Az elmúlt év bõvelkedett a Hivatal életét, mindenekelõtt belsõ szerkezetét érintõ

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 2

[ Összegezés Összegezésül Január elején tartotta a Hivatal évzáró – évnyitó értekezletét dr. Mezõs Tamás elnök. A számba vehetõ problémákról, az eredményekrõl és a tennivalókról készített beszámolóját rövidített, szerkesztett változatban közöljük.

MEZÕS TAMÁS E számunk szerzõi: ALBERT ÁGNES építész, KÖH BEREGI NAGY EDIT újságíró, MNG BUZINKAY PÉTER dr., mûvészettörténész, KÖH DÉRY ATTILA építész, Budakeszi DÉVÉNYI TAMÁS építész, Budapest ÉRI ISTVÁN régész, Budapest FUKKER VALÉRIA mûtárgyfelügyelõ, KÖH HAJDÓK JUDIT orgonaszakértõ, KÖH HERVOLY VANDA kulturantropológus, Sajókaza MESSIK MIKLÓS dr., újságíró, Magyar Emlékekért a Világban közhasznú Egyesület elnöke MIKLÓSI SIKES CSABA kulturtörténészmérnök, múzeumigazgató, Sümeg NAGY GÁBOR építész, KÖH NAGY LEVENTE dr., régész, KÖH NAGY ZOLTÁN újságíró, KÖH PATAKI EMÕKE építész, KÖH TUROK MARGIT mûvészettörténész, KÖH VIRÁNYI ZSOLT építész, KÖH

ÖRÖKSÉG A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója – ISSN 1786-7894 Felelõs kiadó: dr. Mezõs Tamás elnök. Szerkesztõbizottság: Balázsik Tamás, Bálint Marianna, Bugár-Mészáros Károly, Deák Ildikó, dr. Deme Péter (elnök), dr. Durczi Zsuzsanna, Farbakyné Deklava Lilla, Hack Róbert, Nagy Gábor, Nagy Levente, Özvegy Györgyi, Róna Katalin, Turok Margit. Alapító-fõszerkesztõ: Nagy Zoltán A szerkesztõség címe: 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Telefon: 224-5281, fax: 224-5282, e-mail: [email protected] Laptervezõ: Lelkes Design Bt., e-mail: [email protected] Nyomdai kivitelezés: Stádium Nyomda Kft. Telefon: 455-5050

2

ÖRÖKSÉG

A

z elmúlt év bõvelkedett a Hivatal életét, mindenekelõtt belsõ szerkezetét érintõ változásokban. Az elsõ, nagy szervezõmunkát igénylõ feladat a regionális rendszer átalakítása volt. A korábbi kilenc régiót magába foglaló rendszert a statisztikai régiókhoz való igazodás jegyében úgy módosítottuk, hogy a régiók száma hétre csökkent. A változás elõnye a közigazgatási rendszerhez való illeszkedés, hátránya viszont az, hogy a két, eddig is nagy mûemlék- számmal dolgozó, két-két megyét magába foglaló egység további egy-egy megyével bõvült. A növekedés a nyugat-dunántúli régió esetében kisebb, de az észak-dunántúli régió esetében jelentõs volt. Köszönet illeti mindazokat a kollégákat – külön kiemelve a hét régióvezetõt, Boór Juditot, Gonda Juditot, Lázár Gabriellát, Figler Andrást, Széphegyi Lászlót, Paszternák Istvánt és Szatmári Istvánt –, akik a hétköznapi feladatok ellátása mellett képesek voltak zökkenõmentesen megszervezni és levezényelni az átalakulás folyamatát. A központ részérõl Vida Katalin és munkatársai teljesítettek erõn felül az átalakulás során. Az embert próbáló évkezdetet követõen nem kisebb jelentõségû változást hozott a félévforduló, amikor miniszter úr – hosszas egyeztetéseket követõen – jóváhagyta az új Szervezeti és Mûködési Szabályzatunkat. A szervezeti átalakulás folyamatában kiemelkedõ hatású változásnak tartom a Hatósági és Jogi Igazgatóság létrejöttét. A jogalkotási és a jogalkalmazási feladatok tudatos és szisztematikus szétválasztása, továbbá a joggyakorlat egységesítése irányába tett lépések segíthetik a Hivatalon belüli hatósági-jogi munka színvonalának emelkedését, a Hivatal stabil jogi hátterének megteremtését. A másodfokú hatósági feladatokat ellátó szervezeti egység integrálásával észrevehetõen javulhat a Hatósági Iroda munkájának megítélése is. Ez év elejétõl a Hatósági Iroda szakmai munkájának irányítását közvetlenül az elnök látja el. Miután a vonatkozó jogszabályok az elnök személyét jelölik meg a másodfokú hatósági jogkör címzettjeként, különösen fontos, hogy a minél megalapozottabb, szélesebb szakmai érdekérvényesítés céljából – mint a döntésbõl fakadó esetleges jogkövetkezmények egyszemélyi felelõse – maga is a döntési folyamat részesévé válik. A korábbi szervezet mûködésében nem tartottam kielégítõnek a Felügyeleti Igazgatóság feladat-meghatározását, és mûködését. Az akkori koncepcióban elsõsorban jogi feladatai voltak az Igazgatóságnak. Én mindenekelõtt mûemlék-szakmai feladatokkal kívántam megbízni a szervezetet. A 2007-es és a 2008-as személyi változások is ennek az elgondolásnak a jegyében valósultak meg. Mivel a hatósági munka szemléletének harmonizálásán túl a mûemlékes és a régész szakmai döntések, szempontok szemléleti egységének a megteremtését is fontosnak tartom, ennek megfelelõen hoztuk létre a Koordinációs és Felügyeleti Fõosztályt. A szakmai munka koordinálásának legfontosabb testületeként újra felállítjuk a vezetõ felügyelõi kart, amelynek munkáját a mûemlék-felügyelet területén a fõosztály vezetõje, Cséfalvay Gyula, a régészet területén a fõosztályvezetõ helyettese, Újlaki Pongrácz Zsuzsánna hangolja össze. A Mûemlékvédelmi Tudományos Intézet (MvTI) feladatának egyértelmûvé tétele és szervezetének átalakítása miatt vált indokolttá az, hogy közvetlenül, munkajogilag is a régiókhoz rendeljünk kutatókat. Ezt az elképzelést négy régió esetében már megvalósítottuk, az ötödik munkatárs felvétele folyamatban van. A státuszok felszabadulásának függvényében még az elsõ félévben szeretném megoldani a dél- és az észak-alföldi régióba rendelt kutató kinevezését is. A Koordinációs és Felügyeleti Fõosztály keretei között elõ kell mozdítani a kutatók munkájának szinkronizálását is egy fõosztályvezetõhelyettesi szintû vezetõ fõfelügyelõ kinevezésével. A korábban a Hivatal szakmai alárendeltségében mûködõ Állami Mûemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) feladatának megváltozásával elveszítettük a hatósági munka szakmai hátterét adó szervezetet. Ezért az ÁMRK tíz munkatársának átvételével és a Hivatalban mûködõ szakreferensek (urbanista, statikus, épületgépész, restaurátor, orgonareferens) részvételével létrehoztuk a Koordinációs és Felügyeleti Fõosztály vezetõjének irányítása alatt mûködõ szakreferensi csoportot. Az MvTI utód szervezete a Mûemléki Kutató és Dokumentációs Központ (MKDK). A Kutatási és Topográfiai Osztályba sorolt munkatársak alapvetõ feladata a hiányzó 12 megyei mûemlékjegyzék mielõbbi összeállítása, ami egyben egy mûemléki állományrevíziót is kell, hogy jelentsen. a cikk folytatása a 19. oldalon Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 3

[ Napirenden Célegyenesben az Eszterháza – KözépEurópai Kulturális Központ létrehozása Tavasszal rajtolhat a fertõdi kastélyegyüttes elsõ, mintegy egymilliárd 566 millió forintos fejlesztési üteme, amely csaknem 1.3 milliárd forint uniós támogatással valósul meg. A kiemelt projekt támogatási szerzõdését rövidesen aláírják – jelentette be Balogh József, a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke Gyõrben. BEREGI-NAGY EDIT

A

projekt terveiben szerepel – többek között – a park felõli homlokzatok felújítása, a zeneterem, a belsõ lépcsõház és a salla terrena restaurálása. A díszterek tavasszal induló restaurálásának kulisszatitkaiba a látogatók is bepillanthatnak. Üvegfolyosó épül a rekonstrukciós munkák idejére a földszinti díszebédlõbe. Folytatódik a kastély belsõ udvarának parkosítása, valamint újabb, tartalmas élményt nyújtó kiállításokkal, programokkal, új szolgáltatásokkal bõvül a Fertõ-táj világörökségi terület központjává váló Esterházy-kastély. A kastélyegyüttes vagyonkezelõje, a Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága igazgatója dr. Varga Kálmán ismertette, hogy a kastély elsõ fejlesztés ütemének csaknem 1.6 milliárd forintos beruházását a kormány még 2007. novemberében kiemelt projektként nevesítette, s ez lehetõséget teremtett arra, hogy hazánk egyedi mûemlékegyüttese a szokásos pályázati eljárásrenden kívül juthat uniós forráshoz. A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács napokban bejelentett támogatási döntése alapján a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel megköthetõ a szerzõdés, s így lehívhatóvá válik az Eszterháza – Közép-Európai Kulturális Központ létrehozásához az uniós források. A tervek szerint 2009 tavaszán kezdõdnek meg a munkálatok a kastélyban, amelyek várhatóan 2011-ben zárulnak.

Fotók: MNG

Dr. Varga Kálmán hangsúlyozta, hogy a most induló helyreállítási-fejlesztési projekt elsõ ütemével még korántsem zárulhat le az Eszterháza – KözépEurópai Kulturális Központ létrehozásának munkája. Fontos, hogy elinduljon a fejlesztés második üteme, amely során a többi között a kastélyegyüttes többi része és hatalmas parkja is megújulhatna, valamint egy elegáns fogadóközpontot épülhetne, amely megadja a kastélyhoz érkezés méltóságát. A második ütem tervezett költségvetése 2 milliárd forint, amelynek megvalósulása után a Fertõ-táj világörökségi terület valóban Európai színvonalú központjává válik az Esterházy-kastély.

Fontos, hogy elinduljon a fejlesztés második üteme, amely során a többi között a kastélyegyüttes többi része és hatalmas parkja is megújulhatna. Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

3

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 4

[ Figyelõ Tovább bõvül a Szépmûvészeti Az év végén a Szépmûvészeti Múzeumban jelentette be Hiller István miniszter (OKM) Aliza Bin-Noum Izrael Állam budapesti nagykövete jelenlétében, hogy elõzõ nap (december 10-én) írták alá az Oktatási és Kulturális Minisztériumban a 2009-2011-es évekre szóló magyar-izraeli Kulturális Csereprogramot, amelynek keretében A Szentföld öröksége címmel nagyszabású kiállítás nyílik jövõre a Múzeumban. A Szépmûvészeti Múzeum térszínt alatti bõvítése, a turisztikai és látogató központ építése az elkövetkezendõ évek legnagyobb új építésû kulturális beruházása lesz. A látványterveket Karácsony Tamás készítette

4

NAGY ZOLTÁN

E

zzel nagyjából egyidõben kezdõdik meg az elkövetkezõ évek legnagyobb kulturális beruházása, a Szépmûvészeti Múzeum térszint alatti bõvítése is. „December 11 emlékezetes nap lesz a Szépmûvészeti Múzeum több mint 100 éves történetében“ – jelentette ki a miniszter, amikor a múzeum bõvítésérõl és a 2009 nyarán megnyíló, egyedülálló, kizárólag Budapestre tervezett kiállításról számolt be. Hozzátette, hogy „a múzeum felépítése óta a legnagyobb bõvítése elõtt áll“ –, hiszen ritkán fordul elõ Közép-Európában, hogy a beruházással nem új épületet emelnek, vagy a ko-

ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

rábbit újítják fel, hanem több rétegben és több szinten indítanak egy új vállalkozást. Az együttmûködés eredményeképpen létrejött – és a beruházás kezdetével nagyjából egyidõben megnyíló – tárlat mintegy 3500 évet ölel fel. James S. Snyder, a Jeruzsálemi Izrael Múzeum igazgatója elmondta, hogy ez a kiállítás mind a Szépmûvészeti, mind a jeruzsálemi múzeum számára egyaránt fontos, mert ez az elsõ eset, hogy olyan mûkincsek is utaznak külföldre, amelyek eddig még soha nem hagyták el Izraelt. A Szépmûvészeti Múzeum térszínt alatti bõvítése, a turisztikai és látogató központ építése az elkövetkezendõ évek legnagyobb új építésû kulturális beruházása lesz, amely jelentõs részben európai uniós forrásból valósul meg. A robbanásszerûen megnõtt látogatószám és a megváltozott látogatói igények miatt a múlt század elején tervezett múzeum már nem alkalmas ezek kielégítésre, ezért is szükséges olyan új terekkel bõvíteni az épületet, ahol a szükséges új funkciók is helyet kapnak. A térszínt alatti bõvítés bruttó 3,7 milliárd forintos európai uniós támogatásáról 2007. július 27-én született kormánydöntés. A Szépmûvészeti Múzeum Ennek köszönhetõen 8867 m2-nyi területtel bõvülhet. A térszint alatt építendõ látogatóbarát múzeum és turisztikai központ földfelszín alatti új épületrésze olyan terek, funkciók és szolgáltatások (idõszaki kiállítótér, elõadóterem, múzeumshop, kávézó, étterem, gyermekfoglalkoztató) is helyet kapnak, amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen egy jelentõs európai múzeum és épített környezete. Mindez úgy valósulhat meg, hogy eközben a Szépmûvészeti Múzeum Schikedanz Albert által tervezett épülete továbbra is megõrzi eddigi külsõ megjelenését. Ugyanakkor a fõváros turisták által leggyakrabban látogatott terén gyökeresen megváltoznak az oda érkezõk fogadásának körülményei. A tervek szerint 2011 tavaszára elkészülõ beruházás nem csupán a múzeum bõvítését célozza, hanem a fõváros új turisztikai központja épül majd a Világörökség részét képezõ Hõsök terén. A Szépmûvészetei Múzeum bõvítésének tervei 2005 óta készülnek Szécsi Zsolt építész irányításával. A régi épületre vonatkozó tervfejezeteket Mányi István, az épület rekonstrukcióját több évtizede folyamatosan tervezõ építész készíti. Munkájukba a múlt év telén meghirdetett tervjavaslati verseny gyõztesei, Karácsony Tamás DLA építész és munkatársai idén tavasszal kapcsolódtak be. Az engedélyezési tervet a három vezetõ tervezõ együtt jegyzi. A szerzõdéskötést követõen dolgozzák ki a tenderterveket, majd kiírják a fõvállalkozói tendert. Az új épület tényleges kivitelezési munkálatai 2009 õszén kezdõdhetnek meg, a befejezés 2011 tavaszára várható. A beruházás ideje alatt is nyitva tart a Szépmûvészeti Múzeum.

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 5

[ Figyelõ Értékvédelem – másként – a Regnum Marianum kincsei –

TUROK MARGIT

A

z ókori görögök úgy tartották, hogy az istenek a világot – benne az embereket is – maguk között elosztották, ezért van, hogy állandóan keresnünk kell önmagunk másik felét, társban, barátban, tárgyban, jelenségekben, hogy a teljességet megteremthessük. Hogy a rendet, a harmóniát önmagunkban és a világban megélhessük. Ebben gyökerezhet az ember gyûjtõszenvedélye, ami akkor alakul ki, ha a tárgy és az ember egymásra talál. Ma is vannak hazánkban olyan gyûjtõk, akik ebbéli szenvedélyüket egy másikkal is összekötik: gyûjteményüket mások számára is ismertté teszik. Tehetik ezt úgy, hogy ismertetõ kötetekben dolgozzák fel, hogy kiállításokon mutatják be, vagy közgyûjteményeink valamelyikét gyarapítják, esetleg eladják, hogy mások is birtokolhassák. Bárhogyan is történik a közzététel, mindenképpen fontos szerepet vállalnak az értékek megõrzésében, a múlt megismertetésében. Számos példát ismerünk erre, fõként a 19. századból, amikor nemcsak a fõnemeseket inspirálta a közérdek közadakozásra – ahogyan akkor nevezték – hanem gyakran az egyszerû iparosembereket, polgárokat is. Megemlíthetjük például Kindli Mátyás pesti szûcsmestert, aki a Nemzeti Múzeumot, és Haán Antal festõmûvészt, aki nagy értékû etruszk tárgyakból álló ajándékával a Szépmûvészeti Múzeumot gazdagította, vagy másokat a vidéki múzeumalapító polgárok közül. Ehhez hasonló szándék és cselekvés jellemzi a zuglói új Regnum Marianum Plébánián látható emlékanyag létrehozását is. A helytörténeti-, egyházmûvészeti-, és néprajzi emlékekbõl rendezett állandó kiállítás elsõsorban az ifjúság nevelését szolgálja, de a zuglói polgárok identitásának erõsítésének, elmélyítésének is fontos eszköze. A templom plébánosa, aki maga is regnumos volt, 1990 óta irányítja, szervezi a zuglói közösség életét. Ahogyan az elõdök, õ is az ifjúság nevelését tartja legfontosabb céljának. A közelmúltig iskolát is mûködtetett az új közösségi házban, mivel az megszûnt, az említett kiállítás, a könyvtár és a rendszeres programok szolgálják ezt a célt. Az atya a szülei által elkezdett helytörténeti gyûjtõmunkát az 1960-as évek óta folytatja. Figyelemmel kíséri a lakókörnyezet változásait, hogy ott lehessen idõben, ha meg kell menteni valamit a jövõ számára. Így kerültek a gyûjteményébe a közelben mûködõ, a rendszerváltás után felszámolt Zsolnay gyár – ahol a vendéglátóipar számára készültek asztali edények – budapesti üzemének készítményei, dokumentumai. Az atya diplomamunkájának témája Bárdos Lajos zenepedagógus és zeneszerzõ munkássága volt. Kutatómunkáját folytatva összegyûjtötte kiemelkedõ zenetudósunk színes és gazdag

életmûvének emlékeit (kották, fényképek, kritikák, hangfelvételek stb.) is. Pótolhatatlan értéket képvisel a mintegy ezer darabból álló bélyeges téglagyûjtemény, amelynek darabjai jelentõs részben a környék (Rákosmezõ) épületbontásai során kerültek elõ. Néhány darabja igazi csemegének számít (római burkolólap legionárius bélyeggel, az 1838-as pesti árvizet megidézõk, a Görgey Artúr igazgatásának idejében, a kõbányai téglagyárban készült téglák, Nagy-Magyarország jelentõs városaira, területeire jellemzõ darabok). A helytörténeti- és néprajzi tárgyak, dokumentumok (720 db) többsége a Rákos-menti településekrõl származik, a 19. század második felétõl a 20. sz. elsõ feléig terjedõ idõszakból. Mivel a gyarapodás ma is tart, kiegészülve napjaink jellemzõ tárgyaival, a gyûjteménynek ez a része jól tükrözi a kerület mindennapi életében megmutatkozó népességmozgásokat és azok hatását az életmódra, a kultúra alakulására. Az emlékanyag igen változatos összetételû, térben és idõben egyaránt, a didaktikai egységet a kiállítás gondolati vezérfonala teremti meg. A gyûjtemény korrekt, az egyes darabok identitását is magába foglaló, igényes és szaktudással összeállított leltári dokumentációval is rendelkezik. A Hivatal által megindított védési eljárásban kijelölt szakértõk egyöntetû véleménye szerint a kiállítás missziót teljesít. Egyedi értéke elsõsorban abban van, hogy az ifjúság nevelését szolgálja. Másik fontos értéke, hogy a lokalitás hangsúlyozásával erõsíti a helyi kötõdést, a közösségteremtést, fejleszti a helyes értékítéletet, nem utolsó sorban az esztétikai érzéket.

