2007 február Vezetôi összefoglaló
szembeszállás a klímaváltozással: a kezelhetetlen elkerülése és az elkerülhetetlen kezelése Az Egyesült Nemzetek és a Sigma-Xi klímaváltozással és fenntartható fejlôdéssel foglalkozó Tudományos Szakértôi Csoportjának jelentése
Az elsősorban a fosszilis energiahordozók égetése és az erdőterületek csökkenése által kiváltott globális klímaváltozás növekvő veszélyforrást jelent a fejlődő és az iparosodott országok számára egyaránt. A klímaváltozás által okozott jelentős mértékű negatív hatás már érezhető, és a további károk bekövetkezése biztossá vált. A kihívást most már a klímaváltozás katasztrofálissá válásának megakadályozása jelenti. Még jó esély van arra, hogy az erre irányuló törekvések sikerrel járnak. Mindez olyan kedvező gazdasági lehetőségek megteremtése mellett érhető el, amelyekkel járó haszon meghaladja a vele járó költségeket, és amelyek a társadalmi célok akadályozása helyett azok elérését segítik. A lehetőségek megragadása azonban az erőfeszítések azonnali és nagymértékű növelését igényli két kulcsfontosságú területen: a mitigáció, tehát a megelőzést segítő intézkedések (mint az üvegházhatású gázok és a fekete korom kibocsátásának csökkentése) a kezelhetetlen mértékű klímaváltozás megelőzése érdekében; és az adaptáció, tehát az alkalmazkodással kapcsolatos intézkedések (mint a gátépítés és a mezőgazdaságban jelenleg alkalmazott gyakorlat megváltoztatása) a klímaváltozással járó, elkerülhetetlen káros hatások csökkentése érdekében.
A kezelhetetlen elkerülése Az emberi tevékenység megváltoztatta a Föld klímáját, amely jelentős következményekkel járt az ökoszisztémákra és az emberi társadalomra nézve. A változás üteme pedig egyre nő. Az átlagos globális felszíni hőmérséklet most körülbelül 0,8oC -kal haladja meg az 1750-es szintet. A növekedés nagy része a 20. században ment végbe, és a legmagasabb növekedési ütem az 1970-től napjainkig terjedő időszakban volt tapasztalható. A kontinenseken bekövetkezett hőmérséklet-növekedés mértéke meghaladta a globális átlagot, és a magas szélességi fokon elhelyezkedő kontinenseken tapasztalt növekedés mértéke még nagyobb volt. A megfigyelhető változások szoros összhangban vannak a klímatudomány által a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), és más üvegházhatású gázok (ÜHG) légköri koncentrációjának eddigi alakulása alapján tett előrejelzéseivel, a hőmérséklet változását okozó egyéb ismert hatások figyelembevétele mellett. Az elmúlt 250 évben a légköri CO2 koncentrációjának növekedése volt az emberi tevékenységre és a természetes folyamatokra visszavezethető klímaváltozás legfőbb okozója. A légköri CO2-koncentráció ilyen mértékű növekedése az erdővel borított területek csökkenése és a fosszilis üzemanyagok égetése eredményeképpen következett be. Az elmúlt évtizedekben végbement CO2-kibocsátás növekedéséért (Ábra 1) 75-85%-os mértékben a fosszilis energiahordozók (főként iparosodott országokba történő) égetése, 15-25%-ban az erdővel borított területek csökkenése (főként a trópusi fejlődő országokban) és a földfelszín változása a felelős. A Celsius fokban (oC) mért hômérséklet-változás 1,8–el való szorzással váltható Fahrenheit fokban mért változássá. Eszerint 0,8oC hômérséklet-emelkedés 0,8 x 1,8 = 1,44oF emelkedésnek felel meg.
