Az egyetem szerepe a demokratikus szocializációban
Az iskola és a politika kapcsolata egyszerű kérdésnek tűnhet, hiszen a válasz sokak számára magától értetődik, a politika ne legyen jelen az iskolában, tehát az iskolából ki kell zárni a politikát. Ugyanakkor távolabbról vizsgálva a kérdést számos probléma merül fel az egyszerűnek tűnő válasszal. Feladata-e a közoktatásnak és a felsőoktatásnak a demokráciára nevelés, amennyiben igen, akkor ez hogyan valósítható meg a politika iskolából való kizárásával. Milyen kapcsolat van a demokráciára nevelés és a társadalom demokratikus kultúrája között. A demokratikus kultúrát az intézmények és a jogszabályok demokratikus jellege eredményezi-e, vagy szükség van demokratikus szocializációra is. Mit értünk demokráciára nevelésen, tapasztalatot, a demokrácia iskolán belüli megélésének lehetőségét, vagy a történetiségre, illetve az intézményekre, normákra vonatkozó tudásanyagot? Kutatásunkban arra nem vállalkoztunk, hogy ezekre a kérdésekre maradéktalanul válaszoljunk, feltételezésünk szerint ez nem is lehetséges a problémakör szerteágazó jellege miatt, ehelyett kiválasztottuk az oktatási rendszer egyik elemét, a felsőoktatás vizsgálatát. A felsőoktatáson belül pedig arra keressük a válaszokat, hogy melyek az egyetemi és főiskolai demokrácia működésének feltételei, illetve, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre a felsőoktatási demokrácia előmozdítására. Az oktatási rendszernek, beleértve a felsőoktatást is feladata a demokráciára nevelés. Egyfelől azért, mert egy új demokráciában, mint Magyarország, ahol nem evolutív módon jött létre a demokrácia, ott a demokratikus intézményrendszer kialakítása mellett szükség van arra, hogy a polgárok a demokratikus értékeket elfogadják, bensővé tegyék. Azaz, hogy az állampolgárok többsége elkötelezett legyen a demokrácia irányába. Másfelől pedig azért, mert a demokrácia társadalmi támogatottságát nem elég megteremteni, hanem tenni kell a fenntartásáért is. A demokratikus kultúra nem termeli újra önmagát, azért minden társadalomnak újból és újból erőfeszítéseket kell tennie.1 Bár az oktatásnak feladata lenne a demokratikus szocializációban való szerepvállalás, ezt a feladatát mégsem látja el. A demokratikus szocializáció területén erőteljes deficit mutatkozik hazánkban, ez a deficit pedig összefügg azzal a demokratikus deficittel, amely a teljes magyar társadalmat jellemzi, beleértve azokat a fiatalokat is, akik már a rendszerváltás követően születtek. Az oktatási rendszer a pártpolitika teljes kizárásával kizárta a politikát, a demokráciára nevelést, a közügyekkel való foglalkozást az iskolából. Ma Magyarországon az oktatási rendszernek nem célja, hogy tudatos, autonóm, önálló véleménnyel és kritikai attitűddel rendelkező állampolgárokat neveljen. Ugyanakkor a család, mint elsődleges szocializációs közeg is diszfunkcionálisan működik, hiszen a családok egy részében a politikai passzivitás, a közügyektől való elfordulás a jellemző. A közgondolkodást egyre erősebben határozza meg az az elképzelés, hogy a politika bűnös, korrupt dolog, a politikusok pedig 1
Fleck
1
inkább bűnözők, mintsem a közjó szolgálói. A két szocializációs közeg diszfunkcionalitása összeadódik, az iskolai és családi szocializáció problémáinak együttese azt eredményezi, hogy „az iskola újratermeli a politikai affinitásra vonatkozó előnyöket és hátrányokat”. Mindemellett létezik egy antidemokratikus narratíva is, amely nemcsak megkérdőjelezi a rendszerváltás tényét, hanem kétségbe vonja a demokrácia más hatalomgyakorlási formák előtti elsőbbségét. Más hatások mellett a demokratikus szocializáció súlyos hiányosságai, valamint az antidemokratikus narratíva bizonyosan negatív irányba befolyásolja a