AZ ELLÁTANDÓ TERÜLET JELLEMZŐI... 4 AZ INTÉZMÉNY ADATAI, SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE, SZAKMAI EGYSÉGEI ÉS TELEPHELYEI

Tartalomjegyzék AZ ELLÁTANDÓ TERÜLET JELLEMZŐI ................................................................................................................................ 4 AZ INTÉZMÉNY ADATAI, SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE, SZAKMAI EGYSÉGEI ÉS TELEPHELYEI .......................... 8 AZ INTÉZMÉNY SZERVEZETE ....................................................................................................................................................................... 8 AZ INTÉZMÉNY 2016. JANUÁR 15-i FÉRŐHELYSZÁMA A HATÁLYOS MŰKÖDÉSI ENGEDÉLYEK ALAPJÁN ............................. 9 TÉNYLEGES GONDOZOTTI LÉTSZÁM 2016.01.01.-i ÁLLAPOT ............................................................................................................... 9

AZ INTÉZMÉNY KIALAKÍTANDÓ SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE ...................................................................................... 10 A FONYÓDI GYERMEKOTTHON SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE ................................................................................................................. 11 KIKÖTŐ GYERMEKOTTHON ÉS LAKÁSOTTHONAINAK SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE ...................................................................... 12 ÖREGLAKI ÉS SOMOGYVÁRI GYERMEKOTTHONOK............................................................................................................................ 13 ÖREGLAKI - SOMOGYVÁRI LAKÁSOTTHONOK ..................................................................................................................................... 14

AZ INTÉZMÉNY SZAKMAI TEVÉKENYSÉGE ..................................................................................................................... 15 ELLÁTANDÓ TEVÉKENYSÉGEK ................................................................................................................................................................. 15

FONYÓDI GYERMEKOTTHON SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE .............................................................................. 16 KIKÖTŐ GYERMEKOTTHON ÉS LAKÁSOTHONAINAK SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE ............................... 18 ÖREGLAKI GYERMEKOTTHON SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE ........................................................................... 20 SOMOGYVÁRI GYERMEKOTTHON SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE .................................................................... 21 ÖREGLAKI LAKÁSOTTHONOK SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE ............................................................................ 22 SOMOGYVÁRI LAKÁSOTTHONOK SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE ...................................................................... 23 SZEMÉLYI FELTÉTELEK ............................................................................................................................................................................... 24 ELHELYEZÉSI FELTÉTELEK ........................................................................................................................................................................ 24 AZ INTÉZMÉNYI SZAKMAI MUNKÁHOZ KAPCSOLÓDÓ ALAPDOKUMENTUMOK ....................................................................... 24

AZ INTÉZMÉNY MŰKÖDÉSÉT MEGHATÁROZÓ JOGSZABÁLYOK ............................................................................. 25 A SOMOGY MEGYEI II. RÁKÓCZI FERENC GYERMEKOTTHON SZEMÉLYISÉGELMÉLETI ALAPFELFOGÁSA ....................................................................................................................................................................... 26 SZEMÉLYKÖZPONTÚ GYERMEKVÉDELMI SZAKELLÁTÁS ALKALMAZÁSÁNAK FŐBB SZEMPONTJAI ...... 28 SZAKMAI CÉLRENDSZER......................................................................................................................................................... 29 AZ INTÉZMÉNYI SZOLGÁLTATÁSOK BEMUTATÁSA ..................................................................................................... 31 A SZOLGÁLTATÁSI TEVÉKENYSÉG CÉLJÁNAK, FORMÁJÁNAK, MÓDSZEREINEK ÉS A FELTÉTELRENDSZERNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI ............................................................................................................................................................................................ 31

AZ ELLÁTANDÓ CÉLCSOPORT JELLEMZŐI ...................................................................................................................... 32 A GYERMEKEK KIMUTATHATÓ TESTI ÉS LELKI (JELLEMZŐI) TÜNETEI ....................................................................................... 32 SZOMATIKUS, FIZIOLÓGIÁS KÁROSODÁSOK, FUNKCIONÁLIS ZAVAROK ..................................................................................... 35 A GONDOZOTTAK SZOCIÁLIS HÁTTERE ................................................................................................................................................. 36 A GONDOZOTTAK ÉLETKORA .................................................................................................................................................................... 37

AZ INTÉZMÉNY ÁLTALÁNOS ELLÁTÁSI PROTOKOLLJA ............................................................................................. 40 AZ ELLÁTÁSI FOLYAMAT ELSŐ SZAKASZA (KIVIZSGÁLÁS) ............................................................................................................. 40 AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS A CSOPORTBAN DOLGOZÓ SZAKEMBEREKKEL ....................................................................................... 42 AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS KERETEINEK RÖGZÍTÉSE .................................................................................................................................. 44 A CSOPORTON BELÜLI SZAKMAI MUNKA FOLYAMATA .................................................................................................................... 45 A CSOPORTOS ÉLETFOLYAMATOT TERHELŐ KRÍZISEK ..................................................................................................................... 46 A GONDOZÁS LEZÁRÁSÁNAK FOLYAMATA .......................................................................................................................................... 46

AZ ELLÁTÁS FOLYAMATÁNAK FONTOSABB ELEMEI ................................................................................................... 47 AZ INTÉZMÉNYBEN MŰKÖDŐ GONDOZOTTI CSOPORTFOLYAMATOK ANALITIKAI SZEMPONTÚ MEGKÖZELÍTÉSE ....................................................................................................................................................................... 50 SPECIFIKUS ELEMEK ÉS MÓDSZERTANI ELJÁRÁSOK AZ INTÉZMÉNY GONDOZOTTI KÖZÖSSÉGEIBEN ................................ 50 LELKI ÉS SZELLEMI BEÁLLÍTÓDÁS .......................................................................................................................................................... 51 A KAPCSOLATALAKÍTÁS FOLYAMATÁNAK SPECIFIKUS ELEMEI .................................................................................................... 52 AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS JÁTÉKTERÉNEK MEGHATÁROZÁSA .............................................................................................................. 54 A CSOPORTFOLYAMATOK TARTALMI MOZZANATAI .......................................................................................................................... 59

A SEGÍTŐ KAPCSOLAT ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI ........................................................................................................... 63 KAPCSOLATI ALAPFORMÁK .................................................................................................................................................. 67 EGYÉNI SEGÍTŐ BESZÉLGETÉS .................................................................................................................................................................. 67 KÜLÖNBÖZŐ KÖZÖSSÉGI HELYZETEK .................................................................................................................................................... 67 KÖZÖSSÉGI KERETEK CSOPORTOSÍTÁSA ............................................................................................................................................... 68

AZ INTÉZMÉNYI SZOLGÁLTATÁSOKAT IGÉNYBEVEVŐ GONDOZOTTAK JOGAINAK VÉDELME ................. 69 AZ ELLÁTÁST NYÚJTÓK JOGAINAK VÉDELMÉVEL KAPCSOLATOS BELSŐ SZABÁLYOK .......................................................... 70

A SZAKMAI MUNKA ALAPELVEI ........................................................................................................................................... 70 AZ INTÉZMÉNYI NEVELÉS PADAGÓGIAI SZEMPONTJAI ............................................................................................. 72 NEVELÉSI ALAPELVEK A GYAKORLATBAN ........................................................................................................................................... 73 NEVELÉSI MÓDSZEREK, ESZKÖZÖK ......................................................................................................................................................... 74 ÁLTALÁNOS NEVELÉSI FELADATOK ....................................................................................................................................................... 75 ÁLTALÁNOS ELLÁTÁSI, GONDOZÁSI FELADATOK .............................................................................................................................. 77

KIEMELT NEVELÉSI TEVÉKENYSÉGEK ............................................................................................................................. 78

A GONDOZOTTAKNÁL GYAKRAN MEGFIGYELHETŐ PROBLÉMÁK, MEGNYILVÁNULÁSOK ÉS A KEZELÉSÜKKEL KAPCSOLATOS ELVÁRT SZAKMAI MAGATARTÁS ....................................................................... 78 ALVÁSI PROBLÉMÁK .................................................................................................................................................................................... 78 MEGKÜZDÉSI KÉPESSÉGEK NEHÉZSÉGEI ............................................................................................................................................... 78 TÁPLÁLKOZÁSI PROBLÉMÁK..................................................................................................................................................................... 78 LEHANGOLTSÁG ............................................................................................................................................................................................ 79 ELSZIGETELŐDÉS, MAGÁNYOSSÁG ......................................................................................................................................................... 79 ERŐTLENSÉG .................................................................................................................................................................................................. 79 MEGRENDÜLT ÖNÉRTÉKELÉS ................................................................................................................................................................... 79 KONCENTRÁCIÓS NEHÉZSÉGEK................................................................................................................................................................ 79 SZORONGÁS .................................................................................................................................................................................................... 80 RITUÁLIS, KÉNYSZERES VISELKEDÉS ..................................................................................................................................................... 80 ALKALMAZKODÁSI ÉS ENYHÉBB VISELKEDÉSI RENDELLENESSÉGEK ......................................................................................... 80 SZOCIÁLIS JÁRTÁSSÁGOK TERÉN ADÓDÓ HIÁNYOSSÁGOK ............................................................................................................. 80 TÚLMOZGÉKONYSÁG .................................................................................................................................................................................. 81 AGRESSZIVITÁS ............................................................................................................................................................................................. 81 DÜHROHAMOK............................................................................................................................................................................................... 81 KEGYETLENSÉG............................................................................................................................................................................................. 81 TÜRELMETLENSÉG ....................................................................................................................................................................................... 82 VESZEKEDÉS .................................................................................................................................................................................................. 82 RENDKÍVÜLI STRESSZÉLMÉNYT KÖVETŐ ÁLLAPOT ........................................................................................................................... 82 ÖNSÉRTÉS, ÖNGYILKOSSÁGI KÍSÉRLETEK, DEPRESSZÍV EPIZÓDOK .............................................................................................. 83 SÚLYOS ÉRZELMI ZAVAR (LABILITÁS) A SZORONGÁS ÉS AZ INGERLÉKENYSÉG KÖZÖTT ...................................................... 83 INDULATFOKOZÓDÁS (EXPLOZÍV REAKCIÓ)......................................................................................................................................... 84 RÖVIDZÁRLATI CSELEKMÉNY (ACTING-OUT)....................................................................................................................................... 85 ÁTLAGOSTÓL ELTÉRŐ ÉBERSÉGI SZINT ................................................................................................................................................. 86 ÁTMENETI SÚLYOS DEKONCENTRÁCIÓ .................................................................................................................................................. 86 ALKOHOLOS BEFOLYÁSOLTSÁG (RÉSZEGSÉG) .................................................................................................................................... 86 RENDSZERES ALKOHOLFOGYASZTÁS ..................................................................................................................................................... 86 GYÚJTOGATÁS, LOPÁS ................................................................................................................................................................................ 87 ERŐSZAKOS CSELEKMÉNYEK ................................................................................................................................................................... 87 EGYÉNI GONDOZÁSI-NEVELÉSI TERV KÉSZÍTÉSE ................................................................................................................................ 88 AZ INTÉZMÉNYBE KERÜLŐ GYERMEKEK ÉS FIATALOK BEFOGADÁSÁNAK SZAKSZERŰ ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS LEBONYOLÍTÁSA........................................................................................................................................................................................... 88

MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS ÉS SZOLGÁLTATÁS ........................................................................................................................ 89 TERÁPIÁS ESZKÖZEINK ............................................................................................................................................................................... 90

ADMINISZTRÁCIÓ ...................................................................................................................................................................... 90 ADMINISZTRÁCIÓS FELADATOK VÉGZÉSE ............................................................................................................................................ 90 (JELENTÉSI KÖTELEZETTSÉGEK) .............................................................................................................................................................. 90 EGYÉB ADMINISZTRÁCIÓS FELADATOK ................................................................................................................................................ 91

AZ INTÉZMÉNY KAPCSOLATRENDSZERE ......................................................................................................................... 92 A SPECIÁLIS ELLÁTÁS BIZTOSÍTÁSA .................................................................................................................................. 94 INTEGRÁLT CSOPORTOK ............................................................................................................................................................................. 94

KETTŐS SZÜKSÉGLET .............................................................................................................................................................. 94 SPECIÁLIS CSOPORTOK ............................................................................................................................................................................... 95 A SPECIÁLIS PROBLÉMAPROFILOK ÉRTELMEZÉSE .............................................................................................................................. 97 A DISSZOCIALITÁS ÉRTELMEZÉSE ........................................................................................................................................................... 98 A NEURÓZIS (PSZICHÉS ZAVAR) ................................................................................................................................................................ 99 A PSZICHOAKTÍV SZEREKKEL VALÓ VISSZAÉLÉS ............................................................................................................................. 101

A SPECIÁLIS ELLÁTÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI .......................................................................................................... 102 A SPECIÁLIS ELLÁTÁS PROBLÉMASPECIFIKUS GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROTOKOLLJA ............................ 105 REAKTÍV VISELKEDÉSI ÉS PSZICHÉS RENDELLENESSÉGEK ................................................................................... 105 MAGATARTÁSZAVAROK ........................................................................................................................................................................... 105 HIPERKINETIKUS MAGATARTÁSZAVAROK ......................................................................................................................................... 107 A DISSZOCIÁLIS (ANTISZOCIÁLIS) ZAVAR ........................................................................................................................................... 108 A HANGULATI ÉLET SÚLYOS ZAVARAI (DEPRESSZÍV ÉRZELMEK, PSZICHOGÉN DEPRESSZIÓ) ............................................ 111 A BORDERLINE TÍPUSÚ ZAVAR ............................................................................................................................................................... 112 ALKALMAZKODÁSI ZAVAROK ................................................................................................................................................................ 115 POSZTTRAUMÁS STRESSZBETEGSÉG (PTSD) ....................................................................................................................................... 117 SÚLYOS SZORONGÁSOS ZAVAROK (GENERALIZÁLT SZORONGÁS, PÁNIKZAVAR, FÓBIÁK, KÉNYSZERBETEGSÉG, TIC ZAVAROK) ..................................................................................................................................................................................................... 119 PSZICHOAKTÍV SZERHASZNÁLAT ZAVARAI ........................................................................................................................................ 122

ORGANIKUS ÉS SZIMPTÓMÁS MENTÁLIS ZAVAROK .................................................................................................. 124 SKIZOFRÉNIA, SZKIZOTYPIÁS ÉS PARANOID ZAVAROK .................................................................................................................. 124 BIPOLÁRIS AFFEKTÍV ZAVAR .................................................................................................................................................................. 126

ENGEDÉLY NÉLKÜLI ELTÁVOZÁS ..................................................................................................................................... 128 AZ ENGEDÉLY NÉLKÜLI ELTÁVOZÁSSAL KAPCSOLATOS JOGSZABÁLYI KÖTELEZETTSÉGEK ............................................ 128 AZ INTÉZMÉNY ÁLLÁSPONTJA AZ ENGEDÉLY NÉLKÜLI ELTÁVOZÁSOKKAL KAPCSOLATBAN ........................................... 129

A KÜLÖNLEGES ELLÁTÁS SZAKMAI PROGRAMJA ...................................................................................................... 131 AZ INTÉZMÉNY KÜLÖNLEGES ELLÁTÁSSAL KAPCSOLATOS ALAPELVEI .......................................................... 132

2

ÁLTALÁNOS ALAPELVEK.......................................................................................................................................................................... 132 ÁLTALÁNOS CÉLOK .................................................................................................................................................................................... 132

MENTÁLIS RETARDÁCIÓ ....................................................................................................................................................... 133 ENYHE MENTÁLIS RETARDÁCIÓ ............................................................................................................................................................. 134 MÉRSÉKELT (KÖZÉPSÚLYOS) MENTÁLIS RETARDÁCIÓ ................................................................................................................... 134 SÚLYOS MENTÁLIS RETARDÁCIÓ ........................................................................................................................................................... 135 HABILITÁCIÓ ÉS REHABILITÁCIÓ ........................................................................................................................................................... 135

FEJLŐDÉSI ZAVAROK ............................................................................................................................................................. 135 A BESZÉD ÉS A NYELV FEJLŐDÉSI ZAVARAI ....................................................................................................................................... 136 AZ ISKOLAI KÉSZSÉGEK ZAVARAI ......................................................................................................................................................... 137 A MOTOROS FUNKCIÓK FEJLŐDÉSI ZAVARAI ..................................................................................................................................... 138 KRÓNIKUS BETEG GYERMEKEK, FIATALOK ELLÁTÁSA................................................................................................................... 139

ALAPVETŐ NEVELÉSI, GONDOZÁSI FELADATOK ......................................................................................................... 140 KÜLÖNLEGES ELLÁTÁSRA VONATKOZÓ KIEMELT ALAPELVEK .......................................................................... 140 A KÜLÖNLEGES ELLÁTÁSRA JOGOSULT GYERMEKEK ÉS FIATALOK SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉSÉNEK ALAPKÉRDÉSEI ......................................................................................................................................................................... 141 A KÜLÖNLEGES ELLÁTÁSRA JOGOSULT GYERMEKEK ÉS FIATALOK NEVELÉSE ÉS FELKÉSZÍTÉSE ...... 142 TERÁPIÁS JELLEGŰ FOGLALKOZÁSOK ........................................................................................................................... 143 AZ UTÓGONDOZÓI ELLÁTÁS ............................................................................................................................................... 144 AZ UTÓGONDOZÓI ELLÁTÁS KÖVETELMÉNYEI ................................................................................................................................. 144 A SZAKMAI MUNKA ALAPELVEI ............................................................................................................................................................. 145

UTÓGONDOZÓI ELLÁTÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ NEVELŐI FELADATOK .................................................................... 146 A FIATAL FELNŐTT SZEMÉLYISÉGÉNEK ELŐSEGÍTÉSE .................................................................................................................... 146 ÉLETÚTTERVEZÉS, A JÖVŐKÉP KIALAKULÁSÁNAK SEGÍTÉSE ...................................................................................................... 147 SEGÍTSÉGNYÚJTÁS AZ ÖNÁLLÓ ÉLET KIALAKÍTÁSÁBAN ............................................................................................................... 148 BEVEZETÉS A MUNKA VILÁGÁBA .......................................................................................................................................................... 148 PARTNERKAPCSOLATOK, CSALÁDTERVEZÉS ..................................................................................................................................... 149 CSALÁD ÉS SZEMÉLYES KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA .......................................................................................................................... 149

JÓVÁHAGYÁSI ZÁRADÉK ...................................................................................................................................................... 150

3

AZ ELLÁTANDÓ TERÜLET JELLEMZŐI A Somogy Megyei II. Rákóczi Ferenc Gyermekotthon működési és szakmai egységeiben elhelyezett gyermekek és fiatalok természetes emberi biológiai – pszichológiai adottságai vagy eleve gyengék, fejletlenek, vagy az ártalmas környezet hatására a megviseltség miatt már kimerültek, legyengültek ahhoz, hogy kevesebb problémával küzdő kortársaikhoz viszonyítva egészséges testi – lelki – erkölcsi fejlődés jeleit mutassák. Szakmai tény, hogy a gyermeki szükséglet kielégítésének elmulasztása nyomot hagy a gyermek, fiatal egész fejlődésében, erkölcsi és lelki állapotában. Ha ez a mulasztás tartósan fennáll, visszafordíthatatlan ártalmat jelent a gondozott további sorsát illetően. A szükséges nevelési, egészségügyi, pszichológiai pedagógiai fejlesztő valamint korrektív hatások hiánya a gyermek, fiatal fejlődési retardációját, illetve testi, szellemi, erkölcsi fejlődésének maradandó torzulását, kóros voltát és társadalmi részvételének korlátozottságát eredményezi. A bekerülő gyermekek és fiatalok több éves kedvezőtlen élettörténeti előzménnyel rendelkeznek, hosszú és keserves tényeket tartalmaz a családi anamnézisük. Környezetük hiányai vagy ártalmai révén megélt korábbi életútjuk súlyosan megterhelő és elszomorító. A gyermekségüktől megfosztott, tönkretett, megnyomorított gyermekkor után nagyon rossz és durván torzult bevésődésekkel, retardált személyiséggel, halmozott testi, lelki sérülésekkel, elhanyagoltan, piszkosan, leromlott testi állapotban, magányosan, szomorúan, vagy primitív védekező mechanizmusokkal kerülnek hozzánk. Érzelmi tartalékaik nincsenek, örömöt alig ismernek, adaptációs kapacitásaik elfogytak, vágyaik szürkék, gyászolnak, legtöbben regresszióban vannak. Közösségi életben a veszteségek és a stressz hatására romboló aktivitásaik, egyes esetekben rövid pszichotikus jellegű epizódok miatt megvetettek, elfordulnak tőlük. Megtanultak sok és kitörölhetetlen hibás alkalmazkodási formát. Ezek korábban túlélő technikák voltak, amelyek eddig fenntartották őket, a bekerüléssel azonban feleslegessé váltak. Levetni nehéz a masszívan rögzült mechanizmusokat, bevésődtek. A gondozottak állapotát meghatározó probléma profilok nem életkor specifikusak, és csak részleteket fognak meg az egész személyiségtörténetből. Köztudott, hogy a gyermekeknél, fiataloknál a fejlődés során a személyiség jellemzői fejlődési fázisonként változnak, és akkor rögzülnek, ha nincs más lehetősége a gondozottnak, minthogy sorsa nehézségeit maladaptív magatartással viselje el. Az intézményben tevékenységünket arra összpontosítjuk, hogy a mindenkori adottságokkal a lehető legteljesebb egészséget és emberséget segítsük kifejlődni a nevelésbe vett gyermekek és fiatalok vonatkozásában. Szemléletünk röviden és közérthetően az alábbiakban foglalható össze: A gyermeket, fiatalt úgy kell elfogadnunk, szeretnünk, tisztelnünk, ahogy van. Testi, lelki és erkölcsi nevelését rehabilitáljuk. Lelki fejlődési zavaraiknak mentális károsodásuknak oktatásukkal képzésükkel összefüggő problémáit folyamatosan korrigáljuk intézményi környezetben. Az emberi kapcsolatok sérülései ellenére a biológiai és ösztönös fiziológiai kötődések figyelembevételével szervezzük az életüket. Nem a szakellátásba kerülő gyermek és fiatal hibáiból indulunk ki, hanem egészséges és értékes tulajdonságaira alapozunk a munkánk során. Bármilyen problémával kerülünk szembe, nem a teljesítményt tűzzük ki célul (azaz a javulást időben előre nem ütemezzük), hanem a gyermek, fiatal jó testi – lelki közérzetét és az életkorának megfelelő előremutató kapacitásokat és megnyilvánulásokat igyekszünk megerősíteni. Felfogásunk szerint a gyermeknek, fiatalnak – amennyiben a környezet részéről megkapta mindazokat a szükséges feltételeket, attitűdöket, amelyekre az adott korú gyermeknek, fiatalnak szüksége van – nincs más lehetősége, minthogy az egészség irányába változzon. 4

A gyermekvédelmi gondoskodásra, nevelésre, habilitációra, rehabilitációra és terápiára jogosult gyermek, fiatal szükségletei nem merülnek ki a biológiai ellátás és a pedagógia általános műveleteivel, nem is zárulnak be a speciális felzárkóztató, fejlesztő tréningekkel és terápiákkal, hanem a gyermekeknek, fiataloknak megfelelő érzelmi légkörre, szabad játékra, adott esetben munkára, véleménynyilvánításra, tehát lelki környezetre is szüksége van ahhoz, hogy normális gyermekként fejlődjön és rehabilitálódjon. Tapasztalataink alapján tudjuk, hogy a gyermekek, fiatalok korábbi tragikus életeseményei, kudarcai (gyakran iskolai kudarcok) feldolgozatlanul lappanganak a lelkükben, ezeket személyes hangvételű, egyéni segítő vezetéssel vagy csoportterápiás eszközökkel igyekszünk helyretenni. Biztonságkereső viselkedésüket, felépített játszmarendszerüket próbáljuk jól korrigálni. Intenzíven foglalkozunk a gondozottak életének eddigi alapvető vezérelveivel, beállítódásainak, hiedelmeinek feltárásával élettörténeti összefüggésben, és közös értelmezéssel fokozatosan módosítjuk ezeket. Mindezt nem csupán a gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos valamint a klinikusok pszichoterápiás üléseinek kizárólagos feladatául határoztuk meg, hanem valamennyi munkatársunkat bevonva, az egész gyermeket és fiatalt elfogadva, a teljes személyiségét segítjük. Az intézmény szakmai beállítódásának fontos eleme, hogy tudjuk, a gyermek, fiatal nem izolált lény, hanem családjával, múltjával, szociokultúrájával együtt érvényes. Nem működik teljes értékű személyként ebből kiszakítva, tehát csak ebben a tágabb szemléletben tudjuk megközelíteni segítő attitűdjeinkkel. Munkánk szerves része, hogy kinyomozzuk a szülőket, testvéreket, hozzátartozókat, ha kell, az ország túlsó végén, meglátogatjuk őket a börtönökben, utánuk megyünk a kocsmákba, megnézzük, melyik aluljáróban alszanak, nyomon követjük lakhatásukat, életkörülményeik változásait, betegségeiket, megélhetési gondjaikat. Szükséges, hogy a gyermek, fiatal sorsát illető hatalmas kontrasztot, amit a hajléktalan és hányattatott élet és az intézményi gondozás, nevelés, oktatás és terápia képvisel, semlegesítsük, mert ennek a feszültségét egyébként nem tudja elviselni. Szakmai kiindulópontunk annak a valóságnak az elfogadása, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásra, nevelésre, fejlesztésre, habilitációra, rehabilitációra, képességeinek kibontakoztatására és terápiára jogosult gyermek, fiatal éppen azért kerül hozzánk, mert „sokproblémás”, kiderül, hogy nevelése súlyosan veszélyeztető módon folyik. A nevelésbe vétel során kiderül, hogy évek óta elhanyagoltan sodródik, és meglehetősen értelmetlenül keverednek körülötte a jogi, szociológiai, oktatási, pszichológiai fejlődési események és beavatkozások. A gyermekvédelmi alapellátás figyelmének spektrumából részben hiányoznak, részben időszakosan bekerülnek, majd kikerülnek, így inadekvát intézkedések és véletlenek szövevényéből hirtelen nevelésbe kerülnek. Sokéves késések, behozhatatlan fejlesztési, oktatási, egészségügyi, pszichoedukatív, korrekciós és pszichoterápiás mulasztások következményeivel terhelődve sajnos leggyakrabban serdülőkorban – kerülnek hozzánk. A gyermek, fiatal fejlődése sokszoros törést, sérülést szenvedett, amely nehezen megítélhető ártalom, konkrét tartalmát, idejét, minőségét egyetlenegy szakma sem tudja kizárólagosan megítélni. A keresztmetszeti találkozás (elhelyezési tanácskozás) nem elégséges sem a szociológiai, sem a pedagógiai, sem a pszichológiai, sem pedig a gyermek- és serdülőpszichiátriai állapot korrekt elemzésére. Szükség van a gyermek, fiatal és családi hátterének hosszú távú megfigyelésére, fejlődésének, változásainak figyelembevételére. Szemléletünk a statikus „keresztmetszeti” kép helyett a tér - idő viszonyokat is befogadó dinamikus „hosszmetszeti” értelmező véleményezést és ezzel párhuzamos követést igényel. Ez azt is jelenti, hogy a gyermekkel, fiatallal kapcsolatos szemléletünk plasztikusabb, árnyaltabb, rugalmasabb munkamódot igényel.

5

Szemléletünk tehát nem csupán leírásokra és megállapításokra szorítkozik, hanem az elemzéssel, értelmezéssel egyidejű feldolgozást, beavatkozást és lehetséges megoldást is magába foglalja. A sok szempontú, segítő hozzáállás, nem csak az egyes gyermek, fiatal sokféle problémájának felismerését, megnevezését és megértését jelenti, hanem az egyes munkatársak személyiségének elfogadását, felértékelését és értékeinek mozgósítását is. Problémakezelő lehetőségeink alkalmazása a munkaeszközünk, amelyet nem önmagában, öncélúan vagy ötletszerűen alkalmazunk, hanem jól átgondolt, megtervezett sorrendben, egymásra épülve, egymást kiegészítve a gyermek, fiatal életkorához, fejlettségéhez és állapotához igazítva. Az intézmény tevékenységének középpontjában a gyermeki személyiség tudatos, szakszerű megismerése, rugalmas és egyéni életrend kialakítása, praktikus, az önálló életvitelhez elengedhetetlen ismeretek elsajátíttatása, differenciált, sokoldalú szemléltetésen a motivációs szükségleti szféráért közvetlenül felelős magatartás és tevékenység irányát meghatározó „ösztönző-regulációs” - személyiségtényezők formálásán alapuló fejlesztés és korrektív felkészítés áll, amelyet szupportív támogatás, szakpszichoterápia és terápiás foglalkozások rendszere kísér. Az intézményünkben élő gyermekek, fiatalok testi, lelki akadályai, károsodásai és azoknak a szociális összefüggései nehezen definiálhatók egységes szakmai kategóriákkal, és nehezen hasonlíthatók össze a családokban nevelkedő gyermekek, fiatalok rendszerint jól elkülöníthető problémáival. Gondozottjainknál feltűnő, hogy testi, lelki megviseltségükből eredő sajátosságaik (fejlődési elmaradásaik és egyéb funkcionális zavaraik), a szociális hátterükre jellemző hiány-együttesek, illetve többletterheik életkorukhoz viszonyítva súlyosabbak, számosabbak, és nagyságrenddel összetettebbek, valamint szembetűnően tömények és halmozottak az egészséges fejlődésű kortársaikhoz viszonyítva. A prevenció és a célzott korai fejlesztés, pszichoedukáció elmaradása problémáik stabilizálódását, súlyosbodását, másod- és harmadlagos torzulások rárakódását okozza náluk. Ez magyarázza a mi populációnkban észlelhető és nehezen csoportosítható, többrétegű speciális problémaszerveződést. A gyermekek, fiatalok tehát nem egyszerű, jól elkülöníthető, sajátos jellemzőkkel, hanem egymásra halmozódó testi, lelki problémák egyedi variációival terhelődve igénylik a sokirányú és tartós szakmai segítséget. Ez vonatkozik szociális hátterük teljesen egyedi strukturális és funkcionális deficitjeire is. A családi diszfunkcionalitás az egyéninél még sokszorosan összetettebb és többrétegű. Nem jellemezhető mással, minthogy nincs egyértelműen megfogható, taxatíve besorolható sajátossága. A gyermekek, fiatalok testi, lelki és szociális problémái megfelelő időben történő beavatkozás nélkül az életkoruk előre haladásával egyre merevebbek, keményebbek és fajsúlyosabbak. A súlyos pszichés eltéréseknél kezdeti pszichoszomatikus zavarok szorongással, érzelmi labilitással, majd auto- vagy/és heteroagresszivitással folytatódnak, serdülőkorra növekszik az antiszociális viselkedési jellemzők dominanciája, csökken az érzelmi plaszticitás és az erkölcsi befolyásolhatóság. Más esetben súlyos aszténiás tünetek következményei kerülnek előtérbe. Így válik nyilvánvalóvá, hogy a volt „állami gondozottak” súlyos személyiségfejlődési zavarai és életvezetésük torzulásai hogyan szerveződnek. Mindezek elkerülése érdekében továbbra is a problémák korai felismerését, azonosítását és kezelését kiemelt jelentőségűnek tartjuk (prevenció).

6

A szakmai programban olyan a szociális, testi, lelki, érzelmi és erkölcsi rehabilitációra épülő törekvéseket, eljárásokat, folyamatokat és műveleteket határozunk meg, amelyek a gondozottak egészséges fejlődéséhez szükséges biológiai, pszichológiai és szociális feltételeket összhangba hozza a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek, fiatalok átlagos, különleges, speciális vagy kettős ellátási szükségleteivel. Az intézményben a teljes körű ellátás keretében elsősorban a gondozásra, nevelésre, habilitációra, rehabilitációra és terápiára kell a hangsúlyt helyezni a gondozott differenciálható állapotának függvényében. A szociális alapértékeknek, a kapcsolati kultúrának, a mindennapi élet vezetéséhez szükséges gyakorlati alapismereteknek, a gondozottak beállítódásának, művelődésének, tanulásának, egészséges fejlődésének feltételeit kell megteremteni a gondozottak szükségletrendszeréhez, életkorához, jelenéhez és lehetséges jövőjéhez igazodva. Az intézmény megoldást kell, hogy találjon a gondozottakkal kapcsolatban felmerült problémákra. Szem előtt tartva azt, hogy a gyermek, fiatal gondozása, ellátása és nevelése elsősorban a család és a szülő felelőssége, és amilyen mértékben ez lehetetlenné válik, úgy lépnek be a gondoskodásba a családot körülvevő „segítő körök”, a családtól való távolság sorrendjében. A hatósági tevékenységet meghatározó szakmai protokoll a gyermekvédelmi probléma megoldását illetően ezt a sorrendet veszi figyelembe és a gyámhivatal csak „végső esetben” utalja a gyermeket, fiatalt gyermekvédelmi szakellátás keretébe. Ezért számolni kell azzal, hogy az intézményünkben elhelyezett gyermekek, fiatalok súlyos állapotban, egy segítő folyamat végső megoldásaként kerülnek gondozásba. Az intézmény által alkalmazott problémakezelő rendszer logikájának a gyermekek, fiatalok állapotából és a velük kapcsolatban felmerülő szakmai feladatok összességéből kell kiindulnia. A különleges, speciális és kettős szükségletű ellátásra jogosult sérült, tartósan beteg, halmozottan sérült, tanulásban akadályozott, vagy értelmileg akadályozott gyermekek és fiatalok specifikus súlyos pszichés rendellenességgel összefüggő zavarai, akadályozottságuk az idegrendszer enyhe, különféle eredetű, örökölt, vagy korai életkorban szerzett sérüléseivel és/vagy funkciózavaraival függenek össze. A gyermek, fiatal állapotának multiaxiális meghatározása nagyon fontos feladat, a szakértői bizottságok kompetenciájába tartozik, amelynek során megállapítást nyernek az elkülöníthető pszichoszociális és mentális problémák. Cél az, hogy a gyermek, fiatal esélyt kapjon ezeknek a hiányoknak, hátrányoknak, akadályoknak és az esetleges torzulásoknak a csökkentésére, korrekciójára vagy megszüntetésére. A szakmai munkát, annak szemléletét és a kívánatos nevelő, felzárkóztató, korrektív, fejlesztő pszichoedukatív és terápiás hozzáállást szükséges úgy meghatározni, hogy a gondozás, nevelés, habilitáció rehabilitáció és terápia elvégzése csupán alapfeladat, amit a továbbiakban is fokozatosan továbbfejlesztve szükséges kiegészíteni, meghaladni egy mélyebb, humanisztikusabb szemlélettel és ennek gyakorlatával. A szakember személyisége teljes emberi valóságában érvényesíti hatását, és a halmozott sérülésekkel érkező gyermeket, fiatalt, mint személyiséget, úgy fogadja el, mint akinek emberi méltósága van. Nem csupán a hagyományos nevelői reakciókat, hanem segítő, támogató, rehabilitációs és gyógyító készségeket és módszereket hozzá kell rendelni a habilitáció, rehabilitáció – felkészítés és terápiás interakciók folyamatához annak érdekében, hogy a gyermek, fiatal mielőbb átlagos kortársaihoz kapcsolódhasson, továbbá károsodásai által fennálló akadályokat le tudja küzdeni, amely által lehetősége lesz a teljes körű társadalmi részvétel gyakorlására.

7

AZ INTÉZMÉNY ADATAI, SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE, SZAKMAI EGYSÉGEI ÉS TELEPHELYEI AZ INTÉZMÉNY SZERVEZETE

8

1. Szakmai egység: Fonyódi Gyermekotthon 8642 Fonyód-Alsóbélatelep, Báthory u. 14. Integrált gyermekotthoni csoport (12 fő) Speciális gyermekotthoni csoport súlyosan disszociális gyermekek részére (8 fő) speciális gyermekotthoni csoport pszichés zavarokkal küzdő gyermekek részére (8 fő) különleges gyermekotthoni csoport (10 Fő) utógondozó csoport (10 fő)

összesen: 48 fő

2. Szakmai egység: Kikötő gyermekotthon 8630 Balatonboglár, Kikötő sétány 5. 4 gyermekotthoni csoport (10 fő)

összesen: 40 fő

3. Szakmai egység: Balatonboglári Lakásotthonok 8630 Balatonboglár, Kikötő sétány 5. Balatonboglár, Kórház u. 13/B. (10 fő) Zamárdi, Siófoki u. 8. (12 fő)

összesen: 22 fő

4. Szakmai egység: Öreglaki Gyermekotthon 8697 Öreglak, Fő u. 109. 5 integrált gyermekotthoni csoport

összesen: 40 fő

5. Szakmai egység: Somogyvári Gyermekotthon 8697 Öreglak, Fő u. 109. 5 integrált gyermekotthoni csoport

összesen: 60 fő

6. Szakmai egység Öreglaki Lakásotthonok 8697 Öreglak Fő u. 109. Napsugár Lakásotthon (8 fő) Zugoly Lakásotthon (8 fő) Fészek Lakásotthon (8 fő) Kuckó Lakásotthon (8 fő) Vacok Lakásotthon (8 fő)

összesen: 40 fő

7. Szakmai egység: Somogyvári Lakásotthonok 8697 Öreglak, Fő u. 109. Vadvirág Gyermekotthon (15 fő) Búzavirág Lakásotthon (8 fő) Pipacs Lakásotthon (8 fő)

összesen: 31 fő

AZ INTÉZMÉNY 2016. JANUÁR 15-i FÉRŐHELYSZÁMA A HATÁLYOS MŰKÖDÉSI ENGEDÉLYEK ALAPJÁN

Fonyódi Gyermekotthon (Működési engedélye határozatlan)

Speciális/ Férőhelyszám Átlagos Különleges Utógondozott (Integrált) Kettős 12 48 10 16 10 integrált, speciális.

40

Kikötő Gyermekotthon

40

integrált, speciális, különleges

22

integrált, különleges

40


60


40


31 281

(Működési engedélye határozatlan)

Boglári és Zamárdi Lakásotthonok (Működési engedélye határozatlan)

Öreglaki Gyermekotthon (Működési engedélye határozott, 2016.12.31-ig szól, a tárgyi és személyi feltételek súlyos hiányosságai miatt)

Somogyvári Gyermekotthon (Működési engedélye határozott, 2016.12.31-ig szól)

Öreglaki Lakásotthonok (A lakásotthonok működési engedélye határozatlan, kivétel a Napsugár Lakásotthon, amelynek működési engedélye lejár 2016.12.31-én, a személyi feltételek hiányosságai miatt)

Somogyvári Lakásotthonok (Működési engedélye határozatlan)

Összesen:

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0


0

0

0

245

10

16

10

Speciális/ Kettős

Utógondozott

22 40 60

40

31

TÉNYLEGES GONDOZOTTI LÉTSZÁM 2016.01.01.-i ÁLLAPOT (A létszám tartalmazza a folyamatban lévő elhelyezéseket is) Átlagos Különleges (Integrált)

Gondozotti létszám Fonyódi Gyermekotthon

43

6

10

19

8

Kikötő Gyermekotthon

38

33

1

1

3

Boglári és Zamárdi Lakásotthonok

19

14

1

1

3

Öreglaki Gyermekotthon

37

10

22

0

5

Somogyvári Gyermekotthon

33

8

17

1

7

Öreglaki Lakásotthonok

37

12

22

0

3

Somogyvári Lakásotthonok

22

6

14

0

2

229

89

87

22

31

Összesen:

9

AZ INTÉZMÉNY KIALAKÍTANDÓ SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE A 12625-5/2016/JISZOC. okirat számon kiadott módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt 2016. április 1-én kelt alapító okiratban meghatározott feladatok megvalósítása érdekében a következő szervezeti felépítés biztosíthatja a hatékony és eredményes gyermekvédelmi munkát:

Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SzGyF)

SzGyF Somogy Megyei Kirendeltsége (SzGyF–SMK)

Somogy Megyei II. Rákóczi Ferenc Gyermekotthon vezetője (igazgató)

A működési egység vezetője (igazgatóhelyettes)

Fonyódi Gyermekotthona

10


Kikötő Gyermekotthona és lakásotthonai


A gazdasági csoport vezetője

ÖreglakiSomogyvári Gyermekotthonok és ÖreglakiSomogyvári Lakásotthonok

Somogy Megyei II. Rákóczi Ferenc Gyermekotthon gazdasági csoportja

A FONYÓDI GYERMEKOTTHON SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE

A működési egység vezetője igazgatóhelyettes

Gyermekotthon-vezető

Szakmai munkát segítő szolgálat Gyermekpszichiáter Klinikus pszichológus Fejlesztő pedagógus Növendékügyi előadó Foglalkoztató pedagógus

1. speciális csoport

2. speciális csoport

3. integrált csoport

4. különleges csoport

csoportvezető nevelő




nevelő

nevelő

nevelő

nevelő

gyermekvédelmi asszisztens




gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

Külső férőhelyeken biztosított utógondozói ellátás nevelő

11

KIKÖTŐ GYERMEKOTTHON ÉS LAKÁSOTTHONAINAK SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE


2. sz. Gyermekotthon-vezető (igazgatóhelyettes)

1. sz Gyermekotthon-vezető

Szakmai munkát segítő szolgálat Pszichológus Fejlesztő pedagógus Növendékügyi előadó

1. csoport

2. csoport

3. csoport

4. csoport





nevelő

nevelő

nevelő

nevelő





gyermekfelügyelő

12

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

Lakásotthon Balatonboglár csoportvezető nevelő

Lakásotthon Zamárdi csoportvezető nevelő nevelő

nevelő gyermek védelmi asszisztens gyermekfelügyelő

gyermek védelmi asszisztens gyermekfelügyelő

ÖREGLAKI ÉS SOMOGYVÁRI GYERMEKOTTHONOK


1.sz. Szakmai egység vezetője Öreglak gyermekotthonvezető

2. sz. Szakmai egység vezetője Somogyvár gyermekotthonvezető

Szakmai munkát segítő szolgálat: pszichológus fejlesztő pedagógus növendékügyi előadó

1. csoport

2. csoport

3. csoport

4. csoport

5. csoport

1. csoport

2. csoport

3. csoport

4. csoport

5. csoport











nevelő

nevelő

nevelő

nevelő

nevelő

nevelő

nevelő

nevelő

nevelő

nevelő











gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

13

ÖREGLAKI - SOMOGYVÁRI LAKÁSOTTHONOK


3. sz. Szakmai egység vezetője Somogyvár gyermekotthonvezető

Vadvirág Különleges Gyermekotthon Somogyvár

Pipacs Különleges Lakásotthon



nevelő

nevelő



gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

14

4. sz. Szakmai egység vezetője Öreglak gyermekotthonvezető

Szakmai munkát segítő szolgálat gyermekpszichiáter pszichológus fejlesztő pedagógus növendékügyi előadó

Búzavirág Különleges Lakásottho n

Somogyvár Somogyvár csoportvezető nevelő nevelő gyermekvédelmi asszisztens gyermekfelügyelő

Vacok Lakásotthon Öreglak

Napsugár Lakásotthon Öreglak

Zugoly Lakásotthon Öreglak

Fészek Lakásotthon Öreglak

Kuckó Lakásotthon Öreglak





Csoportvezető nevelő

nevelő

nevelő

nevelő

nevelő

nevelő






gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

gyermekfelügyelő

AZ INTÉZMÉNY SZAKMAI TEVÉKENYSÉGE Az intézményben elhelyezhető gondozottak létszáma 281 fő. Beutalási okok: Azon gyermekek és fiatalok kerülnek az intézményünkbe, akiknek elvárható egészséges fejlődése a környezet ártalmai vagy hiányai révén akadályoztatott vagy súlyosan veszélyeztetett (peremhelyzetű, munkanélküli, alacsony műveltségű családok, káros szenvedélyekkel, súlyos, tartós betegségekkel bíró, agresszív, bántalmazó vagy kriminalizálódott családok). Továbbá azon gyermekek és fiatalok kerülnek intézményünkben elhelyezésre, akiknek veleszületett adottságai és képességei miatt az átlagos családi környezete nem képes biztosítani az egészséges irányú fejlődéshez indokolt többlet javakat (pl. gyermekeit egyedül nevelő szülő, aki nem képes megszervezni a halmozottan retardált fejlődésű, fokozott védelemre, sokoldalú segítségre szoruló gyermekének nevelését). A gyakorlatban az esetek többségében keverednek és halmozottan fordulnak elő az elhelyezés indokai. ELLÁTANDÓ TEVÉKENYSÉGEK -

Az intézmény gyermekotthonaiban a beutaló szerv által ideiglenes hatállyal elhelyezett, illetve a gyámhatóság által nevelésbe vett kiskorúak jogszabályban előírtak szerinti otthont nyújtó ellátása.

-

Különleges ellátás biztosítása a tartósan beteg, fogyatékos, valamint a 3 éven aluli gyermekek számára.

-

Speciális ellátás biztosítása a súlyos pszichés, vagy súlyos disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdő, valamint a kettős szükségletű gyermekek számára.

-

Ideiglenes gondozás biztosítása azon gyermekek számára, akik lakóhelyükről önkényesen távoztak el, így ellátás és felügyelet nélkül maradtak.

-

A gyermekvédelmi szakellátásban nagykorúvá vált fiatal felnőttek számára a gyámhatóság által elrendelt utógondozói ellátás biztosítása, szükség esetén az intézményben utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőtt gyermekének befogadása, az intézményben utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőtt gyermekének átmeneti gondozása, külső férőhelyek működtetése.

-

A gyámhatóság által elrendelt utógondozás biztosítása.

15

FONYÓDI GYERMEKOTTHON SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE GYERMEKVÉDELMI SZAKELLÁTÁS (1 szakmai egység)

GYERMEKOTTHON-VEZETŐ

I. SZAKMAI EGYSÉG

Integrált gyermekotthoni csoport

Speciális gyermekotthoni csoport súlyosan súlyos disszociális pszichés tüneteket zavarokkal mutató küzdő gyermekek gyermekek részére részére

Gyermekotthon különleges csoportja

Utógondozói ellátás (külső férőhelyen)

Szakmai munkát segítő szolgálat

Infrastuktúra A lakóegység a törvényben meghatározott normáknak megfelelő élettérben, megfelelő körülmények között.

Az erre a célra kialakított 2 Az erre a célra Három Növendékügyi Orvosi vizsgáló lakóegység a törvényben kialakított lakóegység lakóegységben, irodában a meghatározott normáknak a törvényben jogszabályoknövendékügyi megfelelő élettérben, meghatározott ban munka megfelelő körülmények normáknak megfelelő meghatározott feltételei között. élettérben, megfelelő normák szerint adottak. Felújítás és az körülmények között. kialakítva. elhasználódott, eszközök Az elhasználódott Egy négy fős és bútorok beszerzése eszközök és bútorok lakóegység szükséges. Biztonsági beszerzése szükséges. kialakítása elkülönítő (terápiás szükséges. helyiség) kialakítása szükséges. A tervezett időszakban esedékes a korszerűtlen gázkazánok cseréje. A tervezett időszakban esedékes az épületek homlokzat felújítása és a beázás megelőzése érdekében az ereszek és csatornák javítása, illetve cseréje. A tervezett időszakban a gépjármű (kisbusz) cseréje esedékes. A tervezett időszakban szükséges az intézményegységben található balesetveszélyes közlekedési útvonalak átalakítása, a biztonságos közlekedés feltételeinek megteremtése. A tervezett időszakban esedékes mindazon külső nyílászárók cseréje, amely által az intézményegység energiafelhasználása csökkenhet. A tervezett időszakban szükségessé válik egy új irodahelyiség kialakítása a pénztárhelyiséggel szemben, amely egyidejűleg az informatikai eszközök és nyomtató kapacitás bővítését is igényli. A tervezett időszakban amennyiben lehetséges valamennyi épület energetikai korszerűsítéséhez, a falak külső szigeteléséhez elsősorban európai uniós forrásokat kell igénybe venni. A tervezett időszakban szükséges a fiatalok részére kialakítani egy edzőtermet. A tervezett időszakban az egyéni és csoportos pszichológiai, valamint pszichoterápiás tevékenység végzésére alkalmas helyiséget kell kialakítani, ahol megfelelő tesztbattériák is rendelkezésre állnak a diagnosztikai és terápiás feladatok megvalósításához. A központi intézményben a volt iskolaépületben kialakítandó egy tárgyalóterem, szükséges berendezési tárgyakkal felszerelve, amely a helyi továbbképzések és egyéb szakmai fórumok számára megfelelő körülményeket biztosít, valamint az informatika terem elhasználódott számítógép parkját is esedékes fejleszteni.

16

A szabadidő kulturált eltöltésének terei, látogatók fogadására alkalmas helyiség, foglalkoztatók Alkotóház (két terem a kreatív foglalkozások részére kialakítva). Tornaház (a mozgás rehabilitáció, valamint egyéb sport programok szervezéséhez szükséges feltételek szerint kialakítva). Sportudvar (három sportpálya és 4 hektáros Balaton-parti parkosított terület). Négy hektáros Balaton-parti igényesen parkosított terület, játszótér, Szabadtéri főzéshez szükséges lehetőségek adottak, közvetlen vízparti lejáró a szabad strandhoz. Látogatók fogadására alkalmas helyiség kialakított. Magántanulói felkészítéshez és a belső szakképzéshez szükséges helyiségek és berendezési tárgyak biztosítottak a volt belső iskola épületében.

Személyi feltételek 1 fő pszichológus (megbízási szerződéssel), 1 fő gyermekpszichiáter (megbízási szerződéssel), 1 fő gyermek szakápoló (eü. gyermekfelügyelő), 1 fő fejlesztő, vagy gyógypedagógus, 1 fő pedagógus a magántanulói felkészítéshez. Az engedélyezett szakmai létszám bővítése nem szükséges, azonban két főnek meg kell szereznie az előírt szakmai képesítést. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy mindazon munkavállalókat, akik hatékonyan és elkötelezetten dolgoznak, munkáltatói döntésen alapuló bérkiegészítésben lehessen részesíteni. Meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy mindazon szakmai munkakörben dolgozók, akik magasabb szintű végzettséget szeretnének és a gyermekvédelmi szakellátásban tervezik a szakmai karrierjüket, tovább tanulhassanak. Meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a központi intézményegység megfelelő számú gazdasági, valamint műszaki és technikai személyzettel dolgozhasson. A tervezett időszakban számos olyan intézkedés szükséges, amely csökkenti a fluktuáció mértékét és hozzájárul a dolgozók biztonságos munkavégzési feltételeinek, valamint testi és lelki karbantartásuk megteremtéséhez (szupervízió stb). A csoportban az NM. rendelet szerint előírt szakmai létszámban és összetételben, a szakképzettségi követelményeknek megfelelően, csoportonként 1 fő nevelő és 4 fő gyermekfelügyelő, illetve gyermekvédelmi asszisztens.

A 2 csoportban az NM. rendelet szerint előírt szakmai létszámban és összetételben, a szakképzettségi követelményeknek megfelelően csoportonként 5 fő szakellátó, 2 fő nevelő, 2 fő gyermekfelügyelő és 1 fő gyermekvédelmi asszisztens.

A csoportban az NM. rendelet. szerint előírt szakmai létszámban és összetételben, a szakképzettségi követelményeknek megfelelően csoportonként 5 fő szakellátó, 2 fő nevelő, 3 fő gyermekfelügyelő, ill. gyermekvédelmi asszisztens.

1 fő nevelő

1 fő növendékügyi előadó

17

KIKÖTŐ GYERMEKOTTHON ÉS LAKÁSOTHONAINAK SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE GYERMEKVÉDELMI SZAKELLÁTÁS (2 szakmai egység)

GYERMEKOTTHON-VEZETŐK

I. SZAKMAI EGYSÉG

1.gyermekotthoni csoport



A lakóegység a törvényben meghatározott elhelyezési feltételeket biztosítja.



II. SZAKMAI EGYSÉG

4.gyermekBoglári otthoni Lakásotthon csoport Infrastruktúra A A lakóegység lakóegység a törvényben a meghatározott törvényben elhelyezési meghatáro- feltételeket zott biztosítja. elhelyezési feltételeket biztosítja.

Zamárdi Lakásotthon



A gyermekotthonban kialakított irodákban és egyéb helyiségekben

A tervezett időszakban esedékes az épületek homlokzat felújítása és a beázás megelőzése érdekében az ereszek és csatornák javítása, illetve cseréje. A tervezett időszakban a gépjármű (kisbusz) cseréje esedékes. A tervezett időszakban amennyiben lehetséges valamennyi épület energetikai korszerűsítéséhez, a falak külső szigeteléséhez elsősorban európai uniós forrásokat kell igénybe venni. A működési egység valamennyi csoportjában és lakásotthonában szükséges fokozatosan az elhasználódott bútorok és eszközök cseréje, valamint a folyamatos karbantartás biztosítása. A gyermekotthon épületében szükséges a korszerűtlen fűtési rendszer átalakítása és a radiátorok cseréje. Az intézmény műszaki csoportja részére kialakítandók korszerű gépekkel és a karbantartáshoz szükséges egyéb technikai eszközökkel felszerelt helyiségek. A tervezett időszakban a Zamárdi Lakásotthonban a rendszeres beázások miatt a tetőhéjazat cseréje szükséges. A tervezett időszakban a szükséges mindazon nyílászárók cseréje, amely által az intézményegység energia felhasználása csökkenhet. A tervezett időszakban szükséges az informatikai eszközök folyamatos fejlesztése. A tervezett időszakban szükséges a lakásotthonokban a gyermekek által használt informatikai eszközök telepítése és cseréje.

18

A szabadidő kulturált eltöltésének terei, látogatók fogadására alkalmas helyiség, foglalkoztatók Többcélú kulturális foglalkozások, rendezvények megtartására alkalmas igényesen kialakított és korszerű elektronikai berendezésekkel felszerelt terem. Tornaszoba, amely edzőgépekkel is felszerelt. Sportudvar átlagos méretű betonpályával, különböző labdajátékokhoz, játékudvar játszótérrel és szabadtéri főzéshez szükséges eszközökkel felszerelve. Látogatók fogadására alkalmas helyiség kialakított. Terápiás célú foglalkozásokhoz szükséges helyiségek és berendezési tárgyak biztosítottak (fejlesztőpedagógiai helyiség, pszichológiai foglalkozások megtartására alkalmas helyiség). Személyi feltételek A csoportban a jogszabályok szerint előírt szakmai létszám, összetétel és szakképzettség megfelelő.

A csoportban a jogszabályok szerint előírt szakmai létszám, összetétel és szakképzettség megfelelő.

A csoportban a jogszabályok szerint előírt szakmai létszám, összetétel és szakképzetség megfelelő.




Gyermekotthon-vezető 1,5 fő, pszichológusok megbízási szerződéssel 1,5 fő (jelenleg a jogszabályban meghatározott követelményeknél alacsonyabb óraszámban), gyermek és ifjúságvédelmi ügyintéző 1,5 fő, fejlesztő pedagógus 1,5 fő Az engedélyezett szakmai létszám bővítése nem szükséges, azonban egy főnek meg kell szereznie az előírt szakmai képesítést. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy mindazon munkavállalókat, akik hatékonyan és elkötelezetten dolgoznak, munkáltatói döntésen alapuló bérkiegészítésben lehessen részesíteni. Meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy mindazon szakmai munkakörben dolgozók, akik magasabb szintű végzettséget szeretnének és a gyermekvédelmi szakellátásban tervezik a szakmai karrierjüket, tovább tanulhassanak. A tervezett időszakban számos olyan intézkedés szükséges, amely csökkenti a fluktuáció mértékét és hozzájárul a dolgozók biztonságos munkavégzési feltételeinek, valamint testi és lelki karbantartásuk megteremtéséhez (szupervízió stb).

19

ÖREGLAKI GYERMEKOTTHON SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE GYERMEKVÉDELMI SZAKELLÁTÁS (1. szakmai egység)


I. SZAKMAI EGYSÉG (ÖREGLAKI GYERMEKOTTHON)

Gyermekotthoni csoport (1.fiú)



Gyermekotthoni csoport (1. lány)

Gyermekotthon i csoport (2. lány)


Infrastruktúra Az öreglaki kastély épületben a gondozottak életminősége elfogadhatatlan, a lakókörnyezet számos egészségügyi kockázatot jelent és a körülmények teljességgel összeférhetetlenek a hatályos jogszabályokban előírt minimumfeltételekkel. A kastély kiváltás a veszélyeztető körülmények felszámolása miatt sürgős! Az ehhez szükséges forrásokat elsősorban európai uniós pályázat igénybevételével szükséges biztosítani.(EFOP-2.1.1)

Az Öreglakon kialakítandó iroda helyiségekben

A folyamatos és zavartalan működés érdekében egy 9 személyes személygépjármű haladéktalan beszerzése szükséges a gyermekek szállításához!

A szabadidő kulturált eltöltésének terei, látogatók fogadására alkalmas helyiség, foglalkoztatók Sportolásra alkalmas udvar, látogatók fogadására alkalmas helyiség, továbbá foglalkoztató és terápiás célú foglalkozások megtartásához szükséges helyiségek lehetőségei adottak, azonban nincsenek kialakítva.

Személyi feltételek A csoportban 3 fő gyermekfelügyelő dolgozik.

A csoportban 1 fő gyermekfelügyelő dolgozik.

Szakmai ellátó létszámmal nem rendelkezik.

A csoportban a Pipacs Lakásotthonhoz rendelt 1 fő gyermekvédelmi asszisztens és 2 fő gyermekfelügyelő dolgozik.

A Pipacs Lakásotthon dolgozói látják el a feladatokat a somogyvári lakásotthonoknál feltüntetett szakmai létszámnál.

A szakmai létszám jelentős hiányából adódó kockázatok gyermekvédelmi és jogi szempontból teljesen megengedhetetlenek, ezért az intézmény egység átvételét követően sürgősséggel, a szakmai létszám minimumot a gondozottak teljes körű ellátása, gondozása és nevelése érdekében a munkaerő piaci lehetőségek függvényében biztosítani kell. A megfelelő szakképzettséggel rendelkező munkaerő biztosítása érdekében igénybe kell venni a TÁMOP munkaerő integrációs (roma) pályázati lehetőségét.

20

SOMOGYVÁRI GYERMEKOTTHON SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE GYERMEKVÉDELMI SZAKELLÁTÁS (2. szakmai egység)


II. SZAKMAI EGYSÉG (SOMOGYVÁRI GYERMEKOTTHON)

Gyermekotthoni csoport






Infrastuktúra Az átvételre kerülő gyermekotthon épített infrastuktúrája a kollégiumi feladatok ellátására alkalmas, azonban a gyermekvédelmi szempontból egymástól elkülönített családias gyermekotthoni csoportok számára nem megfelelő a lakókörnyezet. Ennek gyermekvédelmi szempontok szerinti átalakítása szükséges (célszerű az EFOP-2.1.1 pályázati lehetőség igénybevételével), amelyet megfelelő eszközökkel és felszerelési tárgyakkal kell ellátni. Az épület emeletén található helyiségek teljesen üresek, bennük semmiféle bútor és berendezési tárgy nem található.

A Somogyvári Gyermekotthonban és az Öreglaki telephelyen kialakítandó iroda helyiségekben

A folyamatos és zavartalan működés érdekében egy 9 személyes személygépjármű haladéktalan beszerzése szükséges a gyermekek szállításához!

A szabadidő kulturált eltöltésének terei, látogatók fogadására alkalmas helyiség, foglalkoztatók Sportolásra alkalmas udvar, látogatók fogadására alkalmas helyiség, továbbá foglalkoztató és terápiás célú foglalkozások megtartásához szükséges helyiségek lehetőségeit ki kell alakítani.

Személyi feltételek A csoportban 4 fő gyermekfelügyelő, 1 fő gyógypedagógiai asszisztens (ebből 1 fő képesítés nélkül) dolgozik. A jogszabályokban előírt szakmai létszámnak megfelel, azonban a szakképzettségi követelményeknek nem. 1 fő nevelő alkalmazása szükséges 1 fő gyermekfelügyelő helyett.

A csoportban 3 fő gyermekfelügyelő és 1 fő gyermekvédelmi asszisztens dolgozik. A jogszabályokban előírt szakmai létszámnak nem felel meg. Hiányzó szakmai létszám -1 fő nevelő.

A csoportban 4 fő gyermekfelügyelő dolgozik. A jogszabályokban előírt szakmai létszámnak nem felel meg. 1 fő gyermekfelügyelő helyett 1 fő gyermekvédelmi asszisztens alkalmazása szükséges. Hiányzó szakmai létszám -1 fő nevelő

A csoportban 4 fő gyermekfelügyelő dolgozik (1 fő képesítés nélkül). A jogszabályokban előírt szakmai létszámnak nem felel meg. 1 fő gyermekfelügyelő helyett 1 fő gyermekvédelmi asszisztens alkalmazása szükséges. Hiányzó szakmai létszám -1 fő nevelő

A csoportban 4 fő gyermekfelügyelő dolgozik (1 fő képesítés nélkül). A jogszabályokban előírt szakmai létszámnak nem felel meg. 1 fő gyermekfelügyelő helyett 1 fő gyermekvédelmi asszisztens alkalmazása szükséges. Hiányzó szakmai létszám -1 fő nevelő

1 fő gyógypedagógus, 1 fő gyermek és ifjúságvéd. üi. (növendékügyi ea.) 1 fő diplomás ápolónő. A csoportokhoz nem közvetlenül rendelt segítő munkakörökben hiányzó szakmai létszám -2 fő.

