AZ ÉGHAJLATVÉDELMI TÖRVÉNY TERVEZETÉNEK STRATÉGIAI KÖRNYEZETI VIZSGÁLATA. Vezetıi összefoglaló

Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.

AZ ÉGHAJLATVÉDELMI TÖRVÉNY TERVEZETÉNEK STRATÉGIAI KÖRNYEZETI VIZSGÁLATA Vezetıi összefoglaló A munka célja a tervezett éghajlatvédelmi törvény és a keretében kialakított, a fosszilis erıforrások felhasználási jogának (továbbiakban kvótarendszer) szabályozására szánt rendszer Stratégiai Környezeti Vizsgálatának elvégzése (SKV). A Stratégiai Környezeti Vizsgálati kötelezettséget, és annak tartalmát az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról 2/2005. (I. 11.) Korm. Rendelet szabályozza, viszont miután a célunk nem egy hivatalos eljárás lebonyolítása, hanem a szabályozás bevezetésének környezeti és társadalmi - gazdasági következményeinek, akadályainak, illeszkedésének vizsgálata jelentısen eltérünk az elıírásoktól. A fı cél esetünkben a tervezés segítése, javítása volt. A tervezett kvótarendszer az SKV szempontjából egy nagyon speciális szabályozást jelent, ahol a specialitást nem a tervezett jogszabály formai kérdései, hanem annak tartalma jelenti: • A rendszer teljesen új és a gazdaság és társadalom szinte egészét érintı szabályozási eszközt jelent, amely a jelenlegi, növekedésre épülı piacgazdasági rendszer paradigmáinak meghaladását is jelenti, fıleg azzal, hogy egy piaci termék fogyasztását központi, állami döntéssel korlátozni kívánja, és azzal, hogy az ezt szolgáló kvótát a meglévı pénzügyi rendszertıl független csereeszközként kívánja kezelni. • A kvótarendszer bevezetéséhez hasonló horderejő és tartalmú változás nagyon ritkán érint egy társadalmat így a tapasztalatoknak is híján vagyunk, ami azzal jár, hogy az elırejelzések meglehetıs bizonytalansággal tehetık csak meg. • Az, hogy a kvótarendszer még a kidolgozottság meglehetısen kezdeti fázisában van részben elıny, részben hátrány az SKV szempontjából. Elıny, mert ebben a fázisban még jól alakítható a szabályozás és hátrány, mert nem léteznek az értékelést segítı megalapozó vizsgálatok, elemzések, azaz maga az SKV is inkább ilyennek tekinthetı. Az elkészített tanulmány ennek megfelelıen nagyszámú javaslatot tartalmaz, amelyek meghaladják jelen összefoglaló keretét. A Stratégiai Környezeti Vizsgálatok során mindig alkalmazunk egy olyan általános fenntarthatósági kritériumrendszert, amely egyfajta tervezési követelményként alkalmazható. A fenntarthatósági értékrendre alapuló elemzés alapján elmondható, hogy a tervezett törvényi szabályozás és célrendszer mindenben megfelel, a felállított kritérium rendszernek, csak jelentéktelen súrlódásokra lehet számítani. Elméleti megalapozás A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy egy adott erıforrás esetében sem a felhasználás hatékonyságának növelése, sem a helyettesítı megoldások megtalálása nem jár felhasználás csökkenéssel, ha a kereslet az erıforrás által nyújtott „szolgáltatás” iránt folyamatosan nı. A konkrét esetben ez azt jelenti, hogy hiába növeljük a fosszilis tüzelıanyagok felhasználásának hatékonyságát, és hiába jelentek meg – és a jövıben talán még jobb – helyettesítı energiaforrások, amíg az energiaigény nı addig nıni fog a fosszilis tüzelıanyagok felhasználása is, valószínősíthetıen egészen a teljes felhasználásukig. Ezzel két tanulságot vonhatunk le az értékrendünk és a tervezett rendszer szempontjából. Egyrészt az a feltételezés igaz, hogy az összkörnyezeti hatás a jelenlegi pályán nagyobb lesz, mint a rendszer bevezetése esetében. Másrészt az is kiderült, hogy a célok a jelenlegi rendszer keretei között egyszerően nemhogy nem elérhetık, de esély sincs a jó irányú elmozdulásra. Az entrópia törvények vizsgálata alapján a tervezett szabályozás szempontjából a következı tanulságokat lehet levonni. Csökkenteni kell a földi eredető szabad energiaforrások használatát, részben mert a helyettesítésük még nem megoldott, másrészt mert valószínősíthetıen nem minden