SZEMBESZÁLLÁS A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL: A KE ZELHETETLEN ELKE RÜLÉSE ÉS AZ ELKE RÜLHETETLEN KE ZELÉSE
A 20. században tapasztalt, mérsékeltnek tűnő átlagos hőmérsékletváltozások hatásának tudható be az árvizek, aszályok, hőhullámok, futótüzek gyakoribb előfordulása, különösen az 1970 óta eltelt időszakban. A trópus viharok intenzitása ugyancsak növekszik. Az Északi-sark nyári jégtakarójának nagysága jelentős mértékben csökkent, a grönlandi jégtakaró nyári olvadásának intenzitása szignifikánsan nőtt, a Nyugatantarktiszi jégtakaró az instabilitás jeleit mutatja, valamint számos állat- és növényfaj előfordulásának földrajzi, illetve magassági paraméterei is változtak. A világ az emberi tevékenységekhez köthető kibocsátások azonnal megszűntetése esetén sem kerülhetné el a további klímaváltozást. A légköri változások hatása az óceánok hőmérsékletének lassú kiegyenlítődése miatt késleltetve jelentkezik, emiatt az átlagos globális felszíni hőmérséklet további 0,6oC-os emelkedésére kell számítani. Mindez még csak a légkörben már most jelen lévő üvegházhatású gázok és részecskék hatása. Ha emellett a CO2-kibocsátás és -koncentráció növekedése a középtávú előrejelzések szerint folytatódik, az átlagos globális felszíni hőmérséklet várhatóan 0,2-0,4oC-kal nő majd évtizedenként a 21. században, és a növekedés azt követően is tovább folytatódik. 2100-ig a kumulatív melegedés körülbelül 3-5oC-ot ér majd el az ipari forradalmat megelőző időszakhoz képest. Halmozódó tudományos bizonyítékok igazolják, hogy az átlagos hőmérséklet ilyen mértékű emelkedése a klíma nagymértékű és talán hirtelen változását okozhatja, amely végzetes következményekkel járhat a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat, az édesvíz rendelkezésre állása, a fertőző betegségek által érintett területek földrajzi elhelyezkedése, az emberi települések életminősége, és egyéb tényezők szempontjából (Ábra 2). A klímaváltozás erősödő hatásai már a következő évtizedben megnehezítik az ENSZ által meghatározott Millenniumi Fejlődési Célok (Millennium Development Goals, MDGs) elérését. Senki nem tudja biztosan, hogy az átlagos globális felszíni hőmérséklet milyen mértékű, 1750-es szinthez viszonyított változása tekinthető „túlzottnak”, a következmények kezelhetősége szempontjából. Megítélésünk, és az egyre növekvő számú elemző és szakértői csoport megítélése szerint ugyanakkor az 1750-es szinthez képesti 2-2,5oC-os hőmérséklet-emelkedés a klíma „billenési pont” elérési kockázatának jelentős mértékű növekedését okozza, amely az emberi jólétre nézve elviselhetetlen hatásokkal járhat, még az összes lehetséges alkalmazkodási kísérlet végrehajtása mellett is. A mérséklési erőfeszítések 2-2,5oC-os emelkedés megelőzése érdekében tett megfelelő mértékű felgyorsítása nem könnyű feladat. Eléréséhez szükség lenne globális szinten a CH4- és a fekete korom-kibocsátás rendkívül gyors csökkentésére, valamint a világ CO2-kibocsátásának nem sokkal a jelenlegi szint fölötti, 2015-ig, vagy 2020-ig végbemenő kiegyenlítődésére, mielőtt megkezdődne a csökkenés, hogy 2100-ig nem több mint egyharmadát érje el a jelenlegi szintnek. (Az ismertetett pályagörbe szigorú volta, és a pályára való rátérés nehézsége elsősorban a már most elért kibocsátási szintnek, a CO2 légkörből való, természetes folyamatok hatására történő lassú felszívódásának, és a világ minden táján növekvő ütemben terjedő jelenleg használatos, CO2-kibocsátással járó energiatechnológiák hosszú élettartamának a következménye.) Ugyanakkor a civilizációnak muszáj választ adnia arra a kihívásra, amit a klímaváltozás megfékezése jelent. Adottnak véve ami már jelenleg is ismert és sejthető a klímaváltozás hatásainak átlagos globális felszíni hőmérséklet emelkedésével párhuzamos növekedéséről, arra a következtetésre jutunk, hogy a társadalom mérséklési erőfeszítéseinek célja a hőmérsékletemelkedés lehetőség szerint 2oC alatt tartása, és a 2,5oC-ot meghaladó emelkedés mindenképpeni megakadályozása kell, hogy legyen.
Az ENSZ 2000-ben a következô nyolc célt határozta meg, amelyeket 2015-ig kíván elérni: 1. A szélsôséges szegénység megszüntetése, 2. Az általános iskolai oktatás univerzálissá tétele, 3. A nemek közötti egyenlôség elômozdítása, a nôk lehetôségeinek javítása, 4. A gyermekhalálozás visszaszorítása, 5. Az anyák egészségének javítása, 6. A HIV/AIDS, a malária és egyéb betegségek legyôzése, 7. A környezeti fenntarthatóság biztosítása, 8. Globális fejlesztési együttmûködés kialakítása.
SZEMBESZÁLLÁS A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL: A KE ZELHETETLEN ELKE RÜLÉSE ÉS AZ ELKE RÜLHETETLEN KE ZELÉSE
Ábra 1 Évenkénti CO2 -kibocsátás 1950 és 2003 közötti átlaga országok szerint, millió tonna szén per évben kifejezve (MtC/év).
CO2 emissions from fossilés fuelcement combustion and cement production, Fosszilis üzemanyag égetésébôl termelésbôl származó CO2 -kibocsátás, including land use change (Mt C per year from 1950 - 2003) ide értve földhasználat-változást is and (Mtcement szénproduction, évente 1950-2003) CO2 a emissions from fossil fuel combustion including land use (Mt C per year from 1950 2003) 1 - change 10 50 --100 110- 10 - 50
50 100- 100 - 1000
10 - 50
100 1000- 1000 - 1500 1000 - 1500
Ábra 2 A klímaváltozásnak a 21. század során a világ különbözô tájain elôforduló jelentôs hatásai
Észak-Amerika: csökkenô tavaszi hótömeg; változó folyóáramlás; elmozduló ökoszisztémák és elveszô környezeti szegmensek; emelkedô tengerszint és a növekvô intenzitású és energiájú Atlanti hurrikánok által indukált partmenti áradások és viharkárok; gyakoribb és intenzívebb hôhullámok és futótüzek; néhány évtizedig javuló mezôgazdasági és erdôgazdasági termelékenység.