Élményt az örökségbõl: skanzenek a kulturális piacon

F

enti címmel tartott sajtótájékoztatót november 27-én dr. Cseri Miklós, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum fõigazgatója és Dörnyei Otília, a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatója. A rendezvényen megjelentek tájékoztatást kaptak egyrészt a Skanzen Örökség Program állásáról (a Skanzenvasút és a mezõhegyesi vasútállomás replikája, amely új bejárati épületként funkcionál, 2009 áprilisára, az észak-magyarországi falu 11 lakóháza és 30 melléképülete 2010. március végére készül el), másrészt arról a reprezentatív közvélemény kutatásról, amelyet 2008 októberében tartottak. Ebbõl többek között kiderült, hogy a Skanzen látogatói a legaktívabb programkeresõk közé tartoznak, jelentõs részük többször visszatér. A Skanzen ismertsége és látogatottsága nemzetközi összehasonlításban is átlag feletti. A kutatás nyomán az a kettõs feladat áll az intézmény elõtt, hogy a kiemelt hétvégeken még kézzelfoghatóbbá, élvezhetõbbé tegye a kulturális örökség paraszti formáit, illetve, hogy az átlag nyitvatartási napokon növelje a vonzerõk számát. A sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy 2009 elejétõl a Szabadtéri Néprajzi Múzeum keretei között mûködik a szellemi kulturális örökség gondozásával foglalkozó iroda. – dp – Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

5

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 6

[ Figyelõ Jelentés -tapasztalatok, tanulságok A kulturális javak (közhasználatú fogalommal a mûtárgyak) védési eljárásával kapcsolatos szakmai feladatokat 1949-1999 között az országos múzeumok látták el, szakmai javaslatuk alapján a miniszter mondta ki a védettséget. A Kulturális Örökség Igazgatóságának létrejöttével a feladat átkerült az új hatósághoz, és 1988-ban elkezdõdött a múzeumi nyilvántartások átvétele, az új védési szempontok kidolgozása és a közhiteles nyilvántartás kiépítése. Ez a munka folytatódott a KÖH létrejötte után is, sõt még nem zárult le napjainkig sem. TUROK MARGIT

A

z egyházi tulajdonban lévõ klenódiumokat, liturgikus tárgyakat, tekintettel a mûfajukra (ötvös-, ón- és textil tárgyak), az Iparmûvészeti Múzeum mérte fel 1949-1972 között. Ezzel egy idõben került sor az egyedi és pótolhatatlan mûtárgyak védésére, és esetenként a szakmai ellenõrzésre is (fõként 1959-ben és 1967ben). Idõközben az egyházak is többször változtak, lazult a korábbi felelõsségteljes tulajdonkezelés, gyakoribbá váltak a plébános- és lelkészváltások, dokumentumok pusztultak, vagy tûntek el. A Mûtárgyfelügyeletnek mindenekelõtt meg kell ismernie a védett mûtárgyállományt, ahhoz, hogy a közhiteles nyilvántartásba csak valós adatok kerüljenek be. Az egyházi javaink védésével kapcsolatos feladatok 2001-tõl (a Hivatal létrejöttétõl) tartoznak feladatkörömbe. Az elsõ két esztendõ történelmi harangjaink védési munkáival telt el. Patay Pál harangkutató közremûködésével és szakmai ajánlásainak megfelelõen hoztuk létre nemzeti harangkincsünket (105 db.), amely a történelmi harangállományunkat – a 11. századtól 1711-ig – teljességgel foglalja magába. Ehhez a késõbb öntöttek közül olyan további darabokat válogattunk ki, melyek különleges voltuk, öntõjüknek a hazai harangöntés terén kifejtett szerepe, akár egy-egy mûhely legkorábbi termékei közé tartozása“ miatt a „harangöntõ kézmûipar jelentõs darabjainak, kulturális emlékeinek tekintendõk“ (kiemelés a védési javaslatból). Megjegyzem, hogy Európában máshol nem védték le a harangállományt. A védett klenódiumok és a liturgikus tárgyak száma 5837 db, ellenõrzésüket 2004-ben kezdtem el, a legtöbb védett tárggyal rendelkezõ megyékben (Gyõr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, SzabolcsSzatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén). 2008 év végéig összesen 2589 db. tárgy adatait s állapotát vizsgáltam meg, hátra van még 3348 db. számbavétele. A felekezetek szerinti megoszlás a következõ: A legtöbb védett tárgy a református egyház birtokában van, ezek zöme Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, az országos állománynak 27,4 %-t teszi ki. Számuk földrajzilag ott sûrûsödik, ahol a különféle háborúk a legkevesebb pusztítást okozták. Sorrendben a katolikus egyház következik, elsõsorban a Dunántúl nyugati részein, elszórtabban az alföldi régióban és a Dunántúl déli megyéiben. Lényegesen kisebb mennyiségû az evangélikusok (fõként Nyugat-Dunántúl), a görög katolikusok (fõként az ország keleti területein), és az egyéb felekezetek tulajdonában lévõ védett tárgyak száma. Hiányzó tárgy alig akad, azok is betörés során tûntek el. A tárgyak állapotát illetõen a helyzet roszszabb, igen sok a sürgõsen restaurálást igénylõ klenódium és liturgikus tárgy. Munkám során számos tapasztalattal és tanulság-

6

ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

gal gazdagodtam, ezek mindenképpen hasznosak lehetnek mások számára is. A tapasztalatokat két irányból célszerû megközelíteni: a tulajdonosok és a múzeumok oldaláról. Az egyházak a hivatali ellenõrzéshez kezdetben meglehetõsen óvatoskodóan viszonyultak. Ez érthetõ, hiszen a közelmúlt politikai és társadalmi körülményei miatt kialakult félelmek elõ-elõjöttek, és akadályozták a bizalom kialakulását. Nem kis gondot okozhatott számukra maga a változás is, hogy ti. a mûtárgyvédelem hatóságként jelent meg, és ezzel az állami szabályzókhoz is alkalmazkodniuk kellett. A bizalmat egészen rövid idõ alatt sikerült helyreállítani, ma már eredményes és gyümölcsözõ együttmûködésrõl számolhatok be. Hasonló problémák kísérték az országos múzeumokkal való szakmai kapcsolatot is, de ezek esetében más okokkal találkoztam. A mûtárgyvédelem hatósági kezelése érthetõ ellenállást váltott ki a múzeumi szakemberek körében, az önálló hatóság létrejötte egzisztenciális félelmet kelthetett/keltett bennük. Az átmeneti elzárkózás oka lehetett továbbá az is, hogy 20-40 éves elmaradások mutatkoztak a tárgyak ellenõrzésében, s ez – úgy gondolom – szakmai lelkiismeretüket mindenképpen zavarhatta. Ezek emberi okok, amelyek megértéssel könnyen lehet orvosolhatók. Viszont a jövõben is gondokat okoz majd, hogy a szakvéleményezést a törvény a múzeumok alapfeladatainak körébe sorolja, vagyis kötelesek azt térítés nélkül végezni. Továbbá fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy egyre szûkül az egy-egy korszakra, tematikára, mûfajra specializálódott szakemberek köre, s ez elõbb-utóbb lehetetlenné teszi majd a szakvéleményezési munkát. Az ellenõrzések tapasztalataiból azt a tanulságot szûrtem le, hogy erõsíteni, fejleszteni kell a kapcsolatokat az intézményekkel és az egyházakkal. Az együttmûködés csak akkor eredményes és sikeres, ha azt az ügyfél iránti tisztelet, megbecsülés és nyitott, õszinte és felelõsségteljes magatartás jellemzi mindkét oldalról. Fontosnak tartom tehát a megértést és a toleranciát, a feltételek nélküli és felelõs segítségnyújtást, vagyis ott és úgy kell segítenem, ahol, és ahogyan azt lehetõségeim megengedik. Ez kétségtelenül fáradsággal jár, de megéri. Nem viselkedhetek bürokrata hivatalnokként. Ismernem kell az egyházi törvényeket, a belsõ hierarchiát, a tulajdoni viszonyokat, a munkájukat nehezítõ problémákat, azért, hogy hitelességemet megtartsam, hogy valóban partner lehessek. Fontos az adott szó hitele. Csak akkor ígérjek, ha azt teljesíteni is tudom. E tulajdonságokat és magatartási sajátosságokat azután össze kellene hangolnom a hivatali feladatokkal, követelményekkel, ami talán a legnehezebb feladat. Idealista lennék? Nem hiszem.

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 7

[ Figyelõ KÉK HÍREK – 2008. október

FUKKER VALÉRIA

O

któber 17-én budapesti magántulajdonból lopták el Márffy Ödönnek (1878-1959) Annuska nevû húgáról, az 1930-as évek elején készült festményét (olaj, vászon, 60 x 50 cm, jelezve balra lent: Márffy Ödön). Október 15-én debreceni magántulajdonból ellopták Koszta József (1861-1949) hét, alább felsorolt alkotását: Öregember (Bajszos férfifej, olaj, vászon, 50,5 x 43,5 cm, VÉDETT!, KÖH mûtárgy-nyilvántartási azonosító: 72809, jelezve jobbra lent: Koszta J. 1902, a tulajdonos saját leltári száma: 2859, semleges zöldes-szürke háttér elõtt bajuszos férfi mellképe, a füle körül, a tarkóján élénk színekbõl kiugró sárga foltok) Annuska virággal (Koszta néni virággal, olaj, vászon, 86,5 x 60,5 cm, VÉDETT!, KÖH: mûtárgy-nyilvántartási azonosító: 5682, sötét háttér elõtt balra nézõ kontyos, fehér kabátos, sötét ruhás középkorú nõ térdképe; baljában magához szorítva cserépben piros virágot tart, jelezve jobbra középen: Koszta J., a tulajdonos saját leltári száma: 2861) Fehér blúzos nõi portré (olaj, vászon, 41,5 x 30,3 cm) Hazafelé (Két nõi alak réten, olaj, vászon, 55 x 43 cm, 1911, jelezve jobbra lent: Koszta) Vörös kendõs nõi portré (Annuska virággal, olaj, vászon, 50,5 x 40,5 cm, jelezve jobbra lent: Koszta) Virágcsendélet (olaj, vászon, 50,5 x 39 cm, a tulajdonos saját leltári száma: 2856) Ablaknál varrogató nõ (olaj, vászon, 91 x 71 cm)

Koszta József: Koszta néni virággal

Ugyanekkor tûnt el Szinyei Merse Pál (1845-1920): Viharos tájkép címû olaj, vászon, 94 x 78 cm méretû alkotása is (a tulajdonos saját leltári száma: 2893). A mûtárgyakról további részletes adatok megtekinthetõk internetes honlapunkon (www.koh.hu), a lopott mûtárgyak adatbázisában.

Márffy Ödön: Annuska

Emléktábla Dercsényi Balázsnak Vácott

A

Váci Múzeum Egyesület és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal együttmûködésében 2008. december 5-én emléktáblát avattak Vácott Dercsényi Balázs (1940-2003) mûvészettörténész, a Váci Múzeumi Egyesület volt elnöke tiszteletére. A Csányi körút 35. számú házon immár egy család három generációjának emlékét õrzik a táblák (Dercsényi Dezsõét, a Váci Hírlap fõszerkesztõjéét, dr. Dercsényi Dezsõét, a magyar mûemlékvédelem kiemelkedõ alakjáét és Dercsényi Balázsét, aki ugyancsak évtizedekig tevékenykedett a mûemlékvédelem, majd az örökségvédelem területén). A tábla avatásánál Torma István, az egyesület jelenlegi elnöke emlékezett röviden a zuhogó esõben összegyûltek elõtt, majd az evangélikus gyülekezeti teremben rögtönzött baráti megemlékezésen egykori kollégái kis kiállítást rögtönöztek néhány munkájából és fényképekbõl. Kollégái képviseletében Káldi Gyula, barátai nevében pedig Krisz György emlékezett a fájdalmasan korán eltávozott munkatársunkra, Dercsényi Balázsra. – dp – Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

7

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 8

[ Fórum A pályázat értékelésekor fellángolt, majd csak a szûkebb szakmában folytatódó vitát nem követte igazi értékelés. A Clark Ádám téri szállodára kiírt pályázatról van szó, amelyhez az ÖRÖKSÉG 2008/6-os számában Czétényi Piroska szólt hozzá, ismertetve egy adminisztratív hiba (postai tévedés) okán a bírálók elé nem, illetve csak késve került terv sorsát. Többen jelezték, hogy szívesen elmondanák véleményüket, mert úgy érzik, a Clark Ádám téri telekre épülõ, s a budai és pesti panorámát egyaránt befolyásoló épület van annyira jelentõs építészeti – urbanisztikai – városképi alkotás, hogy a szakmán túl a köz véleménye is hangot kapjon. Ezúttal Dévényi Tamás építész álláspontját ismertetjük.

