A Z ELSŐ „ N É P S Z E R Ű ORVOSTAN" FŐISKOLAI TANSZÉK (1834—1852) T Ö R T É N E T É B Ő L BUGYI BALÁZS
ÎVI agyarországon az egészségügyi kultúra a 18. században hiányzott. (E ténnyel, an nak létrehozó körülményeivel és a megszüntetésére irányuló törekvésekkel Friedrich Ildikó, terjedelmes anyag megadásával, részletesen foglalkozott.) Ezért „kell megemlékeznünk a sárospataki református főiskola egy érdeméről s ez az, hogy már a [19. század] harmincas éveiben belátták, hogy az orvosi tudomány népszerűsítése, különösen nálunk, maroknyi magyar népnél, valóságos szükség, mert csak ily módon ismerkedhetik meg a nép a közön ségesebb betegségek okaival 's illy módon lehet megsemmisíteni azon veszélyes gyógyítási tanokat, melyeket a nép magától alkot s melyeknek hivése és terjesztése által óriási károkat okoz. Ezt belátván főiskolánk elöljárói szükségesnek tartották, hogy az akadémiai hallga tóknak, kiknek nagy része a papi s tanítói pályára lépett a »nepszerü orvostan« mint tan tárgy adassék elő tudván azt, hogy a nép ügyes-bajos dolgaiban 's legtöbbször betegségében is tanácsért papjához vagy tanítójához fordul 's senkisem oktathat semmit sikerrel, miben maga nincsen tökéletesen meggyőződve. Elrendeltetett továbbá az is, hogy a népiskolák készíttessék.. . Ezt azért tartom e helyen felemlítésre mél részére egy »Egészségtudomány« tónak, mert el lehet mondanunk, hogy főiskolánk e tekintetben kezdeményező volt, hiszen Ausztriában még csak most kezdenek ennek szüksége és célszerűsége felől gondolkozni '5 részemről óhajtandónak tartanám, hogy főiskolánkon a népszerű orvostan tanítása újból megkezdessék" — mondotta Buza János, a s á r o s p a t a k i gimnázium igazgatója Soltész János felett 1880. június hó 29-én tartott gyászbeszédében. A sárospataki református főiskola „ t a n o d á i " orvosi állást, a „népszerű orvostan" o k tatását és a természetrajz oktatását főiskolai t a n á r i szinten egyesítette, és 1834-ben ennek betöltésére pályázat révén d ö n t ö t t . A valóban ú t t ö r ő állásra két, abban az évben promoveált orvos t ö r e k e d e t t : Baronyai József orvostudor és Soltész János orvostudor. A főiskola orvosi állásának, a népszerű orvostan és természetrajz professzorságának eldöntésére 1834 júniusában került sor. Nézzük meg mindkét pályázónak az állás el nyerését célzó munkásságát és elgondolásait „ a népszerű orvostan" tanítását illetően. 2. A S á r o s p a t a k o n 1813-ban született, elemi és középiskoláit Sárospatakon végzett Baronyai József 1829—1834 között tanult a pesti tudományegyetem o r v o s t u d o m á n y i k a r á n . Az 1833/34. tanévben m á r a sárospataki főiskola orvosaként m ű k ö d ö t t . A tiszán inneni református püspökhöz 1833. március 22-én kelt (Takács Béla által közölt) levelé ben megírta készülő orvostudori értekezésének c í m é t és rövid vázlatát. Főiskolai t a n á r r á t ö r t é n ő megválasztását bizonyosra veszi és „hálás tiszteletem gyönge jelét kívánván adni, egyszersmind azt is képzelem, hogy igen csekély gyümölcsét mutatom elő mintegy azon jótéteménynek, melyeket a Fő Tiszteletű Superintendentia már tsak azon idtől fogva is,