demokratikus kultúra alakulását. Az oktatási rendszeren részeként a felsőoktatás sem tekinti feladatának a demokratikus szocializációt. A közoktatástól eltérő jelenségek jellemzik azonban a felsőoktatást. Az első és legfontosabb különbség az állam szerepvállalásának mértéke, azaz, hogy ki finanszírozza a képzést. A 21. századi felsőoktatás a tömegesedés következtében az állam egyik legnagyobb alrendszerévé nőtte ki magát. Így az egyetemek kapcsán az egyik meghatározó szakmai vita arról szól, hogy hogyan kell elosztani a költségeket az állam, a piac, illetve az egyének között. A költségek kapcsán pedig a hatékonyság vált a felsőoktatás másik alapvető kérdésévé. A hatékonysággal összefüggésben a harmadik jelentős különbség, a képzés tartalma, azaz, hogy ki határozza meg a tudást, amelyet a felsőoktatás termel, az állam, vagy a munkáltatók. Munkavállalókat termel az egyetem, vagy általános tudással rendelkező értelmiséget. Jól látható, hogy az egyetem demokratikus szocializációban betöltött szerepe még inkább diszfunkcionális, mint a közoktatásé. A közoktatással kapcsolatos szakmai vitákban ugyanis létező szempont a demokratikus szocializáció témaköre, a felsőoktatás esetében pedig még csak szakmai vita sem igen zajlik erről a kérdésről. A felsőoktatást ma sokkal inkább a finanszírozás és a hatékonyság kérdései határozzák meg, mint a politikai szocializációban betöltött szerepe. Nem állampolgárokat, hanem munkavállalókat képzünk, az egyetemi demokrácia szinte értelmezhetetlen fogalom Magyarországon. Véleményünk szerint a felsőoktatásnak igenis van feladata a demokratikus szocializáció alakításában, hiszen az egyetemnek egyszerre kell tudást és értékét közvetítenie. A 21. századi egyetemnek is feladata az értékek átadása, a tömegesedés ezt a feladatot tartalmában nem, csak módszereiben befolyásolja. Úgy véljük, hogy az egyetemnek fontos szerepe van abban, hogy olyan diákok kerüljenek ki a képzés végén, akik a szakmai tudás mellett tudatos, aktív állampolgárok és erős kritikai attitűddel rendelkeznek. Célunk, hogy a felsőoktatást jelenleg meghatározó kérdéskörök, mint a finanszírozás, a hatékonyság, a minőség, és a tudástermelés mellé az egyetemi demokrácia is bekerüljön. A következőkben az iskola és a politika kapcsolatának értelmezéséhez a demokratikus szocializációt befolyásoló jelenségeket és azok mögöttes folyamatait gyűjtöttük egybe. Három témával foglalkozunk részletesebben, egyrészt a demokratikus kultúra és a demokráciára nevelés kérdésével, másrészt összefoglaljuk a fiatalokat vizsgáló társadalomtudományi kutatások eredményeit, harmadrészt a felsőoktatás szerepével a demokratikus szocializáció folyamatában. 1. Demokratikus kultúra és a demokráciára nevelés kapcsolata Abból a feltevésből indultunk ki, hogy Magyarországot erőteljes demokrácia deficit jellemzi, amely egyrészt ott érhető tetten, hogy a magyar társadalomban felemás a régi demokráciákban általánosan elfogadott demokratikus értékek és elvek elfogadottsága. Másrészt pedig abban mutatkozik meg, hogy ugyan a rendszerváltást követően történt demokratikus átalakulás új intézményrendszer és 2
normarendszer kialakítását eredményezte, a társadalom demokráciáról és annak értéktartalmáról alkotott képe azonban nem egyértelműen pozitív. Sokan nem a demokráciát tekintik a legjobb rendszernek, ugyanakkor a demokráciát meghatározó értékek rendszerét sem támogatják sokan. A demokratikus deficit értékproblémáinak jellemzői között általában a civil társadalom gyengeségét, az előítéletességet, az értékpluralizmus hiányát, míg a demokráciáról alkotott kép esetében a politika iránti apátiát szokták megnevezni. Bár a közvélemény-kutatások szerint magyar társadalom többsége támogatja a többpárti demokráciát és