Az első lépéstől a végtelenig

Király Tamás

Az első lépéstől a végtelenig Útmutató kezdőknek és haladóknak, létünk megértéséhez, a spirituális gondolkodáson keresztül.

2. javított kiadás

Az emberiség hatalmas átalakuláson megy keresztül. Lehet, hogy félsz a változásoktól és félted az életed? Nem vagy egyedül. Csak az a változás hoz örömöt, amely tudatosan történik, ezért látásmódra nevellek, hogy vedd észre a folyamatok mögött meghúzódó erőket. A spirituális tudás nem sötét szobákban lezajló szellemidézést jelent, hanem olyan ismereteket, amelyek nyíltan, partnerviszonyként adódnak tovább. Szükséged lesz kíváncsiságra, mert ez az első lépés, amely a megértéshez vezet. Megosztom a tapasztalataimat, példákkal átszőve emberközelivé teszem azokat a fogalmakat, amelyek meghatározzák a sorsunkat. Előtted az útmutatás, amely a végtelenbe vezet, indulj el, a többit majd menet közben megérted.

Tartalom

-

Bevezetés

-

1. fejezet: Ami láthatatlan

-

2. fejezet: Ami látható

-

3. fejezet: A polaritás

-

4. fejezet: Idő és tér

-

5. fejezet: Az álmok valósága

-

6. fejezet: A karma

-

7. fejezet: A mágia

-

8. fejezet: Találd meg önmagad

-

9. fejezet: Isteni eszközök

-

10. fejezet: Mester és tanítvány

-

11. fejezet: Belső utakon

-

12. fejezet: A meditáció

-

13. fejezet: A megvilágosodás

-

Utószó

Bevezetés Kedves Olvasó! Alig néhány évtizedet kell csak gondolatban visszatekinteni, amikor a nyugati társadalmakban elkezdtek a köztudatba beépülni a következő kifejezések: spiritualitás, meditáció, lelki fejlődés, megvilágosodás, karma stb. Számtalan kifejezés összefoglal egy olyan világnézetet, amelynek lényege az emberiség fejlődése, amely a létezés minden szintjén (fizikai, szellemi, tudati) megvalósul. Ez azt jelenti, hogy nem csak a kőbaltától jutottunk el a repülőig. Az úgynevezett „Vízöntő kor” keretein belül lassan letisztul egyetemes létünk lényege. E könyv megalkotásában az a szándék vezetett, hogy szemléletes példákkal, szinte testközelbe hozzam, érthetővé tegyem azokat a fogalmakat, amelyekkel szembekerül minden spirituális szemléletű útkereső. Sok személyes élmény segítette a munkámat, amely nem zárul le a könyv végén, hiszen a megismerés egy végtelen folyamat, érdemes benne részt venni, mindannyiunkra élmények várnak. A megfogalmazott gondolatok egy eltelt időszak tapasztalatain alapulnak, kiegészítve a sajátos látásmóddal és véleményekkel. Sokan talán hasonló nézeteket vallanak, de nincs kivel megosztaniuk azt, vagy esetleg nincs kialakult véleményük világunkról. Tudom, sokan vannak olyanok is, akik számára minden érintett témakör már régről ismert. Lehet útmutató e mű, a kezdőktől a haladókig, mindenkinek, mert sokak számára jelenthet gondolati azonosságot, így mutatva rá arra a tényre: nem vagy egyedül. Nem tagadom, az sem kizárt, hogy indulatokat gerjeszt majd, mert olyan véleményeket is megfogalmaztam, amelyek nemtetszést válthatnak ki. A spirituális út lehetősége ma már nem privilégium, a világtól elkülönült, zárt csoportok számára. Ez a könyv, a spirituális látásmód alapján boncolgatja az életünk olyan alkotóelemeit, amelyek részei a mindennapoknak, mégis rejtve maradnak a tudatlan ember előtt. A tudatlan kifejezést itt pejoratív értelemben használom, hiszen ez a tudatlanság, egy valójában meglévő, az ember énjében mélyen elraktározott, de elfeledett tudást takar. Egyszerűen emlékeznünk kell, és ebben a feltáró folyamatban mindenkinek szerepe van. Számomra is elkezdődött egyszer egy átalakulás; valahol, valamikor én is beléptem a sorsomat gyökeresen átalakító tudatos folyamatba. Közel másfél évtizeddel ezelőtt, egy adott pillanatban meghozott döntés volt a válaszút, az adta meg az esélyt a változásra. Ekkor megfogalmazódott bennem egy igény, hogy szeretném az emberi kapcsolataimat magasabb szinten megélni, valamint szert tenni spirituális tudásra. Ekkor még nem tudtam, hogy mit keresek, egyszerűen követtem a lelkem diktálta vágyat. Előadásokra jártam, olyan könyveket olvastam, amelyek csodálatos módon megfogalmazták azt, amit belül éreztem, vagy kerestem. Bármerre vezérelt a sors, mindig elém került a következő lépés lehetősége. Minden élmény, a felé a felismerés felé terelgetett, hogy az életet nem csak üresen sodródva, hanem tudatosan is lehet élni. Minden értelmes igény, értelmes válaszra talál. Végül a kereső szándék elvezetett először a Mahikarihoz (Fényadás), majd a Reikihez, valamint a nagy tanítók könyvekben elérhető filozófiai és gyakorlati ismereteihez. A Létezés, a végtelen bölcsesség, nálam már jóval korábban tudta, hogy mi „találkozni fogunk”, mert a módszerekkel fel tudja hívni magára a figyelmemet. Ma már természetes öröm, hogy nem álltam ellen a kihívásnak, amit jelentett az ismeretekkel való találkozás a számomra. A kihívás abban nyilvánult meg, hogy az egész életemet átformálta, és az elején még nem tudtam, ezt hogyan tudom elviselni. A spirituális út az élet iskolája, és ezt szó szerint kell érteni. Minden spirituális tudáshoz szükséges a mindennapos tanulás, az ismeretek elsajátítása, a gyakorlás, ami alapot ad az élet megértéséhez és jobb működtetéséhez. Szeretném hangsúlyozni, hogy rengeteg játékosság, humor, segítő szándék és igazi szeretet élmény vár azokra, akik egy jól működő spirituális közösségen keresztül kívánják megélni a lelki fejlődésüket. Természetesen több módszer segítségével is el lehet eljutni egy tudásszintre. Olvashatsz, meditálhatsz, gyakorolhatod a jógát, akár még a talpmasszázs is segít megérteni a test működését, a szervek kapcsolatát élettani pontokkal, majd ha valaki

igazán kíváncsi, eljut egy olyan határig, ahol megérti, hogy energia működik bennünk, és talán szeretné ezt az energiát jobban megismerni, és ezen keresztül bepillantani a Létezés titkaiba. Minden spirituális, vagy más szóval, tudati módszer az energia tudománya, azé az energiáé, amely áthatja a teljes lényünket, működtet bennünket testi, szellemi és lelki szinten. A módszerek segítségével képesek vagyunk tudatosan magunkba fogadni és irányítani az energiát, hogy valóban kiegyensúlyozott életet élhessünk. Természetesen nem lehetsz élőbb az élőnél. Az energia tudatos használata a rezgésszint emelkedését segíti elő! Minden elért szint megtartása és a továbblépés erőfeszítést igényel, ez állandó munkát jelent önmagunkon, ez maga a spirituális út. Ezen az úton lassan feltárulnak a több ezer éves titkok, amit nevezhetünk beavatásoknak, amelyek jelzik a fordulópontokat. Minden beavatás magában hordozza a továbblépés lehetőségét, amely ajtót nyit a kibontakozás felé, ha az ember hajlandó tenni önmagáért. A tanulás számomra sem ért véget, az a célom, hogy tovább vigyem a tudatosságot, az örök életbe, vagy az elkövetkező életekbe, vagy akár a fizikai léten kívüliségbe, mert minden a valódi énemet gazdagítja. A spirituális út a legnagyobb segítség a tudatos dimenzióváltáshoz. Ez a könyv egy tanulásban eltöltött életszakaszt foglal össze, olyan ösztönzésnek és figyelemfelkeltésnek szánom, amelyen keresztül sokan megélhetik az igényt egy belső metamorfózisra. Mindenki érzi, hogy az egész emberiség valami nagy változás előtt áll, legyen ez a könyv is a változás elősegítője. E mű látásmódra nevel, és arra ösztönöz, hogy minden olvasó az önmegismerés útjára lépjen, keresve a választ arra a klasszikus kérdésre: ki vagyok én, honnan jövök és hová tartok. Remélem segítségére lesz minden útkeresőnek, aki részt kíván venni egy közös, boldogabb jövő kialakításában. Az elkövetkező fejezetek olyan tanítások, amelyek segítséget nyújthatnak abban, hogy jobban megértsd, és képes legyél másképp látni a bennünket körülvevő, láthatóan és láthatatlanul lezajló folyamatokat. A fejezetek végén meditációs gyakorlatokat találsz, amelyek segítenek élménnyé formálni az adott fejezet tanításait. Király Tamás

Az ember az öt érzékszervén keresztül tart kapcsolatot a világgal (látás, szaglás, ízlelés, hallás, tapintás), de vannak számunkra láthatatlan dolgok is. Erről lesz szó az első fejezetben. Ez a tudat, a hatodik érzék világa.

1. Fejezet

Ami láthatatlan

„Ismerd fel, hogy minden, ami létezik azonos önmagaddal” (ősi hindu bölcsesség)

Bizonyára sokan gondoltak már arra a kérdésre: miért élünk, mi az élet értelme? Hány emberi élet telt el egy adott minta szerint: reggel felkelés, napi munka-tevékenység, este az otthon, a magán szféra, majd a pihenés időszaka, hogy másnap minden kezdődjön elölről, egészen a végső befejezésig, a halálig. Csak ennyi lenne, vagy sokkal többről van szó, mint azt először gondolnánk? Hányan éltek és élnek olyanok, akik már látják, hogy a hétköznapi történések hogyan illeszkednek egy magasabb rendű rendszerbe, milyen erők munkálkodnak, ami alapján elmondható, hogy az egyszerű dolgok milyen bonyolultak, és a bonyolultak milyen egyszerűek lehetnek. Az ember, ha rászánja magát és elindul a létezés megismerésének útján, kitárul előtte a világ minden színével és csodájával. Ez az első lépés lényege: a tudatos figyelemösszpontosítás, az érdeklődésen, a kíváncsiságon és a nyitottságon keresztül, ami végül közelebb visz az élet megértéséhez. Sokan jártak már előttünk keresők. Tapasztalataikat leírták, ez az alapja a mai spirituális könyveknek, amelyek méltán népszerűek, szükség van rájuk, mert még mindig kevés azok száma, akik képesek keresni és megélni a csodákat. Nem könnyű az út addig a pontig, míg az ember átlát a „túlsó partra”. Az anyagi világon túl felfedezhető a spirituális világ, majd a tapasztalatokon keresztül élhető át a „minden Egy” üdítő élménye. Napjainkban egy új emberi tudatosság, vagy látásmód van kibontakozóban, amelynek gyökere az ősi spirituális tudásban ered, azokon az eszméken nevelkedve, egy egyetemes, mindent átfogó tudati felemelkedést céloz meg. Több megjelenési formája létezik: reiki, lélekgyógyászat, bioenergetika, fényadás, meditáció és még hosszan sorolhatnám. A lényeg az: létezik egy értelmes igény, amelynek végső célja a fejlett tudatállapot, és ezen keresztül az általános jólét, a külső- belső harmónia és az egészség megvalósítása. Ez annak a függvénye, hogy a Földön létrejön-e a spirituálisan fejlett lények társadalma. Vannak embercsoportok, amelyek foglalkoznak egy kulturálisan és vallási alapokon is megközelíthető témakörrel, megismerve annak nem csak a gyakorlati oldalát, hanem a mögöttes tartalmát is. A mögöttes tartalom vezet el a mindent tudáshoz, a világegyetem működésének megértéséhez. Hétköznapi nyelvre fordítva, ha meg akarom tanulni az autószerelést, mindegy honnan kezdem, akár a porlasztónál, akár a kerékcserénél, a végén rendelkezni fogok egy komplex tudással, ami maga az autószerelés. Az élet egészét áthatja a Létezés, így a hétköznapokban bármivel foglalkozhatom, ha a lényegéig hatolok és megismerem az összefüggéseket, a világegyetem törvényeibe illeszkedve; megérthetem, miért vagyok jelen adott helyen és időben az élet valamely területén. Remélem, már egyre többen tudják, hogy a világegyetemnek is vannak törvényei. Mióta vannak Földünkön törvények? Alig pár ezer évet kell csak gondolatban visszamennünk, hogy találkozzunk az ősi kultúrák első próbálkozásaival, ahogyan próbálták rendszerbe foglalni, szabályozni az életüket. A világegyetem törvényei egyidősek a

világegyetemmel. Pár ezer éves törvények, szemben a sokmillió éves törvényekkel. Nem is kétséges melyik a tartósabb. A földi törvények befolyásolhatóak, megváltoztathatóak, vannak „kiskapuk”, ezzel szemben az egyetemes törvények kérlelhetetlenek, örökérvényűek, rajtuk keresztül nyilvánul meg az abszolút igazság, az isteni akarat. Ezek a törvények „önfenntartóak”, nem igényelnek bíróságokat, vagy bármely fenntartó apparátust. Minden tőlünk, belőlünk indul ki és hozzánk is tér vissza. Ez a hatás-visszahatás (a karma) törvényszerűsége, amely meghatározza a tapasztalatokat. A világegyetemben minden harmóniára és egyensúlyra törekszik. Nézzünk körül a világunkban. Meglepődhetnénk mennyivel több nő él a Földön, mint férfi. A nők lelkileg érzékenyebbek, közelebb állnak a szeretethez, a szeretet adásának képességéhez; kérdés, hogy ki tudják-e ezt nyilvánítani. A férfiak ezzel szemben az agresszivitást, a dominancia igényét képviselik (kiáramló energia: yang). A háborúkat férfiak vívják egymással, az uralkodási vágy kielégülést nyer fizikai szinten. Ha túl sok Földünkön az agresszivitás, a természet úgy gondoskodik egyensúlyról, hogy több nőnemű lény születik (befogadó energia: yin), több a szeretetrezgés, amely lecsendesíti, magába fogadja a durvább rezgéseket. Karinthy remekül megfogalmazta, hogy férfi és nő soha nem értheti meg egymást igazán. Miért van ez így? A polaritás két ellentétes pólusát alkotják. A nő, mint befogadó lény, végtelen mennyiségű energiát képes „elnyelni”. A férfi, mint kiáramoltató, aktív lény, sok energiát képes átadni. A mindennapokban tapasztalt viselkedési forma, hogy a férfiak megfordulnak a nők után, ezzel többlet energiához juttatják őket, hiszen a szemen (a lélek tükrén) keresztül energia áramoltatható a figyelem összpontosításával. Az a nő, aki nem kap elég figyelem energiát, lelkileg sérülékenyebb és gyorsabban öregszik. Az a férfi, aki túl sok energiát pazarol, akár szexuális-, figyelem-, vagy munka tevékenység kapcsán, szintén gyorsabban öregszik. Nagyon fontos ezért a megfelelő egyensúly megtalálása, az élet ciklusaiban, a feszítés és ellazítás váltakozása. Mindezt segítheti a tudati folyamatok ismerete, a megértés. Az energiák átalakításában a természet, és benne minden élőlény, így az állatok is részt vesznek. Ezért „betegszik” meg a bolygónk is, folyamatosan halnak ki fajok, létrejönnek a földrengések, szökőárak, mert a természet „tiltakozik” a kizsákmányolása és a tönkretétele ellen. Fontos megértenünk, hogyan jönnek létre ezek a diszharmóniák. Minden a gondolkodásból, a gondolati energiák kibocsátásából ered. A gondolkodásmódunkkal mindent befolyásolunk, teremtünk. Agyunkban a gondolkodás során bioenergetikai folyamatok is lejátszódnak. Úgy működünk, mint egy adótorony. A gondolataink kisugárzódnak, megtöltik az auránkat, szétterjednek a térben. Nem mindegy mit gondolunk, mert minden gondolat itt rezeg körülöttünk, és hatással van a környezetünkre, visszahatásként pedig önmagunkra. Fizikai testünk betegségei is a visszafelé ható „negatív” gondolatok és érzelmek, tehát a rezgések eredményei. Minden folyamat valamikor elindul és elér egy csúcspontra. A világegyetem keletkezése és léte is értelmezhető. Kezdetben volt az Egy. Mindenütt egy egységes, nagyon magas rezgésszámú energia volt jelen, amely intelligenciával rendelkezik. Maga a rezgésszám, a tudat szintje határozza meg az intelligenciát, ezért nevezhetjük abszolút intelligenciának. Az intelligens energia tudott a saját létezéséről, de nem láthatta, és nem tapasztalhatta meg önmagát. Szüksége volt egy „tükörre” az önismerethez, ezért kettévált, és önmaga egy részéből létre hozta a fizikai (megnyilvánult) világot.

Egység Megnyilvánulatlan

Megnyilvánult

Az Egység felosztja önmagát.

Ha elindulunk a -megnyilvánulatlan- állapotból és haladunk „lefelé”, lelassulunk rezgésszámban, átlépünk egy képzeletbeli határt, ez a fizikai lét határa. A -megnyilvánultállapotban maradhatunk a határvonal közelében, vagy még lejjebb süllyedhetünk. Ez az alászállás, a tudatszint további változása. A történelem folyamán átélt nagy világkorszakok, évezredek jelzik a tudat változását. Beszélhetünk sötét középkorról, a nagy fejlődést előidéző ipari forradalomról, vagy akár a hippi mozgalmakról, ezek mind a tudatszint különböző lépcsőfokai. Az ábra alsó felén van az emberiség legdrámaibb időszaka, az alsó holtpont, amin át kellett lendülni ahhoz, hogy az ember a tapasztalatok alapján újra megkérdezze, és kutatni kezdje: ki is ő valójában. Napjainkban, már az emelkedő ágban tartózkodunk, az emelkedés tényét elősegíti az emberi tudatosság, az erkölcsi érzék fejlődése. Minél többen lépünk spirituális útra, annál gyorsabb az emelkedés üteme. A cél, a megkezdett kör befejezése, bezárása; amelynek fontos állomása a fizikai lét elhagyása. Amit halálnak nevezünk, csak visszatérés egy magasabb rezgésű létformába. Ne felejtsük el, onnan indultunk, a tiszta energia állapotából. Az, hogy újra és újra a fizikai létet választjuk, az azt bizonyítja, hogy még nem tudunk elszakadni a fizikai formától; még nincs meg a kellő rezgésszám a végső felemelkedéshez. Ez mindannyiunk számára egy magányos út, mert mindenki csak önmagát válthatja meg. A lehetőség megvan, hogy másoknak is segítsünk, de helyettük nem hozhatunk döntéseket. A teljes kör megtétele paralel kifejezi az egyéni életet, az állandó visszatérést és újraszületést, de mutatja az egész világegyetem létrejöttét, a megnyilvánulást, majd a visszaolvadást az ürességbe, a tisztán energiaállapotba. A tudomány megállapította, hogy a világegyetem tágul (yang- állapot, kiáramlás), de ez a fizikai mozgás egy adott időben le fog állni, mert megszűnik, kimerül a kiterjedést biztosító energia. A folyamat folytatásaként elkezdődik a zsugorodás (yin- állapot), a tömörülés, egészen addig, amíg az egész mindenség újra visszatér, egy nem csak besűrűsödött, hanem rezgésszámban megváltozott, fizikailag megszűnt létformába. A fekete lyukak azok a dimenziókapuk, amelyeken keresztül az anyag újra energiaszintre lép át, akár kozmikus méretekben, a naprendszerek megszűnésével. Egyszer valamikor az egész folyamat megpihen, majd újra elkezdődik. Úgy működik, mint a lélegzés. Évmilliárdokon keresztül újra és újra átéljük ugyanazokat az élményeket. Joggal megkérdezhetné bárki, hogy miért gyötörje magát a tudatosság kérdéskörével, miért járjon spirituális úton? Az ok nem más, mint az- az ígéret, amit a Létezés felé tettünk, maga a tudati fejlődés, a minden szinten lehetőséget teremtő megtapasztalás.

Úgy is mondhatnám, ez az egyetlen vállalt kötelezettségünk, még akkor is, ha fizikai testben nem emlékezünk az ígéretünkre. Az egész egy végtelen játék. Az emberi elme nehezen fogja fel ezt, vagy beleőrül, vagy megadja magát, és részt vesz a játékban, örömmel. Mindig van két lehetőség, amiből választhatsz, de ne felejtsd el, az elme amúgy is az őrületet képviseli (nézz csak körül a világban), így a spirituális tudatosság vezet ki a káoszból. Még egy egyszerű mondás is emléket állít e kettős lehetőségnek: „az éremnek két oldala van”. Bármit megvizsgálhatunk a polaritás mindkét oldalán elhelyezkedve, így nyerünk teljes képet adott dolgokról. A lényeg a tudat tapasztalata, amelyen keresztül ismereteket szerez, egészen addig, míg újra létrejön az egység, a polaritás megszűnése. Bolygónk minden lakója ugyanazon cél miatt van itt: tapasztalni és továbblépni. Sőt, a világegyetem is azért jött létre, hogy maga a teremtés, és annak minden következménye tapasztalati élménnyé váljon. Amit életnek nevezünk, az a létezésnek csak egy rövid szakasza. Nézzünk meg egy úszót, folyamatosan alámerül, majd kiemeli a fejét a vízből, hogy levegőt vegyen. Tudatunk is ezt teszi, amikor alámerül a fizikai létbe, és amikor kiemelkedik belőle, nem szűnik meg, csak erőt gyűjt a folytatáshoz, a folyamatban való további részvételhez. Ezt naponta megtesszük az álomnak nevezett folyamat során is, de erről később bővebben lesz szó egy másik fejezetben. Az élet csodálatos, de csak azoknak válik igazán örömére, akik megismerik és értik az összefüggéseket. Nem elég a napokat „monoton daráló” módjára megélni. Minden energia. Ebből a tényből kell kiindulni, ha meg akarjuk ismerni világunkat. A világegyetem keletkezésekor a jelenlévő tiszta energia egy része lelassult, új energia szintekre tért át (dimenziók), az alacsonyabb tartományok, a látható, a fizikai világ megjelenését eredményezték. Sokszor említik ezt a Nagy Bumm- ként. Talán sokan ismerik azt a jelenséget, amikor egy szuperszonikus repülőgép sebessége eléri és meghaladja a hangsebességet, úgynevezett hangrobbanás, nagy erejű dörrenő hang jön létre. Energiaszint váltás történik, egy ”határ” átlépése. A világegyetem keletkezésekor is megtörtént egy energetikai határnak az átlépése, ezért valószínű, hogy nagy erejű hanghatás kísérhette, így valóban helyénvaló a Nagy Bumm kifejezés. Olyan kozmikus ágyú dörrent meg, melynek hangja betöltötte a mindenséget. A jobb megértés kedvéért, felhozhatjuk példaként az időjárást is, amely nem más, mint a bolygónk közvetlen környezetét, légterét alkotó energiamennyiség folyamatos változása, átalakulása, alacsony és magas rezgések között. A meteorológia is megkülönböztet magas és alacsony nyomású területeket, és ennek megfelelő időjárási jelenségeket. Maga a víz szolgáltatja a legegyszerűbb példát az energia szintek megértéséhez. A víz, jelen lehet fagyott, folyékony, vagy gőznemű állapotban. Az anyag ugyan az, különböző szinteken, más- más rezgésnek megfelelő alakban. Ismert a különböző hőmérsékletű és töltöttségű légrétegek találkozásakor létrejövő jelenség, a villámlás, hozzá megint csak a hanghatás. Hőmérséklet különbség, töltöttség… energia- energia mindenütt. A leghétköznapibb dolgok is szinte kínálják a felfedezés élményét, akár a főzés is lehet a megfigyelés és a megértés eszköze, lásd James Watt gőzgépét. Nehéz lenne megmondani hol ér véget a hétköznapi, és hol kezdődik a rendkívüli dolgok tárháza. A „minden mindennel összefügg” tézis alapján nem annyira a különválasztást, mint inkább az azonosságot, az egységet kívánom kiemelni. Innen már csak egy merész ugrás, és máris ott állunk a nagy kérdés előtt: ki, vagy mi hozta létre az egészet? Hite szerint mindenki eldöntheti, hogyan nevezi: Istennek, Létezésnek, Végtelen Szeretetnek, Teremtőnek, Mindenhatónak, Éterikus plazmának, Allahnak, Jehovának, Brahmának stb. Talán egyik szó sem a leg szemléletesebb, mert ilyenkor sokan egy pontba fókuszálnak, és megszemélyesítik ezt a pontot, elképzelnek egy emberi alakot, mint isteni lényt, aki valami elérhetetlen távolságban tartózkodik és kénye- kedve szerint irányítja a folyamatokat. Ebben a kérdésben valójában nem a fókuszálás, hanem a szétterjedés megértése vezet el Isten megértéséhez, mert egy mindenütt jelenlévő, nagyon magas rezgésű energiaóceánt kell elképzelnünk, amely maga a tökéletes intelligencia. A megnevezés az emberek közötti megállapodás eredménye, jól mutatja a kultúrák közötti egység hiányát, arról már nem is beszélve, hogy a különböző nézetek eredményeként

még háborúkat is vívtunk egymással annak eldöntésére, kinek van igaza a hit kérdéseiben. Sajnálatos tény, hogy ez még napjainkban is aktualitás. A legmagasabb rezgés, a legtisztább energia, maga Isten. Minden belőle jött létre, a megnyilvánulatlan és a megnyilvánult jelenségek egyaránt. A legmagasabb energiaszinttől távolodva, rezgésben lelassulva, egy olyan tartományba jutunk, amely még kívül esik az érzékszerveink hatókörén, de azért létezik: ez a spirituális szféra. A jelenlévő rezgés magasságától, az intelligencia minőségétől függően felosztható ez a tartomány az itt található lények, entitások csoportjaira; úgy ismerhetjük őket, mint szellemek, szellemi segítők, angyalok, fénylények, égi mesterek, Buddhák… megint csak a hit alkotta megnevezés szerint. Olyan, mint egy összerakós játék, amit elkezdünk lebontani, hogy lássuk milyen alkatrészekből áll. Az egésznek adható egy név, amely egy gyűjtőfogalom: mátrix. Fizikai világunk a még jobban lelassult, frekvenciában alacsonyabb szintre beállt energiából kristályosodott ki. Az egyik legnagyobb elme, Einstein, már tudta és felismerte ezt. Híressé vált képlete is erről mesél nekünk.

E= m x c² Energia, egyenlő egy adott tömeg „haladása”, rezgése a fénysebesség négyzetével. Ebben a képletben, ha a szorzat egyik tagját, a rezgésszámot csökkentjük, lassítunk, a másik oldalon az energia is egyre kisebb lesz. Eljuthatunk odáig, hogy az energia olyan alacsony szinten rezonál, besűrűsödik, hogy megfoghatóvá, anyagivá válik. A folyamat megfordítható, az anyagból energia hozható létre. A játék kedvéért képzeljük el, hogy van egy készülékünk, amit ráteszünk a szobánk egyik falára, és elkezdjük a rajta levő gombot tekerni, aminek hatására a falfelület átlátszóvá válik. Előbb ködszerűen, majd egyre tisztábban átlátunk rajta. Csak annyi történt, hogy a fal részecskéinek rezgését áthangoltuk, magasabb energiaszintre állítottuk be. Az einsteini képlet alapján a részecskéket felgyorsítottuk, így az anyag egyre inkább energiaként van jelen. Tudják, ilyen készülék napjainkban is van, és gyakorlati alkalmazása ismert. A házak nedves falait szárítják ki magas rezgés (ultrahang) keltésével, aminek hatására a vízmolekulák gőzneművé válnak és elillannak. Mivel a készülék csak adott paraméteren belül működik, nem fogja a falat átlátszóvá tenni, ahhoz nagyon nagy energiamennyiség szükséges, hogy minden atomot magasabb szintre vigyünk át. Egy másik gyakorlati példával is szolgálhatok, a gyógyászati sugárkezelések alkalmával szintén rezgéseket keltenek, amit a páciens hőként érzékel a testében (egy magas rezgés hat az alacsonyabbra). A hosszabb beszélgetés alkalmával, még a mobiltelefon is felforrósodik az ember kezében, a közvetített rezgések hatására. A képlet nem csak a fizika nyelvén szólal meg, mutatja a spirituális fejlődést is, amelynek végállomása: Isten. Einstein képlete így egészen új megvilágításba kerülhet. E= Isten, a legmagasabb szintű tiszta energia. m= fizikai test (tömeg). c2= tudatosság, tudati rezgés (nem hagyományos, hanem kozmikus intelligencia). A tudat fejlődésének eredménye, a fizikai test „légies”, nagyon karcsú megjelenési formája (Földön kívüli civilizációk, jógik); majd eltűnése, tiszta spirituális lényként létezés (fénylények); végül eggyé válás a legnagyobb entitással, Istennel (paradicsom, nirvána). A vallásos ember gyakran érezhet vágyat, hogy olya mesterekkel kommunikáljon, akik már nincsenek a fizikai létben. Például sokan szeretnének Jézussal beszélni, tanácsot kérni a problémájukra. A spirituális szinteken létező lények, mesterek, a rezgéskülönbség miatt talán nem léphetnek velünk közvetlen kapcsolatba. Ha Jézus megjelenne a maga mostani valója szerint egy emberi csoport számára, elképzelhető, hogy a környezetében mindenki szénné égne, mert tudati fejlettsége miatt olyan magas energiát és rezgést képvisel, amely az alacsonyabb rezgésű fizikai testre hőként hatna. Egy ilyen entitással való

kapcsolatfelvételhez, magunknak kell felgyorsulnunk, vagy meg kell tanulni, elhagyni a testünket, de ez már a tudati fejlődés részét képezi; vagy maga az „égi mester” talál megoldást a kommunikációra, szabályozza azt az erőt, amivel rendelkezik, esetleg kérhetünk közvetítést. Ide kívánkozik egy személyes élményem. Amikor megtudtam egy napon, hogy vannak őrangyalok és szellemi segítők, azt találtam ki, hogy megkérem őket, a következő reggel ébresszenek fel. A biztonság kedvéért beállítottam az ébresztőórát is, amire nem volt szükség, mert egy elmondhatatlanul kedves hang megszólított, csak egyszer kimondta a nevem lágyan, kedvesen: Tamás. Egy pillanatra azt hittem a párom szólt, de ő a másik oldalon mélyen aludt még. Ez az élmény egész napra meghatározta a hangulatomat, szinte röpködtem a boldogságtól. Azóta megtanultam, hogy egy entitásnak nem könnyű rezgésben lelassulnia a mi szintünkre, de nagy örömmel segítik a mi tanulási folyamatunkat. Körülöttünk minden pezseg, állandó változásban és mozgásban van, MINDEN ENERGIA. Ezt lényeges gyakran hangoztatni, mert a létezéssel kapcsolatban ez a legfontosabb információ. Fontos, hogy az energia mindig a magasabb szintről hat az alacsonyabb felé és széles frekvencia skálán rezeg (az alfától az omegáig). Ha a gondolatunkkal szeretnénk megalkotni, például egy homokszemcsét, a tér energiáját besűrítjük a gondolat erejével, majd ellátjuk a „homokszemcse” információval; a rezgés, az energia lelassulása révén a kívánt tárgy kikristályosodik, láthatóvá válik. Minden pillanatban módosítottuk a jelenlévő energia állapotát, ez a folyamat lehet nagyon gyors, akár szemmel követhetetlen, mint egy jól sikerült bűvésztrükk. Kísérletezni szabad! Az energia anyagi megnyilvánulása egyértelműen látható számunkra, de mi van a magasabb rezgéstartományokkal? Ugye nem kell senkit sem meggyőzni arról, hogy van rádió- és televízióadás, amely a légtéren át „közlekedik” az adótoronytól a mi vevőkészülékünkig. Ezekre a vevőkészülékekre, más szóval átalakítókra azért van szükség, mert az emberi érzékelő tartomány korlátozott. Sokat hangoztatott tény, hogy képességeinknek csak egy részét használjuk ki, pedig képesek lennénk arra, hogy üljünk kedvenc fotelunkban becsukott szemmel, és rádiózzunk, vagy tévézzünk, ráhangolva agyunkat a kívánt műsorra, a kiválasztott csatornára, mert a szelektivitásra szükség van, hogy ne legyen káosz. Ilyen képesség mellett a rádiótelefonok működtetése is fölöslegessé válhatna. Ezek a képességek csak most tűnnek csodának, mindez elérhető, mint ahogy járnak közöttünk olyanok, akik rendelkeznek ilyen tudással. Azért kaphatták meg, mert eleget tesznek annak a „követelménynek”, amelyet úgy neveznék: magasabb erkölcsi szint. Ők látják az aurát és a benne tárolt információkat, hallják a gondolatokat és a spirituális szférák hangjait. Hogy mindez áldás vagy átok számukra, azt a környezet „minősége” határozza meg, hiszen kinek kellemes az, ha mások negatív gondolatait hallgatja, alacsony szintű rezgéseit érzékeli. Ezért van szüksége az emberiségnek az erkölcsi változásra, mert ott áll az ajtóban, ahol, ha belép, megvalósul a csoda, ha visszafordul, menthetetlenül elpusztul, mert önpusztító marad. Közülünk most még keveseknek adatik meg a fent említett képesség, az állatok már nem ilyen szerencsések. Látják és érzékelik a magasabb rezgéstartományt, csak nem tudják nekünk elmondani, legalább is nem közvetlenül, de aki tanulmányozza a viselkedésüket, az megérti őket. A kutya, ha ugat valakire, azt mondjuk: megérzi a rossz embert. Pedig csak látja az ember auráját, és annak a minősége, a színek árulkodnak számára az illető érzelmeiről, és az állat erre reagál a megfelelő válasszal. Ha valaki negatív gondolatokkal szennyezi a környezetét, ne csodálkozzon semmin sem, amíg az aurában van az információ, az állatok a viselkedésükkel tükröt tartanak elénk, és abban megláthatjuk önmagunkat. Ez a tükör is lehet torz, mert egy állat félrenevelésével bizony létrehozhatunk „szörnyeket” is. Tudott dolog, hogy a macska jól lát a sötétben, a szeme olyan, mint korunk modern kamerái, melyek éjszakai felvételre is alkalmasak. A technika és a természet sok ponton találkozik, gyakori az, hogy a természet nyújt példát a legújabb technikai csodák megvalósításához. Az állatok képességeiről lehetne hosszan sorolni a jobbnál jobb példákat, a denevértől a cápáig számtalan különlegesség fellelhető a természet megfigyelésével.

Mindannyian a saját közegükben egy rendkívüli érzékelést valósítanak meg. Az ember, a teremtés koronája, hozzájuk képest vak és süket. Persze nem volt ez mindig így. Szent könyveink léte is azt bizonyítja, hogy rendelkeztünk többek között a „tisztán hallás”, a „tisztán látás” és a testelhagyás képességével. Keletkezésük és megfogalmazásuk módja jelzi azt a magas szintű tanítást, amely a jelek szerint „fentről”, spirituális szintről jött. Sok írás eredete még nem tisztázott. Ezek a könyvek a mai napig az elsőszámú útmutatók, de nem csak egy adott vallás követőinek, mert örökérvényű igazságokat hangoztatnak. A láthatatlan világ lényei számára, mi emberek, nagyon fontosak vagyunk; nem a fizikai testünk, mert az csak hordozója a tudatnak. Minden visszafelé tart az egység állapotába, és arról a szintről sokkal tényszerűbb ennek az átlátása, így sokkal nagyobb a jelentősége is. Mivel abban a közegben is létezik a rezgéskülönbség, így különböző szintű szellemi segítőkről beszélhetünk. A mindenkori tudati rezgés alapján vonzzuk magunkhoz a megfelelő segítőket, így válik valójában segítséggé, vagy korlátozássá a szellemi lények jelenléte az auránkban. Az iszákos, mogorva emberek hasonlóan alacsony rezgésű segítőket vonzzanak magukhoz, így jön létre egy kölcsönös függőség, amely a fejlődés gátolója. De semmi sem tart örökké. Ha létrejön az igény a változtatásra, mindig közbelépnek a magasabb rendű spirituális erők. Ez a szabad akarat lényege, állandóan megvan a lehetőség egy újabb döntésre, és azon keresztül az újabb tapasztalatra. Mindez láthatatlanul működik életünkben, mert annyira természetes, hogy képtelenek vagyunk észrevenni. Egyszerűen elfelejtettük, hogy mennyire csodálatos lények vagyunk. A nagy tanítók már évezredek óta próbálják erre felhívni a figyelmet, de az emberiség nagyon lassan válik nyitottá, az egyébként nem is új eszmék számára. Mindaz, ami nem látható, még nem jelenti azt, hogy nincs. Csak a tapasztalatok megszerzése után érdemes levonni a végső konzekvenciát, ehhez azonban szükség van időre és kíváncsiságra. Az ember, ha néz egy filmet vagy egy színdarabot, gyakran beleéli magát a jelenetekbe, azok érzelmileg hatnak rá. Ne felejtsük el, a színészek a napi munka után élik a saját életüket, véget ér az előadás, a csoda. Isten figyeli a nézőt, Ő teremtette; a darabot Ő inspirálta; a tehetséget Ő adta a színészeknek, és most kíváncsi rá, hogy meddig köt le a káprázat. Az élet is ilyen. Így ismeri meg önmagát a teremtményein, rajtunk keresztül, a kreativitása által. Az egész létezés egy nagy színház, és lényegtelen, hogy a színpad melyik oldalán helyezkedünk el, mert a lényeg a játék. Nézz körül a hétköznapokban, figyeld meg ki milyen szerepet játszik. Sokszor egészen szórakoztató, amit látsz, ha már érted a Létezés szándékát.

