AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA
Brüsszel, 2010. december 13. (17.12) (OR. en) 17495/10
ENV 843 ENER 356 RECH 406 FIN 703 COMPET 418 ONU 212 FELJEGYZÉS Küldi: a Főtitkárság Címzett: a Tanács Előző dok. sz.: 16795/2/1/10 ENV 802 ENER 342 RECH 390 FIN 642 COMPET 383 ONU 200 REV 1 Tárgy: Fenntartható anyaggazdálkodás, fenntartható termelés és fogyasztás: kulcsfontosságú hozzájárulás Európa erőforrás-hatékonnyá tételéhez – Tervezet – A Tanács következtetései
A fenntartható anyaggazdálkodás egy integrált megközelítés, amely arra törekszik, hogy csökkentse az anyagfelhasználás környezeti hatásait és a teljes életcikluson keresztül megőrizze a természeti erőforrásokat, hiszen ez az előfeltétele annak, hogy Európa hatékonyabban aknázza ki erőforrásait. Az elnökség a fent említett tárgyról tanácsi következtetéstervezetet készített, amelyet a környezetvédelmi munkacsoport megvitatott és jóváhagyott. Az Állandó Képviselők Bizottsága 2010. december 8-án megvizsgálta és jóváhagyta a szöveget, amely e feljegyzés mellékletében szerepel. A Tanács felkérést kap, hogy fogadja el a tanácsi következtetéstervezetet. ______________________
17495/10
(ol/OL)/kb DG I 1A
LIMITE
1
HU
MELLÉKLET Fenntartható anyaggazdálkodás, fenntartható termelés és fogyasztás: kulcsfontosságú hozzájárulás Európa erőforrás-hatékonnyá tételéhez – Tervezet – A Tanács következtetései Az Európai Unió Tanácsa, AGGODALOMMAL szemlélve, hogy az EU jelenlegi termelési és fogyasztási mintái általánosságban veszélyeztetik az erőforrások rendelkezésre állását, és mind Európában, mind pedig Európán kívül káros hatást gyakorolnak a levegő, a víz és a talaj minőségére, az emberi egészségre, az éghajlatra és a biológiai sokféleségre; AGGODALOMMAL TEKINTVE arra, hogy az EU intenzív erőforrás-felhasználása és nagymértékű energiaimport-függősége – a világ lakosságának növekedésével és a gazdasági fejleményekkel együttesen – fenyegetést jelent a jövőben Európa számára az erőforrás-ellátás és az erőforrásokhoz való hozzáférés területén; TUDATÁBAN annak a sürgető igénynek, hogy Európa az erőforrásokkal fenntarthatóbb módon gazdálkodjon és törekedjen arra, hogy a gazdasági növekedés teljes mértékben függetlenné váljon az erőforrások használatától és az annak következményeként jelentkező környezetkárosodástól; ELISMERVE, hogy a jelenlegi gazdasági és környezeti kihívások alkalmat kínálnak a fenntartható termelésen és fogyasztáson, valamint a fenntarthatóbb életmódokon alapuló, erőforrás-hatékony gazdaság irányába való elmozdulásra; elismerve továbbá, hogy ez az elmozdulás Európában és azon kívül egyaránt javítani fogja a környezet minőségét, beleértve az éghajlatot, a biológiai sokféleséget, valamint az egészséget és általában az életminőséget; ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE, hogy a fenntartható és erőforrás-hatékony gazdaság kialakítása a tervek szerint fokozza majd az EU versenyképességét, hiszen új vállalkozási lehetőségeket teremt, ösztönzi az innovációt, és alapvetően fontos szerepet játszik a zöld és fenntartható foglalkoztatás kialakításában;
17495/10 MELLÉKLET
(ol/OL)/kb DG I 1A
LIMITE
2
HU
ÜDVÖZÖLVE a Biológiai Sokféleség Egyezménynek a COP10 által 2010 októberében elfogadott stratégiai tervében szereplő kiemelt célkitűzést, amely értelmében a kormányok, a vállalkozások és az érdekeltek legkésőbb 2020-ig minden szinten megvalósítják a fenntartható termelést és fogyasztást célzó terveket, vagy ezek megvalósítására lépéseket tesznek, illetve a természeti erőforrások felhasználásának hatásait a biztonságos ökológiai korlátok között tartják; TUDOMÁSUL VÉVE „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana” című tanulmánynak (TEEB) a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások gazdasági értékével kapcsolatos megállapításait, valamint azt, hogy ki kell dolgozni a fenntartható termelés és fogyasztás gazdaságilag hatékony politikai kereteit; továbbá TUDOMÁSUL VÉVE az UNEP fenntartható erőforrás-gazdálkodással foglalkozó nemzetközi munkacsoportja által végzett munkát; 1.