a piacgazdaságot,2 a részletes adatok azt mutatják, hogy hazánkban alacsony a demokratikus értékek, a jogállami kultúra elfogadottsága. A demokratikus intézmények és normák szükséges, de nem elégséges feltételei a valódi demokráciának. Az intézményrendszer megalkotása az Európai Unióhoz csatlakozott kelet-európai országokban kötelezően végbement, a demokratikus berendezkedést biztosító normák átvétele megtörtént, a demokrácia fenntartása, működtetése azonban sok helyen, így hazánkban is nehézségeket okozott. A többpárti demokrácia ugyanis nem csupán a demokratikus intézmények és azokat szabályozó normák rendszerét jelenti, a demokrácia működtetéséhez tudatos és a demokrácia iránt elkötelezett állampolgárok is kellenek. A társadalom demokrácia-deficitét támasztja alá a Jobbik szavazóbázisának létszámbeli növekedése, illetve a szélsőjobboldali eszmék támogatottságának növekedése is. A Jobbik a 2009-es Európai Parlamenti választáson még 427 773 szavazatot,3 a 2014-es választásokon pedig már majdnem 1 millió szavazatot szerzett. A szélsőjobboldali politikával szimpatizálók aránya a magyar társadalomban 2002 és 2009 között, 10-ről 21 %-ra4 növekedett, azaz a szélsőjobboldali eszmék iránti keresleti oldal hét év alatt megduplázódott5. Ugyanakkor a közvélemény-kutatási adatok arra is rávilágítanak, hogy a magyar társadalom értékrendje gyorsan változik, a változások pedig politikai ciklusokhoz kötődnek. A kutatók megállapították, hogy 2013-ban átlagosan kevésbé tartották fontosnak a demokráciát, mint 2009-ben, viszont többen gondolták az országot demokratikusnak, mint korábban. Ennek az lehet az oka, hogy a 2013-ban kormányzó hatalmat támogatók a korábbi, 2010 előtti rendszert, míg a 2010 előtti kormányok hívei a 2013 utáni rendszert vélték antidemokratikusnak. Úgy tűnik tehát, mintha a politikai preferencia határozná meg a demokrácia fogalmi elemeit, mindig azok látják a rendszert demokratikusnak, akik az adott kormányzó pártot támogatják. Nincs konszenzus abban, hogy mit értünk demokrácia alatt, az értelmezést alapvetően a válaszadó ideológiai, világnézeti elkötelezettsége befolyásolja. A demokrácia fogalmának relativizálódását mutatja az a tény is, hogy a demokratikus intézményekbe vetett bizalom erősen függ a politikai preferenciától. Míg a mindenkori kormánypártok hívei alapvetően bizalommal vannak az intézményrendszer iránt, addig az ellenzékiek jellemzően bizalmatlanok.6 A demokratikus kultúra kialakítása és fenntartása bonyolult és sokszereplős folyamat. Szükség van demokratikus intézményekre, normarendszerre, szabad választásokra, és nyilvánvalóan szükség van állampolgárokra, akik nemcsak elfogadják és támogatják a demokratikus értékeket, hanem képesek a demokrácia által biztosított jogaikkal élni. Az egyén a demokratikus kultúrát a szocializáció 2
http://www.tarki.hu/hu/research/gazdkult/2013/2013_zarotanulmany_gazd_kultura.pdf Krekó Péter- Juhász Attila – Molnár Csaba : A szélsőjobboldal iránti társadalmi kereslet növekedése Magyarországon. http://www.poltudszemle.hu/szamok/2011_2szam/kjm.pdf 4 A Political Capital által vizsgált DEREX-index a jobboldali extremizmus iránti keresletet mutatja meg. 5 Krekó Péter- Juhász Attila – Molnár Csaba : A szélsőjobboldal iránti társadalmi kereslet növekedése Magyarországon. 59. o. 6 http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b345.pdf 3
3