Gyakorlat: Most egy olyan meditációt fogunk elvégezni, amelyben a bennünk lévő láthatatlan dolgokat, a zavaró érzelmeket tanuljuk meg elengedni. Gyújts meg egy gyertyát, majd helyezkedj el kényelmesen a meditációhoz. Lazulj el, a légzésedet figyelve engedj el minden feszültséget a végtagjaidból. Képzeld el, hogy a természetben sétálsz. Egy virágos réten keresztül visz az utad, kellemesen süt a Nap, enyhe szellő teszi üdítővé a levegőt. Gyönyörködj a színpompás tájban. A rét széléhez érve egy erdő kezdődik. Egy kis erdei utat látsz, sétálj be az erdőbe. A fák között átszűrődik a fény, madarak hangját hallod, érzed a fák, virágok illatát, minden békés és barátságos. Ahogy bandukolsz az úton egy tisztáshoz, egy tűzrakó helyhez érsz. Gyűjtsél a fák között száraz ágakat és leveleket és rakj belőlük egy kis halmot. Valaki otthagyott egy doboz gyufát, most gyújtsd meg vele a tüzedet. Van ott egy farönk, ülj le rá és figyeld a lángokat. Most tekints mélyen önmagadba, milyen érzelmek zavarják meg a mindennapi nyugalmadat. Lehet benned félelem, bánat, harag, vagy olyan vágyak, amiktől nehezen szabadulsz. Egyenként „vedd” elő az érzeteket, érzéseket; ha a tested bármely részén fájdalmat, zavaró érzést tapasztalsz, a két karodat használva, húzd magad elé az aurádban

található felesleges érzést, majd kis labdává gyúrva dobd azt a tűzbe. Figyeld meg milyen színű egy-egy labda. Lásd, ahogy lángra kap és megsemmisül. Végezd el annyiszor, ahány fölösleges érzést, érzetet csak találsz önmagadban. Ülj még egy keveset a tűz mellett, köszönd meg a tűz elemnek, hogy a segítségedre volt. Most lassan sétálj ki az erdőből vissza a rétre, vissza a szobádba. Nyisd ki a szemed és figyeld meg, érzel e megkönnyebbülést. Ezt a gyakorlatot bármikor elvégezheted, ha feszültség keletkezik benned. És most, a következő fejezetben, nézzük meg, hogyan épül fel a látható világ.

2. Fejezet

Ami látható „A világ nem akkora, amennyit meglátunk, hanem amennyit megértünk belőle.” (Tamás István)

Már az ősi iratok is tanították, hogy az öt elem alkotja fizikai világunkat. Az öt elemnek is megvan a maga rezgéstartománya, sűrűsége. Úgy a leg szemléletesebb, ha elképzeljük őket a kézbefoghatóság és a láthatóság szerint. A „föld” megfogható, látható, szilárd elem. A „víz” is látható és megfogható, de nem tudjuk a markunkba szorítani, rendkívül képlékeny. A „tűz” látható és elvileg megérinthető, de nem ajánlatos. A „levegő” elem nem látható és meg sem fogható, pedig jelen van mindenütt, összekötő elem. Az ötödik elem az „éter”, amely a térben vibráló energia, minden lét forrása, Isten, maga a Teremtő, vagy ahogy tetszik. Szinte elképzelni is lehetetlen, hogy mekkora teret fog át a tiszta energia, amely intelligenciával rendelkezik, és úgy döntött, hogy bizonyos helyeken besűrűsödve formákat hoz létre, többek között emberi testet. Létrehozza az adott forma önfenntartásához szükséges belső szerveket, és az egészet egy összefüggő rendszerré köti össze, és engedi, hogy a létrehozott test önálló döntéseket hozzon, mozogjon, cselekedjen. A testben és körülötte mindvégig megmarad a létrehozó alapeszencia, a tiszta, intelligens energia. Mintha egy kézre húzott kesztyű döntéseiben önállóvá válna, úgy, hogy a kéz mindvégig benne marad. Isten is így segíti és engedi a létezésünket, éltető energiája mindaddig velünk van, amíg lejár az időnk, ekkor a kéz leveti az elhasznált kesztyűt, a fizikai testet, és egy másikhoz csatlakozik, a test pedig felbomlik az alkotó elemekre. Ez nem csak az élőlényekre igaz, így jött létre mindaz, amit a fizikai valóságunknak érzékelünk. Nézzünk körül környezetünkben, és meglátjuk milyen egyszerű, milyen kevés dolog alkotja: ásványok, növények, állatok és az ember. Mindent az elemek kombinációja hoz létre. Korunk eszközei zömében műanyagból készülnek, amely nem más, mint a természet leutánzása, a természetben található anyagok módosítása. A kezdeti kisiskolás korból az emberiség ma- holnap belép a felsőbb osztályokba. Már nem elégszünk meg azzal, hogy technikai csodákat készítünk, mára a teremtés legféltettebb titkaiba próbálunk bepillantást nyerni. Már megvan az emberi klóónozás titka, szerveket, végtagokat növesztünk újra. Ez a tudás azonban csak akkor válik igazán az emberiség javára, ha megérti, mi van a háttérben. Nem akarok ízléstelen lenni, de néztél már egy holttestet hosszabb időn keresztül? Nekem mindig az jutott az eszembe, hogy olyan üres, hiányzik belőle valami, a lélek. Az orvostudomány is kimutatta, hogy közvetlenül a halál beállta után a test valamivel könnyebbé válik. Akivel esetleg nemrég még beszélgettünk, most tartalmát vesztve nem más, mint egy üres „edény”. Ami hiányzik, az a tudat, az isteni részünk. A test csak az elemek kombinációjának az eredménye, amely az elmúlás után ugyan úgy az elemekre bomlik le. Egyszerűen visszaalakul. Minden, ami bennünket körbevesz, egy folyamatos átalakulásban, változásban vesz részt. A legmodernebb autó, amely épp elkészült és legördült a gyártószalagról, a következő pillanattól már az enyészet, az örök változás szereplője. Ha a jövőbe láthatnánk és megnézhetnénk, hogy ez az új autó hol lesz húsz, harminc vagy negyven év múlva, igen csak siralmas kép tárulhatna elénk. Bármerre fordítjuk a figyelmünket, akár a testünkre, vagy használati tárgyainkra, röviden levonható a tanulság: változás és múlandóság. Sokan nem tudják, hogy a változásban

benne foglaltatik a „mindig ugyan azt választom” lehetősége. A fizikai test nagyon hosszú távon, akár örökre is fiatal maradhat, meg van rá a lehetősége, ebben segít a tudat működésének megértése. Folyamatosan áramlik hozzánk a mindenség éltető, fenntartó energiája, amely kortalan, tökéletes és intelligens. Rendszeresen megkérhetjük hát testünket, hogy maradjon fiatal, fogadja be és tartsa meg a tökéletességet, mert a gondolat is a mindenség része, amely kiáramlik, majd visszatér hozzánk. Sokan jobban féltik, megbecsülik környezetük eszközeit, mint saját testüket. Minden rendelkezik tudattal, de a tárgyak tudata alacsony szintű, őket ezért sem nevezhetjük élőlényeknek. Micsoda különbség, ha azt nézzük milyen egy hegy tudata, vagy egy fa, vagy az ember tudata. Minden Egy, mégis különböző szinteken nyilvánul meg, a legalacsonyabb rezgéstartománytól a legmagasabbig, az Alfától az Omegáig. Azért értékes az emberi test, mert a magas szintű tudata által, még magasabbra juthat, kiléphet egy olyan rezgéstartományba, ahol örök életet élhet, vagy akár megszabadulhat a fizikai test kötöttségétől, és tiszta energia (fénylény) formában létezhet tovább. A fizikai test meg nem becsülése, az egyik legnagyobb hiba, amit ember elkövethet, akár önmaga vagy mások kárára. A test annál nagyobb szolgálatot tehet a tapasztalatszerzés folyamán, minél „tisztább”, minél inkább mentes a fizikai-, szellemi- és érzelmi szennyeződésektől. Tiszta test csak tiszta tudat által jöhet létre. Az alkohol, a drogok, a helytelen táplálkozás, a negatív gondolatok, mind lefelé húznak. Időben el kell döntenie mindenkinek, hogy merre akar haladni, a sötétség vagy a fény felé. Sokan tanácstalanok abban, hogy válasszák - e vagy sem a vegetáriánus étrendet. Aki szeretne fejlődni a spirituális úton, annak mindenféleképp ajánlatos az alapvetően növényi étrend választása. A növények terméssel ajándékoznak meg bennünket, ezt önként adják, így sokkal magasabb rendű forrásai a táplálkozásnak. Az állatok leölése és elfogyasztása csak erőszakos cselekedet által jöhet létre, így szinte újra a testünk részévé tesszük azt az erőszakot, amit alkalmaztunk, hiszen azok a hormonok, amelyek az állat testében felszabadulnak, végül a mi sejtjeink alkotórészeivé válnak. Az állatok aurájában felhalmozódó félelem információ is átkerülhet az elfogyasztó aurájába és testébe, majd esetleg negatív érzelmek, fizikai fájdalmak, vagy furcsa álmok formájában köszönhetnek vissza. Az vagy, amit eszel. Ha magas rezgésű lény akarsz lenni, és fenn akarod tartani a rezgésed, válogasd meg, mit eszel. A spirituális úton jelentkező rendkívüli képességek elérése és fenntartása, az élet más területein lemondást igényelnek. A lemondás által létrejövő veszteség csak látszólagos, valójában sokkal nagyobb a nyereség, mint azt képesek lennénk a kezdetekkor felismerni. Egyre nagyobb harmóniába kerülhetünk az egész mindenséggel. A látható világ analógiákra épül. Az egész világegyetem megtalálható bennünk, kicsiben. Galaxisok, naprendszerek bolygókkal; sejtek, molekulák atomokkal ugyan azon minta szerint. Láttam évekkel ezelőtt egy japán természetfilmet, amelyben, mintha lifttel közlekednénk, az elektromikroszkóp segítségével, leereszkedtünk az atomok szintjére. Megdöbbentő volt a látvány. Tisztán kivehető volt több atom, egymástól elkülönülve, és köztük valami fény, a ködszerűen jelenlévő elektronfelhő. Úgy éreztem, ha erősen ráfújnék a testemre, talán el tudnám fújni az atomok közötti ködöt, és talán szétesnék darabokra. Akkor még nem is sejtettem, milyen közel járok az igazsághoz. Ez a ködszerű jelenség nem más, mint energia, ami összetartja az atomokat, sőt maguk az atomok is ebből jöttek létre. Ezt nevezzük Istennek, mert ennek a jelenlévő intelligens energiának a döntése alapján marad egyben a testünk, de dönthet úgy is, hogy kivonja magát belőle, és akkor létrejön az- az állapot, amit halálnak nevezünk. A világegyetem tele van élettel, vagy úgy is mondhatnám, tele van elmúlással. Bolygók milliárdjain lüktet az élet, különböző formában, így mindenütt jelen van az elmúlás misztériuma. Az elmúláshoz való közelítés egy tanult folyamat. Ha valakinek gyerekkora óta elragadtatással beszélnének a halál lényegéről, mint az örökké el nem múló lélek (a tudat) élményéről, soha nem alakulna ki nála a félelem érzése. Az adott test végső elhagyása után is megmarad az -Én vagyok!- élménye, de akkor már nem mutathatsz rá önmagadra, a fizikai testedre, de a létezés tudatossága jelen van. Ha ekkor megérted, felismered a helyzetedet,

nincs benned félelemérzés, így válik azonnal nevetségessé minden korábbi elképzelés a halállal kapcsolatban. Látható világunk a tapasztalatok megszerzésének színtere. Minden, amit itt sikerül megérteni, elsajátítani, az velünk marad, mint örökös tudás. Mindig is velünk volt, de elfelejtettük. A fizikai világ az emlékezés, a tanulás színtere, ez a lényege. Gyakorlat: Meditációban a fizikai világ bármely megnyilvánulásával eggyé válhatsz, megtapasztalva, hogy milyen érzés fának, hegynek, tónak vagy bármely állatnak lenni. Az ősi indián hagyományokban a sámán (varázsló) magára vette egy- egy állat képességit, látott a sas szemével, birtokolta a medve erejét stb. Most egy olyan gyakorlat következik, ahol egy fával fogunk eggyé válni. Gyújts meg egy gyertyát, esetleg egy illatos füstölőt, és helyezkedj el kényelmesen. A légzésed megfigyelésével lazulj el. Minden lélegzetedet engedd először a végtagjaidba, majd a testedbe, végül a fejedbe. Válj könnyűvé. Gondolatban sétálj ki a szobádból, ki a természetbe és keresd meg a kedvenc fádat. Az lehet egy fenyőfa, tölgyfa, platán vagy akár hársfa stb. Állj a fa elé, nézd meg alaposan, lásd, hogy milyen magas. Öleld át. Érezd azt az örömöt, amit e lénynek a jelenléte okoz számodra. Próbáld meg felidézni az illatát. Képzeld el, hogy először az egyik kezed, majd a másik belesüllyed a fába, majd egész testeddel beleolvadsz, eggyé válsz. Most hirtelen te vagy a fa. Figyeld meg, mit érzel. A gyökereid mélyen a földben vannak, érzed a föld hűvös, nedves ölelését, szilárd megtartó erejét. A törzsedben folyadékok áramlanak. Érzed az ágaid súlyát, melyek kitárt karokként vesznek körül. A lombkoronád magasban van, messzire „ellátsz”. A szél enyhén nekifeszül ágaidnak, de te szilárdan és magabiztosan állsz helyeden. Tökéletes nyugalom és harmónia van benned. Neked, mint embernek lehetnek fizikai vagy érzelmi problémáid, most gondold azt, hogy ezek a fa gyökerein keresztül a földbe távoznak. A föld befogadja azt és átalakítja szeretet rezgésekké. Elképzelheted, hogy a fa átad a gyógyító erejéből, vagy ásványi anyagaiból, vitaminjaiból annyit, amennyire szükséged van. A hársfa például gyógyíthatja a köhögésed, ha van ilyen problémád. Most lépj ki a fából, egy ideig még állj ott a fát átölelve, köszönd meg minden segítségét, majd engedd el és sétálj vissza a szobádba. Nyisd ki a szemed, érezd, hogy feltöltődtél új erővel, és térj vissza a napi teendődhöz.

Fizikai világunk kapcsán szembetűnő, hogy minden páros, poláris elrendeződésben van. A Létezés, mintha fura játékot űzne azzal, hogy mindennek megalkotta az ellentétéjét. Persze ennek is, mint mindennek értelme van. Vizsgáljuk meg ezt a témát közelebbről.

3. fejezet

A polaritás „A férfiban levő nő vonzódik a nőhöz, a nőben lévő férfi dacol a férfival.” (Christian Friedrich Hebbel)

A polaritás szó, egymással szembehelyezhető fogalompárokat jelent, olyan párok, amelyek létezésükben és fejlődésükben ellentétes irányultságúak. A polaritás leginkább a fizikai léthez kötődve nyilvánul meg szembetűnően, de megjelenik szellemi és lelki szinten egyaránt, amely szintek az isteni egységben, a tisztán energia létben olvadnak újra eggyé. Az egész világegyetem felosztható megnyilvánult és megnyilvánulatlan részre. A megnyilvánult, a galaxisok és a naprendszerek a bolygókkal, maga a fizikai világ. A csillagászok ezt lemérték, és megállapították, hogy a látható világ a mindenség egyharmadát teszi ki. A fennmaradó kétharmaddal, a „sötét energiával” nem tudnak mit kezdeni, nem értik, csak adtak neki egy nevet: nullponti energia. Ez az energia táplálja és fenntartja a fizikai világot, ez a megnyilvánulatlan. Minden, ami anyagi, egy életpályát, egy ciklust fut végig, majd látszólag megsemmisül, visszaolvad a végtelen energiaóceánba. Ez a végtelen intelligencia folyamatos újraszerveződése. Fizikai világunk a polaritásra épül, a páros elrendeződés egész életünket áthatja. Férfinő, hideg- meleg, magasság- mélység, jó- rossz, világosság- sötétség, yin- yang stb; hosszan lehetne sorolni a példákat. Ugyan abból az isteni energiából jöttünk létre, de a poláris párok segítenek tájékozódni fizikai világunkban, megadják a megtapasztalás lehetőségét. A poláris párok ismerete vezet el a teljességhez. Ha egy hegyet lentről nézünk a völgyből, azt mondjuk, magassága van; ha fentről nézünk le, azt mondjuk, mélység, pedig ugyanazt a földtől mért távolságot szemléljük, de a megértésen keresztül tanuljuk meg az összefüggéseket. Minden csak nézőpont és megállapodás kérdése, minden relatív. Létezik szellemi polaritás is, amelynek alapja az elme működése, kifejeződik a filozófiák, az ideológiák, az eszmék megjelenésével. Erre a megosztottságra a vallás mutat rá leginkább. Létezik hívő és materialista (teista és ateista) szemlélet. Az egyik Isten létét, a másik nemlétét kívánja bebizonyítani. Abban a pillanatban, hogy valamit mások számára bizonyítani akarunk, kénytelenek vagyunk használni az elménket, hogy megfelelő érveket találjunk. Az igazság azonban mindig az elmén kívül tapasztalható meg. Ez az elme csapdája, az egyik oldal. Nem csak a teista és az ateista vitatkozik egymással, hanem maguk a vallások is. Kialakítanak egy sajátos álláspontot és képesek harcolni, megsemmisíteni másokat szemléletük védelmében. Ennek oka, maga a félelem, attól való rettegés, hogy egy csoport felülkerekedik a nézetek csatájában. Elég a feltételezés, és már létre is jön a beszűkülés, az összehúzódás, a védekező pozíció - ez a nem adás, a szeretet megvonásának állapota. A másik oldal Isten, amelyben minden feloldódik, eggyé válik. Ez a kiáramlás, a védekező pozíció feladása, a szeretet állapota. A nézetek különbsége megszűnik, már nincs hit vagy tagadás, nincs szellemi polaritás. A spirituális út a feloldódáshoz vezet. Ha a világmindenség egyik felén valami átalakul, a másik oldalon megvan rá a válasz, ez a fejlődés és a változás alapja. A polaritás feszítő ereje, egy mozgásban tartó energia. A történelemben világrengető változások köszönhetőek a polaritásból származó erőknek. Kapitalizmus és szocializmus, a legmarkánsabb példa. A két nagyhatalom, Amerika és Oroszország szinte kínálja az analógiák tárházát. Amerika a feminin (yin) erő, amely befogad, hiszen embertömegek vándoroltak ki az ígéret földjére, a lehetőségek hazájába. Oroszország a maszkulin (yang) erő, amely egy új eszmeiséggel áradt ki a világra, és ez az erő úgymond „elfoglalta” a bolygó egy ötödét.

A két egymásnak feszülő erő, megteremtette a fejlődés lehetőségét. Bármiben versenyeztek, ha az egyik oldal lépett, a másik oldalon megvolt rá a válasz. Nézzük meg őket napjainkban! Oroszország, mint egy hím állat, amely elérte vágyai csúcsát, elpazarolta erejét, most szomorú és tanácstalan, már nem domináns. Ugyan így Amerika is a káosz szélére sodródott. A nagy eszméket, kommunizmus és demokrácia, az Egoizmus tette tönkre, pedig alapvetően mindegyik nagyszerű, mert a jólétet, az egyenlőséget szolgálná. Akkor működne jól, ha olyan lenne, mint egy vallás, amely nem rendelkezik intézményrendszerrel, mert az emberek önmagukban hordozzák, belső hitként. A legspirituálisabb fejlődés lehetőségét adták eszmei szinten. A megmérettetés még napjainkban is tart, mindkét oldal túl könnyűnek találtatik ahhoz, hogy átütő sikert érjen el. A világvége hangulat még feloldásra vár, és azt csak egy merőben új rendszer képes megadni. Ennek lényege, a természet és benne minden élőlény tisztelete. Olyan, spirituális nevelésen felnőtt egyedekre van szükség, akik a tanultak alapján, tisztán nyilvánítják ki akaratukat a köz érdekében. Úgy vezetnek társadalmakat, hogy az, nem csak kis csoportok, hanem mindenki teljes boldogságát és harmóniáját hozza el. A polaritás, a lelki (érzelmi) szinten is megfigyelhető. A hangulati változások értelmezhetőek alacsony vagy magas rezgésű tudatállapotokként, létrehozva a két alapérzelmet, amely a szeretet és a félelem. Minden reakció e két érzelem valamelyikére vezethető vissza. Vajon megszüntethető a polaritás? Valójában nem, de gyökeresen átalakítható, szinte „észrevétlenné” tehető. Vizsgáljuk meg egy példán keresztül a fejlődés lehetőségét. Ha két ember vitatkozik, a nézetkülönbség megnyilvánulhat szavakban vagy tettekben egyaránt. A tudatosság magasabb szintjén maga a vita, és annak negativitása eltűnik. Nézetkülönbségek esetén mindkét fél megvizsgálja a másik álláspontját, megérti a különbség okát, az alapérzelmet, és azt, hogy mit kell még megtanulnia, tökéletesítenie önmagán. Talán egyszer ez a szó: vita, már csak a lexikonokban lesz megtalálható, és belátjuk, milyen fölösleges volt az- az emberi viselkedés, amellyel egymás energiáit raboltuk. Tudatszint

Tudatszint

A

B

Az „A” és „B” ábra közötti különbség rávilágít arra, hogy mindig van egy elvi polaritás, egy sáv alsó és felső része, amely között valahol elhelyezheti magát mindenki tudatilag, de az nem mindegy, hogy az alsó határ honnan kezdődik, mi az az alapminőség, ahonnan elindul a gondolkodásmód. Minél magasabbra megyek fel egy épületben, annál nagyobb részt tudok áttekinteni a tájból; minél magasabb szinten vagyok tudatilag, annál inkább átlátom az okokat és a lehetőségeket. Spirituális neveléssel, már a gyerekkorban el lehet ültetni azokat az eszméket, amelynek lényege, hogy minden ember értékes, még az idősek is, elvileg ők birtokolják a bölcsességet, ha volt igényük a fejlettebb tudatszint megteremtésére és a tudásuk átadására, mint ahogyan működik ez a természeti népeknél. Ennek következménye lehet az, hogy megéljük azt a csodát, amikor az emberek azért dolgoznának, hogy mindenkinek legyen, nem

fizetésért, hanem szeretetből. A pék azért sütne kenyeret, hogy legyen mindenkinek; az autógyárak azért készítenének autót, hogy mindenki hazavihessen belőle, ha szüksége van arra; közösen építenénk lakóházakat, hogy mindenki örülhessen az otthonának. Egymásnak dolgozni, egymásért. Azt hiszem, senki sem unatkozna, és nem ismernénk a munkanélküliséget. Csak el kell kezdeni a változást, és mindenki követni fogja, mert minden ember vágyik a jóra. A változtatást mindenki önvizsgálattal kezdheti, készen áll-e egy új világrend, egy új, minőségibb (spirituálisabb) élet megvalósításához. A belső reform a legstabilabb alapot adja. Ahhoz, hogy új megtapasztalások szülessenek, új következmények, először belülről kell az új energiákat kibocsátani. Senki ne gondolja, hogy ez az egész gondolatmenet utópia. A fejlődés megállíthatatlan, csak idő kérdése, hogy mindez mikor valósul meg. Az élet lényege a spirituális fejlődés, mert ez az igazi evolúció. Vigyázni kell arra, hogy ne csak fizikai szinten lépjünk előre, hanem lelki szinten is. A lelki elkorcsosulás csak negatív előjelű revolúciót hozhat, egy nagy hátraugrást. Azért kell lelassulnia mindenkinek (meditáció), mert a technikai száguldás révén csak a test rohan előre, de lemarad a lélek, és egy lélektelen test, amely mesterségesen van fenntartva, valójában halott. Az érzelmi polaritáshoz tartozik a párkapcsolatok témaköre is. Az 1. fejezetben említettem, hogy a nők sok negatív energiát képesek befogadni és átalakítani, lecsendesítve a férfiak agresszív energiáit. Sokkal több nőnemű egyed él bolygónkon, mint hímnemű. A természet az egyensúlyt így próbálja megteremteni, de ennek már látható a következménye. A túl sok női egyed nem képes heteroszexuális (normális) párkapcsolat létrehozására, olyan kapcsolatra, amire eredetileg teremtettünk Isten által, ezért egymás felé fordulnak, keresve a kapcsolatokban megélhető energiaközlést. Ez az energia azonban nem képes helyettesíteni a poláris pár, a férfi energiáját. Ha a mérlegnek csak az egyik serpenyőjébe pakolunk, akkor nem hozunk létre egyensúlyt, csak egyensúlytalanságot. A jövőben talán általánosan elterjed egy új családmodell, ahol egy férfi (még nemzőképes férfi), és legalább négy nő él majd egy háztartásban. Már szinte látom, ahogy férfitársaim dörzsölik a kezüket, és alig várják ennek az időnek az eljövetelét. Még sokáig várhatnak, szerintem úgy 100 évig. Vegyük észre, erre a lépésre nem az élvezetek hajszolása, hanem a szükség fogja rávezetni a társadalmakat. Lassan majd elnőiesedik az élet minden területe, a szakmáktól a politikáig, és maguk a nők döntenek majd az új családmodellről. Az emberiség azon túl, hogy egymást ritkítja a különböző háborúkban, amúgy is fogy a természet „tiltakozása” által, gondolok itt a nyíltan (földrengés, szökőár, tornádó, stb.), valamint a rejtetten lezajló katasztrófákra. Ilyen rejtett katasztrófa, hogy a meglévő hímivarsejt állomány is vészesen romlik és csökken, létrehozva az emberiség kihalásának, vagy az egy „nem” irányában történő eltolódás esélyét. A nyugati társadalmak a többnejűséget büntetik, kelet nyitottabb a kérdésben, ez ott természetes. Hol az igazság? Mit hozhat mindenki életébe, ha egy férfi és több nő él egy fedél alatt? Vizsgáljuk ezt meg. Azonnal szembetűnő, hogy a férfi elégedett. Sok nő körülötte, ez vele csak a legvadabb szexuális álmaiban fordulhatott elő, és mindig van, aki közülük hajlandó. Minden nőnek mégse fáj egyszerre a feje. A szerelmi élet a változatos játékok színterévé válik, mint egy izgalmas színdarab több szereplővel. Ne feledjük, a férfi vizuális típus, kedveli a szemen keresztül megélt változatosságot, ezért forgolódik a nők után. Ha egy férfi szexuális téren elégedett, akkor az élet más területein is magabiztosabb, jobb döntéseket hozhat, és nem lehet világfelforgató ideák számára megnyerni. Ki akarna háborúzni, és ezáltal kockáztatni a megélt harmóniát. A nők közül bármelyik gyereket szül, nincs magára hagyva, nem kell egyedül gondoskodni az új jövevényről, a családról, és közben megbirkózni a depresszióval, amely kialakul az egyedüllét miatt. Egy vidám és boldog közösséget alkothatnak, lehetnek továbbra is apró titkaik, amit egymásközött, csacsogva megoszthatnak. Bármely közösségben (óvodában, iskolában, családban, irodában), ha egy hímnemű egyedet beteszünk több nőnemű egyed közé, figyelni fog rájuk, valami visszafogott, agressziómenetes, kíváncsi érdeklődéssel. Írók, költők, művészek megpróbálták már kifejezni azt a finom energiát, ami a nőket körüllengi, ami a férfit képes „leszerelni”, vagy ahogyan mondjuk némi iróniával: az eszét elvenni.

Igen, a nők képesek ilyen csodákra, ha utat engednek a szeretetnek. Sajnos az egymás közötti kapcsolatokban nagyon rapszodikusak. Mondanom se kell, mennyi irigység és arrogancia tapasztalható a nők egymásközti viszonyában. Amíg ez nem szűnik meg, nem tudják beteljesíteni kozmikus küldetésüket, nem képesek a férfit felemelni a jobb energiák szintjére, egymás iránti agressziójukkal csak a világunkban meglévő általános agressziót erősíthetik fel, de nem csendesítik azt le. A fizikai polaritás témájához szorosan kapcsolódik az energiák ismerete, az- az energiacsere, ami maga a szexualitás. Vajon hány ember gondol arra bolygónkon, hogy egy szexuális egyesüléskor mi zajlik le? Kevesen, mert nem ez a fontos számukra, ezért ne menjünk el a téma mellett szó nélkül. Mi történik egy aktuskor? Energiacsere. Azt sokan tudják, hogy vannak csakrák (energia felvevő helyek) a testünkön, és az azokat összekötő fő energiapályák (a csakrákról már sok jó könyv jelent meg). Az összefonódó testek nem csak a nemi szerveken keresztül, de a csakrákon át is energiát cserélnek. Az orgazmus pillanatában a fő energiapályán (szusumna) végigszáguld az energia, ezt egyesek fényként érzékelhetik a harmadik szem környékén. Nem mindegy azonban, hogy milyen energiák cserélődnek ki. Ha belegondolunk, hogy száz, vagy kétszáz évvel ezelőtt az emberek hogyan éltek, láthatjuk, hogy sokkal őszintébb, szeretetteljesebb és egyszerűbb volt minden kapcsolat. Az egyszerűség alatt azt értem, hogy mentes volt a stresszes életviteltől, így az emberiség testileg és lelkileg is jobb állapotban volt. A szeretkezni szóban benne van a „szeret” szótő, ami rámutat a lényegre. Az egyszerű emberek igazi szeretetből voltak együtt testileg és lelkileg, és a kapcsolatok egy életen át tartottak. Napjainkban ez a szeretet veszik ki lassan az együttlétekből, ezért már nem nevezhető szeretkezésnek, csak egy sokkal profánabb szóval lehetne illetni azt, ami zajlik ezen a téren. Nincs meg ezért az a minőségi energiacsere, amit mindenki keres, és az energia hiánya vezet a sok váláshoz, mert azért mindenki keresi az energiát, de nem tudja, hol és kinél találhat rá a minőségire. Ez egy láthatatlan folyamat, ezért szinte hihetetlen az emberek többségének, de miért lettünk így megteremtve, különböző neműekként (yin- yang), ha a Teremtőnek nem lenne célja ezzel? Nagyon lényeges ezért, hogy az együttléteket mindenki egészségesen, frissen, boldogan élje meg, mert mindennek ellentétje is átadható egy kapcsolatban. Minden energia szinten dől el, ezért betegséget, fáradtságot is adhatunk egymásnak jó energiák helyett. Az ember intelligens lény, de ez az intelligencia (az elme) nem véd meg bennünket a haláltól, és amikor eljön, ugyan olyan csupaszon és védtelenül állunk majd vele szemben, ahogy megszülettünk, de innen semmit sem vihetünk magukkal, csak a tapasztalatokat, amelyek gazdagították, vagy szegényebbé tették lelkünket. A lélek a halál után felismeri önmagát (természetesen tud önmagáról, amikor az elme korlátai megszűntek, újra megérti a tudat, hogy ki vagy mi valójában), ez a „lelkiismeret” (amikor valaki lelkiismeretes egy dologban, akkor az igazi énje szólal meg benne). Ez a „felébredés”, az igazi rálátás, segít feltérképezni az adott inkarnációban elért eredményeket. Ez határozza meg a további sorsot, azt, hogy hol fogunk újra megszületni, milyen helyen és körülmények között. Ekkor a polaritás újra magába szippant, hogy lehetőséget adjon a fejlődésre és általa a végső megszabadulásra. A polaritásból és a halálból csak egy kivezető út van, ez a lelki (tudati) fejlődés. A spirituális mesterek az életre és a halálra nevelnek. Az élet tiszteletében az egyén, a környezet, a természet, a minden megbecsülése nyilvánuljon meg. Önmagunk és környezetünk tisztántartásával adjuk meg a lehetőséget az új energiák beáramlására. Jó az, ha érti az ember, hogy a fizikai világ nem a végső valósága, de a fizikai dogok (emberi test, használati tárgyak, berendezések, lakóhely) megbecsülése sohasem kidobott energia. Minden, amit megbecsülünk, szeretet energiát adunk rá, könnyebbé teszi az életet, és ez bizony nem mindegy, ha már itt vagyunk és újra, meg újra utat mutatunk másoknak. Az elmondottakhoz szervesen kapcsolódik például a Feng- Shui, a keleti térrendezés tudománya is. A halálra nevelés lényege a megértés, annak a tudatossága, hogy nincs elmúlás, csak folyamatos létezés, alakváltásokkal. Az életen, mint a polaritás egyik összetevőjén keresztül van lehetőség a másik oldal felfedezésére. Még soha nem volt az emberi életnek nevezett

folyamatnak olyan szakasza, amikor az emberiség ne kereste volna az élet és halál titkát, a miérteket és a hogyanokat. Minden az egységből keletkezett és oda is tér vissza; oda, ahol nincs polaritás. A legnagyobb boldogság és a legnagyobb fájdalom energiái az isteni rezgésszinten feloldódnak egymásban, a magasabb rezgésszint élménye egy emelkedettebb állapot, ezért érezhető a test nélküli létben szeretetként, boldogságként, fényként, pedig önmagában csak energia. Ha van szeretet, akkor lennie kell poláris párnak is, gyűlöletnek, fél-elemnek, de a test nélküli dimenziókban csak az egység létezik, minden egy- kedvű, egy érzelemmel átitatott, ami nem más, mint a szeretet. Olyan üresség ez, amely valójában soha sem üres, mert jelzi a változatlan változót, az információ nélküli információt (az elme nélküli abszolút állapotot, Istent), a tiszta tudatot, amely maga az abszolút tudás. Klinikai halálból visszatértek számoltak be arról, hogy amikor elhagyták testüket, fényt láttak, és nagy szeretetet éreztek, amely körülvette őket. Amikor szeretünk valakit, mi magunk is emelkedettebb állapotba kerülünk, megnő a rezgésünk, és ez az élmény rögzült az emberi tudatban. Emlékeztünk az élményre, a nagyon magas energiarezgésre, amelynek végül kitaláltunk egy szót: szeretet. A szó csak egy eszköz, hogy megközelítse a lényeget. Ha bolygónk minden lakója spirituális útra lépne, a megemelkedett rezgést mindenütt érezni lehetne, jelenlévő szeretetként élnénk meg. Az ember bárhová mehetne, mindenütt jól érezné magát, megszűnnének az alacsonyszintű gondolkodás energetikailag lehúzó, fájdalmat és fáradtságot okozó élményei. A túl magas és a túl alacsony gondolatminták kiegyenlítik egymást, kialakul egy nyugalmi állapot. Ekkor néhányan újra tovább fejlődnek, így megint megteremtik a magasabb szintet, azt a húzóerőt, amely másokat is felemelhet, majd átadják tudásukat, így újra létrejöhet a kiegyenlítődés. Az eredmény egy lassú, felfelé emelkedő folyamat, amelynek végeredménye az eggyé válás a Teremtővel, amely egyben a polaritás végét is jelenti. Ebben van mindannyiunknak szerepe. A spirituális út egy nagyon magányos út. Minél magasabb szintre jut az ember, annál magányosabbá válhat. Ezt enyhíti, ha magával tudja vinni a „poláris párját”, a kedvesét, a barátokat és az őszinte érdeklődőket, mindazokat, akik akarják a tudati fejlődést. A tudást megosztani csak azzal lehet, aki érti, de csak az értheti meg, aki elfogadja a tanítást és hajlandó a megtapasztalásra. A külvilág sokszor nem érti a spirituális tanítókat, és bolondnak tartja őket. Az ő bolondságuk a megértés boldogságából fakad, ugyan akkor nagy bolondság nem keresni a megértést, a fejlődés lehetőségét. Ha mindenki a párjával együtt lép spirituális útra, olyan magas szintű harmóniát tapasztalhat meg, amely az élet egészét átszövi és természetesen hosszú évtizedekig fiatalon tart.

Gyakorlat: Most egy olyan gyakorlatot próbálhatsz ki, amely segít feloldani ellentétet, haragot, félelmet és iszonyt, vagy bármilyen más negatívnak nevezett érzelmet. A gyakorlathoz biztosítsd magadnak, hogy senki se zavarjon meg. Kapcsold ki a telefont és akár a csengőt is. Gyújts meg egy gyertyát, füstölőt, kapcsolj be egy halk meditációs zenét. Ennél a gyakorlatnál a jól kiválasztott, kellemes zene segíti az érzelmi feloldódást. Helyezkedj el kényelmesen, lehetőleg ülve. Hunyd le a szemed, és a légzésedet figyelve lazulj el. Most gondol át, milyen témát választasz a meditációdhoz, milyen kellemetlenséget szeretnél feloldani. Ha félelem vagy más érzelem van benned egy személy, esetleg egy állat, vagy egy élethelyzet iránt, akkor most azzal dolgozhatsz. A meditációban, gyakorlásképpen, egy személyhez fűződő érzelmet fogunk most feloldani. Először gondolj egy olyan személyre, akit nagyon szeretsz. Képzeld el, hogy odajön eléd, üdvözöl, átölel, és nagy szeretettel néztek egymásra. Egy pár percig örülj ennek a találkozásnak. Most válaszd ki azt a személyt, akivel konfliktusod van, akinek a jelenlétében rendszeresen félelmet vagy haragot érzel. Lásd őt is, ahogy odajön eléd. Nézd meg jól, fogd meg mindkét kezét, és most lásd őt is többnek, tudatosítsd, hogy ő is az Univerzum gyermeke.