A szakmai létszámot az átvételt követően mielőbb biztosítani kell a gyermekotthon részére 21

ÖREGLAKI LAKÁSOTTHONOK SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE GYERMEKVÉDELMI SZAKELLÁTÁS (3. szakmai egység)


III. SZAKMAI EGYSÉG (Öreglak) Vacok Lakásotthon

Napsugár Lakásotthon

Az erre a célra kialakított lakóegység a törvényben meghatározott normáknak megfelelő élettérben, megfelelő körülmények között. Sürgős műszaki felújítást igényel a lakótér férőhely kapacitás tetőtér beépítéssel, amennyiben szükséges 4 fővel bővíthető.

Az erre a célra kialakított lakóegység a törvényben meghatározott normáknak megfelelő élettérben, megfelelő körülmények között. A kapcsolódó szolgálati lakás felújításával 4 fővel bővíthető a férőhelyszám.

Zugoly Fészek Lakásotthon Lakásotthon Infrastuktúra Az erre a célra kialakított lakóegység a törvényben meghatározott normáknak megfelelő élettérben, megfelelő körülmények között. Sürgős műszaki felújítás szükséges.

Az erre a célra kialakított lakóegység a törvényben meghatározott normáknak megfelelő élettérben, megfelelő körülmények között. Műszaki felújítás szükséges.

Kuckó Lakásotthon Az erre a célra kialakított lakóegység a törvényben meghatározott normáknak megfelelő élettérben, megfelelő körülmények között. Sürgős műszaki felújítás szükséges. Tetőtér beépítéssel a férőhelyszám amennyiben szükséges 4 fővel bővíthető.

Szakmai munkát segítő szolgálat Az Öreglakon kialakítandó irodahelyiségekben A teljes működési egység szakmai egységeihez rendelt 12 szakellátó, a működési egység pénzügyi, gazdasági dolgozói részére az irodai kapacitást ki kell alakítani az informatikai eszközök és a nyomtató kapacitás bővítésével.

A szabadidő kulturált eltöltésének terei, látogatók fogadására alkalmas helyiség, foglalkoztatók Lakásotthononként közös nappali szobák, amelyek a szabadidő kulturált eltöltéséhez szükséges bútorokkal, berendezési tárgyakkal és eszközökkel vannak felszerelve

Személyi feltételek A csoportban 1 fő A csoportban 1 fő A csoportban 1 fő A csoportban 1 fő A csoportban 1 fő Gyógypedagógus. nevelő, 1 fő nevelő, 1 fő nevelő, 1 fő nevelő, 1 fő nevelő, 1 fő A csoportokhoz nem gyermekvédelmi gyermekvédelmi gyermekvédelmi gyermekvédelmi gyermekvédelmi közvetlenül rendelt asszisztens és 3 fő asszisztens és 3 fő asszisztens és 3 fő asszisztens és 3 fő asszisztens és 3 fő segítő gyermekfelügyelő gyermekfelügyelő gyermekfelügyelő gyermekfelügyelő gyermekfelügyelő munkakörökben dolgozik. A dolgozik. A dolgozik. A dolgozik. A dolgozik. A hiányzó szakmai jogszabályban előírt jogszabályban előírt jogszabályban előírt jogszabályban előírt jogszabályban előírt létszám -3 fő. szakmai létszám és szakmai létszám és szakmai létszám és szakmai létszám és szakmai létszám és szakképzettségi szakképzettségi szakképzettségi szakképzettségi szakképzettségi követelményeknek követelményeknek követelményeknek követelményeknek követelményeknek megfelel. megfelel. megfelel. megfelel. megfelel. A jogszabályban előírt szakmai létszámnormákat a munkaerő piaci lehetőségek függvényében lehetőség szerint haladéktalanul pótolni kell.

A megfelelő szakképzettséggel rendelkező munkaerő biztosítása érdekében igénybe kell venni a TÁMOP munkaerő integrációs (roma) pályázati lehetőségét.

22

SOMOGYVÁRI LAKÁSOTTHONOK SZAKMAI FELTÉTELRENDSZERE GYERMEKVÉDELMI SZAKELLÁTÁS (4. szakmai egység)


IV. SZAKMAI EGYSÉG (Somogyvár)

Vadvirág Lakásotthon

Pipacs Lakásotthon

Búzavirág Lakásotthon Infrastuktúra


Az erre a célra kialakított 2 Teljes felújítása indokolt, Az erre a célra kialakított A kialakítandó öreglaki lakóegység a törvényben ezért jelenleg üzemen kívül. lakóegység a törvényben irodahelyiségekben meghatározott normáknak meghatározott normáknak megfelelő élettérben, megfelelő élettérben, megfelelő körülmények megfelelő körülmények között között Műszaki felújítás Műszaki felújítás szükséges. szükséges A folyamatos és zavartalan működés érdekében egy 9 személyes személygépjármű haladéktalan beszerzése szükséges a gyermekek szállításához! A kialakított lakóegységekben a tervezett időszakban a szükséges felújítási munkákon kívül az elhasználódott eszközök és bútorzat fokozatos cseréje is szükséges.

A szabadidő kulturált eltöltésének terei, látogatók fogadására alkalmas helyiség, foglalkoztatók Lakásotthononként közös nappali szobák, amelyek a szabadidő kulturált eltöltéséhez szükséges bútorokkal, berendezési tárgyakkal és eszközökkel vannak felszerelve (kivételt képez jelenleg a felújítandó Pipacs Lakásotthon).

Személyi feltételek A csoportban 2 fő nevelő, 2 Jelenleg a csoporthoz rendelt A csoportban 1 fő nevelő, 1 Gyermekotthon-vezető fő gyermekvédelmi 4 fő szakellátó az Öreglaki fő gyermekvédelmi Hiányzó szakmai létszám: asszisztens és 5 fő Gyermekotthonnál dolgozik asszisztens és 3 fő gyermek -3 fő gyermekfelügyelő dolgozik. Hiányzó szakmai létszám: felügyelő dolgozik. A A jogszabályokban előírt -1fő jogszabályban előírt szakmai szakmai létszám és létszám és szakképzettségi szakképzettségi követelményeknek megfelel. követelmények megfelelnek. Hiányzó szakmai létszám: -1 fő A jogszabályban előírt szakmai létszámnormákat a munkaerő piaci lehetőségek függvényében lehetőség szerint haladéktalanul pótolni kell. A megfelelő szakképzettséggel rendelkező munkaerő biztosítása érdekében igénybe kell venni a TÁMOP munkaerő integrációs (roma) pályázati lehetőségét.

23

SZEMÉLYI FELTÉTELEK Az intézmény szakellátói létszáma, valamint az alkalmazottak képesítése csak részben felel meg a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998.(IV.30.) számú NM rendelet 1. és 2. sz. mellékleteiben előírtaknak. A dolgozók szakmai munkájuk megkezdése előtt a hatékonyabb munkavégzésük érdekében megismerkednek az intézmény működésével, szakmai, pedagógiai célrendszereivel, módszereivel és tanulmányozzák az intézményben folyó szakmai tevékenység rendszerét. Betekintést nyernek az intézmény szervezeti struktúrájába és működési kultúrájába, ami segítséget nyújt ahhoz, hogy valamennyi szakmai egység szervesen illeszkedjék a komplex intézményi környezetbe. Az intézményben működő csoportokban, lakásotthonokban a személyi feltételek kialakítása során törekszünk arra, hogy a gondozottak állapotából adódó komoly terhelést egymást kiegészítő személyiségű, szívesen együtt dolgozó, hasonló értékrendű, azonos követelményeket támasztó munkatársak dolgozzanak együtt. A szakmai tevékenységet ellátó munkakörök:  működési egység-vezetők (igazgatóhelyettesek)  gyermekotthon-vezetők  növendékügyi előadók, gyermek és ifjúságvédelmi ügyintézők  gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok,  klinikus pszichológusok, pszichológusok  gyermek- és ifjúságpszichiáter (megbízási szerződéssel)  csoportvezető nevelők  nevelők  gyermekvédelmi asszisztensek  gyermekfelügyelők  gyermek szakápolók, ápolók, egészségügyi gyermekfelügyelők ELHELYEZÉSI FELTÉTELEK Az intézmény a hatályos jogszabályoknak megfelelő elhelyezési feltételeket a pénzügyi lehetőségek függvényében kialakítja a gondozottak számára.  csoportonként önálló lakóterek (háló, nappali szoba, konyha, étkező, fürdőszoba, nemenkénti WC)  a csoportok lakótereiben a mindennapi életvitelhez szükséges bútorok, berendezési tárgyak  sportolásra alkalmas terem, udvar  látogatók fogadására alkalmas helyiségek  foglalkoztató termek, (fejlesztéshez, gyógypedagógiai foglalkozásokhoz pszichológiai munkához és szakpszichoterápiához)  foglalkoztató termek (szabadidős tevékenységekhez, szakkörökhöz)  csoportonként nevelői szoba AZ INTÉZMÉNYI SZAKMAI MUNKÁHOZ KAPCSOLÓDÓ ALAPDOKUMENTUMOK    

24

Alapító okirat Működési engedélyek A Szakmai Program A Szervezeti és Működési Szabályzat

 A gyermekotthonok, lakásotthonok ellátási szükségelteknek megfelelő és az utógondozói ellátottak Házirendje  A Gyermekönkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzata  A családi pótlék személyre szóló felhasználásáról rendelkező szabályzat  A csoportok gazdálkodási szabályzata  A csoportkonyhák üzemeltetési szabályzata

AZ INTÉZMÉNY MŰKÖDÉSÉT MEGHATÁROZÓ JOGSZABÁLYOK Törvények:           

Magyarország Alaptörvénye 1997. évi XXXI: törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról Magyarország mindenkori hatályos központi költségvetéséről szóló törvény 2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről 2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról 2009. évi LXXII. törvény a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról és egyes törvények módosításáról  2011 évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról  2011. évi CXC. törvény a Nemzeti köznevelésről Kormányrendeletek:  149/1997. (IX.10.) Korm. rendelet a gyámhivatalokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról  235/1997. (XII.17.) Korm. rendelet a gyámhivatalok, a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok, a gyermekjóléti szolgálatok és a személyes gondoskodást nyújtó szervek és személyek által kezelt személyes adatokról  257/2000. (XII.26.) Korm. rendelet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992.évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról  328/2011. (XII.29.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térítési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizonyítékokról  226/2006. (XI.20.) Korm. rendelet a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények ágazati azonosítójáról és országos nyilvántartásáról  331/2006. XII.23.) Korm. rendelet a gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, a gyámhivatal szervezetéről és illetékességéről, valamint egyes kapcsolódó kormányrendeletek módosításáról  316/2012. (XI.13.) Korm. rendelet Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságról  229/2012. (VIII.28.) Korm. rendelet a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról

25

Miniszteri rendeletek:  15/1998. (IV.30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint a személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről  8/2000. (VIII.4.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást végző személyek adatainak működési nyilvántartásáról  9/2000. (VIII.4.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és a szociális szakvizsgáról

A SOMOGY MEGYEI II. RÁKÓCZI FERENC GYERMEKOTTHON SZEMÉLYISÉGELMÉLETI ALAPFELFOGÁSA Álláspontunk szerint a gyermekeket, fiatalokat úgynevezett növekedési potenciál jellemzi, amelynek során nyílt, dinamikus és önszabályozó rendszerré fejlődnek. Fejlődésük során a halmozottan problémás gondozottakat olyan szülői környezet alakítja, amelyben a mutatott viselkedéselemek környezet általi minősítése készíti elő a fejlődés alapvető mozgásirányát. Amennyiben a gyermek, fiatal környezete elutasítóan, rosszallóan viszonyul a fejlődéssel együtt járó sajátos megnyilvánulásokhoz, akkor ezek a tapasztalatok a világról torzult képet rajzolnak számára. A világról alkotott kedvezőtlen kép szimbolizálódik a gyermekben és megéli a környezetéhez való súlyos illeszkedési nehézséget. Ezt az illeszkedési konfliktust a gyermek eleinte kompenzálja, azonban a környezeti ingerek közül válogat és belső alapfeltevései szerint veszi fel a környezeti hatásokat. Ennek következménye az, hogy torzul a szimbolizáció és a gyermekben élő természetes erők ellentétbe kerülnek a környezettel. Ezt a kedvezőtlen képet tovább ronthatja mindazon életesemények köre, amelyek tovább nehezítik és torzítják a helyes énkép kifejlődését, emiatt a személyiségfejlődés folyamata komoly akadályokba ütközhet. Az intézményben elhelyezett különböző kombinációjú illeszkedési nehézségekkel küzdő gyermekek és fiatalok számára segítséget kell nyújtani abban, hogy szakmailag megalapozott viszonyulással és professzionális emberi kapcsolatokkal segítséget nyújtsunk a gondozottaknak az önmagukkal történő lelki fáradozásukban. Alapállásunk, hogy olyan ellátási, gondozási és nevelési klímát teremtsünk, amelyben lehetségessé válik az, hogy a gondozott önmagán tudjon segíteni. A gondozottak személyes változásának fontos feltételei a következők:  A gondozott a befogadás állapotában a környezetével diszharmonikus viszonyban van, ez okozza a szorongását vagy sajátos viselkedési reakcióit.  Az intézmény szakemberei a gondozottakkal való kapcsolatukban meg kell, hogy találják a személyes illeszkedés lehetőségét annak érdekében, hogy a gyermek és fiatal énképe, tapasztalásai verbális és nonverbális, valamint viselkedéses kommunikációja összhangba kerülhessen.  A gondozottakkal kapcsolatba kerülő szakemberek meg kell, hogy értsék és feltétel nélkül el kell hogy fogadják a gondozottakat, valamint mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy pozitív érték tulajdonságaikat támogassák.  Az intézményben dolgozó szakemberek meg kell, hogy ismerjék a gondozottak alapfeltevéseinek, erkölcsi magatartásának és gondolkodásának személyes vonatkoztatási kereteit, hiszen a gyermekek és fiatalok e szerint élik meg az intézményi környezet minden jelenségét és élik át az érzelmi üzeneteket, gondozási nevelési hatásokat.  Valamennyi gondozott legalább minimális szinten képes arra, hogy érzékelje azokat a támogató megnyilvánulásokat, amelyek a szocializált beállítódásnak az attitűd készletét alkotják. 26

Az intézmény tehát egy személyközpontú, humanisztikus szemléletre támaszkodó kapcsolati ajánlatot közvetít a gondozottak részére, amely egyben annak a felkínálását is jelenti, hogy a gyermek és fiatal szabadon és nyíltan tudjon közölni mindent, ami foglalkoztatja, vagy terheli. Tapasztalatunk szerint ennek a beállítódásnak hatására a gondozottak tartós feszültségei csökkennek, nyugodtabbá válnak és a folyamatos kapcsolatápolás közös terében a rendszeres beszélgetések hatására tisztábbá és érthetőbbé válnak a gondozottak problémái. Ez a kapcsolati viszony az esetek többségében lehetővé teszi, hogy a gondozottak problémáinak megoldásához vezető lehetőségeket és utakat képesek legyünk megtalálni. A gyermekvédelmi ellátás, gondozás és nevelés felvázolt légkörében a gondozottak én egyensúlyukat nem érzik veszélyeztetve, amely által olyan tapasztalatok is utat találnak a gyermekekhez és fiatalokhoz, amelyeket korábban elvetettek és elutasítottak. Ezen folyamat által a gondozottak világról alkotott vélekedései, a szimbolizálódott kedvezőtlen tapasztalatai fokozatosan korrigálódnak. A kedvező tapasztalatok számára nyitott gyermek, fiatal fokozatosan képes lesz önmagát elfogadni, reálisan értékelni, viselkedését adaptív irányba változtatni és a környezetével kapcsolatos diszharmonikus érzéseit és alapfeltevéseit elhagyni. Ezt a modellt ki kell egészíteni a gondozottak speciális vagy különleges ellátási szükségletére vonatkozó szisztematikus kondicionálás, diszkriminációs tanulás, modell tanulás és egyéb módszer specifikus eszközök alkalmazásával, amelyeknek a gondozotti szükségletek szempontjából a személyiség fejlődése és változása érdekében döntő jelentősége van. A szükséges szakmai beállítódás legkedvezőbb és legkedvezőtlenebb formációit az alábbi vázlatok tartalmazzák.

Attitűd

elfogadó

helyeslő

elismerő

Biztonság érzés

Jó lelkiismeret

Értéktudat

Erkölcsi harmónia, szociocentrizmus

Pozitív önértékelés, integratív törekvés

Kiegyensúlyozott érzelmek, autonómia

kitüntető

Előnyös megkülönböztetettség

Speciális képességek fejlesztése, adekvát szerepvállalás

Érett harmonikus személyiség 27

Attitűd

elutasító

elítélő

lekicsinylő

stigmatizáló

Biztonságvesztés szorongás

Rossz lelkiismeret

Csökkentértékűség érzése

Hátrányos megkülönböztetettség érzése

Érzelemdominancia Függőség

Elhárítás, egocentrizmus

Kompenzáció, hatalmi vágy

Kompenzáció, beolvadási vágy

Infantilis személyiség

SZEMÉLYKÖZPONTÚ GYERMEKVÉDELMI SZAKELLÁTÁS ALKALMAZÁSÁNAK FŐBB SZEMPONTJAI Az intézményben elhelyezett gondozottakkal való kapcsolatok hatékony ápolásának eléréséhez feltétlenül szükséges a szakemberek személyének közvetlensége és hitelessége, valamint annak elkerülése, hogy a szakember kihangsúlyozza tekintélyelvűségét és hierarchikus fölérendeltségét. Amennyiben a tekintélyszerep túlhangsúlyozódik akkor a gondozottak regresszióba kényszerülnek és nem alakul ki érdemleges együttműködés és áttételi kapcsolat a szakemberek és a gondozottak között. Fonyos tény, hogy ennek a beállítódásnak gyakorlása alapszinten is érthető és könnyen alkalmazható. A gyermekvédelmi szakellátás folyamatának történései a szakemberek és a gondozottak közötti kapcsolat fejlődése mentén haladnak. Ebben a kapcsolatban kell megtapasztalni a gondozottnak a saját felelősségét és a bizalmi kapcsolat értelmét. Hatékony gyermekvédelmi munka akkor végezhető a gondozottakkal, ha csökkennek kapcsolati szorongásai, befogadóképessége differenciálódik, megtanulja elfogadni és kezelni ambivalens érzéseit, önértékelése fejlődik, énképe és a világról alkotott felfogása a realitás irányába módosul. Az énkép módosulás lélektani feltételei teremtik meg az alapját annak, hogy a gondozott környezetével kapcsolatos érzelmi beállítódása, élmény feldolgozási módja kedvező irányba tudjon változni és új, adaptív viselkedési elemeket legyen képes tanulni. A gyermekvédelmi szakellátás eredményessége a gondozottakkal ápolt kapcsolat minőségében dől el. Megfelelő elfogadás mentén a gondozott képes lesz hozzáférni a saját érzéseihez, annak viselkedésbeli következményeihez, amely által tisztázódik számára magatartási megnyilvánulásának értelme és tényleges indítéka. Egy fejlődő kapcsolatban a gondozott egyre reálisabban észleli önmagát, képes lesz felfedezni saját értékeit és megtanulja elfogadni önmagát. 28

Abban az esetben, ha a gondozottal ápolt kapcsolati folyamatban ez a komplex tanulás megvalósul, akkor a gyermek, fiatal később már más emberi kapcsolataiban is képes lesz ezt megélni. Amennyiben a gondozottal folytatott kapcsolat kitüntetett bizalmi szakaszba lép, akkor megfelelő pszichológiai és pszichoterápiás segítséggel képes lesz a gondozott felismerni az elfojtott és rejtett motivációit. A fentiekben leírt kapcsolati folyamatok a gyermekvédelmi szakellátás eredményes működésének szükséges feltételei. A gondozottak gondozása, nevelése, habilitációja, rehabilitációja és terápiája szempontjából ez a szakmai magatartás azonban kizárólag egy olyan alapviszony, amelyre egyértelműen rá tudnak épülni a különféle szakmai intervenciók (fejlesztés, gyógypedagógiai megsegítés, szupportív pszichés támogatás, pszichológiai munka, pszichoterápiák, szocioterápiák). A gyermekvédelmi szakellátás folyamatához tartozik, hogy a szakemberek empátiával vegyenek részt a gondozottakkal összefüggő történésekben és igyekezzenek megérteni azt a gondolkodási mechanizmust, amely szerint a gondozott cselekszik és szelektív megerősítések szisztematikus sorozatán keresztül igyekezzenek befolyásolni a gondozottak maladaptív megnyilvánulásait. A gondozottal ápolt kapcsolatban a szakembereknek mindig pontosan tudniuk kell, hogy a változás mely fázisában tart a gyermek és fiatal. Ez az együtt haladás az a tanulási folyamat ahol a gondozott folyamatos, hiteles visszatükrözést kap személyiségének változásáról. A szakembereknek irányító attitűdje és direktivitása rugalmasan kell, hogy ötvöződjön a gondozott állapotának függvényében olyan nondirektív hozzáállással, amely nem bontja szét a bizalmi kapcsolat kereteit. Nagy figyelmet kell fordítani a gondozottakkal való viszony ápolásánál az empátia, az értelmezés és a konfrontáció helyes egyensúlyának megtalálására. A gondozottakkal kapcsolatos tevékenység során kiemelten szükséges odafigyelni a „meta” szinten zajló jelzésekre. A metakommunikáció (tekintet, arckifejezés, testtartás, mozdulatok, hanghordozás, és egyéb öntudatlan megnyilvánulások) jelentős gátló vagy megerősítő funkciót látnak el. A szakemberek folyamatosan társas helyzetben vannak, amelyben nem lehet nem kommunikálni, hiszen az elfordulás vagy a teljes hallgatás is jelzés értékű és egyértelmű kommunikációs üzenete van. A szakembereknek elméleti orientációjától függetlenül törekedniük kell olyan kapcsolatot kínálni a gondozottak felé, amelyben a gyermek és fiatal megéli az elfogadottság élményét és ezzel reális érzelmeket tud előhívni olyan gondozottaknál, akiket ilyen módon még nem fogadott el senki. Ez a viszonyulás adja meg a lehetőségét annak, hogy a gondozottak és a szakemberek énkontúrjai, határai kirajzolódjanak és a helyes interperszonális magatartás keretei meghatározódjanak. SZAKMAI CÉLRENDSZER Az intézmény szakmai tevékenységének középpontjában a gondozott testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését biztosító támogató intézményi környezet kialakítása áll, amelynek során gondoskodni kívánunk a gondozottakat veszélyeztető tényezők megszüntetéséről, a hiányzó szülői gondoskodás pótlásáról és a gondoskodásból kikerült fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedéséről és erkölcsi rehabilitációjáról. A gondozottak kapcsolatrendszerét alkotó személyek (szülők, pedagógusok, gyermekvédelmi szakemberek) magatartásának, cselekedeteinek, hatásának, a gondozottat körülvevő szociális egységek (közösségek, iskolák, egyéb intézmények, csoportok) hatásának, a legkülönbözőbb kulturális elemekből kiinduló hatásoknak formálása, koordinálása az intézmény és kapcsolat- rendszereinek szintjén, amelynek révén a gyermekek, fiatalok lényegi erői pozitív megerősítést nyernek, ennek segítségével értékeik kibontakozhatnak. 29

Ezzel egyidejűleg az intézmény nevelési hatásrendszerét úgy kell kialakítani, hogy az közösségfejlesztő aktivitásra késztesse a gyermeket, fiatalt. A szakmai célrendszer tagolódásában – a gondozottak szükségleteit figyelembe véve – vezető helyen jelenítjük meg a magatartás és tevékenység irányát meghatározó „ösztönző – regulációs” személyiségtényezők formálását (tudattalan belső alapfeltevések és gondolati sémák), hiszen ezek közvetlenül felelősek a motivációs és szükségleti szféra alakulásáért és az erkölcsi tudat helyes irányú formálódásáért. A személyiségstruktúrán belül azon tényezőket erősítjük, amelyek a szakmai folyamatot követően autonóm módon a visszailleszkedés vagy beilleszkedés folyamatában külső orientálás és kontroll nélkül is tartósan garantálják a kívánatos minőségű és irányú magatartásbeli és tevékenységbeli megnyilvánulások megjelenését. Az alábbi célok megvalósítása segíti elő a gondozottak egészséges testi, értelmi, érzelmi és etikai fejlődését. 1. megérteni és elfogadni a gyermek, fiatal problémáit 2. rendezni kapcsolati problémáit 3. segíteni abban, hogy felismerje és fejleszthesse képességeit 4. kielégíteni szükségletrendszerét (elfogadási, biztonsági, szociális) 5. ösztönözni intellektusát és kreativitását 6. felkészíteni arra, hogy képes legyen alkalmazkodni a mindenkori valósághoz, és helytálljon az iskolában, otthon és a világban Az intézményi szakmai protokoll háromféle standardból indul ki, és az alábbiakban megfogalmazott célokat tűzi ki. 1. Technikai standardok Minden gondozási, nevelési, oktatási és terápiás eljárás szakmai – elméleti és jogi keretből, és nem lezárt számú technikából áll. Az alkalmazott módszernek összhangban kell állnia az elmélettel és a hatályos jogi környezettel. Az eljárásokat alkalmazó szakembereknek ismerniük kell az általuk használt módszerek alapformáit és felkészültnek kell lenniük azok jogszerű alkalmazására. 2. Etikai standardok A gyermekvédelmi munkának összhangban kell lennie a gyermekvédelmi szakmához kapcsolódó etikai szabályokkal. 3. Tudományos standardok A gyermekvédelmi tevékenységnek, beavatkozásnak elméleti, technikai vonatkozásban tudományosan érvényesnek kell lennie, valamint a gondozási, nevelési, oktatási és terápiás folyamat hatékonyságát tudományosan vizsgálhatóvá kell tennie. Definíciószerűen: az intézményben a szakmai kultúra minden olyan segítő folyamatot és beavatkozást magába foglal, amely kölcsönhatás (interakció) és jelzésváltási keret (kommunikáció) révén próbál pozitív irányú változást létrehozni a gyermekekben, fiatalokban és környezetükben, családi kapcsolataiban úgy, hogy az tapasztalatilag, illetve tudományosan és jogilag megalapozott feltételek között zajlik. A hatótényezőket lehetőség szerint sűrítve tartalmazza. Cél a különböző típusú és fokú hátrányok, hiányok vagy elviselhetetlen terhek, többletek, illetve az ezekből származó kedvezőtlen irányú változások (torzulások) megszüntetése vagy enyhítése a gondozás, nevelés, habilitáció, rehabilitáció és terápia folyamatában. Cél, hogy az alkalmazott módszerek - bármely érintkező tudományterületről kerültek is adaptációra a gyermekvédelmi eset adequat kezelése érdekében – megfelelően tudományosan, szakmailag célorientáltan, és a hatályos jogszabályokkal összhangban kerüljenek alkalmazásra.

30

Cél, hogy a gyermekvédelmi munka minden elemét olyan szakemberek végezzék, akik megfelelő képesítésük mellett olyan kívánatos emberi vonásokkal és attitűdökkel rendelkeznek, amelyek elengedhetetlenek a szakmai kapcsolatokban és a gyermekekkel, fiatalokkal, fiatal felnőttekkel és hozzátartozóikkal való érintkezésben. A szakmai egységekben végzett gyermekvédelmi munka a rendkívül összetett gyermek, fiatal körüli hatások pedagógiai, gyógypedagógiai, pszichológiai, gyermek- és ifjúságpszichiátriai, orvosi, jogi eszközökkel végzett műveleteiből áll, amelyben sokoldalúan képzett szakemberek a gyermekkel, fiatallal (létező családi háttér esetén) a szülőkkel, hozzátartozókkal tudatosan szakmai kapcsolatot hoznak létre azzal a céllal, hogy elősegítsék a gyermekvédelmi gondoskodásba került gyermekek, fiatalok pozitív növekedését, fejlődését. A fenti célok és meghatározások meglehetősen általánosak, ugyanakkor ez a gyermekvédelmi szakmai munka komplexitási szintje és egyben specifikuma minden más szakmával szemben. A szakmai kompetencia határai ezen a szinten vonhatók meg. Gyakorlati szempontból gyermekvédelmi szakmai munkának akkor érdemes nevezni egy tevékenységet, ha a felsorolt standardok és feltételek minden tényezője jelen van.

AZ INTÉZMÉNYI SZOLGÁLTATÁSOK BEMUTATÁSA A SZOLGÁLTATÁSI TEVÉKENYSÉG CÉLJÁNAK, FORMÁJÁNAK, MÓDSZEREINEK ÉS A FELTÉTELRENDSZERNEK ÖSSZEFÜGGÉSEI Az intézményben alkalmazott szakmai eljárások különbséget mutatnak abban a tekintetben, hogy a gondozottak átlagos szükségletűek, speciális szükségletűek, különleges szükségletűek vagy kettős szükségletűek. A hatékony és eredményes ellátási, gondozási és nevelési folyamat kizárólag akkor lehet kellő minőségű szolgáltatás, ha összhangban vannak az elérendő célok, az alkalmazott módszerek és a feltételrendszer között, amelybe a szakellátás beágyazódik. A gyakorlatban sokszor nem világos, hogy az ellátási szükséglet meghatározását alátámasztó szakvéleményekben mi a konkrét cél, melyek a szükséges beavatkozási formák, mik az alkalmazható keretek és az sem egyértelmű, hogy biztosítottak-e a feltételek az eredményes gyermekvédelmi tevékenység számára. Ebben szerepet játszik a szakemberek által készített szakvélemények ellentmondásossága, hiszen számos olyan problémával találkozunk, amelynek a szakmai jegyei nem látványosak és ezért bizonyos összefüggések figyelembevétele nélkül születnek vélemények és javaslatok. Az intézményre nehezedik a gondozottal kialakított munkakapcsolat során az a nyomás, hogy integrálja az anamnézisekben található adatokat, megfigyeléseket és helyi szinten élesebben körvonalazza a bizonytalanul értelmezhető gondozási, nevelési, rehabilitációs és terápiás célokat. A szakmai munka eredményességéhez szükséges körülmények azonnali megteremtéséhez komoly helyi diagnosztikai feladatokat kell elvégezni, amely által a munkatársak számára nyilvánvalóvá kell tenni a szakmai munkával kapcsolatos kívánatos protokollt. A szakmai munka hatékonyságának és eredményességének érdekében tehát helyi szinten első lépésben gondoskodni kell a cél, módszer, feltételrendszer összhangjának megteremtéséről.

31

A speciális, különleges és kettős szükséglettel összefüggő eljárások összessége az intézmény spektrumában csak akkor kap értelmet, ha a gondozott állapota, elhelyezési körülményei, a vele kapcsolatos szakmai beavatkozások nyilvánvaló összhangja érvényesül. Az intézményben nagyon széles az a problémakör, amelynek szakszerű kezelését a szakellátási tevékenység során fel kell vállalni. A gondozottak különböző lépcsőkön keresztül számtalan intézkedés és gyámügyi eljárás, beavatkozás elégtelenségének eredményeként kerülnek az intézménybe. Eddigi tapasztalataink szerint az alábbiakban összefoglalt problémák, és tünetek különböző megjelenési formáival és halmozott kombinációival találkozunk az átlagos fejlődésű gyermekek és fiatalok ellátási, gondozási és nevelési problémáin felül.

AZ ELLÁTANDÓ CÉLCSOPORT JELLEMZŐI A GYERMEKEK KIMUTATHATÓ TESTI ÉS LELKI (JELLEMZŐI) TÜNETEI Az alábbi felosztás nem a szakirodalomban megjelenő szokásos sémákat követi, hanem a tapasztalatainkon alapszik, nem általánosítható, és bármely szakma oldaláról vitatható. Születési anamnézisből kiemelhető Igazolható magzati alkohol szindróma Koraszülés testi tünetei láthatók Koraszülött volt a dokumentumok vagy szülői anamnézisek alapján Alacsony súllyal született Születési anamnézist hiányosan ismerjük Következmények Organikus idegrendszeri károsodás (szimptómás mentális zavarok) Gyermekkori dementia tünet együttes Neuronál raktározási betegségek (Tay Sachs, Battens, Niemann Pick, Gaucher, Fabry, Ramsay-Hunt betegség, progresszív myoclonus epilepszia, stb.) Leucodystrophiák (Schilder kór,Metachromasias leucodystrophia, Adrenoleucodystrophia, Refsum betegség, stb.) Hepatosplenomegaliával,dementiával és dysmorhiával járó kórképek (muscopolysacharidosisok, Gargoylismus, Hunter-Hurler, stb.) Egyéb pl. aminosav anyagcserezavaron alapuló tünetegyüttes (phenylketonuria, organikus acidaemiák, stb) Neurocutan betegségek következtében kialakuló dementiák (Bourneville betegségsclerosis tuberosa: dementálódás, epilepszia, adenoma sebaceum,tejeskávé foltok; Recklinghausen betegség: dementálódás, epilepszia, bőr-alatti csomók, tejeskávé foltok, egyéb neurológiai góctünetek; Sturge Weber szindróma: dementia, neurológai góctünetek, epileszia, szemfenéki angómák, arcon haemangioma; Klippel Trenaunay szindróma: dementálódás, comlex angiomatosis) Extrapiramidális zavarok és dementia gyermekkorban (Huntington chorea: extrapiramidális mozgászavar, chorea, dementálódás, domináns öröklődés; Wilson kór: a réz anyagcsere zavara a coeruloplasmin hiánya miatt, rigor, néha choreiform mozgászavar, pszichotikus tünetek, ritkábban dementálódást okozhat, stb.) 32

Organikus eredetű deliriumok (metabolikus zavarok, hipoxiás állapotok, endokrin betegségek, autoimmun betegségek) Gyermekkori organikus halucinózis Gyermekkori organikus katatóniás zavar Gyermekkori organikus affektív betegség Gyermekkori organikus disszociatív betegség Gyermekkori organikus kognitív zavar (idiopátiás anyagcserezavarok, stb.) Gyermekkori organikus anxietás betegség (temporális epilepszia, Cushing kór, stb.) Paranoid skizofrénia Hebefrénia Kataton skizofrénia Reziduális skizofrénia Postskizofréniás depresszió Skizofrénia simlex Paranoia Akut- és pszichotikus állapotok Indukált psichosis Skizoaffektív zavarok (Mániás forma, Depressziós forma) Skizotipikus zavar Emésztőszervi károsodás és felszívódási zavarok Allergia, asztma bronchiále Szívfejlődési rendellenességek Hipertónia Mucoviscidosis Diabetes, Crohn betegség, Colitis ulcerosa Malignus betegségek (leukémia és egyéb daganatos betegségek ) Egyéb központi idegrendszeri zavar Hiperaktivitás,impulzivitás és figyelemzavar Testi fejlődésbeni elmaradás (3-10 percentil közötti súly és hossznövekedés) Fejlődési anamnézisből kiemelhető Szexuálisan bántalmazott (igazolhatóan) Súlyos testi veszélyeztetés (súlyos traumák, súlyos bántalmazás) Testi bántalmazott (kisebb hegekkel, sérülés nyomokkal) Lelki bántalmazott (megalázott, elhanyagolt, stb.) Következmények Obesitas, anorexia nervosa és egyéb evés zavarok Feldolgozatlan krónikus gyász Szorongásos zavar Érzelmi zavar (dysthymia) Manifesztálódott serdülőkori depresszió (öngyilkosság, önsértés) Bipolários affektív betegség Mánia, Hipománia, Cyclothymia

33

A fentiekből együttesen eredő következmények Enyhe mentális fejlődési zavar Mérsékelt mentális fejlődési zavar Súlyos mentális fejlődési zavar Nagyon súlyos mentális fejlődési zavar Társult érzékszervi vagy testi károsodás esetén fennálló nem specifikus mentális fejlődési zavar Az intellektuális károsodáshoz kapcsolódó magatartási rendellenesség (F71, F78, F79) Paranoid hajlam *(magyarázat) (túlérzékenység, kóros vonatkoztatás, gyanakvás, bizalmatlanság) Pszichomotoros fejlődési retardáció (mozgástréninget, gyógytestnevelést igényel) Disszociális (antiszociális) személyiségszerveződés (vagy ilyen irányú súlyos veszélyeztetettség tartósan fennáll) Alkalmazkodási képtelenség (zavar) Magatartászavar (olyan szinten, ami átlagos körülmények között nem tolerálható és egy hónapnál tovább tartósan fennáll) Regressziós (koránál éretlenebb) szinten viselkedik Önkifejező készség zavara kimutatható (ez alatt értendő, hogy nem az életkorának és értelmi képességeinek megfelelő szinten képes közölni önmagát, szükségleteit, problémáit. Beszédfejlődési elmaradás, alaki beszédhiba, szókincsszegénység, fogalomalkotás hiánya és gyengesége, pszichogén gátoltság, pszichés tónus fokozódás, belső érzelmi kuszaság, beszédkészség kevert típusú pszichoorganikus gyengesége értendő ide) Egyéb krónikus betegségek Súlyos fertőző betegségek (AIDS, Hepatitis, TBC, stb.)

* A paranoiditást nem azonosítjuk a kényszerekkel, a felnőttkori paranoid kórképekkel és a „neuraszténiás” túlérzékenységnek nevezett hiperszenzitivitással. Azt értjük alatta, hogy a gondozottaknak a személyiségfejlődése súlyosan torzult egy túlérzékenység, kóros vonatkoztatás és gyanakvás irányában. Azt jelezzük vele, hogy az énidentitása sérült, a további fejlődése veszélyeztetett. A károsodások és funkcionális zavarok, valamint a leggyakrabban előforduló szociális érintettségek táblázatos összefoglalása

34

Egyéb pszichés rendellenességek Pszichoaktív szerekkel kísérletező Pszichoaktív szereket szituatív módon használó Pszichoaktív szereket intenzifikált módon használó Kényszeres droghasználó (drogdependencia) Élettani és testi tünetekkel társuló viselkedészavarok (evészavarok) A hangulati élet súlyos zavarai (affekt augmentációk, emocionális instabilitás) Kényszerbetegség Epizodikus paroxizmális szorongás (pánikbetegség) Disszociatív és szomatoform zavarok (Ganser szindróma, szomatizációs zavar, hypochondria) Neuraszténia, deperszonalizációs-derealizációs szindróma Neurotikus stresszhez társuló zavarok Poszttraumás stresszbetegség (PTSD) Organikus idegrendszeri eltérések és pszichoszindrómák (Tic betegség, Gilles de la Tourette szindróma), egyéb endogén kórformák Impulzus kontroll zavarok (pirománia, kleptománia, trichotillománia, stb.) Pszichoszexuális zavarok Átmeneti vagy tartós alvászavarok (parasomniák, insomniák) Kötődési zavar (reaktív, gátolatlan, ill. prolongált szeparációs stressz)

SZOMATIKUS, FIZIOLÓGIÁS KÁROSODÁSOK, FUNKCIONÁLIS ZAVAROK Károsodások/Impairments/ 1. Intellektuális károsodás 2. Egyéb pszichológiai hátrány 3. Beszédkárosodás 4. Halláskárosodás 5. Látás károsodása 6. Belső szervek károsodása 7. A csont és mozgatórendszer károsodása 8. Testi torzulások következtében kialakuló károsodások 9. Genetizált szenzoros és egyéb károsodások

Funkcionális zavarok Szociális érintettség /Disabilities/ /Handicap/ 1. Funkcionális 1. Orientáció zavar viselkedészavar 2. Kötődészavar 2. Funkcionális 3. Mozgászavar kommunikációzavar 4. A foglalkoztatás zavara 3. Funkcionális zavar az 5. A szociális integráció önellátás területén zavara 4. Funkcionális 6. Az önellátás és a mozgászavar személyes függetlenség 5. A test különböző zavara területein jelentkező 7. Egyéb szociális funkcionális zavar érintettség 6. A kézügyesség funkcionális zavara 7. A szituatív viselkedés funkcionális zavara 8. Az ügyesség funkcionális zavara 9. Egyéb működészavarok

35

A fejlődési elmaradások és zavarok formái a) körülírt olvasási- és helyesírási gyengeség b) körülírt számolási gyengeség c) egyéb körülírt tanulási gyengeségek d) körülírt visszamaradás a nyelv- és beszédfejlődésben e) körülírt visszamaradás a motoros fejlődésben f) halmozott fejlődési elmaradás A nyelv és a beszéd körülírt fejlődési zavarai - artikulációs zavar - expresszív beszédzavar - receptív beszédzavar - szerzett afázia epilepsziával - egyéb, közelebbről nem meghatározható zavarok Az iskolai készségek körülírt fejlődési zavarai - olvasási- és helyesírási zavar (dyslexia, dysgraphia) - izolált betűzési zavar - számolási zavar (dyscaculia) - iskolai készségek kombinált zavara - egyéb, közelebbről nem meghatározható zavarok Motoros funkciók körülírt fejlődési zavarai Kombinált körülírt fejlődési zavar Pervazív fejlődési zavar (gyermekkori autizmus, Asperger-szindróma, Rett-szindróma stb.) A GONDOZOTTAK SZOCIÁLIS HÁTTERE Az alábbi felosztás nem a szakirodalomban megjelenő szokásos sémákat követi, hanem a tapasztalatunkon alapul, nem általánosítható és bármely szakma oldaláról vitatható. A családi háttér nem kielégítően biztosítja az egészséges fejlődéshez szükséges testi, lelki, nevelési és oktatási feltételeket Alacsony műveltségű szülő(k) Elhanyagoló szülő(k) Mentálisan retardált szülő(k) Munkanélküli szülő(k) A családi háttér egyáltalán nem biztosítja az egészséges fejlődéshez szükséges testi, lelki, erkölcsi, nevelési és oktatási feltételeket Elhunyt szülő(k) Elhanyagoló, elutasító szülő(k) Hajléktalan, munkanélküli szülő(k)

36

A családi háttérben a gyermekek elvárható egészséges fejlődése a környezet ártalmai révén akadályozott vagy súlyosan veszélyeztetett Súlyos, tartós betegséggel élő szülő(k) Munkanélküli, kriminalizálódott szülő(k) Munkanélküli, káros szenvedélyekkel élő szülő(k) Agresszív, súlyosan bántalmazó szülő(k) A fenti táblázatokban jól látható, hogy a gondozottakhoz kapcsolódó problémák részben élettani, értelmi, érzelmi, hangulati, erkölcsi, kapcsolati és életvezetési nehézségeket jelentenek, vagy korlátozottságokkal járnak együtt, de az életet közvetlenül fenyegető állapotok is gyakran megjelennek. Az esetek jelentős részében a problémák nehezen megragadhatók, összetettek és gyakran a gondozott egész világát behálózzák. A gyermekek, fiatalok elhelyezésével kapcsolatos vizsgálati protokoll és az abban található vélemények eléggé korlátozott mértékben nyújtanak segítséget ahhoz, hogy praktikus szinten meghatározhassuk, mi a baj és milyen célt állítsunk az ellátási, gondozási és nevelési folyamat elé. A problémák jelentős részénél három szinten lehet elkülöníteni a zavarokat:  Az első szintnél a kezelendő probléma alapvetően a gondozotthoz, körülírt intellektuális pszichés és élettani működéséhez rendelhető  A második szintnél a probléma hangsúlya diffúzabb, kiterjedtebb és a gondozott személyes viszonyulásaiban és kapcsolódásainak zavaraiban lelhető fel  A harmadik szintnél a probléma helyét egyértelműen személyközi szinten találjuk meg és szoros összefüggést mutat a gondozott családi kapcsolataival és életvezetésével. Konkrétabban a probléma elsődleges oka, a családi rendszer működésének súlyos zavara. Az első szintnél nem lehet figyelmen kívül hagyni a szakorvosi beavatkozások hagyományos orvosi szemléletét. A második és harmadik szintnél lényegesen nagyobb szerep jut a nevelési, családsegítő, szociális támogató tényezőknek. A fentiekből következik, hogy a gyermekvédelmi szakellátásba kerülés első szakaszának fontos feladata annak meghatározása, hogy az ellátás megkezdése előtt világos képe legyen az intézményben dolgozó szakembereknek arról, hogy mi a probléma lényege. Ez vonatkozik az átlagos fejlődésűnek („normál”), különleges ellátási szükségletűnek, speciális vagy kettős szükségletűnek minősített gyermekekre és fiatalokra is. A GONDOZOTTAK ÉLETKORA Az intézményi ellátás során számolni kell a befogadott gyermekek és fiatalok életkori eltolódásával a serdülőkor irányába. A serdülőkkel való foglalkozásnál nem egy meghatározott módszerről vagy technikáról, hanem elsősorban egy korosztályhoz kapcsolódó szemléletről kell beszélnünk, amelynek módszertani következményei vannak. Ez az életszakasz nem azonos a gyermekkor kiterjedésével, hanem olyan speciális tulajdonságai vannak, amelyek szükségessé teszik azt, hogy a gyermekvédelmi eljárásokat a serdülés folyamataihoz igazítsuk. A serdülőkorra részben kialakulnak azok a „megoldások” a fiataloknál, amellyel a pszichés integritás biztonságának fenntartása érdekében a gondozottak kezelni tudják a különböző élethelyzeteket. Rögzülnek a kortársakhoz, a családtagokhoz és más személyekhez való kapcsolódás domináns formái. A nevelésbe vétel folyamatában olyan körülmények közé kerül a serdülő, amelyben felelevenednek a korábbi életszakaszok megoldatlanul maradt konfliktusai, így a megterhelő hatások következtében sokszor növekvő erővel bontakozik ki a független életstílus és a felnőttektől való elszakadás motivációja. 37

A fontos kapcsolatok elvesztése során a serdülőkori válság, szorongás, destruktivitás, kockázatkereső viselkedés és a szökések jellemző viselkedés mintázatai gyakran megjelennek. A serdülőkorra vonatkozó elméletalkotást és intézményi gyakorlatot érdemes alaposabban megvizsgálni, hiszen az ebben az életkorban elszenvedett sérülések meghatározó jelentőségűek a felnőttkori mentális egészség szempontjából. Ennek a problémakörnek az elhárítása azzal a veszéllyel jár, hogy a jól-rosszul stabilizálódó személyiség magába zárja a konfliktusos családi élet és intézményi lét megoldatlanságait és hiányállapotait, amelyek a serdülőkor előrehaladtával már csak igen nehezen változtatható lelki működésmódok stabilizálódásához vezetnek. A nevelésbe vett serdülőnek természetes ambivalenciájára gyakran úgy reagál a környezete, hogy eldologiasodik a viszony a szakemberek és a gondozottak között. A személyesség elhárítása egyben annak elkerülése, hogy a serdülőkkel a szakember létrehozzon egy interszubjektív valóságot, hiszen ez a viszony a személyes kapcsolatok nagyobb felelősségét igényli. A személyességet szakmailag lehet kontrollálni és a serdülőkori fejlődés elősegítésében kiemelkedően fontos tényezőnek tekinthető. A serdülőknek különösen fontos a személyes kapcsolat, hiszen a felnőttekkel kapcsolatos konfliktusaik és törékeny önértékelésük érzelmileg és pszichésen is tűrőképes emberi támogató kapcsolatokat igényelnek. Ebben a tekintetben a szakemberek valódi jelenléte a távolságtartással szemben és hitelessége nélkülözhetetlen a serdülőkkel kialakított tudatos szakmai kapcsolat kialakításában és fenntartásában. Annak érdekében, hogy a serdülőkkel jól lehessen foglalkozni, a szakembernek ki kell terjeszteni a felelősségét a saját működésével és annak hatásaival kapcsolatban, továbbá annak a valóságnak az elfogadása is szükséges, hogy a serdülőkkel való kapcsolatban a szakember és a gondozott személyes története összetalálkozik és ez a személyes kapcsolati tér a legfőbb alakítója a serdülőkkel kialakított szakmai viszonynak. A szakembereknek el kell jutnia arra az önismereti szintre, amellyel reálisan tudják értékelni saját magatartásukat, megnyilvánulásaikat, azoknak jelentését és személyes értelmét. Ezen személyes élmények tapasztalati tartalmai tudják ellensúlyozni a serdülők elidegenedés érzését, a felnőttek érdeklődésének hiányát és az ambivalens működéssel kapcsolatos ellenérzéseket. A sok vita, agresszív és turbulens megnyilvánulások sokszor averziót keltenek a szakemberekben, amelynek hatására a serdülők elfordulnak az intézményes ellátástól, és olyan közösséget keresnek maguk számára, amelyek feltétel nélkül befogadják őket. A serdülők megértésében kétféle ismereti és tapasztalati anyagra támaszkodhat a szakember, az egyik a fejlődéslélektan háttérelmélete a serdülőkori pszichoszociális és kognitív-morális fejlődésről, a másik, a szakember saját serdülőkorának élményei és tapasztalati bázisa. A serdülőkornak sokféle felosztását és tagolását találhatjuk a szakirodalomban, amelyek sematikusan az intrapszichés és interperszonális fejlődési feladatok megoldásaihoz kötik a következő fejlődési fázis élettörténeti feladatait. Ez a tudás abból a szempontból fontos, hogy a gyermek hol tart a fejlődésben, hiszen a serdülő viselkedését az adott fejlődési szakaszhoz viszonyítva lehet csak értékelni. A serdülő nem azonos az „idősebb gyermekkel”.

38

Didaktikus szempontból a serdülőkori fejlődési jellemzőket négy – egymással jelentős mértékben összefonódó, de a szemléletesség kedvéért szétválasztható – fejlődési sajátosság jellemzi. 1. A szülőkhöz, felnőttekhez fűződő kapcsolat megváltozása. Az identitásfejlődés a leválás felé tart, az érzelmi kapcsolatok az intimitás és a kötődés családon kívüli személyekre, kortársakra irányul. Egészséges serdülőkori fejlődés esetén a morális ítélőképesség az önkritikai funkciók és a társas szabályok elfogadása olyan énideálok irányába tereli a személyes kapcsolatait a serdülőnek, amilyen ő szeretne lenni és ez jelöli ki az új tárgykapcsolatok irányát. A leválás bizonytalansága súlyosan megterhelt élettörténeti előzményekkel és kapcsolati veszteségekkel küzdő serdülők esetén szociálisan elfogadhatatlan viselkedési mintákat produkál. Ezek általában megjelennek az iskolai nehézségekben, kockázatkereső viselkedésben szexuális orientáció és a kapcsolatok kialakításának nehézségeiben. Azért nagyon fontos a szakmailag kontrollált személyes kapcsolat a serdülőkkel, mert a serdülőnél szükségszerűen szétválik a viselkedés és a belső átélés, amelynek hatására a serdülő úgy viselkedik, mint amilyen szeretne lenni, de a valódi érzéseit elrejti. Ez a bizonyos fokú érzelmi, lelki elrejtőzés biztosítja az eltávolodás lehetőségét a szülők és a felnőttek elképzeléseitől. Ez a fejlődés szükségszerű része az identitásfejlődés első lépése. 2. A függőségi igények és az önállóság közötti konfliktus A leválási folyamat ebben a szakaszában a konfliktusok kiéleződnek és nagyon gyakran heves reakciókat produkál a felnőttek autoritásának az elutasítása. Vizsgálati tapasztalataink szerint a heves ellenállásnak és kiábrándulásnak a gondozottak tekintetében igen gyakran reális alapjai vannak. A serdülőkori problémák kezelésében kevésbé jártas szakemberek sokszor testesítik meg a „korrupt autoritást”, amelyben az életkori szakaszhoz nem illeszkedő elvárás rendszer dogmatikus egységében tapintatlanul, megszégyenítően, durván kívánja kikényszeríteni a fiatalok szabálytartását. Az intézményben dolgozó szakemberek gyakran képtelenek tudomásul venni azt, hogy az egészséges fejlődés a normáktól és az ő elképzeléseiktől való távolodást igényli. A detronizált felnőttek nehezen viselik el azt, hogy a fejlődésnek ebben a szakaszában az ő pedagógiai hatásuk helyére a kortárs csoportok, illetve a párkapcsolatok lépnek. A serdülő kötődési energiáját pszichés integritásának erősítésére és autonómiájának védelmére fordítja. A szélsőséges viselkedési kilengések és hangulatingadozások, az extrém érzékenység a felnőtt világtól való elhúzódás, az arrogáns és nagyzásos megnyilvánulások az új kötődésekkel való sikeres kísérletezés szükségszerű elemei. Az engedély nélküli eltávozások legnagyobb része azzal van összefüggésben, hogy a szakmai tevékenységet ellátó munkatársak egy része nem is kívánja szociális csatlakozásra bírni a fiatalokat, hiszen a serdülőkorral összefüggésben speciális ismeretekkel és képességekkel nem rendelkezik. A fiatalok ebben a nehéz időszakban nem elutasítást, hanem egy strapabíró nyitottságot és fokozott sérülékenységük miatt tapintatos munkamódot igényelnek. A nevelésbe vett serdülők jellemzően nem tudnak jól leválni, hiszen a korai kötődés és az anya-gyermek kapcsolat nem volt számukra kielégítő így a leválás során különösen törékennyé válnak. Az identitáskrízisbe kerülő serdülő számára a folytonosság és biztonságérzet személyes bizalmi kapcsolatok stabilitásával teremthető meg.

39

3. A saját testhez való viszonyulás megváltozása A nemileg érett test kialakulása a megélt élettörténeti események függvényében a serdülőt olyan tudattalan választásokra kényszeríti, amelyből nem mindig következik egy szociálisan elfogadott nemi szerep. Az így kialakuló vágyak pszichés tüneteket fejleszthetnek ki. A nevelésbe vett gyermekek pszichésen és szociálisan éretlenek ezért a vágyak és fantáziák ténylegesen kiélhetővé válnak azonban ritkán sikerül kompromisszumot találnia a serdülőknek szexuális vágyaik saját kialakuló identitása és a párkapcsolatok társadalmilag elfogadott lehetőségei között. 4. Felnőtt szerepekhez való viszony megváltozása A nevelésbe vett serdülők a felnőttségről szóló elképzeléseiket és fantáziáikat egy gyötrelmes úton tudják összhangba hozni saját reális képességeikkel és a felnőtt szerepvállalások lehetőségeivel. Ideális esetben a serdülőkor ezen késői szakaszában a fiatal újraértékeli a szüleivel és a felnőttekkel való kapcsolatát és jó esetben képessé válik kapcsolataiban a kölcsönös felelősség vállalásra. A serdülőkkel foglalkozó gyermekvédelmi szakembereknek úgy kell tekinteni a gondozottakra, mint akik fokozatosan önállósuló saját érzésekkel és mentális folyamatokkal rendelkező fejlődő személyiségek.

AZ INTÉZMÉNY ÁLTALÁNOS ELLÁTÁSI PROTOKOLLJA AZ ELLÁTÁSI FOLYAMAT ELSŐ SZAKASZA (KIVIZSGÁLÁS) A gyermekvédelmi szakellátás folyamatához hozzá tartozik a gondozott állapotának felmérése, amelynél el kell különíteni azt, hogy terápiás, nevelési vagy szociális modellben gondolkodunk. A gondozottaknál kezelendő problémák egy része egyértelműen bele tartozik a gyermekpszichiátriai betegség kategóriákba, egy része kiterjedtebb és a gondozott működésmódjával összefüggően nevelési problémának is minősül, egy része pedig elsősorban társas, szociális és nevelési teendőket igényel. Az intézménybe befogadott gondozottak sajnos ugyanazzal a nehézséggel, különböző profilú ellátási formába nyernek elhelyezést. Ez azzal függ össze, hogy a különféle szakértői bizottságok szakmai elköteleződésük és tapasztalataik függvényében eltérő módon határozzák meg az ellátási szükséglet formáját. Ebből adódik, hogy a gyermekvédelmi szakellátás első szakasza rendkívül nehéz, és a pszichológiai események szempontjából igen zsúfolt. A helyi kivizsgálás nem elnagyolható akkor sem, ha a gyakorlat sokszor erre készteti az intézményt (pld. minden előzmény, vizsgálat és információ nélkül 4 órán belül történő ideiglenes elhelyezés vagy azonnali és sürgős áthelyezés egy másik intézményből.) A kivizsgálás első szakasza elsősorban a gondozottal való kapcsolaton kívül esik, adminisztratív és kutatási természetű, azonban a problémakezelés módjának meghatározása szempontjából rendkívül fontos. Didaktikai szempontból azonban érdemes kiemelni, hogy a problémáknak a tényleges és pontos meghatározásához nem nélkülözhető a szakemberek elsődleges találkozása a gondozottal. A probléma feltárása érdekében az alábbi dokumentumok kell, hogy rendelkezésre álljanak:  születési zárójelentés  házi gyermekorvosi dokumentáció a gondozott születésétől a beutalás időpontjáig  védőnői dokumentáció a védőnő személyes véleményével, a gondozott születésétől a beutalás időpontjáig  a gondozott összes kórházi és ambuláns szakorvosi vizsgálatának és kezeléseinek leletei, zárójelentései, dokumentumai,  a gondozott által születésétől a beutalásig elszenvedett összes baleset körülményeinek részletes leírásai, 40

    

 

a különféle közösségekben töltött időszakok testi-lelki fejlődési eseményeinek tartalmas, lényegi összefoglalása, bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, intézményekben, ahol a beutalás előtt megfordult a gondozott, a gondozottról megszerezhető fényképek, albumban, testvérei, szülei, nagyszülei, a gyermek számára fontos személyek fotói, a gondozott korábban készített rajzai, kézimunkái, általa írott versek, egyéb alkotásai, a gondozottat vizsgáló szakemberek, intézmények, nevelési tanácsadók, szakértői bizottságok, pedagógusok, pszichológusok eddigi véleményei, a gondozottat nevelő szülőktől - mind az apáktól, mind az anyáktól, mind a nagyszülőktől vagy nevelőszülőktől - biográfiai összefoglalás a gondozottról, lehetőleg a szülő sajátkezű levele, mely tartalmazza az ő nevelési elveit, elképzeléseit, elvárásait, véleményét saját gyermekéről és önmaga szülői nevelői munkájáról. a gondozottat jól ismerő felnőtt által vezetett megfigyelési napló vagy fejlődési napló. (pl.: a gyermek kóros szokásairól, visszatérő tüneteiről, pl. epilepsziájáról vagy diétájáról vagy netán a már megkezdett behaviour tréning – viselkedés tréning – menetéről, eddigi eredményeiről, stb.) bármely dokumentum, amely a gondozott jelenlegi problémás állapotával összefüggésben van. (rendőrségi, bírósági, gyámhatósági határozatok, video vagy magnófelvételek, stb.)

