Az egyéni tanulás támogatása Jó gyakorlatok

KÚT Program – Közösségi Út a Tanuláshoz

Az egyéni tanulás támogatása Jó gyakorlatok

Tartalom Az interjúkról és a kérdezettekről .......................................................................................... 2 Önkéntesség és tanulás ........................................................................................................... 7 Számok, tények .................................................................................................................... 12 Részletes esetleírások ........................................................................................................... 13 1 Könyvtár egy életen át ............................................................................................... 13 2 Pályatanácsadás ......................................................................................................... 15 3 Nyugdíjas korú önkéntes mentor – kisiskolások fejlesztőjeként ............................... 17 4 Kerületi könyvtári olvasókör – "Másképpen olvasni" .............................................. 18 5 Munkahelyi tanulás.................................................................................................... 19 6 Angol nyelvi tanuló kör – A svéd modell árnyékában .............................................. 21 7 A coach – a probléma megoldás mint támogatott fejlődés ........................................ 23 8 Cserkészcsapat – a team irányítása ............................................................................ 24 Függelék ............................................................................................................................... 26

1

Az interjúkról és a kérdezettekről A helyzetfeltáró munka keretében 34 interjú készült, amelynek zömét (30-at) egy ötfős team készítette.1 Néhány hónappal korábban a munkát megalapozó szakmai team tagjai is készítettek 4 próba-interjút. Bár az interjúk egy közös mag köré épültek, minden esetben előzetesen egyeztetett egyedi interjúvázlat alapján folytak a beszélgetések, igazodva az adott interjúalany speciális tevékenységéhez. Az interjúkészítés olyan műfaj, amelyben jelentős szerepet kap maga az interjúkészítő is, ez minden esetben tükröződik is az elkészült beszélgetésekben (amelyekről szó szerinti leiratok készültek). Egy-egy interjús beszélgetés – az előre eltervezett eredmény szempontjából – mindig sok esetlegességet tartalmaz. Nem minden esetben azt "hozta" az interjú, amit előzetesen vártunk tőle. Olykor az interjúalany saját "tanulási története" került a beszélgetés középpontjába, vagy csak az interjú során derült ki, hogy az interjúalany nem közvetlen, hanem sok áttételen át közvetve végez tanulástámogatásként azonosítható tevékenységet. Olykor a tanulás tág fogalmának értelmezése, a tevékenységre való lefordítása okozott gondot interjúkészítőnek és alanyának egyaránt.

1

Az interjúkat készítették: Juhász Judit, Korenyák Zsófia, Tabajdi Eszter, Tót Éva és Vásárhelyi Bálint.

2

2. ábra

Az életút szakaszok és az azokhoz kapcsolódó tanulástámogató aktorok

Életévek ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- --------------------------------------------1.Gyerekkor 2. Iskolázás 2. Továbbtanulás 3. Aktív életszakasz 4. Idős kor 1/a Csecsemőkor 1/b Óvodáskor 2/a Kisiskolás kor 2/b Közép és felsőfokú iskolázás

3/a Pályakezdés 3/b Karrier út 3/c Munkanélküliség

4/a Kilépés a munka világából 4/b Új időskori szerepek miatti tanulás

5. Saját családhoz kapcsolódó szerepekkel összefüggő tanulás ................................................................... 6. Civil szerepekkel kapcsolatos tanulás....................................................................................................... 7. Személyiségfejlődés ("az Én alakulása") --------------------- ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ---------------------------------

Tanulástámogató aktorok államilag szabályozott/ intézményesült/ professzionális támogató nem állami/nem profi/civil /képzéspiaci szereplők

tanár, osztályfőnök

életpálya tanácsadó

védőnő

munkaügyi tanácsadó

pszichológus

könyvtáros

gyermekjóléti szolgálat

szociális

edző

népművelő

önkéntes tanulókör

múzeumpedagógus népfőiskola

munkás

vállalati HR-es senior mentor,

cserkészcsapat vezető

baba-mama kör közösségfejlesztő

lelkész állatvédő önkéntese

nyugdíjas klub

szervezet

3

3. sz. ábra Az egyes alapstátuszok, és az azokkal kapcsolatos tanulási terek az egyén nézőpontjából (az egyes tanulási terek mérete az életidőn belüli arányaiknak felel meg)

Szervezett tanulás

Munka

Civil (állampolgári élettér), pl. család

Az „én” alakulása (egyedi élettörténet)

4

Az alábbi táblázat gyors áttekintést ad arról, hogy milyen körből kerültek ki a megvalósult interjúk alanyai, és a vizsgált általános téma mely aspektusa kapott erőteljesebb hangsúlyt a beszélgetés során. 2. táblázat Az interjúalanyok és fő tevékenységük

Interjúalany

Pozíció, tevékenység

A tanulástámogató funkció értelmezése

Védőnő

Területi védőnő, megelőző ellátás

Általános iskola tanár

Munkahelyi informális tanulás

Középiskolai osztályfőnök

Osztályfőnökök országos szakamai szervezetének vezetője Palló program

Az anyák/családok támogatása a korai gyermekellátási és nevelési feladatokban, korszerű ismeretek és módszerek közvetítése (babamasszázs) A tantestületben folyó „egymástól tanulás” példája lett volna, de ilyen lényegében nem folyik már az adott iskolában. A hivatalos feladatokon túli tevékenységek lehetősége az iskolában – az osztályfőnöki szerep értelmezésének függvénye Felnőttek részére információs szolgáltatások nyújtása, ennek keretében saját célok megfogalmazásának segítése Művelődési házban időseknek szóló programok szervezése Továbbtanulásra, pályaválasztásra vonatkozó tanácsadás személyesen és írásban, önismeret fejlesztését szolgáló gyakorlatok.

tanár,

Felnőttképzési konzulens Felnőttképzési tanácsadó Életpálya tanácsadó

Népművelő

Gyermekjóléti szolgálat vezetője Munkaügyi tanácsadó

A munkaügyi szervezetben elérhető, tanácsadói szolgálat részeként "Radikális" szociális munka Krízishelyzet kezelése és prevenció Álláskeresési technikák

Megyei vezetője

Egy új könyvtári modell kidolgozása

Szociális munkás

könyvtár

Könyvtáros

Református lelkész

Olvasókör szerveződésének támogatása a kerületi fiókkönyvtárban A múzeum mint a tanulás speciális helyszíne – a vizuális tanulás szakembere Nevelési célú csoport szervezése, önkéntes munkák Ifjúsági munka

Teológus

Pasztorálás mint tanítás

Önkéntesség

Önkéntes ernyőszervezet vezetője

Múzeumpedagógus

Cserkészcsapat vezető

Közvetítés az ellátó intézmények és a kliensek között Családi konfliktusmegoldás támogatása Csoportos és egyéni tanácsadás, pályaorientációs foglalkozások iskolákban "Az egész életen át tartó olvasás" Életkérdések megfogalmazása és válaszok keresése a könyvolvasás és információkeresés eszközeivel – élményalapú tanulás szervezése gyerekeknek, ismeretterjesztés időseknek Az önkéntes olvasóköri együttlét gazdagítása minőségi olvasmányokkal, módszerekkel Beszélgetés a módszertani fejlesztés és múzeumpedagógusok számára

látogatókkal, képzés a

Gyakorlati élettapasztalatok megszerzésének támogatása,a csapatban való működés (team munka) képességének fejlesztése "ami a világi életben a pszichológus" az életben, adott élethelyzetben való eligazodás támogatása Személyiségfejlődés és "beilleszkedés"támogatása Az önkéntes munkák feltételeiek megteremtése, az önkéntes munkát szervezők felkészítése, az önkéntesség kultúrájának gazdagítása külföldi tapasztalatok megosztásával, másutt bevált

5

Önkéntes szervezet egyik vezetője

Bátor táborba önkéntesek szervezése

Önkéntes

Baba-mama körök szervezése Közoktatási intézményekben (alapítványi támogatással) nyugdíjas mentorok korrepetáló munkája A sport mint személyiségfejlesztés

Senior mentor önkéntes

Úszóedző Pszichológus Közösségfejlesztő Vállalati HR-es Asztalos vándordiák (az önkéntesség haszonélvezője) Felnőttképző Tréner1 Tréner2

Életvezetési tanácsadás Módszertani fejlesztő, egy speciális civil tevékenység Képzések szervezése Vándordiák egy külföldi hagyományos szakmai szerveződés keretében tanul Természetes családtervezés Tanárokat képez Önismereti csoportban folyó munkát vezet

Coach

Speciális egyéni tréner

Néptánc oktató

Amatőr együttesek, iskolások táncoktatása

Nyelvi vezetője Nyugdíjas

Kisközösségi angoltanulás Helyi nyugdíjas klub vezetése Tipikus kis népfőiskola Fotótanfolyamok szervezése Ismeretterjesztéssel összekapcsolt szemléletformálás

tanulókör

Népfőiskola Fotós Állatvédő munkatársa

szervezet

megoldások adaptálásával A sérült gyerekek számára táborok szervezése, a mások számára hasznos képességek tudatosítása, fejlesztése Kismamák tudáscseréjének szervezése Tanárok által kijelölt gyerekek rendszeres korrepetálása, iskolai tanulásuk segítése (+ szocializációs feladatok)

Bizonyos személyiségelemek fejlesztése (teljesítmény, szorgalom), csapatban működés készségének fejlesztése Önismeret javításának támogatása Helyi problémák megoldása tanulás révén A cég tudásmenedzsmentje Egy ösztöndíj, mint a legjobb mesterektől tanulás alkalma Tanácsadás és órák a közoktatásban (egészségügyi önismeret fejlesztése) Előítéletek tudatosítása, kezelése, legyőzése Leendő tanárok önismereti csoportja, az érzelmek nyelvének, önkifejezésnek a tanulása, saját érzelmek megismerése, kezelése Vezetők személyre szóló fejlesztése, tanulástámogatása Gyereknevelésben a tánc szerepe (önkifejezés, kommunikáció – mint transzverzális készségfejlesztés) Heti közös angoltanulás, utazás – az önszervezés kultúrája, egymásra figyelés Az időseket érdeklő és érintő témákról beszélgetés, szakemberek pl. orvosok meghívása Különféle képzések szervezése Hobbitevékenység, képalkotás, amely az önismeretet igényli, és egyben segíti azt. Kapcsolódás az iskolai oktatáshoz is - de az integrálódás alkalmi, a felelős állattartás ismeretei, és empátiára, az élet tiszteletére nevelés.

6

Az interjúk tartalma A közös interjúváz szerkezete és fő tartalmi egységei a következőképpen kerültek kialakításra. 1 – A kérdezett Magáról a kérdezettről is képet kívántunk kapni, hiszen az ő saját tanulási élményei, a tanulásról alkotott nézetei meghatározóak az általa közvetített értékeket, a támogatásra vállalkozó szerepfelfogását és a konkrét segítséget illetően. Ezért bevezetőként, illetve az interjú későbbi menetében kérdéseket tettünk fel saját tanulási pályájára vonatkozóan. Megkérdeztük, hogy hogyan került a jelenlegi munkahelyére, pozíciójába? Mióta végzi az adott tevékenységet? Milyen tanulási pálya van mögötte? Mit tanult szervezett képzésben, és milyen más módokon szerzett a tevékenységében hasznosítható tudásokat? Mi az erőssége, és miben érzi úgy, hogy még tanulnia kell? Milyen módokon jut új tudáshoz? Korábbi élet- és munkatapasztalatait hogyan tudja hasznosítani? Miben érzi, hogy még fejlődnie kellene? Melyek voltak emlékezetes szakmai sikerei és kudarcai? 2 – A tevékenység Arra kértük az interjúalanyokat, hogy mondják el részletesen, miből áll konkrét tevékenységük, napi munkájuk? Milyen társadalmi közegben mozognak, illetve klienseik jellemzően milyen foglalkozású, iskolázottságú és anyagi helyzetű emberek, milyen életmódot folytatnak? Hogyan értelmezik saját tevékenységüket, szerepüket, milyen módon nyújtanak segítséget mások tanulásához? Hogyan fogalmazzák meg az ezzel kapcsolatos célokat? Hogyan értelmezik a tanulást saját munkájukban, és azok életében, akikkel kapcsolatba kerülnek? Milyen módon szabályozott az általuk végzett tevékenység és szükséges lenne-e változtatni a szabályozáson? Mi a tényleges szerepe, hatása annak, amit csinál, és milyen problémákba ütközik a munkája során? Munkája kapcsán milyen más szervezetekkel, személyekkel kerül, kell kapcsolatba kerülnie, és hogyan működnek a kapcsolódások? Kértük, hogy beszéljenek emlékezetes illetve jellemző esetekről, amelyek rávilágíthatnak munkájuk jellegére és eredményére. Ez volt tehát az interjúk közös "magja", és ezt egészítették ki a speciális tevékenységekhez, szerepekhez (tanácsadó, önkéntes, közösségszervező stb.) kapcsolódó egyedi kérdés-sorok. Így minden interjú egyedi nyomvonalat követett. Önkéntesség és tanulás Az önkéntesség olyan speciális területe a tanulásként értelmezhető tevékenységeknek, hogy érdemesnek tartottuk bővebben is kitérni a hazai kontextus bemutatására. Az általunk készített interjúk között is több olyan volt, amely kifejezetten az önkéntes munkával, és annak tanulási tartalmával foglalkozott. Az önkéntesség nem új típusú tevékenység, mindig is jelen volt a társadalmi gyakorlatban, a részvétel formája és aránya azonban számos történelmi és kulturális tényező függvénye. Magyarországon – az önkéntesség fogalmának szűkebb vagy tágabb meghatározásától függően – a felnőtt lakosságnak hozzávetőleg 20, illetve 11 %-ára becsülik azok arányát, aki végeznek ilyen tevékenységet. Az utóbbi években több jele is van annak, hogy felértékelődőben az önkéntesen végzett munka tanulási alkalomként való értelmezése. Mind a felsőoktatásra, mind a közoktatásra