miolta a S. Pataki fő oskolabeli orvosi hivatalra kineveztetni szerentsém vala, velem közleni méltóztatott.''''* Diósadi Elekes György „A sárospataki főiskola orvostanárai és egészségügye" címmel 1932-ben közzétett közleményében Baronyait a sárospataki főiskola orvosai k ö z ö t t még csak nem is említi, és a „népszerű orvostan" tanszék pályázatának kiírásáról, pályázóiról, a döntésről és annak indokolásáról nem tud. Ezért is érdemes Baronyai orvostudori értekezéséről részletesebben szólni. Az 1834-ben benyújtott és a szokásos ünnepi formaságok között megvédett orvos tudori dissertatió „Általános elvei a' köznépi orvostudománynak" címet viseli. A V I + 40 oldal terjedelmű magyar nyelvű munka F ü s k u t i Landerer pesti nyomdájában készült. Az értekezés célja és tárgya a meghirdetésre k e r ü l ő „népszerű orvostan" terén elfoglalt álláspontjának, a tárgy anyagának kifejtése, és annak bizonyítása, hogy ő a sárospataki orvosprofesszorságra az alkalmas személy. Hivatkozik munkájában Schordann Zsigmond (1794—1862) pesti orvoskari professzornak „ D e medicina populari" című 1817. évi latin nyelvű orvostudori értekezésére, amelyet Réti Endre „Egykori doctori d i s s e r t a t i ó k " című művében kritikailag méltatott. „Czélom — írta Baronyai — . . . felkeresni, 's lehetőleg fejtegetve előterjeszteni — a köznépi orvostudományt — mellynek kivitelét, a' tárgy' bizonyos szempontokbéli 's többféle viszonyok szerénti vizsgálatától függesztem föl. Ehez képest igyekeztem meghatározni: lehet-e, kell-e, 's mi a köznépi orvostudomány ? mi annak valódi köre ? 's mennyire terjedhet határa ? Igyekeztem megmutatni mennyiben ártalmas ? 's mellyek hasznai ? továbbá próbál tam egy czélirányos köznépi orvostudomány' szerkesztésére szolgáló tervet adni, fölkeresvén egyszersmind és kijelelvén azon utakat, mellyek által orvosi ismeretek közöltethetnek a* nemorvos közönséggel... Minthogy pedig forrón óhajtom, hogy csekély munkám honosimat érdekelje, némileg ébressze, figyelmeztesse, czélirányosnak találtam, honom édesen hangzó nyelvén adni elő gondolataimat.. . " Értekezése ötödik fejezetében azzal kapcsolatban, hogy „mi módon közöltethetnek köznépi orvostudományi ismeretek a' nemorvosokkal", azt javasolja, hogy a „köznépi orvostudomány a honi főbb oskolákban, hol t. i. több tudományok pályája is végeztetik. . . közönségesen taníttatnék. .. A' felsőbb tudományok körül forgolódó ifjúság hetenként egy két órán megszorítás nélkül igen kis fáradsággal, és mint érdekeseket 's közhasznúakat egész kedvvel 's örömmel hallgathatná 's tanulhatná. . . Mód és út van elég ... de bárcsak valamelly jó foganatot ígérő igyekezetet 's kezdetet szemlélhetnénk... Nem a' porba ráncigálom le erőszakosan az orvostudományt. . . nem attól akarom a' nemorvost meggyőzni, hogy. . . nincs orvosra szüksége... hanem a' népet az orvostudományhoz, ezt a néphez igyekszem közelíteni". Aráz Baronyai József a maga részéről is javasolja a sárospataki főiskolán a „ k ö z n é p i o r v o s t u d o m á n y n a k " rendszeres oktatását és e célt szolgáló professzorság létesítését. Az egészségügyi felvilágosítást, amint az könyvéből kitűnik, a lakosság, a köznép felé kívánja irányítani, de m a g á b a n a felvilágosításban csak az orvosoknak, a gazdatiszteknek és a n é p t a n í t ó k n a k kíván szerepet juttatni. Baronyai József értekezését a továbbiakban röviden összefoglalva kívánjuk ismertetni. A bevezetőben szól a medicina történetéről, majd a kuruzslásról. A reformkorban a „ k u r u z s o k " minden formája m é g nagyon is elterjedt volt, ezért is vitatta olyan nagy fokban a korabeli orvostársadalom a „köznépi o r v o s t u d o m á n y " jogosságát. Baronyai „a' köznépi orvostudomány' körét 's határait" taglalva, azt írja, hogy „ . . . körébe tulajdonképpen csak a' Dietetikai tanulmányok tartoznak, mellyek minthogy * Sárosnataki főiskola levéltárában Sp. B. LV. 23, 976.