Funkcionális szempontból több részre kell bontani a kivizsgálás szakaszát, hiszen a fentiekben felsorolt dokumentumok áttanulmányozása nem sűrűsödhet össze az első találkozással, ez első interjúval és a gondozottal való kapcsolat kialakítás folyamatával. A gondozott problémájának helyi meghatározása általában rendkívül komplex feladat, hiszen fel kell mérni a gyermek, fiatal belső pszichés működését, személyiségének legfontosabb jellemzőit, viselkedését, kapcsolatkialakítási képességét, kapcsolati viselkedését, jellemző pszichopatológiai eltéréseket és egyéb fontos jellegzetességeket. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy nem tudnak érvényesülni a gyermekvédelmi szakellátásba kerülő gyermekeknél és fiataloknál a helyi anamnézis felvételének általános szempontjai, ugyanis a jobbára hiányos iratanyagok állnak rendelkezésre. Az exploratív anyag rögzítése mellett kivitelezhetetlen a családtagokkal való kapcsolatfelvétel, a gondozott és hozzátartozói közötti interakciók megfigyelése, a tünetproduktivitás kapcsolati helyzetben történő megfigyelése. Emiatt sokszor nem elégséges az a háttér információ, amely a kivizsgálási folyamat végeredményeként egzakt módon elő tudná készíteni az ellátási folyamatot. A kivizsgálási folyamat tehát több lépcsőből kell, hogy álljon és a szakemberek gondozottal való kapcsolati folyamatában valósul meg, amelyben a specifikus kölcsönhatások megfigyelése nélkülözhetetlen annak az alapdöntésnek a meghozatalához, hogy szükség van-e gyermekpszichiátriai kezelésre, szükség van-e további kivizsgálásra, illetve pszichoterápiás, gyógypedagógiai vagy nevelési ellátási protokoll szerint kell eljárni. Számos kérdésre kell választ kapni a kivizsgálás szakaszában. Az első kérdés az, hogy a gondozott számára mely csoportba történő elhelyezés javasolható, hiszen a gondozott kulturális, személyes, betegségi és környezeti sajátosságai nem lehetnek jelentős távolságra azoknak a gondozottaknak a problémáitól, akikkel egy életközösséget kell alkotnia. Ebben a tekintetben fel kell mérni a gondozott motiváltságát arra vonatkozóan, hogy érdekelt-e problémáinak csökkentésében, önmagához vagy másokhoz való viszonyulásának megváltozásában. Akar-e változtatni a viselkedésén, szokásain, megoldási módjain, kapcsolatain. Szeretne-e közreműködni élethelyzetének megváltozásában stb. A súlyos pszichés zavarokkal küzdő speciális ellátási szükségletű gyermekek és fiatalok esetén lényeges összekötő elem a gondozottak motiváltsága a szenvedésük csökkentése érdekében és sok esetben a gyógyulási igény segíti elő a kapcsolati illeszkedést. 41

Ugyanez jellemző a testi és egyéb fiziológiai hátrányokkal küzdő gondozottak közösségbe való integrálására. Ettől lényegesen eltérő a disszociális irányultságú gondozottak motivációja, akik általában nyíltan és rejtett módon is ragaszkodnak a saját állapotukhoz, viselkedésükhöz és szokásaikhoz és egyáltalán nem érdekeltek abban, hogy az élethelyzetük megváltoztatásában közreműködjenek. Az ő esetükben mindenfajta közösségi kapcsolat létrehozásához szükség van a keretek erős külső motivációs rendszerrel, vagy különösen indokolt esetben a hatósági kényszerrel történő megtámogatására. A gyermekek, fiatalok számára az ellátás elfogadása azt jelenti, hogy belátják az ellátás szükségességét. Az együttműködés vállalása azt jelenti részükről, hogy belátják, viselkedésükkel, működésükkel, kapcsolataikkal, állapotukkal, súlyos gondjaik vannak. Ehhez a belátáshoz szükséges azonban, hogy a gondozott családi környezete és kapcsolati beágyazottsága is ezt erősítse benne. Amennyiben a gondozott hozzátartozói azt erősítik a gyermekben, fiatalban, hogy neki semmit nem kell változnia, kizárólag a hatóság rögeszméje a gyermekvédelmi szakellátásba való beutalás, az csaknem lehetetlenné teszi azt, hogy a gondozottal hatékonyan lehessen dolgozni. A kivizsgálási szakaszban kell mérlegelni azt, hogy a gondozott számára javasolt feltételrendszer (csoport) körülményei elfogadhatók-e számára, hiszen a gyakorlatban számtalan kudarc gyökerezik a szükséges feltételekre vonatkozó megfontolások hiányában. Ebben a tekintetben meg kell vizsgálnunk a gondozott kapcsolódási képességét és pszichés terhelhetőségét. Technikai szempontból irányadó, hogy a legkisebb lélektani teherbírással rendelkező gondozott olyan csoportba kerüljön, ahol viszonylag kevés személyes ütközési pont alakulhat ki. Ezen ütközési pontok hátterében gyakran szélsőséges értékrendbeli különbségek, specifikus karaktervonások, életkori különbségek, együttes elhelyezés szempontjából kontraindikált gyermekpszichiátriai, szocializációs vagy a mentális állapottal összefüggő sajátosságok húzódnak meg. Fontos annak megítélése, hogy a gondozott számára javasolt csoportközösségnek milyen mértékű az adott problematika befogadásával kapcsolatos szocializáltsága. Érdemes tájékozódni arról, hogy a gondozott számára javasolt csoport munkamódja problémakezelő kapacitása alkalmas-e arra, hogy a gyermeket, fiatalt képes legyen szocializálni az együttműködésre. Nagyon fontos annak megítélése, hogy a gondozottnak milyen a szocializációs nívója, hiszen ez az, ami legtöbb esetben a súlyos kapcsolódási zavar forrása. Speciális segítséget nyújthat a kivizsgálási szakaszban a töredezett információk összegyűjtése egy diagnosztikai esetmegbeszélés formájában. AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS A CSOPORTBAN DOLGOZÓ SZAKEMBEREKKEL A gondozottban már az első találkozás előtt különböző fantáziák, elképzelések alakulnak ki. Elképzeli a saját viselkedését, a többi gondozotthoz való viszonyulását, lejátssza magában a találkozás különböző forgatókönyveit és azon gondolkodik, hogy a kortársai közül kihez tudna bizalommal fordulni, információkat igyekszik gyűjteni arról a közösségről, ahova kerül. A gondozott kapcsolati magatartása már a csoporttal való elsődleges találkozása előtt elkezdődik. Annak érdekében, hogy a reális találkozás ne ütközzön durván az elképzeléseivel, célszerű, ha megnézheti, megfigyelheti a csoportban élő gondozottakat és ebben az előzetes rákészülési folyamatban egy kortárs segítő közreműködésével feltérképezheti azokat a viszonyokat, ahol elhelyezést nyer. A tényleges első találkozást gyakran előítéletek előzik meg, amelyet a csoportvezető nevelővel folytatott tájékozódó beszélgetés kell, hogy eloszlasson. Szakmai alapkövetelmény, hogy ez a beszélgetés a gondozott együttműködésének megnyerését szolgálja. A gyermeket, fiatalt minden esetben tájékoztatni kell a beszélgetés céljáról. 42

A beszélgetés során a gondozott személyes történetére vonatkozóan kell tájékozódni. Kapcsolatot kell keresni a jelen helyzet és a gyermek, fiatal múltja között. Lényeges szakmai követelmény, hogy a gondozott személyes nézőpontja felől próbáljuk az általa átélt életeseményeket megérteni és súlyozni. Nem egyszerűen az az érdekes, hogy mi történt, hanem az, hogy ez mit jelentett és mit jelent a gyermek, fiatal számára. Mit kezdett vele, mit akar kezdeni ezzel a helyzettel és ezek a megélt élmények hogyan kapcsolódnak össze a jelenlegi problémáival, életvitelével, nehézségeivel, hátrányaival vagy tüneteivel. Fontos arra figyelni, hogy mit emel ki a gondozott a múltjából, hogyan meséli el a dolgait és milyen személyes benyomásunk alakul ki az első beszélgetést követően. A beszélgetés nagyon fontos tartalmi eleme, hogy tájékoztassuk a gondozottat arról, hogy nekünk milyen információink vannak vele kapcsolatban. Tekintetbe kell venni, hogy a gondozott számára ez egy ismeretlen, új helyzet és először találkozik a csoportvezető nevelőjével, tehát fokozottan figyel és fokozottan érzékeny minden apróságra. Nem szabad minden információt belesűríteni az első beszélgetésbe, célszerű a beszélgetést a gondozott ritmusához igazítani. A csoportvezető nevelő igyekezzen oldani a gondozott szorongását és ne alakítson ki olyan helyzeti nyomást, amely növelheti a gondozott szorongási szintjét. Az első beszélgetés időtartama nem lehet rövidebb 40 percnél. Az önmagára túlzott mértékben beszűkült, társas kapcsolódásra képtelennek tűnő, aktív paranoid, monopolizáló, vagy erősebben maniform speciális ellátást igénylő gyermek, fiatal esetében sem nélkülözhető az adott helyzetben elvárt személyre szóló figyelem és odafordulás. A súlyosabb nehézségekkel küzdő gondozottak kapcsolati indulása általában kritikus és gyakran kapcsolódik hozzá az együttműködés elutasítása az ambivalencia kifejezésre juttatása, illetve a gyermek, fiatal jellegzetes kapcsolódási sémája. Speciális ellátást igénylő gyermekeknél, fiataloknál nélkülözhetetlen, hogy a csoportvezető nevelő első beszélgetését a gyermekotthon-vezető – tekintélyével és szakmai kiállásával – segítse, a beszélgetés külső kereteit erősítse és tompítsa az esetleges feszültségeket. Amennyiben a gondozott viselkedése és patológiája meghaladja a csoportvezető nevelő érzelmi teherbírását, feszültségtűrését, akkor a helyzet összeférhetetlensége miatt gyermek-és ifjúságpszichiátriai konzultációt vagy segítséget kell kérni. A tájékozódó kapcsolatfelvétel esetén módszertanilag kötetlen beszélgetésről van szó, amelyet a csoport vezetője csak olyan mértékben terel, hogy végül választ kapjon a csoportba való beillesztés legalapvetőbb kérdéseire. A beszélgetéshez nyugodt körülményekre, kényelmes alaphelyzetre elegendő időre van szükség. A tájékozódás során elsősorban arra a kérdésre kell választ kapni, hogy mi az, amit a csoport az adott feltételek között nyújtani tud a gondozott számára. Technikailag a beszélgetés vezetésében arra kell törekedni, hogy a gondozottal kialakítandó kapcsolatot fokozatosan erősítsük és mélyítsük. A gondozott csoportba való beillesztésének előkészítése azonban nem csak egyéni kérdés, hanem csoportot érintő összefüggései is vannak. A csoportvezető feladata előkészíteni a csoport oldaláról a befogadását. A csoportvezető a tájékozódó beszélgetés kapcsán megpróbálja együtt elképzelni a leendő csoporttagokat és viselkedésüket egymással kölcsönhatásban. A csoportvezetővel folytatott elsődleges kommunikáció egy személyes kapcsolat kezdete, ami a csoportban megváltozik, és csoportbeli kapcsolattá válik, amelynek alakulására az elsődleges tájékozódás alapján csak korlátozott mértékben lehet következtetni. A gondozott kapcsolati kereteinek kibővülése a csoporttal való találkozást követően megfelelő előkészítés esetén megnövelheti a beilleszkedés zökkenőmentességét. A csoport kapcsolati összműködésének hatása különösen speciális ellátási szükségletű gyermekek, fiatalok esetén a gondozottra nehezen megjósolható, ezért az illeszkedés kezdeti aktív szakaszában szükséges beiktatni úgynevezett szocializációs–motiváló eljárásokat. 43

Az ehhez kapcsolódó csoportmódszereket az alkalmazott pszichológusok ismerik, és tevékenységüket arra összpontosítják, hogy a csoportban elhelyezett gondozottakat bevonják olyan reflektív gyakorlatokba, amelyekben minden résztvevő érdemi szereplőjévé válik az interaktív folyamatoknak. Ez a pszichológiai támogatás sok esetben nonverbális, mozgás és kreatív elemek mozgósításában a gondozottak bevonásának az elősegítését és az érzelmi megfogalmazásnak a készségét fejleszti. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS KERETEINEK RÖGZÍTÉSE A csoportba való beillesztés folyamatához tartozik a gondozott csoporton belüli és kívüli kapcsolatainak szabályozása. Ennek feltétele a gondozott részéről az együttműködés aktív vállalása, ami csak akkor lehetséges ha a gyermek, fiatal fokozatosan bensőséges kapcsolatba kerül a csoportban dolgozókkal. Az együttműködés kereteit általában szóbeli megállapodások rögzítik, amelyben meg kell fogalmaznunk a gondozott számára az együttműködés célját, a gondozott tennivalóit, a csoport életének formai jellegzetességeit, az ellátás, gondozás, nevelés és egyéb specifikus beavatkozások körülményeit és okait. Általában nehéz eljutni a közös célok megfogalmazásáig azoknál a gondozottaknál, akik egyáltalán nem akarnak változni, realitás funkciójuk gyenge és személyes patológiájuk része az, hogy nem, vagy alig képesek társas kapcsolódásra. A célokat világosan kell rögzíteni, hiszen abban az esetben, ha homályos képe van a gondozottnak arról, hogy hogyan vegyen részt a csoporton belüli közös tevékenységekben akkor nem várható el, hogy a csoporthelyzetben a gondozottnak világos ismeretei legyenek arról, hogy melyek a vele kapcsolatos elképzelések és elvárások. A csoport körülményeivel és életvitelével kapcsolatos ismeretek a könnyen megragadható konkrétumok világát jelentik, amelybe bele tartozik a csoport napi életrendje, a csoportélettel kapcsolatos konkrét időpontok, a csoportköltségvetés felhasználásának módja, a családi pótlék felhasználásának rendje, a kimenők rendje, stb. Fontos a gondozott mentális állapotához, személyiségfejlődési szintjéhez illeszkedő és a gondozott számára követhető, egyszerű, érthető és világos megfogalmazás és kommunikáció. Erre különösen nagyobb szociokulturális távolság, vagy mentális károsodás esetén kell fokozottan ügyelni. Az együttműködési keretek világos meghatározása a csoportba való beilleszkedés nagyon lényeges eleme, hiszen ennek a keretnek a vonatkozásában lehet csak megítélni a gondozott ellenállásának mértékét, és valamennyi megnyilvánulását. Ez egyben az a tájékozódási pont, viszonyítási alap, amely alapján a csoportban dolgozók világosan tudják, hogy a gondozott viszonyulásában mi az, amit támogatniuk kell és mikor kell szembesíteniük a gondozottat viselkedése súlyos eltéréseivel. Általában azt mondhatjuk, hogy minél kontúrosabb az együttműködés játékterének meghatározása, annál tágasabb lesz a csoporton belüli élettér, hiszen a csoportélet gyakorlatai, feladatai szabadabb érzésekkel, viselkedéssel, közös gondolkodással, közösségileg szabályozott módon teszik lehetővé a tartalmasabb életviszonyokat. Azt is fontos rögzíteni, hogy az együttműködés kereteinek stabilitása a gondozottak többségének biztonságot nyújt, megnyílási lehetőségeket hordoz és lelkileg kiszolgáltatott helyzetében bizalmas közösségi légkört jelent.

44

Ami az együttműködés kereteit feszegeti, vagy megbontja arra a csoportvezetőnek azonnal reagálnia kell, és folyamatosan biztosítani kell azt a védelmi vonalat, amelyen belül a gondozottak biztonságosan tudnak mozogni. A gondozottak hozzátartozókkal és a gyermekvédelmi gyámokkal való kapcsolattartása tipikus keretkezelési nehézség, amelyet minden esetben a gondozottak érdekei alapján kell kezelni. Az együttműködési keretek a csoportban dolgozó gyermekfelügyelők esetleges bizonytalanságával szemben is támaszt jelentenek, és orientációs alapot nyújtanak. A csoportvezetőnek alapvető feladata, hogy a gondozottak életkorának és állapotának összefüggésében rugalmasan működtesse a kereteket, tehát nem szabad ragaszkodnia ahhoz, hogy a rögzített határok megkérdőjelezhetetlen szabályokká merevedjenek. Amennyiben ez történik, a keretek elvesztik funkciójukat és a gondozottak szétfeszítik az együttműködési szövetséget. Az együttműködés kereteit úgy kell meghatározni, hogy alapvető bizalomból és pozitív alaphangulatból adódó kapcsolati beállítódás jellemezze. A CSOPORTON BELÜLI SZAKMAI MUNKA FOLYAMATA A szakmai munka magába foglalja az ellátás, gondozás, nevelés alapfolyamatait és mindazokat a kiegészítő beavatkozásokat, amelyek a gondozottak szükségletének megfelelően célzottan segítik állapotuk rendeződését. Az életfolyamat a bizalom és az együttműködés megszilárdításáról szól, és összefügg azokkal a csoportos és egyéni élettapasztalatokkal, amelyek megtanulása során a gondozottak állapotának javulása megvalósulhat. Ennek az ellátási folyamatnak a modelljét az egyéni gondozási, nevelési tervek és egyéb szabályozók figyelembe vételével a csoportvezetők határozzák meg. Középpontjában a gondozottak állapotától függően az otthonosság feltételének a megteremtése áll. Tartalmilag ebben az időszakban többnyire megjelennek azok a kérdések, nehézségek, konfliktusok, amelyek a csoportmunka fontos tematikáját adják. A csoportvezetőnek gondolnia kell arra, hogy a gondozott adottságai és belső ritmusa szerint más és más tempóban és intenzitással tud bekapcsolódni a csoportéletbe. a társas kölcsönhatások során szembesülnek a gyermekek, fiatalok örömükkel, bajukkal, működésükkel, viselkedésükkel, egyéni kapcsolati és szociális problémáikkal. Ebben a folyamatban zajlik az illeszkedés a többi gondozottal és a csoportban dolgozó felnőttekkel. A szakmai folyamat során a gondozott problémáinak egy része fokozatosan orvosolható, azonban eljönnek azok a nehézségek, amelyben a gyermekek, fiatalok sajátos viselkedési jellemzői újra és újra megjelennek, néha felerősödnek. Az ellátási folyamatban meghatározott élethelyzetek, feladatok, programok és célzott szakmai beavatkozások követik egymást, amelyeknek együtt kell mozognia a gondozott állapotváltozásaival, hiszen ez a feltétele a továbblépésnek. A csoportélet adta pozitív hatások mellett különösen speciális ellátási szükségletű gyermekeknél és fiataloknál számolni kell nem kívánt hatásokkal. Megtörténhet, hogy a gondozott személyiségének összetartottsága igen gyenge, kis terhelésre is széteséssel, apró önérzeti sérelemre az önértékelés összeroppanásával reagál. Előfordulhat, hogy a gondozott a társas kölcsönhatásból adódó feszültséget olyan módon vezeti le, amely önmagára vagy másokra veszélyes. Nem nélkülözhető tehát az ellátás folyamatában a fokozott figyelem, amely ilyen jellegű megnyilvánulások esetén pszichológusok, gyermek és ifjúságpszichiáter, vagy a hatóságok beavatkozását igényli.

45

A CSOPORTOS ÉLETFOLYAMATOT TERHELŐ KRÍZISEK Amennyiben a csoportos életfolyamat keretét és munkamódját fenntartó rendelkezésre álló megoldási lehetőségek elégtelennek bizonyulnak, akkor krízisről beszélhetünk. a csoport életfolyamatát megzavaró kisebb zavaroktól a rendkívül heves konfliktusokig sok minden előfordulhat, különösesen a speciális ellátást igénylő gyermekek, fiatalok körében. A krízis többnyire a gondozottból indul ki, aki olyan külső elvárás nyomása alá kerül, amelyet nem képes ellensúlyozni, dekompenzálódik, vagy kapcsolódási mintájának eredendően része a keretek megbontása. A krízis kiindulhat a csoportban dolgozóktól is abban az esetben, ha a gondozottak állapota és kapcsolati viselkedése meghaladja a munkatársak feszültség tűrését és ez által a beszűkülő figyelem miatt a rezonálási képesség csökken. Ilyenkor a csoport egésze túlterhelődik, a felnőttek megelégelik a gondozottak viselkedését és ezáltal kedvezőtlen kölcsönhatások alakulnak ki. A megoldás ebben a helyzetben a csoporton belüli túlterheltség csökkentése, amelyhez csoporton kívüli szakemberek igénybevétele szükséges. A rendelkezésre álló pszichológusok és gyermekpszichiáter, valamint gyermekotthon-vezetők ebben az esetben át kell, hogy vegyenek terheket. A terhek átvételének eszköze a problémakezelésbe való részvétel, a felelősség megosztása, illetve munkafolyamatok és szerepek átvétele. Gyakori kiváltó oka a kríziseknek a súlyos hetero- és autoagresszió, valamint a gondozottak közötti rendkívül heves konfliktusok felbukkanása. A pszichológiai és pszichoterápiás támogatás kézenfekvő módja az, hogy az érzelmi terheket kell csökkenteni, azonban szükség lehet arra, hogy olyan döntéseket hozzanak meg a segítő szakemberek, amellyel átvállalják a helyzet kezelésének a felelősségét. A speciális ellátás során szinte folyamatosan biztosítani kell egy olyan szakembert, aki átmenetileg felvállalja a gondozott érzelmi lereagáltatását vagy éppen viselkedésének külső korlátozását. A kríziskezelés módja részben szakmai összehangoltság kérdése, részben pedig támogató kapacitás kérdése. Fontos, hogy a kríziskezelés csak az elengedhetetlenül szükséges beavatkozásokra korlátozódjék. A szakmai közösség dolga és felelőssége a kríziskezelés biztosítása, amelyet minden esetben ki kell egészíteni az esetben érintett szakemberekkel folytatott közös beszélgetésekkel és a hasonló helyzetek megelőzésével kapcsolatos követendő lépések meghatározásával. A GONDOZÁS LEZÁRÁSÁNAK FOLYAMATA A gondozás befejeződése a gyermekvédelmi szakellátás érzékeny része. A gondozást le kell zárni kapcsolati és tartalmi oldalról is. Különös hangsúllyal esik latba, hogy az intézményről való leválás olyan lélektani folyamat, amely a gondozás lényegéhez tartozik. A gondozottaknál az intézményben való tartózkodás befejezése lélektanilag az első pillanattól jelen van, vágyként, nyomásként vagy eltagadott formában. A nevelés megszüntetésével kapcsolatos információ erős dinamikai nyomást fejt ki a gondozottra felerősíti az ambivalenciáját és hamar elfelejtődik az együttműködések kerete. A gyermekvédelmi szakellátás gyakran erős kapcsolati kötődéseket hozhat létre, így az intézményben dolgozók számára is lélektanilag nehéz a gondozás befejeződésének higgadt értékelése és a jó kapcsolatok befejezése. A tapasztalataink azt mutatják, hogy legalább 2-4 hónappal a gondozás befejezése előtt el kell kezdeni a leválás közös feldolgozását. 46

Tipikus érzésként megjelenik a gondozottaknál a megkönnyebbülés, hogy közel a cél, valamint az öröm a lehetséges változás miatt, de megjelenik a pánik is azzal kapcsolatban, hogy az intézmény támogatása nélkül marad. A gondozás befejezéséről időben kell értesülni és elő kell készíteni az intézményből való eltávozást követő kapcsolatok ápolásának módját. Ehhez fontos erős munkaszövetséget ápolni a gondozottak gyermekvédelmi gyámjaival, akik a gyermek, fiatal más körülmények közé történő elkerülésével összefüggő életviszonyokat figyelemmel kísérik. A gondozási folyamat befejezési fázisának dinamikájában jó tetten érhető a gondozott és a szakemberek viszonya, amely megjelenhet pozitív vagy negatív hangulatú visszacsatolásban. Az utógondozás elsősorban kapcsolati kérdés, fontos annak a tudata a gondozottnál, hogy az intézmény egy bizonyos ideig követi őt és ez lélektani biztosítékot jelent számára. Az utógondozói ellátás esetén számolni kell azzal, hogy a gondozottat érhetik nagykorúságát követően olyan megterhelések, amelyek meghaladják a teherbírását. Ebből adódik, hogy az utógondozói ellátottak számára az önállósodás folyamatát terhelhetőségük növelésével és megoldási kapacitásaik bővítésével kell elősegíteni. A támaszigény évekig tarthat, és az intézményben dolgozóknak felkészültnek kell lenniük arra, hogy az utógondozói ellátás kapcsolati folyamatát megfelelő szakmai alapállásban tudják kezelni.

AZ ELLÁTÁS FOLYAMATÁNAK FONTOSABB ELEMEI

Funkció, Működési elemek szakmai tartalom

A tevékenység tere

A tevékenység időbeli aránya, gyakorisága a gondozott életkorának megfelelő legalább ötször naponta

élelmezés

egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelő étkezés biztosítása

ellátási szükséglettől függően csoportban, központi étkeztetéssel illetve a közétkeztetésben

egészségügyi ellátás

a gondozott élettani és pszichés egészségének fenntartása, valamint a szükséges egészségügyi kezelések biztosítása

ambuláns ellátás egészségügyi állapot esetén a gondozott és orvosi elrendelés csoportjában, szerint hospitalizációt igénylő problémák esetén az egészségügyi kezelést végző intézményekben

ruházati ellátás

öngondoskodásra való csoportban fokozatos felkészítés, vásárlás, tisztítás, javítás

folyamatos

Munkamód folyamat a gondozottakat életkoruknak és állapotuknak megfelelően az élelmezés előkészítésébe bevonva krónikus betegségek esetén az orvosi elrendelés szerint a csoportban az indikációnak megfelelő gyakorisággal, illetve az intézményben kijelölt egészségügyi szolgáltatásra alkalmas helyiségben akut betegségek esetén elsősorban a csoportban vagy osztályos kezelés keretében közös vagy önálló vásárlás, közös vagy önálló tisztítás, javítás

Ellátók, résztvevők foglalkozást tartók csoportvezető nevelők, nevelők, gyermekvédelmi asszisztensek, gyermek felügyelők konyhai dolgozók az intézmény által foglalkoztatott orvosok, egészségügyi szakápolók, egészségügyi feladatokat ellátó gyermek felügyelők

csoportvezető nevelők, nevelők, gyermekvédelmi asszisztensek, gyermek felügyelők

47

Működési elemek

Funkció, szakmai tartalom


A tevékenység időbeli aránya, gyakorisága

Munkamód folyamat

Ellátók, résztvevők foglalkozást tartók

tisztálkodás, testápolás

személyi higiénével kapcsolatos szokások kialakítása

csoportban

naponta minimum 2 alkalommal

önállóan vagy felügyelet mellett segítséggel

tanulás

tanulmányok folytatása, szakképzettség megszerzése

csoportban

napi rendszerességgel

zsebpénz ellátás

takarékos csoportban gazdálkodásra és öngondoskodásra való felkészítés hasznos és kulturált csoportban, foglalkoztatás intézményben, külső helyszíneken

a gondozott életkora és állapota szerint folyamatosan

iskolai oktatás, szakképzés vagy felsőfokú tanulmányok folytatása, illetve magán-tanulóként a csoporton belüli szokásoknak megfelelő módon

naponta minimum 2 óra, hétvégenként minimum napi 4 óra

előre tervezett játék, csoportvezető sport, munka és egyéb nevelők, nevelők, kulturális programok gyermekvédelmi

szabadidő szervezés

kapcsolat-tartás

csoport gazdálkodás

a családba való visszailleszkedés elősegítése, örökbefogadó családba való beilleszkedés elősegítése és az önálló életvitelre való felkészítés a családi gazdálkodás és pénzkezelés megtanulása

gyámhivatali határozatban foglaltaknak megfelelően

a kapcsolat-tartási szabályozás szerint

levelezés, telefonos kapcsolattartás, határozatban foglalt kijelölt helyen, hazautazások, kimenők

csoportban

folyamatos

a csoporton belüli szokásoknak megfelelő módon

érdekvédelem

vélemény nyilvánítási csoportban, gyermeklehetőség biztosítása önkormányzati fórumokon, gyermekjogi képviselővel, gyermekvédelmi gyámmal folytatott megbeszéléseken Érdekkép-viseleti Fórum ülésein

folyamatos illetve szükség szerint

az intézmény által biztosított kereteken belül

személyes dokumentáció kezelése

személyes élettörténethez kapcsolódó információk és dokumentumok összegyűjtése

folyamatos, fénykép évente legalább egy alkalommal

személyes iratok és adatok kronologikus gyűjtése és rendezése

48

növendékügyi iroda helyiségében az adatvédelmi szabályoknak megfelelően

gyermek-védelmi asszisztensek gyermek felügyelők csoportvezető nevelők, nevelők, gyermekvédelmi gyámok csoportvezető nevelők

asszisztensek, gyermek felügyelők gyermekotthon vezetők, csoportvezető nevelők, nevelők, gyermekvédelmi asszisztensek, gyermek felügyelők csoportvezető nevelők, nevelők, gyermekvédelmi asszisztensek, gyermek felügyelők gyermekotthon vezető, működésiegységvezetők (igazgató helyettesek), gyermekotthon vezetők, csoportvezető nevelők, gyermekönkormányzatot segítő szakember, gyermekvédelmi gyámok, gyermekjogi képviselő növendékügyi előadó

Működési elemek




működésiegységvezetők (igazgató helyettesek) gyermekotthon vezetők, csoportvezető nevelők minimum hetente egy a történelmi egyházak az intézmény által alkalom által szervezett foglalkoztatott közösségi vallási és lelkészek és egyéb lelki foglalkozások, külső lelki vezetők

etnikai hagyomány ápolás

kisebbségi csoportban, folyamatos önazonosság és intézményben és külső hagyományok helyszíneken ápolásának lehetősége

szabad vallás gyakorlás

erkölcsi és szakrális ismeretek bővítése, vallási alapokra épülő erkölcsi normák szerinti cselekvés megalapozása a foglalkoztatási tartalom szerinti ismeretek bővítését és képességek fejlesztését célzó tevékenységek

szakkörök

felzárkóztató foglalko- műveltségbeli zások tartalmak hiányosságaiból adódó hátrányok leküzdése

intézmény által és külső helyszíneken szervezett hitéleti alkalmak

szakkörök minimum heti egy működésére kijelölt alkalommal intézményi helyiségek

csoportban, illetve az erre kijelölt foglalkozató termekben

fejlesztés

funkcionális deficitek, az erre kijelölt illetve zavarokból foglalkoztató eredő hátrányok termekben leküzdése

gyógy pedagógiai foglalkozások

érzékszervi-, mozgásés értelmi sérülések speciális módszerekkel történő korrekciója

pszichológiai foglalkozások

személyiség fejlődés pszichológiai elősegítése különböző foglalkozásokra pszichés funkciók kijelölt helyiségekben területén

pszichoterápiák

szakvéleményekben és pszichoterápiás zárójelentésekben, foglalkozásokra valamint helyi kijelölt helyiségekben diagnosztika alapján történő indikáció szerint változó terápiás módszerekkel történő pszichoterápiák

gyógypedagógiai foglalkozásokra kijelölt foglalkoztató helyiségekben

Munkamód folyamat


naponta

helyi diagnosztikai vélemények, Nevelési Tanácsadók területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat Szakértői Bizottságok javaslatai szerint helyi diagnosztikai vélemények, Nevelési Tanácsadók és a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat Szakértői Bizottságok javaslatai szerint a gondozott állapota szerint, de minimum hetente egy alkalommal indikáció és szükség szerint

a kisebbségi azonossághoz kapcsolódó kulturális értékekhez való hozzájutás biztosítása

istentiszteletek, szentmisék szakköri foglalkoztatási terv szerint

a csoportok életvitelében különböző kommunikációs helyzetekben, képességek alkalmazása közben önművelési technikák alkalmazása során, tanulószobai foglalkozások egyénre szabott fejlesztő pedagógiai munkaterv szerint

foglalkozást tartó szakkörök vezetésével megbízott nevelők és egyéb munkatársak csoportvezető nevelők, nevelők, és az erre kijelölt szakemberek

fejlesztő pedagógusok

egyénre szabott gyógy fejlesztő gyógypedagógusok pedagógiai munkaterv szerint

a pszichés állapot diagnosztizálását követően egyénre szabott pszichés támogatás tervezése szerint a szakember által alkalmazott módszerválasztás szerint

pszichológusok

gyermek- és ifjúság pszichiáter, klinikus, pszichoterapeuta

49

Működési elemek




szocioterápiás foglalkozások munka és foglalkozás terápiák

szociális rehabilitáció

az intézmény területén naponta

utógondozói ellátás

az utógondozói ellátott határozatban foglalt ellátása, személyiségének fejlesztés, az önálló életvitel megalapozása egy eset vagy egy jól körülhatárolt probléma mély feltárása többféle szakirányú megközelítés segítségével közösségi szemléletű feldolgozásban

utógondozói ellátotti folyamatos csoportban, integráltan vagy külső férőhelyen

eset megbeszélések

személyzeti csoport foglalkozások

a gyermekotthonvezetők által erre kijelölt helyiségekben

az érzelmileg és a működési pszichésen is súlyosan egységekben erre megterhelő kijelölt helyiségekben konfliktusok és ütközések oldása

szükség szerint

lehetőség szerint heti gyakorisággal

Munkamód folyamat


meghatározott célok alapján tényleges munkakörülmények reális keretei mellett munka és egyéb foglalkozások végzése, amelyekben instrumentális célok és szocioemocionális célok mentén szervezett körülmények között folyik a gondozottak foglalkoztatása konzultáció, segítségnyújtás, életúttervezés a szakmai protokoll szerint

szocioterápiás csoportok vezetésére kijelölt nevelők

az eltérő kompetenciájú szakemberek szakmai megközelítéseiket világosan meg fogalmazzák, amelynek során újra rendeződnek az eset és a probléma megközelítésének szempontjai a hierarchikus működés felfüggesztésével oldott személyzeti kapcsolati helyzetben a közös gondok és problémák szabad kölcsönhatásban történő felszínre hozatala

az esetben vagy problémában érintett valamennyi eltérő szakmai identitású dolgozó

gyermekotthonvezetők és utógondozói ellátással foglalkozó nevelők

a képzettségek és szerepkörök széles kombinációjában többféle foglalkozási ághoz tartozó, önkéntesen jelentkező munkatársak

AZ INTÉZMÉNYBEN MŰKÖDŐ GONDOZOTTI CSOPORTFOLYAMATOK ANALITIKAI SZEMPONTÚ MEGKÖZELÍTÉSE SPECIFIKUS ELEMEK ÉS MÓDSZERTANI ELJÁRÁSOK AZ INTÉZMÉNY GONDOZOTTI KÖZÖSSÉGEIBEN A 12 éves életkor alatt jelentkező magatartási és érzelmi problémák nagyon ritkán jutnak túlsúlyra hagyományos pedagógiai és közösségi rendszerekben, ezért az általános szociálpszichológiai műveltség elégséges a társas helyzetek szakszerű kezeléséhez. Elsősorban a gyermekvédelmi szakellátás területén működő intézményekben, különböző intézményi csoportokban, lakásotthonokban találkozhatunk olyan közösségekkel, ahol a társas lélektan specifikus módszertani ismeretei nem nélkülözhetők.

50

Tekintsük át azokat a gyermekvédelmi szakellátásban megjelenő, szociális kontaktusokhoz kapcsolódó tényezőket, amelyeket figyelembe kell venni az érzelmi és magatartási problémákkal küzdő gondozottak életét meghatározó közösségi, csoportos szerveződések esetén. Az alkalmazott eljárások és módszerek megválasztása esetén minden esetben a gyermekek, fiatalok pszichés állapotából, fejlettségi szintjéből és szociális helyzetével összefüggő jellemző reakciómódjaiból kell kiindulni. LELKI ÉS SZELLEMI BEÁLLÍTÓDÁS A magatartási és érzelmi problémákkal küzdő gondozottak csoportjainál különösen fontos a cél, módszer és feltételrendszer összhangjának megvalósítása. Ennek érdekében szükséges annak a ténynek a tudomásul vétele, hogy az átlagostól eltérő viselkedés és érzelmi reagálás megérthető. A megértésre való törekvés segíthet a szakemberek együttműködésének megalapozásában. Enélkül a beállítódás nélkül nem lehet eredményesen segíteni a fiatalok önkorrekcióját elősegítő csoportfolyamatokat. A gondozotti csoport egy olyan életegész, amelynek meghatározó közege a sokrétű kapcsolati mátrix, azonban leglényegesebb tényezője a szakember kapcsolódási módja, amelynek legfontosabb tartalma a figyelem erős intencionáltsága (értő figyelem) és a bizalmi kapcsolat építése. Ez független attól, hogy a közösség egésze vagy annak kisebb része van jelen az adott szituációban. A gondozott én adottságait és én állapotát előítélet mentesen szükséges elfogadni akkor is, ha viszonyulása a szakemberhez ellenséges vagy ellentmondásos. A magatartási és érzelmi problémák pszichés és szociális hátterének azonosításában és megértésében a gondozott belső adottságaiból és a viselkedést meghatározó rejtett összefüggések feltárásából, kognitív és érzelmi struktúrájának felépítési viszonyaiból kell kiindulni. Szükséges annak tudomásulvétele, hogy a tilalmak és utasítások a magatartási és érzelmi problémákkal küzdő 12 éves életkor feletti gondozottaknak általában nem „ideális lenni kell” követelményeket tartalmaznak, ezért a gyermek, fiatal saját belső követelményeit kell fokozatosan kialakítani és a közösségi szempontból elfogadható magatartásának, reakcióinak felépítésében saját megoldásait kell előnyben részesíteni. Ez az általános társadalmi beállítottsággal szemben egy fordított alapviszonyt jelent, azonban ez az irányultság a segítő kapcsolatok közös szemléleti ismérve. Az elfogadás és az empátia mindazon kapcsolatok meghatározó beállítódása, ahol a gyermekekkel, serdülőkkel folytatott munkában hatékony együttműködés kialakítására van szükség. A bizalmi kapcsolat elősegíti a serdülő önfeltárását, önreflexióját és belső lehetőségeinek és erőinek mozgásba hozását az önkorrekció, valamint a hatékonyabb önszabályozás érdekében. A segítő beállítódásnak azonban elsősorban akkor van komoly lelki hatása, ha szeretet rejlik benne. Egy gyakori téves értelmezést azonban szükséges eloszlatnunk ezen beállítódással kapcsolatban. A pozitív érzelmi intencionáltságnak nem szükségképpen kell a gondozott minden viselkedési megnyilvánulását és társadalmilag helytelen törekvését vagy archaikus automatizmusát jóindulattal támogatnia, hanem szükséges szeretetből szigorú határokat húzni és néha a konfrontációt is felvállalni a gyermekkel, fiatallal ahhoz, hogy értékes belső adottságai feltárulhassanak számára. A szeretet elsősorban azt jelenti, hogy a csoportvezető szívesen teljesíti professzionális tudását mozgósítva szakmai kötelességét a gondozottakkal kapcsolatban. 51

Ezen beállítódás a feltétele annak, hogy a csoportvezető lélektanilag teherbíró kapcsolatban legyen a gyermekekkel, fiatalokkal egyénileg és a közösség egészével is. A KAPCSOLATALAKÍTÁS FOLYAMATÁNAK SPECIFIKUS ELEMEI Elsőként el kell oszlatni a gondozottak problémájának megállapítása és megítélése körüli koncepcionális bizonytalanságot, ezért valamennyi csoportvezető alapvető feladata diagnosztikus esetmegbeszélés formájában konzultációt folytatni gyermek- és ifjúságpszichiáterrel vagy klinikus pszichológussal annak érdekében, hogy megvalósuljon az érkező kezdeti vélemények elsődleges tájékozódást követő felülvizsgálata. Szükséges meghatározni, hogy a szociális és adaptív kompetenciáiban beszűkült gondozottak állapotának mi az elsődleges oka. Ebben a tekintetben el kell választani a pszichopatológiai jelenségeket a szocializációs problémáktól. A gondozott állapotának félreértése olyan mértékben megterhelheti a csoportfolyamatokban működő lélektani kapcsolatokat, amely jól szervezett együttműködési helyzetben is a csoport kialakított kapcsolatainak ökológiájának rohamos felbomlásához vezethet. A magatartás- és érzelmi problémák esetén elsősorban a hozzátartozói súlyos krízisek és heveny konfliktusok megoldásának reményében kerülnek a gondozottak gyermekvédelmi szakellátásba. A hozzátartozók általában azt várják, hogy a különféle szakemberek vagy hatóságok vegyék le róluk a problémák megoldásának a terhét, és sokszor azonnali eredményt követelnek a gyermekek, fiatalok állapotváltozásaival kapcsolatban. Tapasztalataink szerint az intézménybe kerülő gyermekek és fiatalok várakozásai a nevelésbe vétel után nagyon durván ütköznek a gondozásba vétellel kapcsolatos előzetes fantáziáival. Az élettörténeti előzmények gyors átvizsgálása, és a kezdeti találkozások a gondozottal csupán arra elegendők, hogy felmérhető legyen a gyermek, fiatal együttműködési hajlandósága, lehetséges kapcsolódási módja, jellemző magatartási konfliktusai. Ahogy azt az általános ellátási protokollnál leírtuk eleinte - többféle, eltérő hangsúlyú és célú beszélgetés kezdeményezése során - a szakemberek a személyes kapcsolat megalapozását kell, hogy előkészítsék. Ennek során általában kiderül, hogy a gondozott állapota lehetővé teszi-e a kapcsolat erősítését, mélyítését és érzelmi alapokra helyezését, vagy a kommunikációt átmenetileg felületesebb szinten kell tartani. A gondozottat nem lehet kitenni azonnal a csoport-törvényszerűségek hatásának, azt mindenképpen meg kell előznie egy nagyon alapos egyéni beszélgetésnek. Ebben arra kell törekedni, hogy a gyermek, fiatal nézőpontjából próbáljuk megérteni a kialakult problémák, valamint a megélt szociális történet és az életesemények közötti összefüggést. Ha nem abból indul ki a szakember, hogy miért tulajdonít a gondozott jelentőséget adott eseményeknek, és hogyan értékeli, értelmezi a megélt élményeit, akkor a kognitív és érzelmi mechanizmus nem válik később megismerhetővé. A szakember személyes hatékonysága ott kezdődik, hogy törekszik a gondozott megértésére. A gyermek, fiatal az első találkozásoknál fokozottan érzékeny, és nagyon odafigyel a szakember olyan megnyilvánulásaira is, amelyeknek a megszokott jellege miatt a felnőtt nem tulajdonít jelentőséget.

52

A magatartási és érzelmi problémákkal küzdő gondozottakkal való kapcsolatfelvétel jellegzetes nehézsége az, hogy gyakran a szülők, hozzátartozók általi elutasításnak az érzése kapcsolódik a szakemberrel való kapcsolat indulásához. Ez az érzelmi alaphelyzet könnyen vezethet az együttműködés kudarcához, hiszen a szakemberrel szembeni ellenséges viszonyulást erősíti. Különösen hangsúlyos formában akkor jelentkezik, amikor a gondozottat állapotának súlyosságára való tekintettel „továbbküldik”, vagy korábbi gondozási helyéről „büntetésből” áthelyezik egy újabb közösségbe. Az intézményi csoportoknál gyakori nehézség a gondozott beillesztése egy már működő interakciós térbe. Ez nem pusztán a gondozottat érintő egyéni kérdés, hanem a csoport nézőpontjából is körültekintően át kell gondolni azt, hogy az adott közösségben kezelhető-e a gondozott problematikája. Ebben az esetben el kell tudni képzelni a leendő kölcsönhatásokat, kulturális, személyes, problémaspecifikus és környezeti szempontból. A gondozott szakemberrel kialakuló kapcsolata kibővül a csoporton belüli kortársak bonyolult interakciós rendszerével. Az így kialakuló kapcsolati összműködés nagyon bizonytalanul prognosztizálható. Több oka lehet az illeszkedés kudarcának. A kudarcok eredete részben diagnosztikai természetű, hiszen a magatartási és érzelmi problémák megjelenési formái még átlagos fejlődésűnek minősített gondozottaknál is számos kóroktani és szociológiailag prediszponált alapra támaszkodhatnak. A gyászhoz vagy egyéb pszichotraumákhoz kapcsolódó viselkedéses jellemzők és az elhanyagolásból adódó alulszocializáltság magatartási megnyilvánulásai eléggé uniformizált viselkedési formákban nyilvánulnak meg. Legalább ennyire fontos szempont azonban a kapcsolati illeszkedési kontraindikáció, hiszen amennyiben a gondozott adott szakemberhez vagy csoporthoz valamilyen okból nem képes megfelelően kapcsolódni, akkor a csoportba való beillesztés nagymértékben ártalmára válhat a gyermeknek, fiatalnak és a csoportnak is. A magatartási és érzelmi problémák jellemzőit mutató gondozottak csoportba szervezése során a csoportvezetőnek szükséges nevelési, kezelési tervet kidolgoznia (egyéni gondozási nevelési terv). Ehhez egy előre meghatározott és szakaszolt lépéssorozat ritkán köthető, hiszen a csoportfolyamatokat általában nem tervezhető kibontakozás jellemzi. Így adott gondozott állapotváltozásának várható menetrendje előre nem meghatározható. Bizonyos célok kitűzhetők, azonban meglehetősen szubjektív annak a megítélése, hogy a csoportvezető mit tekint eredménynek. Ebből következően az egyéni gondozási és nevelési tervet időszakonként újra kell fogalmazni. A gondozottak - a csoportba tagozódás sajátos jellege miatt - aszimmetrikus kiindulópontból tekintenek a szakemberre, ezért a csoportvezetőnek törekednie kell az egyenrangúság tranzakciós feltételeinek megteremtésére. A tranzakcionális analitikából kölcsönzött előnyben részesítendő felnőtt-felnőtt énállapot tranzakciós sémája kifejezi a gyermek, fiatal autonómiájának és személyes méltóságának az elismerését. Ez a kommunikációs sík nem a gondozott feltétlen engedelmeskedésének követelményéből indítja a kapcsolati viszonyulást. Ebből következően a 12 éves életkor feletti gondozott autonómiája kihangsúlyozódik, és ezáltal a kapcsolati érintkezés partneri viszonyba megy át. 53

Ily módon elkerülhető a gondozott alárendeltségének elfogadhatatlanságából többletkonfliktus, így a kommunikáció módja redukálja a gyermek, fiatal feszültségeit.

eredő

gyakori

A csoportba való beillesztést megelőzően szükséges tájékoztatni a gondozottat a körülményekről, a közösség működésének legfontosabb elemeiről és a gyermekkel, fiatallal együtt közös célokat kell megfogalmazni. A gondozott elvárásait, ellenséges vagy ambivalens érzéseit, esetleges félelmeit meg kell beszélni és lehetőség szerint át kell dolgozni. Az elsődleges csoporthelyzetet úgy kell irányítani és alakítani, hogy a kortársak az érkező gondozottat vonják be saját társas érintkezési helyzeteikbe, és ez által szocializálják az együttműködésre. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS JÁTÉKTERÉNEK MEGHATÁROZÁSA Különösen fontos a határok és keretek világos képzete a gondozottak számára, hiszen az elhelyezett gyermekeknél, fiataloknál általában legyengült a belátásra irányuló erkölcsi megfontolás képessége. A szociális handycap miatt a gondozottakat kényszerítő belső impulzusok általában a szociális normákkal szembeni gyengén látást erősítik. Célravezető tehát a csoportvezetőnek a személyes kapcsolatait szabályozni és egyben a csoportkereteket konkrétan rögzíteni. A gondozottakkal való foglalkozás egyik központi eleme az együttműködés kölcsönösen aktív vállalása, valamint a személyes és kollektív kapcsolati játékszabályok korlátainak felállítása. A szakember a határokat nem valamiképpen hozzáadja az érintkezési folyamatokhoz, hanem a kialakult bizalom alapján ténylegesen rögzíti a játékszabályokat még azelőtt, mielőtt elkezdené a csoportvezető a tevékenységek megszervezését. Ennek a mozzanatnak az elmaradása a csoport működési terét parttalanul nyitva hagyja, és nem teremti meg a közösség belső, védett világát. A csoportvezetőnek először a csoport valamennyi tagjával - a kapcsolatkialakítás szakaszát követően egyénileg célszerű megállapodást kötnie az együttműködés kereteiről. A csoporttal kialakított közös bizalmi szint elérése után, második lépcsőben a csoporttal, mint közösséggel célszerű együttműködési szabályokat rögzíteni a szakembernek az akarati aktusok és a tennivalók közösségi szabályozására vonatkozóan. Az egyéni és csoportos szabályok kialakításában tartalmi és kapcsolati értelemben is a megegyezésre kell törekedni. Hogy mennyire képesek a gondozottak a kapcsolati értékeket, az azokra épülő normákat és a közösségi lét élményminőségeit, értékeit figyelembe venni, az a gyermek, fiatal sajátos természetének, kognitív alapfeltevéseinek, valamint szellemi érzelmeinek, beállítódásának és pszichés állapotának „függvénye”. A csoport funkcionális szabályait nem lehet puszta „törvényként” meghatározni, hiszen a kötelességparancsok kritikátlan elfogadása még családban élő 12 éves életkor feletti gyermekektől sem elvárható. A csoportvezetővel kialakított kapcsolat minősége szavatolhatja azt, hogy a gondozott akaratának szabad elhatározása szerint vegyen részt a közösen elfogadott szabályok kölcsönös kötelességgé való átalakulásában, majd a követelmények rögzítésében. 54

A megállapodást – a gondozott képességtartományainak figyelembevételével - a megvalósítható célok megfogalmazásával kell kezdeni. Amennyiben a gyermek, fiatal várakozásait és a csoportvezető céljait nem sikerül összeegyeztetni, és a szakember céljai csak homályosan adottak a gondozott számára, akkor a kapcsolat nem alkalmas belső változás elérésére. A gondozottal kialakított kapcsolat tehát nem maradhat a formális beszélgetés, tanácsadás, valamint a gyermek, fiatal működését támogató és erősítő érintkezési mechanizmusok szintjén. Konkrét megállapodásban, célok formájában szükséges nyomatékossá tenni a közös tennivalók, cselekvések és viselkedés tulajdonképpeni értelmét. A célok rögzítését követően fokozatosan kell a gondozottat szocializálni az együttműködésre. Ennek fontos eleme annak megállapodásban való rögzítése, hogy a kapcsolati történéssorozatokban mi az, ami megengedett, és mi az, ami szilárd módon elvárt a gyermek, fiatal viselkedésével kapcsolatban. Nem elégséges annak megállapítása, hogy mi a társadalmi értékelés szempontjából helyes vagy helytelen viselkedés általában, hanem konkrétan meg kell határozni, hogy a csoportban adódó többféle szociális kontextus struktúrájában mik a gondozott lehetőségei és viselkedési korlátai. A csoportfolyamatok többféle, technikailag és tartalmilag strukturált helyzetből tevődnek össze. Fontos megbeszélni a gondozottal, hogy a közösségen belül adott életszituációk és társas körülmények tanulási vagy kötetlenebb helyzetek esetén a környezeti követelmények - milyen világos szabályok alapján tágítják a lehetőségeit a problémáinak megoldásában. Szükséges rámutatni arra, hogy a csoportvezető és a gondozottal foglalkozó egyéb szakemberek mit és milyen indíttatásból tesznek, hiszen az elhelyezett gyermeknek, fiatalnak gyakran semmiféle képe nincs arról, hogy helyzetének rendezése érdekében a közreműködők milyen konkrét feladatokat végeznek. Hangsúlyozni kell a gondozottnak, hogy a kölcsönös részvétel egy olyan közös cselekedetekből álló folyamat, amelyben a csoportvezetőnek és személyesen neki is sok nehézséget kell leküzdenie annak érdekében, hogy teljesíthetővé váljanak a közösen kitűzött célok. Amennyiben a gondozott számára nem kellően tisztázott a vele szemben támasztott elvárás adott helyzetekben, akkor a viselkedési megnyilvánulások nem tudnak igazodni a körülményekhez. Ebben az esetben a tisztázatlanságból adódó következményeket nem lehet a gyermek, fiatal hibájának felróni. A magatartási és érzelmi problémákkal küzdő gyermekek, fiatalok gondozása és nevelése során talán a leggyakrabban előforduló szakmai hiba a tiltások hangsúlyeltolódása a lehetőségek rovására. A gondozottak számára biztosítani kell az irányított önfeltárás lehetőségét, egyénileg különböző egyéni és csoportterápiás formákat, közösségi helyzeteket és a családias életközösséghez tartozó szocioemocionális élményeket, módszertanilag jól felépített csoportfolyamatokat, valamint minden olyan kulturális, nevelési és korrektív hatást, amely konkrét problematikájuk rendeződését szolgálja. Olyan helyzeteket is hasznos teremteni, amelyekben a gondozottak eltérhetnek a szokványos társas viselkedésüktől, és kinyilváníthatják érzéseiket, gondolataikat, megvalósíthatják késztetéseiket. A tiltások elszaporodása mindig annak a jele, hogy nem sikerül a gondozott állapotához illeszkedő, szükséges személyes és csoportos tartalmakat pozitív értelemben kitölteni. Az elhelyezett gyermekek, fiatalok kognitív alapfeltevéseinek rendeződése az önmagukban felismert új erőknek és képességeknek a tudatán alapszik. 55

A gondozottak képességtartományát ki kell bővíteni azért, hogy új, szocializált megoldási lehetőségeket pillanthassanak meg, és képesek legyenek ezeket begyakorolni. A gondozottal kialakított együttműködés kereteinek meghatározásakor a csoportfolyamatokat szabályozó lényegi összefüggésekre célszerű összpontosítani, amelyek egyszerűen, érthetően és a gyermek, fiatal nyelvezetéhez igazodva kell, hogy tartalmazzák a célok, feladatok és követelmények összhangját. A csoportvezető nem támaszkodhat arra a feltételezésre, hogy adott társas normára nem kell kitérnie az instrukcióiban azért, mert természetesnek véli a gondozott részéről annak megvalósítását. Gyakran a kulturális távolság, a szokástartalmakban rejlő különbségek miatt a tényleges helyzet az, hogy meg kell fogalmazni elemi társas szabályokat. A csoportvezető nevelő nyilvánvaló feladata a releváns viselkedésmód kölcsönkapcsolaton alapuló szabályozása. A kölcsönösségbe ágyazódik a szeretet, a figyelem, az ígéret és az elvárások egysége, amely a bizalmi kapcsolat által megalapozza a viszontfigyelmet, a viszontszeretetet, az elfogadást és az engedelmeskedést. A kölcsönkapcsolat lényegében rejlik a követelmény élménye, ami elsősorban annak – a gondozott általi megértéséből következik, hogy a szabályokat kölcsönösen fogadják el meghatározott céllal. Az egyéni és csoporttal kialakított szabályokat lényeges kiegészíteni a családokkal, hozzátartozókkal kapcsolatos keretek meghatározásával. A család a gondozott kapcsolatainak olyan szükségszerű és tartós formája, amely elkerülhetetlenül lényeges feltételét képezi a gyermek fiatal lehetséges állapotváltozásának. A családban a gondozott állapotához kapcsolódó elképzelések és fantáziák sajátos tartalmát általában a tájékozatlanság és a kulturálisan rögzült értékszerkezet jellemzi. A család gyakran öntudatlanul támogatja, és fenntartja a gondozott belső automatizmusait. A családon belüli hallgatólagos konvenciók, szokások általában a gyermek, fiatal alapsémáinak elsődleges, leszögezett kritériumait alkotják, ezért az együttműködés meghatározott formája nélkül a gondozott pozitív irányú állapotváltozásának követelménye nem valósulhat meg. Ennek a szükséges tartalmi elemnek a helyes kialakítása kizárólag a gyermekvédelmi gyámmal való együttműködésben valósulhat meg. A gondozottal, a csoporttal és a családdal közösen kialakított szabályok alkotják a gyermekkel, fiatallal való foglalkozás közvetlen mozgásterét, amely által meghatározódik a határoknak és az együttműködés kereteinek szemléleti alapja. Ez egy széleskörű szövetség, amely az egyéni és csoportfolyamatok központi szabályozó eleme. A csoportvezető munkájának hátterét alkotó keretek jelentik azt a vonatkoztatási alapot, amelyen belül a szakember biztonságosan tud mozogni. Amennyiben a csoportvezető mégis elbizonytalanodna, akkor az együttműködési keretekre támaszkodva képes a gondozott megnyilvánulásaira reflektálni és szabályozni a viselkedését. Ami a sokirányú együttműködés határait és belső törvényeit megbontja, az a kialakult szövetség felbomlását idézheti elő. A szabályozott feltételek egy stabil védelmi rendszert kell, hogy alkossanak, amely nem csak a szakembernek, hanem a gondozottnak is igazodási pontot és biztonságot nyújt.

56

A viselkedési és cselekvési feltételek alkotják azt a belső mércét, amely által a gyermek, fiatal élettörténetileg rögzült mechanizmusai hatékonyan átalakíthatók. Egyértelműen rögzített együttműködési keretek nélkül a gondozott hozzáférhetővé válik a nem kívánatos kortárshatásoknak és ellenpéldáknak. A gondozottak életfolyamatába a csoportvezető szakmai döntése alapján szükséges a köznapi kommunikációra épülő folyamatokat kiegészíteni olyan egyéni és csoportos tevékenységekkel, amelyek - az átlagos kommunikációs feltételektől eltérő módon - lehetővé teszik a gyermekek, fiatalok megnyilatkozásait. Ezen módszerek arra hivatottak, hogy a gondozott úgy fejezze ki magát, vagy viselkedhessen, ahogy egyébként a hétköznapokban erre nem nyílik lehetősége. A különböző irányú késztetettségek adott játékszabályokon belül lehetővé tehetik a játékos, kreatív, humoros vagy abszurd szituációk létrejöttét. Ezen szituációk vagy pszichodramatikus helyzetek megfelelő szakmai vezetéssel és jól irányított reflexiókkal a lehetséges változás terrénumát képezhetik. A különböző csoportos gyakorlatok, feladatok és megnyilatkozási lehetőségek csak akkor kaphatnak tág teret a csoportfolyamatokban, ha az egyéni és csoportos együttműködés megállapodásokban rögzített keretei stabilak. A határok lehetséges meghatározása a csoportvezető feladata, ugyanakkor a gondozottak a keretek gyakorlati elismerésével, megszokásával és gyakorlásával egyre inkább részt vesznek a belső törvények fenntartásában, és a társak egyéni ellenállástartalmainak leküzdésében. Amennyiben a csoport lélektani határa az együttműködés kölcsönössége által a csoportvezető és a gyermekek, fiatalok akarati impulzusainak közbülső tartományában épül ki, akkor hatása a gondozottakat megfelelő realitáskontrollra kényszeríti. A rögzített elvárások gyakorlati működtetése - a lehetőségek biztosításával együtt - fontos feladata a csoportvezetőnek. A határfunkciók gyakorlásának meghatározó tényezője a döntés aktív felvállalása. Az érvényes döntések meghozatalához azonban szükséges a keretek struktúrájának személyes kialakítása. A gondozottakkal való csoportos foglalkozásnál az együttműködés normáinak kialakítása szempontjából meghatározó jelentőségű az előkészítő fázisok (kapcsolatfelvétel, kapcsolatkialakítás, kapcsolatépítés) pontos megvalósítása. Amennyiben a kezdeti szakaszok kimaradnak, akkor megalapozatlanok lesznek az elvárások és ezáltal csoportvezető nem kerülhet kompetens döntési helyzetbe. Ebben az esetben szokott előfordulni az a mechanizmus, hogy a szakember - menekülve a döntési felelősség elől – képtelenné válik a határfunkciók működtetésére. Jelentős befektetést igényel tehát az érzelmi és magatartási problémákkal küzdő gondozottakat csoportba szervezni, a csoport stabilitását és megtartó erejét biztosítani. A határfunkciók működtetése mellett a csoportvezetőnek a csoportfolyamatokat különböző szempontból vizsgálnia kell. Abban az esetben, ha a csoporton belül alrendszerek fejlődnek ki, vagy felszaporodnak a csoporton kívüli közösségi szerveződések, akkor a gondozottak a csoport lélektani határán kívül helyezik magukat. Ebben az esetben a kilépés mozgatóerőinek elemzése szükséges, és a csoport közösségi létének újradefiniálására, valamint a kölcsönösen meghatározott szabályok kiegészítésére vagy újrafogalmazására kell sort keríteni. A csoportvezetőnek időben kell felismernie azt, ha a gondozottak olyan törekvéscélokat állítanak előtérbe, amelyek nincsenek jelen a közösségben, és olyan szociális formákba (bandákba) próbálnak tagozódni, amelyekben aktivizálódhatnak a negatív minták. 57

A csoportot helyettesítő csoporton kívüli társas történések kezdetben a gondozottaknak tisztán véletlenül azonos akarati tartalmai alapján jönnek létre. A csoportvezető a bizalom alap beállítottságának szorosabbra vonásával, a csoporton belüli légkör előfeltételeinek javításával, a csoporttagok közötti kapcsolati élmények intenzitásának fokozásával, az érzelmi involválódást segítő módszerek alkalmazásával és modellszerepének nyomatékosabb megjelenítésével általában képes ellensúlyozni a kortársak ellenhatásait. A csoportkialakítás első fázisában a gondozottak főleg a csoportvezetővel állnak kitüntetett kapcsolatban és a csoport többi tagja inkább gátló tényezője a személyes kapcsolat ápolásának. A kapcsolati modell kezdetben tehát csillag alakú, amelynek középpontjában a csoportvezető helyezkedik el és a gondozottak a kialakított bizalmi szint alapján tőle különböző távolságban állnak. A csoport érettebb állapotában a gyermekek, fiatalok egyre inkább támaszkodnak egymás visszatükrözéseire is, amely által a kommunikációs hálózat súlypontja a gondozottak közötti interakciók felé tolódik el. Ahhoz, hogy a csoport lélektani terében a gyermekek, fiatalok közötti kölcsönös visszajelzések intenzív interakciós rendszert alkossanak, és ezáltal betölthető legyen a csoport nevelő hatása, a csoportvezetőnek a csoportnormák közül ki kell emelnie az egymásra való kölcsönös odafigyelés és a megértésre irányuló törekvés követelményét. A csoportnormák és a csoportfolyamatok keretei - kapcsolati értelemben, a csoportvezető által – a gondozott és a csoport irányába is kidolgozottak kell, hogy legyenek. Különösen a súlyosabb magatartási problémákkal küzdő gondozottak csoportjaiban, a szakember munkájában kiemelt szerepet kap a keretek fenntartása és működtetése, hiszen a gyermekek, fiatalok patológiájának alapvető része a határok kezelésének nehézsége. Emiatt egyáltalán nem mindegy, hogy a csoportvezető a teljes csoportéleten belül milyen hangsúlyt helyez a pszichológiai határokra, milyen mélységben és részletességgel állapodik meg róluk, és hogyan kezeli ezeket a kölcsönösen rögzített normákat. Két szélsőségesen kontraproduktív gondolkodásmód szokta jellemezni a súlyos aránytévesztést. Az egyik esetben a szakember a határokat olyan háttérfeltételként képzeli el, amelyek külső szabályok formájában elkülönülnek az általa irányított csoportfolyamatoktól,(Házirend hangsúlyozása) és a rendszabályokhoz érdemi felülvizsgálat nélkül, mereven ragaszkodik. Nem veszi figyelembe, hogy a keretek a kölcsönös kapcsolatokban határozódnak meg, és a közös átélések tartalmaiként, mint belső kritériumok szabályozzák az elvárt viselkedést. A másik esetben a szakember a kereteknek egyáltalán nem tulajdonít jelentőséget, és ezáltal a csoport kereteinek nem alakul ki a belső megtartó ereje, a gondozottak számára hiányoznak a tájékozódási pontok, és a csoport nem nyújt a tagjainak biztonságos körülményeket. Mindkét esetben megkérdőjeleződik a szakember határokkal kapcsolatos beállítódása, hiszen a csoport diszfunkcionális működése igényli a szakember szemléletének újragondolását és a változtatás szükségességét.