7

vonatkozóan megfogalmazódtak az önkéntesség szakmai illetve pedagógiai hasznosításával kapcsolatos elképzelések. A hazai önkéntes szervezetek palettája igen színes. Az önkéntesség terén koordináló munkát végző, és azt képzéssel támogató szervezetek egyike az Önkéntes Központ Alapítvány. A szervezet2 fő célja a magyarországi önkéntesség fejlesztése, részben a nemzetközi tapasztalatok adaptálása révén. A szervezet magukat az önkéntesek munkáját szervezőket tanítja meg arra, hogyan lehet eredményesen önkéntes tevékenységet létrehozni és fenntartani (egyidejűleg foglalkozni az egyénekkel, a fogadószervezetekkel, a kormányzattal, az üzleti szférával, a hatóságokkal, az egyensúly megtartására törekedve). Interjúalanyunk, a fenti szervezet vezetője szerint az 1990-es években a korábbi korszak kötelező társadalmi munkáinak emléke miatt nem volt vonzó az ellenszolgáltatás nélküli munka, hiszen a társadalom többségét az anyagi gyarapodás éppen akkor megnyíló új lehetőségei kötötték le. A hazai önkéntességet illetően a 2001-es önkéntesek nemzetközi éve jelentette a fellendülés kezdetét, bár a kormányzati támogatás akkor inkább jelképes volt. Később fokozatosan létrejött egy „kicsi, de kritikus tömeg". Mára a szemléletváltás is megtörtént, egyre többen ismerik fel, hogy az önkéntes munka számukra is sok mindent kínál, fejleszti őket, társas kapcsolatokat építhetnek (ami olykor a későbbi munkahely megszerzésében is kamatozhat), sőt a munka eredményeként kisközösségek épülnek. Sokakat éppen az elszigetelődéstől ment meg az, hogy rendszeres tevékenységük adódik, és az, hogy érezhetik, szükség van rájuk. Külföldre utazhatnak, nyelvtudásukat is fejleszthetik, vagy gyakorlati munkatapasztalatokat szerezhetnek, amit hosszú távon kamatoztathatnak, amivel akár munkaerő-piaci előnyre is szert tehetnek. Ma már nem áldozatnak érzik, hanem saját személyiségük gazdagodásának lehetőségeként, hogy részt vehetnek valamilyen értelmes cél megvalósításában, vagy éppen alkotókedvüket is kiélhetik – mivel önkéntes munkát többnyire azon a területen vállalnak, amiben a legjobbak. Egy viszonylag friss, a 2011-es állapotot mutató hazai adatfelvétel szerint a 14 év feletti lakosság 30 %-a végez önkéntes munkát, ám ehhez rögtön hozzá kell tenni, hogy ebben a számban az úgynevezett informális segítségnyújtást is beleszámítják, azaz ha valaki nem azonos háztartásban élő rokonának segítséget, gondozást nyújt, vagy "egy iskolai rendezvényen egy anyuka évente egyszer zsíros kenyeret ken". Ez a tény összefügg azzal, ami kelet-európai sajátosságnak nevezhető, hogy az önkéntes munka szervezeti háttere nagyon gyenge. Az önkéntes munkában való részvételi arányon belül kb. 10%-nyian vannak azok, akik szervezethez kapcsolódóan végeznek ilyen munkát. (lásd a Függelékben az 5. táblázatot és a 6. ábrát) Az is jellemző, hogy sokan nem is tudják, hogy amiben részt vesznek, az szervezethez kapcsolódik, mert a részvétel nem rendszeres és a kapcsolódás nem derül ki. A kiforrott önkéntes kultúrával rendelkező országokban a szervezethez kapcsolódó önkénteskedés sokkal nagyobb arányú, és döntően szervezetekhez kapcsolódó önkéntességet jelent. Az önkéntesség területén ma a "top témák" a gyerekek támogatása, a természet és állatvédelem. Közkedvelt tevékenységi területnek számít a kultúra, vagy az oktatás, és erős az önkéntesek egy részének valamelyik egyházhoz kötődése. A "régi típusú", idősekre jellemző önkéntesség korszakokat is átívelő, pl. a Vöröskereszt számára munkát végzők évtizedekig kitartanak. A fiatalokat viszont a "kereső magatartás" jellemzi, "belekóstolnak" a lehetőségekbe, sok mindent kipróbálnak inkább, mint hogy egy tevékenység mellett kötelezzék el magukat. (Ezt fogyasztói típusú önkéntességnek nevezik.) Általában jellemző a 2

http://www.oka.hu A weboldal egy speciális adatbázis segítségével segíti az önkéntes munka lehetőséget keresőket. http://www.onkentes.hu/kereskinal/alap.php

8

fiatalabb generációra az önkéntes munka terén a tartós kötődés hiánya. A jó hírnévvel rendelkező szervezetek esetében ma inkább az okoz gondot, hogy többen jelentkeznek, mint ahány önkéntesre szükség van, az egyik interjúnkban szereplő Bátor tábor szervezői is beszámoltak arról, hogy (ahogyan a Szépművészeti múzeum esetében is) hosszú várólisták vannak, és komoly elvárásokat támasztanak a jelentkezőkkel szemben (felkészítésen kell részt venniük, vagy minimum fél évre vállalniuk kell az adott feladat ellátását). Fordulópontot jelent az új közoktatási törvényben is megjelenő, a középiskolásokra vonatkozó közösségi szolgálat (a korábbi kötelező önkéntesség kifejezés helyett a jogszabályokban már ezt a kifejezést alkalmazzák). Az ÖKA vezetője szerint éppen az önkéntes kultúra, és a menedzselési kompetenciák hiánya miatt „túl nagy kihívást jelent az általános kötelezővé tétel. Komoly rizikóval jár, mert a felkészületlenség vagy a motiválatlanság miatt sok helyen várható, hogy kipipálják a feladatot vagy éppen ellenérzést szül. Ez kár, mert egyébként számtalan pedagógiai lehetőséget rejt a közösségi szolgálat szervezése (ahogyan azt néhány, e téren sok éves hagyománnyal rendelkező középiskola tapasztalatai mutatják).” Jelenleg mintegy 200 olyan középiskola van, ahol valamilyen közösségi szolgálat működik. A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány már 2009 óta működteti az Iskolai Közösségi Szolgálat (IKSZ) programot, aminek keretében mások számára is hasznosítható módszertani anyagokat is kidolgoztak. Az OKA kidolgozta, és saját honlapján szabadon elérhetővé teszi az önkéntes portfólió módszertanát és eszközeit. Ezek a dokumentumok lehetőséget kínálnak az önkéntes munkát végzőknek, hogy megszerzett tapasztalataikat átgondolják, rögzítsék, és azonosítsák, illetve dokumentálják az ezek révén elsajátított készségeiket. Ez a reflexiós folyamat kulcstényező a tapasztalati tanulásban, és egyre terjedő gyakorlat, hogy a szakmai önéletrajzokban is helyet kap az így szerzett készségek bemutatása, dokumentálása. Az iskolai közösségi szolgálat esetében ígéretes, hogy az önkéntes munka potenciálisan a kulcskompetenciák zömét "szinte automatikusan" fejleszti. Ám az is nagy kihívás, hogy a tekintélyelvűségre épülő iskolai működésbe hogyan tudhat beépülni egy olyan tevékenység, amely a nyitottságon, a demokratikus cselekvésen és együttműködésen alapul. Ma még ez is a program sikeres megvalósításának kockázati tényezői közé sorolható. A legutóbbi időszakban a kormány a korábbiaknál jóval határozottabban irányt vett az önkéntesség ösztönzésére, bár jelenleg inkább a szabályozási eszközök dominálnak, nem az ösztönzés megteremtése. A magyar kormány tíz évre megfogalmazta a nemzeti önkéntes stratégiát, ami referencia dokumentumnak tekinthető. Ez előrelépés, de tapasztalható olyan tendencia is, hogy a klasszikus módon polgári mentalitásra épülő, a rászorulóknak nyújtott segítséggel jellemezhető önkéntességet alapvetően átértelmezik, és állami szervezésben a rászorulókat kívánják munkára fogni, olykor nem építő tevékenységek előírásával. Komoly probléma, hogy sok területen (például az egészségügyben) rengeteg lehetőség lenne önkéntesek bevonására, de a szervezetek "kesze-kusza belső állapotai", és a transzparens működéssel szembeni ellenérdekeltsége ennek komoly akadálya. Ami azt is jelenti, hogy az önkéntesek bevonásának szükséges feltétele, hogy a munkájukat igénybe venni szándékozó szervezetek működését előtte "rendbe kell tenni". A statisztikai adatfelvétel fentiekben hivatkozott eredményei azt mutatják, hogy – néhány közismert és sikeres klasszikus önkéntes program ellenére – amikor ma Magyarországon önkéntességről beszélünk, akkor az túlnyomórészt informális együttműködéseket, magánszükségletek kielégítését jelenti. A családi, baráti egymás felé fordulás, segítségnyújtás ugyanis nagyon jelentős arány képvisel az egészen belül. A hazai önkéntességnek ez a legjellemzőbb megjelenési formája sok esetben spontán módon – azaz irányítás, szervezés nélkül is – rendkívül jól működik. A felvétel adatai szerint a házi- és házkörüli munka, az