Szûrõn át

DÉVÉNYI TAMÁS

A

Clark Ádám teret valaha Lánchíd térnek hívták és igazi tér volt: a hídról nézve a két vámszedõházon túl szép lépcsõzetes és szimmetrikus neoreneszánsz stílusban tervezett térfalak határolták. Körforgalom persze nem volt, a várhegy, az alagút meg a sikló viszont igen. A II. világháború során a teret szétbombázták; a szövetséges erõk nem kímélték az Ybl Miklós tervezte Budai Takarékpénztárat sem. A romos ház javarészét még 1949-ben, az elszánt mûemlékes szakemberek által megmentett loggiás udvari épületrészt pedig – ahol a híres Lánchíd presszó mûködött késõbb – a kilencvenes években bontották le. A téren két ház maradt meg csupán. A háború utáni városvezetésnek jó volt ez így is: a lebontott épületek helyén jellegtelen parkok készültek, a telkek körvonala pedig úgy változott, ahogy a közlekedési szakemberek akarták. Így jött létre az unikális körforgalom kinézetû forgalmi rend, egy szép ötágú csillaggal a közepén. A rendszerváltás után sem változott meg a helyzet. A csillag persze eltûnt, meg igazi lett a körforgalom, de semmi több. Az, hogy miért nem épülnek vissza a tér házai – ez ma is alapvetõ kérdés. Különösen az, ha figyelembe vesszük azt a remélhetõleg nem is olyan távoli jövõképet, amely a Fõ utcát és a Lánchidat jelentõsen tehermentesítené, amelynek egyenes következményeként megszûnhetne a körforgalom is. A tér jövõjét meghatározó rendezési (mostanság szabályozási) terveken azonban csak egyetlen építési telek található: a hajdani Budai Takarékpénztár telke. Az eredetileg téglalap alakú telek a közlekedéspárti városvezetés révén mára idomtalan nyesedéktelekké vált: elvesztette területe egyharmadát, utcafrontja bizonytalan íves formát öltött. A mindezek ellenére csillagászati árú telek tulajdonosa luxusszállodát építtetne ide; a legjobb tervet – igen szimpatikus módon – tervpályázat útján kívánta megtalálni. A pályázók elõtt három út állt: úgy tesznek, mintha a telek története a lehetõ legproblémamentesebb lenne és terveznek egy szép íves házat, magastetõvel illeszkedve a két szomszédhoz, vagy figyelembe veszik a történteket, végül, hogy nem vesznek figyelembe semmit. Az elsõ, képmutató megoldást sokan választották, annál is inkább, mert ezt a beépítést sugallja a szabályozási terv. Ezek a tervek voltak a formális illeszkedés bajnokai. 8

ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

A második lehetõség sokfelé vezetett. Voltak, akik a semmivé foszlott Lánchíd teret új terecskével pótolták: jobbára L alakú házat terveztek, ami elõtt – a helyi zûrzavart tovább fokozva – valóban kialakult egy zajos térbõvület. Több olyan pályázó akadt, aki – igazságérzetétõl vezéreltetve – érzékeltetni próbálta a telek eredeti alakját. Ezek a megoldások a mai térbeli helyzetben értelmezhetetlenekké váltak. Akadt olyan terv, amelyik a környék támfalait idézte meg ház formájában és volt olyan pályázó, aki a régi telekosztást magas facsoportokkal javasolta visszaidézni. A harmadik út öntörvényû szobrokat eredményezett – ezek az illeszkedést fordítottan vetik fel, mintha ezekhez kellene alkalmazkodnia a Lánchídnak és a Várnak, s nem fordítva. És végül volt egy terv, amelynek alkotói úgy gondolták, hogy a három út találkozik valahol. A legrosszabb kompromisszumok rémképe lengi körül az efféle keresgéléseket – most azonban átütõ eredmény született. Mórocz Balázs és Vannay Miklós terve a végletekig konzervatív és újító is egyben. A telek meghurcolása következtében hagyományos értelembe vett épületet nem szabad ide tervezni – állítják; csak egy tárgy (objekt) állhat itt, melynek nincs idõfaktora. Ennek az alakja viszont lehet és legyen a leghagyományosabb – íves homlokzatú és magastetõs, persze hétköznapi anyag-, és formahasználatú tetõzet és homlokzat nélkül kialakítva. Ez a fura tárgy aranyszínû perforált lemezbõl lenne meghajlítva, mely mögé üveg kerülne. A város ezen a szûrõn át látható, kivéve azt a három helyet (az elõcsarnok, a bár és a rendezvényterem), amelyek zavartalan kilátást kapnak a folytonos perforált felületet áttörõ kétszintes, nagy nyílásokon (nem ablakokon!) át. A legtöbb vitát az a tékozló gondolat okozhatja, amely szerint a Duna mentén kínálkozó panorámát nem szabad szoba-szinten aprópénzre váltani. A tervezõk forgatható periszkóppal összekapcsolt camera obscurával vetítenék nemcsak a Duna és a Lánchíd, hanem a Vár panorámáját is a sötét szobák mennyezetére. Ez az analóg rendszer a vizuáltechnika mai állása mellett igazán ókonzervatívnak számít – és ettõl oly megnyerõ. A terv, mint általában a kispolgári értékrendtõl távol álló kreatúrák megosztó és elgondolkoztató. Lehet nagyon szeretni, és zsigerbõl elutasítani is. Sajnos a vizuális kultúra még ma sem tananyag, így csalárd indok az elutasításra az, hogy az embereknek biztosan nem tetszene. A városnak nagy szüksége lenne ilyen értékekre. Most van erre lehetõség.

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 9

[ Fórum Celeb-ek és valóságshow-k kontra Kazinczy-év és a Magyar Nyelv Éve A valós érték produkálása nélküli sztárok világában élõ tinédzserek fantáziáját is képes még megmozgatni az a csaknem 200 évvel ezelõtti rendkívül pezsgõ, alkotó szellemi légkör, amikor a magyar nyelv megújításának ügye országos mozgalommá vált Kazinczy Ferenc vezetésével. Bizonyosodott be Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága által meghirdetett „Kazinczy, a Rádayak és a felvilágosodás“ címû mûvelõdéstörténeti vetélkedõ elsõ fordulóján.

A

Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága a 2009-es Kazinczy-év és a Magyar Nyelv Éve alkalmából hirdetett vetélkedõt középiskolásoknak, annak apropóján, hogy az intézmény kezelésében lévõ péceli Ráday-kastély a felvilágosodás hazai vezéregyéniségeinek, tudósoknak, íróknak hajdani találkozóhelye volt, ahol Kazinczy Ferenc is gyakorta megfordult. Ezért a feladatok között kiemelt szerepet kapott a házigazda, a péceli „szent öreg“, Ráday Gedeon személye is, aki otthonában – amikor Magyarországon nem létezett igazi politikai és kulturális központ – alkotó szellemi légkört és irodalmi szalont teremtett. A vetélkedõre az ország 69 iskolájából jelentkeztek ötfõs csapatok, amelyek huszonegy kérdéscsoportból álló feladatsort oldottak meg, köztük kreatív, képzõmûvészeti feladatokat is. Röplapon kellett pellengérre állítani az ortológusok szemszögébõl a neológusokat, s a diákok sziporkáztak a megoldásokban. Még olyan plakát is akadt, amely még a mának is görbe tükröt mutat, „Rosszabbul beszélünk mint négy éve!“ szalagcímmel. Az elsõ írásbeli fordulón bebizonyosodott, hogy országszerte több száz diákot lehet még ösztönözni, hogy a történelem és irodalom könyveket bújja, bóklásszon az interneten, vagy éppen bogarássza a Rádayak levelezését, hogy meglelje például a „Sajnálom szivessen, hogy az Asszonnyal áprilist járattam“ vagy az „…ezzel gráciájába rekommen-

dálván magamat, maradok tisztelettel…“ idézet jelentését. A most lezárult írásbeli fordulóra hatvan csapat küldte el a megoldásait, s közülük ötvenkilencet érvényesnek fogadott el a zsûri. A faladatok a diákokat szenzációs és kreatív megoldásokra sarkalták, így az elsõ fordulón részt vevõ valamennyi diák ajándékban részesül. A döntõbe jutott hat csapat: Kölcsey Ferenc Gimnázium, Budapest Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziuma Verseghy Ferenc Gimnázium, Szolnok Szent Bazil Oktatási Központ, Hajdúdorog Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa Vajda János Gimnázium Postaforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola, Bicske 2009 áprilisában mérheti össze tudását a péceli Rádaykastélyban. Felkészüléshez folyamatos segítséget, útmutatót kapnak intézményünktõl, valamint ingyenes szakvezetésen vehetnek részt a Rádaykastélyban. A Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága a vetélkedõ tanulságai alapján kívánja a kezelésében lévõ mûemlékek iskolai látogatói kínálatát a jövõben összeállítani, amellyel reményei szerint a fiatalok figyelme a valós kulturális értékek felé terelhetõ. További információ: www.nemzetimuemlek.hu

Egy kérdés...

A

közelmúltban meglévõ épület átalakítását tervezte valaki, kiemelt mûemléki környezetbe, egyszersmind természetvédelmi területre. Szívességi munka volt, rokonságon belül, nem is nagy feladat; az épület sem volt egyedileg védett. Az építtetõi igény és a tervezõi szándék az 1920-as években épült ház megerõsítésére és helyreállítására – valójában visszaalakítására – irányult, kibontva fél évszázad igénytelen és pocsék minõségû toldásaiból. E tervet a hatóság pártolta – jogosan, hiszen a renovált épület utcája dísze lehet; e munka akár példát is mutathat. Nem volt gond szakhatóságnál; az eredeti formák és színezés alkalmazását a KÖH képviselõje is pártolta. Az engedélyezõ hatóság arra utasította a tervezõt, hogy a Természetvédelmi hivatallal is egyeztessen. Itt fiatal, csinos, udvarias biológusnõ elfogadta a ház rendbehozatalát a funkció fenntartása mellett, de elutasította a visszaalakítás esztétikai elveit, mondván, hogy az egykori formák már elavultak,

az eredeti színezés pedig eleve ízléstelen volt. Hozzátette, „oda modern kell“, és hogy a környéken „jó példák“ vannak. A tervezõ óvakodott rákérdezni a jó példákra, csak annyit jegyzett meg – azt is csak magában –, hogy ez körülbelül az ellenkezõje annak, amit ide hatóságként a KÖH elõírna, szakhatóságként pedig szuggerálna – joggal. Végül némi vita és türelmes felvilágosító munka után áthidaló megoldás született, afféle magyar kompromisszum. Az elvi probléma megmaradt. Helyes, ha a természetvédelem beleszól abba, hogy természetvédelmi területen milyen rendetetésû, méretû épület létesüljön. Helyes a cél, a környezetkapcsolat vizsgálata is. De elfogadhatatlan, hogy nem szakemberek szakmai és esztétikai felügyeletet gyakoroljanak építészeti ügyekben. És nem rossz kérdés az sem, hogy ha nem születik kompromisszum, végül is ki dönt? Déry Attila Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

9

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 10

mustra2008

Székesfehérvár Hiemer-Font-Caraffa épülettömb mûemléki felújítása – II. ütem

A

város fõterének kitüntetett részén álló, építészetileg legértékesebb egykori lakóépületekbõl összefonódó épülettömböt 1990-ben azzal a szándékkal ürítették ki, hogy a város egyik legszebb épületegyüttesét, méltó módon felújítva, mielõbb ismét a város közönségének szolgálatába állítsák. A kutatások viszonylag hamar hoztak rendkívüli eredményeket, de a pénzügyi feltételek csak az Európai Unióhoz való csatlakozással teremtõdtek meg. A felújítás három ütemben valósul meg. A 2006-ban elkészült I. ütem a Hiemerés a Font-ház Városház téri szárnyait foglalta magába. Elkészült az épületegyüttes teljes tetõszerkezetének felújítása és az említett épületszárnyak külsõ és belsõ felújítása, átalakítása, restaurálása. A kiváló minõségû munkát az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága által 2008-ban odaítélt díj is igazolja. A felújítás II. üteme a Norvég Finanszírozási Mechanizmus támogatásával valósult meg. A kivitelezési munkák 2007-ben kezdõdtek. Az I. ütemmel megegyezõ kiváló minõségû munkához nagyban hozzájárultak az érintettek részvételével rendszeresen megtartott koordinációs egyeztetések. A II. ütem felújításának legnagyobb kihívása egy gótikus épület bemutatása volt, melyet az évszázadok során többször átépítettek, bõvítettek, és „barokk köntösbe burkoltak”. A két és fél szintes középkori ház utcai oromfalát az „elõképként” szolgáló Oskola u. 6. alatti épülethez hasonlóan alakították ki. Az udvari homlokzatot a barokk kori eléfalazott épülettömeg részbeni meghagyásával bemutathatóvá, egyúttal egy üvegfödém behúzásával azt alaprajzilag kihasználhatóvá tették. A középkori pince végfalában feltárt élszedett kõkeretes ajtón közelíthetõ egy ifjúsági klub meg. A földszinti háromosztatú, középkori kõfalazatú, barokk dongaboltozatos helyiségegyüttesben vendéglátóegység kapott

10

ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

helyet, melynek leglátványosabb része egy kõhevederes teherátadó ív és egy másik élszedett, kõkeretes ajtó. A teremsorhoz korszerûen felszerelt konyha kapcsolódik. Ugyancsak ez az épületrész foglalja magába az emeleten a város egyik legreprezentatívabb helyiségét, amely házasságkötõ teremként szolgál. Ehhez közvetlenül csatlakozik a barokk freskókkal díszes elõkészületi szoba, az ún. Iustitia-terem. A restaurátorok itt is kimagasló munkát végeztek. A Font-ház és Caraffa-ház határán egy, a XIX. században elbontott épületszárny helyén megvalósuló modern épület megalkotására is sor kerülhetett. A tervezõ, élve a lehetõséggel, invenciózus megoldást készített. Az egykori tervrajzok, leírások illetve régészeti leletek birtokában, de modern építészeti szerkezetek és anyagok (vasbeton, rozsdamentes acél, edzett üveg) felhasználásával, új keresztszárny megépítésével sikerült az eredeti udvari térszerkezetet visszaállítani. A középkori épületre utaló kõburkolat részletképzései ugyanakkor szintén a mai formakincshez tartoznak. Az udvari homlokzatok egykori, eddig elfalazott árkádsorainak kibontásával elegáns udvarbelsõk alakultak ki. A felújítás során az udvarok és a környezõ közterületek is megújultak. Ezt térburkolatokkal és növényzet telepítésével, valamint a régészeti feltárások során elõkerült maradványok bemutatásával, felvetítésével oldják meg. Beruházó: Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata; Régészeti feltárás: dr. Siklósi Gyula; Mûvészettörténeti és falkutatás: D. Mezey Alice, Mentényi Klára, Bartos György, Lángi József; Restaurálás: Juhász Györgyi, Kovács Attila, Kóbor Zsolt, Zágoni Péter, Lángi József; Építész: Koch Péter, Nara Stúdió Kft.; Belsõépítész: Hefkó Mihály, MI Mûvészeti Instrukció Bt.; Kivitelezõ: Fetév-Szer Kft., ügyvezetõ igazgató: Szauerwein Tivadar; Fõépítésvezetõ: Móricz Zoltán; Mûszaki ellenõr: Kámán Béla (Alba Plan Kft.); Mûemléki felügyelõ: Csutor Éva; Szöveg: Igari Antal; Fotó: Hack Róbert

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 11

[ Mûhely „Vízi orgona, kivel az görögök éltek elein; mi pedig, sem láttuk, sem hallottuk“

HAJDÓK JUDIT

A

Magyar Tudomány Napjához társított rendezvénysorozatban „Rejtélyek és kételyek az aquincumi orgona kutatásában“ címmel rendezett vitadélutánt november 24-én a Magyar Régészeti és Mûvészettörténeti Társulat a BTM Aquincumi Múzeummal közösen az Aquincumi Múzeum újonnan berendezett „Orgonatermében“. Az 1931-ben feltárt aquincumi orgona-leletegyüttes az egyetemes kultúra egyik legbecsesebb orgona emléke, hiszen máig a legteljesebb orgonahagyaték az ókorból. A leletek között felszínre került bronztábla szerint a „hydrat“ Gaius Iulius Viatorinus városi tanácsos, a posztósok (centonariusok) társulatának parancsnoka Modestus és Probus konzulsága alatt (Kr. után u. 228) ajándékozta a posztósok testületének. (A kollégium feladata volt többek között a tûzoltás is – amelyet ecetbe áztatott posztóleplekkel végeztek –, a halottkultusz ápolása, a kollégiumi székházban ünnepségek, lakomák rendezése.) Az orgona néhány évtizeddel késõbb egy nagy tûzvész alkalmával a tûzoltó székház pincéjébe zuhant. Nagy Lajos régész, egyetemi magántanár 1934-ben egy könyvben jelentette meg a felbecsülhetetlen leletegyüttes szakszerû leírását. Zenei vonatkozásban két konzulense is akadt, Sugár Viktor orgonamûvész, magyar királyi kormányfõtanácsos, a Koronázó Mátyás templom karnagya, a Nemzeti Zenede tanára és Geyer József, a huszadik század elsõ felének legnagyobb organológusa. Hamarosan döntés született a hangszer rekonstrukciójára vonatkozóan is, és Budapest Székesfõváros Tanácsa 1934 szeptemberében megrendelte a pécsi Angster József és fia orgonagyárban „az orgona hasonmás elkészítését – dr. Nagy Lajos képekkel illusztrált könyvében közölt illusztrációk, méretek és leírás szerint“. Megrendelte továbbá „dr. Nagy Lajos közelebbi utasításai alapján készítendõ szélládát, beleértve a hossz és haránt csúszkákat, valamint gátjait, egymáshoz illesztett, minden oldalon simára csiszolt és tökéletesen forrasztott bronz öntvénydarabokból, a szélszekrényt tölgyfából..., az 52 sípot vörösréz lemezekbõl stb.)“ Az orgona 1936. elejére készült el, és hamarosan egy kópiája Rómába került, az akkori híradás szerint Mussolini számára. A féltve õrzött eredeti régészeti orgona alkatrészeket a múzeum gondos munkatársai a II. világháború bombatámadásai elõl a Szt. István bazilika pincéjébe menekítették, majd késõbb vízbetöréstõl tartva onnan az Egyetemi Könyvtár raktározó területére vitték. 1958-ben Rafael Viktor restaurálta az idõközben 400-ról 290-re fogyott ókori elemeket. A Nagy Lajos-Angster-féle modelltõl fõleg a hangolásában különbözõ második rekonstrukciót 1969ben a ludwigsburgi Walcker-Mayer cég készítette,

könyvben is dokumentálva hangolási elvét. Mindkét rekonstrukció azonban légtartályos orgonát eredményezett. Zsidi Paula, az Aquincumi Múzeum igazgatója a vitadélutánon ismertette dr. Nagy Lajos döntésének okát, miszerint a régész nem talált a leletek között víznyomásos berendezésre utaló tárgyakat, pl. üstöt. (Hozzáteszem: a két orgonaértõ társától sem kaphatott ehhez utalást, hiszen negyven évvel késõbb, a huszadik század második felének nagy organológusa, Szigeti Kilián „Az aquincumi orgona zenei problémái“ címû írásában (Magyar Zene, 1972) így ír a szélellátásról: „Eldöntését Walckerrel mi is lényegtelennek valljuk, mert hiszen a hangszer lényegét egyáltalán nem érintõ, tisztán mechanikai kérdésrõl van szó, amelynek

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

A Nagy Lajos régész és Sugár Viktor, Geyer József organológusok terve alapján készült 1936-os elsõ rekonstrukció két ékfúvóval biztosítja a levegõt a sípokba. Fotó: BTM, Aquincumi Múzeum

11

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 12

[ Mûhely

A Minárovics János által tervezett 2007 évi rekonstrukció Fotó: Hajdók Judit

ismerése kívánatos volna ugyan, de mégsem lényeges.“ – HJ.) Az aquincumi orgona víziorgonaként való bemutatásáért a Tûzoltó Múzeum folytatott elismerésre méltó küzdelmeket. Az új rekonstrukciónak a hangszerészeti részét a Pécsi Orgonaépítõ Manufaktúra