Mondd el neki, hogy nagyon megbántott, de most megbocsátasz, és ezt örömmel teszed. Most mindkét személyt öleld magadhoz egyszerre. Nincs különbség közöttük. Aki félelmet keltett benned, nem tudja még önmagáról, hogy milyen csodálatos lény. Lehet, hogy te sem vetted észre, de mostantól képes leszel másként látni, mert „jól csak a szívével lát az ember”. Engedd el az elképzelt jelenetet és térj vissza a mindennapi tevékenységedhez. A gyakorlat hatására a hétköznapi életben rendkívüli tapasztalatokat szerezhetsz, akit érint a meditációd, elkezd veled másként viselkedni. Ő nem fogja érteni mi történt, miért változtat az álláspontján, de ez nem is baj. A lényeg a harmónia létrehozása. A gyakorlatot elvégezheted állatokkal, élethelyzetekkel is, ne felejtsd el, hogy poláris érzelem párokkal kell dolgoznod, mert így tudsz minden ellentétet önmagadban feloldani.

Amikor valaki „örök ifjú” marad, az mindig egy belső minőségnek a külső megnyilvánulása. Gyakran említett tény, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Az idő egy relatív tényező, erről lesz szó a következő fejezetben.

4. fejezet

Idő és tér „Ma kezdődik életed hátralevő része”. (Charles Dederich)

Amikor létrejött a fizikai világ, majd megjelent az élet a bolygónkon, az ember megjelenésével olyan dolgok is létrejöttek, amelyek az élet minden részére kiterjedő, ellenőrzés utáni vágy következményei. Az idő, mint fogalom, egy megalkotott, létrehozott aspektusa a létezésnek. Az idő és a tér, csak fizikai világunkra jellemző, valójában nem létezik. Az Önvaló felismeréséhez, a tudati fejlődéshez életek állnak a rendelkezésre. Az életek csak látszólag különülnek el, valójában minden egy folyamat. Az emberiség megállapodott abban, hogy minden közös megtapasztalásának ellenőrzésére, egyenlő szakaszokra osztja a folyamatokat, így jöttek létre az év, hónap, nap, óra, perc fogalmak, a bolygók mozgását figyelembe véve. A mozgást pedig csak térben tudjuk elképzelni, egyik ponttól a másik pontig. Fizikai világunk a besűrűsödött energiák világa, törvényszerűen a jelenségek megtapasztalásánál vagy létrehozásánál is jelen van az idő, mint tényező. Bolygónk az emberi elme bolygója, így mindent a találékonysággal, az elme működésével tudunk létrehozni, megérteni, vagy akár befolyásolni. Az idő spirituális megértéséhez vegyünk először egy egyszerű példát. Ha a Föld egyenlítője mentén pálcikákat szúrnánk le a talajba egymás mellé, egy hatalmas térbeli számlapot kapnánk, amely olyan, mint az óra számlapján a másodpercmutató. Az egyenlítő bármely pontján ereszkedhetnénk le, az adott helyen, az itt és most, a jelen pillanatot jelző pálca van előttünk. Ha oldalra fordítjuk a fejünket, egyik irányban a múlt (baloldal), a másik irányban a jövő (jobboldal) látható. Bármely irányba fordíthatjuk a figyelmünket, minden egyszerre látható, jelen- múlt- jövő, figyelmünk fókuszától függ, hogy melyiket érzékeljük. Ha a múltra figyelünk, azt mondjuk: emlékezünk; ha a jövőre, azt mondjuk: elképzelésünk van (valamilyen képet alkotunk elménkben); ugyan akkor a jelen pillanat a lényeges, az épp előttünk lévő pálca. Ha egyet arrébb lépek, mindig azt mondhatom az „itt és most” élményét élem át, tehát a jelent, ami a múlt és a jövő találkozása. A jelen pillanat, a múlt tapasztalatain nyugvó, és a jövőt formáló gondolatok, szavak és cselekedetek találkozási pontja. Ezért fontos a mindenkori jelen gondolati minősége, mert az eredmény a jövőben nyilvánul meg. Amikor elér bennünket az élmény, abban a pillanatban múlttá válik, amelynek csak a tapasztalatait tudjuk leszűrni, és magunkkal vinni. Ez az a bizonyos „késő bánat” szindróma, amikor az adott pillanat lehetőségét nem jól használtuk ki. A minden pillanatban megélt éberség, vagy tudatosság sok csalódástól menthet meg. Így válik érthetővé az egészség és a boldogság mibenléte, mert nem lehet azt mondani, hogy elérhetőek, minden pillanattal új teremtést indítunk el a gondolat erejével. A futó átszakítja a célszalagot, és beért, megpihenhet. Ellenben az egészség, a boldogság, a tudati fejlődés, a létezés, olyan folyamatok, melyek csak változtathatóak, de nincs egy adott pillanatban elérhető végpont. Testi jólétünk nem csak a jelen életünktől függ, előző életekből hozott, úgynevezett karmikus adósságaink is befolyásolnak bennünket. Ez azt jelenti, hogy sok olyan pillanatot és helyzetet szalasztott el az ember, ahol másokat érintő helyzetekben tudatosabb (pozitívabb) eredmények születhettek volna. Ezért választ sok lélek nehezebb megtapasztalást, ezért vannak közöttünk olyanok, akik valamilyen testi- lelki torzulással, súlyos szervi problémákkal

születnek, vagy létrehozzák azokat jelen életükben. A sok megtapasztalni való élmény, mint a nehéz feladatok, összeadódhatnak, és nem várt terhet róhatnak az emberre. Mindezek társadalmi szintű, mielőbbi megértése, az emberi életminőséget javíthatná meg azáltal, hogy nem kirekesztjük, hanem több segítséget nyújtunk azoknak, akik valamilyen fogyatékossággal születtek meg. Bátor lelkekről van szó, akik nem féltek a nehezebb feladattól. A tanulást, mint a megértés eszközét, elkezdeni soha sem késő! Az idősebb emberek is sokat tehetnek, változtathatnak; a sors nem zárul le adott időpontban, az életek egyetlen láncot alkotnak. A betegségek is egy-egy gondolkodásmódra vezethetőek vissza. Testünk fantasztikusan intelligens, hiszen az egyetemes intelligencia része, és képes a problémákon keresztül üzenni. Az időben megkezdett változtatás, a tudatos életvitel, a szeretetteljes gondolkodásmód mind a problémák leküzdésének eszközei. Az időt, leginkább erre tudjuk jól felhasználni, a minőségi változás véghezvitelére. Minden ember boldog akar lenni, mégis saját boldogságának áll útjában. Sokan élik meg azt, hogy boldogságukat az anyagi jólétüktől teszik függővé. Nem látják, hogy a gazdagság csak egy eszköz arra, hogy életüket kiteljesítsék. A gazdagság élménye, a vágyak, és a lehetőségek függvényében változik. A már meglévő gazdagság felhasználható a vágyak kielégítésére, vagy a vágyak elengedésével, megszüntetésével az adott állapot élhető meg mérhetetlen gazdagságként. Jó az, ha az ember bármit megvásárolhat, mert van rá lehetősége. A kérdés csak az, hogy a vágy irányítja az embert, vagy az ember a vágyait? A vágyak örvényébe könnyű belekerülni, de nehéz szabadulni, főleg ha hiányzik a felismerés, hogy a vágy az Ego eszköze. A technikai fejlődés a vágyvilágot erősíti. Az emberek akaratukban gyengék, túl könnyen megadják magukat az Ego diktálta feltételeknek. Vágyak nélkül nem alakul ki a hiányérzet és annak következménye, a boldogtalanság. Nem arról van szó, hogy mondjunk le mindenről, és drasztikusan nyomjunk el minden érzést, amely a vágyakkal kapcsolatos. A lényeg az, hogy mindenki próbálja meg ésszerű keretek között tartani, értelmesen irányítani a vágyait, és időben vegye észre, ha kezdenek elhatalmasodni, ha át akarják venni az irányító szerepet. Ne hagyd, hogy a külvilág befolyásoljon, bár mindent megtesz ennek érdekében, gondolj csak a média minden rafinált eszközére, a reklámokra. Törekedjünk arra, hogy vágyaink előre vigyenek bennünket és környezetünket. Fontos, hogy családtagjaink számára is harmóniát adjon minden törekvésünk. A vágyak túlzó kielégítése testi- lelki nyomorúsághoz, érzelmi ürességhez vezethet, majd a negatív érzelmek kapcsán megjelennek a betegségek, a fizikai leromlás és mindennek a folyamatában, annak minden negatívitásában a családtagok is szenvedő partnerek. Ahol mindig a legújabb, a legnagyobb és a legjobb kell mindenből, ott kialakul egy olyan függőség, amely nem hagy pihenőt, nincs lehetőség valóban élvezni azt, amit sikerült elérni. Az idő fogalmához itt hozzákapcsolódik a felhalmozás kérdésköre, miből, mennyit, mennyi idő alatt tudok elérni. Lesz- e rá elég időm?- kérdezik sokan, hogy például felépüljön a ház, a nyaraló, meglegyen az új autó, stb. Minden ésszerűtlen cselekedetünk következményének a felismeréséhez is idő kell, de az időtlen Létezés türelmes, megengedi, hogy tévedjünk és szenvedjünk. Ahol eltűnnek a felesleges vágyak, ott kezdődik a boldogság. Aki vágy nélkül él, és csak szemlélődik a világban, az elég energiát tud önmagára fordítani. Mindez a változás nem egyik napról a másikra jön létre, időigényes. Nézzünk az idő fogalmára egy újabb érdekes példát. Ha lefényképeznénk, ahogyan egy vonat eljut egyik városból a másikba, úgy, hogy másodpercenként készítünk egy felvételt, az előhívott film minden egyes kockája az -itt és most- egy pillanata. E példában az idő alkotóelemei, a másodpercek, tűnnek itt és mostnak, de valójában az itt és most (ami az örök Létezés), az egyetlen pillanat energetikai változásai hozzák létre a mozgás, és ezen keresztül az idő érzetét. Az idő érzete pedig létrehozza a tér érzetét. A pont kiterjed és vonal lesz belőle. Innen eljutni oda, ez egy energiaközlés. Csak egyetlen pillanat van, de minden pillanatban változtathatunk a korábbi pillanat minőségén, vagy ugyan úgy hagyhatjuk, ugyan azon a szinten tarthatjuk, ami szintén energia befektetéssel jár; mint egy autót megtartani puszta kézzel egy lejtőn, nincs mozgás, mégis kell az energia

befektetése. Minden változás először energia szintű mozgás, mert minden mozgás (mikrovagy makroszinten) energiaközlés. A tudatos teremtésben is először a gondolat erejét használjuk, az is energia, ami besűrűsödik, és az eredmény megjelenik a fizikai szinten. Megfigyelhetjük, mi történik, ha egy lépést teszünk. Egyhelyben állunk, ha befelé figyelünk, érezzük, hogy testünk minden része vibrál a benne lévő energiától, hogy az energia hatására testhőmérsékletünk van. A lépés megkezdésekor ebben az alapállapotban hozunk létre változást, átcsoportosítjuk energia tartalékainkat. Az agy impulzust küld a megfelelő izmoknak, melyek a kellő helyen összehúzódnak vagy épp elernyednek. A láb felemelkedik, előrenyújt, majd földet ér. Megtettünk egy lépést, minden pillanatnak a „van” állapotát módosítottuk, a bennünket felépítő energiát pillantonként átszerveztük, és ezt a folyamatot érzékeli az elménk mozgásnak az adott térben. Akár megállíthatnánk a lábunkat félúton, örökre abban az állapotban maradva, de ennek semmi értelme, mert a létezés egyben folyamatos változás, mozgás. Tehát az elménk az, amely mindent folyamattá állít össze, úgy, mint egy vetítőgép, létrehozza a mozgás illúzióját. Valójában a mindenütt jelenlévő energia, a Létezés szervezi át újra és újra önmagát. Maga a járda, amin lépkedünk megint csak viszonylagos dolog. Ha visszamennénk időben száz évet, látnánk, hogy nem is létezett. A jelenlegi létezése egy energetikai átszervezés eredménye. Munkások alapanyagokat hoztak és megalkották, és száz év múlva talán megint csak eltűnik. Környezetünk minden atomjának megvan a saját története, a saját élete. Ha gyakran gondolunk valamire, az előbb- utóbb megjelenik fizikai valóságunkban. Megjelenéséhez időre van szükség, amely nem más, mint tudjuk, az energia folyamatos átszervezése a Létezés által, a környezet, a lehetőségek, az érintett személyek bevonásával, aminek a végén ott az áhított dolog. Más dimenziókban, ahol az energia sokkal magasabb szervezettségű, magasabb szinten rezeg, minden élmény megtapasztalása azonnali, nincs szükség a besűrűsödésre, a kikristályosodásra a megjelenéshez. Elég egy gondolat és máris előttünk van az elképzelt dolog, és addig van előttünk, amíg folyamatosan megteremtjük a jelenlétét azáltal, hogy továbbra is gondolunk rá, érdeklődünk iránta, energiát közlünk feléje. Asztrális síkon ezek a tudat csapdái, amikor nem veszi észre valaki, hogy elhagyta már a fizikai testét és továbbra is úgy kíván viselkedni, mintha mi sem történt volna. Megteremti a fizikai formában megtapasztalt környezetet és a benne szereplő személyeket, és addig marad ebben az állapotban, míg fel nem ismeri a valóságot. A régi angol kastélyok szellemtörténetei így válnak érthetővé, szereplői olyan lények, akik nem fogják fel a valóságot, azt a tényt, hogy már nem a fizikai testükben léteznek. Még mindig a sajátjuknak tekintik a fizikai környezetet, a házukat, személyes tárgyaikat. Mivel abban a dimenzióban nincs tér és idő, ezért számunkra évszázadokban mérhető időtartamban űzhetik ezt az illuzórikus játékot, megtöltve a mindenkori valóságukat a tudat téveszméivel. Abból a magasabb rezgésű dimenzióból természetesen rálátni a fizikai dimenzióra, így a hatás még élethűbb, mint a vidámparkok elvarázsolt kastélya. Esetleg többen is rendelkeznek a tisztánlátás képességével (harmadik szem működése), így más dimenziók lényei is láthatóak számukra. Ez a képesség segít a „minden Egy” élmény átélésében, annak felismerésében, hogy tudatunk csak egy csepp a létezés óceánjában, mely újra és újra befogad bennünket. Fizikai világunkban a tudati fejlődést is az idő függvényében tudjuk elképzelni. Ezt úgy lehet szemléltetni, mintha spirális mozgás jönne létre, a tudat mindig „elhalad” ugyan azon problémák vagy kérdések fölött, de megvan a lehetősége, hogy mindig más szintről, más rálátásból tudja kezelni azokat, ez a reinkarnáció értelme, ami egy tapasztalati folyamat, a változtatás lehetősége. Ez egyben a tanulás lényege is. A spirálgyűrűk kör alakban rendeződnek, körszeleteket alkotnak, ezek a körök, mintha fel lennének fűzve, megint csak egy nagyobb spirál alkotó elemei, majd a nagyobb spirál újra egy még nagyobb spirális egységet hoz létre és így tovább. A tudat szervezettsége hasonló a Mandelbrot halmazhoz. Benoit B. Mandelbrot nevéhez fűződik a végtelen térhalmaz elmélete, a fraktál geometria. A fraktál egy olyan bonyolult geometriai alakzat, amelyben önmaga kicsinyítve megtalálható, ezért bármekkorára is nagyítjuk, mindig hasonló alakzatok tűnnek elő. Az egésznek nincs alsó és felső határa, végpontja, ezért a tudat fejlődése is végtelen. Isten az Alfa és az Omega, az alacsony számú végtelen rezgéstől a magas számú végtelen rezgésig.

Csak az elme felfogó képességének behatároltsága miatt mondjuk, hogy kezdet és vég, valójában a végtelent kell felismerni mindenben. Ahogy az egész világegyetemnek nincs határa sem mikro-, sem makroszinten, a tudat is végtelen. Mivel egy tudat van, így egyetlen pillanat létezik, az idő csak viszonylagos fogalom. A térrel ugyan ez a helyzet. Végeredményben nincs fent és lent, itt- ott, vagy akárhol; az egész egy folyamat, amelyben a mindenkori helyzetünket érzékeljük valóságosnak. A súlytalanság állapotában élték meg az űrhajósok, hogy nem tudták megállapítani, hol van a fent és a lent. A tudati, vagy energiaszint változás, a rezgés lesüllyedésének vagy emelkedésének a megkülönböztetésére is használhatók a „fent és lent” kifejezések. A fejlődés, az emelkedés lényege; a tudat azon képessége, hogy a tapasztalatok alapján képes más, érettebb döntéseket hozni. Ebben a folyamatban minden pillanat egy lehetőséget hordoz, ezért minden pillanat rendkívüli és értékes, de ez az érték elvész a racionális elme látásmódja miatt. Az elme mindent a fizikai „valósághoz” viszonyít, ami nem más, mint a mindenütt jelenlévő energia utolsó fázisa, végső megnyilvánulása. Úgy is jellemezhetném, a tölcsér alja. Ha valaminek a végén vagyok, akkor kell, hogy legyen kezdete vagy eleje is, ami esetleg a jelen helyzetben nem látható, de létezéséről tapasztalati úton lehet bizonyosságot szerezni. Ez a teremtés és Isten megismerésének a lehetőségei is. Az úgynevezett „látók” számára egyértelmű a tudati tér, más dimenziók jelenléte. A „tisztán látók”, ha ránéznek valamire, nem csak a fizikai testet látják, hanem a hozzá kapcsolódó tudatot is (aura). Ezért nem véletlen, amikor azt mondjuk, a növényeknek lelkük van. Mindennek lelke (tudata) van, mert körül veszi az aurája, az energia rendszere, amelynek utolsó megnyilvánulása a fizikai test. A szent tárgyak (képek, szobrok stb.), pont azért vannak jelen a vallásokban, mert a mögöttes tartalmat, egy erőt fejeznek ki, és ez az erő már a tudati térhez tartozik. Nem a szobrot kell imádni, hanem amit képvisel. Ugyan így a spiritualitás magasabb szintjein lévők, a szimbólumok valódi jelentéstartalmát is megérthetik, mert a „harmadik szemmel” az idő és tér nélküli dimenzióba lehet betekinteni, ahol megnyílik a mindent tudás állapota.

Gyakorlat: A következő gyakorlat segít abban, hogy jobban megértsd a létezést és megtanuld benne tisztelni az életnek nevezett csodát. Ezt a gyakorlatot lehetőleg este végezd, amikor mindenütt csend van. A legjobb, ha társaságban gyakorolsz, és valaki felolvassa a meditáció szövegét, vagy felveszed előre magnóra, mert csak akkor tudod átadni magad az élménynek. Gyújts meg egy gyertyát, egy füstölőt, de ne kapcsolj be zenét. Helyezkedj el kényelmesen, ülj le meditációs helyzetben egy párnára, vagy bármilyen ülő alkalmatosságra, ahol meg tudod támasztani a hátad, képes vagy jól ellazulni. Csukd be a szemed és lazíts. Mély lélegzetekkel fokozd az ellazulást. Képzeld el, hogy az utcán sétálsz, egy olyan utcán, amit jól ismersz. Figyeld meg a forgalmat, az embereket, akár felfigyelhetsz egy személyre, aki esetleg a ruházatával odavonja a figyelmed. Nézd meg az épületeket, a kirakatokat, a fákat, a járműveket. Ekkor hirtelen, ott, ahol vagy, megáll az idő. Minden mozdulatlanságba dermed, mintha megállítanál egy filmvetítőt, és kimerevítenéd a film egy kockáját, de itt most mindez a térben történik. Minden jelenlévő személyt vagy épületet, tárgyat körbejárhatsz és megfigyelhetsz. Vedd észre, milyen végtelen csend van, még egy levél se rezdül. Ott, ahol állsz, csukd be egy pillanatra a szemed (meditáció a meditációban) és érezd át a nyugalmat, a mozdulatlanságot, a csendet. Lehet, hogy ez egy félelmetes és nagyon magányos érzés, de Isten ilyen magányos, ezért örülj minden teremtménynek, az egész életnek nevezett megtapasztalásnak. Gondolj arra, hogy milyen érzés Istennek lenni? Most engedd, hogy a kép megelevenedjen, minden újra lüktet és élő. Lásd újra a forgalmat, az embereket, a fákat, a virágokat.

Fejezd be a meditációt, nyisd ki a szemed, mozgasd meg a végtagjaidat és térj vissza a napi dolgaidhoz. Gondolkodj el azon, milyen érzést váltott ki belőled a gyakorlat.

Az idő fogalmán keresztül elérkeztünk egy olyan határra, amelynek átlépése egy magasabb dimenzióban szerzett élményekhez vezet. Az ember az álmaira visszaemlékezve nem tudja megmondani, hogy meddig tartottak; nehéz felidézni, hogy színesek voltak-e, és mit jelentenek pontosan. Most erről a titokzatos világról lesz szó.

5. fejezet

Az álmok valósága „A tapasztalat soha nem csal meg, csak a megítélésed csalhat meg.” (Leonardo da Vinci)

Testünk elfárad, a regenerálódáshoz pihenésre van szükségünk. A pihenés időszaka, az alvás, az álmok világa. Sokszor úgy beszélünk róla, mint egy idegen világról, mintha nem is hozzánk tartozna. Elménkkel csak a nappalokat érezzük a valóságunknak. Tudomásul kell venni, hogy csak egy tudatunk van, nincs külön nappali és éjszakai tudat. Istenből is csak egy van, nem váltja egymást két öreg a műszak végén. Az álmokat mégis tőlünk független, irányíthatatlan dolgoknak gondoljuk. Tehát csak egy tudatunk van, amelyet napközben teljes egészében önmagunk valóságaként azonosítunk, ennek a tudásnak a birtokában jelenti ki mindenki, hogy „vagyok”. Éjszaka a tudat elhagyja a testet, és csak egy vékony energiaszálon keresztül tartja a kapcsolatot. Ez a vékony szál elég arra, hogy meglegyen a fizikai test feletti ellenőrzés lehetősége. A legapróbb probléma esetén a tudat azonnal visszatér, és felébredünk. Amikor alszunk, kilépünk a testünkből, és az úgynevezett asztráltestben utazásokat teszünk. Az asztráltest egy darabig a test felett lebeg, majd, amikor a tudat úgy dönt, elindul, és élményeket szerez, amiket álomként élünk meg a látott események alapján. Ekkor egy olyan dimenzióban halad, ahol minden gondolatunk, teremtésünk azonnali visszahatásban működik, minden azonnal megvalósul. A szándékos, tudatos testelhagyással elutazhatunk a világ bármely tájára, megnézhetünk bármit, amire kíváncsiak vagyunk; időutazásokat tehetünk a múltba, vagy a jövőbe. Elég a szándék, és máris az óhajtott élményben találjuk magunkat. Egy igen jelentős akadályt le kell azonban győzni. Nem elég a testen kívülre kerülni, fontos a tudatos jelenlét, a szándék összpontosítása, hogy a tudat ne kalandozzon el a vágyak hatására. Maga a testelhagyás technikájának ismerete és a gyakorlás vezet el a tudatos élményekhez. Hasonló módon történik ez velünk álmunkban is, de a személyes akarat, az Ego ekkor nem szólhat bele, mert a testtel együtt „kábultságban” időzik. Azok a dolgok, amik napközben foglalkoztatnak bennünket, álomban gyakran visszatérnek, főleg, ha megoldatlan problémákról, érzelmekről van szó, itt tovább dolgozunk rajtuk, így születnek meg a megoldások, az a kérdés: magunkkal tudjuk e hozni a tapasztalatot az asztrálsíkról? Ekkor születnek a „vad” álmok, amelyek sokszor a horrorisztikus elemeket sem nélkülözik. Az asztráltest, az érzelmi testünk, amely az asztrális dimenzióban tevékenykedik, attól függően, hogy a dimenziónak mely rezgésszintjén van (felsőbb, vagy alsóbb tartomány), annak megfelelő információkat közvetít. Mindannyiunk érzelmi minősége befolyásolja az asztrális dimenzió minőségét. Napjaink egyik sajátossága, hogy rengeteg nagyon látványosan megalkotott film, vagy videojáték születik, de az alkotók arra nem gondolnak, hogy termékükkel ugyancsak az asztrális dimenziót „szennyezik”. A sok torz és ijesztő figura, mint szellemi (gondolati) termék, lenyomatot képez a dimenziókban, amelyek önálló életet élnek, irányítatlan energiákként bolyongva. Minden termék használatával, vagy egy film nézése közben megélt érzelmekkel, újra megerősítjük (újrateremtjük) a megalkotott lényeket. Minden álom minősége függ a nappal megélt gondolati minőségtől, akár szexualitás, akár erőszak vagy bármi más volt a tudat fókuszában. Mindez létrehoz egy tudati felhőt, amely eleve korlátozza a gondolati váltást. Csak nagyon sok pozitív, szeretetteljes gondolat képes kompenzálni a sok negativitást.

Álmainkban tehát újra visszatérnek a napi témák, ilyenkor a vágyak hatására a tudat megteremti azt a környezetet, benne az érintett személyekkel, azokat az eseményeket, amelyeket rendezni szeretnénk. Mivel azok is alszanak valamikor, akiket a problémáink, vagy vágyaink érintenek, az asztrálsíkon mindenki létrehozza a maga fantasztikus „moziját”, ahol minden esemény egy sajátos nézőpont szerint történik. A közös tudat hatására még az is előfordulhat, hogy két ember ugyan arról álmodik, de más- más környezettel és eseménysorral. Az álmok sok feszültséget képesek feloldani azáltal, hogy a tudat újra foglalkozik egy témával, de az Ego jelenléte nélkül. Elalváskor a test és az Ego ellazul, elzsibbad, de úgy is mondhatnám, a tudat lerakja az Ego terhét. Csak az Ego nélküli létben beszélhetünk magasabb rendű tudatosságról, ez pedig új látásmódot generál. Napközben nem is sejtjük, hogy miért változott meg valakivel szembeni viselkedésünk, csak annyit veszünk észre, hogy esetleg türelmesebbek lettünk, vagy velünk lettek megértőbbek. Természetesen merjünk beszélni erről, ha esetleg szóba kerül, ha az illető elég nyitott, mert egymás tanítására maguk a helyzetek adják meg a lehetőséget. Az alvási időszakunk két fázisra osztható: az egyikben a szem gyors, vibráló mozgást végez, ez a R. E. M. fázis, ekkor álmodunk; a másikban nyugodtan, szinte felszínesen, álom nélkül pihenünk. A gyors szemmozgást az idézi elő, hogy amit a tudat tapasztal, azt a szem követni akarja; gyors, pásztázó mozgást végez, mint a TV képernyőjén az elektronsugár, amely így hoz létre képet a képernyőn. Taoista gyakorlatokról szóló leírásokban olvasható, hogy a tudat követi a szem mozgását, így irányítható (a figyelem által) az energia a testben. A szem a lélek (tudat) tükre. Ahova nézünk ténylegesen, vagy belül gondolatban, oda áramlik az energia. Az álomban ez megfordítva működik, a szem követi a tudat mozgását, és az agyban képeket generál, amire felébredéskor emlékezünk. Lefordíthatjuk a jelenséget a fizika nyelvére, mivel a tudat energia, a közvetített kép is energia, a szem erre az energiára hangolódik rá, és rezgésbe jön. Napközben tehát a szemen keresztül jut az agyunkba a fizikai világ összes tapasztalata, amely a tudatot gazdagítja; éjszaka a tudaton keresztül jut az agyunkba a nem fizikai világ minden élménye, amire a szem rezgésbe jön, mint az agyhoz kapcsolódó szerv. Ha valaki időt szán rá, meg lehet figyelni, milyen jellegű álmokat álmodunk. Egy időben rendszeresen leírtam az álmaimat egy füzetbe. Döbbenetes volt egy év múlva visszaolvasni és elemezni őket. Így megfigyeltem, hogy voltak jós álmaim, melyek egyfajta időutazásnak is tekinthetőek, egy részük a jövőre vonatkozóan adott útmutatást, rövid és hosszú távon. Egy részük megvalósult, a többi látott esemény még várat magára. Más álmok a közelmúltba vittek vissza, úgy gondolom, így jelentkeztek a megoldatlan érzelmi problémák, és ez úton történt meg a feloldódásuk. Történt előző életbe való visszautazás is, ekkor láttam azokat a személyeket, akikkel jelen életemben is kapcsolatban vagyok, így érthetővé vált, milyen karmikus összefonódások jöttek létre. Azonosítottam ezen kívül kimondottan vágyálmokat, amelyek a napi aktualitások tükröződései voltak. Kísérleteztem azzal is, hogy elhatároztam, miről fogok álmodni. Például, hogy egy macskával játszom, ami remekül sikerült. Csak gyakorlás kérdése. Sokszor voltak, és vannak szimbolikus álmaim, amelyek megfejtéséhez álomfejtő szakkönyvet is igénybe kell vennem, mert a lélek mélyebb vágyai fejeződnek ki általuk. Az álmok kapcsán megemlíthető mindjárt az időutazás kérdése. Úgy vélem kétféle időutazás lehetséges, az egyikben együtt utazik a test és a tudat, a másikban csak a tudat utazik. Ahhoz, hogy a test együtt tudjon utazni a tudattal, magas szintű spirituális fejlettségre és tudásra van szükség. Az utazónak dimenzió kapukat kell megnyitnia és átjutni rajtuk, ezen kívül szükség van a fizikai test magával vitelének a képességére, a rezgésváltásra oda- vissza. Mindezek olyan titkok, melyek bolygónk lakói számára szinte még elérhetetlenek. Léteznek olyan civilizációk, ahol ez a tudás természetes, ezek a civilizációk már bizonyították érettségüket. Az emberiség számára is meg van a lehetőség, hogy egyszer elérjen a tudás magasabb szintjére, pusztán csak önmagát kell megreformálnia, hogy meghívót kapjon egy fejlettebb kozmikus társadalomba.

Addig is itt van számunka a testelhagyással gyakorolható asztrális utazás. A test egy helyben marad, és a tudat, mint egy kinyúló kéz odaérkezik adott helyre, és adott időben, így valósulhat meg az időutazás. Megnézhetjük történelmünk nagy pillanatait, de mivel test nélkül, külső megfigyelőként vagyunk jelen, nem tudunk beavatkozni, ezért nem tudjuk megváltoztatni a történelmet. Az utazás azért lehetséges, mert a tudat is energia, így bárhol és bármikor rákapcsolódhat egy eseményre a világegyetem végtelen energiaóceánjában. A nagy látnokok is így szereztek információkat a jövőről. A folyamat úgy kezdődhet, hogy jön egy transzbaesés, ájulásszerű állapot, majd megjelennek a látomások, ezek a képek megtöltik az elmét és a transz végén, mint egy álomból felébredve a látnok elmondja mit tapasztalt. Mivel minden energia és az energia folyamatos változásban, áramlásban van, ezért a jövő mindig megváltoztatható. A látnok csak egy jövőbeli lehetőségbe nyer bepillantást, egy energetikai szinten éppen meglévő lehetőségbe. Nostradamus megjósolta a II. világháborút, és Hitler színrelépését. Ha az emberek, a háborút megelőző években akkor és ott úgy döntöttek volna, hogy ők egy békés, erőszakmentes világban akarnak élni, Hitler soha sem lesz vezető, bármennyire is karizmatikus személy volt. Hatalmas ereje van a közös akaratnak, de a közös akaratot az egyéni akaratok hozzák létre, ezért fontos a tudatos életvitel, az egyéni szándék. Az álom témájához kapcsolódva megemlítem azt a jelenséget, amikor tudjuk valakiről, hogy egy távoli országban épp pihenő idejét tölti, és mi mégis meglátjuk, például az utcánkban sétálva. Ekkor egy úgynevezett tudatkivetülés jött létre. A tudatból, mint egy lágy gumilabdából, szálak húzhatók ki, amelyek bármeddig nyújthatóak, így akár egyszerre több helyszínen is jelen lehet az illető. A tudati energia, a fizikai test (mint minta) alapján, újra elkészíti annak tökéletes mását. A tudatnak, mivel energia, a lehetőségei korlátlanok. Csak fejlett spirituális mesterek képesek ezt az élményt szándékosan létrehozni. Álomban is bárhová eljuthatunk, az utazásnak nincs térbeli behatároltsága, akadálya. Mindez megtapasztalható, gyakorlással fejleszthető, hogy először is tisztán emlékezzünk álmainkra, majd tudatosan legyünk jelen az álmokban, a testen kívüli létben, ekkor elutazhatunk számunkra ismert helyekre, hogy végül az ismeretlent, akár a világűrt is fel tudjuk deríteni. Eljuthatunk egy olyan tudatszintre, ahol valójában soha sem alszunk a hagyományos értelemben, csak a testünk pihen, de a tudatunk közben bármit megtehet egy „éber” állapotban. Az álom valóságának megértéséhez tehát tudnunk kell, hogy a tudat azért hagyja el a testet, mert ilyenkor „hazatér”. A tiszta energiatérben feltöltődik, így készül fel a testben tartózkodás, a fizikai szintű megtapasztalások folytatásához. Ha a test már nem szolgálja ezt a folyamatot, használhatatlanná válik, a tudat végleg elhagyja. A tudatnak, valódi lényegünknek, ez felszabadulás, amely örömteli és egy szándékos történés eredménye. Csak az elme retteg a halálnak nevezett tapasztalattól, mert megszűnik a testtel együtt. A testelhagyás, az asztrális utazás megtanulásával az elme számára is feltárul a létezés minden titka, ez a tanulási folyamat nagy megnyugvást eredményez a megértésen keresztül.

Gyakorlat: Most egy olyan gyakorlat következik, amely segít abban, hogy az álmaid ne csak önkéntelen történések legyenek. Álomban kaphatsz válaszokat a kérdéseidre, segítséget egy döntésben és még számtalan lehetőség áll a rendelkezésre, hogy éjszaka is a szándékod szerint használd a tudatodat. Ez a gyakorlat nem igényel különösebb előkészületet, de az ellazulás itt is fontos. Legjobb elalvás előtt elvégezni. Feküdj hanyatt, kezed és lábad ne tedd keresztbe. Gondolatban haladj végig a testeden, először a lábakon, majd a csípő, a has, a mellkas, a karok, a nyak és végül a fej következik. Figyeld meg, van e valahol feszültség, vagy merev izom a testedben. Ha találsz ilyen területet, szólítsd fel az ellazulásra. Amikor úgy érzed elernyedt az egész tested, még egy visszaszámolással tudod a laza állapotot még mélyebbé tenni. Mondd önmagadnak, most elszámolok tíztől nulláig, és minden számnál egyre lazább és lazább vagyok, egyre mélyebbre

süllyedek egy kellemes állapotba. Teljesen biztonságban vagyok, körül ölel a mindenség energiája. Ha valaki túl fáradtan végzi a gyakorlatot, akkor ennél a résznél egy olyan holtpontra jut, ahol fennáll az elalvás veszélye. Igyekezz fenntartani az elméd éber állapotát, csak a tested pihenjen. Az „álomprogramozáshoz” fel kell szólítani a tudatot, hogy a kért választ, vagy megoldást tegye hozzáférhetővé a számodra. A felidézésben segít, ha felszólítod a tudatot, hogy mint egy dokumentumot, vegye elő az információt a könyvtárából. Képzeld el, hogy felülről egy fehér színű ragyogó fény lassan beborítja a tested, ez a művelet olyan eredménnyel jár, mintha közvetlen vonalat kapnál a Teremtőhöz. Mondd magadban: - kérem a tudatomat, hogy ……… problémám rendezésében, vagy ……… eldöntésében, adja meg számomra a legjobb megoldást. Felébredés után tisztán fel tudom idézni a megoldást, emlékezem a válaszra. Úgy legyen. Most elszámolok háromig, és újra visszatérek a hétköznapi valóságomba. – Mozgasd meg a végtagjaidat, végy egy nagy levegőt és térj vissza a napi teendődhöz, vagy maradj fekve és kezd meg az éjszakai pihenést. Reggel, ébredés után jól teszed, ha leírod az álmaidat, vagy a kapott válaszokat, ezért tarts az ágyad mellett jegyzetfüzetet és írószert. Mindenképp köszönd meg, ha választ kapsz, mert ezzel a figyelem odafordítással fejezed ki, hogy értékeled a kapott segítséget. A spirituális világ nem csak a te dolgaid miatt „rohangál”, legalább tiszteld a törekvéseiket. Ha nem kaptál azonnal választ, az ne törjön le, lehet, hogy napokig kell próbálkoznod, amíg sikerrel jársz. Ennek a gyakorlatnak is csak a kreativitásod szabhat határt. Ne felejtsd el, az értelmes kérdés, vagy kérés mindig válaszra talál. A kezdeti sikertelenségek ne vegyék el a kedved, mivel ezelőtt talán még nem foglalkoztál ilyesmivel, most rá kell hangolódnod az új élmények megjelenésére. Legyen ez egy olyan természetes esti program, mint a tisztálkodás. A tudat mindenféleképp utazik, a kérdés csak az, hogy felhasználod-e a megtapasztalásban rejlő lehetőséget.

Az álmok elvezethetnek bennünket előző életekbe, vagy akár a jövőbe. Sokszor nehéz megérteni és feltárni a magunkkal „hozott” információt. Egy ilyen élmény arra azért rávilágít, hogy folyamatok zajlanak a létezés minden szintjén. Amit az életünk kapcsán sorsnak nevezünk, nem más, mint logikusan egymásra épülő élethelyzetek láncolata. A következő fejezetben ezt fogjuk megvizsgálni.

