evangélikus hetilap Ima Betlehemért f 4. oldal Ünnepi igemagyarázatok f 6., 7., 14. oldal Német és szlovák nemzetiségi oldal f 5. és 8. oldal Karácsonyi jegyzetlapok f 6. oldal Evangélikus pályázati szabályrendelet f 15. oldal Bibliavetélkedõ börtönökben f 16. oldal
73. évfolyam, 51–52. szám – 2008. december 21–28. – Advent 4. vasárnapja / Karácsonyi–újévi dupla szám
Interjú az MEE Oktatási Osztályának vezetõjével f 17. oldal Protestáns harangbongás f 19. oldal Ordass Lajos emlékezete f 20. oldal Íróként a titok nyomában – Mika Waltari f 21. oldal Hány kilométer János evangéliuma? f 22. oldal Idei fonákságok f 23. oldal
Ára: 398 Ft
Minden kedves olvasónknak áldott karácsonyi ünnepeket és új esztendõt kívánunk!
Válság vagy váltság
FOTÓ: CSORBA GÁBOR
g Szeverényi János
Karácsony elõtti születésnap b Tiszteletbeli tagok választásával tette különlegessé a megalakulásának huszadik évfordulójára való emlékezést a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz). Az ünnepi közgyûlést a szervezet Bárka szakcsoportjának hagyományos (elõ)karácsonyi együttléte keretében – december 13-án a lágymányosi ökumenikus központban – tartották meg.
Cserháti Péter, Csorba Gábor, Farkas Márta, Kertész Eszter, Kézdy Pál, Kovács Imre, Kovácsné Tóth Márta, Muth Eszter, Péterfia Csaba és Szász Gizella személyében tíz olyan, a szövetség rendes tagságából már „kiörege-
dett”, harmincöt évesnél idõsebb – köztük két mozgáskorlátozott – meviszest jelöltek és választottak meg egyhangúlag tiszteletbeli tagnak, akik (szinte) a kezdetektõl meghatározó szerepet töltöttek be a szervezetben, és valamilyen módon még ma is aktívan részt vesznek az életében. A Mevisz – az egyházi ifjúsági munka újjáélesztését zászlajára tûzve – 1988. december 17-én a Deák téri evangélikus templomban alakult meg az evangélikus egyháztól független, önálló jogi személyként, de az alapvetõ tanításokat magáénak valló szervezetként. Nevéhez fûzõdik – többek között – az Új ének címû énekeskönyv összeállítása és kiadása, az 1945 és 1990 közötti idõszak egyháztörténeti eseményeit kutató, Nem voltam egyedül címû interjúkötetek megjelentetése, valamint
az elsõ hittanversenyek és – az ifjúsági bizottsággal közösen – az elsõ két Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó megszervezése is. Eredeti szakcsoportjai közül ma már csak a mozgás- és látássérültek, enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékosok, valamint állami gondozottak táboroztatását végzõ Bárka néven ismert munkaág létezik. Tagjai advent idején évrõl évre közös elõkarácsonyozásra gyûlnek össze. Az idei alkalom szervezõi a kézmûvesfoglalkozásokon kívül – ezúttal gyöngyfûzés, képeslapkészítés és üvegfestés közül választhattak az érdeklõdõk – négy érzék színházzal várták a résztvevõket. Az együttlét Udvardi Andrea szolgálatával úrvacsorás istentisztelettel zárult. g – vitális –
Bödögei hálaadás Homokbödögén december 13-án délután a felújított orgona és a megújult gyülekezeti terem szentelése alkalmából adott hálát az evangélikus gyülekezet. Az istentiszteleten Polgárdi Sándor pápai esperes a 84. zsoltár 5. verse alapján hirdette Isten igéjét, a liturgiában Görög Zoltán lelkész szolgált. Az igehirdetõ hangsúlyozta, hogy a hit ma is hallásból van, a templomi együttlét ugyanakkor orgonakísérettel válik teljessé és igazán gazdaggá. Az egyháztörténeti emlékezés kapcsán elhangzott, hogy a homokbödögei evangélikusok harmadik templomában az orgona a pécsi Angster-mûhelybõl került ki az 1928. esztendõben. Az egymanuálos, hét regiszterrel ellátott pneumatikus hangszert ez évben Förhécz László gyõri orgonaépítõ javította, aki a hangolás mellett a pedálmû, a játszóasztal és a hangszer teljes karbantartását is elvégezte.
Az orgona felújításához a Magyarországi Evangélikus Egyház háromszázezer forint értékben adott támogatást. Az 1929 óta álló gyülekezeti terem felújítása egymillió-nyolcszázezer forintba került, s ezt saját forrásból végezte el a gyülekezet. Az ünnepség közgyûléssel és szeretetvendégséggel zárult. g Németh István felvétele
Egy tányér pörkölt, hozzá fõtt krumpli és uborka, valamint egy pohár forró tea. Ez volt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) és a Deák téri evangélikus gyülekezet idei közös melegétel-osztásának kínálata. A december 13-ai akció során az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is az utcán élõ rászorulóknak kívántak segíteni. A MÖSZ által biztosított kétszázötven adag ételt a gyülekezet önkéntesei osztották szét. A hajléktalanok a templom udvarán felállított asztaloknál fogyaszthatták el az estebédet. g Barta Imre felvétele
Az elmúlt hetekben szinte minden a válságról szólt. Válságban a gazdaság, a társadalom, a világ. Isten gyermekei, akik érzékenyek a jelekre, évek, évtizedek óta mondják, kiáltják: baj van a nyugati civilizációval. A kereszténynek mondott Nyugat függetleníti magát Istentõl, az Élet Beszédétõl, a Biblia tanításától. Nem, dehogyis a gazdaság jutott válságba, hanem az öntörvényû, Isten nélkül élõ, gondolkodó és cselekvõ ember. Aki elszakad az örök rendtõl, kiszolgáltatottjává válik saját rossz döntéseinek. A karácsonyi fény, világosság, amely olyan jólesik zaklatott lelkünknek, idegrendszerünknek, megvilágítja népünk elesett állapotát is. Csak néhány adat, amely jelzi a bajt és romlást: száz megszületett gyermekre hetven abortusz jut (naponta kétszáz!); három gyermekbõl legalább egy olyan anyától születik, akinek nincs férje; nyolcszázötvenezer szegény gyermek él hazánkban, ebbõl kétszázezer éhezik (!). Nem egy elmaradt, harmadik világbeli országról van szó, hanem Közép-Európa még néhány évvel ezelõtt is nagy esélyekkel bíró nemzetérõl. A nyugdíjminimum huszonkilencezer forint; egymillió-nyolcszázezer a rokkantnyugdíjasok száma; egymillió alkoholbeteget és ugyanannyi depreszszióst tartanak számon; naponta heten vetnek véget életüknek. Ezek a sokkoló adatok külsõ jelek, a belsõ istenhiány következményei. Népünknek az élõ Istenre, megtérésre, helyreállításra, gyógyulásra van szüksége. Hogyan lehetséges ez egy olyan korban, amelyben nincs az egyház birtokában a világi hatalom? Testvérek, Jézus Urunknak, Pál apostolnak vagy éppen a napjainkban is üldözött, de tömeges ébredést átélõ ázsiai kereszténységnek milyen eszközei voltak/vannak? „…íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erõvel.” (Lk 24,48) Egyházunk, gyülekezeteink, és valljuk meg, mi magunk is erõtlenek vagyunk. Hiányzik a Lélek, a tûz, amely felmelegíti a hideg szíveket, kiégeti a szemetet, felhevít mennyei hõfokra. Pedig csak így szabad, így lehet élni, Krisztust követni. „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!” – mondta az Úr (Lk 12,49). Te hogy vagy ezzel, kedves olvasó? Lángol-e szíved, bensõd, személyiséged központja Krisztusért, az emberekért, az Isten országáért? Fontos a vízkeresztség, de õ, a nagyobb „Szentlélekkel és tûzzel keresztel” (Mt 3, 11). Ne engedjük át a legdrágább ajándékot szélsõséges rajongóknak! Miért ne lehetne egyéni és egyházi életünk nagy karácsonyi ajándéka a mennyei tûz, amely „amikor eljön, leleplezi a világ elõtt, hogy mi a bûn, mi az igazság, és mi az ítélet” (Jn 16,8)? A válságból a váltság által lehet kijutni. Isten forró, tüzes szeretetét abban mutatta meg irántunk, hogy meghalt értünk. Ez az a szeretet, amely megtérésre segíthet, és abban meg is tarthat. A jászol fája a kereszt fája is. Történjen meg karácsonykor is és mindennap a nagy csere: adjuk oda Isten Bárányának bûneinket, és fogadjuk el tõle azt, amit csak õ adhat:
bûnbocsánatot, szabadulást, megváltást, új életet. Lassan elmúló évünket végigkísérte a jézusi ígéret, biztatás: „…én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) Jézus valóban él, de mi élünk-e igazán? Jézus Krisztus el- és befogadása nem szélsõpietista gyakorlat, hanem az egyetlen feloldás és megoldás a válságban lévõ embernek. Némelyek szerint elégséges a „külsõ tapasztalatokban rejlõ istenélmény” felfedezése. Én ezt a Szentírás kijelentése alapján vitatom, hiszen az Ige testet öltött, a Gyermek a jászolban található. Isten teremtõ és újjáteremtõ Igéje azért jött el a földre, hogy célhoz találjon a mi szívünkben. Keresztény hitünk objektív valóság is. Nem attól igaz, hogy mi méltóztatunk hinni, hanem az emberi feltételektõl független ajándék. Ez így igaz. Ugyanakkor csak úgy lesz az enyém is, ha végre egyszer igazán megérkezik hozzám is a Megváltó. Ha Szentlélek által nem lakozik Isten a szívünkben, akkor számunkra sehol sem található. Egy lelkészkörben egyszer Isten és ember, Jézus és a megváltottak kapcsolatát a szerelemhez hasonlítottam. Nagy tudású kollégám kijavított: ilyen nincs a Bibliában, csak Paul Gerhardt énekeiben. Úgy gondolom, nagy tévedés ez, hiszen más sincs a Szentírásban, mint ez. Szerelem, forró, isteni, halálos szeretet, amely nem méricskél, adagol, nem köt „házassági szerzõdést”, hanem önmagát, életét, testétvérét adja az õt hûtlenül elhagyó, paráznává lett egyházért, világért, emberért. Írásom keretébe nem fér bele az a sok bibliai üzenet, kijelentés, amely Isten és ember szeretet- és szerelemkapcsolatáról szól, a Genezistõl az Apokalipszisig. Figyelnünk kell arra a kísértésre is, hogy hajlamosak vagyunk Krisztusból és teljes szívû követõibõl bálványokat, csodálni való „szenteket” gyártani, csak hogy nekünk ne kelljen lépnünk, megtérnünk és õt követnünk. Könnyebb párás szemmel elolvasni egy évben egyszer a bájos kis betlehemi sztorit, mint sajátunkként elmondani és élni a názáreti szûz befogadó válaszát: „…történjék velem a te beszéded szerint.” (Lk 1,38) Könnyebb kockázatmentesen továbbküldeni barátainknak Böjte Csaba karácsonyi levelét, mint követni a Csaba testvérben is testet öltõ és cselekvõ Krisztust. Az újszövetség emberei nem az égbe bámulnak – „Mit keresitek a holtak között az élõt?” (Lk 24,5b); „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve?” (ApCsel 1,11) –, hanem „követik a Bárányt, ahova megy” (Jel 14,4). A Bárány pedig oda megy, ahol baj van: bûn, halál, ördögi megkötözöttségek. A kegyelem korszakában Isten terve, akarata, szándéka az, hogy mindenki „próféta” (Isten szavának befogadója, hirdetõje és élõje) és „apostol” (Jézus Krisztus küldöttje) legyen: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkembõl minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkembõl, és õk is prófétálnak.” (ApCsel 2,17–18) Nem az Úr feledkezett meg a válságban szenvedõ világról, hanem mi, az emberek nem hisszük eléggé, hogy az Isten országa közénk érkezett. Immánuel!
2
e
2008. december 21–28.
A BIBLIA ÉVE
János harmadik levele – a vendégszeretet Különös fordulatot vett a jánosi keresztény közösség élete a harmadik levél szerint. Míg korábban János presbiter még attól óvta a gyülekezeteket, hogy befogadják a szállást kérõ vándor tévtanítókat, most arról panaszkodik Gájusznak – aki feltehetõen az egyik gyülekezeti vezetõ lehetett –, hogy egy bizonyos Diotrefész, aki több kisebb testvéri közösség felett is befolyással bírt, kizárta János küldötteit ezekbõl. Írásmagyarázók szerint lehet, hogy Diotrefész ezt éppen azon az alapon tette, amelyrõl János presbiter is beszélt korábbi leveleiben: jó- vagy rosszhiszemûen egyszerûen tévtanítóknak hitte János embereit. Szemtanúi lehetünk tehát annak, hogy már igen korán, az elsõ keresztények között megindult a „szektaképzõdés” folyamata, amelyhez nem kellett túl sok minden, csupán egy karizmatikus vezetõ és a hozzá mindenáron hûséges követõk. Az egyháztörténet sok száz éves távlatából már világosan láthatjuk, hogy kik voltak a „jó fiúk”, és kik a „rosszak”. De ott, az elsõ században, a konfliktusok, elszakadások és befogadások hevében a külsõ szemlélõ számára még sok minden bizonytalannak tûnhetett. János harmadik levele egyszersmind fontos dokumentuma annak az idõszaknak, amelyben a korábban közösségi vezetés alatt álló keresztény gyülekezetekben megjelennek az elsõ püspökök, akik egy személyben hivatottak dönteni tanbeli, etikai és gyakorlati kérdésekben. A katolicizmus megszületett.
Befogadás vagy kirekesztés A jánosi levelekben gyakran olvasott befogadás szó görögül sokkal többet jelent, mint sejtenénk. Nem egyszerû toleranciáról, elfogadásról van szó, hanem az utak és az idõjárás viszontagságainak kiszolgáltatott vándormisszionáriusok befogadásáról. Ilyenkor a gyülekezetek szállást adtak nekik, ellátták õket élelemmel, sõt felszerelték õket a további útra is. A közösségek vendégszeretetük révén tehát egyfajta missziói állomásokká is váltak ilyenkor. Ráadásul miközben nem voltak ritkák a keresztények elleni hatósági fellépések sem, és a Római Birodalomban itt-ott egyre gyakrabban lehetett hallani a keresztények elleni pogromokról, senki sem tudhatta igazán, hogy akit befogad, az valóban az-e, akinek mondja magát, vagy esetleg tévtanító, netán provokátor, az ellenséges államhatalom besúgója. Ennek ellenére az elsõ század második felének keresztény emberei abban hittek, hogy a vendégszeretet az egyik legerõsebb erkölcsi parancs. Aki gyakorolja, talán kellemetlenséget, talán veszélyt vállal, de az is könnyen megeshet, hogy a vendéggel együtt Isten áldását is az otthonába fogadja. „A vendégszeretetrõl meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” (Zsid 13,2) d Magyar Bibliatársulat
SEMPER REFORMANDA
„Krisztusnak azért kellett emberré születnie, hogy benne újjászülessünk. Magára veszi a mi származásunkat, belemeríti a magáéba s nekünk ajándékozza a sajátját, hogy benne megtisztulva megújuljunk, mintha az volna a sajátunk; hogy Krisztus e születésének minden keresztyén éppen úgy örülhessen, s benne éppen úgy dicsekedhessék, mintha Krisztushoz hasonlóan testileg is Máriától született volna. Aki ezt nem hiszi vagy kétli – nem keresztyén az!” d Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása)
forrás
A D V E N T 4 . V A S Á R N A P J A – Jn 3,25–30
Ingerült zavarodottságból nyugodt örömre Keresztelõ János tanítványai kapkodják a fejüket. Vitából jönnek, amelynek vihara még nem csendesedett le bennük. A felkavaró vita tárgyát jelzi ugyan az evangélium, de nem pontosítja. Bizonyára a rituális fürdõ és a Keresztelõ által gyakorolt keresztelés egymáshoz való viszonyáról vitatkoztak. Ingerültségüket tovább fokozza a felkavaró hír: más is keresztel! Vetélytárs támadt? Nem teljesen idegenrõl van szó, hiszen tudják, hogy Keresztelõ János mit mondott róla. Mégis úgy érzik, mintha valaki belekontárkodott volna mesterük szolgálatába. A párhuzamosság is bántja õket. Sértõdött zavarukat még fokozza, hogy a Keresztelõ mellõl fogy a nép. A „másik” felé meg özönlenek. Ha túlzásnak tûnik is kifakadásuk, hogy „mindenki õhozzá megy”, van igazságtartalma megfigyelésüknek. Ha megokolni nem tudják is, érzik, hogy valami változik. Félnek, hogy ebben a változásban mesterük, János tekintélye csökken. A feléje és a tanítványai felé irányuló figyelem lanyhulása nyugtalanítja õket. Kényelmes szerepet választanánk magunknak, ha beérnénk azzal, hogy egy izgalmas, de távoli, nagyon távoli szellemi váltás kései szemlélõi legyünk. Keresztelõ János tanítványai sem szemlélõk. Nem szenvtelenül rögzítik az eseményeket, hanem választásra kényszerülnek.
Egyetlen lehetõségbõl könnyû választani: vagy elfogadom, vagy elutasítom. A Keresztelõ tanítványai egyszer már döntöttek, amikor a mester keze alá alázkodtak, hogy belemerítse õket a Jordánba. Most, másodszor nehezebb helyzetben vannak. Jánosért – távollétében – vitába szálltak ugyan ellenfeleivel, de amikor utána hozzá mennek, hogy tájékoztassák az új helyzetrõl, kimondatlanul a maguk elbizonytalanodásáról is vallanak: mi lesz veled, és mi lesz velünk? Barát vagy rivális jelentkezik abban a bizonyos „másikban”? Tisztességükre legyen mondva: legalább bevallják zavarukat és tanácstalanságukat, amelybe bele van rejtve kérdésük is. Kérdezni nem bûn! Még ha elnagyoltnak tûnik is a kérdés, nem valami hasonlót él át korunkban a világ kereszténysége? Sokáig mintha magától értõdõ lett volna, hova, kihez tartozunk. Talán tudtunk másokról is, de õk messze voltak. Nem tûntek riválisnak, sõt talán mi néztünk rájuk sajnálkozással: szegény pogányok! De most már itt vannak, sokuk ma már közülünk való. Szellemi termékeik pedig özönlenek ránk, szentélyeiket templomaink mellé telepítik. Sajtó, rádió, képernyõ számára érdekesebbek, mint mi. De Jézus Krisztusnál is érdekesebbek, annál, akihez tartozni szeretnénk, akit Urunknak vallunk. A keresz-
A VASÁRNAP IGÉJE
tények között ma sokan zavarodottabbak és ingerültebbek, mint a Keresztelõ egykori tanítványai. Keresztelõ János nyugodt. Amikor hírt hall „a másikról”, aki szintén keresztel, nem válik sem ingerültté, sem féltékennyé. Tudja az igazságot, és ez megmenti mindkettõtõl. Tanítványait is emlékezteti: megmondta már, hogy szolgálata idõleges és átmeneti. Addig van tennivalója, amíg „az a másik”, a nagyobb találkozik népével. A Keresztelõ nem võlegényjelölt a menyegzõn, mely Krisztust népével egyesíti, hanem csak barát. Õ a násznagy, aki örülve örül, ha népe mint menyasszony enged az igazi võlegény, Krisztus vonzásának. Kereszténységünk ingerült zavarát nem harcias vagdalkozás vagy elkeseredett védekezés oltja ki, hanem a Krisztusra találás öröme gyõzi le. Jézus Krisztus belsõ, szívbeli ismerete, a vele és a népével való közösség, amelynek intenzitása meghaladja a võlegény és a menyasszony értelemmel alig magyarázható közösségét. Túlnyúlik életünk itteni pár
évtizedén, csak a „mindörökkön-örökké” formula gyarló kísérlete sejtet valamit ennek a kapcsolatnak a leválthatatlanságából, erejébõl, mélységébõl és magasságából. Becsüljük meg nagyon Krisztus „násznagyait”, akik nem a vallási piac bõséges választékán idegeskednek, hanem Keresztelõ János hosszú mutatóujjává válva jelzik, ki a nagyobb. Advent negyedik vasárnapjának evangéliuma többet akar nyugalomra intésnél, lehiggadásnál. Örömöt kínál az Egyetlenben, aki áldozat és gyõztes egyszerre. Õ ad szavával és szentségeivel meggyõzõ választ, amikor bizonyosságunk – Keresztelõ Jánoséhoz hasonlóan – kérõ-kérdõ imádsággá válik: „Te jössz-e vissza, vagy mást várjunk?” g Fehér Károly
Imádkozzunk! „A vigasztalás forrása / Csak te vagy, én Jézusom, / Békét szomjazó lelkünket / Te vezérled jó úton. / Ó, világolj, szép Napom! / Hogyha bánat terhe nyom, / Fordítsd felém szent orcádat, / Fény, öröm csak tõled árad. // Örvendj, lelkem, nézd, az Úr jõ! / Íme, hogy meghallgatott! / Nézd, feléd tart, menj elébe! / Ó, becsüld meg e napot! / Jer, fogadd be hittel õt, / Õ lesz üdvöd, éltetõd; / Mondd el néki titkos búdat, / Bízzál benne, õ megnyugtat.” (EÉ 139,3–4)
Oratio œcumenica Megváltó Jézus Krisztus, aki azért is vállaltad az emberi formát, hogy megjelenéseddel megörvendeztesd az egész teremtett világot és benne minket is: örömtelen világunkban ma hozzád kiáltunk örömért! Keserûségünkben ma te látogass el hozzánk, és vedd el minden nehézségünket! Könyörgünk az adventi idõszak végén, bocsásd meg rohanásainkat, zaklatott életünk sodrását, lelkünk örömtelenségét. Tudjuk, hogy ma is az igazi örömöt hozod egészen közel hozzánk; engedd megnyitni lelkünket, hogy Szentlelked által számunkra elhangzott igéd a mennyei örömöt láttassa meg velünk. Te örvendeztess meg minden szomorkodót, gyászolót! Te örvendeztess meg minden családot!
Könyörgünk a szülõkért és a gyermekekért, hogy családi életünkben az igazi öröm legyen jelen. Te tedd áldottá a készülõdés még hátralévõ néhány napját, amelyen nem feledkezünk meg az igazi ünnep lényegérõl. Õrizd azokat, akik útra kelnek, hogy hazatérhessenek családjukba, otthonukba a te áldott vezetéseddel! Védj meg minket minden tragédiától, hogy ne kelljen szomorúan ünnepelnünk! Légy azokkal, akik az advent idején tragédiákat éltek át! Csendes jelenléteddel öleld át a hiányt szenvedõket. Azokat, akik lelki sivárságtól gyötrõdnek, azokat, akik elvesztették munkahelyüket, vagy anyagiakban hiányt szenvednek. Könyörgünk ezért az országért! Könyörgünk nemzetünkért határon innen és túl. Te csitítsd a
haragot és a gyûlöletet, és jelenléted örömével indíts bennünket felebaráti szeretetre. Könyörgünk a te isteni igazságodért, amely megvalósulhat ebben az országban! Adj békés, nyugodt Magyarországot! Könyörgünk az elesettekért, az árvákért, az idõsotthonokban élõkért, a magányosokért. Könyörülj rajtuk, hogy az ünnepi idõben legyenek szolgáid, követeid, akik számukra is elviszik a Messiás örömhírét. Legyenek angyalokká, akik a Krisztus érkezésérõl zengnek szózatot. Végül könyörgünk országod eljöveteléért, ahol elmúlhatatlan örömben lesz részünk, azokkal együtt, akik már elõrementek. Hallgasd meg könyörgésünket! Ámen.
ADVENT 4. VASÁRNAPJA
Jer, tárjunk ajtót még ma mind! ÉNEKKINCSTÁR b „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember elõtt. Az Úr közel!” (Fil 4,4–5) Advent negyedik vasárnapjának epistolájából két dolgot emelhetünk ki, amely szoros kapcsolatban áll e heti graduálénekünkkel (EÉ 137): „Örüljetek!” és „Az Úr közel!” Ezen a vasárnapon már karácsony kapujában állunk, az adventi várakozás végén kitárjuk szívünket-lelkünket az érkezõ Úr elõtt.
„Jer, tárjunk ajtót még ma mind! / A legnagyobb király van itt, / Kit Úrnak vall a föld s az ég, / De mint Megváltó jõ közénk, / Hogy hozzon békét, életet. / Jer, mondjunk néki éneket: / Ó, áldlak boldogan, / Én alkotó Uram!” (1. vers) Énekünk a 24. zsoltárra épít: „Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti õsi ajtók, hogy bemehessen a dicsõ király!” (Zsolt 24,7) A kereszténység történetében s ezen keresztül a mûvészetben, a zenében a zsoltár különféle értelmezéseivel találkozhatunk, melyek közül az egyik legfontosabb e soroknak Krisztus mennybemenetelével való összekapcsolása. Ilyen értelemben használja a zsoltárt Georg Friedrich Händel Messiás címû oratóriumában. E mûvet gyakran hallhatjuk az adventi-karácsonyi idõszakban. E heti graduálénekünk azonban a zsoltár má-
sik jelentését hordozza: a kapuk a látható világ kapui, melyeken Krisztus emberré lételével átlép. Belép a földi világba, a mi világunkba. „Hû támasz és hû gyámol õ, / Az égi jóság benne jõ, / És nála vár az oltalom, / Mert kormánybotja irgalom. / A búnak, gyásznak vége lesz, / Az ég s föld hálát zengedez: / Légy áldva szüntelen, / Megváltó Istenem!” (2. vers) Énekünk szövegszerzõje, Georg Weissel 1590-ben született, s harminchárom éves korában lett königsbergi lelkész, valamint az ottani költõi kör tagja. A harmincéves háború tombolása Königsberget és 1544-ben alapított egyetemét megkímélte. Weisselt virágzó szellemi élet vette körül, e korban az egyetemen körülbelül ezerhatszázan (!) tanultak. Weissel igen rövid életet élt; 1635-ben
halt meg, így nem érhette meg éneke nyomtatásban való elsõ megjelenését (erre 1642-ben került sor). Összesen huszonhárom verse maradt fenn; graduálénekünk versformájával is kiemelkedik közülük. Páratlan alkotás ugyanis, hiszen olyan versformát használ, amely csak ebben az egy esetben fordul elõ a gyülekezeti énekek történetében. A vers nyolcsoros: hat nyolc szótagos sort zárt le két hat szótagos sorral. „Ott boldogság van, boldog nép, / E nagy Király hol trónra lép, / És boldog hajlék, boldog szív, / Mely õelõtte már kinyílt! / Az éjbõl hajnal támad ott, / S az élet fénye úgy ragyog! / És száll az énekszó / Feléd, Vigasztaló.” (3. vers) Elsõ megjelenésekor a vers nem a ma használatos dallammal szerepelt, sõt a dallam és a vers nem is a gyülekezeti éneklést, hanem a kóruséneklést volt hi-
vatva szolgálni. Az általunk is igen jól ismert dallamot – melynek fõ ereje tán éppen a legrégebbi, népi eredetû dallamokkal való rokonságából ered – elõször 1704-ben illesztették a vershez. A 6/4-es lüktetésû énekek közös tulajdonsága az örömteli, ujjongó, táncos karakter. Gondoljunk itt elsõsorban az In dulci jubilo – Hadd zengjen énekszó (EÉ 151) dallamára. „Jer, tárjunk ajtót lelkesen! / A szívünk templommá legyen, / És hintsük benne szét a hit / Szép, élõ pálmaágait! / És Jézus hozzánk is belép, / Megosztja vélünk életét. / Légy áldva szüntelen, / Kegyelmes Istenem!” (4. vers) Az ének utolsó versszaka lezárásként utal a Szentháromságra, s a végsõ dolgok felé irányítja a hívõk figyelmét. A kapu, ahol Jézus megszületésével belép a földi világba, reménység szerint ugyanaz a kapu, amelyen mi fogunk átlépni az örökkévalóságba! „Ó, jöjj, megváltó Jézusom, / A szívem néked megnyitom. / Tevéled tér be gazdagon / Az élet és az irgalom. / Szentlelked által járj velünk, / Míg hozzád mennybe érkezünk, / S ott mondunk majd neked / Dicsérõ éneket!” (5. vers) g W. Kinczler Zsuzsanna
L A P U N K A V I L Á G H Á L Ó N A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N O L V A S H A T Ó .
2008. december 21–28.
evangélikus élet
Miért hiszek? – hatvanadszor A beszélgetõ egyház modelljét hirdetõ gondolatisághoz illõ helyszínen, a Pilinszky János irodalmi kávézóban mutatták be december 15-e délutánján a Kairosz Kiadó Miért hiszek? címû sorozatának hatvanadik kötetét, amelyben Szõnyi Szilárd (képünkön balra) újságíró beszélget Fabiny Tamás evangélikus püspökkel. A Neki növekednie kell… címû interjúkötetben – egyebek mellett – izgalmas egyházpolitikai és -történeti kérdések, teológiai és ökumenikus felvetések kerülnek elõ, továbbá az olvasó megismerkedhet a püspök családjával, lelkészi hivatásának eddigi útjával a kezdetektõl a gyülekezeti szolgálatokon és a teológiai katedrán át a püspökségig. Az élvezetes stílusban megírt kötetet Csermely Péter (képünk jobb szélén) egyetemi tanár méltatta. g Barta Imre felvétele
f
Orgonajubileum Mosonmagyaróváron Az orgona felszentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából adott hálát advent 3. vasárnapján, a délelõtti istentisztelet keretében a mosonmagyaróvári gyülekezet. A szentelést napra pontosan fél évszázaddal követõ ünnepségen a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, Ittzés János hirdette Isten igéjét.
mónium helyett orgonát építtessenek, a megvalósítást azonban – anyagi okok miatt – ekkor még elhalasztották. Zámolyi Gyula lelkész Mosonmagyaróvárra kerülésével, 1954-ben vették napirendre ismét az orgonavásárlás tervét. Egy szeretetvendégségi alkalom megszervezésével kezdõdött a gyûjtés. Az adományok részére Zámolyi Gyula orgonaala-
Az istentiszteletet követõ ünnepi díszközgyûlésen Kiss Miklós esperes, a gyülekezet lelkésze elmondta: elõször 1928-ban vetõdött fel, hogy az 1884-ben felszentelt templomban a pedálos har-
pot hozott létre, és innen már egyenes út vezetett a gyülekezet kétmanuálos, tizenegy regiszteres orgonájának 1958. december 14-i felszenteléséig. g Menyes Gyula felvétele
Testvér északról – A most végzett kutatással bizonyára nem ért véget a munkája. Mik a tervei, hogyan folytatja?
FOTÓ: VITÁLIS JUDIT
– Nevem Ole Frederick Kulleruddal. A Norvég Evangélikus Egyház lelkésze vagyok, amely lutheránus államegyház. Jelenleg Lappföldön, Kautukeinóban szolgálok. A gyülekezet a finn határvidéken fekszik, ez Norvégia legészakibb tartománya. Ezt megelõzõen tábori lelkész voltam a norvég hadseregben, továbbá egyháztörténeti kutatásokat végeztem. – Úgy tudom, korábban is járt már Magyarországon. – Néhány évvel ezelõtt Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen öt hónapos magyarnyelv-tanfolyamon vettem részt. Késõbb Debrecenben ugyanezt tettem rövidebb ideig. Budapesti tartózkodásom idején a teológusotthonban laktam. Itt olyan kapcsolatokra sikerült szert tennem, amelyek ma is értékesek a számomra. – Most állami ösztöndíjjal egy hónapra jött. Egyfelõl azért, hogy tanulmányozza a Magyarországi Evangélikus Egyház történetének egy részét, másfelõl azért, hogy folytassa a magyar nyelv tanulását. Egyházunk történetének mely korszakával és milyen témával foglalkozott központi levéltárunkban? – A második világháború utáni korszak érdekel, egészen napjainkig. A téma, amelynek vonzásában élek, a magyar evangélikus egyház külföldi, evangélikus és más világegyházi szervezetekkel való kapcsolatai.
– 2009-re megpróbálok elõkészíteni egy újabb féléves magyarnyelv-tanfolyamot, 2010-re pedig egy vagy két féléves intenzív tudományos kutatást. – Elégedett-e ennek a Magyarországon töltött hónapnak az eredményeivel? – Nagyon elégedett vagyok az ez év õszén Önöknél töltött idõszakkal. Segítséggel sikerült a korszakomra és témámra vonatkozó különbözõ forrásokat olvasnom. Ezenkívül bevezetést
nyertem bizonyos másodlagos szakirodalomba is, és néhányszor módom volt ezekrõl a dolgokról vitázni. – Egyházunk és különösen külügyi hivatalunk mely területeken tudná támogatni a munkáját? – Szeretnék kapcsolatba kerülni gyülekezeti tagokkal, lelkészekkel, teológusokkal, kutatókkal. Jó lenne, ha az egyház anyagilag támogatna abban, hogy a teológusotthonban lakhassam. Ez nagyon megkönnyítené a magyarországi tartózkodásomat, és kiszélesítené lehetõségeimet. Magyarországi kutatómunkám idejére szeretnék egy magyar tanárra is szert tenni. – Mit üzenne a magyar evangélikusoknak? – Karácsonyhoz közeledünk. A tény, hogy Isten örök Fiának emberré lételérõl fogunk elmélkedni, megmutatja számunkra, hogy mennyire kézzelfoghatóan kell érteni az üdvösséget. Isten testté lett, és látható dolgokon keresztül ment meg minket, a keresztségben használt víz által, amely Luther szerint „Isten igéjével egyesül”, továbbá a szent úrvacsorában, ahol Krisztus valóságos teste és vére által maga Isten lép velünk közösségre. Maradjon élõ bennünk a megtestesülésbe és a szentségekbe vetett hit! Isten személyesen jön el hozzánk, mivel mi nem tudunk hozzá eljutni… g Dr. Böröcz Enikõ
Licisták sportsikere A Magyar Diáksportszövetség az V. korcsoportos (1992-ban, 1993-ban vagy 1994-ben született) iskolai leány és fiú kosárlabdacsapatok részére tornát írt ki, melynek gyõztese részt vehet az Isztambulban 2009. május 3. és 11. között megrendezendõ középiskolai kosárlabda-világbajnokságon. A kvalifikációs tornára a 2007/2008. tanévi IV. és V–VI. korcsoportos diákolimpiák országos döntõin I–IV. helyezett iskolák nevezhettek. A világbajnokságon 2009-ben Magyarországot a leánycsapatok között a 2008. december 6-án rendezett döntõn gyõztes soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképzõ Iskola és Kollégium képviselheti. d EvÉlet-infó
„…az övéi nem fogadták be õt” Amikor így decemberben közeledik a karácsony, újra és újra átjár bennünket egy szép-furcsa érzés, egy varázslat, egy csillapíthatatlan vágy, egy kimondhatatlan hangulat, a gyermeki ámulat. Mert a karácsony a maga erejével, varázsával, kimondhatatlan hangulatával, ha csak rövid idõre is, talán egy-két órára, pár napra, de megváltoztatja az emberek világát. Ilyenkor elkezdõdik az emberekben egy megmagyarázhatatlan eredetû, jó értelemben vett változás. Másképp érez, másképp gondolkodik, másképp néz a világra, a többiekre, szeretteire. Ilyenkor szíve, lelke megnyílik, kitárulkozik, mert érzi, tapasztalja, hogy valami vagy inkább valaki megérintette. A hagyomány szerint a karácsony piros betûs nagy ünnep, az ünnepek ünnepe, a szeretetnek, a békességnek, az örömnek, az ajándékozásnak nagyszerû alkalma. Illat, fény, csillogás, feltörõ emlékek, a szeretet megélése, a család kivételes alkalma, igazi kedves, szép szokás, valami, ami fénnyel, örömmel, boldogsággal, melegséggel tölti el életünket. Nem maradhat azonban ennyi, egy kedves, szép szokás, egy felejthetetlen téli hangulat, illat, fény, emlék, mert a karácsony olyan történelmi, emberi eseményrõl szól, amely eszünkbe juttatja emberi létünk legnagyobb paradoxonát is. Nevezetesen azt a történelmi pillanatot, az „idõk teljességét”, amikor Isten Fia emberré lett, amikor önmagát megüresítve közénk jött, amikor Istenként vállalta az emberi lét minden ellentmondásosságát és kétértelmûségét. Érkeztekor tulajdonképpen számára itt nem akadt hely, mert a „világ nem ismerte meg õt” (Jn 1,10). Az „övéi nem fogadták be õt”, mert túlságosan el voltak fog-
lalva saját magukkal, saját életük ügyesbajos dolgaival, saját vágyaikkal, álmaikkal, kicsinyes bûneikkel. Se idejük, se helyük, se szívük nem volt számára. Születésekor Betlehemben nincsen örömünnep, nincs emberi hozsannázás, éneklés, nem keresik õt, csak kivételesen kevesek, nem várják az „élet fejedelmét”, észre sem veszik világra jöttét. Nem véletlen, hogy egy istállóbarlang jászla lesz a bölcsõje. Ma is az a legfontosabb kérdésünk karácsonykor, hogy miként lesz az Ige testté saját, személyes életünkben, van-e hely, van-e idõ a megszületõ Jézus számára a mi szívünkben. A karácsonyi szokások fénye, csillogása mögött vegyük észre, hogy a történetnek vannak nagyon emberi, sötét, hideg fejezetei is. Jusson eszünkbe az, hogy hány embertársunk ünneplõbe öltöztetett lelkében nincs helye se Istennek, se embernek. Emlékezzünk arra is, hogy amikor a világosság megjelent, a sötétség nem fogadta be, a világ képtelen volt, s talán ma is sokszor képtelen felismerni õt, az igazi Életet, Isten legnagyobb ajándékát. Ezért karácsony nemcsak az önfeledt ünneplés, a zavartalan szeretet, a boldogság pillanata, de a kizárás, az elutasítás, a megtagadás, az emberi önzés díszekkel, díszletekkel álcázott ellentmondása is. Ezt a kissé ünneprontónak ható gondolatsort egy rövid, de annál megdöbbentõbb újságcikk váltotta ki belõlem, amely az Élet és Irodalom címû hetilap hasábjain jelent meg néhány héttel ezelõtt. A körúti lakos címû cikk – látszólag – egy budapesti hajléktalanról szól, egy olyan közönséges csavargóról, amilyen néhány ezer cselleng a fõváros utcáin. Az írás így szól:
„A Ferenc körút és az Üllõi út sarkán éveken át kerülgettek az aluljáróba igyekvõk egy embernek látszó tárgyat, aki (ami) rézsút a falnak dõlve, majdnem vízszintesen szuszogott, dörmögött, morgott. Mellette mûanyag palack, valami pokróc rongya, körülötte meghatározhatatlan tócsák. Beszélni soha nem hallották, az elébe hullajtott aprópénzek csörrenésére meg sem biccentette a fejét, föl sem ébredt. Ha mégis ébren volt, sem ment messzebb, mint az aluljáró árkádja. Ha hideg volt, ha esett bármi, akkor is a Ferenc körútnak ugyanazon a helyén támasztotta félkönyéken a falat. Soha nem takarózott be, kipattogzott bõrdzsekijét le nem vette. Egy idõ után már nem gyûltek az aprók a mûanyag poharába, nem cserélõdtek a palackok mellette. Csak a belõle áradt szag volt a régi, ami miatt egyre nagyobb körben kerülték ki az arra járók. Most ugyanazon a helyen, egy szabályosan összehajtogatott piszkoskék pokrócon leégett mécses van, és egy levágott tetejû mûanyag palackban néhány szál hervadó virág. Mellette cédulán ceruzával rótt sorok: Itt élt október 26-ig Egri József. A barátom. Volt neve, volt barátja. Ezek szerint élete is.” Talán neki is voltak álmai, vágyai, talán õ is reménykedett és sírt, örvendett és szomorkodott, mint minden ember ezen a világon. Sõt jobb kedvében talán Istennel is beszélgetett, fohászkodott, könyörgött, alkudozott bánatában, mint minden ember… Ember volt, névvel, lélekkel, élettel. És hányan mentünk el mellette éveken át, s a belõle áradó szag miatt nagyot kerülve észre sem vettük õt, meg se láttuk ezt az „embernek látszó tárgyat”, pedig kará-
csonykor szeretettõl, boldogságtól túlcsordul a szívünk, és átölelnénk talán az egész világot. Hans Christian Andersen karácsonyi meséjét, a kis gyufaárus lány történetét idézi fel ez az eset, s talán Egri József is láthatta lelki szemeivel a „csodákkal teli éjszakát”, s talán õ is kipirult arccal „mosolygott”, amikor az élet már nem volt benne. A karácsony a találkozások ünnepe, mert karácsony elsõsorban találkozás az élõ Istennel. Találkozni Istennel mély, megrendítõ élmény, amely senkit és semmit sem hagy érintetlenül. Életre szóló nagy találkozás ez, amely egyszerûen kizökkenti életünket a szellemi, lelki rutinból, megmozgat, ösztönöz, nyitottá, kíváncsivá tesz. A karácsony egy másik találkozás ünnepe is. Akinek szívében megszületett Krisztus, aki megtapasztalta Isten világosságát, az észreveszi a mellette élõ másik embert is, felismeri a rábízott testvért. Így lesz karácsony ünnepe embertársainkkal való találkozás. Ezt jelenti számomra Krisztus születése: észrevenni, meglátni a másik embert, meglátni a „legkisebb atyánkfiát”, azokat, akiket legszívesebben kikerülnek a hideg járdán, meglátni az istenképûséget velünk együtt viselõ arcokat. S ha lelki szemeink lassan tényleg látni kezdenek, akkor így talán sikerül majd legyõznünk magunkban az önzést, a rosszat, a közönyt, a lelki vakságot. Ez a karácsony nagy örömhíre: Isten emberré lett. Isten megtestesülése azt jelzi, azt emeli ki, hogy ez a mi emberi „ittlétünk” áldott dolog, értelme, célja, igazi mélysége van. Jézus testté létele arról tanúskodik, hogy nincs egyetlen fölösleges élet, egyetlen ember léte sem hiábavaló, hogy az életben mindig van va-
ÉGTÁJOLÓ
lami, amit megköszönhetünk, aminek igazán örülhetünk, vannak az életnek olyan értékei, amelyeket az ember mindig hálával fogadhat. Mezei Mária színmûvész a következõket írta: „Mert az önzetlen szeretet kimeríthetetlen forrásból táplálkozik: a világot éltetõ, mozgató, fenntartó isteni szeretetbõl, s mikor adsz valamit – pénzt, ruhát, munkát, mosolyt vagy akár csak egy simogatást –, akkor láthatatlan sugarak kapcsolnak össze ezzel a legfõbb forrással, s Te csak mint közvetítõ, összekötõ vezeték, felfogod és továbbadod az »életnek vizét«, ami soha el nem apad, amirõl Krisztus beszélt, s ami a szeretet.” Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden keresztény testvéremnek, minden velünk ünneplõ embertársamnak áldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendõt.
Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
3
4
e
2008. december 21–28.
keresztutak
Eredmények a református választásokon További hat évre a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke lett Bölcskei Gusztáv, az egyház zsinatának jelenlegi lelkészi elnöke – a református választások eredményeirõl Csoma Áron, a zsinat szóvivõje tájékoztatta december 10-én az MTI-t. Az eredmények szerint a négy református egyházkerület közül háromban meghosszabbították az eddigi püspök mandátumát; a negyedikben a három ciklus kitöltése miatt új püspököt választottak. A Tisztántúli Református Egyházkerületben Bölcskei Gusztáv egyedüli jelölt volt a püspöki címre, a voksok 98,6 százalékát kapta meg. A fõgondnoki tisztséget Imre Sándor nyerte el, miután megkapta az összes szavazatot – mondta Csoma Áron szóvivõ. A Dunántúli Református Egyházkerületben Márkus Mihály püspök kitöltötte az egyházi törvényben maximalizált idõt, a háromszor hat évet, így nem indult a tisztségért. Helyét Steinbach József tölti be a következõ hatéves ciklusban, az egyházkerületi fõgondnok pedig Huszár Pál lesz. A Tiszáninneni Református Egyházkerületben további hat évre meghosszabbították Csomós József
püspök mandátumát, itt fõgondnokká Ábrám Tibort választották. Csoma Áron emlékeztetett rá: néhány napja ismertté vált, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke Bogárdi Szabó István maradt, mellette egyházkerületi fõgondnokként az ismert történész, Tõkéczki László dolgozik majd. A református egyházmegyékben a helyi választási bizottságok hirdetik ki a napokban, hogy mely jelölteket választották esperesnek, egyházmegyei fõgondnoknak, illetve a zsinat tagjainak. A zsinat lelkészi elnökét a püspökök közül, világi elnökét az egyházkerületi fõgondnokok közül választják majd meg a zsinati tagok. Az eddigi tisztségviselõk hatéves mandátuma hivatalosan december 31-én jár le. Még ebben a hónapban megalakulnak az új egyházmegyei közgyûlések, január 31-ig az egyházkerületi közgyûlések, s legkésõbb február 28-ig kell felállnia a Magyarországi Református Egyház új összetételû zsinatának. d MTI
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Hát én immár kit válasszak…?” III. evangélikus népzenei találkozó, 2009. január 16–18. Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon, Balatonszárszó Népünk zenéje, kultúrája, hagyományai mind hozzátartoznak identitásunk megõrzéséhez. Szeretettel várjuk mindazokat, akik szeretik a népzenét, szeretnének minél több népdalt megtanulni és néphagyományainkkal megismerkedni. Szeretettel várjuk azokat a gyülekezeti hitoktatókat, óvónõket, akik szeretnék munkájuk során továbbadni gyermekeinknek a néphagyományok szeretetét. Az idei találkozó témája a szerelem és a lakodalmas hagyományok. Programkínálat: népdaltanulás, népzenei koncert, táncház. A gyermekeket népi játszóház és népi hangszerekkel való ismerkedés várja. (A részletes program a késõbbiekben megtalálható lesz honlapunkon.) Részvételi díjak: felnõtteknek 12 400 Ft, gyermekeknek (3–14 éves kor között) 6000 Ft. A részvételi díj péntek vacsorától vasárnap ebédig a teljes ellátás és a szállás költségét is tartalmazza. A csak a szombati napon résztvevõknek 3000 Ft a részvételi díj, amely tartalmazza az ebéd árát. HIRDETÉS
A Kapi Alapítvány (9400 Sopron, Széchenyi tér 11.) kuratóriuma köszöni a magánszemélyek 2006. évi személyi jövedelemadója 1%ának a felajánlását, mellyel támogatták közalapítványunk alapító okiratban szereplõ céljait. A felajánlott 64 203 Ft-ot tanítványok jutalmazására, mûvészeti tanórák fogyóeszközeinek beszerzésére fordítottuk. Támogatásukat megköszönve jövõre is számítunk felajánlásukra. Adószám: 18527634-1-08. A Kapi Alapítvány kuratóriuma
Ima Betlehemért b Amikor világszerte a legtöbb Krisztus-hívõ otthona és gyülekezete biztonságában éli át az adventi napokat, és így készül a karácsony megünneplésére, akkor sem feledkezhetünk meg azokról, akik számára ez a biztonság és békesség nem magától értetõdõ. Különösen is gondoljunk imádságos szeretettel a megtestesülés városára, Betlehemre és környékére! Az alábbiakban az Egyházak Világtanácsának felhívását olvashatjuk.
Idén ismét nehéz helyzetben kerül sor a karácsony megünneplésére a Szentföldön, bár Betlehemben, Jézus Krisztus születésének a helyén jelenleg hallgatnak a fegyverek. Az ott élõk nagy része nem adja fel a reményt még ezekben a
megpróbáltatásos idõkben sem, hogy palesztinok és izraeliták egyszer erõszakmentesen és jogaik sérelme nélkül dolgozhassanak egy békés és igazságos jövendõben. 2000 decembere óta él az a szokás, hogy a béke imádságát és üzenetét küldhetjük Betlehembe. Idén ismét szól a felhívás egyénekhez, közösségekhez, egyházakhoz és gyülekezetekhez, szervezetekhez és partnerekhez világszerte, hogy küldjenek Betlehembe e-mailben adventi és karácsonyi jókívánságokat, imádságokat, bátorító üzeneteket a békéért és az igazságosságért. Ebben az évben ennek a programnak a lebonyolítása az Egyházak Világtanácsának és e szervezet Palesztin–Izraeli Ökumenikus Fórumának a közremûködésével történik. A jókívánságokat, imádságokat kinyomtatják, és mint személyes üzenetet adják át az Arab Nevelési Intézet által a közelmúltban létrehozott Békeházban imádkozóknak, szemben a
Ráhel sírjánál levõ izraeli „válaszfallal”. A jókívánságok és imádságok mellett szívesen várják a megbékélést, az erõszak elkerülését célzó ötleteket, javaslatokat is. Az e-mailben küldött jókívánság vagy imádság fontos módja az azokkal folytatott kommunikációnak, akik a hit, a remény és a szeretet szavát kívánják hallani. A Betlehemben élõknek nagyon sokat jelent, ha jókívánságokat és imádságokat kapnak a térségen kívül élõktõl karácsony alkalmából, a vigasztalás és a reménységnyújtás személyes, lelki gesztusaiként. Az üzenetekkel áttörhetjük az életüket körülzáró falakat. Kérjük, üzeneteiket és imádságaikat december 25-éig küldjék el az aei@ pol.com e-mail címre! Bár jobb, ha angolul írnak, magyar nyelvû imáikat is szívesen várják az ott élõk. Az üzenetek a www.aeicenter.org és www.paxchristi.net honlapon olvashatók. g B. Z.
Középpontban a gyermekbiblia b Dr. Irene Renz, a kieli egyetem evangélikus teológiai karának valláspedagógiaelõadója régóta foglalkozik gyermekbibliákkal. Novemberben az Evangélikus Hittudományi Egyetemen vezetett valláspedagógiai mûhelyt, ehhez kapcsolódóan kérdeztem õt a gyermekbibliákról.
– A disszertációját a gyermekbibliákról írta. Miért éppen ezt a témát választotta? – Néhány évvel ezelõtt Kielben volt egy olyan elõadás, ahol a fakultás minden professzora a Bibliával foglalkozott, a matematikusok és a geográfusok is. Az egyik téma a gyermekbiblia volt. A professzorom azt mondta, hogy tartsak errõl én elõadást. Kutatás közben rájöttem, hogy nagyon érdekes a téma, és miután megtartottam az elõadást, a professzor azt javasolta, hogy írjak errõl disszertációt. Azonban abba a nehézségbe ütköztem, hogy nem létezett szakirodalom, így adódott a következtetés, hogy egy alapozó könyvet kell megírnom. – Bemutatná röviden ezt a munkáját? – Az elsõ, rövidebb rész A gyermekbiblia kontextusa címet viseli. Ebben körüljártam a könyv fogalmát, az emberek, a gyermekek viszonyát a könyvhöz, a gyermekkönyv és a gyermekbiblia fogalmát. Végül a történeti gyermekbibliákat értékelem. A következõkben a modern gyermekbibliát vizsgáltam teológiai és pedagógiai szempontból – itt szándékosan nem a valláspedagógia szót használom, mivel így a teológiai és a pedagógiai szempont jobban elkülönül –, valamint a mélypszichológia eredményeit is felhasználtam; itt fõleg a gyermek fejlõdése volt fontos számomra. Ezután következik a kérdés: milyen gyermekbibliára van szüksége a gyermeknek? – Miért kell különbséget tenni egy úgynevezett elsõ és az utána következõ Biblia között? – Ahogy a pszichológiával foglalkoztam, arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy a gyermekeknek nem egy Bibliára van szükségük, hanem legalább kettõre, és nem azon van fõként a hangsúly, hogy mit ért meg egy gyermek, hanem azon, hogy mi-
re van szüksége. Egy kisgyermek másként látja a körülötte lévõ világot, mint egy nagy. Egy kisgyermek számára fontos, hogy felépítse a személyiségét, ehhez szüksége van a megbízhatóságra, egy bizonyos orientációra és a rendre, amelyhez alkalmazkodni tud. Míg az elsõ Biblia azt a célt szolgálja, hogy megóvja a még instabil énstruktúrát, addig a nagyobbakra jellemzõ már az én kipróbálása. A nekik való Bibliát „kivonulás és találkozásnak” is nevezném, mivel kilépnek már a biztonság szakaszából. – Milyen történeteket ajánl a kisebbeknek? – A történetek közül fontosak azok, melyek a megbízhatóságról mesélnek, például a teremtéstörténet. Minden nap végén ott áll: „És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel…” Vagy a vízözön története, amelyben fontos, hogy a káosz után rend lett, és amikor Isten azt mondja, hogy „amíg csak föld lesz, nem szûnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka”, akkor a gyermek felismeri, hogy mindez ismerõs a körülötte lévõ világból. Fontos a védelem, a gondoskodás megtapasztalása is. Mózes születését mindenképpen úgy érdemes elmesélni, hogy Mózes nem egyedül hánykolódik a kosárban a hullámok tetején, hanem a testvére figyeli õt a távolból. A pusztában Isten gondoskodik Izraelrõl: mannát kapnak eledelül. Jézus születésénél is ott vannak az istállóban a szülõk, az állatok, világos és meleg van, míg kinn hideg és sötét. Az Újszövetségbõl idetartoznak még azok a történetek, amelyekben Jézus enni ad a sokaságnak. – Mely bibliai történetek valók inkább nagyobbaknak? – Azok, amelyekben elõkerül a biztonságból történõ kilépés. Mint a kiûzetés a paradicsomból, Ábrahám elhívása, Jákob menekülése és a klasszikus Exodustörténet, vagyis az Egyiptomból való kivonulás. Az Újszövetségbõl a tanítványok elhívása ilyen úgynevezett kivonulástörténet. Idetartozik még, hogy ha az ember eljön valahonnan, akkor találkozik is valami mással. Találkozik a jóval és a rosszal, egy olyan Istennel, aki vitatkozik, akit nem lehet egyértelmûen meghatározni, aki nem diszponálható. Isten egyszerre közeli és távoli. Ezt mind muszáj el-
mondani a nagyobbaknak, ahogyan az áldások sem hiányozhatnak. Ezenkívül néhány zsoltárral is érdemes õket megismertetni. – Meglátása szerint milyen egy jó gyermekbiblia? – A legelsõ Bibliának nem szabad túl sok történetet tartalmaznia, de legyenek benne képek, melyek egyrészt visszatükrözik a történeteket, másrészt egy kicsit szimbolikusak. Egy kisgyermek számára különösen fontos az arc ábrázolása, tehát az arckifejezések legyenek barátságosak. Ami a színeket illeti, csak az alapszínek szerepeljenek, mivel azokat sokkal könnyebb felismerni. Fontos, hogy a gyermekbiblia mind a Bibliához, mind pedig a gyermekhez alkalmazkodjon, ez pedig nem könnyû. Nem lehet pontos határt húzni a kettõ között. Lényeges az elsõ gyermekbiblia nyelvezete is: legyen egyszerû, de ne gügyögõ, mert késõbb, amikor a gyermek felnõ, a történeteket is a babanyelvhez kapcsolja, és nem lesznek számára hitelesek többé. A nagyobbaknak szóló Biblia esetében jó, ha a gyermekek megtapasztalják, hogy a Bibliának több szerzõje van, több részbõl áll, illetve hogy válaszokat ad az ember alapkérdéseire. Fontos megadni a bibliai helyeket, és jó, ha vannak kommentárok, de nem a történetben, hanem hozzá kapcsolódóan, lehetõleg más színnel nyomtatva. Jó, ha az elõszóban a gyerekek megismerik a szerzõt és azt, hogy mi a könyv koncepciója. A legtöbb Bibliában felnõtteknek, szülõknek szóló útmutatás is van, ami lényeges. A nagyobbakat érdeklik a realitások, ezért a gyermekbibliájukban szerepelhet lexikonszerû leírás ábrázolásokkal, akár függelékként. De a képek ne kizárólag történetiek legyenek, hanem szimbolikusak is. A nyelvezete legyen igényes, ugyanakkor világos, érthetõ. Nem kell mindent megmagyarázni – például hogy miért fogadta el Isten Ábel áldozatát, és Káinét miért nem –, hiszen nem is lehet, de a nagyobbaknak szóló Biblia lehet sokrétû. Érdemes több magyarázatot felkínálni, míg egy kisgyermek esetében ugyanezt nem lehet megtenni. Fontos, hogy a gyermekbiblia hiteles legyen minden korosztály számára. g Kerepeszki Anikó
2008. december 21–28.
német oldal
Deutsche Anlage Mosaikstücke zum 15-jährigen Bestehen Was bedeutet es, eine Deutschsprachige Evangelische Auslandsgemeinde in Ungarn zu sein? 1. Schmerzlicher Abschied: „Als Zeichen des Dankes und zur Erinnerung überreiche ich Ihnen dies Bild von unserer Kapelle mit einem Bibelspruch“, mit diesen Worten wurden 25 Gemeindeglieder verabschiedet. Sie sind für nur wenige Jahre nach Ungarn gekommen. In unserer Gemeinde haben sie eine KurzzeitHeimat gefunden, einen Ort der Begegnung mit anderen deutschsprachigen Christen und mit Gott. Nun aber gehen sie in ein anderes Land. Kinder und Erwachsene verlieren mit jedem Umzug fast alle bisherigen Freunde. 2. Pädagogische Chance: „Herr Pastor“, so fragt mich ein Grundschüler der Deutschen Schule in Budapest, „gehört der Weihnachtsmann auch zur Dreieinigkeit?“ Welch eine Chance, hiesigen Kindern von Jesus erzählen zu dürfen! Sichtlich beeindruckt zeigen sich die Schüler der 9. Klasse von dem, was der Offizier der Heilsarmee über die Arbeit mit Obdachlosen berichtet. Menschliche und soziale Not wird anschaulich. 3. Linderung mancher Not: Der mehrfach behinderte 12-Jährige probiert den neuen faltbaren
Rollstuhl aus, den er über unsere Gemeinde erhält. Damit kann er sich auch im Freien bewegen. Bisher war das nicht möglich! – „Erzsébet hat nie zu denken gewagt, dass sie einmal mit ihrem Sohn eine Wohnung haben kann“, so schreibt die Frau, die diese alleinerziehende Roma betreut. Damit sie diese Wohnung bekommt, musste für einige Jahre die Miete im Voraus bezahlt werden. Spenden mehrerer Gemeinden ermöglichten dies. 4. Brüderliches Miteinander: Wir sind Auslandgemeinde der EKD und zugleich eine Gemeinde der Evangelisch-Lutherischen Kirche von Ungarn. Besonders freundschaftlich sind wir mit der Burggemeinde am Wiener Tor verbunden, deren Gemeindesaal unsere Gottesdienstkapelle ist. Enge Kontakte zur Heilsarmee und zur ungarischen Studentengemeinde, gemeinsame Veranstaltungen mit unseren katholischen und reformierten Brüdern und Schwestern bereichern das Gemeindeleben. 5. Engagierte Mitarbeit: „Ein Praktikant soll das Sektglas beim Staatsempfang gerade halten und Suppe bei den Obdachlosen ausschenken können.“ Diese Erfahrung machen junge Leute in unserer Gemeinde. Zusammen mit den Mitgliedern des Presby-
teriums, mit den Laienpredigern Eszter und Ábel Friedrich und vielen weiteren Mitarbeitern wirken Praktikanten, Vikare und jetzt die für ein Jahr entsandte Pastorin Stefanie Porr am Bau der Gemeinde Jesu mit. 6. Seelsorge an Gefangenen: „Hier ist es schön warm“, sagt der Häftling, den ich im Besuchsraum des Vácer Gefängnisses treffe. In seiner Zelle ist die Heizung völlig unzureichend. Er ist einer von vielen deutschsprachigen Häftlingen, die ich in bisher 24 ungarischen Gefängnisses besuche. Besuch des Pfarrers bedeutet, dass sich ein Häftling aussprechen kann, auch Einsatz für Erleichterungen in der meist schweren Haft, Kontaktaufnahme zu Angehörigen, Anwälten und Botschaften. In einem Gefängnis hält unsere Gemeinde regelmäßig Gottesdienste. Diesmal, es ist ja Weihnachten, geht ein Häftling (als Josef) mit unserer Praktikantin Arm in Arm (als Maria) auf Herbergssuche. Auch andere Häftlinge sind an dem Spiel beteiligt. 7. Fröhliches Feiern: Zu den fröhlichen Feiern gehörte auch das 15-jährige Jubiläum (1. Advent 2008) unserer Gemeinde als Auslandsgemeinde der EKD. Die Pfarrer Dr. Árpád Zsigmondy und Albrecht Friedrich, die die Gemeinde ehrenamtlich in den Jahrzehn-
ten des Kommunismus durchgetragen haben, leiteten den Gottesdienst zusammen mit Bischof D. Imre Szebik, der gemeinsam mit der EKD und dem damaligen deutschen Botschafter Dr. Alexander Arnot unsere Gemeinde in ihrer jetzigen Form ermöglichte. Erinnert wurde an Vikarin Beate Brauckhoff, die Pfarrer Pál Gémes und Christof Hechtel und an unseren erster Auslandspfarrer Dietrich Tiggemann, die unserer Gemeinde die ersten Schritte beigebracht haben. Danke! 8. Ansteckender Glaube: Zum Jubiläum gab es eine Tasse mit der Aufschrift „Ein feste Burg ist unser Gott“. Diese Schrift ist so angebracht, dass nicht der sie liest, der die Tasse hält, sondern sein Gegenüber. Es ist sozusagen eine „missionarische Tasse“. Der Glaube der Gemeinde an unseren Herrn soll wie eine „ansteckende Gesundheit“ nach außen wirken, soll „gelesen“ werden von vielen, die unser Herr in seine Nachfolge ruft. Denn Er hat „ein großes Volk in dieser Stadt“ (Apg 18). Gott sei Dank! g Andreas Wellmer Auslandspfarrer der EKD
1012 Budapest, Logodi u. 5–7., Tel.: 212-8979,
[email protected]; www.kirche.hu
Deutsche Gemeinde Budapest: Anfänge vor der Gründung Irgendwann wird die Geschichte ihren Schleier über alles gelegt haben. Dann sind die Erfahrungen und Hoffnungen, die Befürchtungen und Sorgen der Menschen zu Quellen und Fakten geworden. Aber noch können wir erzählen von der Zeit, in der der eiserne Vorhang seine Macht verlor, in der die Erwartung groß war, dass mit der Freiheit auch ein Stück Wohlstand kommt und mit dem Ende der Teilung der Welt in Ost und West ein verlässlicherer Friede und ein Stück mehr Gerechtigkeit. Es war Januar 1990. Ich trat meine erste Stelle als Pfarrer in Budapest an, einer Stadt, die ich nicht kannte, in einem Land, in dem ich noch nie war. Ich erinnere den ersten Gottesdienst: Die Organistin am Harmonium, meine beiden Kollegen, Árpád Zsigmondy und Albrecht Friedrich, Edith Takács, das treue Gemeindeglied, Martin Eberts, der Kulturattaché der Deutschen Botschaft. Hier also wollten wir Gemeinde bauen. Heute weiß ich, es war viel mehr, als ich damals sah: Es war ein glimmender Docht der nicht verlischt, ein Stück Schilfrohr, das nicht zerbricht, zu verdanken meinen beiden Kollegen und denen, die in viel schwerer Zeit durchgehalten haben. Die Zeit verging schneller damals, die Menschen waren gespannter und offener. Die junge Gemeinde schwankte zwischen Freude und Stolz und der Sorge, ob es je eine „richtige“ Gemeinde
wird – dabei war sie es längst. Am Anfang standen Besuche. Mühsam zusammengesuchte Namen und Straßen, wer kennt wen, weiß von wem, hat gehört dass… Ideen über die Entwicklung der Gemeinde entstanden bei diesen Besuchen, im Ge-
meinde trug. Von hier gingen die Impulse aus. Lockere, entspannte Treffen mit Mitarbeitenden des Goetheinstituts, ein Gesprächskreis über politische und wirtschaftliche Themen, vorwiegend mit Mitarbeitenden der Deutschen Botschaft, eine lutherisch-
Pfarrer Andreas Wellmer, Pfarrer Dr. Árpád Zsigmondy, Bischof i. R. D. Imre Szebik, Pfarrer Albrecht Friedrich (v. l. n. r.) spräch mit den Kollegen und beim Kirchenkaffee nach dem Gottesdienst, der zum verknüpfenden Band der so verschiedenen Menschen wurde. Mitarbeitende des Goetheinstituts, der Deutschen Botschaft und Vertreter der Wirtschaft kamen dazu, genauso wie Deutsche, die schon seit Jahrzehnten in Ungarn lebten. Manche Studenten schauten vorbei und viele Touristen. Deutsch sprechende Ungarn besuchten die Gottesdienste. Eine große Spannbreite tat sich auf. Lebendigkeit und Freude an der Gemeinschaft waren Merkmale eines kleinen, aber stets wachsenden Kerns, der die Ge-
reformierte ungarische Jugendgruppe, ein loser, sich rasch wieder auflösender Treff mit deutschen Studenten, Themenreihen über die Entwicklung der lutherischen Kirche Ungarns nach 1945, alternative Stadtbesichtigungen wie: „Auf dem Weg der Demonstrationen von 1956“, „Spuren der Türkenzeit“, „Ein Gang durch das jüdische Viertel“, „Besuche bei Künstlern in ihren Ateliers“. Gemeinschaft entstand über die konfessionellen Grenzen hinaus: Ein guter Kontakt zur deutschsprachigen reformierten und katholischen Gemeinde, der seine Spuren nicht zuletzt in freundschaftlichen Kontakten
zu Prälat Franz Walper und Pfarrer Zoltán Balog hinterließ. Ende 1990 nahm die neu eröffnete Deutsche Schule ihre Arbeit auf: In der Népstadion út, in den Räumen in denen kurz vorher noch die Schülerinnen und Schüler der DDR unterrichtet wurden. Von den 25 Schülern zu Beginn nahmen 11 am evangelischen Religionsunterricht teil. Ein Höhepunkt der ersten Jahre war der ökumenische Gottesdienst zur Wiedervereinigung. Ein stiller, ein nachdenklicher Gottesdienst. Der Ernst der kommenden Zeit schien – im Gegensatz zu mancher Euphorie in Deutschland – greifbar nahe. Eine neue Teilung zeichnete sich ab: „Oben und Unten statt Ost und West?“ lautete die Überschrift meines zweiten Berichtes an die EKD im Juli 1990. Und eine neue soziale Kälte wurde spürbar. Dass Markt und Geld nicht per se schon gerecht sind, rückt erst jetzt wieder ins Bewusstsein, wo die Maßlosigkeit der Wirtschaft die Welt in eine tiefe Krise stürzt. Die Sehnsucht von damals lebt auf nach einer friedlichen Gestaltung der Welt jenseits der Systeme, in der Oben und Unten miteinander und nicht auf Kosten der anderen leben. Meine Zeit in Budapest war prägend für mein Leben und ich danke allen, die in diesen historischen Augenblicken den Grundstein gelegt haben für diese besondere Gemeinde. g Christof Hechtel Pfarrer der Burggemeinde 1990/91
f
Redakteur: Holger Manke
Fürchtet euch nicht! Fürchtet euch nicht! Siehe, ich verkündige euch große Freude, die allem Volk widerfahren wird; denn euch ist heute der Heiland geboren. Welche Figur in der Weihnachtskrippe möchten Sie, lieber Leser, liebe Leserin, am liebsten sein? Ochs oder Esel? Ein Engel? Maria oder Joseph? Oder gar das Jesuskind?
cher Hochschätzung: Weil es in unseren Alltag „hineinplatzt“, weil es uns aus dem Alltag herausnimmt, weil alles andere plötzlich nicht so wichtig zu sein scheint, weil Nöte und Sorgen zurücktreten? Und so können wir dem nachlauschen, was diese Botschaft der Engel mit den Hirten damals angestellt haben mag. Sie bedeute-
Ich würde am liebsten ein Hirte sein. Mit dem „Hirten“ verbinde ich viele positive Assoziationen: ein starker, kräftiger Mann, der sich um die ihm anvertrauten Tiere kümmert, ruhig, und sorgsam. Aber waren die Hirten damals so? Nein, es waren Menschen im harten Alltag des Berufslebens stehend, um das Überleben kämpfend, die nicht mehr galten als bei uns in Deutschland Obdachlose – und sie waren ja auch Wanderarbeiter, die ständig unterwegs waren – und die wohl wenig Solidarität untereinander hatten, wo jeder gegen jeden kämpfte. Diese Hirten hatten Nachtschicht. Sie haben eine harte Arbeit. Sie tragen Verantwortung für die Schafe, die bei den Gefahren, die von wilden Tieren drohen, nicht gering ist. Sie haben viele Alltagssorgen und Nöte. Sie haben vielleicht auch Hoffnungen. Und wir? Auch wir sind Menschen im harten Alltag des Berufslebens stehend. Auch wir sind mit den Nöten und Sorgen unseres Alltags beladen: die Noten der Kinder in der Schule, die Gewalt auf unseren Straßen, die Arbeitslosigkeit, die nun auch im eigenen Umfeld ihr Opfer gefordert hat, und jetzt auch noch die Finanzkrise, die zur Wirtschaftskrise wird. Das wenige Ersparte ist dabei draufgegangen und der einstmals so sicher geglaubte Arbeitsplatz ist in Gefahr – eine tägliche Sorge. So ist unser Alltag, auch der Alltag unserer Feste. So ist für manche Weihnachten. In diesen Alltag hinein kommt Weihnachten, ist Jesus hineingeboren, ist er den Hirten damals durch die Botschaft der Engel hineingeplatzt: „Fürchtet euch nicht, ich verkündige euch große Freude!“ Plötzlich wurden die Hirten herausgerissen. Sie ließen sich herausreißen, sie waren ansprechbar auf die völlig unerwartete frohe Botschaft der Engel. Vielleicht erfreut sich das Weihnachtsfest deshalb auch heute bei vielen Menschen jedenfalls bei uns in Deutschland sol-
te: Es soll nicht alles so weitergehen wie bisher. Es soll alles neu werden; der Anfang dazu ist schon gemacht. Der Heiland, der Ihr, der unser Leben heil machen wird, ist geboren. Solche Botschaft und die Begegnung mit dem, was anders ist, löst damals wie heute Furcht aus, wohl auch Skepsis und Zweifel. Auch die Hirten hatten wohl erst noch Furcht – aber das „Fürchtet euch nicht“ der Engel konnte dies aufheben. Plötzlich war alles vergessen, was sie bisher bedrängte: der Alltag, die Ängste, der Kampf aller gegen alle. In ungeahnter Solidarität machen sie sich zusammen auf, zweifeln plötzlich nicht mehr, sondern gehen „eilends hin, um die Geschichte zu sehen, die da geschehen ist“. Gottes freudige Botschaft, dass er seinen Sohn als unseren Heiland zu uns schickt, vermag alle Individualisierung, alle Angst, alle beruflichen Sorgen und wirtschaftlichen Ängste beiseite zu schieben. Es soll alles heil werden, denn Gott ist mit uns in unseren Sorgen und Nöten. Er ist ein Mensch geworden wie wir und kennt unsere Nöte und Ängste selbst. Sie sind bei ihm gut aufgehoben. Lassen wir darum die Botschaft der Engel an uns heran: „Fürchtet euch nicht, siehe ich verkündige euch große Freude!“ Diese Botschaft verbindet uns Christen weltweit – und ganz besonders die lutherischen Christen in Ungarn und in Bayern, die eine gute und in langen Jahren gewachsene Freundschaft und Geschwisterschaft verbindet. Lassen Sie uns deshalb gegenseitig zurufen den Ruf der Engel, damit wir einander trösten und bestärken in der Gewissheit, dass unser Gott, der an Weihnachten Mensch geworden ist, uns nicht allein lässt, sondern uns immer wieder Anteil an dieser großen Freude gibt. Gott sei Dank. g Dr. Johannes Friedrich Landesbischof der Evangelisch-Lutherischen Kirche in Bayern
5
6
e
2008. december 21–28.
forrás
S Z E N T E S T E – Jn 7,28–29
Csendes éj? Sokak számára az év legszebb ünnepe a karácsony. Szentestéjén mindenütt hangzik a kedvelt ének: „Csendes éj, drága, szent éj, a világ álma mély…” De valóban ilyen idilli ez az éj? Valóban csendes? Néhány cím az elmúlt évek karácsonyi híreibõl: „Szentestén támadt a rabló.” „Tûzhalál szentestén.” „Botrányos szenteste: összeverekedett a család.” „Hattagú családot lõttek le szenteste.” „Szex szenteste – a legjobb üzlet.” „Száztizenhárom riasztás balesetekhez szenteste.” „Hajléktalanok fagytak meg karácsonyéjszaka.” „Megvertek két szerbiai magyart szenteste.” „Indiában bomba robbant egy katolikus templomban az éjféli misén.” „Szent háborúval fenyegetnek az afgánok.” A Tilos Rádió bemondójának karácsonyi jókívánsága: „Kiirtanám az összes keresztényt.” Tehát: csendes-e a csendes éj? De nemcsak kívül, belül sem csendes a csendes éj. Sokan szenvednek a magányosságtól. Sok ember szívében dúl harag vagy keserûség családtagjaival szemben. Mások betegség vagy gyász fájdalmát hordozzák. Vannak, akikre ránehezül szegénységük, a bánat, hogy nem tudják megadni gyermekeiknek azt, amit szeretnének. Bûnök, mulasztások vádolják hangosan lelkiismeretünket. Szeretnénk, ha csendes lenne a lelkünk, de belül sincs csend. Ebben az évben az istentiszteleten is hiányzik a megszokott, meghitt karácsonyi történet. János evangélista nem beszél Máriáról és Józsefrõl, jászolról és a benne fekvõ „kis Jézusról”, nincsenek angyalok, és nincsenek pásztorok sem, minden szentesti kellék hiányzik a csendes, idilli hangulathoz. Ezzel szemben egy vita kellõs közepébe visz minket az evangélista. A felnõtt Jézus és a jeruzsálemi lombsátorünnepen összegyûlt emberek, írástudók és farizeusok vitatkoznak azon, kicsoda Jézus. Némelyek azt mondják, õ a Messiás. Mások elvetik ezt. Hogyan lehetne Messiás, amikor ismerik? Tudják,
hogy kicsoda Jézus, hogy Názáretbõl való ács, ismerik a családját, a rokonait, az életét. A Messiásról azt tartották, hogy ha eljön, senki nem fog tudni róla semmit. Egy korabeli rabbinista mondás szerint három dolog jön váratlanul: a szerencse, a skorpió és a Messiás. Jézusra sehogyan sem illik ez az elképzelés. Ezért vetik a szemére: tudjuk, hogy honnan származol, hogy ki vagy. De csakugyan tudják-e? És csakugyan tudjuk-e mi is? Vajon a karácsonyi történetben elõttünk lévõ, a jászolban a szalmán, állatok közt fekvõ gyermek, a „Jézuska”, a „bambínó” valósághûen tükrözi-e Jézus titkát? Jézus válaszában arról szól, hogy amit az emberek tudnak róla – betlehemi születése, názáreti gyermekkora –, az csupán a felszín. Szavai születésének mögöttes tartalmára utalnak, arra, ami az emberi szem és értelem elõl rejtve van: Istennel, az Atyával való egységére.
Karácsonyi jegyzetlapok Az éjszaka csöndjében parázsló rõzsetûz mellett, subás pásztorok körében halkan kérdezem: melyik volt a legszebb karácsony? Mintha ott lennék a most született gyermek közelében. A barlang jászla mögött jámbor állatok lehelete melengeti a szent családot. Melyik volt a legszebb? A legelsõ, mikor apámmal mentünk a tündöklõ hóesésben, és a háborúból hazatért öreg Bibliát kaptam ajándékba? Mikor tizennégy évesen a karzatról hallgattam anyám gyönyörû énekét? A tiszta örömben, a nagy csöndben csak az én szívem verdesett? Infarktusom éjjelén lehajolt hozzám Isten, és azt súgta: „Ne félj!” Mindig a tegnapi a leggyönyörûbb. A legutolsó. Karácsony fényességes, békességes, ajándékozó szeretete gazdag és kifogyhatatlan. *** Erdélyi karácsony. Magas hegyek között, hólepte fenyõfák alatt. A suhogó erdõ zsoltárhangjait hallva, lobogó fáklyák esti fényében az otthoni városi díszek elvesztették lényegüket. Különös, fehér palástú december szakadt rám, a tágasság mindent betakaró békességgel. Kezünkben hosszú gyertyaszál. Éneklés közben a házból kiszaladt az egyik nõ, izgatott szavaira többen is követték. „Marika szülni fog” – hallottam a suttogó távozóktól. A fiatalember mellettem sírni kezdett, majd letérdepelt. „Istenem, segíts!” – mondta csendesen. Micsoda ünnep, villant belém, milyen messzirõl érkezõ ajándék, és mi vagyunk az ámuldozó tanúk és a boldog vendégek. *** Egy kései beszélgetésben mondta Weöres Sándor: karácsony gyönyörû költészet. De igazi fénye, békessége csöndje még
nem hozta meg valódi gyümölcsét. Egész életünk a szeretet isteni drámája. Így karácsony a teremtés elfogadásának az ünnepe. A szívünkbe elrejtett isteni szikra, végtelen üzenet: Isten észrevétlenül lép közénk. Kicsiny, alig érzékelhetõ fény ez – de valóság. A karácsonyi jászolbölcsõben a kisded az ártatlan Isten, kinek szeretete soha többé nem hagy el bennünket. A hóillatú este semmit nem ér az õ egyetemes szeretete nélkül. Lassan munkál közöttünk bizakodó reménnyel. *** Karácsony szépsége megmagyarázhatatlan. És mindig más simul a fényességbe. Gyerekkorunktól nem múló áradással van jelen: hangulata, családias szertartása, vidéki népszokása. Szinte minden színét és hangját fölmutatja a szépnek. Örök üzenet, minden év hozzáadja a maga tündöklõ verssorát. S mintha a gyerekkori karácsonyfa öröktõl ott állna mellettünk, lehajló ágakkal, nem hulló tûlevelekkel. Anyánk odatette szál gyertyával, apánk adta egy szem arany dióval. Fölötte Betlehem – nem mozduló – lángos csillagával. *** Huszonegyedik századi, kegyetlen világunkba is belép, igaz, egyre nehezebben, megszületve és megtestesülve Isten Báránya. Karácsony Jézusa. Nem tagadva el, hogy elpusztítjuk gyönyörû földünket, folyóinkat, erdõinket. Zsúfolt városainkat és elnéptelenedett falvainkat. Mégis. Az elsõ karácsony, a Fiúisten megtestesülése óta szüntelenül mondja az ünnep: a rettenetes törvény mögött valójában az áldozatos szeretet munkál érettünk. g Fenyvesi Félix Lajos
AZ ÜNNEP IGÉJE
Származásának ezt a titkát csak a hit ragadhatja meg. Karácsony titka, hogy egy gyermek született, de ez a gyermek Isten Fia. Ettõl lesz szent este a szenteste, és karácsony a karácsony. És ez teszi nemcsak a János által leírt jeruzsálemi jelenetet, hanem a csendes éjt is hangossá. Mert ahol Jézus az Isten Fiának igényével jelenik meg, ott ellenkezés és vita támad. Ott dönteni kell. A születés szent estéjén is dönteni kell. Egy ártatlan kis csecsemõt lehet szeretni, dédelgetni, de Jézust, az Isten Fiát, az Urat tisztelni kell. Engedelmeskedni kell neki. Egy történet szerint volt egy élõ hitû,
Jézusnak átadott életû cipészmester, aki egyszer megkérdezte a gyülekezetbe érkezõ fiatal segédlelkésztõl: „Mondja, lelkész úr, ismeri maga az Úr Jézust?” A fiatal lelkész meglepõdött, és azt mondta: „Hogyne, még egy kép is van róla a szobám falán.” A cipész kedvesen annyit válaszolt: „Igen, tudja, Jézus a falon nagyon békés tud lenni, de ha majd egyszer az élõ Úr Jézus költözik a szívébe, akkor lesz ott szent felfordulás!” A szenteste a csendes éjjel, a jászolban fekvõ gyermekkel, a pásztorokkal és a háromkirályokkal nagyon békés tud lenni. De ha Isten Fia jön el a szívünkbe, akkor a mi életünkben is lesz szent felfordulás! Mégis én valahogy jobban kívánom ezt a felfordulást, mint a csendes éjt. Elég volt a következmények nélküli karácsonyokból! János evangélista nem beszél a születés éjérõl, õt nem foglalkoztatja, hogyan született meg Jézus. János a karácsony
kulisszái mögé vezet minket, hogy Jézusban meglássuk Isten Fiát, aki az Atyától született, hogy Megváltónk, Üdvözítõnk és Urunk legyen. Ha hitünk így fogadja be õt, akkor lesz a karácsonyéjszakánk csendes éjjé, amelyet a hangos körülmények sem tudnak megzavarni. g Balicza Iván
Imádkozzunk! Urunk, sok hangulatos, szép külsõségekben gazdag karácsonyt éltünk már meg. Gyermekkori emlékek, szeretteink körében eltöltött boldog szentesték áhítata rejtõzik lelkünkben. Most mégsem csupán arra kérünk, hogy tedd ezt az idei karácsonyt is ilyen meghitté és békéssé, hanem arra is, hogy megismerjük benned Isten világra jött Fiát, és megváltó, üdvözítõ Urunkként szüless meg a mi szívünkben is. De nemcsak magunknak kérjük ezt, hanem családunknak, szeretteinknek, az egyháznak, hazánknak és az egész világnak. Ámen.
KARÁCSONYESTE
Mennybõl jövök most hozzátok ÉNEKKINCSTÁR b Jelenlegi összevont számunkban egy karácsonyi ének bemutatására van lehetõség. Nem volt kérdés, hogy Luther Márton gyermeki egyszerûségû, mégis ünnepélyes korálját, szenteste graduálénekét választjuk: Mennybõl jövök most hozzátok (EÉ 150).
Karácsony az egyházi év elsõ nagy Krisztus-ünnepe. Jézus születésében az adventi ígéret válik valóra az idõ teljességében: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az õ dicsõségét…” (Jn 1,14) Az a csoda, hogy a szegénységben, szolgai formában megszületõ Jézus Krisztusban Isten személyesen jelent meg a földön, az élet valóságát mutatja meg: megóv minden szentimentális karácsonyi romantikától, és nem engedi, hogy megüresítsük üzenetét. Karácsony nem valami önmagában maradó esemény; a betlehemi jászolbölcsõ nagypéntekre és húsvétra mutat. A Vom Himmel hoch da komm ich her a leghíresebb Luther karácsonyi énekei közül. 1539-ben a Schumann-énekeskönyvben jelenik meg elõször az általunk ismert, népdal egyszerûségû jón dallammal. Az ének eredetileg tizenöt strófából áll. A költemény megértéséhez szükséges tudnunk, hogyan ünnepelték a középkorban és még Luther idejében is a karácsonyt. Már a korai idõkben úgy gondolták, hogy a karácsonyi események dramatikus megjelenítésével az egyszerû néphez is közelebb vihetõ az ünnep. Az ol-
tár elé jászlat állítottak, amelyet késõbb bölcsõ váltott fel. E mellett foglaltak helyet a szereplõk, Mária és József, akik párbeszédet folytattak egymással; ez volt az úgynevezett Kindelwiegen. Ehhez csatlakozott a kórus elõénekessel, így alakultak ki a karácsonyi játék egyre gazdagabb formái. Késõbb a ringatással összekapcsolódott a jászol körültáncolása is. A fiatalok táncoltak, az idõsebbek énekeltek hozzá. Luther éneke nem más, mint a karácsonyi evangélium dramatizálása. A következõ párhuzam, hogy énekünk elsõ verse egy világi népdal kontrafaktuma, átdolgozása: Ich komm aus fremden Landen her. Ahogyan a vásári énekes az esti tánc közben a nép közé lép, hogy a messzi tájról származó hírt közölje, úgy lép az angyal karácsony éjszakáján a pásztorok közé. Õ nem egy, hanem a jó hírt hozza, az euangeliont. Hogyan is szemléltethette volna Luther a számára oly kedves kinyilatkoztatást jobban, mint éppen ezzel a strófával? Magyarul elõször az 1629-es lõcsei énekeskönyvben találkozunk Luther énekével, majd az 1635-ös kiadás új fordítással jelentkezik, amely kisebb-nagyobb változtatásokkal továbbhagyományozódik az évszázadok során. A Dunántúli énekeskönyv (1911) tizenegy versszakát jelenlegi énekeskönyvünk két részre osztja: az el-
sõ hét strófa karácsonyi, a többi négy (EÉ 305) úrvacsorai énekként jelenik meg. Ennek magyarázata lehet a szövegben meglévõ Krisztus-imádó és bûnbánati hang. A Vom Himmel hoch da komm ich her dallam mûzenei feldolgozásai közül kiemeljük Johann Sebastian Bach orgonára írt nagyszabású kánonikus variációsorozatát (BWV 769) és Max Reger korálkantátáját (1903). Az ének 17. századi fordításával kívánunk Olvasóinknak áldott karácsonyt! „Mennybõl jövök most hozzátok, / És ímé nagy jó hírt mondok, / Nagy örömet majd hirdetek, / Melyen örvend ti szívetek. // Ez mái nap egy kis gyermek / egy Szûztõl születék néktek; / a gyermek szép és oly ékes, / vigasságra kellemetes. // Ez Úr Jézus mi Istenünk, / Nyavalyáinkból kimentõnk, / Õ lészen az üdvözítõ, / Minden bûnünkbõl kimentõ. // Jertek hát, mi is örvendjünk, / A pásztorokkal bémenjünk, / Lássuk, mit adott az Isten / Hozzánk való szerelmében. // Nyílj meg, szívem, lásd meg jobban, / Ki fekszik itt a jászolban, / Amaz gyermek bizonyára / a szép Jézus, Isten Fia. // Ó, kedves vendég, nálam szállj, / Bûnömtõl ne iszonyodjál, / Jöjj be hozzám, te szolgádhoz, / Hozzád megtérõ juhodhoz. // Én lelkemnek rejtekében / Zárkózzál be szekrényében, / Hogy el ne felejthesselek, / Sõt örökké dicsérjelek. // A mennyei magas székben / Istennek dicsõség légyen, / Ki szent Fiát küldé értünk, / Hogy megváltónk lenne nékünk.” (Énekeskönyv, Lõcse, 1635, 412–413., 1–3., 6–8., 13–14. versszak) g Ecsedi Zsuzsa
2008. december 21–28.
forrás
K A R Á C S O N Y Ü N N E P E – Róm 5,18–21
f
7
AZ ÜNNEP IGÉJE
Árvízveszély! Legkésõbb felnõttkorra megtanuljuk vagy megtapasztaljuk, hogy az ünnepeknek minden kultúrkörben megvannak a megszokott kellékeik, figuráik. Mára rendelt igénk azonban nagy ívben kerüli a közhelyszintig alkalmazott pásztorhangulatot meg a jól ismert idilli jeleneteket. A textus második fele az alkalom szemszögébõl nézve kissé szokatlan, de rendkívül markáns képet hoz elénk. Életkor- és lakhelyfüggõen eltérõ élményeink lehetnek az árvízrõl. Van, aki csak a tömegkommunikációs csatornákon keresztül szerez róla rendszeresen tudomást. Van, aki hivatásszerûen védekezik, más inkább alkalmanként, személyes érintettsége miatt. És ismerünk katasztrófaturistákat is. Gyõrben átéltük az évszázad árvizeként emlegetett helyzetet, amikor bár bõ fél méterrel dõlt meg az addigi történelmi rekord, az „evangélikus sziget” mégis károk nélkül vészelte át mindezt. Katonaként a védekezés kemény, de nélkülözhetetlen feladata az osztályrészünk. Számítunk az árra, de igazán nem várjuk, és nem reklamálunk akkor, ha egykét évben kimarad a veszély meg az utána való takarítás és helyreállítás. Vannak bolygónkon olyan vidékek is – jószerével szinte minden bibliai táj idetartozik –, amelyeknek a lakói várják az
áradat érkezését, hiszen túlélésük függ tõle. Ilyen a Nílus vagy a Jordán vidéke, de számos olyan terület van nemcsak a sivatagban, hanem akár a Földközi- vagy még az Adriai-tenger medencéjében is, ahol az év egy részében (akár a nagy részében is) száraz lábbal át lehet kelni a folyómedren. A térkép – szaggatott vonallal – jelöli ugyan az idõszakos folyót, de a helyszínen csupán egy meglehetõsen szemetes, száraz árkot láthatunk. Amikor beköszönt az esõs évszak, az elsõ vékony vízfolyást gyakran megrekeszti valami, amíg a mederben felgyülemlett víz el nem éri azt a kritikus tömeget, amely ezt az akadályt lassan megmozdítja, majd elsodorja. Néhány óra, esetleg pár nap alatt minden szemetet magával visz az áradat, a meder tiszta lesz, és az éltetõ víz eljuthat oda, ahol várják. A törvény és a kegyelem, a törvény és az evangélium feszültsége Pál leveleinek gyakori témája. A törvény nevelõnk – olvashatjuk egy másik helyen –, bûneink feltárója. Minél komolyabban vesszük a törvény szavát, annál több hibára derül fény. A pontos diagnózis kétségtelenül fontos, de önmagában nem elég a gyógyuláshoz. Ez utóbbi csak egyetlen úton lehetséges, bármekkora divatjuk van is ma az alternatív megoldásoknak. Vannak olyan helyzetek, és ez tipikusan az, ahol nem lehet szó öngyógyításról, mert az
önáltatás vagy önámítás lenne csupán. Sem az idõ, sem ennek természetes emberi velejárója, a feledés nem hoznak, mert nem is hozhatnak megoldást. A megoldás a bajok forrásának és következményének eltörlése. (Nem az elkenése!) Nem kell most csodareceptet keresni, hiszen a gyógyulás lehetõsége elvben mindenki számára ismert lehet: a kegyelem. Isten kegyelme Jézus Krisztusban öltött testet, hogy az elvont, filozofikusan személytelen fogalomból személyes ismerõssé, baráttá, testvérré, Úrrá és Megváltóvá legyen valamennyi ember számára. Karácsony lényegét gyakran elfedik a hagyományok, és korunkban ezt a jelenséget a fogyasztói társadalom szokásai egyre jelentõsebben gerjesztik. Mégis meg kell próbálkoznunk a lényeglátással: nem a hal (még ha ez szimbolikusan, sõt akár hitvallásosan magyarázható lenne is), nem a karácsonyfa, nem a bejgli, nem a hideg vagy a hó az ünnep centruma. Hanem kizárólag az az árvízként áradó kegyelem, „mely szennyet, vétket eltörölt” Krisztus érdeméért, az õ áldozatában. Mert mindez beteljesedett ott a kereszten, és ezért van értelme ma is a karácsonyi ünneplésnek és emlékezésnek. Ez a reformáció, késõbb még a pietizmus korában is ismert és vallott gyakorlat volt – énekeskönyvünkben sok
példa van erre –, amit nekünk is sokkal komolyabban kell vennünk, mint a korszellem sugallja. A régi keresztény böjti himnusz – „Királyi zászló jár elöl” – fél sorát idéztem néhány mondattal ezelõtt. „Belõle víz és vér ömölt” – hangzik a folytatásban. Ez mindkét szentségünkre utal: a víz a keresztségre, a vér az úrvacsorára. Számunkra ma ezek a kegyelem látható jelei. Tudjuk azt is régóta, hogy az üdvösség feltétele az ember számára a keresztség. A keresztség nem vallásos névadó ünnep. A közösség jele, s ami ennél is fontosabb: erõforrás a kísértések idején – talán elég, ha Luther wartburgi életszakaszára utalok. Mindezt magában foglalja az árvízként áradó kegyelem. De most ne védekezz, ne küzdj! Hadd sodorjon, ragadjon magával ez az ár: megtisztítva, megerõsítve arra az új életre, amely karácsony igazi ajándéka. g Lackner Pál
Imádkozzunk! Áldunk téged, Istenünk, hogy testté lett Igéd új világosságát árasztod reánk. Add, hogy ez a világosság hit által ragyogjon szívünkben, és tükrözõdjék cselekedeteinkben, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkönörökké. Ámen.
