NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
BUNKÓCZI SÁNDOR–DUDÁS ZOLTÁN
HOGYAN TOVÁBB: PILÓTÁVAL VAGY NÉLKÜLE? „Az ember nélküli jármű ma olyan fontos technika, mint amilyen jelentős volt a radar és a számítógép 1935-ben.” (Teller Ede, 1981)
A világ jelentősebb haderővel rendelkező országaiban az utóbbi 5-10 év során a pilóta nélküli repülőgépek a figyelem középpontjába kerültek, és a mai napig számos katonai kutatás tárgyát képezik. A ’70-es évek óta lezajlott háborúk tapasztalatai bebizonyították, hogy a pilóta nélküli légi járművek hatásosan és eredményesen alkalmazhatók hadműveleti, harcászati feladatok végrehajtására. Jelenleg a világ több mint 34 országában rendszeresítették ennek a légi járműnek legalább egy típusát, de az eszközt alkalmazó haderők száma napról napra nő. A pilóta nélküli repülőeszközök a szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező hadseregekben egy viszonylag olcsó alternatívája lehet a bonyolult hírszerző, felderítő rendszereknek.
A PILÓTA NÉLKÜLI REPÜLŐESZKÖZÖK RÖVID TÖRTÉNETE A pilóta nélküli eszközök katonai alkalmazása azonban a II. világháborúig váratott magára. Az elsőként nagy mennyiségben bevetett ilyen típusú eszköz az Fi–103, közismertebb nevén a V–1 volt. A V–1 meghajtását a törzs fölé szerelt torló-sugárhajtómű biztosította. A ferdén emelkedő rámpaszerű sínszerkezetről indított eszköz repülési pályáját repülés közben nem lehetett változtatni. A V–1 nem rendelkezett semmiféle irányítási rendszerrel, csupán egy robotpilótaszerű stabilizáló rendszerrel látták el. Az amerikaiak B–17 repülőgépeket alakítottak át úgy, hogy a nélkülözhető fedélzeti berendezések helyére robbanóanyagot raktak. A repülőgép pilótával szállt fel, aki az útvonalra állást követően ejtőernyővel elhagyta a gépet, amely az üzemanyag fogytáig repült. A második világháborút követően az USA hadserege légvédelmi lőgyakorlataihoz kifejlesztette és több tízezres nagyságrendben gyártotta az OQ–19 64
HADTUDOMÁNY
rádió-távirányítású, légi célként repülő eszközt, majd 1951-ben kezdődött meg a felderítő, illetve a fegyverrel felszerelt pilóta nélküli eszközök (továbbiakban PNR) fejlesztése. Az ötvenes években indult a sugárhajtóműves PNR-ek fejlesztése az USA-ban, elsősorban nagy sebességű és méretű légi célok imitálása érdekében. Az amerikai fejlesztésekkel párhuzamosan a Szovjetunióban is megkezdődtek a PNR kísérletek. Az ötvenes évek elején megindult a pilóta nélküli, ún. „repülő lőszerek” kifejlesztése, ami később a szovjet robotrepülőgépek alapjául is szolgált. Ezek közül a Regulusz, Matador és a P–5 típusokat célszerű megemlíteni. Erre az időszakra nyúlik vissza a német CL–89 fejlesztésének kezdete is, amely a ma is rendszerben lévő és korszerű CL–289 alapját képezte. A hatvanas évektől felgyorsultak az amerikai PNR fejlesztések. Ennek egyik oka az 1960. május 1-jén a Szovjetunió felett légvédelmi rakétával lelőtt U–2 felderítő repülőgép elvesztése volt. Ez az esemény megkérdőjelezte a korábbi felderítési koncepció folytathatóságát az USA-ban. A PNR-ek fejlesztését sürgette a kirobbanó kubai válság. A másik ok, ami a pilóta nélküli repülőeszközök fejlesztését gyorsította, a vietnámi háború kiteljesedése volt. Az amerikai légierőt a harcok során nagy veszteségek érték, 1968 júniusáig 3000 repülőgépet vesztett. Ennél is érzékenyebben jelentkezett az elvesztett pilóták nagy száma. 