Kft. készítette el 1996-ban, a hidraulikus berendezés Minárovics János (1928-2008), a Tûzoltó Múzeum nyugalmazott igazgatója terve alapján készült elõször a múzeum lakatosmûhelyében, majd 2007ben átdolgozott méretekkel Jakus Péter gépjármûrestaurátor által. (Sajnos, az orgona alépítménye, a vízi berendezést eltakaró állvány felületi kiképzése egy mai podesztet mutat, mintsem egy 1780 évvel ezelõtti hangszer illúzióját adná vissza.) Kérdéseket és kételyeket mindenki megfogalmazhat a rekonstrukciókkal kapcsolatban. Nagy Lajos nem publikált minden feltárt elemet, illetve nem vett figyelembe fontos elemeket, éppen a leginkább üsthöz tartozhatókat. A késõbbi Walcker-, Minárovics-féle rekonstrukciók pedig az elsõt követték, azon csak a hangolásban vagy a szélellátásban változtatva. Vitatható valamennyi rekonstrukciónál a billentyûzet kiképzése, a hangolás, illetve a vízi berendezés esetében a dugattyús berendezés állása, hitelessége. A világraszóló feltárást 1931. május 20-án a „The Daily Telegraph“ londoni napilap kürtölte világgá, és a világ tudomást is szerzett a páratlan hangszerrõl. Ma valamennyi orgonás könyv, de sok útikönyv is említi, jószerivel „hungarikumnak“ tekinthetõ. Lassan idõszerûvé válik, hogy sok évtizeddel a Nagy Lajos-féle rekonstrukció után készüljön egy újabb, víziorgona-elven alapuló rekonstrukció a kísérleti régészet, a tudományos kutatás, a hiteles orgona helyreállítások feltételrendszere szerint az eredeti elemek mikroszkopikus vizsgálatával, a kísérletekhez szükséges újragyártatásával, az ókori orgonaleírások, harmóniatan, ábrázolások, irodalom és a gépészet tanulmányozásával, a korabeli technológiák, az égésnek a fémekre gyakorolt hatására vonatkozó kémiai tanulmányok, dr. Kaba Melinda régész újabb kutatási eredményeinek a figyelembevételével. Szenczi Molnár Albert 1604-ben a latin szótárában a hydraulust ekképpen jegyzi: „vízi orgona, kivel az görögök éltek elein; mi pedig, sem láttuk, sem hallottuk“. Napjainkban nem lehet kétséges, hogy néhány éves tudományos kutatómunka alapján (és persze néhány tíz milló forint segedelmével) hiteles aquincumi orgona valósulhat meg. Tartoznánk ezzel a világnak.

Szecesszió kiállítás Gödöllõn

A

Gödöllõi Városi Múzeum három termében november végén nyílt meg az 19011920 között a gödöllõi mûvésztelepen dolgozó mintegy húsz mûvész összegyûjtött munkáiból a felújított és kibõvített állandó kiállítás. A mûvésztelep leghíresebb lakói és alkotói Körösfõi-Kreisch Aladár és veje Nagy Sándor voltak. Körösfõi freskói a Zeneakadémia emeleti elõterében és földszintjén, valamint a marosvásárhelyi Kultúrpalotában napjainkban is láthatók. A múzeum három termében a múzeum tulajdonában lévõ alkotások között festmények, üvegfestmények és -tervek, grafikák, bútorok, könyvillusztrációk, szobrok, szõnyegtervek, a gödöllõi szõnyegszövõmûhelyben készült eredeti és újonnan leszõtt szõnyegek találhatók. A tárlat érdekessége, hogy 12

ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

az országban ez az egyetlen kifejezetten a szecessziót bemutató kiállítás. Az 1760-as években épült Hamvay-kúria – a város legrégebbi épülete – harminc éve ad otthont a múzeumnak. A 2000-ben felújított sarokházban öt állandó kiállítás látható. A folyosókon a régi várost bemutató fotók, a termekben természet- és néprajzi kollekció, egy régi szatócs- és egy fodrászmûhely, valamint Gödöllõ híres lakóinak a múzeumban található bútorait állították ki. Az egyik terem legérdekesebb látnivalója a Léda-villa szalongarnitúrája, ugyanis Ady Lédája 1924-tõl haláláig 1934-ig gödöllõi lakos volt. Információ: 06 28 422003, www.museum.hu/godollo/varosi. Nyitva tartás: 10-18 óra között, hétfõ kivételével.

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 13

[ Mûhely Konferencia a mûkincs-csempészetrõl Ogyessza, Ukrajna, 2008. október 14-17. Októberben a Fekete-tengeri kikötõvárosban, Ogyesszában háromnapos nemzetközi konferenciát rendezett az ukrán Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium, az Állami Vámszolgálat, a Titkosszolgálatok és a Belügyminisztérium Nemzetközi Ágazatközi Konferencia a Kulturális Értékek Csempészetének Megelõzése érdekében címmel (International Interdepartmental Conference on the Prevention of Smuggling of Cultural Values).

BUZINKAY PÉTER

A

konferencia résztvevõi az ukrán és az Ukrajnával határos országok (Oroszország, Belorusszia, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Törökország, Grúzia) kulturális, vámügyi, rendõri és biztonsági szolgálatainak szakemberei voltak. Hazánkat – a magyarországi helyzetet bemutató elõadással – a KÖH Mûtárgyfelügyeleti Irodájának vezetõje képviselte. A rendezvény célja a kulturális javak nemzetközi forgalmára és átruházásra vonatkozó térségbeli nemzeti, illetve nemzetközi jogi szabályozás bemutatása, a hatóságok tapasztalatainak, valamint az ágazatközi és nemzetközi együttmûködés áttekintése volt. A konferencián elhangzott elõadások, valamint a vita során tett hozzászólások alapján képet alkothattunk arról, hogy az egyes résztvevõ országokban a mûtárgyak hivatali, hatósági védelme, a csempészet elleni fellépés mennyire szervezett és összehangolt feladat. Az ugyan nyilvánvaló volt, hogy a hatóságok minden országban értek el eredményeket, hiszen a mûkincslopás és csempészet mindenhol büntetendõ cselekmény, de az együttmûködésbõl, az összehangolt közös fellépésbõl származó elõnyöket az eddigiekben valójában csak Lengyelország és hazánk, valamint még bizonyos mértékig Ukrajna és Oroszország aknázta ki. Így a térségben többfelé is csökkenõ számokat mutató mûkincsbûnözési statisztikák is inkább más tényezõkre (pl. a társadalmi-gazdasági átrendezõdések lezárultára) vezethetõk vissza, mintsem az eredményes és nemzetközileg is összehangolt hatósági fellépésre. Hasonlóképpen magyarázható folyamatokat észleltek a térség többi országában is: értékes mûtárgyakat két-három éve már nemcsak Nyugat-Európa felé visznek, hanem Oroszország és Ukrajna irányába is. Ugyancsak általánosnak mondható jelenség az illegális mûtárgyforgalom új keletû érdeklõdése a kortárs mûalkotások iránt. A konferencián elhangzottakból érdemes kiemelni a számunkra is tanulsággal szolgáló adatokat és tényeket. A lengyel szabályozásban példaértékûnek tekinthetjük az összehangolt irányítást: a háborús mûtárgyveszteség és az azután ellopott mûtárgyak nyilvántartása, illetve restitúciója, visszaszerzése, valamint a mûtárgykiviteli engedélyek nyilvántartása (múzeumok esetében azok kiadása is), és a mûvészeti gyûjteményekkel kapcsolatos központi szakmai háttér biztosítása mind a Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma alatt összpontosulnak. Továbbá Lengyelország azon kevés országok közé is tartozik, amely – hazánkhoz hasonlóan – már 2004. novembere óta rendelkezik egy a kulturális javak hatékonyabb védelme érdekében aláírt

többoldalú (kulturális, rendõri és vámügyi) együttmûködési megállapodással. Az orosz szabályozásból (bár számos eleme régen elavult) érdemes kiemelni, hogy – kulturális érdekbõl – a mûtárgybehozatalt teljesen szabaddá (bejelentés, vám és adómentessé), a kiviteli engedélyezést pedig díjmentessé tették. A lopott és hamisított mûtárgyakról külön-külön vaskos köteteket tettek közzé, amivel jelentõs eredményeket érhettek el. A házigazda Ukrajna szabályozásáról és gyakorlatáról részletesebb áttekintést is kaphattunk, melybõl – a számtalan eltérõ adottság miatt is – csupán a hatóságok közötti együttmûködést érdemes megemlíteni: a vezetõi szintû éves találkozások a kerekasztal megbeszéléseken túl egy-egy vámhivatal meglátogatását és tanulmányozását is magukban foglalják. A konferencia további tanulságokkal is szolgált. Sajátos volt látni, hogy az egykori Szovjetunió utódállamaiban az elsõ idegen nyelv ma sem az angol, hanem az orosz. Ugyanígy érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy itt az orosz álláspont milyen tekintélyt képvisel továbbra is, és ugyanakkor – az Európai Unióban (és az európai gondolkodásban is) gyakorlatban levõ – érdekegyeztetésnek mennyire nincsen itt hagyománya és gyakorlata. (Ez utóbbi legnyilvánvalóbban a Záródokumentum tervezetének vitáján jelent meg: hozzászólás, észrevétel csak a ma már EU tagállam, ill. jelölt országok képviselõitõl hangozott el.) A találkozó lehetõséget biztosított arra, hogy ne csak a résztvevõ államok vonatkozó szabályozását, gyakorlatát és szakembereit, valamint a nemzetközi folyamatokat ismerjük meg – közelebbrõl is, hanem arra is, hogy követhetõ, alkalmazható példákat is láthassunk. Alkalmat adott ugyanakkor arra is, hogy bemutathassuk a magyar szabályozást, valamint a hatóságok által elért eredményeket is, ezzel is hozzájárulva kulturális javaink hatékonyabb védelméhez. A szervezõk ígérete (és reményeink) szerint az elõadásokat egybegyûjtve kötetben is megjelentetik majd, így az szélesebb körök számára is hozzáférhetõvé válik. A Záródokumentum tervezetéhez is több észrevételt, változtatási javaslatot tettünk, amit a szervezõk és a jelen lévõk elfogadtak. Ezek közül külön is megemlítendõ egy, az INTERPOL-nál létesítendõ adatbázis ötlete, mely a már létezõ lopott mûtárgy adatbázisra épülve a csempészett és elkobzott mûtárgyak külön adatbázisa lenne, amely lehetõvé tenné az elkobzott kulturális javak visszajuttatását származási országukba. Ez több szempontból is elõnyös lenne, hiszen egy már létezõ infrastruktúrára épülne, mely biztosítaná a megfelelõ adatkezelés mellett a teljes nyilvánosságot, elõmozdítva így az elveszett kulturális örökség visszajuttatását – olykor igen távoli – származási országokba. Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

13

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 14

[ Mûhely A hajdúböszörményi örökség „Szeretném, ha természetes egyszerûségét, szerény magaviseletét sohasem veszítené el. Ne iparkodjon olyan lenni, mint más.“ (Rippl-Rónai József Káplár Miklósnak írt levelébõl) November 20-án rendezte meg Hajdúböszörmény városa elsõ helyi örökségvédelmi konferenciáját. A kezdeményezést már a tervezett napirend megimerésekor a települési önismeret örvendetes állomásaként üdvözöltük, a valóság mégis felülmúlta várakozásunkat, mert a színvonalas program, a kiválóan összehangolt szervezés és szívélyes vendéglátás igazi értékvédõ ünneppé varázsolta az eseményt. ALBERT ÁGNES – VIRÁNYI ZSOLT

A

Helyi Örökségvédelmi Konferencia apropója az a kezdeményezés és munka volt, amelyet az elmúlt évtõl Hajdúböszörmény Önkormányzata települési öröksége megóvása érdekében intenzíven folytat. A város „felébredve csipkerózsika álmából“ Boruzs Bernát fõépítész irányításával határozott lépésekkel indult meg az értékõrzés helyi alapjainak megteremtése érdekében. Tevékenységét az önkormányzat és a város részérõl Kiss Attila polgármester, valamint dr. Ficsor László jegyzõ a rendelkezésükre álló eszközökkel kiemelten támogatják. Az elmúlt évben így készülhettek el az értékõrzés alapvetõ helyi dokumentumai. Nem könnyû itt sem elfogadtatni az ingatlantulajdonosokkal, hogy épületük védelmére az önkormányzat szigorúbban szabályozza az építés rendjét, ezért a védelem alá

helyezett értékes épületállomány felújítását támogató elkülönített pénzalap létrehozását tervezik. Az építéshatósági döntések szakmai megalapozását 2008-tól helyi tervtanács biztosítja. A települési értékek megismertetése, és az értékõrzés integrált lehetõségeinek feltárása érdekében hagyományteremtõ szándékkal hívták létre az örökségvédelmi konferenciát, amelynek idõpontját Hajdú-Bihar Megye Napjához (november 22.) igazították, így az alkalom egyben a Hajdúkerület születésének dátumát is kiemelte a hétköznapokból. 14

ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

A Hortobágy festõjére, Káplár Miklósra való megemlékezéssel kezdõdõ programot a róla elnevezett, és mûveivel, tárgyaival berendezett emlékház ünnepélyes átadása követte. A ház felújítása, berendezése Hajdúböszörmény Város Önkormányzata, a Hajdúsági Múzeum, valamint a Hajdúsági Nemzetközi Mûvésztelep együttmûködésének köszönhetõ, az épületet engedélyezõ hatóság a KÖH Északalföldi Irodája volt, így hivatalunk közremûködõként képviseltette magát a rendezvényen. A délután az örökségvédelemrõl, a helyi értékek sorsáról, a bennük rejlõ lehetõségekrõl, valamint az értékteremtésrõl való közös gondolkodás jegyében telt.

*

Albert Ágnes, településrendezési szakreferens: Káplár Miklós életútjának felidézésekor ma is szembesülhettünk valamennyien azzal, hogy a kultúra nem valamiféle „hab a tortán“, nem ráadásul érkezik. Az alkotó, aki értéket teremt és az értõ utód, aki értékeit megõrzi, nemcsak akkor áldoz némi figyelmet, energiát, pénzt a környezete és önmaga mûvelésére, amikor már minden egyebet megszerzett magának, hanem életének részévé teszi az értékteremtést, az õrzést. Az építési kultúra az építés rendjében, az egymással harmonizáló, összehangolt cselekvési módban ölt testet, nyilvánul meg. Ezért szükséges, hogy a településen élõk ráismerjenek hagyományaikra és közösen – a szakemberek véleményére, és nem utolsó sorban a „genius loci“-ra figyelve – határozzák meg viselkedési rendjüket, amelyet az építkezéskor minden lakos követni képes. A településkép formálásában legnagyobb eredményt a belsõ elhatározásból, a közösség rendje szerint végzett folyamatos értékõrzõ munka hozhat létre, és a külsõ szakmai kontroll ehhez a minõségi tevékenységhez biztosíthat értõ figyelmet. A hivatalos mûemlékvédelem azonban önmagában jelentõs anyagi erõt jelenleg nem tud felmutatni az értékmentés támogatására, és leginkább egy-egy hatósági eszközzel, valamint szakmai tapasztalatain keresztül, a meggyõzés által érvelhet. A progresszió a településfejlesztésben, az építésben nyilvánul meg. Az örökségvédelem a progresszió segítsége nélkül nem tudja a minket körülvevõ térbeli struktúrák megõrzését adekvátan szolgálni, ugyanakkor a hely szellemét éltetõ, a település sajátos hagyományai szerint megvalósítandó fejlesztéseket a progresszió sem képes egyedül életre hívni, mert természeténél fogva minduntalan a terek újraértelmezésére törekszik. Az újraértelmezéssel azonban – amint ezt Hajdúböszörmény jelenlegi arca is mutatja –, történelmi miliõben érdemes csínján bánni. A település organikus fejlõdéséhez a megtartó és az elõrevivõ

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 15

[ Mûhely

Lakóház a mûemléki védelmet kapott hajdúböszörményi Polgári zugban. Fotó: Virányi Zsolt

erõk arányos és együttes jelenléte szükséges. A kettõ nem játszható ki egymás ellen.

