BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.
Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Nemzetközi Gazdaságelemző szakirány
AZ ARGENTIN GAZDASÁGI VÁLSÁG KIALAKULÁSÁNAK OKAI, KEZELÉSE ÉS HATÁSAI
Készítette: Kovács Zsófia Dóra Budapest, 2004
Tartalomjegyzék
BEVEZETÉS......................................................................................................................................................... 3 1
ELŐZMÉNYEK .......................................................................................................................................... 4 1.1 RÖVID ÁTTEKINTÉS............................................................................................................................... 4 1.2 ÁLTALÁNOS ADATOK ........................................................................................................................... 5 1.3 GAZDASÁGTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS ...................................................................................................... 6 1.3.1 A Baring-válság .............................................................................................................................. 7 1.3.2 A gazdasági világválság.................................................................................................................. 7 1.3.3 A Perón-korszak .............................................................................................................................. 8 1.3.4 Az 1980-as évek............................................................................................................................... 8 1.3.5 A konvertibilitási törvény és a valutatanács felállítása................................................................... 9 1.3.6 A mexikói (tequila) válság............................................................................................................. 11 1.3.7 Az ázsiai- és a brazil-válság.......................................................................................................... 13
2
AZ ARGENTIN GAZDASÁGI VÁLSÁG ELMÉLYÜLÉSÉNEK OKAI ........................................... 15 2.1 A VÁLSÁG ELMÉLYÜLÉSE ................................................................................................................... 15 2.1.1 Kísérletek a külkereskedelem ösztönzésére ................................................................................... 17 2.1.2 Adósságcsere-program.................................................................................................................. 18 2.1.3 Nullszaldós költségvetési törvény.................................................................................................. 18 2.1.4 A játék vége ................................................................................................................................... 19 2.2 A VÁLSÁGOT KIVÁLTÓ OKOK .............................................................................................................. 20 2.2.1 Alacsony hazai megtakarítási ráta ................................................................................................ 20 2.2.2 A költségvetési politika hiányosságai............................................................................................ 23 2.2.3 A valutatanács és a konvertibilitás erőltetése ............................................................................... 24 2.2.4 Strukturális reformok hiánya ........................................................................................................ 27 2.3 AZ IMF SZEREPE A VÁLSÁGKEZELÉSBEN ............................................................................................ 28
3
HOGYAN TOVÁBB? ............................................................................................................................... 34 3.1 3.2 3.2.1 3.2.2 3.3 3.3.1 3. 4 3.4.1 3.4.2 3.4.3
JAVASLATOK A VÁLSÁGBÓL VALÓ KILÁBALÁSRA .............................................................................. 34 VÁLSÁGKEZELÉS ................................................................................................................................ 36 A Duhalde-kormány lépései a valutatanács összeomlását követően ............................................. 36 A Kirchner-kormány gazdaságstabilizáló intézkedései................................................................. 40 AZ ARGENTIN GAZDASÁG JELENLEGI HELYZETE ÉS KILÁTÁSAI ........................................................... 42 A főbb makrogazdasági mutatók áttekintése ................................................................................. 43 AZ ARGENTIN VÁLSÁG HATÁSAI A KÖRNYEZŐ ORSZÁGOKRA ............................................................. 54 Uruguay ........................................................................................................................................ 55 Brazília.......................................................................................................................................... 56 Néhány fontosabb mutató összehasonlítása .................................................................................. 56
ÖSSZEFOGLALÁS, JAVASLATOK............................................................................................................... 61 FÜGGELÉK........................................................................................................................................................ 64 TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE....................................................................................................... 68 FELHASZNÁLT IRODALOM ......................................................................................................................... 69
2
Bevezetés Az európaiak, de elsősorban a magyarok viszonylag kevés figyelmet fordítanak LatinAmerikára. Egyrészt az oktatás folyamán esik kevés szó a latin-amerikai országokról, másrészt, talán a sajtó hibájából, a kontinens országaiban történő események híre sem jut el hazánkba. Ez tulajdonképpen érthető, mert rohanó világ
ban élünk, ahol sajnálatos módon
nem jut idő arra, hogy távoli kultúrákat alaposabban tanulmányozzunk. A spanyolajkúak kultúrája iránti vonzalmamnak köszönhetően régóta figyelemmel követem a főként DélAmerikával kapcsolatos eseményeket, ezen belül leginkább Argentína, Brazília és Uruguay érdekel. Sajnálattal hallottam dél-amerikai barátaimtól, hogy milyen nehéz számukra a boldogulás a válságok tarkította gazdasági állapotban, a korrupció, a munkanélküliség és a romló közbiztonság miatt sokan kilátástalannak ítélik a helyzetüket, nem csoda tehát, hogy tömegesen érkeznek Európába szerencsét próbálni. Ilyen körülmények között kezdtem egy kicsit mélyebben foglalkozni a témával, számos fejtegetést olvastam arról, hogy mi lehet a dél-amerikai államok gazdasági instabilitásának oka. Miért éppen az argentin válság? Amikor a szakdolgozati témámon kezdtem gondolkodni, akkor egyértelmű volt számomra, hogy annak mindenképpen kapcsolatban kell állnia Dél-Amerikával, és természetesen a tanulmányaim miatt a gazdasági vonal is adott volt. Ezután jött a felismerés: „Argentína” és „gazdasági válság”! A téma aktualitását az adja, hogy az Argentínát ért gazdasági-pénzügyi válság 2001-2002-ben jutott a mélypontra, és az ország az utóbbi két évben rengeteget tett azért, hogy sikeresen kijusson belőle. Engem az érdekel elsődlegesen, hogy mi vezetett oda, hogy az ország gazdasági recesszióba került, miért nem tudták a politika formálói egy ilyen súlyos krízis elmélyülését elkerülni? Majd milyen megoldást találtak a kilábalásra, mik a kilátások a jövőre nézve, és hogyan lehet az ehhez hasonló krízishelyzeteket megelőzni a jövőben? Jelen tanulmányban ezekre a kérdésekre szeretnék választ kapni. A szakdolgozat elkészítése előtt és közben folyamatosan számtalan tanulmányt olvastam az argentin gazdaságról, illetve magáról a válságról, ami rendkívül nagy segítségre volt számomra abban, hogy egy teljes kép alakuljon ki bennem az argentin helyzetről, és választ kapjak a felmerülő kérdéseimre. Ezen kívül rengeteg cikket olvastam át, amelyek a 2001 decembere utáni időszakról szóltak, így a mai napig végigkövethettem az eseményeket. Hasznosak voltak számomra az internetes statisztikai adatbázisokról letölthető táblák, mely adatok segítségével számszerűsíthetően megvizsgálhattam az egyes gazdasági folyamatokat.
3
1
Előzmények
1.1
Rövid áttekintés Argentína a történelem során hagyományosan politikai bizonytalansággal, pénzügyi
válságokkal
tarkított
múltra
tekint
vissza,
fejlődési
pályája
nem
mondható
kiegyensúlyozottnak. Argentína gazdasági teljesítménye a múlt század során rendkívül változékony volt, ezzel magyarázható a tény, hogy míg a XX. század elején az országban az egy főre jutó bruttó hazai össztermék (továbbiakban: GDP) megközelítőleg azonos volt egyes európai országokéval, Ausztráliáéval vagy Kanadáéval, addig mára Argentína GDP-je messze elmarad ezen országokétól. Az argentin gazdaság mindig fokozottan érzékeny volt a külső hatásokra, a világgazdaságot ért sokkokra, melyek átgyűrűző hatásai különböző mértékben, hol enyhén, hol súlyosan érintették gazdaságát. Majd az 1990-es évek elején egy, a valutatanácson alapuló, stabilizációs program vette kezdetét, amelynek hatására csökkent az akkorra hatalmas méreteket öltött infláció, kezdetét vette a gazdasági növekedés és megindult a tőkebeáramlás. Ekkor úgy tűnt, hogy Argentínában egyszer s mindenkorra véget ért a válságok sorozata, és gazdasági virágzás veheti kezdetét. Ám az 1994-ben tetőpontra jutott mexikói válság nem hagyta érintetlenül Argentínát sem. Ugyan súlyosan érintette a krízis, de a bankszektor ekkoriban még kellően erős pozícióban volt ahhoz, hogy túlélje a pénzbetétek nagyarányú csökkenését. Azonban 1997-ben újabb gazdasági sokk rázta meg a világot: az ázsiai pénzügyi válság, amelyet az orosz válság követett 1998-ban, majd a brazil 1999-ben. Ezt az időszakot a nem túl biztos lábakon álló argentin gazdaság sem tudta nyom nélkül átvészelni. Bár a hatóságok próbálták biztosítani a befektetőket arról, hogy a rögzített peso1 fenntartható még, és nem okoz problémát a merev árfolyamrendszer, mégis a gazdasági recesszió folytán elmaradó külső finanszírozás súlyosbította Argentína helyzetét. Óriási méreteket öltött a gazdasági bizonytalanság, nőtt az államháztartási hiány, így az IMF-től 2000-ben és 2001-ben kapott hatalmas összegű hitellel a befektetőket akarták megnyugtatni arról, hogy a gazdaság fizetésképtelenségéről szó nincs. Ezzel, rövid időre ugyan, de megoldódott a likviditási probléma és sikerült még megtartani a rögzített valuta rendszerét. Sajnos nem ez volt a megfelelő módszer a probléma kezelésére, mivel az országban strukturális változtatásokra lett volna szükség. Minden próbálkozás ellenére, 2001 végére elérte mélypontját a pénzügyi válság. Az ekkorra hatalmas méreteket öltött társadalmi 1
Az 1991-ben elfogadott konvertibilitási törvény szerint az argentin pesot egy az egyes paritáson az amerikai dollárhoz kötötték.
4
elégedetlenség hatására megbukott az elnök, Fernando de la Rúa kormánya, és az újonnan felállított kormány a valutatanács és a konvertibilitás eltörlésére kényszerült. 2001 decemberében az új kormány bejelentette, hogy felfüggeszti a felhalmozott 142 milliárd USD külső adósság részleteinek fizetését. Az argentin bankszektor a hasonló pénzügyi válságokat szenvedett országok bankszektoraihoz képest sokkal erősebb lábakon állt. Ráadásul a rögzített árfolyamrendszert sokkal biztosabbnak gondolták az argentin gazdasági szakemberek, mint amilyennek végeredményben bizonyult. Mi magyarázza tehát azt, hogy az argentin gazdaság képtelen volt kilábalni egy négy évig tartó recesszióból, amelyet pénzügyi összeomlás, a munkanélküliség nagyarányú megugrása és szegénység követett? Erre és a válságot övező egyéb homályos kérdésekre szeretnék választ kapni, valamint azt megvizsgálni, hogy milyen hatással voltak az események a környező országokra, illetve milyen kiutat talált a krízisből Argentína, és jelenleg milyen úton halad a gazdaság. 1.2
Általános adatok2 Argentína az amerikai kontinens egyik legdélebbi országa, ahol 2 766 890 km2
területet foglal el, Chile, Bolívia, Paraguay, Brazília, Uruguay és a Dél-Atlanti Óceán határolja. Termékeny síkság (Pampák) borítja az északi országrészt, lankás fennsík (Patagónia) terül el a déli országrészen, nyugaton pedig az Andok hegyvonulatai választják el Chilétől. Az ország nem szenved hiányt természeti erőforrásokban: a Pampák vidéke gazdag termőföldben, ásványkincsek közül grafit, ón, cink, réz, vasérc, mangán, kőolaj és urán található meg nagy mennyiségben. A 2004 júliusi becsült adatok szerint az argentin lakosság 39 144 753 főből áll, a népesség éves növekedési rátája 1,02 %. A születéskor várható élettartam viszonylag magas, 79,65 év a nők és 71,95 év a férfiak esetében. A 15 év fölötti lakosság 97,1 %-a tud írni és olvasni. A közigazgatást tekintve az ország 23 tartományra és egy autonóm városra, Buenos Airesre tagolódik. Argentína államformája köztársaság, a végrehajtói hatalom irányítója az elnök, aki államfő és kormányfő egy személyben (2003. május 25.-e óta Nestor Kirchner), és akit négyéves periódusra választanak. A törvényhozó hatalom legfőbb intézménye a kétkamarás Nemzeti Kongresszus (Congreso Nacional), ami a Szenátusból és a Képviselői Kamarából áll. Az igazságszolgáltatás legmagasabb szerve a Legfelső Bíróság (Corte Suprema), amelynek tagjait az államelnök jelöli ki a Szenátus beleegyezésével. 2
CIA-The world factbook, www.cia.gov, 2004. november 28.
5
Az ország a 435,5 milliárd dolláros GDP-vel3 a 24. helyet foglalja el a világrangsoron, az egy főre jutó GDP-t tekintve azonban visszaesik a 72. helyre, 11 200 dollárral. A GDP 11,1 %-át a mezőgazdaság, 34,8 %-át az ipar és 54,1 %-át a szolgáltatások adják. Az ország fontosabb mezőgazdasági termékei a napraforgómag, citrom, szójabab, szőlő, kukorica, dohány, földimogyoró, tea, búza és a haszonállatok. Az ipari termelés jelentős részét az élelmiszeripar, gépjárműgyártás, tartós fogyasztási cikkek gyártása, textilipar, vegyipar, nyomdaipar, kohászat és acélgyártás adja. A külkereskedelmi adatokat vizsgálva kiderül, hogy Argentína a 29,57 milliárd dolláros exportjával a 43. helyet fogalja a világrangsorban, főbb kiviteli termékei: étkezési olajok, tüzelőanyagok, energiahordozók, gabonafélék, takarmánynövények és gépjárművek. Az ország legfontosabb exportpartnerei: Brazília (15,8 %), Chile (12 %), Egyesült Államok (10,6 %), Kína (8,4 %), valamint Spanyolország (4,7 %). Az import oldalon Argentína az 53. a világban, 13,27 milliárd dolláros importtal. Gépi berendezéseket, alkatrészeket, vegyi anyagokat, fém iparcikkeket és műanyagot importál nagy mennyiségben, főbb import partnerországai: Brazília (34 %), Egyesült Államok (16,4 %), Németország (5,6 %), Kína (5,2 %). 1.3
Gazdaságtörténeti áttekintés4 Argentína, mint Spanyolország legszegényebb gyarmata, 1816-ban nyerte el
függetlenségét. Az ország földrajzi fekvése és adottságai révén nehezen és viszonylag kevés exportcikkel kapcsolódott be a nemzetközi kereskedelembe. Az amerikai kontinens legdélebbi országa, így a többi latin-amerikai országhoz képest távol esik a főbb európai piacoktól. Azonban a XIX. század utolsó negyedében, két technológiai újításnak köszönhetően fokozódott Argentína gazdasági aktivitása. Az egyik újítás a mezőgazdasági termékek raktározása és konzerválása terén történt, a másik, pedig a szállítási technológiák fejlesztése volt. Rövid időn belül, a kedvező szállítási- és raktározási lehetőségek révén az argentin exportőrök számára elérhetővé váltak az európai és észak-amerikai piacok, így az ország kivitele nagymértékben nőni kezdett. Ugyanakkor Argentína is kedvelt kiviteli célpontja lett az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és az Egyesült Államok munka- és tőkeexportőrei számára.