1968 novemberéig 1500 fő lezuhant, 2600-an megsebesültek és 722 pilóta eltűnt. A felderítési feladatokra készített pilóta nélküli repülőeszköz programot ismét elővették. Ezt követően a vietnámi hadszíntér a PNR-ek kifejlesztése próbaterületévé vált. A vietnámi háború során az USA a Model–147 típusú PNR 28 különböző változatát fejlesztették ki. A harctevékenységek alatt ezek az eszközök több mint 3400 bevetést teljesítettek, melyek 95%-a sikeres volt. A bevetések során légi fényképeket készítettek, dipólokat, megtévesztő célokat és propagandaanyagokat szórtak, valamint felderítették a szovjet SA–2 légvédelmi rakétafegyverek működési jellemzőit. A vietnámi háború befejezését követően — a PNR-ek sikeres alkalmazási tapasztalatainak ellenére — a katonai költségvetés jelentős csökkentése miatt a fejlesztési programok lelassultak. A hetvenes években Izrael vette át a pilóta nélküli repülőeszközök fejlesztésében a vezető szerepet. Az Izrael által kifejlesztett PNR-ek a technikai megvalósítás magas műszaki színvonalát és alkalmazási elveiket tekintve alapjául szolgáltak számtalan mai korszerű PNR-nek. Az arab–izraeli háborúkban elért sikerek és a felgyorsuló technikai fejlődés következtében a 80-as évek közepétől más országokban is beindultak a fejlesztési programok. A német Dasa-Dornier cégnél 1983-ban kezdték el a CL–89 korszerűsítését. Később a programba bekapcsolódott a francia SAT és a kanadai Canadair. Az új típust CL–289 jelzéssel 1986 óta gyártják. 1987-ben állapodtak meg német és francia gyártók egy új PNR típus, a Brevel kifejlesztéséről. 65
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
A fejlesztési programok az Egyesült Államokban is újra indultak. A Compass Coup, majd az Acquila fejlesztési program keretében elért eredmények azonban nem hoztak áttörést. A 80-as évek végén kezdték fejleszteni a Gnat 750 típusjelű PNR-t, ami napjaink egyik legkorszerűbb pilóta nélküli eszközének a Predatornak képezte az alapját. Ugyanebben az időszakban született a Pioneer, amely az egyetlen teljes egészében működő amerikai PNR rendszer. Az első telepítés 1986-ban volt, mára 120 PNR-t gyártottak, és az egész világon üzemeltetik. Az 1990–1991-ben, a Perzsa Öbölben lezajlott Sivatagi Vihar hadműveleteiben, valamint Jugoszlávia felbomlását követő háborúk során a békefenntartó és béketeremtő tevékenységekben a PNR-ek bizonyították képességeiket és nélkülözhetetlenségüket. Az igazán nagyütemű fejlesztési programok ez után, a kilencvenes évek közepétől indultak meg.
A PILÓTA NÉLKÜLI REPÜLŐESZKÖZÖK ELNEVEZÉSÉNEK VÁLTOZÁSA A pilóta nélküli repülőeszközöket, vagy ahogyan ma nevezik őket UAV1-okat kezdetben egyetlen egyszerű feladatra hozták létre, illetve használták. Segítségükkel lehetőség nyílt a légvédelmi csapatok és a repülőcsapatok számára, hogy éleslövészetekkel tegyék kiképzésüket valószerűbbé, anélkül hogy a célrepülőgép pilótáját veszélynek tennék ki. Később, más repülőeszközök hadi alkalmazásához hasonlóan egyszerűbb, például felderítési feladatok megoldására vetették be a korai példányaikat. Olcsók voltak, egyszerűek és nem igényeltek nagy felszálló mezőt, valamint összetett kiszolgáló berendezéseket. A hatvanas években két elnevezéssel illették őket. Egyik fajtájukat Drone-nak, azaz „zúgónak” hívták. Előre programozott, rögzített útvonalakon repültek mindenféle emberi beavatkozástól mentesen. Ezektől teljesen eltérő módon repültek az ún. RPV2-k, melyeket a repülőmodellekhez hasonlóan, ember irányított a távolból rádióberendezés segítségével. Maga az UAV, mint kifejezés a nyolcvanas évektől kezdett elterjedni. A megelőző évtizedek technikai fejlesztései nyomán a pilóta nélküli repülőgépek minőségileg új nemzedékét nevezték így. Ezek az eszközök már alapvetően az időközben kifejlesztett számítógép-vezérelt rendszerekre támaszkodtak. Modern robotpilóták, fly-by-wire rendszerek, kifinomult navigációs berendezések „jelentek meg” a repülőgépek fedélzetén, ezáltal ki lehetett küszöbölni azt a problémát, ami a korábbi RPV-k esetében adódott. A folyamatos távirányítás ugyanis folyamatos rádió kapcsolatot feltételezett a földi állomás és a repülő1 2
UAV — Unmanned Ariel Vehicle — Pilóta nélküli repülőeszköz. RPV — Remotly Piloted Vehicle — Távirányított jármű.