EMLÉKEZTET arra, hogy az Európa 2020 stratégia célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, ezen belül elsősorban a fokozottan energia- és erőforrás-hatékony, környezetbarát és versenyképes európai gazdaság megvalósítása;
2.
EMLÉKEZTET arra, hogy a fenntartható anyaggazdálkodás (Sustainable Materials Management, SMM) az OECD meghatározása szerint egy olyan megközelítés, amelynek célja az anyagok fenntartható használatának előmozdítása, és amely olyan intézkedéseket kapcsol össze, amelyek célja a környezetre gyakorolt káros hatások csökkentése, illetve a természeti tőke megőrzése az anyagok teljes életciklusa alatt, a gazdásági hatékonyságra és a társadalmi méltányosságra figyelemmel1; TOVÁBBÁ emlékeztet arra, hogy a környezetvédelmi miniszterek a 2010. július 12–13-án Gentben a fenntartható anyaggazdálkodásról tartott informális találkozójukon elismerték, hogy az erőforráshatékonyság tekintetében integrált, uniós szintű, az anyagok teljes életciklusára kiterjedő megközelítést kell kidolgozni;
3.
MEG VAN GYŐZŐDVE ARRÓL, hogy integrált szakpolitikai megközelítésre van szükség ahhoz, hogy 2020-ra megvalósulhasson a fenntartható, erőforrás-hatékony és alacsony széndioxid-kibocsátású európai gazdaság, valamint hogy a fenntartható anyaggazdálkodás és a fenntartható fogyasztás és termelés nagyban elősegítheti e cél elérését;
1
Az OECD hulladékkeletkezés-megelőzéssel és újrahasznosítással foglalkozó munkacsoportjának a fenntartható anyaggazdálkodásról tartott első szakmai találkozóról (Szöul, 2005. november 28–30.) szóló beszámolója.
17495/10 MELLÉKLET
(ol/OL)/kb DG I 1A
LIMITE
3
HU
4.
FELKÉRI a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az anyaglánc egyes szempontjaira összpontosító, fragmentált szakpolitikákról térjenek át az anyagok teljes életciklusára – ezen belül a nyersanyag előállítására vagy betakarítására, a tervezésre, a gyártásra, a forgalmazásra, a fogyasztásra, az újrafelhasználásra, az újrahasznosításra és a végső kezelésre egyaránt – kiterjedő integrált szakpolitikai megközelítésre, amelyben összeegyeztethetővé válnak az energiahatékonysági és az anyaghatékonysági követelmények;
5.
TUDATÁBAN VAN ANNAK, hogy a fenntartható és erőforrás-hatékony európai gazdaság irányába való elmozdulás a technológiai innováció mellett a társadalmi-gazdasági rendszerünk szintjén is szükségessé teszi az innovációt, vagyis olyan új üzleti modelleket (pl.: termék-szolgáltatási rendszerek, ipari szimbiózis és integrált láncgazdálkodás), új fogyasztási modelleket és új kormányzási modelleket kell kidolgozni, amelyek az anyagok teljes életciklusán átívelő fenntartható anyaggazdálkodásra törekszenek;
6.
MEGJEGYZI, hogy számos uniós szakpolitikai eszköz és stratégia – így például az EU fenntartható fejlődési stratégiája, a természeti erőforrások fenntartható felhasználásáról szóló tematikus stratégia, a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia, a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési terv, a nyersanyag-politikai kezdeményezés, a hulladékokról szóló keretirányelv, a környezetbarát tervezésről szóló irányelv, a termékekkel kapcsolatos egyéb irányelvek, valamint a REACH2 – már részben választ ad erre a kihívásra;
7.
ÚGY ÍTÉLI MEG, hogy az erőforrás- és anyagfelhasználásra vonatkozó meglévő uniós szakpolitikák és jogszabályok további erősítése és fokozottabb előmozdítása, végrehajtása és alkalmazása terén továbbra is nagy lehetőségek vannak a számunkra;
2
10917/06, COM (2005) 670, COM (2005) 666, COM (2008) 397, COM (2008) 699, az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i 2008/98/EK irányelve a hulladékokról, az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 2009/125/EK irányelve az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról, az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1907/2006/EK rendelete a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH).
