AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK DÉL-FLORIDAI KÖRZETÉNEK HELYI BÍRÓSÁGA ÜGYSZÁM: CIV-SEITZ ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) )

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK DÉL-FLORIDAI KÖRZETÉNEK HELYI BÍRÓSÁGA ÜGYSZÁM: 01-1859-CIV-SEITZ IRVING ROSNER, EDITH KLEIN AMSTER; FRANCISC BASCH; VERONIKA BAUM; ALICE BESSENYEY; ELIZABETH BLEIER; ERWIN DEUTSCH; DR. JOSEPH A. DEVENYI; PETER DREXLER; BARUCH EPSTEIN; MAGDA FEIG; MICHAEL FRIED; PAUL GOTTLIEB; JUDITH KARMI; ETHEL KLEIN; MILDRED KLEIN; TAMÁS MAY; DAVID és IRENE MERMELSTEIN; EDITH MORE; JOHN J. RAKOS; GEORGE RASKO; ANA ROSNER; GEORGE SEBOK HAGYATÉK; DR. LASZLO SOKOLY és EDITH REINER; GEORG MOSHE SCHWARZ; AGNES V. SOMJEN; OLGA STEINER; JONAS K. STERN; IRENE és ANDREW TIBOR; AGNES VADASZ; és ZOLTAN S. WEISS, a saját nevükben és minden más hasonló helyzetben lévő személy nevében, felperesek, az AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK, alperes ellen.

) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) )

A CSOPORT JOGI KÉPVISELŐJÉNEK IGAZOLT KÖZÖS KÉRVÉNYE AZ ÜGYVÉDI DÍJAK ÉS KÖLTSÉGEK MEGÍTÉLÉSE IRÁNT, VALAMINT INDÍTVÁNYA SZERÉNY ÖSSZEGŰ ÖSZTÖNZŐ KIFIZETÉSEK IRÁNT A FELPERESEK RÉSZÉRE, TOVÁBBÁ AZ EZEKET ALÁTÁMASZTÓ JOGI OKFEJTÉS

CSOPORTOS KERESET JOGI KÉPVISELŐJÉNEK DÍJAK ÉS KÖLTSÉGEK IRÁNTI KÉRVÉNYE

I.

BEVEZETÉS

A Cuneo Waldman Gilbert & LaDuca, LLP; a Hagens Berman Sobol Shapiro LLP; és a Dubbin & Kravetz, LLP ügyvédi irodák (együttesen: „Csoport Jogi Képviselője”), tisztelettel indítványozzák a Szövetségi Polgári Perrendtartás 23(h) szabálya és a Helyi Általános 7.3 A. szabály értelmében az ügyvédi díjak és költségek megítélését 3 850 000 USD összegben. Amint alább bemutatjuk, a Csoport Jogi Képviselője általi képviselet jelentős és értékes előnyöket juttatott a Csoport részére, ideértve egy 25,5 millió USD-s közös pénzalapot, 1 millió USD megfizetését a Csoportközlemény címén, valamint történelmileg jelentős és értékes nem pénzbeni előnyöket, amelyek mindegyike óriási akadályokkal, jelentős teherrel, kockázattal, áldozattal és költséggel járt a Csoport Jogi Képviselőjének részére. A kért összeg teljes körűen alátámasztott, és az irányadó joggyakorlat szerint rendkívül szerény. A Csoport tagjaival és másokkal történt konzultáció után a Csoport Jogi Képviselője olyan kérelmet nyújt be a díjak és költségek iránt, amely messze az irányadó előírások alatt van. A Csoport Jogi Képviselőjének erőfeszítései által elért pénzbeli előnyökhöz mérten a kért díjak összege mintegy 12%, az általában megítélt 30%-nak kevesebb, mint a fele, pedig ez a Csoport Jogi Képviselőjének tiszteletteljes előterjesztése szerint a hatályos jog által indokolt lenne. Ezenkívül a Csoport Jogi Képviselője díjkérelmét messzemenően alátámasztja a munkateher módszere (óradíjtétel), amelynek alapján a kiválóság, kockázat és egyéb tényezők elismeréseként általánosan egy szorzót alkalmaznak. A Csoport Jogi Képviselője valójában lényegesen kevesebbet igényel, mint a jelen ügyben felmerült munkaterhe volt, amely ez idő szerint valamivel meghaladja az 5,2 millió USD-t.1 Azaz ahelyett, hogy a Csoport Jogi Képviselője a munkaterhe megtérítését igényelné, amelyet a törvény messzemenően alátámasztana, vállalja, hogy olyan díjat kér, amely az ezen ügybe már befektetett szakmai munkaidejéhez képest jelentős csökkenést képvisel. Ezen túlmenően az eddigi munkateher természetesen nem tartalmazza azt az időt és azon erőforrásokat, amelyeket a Csoport Jogi Képviselője a továbbiakban is az ügynek szentel az ítélethozatalig és azon túlmenően is, amikor az egyezséget jogerős jóváhagyás esetén végrehajtják.

1

Ez az összeg nem tartalmazza a készkiadásokat, melyek összege 2005. április 30-án 820 269,34 USD. Ez az összeg végleges számítás szerint növekedni fog, valószínűleg 850 000 USD-t meghaladó szintre, a 2005. szeptember 26-ra kitűzött záró tárgyalás időpontjáig

CSOPORTOS KERESET JOGI KÉPVISELŐJÉNEK - 1 DÍJAK ÉS KÖLTSÉGEK IRÁNTI KÉRVÉNYE

Ezenkívül a Csoport Jogi Képviselője tisztelettel kéri, hogy a Bíróság ítélje meg a felperesek és/vagy a Csoport képviselői részére az ösztönző vagy szolgáltatási kifizetéseket. Ez a díjazás a jelen ügy lefolytatására a sikeres megoldásig ráfordított idejüket, erőfeszítéseiket és hozzájárulásukat jutalmazza, amelyet a Csoport egész világon található tagjai nevében végeztek. II.

A PER TÉNYBELI ÉS ELJÁRÁSI TÖRTÉNETE

A jelen beadvány szerves része Jonathan W. Cuneo nyilatkozata („Cuneo-nyilatkozat”) az Egyesült Államok Törvénykönyve 28. részének 1746. szakasza szerint. A Bíróság előtt tisztelettel hivatkozunk Cuneo úr nyilatkozatára a per ténybeli és eljárási történetének ismertetése céljából, az érvényesített követelések, az elvégzett vizsgálatok, az egymással szembeállított álláspontok és az elvégzett jogi munka, a megállapodás megtárgyalása és tartalma, továbbá a per során felmerült és leküzdött kockázatok és bizonytalanságok vonatkozásában.2 III.

JOGI EMLÉKEZTETŐ A CSOPORT JOGI KÉPVISELŐJE DÍJKÉRELMÉNEK ALÁTÁMASZTÁSÁRA

A.

A jog megítéli a Csoport Jogi Képviselőjének díjait az erőfeszítései eredményeként létrehozott közös pénzalapból Az a peres fél vagy ügyvéd, aki a saját magán vagy ügyfelén kívüli más személyek javára

is közös pénzalaphoz jut, jogosult az alapból, mint egészből a méltányos ügyvédi díjra. A. Boeing Co. v. Van Gemert, 444 U.S. 472, 478 (1980); Alyeska Pipline Serv. Co. v. Wilderness Soc., 421 U.S. 240, 257-58 (1975); Mills v. Electric Auto-Lite Co., 396 U.S. 375, 392-393 (1970); Camden I Condominium Ass’n v. Dunkle, 946 F.2d 768, 771 (11th Cir. 1991); Knight v. United States, 982 F.2d 1573, 1579-80 (Fed. Cir. 1993); Ramey v. Cincinnati Enquirer, Inc., 508 F.2d 1188, 1194-95 (6th Cir. 1974); Vincent v. Hughes Air West, Inc., 557 F.2d 759, 769 (9th Cir. 1977).3 Ez a doktrína azt a „kettős célt szolgálja, hogy kiküszöböljék a felperes által 2

3

A jelen kérvény magában foglalja Jonathan W. Cuneo, R. Brent Walton és Samuel J. Dubbin nyilatkozatát is, igazolva a ledolgozott munkaidőt, az óradíjtételeket, valamint a Cuneo Waldman Gilbert & LaDuca, LLP-nél; a Hagens Berman Sobol & Shapiro LLP-nél; és a Dubbin & Kravetz, LLP-nél felmerült költségeket, amelyeket egyidejűleg csatolok a jelen okirathoz. Dubbin úr nyilatkozata ugyancsak igazolja az ügyvédi irodák időszakok szerint összesített idejét és költségét, valamint az ösztönző jutalom összegzését az alábbi 25-36. oldalon. Lásd az 1. mellékletet. Lásd ugyancsak a Moore v. Egyesült Államok című ügyet, 63 Fed. Cl. 781, 786 (2005) („a csoport jogi képviselője kérheti a díjak megítélését a közös alapból azon a méltányossági alapon, hogy az ügyvédek


valamely igénynek a Csoport nevében történő érvényesítése esetleges pénzügyi akadályát, valamint annak akadályát, hogy a sikeres pereskedés díjait és költségeit mindazok között méltányosan felosszák, akik nyertek a fent nevezett felperesek erőfeszítései révén.” In re Gould Sec. Litig., 727 F. Supp. 1201, 1202 (N.D. Ill. 1989) (idézet kihagyva); lásd ugyancsak Reiser v. Del Monte Properties Co., 605 F.2d 1135, 1139 (9th Cir. 1979); Ramey, 508 F.2d 1195. old. Ezen elvet alkalmazva a bíróságok elismerték, hogy az ügyvédi díjak megfelelő megítélése a jelenlegihez hasonló esetekben megfelelő politikai irányelv, amely bátorítja az egész embercsoportoknak okozott károk megtéríttetését, és eltántorít a hasonló jellegű jövőbeli rosszhiszemű magatartástól: A bíróságok .... felismerték azt a gazdasági realitást, hogy a „magánügyészes” csoportos perek bátorítása érdekében, amelyeket csekély egyedi veszteséget szenvedett személyek nevében történő jogérvényesítésre indítanak, pénzügyi ösztönzőre van szükség alkalmas ügyvédek igénybevételéhez, akiket egyébként szokás szerint óradíjas ügyfelek fizethetnének, hogy idejüket bonyolult, időigényes ügyeknek szenteljék, amelyekért esetleg soha nem fizetik meg őket. Mashburn v. National Healthcare, Inc., 684 F. Supp. 679, 687 (M.D. Ala. 1988); lásd Deposit Guaranty National Bank v. Roper, 445 U.S. 326, 338-39 (1980). Valóban, a megfelelő ellentételezés előmozdítja azt, hogy a jogi képviselő rendelkezésre álljon ilyen jellegű ügyek elvállalásához: Ha a felperesek ügyvédje részére nem nyújtanak megfelelő ellentételezést az általa vállalt kockázatért, felelősségért és erőfeszítésért, amikor sikert ért el, akkor ilyen ügyekben a felperesek hatékony képviselete el fog tűnni... Mi, mint a bírói kar tagjai, mindig gondosan őrködünk azon, hogy ne szigetelődjünk el azok tapasztalatától, akik aktív joggyakorlatot folytatnak. Nehéz eléggé értékelni azt az erőfeszítést, amelyre szükség van a nagy felperesi csoportos perek sikeres és etikus viteléhez. Ez olyan tapasztalat, amelyben kevesünknek volt része. A vállalkozás dimenziói hatalmasak.

jogosultak szakmai szolgáltatásaik ésszerű megtérítésére azok részéről, akik élvezik munkájuk gyümölcseit”) (idézi Van Gemertet, 100 S. Ct. at 762; Knight, 982 F.2d, 1580); In re Sunbeam Litig., 176 F. Supp. 2d 1323, 1333 (S.D. Fla. 2001) (idézi Van Gemertet („[a] peres fél vagy ügyvéd, aki közös alapot teremt elő a saját magán vagy ügyfelén kívüli más személyek javára, jogosult a méltányos ügyvédi díjra az alapból, mint egészből.”).


Muehler v. Land O’ Lakes, Inc., 617 F. Supp. 1370, 1375-76 (D. Minn. 1985) (35%-os díjat ítéltek meg). B.

A pénzalap százalékos aránya szerinti megközelítés

E megfontolások alapján a Camden I ügyben a Tizenegyedik Kerület véleménye szerint „a pénzalap százalékos aránya szerinti megközelítés [szembeállítva a munkateher szerinti megközelítéssel] indokoltabb a közös pénzalapot juttató ügyben. Ezért a jelen kerületben az ügyvédi díjak, amelyeket a közös alapból ítélünk meg, a csoport javára létesített pénzalap méltányos százalékarányán alapulnak.” 946 F.2d 774. old. A Szövetségi Kerület Bíróságai is a százalékarányon alapuló megközelítést alkalmazták. Moore v. United States, 63 Fed. Cl. 781, 786-87 (2005) („A Szövetségi Kerület nem juttatott kifejezésre egy bizonyos módszer iránti részrehajlást, amikor a közös pénzalap elmélete alapján számította ki az ügyvédi díjak megítélését. A juttatás azonban tipikus esetben a közös alap valamilyen százalékarányán alapul.”) (idézi A BONYOLULT PERESKEDÉS KÉZIKÖNYVÉT (IV.) 14.121§, 488. szám). Indokolt az, hogy a közös alap teremtésére irányuló esetekben a jogi képviselőt százalékos alapon díjazzák. Ez először is összhangban áll a magánpiaci gyakorlattal, ahol a sikerdíjat alkalmazó ügyvédeket szokás szerint a behajtott összeg százalékával díjazzák. Másodszor, jobban összehangolja az ügyvéd érdekeltségét a tisztességes díj fizetésével kapcsolatban a Csoport azon érdekével, hogy a lehető legrövidebb időn belül a lehető legnagyobb megítélt összeget érje el.4 Valóban, a csoportos keresetek és ügyvédi díjak terén a nemzet egyik vezető tudósa, a Texasi Egyetem Jogi Karának professzora, Charles Silver arra a következtetésre jutott, hogy a díjak megítélésének százalékos módszere a díjmegállapítás azon módszere, amely a legjobban összhangban áll a csoport tagjait megillető eljárási jogokkal. Charles Silver: Csoportos perek a Gulf South Szimpóziumban: Megfelelő eljárás és a munkateher szerinti módszer: Nem juthat egyről a kettőre, 74 TUL. L. REV. 1809 (2000). Harmadszor, a százalékos módszer alkalmazása csökkenti a bíróságra rótt terhet azáltal, hogy kiküszöböli a felfújt, részletes és időrabló „munkateher-módszer” elemzését, miközben 4

A Kirchoff v. Flynn, 786 F.2d 320, 325-26 (7th Cir. 1986) ügyben a Bíróság leszögezte: A sikerdíj a magánösztönzőt alkalmazza annak gondos figyelemmel kísérése helyett, hogy összehangolja az ügyvéd és ügyfél érdekeit. Az ügyvéd csak annyiban nyer, amennyiben ügyfele nyer ... Az óradíjban fizetett lelkiismeretlen ügyvéd hajlandó lehet arra, hogy alacsonyabb összegre kössön egyezséget, amely több óra fejében járó kifizetést hoz. A sikerdíjak kiküszöbölik ezt az ösztönzést, és ésszerűbb arányt is biztosítanak a behajtott összeg és az alperesekre kirótt díjak között.


