AZ ÉGHAJLATI ELEMEK IDİBELI ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁGON A CSAPADÉK
Mivel éghajlatunk hajlik a szárazságra, mezıgazdasági és ökológiai szempontból kitüntetett jelentısége van a csapadék idı- és térbeli megoszlásának. A csapadék általában kevesebb, mint a vegetáció igénye. A klimatikus vízmérleg az ország jelentıs részén negatív.
A csapadék idıbeli dinamikája
A csapadék évi menetében kettıs hullám jelentkezik. A csapadék minimuma januárra esik. Ennek az alacsony páranyomás és a gyakori anticiklonális makroszinoptikus helyzetek (szibériai maximum) az oka. A legtöbb csapadék május-július közt hullik. A páranyomás maximumával és a Medárd nap környéki fokozódó ciklontevékenységgel, és a felerısödı konvekcióval hozható ez kapcsolatba. A maximum az ország egyes területein némiképp eltolódva jelenik meg. A Dunántúli-dombság és a Bakony térségében májusban, a Ny-i határszélen júliusban, míg az ország nagyobb részén júniusban van a legtöbb csapadék.
A D-Dunántúlon, és a Dunántúli-középhegység DK-i lejtıin megfigyelhetı egy ıszi (október-november) másodlagos csapadékmaximum is. Ezt a mediterrán térségben kialakuló alacsony nyomású központ (genovai-ciklon) irányából érkezı mediterrán ciklonok melegfrontjai által okozott esızések hozzák létre. Nem ritka, hogy a bıséges ıszi esık következtében a téli félév a csapadékosabb (az esetek 20-30 %-ában áll ez fenn). A téli félév nagyobb csapadékmennyisége a mediterrán hatásokat mutató D-Dunántúlra jellemzı leginkább. Az Alföldön az esetek 80-90 %-ában a nyár a csapadékosabb. Az ıszi másodmaximum DNy-ÉK irányban gyengül. A csapadékmennyiség évrıl évre akár 2,5-szeres ingadozásokat is mutathat. Ez a legváltozékonyabb éghajlati elemünk.
A legszárazabb években az Alföldön elıfordul 290-350 mm csapadék, míg a csapadékosabb években ugyanott 800-900 mm csapadékot mérnek. A Ny-Dunántúlon ilyen években 1000 mm feletti csapadékösszegek sem ritkák. Bármely hónapban elıfordulhat teljes csapadékhiány. A csapadékos napok száma sokévi átlagban az ország egészére 120 nap körül van, tehát elvileg minden 3. nap csapadékos. (Csapadékos nap: ha 0,1 mm-t elér a lehullott csapadék mennyisége.) A leghosszabb csapadékmentes idıszak hossza 60 nap. Nyáron gyakori a 200-300 mm-es havi csapadékösszeg. 1870 óta a legnagyobb évi csapadékmennyiség 1896ban Pécsen esett (1204 mm). A legkevesebb pedig 1983-ban Kecskeméten (334 mm).
A csapadék területi megoszlására az óceántól való távolság növekedése (gyengülı óceáni hatás) és a domborzat hatása együttesen nyomja rá a bélyegét. A Dunántúlon a mérséklıdı óceáni hatással párhuzamosan DNy-ÉK irányban 800 mm-rıl 550 mm-re csökken az évi átlagos csapadékmennyiség. A Dunától K-re az Alföld területén koncentrikusan 550 mm-rıl 500 mm alá csökken az évi csapadékmennyiség, amiben a medence-jelleg nyilvánul meg. A Hortobágy, s a Hármas-Körös-vidéken 480-500 mm csapadék hull évente, míg a Szatmár-Beregi-síkon ez eléri a 600 mm-t. Az Alföld középsı része és a Ny-Dunántúl csapadékmennyisége között kétszeres különbség van. Középhegységeink nagy részén 600 mm feletti évi értékek a jellemzık.