9

ügyintézés és vásárlás, a gyermekfelügyelet, gyermekgondozás, illetve a betegápolás, idősgondozás volt az önkéntes munka leggyakoribb megjelenési formája. Az önkéntesek által végzett összes tevékenység több mint háromnegyed része (76,7%) ezekből a tevékenységekből állt össze. Az általunk megkeresett önkéntesek tevékenysége nem ebbe a kategóriába sorolható. A közoktatási rendszer peremén szerveződő önkéntes tevékenység egyik rendkívül figyelemre méltó, és terjeszthető modellnek tűnő megoldását mutatja be a 3as számú esetleírás. "Elveszett" személyes tudások – ugyanaz kétféleképpen A modern társadalmak kialakulásának egyik óhatatlan velejárója a hagyományos közösségi formák felbomlása. Ennek következtében több fontos tudásátadási mechanizmus is megszűnik. Nem csak a mesterségek generációk közötti átadásának hagyományos formája tűnik el tömeges méretben, de az anyasághoz, a gyermekek születéséhez és gondozásához kapcsolódó, jellegzetesen női tudások generációk közötti átadásának korábbi módja is. Mára a legtöbb nő kikerült az ilyen kapcsolatrendszerből is, és szolgáltatásként vagy szervezett ellátás keretében kaphatja meg ezt a segítséget. Interjúink között két olyan eset akadt, amelyek az anyasággal, a kisgyermekneveléssel kapcsolatos tanulás támogatását érintik. Mindkettő a hagyományosnak, de mára már zömmel megszűntnek nevezhető mechanizmus pótlására irányul. Az egyik egy államilag szervezett ellátás, a másik egy öntevékeny kör létrejöttének keretében. Egyik interjúalanyunk egy területi védőnő volt. A védőnői rendszer közel száz éve működik Magyarországon, és nemzetközileg is egyedülállónak számít (egyfajta hungarikumként is emlegetik). Célja az új generáció egészségvédelmének (bizonyos értelemben egészséggel kapcsolatos érdekvédelmének) megszervezése, ami egyfelől egy állami ellenőrző funkció megvalósítása, másfelől az anyák számára nyújtott szakszerű – kötelező – támogató szolgáltatás. Interjúalanyunk, egy szakmailag is elismert, háromezer fős településen működő területi védőnő volt. Részletesen beszámolt az erősen szabályozott tevékenység minden aspektusáról (kötelező oltások, jelentések készítése, felvilágosító órák tartása az iskolában, szűrővizsgálatok stb.). A kötöttségek mellett mozgásteret is ad a munkaköre, interjúalanyunk például bevezette a kismamák babamasszázsra való felkészítését. Rendszeresen részt vesz továbbképzéseken, de saját bevallása szerint is a legtöbbet akkor fejlődött szakmailag, akkor értette meg igazán a szakmája lényegét, azt a szerepkört, amit mások életében betölt, amikor maga is szülővé vált. Igen jól bejáratott kapcsolata van a helyi orvossal, iskolával, önkormányzattal, az általa végzett munka ebbe a „hálózatba” illeszkedik. Előzetesen is feltételeztük, hogy a sok évtizeddel ezelőtt megfogalmazott védőnői funkció (a legkorszerűbbnek tekintett gyermekgondozási tudnivalók átadása) nem egyformán működik a magasan képzett, és önállóan is tájékozódó anyák, és a kevésbé tájékozott, teljes mértékben a védőnőkre támaszkodó újdonsült szülők esetében. Az interjúalany tapasztalatai szerint a képzettebbek nehezebben fogadják el a segítségét. Velük támadhat olykor vitája, például az internetről vagy könyvekből szerzett tudásuk alapján feltett kérdések, vagy önálló döntéseikhez való ragaszkodásuk kapcsán. (Ilyen jellegzetes vitatéma például a kötelező oltások beadása.) Ez a helyzet úgy is értelemezhető, hogy egy egységes hálózatként megszervezett ellátás nem találkozhat teljes mértékben valamennyi, eltérő kultúrájú és szemléletű társadalmi csoport (az azokhoz tartozó szülők) elvárásaival, gyerekneveléssel kapcsolatos elképzeléseivel, illetve a tanácsadás iránti szükségleteivel. Az ilyen igények nyilvánvalóan jól kezelhetők egy másfajta keretben, mint amilyen például a csoportos tanácsadás, például a védőnő által szervezett kismama-klub. Sőt ilyen, a kulturális

10

sokszínűségből fakadó, a speciális igényeket jobban szem előttt tartó klubszerű szerveződést maguk az érintettek is létrehozhatnak. Egy másik interjúnkban egy olyan önszervező csoport kulcs-szereplőjével beszélgettünk, aki az úgynevezett sorstárs segítő közösség műfajában éppen egy baba-mama kör létrejöttéről, és éveken át tartó formálódásáról számolt be. Az interjúalany a születés körüli támogatásban sokféle módon jártas (dúla képzettségű) négy gyerekes anya volt, aki mindvégig hangsúlyozta, hogy nem vezetője az adott „társulásnak”. Úgy fogalmazott, "ha lett volna anyasági egyetem, biztos elmegyek, de mivel ilyen nem volt, csak sokat olvastam". Ő maga is tagja volt korábban egy egyházhoz kapcsolódó, de nem hívők számára is nyitott, 20 éve működő baba-mama klubnak. Tulajdonképpen egy technikai malőr is oka volt, hogy a baba-mama kör spontán módon létrejött. Dúlaként tartott előadást, de az általa bemutatásra szánt filmet nem sikerült levetítenie, ezért javasolta a közönség néhány tagjának, hogy az ő otthonában egy másik alkalommal együtt nézzék meg a filmet. A filmnézést követő beszélgetés olyan jól sikerült, hogy a résztvevő kismamák javasolták a folytatást. Azóta rendszeres időközönként összejönnek, mert mint mondta "fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan közösség, aki a mamák mellé áll ebben a nagyon nagy életszakasz váltásban, ami az első gyermek születése. " Érzékeli azt a "trendet", hogy az egyre idősebb korban szülő nők a gyereknevelést teljesítményként is megélik, a kevesebb gyereknek szeretnének minden lehetséges fejlesztést megadni, "mindent maximálisan jól akarnak csinálni". A kismamák egy része párhuzamosan több, ehhez hasonló klubba is eljár, onnan is hoznak tapasztalatokat. Az évek során "barátságok születtek köztük és már olyan is van, aki másodszor szült. Jöttek közben újak is, akiket már ők hívtak. Játszótéri ismeretség, barátnő együtt szült stb., és én ebben csak úgy vettem részt, mint aki helyet és teret ad nekik. Nem a szakértőktől szeretnénk tanulni, hanem egymástól". Szerinte nagyon fontos társadalomformáló ereje van a baba-mama köröknek, mert pótolnak valamit a modern társadalmakban elveszett, de a hagyományos kisközösségekben még működő, kapaszkodót és támaszt nyújtó tapasztalat-megosztásból, ami egyértelműen tanulásként értelmezhető. Ha szervezett formában "oktatnák" ezeket az ismereteket, nyilván szisztematikusan, logikai rendben kerülnének elő az egyes témák, mint ápolás és higiénia, napi rutin, táplálkozás, gyerekbetegségek kezelése, vagy a személyiségfejlődés szakaszai, a klasszikus konfliktuspontok, amelyeknek szakpszichológusok szerint az egész későbbi fejlődésre hatásuk van (szobatisztaság, alvás-problémák megoldása, "hagyjuk sírni vagy ne"), és így tovább. Speciális, női tapasztalatokról és annak megosztásáról van szó – bár az ő összejöveteleiken megfordult már fiatal apa is. Nem tematizálják előre a beszélgetéseket, az éppen felmerülő kérdéseket vitatják meg. Az ilyen csoportok természetes dinamikájából adódóan épp most jött el az idő, hogy úgy érzi, már más területek érdeklik, már nincsen egyensúlyban az, amit ő tanul közvetve a kör tagjaitól, és amit ő tud adni, ezért azt tervezi, hogy átadja valamelyik résztvevőnek a kör további "befogadását". A kiscsoportos összejövetelek célja, hogy a speciális tudásmegosztásra építkezve a résztvevőket anyai kompetenciájukban megerősítsék. A saját tevékenysége célját úgy foglalta össze: "Ha nagy leszek, akkor anyóskurzust fogok tartani, mert szerintem az még egy olyan szerep, amire senki nem készít föl és a rosszabbnál rosszabb mintákat hozzuk magunkkal, pedig azt is lehet tanulni. Azért találok ki ilyen dolgokat, mint a női kör meg a baba-mama klub, meg a szülésfelkészítő műhely, mert az se csak a szülésről szól, hanem inkább egy párkapcsolati műhely, vagy családalapító műhelynek hívhatnám inkább. Azért is hívom "életrevalónak", mert, hogy azt gondolom, hogy nemcsak a szülésre nyújt segítséget, hanem talán így az életben is segít. Az a jó hír, hogy ezeket a dolgokat, az anyaságot, a feleség szerepet, a szexualitást, a testünkhöz való hozzáállást mind lehet tanulni és ennnek révén boldogabbak lehetünk."

11

Számok, tények Ahhoz, hogy átfogó képet alkothassunk arról, mi jellemzi a valóságot az egész életen át tartó tanulás terén, szükség van megbízható tényekre, azok rendszerezett gyűjtésére. Az alábbiakban néhány észrevételt fogalmazunk meg témánk adatokra alapozott elemzésének lehetőségeiről. Az egész életen át tartó tanulás folyamatának számszerű megragadására eleve csak korlátozott módon képes a statisztika. Ez is oka annak, hogy elsősorban a szervezett, azon belül is a felnőttkori tanulásról készülnek adat-összeállítások. Az informális tanulás maga ugyanis olyan szerteágazó, és olykor nem is tudatosuló tevékenységeket jelent, hogy lehetetlenség lenne ezek teljes körű feltérképezését elvégezni. Ezért az empirikus vizsgálódások keretében többnyire azt kérdezik a felmérések során, hogy ki mivel tölti az idejét (időmérleg vizsgálatok). A 4. táblázatból kiolvasható, hogy az egyes, tanulásként is értelmezhető tevékenységre mennyi időt fordítanak a vizsgált felnőttek. Ugyancsak vizsgálják, hogy milyen körülmények között végez valaki olyan tevékenységeket, amelyeket maga is tanulásnak tart (lásd az Eurobarométer felmérés adatait az 1. táblázatban). Emellett (pl. kanadai) felnőttképzési kutatások azt vizsgálták, hogy a felnőtt népesség körében milyen gyakori az úgynevezett egyéni tanulási projektek megvalósítása (ilyen például egy idegen nyelv megtanulása, vagy a tíz ujjas gépelés elsajátítása). Egy ilyen megközelítéshez azonban nyilvánvalóan fejlett tanulási kultúra, a tanulásról való gondolkodás és nyelvi kommunikáció egy más szintje szükséges, mint ami ma Magyarországon jellemző. Az egész életen át tartó tanulást a konkrét tanulási formákban való részvétel számszerű arányaiban is mérni próbálják. A ritkán szerveződő adatfelvételek azonban az informális tanulást például az iskolázott középosztályhoz tartozók jellemző szokásai alapján vizsgálják. (Esetükben jellemző például az informatikai eszközök tanulási célú használata vagy a múzeumba járás). Ezek a megközelítések nem veszik tekintetbe azt, hogy az önálló tanulás módjai az egyének társadalmi helyzetétől függően rendkívül eltérőek lehetnek. Az egyéni tanulási pálya egészének áttekintésére a leginkább alkalmas eszköz az életútinterjú. Az adott kultúrától és intézményrendszertől függ, hogy milyen tanulási formák állnak rendelkezésre, azokat kik veszik és vehetik igénybe, és általában az emberek milyen elképzelésekkel, fogalmakkal rendelkeznek a tanulásról általában, és a saját tanulási pályájuk alakíthatóságáról. Ez a tény nehezíti a standardizált nemzetközi statisztikák értelmezését is (mint amilyen például a már hivatkozott Euro-barométer vizsgálat volt). Az abból kiolvasható következtetéseket is nehéz megfogalmazni, hiszen az egyes vizsgált tanulási formák (pl. helyi közösségekben való öntevékeny tanulás, önirányított tanulás, egyéni tanulási projekt stb.) mást jelentenek a megkérdezettek számára. Olyan jellegű statisztikák, amelyek a formális képzésen kívüli tanulási környezeteket jellemzik, csak töredékesen állnak rendelkezésre. Elsősorban az államilag finanszírozott felnőtt szakképzés területéről készülnek hozzáférhető statisztikák, vagy érhetők el adatbázisok (OSAP) Hiányoznak az egyes, általunk is érintett támogató szolgáltatások kínálati és keresleti (azaz az igénybevételi jellemző) adatai. A közoktatásban résztvevőkre vonatozó vizsgálatból kiderül, hogy milyen arányú a különórákra járó diákok aránya. Rendelkezünk adatokkal a (köz)művelődési intézmények látogatottságról is (programok jellege szerint). Rendelkezésre állnak olvasási kutatások, illetve könyvtári statisztikák. Ezekből azonban csak töredékek, az iskolától független tanulás egy-egy önálló metszete bukkan elő, és nincs mód az összeillesztésükre. Az elérhető időmérleg vizsgálatok is legfeljebb ahhoz adnak támpontot, hogy megbecsüljük, mekkora az az időmennyiség, amelyet potenciálisan tanulásként is lehet értelmezni (pl. a tévénézésre vagy társas időtöltésre fordított órák száma).