biztosítja, hogy a kedvezményezettek ne tapasztaljanak indokolatlan késedelmet az egyezségből nekik jutó rész megszerzését illetően. Lásd In re Activision Sec. Litig., 723 F. Supp. 1373 (N.D. Cal. 1989). A Bíróság jelentős belátási joggal rendelkezik a megítélt százalékarány megállapítása során. „Nincs olyan szilárd és gyors szabály, amely a közös alap egy bizonyos százalékarányát írná elő, melyet díjként meg lehet ítélni, mert bármilyen díj összegét az egyes esetek tényállása alapján kell meghatározni.” Camden I, 946 F.2d, 774. A Bíróságok ettől függetlenül elismerik, hogy „a közös pénzalapok többsége esetében a megítélt díjak az alap 20-30%-a közé esnek,” bár „a pénzalap 50%-át jelentő felső határt lehet általános szabályként leszögezni.” Ugyanott. Jelentősége van annak, hogy a Camden I ügyben a Tizenegyedik Kerület úgy találta, a körzeti bíróságok kezdik e 20-30 százalékos tartomány középértékét figyelembe venni, azaz a 25%-ot, mint „mérceként kitűzhető” díjszázalékot, amelyet hozzá lehet igazítani minden egyes ügy egyedi körülményeihez. Camden I, 946 F.2d 775. old. A Camden I után a Tizenegyedik Kerület a Waters v. Intern. Precious Metals Corp., 190 F.3d 1291 (11th Cir. 1999) ügyben jóváhagyta a 33%-os díjmegállapítást (költségek nélkül), a körzeti bíróság felfelé irányuló kiigazítása alapján, amelyről úgy döntött, hogy megfelel a 30%-os mércének. Ehhez hasonlóan a Szövetségi Követelések Bírósága megállapította, hogy az egyharmad a tipikus térítés. Moore, 63 Fed. Cl., 787 (34%-ot ítéltek meg költségek nélkül). Amint alább bizonyítjuk, az uralkodó joggyakorlat lehetővé teszi a Csoport Jogi Képviselőjének, hogy a mércét meghaladó díjat igényeljen (készkiadások nélkül), különösen a jelen ügy körülményei között. A Tizenegyedik Kerület elfogadta a Johnson v. Georgia Highway Express, Inc., 488 F.2d 714 (5th Cir. 1974) ügyben ismertetett tényezőket, amelyek szerint minden ügy körülményeit értékelni kell a csoport jogi képviselője részére megítélt százalékaránynak a mércéhez viszonyított méltányossága meghatározásához. Camden I, 946 F.2d, 775; Waters, 190 F.3d, 1294. E tényezők a következők: (1) idő és munka, (2) a felmerült kérdések újdonsága és nehézségi foka, (3) a szükséges képességek, (4) más munka vállalásának kizártsága, (5) a szokásos díj, (6) a díj fix vagy feltételes-e, (7) az ügyfél vagy a körülmények által megszabott időbeli korlátozások, (8) az érintett összeg és az elért eredmények, (9) az ügyvéd tapasztalata, hírneve és képességei, (10) az ügy „nem kívánatos” volta, (11) az ügyféllel fenntartott szakmai kapcsolat jellege és időtartama, és (12) a hasonló ügyekben megítélt összegek. Waters, 190 F.3d,


1294.5 E tizenkét tényező nem kizárólagos. További „jelentős tényező: az egyezség eléréséhez szükséges idő, vannak-e a csoport tagjainak vagy egyéb feleknek jelentős kifogásaik az egyezség feltételei vagy a jogi képviselő által kért díjak ellen, az egyezség által a csoport részére juttatott nem pénzbeni előnyök és a csoportos kereset lefolytatásával járó megtakarítások.” In re Sunbeam, 176 F. Supp. 2d, 1333 (idézi Camden I-et, 946 F.2d, 775). Továbbá e tényezők pusztán útmutatók. A Tizenegyedik Kerület „azt is bátorította, hogy az alsóbb fokú bíróságok vegyenek figyelembe az adott eset számára egyedi további tényezőket.” Ugyanott. (idézi Walco Investments, Inc. v. Thenen, 975 F. Supp. 1468. 1472 (S.D. Fla. 1997)).6 Amint alább bizonyítjuk, az összes jelentős tényező figyelembevétele 30%-ot meghaladó díj megítélése mellett szól. Vö. Waters, 190 F.3d, 1294 (helybenhagyja 33% megítélését, amikor minden tényező vagy semleges volt, vagy felfelé igazítást igényelt a 30%-os mércétől). Tisztelettel kérem, hogy a jelen Bíróság ne habozzon a kért díj megítélésében, amely lényegesen alacsonyabb, mint az az összeg, amelyet a Csoport Jogi Képviselője indokoltan kérhet és behajthat. C.

A Johnson-féle tényezők alkalmazása itt a mércétől történő felfelé igazítást indokolná, és nyilvánvalóan alátámasztja a kért díjat, amely jóval a mérce alatti Amint alább bizonyítjuk, a Johnson-féle tényezők alkalmazása a jelen esetben a mércétől

fölfelé igazítást indokolná; a Csoport Jogi Képviselője azonban olyan díjat igényel, amely jelentősen alatta marad bármilyen elismert etalonnak. Először is e tényezőkre vonatkozó ismertetését keretbe foglalandó a Csoport Jogi Képviselője utal a jelen ügyben a Bíróság által a jogi képviselő munkájára vonatkozólag már kifejezett értékelésre: A Bíróság észlelte, hogy a Felperesek Jogi Képviselője messzemenő igyekezettel pereskedett a jelen ügyben csaknem négy éve, és a jogi képviselő jelentős feltáró munkát végzett és egyéb független vizsgálatot folytatott itt és külföldön, amely lehetővé tette számára előnyös egyezség kialkudását a Csoport

5 6

A Johnson-féle tényezők az Amerikai Ügyvédi Kamara Etikai Kódexének 2-106 Fegyelmi Szabályából erednek (1980). Hasonlóképpen a Szövetségi Követelések Bírósága leszögezte, hogy a pénzalap százalékaránya szerinti megközelítésre olyan tényezők irányadók, mint: (1) a jogi képviselő minősége, (2) a per bonyolultsága és időtartama, (3) a behajthatatlanság kockázata, (4) az a díj, amelyet hasonló ügyekben magánfelek között valószínűleg kialkudtak volna, (5) a csoport tagjainak esetleges kifogásai az egyezség feltételei vagy a csoport jogi képviselője által kért díjak ellen, (6) a más csoportos perekben alkalmazott százalékarány, és (7) a megítélt összeg mértéke. Moore, 63 Fed. Cl., 787 (idézi BONYOLULT PEREK KÉZIKÖNYVE (IV.) 14.121§, 192).


nevében, a jelen ügy által felvetett jelentős jogi nehézségek ellenére. 2005. április 8., végzés 8. old. A Johnson–féle tényezők szerepelnek a végzésben alább. Lásd a felperesek előzetes jóváhagyás iránti indítványáról szóló tárgyalás jegyzőkönyvét: 52-53., 56. old. 1.

Az ügy rendkívüli idő- és munkabefektetést követelt a kiváló eredmény elérése érdekében. Amint a Cuneo-nyilatkozat bizonyítja, a Csoport Jogi Képviselője rendkívüli idő- és munkamennyiséget fektetett be az utóbbi öt év során, hogy eredményt érjen el a jelen ügyben. A Csoport Jogi Képviselői, köztük több mint 30 jogi szakember, együttesen csaknem 16.000 órát fordítottak ezen ügy lefolytatására az eredmény elérése érdekében. Dubbin-nyilatkozat, 1 A. melléklet. A felmerült időre és erőfeszítésekre nyilvánvalóan szükség volt, tekintettel az ügy kiterjedésére és bonyolultságára, valamint az ellenérdekű fél kilétére és erőforrásaira. Cuneonyilatkozat 1 B. melléklet, passim. Ezenkívül a Csoport Jogi Képviselőjének az idő- és erőforrásráfordítása folyamatos, és az egyezség foganatosításán is túlterjed (ha jogerősen jóváhagyják), a következő néhány év folyamán történő megvalósításig. Ugyanott. A Cuneo-nyilatkozat részletezi a Csoport Jogi Képviselőjének erőfeszítéseit, és ezt a rövidség kedvéért itt nem ismételjük meg, kivéve az ügyvédi irodák által végzett egyes munkák jellegének kiemelését, hogy alátámasszuk, mennyire jelentős és bonyolult erőfeszítés volt szükséges. Először is a jelen ügy tényállásának napvilágra hozása jelentős kutatást és feltárást igényelt. A Csoport Jogi Képviselője több tízezer oldalnyi dokumentumot gyűjtött össze, állított össze, tekintett át, olvasott át és elemzett (számos nyelven, amihez rengeteg fordítóra volt szükség) igen sok helyről (ami jelentős utazást igényelt), ideértve Washington D.C-t, Magyarországot, Izraelt, Kaliforniát, New Yorkot, és Arkansast (Clinton Könyvtár). Ezenkívül a jogi képviselő a Csoport tagjainak és más lehetséges tanúknak az ezreit interjúvolta meg, konzultált velük, áttekintette követeléseiket és/vagy bizonyítékot gyűjtött tőlük, hogy napvilágra hozza az egyébként ismeretlen tanú- és okirati bizonyítékokat. Amint a Bíróság bizonyára megérti, e beszélgetések mindegyike létfontosságú volt, mert a jogi képviselő az ügyet a túlélőkre és családtagokra akarta felépíteni, és empatikusan kívánt velük foglalkozni, akik reagáltak az üggyel kapcsolatos hírekre. A jogi képviselő írásbeli feltárómunkát is végzett, és


válaszolt meg, tanúvallomások tucatjait vette ki és vitatta számos államban és négy országban, valamint harcolt a Kormánnyal, hogy hozzáférhessen a szükséges információkhoz. Az ügyvédek tájékoztató űrlapokat és weblapot is létrehoztak, hogy kommunikálhassanak a Csoport tagjaival és más érdekelt személyekkel az ügyről, és információkat nyerhessenek tőlük. Ezen erőfeszítések részeként nagy jelentősége volt annak, hogy az ügyvédek felfedezték az eredeti 1948-1950-es Parke-Bernet aukciós katalógusokat, és felhasználóbarát, kutatható adatbázist teremtettek a Csoport tagjai számára, hogy áttekintsék és rámutassanak vagyonukra és ha lehet, megerősítsék, hogy vagyonuk az Aranyvonaton volt. Másodszor is, a jelen ügynek az Egyesült Államok elleni szavakba öntése és lefolytatása megkövetelte a Csoport Jogi Képviselőjétől, hogy széles körű, rendkívül árnyalt és bonyolult jogi kutató, megszövegező és szóbeli érvelési munkát végezzen. Az Egyesült Államok számos okból nem akármilyen ellenfél. Az ügy több bonyolult és kreatív jogi elméleten alapul. Az Egyesült Államok pedig három különböző alkalommal kísérelte meg az ügy elutasíttatását számos érdemi és technikai jogalapon, ami megkövetelte a Csoport Jogi Képviselőjétől, hogy széles körben elemezze a jog és a jogi hatóságok bonyolult területeit.7 E kifinomult és rendkívül munkaigényes erőfeszítésben szerepelt a 173 oldalas módosított kereset elkészítése, amely a Kormány akcióinak rendkívül részletes kifejtését tartalmazza azon tényleges jegyzőkönyvek alapján, amelyeket a Csoport Jogi Képviselője személyesen tekintett át és helyezett el a megfelelő történelmi és jogi összefüggésrendszerben;8 számos hosszas jogi memorandum elkészítése az elutasításra irányuló különböző indítványokkal szemben; két amicus beadvány az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához nemzetközi jogi kérdésekre és arra vonatkozólag, hogy külföldiek (köztük a Csoport tagjai) igényeket érvényesíthetnek-e az Egyesült Államok bíróságai előtt (ezek közül a Főbíróság mindkettőt a Csoport javára döntötte el);9 emlékeztetők a Csoport igazolására vonatkozólag és egyéb beadványok. Harmadszor pedig az ügyhöz rendkívüli mértékű konzultációra volt szükség számos szakértővel. A Csoport Jogi Képviselője valóban számos szakértőt határozott meg, fogadott el 7

8

9

A Cuneo-nyilatkozat tükrözi a Csoport Jogi Képviselője által végzett jelentős jogi munkát annak érdekében, hogy kivédje az Egyesült Államok által alkalmazott egyéb védekező taktikákat. Lásd Samuel J. Dubbin nyilatkozata, 1B. melléklet. A Bíróság gyakran dicsőítette a módosított kereset érdemeit. Például tárgyalási jegyzőkönyv, 2004. március 15., 8. old. („a kereset, amely – bizalmasaim egyetértése szerint – regényként olvasható ... elismerésem az írásbeli munkának”); ugyanott 33. old. („Imponáló e kereset alapossága és részletessége.”). Lásd Rasul v. Bush, 03-334; 03-343. számú ügy, határozat 124. old. S. Ct. 2686 (2004), Sosa v. AlvarezMachain, 03-339. számú ügy, határozat 124. old. S. Ct. 2739 (2004).


és/vagy konzultált velük a magyar történelemről, a holokausztról, zsidó és európai ügyekről, népesedésről és demográfiáról, polgári eljárásról és jogi etikáról, az Aranyvonatot övező eseményekről, az Egyesült Államokban lévő Holokauszt Vagyon Elnöki Bizottságának történetéről és erőfeszítéseiről, vagyonértékelésről, kárpótlási politikáról, valamint nemzetközi jogról és egyezményekről. Ezenkívül a jogi tanácsadó védekezett az Egyesült Államok által felfogadott szakértői vélemények ellen, és kihallgatta a szakértőket, elemezte jelentéseiket, konzultált szakértőkkel a Kormány bizonyítékának elvetését illetően, valamint áttekintette és elemezte az Egyesült Államok által felhozott dokumentumokat. Végezetül hosszas erőfeszítésre volt szükség a jelen ügy megvalósítható egyezségi rendezésének elérése érdekében. A Csoport Jogi Képviselőjének sikerült meggyőznie a Bíróságot, hogy ez ügyben írja elő a közvetítést a Kormány kifogásai ellenében, ami kétségkívül előmozdította a jelen egyezséget. Ezen eljárás részeként a Csoport Jogi Képviselője nyolc szóba jöhető közvetítővel tárgyalt, és tárgyalt a Kormánnyal a közvetítő kiválasztásáról. A Csoport Jogi Képviselője számos megbeszélésen vett részt, valamint ténybeli és jogi beadványokat készített a közvetítés folyamán, hogy elérje ezt az egyezséget. A közvetítési eljárás rendkívül hosszas, bonyolult és kemény volt. A Zsidó Világkongresszus és a Conference on Jewish Material Claims Against Germany, Inc. [Németországgal Szembeni Zsidó Anyagi Követelések Konferenciája], valamint a több országból érkező túlélők és túlélői csoportok számos megbeszélésen részt vettek, amelyek öt hónapig tartottak, és végül a Megállapodási Egyezséghez vezettek. A jogi képviselőnek természetesen széles körben kellett kommunikálnia a felperesekkel és más vélelmezett csoporttagokkal a bizalom alapján ezen időszak alatt, hogy az esetleges egyezségi forgatókönyv javasolt feltételeit egyeztesse. Ha a Csoport Jogi Képviselőjének teljes munkaterhét tisztán az óradíjtétel függvényében mérjük mindennemű szorzó nélkül (bár az alább bizonyítottak szerint a munkateher szerinti megközelítés alkalmazása esetén jelentős szorzó alkalmazása lenne indokolt), a teljes munkateher 2005. április 30-ig már 5,2 millió USD volt. A költségek és kiadások további 820 269,34 USD-t tettek ki. A teljes munkateher lényegesen több mint a megítélni kért díjazás. Ezenkívül igen sok munka marad még hátra ebben az ügyben, hogy a következő öt évben vagy ennél hosszabb idő alatt megvalósuljon, feltételezve a jogerős bírósági jóváhagyást. Világos, hogy a Csoport Jogi Képviselőjétől megkövetelt idő és munka a „mércén” felüli, és minden bizonnyal jóval a kért díjat meghaladó díjazást indokolna.


