengés. Fejlesztési elképzelések négy középiskola pedagógiai programjában. Új Pedagógiai Szemle, 2006, 2. sz. 3-11. o. 6. Howard Gardner: Rendkívüliek. Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1998. 7. Kovácsné Duró Andrea: Értékelési helyzetek a középiskolás tanulók narratíváiban. Taní-tani, 2007. 3. sz., 27. o.

13

MUNKÁLTATÓ

FONTOS INFORMÁCIÓK A REPREZENTATIVITÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL A Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatás-stratégiai Fõosztálya levelet küldött az Országos Reprezentativitást Megállapító Bizottság (ORMB) tagjai számára. Az alábbiakban ezt olvashatják.

- az adatbeküldés végsõ határideje 2014. június 2-án 24:00 óráról június 20-án 24:00 órára módosul, erre tekintettel - a Nemzeti Munkaügyi Hivatalnak a Reprezentativitást Megállapító Bizottságok – így az ORMB – tájékoztatására rendelkezésre álló határidõ 2014. június 15-érõl július 5-éig meghosszabbodik. Az elõzõek szerinti határidõ módosítások elõreláthatólag nem érintik a reprezentatív szakszervezetek névsora közzétételére meghatározott szeptember 1-jei végsõ határidõt. A jelzett határidõk meghosszabbításáról szóló tájékoztatás közzétételérõl az MKIR honlapon a Nemzeti Munkaügyi Hivatal gondoskodik.

Tisztelt ORMB Tag! Tájékoztatom arról, hogy mivel a reprezentativitás megállapításához szükséges adatbeküldéshez, adatellenõrzéshez nélkülözhetetlen, az MKIR rendszer részét képezõ egyes háttér-adatbázisok feltöltésére csak késedelemmel kerülhet sor, az ORMB szakszervezeti oldalának kérését is figyelembe véve dr. Czomba Sándor államtitkár úr egyes részhatáridõk meghoszszabbítását engedélyezte a következõk szerint:

Üdvözlettel: Fekete László ORMB elnök

PEDAGÓGUS SZABADSÁG: MEGHÁTRÁLT A KLIK Visszavonulót fújt a KLIK: már senkinek esze ágában sincs a pedagógusokat korlátozni szabadságuk kivételében. Errõl a központ már a tankerületi vezetõket is tájékoztatta, így ha eszükbe is jutott ilyen, többet nem fog.

küldött. Egészen pontosan bármi is hangzott el azon az ominózus baranyai tájékoztatón, többet nem fog, a KLIK teljes visszavonulót fújt az ügyben. „A KLIK ... nem kívánja korlátozni a pedagógusok szabadságát és a szabadság kiadásának módját sem „rendelte el“ központi határozatban. A tankerületi igazgatókat tájékoztattuk a jogszabályi elõírásokról, felkértük õket, hogy a tájékoztatást adják tovább az intézmények vezetõinek, felhívva a figyelmet a pedagógusok szabadságának szabályos dokumentálására...“ áll egyebek mellett a levélben. - Nem baj, ha az ember téved, csak jó lett volna elõbb beismerni ezt, mert akkor a Munka törvénykönyve szerint szabályosan, azaz idõben ki lehetett volna adni a szabadságot, a pedagógusok tudták volna rendesen tervezni a nyarat - vélekedett az ügyrõl Nagy Erzsébet pécsi pedagógus, a PDSZ itteni ügyvivõje. - Remélhetõleg a késõbbi években legalább ilyen probléma már nem lesz, e nélkül is van bajunk elég. www.pecsistop.hu Klebelsberg Intézményfenntartó Központ 1051 Nádor utca 32 Marekné dr. Pintér Aranka elnök [email protected] [email protected]