1


tevékenységben helyettesíthetık. Itt megerısödik, az elızıekbıl is következı elv, a felhasználás mennyiségét kell csökkenteni, nincs más lehetıség a helyzet javítására. A jelenlegi körülmények között az olyan típusú környezetvédelmi ipar, mint a hulladékgazdálkodásé, amely drága és gép és energiaigényes folyamatokat és rendszereket alkalmaz, globálisan legalább olyan káros, ha nem károsabb, mint az a rendszer, amin javítani kíván. Tehát fel kellett tennünk a vizsgálat során olyan kérdéseket, hogy Mennyi energiát igényel annak a célnak a teljesítése, hogy mi folyamatosan kevesebb energiát kívánunk fogyasztani? Ahhoz, hogy bármilyen elırelépést el tudjunk érni, nem alkalmazkodhatunk állandóan a jelenlegi, beépítetten növekedési kényszeres gazdasági rendszerhez, mert ebben a térben nincs valós megoldása a problémának. A növekedési kényszer már szinte beteges velejárója a mőködı gazdasági rendszernek, erre elegendı két példát mondani, az amerikai népesség kórosan túlsúlyos állapota analógiásan tökéletesen kifejezi a társadalom és gazdaság mindent felfaló, túlfogyasztó mőködését. Nem véletlen, hogy korunk jellemzı betegsége a rák, hiszen világunk ennek a betegségnek a tüneteit mutatja, a mindent elfogyasztó, az önzést a gazdaság hajtóerejének tekintı, az egyéni önmegvalósítást minden elé helyezı szemlélet elfogadásával. Gazdaság helyzete A hazai gazdaság súlyosan válságos gazdasági és társadalmi helyzethez, és a problémakezelés ismételten hibás lépéseihez a gazdaságot és társadalmat körülvevı, és sajnos a mindenkori hatalomhoz közelálló szakembergárda által képviselt hibás feltételezések sora is vezetett: Eddig feltételezték, vagy legalább is azt hirdették, hogy a gazdaság alapvetı jellemzıje a korrekt, piaci alapú gazdasági verseny, amelynek jórészt csak pozitívumai vannak. Ezzel a feltételezéssel többek között az a baj, hogy gazdaság egy sor alapvetı szektorába nincs igazi verseny, sıt egy-két meghatározó szektorban semmilyen verseny sincs. Éppen a globalizálódott világgazdaság az, ami az egész emberi történelemben a legsúlyosabb sérelmet ütötte a piacgazdaság rendszerén. A fı oka ennek a világpiacon kialakult egyenlıtlen csere, ami az erıforrás-tulajdonosok között létre jött. Az egyenlıtlenség az eltérı mobilitási lehetıségekbıl következik. Minél mozgékonyabb egy erıforrás, annál inkább képes a helyi monopolhelyzetét érvényesíteni, vagyis hátrányos és függı helyzetbe hozni a helyi partnereit. A változások egy tudás alapú társadalom felé mutatnak. Kérdés, hogy a tömegkultúra egyre alábbszálló színvonala, az értelmiséggel szemben mutatott egyre alacsonyabb intelligenciát igénylı vagy csak a kötelezıen mások által megírt sémákban való gondolkodást preferáló munkaerı piaci igények miféle tudás alapú társadalmat eredményezhetnek. A természet és az ember alapvetıen erıforrásként kezelendı. Ez annak az alapvetı ellentmondásnak az eredménye, hogy a gazdaság van az emberért vagy az ember a gazdaságért. Az ellentmondásnak van egy másik olvasata is, miszerint nem mindegy, hogy az életünk során mi uraljuk-e a pénzt vagy a pénz uralja-e az életünket. A viszonyok megfordulása sem fenntarthatóságot, sem fejlıdést nem eredményezhet. A jelenlegi értékrendben a jó gazdaság érdekében az ember és a környezet eszközzé vált. A piaci mindenhatóság paradigmája magával, hozta a versenyképesség növelésének mindenáron való célját. A verseny nálunk érvényesülı formája, mint olyan, eddigi formájában mind az emberi egészség, mind a társadalmi kohézió szempontjából kedvezıtlen, romboló hatású volt. A fenntarthatóság egy alapvetıen nem fenntartható paradigmával rendelkezı rendszerbe reformszerően kívülrıl bevezethetı. Ennek az is a következménye, hogy belsı fenntarthatósági elvek híján a világgazdaság, vagy egy ország gazdasága nem tud fenntarthatóvá válni, viszont minél jobban közelítünk a világgazdaság szintjétıl a helyi szint felé, a fenntartható fejlıdés fogalma annál inkább válik kezelhetıvé. Az eddig leírtakból két következtetést le kell vonnunk. Egyrészt, félre kellene tenni a felsorolt hibás feltételezéseket, másrést szakítani kellene az eddigi megoldásokkal, mert azok mindig újabb és újabb