2.

A jelen ügy kérdései újak és nehezek, talán precedens nélküliek voltak. Vitán felül áll, hogy a jelen per különösen bonyolult volt. Az ügy jelentős pereskedést foglalt magában új és bonyolult jogi elméletekről, és kreatív, kifinomult jogászi munkát követelt meg ahhoz, hogy a követeléseket az Alkotmány alapjára helyezzük, egy vélelmezett szerződés, valamint a közigazgatási eljárásról szóló törvény megszegését bizonyítsuk; szerződésekre és nemzetközi jogi szokásokra vonatkozó kérdésekre kellett hivatkozni, alkalmazni kellett a hadsereg szabályzatait, a háború utáni katonai előírásokat, valamint megszállási irányelveket és rendelkezéseket (például a 3. sz. rendeletet), és ki kellett védeni az Egyesült Államok által támasztott jelentős akadályokat, ideértve a joghatóságra és egyéb kérdésekre vonatkozó akadályokat, mint amilyenek a szuverén immunitás, az elévülés és a méltányos dézsma, a jogállás, a szerződésre és végrehajtási megállapodásokra alapozott védekezések. Ebben az ügyben a jogi kérdések nehézségéhez hozzájárultak a bizonyítási nehézségek, minthogy a kérdéses események óta hat évtized telt el. A jogi képviselő azzal a ténnyel is szembekerült, hogy hiányzott a pontos nyilvántartás arról, kinek a vagyona volt az Aranyvonaton, és nem álltak rendelkezésre szemtanúk vallomásai sem. Így a jogi képviselőnek dokumentumoldalak százezreit kellett elemeznie, jogi szakvéleményekre kellett támaszkodnia, és fel kellett oldania a történelmi szakértők és a meglévő nyilvántartások közötti ellentmondásokat. Ezenkívül a jogi képviselő szembekerült és leküzdötte a bizonyítékok szétszórtságával és minőségével járó nehézségeket; nemzetközi utazások szükségességét; a nyelvi korlátokat és fordítási problémákat, a magyar titokvédelmi törvényeket, amelyek kizárják az archívumokhoz való hozzáférést; azt a tényt, hogy az Egyesült Államok Kormányának nyilvántartásai továbbra is titkosak, vagy nem állnak a nyilvánosság rendelkezésére, és a nemzetközi szervezetek bevonását. Világos, hogy a jelen ügy újdonsága, bonyolultsága és nehézsége rendes körülmények között a mércétől felfelé történő eltérést indokolná, és igen nagymértékben alátámasztja a kért díjat. 3.

Az ügyhöz rendkívüli szakértelemre és a képességek páratlan kombinálására volt szükség. Tisztelettel előadom, hogy amint a jelen Bíróság észlelte, (mindkét oldalon) rendkívül

nagy szakértelemre volt szükség és került kifejtésre az ügyvédek részéről. A Csoport Jogi Képviselői valójában egyesítették szakértelmüket, hogy páratlan összeállítást alkossanak, amely nem csupán a bonyolult és csoportos keresetek tapasztalatát, hanem a magas szintű tapasztalatot CSOPORTOS KERESET JOGI KÉPVISELŐJÉNEK - 10 DÍJAK ÉS KÖLTSÉGEK IRÁNTI KÉRVÉNYE

is magában foglalta a jelen per tárgyát képező közpolitikai dimenziókról, amelyek mindegyike lényeges volt az eredmény eléréséhez. Ehhez az eredményhez nem csupán az volt szükséges, hogy a jogi képviselő képessége összhangban álljon az ügyben szereplő kérdések újdonságával és bonyolultságával, hanem az ellenfél jogi képviselőjének képességeivel is összhangban kellett állnia. Például Walco Inv., Inc. v. Thenen, 975 F. Supp., 1472 („figyelemmel az alperesi jogi képviselő képességére, aki kimagasló országos ügyvédi irodáktól érkezik, a Bíróság nincs meggyőződve arról, hogy kisebb képességű ügyvédek hasonló eredményeket érhettek volna el.” Felmérve a Csoport Jogi Képviselője képviseletének minőségét, a Bíróságnak figyelembe kell vennie az ellenfél minőségét is. Camden I, 946 F.2d, 772 n. 3; Johnson, 488 F.2d, 718; Ressler v. Jacobson, 149 F.R.D. 651, 654 (M.D. Fla. 1992). Az Egyesült Államok által előterjesztett védekezés szakszerűsége és forrásai kimagaslóak, kiváló minőségűek voltak, és a Csoport Jogi Képviselőjétől folyamatosan a legkiválóbb minőségű szigorú ügyvédi munkát követelték meg. Ez a megfontolás hasonlóképpen a mérce fölötti díjazást igényelné, és minden bizonnyal alátámasztja a kért díjat. 4.

A rendkívüli idő- és erőforrás-ráfordítás kizárt más munkákat.

Ez az ügy tetemes időráfordítást követelt az érintett ügyvédektől, és szükségképpen azzal a hatással járt, hogy kizárjon más munkákat. Amint a Cuneo-nyilatkozat dokumentálja, ez az ügy az idejéből és figyelméből többet követelt az utóbbi öt évben, mint bármilyen más ügy. Cuneo úr nyilatkozata bizonyítja, hogy ezen ügyvédi erőfeszítések jelentős időt és egyéb erőforrásokat emésztettek fel öt év alatt, amelyeket egyébként más ügyeknek lehetett volna szentelni, s ezek – különösen a jogi képviselők irodáinak méretét figyelembe véve – más jövedelmet termeltek volna, amelyekről a Csoport Jogi Képviselője lemondott az ezen ügy iránti elkötelezettsége miatt. Ez a tényező ugyancsak a mérce fölötti díjat igényelne, és további alátámasztást ad a jelen kérelemnek. 5.

A kért díj jóval a szokásos díj alatt marad.

A jelen ügyben kért százalékarány jóval a jelen Bíróság illetékességi területén, valamint a Szövetségi Kerületben folyó csoportos perekben gyakran megítélt százalékarány (30-33%) alatt marad. Lásd például Waters, 190 F.3d 1291 (11th Cir. 1999) (amely helybenhagyja a díj megítélését, amikor a Körzeti Bíróság úgy döntött, hogy a mérce 30% legyen, majd pedig


magasabb összegben állapította meg a díjat az ügy körülményei alapján); Moore, 63 Fed.Cl., 787 (amely megállapította, hogy az egyharmad a tipikus térítés, és 34%-ot ítélt meg).10 Valóban, amikor a költségeket leválasztják a tiszteletdíjról, a pénzalapnak a kért ügyvédi díjakat képviselő százalékaránya mintegy 12%, kevesebb a tipikusnak tekintett arány felénél.11 A Csoport Jogi Képviselőjének díjigénye jóval alatta marad a szokásos piaci sikerdíjaknak. Lásd például: In re Continental Illinois Sec. Litig., 962 F.2d 566, 573 (7th Cir. 1992) („A méltányos ügyvédi díj megítélésének célja … a piac ösztönzése.”); RJR Nabisco, Inc., Sec. Litig., Fed. Sec. L. Rep. (CCH) Para. 94,268 (S.D.N.Y. 1992) („a díjak megítélését annak kell szabályoznia . . ., hogy a piac hasonló esetekben mit fizet . . . .”); lásd ugyancsak Kirchoff v. Flynn, 786 F.2d 320, 325 (7th Cir. 1986) („Amikor az ügyvédek hasonló szolgáltatások fejében történő díjazásának az uralkodó módszere a sikerdíj, akkor a sikerdíj minősül a piaci díjtételnek.”) (Kiemelés az eredetiben). A magánpiacon a sikerdíj-megállapodások tartománya 30-40% körüli. Amint Brennan és Marshall bírók egyik együttes véleményükben megjegyezték: „A magánjogi vétségekre irányuló keresetekben az ügyvéd mindazon összeg egyharmadát kaphatja meg, amelyet a felperes elnyer. Ezért ezekben az esetekben a díj közvetlenül arányos a behajtott összeggel.” Blum v. Stenson, 465 U.S. 886, 904 (1984); lásd ugyancsak Kirchoff, 786 F.2d at 3232, 325 n. 5 (megjegyzi, hogy „40% a szokásos díj a magánjogi vétségek miatti perekben”); In re Public Service Co., Fed. Sec. L. Rep. (CCH) Para. 96,988, 94, 291-92 (S.D.Cal. 1992) („Ha ez nem képviseleti per lenne, a szokásos díjmegállapodás százalékos alapon történne, és a behajtott összeg 30-40%-a közötti tartományban lenne.”).

10

Lásd ugyancsak Diaz v. Hillsborough County Hosp. Authority, 2000 WL 1682918 (M.D. Fla. Aug. 7, 2000) (amelyben 30%-ot ítéltek meg); Ressler v. Jacobson, 149 F.R.D. 654 (M.D. Fla. 1992) (amelyben 30%-ot ítéltek meg); Tapken v. Brown, Case No. 90-0691-CIV-Marcus (S.D. Fla. 1995) (amelyben 33%-ot ítéltek meg); In re Int’l Recovery Corp. Sec. Litig., Case No. 92-1474-CIV-Atkins (S.D. Fla. 1994) (a csoport javára mutatkozó összeg 30%-át ítélték meg); In re Sound Advice, Inc. Sec. Litig., Case No. 92-6457-CIV-UngaroBenages (S.D. Fla. 1994) (amelyben 30%-ot ítéltek meg); In re Belmac Corp. Sec. Litig., Case No. 92-1814CIV-T-23(C) (M.D. Fla. 1994 (amelyben 31%-ot ítéltek meg); Holloway v. Chapnick, Consol., Case No. 896572-CIV-Paine (S.D. Fla. 1994) (amelyben 30%-ot ítéltek meg); In re Perfumania, Inc. Sec. Litig., Case No. 92-1490-Civ-Marcus (S.D. Fla. 1993) (amelyben 30%-ot ítéltek meg); In re Royce Lab., Inc. Sec. Litig, Case No. 92-0923-CIV-Moore (S.D. Fla. 1993) (amelyben 30%-ot ítéltek meg); In re Home Shopping Network Sec. Litig., Case No. 87-428-T-13(A) (M.D. Fla. 1991) (amelyben 33%-ot ítéltek meg).

11

Dollárban kifejezve a Csoport Jogi Képviselői a jelenleg uralkodó követelményszintek alapján 9 millió USD díjat követelhetnének a honoráriumokra és költségekre, ők azonban csak 3,85 millió USD-t kérnek, amely több mint 820 000 USD készkiadást tartalmaz, és lényegesen alacsonyabb a munkaterhüknél.


6.

A Csoport Jogi Képviselője jelentős kockázatot vállalt, hogy a jelen ügyet sikerdíj alapon vállalta. A Csoport Jogi Képviselője ezt az ügyet tisztán sikerdíj alapon vitte. Azzal, hogy ezt a bonyolult pert ilyen alapon vállalta, a Csoport Jogi Képviselője sokmillió dolláros kötelezettségvállalást kockáztatott időben és erőforrásokban egy különösen nagy kihívást jelentő ügyben, annak jelentős kockázatával, hogy egyáltalán semmihez sem jut hozzá, amint a fentiekben tárgyalt jogi, ténybeli és logisztikai problémák bizonyítják, valamint az ellenérdekű fél erőssége folytán. Ez a kockázat megfelelő díjat indokol. Számos esetben elismerik, hogy a sikerdíj-kockázat fontos tényező a díj megítélésében. „A sikerdíj-megállapodás gyakran indokolja az ügyvédi díjak növelt megítélését.” In re Sunbeam, 176 F. Supp. 2d, 1335 (idézi Behrens v. Wometco Enters., Inc., 118 F.R.D. 534, 548 (S.D. Fla. 1988), aff’d, 899 F.2d 21 (11th Cir. 1990)).12 Amint e Bíróság kifejtette: Általában támogatni kell a sikerdíjas alapú megbízást, hogy lehessen biztosítani a képviseletet akkor is, amikor adott személy másképpen nem engedheti meg magának az ügyvéd szolgálatait. . . A sikerdíj-megállapodás gyakran indokolja a megítélt ügyvédi díjak növelését. Ez a szabály elősegíti annak biztosítását, hogy a sikerdíj-megállapodás fennmaradjon. Ha ez a „bónuszmódszer” nem létezne, nagyon kevés ügyvéd vállalkozhatna a csoportos ügyfél képviseletére, mert különösen annak a kockázatnak a fényében, hogy esetleg semmit sem hajt be, nagyon jelentős időt, erőfeszítést és pénzt kell befektetni. Behrens v. Wometco Enters., Inc., 118 F.R.D. 534, 548 (S.D. Fla. 1988), aff’d, 899 F.2d 21 (11th Cir. 1990). Valóban: Az ügyvédi magánpiacon bevett gyakorlat, hogy az ügyvédeket díjazzák a nemfizetés kockázatának vállalása fejében azáltal, hogy prémiumot fizetnek részükre a normál óradíjtételeken felül a sikerdíjas esetek megnyeréséért. Lásd Richard Posner: A JOG GAZDASÁGI ELEMZÉSE 21.9.§, 534-35 old. (3. kiadás, 1986). A jogi hivatásban elfogadottak az olyan sikerdíjak, amelyek messze 12

Lásd ugyancsak In re Continental Illinois Sec. Litig., 962 F. 2d 566 (7th Cir. 1992) (amely szerint amikor közös pénzalapra irányuló ügyet sikerdíj alapon vittek, a felperes jogi képviselőjének megfelelően meg kell téríteni a nemfizetés kockázatát); Ressler, 149 F.R.D., 656 („Számos jogeset elismeri, hogy az ügyvéd sikerdíj kockázata fontos tényezője a díj megítélésének.”); York v. Alabama State Bd. of Educ., 631 F. Supp. 78, 86 (M.D. Ala. 1986) („E „kockázati felárnak” az a célja, hogy bátorítsa a szakértő jogi képviselőket az esetleg nemkívánatos ügyek vállalásában úgy, hogy megfelelő térítést biztosít sikeres erőfeszítéseik számára.”) (idézet kihagyva).


meghaladhatják a szolgáltatás piaci értékét, ha azt nem sikerdíj alapon nyújtják, mert ez jogos módja annak, hogy szakértő képviseletet biztosítsanak azon felpereseknek, akik nem tudnak óradíj alapon fizetni attól függetlenül, hogy nyernek vagy veszítenek. Chemical Bank v. City of Seattle, 19 F.3d 1291, 1299 (9th Cir. 1994).13 A díj behajtása a jelen esetben teljes mértékben attól a feltételtől függött, hogy a Csoportot előnyhöz juttatjuk. Nem volt garancia, ahogy egyébként garancia lett volna olyan ügyben, amikor az ügyvédeknek kifizetik a kialkudott és garantált óradíjtételt, éspedig általában az ügy kezdetétől fogva minden hónapban. Az ügy rendkívül kockázatos volt, nagyhatalmú ellenfél ellen indult, amely hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, és olyan lehetséges jogi csapdákat tartalmazott, amelyek adott esetben odavezetnek, hogy semmilyen összeg nem kerül behajtásra. A Csoport Jogi Képviselője fizetség nélkül dolgozott több mint öt évig, kockáztatva azt, hogy semmihez nem jut hozzá, amennyiben a Csoport számára nem szerez juttatást. A jelentős kockázat a jelen esetben általában olyan tényező lenne, amely sokkal magasabb díjat támasztana alá, mint amelyet a Csoport Jogi Képviselője itt kér. 7.