12

Részletes esetleírások 1 Könyvtár egy életen át Az eset jól példázza egy hagyományos intézmény illetve ellátási rendszer paradigmaváltását egy dokumentum-centrikus, a kölcsönzés mennyiségi jellemzőit előtérbe helyező könyvtártól a hozzáférhető tudásbázist fejlesztő, információs szolgáltatásokat kínáló, az információ használatának képességét fejlesztő, az életminőség javításához szükséges tudások elérésében támogató intézmény felé. A Kecskeméten működő megyei könyvtárnak a vezetőjével készült interjú akár egy "jó példa” gyűjtemény tipikus darabja is lehetne. Egy klasszikusan a tanulás sokféle formáját szolgáló intézmény megújításáról, funkcióbővítéséről szól, amelynek szemléleti alapjait egy tanárból lett könyvtárvezető fogalmazza meg. A könyvtár sikerességének egyik kulcsa, hogy szoros együttműködést alakítottak ki iskolákkal, óvodákkal, számos más intézménnyel (beleértve a városi kórház szülészeti osztályát, a fogyasztóvédelmi szervezetet, fesztiválokat) és komplex folyamatként értelmezik a tanulást. 95 fő dolgozik a 3 épületszinten üzemelő intézményben, ahol naponta 1500-1800 ember fordul meg. Az érvényes jogi szabályozás módot ad arra, hogy a települések önkormányzatával kötött megállapodás alapján a megyei könyvtár nyújtsa a könyvtári szolgáltatásokat a kistelepüléseken. Ehhez az állam külön támogatást biztosít, amit a könyvtárnak kötelezően a kistelepülésekre kell fordítania. A település dönt arról, hogy szeretne-e csatlakozni a rendszerhez. Jelenleg 71 kistelepülés teljes könyvtári ellátása tartozik a megyei könyvtárhoz. A megyei könyvtár munkatársaiból, és külső szakemberekből álló összeszokott csapat újítja fel a helyi kiskönyvtárakat, nem csak az állományt újítják meg, hanem a tereket is. A csökkenő gyereklétszám miatt itt-ott felszabaduló 1-2 osztálytermet összenyitják, így rendelkezésre áll a szükséges hely, mert az általuk kidogozott modell működésének szerves része a helyszínnek a tevékenységhez igazítása. A 3 év alattiaknak például kúszás-mászásra is alkalmas környezetet alakítanak ki. A csapat tagjainak szakértelme kiegészíti egymást, az állománytervezéstől és telepítéstől az építészeti, berendezési és bútortervezési ismeretekig. A bútorokat is ehhez a könyvtárhasználathoz találták ki. Törekszenek a helyi szakemberek alkalmazására, lehetőség szerint helyi asztalosoknak adnak munkát. Valamennyi kistelepülésen azonos minőséghez ragaszkodnak a könyvtár kialakításakor, hiszen hálózatot építenek, amelynek minden egységében ugyanahhoz lehet hozzájutni.3 Szlogenjük: "Katona József könyvtár egy életen át". A közönség "bevonzását" a születéskor kezdik. A megyei könyvtárvezető: "ezt az egész 0-3 éves bababarát könyvtárgondolkozást is Kecskemétről indítottuk el, kapcsolódva egy nemzetközi mozgalomhoz, ami kezdetben kizárólag arról szólt, hogy a városi forgalomban legyen egy hely, ahol lehet szoptatni, meg a gyereket tisztába tenni. Én úgy gondolom, hogy kellenek ilyen helyek, da ha ez egy könyvtárban van, mert ott nagyon jó helyen van, akkor innen „nem mehet ki valaki úgy”, hogy csak tisztába tette a gyereket, mert mi ezen túlmenően ezerféle más dolgot is tudunk kínálni. Na, innen alakult ki az, hogy akkor természetesen kitaláltuk, hogy, hogy lehetne baba olvasójegy, hogy lehetne egy baba olvasófüzet, hogy kell megszólítani azokat a családokat ahol baba születik, és ebben együttműködünk a védőnővel, kórházzal, visszük a kis ajándékunkat, ami elvezet majd a könyvtárba." Kecskeméten most 500 a 0-3 éves kor közötti könyvtári tagok száma. A velük való foglalkozás kifejezetten egy olyan tanulási folyamat, amiben a kismamák a babákkal 3

Ezeket a könyvtárakat fotókon is meg lehet tekinteni a honlapjukon http://www.bacstudastar.hu/ a Könyvtárak/Települési könyvtárak menü alatt.

13

együtt vesznek részt. A könyvtár által szervezett rendszeres tematikus foglalkozásokon verseket, éneket, dúdolót tanulnak, és a foglalkozás végén az anyukák kölcsönözhetnek a babának, a baba olvasójegyére, maguknak pedig a különböző friss szakirodalmi ajánlások közül választhatnak saját olvasójegyükre. "A korábbi, raktárszerű elhelyezést átalakítják, a rengeteg könyvespolcot kipakolják, a könyveket, amiket már nem használnak kivonják, és megpróbálnak biztonságos, barátságos, szőnyeggel, gyerekbútorral, kialakítani olyan gyereksarkokat, ahol a legkisebbek is jól érzik magukat, de aztán a tér további részében a tanuláshoz kialakított helyek, számítógépes helyek, olvasóasztalok, felnőttek, fiatalok számára:" "A könyvtári szolgáltatás legfőbb célja nem az, hogy az emberek hány könyvet fognak elolvasni, mert az már valaminek a következménye. Hanem az a legfőbb cél, hogy tudunk-e mi, mint közszolgáltató intézmény segítséget nyújtani az embereknek ahhoz, hogy felkészültebbek, tájékozottabbak, gondolkodásukban önállóbbak legyenek, mert az nyílván komoly befolyással van a saját életvitelükre. Tehát ezek a szlogenek, amik úgy szólnak, hogy a jobb minőségű élet, azt le kell tudni bontani gyakorlati, konkrét cselekvésekre, ez a mi esetünkben, a könyvtár esetében, azt jelenti, hogy ki kell tudnunk alakítani olyan helyeket, ahol az emberek ezt a típusú lehetőséget megkapják. Csak azután, következik az, hogy akkor kezdünk foglalkozni az emberekkel, hogy akkor mit lehetne elolvasni, mibe kéne továbblépni, mik azok a dolgok, amikben mi segíteni tudunk és aztán így elindul ez a folyamat." A könyvtárosok között sokan rendelkeznek speciális végzettséggel, pl. óvónőivel. Emellett mindannyian képezik magukat pl. fejlődéslélektanból, hogy tudják, melyik korosztálynak milyen támogató anyagokat kell ajánlani. A könyvtárosok fele diplomás, és a diplomások fele több végzettséggel is rendelkezik. Bár a központi intézményben elsősorban olyanokkal találkoznak, akik "amúgy is viszik a gyereket mindenhova", de az általuk ellátott, többnyire 3000 fő alatti településeken gyakori, hogy a könyvtár szinte az egyetlen intézmény, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek találkozhatnak a kulturálódás lehetőségével. "Azért kell odajuttatnunk a képeskönyveket, mesekönyveket, induló lépésként, és ezért nem lehet elfogadni azt, hogy majd mindent megold a digitalizálás. Egész másra való a digitalizálás." Internetes honlapjukon tudástárat működtetnek, amely a helytörténeti és általános témákon túl praktikus segítséget is kínál, például a hétköznapi életben is releváns jogszabályok gyűjteményével. Az óvodáskorúakkal már az óvónőkkel szoros együttműködésben dolgoznak, egyeztetik, hogy milyen téma feldolgozásával várják a gyerekeket. Évente 300 szervezett csoportlátogatást irányítanak. De ők is mennek, a gyerekkönyv hónapban 48 kistelepülési rendezvényt szerveztek. "Nem általában van szokásos kézműves foglalkozás. Tehát nem leülünk és fölfűzük két kiló gyöngyöt, hanem előbb megnézzük, hogy milyen kalandjai voltak a kedves királylánynak, hogy jött hozzá a bonyodalom. Ezeket mind végigbeszéljük, tehát itt egy szellemi fejlesztés van, hogy így mondjam. Nekünk nagyon fontos, elsősorban a gyerekeknek a tudásfejlesztésével, a gondolkodásával egy csomó olyan élethelyzetnek, szituációnak a végigbeszélésével foglalkoznunk, és akkor azt mondjuk, hogy jó akkor most készítsd el ezt a figurát, vagy azt a figurát, de ezek soha nem személytelenek és nem arctalanok. Tehát nem a kezük munkál pusztán, de nyílván annak is jelentős szerepe van." Az általuk szervezett országos olvasói versenyek, csapatjátékok nem csak az egyes gyerekek kreativitásának fejlesztését, az önként, iskolától független tanulást szolgálják, de a versengő gyerekcsapatok működése ösztönzi a csoportos közös munka során fejleszthető készségek formálódását, ami a mai iskolában is hiánycikknek számít. Egy olyan működőképes modellt alakítottak ki, amelyben a könyvtár valóban a "bölcsőtől", a legkorábbi életkortól nyújt támogató szolgáltatást mind a hétköznapi életben szükséges tudnivalókhoz való hozzáférésben, az információkeresésben, mind pedig a képzettség növelését szolgáló

14

tanuláshoz. Az interjúalany véleménye szerint a szakma egésze megértette, illetve érti, amit csinálnak, követőik is vannak, bár a hazai könyvtári rendszer egésze – a támogatónak nevezhető jogszabályok ellenére – még nem működik teljes mértékben ennek a megközelítésnek a jegyében. Jelenleg az országban 2100 helyen működik könyvtári ellátás – és európai mércével mérve is kiterjedt és magas szakmai színvonalat képvisel a hazai könyvtári hálózat.4 Éppen azért az interjúalany szerint felesleges lenne minden új kezdeményezéshez, például informatikai elérési pontokhoz új hálózatokat kialakítani, a meglévő rendszer bázisa lehetne új szolgáltatásoknak is. 2 Pályatanácsadás Az interjúalany a műszaki végzettség megszerzése után pályamódosítóként került a tanácsadói képzésbe, és jelenleg Budapesten a munkaügyi ellátórendszerben dolgozik. Korábban iskolákban is végzett egyéni és csoportos pályaorientációs munkát. Alaptevékenysége keretében fele részben személyesen, fele részben telefonon vagy írásos kommunikáció útján tart kapcsolatot a napi 5-6 ügyféllel, így a vidékről őt megkeresőkkel is. Elsősorban életpálya-tanácsadóként működik. Saját életútja és tapasztalatai fontos támpontot jelentenek a munkájában. Olykor a határozottabb fellépést, a saját igények pontos megfogalmazását és azok kommunikálását kell "megtanítsa" az önbizalom-hiányos, illetve önértékelésükben sérült ügyfeleknek (akiknek az életében már a hivatalnál való határozottabb fellépés is fordulópontot jelenthet). Elmesélte, hogy egy túlságosan halk szavú, elesetten viselkedő álláskeresőnek „megmutatta”, hogyan kell határozottan bekopogni a munkaügyi hivatalba, és elmondani, hogy igénybe kívánja venni a képzési lehetőséget. Azóta ügyfele élete sínre került. Külföldi tanulmányutak és konferenciák során is szerzett tapasztalatokat, ezek révén van némi rálátása más országokban működő hasonló szolgáltatásokra, és úgy fogalmaz, hogy a hazai ügyfeleket jellemző önmenedzselési és „proaktivitási deficit” egy Magyarországon általánosabban jellemzőnek mondható mentalitásba illeszkedik. "Félénkebbek vagyunk, nem vagyunk tájékozottak sem a munkaerő piaci trendekben, sem abban, hogy kezdeményezők legyünk. Kell egy kis kreativitás, hogy hogyan lehet megoldani bizonyos problémákat, milyen utak, módok lennének még. Leginkább, egy úton szeretnénk haladni előre és, hogy ha az nem megy, akkor hajlamosak vagyunk megkeseredni, megtorpanni. Sokszor segítségre van szükségünk, külső segítségre, hogy belássunk új utakat, vagy kreatív ötleteket találjunk." Amit egy pályatanácsadó ilyen esetben tehet, az a jellemzően hiányzó vagy hiányos önismeret fejlesztése (legalábbis a ráébresztés, az első lépések segítése). A beszélgetések általában 3-6 alkalomból állnak, alkalmanként 45-50 perc áll rendelkezésre. A pályatanácsadó szakmai illetékességének megszabott határai vannak. Ha a személyes problémák olyan jellegűek (például komolyabb depresszió jeleit azonosítja az ügyfélnél), akkor átirányítja szakképzett terapeutához. Nem vitatkozik az ügyféllel, nem mondja meg, milyen megoldást válasszon, csak kérdez, átbeszélik a helyzeteket, ráébreszti a lehetőségeire. A cél az, hogy az ügyfelek később ezek alapján már maguk is megbirkózzanak a döntési helyzetekkel. "Aztán sokszor már egyedül is megy, mert ugye meglátta, hogy milyen stratégiával dolgoztunk, látta, hogy milyen lépései vannak, mi a lényege ennek a feladatsornak és már egyedül is elboldogul. Egy alkalom biztosan nem elegendő erre, de sok esetben az ügyfél képes a sablont megérteni, és más esetekre is alkalmazni, azaz az élethelyzet átgondolásában, saját lehetőségei 4