3 4
2004-es előrejelzett adatok. Jiri Jonas: Argentina: Anatomy of a crisis
6
1.3.1 A Baring-válság A nagy mennyiségű tőkeimport sajnálatos velejárói, elsősorban a fejlődő gazdaságok esetében, a pénzügyi válságok. A tőkebeáramlás nemcsak a befektetői, de a fogyasztási kedv növekedését is magával hozta. A külföldi tőkeexportőrök a befektetéseik nagy hozamú megtérülését várták. Tőkeexportjuk ösztönzője az alacsony banki kamatláb volt, főleg az Egyesült Királyságban. Nem meglepő, hogy amikor 1889 második felében az Angol Nemzeti Bank (Bank of England) megnövelte a kamatlábakat, a tőkebeáramlások hirtelen megszűntek Argentínában, így szigorításokat kellett a kormánynak érvényesítenie, annak érdekében, hogy a deficites fizetési mérleg egyensúlyba kerüljön. Az eredmény egy súlyos gazdasági és pénzügyi krízis volt, amely Baring-válság néven került a köztudatba, egy jól ismert angol hitelintézet neve után, amely kis híján összedőlt, amikor Argentína fizetésképtelenséget jelentett 1890-ben. Ennek következményeképpen az ország egy időre elvesztette hozzáférését a világ tőkepiacaihoz. 1.3.2 A gazdasági világválság A századfordulótól kezdve egészen az 1929-es gazdasági világválságig nagyfokú nyitottság jellemezte az argentin gazdaságot, a gazdaságpolitika lépéseket tett a szabadkereskedelem megvalósítása érdekében. Megnyílt az út a világ tőkepiacaihoz, így újra megindult a tőkebeáramlás az országba. Mint a világ számos országában, Argentínában is rosszra fordult a helyzet az 1920-as évek vége felé, a nagy gazdasági világválság hatására. A világgazdasági krízis két szempontból is érzékenyen érintette Argentínát. Egyrészt, az alacsony világgazdasági aktivitás miatt csökkent a kereslet az argentin exportcikkek iránt, másrészt a külkereskedelmi mérleget tovább gyengítette az ország fő kiviteli termékeinek, a kukoricának és a húsnak, az alacsony világpiaci ára. Ennek a nehéz gazdasági helyzetnek megfelelően a kormány úgy döntött, hogy stratégiát vált. Ellenőrzés alá vonta a tőkekiáramlást, a hazai termelők védelmére szigorításokat vezetett be az import oldalon, kilépett az arany-standard rendszerből és leértékelte a valutáját. Egyes elemzők szerint (pl. Paul Krugman5), az arany-standard gyors elhagyásának köszönhetően az ország hamarabb kilábalt a válságból, mint mások, amelyek tovább ragaszkodtak valutájuk aranyhoz való rögzítéséhez. A nagy gazdasági világválság után az új gazdasági stratégia az importhelyettesítő eszközök bevezetésén és a gazdaság zártságon 5
Paul Krugman: A cross of dollars, 2004.08.09.
7
alapult. Ez kezdetekben eredményhez vezetett, melynek nyomán 1932-re a gazdaság dinamikus növekedésbe kezdett. Hosszú-távon azonban a protekcionista kereskedelempolitika (amelynek keretében a második világháború alatt újabb importhelyettesítő eszközöket vezettek be, nemhogy leépítették volna a korábbiakat) ára a csökkenő gazdasági hatékonyság és lassuló növekedés lett. 1.3.3 A Perón-korszak 1946-ban Juan Perón nyerte az elnöki választásokat, és az ő hatalma alatt az argentin gazdaság tovább gyengült. A kormány államosította a külföldi kézben lévő vállalatok nagy részét, további protekcionista intézkedéseket hozott a külföldi versenytársak ellen, a hazai termelők védelmében, ezzel tovább fokozva az állam beavatkozását a gazdasági folyamatokba. Perón a munkásréteg támogatását élvezte, amit a bérek növelésével ért el. Azonban a magas kiadásoknak nem volt anyagi fedezetük, mivel Argentína kiszorult a nemzetközi tőkepiacokról. Az egyetlen megoldásnak a pénznyomás bizonyult, mely lépésnek inflációgerjesztő hatása volt. 1955-ben egy katonai puccsal eltávolították Perónt az elnöki posztról, és 1973-ig számos további puccs nehezítette a politikai és gazdasági helyzetet. 1973-ban Perón újból visszatért, de váratlanul elhunyt. Ezt követően felesége kezébe került a hatalom, aki továbbra is a korábbi protekcionista politikát folytatta, így növelve a gazdasági instabilitást. Az 1970-es évek végére a gazdaság újra válságba került a rohamléptekben növekvő infláció és a valuta folyamatos leértékelődése miatt. 1.3.4 Az 1980-as évek6 1983-ban Raúl Alfonsin került az elnöki székbe, véget vetve ezzel a hét évig tartó katonai diktatúrának. Ekkor a gazdasági instabilitás miatt csökkenőben volt a befektetési hajlandóság, többek között a növekvő államháztartási hiány, illetve államadósság, a peso értékvesztése és a magas infláció kezelésére kellett megoldást találni. Az új elnök szigorú intézkedéseket vezetett be. A gazdasági miniszter, Sourrouille által kidolgozott Austral-terv, amely az 1985 júniusában bevezetésre került valutáról, az austral-ról kapta nevét, a Nemzetközi Pénzügyi Alap (International Monetary Fund, továbbiakban IMF) támogatását élvezte. A cél az volt, hogy a költségvetési- és pénzügypolitikát szűk keretek közé szorítsák. 6
Forrás: www.fondad.org , 2004.09.15.
8
A terv az árak és bérek időszakos befagyasztását is tartalmazta, ami az infláció megfékezését szolgálta. A bevezetésre került új valutát, az austral-t rögzített árfolyamrendszeren kötötték az amerikai dollárhoz. Ezekkel az intézkedésekkel egy időre sikerült a magas inflációt leszorítani, viszont nem értek el sikert az állami kiadások mérséklése, és az államháztartási hiány csökkentése terén. Az államháztartási hiányt továbbra is pénznyomással finanszírozták. Hamarosan hatalmas méreteket öltött az infláció, 1988-ban elérte a 400 %-ot, és az austral a korábbi valutánál gyorsabban vesztette értékét. 1989-re a központi bank külföldi tartalékai majdnem teljesen kimerültek, és úgy döntöttek, hogy áttérnek a lebegő árfolyamrendszerre. Azonban ekkorra megállíthatatlanná vált a hiperinfláció. A magas infláció csökkentette a pénzkeresletet, a pénzkereslet csökkenése pedig leértékelte a valutát. 1989 márciusa és 1990 márciusa között az árszínvonal 20 000 %-kal emelkedett! 1. sz. táblázat: Az infláció Argentínában (1920-1989)7 Időszak 1920-1929 1930-1939 1940-1949 1950-1959 1960-1969 1970-1979 1980-1989
Átlag Maximum Minimum -1,7 17,1 -15,9 -0,3 13,0 -13,9 10,6 31,1 -0,3 30,3 111,6 3,7 23,3 31,9 7,6 132,9 444,0 13,6 750,4 4923,3 87,6
A táblázatból jól látszik, hogy az 1920-as éveket és a világválságot követő dinamikus gazdasági növekedést jellemző deflációt leszámítva, az 1940-es évektől kezdve inflációról beszélhetünk. Az 1940-es években még viszonylag alacsony szintű, majd a következő évtized átlaga közel 20 %-ot ugrik. Ez részben Perón gazdaságpolitikájával magyarázható, aki a magas állami kiadások fedezésére a pénznyomás eszközét választotta. Az 1960-as években sikerült az inflációt keretek közé szorítani, de a következő évtizedre a gazdaságpolitika meghatározói elvesztették a kontrollt. Az új valuta bevezetése az 1980-as években nemhogy csökkenést nem hozott, de hiperinflációs folyamatokat gerjesztett. 1.3.5 A konvertibilitási törvény és a valutatanács felállítása Az 1989-es elnöki választásokat a peronista Carlos Menem nyerte. A választási kampányában Menem a hagyományos, nagy támogatottságot élvező peronista politika továbbvitelét ígérte, ami gazdasági tekintetben béremeléseket, a szegények támogatását, a 7
Forrás: Inflation in Argentina, www.academic.reed.edu/economics, 2004.09.05.
9
korábban bezárt gyárak újraindítását jelentette. Ezzel szemben, amint hatalomra került, politikája 180 fokos fordulatot vett. Egy, az IMF által támogatott, radikális makrogazdasági stabilizációt indított el, melyet gazdasági minisztere, Domingo Cavallo dolgozott ki. Ez abból állt, hogy strukturális reformokat vezetett be, elindította a privatizációt (ami 40 milliárd USD bevételt jelentett az államkincstárnak) és lépéseket tett a gazdasági nyitás felé. A stabilizációs program legfőbb összetevője a konvertibilitási törvény és a valutatanács felállítása volt 1991-ben. Az argentin valuta, az 1992 januárjában újból bevezetésre került peso, szabadon átváltható lett amerikai dollárra, rögzített paritáson, egy az egy arányban (a törvény bevezetésekor még az austral volt Argentína hivatalos pénzneme, így azt kötötték a dollárhoz: 10 000 austral ért egy dollárt8). A központi bank csak akkora mennyiségű pesot nyomhatott, amelynek megfelelő külföldi valuta- és devizatartalék állt a rendelkezésére. A valutatanács bevezetésével a jegybank elvesztette a szabad pénznyomásra, valamint az önálló monetáris politika meghatározására való jogát. Ezzel a jegybank kikerült a politikai
érdekek
kereszttüzéből,
nem
finanszírozhatta
tovább
pénznyomással
az
államháztartási deficitet, így megszűnt a legfontosabb inflációt gerjesztő hatás. A dezinfláció gyors elérése érdekében megszüntették a bérek indexálását, ami azért volt fontos, mert ha a gyors dezinflációs folyamat során a bérek indexáltak maradnak, akkor a reálbérek növekedése a versenyképesség csökkenését eredményezi. A kormány tárgyalásokat kezdett a szakszervezetekkel, azt hangsúlyozva, hogy a béremeléseknek ezentúl nem az infláció, hanem a gazdasági növekedés mértékét kell majd követniük. Gazdasági nyitás vette kezdetét, a korábbi importhelyettesítő gazdaságpolitika helyét fokozatosan az exportösztönzés vette át: az átlagos vámtarifák mértékét 30 %-ról 14-re csökkentették, illetve eltöröltek számos mennyiségi korlátozást. A korábban csak a védővámok miatt fennmaradó iparágaknak strukturális változtatásokat kellett életbe léptetniük. A stabilizációs program hamar pozitív eredményeket hozott: csökkentek a kormányzati kiadások, így az államháztartási hiány 7,6 %-ról 2,3 %-ra esett. Az infláció az 1990-es évi 1344 %-os átlagról 84 %-ra csökkent 1991-ben, majd 3,9 %-ra 1994-re. A gazdasági teljesítményre is pozitív hatással voltak a dezinflációs folyamatok: a reál GDP 1991-ben 9 %-kal bővült, illetve 1992-94 között átlagban 7 % feletti növekedési ütemet produkált a gazdaság.
8
Ahorro, inversión y gasto fiscal, www.eurosur.org, 2004.09.23.
10
A gazdaság növekvő stabilitása eredményeképpen megindult a külföldi tőkebeáramlás az országba: egyrészt közvetlen külföldi tőkebefektetések során (Foreign Direct Investment, a továbbiakban: FDI) a privatizáció kapcsán a korábbi állami vállalatok kerültek külföldi kézbe, másrészt portfolió beruházás formájában. Az 1992-94 közötti időszakban a nettó külföldi tőkebeáramlás elérte a 32,2 milliárd dollárt. A gyors növekedés és az árstabilitás ellenére a munkanélküliség továbbra is probléma maradt, az 1990-es években a munkanélküliség a korábbi 7 %-ról 15 %-ra nőtt. 1.3.6 A mexikói (tequila) válság A gazdaságilag stabil időszak nem maradt töretlen; az 1994-es mexikói válság átgyűrűző hatásai nem kerülték el Argentínát sem. Mexikó, Argentínához hasonlóan, nagy mennyiségű tőkét vonzott az 1990-es évek elején. A tőkeimport annyira meghatározó volt a mexikói gazdaságban, hogy az ország nagymértékben függővé vált a tőkeexportőröktől. 1994ben politikai merényletek sorozata rázta meg a mexikói közéletet, és fokozódott a társadalmi elégedetlenség a déli tartományokban. Ezen kívül az Egyesült Államok jegybankja, a Fed, a jegybanki alapkamatok emelése mellett döntött. A mexikói politikai bizonytalanság és a Egyesült Államokbeli kedvező kamatlábak miatt a külföldi tőkebefektetések megcsappantak, így a mexikói államháztartási hiány finanszírozása akadályokba ütközött. Végeredményben az IMF által nyújtott pénzügyi segítség révén sikerült csak elkerülni a fizetésképtelenséget. A befektetői bizonytalanság általánossá vált, így az Argentínába érkező tőkeáramlás is lecsökkent. Az argentin bankok nehéz helyzetbe kerültek azáltal, hogy nem tudták felújítani hitelkeretüket a külföldi bankoknál. Megoldásként, a kölcsönök hamarabbi visszafizetését követelték, ami pedig a vállalatokat érintette kedvezőtlenül. Mindez a gazdasági növekedés lassulása és a befektetői aktivitás csökkenése mellett azt eredményezte, hogy az argentin háztartások elvesztették bizalmukat a bankok irányában. Megindult a rohamos pénzfelvétel, ami a bankok helyzetének további romlásával járt: 1995 első negyedévében a bankbetétek 47 milliárd dollárról 41 milliárdra csökkentek. Általában, ha a kereskedelmi bankok időszakos likviditási problémákkal küszködnek, akkor a jegybanktól kapnak pénzügyi segítséget. Azonban Argentínában a valutatanács felállítása óta a jegybank pénznyomást csak akkora összegben engedélyezhetett, amelynek megfelelő devizatartalék fedezettel rendelkezett. A jegybank jogkörei tehát korlátozottak voltak, mégis talált módot arra, hogy segítséget nyújtson a kereskedelmi bankoknak: a kötelező banki tartalékot 43 %-ról 30-ra csökkentette, ezzel a bankok növelni tudták likviditásukat. A bizalmat viszont így sem sikerült
11
visszaszerezniük a bankoknak, és további támogatásra volt szükségük, így Argentína az IMFhez és más nemzetközi pénzügyi szervezetekhez fordult segítségért. Az IMF-től kapott pénzügyi segítségnek köszönhetően stabilizálódott a helyzet, és Menem, aki megnyerte az 1995-ös elnöki választásokat, továbbra is fenntartotta a valutatanácsot és a rögzített árfolyamrendszert, amelynek ekkorra több ellenzője akadt. A bankbetétek időszakos csökkenése és az elmaradt külföldi tőkebeáramlások hozzájárultak a reál GDP 4,4 %-os visszaeséséhez 1995-ben. 1996-ra azonban újra erőre kapott a gazdaság, és újból megindult a tőkebeáramlás. Amikor bőségesen állt rendelkezésre külföldi tőke, illetve a bankok külföldi valuta- és devizatartalékból sem szenvedtek hiányt, a valutatanács kedvező feltételeket teremtett a gazdasági fejlődésre. Ellenben, amikor ezek a körülmények nem álltak fenn, tehát, a külföldi tőkebeáramlások elmaradtak és lecsökkent a bankok külföldi valuta- és devizatartaléka, akkor az argentin gazdaság likviditási gondokkal került szembe. 2. sz. táblázat: Különböző makromutatók alakulása Argentínában (1989-1996)9 1989 1990 4923,3 1343,9 Inflációs ráta (%) -6,2 0,1 GDP növekedés (%) 4,9 29,0 Export bővülése (%) -21,0 -3,0 Import bővülése (%) -1,7 3,3 Folyó fizetési mérleg (GDP %-a) 35,6 29,8 Állami kiadások (GDP %-a) -7,6 -2,3 Államháztartási egyenleg (GDP %-a) 3,8 6,4 Devizatartalék (Milliárd US$) 1,0 1,1 Foglalkoztatás változása (%)
1991 84,0 8,9 -3,0 103,0 -0,2 29,3 -0,3 9,0 4,3
1992 17,5 8,7 2,1 79,7 -2,4 28,7 0,2 12,4 2,7
1993 7,4 6,0 7,2 12,8 -2,7 28,4 1,2 17,4 1,3
1994 3,9 7,4 20,8 28,6 -3,3 27,2 0,1 17,9 -0,2
1995 1,6 -4,4 32,4 -6,8 -0,9 27,0 -1,0 18,5 -2,6
1996 0,0 3,0 4,0 7,0 -0,9 27,0 -2,0 20,0 0,0
A fenti táblázat az 1989 és 1996 közötti főbb mutatókat ábrázolja, vizsgálata segítségével számszerűsíthető képet kaphatunk az 1980-as évek végén jelentkező hiperinflációs folyamatokról, majd az azt követő stabilizációs monetáris- illetve árfolyampolitikával elért változásokról. A valutatanács és konvertibilitási törvény bevezetését követően a gazdaság hatalmas lendületet kapott, amit jól mutatnak a GDP növekedésének értékei. Majd a mexikói válság után láthatóan gyengültek bizonyos mutatók, és ez is végigkövethető a táblázatból. A táblázatból kiderül, hogy a 4900 %-ot meghaladó hiperinfláció, óriásit csökkent, miután a valutatanács és konvertibilitási törvény bevezetésre került. Az 1991-et követő években nem okozott többé problémát az infláció, ezt bizonyítja az is, hogy a mexikói 9
Inflation in Argentina, www.academic.reed.edu/economics, 2004.09.05.