66
HADTUDOMÁNY
gép között, így zavarás viszonyai között vagy a rádióadó teljesítményét meghaladó hatótávolságok esetén irányítási problémák merültek fel. A pilóta nélküli repülő eszköz fogalma körül némi zavar tapasztalható mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban. Számos betűszó és angol kifejezés vonatkozik ugyanarra a fogalomra, megzavarva egymás jelentését. Ehhez adódik azután a magyar fordításból adódó további fogalmi zűrzavar. A magyar szakértők mentségére, meg kell jegyezzük, az eredeti angol kifejezések ebben az esetben nem fordíthatók le teljes szabatossággal magyarra. Itt és most nem vállalkozunk a fogalom újbóli körülírására, csupán a mögötte álló jelentéstartalom eddig talán figyelmen kívül hagyott rétegeire kívánjuk ráirányítani a figyelmet. Már csak azért is fontosnak tartjuk ezt, mert a pilóta nélküli repülőeszközök a hadviselésben minden bizonnyal nagy jövő előtt állnak, ezért már most fontos lehet közelebbről megismerkedni velük. Mielőtt a fogalom pontosabb magyarázásába kezdünk, fontos megjegyezni, az eszközöknek konkrétan mely csoportjáról beszélünk. Ide sorolunk minden olyan katonai célra felhasználható légi járművet, mely az indítás módjától függetlenül újra felhasználható és a repülést a fedélzetén tartózkodó pilóta nélkül, távirányítással vagy emberi beavatkozás nélkül hajtja végre. Nem tartoznak ebbe a csoportba azok az eszközök, melyek repülésüket és indításukat az UAV-okhoz hasonlóan hajtják végre, de a célpontot elérve megsemmisülnek. Ezért, a mégoly sok hasonlóság ellenére, például a nagy hatótávolságú irányított rakétákat nem sorolhatjuk az UAV-ok közé. Visszatérve az előző gondolatmenethez: a tárgyalt eszközök magyar elnevezései nem fedik pontosan az eredeti elnevezést. Könnyen lehetőséget adnak az említett eszközök összetévesztésére. Meg kell jegyezzük, hogy az eredeti angol kifejezés sem pontos, hiszen nem emeli ki, hogy itt kifejezetten katonai célra használt repülőeszközökről van szó. Az UAV betűszó, szó szerint ember nélküli légi járművet jelent. Ez a kifejezés a magyar szakirodalomban pilóta nélküli repülőgépként, pilóta nélküli repülőeszközként honosodott meg. Fontosnak tarjuk kiemelni, hogy ez alkalommal kifejezetten a már említett kritérumnak (újra felhasználhatóság) megfelelő eszközökről van szó, nem foglalkozunk azokkal az eszközökkel, melyeket a magyar szakirodalomban robotrepülőgépnek nevezünk. A meghatározást bonyolítja, hogy az UAV fogalma a technikai fejlesztések folytán tovább gazdagodott. Már nem csak ember nélküli (unmanned), hanem ún. lakatlan (uninhabited) légi járművekről is hallunk manapság. A két eltérő kifejezés, amely szerencsétlen módon ugyanazt a rövidített formát eredményezi, a korai UAVok már tárgyalt két fajtájához hasonlóan, a távvezérelt és a program alapján repülő eszközök megkülönböztetésére szolgál. A pilóta nélküli repülőeszköz jól használható fogalomnak és elfogadhatónak látszik, de önmagában nem 67
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
képes az UAV fogalmának teljes lefedésére. Amennyiben a PNR fogalmát általánosan, gyűjtőfogalomként használjuk, akkor különbséget kell tennünk azon kitételek alapján, amelyek az ember nélküli és a lakatlan tulajdonságokból adódnak. Egyes álláspontok szerint, bár a szakirodalom ebben nem teljesen egységes és következetes, „lakatlannak” (uninhabited) tekintjük azokat az eszközöket, melyek valamilyen emberi beavatkozás által hajtják végre feladatukat. Kézenfekvő, hogy azoknak a PNR-eknek, melyek fegyverzetet hordoznak, rendelkezniük kell az emberi beavatkozás bizonyos fokával, hiszen a fegyverzet alkalmazása nem történhet automatikusan. Jóllehet az ilyen PNR-ek a harci repülés egyes fázisait automatikusan, beavatkozás nélkül hajtják végre, a cél körzetében elengedhetetlen a fegyveralkalmazás „jóváhagyása” a távolból. Nyilván senki sem kíván elszabadult „terminátorokat” a harcmező felett, főként akkor, ha feladatukat a saját csapatok közelében hajtják végre, gyorsan változó körülmények között. A felfegyverzett PNR-ek természetesen később jelentek meg, mint ember nélküli társaik, ezért elnevezésükben nem elégedtek meg egyetlen jelzőnyi eltéréssel, de lássuk először a másik kategóriát! Az ember nélküli (unmanned) jelzővel illetett eszközök viszont mindenféle emberi beavatkozás nélkül képesek repülni és feladatukat végrehajtani, amely ez esetben alapvetően felderítés vagy megfigyelés lehet. Ezek a feladatok nem kívánják meg a fegyveralkalmazást és azt a fokozott rugalmasságot sem, amelyeket a harci PNR-ek esetében említettünk. A tárgyalt két kategória elkülönítését egy további jelző, a harci (combat) szó bevezetése könnyíti meg. Sajnos a következetlenség ez esetben (UCAV3) is tapasztalható. Nyilvánvaló, hogy a harci, tehát felfegyverzett PNR egyszersmind lakatlan is kell legyen, mivel a fegyverzet alkalmazása megköveteli a távirányítás valamely fokát. Ennek megfelelően az a pilóta nélküli repülőeszköz, mely fegyverzettel bír, tehát megnevezésében szerepel a harci jelző, csak lakatlan lehet. Mégis, a nemzetközi szakirodalomban találkozunk olyan elnevezéssel, amely ellentmond ennek a logikának. Még rosszabb a helyzet a magyar fordítás esetében, mely itt inkább „ferdítés”, hiszen az említett eszközt, lakatlan légi harcjárműnek titulálja. Erről persze az olvasónak azonnal valamilyen páncélozott szárazföldi eszköz jut eszébe. Ezeken kívül még számtalan megnevezés forog, mely a pilóta nélküli repülőeszközöket jelöli (UCAR4, TUAV5, VTUAV6), de most nem vállalkozunk 3