*

Virányi Zsolt mûemlék felügyelõ: A településen már 1989-1993. között elindult egy olyan népi építészeti felmérési folyamat, melynek keretein belül próbálták a Hajdúböszörményben még megmaradt népi épületeket feltárni és ily módon a város értékeit az utókornak megõrizni, dokumentálni. 1975-ben a Polgári zug mûemléki védelmet kapott, így maradhatott meg ez a korábban öt ingatlanból álló hatalmas porta ilyen állapotában, ahogy ma is láthatjuk. Az Önkormányzat jelenleg pályázati forrásokkal segíti a védett népi épületeket, így indulhatott el egy felújítási folyamat, melynek végére, reméljük, mind az öt porta megújulhat. A felújítások és az idén épült udvari kemencék mind-mind az ingatlan együttes többcélú funkcióját és közcélú használatát segíthetik. A mûemlékként védett Káplár-házat is 2008-ban állították helyre. A Hunyadi körút 2. szám alatti ingatlanon egy általunk Hajdú-háznak nevezett módosabb épület-típus áll. A népi mûemlék lakóház az 1820-as években épült, egy tehetõsebb család építette. Gyönyörû boltozatos tornácával, hatalmas méreteivel teljesen kilóg az elõzõekben bemutatott népi épületek sorából. Most felújítására vár, az új tulajdonos egy közhasznú egyesület teljes felújítását tervezi. (Reméljük, sikerül!) Mûemlékként védett még a Bocskai téri református templom, amely az 1200-as évek óta áll azon a he-

lyen. Alaprajzában a mai napig fellelhetõk – és a homlokzati falkutatásnál elõ is kerültek – építéstörténetének emlékei. Az épület sorsa végig kísérte Hajdúböszörmény városának fejlõdését az elmúlt 800 év alatt. Az 1600-as években, a hajdúk betelepítésének éveiben épült Hajdúkerületi Székház szintén mûemlék. Az elmúlt hónapokban Hajdúböszörményben felmértük a mûemléki várományos az épületeket, melyeket nagyrészt a város azóta már helyi védelem alá is helyezett. Több közülük a város fõterén áll. A Gimnázium, a régi református fiú- és lányiskola, a Városháza, a régi takarékpénztár épülete, a zsinagóga, a Kálvin téri református templom, a görög katolikus templom, a Kálvineum épülete, néhány polgárház és a régi malom mind-mind védelemre méltó értékes építészeti emlékek. Vannak olyan épületek, melyek már alkalmatlanok mûemléki védelemre, de helyi védelmük fontos. Ilyenek a jellegzetes saroképületek, sarokházak, melyek kiképzése, homlokzatformálása meghatározta sokszor az egész utcakép alakulását. Jellegzetesek a díszes hajdúböszörményi kerítések, a kerítésbe épített górék és egyéb melléképületek is. Ezek védelmét be kell építeni a helyi védelmi rendeletbe. Szabályozni kell a védett területeken az épületek magasságát, a párkánymagasságot, a homlokzatképzést, a tetõfedést – hiszen az épülõ új házak sokáig meghatározhatják a város képét. Ha több település is beszámolna egy ilyen konferencián, megtudhatnánk, hogy máshol hogyan boldogulnak a helyi védelemmel, illetve hogyan nyújthatnának egymásnak segítséget.

Nota bene! 2008/12-es számunkban a budapesti Szabadság térrõl szóló cikkünkhöz dr. Del Medico Imre megjegyzést fûzött, amelyet – megköszönve figyelmét – örömmel adunk közre: „A budapesti Szabadság tér kialakításáról szóló cikkben megírják, hogy a fõváros közönsége 1920-ban állította fel az elsõ magyar miniszterelnök emlékét hirdetõ örökmécsest. Hiányolom, hogy mellõzték az örökmécses tervezõje nevének feltüntetését. Pogány Móric építõmûvész (1879-1942) ugyanúgy megérdemli nevének feltüntetését, mint azon pályatársai, akik a teret körülvevõ épületeket emelték.“ Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

15

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 16

[ Magyar Tükör Mûemléki-régészeti értékeink nyomában 2007 júniusában Mûemléki-régészeti értékeink - címmel indította meg a Védési Osztály eredetileg másfél évre tervezett állandó rovatát az Örökség hasábjain. Az osztály szakmaihivatali tevékenységéhez szorosan kapcsolódó ismeretterjesztõ cikksorozat a jogszabályban védett lelõhelyek évek óta tartó revíziójának anyagai, valamint a nemrég mûemlékké nyilvánított (vagy védelemre javasolt) mûemléki értékek dokumentációi között tallózva utazta be hazánk különbözõ területeit. A képzeletbeli országjárás során a kirándulóhelyként könnyen megközelíthetõ és bejárható védett lelõhelyeken és a közelükben található, 2000 után védettségre javasolt építészeti emlékeken keresztül az egyetemes és magyar történelem és kultúrtörténet különbözõ korszakait, valamint az egyes korok reprezentatív helyeit, épületeit kívántuk bemutatni. A rovat – kedvezõ fogadtatására való tekintettel – idén is folytatódik. A továbbiakban kizárólag a 2002 és 2009 között jogszabályi védelemre javasolt lelõhelyek és a közelükben található mûemlékek között fogunk válogatni, lehetõség szerint kronológiai sorrendben (a bronzkortól a Kádár-korig). Az elsõ alkalommal – Baranya megyébe kirándulva – egy 2004 óta kiemelt régészeti védelem alatt álló védett õskori lelõhelyet, valamint egy 2003 óta mûemlékileg és régészetileg is védett római villaépületet és temetkezõhelyet mutatunk be.

Pécs, Jakab-hegy, késõ bronzkori-vaskori erõdített település és pálos kolostor NAGY LEVENTE

P

écs-Újmecsekaljáról autóval, vagy a 22-es, 23-as illetve 24-es autóbusszal utazhatunk Ürög-felsõ megállóhelyig, ahonnan északnyugat felé elindulva a Z jelzés az Égervölgyi parkerdõbe visz. Az Éger-völgyi kirándulóközpontban a sétaút egy mesterséges tó partján, majd az Éger-patak völgyében vezet az Éger-forráshoz. A Z jelzés után a P jelzés, majd a K jelzés vezet a Jakab-hegyre, ahol a hegy fennsíkján hamarosan elérjük a hegyre épült õskori földvár sáncrendszerének délkeleti sarkát, az ún. fellegvárat. A Jakab-hegyen már a középsõ bronzkorban megtelepedett az ember. A késõbbi földvár északi részén, illetve – a hegytetõ vonalát követve – a késõbbi kora vaskori halomsíros temetõ területén is felbukkantak a késõ bronzkori urnamezõs kultúra Kr. e. 11-10. században létesült településének gödrei, házalapjai, tapasztott falú kemencéi. A magas hegy hosszan elnyúló lapos teteje kiválóan alkalmas volt erõdítésre: az 1983-86 között Maráz Borbála vezetésével folytatott ásatások alapján a késõ bronzkori település felhagyása után a kora vaskorban, legkésõbb a Kr. e. 8. században egy 800 x 500 m kiterjedésû erõdített település jött létre. A legkorábbi várhoz a délkeleti oldalon késõbb egy megközelítõleg patkó alakú, 550 x 250 m kiterjedésû várrész („fellegvár“) létesült. A felszínen gyûjtött leletek tanúsága szerint mind az északnyugati várrész, mind a fellegvár újra benépesült a kelta korban, a Kr. e. 3-1. században. A fellegvár és a többi sánc építésének idõrendjét további kutatásoknak kell eldönteniük. Annyi bizonyos, hogy a vaskor végére a földvár végleg elnéptelenedett, a hódító rómaiak már a síkságon hozták létre városukat, Sopianaet. Aki szereti a hosszú sétákat, több kilométeres gyaloglással akár körül is járhatja a monumentális sáncokat. A K

16

ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

jelzés azonban tovább halad az erõdített település egykori középpontja felé, ahol – egy kis tisztáson – Magyarország egyik legrégebbi pálos kolostorának maradványai találhatók. Gyöngyösi Gergely, a pálos rend 16. század elején élt generálisának rendtörténete szerint a Burgundiából származó, Clunyben nevelkedett Bertalan pécsi püspök a Mecsekben addig szétszórtan élõ remetéket összegyûjtötte, életszabályzatot adott nekik, és nekik ajándékozta a Szent Jakab apostol tiszteletére emelt monostort. Annak ellenére, hogy a kutatás egy része a Bertalan-féle regula történeti hitelét kétségbe vonja, a lelõhely jelentõségét mégis nagyban növeli, hogy egy igen korai adat õrzõdött meg annak a remeteközösségnek a létezésérõl (1225), amelyet a tatárjárás után Özséb kanonok a veszprémi püspökség területérõl kiindulva önálló, 1308-tól pápai jóváhagyással is bíró szerzetesrenddé szervezett. 1976-1980, majd 1983-1988 között, a Kárpáti Gábor által vezetett ásatásokon derült fény arra, hogy már a 11-12. század óta létezett a késõbbi kolostor helyén egy középkori falu, amelynek többször átépített plébániatemploma is elõkerült a templom körüli temetõben – a szerzetesek sírjai alatt –, a falu korábbi lakosainak sírjaival. A falu önálló életének megszûnése után a templom apszisát, a nyugati homlokzatot és a tornyot elbontották, a templomhajót kiszélesítették. A régi apszis helyén egy négyszögzáródású (a 14. században már sokszög-záródású) szentély, a régi sekrestye helyén pedig egy átjáró, illetve egy hozzá csatlakozó kápolna épült. A templom falai mintegy 3, a kolostorfalak kb. 1,5 m magasságig állnak ma is. A végleges formáját legkésõbb a 14. században elnyerõ kolostorépület déli oldalán található a szerzetesek ebédlõje, a konyha és a latrina, amelyhez a fal külsõ oldalán egy boltozott kloáka-csatorna tartozott. A feltételezések szerint a kolostor a 13.

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 17

[ Magyar Tükör században már rendelkezett egy kapunyílással megtört, 80 cm vastag erõdítésfallal és kis kerek tornyokkal. Sikerült azonosítani a kolostorhoz tartozó egykori konyhakert helyét, ahol a pálosok által termesztett növények egy részének maradványai szerencsés módon kerültek elõ. Jó állapotban maradt fenn a kolostor vízmûrendszere is, amely egy õskori (?) eredetû, mesterségesen kialakított halastóból, a tõle északnyugatra álló nyomókútból, egy pinceszerûen kiképzett vízgyûjtõ aknából, nyitott ciszternából, valamint egy földalatti, zsilippel ellátott téglalap keresztmetszetû csatornából áll (a halastó helye a kolostor falmaradványaitól délre ma is kivehetõ). Az 1543 után, a török veszély miatt vált lakatlanná vált kolostorba a 18. században világiakból verbuválódótt remeték költöztek. II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete (1780) után az épület egy ideig erdõgazdasági épület volt, 1828-ra végleg lakatlanná vált. A kolostor történetének leírását és a rekonstrukciós rajzok a tisztáson felállított magyarázó táblán tekinthetõk meg. A 2004-ben megkezdõdött mûemléki helyreállítás példás és hiteles, a romok a körbejárhatóságukat biztosító járdának köszönhetõen ma már mozgáskorlátozottak is megközelíthetik (beruházó: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, tervezõk: Kokas Ignác és Balog Farkas Csaba). A kolostor megtekintése után a K jelzésen haladunk tovább nyugat felé az erdõben. A Zsongorkõ pompás kilátással kecsegtetõ sziklakilátóját, majd a földvár nyugati sáncát és az egyelõre ismeretlen korú „elõsáncot“ elhagyva az út két oldalán elhelyezkedõ õskori halomsíros temetõbe érkezünk. A több mint 300 halom közül 1947-48-ban Török Gyula, majd 1976 és 1983 között Maráz Borbála vezetésével 41-et tártak fel. A halmokba temetett halottakat a helyszínen hamvasztották el, az ételmellékleteket több edényben helyezték melléjük. A sírhelyet gyakran kövekkel rakták körbe, néhány esetben kõpakolással

fedték be, mielõtt földet hordtak volna rá. Elõfordult még az 50-70 cm magas szárazfalazásos kõfal és a kõbõl falazott sírkamra is. A kora vaskori erõdített településsel egyidejûleg, a Kr. e. 8-7. században használt sírok mellékletanyaga részben a korábbi késõ bronzkori urnamezõs kultúrára, részben a Kelet-Alpok vidékén virágzó Hallstatt-kultúrára jellemzõ vonásokat mutat. Történeti szempontból jelentõsek a halomsírokból elõkerült ún. preszkíta jellegû tárgyak, többek között egy kaukázusi párhuzamokkal rendelkezõ bronzmarkolatos vastõr. A preszkíta-típusú lószerszámok jelenléte az itt élõ kora vaskori közösség és az Alföld egykorú, a kutatók által preszkítáknak nevezett lovas népcsoport kapcsolataira, vagy a keleti eredetû lószerszámtípusok divatjának elterjedésére utal.

Pécs Jakab-hegy pálos kolostor maradványai

Kõvágószõlõs, római villa és késõ római sírkamra

A

kõvágószõlõsi római villa és sírkamra Pécsrõl elindulva a 6-os úton közelíthetõ meg Szentlõrinc, illetve Kõvágószõlõs irányába. A falu déli szélénél útelágazás található, a nyugat (Kõvágótöttös) felé vezetõ úton kell néhány métert megtenni. Innen a volt Mecseki Ércbányászati Vállalat egykori fúrótelepén keresztül gyalogosan juthatunk el a római kori romokhoz. A Kajdacsi-patak keleti oldalán található a volt Magyar Ércbányászati Vállalat egykori kísérleti fúrótelepe. Ennek területén kerültek elõ 1975-1983 között egy késõ bronzkori (urnamezõs kultúra), késõ római (4-5. századi) településrészlet, valamint egy római kori villaépület és egy késõ római sírkamra maradványai. A megközelítõleg 2000 m2 alapterületû villa többször átépített fõépülete a Kr. u. 2. század 2. felében épült, és még a 4. században is használatban volt. A padlófûtéssel (hypocaustum-rendszerrel) ellátott épület közepén feltárt négyzetes alaprajzú oszlopos udvart tizenhárom helyiség vette körül. A fõépület délkeleti sarkához 15 x 20 m nagyságú fürdõ csatlakozott, apszsisos kiképzésû fürdõhelyiséggel. Az Ecsedy István és Sz. Burger Alice által vezetett feltárások során a fõépület falai között talált lelet-

anyag, illetve mintegy 2800 db állatcsont tanúsága szerint a villagazdaság egy tehetõs római kori család jól mûködõ, nagy állatállománnyal rendelkezõ birtokának központja lehetett. A leletek közül kiemelkedik egy lovast ábrázoló bronzszobrocska és egy szerencsés módon épségben megmaradt, valószínûleg borkészítéshez használt bodzafa csõ. A villa fõépületének egyik termébõl a legkésõbbi, 367 és 375 között vert érem Gratianus császárt ábrázolja, ugyanebbõl a terembõl vastag törmelékréteg alól került a villát elpusztító tûzvész áldozatául esett vadászkutya ép csontváza is. A villaépület alapfalainak konzervált maradványai a helyszínen megtekinthetõk. Még különlegesebb térélményt nyújtanak azonban a villa déli szomszédságában épült késõ római sírkamra részben rekonstruált falai. A villától néhány méterre délre fekvõ, 1977-ben Ecsedy István által feltárt késõ római festett sírkamra alaprajza a pécsi késõ római-ókeresztény sírépítményekéhez hasonlít. A 16 m hosszú épület két szintbõl állt: az alsó szinten, az elõtérbõl és fõhelyiségbõl álló tulajdonképpeni sírkamrából egy téglasír és egy kõszarkofág került elõ. A sírkamra falait festett geometrikus motívumok, valamint virágokat, madarakat és töredékesen fennmaradt, szandálos Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

17

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 18

[ Magyar Tükör

A kõvágószõlõsi késõ római sírkamra Fotók: Nagy Levente

lábú, fehér ruhás emberalakokat ábrázoló falfestmények díszítették. A sírépítményben 3-4. századi érmek kerültek elõ. Közülük a legkésõbbit Valens császár (375-378) uralkodása alatt verték, a temetkezésekre tehát valószínûleg a 4. században került sor. A félköríves apszisban záródó felsõ szintet – a pécsi kétszintes sírépítményekhez hasonlóan – feltehetõen halotti lakomák során használták. E felsõ szintnek az ásatások során már csak az alapfalait sikerült megfigyelni, a jelenleg látható üvegablakos építmény 1986-1987-ben, Hajnóczi Gyula tervei alapján készült helyreállítás. Az ekkor folyó rekonstrukciós munkák idején a felépítmény alapfalait,

oszlopait és támpilléreit újra felépítették, az így létrejövõ kõoszlopok közötti falak helyét beüvegezték. A sírkamra felépítményére római korban jellemzõ fa tetõszéket és vörös tetõcserepeket helyeztek. A felépítmény belsejében a padló hiányzik (be lehet látni a sírkamrába), ezt a középsõ részt fafém szerkezetû korlátokkal határolták le. A Jakab-hegyi õskori erõdített település, temetõ és középkori kolostor régészeti védési javaslata Maráz Borbála, Carola Metzner-Nebelsick és Kárpáti Gábor, a kõvágószõlõsi római mûemlékegyüttes védési dokumentációja Sz. Burger Alice, Hajnóczi Gyula és Gábor Olivér kutatásai alapján készült.