A Csoport számos tagjának életkora és egészségi állapota valós és gyakorlati kényszerítő körülményeket jelentett a jogi képviselő számára. A jelen ügy nehézségei párosultak azzal a nyilvánvaló és nagymértékben uralkodó

megfontolással, hogy a magyar holokauszt túlélők idősek, és rövid az az idő, amely alatt érdemi segítséget lehet nyújtani részükre. Ez a megfontolás mindenkor olyan tényező volt, amely a Csoport Jogi Képviselőjét az ügy hathatós lefolytatására kényszerítette, és jelentős időszakon keresztül megkövetelte a jogi képviselő beható figyelmét.14 Az a tény, hogy a Csoport Jogi Képviselője viselte annak terhét, hogy az ügyet az emberileg lehetséges leggyorsabban sürgesse, 13

Alba Conte, a kiváló szakértő ugyancsak megerősíti, hogy helyénvaló a jogi képviselő megfelelő díjazása a közös pénzalapot teremtő ügyekben: A bíróságok a csoportos perek ügyvédeinek gondosan megítélték a teljes körűen megtérítendő méltányos díjat az alapul szolgáló gazdasági ösztönzés folytán, annak érdekében, hogy vállalják az esetleg költséges vagy bonyolult, közös pénzalapot teremtő csoportos pereket. Ezek az ügyvédek vállalják a díjazás elmaradásának kockázatát, kivéve, ha sikeresen biztosítják a közös pénzalap előnyeit a Csoport számára, azon ésszerű elvárások alapján, hogy tisztességes arányban részesülni fognak a behajtott összegből, ellentétben azzal, hogy eleve időráfordításos kritériumokon alapuló díjat kapjanak, amely nem szentel kiemelt figyelmet az elért eredmények tényezőjének. 1 Alba Conte, ÜGYVÉDI DÍJAK eredetiben).

MEGÍTÉLÉSE

1.09.§, 16. old. (2. kiadás, 1993) (lábjegyzet kihagyva, kiemelés az


igényes és néha kimerítő ütemterv szerint, hogy hatékony és célszerű segítséget eszközöljön ki, ugyancsak alátámasztja az etalonként kijelölt százalékarány fokozását, és még jobban indokolja a Csoport Jogi Képviselőjének jelen beadvány szerinti díjkérelmét. 8.

A Csoport Jogi Képviselője kiváló eredményeket ért el.

A bíróságok elismerik, hogy az elért eredmény fontos tényező a díj megítélésének mérlegelése során. Hensley v. Eckerhart, 461 U.S. 424, 436 (1983) („a legfontosabb tényező az elért siker mértéke”). Amikor meghatározzák a csoportos perben elért egyezség összértékét az ügyvédi díj kiszámítása céljából, a Bíróság egyaránt figyelembe veszi a közvetlenül elért jogsegélyt, valamint az elnyert esetleges nem pénzbeni előny értékét. Camden I, 946 F.2d, 775.15 Amint a Legfelsőbb Bíróság elismerte, a közös pénzalap doktrínájának indokai „logikusan kiterjednek nemcsak arra a perre, amely pénzbeli előnyöket biztosít másoknak, hanem arra a perre is, „amely olyan visszaélést hoz helyre vagy előz meg, amely sértené e más személyek jogait és érdekeit.”” Hall v. Cole, 412 U.S. 1, 8 n.7 (1973) (idézi a következőt: Mills v. Electric Auto-Lite Co., 396 U.S. 375, 396 (1970)). Ennek megfelelően az egyezség Csoporttagok számára fennálló valós értékének kiszámításánál figyelembe kell venni a nem pénzbeni jogsegélyt is, a behajtott pénzösszegen túlmenően.16 A jelen esetben a Csoport Jogi Képviselője igen jelentős pénzbeni és nem pénzbeni jogsegélyt eszközölt ki a Csoport számára, amelyet a Bíróság így jellemzett: „előnyös egyezség a 14 15

16

Johnson, 488 F.2d, 718. old. („Az a kiemelt munka, amely késlelteti a jogász egyéb jogi munkáját, bizonyos felárra jogosít”). Lásd ugyancsak Amalgamated Clothing & Textile Workers Union v. Wal-Mart Stores, Inc., 54 F.3d 69, 71 (2d Cir. 1995) (az ügyvédi díjakat meg lehet ítélni a csoport számára megnyert nem pénzbeni előny alapján); Vizcaino v. Microsoft Corp., 290 F.3d 1043, 1049 (9th Cir. 2002) („a per által biztosított járulékos vagy nem pénzbeni előnyök jelentős körülményt jelentenek az ügyvédi díjak ésszerűségének értékelése során” ); Shaw v. Toshiba America Info. Sys., Inc., 91 F. Supp. 2d 942, 971 (E.D. Tex 2000) („Amikor a Bíróság mérlegelte a javasolt Egyezségi Megállapodás minőségét, figyelembe vette a csoport részére nyújtott pénzbeni és nem pénzbeni előnyöket egyaránt.”); In re Crazy Eddie Sec. Litig., 824 F. Supp. 320, 326 (E.D.N.Y. 1993) (a 33,8%-os megítélt díjat indokolva a bíróság megjegyezte, hogy „a Csoport Jogi Képviselőjének erőfeszítései ésszerű várakozás szerint előnyt jelentettek a közvetlenül javasolt egyezségen túlmenően”); Sheppard v. Consolidated Edison Co. of N.Y., Inc., 2002 WL 2003206. , *7 (E.D.N.Y. 2002) (a százalékos alapú ügyvédi díj szempontjából a teljes egyezség értékelése során a bíróság 6745 millió USD-t állapított meg pénzbeni jogsegélyként és „mintegy 5 millió USD-t nem pénzbeni, eltiltásos jogorvoslatként”); Steiner v. Williams, 2001 WL 6044035, *4 (S.D.N.Y. 2001) („Bár e perben az egyezség nem jelentette pénz fizetését az alperesek részéről, a jogi képviselő mégis behajthat egy olyan díjat, mintha az egyezség jelentős nem pénzbeni előnyt biztosítana.”). Például Staton v. Boeing, Co., 327 F.3d 938, 974 (9th Cir. 2003) („a bíróságoknak figyelembe kell venniük a megszerzett eltiltásos jogsegélyt, mint jelentős körülményt annak megállapítása során, hogy a közös pénzalapra irányuló csoportos per jogi képviselőjének milyen százalékarányt kell kapnia ügyvédi díjként”) (belső idézés és idézőjel kihagyva).


Csoport számára, függetlenül az eset által képviselt jelentős jogi problémáktól.” 2005. április 8., emlékeztető és végzés, 8. old. Az egyezség teljes pénzértéke mintegy 26,5 millió USD, amely egy 25 millió USD értékű közös pénzalapból áll, amellyel szociális szolgáltatást nyújtanak világszerte a magyar túlélőknek, és egy további 500.000 USD összegű pénzalapból finanszírozzák a magyar zsidók vagyonának eltulajdonítására és az Aranyvonatra vonatkozó anyagok állandó archívumát, továbbá mintegy 1 millió USD összegű értesítési költségeket tartalmaz. Figyelemmel arra a jelentős ténybeli és jogi problématömegre, amellyel a Csoport szembekerült, és amelyet le kellett küzdeni bármilyen térítés kieszközlése előtt, figyelemmel továbbá a semmiféle térítés elérésének igen reális kockázatára, a 25,5 millió USD-s kompromisszumos összeg tisztességes és méltányos, valóban kiváló eredményt jelent. És miközben a kieszközölt pénzbeni előnyök igen számottevőek és jelentősek, ugyanilyenek a nem gazdasági előnyök is, ideértve azt a történelmi elszámolást, amit ez az ügy elért. A Csoport Jogi Képviselője kötelezettségvállalást biztosított a Kormány részéről, hogy elismerje szerepét az Aranyvonatban lévő vagyon felőli rendelkezésben, amely jelentős és értékes kötelezettségvállalás a történelmi összefüggésbe ágyazva, és előmozdítja az igazsághoz és felelősségteljességhez fűződő érdekeket az amerikai közügyek intézésében, és ezen túlmenően – amint oly ékesszólóan kijelentették a bíróság előtt március 17-én megjelenő túlélők – segíti az ügy lezárást a Csoport tagjai számára. Ezen túlmenően a Csoport Jogi Képviselőjének erőfeszítései eredményeként archívum létesül (500.000 USD-s finanszírozással), amely katalogizálja az Aranyvonat és a jelen per, valamint általában a magyarországi holokauszt eseményeit. Ezek mindegyike felbecsülhetetlen lehet, nem csupán a túlélők, hanem családtagjaik és a nácizmus azon magyarországi áldozatainak örökösei számára is, akik elpusztultak a holokausztban, vagy eltávoztak a második világháborút követő években. A jelen ügy mindenképpen rendkívül értékes pénzbeni és nem pénzbeni eredményeket hozott, amelyeket csak a Csoport Jogi Képviselője részéről kifejtett sokéves elkötelezett erőfeszítéssel lehetett elérni. Összegezve: a Csoport Jogi Képviselőjének díjigényét az elért eredmények teljes körűen alátámasztják, és azokhoz képest valóban szerénynek minősíthető. Az eredmény ismét csak indokolná az etalonként kijelölt összeg fölötti díjazást is.


9.

A jogi képviselő tapasztalt és magasan képesített.

Amint a Csoport Jogi Képviselőjeként történő megbízás iránti kérelem alátámasztására benyújtott anyagok tükrözik, valamint a jelen ügyben nyújtott teljesítménye alapján a Csoport Jogi Képviselője tisztelettel előadja, hogy a körébe tartozó ügyvédek rendkívül magasan képesítettek, tapasztaltak, jó hírnevűek és kiváló képességűek, nem csupán a csoportos keresetek és más bonyolult perek lefolytatásában, hanem a közérdeket és a holokauszt kárpótlási ügyeket érintő perek, valamint a Kormány és a zsidó közösség ügyei vonatkozásában is. Lásd Cuneonyilatkozata, 1B. melléklet, 17., 18., 19., 22. pont; A felperesek jogi előadása a Csoport Előzetes Igazolása iránti indítvány alátámasztására, A. melléklet. Az ügyvédek egyesített képességeire és készségeire volt szükség a kieszközölt eredmények eléréséhez. A képességek e páratlan összetételének bevetése ugyancsak többet indokolna, mint a mérce szerinti díjazás, és ismét csak alátámasztja a kért díjat. 10.

Ez az ügy rendkívül kockázatos és költséges, ezért pedig „nem kívánatos” volt, amint az ügyvédi díjakkal kapcsolatos bírói gyakorlatban értelmezik e kifejezést.

A jelen ügy minden ésszerű megítélés szerint rendkívül kockázatos volt. A kérdések bonyolultak, a jogi és ténybeli problémák sokfélék és jelentősek, az ellenfél nagyhatalmú és gyakorlatilag korlátlan erőforrásokkal rendelkezik, hogy megvédje álláspontját, az ügy pénzügyi követelményei pedig rendkívüliek. E körülmények a megítélt díj felfelé igazítása mellett szólnak, különösen, amikor mások nem voltak hajlandóak a kockázat vállalására. Amint a bíróság kimondta az alábbi ügyben: In re Sunbeam: „E tényezőnek a bírósági megítélése elismeri, hogy a jogi képviselőt jutalmazni kell olyan ügy elvállalásáért, amelytől más ügyvédi irodák visszariadnak. Ez az averzió számos dolog miatt következhet be, ideértve a feleket övező szociális előítéleteket, a visszariasztó ténybeli körülményeket, vagy az ügy lehetséges pénzügyi kimenetelét. A „nem kívánatos” kifejezés mindezt és még sok mindent takar.” In re Sunbeam, 176 F. Supp. 2d, 1336.17

17

A bíróságok azt is világossá tették, hogy ha a felperesek jogi képviselője – latba vetve szakértelmét és eltökélt erőfeszítéseit – végső soron egyezséget biztosít, e ténynek nincs jelentősége az ügy elején általa vállalt kockázat értékelése szempontjából. Például Skelton v. General Motor Corp., 860 F.2d 250, 258 (7th Cir. 1988) („Annak a pontnak, amelyen a felperesek egyezséget kötnek az alperesekkel … egyszerűen nincs jelentősége azon kockázatok meghatározásánál, amelyeket jogi képviselőjük vállalt, amikor képviseletükre vállalkozott.”).


Miközben megkérdőjelezhetetlen annak kívánatossága, hogy a magyar túlélők részére gazdasági és erkölcsi igazságot szolgáltassanak, ezen igazságszolgáltatás elérésének jogi és pénzügyi akadályai, ideértve annak elrettentő kilátását, hogy az Egyesült Államokat pereljék, valamint a hatalmas befektetendő időt és erőforrásokat, annak reális lehetőségével, hogy semmihez sem jutnak hozzá, nem meglepő módon nemkívánatossá tette ezt az ügyet más ügyvédek számára. Pontosan ebből az okból kell a Csoport Jogi Képviselőjét megfelelően díjazni; ha ez nem történik meg, hasonló érdemes felperesek kénytelenek lesznek nélkülözni az őket képviselni hajlandó ügyvédeket.18 Az ilyen kereset sikeres vitele folytán a Csoport Jogi Képviselője rendes körülmények között jogosult lenne arra, hogy az etalonhoz képes fölfelé igazítsák díját; az itt szereplő díjkérelem ezért igen tartózkodó. 11.