12
válságot követően az infláció mértéke olyannyira lecsökkent, hogy 1996-ban 0 %-os volt. A GDP növekedés az 1991 években meghatározó volt, egyedül 1995-ben lehet visszaesést tapasztalni a tequila krízis átgyűrűző hatásainak köszönhetően, de ez a csökkenés ekkor még átmeneti volt. Az export és import bővülése nagyon változatos számokat mutat, ennek az oka a rendkívül következetlen kereskedelempolitikában keresendő, amelynek keretében felváltva hozták protekcionista és kereskedelemösztönző intézkedéseket, hol nyitottabbá, hol zártabbá vált a gazdaság. Érdemes megfigyelni, hogy a rögzített árfolyamrendszer bevezetését követően, 1990-ről 1991-re 106 %-kal bővült az import. A folyó fizetési mérleg, amely az áruk és szolgáltatások export-importjának mérlegét mutatja, 1990 kivételével minden évben deficites, valamint a GDP elenyésző részét teszi csak ki. Az állami kiadások egyedül 1989-ben voltak magasabbak a kelleténél, emiatt az államháztartási hiány is jelentős ebben az évben. Az államháztartás egyenlege az 1992 és 1994 közötti időszakot leszámítva mindig deficites, de a hiány nem olyan jelentős, hogy az felhívta volna a figyelmet a később akuttá váló problémára. A devizatartalék volumenének változása javuló tendenciát mutat a 8 éves intervallum alatt, ami annak köszönhető, hogy az inflációs nyomás megszűnésével nőtt az emberek bizalma a bankszektor irányában. A foglalkoztatási ráta változása nagymértékben összefüggött a gazdasági növekedéssel és a gazdaságot ért hatásokkal. 1991-ig nőtt, majd folyamatosan csökkenni kezdett. A csökkenés csak a mexikói válságot követően torpant meg, majd 1996-ban az előző évi szinten maradt. 1.3.7 Az ázsiai- és a brazil-válság 1997-ben egy másik gazdasági válság rázta meg a világot, amely Ázsiából, Thaiföldről indult ki és hamar továbbterjedt Délkelet-Ázsiában. A korábban rögzített árfolyamrendszert alkalmazó országoknak át kellett térniük az árfolyam lebegtetésére, ami valutájuk gyors leértékelődését okozta. Ennek következményeképpen csökkent gazdasági teljesítményük. Így, ezek a fejlődő országok elvesztették tőkevonzó erejüket, és a válság továbbgyűrűzött más országokra és régiókra is. 1998 közepén a súlyos válság elérte Oroszországot, így az ország részleges fizetésképtelenséget jelentett. Az év vége felé Brazília helyzete is rosszabbra fordult és ekkorra biztossá vált, hogy Argentína sem kerülheti el a gazdasági recessziót. 1999-re Brazíliának a pénzügyi piacok nyomására el kellett hagynia a rögzített árfolyamrendszert, aminek hatására a brazil fizetőeszköz, a real, amerikai dollárra történő átváltási árfolyama 1,2ről 2-re nőtt. Mindez versenyképességbeli csökkenést eredményezett Argentínának, mert továbbra is fixen kötötte valutáját az erősödő amerikai dollárhoz. Természetesen, amikor
13
Argentína a valutatanács és a dollárhoz kötött rögzített árfolyamrendszer mellett döntött, ez a döntés magában foglalta az Egyesült Államok monetáris feltételeinek alkalmazását is. Felmerül a kérdés, hogy vajon az argentin gazdaságnak célravezető-e azt a monetáris politikát importálnia, amelyet a világ vezető gazdasági hatalma alkalmaz?
14
2
Az argentin gazdasági válság elmélyülésének okai Fontosnak tartom körülhatárolni azt az időszakot, amikor tulajdonképpen válságról
beszélünk. Véleményem szerint, az argentin válság akkor kezdődött, amikor a brazil krízist követően, illetve részben annak hatásaként az argentin gazdaság teljesítménye lelassult és a gazdasági recesszió állandósult. 1999 és 2002 között a gazdasági reálnövekedés negatív értékeket vett föl. Nézeteim szerint a válság mélypontja 2001 decembere, amikor az ország fizetésképtelenséget jelentett a hitelezői felé, majd ezt követően a korábbi árfolyamrendszer elhagyására kényszerült. 2002 második felétől indult meg a növekedési folyamat, tehát, innentől beszélhetünk a válságból való kilábalás kezdetéről. A következőkben azt láthatjuk, hogyan került bele az ország ebbe a gazdaságilag instabil helyzetbe, milyen (sikertelen) válságkezelő intézkedéseket tett a kormány a fellendülés érdekében, mik voltak az okai a válság elmélyülésének, valamint azt, hogy milyen hatása volt a válságnak a gazdaságra, politikára és társadalomra. 2.1
A válság elmélyülése A brazil pénzügyi válságot követően az argentin termékek csökkenő világpiaci
versenyképessége, illetve a tőkebeáramlás lassulása alacsony fokú befektetési hajlandósághoz és gazdasági hanyatláshoz vezetett. A valutatanács megakadályozta a peso nominál leértékelését, így ezzel a romló külső feltételek hatását és a külföldi finanszírozás hiányát nem tudták ellensúlyozni. Argentína a hazai árak mérséklése mellett döntött, amelynek során 1999-ben a kiskereskedelmi árak 1,8 %-kal, míg a nagykereskedelmi árak 3,8 %-kal csökkentek. A hazai árszint csökkenése a peso dollárral szembeni, reálértékű leértékelődését hozta. A külföldi finanszírozás elmaradása és a gyengülő gazdasági aktivitás nagyon rosszul érintette az állami költségvetést, amelynek helyzetét tovább rontotta a fiskális politikát érintő strukturális reformok hiánya. Többek között az adósbehajtás alacsony hatékonysági foka szorult javításra, valamint az, hogy a megyék nem tudtak megfelelően gazdálkodni a rendelkezésre álló pénzösszeggel. Az 1995-ös gazdasági recesszióhoz képest, ez a mostani nem átmenetinek ígérkezett. Az argentin gazdaság most kezdte igazán érezni a korábbi évtizedek során felvett nagy mennyiségű kölcsönök nyomását. Példának okáért megemlítendő, hogy 2000-ben a kormánykiadások 15 %-át a felhalmozott államadósság kamatainak kifizetése tette ki. Ez
15
olyan hatalmas összeg volt, hogy az államháztartási deficit mértékét nemhogy csökkenteni, de szinten tartani sem tudták. Az 1999-es választások során de la Rúa került az elnöki székbe, aki a gazdaságpolitika prioritásaként a recesszió megfékezését, a szegénység és munkanélküliség csökkentését, illetve a kormányzati kiadások féken tartását fogalmazta meg. A kormány szigorított költségvetési tervet készített, amelyet az IMF is támogatott; 2000-ben egy új hároméves egyezményt kötött az argentin kormánnyal egy 5,4 milliárd SDR (7 milliárd USD) összegű készenléti kölcsönről. Az argentin hatóságok úgy gondolták, hogy a készenléti kölcsönt csak biztosítéknak tekintik, ahhoz csak végső esetben nyúlnak. Az IMF program azt vette alapul, hogy a kormánydeficit a szigorú gazdaságpolitika miatt 2000-ben csökkeni fog, és ez helyre fogja állítani a külföldi befektetők bizalmát, így újra megindulhat a tőkebeáramlás. Ilyen várakozások mellett gazdasági növekedést, a befektetési hajlandóság és a reál GDP 3,4 %-os növekedését remélték az IMF gazdasági szakemberei. Ezzel szemben a valóságban ez nem így alakult: a külföldi befektetőket nem hatották meg a költségvetési politikában bevezetett megszorító intézkedések, így Argentínának nem sikerült külföldi tőkéhez jutnia, és helyzetét a hazai problémák is tovább rontották. Ezek után az IMF újra átgondolta korábbi előjelzéseit a GDP növekedésével kapcsolatban, amelyet 2,2 %-ra változtatott 2000-re, és nagy optimizmussal 4,2 %-ra a 2001-es évet illetően (a reál GDP növekedés 2000-ben -0,94; 2001ben -5,13 % volt). Argentína ördögi körbe került: a gazdasági növekedést csak a tőkebeáramlás fokozódásával lehetett volna elérni, de a külföldi tőkebefektetők számára nem jelentett vonzerőt egy recesszióban lévő gazdaság. A gazdaság ösztönzésére megoldást jelentett volna a peso leértékelése, amit a rögzített árfolyamrendszer lehetetlenné tett. Egy másik alternatíva lett volna egy expanzívabb monetáris politika alkalmazása, de a valutatanács felállítása óta erre sem nyílt lehetőség, ugyanis a gazdaságban rendelkezésre álló likvid pénzmennyiség mértéke az egyre csökkenő külföldi valutatartalékhoz volt kötve, így tehát nem volt lehetőség pénznyomásra. Miután 2000 decemberére sem változott a helyzet a külföldi tőkebeáramlás terén, úgy döntött az argentin kormány, hogy ideje hozzányúlni az IMF által nyújtott készenléti kölcsönhöz: 1,59 milliárd SDR-nyi összeget kivettek az IMF számláról. Ezen kívül, 2001 elején a készenléti egyezményt 5,2 milliárd SDR-rel tovább bővítették 10,6 milliárd SDR-re. Ennek a bővítésnek a fő oka az államháztartási hiány lefaragására tervezett program bevezetése volt. Az új program a költségvetési kiadások leszorítása mellett strukturális reformokat is tartalmazott, ami az argentin gazdaság versenyképességének javítását célozta. 16
Ennek hatására a külföldi tőkebefektetők bizalma egy kis mértékben erősödni kezdett, és az elemzők azt várták, hogy Argentína 2001 végére újra hozzáférhet majd a nemzetközi tőkepiacokhoz. Ekkor az IMF azt jósolta, hogy a GDP növekedése 2001-ben eléri a 2,5 %kot. Ugyanakkor az IMF azt is felismerte, hogy a befektetői bizalom teljes visszanyeréséhez mindez kevés, Argentínának sok reformot kell még végrehajtania, illetve a politikai- és szociális helyzetnek is stabilizálódnia kell. Mindemellett a világgazdaság általános helyzetének is javulnia kell, miután a fejlődő országokat ért válságok sorozata általánosan gyengítette a gazdasági befektetők bizalmát. 2001 márciusában újra fenyegető lett a helyzet: az államháztartási egyenleg romlani látszott és ez politikai zavargásokat okozott. Az IMF engedélyezte, hogy az argentin kormány újra a készenléti kölcsönhöz nyúljon 976 millió SDR erejéig. A 2001-es év folyamán a kormány sikertelen lépések sorát tette meg, de rosszul mérte fel a helyzetet és az intézkedések gazdaságösztönző hatását. 2.1.1 Kísérletek a külkereskedelem ösztönzésére 2001 elején Domingo Cavallo-t, a konvertibilitási törvény „atyját”, nevezték ki újra gazdasági miniszternek, aki egy új gazdasági csomagot dolgozott ki, ami versenyképességiterv néven került a köztudatba. Egy kettős árfolyamrendszert vezettek be: az export ügyletek (az olaj kivételével) egy leértékelt peso-árfolyamon történtek, oly módon, hogy az argentin exportőrök állami támogatást kaptak a kieső jövedelmük pótlására. Ezzel szemben az import termékek peso-árfolyamát felértékelték, sőt a behozatali vámokat is növelték. Célként az export versenyképességének növelésével és az import csökkentésével a külkereskedelmi mérleg javítását és a külföldi finanszírozásra való rászorultság enyhítését akarták elérni. A program elméletileg akár működhetett volna, de a valóságban ez nem volt elég ahhoz, hogy az ország visszanyerje versenyképességét a külföldi piacokon. Egy héttel később elérkezettnek látták arra az időt, hogy változtassanak az árfolyamrendszeren: a dollár helyett a peso egy 50%-ban dollárt 50%-ban eurót tartalmazó valutakosárhoz kötése mellett döntöttek, amely akkor lépett életbe, amikor az euró a dollárral azonos paritásra került, azért, hogy elkerüljék a peso leértékelését. Ez a lépés azonban nem javította érdemben a külkereskedelmi mérleget. Egyre többen gondolták úgy, hogy a valutatanács és a rögzített árfolyamrendszer nem tartható tovább, és ez a bizonytalanság a bankbetétek nagyarányú megcsappanásához és a központi bank valutatartalékának csökkenéséhez vezetett.