UCAV — Uninhabited Combat Ariel Vehicle — Lakatlan harci légi jármű. UCAR — Unmanned Combat Armed Rotorcraft — Pilóta nélküli harci helikopter. 5 TUAV — Tactical Unmanned Aerial Vehicle — Harcászati pilóta nélküli repülő eszköz. 6 VTUAV — Vertical Takeoff and Landing Unmanned Aerial Vehicle — Függőelegesen fel- és leszálló pilóta nélküli repülő eszköz. 4
68
HADTUDOMÁNY
ezek bemutatására, hiszen azok következetlenségükkel csak tovább bonyolítanák a meghatározást. A probléma feloldása kétféleképp lehetséges. Az angol eredetű betűszavak meghagyásával vagy új magyar kifejezések alkotásával. Az első esetben ugyan nem szembesülünk a fordítás esetleges jelentéstorzító hatásával, viszont a kevésbé hozzáértő, idegen nyelvet nem ismerő olvasó számára megnehezítjük a fogalom megértését. Vonzóbb lehetőségnek látszik a pilóta nélküli repülőeszköz, mint fogalom következetes használata, hiszen ez mindenki számára érthető és szemléletesen tükrözi a fogalom tartalmát.
A PILÓTA NÉLKÜLI REPÜLŐGÉPEK FELOSZTÁSA A Jane’s magazin 1998-ban készített leltárja szerint 34 ország 241 különböző típusú pilóta nélküli repülőeszközt fejlesztett ki, amelyek eljutottak az alkalmazás vagy a tesztelés szintjéig. Ezek többségét — 112 típus — légi célok imitálására, valamint légvédelmi lőgyakorlatokon célanyagnak használták. A PNR-ek közül 78 típust légi felderítésre és célmegfigyelésre alkalmaztak, 15 típust pedig elektronikai hadviselési célból fejlesztettek ki. A katonai felhasználás mellett előtérbe került a civil területeken történő alkalmazás. Kutatási célokra és polgári felhasználásra 36 különböző típusú PNR-t gyártottak. A pilóta nélküli repülőeszközöket gyártó államok közül az első öt helyen a következők álltak: ♦ Egyesült Államok: 73 típus; ♦ Egyesült Királyság: 26 típus; ♦ Kanada: 17 típus; ♦ Izrael: 16 típus; ♦ Franciaország: 15 típus. Ez az óriási típusválaszték szükségessé teszi az eligazodás érdekében a pilóta nélküli repülőeszközök osztályozását. Egységes szempontokon alapuló felosztást nehéz készíteni, mert a PNR-ek a feladatok egyre bővülő körét képesek megvalósítani. Elvégezhető egyfajta osztályozás a jól mérhető fizikai paraméterek szerint. Ilyenek lehetnek: repülési magasság, sebesség, hatósugár, repülési időtartam szerinti kategorizálások (1. sz. táblázat). A mérhető paraméterek szerinti csoportosítások sem egységesek, mert a határok felosztásában a gyártók elsősorban a saját fejlesztéseiket veszik alapul. Így fordul az elő, hogy országonként, de egyes országokon belül is többféle felosztás él egymás mellett. 69
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
1. sz. táblázat
A pilóta nélküli repülőgépek osztályozása közeli kis 30 km 30-150 km harcászati 4500 m
Hatósugár szerint Repülési magasság szerint Repülési időtartam szerint Repülési sebesség szerint
közepes nagy 150-650 km 650 km felett közepes nagy 7500 m 19 500 m
1-6 h
8-12 h
12-24 h
24 h felett
nem specifikus
165-200 km/h
1000-1300 km/h
nem specifikus
(Forrás: FM 44-85. 2. fejezet)
A korszerű pilóta nélküli repülőeszközök sárkányszerkezetük kialakítása szerint lehetnek: ♦ merevszárnyas kialakításúak; ♦ forgószárnyas kialakításúak. A hajtómű fajtája szerinti csoportosítás alapján a PNR lehet: ♦ légcsavaros hajtású; ♦ reaktív hajtású; ♦ kombinált hajtású. Az osztályozást elvégezhetjük a lehetséges feladatok alapján (2. sz. táblázat). A PNR-ek osztályozása lehetséges feladat szerint
TÁMOGATÁS
LEHETSÉGES FELADATOK HARC HARCI
Célmegjelölés Harctér megvilágítás Átjátszás Zavarás Szállítás Röplap szórás Térképezés
2. sz. táblázat
PNR
Légi harc Csapásmérés Légi lefogás Légi támogatás Légvédelem elnyomása
FELDERÍTÉS FELDERÍTŐ PNR
Időjárás felderítés Műszaki felderítés ABV felderítés SIGINT IMINT
A korszerű PNR-ek nélkülözhetetlenek a katonai, sőt a polgári tevékenységek során. A legújabb fejlesztések a többfunkciós alkalmazhatóságot szem előtt tartva folynak, ami megnehezíti a rendeltetés szerinti kategorizálást. Mielőtt 70
HADTUDOMÁNY
lemondanánk a pilóta nélküli repülőeszközök feladat (rendeltetés) szerinti osztályozásáról, jusson eszünkbe, hogy a pilóta vezette repülőeszközök kategorizálásánál ezt a felosztást már elvégezték, amit mintaként felhasználhatunk.