6. fejezet

A karma „Az ember nem attól fél, amitől kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene.” (Arisztotelész)

Ez az idegen szó, karma, kifejezi az ok és okozati összefüggést. Hagyományos értelemben olyan kölcsönhatásra utal, amely a cselekvést és annak következményét tárja fel. Ezt nevezhetjük visszahatásnak, amely számunkra lehet pozitív, vagy negatív megtapasztalás, attól függően, hogy milyen minőségűnek érezzük. A karma, hagyományos értelemben vett megértéséhez legyen segítségül az alábbi egyszerű példa. Ha valaki kézbe vesz egy íjat, és felfelé kilő egy nyilat, a nyíl egy darabig tőlünk távolodik, majd egy holtponton megfordul, és visszafelé zuhan. Ekkor fennáll a veszélye, hogy eltalálja kilövőjét. A karma egy olyan „varázsnyíl”, amely bármerre lőhető ki, mindig hozzánk tér vissza. Mint egy mágnes úgy vonzzuk magunkhoz cselekedetünk eredményét. Több dolgot is tehetünk, hogy ne találjon el. Ne öntudatlanul lőjük ki azt a nyilat. A karma kilövésének eszköze a gondolat, a szó és a tett. Ha mindhármat uraljuk, a visszahatások kiszámíthatóak lesznek. Ha már kilőttük azt a nyilat, és hiányzott a megfontoltság, vegyük körül magunkat szeretettel, mert ez már egy tudatos változás, még azelőtt, hogy visszatérne az elindított- gondolat- szó- cselekedeteredménye. Ha idő közben megváltozik a nézetünk és nagy mennyiségű, pozitív energiát bocsátunk ki, a visszahatás enyhe lefolyásúvá szelídül. Azonban semmiképp ne próbáljunk meg ellépni előle, az lehetetlen, ez a nyíl mindig hozzánk tér vissza, bárhol vagyunk is. A sorsát senki sem kerülheti ki, a sorsszerűség az egyetemes törvények működése. Bár mindannyiunk sorsa főbb vonalakban meghatározott, a sorsot lehet formálni, változtatni rajta, kihozni belőle a legjobbat. A karmánk életeken át elkísér bennünket, minden élet rendelkezik karmával, megoldandó feladattal, mert az is egy állandóan változó folyamat eredménye. Egy hatalmas súlyt az ember képtelen egyszerre arrébb vinni, ez csak kisebb részletekben valósítható meg. Ha több életet átfogó (nehéz) karmánk van, a megoldásához mindig elénk jönnek az események, amelyek a feldolgozást segítik. A karma, minden életben olyan, mint egy festékes tégelyben összekevert színek elegye, valami meghatározhatatlan árnyalat. Az ember csak a végeredményt látja, de nem tudja, melyik alkotórész milyen arányban van jelen. Lehet, hogy néhány összetevőt (tulajdonságot) az egyik, néhányat egy másik életben leszünk képesek jóvátenni, helyrehozni, vagy akár élvezni a pozitív visszahatásokat. Hogy hiszünk, vagy sem a reinkarnációban, az a karmát egy csöppet sem zavarja. Amikor elhagyjuk fizikai testünket, a köztes létben, úgymond lepereg előttünk életünk filmje. Láthatjuk és átérezhetjük azokat a hibákat, amiket elkövettünk, átélhetjük azokat az érzéseket, hallhatjuk azokat a gondolatokat, amiket mások közvetítettek felénk. Már ekkor eldöntjük, hogy a hibák megoldásához milyen új fizikai testet kívánunk felvenni, milyen szülőkkel, milyen környezetben, milyen élményekkel és lehetőségekkel. A léleknek épp ezeket a döntéseit nevezzük karmának. Természetesen jelen vannak a szellemi dimenziók képviselői, a magasabb rendű tanítók, és segítenek a megfelelő döntés meghozásában. Ne felejtsd el, soha sem vagy egyedül, csak itt a fizikai létben hiszed azt. A vonzás törvénye alapján kerülünk újra a fizikai létbe, így akár jólétben, akár nélkülözésben élünk, előző életeink összegzéseként és a saját döntésünk alapján kapjuk élményeinket.

A test elhagyásának, a halál pillanatának a tudati állapota is sokat változtathat elkövetkező életünkön. A halál beálltát jelentő orvosi kifejezés az -exitál-, vagyis kilép a testéből. De ki az, aki kilép? Nem más, mint a tudatunk, a valódi énünk. Ez a pillanat az emberek nagy részénél egy öntudatlan, ájulásszerű állapot, sokan gyógyszerektől eltompítva élik át, pedig a tudatosság megőrzése, az éberség adja meg a lehetőséget arra, hogy a legvégső gondolattal is javítsunk a karmánkon. A tudat minősége a garancia arra, hogy ne csak a vágyaink vezéreljenek az új inkarnáció körülményeinek kiválasztásakor. A mély álomból való felébredés, az ájulásból való eszmélés és a meghalás mind hasonló élmények, az ember átesik egy rövid öntudatlansági szakaszon. A tudomány jóindulatú, segít távol tartani a fájdalmakat; de nem ismeri a karma törvényét, így végeredményben, a köztes létbe kerülés egyben a tudatlanság csapdájába való zuhanás veszélyét hordozza. A legnagyobb lehetőség a tudatos, meditációban történő testelhagyásban van, de ez keveseknek adatik meg. Azok a vágyak, amelyekről nem tudtunk lemondani földi életünk során, velünk „utaznak”, mint a bacilusok. A kielégítésükre való törekvés befolyásolja elkövetkező életünket, meghatározza a sorsunkat, annak főbb irányvonalát, azt, hogy a tudat milyen tapasztalatok megszerzését választja. Ezért fontos, hogy minden emberi lény, legalább halljon a spiritualitásról, még ha most nem is hisz benne, mert kialakulhat a vágy a fejlődésre is. A vágyak közül ez az egyetlen, amely segít abban, hogy olyan körülményeket válasszunk, melyek a fejlődésünket szolgálják. Az ember életében jöhetnek olyan érzések, gondolatok, vagy helyzetek, amikor „emlékezik”, ösztönösen ráérez arra, hogy az életfilm lepergésekor, az előző élet kiértékelésénél, milyen szándékkal választott új fizikai testet. A család, a munkahely, mind olyan élmények színtere, amelyet a karmikus folyamatok befolyásolnak. Nem véletlenül választ valaki egy adott hivatást, vagy egy társat. Minden karmikus, maga az a tény, hogy jelen vagyunk a fizikai világban, jelzi a tényt, tennivalónk van, valódi énünk döntést hozott. A karma az emberi kapcsolatok alapján formálódik, mert a környezetünkről állandóan gondolkodunk, beszélünk, vagy akár cselekedetekkel hatással vagyunk rá. Ennek felismerése és tudatosítása mindannyiunk javára válhat. Minél több lélek választja a tudatosság útját, a bolygó összességében annál magasabb fejlettségi szintet ér el. Az emberiség így juthat egyre előrébb, és alkothatja meg a tökéletes társadalmakat. Végül az egész bolygó része lesz egy magasabb szintű, fejlettebb kozmikus társadalomnak. Bármilyen nehéz is elhinni, vannak nálunk fejlettebb civilizációk, akik szívesen látnak majd köreikben, ha elértük a megfelelő szintet. Az emberiség újra az ősi tudás birtokába juthat, akár megnyilvánulhat újra az atlantiszi idők tudása, de előbb mindenkinek önmagát kell megreformálnia. Atlantisz egy olyan elsüllyedt földrész, melynek egykori lakói olyan spirituális ismeretek birtokában voltak, olyan képességekkel rendelkeztek, amiket ma csodaként értékelnénk. Többfajta karma létezik: személyes-, család-, országos karma, sőt a Földbolygónak is van saját karmája, sorsa. Személyes karmánk feltárásához mindig figyelembe kell vennünk azt, hogy jelenleg milyen körülmények között élünk, milyen környezetben (családban), milyen fizikai betegségek nehezítik a sorsunkat. Amikor több gyermek születik egy családban, szinte biztos az, hogy hasonló életfeladatok megoldása vár rájuk, azért választották ugyan azt a szülőpárt, és velük együtt az adott körülményeket, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen egyforma életutat járnak végig. A személyiségünk az, amely különböző megnyilvánulásokra sarkal bennünket, így természetes, hogy egyazon családban van szelíd, jó gyerek és annak az ellentétje, pedig ikertestvérek. Ha valaki előző életek gondolkodásmódját tovább viszi jelen inkarnációjában, azt mondhatjuk, hogy a karmája lassan „telítődik”, ezt akár rossz, akár jó értelemben vizsgálhatjuk. Ez annyit jelent, hogy ha valaki például ugyan azokat a hibákat követi el, a valódi énje, a tudat, gondoskodik arról, hogy a visszahatások alapján új döntéseket hozzon. Például egy agresszív érzelmű ember életében, már az életkor derekán súlyos betegségek, balesetek jelzik a gondolkodásmód megváltoztatásának szükségességét. Vagy nézzük a másik oldalt is; nem várt, könnyen elért sikerek, szerencse, boldogság, felemelő élmények mutatják, hogy az illető jó úton halad. A karma folyamatában már most

felismerhető, hogy ez a folyamat felgyorsult. Már nem kell életeket várni egy- egy visszahatás megjelenésére. Ez azért történik így, mert túlságosan telítődött a tér, a tetteink súlyával. Ha egy adag „rossz” karmát hoztunk magunkkal, fontos, hogy egész életünkben pozitívan gondolkodjunk, mert ezzel ellensúlyozhatjuk, kiegyenlíthetjük; elérhető egy olyan egyensúlyi helyzet, ahol már nincs visszahúzó erő. Ha gyorsan ledolgozható karmánk van, akkor jelen életünknek csak egy részében lesz érezhető a korlátozás, később minden téren kibontakozhatunk, elérhetjük céljainkat. Amennyiben jó dolgokra használjuk sikereinket, másokat is boldoggá teszünk általuk, „jó karmát” teremtünk, amely elkövetkező életünk minőségét, és lehetőségeit is meghatározza. Alapvetően nem lehet azt mondani, hogy egy karma rossz vagy jó, nincs polaritása. Minden csak megtapasztalás, a lényeg a tanulási, a fejlődési képesség, és annak alapján a minőségi változás, a magasabb rendű tudat létrehozása. Szinte mindenki kíváncsi arra, milyen sors vár rá. A karmánk megértésében önmagunk elemzése, az életkörülményeink megfigyelése adja a legnagyobb segítséget. Életünk során mindannyian elérhetünk egy csúcspontra. Fizikai síkon ilyen csúcspont a teljes anyagi függetlenség, amikor az ember azt teszi, amihez csak kedve van. Szellemi síkon a karmikus folyamatok megértése, majd a tanultak művelése vezet a további energiatartalékok felhalmozásához, ami átsegít életünk sorsfordulóin. Spirituális síkon az elért eredmények másokkal való megosztása és tanítása, a szeretetteljes átadás vezet a legnagyobb, szavakkal kifejezhetetlen élményekhez. A karma kifejezéshez gyakran társított negatív árnyalat (értelmezés), ekkora már teljesen eltűnik. Könnyű azt eldönteni, hogy ki hol tart a karmája formálásában. A rendszeres időközönkénti visszatekintés, egy eltelt év, vagy életszakasz elemzése, fizikai állapotunk, spirituális élményeink, mind utalás lehet arra, meddig jutottunk el ebben az átalakító folyamatban. Mindenkinek vannak céljai, vágyai, amiket megfogalmaz. A tervek megvalósulásának körülményei megtanítják a nagyobb odafigyelést, annak a tudatosságát, hogy minden ok és okozati összefüggésben működik. Ennek a működési mechanizmusnak nem az a lényege, hogy kialakuljon a félelem, az attól való rettegés, hogy mi történik, ha nem jól gondolkodtam vagy cselekedtem. A lényeg a sorsunkért való felelősségvállalás, ez maga a tudatosság. A visszahatások képesek megszelídíteni személyiségünket, hiszen ki szeret szenvedni fölöslegesen. Az van nagyobb bajban, aki még csak nem is ismeri ezt az egyetemes törvényt, a karma törvényét. Az azonnali visszahatás egy olyan élmény, mint amikor az ember a tükör elé áll, azonnal látja önmagát. Ha nagyon távol állunk a tükörtől, csak annyi észlelhető, hogy van ott valami. Ez a (térbeli) távolság az idő fogalmára mutat rá, amely csak látszólagos, hiszen ha már ott állunk a tükör előtt, a kép, a válasz már megjelent. Az asztrál síkon nincs tér és idő, minden azonnali, de erről egy korábbi fejezetben már volt szó. A tudatlanság nem mentesít a törvény alól. A végtelen intelligencia ezt így alkotta meg, pont azért, hogy előbb- utóbb mindenki váljon keresővé, törekedjen az ismeretek megszerzésére. Azok, akik kézzel-, lábbal kapálódzva tiltakoznak a spirituális ismeretek ellen, úgy viselkednek, mint a részeg ember, akinek bekötötték a szemét. Mikor magához tér kiabál, hogy megvakultam! Nem ismeri fel a helyzetét, azt, hogy a vaksága nem más, mint egy szemellenző. A tanítók feladata, hogy lerántsák a leplet, de ehhez szükséges a nyitottság. Sokan csak kipillantanak a kendő alól, és azt gondolják:- huh, ez nem nekem való, és ezzel máris csapdába kerültek. Az élet véget ér, majd kezdik ott, ahol abbahagyták. Aztán újra kendő, huh, életvég. Ez így mehet nagyon sokáig, és nincs meg a továbblépés lehetősége. A kendő mögül azonban nem látják, csak érzik, hogy közben egyre mélyebbre süllyednek valami bűzös mocsárban. Ez egyszer csak kétségbeesést okoz, és ez elég okot szolgáltat arra, hogy végre levegyék a szemellenzőt és körülnézzenek. Ilyen ok a betegségek megjelenése, az életkörülmények általános megromlása. Amikor már az orvos is lemond a páciensről, na akkor jöhet az Isten, a természetgyógyász, vagy bárki, aki csodát tud tenni, és nem veszi észre, hogy a csoda megtörtént, végre mer hinni valamiben, ami nem a fizikai világhoz kötődik, hanem annak formálójához, a tudatossághoz. Valójában ekkor kezdődik a karma ledolgozása, az új lehetőségek megteremtése. A fizika nyelvezetét hívom segítségül, hogy mégjobban érthetővé tegyem a karma fogalmát. Minden szervünk rendelkezik rezgésszámmal, így az egész testnek is van egy

alaprezgése. Ezt módosítja a gondolatok minősége alapján az egyetemes intelligencia. Azt mondjuk: -Isten nem bottal ver. Nem is ver, csak tanít, akár egy betegségen keresztül is. A szerveink rezgésszáma határozza meg, hogy egészséges, vagy kóros működésről beszélünk. Amikor egy élet véget ér, magával viszi a tudat a tapasztalatokat, a létrehozott rezgésszámot, amely most a példa miatt legyen, mondjuk ötezer egység. Ezzel a rezgésszámmal kezdődik meg az új élet egy új fizikai testben. Ez egy közepes rezgés, emberünk átlagos környezetben, tisztességes polgári családban látta meg a napvilágot. Erről a szintről kell felemelkednie, megvalósítani a spirituális gondolkodásmódot, elérni a megvilágosodást. Ha a megvilágosodáshoz rendelkeznie kell tizenötezres rezgésszámmal, sokat kell fejlődnie, tízezer egységet, de nem reménytelen az áldozatvállalása. Ha képtelen tudatilag emelkedni, lesüllyed, rezgése alacsonyabb, háromezres rezgésszámon stabilizálódik. Ekkor szívesen jár szórakozni, nem veti meg az alkoholt, görbe éjszakákat tölt baráti körben, ezek az élmények egyre inkább lekötik figyelmét és abszolút nem érdeklik a spirituális tanítások. Látható, ahhoz, hogy a születése pillanatában meglévő rezgésszámot újra elérje, kettőezer egységet kell emelkednie, megvilágosodáshoz pedig már tizenkettő ezret kell teljesítenie. Egyre nehezebb helyzetbe kerül, az életét kudarcok sorozata kíséri, és nem érti, mit csinál rosszul, átkozza a sorsot, amely így elbánik vele. A negatív élmények hatására keresővé válik, azt mondjuk megkomolyodott, benőtt a feje lágya, keresi a felemelkedés lehetőségét. Az értelmes igény mindig válaszra talál, kezébe kerülnek a témához kapcsolódó könyvek, eljár előadásokra, és azt veszi észre, teljesen átalakult a gondolkodás módja. Új barátai lesznek, a régiek érthetetlen módon eltűnnek, már nem kedveli az alkoholt, és képes értelmes célokat megfogalmazni. A tudat, az Önvaló végre teret kap a kibontakozásra. E példán keresztül látható, a karma soha sem egy tőlünk függetlenül működő büntetési forma, hanem egy abszolút igazságrendszer, maga a törvény. Mindenki eldöntheti, hogy emelkedni, vagy süllyedni akar, közelebb kerülni a fényhez, vagy távolodni tőle. Azon országok, amelynek lakói nyomorban és betegségekben élnek, jól mutatják az előző életek vágyvilágát, az alacsony tudatszintet. Ez nem elitélés, egyszerűen tény. Sajnos ezek a tudatok az egész bolygó alaprezgését befolyásolják, így hatalmas munka vár az emberiségre ahhoz, hogy felemelkedjen. A technikai előrerohanás nem segít az emberiségen. Nem véletlenül jöttek létre azok a betegségek, természeti katasztrófák, amelyekkel szemben tehetetlenül állunk. Felborult a fizikai, szellemi és érzelmi szintek alkotta egyensúly. A fizikai és szellemi szint nagymértékű előrehaladása miatt a harmadik, az érzelmi, lemaradt. A természet az egyensúlyra törekszik és meg is valósítja azt, bármilyen áron; még úgy is, hogy az emberiség esetleg végleg eltűnik. A közös tudatunk formálja a lehetőségeket. Ennek gyakorlati példája, többek között, az influenzajárványok gyakori tombolása. Mi történik ilyenkor? Szinte minden ember kibocsát negatív gondolatokat, bosszankodik napról- napra. Ez a sok negativitás egy gigantikus méretű „kozmikus edényben”, a térben felhalmozódik, majd amikor megtelt, többet már nem bír el, az egész kicsapódik fizikai szintre. Mindenki annak arányában kap belőle, amennyivel hozzájárult. Aki sokat mérgelődött, az hosszabb ideig tartó betegséget kap, de érdekes módon van olyan is, akit elkerül a járvány, pedig körülötte mindenki prüszköl és szenved. A járványok már az év bármely szakaszában kirobbanhatnak, már nem lehet őket adott évszakhoz kötni. Ez annak a jelzése, hogy az emberiség életvitele mennyire stresszes. Már gyakrabban telik meg a „kozmikus edény”. Ez hasonlít az időjárásra, az eső létrejöttére. A pára a talajról és a vizekből a Nap melegítő hatására felemelkedik, nagy magasságban lehűl és kicsapódik, elered az eső. A betegségek szintén egy körfolyamatnak az eredményei. A megelőzés itt a kibocsátás kontrolját, a tudatosságot jelenti. Az ember önmagát is tanítja, mert a bölcsességhez gyakran a fájdalmon keresztül vezet az út. Megkérdeztem az égi mesteremet: szükséges a fájdalom, mint élmény? Azt mondta: nem. Erre én: józan ésszel mesze elkerülnék minden fájdalmat, akkor miért kapom meg időnként? Azért mert ezt választod - mondta. Én választom? - kérdeztem. Te bizony, de nem tudatosan, hanem öntudatlanul, mert nem gondolsz arra, hogy minden visszatér hozzád, csak cselekszel, és gyakran indulatból. Majd kiegészítette a következőkkel: a problémák leginkább akkor jönnek létre, amikor a múlt tartozásai és a jelen tévedései találkoznak, összeérnek,

vagyis telítődik karmikusan egy cselekvési, gondolkodási minta. A múlt tartozásai is egyszer valamikor a jelen tévedései voltak, majd felhalmozódtak. A jelen tévedése a tudatlanság miatt nyit ajtót a megnyilvánulás számára, a karma „lecsapódik”. Ezek a megnyilvánulások a betegségek, veszteségek, kellemetlen élmények, csalódások. Amikor problémáid vannak, akkor fizetsz a tudatlanságért, rendezed a számládat. Légy hálás, ha problémád van, mert épp megoldasz vele egy tartozást, ha nincs problémád, akkor is légy hálás, ez a hála azonban a tudatosságod jele. A karma megértése szempontjából van egy „végső megértés”, ami nem más, mint az, hogy valójában nincs karma. A karma a rezgéskülönbség miatt, csak az alsóbb dimenziókban működik, felsőbb dimenziókban már nem fejti ki hatását, csírái jelen vannak, megadva a lehetőséget a megnyilvánulásra. Minden a Teremtőtől származik, de a „közelében” másképp működnek a törvények, lehetőség van a feloldásra, ez az isteni kettősség sok mindenben megmutatkozik. Amikor a karma szót használjuk, valami poláris dologra gondolunk, pedig semmi sem jó vagy rossz, egyszerűen csak van. Ha egy inga mozgását beindítjuk, addig leng egyik oldalról a másikra, amíg az indulási energiáját fel nem használja és leáll. A karma energiája is fokozatosan kimerül és helyreáll az egyensúly, a nyugalmi állapot a „teremtésen” és a „kisülésen” keresztül. Az inga hasonlat egy nagyon jó eszköz, hogy megértsd, hogyan kapod vissza a teremtésed eredményét. Ha valamit nem akarsz, tiltakozol ellene, tehát eltolod magadtól az ingát, az előbb- utóbb visszafelé lendül, és ami ellen tiltakoztál, megérkezik hozzád. Ugyan így, amikor valamit meg akarsz ragadni és magadhoz vonni, magadhoz húzod az ingát, idővel eltávolodik tőled, átlendül a másik oldalra, ekkor érnek a veszteségek. Mindezt csak úgy kerülheted el, ha folyamatosan a középpontban vagy, az inga nyugalmi állapotban áll, és ebből a nyugodt harmóniából indítod el a teremtéseidet, a kéréseidet. A világmindenség egyetlen energia óceán, és az energia mindenre reagál. A karma nem egy büntető vagy jutalmazó rendszer, hanem egy tapasztalati rendszer. Kifejezi a lehetőséget, hogy másképp döntsünk, így új tapasztalatra tegyünk szert. Jelentősége abban a döntésében van, hogy a tudat különböző szintek megtapasztalásai alapján ismeri meg teljesen önmagát. Ez a reinkarnáció lényege, csak az a baj, hogy nem emlékezünk az eredeti szándékra, amely a fizikai léten kívül jött létre. El lehet jutni egy olyan határig, ahol az ember már képes emlékezni. A tudati fejlődés eredményeként, újra megjelenhet egy rég elfeledett képesség, a harmadik szem működése, aktivitása. Ez a képesség a megértés olyan dimenzióit nyitja meg, ahol egyértelmű bizonyíték az ember kozmikus származása. Ez a képesség egy belső, minőségi átalakulás folyamán jöhet csak létre. Nem mindegy, hogy valaki a szárazföldön könnyedén szalad, vagy a mocsárban derékig állva próbál előre jutni. Így van ez a gondolattal is, a térben jelenlevő rezgések, információk segítő erőt, vagy akadályt képeznek. Az azonos minőségű gondolatok felerősítik egymást, ezért van jelentősége a csoportosan létrehozott teremtésnek, a közös szándéknak. Így válik érthetővé a csoportkarma, a mind nagyobb közösségek tapasztalati összefonódása. Az egész emberiségnek ugyan az a feladata, de eddig még kevés jó jegyeket kapott ebben az iskolában. Az elindított gondolat, a teremtő energia, annál nagyobb hatást vált ki, minél erősebb, minél többen csatlakoznak hozzá tudatilag. Mindenkiben azt a tulajdonságot erősíti fel, amivel az adott pillanatban rendelkezik, amilyen tudatszinten van. Minden háború egy nagyobb közösséget érintő tapasztalatszerzés, annak a megélése, amire sokan ráhangolódtak tudatilag. A fanatizmus az a kifejezés, amely rámutat az elindított és felgerjesztett gondolatok veszélyességére. Létezik az érem másik oldala is, amikor az általános jólét és boldogság kerül a mindenkori gondolkodásmód fókuszába, ez elvezethet az emberiség, a természet, az egész bolygó átalakulásához. Minden ország fölött szétterül egy energiamező, amely minőségében jellemző az adott ország lakóira, ők hozzák létre azt. Ezért mondjuk, hogy a németek precízek, de távolságtartóak, az angolok hűvösek, a franciák valami könnyed felelőtlenséggel tekintenek a világba stb. Minden energiamező, folyamatosan utánpótlást kap az ország lakóitól, és visszaáramolva stabilizálja, vagy újraalkotja az emberek tudatállapotát, ezért nehéz egy

változtatást egyik napról a másikra megvalósítani. Csak az egyéni döntések alapján indulhat el az új közös élmény megtapasztalása. Az egyéni döntéseket is befolyásolja az egyéni tudatmező, így nehéz átállni egy új gondolkodásmódra, mert a saját energiamezőnket is a saját beállítottságunk határozza meg. Ahogy fent úgy lent, tehát ahogyan az országok felett, úgy az emberek körül is ott van a tudatmező, amit nehéz átalakítani. Amikor fizikai testben vagyunk, minden pillanatban döntéseket hozunk az elménkkel, és minden pillanatban erre reagálva a tudat is döntéseket hoz. A hosszú távú döntések, amikor fenntartasz egy érzést (pl.: harag), annak hosszabb távon lehet lecsengése, a tudat biztosítja a megtapasztalást (pl.: betegség), hogy bizonyos legyél abban, most már mást választasz, képes vagy elengedni az érzést. Csak amikor meditálsz, akkor nem hozol létre karmát. Ne gondold, hogy ez kegyetlen, ez az abszolút igazság. Minden változásnak nagyon mélyrehatóan kell megtörténnie ahhoz, hogy maradandó legyen.

Gyakorlat: A következő gyakorlat mondanivalója a „visszafelé áramoltatás”. Nagyon sok segítséget, energiát kapunk a spirituális dimenziókból, most mi is adunk, részt veszünk a Létezés teremtő folyamatában. Gyújts meg egy gyertyát, egy füstölőt, így harmonizálhatod a teret. Helyezkedj el a meditációhoz a számodra megfelelő módon, ülj kényelmesen. Lazítsd el a tested, tudatosítsd a légzésedet. Küldj el minden zavaró gondolatot. Ha érzed, hogy kellőképpen ellazultál, elkezdheted a gyakorlatot. Hunyd le a szemed és gondolj arra, hogy a szívcsakrádból, a mellkasod közepéből fehér fénysugár árad kifelé, amely lassan megtölti a szobát. A fény tovább terjed a falakon kívülre és szétterjed a városban, ahol élsz, majd lassan megtölti a megyét, és az egész országot. Tudd, hogy a fény, amit küldesz a benned lévő végtelen bölcsesség és szeretet fénye, amely kifogyhatatlan. Engedd, hogy tovább áramoljon és megtöltse Európát, majd tovább haladva lassan borítsa be az egész Földet. Lásd a lelki szemeiddel, hogy az egész bolygót ragyogó fénypaplan veszi körül. Kérd, hogy maradjon meg, amíg csak szükség van rá, és segítse az emberiség tudati felemelkedését, a természet és benne minden lény harmóniáját és egészségét, a folyók- tavak- tengerek tisztaságát. Köszönd meg önmagadnak, hogy ezzel a gyakorlattal tehettél a bolygónkért. Ezt a gyakorlatot bárhol és bármikor elvégezheted, akár utazás közben is.

A karma létezésének ismerete elengedhetetlen a spirituális úton járók számára, kiváltképp, ha nagyobb tudás és rendkívüli képességek megszerzésére törekszenek. A következő fejezetben megvizsgáljuk, hogyan kapcsolódik ez a törvény a mágia tudományához.

7. fejezet

A mágia „Nagy dolgokban a szándék is elegendő.” (Sextus Aurelius Propertius)

A létezésben mindennek meg van a saját funkciója, amiért teremtetett. Az embernek az a dolga, hogy rádöbbenjen saját csodálatos, isteni mivoltára. Rendelkezik logikával és intelligenciával, amelyek segítenek a döntésekben, a szándékos tudati kibontakozásban. Más lények, mint az állatok, nem logikusan, hanem ösztönösen cselekszenek, így el vannak zárva a szándékos fejlődéstől, mint lehetőségtől. Házi állataink közül egyik sem fog egyik napról a másikra úgy dönteni, hogy ő most spirituális útra lép, kutatva a létezés titkait. Az ember lehetőségei, a tudata által, korlátlanok és kifejezhetetlen ennek nagyszerűsége. A mágia egy eszköz, amely ráébreszt arra, hogy több vagy annál, mint amit magadról gondolsz. A Biblia is azt mondja, a Teremtő a saját képmására alkotott meg bennünket, így fel vagyunk ruházva minden képességgel, amivel Ő rendelkezik. Képesek vagyunk csodák megtételére, hihetetlen dolgok véghezvitelére. Akkor miért nem tesszük? Az a baj, hogy megtesszük, csak nem tudatosan, és nem mindegy, hogy milyen szinten, arról nem is beszélve, hogy el sem hisszük, ha csodát tettünk, úgy gondoljuk biztosan véletlen, pedig véletlenek nincsenek. A hétköznapi ember is egy mágus, rendelkezik a varázslat eszközeivel, a gondolattal és a szavakkal, amivel formálja a sorsát, de itt máris beleesünk a saját csapdánkba. A gondolatok minősége határozza meg a végeredményt, negativitásnak például, csak negativitás lehet az eredménye. Az igazi mágus tudatosan él, megadja önmagának a lehetőséget, hogy szándéka szerint alakuljon sorsa és környezete. A szándék rendkívül fontos, mert az határozza meg, hogy a mágiának melyik ágát műveljük, fehér vagy fekete mágiát. A tudás hatalom, lehet vele élni vagy visszaélni. A tudatos mágia műveléséhez hosszú út vezet. Ahhoz, hogy valaki a klasszikus értelemben vett mágus legyen, az igazán nagyok közé emelkedjen, sokszor kevés egy élet. Minden esetre évek munkája szükséges a mágikus képességek megszerzéséhez, amíg eljuthatunk oda, hogy egyetlen csettintésünkre tárgyak jelennek meg vagy tűnnek el (materializáció- dematerializáció). Valójában a mágia is a tudati fejlődés része, nem az a cél, hogy csodatevő képesség alakuljon ki, a csodák mintegy melléktermékként amúgy is jelentkezhetnek mindenkinél, aki a spirituális utat választja. Mágus, vagy spirituális mester, ezek csak a fogalmak adta különbségek, a tudati fejlődés eredményeként mindig új dimenziók nyílnak meg a kitartó ember számára és teljesen mindegy, hogyan nevezzük őt. A beavatások révén egyre magasabb rezgésszinten létezünk, mind nagyobb energiákat tudunk uralni, így válunk képessé a csodák megtételére. Ahhoz, hogy ilyen szinten bánni tudjon valaki az energiával, nagyon meg kell tisztítani a fizikai testet és az aura rétegeket egyaránt. Minden akadályt, a fejlődést gátoló tényezőt, meg kell szüntetni. Ilyen akadályt jelenthetnek a zabolátlan vágyak, a türelmetlenség, a destruktív hajlam, a koncentráló képesség hiánya, a betegségek (karma jelölők), a szándék tisztázatlansága (miért akarom ezt az utat), stb. A mágus hatalmas energiákat mozgat meg, tisztában kell lennie a visszahatás törvényszerűségével. Ha szándéka szerint rosszra használja tudását, vagy nem tudja kordában tartani a felkeltett erőket, komoly problémákat okozhat önmagának, legvégső soron az önpusztítás veszélyével kell szembenéznie.

A mágikus képességek közé tartozik a jövőbelátás, az időutazás, tárgyak teremtése vagy eltüntetése, a teleportálás (közlekedés a dimenziókon keresztül), önmagunk kivetítése adott helyszínre, önmagunk megsokszorozása, különböző védő vagy ártó erők létrehozása, stb. A mesék alakja, a palackba zárt szellem nem csak a képzelet szülötte. A mágus képes létrehozni olyan erőket, amelyek őt szolgálják. A mágia elsajátításához mindenféleképp szükség van egy tanítómesterre. Könyvből tanulni és kísérletezgetni lehet ugyan, de veszélyes, kezdetben csak a mester képes olyan védő erőteret létrehozni, amely lehetővé teszi a gyakorlatok biztonságos véghezvitelét. Mesterre azért is szükség van, mert az igazán hatékony tudás titkos, hozzáférni csak egy beavatott által lehet, hiszen a mágiának is van írott és íratlan etikai kódexe, amely a titkok megtartását, a hallgatást tartja a legfontosabbnak. Ez nem az egoizmus megnyilvánulása, hanem a tudatlanok védelme önmagukkal szemben. Mindenkinek jogában áll erre az útra lépni, de az, hogy valaki meddig jut el, kiszámíthatatlan. Sokszor hallottam azt a tényt hangoztatni, hogy szabad akarattal rendelkezünk. Ez azt jelenti, hogy bármit meg tudunk valósítani? A végtelen bölcsesség akarata szerint, mindig azt kapjuk, amire szükségünk van a tudati fejlődésünk érdekében. Az emberiség a létezésnek egy adott szintjén helyezkedik el, ami elég tág „mozgásteret” biztosít. Léteznek tőlünk alacsonyabb és magasabb rendű világok a saját lehetőségeikkel, vagy akár korlátaikkal. A mi világunk sajátossága, hogy innen könnyen elérhető a csúcs, de ez egyben magában hordozza a lezuhanás veszélyét is. A varázsló, ha eltöri véletlenül a varázspálcáját, lehet, hogy varangyos béka marad. Pont a szabad akarat által válunk önveszélyessé, nem vesszük észre a csapdákat, mert az Ego, a felfuvalkodott természetünk tesz bennünket vakká. A mágia gyakorlása is lehet egy hasznos út a spirituális fejlődésben, amennyiben kifejeződik általa érdeklődésünk az egyetemes törvények és azok működése iránt, és kellő alázattal közelítjük meg. Tudatában kell lenni annak, hogy a mágiával beavatkozhatunk mások sorsába, de mindig számítani kell a visszahatásra. A tapasztalatlan ember könnyen jegyet vált a hullámvasútra, azután csodálkozik, hogy rosszul érzi magát. Amikor beavatkozunk képességünk segítségével valaki sorsába, egy energiakapcsolatot hozunk létre, egy energiaszálat, amelyen keresztül akár akaratlanul is áradhatnak felénk impulzusok, érzelmek, fájdalmak. Mivel az energia mindig a magasabb szintről hat az alacsonyabb felé, a mágusnak fenn kell tartania a saját magasabb rezgését, ami napi gyakorlatozást igényel. A közlekedő edények esetében is a magasabból áramlik a folyadék az alacsonyabb felé, ezért nem mindegy, hogy ki hat a másikra. Ha a mágus tudatszintje lesüllyed a béka feneke alá, az épphogy „felette” állók sok kellemetlenség forrásai lehetnek. Világtörténelmünk nagyjai: uralkodók, politikusok, hadvezérek a tudati zuhanás hatására, az őrület tüneteit produkálták. De maradjunk egyelőre az épelméjű mágusnál. A képességek elsajátításában egymásra épül ez elmélet és a gyakorlat. Először szó szerint meg kell tanulni, majd a gyakorlással kell képességgé fejleszteni a tudást, ezért elengedhetetlen és alapvető feltétel az intelligencia. Vannak a természetben olyan helyek, ahol a mágikus gyakorlatok jobban működnek, magának a területnek jobb a rezgése, amely segíti a megvalósulást. Bolygónkon különösen a hegyek adják a legjobb gyakorló terepet, ahol tiszta a levegő, kevés az ember, nagyobb a csend és az elmélyülés lehetősége. Nem véletlen az a tény, hogy Tibet hegyei között, a szinte elérhetetlen kolostorokban olyan évezredes titkok találhatók, melyek megváltoztatnák az emberiség életminőségét. Hiába a lehetőség; az, aki tud valamit, sokszor még a saját családjában sem képes a tudást átadni, bármennyire is szeretné, akkor hol van még az emberiség egésze? Ezt az érzést a spirituális ismeretekkel rendelkezők gyakran átélik. Pedig csodák vannak, de csak addig lennének csodák, amíg mindenki kellő rálátást szerezne a rendkívülinek vélt képességek terén. A tibeti lámák (vezető szerzetesek, mesterek), a legnagyobb téli hidegben is képesek egy vízbemártott vékony vászonlepedőbe csavarva kiülni a hóra. Amikor a lepedő megszáradt rajtuk, kezdik elölről. Olyan képességgel rendelkeznek, amely egy speciális gyakorlattal sajátítható el. Belső hőt fejlesztenek önmagukban, amely megvédi őket a legkeményebb hidegben is. Amikor ez a gyakorlat képességgé válik, a működése automatikus. Az emberi

test energiát vesz fel a térből, és ez az energia korlátlanul jelen van, eljuttatható a test legapróbb alkotórészéhez is a csakrákon és az energiapályákon keresztül. A mindent betöltő energiaóceán, amely a folyamatos utánpótlást biztosítja, kimeríthetetlen. Hogy ez mennyire mágia, vagy nem mágia azt könnyű átlátni, ha az ember már rendelkezik némi ismerettel. Minden gondolat teremt, így az évekig tartó gyakorlással működésbe hozható egy olyan erő, amely visszahatásában egy folyamatot, folyamatos működést eredményez. Ez minden misztikus képességre igaz. Az ember vagy felhalmoz energiát gondolati úton (teremt), és annak segítségével lép egy megváltozott tudatszintre, vagy felemeltetik arra az óhajtott tudatszintre beavatás (megnyitás) által, amit a magasabb rezgésű energia képvisel. A végeredmény ugyan az, valami beindul, működésbe lép. Vegyünk egy újabb mágikus példát. Létezik olyan képesség, amikor valaki önmagát megsokszorozza, több helyszínen is jelen van, egyazon időben. Sok nagy misztikus mesterről elmondták már, hogy rendelkeztek ezzel a képességgel, és több helyszínen, sok ezer ember igazolta a megtörtént csodát. Hogyan lehetséges ez? Ehhez szükséges a tudati tér létezésének és működésének ismerete, mibenléte. Ennek a képességnek első állomása a tanulás, az írott vagy szóban elmondott tudásanyag felhalmozása, majd jöhet a gyakorlatozás. Elsajátítani a tudatos testelhagyást, majd amikor már hozzászokott a tanítvány az élményhez, elkezdhető a tudat kivetítésének a gyakorlása egy távoli helyszínre, végül az adott helyen a kivetített tudat besűrítése, az asztrálminta alapján az éterikus anyag segítségével a test másolatának létrehozása következik. Lényegtelen hány helyszínen van jelen a mágus, minden megnyilvánított részét uralja, és tudatában van. Olyan élmény, mintha valaki egyszerre öt autót tudna vezetni. Látható a példa alapján, hogy a csodás képességek mögött milyen komoly munka van. Az igazi mágia talán kihaló félben van, de lehet, hogy csak évezredes álmát alussza. Kevés azok száma, akikre átruházható, akik megfelelnek az erkölcsi követelménynek. Korunk egyik sajátossága, hogy minden felfedezést katonai célokra használnak először. Ilyen mentalitás mellett, vajon lesz-e újra megfelelő helye a mágiának életünk sokszínű palettáján? Erre most még nehéz lenne válaszolni, de fenn áll annak a veszélye, hogy sok hétköznapi, ősi szakma eltűnéséhez hasonlóan, a csodás képességek, és azok közvetítői is, örökre eltűnnek.