Felhívás – a kulturális örökségvédelmi elismerések 2009. évi kitüntetettjeire történõ javaslattételre

Az oktatási és kulturális miniszter ebben az évben is kitüntetések adományozásával ismeri el a mûemlékvédelem és a régészeti örökség védelme területén, illetve érdekében kiemelkedõ tevékenységet folytató szakemberek, személyek, szervezetek munkáját. A 3/1999. (II. 24.) NKÖM rendelet 22/A. § és 22/B. § értelmében külön-külön kitüntetés szolgál a mûemlékek, illetve a régészeti örökség megõrzése érdekében munkálkodó szakemberek, illetve civilek megbecsülésére. A mûemlékvédelemért Forster Gyula-díjban minden évben három, a mûemlékvédelem területén kimagasló szakmai tevékenységet folytató szakember, míg a mûemlékek megõrzése terén jelentõs érdemeket szerzett hat nem szakmabeli személy vagy szervezet A mûemlékvédelemért Forster Gyula-emlékéremben részesülhet. A régészeti örökségért Schönvisner István-díj évenként annak a két szakembernek adományozható, akik a régészeti örökség védelme területén fejtettek ki kiemelkedõ szakmai tevékenységet. A régészeti örökségért Schönvisner István-emlékérmet pedig négy olyan szakmán kívüli személy, szervezet kaphatja, akik a régészeti örökségemlékek megõrzése során szereztek jelentõs érdemeket. A díjakat és érmeket az oktatási és kulturális miniszter ebben az évben a Mûemléki Világnap alkalmából április 17-én tartott rendezvényen adja át. Az elismerések 2009. évi kitüntetettjeire a Hivatalunk honlapján (www.koh.hu) található Jelölõ lap kitöltésével, illetve az ahhoz csatolt részletesebb információval lehet javaslatot tenni. A javaslatokat 2009. február 09-ig kérjük eljuttatni az alábbi címre: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Fõosztálya 1535 Budapest Pf. 721 A díjban részesült kitüntetettek 200.000 Ft összegben, éremben és elismerõ oklevélben, míg az emlékéremmel kitüntetett személyek vagy szervezetek éremben és elismerõ oklevélben részesülnek. A kitüntetések posztumusz nem adományozhatók. Nem javasolhatók az egyes kitüntetésekre azok, akik az utolsó tíz évben már részesültek az elismerésben vagy annak elõdjében. Az eddigi kitüntetettek nevei a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal honlapján a fentiekben megadott címen olvashatók. A jelölésekkel kapcsolatban további információ a 06-1-2245272-es telefonszámon kapható. 18

ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 19

[ Összegezés a 2. oldal folytatása

A hatósági feladatok koncentrált szervezeti integrálása miatt önálló irodává alakult a korábbi Nyilvántartási Osztály. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról szóló 308/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 2008. december 31-én kihirdetett módosítása olyan feladatokat rótt a Hivatalra és ezen keresztül a Nyilvántartási Irodára, hogy január 5-én döntenem kellett a szervezet átalakításáról. Az új vezetésnek három hónap alatt gondoskodnia kell a régészeti nyilvántartásnak a jogszabályokban megfogalmazott elvárásoknak megfelelõ felállításáról. Csak remélni tudom, hogy a több mint hat éve ismert feladatot – a Minisztérium támogatásával – ezúttal március 31-ig el tudjuk végezni. A korábbi Dokumentációs Igazgatóság szervezetébõl kiemelt Nyilvántartási Osztályon kívül az Informatikai Osztályt is más szervezeti egységbe, a Gazdasági és Mûszaki Igazgatóságba helyeztük át. A Dokumentációs Igazgatóság új feladata egyértelmûen az értékes épületállomány és régészeti lelõhelyek körének meghatározása (Inventarizációs Osztály), a védelemre felterjesztendõ épületek tudományos feldolgozása (Védési Osztály) és a védett emlékek és lelõhelyek jogi helyzetének naprakész követése (Ellenõrzési Osztály). A szervezeti egység új megnevezése az SzMSz szerint a Védési Igazgatóság lett. A Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának korábbi feladatait is szétválasztottuk. A hagyományos társadalmi kapcsolatokat ápoló szervezet fõosztályként, közvetlenül az elnöknek alárendelten mûködik. Az elnökhelyettes úr felügyelete alá helyezett Nemzetközi és Tudományos Titkárság feladata mindenekelõtt a Hivatal nemzetközi tudományos kapcsolatainak ápolása, nemzetközi jelenlétünk szervezése és biztosítása lesz, elsõsorban az európai örökségvédelmi tudományos közéletben. Azzal, hogy az MKDK-t és a Védési Igazgatóságot is elnökhelyettes úr felügyelete alá rendeltük, a tudományos kutatás helyének és szerepének a felértékelését kívántuk hangsúlyozni. Meggyõzõdésem, hogy a hatósági feladatokat ellátó Hivatal e szerepének betöltése mellett tudományos mûhely is, és ennek a karakternek az erõsítése elengedhetetlen feladatunk. Különösen, ha tudomásul vesszük, hogy a par excellence mûemlékvédelem és építészettörténet kutatására Magyarországon a BME Építészettörténeti és Mûemléki Tanszékén kívül ma nincs tudományosan is kvalifikált szervezet. Hivatalunkat érintõ jelentõs jogalkotási feladatok indultak el 2008-ban. Az OKM kezdeményezte a kulturális örökség védelmérõl szóló 2001. évi LXIV. törvény, a régészeti lelõhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelõhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet felülvizsgálatát, továbbá a nemzeti emlékhelyekrõl szóló törvény megalkotását. Viszont örömmel jelenthetem, hogy a világörökségi törvény koncepciója megszületett, és azt az OKM államtitkári értekezlete a közelmúltban véleményezte. A megalkotásra kerülõ törvény meghatározó lesz a nyolc világörökségi terület további létére, fejlõdésére, és reményeink szerint végre sor kerülhet a finanszírozási kérdések megválaszolására is. A világörökséggel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeink teljesítése érdekében a közeljövõben

jelentést kell tennünk az UNESCO illetékes testületei számára a veszélyeztetett világörökségi helyszíneink állapotáról. Elkészült a szerencsi szalmatüzeléses erõmûnek a világörökségi területre gyakorolt környezeti hatásait elemzõ tanulmányunk, ennek felhasználásával az állapotjelentés és a cselekvési terv kidolgozása teljesíthetõ a hónap végéig. Az eset tanulsága az is, hogy nem volt kielégítõ a tájékoztató tevékenységünk a tokaji térségben. Vélhetõen ennek következménye az indokolatlanul eltúlzott ellenkampány néhány, a világörökségi területen lévõ hátrányos helyzetû település részérõl. A Belsõ-Erzsébetváros helyzetét feltáró jelentés is elkészült a megadott határidõre. Miként azt a francia állami fõépítész jelentésében megfogalmazta, a problémák mindenekelõtt gazdasági okokra vezethetõk vissza, a romlási folyamat mérséklése az örökségvédelem eszközeivel nem lehetséges. A kiemelt, európai uniós támogatásban részesített mûemlékes projektek engedélyezési eljárását – esetenként kompromisszumok árán is – lefolytattuk. A sikertelen projektek kudarcának oka az elõkészítés hiányosságaiban kereshetõ. Fájó tény, hogy a Várban a Dísz téri egykori Honvéd Fõparancsnokság épülete továbbra is torzóként emlékeztet a 63 évvel ezelõtt befejezõdött budai harcokra. Az örökségvédelem támogatási rendszerének hiányában tovább dolgozunk olyan, közgazdaságilag megalapozott javaslatokon, amelyek számításokkal alátámasztva igazolják, hogy az Európában mûködõ támogatási rendszerek bármelyike az állami költségvetés egészét tekintve nem jelent lényeges terhet az állam számára. Akár a mûemléki többletköltség biztosítása, akár az ÁFA-kedvezmények rendszerének alkalmazása esetén, olyan többletberuházások megindulására lehet számítani, amelyek az adóbevételek növekedésével képesek pótolni a támogatás miatt kiesõ bevételeket. Az elmúlt esztendõben a Hivatalban gondozott ügyiratok összes száma 130.222 volt. Ez a szám csaknem 10%-os növekedést jelent a 2007-es évhez képest (118.692). Amennyiben a hatósági feladatok nem növekszenek, feladatunknak tekintem a felügyeleti munka javítását, a mûemlékes és a hatósági szemlélet egységesítésnek erõsítését. Korrigálnunk kell a nyilvántartások vezetése területén meglévõ súlyos hiányosságokat, be kell fejezni a mûemlékjegyzékek felülvizsgálatát és kiadását, valamint elõ kell készíteni a tervezett mûemléki középtopográfia összeállítását. Minden pályázati lehetõséget meg kell ragadnunk az informatikai és infrastrukturális rendszerünk korszerûsítése érdekében. Kívánatos lenne még ebben az évben átalakítani a nyilvántartás informatikai rendszerét egy térinformatikai alapon szervezett háttér kiépítésével. Ez a fejlesztés megadná azt az alapot, amely a Hivatalban õrzött, több mint 150 éves mûemléki dokumentumgyûjtemény digitalizálásával a korszerû körülmények között végezhetõ munka hátterét jelenthetné. Hiszem azt, hogy az elmúlt évben végbement nagymérvû változások segítségével közelebb kerültünk a célhoz, és a Hivatal végre egy egységes szakmai és jogi szempontok alapján mûködõ, elismert és mindenki számára hitelesen, befolyásoktól mentesen funkcionáló értékszemléletû örökségvédelmi intézménnyé válhat. Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

19

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 20

[ Panoráma Szerelmey Miklós mûemlékvédõ emlékei itthon és külhonban

Szerelmey Egy vállalkozás sikereiben máig élõ történelem

MESSIK MIKLÓS

E

gy alkalommal Londonban a Temze északi partján – magyar vonatkozások nyomában járva – a Strand zajos forgalmában, a Somerset House szomszédságában emelkedõ King's College épületének beállványozott falain felfutó szalagok felirataira lettem figyelmes. A helyreállítást végzõ cég nevével találkoztam – azóta sem elõször – Angliában: „Szerelmey Company“ Tekintsük át, mégis vajon kinek a nevét õrzi rendületlenül (és az angolok számára nyilván kiejthetetlenül) e máig sikeres mûemlékvédõ cég a szigetországban. Hogy vélekednek vajon a társaságnál ma névadójukról, hol van az intézmény, s vajon hol kereshetjük fel Londonban az õ lakhelyét. De ki is volt valójában a magyar származású alapító? Szerelmey Miklós, (eredeti családi nevén Lieb) Gyõrben született 1803. július 3.-án, és Budapesten halt meg 1875. augusztus 5.-én. A rendkívüli sokoldalú, érdekes egyéniség litográfusként, mérnökként és feltalálóként írta be nevét a magyar mûvelõdéstörténetbe. Bécsi mérnöki akadémiai évei után, az osztrák birodalmi hadsereg mérnökkari tisztjeként szolgált. Széles érdeklõdésével egyre több figyelmet fordított a régi épületek, a középkori és ókori mûvészeti alkotások, valamint mûtárgyak

A Szerelmey cég székházának bejárata Londonban, a Themze délpart oldalán Fotó: Messik Miklós 20

ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

felé. Szabadságát, utazásait is ezen szenvedélyének szentelte. A hadseregbõl kilépve sokat utazott, járt Egyiptomban is. Csodálkozott, hogy egyes õsi épületek, sõt tárgyi emlékek viszonylag milyen jó állapotban vészelték át az évszázadokat, évezredeket! A csoda titka megfejtésre várt. Életrajzi leírásai szerint õ volt az a mûértõ, aki ekkoriban rádöbbent arra, hogy az ókori módszerek alapján egy sajátos eljárással – hasonlatosan az ókori görögök módszereihez – egy bizonyos anyag a konzerválásban nagy szerepet játszhat. Rájött, hogy a görögök a hajók fenekérõl lekapart szurkot vagy nyers terpentingyantát használták konzerváló anyagként. E tanulmányok alapján – 1841-ig – õ is létrehozott egy igen alkalmasnak tûnõ eljárást. Ezt az anyagot „zopissának“ nevezte. Ezt az elnevezést a saját találmánya fõ alkotóelemeként írta le, s összetételét féltékenyen, sokáig titokban tartotta. Felfedezése további életében igen nagy szerepet játszott. De honnan is indult Szerelmey? Az osztrák hadseregtõl való távozása után a több nyelvet beszélõ, romantikus természetû Szerelmey Párizsba ment, litográfiát tanult, majd Brüsszelben is megfordult, sõt a belga függetlenségi felkelésben meg is sebesült. Felgyógyulása után bejárta szinte a fél világot: Amerikától Kisázsiáig. Visszatérve utazásaiból elõször Bécsben, majd 1844-tõl Pesten

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 21

[ Panoráma telepedett le, ahol 1845-ben megnyitotta az elsõ kõnyomdát. „Magyar hajdan és jelen“ címû munkáját a színes litográfiai eljárások valóságos mintakönyveként ismerték. Õ adta ki az elsõ magyar nyelvû politikai élclapot, a „Charivari“-t (1848, Lauka Gusztáv szerkesztésében), saját litografált illusztrációval. Az elsõk között ismerte fel a Balaton jelentõségét, ezt mutatja egy munkája is, mely szerint: 1848-ban könyvet jelentetett meg a magyar tengerrõl, amelyet saját tájképeivel illusztrált. (John Paget János is ekkoriban adta ki angol nyelven könyvét Londonban – alapos Balaton leírással – a "Hungary and Transylvanie" címmel.) Íróként és kitûnõ rajzolóként is mûködött. A szabadságharc idején, a komáromi várban, ahol honvéd alezredesként szolgált, nyomdát vezetett. (Szerelmey grafikai mûveibõl ma több a MNG tulajdonában van.) Világos után Angliában telepedett le, ahol a magyar szabadságharc iránti érdeklõdést a Magyarország 1848-49 címû képalbumával, litográfiákkal igyekezett ébren tartani. A szigetországban kezdte hasznosítani nagy mûtörténeti, gyakorlati mûemlékvédelmi ismereteit és a már említett konzerváló találmányát. 1855-ben a brit kormány a mindössze 12 éves parlament épületének pusztuló, süllyedõ falazata miatt vizsgálatot indított. Ekkor Szerelmey ezredes (mert így nevezték) felajánlotta továbbfejlesztett találmányát a helyreállítás érdekében kiirt pályázaton. A Michael Faraday professzor által vezetett bizottság 1861-ben összeülve, így nyilatkozott: „…Mr. Szerelmey kisérleti eredményei jobbak, mint bárki másé…“, és indoklása befejezésként azt is hozzátette: „Úgy gondolom el kell azt is mondani, hogy egy elméletileg jó eljárás(módszer) is lehet sikertelen, amennyiben azt hanyagul alkalmazzák a gyakorlatban. Mr. Szerelmey eljárásának az volt az elõnye, hogy az õ személyes irányításával és ellenõrzésével végezték el a munkát, s erre a célra õ a legmegmegfelelõbb ember, s õt érdekli leginkább az eredmény.“ Bár maga Sir Charles Barry a parlament építésze is javasolta az eljárást, a tervet valójában teljesen soha nem fejezték be, kormányváltozások miatt. (Csak száz évvel késõbb, 1978-ban kapott már a cég megbízást a Temzére nézõ terasz-részre. A teljes Temze-homlokzat pedig 130 évvel késõbb végül is megkapta a teljes Szerelmey-“kezelést“) Az 1862-es londoni világkiállításon, amely az „ipari haladás monumentális bemutatójaként“ híresült el, technikai találmányainak egész sorát mutatta be Szerelmey. „Silicat zopissa“ nevû kõkonzerváló szerét majd száz éven át gyártották, sikere a szigeten kívül is ismerté vált. Londonban, s több angliai városban is az általa alapított és ne-

vét viselõ vállalat jócskán restaurál ma is mûemléki védettségû kõépületeket. Szerelmey ezredes 1874-ben vonult nyugdíjba, az azt követõ évben augusztus 5-én hunyt el Budapesten. (A kalandos életû utazó ugyanis1874-ben már betegen tért haza.) Nagyméretû kõsírját Budapesten a Kerepesi úti temetõben – igen rossz állapotban – találjuk a fõbejárat felõli oldalon. Egykori lakhelye Londonban ma is áll az északi parton a Belgrave Road 90. szám alatt. Az épület ma kisebb szálloda (Carlton Hotel) a Belgravia városrészben (nem messze a Victoria vasúti és busz állomásoktól). A Londonban létrejött Társaság egyre erõsebb. A cég épülete a dél-parton a Vauxhall Bridge déli hídfõjétõl induló Kenington Lane 369. száma alatt kereshetõ fel, kedves szolgálatkész munkatársaival, a ház elõterében az alapító szobrával. A Szerelmey Alapítvány „company history“-jának oldalairól idézném a záró sorokat: „…a társaság még emlékszik a szeretet és a büszkeség vegyes érzésével, az igen tehetséges, kicsit különc és bogaras, de nagyszerû egykori alapítójára.“

London: A Szerelmey cég egyik legismertebb restaurált épülete a National Gallery Fotó: reklám

Régészeti kiállítás – Türingiából A Türingiai-Magyar Vegyesbizottsági munkaprogram keretében – a KÖH koordinálásában – december 17-én a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítást nyílt „Nagyberuházásokat megelõzõ régészeti feltárások Türingiában és hasonló magyarországi példák“ címmel. A kiállításon a Türingiai Szabadállam Régészeti Hivatala (Thüringisches Landesamt für Demkmalpflege und Archäologie) és a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkálatai láthatók. A február 28-ig látható tárlatot a két intézmény vezetõje, dr. habil Sven Ostritz és dr. Virágos Gábor nyitotta meg. Az elõkészületekben a KÖH részérõl Horváthné Horváth Edina nemzetközi referens, a KÖSZ részérõl dr. Siklódi Csilla, a MNM részérõl pedig dr. Biczó Piroska mûködött aktívan közre. A türingiai delegációt fogadta dr. Mezõs Tamás, a KÖH elnöke és tárgyaltak Wollák Katalin régészeti és mûtárgyvédelmi fõfelügyelõvel. (HE) Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

21

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 22

[ Magyar Múlt Házunktája történelem Gerevich Gárda VI. Dr. Csabai István története