2


válságba sodorták a gazdaságot és a társadalmat. Lehetetlen állapot az, hogy ha a lakosság egy kicsit jobban él az elızı idıszakhoz képest, azonnal megszorításokra van szükség egy olyan országban, ahol a reálbérek 1989 óta nem nıttek évente 1 %-kal. Tehát a legfontosabb tanulság, hogy új, a realitásokra épülı megoldásokat kell keresni a gazdaság fellendítésére. Milyen megoldásra lenne szükség: A tervezett rendszer ne járjon újabb hitelfelvételekkel, ne külföldi tıke bevonására épüljön,

ne járjon a lakosság terheinek növekedésével, ne növelje a területi és szociális, és jövedelem különbségeket,

hosszabb távon is mőködjön.

Értékelés A rendszer a forrásokat maga termeti. Ennek megfelelıen a jelenlegi tıkehiányos, eladósodott helyzetben mentıövet is jelenthet a lebénult gazdaságnak. A rendszer logikájában a fejlesztési igényeket, és kvótáért megszerezhetı javakat minél inkább felhasználási helyhez közelebbrıl származó termékekkel kívánja biztosítani. A külföldi tıke természetesen nincs kizárva a rendszerbıl, de bizonyos követelményeknek meg kell felelnie, és az eddigi gyakorlattal szemben legalább nem élvez elınyöket a hazaival szemben. Az új rendszer jár ugyan tehernövekedéssel, de megteremti annak forrását is, sıt értelmes alkalmazkodás mellett az érintettek jobb helyzetbe kerülhetnek a jelenleginél. A kvótarendszer a legszegényebb rétegek számára többletforrást jelenthet, aminek a kedvezı irányba való felhasználási kényszerét a szabályozás biztosíthatja. Az alkalmazkodáshoz szükséges fejlesztéseknél a forrás nem az érintettek jövedelme, hanem a jövıbeni energiamegtakarítás. A rendszernek inkább az elindítása a problémás, megfelelı szabályozás mellett a folyamatos mőködtetés már könnyebb feladat, fıleg azután miután a résztvevık megtanulták a játékszabályokat.

Tehát a fentiekbıl az következik, hogy a tervezett rendszer a törekvéseink szempontjából, megfelelı alkalmazás mellett kedvezı lehet. Ennek azonban nagyon komoly feltételei vannak, amelyek egy része még kívül is esik a bevezetésre kerülı szabályozás hatókörén. Ezek a teljesség igénye nélkül: Megfelelı források teremtése a hazai kis és középvállalkozások számára kifejezetten a rendszer igényeinek kielégítésére. A kapcsolódó kutatás-fejlesztési, innovációs rendszerek megfelelı hatékonyságú mőködtetése. Olyan apparátus kialakítása az alapkezelés keretében, amely segíti a lakosságot az alkalmazkodás, a fejlesztési lehetıségek kihasználása, egyáltalán a lehetıségeinek megismerése tekintetében. Ehhez olyan hálózat kialakítására van szükség, amely bárki számára és bármilyen településen elérhetı. Alternatívák értékelése A tanulmányban vizsgált alternatívák valamilyen formában jórészt már mőködnek, így ebbıl a tapasztalatok alapján is értékelhetıek. A legösszetettebb rendszer egyszerre alkalmaz ökoadó és kedvezmény típusú megoldásokat, és kibocsátási kvótákat. Az még javaslattevık számára is világos általában, hogy a rendszer, nem hoz elégséges eredményt, már ami a kibocsátásokat illeti, de pláne nem a gazdaság egészének mőködése tekintetében. Az eredmény nem sok elégedettségre adnak okot: • A szennyezések, és a környezet pusztítás áttevıdött a fejlıdı országokba, részben a szénszivárgás jelenségével, részben a bioüzemanyag-termelés felfutásával, ami csupán az esıerdık kipusztításával jár. Ez utóbbi hatásáról a helyi élelmiszerárakra már ne is beszéljünk. • A rendszer általában képtelen alkalmazkodni a társadalmi és jövedelembeli különbségek, okozta helyzetekhez. A legjobb megoldások még támogatások mellett is drágák, a legszegényebb rétegek nem ismerik a támogatási lehetıségeket, a tıkehiányos hazai kis és középvállalkozások nem