A fejlesztési koncepció dokumentumai hozzáférhetőek a világhálón: http://www.nefmi.gov.hu/kultura/konyvtarszakmai/konyvtarellatasi

15

azonosításához nyújt a tanácsadás egy mintát." A tanácsadó saját szakmai kapcsolatrendszere fontos, elsősorban abból a szempontból, hogy ha az ügyfél nem tud szolgáltatásként megfizetni bizonyos támogatásokat, akkor a tanácsadó saját "networkje" mozgósításával tud olyan lehetőséget ajánlani, ahol az ellátás ingyenes (ma már egyre kevesebb ilyen van). A tanácsadói szakma mára erősen piacosodott, ezért a különféle területeken dolgozó tanácsadók sokszor inkább egymás konkurensei, mint támogatói, ami megnehezíti azt, hogy egységes szakmai hálózatba szervezve működjenek, egységes alapelvek és szakmai protokollok alapján. Az életpálya tanácsadás, vagy a life-coach kifejezés ma „trendinek” számít, főleg ezen a néven igyekeznek a magánpraxis szereplői eladhatóbbá tenni magukat. Mivel ez a tevékenység ma nem végzettséghez kötött, sokféle képzettséggel kínálnak ilyen szolgáltatásokat. Civil szervezetek is sokféle támogatást ajánlanak, például a GYES-ről visszatérők esetében, ha a tanácsadó ismeri kellő mértékben ezt a kínálatot, akkor oda is továbbküldheti az ügyfelet. Egy minimális kommunikációs készség elengedhetetlen az ügyfelek részéről a problémák feltárásához, és a lehetőségek megbeszéléséhez. Olykor ennek a kommunikációra való képességnek a teljes hiánya lehetetlenné teszi a tanácsadói eszközök működését. Az olyan alacsony végzettségűk például, akik a munkaerőpiacnak abban a szegmensében mozognak, ahol nem elvárás az életrajz írása, nem is kerülnek látókörbe. A tanácsadásra jelentkezők számára hasznosak a képzési lehetőségekre vonatkozó tényszerű információk, de a legjelentősebb eredmény, ha sikerül ráébreszteni a tanácsot kérőket, hogy eddigi életük során milyen olyan tapasztalataik voltak, amelyek alapján bizonyos készségeik kialakultak, és tudatosul bennük, hogy több dologra is képesek. A tanácsadó egyfajta tükröt tart számukra – hiszen saját meglévő tudása mindenki számára annyira magától értetődő, hogy ilyen "külső segítség" nélkül nem indul el a reflexió, nem válik tudatossá. "Kap egy olyan házi feladatot, hogy önelemzést végezzen. Gyűjtsön össze egy listát és válaszoljon a kérdésekre. Vagy gyűjtse össze azokat a feladatokat, amiket korábban sikeresen végzett. Azt szokták visszajelezni az ügyfelek, hogy milyen jó, hogy ezen elgondolkodott, mert amúgy sose szokott ezen gondolkozni. És akkor sikerélmény az is, hogy el tudta végezni a feladatot, visszajön, és tud mondani valamit, és saját magáról is kiderített dolgokat:" Az aki tükröt tart, az az érintettek személyes környezetében lévő más személy is lehet, aki segít feltenni azokat a kérdéseket, amelyeket saját magának többnyire senki nem szokott feltenni. Olyan kérdéseket, hogy milyen értékeim és milyen hiányosságiam vannak, mit tudok, mit csinálnék szívesen, mire vagyok képes? A meglévő tudások más területre történő átültethetősége is sokszor újdonságot jelent az ügyfelek számára. A figyelmes meghallgatás és a segítő kérdezés a tanácsadói munka lényege. Végeredményben ez is olyan funkció, amit egy korábban még működő közösség vagy szűkebb környezet betöltött, de mára a legtöbb ember kikerült az ilyen kapcsolatrendszerből is, és szolgáltatásként kaphatja meg ezt a segítséget. A jelenlegi rendszerben átalakult a tanácsadáshoz való hozzájutás lehetősége. A munkaügyi ellátórendszerben "kiszervezték" ezt a tevékenységet, jelenleg szűkösek a kapacitások, az országos hálózat bővülése a "lifelong guidance", az életpálya tanácsadás rendszerét megalapozni szándékozó fejlesztő projektben elindult folyamatok ellenére sem valósult meg, bár az elmúlt 3 évben sok tanácsadó kiképzése egy új szemléletű tanácsadásra megtörtént. A tényleges vagy látens igényekhez képest valójában egy nagyságrendekkel bővebb ellátó rendszer sem lenne képes minden "rászoruló" számára ilyen szolgáltatást, egyénre szabott tanácsadást nyújtani. A népesség jelentős része esetében hiányzik a saját életút átgondolásának, tervezésének, tudatos alakításának képessége és az ehhez kapcsolódó tudások. Az iskola lényegében elhanyagolja ezt a területet, bár a nemzeti alaptantervbe

16

belekerültek ilyen tartalmak, de nincs elegendő felkészült tanár, és kérdéses, hogy a sok teljesítményelvárás mellett "belefér-e" az önismeret fejlesztése a napi rutinba. A jelenlegi ellátás a jéghegynek csak a csúcsát érinti, azokat éri el, akik már többféle próbálkozás, és kudarc után keresnek megoldást ("elirányítják hozzánk"). A tanácsadók közül sokan úgy érzik, hogy elszigetelt, pontszerű szolgáltatásként működnek, szükség lenne a "hálózatosításra". "Hát elvileg egységes szakma, de mindenki igyekszik külön-külön csinálni, hogy a saját kenyere meglegyen." 3 Nyugdíjas korú önkéntes mentor – kisiskolások fejlesztőjeként Az eset akár egy úgynevezett jó példa gyűjteménybe is bekerülhetne. "Képlete" a következő: 1 probléma + 1 probléma = megoldás. Azaz a "Senior mentor program"5 két fontos társadalmi probléma olyan sajátos módon történő összekapcsolása, amely mindkét érintett csoport számára a probléma enyhítését jelenti. A nyugdíjasok egy része kikerülve a munka világából szenved attól, hogy "egész nap a szőnyeg rojtjait számolgassa", így őket az elszigetelődéstől óvja meg, ha értelmes elfoglaltságot találnak. Ugyanakkor az iskolás gyerekek egy jelentős része számára családjuk nem képes támogatást nyújtani a tanulásban, és az iskolák sem képesek minden rászoruló gyerek mellé olyan pedagógust ültetni, aki motiválja, egyénre szabottan fejleszti őket. A program lényege, hogy az 55 éves kort betöltött személyek jelentkezhetnek önkéntesként, hogy az általános iskola 2., 3., 4. osztályába járó gyerekeknek délután fejlesztő célzattal "támogató figyelmet", "saját jelenlétüket adják". Felkészülnek olyan játékos egyéni foglalkozásokra, amelyek a gyerekek iskolában is érzékelt problémáit (tanulási nehézségek, egy-egy tárgyból való lemaradás) segítenek enyhíteni, illetve felszámolni. Együtt írják meg a leckét, vagy csak olvasnak, beszélgetnek, játszanak. Egy-egy önkéntes több gyereket is vállalhat. Az interjúalany a 30 fős kőbányai csoportban tevékenykedik, amelyet a helyi pedagógiai szolgálat fog össze. Több iskolában vannak jelen. Becslése szerint ebben a szervezetben országosan összesen 80 önkéntes senior mentor dolgozik. A hálózat folyamatosan bővül, már a határon túli iskolákban is megjelentek. Havonta egyszer szerveznek előadást a részükre, alapvetően fejlesztő pedagógia, fejlődéslélektan témában, és lehetőséget teremtenek a napi munkában felmerülő problémák megvitatására (például hogy hogyan lehet a figyelemzavaros gyerekeket rávenni a tanulásra, mert "csak nyargalászik, ahelyett, hogy odakoncentrálna"). Az interjúalany elmondta, hogy az általa mentorált 3 gyerek számára mit tudott "adni". Egyszülős családban élő 10 éves kislánynak komoly olvasási és figyelem összpontosítási problémáit "kezelte", de alkalom adódott arra is, hogy egy lopási eset kapcsán magatartási, erkölcsi kérdésekről is beszélgessenek. A másik gyerek életében először jutott el bábszínházba, vagy kirándulni vele. A harmadik gyerek értő olvasási készségének fejlesztése más lehetőségekre is "kaput nyitott", és komoly szerepe volt abban, hogy a gyerek nem bukott meg a tanév végén. Saját szerepét egyfajta "szülőpótlék" vagy "nagynéni" szerepként értelmezi. A rendszeres, heti többszöri találkozás alkalmával (ezek többnyire az iskolában zajlanak, de igen gyakori, hogy a gyerekekkel a saját lakásában foglalkozik), színházba, esetleg kirándulni viszi őket. Az is előfordult, hogy pár hónapig az egyik gyerek gyámja is volt. Az utána kapott családi pótlékból táborozni küldte, zsebpénzt adott neki, hogy azt pedagógiai célból akár meg is vonhassa. Igyekezett beosztásra tanítani a kisfiút, aki olyan családban él, ahol ezt nincs 5

A program amerikai modellt követő önkéntes munka szervezése, amiről további információk elérhetők a világhálón: http://civilvallalkozasok.hu/?menu=programok&id=12

17

alkalma megtanulni, hiszen szülei számára is ez az alapvető életvezetési probléma. Tudatosan, az otthonitól eltérő életmintát is mutat a mentoráltjainak. Az interjúalany közgazdász végzettséggel rendelkezik, de szakképzési szakértőként dolgozott, és egyetemistaként részt vett a Studium Generale felvételi előkészítő önkéntes tevékenységben. Anyaként egy fiút nevelt fel. Ezekhez a mintákhoz nyúl vissza, sőt a saját fia gyerekkori könyveit, kedvenc játékait is felkínálja a gyerekeknek, illetve be is jár az iskolába, és néha az udvaron az egész osztállyal "társasoznak". Elmondása szerint a ráfordított energiái többszörösen megtérülnek, "feltőltödik" a gyerekek társaságától. A mentoroknak szervezett havi előadásokat is nagyon hasznosnak tartja, de alapvetően a saját szülői tapasztalataiból merít. Szembesül azzal is, hogy a mentoráltjai kevésbé motiváltak, mint saját gyereke volt, ezért módszertani támogatásra (több módszer kipróbálására) is szükség van. Bíztak rá olyan gyereket is, akinek az esetében inkább tehetséggondozásról volt szó, mert az iskolai tanárnak nem jutott ideje az egyéni foglalkozásra. A gyerekek kiválasztását az osztályfőnök végzi, ebbe a mentoroknak (laikusként) nincs beleszólásuk. A fejlesztési feladatot (problémát) is megbeszélik az adott pedagógussal. A szülőkkel igyekszik kapcsolatot tartani (azoknak nyilatkozniuk kell, hogy elfogadják a mentori munkát és együttműködnek a mentorral). A tevékenység más, jóval több, mint korrepetálás. Nincs teljesítményelvárás, eredménynek azt tekinti(k), ha a gyerekek jobban olvasnak, számolnak, nem buknak meg, vagy felfedezik, hogy az otthoni mintától eltérő módon is lehet élni és kulturális élményeket, tapasztalatokat gyűjteni. Bár minden közreműködő szerint nagyon nagy szükség lenne a mentori támogatásra felsőbb osztályokban is, komoly korlátja az önkéntesek igénybevételének, hogy az iskola tanulónként a második élvtől kezdődően 20-25.000 forintot kell fizessen az önkénteseket toborzó és felkészítő szervezetnek. Tehát ebben az esetben egy laikus, szülői tapasztalatait hasznosító inaktív önkéntes nyújt informális, de mégis az iskolához (az ottani elvárások teljesítéséhez) kapcsolódó, tanulási alapkészségeket fejlesztő, és szocializációs tevékenységet, amellyel megakadályozható a komolyabb iskolai kudarc, és hosszabb távon is hatni képes alternatív életvezetési mintát ad az érintett, hátrányos helyzetű kisgyerekeknek. 4 Kerületi könyvtári olvasókör – "Másképpen olvasni" Ebben az esetben egy olyan szerveződésről van szó, amely kapcsolódik kulturális szolgáltatást végző intézményhez, de a tevékenység maga informális (bár van benne olyan szereplő, aki rejtetten népművelői attitűddel terelgeti a közös olvasást, és tudatában van az időtöltés képességfejlesztő tartalmának). A Szabó Ervin Könyvtár egyik pesti kerületi fiókjának könyvtárosa volt az interjúalany. Saját szerepének megfogalmazásakor a tanulási élmény megalapozását emelte ki, és emellett a könyvtári tevékenység egészére vonatkozóan azt, hogy "Mindegy nekem hogy e- book vagy akármi, csak olvassanak az emberek." A 4700 fő beiratkozott olvasói körrel működő könyvtárban nem érzékelik az olvasási kedv sokszor emlegetett hanyatlását. Az olvasás és a könyvhez jutás mechanizmusai megváltoztak, ebbe kell beilleszkednie a könyvtári szolgáltatóknak, de arra törekszenek, hogy ne haljon ki az a kultúra, amelyben a fontos kérdésekre a könyv ad választ. Profilok alakulnak ki az egyes tagkönyvtárakban, új szolgáltatások kerültek bevezetésre. hangos-könyv, házhozszállítás kéthetente az önkormányzat által rendelkezésre bocsátott autóval, "öregbetűs”, azaz a rosszul látóknak is megfelelő, nagybetűs könyvek. Az alapelvük, hogy az óvodában kell megfogni a leendő olvasókat. "Azt szeretnénk elérni, hogy az átlag kerületi lakos agyában úgy fészkelődjön be a könyvtár, hogy ha van egy kérdése, akkor beugorjon neki, hogy na, mehetek én a könyvtárba is a megoldásért." A 60-as években a szakmai elvárás az volt, hogy nagyon sok könyv legyen a polcokon, mint egy raktárban, most inkább leülésre alkalmas