Nem mindig volt ez így, ahogyan tavaly, úgy idén is felmerült, hogy a tanárokat korlátoznák szabadságuk kivételében. Idén még direktebb volt a próbálkozás. A Pécsi STOP úgy tudja: a Klebelsberg iskolafenntartó baranyai, de nem pécsi iskolaigazgatók számára tartott megbeszélésén hangzott el, hogy a tervek szerint a pedagógusoknak központilag csak július után engednének szabadságot kivenni. Ez ugye azért baj, mert nem felel meg a jogszabálynak az a gyakorlat, ha az õszi és a téli szünetben kiadandó szabadságra „spájzolva“ akkor is kevesebb szabadságnapot adnak ki a nyári szünetben, ha az intézményi feladatok alapján többet lehetett volna kiadni. A pedagógusnak is joga van a Munka törvénykönyve szerinti 7 munkanap szabadsággal önállóan rendelkezni. Azaz: megteheti a pedagógus is, hogy a nyár után fennmaradó szabadságnapjait a szorgalmi idõben veszi igénybe. Az ügyben tájékoztatást kért Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke a KLIK vezetõjétõl. Marekné dr. Pintér Aranka rendívül megnyugtató választ

Tisztelt Elnök Asszony! Kérem, szíveskedjen tájékoztatni szakszervezetünket a közoktatásban esedékes nyári szabadság kiadásának szabályozásáról! Van-e központi - KLIK által elrendelt - kezdõ illetve befejezési napja a pedagógusok nyári vakációjának? Ha igen, szíveskedjék a határozat szövegét is eljuttatni hozzánk! Együttmûködését köszönöm! Budapest, 2014. május 27. Mendrey László elnök, PDSZ

14

MUNKÁLTATÓ

MUNKÁLTATÓI LEVÉL A PEDAGÓGUSOK NYÁRI SZABADSÁGÁNAK KIADÁSÁRÓL

Mendrey László elnök úr részére

- ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi idõben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétõl augusztus 31-éig tartó idõszak kivételével - a nevelési évben adják ki. A pedagógus számára az iskolában az õszi, a téli és a tavaszi szünet munkanapjai tanítás nélküli munkanapok, amelyek idejére a köznevelési intézményben ellátandó feladat is elrendelhetõ. A pedagógus szabadságát - a tizenhat évesnél fiatalabb gyermek után járó pótszabadság kivételével - elsõsorban a nyári szünetben, óvodákban a július l-jétõl augusztus 31-éig tartó idõszakban kell kiadni, annak figyelembevételével, hogy a gyermekek óvodai nevelését a teljes óvodai nevelési évben biztosítani kell. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az õszi, a téli vagy a tavaszi szünetben, a szünet munkanapjait meghaladó szabadságnapokat pedig a szorgalmi idõben, illetve a nevelési év többi részében kell kiadni. ” A 2013/2014. tanév rendjérõl szóló 47/2013. (VII. 4.) EMMI rendelet (a továbbiakban: R.) konkrétan megjelöli a tanév utolsó napját: „2. § (2) Ha e rendelet másképp nem rendelkezik, a 2013/2014. tanévben a tanítási év elsõ tanítási napja 2013. szeptember 2. (hétfõ) és utolsó tanítási napja 2014. június 13. (péntek). azonban a R. 3. §-a, valamint az 1. és 3. számú mellékletek az utolsó tanítási napot követõen is meghatároznak feladatokat a köznevelési intézmények részére, csakúgy, mint az intézmények munkatervei (pl. a teljesség igénye nélkül: osztályozó értekezletek, bizonyítványok, anyakönyvek kitöltése, tanévzáró ünnepély, leltározás, tanévzáró értekezlet). „3. § (4) Az elsõ és a második félév (a tanítási év utolsó napja) lezárását követõ tizenöt napon belül az iskoláknak nevelõtestületi értekezleten el kell végezniük a pedagógiai munka elemzését, értékelését, hatékonyságának vizsgálatát. ” Az 1. sz. melléklet 4. pontja a középszintû szóbeli érettségi vizsga idõpontjául 2014. június 16-27. idõszakot, míg a 3. sz. melléklet - amely a középfokú iskolai, a kollégiumi és a Köznevelési Hídprogramba történõ felvételi eljárás lebonyolításának ütemezésérõl szól - 34. pontja 2014. 06. 25-27. idõpontra a középfokú iskolákba és a Köznevelési Hídprogramba történõ beiratkozást írja elõ. A KLIK - mely egyébként magába foglalja a központi szerv és a tankerületek mellett a köznevelési intézményeket is - nem kívánja korlátozni a pedagógusok szabadságát és a szabadság kiadásának módját sem „rendelte el” központi határozatban. A tankerületi igazgatókat tájékoztattuk a jogszabályi elõírásokról, felkértük Õket, hogy a tájékoztatást adják tovább az intézmények vezetõinek, felhívva a figyelmet a pedagógusok szabadságának szabályos dokumentálására (szabadságos tömb/szabadságos karton/jelenléti ív vezetése). Kérem tájékoztatásom szíves tudomásul vételét. Budapest, 2014. május „ 30” Üdvözlettel: Marekné dr. Pintér Aranka Székhely: 1051 Budapest, Nádor u. 32. Telefon: +36-1-7951170, Fax: +36-1-795-0744 Email: [email protected]