az egészséges emberi test" 's élet" ismertetésére vezérlő tanulmányokkal, olly alapos viszony ban állanak, millyenben áll a" gyógytudomány a' gyógyszertudománnyal'". ,,A' köznépi orvostudomány ' szerkezetének terve" sorári a tárggyal foglalkozó számos külföldi szerzőnek és a magyar Schordann Zsigmond dissertatiójának figyelembevételével a következő szerkezeti tervet adja meg : ,,/. Bevezetés. Ebben az általános fogalmak, 's előismeretek az orvostudományra!, annak czélja, fontossága, hasznai, az orvos rendeltetése és méltósága, nemorvos 's orvos közti viszony, azon ferde véleményeknek 's előítéleteknek, mellyek az orvosról 's orvos szükséges tudományról a' népnél uralkodnak, megczáfolása. . . Valamint a nemorvosnak orvostudományi ismeretek előszámlálása. . . II. Embertudomány. .. amin szerző . . . az egész ember' boncz és élettudományát tárgyazó általános és különös esméreteket érti. III. Diet etika. Ezen élettudományon alapuló rész a' köznépi orvos tudománynak fő és lényeges részét teszi ki, melly is két szakaszra oszlik. Úgy mint 1) Általános dietetika. Ebben az egészség' valódi mivoltát fejtegetvén, lerajzoltatik az egészséges és a nem egésséges állapot képe, továbbá mind külső, mind belső dolgok, melylyeknek az ember lelki 's testi épségére bő befolyása van. Előszámoltatnak Hlyének: étel, ital, álom, mozgás, ruházat, lak, környék, lég, éghajlat. . . lelki indulatok, testi gyö nyörök 's a't. —, 's mind ezeknek természetes és az egesség' állandó fönntartáséira szük séges volta, tudományos rendben (melly is az úgy nevezett Materia diaetitica) előadatik. 2) Különös dietetika — melly az előbbiek' alkalmazását vagy is az egesség" fönt art ásat 's az élethosszabbítását tárgyazó szabályokat tanítja ( Macrobiotica) És pedig külön czikkelyekben előadja: a" test egyes részeinek, mint a szemnek, hajnak, fogaknak, külbörnek, mellnek 's a't. ápolását — különböző életkorú, nemű, állapotú, hivatalú, foglalatos ság ú emberek' czélirányos életrendtartását. IV. Testi nevelés. . . Itten mind azon elvek 's szabályok, mellyek a' csecsemők ápolását, mind a két nemen lévő gyermekek' s növendékek' okos testi nevelését egész kiterjedésben tárgyazzák, czélirányos bővségben fejtegettetnek. . . mellyek a csecsemő, gyermek 's növendék kor nevezetesebb nyavalyái ? mi okból eredhetnek ? micsoda dietetikai rendsza bások által lehet azokat elváltoztatni ? hogy kell azokat csekélyebb esetekben gyógyítani ? V. Köznépi orvostudomány. Ez tanít általánosan: a nemorvos betegségeknéli maga tartásról, a' mentő gyógymódokról 's azoknak természetéről, a' mentő- 's légtisztító betegek áplásáról, lábadozókkal bánásról; az orvos, némelly gyógyszerek szerekről; gyógyszertár, bizonyos nyavalyák 's egyéb féle gyógyítása felől uralkodó előítéletekről ; ... 