A Csoport Jogi Képviselője által az ügyfelekkel fenntartott szakmai kapcsolat jellege és időtartama alátámasztja a kért díjat. Míg a csoportos keresetek jogi képviselői közül számosaknak hosszas kapcsolatuk volt a holokauszt túlélői közösségével, ideértve a megnevezett felperesek közül néhányat is, amikor számos fronton képviselték az érdekeiket, a jelen ügyben fordul elő első ízben, hogy a Csoport Jogi Képviselője kapcsolatot tartott a megnevezett felperesek túlnyomó többségével. A megnevezett felperesekkel való összehangolás és konzultáció valóban időt rabló és bonyolult volt, miután a megnevezett felperesek földrajzilag szétszórtak, nyelvi különbségek vannak, és nagy létszámúak. Lásd általában a Cuneo-nyilatkozat 3., 6. pontját. A Csoport Jogi Képviselője által több felperessel fenntartott kapcsolatnak sem a jellege, sem az időtartama nem biztosított 18

Azt a javaslatot, hogy az ügyvédek díjazását tovább kell korlátozni, mert az ügy a holokauszt áldozatai ellen elkövetett gonosztettekért kíván elégtételt venni, figyelmen kívül kell hagyni, a javaslat bizonyos téves felfogásokon alapulhat. Amint az egyik bíróság megjegyezte: „A jogi képviselőt óradíjtételén felül és túlmenően kell díjazni, ha jelentős perlési kockázatot vállalt, és ezáltal jelentős előnyt ért el egy olyan perben, amelyben „bírói bátorításra méltó” jogokat érvényesített, mint a jelen per is.” In re Union Carbide Corp. Consumer Prod. Bus. Sec. Litig., 724 F. Supp. 160, 169 (S.D.N.Y. 1989). Ebben az ügyben a Csoport Jogi Képviselője már leszállította a díjigényét jóval az alá, amelyet a jog engedélyezne, és jogszerűen biztosítana az érintett körülmények elismeréseként. Az a javaslat, hogy a díjakat tovább kellene csökkenteni, valóban indokolatlan lenne, mert azokat büntetné, akik olyan ügyeket vállalnak, melyek a nagyobb közérdeket szolgálják, és ezért hátrányt okoz annak a politikának, hogy kellő mértékben díjazza az ügyvédeket annak érdekében, hogy bátorítsa a kockázatos, mégis perre érdemes jogi képviselet vállalását olyan emberek számára, akik a hatalmasok machinációinak áldozatául estek, és akik sehová máshová nem tudnak fordulni, mint az amerikai bírósági rendszerhez. Lásd a 2005. március 17-i tárgyalási jegyzőkönyv 47-48. oldalát. Lásd ugyancsak In re Agent Orange Prod. Liab. Litig., 818 F.2d 216, 232, 236 (2d Cir. 1987) (amely hangsúlyozza a társadalmi értékű ügyek vitelének bátorítására irányuló közpolitikát). Vajon a holokauszt áldozatainak helyzete, amely intézményes erőkkel szembeni képviseletükhöz igényel jogi képviselőt, talán kevésbé méltó a bírói bátorításra, mint azoké, akik értékpapírcsalásnak, fogyasztók becsapásának, hibás termékek vagy a trösztellenes jogszabályok megsértésének estek áldozatul? Valóban, a bíróságok és választottbírák megítélték az ügyvédi díjakat más holokauszt-ügyekben is.


gazdasági értéket a jogi képviselőnek, és egyébként sem tette nyereségesebbé az ügyet. Ez a megfontolás tehát ugyancsak alátámasztja a kért díjat. 12.

A Csoport Jogi Képviselőjének díjkérelme szerény a hasonló esetekben megítélt összegekhez képest..

Amint fentebb kifejtettük, a jelen Kerületben folytatott sikeres csoportos perek gyakran 30%-os megítélt díjakat vagy ennél nagyobb összegeket eredményeztek. Lásd például Waters, 190 F.3d 1294. old. Ugyancsak lásd a 10. lábjegyzetben idézett szaktekintélyeket. A Szövetségi Követelések Bírósága hasonlóképpen nemrégiben elismerte, hogy az egyharmad tipikus térítés, és 34%-ot ítélt meg egy csoportos ügyben. Moore, 63 Fed. Cl., 787. old. A jelen ügyben kért díj igen szerény, más csoportos perekhez képest. D.

A kért díj akkor is méltányos, ha a „munkateher” szerinti megközelítéssel vetjük egybe. Egyes bíróságok a munkateher módszerét alkalmazzák a pénzalap százalékaránya szerinti

megközelítés ellenőrzéséhez. In re Sunbeam, 176 F. Supp. 2d 1336. old. A Waters-féle ügyben a Tizenegyedik Kerület kifejtette, hogy miközben a munkateher szerinti számítás nem megfelelő a közös pénzalapos ügyekben, a bíróság hivatkozhat a számadatra az összehasonlítás kedvéért. Waters, 190 F.3d, 1298. old. A jelen esetben alkalmazva a munkateher módszere is azt mutatja, hogy a Csoport Jogi Képviselője lényegesen kevesebb díjat kér annál, mint amelyet rendes körülmények között behajthatna. Amint fentebb jeleztük, a Csoport mintegy 16 000 órát fordított a jelen ügy perlésére, amelynek összesített értéke mintegy 5,2 millió USD, továbbá több mint 820 000 USD-t előlegezett a költségek és kiadások vonalán. Ezen túlmenően a munkateher szerinti megközelítés a jelen esetben kétség kívül indokolná az emelést, amelyet tipikus módon alkalmaznak az olyan megfontolások elismeréseként, mint a díjak kockázata és feltételes jellege, a pereskedés mérete és bonyolultsága, az ügyvédi teljesítmény minősége, az elért előnyök, valamint annak társadalmi és gazdasági értéke, hogy bátorítsák az ügyvédeket a közérdeket szolgáló ügyek vállalására.19 A 19

Amint a Második Kerület kifejtette az alábbi ügyben: City of Detroit v. Grinnell Corp., 495 F.2d 448, 471 (2d Cir. 1974): „senki sem várja el egy ügyvédtől, akinek díjazása a sikerétől függ, hogy siker esetén olyan keveset számlázzon ki, mint amennyit olyan ügyfélre számlázna, aki előre vállalta szolgálatainak kifizetését a sikertől függetlenül. Bonyolultabb esetekben, amelyek nagy behajtott összegeket produkálnak, a díjat ugyancsak nem lehet kizárólag a ráfordított idő indokolt mennyiségétől függővé tenni. . . . Nincs olyan illúziónk, hogy


pre-Camden I ügyben a Bíróság elvégezte mindkét elemzési módszert, és jogeseteket gyűjtött a bármely módszer alapján megítélt díjtartományról, továbbá megjegyezte, hogy a munkateher szorzók „nagy és bonyolult csoportos perekben” 2,26 – 4,5 között találhatók, miközben az ehhez hasonló ügyekben megítélt „legtöbb munkateher szorzó 3 és 4 között van.” Behrens v. Wometco Enters., Inc., 118 F.R.D. 543, 549 (S.D. Fla. 1988). A tapasztalati adatok azt mutatják, hogy az átlagos munkateher szorzó 3,89. Stuart J. Logan és mások: Megítélt ügyvédi díjak közös pénzalapra irányuló csoportos perekben, 24 CLASS ACTION PREP. 169 (2003). Sok esetben háromnál nagyobb szorzókat hagytak jóvá.20 Figyelembe véve, hogy jelen esetben jelentős szorzó lenne indokolt, a Csoport Jogi Képviselőjének a munkateher szerinti díj alatti kérése messzemenően indokolt, még ha a munkateher szerinti módszer alkalmazásával ellenőrzik is. Végezetül, ha ellenőrzésként a munkateher szerinti módszert vesszük figyelembe, szem előtt kell tartani, hogy „a piac az elért eredményért fizet .” In re: Thirteen Appeals, 56 F.3d 295, 307 (1st Cir. 1995). Amint Posner bíró a Hetedik Kerületben kifejtette: „a piac valójában nem az egyes órákért fizet, hanem az ilyen jellegű ügyben nyújtott szolgáltatások összességéért.” In re Continental Ill. Sec. Litig., 962 F.2d 566, 572 (7th Cir. 1992). Amint a fentiekben bizonyítottuk, itt kiválóak az eredmények, és több mint könnyedén indokolják a díjat. E. Következtetés A fenti okokból a Csoport Jogi Képviselője tisztelettel bejelenti, hogy kiváló eredményt ért el, és megérdemli a kért 3,85 millió USD összegű díjak és költségek megítélését. A jelen ügyet annak kockázata mellett vitte, hogy semmiféle díjazásban nem fog részesülni; és a jelentős hátráltató tényezők ellenére komoly előnyt biztosított, amely létfontosságú és égetően szükséges segítséget nyújt a magyar holokauszt-túlélők számára, fontos történelmi felelősségrevonást jelent, és annak elismerését az Egyesült Államok részéről, hogy ilyen jellegű békéltetést tesz

20

„igazságos és megfelelő” díjat lehet szükségképpen megállapítani olyan módon, hogy pusztán megszorozzuk az ügyvédi órákat és a tipikus óradíjakat.” Lásd például: In re Sumitomo Copper Litig., 74 F. Supp. 2d 393, 399 (S.D.N.Y. 1999) („Az utóbbi években általánosak voltak a 3 – 4,5 közötti szorzók”); In re NASDAQ Market Makers Antitrust Litig., 187 F.R.D. 465, 489 (S.D.N.Y. 1998) (3,97-es szorzó); Roberts v. Texaco, Inc., 979 F. Supp. 185, 198 (S.D.N.Y. 1997) (5,5-ös szorzó polgári jogokra irányuló közös alappal kapcsolatos ügyben, amely 19 000 000 USD-re rúgott); In re RJR Nabisco, Inc. Sec. Litig., [1992 Transfer Binder] Fed. Sec. L. Rep. (CCH) ¶96.984., 94.268. old. (S.D.N.Y. 1992) (a munkateher 6-szorosára rúgó díjat ítéltek meg); Cosgrove v. Sullivan, 759 F. Supp.166, 167-69 (S.D.N.Y. 1991) (8,74-es munkateher szorzóra rúgó összeget ítéltek meg, figyelembe véve a sikerdíj tényezőt és az elért eredményt, amikor „egy kis cég sikeresen vette fel a harcot egy hatalmas bürokráciával szemben”); Weiss v. Mercedes-Benz of North America, Inc., 899 F.Supp. 1297 (D.N.J. 1995) (a munkateher 9,3-szoros szorzója); Grimshawe v. New York Life Insurance Co., Case No. 96-0746-Civ-Nesbitt (S.D. Fla. 1996) (százalékos alapon megítélt díj, amely egyenértékű egy 8,5-ös szorzóval).


lehetővé, amelyet a Csoport tagjai demonstráltak a 2005. március 17-én megtartott tárgyaláson, amelyről a bíróság külön feljegyzést készített (lásd a jegyzőkönyv 15-26., 47-48. oldalát). Mégis szerény díjat igényel szolgáltatásai fejében az irányadó szintekhez és ahhoz az óriási munkamennyiséghez képest, amelyet a jelen ügy elhúzódó és hosszadalmas folyamán végzett. A Csoport Jogi Képviselője indokoltan kérhetne sokkal nagyobb díjat, a százalékarányos és a munkateher szerinti módszerek alapján egyaránt. A Csoport Jogi Képviselője tisztelettel előterjeszti, hogy bármilyen javaslat, mely szerint a kért összegnél kevesebbet ítéljenek meg részére, tisztességtelenül mellőzné erőfeszítéseinek és az elért jelentős előnyöknek az elismerését. Ugyancsak eltántorítana más jogászokat is, hogy a jövőben ilyen méltó ügyeket képviseljenek. III. A.

JOGI EMLÉKEZTETŐ A FELPERESEK ÉS A CSOPORT KÉPVISELŐI RÉSZÉRE ÖSZTÖNZŐ DÍJAK ALÁTÁMASZTÁSA ÉRDEKÉBEN

A Bíróság biztosítsa a kért ösztönző juttatásokat, mert azokat a Szövetségi Bíróságok rutinszerűen megítélik a Tizenegyedik Kerületen belül és az egész országban.

Az olyan ösztönző vagy szolgáltatási díjakat, mint amilyet a jelen ügyben kérünk, készségesen jóváhagyják a bíróságok a Tizenegyedik Kerületben és az egész országban. A Tizenegyedik Kerületen belüli egyik körzeti bíróság nemrégiben megjegyezte: „A bíróságok rutinszerűen jóváhagyják az ösztönző juttatásokat, hogy kompenzálják a megnevezett felperesek által nyújtott szolgáltatásokat, és a csoportos pereskedés során általuk vállalt kockázatokat.” Ingram v. CocaCola Co., 200 F.R.D. 685, 694 (N.D. Ga. 2001) (amely képviselőnként 300 000 USD ösztönző jutalom kifizetését és nem képviselő csoporttagonként 3000 USD ösztönző jutalom kifizetését hagyta jóvá; ez utóbbiak affidavitot nyújtottak be) (idézi In Re Southern Ohio Correctional Facility, 175 F.R.D. 270, 272 (S.D. Ohio 1997) (amely jogeseteket idéz)). Valóban, a bíróságok „rutinszerűen jóváhagyják e jutalmakat a csoport képviselői számára, akik különleges erőfeszítéseket tesznek a távolmaradó csoporttagok javára is.”21 A Tizenegyedik Kerület kötelezőként elfogadott egy precedenst, hogy megfelelő körülmények között ösztönző kifizetéseket hagyjanak jóvá a csoport képviselői számára. Roper v. Consurve, Inc., 578 F.2d 1106 (5th Cir. 1978) aff'd on other grounds sub. nom. Deposit

21

White v. National Football League, 822 F. Supp. 1389, 1406 (D. Minn. 1993).


Guaranty Nat'l Bank v. Roper, 445 U.S. 326 (1980).22 A Tizenegyedik Kerületen belül sok ügyben jóváhagyták a szolgáltatási vagy ösztönző jutalmakat.23 De lásd Holmes v. Continental Can Co., 702 F.2d 1144 (11th Cir. 1983) (amely elutasította a pénzalap felének kifizetését a megnevezett felperes részére). Miközben nyilvánvalóan nincsenek olyan esetek a Szövetségi Kerületben, amelyek vitatnák ezt a kérdést, az ösztönző jutalmak alkalmazását jóváhagyta a Hatodik, Hetedik, Nyolcadik és Kilencedik Kerület is. Lásd Thornton v. East Tex. Motor Freight, 497 F.2d 416, 420 (6th Cir. 1974) (amely jóváhagyja az ösztönző jutalmak mögött rejlő elméletet); Cook v. Niedert, 142 F.3d 1004 (7th Cir. 1998) (amely elismeri az ösztönző jutalmak alkalmazását); In re U.S. Bancorp Litig., 276 F.3d 1008 (8th Cir. 2002) (amely megfelelőként megerősített 10 000 USD-s ösztönző jutalmakat); In re Mego Fin. Corp. Sec. Litig., 213 F.3d 454 (9th Cir. 2000) (amely jóváhagyta ösztönző jutalmak fizetését a csoport képviselőinek).