Budapest Somogyi Béla u. 2. 1085 Tárgy: tájékoztatás pedagógusok nyári szabadságának kiadásáról Tisztelt Mendrey László Úr! A Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz (a továbbiakban: KLIK) eljuttatott, a „közoktatásban’’ esedékes nyári szabadság kiadásának szabályozásával kapcsolatos megkeresésére hivatkozással az alábbiakban tájékoztatom. A pedagógusok szabadságáról és a szabadság kiadásáról a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 55-59. §-a, a munka törvénykönyvérõl szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 115-125. §-a, valamint a pedagógusok elõmeneteli rendszerérõl és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történõ végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ép.r.) 30. §-a rendelkezik. A Kjt. 56. §-a alapján a közalkalmazottat évi húsz/huszonegy munkanap alapszabadság illeti meg, ezen felül az Ép.r. 30.§ (1) bekezdésében meghatározottak köre jogosult a nevelõ és oktató munkát végzõket megilletõ évi huszonöt munkanap pótszabadságra. Azon közalkalmazottakat, akiknek 16 évesnél fiatalabb gyermeke van - vagy az apát gyermeke születése esetén az Mt. 118.§-ban megjelölt „gyermekek után járó pótszabadság” illeti meg. Az Mt. szerint: „ 122. § (1) A szabadságot - a munkavállaló elõzetes meghallgatása után - a munkáltató adja ki. (2) A munkáltató évente hét munkanap szabadságot - a munkaviszony elsõ három hónapját kivéve - legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelõ idõpontban köteles kiadni. Ennek során a 121. § megfelelõen irányadó. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete elõtt be kell jelentenie. ” Az Ép.r. alapján: „30. § (1) Nevelési-oktatási intézményben az Nkt. 3. mellékletében felsorolt pedagógus, óvoda- és iskolapszichológus, valamint a pedagógiai asszisztens, szabadidõ-szervezõ, gyermekés ifjúságvédelmi felügyelõ, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus munkakörben foglalkoztatottak jogosultak az nevelõ és oktató munkát végzõket megilletõ pótszabadságra. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott pedagógust, nevelõoktató munkát közvetlenül segítõ alkalmazottat a tárgyévi pótszabadsága idejébõl kötelezõ munkavégzésre - legfeljebb tizenöt munkanapra - a következõ esetekben lehet igénybe venni: - továbbképzés, foglalkoztatást elõsegítõ képzés, - a nevelési-oktatási intézmény mûködési körébe tartozó nevelés, oktatás,

15

MUNKÁLTATÓ

HUMÁN PLATFORM WATCHDOG A KÖZNEVELÉS NÉGY ÉVE: KLIK-TÕL SÚJTVA Az Orbán-kormány négy év alatt fenekestül felforgatta a közoktatás rendszerét, s ezzel valódi reformot hajtott végre, igaz, a szó eredeti jelentésével, az újítással szemben inkább a rendszerváltást megelõzõ idõszakhoz nyúlt vissza. Pontosabban nem is egy korszakhoz, hanem kettõhöz: az oktatás ideológiai-pedagógiai alapja ugyanis a harmincas évekét idézi, míg a szervezeti keretek a Kádár-korszakban gyökereznek.