A PILÓTA NÉLKÜLI REPÜLŐESZKÖZÖK FEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYAI A pilóta nélküli repülőeszközök továbbfejlesztésének kérdése egyrészt koncepcionális alapokon, másrészt és talán nagyobbrészt technikai alapokon nyugszik. A 21. században várható veszélyek és kihívások elhárítása, kivédése a korábbiaktól jelentősen eltérő hadviselési elveket és eszközöket igényel. A történelem azt tanúsítja, hogy a harctevékenységek szükségszerűségei voltak azok a kényszerítő tényezők, melyek a parancsnokokat új eszközök felhasználására sarkallták. Ilyen új eszközök a pilóta nélküli légi járművek is. A ’80-as évek eleje óta tartotta magát az az elképzelés, hogy a harctevékenységi körzet ellenőrzésére az ember vezette és pilóta nélküli repülőgépek, illetve pilóta nélküli helikopterek kombinációjára van szükség. A különböző pilóta nélküli eszközök alkalmazására a pilóta által vezetett eszközök — mint a fő csapásmérő erők — kiegészítéseként, azok feladatának előkészítésére és megkönnyítésére kerülhet sor. Az ezredfordulóra ez a paradigma megváltozni látszik, és várhatóan a 21. század követelményeinek megfelelő légierő fegyverzetében meghatározó szerepe lesz a pilóta nélküli csapásmérő repülőeszközöknek. A pilóta nélküli repülőgépek rendkívül összetettek, a haditechnika számos területének eszközeit egyesítik magukban. A haditechnikai fejlesztések egyegy új vívmánya szinte azonnal megjelenik a PNR tervezők asztalán, mint például a GPS, a szintetikus apertúrájú radar vagy a lopakodó technológia. Az évtizedek alatt összegyűjtött tapasztalatok alapján jelenleg is a világ számos kutatóintézete foglalkozik a pilóta nélküli repülőgépek kifejlesztésével. Az egyik legperspektivikusabb irány a repülőgépek és berendezéseinek miniatürizálása. A hasznos terhek súlycsökkenése által megnőhet a PNR-ek repülési ideje, hatósugara, valamint az elérhető nagyobb repülési magasság a megsemmisíthetőségüket is nehezítheti. A jelenlegi fejlesztésekből kétféle tendencia látszik körvonalazódni. Az egyik a csúcstechnológiát képviselő PNR fejlesztések, nagy anyagi ráfordításokkal. A másik a nagyon egyszerű kialakítású, olcsó, kisméretű, kevés hasznos teher szállítására alkalmas eszközök. A felderítési, megfigyelési feladatokra létrehozott pilóta nélküli repülőgép fejlesztések tekintenek vissza a leghosszabb múltra. Ebben a kategóriában létrehozott eszközök számos gyakorlaton és fegyveres konfliktusban, illetve 71
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
békefenntartó és béketeremtő akcióban bizonyították alkalmasságukat. Továbbfejlesztésük elsősorban a sebezhetőségük csökkentésére, hasznos terhük és műszaki-technikai paramétereinek javítására irányul. A múlt évezred végének gyors technikai fejlődése azonban leginkább a PNR-ek két új eszközcsaládjára hatott a leggyorsabban. A miniatürizálás arra irányul, hogy létrehozzák a pilóta nélküli repülőeszközök új csoportját a mikro PNR-eket. Már folynak azok a fejlesztések, melyek célja létrehozni olyan kis méretű PNR-t, aminek nagysága egyik dimenzióban sem haladja meg a 15 cmt. Az elképzelések szerint ezek a kis eszközök néhány dekagrammot nyomnak majd, és néhány grammnyi hasznos terhet szállíthatnak. Hatósugaruk 10-20 km lesz, 20-40 perces repülési idővel, 10-70 km/h sebesség mellett. Az elképzelések szerint az önállóan harcoló kisalegységek harctevékenységéhez szolgáltatnak majd nélkülözhetetlen felderítési információkat. Alkalmasak lehetnek városi környezetben, és akadályokkal teli, nehezen belátható terepen felderítésre, megfigyelésre, de kismennyiségű robbanóanyag célba juttatására, katapultált pilóták feje fölött körözve koordinátákat sugározna a mentő egységeknek. További alkalmazási területnek tervezik a kis távolságú rádió átjátszást, rádióelektronikai, rádiótechnikai zavarást, valamint ABV felderítést. A technikai lehetőségek a pilóta nélküli repülőgép fejlesztések egy másik területén a mikro PNR-fejlesztéseknél is kecsegtetőbb eredményeket hoztak. 