Csendes-óceáni szigetvilág: az alacsonyan fekvô korallszigetek tengerszint emelkedése miatti elárasztása; víztározók szikesedése; széleskörû korall kifehéredés; erôsebb tájfunok és az ENSO szélsôségek lehetséges intenzitás-növekedése.
Északi-sarkvidék: a tengeri jégtakaró jelentôs mértékû visszahúzódása; a sarkvidéki megafauna élôhelyének megzavarása; a grönlandi jégtakaró és a hegyi gleccserek növekvô ütemû olvadása; a halászati területek eltolódása; a tundra nagy részének boreális erdôre való kicserélôdése; magasabb UV sugárzásnak való kitettség. Európa: intenzívebb téli csapadék, folyóáradások és egyéb veszélyek; növekvô számú nyári hôhullám, és a hegyi gleccserek olvadása; növekvô feszültség a déli régiók édesvíz-ellátásában; növekvô intenzitású regionális klímakülönbségek; a növényzet eltolódása a nagyobb biotikus stressz hatására; a turizmus eltolódása a Mediterrán régió felôl.
Közép-Amerika és Nyugati Antillák: az intenzív esôzés és az erôs hurrikánok valószínûségének növekedése; növekvô korall kifehéredés; a tengerszint emelkedés hatására bizonyos területek elárasztása; biodiverzitás veszteség.
Dél-Amerika: a trópusi erdôk felbomlása, jelentôs biodiverzitás veszteség; a hegyi gleccserek olvadásának hatására csökkenek a édesvíz-források; növekevô nedvesség stressz a mezôgazdasági régiókban; intenzív trópusi ciklonok gyakoribb elôfordulása; intenzívebb esôs idôszakok, amelyek hatására növekszik a szôkôárak száma.
Közép- és Észak-Ázsia: az állandóan fagyott altalaj széles körû olvadása, ami károsan hat a közlekedésre és az épületekre; növekvô mocsarasodás és ökoszisztémákra nehezedô nyomás a melegedés miatt; növekvô metán-kibocsátás; partmenti erózió a tengeri jégtakaró visszahúzódása miatt.
Afrika: csökkenô mezôgazdasági terméshozam és csökkenô élelmiszerbiztonság; szárazságok gyakoribb elôfordulása és növekvô nyomás az édesvízkészleteken; az ökoszisztémák megzavarása és a biodiverzitás csökkenése, ide értve néhány jelentôs fajt; partmenti áradások.
Globális óceánok: növekvô savtartalom a CO2 koncentráció növekedése miatt; mély átforduló keringés lehetséges csökkenése a melegedô és édesedô ÉszakAtlanti tengervíztôl.
Dél-Ázsia: a tengerszint emelkedése és az intenzívebb ciklonok növelik a delták és a partmenti síkságok területén az árvízek elôfordulását; jelentôs veszteségek a mangrove erdôkben és korallzátonyokon; a hegyi gleccserek olvadása csökkenti az élethez szükséges folyók vízhozamát; növekvô nyomás az édesvíz-forrásokon az emelkedô népesség és öntözési igény miatt; lehetséges zavarok a monszun menetében.
Ausztrália és Új-Zéland: jelentôs mértékû korallveszteség a Nagy-Korallzátony (Great Barrier Rief ) mentén; az édesvízforrások jelentôs csökkenése; néhány partmenti település elöntése; növekvô tûzveszély; néhány, az elsô idôkben jelentkezô elôny a mezôgazdaság számára.
Antarktisz és a Déli-óceán: a Nyugat-antarktiszi jégtakaró jégveszteségének növekvô kockázata; sokkal magasabb tengerszint veszélye az elkövetkezô évszázadokban; a tengeri jégtakaró növekvô ütemû elvesztése, ami veszélyezteti a tengeri élôvilág és a pingvinek életét.