18

kulturált, vonzó terek kialakítására törekszenek.” Az olvasókör "alulról jövő kezdeményezés, odajött egy olvasó, hogy olyan jó lenne, hogy ha néha összeülhetnénk, és akkor beszélgethetnénk." A megvalósult kör még csak a kezdeti lépéseknél tart, eddig három alkalommal jöttek össze. Az elején az összecsiszolódás és ismerkedés került a középpontba, a harmadik alkalommal "a másfél óra már teljes egészében a műről szólt." Körülbelül 20 olvasó vesz részt az összejöveteleken, cserélődnek is a résztvevők, összesen mintegy 60 főre számítanak az év végéig. "Az irodalmi mű, az csak apropó, itt azért nem irodalmárok ülnek, tehát inkább az a lényeg, hogy a könyvben felvetett téma hogy jelenik meg az emberek életében. Neki személy szerint a maga kulturális hátterével, életmódjával, életvitelével, mit mond az a könyv.” Mindenki jön egy ajánlással, hogy van egy könyv, amit ő úgy gondolja, hogy az úgy jó és érdemes lenne elolvasni és beszélgetni róla. Akkor ő ahhoz kedvet csinál egy pár mondat erejéig, és akkor szavazunk, hogy melyik legyen az a könyv, ami a legtöbb ember számára érdekes. Fölvetődtek olyan emberi kérdések meg problémák, amik mindenkit foglalkoztattak és próbálták tulajdonképpen ezeket egy picit a saját életükre vetíteni. Ennek nemcsak emberileg van nagy hozadéka, hanem azt gondolom, egy kicsit a résztvevőket megtanítja, hogy többet lássanak egy műben, mint ahogy általában olvassuk, mert nagyon sokszor, nagyon felületesen olvasunk.” Indulatok jöttek elő egy-egy irodalmi művel kapcsolatban, de az is a megállapodás, hogy azok az írók vagy azok a művek, amit esetleg magunktól nem vennénk a kezünkbe, azok is terítékre kerülnek.” A résztvevők zöme nyugdíjas korú, 60-on fölüli, egy pár középkorú, fiatal nincs. A könyvekről folyó beszélgetés fejleszti az empátiát is. "Nem figyelünk igazán arra, amit a másik mond. Innen adódik rengeteg konfliktus, rengeteg mellébeszélés, a másik melletti elbeszélés. És ennek nemcsak az az eredménye, hogy adott esetben felületes információk alapján alkotunk véleményt és mondunk ítéletet, adott esetben emberekről, témákról, korszakokról. Nem tudjuk megadni magunknak azt az élményt, amit egy mélyebben átgondolt információszerzéssel vagy csak örömteli olvasással megkaphatunk. Ennek a megtanulása fontos, túl azon, hogy valóban van egy lexikális tanulás is, az íróból, a könyvből mindig valaki fölkészül, és valamit róla elmond, hogy a minimális információnk meg legyen, de nem ez a lényeg, mert ezt bárki bármilyen könyvből megszerezheti." A közös olvasás hosszabb távon az ízlést, a választásokat is formálja. „Meg kell tanulni másképpen kell olvasni. Ott ül egy csomó lényegében idegen ember, van valami közös bennük, az, hogy olvastak egy könyvet és akkor, ki mennyire tud az aktuális témán túllépni, mert akkor elkezdtek a többiek is túllépni. Tehát, amikor már valaki elszakadt attól a szigorúan vett szövegtől, amit olvasott és helyette azt az alapkonfliktust vizsgálja, akkor már a többiekből is kiváltja ezt a fajta igényt, hogy klasszikust választ legközelebb. Rákényszerül, hogy végiggondoljon egy folyamatot és úgy adjon elő nekem valamit, hogy ő tudja, hogy én erre reflektálok. Az egy minőségileg más nézőpont, mint, hogy ha én magamnak otthon a fürdőszobában, negyvenötödször és ugyanazt elmondom, ha például mérges vagyok." A könyvtár teret, konkrétan helyszínt biztosít az amatőr művészként alkotó olvasóknak, van, aki fest, és kiállít olyan is, aki gyűrt papírtechnikát művelő olvasó kis kiállítást is készített az alkotásaihoz. "Mert ilyenfajta tanulás is van, hogy tanítjuk az olvasóinkat, de az olvasóink is tanítanak minket. És azt is el tudom képzelni, hogy az olvasókörnek lehet egy olyan alkalma, amikor kiderül, hogy az olvasó verseket ír, hogy akkor ezeket ő bemutathatja majd." 5 Munkahelyi tanulás A munkahelyi tanulás óriási és szerteágazó területe az informális és nem-formális tanulásnak. Az alábbi eset csupán egy példát képvisel arra, hogy egy erősen tanulás igényes iparágban működő közepes méretű cég hogyan keresi a saját megoldásait.

19

Egy 15 éve működő magyar tulajdonú, webes fejlesztéssel foglalkozó középvállalkozás HRes munkatársa volt az interjúalany. A cég alapvetően tanulás-centrikus szervezet, amit az iparág jellege meg is követel. A cég profilja „minden, ami internet, minden, ami digitális, minden, ami online". Web-oldalakat terveznek, kialakítják a dizájn elemeket, a programozást beleértve, és médiakampányokat szerveznek. A budapesti cég 70 fős, a külföldi irodáikkal együtt összesen 90-100 fővel működnek. Az interjúalany 6 éve került a céghez asszisztenséként, és egy idő után hirtelen került a mélyvízbe. Feladata olyan képzéseknek a szervezése, amelyek támogatják a cég üzleti céljait. Most az a célja, hogy a cégnél meghonosítsa a stratégiai HR szemléletet. A munkatársak multifunkcionális emberek, nagyon keresettek a piacon, ezért fontos, hogy a nagy szakmai tudással rendelkezőket a cég meg tudja tartani. A képzések szervezése mellett az ő feladata a motivációs rendszer kialakítása, események szervezése, és a csapatépítés. "Amikor egy adott kollégát fölveszünk, akkor az ő bérkonstrukciójának, és jövőképének az egyik fontos elemét alkotja a képzés. Ez azt jelenti, hogy minden kollégánál attól függően, hogy milyen pozícióról van szó, meghatározunk képzési keretet, amit le lehet hívni. 50-150 ezer forint közötti összeget egy két éves intervallumban. Az elvégzett képzések, például a legújabb fejlesztői szoftverek megismerését szolgáló képzés, vagy a hozzá kapcsolódó költséges vizsga letétele révén nő a munkatársak piaci értéke. "Nagy hagyománya van annak, hogy egy újonnan jövőt, egy friss husit, ha beültetünk a szervezetbe, akkor ő kap maga mellé egy senior kollégát. Aki, odafigyel az ő szakmai előmenetelére, figyel a projekten belüli teljesítményére, a szakmai tudásának bővítésére, segít neki, átnézi a feladatait, tehát igazából ez egy plusz, amit a szenior emberek munkakörébe, mint egy fontos elemet beépítünk, hogy részt vesz a fiatal generációnak a felzárkóztatásában. Fontos dolog, hogy ki az, akitől az ember a szakmát megtanulja." A fiatal munkatársak "saját felbuzdulásból", munkaidőn túl belső képzéseket szerveznek saját maguknak a legújabb programozó-nyelvek használatáról. Általában jellemző, hogy az informatikusok " kigyúrják magukat" egy-egy szűkebb szakmai területen, autodidakta módon, és tartanak a többieknek bemutatót, segítenek megérteni az új elemeket. Vesznek egy minta web-oldalt, az új programban leprogramozzák, és közben együtt megtanulják. „A cég egyik legerősebb pillére az, hogy a kollégák egymástól szakmailag nagyon sokat tanulnak, sőt egymást tudatosan segítik fejlődni." A cégen belül működnek olyan munkaformák, amelyek szintén a folyamatos tanulás terepét jelenti, például a rendszeres fejlesztői értekezletek. Egyes munkatársak beszámolnak az elvégzett munkáról, elemzik a buktatókat és a megszületett megoldásokat, illetve a jelen lévők megoldási javaslatokat fogalmaznak meg. Nincs elvárás a végzettséget illetően, elsősorban a teljesítmény számít, volt olyan munkatárs, akinek érettségije sem volt (Ennek egyetlen hátránya, hogy a közbeszerzések alkalmával támasztott képzettségi követelményeknek olykor nehéz megfelelni.) Valaki korábbi munkái alapján meg tudják ítélni a képességeit. Ez azonban nem minden területre érvényes. "Akik ügyfelekkel közvetlen kommunikálnak, vagy médiatervező, náluk inkább számít a végzettség, mert ott jobban kell, tehát ezekben a szakmákban azért érződik, mert kell a nyelvtudás, kell egyfajta határozott fellépés, kell egyfajta intelligencia stb., de ott is van olyan, akinek nincsen diplomája." Az interjúalany maga is beszélgetések, közös értékelések hallgatása alapján "szívta fel" azokat az ismereteket, amik például a jelentkezők kiválasztásához szükségesek. "Egy idő után már akkor is van hozzá az embernek szeme, ha ő maga nem tud programozni." A munkatársak ötleteket is hoznak más cégektől, tudatosan ki is faggatja őket ezekről. Egy ilyen ötlet alapján született saját megoldásuk a "cég-nagyi", aki "ha nincs időd elmenni a postára, cipészhez, táskáshoz, koncertjegyet megvenni, vagy bármi akkor ő, mint egy ilyen