folyamatán keresztül építi be a gondolkodásába. A család az elsődleges szocializációs közeg, az iskola demokratikus szocializációban betöltött szerepe azonban megkerülhetetlen. Az iskolában történő demokratikus szocializáció történhet konkrét tudásanyag átadásával, a kutatások azonban azt igazolják, hogy a demokráciát inkább gyakorlat és tapasztalat formájában lehet elsajátítani. Azaz akkor nevel demokráciára az iskola, ha maga is demokratikusan működik, ha a diákoknak valódi lehetőségük van arra, hogy éljenek a diákjogokkal. A demokratikus kultúra átadásának feltétele tehát az iskola demokratikus működése. A rendszerváltást követően a demokratikus politikai szocializáció keretében kizártuk a pártpolitikát az iskola falai közül, de közben lehetővé tettük a diákönkormányzatok és a felsőoktatásban a hallgatói önkormányzatok megalakulását. Egyik intézkedés sem volt sikeres, a diákönkormányzatok eredetileg azért kerültek be a közoktatási törvénybe, hogy a diákok részvételét biztosítsák a döntésekben. A diákönkormányzatokat vizsgáló kutatások azonban azt mutatták, hogy mind az önkormányzatok tevékenységében, mind a választásokon nagyon kevés diák vesz részt. Azaz, az iskola életében, a döntéshozatalban a jogszabályi keretek ellenére sem tudnak részt venni a diákok. Mindemellett az önkormányzatok működése is problémákkal terhelt, hiszen a diákönkormányzatok az önállóság helyett inkább tanári kontroll alatt működnek. A döntések tehát inkább a tanári kar véleményét, mintsem a diákokét tükrözik. A diákönkormányzatok alapvetően kontraproduktívak, és antidemokratikus tapasztalatokat nyújtanak a diákoknak. Csákó Mihály azt a konklúziót vonta le a kutatási eredményekből, hogy a diákok többsége a nem demokratikus viszonyokat kényszerül normálisként elfogadni.7 A pártpolitika kizárása pedig oda vezetett, hogy a közügyeket, a vitát is kizártuk az iskolából. A politika elutasítottsága, az alacsony vitakultúra, a konszenzuskeresés hiánya olyan jelenségek, amelyekre a demokratikus szocializációban kell a válaszokat keresni. A politika iskolából történő kizárásával azt feltételeztük, hogy kizárjuk az ideológiát, az indoktrináció lehetőségét. Mindehhez képest az történt, hogy politikai passzivitásba kényszerítettük a fiatalokat, akik a politikát a felnőttekhez hasonlóan kifejezetten negatív dolognak tartják. Mindeközben pedig az indoktrináció lehetősége megmaradt. Úgy tűnik, hogy a demokratikus tapasztalatok hiánya és a politika kizárása együtt súlyos demokratikus deficitet eredményezett. Bár a fiatalok közül a felsőoktatásban részt vevő diákok között volt a legmagasabb azok aránya, akik szerint a demokrácia a legjobb rendszer, 2008 és 2013 között csökkent ez az szám. Ugyanakkor 14-ről 23%-ra emelkedett azok aránya, akik szerint bizonyos körülmények között a diktatúra jobb, mint a demokrácia.8 A politikai szocializáció problémái és a demokratikus tapasztalat hiánya sok mindent magyarázhat, az egyetemisták több mint fele egyáltalán nem került kapcsolatba korábban a diákönkormányzatokkal. Ugyanakkor a hallgatói önkormányzatok működése is súlyos problémákat rejt. Csakúgy, mint a középiskolákban a hallgatói önkormányzatok megválasztásakor is kifejezetten alacsony a részvétel, és bár a HÖK-nek széles jogkörei vannak, a diákok mégsem úgy tekintenek rá, mint érdekvédelmi szervezetre, hanem mint a nagypolitika egyetemi mására, amely korrupt és csak a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szól.9 Az egyetemi demokrácia szinte nem létezik, a hallgatói önkormányzatokon kívül ugyanis nincs más fórum, amely erre lehetőséget adna. 7
Csákó Mihály: Állampolgárokat nevel az iskola? In Bauer Béla, Szabó Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék. Ifjúság 2000-2010, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest, 2011. 101–114. o. 8 Aktív fiatalok, Laki László – Szabó Andrea: Mi lehet a magyar fiatalok demokráciaszkepszise mögött? In Szabó Andrea (szerk.): Racionálisan lázadó hallgatók II., Budapest-Szeged, 2014. 9 Hök-ös szövegek
4