Oratio œcumenica A karácsony csodájában életünket békességgel és szeretettel betöltõ Istenünk, kérünk, hallgasd meg gyermekeid imádságát. Az advent sûrûjében igyekeztünk megérkezni a Krisztus-gyermek megszületésének ünnepéhez. Próbáltunk lassítani, várni, figyelni és hallgatni. Örültünk az ünnepi hangulatnak és a karácsonyi történet csodájának. De meg kell vallanunk, hogy feladataink és az ünnepi hangulat sokszor fontosabb volt számunkra. Szabadíts fel most bennünket, Urunk, minden külsõ kényszertõl és feladattól, hogy igazán tudjunk örülni a Megváltó, Jézus születésének. Adj nekünk fényt, amely melengeti életünket, és megvilágítja elõttünk az utat. Bocsáss meg nekünk, hogy oly sokszor elbuktunk, és eltévedtünk az úton. Urunk, emelj fel bennünket, és tisztítsd meg életünket!
A karácsonyi csoda megérkezett hozzánk, gyönyörû fények és megható ünnep vesznek körül bennünket. Minden a te szeretetedre és megváltást hozó kegyelmedre emlékeztet. A fényben megláthatjuk azt, hogy Ádám gyermekeiként honnan indultunk, és most bontakozik ki elõttünk az új élet, amelyet Jézus Krisztus által a te gyermekeidként élhetünk. Adj nekünk Szentlelked által erõt, hogy meglássuk életünkben és világunkban a változás szükségét, és együttérzés, gondoskodás, felelõsségérzet születhessen lelkünkben. Urunk, emelj fel bennünket, és tisztítsd meg életünket! Karácsony ünnepe a remény ünnepe is, hogy múljék a reménytelenség és a kétségbeesés életünkbõl. Add, hogy a születés csodájának fényessége még a sö-
tétben is be tudjon világítani azoknak a szívébe, akik egyedül, kétségek, szomorúságok és fájdalom közepette várják életükben a felszabadító és megszabadító reménységet. Magányt, egyedüllétet, betegséget és gyászt váltson fel a Krisztus Jézusból fakadó hit, remény és bizalom csillagfénye. Urunk, emelj fel bennünket, és tisztítsd meg életünket! Legyen az egyház és minden gyülekezet a karácsonyi embermegmentõ csoda bizonyságtevõje, hogy megláthassa a világ a reménységet és a szabadulást abból a sok bajból és megkötözöttségbõl, amely béklyóként nehezedik ránk, emberekre. Megszületett Jézus, hála legyen néked, Urunk, szeretetedért, életünk értelméért, reménységéért és jövõjéért. Ámen.
K A R Á C S O N Y 2 . N A P J A – 1Jn 4,9–16a
A mégis szeretet mit, hallgassátok meg újra ezt az igeszakaszt, magáért beszél.” S felolvasta másodjára is. Majd azt mondta, hogy õ másodjára sem tesz hozzá semmit, harmadjára is felolvassa. Nem tudom, meddig ismételgette a felolvasást, de tisztelettel és szeretettel javaslom soraimra tévedt olvasó testvéreimnek: olvassátok el többször ezt a megadott igeszakaszt! Csodát, szikrázóan, csillagszórósan szép csodát olvashattok, láthattok, élhettek át, ha engeditek szíveteket többszörösen elmerülni János remek stílusban megfogalmazott igeszakaszában. Amivel kezdõdik, azzal fejezõdik is be az ige: a létezés második legnagyobb csodájával. Mert az elsõ legnagyobb csoda maga a létezés (Heidegger német filozófus után szabadon). De ha már van a létünk, akkor aktívan létezünk. Embermódon küzdünk, olykor sírunk, kevésszer örülünk, folyton tanulunk, állandóan öregszünk, nem ritkán kudarcot vallunk, valahogy talpra állunk, orvoshoz megyünk, vérnyomást méretünk, görcsölünk, szeretteinkre várunk, hajunk fehéredik vagy elvész, és családtagjaink egyszer csak koporsót rendelnek nekünk, amihez már hozzá sem szólhatunk. Egy folyamat sodort tárgyai vagyunk, csak a tárgyakhoz képest nekünk érzékeny szívünk, antennalelkünk van. Megrendülve töprengünk: honnan, hová, hogyan? Töprengéseink közepette szólalhat
AZ ÜNNEP IGÉJE
meg emberlétünk második legnagyobb csodája: abban nyilvánult meg a létezésünket akaró Isten felénk sugárzó szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte a tõle elrugaszkodott embervilágba, hogy örök életünk legyen általa. A lét csodája után a második legnagyobb csoda – különös tekintettel emberi történelmünk állandó istenellenes lázadásaira, az Isten szavát emberi szóval elegyítõ lázongásainkra – a mégis felénk forduló isteni szeretet Jézus Krisztusban. Aki születésével nemcsak belépett a bûntõl szagló embervilágba, hanem ezzel tette meg az elsõ lépést a golgotai kereszt felé. A königsbergi remete, Immanuel Kant, a világ egyik legnagyobb filozófusa szerint két dolgon lehetne elcsodálkozni: a felhõtlen éjjel felettünk ragyogó csillagos ég szépségén és az örök erkölcsi törvény létén bennünk, a lelkünk mélyén. Ha a zseniális Kant ma újrafogalmazhatná híres tételét, a csillagos ég szépsége felett (alatt) teleszkópos távcsövek segítségével még inkább lelkendezhetne, de megdöbbenne az öröknek vélt erkölcsi törvény emberi lelkekben való megfogyatkozása láttán, amikor
ma már hivatalosan lopni is szabad egy adott összeghatárig, a hatalom érdekében gátlástalanul hazudni pedig annyit lehet, amennyit a média sugározni képes. S mindent elönt az abszurditás. Ám e tragikus torzulás ellenére Isten szeretete ma is érvényes felénk, nekünk, értünk. Ez a tény rendíti meg az igét újra és újra elolvasókat. Ez az isteni mégis szeretet. A létezés második legnagyobb csodája Isten makacs szeretete irántunk. Még abban a megtiszteltetésben is részesülünk, hogy az indokolt apostoli tanács szerint adhatjuk tovább ezt a szeretetet, mert ezzel tartozunk a mindenség, a teljes lét embert szeretõ Urának, aki porszem valónkat bûneink ellenére az öröklét szövetébe akarja beleszõni. Vagyis ebbõl a riasztóan korlátolt, szorítóan behatárolt, könyörtelenül véges létbõl örök élet (lét) csodájára hívott meg, s azért, hogy részt vegyünk Fia által megváltott, megtisztított lényünkkel a létezés legnagyobb akciójában, a szeretet korlátlan, határtalan továbbsugárzásában. g Ribár János
Imádkozzunk! Szeressük egymást, kéri az apostol, mert akkor a láthatatlan Isten lakik bennünk. S ember létünk óriási titka: az értelmünk nem képes felfogni azt a titkot, amelyet szívünk a Szentléleknek köszönhetõen szabadon befogadhat. Ámen!
FOTÓK: LUKÁCS GABI
Karácsony második napjára már csitul az ünnep felszínes tombolása, túl vagyunk az ajándékosztó szentestén, az ünnepi vacsorán, csalódtunk a tévémûsorokban, megvolt az ünnep elsõ napján a templomozásunk; lassan felmerülhet egyesekben az igényes kérdés, mi is történt valójában karácsonykor. S mi történik ma? A magyar közvélemény-kutatók egy része érzékelhetõ örömmel hirdeti, hogy a lakosság hány és hány százalékának nincs már fogalma a karácsony igazi tartalmáról, és a lehangoló, negatív százalékszám esztendõrõl esztendõre makacs módon egyre csak növekszik. Hiszen végül mi is történt? Nem kellett dolgozni – tisztelet az ügyeletes kivételnek –, és talán több harapnivaló került az asztalra, és – együttérzés a növekvõ kivételnek – többet lehetett aludni, és több lett a THM-es kölcsön, mert hát ajándékot muszáj volt venni. Ennyi történt? János evangélista mély értelmû, elsõ számú levelének szíve közepe a kijelölt igeszakasz. Érdemes lenne újra és újra elolvasni, és minden egyes során, szaván, kulcsfogalmán csendben elgondolkodni, ha már úgyis mulandóban az ünnepi parádézás, a felszín sziporkája. Elégett már a legtöbb csillagszóró is, az ajándékok egy része sem mûködik már. Egyszer egy neves igehirdetõ az igeszakasz felolvasása után azt mondta: „Testvérek, én ehhez nem teszek hozzá sem-
8
e
2008. december 21–28.
„…Nebojte sa! Zvestujem Vám veμkú rados», ktorá bude rados»ou všetkých μudí…“ (Lk 2,10)
szlovák oldal
Slovenská príloha Stranu zostavili: Tímea Guláèiová, Hilda Guláèiová-Fabuμová
Sviatky lásky a pokoja „…Sláva na výsostiach Bohu a na zemi pokoj μudom dobrej vôle…“ (Lk 2,14) U¾ sú tu zase Vianoce : najkrajšie sviatky roka. Máme si polo¾i» otázku: Ako ich svätíme? Máme si uvedomi», ¾e náš Pán Je¾iš Kristus prišiel na tú zem, aby stelesnil Bo¾iu dokonalú lásku, aby sme sa mohli pozna» prameòa vštekého bo¾ského dobrodenia a prameòa všetkej perfektnej lásky. – Aj potrebujeme toto všetko. Veï v dnešnom svete u¾ všetko máme. V moderných obchodných domoch všetko sa dá dosta», èo len èlovek potrebuje. Iba tie najdôle¾itejšie: láska a μudskos» sa nedá dosta». Síce dnešný èlovek tieto dary potrebuje najlepšie. Náš Pán Je¾iš Kristus tú dokonalú bo¾skú lásku a perfektnú μudskos» priniesol na našu zem, k nám. Tá Kristova láska príjima všetkých μudí: aj napriek rozliènostiam. Tá Kristova láska spája najdokonalejšie μudských srdcov. Tak sa stane vianoèný zázrak: my kres»ania, veriaci μudia mô¾eme by» jedni v Kris-
tovej láske. Mô¾eme pre¾i» ten bo¾ský zázrak, ¾e sme ako jedna rodina. Náš Hospodin je náš Otec a my sme ako Jeho milované deti: sme bratia a sestry. Kým hriech – μudská sebeckos», hnev, nenávis» – oddelí a postaví oproti sebe, zatiaμ Kristova láska pomô¾e nám nájs» spoloènú cestu a spája bratské a sesterské srdcia. Aj to mô¾e by» zázrakom týchto Vianoc. Vtedy, na prvých vianoèných sviatkoch anjeli zvestovali radostnú zves», ¾e sa narodil náš Spasiteμ, Vykupiteμ. Jeho meno znamená: „On zachráni svoj μud z jeho hriechov.“ Z tých hriechov, ktorí nás oddelia a postavia nás proti sebe. Z tých hriechov ktoré nás sputovajú. Náš Pán Je¾iš Kristus chce zlomi» naše tvrdé okovy hriechov. On má nato dos» moci. A aj dos» lásky, milosti. Náš Je¾iš Kristus chce by» naozaj náš Spasiteμom a Vykupiteμom. Náš Hospodin na tieto vianoèné sviatky tie¾ posiela svojich anjelov k nám, aby nám zvestovali: „Sláva na výsostiach Bohu a na zemi pokoj μudom dobrej vô-
le.“ – Sláva a chválospev naozaj Pánu Bohu, ¾e sa nám narodilo Je¾iš Kristus, náš Spasiteμ a Vykupiteμ. On je našou nádejou na obnovenie. On je „cesta, pravda i ¾ivot“. On je naozaj tá cesta, ktorá vedie ku prameòom lásky a pokoja. On je naozaj tá cesta, ktorá privedie nás k dokonalej, perfektnej lásky a pokoja. – Voμakto písal: „V chlade a tme rozkvitol kvet… Vo svete zúfalstva a chladu rozkvitol kvet nádeje. Narodil sa Kristus Spasiteμ. Poïakujeme za toto všetko nášmu Hospodinovi a spievajme veselo z celého nášho srdca: tú dávnu, krásnu pieseò „èas radosti, veselosti, nastal po¾ehnaný: Ked Spasiteμ, Vykupiteμ narodil sa z Panny, v mesteèku Betleme, v jaslièkách na slame, le¾í malé Pacholiatko na zime…“ – A predsa: On nám dáva nádej, teplo, lásku a pokoj: „Sláva na výsostiach Pánu Bohu…“ „A na zemi pokoj μudom dobrej vôle. Amen.“ g Hilda Guláèiová-Fabuμová evanjelická farárka
Vianoèné hlasy Vianoèná pieseò v srdce padla mi, S òou rados» mojich dávnych detských èias, Keï spievala som š»atne s hviezdami, Anjelov zrela všade vôkol nás! A cestou do kostola tichý hlas, Do melódie Vianoc zladený, Krajinu zimnú menil v ríšu krás… Bola som svedkom tejto premeny! To Hviezda spôsobila taký div, Láska, ktorá do jasieμ μahla si: Ja videla som zeleò rajských nív, Zlatého mesta všetky okrasy… Viem, ¾e sa roky detstva nevrátia, Však volám vrúcne: Tvoja vôμa buï! Len prosím, daj mi srdce die»a»a A v Tebe, Bo¾e, nav¾dy spoèinú»! Zlatica Oravcová
Vïaka Bohu za jeho nevýslovný dar!
Nepriateμstvo, najvzácnejší dar pre narodeného Spasiteμa Po tichom adventnom období sa ku nám priblí¾il vianoèný èas, v ktorom sa sna¾íme viac hovori» o láske. Deje sa tak na uliciach, kde sme vyzývaní ku dobroèinnosti a štedrosti; cez televízne obrazovky, z ktorých sa ku nám prihovárajú rôzne charitatívne organizácie. Ku láske voláme aj v rodinách, keï vyjadrujeme tú¾bu, aby sme rodinné teplo a pokoj zachovali aspoò na Vianoce. Aj v hrámoch sa viac hovorí o Láske, ktorá ku nám prišla na Vianoce z neba. Len¾e sa stáva, ¾e láska sa odohráva len a len v našich ústach. Vieme ju opísa», vieme o nej spieva», ale zabúdame ¾e ju máme ¾i», alebo to vôbec ani nevieme. Nevedia ju ¾i» μudia vo svete, v politike ale veμakrát to nevieme ani my, kres»ania. Mo¾no si to nechceme prizna», ale skutoènos» je taká. Veï napätie medzi slovenským a maïarským národom o tom svedèí. Nie ¾e by sme v láske medzi sebou ¾ili, ani o nej medzi národmi nevieme rozpráva». Namiesto lásky , odpuste-
nia, tolerancie a úcty panuje nenávis». Najväèším sklamaním však je, keï je tak aj medzi nami, ktorí nosíme meno kres»an. Bo¾ie slovo v knihe Prísloví hovorí: „Nenávis» vyvoláva rozbroje, ale láska prikrýva všetky priestupky.“ Treba nám ís» k jaslièkám a da» narodenému Spasiteμovi v prvom rade svoju nenávis», nelásku a potom aj celé srdce. Príkladom nám mô¾u by» tri postavy s Modernej vianoènej rozprávky od Nory Barátovej: „Pristúpil k jaslièkám zarastený èierny vojak, ešte mu na šatách nezaschlo blato, do ktorého sa hodil, aby ho nezasiahla nepriateμská guμka. „Doniesol som Ti, Je¾iško, do daru svoju pušku. Ja viem, ¾e to nie je vzácny dar, ale keby Ti ka¾dý dal pušku, ktorou musí zabíja», bol by na zemi veèný pokoj.“ Pristúpil k jaslièkám mocný kráμa v rukách niesol »a¾kú zlatú korunu. „Vezmi si, Je¾iško, moju korunu. Odteraz bude patri» iba Tebe. Keïsi raz ka¾dý panovník zlo¾í pred Tebou svoju korunu, budú si na zemi všetci μudia rovní.“
Pristúpilo k jaslièkám mladé dievèa a vlo¾ilo do nich svoje srdce. „Darujem Ti, Je¾iško, jediné, èo mám: svoje èisté srdce. Keby Ti ka¾dý mohol takto odhali» svoje srdce a darova» Ti ho, panovala by na svete iba vzájomná láska.“ Vojak, kráμ i dievèa vedeli, èo je tým najvzácnejším darom pre Pána. Spoznajme aj my poèas tohtoroèných sviatkov to, èo bude pre Pána najvzácnejšie a obdarme Ho tým. On prijme aj našu nenávis», aj rozhorèenie a daruje nám za to do srdca pokoj, lásku porozumenie a schopnos» ozajstne odpúš»a». Modlime sa za pokoj medzi našimi národmi a ako Bo¾ie deti ho spolu aj tvorme. Bo¾ie Slovo nás v druhom liste Korintským 13,11 k tomu vyzýva: „Nakoniec, radujte sa, bratia, zdokonaμujte sa, napomínajte sa, buïte jednomyseμní, zachovávajte pokoj, a Boh lásky a pokoja bude s vami.“ g Hana Ševeèková evanjelická farárka
Jedna mladá uèiteμka išla na krátku prax na Aljašku. Veμmi skoro sa presvedèila, ¾e bude musie» improvizova» aj v situáciach, ktoré by sa uèiteμom inde na svete zdali jednoduché. Pri rozprávaní ¾iakom o blí¾iacich sa Vianociach a príprave predstavenia, zostala zaskoèená pri èítaní inštrukcie. Bolo tam toti¾ napísané: „Deti, ktoré hrajú soba by mali ma» hnedé obleèenie, parohy sa mô¾u urobi» z namaμovaných suchých vetvièiek.“ No výborne, pomyslela si, kde tu nájdeme suché vetvièky?! Pozrela sa z okna a uvidela iba beznádejne holú pláò pokrytú snehom. Na kilometre ïaleko nijaký strom. „Tak, deti,“ povedala, „myslím, ¾e budeme musie» zahra» nejaké iné predstavenie. V tom našom vystupuje sob a my nemô¾eme vyrobi» parohy, preto¾e tu nie sú nijaké stromy.“ Deti s tým nesúhlasili a nakoniec sa jeden chlapec spýtal: „A, pani uèiteμka, nemohli by sme pou¾i» pravé sobie parohy? Nám sa ich pri dome povaμuje neúrekom!“ Aj pri tohtoroèných vianoèných svitakoch sa musíme pýta», èi skutoène hμadáme pravé veci. Alebo sa sna¾íme vyplni» vnútornú prázdnotu len nejakou náhradou? Pôvodne duchovnú
podstatu sme mnohokrát zmenili na èisto konzumnú zále¾itos», po povrchu ktorej plávajú krehkí μodky slov ako láska, pokoj a rados», ktoré sa stávajú len frázami – prázdnymi slovami bez obsahu. Obhliadnime sa cez Vianoce trochu viac okolo seba. Uprostred všetkého pozlátka sú jaslièky. Netrbliecu sa a ani nie sú príliš krásne, ale boli urèené, aby prichýlili Bo¾ieho Syna. Pravým zmyslom Vianoc je oslávenie Je¾išovho narodenia. Tu zaèalo napμòanie Bo¾ieho plánu spásy. Uprostred všetkých tých vianoèných svietel spomeòte si na Svetlo sveta. Opustilo svoj domov v nebesiach, aby sa stalo malým Die»a»om a neskôr zomrelo za naše hriechy na krí¾i. Je¾iš je dôvod, preèo slávime Vianoce. Prajeme všetkým èitatelom a μudom dobrej vôle po¾ehnané vianoèné sviatky, pre¾ité v poznaní tej pravej radosti a pokoja v Je¾išovi Kristovi. On je tým vianoèným darom, ktorý nám Boh dal, a preto „…Radujme sa, veseμme sa, z ¾ivota èistého, z rodu kráμovského nám, nám narodil sa.“ g Lubomír Turèan
2008. december 21–28.
élõ víz
Október közepén jelent meg cikkem az Evangélikus Életben Érted, amit olvasol? címmel. A cikk szándékosan provokatív (a szerkesztõség minõsítése) volt: szóra szerettem volna bírni olvasóimat. Bár nagyon örülök a beérkezett értékes hozzászólásoknak, és voltak olyanok is, akik szóban kerestek meg néhány mondatos észrevételükkel, kissé csalódott vagyok, mert több hozzászólóra számítottam. Amikor valaki arra hívta fel a figyelmemet, hogy egy ilyen cikket nem az Evangélikus Életben kellett volna megjelentetnem, elgondolkodtam, és beláttam, hogy igaza van, bár szerintem nem az általa említett szakmai újság lenne az igazán megfelelõ, hanem egy internetes fórum. Azoknak a kedves olvasóknak a kedvéért, akik nem használják az internetet, el szeretném mondani, hogy mirõl is van szó. Képzeljünk el sok (elvileg végtelen sok) wittenbergi templomkaput, amelyek bármelyikéhez odamehetünk, és ha üres, akkor rátûzhetjük a magunk „kilencvenöt tételét”, vitaindító vagy témanyitó cikkünket. Az arra járók elolvashatják, és megjegyzéseiket mellétûzhetik ugyanarra a kapura, mint amelyiken maga a cikk található. Mindenki csak ahhoz a kapuhoz megy oda, amelyiknek a témája érdekli, és természetesen végigolvashatja az összes hozzászólást, válaszolhat rájuk, vitázhat velük, visszatérhet a kapuhoz. Jómagam számítástechnikával foglalkozom, programokat írok, és ha elakadok egy-egy feladat megoldása során, akkor felkereshetek ilyen internetes fórumokat, ahol témanyitóként leírom a problémámat, a fórumot látogató szakemberek pedig elolvassák, és válaszolnak rá. A válaszok jó irányba terelhetik a gondolataimat, de nemegyszer az igazi megoldást is ilyen fórumokon találtam meg. Az ilyen fórum elõnye az újság hasábjaival szemben mindenképpen az, hogy néhány mondatos hozzászólásokat is közzétehetünk, és nem kell olyan „jól fésült” mondatokban fogalmaznunk, mint egy újság számára. Tehát nem kell „cikket” írnunk, nem olyan idõigényes, és a válaszokra sem kell várni a következõ szám megjelenéséig. Könnyû keresni a témák között szavak és kifejezések alapján, kérhetünk értesítést arról, ha a minket érdeklõ témákhoz új hozzászólás érkezik. Másrészt viszont egy jól mûködõ fórum mûködtetéséhez szükség van egy moderátorra, aki rendet tart a témák között (például ha többen ugyanazt a témát vetik fel anélkül, hogy tudomásuk lenne egymásról), kiszûri a nem odavaló hozzászólásokat (a számítástechnika területén ritka, de más fórumokon elõfordulnak trágár és sértegetõ hozzászólások). Egy keresztény, evangélikus fórum esetén arról is jó lenne gondoskodni, hogy minden témára rövid idõn belül érkezzék szakmai (szakértõ) hozzászólás is – mint egy lelki elsõsegély-szolgálatnál –, amellyel természetesen nem kell egyetérteni. Sajnos azonban ilyen fórum nem lévén a továbbiakban is az Evangélikus Életre fogok elsõsorban gondolni, ha „wittenbergi templomkapura” lesz szükségem. Cikkemmel kapcsolatban senki sem vitatta a Biblia pontos megértésének fontosságát, mégis szeretnék visszatérni erre a kérdésre. Az elmúlt hetekben sokan botránkoztak meg azon, hogy klasszikus irodalmi mûvek rövidített, átírt változatait kívánja megjelentetni egy kiadó. Vegyük észre, hogy ez nem újdonság, hanem már régóta folytatott gyakorlat! Ugyanerrõl van szó akkor, amikor színházban, operában az eredeti klasszikus mûvek helyett az adaptációjukat (a mai nyelvhez, ízléshez igazított átköltésüket), bátran mondhatjuk, hogy a hamisított változatukat adják elõ az eredeti szerzõ és cím megje-
lölésével. Ez a hullám a Bibliát sem kerülte el: bibliai tárgyú musicalek, könnyûzenei alkotások születtek, bulvárízû szenzációkkal adaptálnak filmre bibliai történeteket (például Jézus életébõl), Bibliára hivatkozó sarlatánok tartanak elõadásokat tévében és mûvelõdési házakban. Látnunk kell, hogy ez törvényszerû! A régi mûvek megközelítésének ugyanis két útja van: vagy megtanuljuk, és megtanítunk másokat is arra, hogy az eredeti üzenetet megtaláljuk és megértsük, vagy „zanzásítjuk”, adaptáljuk a mûveket a mai kor ízléséhez és a mûveltség jelenlegi színvonalához. Az elsõ út fáradságosabb, és azzal a „veszéllyel” jár, hogy valóban az eredeti üzenethez jutunk el. A második olcsóbb, és olyan üzenetet közvetít, amely megfelel a mai hatalmasságok, a globalizáció, a piacgazdaság – és így tovább – követelményeinek. Egyházunk gyakorlata szerint a fiatalok elsõ Bibliájukat nagyjából tizenkét évesen (konfirmációjukkor) kapják, de arra nézve, hogy mit kezdjenek ezzel a könyvvel, kevés eligazítást nyújtunk nekik; ezt tapasztalatból tudom. Azt hisszük, hogy ha adunk mellé egy Útmutatót (ugyancsak használati utasítás nélkül), akkor mindent megtettünk. Ne hagyjuk magukra õket ebben a kényes korban! Tanítsuk õket, hogy az eredetit ismerjék meg, ne pedig egy adaptációt! Idõsebb Pintér Károly számon kéri rajtam – jogosan –, hogy nem írtam meg azt, hogy Isten konkrét üzenete miként jut el hozzám, döntéseimben mi módon érvényesül Isten akarata. Nos, úgy, hogy olvasom a Bibliát, elmélkedem az igéken, és cselekedeteimben, döntéseimben a lelkiismeretemre hallgatok. Természetesen ezeknek idõben nem kell egybeesniük. Azt, hogy ezt helyesen teszem, arra alapozom, amit még hittanórán tanultam: Isten három formában nyilatkoztatja (nyilatkoztatta) ki magát. Az egyik az igei kinyilatkoztatás (a Szentírás, amelyet újabban már csak a kinyilatkoztatásról való bizonyságtételként említ egy káté), a másik a történeti kinyilatkoztatás (Jézus Krisztus), a harmadik pedig az emberek lelkiismerete. Pintér Károly is írja hozzászólásában: „Hinnem kell, hogyha olvasom az Isten igéjét – s erre én kiemelten hangsúlyt tennék –, akkor a Szentlélek az igén keresztül megváltoztatja, megújítja gondolkodásomat. Így is fogalmazhatnám: átjárja gondolataimat az Isten igéje.” Egy vallásos tárgyú könyvben olvastam valamit, ami ehhez nagyon hasonlít: a Szentírás olvasása kondicionálja, karbantartja a lelkiismeretünket, hogy abban valóban Isten nyilatkoztathassa ki magát. Elnézést kérek azért, hogy a pontos helyet megjelölni nem tudom, de hiszem, hogy ha olvasom a Bibliát, imádkozom, Isten igéjével és értékes egyházi zenemûvekkel foglalkozom, akkor lelkiismeretem alkalmas lesz arra, hogy abban Isten Szentlelke nyilatkoztassa ki magát. Írtam az ige nem méltó használatáról. Meg kell említenem, hogy a Biblia éve 2008 elnevezésû programsorozat plakátja hívta fel erre a figyelmemet, és az indított el azon az úton, amelybõl végül a cikk született. A plakáton látható felirat ugyanis – „Boldog, aki olvassa” – önkényesen kiragadott és így hamis üzenetet hordozó részlet az igébõl, amely eredetileg így hangzott (Jel 1,3, protestáns új fordítás): „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idõ közel van.” Katolikus fordítás szerint: „Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idõ közel van.” Közismert, hogy a plakát, a reklám gyakran a félrevezetés és a becsapás eszköze, éppen ezért az egyházaknak óvatosan kellene bánniuk vele! g Herényi István
Ugyanolyan nap, mint a többi? Egyik rokonommal beszélgettem a napokban. „Fáradt vagyok – mondta –, nem várom a karácsonyt, ugyanolyan nap, mint a többi.” Mondani akartam, hogy szerintem egyáltalán nem olyan, de nem tudtam megszólalni. A rádióban hallottam egy riportot. A riportalanyok szerint a karácsony a kereskedõk ünnepe lett. Nagy a vásárlási kedv. Gyermekkorom karácsonyait soha nem felejtem el, pedig nálunk a kereskedõknek nem sok szerep jutott. Délben mindig paprikás
krumpli volt az ebéd, hogy estére rántott ponty kerülhessen az asztalra krumplisalátával, és volt még sütemény is. S az ajándékok! Színes ceruza, egy könyv, egy darab narancs, nem több. És mi örültünk minden apróságnak. Vacsora elõtt körülálltuk a karácsonyfát, meghallgattuk a karácsonyi történetet Lukács evangéliuma alapján, énekeltünk, imádkoztunk. Meghatottan csókoltuk meg egymást; mi, gyerekek rosszalkodni is elfelejtettünk. Együtt volt a család, békesség költö-
zött a szívünkbe. Ezeknek a karácsonyoknak az emléke a mai napig erõt ad. Öregség, betegség, szeretteink halála utoléri az embert, de Krisztus születésének napja soha nem lehet olyan, mint egy közönséges hétköznap. Különleges élmény erre a napra várni. „Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11; Károli-fordítás) g Csaba Piroska
9
H E T I Ú T RAVA LÓ Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Az Úr közel! (Fil 4,4–5) Advent negyedik s egyben karácsony hetében az Útmutató reggeli és heti igéi Isten szeretetének az ünnepérõl szólnak. Mert õ úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy örök életünk legyen, és ez a mi örök örömünk forrása! „Az öröm a hit gyümölcse. Meg kell ahhoz igazulni, hogy valaki örülhessen az Úrban. Ebbõl a Krisztusba vetett hitbõl aztán szeretet, öröm, béke s hálaének fakad.” (Luther) Érkezik a Megváltó – örvendezzetek! „Lelkünk sóvárogva várja az Urat, mert õbenne örül a mi szívünk.” (Zsolt 33,20.21; LK) Erzsébet éneke Jézust s édesanyját dicséri: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” Mária éneke (lásd még: EÉ 38) az Urat magasztalja: „…lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm elõtt (…), mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas…” (Lk 1,42.47.49) Pál az Úr közeli visszatéréséért ad hálát; addig is „Isten békessége (…) meg fogja õrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4,7). A Szentírás utolsó lapjáról is Jézus üzen: „Én vagyok (…) a fényes hajnalcsillag.” „Bizony, hamar eljövök.” (Jel 22,16.20) Pál négy igével bizonyítja, hogy a zsidók és a pogányok együtt fogják Istent dicsõíteni a gyülekezetben; ám addig is Isten „töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel” (Róm 15,13)! Ez szenteste örömhíre: „…megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme minden embernek…” (Tit 2,11) Pál evangéliuma Isten Fiáról szól. Jézus „test szerint Dávid utódaitól származott” (Róm 1,3). Beteljesültek az Úr angyalának szavai: Mária „fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert õ szabadítja meg népét bûneibõl.” (Mt 1,21) Velünk az Isten: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az õ dicsõségét…” (Jn 1,14) Elõször a pásztorok látták a mezõn: „…az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta õket az Úr dicsõsége…” Betlehembe mentek sietve, és ott egy barlangistállóban „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvõ kisgyermeket” (Lk 2,9.16). De miért is jelent meg a mi üdvözítõ Istenünk emberszeretete? Pál válaszol: „…hogy az õ kegyelmébõl megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” (Tit 3,7) János írja: „Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát elküldte a világba, hogy éljünk õáltala.” (1Jn 4,9; LK) Õ, az örök Ige „jött el a világba”. Akik pedig e földi életük során befogadják a testté lett Igét, „azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az õ nevében…” (Jn 1,9.12) Jézus „Isten dicsõségének a kisugárzása és lényének képmása”; méltósága „feljebbvaló az angyaloknál”, s „imádja õt az Isten minden angyala” (Zsid 1,3.4.6). Szeretett tanítványának, Jánosnak a sorsáról így szólt: „Ha akarom, hogy õ megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?” (Jn 21,22) Rám csak ez tartozik: „Csak egyet, egyet kérhetek. (…) / Hogy a szívemben végy helyet, / Ó, Jézus (…), / Jer, térj be, és betér veled / Az öröm égi fénye!” (EÉ 161,6) Ilyen örömteli ünnepünk legyen! g Garai András
FOTÓ: LUKÁCS GABI
Egy „vita” margójára
f
Kedves Gyerekek! Karácsony Jézus Krisztus születésének az ünnepe. A Bibliában Lukács evangéliumában olvashatjuk: Augustus császár rendeletet adott ki, hogy írják össze, hány ember lakik a birodalmában. Elment hát mindenki abba a városba, ahol született. József és Mária is elindult, hogy Betlehembe menjenek. Amikor odaértek, már sehol sem volt hely, ahol szállást találhattak volna. Egy fogadós megsajnálta õket, és megengedte nekik, hogy az istállóban szálljanak meg. Mária itt szülte meg Jézust. Bepólyálta, és a jászolba fektette. Nem sokkal ezután pásztorok látogatták meg az újszülöttet, mert egy an-
GYERMEKVÁR
Rovatgazda: Boda Zsuzsa
gyal hírül adta nekik: megszületett a Megváltó. Amikor megpillantották a kisbabát, tudták, azon az éjszakán csoda dolgot láttak.
Kössétek össze a számokat növekvõ sorrendben!
„Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetõül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak” – olvasható tizenéves korunk alapmûvében, Antoine de Saint-Exupéry A kis hercegében. S valahogy így vagyunk mi a betlehemi csillaggal is. Manapság sok embernek nem jelent egyebet csöppnyi kis fénynél, a gyermekkorból csillanva át. Vagy egy díszcsomagoló papíron elcsépelt szimbólumként. Fényszennyezett világunkban, a lampionokkal, percsztárokkal, hullócsillagoknak sem nevezhetõ villanásokkal kidekorált bura alatt élve a betlehemi csillag alig látszik… Így hát azon sem lehet csodálkozni,
hogy az ilyen világban problémát jelent az ünneplés. Sõt maga az ünnep is azzá válik. Misztériuma, valódisága, történetisége felfoghatatlan, elfogadhatatlan a számunkra, ha sorban kidobunk mindent, ami igazoltan erõt adó történelmi, nemzeti, családi, egyéni, lelki érték. S ha már mindent kidobáltunk, akkor jöhet a kõkemény anyagias szemlélet: mérjük meg hát mérlegen, forintban és hitelben: mennyit ér, illetve mennyibe kerül Jézus Krisztusnak, a világ megváltójának a születésnapja az idén!? A válság nincsei azonban nemcsak frusztrálhatnak, hanem vissza is vezethetnek bennünket az emberi alapértékekhez. Ráébreszthetnek bennünket arra, hogy ne hagyjuk magunkat manipulálni. Arra, hogy ki lehet kecmeregni a lampionos bura alól, a mûfénycsapdá-
ból! Át kell vinnünk – Nagy Lászlót idézve – a fogunkban tartva a túlsó partra a szerelmet, a szeretetet, egy gyermek születése fölötti örömöt, az öreganyánk emlékeit, a vallásunkat… Ezen az úton szolgálhat vezetõnkül ama csillag, mely a napkeleti bölcseket is eligazította. S a rongyos istállóban, magunkat megüresítve újratanulhatjuk azokat az evidenciákat, melyeket a régiek még pontosan tudtak. Például azt, hogy a legnagyobb ajándékot, életünk megoldását attól a Gyermektõl kaphatjuk, akinek a születését ünnepeljük karácsonykor. Hogy ma is, nekünk is – a bizonytalanságban, a testilelki szegénységben és kuszaságban is – szól az egykori angyali üzenet: „Ne féljetek!” g Jeney Edit
RAJZ: BODA ZSUZSA
A betlehemi csillag
e
2008. december 21–28.
krónika
ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A TELEVÍZIÓBAN
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. december 21. Advent 4. vasárnapja. Liturgikus szín: lila. Lekció: Jel 22,1–9; Zsolt 100,1–5. Alapige: Jn 3,25–30. Énekek: 137., 134. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Tóth Károly; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Tóth Károly; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Szalay Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; du. fél 6. (karácsonyi szeretetvendégség); Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Koczor Zoltán; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (gyerekkarácsony) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Lénárt Viktor; du. 6. (Új találkozás istentisztelet) Dobozy Sámuel; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (Bach: Karácsonyi oratórium) Lackner Pál; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; du. 4. (gyerekkarácsony) Pelikán András; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19–21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; du. 4. (karácsonyi szeretetvendégség a hittanos gyerekek szolgálatával); Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 11. de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllõs Mihály; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. ifj Zászkaliczky Pál; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. ifj Zászkaliczky Pál; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Gyõri Gábor; du. 5. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Gáncs Péter; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; du. 4. (gyerekkarácsony) Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; du. 4. (családi karácsony); Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) Lacknerné Puskás Sára.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. december 24. Karácsonyeste. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jel 22,16–17.20; Ézs 59,20–21. Alapige: Jn 7,28–29. Énekek: 150., 154. I., Bécsi kapu tér du. 4. (úrv.) Bence Imre; du. 6. (német) Andreas Wellmer; éjfél Balicza Iván; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé du. 4. Veperdi Zoltán; II. Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. fél 3. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy– Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. du. 2. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 4. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. du. 4. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. du. 4. Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. du. 4. Pelikán András; VIII., Rákóczi út 57/a du. 2. (szlovák–magyar kétnyelvû, családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. du. 4. Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) du. fél 3. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19–21., I. emelet du. 4. Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. du. 4. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 4. (úrv.) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. du. 3. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. du. 4. dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. du. 4. Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 3. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. du. fél 4. (karácsonyi orgonamuzsika); du. 4. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér du. 4. Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) du. 5. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 11. du. 4. (gyermekek, ifjak karácsonya) Börönte Mária; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. éjszaka 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. du. 4. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér du. 5. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 5. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. este fél 9. Wiszkidenszky András; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 4. Gyõri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 3. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 3. Gyõri János Sámuel; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. fél 4. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. du. 6. Endreffy Géza.
A gyõri evangélikus Öregtemplom A reformáció története Gyõrben 1527 táján kezdõdött; ebben az idõben az idevezényelt német várõrséggel együtt érkezhettek a városba az elsõ, a reformáció tanát hirdetõ lelkészek és tanítók. A vár kiépítésével megbízott Nádasdy Tamás is a reformáció híve volt. A türelmi rendelet 1781. október 29-én látott napvilágot. A gyõriek ezután késlekedés nélkül hozzáláttak gyülekezetük újjászervezéséhez: egy idõben két templom építésére is engedélyt kértek. A német anyanyelvûek a belvárosban, a magyarok Újvárosban kívántak templomot emelni. A terveket bemutatták a városi tanácsnak, majd elküldték Pozsonyba, ahol úgy döntöttek, hogy az evangélikusokat csupán egy templom illeti meg. Az építész az iratok szerint Grossmann József volt. Az építkezés 1784 áprilisában indult meg. A templom felszentelésére az 1785. év Szent András havában (november 27-én) került sor. A magyar nyelvû ünnepi prédiká-
kánya 10,5 méterrel emelkedik a környezõ udvar terepszintje fölé. Helytörténeti érdekesség az északi és keleti homlokzaton látható több ágyúgolyó, amely a napóleoni háború emlékét õrzi.
háborúban ágyúgolyó rongálta meg. Az elmúlt idõben többször megújították. Hazai viszonylatban egyedülálló „Czézár típusú” orgona. Megépítése óta nem sokat vál-
A szószékkel egyesített oltár fõ motívuma a félkör záródású, nagyméretû oltárkép. Alkotója Petõfi jó barátja, Orlay Petrich So-
tozott az Öregtemplom. Komoly veszélybe egyszer került: 1809-ben a francia hadvezetés hadászati meggondolásból elrendelte lebontását, szerencsés módon azonban megmenekült az épület. Az 1848–49-es szabadságharc idején a konventépülettel együtt hadikórház céljára szolgált. 1935-ben, majd 1960 és 1964 között renoválták, 1985-re, fennállásának kétszázadik évfordulójára szigetelték és korszerûen felújították. 2001 óta Gyõr ismét püspöki székhely, az evangélikus Öregtemplom pedig újra püspöki templom.