SZEMBESZÁLLÁS A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL: A KE ZELHETETLEN ELKE RÜLÉSE ÉS AZ ELKE RÜLHETETLEN KE ZELÉSE
Az elkerülhetetlen kezelése Még a jövőbeli klímaváltozás megelőzése érdekében tett erőfeszítések jelentős mértékű növelése esetén is meghatározó lesz a klímafolyamatok módosulása helyi, regionális és globális szinten egyaránt. • Az átlagos globális felszíni hőmérséklet 1750-es értékéhez képesti 2oC-os emelkedése esetén valószínűsíthető, hogy a nagy kontinensek középső régióiban 4oC-kal emelkedik majd a hőmérséklet. A sarkvidékeken ennél nagyobb mértékű hőmérséklet-emelkedésre kell számítani. A regionális változások még szélsőségesebbek lesznek, ha a globális átlaghőmérséklet-emelkedés eléri vagy meghaladja a 3oC-ot. • A 21. század során végbemenő klímaváltozás valószínű hatásai közé tartoznak a gyakrabban előforduló és magasabb intenzitású szélsőséges időjárási helyzetek, a tenger szintjének emelkedése és az óceánok savtartalmának növekedése (ez utóbbi két folyamat visszafordításához évszázadok, évezredek kellenek), a növényzet jelentős változása, ami érzékeny növény és állatfajok tömeges kipusztulásához vezet, és a kór vektorok és patogének földrajzi előfordulásnak jelentős módosulása. • Ezek a változások potenciálisan az ökoszisztémák lokális-regionális szintű felbomlásához, az élelmiszerbiztonság, az édesvíz tartalékok kedvezőtlen befolyásolásához, valamint az emberi egészségre és településekre gyakorolt hatásokon keresztül veszteségekhez vezetnek az élet és az anyagi tulajdon tekintetében is. • Bizonyos helyeken, bizonyos szektorokra kedvező hatással lehetnek a klímaváltozás által okozott kezdeti változások. A legtöbb hatás ugyanakkor várhatóan negatív lesz. A kedvezőtlen társadalmi és gazdasági hatások aránytalanul sújtják majd a fejlődő országokat, a vízhiánnyal küzdő régiókat, és a gazdag országok sebezhető tengerparti közösségeit. A klíma elkerülhetetlen változásai komoly kihívást jelentenek majd mind az alkalmazkodás megvalósításában, mind pedig a szélsőséges helyzetek utáni helyreállítás során. A nemzetközi, a nemzeti, és a regionális intézmények sok szempontból felkészületlenek a már most előforduló szélsőséges időjárási helyzetek kezelésére, nem is beszélve a növekvő számú, klímaváltozásra visszavezethető környezeti esemény miatt lakóhelyét elhagyni kénytelen menekült miatti potenciális problémákról. A társadalomnak muszáj javítania a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás terén eddig alkalmazott gyakorlatán, valamint a felkészülési/válaszadási stratégiáján, mivel a jövőbeli klíma feltételek alapvetően különbözni fognak az elmúlt 100 évben tapasztalttól.
Az alkalmazkodás és a megelôzés elérhetô elônyök megsokszorozása érdekében való i ntegrálása Az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentése, az alkalmazkodás a növekvő intenzitású klímaváltozáshoz, és az ENSZ Millenniumi Fejlődési Céljainak (Millennium Development Goals, MDGs) teljesítése, olyan feladatok, amelyeket egyidejűleg kell végrehajtani. A feladatok közötti kölcsönhatás is ezt támasztja alá. Mindehhez elengedhetetlen a szakértői tervezés és a megvalósítás. A tiszta és megfizethető energiaellátás például alapvető fontosságú az Millenniumi Fejlődési Célok elérése során a fejlődő országokban, valamint a jólét szélesítésében és fenntartásában a fejlett országokban. Ugyanakkor a szóban forgó kérdésekben az energia által betöltött összetett szerep lehetőséget teremt „győztes-győztes” megoldások elérésére, és a kihívásokra való válaszadásra: • A legfejlettebb építési konstrukciók alkalmazása, amelyek kibocsátás-mentes térkondicionálást (hűtés és fűtés) tesznek lehetővé az energiaés a vízigény nagymértékű csökkentése, valamint az egészségügyi és dolgozói teljesítmény javítása mellett. • Szénelfogás és -raktározás megvalósítása fosszilis energiahordozó felhasználásával működő erőművekben. Ez csökkenti a klímára gyakorolt hatást, egyúttal koncentrált CO2 ellátást biztosít. A koncentrált CO2 felhasználható a természetes gáz és az olaj kitermelésének javítására, valamint mezőgazdasági alkalmazások során. • A főzés és fűtés céljából hasznosított hagyományos biomassza tüzelőanyagok (ideértve a mezőgazdasági hulladékok és az állati trágya nem hatékony tűzhelyekben való égetését) helyettesítése modern energiaellátó módszerekkel, amelyek csökkentik a fekete korom és az egyéb aeroszolok képződését, ezen keresztül hozzájárulnak a nők és gyermekek (akik máskülönben a hagyományos biomassza felhasználás során ki vannak téve a magas beltéri levegőszennyezés hatásainak) egészségének javulásához, és lehetővé teszik az erdőirtás és az erózió visszaszorítását.
SZEMBESZÁLLÁS A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL: A KE ZELHETETLEN ELKE RÜLÉSE ÉS AZ ELKE RÜLHETETLEN KE ZELÉSE
• A biomassza energia fenntartható használatának (megújuló biomassza források felhasználása az energiatermelésben, folyékony, és gáz halmazállapotú üzemanyagok) szénelfogással és szénraktározással kombinált alkalmazása támogatja a fejlődést, és eltávolítja a már légkörbe bocsátott CO2-ot. Emellett az erőirtással és a föld termékenységének csökkenésével járó fenntarthatatlan földhasznosítási gyakorlat visszaszorítása egyúttal segíteni fogja a termőföldből felszabaduló CO2 és CH4 csökkentését. A vidéki területek egészségügyi viszonyainak javítása hozzájárul a CH4kibocsátás csökkentéséhez, és megújuló üzemanyagforrást biztosít, amely lehetővé teszi a széntől, a kőolajtól, és természetes gáztól való függés mérséklését. A világon mindenütt számos projekt és program bizonyította már, hogy addicionális költségek felmerülése helyett pénzmegtakarítás mellett érhetők el jelentős előrelépések a klímaváltozás megelőzése és a hozzá való alkalmazkodás terén. Néhány, végső soron elkerülhetetlen intézkedés valószínűleg jelentős nettó többletköltséggel jár – amely nagy valószínűséggel kisebb, mint a kivédett klímaváltozás által okozott károk költsége lenne –, ugyanakkor az alkalmazás azonnali megkezdése csak a fent ismertetett, a klímakockázat azonnali csökkentését pénzmegtakarítás mellett elérő, illetve azonnali kiegészítő haszonnal járó, a költségeket ellensúlyozó, „nyertes-nyertes” megoldások szélesebb körű elterjedésével érhető el. A továbblépéshez kormányzati vezetés és felelősségvállalás szükséges. Ennek eszköze olyan keretrendszer kialakítása a szakpolitikák terén, amely ösztönzi az energiarendszer átalakítását, valamint PPP konstrukciók kialakítását az energetikai technológia fejlesztésére, az új technológiák alkalmazására, és terjesztésére. A privát szektor vezetőinek szintén meg kell ragadniuk a felmerülő lehetőségeket az alacsony kibocsátást lehetővé tevő energia-technológiák fejlesztése, üzleti alapokra helyezése, és alkalmazása terén. Mindezek velejárójaként új munkahelyek jönnek létre, és fellendül a gazdasági fejlődés. Mindenekelőtt pedig a gazdag társadalmak polgárainak egyéni példát kell mutatniuk a felelős fogyasztás terén.