2002. május 22-én végrehajtotta első tesztrepülését a X–45A típusjelű pilótanélküli csapásmérő repülőgép. A ’60-as években kezdődtek azok a kísérletek, melyek célja a fegyverzettel ellátott pilóta nélküli repülőgép megalkotása volt, amelyek eddig nem eredményeztek jelentősebb áttörést ezen a területen. Az első fegyverzettel ellátott PNR-t a ’60-as évek végén az amerikai légierőben alkalmazták. A Firebee PNR-t Maverick rakétákkal és lézervezérlésű bombákkal szerelték fel. Izrael légi indítású rádiólokátor elleni Delilah típusú eszközét tévesen a harci PNR-ek közé sorolják. Véleményünk szerint mivel a hordozó eszköz a cél megsemmisítésekor maga is megsemmisül — azaz nem használható fel újra — nem sorolható a PNR-ek közé, valahol az irányított lövedék és a robotrepülőgép közötti szürke sávban van a helye. Hasonló a helyzet a jelenleg fejlesztés alatt álló német Taifunnal is. Ezért természetes, hogy nagy érdeklődés kísérte és kíséri ma is az első korszerű és valóban a csapásmérő PNR kategóriába sorolható Boeing X–45A első bemutatkozását. Az elmúlt évben nyilatkozta Gordon England az US Navy (Amerikai Haditengerészet) parancsnoka: „Valószínűleg a JSF (Joint Strike Fighter) lesz az utolsó ember vezette repülőgépprogram az Egyesült Államokban. A pilóta nélküli repülőgépek száma a mai helyzettel ellentétben valószínűleg meg fogja haladni az ember vezette repülőgépek számát.”7 7
X–45 first flight heralds unmanned combat era: Flight International, June 2002, 4. o.
72
HADTUDOMÁNY
Az ellenséges légvédelem elnyomása során vannak a repülőgép személyzetek a legnagyobb veszélynek kitéve, ezért az első igazán korszerű pilóta nélküli csapásmérő repülőgép, az X–45 elsődleges feladatának — a háború első napjának fegyverrendszereként — a földi telepítésű légvédelem pusztítását tekintik. Emellett alkalmas lesz egyéb földfelszíni célpontok elleni csapásmérésre is. Ahhoz, hogy az X–45 észrevétlenül megközelíthesse az ellenséges légvédelmi eszközöket, olyan új, kis méretű és egyszerű külsőt hoztak létre a Boeing tervezői, mely optimális aerodinamikai tulajdonságokat, kis radarkeresztmetszetet, alacsony előállítási és fenntartási költségeket biztosít. Egy PNR költségei előreláthatólag az F–16CJ felére rúgnak mindössze. A fejlesztési program kétféle csapásmérő PNR kialakítását célozta meg. Az első — amelynek már elkészült az első két példánya — az X–45A típusjelzést kapta, és már túl van az első tesztrepülésen. A kísérleti PNR, amelyet egy F 124–GA–100 típusú hajtómű hajt, 8 m hosszú és szárnyainak fesztávolsága 10 m. Tervezett hatósugara 1200 km (650 nm), melyhez 1220 kg üzemanyagot szállít a beépített tartályaiban. A repülőeszköz 680 kg hasznos terhelést képes szállítani, mely a tervek szerint két kisméretű légi indítású csapdából, két nagyhatóerejű bombából, 12 db kisméretű bombából, két külső és egy belső üzemanyag póttartályból állhat. Az X–45A tároló konténerben szállítható lesz C–5 és C–17 repülőgépekkel. A helyzet meghatározó és döntéstámogató rendszerrel rendelkező operátor egy időben négy repülőeszközt képes irányítani. Az X–45A fejlesztési program előirányozza egy nagyobb, 11 m hosszú X–45B típusjelű PNR fejlesztését, melynek első tesztrepülését 2005-re tervezik. Az X–45B 910 kg hasznos terhet lesz képes szállítani, mely 8 db kisméretű bombából és két, egyenként 450 kg súlyú nagyhatóerejű bombából áll majd. Az X–45B-t nagyobb felbontású szintetikus apertúrájú radarral, rejtettebb fedélzeti elektronikával és légi utántöltő rendszerrel látják el. Az első 14 db X–45A gyártása 2006-ban kezdődik a légierő számára.