FOTÓ: HORVÁTH GYULA JÁNOS
10
Evangélikus istentisztelet a Magyar Televízióban December 25-én, karácsony ünnepén 10 órától istentiszteletet láthatunk a Magyar Televízió egyes és kettes csatornáján a gyõri Öregtemplomból. Igét hirdet Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.
ciót Rát Mátyás, a németet Freytag Mihály mondta. Az evangélikus Öregtemplom téglalap alaprajzú; befoglaló mérete 29,5-szer 21,8 méter, fõpár-
ma. A festmény a Getsemánékertben haláltusáját vívó Jézust ábrázolja. A templom elsõ orgonáját Bécsben vásárolták. A napóleoni
ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. december 25. Karácsony ünnepe. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 1,14–18; Mik 5,1–4a. Alapige: Róm 5,18–21. Énekek: 151., 156. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Bence Imre; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (gyermek-istentisztelet) Gerõfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19–21., I. emelet de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (gyermek-istentisztelet) dr. Blázy Árpádné; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. (úrv.) Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (úrv.) Szeverényi János; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) dr. Solymár Mónika; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. december 26. Karácsony 2. napja. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 13,34–35; Ézs 49,13–16a. Alapige: 1Jn 4,9–16a. Énekek: 399., 163. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Gyekiczky János; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv., rádiós istentisztelet-közvetítés) dr. Fabiny Tamás; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Grendorfné Balog Melinda; de. 11. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19–21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Szilvia; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) dr. Karner Ágoston; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Hulej Enikõ; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikõ; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Solymár (református templom) de. 10. (úrv.) Fodor Viktor; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) Lacknerné Puskás Sára.
g Összeállította: Boda Zsuzsa
Az Óbudai Evangélikus Egyházközség Óbudán 1842-ben szervezõdött evangélikus gyülekezet, melynek tagjai a reformáció hazájából, Németországból odatelepült iparosok, hajógyári munkások, tisztviselõk voltak. Istentiszteleteiket eleinte családoknál, idõvel már bérelt helyiségekben tartották. Még nem volt saját lelki otthonuk, amikor már nagy áldozatok árán iskolát alapítottak és tartottak fenn, kezdettõl gondot fordítva a gyermekek oktatására és lelki nevelésére. A lelkészi szolgálatokat a budavári lelkipásztor végezte. 1909 õszén vált valóra a közösség vágya, hogy önálló egyházközséggé szervezõdhessen, és saját lelkész segítse a gyülekezet életét. Ekkor még tizennyolc község lelkigondozását végezte Mohr Henrik, a gyülekezet elsõ lelkésze. Színvonalas kulturális élet is folyt a gyülekezetben: kiváló gyermekkórust alapítottak, a fiataloknak pedig egyesületi keretek között szerveztek tartalmas programokat. A nõegylet jótékonysági segélyakciókkal támogatta a szegény sorsúakat. Az egyházközség több mint kétezer kötetes könyvtárával egész Óbuda közmûvelõdését szolgálta.
1935-ben Friedrich Lóránt tervei alapján épült fel a templomuk. A tervezõ nemesen egyszerû lelki hajlékot álmodott meg, kihasználva a fény természetes játékát, amely a fehér márvány oltárt és a
nizáló új ablakokat készíttetett a gyülekezet.) Nagy kárt okozott a közösség életében a hetvenes években a régi Óbuda lebontása. A városon belül tulajdonképpen lakosság-
fölé magasodó hatmázsás tölgyfa keresztet világítja meg. A következõ évben nagy összefogással és elszántsággal felépült a gyülekezeti ház is. Az elegánsan egyszerû templomra 1944. december 31-én gyújtóbombák hullottak, fölégetve az új épülettel együtt a
cserét hajtottak végre, teljesen szétzilálva az óbudai lakóközösséget, így a gyülekezetet is. A több mint háromezres lélekszámú közösség alig ezerfõnyire apadt. A mai gyülekezet nagy része lakótelepi tömbökben él. A kicsi, de eleven közösség kialakított a kisgyermekes szülõknek a templomban egy hangszigetelt helyiséget, ahonnan nyomon követhetik az istentisztelet eseményeit. Az óvodásoknak az istentisztelettel párhuzamosan foglalkozást tartanak. A hitoktatás gyülekezeti keretek között (korosztályos bontásban) és az iskolában is zajlik. Hétköznap két felnõttbibliakörbe várják a gyülekezet tagjait. Rendszeres közösségépítõ alkalmak, családi istentiszteletek és szeretetvendégségek erõsítik a hívekben az összetartozást.
Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban December 26-án, karácsony második napján 10.04-tõl istentiszteletet hallhatunk az MR1 Kossuth rádió hullámhosszán Óbudáról. Igét hirdet dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke.
Az elsõ világháború után leányotthont, illetve rokkantaknak, idõseknek szánt otthont hoztak létre. Rendszeresen látogatták a betegeket, és a foglyok lelkigondozását is végezték.
gyülekezet alig megvalósult álmát is. A templomot csak két év elteltével tudták használhatóvá tenni. (2005-ben a háborúban elpusztult színes üvegablakok helyére a templombelsõvel harmo-
2008. december 21–28.
mozaik
Fenntarthatóság a gyülekezetben és a családban b Lapunk elõzõ számában beszámoltunk róla, hogy egyházunk országos presbitériuma létrehozta az Ararát teremtésvédelmi-ökológiai munkacsoportot. Egyik tagjával, Réz-Nagy Zoltán lelkésszel a szûkebb-tágabb keresztény közösségeknek a teremtett világ megõrzése iránti felelõsségérõl beszélgettünk.
– Aki ismeri Önt, tudja, hogy fontosnak tartja a teremtett világ védelmének ügyét, és ezt több fórumon is képviseli. Hogyan került kapcsolatba a témával? – Még elsõéves, kezdõ segédlelkész voltam, amikor Pécsett Balikó Zoli bácsitól hallottam hírét annak, hogy egy evangélikus diakónus lelkész környezetvédelmi áhítatot tartott. Ez közvetlenül Pécsre költözésem elõtt történt; az eset
igen kíváncsivá tett, és nagyon sajnáltam, hogy nem voltam ott. Ennek immár tizenhét éve. Korábban már találkoztam a környezetvédelemre figyelõ megoldásokkal Németországban, és nagyon emlékezetes volt számomra, amikor egy berlini ifjúsági konferencia alkalmával megfigyelhettem, hogy szelektív módon gyûjtik a szemetet. Ez a berlini fal lebontása után két évvel, 1991-ben volt, mi pedig
még ma sem tartunk sehol… Tehát már igen korán érzékenyen érintett a téma, és Széchey Bélával való találkozásom és megismerkedésem – mert õ volt az, aki tizenhét évvel ezelõtt Magyarországon már környezetvédelmi áhítatokat tartott – meghatározó élmény volt számomra. Felnyitotta a szememet, hogy a környezetvédelem lehet keresztény ügy, sõt valójában ez a kereszténységünk lényegét érintõ ügy! – Ön szerint egy gyülekezet mennyire jelenthet alternatívát mint fenntartható közösség? Megvalósíthatónak tartja-e ezt a gyakorlatban? – A változás nem kezdhetõ el, csak alulról, a kisközösségek szintjérõl. A gyülekezetek több évszázada mûködõ közösségek, társadalmunk legstabilabb intézményei. Minden történelmi idõszakot, válságot, ideológiai krízist, háborút, diktatúrát képesek voltak és képesek lesznek túlélni. Olyan erõt képviselnek, melyre vétek nem alapozniuk azoknak, akik a világ jövõjérõl, a fenntarthatóságról gondolkodnak, és felelõs döntéseket hoznak. Jó példa lehet a gyakorlati oldalt nézve az az eset, amikor meghirdettem gyülekezetünkben a veszélyes hulladékok gyûjtését. Az emberek hozták a gyógyszereket, a szárazelemeket. Láthatóan sikerült felébreszteni a lelkiismeretüket, és igyekeztek környezettudatosan cselekedni. Biztató kezdet ez, mely arra sarkallja az embert, hogy további lépéseket tegyen, új kezdeményezésekkel álljon elõ. – Néhány hete megalakult a Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát teremtésvédelmi-ökológiai munkacsoportja, melynek Ön is tagja. Milyen lehetõségeket lát ebben? – Ha egyházunk különbözõ szintjein, a hittudományi egyetemtõl a püspöki hivatalokon és az Országos Irodán át az egyes gyülekezetek vezetéséig születne egy átfogó cselekvési program, annak nagy ereje lehetne. Hangsúlyozom, az egyház olyan intézményi hálózat, melynek sokkal jobbak az esélyei arra, hogy megalkosson egy ilyen közös – a fenn-
ÜZENET AZ ARARÁTRÓL
Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail:
[email protected]
tarthatóság érdekében követendõ gyakorlatot összefoglaló – programot, mint bármely más eddig ismert közösségi formációnak. A munkacsoporttól ennek a cselekvési tervnek a kialakítását várom, és ebben szeretnék közremûködni a magam szerény tapasztalataival, ismereteivel. – Négygyermekes szülõkként bizonyára mindennapjaik szervezésekor is igyekeznek ökológiai szempontokat figyelembe venni. Melyeket tartja a legfontosabbnak? – Feleségem mind a mai napig mosható pelenkát használ az esetek kilencvenöt százalékában. A mosógépbõl gyûjtjük a vizet, és azzal öntjük le a WC-t. A mosáshoz mosógolyót használunk, mely legtöbbször feleslegessé teszi vagy minimálisra csökkenti a mosópor használatát, így alig szennyezzük a vizet. A lakásban energiatakarékos izzókat használunk. Igyekszünk mindent használtan beszerezni, ha lehetséges. Amíg az idõjárás engedi, kerékpárral hordjuk óvodába a gyerekeket. Most hirtelen ennyi jut eszembe a mindennapokról… Valamennyit fontosnak tartom, a vízhasználat minimalizálását, a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás csökkentését egyaránt. – Néhány nap múlva karácsony, a körülöttünk lévõ világ azonban – több értelemben véve is – ezer sebbõl vérzik. Mivel tudná biztatni olvasóinkat? – Csak annak a közösségnek van jövõje, amelyiknek van jövõképe. A jelenlegi nyugati életforma nem tartható fenn; több Földre lenne szükség ahhoz, hogy a jelen igényeket ki tudjuk elégíteni! Egyházunknak mindent meg kell tennie azért, hogy a világot fenntartó Krisztus tanától a fenntartható világ gyakorlati lépéseiig eljussunk, és másokat is erre az útra vezessünk. Nem kis feladat, de biztosak lehetünk benne, hogy ilyen irányú erõfeszítéseink nem maradnak áldás és isteni segítség nélkül. g – JCsCs –
f
11
EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Emlékezz meg az útról… Nagy örömben volt része november 30-án a kelet-szlovákiai Rozsnyó evangélikus közösségének. Ekkor emlékezett meg az ünneplõ gyülekezet temploma építésének és fölszentelésének kétszázhuszonkettedik, valamint az oltár fölszentelésének kétszázhuszadik évfordulójáról. Már hagyománnyá vált, hogy advent elsõ vasárnapja minden évben a hála és magasztalás napja a helyi evangélikus gyülekezetben. A reformáció hatására nagyon korán, már 1526-ban találunk Rozsnyón evangélikusokat. Az akkori német nyelvû bányász lakosság zömével elfogadta a lutheri tanokat, sõt a mai római katolikus székesegyház is evangélikus templommá vált. Sajnos a rá következõ idõszak erõszakos ellenreformációja majd több mint két évszázadra kiûzte Rozsnyóról az evangélikus hitélet nyilvános gyakorlását, és csak II. József császár 1781-ben kiadott türelmi rendelete után adatott meg számunkra a szabad vallásgyakorlat és a templomépítés lehetõsége. Isten iránti hálával emlékeztünk meg a múltról, amelyet nagytiszteletû Slavomír Gallo varannói (vranovi) lelkész is felvázolt Ézs 2,1–5 alapján elhangzott igehirdetésében a jövõbe is utat mutató prófétai igék által. A prédikáció után Mgr. Edita Kušnierová történész asszony adott részletes áttekintést a történelmi háttérrõl. Megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel fogadtuk a Magyarországról hozzánk érkezõ gödöllõi partnergyülekezet küldöttségét nagytiszteletû Albert Gábor vezetésével. Õ volt az igehirdetõje az ezt követõ úrvacsorai istentiszteletnek (Fil 1,8–10 alapján), amelyen a helyi és vendég szlovákiai lelkészekkel együtt végezte a liturgiai szolgálatot. Az ünnepi hangulatot emelték a helyi és vendég énekkarok szolgálatai is. A méltóságteljes eseményt az „Erõs vár a mi Istenünk” szlovák és magyar nyelven való eléneklése zárta. Ezután a helyi gyülekezet minden résztvevõt szeretetvendégségre hívott meg a történelmi városháza nagytermébe. Az ízletes ebéd és finom sütemények mellett alkalom adódott a baráti és testvéri kapcsolatok további elmélyítésére. Adná a mindenható Isten, hogy ebben a forrongó idõben, amikor a két nemzet közti viszony pattanásig feszült, ez a szerény – talán jelentéktelennek tûnõ – találkozó is fölhívná a figyelmünket az evangélium és az õsi zsoltár egybefonódó üzenetére: „Boldogok, akik békét teremtenek…”, „…mert a jövõ a béke emberéé!” (Mt 5,9; Zsolt 37,37) Rákai László
Paks–Gyula: 2 : 2 Elsõ olvasatra valami sportesemény végeredményét juttatja eszünkbe a cím, pedig a valóság nem ez. Igazából két adventi szolgálat összegzését jelenti. Hosszú évek lelkészi barátsága áll az adventi szószékcsere mögött. Advent elsõ hétvégéjén e sorok írója látogatott el családjával együtt Paksra. Szombat délután a paksi gyülekezet ötletes kezdeményezésének lehettünk a tanúi: az elsõ zenés adventi áhítatnak. A november végi esõs, hideg idõjárás nem szegte a gyülekezet kedvét, a gyönyörû templom megtelt, nagyon sok fiatal házas jött el gyermekeivel együtt. Klasszikus zene, irodalmi összeállítás és igei áhítat után két, angyalnak öltözött gyermek gyújtotta meg a hatalmas, az egyik gyülekezeti tag által készített adventi koszorún az elsõ gyertyát. Az áhítat végén a templomból távozókat a szervezõk szeretetvendégségre hívták. A gyülekezeti termet a hívek által készített finomságok töltötték meg. Az udvaron kolbászsütés volt, mellé finom forralt bort kínáltak. A vendégszeretõ gyülekezet és lelkészi család körében gyorsan telt el az este. Másnap reggel e sorok írója hirdethette az igét a két advent között élõ gyülekezet számára. A következõ hét végén Szabó Vilmos Béla esperes-lelkész úr érkezett feleségével és legkisebb fiával Gyulára. (Hihetetlennek tûnhet, de a távolság a két gyülekezet között megegyezõ.) Szombat délután a gyülekezetünk által szervezett elsõ Ige-fórumon vett részt vendégünk. Nagy vágyam, hogy a helyi lelkészek és gyülekezetek az ökumenikus imahét „kötelezõ” alkalmán kívül is találkozzanak. Az elsõ találkozó témája ez volt: Karácsony, de hogyan? Jó volt hallgatni a lelkészek karácsonyi készülõdésének kulisszatitkait, történeteit és bizonyságtételeit. A protestáns kórus adventi és karácsonyi énekei tették még emlékezetesebbé együttlétünket. Vasárnap vendégünk hirdette az igét, és a gyülekezet lelkészével együtt osztotta az úrvacsorát. Kettõs örömben lehetett így részünk, ugyanis egy kis létszámú gyülekezetbe ritkán érkezik vendég lelkész, és még ritkábban osztják ketten is az úrvacsorát. Lelkészként bevallom, nehéz a gyülekezettõl vasárnap távol lenni, mintha félteném a helyettesítõtõl vagy a hiányomtól a híveimet. Ez a két hétvége cáfolta félelmeimet, megérte utazni, vendégnek és házigazdának lenni. Feltöltõdve és lélekben gazdagon búcsúztunk el vendégeinktõl – a viszontlátás reménységével. Jakab Béla lelkész (Gyula)
Köszöntés
Régen elmúlt már az az idõ, amikor azt gondoltuk, hogy a környezetünkben élõ baktériumok mindegyike ártalmas az egészségünkre. Ma már valószínûleg mindenki hallott azokról a jótékony baktériumokról, melyek óriási számban a bélflóránkat alkotják, és jelentõs segítséget nyújtanak az egészségünk megõrzéséhez. Az utóbbi években jelentõsen megváltozott életvitelünk, és átalakultak táplálkozási szokásaink. Az állandó rohanás, a nagyfokú stressz, a káros szenvedélyek többek között a bélrendszerünk normál flórájára is káros hatással vannak. Napjainkban az egészségtudatos táplálkozással kapcsolatban közkedvelt és gyakran használt szó a probiotikum. De mik is azok a probiotikumok? A probiotikumok az emberi szervezet egészsége szempontjából jótékony hatással bíró, élõ mikroorganizmusok, például tejsavbaktériumok és bifidobaktériumok, amelyek egyébként az emberi bél mikroflórájának természetes alkotóelemei.
Az emberi béltraktusnak jótékony és ártalmas baktériumfajok sokaságából álló hatalmas és változatos mikroflórája van. Normál esetben a jótékony és a káros baktériumok egyensúlyban vannak a bélrendszerben, ami alapvetõen meghatározza egészségi állapotunkat. Ez a mikrobiális egyensúly azonban könnyen felborulhat. Negatív hatással lehetnek rá • a különbözõ fertõzésekre szedett antibiotikumok, • a gyomorsavkötõ gyógyszerek, • a szteroidot tartalmazó gyulladásgátló szerek és • a hormontartalmú készítmények. Az egyensúlyi állapotot befolyásolhatjuk étkezésünkkel is, így a rostban szegény, vörös húsokban és zsírban gazdag táplálkozás szintén elõsegíti a jótékony hatású baktériumok arányának csökkenését. Károsító hatása van még a dohányzásnak, a túlzott alkoholfogyasztásnak, valamint a tartós székrekedés vagy hasmenés állapotának. Ha valamilyen tényezõ miatt az egyensúly felborul, akkor elõfordulhat puffadás, hasmenés, szelesség, székrekedés, emésztési zavar.
A Béres Egészségtár – ProBio 6 kapszula károsodott bélflóra esetén (például antibiotikumos kezelés vagy gyomor- és bélrendszeri fertõzés után) a bélflóra egyensúlyának helyreállításához szükséges különleges táplálkozási igényhez igazított összetételû, jótékony probiotikus baktériumokat tartalmazó speciális – gyógyászati célra szánt – tápszer. A Béres Egészségtár – ProBio 6 kapszula megfelelõ csíraszámban tartalmaz hatféle baktériumtörzset, amelyek hozzájárulnak a bélflóra egyensúlyának helyreállításához. A készítmény hatóanyagai kedvezõ hatással lehetnek az emésztõrendszer mûködésére. Mikor ajánlott a Béres Egészségtár – ProBio 6 kapszula szedése? Egyes tényezõk hatására kialakult, károsodott bélflóra esetén: • helytelen táplálkozás, stresszes életmód, környezeti ártalmak hatása esetén, • bizonyos gyógyszerek, például antibiotikumok szedése során, • gyomor- és bélrendszeri fertõzések után a bélflóra egyensúlyának helyreállításához.
SZERETETVENDÉGSÉGRE…
Karácsonyi kuglóf Hozzávalók: 50 dkg liszt, 3 tojássárgája, 6 evõkanál kristálycukor, 15 dkg Rama margarin, 5 dkg élesztõ, pici só, tej. Elkészítés: tegyünk egy evõkanál cukrot 2 dl langyos tejbe, majd ebben futtassuk fel az élesztõt. A lisztet, a tojássárgákat, a maradék 5 evõkanál cukrot, a margarint és a sót gyúrjuk össze a felfuttatott élesztõvel, és az így kapott tésztát kétszer kelesszük meg. Amikor egyszer megkelt,
FOTÓ: BODA ZSUZSA
A bélflóra egyensúlyáért és az emésztõrendszer egészségéért
Isten iránti hálával köszöntöm sokunk nevében Szemerei Zoltánt, az országos presbitérium tagját és a Magyarországi Evangélikus Egyház korábbi „pénzügyminiszterét” abból az alkalomból, hogy immár negyven éve, 1968. december elseje óta teljesít közöttünk szolgálatot. Ajtaja mindig nyitva állt lelkészek és gyülekezeti tagok, presbiterek elõtt, õszinte empátiával hallgatta meg problémáinkat. Tudtuk, hogy ha anyagilag bajban vagyunk, segítségére mindig számíthatunk. Nyugdíjba vonulása után a Déli Egyházkerület felügyelõje lett, élvezve a gyülekezetek bizalmát. Õszintesége, fanyar humora és szerénysége tette egyházunk meghatározó egyéniségévé. Többször említette már, hogy a napok, évek nem múlnak el nyomtalanul fölötte, egészségi állapota jobb nem lesz, mi azonban mégis reménykedünk, hogy még sokáig képviseli a gyülekezetek érdekét az országos presbitériumban. Isten áldását kívánjuk életére és szolgálatára, Pál apostol szavait idézve: „Mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az õ elhívása.” Dr. Száraz Csenge (Orosháza)
kicsit újra összegyúrva még egyszer hagyjuk megkelni. Egy kizsírozott, huszonöt centiméter átmérõjû kuglófformába beletéve 170 Celsius-fokra elõmelegített sütõben körülbelül huszonöt perc alatt megsütjük. Jól megporcukrozva tálaljuk.
12
e
2008. december 21–28.
mozaik
HIRDETÉS
HIRDETÉS
ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL
Meghívó Az Ordass Lajos Baráti Kör az évi rendes közgyûlése után – 2008. december 18-án, csütörtökön 17.30kor – összejövetelt tart a kelenföldi alsó gyülekezeti teremben (bejárat a Magyari István utca felõl), ezen Böröcz Enikõ elõadását hallgatjuk meg Az elfelejtett áldozat: Csaba Gyula péteri lelkész címen. Záróáhítatot Missura Tibor nyugalmazott lelkész tart. A baráti kör szeretettel várja a gyülekezetek tagjait és minden érdeklõdõt.
MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG
Kiváló minõség, kitûnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve! Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!
Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója. HIRDETÉS
Láthatóvá tesszük!
HIRDETÉS
Szentföldi utazás A miskolci evangélikus gyülekezet – Sándor Frigyes esperes vezetésével – az elmúlt években különféle kulturális, hitmélyítõ utazásokat (Luther-út, Firenze és Róma stb.) szervezett. Legközelebbi programja – az idei zarándokút megismétléseként – 2009. február 26. és március 5. között szentföldi látogatás lesz. A várható részvételi díj 266 500 Ft/fõ. Bõvebb információt kérni, illetve jelentkezni az alábbi címeken és elérhetõségeken lehet: Miskolci Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala, 3530 Miskolc, Hunyadi u. 8.; telefon: 46/505726, 46/505-727; 20/824-3222; e-mail:
[email protected]. HIRDETÉS
Az Erõs Vár Alapítvány a Kispesti Evangélikus Gyülekezetért ezúton mond köszönetet Isten iránti hálával minden kedves testvérünknek a 2007. évi szja 1%-okból kapott 259 583 Ft támogatásért. A felajánlott összeget a templomtorony renoválására fordítottuk.
A Biblia távlatokat nyit azok számára, akik nemcsak olvasni szeretnének róluk, hanem látni is (2Kor 4,11) szeretnék azokat a szent helyeket, ahol Isten Igéje történetei lejátszódtak. Ennek jegyében folytatja fennállása 20. évfordulóján is zarándokútjainak szervezését az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) a jövõ évben. – Jézus nyomában járva: Názáret, Kapernaum, Kána, Betlehem, Jerikó, Jeruzsálem stb. Bibliával a kézben 2009. május 14–21. és október 8–15. között. – Rómába 2009. március 28. és április 1. között. Mindhárom alkalommal repülõgéppel mennek a csoportok, a helyszínen légkondicionált autóbuszokkal keresik fel a látnivalókat, magyar nyelvû idegenvezetéssel és lelkészi kísérettel, kényelmes szállodákban, félpanziós ellátással. A részvételi díjak és a teljes program kialakítása folyamatban van. Részletes tájékoztatást ad: ÖTK (1114 Budapest, Bocskai út 15. III. 3.; tel./fax: 1/466-4790; e-mail:
[email protected]) vagy Gimesi Zsuzsa szervezõ lelkész (70/5087624, e-mail:
[email protected]). HIRDETÉS
„Otthon – idegenben” Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia (EMEIK) 2009. április 4–11. között Burbach-Holzhausenben (Németország) tartja 50. jubileumi konferenciáját, melynek címe: Otthon – idegenben. A téma az EMEIK ötvenéves története alatt végig meghatározó volt. Idegenbe szakadt fiatalok igyekeztek a konferencia által egy darab otthont teremteni, amely sok külföldön élõ hazánkfiának azóta is erõforrást jelent a magyarságtudat és a keresztény hit szempontjából. A konferencián arra keresünk a választ Ittzés János püspökkel, Gémes István lelkésszel, Badin Ádám elõadómûvésszel és másokkal együtt, hogy mint keresztények és magyarok hogyan érezhetjük idegenben otthon magunkat, és miként viselhetjük el otthon az idegenséget. Érdeklõdni és jelentkezni Jaskó Irénnél az alábbi e-mail címen lehet:
[email protected]. A konferencia honlapján a részletes meghívó és program is elolvasható: http://church.lutheran.hu/emeik. Joób Szilárd
VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból december 21-étõl december 28-áig VASÁRNAP
HÉTFÕ
KEDD
SZERDA
12.00 / Bartók rádió Karácsonyt várva Advent 4. vasárnapján a közszolgálati rádió klasszikus zenei adója évek óta különleges koncertsorozatot sugároz: kilenc teljes órán keresztül élõ közvetítés részesei lehetünk. Délben Lisszabonban reneszánsz ünnepi muzsikát játszanak nekünk, majd Reykjavíkba és a helsinki Kallio-templomba repíti hallgatói a Bartók rádió képzeletbeli szánja. Washington és Dánia után Prága és Oslo érintésével jutunk el a pécsi bazilikáig, a napot pedig svéd karácsonyi hangverseny zárja. A klasszikus mûvek mellett az egyes tájak ünnepváró népi muzsikájából is hallhatunk.
11.10 / Duna II. Autonómia Ezer év szentjei (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat, 2002) Szent Gellért 11.34 / M. Katolikus Rádió Gospelkrónika 15.25 / Duna Tv Az Ormánság senkié se (magyar dokumentumfilm, 2008) (78') 20.00 / PAX Mit ér az ember, ha… (portréfilm) (40') Döbrentey Ildikó meseíró 20.45 / Duna Tv „Hiszem, ha látom” (magyar dokumentumfilm, 2008) (36') 21.00 / m2 Egy karácsony együtt (amerikai filmdráma, 1994) (87')
9.50 / Duna Tv Az Úr érkezése – Bözödújfalu (magyar dokumentumfilm, 2001) 14.05 / Kossuth rádió Arcvonások Tarsoly Elena, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány nevelõje 18.45 / Bartók rádió Kritikus füllel 21.00 / m1 Karácsonyi üdvözlet (amerikai családi film, 2006) (84') 21.15 / Duna Tv Karácsony zeneszóval (magyar zenés film) (25') 22.35 / Duna Tv A kivágott fenyõfa (bolgár filmdráma, 2006) (127') 23.35 / m1 Az utókor ítélete. Varnus Xavér komolyzenei mûsora
6.10 / Duna Tv A jászol bölcsõje (magyar dokumentumfilm, 2002) (40') 17.03 / Kossuth rádió Az elsõ karácsony óta Adventi verses-énekes mûsor a Bibliától Pilinszkyig 18.25 / m2 A Biblia növényei (21') A karácsonyi kert 19.55 / Duna II. Autonómia Karácsonyi hangverseny Marton Éva karácsonyi hangversenye a budavári Mátyás-templomban 20.00 / Duna Tv Magyar karácsony (85') Élõ körkapcsolás Csíkcsobotfalváról, Munkácsról és a Duna Tv stúdiójából.
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
10.00 / m1 Evangélikus istentisztelet Igét hirdet Ittzés János elnök-püspök. 17.04 / Kossuth rádió A Bibliában mindent megírtak 2008 a Biblia éve 18.10 / m2 Jézus az ember fia (táncoratórium) (72') 18.40 / Kossuth rádió The Priest. Mennyei dallamok három ír pap elõadásában 19.00 / Duna Tv Liszt Ferenc: Krisztus (magyar színházi felvétel, 2008) (180') 19.25 / m2 Karácsonyi koncert Jeruzsálemben 21.00 / Duna II. Autonómia Betlehemi gyermek (olasz filmdráma, 2002) (100')
10.03 / Kossuth rádió Evangélikus istentisztelet közvetítése Óbudáról Igét hirdet Fabiny Tamás püspök. 15.04 / Bartók rádió Kiskarácsony, nagykarácsony Délutáni muzsika 16.03 / Kossuth rádió Bencések Pannonhalmán 17.20 / m2 A galgóci betlehem (14') 20.25 / Duna Tv Eszter hagyatéka (magyar filmdráma, 2008) (90') 23.30 / m2 Csendes éj… (magyar–osztrák dokumentumfilm) (37') 23.50 / m1 Az élet dicsérete (angol filmdráma, 1974) (73')
12.05 / Duna Tv Isten kezében (26') 15.25 / HBO Tökéletes nap (amerikai filmdráma, 2006) (87') 18.40 / m2 A világ legszebb története – A Biblia (amerikai filmdráma, 1965) (102') 1. rész 19.40 / Duna Tv A jó pápa – XXIII. János (olasz életrajzi dráma, 2003) (98') 1. rész 23.06 / Hír Tv Pogányok idején (magyar dokumentumfilm) (52') 00.05 / Duna Tv Rost Andrea és a Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye (magyar koncertfilm, 2003) (37')
10.45 / m1 Református magazin 11.15 / m1 A Biblia éve 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (vallási híradó) (26') 13.40 / Bartók rádió Karácsonyi fúvósmuzsika 13.40 / Duna Tv A Szent Péter-bazilika ötszáz éve (német ismeretterjesztõ film, 2005) (53') 19.20 / PAX Éld át! (magyar koncertfilm) (53') Contini-koncert 20.40 / Duna Tv Karosi Bálint orgonál Bach: d-moll toccata és fúga
Új nap – új kegyelem Vasárnap Hiszen Isten nincs is messzire egyikünktõl sem. ApCsel 17,27 (1Móz 28,16; Lk 1,/39–45/46–55/56/; Fil 4,4–7; Zsolt 130) Napjainkban sokan kérdezik: „Hol van Isten?” Válaszunk ez lehet: megszólal a lelkiismeretünkben, bátorít a Biblia igéjében, teremtõ jeleit és hatalma nagyságát mutatja a kozmosz szépsége és jó rendje. Õbenne és õáltala élünk, mozgunk és létezünk. Olykor még álmainkon keresztül is üzenhet nekünk. Legtisztábban mégis Jézus szava cseng számunkra, s igéje életünk biztos alapja.
Hétfõ Hûséges az Úr, aki megerõsít titeket, és megõriz a gonosztól. 2Thessz 3,3 (1Sám 30,6b; Jel 22,16–17.20–21; Lk 1,39–56) Az élet nemes harc és kemény küzdelem. Ebben a harcban az gyõz, aki mindvégig hûséges Urához, Istenéhez. Ezért nincs fontosabb, mint ennek a kapcsolatnak az odaadó ápolása. Õ szól hozzánk a Biblia igéjén keresztül, mi pedig kereshetjük a találkozás lehetõségét a vele való beszélgetésben az imádság hullámhosszán. Így lehet esélyünk felülrõl való erõre és kitartásra. Így lehet esélyünk a mindennapi élet elõre nem látott küzdelmeiben is a gyõzelemre és a nekünk ígért korona örömére.
Kedd Az emberek igaz uralkodója, az istenfélõ uralkodó olyan, mint a fölkelõ nap reggeli fénye. 2Sám 23,3–4 (Kol 4,1; Róm 15,8–13; Lk 1,57–66) Az alá- és fölérendeltség õsi rendje ellen ifjúkorunkban mindnyájan tiltakozunk. A felnõtté válás jele, ha belátjuk, e sajátos felelõsségvállalás, vezetõ és beosztott szerepköre nélkül nem képzelhetõ el az élet jó rendje, nem mûködik a teremtettség. Keresztényként valljuk, hogy bármelyik pozícióban végezzük is mindennapi feladatainkat, végsõ soron Urunknak tartozunk számadással. Az istenfélõ vezetõ olyan, mint a felkelõ nap fénye. Világosságot, áttekinthetõséget látni döntéseiben; mindenki örül, ha jó szándékkal megjelenik a munkatársak között; fényt hoz az életükbe, reménységet az új kezdetre.
Szerda Amikor eljött az idõ teljessége, Isten elküldte Fiát. Gal 4,4 (Péld 16,32; Mt 1,/1–17/18–21/22–25/; Róm 1,1–7; Lk 1,67–80) A legszentebb éjszaka, a legcsendesebb óra, a legmeghittebb együttlét szeretteinkkel, Isten megváltást hozó cselekvésének örömteli kezdete. Az idõ teljessége. A történelem közepe. Hozzá viszonyul múlt és jövõ. Minden ezért a pillanatért történt. S minden azért következik be, hogy rádöbbenjünk Isten értünk hozott, szív szerinti döntésére. Ünnepeljünk hálával lelkünk mélyén, imádsággal és énekkel ajkunkon! „Jöjj, Isten népe, áldjuk õt, / A mindenség Urát, / Kitárta a menny ajtaját, / Elküldte szent Fiát, / Elküldte szent Fiát.” (EÉ 156,1)
Csütörtök A pásztorok visszatértek, dicsõítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan õ megüzente nekik. Lk 2,20 (Ézs 66,19; Lk 2,/1–14/15–20; Tit 3,4–7; Lk 2,1–14) A születés, egy élet világra érkezése mindig nagy pillanat. Jézus közénk jövetele felülmúl minden más eseményt. A karácsony történése ezért lázba hozza a pásztorokat. Ámulva Isten tettein, leborulva imádják a jászolban fekvõ kicsi gyermeket. Elindulnak a bölcsek is. A világi hatalom birtokosa megrendül, lelkesedést színlelve tõrbe csalná a kor legmûveltebb embereit, a csillagászokat. A történelem Ura a tudósokat, miután kifejezték hódolatukat s imádatukat a föld minden nemzetsége nevében, más úton készteti hazatérni. Isten nagyobb az ármánykodó földi hatalom gonosz szándékainál.
Péntek Néhány ciprusi és cirénei férfi hirdette az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. ApCsel 11,20–21 (Zak 8,23; Jn 1,1–5/6–8/9–14; Zsid 1,1–3/4–6/; Lk 2,15–20) A karácsony kezdet. A folytatás nem marad el. Jézus legfõbb mûve, a megváltás, az isteni jó hír elhat a föld végsõ határáig. Új és új nemzedékek képviselõi adják tovább az Isten cselekvésének történeti eseményeit. A Lélek pedig hitet ébreszt azokban, akik nyitott szívvel fogadják a tanúságtételt. Nekünk is szabad hírvivõkké lennünk egy rossz hírekre betájolt világban.
Szombat Én, Jézus vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag. Jel 22,16b (Ézs 11,1; Jn 21,20–24; Lk 2,21–24) A fényes hajnalcsillag az égbolton eligazodási pont. Általa tájékozódunk mindennapi döntéseinkben, hozzá mérjük cselekedeteinket. Mintha a 21. század embere elfelejtette volna mindezt! Vajon globális, minden országra kiható gazdasági, bizalmi és erkölcsi válságunk holdudvarában a tényleges okok között nem az általános értékrend elvetése, a jézusi magatartás visszautasítása, a materiális javak mindenek fölé helyezése található? Az ünnepnapok segítsenek bennünket életünk értékeinek sorrendbe állításában! Legyen válaszunk arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb, és ki az elsõ az életünkben. Biztasson a Lélek jó válaszokra! g D. Szebik Imre
HIRDETÉS
A Budahegyvidéki Evangélikus Templomépítési Alapítvány köszönetet mond a személyi jövedelemadó 1%-aként részére felajánlott összegekért. A 2007. évi felajánlásokból 634 006 Ft érkezett az alapítvány részére, mely összeget az alapító okiratban foglaltaknak megfelelõen az ifjúság nevelésére-oktatására, diakóniai tevékenységre és az idõskorúak gondozására fordított az alapítvány. Az alapítvány kuratóriuma HIRDETÉS
ProChrist 2009 – újra Magyarországon is! …hogy Jézus Krisztust minél többen megismerjék, s hogy gyülekezeteink virágozzanak! Kapcsolódjon be és jelentkezzen! Az Ön gyülekezete is részt vehet benne! Jegyezze meg az idõpontot: 2009. március 30-tól április 6-ig! Nyolc estén át magával ragadó istentiszteletek a németországi Chemnitzbõl Ulrich Parzany evangélikus lelkész igehirdetésével! Mûholdas közvetítés Európában közel 1400 helyszínen! Keresse a szervezõirodát: 6200 Kiskõrös, Luther tér 3. Telefonon hívhatja Szentgyörgyiné Gombár Ildikót (20/824-4700) vagy Lupták Györgyöt (20/824-4748). Tájékozódjon honlapunkon: www.prochrist.hu, vagy küldjön e-mailt:
[email protected]. Segítünk a szervezésben tanácsadással, plakátokkal, szórólapokkal, segédanyagokkal, elérhetõ árú videokivetítõkkel! Még nem késõ, várjuk jelentkezését!
2008. december 21–28.
forrás
K A R Á C S O N Y U T Á N I V A S Á R N A P – Ef 2,13–18
Az egyesítés csak egyvalakiben mehet végbe Bizonyos eseményeket határkõnek tekintünk az életünkben. Így beszélünk: ez a balesetem vagy betegségem elõtti, illetve utáni idõszakban történt; ez a házasságkötésem elõtti években; ez gyermekem születése elõtt vagy nyugdíjba vonulásom idején. Sokszor taglaljuk, milyen volt az életünk a rendszerváltás elõtt vagy után, a különbözõ kormányok alatt és így tovább. Minden kornak és generációnak megvan a maga sajátos viszonyítási alapja. A keresztény ember életében milyen fontos határkövek létezhetnek? És Isten népének, az egyháznak az életében? A karácsony utáni vasárnap igéje ezen gondolkodtat el bennünket. Pál apostol szavaiban is egy határkõ áll, amelynek ugyan csak az egyik oldalán álló tények kerülnek most elénk, de érdemes elolvasni az szakaszt megelõzõ verseket is (11–12.) is, hogy teljes képet kapjunk. A szakaszban két szó köré csoportosulnak az események: mi volt egykor, és mi van most. Az ellentét nemcsak a mondatok tartalmában, hanem már az egyes igeverseken belüli szavakban is jelen van, például: távol – közel, békesség – ellenségeskedés, eltörölte – teremtette… Ezek a fogalmak egymástól szembetûnõen elváló szakaszokat jelölnek a hívõ ember életében. Ennek a két idõszaknak a határkövét pedig a Krisztushoz való
tartozás vagy – a másik oldalról nézve – a Krisztus nélküli élet adja. Ne higgyük, hogy ez az elhatárolás csupán Pál apostol korát, az elsõ évtizedek vagy évszázadok keresztényeit, keresztény közösségeit érintette. A mai gyülekezetekre éppen úgy alkalmazható és érthetõ az ige, mint az akkori helyzetre. Miért is? Mert ez a fajta határ a mi életünkben is megvan. Valamikor mi is „letettük a voksunkat” az egyik vagy a másik oldal mellett, akár tudatosan készülve erre, akár váratlan történések következményeképpen. A döntés pedig attól fogva életünk minden pillanatát meghatározza, hiszen mint minden emberi döntésnek, ennek is következményei vannak. Következményei és hatása az Istennel és az emberekkel való viszonyunkra. A karácsony ünnepe utáni vasárnap központi gondolata: Krisztus az egyedüli, aki minden válaszfalat lerombolt. Mit ért ezen Pál apostol? A bibliamagyarázók több választ is kínálnak a kérdésre; közülük egyet emelek ki: a fal átvitt értelemben az Isten és ember, valamint az ember és ember közötti elválasztó akadályt jelenti. A jászolban fekvõ gyermek egyértelmû és látható jele az Isten és ember közötti fal lerombolásának. A szívében karácsony üzenetével élõ keresztény embernek pedig az a feladata, hogy elvigye
A VASÁRNAP IGÉJE
az örömhírt: a válaszfal lebontatott Isten és ember, ennek következményeként pedig ember és ember között. A jászolhoz a szegény, tudatlan pásztor és a mûvelt bölcs, a gazdag király is odatérdelhetett. Vajon hány olyan embert tudnánk felsorolni, aki mellé nem szívesen vagy egyáltalán nem térdelnénk oda a betlehemi jászolnál? Úgy gondolom, mindenkinek eszébe jutna legalább egyvalaki. Ez mindannyiunk számára elgondolkodtató. Tóth Árpád így ír errõl Lélektõl lélekig címû versében: „Ó, csillag, mit sírsz! / Messzebb te se vagy, / Mint egymástól itt a földi szívek! / A Sziriusz van tõlem távolabb / Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? // Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! / Ó, jaj, az út lélektõl lélekig! / Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges ûr lakik!” Pál apostol annak a felismerésére akar elvezetni ma mindnyájunkat, hogy a karácsonyi csoda következtében minden hívõ embernek békessége lehet: Krisztusban és Krisztus által. Hiszen Jézusban éppen az a csoda történt meg, hogy a tá-
voliakból is közeliek lettek; emberek közel kerülhetnek egymáshoz, mert Isten közel került az emberhez. Nem magától lett ez így, hanem azért, mert a testté lett Ige kitöltötte az elválasztó ûrt. Nemcsak a közelieket és a távoliakat békítette ki egymással, ledöntve a közöttük levõ válaszfalakat, hanem Jézusban õ maga jött közel az Isten közelségétõl elszokott emberhez. Eljött hozzánk, hogy nekünk is lehessen „menetelünk” õhozzá, és kétirányú közeledés jöjjön létre. Igénk kitágítja a karácsonyi perspektívát: a jászolbölcsõtõl, a betlehemi hangulattól eljutunk a jézusi mû világméretû hatásához és ezen keresztül ahhoz, ahogyan bennünket is megérint. A karácsonykor meghirdetett békesség és jóakarat itt már nemcsak jókívánság, hanem megvalósult, beteljesült állapot. Krisztusban valami különleges és új élhetõ át itt és most: Istenközelség és testvérközelség. Adja Isten, hogy ezek a közelségek ne csupán a karácsonyi ünnepkörben, hanem az év minden napján átélhetõek legyenek! g Gyõri Veronika Ágnes
Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! Hála és köszönet neked azért, hogy közel jöttél és közénk jöttél szent Fiadban. Add, hogy a benne kapott békesség a tõlünk távol levõ embereket hozzánk is közelebb hozza. Ámen.
f
13
HETI Ú T RAVA LÓ
Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az õ dicsõségét. (Jn 1,14) A karácsony utáni héten, egyben az óév utolsó és az új év elsõ napjaiban az Útmutató reggeli és heti igéi az emberi idõszámítás középpontjává lett Úr Krisztus isteni dicsõségét hirdetik, hogy „vallást tegyenek mindenféle népek az Úristennek, és õt dicsérjék” (GyLK 732). A békességet szerzõ Isten cselekvése állásfoglalásra késztet. Anna prófétanõ Jézus születéséért „hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását”. Simeon pedig templomi bemutatásakor Jézust „karjába vette, áldotta az Istent”, és énekelt: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet…” (Lk 2,38.28–30) „A kegyes Simeon szeretné, ha belátnánk: Megváltóra szorulunk. Ha szilárdan hisszük, hogy a Gyermek Istentõl jött Megváltónak, se bûn, se halál
Oratio œcumenica Mennyei Atyánk! Békességet szerzõ Isten! Köszönjük neked, hogy az elmúlt ünnepnapokon lehetõséget kaptunk hitünk és reményünk megerõsítésére és a te szeretetedbõl való növekedésre, mert a betlehemi Kisded megérkezésében felismerhettük irgalmadat. Segíts, Urunk, hogy akár a hozzád közeliek, akár a tõled még távol lévõk a te ajándékodnak, Jézusnak örüljenek a leginkább. Mennyei Atyánk! Nagy volt a kísértés, hogy szereteted nagyságát kellemes hangulatokon, hibátlan ünnepi külsõségeken mérjük le. Bocsásd meg nekünk, ha kívülrõl békességet erõltettünk magunkra, holott szívünkben nem volt békesség. Add, hogy felismerjük: szeretetednek a csodája nem emberi akciókhoz van kötve, nem kampányszerûen érkezik, hanem szívünk alázatos csendjét keresi. Segíts meg, Istenünk,
hogy szívünkben mindig készek legyünk a téged váró alázatra. Az ünnepek elmúltával a mai csendes vasárnapon hadd imádkozzunk azokért, akik ettõl az ünneptõl kezdve forgatnak lényeges dolgokat a szívükben. Fontos döntéseket, fontos találkozásokat, talán éppen a Fiadra találás õszinte örömét. De azokért is imádkozunk, akik nagy csalódások keserûségét hordozzák magukban vagy egy szerettük elvesztésének a fájdalmát vagy a kiútkeresés nehézségeit. Istenünk, segítsd meg az önmagukkal viaskodókat, hogy hozzád térhessenek, és nálad vigaszra, nyugalomra és biztonságra találjanak. Istenünk! Adj nekünk kívül-belül békességet! Szívekben, családokban, gyülekezetekben, városokban és falvakban, kórházakban, öregotthonokban és börtönökben egyaránt. Szentlelked által vigyél békessé-
get oda, ahol most még békétlenség, meghasonlottság, feszültség van, vagy viszálykodás dúl. Tekints irgalommal a gyûlölködés indulatától gyötört hazánkra és nemzetünkre is! Add, hogy egységünk békessége veled kezdõdjék el! Segíts, hogy boldogságunk és boldogulásunk útját a békességteremtés feladatában is felfedezzük. Istenünk! Óvd meg teremtett világodat a gonosztól! Olts a szívünkbe felelõsségérzést, és add Lelked ajándékát is, hogy eredményesen küzdjünk bûneinkkel, hibáinkkal. Te formáld az emberiséget Lelked által! Vedd el félelmeinket, közönyünket és kishitûségünket! Vezess minket tovább a hit útján, mint a pásztorokat, akik hazatérve sem mondtak le arról az örömrõl és békességrõl, amelyet megtapasztaltak. Velük együtt hadd mondhassuk mi is: Megváltó született nekünk! Ámen.