3


•

képesek az új helyzetekhez való alkalmazkodásra, egy olyan állapotban, ahol a tönkremenetelük egyik oka, a kifizetetlen számláinkra vonatkozó ÁFA befizetési kötelezettség. Gyakran érzékelhetı, hogy a ráfordításokat igénylı környezetvédelmi, higiéniai, munkavédelmi elıírások mögött a nagy cégek versenyérdekei húzódnak. Nem állítjuk, hogy nem lehetne igazságosan bevezetni ezeket az új adókat és támogatásokat, de a jelenlegi közegben erre kicsi a valószínőség. A rossz gazdasági keret eltorzítaná a rendszert. Ilyen szempontból elınyösebb a vizsgált kvóta rendszer részbeni függetlensége. Az energia fogyasztás csökkenése helyett, a termelés struktúrája kedvezıbb lehetne ugyan a CO2 kibocsátás szempontjából, de ez gyakran csak egy más típusú környezeti problémarendszerre való átállást jelentené. (Pl: Szén, gáz és olaj helyett atom, víz, és biomassza).

A lényeg az, hogy az értékelt alternatívák alkalmazható megoldásokat jelentenek, de önmagukban nem képesek a probléma kezelésére. A rendszer indokoltsága, mőködıképessége, teherviselı képesség Az EU az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében elkészítette az ún. „EU klíma-energia” csomagot, amely a jelenleginél szigorúbb output oldali szabályozást tartalmaz (ÜHG kibocsátás csökkentés arányának növelése és kiterjesztése további szektorokra pl. lakosság), illetve az input oldalra ösztönzı jellegő eszközöket (energiahatékonysági cselekvési terv, megújuló stratégia) határozott meg EU és tagállami szinten. A klíma-energia csomagban meghatározott kötelezettségek idıtávja lényegesen kisebb (2020), mint a vizsgálat tárgyát képezı fosszilis energiahordozó felhasználás csökkentési célkitőzés (2050), de az utóbbira már egyes tagállamok hoztak nemzeti szabályozást (pl. Skócia). Az EU javaslat fıbb hiányossága, hogy a valódi struktúra-váltást biztosító energiahatékonysági, megújuló energia részarány növelést célzó javaslatok csupán „ösztönzı” eszközöket javasolnak (pl. támogatás), konkrét kötelezés nincs erre vonatkozóan, illetve az ún. szén-dioxid tárolás módszerével szintén „megengedı” kitételt tesz lehetıvé a fosszilis energiahordozók további használatára. Az elemzések azonban rámutattak arra, hogy ha a pozitív ösztönzık, mégsem lennének kellıen „ösztönzıek” (azaz a jelenlegi tendenciák folytatódnak továbbra is kisebb mértékő javulással), akkor az EU által meghatározott célokat sem tudjuk teljesíteni. Különösen problémás az ún. nem ETS szektor (elsısorban lakosság, közlekedés) kibocsátásának befolyásolása a jelenlegi eszközökkel, pedig ezen szektor mint a „fogyasztói magatartás” alakítója, alapvetıen meghatározza az ETS szektorban meghatározott jelentıs mértékő ÜHG kibocsátás csökkentést. A javasolt rendszer egyik fı „erénye”, hogy éppen a nem-ETS szektorban is egy „kvóta” jellegő szabályozással szavatolja az EU elıírások betarthatóságát. A hosszú távú törekvések pedig gyakorlatilag megegyeznek a nemzetközi és más tagállamok által elérendı (javasolt vagy már elfogadott célkitőzésekkel). A hosszú távú célok rövid távú ütemezésénél azonban folyamatosan mérlegelni kell a fogyasztási csoportok adott idıpillanatban rendelkezésre álló technikai potenciálját (amelyek a technikai fejlıdéstıl függıen változhatnak). A javasolt rendszer lényeges jellemzıje, hogy a kötelezésen túl (fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentése) nemcsak figyelembe veszi a megvalósíthatóságot és a társadalom, gazdaság teherviselı képességét, hanem olyan elemekkel egészül ki a rendszer, amelyek a szabályozás szerves részét képezik. Az egyik ilyen fontos eszköz az ún. visszatérülı alap, a másik a környezetbarát termékek és szolgáltatások piaca. Mindkét eszköz célja, hogy a karbon-pazarlóból a karbon-szegény struktúrába történı átmenetet minél „zökkenımentesebbé” tegye. Bár megvalósíthatóságukat tekintve bizonyos erıfeszítéseket (mőködési jellegő kiadások) követel az állam részérıl, ezen rendszerelemekbe történı „befektetés” nem csak energetikailag térül meg, hanem biztosítja a hazai vállalatok versenyképességének megırzését is a külföldi versenytársakkal szemben, így a munkahelyek megırzését is tudja a rendszer biztosítani. Néhány konkrét javaslat a kvótarendszer egyes elemeihez: a rendszer mőködésének feltétele a kvóta fix árazása, és kezelı szervnél történı kizárólagos átválthatósága (azaz ez a kvóta-rendszer nem hasonlít a jelenleg mőködı kvóta-kereskedelmi rendszerekhez és azokkal nem is ötvözhetı)