22 23

A Tizenegyedik Kerület kötelező precedensként elfogadta a volt Ötödik Kerület összes határozatát, amelyet 1981. szeptember 30. előtt hozott, Bonner v. Prichard, 661 F.2d 1206 (11th Cir. 1981) (en banc). Lásd például Domestic Air Transp Antitrus Litig., 148 F.R.D. 297, 357-58 (N.D. Ga 1993) (a kifogás ellenére a Bíróság 2500 USD jutalmat hagyott jóvá minden egyes felperes részére, aki dokumentumokat szolgáltatott, valamint 5000 USD jutalmat a csoport minden egyes képviselőjének, ami összesítve 142 500 USD-re rúgott); Shores v. Publix Super Markets, Inc., Civ. No. 95-1162-CIV-T-25E (M.D. Fla.) (a bíróság egyetértésen alapuló végzést hozott, amely a csoport képviselőinek 29 585 USD-t ítélt meg a keresetek kibocsátásáért, 20 000 USDt a kockázatokért és a lehetséges felelősségért, 17 625 USD-t az idő és erőfeszítések fejében); Haynes v. Shoney's Inc., No. 89-30093-RV, 1993 WL 19915 (N.D. Fla. Jan. 25, 1993) (az egyetértésen alapuló végzés 100 000 USD kifizetést biztosított a megnevezett felpereseknek); Johnson v. Montgonery County Sheriff’s Dep’t, 604 F. Supp. 1346, 1348 (M.D. Ala 1985) (az egyezséget fenntartották, amikor a megnevezett felperesek részére szóló elsőbbségi kompenzáció a csoport jogi képviselőjének az elosztásra vonatkozó magyarázatán alapult); és Ingram v. Coca-Cola Co., 200 F.R.D. 685, 694 (N.D. Ga. 2001) (elsőbbségi kezelésű, 300 000 USD-s jutalmak a megnevezett felpereseknek egy munkaviszonnyal kapcsolatos diszkriminációs ügyben).


Végezetül, a körzeti bíróságok országszerte rutinszerűen jóváhagyják az ösztönző jutalmak fizetését.24 A Bíróságnak nem szabadna haboznia a jelen ügyben ilyen jutalom megítélésében.

24

Lásd Roberts v. Texaco, Inc., 979 F. Supp. 185 (S.D.N.Y. 1977) (amely megállapítja, hogy a Második Kerület bíróságai bizonyos gyakorisággal arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a felperes ösztönző jutalmat kérhet, és 2500, 25 000, 50 000 és 85 000 USD összegű ösztönző kifizetéseket ítéltek meg a megnevezett felpereseknek); Hughes v. Microsoft Corp., No. C98-1646C, No. C93-0178C, 2001 U.S. Dist. LEXIS 5976 (W.D. Wash. Mar. 21, 2001) (amely 7500-40 000 USD-s ösztönző kifizetést hagyott jóvá); Lachance v. Harrington, 965 F. Supp. 630 (E.D. Pa. 1997) (amely 1000 USD-s jutalmat hagyott jóvá a csoport mindegyik képviselője részére, hogy bizonyos erőfeszítést tettek a csoport részére); In re Chambers Dev. Secs. Litig., 912 F. Supp. 852, 863 (W.D. Pa. 1995) (amely ösztönző jutalmat hagyott jóvá); In re Catfish Antitrust Litig., 939 F. Supp. 493, 503-04 (M.D. Miss. 1996) (amely ösztönző jutalmakat hagyott jóvá a megnevezett felpereseknek); In re Immunex Sec. Litig., 864 F. Supp. 142, 145 (W.D. Wash. 1994) (amely ösztönző jutalmakat hagyott jóvá a Csoport képviselőinek, akik előnyöket eszközöltek ki a részvényestársak számára); Spicer v. Chicago Bd. Options Exch., 844 F. Supp. 1226, 1266-68 (N.D. Ill. 1993) (amely ösztönző jutalmakat hagyott jóvá 10 000 USD összegben a csoport mindegyik képviselőjének, és tizenhét további bíróságot idéz, ahol ösztönző jutalmakat hagytak jóvá); Cimarran Pipeline Construction, Inc. v. National Council on Compensation Ins., 1993-2 Trade Cas. (CCH) ¶70,310 (W.D. Okla. 1993) (a megnevezett felpereseknek 10 000 USD-t ítéltek meg a feltárás és egyéb perbeli feladatok ellátását célzó idő és erőfeszítés fejében); In re Jackson Lockdown/MCO Cases, 107 F.R.D. 703, 710 (E.D. Mich. 1985) (500-2000 USD összegű jutalom a megnevezett felpereseknek); In re SmithKline Beckman Corp. Sec. Litig., 751 F. Supp. 525 (E.D. Pa. 1990) (5000 USD jutalmat hagytak jóvá mindegyik képviselő felperesnek); In re First Jersey Securities, Inc. Sec. Litig., MDL No. 681, 1989 WL 69901 (E.D. Pa. June 23, 1989) (24 000 USD ösztönző jutalmat hagytak jóvá a képviselő felperesnek); Golden v. Shulman, [1988-1989 Transfer Binder] Fed. Sec. L. Rep. (CCH) ¶94,060 (E.D.N.Y. 1988) (5000 USD ösztönző jutalmat hagytak jóvá a képviselő felperesnek); In re Granada Partnership Sec. Litig., 803 F. Supp. 1236 (S.D. Tex. 1992) (5000 USD ösztönző jutalmat hagytak jóvá mindegyik képviselő felperesnek); Malanka v. de Castro, Fed. Sec. L. Rep. (CCH) ¶95,657, (D. Mass. 1990) (5000 USD ösztönző jutalmat ítéltek meg a képviselő felpereseknek); In re Avon Products Inc. Sec. Litig., [1992 Transfer Binder] Fed. Sec. L. Rep. (CCH) ¶97,061 (S.D.N.Y. 1992) (5000 USD-t ítéltek meg a megnevezett felpereseknek); In re REVCO Sec. Litig., Arsam Co. v. Saloman Bros., Inc., Fed. Sec. L. Rep. (CCH) ¶96,956 (N.D. Ohio 1992) (200 000 USD-t ítéltek meg a megnevezett felperesnek); In re Ashland Oil Spill Litig., U. S. Dist. LEXIS 20866 at *6 (W.D. Pa. 1990) (egyenként 2500 USD összegű 45 jutalmat ítéltek meg a felperesnek egy csoportos perben); McGuinness v. Parnes, 1989 U. S. Dist. LEXIS 3579 at *4 (D.D.C. Mar. 22, 1989) (1500 USD-t ítéltek meg mindegyik képviselő felperesnek); Basile v. Merrill Lynch, Pierce, Fenner & Smith, Inc., 640 F. Supp. 697, 702 (D. Ohio 1986) (948.000 USD-t ítéltek meg a képviselő felpereseknek és a beavatkozó felpereseknek); In re Continental/Midlantic Shareholders Litig., Civil Action No. 86-6872, 1987 U.S. Dist. LEXIS 8070 at * 12-13 (E.D. Pa. Aug. 29, 1987) (egyenként 10 000 USD-t ítéltek meg két megnevezett felperesnek a perindítás, az ügy előrehaladásának figyelemmel kísérése és a csoport képviselőjeként szolgálat vállalása fejében); Huguley v. General Motors Corp., 128 F.R.D. 81 (E.D. Mich. 1989) (jutalmakat hagytak jóvá a megnevezett felpereseknek munkavállalással kapcsolatos diszkriminációs ügyben), aff'd, 925 F.2d 1464 (6th Cir. 1991); In re GNC Shareholder Litig., 668 F. Supp. 450 (W.D. Pa. 1987) (3000 USD ösztönző jutalmat hagytak jóvá); Troncelliti v. Minolta Corp., 666 F. Supp. 750 (D. Md. 1987) (2000 USD ösztönző jutalmat hagytak jóvá); League of Martin v. Milwaukee, 588 F. Supp. 1004 (E.D. Wis. 1984) (jutalmat hagytak jóvá a megnevezett felperesnek); Kyriazi v. Western Elec. Co., 527 F. Supp. 18 (D.N.J. 1981) (jutalmat hagytak jóvá a megnevezett felperesnek).


B.

A kért szolgáltatási jutalom megfelelő 1.

A felpereseknek szerény ösztönző jutalmat kell kapniuk a Csoport részére teljesített szolgálataik alapján.

A Hetedik Kerület megjegyzett bizonyos fontos tényezőket a Cook v. Niedert, 142 F.3d 1004, 1016 (7th Cir. 1998) ügyben: Annak eldöntése során, hogy e jutalom indokolt-e, a jelentős tényezők közé tartoznak azok az intézkedések, amelyeket a felperes hozott a csoport érdekének megóvására, az a mérték, amely szerint a csoport előnyt húzott ezen intézkedésekből, valamint a felperes által a per lefolytatására fordított idő és erőfeszítések mennyisége. Természetesen a szolgáltatási jutalmak helyénvalósága és összege az egyes esetek tényállásától függ. 2. A megnevezett felperesek hozzájárulásainak áttekintése. A jelen esetben a legtöbb felperes, aki részére ösztönző vagy részvételi díjat igénylünk, nehéz feltételek között tett vallomást, és mindegyikük jelentősen hozzájárult a per sikeres lefolytatásához, bár némileg eltérő fokban. Sok éven át a vállukon hordozták e per súlyát. Rendkívül részletes információkat szolgáltattak a Csoport Jogi Képviselőjének, ami létfontosságú volt az első módosított kereset kialakításához, valamint a Kormánynak az ügy elutasítása érdekében tett erőfeszítései ellenében benyújtott jogi kérdések előmozdításához. Ez különösen igaz volt azt követően, hogy a Bíróság előírta: mindegyik felperes legyen képes azonosítani az Aranyvonaton azon időpontban lévő vagyonát, amikor az az USA kormányának kezébe került. Számos felperes szolgáltatott az 1600-as rendelet szerinti nyugtákat: ezek az elsők közé tartoztak, melyeket a jogi képviselő valaha is látott, különösen az első kereset benyújtását közvetlenül követő hónapokban, valamint a Bíróság 2002. augusztus 28-i, az ügy lefolytatását engedélyező emlékeztetőjének és végzésének bejelentését követően. Egyes felperesek olyan náci áldozatok örökösei voltak, akik az USA állampolgárai voltak akkor, amikor az USA hadserege átvette az Aranyvonatban lévő vagyont, talán támogatva az elvétellel kapcsolatos követelést a bíróság 2002. augusztus 28-i végzése szerint, amely az alkotmányos igényeket azon személyekre korlátozta, akik abban az időben USA állampolgárok voltak. Mások jelentős szerepet játszottak abban, hogy egyéb vélelmezhető csoporttagokat folyamatosan tájékoztattak az ügy


előrehaladásáról, és szóvivőként szerepeltek a nyomtatott és elektronikus sajtóban, aminek eredményeként a létfontosságú nyilvános információkat

terjesztették

a

vélelmezhető

csoporttagok és a nagyközönség körében. Ezek a hírek előmozdították más magyar túlélők lehetőségét az ügy megismerésére, és általában lehetővé tették a nagyközönség számára, hogy tájékozódjék a jelentős országos politikai vonzatokkal rendelkező ügyről. Bár a Csoport Jogi Képviselője kezdetben erőteljesen ellenezte a Kormány azon erőfeszítéseit, hogy tanúvallomásokat vegyenek ki a felperesektől, azok mégis jelentősen hozzájárultak az ügy előreviteléhez és egyezségi rendezéséhez. A jogi képviselő kezdetben a miatt az aggály miatt ellenezte a vallomástételt, hogy az fizikailag és érzelmileg károsít számos megnevezett felperest. Amikor a Kormány úgy érvelt, hogy e vallomásokkal az a célja, hogy megszerezze a túlélők eskü alatt tett közvetlen tanúvallomását olyan tényekről, amelyeket bizonyosan nem figyelhettek meg, például elmondhatják-e eskü alatt, miszerint családjuk vagyonát 1944-ben az Aranyvonatra rakták, ami nyilvánvalóan lehetetlen feladat, mert akkor számosan Auschwitzban voltak vagy rejtőzködtek. Egy másik „kulcsfontosságú” kérdés az volt, hogy a túlélők bármelyike is tudomást szerzett-e az Aranyvonat létezéséről és annak az USA által 1945-ben történt birtokbavételéről – amikor számosan nyilvánvaló elszigeteltségben éltek az aktuális „hírektől” a deportált személyek táboraiban, ahol semmiféle kapcsolatuk nem volt a külvilággal, vagy olyan országot keresve vándoroltak, amelyet hazájuknak nevezhetnek, ideértve számos esetben az Egyesült Államokat. Kitapintható volt a megbúvó félelem, amelyet több felperes körében keltett e vallomások kilátása. A jogi képviselő azt ajánlotta, hogy ragaszkodjanak a Kormány által kívánt alapvető tényekhez, és e tények jogi értelmezésére támaszkodjanak. A Bíróság ennek ellenére 2004. március 15-i Jogállapoti Konferenciáján úgy döntött, hogy az adott körülmények között a felperesek vallomása az ügyet valamennyi fél számára előbbre viheti. Következésképpen az ügy továbbvitele érdekében a jogi képviselő és a felperesek számos megbeszélést tartottak a 2004. március-májusi időszak alatt arról, hogy mit várhatnak a tanúvallomások során. Számosan, akik vallomást tettek, élemedett koruk és törékeny egészségi állapotuk ellenére tették ezt meg. Az első módosított kereset néhány felperese – amint kiderült – nem volt képes vallomást tenni számtalan személyes és egészségügyi okból. Azt is meg kell jegyezni, hogy a kereset benyújtása után és az egyezség bejelentését követően néhány megnevezett felperest rosszindulatúan megtámadtak a médiában és más


fórumokon a per „opponensei”. E „kijelentések” némelyike nyilvánvaló előítéletet és antiszemita gyűlöletet ébreszt. Az ilyen „véleménynyilvánítási” fórumok között legalább egy weblap van, amely groteszkül eltorzítja az ügyet, és támadja a résztvevőket. 2.

Azon felperesek hozzájárulásainak összegezése, akik részére díjat kérünk. a.

Edith Klein Amster

Edith Klein Amster, örökös, jelenleg New York Cityben él. Amster asszony számos dokumentumot adott át a jogi képviselőnek, amely részletezi családjának vagyoni veszteségeit a magyar elkobzás eredményeként, a New York City Hallban tanúvallomást tett olyan határozat javára, amelyet a Városi Tanács hozott, felszólítva az Egyesült Államokat az Aranyvonat ügyének rendezésére; tanúvallomást is tett (emóciókkal járó folyamat volt, amely nagy előkészületeket igényelt), és megjelent az első közvetítő ülésen Fred Fieldinggel Washington D.C.-ben, ami miatt utaznia kellett, és az ülés két napján konzultációval kellett részt vennie és jelen lennie. Tanácsot adott a Csoport Jogi Képviselőjének az egyezség feltételeit illetően. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. b.

Francisc Basch

Francisc Basch, magyar holokauszt-túlélő, jelenleg Montrealban, Kanadában él. Basch úr eredeti dokumentumait adta át a jogi képviselőnek, amely igazolta családjának vagyoni veszteségét (ideértve az apjától kínzással beszerzett nyugtákat „öt darab tört aranyfogra” vonatkozólag), tanúvallomást tett, és részt vett számos telefonbeszélgetésben a jogi képviselővel. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. c.