Csillagászati motívumok az Evangélikus énekeskönyvben Evangélikus énekeskönyvünk számos nyilvánvaló, de néhány rejtett értéket is hordoz. Például egyes énekek szövegében – amint az Evangélikus Élet 2006/38. számában bemutattuk – csillagászati vonatkozások lelhetõk föl. Mindezek mellett az énekeskönyv ábráin-illusztrációin is találhatunk asztronómiai vonatkozású mo-
tívumokat – az alábbiakban néhány ilyenre hívjuk fel a figyelmet. 193. oldal – Napkorong Krisztus-monogrammal: Krisztus a világ világossága (Jn 8,12). Központi égitestünket, a sárga törpecsillagok családjába tartozó Napot stilizálja. A napkorong belsejében Krisztus görögül írt nevének elsõ két betûje, a khi és a
ró (XP) szerepel. A napkorong-ábrázolás peremérõl lángnyelvszerûen tizenhat napsugár indul ki. 236. oldal – Csillag Krisztus-jellel: Krisztus a hajnalcsillag (Jel 22,16). A kezdetet és véget szimbolizáló alfa és ómega betû között elhelyezett kereszt középpontjában található bolygószomszédunk, a Vénusz ábrázolása. A hajnali és szürkületi láthatósága alapján népiesen Esthajnalcsillagnak nevezett égitestet négyágú csillagként mutatja az énekeskönyv.
bolygóegyüttállásként leírt betlehemi csillagot mutatja hatágú csillagként stilizálva, melybõl öt fénysugár indul és vetül az alatta ábrázolt betlehemi jászolra. g Rezsabek Nándor 239. oldal – Koronák csillaggal: a napkeleti bölcsek (háromkirályok) jele, akik meglátták Jézus csillagát (Mt 2,2). Három korona rajza, mely a napkeleti bölcseket – vagyis a kisded Jézust felkeresõ mágusokat, babiloni csillagász papokat – szimbolizálja. Felettük hatágú Dávid-csillagként az utat mutató betlehemi csillagot láthatjuk, amely a Megváltó születésekor a Halak csillagképben igen szoros együttállásban levõ Jupiterrel és Szaturnusszal azonosítható. 260. és 637. oldal – Jászolbölcsõ: a karácsony jele (Lk 2,6). Ez az illusztráció is a természettudományos módszerekkel
nem rettent többé” – tanít Luther. Az élet igéjének szemtanúi bizonyságot tesznek róla, s hirdetik „az örök életet”, hogy közösségünk legyen „az Atyával és az õ Fiával, a Jézus Krisztussal” (1Jn 1,2.3). Az Úr „Isten szeretet”, de a szeretet nem isten! „Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, õ pedig Istenben…” Éves számadásunk fõ kérdése ez: „…ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket”? (Lásd 1Jn 4,15–16!) Segítõ kérdés és válasz: „Ki a Fiú?” Fia Dávidnak s Istennek – „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten (…), te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.” (Zsid 1,8.12) Óév estéje hálaadásra és bûnbánatra hív a kegyelem fogyó idejében. „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 103,8) „…Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Pál szerint a választottakat semmi sem szakíthatja el „Isten szeretetétõl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,31.39)! Ez év utolsó napján a Fiú vigyázásra int: „…legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) Újév Jézus névadásának ünnepe; õ a világ reménysége, ezért „amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek õáltala” (Kol 3,17)! „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette a mennyet és a földet.” (Zsolt 124,8; LK) Jézus idén is amnesztiát hirdet, szabadulást bûnbõl, betegségbõl, büntetésbõl: „Az Úr Lelke van énrajtam (…), hogy evangéliumot hirdessek (…), és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4,18.19) „Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni” (Jak 4,15) – ez a mi 2009. évi programunk? Józsué életprogramját a sikemi országgyûlésen mondta el: „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15) A Nílusból kimentett gyermeket a fáraó leánya „a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízbõl húztam ki.” (2Móz 2,10) Minket Isten egyszülött Fia által üdvözített, mert „ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lk 18,27; a 2008. év igéje)! „Jézus legyen jelszavunk, / Midõn egy új évbe lépünk…” (EÉ 182,1) Kedves Olvasó! Bízd újra életed Krisztusra 2009ben, és számolj vele! g Garai András
14
e
2008. december 21–28.
A BIBLIA ÉVE
A Jelenések könyve – a remény A Szentírás utolsó könyve a reménység hangján szólal meg. János apostol azt mondja el benne az üldöztetéseket és sokféle kísértést szenvedõ híveknek, „aminek hamarosan meg kell történnie”. Különleges jellegzetessége, hogy tulajdonképpen „újraírja” az Ószövetség számtalan örök érvényû gondolatát, felhasználva azokat a prófétai és költõi képeket, amelyek akkor már évszázadok óta eleven kincsei voltak a zsidóságnak. Utalásaival felidézi többek között a nagy próféták elhívását, Bálám történetét, Illés küzdelmét Jezábel ellen, az egyiptomi csapásokat, de különösen is Dániel látomásait. Mivel nyelvezetében hasonlít több kortárs zsidó apokaliptikus irathoz, ez az elnevezés maradt rajta: „Apokalipszis”, amely görögül a kijelentést, kinyilatkoztatást, a titok leleplezését jelenti. Ugyanakkor – a közvélekedéssel ellentétben – János jelenései elsõsorban nem a világvégérõl szóló jóslatok. Tévedtek, és ma is tévúton járnak azok a keresztény írásmagyarázók, akik arra törekednek, hogy a Jelenések könyve utalásaiban felfedezzék azokat a „kulcsokat”, amelyek segítségével koruk világtörténelmi eseményei elhelyezhetõk a végítélet felé mutató hatalmas idõszalagon. János jelenései sokkal inkább prófétai könyvnek tekintendõ: ahogyan a próféták igehirdetéseinek, János szavainak is egyszerre van a múlt tapasztalataiból fakadó, a jelenben eligazító és a jövõbeli eseményeket elõre értelmezõ jellemvonásuk. Ha megfigyeljük, az apokalipszis eseményei egyszerre zajlanak az „örök jelenben” és Isten mennyei trónusa elõtt.
„A nagy, kerek elbeszélés” A Biblia elsõ könyve azzal kezdõdik, hogy a bûnbe esett ember elrejtõzik Isten elõl, aki szellõs alkonyatkor az éden kertjében sétál. Isten fájdalmas „Hol vagy?” kérdése Ádámhoz mintha az egész Isten–ember kapcsolat szimbolikus megfogalmazása lenne. Tulajdonképpen mind az Ó-, mind az Újszövetség e kapcsolat magaslatairól és hullámvölgyeirõl szól. Isten nem várta meg az elrejtõzõ ember válaszát a hívására, mert az ember nem volt képes felelni. Inkább õ maga jött közel az emberhez Jézus Krisztusban – egy idõre –, majd jön el újra, immár végérvényesen, az idõk végén. A Biblia kánonjának ihletett összeállítását dicséri, és egyáltalán nem tekinthetjük véletlennek, hogy a Szentírás utolsó könyve ezzel a reményteljes szózattal zárul: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és õ velük fog lakni, õk pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükrõl, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk elmúltak.” (21,3) „A jövõ azoké, akik a következõ nemzedéknek okot adnak a reménységre.” (Pierre Teilhard de Chardin) „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idõ közel van.” (Jel 1,3)
SEMPER REFORMANDA
„Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és igaz valójában leírni, akkor arra kell figyelned, ahogy az angyal teszi ezt. Szerinte a Krisztus »nagy öröm«. Ez ige mellõl ne tágíts, mert erõ van benne!” d Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása)
forrás
Ó É V E S T E – 2Kor 5,9–10
AZ ÜNNEP IGÉJE
Fair play Közeledvén diákkoromban a számonkérés ideje, a féléves vizsgaidõszak, a középiskolában kiváló angolosnak számító barátom szokta volt magának követendõ jelszóként kártyán maga elé tûzni: „fair play”: csak sportszerûen, csak keményen, csak becsülettel, csak tisztán. Közeledvén minden esztendõ múltával a végsõ számonkérés, tõlünk is „fair play”: sportszerû, kemény, becsületes, tiszta küzdelem kívántatik. A sportszerûség elsõ követelménye a gyõzni akarás, a törekvés, a fel nem adás. Pál apostol is ezt az ókori atlétikából ismert szót alkalmazza: törekedünk. Rákényszerítjük akaratunkat a versenyt a holtponton feladni késztetõ testre, és további teljesítményre sarkalljuk. Hogy a sportszerû küzdelem tetszésére legyen annak, akinek tetszését el akarjuk nyerni. A rabszolga uráét, a keresztény ember az Úrét. Akár idehaza, akár idegenben – olvassuk, értve a hazai pálya elõnyét és az idegenbeli hátrányát. Csakhogy e kétversnyi igébõl nem derül ki, a földi-e a honi pálya vagy a mennyei? Mindkettõn megkívántatik az Úr kedvére való versenyzés. (Úgy tûnik, Pál apostol szó-
használatában a halál nem egyszerûen a lélek álma. A humánum „magja” a halálban is aktív…) Nincsen verseny eredményhirdetés nélkül. Az ókori atlétának meg kellett állnia a tribün elõtt, hogy átvegye a díjat. Annak megfelelõt, ahogy versenyzett. Ahogy a vázaképek ábrázolják: meztelenül. Hogy átvegye annak jutalmát, amit az atlétika eszközével, az emberi testtel – íme, közszemlére téve –, a teste teljesítõképességét a végletekig fokozva és kihasználva elért. Pályánkat megfutva nekünk is így kell megállnunk a tribün, a Krisztus ítélõszéke elõtt. Mert akár tudjuk, akár nem: versenyzõk vagyunk… Az évek és vele az élet múlását, a kikerülhetetlenül közelgõ véget, majd ezt követõen a „tribün” elõtti kötelezõ megjelenést a versenybíró mindenen átható, lemeztelenítõ tekintete elõtt vagy beletörõdéssel, vagy erõltetett búfelejtéssel szokták várni. Ettõl hangos a szilveszteri éjszaka. Felejtenénk, hiszen dolgainkról kiderül a valódi értékük… Pál apostol szóhasználatából kitûnik, hogy amíg élünk, nemcsak testben élünk, de „test által” cselekszünk. A
test tehát eszköz, a testben való élet pedig lehetõség. Az eszköz önmagában morális szempontból semleges. A test is az. Tehetetlen. Hogy minek eszközévé válik, az azon múlik, kinek a kezében van. Lehet a Szentlélek temploma. A Lélek munkálja, hogy Krisztusban higygyünk, és õt kövessük. A test, azaz az ember így Krisztus szolgájaként cselekszik, cselekszi a jót… Eszköze az istenképûségnek, a szeretetnek: két egymást szeretõ ember összetartozásának, eszköze az élet továbbadásának, eszköze a ránk bízottakról való gondoskodásnak; eszköze a kenyérkeresetnek, és eszköze a simogatásnak. Eszköze a teremtett világ kincsei felelõs kiaknázásának és használatának. Eszköze a megbocsátásnak és eszköze a kereszthordozásnak. Az atlétának az a dolga, hogy a teljesítményt a lehetõségek határáig fokozza… De öncéllá válva a test lehet a bûn eszköze is, eszköze más ember érzelmi és fizikai kihasználásának, eszköze az élet rombolásának, más munkája meghiúsításának, eszköze a teremtett világ tönkretételének, az istenképû ember sátánivá formálásának.
A testben töltött idõ, életünk ideje ugyanígy önmagában semleges. Lehet a kegyelem ideje. Lehetõség a jóra, a Krisztus szolgálatában való sportszerû küzdelemre. És lehetõség a gonoszra, egymás károsítására. A tribün elõtt az atléta kényszerûen elveszi erõfeszítéseinek vagy renyheségének, a pályán elért teljesítményének jutalmát. Így írja az apostol, aki egyébként testi adottságai szerint legfeljebb a paralimpián indulhatott volna… Éveknek és életnek múlása ne az életünk fogytával gazdátlanná és feleslegessé váló dolgainkra, idõvel avult teljesítményeinkre emlékeztessen minket, hanem egykori diáktársam, nem kevésbé Pál apostol sportszerû keménységére: fair play! g Krähling Dániel
Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, hálát adunk az elmúlt esztendõért, a kegyelem drága idejéért. Irgalmadat kérjük arra, amit elrontottunk, irgalmadat kérjük a haszontalanul elvesztegetett idõért. Erõsíts meg bennünket a hozzád méltó küzdelemre, hogy ne kelljen szégyenkeznünk, amikor a célban megállunk elõtted. Ámen.
Oratio œcumenica Mennyei Atyánk! Hálával köszönjük meg most neked, hogy új nappal ajándékoztál meg bennünket egy új évben! Öröm és áldás, hogy közösségben, igéd útmutatásával indulhatunk el az új esztendõben. Könyörgünk azokért, akik nem a hozzád vezetõ úton járnak. Segítsd õket Szentlelkeddel, hogy megtalálják a megfelelõ irányt, amely feléd mutat, és örömmel, boldogan legyenek evangéliumod hordozói és továbbadói! Kérünk, ajándékozz meg bennünket a közösség építõ, lendítõ erejével, lelkesedéssel és kitartással. Köszönjük, hogy te mindig mellettünk állsz, és támogatsz minket szolgálatunkban. Kérünk téged, hogy ebben az évben is segítsd megvalósítani terveinket. Adj nekünk okos döntéseket, felelõsséget és megfelelõ bölcsességet! A számunkra kedvezõtlen fordulatokra, ku-
darcokra készíts fel, hogy türelemmel, belátással tanulni és okulni tudjunk belõlük! Légy azokkal a testvéreinkkel, akik társ, család, barátok nélkül maradtak! Küldj hozzájuk jó szándékú, segíteni akaró embertársakat! Kérünk, ne engedd, hogy erõt vegyen rajtunk a tétlenség, a lustaság, hanem áldozatkész szeretettel irányítsd figyelmünket a segítségre szorulók felé. Váltsa fel a szavakat tett, hogy feltétlen szeretettel tudjunk odafordulni a másikhoz! Imádkozunk beteg testvéreinkért is. Könyörgünk, enyhítsd fájdalmaikat, adj gyógyulást testnek és léleknek. Biztasd a betegségekkel küszködõket otthonukban, kórházakban, szeretetotthonokban! Eléd visszük a gyászolók bánatát. Enyhítsd veszteségük fájdalmát! Vigasztald õket imádsággal, igehirdetés-
sel, kézfogással, együtt érzõ öleléssel és az örök élet rendíthetetlen reménységével! Könyörgünk azokért, akik erõszaktól, bántalmazástól, katasztrófa nyomorúságától, háborútól, diktatúrától szenvednek. Állj melléjük a bajban, õrizd meg õket a kilátástalanság veszélyétõl, és ne engedd, hogy elveszítsék a reményt! Imádkozunk egyházunkért, gyülekezeteinkért, szolgálattevõkért, lelkészekért. Kérünk, add, hogy tisztán, õszintén, a Krisztushoz tartozás méltóságával tudják hirdetni, továbbadni igédet! Mennyei Atyánk! A te áldásoddal szeretnénk indulni ebben az évben is, és megtapasztalni, hogy könnyû és nehéz napjainkban egyaránt kísér áldásod, míg egykor megérkezünk hozzád, ahol a töredékes tökéletessé, a homályos tisztává lesz örök országodban. Ámen.
Ú J É V – Ef 2,8–10
Kész az út – járjunk rajta! Vannak fontosnak vélt kincseink, amelyek nélkül egy percünket sem tudjuk elképzelni, és vannak olyan értékeink, amelyekrõl – akár mások kedvéért is – le tudunk mondani. Rangsoroljuk is értékeinket. Megállapítjuk, mi nélkülözhetetlen, és mi az, ami nem lényeges. Kétségtelen, az egyik legdrágább kincsünk a múló idõ. Bár gyakran elfecséreljük, de ilyenkor, az esztendõ fordulóján rádöbbenünk, mennyire fontos és drága. Isten igéje átrendezi, meggyógyítja értékrendünket. Így talpra állított értékpiramisunk csúcsán nem a múló idõ, hanem a Jézus Krisztussal való közösség ragyog. Ez boldogít már itt a földön, és jut majd teljességre az õ országában. Ünnepünk evangéliuma az Urunk névadásáról szóló rövid tudósítás (Lk 2,21). Jézus szabadítást hirdetõ nevével indít útra. Bár ez a legrövidebb az egyházi esztendõ összes istentiszteleti, ünnepi olvasmánya között, mégis benne van minden. Jézus Urunk neve nemcsak az éppen elõttünk lévõ háromszázhatvanöt napot jelöli ki számunkra, hanem távlatot nyit életünknek a földi lét határain túl, az üdvösségig. Igazán új azonban csak akkor lesz a most kezdõdõ esztendõ, ha horizontját nem a következõ december 31. határolja, hanem ha megértjük, hogy Isten kegyelmébõl ez az év is Jézus-év: vagyis az eljövendõ örök új esztendõ, a vele való teljes közösség felé vezetõ út egy szakasza. Isten ezen az ün-
nepen így nyitja meg szívünket valóban új ígéretére. Ha ezt megértjük, akkor ehhez még két felismerés társul. Az egyik, hogy ez az újdonság nem vélt vagy valós hûségünk, kitartásunk jutalma. Ezért mondja az apostol: nem cselekedeteink jutalma az, hogy új lehetõséget kapunk. A megnyíló jövõ mindig ajándék, mindig kegyelem! Emberi életünk logikája – hogy a tegnap és a ma sikere alapozza meg a jövendõt – csõdöt mond hitünk dolgaiban. Semmink sincs, amivel büszkélkedve Isten elé állhatnánk. Hiszen csak azt tettük – ha egyáltalán megtettük –, ami kötelességünk volt. Néha szánalmas, hogyan állnak sorba az emberek kitüntetésekért, elismerésekért; és vérig sértõdnek, ha kimaradnak az éppen aktuális névsorból. Isten országának nem ez a rendje, hiszen ott nincs érdem, és nincs érdemrend. Csak a meg nem érdemelt kegyelem ajándéka van. Ezért az, aki újév ünnepét nemcsak jeles – eddig még sosem volt – dátumként köszönti, vagy mint kisebb-nagyobb botlások, bûnök után kapott tiszta lapnak örül az új évszámnak, hanem Istentõl fogadja életének ezt az új szakaszát, pontosan tudja, hogy csak Jézusért virradhattunk új napra, új esztendõre. Ezen a ponton kísértõ gondolataink is támadhatnak. Ha így van, hogy nincs semmi múltbeli érdemünk, akkor nyilván ugyanez lesz érvényes ezután is. Akkor pedig egyáltalán nem fontos, ho-
AZ ÜNNEP IGÉJE
gyan s mivel töltjük ki a múló idõt. De csak addig gondolkozhatunk így, amíg meg nem értjük igénk második felét. Mert miközben szó sem lehet arról, hogy érdemeink elismeréseként kapnánk az elõttünk álló esztendõt, azt halljuk, azért kapjuk, hogy a ránk váró alkalmakkal és elkészített lehetõségekkel Istennek szolgáljunk. Furcsa a kép, de elképzelhetjük úgy az elõttünk lévõ idõt – akár ezt az új évet is –, mint egy hatalmas kelléktárat, ahol háromszázhatvanöt polc huszonnégy fiókjában személyre szabott feladatok várnak ránk. Nem cselekedeteinkért, hanem cselekedetekre kaptunk idõt. És van mit tennünk. Nézzünk csak körül! Tele vannak kisebb-nagyobb közösségeink mindenféle nyomorúsággal, kártékony szenvedélyekkel, széthulló családokkal, lazuló erkölccsel, sokak szegénységének gondjával. 2009 elsõ napjaiban van-e Magyarországon vagy szerte e világon, aki ne így látná helyzetünket? Aki ezen az ünnepen Isten kegyelmének új esztendejébe Jézus nevével indul, az nem mondhatja: „Ez nem az én gondom.” Miközben Isten ezen a napon hitünk
szárnyán az égbe emel, parancsával a földre állít. Mert a végsõ cél felé vándorolva két lábbal a földön járunk. Mindezt Jézus Urunktól tanulhatjuk meg. Tõle tudjuk, hogy ami elõttünk van, az kegyelembõl van. Nem siratjuk a múló idõt, hanem örömmel töltjük ki az elõttünk levõt a ránk váró jó cselekedetek szolgálatával. Nem vádolunk másokat, hanem végrehajtjuk a magunk feladatait. Elvégezzük, amit Isten tõlünk vár. S akkor lesz új esztendõnk. Mert különben ugyanolyan lesz ez is, mint az éppen elmúlt. Vagy még rosszabb. Nemcsak gazdaságilag, hanem minden tekintetben. Új csak akkor lesz ez az év, ha mi magunk megújulunk. Mi, akik belakjuk, és – ha Isten engedi – végigéljük az esztendõt. Mindez kegyelembõl van, nem érdemeinkért, hogy senki ne dicsekedjék, de mindenkinek azért adatik, hogy dicsérje az Urat. S ha így történik, akkor mégis boldog és mégis új esztendõnk lesz. g Ittzés János
Imádkozzunk! Kegyelmes Istenünk! Köszönjük, hogy kivezettél az óévbõl, és megajándékozol az új esztendõvel bennünket. Tedd hatékonnyá szívünkben igéd üzenetét, hogy megértsük, örök és mégis mindig új szereteted az új esztendõ alapja. Add, hogy megújult életû tanítványaidként élhessünk kegyelmed új esztendejében szent neved dicsõségére, embertársaink javára! Ámen.
2008. december 21–28.
evangélikus élet
ÓÉVESTE
Szép Hajnalcsillag, setét égre írlak ÉNEKKINCSTÁR b Óév estéje – az évbúcsúztató szilvesztereste – a liturgikus naptár szerint meglehetõsen összetett nevû ünnep: karácsony nyolcadának elõestéje. Régi hagyomány ugyanis, hogy az ünnepeknek nyolcnapos „kisugárzásuk” van, nagy ünnepeink nyolc napig tartanak. A nyolcadik napon még egyszer megszólaltatjuk az adott ünnep fõ gondolatait. Pünkösd nyolcada lett Szentháromság ünnepe, húsvét nyolcada fehérvasárnap (Quasi modo geniti), karácsony nyolcada pedig éppen január elseje. Népies nevén ezt a napot kiskarácsonynak hívják.
A január elsejét megelõzõ este tehát valóban a kiskarácsony elõestéje, amikor az egyház népe elsõsorban a gyermekként testet öltõ Megváltó érkezésére emlékezik. Természetes azonban, hogy istentiszteleti életünk figyelemmel van a polgári élet eseményeire is, így az ünnep igehirdetése nem kerüli el a múló kegyelmi idõrõl és a számadás szükségességérõl szóló tanítást sem. Óév estéjének evangéliuma így figyelmeztet: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) Az epistola a Timóteustól búcsúzó Pál apostolt idézi: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem (…), végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr (…), de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az õ megjelenését.”
(2Tim 4,7–8) Az ószövetségi ige pedig az önmagukban bízók felett mond prófétai ítéletet, s így tanít: „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erõt adna nektek!” (Ézs 30,15) Az ünnep éneke – Szép Hajnalcsillag, setét égre írlak (EÉ 397) – arról tesz bizonyságot, hogy a bûn, a reménytelenség és a kérlelhetetlenül múló idõ sötétségében van, aki fényt és reményt ad: Jézus, a Megváltó. Érdekes történet fûzõdik a különleges erejû Scholz László-vers megszületéséhez. A Felséges Jézus, világ fejedelme kezdetû ének (EÉ 371, németül: Schönster Herr Jesu) két dallammal volt használatos Németországban, s a magyar énekeskönyv szerkesztõi szerették volna mindkettõt ismertté tenni egyházunkban. A 371. számú ének dallama viseli az eredeti szöveg magyar fordítását, a másik értékes dallamhoz azonban új költésû szövegre volt szükség. A Prõhle család tagjaival való beszélgetésbõl úgy tudom, hogy a kérdéssel foglalkozó bizottsági ülésen Prõhle Károly professzor javasolta, hogy ez a dallam is Krisztust imádó szöveget kapjon, s amolyan rögtönzött igehirdetésben azonnal vázolta is az általa elképzelt gondolati ívet. A sötétség és a világosság, a bûn és a kegyelem szembeállítása,
valamint az egyházon belüli ébredés szükségessége és Jézus, az egyedüli reménység szerepelhetett gondolatai között. A nemrég elhunyt Sulyok Imre himnológiai jegyzete (amelyet a teológiai oktatásban használt) írja le, hogy amikor bemutatták ezt a másik dallamot az énekeskönyv szerkesztõbizottságának ülésén, az – és vélhetõen Prõhle professzor tanúságtétele – annyira megihlette Scholz László lelkészt, költõt, hogy a következõ ülésre már vitte is az elkészült szép verset. Scholz László (1911–2005) az énekköltészetben valami olyasmit tudott, ami a reformáció korának költõit is jellemezte: énekszövegei mindig lényegre mutató, tiszta igehirdetések, mondatai a ma embere számára személyesen is átélhetõek, mégis a teljes gyülekezet nevében szólnak, s a vers úgy használ igényes költõi eszközöket, hogy azok sohasem térítik el a figyelmet a mondandóról. Az elõször 1677-ben Münsterben megjelent dallam is kitûnik koráljaink közül hajlékonyságával, finommívûségével. Jellegzetes barokk zenei fordulatai, melizmái a korban divatos lelki énekekhez (Geistliches Lied) és kisáriákhoz teszik hasonlóvá. Énekeskönyvünk énekei közül talán az Ím, jászlad mellett térdelek (EÉ 161) kezdetû Bach-kompozíció áll hozzá legközelebb. Úgy is fogalmazhatunk, hogy e dallam már a közös énekelhetõség határait próbálgatja, de az, hogy több mint fél évszázada kedvelik hazánkban, bizonyítja: helye van gyülekezeti énekeink között. g Bence Gábor
ÚJÉV
Jézus legyen jelszavunk ÉNEKKINCSTÁR b Újév napja karácsony ünnepének nyolcada. Bár tudomásul veszi rendtartásunk azt is, hogy a naptárreform óta az esztendõk múlásának számfordulója lett, ezt hozzákapcsolja az ünnep õsi evangéliumához, ahol a gyermek Jézus körülmetélésének és névadásának történetét olvashatjuk (Lk 2,21). Az epistola (Gal 3,23–29) azt hangsúlyozza, hogy Isten gyermekei vagyunk a Jézus Krisztusban való hit által. Ez az evangéliumi és epistolai üzenet világítja meg a polgári „újév” helyes értelmét Krisztus gyülekezetének, amely Jézus nevében – kegyelmében, az õ hatalma alatt – indul el az új esztendõbe. A Jézus név éppen ezt jelenti: az Úr a segítség, az Úr a megmentõ.
Az ünnep graduáléneke, a Jézus legyen jelszavunk (EÉ 182) is ezt a gondolatot járja körül. A vers költõje, Benjamin Schmolck (1672–1737) egy lelkésznek a fia; születésekor édesapja fogadalmat tett, hogy gyermeke is Isten szolgálatába lép. Lipcsei teológiai tanulmányai után arra számított, hogy édesapja gyülekezetében folytatja a munkát, de 1702 végén Schweidnitzbe hívták, ahol az ellenreformáció harcainak közepében találta magát. Igen megerõltetõ volt az ottani munka, mert a tizennégyezer lelkes gyülekezet gondozását mindössze három lelkész végezte. Schmolck harmincöt évig szolgált hûségesen ezen a helyen. Szinte hihetetlen, hogy a sok munkával megterhelt embernek versírásra is maradt ideje, és ezerkétszáz költeményt jelentetett meg nyomtatásban. Ebben az idõben az emberek énekeskönyv nélkül mentek a templomba, és fejbõl énekelték azt a néhány éneket, amelyet ismertek. Schmolcknak lehetõsége volt arra, hogy megismertesse a gyülekezettel prédikációihoz kapcsolódó verseit. Mivel egyszerû versformában, ismert dallamokra írta,
a gyülekezet diktálás után meg tudta szólaltatni õket. Bár Schmolck nem érte el sem a reformációs énekek megingathatatlan hitbeli bizonyosságát, sem azt a költészeti szépséget, amely Paul Gerhardt verseiben oly mélyen érint bennünket, sikerült ellenállnia a túlzott szubjektivitásnak, és tartotta magát a hitvallási iratokhoz. Újévi énekünk 1725-ben készült el, és 1726-ban jelent meg egy gyûjteményben, melynek címe magyarul megközelítõleg így hangzik: Mara és manna, vagy: passiós és vigasztaló, panasz- és öröménekek új gyûjteménye (a mara keserût, a manna édeset jelent). Az eredeti kilenc versszakból a jelenlegi német énekeskönyv ötöt tart meg. A Dunántúli énekeskönyv (1911) Zábrák Dénes fordításában hat versszakot közöl, jelenlegi énekeskönyvünk ezt négy strófára rövidíti. A kihagyások és a fordítás szabadsága miatt ma már nemigen lehet megtalálni az eredeti, hármas gondolatmenetet. Az elsõ három versszak az alcímet – „Jézus neve az új évre” – bontja ki: Jézus neve kísérjen minket mindenütt. A második gondolat (5–8. versszak): Jézus
nevének hatása a világi felsõbbségekre, a császártól kezdve a magisztrátusig, összekötve a hivatásukért szóló kéréssel. Ez az ív az utolsó versszakban a város és az ország minden lakójának jólétére vonatkozó fohásszal végzõdik. A harmadik irány Schmolck gyûjteményének címéhez vezet. A negyedik versszakban megjelenik a vigasztalás motívuma Clairvaux-i Bernát himnuszából, a Jézus, édes emlékezetbõl átvéve. A vers eredetileg a Meinen Jesus laß ich nicht dallamával kapcsolódik össze; maga Schmolck nyolcvan (!) verset írt erre a dallamra. Mivel ez nem ismert nálunk, énekeskönyvünk a Jesus, meine Zuversicht – Jézus én bizodalmam, EÉ 369 – dallamához rendeli a verset. Nem önkényesen: a német énekeskönyvben ez a második dallamjavaslat. (A Meinen Jesus laß ich nicht fordítását – Nem hagyom el Jézusom, EÉ 367 – szintén a Jézus én bizodalmam dallamára énekeljük.) Nem véletlen a népszerûsége: az egyszerû strófaszerkezet (7, 8, 7, 8, 7, 7), a hármashangzat-felbontások és szekvenciák, az alaphangnem és párhuzamos molljának használata mind könnyen énekelhetõvé teszik ezt a dallamot. Bár énekeskönyvünkben dallamszerzõként Johann Crüger neve áll, ez csak annyiban igaz, hogy az 1653-ban megjelent berlini énekeskönyv az õ szerkesztõi munkáját dicséri. g Ecsedi Zsuzsa
f
15
Evangélikus pályázati szabályrendelet b Egyházunk országos presbitériuma 2008. október 16-i határozatával elfogadta az ez év tavaszán életbe lépett pályázati szabályrendelet néhány kiegészítését és módosítását. Mivel a szabályrendelet és módosítása eléggé friss, célszerû megismertetni a szélesebb egyházi közvéleménnyel, hiszen ez év õszén számos egyházközség aktívan kapcsolódik azokhoz a pályázati felhívásokhoz, melyek esetében az egyházi szabályrendelet ismerete nélkülözhetetlen. A szabályrendelet hatályos szövege az Evangélikus Közlönyben történõ megjelenés elõtt is elérhetõ egyházunk pályázati honlapján, a http://palyazat.lutheran.hu címen, a szabályozás legfontosabb részeit azonban e cikk keretében is szeretnénk közreadni az Evangélikus Élet olvasói számára.
Gyakran ismételt kérdések a pályázati szabályrendeletrõl 1. Mi indokolja a szabályrendelet megszületését? A szabályrendelet létét részben az érvényes állami szabályozás, részben a pályázó egyházi szervezetek segítése indokolja. Az állami elõírások szerint egyházi szervezetek csak akkor nyújthatnak be pályázatot az európai uniós forrásokra (az Új Magyarország fejlesztési terv pályázataira), ha rendelkeznek az egyházi központ garanciavállalási nyilatkozatával. Ezenfelül az egyházi szervezeteknek a pályázati cél megvalósításához szükségük lehet a pályázati önrész kiegészítésére és a költségek részbeni vagy teljes elõfinanszírozására. Az ezzel kapcsolatos igények elbírálása átlátható és egyértelmû szabályozást igényel. 2. Milyen pályázati körre vonatkozik a szabályrendelet? A szabályrendelet alapvetõen az európai uniós pályázati kiírások lebonyolításával kapcsolatos tudni- és tennivalókat tartalmazza. Alapvetõen a 2007–2013 közötti években az Új Magyarország fejlesztési tervhez kapcsolódó pályázatokra vonatkozik. A következõ hónapokban-években számos olyan pályázati kiírás jelenik majd meg, melyekhez egyházi jogi személyek és intézmények is kapcsolódhatnak. Nem kell azonban alkalmazni a szabályrendelet elõírásait az evangélikus egyház által meghirdetett belsõ pályázatokra, ezeknél az elbírálás a pályázati kiírásban meghirdetett lebonyolítási rend alapján történik. 3. Melyek a pályázati célok elbírálásában közremûködõ egyházi szervezetek? A célt megvalósító egyházi szervezet pályázata alapján a döntést az Országos Iroda hozza meg. Számos egyházi szervezeti egység mûködik azonban közre a garanciavállalásra, önrész-kiegészítésre vonatkozó döntés meghozatalában. Az elektronikus úton rögzített pályázati anyagot az illetékes egyházmegye jóváhagyásának birtokában kell beterjeszteni, s építési beruházás esetén ki kell kérni az Országos Iroda Építési Osztályának véleményét is. A pályázatot véleményezi az egyházkerületi pályázati felelõs is, mielõtt a támogatásra vonatkozó döntés megszületik. Az országos fenntartású intézmények pályázatainak elbírálását elõzetesen a mûködésük szerint illetékes szakmai osztály is véleményezi az Országos Irodánál, s a döntést az országos elnökség hozza meg. 4. Van-e lehetõség jogorvoslatra elutasító döntés esetében? Az egyházkerületek és egyéb egyházi szervezetek az országos elnökséghez, az egyházmegyék és az egyházközségek az illetékes egyházkerülethez fordulhatnak az Országos Iroda döntésének felülvizsgálata érdekében. A felülvizsgálat eredményeként azonban már végleges döntés születik, mely ellen nem lehet fellebbezni. 5. A pályázatok elkészülte és beadási határideje között általában nincs sok idõ. Nem veszélyezteti-e ez a döntéshozatali eljárás a pályázati anyag idõben történõ leadását? A garanciavállalási igény beadása és elbírálása között mindössze 14 nap telhet el a szabályrendelet szerint, az önrészigényeknél ez az idõ 21 nap. Ezt a döntés esetleges felülvizsgálatának idõigénye még növelheti. A pályázati anyagoknak úgy kell elkészülniük, hogy a bírálathoz szükséges idõ rendelkezésre álljon. Mivel a garanciavállalás és az önrésztámogatás az egyház forrásait terheli, az alapos elbírálás közegyházi érdek, ettõl eltekinteni nem lehet. 6. Külön szabályok vonatkoznak a nyertes pályázatok finanszírozására. Mit érdemes ezekrõl tudni? A pályázatokhoz szükséges önrész kiegészítését a pályázati anyag benyújtásával együtt kell igényelni, legalább 21 nappal a pályázat beadási határideje elõtt. Ezt az indokolja, hogy az önrész kiegészítésére vonatkozó döntést az országos presbitérium hozza meg. Az európai uniós pályázatok esetében szükség lesz elõfinanszírozásra is, hiszen a nyertes pályázóknak meg kell elõlegezniük a pályázat megvalósításához szükséges ráfordításokat. Erre vonatkozóan a 2009. évi egyházi költségvetésben várhatólag rendelkezésre áll majd a forrás, összege azonban jelenleg nem ismert, és az ennek igénylésére vonatkozó szabályok még nem születtek meg. 7. Mit kockáztatnak azok az egyházi szervezetek, melyek nem veszik figyelembe a szabályrendelet elõírásait? Azok az egyházközségek, egyházkormányzati szervek és intézmények, melyek pályázatukat a pályázati elõírások mellõzésével kívánják benyújtani a külsõ szervekhez, kellemetlen meglepetésben részesülhetnek. Pályázatukat egyházi garanciavállalás hiányában nem fogadják be, s a késõbbiek során garanciavállalásban, önrésztámogatásban nem részesülhetnek, a késõbb megnyíló elõfinanszírozási rendszerbõl pedig kizárják magukat. A szankciók hatálya ötéves idõtartamra érvényes. 8. 2008 novemberében kezdõdik a vidékfejlesztési programhoz kapcsolódó templomfelújítási pályázatok elsõ üteme, melyben számos gyülekezetünk érintett. Mennyiben érinti pályázataikat a szabályrendelet módosítása? Szerencsére a pályázati kiírás az általános elõírásoktól eltérõ, gördülékenyebb megvalósítást ígér. A templomfelújítási pályázatok beadásához nincs szükség az egyházi központok egyedi garanciavállalására, az együttesen történik meg valamennyi induló projektre. Az elõkészítés során alapos kiválasztási folyamat zajlott le, melyben az egyházkerületek a pályázati ötleteket elõzetesen minõsítették és ütemezték, jelenleg ennek alapján kerül sor a pályázatok összeállítására. Mivel ezek a projektek száz százalékban európai uniós forrás segítségével valósulnak meg, önrésztámogatás igénylése sem szükséges. Felmerül azonban a megvalósítás költségeinek elõfinanszírozási igénye. Az erre vonatkozó eljárás a 2009. évi egyházi költségvetés jóváhagyása után születik majd meg, a részletekrõl ezt követõen számolhatunk be. g Dr. Zsugyel János, az Északi Egyházkerület pályázati referense HIRDETÉS
A Líceumi Alapítvány (9400 Sopron, Széchenyi tér 11.) kuratóriuma köszöni a magánszemélyek 2006. évi személyi jövedelemadója 1%-ának a felajánlását, mellyel támogatták közalapítványunk alapító okiratban szereplõ céljait. A felajánlott 2 120 112 Ft-ot jubileumi lapkiadásra, diákok kirándulásainak támogatására és diákok jutalmazására fordítottuk. Támogatásukat megköszönve jövõre is számítunk felajánlásukra. Adószám: 19112714-1-08. A Líceumi Alapítvány kuratóriuma
e
2008. december 21–28.
keresztutak
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem…” A Baracskai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet kápolnája felszentelésének tizedik évfordulója alkalmából december 9-én, kedden délelõtt ökumenikus hálaadó alkalmat tartottak az intézetben. Szénási Jonathan Sándor református börtönlelkész üdvözlõ szavai után Cséri Zoltán büntetés-végrehajtási ezredes, intézetparancsnok köszöntötte a megjelent vendégeket, majd Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke fejtette ki gondolatait Börtön és lelkigondozás címmel. Ezután Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke tartott elõadást a börtönlelkészek
szolgálatáról. Spányi Antal székesfehérvári római katolikus megyés püspök a rácsok mögötti ökumenikus lelkigondozói együttmûködést méltatta, Schönberger András fõrabbi pedig a vallásközi együttmûködésrõl szólt. Egyházunkat – Ittzés János elnök-püspök betegsége miatt – Jánosa Attila gyõri börtönlelkész képviselte, aki a szabadultak utógondozásáról tartott elõadást. Az énekekkel tarkított elcsendesedést – amelyen a fogvatartottak képviselõi is jelen voltak – B. Imre fogvatartott szavalata zárta: Ady Endre Az Úr érkezése címû versét mondta el. g Menyes Gyula
Bibliavetélkedõ börtönökben A 2008. esztendõ jelentõs börtönmissziós eseménye zajlott le a Biblia évében, a fogvatartottak számára megrendezett bibliavetélkedõn. A versenyen november 30-án, 13.30 és 16 óra között az ország huszonöt büntetés-végrehajtási intézetében vettek részt fogvatartottak. Jelentkezni a börtönlelkészeknél lehetett.