'sa' t." Különösen előadja: „hogy kell némelly nép — járványpestises — 's ragadozó nyavalyáktól őrizkedni ? mit kell némelly veszedelmes kórtüneményekben a' beteggel cselekedni? zúzás, törés 's metszés által okozott nagy sebekkel — hamarjában — miképen kell némelly hirtelen lefolyású veszélyes betegségben, míg orvos érkeznék, okosan segíteni? VI. Segítség a' hirtelen élet veszélyekben. . . . a szerencsétleneken való segítés módjait, minden nemorvosnak jól tudni 's a' segédeszközöket ismerni, több mint szükséges." Arra nézve, hogy „mi módon közöltethetnek orvostudományi ismeretek a' nemorvosok kal," két utat jelöl meg: „I) Élő szóvali tanítás azok által történhetik, kik a' nemorvosokkal, különösen a köz néppel, gyakori "s legközelebbi érintésben 's összeköttetésben vágynak, 'ehez képest alkal muk van azokat oktatni, Hlyének az orvosok, a' gazdatisztek és a' néptanítók." A szerző az orvosok és gazdatisztek által végzendő egészségügyi felvilágosítás kérdései után rátér a néptanítók által végzendő egészségügyi felvilágosítás tevékenységére. „A néptanítók legkönnyebben közölhetnek ... orvosi ismereteket a' nemorvosokkal.. . . így például az
oskolatanító jó előmenetellel taníthatná keze alatt lévő növendékeit, a hét egyik vagy másik napján, egesség föntartási szabályokra, melyeknek tanítása. . . az embertudományi ismere tekre alapított értelmes magyarázgatäsban *s a' gyermeki ész fogékonyságához alkalmazott előadásban áll". ,,2) . . . orvosi iratok által legszélesebb 's legjobb úton közöltethetnek orvosi ismeretek «' nemorvosokkal, kiknek egész közönségét három rendre lehet osztani.. . Az iratokat legkevésbé használhatják alsó rendűek, vagyis a' köznép, de ezekre nézve úgy lehet segíteni, hogy ő nekiek különösen szükséges dietetikai ismeretek, betegségek' elkerülésére 's élet veszélyek eltávoztatására tanító oktatások, az ő kezökön forgó oskolai könyvekben, vagy a' sokféle hazugságok 's alacsony mesék helyett a kalendáriumokban, mellyeket a legsze gényebb népi is könnyen megszerezhet, egyszerű 's érthető írásmóddal adatnának elő... és az egyes rendek szerint különbözni kell az orvosi iratoknak. . . fogékonysághoz, míveltséghez, szükségeihez... alkalmazott tartalmúaknak 's elöadásúaknak kell azoknak lenni. Kérdést nem szenved, hogy a köznépi orvosi iratokat csupán orvosok szerkezthetik... akik minden egyes környék' többféle viszonyaival, a' népek szokásaival, életmódjával köze lebbről ismeretesek... A nemorvosnak. .. köznépi orvostudomány' írásába ereszkedni dicséretes, de haszontalan és ártalmas igyekezet." Baronyai József egészségnevelő könyvét Réti Endre a magyar egészségügyi felvilágo sítás történetének fontos állomásaként jelölte meg. Minthogy a sárospataki kollégiumot és főiskolát fenntartó tiszáninneni református egyházkerület a főiskolán végzett lelkészek és t a n í t ó k , illetőleg t a n á r o k részére kívánta a „népszerű orvostan" tanítását biztosítani, és Baronyai József viszonylag terjedelmes munkájában a lelkészek egészségügyi oktató, felvilágosító m u n k á j á n a k lehetőségével sem foglalkozott, a főiskolai professzorságot a másik pályázó nyerte el. Ezért Baronyai József M u n k á c s o n , majd Törökszentmiklóson lett nagy uradalmaknak az orvosa, k é s ő b b Bereg megye tiszti főorvosaként m ű k ö d ö t t . Egészségneveléssel, iskolaorvosi teendőkkel a továbbiakban nem foglalkozott. Részletes életrajzi adatai nem ismeretesek.