1. sz. ábra. A Boeing X–45A pilóta nélküli csapásmérő repülőgép első tesztrepülésén 73
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
A légierő számára készülő PNR-en kívül a szárazföldi csapatok számára pilóta nélküli harci helikopter, a haditengerészet számára pilóta nélküli csapásmérő repülőgép fejlesztési programok kezdődtek az Egyesült Államokban. A pilóta nélküli harci helikopter kifejlesztésének célja csökkenteni a pilóták veszélyeztetését és megkönnyíteni a feladat végrehajtást a pilóta vezette harci helikopter személyzetek számára azzal, hogy mentesülnek az unalmas és veszélyes küldetések alól. A program során a pilóta vezette harci helikopterek képességeihez hasonló jellemzőkkel felruházott eszközt kívánnak létrehozni, amely moduláris hasznos terhek hordozására alkalmas, kis magasságon nagy túlélőképességgel rendelkezik. Önállóan és más rendszerekkel együttműködve képes feladatot megoldani, és amelynek beszerzési és fenntartási költségei nem haladják meg az Apache helikopter költségeinek 50-80%-át. Az eszközt multispektrális érzékelő rendszerekkel, halálos és nem halálos fegyverekkel tervezik felszerelni. A fejlesztési program idén kezdődött. Az első tesztrepülést 2005 végére tervezik, és a haderő 2009 végén kapja meg az első példányokat. A haditengerészet olyan többfeladatú pilóta nélküli harci repülőgép kifejlesztését tervezi, amely képes tengeri célpontok elleni csapásmérésre, az ellenséges légvédelem elnyomására és felderítési feladatok megoldására. A tervezett PNR váltaná le a repülőgép hordozókon állomásozó pilóta által vezetett eszközöket, ezért speciális követelményként határozták meg a repülőgép anyahajókon való felhasználhatóságot. Az elképzelések szerint egy anyahajóra 1216 többfeladatú haditengerészeti harci PNR-t telepítenek majd, melyek beszerzési és üzemeltetési költségei alacsonyabbak lesznek a pilóta által vezetett repülőgépek költségeinél. Az előzetes felmérések szerint az Egyesült Államok légiereje, szárazföldi hadereje és haditengerészete 2010-re rendelkezni fog az ellenség légvédelmi rendszerének lefogására, valamint felszíni célpontok elleni csapásmérésre alkalmas pilóta nélküli harci repülőeszközökkel. A tervezett koncepciót támogatók az elérhető költségvetési megtakarítást, az emberi élet (hajózó személyzet) megóvását és a PNR jobb manőverezőképességét hangsúlyozzák. Az ellenzők megkérdőjelezik, hogy az új eszköz hatékonyan fel tudja-e venni a harcot az ellenség pilóta által vezetett vadászrepülőivel.
PILÓTÁVAL VAGY NÉLKÜLE? Tisztán látszik, hogy a felsorolt fejlesztések már a nem túl távoli jövőben készen állnak majd a pilóta kiiktatására az olyan fokozottan veszélyes küldetések végrehajtásakor, mint például a légvédelem elnyomása vagy a felszíni célpontok támadása. Egyes elemzők ennél sokkal tovább mennek, és már a légi szállítást is a PNR-ekre bíznák. Az összetettebb feladatokat tekintve, például a 74
HADTUDOMÁNY
hagyományos légvédelmi szerepkört egyelőre nem „fenyegetik” a pilóta nélküli repülőeszközök. Nézzük, milyen előnyöket kínálnak a nyilvánvaló hátrányok mellett a PNR-ek. Amikor a PNR szóba kerül, a számtalan előny mellett általában négy érv kerül elő, ami alkalmazásukat alátámasztja. A PNR olcsó, kompakt kialakítású, nem kíván fejlett infrastruktúrát, de elsősorban emberéleteket kímél meg azáltal, hogy nem tartózkodik a fedélzetén pilóta. A PNR valóban olcsóbb (3. sz. táblázat), mint a hagyományos repülőeszközök, ha a fejlesztési és gyártási költségeket tekintjük. Ez természetesen a mai PNR-ekre igaz, hiszen a legújabb típusok fejlesztése már most is komoly összegeket szív el a párhuzamosan futó fejlesztésektől, ráadásul, ahogyan specializálódnak, várhatóan egyre drágábbak lesznek. Az amerikai PNR-ek fejlesztési költségei millió dollárban, földi berendezések nélkül, 1996-ban TÍPUS
3. sz. táblázat
FEJLESZTÉSI KÖLTSÉG
DARAB-ÁR
Hunter
38
N/A
Outrider
71,9
0,3
Pioneer
28,3
0,9
Predator
44,9
2
Dark Star
65,3
10
Global Hawk
55,4
10
Mindezen felül a bonyolult vezérlő rendszerek és a jól felkészített operátorok képzési költségei sem hagyhatók figyelmen kívül. A legmodernebb UCAR és UCAV várható beszerzési költségeit már most a hasonló hagyományos eszközök árának 50-80 százalékában határozzák meg, és akkor még szót sem ejtettünk például a vezérlő rendszerek beszerzési árairól. A PNR másik hatalmas előnye a hagyományos eszközökkel szemben a kompakt kialakítás. A pilóta létfenntartó rendszereinek, a kabinnak, a műszerfalnak, a katapult berendezésnek elhagyása sokkal ésszerűbb, avionikailag kedvezőbb, egyszersmind kompaktabb kialakítást tesz lehetővé. Ez a PNR nagyságrendekkel kisebb radar és vizuális észlehetőségében és a csökkentett méretek miatt a légi szállítás lehetőségében kamatozik. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a kis méret és tömeg nem engedi meg nagy teljesítményű hajtómű beépítését és nagy mennyiségű üzemanyag feltöltését sem. Ezért a PNR sebességben és hatótávolságban nem veheti fel a versenyt pilóta vezette 75