Teendôk A kezelhetetlen elkerülése és az elkerülhetetlen kezelése a klímaváltozás megelőzésére és a hozzá való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések azonnali és nagyarányú fokozását igényli. A következőkben ismertetjük ajánlásainkat, amelyek célja az ENSZ-nek és a világ országai kormányainak azonnali cselekvésre való ösztönzése. 1. A „nyertes-nyertes” megoldások megvalósításának felgyorsítása. A „nyertes-nyertes” megoldások a klímaváltozás mérséklése mellett a fenntarthatóbb energia pálya felé való jövőbeli elmozdulással a Millenniumi Fejlődési Célok teljesítését is elősegítik: • A közlekedési szektor hatékonyságának javítása a járművek hatékonyságát meghatározó szabványok, üzemanyagra kivetett adók, regisztrációs díjak/engedmények segítségével, olyan intézkedések foganatosításával, amelyek elősegítik a hatékony, alternatív üzemanyaggal működő járművek terjedését. A közlekedés hatékonysága szintén javítható a kormányzati közbeszerzési standardok emelésével, a tömegközlekedés és a regionális tervezés szélesítésével és megerősítésével. • A lakossági és az üzleti szektor épületállományának hatékonysági és tervezésbeli javítása építési előírások, felszerelésre és berendezésekre vonatkozó előírások, és az energiahatékonyságba történő befektetések finanszírozásának javítása által, valamint ingatlanfejlesztők és tulajdonosok számára kidolgozott ösztönzők, amelyek elősegítik hatékony épületek építését, és a már meglévő épületek hatékony hasznosítását. • A bioüzemanyagok használatának terjesztése energiaportfolió szabványok és a termelők és fogyasztók számára nyújtott ösztönzők által, különösen a szállítási szektorban, kiemelt figyelmet fordítva a környezeti hatásokra, a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos aggodalmakra, és az energia és víz inputokra. • Az újraerdősítés, az erdősítés, és a tökéletesített földhasználati gyakorlatok terjedésének elősegítése oly módon, hogy azok segítsék az ökológiai szolgáltatások kivitelezését és össztermelékenységük növelését, egyidejűleg minél több szén raktározása, valamint a por és a korom emisszió minél nagyobb mértékű csökkentése mellett.
SZEMBESZÁLLÁS A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL: A KE ZELHETETLEN ELKE RÜLÉSE ÉS AZ ELKE RÜLHETETLEN KE ZELÉSE
• Mostantól kizárólag csak olyan széntüzelésű erőművek tervezése és alkalmazása, amelyek költség-hatékony és környezetvédelmi szempontból elfogadható módon alakíthatók át a kibocsátott szén elfogására és raktározására. 2. Új globális politikai keretrendszer létrehozása a megelőzésre, amely a kibocsátás jelentős csökkentése mellett, ösztönzőleg hat a tiszta energiatechnológiák fejlesztésére és alkalmazására, és igazságos módon osztja szét a terheket és az előnyöket. Egy ilyen keretrendszernek a Kiotói Egyezmény 2012-ig tartó első kötelezettségvállalási időszakának vége előtt helyére kell kerülnie. A keretrendszernek tartalmaznia kell a következő elemeket: • Egyezményes célkitűzés a globális átlaghőmérséklet 1750-es szintjéhez viszonyított emelkedés 2-2,5oC alatt tartására – kiegészítve ezt a vele összhangban lévő, több évtizedre vonatkozó kibocsátás-csökkentési célokkal. • Teljesítménymutatók, amelyek nemzeti szinten segítik elő az energia- és a kibocsátásintenzitás-csökkentés előrehaladásának monitorozását. • Rugalmasság az alkalmazott politikák, intézkedések, megközelítések típusában, alkalmazkodva a különböző nemzeti fejlettségi szintekhez, igényekhez, és képességekhez. • Mechanizmusok a szénár meghatározás biztosítására. Ilyenek az adók, és az emisszió kereskedelem („cap and trade” rendszerek). A beárazott szén a jövőben hozzájárul az energiahatékonyság növeléséhez, az alacsony energiaellátású megoldások használatának terjedéséhez, és az alternatív technológiák kutatásához. Az emissziós jogokkal való kereskedés céljából kialakított piacok növelni fogják a gazdasági hatékonyságot. • Mechanizmus a hatékonyabb és alacsonyabb kibocsátású, ugyanakkor többletkiadással járó energiatechnológiák alacsony jövedelmű országokban való alkalmazásának finanszírozására. 