Gyakorlat: A következő gyakorlat segít a fizikai testedet érintő, testi- lelki problémák elengedésében. Minden lelki probléma előbb- utóbb fizikai szinten is kifejti hatását, ezért szoros kapcsolat van az egészséged és a lelki állapotod között. Készíts elő egy pohár hideg vizet. Gyújts meg egy gyertyát, esetleg kapcsolj be egy halk meditációs zenét. Helyezkedj el kényelmesen ülve, a vizet tedd magad elé úgy, hogy ráláss. Hunyd be a szemed és csendesedj el belül. Egy ideig a légzésedet figyeld, mélyen és nyugodtan lélegezz. Képzeld el, hogy minden kifújt levegővel feszültség távozik belőled. Végezd ezt egykét percig. Most fordítsd a figyelmedet a pohár vízre. Képzeld el, hogy felülről egy fényoszlop éri el a poharat és kozmikus fény tölti meg a vizet. A fény lehet arany vagy fehér színű. Egy percig tartsd meg ezt a gondolatot, ahogyan áramlik a fény a pohárban lévő vízbe. Most gondold át, hogy milyen testi vagy lelki problémát szeretnél gyógyítani vele. Lásd a lelki szemeiddel, ahogyan megiszod a vizet, és a probléma eltűnik, feloldódik benned. Fizikai betegségeknél lásd, ahogyan a víz az adott testrészhez áramlik, és kifejti gyógyító erejét, a betegség kimosódik a testből. Most mondd ki halkan:- Köszönöm, hogy a kozmikus fény segít, a ……… problémám megszűntetésében. Most valóban idd meg a vizet. Ez már nem közönséges víz, élvezd, hogy egy csodálatos életelixírt veszel magadhoz. Adj hálát a mindenségnek, hogy ezzel a gyakorlattal tehettél önmagadért. Végezd el minden nap reggel vagy este, olyan hosszú időn keresztül, amíg csak jónak látod. A testedben beinduló tisztulási folyamatok jelzik a gyakorlat hatékonyságát. Lehet, hogy gyakrabban kell felkeresned a toalettet, vagy a bőrödön megjelenő apró kiütések mutatják az eredményes tisztulást, a benned lezajló változást.

A spirituális úton nem elég egy erő megszerzése, minden képességnek, az önismerethez és azon keresztül a valódi énünkhöz, az Elme és Ego nélküli valósághoz kell vezetnie. A mondás, miszerint „minden szentnek önmaga felé hajlik a keze” már rámutat a helyes irányra, a bennünk lévő minőséget kell először a végsőkig finomítani, míg „szentté” nem válunk. Ez az önmegvalósító folyamat csak úgy tud kibontakozni, ha az ember el tudja magát helyezni az élet színpadán, képes rátalálni önmagára. Erről a legkevésbé sem egyszerű feladatról lesz most szó.

8. fejezet

Találd meg önmagad „Az illúziók veszélyesek, nincsenek hibáik” (Samuel A. Taylor)

Önmagunk megtalálása, az önmegvalósítás, a valódi énünk és életfeladatunk felismerése, a spirituális úton járással, és az azzal történő gondolati azonosulással jön létre. Spirituális úton járunk mindannyian, de még nem minden ember látja át ezt a tényt. Mit is jelent ez a kifejezés: spirituális úton járni. A spirituális szó kifejezi a filozófiát, azt a szellemiséget és azokat a tanítási módszereket, amelyek megmutatják, hogy hol a helyünk a világmindenségben, kik vagyunk valójában, a bennünk lévő tudatnak, mint kozmikus részünknek a jelenlétére tanít. Járni annyi, mint cselekedni, mozgásban lenni, tehát tapasztalni. Aki bezárkózik a négy fal közé, nem szerez új ismereteket, és nem gyakorol, az soha nem jut előrébb. Ha elmegyek egy erdei sétára, megfigyelhetem a természetet, ez a megfigyelés az örömérzet által egy tapasztalattá válik. Minden tapasztalat túllendít egy állapoton, amelynek következménye a tudati változás, ebben az esetben, a természet tisztelete. Itt a „mozgás” az új élmények megtalálásával, a pillanatnyi tudatállapotunk minőségének, úgy is mondhatjuk, az erkölcsi szintnek a megváltoztatásával valósul meg, a legegyszerűbb dolgoktól a legbonyolultabbakig. A spirituális úton járás mozgása több szintű; lehet testi és tudati mozgás, amely a gyakorlásban nyilvánul meg. Minden gyakorlat fejleszti, karban tartja egész lényünket, és a tapasztalatok egyre mélyebb örömérzetben nyilvánulhatnak meg, amely elvezet egészen a megvilágosodásig. A fizikai testre és a tudatra ható gyakorlatokat nem lehet különválasztani. A meditáció nem csak egy lelki gyakorlat, hiszen jótékony hatása az egész testen lemérhető, a tudati energia, hatással van a fizikai folyamatokra. Ugyan akkor egy fizikai gyakorlat is lehet egyben meditáció, ilyen például a Tai Chi is. A spirituális út maga az élet. Az úton járó és az átlag ember között csak annyi a különbség, hogy az előbbi már tudja, hogy minden arról szól. Nem lehet különválasztani, reggeltől délutánig munka, majd egy kis spirituális úton járás. Ez téves. Minden pillanat arról szól, de igazán akkor kezdünk tudatosan az úton járni, amikor ezt a tényt képesek vagyunk elfogadni. Létünk értelme a tudati fejlődés, a valóság megértése, az ismereteken és az átélt tapasztalatokon keresztül. Egyre többen érdeklődnek a spirituális tanítások iránt, ez érthető, hiszen van valami a levegőben, ami mindannyiunkra hatással van. Ez a valami egy összetett dolog, egyrészt az ösztöneink súgják, másrészt a korunkat meghatározó szellemi irányzat, a Vízöntő kor szellemisége hat a tudatunkra. Az ösztönök az előző életekből levont tanulságok alapján működnek, és a megfelelő irányba terelgetik az érdeklődésünket, ezért érdeklődnek egyre többen a spirituális tanítások iránt. Mindenki érzi, hogy egy lassú ébredési folyamat résztvevője, de csak óvatosan, vizsgálódva mer a témához közelíteni, mert az ismeretlen félelemmel töltheti el. A Vízöntő egy mérhető időtartam (2160 év), amikor pont olyan erők munkálkodnak magasabb szintekről, amelyek a tudati és egyben az erkölcsi fejlődést segítik elő. A fejlődés folyamata lassú, mert az átalakító erők csak fokozatosan aktiválódnak, időt hagynak arra, hogy stabilan megvessük a lábunkat egy- egy elért szinten. Sokan még így is elfordulnak a tanításoktól, mert zavarja, ingerli őket ez a hatalmas energiafolyam. Úgy érzik jobb visszaolvadni a tömegbe, a már jól ismert rezgésbe, mint kiemelkedni, és ez által

reflektorfénybe kerülni. Az a helyzet, hogy az idő múlásával már egyre kevésbé lesz lehetőség elbújni, hiszen lassan a visszafordulók lesznek kevesebben. Az útkeresés viselkedési megnyilvánulása, a mindig újabb területre való hangoltság. Akik állandóan új tanítót, új tanfolyamokat keresnek, csak az Egójuk vágyait elégítik ki. Sokan esnek abba a hibába, hogy nem hagynak elég időt önmaguknak arra, hogy adott témában kellő ismeretekre tegyenek szert. Ők a spirituális vándorlók, akik mindig a periférián mozognak, a kör kerületén, így a középpontba, a lényeghez, a valódi Önvalóhoz, a megvilágosodott tudatállapothoz soha nem jutnak el. A fejlődés az isteni törvény; megváltoztatni, megállítani nem lehet, esetleg késleltetni, annak viszont ellent mond a józan ész. Miért ne lehetnénk itt és most boldogok? Számtalan lehetőség van a boldogság megteremtésére. A munkát önmagunkkal kell kezdeni, belülről kifelé haladva tudjuk a harmóniát kiterjeszteni, mások számára is érzékelhetővé tenni. A környezet mindig észreveszi a belső átalakulást, talán rá is kérdeznek: - Mi van veled? Megváltoztál! Nem értik, csak érzik a különbséget, a finomabb energia megnyilvánulását. Családtagok, munkatársak fedeznek fel újra bennünket, úgy érezhetjük, egyfajta központ szerepét töltjük be, amin minden átrobog, mint egy információs központon. Valójában ez történik, sokan osztják meg velünk problémáikat, sokszor még idegenek is. A bensőnkből áradó „pozitivitás” őket is megnyitja és létrejön az energiacsere, az információcsere közvetítésével. Nem hallgathatom el azt a tényt, hogy egyéni fejlődésünk során rengeteg testi- lelki fájdalmat élhetünk meg. Ilyenkor az auránkban tárolt karmikus tisztátalanságok, a korábbi életek hibás döntései, a tettek és gondolatok rossz energiái nyilvánulnak meg. Tehetik mindezt azért, mert mi emelkedtünk rezgésben, az auránkban tárolt karmikus energiafoltok letisztulnak, így könnyebben elérik a fizikai testet, gyorsabban lesüllyednek és betegségek, fájdalmak formájában jelentkeznek. Ilyenkor óriási türelemre van szükség, amíg a jelzett élmények úgymond kimerülnek. Átélhetünk számtalan betegséget, pánikhangulatot, halálfélelmet, mindez ne riasszon el bennünket a továbblépéstől, sőt csak a spirituális úton való továbbhaladás segíthet tisztázni az élmények mibenlétét. Ha szem előtt tartjuk, hogy minden megélt élménynek mi magunk vagyunk a forrása, az ok, akkor belátjuk, hogy kell lennie okozatnak is. Maga a félelem az, amely sokak számára legyőzhetetlennek tűnő akadályt képez. A megértése és feltárása vezethet a megszűnéséhez. Minden félelem alapja a halálfélelem. Akár betegség, munkahely elvesztése, vagy bármilyen tényező, amely fizikai testünk fenntartását bizonytalanná teszi, rettegéssel töltheti el az embert. A fizikai világban nincs biztonság, ez az igazság, de tudatos felkészítéssel, önvizsgálattal fel lehet oldani a belső bizonytalanságot. A spirituális gondolkodók számára elfogadott tény a reinkarnáció, annak az ismerete, hogy nem vagyunk azonosak fizikai testünkkel, ezért nincs mit elveszíteni. Tudom ennek kijelentése még kevés, csak a megélt tapasztalatok adhatnak belső stabilitást, ezért jó, ha valaki tovább akar lépni, tudatosan felkészül, például az asztrálutazás megtanulásával, vagy egyszerűen csak az ismeretei bővítésével, tanulással, ami segíti a megértést, mert az elmét sok mindenre rá lehet vezetni, új tények elfogadására kondicionálható. Az úgynevezett különleges képességek -auralátás, tudatos testelhagyás- a spirituális fejlődés folyamán, mintegy „melléktermékként” is jelentkezhetnek. A tudati változás csak fokozhatja érzékenységünket. Nem csak saját, hanem mások aurájában tárolt érzelmeket, érzeteket is tudatosíthatunk. Ezek megint csak kellemetlen perceket szerezhetnek nekünk. Közhivatalokban érzékelhető például a „türelmetlenség energia” jelenléte. Sok ember hagy hátra ilyen információt a térben, aki „vevő” rá az érzékenysége miatt, az akaratlanul is kapcsolatba kerül ezekkel a térinformációkkal. A magas rezgésű tiszta aura és a magasabb tudatszint, közömbösít minden szükségtelen dolgot, létrejön egy automatikus védelem. Lehet szándékosan létrehozni védelmet, vannak könyvek, amelyek ezzel a témával foglalkoznak, és adnak is jó tanácsokat, de soha sem lesz százszázalékos a hatásfok, mert a legkisebb bizonytalanság is gyengíti a létrehozott védőrendszert. A teljes védelem csak a szeretettel, a tudati fejlődéssel valósítható meg. Nem megoldás, ha a szemetet ide- oda

tologatjuk, azt ki kell dobni, és tovább kell lépni. Ha különböző technikákkal csak távol tartjuk mások érzelmi szemetét, az azért megmarad a térben, ezért lényeges annak teljes feloldása, vagy a létrejöttének megelőzése, de ehhez tudatosságra van szükség. A spirituális ismeretek átadása és elsajátítása vezet a tudati változáshoz. Amikor szembesültem a kérdéssel, hogy miért is járok spirituális úton, miért választottam, rá kellett döbbennem, hogy nincs más út, nincs más lehetőségem. Elodázhatom önmagam reformját, de ez csak a fájdalmak időbeli eltolását jelentette volna. Át kell esni a nehézségeken, hogy azután zavartalanul élvezhessük a munkánk eredményét, azt a harmóniát és boldogságot, amely a tudásból ered. Az önmegvalósítás során el kell érnünk a teljes függetlenséget másoktól. Ez nem azt jelenti, hogy vonuljunk ki a természetbe és éljünk remeteként, megszüntetve minden világi kapcsolatot, bár ez is egy megoldás. Valójában az a jó, ha minden szinten megvalósítjuk függetlenségünket. Tudati szinten akkor értük el, ha már nem hatnak ránk, a mások által gerjesztett negativitások, bosszantó élmények. Ezzel a függetlenséggel sokszor mi magunk válunk bosszantóvá mások számára, mert nem értik azt, hogy ami számukra probléma, mi azon csak nevetünk, mert megvalósítottuk a problémamentes tudatállapotot. Minden pillanatnak van egy minősége, és mi ezt a minőséget változtatjuk pillanatrólpillanatra, így fejlődhetünk, vagy lesüllyedhetünk tudatilag; a stagnálás csak látszólagos, mert minden örök mozgásban van, előbb- utóbb kimozdul a holtpontról. Ha a fejlődést választjuk, az maga a spirituális úton való járás; mint a vízcsepp a folyóval, együtt áramlani a mindenség energiájával. A mindennapokban találkozunk embertársainkkal, aminek következtében gyakran konfrontálódunk olyan helyzetekkel, amelyben számunkra kellemetlen kéréseket, igényeket fogalmaznak meg felénk. A tudatosság ott kezdődik, amikor önmagunkat akarjuk megvalósítani és nem mások elvárásait, mert így csak egy folyamatos kifelé fordulásról beszélhetünk, és ha mások életét éljük, akkor hol vagyunk mi, és mikor találjuk meg önmagunkat? Olyan sok Ego akar ránk hatással lenni, hogy sajátunk szinte azonosul az igényeikkel, és automatikusan meg akarunk felelni a mindenkori környezetünk által diktált feltételeknek, hierarchikus rendszereknek. Ilyenkor gyakran érzünk testi- lelki fájdalmat, fásultságot, mert a bennünk felhalmozódó ellenérzetnek nem tudunk, vagy nem merünk szabad folyást engedni. Kutató csoportok vizsgálták a hierarchikus rendszerek hatását embereken és majmokon. Megfigyelték, hogy a vezető beosztásúak, a ranglétra magasabb fokain elhelyezkedők mennyivel ritkábban esnek át szívproblémákon. Ha egy munkahelyen megjelenik a főnök, vagy az állatvilágban a vezérhím, a rangban alatta levők vérnyomása megemelkedik, feszültség keletkezik, hormonok aktivizálódnak. Ez az ugrásra kész állapot, ha állandósul, és nem történik meg hosszútávon a feloldása, létrejön korunk betegsége a stressz, és annak következményei. Az erek falai megvastagodnak, a leszűkült átmérőn gyorsabban áramlik a vér, így alakul ki a magas vérnyomás. A gyors mozgású vér az érfalról nagyobb szövetdarabokat, rögöket választhat le, létrehozva a trombózis veszélyét. Mindezt azért említem, hogy érthetővé váljon, mennyire fontos még a munkahelyeken is a szeretetteljes légkör, a jó hangulat kialakítása, és ez a vezetők feladata. Megérteni, hogy minden ember a saját életcélja, a saját sorsa miatt van a fizikai világban. Össze kell hangolni a munkahelyi és a személyes célokat, minden ember megelégedésére, ez egy hatalmas kihívás, ami csak spirituális rálátásból valósulhat meg. Minden ember arra született, hogy a saját útját járja, megvalósítsa önmagát, végre felismerje isteni mivoltát, és azonosuljon ezzel a felismeréssel, vagyis érje el a megvilágosodást. Amikor munkahelyekről beszélünk, látni kell, hogy mennyire elvész az élet lényege, mert ott szó sem esik arról, kit hogyan kellene támogatni eredeti célja elérésében. Ott gyakran személyes igények fogalmazódnak meg (főnök), vagy kollektív igények (vállalkozás), de sajnos nem spirituális értelemben. Ezért minden munkavégzés, amit mások javára cselekszünk nagy áldozat, értéke pénzben kifejezhetetlen, mert elzár a lehetőségtől, hogy más dolgokkal foglalkozzunk, például a megvilágosodásunkkal. A „havi bér” fogalma is rávilágít arra, hogy kénytelenek vagyunk rendszeresen eladni (fizikai és szellemi)

önmagunkat, és pont a társadalom kényszerít arra, hogy ezt egy egész életen át megtegyük. Ez nem csak egy helyi probléma, hanem az egész bolygónkat érintő szociálpolitikai kérdés. Korunk társadalmaira jellemző a mértéktelen felhalmozás, a folyamatos cselekvés, így persze mindenki dolgozik, és kevés ideje jut kikapcsolódásra, a saját igényekre, meditációra. A tudat (a lélek) emlékezik arra, miért van jelen a jelenlegi fizikai testben, és türelmesen vár. Ami nem valósul meg ebben az inkarnációban, arra lesz lehetőség a következőben. De meddig akarunk ezen a tévúton járni? Lehet, hogy nincs szükség a valódi boldogságra? Mit tehet az egyén? Törekedjen arra, hogy mindig azt cselekedje, ami benne jó érzéseket vált ki, figyeljen a belső sugallatokra. Tudd, és ismerd fel, ha csak megfelelésből vagy jelen az élet valamely területén, merj továbblépni és változtatni. A jelszó, légy szabad, de ez a szabadság csak a belül megalkotott függetlenség alapján jöhet létre. Ha minden gondolatot és érzelmet összegyűjtenénk egy hatalmas edényben, akkor látnánk, hogy az élet minden helyzetében az Elme kiragad egy gondolatot és az Ego hozzá egy érzelmet. Ha megtanulod ezt a kettőt uralni, nem érhetnek zavaró hatások, mert kialakul benned a világegyetem alapállapota, az üresség, amely nem egyenlő a közönnyel. Az üresség egy magasabb rendű belső stabilitás vagy harmónia, amiből nem lehet kimozdítani. Ellenben a közöny csak egy beletörődés, egy lemondás a saját belső erőd használatáról. Életünk fontos területe, a munkahely, amely az önfenntartást segíti elő. Ha létrejönnének a valóban spirituális társadalmak, a munka ott sem veszítené el fontosságát, mert nem arról van szó, hogy egy egész ország folyamatosan meditáljon, mert akkor szép csendben éhen hal. A munkában, mondjuk az átlag életkor feléig, 35 éves korig kellene részt venni, megadva azt, amivel a közjavára tehetünk, majd fokozatosan átvehetné a központi szerepet az életünkben az önmegvalósítás, a spirituális kibontakozás, a teljes szabadság élménye, amelyben ott a lehetőség, a megvilágosodás elérésére. A meglévő készletek elosztásával, a technika adta lehetőségek használatával mindenki jóléte biztosítva lenne, és ezt a tényt nem befolyásolná a munkaidő és a mozgósítható munkaerő csökkenése. A munkahely tehát fontos tényező, a társadalmi érintkezés színtere, de feloldásra várnak még a hozzá fűződő negativitások. A jóléten belül a fizikai egészségünk megtartását is támogatnia kell; a létrehozott harmonikus légkör, egymás megbecsülése adja meg ennek lehetőségét. A munkavégzés kapcsán megemlíteném még az egyéni vállalkozásokat, mint a lehetőségek hordozóit. Az egyéni vállalkozó gyakorlatilag önmagának dolgozik, nincs főnökbeosztott viszony, de általában beleesnek egy csapdába. Ha jól megy a vállalkozás, szinte soha, semmi sem elég. Ha sok van, akkor még több kell, így önmagát őrli fel az ember. Ha jól működik egy vállalkozás, pont azt a lehetőséget adja meg, hogy több idő jusson önmagunkra, azáltal, hogy beérjük kicsit kevesebbel, okosan beosztva az időnket és a felvállalt feladatokat. Egy spirituálisan gondolkodó vezető a beosztottainak is megadhatja az ideális és örömteli munkavégzés lehetőségét, valamint azt, hogy elég idő jusson önmagukra. Az a munkahely, amelynek alapjait önös érdekek, egoizmus, gőg alkotják, könnyen összeomolhat; nem kell hozzá más, csak az emberek tudatra ébredése, az, hogy egyszerűen mást választanak, vagy létrehoznak közösen valami jobbat, átmenetileg kirekesztve azokat, akik a gondolkodásmódjukkal gátat képeztek. Minden ember értékes, de lehet, hogy szüksége van időre, arra, hogy önmagába mélyedjen, és felismerései legyenek önmagával kapcsolatban. Minden megnyilvánulásnak a félelem vagy a szeretet az alapja, ez a két poláris érzelem pár húzódik meg mindennek a háttérében, tudatlanul. Ha a főnök felelősségre von valamiért (rossz passzban van), nem azért teszi, mert nagyon szeret. A félelmét vetíti ki harag formájában, így próbál egy kis plusz energiához jutni. Van úgy az emberi viselkedésben, hogy a legapróbb hibát is óriásinak látja, mert a hiányosságban egy rendszer ingatagságára derül fény, és minden gyengeségben a hanyatlás lehetősége mutatkozik meg, és ezen keresztül a létfenntartás válik kérdésessé. A tudatosság a kulcsszó, nézzük mit jelent. Annak a folyamatos érzékelése, hogy ki vagyok én valójában. Része vagyok egy mindent átfogó, mindenütt jelen levő kozmikus tudatnak, intelligenciának, amit nevezhetsz Istennek, vagy ahogy akarod. Minden esemény folyamatában lényeges a tudat jelenlétének felismerése.

Egy tudat van, de az Elme sokféleképp tud fókuszálni. Cselekedet előtti tudat: ez a jövőben, a lehetőségekben való elmerülés, képzelgés. A jövő egy még meg nem valósult pillanat, tehát számodra még nem létezik, ezért nem érdemes vele foglalkozni, ez az Elme megnyilvánulása, a tudatosság tévútja. Azután létezik a cselekedet utáni tudat: a múltban való elmerülés, az emlékezés, „a mi lett volna, ha…” állapota. A múlt lezárult, ezért nem befolyásolható, ez megint tévút. Csak a jelen pillanat az- az egyetlen tudatállapot, ami valóban a tiéd, ezt formálhatod a saját szintednek megfelelően. Az események eléd jöhetnek, kiválasztva a helyes irányt, úgy, hogy egyszerűen nem kapsz más lehetőséget. A tudatosságban nem az a lényeg, hogy idomított állatként elfogadj minden külső hatást; hanem fejezd ki gondolatban, szóban és tettekben azt, amit szeretnél megvalósítani és megvárni, hogy a világegyetem, a végtelen intelligencia milyen választ ad, hogyan támogat a célok elérésében a karmikus folyamataid alapján. Ez maga a teremtés folyamata. Használd a teremtő erődet, mégpedig úgy, hogy nagyon pontosan, a legkisebb részletekre is kiterjedően fogalmazd meg, mit szeretnél elérni. Mondd ki hangosan is, mert a hang, a rezgés az- az őserő, amely elindítja a megvalósulás folyamatát. Légy hálás a megvalósulást illetően, mert nincs elveszett energia. Már az iskolában is tanultad fizikából, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Minden teremtésed a megvalósulásra törekszik, bár lehet, hogy nem ebben az életedben kapod meg. Ha valakit gyógyítasz, nem biztos, hogy meggyógyul, de a ráfordított energia vele marad, és akár a következő életben aktiválódik, és segít majd egy megoldandó helyzetben, vagy az egészség fenntartásában. Minél inkább harmóniában vagy a világegyetemmel, annál inkább megadod magad a pillanatnak, a mindenütt jelenlévő bölcsességnek, így annál közelebb kerülsz a benső Önvalódhoz, az isteni részedhez. A végtelen intelligencia csak akkor tud segíteni, ha hagyod és elfogadod a törvényeit, ha feloldódsz benne. Úgyis mindig azt kapod, amire szükséged van, hát add meg magad a változásnak, és maradj mindig nyugodt, így fejezve ki a bizalmadat a magasabb rendű felé. Aki nem tud, vagy nem akar önismeretre szert tenni, az képtelen lesz felismerni az Ego csapdáit, amelyek automatikus reakciókat váltanak ki. Az automatizmus nem tudatosság. Csak a teljes önfeltárás vezet el a tiszta Önvalóhoz, amikor önmagunk előtt is meztelenül állunk, álarcok nélkül, már megismertük személyiségünk minden pozitív és negatív jellemzőjét. Rendkívül fontos a normális keretek között működő önbecsülés. A külvilág, mint egy tükör, minden gondolatunkat visszavetíti ránk, ki hogy becsüli önmagát, azt kapja. Sokan talán elégedetlenek a külsejükkel, a képességeikkel, ezt gondolatban rendszeresen kifejezik, és csodálkoznak, ha a környezet visszatükrözi a negatív gondolatokat. A gondolatok, a tartalmuk alapján erővel sugároznak, mint egy adótorony, megtöltik az aurát, az emberi energiamezőt. Az aurák állandóan találkoznak, így kapcsolatba kerülnek a bennük tárolt információval. Ha valaki meg akarja változtatni a külvilágot, önmagát kell előbb megváltoztatnia (érzelmek, gondolatok), mert a belső harmónia is visszajelzésre talál. Ne akarjunk azonban túllépni a realitáson, mert az élet minden területén káoszt okoz, amikor valamit túlzásba viszünk, ha túlértékeljük önmagunkat. Az igazi bölcsesség szerény és csendes. Legjobb, ha önvizsgálatot tartunk, akár le is írhatjuk minden jó és rossz tulajdonságunkat, és ehhez a családtagjainkat is segítségül hívhatjuk. Az önismeret a legjobb alap ahhoz, hogy megtudjuk mik a lehetőségeink, kitaláljuk azt, hogy mit szeretnénk megvalósítani jelen életünkben. A legtöbb segítséget az önmegvalósításhoz azonban spirituális szintekről kaphatsz. Elég, ha kifejezed, mit szeretnél; a képzettebbek elsajátíthatják a test tudatos elhagyását, az asztrálutazást, vagy elérhetik a tisztánlátást- tisztánhallást. A lényeg, hogy kapcsolatba léphetsz a szellemi vezetőiddel, magasabb rendű entitásokkal. A segítségük révén feltárhatod a jelen életed feladatait, megértheted a karmikus összefüggéseket, tudatosan választhatsz hivatást. Az ilyen magas szintű megértésnek még olyan eredménye is lehet, hogy egy adott területen jól képzett szakember más életpályára tér át, feladva eddigi foglalkozását, mert annyira mélyen megérinti a felismerés önmagával kapcsolatban.

Az életünk formálásakor nem mindegy, hogy az Elme (a vágyak), vagy a valódi Önvalónk (a tiszta tudat) alapján hozunk döntéseket. Ha valaki eljut idáig, az már igazi spiritualitás a legteljesebb értelemben. Rendkívüli módon felgyorsul a fejlődése: megszűnik minden fölösleges aggódás; mély lelki nyugalomban cselekedhet az emberiség javára. Most megpróbálok átfogó képet nyújtani arról, hogyan működik a spirituális felemelkedés. Az ember először is érdeklődővé válik, keresi a megértés lehetőségét, az akár írott, vagy szóban átadott ismeretek formájában. Amikor találkozik egy mesterrel és elkötelezi magát, tanítvánnyá válik, majd a beavatások révén emelkedik a rezgésszintje. Ennek a folyamatnak az eredményeként kitisztulnak, és az energia számára jobban átjárhatóbbá válnak a csakrák, testünkön az energia felvételét biztosító „belépési pontok”. A fizikai szinten is tisztulási folyamatok zajlanak, a test követi a tudati változást. A megnövekvő energia hatására még inkább emelkedik a rezgésszint, változik a gondolkodásmód; egyre több élmény és felismerés jelzi a tudati változást. Az ember megtanulja irányítani a folyamatokat, először képessé válik az élet apróbb helyzeteire hatást gyakorolni, majd később, ahogy egyre inkább feladja az Ego- ját és partnerré válik a magasabb tudati dimenziók számára, úgy az egyre nagyobb változások résztvevője lesz. Egy fejlődési ponton szabad átjárást kap más dimenziókba, képes rendszeresen elhagyni a testét, vagy akár a testével együtt átlépni más tudatsíkokra, megkapja a tisztánlátás és a tisztánhallás képességét, hogy párbeszédet folytasson magasabb rendű entitásokkal. Ekkor a spirituális fejlődése rendkívül felgyorsul, maga is mesterré válik, ekkor már nincs a fizikai szinten mestere, csak a testen kívüli dimenziókban, ahol inkább beszélhetünk testvériségről. Megismeri a végtelen egység élményét, számára egyértelmű az „örök élet” ténye, nincs halálfélelem, a legvégső kibontakozásban eléri a teljes megvilágosodást, az azonosulást a mindent betöltő Létezéssel.

Gyakorlat: Most egy olyan gyakorlatról lesz szó, amely nem igényel állandó helyszínt, mert mindenütt alkalmazható. A kapcsolatokban, a kommunikációban, minden gondolatot a kimondott szó követi. Mielőtt kimondanád azt, amit szeretnél, gondold át, tényleg ki akarod e mondani, amit megfogalmazni készülsz. Ha létrehozod és állandósítod ezt a „megelőző gondolatot”, sokkal tudatosabb lehetsz a mindennapokban. Nem csak a gondolatokat (és következményüket, a szavakat), hanem a cselekedeteket is ilyen formában lehet kontrolálni. Ennek következtében te lehetsz az a munkatárs, az a családtag, az a barát, aki nyugodtan cselekszik, semmit sem felejt el, akire minden körülmények között lehet számítani, aki higgadt vitapartner. Rohanó, kapkodó világunkban sok energia vész el a hibák korrigálására. Ahhoz, hogy le tudj lassulni, előbb meg kell tanítanod az elmédnek a „megelőző gondolat” létezését. Apró papírdarabokra ráírhatod: „megelőző gondolat”, amiket azután elhelyezhetsz akár a táskádban, vagy kitűzhetsz a lakás különböző részein. Le is egyszerűsítheted, mondjuk a „tudatosság” felszólítás kiírásával. A megelőző gondolat, mint tudatállapot segít abban is, hogy akkor kerülj meditatív állapotba, amikor csak akarsz. A meditációid elején eldöntheted, hogy azonnal a csendet választod, így nem folysz bele egy hosszú gondolati monológba, amit nehéz leállítani. Az elme nagyon gyors, azonnal ráveti magát minden információra. Gondolj csak arra, ha az utcán sétálva feliratokat látsz, nem tudsz úgy rájuk nézni, hogy közben ne mond ki magadban azokat. Csak akkor lesz sikerélményed, ha tudatosan lelassulsz. Szándékosan lassan cselekedni és beszélni, ez segít. Közmondássá vált: számolj tízig, mielőtt megszólalsz.

A Teremtő nem hagyott bennünket magunkra az önfeltárásban. Eszközök sokaságát sorakoztatta fel, hogy mindenki megtalálja a neki tetszőt. Sok tárgyi és szellemi emlék maradt fent az ősi kultúrák kezdetleges módszereiről, amelyek segítségével a múlt és a jövő titkait kutatták. Napjainkig sok változáson ment át ezen eszközök használatának megítélése. Jelenlétük mutatja az a kimeríthetetlen kíváncsiságot, amely minden emberben ott lakozik. A vezető politikustól a közemberig széles réteget fog át. A következő fejezetet ennek a témakörnek, a múltat és jövőt feltáró eszközöknek szentelem.