17
2.1.2 Adósságcsere-program 2001 júniusában a kormány úgy döntött, hogy a rövid-távú költségvetési helyzet javítása valamint a kölcsönfelvétel csökkentése érdekében egy adósságcsere műveletet hajt végre. Ez a művelet abból állt, hogy a 2001-2005 közötti lejáratú értékpapírok esedékességét 2006 utáni lejáratúakra cserélték, ezzel 12 milliárd dollárral könnyítve meg a 2001-2005 közötti adósság visszafizetésének kötelezettségét, viszont 66 milliárd dollárral megnehezítve a 2006 utáni időszakot, ugyanis a befektetők, érthető módon, csak magasabb hozam mellett mentek bele az adósságcserébe. A próbálkozások ellenére sem a nagy összegű pénzügyi segítség, sem a külkereskedelmi mérleg javítását célzó versenyképességi terv nem járt sikerrel a befektetői bizalom helyreállítása és a gazdasági növekedés fokozása tekintetében. Ellenben a befektetők kétségei nőttek azzal szemben, hogy a kormány képes-e fenntartani a valutatanácsot és az adósságszolgálatból adódó kötelezettségeinek eleget tud-e tenni. 2.1.3 Nullszaldós költségvetési törvény10 2001 közepére Argentína végképp elvesztette a hozzáférést a külföldi tőkepiacokhoz. Egy hagyományosan hatalmas kölcsönöket felvevő állam esetében ez annyit jelent, hogy lehetetlenné válik a kormány kiadásainak a finanszírozása. Ilyen körülmények között a kormány egy drasztikus lépés megtételére szánta el magát: a kormányzati költségvetés kiegyensúlyozására nullszaldós költségvetési törvényt hozott. 2001 második felében a kormánykiadásokat a rendelkezésre álló bevételek összegére korlátozták. Mindezt csak olyan megszorító intézkedésekkel érhették el, mint a közszférában dolgozók bérének, a nyugdíjaknak és egyéb szociális juttatásoknak a 13 %-os csökkentése. A kormány azt remélte, hogy a nullszaldós költségvetési törvény és a költségvetési kiadások drasztikus csökkentése révén meg tudja győzni a külföldi befektetőket arról, hogy Argentína képes bármit megtenni annak érdekében, hogy a fizetőképességét meg tudja őrizni. Elismerésül az IMF augusztus végén egy erősen vitatott lépést tett: a készenléti kölcsön további kibővítéséről rendelkezett, így az eredetileg 5,4 milliárd SDR-ről szóló megállapodás közel 17 milliárd SDR-re bővült. Azonban ez sem segített Argentínán, nem sikerült eloszlatni a befektetők kétségeit a fizetőképesség fenntartásának képességéről. A kormány továbbra is elszántan ragaszkodott a nullszaldós költségvetési törvényhez, ennek megvalósítása érdekében erkölcsi nyomást gyakorolt a hazai pénzintézetekre, hogy 10
Buzás Sándor: Argentína vége?, MTA
18
elégedjenek meg alacsonyabb hozammal. Novemberben adósságcserét ajánlott a kormány a kötvénytulajdonosoknak, ami abból állt, hogy az átlagosan 11-12 %-os kamatot fizető államkötvényeiket cseréljék el 7 %-os kamatlábúakra. A kormányzat abban a reményben indította el az adósság átstrukturálására irányuló programot, hogy a befektetők önként beérik a kisebb kamatlábbal, mivel az alacsonyabb hozamot a biztos kifizetés ígéretével próbálta vonzóbbá tenni. Mivel a gazdasági aktivitás jelentősen csökkent; az adósságcsere program is hiábavalónak bizonyult. A kormányzati bevételek nagyobb mértékben zuhantak, mint a kiadások, így hiába volt minden lépés a nullszaldós költségvetési törvény érdekében. 2.1.4 A játék vége 2001 decemberére az IMF bejelentette, hogy Argentína nem képes a nullszaldós költségvetési törvény megtartására és hogy a jelenlegi gazdasági stratégia nem biztosítja a gazdasági növekedést és stabilitást. Ezért az IMF nem engedélyezte a hozzáférést a készenléti kölcsönből az előzetesen beütemezett 1,3 milliárd SDR-hez. Az IMF döntése nyomán felgyorsult a kereskedelmi bankok által jegyzett pénzbetétek megszűntetése és a központi bank valutatartaléka apadni kezdett. A bankbetétek tulajdonosai ismerték a bankok pénzügyileg instabil helyzetét és a pénzbetétek esetleges befagyasztásától vagy az állam általi elkobzásától féltek (volt már erre precedens az argentin történelem során). A kilátástalan helyzet adta körülmények beigazolták félelmüket; a bankokat időlegesen bezárták, a pénzbetéteket befagyasztották és adminisztratív korlátozásokat hoztak a tőke kiáramlásának megakadályozására. A 2001. december 1-én életbe lépett rendelet szerint a készpénzfelvételt heti 250 dollárra korlátozták, december 3-ától beszüntették a peso címletű kölcsönöket, a peso bankbetétek kamatlába nem léphette túl a dollárbetétekét, a pesobetéteket ingyenesen átválthatták dollárbetétekre és a külföldre irányuló átutalások nem léphették túl az 1000 dollárt. Ezzel a rendelettel egyrészt a bankbetétek és a központi bank valutatartalékának rohamos csökkenését próbálták megakadályozni, másrészt, nem hivatalosan ugyan, de dollárosítani akarták gazdaságot. Ezek a lépések felháborodottságot keltettek az eddig is elégedetlen társadalomban, aláásták a kormány hitelét, ami de la Rúa elnök bukását okozta. A következő két hétben számos elnök váltotta egymást az elnöki székben, a politikai és társadalmi instabilitás eddig még nem látott mértéket öltött. 2001 decemberében a kormány bejelentette, hogy nem tud eleget tenni a magánszektor által nyújtott, rekord összegű, körülbelül 140 milliárd dollárnyi kölcsön visszafizetési kötelezettségének, haladékot kért az adósság visszafizetésére. Majd, 2002 januárjában
19
eltörölte a konvertibilitási törvényt és a valutatanácsot, ezzel véget vetve a 10 évig fenntartott rögzített árfolyamrendszernek. 2.2
A válságot kiváltó okok Az argentin válság egy bonyolult gazdasági, politikai és társadalmi jelenség. Már
korábban is láthattuk, hogy Argentína gazdaságtörténete során a gazdaságpolitikai döntéseket a politikai erőviszonyok és a társadalmi folyamatok egyaránt befolyásolták. Ennek egyik példája volt a valutatanács és a rögzített árfolyamrendszer erőltetett fenntartása. 1991-ben, amikor bevezetésre került, az argentin pesot olyan mértékű infláció fenyegette, aminek elkerüléséhez szükség volt egy, az árfolyampolitikát is érintő gyökeres változtatásra. A rendszer segítségével részlegesen helyreállt a gazdasági egyensúly, de a későbbiekben nem volt ésszerű az USA pénzügypolitikáját „importálni” egy teljesen más felépítésű gazdaságba. Felmerül a kérdés, hogy miért maradhatott akkor fenn mégis a rendszer 10 éven keresztül? A magyarázat részben politikai és társadalmi okokra vezethető vissza, ugyanis, amikor az árfolyamrendszer bevezetésre került, gyors gazdasági stabilizáció indult el, ami a társadalom elismerését vonta maga után. Így a politikusok számára a társadalmi támogatottságot élvező rendszer eltörlése és az ebből adódó gazdasági nehézségek fokozták volna a társadalmi elégedetlenséget, ezzel együtt a szavazók elfordultak volna a hatalmon lévő politikai erőktől. Ebből is látszik, hogy az argentin gazdasági válság vizsgálata egy összetett feladat, de jelen tanulmányban elsődlegesen a válság gazdasági és pénzügyi vonatkozásainak feltárására törekszem. 2.2.1 Alacsony hazai megtakarítási ráta A latin-amerikai országok egyik jellegzetessége az alacsony hazai megtakarítási ráta, ami azért nagyon kedvezőtlen, mert az országok rászorulnak a hazai befektetések nagy részének külső finanszírozására. Hasonló gazdasági fejlettségű országokkal összevetve Argentínában a hazai megtakarítás nagyon alacsony, csupán a GDP 15-20 %-át teszi ki. Ezzel szemben a délkelet-ázsiai országokban ez az érték a GDP 30 %-a, míg Közép-Kelet Európában a hazai megtakarítások a GDP egynegyedét is megközelítik. Az alacsony hazai megtakarítás okai közé olyan gazdasági problémák és események sorolhatók, mint a hosszan tartó magas infláció, a bankszférát érintő pénzügyi sokkok sorozata, a bankbetétek állam általi lefoglalása és a pénz értékvesztése. Felmerül a kérdés, hogy az 1990-es évek elejét jellemző dinamikus gazdasági növekedés és alacsony infláció
20
ellenére miért nem nőtt a hazai megtakarítások szintje? Ennek a valószínűsíthető oka lehet, hogy a javuló várakozásokkal összefüggésben, a háztartások növelték a fogyasztásukat a feltételezhetően magasabb jövedelmek reményében. A külső megtakarításra való hosszú-távú rászorultságnak súlyos gazdasági következményei lehetnek. Egyrészt, az, hogy a befektetőknek vonzó célpont legyen Argentína, az elsősorban az országban rejlő befektetési lehetőségektől, másodsorban az országban lezajló eseményektől, valamint a világgazdaságot érintő folyamatoktól függ. A külső megtakarításra rászorult országok ki vannak téve olyan, előre nem látható eseményeknek, amelyek tőlük függetlenül következnek be. Argentínában a külső megtakarítás volt a gazdasági növekedés és a hazai befektetések mozgatórugója. Ebből kifolyólag, olyan gazdaságilag nehéz időkben, amikor csökkent a külföldi befektetők érdeklődése, az ország gazdasági növekedése lassulni kezdett, viszont, ha fokozódott a tőkebeáramlás, akkor nőtt a gazdasági aktivitás is. Másrészt, a külső megtakarításra való hosszú-távú rászorultság a külső adósság felhalmozódásával jár. A közvetlen tőkebeáramlás nem közvetlenül jelenti a külső adósságállomány növekedését, de kedvezőtlenül befolyásolja a fizetési mérleget, mert később növekedhet a külföldi vállalatok által termelt profit kiáramlása. Argentínában, az 1990-es években a külső adósságállomány gyors növekedésnek indult. Argentínában a külső finanszírozástól való hosszú-távú függés és a külső adósságállomány gyors növekedése nem társult versenyképességbeli és exportnövekedéssel, amivel a felhalmozódó külső adósságot finanszírozni lehetett volna. A GDP-hez viszonyított külső adósságállomány az 1990-es évek vége felé kevéssel 50 % felett volt, ami nem tekinthető fenyegetően magas értéknek. Bár, hozzá kell tenni, hogy a külső adósság nagyon érzékeny az árfolyamváltozásokra, így, amikor a rögzített árfolyamrendszert eltörölték, és a peso leértékelődött a dollárral szemben, akkor a külső adósság aránya a GDP-hez képest jóval 100 % fölé került. Azonban a külső adósság gyors növekedése ellenére ekkor még nem merült fel a fizetésképtelenség esélye. A gondot az ország gazdasági zártsága jelentette, ami összefüggésben állt a termék- és szolgáltatásexport alacsony szintjével. Emiatt a külső adósság és az exportbevételek aránya gyors növekedésnek indult.
21
3. sz. táblázat: A külső adósság és adósságszolgálat Argentínában (1993-2000, %-ban)11 Adósság/ GDP Adósság/ Export Adósságszolgálat/ Export
1993 27,7 395,4 36,8
1994 27,8 368,0 31,8
1995 39,2 336,2 30,4
1996 42,0 338,6 39,5
1997 45,7 358,7 50,2
1998 48,6 379,0 57,5
1999 53,7 435,7 75,8
2000 52,7 487,9 93,5
A táblázatból jól látszik, hogy 1995 óta, amikor a mexikói válság hatásai Argentínára is átgyűrűztek, az adósság, illetve adósságszolgálat GDP-hez és exporthoz viszonyított aránya növekvő tendenciát mutat. Kiderül, hogy a külső adósság növekedésének dinamikája meghaladja mind a GDP-jét, mind az exportét. Nem meglepő tehát, hogy az 1990-es évek végére a külföldi befektetők kétkedve néztek Argentínára, az ország fizetőképességét illetően. Az adósságszolgálat felemésztette a termék- és szolgáltatásexportból származó összes bevételt, így Argentínának kölcsönfelvételhez kellett folyamodnia, hogy az import költségeit fedezni tudja. 4. sz. táblázat: Közvetlen külföldi működő tőkebeáramlás (1993-2001, millió US$)12 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 FDI beáramlás 2793,00 3634,93 5609,42 6948,54 9160,27 7290,66 23987,70 10418,31 2166,14 705,00 1012,84 1497,15 1600,75 3652,82 2325,48 1730,28 901,03 160,88 FDI kiáramlás
Az argentin gazdaságban hagyományosan meghatározó szerepet betöltő közvetlen tőkebeáramlás 1993 és 2001 közötti alakulása látható a fenti táblázatban. Megfigyelhető, hogy az argentin tőkeimport 1993 és 1997 között növekvő tendenciát mutat. Az 1995-ös tequila-krízis miatt megtorpan ugyan, de ez a megtorpanás csak a növekedés dinamikájának lassulásában nyilvánul meg. 1997-ről 1998-ra csökken a tőkeimport, ennek okát az ázsiai válságban és az ennek hatására kialakuló világgazdasági befektetési hajlandóság visszaesésében kell keresni. 1999-ben az azt megelőző évi tőkeimport háromszorosa érkezik az országba. Azonban ez a magas érték nem állandósul, Argentína nem tudja hosszú-távon megnyerni a befektetők bizalmát, akik felismerik, hogy bármennyire is próbálkozik a kormány stabilizációs programokkal, nem ér el eredményt velük. 2001-ben, amikor az ország bejelentette, hogy adósságfizetési kötelezettségeinek nem tud eleget tenni, a közvetlen tőkebeáramlás
évtizedes
mélypontját
érte
el.
Összehasonlításképpen
a
közvetlen
tőkekiáramlás adatai is láthatók, azonban Argentína tőkeexportja nem tölt be meghatározó 11 12
Forrás: www.zei.de, 2004.08.11. Forrás: www.unctad.org, 2004.11.30.
