MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN
Szeged, 2004. május 27–29.
Az egyik 19, a másik egy híján 20?! – Mire motiválja a multimédia szakirány a mérnöktanár szakos hallgatókat? Bán Anetta Dunaújvárosi Főiskola, Tanárképző Intézet
[email protected] 1. Bevezetés, problémafelvetés Az oktatási rendszer nem öncélúan működik. Potenciális munkaerőt képez a munkaerőpiac számára. Ebben Magyarország erősen érdekelt az uniós csatlakozás miatt is. Az iskolának kettős feladata van: nemcsak a munkaerőképzés, hanem „ember”-fejlesztés is. A felsőoktatás nemcsak azt akarja megtanítani, amire az adott pillanatban kereslet van, hanem minden területre kiterjedő, akár magas szintű (szakmai, kommunikációs, nyelvi) ismereteket is próbál nyújtani. Magyarországon a munkaerőpiac és az oktatási-képzési rendszer nem kommunikál megfelelően egymással. Mérnöktanárnak lenni sajátos feladat, hiszen ez a diploma két területet foglal magába: a mérnöki és a tanári területeket. Nagyon sokszor éri az a vád a mérnöktanárokat, hogy se nem mérnökök, se nem tanárok. A szak célja a képzés keretein belül a műszaki és emberi erőforrásokkal kapcsolatos humán műveltségi területek harmonizálását megvalósító személyiségfejlesztés, továbbá a szakmai és egzisztenciális érvényesülés lehetőségeinek kibővítésére alkalmas tudásterületek birtokba adásával egy mobilitásra képes műszaki pedagógus értelmiség kibocsátása. A tanárképzésbe való bekerülés – így a mérnöktanárképzésbe is – elsősorban a szaktárgyi tudás, nem pedig a szakma gyakorlásához szükséges személyiségösszetevők meglétének és fejlettségi fokának a függvénye. Pedig a diploma megszerzése után a pályán való helytállást, az eredményességet, a jó közérzetet valószínűleg ez utóbbi biztosítja. Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a mérnöktanár-hallgatók csekély százaléka lesz végül a szakképző intézményekben tanító pedagógus. Ennek jelenleg egzisztenciális, megbecsültségi és anyagi okai vannak. Magyarországon a két szinten szervezett mérnöktanárképzésnek 9 intézménye van, ezek egyike és igen régi mérnöktanárképző hagyománnyal rendelkező színtere a Dunaújvárosi Főiskola. A Dunaújvárosi Főiskolán jelenleg 274 fő nappali tagozatos mérnöktanár szakos (mérnöktanár–műszaki informatika és mérnöktanár–gépészmérnök) hallgató van, közülük 115 fő első- és másodéves státuszú, 145 fő harmad- és negyedéves illetve 14 fő státusza, a kreditrendszer miatt 5–8 féléves.
14
MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN
Szeged, 2004. május 27–29.
2. Multimédia szakirány Az oktatási folyamatban Magyarországon is egyre jelentősebb szerepe van az információs és kommunikációs technológiáknak, így a mérnöktanárképzés tantárgyi programjában is fontos szerepet kell hogy betöltsön. A számítógépek oktatási alkalmazása közvetett és közvetlen. A közvetett alkalmazás elsősorban az informatikának a tanórai felkészülésben, illetve adminisztrációban betöltött szerepét jelenti. A közvetlen alkalmazási lehetőség a tanári prezentációs anyagok, illetve az elektronikus tananyagok tervezésében, készítésében ölt testet. Az előbbit az oktatástechnológia, míg utóbbit a multimédia tantárgy keretében oktatjuk hallgatóinknak. Az oktatástechnológia tantárgy keretében sikeresen ötvöztük a szemléltetőeszközök készítésének hagyományos és számítástechnika alapú módszereit. A multimédia tantárgy keretében hallgatóink elsajátítják az elektronikus tananyagkészítés eszközeit, segédeszközeit és módszereit. 3. A vizsgálat 3. 1. A vizsgálat előzményei Előzetes tapasztalataim alapján azt feltételeztem, hogy hallgatóink többsége nem a pedagóguspályára készül, hanem csak végső tartalék a tanárként való elhelyezkedés lehetősége. Feltételeztem azt is, hogy a pedagógiai, pszichológiai tárgyakra és azok tanulására kevés időt és energiát fordítanak, amely azt eredményezi, hogy itt megszerzett ismeretei nem állnak össze egységes egésszé, s a tanári pályáról, hivatásról való elképzelései hiányosak és pontatlanok. Kíváncsi voltam, hogy ez a helyzet változik-e annak függvényében, hogy hallgatónk multimédia szakirányon tanul vagy sem. 3. 2. Adatfelvétel A felmérésre a 2003/04-es tanév 1. félévében került sor, a tanárképzésben már részt vevő harmad- és negyedéves hallgatók körében. Nagy létszámuk miatt nem teljes megkérdezést végeztem, hanem (reprezentatív) rétegzett kiválasztással mintát vettem közülük. A reprezentativitás érdekében szakuknak, szakirányuknak, évfolyamuknak és nemüknek megfelelően rétegeztem a mintát. Az összes harmadés negyedéves hallgatóság létszámának (145 fő) 31%-át (45 főt) kerestem meg kérdőívemmel. 3. 3. A kérdőív A kérdőív struktúráját tekintve 6 csoportra osztható: 1. Háttérváltozók, a hallgatók alapadatai (kor, nem, szak, lakhely). 2. Pedagóguspályához való viszony (akar-e pedagógus lenni, miért, volt-e családjában pedagógus, pályája alakításában ki volt meghatározó személyiség).