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
„társaival”. A légi szállítás ugyan kecsegtető lehetőségnek kínálkozik, de gondoljunk bele, a hagyományos eszközöknek nincs szükségük erre, hiszen hatótávolságuk légi utántöltéssel könnyen megtöbbszörözhető. Ez ma a PNR számára lehetetlen, sőt még a vezérlő rendszert a bevetés helyére kell szállítani, ami tovább rontja a rugalmas alkalmazás lehetőségeit. Ha léteznének is az említett képességekkel rendelkező PNR-ek, azok csak az egész földgolyót lefedő, űrbe telepített vezérlő rendszer közreműködésével produkálhatnák azt a harci rugalmasságot, amit a világ légierőitől ma elvárnak. Az egyszerűbb feladatokra szánt PNR nem igényel komoly infrastruktúrát — szól az említett érv. Ez való igaz, nem igényelnek felszállópályákat, repülőtereket, sőt még kiszolgáló berendezéseket sem. Ugyanakkor a fejlesztések irányait nézve, ez a jövőben aligha lesz így. Ha a fejlesztésekben élenjáró USA valóban komolyan veszi a 2025-ig szóló fejlesztési elképzeléseiben vázolt globális mozgékonyság, globális csapásmérés és mindenütt való jelenlét koncepcióját, és ebben a PNR-eknek is fontos szerepet szán, elodázhatatlan az űr-alrendszer mielőbbi megteremtése. Ellenkező esetben ezek az eszközök nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött vérmes reményeket. Addig a világ légierőinek meg kell majd birkózniuk a PNR-ek jelentette többletköltségekkel, hiszen hagyományos eszközeiket és a modern technikát párhuzamosan lesznek kénytelenek fenntartani. Tekintve, hogy a világon folyamatban lévő fejlesztések, például a Eurofighter, vagy a JSF várhatóan az új évezred első évtizedében állnak rendszerbe, és a legalább 25-30 évig rendszerben is maradnak, a teljesen PNR-ekre támaszkodó légi flották megteremtésére még bőven van idő. Addig a PNR-ek valószínűleg speciális, különösen veszélyes feladatok végrehajtásában jeleskednek majd. Ezzel megfelelnek az alkalmazásuk mellett említett legfőbb érvnek, és emberéleteket kímélnek meg. A fejezet elején felvetett kérdés, tehát nem az: pilótával vagy anélkül, hiszen pilótára a PNR-nek is szüksége van, csak épp nem a repülőgép fedélzetén. Az igazi kérdés a „mikor?”. Minden jel arra mutat, hogy igazi pilótákra néhány évtizedig még biztosan szükség lesz.
ÖSSZEGZÉS Napjainkban a légi fenyegetés spektrumát — vagyis azoknak az eszközöknek a halmazát, amik nagy hatékonysággal képesek a levegőből csapást mérni a föld- illetve vízfelszíni objektumokra — a merevszárnyú repülőgépek, a helikopterek, a harcászati ballisztikus rakéták, a manőverező robotrepülőgépek, a pilóta nélküli repülőgépek, valamint a levegő-föld osztályú rakéták képezik. Ezek között központi helyet foglalnak el a modern pilóta nélküli repülőeszközök, melyek megjelenése a szakértők szerint forradalmi változásokhoz vezet76
HADTUDOMÁNY
nek a jövő légi hadviselésében. Rövid múltjuk ellenére számtalan formában és módon bizonyították jelentőségüket a fegyveres konfliktusokban. Fejlesztésük az ezredforduló előtti évektől kezdődően újabb lendületet kapott. A folyamatos technikai fejlesztés mellett alkalmazási elveik kidolgozás alatt állnak, ezért még megnevezésük sem egységes. A fényes jövő előtt álló PNR-ek bizonyára még hosszú évekig sok munkát jelentenek a kutatók és a fejlesztők számára. FELHASZNÁLT IRODALOM Haditechnikai füzetek 1. sz. HM Haditechnikai Intézet, 1999. HORNYÁK ZSOLT: Pilóta nélküli repülőgépek helye, szerepe a hadviselés eszköztárában, a harcászati alkalmazás kérdései. Szakdolgozat, ZMNE, 2001. KŐSZEGVÁRI TIBOR: Hadviselés a 21. században. ZMNE, Budapest, Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 1999, 3. évf. 1. sz., 9–26. o. MARTON CSABA: A pilóta nélküli repülőgép rendszer elemeinek felderítési lehetőségei. ZMNE, Budapest, „Korszerű katonai technológiák a XXI. században — az új felderítő, elektronikai hadviselési rendszerek koncepciói” című nemzetközi konferencia előadásainak gyűjteménye, 252–270. o. RIPLEY, TIM: UAVs in action 1964–2002. In.: Air International 62/5, 302–303. o. RUTTAI–KRAJNC–KOÓS–PAPP–BUNKÓCZI: A légvédelmi rakéta- és tüzércsapatok alkalmazásának alapjai. Tanulmány, ZMNE, Budapest, 2002. X–45 first flight heralds unmanned combat era. Flight International, June 2002, 4. o.
77