58

A CSOPORTFOLYAMATOK TARTALMI MOZZANATAI A kezdeti időszakban az gondozottak a csoportvezetővel és a többi gyermekkel, fiatallal együtt átélt élménytartalmakat az átélésnek individuális módja szerint azonosítják. Kialakul a csoportfolyamatok dramaturgiája azáltal, hogy a csoport szereplői kölcsönösen megismerik egymás reakcióit, szokásait és megalapozódik a folyamatosság tudata. A közösségi tartalmak megismerésének és azonosításának aktusai során a gondozottak összevetik elképzeléseiket, fantáziáikat a tapasztalataikkal. A közös átélésekhez társulnak a csoportra jellemző rituálék, üdvözlési formák és a csoporthoz tartozást kifejező belső védelmi mechanizmusok, valamint az élményazonosság másoktól elkülönülő külsődleges jellemzői. A gondozottak csoportjaiban a gyermekek, fiatalok egy része látszólag nem követi a csoporteseményeket és a csoportvezetővel olyan kapcsolati, lélektani alkudozásba kezd, amely megnehezíti az együttműködés megszilárdítását. Amennyiben a csoport többi tagjának együvé tartozása erősödik, akkor ezeknek a kapcsolatoknak a természetes megtapasztalása - a csoportvezető megfelelő szakmai beavatkozásainak segítségével - általában lehetővé teszi ezeknek a gondozottaknak is a csoportfolyamatokba történő fokozatos bekapcsolódását. A csoportokban a gondozottak gyakran olyan élettapasztalati bázissal rendelkeznek, amely előkészítette az alaptalan bizalmatlanságot a csoportvezetővel és a csoport többi tagjával szemben. Ebből következik, hogy a csoportfolyamatokban a szükséges bizalmi szint és a tartalmi munkához kapcsolódó szükséges társas állapot általában lassan teremthető meg. Gyakran több hónapot is igénybe vehet a gondozott tájékozódási fázisa, amelyet követően kezdenek csak aktivizálódni a társas törekvései. Ez a jellemző beállítottság a csoportvezető türelmét nagymértékben próbára teszi, és egyben annak a ténynek az elfogadását igényli, hogy a gyermekek, fiatalok az együttműködési hajlandóság nagyon eltérő fázisaiban tartanak a csoporton belül. A gondozottak kapcsolati konszenzusa kezdetben a többféle alkalmazkodási állapot milyenségének határain belül marad. A közösen elvégzendő feladatok és társas élmények alkotják azt a tapasztalati bázist, amely felerősítheti a belső szolidaritás, együttműködés és kölcsönös bizalmi szint megalapozását. A gyanakvó gyermekek, fiatalok látszólag hónapokig egyáltalán nem követik a csoporteseményeket, azonban a csoportaktivitás dinamikai hatásait legtöbb esetben a bizalmatlan gondozottak sem tudják elhárítani maguktól. Így a csoportfolyamatok törvényei öntudatlanul is átjárják a csoporttal szemben távolságot tartó gondozottakat, hiszen a közösség törekvései szükségszerűen hordoznak olyan társas értékeket és megnyilvánulásokat, amelyek az együvé tartozás érzését közvetítik. Valamennyi gondozott saját belső ritmusa szerint társul a csoportfolyamatokhoz, ezért a közösségben szerves egység - a társas lélektani helyzet rendkívüli összetettsége miatt - nem szokott kialakulni. A csoportfejlődésben gyakorlatilag nincs problémamentes időszak, hiszen számtalan konfliktus bukkan fel a csoportélet kibontakozásának folyamatában. Azok a gondozottak, akiknek problémájára az önszabályozás nagyon súlyos zavara jellemző, és stabilizálódott életfelfogásuk miatt nem képesek illeszkedni a többi csoporttaghoz, általában leválnak a csoportfolyamatokról.

59

Különböző csoporthelyzetekben a gondozottak - belső impulzusaik és torz előfeltevéseik alapján - a csoporteseményekben olyan megnyilvánulásokat és viselkedést produkálnak, amelyek pontos lenyomatai a bennük zajló belső folyamatoknak. Ezzel egyidejűleg azonban a csoportban kénytelenek átélni a többi gyermek, fiatal belső folyamatainak megnyilvánulásait is. Az alapvető társas illeszkedés azonban megköveteli - az alkalmazkodási kapcsolat érdekében - a belső folyamatok felülvizsgálatát. A gondozottak egymást korrigáló visszatükrözései, a csoportba tagolt kapcsolati létezés szükségszerűen juttatja a gyermekeket, fiatalokat olyan belátáshoz, amely által a bennük rejlő automatizmusok és előnyben részesítési szabályok megkérdőjeleződnek. Bármennyire is védi személyes intergritását a gondozott a változástól, a lelki egyensúlyát fenntartó torzult mechanizmusaihoz való görcsös ragaszkodás ellenére a csoportfolyamatokban spontaneitása aktivizálódik. Kreatív, dramatikus és játékos technikák segítségével kialakulnak regresszív helyzetek, amelyben újraélednek a gyermek, fiatal korábbi, kedvezőtlen szociális élményei. Moreno szerint a korai életszakaszban különféle kapcsolati szerepek reprezentációja alakul ki a gyermekben és életének társas szereplői által képviselt szerepbeállítódások mélyen beépülnek a fejlődő személyiségbe, amelyek, mint belső rejtett, kódolt utasítások irányítják a cselekvéseit. Amikor a gondozott környezetének fontos szereplői által meghatározott és előírt társas irányultság és kapcsolati szerep rögzül, akkor kialakulnak a szocializáció különböző zavarainak előfeltételei. Szükségesek tehát olyan közösségi élmények, amelyek a megmerevedett és fixálódott lelki és viselkedési mechanizmusokat fellazítják és megteremtik a gondozott aktivizálása által, a kortársak visszatükrözésének folyamatában a helytelen alapfeltevésektől való megszabadulás lehetőségét. A csoportokban rejlő hatótényezők koncentrált alkalmazásának egyik formája a pszichodráma. A csoporton belüli egyéb programok és társas szituációk vonatkozásában is törekedni kell az érzések megjelenítésére, az interakciók sokrétűségének megélésére, a gondozottak kompetenciaélményeinek erősítésére. A társas visszajelzéseknél a szempontváltásokra, a fizikai és a kreatív aktivitás lehetőségeinek megteremtésére és az együttes átélések élményeinek érvényesülésére kell helyezni a hangsúlyt. A csoportvezető munkájának nagyon fontos tartalmi eleme a gondozottak reakcióinak értelmezése, a felépített játszmák kezelése, a csoport belső, pozitív lelki terének fenntartása és a társas törekvések irányának meghatározása. A csoporton belüli kapcsolati visszajelzések nyomán a gondozottak számára új társas gyakorlat és együttműködés szilárdul meg, amelyben a közös célokhoz való viszony válik a cselekedetek elsődleges mértékéül. Az ehhez kapcsolódó konvenciók mértékegységeit a csoportvezetőnek a gyermekekkel, fiatalokkal együtt kell időben meghatároznia, azonban ezeket a törvényszerűségeket nem lehet abszolutizálni és rugalmatlanul kezelni. A csoport fejlődését hátráltató külső és belső tényezőket a csoportvezetőnek kell elsősorban az értelmezései segítségével elhárítania. A gondozottak belső mechanizmusainak kifejeződései és a kapcsolati folyamatok egyidejűleg vannak jelen a csoportjelenségekben. A csoportvezetőnek kell fokozatosan rávezetni a gondozottakat arra, hogy el tudják különíteni a társak reakciójában azt, ami saját állapotuk lényegéből fakad és azt, ami a társak reakciójában tükröződik. A csoportnormák működtetéséhez, a csoporton belüli tartalmi folyamatok hatékony kezeléséhez meg kell vizsgálni, hogy a csoportvezető mi által tud közvetlen befolyást gyakorolni az általa irányított közösségre. A csoportvezetőnek szembesülnie kell azzal, hogy ő is egzisztenciális része a csoportoknak, ezáltal megnyilvánulásainak tartalmait a gondozottak fokozott figyelme övezi. Az akaratlanul megjelenő pszichikai üzenetek minden teljesen konkrét reakcióban benne rejtőznek. 60

A csoportvezető viselkedését teljesen áthatja személyének szemléleti irányultsága és konkrét léte. Hitelessége belátható értékeiben gyökerezik, amelyek nem pusztán a cselekedeteiben, hanem teljes személyiségében pillanthatók meg a gondozottak számára. Megteheti, hogy redukálja önmagát formális kapcsolati magatartásra, azonban a gondozottak számára nyilvánvaló személyének szerepkörével való azonossága vagy egyértelmű különbsége. Szakmai viselkedése tehát csak akkor hiteles, ha egyértelmű összefüggésben van személyének lényegével és érzelmi intencionáltságával. Ez a fajta „transzparencia” egyben azt is jelenti, hogy a csoportvezető, mint modell szemléletessé teszi azt, amit a gyakorlati szabályok, normák általánosabb formában fejeznek ki. A gyermekek és fiatalok számára nem léteznek kötelességül szolgáló normák anélkül, hogy ezen normák kiindulópontjában ne pillantsák meg azt a személyes létet és akaratot, amelynek pozitív belátása számukra is megvalósítandó üzeneteket közvetít feléjük. Nem létezik olyan tisztelet valamilyen normával vagy szabállyal szemben, amely ne a tételező személy tiszteletén alapulna. Végső alapja azonban az adott személy, mint modell iránti szeretet. A modellnyújtás és a transzparencia heves vitákat vált ki a szakirodalomban, azonban a gondozottakkal való kapcsolatban megjelenő intimitási szint körüli szakmai állásfoglalások ellenére ebben a kérdésben gyakorlati jelentőségű annak meghatározása, hogy a szakemberek mire figyeljenek a saját reakcióikat illetően. Ebben a tekintetben az őszinteséget, a spontaneitást, az ésszerű kontrollt, valamint a feltétel nélküli elfogadását hangsúlyozzuk. A csoportvezető határfunkciói összeférhetetlenek a nagyon mély érzelmi involválódással és az intimitási szint elmélyítésével, azonban a szakember léte és milyensége a csoportfolyamatok elsődleges mozgatója. A csoportvezető által koordinált visszajelzések alkotják azt az elsődleges hatást, amely képes behatolni a gondozott fiatal kognitív struktúrájának mélyére. A csoport által közvetített értékekbe való fokozódó beleélés által tanulják meg a gyermekek, fiatalok, hogy milyen alapsémák szerint rendezzék akaratukat, választásaikat és viselkedési mintázatukat. Az erkölcsi premisszák irányának megváltozása a pozitív irányú erkölcsi fejlődés alapfeltétele és egyben a társadalmi szempontból adaptív viselkedési mechanizmusok felépülésének kiindulópontja. A kialakított csoportokban nem nagyon van lehetőség arra, hogy a gondozottakat valamilyen szempont szerint a csoportvezető kiválassza. Ebből következően a természetes közösségekkel szemben az intézmény csoportjait olyan mesterséges egységekként kell meghatároznunk, amelyekben a gondozottak közötti kapcsolatok kezdetben a fokozatos ismerkedés tudatos folyamata által fejlődnek. A csoportvezető a gondozottak közötti interakciók feletti fokozott kontrollal erősíti meg a csoportnormákat. A gyermekek, fiatalok közötti gyakori bizalmatlanság miatt a csoportvezetőtől való nagyfokú függés jellemzi a csoportfejlődés első időszakát. Ebben a kapcsolati szerkezetben a fiatalok elsődlegesen a csoportvezetőhöz kötődnek, tőle várják a helyzetek megoldását. Ahogy egyre sokoldalúbbá válnak a fiatalok közötti interakciók, úgy válik egyre ismertebbé a gondozottak számára a csoporthelyzet. Amikor a gyermekek, fiatalok lélektani szempontból „berendezkednek” a csoportban és kezd számukra kiszámíthatóvá válni a csoportélet, akkor szükségszerűen megjelenik a gondozottak közötti rivalizáció. Ez egyben azt is jelenti, hogy növekszik a csoport tagjai közötti akarati ellenállás és a mellérendelt kiindulási viszony differenciált hatalmi törekvések és meghatározó szerepek irányába tolódik el.

61

A gondozottak egymásra gyakorolt hatásukat egyre intenzívebben élik át, az aktuális érzések a csoport biztonságot adó keretein belül szabadabban fejeződnek ki. A csoportvezető a csoporton belüli konfliktusokat figyelemmel kell, hogy kísérje, és hatékony közreműködésével fel kell oldania. A feloldás alapja a csoporttal együtt megfogalmazott célok és közös törekvések megvalósítását elősegítő korábban kialakított lelki szövetség fenntartása és megerősítése. Ahhoz, hogy a csoportfolyamatokat ne a gondozottak aktuális érzésélményei és negatív reakciói kezdjék el mozgatni, szükséges a csoportélet csoportvezető által irányított, rendezett és tagolt közös cselekvési struktúrája. Ebben a tekintetben többféle szemléleti modellt és gyakorlati sémát lehet követni. Lehet a csoportfolyamat programok által tagolt, ahol a csoporthelyzetek meghatározott közös tevékenységek formájában követik egymást. Ilyenkor az a kérdés, hogy mennyire mozognak a csoport tagjai együtt a feladathelyzetekben és a szervezett tevékenységek, programok társas lélektani szempontból milyen mértékű fokozatossággal építenek a gondozottak együttműködésére. A csoportprogramokat a gyermekek, fiatalok közötti éretlenebb kapcsolati szintről kell indítani és a csoportvezető folyamatos, korrektív munkája által fokozatosan lehet egyre intenzívebb interakciókra épülő társas gyakorlatokat és kooperációt igénylő programokat bevezetni és működtetni. Ennek a fokozatos fejlesztési modellnek, mint koncepcionális sémának a használata megfelelő minőségű pozitív változásokat eredményezhet a gondozottak állapotában, azonban a fejlődés sohasem idealizálható és általában nem egyenes vonalú. Lehet a csoportfolyamat tagoltsága problémaorientált, ahol a csoportvezető valamennyi gondozottat érintő probléma köré csoportosítja a foglalkozásokat annak érdekében, hogy azt csoportszinten fel tudja dolgozni. A legváltozatosabb módszerekkel lehet körüljárni a meghatározható problémát. Amennyiben a probléma közösségi szinten háttérbe szorul, akkor a csoportot érintő újabb problémakör feltárására közös megértésére és feldolgozására irányuló szervezett programok tematikájával folytatódik a csoportfejlődés útja. A magatartási és érzelmi problémák különböző formáival küzdő gondozottak csoportban történő fejlődésére vonatkozóan jellemző az, hogy a gyermek, fiatal meg kell, hogy ismételje személyiségfejlődésének korábbi szintjeit. A fejlődési utat a csoportvezető által irányított nevelési hatásrendszer és a csoport többi tagjának szociális kontextusában rejlő tapasztalati tartalmak kísérik. A fejlődés általában a gondozott fejlettségi szintjének éretlenebb állapotából indul ki, amely időben megelőzi a tényleges károsodások kialakulását és a kedvezőtlen életfolyamatok hatására a problémás viselkedés szerveződését. A gondozottnak szakmailag irányított környezetben vissza kell lépnie arra a fejlődési szintre, ahol az elemi vágyai rekonstruálódhatnak és rejtett alapfeltevései, erkölcsi premisszái megkérdőjeleződhetnek. Nyilvánvalóan két párhuzamos részre szakadnak a gondozottak kapcsolati folyamatai. Egyrészt a csoporton belüli életére, ahol a csoport által kínált érintkezési helyzetek alkalmasak a realitás felől a rejtett előfeltevések irányába történő lélektani elmozdulásra. Ebben a szociális térben a gyermeknek, fiatalnak intenzívebb érzelmi reakciói jelennek meg, nem marad magára kiszolgáltatottabb helyzetében, és a felépített énvédő mechanizmusai feleslegessé válnak. Másrészt a csoporton kívüli életére, ahol a realitásnak megfelelően jelentkező elvárások szerint kell működnie. 62

A csoport a gondozottak lehetséges lélektani igényeit is igyekszik kielégíteni, ezért a közös célkitűzések a reális terhelhetőség figyelembevételével kerülnek megállapításra. A csoporton kívüli társas valóság azonban előtérbe hozza a realitással való összhang fokozott szükségességét. A gondozottak viselkedését a kettős tapasztalatok együttesen határozzák meg. Szükséges azonban a kettő közötti határ elmosódásának megakadályozása azáltal, hogy a csoportvezető nem fogadhatja el a gyermek, fiatal csoporton kívüli életének problémáinál az érzelmeivel összhangban álló magyarázatokat és ragaszkodnia kell a csoporton belüli és kívüli élet nyilvánvaló különbségének hangsúlyozásához. A csoporton belül tehát fokozatosan felbomlik a gondozott sajátos viselkedési mechanizmusaival egybekötött sérült lelki egyensúlya. Felerősödnek az érzelmei, indulatai, önérzeti sérelmei és a belső feszültségei megnyilvánulnak különböző csoporthelyzetekben.(a gondozottak „rosszak lesznek”) Ezt az átmeneti labilitást a csoportvezetővel ápolt kapcsolat biztonsága tudja ellensúlyozni. A gondozott viselkedésbeli újjászületésének ez a „vajúdási” időszaka, amelynek során a gyermek, fiatal a csoporton belül fokozatosan újratanulja a társas illeszkedést és a szociálisan adaptív magatartást. A pozitív változás először a csoporton belül jelenik meg, majd fokozatosan jelentkezik tágabb kapcsolati térben, a gondozott mindennapi életében. Az állapotváltozás jellemző sémája a következő:  csoporton belüli helyzetre új belső reagálás  hagyományos csoport helyzetekben új viselkedési mód kipróbálása  társas visszatükrözés érzékelése  csoportvezetői megerősítés  az új viselkedési mód csoporton belüli megismétlése  a csoport társas környezetének elfogadása, megszokása, pozitív visszajelzése  a viselkedési mód rögzülése, stabilizálódása  további csoporton belüli helyzetre új belső reagálás  új viselkedés  csoporton kívüli helyzetekben új belső reagálás  kipróbálás  ismétlés  visszajelzés és stabilizálódás.

A SEGÍTŐ KAPCSOLAT ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI A gondozottak körüli átfogó hatásrendszer gyakorlati megközelítésben olyan elemekből áll, amelyek valamilyen formában a köznapi kapcsolatokban is fellelhetők. Ha valakinek valami fáj, megbántották, sértett, keserű, fél, szorong, elbizonytalanodott, tehetetlen, akkor a természetes életterében a szülők, hozzátartozók, barátok – természetes pszichológiai érzékükre támaszkodva – megnyugtatják, elterelik a gondolatait, igyekeznek tompítani a fájdalmát, meghallgatják, kibeszéltetik, megvédik, együttérzésükről biztosítják, átérzik a helyzetét, ráébresztik arra, hogy ezekkel az érzésekkel mások is küszködnek, szembesítik azzal, hogy milyen összefüggésben vannak ezek az érzések az ő viselkedésével, reakcióival, ezzel változásra bírják, megerősítik és tanácsokat adnak neki. A gondozottaknál tapasztalható, hogy a konfliktusainkból, nehézségeinkből, félelmeinkből kialakult általános „pszichológiai” tudásunk kevés, hagyományos „eszközeink” csődöt mondanak. Ez gyakorta túlterheli a mindennapi kapcsolatokat, amelyet csalódásként és kudarcként élnek meg a munkatársak.

63

Szükséges megjelölni azokat a kívánatos jellemzőket, amelyek a gondozottak valamennyi élethelyzetében, foglalkoztatási szituációiban meg kell, hogy jelenjenek, és jellemezniük kell a szakember – gondozott, szakember – hozzátartozó kapcsolatait, valamint ideális esetben a szakemberek egymás közötti interakcióit is.  a gyermek, fiatal, valamint hozzátartozói és a gyermekvédelmi szakember egyaránt személyiségével vesz részt a gondozási, nevelési, habilitációs, rehabilitációs és terápiás folyamatokban  a társadalmi környezet, családi háttér és az intézményi környezet a szakmai munkát az érintettek személyiségén keresztül közvetlenül befolyásolja  a segítő kapcsolat egy folyamat, amely egyrészről az egyéni nevelési - gondozási tervben foglaltakra, másrészről a helyi szociális, pedagógiai, gyógypedagógiai, pszichológiai, gyermekpszichiátriai és orvosi diagnózisokra, illetve jogi követelményekre épül  a gyermekvédelmi szakmai munka gyermekek, fiatalok – szakemberek, hozzátartozók – szakemberek és szakemberek – szakemberek interakcióiban zajlik  a gyermekek, fiatalok – szakemberek kapcsolataiba ágyazott szakmai munka kölcsönös érzelmi elkötelezettségre kell, hogy támaszkodjon  a szakmai tevékenység műveletei (foglalkozások, tevékenységek, tanórák, stb.) a gyermek – szakember aktuális beállítódásának függvényében hatnak, amely a kölcsönkapcsolat minőségével függ össze  a szakmai munka hatásai az egymással szoros érintkezésben lévő szakemberek együtthatásának eredményeként valósulnak meg  a segítő kapcsolat szakmailag, etikailag és jogilag szabályozott keretben hoz létre különböző intimitási szintű gyermek- szakember kapcsolatot  a segítő kapcsolat célja a javulás létrehozása a gyermek, fiatal, állapotában, személyiségében, életminőségében  a segítő kapcsolat sokszor a gyermek életének legbensőségesebb, legfontosabb kapcsolatai közé sorolódik (úgy lesz fontos egy szakember, hogy a gyermek életéhez közvetlen köze lenne)  a segítő kapcsolat egy különleges bizalmi kapcsolat, amelynek a felelősségét fokozza a természetes elvárás a gyermek, fiatal, fiatal felnőtt, hozzátartozó részéről  a segítő kapcsolat egyik célja, hogy a gyermekvédelmi problémák, a családi élet zavarainak, valamint a gyermek állapotának rendeződése és kapcsolati zavarainak korrigálása után, ha jól működik, mielőbb befejeződjék  szemben más kapcsolatokkal, a gyermek – szakember kapcsolat átadhatatlan, legfeljebb másik kapcsolat kezdeményezhető  önkéntes, nem csupán formálisan, hanem belülről is  mivel ehhez összeillés szükséges, ezért az intézményen belül a gyermek – szakember relációban nem határolható le (sem csoportokra, sem konkrét személyekre)  A külső lehatárolás jogi természetű és a kapcsolattartási rendelkezésekben rögzített  A nyitva hagyott kapcsolatokat és azok ápolását is segítő kapcsolat kell hogy kísérje  a segítő kapcsolat folyamat jellegű és csak folyamatában érthető meg  a segítő kapcsolat nyílt, bármely szakember bekapcsolódhat, folyamata és eredménye csak korlátozottan befolyásolható

64

 a segítő kapcsolathoz speciális (kapcsolati) felelősség tartozik, amely bizonyos helyzetekben meghaladja a gyermekvédelmi munka általános etikai felelősségét. A bizalom a gyermek, fiatal, fiatal felnőtt intim világát érinti, és ez jelentős érzelmi bevonódással járhat. Ennek megértéséhez, humánus és korrekt kezeléséhez a lelki szakemberekkel való folyamatos konzultáció szükséges. Az érzelmek kifejeződése, a viselkedés, a gyermek önmagához és a világhoz való viszonyulása, a gyermekvédelmi munka során keletkezett információ minden esetben bizalmasan kezelendő. Kizárólag a lelki szakemberekkel lehet és kell megosztani azért, mert ez számukra a „munka tárgya”. Visszajelzéseik alapján szükséges korrigálni a segítő kapcsolat szintjét, jellegét, és az ahhoz való viszonyulást  a segítő kapcsolat egy olyan kapcsolódási mód, amelyben a figyelem a gyermekre, fiatalra irányul, a kapcsolat róla szól és érte van  a segítő kapcsolat alapja az elfogadás, amelynek gyakorlása során a gyermek, fiatal viselkedése, karaktere, értékrendje, viszonyulása (a negatív résszel együtt) elfogadásra kerül  a segítő kapcsolatban a megnyílás, az önreflexió, a bizalmi kapcsolat kiépítése csak addig mehet el, ameddig az a gondozási, nevelési, oktatási és terápiás célokat szolgálja – nem használható öncélúan  a segítő kapcsolat során olyan tartalmak kerülhetnek felszínre, amelynek kezelésére a szakember nem felkészült, ezért a lelki szakemberek felé az információszolgáltatás ebből a szempontból minden szakember alapvető feladata  a segítő kapcsolatot úgy kell folyamatosan fenntartani, hogy teljesíthetetlen segítő kapcsolat kialakítását nem ígérheti  a segítő kapcsolatban különösen fontos a lelki szakemberekkel való együttműködés abban a tekintetben is, hogy ne a kogníciók torzulásait erősítsük  a segítő kapcsolatban a szakembereket a gyermekek, fiatalok ellenőrizhetetlen módon és mértékben vonják be ép és kóros működéseikbe, ennek felismerése és kezelése pszichoterápiás kompetenciát kívánhat meg. A gyakori konzultáció és esetmegbeszélések hatására képes csak megtalálni a szakember a helyes mértéket a köznapi beszélgetés és a segítő beszélgetés között  szükséges meghatározni azokat a szakmai feladatokat, amelyek a folyamatos terápia mellett támogató, kiegészítő, illetve átvezető funkcióval bírnak (pl. szocio-, kreatív-, mozgás-, stb. terápiás jellegű foglalkozások)  a módszertani nehézséget az adja, hogy úgy kell a kommunikációt a szakembereknek a szokványos hétköznapi kapcsolati érintkezésen túllépő segítő kapcsolati szinten tartani, hogy az közben ne billenjen át pszichoterápiás szintre, mert annak szakszerű vitele pszichoterápiás kompetenciát igényel. Az intézményben szervezetileg elkülönülő csoportos életkörülmények működése alapvetően az elvek szintjén írható le, mint a társas együttélés speciális módja. Az eddigi közösségi gyakorlatból leszűrhető alapelvek közül a következőket emeljük ki: Közösségiség, részvétel, türelem, valóságtükrözés – valóságvizsgálat. Valamennyi elvről elmondható, hogy irányként, elérendő célként lebeg az intézmény dolgozói előtt. A mindennapi gyakorlat azt a küzdelmet jelenti, ami az elvek megvalósításáért, fenntartásáért folyik. Az elvek a gyakorlatban részben egymásnak is ütköznek és tényleges megvalósulásuk nehezen mérhető. A törekvés az, hogy a gyermekek, fiatalok megtapasztalják az elvek hatását, és fokozatosan ők is azonosuljanak vele.

65

Az alábbi kommunikációs alapformák ba tagozódik az intézmény tevékenység e: Kétszemélyes helyzet Szerkezet

1 gyermek 1 szakember - krízisintervenció - egyéni gyermekpszichoterápia - egyéni fejlesztés - magántanulói felk. - egyéni gyógypedagógiai megsegítés - egészségügyi gondozás - pszichodiagnosztika - segítő beszélgetés

2-8 gyermek 1 szakember - gyógypedagógiai foglalkozások - fejlesztő foglalkozások - felzárkóztató foglalk. - csoportos gyermekpszichoterápia - művészetterápiás foglalkozások - csopotos pszichológiai foglalkozások - szocioterápiák - foglalkozásterápiák

Bizalom

- új gyerek, - krízisben lévő gyermek, - közösségi helyzetből kilépő gyerm., - közösségi helyzetből kiemelendő gyermek - terápiás, fejlesztő, korrektív vizsgálati és nevelési céllal kiemelt gyermek - friss traumán átesett gyermek erős

- csak kislétszámú csoportban foglalkoztatható gyermekek, fiatalok - a taníthatóságot jelentős mértékben akadályozó pszichés problémákkal küzdő gyermekek magántanulói felkészítése - terápiás jellegű foglalkoztatásokra irányított gyermekek, fioatalok hullámzó erősségű

Titoktartás

biztosított

A helyzet kapcsolati struktúrája

a szakember és a gyermek együtt erős struktúrát alakítanak ki

A pszichés változás folyamata

- belátás, megértés - belső változás - külső változás

- kétszintű (személyes kapcsolaton belüli - kiscsoporton belüli) a struktúrát a szakemberrel együtt, de részben nélküle alakítják a gyermekek, fiatalok - belátás, megértés - belső változás - kipróbálás szűk kapcsolati térbben - külső változás

Napi élethez való kapcsolat

a gyerek kilép a napi életből

Alkalmazott formák

Indikáció

66

Kiscsoport

a foglalkozások belépnek a csoportok életébe

Közepes csoport

Nagycsoport

8-15 gyermek 1-2 szakember - családias csoportfoglalkozások - differenciált fejlesztő foglalkozások - játék foglalkozások - mozgásterápiás fogl. - kreatív foglalkozások - önismeret fejlesztő foglalkozások - magatartásmódosító foglalkozások - kommunikációs fogl. - könyvtár foglalkozások - informatika foglalk. - egyéb szakköri foglalk. - csoportszintű kulturális programok - irodalmi műhely fogl. - a csoportok napi életét jelentő közösségi helyzetek - összevont foglalkozások - tanulószobai foglalk.

15-48 gyermek intézményi dolgozók - gyermekjogi fórumok - ünnepségek - megemlékezések - kulturális programok

gyermekenként erősen eltérő a csoport és a foglalkozás kultúrájaként alakul ki

alkalomnak megfelelő

a szakemberek egy eleve erősen strukturált rendszerbe lépnek be

több szinten strukturált rendszer

- belátás, megértés - belső változás - kipróbálás a csoportegyüttlétben - kipróbálás a foglalkozások társas környezetében - hatékonyság átélése - külső változás a foglalkozások beépülnek a csoportok életébe

- belátás, megértés - belső változás - kipróbálás „társadalmi” szinten - külső változás

- „társadalmi, kulturális ügyek”

az intézmény, az otthon kultúrája határolja le

intézményi kultúra belép a csoportok életébe

KAPCSOLATI ALAPFORMÁK EGYÉNI SEGÍTŐ BESZÉLGETÉS Nincs olyan gyermekvédelmi tevékenység, amelyhez ne tartoznának kétszemélyes helyzetek is, legalább a gyermek, fiatal, fiatal felnőtt állapotváltozásainak nagyon nehéz és kritikus időszakaiban. Ennek a formációnak az alapkövetelménye, hogy harmadik személy nincsen jelen még megfigyelőként sem, hiszen ebben az esetben az interakciók akaratlanul a még jelenlevő személyhez is szólnak (a vele való kapcsolatot is alakítják). Fontos követelmény, hogy legyen a segítő személynek képessége és kapacitása arra, hogy ne akarja a beszélgetést minden esetben irányítani. A bizalomvonal fontos szociálpszichológiai eleme a bizalmas információ, amelyhez titoktartási kötelezettség tartozik mindazon személyek felé, akik feladataik alapján nem jogosultak ezen információk kezelésére (nevelők, gyermekfelügyelők, egyéb munkatársak, gyermekek, fiatalok, fiatal felnőttek). Ugyanakkor tájékoztatási kötelezettség is tartozik hozzá azon szakemberek felé, akiknek az a szakmai feladata, hogy az információk birtokában szakmai és etikai felelősségük tudatában dolgozzanak (pszichológusok, gyermekpszichiáter, gyám). A kétszemélyes helyzet a gyermek számára nagy megnyílási nyomást jelent. Ebből problémák adódhatnak. A nehezen megnyíló, érzelmeit, gondolatait megfogalmazni nem tudó gondozott számára ez a helyzet túlterhelő lehet. A gyorsan kialakuló erős kötődés azonosulási csapdákat rejt. KÜLÖNBÖZŐ KÖZÖSSÉGI HELYZETEK Ezekben a helyzetekben nem tekinthetünk el a személyközi kapcsolatok és csoportjelenségek, folyamatok fontosságától úgy, hogy az egyéni célok és elindított folyamatok kontroll alatt maradjanak. Ezen a szinten szükséges a figyelmet megosztani terjedelmében, tartalmában, intenzitásában, hiszen egyéni, interperszonális és csoportszintű történéseket kell egyidejűleg érzékelni. A gyermek, fiatal olyan helyzetbe kerül, ahol személyes változása legalább annyira múlik a társaival való kölcsönös kapcsolatán, mint a szakemberrel felépített kapcsolat alakulásán. Az események többszörös vetülete, az interakciók egyidejű sokfélesége, a felbukkanó feszültségek, konfliktusok időszakonkénti drámai sűrűsödése miatt a történések egyszerűsítésével lehet csak a helyzetet értelmezni. A gyermekek, fiatalok állapotából adódó alacsony szocializáltság, az ambivalens negatív érzésekkel terhelt viszony az egyéni segítő megbeszélésekben kialakított bizalmi szálak kiépítésén keresztül válik fokozatosan kezelhetővé, és a kialakult kapcsolatok később gyógyító, fejlesztő rehabilitációs közeggé. A közösségi szituációkban kiderül a gyermek számára, hogy mások is küszködnek hasonló problémákkal, hogy többen figyelnek rá, hogy kitapasztalhatja, miképpen reagálnak a többiek, a szakemberek a változó reakciókra, nem kell mindent elmondania, mert a többiek is elmondják, biztonságot ad, hogy barátai vannak, sok különböző irányú megerősítés és gátlás hatása éri.

67

o Kiscsoport (2-8 fő) Ebben a társas méretben tapasztalataink szerint kiemelt szerepe marad a szakember – gyermek viszonynak, mintegy párhuzamos egyéni foglalkoztatás zajlik. Ebben a nagyságrendben nincs érdemi szerepe a gyermekek, fiatalok közötti interakcióknak. Ez a közösségi keret kiemelkedő jelentőségű kreatív, művészetterápiás, csoportos gyógypedagógiai fejlesztő, több életkori szintű – erősen változó pszichés állapotú – integrált tanulócsoportos helyzetekben. o Közepes csoport (8-15 fő) Olyan közösségi helyzetek, amelyekhez hozzátartozik, hogy a csoportnak életkor, nemek és pszichés állapot szerint két vagy több részre kell szétválnia. Az alakzat lényegéhez tartozik, hogy minden gyermeknek a többiekkel egyénileg is van érdemi kapcsolata. Egyes gondozottak marginalizálódhatnak, 2-3 személyes szoros kapcsolatú alcsoportok destruálhatják. Ennek az oka az, hogy az összefonódás leblokkolja az egyéni viszonyulások szabad alakulását. Gyakorlati tapasztalatunk, hogy hiba egymással szoros szövetségben lévő alcsoportot egy csoportba elhelyezni. Gátolja ugyanis a csoportfolyamatot, a csoport pedig veszélyezteti az alcsoport erős kapcsolatát. Az együttélés ideális mérete, ahol mindenkinek mindenkivel van megkülönböztetett kapcsolata. Ha valaki hiányzik, azonnal érzékelhető. o Nagycsoport (15-54 fő) Természetes, hogy ez a közösségi forma csoportokból áll (intézményi csoportok, tágabb közösségi alkalmak). Ezek általában lazábbak, könnyen átrendeződnek. Egy alcsoport akkor válik destruktívvá, ha élesen lehatárolódik (pl. speciális csoport). Ebben a nagyságban mozognak az intézményi, programok, rendezvények. Mindenkit számon tart a közösség, de kisebb az egyénre nehezedő nyomás az aktív részvételre. Egy-egy gondozott többféle közép- és kiscsoportnak tagja, azoknak képviselője és a helyzetben mindig benne foglaltatik adott csoportokhoz való tartozása. A biztonság és intimitás vonala mentén ez a létszám a biztonságérzet, a meghittség csökkenésével jár. Ha valaki ebben a viszonylatban egyedül marad (csoporthoz tartozás nélkül), az lélektanilag megsemmisítő. Ez a közösségi méret az intézmény nagyobb alrendszereinek vonatkozásában értelmezhető. A nagycsoport kitágítja a kis- és középcsoportok látóterét, és megkérdőjelezi a csoportokban nyert belátását a gyereknek, fiatalnak (önmagáról, viselkedéséről, szerepéről, elfogadottságáról). KÖZÖSSÉGI KERETEK CSOPORTOSÍTÁSA

Keretek Létszám Érzés Intimitás Egyénközösség Kapcsolati szint Lélektani tematika Lélektani 68

Kiscsoport foglalkoztatási közösség

Közepes csoport családias

Nagycsoport intézményi szintű közösségek 15 – 48 fő idegen - „társadalmi” intimitás ellenes nincs egyéni identitás

2 – 8 fő otthonos meghitt egyéni határt erősít

8 – 15 fő otthonos - ismerős meghitt - változó változó

egyéni

közösségi

egyéni történet

egyéni és közösségi egyéni és társas ügyek

egyéni kreativitást,

a lélektani hatás nem ter-jed ki

regresszív

„társadalmi ügyek”

Keretek

Kiscsoport foglalkoztatási közösség

hatás

megküzdést segít

Összetétel

egyéniségekből áll

Konfliktus Egyéni értékek Reflexiós tér

belső, családi a gyermek értékhordozó

Alkalmazási formák

-terápiás foglalkozásoknál -terápiás jellegű foglalkozásoknál -tanulási helyzetekben -esetmegbeszéléseken -fejlesztő és gyógypedagógiai foglalkozásoknál

a gyermek belső világa feltárul

Közepes csoport családias minden gyermekre „el lehet bújni” egyéniségekből és alcsoportokból áll családi és kulturális a gyermek kultúra-hordozó a gyermek és a társas tér közötti kapcsolat tárul fel -tágabb keretben működő szabadidős foglalkozásoknál -a mindennapi élet általános helyzeteiben -személyzeti csoportoknál tanulási helyzetekben

Nagycsoport intézményi szintű közösségek (elbizonytalanít, elszemélytelenít) több csoportból áll kulturális a gyermek kultúra képviselő a szocializáltság tárul fel gyűlések ünnepségek megemlékezések

AZ INTÉZMÉNYI SZOLGÁLTATÁSOKAT IGÉNYBEVEVŐ GONDOZOTTAK JOGAINAK VÉDELME A gyermeki jog az intézmény alaprendjére vonatkozó norma. Így szervezetünk demokratikus kulturáltságán nyugszik a megvalósítása. A szakmódszertani álláspontok és előítéletek egyes esetekben akadályozzák a gyermeki jogi normákkal való szembenézést. A jogi környezet határszabása idegen a gyakorló szakemberek gondolkodásától, hiszen nehéz annak a szerepnek a tudomásulvétele, hogy a segítő szakember csupán közreműködik a gyermek érdekének felismerésében, elemzésében és meghatározásában. Ebből következően nincs minden esetben konszenzus a gyermek jogainak kiemelt képviseletében és kinyilvánításában. Az intézményben dolgozó valamennyi szakembernek alapvető feladata a gyermeki jog konkretizálása, határok egyértelmű képviselete és mindenfajta jogellenes gyakorlat, cselekvés megakadályozása. Intézményi szinten tehát minden szakmai, gazdálkodási, kulturális szabálynak, szakmai önszabályozási mechanizmusnak és az alkalmazott módszerek sajátos szabályainak összhangban kell lennie a gyermeki jogokkal. Intézményen kívül a gondozott képviseletében, annak valamennyi eljárási folyamatában a gyermek érdekeit képviselő, következetes magatartást kell tanúsítani. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, nagy jelentőséget kell tulajdonítani a gyermeki jogok - különösen a gondozottakat érintő, intézményi és intézményen kívüli „közügyekben” való részvétel jogának - garantálására. Ehhez a gondozottnak szüksége van egyfajta függetlenségre, hogy jogos érdekeit megfogalmazva ne kelljen tartania intézményi létét és intézményen kívüli létét fenyegető bármiféle retorziótól. Ha jogvédelemhez akar jutni, a gyermek-önkormányzat, a gyermekönkormányzatot segítő szakember, a gyermekjogi képviselő továbbá Érdekvédelmi Fórumok és a gyermekvédelmi gyám elérhető kell, hogy legyen számára. A gyermekvédelmi gyámok feladatait a hatályos jogszabályok rendelkezései szabályozzák, az intézménnyel való együttműködés kereteinek meghatározásához célszerű megállapodásban rögzíteni a feladat megosztás különböző területeit. 69

AZ ELLÁTÁST NYÚJTÓK JOGAINAK VÉDELMÉVEL KAPCSOLATOS BELSŐ SZABÁLYOK Az igazgató gondoskodik elsődlegesen az intézmény munkatársainak életéhez, testi épségéhez, egészségükhöz, személyes méltóságukhoz való jogaik érvényesítéséről, amelynek legáltalánosabb eleme a munkavédelmi szabályzatban foglalt követelmények szigorú érvényesítése. Minden olyan eseményt ki kell vizsgálni, amelyben a gondozottak veszélyeztető magatartásukkal és tevékenységükkel a munkatársaknak kárt okoznak. A vizsgálatot jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Amennyiben a munkatárs szakmai munkája során úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható és a tevékenységével összefüggő helyzetben a gondozott elháríthatatlan magatartása idézte elő a kárt, abban az esetben az intézmény kártérítési szabályzatában foglaltak szerint a gondozott kártérítésre kötelezhető. Amennyiben a gondozott aktuális belátási képessége hiányzik vagy sérült, abban az esetben felelősségre nem vonható. Amennyiben a kárérték indokolja, abban az esetben az igazgatónak belső vizsgálata alapján a károsult munkavállaló feljelentéssel élhet. Amennyiben a munkavállaló foglalkozása körében az intézmény területén a gondozottak által bármilyen mértékű fenyegető, támadó, fizikai sérülést okozó inzultust szenved el, abban az esetben az esemény kivizsgálása a működési egység vezetők (igazgatóhelyettesek) és az igazgató részéről kötelező és az eset azonnali kivizsgálását követően a felelősségre vonhatóságnak jogi döntésre kell támaszkodnia, így az igazgatónak büntető feljelentést kell tennie.

A SZAKMAI MUNKA ALAPELVEI Az intézmény munkatársainak mindenkor a gondozottak érdekeit képviselve kell tevékenykedniük, melynek során az alábbi alapelvek betartására kötelesek: o A nyitottság elve: Az intézmény nyitott intézmény, igénybevétele a Családjogi törvényben, a Szociális törvényben, a Gyermekvédelmi törvényben, a hatályos Alapító okiratban és a házirendben foglaltakon kívül további feltételekhez nem köthető. Az intézményben elhelyezett gondozottak a megélt tapasztalataik alapján megtanulták, hogy értéktelenek, elfogadhatatlan tulajdonságaik vannak, ezért önmagukról kialakított képük torz szimbolizáción alapul. Nincsenek tisztában valódi érzéseikkel, szükségleteikkel és a saját egészséges tulajdonságaikkal kapcsolatos lehetőségekkel, így minden erejüket leköti az énvédő mechanizmusok egyre tökéletesebb kifejlesztése és a valóság torz értelmezése. Az elhárító tulajdonságok közül leggyakrabban tapasztaljuk az aktív externalizációt, a racionalizációt, a tagadást, a magatartás zavarok jellemző tüneteit és a játszma kényszert. Ezen sajátosságok a disszociális fejlődési tendenciák erősödéséhez vezetnek. A szakmai elvi nyitottság és őszinte kommunikáció során az intézmény a gyermek, fiatal egészséges tulajdonságaira koncentrál, azt erősíti és utat nyit a negatív önértékelés progresszív és súlyos torzulásaival szemben a reális önértékelés felé.

70

Ezen pszichodinamikai, kognitív és társas érzelmi folyamat során a gondozott nem teheti meg, hogy nem figyel önmagára, saját reakciómódjaira és általában képes lesz saját belső pozitív potenciáljának mozgósítására. Az önismeret fejlesztése és a tudatos magatartásra való késztetés, a gondozott irányába tanúsított előítélet mentes, nyitott és pozitív attitűdök hosszú távon megszabadíthatják a gyermeket, fiatalt fejlődésének útjában álló felépített és rögzült belső gátjaitól. A nyitottság szakmai elve a segítő szakmák együttműködésének etikai alapja, amely az érintkező szakterületek együttműködésének feltétele. Az intézményben a nyitottság elve szimbolizálódik az életkornak megfelelő társas kontaktusok szabad szerveződésében, amelyet szakmai kontroll kísér. o Együttműködés és önkéntesség elve: A gyermekek, fiatalok elhelyezése az intézményben hatósági döntés általi kötelezettségen alapul. Az intézmény által nyújtott egyes ellátások azonban nem hatósági, hanem szolgáltató jellegűek, amelyek a hatósági döntés keretein belül vehetők igénybe. Ezen szolgáltatások igénybevétele a gondozottakkal és törvényes képviselőjükkel az önkéntesség és az együttműködés elvén alapul. o A személyiségi jogok védelme Az intézményben feladatot ellátó valamennyi személynek a tevékenysége során tudomására jutott személyi adatok és tények kezelése, továbbítása és nyilvánosságra hozatala esetén az intézmény adatvédelmi szabályzatában foglaltakat minden körülmények között biztosítani kell. o Az egyenlőség elve: Az intézménybe elhelyezett minden gyermek és fiatal nemre, származásra, felekezeti hovatartozásra, illetve világnézetre tekintet nélkül, egyenlő elbírálásban kell, hogy részesüljön. Az intézmény igénybevétele a működési engedélyekben foglaltak szerint történik. o A gyermekvédelmi munka etikai minimumának elve: Az intézményben feladatot ellátó valamennyi személynek a munkavégzése során az intézmény szabályzataiban rögzítetteket maradéktalanul be kell tartani. Szükséges ismerni a szociális munkások etikai kódexében leírtakat, és törekedni kell annak betartására. Az intézmény jelenlegi, illetve volt növendékeivel, és az ő hozzátartozóikkal az intézmény egyetlen dolgozója sem létesíthet semmilyen formában polgári jogviszonyt. Az intézményben folyó nevelés legfontosabb alapelve, hogy a gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvényben szabályozott gyermeki jogok maradéktalanul érvényesüljenek. Az intézményben elhelyezett valamennyi gyermek, fiatal az életkorához, egészségi állapotához, fejlettségéhez igazodó állandóságot meg kell, hogy kapja. Érzelmi biztonságot nyújtó teljes körű ellátásban, gondozásban, nemzetiségi, etnikai és vallási hovatartozást figyelembevevő nevelésben, fejlesztésben, habilitációban, rehabilitációban, képesség-kibontakoztató felkészítésben és terápiában kell, hogy részesüljön. Felzárkóztató, tehetségfejlesztő programokon és érdeklődésének megfelelő szabadidős foglalkozásokon való részvételét lehetővé kell tenni. Lelkiismereti és vallásszabadságának megfelelő hitélet folytatásának feltételeit meg kell teremteni. Az intézményben érvényesülnie kell véleménynyilvánítási jog, és az érdekképviselet lehetőségének. A gondozott személyes kapcsolatainak ápolása gátakba nem ütközhet, a gyámhivatal által megjelölt keretek között hozzátartozóival a kapcsolattartásához minden segítséget meg kell kapnia.

71

Szükséges megértő, támogató lelki környezet kialakítása, amely lehetőséget teremt arra, hogy a gondozott beállítódása változzon és az érzelmi megkapaszkodás után bensőséges és személyes kapcsolatban együttműködjön problémáinak megoldásában. Szükséges felkészíteni a gondozottat az önálló életvitelhez szükséges képességekre, készségekre és magatartásformákra, ösztönözve az önállóság megteremtését a tevékenységben, az ítéletalkotásban és a döntésben. Szükséges kialakítani egy hatékony miliőt, személyiségfejlődéséhez szükséges feltételeket.

amely

megteremti

a

gyermek

harmonikus

AZ INTÉZMÉNYI NEVELÉS PADAGÓGIAI SZEMPONTJAI A gyermekközpontú nevelés elvi alapját át kell, hogy szője az új, korszerű nevelési és terápiás módszerek érvényre juttatása. A szakmai munka súlypontját a csoporttal végzett nevelőmunkához integrált módon kapcsolódó egyéni törődés, fejlesztés, habilitáció, rehabilitáció és terápia képezi. A gondozott személyiségfejlődésének feltárásán és az „Egyéni gondozási-nevelési terv”-ben való rögzítésén kell alapulnia a nevelés stratégiájának, a szükséges nevelési, fejlesztő és terápiás hatások megfogalmazásának. E munkában fontos szerep jut a családi, az iskolai és a munkahelyi háttérrel való együttműködés kialakításának és realizálásának. Tudomásul kell venni, hogy az elhelyezett gyermekek többsége komoly magatartási és személyiségfejlődési zavarral küzd, esetenként családi háttere súlyosan megterhelő. A jól elkészített egyéni gondozási, nevelési tervben megfogalmazott fejlesztési program és a program megvalósításához a gyermek együttműködésének elnyerése a sikeres nevelés kulcskérdése. Az elhelyezett gyermekek, fiatalok életviszonyainak és életterének kialakításánál egy jól működő családkép felé kell közelíteni. Az önkiszolgáló munkák szervezése a családi munkamegosztást kell, hogy mintázza és át kell adnia azokat a praktikus ismereteket, amelyek egy jól működő családi miliőben szinte észrevétlenül épülnek be a gyermek szokásrendszerébe, megalapozva az önálló életvezetési képesség létrejöttét. Fejleszteni kell a gondozottak külső kapcsolatteremtését, önállóságuk, felelősségtudatuk, problémamegoldó és érdekérvényesítő képességeik alakulását. Belső és külső munkalehetőségek felkutatásával a munkáltatóval szorosan együttműködve időben fel kell készíteni a gyermekeket a munkavállalási nehézségekre, a munkaerőpiac adta lehetőségekre. A csoportgazdálkodás keretein belül lehetőséget kell biztosítani a gazdálkodás alapszabályainak, a takarékosság lehetséges módozatainak elsajátítására. A szabadidő értelmes kitöltésére, a kulturális szint emelésére kell törekedni megfelelő motiváció mellett. Ki kell használni a gyermek érdeklődési körében rejlő lehetőségeket, kreativitásukat, és ezek tapasztalatait pályaválasztásuknál maximálisan figyelembe kell venni. 72

Az előre megrendezett helyzetek, a természet megismerése és felfedezése, a szoros egymásrautaltság segíthet a kedvezőtlen viselkedésformák lebontásában és helyettük tapasztalati alapokon nyugvó új viselkedési formák építhetők fel. Különösen nagy hangsúlyt kell helyezni a kommunikációs készségek fejlesztésére, mert a tapasztalatok szerint a gondozottaknál a legnagyobb fokú lemaradás e téren tapasztalható, és e hiányosságok minden téren hátrányosan befolyásolják a gyermek, fiatal megítélését. Nagyon fontos az intézmény nevelőinek, gyermekpszichiáternek, pszichológusoknak, gyermekfelügyelőknek és gyermekvédelmi asszisztenseknek szoros együttműködése, mert a habilitációs, rehabilitációs és nevelő munka hatékonysága csak célzott, összehangolt munkával növelhető. NEVELÉSI ALAPELVEK A GYAKORLATBAN o gyermekközpontú szemlélet, gondolkodás, cselekvés - a gondozotthoz való viszonyban domináljon a személyközpontú alapállás - a gondozott és környezete változó, ezért csak a környezetével együtt, abba beágyazottan szemlélhető, és érthető meg helyzete, viselkedése - a gondozott megközelítése gyógypedagógiai és pszichológiai eszközökkel, módszerekkel eredményesebb - a szociális hatóerő meghatározza a gondozottak személyiségét, egészségét, ezért fontos elem a felnőtt-gyermek sokszínű kapcsolatrendszere - alapvetően fontos követelmény az önmaga és másik megbecsülésére nevelés - az empatikus, elfogadó attitűd nélkülözhetetlen a nyílt kommunikációban és az együttműködésben - a jó légkör megtalálása, amelyben mindenki fontosnak, értékesnek, boldognak érezheti önmagát - fontos kialakítani a gondozott önmagáért való felelősségének érzetét, a felelősségteljes cselekvés gyakorlatát a gyermekek, fiatalok életkorának megfelelően - minden gondozott egyedi és megismételhetetlen, így fejlődésének üteme és zavarai is egyedileg érthetők meg és segíthetők - erősíteni kell a gondozottak vérszerinti kapcsolatait - a családtagok fogadására önálló helyiséget kell biztosítani - a családba történő hazautazást rendszeresen elő kell segíteni - levelezésre és telefonkapcsolatra lehetőséget kell biztosítani - az intézmény és a gyermekvédelmi gyám munkamegosztási megállapodás szerint folyamatosan tájékoztatja a hozzátartozókat a gondozott neveléséről, fejlődéséről, fontosabb eseményekről o nyitottság a közvetlen társadalmi környezet felé o pragmatikus értékek és erkölcsi normák elfogadtatása o a szociális tapasztalatok gyarapítása o a személyiség megismerés, korrekció, fejlesztés o a kisközösségek (csoportok) nevelő hatásának beépítése a szakmai munkába o a személyes élettér biztosítása o a gondozotti jogok és kötelességek érvényesítésének szervezeti és tartalmi kereteinek biztosítása o a személyiség egyediségének elfogadása, tiszteletben tartása o gyermekközpontú családias nevelés, érzelmi biztonság megteremtése o a gondozott-felnőtt kapcsolatot jellemezze: megértés, elfogadás, hitelesség, következetesség, bizalom, szeretet

73

NEVELÉSI MÓDSZEREK, ESZKÖZÖK Közvetlen nevelési módszerek, az elvárt normák direkt közvetítése: o követelés o begyakorlás o segítés o ellenőrzés o ösztönzés o elbeszélés o tények bemutatása o nevelői példa o előadás o magyarázat Közvetett nevelési módszerek, nevelő hatások forrása, a közös tevékenység: o közös tevékenység (játék, kertgondozás, főzés) o hagyományok alakítása o együttgondolkodás, együttítélés o közös értékelés, vita o közös akarat megfogalmazása o célkitűzések o perspektívák A fenti kölcsönhatások közvetítik a gondozottak számára közvetett módon az intézmény normáit. A közvetlen és közvetett módszertani eljárásokat rugalmasan kell alkalmazni, alkalmazkodva a gondozottak eltérő szükségleteihez. Egyéb módszertani lehetőségek: o segítségadás o motiválás o bemutatás o gyakoroltatás o magyarázat o megfigyelés o beszélgetés o elbeszélés o személyes példa o elemzés o ellenőrzés o előadás o felvilágosítás, tanácsadás o vita o kérdőívek, tesztek, felmérések o esetmegbeszélések o fejlesztő játékok, önismereti játékok, megismerő játékok o életjáték, drámajáték, szerepjáték o manuális és kreatív tevékenység o habilitációs és rehabilitációs foglalkozások o tehetséggondozás o önkormányzati munka megszervezése o fizikai munkafeladatok megszervezése o tanulmányi feladatok megszervezése 74

o perspektívák, megoldási lehetőségek felkutatása o hagyományok kialakítása, ápolása o szupervízió ÁLTALÁNOS NEVELÉSI FELADATOK A teljes körű ellátás több feladatra és ehhez kapcsolódó részfeladatra bomlik. A feladatok egymástól élesen nem választhatók el. E tevékenység keretében gondoskodni kell a gondozottak biztonságáról, megfelelő iskoláztatásáról, az iskolai előmenetelükről, személyiségük korrekciójáról. Az intézmény komplex személyiségfejlesztés keretében gondozási, nevelési, tanulást segítő és szabadidős tevékenységet lát el. A befogadás a gyermek, fiatal felvételét, elhelyezését jelenti, amely a gyámhivatalok által beutalt gyermekek, fiatalok felmérésével és megismerésével induló folyamat. Az ellátási, gondozási és nevelési folyamat fontosabb elemei o A gondozott érzelmi fejlődésének, illetve az érzelmi fejlődés alapjainak a megteremtése:  a gyermeket, fiatalt fontos partnernek tekinteni  őt érintő kérdésekben csak vele együtt lehet dönteni  elfogadó, kiegyensúlyozott légkört teremteni a csoportban  önállóságra, önmaga elfogadására nevelni a gondozottakat  a gyerekekkel, fiatallal szemben mindig őszintének kell lenni o A nyelv tanítása, amely a fejlődés intellektuális - kognitív feltétele, ebben alakul ki az én és éntudat.  tartalmilag és formailag egyaránt helyes beszédpéldát kell mutatni a gondozottaknak  a gyermekkel, fiatallal való kommunikációt ne a felszólítás és utasítások uralják, hanem a párbeszéd, az értő kérdezés és odafigyelés  tartózkodni kell a hangoskodástól és kiabálástól  formailag és/vagy tartalmilag hibás beszédet javítsuk, amihez segítséget nyújt, ha kommunikációs helyzeteket provokálunk. o A kultúrára jellemző szocializáció és a viselkedési normák kialakítása  személyes példamutatás  helyzetgyakorlatokon, drámapedagógiai játékokon keresztül ismertessük meg ezekkel a gondozottakat o A másik emberhez való viszonyulás kialakítása  a másság megismertetése (vallás, bőrszín, testi-érzékszervi hátrányokkal küzdő, stb.) elfogadtatása, a vele szembeni türelem kialakítása fontos feladat  ez történhet intézménylátogatás, film, könyv, meghívott vendég segítségével o A szociális viselkedés alapvető részei az empátia, a kölcsönösség, a viszonyok, a normák, a jogok, a kötelességek megtanítása  meg kell értetni és tanítani a gyermekekkel és fiatalokkal, hogy tetteiknek, cselekedeteiknek következményei vannak, amit vállalniuk kell,  önkontroll, önfegyelem kialakítása

75

o A motivációk, ideálok kialakítása, ami öntudatlanul megy végbe  segíteni kell a gondozottakat abban, hogy maguk számára megfelelő referencia személyt találjanak  biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a gyerekek, fiatalok integrálódhassanak az ellátási helyüket körülvevő tágabb környezetbe, megismerhessék annak szokásait, értékrendjét  ”biztosítani” kell a gondozottak számára a múltat, legyen fényképalbumuk, ismerjenek történeteket önmagukról, családjukról  a motiváltság kialakítása alapvető feladat úgy, hogy a világ sok „szeletével” kell megismertetni a gondozottat, válassza ki belőle az őt érdeklő dolgokat, így a látóköre is bővül  az intézmény munkatársai fedeztessék fel a gyerekekkel, fiatalokkal saját tehetségüket (hobbijukat), érdeklődési körüket o A pszichoszexuális identitás kialakulása  a nemi szerepek tisztázása, szexuális felvilágosítás az életkornak megfelelően (melyet nem a serdülőkorban kell elkezdeni)  szexuális higiénia és kulturáltság  a szex szerepének, helyének tisztázása a párkapcsolatban  a párkapcsolat, szerelem helye az ember életében  saját szerepünk, feladataink a párkapcsolatban  menstruáció kezdete, vele kapcsolatos teendők, védekezési technikák, módok, a nemi betegségek, az abortusz, az anyaság, szülővé válás, szülői szerepek  lányok-fiúk együttélési szokásainak a kialakítása  a fejlődés érdekében szükséges megfelelő mintanyújtás, ami a nemi szerepek kialakításában és rögzülésében fontos o Lehetőség megteremtése, hogy a serdülőkor kritikus szakaszaiban a gondozott alkalmassá váljék a felnőtt szerep vállalására  önállóságra nevelés (háziasság, ügyintézés)  határozottság, magabiztosság kialakítása (kompetencia- élmény)  kapcsolatkialakítási, - ápolási készségek fejlesztése  az önálló cselekvésre, döntésre való képesség fejlesztése  a csoportgazdálkodást közösen kell végezni a gyerekekkel, fiatalokkal  alakítsuk ki a gondozottakban kulturális és fizikai igényességet önmagunkkal és a környezetükkel szemben o Tehetség, kultúra, szabadidő, hagyomány, rekreáció  ismerjük fel és gondozzuk a tehetséget a gondozottban, ez segítséget jelent a pályaválasztásban  a gondozott érdeklődését képességeinek fejlesztésével, tehetségének megfelelő irányba tereljük  neveljük a gondozottat a természet védelmére, a tudás fontosságára, tiszteletére és a saját és mások egészségének a fontosságára  törekedjünk arra, hogy rendszeresen sportoljanak, mozogjanak, tanuljanak meg úszni, kerékpározni, korcsolyázni  alakítsák ki a csoportok a saját ünnepeiket, hagyományaikat, szokásaikat  fektessenek hangsúlyt a szakemberek, a gondozottak a művelődésére, kulturálódására és pihenésére  vigyék el a gondozottat koncertekre, színházba, kiállításokra, könyvtárba, sportversenyekre  szervezzenek kirándulásokat, nyári, téli táborokat  fejlesszék a gyerekek, fiatalok kreativitását - ennek érdekében a túlszabályozást kerülni kell! 76

 alakítsák ki a gondozottakban a társadalmi problémák iránti fogékonyságot és az önművelődésre, önképzésre való igényt o Fejlesztés A nevelésbe kerülő gondozottak tapasztalataink szerint gyakori funkcionális elmaradással, specifikus fejlődési zavarokkal és ezek szociális érintettségével küzdenek, ezért kiemelten kell kezelni egyéni fejlesztésüket.  A fejlesztés célja:  a gondozottak állapotához illeszkedő személyiségfejlődés biztosítása  a hátrányok leküzdése  önálló, motivált tanulási készségek fejlesztése  a társadalom által elfogadott értékek, normák elfogadtatása  A fejlesztés szempontjai:  Szomatikus, általános testi fejlettség:  higiénés és önkiszolgálási szokások kialakítása  egészségi állapot javítása, betegségek kezelése  káros szenvedélyekről való leszoktatás  állóképesség, edzettség, rendszeres sportfoglalkozásokkal való fejlesztése  Megismerő tevékenység:  emlékezés, megtartó emlékezet fejlesztése  figyelemkoncentráció fejlesztése  produktív képzelet fejlesztése  logikus gondolkodás fejlesztése  beszéd fejlesztése  beállítódás, érdeklődés és motiváció fejlesztése  Affektív (érzelmi élet):  érzelmi reagálás képességének fejlesztése  érzelmek felismerésére, kifejezésére, használatára való késztetés ÁLTALÁNOS ELLÁTÁSI, GONDOZÁSI FELADATOK o o o o o o o o o o o o o o o o o

lakhatási lehetőség biztosítása egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelő napi ötszöri étkezés biztosítása megfelelő ruházat biztosítása személyi higiéné biztosítása iskoláztatás, a tanuláshoz kapcsolódó feltételek biztosítása az utazáshoz jegy, bérlet biztosítása postai költség biztosítása a szabadidő kulturált eltöltéséhez szükséges feltételek biztosítása havonta zsebpénz biztosítása a megelőző és gyógyító egészségügyi ellátás biztosítása a személyiségkorrekcióhoz szükséges terápia biztosítása a szükséges gyógypedagógiai ellátás biztosítása a gyermek korának és képességeinek megfelelő oktatás, képzés, felzárkóztatás és tehetséggondozás biztosítása a szabadidő hasznos és kulturált eltöltésének biztosítása a szabad vallásgyakorlás feltételeinek biztosítása a kisebbségi önazonosság megőrzésének és a kisebbségi hagyományápolás feltételeinek biztosítása a hozzátartozókkal való kapcsolattartás lehetőségeinek biztosítása (rendszeres látogatás, levelezés, telefonálás, csomagküldés,stb.) 77

KIEMELT NEVELÉSI TEVÉKENYSÉGEK  megfelelő alkalmazkodási és viszonyulási képességek fejlesztése  egészséges életmódra nevelés (személyi higiénés szokások kialakítása, általános egészségügyi szabályok elsajátíttatása, kulturált étkezés követelményeinek megismertetése, szexuális felvilágosítás, prevenció)  tanulás irányítása (megfelelő tanulási környezet és szokások kialakítása, a tanulók motiválása, az önálló tanulás megtanítása, felzárkóztatás, pályaorientáció)  tehetség felismerés, tehetséggondozás  tevékenységközpontú személyiségfejlesztés (a szabadidő irányítása)

A GONDOZOTTAKNÁL GYAKRAN MEGFIGYELHETŐ PROBLÉMÁK, MEGNYILVÁNULÁSOK ÉS A KEZELÉSÜKKEL KAPCSOLATOS ELVÁRT SZAKMAI MAGATARTÁS ALVÁSI PROBLÉMÁK Amennyiben észleli az alvási és ébrenléti ritmus rendellenességét, akkor törekedjen arra, hogy szűnjenek meg az időszakos, napközben is jelentkező elalvások. Határozza meg következetesen az elalvás és az ébrenlét forgatókönyvét és stabilizálja az ehhez kapcsolódó szokásokat. Iktasson ki lehetőség szerint minden olyan környezeti hatást, amely megzavarhatja az alvási zavarok rendeződését. Világosan és egyértelműen adja tudtul a gondozott környezetének, hogy az alvásigény különbözőségei ellenére rögzíteni kell az alvás és ébrenlét egymásutániságának rendezett ritmusát. Kerülje az izgalmi állapotokat kiváltó programokat elalvás előtt. MEGKÜZDÉSI KÉPESSÉGEK NEHÉZSÉGEI Amennyiben észleli, hogy a gondozott döntési és problémamegoldási képességei az átlagosnál gyengébbek és kevésbé tud önmagáról gondoskodni, akkor biztosítania kell egy stabil érzelmi környezetet, amelyben olyan tevékenységeket kell a foglalkozás során előtérbe állítani, hogy a helyzetek alkalmat adjanak problémamegoldásra. Eleinte szűkítse le a választási lehetőségeket. Tipikus hiba, ha a tevékenység kiválasztása tekintetében teljesen szabadon, a gondozottól várjuk az alternatív ötleteket. A megküzdési képességek nehézségeivel küzdő gondozottak jellemzően nem tudnak választani. Amennyiben két lehetőség közül kell döntenie a gondozottnak, akkor csökken az elterelhetősége és egyben a frusztrációja is. TÁPLÁLKOZÁSI PROBLÉMÁK Figyelje a gondozott táplálkozási szokásait. Az étvágytalanság vagy a túlzott táplálékfelvétel tekintetében jelezze szakembernek az étvágyváltozás alakulását. Amennyiben csökken a megfelelő mennyiségű élelem és folyadékbevitel, akkor különféle kreatív megoldásokkal bírja rá a gondozottat a gyakoribb étkezésre és a rendszeres folyadékfogyasztásra. Különösen ügyeljen az étkezési idők ritmusa szerinti megfelelő táplálkozásra. Amennyiben a gondozott gyakran túleszi magát és az átlagoshoz képest jelentősen fokozott a táplálékigény, akkor kezdeményezze diétás vagy alacsony kalóriájú ételek fogyasztását, és teremtsen lehetőséget a mozgási aktivitást igénylő feladatok, programok megszervezésére.