9. fejezet

Isteni eszközök „Sorsunk nálunk nagyobb hatalmak kezében van, de jellemünk a magunkéban.” (Keresztury Dezső)

Az embert mindig hajtotta a vágy, hogy megtudja mi a sorsa, mit kell megélnie fizikai léte során? A Teremtő elébe ment ennek a kíváncsiságnak, számított rá, több eszközt is felvonultatott a válasz megtalálásához. Ilyen eszközök: a kézelemzés, a Ji-Csing, a kártyavetés, az asztrológia, a Tarot, a szellemi közvetítés, stb. Magának az eszköznek a bonyolultsága adja meg a lehetőséget a minél sokrétűbb információ megszerzéséhez. Minél több jel van jelen, annál nagyobb szókészlet áll a rendelkezésre, annál bővebben megfogalmazódik a válasz a feltett kérdésre. Egy tudás van, így minden eszköznek ugyan azt a választ kell adnia, csak a közvetítő személynek a felkészültsége okozhat eltéréseket, torzításokat. Fontos az, hogy kellő komolysággal és alázattal közelítsünk minden eszközhöz, annak elsajátításához. Ne csak játéknak tekintsük az eszközöket, bármily játékosnak is tűnnek, mert mindig útmutatást kapunk az adott helyzetünkre; ugyan akkor ne féljünk az igazságtól, mert az a megközelítés, ami a félelemre alapoz, beszűkíti a lehetőségek végtelen tárházát. A negatív érzelem mindig behatárol és korlátoz. Számtalan esetben éreztem hatalmas megdöbbenést, tiszteletet, örömöt, amikor választ kaptam a kérdéseimre. De micsoda válaszokat! Az ember sokszor azt sem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, mert annyira csodálatos, pontos és személyre szóló az, amit kap. Vizsgáljuk meg közelebbről az asztrológiát. Ez a sokat vitatott tudomány, számtalan hódolót és ellenséget szerzett már magának. Azt, hogy tudomány, csak akkor értettem meg, amikor elmélyedtem benne és megismertem a mögöttes tartalmát, lényegi eszenciáját. Segítségével megérthető az életfeladat, az ok, amiért megszületünk. Összeköti a múltat (előző élet, életek) és a jelent, és a kettő összevonásának eredményeként rámutat a jövő lehetőségeire is. Minden módszer, így az asztrológia is az önismerethez kell, hogy vezessen, és ezen keresztül valósul meg sorsunk formálásának a tudománya. A delphoi jósda felirata: „ember ismerd meg önmagad”, nem csak egy hangzatos mondat. Önismeret nélkül nehéz eldönteni, mit kell megváltoztatnunk személyiségünkben ahhoz, hogy harmonikus és sikeres életet élhessünk. Ha feltárjuk személyiségünket, megismerjük tulajdonságainkat, akkor tudjuk megérteni önmagunkat, minden reakciónkat, amit a külvilág ingereire adunk, és amit a külvilág közvetít felénk. Csak az élhet igazán boldogságban és harmóniában, aki azt sugározza kifelé. A külvilág felfogja az ingereket, a rezgéseket, ami az auránkból árad, és azok minősége szerint reagál. Ebben az a csodálatos, hogy ez a legőszintébb folyamat. A fej gondolhat valamit, a gondolat alapján eljátszhat egy érzelmet, de az igazság az ember szívébe van írva, és ez a szerv határozza meg a valóságunkat, mert ez az érzelmek birodalma. Az érzelmek a tudat eszközei, az érzelmeken keresztül mondja el a tudat, hogy milyen tapasztalat megszerzésében vesz részt szívesen, vagy kevésbé szívesen. Az asztrológia segít feltárni az előző élet alapján a jelen inkarnáció feladatát, megmutatja, hogy itt és most mit tudunk jobban elvégezni, hogyan tudunk jobb döntéseket hozni a korábbiakhoz képest. Amikor véget ér egy élet, nézzük játékosan, a Teremtő maga elé veszi az illető adatlapját, az orrára teszi a szemüvegét, majd komótosan átnézi azt, majd a jó és rossz cselekedetek összevonása alapján kihoz egy végeredményt, amit nevezhetünk egy adott rezgésnek. Ezzel a rezgéssel érkezünk az új életbe. Ha sikerül magasabb szintre

feltornázni magunkat, azt mondjuk spirituálisan, „lelkileg” fejlődtünk. Ha nem sikerül, vagy ugyan onnan, vagy még alacsonyabb szintről kezdjük el a következő életet. Az asztrológia arra is képes rámutatni, hogy pontosan hol tévedtünk, melyik az- az életterület, ahol javítanivalónk van. Az asztrológia eszköze a képlet, vagy más néven ábra, amely a bolygók (kozmikus erők) elhelyezkedését és hatását mutatja a házakban (életterületek), a zodiákus jegyekben (személyiség irányultságai), valamint feltünteti a köztük lévő fényszögkapcsolatokat. A bolygók folyamatosan haladnak a pályájukon, minden ábra a mindenkori égi helyzetet mutatja, egy-egy személy megszületésének a pillanatában, úgy, mintha lefényképeznénk az égboltot. Az egyiptomi hieroglifák apró jelekből állnak, melyek értelmezésük és összolvasásuk után értelmes mondatokat alkottak. Az asztrológiában használt jelek is az értelmes tartalom közvetítői. Nyugodtan kijelenthetem, maga az ábra Isten üzenete számunkra, hogy lássuk, milyen megoldandó feladatok miatt születtünk, milyen lehetőségeket kaptunk jelen inkarnációnkhoz, más szóval, hogyan döntött a lélek. Az ábra valóban csak a lehetőségeket mutatja a születés pillanatában, mert minden folyamatos változásban és átalakulásban van, így a tudatos életvitel és a már megoldott feladatok, a már megszerzett tapasztalatok következményeként mindig újabb lehetőségek tárulnak fel. Az asztrológia lényege, hogy ábránk ne valósuljon meg maradéktalanul, a pozitív személyiségjegyek erősítésével, a negativitások leküzdésével egy olyan érett és harmonikus „én”- t tudjunk megalkotni, amely elvezethet bennünket a magasabb tudatosság szintjére. Lenyűgöző az a végtelen intelligencia, amely mindezt átlátja és létrehozta. Minden tudatnak a sorsát, amely testet ölt, figyelni, és a döntései alapján a körülményeket szervezni, úgy, hogy a környezete (naprendszer, bolygó, ország, családtagok) a lehetőségeit biztosítsa, szinte elképzelhetetlen és felfoghatatlan. Nehéz rá megfelelő szavakat találni. Kanyarodjunk vissza még egyszer az asztrológiai ábrához. Sokan kérdezik azt, hogy az ábrázolt dolgok tényleg megvalósulnak-e. Azt kell, hogy mondjam, nem. Az ábra a születés pillanatában mutatja a tudat pillanatnyi elhatározását arról, hogy mit szeretne a választott fizikai testben megtapasztalni. Mivel minden folyamatos változásban van, így a lehetőség és a megvalósulás is állandóan változik. Az ábrában, az adott életterületre vonatkozó, a bolygók által jelzett támogatások vagy korlátozások csak akkor lépnek működésbe, ha az ember létrehozza a körülményeket, ha azokat a tapasztalatokat tényleg kiválasztja a tudat. Minden pillanatban rendelkezünk a döntés lehetőségével, a szabad akarattal. Amikor az ember felnőtté válik, megérti, hogy saját minőséggel, személyiséggel rendelkezik, de ez még nem jelent tudatosságot. A tudatosság ott kezdődik, amikor megértjük, hogy minden döntésünk valami magasabb rendű célt szolgál. Ebből a rálátásból az ember megértheti, hogy semmit nem tud elrontani, minden döntésnek meghatározott szerepe van a létezésben, ez maga a tapasztalat. A tudatosság arra a tudásanyagra épül, amely szem előtt tartja a tudat valóságát; a személyiség, minden pillanatban valami magasabb rendű részeként ismeri fel önmagát. Ennek átérzésében segíthetnek a vallások, a személyes tapasztalatok, a spirituális módszerek és eszközök, amelyek végül bölcsességként nyilvánulhatnak meg. A spirituális út eredményei nem jönnek könnyen, jó, ha az ember tesz önmagáért. A többség, valamikor az élete derekán jut el oda, hogy létezésével kapcsolatban kérdései vannak. Az ifjúság orientáltsága rendszerint a tapasztalatok megszerzésére korlátozódik, az átértékelés később válik fontossá. Az idősebbek, a bölcsesség hordozói előtt ott a lehetőség, hogy segítsék azt a folyamatot, amelynek eredményeként sokkal korábbra tevődik a lét megismerésének szándéka. A már gyermekkorban elkezdett tanítás alapján, bárki a korlátlan teremtés eszközével rendelkező, tudatos lénnyé válhat. Ez egy óriási lehetőség. A fent említett eszközök pont azt sugallják, hogy vegyük észre, van itt valami érdekes, amit mélyen fel lehet tárni. A Ji Csing, a Feng-Shui, a tér harmonizálásának lehetősége, és még sok más eszköz és módszer jelzi a titkok jelenlétét, azt a mögöttes erőt, amely megismerésre vár. A Ji Csing, az ősi kínai bölcsesség, a tanácsaiban káprázatos, de a csoda csak addig csoda, amíg meg nem értjük a lényeget. Ez a könyv formátumban meglévő bölcsesség, már előre megadott

válaszokat tartalmaz, válaszok gyűjteménye. Érdekes, hogy mégis mindig azt a választ kapja az ember, amely a pillanatnyi helyzetére éppen aktuális. Hogy egy adott kérdésre mi a válasz, azt a tudat rezgése, pillanatnyi állapota dönti el. Mint a gyerekeknek megalkotott, kérdés – felelet társasjátékban, ha a kiválasztott kérdéshez érintik az egyik fémpálcát, akkor a helyes válasz megtalálásakor a másik fémpálca zár egy áramkört, és kigyullad egy kis lámpa. A Ji Csing- ben, a tudat rezgése hozza létre a kapcsolatot a kérdés és a felelet között. A válaszban megfogalmazott útmutatás a tudat válasza, egyben egy jó tanács, amely épp a tudattal való jobb együttműködést teszi lehetővé a személyiség számára. Hasonló a Tarot működése is. A kéz elemzése is egy nagyon érdekes módszer. A bal kéz vonalai állandóak, soha sem változnak. A baloldal jelenti a múltat, a lezárult dolgokat. A bal tenyérből olvasható ki az összes megszerzett tapasztalat, az előző életből hozott információ, amely a lehetőségeket tárja fel. Olyan, mint az asztrológiai ábra. A jobb tenyér vonalai állandóan változnak, folyamatosan informálnak, megmutatják, hogy épp milyen események jönnek létre az életünkben, az asztrológiában ez a tranzitok vizsgálata. A kézen is megtalálható a test- szellem- lélek hármassága, hiszen látható az életvonal, a fejvonal és a szívvonal, melyek jelzik a testi változásokat; a szellemi fejlődést, a tanulási készséget; illetve az érzelmi hatásokat, a lélek minőségi folyamatait. A jövő ismeretlen, végső válasz egyetlen eszközzel sem adható, mert minden végkifejlet, az összes variációval, egyszerre van jelen a létezésben. A tudat dönti el, hogy épp mit szeretne megtapasztalni, a test és a szellem (elme) pedig a vágyak alapján vagy együttműködnek, vagy ellenkező döntéseket hoznak. Mivel a tudat irányít, ő a főnök, gyakran engedi „kikapcsolódni” a testet és a szellemet, időt és lehetőséget ad a változásra, de a fő irányvonalat mindenkor meghatározza. Mint a türelmes szülő, aki engedi játszani iskolás gyermekét, hogy később a tanulásra tudjon összpontosítani. Az isteni eszközök jelentősége tehát abban van, hogy segítik megérteni a tudat szándékát, feltárják a mindenkori inkarnációra választott feladatokat, így könnyebben megvalósítható az összhang, a harmónia, a testi- szellemi és lelki szintek között, amely soha sem céltalan, mert a tudati emelkedést szolgálja. Az információszerzésnek létezik több magasabb szintű módszere, a szándékos testelhagyás, tisztánlátás- tisztánhallás. Ilyen tudás birtokában válhat valaki valóban asztrológussá, mert számára minden egyértelmű, nincs bizonytalanság, találgatás az ábra alapján. A tudat a testből kikerülve, olyan dimenzióba kerül, ahol minden történés, akár múltat, jelent, vagy jövőt érintő, egyszerre van jelen információ (energiaminták) formájában. A Földünket körülvevő információhalmazt nevezzük Akasha krónikának. Itt „megtekinthető” minden esemény, de csak a múltra vonatkozóan létezik a megvalósultság bizonyossága, mivel oda folyamatosan íródnak be az események, az itt és most pillanatok. A jövőt, az egész bolygó, annak minden lakója befolyásolja, így a látott jelenetek, csak pillanatnyi lehetőségként értelmezhetőek, de útmutatást és megértést adhatnak a karmikus folyamatok feltárásában. A testelhagyás, az asztrálutazás megtanulása nem veszélytelen, csak avatott mester jelenléte adhatja meg a teljes biztonságot. Senkinek sem javaslom, hogy előtanulmányok nélkül kezdjen hozzá a megvalósításhoz. Ez is egy kitartást igénylő gyakorlatozás, hónapokig is eltarthat az első siker megjelenése, így csak a komoly szándék vezet eredményre. Ne felejtsd el, mit mond a bölcselet: „Isten nem hazárdjátékos”!

Gyakorlat: Most egy olyan gyakorlatot fogunk elvégezni, amely segít abban, hogy gyógyulásra váró testrészt tudj energiával ellátni, vagy előre tudj magadnak energiát küldeni, ha tudod hogy nehéz napod, tárgyalásod, stb. lesz. Gyújts meg egy gyertyát, egy füstölőt, bekapcsolhatsz egy halk, kellemes zenét, tehát teremtsd meg a külső körülményeket egy tökéletes ellazuláshoz. Helyezkedj el a meditációhoz kényelmesen ülve. Figyeld a légzésedet, és egyre mélyebb lélegzetvételekkel nyugtasd le önmagad, lazítsd el a tested.

Képzeld el, hogy egy tükör előtt ülsz, és a tükörben látod önmagad. Ha ez nehéz a számodra, akkor képzeld el, hogy a tested formáját híven tükröző, kék színű alak (étertested) ül le veled szemben. Lelki szemeiddel lásd, hogy egy aranyszínű fénysugár áramlik felülről. Két kezeddel fogd fel a fényfolyamot, és kezdj el egy fénylabdát gyúrni belőle. Két kinyújtott tenyered között egyre nagyobb fénygömb formálódik. Bármikor megállíthatod, ha úgy gondolod elégséges a számodra. A fénygömböt most a veled szemben elhelyezkedő tükörképednek, vagy étertestednek, annak bármely részének elküldheted. Gondold azt, mintha tényleg egy labdát dobnál, egyszerűen dobd oda a kívánt testrészhez, és lásd, ahogy beolvad, eggyé válik a testrésszel. Ha tetőtől- talpig szükséged van rá, akkor lásd, ahogy szétterül a fénygömb, és mindenütt beborít. Figyeld meg, milyen fénylőn ragyog a „tükör” éned. Kérheted azt is, hogy adott helyen és időben álljon a rendelkezésedre az önmagadnak adott energia, és biztosítsa a védelmedet, vagy segítsen frissnek és ébernek maradni, akár segítse elő a gyógyulásod, egy konkrét probléma megszűnését. Köszönd meg a lehetőséget, hogy tehettél önmagadért, hogy a mindenség energiája mindenütt és mindenkor a rendelkezésedre áll. Mozgasd meg a végtagjaidat, nyisd ki a szemed és térj vissza a napi teendődhöz.

Amikor eredményt akarunk elérni, szükségünk lehet külső támogatásra, folyamatos inspirációra. Minden akadály magában hordozza a feladás lehetőségét, azt, hogy az ember inkább visszafordul, minthogy felvállaljon egy küzdelmet. A továbbhaladáshoz szükséges plusz erőt azok képesek megadni, akik rendelkeznek egy magasabb szintű rálátással, ők a tanítómesterek. A következő fejezet a mester és tanítvány kapcsolatát elemzi a teljesség igénye nélkül, mert ez is annyira sokrétű és bonyolult, mint maga az emberi lélek.

10. fejezet

Mester és tanítvány „testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz.” (Dan Millman)

Egyetlen mester van: Isten. Mi mindannyian tanítványok vagyunk. Mester és tanítvány kapcsolatról csak azért beszélünk, mert valahogy ki akarjuk fejezni a közvetítést, mindig a magasabb tudatszintről az alacsonyabb felé. Nevezhetném bárhogyan a „nagy tanítót”, nem az elnevezés a lényeg, hanem az egyetemes, mindent betöltő intelligencia jelenléte. Egyek vagyunk a végtelen bölcsességgel, mindenkiben ott van a Mester, de a tudat, csak a személyiség (az Ego) szűrőjén keresztül tud megnyilvánulni. Akik már átlátják ezt a tényt, ők tudnak segíteni abban a folyamatban, ahol ebből az információból megtapasztalás és tudati fejlődés lesz, ők a spirituális tanítók. A tanítás iránti érdeklődés földrészenként, de akár országonként is teljesen eltérő lehet. A lebontás végén ott a sok kis személyiség, amely nyitottságán keresztül megváltoztathatja a társadalom képét. Ez az a fix pont, amelyen keresztül kimozdíthatjuk a világot sarkaiból. Kelet és Nyugat eltérő képet mutat a mentalitást illetően. A keleti ember nagyon vallásos, a társadalom egészét átszövi a természetfeletti létezés „édeskés illata”. A keleti ember számára természetes, hogy olyan közegben nő fel, ahol a társadalom képét, a kapcsolattartást, az egymás közötti párbeszédet és viselkedést a vallásos beállítottság határozza meg. Mindenütt vannak szentélyek, ahol állandóan gyertyák égnek és füstölők illata száll. Ahol a hívő naponta találkozhat tanítóval, guruval, ott a mindennapok része az idősek tisztelete, mert elvileg, ez a korosztály hordozza magában a bölcsességet. Itt nem is kérdéses a mester- tanítvány kapcsolat, hiszen mindig van, akire fel lehet nézni, akár családtag, akár egy ismert tanító. A lényeg az, hogy egyfajta rálátással rendelkezzen, ez alapján azt mondjuk, előttünk jár az élet útján. Szélsőségek azonban itt is tapasztalhatóak. A karma félreértelmezése, a sorsba való beletörődés, nem a tudatos életvitelt szolgálja. Arról nem is beszélve, hány álguru tevékenykedik a spirituális tanítás nevében. A Nyugat az érem másik oldala. Rohanó ritmusával, gyomorbajos, stresszes miliőjével kevés teret hagy a spiritualitásnak. Napjainkra azért változott a helyzet, mert egyre többen ismerik fel saját gondolkodásukban a problémáik gyökerét. A keleti ember elvitte tudását a Nyugatnak, kérdés, hogy az mit kezd vele; enged-e magának annyi lassítást, hogy legalább észrevegye, van itt valami láthatatlan, fontos és érdekes dolog az életnek nevezett folyamat hátterében. Kevés még az igazi mester-tanítvány kapcsolat, nevezhetjük kényes kérdésnek, mert nagyon sokrétű lehet az emberi hozzáállás függvényében. Mindenki különböző viselkedési formák szerint nyilvánul meg, és ezzel másokban érzelmeket kelthet pozitív vagy negatív előjellel. Mester és tanítvány kapcsolata mindig egy közös munka, amely a fejlődést szolgálja. Ha már a kezdetekkor párbeszédet alakítanak ki, és azt fenntartják, az mindenképp a tanítvány javára válik. A mester, a nagyobb rálátása révén abban a helyzetben van, hogy megteheti az első lépést, mert így követendő példát mutat. Amikor valakit tanítvánnyá fogad, felelősséget vállal érte, mondhatjuk úgy: a tanítvány karmájának részese lesz. Olyan ez, mint részvényeket vásárolni, de az ember nem tudja, hogy értékpapírjai milyen eredményt hoznak.

Mi mindannyian a tükör szerepét töltjük be egymás felé. Aki velem szemben áll, azt mutatja meg, hogy én milyen vagyok, véleménye alapot szolgáltathat egy belső változáshoz, önmagunk újraértékeléséhez. Az emberek nagy része csak a külsőségek alapján ítél meg dolgokat: mekkora az autód, milyen a házad, hogyan öltözöl stb., de ezeket a dolgokat nem viheted majd magaddal a „túloldalra” ha lejár az időd, ezért ez a látásmód csak az Ego megnyilvánulása. A tükör azért kell, hogy felismerjük az Ego- t, magát a személyiséget, amin keresztül mindannyian működünk, így nyílik lehetőség a túlhaladásra, az Ego nélküli létezésre. Sokat segíthetünk egymásnak egy önfeltáró folyamatban, de a másik személyisége torzíthatja a tükörképet, minél alacsonyabb szintű a gondolkodás módja, annál nagyobb a torzítás. Mindenki, aki a spirituális fejlődés útját választja, és minél magasabb tudatszintre jut, annál inkább feladja személyiségét, eljuthat egy olyan szintre, amikor már képtelen torzítani. Eljuthat oda, hogy már nincs saját elkülönült akarata, hanem minden tette és gondolata az Egységből fakad. Minden tanító feladata segíteni ezt a folyamatot, résztvenni mások felébresztésében; mindenkit emlékeztetni arra, mi az, amit mélyen önmagában hordoz, hogy végül önmaga mesterévé váljon, és képes legyen felelősséget vállalni a saját sorsáért. Szinte soha sem mondhatjuk valakire, még egy mesterre sem, hogy ő már kész, elért a csúcsra. Mindig vannak előttünk járók és utánunk jövők a létezés minden szintjén, akár más dimenziókban is. Egy igazi mesternek már olyan mestere van, aki nem rendelkezik fizikai testtel, aki egy magasabb rezgésű síkon létezik, entitásként (létező lényként). Ezek energia síkok, itt minden információ szintén energia formájában tárolódik a jelenlévő tudatokhoz kapcsolódva, így innen is közvetítődhet sok spirituális ismeret, útmutatás. A mester feladata, hogy tiszta képet mutasson. Felmerül a kérdés: a mesternek nincs személyisége? Ő nem torzíthat? De igen! Épp ezért fontos számára is minden visszajelzés, főleg az a tény, hogy vannak tanítványai és kitartanak mellette. A mester az adott rezgésének megfelelően vonzza magához a tanítványokat, illetve az élethelyzeteket. Még neki is szüksége van a külvilág jelzéseire, amíg van személyisége. A nagyobb rálátása révén rendelkezik egy olyan tudati szűrővel, amely segít eligazodni a külső (külvilág) és belső (saját) igények halmazában. Döntéseivel megvalósítja a karmája adta lehetőségek, a választott életút, valamint a pillanatnyi élethelyzetek összehangolását. Fontos kérdés: vajon ki kit választ, a mester a tanítványt, vagy a tanítvány a mestert? Úgy vélem, a tudati szinten közös a döntés, de a tanítvány mondja ki a végső igent. A tudat valódi „lakhelyén”, a magasabb rezgésű dimenziókban (spirituális síkon) történik meg minden megszületés előtti döntés. A fizikai világban, a döntés megvalósításához szükséges feltételek teremtődnek meg. Erre utal a mondás: „ha a tanítvány kész, megjelenik a mester”, azért mert ez már eldöntött tény. És, hogy mi történik akkor, ezt nézzük meg a következő példán keresztül. Ha valaki egy parfümöt használ, a környezete reagál az illatra. Van, akinek kimondottan kellemes és vonzódni fog az illat gazdájához, és akár többen is reagálhatnak így egyszerre. A mester rezgése hasonlóképpen „ingerli” a környezetét, így tanítványok egész hada követheti őt. Hosszú távon azonban egy kellemes illat jelenléte is megszokottá válhat, már nem izgalmas annyira, ugyan így a mester jelenléte is létrehozhatja a megszokás élményét, elfordulhatnak tőle tanítványai, főleg ha úgy érzik, a személyiségével valami baj van. Az okok között megemlíthető még az a tény, amikor az elme türelmetlensége miatt a tanítvány mindig új élményeket keres. A tanítványok az elme „mohóságát” vagy uralni próbálják, vagy másik tanítót keresnek, de ez a szemlélet csak egy hosszú vándorlási folyamatot eredményezhet. A mester nem egy szórakoztató intézmény, bár lehet nagyon szórakoztató is. Vannak kitartó tanítványok, akik egy életen át sem tudnak betelni az „illattal”, a tanítójuk jelenlétével. Mivel nem vagyunk ugyanazon a tudatszinten, nem egyformán látjuk a világot, gyakran érezhetjük úgy, mintha valami disszonancia jönne létre. Csak úgy lehet jól együtt működni, ha megvan a harmónia, ennek megtartására mindenkinek erőfeszítéseket kell tennie, mégpedig úgy, hogy tiszteletben tartja, és tudomásul veszi azt, hogy a másik is csak egy ember.

Fontos lehet a másik időbeosztása, az élet bármely területén felvállalt felelőssége, mert mindennapjaink elég sokrétűen tevődnek össze. Természetes az, hogy mindannyian az Egység részei vagyunk, mégis egyénien nyilvánulunk meg, individuumokként. Idő kell ahhoz, hogy mester és tanítványai egymáshoz csiszolódjanak, mint egy megbízható gép alkatrészei. Egymás kölcsönös megbecsülése hozza el azt a mély, belülről fakadó tiszteletet, amelynek eredménye egy természetes módon megnyilvánuló alázat, amely mentes az üres formaságoktól. Ami egyszerűen csak szeretet. Fontos, hogy a tanítvány önmagától jöjjön rá arra, mennyire sokat jelent a tiszteletteljes közelítés a spirituális ismeretekhez és azok közvetítőjéhez. A tanítványokat, érettségük alapján, különböző célok ösztönözhetik az úton maradásra. Van, aki tudatosan a végső cél, a megvilágosodás elérésére törekszik; van, aki rendkívüli képességek megszerzésére vágyik, mert segíteni akar vele; van, aki csak bele akar kóstolni a kor szellemiségét meghatározó különlegességbe, amit eddig csak hallomásból ismert. Sokan a testi- lelki gyógyulás lehetőségét látják a spirituális ismeretekben. Egy mester segíthet megvalósítani céljainkat, előtte azonban mindig próbára teszi a tanítványt. A mester mindig látja, hogy a tanítvány hol tart. Meg kell győződnie arról, hogy méltó kezekbe kerül az, amit átad. Ha a tudás csak az Ego- t erősíti, nem a végső célt szolgálja. A személyiség folyamatosan átalakul, és a magasabb tudatszint elérésével, szinte önmaga előtt nyit meg lehetőségeket. A tanítványok kérhetik a tapasztalatokkal rendelkező mestert, hogy segítsen megfejteni egy- egy problémájuk okát, segítsen leküzdeni azt. Ő, mint egy összekötő láncszem, ilyenkor a spirituális világok felé fordul információkért, alkalmazza a tudását, de nem az a dolga, hogy mindent készen tálaljon, hanem az, hogy segítse a megértést és azt a folyamatot, amelyben a tanítvány jön rá hibáira, megtalálva egy fizikai vagy lelki fájdalom okát. Nem elég tanítás nélkül belenyúlni mások karmájába, senki sem veheti mások terheit magára, mert akkor nem tudna tovább létezni fizikai szinten. Ugyan úgy „elromolhat” a mester fizikai teste is, mint bármely élőlényé. A mester- tanítvány kapcsolatnak az a célja, hogy a mester, jelen legyen, átadja a tudását, segítsen és a legnagyobb szeretettel inspiráljon, amíg csak lehet. Ha a saját szerepét túlértékeli, ha az Egoján keresztül nyilvánul meg, sok útkereső elfordulhat tőle. A tanítványok az úgynevezett beavatások révén juthatnak előrébb a változás folyamataiban. A beavatás olyan, mint egy hosszú folyosó ajtókkal, sokan úgy gondolják a mester nyitja ki azokat, egyenként. Ez csak részben igaz, valójában a tanítvány önmagának adja meg a lehetőséget a beavatásra, a belül létrehozott minőségi változás szerint önmagának ad lehetőséget a továbblépésre. A mester szerepe a beavatásnál, hogy ismerje a szertartás folyamatát, mert a magasabb rezgésű szférákból (a nem fizikai dimenziókból), az égi mesterektől kapja mindenki az avatást, aminek minden fizikai mester csak közvetítője. Így kerülünk egyre közelebb a fényhez. A beavatás lezár egy időszakot, megpecsétel egy állapotot, ez egy áldás, amely jelzése egy elért minőségnek, amelyből tovább lehet építkezni. A beavatás, a rezgésszint emelkedése, mindig változást eredményez, amely érzékelhető fizikai- szellemi- érzelmi szinteken, ezért időt kell hagyni a fejlődésre, mert ha túl gyors, megviseli az érzékeny idegrendszert. A spirituális úton nincs rohanás, siettetni semmit sem érdemes. Korunk egyik sajátossága, hogy sokféle tanfolyam elérhetővé vált a nagyközönség számára, hétvégi kurzusokon ígérnek különleges képességeket, amely annak a veszélyét hordozza magában, hogy valaki még nem elég érett, és öröm helyett sok félelem válhat a személyiség részévé. Az Elme nehezen fogadja el, hogy léteznek más dimenziók is, az általa érzékelt világon kívül. Amikor egy mester tanítványokkal kezd el foglalkozni, először „vízszintes” irányban segíti elő a kiterjedést, tanítványokat gyűjt maga köré. Később, amikor segít a magasabb rendű dimenziókkal kapcsolatot létrehozni és azt önállóan fenntartani, akkor „függőleges” irányban is segíti a kiterjedést, így jön létre a spirituális tudás térhálója, amely lehetővé teszi, hogy kilépjünk háromdimenziós világunk kötelékéből. Minden tanítványnak szükségszerű ezért foglalkoznia többek között a csakrák fejlesztésével, a jógával, a testelhagyás képességével, az auralátással és a gyógyítással, mint az energiákkal való hatásgyakorlással.

Amíg ez nincs meg, nem lehet beszélni valódi spirituális útról. Nem elég a szó, a figyelem folyamatos kifelé irányítása. Minden tanításnak készséggé kell válnia ahhoz, hogy valóban betöltse szerepét egy ember életében. A készség azt jelenti, hogy a tanítvány magától értetődően tudja alkalmazni vagy továbbadni a tanultakat, az alkalmazáshoz nem kell utána olvasnia, vagy előadás formájában újra és újra meghallgatnia, mert az már „ott belül” a sajátja, ezt minden nap természetes módon megéli. A tudás átadása nem azt jelenti, hogy egy mester azért vegye körül magát tanítványokkal, hogy legyen, akiknek folyamatosan csak beszél és előadásokat tart évekig vagy évtizedekig. Ez a fajta, önnön fontosságát hirdető tetszelgés nem vezet sehova. Minden előrelépéshez fontos először a tanítás, majd csendre van szükség és befelé fordulásra, valamint gyakorlatok végzésére. Egy idő után a szó, az újabb információ csak akadályoz, mert újra csak az Elmét „táplálja”, kényszerítő erejével kifelé tereli a figyelmet. Az ősi kínai bölcsesség, a Ji Csing, ezt a következő képpen fogalmazza meg: „A kakas megbízható, amikor hajnalodik, megszólal, felébreszt. De nem tud az egekbe szállni, csak kukorékol. Pusztán szavakkal ugyan így lehet hitet ébreszteni. Ez, alkalomadtán sikerülhet, de az baj, ha tartósan így marad”. Érdemes ezért a tanítványok egy- egy csoportjával különböző módszerek alapján foglalkozni, vagy akár egyáltalán nem foglalkozni, mert időt kell adni az élmények feldolgozására, de legyenek egyáltalán élmények. A megélt tapasztalatok a hitet erősítik, időt kell hagyni a rácsodálkozásra, a tudati változás átélésére. A közös meditáció, a közös csend itt már többet tehet a közösen létrehozott harmóniában. Egy spirituális tanító minél „finomabb” rezgéssel, (tudati minőséggel) rendelkezik, annál inkább megadhatja a lehetőséget arra, hogy a tanítványok az ő rezgése által magasabb szintre emelkedjenek. A mester vezette csoportos meditációk jelentősége így válik érthetővé. Egy tanítvány eljuthat oda, hogy a bennünket körülvevő intelligens térből (Akasha krónika), vagy „égi tanítómesterektől” jut hozzá ismeretekhez. Eddigi olvasmányaim során nagyon fontos dolgokat értettem meg. Az egyik az, hogy a csakrák „felébresztése”, megnyitása vezet el a rendkívüli, magasabb tudatszintnek nevezett élményekhez. A tudatsíkok egymásra rétegződnek, a mi gyökércsakránk, az alattunk levő állati síknak az elérendő csúcs, ez a koronacsakrájuk. Az állatoknak ide kell felfejlődniük, hogy a tudati evolúció részeként, emberként születhessenek meg. Nekünk embereknek, a mi koronacsakránk tudatszintje az elérendő cél, ami egy még magasabb síknak a kezdő csakrája, úgy, mint nekünk a gyökércsakra. Ez a sík számunkra láthatatlan, az égi mesterek dimenziója, a velük való kapcsolattartás már a csakrákkal való foglalkozás közben, haladó szakaszban kialakul. A másik fontos dolog, ha megkapod a mesteri beavatást, már nem lehet fizikai szintű mestered. Ha van, akkor valami nem jól működik, félrevezettek. Vagy mester vagy, és az avatásoddal kifejezte a tanítód, hogy elértél egy tudatszintet, ahol elengedheti a kezed és átadhat egy „égi mesternek”, aki tovább tanít, vagy nem vagy még azon a szinten, de akkor miért lett megtartva a beavatási szertartás. Ez egy személyiségi problémát vet fel, az a kérdés: ki éretlen? Az avatott, vagy az avató. Mi a megoldás? Olyan mestertől tanulj, aki tényleg mestert farag belőled, aki önmaga fölé emel, és nem önmaga alá rendel. A mindenkori állapotod elnevezése nem tükrözi egyértelműen a tudást, csak egy időrendi sorrendet mutat. Azt mondják: kezdő vagy, haladó tanítvány vagy, mester, tanító vagy; amikor még egy kisgyerek is lát a harmadik szemével, mert így született, neki ez a természetes, nem kell azt a tudást sehogy elnevezni, az egyszerűen csak van. Ha mesterré avattak, a mesterednek el kell téged küldenie magától. Áramolj ki a világba és kezdd meg a tanítást akár szóban, akár írásban, vagy meditációs csoportok szervezésével találd meg a módját, ahogyan továbbadhatod az ismereteidet. Lényegtelen, hogy mennyi idő alatt tudsz létrehozni egy új közösséget, a lényeg a jelenléted, az hogy elérhető vagy, a keresők számára. Mindig voltak és lesznek utánunk jövők, érdeklődők,

akiknek egy egyszerű beszélgetés is sorsfordító lehet. A tanítás folyamatosan halad, és az emberi nyitottság felgyorsíthatja. ”Nincs új a Nap alatt”- mondjuk gyakran és ez igaz a tanításokra is, a nagy bölcsességek már évezredekkel ezelőtt megfogalmazódtak, mindannyian magunkban hordozzuk azok csíráit, hiszen az nem más, mint a Teremtő végtelen bölcsessége, és mi egyek vagyunk vele. A több ezer éves gondolatok és szavak is valahonnan származnak, a térben folyamatosan jelen vannak, a magasabb szintű rezgések magunkhoz engedésével, a befogadással, a tanulással, az ősi bölcsességek újraértékelésével fajunk felemelkedése válik lehetővé. Az a feladatunk, hogy segítsünk egymásnak a felszínre hozni a tudást, mert csak így érjük el az igazi belső és külső szabadságot, a tökéletes harmóniát. Minden ember fejlődésének lényeges állomása, amikor fizikai szinten képes elérni a teljes anyagi függetlenséget, azzal foglalkozik, amivel akar, és segít másoknak is elérni ezt az állapotot. Szellemi szinten érti, felfogta és továbbadni képes a nagy tanításokat; spirituális szinten pedig részt vesz a nagy műben, dolgozik önmagán (így emelve a bolygó alaprezgését), a tapasztalatait átadja, tanít, vagy szolgálatot végez valamilyen formában, ezáltal segíti az emberiség felemelkedését. Külső és belső tényezők formálják a megélt harmóniánkat. Az intelligencia, az anyagi jólét és főleg az érzelmi gazdagság, e három tényező ritkán van egyszerre jelen. A külső hatások, a társadalom, az iskolák, a szülők sokat alakíthatnak egy alapminőségen. A spirituális utat választók számára a legnagyobb kihívás, jelen lenni a mindennapokban, úgy, hogy az ember látja, mit lehetne jobbá tenni, hogyan lehet lerakni a valódi boldogság alapjait. Ennek következménye, hogy a külvilágtól való mind nagyobb függetlenség szándéka előbb- utóbb utoléri a spirituális gondolkodókat. Erre a függetlenségre csak addig lesz igény, amíg eljutunk egy olyan pontig, ahol maga a társadalom segíti elő az önmegvalósítást. Az önmegvalósítás: a tudatos jelenlét, a saját életfeladat felismerése, valamint a spirituális fejlődés, amin keresztül elvezet az út az Egységbe. A fizikai szinten jelentkező függetlenség, jelzése lehet karmánk feloldódásának, ledolgozásának, de rámutathat a belső hit erejére, a tanult ismeretek megfelelő alkalmazására is. Az anyagi jólét azonban nem cél, csak egy eszköz, amivel biztosítjuk a lehetőséget arra, hogy önmagunk fejlődésével foglalkozzunk, és segítsünk egymáson. Maga a társadalom, a munkahely, de még a szűkebb családi kör is gyakran megosztja a figyelmünket. Vajon hány ember szenved olyan munkahelyen, ahol az alacsonyszintű gondolkodásmód a belső harmónia megbontója. A rabszolgatartás még nem szűnt meg, csak modernebb, tetszetősebb öltözéket kapott. Ami jelenleg felismerhető az egyén és a társadalom viszonylatában: előbb mindenki társadalmi szinten gondolkodik, azonosul az elvárásokkal, akkor is, ha az szenvedést okoz; majd keresi a jobb körülményeket, az erkölcsileg magasabb rendű célokat, később a függetlenséget, végül a megvilágosodást, a teljes eggyé válást a Teremtővel. Abból a rálátásból azután már bármivel foglalkozhat, a külvilág hatása, az emberi gondolkodásmód már nem befolyásolja; az elért minőséget nem tudja megváltoztatni. Ez a tapasztalati folyamat sok életen keresztül tarthat. Nem mindig az visz előre nagyobb léptekkel, ami könnyen megvalósítható; gyakran az, ami nehezebb, mert több lehetőség rejlik benne a tapasztalat által, ugyanakkor nem az a cél, hogy szenvedéssel legyen tele világunk. A mesternek meg kell szabadulnia minden érzelmi kötöttségtől, ami személyi hovatartozáson alapul, váljon függetlenné a tanítványaitól és a külvilágtól. A karmikus folyamatokból való megszabadulás mindenki számára, csak a teljes érzelmi függetlenségben valósulhat meg. Ez a belső nyugalmi állapot, amely a tudásból ered. Ezért a tanításoknak is fontos eleme lehet annak tudatosítása: légy önmagad. Nem élheted mások sorsát vagy életét. A mestert ugyan érintheti érzelmileg az a tény, ha egy tanítvány elfordul tőle, másik mestert, vagy másik közösséget választ. A kialakult érzelmi szálak „elszakítása” mindannyiunk életében jelen van, akár párkapcsolattal, barátsággal, közösséggel, elmúlással áll összefüggésben. A spirituális úton járók egyre érzékenyebbé válhatnak ezekre az energetikai változásokra.