Advent elsõ vasárnapjának délutánján szám szerint 551 elítélt kezdte meg a harminc ó-, illetve újszövetségi kérdést tartalmazó feladatlapok kitöltését. Minden intézet elsõ három helyezettje részesült díjazásban, a jó eredményt elérõ résztvevõk elismerõ oklevelet kaptak. Az ötlet egy fogvatartottól származott, aki idén tavasszal kezdeményezte, hogy a Biblia éve kapcsán országosan szervezzen bibliavetélkedõt a Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete. A ál-
Líceumi tanárt is jutalmaztak Átadták a Rátz Tanár Úr Életmûdíjakat b A biológiai és ökológiai oktatás területén végzett kimagasló munkájáért Rátz Tanár Úr Életmûdíjban részesült Andrássy Péter, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképzõ Iskola nyugalmazott tanára. A rangos díjat három cég, az Ericsson Magyarország, a Graphisoft és a Richter Gedeon alapította 2000-ben, s olyan pedagógusok kaphatják meg – évente nyolcan –, akik sokat tettek a természettudományok népszerûsítéséért.
A díjakat Kroó Norbert professzor, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, valamint az alapító cégek vezetõi, Bogsch Erik, Bojár Gábor és Éry Gábor adták át november 18-án az Akadémia dísztermében.
Az ország iskoláiból 127 pályázat érkezett, kétharmaduk vidéki intézménybõl – köztük a soproni evangélikus líceumból. A patinás iskola diákjai és tanárai az öregdiákok között tisztelhetik a díj névadóját, a fasori evangélikus gimnázium egykori legendás igazgatóját, Rátz Lászlót, így különös büszkeséggel tekintenek azokra a pedagógusaikra, akik hozzá hasonlóan sokat tettek a magyar oktatás és a természettudományos képzés jövõjéért. Andrássy Péter Salgótarjánban kezdte
pedagógiai pályáját, több általános iskolában is tanított, utána Nagybátonyban helyezkedett el. Dolgozott Nógrád megye szakfelügyelõjeként, majd a Mûvelõdési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet fõelõadója lett. Sopronban a Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolában, 1978-tól 1993-ig pedig az állami, késõbb evangélikus Berzsenyi-gimnáziumban oktatott. Nyugdíjazásáig regionális középiskolai felügyelõként tevékenykedett. 1978 és 2000 között a Kitaibel Pál középiskolai biológiai és környezetvédelmi tanulmányi verseny országos, majd nemzetközi felelõse volt, 1992-tõl a Kitaibel Pál Környezeti Nevelési Oktatóközpont vezetõje. Publikációinak száma 289; számos országos és megyei kitüntetésben részesült, közöttük az Enikõ-díjban és az Aranykatedra Emlékplakettben. Huszonhárom tankönyv, tanterv lektorálásában vett részt, ötvenhárom fontosabb elõadást tartott különbözõ rangos konferenciákon, szervezetekben. Aktív közéleti tevékenysége jelentõsen hozzájárult a környezettudatos szemlélet népszerûsítéséhez. Ahogy a díjra való felterjesztés záró soraiban áll: „Egész pályája a természettudományos nevelés, ezen belül a biológia, ökológia és környezettan tanításának fejlesztésében, megújításában és sikeres végrehajtásában telt. A magyarországi és nemzetközi színtéren is elismert tanáregyéniség minden tekintetben megfelel a Rátz László által ránk örökül hagyott magatartásmintának és tanári szerepnek. Tanítványai a magas szintû szakmai tudás mellett az általa mûvelt és tanított tudományterület iránti elkötelezettséget és alázatot is megtanulhatták tõle.” Andrássy Péter mellett idén a matematika területérõl dr. Kálmán Attila és dr. Surányi László, a kémiatanárok közül Kromek Sándor és dr. Orosz Ernõné, fizikából Kugler Sándorné, illetve Vastagh György, a biológiaoktatók közül pedig Stollmayer Ákosné részesült az elismerésben. g Kiss Dávid
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, Nyíregyházán Sztankó Gyöngyi evangélikus esperes volt a zsûri tagja. A pálhalmai börtönben a vetélkedõ során fellépett az egyházi kórus is. A média részérõl négy helyszínen négy televíziós forgatócsoport kísérte figyelemmel a bibliavetélkedõt, és készített felvételt errõl az Isten által gazdagon megáldott eseményrõl. Ide kívánkozó hír, hogy a Magyar Testvéri Börtöntársaság másik kiemelt idei programjának – a képzõmûvészeti
körülmények között zajlott le. A Szegedi Fegyház és Börtönben Juhász Tibor katolikus börtönlelkésznek öt kispap segített a vetélkedõ lebonyolításában, míg a
pályázatnak – a beérkezési határideje lejárt, a nagyszámú pályamû kiállítása folyamatban van. g Magyari Márton
Fogságban – rácsok nélkül A cím nem vicc, és nem is képzelgés. Valóban voltunk abban a börtönben, ahol nemcsak rácsot nem láttunk, de szögesdrótot és magas falakat sem. Ha valaki meglátja a leonbergi (Stuttgart) Seehaus épületegyüttesét, sok minden eszébe juthat, csak az nem, hogy a német büntetés-végrehajtás egy kísérleti intézetével áll szemben. A domboldalra épült 17. század eleji vadászház fachwerk stílusával inkább vidéki hotelre emlékezteti az arra járókat, mint börtönre. De a látszat – mint sokszor – ebben az esetben is csal. November közepén a Magyar Testvéri Börtöntársaság tagjaként alkalmam nyílt csatlakozni a szervezet két vezetõjéhez, Roszík Gábor lelkészhez és Magyari Mártonhoz, akikkel együtt tanulmányi útra indultunk. A Nemzeti Civil Alapprogram anyagi segítségével nyerhettünk betekintést az említett intézmény mûködésébe és hétköznapjaiba. A Seehaus épületkomplexuma 2003 óta a Németországi Testvéri Börtöntársaság (Prison Fellowship Deutschland) által létrehozott Prisma Egyesület tulaj-
Hangsúlyos a programban a nevelõ célzat. Az elítélteket az intézményben mûködõ iskolába járatják, és meglehetõsen kemény napirend betartását követe-
donát képezi. Az intézmény célja, hogy segítsen fiatalkorúként elítélt raboknak a társadalomba való beilleszkedésben. A tizenöt (tizennégy–huszonegy éves) fiatal olyan nevelési programban vesz részt, amelyben megtanítják õket a dolgos, becsületes életmódra, miközben a keresztény hitre is igyekeznek elvezetni.
Aki a fiatalkorúak börtönébõl átköltözhet a rácsok nélküli börtönbe, gyorsan megtapasztalja, hogy nagyon magas követelményeknek kell eleget tennie – ez némelyeket vissza is riaszt. Ezek lényegében a Prisma projekt alappillérei: iskolázás, szigorú napirend, családszerû lakóközösségek, megtorlás helyett jóvátétel és ju-
lik meg tõlük. Erre szükség is van, hiszen a legtöbben úgy nõttek fel, hogy sem rend, sem következetesség nem volt az életükben. Ehelyett viszont bõven kaptak rossz életpéldákat félresiklott családjukban vagy a nevelõotthonban. Az elítélt fiatalok a börtönben jelentkezhetnek erre a legfeljebb kétéves programra, amelybe akkor kapcsolódhatnak be, ha erre mind a börtön, mind pedig a Seehaus vezetõsége rábólint.
FOTÓK: MAGYARI MÁRTON
Az egyházak képviselõinek „bevonulása” a Baracskai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe
tala összeállított kérdések a nyár folyamán jutottak el – véleményezésre – a magyarországi börtönlelkészekhez. Az immár közös konzultáción született meg a döntés, hogy a munkafüzet harminc kérdése Mózes elsõ és második könyvének, valamint a Lukács írása szerinti evangéliumnak és az Apostolok cselekedeteinek ismeretét tudakolja. Az országos és a helyi büntetés-végrehajtási intézetek parancsnokainak jóvoltából a verseny – amely felett dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök vállalt védnökséget – mindenütt szép és méltó
A SZERZÕ FELVÉTELE
16
talmazási/elmarasztalási rend (teljesítménynek megfelelõen). Komolyan átgondolt és minden részletében alaposan kidolgozott nevelõprogrammal állunk szemben, amely kiemelkedõ eredményeket tud felmutatni. A fiatalkorúként elítéltek mintegy 78–92 százaléka visszaesõvé válik a hagyományos börtönbõl szabadulva. Vagyis százból 78–92-en újabb bûncselekményeket követnek el. Ehhez képest a Seehaus programját végigjáró elítéltek közül mindössze tizenhat százalék vált visszaesõvé. Ez szinte az egész világon egyedülálló eredmény. Az intézményt teljes egészében a német állam finanszírozza mint a büntetés-végrehajtás egy szabad formáját. Remélhetõleg egy nap hazánkban is nyílik majd egy ilyen rács nélküli börtön, ahol nem az a cél, hogy az emberek még jobban megtörjenek, hanem hogy új életet kapjanak. Egy dologról még szót kell ejteni: az intézmény mozgatórugójáról, amely nem más, mint a Krisztusba vetett hit. Az intézmény összesen harmincnégy – részben fizetett, részben önkéntes – dolgozója kivétel nélkül elkötelezett Krisztus-követõ. Õk hitükbõl fakadó feladatnak tartják az elesett ember megsegítését. Teljes erõbedobással és sok imádsággal küzdenek azokért, akikrõl a társadalom lemondott, akiket károsnak bélyegzett. Szeretnék a kisiklott életeket helyes vágányra terelni, mert tudják, hogy Isten egyetlen embernek sem akarja a vesztét látni, hanem mindenkit új életre hív meg. Ahol pedig õ munkálkodik, ott a kutyából is lehet szalonna… A Magyar Testvéri Börtöntársaság ez évi tavaszi konferenciáján Piliscsabán a Seehaus alapítója és vezetõje, Tobias Merckle elõadást tartott szolgálatukról. Jó volt most személyesen is látni, megtapasztalni, amit akkor megismertünk. A Magyar Testvéri Börtöntársaság Prizma Ház projekt néven elkezdte a program magyarországi megvalósítását, kezdeményezte az ehhez szükséges törvénymódosítást, melyre ígéretet kapott az igazságügyi minisztertõl is. Szeretnénk ebben az ügyben egyházunk támogatását is megkapni – ezt már részben magunkénak is tudhatjuk – s a börtönmisszió területén szolgálatunkat ezzel a nagy jelentõségû programmal is bõvíteni. g Sághy Balázs
2008. december 21–28.
kultúrkörök
f
A pedagógus tanévben méri az idõt
„Fakadóban lévõ szép oltovány ágok”
Interjú Mihályi Zoltánné osztályvezetõvel
Iskoladráma-fesztivál a Biblia évének végén
– Ez a tizenkettedik tanévem, amelyet az Üllõi úti irodában, az oktatási osztály vezetõjeként töltök. – Tanév?! – Igen, a pedagógus tanévben méri az idõt, szeptembertõl júniusig. – Péterfy Sándor evangélikus pedagógus volt, aki Gyõrben végezte el a „képezdét”. Máris két, sõt három közös pontot is találunk az idei díjazott és a díj névadója között: Gyõr, evangélikusság és a tanári pályára való elhivatottság… – Gyõrben születtem, ott érettségiztem, édesanyám, nagyapám és dédapám is evangélikus pedagógus volt, az õsök, akik tudtak, evangélikus iskolában tanítottak. Felmenõimtõl kaptam az indíttatást, bizonyára nemzedékrõl nemzedékre „öröklõdik” a pálya iránti vonzalom. – Nem is lehettél volna más, mint pedagógus, ez tiszta sor, egyértelmû, mint egy matematikai képlet… A matematika–fizika szak is „genetikailag volt kódolva”? – Nem volt matematikus a családban, nekem viszont kezdettõl a matematika volt a kedvenc tantárgyam. – Gyõrbõl aztán Pestre kerültél. – Az érettségiig éltem szülõvárosomban. Akkor költöztem Budapestre, amikor az egyetem harmadik éve után férjhez mentem. Miután végezetem, a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskolában kezdtem tanítani; huszonhat éven keresztül voltam az intézmény tanára, majd igazgatóhelyettes lettem. Ezt az igazgatóhelyettesi állást cseréltem fel a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának vezetõi posztjára. Ez itt tehát a második munkahelyem. – A hívást nem várt helyen, de a legjobb idõben kaptad… – Szinte napra pontosan tizenkét évvel ezelõtt a fasori gimnázium jótékonysági hangversenyérõl kijõve Szebik püspök úr megszólított, és megkérdezte, lenne-e kedvem elvállalni ezt a feladatot. Kisvártatva Sólyom Jenõ is feltette ugyanezt a kérdést. Egy hónapnyi gondolkodási idõ után és azzal a feltétellel, hogy az akkor éppen folyó tanévet még befejezem az iskolában, vállaltam. Más terület várt itt, bár abszolút pedagógusfeladat, ezért szívesen vágtam bele. A döntõ szempont, amely az állás elfogadása mellett szólt, az volt, hogy itt egyházi szolgálatot végezhetek, módom van tenni az egyházi oktatásért. – Mit sajnáltál a legjobban otthagyni? – Ez egyszerû kérdés: a gyerekeket! Ezért örülök, ha elmehetek egy iskolába, és közvetlen közelrõl élhetem át az iskolai hangulatot, légkört, amiért tulajdonképpen tizenkettedik éve dolgozom – mert végül is kiért dolgozik egy oktatási osztályvezetõ, ha nem az iskolában lévõ gyerekekért és pedagógusokért? Bár jókor jött a hívás, bevallom: nagyon szerettem tanítani, szeretem a gyerekeket, és ha valami hiányzik, akkor az a velük töltött idõ. „Muszáj” idõnként megérezni az iskolai levegõt, ami egészen más, mint egy hivatalé… Aki nem tanított iskolában, az nem is tudja, hogy milyen jó. – Amikor idekerültél, nem volt osztályveze-
tõ elõdöd, egyedül kellett kialakítanod a kereteket. Több különálló, országszerte szétszórt intézménybõl, más habitusú vezetõkbõl hogyan lett egységes egész, rendszer? – 1997 augusztusában, idekerülésemkor „nagy iskoláink” – kettõ kivételével – már mind egyháziként mûködtek, ám való igaz, öt-hat-hét éven keresztül nagyon önállóan. Voltak elõdök, akik az evangélikus oktatással foglalkoztak, de
FOTÓ: BODA ZSUZSA
b Pedagógusnak vajon születni kell, vagy inkább idõvel azzá lehet válni? Bizonyára pedagógusa válogatja. A gyerekek szeretetét, a pálya iránti alázatot azonban nem lehet megtanulni, csakis belülrõl fakadhat! Interjúalanyom, Mihályi Zoltánné, Éva – évek óta kollégám az Üllõi úti irodaházban – több mint két évtizeden át dolgozott tanárként, mielõtt az evangélikus oktatási intézmények szakmai munkáját felügyelõ, szervezõ, koordináló oktatási osztály vezetõje lett. 2008-ban õ kapta a tizedik alkalommal átadott Péterfy Sándor oktatási díjat. Sok éve figyelem, ahogy lendületesen, nagy tudással, lelkesedéssel végzi munkáját… Mióta is?
mást tartottak fontosnak. Mûködött az oktatási bizottság, a maguk területén végeztek munkát többen is, de az evangélikus oktatás még nem volt egységes, nem volt rendszerbe szervezve. Nagyon sokat segítettek nekem az intézményvezetõk a kezdetektõl fogva. Az elismertségért bizony keményen meg kellett dolgoznom. Én mindig igen fontosnak tartottam, hogy közösséget tudjunk teremteni, ezért tartunk intézményvezetõi csendesnapokat egy évben legalább kétszer. Mindig van ezeknek töltekezõ és szakmai oldaluk is. Hiszem, hogy ezek az alkalmak is hozzájárultak ahhoz, hogy a vezetõi gárdából igazán jó közösség alakuljon ki. Nem volt könnyû munka a keretek kialakítása, tekintettel arra, hogy egyaránt vannak az országos egyház, illetve a gyülekezetek fenntartásában lévõ intézményeink. Viszont minden oktatási intézmény – összesen negyven – az osztályhoz tartozik szakmailag. Bár a fenntartók különbözõek, egyformán törõdünk velük, és segítjük a munkájukat. Jancsó Kálmánné és Krug Ferenc pedagógus kollégáim nagyon sokat segítettek az elmúlt években. Vallom, hogy türelemmel, szeretettel, sok beszélgetéssel lehet eredményt elérni. Minden évben megszervezzük az országos pedagóguskonferenciát valamelyik iskolával közösen. Ilyenkor az egymástól távol dolgozó pedagógusok is találkozhatnak, megbeszélhetik közös problémáikat, átadhatják egymásnak tapasztalataikat, felszabadultan örülhetnek a befejezett tanévnek, készülhetnek a következõre. Ennek is nagy közösségformáló szerepe van. Az oktatás csapatmunka, csak jó közösséggel lehet jó munkát végezni, közös célokat kitûzni és elérni õket, továbblépni új célok irányába. Az egyházi vezetõktõl, munkatársaimtól és az országos irodától is nagyon sok támogatást kaptam mindehhez. – Az itt töltött tizenkét évbõl mire emlékszel a legszívesebben, mi volt a legnagyobb siker? Akár úgy is kérdezhetem: melyik „gyermekedet” szereted a legjobban? – Nehéz lenne egyet kiemelni… Mindegyik kedves a szívemnek. – Na és Gyõr?
– Az nagyon jó iskola, nagy intézmény… Viszont ennek történetesen nem az országos egyház, hanem a gyõri gyülekezet a fenntartója, tehát csak szakmailag tartozik az oktatási osztályhoz. – Milyen a hírük, a rangjuk az evangélikus oktatási intézményeknek a világban, és milyen képet látsz te róluk? Vonzó ma pedagógusok és diákok számára evangélikus iskolában tanítani, tanulni? – Határozottan igen, hiszen jók az evangélikus iskolák! A tanulmányi mutatók, a mérések is ezt bizonyítják, a középiskolai rangsorban is elõkelõ helyen szerepelünk. Sok gyerek jelentkezik iskoláinkba, mindegyik intézményünk keresett, van rangja a saját városában, régiójában Soprontól Nyíregyházáig, Békéscsabától Bonyhádig. A pedagógusok is szeretnek nálunk dolgozni; ha nem így volna, nagyobb volna az elvándorlás. Nem zártunk be egyetlen óvodát, iskolát sem, míg önkormányzatiak bizony bezártak. – Említetted, hogy idõnként felkeresed az intézményeket, ez a munkád része. Mi a célja egy-egy ilyen látogatásnak? – Törvényességi ellenõrzést kell tartani a különbözõ intézménytípusokban; ilyenkor órát is látogatunk, hogy belülrõl is megismerjük az iskola mûködését. De természetesen nagy öröm egy adott iskola ünnepi alkalmain is – tanulmányi versenyen, valamilyen jubileumon, az alapítás évfordulóján, évnyitókon és évzárókon – részt venni. Gyereknek és tanárnak egyaránt fontos, hogy egy iskolának legyenek ünnepei. Hiszem, hogy az ünnepek összegzésre késztetnek, és különleges nevelõ hatásuk van. Nemcsak azért, mert ilyenkor szépen fel kell öltözni, hanem mert a diák megtanulja, hogy mire valók az ünnepek az ember életében. Mit milyen módon kell és lehet megünnepelni, illetve miként kell ezekért az örömökért hálát adni a Mindenhatónak. Ez a gyermekek számára olyan példamutatás, amely egy életen át elkíséri õket. – Van-e valamilyen álmod, vágyad? Mit kívánsz magadnak és az egyházi intézményeknek? – Szeretnék néhány nyugalmas, békés tanévet, szeretném, ha a külsõ körülmények megengednék, hogy az intézmények vezetõi és pedagógusai kizárólag a gyerekekkel foglalkozhassanak. Az elmúlt öt-hat év sajnos nem ilyen volt… Sokat és gyorsan változott a közoktatási jogrendszer, nehéz követni, a tanítási követelmények is változtak. Szeretném, ha olyan évek követeznének, amelyekben lemérhetnénk, hogy a bevezetett új módszerek, eszközök valójában jók-e, hasznosak-e, segítik-e az oktató-nevelõ munkát. – Végezetül áruld el: az unokáid ugye evangélikus óvodában-iskolában cseperednek? – Öt unokám van, de egyik sem jár evangélikus intézménybe. – Hogyhogy? – Szentendrén és Fóton egy ilyen sincs, így a két nagyobb katolikus iskolába jár, a kicsik pedig az önkormányzati óvodába. Nagyon szeretik, a szülõk is elégedettek vele, és én is az vagyok mint nagyszülõ. – Akkor netán Szentendre lehetne a következõ projekt – itt indulhatna esetleg egy új evangélikus intézmény? – Még meglátjuk… De mielõtt lezárnánk a beszélgetést, hadd mondjak köszönetet azoknak, akik ajánlottak, fölterjesztettek a díjra, és odaítélték! Sokat jelent számomra, hogy a tizediket én vehettem át. g Kõháti Dóra
Péterfy Sándor (1841–1913), a „tanítók atyja” szegény sorú nemescsói család szülötte. A soproni evangélikus tanítóképzõ diákja volt, majd tanítói oklevelét Gyõrben szerezte meg kitûnõ eredménnyel. Tanított Nagykanizsán, Gyõrött, majd a pesti evangélikus elemi iskola tanítója lett (1874–77). Innen az Állami Tanítóképzõbe került tanárnak (1877–95). 1871-tõl a Népnevelõk Lapjának szerkesztõjeként is dolgozott, ezen keresztül szervezte kora tanítóságát. 1889–1899 között betöltötte a Tanítóképzõ Intézeti Tanárok Országos Egyesületének elnöki tisztét. Korának egyik legtermékenyebb tankönyvírója volt. Jelentõs pedagógiai szakírói munkásága is, megírta többek között a magyar elemi iskolai népoktatás történetét. Munkáját nagyra értékelte Eötvös József kultuszminiszter is.
Igazi adventi lélekkel kísérték figyelemmel az egybegyûltek az evangélikus iskolák színjátszóinak bibliai jeleneteit, amelyeket a Biblia évének záró rendezvényeként mutattak be december 12-én az Evangélikus Pedagógiai Központ meghívására. Az eseménynek a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium adott otthont: az iskola dísztermében tizenegy csapat idézte meg a könyvek könyvének egy-egy szép részletét. Érdekes volt látni a zenés-táncos feldolgozásokat, a József-történet filmes és bábos betéteit, a bûnbeesés 21. századi variánsát vagy a Salamon király bölcsességére rácsodálkozó kedves kicsi lány megható komolyságát. A délelõttöt Gáncs Péternek, a Déli Egyházkerület püspökének rövid áhítata
17
A zsûri két kategóriában értékelt: az 5–8. osztályosok versenyében megosztott elsõ díjat kapott a szarvasi Benka Gyula Általános Iskola és a Deák Téri Evangélikus Gimnázium csapata; harmadik lett a szombathelyi Reményik Sándor Általános Iskola; második díjat nem adtak ki. A 9–12. osztályosok közül a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanulói értek el elsõ helyezést, második lett a Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium, a harmadik díjat megosztva kapta az Orosházi Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium csapata. A verseny végén valamennyi résztvevõ örömmel fogadta Gáncs püspök ja-
A szarvasi Benka Gyula Általános Iskola diákjainak díjnyertes elõadása nyitotta meg, s a zsûri elnökeként õ is zárta le a nemes vetélkedést. A bírálóbizottság tagja volt még Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelõ, Mihályi Zoltánné, egyházunk oktatási osztályának vezetõje, Kertész Eszter költõ és Horváth-Hegyi Olivér szentendrei lelkész; a figyelmes szervezés pedig Õze Sándorné tantárgygondozó munkáját dicséri.
vaslatát: legyen ez a fesztivál egy szép hagyomány nyitánya, hiszen a Biblia kiapadhatatlan gazdagságából – ahogy a versengést megnyitó, 1749-bõl való evangélikus iskoladráma beköszöntõ verse mondja – mindig meríthetnek „… gyenge nevendék deákok, / Fakadóban lévõ szép oltovány ágok”. g K. Sebestyén Nóra
Nagyváradi advent Sok-sok gyermek hangjától volt hangos november 29-én a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme, ahol – Mátyás Judit óvodaigazgató kezdeményezésére – a Nagyváradi Evangélikus-Lutheránus Óvoda és a lutheránus gyülekezet szervezett adventi kézmûves-foglalkozást. Óvodások, kisiskolások, vallásórások, gimnazisták, szülõk és nagyszülõk, testvérek és barátok jöttek el részt venni a második alkalommal megszervezett, bensõséges hangulatú alkalomra. Meghívottként jelen volt a mezõtelki óvoda csapata is; a tíz óvodást egy óvónõ, valamint a helybeli református lelkész is elkísérte. Nemcsak a gyerekek, hanem a szülõk is szívesen kapcsolódtak bele a lázas készülõdésbe, hogy õk is részesei lehessenek az alkotó örömnek. Mátyás Attila helybeli evangélikus lelkész lelki táplálékként a napi igéket (Zak 14,9; Lk 19,37–38) olvasta fel, és a részt
vevõ testvéreknek az advent lényegérõl beszélt. A foglalkozás reggel tíz órakor kezdõdött, és több mint három órán át tartott. A sok munkába belefáradt kislányok, kisfiúk népi táncot és népdalokat tanulhattak a helybéli filharmónia tánccsoportja egyik tagjának vezetésével. Így hitbéli örökségünk mellett kulturális értékeinket is ápolhatták. Senki sem nem ment el üres kézzel. Minden családnak, résztvevõnek jutott valami: karácsonyfára váró mézeskalács, boldogságot teremtõ üdvözlet, ajtóra, asztalra tehetõ adventi dísz vagy a fenyvesek suhogását magában hordozó adventi koszorú, amely titkos módon nemcsak a szobákban, de még a szívekben is világosságot tud árasztani. Adventi fényt és karácsonyi meleget, Krisztus szeretetének melegét, Isten közelségének világosságát. g M. A.
HIRDETÉS
Vacogós téli hétvégék Balatonszárszón 2009. január 30. – február 1. és 2009. február 6–8. Intézményünk szeretettel várja mindazokat, akik szívesen eltöltenének egy nyugodt, csendes, a tél szépségeiben gazdag hétvégét a Balaton partján. Reménység szerint addig befagy a tó, és lehetõség lesz korcsolyázásra is. Intézményünk szaunája jó lehetõséget kínál az ellazulásra. Bátrabbaknak ajánljuk szaunázás után a jeges Balatonba merülést. A hétvégi pihenésre pénteken a délutáni órákban várjuk a vendégeket. Péntek vacsorától vasárnap ebédig teljes ellátást nyújtunk a jelentkezõknek, melynek díja felnõtteknek összesen 10 400 forint, 14 év alatti gyermekeknek 6000 forint (3 éves kor alatt ingyenes). Érdeklõdés, jelentkezés intézményünk elérhetõségein: Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon, 8624 Balatonszárszó, Jókai u. 41. Tel.: 84/563-950. Fax: 84/563-951. Mobil: 20/824-6389 vagy 20/824-3143. Honlap: http://balatonszarszo.lutheran.hu (on-line foglalás). E-mail:
[email protected].
18
e
2008. december 21–28.
karácsonyi panoráma
HIRDETÉS
A gyermek- és ifjúsági osztály gyermekeknek szóló programjai 2009 tavaszán VIII. országos evangélikus bábverseny Témája: Gyermekek a Bibliában Idõpontja: 2009. március 7., szombat, 10-tõl 16 óráig Helyszín: Marczibányi Téri Mûvelõdési Központ (1022 Budapest, Marczibányi tér 5/a.) A versenyen saját kézzel készített bábokka lehet szerepelni. Az elõadandó jelenetek idõtartama maximum hét perc legyen. Jelentkezési határidõ: 2009. január 12., hétfõ. Jelentkezni a következõ címeken, telefonszámokon lehet: Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Osztálya, 1450 Budapest, Pf. 21.;
[email protected]; 1/486-3542 vagy 20/824-4454. Kérjük, hogy a jelentkezéssel egy idõben a bábjelenet tervezett szövegkönyvét is legyenek kedvesek elküldeni! Gyülekezeti gyermekcsoportok és gyermekes családok jelentkezését is várjuk szeretettel közönségnek! A belépés ingyenes!
VIII. országos evangélikus hittanverseny Témája: Vizek a Bibliában Négy korosztályban várjuk a csapatokat: 1–2., 3–4., 5–6. és 7–8. osztály. A gyülekezetek és az iskolák csapatai az elmúlt évekhez hasonlóan külön versenyeznek. Egy gyülekezet, illetve iskola egy korosztályból négy fõbõl álló csapatot küldhet a megyei/területi fordulóra. Kérjük, a csapatok összeállításánál mindenki törekedjen arra, hogy mindkét megjelölt iskolai osztályból kerüljenek gyerekek a csoportba! Négy elsõs gyermek például könnyen hátrányba kerülhet a verseny során. Kérjük továbbá, hogy az egyházi iskolában tanuló gyermekek ne gyülekezeti csapatként versenyezzenek, mert így a gyülekezetekbõl érkezõ gyermekek rosszabb esélyekkel indulnak a hittanversenyen. Gyülekezeti/iskolai forduló: 2009. március 14., szombat Megyei/területi verseny: 2009. március 28., szombat Országos forduló: 2009. április 25., szombat, Budapest, Evangélikus Hittudományi Egyetem A feladatokat a gyermek-és ifjúsági osztály által felkért hittanárok és lelkészek állítják össze. Az igehelyek, amelyekbõl készülni kell a hittanversenyre, a következõk: 1–2. osztályosok • Jordán: Ábrahám története (1Móz 13,1–13); Jézus megkeresztelése (Mt 3,13–17); Jézus a tengeren jár (Mt 14,22–34); Jézus a vizet borrá változtatja (Jn 2,1–11). • Nílus: József története (1Móz 41,1–18). • Genezáreti-tó: Tanítványok elhívása (Lk 5,1–11); a tenger lecsendesítése (Mk 4,35–41). • Tigris, Eufrátesz: 1Móz 2,14; 1Móz 15,18. 3–4. osztályosok • Az 1–2. osztályosok anyaga és azonfelül: • Özönvíz (1Móz 7. fejezettõl a 1Móz 8,14-ig). • Nílus: Mózes elhívása (2Móz 4,9); a negyedik csapás (2Móz 8,16); Mózes vizet fakaszt (2Móz 17,7); átvonulás a tengeren (2Móz 14,15–31). • Vörös-tenger: Jónás története (Jón 1,1–16); a bûnös asszony története (Lk 7,36–50). • Jordán: Illés története (1Kir 17,1–7) • Betesda tó: Jn 5,1–9; aki kõsziklára épít (Mt 7,24–27); Rebeka története (1Móz 24). 5–6. osztályosok • A 3–4. osztályosok anyaga és azonfelül: Jézus Pilátus elõtt (Mt 27,15–26); Jézus megmossa tanítványai lábát (Jn 13,1–11); az etióp kincstárnok (ApCsel 8,26–40); Keresztelõ János bizonyságtétele (Jn 1,19–34); Nikodémus Jézusnál (Jn 3,5–23). 7–8. osztályosok • Az 5–6. osztályosok anyaga és azonfelül: Jézus és a samáriai asszony (Jn 4,1–14); Jézus halála (Jn 19,34); Jézus megjelenik a Tibériás-tengernél (Jn 21,7); Jézus az élõ vizet ígéri (Jn 7,37–38); a holdkóros fiú meggyógyítása (Mt 17,15); az Emberfia eljövetele (Mt 24,38–39); Jézus meggyógyítja a gadarai megszállottat (Mk 5,13); a gazdag és Lázár (Lk 16,24); Isten parancsa és ígérete Józsuénak (Józs 1,1–6); Józsué kémeket küld Jerikóba (Józs 2,7.10.23); megérkezés a Jordánhoz (Józs 3); a tizenkét emlékkõ felállítása (Józs 4); Isten magához veszi Illést (2Kir 2,6.7.13); Elizeus meggyógyítja Naamánt (2Kir 5,10.14). Jó felkészülést kívánunk! Pál Marietta gyermekreferens (1/486-3542, 20/824-4454,
[email protected])
A gyermek- és ifjúsági osztály további programjairól részletes tájékoztatás az Evangélikus Élet januári elsõ számában lesz található.
A csúnya cica g T. Ágoston László Úgy hozta a Sors, hogy ezen a nyáron a feleségemmel kettesben elindultunk felfedezni a Dunántúl szépségeit. Nem turistacsoporttal, nem elõre váltott üdülõjeggyel, hanem ketten, a mi kis tizenhat éves autócsodánkkal. Ez utóbbit a szerelõ mondta rá, mert csoda, hogy még megy. A nejem heteken keresztül ült a számítógép képernyõje elõtt, és kereste a megfelelõ szállást, a legérdekesebb útvonalat, a legolcsóbb vendéglõket. Amikor elkészült vele, elém tárta az úti programot, én meg rábólintottam. Mit mást is tehettem volna? Ha ellentmondok, bizonyosan vita kerekedett volna belõle, és megsértõdik. Akkor aztán turbékolhatok neki, mire kiengesztelõdik. Különben meg nem is volt jobb ötletem. Megköszöntem a fáradozását, Visine-t csöppentettem a képernyõ fényétõl elfáradt szemébe, és elindultunk a nagy nyári kalandra. Így jutottunk el elsõ éjszakai szállásunkra, a Bakony rengeteg erdejében rejtõzködõ kis zsákfaluba, ahonnét már sehova se visz az út, s melynek két és fél utcájában legalább nyolcvanan laknak. Azért két és fél az utca, mert a harmadiknak csak az egyik felén épültek házak. A másik fele már az erdõ. A csendet viszont szinte hallani lehet. – Maguknak lehet, hogy jólesik ez a nagy csend – mondta a szállásadónk, egy harminc év körüli fiatalasszony –, de mi, akik itt élünk, lassan belesüketülünk. Mondják meg, mi abban a jó, hogy faluhelyen megtiltják az állattartást? A polgármester tette, merthogy szerinte zavarja a falusi turizmust. Hát persze, mert neki három vendégháza is van. Mi meg, hogy anyám meghalt két esztendeje, kipofoztuk ezt a házat, de eladni nem lehet, mert a kutyának se kell. Ha valaki erre vetõdik, kiadjuk egy-egy éjszakára. Mondtam is a páromnak, hogy adjunk el mindent, aztán húzzunk el valamiféle városba, mert itt csak besavanyodik az ember. Itt már nincs se orvos, se pap, se tanító, csak a kocsma meg a kisbolt. Az is a polgármesteré. Rendben van, mondta õ, de hát hol kap a városban állást egy erdész? Ez a mi nagy dilemmánk. Menjünk el hajléktalannak úgy, hogy van két házunk?! Míg a kerti padon üldögélve hallgattuk szállásadónk panaszait, az egykorvolt istálló felõl elõmerészkedett egy el-
képesztõen girhes, csúnya macska. Szögletes fejû, a szürkétõl az ordason át a feketéig mindenféle színben játszó szõrû jószág. Szóval az a fajta, amelyikre még Rózsa Sándor, a betyár is azt mondta volna: „I’, be csúf!” – Ez se a miénk ám, csak úgy jött valahonnét – mondta a fiatalasszony. – Aztán nem elég, hogy jött, még le is kölykedzett. Volt vagy négy kis nyivákoló gombóc az istállóban. Mondtam is a férjemnek, hogy csináljon velük valamit, mert ez a sok macska leeszi a fejemrõl a hajat. Õ meg, amilyen nagy állatbolond, nemhogy elpusztította volna a kölyköket, hanem el tudom képzelni, hogy titokban még eteti is õket. – Ez nem nagyon látszik meg rajta – vetettem közbe félszegen. – Én nem is tagadom, hogy nem szívelem õket. A kutyát igen, az hasznos, hûséges jószág, de ezek a nyafogó, szõrhullató valamik… Meg idõm sincs rájuk. Most is ott vár a konyhában a gyerek, mert megígértem, hogy sütök neki tócsit. Nemsokára jön haza az uram, vacsorát kell adnom neki. De közben át kell szaladni a Rózsi nénihez a szomszédba, mert beteg. Õt is én gondozom. Ja, és még a virágokat is meg kell locsolni a ház elõtt, nehogy megszólják az embert. Elnézem a tévében azt sok kifent úriasszonyt. Mi meg itt… Eh, nem is bosszantom magam! Amikor elment, összenéztünk a nejemmel. Bólintottunk egyet, õ szó nélkül bement a konyhába, és kihozott két szelet szalámit. Az egyiket a kezembe nyomta, és elindultunk a lécekbõl összeácsolt istállóajtó felé. A csúnya macska ott feküdt egy félig kibontott szalmabála tövében, és szoptatta a két ugyancsak girhes, szépnek semmiképp nem mondható kölykét. Messzirõl megmutattam neki a szalámit, és odaszóltam. – Cic, cic… Gyere ide, cicám, ez a tiéd! Õ azonban ahelyett, hogy odarohant volna az ételért, rémülten felugrott, és a kölykeit maga elõtt hajtva behúzódott valami rossz fazék alá. – Buta, randa macska – perlekedtem. – Nem elég, hogy ilyen gnóm meg rusnya, még bizalmatlan is. Látod, ez az a fajta, amelyiken nem lehet segíteni – bizonygattam a nejemnek. – Nem hát, mert te mindig olyan türelmetlen vagy – mondta. Aztán közelebb lépett, lecsípett egy darabot a szalámiból, s odadobta a fazék elé. Hátrált néhány lépést, és újra ledobott egy falatot.
– Ne bámulj, édes egyetlenem, inkább hozz még egy-két szeletet. És kétségbe se ess, mert mi csirkecombot fogunk vacsorázni. Így is történt. Amikor már lebukóban volt a nap a nyugati erdõ lombkoronája fölött, a feleségem leterítette a kerti asztalt, s kirakta rá az elõzõ nap rántott, madárlátta csirkecombot. Mit tagadjam, a friss erdei levegõtõl úgy megéheztem, hogy akár az egészet fölfaltam volna. Olyan mennyei illata volt… No de ezt nemcsak én éreztem ám! Alig telt bele néhány percbe, és a lécekbõl ácsolt istállóajtó egyik résében megjelent a csúnya macska feje. Ránk nézett, és halkan elnyaffantotta magát. – Gyere – mondtam, s felé nyújtottam az éppen lerágott csirkecsontot. Rám nézett, a nyakát tekergette, látszott rajta, hogyan küzd benne az éhség a bizalmatlansággal. Amikor felé hajítottam a csontot, elõször meghökkent, aztán odafutott, és elvitte az istállóajtó elé. Hamarosan megjelent a két kölyke is. Az egyik tiszta anyja, a másik koromfekete. Elvették tõle a csontot és mohón rágni kezdték kétfelõl. Õ meg csak állt elõttük, és bennünket figyelt. A harmadik csirkecsont után már ott ugrándozott, birkózott a két jóllakott macskakölyök a lábunk körül, az anyjuk meg szorgalmasan ropogtatta a maradékot. – Én nem is tudom, hogy van ez – mondtam a feleségemnek –, de mintha már nem lennének olyan csúnyák ezek a cicák. Az a kis huncut fekete meg kifejezetten aranyos. – Valóban – mosolyodott el a nejem.– Az anyjuknak is kifejezetten karakteres feje van. Nem az a mindennapi… a színe meg… hogy is mondjam? Szóval olyan sokszínû! És nézd meg az orrát! Szinte foszforeszkál. Érdekes, nem? Azóta is sokat gondolkoztunk, mi is történt velünk meg a csúnya cicákkal azon az estén ott a Bakonyban. Tény, hogy õk hárman ott strázsáltak egész éjjel az ajtónk elõtt, s reggel, amikor továbbindultunk, díszkíséretként követtek bennünket a kapuig. – Látod – mutattam a három jószágra –, a szemünk elõtt válik bizonyossággá a kétezer éves igazság. Erõszakkal, gyûlölettel vagy ha úgy tetszik, tûzzel, vassal erõs várakat dönthetsz romba, birodalmakat törölhetsz le a térképrõl. Hidat verni lélektõl lélekig – akár csak ember és állat között – kizárólag szeretettel lehet.
Példa a hûségre Háromszáz éve halt meg idõsebb Ács Mihály b Gyülekezeteinkben gyakran hangzik fel énekeskönyvünk két éneke: „Magas egekben lakozó Felség…” (264) és „Minden e földön csak elmulandó….” (372). Mindkettõnek Ács Mihály a szerzõje. Egyháztörténetünk legnehezebb korszakában élt.
Valószínûleg Kemenesszentmártonban 1631. július 9-én született. Szüleirõl és tanulóéveirõl nincsenek adataink, csak azt tudjuk, hogy 1666–1669 között Wittenbergben, majd Tübingenben tanult Wittnyédi István támogatásával. Hazaérkezése után gyõri rektor lett, de onnan – vallása miatt – nemsokára elûzték. 1673-ban a szilvágyi zsinaton lelkésszé avatták. 1673–1674-ben farádi lelkész volt. Sok szolgatársával ellentétben nem tett eleget a pozsonyi vértörvényszékre szóló idézésnek, hanem beállt a bujdosók közé, és több évig titokban lelkészkedett. Arról is tudunk, hogy 1680 körül Nemescsón mûködött. Gyülekezete artikuláris jellegû volt, megszorított és megcsonkított „szabad” vallásgyakorlattal. Ez az alaphelyzet bizonyára nem a nyugalmat jelentette számára, sokkal inkább leleményességre, találékonyságra késztette õt, rugalmas szervezõkészséget igényelt tõle. 1683-ban már Thököly csapatainál volt tábori prédikátor, hogy vigasztalja, bátorítsa, erõsítse a hadrakelteket. Lehet,
hogy átmenetileg az ugyancsak artikuláris Vadosfán is végzett lelkészi szolgálatot – ezt azonban egyértelmûen mindeddig nem sikerült tisztázni. 1686-ban már ismét Nemescsó lelkésze volt. Az 1689. évi pozsonyi országgyûlésen az evangélikus rendeknek õ tartotta a megnyitó istentiszteletet. Vannak olyan feltételezések is, hogy ezután Kõszegen is lelkészkedett rövid ideig, majd 1701-tõl Devecserben mûködött. 1706-tól kemenesaljai esperes és Nagysimonyi lelkésze lett. 1707-tõl ismét – immár harmadszor – Nemescsó volt az állomáshelye. Valószínûleg 1708-ban halt meg, és az utóbbi településen is temették el. Szolgálati helyeinek gyakori változását látva ne feledkezzünk meg az ellenreformáció megpróbáltatásai mellett a „papmarasztalás” korabeli szokásáról sem: a gyülekezet egy esztendõ elmúltával elbocsáthatta lelkészét! Ennek nem körültekintõ gyakorlása esetenként nagyfokú bizonytalanságot jelentett a lelkésznek is, de a gyülekezetnek is.