rendszer kijátszása érdekében, sikerrel. A szabad iskolaválasztás lehetõségével visszaélve a közép- és felsõosztályhoz tartozó szülõk jó színvonalú iskolákba vitték gyerekeiket, míg a társadalom alsó rétegeihez tartozóknak ott maradt a lepusztult iskolák sokasága. Ezen a helyzeten valóban enyhíthetett volna az államosítás, de hamar kiderült, hogy a kormány mindezt nem gondolja komolyan: megteremtette a lehetõségét ugyanis, hogy az önkormányzatok a jobb iskolákat egyházi fenntartásba menekítsék, így a „jó gyerekek” továbbra is elefántcsont toronyban létezhetnek sok-sok állami támogatással felvértezett intézményekben, míg a többieknek maradnak az állami iskolák. Az esélyegyenlõtlenség csökkentésének gondolata érvényesült a Magyarország uniós elnöksége idején kidolgozott roma felzárkóztatási program jelszavaiban is, ugyanakkor elsorvadt a mindennapokban. Mára nyilvánvalóvá, hogy a kormány nem az integrációt tekinti elsõrendû feladatának, épp ellenkezõleg, az elkülönítést, amelyet jobb szó híján, szeretetteljesnek nevez. Azt, hogy valójában mit tervez a kabinet, kiderül a nyíregyházi Huszár-telepi iskola történetébõl, ahol a görög katolikus egyház segítségével újranyittattak egy szegregáló intézményt, s az oktatásért felelõs csúcsminiszter, Balog Zoltán az antiszegregációs törvények betartását bírósági úton is számon kérõ jogvédõ alapítványt támadta ennek kapcsán; a miniszter a szaktanulmányok következtetéseit figyelmen kívül hagyva, kiállt az elkülönítõ gyakorlat mellett. Eközben az iskolákat a KLIK sújtja. Bár számosan jelezték, hogy egy ilyen gigaszervezet képtelen lesz a gördülékeny mûködésre, mintha a falnak beszéltek volna: Magyarország legnagyobb munkáltatójának tíz hónapig nem volt szervezeti és mûködési szabályzata, de ez eltörpül ahhoz képest, hogy az iskolák sokaságának nem volt elég krétája, papírja, szivacsa. Káoszt okozott, hogy a kormány rátenyerelt a tankönyvpiacra: most egy évfolyamon egy tantárgyhoz csak két tankönyv közül lehet választani. Már ha megérkezik: központosították ugyanis a tankönyvterjesztést, amivel a rendszer összeomlott – ma is vannak olyan gyerekek, akik nem kapták meg valamelyik könyvüket. A kabinet is érzékelte a szféra fölháborodását, ezért belevágott a sokáig lebegtetett pedagóguséletpálya-modell megvalósításába. A béremelés többlépcsõs, a pedagógusok átlagosan 35%-kal többet vihetnek haza a korábbiaknál. Igaz, az új rendszerben számos, az önkormányzatok által biztosított juttatás már nem jár, így olyanok is vannak, akiknek összességében csökkent a fizetésük. A kormány szabályozza a pedagógusok minõsítési rendszerét is. Ennek során állhatott elõ az a képtelen helyzet, hogy több diplomás, pedagógiai kísérleteket irányító szakemberek lettek besorolva a pályán eltöltött éveik száma alapján a számukra elérhetõ legalsó kategóriába, s ahhoz, hogy elõrébb jussanak, pályafutásuk valamennyi dokumentumát föl kell tölteniük a világhálóra. „Elõre menetelükrõl” elvileg egy bizottság dönt majd. A kormány úgy tesz, mintha minden a lehetõ legnagyobb rendben volna – ugyanakkor az oktatási szférában mûködõ civil szervezetek vádirattá sûrítették „a közoktatás teljes elfoglalására törõ politika” elleni kifogásaikat. Végkövetkeztetésük az, hogy ez az átalakítás így folytathatatlan, a nemzetet nyomorba dönti.