78

LEHANGOLTSÁG Fokozott empátiás odafordulással igyekezzen kommunikációra bírni a gondozottat. Igyekezzen felmérni az önveszélyesség mértékét, és amennyiben a potenciális önveszélyeztetés kockázata fennáll, azonnal jelezze szakembernek. Ha a helyzetet nem ítéli veszélyesnek, akkor törekedjen a gondozott szociális támogatásának megerősítésére. Erősítse a közlékenységet, oldja a visszahúzódást, és lehetőleg ne hagyja egyedül saját gondolataiba merülve. Igyekezzen a beszélgetés során, a gondozott reménytelenség és kétségbeesettség érzését oldani azáltal, hogy utal életének pozitív kilátásaira és rámutat a reményt keltő motívumokra. Amennyiben fennáll az önveszélyeztetés lehetősége, akkor minden olyan tárgyat és környezeti elemet távolítson el a gondozott környezetéből, amely használható eszköze lehet egy esetleges önmegsemmisítő vagy falcoló kísérletnek. Ebben az esetben a gondozott folyamatos felügyeletét el kell látni, és - ha a szakember indokoltnak látja - kórházi elhelyezését meg kell oldani. Ekkor a hospitalizáció időpontjáig nem maradhat egy percre sem egyedül. ELSZIGETELŐDÉS, MAGÁNYOSSÁG Biztosítsa a gondozott bekapcsolódását a csoportélet valamennyi élményébe, figyeljen a közös étkezésekben a csoport tevékenységeiben való részvételre. A gondozott önmagával kapcsolatos negatív megnyilvánulásait ellensúlyozza dicséretekkel és segítse elő a társak pozitív támogatását. Törekedjen arra, hogy a gondozott felé, általa megvalósítható elvárásokat közvetítsen. Alakítson ki nyílt, bizalmi kapcsolatot, amelyben a gondozott megfogalmazhatja érzéseit és gondolatait. Segítse elő a távoli családtagokkal való egyre szorosabb kapcsolattartást. ERŐTLENSÉG Tűzzön ki a gondozottak számára könnyen megvalósítható célokat, akár naponta több alkalommal is, ezzel segítse elő a sikeresség érzését. Személyes beszélgetések során igyekezzen megtudni a belső félelmek, érzések, tapasztalatok és gondolatok okait, sémáit és segítsen azokat a realitás felé közelíteni. Adjon támpontokat arra vonatkozóan, hogy mik a gondozottak lehetőségei és praktikus technikai tanácsokkal támogassa az elérendő célok megvalósítását. Túlzott követelések az erőtlenség állapotának rosszabbodásához vezetnek. MEGRENDÜLT ÖNÉRTÉKELÉS Mutasson rá a gondozott pozitív, értékes tulajdonságaira és a foglalkozások szervezésénél teremtse meg annak a lehetőségét, hogy ezen vonásokat a gondozott önmagában fel tudja fedezni. Vegye számba a gondozott rendelkezésére álló erőforrásokat, és azokat igyekezzen minél gyakrabban működtetni. Adjon olyan feladatokat, amelyben a kompetenciaérzés erősödik, és támogassa az önérvényesítés és a pozitív készségek társadalmilag elfogadható lehetőségeinek megvalósítását. KONCENTRÁCIÓS NEHÉZSÉGEK Kerülje a bonyolult kommunikációt. Rövid, világos és egyértelmű közlések erőteljesebben koncentrált odafigyelést igényelnek. Feladathelyzetben csökkentse a környezeti elterelő ingereket és mutasson rá az információk leglényegesebb tartalmaira. Gyakran alkalmazzon írásos és rajzos feladatokat, ezáltal csökken a szétszórtság. A dekoncentráció mögött általában szorongások húzódnak meg, ezért adott feladatok alapkérdéseinek tisztázása segíti a gondozott félelmeinek oldását és a figyelem összpontosítását. 79

SZORONGÁS A bizalmi kapcsolat keretein belül olyan visszajelzéseket és megerősítéseket adjon a gondozottaknak, amelyek növelik a biztonságérzését. Beszélgetések során ismerje meg a gyermeket, fiatalt elbizonytalanító, fenyegető, félelmet keltő, aggodalmat kiváltó szempontokat. Ennek ismeretében teremtsen olyan helyzeteket, amelyekben olyan szituációkba kerül a gondozott, hogy szembesülhessen azzal a tapasztalattal, hogy a balsejtelem nem igazolódik be. Ez segít abban, hogy csökkentse a gondozott a félelmét, és képes legyen felülkerekedni rossz érzésein. Amennyiben ez a feszültség hosszantartó, és súlyosan korlátozza a gondozott élettevékenységét, akkor szakmai támogatást kell kérni. RITUÁLIS, KÉNYSZERES VISELKEDÉS Figyelje meg a kényszercselekedetek tartalmát, körülményeit, és próbálja megtudni a rituális viselkedést kiváltó szituációkat. Általában a szorongás és valamely meghatározhatatlan következménytől való félelem a kényszeres viselkedés alapja. Gyakoroltassa a kényszercselekedetek elhalasztását vagy helyettesítését, ezáltal megakadályozhatja a rituális tevékenységek életmódbeli hátrányainak következményeit. (Késések, tevékenységek akadályozottsága, átlagos életvitel korlátozottsága stb.) Igyekezzen a kényszercselekedeteket más feszültségoldó lehetőségekkel, normál aktivitásokkal helyettesíteni (pl. sport). Sokat segíthet az érzések, érzelmek és gondolatok kifejezésére való késztetés, hiszen az őszinte kommunikáció előmozdítja a tüneteket leépülését. A kényszeres rituálék - bizarr jellegük miatt – általában megütközést váltanak ki, ezért a gondozottak viszonylag időben eljutnak szakemberekhez, akik - különböző terápiás lehetőségeket felhasználva - kezelési javaslataikban megfogalmazzák a teendőket. ALKALMAZKODÁSI ÉS ENYHÉBB VISELKEDÉSI RENDELLENESSÉGEK Létesítsen bizalmon alapuló kapcsolatot a gondozottal és törekedjen arra, hogy az átlagostól eltérő viselkedést kiváltó okokat megismerje és azonosítsa. Törekedjen ezeket a környezeti tényezőket kiiktatni a gondozott életéből. Segítse elő - a biztonságos környezet megteremtése mellett - azt, hogy a gondozott megfogalmazza érzéseit. Segítse a gondozott számára felismerni, hogy adott helyzetre más, konstruktív módon is lehet reagálni. Megfelelő támasznyújtás mellett mutasson rá a helyes viselkedésre, és ösztönözze azt különböző megerősítésekkel. Nyugodt hangnemben és magabiztosan kommunikáljon, ne kiabáljon és kerülje az indulatos megnyilvánulásokat. SZOCIÁLIS JÁRTÁSSÁGOK TERÉN ADÓDÓ HIÁNYOSSÁGOK Tanítsa meg a megfelelő társas érintkezés összetevőit. A gondozottal együtt rögzítse a kívánatos viselkedést. A megvalósulás érdekében a közösen megfogalmazott célok és elvárások mellett határozza meg a lehetséges pozitív vagy negatív következményeket. Rendszeresen, minden tevékenység végén, naponta és hetente összesítve értékelje a gondozott teljesítményét. Helyezze a hangsúlyt az eredményekre, amelynek elérése esetén a gondozott számára fontos ösztönzőket használjon. A viselkedés szabályozása során törekedjen pozitív és derűs kommunikációra, amelynek keretében legyen határozott, következetes, egyértelmű és kiszámítható.

80

A pozitív megerősítők tekintetében fontos a kitüntetett figyelem, az elismerés, a többiek előtt megfogalmazott konkrét dicséret, többletjogosítványok és lehetőségek biztosítása, jutalom. Ebben a tekintetben figyeljen oda a legapróbb pozitív fejleményekre és ismerje el azokat. A negatív következmények tekintetében éljen a figyelem megvonásának eszközével, az előjogok elvételével és a bírálattal, azonban minden esetben biztosítsa a jóvátétel és a javítás lehetőségét. Szóbeli kritikája sohasem szólhat a gondozott személyének, ugyanis az általános ítélet kedvezőtlenül befolyásolja a gondozott önmagáról alkotott képét, önbizalmát. A kritika általában nem tartozik a nyilvánosságra és súlyosan megszégyenítő hatású lehet. Amennyiben a gondozott az elvárásokkal szemben makacsul ellenáll, önmagát és környezetét veszélyeztető magatartást tanúsít, vagy haragjában rongál, akkor indokolt elkülöníteni a környezetétől addig, amíg lecsillapodik. Amennyiben helyesen képes megfogalmazni azt, hogy mi lett volna az elvárt viselkedés, akkor a szociális izolációt be kell fejezni. TÚLMOZGÉKONYSÁG Biztosítson strukturált fizikai aktivitásra épülő foglalkozásokat naponta minimum két alkalommal. Amennyiben lehetséges szabad levegőn, sportra épülő gyakorlatokkal tegye lehetővé a mozgásigény kielégítését. Mérje fel a balesetezési hajlam és az esetleges sérülések kockázatát és tegyen megfelelő biztonsági óvintézkedéseket. AGRESSZIVITÁS Mérje fel az agresszivitás mértékét és rögzítse az agresszív epizódokat megelőző eseményeket. Ezen figyelmeztető jelzések alapján lehetőség szerint előzze meg az izgalmi állapot kialakulását, vagy időben avatkozzon be a gondozott agressziójának másokat veszélyeztető cselekvéseibe. Nem szabad személyes inzultusként felfognia az indulati kommunikációt és cselekvéseket, ezért a frontális visszatámadás helyett higgadt megnyilvánulásokkal kell figyelmeztetni a gondozottat a helytelen magatartásra. Igyekezzen az agresszivitást szocializált irányba terelni (pl. sport). Biztosítson tág teret az energiatöbblet leadásához, amennyiben azt a többi gondozott és a személyzet biztonsága lehetővé teszi. Csökkentse az agresszív modellek és minták hatását azáltal, hogy erőszakmentes műsorokhoz való hozzáférést tesz lehetővé a gondozottak számára. DÜHROHAMOK Biztosítson megnyugvási lehetőséget a gondozott számára, amelynek során a krízis alatt tartson távol a gondozottól minden olyan ingert, amely fokozhatja, vagy fenntarthatja az izgalmi állapotot. A megnyugtatás elsődleges eszközei az együttérző hallgatás és a halk szóbeli közlések. Szükséges azonban súlyos, vissza nem fogott indulati reakcióknál azonnal szakember segítségét kérni, hiszen az indulat csúcspontjánál (explozív reakció) tudati beszűkülés léphet fel, amelynek során az indulat tudati kontroll nélküli cselekvésbe fordulhat. KEGYETLENSÉG Amennyiben a gondozott képtelen közölni rossz érzéseit, akkor előfordul, hogy kíméletlen cselekvéseiben éli ki a belső feszültségét. Ilyen esetek előfordulásakor gyakorolja a társas kommunikációs készségeket a gondozottal (odafigyelés, érdeklődés, közös cselekvés, bocsánatkérés, megköszönés stb.). Segítsen a gondozottnak megérteni mások viselkedését, érzelmeit. Ebben a tekintetben hasznos lehet, ha beszél saját érzéseiről.

81

Kezdeményezzen sok társas helyzetet, programokat és játékot, amelyben az együttműködést és a türelmet hangsúlyosan ismerje el, és jutalmazza. TÜRELMETLENSÉG Magatartási rendellenességekben a türelmetlenség alapja általában az, hogy csökken a személyes hatékonyság és a kontroll érzése. Ezért adjon a gondozottnak elérhető célokat és a megvalósításukat folyamatosan erősítse meg. Sikeres tapasztalatok által erősödik a kontroll, az énerő, és önálló tevékenységekbe csatornázódnak be a belső követelések. Adjon követendő mintát a gondozott számára a türelem gyakorlásából. A késleltetés képességének erősítéséhez használjon naptárt, órát, amelyen szemlélteti a szükséges várakozást. Az időtávok elfogadásának tudata csökkenti a türelmetlen erőfeszítéseket. Meg kell tanítani a gondozottat, hogy az idő realisztikus felbecsülésével és belső kontrollal képes legyen ellenállni a belső szükségletek hajtóerejének. VESZEKEDÉS A harag, az ellenségeskedés, a sértődékenység gyakran sodorja a gondozottakat különböző konfliktusokba. A szociális kapcsolatok markáns romlásának megelőzése érdekében tanítson konfliktusmegoldási formákat. Mutasson rá, hogy adott helyzetben a cselekvések és az indulatos ütközések helyett a kommunikáció, a belső beszéd hordozza a probléma megoldását. Késztesse arra a gondozottat, hogy a problémák egy része előre látható, és a megoldások egy része megtervezhető. Amennyiben a gondozott elkezdi alkalmazni az erőszakmentes megoldási formákat, értékelje, és ismerje el az erőfeszítéseit. Használjon pozitív és negatív megerősítőket. RENDKÍVÜLI STRESSZÉLMÉNYT KÖVETŐ ÁLLAPOT Tájékozódjon a megélt életeseményekről és mérje fel az állapot kiterjedtségét és súlyosságát (nemi erőszak, brutális bántalmazás, kínzás stb.). Alapvető fontosságú a kommunikáció stílusa, amelynek megválasztása során törekedjen arra, hogy ne legyen félreérthető a közeledése a fiatalhoz. Magas szorongási szint esetén óvatosan kezdeményezzen beszélgetést. Világosítsa fel a gondozottat az állapotáról, és segítse abban, hogy felismerje és megfogalmazza a vele történteket. Igyekezzen feleleveníteni a traumatikus esemény emlékképeit, hiszen a gondozottban csökken a szorongás, amikor újra átéli a rendkívüli megterhelést jelentő helyzeteket. Törekedjen a gondozott szorongásainak csökkentésére úgy, hogy jelenlétével, odafigyelésével a biztonságos kontroll érzését és az aktuális állapotjavulás lehetőségének érzését alakítsa ki. Ismerje el, hangsúlyozza, és értékelje a gondozott lelkierejét, amely lehetővé tette a helyzet túlélését. Ezáltal növeli azt az érzést, hogy a gondozott képes kézben tartani állapotát. Ne minősítse megváltozott viselkedését, vegye természetesnek fokozott ingerlékenységét, és hagyja figyelmen kívül esetleges indulatosságát. Robbanékonysága és dühös impulzusai ellenére folyamatosan támogassa a gondozottat abban, hogy érzelmeit feltárja, elfogadó magatartásával bátorítsa a abban, hogy a hozzá közeledő személyekhez egyre nagyobb bizalommal tudjon fordulni. A biztonság és a támogatás érzése teszi lehetővé a gondozott számára az események feldolgozását. A gondozott elvégzendő feladatait állapotának megfelelően kell ütemezni azért, hogy az elérendő célok és az elért teljesítmények hozzájáruljanak az önbizalom visszanyeréséhez.

82

ÖNSÉRTÉS, ÖNGYILKOSSÁGI KÍSÉRLETEK, DEPRESSZÍV EPIZÓDOK Tájékozódjon szakembertől az öngyilkossági kockázat mértékéről, és súlyos veszélyeztetettség esetén gondoskodjon azonnali kórházi elhelyezésről annak érdekében, hogy a gondozott biztonságba kerüljön. Az önsértés (falcolás) a gondozottaknál általában érzelmi tehermentesítési akció, amelynek elsősorban felhívó jellege és szimbolikus üzenete van. Ennek ellenére az ilyen epizódok általában arra utalnak, hogy a gondozott tűrőképességének olyan határához ért, amelyben mérlegelési képessége megkérdőjelezhető. A cselekmény közvetlen okát valamilyen akut sérelem vagy túlterhelő konfliktus képezi. A cselekmény maga a belső feszültség feloldásához vezet. A helyzet kezelésénél perdöntő a szakember véleménye. Amennyiben nem hirtelen ötletbetörésről van szó, hanem depresszív epizódról, akkor számottevő a kockázata annak, hogy a gondozotton eluralkodik az önpusztítás gondolata. Beszélgessen a gondozottal jövőbeli terveivel kapcsolatban, és ennek keretében tájékozódjon arról, hogy vannak-e tényleges elképzelései az öngyilkosság kivitelezéséről. Ellenőrizze, hogy vannak-e a gondozott környezetében olyan eszközök, amelyek alkalmasak lehetnek az önpusztító kísérletek végrehajtásához, haladéktalanul távolítsa el a környezetéből a veszélyes tárgyakat. Bátorítsa a gondozottat arra, hogy ne cselekvésben fejezze ki a kiúttalanság érzését, hanem elkeseredett pillanataiban nyugodtan kérjen támogatást és segítséget. Az ingerlékenység a gondozott állapotában a környezet irányába tanúsított agresszív impulzusokat is provokálhat, amelyek általában hirtelen és robbanásszerűen jönnek létre. Ezen fázishoz viszonyuljon megértéssel, ugyanakkor vegye természetesnek, hogy a relatíve normális hangulati periódusok és az önveszélyeztető vagy környezetre irányuló agresszív megnyilvánulások gyakorta változnak. Haladéktalanul jelezze szakembernek, ha a tünetek intenzitása erősödik. Ne hagyja, hogy a gondozott szociálisan elszigetelődjön, ezért fokozottan figyeljen arra, hogy valamennyi csoportos tevékenységben vegyen részt. A csoportos helyzetek közvetítik a gondozott felé azt az elvárást, hogy kellő önuralommal kezelje belső impulzusait. A gondozottal folytatott beszélgetések során mutasson rá arra, hogy kívülről nézve a gondozott önmagát indokolatlanul leértékeli. Kezdeményezzen olyan egyén vagy csoportos tevékenységeket, amelyekben a mutatott teljesítmény és a társas siker fokozatosan lebonthatja a súlyosan önkritikus beállítódást. Törekedjen kimozdítani a gondozottat a passzivitásból, ösztönözze arra, hogy kezdeményezzen aktivitásokat és értékelje az elért teljesítményeket, ez az alapja annak, hogy bizakodni kezdjen, és fokozatosan leszámoljon a reménytelenség víziójával. SÚLYOS ÉRZELMI ZAVAR (LABILITÁS) A SZORONGÁS ÉS AZ INGERLÉKENYSÉG KÖZÖTT A megnyilvánulások legfontosabb jellemzője az, hogy a gondozott képtelen elviselni az emberek iránti ambivalens érzéseit, és ezért a személyközi kapcsolataiban állandó ingadozás jellemzi a felszínes, elutasító és az intenzív idealizált kötődések között. A gondozott ebben az állapotban zsarol, követelőzik, fenyeget és manipulálja a környezetét. Mindezt reakcióinak szokatlan hevessége és akár életveszélyt jelentő beszűkült cselekvéseinek felerősödése kíséri. A rendkívül bonyolult személyiségreakciók józan érvekkel nehezen visszatarthatók, és a tünetek felerősödve affektív pszichotikus állapothoz közelítenek. A gondozott érzelmi életének kiegyensúlyozására kell törekedni.

83

Beszéljen megnyugtató hangnemben, közlései legyenek világosak, tényszerűek, leíró jellegűek, előítélet mentesek, és kerülni kell a terebélyes kommunikációt. A túláradó érzelmi tartalmakat közvetítő beszélgetésekben a gondozott téves tartalmakat és negatív vagy pozitív érzelmi támpontokat találhat túlzottan érzékeny beállítódása miatt. A félreérthetetlen közlések és reagálás – a gondozott gyanakvó ébersége ellenére - nem adnak olyan kiindulópontot, amely provokálhatná a gondozottat a túlzott és idealizált kötődésre és a támadó elhárításra. Ennek a kommunikációs stílusnak a talaján tárja fel - érzelmi elköteleződés nélkül - a szorongás szubjektív megélését és a hozzá kapcsolódó érzéseket (fájdalmas tehetetlenség, társas rémület, érzelmi szenvedések, balsejtelmek, társas inkompetencia, fenyegetettség, belső üresség, elviselhetetlenség stb.) és ösztönözze a gondozottat ezen érzelmek szóbeli kifejezésére. Törekedjen - megfelelő érzelmi távolság és kellő határok fenntartása mellett - egy megállapodáson alapuló együttműködés kialakítására. A megállapodásban fogalmazzon meg konkrét célokat, amelyeknek megvalósítása során a gondozottban erősödik a kontroll érzése, és ez pozitív módon csatolódik vissza az önszabályozási mechanizmusokba. Ne adjon lehetőséget rendkívüli elérhetőségre, és a beszélgetések során tartsa az időkereteket. Folyamatosan ellenőrizze saját érzelmi befolyásoltságát, és tartsa távol magát az érzelmi azonosulás csapdájától. Tartózkodjon a gondozott heves reakcióinak, öngyilkossági fenyegetéseinek, öncsonkításainak, veszélyeztető magatartásának pánikszerű lereagálásától, provokációi ne alakítsanak ki „vészhelyzet” forgatókönyveket, hiszen ezen reakciók tovább erősítik a kóros mechanizmusokat. Tanítson - a torzult megküzdési mechanizmusok helyett – a gondozottnak használható stresszkezelési technikákat, és támogassa, értékelje, erősítse az aktuális stresszhatásokra adott helyes viselkedési válaszokat. Teremtsen olyan szituációkat, tervezzen meg olyan programokat, és adjon olyan feladatokat, amelyek során a gondozottnak különböző problémákat kell megoldani. A sikeres problémamegoldás elősegíti a nehéz helyzetek kezelését, és csökkenti a kedvezőtlen érzelmi válaszreakciók intenzitását. Tekintettel arra, hogy az érzelmi krízishelyzetekhez kapcsolódnak a gondozott impulzív és destruktív elhárító magatartásai (önveszélyeztetés, pszichoaktív szerhasználat, felelőtlen szexualitás stb.), törekedjen arra, hogy a gondozott felismerje ennek fenyegető jeleit, amennyiben képes az emocionális krízis előfázisát azonosítani, akkor a probléma konstruktív megoldásai előtt megnyílnak a lehetőségek. Az ebben való jártasságot és megküzdési ügyességet feltétlenül ismerje el, támogassa és értékelje. Rendkívül hasznos a gondozottak szerepjátékokba való bevonása, hiszen társas helyzetekben a kortársak visszatükrözései által hatékonyan erősödnek a helyes megküzdési mechanizmusok. Folyamatosan vizsgálja felül a felállított szabályok, határok működőképességét, hiszen a korlátozásokra adott destruktív válaszreakciók esetén a bosszú vagy az önpusztítás motívumai előtérbe kerülhetnek. A felállított kereteket ne kezelje mereven és sematikusan, hiszen el kell kerülni azon pszichoreaktív válaszokat, amelyekben a gondozott saját belső történéseikre szűkülhetnek be. A szabályok kezelése során törekedjen arra, hogy a gondozott számára biztosítson „vészkijáratot”, amennyiben úgy érzi, hogy a korlátozás által a gondozott nem tud megbirkózni a megnövekedett pszichés feszültséggel. INDULATFOKOZÓDÁS (EXPLOZÍV REAKCIÓ) Alapját képezheti az érzelmi labilitás és túlzott ingerlékenység. Amennyiben a gondozott mentális fékrendszere nem képes úrrá lenni egy konfliktuson vagy egyéb indulatot kiváltó eseményen, akkor a meggondolatlanság utat enged az indulat által irányított heves reakcióknak. 84

A gondozott ilyen esetben a tudatos viselkedés szintjéről - súlyosan megterhelő inger hatására visszacsúszik egy érzelmileg irányított viselkedési szintre. Ilyen esetben a beszűkült tudat nem teszi lehetővé a mérlegelést, a meggondolást. Ebben az állapotban elsődlegesen gondoskodjon a gondozott és a környezet biztonságáról, tegyen meg mindent azért, hogy önmagának vagy másoknak ne tudjon ártani. Amennyiben indokolt, fizikai korlátozást kell alkalmaznia. Szükséges szociálisan elkülöníteni a gondozottat addig, ameddig tájékozottá nem válik önmagára, az adott helyre, időre és a környezetében lévő személyekre, gondozottakra nézve. a gondozott ebben az állapotban nem hagyható magára. Az állapotról haladéktalanul értesítse a szakembereket. Figyeljen azokra a helyzetekre, témákra, amelyek során ez az infantilis, regresszív reakció aktiválódik és lehetőség szerint előzze meg a gondozott számára irányíthatatlan reakció kialakulását. Tanítson szocializált feszültség levezető technikákat, és irányítsa a gondozottat indulatkezelő pszichoterápiás tréningekre. Gyakoroltassa egészen egyszerű technikákkal a gondozottal az indulatfokozódás késleltetését, a feszültség oldását vagy elterelését (pl.: szorítsa ökölbe a kezét, számoljon, vegyen mély lélegzeteket, ordítson, püfölje a párnát stb.). RÖVIDZÁRLATI CSELEKMÉNY (ACTING-OUT) Tartós pszichés megterhelő helyzetből való menekülés, amely nagy indulati töltéssel jelenik meg. A beszűkült tudatba betörő „ötlet” az, amit a gondozott ilyen esetben mérlegelés nélkül végrehajt. A gondozott ezt a „menekülőutat” mint egyetlen lehetséges megoldást éli meg. A cselekedet az adott élethelyzet megoldására nem alkalmas, azonban a gondozott pillanatnyi érdekeinek megfelel. A tudat ugyan beszűkült, azonban tiszta, térben és időben tájékozott. Ebben az állapotban a gondozottat egyetlen determináló elképzelés, mint a helyzet lehetséges megoldása irányítja. Gyakran találkozunk ilyen állapotokkal a gondozottak szökéseinek, a helyzetekből való kilépéseknek, súlyos verekedéseknek cselekvési indítékaként. Különösen veszélyes lehet, ha egy aktuális konfliktus erőszakos és agresszív megoldása során az indulatok öngerjesztő módon fokozódnak, és átcsapnak kíméletlen brutalitásba. Amennyiben ilyen reakciót tapasztal, akkor elsődlegesen hasonló módon járjon el, mint az explozív reakcióknál (biztonsági követelmények és megnyugtatás). Fontos, hogy kondicionálja a gondozottat arra, hogy adott helyzetnek mindig van másik megoldása, léteznek olyan választási lehetőségek, amelyek alkalmazásával a helyzet valóban megoldható. Erősítse a gondozottat abban, hogy amennyiben kínosan érzi magát, akkor ezt közölje, és kérjen segítséget, tanúsítson megértő odafigyelést, érzelmileg támogassa, és mutasson rá a helyzetekkel, problémákkal való megbirkózás több lehetséges megoldására. Azonosítsa az állapot bevezető jeleit (fokozott izgatottság, ingerlékenység, szóbeli utalások, csökkenő toleranciaszint a környezeti hatásokkal szemben, gyengülő kontroll, feszült arckifejezés, merev készenléti testtartás stb.), és próbálja elterelni a gondozott figyelmét. Amennyiben nem sikerül, azonnal kérje szakember segítségét.

85

ÁTLAGOSTÓL ELTÉRŐ ÉBERSÉGI SZINT A normalitás határait meghaladó túlzott vagy csökkent éberség általában pszichoaktív szerek fogyasztásának hatására figyelhető meg. Amíg az emelkedett éberség esetén agresszivitásnak van fokozott kockázata, addig a másik esetben az átmenetileg fellépő elhomályosulás a gondatlanságnak és a felelőtlen cselekvéseknek a lehetőségét hordozza. Figyelje meg, és jegyezze fel azt, hogy ez az állapot mennyi ideig marad fenn, mik a jellemző megnyilvánulások. Tekintettel arra, hogy ezen esetekben a tudatos létmód átmenetileg elvész, ezért fokozottan felügyelje, és ellenőrizze a gondozott állapotát addig, amíg „eszméletére tér”. Az állapotról haladéktalanul tájékoztassa a szakembereket. ÁTMENETI SÚLYOS DEKONCENTRÁCIÓ A tudat fellazulása során a gondozott az átlagos élettevékenységében nehezen igazodik el, az élmények jelentősége elmosódik és cselekvéseiben érthetetlen, összefüggéstelen megnyilvánulások figyelhetők meg. A zavart tudatállapot általában együtt jár teljesítménycsökkenéssel és a valóságos helyzetek félreismerésével. Ez gyakran védekező-elhárító agresszivitással, kritikátlan cselekedetekben, mulasztásokban, hazudozásban, lopásokban, csalásokban szokott szembeötlő jelleget mutatni. Amennyiben ilyen jelenségeket tapasztal, akkor vagy organikus megalapozottságú pszichiátriai problémáról vagy olyan pszichogén jellegű zavarról van szó, amelynek hátterében gyakran pszichoaktív szerhasználat feltételezhető. Minden ilyen esetben haladéktalanul jelezze szakembernek a problémát és dokumentálja a megfigyeléseit. Mivel ebben az állapotban nagy a felelőtlen viselkedés kockázata és gyakran előfordul önsértés, ezért elsősorban a fokozott odafigyelésre és az állandó felügyeletre helyezze a hangsúlyt. ALKOHOLOS BEFOLYÁSOLTSÁG (RÉSZEGSÉG) Az állapot súlyossága és lezajlása függ az elfogyasztott alkohol mennyiségétől és a gondozott aktuális testilelki állapotától. Az alkoholtűrő képesség (tolerancia) eltérései miatt a pszichés, vegetatív és mozgásos reakciók gondozottanként változnak. A gyakran megjelenő ingerlékenység és szélsőséges megnyilvánulások, a túlméretezett indulatosság - a gátlások csökkenése miatt - hajlamosítja a gondozottat agresszív cselekmények elkövetésére. Ebben az izgalmi fázisban gyakori a kötekedés, vádaskodás, verekedés és a destruktív impulzusok. Az alkoholos befolyásoltság kezdeti állapotában a teendők elsősorban a gondozott és környezetének biztonságával összefüggő intézkedések, hiszen nehezen megítélhető a beszámítási képesség. Az alkoholos befolyásoltság későbbi fázisában - a lelassuló pszichés működés, a megnehezedő felfogás, a fokozódó szédülés és rosszul koordinált mozgások miatt – a gondozott nyugalomba helyezése szükséges, hiszen ez az állapot általában alvásban folytatódik. RENDSZERES ALKOHOLFOGYASZTÁS Széleskörűen tájékozódjon a gondozott alkoholfogyasztási szokásairól, és erről tájékoztassa a szakembereket. Szükséges annak a ténynek a figyelembevétele, hogy a rendszeresen italozó gondozott kapcsolatteremtési képessége súlyosan megnehezült, ezért gyakran elutasítja az érintkezésfelvételt, vagy tagadja, hárítja és bagatellizálja fogyasztási szokásait. Általában nyeglén és lerázóan fogadja a kapcsolatteremtési kísérleteket. Ennek a szenvedélybetegségnek a gyógyulása szempontjából azonban kulcsfontosságú az egyenes, őszinte és nyílt kommunikáció fokozatos kialakítása. Kritikusan kell fogadni a gondozottnak azon állításait, hogy önhibáján kívül vagy a társak nyomására iszik, tényleges motivációit igyekszik elhallgatni, és különféle módon racionalizálja addiktív magatartását. Amennyiben sikerül egyértelmű kommunikációs helyzetet kialakítani, akkor szembesítse a gondozottat az alkoholfogyasztással, alkoholbetegséggel összefüggő tényekkel és világosítsa fel a lehetséges következményekről. 86

Tudatosítsa a gondozottban magatartásának függő jellegét, állapotának kiszolgáltatottságát, és ezzel segítse elő egy egészséges életvitel választását. Törekedjen folyamatos és rendszeres kommunikációra, amelyben igyekezzen lebontani az értelmetlen védekező és elhárító mechanizmusokat. Mutasson rá olyan példákra, személyekre, akik sikeresen leküzdötték alkoholbetegségüket. Komoly segélyforrást jelenthet egy sikeres megküzdést feltáró, volt alkoholbeteg személlyel való közvetlen találkozás. A felépülési folyamat része lehet az elvonókezelés, amelynek indokoltságáról és ambuláns vagy hospitalizált formájáról addiktológusnak kell döntenie. GYÚJTOGATÁS, LOPÁS Az előforduló eseteket követően azonnal konzultáljon szakemberrel arról, hogy az adott cselekmény szenvedélymagatartás következtében kialakult kontrollvesztés miatt történt, és monomániás epizódnak tekinthető, vagy egyedi jellege miatt nem nevezhető kóros pszichés állapot következményének. Esetleg gyengeelméjűség vagy organikus pszichoszindróma kóros pszichés működésének hatása a gyakran törvénybe ütköző cselekedet. A szakmai értékelés és javaslat alapján - az alapbetegség figyelembevételével, annak mértéke, valamint az eset súlyossága szerint - szükséges hatósági eljárást kezdeményezni. Dokumentálja a magatartást a viselkedés nagyon pontos leírásával. Térképezze fel a cselekmény előtti és az azzal járó érzelmi és akarati állapotot (fokozott érdeklődés, fokozódó feszültség, intenzív izgalom, érzelmi hiányállapot, érzelmi egyensúlyvesztés, ismételtség, tervezettség, akaratlagosság stb.). A feladat - a konkrét cselekménytől függetlenül - az alapvető pszichés probléma kezelése. Mivel a késztetések hátterében elsősorban feszültség fedezhető fel, amely emberi mércével mérve kontrollálható, ezért szakmai javaslat alapján a disszociális (antiszociális) viselkedési formákra vagy a súlyos érzelmi zavarokra vonatkozó általános szabályok szerint járjon el. ERŐSZAKOS CSELEKMÉNYEK Az extrém formában megjelenő agresszió esetében súlyos bűncselekmények elkövetésének a kockázatával is számolni kell (súlyos testi sértések, élet elleni bűncselekmények). A disszociális–agresszív viselkedésmódok gyakran társulnak alkohol és egyéb drogfogyasztással, amely az elkövetések kockázatát jelentősen megnöveli. A bűncselekmények oka általában egy nehezen meghatározható belső feszültség, amelyből agresszív, brutális impulzusok robbanhatnak ki. Tekintettel arra, hogy ezen magatartás aktiválódásakor jelentős a szituatív tényezők szerepe, ezért a cselekmények motivációjának megelőzésére nagy hangsúlyt kell helyezni. A nagyfokú brutalitás és a cselekmény érzéketlen kivitelezése, kegyetlensége arra utal, hogy a gondozott érzelmi életének leépülése már olyan szintű, amely kimeríti a disszociális személyiségzavar kategóriáját. Általában nyomon követhető az érzelmi megnyilvánulásokból az életvezetés és a személyiség torzult jellege, ezért a hirtelen kialakuló, robbanásszerű cselekmény megelőzése rendkívüli jelentőségű. A közvéleményt erősen felkavaró rendkívüli brutalitásnak az esetek többségében vannak előjelei, ezért szükséges az eset előzményeit, körülményeit nagyon alaposan dokumentálni. Indokolt esetben biztosítani kell az azonnali biztonsági elkülönítés lehetőségét olyan speciális körülmények közé, ahol megfelelő feltételrendszer áll rendelkezésre az erőszakos impulzusok megfékezéséhez. Amennyiben a biztonsági elkülönítés az intézményben nem lehetséges, akkor is meg kell teremteni annak a lehetőségét, amelynek segítségével a gondozott és környezetének testi épsége megóvható. 87

Szükségessé válhat a szakmai személyzetnek az összefogása és a rendőrségnek a közbelépése annak érdekében, hogy az erőszakos magatartás súlyos bűncselekménnyé ne fajulhasson. EGYÉNI GONDOZÁSI-NEVELÉSI TERV KÉSZÍTÉSE Az egyéni gondozási-nevelési terv igazítja az intézményi ellátás szolgáltatásait a gondozott szükségleteihez. Az egyéni gondozási-nevelési tervet az intézmény munkatársai készítik el, a gyermekvédelmi gyámmal, a gondozottal és amennyiben lehetséges a szülőkkel együtt.  anamnézis felvétele  aktuális személyiségállapot rögzítése  fejlesztési területek meghatározása  korrekciós feladatok megállapítása  a családdal, hozzátartozókkal való kapcsolattartás áttekintése  a beilleszkedés folyamatának vizsgálata  a személyes kötődések és érzelmi kapcsolatok vizsgálata  a visszaillesztéssel kapcsolatos teendők  speciális szakemberek bevonására javaslattétel  egyéni érdeklődési kör feltérképezése  jövőre vonatkozó elképzelések összehangolása Az egyéni gondozási-nevelési tervet a gyermek/fiatal erőforrásainak és szükségleteinek felmérésére kell alapozni. Az egyéni gondozási-nevelési tervben foglalt feladatok megosztása és végrehajtásának koordinálása a gondozott csoportvezető nevelőjének feladata. A terv teljesítését szükség szerint áttekinteni, értékelni és módosítani kell. AZ INTÉZMÉNYBE KERÜLŐ GYERMEKEK ÉS FIATALOK BEFOGADÁSÁNAK SZAKSZERŰ ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS LEBONYOLÍTÁSA  Az intézményi szolgáltatásokat igénybevevő gondozottakat és szülőket először az elhelyezési tanácskozáson tájékoztatjuk arról, hogy mit jelent a nyitottság elve.  Tájékoztatást kap a gondozott és a szülő az élelmezés helyi rendjéről és arról, hogy amennyiben a gyermek, fiatal egészségi állapotából adódóan speciális diétát igényel, azt hogyan biztosítja az intézmény.  A ruházati ellátás és beszerzés, valamint a lakhatási tisztálkodási és testápolási körülmények milyen feltételek között valósulhatnak meg.  Tájékoztatást kap a gondozott és a szülő a tanulmányok folytatásainak lehetőségeiről, a felzárkóztatás, képességfejlesztés és tehetséggondozás lehetőségeiről.  Tájékoztatás kap a gondozott és a szülő a kulturálódáshoz, játékhoz, sporthoz és szabadidő hasznos eltöltéséhez rendelkezésre álló feltételekről.  Tájékoztatást kap a gondozott és a szülő az egészségügyi ellátásról és terápiás lehetőségekről.  A gondozott és a szülő az elhelyezési tanácskozáson kezébe kap egy rövid ismertetőt, amely könnyen értelmezhető formában és tartalomban bemutatja az intézményt.  Az intézményben elhelyezett gondozott érkezését követően a gyermekotthon-vezetőtől szóbeli tájékoztatást kap arról, hogy mik az elhelyezési lehetőségek, általános szabályok és megismerteti a gyermeket, fiatalt a leendő csoportjában dolgozó nevelőkkel és gyermekfelügyelőkkel.  A gyermekotthon-vezető kijelöl a gondozott részére egy kortárssegítőt (mentor), aki az intézménybe és a gondozottak közösségébe való beilleszkedését segíti. 88

 A csoportvezető nevelője a tájékozódó beszélgetést követően ismerteti a gondozott számára a csoport legfontosabb normáit, életrendjét, szokásait és a házirendet MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS ÉS SZOLGÁLTATÁS Az 1997. évi XXXI. törvény és a kapcsolódó jogszabályok meghatározzák a gyermekvédelmi szakellátás területén dolgozók feladatait. Ezen feladatok eredményes végrehajtásának alapfeltétele a szakmai követelményekhez igazodó jól felkészült megfelelő végzettséggel rendelkező munkatársak alkalmazása és a minőségi munkavégzés. Igényként jelentkezik az elméleti ismeretek folyamatos felfrissítése, kiegészítése, továbbképzéseken, képzéseken való részvétel. Az intézmény dolgozói az elkövetkező évek során valamennyien tervezik és vállalják a munkakörükhöz kapcsolódó tanfolyami vagy más képzési formákban történő továbbtanulást, új képesítés megszerzését. Képzési-önképzési irányok: pszichológia szociálpedagógia, gyógypedagógia, fejlesztő pedagógia, gyermekvédelem, szociális szervező, humán szervező, pszichopedagógia, mentálhigiéné. Az intézmény gyermekei, fiataljai részére a következő „szolgáltatásokat” nyújtja:  gyermek- és ifjúságpszichiátriai vizsgálat  egyéni és csoportos gyermekpszichoterápia  egyéni és csoportos pszichológiai foglalkozások  egyéni és csoportos gyógypedagógiai foglalkozások  fejlesztő pedagógiai foglalkozások  magántanulói felkészítő foglalkozások  felzárkóztató foglalkozások  az intézménybe integrált szakképzés  mindennapi testedzés  terápiás célú művészeti, kreatív foglalkozások  terápiás jellegű horgász foglalkozások  egészségügyi gondozás, ápolás  szocióterápiás foglalkozások (foglalkozás és munkaterápia) Az intézményben élő gyermekek és fiatalok érdeklődési kör szerinti foglalkoztatására a tevékenykedtetésen alapuló személyiségfejlesztésére az alábbi tevékenységi körökben nyílik lehetőség:  művészeti alkotókörök  irodalmi műhelyek  kommunikációs foglalkozások  könyvtár és médiatár foglalkozások  informatika foglalkozások  drámajáték foglalkozások  színjátszó körök  különböző sportágak szerinti foglalkozások (edzések)  háztartástani foglalkozások  formációs és társastánc foglalkozások  filmklubok  virágkertészethez kapcsolódó foglalkozások Ezekben a tevékenységi körökben nagyon sokan töltik szabadidejüket, aktívan dolgoznak saját kedvtelésükre, a foglalkozások eredményességét az országos szintű versenyeken mutatott teljesítmény, a rangos belföldi és külföldi bemutatókon való eredményes részvételek igazolják vissza. 89

TERÁPIÁS ESZKÖZEINK    

egyéni beszélgetések (rapport, krízisintervenció, fokális vagy célzott beszélgetések) egyéni pszichés támogatás (szupportív pszichés vezetés) gyermekspecifikus: rajz-, játék-, báb-, meseterápiák kiscsoportban, középcsoportban végezhető beavatkozások: problémaorientált beszélgetések, fejlesztő tréningek (önismereti, érzelmi, viselkedés, kommunikáció, kreatív, mozgás, stb), feszültségoldó csoportterápiák (autogén tréning, kombinált relaxációs ülések), krízis, gyász, kudarc, harag, konfliktus megoldások edukatív tréningjei – a helyzethez alkalmazott technikákkal, dinamizáló, pszichés készségeket mozgósító, motiváló célzatú csoportok (játék, pszichodráma elemek, pantomim és nonverbális, mozgásos helyzetek)  ide sorolhatók a pedagógusok által alkalmazott irodalmi körök és művészeti alkotókörök során felhasznált terápiás attitűdök és események is  szocioterápiák, munkaterápiák  a felnőtteknél, dolgozóknál alkalmazható módszerek: egyéni beszélgetések, autogén tréning (relaxáció), asszertív tréning, konfliktusfeldolgozó és - értelmező, esetismertető, szakirodalmat, szakmai témákat közreadó, kommunikációt facilitáló, módosító csoportülések, melyeket feloszthatunk a résztvevők alapján: foglalkozási ágak szerint, probléma – esemény szempontjából, gyermek személyével és problémáival foglalkozó felnőttek szempontjából, továbbképző, munkamegbeszélő, feladatértékelő ülések, szórakozást, kikapcsolódást szolgáló együttlétek.

ADMINISZTRÁCIÓ ADMINISZTRÁCIÓS FELADATOK VÉGZÉSE (JELENTÉSI KÖTELEZETTSÉGEK) o Beutalt gyermekek és fiatalok befogadásáról értesíteni kell: - A beutaló szervet illetve a gyámhivatalt, - Területileg illetékes szakszolgálatot, - a gyermek, fiatal törvényes képviselőjét, gyermekvédelmi gyámot, - szülőjét, feltéve, hogy szülői felügyeleti joga nem szűnt meg, - a szülő lakóhelye szerinti családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot, - a pártfogó felügyelet alatt álló gondozott pártfogó felügyelőjét. o Az intézmény köteles haladéktalanul értesíteni a nevelésbe vételt elrendelő gyámhivatalt és a gyermekvédelmi gyámot, ha a gondozott a határozatban megjelölt időpontig nem érkezett meg az intézménybe. o Értesítés a gondozottal kapcsolatos rendkívüli eseményről (az SZMSZ ide vonatkozó rendelkezései szerint) különösen a gondozott: - egészségi állapotában bekövetkezett jelentős változásáról, - bűncselekmény áldozatává válásáról, - haláláról, - gyermeke születéséről, - iskolai, munkahelyi fegyelmi ügyéről, - szabálysértési ügyéről, - büntetőjogi felelősségre vonás alapját képező cselekményéről, - a gondozott haláláról köteles értesíteni a területileg illetékes Szakszolgálatot is.

90

o Értesítés az ellátás megszűnéséről - területileg illetékes gyámhivatalt, - területileg illetékes szakszolgálatot, - a szülő lakóhelye szerinti családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot, - gyermekvédelmi gyámot, - a pártfogó felügyelet alatt álló gondozott pártfogó felügyelőjét o Értesítés engedély nélküli eltávozásról: - 14 év alatti gyermeknél haladéktalanul, egyéb esetben az engedély nélküli eltávozás napján este 20 óráig az illetékes rendőri szervet, - gyermekvédelmi gyámot - haladéktalanul, - szülőjét, vagy törvényes képviselőjét, - területileg illetékes szakszolgálatot. o Az engedély nélkül eltávozott gondozott visszatéréséről: - a gyermekvédelmi gyámot – haladéktalanul, - a szülőt vagy más törvényes képviselőt. EGYÉB ADMINISZTRÁCIÓS FELADATOK  a gondozottakhoz kapcsolódó személyes dokumentumok iktatása, irattárazása, megőrzése, nyilvántartása (határozatok, szakvélemények, életút dokumentumok, anyakönyvi kivonatok,iskoláztatással összefüggő iratok, egészségügyi iratok, rendőrségi eljárások és büntetőügyi iratok dokumentumai, nevelői vélemények, utógondozói ellátással összefüggő dokumentumok, stb.)  egyéni gondozási, nevelési tervek elkészítése  rendszeresen pszichés státusz készítése  látogatások, kapcsolattartási formák nyilvántartása (kapcsolattartási naplók kezelése)  nevelői, gyógypedagógiai, fejlesztő pedagógiai vélemények készítése  gondozotti törzskönyv  engedély nélkül távollévő gondozottak nyilvántartása  gondozási napok nyilvántartása, elektronikus nyilvántartás vezetése (KENYSZI)  a gondozottak által elkövetett bűncselekmények nyilvántartása  rendkívüli események nyilvántartása  csoportgazdálkodási dokumentáció vezetése  zsebpénznyilvántartások vezetése  a családi pótlék személyre szóló felhasználásával kapcsolatos adminisztráció vezetése

91

AZ INTÉZMÉNY KAPCSOLATRENDSZERE INTÉZMÉNY ÉS SZERVEZET Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Országos hatáskörű Tudományos, Művészeti és Kulturális Intézmények Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Igazgatósága A gyermekvédelmi szakellátás társintézményei Területileg illetékes Polgármesteri Hivatalok Somogy Megyei Gyermekvédelmi Központ Magyar Államkincstár pénzintézetek Kormányzati Ellenőrző Szervek, Állami Számvevőszék és egyéb külső ellenőrzésre jogosult szervezetek Területileg illetékes Kormányhivatalok Kormányhivatalok Szakigazgatási Szervei (ÁNTSZ, Megyei Gyámhivatal) Alapítványok, Karitatív szervezetek Egészségügyi Intézmények, védőnők Egyházak Országos érdekvédelmi szervezetek Területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat Szakértői Bizottságok, Nevelési Tanácsadók Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatok Gyámhivatalok, családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok Igazságügyi Hivatalok (pártfogó felügyelet) Rendőrség, Tűzoltóság, Mentők, egyéb rendvédelmi szervek

Ügyészség, Bíróság

Köznevelési intézmények

92

RENDSZERES KAPCSOLATTARTÓ igazgató igazgató igazgató, gazdasági csoportvezető igazgató igazgató igazgató igazgató, gazdasági csoportvezető, gazdasági ügyintézők igazgató, gazdasági csoportvezető, igazgatóhelyettesek igazgató igazgató, gazdasági csoportvezető igazgató igazgató, igazgatóhelyettesek, gyermekotthon-vezetők, ápolók, egészségügyi gyermekfelügyelők igazgató, igazgatóhelyettesek, kapcsolattartásra kijelölt személyek közalkalmazotti tanács tagjai, szakszervezeti képviselők igazgatóhelyettesek igazgatóhelyettesek, gyermekotthonvezetők, növendékügyi előadók igazgatóhelyettesek, növendékügyi előadók, gyermek és ifjúságvédelmi ügyintézők gyermekotthon-vezetők, növendékügyi előadók, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintézők igazgató, igazgatóhelyettesek, gyermekotthon-vezetők, növendékügyi előadók, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintézők igazgató, igazgatóhelyettesek, gyermekotthon-vezetők, növendékügyi előadók, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintézők igazgató, igazgatóhelyettesek, gyermekotthon-vezetők, növendékügyi előadók, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintézők, csoportvezető nevelők

INTÉZMÉNY ÉS SZERVEZET Munkaügyi Központok Társadalombiztosítási Igazgatóság Okmányirodák Nyugdíjfolyósító Igazgatóság

Szakképző Intézmények és gyakorlati helyek Kulturális,Művelődési és Sportegyesületek és Intézmények Külső konzulensek, megbízásos jogviszonnyal az intézményben dolgozó szakemberek (gyermek és ifjúság pszichiáter, pszichológus, jogász, gyógypedagógus, az üzemeltetéshez kapcsolódó szakemberek, munka tűzvédelem, stb.) Gyermekönkormányzat

RENDSZERES KAPCSOLATTARTÓ növendékügyi előadók, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintézők, csoportvezető nevelők növendékügyi előadók, gyermek és ifjúságvédelmi ügyintézők növendékügyi előadók, gyermek és ifjúságvédelmi ügyintézők, csoportvezető nevelők növendékügyi előadók, gyermek és ifjúságvédelmi ügyintézők, gazdasági ügyintézők gyermekotthon-vezetők, növendékügyi előadók, gyermek és ifjúságvédelmi ügyintézők, csoportvezető nevelők igazgatóhelyettesek, gyermekotthonvezetők, csoportvezető nevelők igazgató, igazgatóhelyettesek, gyermekotthon-vezetők, gazdasági csoportvezető, csoportvezető nevelők, növendékügyi előadók, gyermek és ifjúságvédelmi ügyintézők, csoportvezető nevelők, gyermekfelügyelők gyermek önkormányzat segítő szakember

Gyermekvédelmi Gyámok

gyermekotthon-vezetők, növendékügyi előadók, gyermek és ifjúságvédelmi ügyintézők, csoportvezető nevelők

Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Szak-és Felnőttképzési Igazgatóság

igazgató, igazgatóhelyettesek

Pedagógus minősítő bizottságok Pályázati és Programirodák KENYSZI rendszer Pedagógus Minősítési eljárásban érintett szervezetek, személyek Gyermekjogi Képviselők

igazgatóhelyettesek, működési egységenként erre kijelölt szakemberek igazgató, igazgatóhelyettesek, projekt menedzsment tagjai és az erre kijelölt szakember növendékügyi előadók, gyermekotthon-vezetők igazgatóhelyettesek, érintett pedagógusok intézmény valamennyi dolgozója

93

A SPECIÁLIS ELLÁTÁS BIZTOSÍTÁSA Az intézmény speciális ellátás keretében a valamennyi gondozottra jellemző inherens és állandó változás lehetőségére épít, amelyben a gyermekek, fiatalok saját fejlődőképessége fontosabb, mint a társadalmi részvételt korlátozó szakmai dominancia. Szakmai álláspontunk nem a speciális gondozottakkal kapcsolatos előítéletekre épít (veszélyesség, megbízhatatlanság, kiszámíthatatlanság, kompetencia hiány), hanem a gondozottak fejlődő képességeinek a tiszteletére. INTEGRÁLT CSOPORTOK Szakmai álláspontunk szerint a speciális ellátásban háromszintű fokozatosság építhető ki, amely az intézményes környezetben a zártabb ellátást a fokozatosság és az elkerülhetetlen szükségesség mentén kezeli. Az átlagos gyermekvédelmi szakellátás „normál” csoportjaiba integráltan azok a disszociális irányultságú gyermekek és fiatalok kerülhetnek, akiknek belső szabályozó rendszere, „felettes én” funkciója lényegében kialakult és kellő nevelői figyelemmel megfelelő terápiás miliőben és terápiás effektusok alkalmazásával feladataik ellátására motiválhatóak. Az átlagos gyermekvédelmi szakellátás „normál” csoportjaiba azok a súlyos pszichés zavarokkal küzdő gyermekek, fiatalok kerülhetnek, akiknek energetikai és integrációs tudatzavarai átmenetiek, klinikai körülményeket nem igényel az ellátásuk, és megfelelő terápiás miliőben folyamatos gyermekpszichiátriai kontroll és beavatkozások segítségével integráltan kezelhetők. Az átlagos gyermekvédelmi szakellátás „normál” csoportjaiba azok a pszichoaktív szereket fogyasztó gondozottak kerülhetnek, akik még nem dependensek és intenzifikált droghasználók, hanem szituatív szerhasználók akik kellő szakmai kontroll és nevelői figyelem által, valamint terápiás segítség elfogadásával tartósan absztinensek lehetnek. Speciális és kettős szükségletű gondozottak integráltan olyan „normál” átlagos csoportba helyezhetők, ahol biztosított a pszichológiai, gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátás, valamint a fejlesztő és gyógypedagógiai megsegítés. Azoknak a gyermekeknek, fiataloknak az ellátását lehet így biztosítani, akiknek jól körülhatárolható nehézségeik vannak, a rendezéshez komoly terápiás és/vagy gyógypedagógiai munka szükséges, de ehhez nem indokolt a szegregált elhelyezés, illetve az bizonyos esetekben további állapotromláshoz vezetne. Ebben az esetben elegendő az egyénre szabott strukturált napirend és a terápiás foglalkozások biztosítása, így nem szükséges szigorú javító-, nevelő vagy a terápiás környezetbe történő elhelyezésük.