Ács Mihály a pietizmus markáns képviselõje volt. Irodalmi munkásságából megemlítjük a Zengedezõ mennyei kar címû énekeskönyvet, amely 1696-ban jelent meg Lõcsén, és 1812-ig tizenkét kiadást ért meg. Ez németbõl magyarra fordított és magyar énekek gyûjteménye, Ács Mihály szerkesztésében, Lövei Balázs gyõri és Tatay István téti lelkész közremûködésével. Javított és módosított változatai is napvilágot láttak. Arany lántz címû imádságoskönyve (1686) százötven év alatt tizenegy kiadásban került az olvasók kezébe. Boldog halál szekere címû imádságoskönyve (1701) Strasbourgban is megjelent második kiadásban (1702) Telekesi Török István költségén, a szerzõ fiának, ifj. Ács Mihálynak a közremûködésével. A példányokat a vámnál elkobozták, a könyv azonban itthon újra megjelent (1708). Az énekeskönyvünkben szereplõ Ács Ferenc nádasdi lelkész szintén az õ fia volt. A jelenleg használatban lévõt megelõzõ énekeskönyvünkben szerepel még egy éneke „Szívem keserûségét…” kezdettel (381). Ennek érdekessége, hogy a versfõkbõl visszafelé „Michael Ács” olvasható ki. Ács Mihály mindig példa sokaknak: példa a hûségre! g Barcza Béla
2008. december 21–28.
karácsonyi panoráma
Kis betyárok a fenyõerdõben g Párkány László Gyermekkoromban nem erdõ mellett estvéledtem, hanem általában a közepén. Gondoltam is rá, a szép népdal szövegét a magam hasznára átköltöm. Aztán mégsem tettem, mert az erdõ nyelve kívül és belül önazonos. Az erdõ mitológiája nemcsak a költõi ihlet létalapja, az egyszerû ember is eltelik vele; az erdei ember másképp ejti a szót, s ha városba téved, lépései sem szaporák. Erdõben születni kiváltság. Félelmetes is, persze, mert ha nincs a közelben bába, a szülés pillanatában a nagy sötétlõ erdõ megrémítheti a világra készülõdõt. Erdõben születni titkok kockázatával jár, nincs véletlen, nincs csoda, kitárulkozó befogadás sincs. Anya és gyermek még összekapcsolódó idegzónájában ott a tölgylombok szélverte suhogása, és ott az örök ijedelem: nincs menekvés, mert úttalan utak sincsenek. Keservektõl megvert ágy, sápadt petróleumlámpa, sikoltás, varázslat. Aztán hajnali madárcsicsergés, elevenség mindenhol és mindenkor. Méteres hó. Anyám vágja az utat, apám már az északi irtáson. Messzi iskola, de könnyek és hisztériás bõgés után háromszor is kiegyenesít a kell. A betûvetés nem halasztható. Bukdácsolás, reped a palatábla, törik a palavesszõ, de az iskolát el kell érni. Kell! És ez a mindig kell állandó hajtóerõvé válik, soha sincs visszaút, gyáva hõkölés.
A házak mindig elõbújnak. Pipázó kéménykatonák jelentik: megérkeztünk. Már csak száz méter az iskola. Aztán a gõzösök, immár a városi iskolába igyekvõk… Mindig hajnalban füttyentettek, kínlódva küzdve le az erdei kanyart. De percet sem késve. Könyörtelenül tovadübörögtek, ha fogott a vihar, s megnõtt a hóbucka, szaporán versenyt kellett futni a vassá változott szarvassal. A pedellus csengõje nem várt. Aztán az ámulat. A tanár ismeretlen messzeségbe utaztató szava. Az erdõ egydallamú rengetegébõl utazás Mezopotámiába, ahol Hammurapi – szemem csukva, hogy jobban lássam – létrehozza a babiloni birodalmat. Aztán ismét vicinálisköhögés, kiscsizmát elnyelõ hótenger s végül az otthon melege. Kós Károlyt idézve „szép az öste is, amikor a tûzhelyen ég a cserefa, és én nézhetem a szabad lángot. Ilyenkor tudok gondolkozni, tudok emlékezni, tudok látni látásokat. És ilyenkor nem irigyelek senkit sem. Mert én vagyok az úr, a legnagyobb, nagy-nagy nemességekkel: körülöttem csak erdõ és erdõ.” Volt betyárvilág is. Karácsonytájt. Apám, az uradalmi csemetekert õre kint aludt a kis kunyhóban. Már az osonásokra fölriadtunk, mert ekkor éppen én is ott lapultam a lópokróc alatt. A balta tehát meg sem szólalhatott, éberek voltunk. Büntetõ szó nem hangzott el, csak csöndes „menjen Isten hírével”. A fenyõ nélküli karácsony éppen elég penitencia volt. Egyszer csak életlen bicskaféle nyi-
szálta a kamasz fenyõ talpát. Két kisgyerek volt. Olyan öt-hatéves formák. Az erdõ karácsonytájt nem szíveli a hangos szót. A kiáltást visszhangozza a völgy, és a megsokszorozott szót megsínylik a vadak is. Apám némán megragadta a két kis legényke kabátját, elvette a bicskát, és már küldte is volna haza az aprócska teremtményeket, a fát pedig bevonszolta a kunyhóba. A kisebbik fiú elsírta magát, a nagyobbik konokul nézett rám. Az iskolából ismertük egymást. A gyerekek készültek a találkozásra, a nagyobbik gyûrött papírt kapott elõ. „Erdész úr, engedje el a kis fát, meghalt a feleségem…” Apám mindenkit ismert a faluban. Öt esztendõ óta senki édesanyját nem kísérték ki a temetõbe. – Most halt meg? – Amikor megszülettem – bõgte keservesen a kisebbik gyerek. Apám méregbe gurult. A holdfény megvilágította dúlt arcát. De az éjszakai sápadt lámpás rávetette fényét a fiúk vászonból tekert alkalmi bocskorára is. Könyörgõre fogtam a szót: – Édesapám, hadd vigyék… – Hogyan számolok el vele az uraság elõtt? – Megérti… A legénykék hálálkodás nélkül viharzottak el, árkot hagyva maguk után a karcsú lucfenyõvel. Apám büntetést kapott. A hiányzó ifjú fenyõt csak egyféleképpen tudta magyarázni: rövid idõre elszundított, akkor eshetett meg a tolvajlás…
Bujdosók moldvai karácsonya (Részlet Sz. Bérczi Margit Búval teljes esztendeim címû regényébõl) Délután lassú hószállingózás kezdõdött. Pekryék sátrába átjött a besztercei fõbíró felesége. Elmondta, õ és férje szívesen látna másokat is ma, a szentestén sátrukba, elég nagy az, elférnek benne sokan… Hadd énekeljenek együtt a bujdosók… Hallhassa közösen Isten szent népe a karácsonyi örömhírt. – Talán akad egy lant is? – Zsófi megélénkült, arca kipirult: – Én szívesen kísérem az éneket… Anyja csodálkozva nézett rá, azt sem tudta, hogy Zsófi elhozta a lantját, pedig hát már évek óta lányának ez a legnagyobb öröme. Megbeszéltek mindent, Polixéna majd felolvassa az evangéliumot. – Az uram mondaná el az Úr imáját, de jó lenne, ha valaki közben imádkozna – s úgy nézett kérõ szemmel Kata asszonyra, hogy nem volt nehéz kitalálni, mire gondol. A sátorban mindenki várta, vajon mit válaszol. – Majd imádkozom… – mondta Petrõczy Kata, és mintha õ erre méltatlan lenne, lehajtotta fejét. Vacsora után elindultak az emberek a fõbíróék sátra felé. Többen kinn rekedtek, mégis ott akartak lenni a közös karácsonyi áhítaton. Közben a felhõket elfújta a szél, elállt a hóesés, s a békés, sötét égen éppúgy fénylettek a csillagok, mint ama egykori csillagfényes éjszakán Betlehemben… Azokban az áldatlan felekezeti harcokban, melyek másfél évszázad óta pusztítják a kereszténységet, Rákóczi Ferenc megpróbálta türelemre, egymás hite iránti megértésre biztatni a gyûlölködõ felekezeteket. Most a közös szenvedésben élõ kurucokat az együvé tartozás vágya tartotta hatalmában, nem volt most katolikus, kálvinista, lutheránus, csak Isten irgalmáért esdeklõ gyülekezet, amely Jézus születését együtt szeretné ünnepelni. Rákóczi intõ szava valósággá lett itt a moldvai szekértáborban. A bíróné gyertyát gyújtott. Pekry Zsófia az áhítatos csöndben pengetni kezdte lantján a karácsonyi éneket: „Krisztus Urunknak áldott születésén…” Ott állt mögötte a Pekry család, a lantjáték után a lantossal együtt énekelt családja és mindenki, aki ismerte az éneket. Petrõczy Kata töltötte be a prédikátor szerepét, az ének végén középre ment. A tûz megvilágította arcát, lehet, a tûz fé-
nye, lehet, a karácsonyi öröm, de talán leginkább a lélek Isten elé járulása, az ima, hogy ennek a szenvedõ népnek nevében szólhat, festette színesre arcát. Hangja tisztán csengett, az ima végén azonban remegett, majd megcsuklott. A bujdosó magyarok tudták, szívébõl fakad a kérés, és a karácsonyi öröm mellett szenvedésteli életüket is Uruk Istenük elé tárja: „Mennyei édes Atyánk! Légy áldott, hogy Fiadat értünk, bûnösökért elküldted erre a világra. Mi ezt nem érdemeltük, de szívünk most megtelt azzal a bé-
Ezután Polixéna olvasta fel Lukács evangéliumából a karácsonyi történetet. Amikor odaért, hogy „Voltak pásztorok azon a vidéken, akik kinn a mezõn tanyáztak…”, a szemek megteltek könynyekkel… Úgy érezték, sohase voltak annyira részesei az evangélium örömhírének… Sohase voltak ilyen közel az egyszerû pásztorokhoz, mint itt, a hó borította, sík mezõn, és sohase dobogott szívük oly boldogan az angyali szózatot hallgatva: „Ne féljetek, nagy örömöt hirdetek néktek!”
f
19
Protestáns harangbongás b Harangbongás címmel karácsonyra idõzítve jelent meg antológia protestáns újságírók mûveibõl – tematikai és mûfaji kötöttségek nélkül. Esszék, jegyzetek, interjúk, riportok, publicisztikák kavalkádja került egyetlen kötetbe. Hogy mindez harangbongásra emlékezteti az olvasót, nem pedig kakofonikus macskazenére, annak egyetlen oka van: az írások a bibliai értékrendben gyökereznek.
Valóban van itt minden, mint egy jó vásárban. Az érzelmes, lírai hangú meditációtól az enyhén szarkasztikus publicisztikán át a tudományos igényû elemzésig minden megtalálható egyetlen kötetben. A lírai hangvételû mûvek közül érdemes kiemelni Szommer Hajnalka és Weisz Jenõ írását. Ez utóbbi szerzõ 1956-ban kényszerült elhagyni az országot, és idegenben töltött elsõ karácsonyi készülõdését osztja meg velünk. Szommer Hajnalka Harangbongás címû, irodalmi igénnyel megírt munkája pedig a kötet talán legjobb darabja, és „véletlenül” még arra is alkalmas, hogy az egész gyûjtemény címét adja. A nagybörzsönyi öreg harang sejtelmes kongása réges-régi történeteket mesél a Gyermekrõl a didergõ kismadaraknak… Bõvelkedik a könyv kiváló stílusérzékkel megírt portrékban is: olvashatunk például arról, hogy hajdanán egy egész bizottság ügyködött azon, hogy megfelelõ feleséget keressen Kálvinnak, összefüggés teremtõdik a jeruzsálemi templom és a római Colosseum kövei között, és szerzõink megemlékeznek például Ravasz Lászlóról, Karácsony Sándorról és Ingmar Bergmanról is. A könyv lapjain – hol szerzõként, hol interjúalanyként – felbukkannak a protestáns egyházak jelenlegi püspökei is. Fabiny Tamás az egyházi vezetõk közszereplõvé nyilvánítása kapcsán mereng el: a tisztelt bíróság ezen döntésével azt is kinyilvánította, hogy a vallás bizony közügy, és az egyházak szabadon hozzászólhatnak a közügyekhez. Gáncs Péter pedig a fundamentalizmussal szembeni fundamentumokat fogalmazza meg. Faggyas Sándor Szabó István református
püspököt faggatta az egyház feladatairól és válságáról, Joó István pedig Bölcskei Gusztávval, a református egyház zsinatának lelkészi elnökével beszélgetett arról, hogy mekkora problémát jelent a társadalom kiskorúsítása.
Személyes kedvenceimbõl csak kettõt emelek ki. Koczor Tamás Tomedli címû „egypercese” üdítõen friss stílusával emelkedik ki az írások közül. A másik kedvencem Fábián Tibor elmélkedése arról, mi történt akkor, amikor Gugyerák vett egy zászlót. „Egyesek azt mondták Gugyeráknak, hogy õ egy szemenszedett nacionalista. Kerek perec. Gugyerák meg nem gyõzött hümmögni, hogy nem oda Buda, hiszen ez egy egyszerû kis nemzeti zászló. Nem üt, nem rúg, nem harap, nem szennyez be, de még csak nem is öl. Lobog.” A fõszereplõ hiába erõsködött, ismerõseit nem tudta meggyõzni arról, hogy a szoba sarkában elhelyezett zászló otthonát nem változtatta szélsõséges bûnbarlanggá. A Szabó György és Dávid könyvészeti mûhelyébõl kikerült, igényes kivitelû könyvet olvasószerkesztõként Huszár Mariann jegyzi, és az EvÉlet olvasói a szerzõk között is szép számmal találkozhatnak további ismerõs nevekkel. g Jánosi Valéria
Harangbongás – Protestáns tollforgatók antológiája. Szerkesztette Faggyas Sándor és T. Pintér Károly. Protestáns Újságírók Szövetsége, 2008. Ára: 2500 Ft.
Jel Adventi gondolatok
kével, amit õ elhozott erre a könnyekkel, vérrel átitatott földre… A betlehemi mezõn éneklõ angyalsereggel dicsõítünk Téged, kérünk, hozd el közénk az igazi békét… Segítsd diadalra a nagyságos Fejedelem harcát, hogy mi visszatérhessünk otthonainkba… Töröld le arcunkról a könnyeket, didergõ szívünket töltsd meg hittel és szeretettel, Fiadért, a ma született Krisztusunkért kérünk, irgalmazz nékünk! Ámen.” Az ima után Zsófi lantja ismét megszólalt, a szomorkás csendet most ujjongás váltotta fel: „In dulci jubilo…” Hadd zengjen énekszó, fel égig ujjongó… A karácsonyi öröm most „édes ujjongásban” szállt az ég felé. Zsófi szólóban énekelte a középkori latin himnuszt, de az ujjongó öröm valamennyiüket szárnyára vette. Lõrinc most hallotta elõször lányát énekelni, s eszébe jutott nénje, a régen halott Pekry Zsófia, aki ugyanilyen csengõ hangon, mély érzéssel énekelt.
Befejezésül az öreg fõbíró az Úr imáját mondta el. Õ maga már nem mehetett el Rákóczi seregébe, helyette fiai harcoltak. Öreges, reszketõ hangját a kívül állók is jól hallották, vele imádkoztak valamennyien. Már befejezõdött a karácsonyi ünnepi áhítat, de néhány perc után a katolikus hívek spontán énekelni kezdtek: „Csordapásztorok midõn Betlehemben csordát õriznek éjjel a mezõben…” Ekkor felborult a liturgikusnak tûnõ karácsonyi áhítat, a bujdosók egymás után kezdtek újabb karácsonyi énekeket énekelni, kinek melyik fakadt fel a szívébõl. A bíróné eközben behozta egy kosárban a csángó magyarok karácsonyi ajándékát, s mint akkor régen, a Genezáret-tó partján elég volt két hal és öt kenyér a sokaságnak… Most is bõséges volt a terített asztal… Sohasem ízlett ennyire a mézes pogácsa, alma, dió jutott mindenkinek bõven, még maradt is a kosárban mindenféle jó. Éjfél felé járt az idõ, amikor ki-ki visszament sátrába.
Néha szükségem van az egyedüllétre. Vannak olyan dolgok, amelyek csak rám tartoznak, amelyeket senki mással nem tudok rendbe tenni, csak magammal. Meg vele. Ez valami néma, eddig soha ki nem mondott kényszer, az önmagammal való szembenézés kényszere. Kimegyek az erdõbe, a vízpartra vagy a tágas mezõre. Ha lehet, csónakba ülök, és kievezek messzire. Ott senki sem akar semmit, egy ismerõs sincs, csak a szeretteim vannak velem, akik elõrementek. Apám, anyám, testvérem, világra jötte elõtt eltávozott gyermekem és apósom, akinél kevés tisztább életû embert ismertem. Körülvesznek, hozzám ér a lelkük, megkönnyítik egyre nehezedõ gondolataim rendbetételét. Szép, tisztító magány, néhány óra múlva könnyû fejjel és szívvel térek haza. Egyre többet foglalkoztat a „jó” és a „rossz”. Mögöttem van már jó néhány évtized, mégis nehezen értem, hogy ha „Isten mindent jól teremtett”, akkor mit keres körülöttünk ez a rengeteg baj, betegség és gonosz indulat. A sok kegyetlen fizikai és lelki pusztulás. Miért hagyja? Vagy éppen mit keresnek ezek bennem? Talán rossz akarok lenni? Beteg akarok lenni? Akarok bántani valakit? Ha nem akarom, miért teszem? Hogyan gyújtom meg így a karácsonyi gyertyát? Itt áll elõttem ez a hatalmas fa. Gyönyörû a koronája, de tele van fagyöngy-
telepekkel, amelyek láthatóan elõbbutóbb megölik. Tudom, hogy a jelenség biológiailag teljesen rendben van, hiszen a növénynek, legyen akár parazita, akár nem, élnie kell, a természet része. De a másik énem tiltakozik, mert ez is a rossz megjelenése, hiszen az egyik a másik elpusztítása árán marad élve. Szinte már emberi. Ahogy járom az utamat, hirtelen valami furcsát látok. Közelebb megyek, nem hiszek a szememnek. Hasonlóan szép, csuda zöld fakorona, de elszáradt rajta a megszámlálhatatlan fagyöngy! Egy sem él, a fa pedig virul! Eddig elszáradt fagyöngyöt csak kipusztult fán láttam. Itt viszont a fa gyõzött, él, a rossz alul maradt. Számomra sosem látott csoda. Amint megyek tovább, egyre élesebben tolul az agyamba néhány szinte hihetetlen gyógyulás, reménytelen helyzetekbõl való kilábalás, megmenekülés, gyõzelem a rossz felett. (Sohasem látott csoda?) Egy pillanat alatt átrendezõdnek, kiegyenesednek összegubancolódott gondolataim. „Mégsem kellene állandóan csak a rossztól való félelemre koncentrálni! Van mégis remény? Emeld fel a fejedet, állj fel!” Szeretteim! Köszönöm, hogy megint velem voltatok, és segítettetek! És neked is ott fönt, hogy jelet, új akaratot adtál. Mégis mindent jól teremtettél. g Dr. Schrott Géza
20
e
2008. december 21–28.
g Dr. Boleratkzy Lóránd
A
z egyházi iskolák hatvan évvel ezelõtti államosításáról számos megemlékezés jelent meg. A Magyar Nemzet címû napilap 2008. szeptember 13-i számában Fáy Zoltán A hercegprímás köpönyege címû írásában felvetette azt a kérdést, hogy mi vezethette Ortutay Gyula kultuszminisztert az államosítás során betöltött dicstelen szerep vállalására, arra is tekintettel, hogy a piaristáknál õ maga is meggyõzõdhetett az egyházi iskolák kiváló voltáról. Azt gondolom, hogy Ortutay kártékony szerepvállalását jellembeli fogyatékosságával, másrészt pedig szereplési vágyával lehet magyarázni. Ezt Kahler Frigyes kutatásai is alátámasztották, aki kiderítette, hogy Ortutay már 1945-tõl kezdve a Független Kisgazdapártban viselt tagsága mellett párhuzamosan – más név alatt – a kommunista párt tagja is volt, így nem eshetett túlságosan nehezére, hogy az egyházi iskolák megszüntetésére irányuló törekvéseket hathatósan támogassa, sõt a zászlóvivõjük legyen. Mivel Ordass Lajos evangélikus püspöknek 1948-ban koncepciós perben két évre történt elítélése mögött elsõsorban az egyházi iskolák körömszakadtáig való védelmezése állt, méltó, hogy legalább nagy vonásokban megemlékezzünk róla, arra is tekintettel, hogy most volt halálának harmincadik évfordulója, valamint azért is, mert õ volt ennek a nagy küzdelemnek az egyik elsõ áldozata. Ordass Lajos már 1945. szeptember 27-én történt püspöki beiktatásakor hangot adott az egyházi iskolák, valamint a vallásoktatás fenntartása szükségességének: „Ragaszkodunk iskoláinkhoz! Meggyõzõdésünk, hogy arasszal méri a mérföldköveket és futó pillanatok gyûszûjével az idõk végtelen folyamát az, aki csak a ma feltételeibõl kiindulva gondolja azt, hogy a felekezeti iskolák elmellõzhetõk és megszüntethetõk. Mikor egész nemzetünk az elnemzetlenítés ostroma alatt állott, magyarságunk lelke ezekben a felekezeti iskolákban merített életerõt, s amikor a határvonalakon túl élõ magyar kisebbségünk sorsát összeszorult szívvel figyeltük, az egyház igehirdetõ munkája mellett ezek a felekezeti iskolák adtak csak reménysugárt. Megdönthetetlenül áll az a régi megállapítás, hogy »a történelem
A
z Ordass Lajossal és egyben a magyar evangélikus egyházzal foglalkozó angol nyelvû irodalomból messze kimagaslik Fabiny Tibor most megjelent kitûnõ tanulmánya: The Veil of God – The Testimony of Bishop Lajos Ordass in Communist Hungary. E cím a koncepciós perben a püspök által az utolsó szó jogán elmondott beszéd egyik mondatára utal: „Elítéltetésem ténye olyan lesz számomra, mint a fátyol, amely eltakarja elõlem Isten akaratát, és érthetetlenné teszi azt.” A püspök azonban azonnal hozzáteszi: „De Istenemtõl zúgolódás nélkül elfogadom, mert azt az egyet jól tudom, hogy még elítéltetésem esetén is csak az õ áldott akarata történhet meg velem.” Fabiny Tibor nagy szolgálatot tett ezzel a könyvével egész egyházunknak – nemcsak az Ordass-ügy elsõsorban igen alapos külföldi visszhangjának a feltárásával, hanem azért is, mert a külföldi olvasó számára igen széles körû történeti és egyháztörténeti tájékoztatást nyújt a magyar valóság részletes megismeréséhez. A munka négy fõ részre oszlik. Az elsõ rész a magyar evangélikus egyházkormányzat 1945–1990 közötti teológiájával, illetve ekkléziológiájával foglalkozik. Az egyház történetének rövid ismertetése után rávilágít a totális rendszer egyházi vezetõinek megítélésénél használt modellre: attitûdjük alapján több csoportba osztja az egyházi vezetõket. Az elsõ csoportba, a hitvallók közé egyedül Ordass Lajost sorolja, aki egyháza érdekét, önkormányzatát, iskoláit mindvégig élete árán is védelmezte. Támogatni kívánta az állam törekvéseit, de nem feltétel nélkül. A kompromisszumkeresõk csoportjába a szerzõ azokat sorolta, akik politikai vagy egyházpolitikai elemeket vittek bele teológiai gya-
fókusz
Ordass Lajos evangélikus püspök, az egyházi iskolák védelmezõje az élet tanítómestere«. A történelem pedig a magyar felekezeti iskola megbecsülésére tanít.” Az evangélikus iskola elleni éles támadások elõször Szabó József püspöki beiktatásán, Balassagyarmaton 1948 márciusában Mihályfi Ernõ kabinetirodai fõnök részérõl hangzottak el, követelve az egyház világi vezetõinek mielõbbi leváltását. Ordass Lajos elõször az egyházi tanároktól és tanítóktól, valamint a sajtóból értesült arról az állami nyomásról, amellyel õket az egyházi iskolák államosításának kérésére akarták rávenni. Ortutay már május 16-án két helyen is kirohanást intézett a felekezeti iskolák ellen, mondván, hogy „ezekben a reakció tanyázik”, ezért „a kormány elhatározott szándéka, hogy ezt felszámolja”. Ordass és az egyház vezetõsége május 21-re tárgyalásokra kapott meghívást Ortutaytól. Erre az egyház második vonalbeli emberei mentek el. Ortutay hatalmas felháborodással tiltakozott ez ellen, jóllehet Mihályfi Ordasst mindenképpen ki szerette volna kapcsolni a tárgyalásokból. Amikor Ortutay azzal kezdte mondókáját, hogy az evangélikus egyház már ismeri az állami álláspontot, Ordass tiltakozott ez ellen, mondván, hogy a Túróczy Zoltán püspök ügyében tartott tárgyaláson Mihályfi és Reök Iván egyetemes felügyelõ egyházi meghatalmazás nélkül vett részt. Ordass az egyházi iskolák államosításával kapcsolatban azt mondta, hogy püspökké szentelésekor Bereczky Albert államtitkár biztosította õt arról, hogy az egyházi iskolák továbbra is mûködhetnek, most pedig váratlanul elõhúzták ezt a kérdést, holott az ország lakossága ezt széles körben ellenzi. Nagyon nyugtalanítónak tartja az egyházi iskolák folyamatos gyalázását és a miniszter pünkösdi beszédét. Óriási vihart váltott ki, amikor Ordass azt mondta, hogy a kormány nem tehet mást, mint hogy félreteszi javaslatát. Darvas József – a késõbbi miniszter – szerint változtak az idõk. Erre Ordass kijelentette, hogy ilyen feltételek mellett tárgyalni nem tud és nem is hajlandó. Ha
az egyház egy püspöke egyháza iránti szeretetbõl kifejezi aggodalmát, akkor azt ne akarják a politikai reakció vádjának bunkójával elnémítani. Azt is kijelentette, hogy õ már hozzászokott ahhoz, hogy Mindszentynek titulálják. Mihályfi Ernõ a megbeszélések után kijelentette, hogy az iskolák államosításának az ügye a kormány megmásíthatatlan elhatározása; nem egyezkedésrõl, hanem hatalmi kérdésrõl van itt szó. Az egyház vezetõinek az a feladatuk, hogy az egyház népét az állam iránti bizalomra neveljék. Május 27-én Ortutay lakásán folytak a megbeszélések a reformátusokkal kötendõ szöveg alapján, amelyen módosítani nem lehetett. Harmadik tárgyalásra nem került sor, mert Vargha Sándor fõtitkár letartóztatása miatt az egyház képviselõi erre nem voltak hajlandók. Az utolsó tárgyalás Balatonlellén zajlott Tildy Zoltán köztársasági elnök részvételével, aki „ügyeskedõ húzódozásnak” nevezte az evangélikusok magatartását, és kijelentette, hogy ha június 15-ig nem jön létre megegyezés, az súlyos hátrányt fog az egyház számára jelenteni. A brutális hang ismét Mihályfi Ernõ részérõl jelentkezett, aki Ordasst okolta azért, hogy az egyházkerületek egyöntetûen az államosítás ellen foglaltak állást. Õ egyébként meghívás nélkül vett részt a január 14-én tartott rendkívüli egyetemes közgyûlésen, melynek nem is volt tagja. Az iskolaügyben ezen az ülésen nem született az állam által óhajtott határozat; mindössze egy kérés hangzott el a lelkészi egyesület részérõl: „Ha lehetséges, maradjanak meg az egyházi iskolák.” Másnap az országgyûlés 230 : 63 arányban elfogadta az egyházi iskolák államosítását. Átmenetileg két gimnáziumot meghagytak az egyháznak, melyet a kollaboráns egyházi vezetés hamarosan átadott az országnak. Ordass Lajos püspöknek mint az egyházi iskolák államosítása egyik fõ ellenzõjének a letartóztatására hamarosan sor került: augusztus 24-én házkutatással egybekötve.
Ortutay az evangélikus egyház új vezetõségéhez írt, 1950. január 4-én kelt levelében sürgette az Ordass elleni fegyelmi eljárást, hangoztatva, hogy ennek hiánya már eddig is több baj forrásává vált. Idõközben új „összeesküvési pert” készítettek elõ Ordass püspök, Keken András és Kendeh György lelkészek ellen, arra az esetre, ha a fegyelmi bíróság nem fosztaná meg Ordasst püspöki tisztétõl; de mivel ez megtörtént, a két lelkészt „csak” internálták fél évre. Ezzel sikerült Ordass Lajost hosszú idõre törvénytelen módszerekkel félreállítani. A történelmi egyházak közül kétségkívül az evangélikus egyházat érintette legsúlyosabb mértékben az egyházi iskolák államosítása. Nemcsak azért, mert egyetlenegy iskolája sem maradt meg, hanem azért is, mert egyetlen fõiskolájának, a miskolci jogakadémiának a megszüntetésével megszûnt az evangélikus egyházjog széles körû mûvelésének a központja (ugyanakkor a katolikus és a református egyház új egyetem, illetve jogi kar alapításával ezt a kérdést meg tudta oldani). A katolikus egyház pedig a Kánonjogi Posztgraduális Intézetnek az 1996-ban történt megalapításával a kánonjog oktatásának és mûvelésének teremtett új, széles körû lehetõséget. Az 1934–37. évi Evangélikus egyházi törvények rendelkezése szerint „a jog- és államtudományoknak, különösen az evangélikus egyházjognak önálló elõkészítõ intézete” a miskolci evangélikus jogakadémia. Ezzel összhangban állapította meg Bruckner Gyõzõ akadémikus, aki a jogi akadémiának éveken át dékánja volt, hogy „kultuszintézményeink sorában tehát eltûnt az az iskolatípus, amely nemzeti kultúránkban mélyre gyökeredzett, egyházunk világi vezetõi nagy részének egyházjogi tudást adott, és mint felekezeti jogakadémia egyházunk önkormányzatának igazi pártfogója és az evangélikus egyházjognak hazánkban egyetlen mûhelye volt”. Az állami egyetemek jogi karain 1950tõl mind a mai napig – a külföldi gyakorlattól eltérõen – nincsen egyházjogi ok-
Isten fátyla Fabiny Tibor angol nyelvû kötetérõl korlatukba. Túróczy Zoltán és Szabó József püspököt említi meg, akik az egyházi iskolák megõrzését nem tartották az egyház szempontjából alapvetõ fontosságúnak. A harmadik csoport a kollaboránsoké. Ide azok tartoznak, akik az állam érdekeit elõbbre tartották, mint az egyházéit. Elsõk között említi a könyv Vetõ Lajos püspököt, aki Rõzse István hivatalos jelöltsége mellett lett püspök állami segítséggel. Dezséry László pedig, aki korábban a Szociáldemokrata Párt tagja volt, a szociáldemokratáknak a Magyar Kommunista Párttal való 1948. júniusi egyesülése után az immár egyetlen párt – a kommunista – tagja lett. Õ egyébként késõbb kivált az egyházi szolgálatból, és nyíltan ateistának vallotta magát. Az 1956-os forradalom után Káldy Zoltán nyitotta meg – a diakóniai „totális teológiájával” – az állami érdekeket kiszolgáló intenzív egyházpolitikát, akit csak Ottlyk Ernõ tudott felülmúlni. Amikor az utóbbi püspök már tehertétellé vált, helyére Nagy Gyula professzor került, aki ugyan Káldy nyomdokain haladt, azonban a Lutheránus Világszövetség számára elfogadható volt. Az óvatos újítók csoportjába Fabiny Tibor azokat sorolja, akik ugyan a lelki megújulást hangoztatták, azonban a szerkezeti megújulás elõtt. Harmati Béla és Szebik Imre tartoznak ebbe a csoportba. Harmati Béla püspökké választásánál az volt a tehertétel, hogy az õ jelölését megelõzte az állami hozzájárulás megadása, és csak az után került sor az illetékes egyházi testület állásfoglalásá-
ra, bár megválasztásánál magnus consensus érvényesült. A diktatúra nehéz éveit csak Dóka Zoltán bátor írása, a Nyílt levél törte meg. Szerzõjét meghurcolták, és igyekeztek hivatalosan agyonhallgatni, mégis lassacskán erjesztette az egyház vezetését. Bár Fabiny elsõsorban csak a püspökök helytállását kívánta vizsgálat tárgyává tenni, összefoglalva nem ártott volna az országos felügyelõk áldatlan tevékenységére is rámutatni, mert elsõsorban Reök Iván és Mihályfi Ernõ, illetve kerületi szinten Darvas József is mérhetetlen kárt okozott egyházunknak. A második fejezetben a szerzõ Ordass Lajos drámai életét öt „felvonásban” mutatja be – igen széles körû külföldi anyagra támaszkodva –, és bár ez a leghosszabb fejezet, a bemutatásától a rendelkezésünkre álló szûk keretek miatt el kell tekintenünk. Csak annyit kívánunk megemlíteni, hogy Ordass az egyházkerületi bíróság ítélete alapján harminchárom évig volt az egyházkerület törvényes püspöke, kétszeri elmozdítása miatt azonban csak kevesebb mint öt évet töltött tényleges püspöki szolgálatában. A harmadik fejezet címe Isten fátyla és Krisztus keresztje: Ordass bizonyságtétele mint a theologia crucis tükrözõje. Ordass bizonyságtevõ volt. Élete és szolgálata, halála és szavai Krisztus keresztjére utalnak. Luther 20. századi követõje, a kereszt teológusa volt. Isten elrejtett dolgait Ordass elõször a bírósági tárgyaláson tapasztalta meg 1948-ban, így ha „Isten fátyoláról” vagy „isteni lepelrõl” beszélünk, kö-
zelebb jutunk a mondanivaló lényegéhez. A keresztfa tövében címmel 1955-ben írt meditációs könyvében a püspök így fogalmazott: „Életem értelme az lett, hogy Érted és Veled szenvedhettem.” Szinte valamennyi késõbbi igehirdetése a bizonyságtevésrõl szólt, errõl tanúskodik az is, hogy neve az egyesült államokbeli Willmar templomában (Minnesota állam) Krisztus tanúinak sorában olvasható (Ordass volt az egyetlen, akinek a nevét még életében megörökítették ily módon). A negyedik és egyben utolsó fejezet a „bûnrészesség és állhatatosság” kérdésének vizsgálata. Ezzel kapcsolatban a szerzõ arra a következtetésre jut, hogy a magyar evangélikusokra vonatkozó megállapítása valamennyi egyházra érvényes. A katolikusok modus vivendiként a „kis lépések politikáját”, a reformátusok pedig a „szolgálat teológiáját” követve kívánták céljaikat elérni. Fabiny végül összefoglalja az eddigieket, és hangsúlyozza, hogy a kollaborán-
tatás, illetve egyházjogi tanszék. Ennek hiányát az egyházi törvényhozásban és közigazgatásban részt vevõ világi elemnél igen erõsen érezzük. Legyen szabad az elmúlt zsinati törvényhozásnak két szerencsétlen jogalkotására rámutatni, amely talán elkerülhetõ lett volna, ha a zsinati tagok jobban fel vannak vértezve az evangélikus egyházjoggal, az egyházi alkotmány fejlõdésének sarokpontjaival. Így például a „folyamatos” zsinat újításként való bevezetése elhibázott lépés volt, mert a korábbi jogszabályok gyakori módosításával jogbizonytalanságot teremtett. A másik pedig a montesquieu-i elvnek a félretétele volt, amikor is „pénzügyi okokból” a törvényhozást összeolvasztották a közigazgatással legfelsõbb szinten. Ezek a jogszabályok kétségkívül retrográd irányba vitték az egyház szekerét. A kommunista diktatúra az egyházi iskolák tanárait és vagyonát szétszórta. Hosszú ideig úgy tûnt, hogy még az emléküket is ki akarja törölni az emberek fejébõl. Rövid idõ múlva a tanárok egy részét politikai meggondolásból az egyezmény ellenére elbocsátották. Milyen elõrelátó volt Vladár Gábor egyházkerületi felügyelõ, aki az elbocsátás tilalmát tíz évre akarta rögzíteni a szerzõdésben, de ezt elutasították. Milyen megnyugtató lett volna, ha a délvidéki evangélikus gyülekezetekrõl készített dokumentumfilmekhez hasonlóan a „Tarca-parti Athén” híres kollégiumáról, az evangélikus egyház évszázados támaszáról és büszkeségérõl is dokumentumfilm készülhetett volna! A jogakadémia megszûnése után a két igen értékes emlék – akárcsak maga az intézmény is – ebek harmincadjára került. A Thököly és az öt szabad királyi város bírája által 1665-ban aláírt eredeti alapítólevél a Magyar Országos Levéltárban 1956-ban a tûz martalékává vált. A másik nagy érték, a Than Mór által festett hatalmas méretû Dessewffy Arisztid-festmény sorsa is jellemzõ az akkori egyházi gondolkozásmódra: ezt Ottlyk püspök törvénytelenül – mert értékesítésre egyedül a Jogakadémiai Intézõ Bizottság lett volna jogosult – áron alul eladta. Ezzel az evangélikus egyházi iskolák sorsa mindenben beteljesült. De az is sajnálatos, hogy evangélikus múzeumunkban a miskolci jogakadémiáról vagy még inkább az eperjesi kollégiumról semmiféle emlék nem található.
sokat nem mindenestül „árulókként” kívánta megbélyegezni, hanem „sine ira et studio” (harag és részrehajlás nélkül) mérlegelte tevékenységüket, hisz az erdélyiek „ahogy lehet” kifejezése is sokféle magatartási megoldásra utal, noha ezek mindegyike nem jelenthetett Krisztus követésére szóló buzdítást. Egyházunk szenvedõ egyház volt, amely azonban végre elindult az újjászületés útján. Ennek egyik jele, hogy 2005-ben bizottság alakult a titkosszolgálatokkal együttmûködõ egyházi személyek ügyeinek kivizsgálására; a másik jele pedig 2000-ben a Dunántúli Egyházkerület újjáéledése volt. Ennek püspökévé nagy szótöbbséggel Ittzés Jánost választották meg, akinek személye, tiszta múltja garancia arra, hogy az egyház megújulását célzó lépések tovább fognak erõsödni. Az Ordass Lajos sírjánál halálának harmincadik évfordulóján két püspök közremûködésével tartott megemlékezésen megjelent hívek nagy száma – ez a „veritas filia temporis”, az igazság elõretörése – legyõzte az eddigi megosztottságot, és az egyház népének összekovácsolódására utal. Fabiny Tibor nagyszerû könyvét – összhangban a címmel – a Második korinthusi levél egyik igéjével fejezi be: „De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.” (2Kor 3,16) g – Boleratzky –
Tibor Fabiny: The Veil of God – The Testimony of Bishop Lajos Ordass in Communist Hungary. Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 2008. Megrendelhetõ és megvásárolható a Hermeneutikai Kutatóközpontban (Károli Gáspár Református Egyetem, 1088 Budapest, Reviczky u. 4/c; tel.: 1/4832935; e-mail:
[email protected]). Ára 1000 forint.
2008. december 21–28.
fókusz
f
21
Mika Waltari A prédikáló lepedõk Beszélgetés a száz éve született Mika Waltariról b Nagy port vert fel Finnországban 1959 tavaszán Az ország titka címû regény, amelyrõl akkor többen így vallottak: „Elolvastam a könyvet, és így a húsvétot Waltari tiszteletes úr prédikációjával ünnepeltem.” A világhírû finn íróról, aki az idén szeptemberben lett volna százéves, dr. Csepregi Mártával, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Finnugor Tanszékének docensével beszélgettünk.
a Finn Akadémia tagjává választották. Irodalmi formába öntve ebben foglalta össze teológiai gondolkodását. Ez az õ hitvallása, édesapánknak pedig ez volt az egyik kedvenc könyve; többször is prédikált róla, nekünk, gyermekeinek is többször beszélt róla, sokáig az éjjeliszekrényén volt. Évtizedeken keresztül
FOTÓ: LUKÁCS GABI
– Az evangélikus lelkész édesapja nyomdokaiba lépõ, de végül irodalom és filozófia szakon végzett író egy Finnországban néhány hónapja megjelentetett közvélemény-kutatás szerint a legolvasottabb alkotó hazájában. Magával ragadó stílusa, sokrétû témaválasztása méltán tette õt közkedveltté. Huszonkét regénye, tizenöt kisregénye, huszonhat színdarabja és négy novelláskötete – hogy csak a nagyobb lélegzetû mûveket említsük – közül több magyar fordításban is megjelent. Sõt az egyiket, a Szerencsés Félix címût épp az Ön édesapja, Csepregi Béla néhai evangélikus lelkész fordította le… – Édesapám nagyon szerette Waltari mûveit. Prédikációi során sokszor idézett tõle; egyik húsvéti igehirdetését Az ország titka címû könyv alapján írta. Szokásához híven ennek a prédikációnak is adott címet – A prédikáló lepedõk – arra a regénybeli jelenetre utalva, amikor is a fõhõs a lepleket látva saját szemével gyõzõdik meg húsvét hajnalán Jézus feltámadásáról. Bár édesapám nem kapott lehetõséget a könyv lefordítására, az Európa Kiadó gondozásában 1984-ben megjelent regény kontrollszerkesztését õ végezhette. A késõbbi finnirodalomtörténész, a fiatalon elhunyt Szász Levente élete végéig hálás volt édesapámnak, hogy ekképpen is egyengette mûfordítói pályáját. – A Szerencsés Félix címû regény is a krisztusi tanításnak a mindennapokban való megélését, valamint az ingyen kegyelem ajándékát helyezi a középpontba. – Ezt a mûvet Mika Waltari jelképes székfoglalónak szánta, amikor 1957-ben
mondogatta, hogy lehet, hogy ez a regény soha nem fog magyarul megjelenni. Azután 1985-ben írt róla egy lektori jelentést, kiadásra ajánlva a mûvet az Európa Kiadónál. Az akkori illetékes küldött egy rövid levelet, amelyben – a lektori jelentést
megköszönve – arról tájékoztatott, hogy sem akkor, sem pedig a jövõben nem kívánják magyarul megjelentetni a könyvet. A rendszerváltozást követõen, tizennégy évvel késõbb ugyanez a személy – ekkor már saját kiadója volt – megkeresett minket, hogy szeretné kiadni a Szerencsés Félixet. „Emlékszem, hogy annak idején elutasítottam, de most úgy érzem, már felnõttem ehhez a könyvhöz” – érvelt. – Gondolom, a mû fordítására való felkérés nagy örömöt jelentett az édesapjának. – Természetesen. Emlékszem, hogy 1999 szilveszterén, miközben a gáztûzhelyen fövõ pörköltre vigyázott, a konyhaasztalnál kezdte el fordítani a regényt, és húsvétra már el is készült vele. Nyolcvanöt éves volt akkor. – Nem mindennapi… És hogyan dolgozott? – Elõször leírta kézzel, majd mechanikus írógép segítségével begépelte a szöveget. Ezután odaadta nekem, hogy vigyem számítógépre. Varga Domokos író, újságíró, irodalmár kapta meg az anyagot kontrollszerkesztésre. És még ugyanabban az évben meg is jelent a könyv. – Mika Waltarit világhírû íróvá elsõsorban az egyiptomi Ekhnaton fáraó idején játszódó, 1945-ben írt, Szinuhe címû regénye tette, amelybõl a 20th Century Fox nevû filmgyár 1954-ben filmet is készített Hollywoodban. Mi Waltari sikerének a titka? – Európai témájú történelmi könyvei élvezetesek és olvasmányosak, ugyanakkor hatalmas és precíz ismeretanyag áll mögöttük. Nagyon termékeny író volt. Mûveinek egy részét a közkedvelt detektívtörténetek teszik ki, amelyeknek Palmu felügyelõ a fõszereplõje. Írásainak olvasásához nem szükségeltetik a finn lélek és gondolkodásmód, valamint miliõ ismerete, mivel mûveiben általános emberi tulajdonságokról ír mindenki számára érthetõen. g Boda Zsuzsa
„…szeretnélek megismerni” Waltari Az ország titka címû regényérõl Mika Waltarinak Az ország titka címû alkotása olyan Jézus-regény, mely Jézus halálával kezdõdik. A nagypéntek és a pünkösd közötti eseményeket egy római ifjú, Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levelét olvasva követhetjük nyomon. Marcus éppen akkor érkezik Jeruzsálembe, amikor Jézust keresztre feszítik. Az üres sírba is belép húsvét reggelén, és meggyõzõdik arról, hogy Jézus feltámadt. Ekkor õ, aki jól ismeri az ókori kelet kultuszait és mágiáit, megsejti, hogy itt valami egészen másról van szó, mint átlátszó varázslatról. Csillapíthatatlan vágytól hajtva próbál a titok közelébe férkõzni. A tanítványok nem akarnak vele szóba állni, de õ keresi azoknak a társaságát, akik ismerték a Názáretit. Galileába is elzarándokol, ott van a hegyen, ahol Jézus utoljára megjelent az övéinek, késõbb pedig tanúja lesz a pünkösdi csodának is. A regény lapjain megelevenednek az evangéliumokból ismert személyek: Lázár, Mária és Márta, Cirénei Simon, Zákeus, Magdalai Mária, Poncius Pilátus meg a többiek. Jézusra emlékezve mindegyikük valami mást emel ki. A mai olvasónak ismerõs evangéliumi mondatok más és más összefüggésben bukkannak fel. Az emmausi történet is többször megismétlõdik: a feltámadott Jézust azok sem ismerik föl, akik korábban
többször is találkoztak vele. Csak valami fölfoghatatlan nyugalmat, békét éreznek a közelében. A szerzõ történelmi regényeire jellemzõ, aprólékosan megrajzolt, hiteles kortörténeti háttérbõl szól az üzenet: még Jézus kortársai sem ismerték fel, hogy valójában kivel van dolguk, de õ mégis rájuk bízta országának ügyét. Tükör által homályosan láttak kétezer éve is, s ez azóta sem változott. Nem ismerjük, nem ismerhetjük meg Jézust, de részesülhetünk jelenlétébõl. Az elsõ pünkösdkor zsidók és pogá-
nyok egyaránt láthatták a Szentélek mûködését, de akkor is voltak köztük kételkedõk. Akkor is voltak, akik ki akarták sajátítani az ország titkát; most is vannak ilyenek. Akkor is voltak, akik anélkül cselekedték Isten akaratát, hogy tudatában lettek volna ennek, és így kerültek kapcsolatba Jézussal; most is vannak. Hadd idézzem a regény egyik jelenetét, Marcus szavait, melyeket egy mai ember is mondhatna: „»Nem merem mondani, hogy ismerlek – mondottam reszketõ hangon, és szememet lehunyva alázatosan –, de szeretnélek megismerni teljes szívembõl, és bárcsak megismernél te is, és nem hagynál el engem soha!« Ahogy ezt kimondottam, nyugalom áradt szét bennem, és szilárdan meg voltam gyõzõdve, hogy minden úgy történik velem, ahogyan történnie kell, és hogy a türelmetlenkedéssel sem nyernék semmit, be kell érnem a várakozással.” Egy másik regényében Waltari továbbfûzi fõhõsének sorsát. Ennek címe Az emberiség ellenségei, és Rómában, az õskeresztények idején játszódik. Fõhõse és mesélõje Marcus fia, aki apjával együtt mártírhalált hal a keresztényüldözések idején. Érdekes módon ez a kötet hamarabb – 1975-ben, Schütz István fordításában – jelent meg magyarul, mint Az ország titka. g Csepregi Márta
Kegyelem alkalmas és alkalmatlan idõben Hát hogy is van ez? Belegondoltunk-e már, vajon hány embernek meséljük el, ha jól sikerült a nyaralásunk? És beszélgetéseinknek vajon hány százaléka szól gyermekünk vagy kis unokánk legutóbbi „tündérien édes” tetteirõl? Ha netán betegségbõl gyógyultunk fel, utána hányszor emlegetjük hálából a professzort, aki szaktudásával olyan sokat tett értünk? Kellemes, jó élmények, amelyeket megtapasztaltunk, amelyek már bennünk élnek, elkeseredett pillanatainkban megvigasztalnak, erõt adnak. Na de mi van a kegyelemmel? Az isteni szeretettel, a vigasztaló jelenléttel? Errõl hányszor beszélünk naponta, hetente, évente? Vagy talán ez már magánügy, csak ránk és Istenre tartozik, míg a nyaralás, a gyermek vagy kis unoka és a betegség bárkire? „…hirdesd az igét, állj elõ vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idõ” – inti Timóteust Pál apostol (2Tim 4,2a). Úgy érezzük, ez ránk nem vonatkozik? Vagy „a Krisztus szeretete szorongat minket” is, olyannyira, hogy bátran vállaljuk az evangélium hirdetését? (2Kor 5,14a) Mika Waltari regényhõse, Szerencsés Félix különös feladatot kap az Úrtól: minden áldott nap oda kell mennie valakihez, és közölnie kell vele, hogy bûnei bocsánatot nyernek, ha õ maga is úgy akarja. A kiválasztott szürke kis hivatalnok munka után órákig rója az utcákat, hogy ráleljen aznapi emberére, miközben belül hatalmas érzelmi harcot vív.