ÉRI ISTVÁN

T

örténetünkkel elérkeztünk a harmincas évek elsõ felében a Gerevich Tibor által kiszemelt, tanszékén tudatosan a mûvészettörténet/mûemlékvédelem irányába terelt utolsó férfihallgató pályafutásának ismertetéséhez. Ez a szépreményû szakember dr. Csabai István (Budapest, 1912. október 9. – Donkanyar, 1943 (??) volt, a MOB tisztviselõi sorában az egyetlen második világháborús áldozat. A másik mûemlékes hõsi halott a Mûegyetemen munkálkodott. Elvesztésével Lux Kálmánt érte nagy csapás, mert fia, Lux Géza (Budapest, 1910. április 29 – Asch, Németország 1945. április 25) méltán lehetett volna utóda. Csabai Istvánnak a doni áttörésnél nyoma veszett, további sorsáról senki nem tudott. 1949-ig hadifogolyként tartották nyilván, állása a MOB megszûnéséig betöltetlen maradt. Rövidre szabott pályafutása 1934-ben készült doktori disszertációjával kezdõdött „Az erdélyi reneszánsz mûvészet“ címmel. A jelek szerint ambiciózus egyéniség volt, a félféléves római, illetve berlini ösztöndíjas idejét letöltve a Magyar Külügyi Társaság külügyi szemináriumát is jeles eredménnyel végezte el. Gerevich csak 1937 õszén, Pálinkás Lászlóval együtt javasolta a MOB-nál történõ alkalmazását. A felterjesztés Pálinkás esetében sikerrel járt, míg Csabaira vonatkozóan rövid választ kapott: „Dr. Csabai István alkalmazására ezidõszerint nem volt mód.“ Néhány hónap múlva azonban újra próbálkozott. Ezúttal gróf Teleki Pálhoz – az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszterhez – fordult közvetlen megkereséssel 1938 augusztusában. Az 1934/2390 számú miniszterelnöki rendeletre hivatkozva kérte Csabai mielõbbi alkalmazását a MOB-nál, aki szerinte, az újabb generációból az egyik legkitûnõbb tanítványa volt. 1912-ben született, református vallású. Eredeti Friedrich családi nevét belügyminisztériumi engedéllyel változtatta Csabaira. Érettségit a budapesti II. ker. kath. Állami reálgimnáziumban tett jeles eredménnyel. 1934-ben bölcsész doktorátust tett summa cum laude eredménnyel… Jól beszéli az olasz, német és a francia nyelvet, ért románul is. Családi kapcsolatai révén jól ismeri az erdélyi viszonyokat. Doktori értekezése Erdély reneszánsz mûvészetérõl szólt… – írta Gerevich, s ezután adta elõ legfontosabb érvét: „…a MOB kötelességszerûen figyelemmel kíséri az erdélyi mûemlékek sorsát…szüksége van tehát egy olyan munkaerõre, aki jól ismeri Erdélyt és románul tudván az ottani mûemléki irodalmat szemmel tudja tartani.“ A kérelem rövidesen meghallgatásra talált, Csabait 1938. november 26-tól ÁDOB-osként alkalmazták, elismerve 1938 májusától díjtalan gyakornoki szolgálatát is, majd 1940 végétõl fõiskolai képesítésû gyakornok lett. A véglegesítést jelentõ múzeumi 22

ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

gyakornoki kinevezését 1943. január15-én írták alá, de ezt már nem tudták kézbesíteni. Csabai Istvánnak a MOB-nál végzett hivatalos tevékenységérõl – csakúgy, mint pályatársai munkájáról – személyre szóló feladatairól alig van adatunk. Munkásságának „házon kívüli“ rövid néhány évérõl annál több. Érdeklõdése széleskörû, a középkoritól a modern mûvészetig terjedt. Fõleg a MAGYAR SZEMLE és a Gerevich alapította SZÉPMÛVÉSZET kritikai rovataiban jelentek meg kiállítási- és könyvbírálatai. Értekezett MS mesterrõl, a magyar tájképfestészetrõl, Egry Józsefrõl – és más modern festõkrõl, mindenrõl. A GEREVICH EMLÉKKÖNYV-ben három marosszéki rokokó templomról jelent meg tanulmánya. Jelentõsebb önálló munkája 1939-ben a Magyarságtudomány Könyvei c. sorozat 2. számaként jelent meg, „A végvári magyarság és kultúrája“ címmel. Esszészerûen összeállított fejezeteiben újszerû megközelítésekkel próbálkozik (Balladás világ, Steppe és Oázis, A Föld fiai, Psalmus Hungaricus címû fejezetek). Hatott rá Prohászka Lajos kulturfilozófiai, Féja Géza irodalomtörténeti szemlélete. Másik, két kiadást megért összeállítása az OFFICINA kiadó Ars Mundi sorozatában „Az impresszionizmus mûvészete“ címet viseli. Gerevich Tibor 1942. október 30-án foglalkozott Csabai István mûködésének értékelésével, amikor a Nemzeti Múzeum-beli múzeumi gyakornoki állás betöltéséhez szükséges ajánlást készítette: „Dr. Csabai István öt esztendeje mûködik a MOB-nál legnagyobb megelégedésemre. Az erdélyi mûvészettörténettel kapcsolatos különleges kutatásai, valamint román nyelvtudása miatt is a visszatért Erdély mûemlékvédelménél kitûnõen használható munkaerõ. Résztvett a kárpátaljai és a délvidéki területek visszafoglalásánál. A bolsevizmus elleni harcban 1941 õszén, valamint 1942. március 15-tõl jelenleg is frontszolgálatot teljesít.“ Az elõléptetésre legmelegebben ajánlott szakembert sajnos nemcsak az 1943. januári átsorolása, hanem az 1944 elején „mûemléki segédõrré“ történt kinevezése sem érinthette. A háború körülményei között logikus következmény volt a fiatal férfi korosztályok katonai szolgálata. Gerevich Tibor intézményépítési elképzeléseiben változtatásra volt szükség. A háború utolsó éveiben a mûvészettörténeti tanszéken korábban vagy éppen akkoriban végzett hölgyek alkalmazását igyekezett elérni. Ezt a gyakorlatot – kevés kivétellel – az 194549 közötti években is eredménnyel folytatta. A következõkben róluk, a hölgyekrõl lesz szó.

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 23

[ Magyar Múlt „…Szép magyar sötétkék magyar ruhája volt az ifjúnak, sietett magára hányni, fejére nyomta kócsagtollas süvegét s nyargalt a barátokhoz. Elkésett. Szemközt jött már a hintó, a melyben Róza ült s hajtott hazafelé. Az ifjú szemei elõtt káprázattá vált a világ, a mikor azt az arczot megpillantotta. Odaállt a robogó hintó mellé, fölnézni nem mert, de mélyen meghajtotta magát a lányka elõtt… írt hozzá egy verset. Nagyon rossz vers lehetett, nincs is meg a versek gyûjteményében. Tartalma az volt, hogy Jupiter, Apolló, Merkur s valamennyi olimpusi isten ott hagyta az eget s elment ki erre, ki amarra; az ördög maradjon az égben, ha Szegedi Róza onnan a földre szállott s itt akar mulatni…“ (A badacsonyi szüretrõl) „…Szegedy Róza is odafut a czigányok közelébe. Az öreg Pityók mögött a nagy bõgõs áll. De a nagy bõgõ mögött is áll valaki. A deli testõr ál ott. A költõ. Ezüst zsinóros világos kék huszár ruhában. Feszül a ruha rajta, csak úgy csikorog. Oldalán kard. Köpenyegjét összefogja. Csákója mélyen lehúzva homlokára. Tüzes szemmel, szó nélkül, némán nézi a lányt, álmainak istenképét… Hajadon fõvel van a lány. Arany fényû szõke haja gazdag fonatokban köríti homlokát és arczát. Kék szemének nagy mélységébõl, rózsás ajkainak finom hajlásaiból mosoly ragyog… Észreveszi az ifjút a bõgõ mögött. Csak a két fekete tüzes szemét vette észre. Abban a pillanatban hajnal tüze lobban fel a leány arczán. S midõn az ifju csendes hangon azt mondja: – Én is itt vagyok…“ Utazás a Balaton körül (részlet, Révai, é.n)

A badacsonyi Szegedy-présház építésének hiteles története A badacsonyi táj talán legszebb épülete, a szigligeti Szegedy Róza-ház bevonult nemcsak az építészet, hanem a magyar irodalom és romantika történetébe is. Kisfaludy Sándor testõr-költõ itt szeretett bele késõbbi feleségébe, akihez a Himfy szerelmei és A kesergõ szerelem címû kötetek verseit is írta. Eötvös Károly író Utazás a Balaton körül címû munkájában is felidézi a legendás találkozás és szerelem emlékét. MIKLÓSI-SIKES CSABA

A

Balaton-felvidék egyik legismertebb építészeti emlékét, a Szegedy-házaként ismert, népi barokk vonásokat mutató présházat Mezõszegedi Szegedy Ignác (+1796) és neje, Rosty Katalin (1807-1872) építette 1795-96ban. A Sümeghez közeli Ötvösön birtokos családfõ jelentõs tisztségeket viselt. Címei között Zala és Vas megyék táblabírája, valamint a „királyi tanácsos“ tisztség is szerepelt, e mellett 1781 és 1785 között Zala megye elsõ alispánja volt. Elsõszülött leányuk, Szegedy Róza (1775-1832) Kisfaludy Sándor (1772-1844) költõvel történt házasságával került be a magyar irodalomtörténetbe. A család a megye jómódú földbirtokosai közzé tartozott. Szegedy Ignác nagyapjától, illetve apjától örökölt ötvösi birtokát folyamatosan fejlesztve, több mint huszonöt környékbeli településen szerzett újabb és újabb birtokrészeket. Mivel Ötvösön nem termett szõlõ, a vidék híres borokat termõ szõlõhegyein (Somlón, Töllváron, Badacsonyban) termelte a bort, amit az ötvösi és a halála elõtt épített badacsonyi pincéiben tárolt. A présház leírása Az épületegyüttes három részbõl: emeletes présházból, vincellérházból, illetve az istálló épületébõl áll. A késõ barokk stílusjegyeket mutató, 19x9 m alapterületû, a Balaton felé forduló oldalú egyemeletes présház oromfalas, nádfedéllel fedett, udvari oldalának emeletén hat széles nyílásból álló árkádos folyosó, és abból ívesen kinyúló lépcsõháza van. Az emeleten a négy gerendamennyezetes szoba a család nyári és szüreti otthonául szolgált. Emeletének érdekessége a folyosó közepén, a fal síkjából kihasasodó erkélyszerû megoldás, amely minden bizonnyal a Balatonra való jobb kilátást szolgálta.

Az épület összhatása mediterrán hangulatot áraszt, az épületnek egyénisége, sajátos varázsa van. Földszintjén két nagyobb és két kisebb helyiséget képeztek ki: a boltozott pincét, a szintén boltíves présházat, és a raktárhelyiségül szolgáló két kisebb szobát. A ház mellé emelt földszintes vincellérház az elõbbinél sokkal szerényebb kivitelû, olyan, mint bármelyik parasztház ezen a vidéken: szabadkéményes konyha, kétoldalt egy-egy szobával, illetve kamarával. A neves borvidék legnagyobb urasági présházát már régóta számon tartja a magyar irodalomtörténeti kutatás. 1938-ban a Balatoni Társaság emléktáblát helyezett el falán, 1953-ban a magyar mûemlékvédelem legelsõ munkái között, Gerõ László vezetésével újították fel az épületet, amelynek falai között ettõl kezdve irodalmi emlékmúzeum kapott helyet. Az épület utolsó nagyobb szabású felújítása 1990-ben történt, amikor a kiállítást is átszervezték. A fõépület emeletén Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza személyes tárgyait mutatják be, a fõépület mellett álló egykori vincellérházban pedig a vidék borait kínálják eladásra. A présház építéstörténete Annak ellenére, hogy a badacsonyi présházról számos írás látott napvilágot, építésének pontos idejét a kutatás nem ismeri, a szerzõk építését jobbára az 1750-es évekre teszik. A Zala Megyei Levéltár gyûjteményébõl nemrégiben elõkerült egy 78 oldalas „vagyonleltár“ (Conscrptio…) melyet Szegedy Ignác 1796. szeptember 16-án történt elhalálozását követõen, 1897-ben járpai Spissich János (1745-1804) akkori alispán vezette megyei bizottság állított össze, s ahol – többek között – részletesen szólnak az építtetõ legjelentõsebb és általa kedvesnek tekinMûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

23

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

A késõ barokk stílusjegyeket mutató, 19x9 m alapterületû, a Balaton felé forduló oldalú egyemeletes présház oromfalas, nádfedéllel fedett, udvari oldalának emeletén hat széles nyílásból álló árkádos folyosó, és abból ívesen kinyúló lépcsõháza van. Fotó: Miklósi-Sikes Csaba

24

9:16

Page 24

tett birtokáról, a badacsonyi présházról is. Az összeírásból megtudjuk, hogy a badacsonyi szõlõ területe, „mely 100 kapásra való“ négy részbõl állott: „Nemesi szõlõ, Rigó szõlõ, B. Rauchnétõl vásárolt szõlõ, Sarkanti szõlõ“, melynek összértéke 1510 Ft-ot tett ki. A rajta álló „újjonan építetett fönt való ház (emeletes ház), melynek fölsõ részében 2 szoba közben lévõ boltozott kéményes Konyhával a szobáknak felsõ padlása bükkfa gerendákban fenyõ deszkázva, úgy a Konyhának is külsõ része ezen három alkalmatosságoknak allya téglákkal ki rakva, a folyosó kõ oszlopokra, s az ezek között levõ boltozatra a folyosó is fölül gerendákra és fenyõ deszkákra, alul pedig téglákra alkalmaztatott. Az alsó része foglal magában, mint egy 300 akóra való keõvel boltozott pincét, egy nagy térségû hasonló képen keõvel boltozott szobát, egy kis konyhát és a mellett levõ kis kamarát. Az egész épület keõbõl mésszel elõre lévõ tûzfallal építetett fenyõ léczre fenyõ sindõllel födetett, új állapottyához képest igen jó karban vagyon.“ Ennek alapján biztosra lehet venni, hogy az építkezés az 1790-es évek derekán történt, hiszen az összeírásban még az épület igen gazdagon berendezett bútorai, kályhái, a falon „különféle hadi eseményeket jelentõ közönséges képek“ és azok vásárlási ára is fel van sorolva, továbbá részletesen számba veszi az itt munkát vállaló építõmesterek neveit, valamint az elvégzett munkáért kifizetett összegeket is. A sümegi Pressni József kõmûves mester „az háznak derék falaiban 217, a boltozatokban pedig 43 n. ölet számlálván, a kõmûves munkái, meszet, téglái és a napszámosokat is fel vévén ezeket bötsülve fizetve 581.30 Ft“, ugyanakkor a vincellér házért 131.60 Ft-ot, az istálló építéséért 52.30 Ft-ot fizetett. A szintén sümegi ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

Redhlinger József ácsmester „az háznak födelén levõ kéczeket, fenyõ sindölt, lécz és sindöl szegeket és mind pedig a szobákban lévõ gerendákra való ács munkát bötsülve 221.31 Ft“, a vincellér házon és az istállón végzett munkájáért 100 Ft-ot kapott. A tapolcai Forman József asztalos 125.39 Ft-ot, a sümegi Tóth József lakatosmester 58.24 Ft-ot, Reszli János sümegi üveges 12.45 Ft járandóságot kaptak, így építkezés összesen, a különféle építõanyagokat és „az fölsõ szobában található zöld mázos kályhát“ is ideszámítva, 2813.24 Ft-ba került.

Irodalom és forrás: Conscrptio Bonorum Mobilium et Immobilium Orphanos Splis, ac Perillis Domono condam Ignatii Szegedy de Mezzeõ Szeged respicientium. Zala Megyei Levéltár 63/207. – H. L.: Badacsony. Vasárnapi Újság, 1909. 578. – RADNÓTI-GERÕ: A Balaton régészeti és történeti emlékei. Bp., 1952. 136. – PÉCZELI Béla: Mûemlékekben elhelyezett múzeumok. Mûemlékvédelem, II. 1958. 123. – VAJKAI Aurél: Balaton melletti présházak. Bp. 1958. 10, 20, 21-24, 25. – GERÕ László: Építészeti mûemlékek. Bp. 1958. 118. – ENTZ-GERÕ: A Balaton környékének mûemlékei. Bp. 1958. 24, 90-92. – Magyar Mûemlékvédelem 1949-1959. Bp. 1960. 51, 133, 189. – GENTHON István. Magyarország mûvészeti emlékei. I. Dunántúl. Budapest, 1959. 18. – DERCSÉNYI Dezsõ: La tutela dei monumenti in Ungheria depo la liberazione. Acta Historiae Artium II. 1955. 103. – BEELKÁNYI Enikõ: Irodalmi emlékhelyeink a Dunántúlon. A Petõfi Irodalmi Múzeum Évkönyve, 1960/61. 217-219. – ÁCS Anna: Kiállítás-katalógus. Veszprém, 1992. – KOPPÁNY Tibor: A Balaton környékének mûemlékei. Bp., 1993. 129. – KALMÁR László: Badacsonytomaj története. Badacsonytomaj, 1995. 40-42. Címe: Badacsonytomaj, Szegedy Róza u. 137. Hrsz: 039/11 Funkciója: Irodalmi Emlékmúzeum. Mûemlék: M 5121 (50041/1958)

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 25

[ Magyar Múlt Cifra csûrök és vaskeresztek Egy szabolcsi sváb falu – Vállaj védelmérõl