4


a fel nem használt kvóták „elköltését” kizárólag csak a környezetbarát termékek és szolgáltatások piacán szabad megengedni, hiszen ha a fosszilis energiahordozó használatnak (pl. kvótafelesleggel energiaszámlák kiegyenlítése) a kvóta piacon is „piacot teremtünk”, akkor épp az eredeti célunk sérül: azaz a karbon-szegény technológiáknak, termékeknek és szolgáltatásoknak újra versenytársa lesz a fosszilis energiahordozó használat. (Ezzel lényegében a hazai karbon-szegénnyé vált vállalatok versenyképessége romlik a külföldi karbon-pazarló vállalatokkal szemben.) a visszatérülı alap forrását (azaz a kihelyezhetı hitelállományt) az államnak célszerő biztosítania, jegybanki hitelfelvétellel és hitelpénz teremtéssel (amelynek kedvez a jelenleg alacsony kötelezı tartalékráta). A mőködési kiadások (adminisztráció, jegybanki alapkamat) bár jelentısek lehetnek elıteremthetık, egyrészt adminisztrációs bevételekbıl, pl. kvóta átváltási illeték, kvótahitel kezelési költség, az EU kvóta-kereskedelmi rendszerénél szigorúbb elıírások miatt az EU kvótakereskedelmi rendszerében keletkezı többletbevételekbıl, és nem utolsó sorban a gazdaságélénkítés révén befolyt adótöbblet befizetésbıl. Összességében tehát megállapítható, hogy az EU ETS miatt várhatóan bekövetkezı „szénszivárgás” (iparágak kitelepülése) a kvóta-rendszer esetében elkerülhetı, ha a kvótarendszer a megfelelı elemekkel kiegészítve (potenciálok figyelembe vétele, visszatérülı alap, környezetbarát termékek és szolgáltatások piaca) együtt kerül bevezetésre. Környezeti hatások A tanulmányban vizsgáltuk a 4 lehetséges helyettesítı lehetıség, a biomassza, szélerımővek, vízerımővek és a geotermális energiatermelés lehetıségeivel és hatásaival. A tanulság az volt, hogy ez négy megoldás környezeti problémákat is hordoz, közülük a szélenergia talán a legkevésbé. Az azonban elmondható, hogy az igazi megoldás napenergia a technikai potenciáljának növelésében rejlik. Általánosan elmondható, hogy megújuló energiaforrásokat hasznosító rendszerek felépítésekor fosszilis energiahordozókat használunk fel, égetünk el, minél több ilyenre van szükség, annál inkább hatékony megoldásnak kell ezt ellensúlyozni. Ha a pozitív környezeti hatások felöl vizsgáljuk a rendszer következményeit, azt a meglepı következtetést vonhatjuk le, hogy míg a CO2 csökkenés hatásai gyakorlatilag a társadalom számára érzékelhetetlenek lesznek, addig a többi környezeti hatás tekintetében jelentıs, és érzékelhetı pozitívumokkal számolhatunk. Javaslatok a teljesség igénye nélkül Csak erısen koncentrált, de éppen ezért egy nagyon erıs konszenzuson alapuló rendszerre van szükség a kvóta rendszer hatásos és hatékony mőködéséhez. Az elmúlt évek nagyon problémás pályázati rendszere helyett feltétlenül szükséges a normatív támogatás elvét alkalmazni, ahol is a beterjesztett kalkuláció (energetika, munkahelyteremtés, biztosított piac stb.) alapján egy politikamentes szakértıi bizottság határozata dönt a támogatásokról. A rendszernek tervezhetınek kell lennie, tehát aki megfelel az meg is kapja a szükséges támogatásokat. Ha a visszatérülı alap támogatná, a megújuló erıforrások helyi, közösségi használatát célzó fejlesztéseket az a szegénységben élı családok helyzetén is javíthatna. Kérdés mit tehetünk a beruházás igény szabályozására. Ennek megfelelı megoldása nagyon nehéz, valamilyen kombinációjára van szükség a támogathatóság mőszaki feltételeinek, felsı anyagi korlátjának, és önként vállalható sajáterı alkalmazásának. Az alternatív energiafajtákhoz szükséges eszközök gyártása nagyon alkalmas lehet a hazai kis és középvállalkozások megerısítésére, stabil és jelentıs vásárlóerejő piacot találhatnak e téren.