22
szerepet. Megfigyelhető, hogy 2001-ben, amikor a gazdasági aktivitás elérte a mélypontját, a közvetlen tőkekiáramlás is minimális szintre csökkent. Összefoglalásként elmondható, hogy Argentína az alacsony hazai megtakarítási ráta miatt az 1990-es években a külső finanszírozástól vált függővé. Az ország nyitott lett a tőkebeáramlásra, ugyanakkor a kereskedelem terén viszonylag zárt maradt. Ebben a kettős helyzetben Argentína nagyon instabillá vált, érzékeny lett a külső hatásokra; a piaci bizalom csökkenésére és a külső finanszírozás elmaradására. 2.2.2 A költségvetési politika hiányosságai13 Az alacsony megtakarítási ráta mellett a fegyelmezetlen költségvetési politika, amely aláásta a valutatanácsot, hozzájárult a válság kialakulásához. A valutatanács 1991-es bevezetésével javult az állami szektor pénzügyi helyzete. Az államháztartási hiány kisebb lett és az állami kiadások csökkentek a GDP-hez képest. Ez várható volt, mert a kormány szigorú pénzügyi keretek közé szorult és a valutatanács megakadályozta az államháztartási hiány monetáris finanszírozását. A valutatanács pozitív hatásai révén Argentína újra vonzóvá vált a külföldi befektetők számára és hozzájuthatott kölcsönökhöz is. A beáramló tőke és kölcsönök hatására a gazdasági növekedés megindult, de nem közvetlenül a valutatanács bevezetése, hanem a külföldi szereplők bizalmának megerősödése miatt. A költségvetési fegyelem alapvetően nem romlott, mégis az államháztartási hiány növekedése volt megfigyelhető az évek során. Ennek oka egyrészt az 1990-es évek elején bevezetett nyugdíjreform volt, amelynek során a költségvetési bevételek csökkentek azáltal, hogy a munkavállalók magánnyugdíjpénztárba fizették a járulékokat, amely kiesett összeget az adókerülők által használt kiskapuk várt csökkenése nem tudott ellensúlyozni. Másrészt, a korábban átstrukturált adósság alacsony kamatlábait fokozatosan magasabb piaci kamatlábak váltották fel, így a kamatszolgálat növekedésnek indult. A valutatanács felállításának hatására kezdetben sikerült megtartani a költségvetési fegyelmet, és az olyan időkben, amikor a világgazdaság kedvező helyzetben volt, bőségesen érkezett tőke Argentínába. Máskor azonban megcsappant az országba érkező tőkemennyiség. Ilyenkor az argentin kormány fokozott kölcsönfelvételre kényszerült, ezért 1993 és 2000 között a teljes államadósság megduplázódott, 77,6 milliárd dollárról 145 milliárdra. Ezen belül a külső államadósság része a teljes államadósságban 56 %-ról 63 %-ra nőtt 1995 és 2000 között. 13
Michael Mussa: Argentina and the Fund: From triumph to tragedy, IIE
23
Fenyegető problémát jelentett a tartományok költségvetési fegyelmének hiánya. A tartományok egyik fő bevételi forrása a központi költségvetéstől érkező transzferek voltak. A kapott transzferek minimum összege a kormány által garantálva volt, a gazdaság teljesítményétől és a központi költségvetés bevételeitől teljesen függetlenül. Olyan válságos időkben, amikor a gazdaság rosszul teljesített, vagy a költségvetési bevételek megcsappantak, a központi költségvetésre nagy nyomás hárult a tartományoknak fizetendő transzferek miatt. Ebben a helyzetben a tartományok nem kényszerültek a kiadásaik visszafogására, pedig a valutatanács fenntartása miatt szükség lett volna a költségvetési kiadások csökkentésére. A valutatanács életbelépésével megszűnt a kormánydeficit monetáris finanszírozása, és az árstabilitás hozzájárult a befektetői bizalom erősödéséhez. Argentína fokozatosan egyre több külföldi finanszírozáshoz jutott, de a külföldi bizalom annyira nem erősödött meg, hogy hosszú-távú, hazai valuta címletű kölcsönt vehetett volna fel az ország. Azáltal, hogy Argentína nem tudott hosszú-távú kölcsönöket felvenni hazai valutában, viszont nagy mennyiségű külföldi valuta címletű kölcsön állt a rendelkezésére, nagy nyomás alá került a gazdaság. Az egyik fenyegetés az volt, hogy a rövid-távú kölcsönök esetében fennáll a fizetésképtelenség veszélye, mert nem lehet előre látni, mi történik akkor, ha a külföldi befektetők nem nyújtanak tovább kölcsönöket, és a korábbi kölcsönök visszafizetése esedékes lesz. A másik probléma az, hogy a külföldi címletű kölcsönök esetében az átváltási árfolyamkockázatok veszélyesek, mert a hazai valuta leértékelődése kedvezőtlenül befolyásolhatja a fizetőképességet. 2.2.3 A valutatanács és a konvertibilitás erőltetése A valutatanács létrehozása, már 1991-ben, a felállításakor is megosztotta a gazdasági szakembereket. A hiperinflációs fenyegetés kiküszöbölésére nem találtak akkoriban más megoldást. Azonban az egy évtizedig tartó működése nem volt indokolt, ezért egyre többen álltak a valutatanácsot ellenzők sorába. Megfigyelhető, hogy az 1990-es évek pénzügyi válságai egytől egyig rögzített árfolyamrendszerekhez kötődtek, és a válságot szenvedő országok mind a rendszer elhagyására és rugalmasabb árfolyamrendszer bevezetésére kényszerültek. Kezdetben a valutatanács bevezetése jelentős javulást hozott a pénzügyi káoszban lévő országban. Az 1991-es bevezetést megelőzően az infláció négyszámjegyű volt, a gazdasági aktivitás rohamléptekben csökkent és a munkanélküliség nőtt. Az új rendszerrel a hatóságok elérték az infláció visszaszorulását és a gazdaság stabilizálódását.
24
Annak megítélésére, hogy a valutatanács fenntartása meddig lett volna célravezető, két kérdést kell megvizsgálni. Megfelelőek voltak-e a feltételek ahhoz, hogy hosszú-távon biztosítani lehessen azt, hogy a valutatanácsból származó előnyök többségben legyenek a hátrányokhoz képest? Volt-e a hatóságoknak kigondolt stratégiája a valutatanács elhagyására, arra az esetre, ha a hátrányok többségbe kerülnek az előnyökkel szemben? Ahhoz, hogy a valutatanács rendszere hosszú-távon előnyös lehessen, bizonyos körülményeknek teljesülniük kellett volna. Elsősorban, fontos megjegyezni, hogy a valutatanács rendszere a nominál árfolyam merevségével jár, és ez három kockázatot hoz magával. Az egyik kockázat az, hogy az árfolyam paritásának helytelen megválasztása esetén az ország egy túlértékelt vagy alulértékelt árfolyamhoz kötheti magát. Nehéz megítélni, hogy Argentína jól állapította-e meg az árfolyamparitást, amikor valutáját a dollárhoz kötötte. A sorozatos hiperinflációk tarkította gazdaságban, amelyet pénzügyi instabilitás jellemzett, nehéz volt megállapítani a „helyes” árfolyamot. Az azonban bizonyos, hogy az árfolyam fixálásakor nem állt rendelkezésre elegendő külföldi valutatartalék a központi bankban lévő papírpénz, érme és bankbetétek fedezésére. Egy második kockázat lehet, ha az inflációs ráta nem mérséklődik elég hamar az árfolyamfixálás után, és ezáltal a valuta reálértékben felértékelődik, ami az ország versenyképességbeli csökkenését okozhatja. Argentínában 1990-93 között a peso reálértéken jelentősen felértékelődött, mert az ország inflációs rátája a kereskedelmi partnerek inflációs rátája felett maradt. A fogyasztói árindexet alapul véve megállapítható, hogy a reál árfolyam 1991 és 1993 között közel 30 %-kal értékelődött fel, azonban 1993 után egészen 1997-ig folyamatosan leértékelődött. Így tehát a kezdeti versenyképességbeli csökkenés 1993 után már nem volt jellemző, ellenkezőleg az 1993-97 közötti időszakban az argentin export részesedése a világpiaci exportból 0,35 %-ról 0,5 %-ra nőtt. Az 1997 és 2000 közötti időszakban azonban az árfolyam újra erősödésnek indult, az argentin export részesedése 0,35 %-ra esett vissza, ami az országnak versenyképességbeli csökkenést okozott. Ezt a reál felértékelődést most nem a magas hazai infláció okozta, hanem a dollár árfolyamának erősödése Argentína kereskedelmi partnereinek valutáival szemben. A harmadik kockázat az lehet, hogyha a hazai valutát egy olyan külföldi valutához kötik, amelynek árfolyama jelentős mértékben változik más valutákhoz képest, akkor a hazai valuta árfolyamával is ez fog történni. Argentína esetében ez a kockázat bizonyult a leginkább fenyegetőnek. Az argentin pesot egy rossz valutához kötötték, mert az Egyesült Államok nem számított Argentína fontosabb kereskedelmi partnerei közé, oda az argentin export csupán 10 25
%-a irányult, míg hagyományosan Európa volt az argentin exporttermékek fő felvevőpiaca. Így, amikor a dollár árfolyama erősödött az euróéval szemben, az argentin peso is felértékelődött, ezzel az argentin exporttermékek versenyképessége csökkent az európai piacokon. Míg a dollár felértékelődése az amerikai gazdaság erősödésével és a termelékenység növekedése miatti nagy mennyiségű külföldi tőkebeáramlással függött össze, addig a peso erősödése nem volt hasonló gazdasági teljesítménnyel indokolható Argentínában. Ekkor történt, hogy az argentinok módosítottak árfolyampolitikájukon és a pesot már nem egészében a dollárhoz, hanem egy 50 %-ban eurót és 50 %-ban dollárt tartalmazó valutakosárhoz kötötték, azonban ekkorra a valutatanács már menthetetlen volt. 1. sz. ábra: Az export és import volumenének változása (1991-2000, 1990=100)14
20
19
19
19
19
19
19
19
19
19
Az ábrán jól látszik, hogy az import dinamizmusa jelentősen nagyobb az exporténál. Ennek fő oka, hogy az 1990-es évek külkereskedelmi liberalizációját követően megindult a korábban erősen korlátozott termék- és szolgáltatásimport. 1994 és 1998 között az exportnövekedés is erőteljes volt, annak ellenére, hogy kisebb mértékben nőtt, mint az import volumene. Export bővülése Import bővülése Látható, hogy az export 1998 és 2000 között gyakorlatilag csökkent. Összefoglalásként megjegyezhető, hogy az import volumene 1990 és 2000 között több mint hétszeresére, míg az exporté csupán kétszeresére nőtt. Ez a nagy különbség meglehetősen nyugtalanító és szerkezeti problémák létét sugallja. Másodsorban a valutatanács a monetáris kontroll elvesztését eredményezi. A 800 700 600 500 400 % 300 200 100 0 -100
00
99
98
97
96
95
94
93
92
91
valutatanács bevezetésével a hazai kamatlábakat annak az országnak a monetáris feltételei és kamatlábai határozzák meg, amelynek valutájához rögzítették a hazai valutát. Az Egyesült Államok monetáris igényei nem egyeznek meg a teljesen más gazdasági berendezkedésű Argentínának a monetáris igényeivel. Kezdetben nem jelentett problémát az argentin gazdaságnak a monetáris kontroll elvesztése. Az 1990-es vége felé, az amerikai gazdaság gyors növekedésnek indult, és szigorú monetáris politikát alkalmaztak, hogy féken tartsák az inflációt. Ezzel szemben az argentin gazdaság recesszióban volt, súlyosan érintették a külső sokkok, ezért gazdaságösztönző monetáris politikára lett volna inkább szükség. Harmadszor a valutatanács bevezetésével a központi bank „utolsó mentsvár” funkciója megszűnik, így nem tud a szorult helyzetben lévő kereskedelmi bankoknak segítséget 14
Forrás: MECON, www.mecon.gov.ar, 2004.11.30.
26
nyújtani. Argentínában, gazdasági recesszióban a kereskedelmi bankokban elhelyezett betétek rohamos csökkenésbe kezdtek, és ekkor a központi bank csak korlátozott mértékben tudott segítséget nyújtani a likviditási gondokkal küszködő bankszektornak. Összefoglalásul a valutatanácsról elmondható, hogy a kezdeti években döntő szerepe volt az árstabilitás és a gazdasági növekedés elérésében, azonban korlátozta a kormány és jegybank lehetőségeit, hogy a gazdaságot ért külső sokkokra válaszolni tudjanak. A gazdaságnak nem sikerült annyira megerősödnie, hogy a külső sokkok hatására az 1990-es évek második felében ne csökkenjen a gazdasági növekedés. Utólag azt lehet elmondani, hogy a valutatanács rendszerének előnyei az 1990-es első felében túlsúlyban voltak a hátrányokkal szemben, az évtized második felére azonban ez az arány megfordult. 2.2.4 Strukturális reformok hiánya 2001-ben, amikor a válság elérte a csúcspontját, több politikus és gazdaságelemző úgy érvelt, hogy a válság fő oka a szabad piaci modell ráerőltetése volt Argentínára az Egyesült Államok és az IMF által. Azt állították, hogy mivel az ország a gyors nyitás, liberalizáció és privatizáció miatt a külföldi tőkétől való függésbe került, ezáltal érzékenyebb lett a külső sokkokra. Mások azonban úgy vélekednek, hogy azért nem helytálló ez az állítás, mert Argentína ma is távol áll a rugalmas szabad piacgazdaság modelljétől. Ahhoz pedig, hogy egy országban a valutatanács bevezetésre kerüljön, elengedhetetlen feltétel a gazdaság rugalmassága, elsősorban a munkaerőpiacon, azért, hogy a merev monetáris és rögzített árfolyamrendszer ellensúlyozva legyen, és ezáltal megoldást tudjanak találni a külső sokkokra. Valójában a valutatanács bevezetése után Argentína jelentős előrelépéseket tett a strukturális reformok terén. Első lépésként a kormány alaposan átvizsgálta a közszféra rendszerét.