Részlet a könyvbõl: (…) – Örömteli hírt – ismételte az, s a félelemtõl elcsuklott a hangja. Olyan feladatra kényszerült, mely teljesen idegen volt a természetétõl. – Van pálinkád? – derült fel a testes ember. – Mondták, hogy lehet kapni errefelé. Mit kérsz fél literért? Csupasz karjai akár egy-egy gerenda; szõrös keze fejéhez halpikkelyek tapadtak. Ennek láttán valamelyest megnyugodott a kis ember. – Én nem pálinkát árulok, már elnézést – élénkült fel.– Jobb hírem van számodra. Meg vannak bocsátva a bûneid, ha te is akarod. A magas férfi üres, szürke szemmel bámult rá, és lassan elöntötte a méreg. – Az ördögbe is, miféle utcakrisztus vagy te? – förmedt rá. – Ne bosszants, az istenedet, nem vagyok én bûnösebb, mint akárki más, ha éppen ittam is. Szõrös kezét ütésre emelete, de a kis ember most nem ijedt meg. Még csak nem is hátrált. – Ha nem, hát nem – szólt mintegy fellélegezve. – Én nem vádollak a bûneid miatt. Hogy jövök én ahhoz? Ha nem vagy bûnösebb, mint más, akkor semmi dolgom sincs veled. Úgy látszik, megint tévedtem, hiszen gyönge a szemem. Lélekben is gyönge vagyok, a legkisebbek közül való. Ne haragudj rám! Meg is üthetsz, ha megbántottalak. – Hitvány féreg! – gyalázta le amaz megvetõen. – Téged még megverni sem érdemes. De a hangja kíváncsiságról árulkodott, és kidülledt szemében fény villant, mintha tûnõben volna a részegsége. – Üss csak! – biztatta a kis ember megadóan. – Kaptam én már máskor is, mert nagyon gyatra hírvivõ vagyok. A szemüvegemet is azért tettem már elõre a zsebembe, hogy össze ne törjön. A magas, markos férfi galléron ragadta, és megrázta, de inkább jóindulatúan, mint durván. – Nem vagyok én olyan gonosz – magyarázta aztán szinte bocsánatkérõleg. – De a prédikálást ki nem állhatom, a bûneimmel meg eddig is elboldogultam. Nem könyör-
Hogyan fogadja a kegyelem üzenetét a részeg halkereskedõ, a fiatal családapa, az öreg prostituált vagy az egykori diáktárs, akibõl idõközben híres tudós lett?
A Csepregi Béla néhai evangélikus lelkész fordításában nyolc évvel ezelõtt megjelent regény élvezetesen nyújt képet minderrõl. g B. Zs.
Mika Waltari: Szerencsés Félix. Fordította: Csepregi Béla. A Polar Alapítvány megbízásából kiadta a Valo-Art Bt., Budapest, 2000. Ármegjelölés nélkül.
gök kegyelemért. Csak átkozottul szomjas vagyok. (…) A halárus minden erejét összeszedte, hogy egyenesen álljon. (…) – Mi a fenét akarsz tõlem? Szektás vagy? Üdvhadsereges? Nem szégyelled a nyílt utcán zaklatni az embereket? – De szégyellem – ismerte be a kis ember. – Úgy szégyellem, hogy még a verejték is kiüt rajtam. De mit csináljak? Meg kell szólítanom az embereket. Ez nem könnyû… S nem is okolhatok érte senkit. Legfeljebb magamat. Ma is majdnem három óra hosszat jártam az utcákat, mire rád akadtam, hogy átadhassam az üzenetet, és végre megnyugodhassak. (…) – Te tiszta bolond vagy – dadogta amaz izzadságban fürdõ arccal. – Meg vagy hibbanva. Jól be kéne húzni neked egyet, hogy efféle képtelenségekkel gyötröd az embereket. A fenébe, épp elég baja van az embernek ebben a világban! Minek szaporítod te is? – Ez azért mégis örömhír – bizonygatta a kis ember. – Az egyetlen örömhír a borzalomnak és a halálnak ebben a világában. Meg vannak bocsátva a bûneid, ha akarod. De csak ha akarod. Elengedte a halárus kezét. Az ernyedten hullt alá, majd fölemelkedett: a nagydarab ember letörölte arcáról az izzadságot. E heves mozdulattal mintha csak hálót akart volna letépni a fejérõl. Mélyen felsóhajtott, megrázta hatalmas testét, és mosolyogni próbált: – Nagy gazfickó vagy te. Kínzod a másikat, meg ijesztgeted. De én nem vagyok rossz ember. Nem verlek meg, pedig megérdemelnéd. Hiszen te félnótás vagy! Diliházban lenne a helyed. – Kaptam én már verést eleget – mondta a kicsi vidáman. – Dutyiba is kerültem, mert zaklattam az embereket. Kórházban is voltam. Hidd el, jóember, nem könnyû továbbadnom az üzenetet. Ugyanolyan szörnyû ez nekem mindennap. De muszáj megtennem. Semmit sem tehetek ellene. Ne haragudj, hogy zavartalak, de én az Õ eszköze vagyok, és Neki ember nem állhat ellen. (…)
22
e
2008. december 21–28.
krónika
HIRDETÉS
Hány kilométer János evangéliuma? Adalék a Biblia évéhez
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. december 28. Karácsony utáni vasárnap. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Lk 10,5–9; Ézs 45,5–8. Alapige: Ef 2,13–18. Énekek: 152., 171. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balogh Éva; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (orgonazenés áhítat) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19–21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv., siketek számára jelnyelvi tolmácsolás) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; XII., Budagyöngye, Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Szabó Lajos; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; XVI., Rákosszentmihály, Hõsök tere 10–11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de.11. Eszlényi Ákos; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikõ; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikõ; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Magassy Sándorné; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. december 31. Óéveste. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mt 9,14–17; Zsolt 62,6–13. Alapige: 2Kor 5,9–10. Énekek: 397., 146. I., Bécsi kapu tér du. 6. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (német) Andreas Wellmer; éjszaka fél 12. Bence Imre; II. Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. du. 5. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 6. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. du. 6. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. du. 6. (úrv.) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. du. 6. Muntag Andorné; VIII. Rákóczi út 57/a du. 4. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. du. 6. Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19–21., I. emelet du. 4. Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. du. 4. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. du. 5. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. du. 6. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. du. fél 7. Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 5. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. du. 6. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér du. 6. Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) du. 5. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. du. 6. (úrv.) Börönte Mária; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. du. 6. Blatniczky János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 5. Eszlényi Ákos; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 4. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széll Bulcsú; du. 7 (keresztény szilveszter); du. 8. (ifjúsági szilveszter); Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 6. (emlék-istentisztelet) Gyõri János Sámuel; du. 7 (éjfélváró imaközösség) Gyõri János Sámuel; éjfél (úrv.) Gyõri János Sámuel; Budaörs, Szabadság út 75. du. 6. Endreffy Géza.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2009. január 1. Újév. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Lk 2,21; 1Móz 17,1–8. Alapige: Ef 2,8–10. Énekek: 182., 349. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. (német) Andreas Wellmer; du. 6. Tóth Károly; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Szojanovics András; Csillaghegy– Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19–21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. dr. Joób Máté; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Tóth Károly; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Sándor Jenõ; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Gyõri Gábor; du. 6. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Gyõri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza.
g Összeállította: Boda Zsuzsa
A Biblia évének végéhez közeledvén nem arról írok, hogy a fasori gimnázium tanárai elmentek Balatonszárszóra csendesnapra. Bár tartalmas és áldott napokat töltöttünk együtt, mégsem errõl írok, hanem az odavezetõ útról. Arról sem átvitt értelemben, hanem egész konkrétan: ha jól emlékszem, Mercedes, fiatal sofõr, tiszta ablakok, halk rádió… A péntek délutánra szokásosan holtfáradt tanárok már alig várták a buszutat: végre egy kis kikapcsolódás, andalító zötyögés, kellemes társaság. „Hiszen nem kell közben etetnem a családot, nem kell elõkészítenem a fogadást, nem kell a túl zsúfolt vagy túl üres hétvégét megoldanom valahogy” – gondolhatták a höl-
gyek. „Nem kellett tankolnom, nem kellett kigondolnom az útvonalat, nem kell dugóban ügyeskednem” – gondolhatták a férfiak. Egy apró gond adódott csak: „Házi feladatnak János evangéliumát kaptuk, amelyet rajtam kívül nyilván mindenki elolvasott. Én is elkezdtem, meg rémlik is az egész nagyjából, de hát mindent nem lehet, nem sikerült, na, de majd kigondolok valamit” – gondolta a hittantanárokon kívül nagyjából mindenki. Hát, idõnként kell a tanároknak is egy-egy ilyen házi feladat! Mi lett belõle végül? A Bocskai úttól a balatonszárszói tábláig felváltva olvastuk a mikrofonba sorban a fejezeteket – a mi méréseink szerint Balatonszárszóig tart a 16. feje-
zet, autópályán. Budaörsnél már abbamaradtak a beszélgetések, a biatorbágyi leágazásnál a rádió is elnémult. A felolvasott evangélium lassan kiemelt a hétköznapokból, és óvatosan áthangolt valami másba az állandósult feladatok és határidõk szorongató világából. Székesfehérvárnál meg már arra is ráébresztett, hogy nem is ismerjük így „egyben” a külön-külön jól ismert történeteket. És így „egyben” egész jó! Sõt! Nagyon jó! Van humora, van története, van íve, van stílusa! Most már tudjuk mi is, ehhez azonban, úgy látszik, kellett egy házi feladat és egy hosszú buszút… g Ittzés Szilvia
Újabb egyházzenészünk szerzett doktori címet b Igényes templomi koncertet adott, és megvédte disszertációját november közepén, ezzel eleget tett az egyházzenei doktori cím (DLA) elnyeréséhez szükséges kívánalmaknak Nikodém Géza kántor. Dolgozatának címe: Liturgikus hanyatlás és megújulás a népéneklés tükrében 1797-tõl a II. Vatikáni Zsinatig.
A frissen doktorált harminchárom éves egyházzenész Gyõrött, közelebbrõl Ménfõcsanakon él, s a helyi és a tényõi evangélikusok között végez rendszeres kántori szolgálatot. Emellett szívesen szolgál református istentiszteleteken is. Hétköznapi munkája szintén Gyõrhöz köti: a Richter János Zenemûvészeti Szakközépiskola és a Harmónia Mûvészeti Iskola tanára. Feleségével, Keserû Zsuzsanna gyógypedagógussal nevelik három gyermeküket. Nikodém Géza elkötelezettsége a zene és az ige iránt középiskolás korában erõsödött meg: a gyõri konzervatóriumban cselló és szolfézs szakos volt, amikor tudatosan kezdett foglalkozni a Bibliával. Élõ hitre jutott, s kereste helyét saját közösségében, a római katolikus templomban. Többéves lelkiismereti harc végén kérte felvételét az evangélikus egyházba (konfirmációja 1999-ben a reformáció ünnepéhez kapcsolódóan volt), mert úgy érezte, ott jobban megvalósulhat mindaz, amit õ Isten igéje szerint helyesnek tart. Közben öt év alatt két zeneakadémiai diplomát is szerzett: karvezetõ, zeneelméletés énektanár, illetve egyházzenész lett. Ezután Gyõrött tanári munkát vállalt, de közben elkezdte a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem doktori iskoláját is.
Választott disszertációs témája a római katolikus egyházzene egy kényes korszakát vizsgálja: a 19. századnak és a 20. század elsõ felének jellemzõ istentiszteleti gyakorlatát, amikor egy-egy misén a papság és az asszisztencia által az oltártérben, a laikus hívek által pedig a templom többi részében megszólaltatott énekek és imádságok markáns elkülönültsége, egymástól már-már független párhuzamossága figyelhetõ meg. A klérus latinul végzi a hivatalos szertartást, a hívek pedig egyebek mellett anyanyelvû énekekkel jelzik jelenlétüket a szertartáson. A disszertáció következtetése szerint e dekadens jelenség igazi oka az egyházban a középkor folyamán végbement teológiai és lelkiségi változásokban gyökerezik. A vizsgált idõszak a II. vatikáni zsinatig tart, hisz éppen a zsinat liturgikus újításai oldották fel e nehezen érthetõ helyzetet. Zenészként Nikodém Géza természetesen elsõsorban a népénekekkel foglalkozik, elemezve szövegeik tartalmát és zenei jellemzõiket egyaránt. Igényes volt a doktori hangverseny összeállítása is. A jelölt bizonyította sokoldalúságát azzal, hogy orgonistaként, karvezetõként, énekesként és kísérõként egyaránt szerepet vállalt, sõt még egy kis önálló korálelõjátékkal is bemutatkozott. Emellett a program egyszerre tett eleget még két elvárásnak: tartalmazta a különbözõ egyházzenei stíluskorszakok egy-egy jellemzõ kompozícióját – a magyar nyelvû gregoriántól és a középkori többszólamúságtól kezdve a reneszánsz és barokk tételeken át egészen a jelenkor zenéjéig –, és közben elénk tárta az egyházi év folyamatának egy széles szeletét is a böjti idõtõl a mennybemenetel ünnepéig. Nikodém Géza vezényletével a gyõ-
ri Bartók Béla gyermekkar (mûvészeti vezetõ: Pappné Farnadi Tamara) ismertebb egyházi mûvek mellett a kortárs gyõri zeneszerzõnek, Reményi Attilának a Grádicsok éneke címû mûvét is bemutatta. A szerzõ
jelenlétével tisztelte meg az alkalmat. A kórus kiemelkedõen szépen, nagy odaadással énekelt. A hangversenyt Korda Péter orgonamûvész konferálta, aki énekes szólistaként és orgonakísérõként is segítette a koncert sikerét. A hétköznap, a déli órákban tartott hangverseny idõpontja nem tette lehetõvé, hogy a templompadok zsúfolásig megteljenek hallgatósággal, de a jelenlévõk (barátok, kollégák és családtagok) így is köszönettel gratulálhattak a fiatal egyházzenésznek. A koncert sikerénél is fontosabbnak tarthatjuk azonban azt, hogy evangélikus egyházzenei életünk mind jobban használja fel Nikodém Géza sokoldalúságát és tehetségét mindennapi liturgikus életében. g Bence Gábor
Utak a gyülekezetek elõtt b A Veszprémi Egyházmegye advent küszöbén Révfülöpön tartotta missziói napját. Címe – Utak a gyülekezetek elõtt – bizonyára sokakban indított el kérdéseket. Változtatni kell talán valamit? Nem mûködik az eddig megszokott módszer?
Milyennek szeretnénk látni egyházunkat, egyházmegyénket, gyülekezeteinket? – vetette fel a kérdést Ézs 2,1–5 alapján tartott nyitóáhítatában Polgárdi Sándor esperes. Ki lehet dolgozni stratégiákat, jó programokat a cél érdekében, de egyvalakit nem lehet nélkülözni: a Názáretit – szögezte le. A nap folyamán három kipróbált programmal ismerkedhettünk meg. A nyugati társadalmakban már lezajlottak azok a folyamatok, amelyeknek a szele csak most ért el hozzánk, érdemes tehát megvizsgálni a megoldási stratégiájukat egy-egy problémakörben. A Kapu programot Buda Annamária, egy-
házunk Országos Irodája Diakóniai Osztályának vezetõje mutatta be. Ez olyan önkéntes segítõ szolgálat, amelyben a résztvevõk szakképesítéshez nem kötött segítséget nyújtanak rászoruló embertársaik számára. A segítõk célja, hogy hozzájáruljanak a magyarországi önkéntes munka kiszélesítéséhez, ezáltal a társadalmi szolidaritás erõsítéséhez és az elesettek támogatásához. Jó, ha az útkeresésrõl beszélünk, mert az azt jelenti, hogy ki akarunk mozdulni a jelenlegibõl – kezdte elõadását Böjtös Attila sárbogárdi gyülekezeti munkatárs. Kicsiny gyülekezetekben megvalósult programról hallhattunk tõle, amely az ÉletMûhely címet viseli. A program a huszonegyedik századi, a keresztény gyülekezeti élettõl elszakadt emberhez kívánja eljuttatni az evangéliumot modern eszközökkel, a kereszténység alapvetõ tanításait átadva és egyben a keresztény közösség élményét is nyújtva. A harmadik új közösségépítõ módszert Nagy Szabolcs, a Székesfehérvári Baptista Gyülekezet missziói felelõse vázolta fel. Õ Angliában ismerte meg az
Alpha-kurzust. Ez lehetõséget nyújt bárki számára, hogy felfedezze és megismerje a keresztény hitet. Az esték összefüggõ elõadásokból és beszélgetésekbõl állnak. A hangvétel könnyed, visszafogott, barátságos és szórakoztató. Az Alphakurzus napjaink egyik leghatékonyabb missziós módszere – hangzott el –, amely öt kontinens sok millió emberéhez vitte már közel az evangéliumot. Az új lehetõségek megismerése után a nap szervezõje és moderátora, Tóth Attila várpalotai lelkész fórumbeszélgetésre invitálta az elõadókat, a jelen lévõ lelkészeket és gyülekezeti tagokat. Arról beszélgettünk, van-e lehetõség arra, hogy ezeket a programokat bevezessük gyülekezetünkben. A záróáhítatban advent elsõ vasárnapjának elõestéjén Vajda István ajkai lelkész Hós 14,2–3,5 alapján arról beszélt, hogy advent a kezdés lehetõségét jelenti mindenkinek. Isten az, aki Krisztusban újat kezdett velünk. Az újrakezdés ezért nem álom, hanem valódi lehetõség számunkra. g Vajdáné Vörös Orsolya
2008. december 21–28.
mozaik
f
23
Ideifonákságok MENYES GYULA
SZILVESZTERRE HANGOLÓ ÖSSZEÁLLÍTÁSA
HUMORRÁ VÁLIK KÉSÕBB…
Szereted-e? Szívesen vállaltam a hétvégi helyettesítést a szolgálati helyemhez közeli gyülekezetben. Volt szombati esküvõ, vasárnapi istentisztelet keresztelõvel, és ünnepeltük az Úr szent vacsoráját. Otthoni lelkészi hetes rendszerünk lehetõvé tette a teljes helyettesítést. Igazi lakodalom volt sokadalommal. Az esküvõ elõtt a megadott idõpontban, de – mint utóbb kiderült – egy órával hamarabb érkeztem a templomhoz. Jó ideig zavartan topogtam a templomajtóban, szorongva, hogy a napot vagy az órát tévesztettem-e el. A kezdés elõtt tizenöt perccel érkezõ kántor megnyugtatott, hogy a napot nem tévesztettem el, érkezésemkor a polgári esküvõ kezdõdött. Ha ez lett volna a legnagyobb baj… De nem ez volt. A násznép betódult a méretes templomba, és az elegáns ifjú pár a tanúk kíséretében ünnepélyesen az oltár elé vonult. Zengett az orgona, sugárzott a fiatalok arca, én pedig több évtizedes rutinnal, kívülrõl tudott liturgiával, szabadon mondandó igehirdetéssel békésen vártam az elcsendesedésre. Bekövetkezett. Szerettem volna személyes lenni, ezért beleszõttem az igehirdetésbe a megbeszélés szerint az oltáron hagyott cédulán olvasható neveket: „Amikor te, Máté Pál megszeretted a melletted álló Gál Anikót, Isten rendje szerint…” – és így tovább. (A nevek fiktívek.) Még vagy kétszer megismételtem a neveket. Sajnos nem vettem észre semmit. A nagy tömeg csendben volt, figyelmeztetõ mocorgásnak semmi nyoma, a võlegény és a menyasszony pedig ártatlan tekintettel meredt rám. A liturgia szerint megkérdeztem elõször a võlegényt, hogy szereti-e a mellette álló Gál Anikót, akit házastársul választott. Nem jött válasz. Se hangosan, se suttogva. A szálas fiatalember elegáns
öltönyében állt, mint a cövek, zárt szájjal. Kissé meglepõdtem, de nem volt mit tennem, némi határozottsággal és biztató kézmozdulattal megismételtem a kérdés elejét: „No hát, szereted-e?” Bizonytalan, lassú, elrévedõ választ kaptam, majdnem énekelve: „Hááát, sze-szeereetem…” A többi kérdéssel nem volt baj, azaz „akart”, és „készen volt”. Nem volt idõ csodálkoznom, mert így jártam a menyasszonnyal is. Megkérdeztem, hogy szereti-e a mellette álló Máté Pált. Elsõre õ sem válaszolt, csak nagy kerek szemekkel nézett rám. Õt is megbiztattam: „No hát… Szereted-e?” S legalább olyan bizonytalan volt az õ válasza is. Nem értettem a helyzetet. Kényszerházasság? Talán föld a földhöz? Vagy üzlet az üzlethez? No, majd megszeretik egymást, reménykedtem. Folytatnom kellett a liturgiát, és a gyûrûk átadása után következett az eskü. Engedelmesen letérdeltek, megfogták egymás kezét, a népes gyülekezet felállt, és a szokásos módon elkezdtem az eskü szövegét: „Én…” És jött a folytatás világosan és érthetõen: „Én, Gajdács Mihály, esküszöm…” Azt hittem, fejemre omlik a templompadlás. Az egy héttel korábbi nevek felejtõdtek ott az oltáron. Rettenetes volt rájönni, hogy végig rossz neveket mondtam. Oldalra sandítottam; mindkétfelõl legalább két-két videokamera surrogott. Megörökítették. Annyira a hatása alatt voltam ennek a malõrnek, hogy a másnapi keresztelõn a keresztmamát sikerült zavarba hoznom. A rend szerint megkérdeztem, hogy mi a gyermek neve. Õ pontosan és hangosan megválaszolta, mire én az elõzõ napi élmény bénító hatása alatt riadtan kérdeztem vissza: „Biztos?” g R. J.
Beszámoltunk róla: a sandi egyházközség anyagyülekezetté válásának száznegyvenedik évfordulóján vendégmunkással ültettetett emlékfát a templomkertben…
Néha magunkra maradunk az ökumenében. Íme!
Az elmúlt év szilveszteri számában Ittzés püspök urat íjjal ábrázoltuk; íme az eredmény, egy trófea.
Idén már Gáncs Péter püspök is fegyvert ragadott…
A liturgiai reform folytatásaként ezután az oltárdíszítõk és az egyházfik is liturgikus öltözetet kapnak egyházunkban…
…Fabiny Tamás pedig – biskeki kollégája jóvoltából – már a püspöki süveg kirgiz népi változatát is felpróbálhatta.
Emelje fel a lábát! Az alábbi történetet egy idõsebb kolléga mesélte arról, hogy a keresztség szentsége mellett is megél a humor. Ott áll a család a keresztelendõ kisgyermekkel, és a keresztelési liturgiában elérkezik a leöntés mozzanata, amikor az „Atya, Fiú, Szentlélek nevében” megtörténik a keresztelés cselekménye. Megható pillanat, kedves momentum. A szóban forgó lelkész mindig figyelt arra, hogy a víz ne folyjék be a csecsemõ pólyagallérja alá, ezért a felkészítés során mindig elõre megbeszélte a szülõkkel, keresztszülõkkel a nagy esemény minden mozzanatát, gyakorlati és elméleti kérdését. Mindent, amit ilyenkor egy lelkésznek illendõ és kötelezõ megbeszélnie a szentség komolyan vétele érdekében. Így azt
is kérte, hogy a kisbaba feje egy pillanatig legyen lejjebb a lábacskájánál. Egyszer egy keresztmama zavarában elfelejtette ezt. A figyelmes lelkész ezért így szólt hozzá: „Emelje fel a lábát!” Õ zavartan nézett a lelkészre, majd elkezdett egy lábon egyensúlyozni. Ez persze azzal járt együtt, hogy álltában igen ingataggá vált, mert nem könnyû kisbabával a kézben egy lábon állni, mint a pihenõ gólyának. Mire a lelkész suttogva: „A kisbaba lábát kérem felemelni…” A keresztelés után a hölgy mentegetõzve mondta: „Elnézést kérek, katolikus vagyok, mi keresztet vetünk; azt hittem, önöknél az egy lábon állás a megszokott szent mozdulat.” g Lejegyezte: Ribár János
Egy poszter nagyságúra nagyított 1933-as felvétel elõtt az idei békéscsabai kolbászfesztivál wittembergi vendégei – a kérdés csak az: vajon kik az élõ modellek?
Kondor Péter esperes úr, miután megtudta, hogy az Országos Lelkészi Munkaközösség vezetõje lett, azonnal Szárszóra utazott, hogy a vízen járást gyakorolja.
24
e
2008. december 21–28.
Új nap – új kegyelem Vasárnap Jövevény vagyok a földön. Zsolt 119,19 (Mt 8,20; Lk 2,/22–24/25–38/39–40/; 1Jn 1,1–4; Zsolt 2) Talán a hely, ahol vagyunk, nem a mi hazánk. Olykor saját, megszokott környezetünkben is idegennek érezzük magunkat. Isten felismerésében a mulandó világ törekvései, gondolkodásmódja tesznek hazátlanná. Jézus nem azt mondja: érezd magad otthon, hanem azt, hogy ez életünk velejárója. Minél inkább hozzá tartozunk, annál kevésbé vagyunk elemei ennek a világnak. Idegenségünk válik jellé. Hozzátartozásunk üzenetté.
Hétfõ Megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme minden embernek. Tit 2,11 (Jer 33,11a; 1Jn 4,11–16a; Lk 2,25–35) A „minden embernek” félelmetes sokaságot vonultat fel, személytelen tömeget. Embereket a villamoson, az utcákon, a vásárlókat a piacon, a tévében megjelenõ tüntetõket, az éhezõ százakat, a parlamentet, a templomi népet. Én nem vagyok közöttük. Szeretném, ha nekem jelenne meg Isten üdvözítõ kegyelme. De Isten odaállít valamelyik tömegbe. Nem csak nekem, nekik is megjelent, az övék is, nem sajátíthatom ki. Így válok, az élmény miatt, az õ részükké. Egyformán bûnösként láthatjuk: megjelent.
HÍREK, ESEMÉNYEK
16 OLDALON, SZÍNESBEN, NAGYOBB BETÛKKEL
Karácsony éjféli istentisztelet Budavárban. A Bécsi kapu téri evangélikus templomban karácsony szentestéjén, éjfélkor együtt ünnepeljük Jézus születését. Minden testvérünket szeretettel várjuk.
b Lapunk december 7-i számában már olvashatták, hogy 2009-ben az Evangélikus Élet lapszámonként 250 forintba kerül majd. Ennek következtében az éves elõfizetési díj 13 000 Ft, a féléves 6500 Ft, a negyedéves 3250 Ft, az egyhavi pedig 1085 Ft lesz.
Karácsonyi muzsika december 28-án, vasárnap 18 órai kezdettel a Deák téri templomban. Orgonál Trajtler Gábor, közremûködik a Vox Nova énekegyüttes, szólót énekel Ligeti Orsolya. Mûsoron régi mesterek és romantikus zeneszerzõk orgona-, szóló- és kórusmûvei.
APRÓHIRDETÉS
Kedd Õ, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. Zsolt 105,7 (1Thessz 4,6; Zsid 1,/5–6/7–14; Lk 2,36–40) Hány és hány elrejtett titka van a világnak! Alig ismerek belõle valamennyit, és az életem kevés arra, hogy bejárjam az összeset. Az, hogy Isten döntései az egészet átfogják, nekem is helyet teremt a mindenségben. Nem azzal leszek emberré, hogy számítanék valamit is a világ sorsában, hanem azzal, hogy Isten döntései helyet teremtenek az én életemnek is. Így válok a világ cselekvõ részévé, ezért számít az életem a mindenség összefüggésében is. Bátran állok a csillagok alatt.
Szerda Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az õ nevében. Jn 1,12 (Józs 24,15; Lk 12,35–40; Róm 8,31b–39; Lk 2,41–52) Ezen a héten gyakran elõkerül az idegenség, az otthontalanság. A karácsonyi történet minden formája hirdeti, hogy Jézus vállalta az otthontalanságot értünk. Azok, akik befogadták, különös élményként élték át azt, hogy õk lettek teljessé, boldoggá, kiváltságossá. Így volt ez régen. Így van ez ma is.
Csütörtök Krisztus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Jn 14,6 (Zsolt 119,14; Lk 4,16–21; Jak 4,13–15; Zsolt 104) A 2009. év a konfirmációs igémmel indul. Ma újra kell konfirmálódnom: Jézus az út az Atyához. Õ a valódi valóság, õ az élet – itt a pergõ idõben és egykor odaát az örökkévalóságban.
Péntek Nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelõdésre. 1Thessz 4,7 (Dán 12,10a; Józs 24,1–2a.13–18.25–26; Lk 3,1–6) Örök vágyunk a szentté létel. Örök terhünk tisztátalanságunk. Örök igyekvésünk, hogy megtisztuljunk. Jézus egészen közel ment a tisztátalanokhoz. Nem törõdött a tiszták fanyalgásával, nem törõdött semmiféle szabállyal, amely ezt tiltotta. Tudta, hogy egyvalami menthet meg minket, tisztátalanokat. Az, hogy õ megérinti életünket.
Szombat Jézus mondja: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak.” Lk 12,4 (2Sám 22,3; 2Móz 2,1–10; Lk 3,7–14) Át lehet tenni a félelmet lelki síkra? Amikor összeszorul a szívem a rettegéstõl, fel lehet ezt oldani bátorító lelki igékkel? Aligha. A félelem ösztönös. Számtalan tapasztalat szól mégis arról, hogy emberek legyõzték félelmüket azzal a tudattal, hogy Isten vigyáz rájuk, akármi történjék is. Ehhez azonban hétköznapi barátságban kell lennünk az örökkévalósággal. g Koczor Tamás
Csipetnyi kóstoló a Kelenföldi ízekbõl
Harangtornyok belsõ szervizelése. Gombos Ferenc – tel.: 30/505-0546 (az esti órákban); e-mail:
[email protected]. A Hazatérés-kolumbáriumban, a Belvárosban urnafülkék vásárolhatók, részletfizetéssel is. Érd.: 1/312-1871 vagy 30/538-2428. Templomok, templomtornyok felújítása, villámvédelem kiépítése. 26 év referenciával. Bede László, 30/943-5089. Az égre mutató kereszt alatt a templomtorony legszebb dísze a toronyóra. Önnél mûködik? Toronyóra-, harangjáték-, haranglengetõ-, vezérlõóra-készítés, -javítás. 5 év garancia. Konkoly Mûvek Toronyóragyára, 1102 Budapest, Állomás u. 14., telefon: 1/260-7065, 30/949-2915. HIRDETÉS
A Stéberl András Alapítvány Kuratóriuma köszönetet mond azoknak, akik 2004. évi személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánlották az alapítvány javára. A befolyt 168 376 Ft-ot az alapszabályunkban meghatározottak szerint a hitoktatás feltételeinek javítására, a gyülekezet ifjúsági és missziós munkájának segítésére használtuk fel. Adószámunk: 18374216-1-04. 50 ÉVE HARANGÖNTÉS ÕRBOTTYÁNBAN GOMBOS MIKLÓS aranykoszorús harangöntõmester
Áldott ünnepeket kívánok! Köszönöm, hogy megrendelésével a magyar ipart támogatta. Gombos Miklós Telefon: 30/948-9575
www.harangontes.hu
Könyvbemutató a nyolcvanéves kelenföldi templomban A könyvesboltok unásig tele vannak szakácskönyvekkel, amelyek az egészséges táplálkozást hirdetik. Azt mondhatnánk, minek egy újabb, hiszen egyikben sem olvashatunk mást: a húslevest ugyanúgy húsból kell fõzni, a rántást lisztbõl készíteni, és a rántott szeletet is mindenki ismeri. Bence Judit és Bencskó Kati azonban valami különlegesre vállalkozott: összegyûjtötte a kelenföldi gyülekezet „saját ízeit”. Egyszerû és bonyolult, gyorsan elkészíthetõ és rengeteg türelemmel „megalkotható” ételek receptjeit közli a kötet. Sokan kipróbálták, ismerik, szeretik ezeket, és mind-mind kötõdnek valakihez. A könyv lényege azonban mégsem az, hogy lefogyjunk vagy meghízzunk, hanem hogy megismerjük a gyülekezet múltját és jelenét: mit fõztek, és hogyan látták vendégül a régiek hetven-nyolcvan évvel ezelõtt a szegényeket, milyen ünnepek gazdagítják e tevékeny közösség életét, hogyan ápolják az erdélyi és a finn testvér-gyülekezeti kapcsolatokat, hogyan lepik meg a szülinapos ifiseket és zenekarosokat, hogyan mulat az énekkar, mit bütykölnek az egészen picikék és az érett házaspárok, és mit szeretnek enni a lelkészek, mit fõz egy férfi, ha éppen rászorul szegény… Csupa remek történet és személyes emlékek, amelyeket gusztusos színes fényképek tesznek még hitelesebbé. Ha éppen nincs ötletünk, mivel lepjük meg
MESTERMÛ A DIGITÁLIS ORGONÁK KÖZÖTT JOHANNUS
Tisztelt Olvasóink és Elõfizetõink!
Elõfizetõi támogatói akció Tisztában vagyunk azzal, hogy bizonyára most is lesznek, akik nem tudják vállalni a megnövekedõ terheket. Ezért – ahogyan ezt tavaly is tettük – szeretnénk segíteni nekik abban, hogy mégis tovább olvashassák a lapot. Azt kérjük elõfizetõinktõl: ha módjuk van rá, akkor az elõfizetési díjnál nagyobb összeget juttassanak el kiadónkhoz, hogy a befolyt összeggel támogatni tudjuk olyan olvasóink elõfizetését, akik számára a megemelkedõ díjak anyagi nehézségeket okoznak. Várjuk azok jelentkezését is, akik anyagi okok miatt kényszerülnének a lap elõfizetésének lemondására. Tavaly novemberben meghirdetett támogatói akciónk egyébként a vártnál is nagyobb sikert hozott. Az elmúlt egy évben háromszáz elõfizetõtõl kaptunk nagyobb összeget a szükségesnél; az összegyûlt támogatás valamivel több mint félmillió – 528 290 – forint volt. Ezúton is köszönjük ezt mindazoknak, akik fontosnak tartották, hogy támogassák azokat, akik csak ily módon juthatnak hozzá rendszeresen lapunkhoz.
Páratlan páros kedvezmény Páratlan páros kedvezményünk keretében továbbra is jelentõs kedvezménnyel hosszabbíthatja meg elõfizetését, ha egy új elõfizetõt toboroz az Evangélikus Élet olvasótáborába – ráadásul az új elõfizetõ is kedvezményben részesül! Ha Ön negyed évvel hosszabbítja meg elõfizetését, akkor további egy hónapig ingyen kapja újságunkat. Dönthet ennél nagyobb idõtartamú hosszabbítás mellett is, ez esetben arányosan nõ az „ajándékhónapok” száma: féléves elõfizetéshez két, háromnegyed éveshez három, egész éveshez pedig négy további hónap az ajándék. Az „ajándékhónapokat” természetesen akkor írjuk jóvá az Ön szá-
mára, amikor az Ön által megnevezett személy ténylegesen elõfizetett az Evangélikus Életre. Lapunk új elõfizetõi szintén elõfizetésük idõtartamának függvényében kapják majd további egy, két, három vagy négy hónapon át ingyenesen az Evangélikus Életet.
További fontos és praktikus tudnivalók • Elõfizetõink aktuális elõfizetésük lejárta elõtt postai úton kapják meg a nevükre szóló elõfizetési díjbekérõ levelet. Elõfizetésüket a levélhez mellékelt csekkszelvény felhasználásával újíthatják meg. (Ha nem kapnak csekket, az azt jelenti, hogy még nem járt le az elõfizetésük. Amíg nem értesítjük Önöket, addig ne fizessenek be semmilyen összeget!) • Lapunkban idõnként más szervezetek (esetenként kiadók) is elhelyeznek csekkeket, de ezeken nem lehet az Evangélikus Életre elõfizetni! • Azon elõfizetõink, akik bankon keresztül, havonkénti átutalási megbízással rendezik elõfizetésüket, egyrészt egyeztessék munkatársunkkal, hogy hol tart az elõfizetésük, másrészt a havonta átutalandó összeget ne felejtsék el 1085 forintra módosítani. Ha a támogatási akcióval, a páratlan páros kedvezménnyel vagy saját elõfizetésükkel kapcsolatban bármilyen kérdésük, észrevételük van, forduljanak bizalommal közvetlenül a szerkesztõséghez; munkatársunk, Vitális Judit készséggel áll rendelkezésükre. Az Evangélikus Élet szerkesztõségének elérhetõségei: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Telefon: 1/317-1108; 20/824-5519. Fax: 1/486-1195. Elektronikus leveleiket a
[email protected] e-mail címre küldhetik el. Még mielõtt elfelejtenénk: azon elõfizetõink között, akik 2009. január 6-án, vízkereszt ünnepén érvényes Evangélikus Élet-elõfizetéssel rendelkeznek, sorsolást tartunk. A nyertes másodmagával térítésmentesen részt vehet a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon 2009. május 29. – június 1-jei, pünkösdi hosszú hétvégéjén! g Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója
A hónap könyve akció – december Bozóky Éva: Szárnyasoltár Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Az evangélikus könyvesboltban történõ vásárlás vagy közvetlenül a Luther Kiadótól való megrendelés esetén az adott hónapban 30%-os kedvezményben részesül. http://bolt.lutheran.hu/ • E-mail:
[email protected] Fax: 1/486-1229 • 1085 Budapest, Üllõi út 24.
A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja
szeretteinket, ne sokat gondolkodjunk: a Kelenföldi ízek nem okoz csalódást. Igényes kivitelével, tartalmas mondanivalójával azoknak is sokat ad, akik nem vagy csak kicsit kötõdnek Kelenföldhöz. A könyvet a szerkesztõk és Kendeh K. Péter, a kiadvány mûszaki gondozója december 6-án mutatták be szeretetvendégség keretében az érdeklõdõknek a nyolcvanéves kelenföldi templomban. g – mamaszek –
Kelenföldi ízek – Emlékek és ételreceptek gyülekezetünk múltjából és jelenébõl. Szerkesztette Bence Judit és Bencskó Kati. Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség, 2008. Ára 2000 forint. Kapható a kelenföldi gyülekezetben (1114 Budapest, Bocskai út 10.).
Mesterségünk „titkai”: • csak a valódi sípok hangjához mérhetõ hangminõség • egyedülálló megbízhatóság • intonálhatóság a helyszín akusztikája és a felhasználó ízlése szerint • páratlan típusválaszték • templomi kiépítettségû hangsugárzás a legkisebb modelleknél is • ellenõrizhetõ, felkereshetõ hazai referenciák • egyedi szolgáltatások, ingyenes akusztikai felmérés • 5 éves garancia • kedvezõ árak és fizetési feltételek Érdeklõdésüket a holland Johannus Orgonagyár magyarországi képviseletén várjuk: SPEED-EX Kft. 1024 Budapest, Margit krt. 41. Tel./fax: 1/315-1787 vagy 1/316-7089. E-mail:
[email protected] Honlap: www.speed-ex.hu
E-mail:
[email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel:
[email protected]
Nyomdai elõállítás: Egri Nyomda Kft. 3300 Eger, Vincellériskola u. 3. Felelõs vezetõ: Kopka Viktor vezérigazgató
Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (
[email protected]).
Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302
Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Huszár Mariann (
[email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence (
[email protected]). Rovatvezetõk: Ecsedi Zsuzsa – ÉnekKincsTár (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica (
[email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]). Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/3175478, 1/486-1228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]).
Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2585 Ft, fél évre 5170 Ft, egy évre 10 340 Ft, európai országba egy évre 35 100 Ft (137,5 euró), egyéb külföldi országba egy évre 41 000 Ft (161 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.