A magyar iskolarendszerrel és a fiatalokkal foglalkozó kutatások egyöntetűen azt állapítják meg, hogy a hazai oktatási rendszer vagy egyáltalán nem, vagy diszfunkcionálisan látja el a demokratikus állampolgári szocializációra vonatkozó feladatát, mivel az iskola nem foglalkozik a politikával, a diákönkormányzatok és az egyetemi hallgatói önkormányzatok pedig nem adnak valódi lehetőséget a demokratikus tapasztalatok átélésére. 2. Fiatalok véleménye a demokráciáról Számos kutatás foglalkozik a fiatalok demokráciáról alkotott képének vizsgálatával,10 a következőkben a fiatalok demokráciával kapcsolatos attitűdjeit leginkább jellemző jelenségeket foglaljuk össze. Ezek a jelenségek a demokratikus szocializáció hiányosságait támasztják alá, a fiatalok véleménye sok tekintetben rosszabb, mint a teljes lakosságé. A kutatások szerint a fiatalok nagy része szkeptikus a demokráciával szemben, ugyanakkor a radikális, jobboldali eszmék támogatottsága egyre népszerűbb körükben, viszont sokuk érdektelen a politika iránt, ebből kifolyólag politikailag kevésbé aktív, a választásokon pedig kisebb arányban vesznek részt, mint az idősebbek.11 A fiatalok közönye, szkeptikussága értelemszerűen a demokratikus szocializáció problémáinak is köszönhető, a szocializációs deficitek jelentős értékválságot eredményeztek. Kulturális élmény hiánya:12 A rendszerváltás óta eltelt időben felnőtt egy generáció, akik már nem közvetlenül voltak a szocialista rendszer részesei, viszont demokráciában és kapitalista gazdaságban szocializálódtak. Ez a generáció azonban a kutatási adatok13 tanúsága szerint inkább közönyös a politikával szemben, mintsem érdeklődő, a demokráciát inkább a gazdasági növekedéssel, a fogyasztói társadalommal azonosítja,14 és bár természetesnek veszi, hogy demokráciában él, de azért szkeptikus a rendszerrel szemben. Ennek az ambivalenciának az egyik oka az lehet, hogy a rendszerváltásnak nem jött létre egy közös társadalmi emlékezete, mítosza, amely alapként szolgálhatott volna az új demokratikus rendszer kialakításához.15 Közös mítosz hiányában pedig maga a rendszerváltás, és így a demokrácia fogalma sem vált a magyar társadalom többségének számára meghatározó értékelemmé. A kollektív élmény hiánya és az a politikai narratíva, amely szerint nem is történt rendszerváltás 1989ben oda vezetett, hogy a fiatalok a demokráciát ugyan nem utasítják el, de nem is vált a többségükből tudatos, a demokrácia iránt elkötelezett állampolgár. Kuruc.info – Critical Mass nemzedék: Habár a rendszerváltás nem vált közös emlékezetforrássá, mégis létrejöttek olyan generációs csoportok, amelyek valamilyen módon kötődnek a rendszerváltás politikai aspektusához. A kutatók három csoportot különítettek el, az első a Kuruc.info nemzedék, ahova értelemszerűen a Jobbikhoz valamilyen módon kötődő, szélsőjobboldali orientációjú fiatalok tartoznak. A második a Critical Mass nemzedék, akik jellemzően fővárosi, magas társadalmi
10
Aktív Fiatalok Magyarországon, PC, politikai szocializációval foglalkozó kutatások Arctalan nemzedék, Szabó Andrea, Kern Tamás: A magyar fiatalok politikai aktivitása 12 Szabó Ildikó – Falus Katalin: Politikai szocializáció közép-európai módra. A magyar sajátosságok, Magyar Pedagógia, 2000. 100. Èvf. 4. szám, 383-400. o. 13 Aktív fiatalok 14 Kovács Tamás: Demokrácia-deficit a magyar fiatalok politikai nézeteiben. In: Gőzsy Zoltán, Vitári Zsolt (szerk.): Egyén és politikai gyakorlat. Pécs, 2013. 15 http://ketezer.hu/2010/06/ban-zsofia-a-turul-es-a-dino/ 11
5