15
MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN
Szeged, 2004. május 27–29.
3. Főiskolai képzés megítélése (szaktárgyi, tantárgy-pedagógiai, pedagógiai, pszichológiai, képzés struktúrája). 4. Tanítási élmény (tanított-e, milyen kapcsolata volt a gyerekekkel). 5. Tanári/pedagógiai tulajdonságok értékelése. 6. Foglalkozási csoportok társadalmi megbecsültsége. 3. 4. Háttéradatok a hallgatói vélemények vizsgálatához Háttéradatként kezeltem a hallgatók életkorát, nemét, lakóhelyének településtípusát, szakirányát. Valamennyi kérdés megítélését ezek függvényében elemeztem. 4. A vizsgálat legfontosabb megállapításai 4. 1. A hallgatók pedagóguspályával kapcsolatos attitűdjei Oktató kollégáim körében evidencia az, hogy mérnöktanár szakos hallgatóink nagyobb része nem a pedagóguspályán helyezkedik el. Ez elsősorban a végzettség munkaerő-piaci helyettesítési képességének köszönhető. Az általánosságban kevéssé ismert, hogy a hallgatók milyen arányban szeretnének pedagógusok lenni, és milyen arányban utasítják ezt a lehetőséget vissza. Hallgatóink többsége, azaz 58%-a nyilatkozott úgy, hogy tanulmányai befejeztével tanítani szeretne, a multimédiások valamivel nagyobb arányban, mint a „csak” mérnöktanár társaik. Mindebből az következik, hogy a tanári pályára való céltudatos készülést csak hallgatóink ilyen arányától várhatunk. A többiekben a motiváció kialakítása az oktatók feladata! A pedagóguspályára készülők leggyakrabban a gyerekszeretetet, a tudásátadás fontosságát, az emberekkel való foglalkozás szeretetét említették. De szerepelt a válaszok között az is, hogy érdekeli a pálya, szeretné magát kipróbálni, nagyon meglepőnek tartom azon válaszokat, melyek szerint azért szeretne tanár lenni, mert ahhoz nem kell szakmai tudás, vagy az életkezdéshez megfelelő és lehet továbblépni. Természetesen az is érdekelt, hogy milyen indokkal utasítják el a pedagógusi pályát. Sajnos legtöbben az anyagi megbecsülés hiányát emelték ki elsősorban, azaz hogy nem lehet tanításból megélni, nem jelent biztos egzisztenciát, nem eléggé megbecsült, tisztelt. Úgy gondolták, hogy a tanult szak művelése (informatika, gépészmérnök) számukra sokkal nagyobb jövedelmet eredményezhet. Előfordult a rátermettség, a türelem, az érettség, az alkalmas személyiség hiányára való hivatkozás. Pl. nem vagyok elég türelmes, nem tudnék megfelelően foglalkozni a diákokkal. Nyílt kérdéssel vizsgáltam, hogy miért választott olyan szakot, amely a pedagóguspályára készít fel. Az okok között a legelső helyen az szerepelt, amellyel a mérnöktanárképzés „reklámozza” magát, azaz hogy a kettős (mérnöki és tanári) diploma jobb elhelyezkedési esélyeket, munkaerő-piaci lehetőségeket jelent. Nagyon sok volt azonban a véletlenek száma is, azaz hogy így alakult, ide vettek fel. 16
MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN
Szeged, 2004. május 27–29.