17495/10 MELLÉKLET
(ol/OL)/kb DG I 1A
LIMITE
4
HU
8.
ÜDVÖZLI, hogy az Európa 2020 stratégiában kulcsszerepet kapott az erőforráshatékonyság, és VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos kiemelt kezdeményezés továbbfejlesztése, valamint uniós és nemzeti szintű végrehajtása elé;
9.
ÜDVÖZLI a Bizottság azon szándékát, hogy 2011-ben egy ütemtervet is magában foglaló, erőforrás-hatékonyságra vonatkozó stratégiát alakít ki a további munka irányítása és strukturálása érdekében;
10.
SÜRGETI a Bizottságot, hogy a fenntartható anyaggazdálkodást és a fenntartható fogyasztást és termelést tegye az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó stratégiája szerves részévé, továbbá FELSZÓLÍTJA a Bizottságot, hogy az erőforrás-hatékonyság fogalmát annak tág értelmében alkalmazza, amely magában foglalja az összes természeti erőforrást, ideértve az energiaforrásokat és a nem energiajellegű erőforrásokat, a biotikus és az abiotikus anyagokat, a vizet, a levegőt, a talajt, az élő szervezeteket, az ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget, és amelynek egyaránt célja a forráshatékonyság növelése, a korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrásokkal való gazdálkodás és az erőforrások felhasználásából eredő környezeti hatások csökkentése;
11.
A marrákesi folyamat eredményei alapján FELSZÓLÍTJA a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy támogassák a – 2011 májusában az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottságának 19. ülésén elfogadandó – átfogó, tízéves fenntartható fogyasztási és termelési keretprogramot (2011–2021), és vegyék ki részüket annak végrehajtásából; a keretprogramnak fel kell gyorsítania a fenntartható fogyasztásra és termelésre való átállást, és tartalmaznia kell az erőforrás-hatékonysággal és a fenntartható anyaggazdálkodással kapcsolatos főbb környezetpolitikákat, valamint a zöld és fenntartható foglalkoztatással kapcsolatos főbb szociálpolitikákat; a keretprogramnak továbbá hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2012. évi ENSZ-konferencia („Rio+20”) előkészítéséhez;
I. 12.
A fenntartható életciklus-megközelítés felé FELKÉRI a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy az európai erőforrás- és anyagfelhasználást az életciklus egésze során fenntarthatóbbá tegyék az alábbiak révén:
17495/10 MELLÉKLET
(ol/OL)/kb DG I 1A
LIMITE
5
HU
a)
a lehető legkisebb környezeti és egészségügyi hatással járó termékek tervezésének ösztönzése, továbbá a termékekre vonatkozó jogszabályok és termékelőírások kidolgozása során nagyobb figyelem fordítása a tervezési szakaszra (pl.: fenntarthatósági kritériumok bevezetésével, továbbá az energia-, víz- vagy anyaghatékonyságra, a veszélyes anyagok helyettesítésére vagy megengedett legnagyobb koncentrációjuk megállapítására, az erőforrások minimális mértékű felhasználására, valamint a beágyazott erőforrások és az energia maximális újrafelhasználására, újrahasznosítására és visszanyerésére vonatkozó követelmények meghatározásával);
b)
a környezetbarát tervezésről szóló uniós irányelv rendelkezéseinek optimális kiaknázása azáltal, hogy a végrehajtási intézkedések kidolgozása során nem csak a használati szakasz alatti energiahatékonyságot veszik figyelembe, hanem minden jelentős környezeti kritériumot (pl. erőforrás-hatékonyság) az életciklus egészére nézve; továbbá a piacfelügyelet erősítése a meglévő irányelv rendelkezéseinek és végrehajtási intézkedéseinek való jobb megfelelés érdekében;
c)
a veszélyes anyagok – a nehézfémeket is beleértve – felhasználásának csökkentésére vonatkozó további lehetőségek feltárása, illetve azoknak az egyes termékekben és termelési folyamatokban való helyettesítésének az előmozdítása többek között az újrafelhasználás és újrahasznosítás elősegítése, valamint a veszélyes anyagok nem szándékolt hatásainak elkerülése és visszakerülésének megakadályozása céljából;
d)
a meghatározott módszereknek – például a termékek életciklus-értékelésének – a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontokat szem előtt tartó további optimalizálása és előmozdítása, aminek során figyelembe kell venni az életciklusreferenciaadatok nemzetközi rendszere (ILCD) és az UNEP keretében végzett munkát;
e)
a meglévő és az új szakpolitikák és jogszabályok értékelése az erőforrások felhasználására gyakorolt hatásuk és az ezzel összefüggő, teljes életciklus alatti környezetterhelés tekintetében;
f)
a vonatkozó szakpolitikai területek – azaz a környezet-, az energia-, az ipar-, az innovációs politika, a kereskedelempolitika, a gazdaság, a mezőgazdaság, a halászat és más területek – politikai döntéshozói közötti együttműködés fokozása;
17495/10 MELLÉKLET
(ol/OL)/kb DG I 1A
LIMITE
6
HU
g)
közös, életciklus-alapú megközelítés kidolgozása a szervesanyag-áramok (például az élelmiszer) világszintű hatásának csökkentése érdekében, valamint abból a célból, hogy e kérdésben nagyobb összhang alakuljon ki a környezet-, az energia-, az ipar-, a kereskedelem-, a földhasználati, az agrárpolitika és más vonatkozó szakpolitikák között;
h)
nagyobb figyelem fordítása az EU globális szinten meglévő felelősségére, emellett a fenntartható fogyasztás és termelés, illetve a fenntartható anyaggazdálkodás elvének további előmozdítása és támogatása a nemzetközi fórumokon, elsősorban az OECD és az ENSZ keretében;
13.