3. A sárospataki főiskola a „népszerű orvostan" tanítására, a főiskola orvosi teendőinek e l l á t á s á r a és a természetrajz oktatására Soltész János orvostudort nevezte k i . í g y Soltész J á n o s b a n tisztelhetjük o r s z á g u n k b a n „ a népszerű orvostan" első professzorát. Soltész János 1809-ben Mezőcsáton (Borsod megye) született. Hasonló nevű apja ismert n e v ű , tekintélyes, de szegény sebészmester. Iskoláit a miskolci g i m n á z i u m b a n végzi, nevelősködéssel tartja fenn magát. Szülőfalujának egyik birtokosa a tehetséges ifjút anyagilag is támogatja tanulmányai s o r á n , így válik lehetővé, hogy Soltész J á n o s a pesti t u d o m á n y e g y e t e m e n orvosi képesítést nyerhessen. „ A hideg vízzel történő gyógyításról" í r o t t orvostudori értekezése megvédését követően avatják 1834 júniusában o r v o s d o k t o r r á . R ö v i d idővel ezután nevezik k i a S á r o s p a t a k i Főiskola „ t a n o d á i orvosává" s a természetTajz és a „népszerű orvostan" professzorává. Kinevezését követően a bécsi Allgemeines Krankenhaus Seeburger főorvos vezette nemi betegeket ellátó osztályán van tanulmány ú t o n . A z 1834/35. t a n é v b e n megkezdi főiskolai tanári m ű k ö d é s é t . „Beköszöntő beszédét" a pap és az orvos k ö z ö t t i viszonyról tartotta, ennek szövegét azonban eddig nem sikerült fellelnünk. A főiskolán a papnövendékeket és az eljövendő pedagógusokat oktatta a „ n é p s z e r ű orvostanra". Iskolai egészségtan tankönyvet írt az elemi iskolák tanulóinak. A z „ E g é s z s é g t u d o m á n y nemzeti iskolák s z á m á r a " címet viselő tankönyve 1839-ben
jelent meg S á r o s p a t a k o n . A második kiadásra 1846-ban, a harmadikra 1861-ben k e r ü l t sor immár „Egészségtan az elemi iskolák s z á m á r a " címen.* A 64 lap terjedelmű könyv tartalma a következő: Első vagy elméleti rész: a levegőről; a lakokról—lakásokról; a r u h á z a t r ó l ; a haj ápolásáról; a b ő r ápolása; a f ü r d é s r ő l ; az érzékek ápolása, (1) a látásról, (2) a hallásról, (3) a szaglás, (4) ízlés, (5) t a p i n t á s ; az eledelekről; az italokról; az edényekről; a kiürítésről [székelés, vizelés]; a m o z g á s r ó l ; a j á t é k o k r ó l ; a tanulásról; az indulatokról; az álomról. M á s o d i k vagy gyakorlati r é s z : a vér forgásáról és lehelésről; az emésztésről és táplálásról; a kiürülések körül v a l ó szorgoskodás; az érzés és m o z g á s körül való szorgoskodás. 4. Emellett a népiskolai t a n k ö n y v mellett Soltész János professzor a papnövendékek é s tanító-jelöltek részére szolgáló oktatási anyagot „Népszerű orvostan — Medicina popu laris — műveltebb nem orvosok számára' '' címen jelentette meg. Soltész a könyv bevezetésének végén programot ad: „Czélszerű-e nemorvossal orvosi ismereteket közölni? Általában nem dönthet ni el. Ha a népszerű orvostan a kimutatott határok közt marad, ha az a nép műveltségi fokához alkalmazva szükséges tárgyakra szorítkozik, úgy nem csak czélszerű, de sőt hasznos és szükséges is. Hogyan lehetne egy olly tant kárhoztatni, melly a földi léteit biztosítja, tökéletesítésére módot nyújt, a testi embert nemesíti és közvetve annak erkölcsi természetére is jótékonyan hat... A Népszerű Orvostannak nem czélja a nemorvost valóságos orvossá képezni és hogy minden egyes betegséget nem tárgyalhat." Felfogása az egészségnevelés, az