3. Stratégiák kidolgozása a klíma már folyamatban lévő és jövőben bekövetkező változásaihoz való alkalmazkodás megvalósítása érdekében a klímaváltozás feltételezhető következményeinek erőforrás-gazdálkodásba és infrastruktúrafejlesztésbe való integrálásával, kötelezettség vállalás a föld legszegényebb országainak és legsérülékenyebb közösségeinek megsegítésére a növekvő számú, klímaváltozással összefüggő kár kezelése során. Az emberek, a közösségek, és az alapvető természeti rendszerek megvédése érdekében teendő komoly lépések megvalósítása ugyancsak kötelezettség vállalást igényel: • Részletes regionális értékelések kidolgozása a sérülékeny pontok meghatározása céljából, és prioritások meghatározása a közösségek, az infrastruktúra és a gazdasági tevékenységek alkalmazkodási kapacitásának növelése érdekében. A kormányok például úgy érhetik ezt el, hogy elkötelezik magukat az alkalmazkodás Local Agenda 21 akcióprogramokba és a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiákba való integrálása mellett. • A víz, mint természeti erőforrás, a part menti infrastruktúra, az emberi egészség, a mezőgazdaság, és az ökoszisztémák/biológiai sokféleség védelme céljából technológiák fejlesztése, stratégiák kidolgozása az alkalmazkodás irányítására és a természeti katasztrófák megelőzésére. Az itt felsorolt tényezőknek gyakorlatilag a föld minden táján komoly kihívásokkal kell majd szembenézniük. A „környezeti menekült” új kategóriájának meghatározása, annak érdekében, hogy a természeti katasztrófák miatt menekülni kényszerülők támogatási igényei előreláthatóbbá váljanak. • Az újabb fejlesztések leállítása a jelenlegi dagály legmagasabb szintjénél kevesebb, mint 1 méterrel magasabb part menti területeken, és egyéb magas kockázatnak kitett területeken (például ártereken). • Gondoskodás arról, hogy a védett területek kialakítása és a biológiai sokféleség megőrzése érdekében tett erőfeszítések során a klímaváltozás hatásait is számításba vegyék. • Korai figyelmeztető rendszerek fejlesztése az időjárási szélsőségek jobb előrejelzése érdekében, különösen a legsérülékenyebb országokban és régiókban.
Korlátozott mennyiség és kereskedelem: piaci mechanizmus, melynek mûködtetéséhez a hatóságok elôírásokkal szabályozzák a megengedett szén-dioxid kibocsátást. A megengedettnél kevesebb szén-dioxidot kibocsátók kereskedhetnek a kibocsátási jogokkal.
A fenntartható fejlôdés helyi szintû programja.
SZEMBESZÁLLÁS A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL: A KE ZELHETETLEN ELKE RÜLÉSE ÉS AZ ELKE RÜLHETETLEN KE ZELÉSE
• A már létező pénzügyi mechanizmusok (például a Globális Környezeti Hitelalap) támogatása – és új, hasonló eszközök létrehozása – a legsérülékenyebb országok megsegítésére az elkerülhetetlen hatásokkal való szembenézés megkönnyítése érdekében. Ennek során lehetséges a szén árazásából származó bevételek felhasználása, ahogy azt a Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (Clean Development Mechanism, CDM) Adaptációs Alapja esetében tervezik. • Az alkalmazkodás szempontjából releváns intézmények megerősítése, és kapacitásépítés a klímaváltozásra való válaszadás érdekében mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. A Fenntartható Fejlődés Bizottság (Commission on Sustainable Development, CSD) kezdeményezze az olyan, már létező szervezetek, mint a Fenntartható Fejlődés Bizottság (CSD), a Klímaváltozási Keretegyezmény (United Nations Convention on Climate Change, UNFCCC), az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO), az Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezet (Food and Agriculture Organization, FAO), az ENSZ Menekültügyi Ügynökség (UN Refugee Agency, UNHCR), a Világbank és más szervezetek közötti együttműködés ENSZ rendszer által történő felülvizsgálatát, és koordinációjuk javítását a Millenniumi Fejlesztési Célok elérése és a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás hatékony támogatása érdekében. 4. Városok klímarugalmas és üvegházhatású-gáz-barát módon történő fejlesztése és újjáépítése a legfejlettebb technológiák, a föld, az édesvíz, valamint a tengeri, a szárazföldi és az energia erőforrásokkal való gazdálkodásra vonatkozó legjobb gyakorlat felhasználásával: • A városok modernizálása, a földhasználat és a közlekedési rendszerek tervezése (ideértve a tömegközlekedés jelentőségének növelését) az energiafelhasználás és az üvegházhatású gáz-intenzitás csökkentése, valamint az életminőség, és az adott régióban élők gazdasági sikerének növelése érdekében. • Minden új épület helyi éghajlatnak megfelelő tervezése és kivitelezése. • A meglévő épületállomány fejlesztése az energiakereslet csökkentése és a pótlólagos erőművi kapacitásokra vonatkozó igény növekedésének lassítása érdekében. • Az alacsonyabb energiát és kevesebb nem megújuló energiaforrást igénylő életstílus, alkalmazkodási lehetőségek és egyéni választások népszerűsítése. 