20

szerviz ezt így biztosítja, tehát nem kell elmenni a postán sorba állni, mert a cégnagyi sorban áll helyettem. Ő az egyik kolléga nagynénje amúgy, hetente jön, megoldja a kollégák ügyes bajos dolgait, neki is jó kereset kiegészítés. Ez egyfajta speciális céges juttatás. A piac pörög, a munkatársak 120%-on terheltek, pár év alatt ki lehet égni. Multifunkciós embereket képeznek, akik képesek egy új trend miatt is váltani, elvárás, hogy mindenki folyamatosan tanuljon. Emellett a feladatok váltogatása változatosságot jelent, ami növeli az elégedettséget, és a kiégés ellen hat. A cégek között a versenyből adódóan lényegében nem cél a tudáscsere megszervezése. "Az egyik srác elhívja a 3D-s haverját, aki mondjuk, tud 3D-zni és akkor ő tanítja a többieket, kvázi ingyen és bérmentve." A tanulékonyság alapkövetelmény, az éves értékelések során a szakmai fejlődőképesség alapvető értékelési szempont. Úgynevezett 360 fokos értékelést alkalmaznak, „a kolléga önmagát, a vezetője őt, és a vele együtt dolgozók is értékelik őt írásban”. A közelmúltban felvásárolta a céget egy amerikai tulajdonú média multi, ennek egyik következménye, hogy sok munkatárs kapott lehetőséget, hogy külföldre menjen, ott egy projektben dolgozzon, de ez egyben szintén tanulási alkalom, és nagyon ösztönző a benne résztvevőkre. Visznek és hoznak is új tudást. Folyamatosan járnak nemzetközi konferenciákra (ez is a motivációs eszközök közé tartozik), ahol jelentős szakmai hatások érik a munkatársakat, akik hazatérve átadják a megszerzett ismereteket, gondolatokat. A tudás sok esetben nem kézzel fogható ismeret, hanem kreativitás, amit például egy média kampányban kell bevetni. Ebben fontosak az új impulzusok. 6 Angol nyelvi tanuló kör – A svéd modell árnyékában Az eset egy másik kultúrában született tanulástámogatási forma meghonosításának kísérletével kapcsolatos. Azért is jellemző példa, mert sok hasonló törekvés van ma Magyarországon, projektek keretében, olykor meglehetősen elszigetelten kísérlet történik másutt megszületett megoldások hazai adaptálására, és a felmerülő problémák, dilemmák hasonlóak. A svéd népoktatás egyik általánosan elterjedt formája a tanulóköri mozgalom, amelynek célja nem csupán valamilyen ismeret átadása, hanem a társadalmi tapasztalat kommunikációja és a társadalmi tudatosság fejlesztése. Az interjúalany népművelő illetve tanár végzettségű, de évtizedek óta szabadúszó könyvterjesztőként dolgozik. Korábban bekapcsolódott a népfőiskolai mozgalomba, és annak révén egy lakóhelyi klub működésébe, onnan vált ki az az angol nyelvtanulással foglalkozó tanulókör, amelyben már hét éve részt vesz. Két lelkes aktivista javaslatára "lett Budapestnek is népfőiskolája, amely lényegében ehhez hasonló tanulókörökből áll." Tevékenységüknek Aquarius népfőiskola6 néven intézményesült háttere van, a nyilvánosság előtt megjelenő információk között is szerepel, hogy céljuk a svéd népfőiskola szellemiségének terjesztése. Az interjúalany többször hangsúlyozta, hogy ő nem vezetője az adott tanulókörnek, a tényleges történetből azonban mégis az derült ki, hogy jelentős mértékben ő teremti meg a kör működésének folytonosságát, ő visz be módszertani kultúrát a közös nyelvtanulásba, ahogy fogalmazott: "A módszertani kultúra az kvázi én vagyok, mert arra rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább.". Ő ismeri mélyebben azt a svéd modellt, amelynek követését elengedhetetlennek tartja. Kifejtette, hogy a svéd modell jelentősége abban van, hogy azt a svéd elit formálta ilyenné, és a célja nem is annyira az ismeretek terjesztése, mint inkább a demokratikus együttműködési kultúra alapjainak lerakása volt. Államilag finanszírozzák, és jelentős költségvetési keretből fizetik a szervezőket, illetve a marketinget, amivel tömegek 6

http://szoszov.hu/tagszervezetek/aquarius-nepfoiskola-es-szocialis-szovetkezet

21

számára ismertté és vonzóvá teszik a bekapcsolódást. Az interjúalany makacsul visszatért néhány témához, például ahhoz, hogy a hazai felnőttképzés nem a szabadművelődés szervezésének útját követi, a tömegesen képzett andragógusok nem is ismerik a svéd és dán megoldásokat, ráadásul a hazai felnőttképző szakma hagyta, hogy a szakképzés dominanciája háttérbe szorítsa a szabad művelődés irányát, és elvigye a források zömét. A tanulókör valójában négy egymáshoz kapcsolódó csoportot jelent, összesen mintegy 30 ember részvételével. Átlagosan hetente két alkalommal jönnek össze, változó, hogy milyen összetételben. Kiscsoportokra oszlanak, 4-5 fős asztalokat alakítanak, hogy mindenkinek lehetősége legyen a beszédre. Nyelvi fejlesztő játékokat játszanak (amiket valaki előkészít, módszertani anyagokat visz hozzá), korábban slágereket fordítottak, a legutóbbi alkalommal magyarról angolra fordítás volt a feladvány, amit közösen végeztek, és mivel a kézikönyvek nem minden alkalommal közlik a helyes megoldást, a kör parázs viták színhelye, ahol hosszan érvelnek egyes nyelvi megoldások mellett vagy ellen. Olykor profi nyelvtanárok is megjelennek, de állítása szerint csak azért akarnak bekapcsolódni, hogy onnan magántanítványokat "csábítsanak el". Problémának látja, hogy egyes tagok nagyobb nyelvismeretük alapján magukhoz ragadják a szót, "ledominálják a többieket". Ez persze sokaknak megfelel, mert megszokott passzív tanulási mintákat mozgósít. "Többnyire úgy gondolja, hogy odaülök, mint a nagypapa mellé egy családi modellben és akkor ellesem tőle a tudást. Ez egy tanulási stratégia, amit sokan leélnek, és akkor azt úgy gondolják, hogy én csak itt meghúzom magam és nézelődök és rám ragad... Három évbe tellett, hogy az emberek zokszó nélkül megszokták, hogy nem ülünk egymás mellé, mint a galambok, hanem szépen négyes csoportot alkotunk, mert akkor az egy főre jutó beszédidő megnő." AZ interjúalany hangsúlyozta, hogy masszív tapasztalata a tanulási kultúra és a demokratikus együttműködés nagyon alacsony szintje. Több helyszínen is voltak, magánlakáson gyülekeztek, egyházi intézményben kaptak helyet, majd egy galériában, ahonnan azonban az ottani üzleties irányú koncepcióváltás miatt el kellett jönniük, jelenleg a kerület egyik művelődési házában jönnek össze. A közös tanuláson kívül projektekben vesznek részt, élénk információ és tapasztalatcsere van az odajárók között, és többször voltak együtt külföldön, illetve egyik tagjukat "elküldték" dán ösztöndíjjal alaposabban megismerni az ottani működést, azzal a megbízással, hogy "belülről írja meg", amit ott tapasztal, megél. Érdekes mellékszál volt a beszélgetés során, hogy kiderült, társadalmi jellemzők mentén is szerveződnek a tanuló csoportok. "Két munkástípusú tanulókörünk van és ez a korábbi meg, amiből kiváltunk, középosztálybeli, nyugdíjas, fiatal, menedzser összetételű volt." Bár a postásokból és nyomdászokból álló kör tagjai részt vehetnének a többi csoport összejövetelein is, inkább a saját ismeretségi körükből toborzódott tanulókörben maradnak. Bár a tanulókör fő célja nem a teljesítmény felmutatása, az eredeti formációból (a helyi klubból) való kiválásuk indokaként azt fogalmazta meg, hogy "ott megbillent az időráfordítás a társas életi funkció javára, és a tanulás kárára". Hogy a közös angol tanulás hatékonyságát felmérje, interjúalanyunk minden évben elmegy, és levizsgázik a Rigó utca próbavizsgáján, és az ott kapott pontszámot veti össze a megelőző évivel, ezzel a tanulókör tagjai számára is demonstrálva, hogy mennyire volt hatékony a megelőző évi tanulás. Folyamatosan szembesíti a hazai együttműködési készséget a követendőnek tekintett svéddel. Úgy gondolja, hogy a svéd szakirodalom fordításával és hazai terjesztésével lehetne bevinni a köztudatba ezeket a lehetőségeket, illetve módszertani kézikönyvet kellene adni azok kezébe, akik hasonló kezdeményezésekbe belevágnak.

22

7 A coach – a probléma megoldás mint támogatott fejlődés A ma divatosnak számító, és sokat emlegetett támogatási forma a coaching partneri viszonyon alapuló, az ügyfél szakmai és személyes továbblépését inspiráló folyamat. Támogatja az ügyfelet abban, hogy saját erőforrásait használva meglássa és kipróbálja kompetenciái fejlesztésének, döntései meghozatalának valamint életminősége javításának alternatív módjait. A coach szó eredetileg edzőt is jelent, egyelőre nincs pontos magyar fordítása. Interjúalanyunk – saját munkája kapcsán – ennek az új tanulástámogatási területnek a lényegét foglalta össze. A coach egy olyan személy, aki egy másikat támogat abban, hogy a számára fontos helyzetekben a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa, eredményesen kezelje konfliktusait, felszabadítsa belső erőforrásait, valamint elhárítsa a saját fejlődése útjában álló, külső-belső akadályokat. Nem véletlen tehát a párhuzam az edző szerepével, aki a sport területén műveli ugyanezt, és az angol coach szó éppen ezt jelenti. A coaching pedig magát a támogatási folyamatot jelöli, amely általában személyes találkozások sorozatából áll, ahol a támogatást kapó (a coachee) beszél megoldandó helyzeteiről, a coach pedig olyan irányított kérdezési, visszatükrözési, célkijelölési és még sok egyéb módszerrel vezeti abba az irányba a beszélgetést, hogy közösen eljussanak a coachee számára leginkább megfelelő megoldások kidolgozásához. Általában az üzleti világban, főként vezetők fejlesztésében alkalmazzák a coaching-folyamatot, de ismeretes a life coaching is, amelyet bárki igénybe vehet, bármilyen életterületével kapcsolatos probléma megoldásához. „Fontos különbség a terápiás támogatás és a coaching között, hogy a coachingban egészséges személyekkel dolgozunk, valamint a jelenre és a közeljövőre fókuszálunk, a problémák gyökerének feltárása helyett az előremutató megoldások kidolgozásán van a hangsúly.” Interjúalanyunk saját, az ügyfelei tanulási folyamatainak támogatásával kapcsolatos személyes törekvéseit úgy összegezte, hogy folyamatos visszajelzésekkel igyekszik kialakítani, illetve megerősíteni a kliens önreflexiós képességeit. A coach vezeti ügyfelét, aki maga jön rá a kérdésekre adott válaszai alapján saját céljaira. A coach abban különbözik egy tanártól, trénertől, hogy nem "tanít". Abban tér el a pszichoterapeutától, hogy nem a múltban gyökerező problémákra hívja fel a figyelmet, hanem a jelenre és a jövőre koncentrál. Olyan értékrendet képvisel, melyben a saját tettekkel kapcsolatos felelősségvállalásra összpontosít. "Inkább kísérés, mint vezetés." Az interjúalany vegyész, aki saját szavai szerint "ezzel igyekszik cáfolni a tévhitet, hogy coach csak pszichológus lehet". Az egyetemről kikerülve tanácsadóként, majd egy trénercégnél dolgozott, főként a kollégáitól lesve el a szakma alapfogásait. Coach-á válásának motivációja sajátosnak nevezhető: "Tulajdonképpen félek az emberektől, vagy féltem az emberektől nagyon, és az emberekkel való foglalkozásban találtam meg azt, hogy, hogyan tudom ezt a félelmet feldolgozni." Sokféle impulzus érte, neves külföldi coach-okat említett, akik még egy youtube-on elérhető rövid előadással is nagyon inspirálják, és hasznosítható meglátásokat kap tőlük. Ahogy a pszichológiában, vagy pszichoterápiában is vannak különböző irányzatok, ahhoz hasonlóan coaching-ban is vannak "Gestalt-os, terápiás, tranzakcióanalízises, vagy kognitív alapokon álló coachok, de átfedésekkel. Főként pszichológiai alapokon nyugszik, hogy a coach hogyan bánik az általa támogatott emberrel, milyen az a mód, ahogyan figyel, meghallgat, elfogad. A coaching egyre népszerűbb a vezetői feladatokat ellátók körében. Az interjúalany utalt konkrét példákra, amelyek során az ügyfeleivel elsőként abban kellett dűlőre jutnia, hogy elfogadják-e a tanulásnak, személyes fejlődésnek ezt a problémahelyzet megoldásával összekapcsolódó módját, amely másfajta, és olykor több munkát igényel a coach-ot igénybe vevőtől, mint a hagyományos ismeretátadás, tréning vagy a vállalati körben ár megismert