KETTŐS SZÜKSÉGLET Azon gondozottaknál, akiknél a pszichés zavar, pszichosziciális rendellenesség, disszociális (antiszociális) magatartás mentális szomatikus vagy élettani károsodással vagy/és fejlődési vagy funkcionális zavarral együtt van jelen, ott a gyermekvédelmi szakértői bizottságok diagnózisa megállapíthatja a kettős szükségeltet. Az összetett és változatos kombinációjú egyedi és többrétegű problémák együttes figyelembevételére van szükség az ellátás, gondozás, nevelés,habilitáció, rehabilitáció és terápia, valamint egyéb speciális beavatkozások meghatározásakor. 94

A kettős szükséglet kategóriáját nem lehet egyértelmű nozológiai csoportba rendezni, így a szakmai megközelítést több szempontúság kell, hogy jellemezze. A gondozottal kapcsolatos szakmai munka összehangolásánál az egyes munkaterületek több kategóriájú diagnosztikus és problémakezelő részét kell összeilleszteni. Nagyon komoly szisztematikus közös gondolkodást igényel a gondozott csoportba illeszthetősége és a jelentkező sokrétű feladatok meghatározása. Legalább kétfókuszú komplex kezelési protokoll kidolgozása szükséges az érintet szakemberek bevonásával, amely által az egyéni gondozási és nevelési terv elkészíthető. Fontos, hogy a szakértői vizsgálatok és a helyi diagnosztikai vélemények minden fontos eleme bekerüljön az egységes szabályok szerint meghatározott ellátási, gondozási és nevelési folyamatba. A problémacsoportok teljesen egyedi jellege miatt kettős szükségletű gondozottak integráltan csak olyan csoportba kerülhetnek, ahol a gondozott jellemzői illeszkedni tudnak a csoportban élő gyermekek, fiatalok életformájához, szabályrendszeréhez és a kezelt probléma jellegéhez. A kettős vagy többes szükséglet jellemző sajátossága, hogy számtalan megjelenési formája miatt egységes ellátási-gondozási és nevelési protokoll nem határozhatja meg az elvégzendő feladatokat. SPECIÁLIS CSOPORTOK A speciális csoportokban elhelyezett súlyos disszociális irányultságú gyermekek és fiatalok felettes énje hiányosan vagy torzult módon szerveződött. Ez megnyilvánul a lelkiismereti funkciók alacsony szintjében, téves alapfeltevésekben, diszfunkcionális kognitív sémákban, az énideál kedvezőtlen fejlődésében, az érzelmi fejlődés megrekedésében, a viselkedési mintázat sajátos felépítésében, a kommunikáció maladaptív formáiban. Speciális ellátásuk egy erőteljes erkölcsiséggel áthatott terápiás környezetben elsősorban kognitív és viselkedésmódosító tréningekkel, valamint szocioterápiás, munkaterápiás effektusok alkalmazásával lehetséges. A speciális csoportokban elhelyezett súlyos pszichés zavarokkal küzdő gyermekek és fiatalok olyan reaktív, vagy pszichoorganikus problémákat hordoznak, amelyek esetében az ellátás megszervezéséhez nélkülözhetetlen klinikai pszichológus, pszichoterapeuta vagy gyermek és ifjúságpszichiáter rendszeres szakorvosi kontrollja és jelenléte. A szakszemélyzet általában pszichoterápiásan iskolázatlan, ugyanakkor olyan kezelési folyamatokba kell bekapcsolódnia, amely rendszerszerűen igényli a speciális gondozási és ápolástani ismereteket. Bármely intézményegységben található a speciális ellátásnak ez a formája, más profilú gondozott csoportokkal való kapcsolatát korlátozni kell. A súlyos pszichés zavarokkal küzdő gondozottakkal foglalkozó szakemberek között nem lehet éles szemléletbeli különbség, hiszen a speciális ellátás ezen formájában számtalan kiegészítő terápiás beavatkozásra és orvosi terápiás folyamat, kezelés megszervezésére van szükség. A súlyos pszichés zavarokkal küzdő gondozottak speciális csoportjai a szakambulanciák és az osztályos kezelési körülmények közötti működésmóddal egy olyan csoportpraxist igényelnek, amelyben nem nélkülözhető egészségügyi szakápoló vagy egyéb egészségügyi végzettségű szakember folyamatos jelenléte, ugyanis a terápiás közösség bentlakásos pedagógiai és egészségügyi feladatokat is ellát. A gondozottak terápiájára aktuális életterükben kerül sor, aminek ritmusához kell igazítani a mindennapi élet teendőit. A munkatársaknak többszintű kapcsolati kerettel kell dolgozni, ahol a gondozottakkal való személyes kapcsolat minősége egyben eszköze és tárgya is az orvosi kezelésnek. A speciális ellátás ezen csoportjaiban a gyermekpszichiáterhez vagy klinikushoz való kapcsolódás merőben eltér az általános munkatársi kapcsolatok sémájától, ugyanis a kezelési protokolltól való eltérés robbanásszerű és súlyos, életveszélyes következményekkel járó események kialakulásához vezethet.

95

A bemozduló konfliktusok a csoport életterében játszódnak le, és csak akkor nem haladják meg a csoportban dolgozók megoldási képességét és teherbírását, ha a kezelő orvosok, klinikusok megfelelő védelmet nyújtó szakismerete rendelkezésre áll, továbbá a megfelelő kompetenciával rendelkező szakemberekkel való együttműködés folyamatos és intenzív. A pszichoaktív szereket rendszeresen és kényszeresen használó gyermekek és fiatalok elhelyezése kizárólag jól elkülönített módon, a megerősítő ingerektől (triggerek) távol klinikai körülmények biztosításával lehetséges. Intézményünk jelenleg nem rendelkezik az addiktív életformával összefüggő problémák adeqat kezeléséhez szükséges feltételekkel. Az addikcióspecifikus feszültségforrások távoltartása 24 órás elkülönített orvosi kontrollt és a kondicionáló ingerektől való teljes elzártságot igényel. Intézményünkben ettől függetlenül a nemzetközi szakmai protokolltól eltérő módon elhelyezést nyertek a rendszeres szerfogyasztó gondozottak. Addiktológiai kezelést igényel az elvonási tünetcsoportok megjelenése. Tartós absztinenciát csak szegregált körülmények között lehet elérni ezért az endémiás helyzet elkerülése érdekében sürgető szükségletként jelentkezik olyan speciális intézményi környezet kialakítása, amely a szerfogyasztás feletti kontrollt és a megfelelő támogató terápiás rendszert képes működtetni. A gyermekek, fiatalok személyét tiszteljük, hiszen negatív impulzusai nem spontán módon jönnek létre, hanem csupán természetes szükségleteinek frusztrációira adott reakciók. Gondozottjaink fejlődése során a családi és hozzátartozói környezet figyelmen kívül hagyta, elutasította azokat a viselkedéselemeket, amelyek számára eredendően kellemesek voltak. Az elhanyagolást, elutasítást, súlyos bántalmazást a gyermek, mint saját tapasztalatot, beépítette az énjébe. Ezek a torzult minták a mindenkori tapasztalattal összeegyeztethetetlenül tartós feszültséget eredményeznek. Ezt a gyermek fejlődésének automatikus mechanizmusai nem képesek kompenzálni. Így a környezeti hatásokat inadequat módon veszi fel, és az énkép torzul. Az élettani és természetes lélektani szükségletek ellentétbe kerülnek a szociális normákkal. Mindezeket nagyon súlyos életesemények árnyalják. A személyiségfejlődés folyamata így nagyon komoly akadályokba ütközik. Meggyőződésünk, hogy speciális gondozottjaink komoly erőforrásokkal rendelkeznek, amelyek által megértik önmagukat, így létmódjukban és viselkedésükben az intézményi hatások eredményeként pozitív változások várhatók. Ezeket az erőforrásokat a korábbiakban elemzett kapcsolati formációkban a szakmai elvek integrált szem előtt tartásával, kölcsönkapcsolatok humanizált közegében vagyunk képesek mozgósítani. Ha a speciális szükségletű gondozott gondoskodást, mély, érzékeny, ítéletmentes megértést és elfogadást tapasztal, akkor a pozitív változások nem maradnak el. Az egész szakmai folyamatban a kapcsolatok minősége kiemelkedő jelentőségű. Ennek érdekében sok éve fáradozunk egy olyan szocio-emocionális klíma megteremtésén, fenntartásán és ápolásán, amelyben lehetővé tesszük, hogy a gondozott önmaga által, önmagán tudjon segíteni. Amint azt korábban leírtuk, a segítő kapcsolat egy interakcionális történéssorozat, amelyhez életkorspecifikus és módszerspecifikus hatásokat rendelünk. Ezeknek együtthatása képes az akadályokat felszámolni úgy, hogy a gondozottban rögzült torz szimbolizáció helyett reális értékelő és önértékelő folyamat jusson érvényre. A gondozottban összeadódnak a kívánt hatások, amely által a környezeti tényezők leképeződései pontosabbakká válnak, a tapasztalatok számára megnyílnak, énjük erősödik, elfogadják önmagukat, és megtanulják reálisan értékelni helyzetüket. Viselkedésük adaptív irányba változik, és mindezek következtében környezetükkel harmóniában lesznek képesek élni. 96

Az empátia, elfogadás és hitelesség teljesen tisztán érvényesülve egy nyílt hozzáállást jelent. Ennek kellő minőségű és mélységű megtapasztalása során a gondozott átéli, hogy a segítő szakemberek nem ártó és fojtogató hatalmak, akik miatt szükséges regresszióba csúszni. A gondozott fejlődése a kapcsolatok fejlődése mentén halad. Lassan megtapasztalja saját felelősségét, és mélyebb önfeltárásának lényegét. Szorongása csökken, észlelései differenciálódnak, megtanulja elfogadni ambivalens érzéseit, önértékelése nő, önképe és a világról alkotott felfogása a realitás irányába módosul. Érzelmi beállítódásai, átélt élményei változnak, új viselkedési elemeket tanul és próbál ki. Egyre jobban hozzáfér saját érzéseihez, kezdi megérteni azokat, és a hozzájuk kapcsolódó viselkedést. Reálisabban észleli önmagát, elfogadja saját értékeit, egész személyét. A gyermekvédelmi szakember által kimutatott segítő attitűdök egy komplex tanulási folyamatban a gondozottban önmaga vonatkozásában is megjelennek. Ez az alapja annak, hogy más emberi kapcsolatokban is képes lesz ezeket megélni. Ezen beállítódás tűrőképes és tartós gyakorlása során a gyermek, fiatal képes felismerni elfojtott pozitív és negatív attitűdjeit, rejtett motivációit. Meg tudja találni jelene és múltja fontos összefüggéseit, majd bátrabban próbálkozik először kisebb, majd nagyobb közösségi keretek között. A felvázolt szemléleti hozzáállás kielégítő feltételeket teremt olyan pszichológiai és terápiás beavatkozások igénybevételéhez, amelyek indikációs körében helyezkednek el gondozottjaink problémái (ha gyermek, fiatal emocionális feszültsége erős, önkép- és élményzavara előtérbe kerül, tartós interperszonális és beilleszkedési problémái vannak, stresszkezelési deficitekkel küzd, ambivalenciák és életvitelben megnyilvánuló problémák jellemzik, stb.). A szakértői vélemények arra mutatnak rá, hogy a gondozottak egy részének (sajnos nagyobbik részének) műveltségbeli hiányosságai, értelmi képességei, és egyéb képességei, valamint a tanulást belülről akadályozó lelki tényezők, az idegrendszeri adottságokból eredő hátrányok olyan alapvető készségek kialakítását nem tették lehetővé, amelyek miatt súlyos tanulási nehézségekkel küzdenek. A tanulási helyzetek vizsgálatánál jól érzékelhetők, hogy ezek a hiányok valósak, és hagyományos pedagógiai attitűdökkel és módszerekkel nem kezelhetők eredményesen. A speciális gondozottnak speciális oktatási feltételekre van szüksége, amelyhez folyamatosan keressük azokat az intézményi partnereket, akik bekapcsolódhatnak a munkánkba. Az oktatási feltételek speciális módja vonatkozik a tanulásszervezési keretekre, a műveltségi tartalmak közvetítésének módjára és a követelmények meghatározására egyaránt. A gondozottak önvédő, elhárító mechanizmusai (alkalmazkodási dialektusai, figyelemelterelés, oppozíció, súlyos agresszivitás, stb.) gátolják a tanulási keretekhez tartozó alkalmazkodási intelligencia érlelődését. Szükséges tehát a hátrányok felszámolása, a gondozotthoz illeszkedő fejlesztő és korrektív beavatkozások megszervezése, valamint a tanulás folyamatában a megértés, az elfogadás és a türelem gyakorlása, továbbá annak szem előtt tartása, hogy nem csupán egy tananyag-feldolgozás megoldását kell felvállalni, hanem a gondozott személyiségének általános működését kell fejleszteni vagy megváltoztatni. Amennyiben ez sikerül, abban az esetben lehet a teljesítményeket a szükséges követelményekkel szintézisbe hozni, és a gondozottat integrálni egy hagyományos oktatási környezetbe. A SPECIÁLIS PROBLÉMAPROFILOK ÉRTELMEZÉSE A pszichés zavarokkal küzdő gyermekek fogalmát az összes gyermekpopuláció 25 %-ára érthetjük, a gyermekvédelembe kerülő gondozottak esetében ennél jóval nagyobb előfordulási arányban, mintegy 60-75 %-kal kell számolni.

97

Pszichés zavar alatt a gyermeknek saját életkori csoportjához viszonyított, átlagostól eltérő viselkedését vagy betegségét értjük. A különleges és speciális ellátását igénylő gondozottak esetében a zavarok és retardációk szinte soha nem önálló problémaként, hanem több tünetegyüttes és probléma egyidejű fennállásával határozhatók meg. A gyermekvédelmi törvény értelmében speciális szükségletűnek számítanak a disszociális tüneteket mutató, a pszichés zavarokkal küzdő vagy pszichoaktív szereket használó gyerekek. Mindhárom témakör a fejlődési kórlélektan szempontjából reaktív kórképnek tekinthető. Mindegyiket multifaktorális környezeti ártalmak okozzák, mindegyik mélyén a személyiség egysége torzul, egészsége válik veszélyeztetetté. Az „eredmény” a személyiség számára egy sajátos, tartós boldogtalanság: az örömkészség, az alkotókészség, az önközlés, vagyis a kommunikáció zavara. A gyermek, fiatal nem tanulja meg az ismereteket, készségeket, érzelmeket, az emberi kommunikációt adekvát módon használni. A DISSZOCIALITÁS ÉRTELMEZÉSE Gyermek- és serdülőkorban a deviáns személyiségjegyek magatartási, érzelmi és kognitív minták hátterében minden esetben kimutathatók a temperamentum különbözőségei mellett azok a markáns környezeti nevelési ártalmak, amelyek specifikusak az antiszociális (disszociális) személyiségzavar kialakulása szempontjából: korai gyermekkorban az első szeretet tárgyának elvesztése vagy meg sem ismerése, az elsődleges anya – gyermek szeretetkapcsolat sérülése. Ennek következtében a személyiségfejlődés megakad, és lerögzül infantilis állapotában, és ez gátlón vagy torzítóan hat nemcsak az ösztön-én, hanem az érzelmi, értelmi, etikai és az embertársakkal való kommunikatív kapcsolat fejlődésére is. A személyiség érésének következő fázisában, kisiskolás korban előtérben áll az értelmi (kortikális) fejlődés, a gondolkodás és az intelligencia erőteljesebben differenciálódik. Az ebben az életkori szakaszban bekövetkező súlyos pszichotraumák, negatív környezeti hatások kimutathatóan a diszkriminatív és szintetizáló funkciók fejlődését zavarják meg. A korábbi életkori szakaszból magával hozott érzelmi disszociációt – vagyis a pozitív érzelmek befelé fordulását, önmagához kötődését, az ennek nyomán megerősödött egocentrizmust – a hibás fejlődést konfabulációkkal, kóros hazudozással, dac, oppozíció, nyílt agresszivitás, stb. tüneteivel mutatja a gyermek viselkedése. 12 éves kor felett a fizikai és lelki fejlődés fiziológiás körülmények között sem párhuzamos. A személyiségükben sérült gyermekeknél különösen megmutatkozik ilyenkor a fékek gyengesége, az etikai struktúrák és a reális én gyengesége, az érzelmi és indulati áttétek inadekvát volta. Ez a korszak az antiszociális személyiségzavar manifesztálódásának kora. A viselkedészavar előterében a kifelé irányuló nyílt, destruktív, agresszív, kritikátlan cselekedetek állnak. A serdülés előrehaladtával fiziológiás esetekben bizonyos kiegyenlítődés, fokozatos megnyugvás, stabilizálódás kíséri az új szintézist, amely a korábbi gyermek felnőttként való adaptálódását jelenti a realitáshoz és önmagához. A személyiségsérült fiataloknál azonban minél idősebbek, annál szembetűnőbbé válnak az egyes archaikus (túlélő) vagy retardált fejlettségi szintű pszichés funkciók: az irrealitás, mágikus gondolkodás, rögzült infantilis szokások, és egyre inkább előtérben állnak a személyiségzavarok tünetegyüttesei. A kogníció, vagyis a helyzetértelmezés és a helyzethez való viszonyulás sérülése abban áll, hogy a valóság reális felismerése helyére lépnek a sérelmek, az önsajnálat, az indulatok és a frusztrációk. Ennek feszültsége a személyiség számára elviselhetetlen, megfogalmazhatatlan, így ez a feszültség auto- és heteroagresszióba fordul. 98

A pedagógia felől közelítve a témát, úgy is fogalmazhatunk, hogy a rossz szocializáció nem más, mint a hibás tanulás bevésődése, amely ha rögzül, nagyon káros mind az egyén, mind a környezete számára. Ezen a ponton találkozik az oktatás, nevelés, gyógyítás a gondozott életére, lelki életére és sorsára vonatkozóan. Az antiszociális, disszociális, deviáns vagy egyszerűen „nehezen nevelhető”, - bárhogyan nevezhető – gyermek létezése a társadalomban tehát sürgetően tanítja a velük foglalkozó összes felnőttet, hogy mennyire fontos a közösségben gyakorolt hivatás. A disszociális személyiség a személyiségzavarok fogalomkörébe tartozik. Tünetei az alkalmazkodási zavarban, éngyengeségben nyilvánulnak meg. Olyan diszharmóniáról van szó, amely arról árulkodik, hogy a személyiség a belső készségei révén nem tudja kompenzálni a külvilági ártalmakat, stresszhatásokat és az alkalmazkodás szintjén torzul. Másképpen fogalmazva nem a társadalmi normáknak megfelelően épülnek be a külső tényezők a kognitív, érzelmi, akarati, viselkedési mintákba. Vagyis a személyiség kognitív, érzelmi, akarati, viselkedési összetevői rosszul szocializálódnak. Kialakulásában biológiai, környezeti, alkati és nevelési hatások játszanak szerepet. Ezek a deviáló (az átlagostól eltérő) működések fokozatosan jelennek meg már gyermek- és serdülőkorban. Ha folyamatosan fennállnak és állandóan jellemzik a személyiséget, akkor beszélhetünk felnőttkorban személyiségzavarról. A személyiségzavarok az emberi tulajdonságok szélsőséges variációi. Nem feltétlenül igényelnek kezelést. Megítélésüknél arra is kell gondolnunk, hogy az alkalmazkodóképességet mennyiben érintik. Számos hosszú távú követés, biográfiai elemzés tanúskodik arról, hogy a korai életkorban felismert és pszichológiai, pszichoterápiás segítséggel kezelt személyiségzavarok enyhíthetők, nem feltétlenül hatnak antiszociális, kriminális vagy pszichotikus fejlődés irányába. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a fejlődés az egész élet folyamán tart. Születésünktől halálunkig. Tehát nincs igazi jogunk egy keresztmetszeti kép, a fejlődés egy rövid időszakának ismerete alapján a reménytelenséget prognosztizálni. Az antiszociális gyermek, fiatal kevés felelősségérzettel, sérült erkölcsi érzékkel rendelkezik, és nem törődik másokkal. Viselkedését a szükségletei irányítják. Fő jellemzőjük a lelkiismeret hiánya. Viselkedésük impulzív, közvetlen kielégülést keres, képtelen a frusztráció elviselésére, kevés érzelmet mutat önmagán kívül bárki iránt. Nem érez bűntudatot vagy lelkiismeret furdalást. Jellemző vonásuk a hazudozásra való hajlam. A lelkiismeret az egyén saját magára vonatkozó erkölcsi tudata, illetve az önmaga megítélt erkölcsi állapota. Az egészséges, normális lelkiismeret nem kész tényt, hanem folyamatot jelöl. Személyes emberi voltunk lényegi magvát jelenti. Olyan érzéket értünk alatta, amelynek révén különbséget tudunk tenni az egyértelmű jó és rossz között. A lelkiismeret az egyén helyzetéből, életkorából és életállapotából vezethető le. Rászorul a kifejlesztésre és érlelésre vagyis a nevelés lényegesen módosíthatja.

A NEURÓZIS (PSZICHÉS ZAVAR) Fogalma a múlt században többször változott. Jelenleg a vezető tüneteket a szorongás alapján csoportosítják az orvosi diagnosztikai és statisztikai kézikönyvek. hagyományos értelemben a neurózisok olyan lelki betegségek, amelyeket Freud a tudattalan konfliktusok okozta belső feszültségekre vezet vissza, vagy amelyben olyan tünet vagy tünetcsoport áll az előtérben, ami az egyén számára gyötrelmes, idegen, elfogadhatatlan.

99

A realitástesztelés nagyjából intakt, a magatartás nem sérti a szociális normákat (noha nem mindig tökéletes a működése). A betegségkezelés nélkül relatíve tartós vagy visszatérő. Nem korlátozódik a stresszorokra adott átmeneti reakciókra és nincs kimutatható szervi kóroki alapja. Gyermekkorban a második leggyakrabban előforduló kórkép. Prevalenciája 2,5-5 % a 10-11 évesek populációjában. Az egyéni sérülékenységtől függően enyhébb vagy súlyosabb stresszhatásokra alakul ki. Tünetei életkor-specifikusak. (Szeparációs szorongás, generalizált szorongás, étkezési és alvási zavarok, stb.) A gyermekkori neurózisok kevésbé fixáltak, mint a felnőtteké, ritkán válnak krónikussá, kezelésük nagyobb eredménnyel kecsegtet. Gyermekkorban a neurotikus magatartásreakciók sokkal gyakoribbak, mint a valódi neurózisok. Egyszerű pszichés reakciók: Nem belső konfliktusok kifejezői, hanem az egészséges gyermek primer normál reakciói a megzavart környezet hatásaira. Okát a gyermek legtöbbször tudja. A kiváltó ok megszűnésével megszűnik a tünet is. (Tünetek: körömrágás, ujjszopás, hajtépés, karmolászás, orrpiszkálás, sztereotip mozgások, fej falba veregetése, kisebb hányások, hazudozás, alkalmi enuresis, stb.) Reaktív vagy szituatív neurózis: Ha az egyszerű pszichés reakciót kiváltó ok tartósan fennáll, akkor kialakul a lelki fejlődés pszichogén retardációja, amely annál szembetűnőbb, minél idősebb lesz a gyermek. A pszichés retardáció, azaz a fejlődés elakadása következtében a neurotikus tünetek állandósulnak, a környezet hatására felerősödhetnek, és az egész életen át fennmaradhatnak. A miliő megváltoztatása vagy a környezetből való teljes kiemelés nem feltétlenül rendezi a tüneteket. Komplex kezelés szükséges a gyermek és a környezet személyei számára: gyógyszer- és pszichoterápia. A komplex kezelés fogalmába elsődlegesen behelyettesíthetjük azt a gondolatot is, hogy szeretet nélkül, a sérült szeretet gyógyítása, helyreállítása nélkül sem a gyógyszer, sem a pszichoterápia nem elég hatásos. Neurózis (pszichés zavar): Betegség, melyben a krónikusan fennálló pszichés zavar következtében az életkedv, a szociális beilleszkedési készség, a munkakedv és az iskolai teljesítmény kóros mértékben csökken. Testi tünetek: Enuresis, encopresis, táplálkozási zavarok, emésztési zavarok, alvászavarok, beszédzavar (dadogás, mutizmus), mozgászavar (tic, pszichogén bénulás, görcsök), respiratorikus zavar (affekt görcsök), asthma bronchiale, hőmérsékletingadozás, vegetatív labilitás. Pszichés tünetek: Hangulatzavar (depresszió), indítékhiány (unatkozás), szorongás, kényszer, fóbia (szorongással társult kényszer). Következményes tünetek: Tanulási zavar, teljesítménycsökkenés, játékzavar, kötődési gyengeség, distancírozatlanság, agresszitivtás, hazudozás, lopás, csavargás, iskolakerülés, gyújtogatás, testi sértés, verekedés, suicidium kísérlet, szexualitás zavarai (onánia, homoerotikus viselkedés, stb.) Minden életkornak megvannak a maga jellemző tünetei. A kisgyermekkorban általában a testi tünetek dominálnak, prepubertásban a pszichések, de szinte sohasem találjuk azokat izoláltan. Ha a tünetek nem fejlődnek az életkornak megfelelően, akkor pszichés regresszió áll fenn. Köznapi nyelvre fordítva: a neurózis (amelyet az orvosi szótárak már nem is használnak, másképpen nevezték, mert kínjában az orvosi nómenklatúra is fejlődik) olyan betegség, amelynél megterhelő külső hatásra a bensőnkben beteggé válunk. 100

Szorongunk, alvás-, étvágyzavar, „idegesség” keletkezik, és ez olyan idegesség (=feszültség!), amely magától, spontán vagy türelmetlenné vált meggyengült akaratunkból ellene ható cselekvés(ünk) nélkül nem gyógyul meg. Valóság felismerésünk ép marad, de tartósan átéljük, hogy valami lelki bajunk van. Felismerjük (vagy gyermek esetében a környezete felismeri), hogy segítségre szorulunk. Mivel betegségnek érezzük, orvoshoz fordulunk, kezelést keresünk. Az orvos gyógyszert ad, és beszélget velünk… de nem meri mindig elmondani, hogy arra már nincs kapacitása, hogy környezetünkkel együtt, szeretettel, a szeretetünket is gyógyítsa. Gyermekkori neurózis esetén a pszichoterápia formáit mindig az egyénhez kell adaptálni. Exploratív terápia, célzott beszélgetéssorozat, individuális beszélgetés-, játékterápia, dinamikus pszichoterápia, mozgásterápia, művészeti terápiák, csoportos terápiák: önismereti, társas viselkedést fejlesztő pszichodráma, családterápia, viselkedéstréning, autogén tréning, stb. A betegség lefolyása függ: a környezet hozzáállásától, a nevelés módjától, a belső feldolgozási lehetőségektől, a kompenzálási lehetőségektől, a terapeuta személyiségétől és a munkakörülményeitől. Álljunk meg egy pillanatra, hogy összefoglaljam: a fentiekből látjuk a skálát, hogy a lelki zavar (mindegy, hogy miféle) a kórképek mentén hogyan fejlődik az egyszerű testi, majd az én-t érintő, majd pedig a környezetre is visszaható tünetekkel, távlati következményeikben pedig a „társadalomra is veszélyes” jelenségekké. Erre a látásmódra is a gyermekpszichiátriai gyakorlat tanítja a vele foglalkozó felnőtteket. A súlyos pszichés zavarok közé számítjuk az alkalmazkodási zavarokat (akut stresszreakciót és poszttraumás stresszbetegséget, PTSD-t), a magatartászavarokat és érzelmi zavarokat. Differenciálásuk, kezelésük pszichodiagnosztikai és pszichoterápiás (szakorvosi, ill. klinikai szakpszichológusi) eszközöket és ismereteket igényel. Az endogén pszichiátriai kórképek skizofréniás és paranoid zavarok, valamint az affektív kórképek előfordulása gyermekkorban nem számottevő, azonban a gyermekvédelemben súlyos pszichés zavarok kezelését felvállaló speciális csoportokban a férőhelyek hiánya miatt nagy arányban számolhatunk felbukkanásukkal. Kezelésük minden esetben gyermekpszichiátriai orvosi szakellátással tartósan együttműködve oldható meg. A PSZICHOAKTÍV SZEREKKEL VALÓ VISSZAÉLÉS Az utóbbi évtizedekben a gyermek- és ifjúkorúak körében is egyre ijesztőbb méreteket ölt. Testi és lelki kóros tünetekhez vezet (testi leromlás, bőrkiütés, vese-, máj-, csont-, velő-, perifériás idegek károsodása, AIDS és más fertőzések nagyobb kockázata, szorongások, figyelemzavar, feledékenység, iskolai és munkahelyi teljesítménycsökkenés, a személyiség hanyatlása, szétesése, erkölcsi, esztétikai érzék gyengülése), melyekkel gyakran találkozunk a gyermekvédelemben is. Az „ártalmas droghasználat” a BNO-10 meghatározása szerint „olyan használati módot jelent, amely a viselkedés megváltozásához vezet. Különösen szoros kapcsolat mutatkozik a fiatalkori bűnözés és a drogabúzus között. A szerek rendszeres használatával összefüggő tünetek és maladaptív magatartásváltozások, valamint járulékos következmények kezelésére hazánkban sem az egészségügy, sem a rendőrség, sem a gyermekvédelem nincs felkészülve.

101

A SPECIÁLIS ELLÁTÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI Fontos meghatározni, hogy az intézmény szakmai személyzete hogyan viszonyuljon az antiszociális viselkedésű, kóros pszichés tüneteket mutató vagy pszichoaktív szerekkel kísérletező gyermekekhez, fiatalokhoz. Csak egységes, a korábbiakban felvázolt filozófiai, antropológiai és lélektani szemlélet birtokában lehet a problémákat meghatározni, diagnosztikai kritériumokat értelmezni, a nevelési szociológiai és gyógyító intervenciókat tervezni. Szükséges mindazon szakemberek szemléleti közössége, akik a gyermekekkel, fiatalokkal és családjukkal valamilyen témakörben együtt dolgoznak (iskolai pedagógusok, orvosok, szülők, gyermekvédelmi munkatársak, pszichológusok és egyéb segítő foglalkozású szakemberek az intézményen belül és azon kívül). Szükséges annak tudatosítása, hogy mindnyájan akkor tudunk jól segíteni, ha valóban értjük és érzékeljük a gyermek lelki problémáját, annak viselkedési szekvenciáit, fejlődéstörténeti gyökereiben, mélységében és komplexitásában is. Mindnyájunknak ismernie kell, hogy az adott gondozott pszichodinamikai fejlődésének fontosabb elemeit, életének természetét, működésének törvényeit, a fejlődésére eddig ható tényezőket, és a közösen megalkotott esetformuláció alapján indulhat el a gyermek, fiatal állapotához illeszkedő szakmai munka úgy, hogy a gondozottban lévő adottságok, az otthoni és intézményi környezetéből mellérendelhető világos és előremutató beavatkozások kölcsönösen egymásra hatnak. Az intézmény szakmai tapasztalatai alapján az alábbiakban bemutatott fejlődési modellek szintetizálják azt a logikai vázlatot, amelyet a gyakorlati munkánk során tudunk használni. A gondozottak fejlődését elősegítő „vektorok” irányába mozdulnak meg az egyéni és közösségi szakmai erőfeszítések. Az ábrákon jól látható hogy az intézmény által alkalmazott életkor- és problémaspecifikus hatások (játék-, mozgás-, kreatív, önismeretfejlesztő, magatartásmódosító és szocioterápiák, kommunikatív tréningek, a gondozási, nevelési, habilitációs, rehabilitációs, továbbá a terápiás folyamatok kiegészítőjeként) jól funkcionálnak.

102

1. ábra:

A GONDOZOTTAK ÁTLAGOSTOSTÓL ELTÉRŐ, SPECIÁLIS LELKI FEJLŐDÉSÉNEK ÁTTEKINTÉSE

2. ábra:

A MALADAPTÍV IRÁNYÚ SZEMÉLYISÉG SZERVEZŐDÉS KÜLSŐ ÉS BELSŐ RIZIKÓTÉNYEZŐINEK ÖSSZEFÜGGÉSEI

103

3. ábra:

A MILIŐ MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK KÍVÁNATOS VEKTORAI

4. ábra:

FONTOSABB INTÉZMÉNYI HATÁSOK MODELLEZÉSE

104

A SPECIÁLIS ELLÁTÁS PROBLÉMASPECIFIKUS GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROTOKOLLJA REAKTÍV VISELKEDÉSI ÉS PSZICHÉS RENDELLENESSÉGEK MAGATARTÁSZAVAROK KIALAKULÁSÁNAK OKAI Soha nem vezethető vissza egyetlen okra  veleszületett sérülékenység  bio-pszicho-szociális stresszorok  szociokulturális hatások (átlagostól eltérő családi, szociális normák)  szülői felügyelet hiánya (következetlenség)  szülői fizikai és lelki betegségek  gyermeknevelési szokások (testi fenyítés, agresszív családi környezet,)  fizikai bántalmazás  szülők érzelmi támogatásának hiánya  kedvezőtlen családi légkör, állandó feszültségek és konfliktusok  problémamegoldó készségek alacsony szintje  tanulási zavarok és az ezzel összefüggő kedvezőtlen tapasztalatok, sikertelenség  túlzott aktivitás, pszichomotoros tünetek, gyenge kognitív funkciók

GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK  emberekre, állatokra, tárgyakra irányuló erőszak kockázata  súlyos önértékelési zavar  egyéni megküzdési képtelenség

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  családi körre korlátozódó viselkedési zavarok (lopás otthonról, játékok, használati tárgyak, ékszerek megrongálása, ruhák szétszaggatása, bútorok összetörése stb.) Ebben az esetben a magatartászavar egy vagy két kitüntetett személy ellen irányul  kortárscsoportba illeszkedők viselkedési zavara (barátokkal együtt harcias és fenyegető megnyilvánulások, másokkal szembeni durva bánásmód, rombolás, gyújtogatás, lopás, hazudozás, iskolakerülés, indulatosság)  kortárscsoportba be nem illeszkedők viselkedési zavara (kortárs csoporton kívüli kötekedés, durvaság, határtalan engedetlenség, együttműködési képtelenség, indulatkitörések, emberekkel, állatokkal, tárgyakkal való durva bánásmód)  nyílt oppozíciós zavar (tartósan ellenséges, provokatív viselkedés elsősorban szülőkkel, tanárokkal, nevelőkkel szemben, alacsony frusztrációs tolerancia, néhány percig tartó dührohamok, önvédő, érvelő vitatkozó beállítódás, követelőzés, a felnőttek szándékos bosszantása, trágár kifejezések stb.) GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  meg kell tanítani a gondozottakat arra, hogy felismerjék azokat a helyzeteket, amelyek kiváltják az abnormális viselkedési mintákat  meg kell tanítani a gondozottakat arra, hogy viselkedésük felett kontrollt kell gyakorolni  meg kell tanítani a gondozottakat arra, hogy szükségleteiket legyenek képesek késleltetni és ne agresszív módon érjék el azt, amit szeretnének  meg kell tanítani a gondozottakat arra, hogy lássák cselekedeteik következményeit  meg kell tanítani a gondozottakat arra, hogy az emberek szociális kapcsolataiba nem férnek bele a destruktív viselkedési minták  meg kell tanítani a gondozottakat arra, hogy a szocializált világ az emberek együttműködésére épül  meg kell tanítani a gondozottakat arra, hogy az extrém mértékű harciasság, fenyegetés, az állatokkal és tárgyakkal való durva bánásmód a társadalom általános értékrendje szerint elfogadhatatlan és büntetendő cselekedetek

105

GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK

GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  meg kell tanítani a gondozottakat arra, hogy belső feszültségeiket adaptív magatartásformák segítségével vezessék le  meg kell tanítani a gondozottakat arra, hogy a gondozottak életének és egzisztenciájának van értelme szükséges a gondozottak problémáit kommunikációs síkra terelni, átfogalmazni és újra értelmezni FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  Elő kell segíteni a gondozott helyes önértékelését azáltal, hogy megértő, biztonságos, de megfelelő határokat szabó környezetet biztosítunk számára. Ellen kell állni a provokatív, ellenséges és indulatos viselkedés visszatükrözésének, ezért valamennyi magatartási megnyilvánulást higgadtan, józanul, indulatmentesen, de határozottan kell kezelni.  Meg kell ismerni a gondozott viselkedési repertoárját és stílusát, az erőszakos magatartás tényleges indítékait annak érdekében hogy megelőzhetővé váljanak a mélyen alulszocializált és dühroham megnyilvánulások.  Lehetőleg el kell kerülni a gondozottakkal folytatott vitát és az autoritás túlhangsúlyozását, sokkal inkább együttműködésre kell bírni őket. Folyamatosan figyelni kell arra, hogy a gondozottak indulattelített állapotban ne tudják önmagukat és környezetüket fizikailag veszélyeztetni. Igyekezzünk megtalálni a fenyegető és destruktív viselkedés valós okát és tárgyát, mert ebben az esetben válik érthetővé, hogy az abnormális viselkedés ténylegesen kinek szól. A gondozottak viselkedéses kommunikációját erőszakmentes irányba kell változtatni, meg kell tanítani őket verbalizálni az őket terhelő belső feszültséget. Alternatív módszereket kell biztosítani a gondozottak számára ahhoz, hogy a súlyos agresszivitás és kóros viselkedés behelyettesíthető legyen sporttal, munkával, fizikai erőfeszítést igénylő feladatokkal és kreativitással.  A szakemberek igyekezzenek könnyen elérhető rövid távú és értelmes célokat kitűzni a gondozott számára, amelynek sikeres teljesítését mindenféleképpen pozitív ösztönzőkkel el kell ismerni (viselkedésmódosító tréning). Ezek a célok kitűzhetők egyénileg vagy közösségi formában is, amelynek segítségével a gondozottak felismerhetik saját pozitív képességeiket, és azok hosszú távú megerősítést nyerhetnek.  Feltétlenül kerülje el a szakember a durva, megalázó, elítélő, kirekesztő, becsmérlő és indokolatlanul korlátozó megnyilvánulásokat, törekedjen higgadt és tárgyilagos kommunikációra. A gondozottakkal kialakított kapcsolatban együttműködésre és párbeszédre kell törekedni, és a pozitív, előremutató tulajdonságokat szisztematikusan meg kell erősíteni.  A szakemberek bővítsék a gondozottak problémamegoldó készségeit, valamint a perceptuális, motoros, figyelmi és műveltségbeli problémák ellensúlyozására igyekezzenek segítséget nyújtani a tanulásban.  A gondozottak minden adaptív megnyilvánulására kapjanak egyértelmű megerősítést és pozitív visszajelzést.  A gondozottak szociális pozícióját szükséges javítani és biztosítani a részvételüket olyan személyközi helyzetekben, amelyekből eddig ki voltak rekesztve. A gondozottak szerezzenek kedvező szocioemocionális tapasztalatokat, sikereket és eredményeket.  A gondozottak számára nagyon fontos az időbeosztás és a társadalmi kapcsolatok kezelésének helyes formáira való szocializálás. A szakembereknek ki kell mozdítani a fiatalokat szokványos helyzetkezelési módszereikből, tanult és utánzott viselkedési jellemzőikből és megfelelő nevelői felügyelet és következetesség mellett változatos élmény- és programkínálattal készítsék elő új viselkedésminták megjelenését. A gondozottak számára fontos, hogy olyan csoportokban nyerjenek elhelyezést, ahol a csoportvezető által irányítva a társak visszatükrözései megfelelő erkölcsi nyomást fejtenek ki a számukra is tűrhetetlen viselkedés megváltoztatása érdekében. 106

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A gondozottak számára a szakemberek megfelelő szerep és kommunikációs mintát kell, hogy nyújtsanak, ezért a korlátok határozott képviselete ellenére nem táplálhatnak súlyosan negatív, kritikus, haragos érzéseket a gondozottak felé.

HIPERKINETIKUS MAGATARTÁSZAVAROK KIALAKULÁSÁNAK OKAI  a zavar organikus és környezeti okokra egyaránt visszavezethető  idegrendszeri diszfunkciók, a kontrollszabályozás zavara, az információ szervezés hiányossága  a figyelem, a szociális válasz és a helyénvaló gátlás idegrendszeri eltérése  alacsony szocioökonómiai státusz  családon belüli stresszhatások

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  túlzott aktivitás  motoros nyugtalanság  nehezen fenntartható, könnyen terelődő figyelem  figyelemkoncentrációs nehézségek  a túlzott mértékű hiperaktivitás súlyos, átható és éveken át fennáll  a túlzott aktivitáshoz társult oppozíciós hajlam és magatartászavar  impulzivitás és gyenge frusztrációs probléma  kielégítő tanulmányi teljesítmény fenntartásának súlyos nehézsége  agresszivitás, erőszakosság és túlzott ingerlékenység GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  balesetezési hajlam jelentős kockázata  a gondozott ismerje fel azokat a helyzeteket, amelyeknél fokozottan jelentkezik nyugtalansága  erőszakos magatartás kockázata és koncentrációs képtelensége  súlyos önértékelési zavar  a gondozott fokozatosan tanulja meg a viselkedése  hatástalan egyéni megküzdés feletti kontrollt  a gondozott tanulja meg, hogy viselkedése önmagát súlyosan veszélyeztetheti  a gondozott ismerje fel, hogy túlzott mértékű aktivitáshoz kapcsolódó viselkedését meg kell változtatnia  a gondozott sajátos állapota és tanulási nehézségei ellenére értékes tulajdonságokkal rendelkezik  a gondozott kortársaihoz viszonyított alacsonyabb önértékelését javítani kell  a gondozott tanulja meg, hogy egyéni viselkedése hogyan járul hozzá a környezetével kialakuló rendszeres konfliktusokhoz  a gondozott szociális funkcionáló képességét javítani kell FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A gondozottal ki kell alakítani egy bizalmi és tűrőképes kapcsolatot. Természetesnek kell venni a túlzott aktivitás alaptüneteit és a koncentrációs képesség hiányosságait. Ez a viszonyulás elősegíti a gondozott helyes önértékelésének megalapozását és egy konstruktív kapcsolatot.  Meg kell figyelni azokat az életszituációkat, amelyeknél megjelenik a fokozott nyugtalanság és impulzivitás és ezekben a helyzetekben tudatosan törekedni kell a gondozott testi épségének megőrzésére. Közbe kell lépni minden olyan esetben, amikor a gondozott környezetével való konfliktusai elmélyülnek és meg kell akadályozni a kockázatkezelő viselkedést.

107

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  Elő kell segíteni a stresszteli eseményekre adott helyes alkalmazkodási reakció kialakulását és biztosítani kell a gondozott speciális állapotához illeszkedő szakmai környezet helyes hozzáállását. A gyakran kialakuló másodlagos depresszív vagy antiszociális jellegű problémák kiépülésének megakadályozása érdekében olyan foglalkoztatási formákba kell bevonni, amelyekben sikereket érhet el és önértékelése erősödik.  Folyamatosan támogatni kell a gondozottat abban, hogy az iskolai előmenetelükkel kapcsolatos problémák csökkenjenek, ezért segítséget kell nyújtani abban, hogy a gondozott tanulási folyamata hatékonyabb legyen a fennálló nehézségei ellenére.  Segíteni kell abban, hogy a gondozott felismerje, hogy számára is vannak elérhető célok és vannak olyan képességei, amelyek által az önbecsülése erősödhet. Lévén, hogy a figyelemzavar, motoros nyugtalanság a biológiai érintettség okán folyamatosan előtérben áll, ezért el kell kerülni a folyamatos és súlyosan kritikus visszajelzéseket. a gondozottal való kapcsolati kölcsönhatásban pozitív képességeinek megfigyelésére és erősítésére kell összpontosítani.  Segíteni kell a gondozottat abban, hogy személyes adottságai ellenére bekapcsolódjon társas tevékenységekbe és támogatni kell szociális részvételét. Támogatni kell a gondozottat abban, hogy a túlzott mértékű aktivitása és agitáltsága ellenére képes legyen kapcsolatokat építeni és ehhez olyan helyzetkezelési módszereket kell tanítani számára, amelyek segítséget nyújtanak abban, hogy különböző szociális helyzetekben tudjon funkcionálni. Folyamatosan el kell ismerni és meg kell ismerni a gondozottnak azokat a törekvéseit, amelyek segítségével igyekszik megküzdeni az iskolai és társas helyzetekkel.  A gondozott számára biztosítani kell rendszeres gyakorisággal olyan testmozgási és sportolási lehetőségeket, amelyek megelőzik a súlyos izgalmi állapotok kialakulását.

A DISSZOCIÁLIS (ANTISZOCIÁLIS) ZAVAR KIALAKULÁSÁNAK OKAI  pszichofiziológiai faktorok (temperamentum)  kötődési zavarok és hiányosságok  fejlődési késések  neurológiai faktorok (vulnerabilitás)  súlyos beilleszkedési problémák az élet minden területén  tanulási nehézségek (főleg a verbális készségek elmaradásai)  perceptuális, motoros és figyelmi problémák  elhanyagolás, elhagyás és bántalmazás a szülők részéről  kegyetlen szülői magatartás  családon belül a viselkedés szabályozás teljes hiánya, következetlenség  a szülők érzelmi támogatásának hiánya  szociokulturális faktorok

108

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  képtelen a szabályok betartásával a szociális normákhoz alkalmazkodni  képtelen kielégítő, intim kapcsolatokat kialakítani másokkal  személyes előny vagy örömszerzés érdekében gyakran tapasztalható mások kihasználása, ismétlődő hazudozás  impulzivitás, gyenge frusztrációs tolerancia, tervezés és előrelátás hiánya  ismétlődő verekedést, támadást eredményező ingerlékenység és agresszivitás  saját vagy mások biztonságának vakmerő semmibevétele  ismétlődő hibákhoz vezető makacs felelőtlenség, ami a tanulás és a pénzügyi kötelezettségek megszegésével jár együtt  lelkiismeret furdalás és bűntudat hiánya miatt közömbös vagy jogos számára mások bántalmazása, becsapása, vagy meglopása

GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK  másokra irányuló erőszak jelentős kockázata  önértékelési zavar  funkcióját tévesztett önsajnálat  manipulatív magatartás és a felelősség másokra vetítése  acting out (cselekvéses megoldások)  gyakori társult szerabúzus

GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  a gondozott ismerje fel azokat a helyzeteket, amelyek kiváltják ellenségeskedését (düh, cselekvéses lereagálás)  a gondozott képes legyen megérteni és elismerni saját felelősségét a viselkedése feletti kontroll fenntartásáért  a gondozott tanulja meg, hogy ne agresszív módon fejezze ki szükségleteit  a gondozott képes legyen tiszteletben tartani a határokat  a gondozott képes legyen felismerni viselkedése megváltoztatásának szükségességét  a gondozott képes legyen elismerni, hogy a környezet durva bírálata saját hiányos önbecsülését tükrözi  a gondozott képes legyen önbecsülésében fejlődni  a gondozott képes legyen meghatározni dühének és haragjának valódi indítékát  a gondozott képes legyen feldolgozni a veszteségeket  a gondozott képes legyen átlagos körülmények között fusztráció elviselésére FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A gondozottakkal szemben a szakembereknek a sokszor durva megnyilvánulásokkal szemben is, nyugodt és higgadt magatartást kell tanúsítania, amelyben egy bizalomébresztő és következetes attitűdre van szükség. Szükséges ellenállni annak a belső nevelői késztetésnek, hogy a dühös és agresszív verbális megnyilvánulásokra agresszív válaszokat adjunk. Ez a beállítódás segíti a gondozottat reális önértékelésének kifejlődésében és megalapozza azt az együttműködő kapcsolatot, amely nélkül nem képzelhető el a szakmai munka. Az impulzusok visszatükrözésének és áttételének tűrőképes kezelése megváltoztatja a szakember és a gondozott kapcsolatának stílusát és alkalmat nyújt a kommunikáció konstruktív alakítására.  A szakembereknek tájékozódni kell arról, hogy az erőszakos magatartás különböző megnyilvánulási formáiban melyek voltak azok a környezeti faktorok, amelyek kiváltották a durva viselkedési mintákat (autoritással szembeni reakciók, személyes szükségletek kielégítésével kapcsolatos frusztrációk, indulatkitöréseket kiváltó tényezők stb.) Erre azért van szükség, hogy megfelelő megelőző intézkedésekkel a szakemberek képesek legyenek biztosítani az erőszak kitöréseket kiváltó események megelőzését és képesek legyenek biztosítani a gondozott és mások testi épségét.  A gondozott irányába tanúsított fokozott figyelem ki kell hogy terjedjen a fokozódó agresszivitás bevezető jeleinek felismerésére (összeszorított öklök, feszes tartás stb.), ezáltal a szakemberek közbeléphetnek mielőtt a helyzet súlyos heteroagresszióvá fajulna.  A szakemberek igyekezzenek arra odafigyelni, hogy a gondozott ne jusson veszélyes tárgyakhoz, amelyek használhatók sérülések okozására önmaga vagy fegyverként mások ellen.  A gondozási nevelési folyamatban fokozatosan segíteni kell a fiatalt abban, hogy felismerje ellenséges érzelmeinek valóságos tárgyát és ezáltal igyekezzen a haragot átirányítani és a feszültséget más irányba levezetni.  A szakemberek bátorítsák a gondozottat érzelmeinek szóbeli kifejezésére, amelynek során az érzelmek és a viselkedés kapcsolata egyre inkább nyilvánvalóvá válik.

109

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A gondozási, nevelési folyamatban olyan alternatív módszereket kell találni a harag és a gyűlölködés levezetésére, amely alternatív megküzdési jártasságok a felfokozott stressz kiélésére lehetőséget biztosítanak (rendszeres testedzés, fizikai erőpróbák, fizikai munka, relaxáció, asszertív tréning stb.)  A gondozási, nevelési folyamatban segíteni kell a fiatalt abban, hogy ésszerű és elérhető célokat tűzzön ki, amelynek megvalósítása által pozitív módon láthatja önmagát. Bátorítani kell önreflexiós képességeinek kialakulásában és abban, hogy felfedezze önmaga pozitív tulajdonságait és értékeit.  Szükséges felismerni a gondozottak manipulatív tendenciáit, játszmáit és ezek megakadályozása érdekében létre kell hozni egyértelmű, világos viselkedést szabályozó megállapodást, szerződést. A szerződés keretei megmutatják a gondozottnak a realitás közeli viszonyokat és annak megszegése esetén reflektálni lehet az együttműködésre épülő szabályozott magatartástól való durva eltérésre.  A gondozási, nevelési folyamatban minimumra kell csökkenteni az elítélő, megbélyegző, durván kritikus és negatív visszajelzéseket. Célszerű az extrém helyzeteket is tárgyilagos módon megbeszélni a fiatallal. Ez a fajta magatartás kölcsönkapcsolatban tartja a gondozottat és viselkedésének pozitív értelmezésére összpontosít.  A szakembereknek segítenie kell abban, hogy a gondozott új személyközi készségeket fejlesszen ki és ezáltal egyre táguló körben lehetővé váljon szociális és társadalmi részvétele. Ennek elérése érdekében a szociális és megküzdési jártasságok fejlesztését foglalkozás, illetve munkaterápiás eszközökkel kell támogatni.  A szakemberek saját viselkedésükben mutassanak rá arra a társas követelményre, hogy minden embert beleértve önmagunkat és a gondozottat is emberi méltóságukban tisztelni kell. Ez a módszer javítja a fiatalok önértékelését és a másokkal fennálló kapcsolatait.  A gondozott számára szükséges egy rendszeres időbeosztás annak érdekében, hogy fokozott türelmetlensége csökkenjen. A szakemberek gyűjtsenek gyakorlati információkat arról, hogy melyek azok a szituációk, hatások, beavatkozások, amelyek képesek az agresszív és ellenséges gondolatokat és cselekvéseket kioldani és ezek birtokában alakítsák ki a helyzetkezelési módszereket. A gondozás, nevelés folyamatában a realitás funkciók erősítésének komoly eszköze a csoportos élethelyzetek köre, ahol a gondozottak közötti kapcsolatok strukturált helyzetekben orientálhatják a fiatalt arra, hogy új megküzdési módokat találjon és keressen olyan alkalmazkodási formákat, amelyek a csoport számára is elfogadhatók.  A szakemberek tudatosan alkalmazzák azokat a csoporthelyzeteket, ahol a társak hatása, támogatása, vagy erkölcsi nyomása hatékonyan és eredményesen befolyásolják a gondozott viselkedését.  A gondozott számára segítséget kell nyújtani abban, hogy képes legyen azonosítani az életében elszenvedett veszteségeket és sérelmeket, valamint a megélt hátrányokat. Az ezzel való szembesülés lehetőséget biztosít a feldolgozatlan traumák fokozatos átdolgozására. A gondozottal kapcsolatos szakmai alapmagatartás legyen egyértelmű, őszinte, tisztességes és gondoskodó, hiszen ez a kapcsolati modell bizalmi alapon becsületes és kellően érzékeny kapcsolati alapmagatartást erősít a fiatalban. Mindezek mellett szükséges világos elvárásokat és határokat kijelölni a gondozottaknak, amely által a kontroll felelősségét fokozatosan át kell adni neki.

110

A HANGULATI ÉLET SÚLYOS ZAVARAI (DEPRESSZÍV ÉRZELMEK, PSZICHOGÉN DEPRESSZIÓ) KIALAKULÁSÁNAK OKAI  negatív életesemények  interperszonális veszteség és szeparáció  túlérzékenység a környezeti stresszhatásokkal szemben  elutasító, agresszív és büntető szülők  tartósan negatív önértékelés  szociális támogatás hiánya  családi befolyásoló tényezők (depressziós szülők)  egyes testi betegségek (balesetből, betegségből eredő károsodás) GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK  az önsértés és az önmagára irányuló agresszivitás kockázata  szociális elszigetelődés  önértékelési zavar  reménytelenség  erőtlenség

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  nyomott hangulat  az érdeklődés és az örömkészség elvesztése  fáradtságérzés  alvászavarok  koncentrációs zavarok  visszatérő öngyilkossági gondolatok  pszichomotoros izgatottság vagy gátoltság  testsúlycsökkenés vagy elhízás  értéktelenség érzése

GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  a gondozott legyen képes negatív érzelmeit kommunikálni  a gondozott építsen ki kellő számú interakciót kortársaival  a gondozottnak bővüljenek a szociális kapcsolatai  a gondozott ismerje fel saját képességeit és pozitív erősségeit  legyen képes pozitív önmeghatározásra  a gondozott vegyen részt csoportjának és az intézménynek a tevékenységeiben  a gondozott képes legyen pozitív elvárásokat megfogalmazni a jövőre nézve FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A hangulatzavarok megbontják a szabályos alvás és ébrenléti ritmust, ezért beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy nyugodt alvási körülményeket lehessen biztosítani a gondozott számára.  Csökkenteni kell a napközbeni inaktív tevékenységek és alvások számát, aktivizálni kell a gondozottat. Szükséges beállítani a gondozott szabályos ritmusát, csökkenteni kell az elalvási nehézség hátterében meghúzódó izgatottságot és szorongást és az alvási időszakban redukálni kell a környezeti ingereket.  Biztosítani kell a gondozott számára egy olyan pozitív érzelmi környezetet, amely segít csökkenteni a frusztrációit és erősíti az önbecsülését.  Segíteni kell az a gondozottat a valóságra alapozott ítéletalkotási és döntési képességeinek kialakulásában.  Be kell vonni a gondozottat olyan problémamegoldó tevékenységekbe, amely alkalmat ad arra, hogy megalapozza az önrendelkezés érzését és az önbizalom fejlődését.  Célszerű kevés választási lehetőséget nyújtani a gondozott számára, hiszen a kevesebb számú alternatíva könnyebb döntési lehetőségeket biztosít, ugyanakkor fenntartja a független döntés képességének az érzését.  A gondozottal való kommunikációban célszerű rövid és egyszerű közléseket alkalmazni, ami csökkenti a kommunikáció bonyolultságát és a dezorganizálódó gondolkodást mederben tartja.  Segíteni kell a gondozottat abban, hogy mindig a beszélgetés tárgyára figyeljen, amely által javulnak a szociális készségei.  a gondozott számára életkorának megfelelő napirendet kell összeállítani, ami előmozdítja mindennapi életének szabályozottságát.

111

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  Folyamatosan követni kell a gondozott táplálékfelvételét és testsúlyalakulását és igyekezni kell kialakítani az általános normalizált étkezési szokásokat.  Fel kell becsülni a gondozottnál az önveszélyesség mértékét és fenyegető jelzések esetén szavatolni kell a biztonságát.  Igyekezni kell a gondozottnál megtörni az önkritikus gondolati sémákat azáltal, hogy saját magán kívülre irányítjuk a figyelmét. Ennek érdekében elő kell segíteni az átlagos élettevékenységekben való részvételét.  Bíztatni kell a gondozott környezetét, kortársait, családtagjait a folyamatos kapcsolatok kezdeményezésére és ezzel oldani kell az elszigeteltség érzését.  Szükséges a gondozott számára általa kézben tartható napi célokat kitűzni, ami erősíti az önmaga feletti kontroll és uralom érzését.

A BORDERLINE TÍPUSÚ ZAVAR KIALAKULÁSÁNAK OKAI  pszichofiziológiai sebezhetőség  kora gyermekkori kötődési zavar (szeparációs szorongás)  a szorongás testi és érzelmi tünetei iránti tolerancia hiánya  stresszkezelési deficit  gyenge impulzuskontroll  családon belüli erőszak családon belüli drog- vagy alkoholabúzus  fizikai, szexuális és/vagy érzelmi bántalmazások megtapasztalása

112

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  instabil és egyben intenzív személyes kapcsolatok, amelyeket az idealizálás és a lebecsülés szélsőséges váltakozása jellemez (hasítás)  impulzivitás különböző veszélyeztető területeken (szexualitás, pszichoaktív szer használat, kockázatos viselkedési formák)  kétségbeesett igyekezet a valós vagy képzelt kapcsolatok elveszítésének elkerülésére  identitászavar amely bizonytalansággal nyilvánul meg a szexuális irányultságot, a hosszútávú célokat vagy pályaválasztást, a kívánatos barátok típusát és az előnyben részesített értékeket illetően  hangulati labilitás, a depresszió, az ingerlékenység vagy a szorongás között  inadekvát intenzív harag vagy annak kontrollálási nehézsége  ismétlődő öngyilkossági viselkedés, gesztusok, fenyegetések vagy önsértés  belső üresség és unalom krónikus érzései  az emberek iránti ambivalens érzések elviselésének képtelensége  rövid pszichotikus élmények és specifikusan paranoid vonások  manipulatív viselkedés és követelőzés  szomatizációs hajlam  jó intellektuális képességek ellenére alacsony teljesítmény  az egyedüllét elviselésének képtelensége

GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK  szorongás  hatástalan egyéni megküzdés  poszttraumás válaszok  önsértés magas kockázata  megromlott szociális kölcsönhatások  krónikusan alacsony önértékelés

GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  a gondozottal el kell kezdeni kialakítani egy olyan bizalmi kapcsolatot, amely tűrőképes  a gondozottat meg kell tanítani arra, hogy hogyan ismerhet fel, kezelhet és fejezhet ki különböző érzéseket  a gondozott számára biztosítani kell a szorongás tüneteinek csökkentéséhez szükséges lehetőségeket, relaxációs stratégiákat  a gondozottat meg kell tanítani arra, hogy a személyek közötti kapcsolatokban győződjön meg a valóságról  a gondozottak segíteni kell abban, hogy a feltörekvő intenzív érzelmei tudja kezelni és elviselni  el kell fogadtatni és el kell ismertetni a gondozottal saját felelősségét a viselkedéséért  rá kell vezetni a gondozottat arra, hogy a negatív érzések kezelésének vannak alternatív útjai  meg kell tanítani a gondozottat arra, hogy érzelmeinek, szükségleteinek és frusztrációinak a közlésében legyen konstruktív és fogadja el a támogató szakemberek útmutatásait  meg kell tanítani a gondozottat arra, hogy az őt ért traumatikus életeseményeket képes legyen feldolgozni  kondicionálni kell a gondozottat arra, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokat alakítson ki kortársaival és a felnőttekkel  a gondozott által észlelt elutasítás, stressz vagy szorongás kezelésére alakuljanak ki konstruktív módszerei  elő kell segíteni a gondozottat abban, hogy saját biztonságáról képes legyen gondoskodni  képes legyen a gondozott a kapcsolataiban felbukkanó nehézségei ellenére ezeket nem elhagyni, hanem megtartani  rá kell vezetni a gondozottat arra, hogy minden emberi kapcsolatnak vannak előnyei és hátrányai és sem a kortársak, sem pedig a felnőttek nem tökéletesek  el kell érni azt, hogy pozitív ítéletei alakuljanak ki önmagára, erősségeire, képességeire és tehetségeire nézve  képes legyen a gondozott bekapcsolódni különféle társas és foglalkoztatási szituációkba FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A gondozási, nevelési folyamatban meg kell ismerni a gondozott jellemző és gyakran használt torzult megküzdési mechanizmusait, manipulatív magatartását és játszmáit. Erre azért van szükség, mert ezen alapinformációk felhasználhatók az alternatív megküzdési jártasságok fejlesztésére. A szakmai beavatkozások során fokozatosan segíteni kell a gondozottat abban, hogy az aktuális stressz eseményekhez képes legyen alkalmazkodni.  A nevelői figyelem inkább arra kell hogy koncentráljon, hogy mi a stressz által kiváltott reakció és semmiképpen nem szabad segítséget nyújtani abban, hogy az incidensért felelős személyt a gondozottal együtt megkeresse. 113

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A szélsőséges érzelmi kilengések tárgyilagos, világos, leíró és előítélet mentes formában kell reagálni. El kell kerülni azt, hogy a gondozott bátorítást kapjon arra vonatkozóan, hogy a stressz kialakulásának vannak hibáztatható forrásai (felnőttek, munkatársak stb.) inkább arra kell orientálni, hogy rendkívül heves válaszait a különböző helyzetekre önmagának tulajdonítsa.  A gondozottal elmélyülten kell foglalkozni, különösen a kettéágazó gondolkodásával, és el kell juttatni arra a belátásra, hogy ha az ember szélsőségesen szemléli a kapcsolatait, akkor kettéosztja a világot barátokra és ellenségekre.  A bizalmi kapcsolatot úgy kell kiépíteni a gondozottal, hogy tudomására hozzuk azt, hogy minden kapcsolatnak vannak kritikus szakaszai, és a félreértelmezhető jelzések nem adhatnak alkalmat arra, hogy a gondozottal kialakított kapcsolat megszűnjön.  A gondozottal kialakított kapcsolatban közösen célszerű tanulmányozni kritikusan nehéz kapcsolati helyzeteket és a kapcsolati probléma rendezését szolgáló kommunikációs megoldásokat. Ennek a közös vizsgálatnak az eredménye lehet az, hogy csökkenni fog a gondozottban adott kritikus kapcsolati események után az érzelmi reakciók intenzitása és a hasítás automatizmusa.  Segíteni kell a gondozottat abban, hogy a benne dúló érzelmi kuszaság kitisztuljon, képes legyen azonosítani az érzelmeit, a környezetének érzelmi válaszait, hiszen az érzelmi zűrzavar az, ami a gondozottat belehajszolja az impulzív cselekedetekbe. Ha a gondozottak megtanulják felismerni, azonosítani és elkülöníteni belső érzéseiket, akkor megszakadnak az impulzivitás automatizmusai és a kapcsolati problémák megoldásának konstruktív módjai is lehetővé válnak.  Különböző szerephelyzetekben célszerű alternatív megküzdési jártasságokat kialakítani a gondozottaknál, ami által új stressz kezelési technikákat tudnak tanulni.  Folyamatosan bátorítani kell a gondozottakat abban, hogy konstruktív kapcsolatkezelési megoldásaik esetén pozitív irányban változnak és egyre ügyesebben kezelik a kapcsolati nehézségeket.  Be kell vonni a fiatalokat olyan csoportos interakciós történésekbe, társas helyzetekbe, amelyek előmozdítják a kapcsolatokba rejlő objektív szemléletét. A gyakori szociális interakciók a szociális készségek fejlődésével járnak együtt.  A gondozási, nevelési folyamatban a gondozottal kialakított bizalmi kapcsolat keretein belül meg kell próbálni feltárni a múltban elszenvedett érzelmeket, visszaéléseket és segíteni kell abban, hogy a traumák emlékeivel meg tudjon birkózni. Amennyiben felszínre kerülnek súlyos pszichotraumával kapcsolatos adatok és történeti események, akkor gondoskodni kell klinikai vagy pszichoterápiás beavatkozásokról. Amennyiben ilyen történések tudomására jutnak a szakembereknek, akkor meg kell nyugtatni a gondozottat abban, hogy ezek a jelenben már nem fordulhatnak elő és meg kell győzni arról, hogy biztonságban van.  Amennyiben a gondozott hajlamos az önsértésre, akkor a konkrét eset körülményeinek körültekintő vizsgálata szükséges, hiszen a megelőző események és az időzítés alapján lehet időben beavatkozni ezekbe az epizódokba. Gyakran a sérülés súlyossága végzetes is lehet, ezért folyamatosan elérhető kapcsolatba kell lennünk egészségügyi ellátó szervezetekkel.  A gondozott viselkedésének és érzelmi reakcióinak alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy a szakemberek felismerjék azokat a helyzeteket, amelyek fokozzák az önpusztító viselkedést.  A gondozott körül olyan odafigyelő, gondoskodó és támogató rendszert kell működtetni, amely kellő objektivitással biztosítja a valósághoz való igazodást, ugyanakkor megadja a szükséges biztonságot és pozitív odafigyelést.