5. A beruházások, és az együttműködés növelése az energiatechnológiai innováció terén a klímaváltozás legkárosabb hatásainak elkerüléséhez szükséges új rendszerek és gyakorlatok létrehozása érdekében. A közszféra és a magánszféra energiatechnológiai kutatásba, fejlesztésbe, demonstrációba és kereskedelem előtti felhasználásba történő befektetései nincsenek összemérhető szinten a klímaváltozás által támasztott kihívás mértékével, és az e téren fennálló lehetőségekkel. A következő javaslatokat tesszük a nemzeti kormányok és az ENSZ rendszer felé: • A köz- és magánszféra energiatechnológiai kutatásba történő befektetései globális szintjének megháromszorozása, megnégyszerezése, az ilyen irányú befektetések támogatása, különös tekintettel az energiahatékonyságra a közlekedésben, az épületekben, és az iparban; a bioüzemanyagokkal, a nappal, a széllel és az egyéb megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos technológiákra; és a szénelfogás és -raktározás fejlett technológiáira. • A magas megelőzési előnyökkel járó energiatechnológiák demonstrálására és kereskedelmi forgalomba hozatalára fókuszáló közszféra és magánszféra-béli (különös tekintettel a PPP konstrukciók keretében létrejövő) befektetések növelésének előmozdítása. • Az ENSZ intézmények és egyéb specializált szervezetek nyújtotta lehetőségek kihasználása az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba történő befektetéseket finanszírozó PPP konstrukciók terjesztése során, a hitelgaranciákat és kamattámogatást biztosító korlátozott állami forrásokra alapozva. • Az energiatechnológiai kutatás, fejlesztés, és demonstráció terjesztése a világ fejlődő régióiban. Ennek potenciális megvalósítási lehetőségei
Global Environment Facility – az 1991-ben felállított Globális Környezeti Hitelalap segítséget nyújt a fejlôdô országoknak a környezet védelmét szolgáló programok és projektek finanszírozásában.
Clean Development Mechanism – a Kiotói Egyezményhez kötôdô mechanizmus, amely lehetôvé teszi az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentésére kötelezettséget vállalt iparosodott országok számára, hogy fejlôdô országokban valósítsanak meg kibocsátás-csökkentéssel járó befektetéseket.
SZEMBESZÁLLÁS A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL: A KE ZELHETETLEN ELKE RÜLÉSE ÉS AZ ELKE RÜLHETETLEN KE ZELÉSE
közé tartozik a fejlett és fejlődő országok közötti „twinning egyezségek” kötése az energiatechnológiai kutatási központok regionális hálózatainak erősítése érdekében. • A következő két év alatt tanulmány kidolgozása a klímabarát technológiák tervezése, finanszírozása és alkalmazása terén elérhető tökéletesítési lehetőségekről az ENSZ, és más nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ Fejlesztési Programja (United Nations Development Program, UNDP), a Világbank, és a Globális Környezeti Hitelalap által biztosított források felhasználásával. 6. A kommunikáció javítása a megelőzés és az adaptáció gyorsítása érdekében az oktatás javítására tett erőfeszítések növelése, a párbeszédnek helyt adó fórumok kialakítása, a technológiák értékelése és a tervezés által. A közszféra és magánszféra szereplőinek széles körű mozgósítása szükséges az ipari és tudományos szakértők, a pénzügyi szféra, valamint a köz- és magánszervezetek közötti együttműködés ösztönzése érdekében. A nemzeti kormányok és az ENSZ rendszer részéről a következő lépések megtétele szükséges: • Az ipar, a civil szervezetek, valamint a pénzügyi és a kormányzati szféra szakértőit összefogó nemzetközi folyamat kialakítása a technológiák értékelésére, valamint a szektorális megelőzési célok finomítására. A Montreali Egyezmény Technológiai és Gazdasági Értékelési Panelje hatékony modellt nyújt a technológiai potenciál és a hatékony és valósághű szektorális megelőzési célok értékelésében. • Az alacsony energia-kibocsátású jövőre való áttérés igényeit, pályáit, lehetőségeit, és előnyeit ismertető nemzeti programok kidolgozása és ismertté tétele a köz- és a magánszférában. • Az ENSZ intézmények oktatási és kapacitásépítési lehetőségeinek megnyerése a klímaváltozással, és az alkalmazkodási és megelőzési lehetőségekkel kapcsolatos információk terjesztésére. A Gazdasági és Társadalmi Ügyek Osztályának vezetése alatt az ENSZ-nek tanulmányt kell készítenie belső működéséről, és a releváns ENSZ ügynökségek hatékonyabb részvételéről.