Veronika Baum

Veronika Baum, magyar holokauszt-túlélő, New Yorkban (New York) él. Baum asszony jelentős mértékben kapcsolatot tartott a Csoport Jogi Képviselőjével, és átadta családja azon dokumentumainak másolatát, amelyek részletezik vagyonuk nácik általi ellopását. Ezenkívül Baum asszony vállalta a média általi megméretést is, David Hess úr (National Journal, egy jelentős Washington D.C.-beli, a közügyekről szóló hírlap) általi hosszas interjút, amely az ügyről szóló első sajtóbeszámolók közé tartozott. Anthony Wiener kongresszusi képviselő is faggatta őt, ami elősegítette az ügy fokozódó előtérbe kerülését a potenciális csoporttagok és a nagyközönség körében New York City területén. Ugyancsak vallomást tett New York Városi CSOPORTOS KERESET JOGI KÉPVISELŐJÉNEK - 26 DÍJAK ÉS KÖLTSÉGEK IRÁNTI KÉRVÉNYE

Tanácsa előtt is. Baum asszony megtette vallomását ebben az ügyben, és eleget tett az indítványozott feltárásnak. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. d.

Alice Bessenyey

Alice Bessenyey, magyar holokauszt-túlélő, jelenleg Ontarióban, Kanadában él. Bessenyey asszony eleget tett az írásbeli feltárási kéréseknek, nyilatkozatokat nyújtott be, és aktívan részt vett az ügyben, amíg gyengesége lehetetlenné nem tette a további részvételt. Hozzájárulása jelentős volt, és 2000 USD ösztönző jutalmat indokol. e.

Elisabeth Bleier

Elizabeth Bleier, magyar holokauszt-túlélő, a New York-i Brooklynban él. Nagyon aktív volt ebben az ügyben, és hihetetlen mennyiségű dokumentációt, szemtanú-vallomást biztosított a jogi képviselők részére az Aranyvonat szempontjából jelentős konkrét események némelyikével kapcsolatban, ideértve annak elmondását is, hogy apja rátalált egy ezüst kiddusserlegre, amelyet Magyarországon koboztak el tőle. A kiddusserleget elhozta a vallomásához, és kész volt arra, hogy a Bíróság előtt tegyen erről vallomást. Áttekintette a Parke-Bernet aukció katalógusainak másolatát, és azonosított több személyes vagyontárgyat, amelyet Magyarországon vettek el a családjától, és benyújtotta azon fényképeket, amelyek a családtagokat a katalógusban szereplő egyes tárgyak viselése közben ábrázolja. Bleier asszony széles körben felkészült vallomására, megtette vallomását a Bíróság előtt, és egyébként is eleget tett minden tőle kért feltárásnak. Ezenkívül Bleier asszony hivatásánál fogva kiváló ékszerész, aki segítséget nyújtott az ékszerek bizonyos jellemzőinek megértésében és felismerésében, és ez segítette a vagyon azonosítását a jelen ügyben. Ő és fia, Erwin Bleier rendszeresen konzultált a Csoport Jogi Képviselőjével az ügy egyezségi rendezéséről. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol.. f.

Erwin Deutsch

Erwin Deutsch, magyar holokauszt-túlélő, a New York-i Brooklynban él. Deutsch úr átadta a jogi képviselőjének a családja vagyonának részletes leírását, néhány műalkotást is beleértve. Áttekintette azt a műalkotás-leltárat, amelyet az USA őrizetében tartottak 1945-ben, és azonosította Fülöp László egyik festményét, amely legalábbis hasonlított leírását illetően a családja tulajdonában álló képhez; ő is áttekintette a Parke-Bernet aukciós katalógust, és olyan


tételeket talált, amelyek legalábbis erősen hasonlítottak a családi örökséghez. Deutsch úr eleget tett minden feltárási kérésnek, és tanúvallomást tett. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. g.

Dr. Joseph A. Devenyi

Dr. Joseph Devenyi, magyar holokauszt-túlélő, Kanadában lakik. Dr. Devenyi nagyon aktív volt ebben az ügyben, átadta a jogi képviselőnek az elkobzott vagyon részletes jegyzékének és az 1600-as rendelet szerinti nyugtának a másolatát. Felkészült, és megtette tanúvallomását, valamint eleget tett minden feltárási kérésnek. Félbeszakította nyaralását, hogy a Bíróság utasítása szerint szóban bejelentkezzék, majd írásban megerősítse az egyezséget. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. h.

Peter Drexler

Peter Drexler, magyar holokauszt-túlélő és felesége, Susan Drexler, ugyancsak magyar holokauszt-túlélő, New Jerseyben laknak. Drexlerék nagyok aktívak voltak ebben az ügyben, átadták a jogi képviselőnek az elkobzott vagyon részletes listájának és az 1600-as rendelet szerinti nyugtáknak a másolatát. Peter széles körben felkészült vallomására, amelyet a Kormány megtétetett vele, és eleget tett minden feltárási kérésnek. Drexlerék hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. i.

Baruch Bernhard Epstein

Baruch Bernhard Epstein, magyar holokauszt-túlélő, a floridai Broward megyében lakik. Epstein úr átadta a jogi képviselőnek az 1600-es rendelet példányait, amelyek részletezik családja vagyonának ellopását és más okirati bizonyítékokat is. Ezenkívül Epstein úr nővére, Helen és sógora, Jean Barth, svájci állampolgárok ugyancsak gyakori kapcsolatot tartottak a jogi képviselővel az ügyről és családjuk történetéről. Epstein úr feltárta életét a média előtt DélFloridában, és a Sun Sentinel című lap sztorit közölt erről az ügyről 2003 novemberében, röviddel a módosított kereset benyújtása után. Epstein elég nagylelkű volt ahhoz, hogy más alkalmakkor is interjút adjon különböző médiának a perrel kapcsolatban. Memóriájának minősége és a családjától származó bizonyítékok elősegítették gazdag részletek szolgáltatását az aktuális olvasóknak, köztük a szóba jöhető csoporttagoknak, a nagyközönség tagjainak és köztisztviselőknek is, akik érdekeltek lehettek abban, hogy elősegítsék a felek egyezségének


kikovácsolását. Epstein úr felkészült a tanúvallomásra. Rendkívüli családi körülmények azonban arra indították a Csoport Jogi Képviselőjét és a Kormányt, hogy hozzájáruljanak, tanúvallomását ne kelljen kivenni. Epstein úr hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. j.

Magda Feig

Magda Feig, magyar holokauszt-túlélő, jelenleg a New York-i Brooklynban él. Feig asszony jelentős mennyiségű információt szolgáltatott a jogi képviselőnek, részletezve a családjának tulajdonát képező vagyont, amelyet a magyarok az 1600-as rendelet értelmében elkoboztak. Nem tett tanúvallomást. Hozzájárulása jelentős volt, és 2000 USD ösztönző jutalmat indokol. k.

Michael Fried

Michael Fried, magyar holokauszt-túlélő, a New York-i Forest Hillsben élt, amikor 2003 októberében benyújtásra került a módosított kereset, jelenleg pedig a floridai Hollywood lakosa. Fried úr jelentős mennyiségű információt adott át a jogi képviselőnek, és átadta a családja 1600as rendelet szerinti nyugtájának másolatát. Ugyancsak jelentős időt és energiát fordított a tanúvallomására való felkészülésre és annak megtételére. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. l.

Paul Gottlieb

Paul Gottlieb, magyar holokauszt-túlélő, a kanadai Torontóban él. Gottlieb átadta a jogi képviselőnek a családja vagyona fejében kibocsátott néhány nyugta másolatát. Bár Gottlieb úr elég beteg, eleget tett minden feltárási kérésnek, jelentős időt és energiát fordított a tanúvallomására való felkészülésre és annak megtételére. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. m.

Judith Karmi

Judith Karmi, magyar holokauszt-túlélő, a New York-i Williamsville-ben él. Karmi asszony jelentős információkat nyújtott a jogi képviselőnek, köztük a barátok és szomszédok által eskü alatt tett nyilatkozatokat is, amelyek bizonyítják, hogy családjuk vagyona bankokban volt letétbe helyezve az 1600-as rendeletnek megfelelően. Eleget tett minden feltárási kérésnek,


és jelentős időt és energiát fordított a tanúvallomására történő felkészülésre és annak megtételére. Karmi asszony hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. n.

Ethel Klein

Ethel Klein, magyar holokauszt-túlélő, a floridai Miami-Dade megye Aventura területének lakosa. Klein asszony és férje, Mark Klein 1999-ben olvasott az Aranyvonat ügyről, amikor az Előrehaladási Jelentést közölték a hírekben. 2001 elején Klein úr és felesége sok órát töltött a jogi képviselővel és más magyar túlélőkkel folytatott megbeszéléseken a Miamiterületen, hogy megvitassák érdekeltségüket aziránt, hogy az USA kormányától az Aranyvonat esetből eredően számadást és kompenzációt követeljenek. Ethel és Mark Klein megnevezett felperes volt a 2001. május 7-én benyújtott első keresetben. Meginterjúvolta őket a média a kereset benyújtásának napján és azt követő alkalmakkal. Magyar túlélők gyakran fordultak hozzájuk az üggyel kapcsolatban, és ők tájékoztatták a közösséget annak előrehaladásáról. (Ugyancsak elmagyarázták az ügyet nem magyar túlélőknek, akik közül néhányan kezdetben egyáltalán nem támogatták azt.) Klein asszony megnevezett felperes maradt a módosított keresetben. Találkozott a jogi képviselővel egy hosszas, a vallomást előkészítő megbeszélésen, és kihallgatták. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. o.

Mildred Klein

Mildred Klein, örökös, a floridai Pembroke Pines-ban él. Klein asszony jelentős információkat szolgáltatott a jogi képviselő részére, és egyike azon kevés megnevezett felperesnek, aki az Egyesült Államok állampolgára volt, s az Aranyvonaton volt a vagyona, azon időpontban, amikor az USA vállalta a vonat és tartalma fölötti őrizetet. Bár nem tett tanúvallomást, eleget tett minden feltárási kérésnek, és konzultált a jogi képviselővel. Hozzájárulása jelentős volt, és 2000 USD ösztönző jutalmat indokol. p.

May Tamás

May Tamás, magyar holokauszt-túlélő, Budapesten, Magyarországon él. Miután olvasott az Aranyvonat üggyel kapcsolatos beadványról, jelentkezett és jelentős dokumentációt adott át a jogi képviselőnek, köztük egy 1600-as rendelet szerinti nyugtát is. May úr egyike volt a módosított keresetben megnevezett azon két felperesnek, akik Magyarországon laknak. Ilyen módon gyakori kapcsolatban volt a jogi képviselő egyik magyar konzultánsával és a


magyarországi csoporttagokkal, folyamatosan tájékozódott, és tájékoztatta az érdeklődő magyarországi csoporttagokat az ügyről. Felkészült tanúvallomására és megtette azt. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. q.

David Mermelstein

David Mermelstein, magyar holokauszt-túlélő, a floridai Miami-Dade megye Kendall területén él. 1999-ben Mermelstein úr, több olyan csoportnak a vezetője, amely elszánta magát a holokauszt-túlélők érdekeinek előmozdítására, az országos médiából szerzett tudomást az Aranyvonatról. 2001-ben kifejezte érdeklődését a jogi képviselőnél a per folytatása iránt. Mermelstein úr és felesége, Irene megnevezett felperesek voltak a 2001. május 7-én benyújtott első keresetben. Az eredeti kereset benyújtásának kezdetén, majd ezt követően is több alkalommal a média meginterjúvolta őket, és a South Florida Sun Sentinel című lapban megjelent jelentős sztori alanyai voltak. Más lapok, valamint helyi televízióállomások és az Országos Közrádió is meginterjúvolta Mermelstein urat a pereskedés során. Mermelstein út több száz órát töltött el azzal, hogy kommunikáljon a csoporttagokkal és a médiával az ügy állásáról. Ugyancsak jelen volt minden bírósági tárgyaláson is. 2004. augusztus 4-én és 5-én részt vett az első közvetítő ülésen Washington D.C.-ben, a felperesek fő tárgyalója volt, miután megkezdődött a közvetítés 2004 augusztusában, egészen addig, amíg a bíróság nem tárgyalta a felperesek indítványát a Csoport előzetes jóváhagyása és igazolása iránt egyezségi célokra. Eleget tett minden feltárási kérésnek, felkészült a vallomásra és tanúvallomást tett. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. r.

Irene Mermelstein

Irene Mermelstein, magyar holokauszt-túlélő, a floridai Miami-Dade megye Kendall területén él. Amint a fentiekben részleteztük, vezető szerepet vitt a Miamiban élő magyar túlélők körében, akik elhatározták a per indítását, miután 1999-ben tudomást szereztek az Aranyvonat esetéről. Részt vett több médiasztoriban, és gyakran kommunikált a csoporttagokkal az ügy állásáról és előrehaladásáról. Több órát töltött a jogi képviselővel tanúvallomásának előkészítése majd tanúvallomás tétele során. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol.


s.

Edith More

Edith More, magyar holokauszt-túlélő, a kaliforniai Los Angelesben él. Átadta a jogi képviselőnek a vagyonával kapcsolatos adatokat és egy 1600-as rendelet szerinti nyugtát, amelyet családja szerzett be. Több órát töltött a tanúvallomására történő felkészüléssel és a vallomástétellel. Eleget tett minden feltárási kérésnek, és az egész ügy során igen aktív maradt, konzultált a jogi képviselővel. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. t.

John J. Rakos

John J. Rakos, magyar holokauszt-túlélő, a New Jersey-i Parsippanyban él. Okirati bizonyítékokat szolgáltatott a jogi képviselőnek, ideértve családjának az 1600-as rendelet szerinti nyugtáit is. Rakos úr ugyancsak jelentős időt töltött a jogi képviselővel értekezve az ügy folyamán, és tanúvallomásának előkészítése céljából, amelyet a Kormány kivett, valamint eleget tett minden feltárási kérésnek. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. u.

George Rasko

George Rasko úr, magyar holokauszt-túlélő, a New Jersey-i Fair Lawn-ban él. Rasko úr jelentős okirati bizonyítékot szolgáltatott, ideértve azon nyugtákat is, amelyek azonosították a családja tulajdonában álló és a nácik által elkobzott műalkotásokat. Olyan bizonyítékot szolgáltatott, mely szerint családja műalkotásai közül néhányat felsoroltak az Egyesült Államok Kormányának birtokában lévő, az Aranyvonatról származó műalkotások leltárában. Gyakran értekezett a jogi képviselővel, ideértve vallomásának előkészítését is, amelyet New York Cityben tett meg. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. v.

Ana Rosner

Ana Rosner, magyar holokauszt-túlélő, a floridai Miami-Dade megye Aventura területén él. Felperes volt az eredeti keresetben, és többször találkozott és beszélt a jogi képviselővel, valamint más magyar túlélőkkel. Számtalan órát töltött ez ügyben az igazság keresésével, ideértve a feltárási kérések megválaszolását is. Abban az időben, amikor a felek a felperesi vallomásokra készültek 2004 tavaszán, egészségi állapota megromlott, és kérte, hogy ne kelljen vallomást tennie. Hozzájárulása jelentős volt, és 3000 USD ösztönző jutalmat indokol.


w.