Örömömre szolgált az is, hogy nagyjából azonos létszámban adtak a hallgatók a szakmai elhivatottság körébe tartozó válaszokat, pl. mert pedagógus szeretnék lenni, szeretnék emberekkel foglalkozni, mert a családban sok a pedagógus. Néhányan megjelölték azt is, hogy felvétel nélkül vették fel ide, hogy azzal foglalkozhat, amivel szeretne, érdekes szakirányokat látott, vagy hogy a humán tárgyak is érdekelték a műszakiak mellett. A következő kérdésben arra voltam kíváncsi, hogy hogyan jellemzik azt a személyiséget, aki meghatározó volt a pályájuk alakításában. A megnevezett tulajdonságok közül első helyeken szerepelt a kiemelkedő szaktudás és az ehhez társuló vonzóbb személyiségjegyek: türelmes, felelősségteljes, magabiztos, határozott, megbízható, következetes, megfontolt. Kiemelték az empátiát és az alkalmazkodóképességet is, érdekesnek tartom és sokak által említett tulajdonság volt a jó humorú, segítőkész, szigorú, kedves. Felmerült néhány olyan személyiségjegy, amely igazán minta lehet egy jó pedagógus számára, a jó kommunikációs képesség, a kapcsolatteremtő készség, a kompromisszumra való képesség és a gyermekszeretet is. A hallgatók 60%-a úgy nyilatkozott, hogy szűk családjában (szülő, nagyszülő, testvér) volt pedagógus, multimédia szakirányos hallgatóinknál ez a szám nagyobb volt. Ez jelenti azt is, hogy a pályával kapcsolatban innen is szerezhettek előzetes ismeretet, természetesen ezen hatások mind pozitívan, mind negatívan hathattak a pályaválasztásra. 4. 2. A főiskolai képzés megítélése Szaktárgyi képzés A szaktárgyi képzést, átlagosan 53,3%-uk 3-asra értékeli, a leggyakrabban választott érték: 3, így az átlag: 3,24. Az indokok, amiért az összes képzési területet tekintve ez a legalacsonyabb számot kapta, a következő: nem elég gyakorlatias a képzés, elavult technikát tanítanak. Tantárgy-pedagógiai képzés A tantárgy-pedagógiai képzés megítélésének átlaga: 3,42, a leggyakrabban itt is a 3as osztályzatot választották a hallgatók. A multimédia szakirányos hallgatók ezt sokkal rosszabbra értékelik, mint nem szakirányos társaik. A nyílt kérdésekben vegyesen pozitívnak és negatívnak tartották ezeket a területeket a hallgatók. Pedagógiai képzés A pedagógiai képzés megítélésének átlaga: 3,44, a leggyakrabban 3-asra értékelték a pedagógiát. Pszichológiai képzés A pszichológiai képzés megítélése átlagát tekintve nagyon hasonló a pedagógiai képzéshez, és leggyakoribb értékét tekintve is teljesen megegyezik. Viszont ezt a multimédia szakirányos hallgatók jóval magasabbra értékelik! Az utolsó két terület nyílt kérdésekre adott válaszai teljesen egybecsengenek, azaz a tanárokat megfelelő tudásúaknak, felkészültnek, magasan képzetteknek tartják. Sokak szerint azonban a tárgyak nem adnak elég motivációt, nem elég a gyakorlat és nem mindig naprakész. 17
MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN
Szeged, 2004. május 27–29.
A vizsgált területek minőségének hallgatói véleményezése lehetőséget biztosított, hogy összevessük a tanári pályára készülők és az azt visszautasítók adatait. A pedagóguspályát választók minden osztályozása, osztályozási átlaga lényegesen magasabb volt, mint a tanítani nem szándékozóké. Lehet, hogy a pedagóguspályára készülők fontosabbnak tartják a pedagógiai tananyagtartalmak elsajátítását? S ezáltal eredményesebbnek és pozitívabbnak ítélik meg képzésüket? Csakúgy, mint azok, akik már megtapasztalták, hogy a megszerzett tudás mire is jogosítja fel? 4. 3. Tanítási élmény A hallgatók 58%-a már tanított valamilyen formában, ez természetesen az életkorukból is adódhat, illetve annak függvénye is lehet, hogy státuszuk szerint hol tartanak a tanárképzési folyamatban, azaz átestek-e már tanítási gyakorlaton. 4. 