FELKÉRI a Bizottságot, hogy a)
a termékek értékelésének és címkézésének támogatása érdekében dolgozzon ki közös módszertant a termékek környezeti hatásának a teljes életciklusra kiterjedő kvantitatív mérésére;
b)
a környezetbarát tervezés tekintetében hajtson végre ambiciózus európai politikát, 2012-ben pedig alaposan vizsgálja meg a környezetbarát tervezésről szóló irányelv és végrehajtási intézkedései eredményességét, különös tekintettel arra, hogy helyénvaló-e az irányelv hatályát kiterjeszteni az olyan kiemelten fontos, nem energiával kapcsolatos termékekre, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre3;
c)
határozza meg az életciklus-módszerek eredményeinek kiaknázása szempontjából legmegfelelőbb szakpolitikai lehetőségeket, így például a termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó előírások és címkézés bevezetését, valamint a fogyasztók tájékozottságát javító egyéb intézkedéseket;
d)
dolgozzon ki a vállalati társadalmi felelősségvállalás megerősítésére, és különösen az ellátási lánc fenntartható irányításának előmozdítására irányuló intézkedéseket;
3
Lásd a 2009/125/EK irányelv 21. cikkét.
17495/10 MELLÉKLET
(ol/OL)/kb DG I 1A
LIMITE
7
HU
e)
alakítson ki erős szinergiákat az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó kiemelt kezdeményezés és az Európa 2020 stratégia egyéb kiemelt kezdeményezései között, gondolva itt elsősorban az „Innovatív Unió”, az „Iparpolitika a globalizáció korában” és az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” kezdeményezésre;
II. 14.
Az európai anyaghasználatot fenntarthatóbbá tevő koherens intézkedéscsomag felé FELKÉRI a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az európai anyaghasználatot fenntarthatóbbá tevő koherens intézkedéscsomagot, az alábbiak mérlegelésével: a)
olyan piaci alapú eszközök alkalmazása, amelyek a piacot az újrahasznosításra, a hulladékcsökkentésre és az újrahasznosítási tanúsítványok alkalmazására ösztönzik; a környezetvédelmi költségek internalizálása, és különösen annak a tagállamok által történő mérlegelése, hogy van-e lehetőség arra, hogy a nemzeti költségvetések bevételeinek alapját a munkalapú adóztatás helyett az energia és az erőforrások felhasználásának adóztatása jelentse; továbbá az olyan támogatásoknak a tagállamok egyedi sajátosságainak figyelembevételével történő fokozatos megszüntetése, amelyek a környezet jelentős terhelését vonják maguk után;
b)
az újrafelhasználási és újrahasznosítási piacok további erősítése a következők segítségével: hulladékgazdálkodási rendszerek, egyes termékkategóriákban az újrahasznosított anyag arányára vonatkozó megfelelő követelmények meghatározása – ezzel egyidejűleg a veszélyes anyagok visszakerülésének megakadályozására vonatkozó követelmény szem előtt tartása –, zöld közbeszerzés, az újrahasznosított anyagok tekintetében a véghulladékra vonatkozó kritériumok és a minőségi kritériumok kidolgozásának és alkalmazásának optimalizálása, valamint az olyan nemzetközi tanúsítási rendszerek kidolgozásához való hozzájárulás lehetséges módjainak feltérképezése, amelyek előmozdítják a környezetbarát hulladékkezelésre vonatkozó nemzetközi előírásoknak való megfelelést;
c)
a társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi költségek és előnyök vizsgálata alapján a gyártói tudatosság növelése és a kibővített gyártói felelősség további erősítése annak érdekében, hogy a gyártók a teljes értéklánc tekintetében ténylegesen felelősek legyenek a termékeikért, és ezáltal ösztönzést kapjon a környezetbarát tervezés és a zártláncú rendszerek alkalmazása;