Már a kezdetek kezdetén fölszámolták az elõzõ kormányzat szimbolikus, gyerekközpontú lépéseit: eltörölték a buktatás tilalmát, valamint a szöveges értékelést, eleget téve ezzel annak a pedagógusok körében uralkodó általános hangulatnak, amely a liberalizált szellemiséget nyûgnek tartotta. A tanárok egy jelentõs tömege abban bízott, hogy ismét õk állnak majd az oktatás középpontjában. Ez a számításuk azonban csak részben jött be – a középpontba ugyanis nem a tanárok kerültek, õk csak részesei lettek annak a folyamatnak, amelynek keretében az állam magához ragadta az ideológiai és szervezeti irányítást, fölszámolva az oktatók maradék önállóságát. Ezt a folyamatot tetõzte be a pedagóguskar létrehozásával, amelybe kötelezõ a belépés, s nem titkolt célja, hogy a segítségével kiiktassák a tanárok érdekképviseleti szervezeteit. A szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül elfogadott köznevelési törvény, amelyre a Fidesz egykori oktatási minisztere, Pokorni Zoltán nemet mondott és bevezetése életre hívta a Hálózat a Tanszabadságért mozgalmat, már világosan kijelölte a tartalmi irányokat: centralizálni kell a tanterveket, bevezették a délutáni iskolai foglalkoztatást, majd kötelezõvé tették a napi testnevelés órákat, választhatóvá a hittant vagy az erkölcstant, mintha csak az „ép testben ép lélek” eszmeiségét akarnák kiterjeszteni. Minden lépés egy irányba mutatott, s végül kiteljesedett az iskolák állami kézbe vételével és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) kialakításával. Orbán Viktor miniszterelnök és szakállamtitkára, a kereszténydemokrata Hoffmann Rózsa azzal próbálta elfogadtathatóvá tenni mindezt, hogy az iskolák állami kézbe vételével valójában az esélyegyenlõtlenséget kívánják csökkenteni. Jó érv. Kétségtelen ugyanis, hogy az elõzõ ciklusokban a szabad demokrata oktatásirányítás törvénybe foglalt törekvései ellenére sem sikerült érzékelhetõ mértékben csökkenteni a szegregációt, jobbára azért, mert az önkormányzatok mindent megtettek a

16

KÖZOKTATÁS, JOGI ESETEK

A PDSZ A TANKÖTELEZETTSÉG KORHATÁRÁNAK VISSZAÁLLÍTÁSÁT JAVASOLJA Pedagógus elbocsátásoktól tart a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) a több középiskolában tapasztalható tanulóhiány miatt. A tömörülés a tankötelezettség korhatárának visszaállítását javasolja – többek között errõl is beszélt Mendrey László PDSZ elnök május 19-i, budapesti sajtótájékoztatóján. Kiemelte: több jelzés érkezett hozzájuk, hogy az ország déli szegletében, csak egy megyében mintegy kétezer tanuló „hiányzik“ a beiskolázásoknál, azaz ennyivel kevesebben jelentkeztek. Ennek egyik oka lehet a csökkenõ gyermek létszám, ugyanakkor a törvényi szabályozás, a tankötelezettség korhatárának leszállítása is közrejátszhat ebben. A PDSZ már korábban jelezte: rengeteg olyan gyerek kerül így az utcára, aki magatartás zavarral, tanulási nehézségekkel küzd - fejtette ki. Országosan kivetítve 35-36 ezer diák hiányozhat a szakközépiskolákból és szakiskolákból - mutatott rá az érdekvédõ, aki