A közös cselekvés ide je most van A kormányok, a vállalatok, és az egyének most kell, hogy cselekedjenek a stabil klíma és szilárd környezet által jellemzett fenntartható jövő felé vezető új pálya kikovácsolása érdekében. Sok lehetőség van a hatékony, korai cselekvés megtételére, alacsony költség mellett, vagy költségek nélkül. A lehetőségek közül sok további környezeti és társadalmi előnyökkel is jár. Még az elkövetkező lépések nehézségének és árának ismeretében is kijelenthető, hogy költségeik gyakorlatilag biztos, hogy alatta maradnak azoknak a klímaváltozás által okozott károknak a költségeinél, amelyek elhárításához hozzájárulnak. Két élesen elkülönülő jövőkép rajzolódik ki az elkövetkező időre nézve. A társadalom mostani pályája egyre komolyabb klímaváltozási hatások kialakulásához vezet. Ezek közé a hatások közé tartozik a klíma potenciálisan katasztrofális következményekkel járó változása, amely veszélyezteti a fejlesztési célok elérése érdekében tett erőfeszítéseket a szegénység által sújtott térségekben, és a tehetősebb régiókban az elért életszínvonal csökkenésével fenyeget. A másik pálya átalakuláshoz vezet az energia előállításában és a társadalom energia-felhasználásában, és javulást idéz elő a világ talaj- és erdőkészleteinek kezelésében. Az utóbbi pálya hozzájárul a veszélyes kibocsátások csökkentéséhez, gazdasági lehetőségeket teremt, globális szinten segíti a szegénység csökkentését, mérsékli az ökoszisztémák degradációját és az ökoszisztémákból származó szén kibocsátást, valamint hozzájárul a termelékeny, a világ növekvő népessége által támasztott igényeket ellátni képes gazdaságok fenntarthatóságához.
Az emberiség kollektív és sürgÔs cselekvése szükséges a pályamódosítás megvalósításához a társadalom mi nden szi ntjén. Ni ncs több vesztegetni való idÔ.
SZEMBESZÁLLÁS A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL: A KE ZELHETETLEN ELKE RÜLÉSE ÉS AZ ELKE RÜLHETETLEN KE ZELÉSE
Az Egyesült Nemzetek és a Sigma-Xi klímaváltozással foglalkozó Tudományos Szakértôi Csoportjának tagjai
Koordináló vezetô szerzôk Rosina Bierbaum, Professor and Dean, School of Natural Resources and Environment, University of Michigan, United States John P. Holdren, Director, The Woods Hole Research Center, and Teresa and John Heinz Professor of Environmental Policy, Harvard University, United States
Michael MacCracken, Chief Scientist for Climate Change Programs, Climate Institute, United States Richard H. Moss, Senior Director, Climate and Energy, United Nations Foundation and University of Maryland, United States Peter H. Raven, President, Missouri Botanical Garden, United States
Vezetô szerzôk Ulisses Confalonieri, Professor, National School of Public Health and Federal University of Rio de Janeiro, Brazil Jacques “Jack” Dubois, Member of the Executive Board, Swiss Re, United States Alexander Ginzburg, Deputy Director, Institute of Atmospheric Physics, Russian Academy of Sciences, Russian Federation Peter H. Gleick, President, Pacific Institute for Studies in Development, Environment, and Security, United States Zara Khatib, Technology Marketing Manager, Shell International, United Arab Emirates Janice Lough, Principal Research Scientist, Australian Institute of Marine Science, Australia Ajay Mathur, President, Senergy Global Private Limited, India Mario Molina, Professor, University of California, San Diego, United States, and President, Mario Molina Center, Mexico Keto Mshigeni, Vice Chancellor, The Hubert Kairuki Memorial University, Tanzania Nebojsa “Naki” Nakicenovic, Professor, Vienna University of Technology, and Program Leader, International Institute for Applied Systems Analysis, Austria
Taikan Oki, Professor, Institute of Industrial Science, The University of Tokyo, Japan Hans Joachim “John” Schellnhuber, Professor and Director, otsdam Institute for Climate Impact Research, Germany Diana Ürge-Vorsatz, Professor, Central European University, Hungary
Különleges technikai tanácsadó James Edmonds, Senior Staff Scientist, Joint Global Change Research Institute at University of Maryland College Park, United States
A 2006-os AAAS Éves Találkozón részt vett bírálók Anthony Arguez, NOAA National Climatic Data Center, United States Ann Bartuska, USDA Forest Service, United States Sally Benson, Lawrence Berkeley Nationale Laboratory, United States Norm Christensen, Duke University, United States William Clark, Harvard University, United States Robert Corell, The Heinz Center, United States Gladys Cotter, US Geological Survey, United States Partha Dasgupta, University of Cambridge, United Kingdom Geoff Hawtin, Global Crop Diversity Trust, United Kingdom Daniel Kammen, University of California, Berkeley, United States Edward Miles, University of Washington, United States Per Pinstrup-Andersen, Cornell University, United States Richard Thomas, International Center for Agricultural Research in the Dry Areas, Syrian Arab Republic Thomas Wilbanks, Oak Ridge National Laboratory, United States
Kutatási asszisztens Nathan L. Engle, School of Natural Resources and Environment, University of Michigan, United States
Magyar fordítás Veronika Czakó, Probationary Doctoral Candidate, Department of Environmental Sciences and Policy, Central European University, Hungary
SZEMBESZÁLLÁS A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL: A KE ZELHETETLEN ELKE RÜLÉSE ÉS AZ ELKE RÜLHETETLEN KE ZELÉSE