A
legtöbb
állami
vállalatot
privatizálták
és
korlátozták
az
állam
gazdaságbefolyásoló szerepét. Mindez egy általános deregulációval és az adórendszer leegyszerűsítésével társult. Ennek hatására csökkentek a kormánykiadások és az államháztartási hiány. A második lépés az volt, hogy a deregulációt a külső oldalra is kiterjesztették; eltörölték a tőkeszámlát érintő megszorításokat, és csökkentették az importkorlátokat. Ezek a lépések vezettek oda, hogy Argentína fokozottabban bekapcsolódott a világkereskedelembe és a nemzetközi tőkepiacok is elérhetővé váltak számára. Harmadik lépésként reformokat vezettek be a bankszektorban. Szigorítottak a tőkekövetelményeken, bezártak számos kevés forgótőkével rendelkező vállalatot és fokozták az átláthatóságot. A
27
bankok privatizációja megerősítette a bankrendszerbe vettet bizalmat. Mindezen reformok ellenére az 1990-es évek második felében az argentin gazdaság nem volt elég rugalmas ahhoz, hogy a valutatanács hatékonyan tudjon működni. A legnagyobb probléma az volt, hogy a munkaerőpiacon nem történtek változtatások, így az továbbra is merev maradt. A munkaerőpiac rugalmasságának gátjai voltak az elbocsátással járó magas költségek, és a munkavállalók után fizetendő magas adók és járulékok, melyek költségessé tették a munkaerőt. Ezek az adók és járulékok körülbelül a bruttó fizetés 60 %-át tették ki. Egy másik probléma az volt, hogy a bérek lefelé merevek voltak és ez az 1990-es években súlyosbította a recessziót. Így fordulhatott elő az, hogy, míg a nominál GDP csökkent, addig a reálbérek növekedtek. Mivel a rugalmas munkaerőpiac nem elhanyagolható előfeltétele a valutatanács hatékony működésének, így ennek hiánya problémát okozott az argentin gazdaságnak. A merev rendszer az 1990-es évek elején hozzájárult a munkanélküliség növekedéséhez. A munkanélküliség a gazdasági növekedés ellenére is magas maradt, mert a magas munkaerőköltségek nem ösztönözték a vállalatokat, hogy növeljék alkalmazottaik számát. A munkanélküliség növekedésével, pedig egyre kevesebb állami segélyhez jutottak az állástalanok. A magas munkaerőköltségek és a munkabérek lefelé való rugalmatlansága aláásta az argentin exportőrök versenyképességét. Az argentin export nagy része érzékenyen reagál az egységnyi munkaerőköltségre, így a magas munkaadói járulékok, illetve a munkaerőpiac merevsége kedvezőtlenül befolyásolta az ország versenyképességét, és hozzájárult a külkereskedelmi mérleg deficitjének növekedéséhez. 2.3
Az IMF szerepe a válságkezelésben15 A legvitatottabb kérdés az argentin válság tekintetében az IMF szerepe. Az bizonyos,
hogy az IMF támogatása ellenére a válság tovább súlyosbodott, mert a szervezet sokáig elfogadta az argentin kormány által jónak látott válságkezelő intézkedéseket, annak ellenére, hogy azok már egyértelműen nem voltak megvalósíthatóak (pl.: nullszaldós költségvetés), és nem tudták megfékezni a gazdasági recessziót. A kérdés az, hogy mennyiben okolható az IMF? Tény, hogyha korábban megvonta volna az IMF a pénzügyi támogatást Argentínától, előfordulhatott volna, hogy akkor azért találták volna a szervezetet felelősnek, mert nem adta meg az esélyt a recesszióból való kilábalásra. Mára bizonyossá vált, hogy sem az argentin 15
Argentina, el FMI y la crisis de la deuda, Ministerio de Economía y Produccion,
28
kormány, sem pedig az IMF nem volt könnyű helyzetben, vitatható, hogy mi lett volna a helyes döntés a pozitívabb végkifejlet érdekében. Az IMF-et ért kritikák változatosak voltak. Többen érveltek azzal, hogy az IMF és az Egyesült Államok egy neoliberális gazdasági modellt kényszerített rá Argentínára, és az ezáltal előidézett gazdasági helyzet krízisbe torkollott. Egy másik csoport azzal vádolta az IMF-et, hogy azzal idézte elő a válságot, hogy 2001 decemberében megvonta a pénzügyi támogatást az országtól. Mások pedig pont ellenkezőleg, azért találták felelősnek az IMF-et, mert úgy gondolták, hogy túl sokáig nyújtott pénzügyi támogatást, és ezáltal súlyosbodott a válság, mivel a pénzügyi segítség lehetővé tette, hogy a kormány tovább halassza a szükséges változtatásokat. Michael Mussa, az IMF korábbi vezető közgazdásza erős szavakkal illeti a szervezetet a 2002 márciusában megjelenő tanulmányában16. Egyenesen azt állítja, hogy az IMF-nek döntő szerepe volt Argentína gazdasági összeomlásában. Az argentin kormányzat költségvetési-, monetáris- és árfolyampolitikája nagy társadalmi támogatottságot élvezett ugyan, de megbocsáthatatlan az IMF részéről való feltétel nélküli támogatás, amivel lényegében hozzájárult a gazdasági káosz kialakulásához. Mussa szerint az IMF ott követett el hibát, hogy nem ragaszkodott ahhoz, hogy az argentin kormány következetesebb költségvetési politikát alkalmazzon, pedig az 1993-tól 1998-ig tartó gazdasági prosperitás időszakában ez minden további nélkül megvalósítható lett volna. A vélemények nagyon különbözőek, így az objektivitás megőrzése érdekében, azt szeretném áttekinteni, hogy az IMF-nek milyen körülményeket kellett figyelembe vennie ahhoz, hogy meghozza a döntését arról, hogy nyújtson-e tovább pénzügyi segítséget, vagy bejelentse, hogy nem látja ennek értelmét. Az 1990-es évek során az IMF fokozottan odafigyelt Argentínára és az időszak döntő részében az ország részese volt valamilyen IMF programnak. A következő táblázatban látni lehet, hogy az 1990-es évektől milyen egyezményeket kötött az IMF Argentínával és hogy a készenléti megállapodásban megjelölt összegből mennyi került felhasználásra. A táblázatból láthatjuk majd, hogy 2001 augusztusáig közel 15 milliárd SDR-nyi (körülbelül 22,65 milliárd USD) összeget használt fel Argentína. Összehasonlításképpen megjegyzendő, hogy 1999 óta Argentína kvótája az IMF-nél 2117,1 millió SDR (3196,4 millió USD) összegű.
16
Michael Mussa: Argentina and the Fund: From triumph to tragedy, IIE
29
5. sz. táblázat: Az IMF kölcsön-megállapodásai Argentínával (1991 óta, millió SDR)17 A megállapodás dátuma Készenléti megállapodás Kibővített megállapodás Készenléti megállapodás Kibővített megállapodás Készenléti megállapodás Melyből kiegészítő tartalék Készenléti megállapodás Készenléti megállapodás
1991.07.29 1992.03.31 1996.04.12 1998.02.04 2000.03.10 2001.01.12 2003.01.24 2003.09.20
A lejárat- vagy visszavonás dátuma 1992.03.30 1996.03.30 1998.01.11 2000.03.10 2003.01.23 2002.01.11 2003.08.31 2006.09.19
Megállapított összeg 780 4020 720 2080 16937 6087 2175 8981
Felhasznált összeg 439 4020 613 0 9756 5875 2175 4171
Az első és második (1991-es és 1992-es) megállapodást az IMF a gazdasági stabilizációs program és a strukturális reformok támogatására hagyta jóvá, amelynek keretében megszületett a konvertibilitási törvény és a valutatanács. Az 1996-os egyezmény a mexikói válság hatásaként jelentkező gazdasági visszaesésből való kilábalást szolgálta. Az 1998-as, kibővített megállapodás, pedig a strukturális reformok befejezését és a költségvetés konszolidálását támogatta, de mivel akkoriban Argentína hozzáférése a nemzetközi tőkepiacokhoz akadálymentes volt, ezért csak biztosítéknak vették, nem használták fel. Azonban az elképzelt reformok nem történtek meg, a megyék túlköltekezésének köszönhetően elsősorban a költségvetés konszolidálása terén akadtak kivetnivalók, a magas államháztartási hiány miatt. A kiegészítő tartalékot az IMF rövidebb lejárathoz köti és a kamatlábak a tartalék összegétől és a használati időtől függenek. 1999 decemberében új kormány került hatalomra és egy új stabilizációs programról tárgyalt az IMF-fel, amely erre válaszul jóváhagyta az új készenléti megállapodást 2000 márciusában. Ennek a közel 17 milliárd SDR-ről szóló megállapodásnak a jogossága, amit többszöri kiegészítéssel emeltek ilyen nagy összegre, nem volt az argentin stabilizációs kormányprogram által megfelelően alátámasztva. A megállapodás megkötésekor az argentin hatóságok kijelentették, hogy azt csak biztonsági tartaléknak veszik, mert bíztak a külföldi finanszírozás élénkülésében. A megállapodás épp azt szolgálta, hogy Argentína ne szigetelődjön el teljesen a tőkepiacoktól, hogy megerősödjön a külföldi tőkebefektetők bizalma, annak láttán, hogy az IMF Argentína mögött áll. Azonban a befektetői bizalom később sem erősödött meg, még azután sem, hogy Argentína közel 10 milliárd SDR-t felhasznált az IMF-fel 2000-ben kötött megállapodás által elkülönített összegből. 17
Forrás: IMF, www.imf.org, 2004.11.30.
30
Felmerül a kérdés, hogy miért tartotta fenn az argentin kormány a valutatanácsot és a peso konvertibilitását, és miért próbálták mindenáron elhitetni a politikusok, hogy az ország a külső adósságfizetési kötelezettségének eleget tud tenni? Miért tartott ki az IMF Argentína mellett egészen 2001 szeptemberéig, pénzügyi segítséggel támogatva a megvalósíthatatlan stabilizációs programját? Erre a két kérdésre a válasz nagyon összetett és szorosan összefügg. Két alapvető oka van annak, hogy Argentína reménytelenül kitartott a valutatanács mellett és, hogy fenn akarta tartani a látszatát, hogy az adósságszolgálat teljesítése nem okoz problémát. Az egyik, az ország hiperinflációkkal és gazdasági válságokkal tarkított gazdaságtörténetére vezethető vissza. A valutatanács és a konvertibilitási törvény szakítást jelentett a múlttal. Ettől kezdve azt feltételezték, hogy ország gazdasága stabil és virágzó lesz, a nemzetközi tőkepiacokon elismerésnek örvend. A kormány úgy érezte, hogyha ezek az ígéretek nem teljesülnek, annak nagyon súlyos következményei lesznek. Egyrészt Argentína hosszú távon elvesztené a hozzáférését a nemzetközi tőkepiacokhoz, másrészt nem rendelkezhetne stabil, erős hazai valutával és fejlett hazai pénzügyi piaccal. A másik ok az volt, hogy a tíz évig fennálló valutatanács és konvertibilitás Argentínát nagyon sebezhetővé tette az árfolyam leértékelésekre. Az ázsiai válság alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a kormánynak eltökélt szándéka, hogy megtartsa a valutatanácsot és a rögzített árfolyamrendszert, ezzel ösztönözve a bankok és vállalatok hajlandóságát arra, hogy külföldi pénznemben vegyenek fel kölcsönt. Mindez komoly problémákkal járhat: ha a banknak vagy a vállalatnak több dollár címletű passzívája van, mint aktívája, akkor a hazai valuta leértékelődése veszteségként jelentkezhet a mérlegben, sőt akár csődhöz is vezethet. A valuta leértékelődése olyan bankokat vagy vállalatokat is érinthet, amelyek nincsenek közvetlenül kitéve ennek a veszélynek, azonban adósaik, ügyfeleik vagy termelőik igen. Pontosan ez a folyamat volt megfigyelhető az argentin bankszektorban és vállalatok körében az ázsiai válság alatt. A kormány nem csinált problémát abból, hogy dollár címletben vesz fel kölcsönöket, annak ellenére sem, hogy tudta, azt később a peso bevételeiből kell majd visszafizetnie. A vállalatok sem aggódtak azért, hogyan fizetik vissza a felvett dollár címletű kölcsönöket a nagyrészt pesoban szerzett bevételeikből. A gazdaság dollarizációja miatt a valutatanács elhagyása nagyon költséges dolognak tűnt, és súlyos gazdasági problémák jelentkezését vetítette előre, így addig halasztották, amíg csak lehetséges volt. Azonban volt még egy dolog. Nemcsak a valutatanács elhagyásának ártalmas hatásai és a bankok és vállalatok mérlegvesztesége okozott fejtörést. A kormány tudta, hogy a peso leértékelődése az államadósság visszafizetésének a lehetetlenségével járna. Argentína az egyik legjobban eladósodott fejlődő ország volt, és tudta, hogy a fizetésképtelenségének 31
bejelentésével elvágná az útját a nemzetközi tőkepiacokhoz. A valutatanácsból való kilépést pedig nem lehetett elválasztani a külső adósság finanszírozhatatlanságától. Tudták a hatóságok, hogy előbb-utóbb el kell hagyni a valutatanácsot, és hogy ez a döntés a jövőre nézve nagyon súlyos következményekkel fog járni, nemcsak Argentínára, hanem a többi fejlődőre nézve. Volt egy politikai vetülete is a problémának. A valutatanács nemcsak egy árfolyamrendszer volt. Az argentinoknak a valutatanács a politikai és pénzügyi stabilitás szimbólumává vált. A gazdasági miniszter, Domingo Cavallo, erre a rendszerre alapozta a politikai karrierjének sikerét. A valutatanács elhagyása nem csupán egy gazdasági döntés volt, hanem egy sokkal összetettebb dolog, ami ha megtörténik, nemcsak a gazdaság fizet magas árat érte, hanem a politika is. 2001 végén Argentína három éve tartó gazdasági recesszióban volt, a társadalom sokat szenvedett azért, hogy a valutatanács rendszerét fenn tudják tartani, hogy a nemzetközi tőkebefektetők bizalmát megtartsák, és hogy a külső adósságszolgálat fizetése akadálytalanul történjen. Nagy bátorság kellett ekkor a politikusoktól, hogy bejelentsék, hogy ez a háromévnyi próbálkozás teljesen hiábavaló volt és a rendszer a kemény erőfeszítések ellenére sem tartható tovább. Az IMF-nek több dolgot kellett figyelembe vennie ahhoz, hogy meghozza döntését abban a kérdésben, hogy nyújt-e továbbra is pénzügyi segítséget Argentínának, támogatva azzal a kormány által választott, a stabilizációt célzó gazdasági stratégiát, vagy kijelenti, hogy a gazdaság menthetetlen, és nincs értelme több anyagi segítséget nyújtania. Ez utóbbit választva figyelembe kellett vennie azt, hogy azzal jár, hogy a nemzetközi tőkebefektetők Argentína iránti maradék bizalma egy csapásra megszűnik, ezzel hosszú időre megfosztva az országot a külföldi tőkebeáramlás lehetőségétől. 2000 márciusában az eredeti készenléti megállapodás jóváhagyása az IMF részéről még megmagyarázható volt. A megállapodást az argentin kormány csak biztosítéknak vette, nem kívánt hozzányúlni az elkülönített összeghez. 2001 elején, amikor Argentína külső megítélése romlott, ami a külső finanszírozás csökkenésével járt együtt, és amikor a kormány végül hozzányúlt az IMF pénzhez, még mindig úgy gondolták az IMF szakemberei, hogy a probléma főleg külső, és van esély arra, hogy helyreálljon a befektetői bizalom és meginduljon a gazdasági növekedés. Az IMF által 2001 májusában kiadott elemzésben azt fejtegették, hogy Argentína nehéz helyzete a kamatlábak korábbi emelkedésével, a külkereskedelmi mérleg gyengülésével és a brazil leértékelésből adódó versenyképességbeli csökkenéssel függ össze. Azonban, amikor 2001-ben az Egyesült Államok csökkentette a kamatlábakat, ez nem segített Argentínán. 2001 közepén már tényként könyvelték el az IMF32
nél, hogy a hatalmas összegű pénzügyi segítség nem változtat a helyzeten, és Argentína a hozzá hasonló fejlődőknél sokkal rosszabbul áll. Nyilvánvalóvá vált, hogy a probléma nem a külső, hanem a hazai viszonyok között keresendő. Miután ez bebizonyosodott, az IMF egy nehéz döntés meghozatalára kényszerült: azt mondja-e az argentin kormánynak, hogy a tervezett nullszaldós költségvetési politika teljesen esélytelen és nem kap további pénzügyi segítséget, vagy azt, hogy kockázatos a tervezett politika, de nem esélytelen, így támogatják. Az IMF jól tudta, hogyha nem támogatja tovább az argentin kormányt, akkor a valutatanács rövid időn belül összeomlik, és Argentínának fizetésképtelenséget kell bejelentenie a hitelezők felé. Ilyen körülmények között az IMF úgy döntött, hogy ad még egy esélyt. Ezzel az eséllyel az argentin kormány azt érte el, hogy kapott néhány hónap haladékot a valutatanács eltörléséig. Az IMF-döntés helyességének megítélése, mint láthattuk nem egyszerű. Valószínűsíthető, hogy bármelyik lehetőséget választja a szervezet, kritikák kereszttüzébe kerül.