egészségügyi kultúra emelése elvi alapjairól az akkor legkorszerűbb felfogásnak felelt meg. N e m elégszik meg a szoro san vett egészségügyi felvilágosítás anyagának tárgyalásával, hanem taglalja az orvos é s a beteg közti viszonyt is, m e g h a t á r o z v a mind az orvosnak, mind a betegnek — elnevezésé vel élve a „ k ó r n a k " — jogait és kötelmeit is. Leszögezi, hogy „az orvostannak is közös az ő határa." A jól o l v a s h a t ó a n jóvá kell lennie, [de] itt is meg van a népszerűségnek nyomtatott könyv h á r o m főrészre tagolódik : L Embertan — ebben az egészséges emberre vonatkozó ismereteket foglalja össze. I t t szól az emberi test felépítéséről, és az ú n . híg részekről, mint a vér, a nyirok stb. Az életet, az életfolyamatot, a vitalista m ó d o n értékelt „életerőt", az emberi test „ m u n k á s ságát", az életművek — szervek — tevékenységét érthetően ismerteti. Sorra veszi az éhséget és a szomjúságot, a rágást, a nyelést, a gyomor, a belek emésztő tevékenységét és vázolja a m á j , az epehólyag, a lép működését is. A táplálék „ b e - és felszívódása, azr áthasonlítás" és általában az anyagcsere a kor színvonalának megfelelően kerülnek é r t e l mezésre. A vérképzés és a „vérforgás", a lehelés, a légzés, annak módosulásai, a t á p lálás, az elválasztások, mint a „ g ő z ö l é s " és vizelés, valamint az állati meleg sorban ismer tetésre kerülnek. A z „állati m ű k ö d é s e k " közül az idegrendszer „ m u n k á s s á g á v a l " k e z d ő dik a vizsgálódás, majd az érzékszervek, a közérzet, a „belérzék", azaz a pszichológiai tevékenység, így a képzelőerő, a figyelem, a megértés, az ítélőerő, az értelem, a kedély, az érzés, a vonzalom, az idegenkedés, az önelhatározás mint egyszerű agyi életművi megnyilatkozások kerülnek sorra. A z önkényes mozgás — m o z g á s t a n —, a szó, a beszéd, az álom vázlatosan szerepel a fejezet további részében. A nemi tevékenység, a 1
* A Református Egyházkerület Sárospataki Nagykönyvtárában mindhárom kiadás megtalál ható volt. Czegle Imre könyvtáros — akinek segítőkézségét e helyen is hálásan köszönjük — volt szíves e tankönyvekről részletes felvilágosítást nyújtani és a tartalomjegyzéket is közölni.
E G É S S É G T U D O M Á N
Y .
1
Nemzeti Oskolák számára.
0
A* Halvát kit*állaté tUzáainntni egyházi kerületi Kormány' rendeléseiéi,
S.
PATAKON,
Nyomatta N á d a t k a y 1 8 3 9.
A n d i é :
KÉRDÉSEK
AZ EGÉSSÉGTÜDOMÁNYBÓL, B E V K Z K T i
1
H.
é az embernek életére é« e g é s s é g é - . re ff iáol fordítani ? f. 2. Mit nevezünk Egewégtudcraányoek ?
f, I .
Keli
ELSŐ vagy ELMÉLETI RÉSZ, ELSŐ S Z A K A S Z . A" I • f « g J r 6 I,
$. 5, A levegő szükséges é az élet' fentartâf. sara. Mellyik neme alkalmatos an nak a* îeheiîésre* és mikor monájuk azt tisztának ? S- 4» Micsoda befolyása van a* tiszta levegő °* életre, és hol találunk titflt* ' levegőt ? * %, 5. Micsoda jelekből következtetünk ro»* lőtt levegőre ? k
E G É S Z S É G T A N . Elemi iskolák' Márnára.
«VktJvtt, tltvaHájá titmiiiUMi «tykéaktratftti Kormán/ r—MMUL
& PATAKON, Nyomtatta N á r i a t k a y A n d ráf. 1 8 4 6.
N É P S Z E R Ű ORVOSTAN. (MEDICINA POPULARIS).
Műveltebb nemorvosok. számára írta S O L T É S Z
orvos doctor, a sárospataki
J Á N O S
főtnnoda rendes orvosa, nép-
* szerű orvostan é s természetrajz professora.
S,
P A T A K O N ,
Nyomtatta N á d a s k a y A n d r á s1 h
r* I !