Minden tanító csak inspirál, a tanítvány dönt, hogy elfogadja- e az útmutatást. Minden elfogadás egy válasz a folyamatosan jelenlévő inspirációra. Egy tanítvány fejlődését nem tekinthetjük befejezettnek csak azért, mert egy másik mestert választ. Befejezésről már csak azért sem lehet szó, mert minden folyamatos átalakulásban van, az energia állandóan áramlik, változik és vele együtt minden és mindenki. A tanítvány eltávolodhat, de vissza is térhet, akár magasabb szintű szeretet érzéssel. Ha valaki elfordul a spirituális úttól, az csak jelzés értékű a pillanatnyi állapotáról, de nem lehet végső következtetéseket levonni. Lehet, hogy néhány éven, vagy akár néhány életen keresztül szunnyadó állapotban marad benne a fejlődés iránti vágy, amely bármikor aktiválódhat. Az elfordulásnak egyetlen veszélye van, a tudati lesüllyedés, és alulról újra felkapaszkodni túl sok energiát igényel, az ember hajlamos inkább a lemondásra. Bizony nem könnyű sem a mester, sem a tanítvány dolga. A mester rálát az akadályokra, de semmit sem tehet egy személyes döntés ellenében, mert szabad akarat van. Maguk az élethelyzetek válhatnak tanítóvá, amikor ugyanazokkal a körülményekkel vagy nehézségekkel találkozik az ember. A tanítványnak csak egyetlen feladata van, törekedni a fejlődésre. Útmutatást nem lehet adni a tanítás módszerére, mert minden ember más, mindenkinek lehet elképzelése arról, hogy a tanítást hogyan tudja jobban befogadni, neki mire van szüksége. A tudati fejlődés mindenképp magával hozza az igények átalakulását. A tanító személyisége, és az átélt tapasztalatok segítenek az egyedi módszer kialakításában. Mindenki tanít, de a módszerének nem az a lényege, hogy összehasonlítási alapot képezzen a személyiségek között, hanem az, hogy kifejezze önmagát, és a szerzett tapasztalatok alapján új döntéseket hozhasson, ami megint új alapok lerakását teszi lehetővé, segítve mások fejlődését. Sokakban merül fel az a kérdés: vajon ki az igazán jó tanítómester? Kit válasszak? A XIV. Dalai Láma szavai nagyon sok segítséget adhatnak minden útkeresőnek. "A legmagasabb felismerés csak egy hiteles, spirituális mester útmutatásával érhető el. A buddhista hagyományban az ember mindig a tanítványok szemszögéből minősül mesternek. Nem létezik semmiféle bizonyítvány, semmiféle diploma, mely azt tanúsítaná, hogy valaki spirituális vezető. Ha vannak tanítványaid, láma vagy - ilyen egyszerű. A spirituális vezető mindig felelős a saját, helytelen viselkedéséért. Ha visszaél a hatalmával, ha nem megfelelő a viselkedése, a tanítvány felelőssége az, hogy ne kerüljön a hatása alá. Tehát a hibáért mindkét fél felelős. A tanítvány azért, mert túl szófogadó, túlzottan elkötelezte magát szellemi vezetőjének, és vakon elfogadta az adott személy útmutatásait. Ez mindig megrontja a mestert. A felelősség másik része a vezetőt terheli, mivel híján van annak a teljességnek, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy ellenálljon az efféle kísértésnek. Amikor kapcsolatba kerülünk egy spirituális tanítóval, fontos, hogy ne siessünk túlzottan lelki vezetőnknek elfogadni őt. Az ilyen tanító-tanítvány kapcsolat különösen intenzív, ezért jobb, ha inkább lelki társnak, vagy spirituális barátnak tartjuk őt, ameddig szükséges - két évig, ötig, vagy akár tízig is. Ezalatt az időszak alatt alaposan megfigyelhetjük viselkedését és magatartását, megvizsgálhatjuk, hogyan tanít, míg csak biztosak nem vagyunk abban, hogy kikezdhetetlen személyiség. Ekkor már nincs szükség semmiféle oklevélre. Azonban döntő fontosságú, hogy kezdetben megfontoltan és határozottan közelítsünk hozzá." Még egy hosszabb ideje tartó mester- tanítvány kapcsolatban is bizonytalanná válhat az ember, ha úgy érzi, hogy nem kap megfelelő tanítást, vagy lelkileg szenved. Dr. Doreen Virtue tisztánlátó és spirituális tanító szavai egyértelmű útmutatást adnak a gyógyítóval vagy a mesterrel kapcsolatban: „Ha akár fizikailag, akár érzelmileg kényelmetlenül érzed magad, amikor a közelében vagy; ha úgy érzed, hogy igazából a pénzed érdekli; ha olyan kezelésekre vagy tanfolyamokra akar rábeszélni, amelyekre nincs szükséged, akkor keress egy másik gyógyítót vagy tanítót.”

Az egész fejlődést nagy boldogságként lehet megélni, gondolj csak bele, micsoda érzés az, amikor közvetlen kapcsolatba kerülsz a szellemi vezetőkkel, az őrangyaloddal, vagy más felemelkedett mesterekkel; részévé válsz egy olyan „csapatnak”, amely a legtisztább szándékkal dolgozik a világunk fejlődésén. Ezért a véleményem az, hogy valódi spirituális útról csak a nagy öröm élmények alapján lehet beszélni, de az ilyen élményekhez való eljutás a mester felelőssége. Ha ez nincs meg, akkor valami nagyon félresiklott. Azt, aki tanít, gyakran szólítják „mesternek”. A „mester” megszólítás a teremtés folyamatában gerjesztőleg hat, a tanítványok is megerősítenek egy állapotot; jelzik, hogy látják azt a tényt, a mester tényleg mesterien bánik saját életével, példát mutatva követőinek. A figyelemnek ez a minőségi kifejezése többlet energiákat generál, amely a fejlődés mozgatója. Amikor ez a megszólítás egy benső igénynek a megnyilvánulása, akkor az nagyszerű, és csak akkor válik valóban teremtő erővé. Jelzés a tanítvány fejlődéséről, olyan, mint egy bizonyítvány, amit a tanítvány állít ki önmagáról. Ha azonban ez egy kikényszerített titulus, létrehoz ugyan egy átmeneti emelkedést, de az emelkedő után a lejtő következik. Lényeges a kérdés, mitől mester egy mester? Ha egy szakmát akarsz elsajátítani, a szorgalmadon múlik, mennyire fogsz érteni hozzá. Ha tökéletesen elsajátítottad, a szakma „mesterévé” válsz, de ez egy önmagadon belül létrehozott minőség, a hozzáállásod hozta létre. A spirituális utadon is csak önmagad mestere lehetsz. Ha valaki önmagáról állítja azt, hogy ő a te mestered, és még meg is követeli ezt a megszólítást, ezzel csak az Ego meglétét bizonyítja, és azt, hogy mennyire tudat- lan. Másoknak mutathatsz utat, lehetsz számukra egy útjelző, betöltheted a tanító szerepét, de valójában csak akkor lehetsz számukra a mester, ha elérted a megvilágosodást, ha eggyé váltál az egyetlen mesterrel, Istennel. Akkor már nem fog érdekelni, hogy hogyan szólítanak, mert tudni fogod, milyen minőséget képviselsz. Azt a minőséget, a mesteri mivoltot, mindenki önmagában kelti életre, segítséggel (ezért kell a guru, a tanító); és a külvilág az, amely látja, észreveszi, és esetleg kifejezi a megszólítással. Ez egy végtelen tánc a szeretet szimfóniájára. A külvilág a tükör, és ha a tükörben megjelenik a mester, akkor az vagy, de nem lehetsz az, az Ego által. Félrevezetni lehet a tömegeket, ki lehet kényszeríteni dolgokat, de minek. Az önjelölt mesterek csak ideig-óráig játszhatják a maguk kis játékát, de a végén mindig egyedül maradnak. Nagyon sok az útkereső, a kiszolgáltatott, aki védtelen az önérvényesítő célokkal szemben. Az álmestereket arról is fel lehet ismerni, hogy a szabadságról, a lázadásról beszélnek, de ha velük szemben akarod érvényesíteni a tanultakat, mert van saját véleményed és látásmódod, azt nem tudják elviselni, ilyenkor nem vagy számukra eléggé alázatos. Ekkor élnek a megfélemlítés minden eszközével, hogy visszatereljenek a „helyes útra”, mert ők azok, akik félelemből cselekszenek. Te ne aggódj, csak légy éber és ismerd fel, hogy az ilyen mester csak a személyiségedet akarja uralni. Ne felejtsd el, minden tanítvány magában hordozza a mester tulajdonságait, a Teremtő megáldotta vele, csak fel kell ébreszteni a mélyen szunnyadó képességeket. Aki őszintén segít, azzal ez a folyamat nagyon emelkedett élmény lehet, és sok örömöt adhat. Annak, aki ezt belülről képes átélni, ez egy mély lelki tapasztalat, a tudatok találkozása. Érdekes kérdés még a mester és mester közötti kapcsolat elemzése. Úgy vélem ennek a kapcsolatnak a legfontosabb üzenete, hogy a Földön a mesterek létrehozzanak egy spirituális hálót, amelynek főbb gyöngyszemei maguk a mesterek, összekötő fonalai pedig a tanítványok, akik az egymással történő barátságok révén teszik teljessé a művet. Ennek eléréséhez a mestereknek ki kell áramolniuk a világban, szétvinni a tudást. A mindenütt jelenlévő inspiráció segíti a változás folyamatát. A Földnek már nincs annyi ideje, hogy az emberiség kényelmesen változtasson. Az ENSZ, a 2002. év nyarának kezdetén adott ki egy jelentést, miszerint jelenlegi életvitelünk és környezetszennyezésünk alapján, még harminc évig élhet az ember a Földön. A világvége hangulat, a természeti katasztrófák ténye, a politikai feszültségek, az emberi tudatlanság termékei. Ezért egyetlen mester se érezze a tanítást az ő saját privilégiumának, sőt a tapasztalatok megosztása, már nemzetközi szinten is szükségszerű lenne.

A különböző csoportok egymáshoz tett látogatásai segíthetik leküzdeni az elszigeteltség érzését. Minden spirituális gondolkodó segítheti ezt a folyamatot, mert ők az útjelzők, az apró fények, amelyek a helyes irányt mutatják, hogy az emberiség ne tévedjen el.

Gyakorlat: Ez a gyakorlat, -azon kívül, hogy feltölt energiával- abban is segíteni fog, hogy ha még nincs tanítómestered, akkor be tudd vonzani az életedbe a lehetőséget, hogy legyen. Ha már van mestered, akkor képes legyél egy még bensőségesebb érzelmi szál kialakítására. Ezt a gyakorlatot akár élő, akár elképzelt mesterrel, akár csak egy fénylénnyel is elvégezheted, a lényeg, hogy olyan „valakit” válassz, aki jó érzéseket kelt benned. A meditációt nyugodt körülmények között végezd, biztosítsd, hogy senki és semmi ne zavarjon meg. Gyújts meg egy gyertyát, esetleg egy illatos füstölőt, bekapcsolhatsz egy halk meditációs zenét. Helyezkedj el kényelmesen, mindenképp ülve, akár egy fotelben, akár a földön egy párnán. Ha fotelben ülsz a kezeid és a lábaid ne keresztezzék egymást. Ha a földre telepszel, ülj törökülésben, a kezeidet tedd lazán az öledbe, a hátadat megtámaszthatod, hogy egyenes tartásban légy. Minden meditáció alkalmával a nyelvedet érintsd lazán a szájpadlásodhoz, a fogsorod mögött, mert ilyenkor egy energiakör záródik. Figyeld a légzésedet néhány percig, lélegezz lassan és mélyen, alakíts ki egy egyenletes ritmust. Most képzeld el, hogy a mestered, vagy egy képzeletbeli mester, akár egy fénylény vagy angyal, leül veled szemben, úgy, ahogy te is elhelyezkedtél. Figyeld meg őt, örülj a jelenlétének, majd a szívcsakrádból (mellkas közepe) kezdj el egy fénysugarat áramoltatni az ő szívcsakrájába. A fény színe lehet fehér, arany vagy rózsaszín. Egy-két percig tartsd meg a képet, ahogyan áramoltatod a fényt, majd lassan vond vissza és engedd, hogy ő áramoltasson a te szívcsakrádba. Érezd, ahogy belép az energia a testedbe és feltölt mindenütt. Melegérzetet vagy bizsergő, vibráló érzést tapasztalhatsz. Egy- két perc múlva újra te áramoltass, majd újra ő. Ezt akármeddig végezheted. Ha úgy érzed, be akarod fejezni a meditációt, köszönd meg a jelenlétét és a megtapasztalást, majd nyisd ki a szemed, mozgasd meg a végtagjaidat és tudatosítsd, ha sokkal frissebbnek és boldogabbnak érzed magad. Térj vissza a napi teendődhöz. A rendszeres gyakorlással kifejezheted az igényedet egy spirituális kapcsolatra, vagy annak elmélyítésére.

Az, hogy szerintünk valami működik vagy sem, a belül megélt hit kérdése. A hitet erősítheti minden élmény, amely tapasztalattá válik. Ez a kérdéskör már a vallásos beállítottsághoz tartozik. Most ezt a kényes témát helyezem nagyító alá.

11. fejezet

Belső utakon „Olyan ember számára, aki szellemi életet él, nincs halál.” (Lev Tolsztoj)

A világegyetem jelenleg még tágul, kiterjedésben van, majd valamikor elér egy holtpontra, ahol a folyamat megfordul, minden újra visszafelé, a kiindulási pont felé halad, hogy lezáruljon egy ciklus. Olyan ez, mint a lélegzet analógiája: ki és be. Ebben a folyamatban az anyagi alkotók mellett szellemi tényezők is jelen vannak. A technikai társadalmakban minden modernizálódik, ez a tény a nagy világvallásokat is érinti. A vallások és azok minden ágazata az egységből indult el. Kérdés, hogy a modernizáció mindenre kiterjedő átalakító hatására, képesek lesznek-e közeledni egymáshoz, így fejezve ki, hogy több évezredes létüknek van konzekvenciája; már rendelkeznek a tudatosságból fakadó rálátás képességével, elfogadják azt a tényt, hogy minden az egységből származik. Ennek gyakorlati példája, hogy a Dalai Láma találkozott már más vallások vezetőivel. Az Univerzumból áramló szellemi erők uralják az átalakulási folyamatokat. Minden korszak, áramlat, 2160 évig fejti ki hatását. Jézus, több mint kettőezer évvel ezelőtt született, ekkor a zodiákus jegyek közül a „Halak” uralkodott. Jelenleg a „Vízöntő” fejti ki tudatformáló erejét, ez a hullámformák, a rezgések terjedésének, a technikai kommunikáció fejlődésének az időszaka. A technika mellett a személyes rezgés felemelése, a tudati fejlődés is hatalmas kibontakozás előtt áll. A korszakok folyamán mindig volt arra igény, hogy az ember kifejezze hitét, bízzon valami magasabb rendűben. Ha a Teremtő nem bízott volna a saját képességeiben, magában a teremtésben, mi sem lennénk itt. Magasabb rezgésszinten, más dimenziókban, minden tudat (lélek) tisztában van kozmikus származásával, ott ezek a fogalmak: hit, vallás értelmüket vesztik. Fizikai világunkban a materialista szemlélettől a vallási megszállottságig minden csak emlékezetkiesés. Történelmünk lezárult időszakai is azt bizonyítják, hogy a vallásos áhítat, sok esetben, a szív helyett csak a fejekben van jelen, az Elme birodalmában. Nem könnyű megtenni azt a kétarasznyi távolságot a fejtől a szívig. A vallásos beállítottság nem egyértelműen tükrözi a tudatosságot, a hiten keresztül számtalan tévútra juthat az ember. Nem elég, ha valaki csak azért megy el a templomba, nehogy megszólják a távolmaradása miatt egy közösség tagjai. Amikor csak megfelelni akarunk egy elvárásnak, hiányzik a tudatosság, anélkül csak egy fizikai jelenlét jön létre. Úgy néz ki a dolog, mintha Isten, csak adott helyen és órában rendelne. Ez egy társadalmi kór, amit az emberi gondolkodásmód hozott létre. A hit kifejeződése különböző erővel történhet, lehet, hogy csak hétköznapi szokásokban nyilvánul meg. Például valaki rendszeresen megérint egy tárgyat, teszi mindezt azért, mert úgy gondolja, hogy ennek következtében szerencsés lesz a napja. Megtörtént egy vágy kifejezése, valami ösztönös indíttatásból. Sokan tudatosan választják napról napra azokat a cselekvésformákat, amit nevezhetünk vallásgyakorlásnak, amin keresztül kifejezést nyer a belső hit.

Könnyen felismerhető a lényeg, hogy nem a vallás hozta létre a hitet, hanem a hit a vallás különböző formáit és megnyilvánulásait. A kezdetekkor, a természeti jelenségek által kiváltott félelem ébresztette fel és formálta a vallásos áhítatot, később a félelem, mint erő, tudatosan lett beépítve a vallásgyakorlásba. Több vallási irányzat, a mai napig erre építi hitrendszerét és ki is fejezi, mert azt mondja: bűnben születtél, eredendően bűnös vagy. Ez a „bűn” azonban nem más, mint a kozmikus tudatnak, Istennek a szándéka, hogy megismerje önmagát. Megvalósította azt, hogy lényének egy része fizikai formát öltsön, alászálljon az anyagba. Az egységről való leválást (megnyilvánult és megnyilvánulatlan), a szabad akaratot, a tudatos döntést (enni a tudás fájáról) értelmezik tévesen bűnként. Egy dolog téves megítéléséből csak téves irányítás jöhet létre, az ember személyiségében mélyen rögzül egy állapot, amelynek végeredménye az önálló gondolatoktól való félelem, így nem válik kutatóvá, mindent csak passzívan elfogad. A vallásos áhítatnak nem lehet alapja a „féljünk közösen” hozzáállás, mert a közös hit sokkal nagyszerűbbet fejez ki, az összetartozást. Szavak nélkül mondja el azt az örömöt, amit az ember akkor érez, ha felismeri a „minden Egy” élményét, de ennek az élménynek a megjelenéséhez szükség van tanításra, ismeretekre. A hit alapja a tudás, és amint tudjuk a tudás hatalom, ezért is titkolnak oly sok tudást az egyházak. Gyerekkoromban, abban a helyzetben voltam, hogy én még ismerhettem a dédnagymamámat. Gyakran mentem vele templomba, vitt magával. Mindig azt mondta: -Isten mindent lát, mindenütt ott van. Hazafelé sétálva lopva a bokrok mögé lestem, hátha elcsípem azt a pillanatot, amikor Isten bennünket figyel. Állandóan nyaggattam azzal a kéréssel, mutassa meg, hol van, és hogy néz ki. Természetesen nem tudott választ adni, mert Isten létét, ezt a kozmikus igazságot ő maga is csak hallotta, de nem megélte. A tudatosság útján járók előbb- utóbb eljutnak oda, hogy számukra már tény ennek a jelenlétnek, a végtelen bölcsességnek a megtapasztalása, amely egész létezésünket áthatja. Minden vallás büszkélkedhet rendkívüli képességekkel megáldott, vagy akár megvilágosodott tanítókkal, az ő tapasztalataik követendő értékek. Tanításaik alapján kijelenthető, hogy Istent nem lehet az Elmével megérteni, hanem átélni, érezni kell. Aki a szívén keresztül lát, annak megszűnik minden különbség, mert egyformán fontos számára a létezés minden teremtménye. Amikor az ember ezt megérti, rájön, hogy az összes vallást szeretheti, meglétét elfogadhatja, mindegyik hordoz követendő módszereket és tanításokat, melyeket szívesen elfogad. A lélek (tudat) tudja, hogy mivel képes együtt rezonálni, harmóniában működni. A világvallások olyanok, mint a kapuk, amelyeken keresztül eljuthatsz az igazsághoz, de ne a kapuba légy szerelmes, hanem a mögötte található valóságba. Ha csak egy kaput látsz, még nem jelenti azt, hogy nincs másik. Ha csak egy kaput „akarsz” látni, az annyira leköti a figyelmed, hogy képtelen leszel elfogadni a másságot. Minden elkülönülés, amely nem hagy teret más nézetnek, az egység hiányához vezet, ez veszélyes, mert bolygónkon még nem volt olyan időszak, hogy emiatt ne lettek volna háborúk. Fontos megérteni, hogy a „minden Egy” élmény megtapasztalásához nincs szükség választásra, valamely vallási közösséghez való csatlakozásra. Akár közösséget vállalsz, akár nem, az csak az érme egy- egy oldala, de ugyan arról a pénzérméről, értékről van szó. Mindegy, hogy a körön kívül, vagy belül helyezkedsz el, ugyan azt a levegőt szívod. A jelenlévő bölcsesség (Isten) mindenütt ugyan az, ennek tagadása nem vezet el az igazsághoz. Minden vallás ugyan arról beszél a maga módján, ennek belátása sok konfliktust feloldhatna. Az ember a halála pillanatában azonnal találkozik a valósággal, minden addigi találgatás, hitetlenség értelmét veszti. Ezért célszerűbb az igazság kutatása az életnek nevezett állapotban, mert olyan körülmények között válhatsz partnerré a teremtés folyamataiban, amikor még csak kereső vagy, de a magasabb rendűbe vetett bizalmadon keresztül kiteljesítheted a valóság megismerését. Ne felejtsd el, ha Isten „üzlettársa” vagy, már pedig az vagy, az egy óriási lehetőség. Ez egy partnerkapcsolat, együttműködés a legnagyobb entitással. Kimondatlanul is jelen van a kérdés: vajon szükség van-e közvetítésre Isten és ember között? Ha már megvilágosodtál, akkor nincs rá szükséged, mert rendelkezel az abszolút rálátással; Te, a közvetítés és Isten már eggyé váltatok. Ha még nem érted el a

megvilágosodást, akkor fontos számodra egy tanító jelenléte, vagy a tapasztalatainak megismerése. A spirituális tanítómesterek, akár tagjai egy vallási közösségnek akár nem, ők képesek számodra olyan tudást és módszereket közvetíteni, amellyel a megfelelő mederbe terelheted az életedet. Ezen az úton nem csak szavak hangzanak el; nem kérik azt, hogy te csak higgyél el mindent vakon, hanem belép a tanításon keresztül a megtapasztalás, annak az öröme, hogy egy módszer működik. A tanítómesterek képesek összefoglalni, integrálni, és úgy átadni a nagy vallások igazságait, hogy az számodra egy mindenen túlhaladó, tisztán spirituális tudást adjon. A végtelen bölcsesség mindig és mindenütt jelen van, bárhol kapcsolatot tudunk vele teremteni, mert még soha sem voltunk kívül e kapcsolaton, állandóan részei vagyunk annak. Ez biztosítja fizikai testünk létét és működését. Ha a magasabb dimenziókra gondolsz, elég a szándék, amely megteremti a kapcsolatot a két világ között, de a haladók, a tanítók tehetik még stabilabbá, átjárhatóbbá az összeköttetést. Ők komoly katalizátorként működnek a tudat felemelkedésében, minőségi változásában. Bolygónkon a spirituális tanítók sokat tehetnek azért, hogy a vallási alapú különbségek megszűnjenek. Ahol sok individuum alkot egy új, nagyobb individuumot, valami egyedit és oszthatatlant, ahol közös célok fogalmazódnak meg, akkor az a szeretet, a szív útja. A világvallások tényleges eggyé válása egyelőre azért nem jöhet létre, mert nem veszik észre, hogy ugyan arról beszélnek, más szavakkal. Először azonos tudásszintre kell hozni a különböző vallások követőit, ami azt jelenti, hogy spirituális élményekben kell őket részesíteni, ami olyan nagy megdöbbenést okoz, hogy képesek lesznek végre kilépni saját korlátaikból. Tudom, hogy sokan felszisszennek attól, amit most kimondani kívánok, de a következő a helyzet: vagy a spirituális tudást kell bevinni a templomokba, vagy a hívőket kell onnan „kihozni”, hogy találkozzanak a spirituális ismeretekkel. Csak akkor lesznek képesek a különböző vallások követői azonos módon látni egymást. Ha minden hívő képes lenne látni a másik auráját, ha látná és hallaná a gondolatait, az érzelmeit, a másikban nem keresztényt, buddhistát vagy mohamedánt látna, hanem egy csodálatos lényt, egy fénylényt. Létrejön akkor a tudásra épülő belső magabiztosság, ami egy közös új hit, akár egy új világvallás lehetőségét hordozza. Úgy gondolom az emberiség ebbe az irányba halad, még ha lassan is. Mindenki a saját tudati fejlődéséért tartozik felelősséggel, a végeredmény pedig önmagáért beszél. A hit kifejezésében fontos a rendszeresség, amit nevezhetünk szertartásnak is. Mindennapjaink szertartásának fontos eleme a felajánlás. Az egyensúly akkor jön létre, ha mi is adunk, így valósul meg a korábban említett partnerkapcsolat, így vagyunk harmóniában az egyetemes törvényekkel. Mi a felajánlásaink által áramoltatunk visszafelé, mondhatnám azt is, úgy leszünk hitelképesek, ha időnként rendezzük a „számlákat”. A felajánlásnak minden vallásban megvan a gyakorlata. Van, ahol (helytelenül) állatot, tárgyat, ételt, valamilyen személyes áldozathozatalt ajánlanak fel; de ismert még a mantrák (szent szótagok), pozitív gondolatok, jó kívánságok felajánlása is. Ez utóbbiak esetén a hol és mikor szinte lényegtelen, mert az utcán sétálva, bármely embertársunknak küldhetünk gondolatban jókívánságokat. A legapróbb ilyen tartalmú rezdülésünk is előre visz mindannyiunkat. Nem kell ezért nagy dolgokra gondolni, sokszor elég, ha az ember köszönetet mond egy „égi” segítségért. A mindennapi szertartások olyanok, mint az apró kis ünnepek. A megfelelő külsőségek biztosításával lehet fokozni az élményt. Meggyújtani egy gyertyát és egy illatos füstölőt, elindítani egy halk meditációs zenét és már el is készültünk arra, hogy rövid utazást tegyünk egy sokunk számára misztikus világban. A külsőség megteremtése soha sem haszontalan, mert a füstölők illatával együtt minden felajánlásunk és kérésünk, vagy akár „mi magunk”, a tudatunk lesz képes a magasabb szférákba emelkedni egy meditációs élményben. A mindennapok szertartására nem a magasabb entitásnak van szüksége, hanem nekünk emberi lényeknek, mert így újra és újra kifejezzük szándékunkat az együttműködésre. A szertartás része lehet az is, ha időt szánunk arra, hogy meditáljunk, így rendszeresen és tudatosan figyeljünk Lelkünk üzenetire. Csak a racionális elme tévedhet, az Felsőbbrendű Énünk soha.

Gyakorlat: A következő gyakorlatnak a mondanivalója a játékosság. A kívül elért sikerek a belső hitet erősítik. Nem várható gyors hatás, de érdekes tapasztalatokra tehetsz szert. Teremtést fogunk játszani. Kipróbálhatod a gondolat teremtő erejét, így nem csak elmélet lesz a számodra a spirituális tanítások lényege, amely a gondolatot helyezi az első helyre a teremtés folyamatában. A téma szabadon választott; akár egy régen látott baráttal szeretnél találkozni, vagy hírt hallani róla; akár egy rózsaszín elefántot akarsz látni, vagy bármi mást. Akár komolyan, akár játékosan állsz hozzá, a teremtésed bármilyen formában megjelenhet az életedben. A rózsaszín elefántot például láthatod egy újságban, de lehet, hogy egy játékboltban fogják neked megvételre felkínálni. A gyakorlathoz gyújts meg egy gyertyát. Helyezkedj el vele szemben úgy, hogy kényelmesen ráláss, az még jobb, ha a lángja a szemeddel egy magasságban van. Lazítsd el magad, figyeld egy darabig a légzésed, a kifújt levegővel távolítsd el a testrészeidből a feszültségeket. Ha kellően ellazultál, nézz néhány percig a lángra, majd csukd be a szemed és idézd fel a gyertyaláng látványát. Ha nem megy a felidézés, nyisd ki többször a szemed. Ha már látod a lelki szemeiddel is, idézd magad elé azt a személyt, akivel; vagy azt a tárgyat, amivel, valamilyen formában találkozni szeretnél. Szólítsd fel magadban, hogy jelenjen meg az életedben, majd engedd a képzeletbeli gyertya lángjával egybeolvadni. Lásd, hogy a gyertyaláng eltávolodik tőled, és valahol nagyon távol beolvad a mindenségbe. Minél tisztábban, színesebben és plasztikusabban látod mindezt, annál erősebb a kibocsátott impulzus. Ez olyan, mintha magának a Teremtőnek adnál fel egy levelet a kéréseddel. Nyisd ki a szemed és térj vissza a napi teendődhöz. Ezt a gyakorlatot három napon keresztül végezd el, majd teljesen felejtsd el, engedd el a vágyadat az eredmény iránt. Ráérsz majd akkor csodálkozni vagy örülni, ha működik, de ehhez szükséges a nem ragaszkodás, az elengedés képessége.

A fejezetek végén leírt gyakorlatok segíthetnek, hogy ne csak a szó, hanem az élmény is beépüljön a tapasztalati folyamatodba. A következő fejezet kimondottan a meditáció lényegét tárja fel, mert meditálni úgy érdemes, ha tudod, miért gyakorolsz.

12. fejezet

A meditáció „A tudat és az elme kapcsolata olyan, mint a fa és az árnyéka; gyakran látjuk együtt őket, mégsem válnak eggyé.” (A szerző)

A kifejezés, meditáció, magában foglalja a célt és a hozzá vezető utat. Számomra azt jelenti: a csendben létezni. A meditáció, a gondolatok közötti csend, annak minél hosszabb ideig való megnyújtása, míg végül csak a csend marad, akkor már eltűnik a cél és a hozzá vezető út. Gyakorlás nélkül nem lehet eredményt elérni. A meditáció esetében tehát a legfontosabb, hogy elkezdjük a gyakorlást, ne akarjunk úgy szüretelni, hogy egyetlen szőlőtőkét sem ültettünk el. Sokan mondják, hogy ők nem tudnak meditálni. Megnyugtatom őket, senki sem születik úgy, hogy tud. Ez is egy folyamat, mint a gyümölcs érése, kell hozzá idő, türelem, kitartás, rendszeresség és megfelelő körülmények. Lehet, hogy sokakban felmerül a kérdés: miért kell meditálni? Felgyorsult világban élünk, megnőtt a rezgésszám a környezetünkben (mobil telefon, TV, érzelmek, gondolatok), de testünk nem képes követni a gyorsulást, ezért hamarabb elfáradunk. Olyan pörgés ez, amely az auránkba spriccel minden információt, és az aura magába szippant a környezetből mindent, azt is, ami káros, mások érzelmeit, gondolatait, ugyanakkor a saját érzelmek és gondolatok is hatnak ránk, de nem tudjuk azokat közömbösíteni vagy feldolgozni, óhatatlanul mi is túlpörgetjük magunkat, megalkottuk ennek gyűjtőfogalmát: stressz. Azért kell lelassulni, hogy végre el tudjuk engedni a fölösleget, mert a túl sok ránkrakódott mentális és emocionális szennyeződés megbetegíthet. Személyes tapasztalatom is az, hogy ha valaki a környezetemben hirtelen izgalmi állapotba kerül, szeretne valamit gyorsan elrendezni, kapkod, hadar, ingerültté válik; olyan sűrű lesz körülötte a levegő, hogy szinte rá lehet könyökölni. Olyasmi érezhető az ilyen ember környezetében, mintha szúrós pulóvert húznánk fel meztelen testre. Az is megfigyelhető, ha az illető távozik, az érzelmi lenyomatát ott hagyja a térben, még hosszú ideig érzékelhető, ezért nem csoda, ha egyesek fejfájóssá válnak egy adott helyen. „Lassan járj, tovább érsz” mondja a bölcselet. A lelassulás lehetőséget ad arra is, hogy jobban odafigyeljünk egymásra és a saját igényeinkre, több energiából gazdálkodhatunk, így több energiát fordíthatunk újból önmagunkra és környezetünkre. Meditációban nagy energiatartalék képezhető. Ha mindenki meditálna, a többlet energia hosszú távon biztosítaná mindannyiunk testi- lelki jólétét. Egész városok kerülnének így egyfajta „paradicsomi” állapotba, és tulajdonképpen ez is a mi természetes alapállapotunk. Ilyenek voltunk, amíg el nem rontottuk. Vissza kell tehát térni a természetességhez. Legjobb példa egy fa megfigyelése. Abszolút természetes, mind a növekedésben, mind abban, hogy mikor hoz új leveleket, mikor virágzik. Senki sem sürgeti, mégis mindent elvégez, amit a természet számára meghatározott. A meditáció egy nagyon bensőséges, személyes élmény, sokkal fontosabb az, amit átélünk, mint amit hallunk másoktól, vagy amit elképzelünk, ezért nehéz jó példát felhozni. Elmondom egy élményemet azzal a szándékkal, hogy példa értékű legyen arra vonatkozóan, mennyire hasznos időtöltés lehet a látszólag „céltalan üldögélés”. Egyik este (2001. 06. 20) leültem meditálni, és próbáltam belül teljesen csendben maradni. Csak ültem és hallgattam a „kövek növését”. Ez a belső csend hihetetlen módon

egyre tovább és tovább húzódott, míg egyszer csak egy felismerés villant át rajtam, ami nem gondolat, hanem érzés, egy döbbenet formájában jelentkezett. Az tudatosult bennem, hogy én vagyok a tökéletes csend. Úgy is mondhatnám, találkoztam a tiszta Önvalómmal. Éreztem azt, hogy valójában ki vagyok én, mit jelent az, hogy egyek vagyunk a mindenséggel, és annak boldogság természete van. Amikor azonosultam ezzel a felismeréssel, elkezdett bennem terjedni, duzzadni egy boldogság érzés, egyre tovább és tovább, és nem értettem ez meddig fokozódhat. Ezzel egy időben belső fényt láttam, amelynek nem volt meghatározható forrása. Olyan boldogságot éltem át, amely egy idő után egyre csak nevetésre ingerelt. A gondolatokat olyan távolinak éreztem, mint amikor az ember a horizontot kémleli. Szinte elérhetetlen távolságban, nagy kört alkotva várakoztak ugrásra készen, a jelenlétüket, azt hogy léteznek, érzékeltem. Megfigyeltem, ha bármit ki akarnék fejezni, odahívhatnék egy gondolatot, de mindvégig tudatában voltam, hogy én vagyok a csend, amit semmi nem zavarhat meg. Elég volt egy szándék, hogy valamit közölni akarjak és egy gondolat máris ott termett a térből, hogy segítsen „hallhatóvá” tenni a közlendőmet, de én inkább a csend mellett döntöttem és elküldtem. Szinte láttam, ahogyan távozik a megállított gondolat, vissza a képzeletbeli horizont felé. Tudtam, hogy én vagyok a tökéletes csend. Felismertem, hogy világunkban ez mindig így működik, csak mi a ló másik oldalán tartózkodunk és azt hisszük, hogy csak egy oldala van. Azt látjuk. Mi a zajjal, az elme működésével azonosítjuk magunkat. Ennek a meditációmnak az élménye két napig tartott, majd lassan lecsendesült, de két napig szinte állandóan nevetnem kellett a boldogságtól. Ezt a nevetgélést óvatosan kellett művelni, nehogy a munkahelyemen azt higgyék, megbolondultam. Képzeld el, ha egy meditációnak ilyen katartikus élmény lehet az eredménye, akkor milyen lehet a megvilágosodás, amikor ez az élmény még jobban felfokozódik, állandósul, és soha többé nem szűnik meg. Az én élményem ugyan emlékké szelídült, mert annyira új volt és megrázó, hogy nem tudtam végleg benne maradni, túlzottan rendkívülinek tartottam és pont ezzel választottam le magam az élményről, de a tapasztalat jó alapot képez a további gyakorláshoz. Kaptam egy falatot abból a tortából, amely mindenkire vár. Másképp fogalmazva, rátaláltam az ajtóra, amely önmagamba vezet. Ha egy sötét teremben tartózkodunk, egy ajtó megtalálásánál nem lényegtelen az, hogy vele egy magasságban vagyunk, és csak keresgélnünk kell, vagy esetleg még fel is kell másznunk egy magasabb szintre. Az, aki még nem hallott a meditációról, olyan személy, aki még azt sem tudja, hogy már az épületben van. Ezért a meditáció nem sorolható korunk hóbortjai közé, nem válhat státusszimbólummá, vagy divattá, mert annál sokkal patetikusabb, maga a létezés megértéséhez vezető út. Nagyon fontos: ha valaki hasonló élményt él meg, próbáljon benne maradni, még akkor is, ha napokig kell egyhelyben ülnie, és csak hagyja, hogy az élmény elhatalmasodjon rajta. Isten nem fogható meg. Tudom, lehetetlennek tűnik napokig ülni, és arra koncentrálni, hogy fenntartsuk az élményt, de pont az élmény által felszabaduló energiatöbblet teszi ezt lehetségessé. Azért kell benne maradni, hogy állandósuljon, mert az, maga a megvilágosodás, a tiszta Önvaló kiterjed, és úgymond megszünteti az elme általi folyamatokat. Erről lesz még szó a következő fejezetben. Vigyázz, ne akard megragadni az élményt, hagyd, hogy az ragadjon meg téged, különben elillan. Nyugalomban maradni és hagyni, hogy megtörténjen, ami történik, nem törődni az örömérzettel sem, csak figyelni a csendet. Sokan gondolhatnak arra: és mi lesz a családommal, a munkahelyemmel? Mindenkit biztosíthatok arról, hogy abban az állapotban ez teljesen lényegtelenné válik, és az isteni tudattal való eggyé válással belépünk az abszolút teremtésbe, így azután bármit, az egész életünket, az összes lehetőséget újra tudjuk teremteni, a legnagyobb határtalanság és korlátlanság állapotában időzve. A vízcsepp nem tudja, mit akar az óceán, csak ha már egybeolvadt vele. Olyanok vagyunk, mint az óceánból apró poharakkal kimert vízcseppek. Ott állunk sorban a parton és várjuk, hogy jöjjön a dagály, egy erő, amely végre a sziklákhoz löki és összetöri a poharat, a tudatlanságot, hogy újra beolvadjunk az óceánba. Ezt az erőt csak a saját igényünk tudja életre kelteni, az a szándék, és az a kitartás, amely a csodát létrehozza. A meditáció jótékony hatása a hétköznapi életben is megfigyelhető. A rendszeresen meditálókra jellemző az átlagosnál nagyobb nyugalom, a jobb egészségi állapot. Az egészség

nem egy elérhető cél, hanem egy folyamat, amit fenn kell tartani, a fenntartáshoz pedig erőfeszítéseket kell tenni. Aki rendszeresen meditál, annak a szervezetében, a nyugalmi állapot, az ellazult izmok miatt, nem alakulnak ki energetikai gócpontok, elakadások, az életenergia szabadon áramlik. A szabad áramlás lehetővé teszi a sejtek közti jobb információcserét, így lehet hatékonyan felvenni a küzdelmet, például a daganatos betegségekkel is. Szervezetünk tökéletesre lett megalkotva, kijavít minden hibát, ha nem akadályozzuk ebben a munkában. Rengeteg olyan apróbb betegség keletkezik, amit nem is érzékelünk, a szervezet nem küld vészjeleket, egyszerűen csak korrigál. Mély meditációban képesek vagyunk a nagyobb problémák mélyére hatolni, önmagunkon szuggesztiót alkalmazni. Az energia követi a tudat mozgását, ahová a figyelmünket fordítjuk oda áramlik, és amit elképzelünk, azt alkotja meg. Lényeges a képi megjelenítés gondolatban, mert a tudat ezt a nyelvet érti. A beteg embert az orvos otthonmaradásra kötelezi, pihennie kell, nem véletlenül. A pihenés, az elvonulás egy meditatív állapot, amikor elgondolkodhatunk betegségünk okairól, a nyugalmi állapotban létrejön a beteg szerv energetikai korrekciója, helyreáll a rezgésszám. A gyógyszerek biokémiai hatása segíti a gyógyulást, de hosszú távon, olyan struktúraváltozást hoz létre, amelynek eredménye más szervek energetikai leromlása, megbetegedése. Ezt nevezzük mellékhatásnak. Jobb a megelőzés, a belső harmónia fenntartása, mert minden betegség csak visszajelzés egy olyan gondolkodásmódbeli, érzelmi problémáról, amely folyamatos ingerületet hoz létre, így fenntart és állandósít egy „negatív” állapotot. Minden betegség egy üzenet, amelynek megértése kulcs a gyógyuláshoz. Megérteni, hogy mi nem tetszik és változtatni rajta, ez az élet egy nagy kihívása. A meditációt, rendszeresen jelentkező, úgynevezett „aha” élmények kísérhetik, amikor megértünk dolgokat, elménkbe villan egy- egy megoldás, felismerés. A meditáció elmélyíti a tudatosságot, segíti a spirituális fejlődést. Nyugalmi állapotban a beáramló energia emeli a rezgésszintet, amelynek következménye a fejlődésre való törekvés felerősödése, egy magasabb szintű életminőség megtapasztalására. A rezgésszint növekedésével, a tudati változással, megszűnnek az úgynevezett pszichoszomatikus betegségek is. Ha például képes vagy nagyon mély szeretettel viszonyulni egy kis állathoz, akkor, eltűnik a szőre által kiváltott allergiás reakció. A szeretet felold mindent. Most essen néhány szó a meditáció kapcsán a mikorról és a hogyanról. Meditálni mindig akkor érdemes, amikor mások is pihennek, nyugalmi állapotban vannak, korán reggel, vagy este. Ilyenkor kevés a rezgés, a térbeli zaj, mint inger; könnyebb a belső csend létrehozása. Helyezkedjünk el kényelmesen, de csak ülve meditáljunk, mert az elalvás nem egyenértékű a hatékony meditációval. Lényeges, hogy a környezetünk is kifejezze azt, amire készülünk. Jó hatású meggyújtani egy gyertyát, egy füstölőt, esetleg bekapcsolni egy halk meditációs zenét. Lakásunk óhatatlanul is rendszeresen megtelik térinformációval, mások kivetített gondolataival, ettől megtisztíthatjuk a teret, behangolhatjuk a szobát, például egy kellemes hangú kis csengővel, lélekharanggal, vagy a képzettebbek, akár szimbólumokkal. Üljünk le egy székre, fotelre vagy ágyra, úgy, hogy biztosítva legyen a hát egyenes tartása. Talpak a földön, a lábak ne legyenek ekkor keresztezve, kezek az ölben nyugszanak, akár lazán összekulcsolva. Haladóbbak ülhetnek törökülésben vagy jógaülésben, akár a földön is, egy meditációs párnán. Az ember, ha körülnéz a szobájában, észreveheti, hogy a tárgyak milyen csendben vannak. Ha nincs bekapcsolva semmi, a külvilág is elcsendesült, érzékelhetővé válik a meditáció, körülöttünk minden meditál, és az a megdöbbentő, hogy minden folyamatosan ebben az állapotban van. Csak az ember zajong. A természet és benne minden lágy harmóniában időz, meditál, ez az alapállapota. Csak az ember képes ezt a tökéletességet megzavarni. Ha az egész Földön néhány napra kikapcsolnánk a gépeket, leállítanánk a forgalmat, megteremtenénk a lehetőséget a tökéletes meditációra. Amikor nincs a térben semmilyen információ, leállnak a rádió és tv adók, a telefonok és az emberi elmék, tökéletes csend van, akkor megindulhat egy folyamat, egy belső átalakulás. Annyira sok a „szennyeződés” a térben, hogy csak nagyon keveseknek sikerül a nagy áttörés. A végső cél elérését, a megvilágosodást, mi magunk tesszük szinte lehetetlenné.