33
3
Hogyan tovább? Az előző fejezetből kiderült, hogy milyen okok vezettek a válság elmélyüléséhez, és
hogyan próbálkozott a kormány megoldáskereséssel, ami végül sikertelennek bizonyult. Számos gazdasági szakember már a válság mélypontját megelőzően figyelmeztetett a kormány gazdaságpolitikájának hiányosságaira, javaslatokat kínált a válságból való kilábalásra. Néhány neves közgazdász javaslatát részletezném a következőkben, majd áttekinteném azt, hogy milyen utat választott az argentin kormány. Végül, de nem utolsó sorban szeretném megvizsgálni a gazdaság jelenlegi helyzetét, kilátásait, valamint a válság hatásait a környező országokra és a Mercosurra. 3.1
Javaslatok a válságból való kilábalásra A 2001-es év folyamán több elemző és közgazdász felhívta a figyelmet Argentína
fenntarthatatlan helyzetére. Nem értették, hogy egy regresszióban lévő gazdaság, csökkenő költségvetési bevételekkel, hogyan tudja fizetni az adóssága részleteit és kamatait, valamint hogyan fenntartható a konvertibilitás a kormány közel fizetésképtelensége mellett. Kritizálták az IMF-et, hogy miért nyújt továbbra is pénzügyi segítséget, és miért nem szorgalmazza a valutatanács mielőbbi elhagyását. Barry Eichengreen18 közgazdász, az IMF jó ismerője azon az állásponton volt a 2001 augusztusában megjelenő cikkében, hogy a társadalmi elégedetlenség növekvőben van Argentínában, és a nullszaldós költségvetési törvény csak súlyosbítja a helyzetet, mert deflációs nyomást helyez a már eleve gyenge gazdaságra. A kormány egy ördögi körbe kerül, ugyanis csökkenti a közszférában dolgozók fizetését, ezáltal csökkennek az adóbevételek, így tovább kell csökkenteni a kormánykiadásokat, ami egyet jelent az állami alkalmazottak fizetésének és a szociális járulékok további csökkentésével. Cikkében említette Eichengreen, hogy egy alternatív megoldás lenne az ún. „négyszeres-D” stratégia: leértékelés, dollarizáció, betétek leírása, adósságcsere (Quadruple-D strategy: devaluation, dollarization, deposit writedown, debt restructuring). A leértékelés esetében egy körülbelül 20 %-os pesoleértékelés lenne szükséges, ahhoz, hogy Argentína visszanyerje piaci versenyképességét. A leértékelés által az inflációs fenyegetés újra teret nyerne, felnyomva a kamatlábakat. Ezért a leértékelést a dollárra való átállásnak kell követnie, vagyis a leértékelt pesot dollárral kellene helyettesíteni. Ahhoz, hogy meg lehessen akadályozni, hogy a bankszektor elveszítse stabilitását, a 18
Barry Eichengreen: Argentina after the IMF, 2004.09.22.
34
dollárbetéteket leírnák oly módon, hogy 1 dollár 80 centet érne, mivel a peso leértékelése miatt a bankok 20 %-ot vesztettek a peso címletű követeléseiken. Az adósságcsere, pedig a külső adósságszolgálat átstrukturálását jelentené. Ricardo Hausmann19 az Inter-Amerikai Fejlesztési Bank korábbi vezető közgazdásza 2001 októberében azt javasolta, hogy Argentína minél gyorsabban hagyja el a jelenlegi gazdasági stratégiáját. Úgy érvelt, hogy az árfolyam lebegtetése önmagában katasztrofikus következményekkel járna, mert az argentin adósság nagy része dollárcímletű, így a valutatanács elhagyását követő pesoleértékelődés növelné az adósságot, csődbe menne a kormány, a vállalatok és a hazai bankok. Ettől tartva megindulna a roham a bankokba és a bankbetétek csökkenése tovább gyengítené a hazai valutát és pénzügyi rendszert. Az adósságleírás és a lebegtetés kombinációja sem működne. Az adóleírás csökkentené ugyan a terheket, de az adósság nagyrészt dollárcímletű maradna. A lebegő árfolyam nem akadályozza meg a peso gyengülését, így a kölcsönt felvevők nem tudnák visszafizetni az adósságukat, ezzel menekülésre késztetve a befektetőket és hitelezőket. Hausmann szerint a legkézenfekvőbb megoldás két lépcsőből áll: először dollármentesíteni kell a külföldi adósságot és a pénzügyi rendszert, majd át kell térni lebegő árfolyamrendszerre, szigorú inflációs cél meghatározása mellett. A terv szerint, a dollárcímletű aktívákat és passzívákat a jelenlegi egy az egyhez arányú árfolyamon váltanák át infláció-indexált pesora. Az inflációindexált lebegtetéssel a monetáris politika hitelességét tudnák növelni, valamint a hitelezők felé biztosíték lenne, hogy a visszafizetésre kerülő adósság nem fog inflálódni. Ezt a tervet az IMF által pénzügyileg támogatott szigorú költségvetési politika tenné teljessé. Nem sokkal ezután Michael Mussa20, az IMF korábbi vezető közgazdász szakértője azon a véleményen volt, hogy helytelen volt az IMF részéről a pénzügyi segítséget ilyen sokáig Argentína rendelkezésére bocsátani. Úgy gondolta, hogy még egy ennél is nagyobb összegű pénzügyi támogatás ellenére sem tudná az ország az adósságszolgálatát finanszírozni, így mindenképpen adósságcsere, vagyis az adósság átstrukturálása javasolt. Mussa azon az állásponton volt, hogy a valutatanács nem fenntartható, mert a túlértékelt peso megakadályozza a gazdasági növekedés lehetőségét, valamint a rendszer hatékony működéséhez szükséges feltételek nem állnak rendelkezésre. Az argentin bankokba vetett bizalmat tovább fogja gyengíteni a tervezett adósságcsere, így a bankbetétek és valutatartalék csökkenése várhatóan tovább fog folytatódni. Mussa egyetért Hausmannal abban, hogy a káosz enyhítésére a dollárcímletű aktívákat és passzívákat át kell váltani hazai valutára, majd 19 20
Ricardo Hausmann: Plan B: A way out for Argentina, 2004.09.23. Michael Mussa: Argentina needs effective not unthinking support, 2004.09.23.
35
át kell térni lebegő árfolyamrendszerre. Mussa abban az esetben látja helyesnek, hogy az IMF további pénzügyi segítséget nyújtson Argentínának, ha a kormány reális, megvalósítható stabilizációs program alkalmazását tervezi. Hasonló véleményen van Paul Krugman21 közgazdász, aki a decemberben megjelenő cikkében kijelentette, hogy a valutatanács semmi esetre sem tartható tovább, előbb-utóbb össze fog dőlni, az argentin hatóságok csak késleltetik ezt. Szerinte az argentin gazdaság legfőbb problémája a túlértékelt valuta által gerjesztett deflációs nyomás. A nyomás feloldására egy nominál leértékelést kell végrehajtani, és egy rendeletet hozni arról, hogy az adósság visszafizetése pesoban történjen. Krugman szerint a dollarizáció azért nem megoldás, mert az Egyesült Államok nem jelentős kereskedelmi partnere Argentínának. A helyes választás a lebegő árfolyam lenne, amelynek egyáltalán nem kötelező velejárója a hiperinfláció, mint ahogy Brazíliában sem volt hiperinfláció a leértékelést követően. 3.2
Válságkezelés A 2001. december 31.-e nemcsak egy új év fordulópontját jelentette Argentína
számára, hanem egy gyökeres gazdaságpolitikai fordulatot is, amelynek keretében elhagyták az 1991-ben bevezetésre került, sokat vitatott valutatanácsot és konvertibilitási törvényt. 2001 decembere nagyon zűrzavaros időszak volt az ország életében: az IMF szeptember óta nem támogatta a kormányt, így az ország a korábbi gazdasági irányvonalának feladására kényszerült és a felhalmozott adósságának törlesztésére kért haladékot. Argentína a fizetésképtelensége bejelentésével a maga nemében rekordot döntött, mert ez volt a világgazdaság történetének legnagyobb szuverén fizetésképtelensége, soha még állam ilyen összegű külső tartozás átütemezésére nem kényszerült. A gazdasági és társadalmi káosz közepette megbukott Fernando de la Rúa kormánya, majd a következő hetekben számos elnök váltotta egymást. A politikai csatározásból végül Eduardo Duhalde került ki győztesen, aki 2002 januárjától lépett hivatalba. 3.2.1 A Duhalde-kormány lépései a valutatanács összeomlását követően 2001 utolsó hónapjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy a konvertibilitási törvény és a valutatanács napjai meg vannak számlálva. Az árfolyamrendszer összedőlését követően új árfolyampolitikát kellett a kormánynak megfogalmaznia. A gazdaság már három és fél éve recesszióban volt, elvesztette versenyképességét a nemzetközi piacokon, egyrészt a dollár 21
Paul Krugman: Argentina’s money monomania, 2004.09.23.
36
erősödésének,
másrészt
a
brazil
real
gyengülésének
köszönhetően.
Duhalde,
gazdaságminiszterének, Jorge Remes Lenicov-nak a javaslatára a peso leértékelése és egy kettős árfolyamrendszer alkalmazása mellett döntött, de bejelentették, hogy három-négy hónapon belül a peso lebegtetését tervezik. Első lépésként leértékelték a pesot. Majd bevezették a kettős árfolyamrendszert, ami abból állt, hogy egyrészt a pesot 1,4-es átváltási árfolyamon a dollárhoz kötötték (1 USD=1,4 ARS), és ez az árfolyam volt érvényes a külkereskedelmi ügyletekre. Minden más ügyletre lebegő árfolyamot vezettek be, ahol kezdetben körülbelül 2 pesot kértek a dollárért. A nemzetközi környezet azonban nem fogadta kitörő örömmel a kettős árfolyamrendszert. Tekintve, hogy az argentin gazdaság dollarizációja nagyon magas szintű volt, azaz a kereskedelmi ügyletek, hitelek, sőt az árak sok esetben dollárban voltak meghatározva, a leértékelésnek rengeteg vesztese volt. Így a dollárban meghatározott hitelállomány törlesztése sokak számára megoldhatatlan feladatnak számított. A pesoleértékelés okozta anyagi nehézségek enyhítésére a 100 000 dollárnál kisebb kölcsönöket pesoban, a régi árfolyamon átváltva lehetett visszafizetni a bankoknak, míg a dollár címletű betéteket az új árfolyamon alakították át peso címletűekre. Az ennél nagyobb összegű hitelek esetében, a kormány a jelenlegi „hivatalos”, 1,4-es árfolyamon történő átváltást tette lehetővé. Az olyan szolgáltatások árát, mint például a víz- és elektromosság, amelyek számlázása dolláralapon történt, most a régi árfolyamon váltották pesora. Ezen kívül Duhalde elrendelte, hogy a vállalatok 90 napig nem bocsáthatnak el alkalmazottat. Ugyanakkor a bankok dollártartalékainak védelmében a kormány meghosszabbította a 2001 decemberében életbe léptetett korlátozásokat, nevezetesen azt, hogy havi 1000 dollár készpénznél többet nem lehetett felvenni. Ez a lépés a lakosság ellenszenvét váltotta ki; emberek hada vonult ki az utcákra tüntetni, mindennaposak lettek a tömeg és a rendőrség közötti összetűzések. A dollárbetétek befagyasztását követően, a tiltakozásban az alacsony jövedelmű és munkanélküli rétegekhez a középosztály is csatlakozott. A válságos helyzetet jól mutatja, hogy számítások szerint naponta 2000 ember süllyedt szegénységi küszöb alá a 39 milliós országban. A kormányt rengeteg kritika érte, nagy volt a bizalomvesztés, mind a lakosság, az üzleti szféra, mind a külföldi hitelezők részéről. A bankok elégedetlensége is fokozódott, mert tudták, hogy a régi árfolyamon visszafizetett kölcsönök értéke hamarosan nagyot fog zuhanni. A veszteségük mértéke nem volt előrelátható ugyan, de pesszimista közgazdászok azt sem látták kizártnak, hogy az év végére 2,7 pesot kell majd fizetni egy dollárért (ami később be is igazolódott). A külföldi bankok az ország elhagyását fontolgatták, aminek hatására Duhalde egyezkedést 37
kezdeményezett velük; tőkeinjekciót és az olajexport megadóztatásból származó állami bevételekből kompenzációt ajánlott nekik. A mexikói válság alatt a spanyol Banco Bilbao Vizcaya bank elfogadta a kormány ajánlatát és maradt, újratőkésítette a mexikói leányvállalatát. A mexikói kormány azonban képes volt kölcsönt felvenni és ezzel finanszírozni a kezdeményezést, Argentínáról viszont ez nem volt elmondható. Az IMF és a többi külföldi hitelező nem hitt a kormány még nem teljesen kialakult tervében. A kettős árfolyamrendszert teljes mértékben elfogadhatatlannak tartották. Azonban egy gazdasági stabilizációs program végrehajtásához és a rövid-távú szociális problémák orvoslásához elengedhetetlen szükség volt az IMF pénzügyi segítségére. Február 3-án az új gazdasági miniszter, Jorge Remes Lenicov ismertette a kormány által kidolgozott stabilizációs programot. A programnak két fő pillére volt: egyik a lebegő árfolyam bevezetése, a másik az erősen dollarizált gazdaság fokozatos átalakítása peso alapúra. A kormány a kettős árfolyamrendszert csak átmeneti megoldásnak tekintette, csupán néhány hónapot szánt neki, azonban fenntartása így is akadályokba ütközött és nem enyhített a válságon. 2002 februárjában úgy döntöttek, hogy végleg eltörlik a rögzített árfolyamrendszert és helyette az árfolyam lebegtetését vezetik be. A lebegtetésre való áttérés a peso leértékelődése miatt fájdalmas volt az érintetteknek. Azonban ez a lépés elengedhetetlen előfeltétele volt a gazdasági fellendülésnek. Az új terv szerint a dollár címletű kölcsönöket 1,4-es árfolyamon váltották át pesora és utána az inflációt indexálták. A bankokat a kormány államkötvényekkel kívánta kárpótolni a veszteségeikért. A kormány szigorú monetáris és költségvetési politika alkalmazását írta elő magának, ami elengedhetetlen feltétele a lebegő árfolyampolitikának. A szigorú monetáris politika keretében meghatározták, hogy a jegybank csak 3,5 milliárd pesot nyomhat ebben az évben. A 2002-es évre előirányzott költségvetés előírta, hogy a közszféra dolgozói bérek és a nyugdíjak, előző évi 13 %-os csökkentését továbbra is fenntartják, és a kiadásokat csak a szegények szociális támogatására emelik. A tervezett államháztartási hiányt 3 milliárd pesoban határozták meg, ami jelentősen kevesebb volt az előző évi 10 milliárdhoz képest. A stabilizációs program nem jelölt meg lépéseket a megyei kormányok költségvetésének strukturális átalakítására, a jegybank nem nyerte még el a teljes függetlenségét és hiányzott a szigorú inflációs cél meghatározása. Duhalde jól tudta, hogy az IMF pénzügyi segítsége nélkül, amit előző év augusztusa óta nem kapott Argentína, nem valósítható meg a stabilizációs program, ezért kérte a Mercosur országok elnökeit, hogy gyakoroljanak nyomást a szervezetre. A brazil elnök, Ferdinand Henrique Cardoso is azon a véleményen volt, hogy a pénzügyi segély odaítélésének és a stabilizációs program 38