5


Amennyiben a klímatörvény által bevezetett rendszer elkezd mőködni, akkor mind az ETS, mind a nem ETS szektorban többlet megtakarítások jelentkeznek az EUA (2013-2020) kvóták területén. A fentiekbıl származó bevételek –az állami támogatások szabályait betartva – különféle fejlesztésre, esetleg egyéb, az induló új rendszerbıl adódó problémák kijavítását vagy a rendszer bevezetése során felállított pénzügyi alap feltöltését szolgálhatná. Lakossági egységes kvóta: Az alternatíva a lakosság esetében nem különböztetné meg az egyes fogyasztási elemeket, hanem az elektromos energia-, gáz-, és üzemanyag fogyasztásra közös kvótát alkalmazna, családi háztartásonként megállapítva, ami a nagyobb családoknak egyértelmő elınyt jelentene. Ebben az esetben a gépkocsival nem rendelkezı családok, több kvótát használhatnának fel mondjuk főtésre, illetve dönteni lehetne, hogy mondjuk kevesebb szobát főtök, vagy többet járok vasúttal. Ágazati differenciált kvóta: A megfelelı teherviselı képesség figyelembe vétele érdekében a kvótákat mindenképpen differenciáltan célszerő meghatározni, mind a szereplık (ágazatok), mind az energiahordozó elıállítás szerint (primer vagy szekunder). Az energiahordozó típusa szerint valószínőleg nem szükséges különbséget tenni a többi s, hiszen a rendszer a fosszilis energiahordozó szerkezeten belül nem kíván prioritásokat érvényesíteni. Nálunk is mőködhetne a francia vízügyhöz hasonló energiaparlament, amely az érintetteket (termelık, lakosság, állam stb.) fogná össze, és így ık maguk határozhatnák meg mind a kvóták nagyságát, mind a támogatható energiatakarékossági beavatkozások körét.

6

AZ ÉGHAJLATVÉDELMI TÖRVÉNY TERVEZETÉNEK STRATÉGIAI KÖRNYEZETI VIZSGÁLATA. Vezetıi összefoglaló

Recommend Documents