Hegyvidékeink az orográfiai csapadékképzıdésnek köszönhetıen csapadéktöbblettel rendelkeznek síksági területeinkhez képest. Országos átlagban 100 m tszf. növekedés kb. 50 mm évi csapadéktöbblettel jár. Az anomália nem érvényesül azonban egyformán hegyvidékeinken Az uralkodó szélirányra merıleges futású hegységek luv oldalán a legerısebb (Magas-Bakony). Az ellentétes (lee) oldalon negatív anomália is lehetséges (Börzsöny).
Mezıgazdasági szempontból fontos a tenyészidıszakon belül (áprilistól szeptember végéig) lehullott csapadék mennyisége. Országos átlagban ez a mennyiség az évi összcsapadék 55-65 %-a. A területi kép hasonló az összcsapadékéhoz. Kiemelkedik az Alföld középsı részének száraz volta. Bár a tenyészidıszak csapadékosabb a téli félévnél, a vegetáció számára csak a hóolvadásból származó vízmennyiséggel együtt elegendı a tenyészidıszak csapadékmennyisége.
A különbözı küszöbértékek feletti csapadékok gyakorisága
A csapadék fontos jellemzıje a mennyisége mellett az intenzitása, vagyis az idıegység, óra, perc alatt lehullott csapadékmennyiség is (óra-, illetve percintenzitás). Ez a beszivárgás mértéke és a talajeróziós folyamatok hatékonysága szempontjából fontos paraméter. Az intenzívebb csapadék vize kevésbé szivárog be, nagy kinetikai energiájú cseppjeinek becsapódásai erısebben rombolják a talaj aggregátumokat. Ombrográf adatokból számítják. 0,1 mm, 1, 5 és 10 mm fölötti csapadékösszeggel bíró napokat szokás elkülöníteni. A percintenzitás a leghevesebb záporokban 1-3 mm/perc értéket is elérhet, de a gyakoribb csendes esık 1 mm/óra csapadékot szolgáltatnak.
A csapadékos napok száma nincs szoros kapcsolatban az éves csapadékmennyiség területi képével. Az Alföld középsı, szárazabb részén kevesebb (110 körüli) a csapadékos napok évi száma. Legtöbb a 700 m-nél magasabban fekvı területeken és a Szatmár-Beregi-síkon (135 nap). A nagyobb csapadékok világosabb összefüggést mutatnak a domborzattal. 1 mm feletti csapadékú napokból az Alföld közepén 75-nél kevesebb, a Ny-Dunántúlon 95-100 fordul elı évente. 5 mm feletti csapadékú napokból az Alföld közepén 35-40 a Ny-Dunántúlon 45-50 fordul elı évente. A 10 mm feletti csapadékú napok évi száma az Alföld közepén 15 alatti a Ny-Dunántúlon 25 feletti.
A csapadékhullás teljes idıtartamának 75 %-a 1 mm/óra alatti intenzitású esı, ami a csapadék teljes mennyiségének 30 %-át szolgáltatja. Közepes intenzitású csapadék (1-5 mm/óra) az esızések évi idıtartamának 22 %-a, ami a teljes csapadékmennyiség 50 %-át adja! Nagy intenzitású (5 mm/óra feletti) csapadékhullás az esetek mindössze 2 %-ában mérhetı, de ebbıl származik a teljes évi csapadékmennyiség 20 %-a! A közepes és eróziós szempontból kedvezıtlen hatású nagy intenzitású csapadékok jelentısége tehát kiemelkedı. A gyakori nagy intenzitású csapadékok talajeróziós hatásának értékelésére szolgál a zivatarból származó erózióveszély mértékét mutató index.
Az extrém nagy csapadékmennyiségekre vonatkozó néhány érdekesség:
Zivatarok és jégesık
A zivatar egy vagy több elektromos kisülés, amelyet fényfelvillanás és éles vagy dörgı hang formájában észlelünk. Minden esetben Cb képzıdésével, továbbá rendszerint erıs, lökéses széllel, heves záporral, jégesıvel jár. Legzivatarosabb területünk a Mátra, a Dunazug-hg, a DK-Alföld és a Szatmár-Beregi-sík (30 nap/év felett). Az Alföld középsı részén a legkisebb a zivatarok gyakorisága (20 nap/év alatt). A zivatarok gyakori kísérıje a jégesı, ha a zivatarfelhı felsı részében jóval fagypont alatti hımérséklet és igen erıs feláramlás alakul ki. A legtöbb jégesı júliusban fordul elı (20 db sokévi átlagban), a legkevesebb decemberben (0,4 db sokévi átlagban). A jégesı területi megoszlására jellemzı, hogy ún. „jégesıpályák” mentén fordul elı. Ilyenek: A MátraBükk, Kemeneshát, Villányi-hg, Hajdúhát.