fogantatás, a terhesség, a szülés és a szoptatás hygienes tekintetben is mintaszerűen van leírva. A z „élet folyamata'' keretében részletesen szó esik az egyes életkorokról és szinte költői magasságokba emelkedve az élet elmúlásáról, a halálról. Az „ember természetrajzának" keretében utal arra, hogy a foglalkozás, az életmód nagyban befolyásolja az élet „hoszs z á t " . 70 éves életkort elért a lelkészek 42%-a, az orvosoknak pedig csak 24%-a. A föld művesek élethossza a kettő között helyezkedik el. Beszél az „emberek közötti különb s é g e k r ő l " amelyek a nem, a testalkat, az embertörzsök vagy fajták szerint a d ó d n a k . K o r á n a k humorális szellemében Soltész is. elkülöníti a négy „ t e s t n e d v " túlsúlyából e r e d ő „mérsékményeket", testi t í p u s o k a t : „vérmes, epés, b ú s k o m o r és taknyos". A I I . könyv kívánja a szorosan vett „egészségtant" tárgyalni. Megkülönbözteti az általános egészségtant, amelynek keretében „ a z egészségről, annak becséről, meghatáro zására szolgáló m ó d o k r ó l " szól, amelyek közül a test edzését emeli k i különösképpen. Ide tartozik az erők gyakorlása, a szoktatás, az akarat szilárdítása. Helyteleníti az ö k o r á b a n szokásos iskolai testmozgás korlátozásait és szorgalmazza a cselekvő, aktív testmozgásokat, mint a járkálás, beleértve a vadászatot, a futást, a korcsolyázást, az úszást, a táncot. Taglaija az állás, a térdelés, az ülés és fekvés kérdését. Figyelembe kívánja vetetni a testmozgásnál annak idejét, helyét, nemét, t a r t a m á t és a használt ruházatot is. Súlyt helyez a környezet egészséges mivoltára, kiváltképpen a levegőnek tulajdonít fontosságot. Szól a táplálkozás, a r u h á z a t , a lakás, a kiürítés — bőrön, vesén keresztül — és a székelés egészségügyéről. A nemi ösztönnel, annak „természeti és természetellenes módjaival" foglalkozik ezután, majd az egyes életkorok, a terhesség és a szoptatás ideje alatt követendő „életrendeket" taglalja. A test egyes szerveinek ápolása, beleértve a koz metikai teendőket is, fejezi be e fejezetet. Soltész kitér a különböző r a n g ú a k , foglalko zásúak életrendjére is. Tulajdonképpeni népszerű orvostanként összefoglalja azokat a szükséges teendőket, amelyeket a nemorvos a betegeknél, a balesetet elszenvedetteknél tegyen. Ilyenek a m e n t ő g y ó g y m ó d o k , a betegek, az öregek, a lábadozók ápolása. Rövi den áttekinti a betegségeket, a töréseket, a fagyásokat, és minthogy a népszerű orvostant lelkészképző a k a d é m i á n tanította „sajátlagos papi orvostan" címen ismerteti a lelkészek részére különlegesen szükséges egészségügyi ismereteket, így a haldokiókkal való bánást, a temetkezés egészségügyét. Soltész Jánosnak e „Népszerű orvoslan"-a kitűnően megírt, o l v a s m á n y o s egészséügyi felvilágosító tankönyv, amely a későbbi ilyes jellegű m u n k á k n a k b á t r a n szolgál hatott például. 5. Soltész János nagy szorgalommal tanította az egészségtant a főiskolán. Főiskolai orvosi tevékenységéről Diósadi Elekes György is megemlékezett. Sorozatosan írta termé szetrajzi tankönyveit, vezetett iskolai szertárt, a természetbe kirándulni vitte diákjait. Tevékenységének mértéke minden képzeletet felülmúl. K i t ű n ő t a n k ö n y v í r ó . Az ismeret anyagot a hallgatóknak évenként előadva csiszolja, változtatja, formálja. Alig öt éves tanári működése alatt elkészül az „ E g é s z s é g t u d o m á n y a nemzeti iskolák részére", amely h á r o m évtizeden keresztül állotta az idők próbáját, és további fél évszázadon át minden további iskolai egészségtan-könyv elkészítéséhez alapul szolgált. Orvosi gyakorlatot is folytatott, részben kollégiumi orvosként (13 éven keresztül), részben magánorvosként. A fennmaradt adatok szerint azonban, úgy látszik, nem találta meg a betegekhez a szerencsés kapcsolatot, és talán gyógyeredményei sem lehettek túlzottan j ó k . így érdek-