fontosnak tartotta, hogy áttekintsék az országos helyzetet és pontos adatok álljanak rendelkezésre. Mendrey László lehetséges következményként említette, hogy az intézmények mindenkit felvesznek majd, olyan diákokat is, akik esetleg egy-egy szakmára nem alkalmasak. Példaként hozta, hogy van olyan intézmény, ahová gázszerelõnek pszichés zavarok mellett is be lehetne kerülni. A szakképzés problémája, hogy eleve egyoldalú és leszûkített képzést ad - jegyezte meg. Azt is javasolják, a tankötelezettség korhatárának visszaállítását gondolják át. Szerinte a hiányzó 35-36 ezer gyermek ötven iskolát, több ezer pedagógus elbocsátását is jelentheti. Az érdekvédõ nem tartotta kizártnak, hogy erre már az önkormányzati választások elõtt sor kerülhet. MTI - Kiséri-Nagy Ferenc A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) azt javasolja a kormányzatnak, hogy állítsák vissza 18 évre a tankötelezettség felsõ korhatárát - jelentette ki a PDSZ elnöke Budapesten. Mendrey László a pedagógusnap alkalmából az Emberi Erõforrások Minisztériuma elõtt tartott sajtótájékoztatóján közölte: ugyancsak szükségesnek tartják, hogy ne legyen kötelezõ a tagság a Nemzeti Pedagóguskarban. A belépést választhatóvá, önkéntessé kell tenni - mondta. Elkerülhetetlennek nevezte a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ „monopóliumának“ átgondolását. Lehetõséget kell adni az intézményfenntartásra azoknak az önkormányzatoknak, amelyek erre alkalmasak - tette hozzá a szakszervezeti vezetõ. MTI - Kiséri-Nagy Ferenc

MUNKAÜGYI PEREKRÕL ÉS A SZÁMLA-KOMPENZÁCIÓRÓL A felmentési idõrõl, ennek kezdetét tévesen megállapító munkáltatói döntésekrõl, a pedagógusok besorolását tévesen megállapító átsorolásokról, illetve ezek visszamenõleges hatályú elkészítésérõl is szó volt a PDSZ május 12-i sajtótájékoztatóján. Mendrey László PDSZ elnök és dr. Nyitrai Károly, a szakszervezet jogsegélyszolgálatának vezetõje elmondta: a PDSZ kalkulációi szerint a Klik csak a maga elõtt görgetett munkaügyi perek jogi képviseletére évente legalább kétszáz millió forintot költ el, miközben a munkaügyi perek pertárgyértéke több milliárd forintra rúg. Ez a maga elõtt görgetett tartozás az elmúlt idõszakban szintén tovább nõtt.

A szakszervezet vezetõje azt is elmondta, hogy a Klik továbbra sem rendezte a pedagógusok, illetve az oktató-nevelõ munkát segítõ többi közalkalmazott fizetési számlája fenntartásával összefüggõ kompenzációt, mely 3 évre visszamenõleg minimális évi 5000 Ft/év kompenzációt figyelembe véve közel két milliárd forint. Szita Róbert Fotó: Kiséri-Nagy Ferenc

JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT (PDSZ Iroda 1085 Bp. Somogyi Béla u. 20.) Személyes ügyfélfogadás: szorgalmi idõben kedden 17-19 óra, csütörtökön 16-18 óra Elõzetes bejelentkezés szükséges: 1/214-5842, 1/266-3464.

Péntekenként 15-17 óra között dr. Nyitrai Károly telefonon és e-mail-en ad jogi tanácsokat.06/70-445-3384 E-mail: [email protected] (a nyitraiugyved után szereplõ karakter az egyes) 17

SZOLGÁLTATÁS

18

SZOLGÁLTATÁS

19

PDSZ Nyári Akadémia

Kedves Kolléga! Helyszín: Pedagógus Üdülõ (Balatonalmádi, Dózsa Gy. u. 15.) Idõpont: 2014. június 30. 12.00-tól, július 4. 13.00-ig. Tervezett program: - A pedagógus életpályamodell elsõ éve – munkajogi szempontból (dr. Nyitrai Károly, a PDSZ jogásza) - PDSZ szervezetfejlesztését, tagságának növelését segítõ tréning - Az új kormány oktatásért felelõs miniszterének (v. államtitkárának) tájékoztatója - Praktikus segítség a munkánkhoz (pl. a portfólió készítéséhez) - A PDSZ elõtt álló feladatok (Mendrey László, a PDSZ elnöke) A Képzés elsõ és utolsó napján 4-4 órás foglalkozások lesznek. A többi napon 8 órától 14 óráig tartanak a kötelezõ programok. A fennmaradó szabadidõben tájékoztathatjuk egymást az ország különbözõ részein kialakult állapotokról, tapasztalatainkat kicserélhetjük, de lehetõségünk lesz ismerkedésre, pihenésre, fürdésre is. Tollner József a nyári képzésért felelõs elnökségi tag