114

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  Célszerű a gondozottal kötni egy úgynevezett biztonsági megállapodást, amelyben az önkárosító tevékenység személyes felelőssége megjelenik a gondozott oldalán  Folyamatosan támogatni kell a gondozottat abban, hogy a kapcsolatokhoz való viszonyában mik az előnyös és erősítendő tulajdonságok, amelyekre építeni lehet és amelyek által a problematikus kapcsolati viszonyulás javítható.  Szükséges a gondozottal kapcsolatokkal összefüggő célokat kijelölni, amelyeket meg is tud valósítani és támogatni kell azokat az erőfeszítéseket és sikereket, amiket ezeken a területeken elér.  Pozitív megerősítést kell alkalmazni még abban az esetben is, ha a teljesítmény csak megközelíti az elvárásokat.  Szisztematikusan kell tanítani a gondozottat a szociális interakciók általános jellemzőire, hiszen ezeknek a hiányosságai okozzák a kapcsolati kudarcokat (szemkontaktus, beszéd, gesztusok, testtartás, viselkedés, egyéb metakommunikatív közlések stb.).  A gondozottnak folyamatos érzelmi támogatásra van szüksége ahol a kommunikációs jártasságokat tudja fejleszteni, gyakorolni. Ezzel összefüggésben nyilvánvaló, hogy az inadekvát, obszcén, durva, agresszív, cinikus megnyilvánulásokat figyelmen kívül kell hagyni.  Folyamatosan gondoskodni kell arról, hogy a gondozott kénytelen legyen társas környezetben tevékenykedni a kommunikáció gyakorlása miatt.  A gondozottnak folyamatosan segítséget kell nyújtani abban, hogy mélyen alacsony önértékelése megváltozzon és felismerje saját értékeit. Ennek érdekében a gondozottal közösen azonosítani kell azokat az erősségeket amik az állapot elmozdítását szolgálják.

ALKALMAZKODÁSI ZAVAROK KIALAKULÁSÁNAK OKAI  valamely súlyos fizikai, vagy mentális stressz hatás  bántalmazás  közelálló személyek elvesztése  testi betegségre adott pszichikus reakció  többszörös stresszorok hatására kialakult válaszreakció (kapcsolatvesztés, elköltözés, utcára kerülés stb.)  szeretett személyt, vagy családot érintő súlyos ártalom (balesetek, katasztrófák stb.)

GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK  eredménytelen egyéni megküzdés  szorongás  önértékelési zavar  szociális kölcsönhatások romlása

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  nyugtalanság  túlzott aktivitás  szorongás általános tünetei  iskolai teljesítmény romlása  a fennálló kapcsolatok zavara  a szokásos tevékenységek megváltozása  a tünetek a stressz hatások megnyilvánulása után 3 hónapon belül lépnek fel, de jellemzően nem tartanak tovább 6 hónapnál  étvágytalanság, táplálkozási nehézségek  alvási nehézségek, alvás ritmusváltozások GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  hatékony megbirkózási képesség kialakítása a stresszorokkal  a szorongásos jelek vagy tünetek megszüntetése  a gondozott pozitív képzetek kialakítása önmagáról  pozitív szocializációs minták kialakítása

115

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A gondozottnál szükséges megállapítani a hangulati nyomottság fokát és az esetleges önsértés veszélyét. Amennyiben ez fennáll, biztonságos környezet kialakítása szükséges. A nyomott kedélyállapot és a megküzdési mechanizmus hatástalansága szélsőséges esetben öngyilkossághoz is vezethet. Elsőrendű feladat tehát, a gondozott állapotát kiváltó stresszorok eliminálása, nyugodt körülmények kialakítása, a gondoskodási feltételek megteremtése, az alapvető biztonságérzés fenntartása.  Szükséges meghatározni a gondozott szorongási szintjét és ennek megfelelően kell gondoskodni támogató kapcsolatokról a környezetében.  A szakember-gondozott kapcsolatát bizalomra kell építeni. Ebben a bizalmi kapcsolatban felszínre kerülhetnek a gondozott szorongásának okai és kialakulhatnak alkalmas megküzdési módok a különböző stressz helyzetekben.  A gondozás, nevelés folyamatában biztosítani kell új és pozitív megküzdési módszerek kipróbálását (szerepjáték, interaktív csoporthelyzetek, egyéni beszélgetések és támogatott élethelyzetek keretében). A nevelési alapfeladat az aktuális stressz tényezők kezelésének helyes módjára való felkészítés és a megküzdési mechanizmusok repertoárjának kiszélesítése.  Biztosítani kell rendszeres foglalkozás keretén belül a gondozott érzései feletti kontroll kialakításának képességét, amely által kellő ereje és bátorsága lesz saját intenzív érzelmeinek szabályozására.  Célszerű olyan feszültségoldó tevékenységek működtetése, amelyeket a gondozott szívesen és önkéntesen végez (kreatív műveletek, alkotási lehetőségek, lazító foglalkozások, rendszeres testmozgás, kirándulások stb.)  Szükséges figyelemmel kísérni a gondozott étvágyát, étkezési szokásait, a súlyvesztés vagy gyarapodás mértékét. Segíteni kell a rendszeres étkezés és táplálékfelvétel szokásainak visszatérését, gyakran vitaminokkal kell kiegészíteni az étkezési ritmust, hogy a gondozott visszanyerje a jóllét érzését.  Segíteni kell a gondozottat saját normális alvásritmusának visszaállításában, hiszen az alvás lefolyásának zavarai, különösen az elalvási nehézség, az éjszakai vagy nagyon korai felébredés kedvezőtlenül befolyásolja a gondozott általános közérzetét. Segíteni kell a gondozottat abban, hogy énje és önértékelése erősödjön, továbbá ismerje fel személyiségének és életének pozitív aspektusait. Olyan módszereket kell alkalmazni, amelyek megfelelő aktivitásra való késztetés által a személyes tapasztalatok hatására a gondozott én erejét fejleszti.  A gondozott körül olyan támaszrendszert kell kialakítani, amely könnyen elérhető számára és az esetleges nyugtalanságát képes megszűntetni. Ez a támaszrendszer folyamatos jelenlétével kell, hogy segítse a gondozottat abban, hogy megbirkózzon a különböző stressz hatásokkal vagy olyan életeseményekkel, amelyek krízist teremthetnek nála. Célszerű ezt a támaszrendszert kiterjeszteni az intézményen kívüli környezetre is és ebben nagy jelentősége van a családdal és a hozzátartozókkal való rendszeres kapcsolattartásnak. A hozzátartozók részvételét a gyermekvédelmi gyám tevékenységének bevonásával lehet rendszeresen és tartósan biztosítani.  Amennyiben a gondozott életkora megengedi, a szociális támogatás tekintetében igénybe kell venni az énerősítő kortárs kapcsolatokat is, amelyekben számos pozitív tapasztalathoz juthat és az ellazulás lehetőségét a baráti kapcsolatok is elő tudják segíteni.  Mindenképpen el kell kerülni aktuális stressz hatásokra kialakuló elszigetelődő magatartását, ezért szociális megoldások megtalálásában folyamatos segítséget kell nyújtani.

116

POSZTTRAUMÁS STRESSZBETEGSÉG (PTSD) KIALAKULÁSÁNAK OKAI  saját vagy mások életét, fizikai épségét fenyegető olyan rendkívüli stressz élmény elszenvedése, amely a normális emberi tapasztalatokon kívül esik és bárkire súlyosan megterhelő hatással lenne  súlyos erőszak és kegyetlenkedések átélése,  gyilkosság és nemi erőszak átélése  fizikai és szexuális abúzus átélése  hozzátartozókat vagy más személyeket ért brutális eseménysorok  életveszélyes helyzetek átélése  katasztrófahelyzetek átélése

GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK  poszttraumás válasz  a megküzdési képességek elégtelensége

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  életkoronként változóak  12 éves kor felett koncentrációképesség csökkenése  szellemi teljesítőképesség romlása  pszichoszomatikus tünetek előtérbe kerülése (fej, gyomorfájás stb.)  folyamatos alvászavarok  ingerlékenység vagy indulatosság, ellenszegülő viselkedés (oppozíciós hajlam)  túlzott éberség  koraérett viselkedés  rendkívüli óvatosság  pszichés megdermedés, eltompulás  szociális izoláció és beszűkülő érzelmek másokkal szemben  lidérces álmok, emlékfelvillanások, esetleges hallucinációk Hosszútávú következmények:  bizalmatlanság  alacsony önértékelés  aggresszivitás  öngyilkosság, depresszió  zavar az emberi kapcsolatokban  egyre gyengülő iskolai teljesítmény  hisztériás és disszociatív tünetek  Borderline irányú fejlődés GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  fokozatosan fel kell dolgoztatni és meg kell értetni állapotának természetét  csökkenteni kell a felidézett traumatikus események emlékeire adott szorongásos válaszok intenzitását  ki kell alakítani pozitív viszonyulását a hozzá közel álló személyekhez és a környezetéhez  meg kell tanítani arra, hogy képes legyen újra átélni érzelmeket  meg kell erősíteni a gondozott megküzdő képességeit  hozzá kell segíteni a gondozottat korábbi kapcsolataival összefüggő megszokott mintájának ismételt kialakulásához  szükséges megalapozni a gondozott pozitív jövőképét  csökkenteni kell a gondozott szorongási szintjét  indokolt esetben poszttraumás konzultációs programot kell szervezni megfelelő szakemberek bevonásával

117

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  Segíteni kell a gondozottat abban, hogy az átélt traumát fel tudja eleveníteni, felidézni, különböző helyzetekben ábrázolásokban, ami hosszútávon a traumához kapcsolódó félelmeket és szorongást csökkenti  Ennek segítségével képet lehet alkotni a trauma természetéről, a gondozott érintettségének kiterjedéséről. A traumatikus helyzet felismerése és megnevezése, esetleges újrajátszása fokozatosan csökkenti a feszültséget, az agresszív, indulatos és ingerlékeny magatartás kockázatát. A gondozottal kialakított bizalmi kapcsolat segít a biztonságérzés kialakulásában, a nyugtalanság, az alvászavarok és a túlzott éberség csökkenésében.  Meg kell tanítani a gondozottnak, hogy szorongásait hogyan képes csökkenteni és ehhez pszichológusok, valamint klinikusok közreműködését kell kérni.  A relaxációs jártasságok és a feltörekvő emlékeket feldolgozó és megszakító technikák elősegítik azt, hogy a gondozott kézben tarthassa érzéseit.  Meg kell erősíteni a fiatalt abban, hogy értékelje önmagát és azt az erőt ami lehetővé tette a súlyosan ártalmas helyzettel való megküzdését és a túlélését.  Szükséges megerősíteni azt a gondozotti közösséget amelynek meg kell értenie a súlyosan beteg reakciókat, hiszen a gondozotti közösségnek a támogatása nélkül a klinikai tünetek súlyosbodhatnak. Agresszív, antiszociális vagy depresszív irányba fordulhatnak.  A gondozott számára egy tűrőképes támogató csoportkörnyezet szükséges, amely kellően megértő, segítőkész és közreműködik a gondozott problémáinak a megoldásában. A teljes körű elfogadás légkörének megteremtésével érhető csak el, hogy sajátos reakciói csökkenjenek, természetes társas érzelmei visszatérjenek és vigasztalást nyerjen.  A gondozási nevelési folyamatban nagy hangsúlya van annak, hogy a szakemberek segítsék a gondozott érzelmeinek feltárását és közlését.  A gondozott állapotához kell igazítani a szakmai kommunikációt, a viselkedési elvárásokat, hiszen csak ennek hatására kerülhetők el az állapot súlyosbodásának következményei.  Minden szakmai beavatkozást a gondozott szorongási szintjéhez kell igazítani. A gondozott számára a legfontosabb a megértő légkör, amely fenntartja a feltétel nélküli törődés attitűdjét, a rendkívül súlyos traumán átesett gondozottal szemben.  Folyamatosan bátorítani kell a gondozottat célok kitűzésére, aktivitásokra annak érdekében, hogy kontroll érzése kialakulhasson és önbizalmát visszanyerhesse.

118

SÚLYOS SZORONGÁSOS ZAVAROK (GENERALIZÁLT SZORONGÁS, PÁNIKZAVAR, FÓBIÁK, KÉNYSZERBETEGSÉG, TIC ZAVAROK) KIALAKULÁSÁNAK OKAI  temperamentum  átlagostól eltérő izgalmi szint  stresszel teli életviszonyok  patogén gyermeknevelési szokások  jelentős stresszel együtt járó életesemények

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  többféle pszichológiai, szociális és fizikai megnyilvánulás  félelem, halálfélelem  idegesség, nyugtalanság, félénkség  a társas helyzethez nem illő viselkedés  álmatlanság  számos szomatikus tünet GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  félelem, szorongás  a gondozottban csökkenteni kell a félelmeket az ismeretlentől, helyzetektől vagy attól, hogy nem  társas kölcsönhatások romlása képes előre látni és kontrollálni a jövőben  önértékelési zavar bekövetkező eseményeket  erőtlenség  a gondozottat alkalmassá kell tenni a szociális  eredménytelen probléma megoldás tevékenységekbe való bekapcsolódásba  erősíteni kell a gondozott önértékelését, erősíteni kell a megküzdési jártasságait  elő kell segíteni a gondozott saját hatékonyságának és kontrolljának növekedő érzését  támogatni kell a gondozottat abban, hogy önmagát értékes személynek tartsa  képes legyen a gondozott azonosítani jó tulajdonságait és erősségeit  támogatni kell a gondozottat abban, hogy megfelelően ki tudja fejezni az érzéseit és szükségleteit  meg kell tanítani a gondozottat az önérvényesítés képességére, amely által megalapozódik a kompetencia érzése FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A gondozott számára olyan helyzeteket kell teremteni, amelyek ellensúlyozzák a félelemkeltő szituációktól való tartózkodását és előmozdítják az érzések és a viselkedés feletti kontroll megtapasztalását. Ennek érdekében olyan támogató kapcsolatokat kell számára biztosítani, amelyek folyamatosan pozitív visszajelzésekkel megerősítik a személyiségét.  Meg kell figyelni azokat a körülményeket, amelyek a gondozott számára szorongáskeltőek és gátolják a kielégítő szociális szerepvállalását.  Fel kell ismertetni a gondozottal, hogy melyek ezek a helyzetek és támogatni kell abban, hogy az érzéseit ezzel összefüggésben közölje. A megfogalmazott kényelmetlenség érzése csökkenti a gondozott félelmeit és szorongását.  A gondozott számára olyan ésszerű célokat és tevékenységeket kell találni, amelyek a társas kapcsolatok növekedését eredményezik és ezáltal a szociális kompetencia érzését erősítik.  Folyamatosan erősíteni kell a gondozottat a társas helyzetekkel kapcsolatos sikeres megküzdéseiben, amely által fokozódik a bátrabb viselkedésének valószínűsége.

119

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  Meg kell tanítani a gondozott számára azt, hogy a szociális támogatás és a kölcsönös kapcsolatok elősegítik a jó közérzet kialakulását és fenntartását. Ennek a tudata ösztönzi a gondozottat további szociális erőfeszítésekre és megküzdési magatartásra.  Azonosítani kell a gondozottnak azokat a tapasztalatait, amelyek szorongásainak hátterében állnak és támogatást kell nyújtani abban, hogy olyan technikákat találjon, amelyek nagyobb biztonság és kontroll érzésével járnak együtt.  A gondozott egyéni tempójához mérten fokozatosan kell bővíteni azokat a célokat, amelyeknek a megvalósításához bátorság kell, hiszen a túlzott követelések felerősítik a szorongás érzését. A gondozottakat sikeres megküzdési tapasztalatokhoz kell juttatni.  Erősíteni kell pozitív belső beszéd által a problémák kezelésének realisztikus képességét. A szakemberek részéről szükséges az elfogadás és a folyamatos megbecsülés kinyilvánítása, mert csak ez az ami segíti az önelfogadást és az előrelépést.  Szükséges a gondozott figyelmét pozitív tulajdonságainak a felfedezésére irányítani, hiszen ezeknek a tulajdonságoknak a felismerése és az önértékelés erősödése az, ami szorongásokkal és a félelmekkel szembeni belső erőforrásokat jelentik.  Meg kell tanítani a gondozott számára az önérvényesítés kognitív és viselkedéses készségeit. Biztosítani kell a gondozottat arról, hogy az átmeneti dekoncentráltság a szorongásnak tudható be és tanítani kell számára olyan szorongás oldó stratégiákat, amelyek csökkentik annak a mértékét (kognitív átértékelés, fenyegető szempontok csökkentése, relaxáció stb.).  Elő kell segíteni a gondozottnál azt, hogy a félelemkeltő szituációkkal szembesülhessen és le tudja küzdeni megfelelő megerősítés mellett félelmeit.  Szükséges a szorongás továbbterjedésének megakadályozása érdekében a gondozottat olyan tevékenységekbe bevonni, amelyben szabadon ki tudja fejezni magát, nyíltan kommunikálhat, és normális aktivitására kedvező visszajelzéseket kap.  Fel kell világosítani a gondozott környezetét, társait az állapotáról, azért hogy ne élje át a szégyent és a hibáztatást. A gondozotti csoport pozitív odafordulása megnyithatja a kommunikációt és előmozdítja a javulást.

VISELKEDÉSI ADDIKCIÓK, KÓROS SZOKÁSOK ÉS IMPULZUS KONTROLL ZAVAROK KIALAKULÁSÁNAK OKAI  veleszületett hajlam  családi környezet súlyos diszfunkciói  súlyos gyermekkori pszichotraumák és aktuális konfliktusok, iskolai nezézségek

120

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  tünettanilag a kényszeres és kockázatkerülő viselkedéstől az impulzivitásig és a fokozott kockázatvállalásig terjedő spektrumban helyezkednek el a megnyilvánulási formák  anorexia nervosa,  trichotillomania, onychophagia  bulimia nervosa  kleptománia  kóros játékszenvedély  kompulzív szexuális zavarok  pirománia

KIALAKULÁSÁNAK OKAI

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  valamennyi magatartás közös gyökere az, hogy a gondozott számára a természetes örömforrások nem hozzák meg számukra a nyugodt és oldott állapotot a súlyos diszharmonikus érzések és belső feszültségek rendkívül szélsőséges magatartásformákba szerveződhetnek. Az elkövetett cselekmények során a gondozottak megszabadulnak szorongásaiktól („szakadék katarzis”).  a viselkedési addikciók esetén szembetűnő az agresszivitás, amely a spektrum egyik pólusán súlyosan autoagresszív jelleget ölthet (önsértések, falcolások), amelyes soha nem öngyilkossági szándékból történnek. A viselkedési addikciók agresszív manifesztációjának másik végpontján jelennek meg a súlyos heteroagresszív megnyilvánulások (hazudozás, lopás, betörés, gyújtogatás stb.)  a viselkedéses addikciókhoz leggyakrabban depresszív érzelmek társulnak. Egy gondozottnál általában több megnyilvánulási forma együtt van jelen. GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  szorongás  a gondozott képes lesz megfelelő időre elhalasztani kényszeres viselkedését  hatástalan egyéni megküzdés  a gondozott képes lesz pozitív szorongás kezelési  önértékelési zavar gyakorlatokkal helyettesíteni rossz érzéseit  megromlott kapcsolatok  a gondozott helyes időbeosztást tanul és pozitív időtöltési szokásai alakulnak ki  a gondozott képes lesz eredményes megküzdési viselkedést használni  a gondozott képes lesz hozzá közel álló személyekkel az önmagára vonatkozó negatív érzéseit megosztani  a gondozott képes lesz felismerni az önuralom értésének egészséges módozatait  a gondozott képes lesz azonosítani a szenvedéseit okozó tényezőket  a gondozott képes lesz pozitív kapcsolatokat építeni, és biztonságban érzi magát a közösségben FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A gondozottal fel kell ismertetni szélsőséges viselkedésének életmódbeli hátrányait és azt, hogy viselkedésének sajátosságai következtében normális kapcsolatai leépülnek, szociális szerepei akadályozottak.  Azonosítani kell a gondozottnál a rituális viselkedést kiváltó szituációkat és célszerű úgy alakítani a közösségi körülményeket, amelyek megakadályozzák ezen ingereknek az expozícióját.  Meg kell tanítani a gondozottat arra, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyek örömmel töltik el, csökkentik a feszültségét, és megszakítják a rituális mintákat.  Alkalmat kell teremteni a gondozottnak arra, hogy az elfogadottság légkörében szabadabban fejezze ki magát, bátorítani kell gondolatainak és érzelmeinek kifejezésére.

121

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  Támogatni kell a gondozottat normál aktivitásaiban, és megfelelő mennyiségű élményt kell kínálni annak érdekében, hogy motivált legyen a változásra.  Célszerű a gondozottal kölcsönös megállapodást kötni és az erőfeszítéseit célzottan támogatni.  A gondozottnak átlagosnál nagyobb szüksége van egyéni támogató beszélgetésekre, amelyek hozzásegítik ahhoz, hogy felismerje a változás szükségességét. Ezen beszélgetésekben a pozitív gondolatok és konstruktív viselkedésformák felbukkanását szisztematikusan meg kell erősíteni. A megerősített cél viselkedés esetén nő a gondozott önkontrollja és ügyesség érzése.  Csökkenteni kell a gondozott bizonytalanság érzéseit, ezért folyamatos támogató személyekre és csoportra van szüksége. El kell követni mindent annak érdekében, hogy a gondozottnál meg lehessen nyitni a kommunikációs csatornákat bíztatni kell a fájdalmas érzések és a stresszel való megküzdés alternatív lehetőségeinek a használatára.  Fel kell ismerni a gondozott pozitív tulajdonságait és azt erősítve növelni kell az önbecsülését és egy pozitív énkép kialakulását.  A gondozottat olyan foglalkozási keretekbe kell bevonni, amelyekbe sikereket érhet el és a pozitív érzelmeket növelve az én erőt erősítik a kontroll funkciókat.  Be kell vonni a gondozottat olyan csoportos tevékenységekbe, ahol új viszonyulási sémákat tud megtanulni.  Elő kell segíteni a gondozott előremutató kortársakkal való barátságát, amelyek mint pozitív szerepmodellek új magatartásformákkal való azonosulásra késztetik.

PSZICHOAKTÍV SZERHASZNÁLAT ZAVARAI KIALAKULÁSÁNAK OKAI  kíváncsiság, élménykeresés  kortárs hatások  feszültség oldása  a környezetben élő felnőttek mintája  drogfogyasztó családtagok  pszichésen feldolgozatlan traumák  súlyos családi feszültségek  szülői elutasítás, túlzott engedékenység, következetlenség  megfelelő érzelmi biztonság hiánya  depresszív állapotok  viselkedés zavarok antiszociális magatartás

122

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK Legáltalánosabb jellemzői az alábbiak:  testi leromlottság fizikai jellemzői: megviselt arckarakter, sápadt bőrszín, a bőr lokális gyulladásai, gyakori kötőhártyagyulladás, fogyás és étvágytalanság, pupillareflex eltérések, vese- és májfunkciók károsodása; perifériás idegrendszeri károsodásra utaló tünetek: remegés és inkoordinált mozdulatok, kényszeres izomrángások, csontvelőkárosodás, AIDS kockázat, gyakori lokális fertőzések - főleg intravénás alkalmazásnál  jellemzők a hangulatzavarok, ezen belül a nyomott hangulat és csökkenő érdeklődés, az örömtelenség, levertség, pszichés közöny vagy a túlzottan emelkedett és irritált hangulat, ingerlékenység  jellemzők az amnesztikus tünetek, ezen belül a megőrző emlékezés (rövid és hosszú távú memória) károsodása. A memóriadeficit a közeli emlékek vonatkozásában kifejezettebb. Ezzel együtt járhat az időérzék és a dolgok sorrendiségének zavara, az új információk megtanulásának nehézsége

KIALAKULÁSÁNAK OKAI

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  hosszú távon megjelenhet beszédzavar, percepciós zavar, a tárgyak és helyzetek felismerésének és azonosításának nehézsége és a kognitív funkciók leépülése, elsősorban a tervezés, szervezés, következtetés és az absztrakt műveletek területén  előfordulnak pszichotikus tünetek a pszichoaktív szer használata alatt vagy azt követően. A hallucinációk jellemzően akusztikusak, kifejezettek a percepciós zavarok és gyakoriak a paranoid téveszmék. Ebben az állapotban kifejezett a motoros nyugtalanság, és az abnormális érzelmi reakciók, amelyek a rettegéstől az extázisig terjedhetnek  a pszichotikus epizódoktól függetlenül is megjelenhetnek extrém mértékű szorongásra utaló tünetek, pánikrohamok és kényszeres megnyilvánulások.  előfordulnak szexuális funkciózavarok és súlyos alvászavarok GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  alacsony önértékelés  a függőség tudatának kialakítása  gyenge megküzdési képességek  addiktív életforma megváltoztatása  bizonytalanság  gyógyulási motiváció kialakítása  kapcsolatteremtési nehézségek  a segítség iránti vágy kialakítása  intoxikáció kockázata  a rendkívüli kockázat megértése  visszaesés kockázata  az élethelyzet és önmaga elfogadása  addiktív életforma  kompetencia érzések kialakítása  reális célok kitűzése FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A megfelelő szakmai beavatkozás megtalálásához szükséges megállapítani a szerfogyasztás gyakoriságát, az adagolás módját, a szerek típusát, használatának módját és a szer iránti vágy okát.  A gondozottal bizalmi kapcsolatot kell kialakítani, ami segíti a gyógyulást, folyamatos támogató szerepével erős külső motivációt nyújt a szerek elhagyásához.  A gondozott belső gyengeségeinek ellensúlyozására széles körű támogatórendszert kell kiépíteni (család, hozzátartozók, kortársak).  A gondozott számára olyan társas környezetet kell választani, amely biztosítja az odatartozás érzését. A szerhasználat motivációjának tisztázása után a hajlamosító tényezőket szükséges elkerülni.  A szerfogyasztással összefüggő ingerek eltávolítása során ki kell vonni a gondozottat a drogokkal közvetlen és kapcsolatban álló személyek és helyzetek közeléből.  Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a gondozott ne tudjon, vagy nehezen tudjon pszichoaktív szerekhez jutni.  Távol kell tartani a gondozottat mindazoktól a feszültségforrásoktól, amelyek a szerfogyasztásra kondicionálják. Olyan megállapodást kell kötni a gondozottal, amelyben érdemes neki drogmentes életmódra áttérni. A hétköznapi élet elkerülhetetlen stresszhatásai is visszaeséshez vezethetnek, ezért tanítani kell a gondozottat stresszkezelési technikákra, a feszültségek kedvezőtlen hangulati helyzetek vagy a harag kezelésének más módjaira. Minden szernek jól meghatározható funkciója van a gondozott életében, ezért olyan helyettesítő tényezőket kell találni, amelyek kielégítik ezeket a funkciókat. 123

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A gondozottat be kell vonni olyan közösségi helyzetekbe, amelyek egy alternatív életforma kialakulásával perspektivikus jelentőségűek lehetnek. A gondozottakat olyan élményekhez kell juttatni, amelyek hosszú távon képesek ellensúlyozni a drog élmény iránti vágyat.  Hozzá kell segíteni a gondozottat ahhoz, hogy felismerje erős oldalait és értékes tulajdonságait.  Elő kell segíteni a gondozott önbecsülésének megerősödését.  A gondozottat mielőbb addiktológushoz és addikcióra specializált lelki nevelési csoporthoz kell irányítani.

ORGANIKUS ÉS SZIMPTÓMÁS MENTÁLIS ZAVAROK SKIZOFRÉNIA, SZKIZOTYPIÁS ÉS PARANOID ZAVAROK KIALAKULÁSÁNAK OKAI  egyértelmű organikus tényezők  magas rizikójú családokban jellemzően halmozódik  központi idegrendszeri funkciózavar  ezen biológiai sérülékenység talaján különböző terhelések és életesemények hatására manifesztálódik  a szülők között gyakori a személyiségzavar, a családban átélt stresszek és bizonytalanság

GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK  gondolkodási folyamatok zavara  társas kapcsolatok leépülése  hatástalan egyéni megküzdés  agresszivitás magas kockázata  egészségfenntartás hiányosságai  önellátás hiányosságai megjelenés hiányosságai

124

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  szociális elszigetelődés „furcsa” vagy excentrikus viselkedés  a napi tevékenységek nívója fokozatosan leépül  érzékcsalódások, testi, hypochondriás élmények, üldöztetéses vonatkoztatásos tartalmak, befolyásoltatásos gondolatok  auditív hallucinációk (valaki megszólítja őket, utasítást ad stb.)  vizuális hallucinációk (általában fenyegető jelenetek, szörnyek, emberalakok stb.)  téveszmék (doxazmák), legtöbbször arra panaszkodnak, hogy követik vagy mérgezik őket  a gondolkodás alaki zavara (inkoherencia és fellazult asszociációk)  érzelmi zavarok (visszavonultság, izolálódás, amelynek során az emberi kapcsolatok leépülnek és átalakulnak hallucinációs kapcsolatokba)  szorongó, gyanakvó alaphangulat, negativizmus és infantilis magatartásmódba való regresszió  fokozott vagy csökkent beszédkésztetés, beszéd sztereotípiák, ismételtetések (echolália)  pszichomotorikus zavarok  a spontán mozgás csökkenése gyakran együtt jár merev és szögletes mozdulatokkal, gyakoriak a motoros sztereotípiák, bizarr mozdulatok és testtartások GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  váljon a gondozott tájékozottá, személyére, a helyre, az időre és a környezetére nézve  képes legyen részt venni terápiás tevékenységekben  képes legyen verbalizálni kínzó érzéseit és gondolatait  jusson el odáig, hogy szociálisan elfogadható módon fogalmazza meg kéréseit

GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK

GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  ismerje fel a számára kellemes helyzeteket  javuljon kölcsönös kapcsolata kortársaival, a családdal és másokkal  ismerje fel a stressz kockázattal járó eseményeket  képes legyen a tünetek fokozódását megelőzni azáltal, hogy közli a környezetével, hogy kínosan érzi magát és fél attól, hogy elveszíti önkontrollját  jusson el addig, hogy se önmagát, se másokat ne bántalmazzon  képes legyen azonosítani azokat a külső ingereket, amelyek agresszivitást váltanak ki belőle  képes legyen felfogni a rendszeres gyógyszerszedés szükségességét  az önállóság optimális szintjéig végezze el az önellátással összefüggő tevékenységeket  képes legyen az időjárásnak megfelelően felöltözni  képes legyen megfelelő időközönként ruhát váltani FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  Fel kell mérni, hogy a gondozott fennálló tünetei mennyiben akadályozzák mindennapi jártasságuk gyakorlásában, mert ez alapozza meg a személyre szóló ellátást. Folyamatosan orientálni kell a gondozottat az őt körülvevő események valóságos észlelésében és türelmesen korrigálni kell a torzításait.  Tudatosan el kell kerülni mindazokat a témákat, helyzeteket, amelyek fokozhatják a gondozott szorongási szintjét.  Gondoskodni kell a gondozott körüli környezet biztonságáról, óvintézkedéseket kell tenni arra vonatkozóan, hogy se önmaguknak, se másoknak ne tudjanak ártani.  Tanítani kell a gondozottnak olyan technikákat, amelyek csökkentik a hallucinációk aktiválódását (tv nézés, rádióhallgatás stb.)  Ki kell tapasztalni a gondozott kedvelt tevékenységeit és erre kell építeni a foglalkoztatását.  Támogatni kell a gondozottat abban, hogy erőfeszítéseket tegyen a társas kapcsolatok kiépítése terén.  Bátorítani kell a gondozottat, amikor a szociális jártasságaiban fejlődik.  Meg kell tanítani a gondozottnak a társas érintkezés alapvető összetevőit (köszönés, szemkontaktus, testtartás, beszéd, személyes üzenetek átadása stb.)  A gondozottnak folyamatos érzelmi támogatásra van szüksége, hiszen csökkent önértékelése miatt kommunikációs készségei leépülnek.  Biztosítani kell a gondozott számára a társas jártasságok fejlődéséhez egy elfogadó, megértő csoportkörnyezetet.  Segíteni kell a gondozottat abban, hogy ismerje fel a magas kockázati helyzeteket és támogatni kell abban, hogy alternatív megküzdési módokat tanuljon.  Meg kell ismerni azokat a helyzeti rizikótényezőket, amelyek fenyegető agresszív állapotokat váltanak ki és azokat el kell kerülni.  Biztosítani kell a gondozott számára elég nagy teret és egy kellően ingerszegény környezetet.

125

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  Elő kell segíteni a gondozottat abban, hogy kontrollérzését összefüggésbe hozza a gyógyszerek rendszeres szedésével. Ez lehetővé teszi azt, hogy a gondozott a gyógyszereket tényleges segélyforrásnak tartsa.  Gondoskodni kell arról, hogy az önellátás aktuális működési színvonalát javítani lehessen, de amennyiben képtelen megszervezni ezeket, akkor ebben folyamatos támogatás kell nyújtani.  Elő kell segíteni a gondozottat függetlenségének növelésében, ebben a tekintetben minden megerősítés hatékony nála.  A gondozott saját ritmusa szerint kell biztosítani a különböző önkiszolgáló tevékenységek elvégzését, adott esetben fizikai segítséget is kell nyújtani.  A gondozott kevésbé érzékeny a hőmérsékleti változásokra, ezért gondoskodni kell az időjárásnak megfelelő öltözködésről.

BIPOLÁRIS AFFEKTÍV ZAVAR KIALAKULÁSÁNAK OKAI  a betegség több generáción keresztül jelentkezik általában

126

JELLEMZŐ MEGNYILVÁNULÁSOK  a hangulat és az aktivitás zavara, emelkedett hangulat, tettrekészség és a fokozott aktivitás váltakozik a búskomorsággal (mánia-depresszió)  a szélsőséges érzelmi epizódok között tünetmentes állapot is létrejöhet  a mániás epizód 2 héttől 6 hónapig tarthat, a depressziós epizód is átlagosan 6 hónap  az egyes epizódokhoz pszichotikus tünetek tárulhatnak  mániás epizód: emelkedett energiaszint ingerlékenység könnyű terelhetőség csökkent alvásszükséglet megfontolatlanság fokozott szexualitás megnövekedett tempójú fizikai aktivitás nincs tekintettel viselkedésének következményeire  depresszív epizód: nyomott hangulat érdeklődés és örömkészség elvesztése fáradság súlyvesztés vagy növekedés alváshiány vagy fokozott alvás lelassult mozgások értéktelenség és bűntudat érzése legyengült koncentrációképesség visszatérő öngyilkossági gondolatok

GONDOZÁSI, NEVELÉSI PROBLÉMÁK  sérülés nagy kockázata  szociális kapcsolatok romlása  együttműködés hiánya  a személyzet megpróbáltatásának magas kockázata

GONDOZÁSI, NEVELÉSI CÉLOK  el kell juttatni a gondozottat arra a belátásra, hogy a betegség akut szakaszában nem fog sérülést elszenvedni  ismerje fel a gondozott azokat a helyzeteket, amelyek potenciálisan veszélyes helyzetbe sodornák  képes legyen társadalmilag elfogadható módon együttműködni másokkal  alakuljon ki az az igénye, hogy szükséges gyógyszert szednie  önként kérje a szakemberek segítségét, ha úgy érzi, hogy az állapota rosszabbodik  képes legyen elfogadni a betegségét  fogadja el azt, hogy külső támogató rendszerre van szüksége

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A gondozott legyengült ítéletalkotási és döntési képességei miatt biztosítani kell számára a sérülés magas kockázatával járó helyzetek elkerülését.  Folyamatosan óvni kell mindenfajta veszélyt hordozó tevékenységtől  Az akut fázisokban a gondozott képtelen gondoskodni a saját biztonságáról, ezért időszakosan szükségessé válhat számára a kórházi elhelyezés  Meg kell ismerni a gondozott gondolatait és el kell terelni a figyelmét az öngyilkossági fantáziákról  a gondozottnak veszélytelen és jól strukturált környezetre és életmódra van szüksége.  A kommunikációban törekedni kell az egyszerű és konkrét közlésekre, hiszen a gondozottnak szűk a figyelmi terjedelme.  Olyan konkrét célokat kell kijelölni a gondozott számára, ami nem sok mérlegelési lehetőséget biztosít, mégis legyen választási lehetősége.  A független önirányítási képességét csak szabályozott keretek között élhesse ki.  Vizsgálni kell folyamatosan a gondozott környezetében adott ingerekre adott válaszokat és amennyiben azok kedvezőtlen következményekkel járnak, el kell kerülni őket.  A társas érintkezéseiben az alábbiakra kell figyelni. A gondozott hirtelen haragra tud gerjedni, minden olyan ingerrel szemben amelyet inzultusként él meg, ezért olyan társas környezetbe helyezhető ahol gondoskodni lehet a teljes körű biztonságáról.  Célszerű a gondozottat olyan tevékenységekbe bevonni, amely kevés társas részvételt igényel, ezáltal csökkenteni lehet a kedvezőtlen stimulusokat. Dezorganizált viselkedésű agresszív környezetben a gondozott ki van téve komoly kockázatoknak.  Az akut fázisok közötti viszonylag stabil időszakokban igyekezni kell a gondozottat a szociális működések átlagos szintjére felhozni.  Tudatosítani kell a gondozottban, hogy a gyógyszerelés elhanyagolásának súlyos következményei lehetnek.

127

FONTOSABB GONDOZÁSI, NEVELÉSI FELADATOK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK  A gondozottal el kell fogadtatni a szükséges gyógyszerelést és össze kell kapcsolni örvendetes és produktív állapotával.  Erősíteni kell a gondozottnak azt az érzését, hogy a stabil kedélyállapottal összefügg a szociális kompetenciája és személyes élményeinek gazdagsága.  A gondozottra időszakosan jellemző a teljes tagadás, amikor aktuális gondolkodási zavar lép fel nála.  Elő kell segíteni a gondozottat abban, hogy megfelelő önkontrollal betegsége felett ellenőrzést tudjon gyakorolni.  Az intézményben dolgozó szakembereknek komoly tűrőképességet kell tanúsítania, hiszen a gondozott tüneteinek kezeléséhez komoly helytállási stratégiák kellenek. Az akut fázisokban előfordulhatnak a gondozottnál a felnőttek ellen irányuló erőszakos epizódok, ezért szükséges valamennyi dolgozónak tisztában lenni azzal, hogy hogy kell ezt a betegséget helyesen fogadni.  A gondozottal foglalkozó közvetlen munkatársakat tájékoztatni kell a betegség mibenlétéről, mert ez megkönnyíti a gondozottal összefüggő szorongások megszűnését.

ENGEDÉLY NÉLKÜLI ELTÁVOZÁS AZ ENGEDÉLY NÉLKÜLI ELTÁVOZÁSSAL KAPCSOLATOS JOGSZABÁLYI KÖTELEZETTSÉGEK o Ha a gondozott, illetve egyéb okból ellátásra befogadott gyermek, fiatal engedély nélkül eltávozott a gondozási helyéről, vagy oda a számára előírt időpontban nem tért vissza, az intézmény - a gondozott esetében a gyermekvédelmi gyám haladéktalan értesítése mellett, vele együttműködésben - megkísérli felkutatni a tartózkodási helyét. o Ha az engedély nélkül eltávozott gondozott 14 éven aluli, vagy betegsége, károsodása miatt magáról gondoskodni nem tud, haladéktalanul, egyéb esetben az engedély nélküli eltávozás napján este 20 óráig az intézmény megkeresi az illetékes rendőri szervet az engedély nélkül eltávozott gondozott felkutatása érdekében. Egyúttal közli az engedély nélkül eltávozott gondozott személyes adatait, személyleírását, az azonosítására alkalmas jellegzetességeit (így különösen sebhely, műtéti heg, tetoválás, anyajegy, beszédhiba, terhesség), az eltávozásakor viselt ruházatát, az eltávozás körülményeit, és a vélt feltalálási helyeket, valamint átadja az azonosításra alkalmas fényképet. o Az intézmény értesíti az egyéb okból ellátásra befogadott, engedély nélkül eltávozott gyermek, fiatal szülőjét, más törvényes képviselőjét. o Ha az engedély nélkül eltávozott gondozottat az intézmény megtalálta, vagy ha a gondozott önként visszatért, erről az intézmény az illetékes rendőri szervet, a szülőt, illetve a gyermekvédelmi gyámot haladéktalanul, de legkésőbb 24 órán belül értesíti. o A rendőrség által megtalált engedély nélkül eltávozott gondozott előkerüléséről az intézmény értesíti a szülőt, valamint gondozott gyermek, fiatal esetében a gyermekvédelmi gyámot.

128

o A gondozási helyére visszakerült engedély nélkül eltávozott gondozottal a gyermekvédelmi gyámja bevonásával folytatott egyéni beszélgetés keretében fel kell tárni az engedély nélküli eltávozása okát és körülményeit, valamint az eltávozás alatt vele történteket, tartózkodási helyét, megélhetése forrásait. A beszélgetés megtörténtét és tartalmának lényegét írásban dokumentálni kell, és a szükséges intézkedéseket meg kell tenni. AZ INTÉZMÉNY ÁLLÁSPONTJA AZ ENGEDÉLY NÉLKÜLI ELTÁVOZÁSOKKAL KAPCSOLATBAN Az engedély nélküli eltávozás jellemzően serdülőkorú gondozottaknál fordul elő. Az ellátásba került gyermekek, fiatalok fejlődési feladataikat a másodlagos szocializáció hatósági és gyermekvédelmi intézményrendszerének közegében, az ott dolgozók szakmai kultúrájába ágyazottan kénytelenek megvalósítani. Amikor az engedély nélküli eltávozással járó megoldási kísérletekkel találkozunk, akkor tudomásul kell venni azt, hogy a serdülőnek, ezen válságos helyzete nem csupán a saját belső problémairól szól, hanem a hatósági tevékenység és a gyermekvédelmi szakellátás közegének működési zavarát is jelzi. Az engedély nélküli eltávozás egy „cselekvéses megoldás”, amelynek a hátterében az empátia a konfrontáció és az értelmezés egyensúlya felborul. Az engedély nélküli eltávozás funkciója az esetek többségében az, hogy a gondozott saját kiszolgáltatottság és tehetetlenség érzését így kívánja kompenzálni, és az őt fenyegető szabályokat és a szabályokat képviselő személyeket, ezáltal tudja ártalmatlanítani. A gyermekvédelem kontextusában a gondozott gyakran úgy érzi, hogy a hatósági szakemberek és a gyermekvédelem dolgozói a fiatal természetes kapcsolataitól való eltávolítását szolgálják, akadályozzák, és amennyiben rendőrségi körözésekre kerül sor, akkor szabályosan üldözőként fogják fel a szakembereket. Az engedély nélküli eltávozások veszélyességének a mértékét, annak minél gyakoribb megismétlődése, a realitásvesztés mértéke és a cselekvés következményeinek súlyossága jelzi. A szökésben lévő gondozottak nehéz helyzetbe hozzák a környezetüket, amelyben az intézményekbe való visszatérést követő inadekvát, dühös és kétségbeesett szakmai reakciók az állapotot segítenek fenntartani, adott esetben a súlyosbodásukhoz is hozzájárulhatnak. A hétköznapok mechanikus realitásától a saját elhárításaik miatt elszakadni képtelen szakemberek a szökési probléma bagatellizálásával vagy túldimenzionálásával gyakran helytelenül kezelik ezeket a helyzeteket. Az egyes esetek teljesen különböző kezelésétől függetlenül mai napig megfigyelhető, hogy a szakemberek értetlenségük miatt nem riadnak vissza a serdülők megszégyenítésétől. A szakemberek gyakran nem érzik át azt, hogy személyes vélekedésük ellenére a serdülőnek adott pillanatban jelentkező problémája mekkora, és ez nem segíti elő az engedély nélküli eltávozások helyes kezelését. Az engedély nélküli eltávozás a gondozottnak egy olyan cselekvéses megoldása, amelyben rendkívül változó súlyosságú patológiákkal, gyakran kaotikus érzelmi megélésekkel és fragmentált személyiségvonások képével találkozunk a gondozottak visszaérkezésekor. Az önmagát próbára tevő, határait kereső gondozott esetenként valóban veszélyes akciókba és kortárskapcsolatokba sodródhat. A tehetetlenség miatti szakmai frusztrációkból adódó harag a serdülők problémainak elutasításával egyenlő. Az engedély nélküli eltávozás csak komoly élettörténeti diszpozíciók, illetve a gyermekvédelmi közeg lélektani szervezetpatológiai okokból kialakuló nyomásának hatására válik valódi tartós devianciává. Le kell szögeznünk tehát, hogy az engedély nélküli eltávozások jelentős része elsősorban a megrendült belső egyensúly minden áron való fenntartását szolgálja. A gyakorlatban ezek többsége kapcsolati konfliktusokból, teljesítmény deficitekből, a szabályokkal való összeütközésekből vezethetők le. A szökés „intra-pszichés haszna” a gondozott számára egy olyan lelki nyereség megszerzése, amely az ökonómiájának a fenntartásához szükséges. 129

Vitatható hatékonyságú a gondozottat ebben az állapotában, a józan észre, a társadalmi normákra, a hivatali határozatokban foglalt korlátozásokra és a jövőbeni célokra hivatkozva számára személytelen szakembereknek „jobb belátásra téríteni”. Nem produktív, ha ehhez szakemberek más tekintélyeket is bevetnek (rendőrség, hatóságok stb). Az eredmény általában kevés eredménnyel kecsegtető destruktív vitáknak a fellángolása, a felnőttekkel való konfliktus kiéleződése. Ennek az oka az, hogy a gondozott egy számára kedvezőbb megoldás megtanulásáig, begyakorlásáig és kialakulásáig nem fogja feladni a vitatott magatartást és várhatóan szökni fog. A gondozottakkal folytatott hatósági küzdelem gyakran a támaszként szóba jöhető kapcsolatok további leépüléséhez vezet úgy, hogy az intézményben dolgozó szakemberek folyamatosan igazolják a serdülők eltúlzott kritikáját a hatóságokról és a gyermekvédelmi intézményekben dolgozókról. Fontosnak tartom kiemelni tehát, hogy a gyermekvédelemben dolgozó szakembereknek a gondozottak belső küzdelmét felismerő, megértő és támogató hozzáállása, attitűdje rendkívül fontos szereppel bír az engedély nélküli eltávozások megelőzése, kezelése és visszaszorítása tekintetében. A gyermekvédelmi szakellátásba kerüléssel egyidejűleg a bekerülési körülmények vizsgálata során megállapítható, hogy a gondozottak körül keverednek az inadekvát beavatkozások, a jogi és oktatási konfliktusok és szankciók, ezért az elhelyezés a gyermek, fiatal életvitelében viszonylag gyors és negatív változást jelent. Az engedély nélkül eltávozó gondozottak esetén általában olyan cselekményekre derül fény, amelyekben alkalmi vagy intenzívebb drogfogyasztás derül ki, önsértések és falcolások számos kísérletei válnak nyilvánvalóvá, gyakran megszakítják tanulmányaikat, komoly alkalmazkodási krízist élnek meg. Az összezavarodott gondozott a nevelésbe vétel során a fejlődési összeomlás jellemző képét mutatja, amely abban ragadható meg, hogy a családi viszonyok között még működőképes elhárítások, pszichés munkamódok és kompenzációs mechanizmusok nem biztosítják azt a lehetőséget, hogy a serdülő új környezete együtt tudjon élni ezekkel a válságjelenségekkel. Noha az engedély nélkül eltávozó gondozottak nagyon különböző problémákat vetnek fel, a szökések okaiként mégis érdemes kiemelni egy közös vonását ennek a magatartásformának. Az intézményből való szökések olyan viselkedéses reakciók, amelyek általában megérthetők és kezelhetővé válnak, ha sikerül valóban felfedeznünk, hogy ezek a kétségbeesett kísérletek elviselhetetlen belső feszültségek rossz megoldási formái. A serdülő beilleszkedési konfliktusának többféle dimenzióját lehet vizsgálni: a családdal és intézményi közösséggel folytatott konzultációval a serdülő kapcsolati viselkedésének direkt megfigyelésével, adatgyűjtéssel és a jellemző konfliktus – témák témalistájának összeállításával. Amennyiben gondos felmérés után a probléma ténylegesen körvonalazódik, akkor különböző stratégiák mentén lehet az illeszkedési zavart kezelni. Ezek közül kiemelendő a problémamegoldó kommunikációs tréning, illetve a gondozottat befogadó csoport szerkezeti – működési mintáinak megváltoztatása, az illeszkedési zavar áthidalhatatlan társas lélektani viszonyai esetén a gyermekcsoportból történő áthelyezés stb. A szakmai intervenciók új viselkedési és válaszadási stratégiák fejlesztését kell, hogy célozzák. A jól felépített és karbantartott gondozotti közösség jelentősége előtérbe kerül, mint a közösségi részvételt befolyásoló lényeges tényező. Fontos, hogy az engedély nélküli eltávozással összefüggésben hozott intézkedések ne azzal a céllal szülessenek, hogy csökkentsék a szakember szorongását, félelmeit vagy indulatait. Abban az esetben, ha alaposan megvizsgáljuk a realitást, és tudjuk, hogy a serdülő hol tartózkodik és biztonságban érezzük, akkor le kell számolnunk azzal a primitív mentális működéssel, hogy majd jól megbosszuljuk azt, hogy a fiatal nem tartotta magát a szabályokhoz. 130

Gyakran érzik a problémás serdülőkkel foglalkozó szakemberek, hogy egy adott engedély nélküli eltávozás „lerombolja” a nehezen elért szabálykövető magatartást, ebben az esetben neheztelés és harag jelenik meg, amely tulajdonképpen nem más, mint a felnőtt szakember „acting out”-ja. Ezekben az esetekben nem szabad elveszíteni a szakembernek segítő attitűdjét, és a helyzet alapos átgondolása után nem fogadhatja el azokat az indulatos sürgetéseket, amelyek a kényszeres rendezett helyzet megszűnésével összefüggő tudattalan fantáziáiból erednek. A szakember csak abban az esetben tudja jól kezelni a problémás serdülőkkel kapcsolatos sajátos viselkedési formákat, ha képes és hajlandó a folyamatos önvizsgálatra, amelyben el kell különítenie a személyes vágyait, a félelmeit, a megmentési, csábítási és egyéb fantáziáit és megfelelő tapintattal, ésszerű törődéssel, tűrő-képesen, megfelelő objektív kontroll mellett kell tudnia kezelni az engedély nélküli eltávozásokat.

A KÜLÖNLEGES ELLÁTÁS SZAKMAI PROGRAMJA Az intézmény különleges csoportjaiba, vagy átlagos csoportjaiba integráltan enyhe fokú, középsúlyos és súlyos mentálisan retardált, illetve az iskolai készségek különféle zavaraival küzdő gyermekeket és fiatalokat látunk el. A gyermekvédelem sok évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik a társadalom „normál” értékrendjébe nem illeszkedő családok gyermekeinek neveléséről. Jól ismertek előttünk azok a kezdeményezések, amelyek a különféle hazai és külföldi modern, hagyományos vagy alternatív pedagógiai módszereket és programokat kívánják a gyakorlatba átültetni, azzal a céllal, hogy a különleges ellátási szükségletű gyermekek, fiatalok gondozását, nevelését biztosítsák. Számos jó szándékú programot ismerünk, amelyek valójában jól karikírozható kényszerpályákon mozognak: mert mindegyikük egy multidimenzionális szociálpszichopatológiai, gyógypedagógiai tünethalmaznak csupán néhány aspektusát képes megoldásra felvállalni. Úgy kell elfogadnunk az intézmény különleges csoportjaiba kerülő gyermekeket, fiatalokat, amilyen állapotban vannak, így kell ellátnunk és gondoznunk, biztosítva a szükséges habilitációt és rehabilitációt. Képesek vagyunk szeretni, gondozni és ellátni a különböző kombinációjú retardációkkal küszködő, látszólag „rossz, csúnya”, súlyos magatartászavart, súlyos érzelmi sérülést, testi-lelki bántalmazottságot vagy bármely egyéb pszichopatológiai tüneteket hordozó gyermekeket. Hivatásunk ars poeticáját sok, az intézményben dolgozó szakember vallja és mindennapos munkájában vállalja. Célunk, hogy ezt a hivatásbeli motivációt továbbra is a gyermekvédelem keretein belül, a gondozottak javára, problémáinak kezelésére szakosodott pedagógusokkal, gyógypedagógusokkal, pszichológusokkal, orvosokkal, nevelőkkel, gyermekfelügyelőkkel, gyermekvédelmi szakemberekkel, stb. együtt, közösségben kezeljük. Az orvosi, pedagógiai, gyógypedagógiai, fejlesztő pedagógiai, szociálpedagógiai szakmák tapasztalatait összehangolva, felhasználva, közösségben gondolkozva, együtt közelítsünk a gondozottak egyéni élethelyzetéhez vagy családi keretekben megoldhatatlannak tűnő problémákhoz, és a gondozottak által mutatott tünetegyütteshez.

131

AZ INTÉZMÉNY KÜLÖNLEGES ELLÁTÁSSAL KAPCSOLATOS ALAPELVEI ÁLTALÁNOS ALAPELVEK  Az intézmény minden körülmények között biztosítja a különleges ellátásra jogosult gondozott veleszületett méltóságát, autonómiájának állapotához illeszkedő tiszteletét, beleértve a saját döntés meghozatalának szabadságát és támogatja társadalmi részvételének függetlenségét.  Az intézmény tevékenységében érvényesíti a gondozottak hátrányos megkülönböztetésének tilalmát.  Az intézmény biztosítja a szakmai környezet ésszerű alkalmazkodását a gondozottak károsodásának mértéke szerint.  Az intézmény biztosítja a gondozottak teljes körű támogató szolgáltatásokhoz való hozzájárulását.  Az intézmény egységesen fellép a gondozottak jogainak védelmében és a jogok gyakorlásának ésszerű alkalmazásában, továbbá a társadalmi részvételt indokolatlanul korlátozó méltánytalan gyakorlat megszüntetésében.  Az intézmény a különböző kompetenciáiban sérült gondozottak számára biztosítja tiszteletüket, elfogadásukat és esélyegyenlőségüket.  Az intézmény tiszteletben tartja gondozottjai formálódó képességeinek tiszteletét, identitásuk megőrzéséhez fűződő jogaiknak gyakorlását. ÁLTALÁNOS CÉLOK  Az intézmény szakmai célja, hogy a gondozottak a gondozás cselekvő és meghatározó alanyai legyenek  Az intézményi rehabilitáció célja nem önmagában a funkciókárosodás csökkentése, hanem a lehető legteljesebb körű, másokkal egyenlő és hatékony társadalmi részvétel akadályainak leküzdése és a részvétel elősegítése.  Az intézményi rehabilitáció legfontosabb célja a gondozott károsodásai és társadalmi környezet akadályai közötti kontraszt megszüntetése.  Az intézmény célja, hogy a gondozottakat érintő szakmai eljárásokban,életvitelüket meghatározó kérdésekben maximálisan figyelembe vegye a saját döntéseik meghozatalát.  Az intézmény célja a gondozottak sorstársi kapcsolatainak ápolását elősegíteni, a sorstársi közösségek kialakításához és tartalmas életéhez segítséget nyújtani.  Az intézmény célja a gondozottak számára reményt adni és ezáltal az esetleges élethelyzeti fájdalmak elviselésére felkészíteni.  Az intézmény célja a gondozottak biztonságos egzisztenciális alapjait megteremteni, számukra lakhatási lehetőséget, elegendő jövedelmet, erőszakmentes környezetet és az adekvát egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés lehetőségeit kialakítani.  Az intézmény célja, hogy a gondozottak állapotukhoz igazodva összhangban legyenek képesek irányítani társadalmi részvételük mikéntjét, saját határaikon belüli biztonságos keretek kialakítását.  Az intézmény célja, hogy a gondozottak számára biztosított szociális készségfejlesztés és foglalkoztatási rehabilitáció által támogatott döntéshozatalban aktív részt tudjanak vállalni.  Az intézmény célja, hogy a gondozottak megfelelő megküzdési képességekkel rendelkezzenek, az esetleges veszteségeket kétségbeesésüket fel tudják dolgozni és sikeresen kezelni.  Az intézmény célja, hogy a gondozottak személyes életüknek értelmet tudjanak adni és tartalmas, hasznos társadalmi szerepet tudjanak felvenni.

132

MENTÁLIS RETARDÁCIÓ A mentális retardáció kifejezést a manapság használatos klasszifikációs rendszereknek megfelelően (BNO10, DSM-III. és IV.) általában tágabb értelemben az összes típusos oligofréniák és az enyhébb átmeneti formák egészének megjelölésére használjuk. Az oligofrénia típusos formái és az épelméjűség között folyamatos átmenetet képező köztes formák is ide tartoznak. Ez alatt szignifikánsan átlag alatti általános intellektuális működést, teljesítményt értünk az adaptív magatartás hiányosságaival együtt. Olyan elégtelenül fejlett állapotról van szó, amelyet elsősorban az értelmi akadályozottság és a szociális inkompetencia jellemez. A kóreredet felderítése során a részletes anamnézisből kiderül, hogy az akadályozottság az intézményben elhelyezett különleges ellátásra szoruló gondozottak esetében kis részben genetikai, nagyobb részben környezeti, fizikai kórokok, illetve szociokulturális faktorok fő vonalai köré csoportosulnak. A legjellemzőbb környezeti ártalmak között tartjuk számon az édesanya toxaemiáit, drog- és alkoholfogyasztását, fertőzéseket és az elégtelen prenatális gondozást. Perinatálisan elsősorban koraszülöttség, illetve szülési sérülések, posztnatálisan gyakori virális, illetve bakteriális fertőzések, agysérülések, anoxiák, extrém alultápláltság, illetve környezeti toxinok szerepelnek. Szociokulturálisan az alacsony szociokulturális környezetben lévő családok erősen elhanyagolt gyermekeiről van szó, akik születésüket követően hiányos emocionális és intellektuális stimulációban, pszichoszociális deprivációban, és a táplálás elégtelenségében voltak kénytelenek felnőni. A fentiekből következik, hogy esetükben a mentális retardációt a különböző készségek és az intelligencia minden területén megfigyelhető károsodása (kognitív, nyelvi, motoros és szociális készségek) jellemzi.