presztízsű fiatalok, és a harmadik a Tusványos nemzedék, a konzervatív, vallásos fiatalok csoportja. 16 A Kuruc.info nemzedék jelentősége kiemelkedik a többi közül, a fiatalok jobboldali radikalizálódásának okait vizsgáló kutatások eredményei azt mutatják, hogy a folyamatot legerősebben magyarázó tényező a szubkultúra hatása.17 A demokratikus szocializáció hiánya és a politikai pártok fiatalokkal kapcsolatos inaktivitása felerősítette a szubkulturális hatások jelentőségét. Radikalizálódás: A fiatalok körében felülreprezentált a Jobbik támogatottsága. A fiatalok jobboldali radikalizálódása úgy tűnik, hogy alapvetően generációs okokra vezethető vissza. A demokratikus szocializációs csatornák diszfunkcionalitása következtében felerősödött az informális, szubkulturális hatás jelentősége, amely kedvez a politikailag radikális szubkulturális csoportoknak. A jobboldali radikálisok szubkultúrája erős közösségformáló erővel rendelkezik. Ugyanakkor a fiatalok általában azt érzik, hogy nem foglalkozik velük a politika, nem szól hozzájuk, ezzel szemben a Jobbik kifejezetten a fiatalokhoz szól, és nemcsak megszólítja a fiatalokat.18 Demokrácia szkepszis: A magyar fiatalok demokrácia képe kifejezetten negatív, a fiatalok fele szkeptikus a demokráciával szemben, azaz vagy úgy véli, hogy nincs jobb, meg rosszabb rendszer, hanem az egyik olyan, mint a másik, vagy úgy látja, hogy a diktatúra bizonyos körülmények között jobb, mint a demokrácia.19 A kutatók magyarázata szerint a fiatalok a demokrácia elutasításakor kevésbé a demokrácia értékjellegét veszik figyelembe, inkább a kapitalista gazdaság és a demokratikus rendszer tényleges működését értékelik. Kovács Tamás20 szerint a magyar fiatalok a demokrácia fogalmának jellemzően a szociális reprezentációját látják csak. Amikor tehát a fiatalok arra válaszolnak, hogy melyik rendszer jobb, a diktatúra vagy a demokrácia, akkor nem a rendszerek politikai jellegét értékelik, hanem a gazdasági oldalt. A szkepszis így sokkal inkább a gazdaságnak szól, a demokráciát támogatók csökkenését pedig a gazdasági válság következtében a létbizonytalanság, a kilátástalanság, a céltalanság okozhatják. A negatív jövőkép, a kiszámíthatatlanság, és bizonytalanság érzése és a demokrácia megítélése között úgy tűnik, hogy szoros kapcsolat van. Azok az egyetemisták ugyanis, akik bizonytalannak látják a jövőt, negatív a jövőképük, a demokrácia működését sem tartják jónak.21 Az egyén gazdasági helyzete összefügg tehát a demokráciáról kialakított véleményével. A rendszerváltáskor elképzelt gazdasági változás elmaradása rontotta a demokráciáról alkotott véleményeket. Politika iránti érdektelenség: Úgy tűnik, hogy a fiatalok politika iránti érdeklődése állandó, a rendszerváltás óta nem volt olyan időszak, amikor a fiatalok többségét érdekelte volna a politika.22 Közvetlenül a rendszerváltást követően az érdeklődés hiányát még a szocializmus hatásának tulajdonították, de változást sem az 1990-es évek második fele, sem az új évezred nem hoztak. A 16
Szabó Andrea, Kern Tamás: A magyar fiatalok politikai aktivitása. In: Bauer Béla, Szabó Andrea (szerk.): Arctalan (?) nemzedék: Ifjúság 2000–2010. 391 p. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet (NCSSZI), 2011. pp. 37–80. 17 Róna Dániel – Sőrés Anett: A kuruc.info nemzedék. Miért népszerű a Jobbik a fiatalok között? In: Szabó Andrea (szerk.): Racionálisan lázadó hallgatók, 2012. Apátia – Radikalizmus – Posztmaterializmus a magyar egyetemisták és főiskolások körében I. Szeged, Belvedere Meridionale. 113–156. o. 18 Aktív fiatalok, Róna Dániel – Reich Jenő: „Nemzetiek”, rend pártiak, első generáció s értelmiségiek és közösségre vágynak. A Jobbik egyetemista-főiskolás támogatói. In Szabó Andrea (szerk.): Racionálisan lázadó hallgatók II., Budapest-Szeged, 2014. 19 Laki László – Szabó Andrea: Mi lehet a magyar fiatalok demokráciaszkepszise mögött? In Szabó Andrea (szerk.): Racionálisan lázadó hallgatók II., Budapest-Szeged, 2014. 20 Kovács Tamás: Demokrácia deficit, http://www.academia.edu/5556765/Demokr%C3%A1ciadeficit_a_magyar_fiatalok_politikai_n%C3%A9zeteiben 21 Aktív fiatalok, Kovács Tamás: Mit jelent a demokrácia a magyar egyetemisták és főiskolások számára? 22 Arctalan nemzedék, 40. oldal