PATAKY EMÕKE

A

középkori Valay falut, több közeli településsel együtt, a Károlyi család telepítette újra 1747-ben svábokkal. Az érdekes, „svábos“-nak mondott, hosszú hurkot alkotó egy fõutcás falu, széles szalagtelkekkel még teljes egészében õrzi a régi településszerkezetet. Sõt, a magyarhoz hasonló, fésûs beépítési rendszer is javarészt megmaradt. A hatalmas telkek, a nagyméretû nyeregtetõs lakóházak és a csarnokméretû „cifra csûrök“ alkotta falukép tömeghatásában még keveset változott 250 év óta. A hurok végében, a régi templom helyén emelkedik a község egyetlen mûemléke, az 1914-ben, Foerk Ernõ által tervezett egytornyú, historizáló téglatemplom. A hosszházas porták között elõfordul az utcával párhuzamos gerincû, L formájú ház is, ezek általában díszesebbek, gazdagabbak (egy iparos ház, vagy az „olajgyáros“ háza stb.). Az 1970-es években már megjelent a szakirodalomban a sváb porta képe, rajza, fõleg a csûröket emelték ki. Az 1980-as években megtörtént egy kutatás – felmérés, de ezt nem követte mûemléki védettség, holott akkor még talán az egész falut érintetlenül védhette volna meg egy MJT. Anyagát nem tudtuk elõkerestetni, úgy tûnt, elveszett. 1996-ban, kérésemre, az Okrutay Miklós vezette diákcsapat (Budapest, Schulek Frigyes Építõipari Technikum) újabb felméréseket készített, azzal a céllal, hogy mennyi védendõ érték lehet még Vállajon. Legalább 30-40 ház és 50-60 csûr maradt meg, amely helyi vagy országos védelmet igényelt volna, de az önkormányzat

teljes elzárkózása miatt ez tíz éven át megvalósíthatatlannak látszott. Ezalatt – sajnos – még helyi védelem sem született, ugyanakkor a település szívesen nevezi magát mûemlékfalunak, tehát érthetetlennek tûnt a mûemléki védettségtõl való tartózkodás. Az elmúlt évben az új önkormányzatnál ismét megpróbáltuk a település mûemléki védettségének szükségességét felvetni, de ebben a kérdésben semmiféle változás nem történt. Közben láthattuk, hogy mennyire károsodott a történelmi utcakép. Pusztulásnak indultak a cifra csûrök, sokat átalakítottak vagy lebontottak, új anyagok jelentek meg. A nyeregtetõs „svábos“, három- négyablakos lakóházak közé beékelõdtek a modernkedõ, zaklatott tetõs, mûanyagredõnyös, más színû családi házak, másutt pedig oda nem illõ hozzáépítésekkel alakult át a hajdani egységes megjelenésû utcakép. Csak a mûemlék templom melletti három ház maradt meg eredeti homlokzatával, ott viszont még a mûemléki környezet sem gátolta meg az egyik csûr alumínium lemezborítását. Ráadásul a rendezési tervben általunk mûemléki védettségre javasolt lakóház lebontását kérte egy új, építkezõ-vállalkozó tulajdonos. Mindezek a figyelmeztetõ jelek végre elindították részünkrõl a mûemléki védettség kezdeményezését a tiltakozás ellenére is. Megerõsítésként érkezett egy javaslat is épp ekkor az ICOMOS késõbbi elnökétõl. Nagy Gergely joggal csodálkozhatott, hogy ez a sváb falu még nem védett… Azért voltak pozitív változások is a szemléletben. A lebontott ház helyére, már velünk egyeztetett, modern, de sváb karakterû ház került. 12 év után még tájháza is lesz Vállajnak, az önkormányzat megvásárolt egy sváb portát e célból, de levédeni ismételten nem engedte… Jelenleg a templom melletti elsõ, jó állapotban lévõ, vakolatdíszes, tipikus sváb porta mûemléki védelme folyik, amely nemcsak a legszebb, de igen sok benne még az eredeti. Ezenkívül javasoltuk a 2005-ben „felfedezett“ értékes vas és kõkeresztes 19. sz.-i teA hatalmas telkek, a nagyméretû nyeregtetõs lakóházak és a csarnokméretû „cifra csûrök“ alkotta falukép tömeghatásában még keveset változott 250 év óta. Vállaj – Szabadság út. 2

A felvételeket a szerzõ készítette Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

25

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 26

[ Magyar Múlt Az öntöttvas keresztek javának mûtárgyi védettsége föltétlenül indokolt. E keresztek szerkezeti felépítése hármas tagozódást mutat. Korpusz nélküli keresztek kialakítása különösen szép, áttört, csipkeszerû szerkezettel. Vállaj – vaskeresztes temetõ

metõ védelmét is, amelyben megtalálhatók még az alapító õsök sírjai is. Ezzel a kettõs védelemmel indítanánk e történelmi sváb falu építészeti értékeinek megmentését. Szabadság út 2. a volt Scheuerman – porta (sváb – ház, cifra csûr és három ólas góré) még az alapító családok egyikéé volt. Ma is részben a leszármazottaké, akik rendben és a hagyományoknak megfelelõen tartják a porta épületeit. Jelenlegi formájában a 19. sz.-i historikus, városias megjelenésû vakolatdíszes fõhomlokzatával fordul a falu felé. Oldaltornáca már fûrészelt deszkadíszes fejezetû faoszlopos. A lakórészek elõtt szintén fûrészeltdíszû deszkamellvéd védi. Valaha nádtetõs volt, de már száz éve cserepesre kellett váltaniuk az akkori tûzrendelet miatt. A felmérési rajzokból kiderül, hogy alaprajza – itt a típus szerinti. Valójában a magyar alföldi, háromosztatú ház nyomán alakították ki, csak sváb méretekben (tornáccal kb. 10x20m) és kétmenetesen. Két szoba az utca felé (stube kammer, fadré kammer), utána a téli konyha (winter küche) elõtérrel, majd ismét szoba, kamra (kammerli és stibli). Ezután egy kis lépcsõház-féle következik, a pince (téglaboltozatos) – padlás, két állószékes fedélszékben lépcsõvel, aztán nyári konyha másik kamrával, végül a nagy istálló. Árnyékszék a tornác végében. Padlásán még áll a téglából épített, konyha felé elpadlásolt szabadkémény nagy pendelye, húsfüstölésre. A szobák, konyhák fapadlósak, tornácon téglaburkolat van, az istállóban döngölt föld. Szobákban deszkamennyezet, falak kõalapokon téglára épített vályog vagy vegyes fal. A tornác elõtt szivattyús vaskút áll. Az oldalkertben áll a vidék népi építészetének leghatalmasabb csarnoka, a csûr, itteni szó- használattal a cifra csûr. Mérete 14x30 méter, kb. hétméteres belmagassággal, három hajóval, hat fiókkal, két állószékes, állványos tiszta faszerkezettel. Az 1902es tûzrendelet óta cserepesek a vállaji csûrök, elõtte nádazottak vagy szalmásak voltak. (A határ túloldalán lévõ Mezõpetri nevû sváb testvérfaluban még megmaradt néhány hasonló nagyságú nádtetõs csûr is, ezek nyomán képzelhetjük el a régi vállaji faluképet). Homlok és hátsófaluk téglából, a kis magasságú hosszfaluk kõre rakott vályogból épült. 26

ÖRÖKSÉG

Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

Bejárati kapuja a porta ékessége kb. 3x3 méteres, kétszárnyú, léc és fûrészelt deszkadíszes. A kapuboltív alatti timpanonban napvirág és levéldísz gazdagítja. (Más kapu még további festett vakolatdísszel is lehet körítve.) Az oldal és hátsó kertben tiszta faszerkezetû, talpas disznóólas górék állnak. A védendõ porta mellett álló két telken áll még a település másik két legszebb és legrégebbi háza – sajnos rossz állapotban, de mûemléki környezetül mindenképpen ki kell, hogy jelöljük a másik oldalon álló Temetõ u.-i néhány házzal együtt. Temetõ út rk. temetõ A fõutcára majdnem merõlegesen, a templom mögött vezet a temetõdombra az egyik oldalán végig beépített Temetõ utca. A sírkert dombjának tetején emelkedik az 1868-ban épített egytornyos kicsi ravatalozó kápolna. Timpanonos bejárata egyszerû klasszicista jegyeket mutat. Építtetõinek nevét az évszámmal befalazott két kõlapon találjuk. (Kiever Vendel és nõje Seierman Terézia.) A kápolnához vezetõ út mentén kései kálvária stációiként – kis nyeregtetõs házacskák sora épült. A kápolna elõtt nagy kõ-oszlopszékes keresztek állnak. Oldalt és mögöttük láthatjuk a temetõ legrégebbi – 19. századi öntött vaskeresztjeit és az I. világháború. faragott kõkeresztjeit. A vas- és kõkeresztek csoportjai változatosak, igen szép látványt nyújtanak. Nem találtam rájuk feljegyzést, kutatást igényelnének. Az öntöttvas keresztek javának mûtárgyi védettsége föltétlenül indokolt. E keresztek szerkezeti felépítése hármas tagozódást mutat. Különbözõ talapzatuk van, pl. kerubokkal vagy egy kis timpanonos épülettel alátámasztva, ebbõl nyúlik ki a vaskereszt hosszú szára, tövében a siratókkal, feljebb a koszorúval körbevett felirati tábla (kör, szívalak, téglalap) helyezkedik el. A kereszt legszebben kialakított felsõ részén leggyakrabban a korpuszt találjuk. A keresztvégek kivirágzanak, még rózsává is formálódnak A korpusz kialakítása mûvészi, nem teljesen „népi“. (Burgenlandi utamon ugyanilyen keresztet láttam a németújvári vár vastárgyak gyûjteményében.) Korpusz nélküli keresztek kialakítása különösen szép, áttört, csipkeszerû szerkezettel. A vashámorokból kikerülõ nyersvasat felvidéki vagy kárpátaljai vasgyárakban öntötték az elõre megtervezett mintákba, Munkácson, Nagykárolyban vagy Gölniczbányán – ez csak feltevés, kutatni kellene. (Turok Margit mûvészettörténész kolleganõnk ennek érdekében az Öntõdei Múzeummal tárgyal.) E vaskereszteket bizonyára mintakönyv, elõregyártás alapján rendelhették meg, egyéni összeállítás szerint, mert a vállaji temetõ példányain is megfigyelhetõk, pl. azonos elemek más-más elemmel kombinálva. Ez is alapja a sokféleségüknek. A többféle vaskereszt és kõkereszt együttállása, térbeli csoportosulása megkapóan széppé teszi az ápolt temetõ összképét. A vaskeresztek állapota azonban arra figyelmeztet, hogy megindult a pusztulásuk. Rozsdafoltok, törések, hiányok, kipótlások, keresztdarabok jelzik, hogy menteni kell õket. A kõkereszttel együtt legalább negyven sírjel védése indokolt. Amint arra már utaltam, e két egyedi védelemmel, jól körülrajzolt mûemléki környezettel, elsõ lépésként, talán megvédhetõ Vállaj legértékesebb része. A védelem soron következõ feladata lesz – hacsak közben nem születik meg a helyi védelem – további eredeti, különleges házak és a legszebb cifracsûrök védelme. A határontúli sváb településeken már erõteljes védelem kezdõdött, gazdagodik a mezõpetribeli sváb tájház, reméljük, ez is ösztönzõen hat majd Vállajra.

orokseg_0901.qxp

2009.12.11.

9:16

Page 27

[ Magyar Múlt Szénbányászok kincsei – avagy a bányászidentitás másodlagos forrásai

HERVOLY VANDA

„

a már nincs bányászat“ – mondják sokan lemondóan az egykor „magyarországi Ruhr-vidéknek“ nevezett Borsod-AbaújZemplén megyében, ahol az 1720-30-as években – Trangous Mihály, Kassára származott miskolci természetvizsgáló és Radvánszky Béla sajókazai báró nevéhez fûzõdõen – megindult a rendszeres szénbányászat. Kulturális antropológusként – részben a családi hagyományok okán, részben a gazdasági változások társadalmi következményeinek hatását vizsgálva – keresni kezdtem a kijelentés mögöttes tartalmát. 30-40 évnyi föld alatti aktív munkaviszony után, a ma már nyugdíjas szénbányászok segítségével, 2002-2005 között végeztem kutatást egy valamikor híres Borsod megyei bányász községben a mára összeépült Szuhakálló-Mucsony- Alberttelepen. A kérdés az, hogy a fenti mondat ellenére létezik-e ma még a foglalkozáshoz kötõdõ bányászidentitás a nyugdíjas bányászok életében. Tapasztalataim szerint igen. A bányász foglalkozási csoportot összefogó leírható, jellemezhetõ identitás, amely mára már nem a mindennapi cselekedetekben, hanem az elbeszélésekben, az emlékezésekben kap helyet. Az 1950-es években a gazdasági- és politikai ideológia a fizikai munkát tartotta a legfõbb értéknek, a munkásságot pedig a társadalom legfontosabb osztályának. Köztük a bányászok még kiemeltebb társadalmi státust kaptak, õk voltak „a munkásság arisztokratái“. A szocialista politika konstruálta a munkás- és ezen belül a bányászöntudatot és propagálta is: „Valamikor szép vót ez, felemelt fejjel mentünk, má most lemegyen minden, akkor büszkék voltunk.“ Mára azonban a 36 akna berobbantott borsodi helyét egy-két külszíni fejtés vette át, megszûnt a kapcsolódási pont, a bányászok kiemelt társadalmi helyzete. Akkoriban két lehetõség adódott a régi bányászok számára, már akiknek még a bányászat még jelentett valamit. Az egyik a visszahozás, amely szükséges, mivel az én mindig pozitív identitást szeretne bemutatni, megmutatni, s ennek jelentõs részét tették ki a munkásévek. A másik a felejtés, amely a bányászatban eltöltött évek emlékeinek esetében csak passzív, nem direkt (aktív) felejtés, egyszerûen azért következik be, mert nem kérdez rá senki. Esetünkben is csak a módszeres kutatói érdeklõdés nyomán kerültek újra felszínre ezek az emlékek, amelyek önmeghatározásként foghatók fel. A bányászok identitásának kulcsa ebben az emlékezeti visszahozásban van. Az emlékezés három beszédmódja közül az életútinterjúk nosztalgikus hangot öltöttek. A bányászidentitás legjellemzõbb tükrei a fiókból, dobozokból, reklám-szatyrokból elõkerülõ használati- és dísztárgyak, kitüntetések, megsárgult fotók, kivágott újságcikkek és a történetek. Utóbbiak let-

M

tek az elsõdleges, míg az elõbb említettek a másodlagos források. Az életútinterjúk többsége a bányász-foglalkozásról szól, amely eddigi életüknek, önmeghatározásuknak jelentõs része. A legfontosabb történetek, epizódok a családi tradíció; a munka veszélyessége, nehézsége és az ebbõl adódó bátorság, helytállás, fegyelem, szaktudás, csapatmunka (ez utóbbihoz kapcsolható a munkaverseny és egy 1952-ben történt baleset); a párthoz való viszony; valamint a gyakran politikai töltetû ünnepek. A másodlagos források a tárgyak hívják elõ ezeket a történeteket és elõsegítik az emlékezést, hiszen a múlt megõrzésének egyik lehetõsége a tárgymentés. Ezek elhelyezési módjából, tárolásából, rendszerezettségének mértékébõl következtethetünk arra, hogy mennyire fontosak ezek az egyénnek. Mindenkinél ugyanazon jellegû források kerültek elõ, hiszen minden segítõ ugyanannak a korszaknak és társadalmi csoportnak a tagja. A tárgyak nem képeznek nagy vagyoni értéket, de számukra eszmei értékük felbecsülhetetlen. Egy bányász lakta házból nem hiányozhat a falról a bányászfokos és a szekrény polcán a karbidlámpa kicsinyített, aranyozott mása és a bányász korsó. Látszólag ennyi jelöli az odaérkezõnek a lakó foglalkozását. A lakásokon belül nem fedezhetõ fel további jellegzetesség. Ha azonban a bányászévekrõl kezdünk kérdezõsködni, a tudat rejtett mélyébõl azonnal elõkerülnek az emlékek, elindítva az egyéni emlékezést, alátámasztva a szóbeli elbeszélést. Minden volt bányász megtartott és féltve õriz néhány könyvet, fotót, cikket, jelvényt. A könyvekben, cikkekben gyakran gondosan aláhúzott részeket találunk. Ezeket nem egyszerûen felhalmozták, hanem válogattak is: „Valakirül szól, azér tettem el“, Ami rólunk szól azt mind megtartottam“ – hangzik a gyûjtés miértje. A kitûzõk viselése gyakran az elemzett pártálláshoz kapcsolódott: „Volt, aki egyet tûzött ki, de volt, aki végigtûzte“. Ezekkel a kitüntetésekkel, jelvényekkel, amelyek a szocialista politikai ideológia elismerését jelentették az egyénnek és a brigádnak, gyakran már „az unokák játszanak“. Ezek az oklevelekkel együtt kerültek az alsó fiókokba, dobozokba. Tulajdonosaik nem tudtak megválni tõlük végleg, legfeljebb csak részben kiselejtezték. Zászlókat, munkahelyi összeírásokat a helyi Mûvelõdési Ház rendezetlen kiállításaiban találhat az érdeklõdõ. A bányászruhákat, mivel vissza kellett szolgáltatni az üzemnek vagy épp ki kellett cserélni a kopás miatt, nem találjuk meg az otthoni tárgyak között. Esetleg egyegy bányászegyenruha kerül elõ a szekrénybõl, amelyet tulajdonosa azért nem vesz már fel, „mert kihízta“. Néhány munkavédelmi bányásznadrág az ún. „korcos“ azonban még újonnan is megtalálható a szekrények alján. Ezek vászonból készült sötétkék rövid, illetve félhosszú megkötõs nadrágok. Ezt viselték csak a nagy melegben, gumicsizmával. A fronton (a bányában) töltött órák, az átélt élmények mélyen beleivódtak életükbe, és áthatották az emlékeiket. A bányász munkája nyomán olyan tulajdonságokról, érték- és normarendszerrõl számol be, amelyek a mindennapjait is meghatározták, meghatározzák. Ezek az emberek büszkén vállalják életüket és munkájukat. Máig részletesen tudnak beszélni a bányákban eltöltött évek jó és rossz emlékeirõl. Mûemlék

Régészet

Mûtárgy

ÖRÖKSÉG

27