17495/10 MELLÉKLET
(ol/OL)/kb DG I 1A
LIMITE
8
HU
d)
a fogyasztói tudatosság növelése azáltal, hogy valamennyi fogyasztó helytállóbb tájékoztatást kap fogyasztásának környezeti és társadalmi hatásairól az alábbiak segítségével: a termékek által teljes életciklusuk alatt okozott környezeti és társadalmi hatások széles skáláját figyelembe vevő integrált megközelítésen alapuló címkézési rendszerek, a vonatkozó társadalmi szempontokkal kapcsolatos információkkal frissített környezetvédelmi terméknyilatkozatok (EDP) és a termékekre vonatkozó egyéb információk; a fenntartható fogyasztásnak az oktatás szerves részévé való tétele, valamint a termék környezetbarát voltára utaló kereskedelmi állítások szigorúbb ellenőrzése;
e)
a zöld munkahelyekbe és készségekbe történő beruházások ösztönzése többek között az oktatás és a képzés segítségével;
III. 15.
A rendszerszintű innováció, valamint jobb adatok és mutatók felé ÖSZTÖNZI a Bizottságot és a tagállamokat, hogy: a)
erősítsék meg és adott esetben módosítsák, illetve hangolják össze az anyagáramokra – a rejtett áramokat is beleértve –, valamint a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó adatgyűjtési módszertanaikat;
b)
tükrözzék az erőforrás-hatékonyság fontosságát a környezeti-gazdasági elszámolásokban;
c)
irányozzák elő az Európa 2020 stratégia célkitűzései elérésében alapvető szerepet játszó fenntartható anyaggazdálkodás és fenntartható fogyasztás és termelés előmozdítását célzó finanszírozási eszközöket;
17495/10 MELLÉKLET
(ol/OL)/kb DG I 1A
LIMITE
9
HU
16.
FELKÉRI a Bizottságot, hogy a)
folytassa a munkát és dolgozzon ki megfelelő mutatókat az anyaghasználatra és az azzal járó hatásokra vonatkozóan, különös tekintettel a kiemelt fontosságú erőforrásokra, figyelembe véve az életciklus szempontját, a más régiókra való vagy az erőforrások közötti potenciális terhelésáthelyeződést, a társadalmi szempontokat, valamint – többek között – az EKÜ, az OECD és az UNEP által végzett munkát; és a munka eredményei alapján tegyen javaslatot számszerűsített és mérhető célértékekre az erőforrás-hatékonyság tekintetében;
b)
dolgozzon ki olyan stratégiai kutatási programot, amelynek középpontjában a fenntartható és erőforrás-hatékony európai gazdaság irányába való elmozdulást kísérő rendszerszintű innováció áll;
c)
mérlegelje annak lehetőségét, hogy a meglévő uniós pénzügyi eszközökön – így a 8. K+F keretprogramon, a versenyképességi és innovációs keretprogramon, a hamarosan várható ökoinnovációs cselekvési terven, a kohéziós politikán, valamint a közös agrár- és halászati politikán – keresztül támogassa a rendszerszintű innovációt;
d)
mérlegelje, hogyan lehet – a már meglévő kezdeményezésekkel való komplementaritás biztosítása mellett – az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó célkitűzéseket egy olyan többszereplős platform létrehozásával támogatni és megvalósítani, amely összefogja az intézményeket, a közigazgatás különböző szintjeiből – a regionális és helyi szintet is beleértve – érkező szakpolitikai döntéshozókat, az ipart, az üzleti szférát, a kutatóintézeteket, az egyetemeket, a fogyasztókat, a szakszervezeteket és a munkáltatói egyesületeket, valamint a nem kormányzati szervezeteket. ___________________
17495/10 MELLÉKLET
(ol/OL)/kb DG I 1A
LIMITE
10
HU