4. Tanári/pedagógiai tulajdonságok értékelése Kíváncsi voltam arra, hogy a pálya által kívánatosnak tartott alaptulajdonságok közül melyik meglétét mennyire tartják fontosnak a hallgatók. Előre megadott 14 személyiségjellemzőt kellett az iskolai osztályzatoknak megfelelően értékelni, majd közülük az első 3 általuk legfontosabbnak ítélt tulajdonságot kiválasztani. A személyiségjellemzők rangsora: A legfontosabb tulajdonságok: a határozottság, tekintély, kiemelkedő szaktudás, tűrőképesség, jó fellépés, együttműködési készség, önismeret, gyermekszeretet. Ezek a tulajdonságok a pedagógus szakismeretén túl olyan pozitív emberi tulajdonságokat jelentenek, amely egy baráti viszony, illetve egy demokratikus vezetési stílus legfontosabb személyiségjegyeinek számítanak. A mérnöktanároknál magasan a határozottság vezetett, míg a multimédia szakirányosoknál a gyermekszeretet és az együttműködési készség, amit a mérnöktanár-hallgatók meg sem jelöltek. Ezek után következett a közmegbecsülés, ami sajnos a pedagógusi pálya már korábban megfogalmazott alacsony társadalmi pozícióját erősíti meg. A saját pedagógiai koncepció és szilárd értékrend mint szakmai kompetenciák viszonylag hátulra kerültek a rangsorban. Meglepően nem tartják fontos tulajdonságnak a hallgatók a humorérzéket, pedig a pálya hosszú távú gyakorlásához, azt gondolom, mindenképpen szükség van rá, ha másért nem egy közhelynek tartott jellegzetesség – miszerint a pedagógusokat veszélyezteti a gyors kiégés – kivédésében nagy szerepe lehet. A menedzseri képességeket és a megfelelő összeköttetéseket tartották a hallgatók a legkevésbé fontos tulajdonságnak, pedig ezen jellemzők napjainkban egyre inkább fontosakká válnak nemcsak iskolai, vezetői szinten, hanem a tanári munka során is. 4. 5. Foglalkozási csoportok társadalmi megbecsültsége Annak érdekében, hogy a hallgatók saját leendő hivatásukat mennyire tartják elismertnek és megbecsültnek, arra kértem őket, hogy egy társadalmi ranglétrán 18
MULTIMÉDIA AZ OKTATÁSBAN
Szeged, 2004. május 27–29.
helyezzék el az előre megadott foglalkozásokat. Ezekkel a kérdésekkel megítélhetjük a potenciális pedagógusok önértékelését és társadalmi közérzetét. A megkérdezettek véleménye alapján a legnagyobb presztízsűek a következő pályák: orvos, jogász; ezek a köztudatban is hasonlóan jól megítéltek nemcsak társadalmi presztízsük, hanem anyagi lehetőségeik tekintetében is. A diplomák révén egyértelműen betölthető pályák a kérdőívek alapján a következő helyekre kerültek: a 10 foglalkozás közül a rendszergazda tartozik csak a középmezőnybe, míg a gépészmérnök és az informatikus alig marad el a hallgatók által kiemelkedően magasnak ítélt jogászi pályától. A pedagóguspálya megítélését tekintve azt mondhatjuk, hogy a társadalom ítéletével mutat egyezést, hiszen az élen a főiskolai oktató áll, őt követi a középiskolai tanár, míg a sort a tanító zárja. A legkedvezőtlenebb vélemény a tanítóról alakult ki, amit talán az a közfelfogás is igazol, miszerint ez az egyik legkönnyebben megszerezhető diplomát adó pálya. 5. Összegzés Dolgozatomban és vizsgálatomban igyekeztem feltárni mindazokat a sajátosságokat és jellemzőket, amelyeket a Dunaújvárosi Főiskola harmad- és negyedéves mérnöktanár szakos és multimédia szakirányos hallgatói révén az itteni mérnöktanárképzés eredményeinek, sikereinek és kudarcainak tekinthetünk. Megpróbáltam összefoglalni és bemutatni a tanárnak készülő és nem készülő hallgatók véleményét a képzésükről, valamint javaslataikat a rendszerre nézve. Referenciák [1] Bán Anetta: Analysis of the efficiency of engineer-teacher training or reflections to a student-tracking, MicroCAD Nemzetközi Konferencia, Miskolc, 2004. március 18-19. [2] Bán Anetta: Hogyan vélekednek a mérnöktanárok a pedagóguspálya személyiségjegyeiről és kompetenciáiról?, „Kommunikációkutatás 2003”, MTA Szegedi Területi Bizottsága, 2003. november 28–29., Szeged [3] Fábri Gy.: Mennyit ér a diploma? www.cegnet.hu/gazdert/2000/32/m00324.html [4] Kocsis Mihály: A tanárképzés megítélése. Iskolakultúra, Pécs, 2003. [5] Simon Katalin – Kovács József: Pedagógusjelöltek a diploma kapujában I. www.magyarfelsooktatas.hu/21.1/32.html [6] Tóth Béláné: A műszaki pedagógusképzés fejlesztése, Ligatura Kiadó, Vác, 1999.
19