Irving Rosner

Irving Rosner, magyar holokauszt-túlélő, a floridai Miami-Dade megye Aventura területén él. Az eredeti keresetben szereplő egyik felperes volt, gyakran találkozott a jogi képviselővel és más magyar túlélőkkel. Vezető felperesként feltárulkozott a média vizsgálódásának, megjelent a bírósági tárgyalásokon, tanúvallomást tett az előzetes egyezségi tárgyaláson, és számos floridai túlélői szervezettel konzultált a javasolt egyezségről. Több órát töltött vallomásának előkészítésével és megtételével. Más csoporttagokat is elszállított a tárgyalásokra és ülésekre az ügy folyamán. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. x.

Georg Moshe Schwarz

Georg Moshe Schwarz, magyar holokauszt-túlélő, Izraelben lakik. Átadta a jogi képviselőnek azon nyugták másolatát, amelyeket családja kapott az 1600-as rendelet alapján. Schwarz úr ugyancsak megvizsgálta az elkobzott tárgyak listáját, és összehasonlította e listákat a Parke-Bernet aukciós katalógussal, és azonosított 28 tételt, amelyek megegyeztek az 1600-as rendelet szerinti tárgyjegyzék tartalmával, ideértve édesanyjának gyémántgyűrűjét és nyakláncát, amelyen egy intaglio kristályfüggő volt (ennek antik mine és rózsametszésű gyémántjai voltak ezüst foglalatban), családjának ezüstneműjét és több szőnyeget, amelyek budapesti otthonában voltak. Schwarz úr elmélyülten részt vett az egyezség végleges tartalmáról szóló vitákban, s Miamiba utazott, hogy vallomást tegyen a javasolt egyezség alátámasztására a 2005. március 17i tárgyaláson. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. y.

George Sebok hagyatéka

George Sebok, magyar holokauszt-túlélő, 2003-ban bekövetkezett halála előtt a floridai Palm Beachben lakott. Bizonyítékot szolgáltatott, ideértve egy 1600-as rendelet szerinti nyugtát is, amely részletezte családja vagyonának elkobzását. A jogi képviselő sok órát töltött Sebok úrral konzultálva az első módosított kereset megszövegezése során. Később a jogi képviselő órákat töltött özvegyével, Dr. Marianne Sebokkel és Sebok úr fiaival konzultálva. Dr. Sebok elég nagylelkű volt ahhoz, hogy beszéljen a médiával a módosított kereset benyújtását követően, mert férjének halála rávilágított a gyors megoldás szükségességére. Dr. Sebok és az örökös minden feltárásra válaszolt, számos órát töltött a vallomás előkészítésével, és az özvegy vallomását


kivette a Kormány. Dr. Sebok hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. z.

Dr. Laszlo Sokoly és Edith Reiner asszony

Dr. Laszlo Sokoly Washington D.C.-ben él. Testvére, Reiner Edith felperes magyar holokauszt-túlélő, Budapesten, Magyarországon él. Mindketten magyar holokauszt-túlélők. Dr. Sokoly a holokauszt túlélése után érkezett az Egyesült Államokba, és sikeres fogorvosi praxist létesített Washington D.C. területén. Reinerné ma Budapesten él. Erőfeszítéseik, hogy visszaköveteljék családjuk vagyonát és örökségüket, elősegítették a jogi képviselő munkáját a jelen ügyben, az első kereset érdekében folytatott vizsgálatok és a kereset megszövegezése során. Ezenkívül a jogi képviselő által az ügy benyújtása előtt beszerzett műtárgyleltár szerint erős bizonyíték szól amellett, hogy a Dr. Sokoly családjától ellopott festmények az Aranyvonaton voltak. Sem Dr. Sokoly, sem Reinerné nem tett vallomást életkora és rossz egészségi állapota miatt. Mindegyikük hozzájárulása jelentős volt, és 2000 USD ösztönző jutalmat indokol. aa.

Agnes V. Somjen

Agnes V. Somjen, magyar holokauszt-túlélő, New Jerseyben él. Átadta a Csoport Jogi Képviselőjének a családja 1600-as rendelet szerinti nyugtájáról készült másolatot, miután a jelen ügyben benyújtásra került az első kereset, és számos tényt ismertetett, amely segítette a módosított kereset kialakítását. A jogi képviselő sok időt töltött azzal, hogy telefonon és személyesen felkészítse Somjen asszonyt a vallomására, amelyet a Kormány New Yorkban vett ki. Ezenkívül ő és férje jelentős kapcsolatot tart manapság a magyarországi zsidó közösséggel, ami, fordítási munkájukhoz hasonlóan nagyon hasznosnak bizonyult. Ugyancsak rendelkezésére álltak a hírközlő szerveknek is. Például egy óra hosszat válaszoltak a WNYC rádió kérdései New Yorkban 2005 januárjában. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. bb.

Olga Steiner

Olga Steiner, magyar holokauszt-túlélő, a New York-i Bayside-ban lakik. Steiner asszony átadta a családja 1600-as rendelet szerinti nyugtájáról készült másolatot, miután az ügyet benyújtották, valamint újságriportok alanya volt. Nem tudott tanúvallomást tenni. Ennek ellenére hozzájárulása jelentős volt, és 2000 USD ösztönző jutalmat indokol.


cc.

Jonas K. Stern

Jonas K. Stern, örökös, a kaliforniai Oaklandban él. Stern úr fontos felperes volt, mint azon személyek örököse, akiknek a joga az Aranyvonatban lévő vagyon visszaszerzésére akkor merült fel, amikor az USA állampolgárai voltak, figyelembe véve a Bíróságnak a felperesek elvétellel kapcsolatos igényére vonatkozó végzését. Széles körben, személyesen a jogi képviselővel készült fel vallomására, minden kért feltárásnak eleget tett, és ebben az ügyben vallomást tett. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. dd.

Irene és Andrew Tibor

Andrew és Irene Tibor, magyar holokauszt-túlélők, a floridai Miami-Dade megyei Aventurában élnek. E kereset benyújtása előtt Tibor úr és asszony jelentkezett, és néhány órát a jogi képviselővel töltött, elbeszélve családjuk második világháborús tapasztalatait. Több sajtóinterjút adtak a kereset benyújtása után, köztük egy terjedelmes és informatív cikket is a Miami Herald című lapban, valamint beszéltek a területükön élő magyar közösség tagjaival arról, miért folytatják az ügyet. 2004 tavaszán, miután e Bíróság elrendelte a felperesek vallomástételét, a jogi képviselő több órára találkozott Tibor úrral és feleségével. Az asszony kiválóan emlékezett az eseményekre, és több krónikus betegsége ellenére, amelyek más és más gyógyszerelést igényelnek, elutazott a jogi képviselő ügyvédi irodájába, és megtette vallomását. Miután azonban több időt töltött vallomásának előkészítésével, a jogi képviselő előtt világossá vált, hogy Tibor úr memóriája romlott azóta, amióta ő és Tibor asszony segítettek a jogi képviselőnek az első kereset előkészítésében és széles körben találkoztak a sajtóval. Tibor asszony hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. Hasonlóképpen Tibor úr hozzájárulása is jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. ee.

Agnes Vadasz

Vadasz asszony, magyar holokauszt-túlélő, a kanadai Torontóban lakik. Amint erről Vadasz asszony tájékoztatta a jogi képviselőt az ügyről szóló riportok elolvasása után, az 1600as rendelet után a magyar hatóságok lefoglalták tulajdonukat, és erre vonatkozó dokumentációt adott át. Vadász asszony és a jogi képviselő sok időt töltött vallomásának előkészítésével, amelyet a Kormány ki is vett. Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol.


ff.

Zoltan S. Weiss

Zoltan S. Weiss, magyar holokauszt-túlélő New York Cityben lakik. Weiss úr jelentős időt töltött azzal, hogy személyesen és telefonon konzultáljon a jogi képviselővel vallomásának előkészítése során. Több műtárgyat talált meg az Egyesült Államok birtokában lévő műtárgyleltárban, amelyek legalábbis igen hasonlítottak a családja tulajdonában álló festményekre. Eleget tett minden feltárási kérésnek, tanúvallomást tett, és rendszeresen konzultált a Csoport Jogi Képviselőjével az ügy rendezéséről (akárcsak fia, aki eljárt nevében). Hozzájárulása jelentős volt, és 5000 USD ösztönző jutalmat indokol. Megjegyzésre érdemes, hogy a felperesek által megtett lépések – amelyek mind a Csoport előnyét mozdították elő – óhatatlanul nagyfokú érzelmeket váltottak ki. Minden felperesnek újra végig kellett gondolnia a holokauszt alatt szerzett élményeivel kapcsolatos emlékeket. A tanúvallomás során feltett kérdések a családjuk vagyonának ellopásával kapcsolatos körülményekre, a családtagok halálára és közösségük megsemmisülésére vonatkoztak. E felperesek mindegyike önként csatlakozott az ügyhöz. Mégis helytálló az a kijelentés, hogy egy ilyen tanúvallomást messze nehezebb volt megtenni, mint számos hétköznapi per esetében. Ráadásul számos megnevezett felperes halálos fenyegetéseket, gyűlölködő, antiszemita leveleket és más fenyegető közléseket kapott, pusztán azért, mert a nevüket közzétették, és a jelen ügyben listán, nyilvánosan elérhető feljegyzésekben szerepel. 3.

A jelen ügy tényállása alapján a jogi képviselő által kért kis összegű jutalmak kiváltképpen indokoltak.

Először is kétségtelen, hogy a Csoporttagok előnyhöz jutottak a Csoport képviselőinek a jelen ügyben kifejtett erőfeszítései révén, amellyel 25,5 millió USD-s egyezséget értek el. Niedert, 142 F.3d, 1016 old. Valóban, anélkül, hogy végigcsinálták volna a Szövetségi Kormány elleni

elhúzódó

pereskedést,

anélkül,

hogy

alávetették

volna

magukat

a

feltárási

követelményeknek és a beható, videószalagra vett vallomásoknak életük nagy emóciókat kiváltó és borzalmas időszakáról, a jogosult távol lévő csoporttagok egyszerű kérelmet nyújthatnak be az illetékes szociális segélyszervezethez, és a következő öt évben, legalábbis az egyezség során képzett alap kimerüléséig, évente megkaphatják az igényelt pénzbeni juttatásokat.


Másodszor is, a Csoport képviselői által ráfordított idő és erőfeszítés egyenlő vagy nagyobb, mint a hasonló vagy nagyobb szolgáltatásokban részesülők által kifejtett erőfeszítések. Lásd például Shores v. Publix Super Markets, Civ. No. 95-1162-CIV-T-25E (M.D. Fla.)25 (további 3000 USD-t ítéltek meg minden olyan csoporttagnak, akit kihallgattak); Lachance v. Harrington, 965 F. Supp. 630 (E.D. Pa. 1997) (A képviselőknek 1000 USD-t fizettek, bár a képviselők tényleges erőfeszítése nem volt jelentős).26 Harmadszor, figyelemmel a jutalmak szerény összegére és arra, hogy egyik felperes sem számított semmiféle illetéktelen előnyre a képviselői jogállás alapján – nem merülhet fel, hogy ők vagy jogi képviselőjük valahogy elárulta a távol lévő csoporttagok érdekeit a kiválasztott kevesek előnye érdekében. Ténylegesen mindegyik csoportképviselő hozzájárult az egyezséghez, mielőtt egyáltalán tudták volna, hogy a jogi képviselő ösztönző jutalmat készül kérni erőfeszítéseik fejében. Lásd Dubbin nyilatkozatát, 1. melléklet, ¶ 9. old. A rendezés rendkívül előnyös a távolmaradó csoporttagok számára, és a 25,5 millió dolláros egyezségi pénzalapból 150 000 USD levonása semmiféle valós kihatással nem lehet a távol lévő csoporttagok érdekeire. Valójában az ösztönző jutalmakra történő tényleges kiadás visszatérül az egyezségi pénzalap után megkeresett kamatok révén. A jelentős kritériumok alapján a kért szolgáltatási jutalmak teljes mértékben helyénvalók. C.

Következtetés A fenti okokból a Csoport Jogi Képviselője tisztelettel kéri, hogy a Bíróság ítélje meg a

fentiekben felsorolt megnevezett felperesek részére az ösztönző vagy szolgáltatási díjakat a kért összegekben, amelyeket a Samuel J. Dubbin nyilatkozatához 1. mellékletként csatolt ábrán összegeztek.

25

Idézi Roberts, 979 F. Supp. 185, 202 n.26.

26

Lásd továbbá: Cimarron Pipeline Constr., Inc. v. National Council on Compensation Ins., 1993-2 Trade Cas. (CCH) ¶70,310 (W.D. Okla. 1993) (Négy csoportképviselő 10 000 USD-t kapott a csoport érdekeinek érvényesítése, a feltárási feladatok teljesítése és a jogi képviselővel a csoport érdekeinek előmozdítása érdekében folytatott együttműködés fejében.); Motisola Malikha Abdallah v. Coca-Cola Co., 133 F. Supp. 2d 1364 (N.D. Ga. 2001) (mindegyik csoporttag, ideértve a nem képviselőket is, akik affidavitot írtak alá, 3000 USD-t kaptak a per lefolytatásának elősegítéséért.); In re Domestic Air Transp., 148 F.R.D. 297, 375-58 (N.D. Ga. 1993) (jóváhagyott ösztönző jutalmak a feltárásban való részvétel fejében, ideértve dokumentumok bemutatását és a tanúvallomásokat is) és idézi a Bonyolult Perek Kézikönyvét); Huguley v. General Motors Corp., 128 F.R.D., 85. old. (ösztönző jutalmakat biztosítottak a képviselőknek és a nem képviselőknek is).


KELT: 2005. június 17. DUBBIN & KRAVETZ, LLP 701 Brickell Avenue Suite 1650 Miami, Florida 33131 (305) 357-9004 (305) 371-4701 (Fax)

Aláírás Samuel J. Dubbin, P.A. Fla. Bar No. 328189 Jeffrey L. Kravetz, P.A.

CUNEO WALDMAN GILBERT & LaDUCA, LLP Jonathan W. Cuneo David W. Stanley Michael Waldman 317 Massachusetts Avenue N.E., Suite 300 Washington, D.C. 20002 (202) 789-3960 HAGENS BERMAN SOBOL SHAPIRO LLP Steve W. Berman R. Brent Walton 1301 Fifth Avenue, Suite 2900 Seattle, WA 98101 (206) 623-7292 A felperesek és a Csoport ügyvédei


KÉZBESÍTÉSI IGAZOLÁS Ezennel igazolom, hogy a fenti okirat hű és pontos másolatát az USA postájával kézbesítettem

Daniel

Meronnak

________________________________;

Jean

M.

Geoppingernek, Waite, Schneider, Bayless & Chesley, L.P.A, 1513 Fourth & Vine Tower, One West Fourth Street, Cincinnati, Ohio, 45202, Gideon Taylornak, a Conference on Jewish Material Claims Against Germany ügyvezető igazgatójának, 15 East 26th Street, Room 906, New York, NY 10010, és Allie Hernandez Pennienek, Hunton & Williams, 1111 Brickell Avenue, Suite 2500, Miami, Florida 33131, 2005. június ___. napján. Aláírás: _______________________________________ Samuel J. Dubbin, P.A.


AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK DÉL-FLORIDAI KÖRZETÉNEK HELYI BÍRÓSÁGA ÜGYSZÁM: CIV-SEITZ ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) ) )

Recommend Documents