A magatartás károsodás mértékének specifikálására általában négy jelet használ a klasszifikációs irodalom: F7.0 – nincs vagy minimális a magatartási rendellenesség F7.1 – jelentős magatartási rendellenesség, amely figyelmet és kezelést igényel F7.8, F7.9 – más, ide nem osztályozható nem meghatározott magatartási rendellenességek. Az intelligencia nem egységes jellemvonás, hanem különböző, többé-kevésbé specifikus készségek alapján ítélhető meg. Noha általában ezek a készségek hasonló szintre fejlődnek mindenkiben, mégis jelentős eltérések lehetnek a készségek között, különösen a mentálisan retardált gyermekekben, fiatalokban. Súlyos károsodást mutathatnak egy adott területen (pl. nyelvi fejlődés), vagy lehetnek kiemelkedőek egy speciális területen. (vizualitás). Ez problémát jelent, hiszen az intellektuális szint meghatározása során az elérhető összes információra kell alapozni az állapot megjelölését, beleértve a klinikai eredményeket, az adaptív magatartást, valamint a pszichometriai tesztekben nyújtott teljesítményt. A különleges ellátásra jogosult gyermekek, fiatalok esetében csak korrekt diagnózis alapján lehet dolgozni, ezért a képességek globális felmérését helyi diagnosztikai kontrollal ki kell egészíteni. A megadott IQ szintek csak útmutatónak szolgálnak, és ki kell, hogy egészüljenek egyéb kategóriákkal, amelyek a gyermek, fiatal specifikus hátrányos állapotának működési szintjét is meg tudják határozni (kifejező nyelvi problémák, halláskárosodás, fizikai károsodás), továbbá el kell elhelyezni a gyermeket, fiatalt egy szociális érettségi és adaptációs skálán. Tudnunk kell, hogy mire képes a gondozott a mindennapi életben.

133

ENYHE MENTÁLIS RETARDÁCIÓ Az enyhén retardált gyermekek és fiatalok valamennyi késéssel kezdenek el beszélni, de legtöbbjük eléri a mindennapi élethez szükséges beszédkészséget, képesek a társalgásba bekapcsolódni, és közösségben élni. Legtöbbjük eléri a teljes függetlenséget az önellátásban (evés, tisztálkodás, öltözködés, széklet- és vizeletürítés), a gyakorlati és háztartáskörüli készségekben. A legfőbb nehézséget az iskolákban a szellemi teljesítményt igénylő feladatok okozzák, hiszen sokuknak jelentős problémája van az írással és az olvasással. Legtöbbjük specifikus hiányosságaik miatt speciális iskolában tanul, ahol készségeik fejlesztésére tervezett képzésben vehetnek részt. Az iskolát befejezve olyan pályaorientációt kell alkalmazni náluk, amelyben a későbbi életútjuk tekintetében olyan feladatokkal kell megbirkózniuk, amelyek inkább gyakorlati és nem a szellemi készségek mozgósítását igénylik. Önmagában az enyhe mentális retardáció nem jelent problémát, ugyanakkor, ha észrevehető érzelmi és szociális éretlenséggel is társul, akkor annak következményei a társadalmi integráció tekintetében súlyosak, hiszen a kulturális szokásoknak és elvárásoknak nem tud megfelelni, és a későbbiekben sem a házasság, sem a gyermeknevelés vonatkozásában sem tudnak megfelelően funkcionálni. Az enyhén mentálisan retardált gyermekeink, fiataljaink különleges ellátása, annak magatartási, érzelmi és szociális nehézségei és a szükséges támogatás sokkal közelebb áll a normál intelligencia-övezethez tartozó gyermekeink szükségleteihez, mint a közepesen vagy súlyosan retardált gyermekek és fiatalok specifikus problémáihoz. Megfelelően standardizált IQ-teszttel az 50 – 69 közötti IQ enyhe mentális retardációra utal. Gyermekeink és fiataljaink esetében ez az állapot általában koegzisztál valamifajta hátrányos testi állapottal, magatartászavarokkal és egyéb pszichopatológiai tünetekkel. MÉRSÉKELT (KÖZÉPSÚLYOS) MENTÁLIS RETARDÁCIÓ Az ezen kategóriákba sorolható különleges ellátásra jogosult gyermekek és fiatalok nyelvi és értelmi képességének fejlődése lassú, és ezeken a területeken az elérhető szintjük is behatárolt. Az önellátási és mozgáskészségük visszamaradott, sokan egész életükön át felügyeletre szorulnak. Az iskolai munkában való előrehaladásuk oly mértékben behatárolt, hogy csak nagyon kis százalékuk képes az olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges alapvető készségek elsajátítására. A számunkra elérhető speciális iskolák képzési programja lehetőséget ad a behatárolt készségek kifejlesztésére, illetve néhány alapvető készség elsajátítására. Felnőttként képesek egyszerű gyakorlati munkavégzésre, ha a feladatuk pontosan meghatározott, és ehhez szakképzett irányítást kapnak. Teljesen önálló életvitelre nagyon ritkán képesek, ezért gondnokság alá helyezésüket időben szükséges kezdeményezni. Többségük képességeinek megfelelő szinten szociális fejlődést mutat, ezért szükséges a többiekkel való kapcsolatát ápolni és erősíteni, továbbá az intézmény „társadalmi” eseményeibe bevonni. Az IQ általában 35 – 49 közötti úgy, hogy a képességek profilja általában eltéréseket mutat. Jellemzően a vizuális készségek magasabb szintje mutatkozik meg a nyelvi fejlődés súlyos elmaradásaival szemben, míg más gyermekek, fiatalok élvezik a szociális interakciókat és az egyszerű társalgást. Számtalanszor megkérdezik ugyanazt, és minden alkalommal el is fogadják a válaszokat. Egyesek képesek egyszerű társalgásra, míg mások csak annyira tudnak beszélni, ami az alapvető szükségleteik eléréséhez elegendő. Ebben a csoportban vannak, akik sohasem tanulnak meg beszélni, noha egyszerű utasításokat megérthetnek. Többségükben organikus kóroktani tényezők mutathatók ki, bizonyos százalékban más fejlődési zavarok is jelen vannak. A pontos diagnózis itt is nagyon fontos, hiszen nagy hatással van arra, hogy milyen ellátást igényel a gyermek vagy fiatal.

134

SÚLYOS MENTÁLIS RETARDÁCIÓ Ebbe a kategóriába tartozó gyermekek és fiatalok klinikai képe, az organikus kóroktani tényezők és a társuló állapotok az alacsonyabb szintű teljesítmény szempontjából nagyon hasonlít a mérsékelt mentális retardációhoz. Az ide tartozó gyermekek, fiatalok többsége motorosan károsodott vagy más deficitje is van, ami klinikai szempontból jelentős központi idegrendszeri károsodásra vagy fejlődési rendellenességre utal. Az IQ általában 20 – 30 közötti. HABILITÁCIÓ ÉS REHABILITÁCIÓ A társadalom törekvése, hogy a sérült és az önálló életvitelre korlátozottan vagy nem képes gyermekeket, fiatalokat integrálja a társadalomba. A rehabilitáció nyilvánvalóan a gyermek, fiatal állapotától függően különböző szinteken valósulhat meg. A rehabilitáció során a maradandóan károsodott kognitív funkciók miatt az emocionális élet differenciálatlanságával, az adaptációs készségek beszűkülésével számolnunk kell. A habilitáció célja: az akadályozott gyermek, fiatal közösségbe való integrálása, képességeinek megfelelő munkavégzésre történő orientálása, és olyan biztonságos elfogadó környezet biztosítása, ahol az alapvető szükségleteinek kielégítésére sor kerülhet. Az akadályozott gyermekek és fiatalok szocioterápiája és rehabilitációja gyógypedagógiai speciális nevelésen alapul. Tekintettel arra, hogy a társadalomban egyre kvalifikáltabb munkaerőre van szükség, így a fentiekben jelzett populáció mindinkább kiszorul a munkából, hiszen a képességük és a követelmények egyre távolabb kerülnek egymástól. A munkába való bekapcsolódásuk csak védett munkahelyen történhet, vagy otthon maradnak és a házkörüli munkákban hasznosítják magukat. Azok a jó képességű, ám enyhén retardált intellektusú gyermekek, fiatalok, akik sikeresen megbirkóznak az elméleti feladatokkal, szakmunkásképzőkben, szakiskolákban folytathatják tanulmányaikat, ahol képességeiknek megfelelő szakmát választhatnak, majd később a munkahelyükön önállóan dolgozhatnak. A középsúlyos, illetve súlyosan retardált gyermekek illetve fiatalok számára a szociális bentlakásos foglalkoztató intézmények teremtenek gyógypedagógiai és szocioterápiás közösséget, ám az oda történő bejutásra hosszú ideig várakozni kell. Ezekben az intézményekben a gondozottak egyszerű, egyénre szabott, könnyen megtanulható munkát végeznek. Ismereteiket bővítő, gyógypedagógiai és kreatív foglalkozások, szervezett kulturális és sporttevékenységek biztosítják. Ezekben az intézményekben gondot fordítanak a viselkedésformák alakítására, az emberi kapcsolatok szociális normáinak megtanítására.

FEJLŐDÉSI ZAVAROK A fejlődészavarok nem egységesen osztályozottak a különböző klasszifikációs rendszerekben, jellemzőik azonban közös vonásokkal bírnak. Ezek az alábbiak: - A fejlődészavar kezdete kivétel nélkül a kisgyermekkorban illetve a gyermekkorban van. - A funkciók fejlődésének beszűkülése vagy késlekedése. - Tartósan fennáll (a fogalom azt jelzi, hogy nem állt fenn korábban a funkció normális fejlődésének semmilyen periódusa, tehát nincs szó veszteségről). - Tipikus, hogy a gondozott növekedésében többé-kevésbé visszafejlődhetnek. 135

Fajtái: - Lelassult funkciófejlődés - Megmaradó funkciódeficit - Redukált funkciós teljesítményi szint.

A BESZÉD ÉS A NYELV FEJLŐDÉSI ZAVARAI A beszéd és a nyelv fejlődési zavarait nem tudjuk közvetlenül neurológiai megbetegedéssel, a beszédmotorika zavarával, érzékszervi sérüléssel, az intelligencia csökkenésével vagy környezeti faktorokkal magyarázni. A zavar jellemzően akkor definiálható, ha a beszédfejlődés olyan mértékben késlekedik, hogy a készség megfelelő teszteljárásával a 2-szigma határon kívül esik. Artikulációs zavar: Nem más, mint lassult hangzóelsajátítás. Kihagyások, a hangzók torzulásai vagy pótlásai a normál variánsokon kívül esnek, és emiatt másoknak nehézségei támadnak a beszéd megértésében. Megfelelő logopédiai támogatással a zavarok jó prognózissal kezelhetők. Expresszív beszédzavar: Nem más, mint a beszélt nyelv gyengesége. Ide tartoznak a korlátozott aktív szókinccsel rendelkező gyermekek és fiatalok, és a dysgrammatizmus. Szakszerű logopédiai támogatás mellett nem túl jó prognózissal fejleszthető. Receptív beszédzavar: A beszéd megértésének fejlődési zavara. Az intézményünkbe elhelyezett 3 éves kor feletti gyermekek és fiatalok esetében a dysgrammatizmus jellemző, amelyben alapvető fogalmakat nem tudnak elkülöníteni. Szinte minden esetben az expresszív beszéd is egyidejűleg károsodott. A zavar gyakran jár együtt szociális, érzelmi és magatartászavarral. Megfelelő logopédiai támogatás mellett a zavar prognózisa viszonylag kedvezőtlen. Az intézményünkben elhelyezett különleges ellátásra jogosult gyermekek és fiatalok esetében a zavar előfordulási gyakorisága az átlag populációban mérthez képest mintegy tízszeres. Ez érthető azáltal, hogy a zavar patogenezisében a kora gyermekkori strukturális vagy funkcionális cerebrális zavar mellett jelentős kóroktani tényező a családi környezet beszédet érintő deprivációja. A beszéd és a nyelv fejlődési zavaraival küzdő gyermekek és fiatalok interdiszciplinárisan diagnosztizálhatók. A teljes gyermek- és ifjúságpszichiátriai vizsgálat mellett – különösen a beszédfunkciókra vonatkozó - standardizált tesztek szükségesek, amellett, hogy ki kell zárni a hypacusis különböző formáit. A gyermek és fiatal különleges ellátása során szükséges megoldani a korai beszédkezelést, a beszéd gyógypedagógiai támogatásával és logopédiai gyakorlással. Fontos a beszédmotiváció bátorítása és fenntartása. A nevelői munkában fókuszálni kell az akusztikus, a taktilis, a ritmikus elemek használatára, és szükség van rengeteg szerepjátékra, mozdulat-játékra, és a gesztusokban a mimika bevonására a foglalkoztatás folyamatába. A kísérő szociális, emocionális és magatartási nehézségek kezeléséhez pszichológiai, illetve szükség esetén gyermekpszichiátriai támogatást kell rendelni.

136

AZ ISKOLAI KÉSZSÉGEK ZAVARAI Az ebbe a csoportba sorolandó különleges ellátásra jogosult gyermekek és fiatalok esetében az olvasás, a helyesírás és a számolás elsajátításának zavarait értjük. A teljesítmények mindenkor egyértelműen alatta maradnak az intelligenciakor alapján elvárhatónak. A tanulási gyengeség nem a tanulási alkalom hiányának a következménye, és nem írhatók egyértelműen cerebrális károsodások számlájára. Olvasás és helyesírás zavar: A zavar az olvasási jártasság megtanulásának nehézségéből áll, ami rendszerint helyesírási zavarral jár együtt. A helyesírási nehézségek jellemzően tartósabban fennmaradnak még akkor is, ha az olvasás fejlődése normalizálódott. Az olvasászavar extrém hibás, akadozó, lassú vagy szökellő gyorsolvasásról ismerhető fel. A hangos olvasásban kihagyások, ferdítések vagy betű és szópótlékok fordulhatnak elő. A helyesírás épp ilyen túlzóan hibás. A szavak analízise az egyes betűkből és a betűk szintézise szavakká csak elégtelenül sikerül. A hibáknak olyan tipológiája, amely specifikus lenne a diagnózisra, nem létezik. Jellemzően, mintegy 10 %-ban vizuo-motoros érzékelési nehézségek mutathatók ki, és ugyancsak hasonló %-ban beszédfejlődési zavarok. A pszichopatológiai kísérő tünetek – amelyek másodlagosan fejlődhetnek ki – gyakran megfigyelhetők, és kezelendők (hiányzó teljesítmény-motiváció, emocionális zavarok - félelem iskolai kudarcoktól, hangulatzavarok, hiperaktív tünetek, pszichoszomatikus panaszok, szociális magatartás zavarai, elsősorban házi feladattal kapcsolatos konfliktusok, disszociális viselkedés). Amennyiben gyakori sikertelenségi tapasztalatok önértékelési sérülésekhez vezetnek, és hiányzik a megfelelő családi támogatás, vagy az adekvát iskolai támogatás, a gyermek, fiatal gyermek- és ifjúságpszichiátriai támogatása szükséges. A fenti zavarokat súlyos esetben már az első iskolai évben, de legkésőbb második osztályban felismerhetjük, jobb képességű gondozottak esetében csak harmadik, negyedik osztályban jelentkezik, amikor az iskolában halmozottan idegen szövegekkel találkozik. Intézményünkben a zavar előfordulásának gyakorisága sokszorosa az átlag populációban mért gyakoriságnál. A zavar patogenézisében központi idegrendszeri információ-feldolgozási nehézségek állnak. A helyi diagnózisban döntő a gyógypedagógiai tapasztalat, amelyre szükség van az olvasás és a helyesírás tartós kudarca esetén. A diagnózishoz standardizált olvasási és helyesírási tesztek, intelligencia diagnosztika és orvosi vizsgálat tartozik, amely kizárja az érzékszervi sérülést, a primer pszichés vagy neurológiai megbetegedést. Hozzátartozik egyéb részteljesítmény gyengeség diagnosztikája is (beszédfejlődés, motorikus fejlődés, koncentráció, stb.) Mindezt ki kell egészítenie egy korrekt anamnézisnek, amely adalékokat nyújt az esetleges családi halmozódásra. Az olvasási és helyesírási zavar szakmailag korrekt edukációjának három fókusza van: az olvasás és a helyesírás funkciós kezelése, az olvasás és helyesírási gyengeség intrapszichés feldolgozásának kezelése, illetve a másodlagos pszichés tünetek kezelése. A gyakorlásos kezelésnél az olvasás és a helyesírás begyakorlása az elsődleges feladat. Gyakorolni kell többek között a kiejtett szavak tagolását fonológiai alkotórészek szerint, hangzó analízis, hangzó szintézis, hangzó képzés és elkülönítés szavakon belül, hangzó és betű összekapcsolása, helyesírási szabályok. A pszichoterápiás eljárások azt célozzák, hogy célszerű tanulási stratégiát gyakoroltassanak be, és megtanítsák a gondozottakat arra, hogy hogyan uralják a helyzetet, és kezeljék a kísérő tüneteket. Korrekt szakmai támogatás mellett (gyógypedagógia, pszichológia, gyermekpszichiátria) a zavar prognózisa az iskolai és végül a hivatásbeli integráció vonatkozásában jó.

137

Számolási zavar: A számolási zavar olyan alapvető számolási készségek elsajátításának nehézségeiből áll, mint az összeadás, kivonás, osztás, szorzás. Emellett a gyermek vagy fiatal olvasási és helyesírási teljesítményei a normál zónában lehetnek. Gondozottjainknak gyakran nehézségeik vannak a szorzótábla megtanulásával, nehezen bánnak a számolási folyamat szimbólumaival, rosszul vagy nem értik a matematikai kifejezéseket és jeleket, nem értik az egyszerű számolási műveletek alapjául szolgáló tételeket, és a számításokat térben elégtelenül építik fel. Intézményünkben ennek a zavarnak a reprezentációja változó, 10-20 % közötti. A számolási teljesítmények messze az adott intelligenciától elvárható szint alatt vannak. A differenciál diagnózisban ki kell zárni a látásés hallászavarokat, neurológiai megbetegedést, ezen kívül primer pszichiátriai betegségeket. A zavar az alábbiakról ismerhető fel:  matematikai terminusok, tételek megértése, megnevezése hiányos  a numerikus, aritmetikai jelek felismerése és megértése elégtelen  a számok megtartása, összeadási és kivonási feladatoknál, a számjegyek helyes figyelembevétele nehézségekbe ütközik  a matematikai lépések sorrendjét a gondozott nem veszi figyelembe A számolási zavar kezelésében elsődleges a számolás begyakorlása, mégpedig szemléletes számítási műveletekkel, amelyet fokozatosan kell az absztrakt számolási teljesítmény irányába fejleszteni. Megfelelő fejlesztés mellett a zavar jó prognózissal kezelhető. A MOTOROS FUNKCIÓK FEJLŐDÉSI ZAVARAI A zavarok fő jellegzetessége a motoros koordináció fejlődésének korlátozottsága, ami nem magyarázható csökkent intelligenciával vagy másfajta neurológiai zavarral. A finom és durva motorika fejlődése késlekedik. A gondozott anamnéziséből kiderül, hogy a járást, a futást, az ugrást, a lépcsőn járást késve tanulják meg. A finommotorika területén a cipőfűzés bekötése, a ruha begombolása, a rajzi feladatok megoldása és grafomotorika korlátozott. Előfordulnak olyan fejlődésneurológiai éretlenségi jelek, mint remegő mozgások, együttmozgások, ezek az életkornak nem megfelelőek. Az intézményünkbe elhelyezett különleges ellátási szükségletű gyermekek és fiatalok esetében a reprezentációja sokszorosa a normál populációban mért százaléknál. A differenciál diagnózis itt is csak teljes gyermek- és ifjúságpszichiátriai vizsgálatból indulhat ki, amelyet gyermek-neurológiai vizsgálat kell, hogy kiegészítsen. Az orvosi diagnózis standardizált finom és durva motorikára specializált teszteken nyugszik. A teszteljárásokban a test feletti uralmat, a finommotoros ügyességet, egyensúlyozási képességet, reakciókészséget, ugráserőt, gyorsaságot, pontos mozgást, szemkéz, szem-láb koordinációt szükséges vizsgálni. A fejlődési zavar hátterében kora gyermekkorban szerzett cerebrális diszfunkciót határoznak meg a szakemberek. Intézményünk szakmai protokollja és a szervezett gyógytestnevelési foglalkozások azt célozzák, hogy a gondozottak specifikus mozgástréningekben vegyenek részt, amelyben az egyensúlyozás, a durvamotoros készségek és a koordináció egyéb formáit gyakorolják.

138

Pszichológiai támogatásra azért van szükség, hogy megakadályozzuk a gondozott hibás megítélését, és elkerüljük izolálódását a kortárs csoportoktól. A kreatív foglalkozások számos formát kínálnak napi szinten a finommotorika fejlesztéséhez. KRÓNIKUS BETEG GYERMEKEK, FIATALOK ELLÁTÁSA Olyan gyermekek és fiatalok értendők ide, akiknél kimutatható organikus elváltozás áll a betegség hátterében. A krónikus betegségek spektruma nagyon széles, érintheti a gyermek, fiatal részleges vagy teljes fiziológiai és pszichés funkcióinak működését. Megfelelő egészségügyi háttér az intézmény számára elérhető, feladata a körülirt betegség kezelése. Az intézmény csoportjai biztosítják a gyermek, fiatal teljes körű ellátását problémáival, intellektuális képességeivel, fejlődési szintjeivel, fizikális állapotával, családi és szociális helyzetével együtt. A kórképek változó mértékben ugyan, de kontroll vizsgálatokat igényelnek rövidebb - hosszabb hospitalizációval. Az ambuláns utókezeléseknél törekszünk a korábbi kezelést végző egészségügyi intézménnyel szoros munkakapcsolatot kialakítani. Tekintettel arra, hogy a betegségek lefolyása változó, és a prognózisokat jelentősen befolyásolja az ellátást végző szakemberek gondossága, így nagy hangsúlyt kell helyezni az egészségügyi szükségletek kielégítésére és az esetleges komplikációk vagy szövődmények megelőzésére. A krónikus beteg gyermekeknél, fiataloknál kivétel nélkül pszichológiai támogatás szükséges szociális nehézségeik leküzdéséhez (előítéletek, elutasítás, kirekesztés, stb.), és egyéb pszichés problémáiknak kezeléséhez (csökkent önértékelés, önbizalomhiány, lehangoltság, depresszió, stb.), hiszen mindezek tovább ronthatják fizikális állapotukat. A betegség kívánalmainak megfelelő szülői reakciók jellemzően nagyon ritkák. A szomorúság vagy harag hátráltatják őket a reális cselekvésben. A gyermekvédelmi gyámok és az intézmény részéről nagyon hosszú támogató munkát igényel annak a célnak az elérése, hogy a szülő adaptálódjon ahhoz a gondolathoz, hogy beteg gyermekével képes legyen együtt élni. Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy az intézményben elhelyezett krónikus beteg gyermekeket, fiatalokat szüleik egyáltalán nem képesek elfogadni, elutasítják őket, félreismerik szükségleteiket, elhagyják gyógyszereiket, nem tartják be az orvosi utasításokat. Reorganizálni a nevelésbe vett beteg gondozottat saját családjának életébe nagyon nagy szakértelmet, óvatosságot, körültekintést és intenzív szakmai munkát igényel. A gyermek, fiatal ellátása során törekedni kell arra, hogy a hosszú hospitalizációt kerüljük, a felmerülő problémák önálló megoldását részesítsük előnyben. A gyermekkel, fiatallal foglalkozó valamennyi munkatársunknak meg kell értenie a betegség mibenlétét, a kórlefolyás sajátosságait, a betegséggel kapcsolatos különleges szükségleteket, és a pozitív kommunikáció fontosságát. Kerülni kell azonban a túlgondoskodást (overprotektivitás), hiszen az a rehabilitációs folyamatot hátrányosan befolyásolja. A krónikus beteg gyermek és fiatal rehabilitációja felöleli mindazokat a feladatokat, amelyek az ellátáson túl iskolai – pedagógiai vagy egyéb szociális területen jelentkeznek annak érdekében, hogy a gondozott állapotának megfelelő életformát tanuljon, éljen és a családjába vagy a társadalomba vissza tudjon illeszkedni.

139

ALAPVETŐ NEVELÉSI, GONDOZÁSI FELADATOK  Biztosítjuk azt, hogy a különleges ellátásra jogosult gyermek, fiatal hozzájusson a megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz, valamint az előírt gyógyszerekhez és gyógyászati segédeszközökhöz.  Biztosítjuk, hogy a különleges ellátásra jogosult gyermek és fiatal hozzájusson az állapotának és szükségleteinek megfelelő terápiához.  Biztosítjuk, hogy a különleges ellátásra jogosult gyermek és fiatal hozzájusson a szakértői bizottság javaslatának megfelelő fejlesztő és gyógypedagógiai ellátáshoz.  Biztosítjuk, hogy a különleges ellátásra jogosult gyermek és fiatal hozzájusson a korának és képességeinek megfelelő oktatáshoz, szakképzéshez, lemaradásainak megszüntetéséhez szükséges segítséghez, illetve azokhoz a feltételekhez, amelyek biztosítják tehetsége, képességei megfelelő kibontakoztatását.  Biztosítjuk, hogy a különleges ellátásra jogosult gyermek és fiatal hozzájusson a szellemi és erkölcsi fejlődését szolgáló kulturális értékekhez, tájékoztatáshoz, a médiának az ismeretek bővítését szolgáló, erőszakmentes műsoraihoz.  Biztosítjuk, hogy a különleges ellátásra jogosult gyermek és fiatal hozzájusson a szabadideje hasznos és tartalmas eltöltéséhez szükséges feltételekhez.  Biztosítjuk, hogy a különleges ellátásra jogosult gyermek és fiatal hozzájusson a szórakoztató, művészeti és kulturális tevékenységekhez.

KÜLÖNLEGES ELLÁTÁSRA VONATKOZÓ KIEMELT ALAPELVEK Egyértelműség alapelve: Úgy a nevelők és gyermekfelügyelők, mint a gondozottak számára kiemelten fontos, hogy világosan meghatározott és érthető jogokat, kötelességeket, lehetőségeket és elvárásokat fogalmazzunk meg az együttműködés során. Kiszámíthatóság alapelve: A gondozottakkal kapcsolatos eseményeket fejlődési szintjüknek megfelelő módon kell közölni, törekedve arra, hogy több lehetséges megoldást dolgozzunk ki egy-egy helyzettel vagy eseménnyel kapcsolatban. Fontos, hogy a közlés alkalmával meg kell neveznünk azt a személyt, aki az adott problémát a továbbiakban figyelemmel kíséri, illetve kezeli. Arról is szükséges gondoskodni, hogy mindig legyen egy elérhető munkatárs a gondozott számára, akivel a problémáról beszélgetni tud. A következetesség alapelve: Figyelembe kell vennünk a gondozott fizikai, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlettségét, amelynek megfelelően vonjuk be a szabályok kialakításába. Azok a szabályok, amelyeket rögzítettünk, és a gyermek, fiatal ismeri, nem változhatnak naponta. Fontos leszögezni azonban, hogy a szabály van a gondozottért, nem pedig a gyermek, fiatal a szabályért, azaz szükségesek kivételek, amelyeknek az okát, indokoltságát valamennyi gyermekben, fiatalban tudatosítani kell. A határok kijelölésének alapelve: Valamennyi gondozott biztonsági és szabadsági fokát éppen azok a határok jelölik ki, amiket az áttekinthető és elfogadott keretek nyújtanak. Ezek a határok tágíthatók az önkifejezés lehetőségeivel, a vélemény kinyilvánításának a lehetőségével, a panasztétel lehetőségével és a saját, valamint közérdekű döntéshozatalban való részvétel lehetőségével. A gondozott fejlődésével egyidejűleg mentális állapotának figyelembevételével fokozatosan szorul háttérbe a nevelők szerepe a határok kijelölésében.

140

A fokozatosság elve: A különleges ellátásra jogosult gyerekeknél, fiataloknál különösen fontos annak tudomásul vétele, hogy funkciófejlődési deficitjeik miatt fejlődésükben minden új minőség lassan épül az előzőre, és mutat rá a következő szintre. Így a gondozási, nevelési, habilitációs, rehabilitációs és terápiás folyamatban csak lassú fokozatossággal sajátíthatnak el a gondozottak közösségi normákat, ehhez rengeteg türelemre, odafigyelésre és kitartásra van szükség a nevelők részéről. A személyes kötődés alapelve: A különleges ellátásra jogosult gyermekre és fiatalra hatni csak személyes kötődésen keresztül lehet. Az érzelmi ridegség nem vezet eredményre. A személyes kötődés során egyfajta érzelmi azonosulás következik be a nevelővel, gyermekfelügyelővel, ami utána mintakövetésben nyilvánul meg. Hiányzó viselkedésmódok, szociális készségek a különleges ellátásra jogosult gyermekeknél, fiataloknál elsősorban modellek és viselkedésminták segítségével alakulnak ki. Az egyéni bánásmód elve: Tudomásul kell vennünk azt, hogy a különleges ellátásra jogosult gyermekeknél, fiataloknál a normakövető magatartás más-más szinten áll a szocializációs hiányosságok miatt. Tehát csak a kiinduló helyzetet feltárva lehet tovább építkezni. Ez a gondozottak számára kivételezésnek tűnhet, ezt azonban elkerülhetjük azzal, hogy az egyéni sajátosságokhoz igazodó bánásmódot valamennyi gyermeknek, fiatalnak megadjuk. Ha az egyéni bánásmód elvében minden gondozott részesül, akkor nem irigykednek egymásra. Az érzelmek visszatükrözésének alapelve: A különleges ellátásra jogosult gyermekeknél, fiataloknál ez a funkció súlyosan sérült, vagy hiányzik. Ezért nagyon fontos az érzelmek minél pontosabb visszatükrözése. Ezáltal tudjuk felismertetni a gondozott életvitelét akadályozó érzelmi gátakat, és segítséget nyújthatunk ezek kreatív megoldásában. Fontos, hogy a nevelő, a gyermekfelügyelő saját érzéseit is meg tudja fogalmazni szavakban, és azt a gyermek, fiatal értelmi szintjének megfelelően érthetővé is tudja tenni számára. A terápiás hatás megteremtésének és fenntartásának elve: A különleges ellátást végző csoportok tanulásban vagy értelmükben sérült, illetve tartósan beteg gyermekeket látnak el, amelyekhez gyakran pszichopatológiai problémák társulnak. Ezért elengedhetetlen a biztonságot, a stabilitást segítő elfogadó terápiás légkör megteremtése és fenntartása. A felvázolt alapelvek érvényesítése a gyakorlatban azért fontos, mert a gyógyító nevelés során nemcsak a reszocializáció (a társadalomba való visszavezetés), hanem az elmaradt fejlettségi szintű szocializációs készségek pótlása, a különböző kombinációjú retardációk korrekciója, szintre hozása is feladat az értelmi képességek magasabb szintre emelése mellett.

A KÜLÖNLEGES ELLÁTÁSRA JOGOSULT GYERMEKEK ÉS FIATALOK SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉSÉNEK ALAPKÉRDÉSEI A tanulásban akadályozott valamint az értelmükben akadályozott gyermekek, fiatalok nevelése, gondozása, habilitációja és rehabilitációja során szükséges figyelembe venni az eltérő személyiségfejlődési sajátosságokat. A különleges szükségletű ellátást igénylő gyermekek, fiatalok késleltetési képessége igen gyenge, ahogy szeretnének valamit, azonnal meg is akarják szerezni, és ez sok konfliktus forrása lehet. Fokozatos gyakorlással azonban az ösztönkielégítés késleltetése, a türelmesség fejleszthető náluk. Jellemző rájuk, hogy amennyiben nem értenek egy helyzetet, indulatosakká válnak, hiszen belátási képességeik gyengébbek, realitásérzékük alacsony vagy torz. Elsősorban a közvetlen empírikus gyakorlati megtapasztalást értik, a gondolkodásuk konkrétumokhoz kötődik, vagy kialakulatlan, vagy súlyosan visszamaradott az elvont gondolkodás képessége. Ezt a sajátosságot mindenképpen figyelembe kell venni a velük való foglalkozás során. 141

A direkt szocializációs tanulásra kell helyezni a hangsúlyt, és egy-egy szocializációs viselkedési forma megértésében, rögzítésében sokat segíthet, ha eljátszatjuk velük a konkrét szituációt. Különösen fontos tehát a helyzetek átélésének a hangsúlyozása, mivel a magyarázatokat értelmi képességeik mértékében csak részben vagy egyáltalán nem fogják megérteni. A fentiekből következik, hogy személyiségfejlesztésük, nevelésük, gondozásuk során rengeteg türelemre van szükség. Habilitáció – rehabilitáció: a nevelés folyamatában a sérült személyiség fejlesztése egységes, komplex folyamatként értelmezhető, amelyben az ismeretek nyújtása, a különböző képességek fejlesztése, a jártasságok és készségek kialakítása közben, azokkal kölcsönhatásban együtt valósul meg, a sérült funkciók és a specifikus fejlődési zavarok korrigálása, átszervezése, a kialakulatlan funkciók szisztematikus kiépítése, a további (következményes) sérülések megelőzése, az egész személyiség egyensúlyba hozása, és a fokozatosan önállósodó életvezetés kialakítása. Ez a feltétele a társadalmi integrációnak. A habilitáció hiányzó szocializációs készségek szisztematikus kiépítését, megtanítását, kifejlesztését jelenti (udvariassági formák hiányosságai, étkezési formák hiányosságai, önkiszolgáló tevékenységi formák hiányosságai, időbeosztás hiányosságai, pénzbeosztás hiányosságai, stb.) A rehabilitáció rosszul szocializált viselkedési formák korrigálását, a társadalmi normák újratanulását jelenti (mások tulajdonának tiszteletben tartása, mások testi épségének tiszteletben tartása, az iskolakerüléshez – csavargáshoz hozzászokott életvezetés korrigálása).

A KÜLÖNLEGES ELLÁTÁSRA JOGOSULT GYERMEKEK ÉS FIATALOK NEVELÉSE ÉS FELKÉSZÍTÉSE A tanulási zavarok különböző formái gyakran társulnak gyermekpszichiátriai kórképekkel, így a gyermekek és fiatalok nevelése során különös figyelmet kell szentelni a tanulásban nyújtott segítségre, amely egyben a terápiának is egy fontos eleme. A problémák pontos ismeretében az okok elemzése után az a feladat, hogy hozzásegítsük a gyermekeket, fiatalokat, hogy az állapotuknak, képességeiknek leginkább megfelelő oktatási formában részesülhessenek. A tanulási problémák jelentős része az iskolákban rendezhető. A csoportvezető nevelőnek, gyermekotthonvezetőnek és az igazgatóhelyetteseknek az iskolák irányában konzultatív szerepe van, amelynek során a gyermekekkel, fiatalokkal foglalkozó pedagógusokkal való folyamatos kapcsolat segíti azt, hogy az iskolákban is figyelembe tudják venni a gyermekek, fiatalok speciális oktatási igényeit. Ez a különleges ellátásra jogosult gyermekekkel és fiatalokkal végzett szakmai munka fontos feltétele, hiszen szükséges összehangolni az intézményi gondozást és nevelést a habilitációs és rehabilitációs tevékenységet a tanítással. Az intézményben dolgozó pszichológusok, gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok a gyermek, fiatal képességeinek elemzése, a tanulási problémák megismerése, a hiányosságok okainak feltárása után egyénileg kell hogy segítséget nyújtsanak a hatékonyabb tanulási módszer elsajátításában, az ismeretszerzésre, a teljesítményre irányuló motiváció kialakításában, a különböző funkcionális zavarok korrekciójában. A gyógypedagógiai oktatásra szoruló, különleges ellátásra jogosult gyermekek és fiatalok kiválasztását a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat Szakértői Bizottsága végzi. Azokban az esetekben, ha remény van arra, hogy a gyermek, fiatal teljesítményének javulása, felzárkózása az általános iskolában a normál pedagógia módszereit alkalmazva is elérhető, akkor a gyermekek, fiatalok a környékbeli többségi iskolába kerülnek beiskolázásra. 142

A szakértői bizottság véleményében nemcsak a gyermek, fiatal speciális oktatási igényeit, hanem a rendelkezésre álló oktatási lehetőségeket, intézményeket is figyelembe veszik (iskolakijelölés). A területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottságának részletes korrekciós terve javaslatot ad a gyermeket, fiatalt tanító pedagógusoknak, gyógypedagógusoknak és a különleges csoportokban dolgozó munkatársaknak. A pedagógiai fejlesztő módszerekre vonatkozó tanácsok, kezelési előírások vagy egyéb terápiás javaslatok alapján kell a „GH1. Egyéni gondozási nevelési terv” konkrét feladatait meghatározni. A környékbeli többségi iskolákban integráltan tanuló akadályoztatott gyermekek és fiatalok az iskolákban kapják meg a sérüléseiknek megfelelő fejlesztést és oktatást. Amennyiben ennek személyi és tárgyi feltételei hiányosak, abban az esetben intézményünk szintjén szükséges megszerveznünk a gyermekek és fiatalok gyógypedagógiai fejlesztését. Erre azért van szükség – tapasztalataink szerint – mert az intézményes oktatás hazánkban nem tud megfelelni a gyermekek és fiatalok által képviselt speciális igények teljes körének. Egyegy intézmény általában egy vagy két adott hátrány kiegyenlítésével foglalkozik. Így nehezen elégíthetők ki a többszörös hátrányban szenvedő gyermekek és fiatalok oktatási – nevelési szükségletei. Amennyiben a halmozott hátrányok mellett a gyermekek és fiatalok gyermekpszichiátriai kórképekben is szenvednek, úgy a többségi iskolák nem alkalmasak arra, hogy a gyerekek speciális oktatását eredményesen elvégezzék, ezért szükség van jelenleg még egyes gondozottak magántanulóvá minősítésére, és az intézmény keretein belül a magántanulói vizsgára történő iskolarendszerű felkészítésre. Gyermekeink és fiataljaink korábbiakban elemezett problémaprofiljából következik, hogy az oktatásuk, nevelésük, továbbá gyermekpszichiátriai kezelésük és pszichológiai támogatásuk speciális körülményeket, és munkatársaink speciális felkészültségét igényli.

TERÁPIÁS JELLEGŰ FOGLALKOZÁSOK A gyermekek, fiatalok teljes körű ellátásának általános műveletein túl a különleges ellátásra jogosult gyermekek és fiatalok esetében különösen fontosak a különböző terápiás jellegű foglalkozások. Különféle anyagok felhasználásával, manuális tevékenységek segítségével lehet a hátrányokkal küzdő gyermekek és fiatalok kreatív képességeit fejleszteni. o Társult neurotikus és magatartászavarban szenvedő gyermekeknél, fiataloknál a csoportos foglalkozás segít a realitás közeli viselkedés gyakorlásában, a konkrét sikerek hozzásegítik őket az önbizalom fejlődéséhez. Javul a serdülők viszonya önmagukhoz és társaikhoz, megtanulják a felmerülő konfliktusok szocializált megoldását. o Pszichoszomatikus tünetek esetén a foglalkozások segíthetnek a gyermeknek, fiatalnak megfogalmazni a korábban nem elfogadható érzelmeit. o A mentálisan retardált gyermekek esetében igen fontos, hogy a foglalkozás célja a gyermekek, fiatalok aktuális állapotának, hátrányainak megfelelően legyen meghatározva, és hogy a foglalkozás ne csak a hátrányok kompenzálására, hanem a társuló tünetek megelőzésére és megszüntetésére is irányuljon. A foglalkozások segítségükre lehetnek a családba, iskolába és később a munkahelyre történő integrálásukban. Olyan tréningprogramok csoportokon belüli kidolgozására és működtetésére van szükség, amely az önellátás, a háztartás, a közlekedés és a közösségi élet területeit öleli fel, és így segíti a gyermeket, fiatalt a mindennapi életbe történő beilleszkedéshez, illetve a megfelelő szociális kontaktusok létesítéséhez. A pozitív szocio-emocionális hatás elérésére fokozatosan nehezedő programot kell összeállítanunk a gyermekek és fiatalok számára. Lényeges, hogy a program apró lépcsőfokokon át nehezedjen, kezdetben egyéni foglalkozás formájában, majd kiscsoportos keretek között, végül olyan foglalkozásokba is integrálódhat, amelyek a csoport vagy akár több csoport és az intézmény együttműködését igényli. 143

A követelményeket csak lassan lehet emelni, a gyermekeket és fiatalokat gyakran kell sikerélményhez juttatni, hogy a foglalkozás iránti motivációjuk fennmaradjon. Tradicionálisan a kézműves iparban felhasznált anyagok: textília, fa, fém, agyag, papír, színes festékek és egyebek kerüljenek alkalmazásra. Az anyagok meghatározzák az alkalmazott technikákat is: szövés, varrás, batikolás, mintázás, ragasztás, festés, fazekas munka, famegmunkálás, stb. A különleges ellátásra jogosult gyermekek és fiatalok esetében kiemelten fontosak a mozgásfejlesztés és a szenzomotoros integrációs tréningek. A csoportok életét egy terápiás foglalkoztatási rendszer kell, hogy áthassa, amelyben a játék, a foglalkozások különböző formái hozzá kell, hogy tartozzanak a gondozottak mindennapi életéhez. A serdülőknél előfordulhat, hogy ellenállás mutatkozik a foglalkozásokkal szemben, mert gyerekesnek tartják. Ilyenkor a nevelő feladata, hogy az ellenkezést kreatív utakra terelje, és megfelelő módszertani eszközökkel a foglalkozásokon való részvételt motiválja. A játékokat a szabálytartás, a kitartás, a koncentrációképesség, az együttműködési készség, a helyes interakciós viselkedés gyakorlására szükséges felhasználni. Az önkifejezést, a fantázia tevékenységet serkenthetjük szerepjátékok segítségével, akár mesejáték, akár a való élet eseményeinek eljátszásával. Hasonló lehet a bábjáték alkalmazása is. A különleges ellátásra jogosult gyermekek és fiatalok esetében különösen fontos a játékcsoportok, kirándulások, közös sporttevékenységek, műsoros délutánok szervezése. A különleges csoportokban elhelyezett gondozottak strukturált környezetet igényelnek, ahol magas a munkatársak aktivitása és szervezettségi szintje, mert a gyermekek, fiatalok pozitív szocializációja csak ekkor valósítható meg. Fontos azonban a napirend arányainak folyamatos felülvizsgálata, mert a gyermekek, fiatalok egy része számára lehetőséget kell nyújtani az önállóságra és az egyéni iniciatívákra. Egyes esetekben a serdülők saját maguk is megtervezhetik napi tevékenységüket, szabadidejüknek kreatív eltöltését. Ennek a rehabilitációban van igen nagy jelentősége.

AZ UTÓGONDOZÓI ELLÁTÁS AZ UTÓGONDOZÓI ELLÁTÁS KÖVETELMÉNYEI Az intézmény működési egységeiben csoportokba integráltan, utógondozói csoportokban illetve külső férőhelyeken az utógondozói ellátottak számára biztosítja az alábbiakat:  az életvitelszerű tartózkodás lehetőségét  a tisztálkodási, mosási lehetőséget  az étkezést vagy a főzési lehetőséget és az ahhoz szükséges alapanyagot  a szükséges ruházatot  az elsősegélyhez szükséges felszereléseket  a személyre szóló pedagógiai, pszichológiai, jogi, szociális és mentálhigiénés támogatást és segítségnyújtást  az utógondozói ellátás időtartama alatt megkezdett vagy folytatott első tanulmány teljes költségét  a tankönyveket, tanszereket és egyéb, a tanulmányok végzéséhez szükséges felszereléseket  a köznevelési, felsőoktatási, vagy felnőttképzési intézménybe járással kapcsolatban felmerülő költségeket

144

Az intézmény a nagykorúvá váló fiatal és gyermekvédelmi gyámjának kérelmére nyilatkozik a fiatal felnőtt utógondozói ellátásra történő befogadásáról, vagy annak elutasításáról. Az intézmény a befogadást megtagadhatja, ha a fiatal felnőtt korábbi ellátása során a Gyvt. 93.§ (10). bek. b). c). pontjában meghatározott magatartást tanúsította. Amennyiben az intézmény a befogadást megtagadja, akkor a fiatal felnőtt kérelmét az elutasítás indoklásával együtt az intézmény Érdekképviseleti Fóruma elé terjesztik. Az Érdekképviseleti Fórum a gyámhivatal megkeresésére, vagy a fiatal kérelmére az elutasítás okát megvizsgálja és véleményt nyilvánít a kérelem, illetve az elutasítás indokoltságáról. Az intézmény utógondozói ellátással megbízott nevelője és a fiatal felnőtt az utógondozói ellátásról írásbeli megállapodást köt. A megállapodás megkötésekor figyelembe kell venni az alábbiakat:  a fiatal felnőtt vagyoni, jövedelmi viszonyaira  a fiatal felnőtt egészségi állapotára és személyiségére  a fiatal felnőtt családi körülményeire  a fiatal felnőtt tanulmányainak folytatására  a fiatal felnőtt kötelezettségeire Az utógondozói ellátást igénybe vevő a fiatal felnőtt az ellátásért a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térítési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizonyítékokról szóló Kormányrendeletben meghatározottak szerint térítési díjat fizet. Az intézmény segítséget ad az utógondozói ellátási iránti kérelem benyújtásához és az ahhoz szükséges dokumentumok beszerzéséhez. Az intézmény a fiatal felnőtt befogadásáról és távozásáról értesíti az illetékes területi gyermekvédelmi szakszolgálatot. Az utógondozói ellátásra kijelölt nevelő személyének változása esetén a működési egység vezetők (igazgató helyettesek) gondoskodnak arról, hogy a fiatal felnőtt utógondozói ellátásával kapcsolatos minden információt, iratok és dokumentumok átadásra kerüljenek, és erről jegyzőkönyvet készítenek. Az intézmény a Gyvt. 93. § (10). bek. foglalt esetekben az utógondozói ellátás megszűntetését javasolja a gyámhivatal.

A SZAKMAI MUNKA ALAPELVEI o Együttműködés és önkéntesség elve  Az intézmény által nyújtott utógondozói ellátás önkéntesen vehető igénybe.  Az önkéntesség elve alapján az elhelyezés során biztosítani kell a választási lehetőséget. o Személyiségi jogok védelme  A személyiségi jogok védelmét a személyes adatok védelméről szóló törvény és a 235/1997.(XII.17.) kormányrendelet alapján minden körülmények között biztosítani kell. o Egyenlőség elve  Az intézménybe elhelyezett fiatal felnőtt nemre, származásra, felekezeti hovatartozásra, illetve világnézetre tekintet nélkül, egyenlő elbírálásban kell, hogy részesüljön. o A gyermekvédelmi munka etikai minimumának elve  Ahogy az átlagos családok sem szakítják meg a kapcsolatot gyermekükkel és tartósan segítségükre vannak a további életük alakításában, úgy intézményünk is a gondoskodó funkciót – a jogszabályok által meghatározott kötelező változtatási elemekkel ugyan – de fenntartja. 145

Az intézmény nem mondhat le a rövidebb-hosszabb ideig tartó nyomon követésről és segítésről. Megfelelő érettségi szint esetén támogatja a fiatalok elszakadási törekvéseit, ugyanakkor sikertelen életpróbálkozások után vissza is fogadja őket. Ez a meghosszabbított gondoskodási idő az utógondozói ellátás. Többéves tapasztalatunk és az ehhez kapcsolódó hatáselemzések, utánkövetéses vizsgálatok igazolták, hogy a meghosszabbított gondoskodási idő teljesebbé tette a fiatalok érési folyamatát, és jelentősen csökkentette az intézményből való eltávozás utáni deviációkat. Az intézményből való kikerülés szükséges feltételei a fiatal személyiségében és azon kívül az alábbiakban foglalhatók össze: - Konkrét, pozitív életcél megléte - Adaptív viselkedési minták kialakult állapota - Morális fékrendszer fejlettsége - Elvárható kulturálódási igény kialakulása - Munka-alkalmassági képesség kialakulása - Önképzési igény kialakulása - Szakmaszerzés, szükséges szakismeretek és képzettségek megszerzése - Átlagos megélhetést biztosító munkahely megléte és annak stabilitása - Megfelelő szociális érettség A fenti feltételek kialakulása többéves fejlesztési folyamat eredménye. Az intézmény munkatársai és a gyermekvédelmi gyám közösen foglalkoznak a fiatalok pályaorientációjával, tájékozódnak az elképzeléseikről, tanulmányi előmenetelükről, pszichodinamikai állapotukról és családi hátterükről. Az intézményben utógondozói feladatok ellátására kijelölt nevelők feladata az utógondozói ellátásban részesülő fiatalok ellátása. Alapkövetelmény, hogy az utógondozói ellátott kikerülve az intézményből, ismerve önmagát, képességeit, korlátait, tudjon felelősséget vállalni a saját döntéseiért. A nevelők valamennyi utógondozói ellátott fiatal esetében munkatervet készítenek, amelyek kiterjednek az egyéni szocializációs programra, a tanulási nehézségek kezelésére, az általános és praktikus ismeretek megszerzésére, a családba való visszakerülés megszervezésére, vagy az önálló életkezdéssel kapcsolatos feltételek megteremtésére. Az utógondozói ellátottak részére az intézmény a gyámhivatali határozat szerint, valamint az utógondozói ellátottal kötött megállapodásban rögzítettek alapján ellátási szolgáltatást nyújt. Az utógondozói ellátott a szakmai programban rögzített szolgáltatásokat szükségleteinek megfelelően igénybe veheti.

UTÓGONDOZÓI ELLÁTÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ NEVELŐI FELADATOK A FIATAL FELNŐTT SZEMÉLYISÉGÉNEK ELŐSEGÍTÉSE Az utógondozói ellátott személyiségének fejlesztése a teljes önállóság, az önálló életvitel felé való orientálást jelenti, a fokozatos leválást az intézményről. A feladat az önálló egzisztencia fokozatos kiépítése, amelyhez hozzátartozik az önálló életvezetés képessége, a felnőtt identitás és felelősségtudat kialakulása. A személyiség fejlődésének szempontjából a támogató családi háttér és a tágabb környezet elfogadó attitűdje fontos feltétel, ugyanúgy, ahogy a kortárs közösség pozitív hatása. Az intézményünkben nagykorúvá vált fiatal felnőttek esetében azonban a kedvező családi miliő részben, vagy teljesen hiányzik.

146

Ezért az utógondozói ellátás során az utógondozói ellátottak egymással és a környezetükkel való kapcsolatának alakítása fontos feladat, hiszen a későbbi emberi kapcsolatok kialakításához, ezáltal a gyakorlatban is jól hasznosítható tapasztalatokat szereznek. Az érett személyiség alakulásához szükséges: problémamegoldó képesség, aktivitás, változatos viselkedésminták ismerete, összhangja és helyes alkalmazása, jól működő énkép, reális önértékelés, önelfogadás, önkontroll, szilárd jellem, kötődési képesség, interdependencia, stb. Az akarat, a kitartás erősítése, interiorizálása. Szükséges megismertetni a fiatalokkal a kompetencia érzését, mely egyben az identitást is erősíti. „Én valamihez már értek, én már vagyok valaki.” Konfliktuskezelési technikák megismertetésével, győztes-győztes stratégiák előnybe részesítésével lehet előkészíteni a problémamentes társadalmi részvételt. Az „erkölcsi prédikációk” helyett célszerű a felnőttfelnőtt közötti konfliktusok spontánnak tűnő, nyilvános megbeszélésével demonstrálni az ellentétes vélemények elfogadható megoldási lehetőségeit. A nyers ösztön-én reakcióinak fokozatos leépítésével, a felettes én előtérbe kerülésével fejlődnie kell a lelkiismeretnek, a kötelességtudatnak, az egészséges személyiséghez, a döntésképességhez szükséges elvont gondolkodásnak. Fel kell hívni számukra a figyelmet a következmények fontosságára, hogy képzeletükben vetítsék előre, hogy bizonyos megnyilvánulásoknak, cselekedeteknek mi lesz a várható következménye, mert sajnos ennek hiánya okozza a legtöbb nehézséget. A frusztrációs tolerancia erősítése által meg kell erősíteni a fiatalok kudarctűrő képességeit. Szükséges felkészítenünk a fiatalokat az esetleges magány elviselésére, ne érezzék magukat izoláltnak az intézményből való távozás után. Ahhoz, hogy a fiatal ne élje meg tárgyvesztésként az ellátás megszűnését, kikerülésük után szükséges a további kapcsolattartás. ÉLETÚTTERVEZÉS, A JÖVŐKÉP KIALAKULÁSÁNAK SEGÍTÉSE Az utógondozói ellátással megbízott nevelők a személyes beszélgetések kapcsán sokat kell, hogy segítsenek a reális jövőkép kialakításában. A szülőkkel, családtagokkal, testvérekkel való jó kapcsolat kialakítása sokat segít a fiatal életútjának pozitív tervezésében. Reális önismerettel lehet a célokat kitűzni, csak ez biztosíthatja a sikerélményt. A folyamatos kudarcok passzivitást váltanak ki, és már meg sem próbál a fiatal célt kitűzni, élete parttalanná válik. Lépésről-lépésre kell haladni, a célok megvalósításának folyamatában. Az önértékelést az énkép lényegesen befolyásolja, ami kihat a személyiségfejlődés formálódására. A realitásfunkció erősítése által el kell érni, hogy az ideális és a reális énkép között, ne legyen irreális a távolság, mert ez biztos kudarchoz vezet, és tovább növeli az irrealitást, sűrűsödnek a beilleszkedési zavarok, a szorongás is egyre fokozódik. Célok meghatározásánál feltétlenül ismernünk kell a fiatal múltját és jelenét, mert csak ebből kiindulva lehet reális jövőképet kitűzni és elérni.

147

SEGÍTSÉGNYÚJTÁS AZ ÖNÁLLÓ ÉLET KIALAKÍTÁSÁBAN A 18 éven felüli fiatalok esetében már nem a gondozáson van a hangsúly, hanem, hogy megfelelő támogatást tudjunk nyújtani a felnőtt életre való felkészítésben. A nevelők főleg a mindennapos ügyintézésben nyújtanak segítséget a fiatal felnőttnek. Az intézményben élő fiatal felnőtteknek a munkakeresésben, önéletrajzírásban, interjúra való felkészülésben, hivatalos papírok elintézésében, megfelelő iskola keresésében, kezdetben nagyon sok segítséget kell nyújtani. Amennyiben a fiatalnak rendszeres keresete, jövedelme lesz, úgy a keresetéből a személyi térítési díj levonása után megmaradó összeg megállapodásban rögzített részét minden hónapban célszerű megtakarítania. A nevelők tanácsukkal segítik a megtakarítás célszerű módjait, az így összegyűjtött pénz ésszerű felhasználását. Meg kell tanítani a fiatalokat a fontossági sorrendre, és ezt el is kell fogadtatni velük, hogy a későbbiekben, már irányítás, segítség nélkül is betartsák:  kötelezettségek teljesítése,  élettani szükségletek kielégítése,  személyes higiéné és egészségápolás,  ruházkodás,  szabadidő, szórakozás BEVEZETÉS A MUNKA VILÁGÁBA Mivel a fiatal felnőttek ebben az életkorban kezdenek el dolgozni, fontos, hogy megfelelő felkészítést kapjanak. Ebbe tartozik a megfelelő önéletrajzírás, munkahelykeresés, amit a kijelölt nevelők folyamatosan követnek. Fontos, hogy a fiatal tisztában legyen a munkaerő piaci viszonyokkal és elvárásokkal. A nevelők sok segítséget kell, hogy nyújtsanak abban is, hogy a fiatal önmagával és képességeivel tisztában legyen. A reális pályaválasztás, munkaválasztás megakadályozza a munkában való csalódást. A nevelők segítenek, hogy a fiatal megtalálja végzettségének, egyéniségének megfelelő munkát. Ha nincs a fiatal felnőttnek végzettsége, a Munkaügyi Központtal együttműködve megfelelő tanfolyamot próbálnak meg keresni a fiatallal együtt. A munkába állítás nehézségeinek egyik oka, a nem megfelelő iskolázottság, ezért figyelembe véve a fiatal képességeit és a tanulás folytatását szükséges motiválnia az utógondozói ellátással foglalkozó nevelőknek. Tanácsadás során figyelembe kell venni, hogy a fiatal olyan szakmát, iskolát, tanfolyamot válasszon, amely keresett a munkaerőpiacon. Fontos továbbá, hogy a megszerzett munkahelyet meg is tudja tartani, ezért erősíteni kell abban, hogy a munkába járás napi rutinját megszokja. A kudarctűrés alacsony szintjének emelkedését folyamatosan bátorítgatni kell, ami megkönnyíti a beilleszkedésüket a munkahelyi közösségbe. Ha tanulmányait megszünteti, vagy befejezi, illetve előző munkaviszonya megszűnik, 30 napon belül köteles munkába állni. A munkaviszony megkezdésével egy időben új megállapodást kell kötni az új feltételek tisztázása érdekében.

148

PARTNERKAPCSOLATOK, CSALÁDTERVEZÉS Nem mindig megfelelő az intézményben nagykorúvá vált fiatal felnőtteknek a szocializációja, ami a partnerkapcsolatokat is érinti. Gyakran szüleik viszonyában látott minta alapján, agresszíven, monopolizáló módon viselkednek párkapcsolataikban is. Segíteni kell őket, hogy megtanulják az udvarlás, a kapcsolatok ápolásának kulturált formáit. Hangsúlyozni kell számukra a tudatos párválasztás fontosságát, ne pótcselekvés, menekülés motiválja a kapcsolatalakítást. A családi funkciók megfelelő működését egy kiegyensúlyozott és érett kapcsolat tudja csak biztosítani:  biológiai,  szocializációs,  érzelmi egyensúlyt és regenerálódást biztosító,  gazdasági,  gondozási  és jogi funkciók. Az utógondozói ellátást támogatják az intézményünkben dolgozó egészségügyi szakápolónők és gyermekfelügyelők is. Segítséget nyújtanak a fiatal felnőtteknek a szexuális életre való felkészülésben, illetve a védekezés módjairól is tájékoztatják őket. CSALÁD ÉS SZEMÉLYES KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA Az intézmény feladata a fiatal felnőtt családjával, hozzátartozóival való kapcsolattartásának támogatása annak érdekében, hogy a gondozott az intézményt elhagyva ne maradjon egyedül. A családok többnyire maguk is komoly problémákkal küzdenek, ezért nekik is szükségük van segítségre. Az intézmény családi konzultációk keretében igyekszik támogatást nyújtani. A konzultációkon az alábbiak megerősítését, fejlesztését, elfogadását igyekszünk segíteni:  krízis kezelési technikák megismerése  konfliktus kezelési stratégiák elsajátítása,  autonóm személyiség tiszteletben tartása,  szerepek tudatosítása, elfogadása, nem összemosása,  agresszió leküzdése,  devianciák megszüntetéséhez segítségnyújtás,  munkalehetőségekről folyamatos információk biztosítása, stb. Az utógondozói ellátottak számára nélkülözhetetlen, hogy a sérült szocializációjuk társadalmilag elfogadható irányba változzon – kötődési képesség, kudarctűrés, egészséges társas kapcsolatok, empátia stb. Ezeknek a hiánya megnehezíti beilleszkedésüket, és kedvezőtlen hatással van az önálló családalapításukra is. Fontosnak tartjuk a családdal történő kapcsolattartás erősítését annak érdekében, hogy, ha van rá lehetőség, visszatérhessenek családjukba. Ösztönözzük a fiatal felnőtteket az állandó kapcsolattartásra a szülőkkel, testvérekkel, illetve egyéb hozzátartozókkal. Segítjük a konszolidált előremutató és támogató baráti kör kialakítását, illetve a meglévők ápolását.

149

JÓVÁHAGYÁSI ZÁRADÉK Jelen Szakmai programban foglaltakról az intézmény nevelőtestületi értekezletén, …………………….…… ……………………………..……………. a szakellátásban dolgozók egésze véleményt nyilvánított. Ezt a tényt a nevelőtestületi értekezleten résztvevők képviselőjeként tanúsítja:

……………………………………….

……………………………………….

A Közalkalmazotti Tanács képviseletében és felhatalmazása alapján aláírásommal tanúsítom, hogy a Szakmai program elkészítése során a véleményezési jogunkat gyakoroltuk.

………………………………… Közalkalmazotti Tanács képviseletében

Az intézményi Gyermekönkormányzat képviseletében és felhatalmazása alapján aláírásommal tanúsítom, hogy a Szakmai programban foglaltakkal egyetértünk, illetőleg az elkészítéshez előírt véleményezési jogunkat gyakoroltuk.

…………………………………. Gyermekönkormányzat képviseletében

A Szakmai program egészét a nevelőtestület ……………………………………ülésén a nevelőtestület tagjai elfogadták.

………………………………………. hitelesítő

150

………………………………………. igazgató

AZ ELLÁTANDÓ TERÜLET JELLEMZŐI... 4 AZ INTÉZMÉNY ADATAI, SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE, SZAKMAI EGYSÉGEI ÉS TELEPHELYEI

Recommend Documents