6
politika iránt teljesen érdektelen fiatalok aránya továbbra is 30% körül mozgott. Érdekes módon még a 2006-ban lezajlott tüntetések, politikai események sem mozgósították a fiatalokat. A kutatások arra világítottak rá, hogy a politikai érdeklődés alacsony foka szoros összefüggésben áll az életkorral. Minél idősebb valaki annál inkább foglalkoztatják a közélet kérdései. Az összefüggést magyarázhatja a politika és a fiatal korosztályok közötti kapcsolat hiánya. A fiatal korosztályok a rendszerváltás óta folyamatosan úgy érzik, hogy nincs érdemi beleszólási lehetőségük a politikába, így nem is foglalkoznak azzal.23 A politika iránti érdektelenséget a politikai szocializációs csatornák elégtelen működése is befolyásolja, mind az oktatási rendszer, mind a család, mint szocializációs közeg depolitizálódott, azaz nem látták és ma sem látják el a politikai szocializáció feladatát. A család vélhetően azért nem tudja betölteni a demokratikus szocializációs szerepét, mert a jelenlegi fiatalok szülei és nagyszülei a szocialista rendszerben nevelkedtek, amelynek Kádár-kori alapvető üzenete a depolitizálódás volt, azaz nem kell a politikával foglalkozni, a család a magánszféra területe. A családi demokratikus szocializáció hiánya a kutatások szerint szorosan együtt jár, a politika iránti érdektelenséggel. Az iskola pedig a politika kizárása, illetve a demokratikus gyakorlat hiánya miatt nem képes a szocializációs feladatát betölteni. Választási részvétel, politikai aktivitás: A fiatalok a rendszerváltás óta az idősebb korosztályokhoz képest alacsonyabb választási részvételi hajlandóságot mutattak. A 25 év alattiak és a 26 év felettiek részvételi hajlandósága között minimum 10 százalékpontos volt a különbség az elmúlt 15 év országgyűlési választásain. Azaz a fiatalok kevesebben mentek el szavazni, mint a 26 év felettiek. 24 Nagyon kevesen, körülbelül 1%-uk tagja valamilyen pártnak vagy ifjúsági szervezetnek. Ugyanakkor van átfedés, tehát az, aki pártnak a tagja, az sokszor ifjúsági szervezetnek is tagja. Azt mondhatjuk tehát, hogy a magyar fiatalok formális szervezetekben egyszerűen nem vesznek részt. Az éremnek természetesen a másik oldala is érdekes. A politikai aktivitás mértéke összefügg a demokrácia képpel, illetve a politika iránti érdeklődéssel. A politikai társadalomból kimaradó fiatalok értelemszerűen nem lesznek pártoknak, szervezeteknek sem a tagjai. 3. Egyetemi demokrácia Az egyetemek társadalmi funkciója a tudástermelésen túl az értékek átadása, az állampolgári tudat kialakítása is. Az egyetem a hallgatók véleményének formálásával, a hallgatók és az oktatók közötti interakciókon keresztül alakítja a demokráciát.25Az értékek átadása – az egyetemeket ért kihívások következtében - mára sokat vesztett a jelentőségéből, míg a 19. századi, humboldti egyetemi modellben a polgár művelt emberré vált, hiszen az egyetemek a tudás világnézeti értelmezését adták a számára,26 addig ma az egyetemek sokkal inkább a munkáltatók piaci érdekeinek megfelelő tudással rendelkező munkavállalókat képeznek. Az egyetemeket a 20. század óta ért kihívások a humboldti egyetemi modell válságát eredményezték, az egyetem nem nemzeti elitet képez többé, hiszen a felsőoktatást a társadalom széles csoportjai veszik már igénybe, a tömegesedés következtében pedig a finanszírozás, a hatékonyság és a minőség váltak a 23
Arctalan nemzedék, Csőzik Rita: Racionálisan lázadó fiatalok Political Capital 25 Ira Harkavy: The Role of Universities In Advancing Citizenship and Social Justice in The 21st Century http://www.finhed.org/media/files/04-Harkavy_Role_of_universities_in_advancing_citizenship.pdf 26 https://www.felvi.hu/pub_bin/dload/FeMu/2009_02/oldal15_30_jarausch.pdf 24