Az életben gyakran kerülünk nehéz döntések elé. Ilyenkor sokat segíthet, ha leülünk meditálni, mert ebben a nyugalmi állapotban képessé válunk a felsőbbrendű én üzeneteinek fogadására. A kérdés minősége mindig kiváltja a válasz minőségét. Az értelmes, sorsunkat meghatározó döntések előtti kérdés, mindenképp választ kap valamilyen formában. Az lehet egy álom, egy újságcikk, egy váratlanul felbukkanó barát (aki üzenetet hoz), egy gondolat meditációban, amely a megoldást hordozza, és mi megdöbbenve tapasztaljuk, megkaptuk a választ. Amikor belül keresünk, az Önvalóhoz fordulunk, az intuíció segítségével kapunk megoldásokat. Az intuíció a bennünk és körülöttünk lévő isteni intelligencia megnyilvánulása, az, amikor Ő súg. Az intuíció a gondolati közlés, egy energia behelyezése a személyes tudatba, amely információt hordoz. Az ember sokszor nem érti, hogy a gondolat, amely megfogalmazódott, vajon „kívülről” jött, vagy a saját elme működésének eredménye. Az úgynevezett médiumok, szándékosan nyitják meg magukat, adják kölcsön a testüket egy fejlettebb tudat számára, hogy így jussanak el hozzánk tanítások a spirituális szférákból. Nincs szükséged médiumokra, magad is az vagy, csak tanulj meg csendben maradni, nincs is más dolgod, hogy teret engedj a magasabb rendűnek.

Gyakorlat: A meditáció lényege, hogy létrejöjjön a belső csend. Ha az Elme hallgat, képes leszel befelé „haladni”, az Önvalód felé. Gyújts meg egy gyertyát, egy füstölőt, kapcsolj be egy halk meditációs zenét, vagy egy szerűen csak ülj csendben. A szokásos módon helyezkedj el kényelmesen, akár a földön egy összehajtogatott takarón vagy meditációs párnán, akár egy fotelben ülve. A lényeg, hogy a testednek legyen lehetősége ellazulni. A kezeidet tedd az öledbe. Nem kell a tenyereket felfelé fordítani, kicsavart állapotban tartani, teljesen lazán ejtsd őket le, vagy kulcsold össze, ahogy jól esik. A teljes kényelemben szinte súlytalannak érzi magát az ember, így a testi körülmények nem vonják el a figyelmet. Figyeld meg, majd lassítsd le a légzésed, gondolatban minden beszívott levegőt engedj le mélyen a has alsó felébe. Hagyd, hogy a gondolatok távozzanak a fejedből. Most tegyél úgy, mintha távoli hangot szeretnél meghallani: fülelj. Ez a fülelés azonban hol a külvilág, hol a bensőd felé irányuljon. Kiterjeszted a tudatod kifelé, majd visszahúzod befelé. Lassan váltogasd, hagyj elég időt az élményre. Nem baj, ha a külvilágban zaj van, annál inkább felfedezheted a benned lévő csendet. A kívül hallott távoli zaj, a benned lévő csendben is létrehozza a gondolatok távoliságának érzetét. Vedd észre, hogy te magad vagy a tökéletes csend, a Létezés csendje. A gyakorlat akkor éri el a csúcspontját, ha egyszerre tudsz kifelé a zajokra vagy a csendre, és a benned lévő csendre figyelni. Ez a gyakorlat segít az elme kikapcsolásában, minél tovább tart a csend, annál örömtelibb a „csak létezni” élmény megtapasztalása.

A következő fejezet egy olyan kozmikus titkot boncolgat, aminek a kifejezése szavakban valójában lehetetlen. A szó csak jó megközelítést adhat a témában, amely nem más, mint a megvilágosodás.

13. fejezet

A megvilágosodás „Ha Istennek adod a magad semmiségét, Ő neked adja a mindenségét.” (Al- Halladzs)

A megvilágosodás egy olyan kifejezés, amelynek a misztikuma örökre megmarad, kivételt csak az- az állapot jelent, amikor az ember személyesen átéli. Körülírni lehetséges, a fogalmak adta lehetőség segít abban, hogy legalább sejtelmünk legyen e kozmikus titokról. Itt én is csak a személyes elképzeléseimet írom le, amelyben természetesen lehet igazság, de lehet tévedés is; minden esetre gondolatindítóak az itt következő mondatok. A megvilágosodás előtt az ember a fizikai testével azonosítja magát és elképzelni sem tudja, hogy ő valójában a mindenség része, egy energialény. Olvashat vagy hallhat erről, de átélni nem képes. A megvilágosodáskor egyértelműen kiderül az igazság, a fizikai test csak egy eszköz, ugyan úgy, mint a használati tárgyak. Körülöttünk és bennünk minden tiszta energia, a kozmikus tudat megnyilvánulása. Ha szeretnék egy példát felhozni, akkor azt kell mondanom, hogy a megvilágosodás pillanatában a bennünk lévő tudat eggyé válik a körülöttünk lévő tudattal, megszüntetve az elme, mint örök „zajforrás” működését. Emberi, beszűkült látásmódunk újra isteni, kitágult látásmóddá szélesedik, amelynek lényege a „mindent” tudás állapota, a folyamatos belső csend és a rendíthetetlen nyugalom, valamint a szeretet mindenre kiterjedő érzése. Mindezt a mérhetetlen öröm és boldogság élménye kíséri, amely többé nem múlik el, mert ez a Létezés természetes állapota. Van olyan meditációs élmény, egy csúcsélmény, amely megközelítően érezteti a megvilágosodás örömállapotát. Az előző fejezetben leírtam a személyes élményemet erről. Isten a tökéletes megvilágosodottság tiszta fénye. Mi egyek vagyunk Istennel, a saját képmására teremtett bennünket, ezért magunk is megvilágosodott lények vagyunk, csak fel kell ezt ismernünk, emlékezni erre és azonosulni valódi énünkkel, az Önvalóval. Ez az eggyé válás, a megvilágosodás elérése. Ekkor már nem csak belülről érzékeljük önmagunkat elkülönült lényként, ez elme korlátai közé szorítva, amint a szemeinkkel a mindenkori eseményeket és a világot figyeljük, hanem az Egység részeként kívülről és belülről egyaránt megéljük magunkat, mintha a testen kívül tartózkodnánk és valamennyire benne is, egyszerre. Érzékelésünk dimenziók nélkülivé szélesedik, átlátva a tér és idő nélküli valóságot. Ekkor kapja meg az ember a végső választ a kérdésre: ki vagyok én? Vagyok, aki vagyok. Tehát nincs konkrét válasz, mert minden azonos velem, minden bennem van, és én benne vagyok mindenben. Minden pillanatban, a mindenkori jelenünket, a „van” állapotot éljük meg, amely nem más, mint a múlt és a jövő találkozása az „itt és most”- ban. Ez az egyetlen pillanat létezik, amely folyamatosan változik a Létezés (Isten) bennünket meghatározó bölcsessége szerint. Amíg működik az Ego, elválasztja énünket a felsőbbrendű éntől. Minél erősebb az Ego, annál vastagabb falat kell lebontanunk az eggyé válás eléréséhez. Az Ego az, amely viszonyít előző állapotokhoz. Ahogy eltűnik, nincs viszonyítás, az új helyzet szerint a mindenkori „van” állapot marad. A megvilágosodás elérésekor megszűnik az elme, amely az Ego- nak olyan alkatrésze, mint a nyomtatónak a nyomtató fej, amely állandóan mozgásban van ahhoz, hogy szöveg keletkezzen. Az elme is állandóan „szövegel”, ezért van szükség a meditáció

gyakorlására, hogy a keletkezett csendben újra rátaláljunk tiszta Önvalónkra. Az Önvaló az egyetlen dolog, ami a legközelebb van hozzánk, mégis olyan távolinak tűnik, mintha egy feneketlen kútba tekintenénk, mert az elme nem képes felfogni azt a végtelen teret, amelynek részei vagyunk. Az Ego a személyiségünk, és a személyiségünket tulajdonságok alkotják. Tulajdonságok alatt értem a gondolkodásmódot, a beszédstílust, az intelligenciát, a viselkedésmódot, mindazt, ami egyedivé tesz bennünket, ami az önismeretben, mint kibontakozó folyamatban remekül feltárható. A személyiség fejlődése a tanítás révén jön létre, ahhoz pedig kellenek a szavak. Ami segítség a fizikai létben, ugyan az akadályozó a spirituális létben. A szavak, a tanítás hozza létre az elmének nevezett folyamatot. Az újszülött csak nézelődik a világban, de fejében nem fogalmazódnak meg gondolatok, nem rendelkezik a gondolkodás képességével, elme nélküli, folyamatosan és tökéletesen meditál. Jézus azt mondta: „legyetek olyanok, mint a gyerekek”, vagyis ártatlanok, elme nélküliek. Ez nem azt jelenti, hogy felnőtt létedre gyerekként gügyögj úgy, mint egy zavarodott elméjű, egy bolond. Ez több annál. Ez a csend tudatos választása, egy lemondás a zajról, az elméről, és annak a személyiséget meghatározó folyamatáról. Az elme egy tanulási folyamat eredménye. A külvilág minden hatása: társadalom, szülők, tanárok, munkatársak, barátok az elmének nevezett tanulási folyamatban sűrűsödik össze. Minden szó, a legelsőktől kezdve (mama, pap, baba stb.) amit megjegyzünk, minden kifejezés, amit megértünk az elmét erősíti; majd az idő haladtával, annak felismerése, hogy valamit tudunk, megváltoztatja a személyiséget. A személyiség változása az akarattól független, ez egy automatikus folyamat, de benne rejlik az önösség csapdája, az Ego túlzott növekedése, amikor valaki önmagát helyezi mások fölé. Ekkor beszélünk igazi egoizmusról. A megvilágosodáskor örökre felhagyunk az egoizmussal. Lemondás az Ego- ról, egyenlő az egyediségről való lemondással, ami a beolvadást jelenti. Az ilyen ember számára megszűnik a tulajdon fogalma: az én testem, az én házam, az én autóm stb. A tulajdon, mint érzet megszűnésével megszűnik a vágy a birtoklásra, ezért érez a megvilágosodott ember mérhetetlen boldogságot és szabadságot, mert nincs benne ragaszkodás. Mindent csak megfigyel, szemlélődik. Egy Zen tanítás szerint: gondolkodj el azon, hogy mi a három legnagyobb vágyad, engedd el őket, és ne foglalkozz velük (mondj le róluk végleg), majd figyeld meg, mit érzel ebben a pillanatban? Valószínűleg nagy felszabadultságot. A megvilágosodásra leginkább annak van lehetősége, aki itt van fizikai szinten. A fizikai test az egyetlen eszköz, amely a tudatot a fejlődéshez hozzásegíti. A visszahatás, a karma törvénye alapján élünk meg fájdalmakat, vagy örömöket. Aki meghal, újra testet ölt, de az előző élet információi, mintha egy függöny mögött lennének letakarva, rejtve vannak előlünk. Maga a testet öltés, az anyagba való lesüllyedés az, ami elválaszt bennünket a magasabb szféráktól, a valódi tudástól. Sokunk csak abban bízhat, hogy az ösztönök megszólalnak benne és a jó útra vezérlik, keresővé válik, olyan emberré, aki törekszik a spirituális ismeretek megszerzésére. Az ösztönök, az előző életek tapasztalatai, amelyek lenyomatot képeznek a tudatunkban. Inspiráló erőként a háttérből, észrevétlenül fejtik ki hatásukat. Sokszor említett tény, hogy valaki ösztönösen cselekedett egy adott helyzetben, azért mert már átélt hasonlót egy korábbi életben. Az információ már megvolt, csak aktiválódnia kellett az adott pillanatban. A hely, ahonnan előkerült a körülöttünk levő tér, amely mindent tárol rezgések formájában. Jung, ezt a kollektív tudatalattinak nevezte el, ahol minden közös tapasztalatunk tárolódik. Hogy egy előző élet tapasztalata mennyire befolyásoló a jelen életben, azt a személyes példámon keresztül tudom megmutatni. A tények: gyerekkoromban nagyon vágytam arra, hogy a német nyelvet megtanuljam (akkor nem valósult meg); alsó osztályos tanulóként szerelmes voltam egy szőke, szemüveges lányba; gimnazistaként német-műszaki rajz szakos osztályba jártam; évekkel később magánúton tanultam a német nyelvet; a német állampolgárokkal mindig könnyen teremtettem kapcsolatot és barátságot; mindig vonzódtam a szemüveges lányokhoz; a magánéletemben

rendszeresen megéltem olyan fordulópontokat, amikor minden rendben volt, mégis továbbléptem egy újabb kapcsolatba, nem értve a saját döntésemet sem. Az előző életből feltárt előzmények: Németországban éltem, német emberként; nagyon vonzódtam egy tanító nénihez, aki távoli rokonom volt, őt a családom támogatta. A jelen: a feleségem egy szőkésbarna szemüveges hölgy, aki tanítónő; felsőfokú német nyelvvizsgával rendelkezik. Én úgy érzem, Ő az a hölgy, akihez előző életemben vonzódtam, akire vártam, mert karmikus szálak kötnek össze bennünket, akivel megoldandó, közös feladataink vannak. Azt hiszem, nem tévedek, ha kijelentem, hogy lelki társak vagyunk egymásnak, talán már sok inkarnáció óta. Már egyáltalán nem vágyom arra, hogy tovább lépjek egy újabb kapcsolatba. Ez a mélyen belül munkálkodó emlék, vagy ösztön, ennyire befolyásolja az ember döntéseit. A megvilágosodott, minden előző és elkövetkező életére „emlékezik”, mert átlátja a létezés egész folyamatát. Az ösztönökön alapuló vágy gyakran vezet egy hivatás betöltéséhez, ezért játszik a kisgyerek doktor bácsit, vagy tanító nénit, aztán felnő, és a játék valósággá válik. A motiváció, a segíteni akarás gyökere, karmikus szinten is kereshető. Egy előző életben elmulasztott segítségnyújtás, amely esetleg tragédiához vezetett, vagy egy nagyon maradandó szeretetteljes élmény, kialakíthatja a vágyat, amely útmutató a jelen életben. A miértek keresése közben rengeteg információ segíthet, amely elérhető előadások, könyvek és más médiahordozók, tehát tanítások formájában. Így haladhatunk lépésről- lépésre a megértés útján, míg végül minden nagyon egyszerűvé és érthetővé válik számunkra, majd elérhetünk egy olyan belső nyugalmi állapotba és csendbe, amely maga a megvilágosodás lehetőségét hordozza. A megvilágosodott sütkérezik az Önvaló fényében. Mintha belülről is napoznánk, ez a fény mindenhonnan árad, nincs meghatározható forrása, és nem lehet útjában akadályt képezni. A Nap fényét ki lehet zárni a lakásból, elsötétíthetsz, de a belső fény, ha egyszer utat tört magának, már örökké árad. Ez a fény, még fizikai szemmel is látható. Az Ego az, amely megpróbál ettől a fénytől távol tartani. Minden erejével fogja az „ajtót”, amely önmagunkba vezet, ahol a fény forrása található. De ha kitartó vagy, a végén az Ego lesz a vesztes. A kitartás azt jelenti, minden pillanatban gyakorolj. Mindig megválaszthatod, hogy mire gondolsz, vagy gondolsz-e egyáltalán valamire. Ez egy nagyon nehéz folyamat, amikor állandóan ellenőrzöd önmagad, egy örök éberséget kíván. Apránként, egyre hosszabb időre tudatossá válni, így tudsz a gyakorláson keresztül az Ego korlátain túllépni. Olyan ez, mint egyensúlyozni az ujjadon egy hosszú botot. Amíg figyelsz az egyensúly megtartására, működik a trükk. A tudati folyamatban ez egy olyan küzdelem, ahol az ellenfél láthatatlan, csak érezhető a jelenléte. Még olyan élményeid is lehetnek az Ego tiltakozása miatt, hogy fizikailag rosszul érzed magad, mert az Ego fél attól, hogy megsemmisül, és minden módon el akar tántorítani a szándékodtól, hogy fejlődjél. A gyakorlás lényege: önmagunk tudatos megfigyelése és lecsendesítése rendszeres meditációval; a gondolkodásmód, az érzelmek, a viselkedési szokások szándékos átalakítása; tudatosság azáltal, hogy a mindenkori jelenbe helyezed magad. Ha folyamatosan a pillanatban vagy (itt és most), teret engedsz a végtelen intelligencia kibontakozásának, átjár a kozmikus szeretet vagy fény, bárhogy nevezheted. Ezzel bearanyozhatod az énedet, vonzóvá teheted a magasabb rendű tudat számára, így adva meg a megvilágosodás lehetőségét. Sok ember számára a megvilágosodás egy elérhetetlen dolognak tűnik, talán úgy gondolják, az egész csak egy kedves keleti mese. A fejlődés folyamatában mindig jelentkeznek élmények, és mint apró útjelzők, mutatják, hogy hol tartunk. A megvilágosodás, a végtelen elérése, együttműködés a Teremtővel. A „legyen meg a Te akaratod” megvalósulása. Vajon ki mondja kinek? Én a Teremtőnek, vagy a Teremtő nekem? A Teremtő mondta először, amikor szabad akaratot adott, amikor leváltunk az Egységről. Ha én is kimondom, bezárul a kör, újra eggyé válhatunk akaratunkban. A tükör és a tükörképe egybeolvad. A tudati eggyé válás maga a teljes szabadság és függetlenség, az abszolút teremtés állapota.

Bárki tehet egy kísérletet, bízza rá magát a végtelen intelligenciára, adja fel énjét, ezt mondja is ki, és figyelje meg, mi történik. Nagy lelki erőre van szükség egy ilyen döntéshez, de ha igaz hittel párosul, a Teremtő értékelni fogja ezt az önfeladást. Fájdalmak vagy örömök várnak ránk? Ki tudja. Egy biztos, az életünk gyökeresen megváltozhat, de ne felejtsük el szem előtt tartani, hogy mindig azt kapjuk, amire épp szükségünk van a fejlődéshez, lehet az kiteljesedés, betegség, vagy akár a halál állapota is. Valójában megvilágosodott lények vagyunk, mégis szükségünk van az azonosság átélésére. Ehhez az élményhez többféleképpen közelíthetünk, több út vezet a beteljesedéshez. Az egész egy folyamat, egy állandó változás, nevezhetjük akár megtisztulásnak is. Végeredményben ez is egy energetikai átalakulás, amely a bennünket kitöltő és körülvevő térben, láthatatlanul megy végbe, de hatása érezhető fizikai, szellemi és érzelmi szinten. Mindannyian ragyogó lények vagyunk, de ennek a tudatosításához, mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát, meg kell szereznie a saját tapasztalatait. Buddha a „felébredt”, Jézus a „megváltó”, Sai Baba az „istenember”, a Dalai Láma „a bölcsesség óceánja”, Osho „a provokatív lázadó” és még sokan mások, mindannyian egy- egy felkiáltójelként mutatják, hogy van egy mindenki számára elérhető tudatállapot. Ha keressük a megvilágosodás élményét, több módszer közül választhatunk, az egyik maga a meditáció, ezt nevezhetjük úgy, hogy „megtalálni az önmagunkba vezető kaput”. Ekkor egy kényes egyensúlyi helyzetben, a teljes belső csendben az önvaló váratlanul feltárja előttünk magát, megmutatva hatalmas erejét. Ezt a módszert nevezhetjük középútnak, teljesen veszélytelen, csak kitartást igényel. Buddha is így érte el a megvilágosodást. A másik módszer, a Taoista energiagyakorlatok alkalmazása. Ekkor a Kundalini energia felemelésével, csakráról- csakrára haladva elérhető a koronacsakra, a tudat minden szinten kifejti tisztító erejét, létrejön az eggyé válás. Ezzel a módszerrel az energia mintegy belülről kifelé haladva „égeti el” az elmét. Csak tapasztalt mester vezetésével ajánlott az alkalmazása, mert a fizikai test is megsemmisülhet, ha valaki nem képes az energiát uralni, tudatosan irányítani. A harmadik módszer Buddha tanításaira épül, amikor az ember létrehozza a megvilágosodás tudatot, a megvilágosodás lehetőségét. Zarándok utakkal, leborulásokkal, mantra felajánlásokkal szüntethetők meg az Ego működésének eredményei, a karmikus letapadások; az egész fizikai test, majd az aura szintek kitisztulnak, rezgésben magasabb szintre állnak be, tehát átalakulnak, így vékonyítva el az elme képezte falat. Addig gyengíthetőek az Ego korlátai, míg a tudat utat tör egy meditációs élményben, és az eggyé válás létrejön. Évekig tartó művelet, nagy kitartást igényel. Buddha ezt a módszert a világi követők javára tette közzé, azoknak akart segíteni, akik nem kívánnak elvonulni a világtól és egy vallási közösség tagjaiként, szerzetesként élni (amely egyébként gyorsabb eredményt ígér), de szívesen tesznek önmagukért. Egy egyszerű módszert tanított Jézus is, aminek lényege, hogy rendszeresen képzeld el, amint a bensődet kitölti egy ragyogó fehér fény, ami nem más, mint a benned lévő Krisztus tudatosság, vagyis Isten (az Atya) fénye. Ahogyan mondta. – Én és az Atya egyek vagyunk. Ezt addig gyakorolni, amíg a sejtek teljesen átállnak a fény minél nagyobb befogadására, az ember lassan isten- emberré alakul át. Végeredményben minden módszer ugyan azt eredményezi, ugyan az a hatásmechanizmusa, csak más- más megközelítéssel. Bárhogyan közelíthet valaki a megvilágosodáshoz, de ne felejtsük el, hogy minden módszer csak eszköz. Nincs abszolút módszer. Ha látsz egy hirdetést az egyik újságban, hogy hétvégi megvilágosodás tanfolyamot tartanak, az hazugság. A tudat rezgésének változása kiszámíthatatlan; lehet, hogy hónapokig, évekig, évtizedekig vagy akár több életen keresztül tart, míg elérsz egy olyan holtpontra, amelyen átbillenve megtörténik a „kozmikus változás”. De ha ott vagy, azon a szinten, bármelyik pillanatban megvalósulhat, és nem kell attól félned, hogy elszalasztod. Ezért ne hidd el a sok badarságot, és ne tégy meg olyan dolgokat, amit nem szívesen teszel, de megkövetelik tőled azzal az ürüggyel, hogy hozzásegítenek a megvilágosodáshoz. Egyedül az örömérzet tud mindig tovább vezetni, mert csak akkor van kitartás a folytatáshoz, de a végső nagy örömélményhez már minden vágyat el kell engedni, még az öröm iránti vágyat is. Csak abba a pohárba tölthető új folyadék, amelyből előzőleg mindent

kiöntöttünk. Csak a teljes ürességben tud a Létezés beáramlani, amíg az elme, és annak megnyilvánulásai vannak jelen, nincs helye másnak. A megvilágosodás pillanatában valószínűleg egy ájulás, vagy egy hirtelen rádtörő, ájulásszerű alvás állapot fog bekövetkezni, mert kilépsz az elme korlátaiból, hiszen elveszíted a normális, hétköznapi tudatodat, amelynek egy kis százaléka később visszatér, hogy létezni, kommunikálni tudj a fizikai világban, hogy egyáltalán élni tudjál még tovább. Rendkívüli élményekben lehet részed, megtapasztalhatod a kozmikus látást, amely olyan, mint a harmadik szem működése, ismerve a létezés minden csodáját. Mindez hosszú időre meghatározza a viselkedésedet, a legapróbb, száraz faágra is képes leszel órákig csodálkozni és körülötted, esetleg azt hiszik nem vagy épelméjű, ami igaz is, hiszen egyáltalán nem rendelkezel elmével. Benned akkor már csak a ragyogás van, amely folyamatosan szembesül a világ ragyogásával. Nagy jelentősége van annak, hogy hány megvilágosodott ember él bolygónkon. Mindannyian egy adott ország vagy földrész rezgését emelhetik, így segítve az ott élők tudati fejlődését. Csak biztatni tudok mindenkit arra, hogy menjen el például a Dalai Láma egyik előadására, amely korunkban már nem elérhetetlen álom. Hatalmas energiatér veszi körül, környezetében mindenki érzékeli azt a mindent betöltő szeretetet, ami nem más, mint nagyon magas rezgésű energia. Amikor megérinti a bensőnket, mondjuk úgy: a lelkünket, az embernek bizony könnyek szöknek a szemébe. Ahol ő megjelenik, emberek ezrei élik át ezt az érzést. Csak egy apró, törékeny ember, de hatalmas szívvel. Ha minden ország rendelkezne több tucat ilyen tanítóval, már régóta nem tudnánk, mi az a háború. Ezért fontos, hogy mindannyian legalább törekedjünk a tudati fejlődésre, a megvilágosodás elérésére. Azért felbecsülhetetlen értékű minden fizikai test, mert a fejlődés lehetőségét adja meg. A megvilágosodás a kivezető út az élet- halál folyamatából. A tudat átfog mindent, mindenütt jelenlévőségét érzékeli, ezért nincs halál élmény. Ha egyszerre vagyok itt és a „túlparton”, nincs út, amit meg kellene tennem. A tiszta tudattal rendelkező ember képes arra, hogy testét örökre fenntartsa, ezért is beszélnek a régi iratok matuzsálem korú emberekről. Ők nem mások, mint eggyé vált lények. Ha mégis elhagyja a testét egy megvilágosodott, a halál pillanatában, egyszerűen kilép a testéből, leveti azt, mint egy elhasznált ruhadarabot, úgy, hogy közben teljesen tudatában van a valódi énjének, hiszen egyszerre van jelen a létezés mindem szintjén, egy mindennel. Nincs semmi, ami kibillentené a folyamatos örömérzetből. A megvilágosodott, hazaért; az egész mindenség az otthona.

Gyakorlat: A következő gyakorlat segít átélni azt a tényt, hogy nem vagy azonos a fizikai testeddel, valójában része vagy a világegyetem végtelen energiaóceánjának. A szokott módon teremtsd meg a nyugodt meditáció körülményeit. Egy szál gyertya, egy füstölő meggyújtása után feküdj hanyatt és lazulj el, engedd el a gondolatokat úgy, hogy a légzésedet figyeled. Hunyd le a szemed. Vigyázz, könnyen alvásba mehet át a gyakorlat, ezért mindig frissen, reggeli vagy délutáni pihenés után gyakorolj. Ha készen állsz, képzeld el, hogy felülről ragyogó fehér fény tölti meg a körülötted lévő teret. Tudd, hogy ez a fény teljes védelmet nyújt a gyakorlat végzése közben. Lelki szemeiddel lásd, ahogy a kozmikus fényben lassan feloldódik a tested. Először a lábaidat tölti fel, változtatja át. Ahogy rájuk nézel gondolatban, olyan mintha neoncsövek fényét látnád, fehér fény a fehérségben. Következik a tested alsó fele, medence és a hasüreg, majd a mellkas. Lassan engedd a fényt beléd hatolni, élvezd azt a könnyű testi érzést, amit okoz. Most a karjaid töltődnek fel, majd a nyakad és végül a fejed. Most teljesen eggyé váltál, mint a pohár víz, amit beleöntesz az óceánba. Csak mindenütt jelenlévő fényt tapasztalsz, mégis tudod azt, hogy létezel. Tudatosítsd és mondd ki magadban: Én vagyok. Ilyen az abszolút létezés állapota.

Ha úgy érzed elég időt szántál erre a tapasztalatra, gondolatban újra jelenítsd meg a tested, a fejedtől elindulva játszd le visszafelé a folyamatot, lásd, ahogy megjelenik tested minden része. Ha képzeletben újra látod a teljes fizikai tested, mozgasd meg a valóságban a végtagjaidat, a fejeddel végez néhány köröző mozdulatot, és térj vissza a fizikai jelenlétbe a hétköznapi tevékenységedhez. A gyakorlat közben lehet, hogy elhagyod a tested. Ijedségre semmi okod nincsen, tudd, hogy a kozmikus fény teljes, mindenre kiterjedő védelmet biztosít számodra. Bármikor biztonságosan visszatérhetsz a testedbe, elég, ha arra gondolsz, most eggyé válok a testemmel. Szellemi vezetőid, segítőid, őrangyalod is jelen vannak, tudják, hogy gyakorolsz, kérheted a segítségüket és védelmüket. A gyakorlat végén mondj magadban köszönetet minden védelemért és átélt tapasztalatért.

Elérkeztem a mondanivalóm végére, nincs más hátra, mint levonni a végső konzekvenciát. Következzen az Utószó.

Utószó Minden útkereső számára fel lehet állítani egy követendő modellt, amely a spirituális ismertekhez vezet: - Légy nagyon kíváncsi, mert csak így tudod megtenni az első lépést! (ha a könyvben idáig jutottál, már nem vagy elveszett ember). - Olvass sokat, mert az ismeretek nélkül nem juthatsz előre! - Keress egy mestert, mert csak akkor leszel képes még nagyobb tudásra szert tenni, a rezgésedet emelni, és kezdetben biztonságosan gyakorolni! - Légy kitartó, meditálj és gyakorolj minél többet, mert csak akkor jelentkeznek az igazi élmények! - Érj el minél magasabb tudatszintet, hogy taníthass másokat, mert úgy lesznek igazán boldogok és egészségesek! - Minden nap jusson eszedbe, hogy a megvilágosodásra törekszel, törekedj is rá, és segíts másokat is ezen az úton! E könyv megalkotásának a szándéka már régen megfogalmazódott bennem, de tanácstalan voltam. Megkérdeztem a tanítómat, ő azt mondta: - Írjál. Erre én azt mondtam: - De már annyi spirituális könyv van, már mindent elmondtak! Erre ő: -De úgy, ahogy te mondod el, úgy nem mondja el senki. Igaza volt, mert mindenki és minden egyedi és megismételhetetlen, mint az ujjlenyomat. Ezzel az írással én is csak egy lenyomatot képeztem a mindenségben. Tudom, hogy ez a könyv mindannyiunk munkája, egy közös igény hozta létre. Az, az igény, amely az emberiséget szolgálja, mert lehet, hogy valaki pont ezzel a művel találkozik, ennek hatására ért meg dolgokat, és talán így vesz jobb fordulatot az élete. Én csak a kéz vagyok, amely papírra vetette. Nagyon sok könyvet elolvastam magam is, kutatva a nagy igazságok után, így hosszú listát tenne ki, ahány mester tanítása hatott rám. A felismeréseken és a saját tapasztalataimon keresztül lassan megjelent annak az igénye, hogy kifejezzek, vagy inkább átadjak valamit, ennek eredménye ez a mű. És, hogy hogyan jött létre? Egyik nap leültem az íróasztalhoz és feltettem a kérdést a Mindenségnek: miről írjak? Elkezdődött egy folyamat, aminek az eredményeként megéltem az intuíció működését, az égi közvetítést, így állandóan segítséget kaptam más dimenziókból. Ez nagyon sok öröm élményt adott az íráshoz. Minden inspirált, elég volt hallani egy beszélgetést, vagy ha feltettek egy kérdést, amire válaszoltam, éreztem az érintett téma is fontos, írni kell róla. Esténként, amikor az írásra fordítottam az időmet, gyakran éltem meg azt az élményt, hogy a gondolatok sebesen peregtek, sokszor olyan gyorsan, hogy alig tudtam lejegyezni őket. A megalkotott fejezetek után rendszeresen ért meglepetés, mert akár előadáson vettem részt, akár a legújabb kiadványokat olvastam, mindig találkoztam a gondolataimmal, pont azokkal és pont akkor, természetesen másként megfogalmazva. Gyakran hallottam már a szinkronicitásról és arról, hogy egy tudás létezik, de így átélni döbbenetes volt. Ezek az élmények jelezték a témakörök aktualitását, így segítettek a fejezetek kialakításában. Bevallom, néha még az a bizonytalan érzés is megfogalmazódott bennem, hogy talán tréfál velem a Teremtő. Miért jön szemben az a téma, amivel épp foglalkozom? Azért, mert fontos.

Maga az írás egy ösztönös vágy bennem, egy karmikus folyamat eredménye. Egyszerűen nem akartam kitérni előle, még az asztrológiai képletem is utal rá, mint lehetőségre, illetve felvállalt feladatra. Aki ismeri a „Transzformáció” nevű spirituális társasjátékot, az tudja, hogy a játékosság mellett milyen komoly üzenete van mindenki számára. Az Univerzum a következő üzenetet küldte: „mondani valód van, és azt el is mondod”. A könyvben említett tény, hogy mindenki mester és tanítvány egyszerre. Ebben a kapcsolatban fontos az örömteli a továbbadás lehetősége. Kívánom, hogy ez a könyv minden olvasón keresztül szolgálja minden lény tudatosságát és boldogságát.

Király Tamás Baja 2002