lódése még i n k á b b az oktatói tevékenység felé fordult, és valóban mint pedagógus szerzett általános elismerést. A s z a b a d s á g h a r c leverését követően, 1852-ben megszüntették a sárospataki akadémia különleges szervezetét. Akadémiaként csak a papnevelde maradt meg. Az addigi főisko lai h u m á n - és reálképzést gimnáziumi formára változtatták, és figyelemmel arra a körül ményre, hogy A u s z t r i á b a n az egészségtan nem volt t a n t á r g y a gimnáziumban, ezért ezt törlik a sárospataki gimnázium tananyagából is. Ezzel megszűnik S á r o s p a t a k o n a „népszerű orvostan" tanítása. A „ t a n o d á i " orvosi tevékenységet a sárospataki születésű Lengyel Endre (1821. nov. 30.—1902. m á j . 13.) veszi át. Soltész János a t o v á b b i a k b a n gimnáziumi tanárként természetrajzot tanít. Sorra írja valóban korszerű, jól olvasható, érdekes természetrajz könyveit. Ezekkel és m á s munkái val sorozatosan nyeri a sárospataki a k a d é m i a pályadíjait. A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a is „ m e g k o s z o r ú z t a " egy művét. Részt vesz a latin—magyar és a magyar—latin szótárak elkészítésében, amelyek orvosi tekintetben is — a bennük foglalt nagyszámú szakkifejezés miatt — jelentősek. 1870-ben szekéren utazott, a szekér felfordult, és Soltész János a baleset következtében elveszti bal szemét. 1872-ben vonul nyugalomba. A Bihar megyei Nagybajomban még egyszer orvosi gyakorlatot kezd, amelyet megrom lott egészségi állapota miatt és előrehaladott kora következtében kellőképpen m á r nem tud ellátni. Testvérének, Soltész Ferencnek, aki a s á r o s p a t a k i a k a d é m i á n a k szintén t a n á r a volt, visói b i r t o k á r a húzódik vissza. 1879. március h ó 6-án hunyt el a „ m ű v e l t e b b nemorvosok s z á m á r a " tartott „népszerű orvostan" első — és mind máig újra létesítésre nem került tanszékének — professzora. IRODALOM Baronyai József: Általános elvei u köznépi orvostudománynak. (Generalia popularis medicina principia). Pest, 1834. Bugyi Balázs: A betegek kötelességei. Adalék az orvos és beteg kapcsolatához 125 évvel ezelőtt. Orvosi Hetilap 1977. 118, 4, 220—221. Bugyi Balázs: Az „egészségügyi felvilágosítás" első hazai tanszéke. Egészségnevelés 1977, 18, 2Í7—219.
Bugyi Balázs: V. Priessnitz und die ungarische Medizin. Erfahrungsheilkunde 1977, 26, 166—168. Búza János: Emlékbeszéd Dr. Soltész János, a főiskola volt orvosa és tanára felett 1880. június hó 29-én. Je/entés a sárospataki református főiskola (akadémia és gimnázium) állapotáról az 1879/80. iskolai évre. Szerk.: Mitrovics Gyula—Buza János. Diósadi Elekes György: A sárospataki főiskola orvostanárai és egészségügye. Orvosi Hetilap 1932, 1137—1139., 1157—1159.
Friedrich Ildikó: Az egészségügyi kultúra hiányának okai a 18. századi Magyarországon. Comm. Hist. Artis Med. 1977, 82, 65—89. Réti Endre: Az egészségnevelés és prevenció eszméje egy pesti orvosdoktori értekezésben. Eü. Min. Egészségügyi Felvilágosítási Központ Évkönyve 1968/69. Bp. 1969. 138—143. Reti Endre: Egykori doctori dissertatiók. Bp. 1974. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X U . köt., Bp. 1908. Soltész János: Népszerű Orvostan (Medicina popularis) műveltebb nemorvosok számára. Sáros patak, 1851. Soltész János: Egészségtudomány nemzeti iskolák számára. Sárospatak. 1839. (II. kiad.: Egészség tan az elemi iskolák számára. 1846., I I I . kiad. 1861.) Takács Béla: A Sárospataki Főiskola Betegsegélyező Egylet történet. Comm. Hist. Artis Med. 1962 (24). 148—166.
B. BUGYI (1911 - 1 9 8 2 )