7
képzés meghatározó fogalmaivá. Az egyetemek szerepét immáron nemcsak az állam és az akadémiai szféra szereplői határozzák meg, hanem harmadik félként belépett a gazdaság, a munkáltatói oldal is. A gazdaság elvárása, hogy a felsőoktatás megfelelő, alkalmas munkaerőt bocsásson rendelkezésre meghatározó jelentőségűvé vált. Ezek a folyamatok az egyetemi autonómiát, az önigazgatást és az akadémiai szabadságot folyamatosan gyengítették.27 Mindeközben a demokratikus értékek közvetítése éppen a posztkommunista államokban alapvető kérdés, hiszen ezekben az országokban a hagyományok hiányában az intézményi átalakulás mellett szükség volt a demokratikus kultúra kialakítására is. Viszont éppen maga a diktatórikus múlt jelentette a legnagyobb problémát abban, hogy az egyetemeken, vagy akár a közoktatásban megvalósuljon az értékátadás, a demokratikus szocializáció. A diktatúrák indoktrinációja olyan erős bizalmatlanságot eredményezett az értékek iskolai átadásával szemben, amely az oktatás valamennyi szintjéről teljesen kizárta a politikát.28 Az egyetemeken, ma Magyarországon jobbára csak tudástranszfer történik. A hazai felsőoktatás szervezeti kultúrája, oktatói gárdája és a hallgatói érdekképviseletek rendszere is komoly diszfunkciókat mutat a demokratikus, állampolgári nevelés területén. Az oktatók testesítik meg a szervezeti hatalmat, és egyben az egyetemi szocializáció kulcsszereplői is. Az egyetemi szocializáció alapegysége a hallgatók és az oktatók közötti interakciók sokasága, a hallgatók leginkább itt sajátíthatják el az egyetemi norma és értékrendszert. Ennek ellenére az egyetem, mint intézmény szocializációs szerepe csekély, a formális közeg helyett sokkal inkább az informális csatornák, mint a kortárs csoport befolyásolja a hallgatók közügyekkel kapcsolatos véleményét. 29 A hallgatói önkormányzatok működése modellezi a politikai struktúrák működését, de egyben a kortárs csoport szocializációs közegét is megtestesítik.30 A Diákönkormányzatokhoz hasonlóan a HÖK az a közeg, ahol a hallgatók a képviseleti demokráciáról, a politizálásról közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek. A hallgatói önkormányzatok érdekképviseleti jellege a felsőoktatás átalakításával az elmúlt néhány évben sokat vesztett a jelentőségéből, hiszen a kreditrendszer bevezetésével megszűntek a diákcsoportok, nincs csoportérdek, tehát, amit képviselni lehetne. Ugyanakkor a hallgatói önkormányzat mára nemcsak egyetemi, főiskolai szervezet, hanem immár a civil szféra és az ifjúságpolitika alakítója is.31 A hallgatói önkormányzatok erősen eltávolodtak a hallgatóságtól, a HÖK választásokon a hallgatók többsége nem vesz részt, a HÖK tevékenységének megítélése nagyon hasonló a nagypolitikáéhoz. Mindezek következtében kevéssé képes az egyetemi szocializáció körében betölteni a szerepét.32
27
http://www.hier.iif.hu/hu/konf/Felsooktatasi_POLONYI.pdf Fleck Zoltán: Jogállami kultúra és oktatás. In: Fleck Zoltán et. al.: Technika vagy érték a jogállam? A jogállami értékek átadása és az előítéletek csökkentése a jogászok és rendőrtisztek képzésében. L’Harmattan, 2012. 91–112. o. 29 http://www.kulturaeskozosseg.hu/pdf/2013/2/KEK_2013_2_06.pdf 30 Szabó Ildikó: Az egyetem mint szocializációs színtér, http://campuslet.unideb.hu/dokumentumok/dok2012/Elethelyzetek1_1_259.pdf 31 Aktív fiatalok: Jancsák Csaba: Álomtalan ébrenlét: A hallgatói önkormányzatiság útja a perifériáról 126.o. 32 Nyüsti Szilvia: Az egyetem meghökkentő állampolgársága, http://campuslet.unideb.hu/dokumentumok/dok2012/Elethelyzetek1_1_259.pdf 28
8