23

tanácsadás. Az interjúalany idézte a különbséget megvilágító szlogent: "Ha másokat akarsz izzasztani, akkor hívjál tanácsadót, ha magad akarsz izzadni, akkor hívjál coach-ot!" 8 Cserkészcsapat – a team irányítása Az interjúalany mérnök, egy budai cserkészcsapat vezetője, az 1990-es évektől, 20 éves korától vesz részt a cserkészetben. "Amit meg kell tanulni, azok a gyakorlati élet tudnivalói. Kimenni a természetbe, szállást, bunkert építeni, ez egybevág a fiatal fiúk természetes vágyaival. Olyan kézzel fogható ismeretekről van szó, hogy tudjanak menetrendet kezelni, kést megélezni, villanyt megszerelni. Emellett az illemszabályok elsajátítása és az ország megismerése, és ezeket szinte észrevétlenül tanulják meg. Fontos, hogy pedagógiai szempontból a vezetők amatőrök.” A fiatalok számára a vonzerőt nem az eszmék jelentik, hanem egy jó értelemben vett bandázás, az együttlét „a cimborákkal”. A cserkészcsapat informális civil szerveződés, a tevékenység azonban meghatározott pedagógiai elvekre épül, amelyeket követni kell." Becslése szerint jelenleg hozzávetőleg 20 ezer résztvevője van a hazai cserkészetnek. A 20-25 évnyi cserkészkedés egyik jól azonosítható hatása a szervezőkészség, a csapatban való működés készségének erősödése. "Egy multi cégnél dolgozom, sokszor van csapatépítő tréningen akadályverseny, és mindig az a csapat nyer véletlenül, amiben én vagyok. Azért, mert kialakult egy olyan készségem, hogy irányítani kell 10-15 embert, és aki nem volt valamilyen közösségnek a tagja, az nem tudja, hogy, hogyan kell váratlan helyzetekben irányítani. Nekem erre biztos, hogy kialakult egy készségem. 10-20 év múlva pszichológusok ki fogják mutatni, hogy egyszerűen nem lehet munkahelyi team-eket összekovácsolni, hogy katasztrófa van a szociális intelligencia terén és az egyéb ilyen dolgokkal, mert a gyerekek nem tanulnak meg közösségben dolgozni, nem tanulnak meg csapatban dolgozni, csak individuálisan."

24

Ajánlott olvasnivalók Arapovics Mária (2011): A közösség tanulása. A civil társadalom szerepe az egész életre kiterjedő tanulásban. Az ELTE Az Élethosszig Tartó Művelődésért Alapítvány, Budapest. Benedek András, Csoma Gyula, Kálmán Anikó, Koltai Dénes, Lada László, Piróth Eszter, Sz. Tóth János, Vedovatti Anildó (2008): Tanulás életen át (TéT) Magyarországon. Tempus Közalapítvány, Budapest. Grundtvig sikertörténetek – Európa lehetőségeket teremt, Európai Közösségek, 2008. http://www.nepfoiskola.hu/MNT_hu/downloads/dokumentumok/2008/sikertortenetek/grundtv ig.pdf Az

Educatio

folyóirat

Informális

tanulás

tematikus

száma

2008/2.

http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=70 Kompetencia, tanulási eredmények, képesítési keretrendszerek. Támpontok az uniós képzési politika új fogalmainak és törekvéseinek megértéséhez a nemzetközi szakirodalom alapján, Tempus Közalapítvány, Budapest, 2009 Múzeumandragógiai oldal: http://www.hermuz.hu/muzeumandragogia/news.php Óhidy Andrea (2006): Lifelong learning – az oktatáspolitikai koncepciótól a pedagógiai paradigmáig.

Új

pedagógiai

szemle

57.

évf.

11.

sz.

2006.

november

http://epa.oszk.hu/00000/00035/00108/2006-11-3l-Ohidy-Lifelong.html Önkéntes Központ Alapítvány weboldal: http://www.oka.hu Szigeti Tóth János (Szerk.)(2009): A tanulás sokfélesége. Kutatás a felnőttkori tanulás indítékairól és akadályairól. Záró tanulmány, Magyar Népfőiskolai Társaság. Tót Éva – Borbély-Pecze Tibor Bors – Szegedi Eszter (2012): Az egész életen át tartó tanulás eszközrendszere. Tempus Közalapítvány, Budapest. Tót

Éva

(2007)

A

munkavégzéshez

kapcsolódó

informális

tanulás.

Múzeumi

tanulás.

Kutatás Közben No273. Felsőoktatási Kutatóintézet, Budapest. Vásárhelyi Magyar

Tamás–Kárpáti

Andrea

Természettudományi

(Szerk.):

Múzeum

(2011)

–Typotex

Kiadó,

Budapest,.

Lényegében azonos tartalmú anyaga az internetről (az ADAM projekt adatbázisból) letölthető formában:

A

múzeumi

tanulás

kézikönyve

Továbbképző

tanfolyami

jegyzet

http://www.adam-europe.eu/prj/5509/prj/MuseumLearning.pdf

25

Függelék 4. ábra A 25–64 (2001–2011)

éves

népességből

oktatásban,

képzésben

részt

vevők

aránya,

%

5 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5

20 11

20 10

20 09

20 07 b 20 08 b

20 07 a 20 06 b

20 05 20 06 a

20 04

20 03

20 02

20 01

0

Megjegyzés a) A szünidejüket töltő diákok oktatásban részt nem b) A szünidejüket töltő diákok oktatásban résztvevőknek számítanak. Forrás: http://www.ksh.hu/thm/1/indi1_3_2.html

vevőknek

számítanak.

5. ábra Interaktív ábra a Super modellről

Forrás: http://www.careers.govt.nz/educators-practitioners/career-practice/career-theory-models/supers-theory/

3. táblázat

Egész életen át tartó tanulás (2001–2011) trend

A 25–64 éves népességből oktatásban, képzésben részt vevők aránya, %

2001 2,7

2002 2,9

2003 4,6

2004 4,4

2005 3,9

2006a 3,8

2007a 3,6

2006b 4,0

2007b 3,9

2008b 3,4

2009 3,1

2010 3,1

2011 3,1

26

Forrás: http://www.ksh.hu/thm/1/indi1_3_2.html

4. táblázat A 15–74 éves népesség kulturális és szabadidős tevékenységeinek gyakorisága az év egy átlagos napján, % Tevékenység

Előfordulás % 97,5 50,7 2,3 1,4 1,0

Szabadon végzett tevékenységek együtt Társas szabadidőtöltés Vallásgyakorlás Mozilátogatás Egyéb kulturális intézmény (színház, kiállítás stb) látogatása Sportrendezvények látogatása (nézőként) Olvasás Rádió hallgatása (főtevékenységként) Tévénézés, videózás Séta, sport, testedzés Hobbik Egyéb szabadidő

0,5 33,3 6,4 87,5 15,0 15,8 6,9

Forrás: A KSH 1999/2000. évi "Életmód – időmérleg" vizsgálata.

5. táblázat Közvetlen önkéntes munkát végzők a legjellemzőbbnek vélt önkéntes tevékenység jellege és aszerint, hogy kiknek a javára végezték ezt a tevékenységet Rokonnak Megnevezés

Barátnak

Ismerősnek

Munka-társnak

Egyéb mélynek

sze- Összesen

segített legjellemzőbb közvetlen önkéntes munkájával* előfordulás

Összesen

Legjellemzőbb tevékenységként jelölte

1 678 967

Háziés házkörüli munka 1 088 406 Ügyintézés, vásárlás 212 383 Gyermekfelügyelet, gyermekgondozás 271 174 Betegápolás, idősgondozás 57 917 Fogyatékkal élők, egészségkárosultak segítése 5 685 Egyéb rászorulók (árvíz) segítése 6 657 Vallással kapcsolatos, illetve egyházi szervezetnél végzett tevékenység 3 819 Környezetvédelmi, állatvédelmi tevékenység 3 832 Településés gazdaságfejlesztés 1 388 Közbiztonság, közrend védelme 3 174 Katasztrófa-elhárítási, mentési munka 3 190 Oktatási, képzési, tudományos tevékenység 2 901 Rendezvényszervezés, rendezvényen segítségnyújtás 1 499 Sport-, szabadidős tevékenység 2 096 Politikai tevékenység 86

fő 670 538

529 337

140 578

218 954

3 238 374

2 073 741

439 598

293 235

83 334

43 926

1 948 499

1 208 071

94 893

113 305

20 068

18 053

458 702

270 777

54 943

31 267

3 465

11 841

372 690

312 883

7 864

16 095

1 768

8 649

92 293

6 400

6 323

757

7 234

26 399

14 447

7 381

9 777

3 387

14 437

41 639

17 742

5 061

7 129

1 520

17 427

34 956

20 843

4 482

6 536

2 424

20 546

37 820

26 149

1 150

1 151

631

1 637

5 957

2 336

3 181

3 538

2 097

4 623

16 613

5 922

2 871

3 432

1 521

7 096

18 110

9 122

8 939

7 025

5 372

9 751

33 988

18 514

5 257

5 473

2 691

10 856

25 776

15 912

9 670

8 750

2 870

12 240

35 626

20 999

257

834

580

1 757

1 288

74 518

27

Jogvédelem, érdekképviselet, egyéb jogsegély Rendezvényszervezés, rendezvényen segítségnyújtás Adminisztratív munka, honlap-adminisztráció, tagtoborzás Egyéb

3 649

2 370

3 539

1 039

1 792

12 389

5 055

2 240

8 086

6 341

5 027

16 860

38 554

25 240

2 953

2 136

1 559

868

1 363

8 879

4 565

5 918

5 999

4 028

1 739

10 043

27 727

19 358

* A megkérdezett legjellemzőbbnek ítélt közvetlen munkájával több személynek is segíthetett. Forrás: KSH, Önkéntes munka Magyarországon (A Munkaerő-felmérés, 2011. III. negyedévi kiegészítő felvétele), 2012. december7

http://www.onkentes.hu/hirek/megjelent-oenkentes-munka-magyarorszagon 6. ábra Az önkéntes munkát végző népesség a végzett munka jellege (formális, informális) szerint

Forrás: Forrás: KSH, Önkéntes munka Magyarországon (A Munkaerő-felmérés, 2011. III. negyedévi kiegészítő felvétele), 2012. december

7

Az adatfelvétel során az önkéntes munka értelmezése a következő volt. "A felvétel során azokat a magánháztartásokban élő személyeket tekintettük önkénteseknek (önkéntes munkát végzőknek, önkéntes segítőknek), akik (1) közvetlenül, vagy valamilyen szervezeten keresztül, (2) önszántukból, ingyen, ellenszolgáltatás, fizetség nélkül, (3) háztartásukon kívül élő személyek javára, vagy a társadalom (csoport, tágabb közösség, állatok vagy a környezet stb.) hasznára végeztek valamilyen munkát, tevékenységet a kikérdezést megelőző 12 hónap során. (A három feltételnek együttesen kellett érvényesülni.) A háztartáson kívül élő szülő, gyermek, rokon javára végzett munka is önkéntes segítségnek számított."

28

6. táblázat A képzésbe beiratkozottak száma - 2012. évi adatszolgáltatások alapján A képzés jellege szerint

Állam által elismert OKJ szakképesítést adó Általános felnőttképzés Bemeneti kompetenciára felkészítő Elhelyezkedést, vállalkozást segítő képzés Hatósági jellegű (közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazat) képesítésre felkészítő képzés Hátrányos helyzetűek felzárkóztató képzése Informatikai képzések Megváltozott munkaképességűek rehabilitációs képzése Munkakörhöz, foglalkozáshoz szükséges nem OKJ szakképesítést adó Nyelvi képzés Szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés Szakmai továbbképző Összesen

Férfi 74500 26216 182 3442

Nő 42005 36970 263 3613

Összesen 116505 63186 445 7055

40166

10825

50991

1203 14734

1711 12222

2914 26956

198

255

453

33658

19984

53642

33092 1602 90754 390196

37357 2170 137990 305365

70449 3772 228744 554663

Forrás: OSAP adatbázis, https://statisztika.nive.hu/ A lekérdezés ideje, 2013. május 7.

7. ábra A formális és informális tanulási környezetben töltött idő aránya az életúton

Forrás: LIFE Center: Stevens, R. Bransford, J. & Stevens, A., 2005 felhasználásával http://life-slc.org

29