A havazás és a hótakaró
Hazánk éghajlatának jellegzetessége, hogy még a legenyhébb teleken is hullik hó, bár mennyisége évrıl évre tág határok közt ingadozik. Az Alföldön évente átlagosan 18-22 napon havazik. A Dunántúlon és dombsági területeinken 25-30 nap, hegyvidékeinken 30-40 nap, 700 m tszf. felett 50-60 napon havazik. A hó alakjában lehulló csapadék mennyisége vízre átszámítva sokévi átlagban 40-170 mm közötti. 400 m tszf. felett mindenütt meghaladja a 100 mm-t. Az enyhébb telő Dunántúlon 80-120 mm (a Genovai ciklon hatása). A zordabb telő Alföldön (a szibériai maximum hatása) csak 40-60 mm évi csapadékmennyiség származik a havazásokból. A hónak az évi csapadékösszegbıl való részesedése az Alföldön 7-10 %, a DNy-Dunántúlon 10-15 %, míg a hegyvidékeinken 15-20 %.
A havazások után, ha a hımérséklet tartósan fagypont alatt marad, a hótakaró hosszabb-rövidebb ideig megmarad. Azokat a napokat, amikor a felszínt legalább 1 cm vastag összefüggı hótakaró borítja hótakarós napnak nevezzük. Legkevesebb hótakarós nap van az Alföld középsı részén (30-35 nap), ahol a lehullott hó mennyisége is kicsi. A Dunántúl nagy részén 40-45 hótakarós nap fordul elı a több havazás következtében, a magasabb januári középhımérséklet ellenére. Középhegységeinkben 50 felett van a hótakarós napok száma, de 700 m tszf. felett 100-120 hótakarós nap fordul elı. 100 m tszf. növekedésre a Dunántúli-középhegységben +7, az Északi-középhegységben +9 hótakarós nap jut. Egyes teleken az Alföldön nem alakul ki összefüggı hótakaró, máskor 80-100 napon át megmarad a hó.
A hótakaró-vastagság szintén fontos éghajlati paraméter. A telente elıforduló maximális hótakaró-vastagságok átlagolásával kapjuk a hótakaró átlagos maximális vastagságát. A hideg, de kevésbé havas Alföld nagy részén ez az érték 15-20 cm körüli. A Dunántúli-dombság területén 25-40 cm. Középhegységeinkben és a nyugat-magyarországi peremvidék területén 30-50 cm. 500 m tszf. felett értéke 50 cm feletti. 100 m tszf. növekedéssel az átlagos maximális hóvastagság országos átlagban 6 cm-rel nı. Az Alföldön elıfordul olyan tél, amikor nincs mérhetı vastagságú hótakaró, illetve olyan, amikor 60-80 cm vastag takarót alkot. Az országos rekord hóvastagság 151 cm (1947 február, Kıszeg-Stájerházak)
A zúzmara
A zúzmara az áramló enyhe, párás levegıbıl a fagypont alatti hımérséklető tereptárgyak kiálló éleire kirakódó jégtőkbıl képzıdı mikrocsapadék. Jelentıs túlterhelést okozva a fák ágainak letörését, a légvezetékek leszakadását idézheti elı. Kártétele miatt az egyetlen rendszeresen mért mikrocsapadék. Hazánkban 1967/68 tele óta mőködik zúzmaramérı hálózat. Legzúzmarásabb területeink a hegyvidékek, ahol a zúzmarás napok átlagos évi száma 30 feletti, míg az Alföldön ez az érték mindössze 4-8 nap. Még a kevéssé zúzmarás területeken is történhet jelentıs mennyiségő zúzmara lerakódás.