megvalósításának párhuzamosan kell történnie, mert a kettő szorosan összefügg egymással. A Mercosur szóvivői is azon a véleményen voltak, hogyha nem történik gyors lépés az argentin gazdaság stabilizációja ügyében, akkor a válság hatásai súlyosan fogják érinteni a régió többi országát is. Az IMF azonban nem volt hajlandó addig pénzügyi segítséget nyújtani, amíg egy általa elfogadható stabilizációs program nem születik. Tanult az előző évi hibájából, amikor nem gyakorolt elég erős nyomást az akkori kormányra, és nem született megvalósítható program a gazdasági recesszióból való kilábalásra. Az IMF nem tartotta elégségesnek a Duhalde-kormány által kigondolt lépéseket, további bércsökkentéseket, a megyei kormányok költségvetési kiadásainak leépítésekkel járó csökkentését és a csődtörvény megváltoztatását kérte a pénzügyi segély ellenében. Ezen kívül követelte annak a nemzeti törvénynek az eltörlését, amely multinacionális vállalatok ellen indítható bűnvádi eljárást tett lehetővé abban az esetben, ha a vállalatok károsítják az argentin gazdaságot azzal, hogy a le nem kötött tőkét kiviszik az országból. Az IMF álláspontja szerint ez a törvény gátolja a tőkebeáramlást, mert visszatartja a külföldi tőkebefektetőket attól, hogy pénzüket az argentin gazdaságba fektessék. Duhalde azon az állásponton volt, hogy a társadalmi feszültség már épp elég nagy, és a lakosság nem tudna több bércsökkentést és leépítést elviselni. Áprilisban a gazdasági miniszter bejelentette, hogy az új gazdasági terv keretében a banki betéttulajdonosok befagyasztott pénzét államkötvényekkel fogják helyettesíteni, amely az eredeti értékük 20 %át éri. A bejelentést követően tüntetők csoportja vonult a Kongresszus épületéhez, majd a kétnaposra nyúlt demonstráció után lemondott Remis Lenicof, a gazdasági miniszter. 2002-ben az argentin gazdaság negyedik éve volt recesszióban, és ahogy teltek a hónapok, egyre nehezebben tett eleget a nemzetközi szervezetek által nyújtott kölcsönök részleteinek visszafizetésének. November 14-én az argentin kormány bejelentette, hogy a felvett 805 millió dollárnyi kölcsönt nem tudja visszafizetni a Világbanknak. Az új gazdasági miniszter, Roberto Lavagna személyesen utazott a Világbank washingtoni székhelyére, hogy közölje a hírt: a kormány a 79,2 millió dolláros kamattörlesztésen kívül nem tud többet fizetni. Ezzel a bejelentéssel az argentinok elvágták magukat a lehetőségtől, hogy a Világbanktól további kölcsönt vegyenek fel, ugyanis a szervezet szabályai szerint, ha valaki 30 napon belül nem fizet, akkor nem folyamodhat újabb kölcsön felvételéhez és nem kérhet kamatcsökkentést a már felvett kölcsönökre. Ha a kormány 60 nappal túllépi a fizetési határidőt, akkor a már odaítélt kölcsönök további folyósítása is megszűnik. A Világbanki támogatás elvesztésének azért is súlyosak a következményei Argentínára nézve, mert a
39
segélyeket az ország a válság legrosszabb hatásainak csillapítására kapja, így a növekvő számú szegénységi küszöb alatt élőket érintené a legrosszabbul. A kormány az IMF-et okolta azért, hogy nem tudott eleget tenni adósságtörlesztési kötelezettségének, ugyanis a tíz hónapja tartó egyezkedés ellenére sem sikerült megállapodást kötni az IMF-fel. Az IMF pedig azon az állásponton volt, hogy a pénzügyi segítségről szóló megállapodás megkötését, egy, a szervezet által is támogatott gazdasági stabilizációs programnak kell megelőznie, ám Duhalde eddig nem volt hajlandó elfogadni az IMF által indítványozott lépéseket, mert további nehézségeket okozott volna az argentin lakosságnak. Természetesen az IMF nem engedhette meg, hogy dollár milliárdokat dobjon ki az ablakon, ezért is tartotta annyira fontosnak, hogy az Argentínának nyújtott pénzügyi segítség megfelelően alá legyen támasztva. Egyes elemzők úgy vélekedtek, hogy az argentin kormány azon kijelentése, hogy nem tudja visszafizetni a Világbank által nyújtott kölcsönt, csupán taktikai. Ezt a feltevést arra alapozták, hogy az ország monetáris tartaléka nőtt abban az időben, és elérte a 9 milliárd dollárt, tehát lett volna miből kifizetni a tartozást. Véleményük szerint Roberto Lavagna azzal próbált nyomást gyakorolni az IMF-re, hogy a szervezettel kötött megállapodás és az azt követő anyagi segítség híján az ország nem tudja törleszteni az adósságát a nemzetközi szervezetek felé. Taktika-e vagy sem, az argentin kormány lépése nagyon kockázatos volt a jövőre nézve. A nehézségek ellenére, 2002 végére elindult egy stabilizációs folyamat a gazdaságban, de természetesen a gazdaság teljesítménye még messze elmaradt az 1990-es évektől, azonban előrelépés volt, hogy a társadalmi elégedetlenség nem újult ki. A peso leértékelése fájdalmas volt ugyan, de elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy az ország a stabilizáció irányába induljon el. A Bush-adminisztráció nyomására 2003 januárjában végre az IMF belement egy átmeneti egyezségbe, amelynek keretében az IMF elegendő segítséget nyújtott Argentínának ahhoz, hogy augusztusig finanszírozni tudja az adósságának részleteit. A megállapodás értelmében az argentin kormánynak szigorú költségvetési politikát kellett alkalmaznia. Ugyanakkor egyértelműen kijelentette az IMF, hogy további pénzügyi támogatást csak egy új gazdasági program függvényében ítél oda az országnak. 3.2.2 A Kirchner-kormány gazdaságstabilizáló intézkedései A 2003-as májusi elnöki választásokat a populista nézeteket valló Nestor Kirchner nyerte. Kirchner egy olyan időszakot követően került hatalomra, amit az IMF és Argentína
40
közötti szokatlan feszültség jellemzett. Az IMF támogatása nagyon fontos ahhoz, hogy a nemzetközi befektetők bizalmát visszanyerje az ország, így az új elnök kezében volt ennek záloga, vagyis az IMF-fel való jó kapcsolat kiépítése és fenntartása. A gazdasági miniszter továbbra is Lavagna maradt, aki bejelentette, hogy piacösztönző politikát kívánnak folytatni. Munkahelyteremtés érdekében egy 2,8 milliárd dolláros közmunka programot indítottak és szorosabb kereskedelmi kapcsolat kialakítására törekedtek a Mercosur országaival: Brazíliával, Uruguay-jal és Paraguay-jal. A jegybank, amely nem független a végrehajtói hatalomtól, júniusban bejelentette, hogy megtiltják azon vállalatok hozzáférését a bankbetéteikhez, amelyeknek adótartozásuk van. Elemzők szerint ez a rendelkezés gátja lehet a befektetési bizalom visszatérésének. A kormány további hosszú-távú kölcsönökre számított az IMF-től és a Világbanktól, ami lehetővé teszi az államadósság részleteinek törlesztését és az új reformterv véghezvitelét. Nestor Kirchner és George Bush júliusi találkozóján elhangzott, hogy a Bush-kabinet is abban az esetben támogatja az országot kölcsönnel, ha a kormány egy hihető és megvalósítható gazdasági programot dolgoz ki. Az Egyesült Államok szerint ennek a programnak tartalmaznia kell leépítéseket a közszférában, mert a munkavállalók egyharmadát teszik
ki
a
közszférában
dolgozók,
valamint
a
közigazgatás
és
adóhatóságok
decentralizációját, oly módon, hogy a megyei kormányok saját bevételeikből gazdálkodjanak és ne a központi költségvetéstől érkező transzferekből. Ezen kívül szükség van az állami beavatkozás csökkentésére a gazdaságban, azaz az árkontroll, a pénzügyi- és kereskedelmi korlátozások feloldására, valamint a bírói hatalom erősítésére és a korrupció kiküszöbölésére. 2003 szeptemberében egy újabb rekordot állított be Argentína: ezúttal az IMF-től kapott 3 milliárd dollárnyi kölcsön részleteinek visszafizetésére kért haladékot. Az IMF történetében ez volt a legnagyobb összeg, amelynek visszafizetésére állam haladékot kért. Újra felmerült a kérdés, hogy vajon Argentína valóban nem tudott-e fizetni, vagy a nemfizetés csak egy ok arra, hogy újabb megállapodást köthessen az IMF-fel. Az IMF azt javasolta a kormánynak, hogy úgy próbálja meg a következő évi költségvetését kialakítani, hogy annak többlete a GDP 4,5 %-át tegye ki (nem számítva az adóssághoz tartozó kamatkifizetéseket). Roberto Lavagna ellenben azon a véleményen volt, hogy az ország fizetőképességét a gazdasági növekedés és nem a megszorító költségvetési politika fogja helyreállítani. 2003 novemberében a kötvénytulajdonosok per indításával fenyegetőztek, válaszul a kormány azon lépésére, hogy 99,4 milliárd dollárnyi adósság átütemezését jelentette be. A kormány terve az adósságcserét illetően abból állt, hogy a kötvények egy részének értékét a névérték egynegyedére csökkentik és 1-5 %-os kamattal valamint 32 éves futamidővel fizetik 41
vissza. Egy másik része megtartja az eredeti, névérték szerinti értékét, de 0,5-1,5 %-os kamattal és 20-42 éves lejárati időn belül fizetik vissza. 2004 első hónapjaiban egy új problémával kellett szembenéznie a kormánynak: egy strukturális energetikai válsággal22. A recesszió éveit követő gazdasági növekedés az energiafogyasztás fokozódásához vezetett, de ehhez azonban nem alkalmazkodott az energiaipar, egy évtizede nem történtek fejlesztések, új források keresése és kiépítése (1988 óta nem állítottak használatba új gázvezetéket), így problémák merültek fel a természetes gázellátás és áramtermelés terén. Az áramtermelés fokozott gázellátást igényel, ugyanis az 1990-es évek derekán bevezetett modern hőerőművek működése a természetes gázon alapszik, ami nem helyettesíthető alternatív energiaforrásokkal. Az energiaszektor strukturális problémáin kívül a politika is okolható az energiaellátási nehézségek fokozódásával, mert nem korlátozták a maximálisan exportálható erőforrások mennyiségét, így hiány alakult ki a hazai piacon. Az energiaprobléma megoldására a kormány 2004 júniusában elindította a hazai energiaprogramot, amelynek keretében az elkövetkező öt évben 11,14 milliárd pesot szán a kormány az energetikai krízis kezelésére. Ebből az összegből 425 millió pesot a most bevezetésre kerülő intézkedések finanszírozására különítenek el. Az intézkedések közül meg kell említeni a gázexport korlátozását, ami azt jelenti, hogy exportot csak akkor engedélyez a kormány, ha a hazai fogyasztás kielégítésre kerül. A hazai energiakínálat növelésére természetes gázt importál az ország Bolíviából, üzemanyagot Venezuelából és elektromos áramot Brazíliából. Ezen kívül az ipari nagyfogyasztóknak, hőerőműveknek ezen túl 15-30 %-kal többet kell fizetniük az energiáért. Az energetikai válság kezelésén kívül a kormány a jövőre nézve a fenntartható gazdasági növekedést célzó stabilizációs program prioritásaiként határozta meg az államadósság átstrukturálását, az államháztartási egyenleg többletének konszolidálását, a hosszú-távú bankbetétek ösztönzését a bankszektor likviditásának elősegítése érdekében, szigorú inflációs cél betartását, a közhasznú társaságok szabályozott keretek között történő működését, valamint az előrehaladást a külkereskedelmi tárgyalások terén. 3.3
Az argentin gazdaság jelenlegi helyzete és kilátásai A 2001 decemberében bejelentett fizetésképtelenség után az argentin gazdaság tovább
csúszott a lejtőn. A 2002-es év nem volt könnyű időszak Eduardo Duhalde számára, aki olyan gazdasági problémákat „örökölt” elődeitől, amelyekkel nem volt egyszerű megbirkózni, 22
Lanzan una empresa estatal y aumentan retenciones a las petroleras, 2004.12.01.
42
ráadásul a rögzített árfolyamrendszer és a valutatanács eltörlésével járó nehézségek, valamint a bevezetésre került megszorító intézkedések hatására elkerülhetetlen volt a társadalmi elégedetlenség fokozódása. A 2003 májusában hatalomra lépett Nestor Kirchner helyzete már egy fokkal jobb volt elődénél, mert ekkorra stabilizálódott a gazdaság és növekvő pályán indult el. A 2003-as fellendülést egy lassabb ütemű, de hasonlóan javuló gazdasági kilátásokkal kecsegtető fejlődés követett, amelynek szinten tartásához következetes stabilizációs gazdaságpolitikára lesz szükség a jövőben. Továbbra is gondot jelent az ország számára az adósság részleteinek és kamatainak törlesztése, emiatt ördögi körbe kényszerül, hiszen az adósságszolgálat teljesítésére újabb kölcsönöket kell felvennie. Sok múlik azon, hogy visszatér-e a hazai és külföldi befektetők gazdaságba vetett bizalma, mert a gazdasági fellendülés fő motorja a befektetési- és fogyasztási hajlandóság növekedése. 3.3.1 A főbb makrogazdasági mutatók áttekintése A gazdaság jelenlegi helyzetének feltárása és a jövőbeni kilátások meghatározása céljából ésszerű áttekinteni a főbb makrogazdasági mutatókat, hogy kiderüljön honnan indult és hova jutott az argentin gazdaság. A négy évig tartó recesszió már a múlté, jelenleg a gazdasági növekedés 7-8 % körüli. A kérdés az, hogy maradandó lesz-e ez a tendencia, és mit kell tenni ahhoz, hogy az legyen. A fellendülés számos tényező függvénye, többek között az energetikai válság megoldása, a fő kiviteli termékek nemzetközi ára, a kedvező adósságcsere program elfogadtatása, a kormány által hozott gazdasági reformok, illetve a befektetési hajlandóság mind hatással vannak a növekedésre. Ezen tényezők alakulása fogja meghatározni Argentína jövőbeni kilátásait. A GDP adatai vizsgálatánál megtévesztő lehet, hogy 2002 februárjától a kormány a lebegő árfolyamrendszer alkalmazására tért át, ami azt jelentette, hogy az argentin pesot nem rögzítették továbbra a dollárhoz, így az argentin valuta egy egészségesebb, piac alakította árfolyamra került. Emiatt a pesoban és dollárban számított GDP adatai eltérnek, míg 2001-ig megegyeztek. Jelentős GDP-növekedést produkált a gazdaság 2002 és 2003 között, ami a termelés és fogyasztás növekedésével, valamint az export bővülésével magyarázható. Előreláthatóan 2004-ben tovább emelkedik a GDP, ám üteme lelassul és a GDP növekedés lassulása várható 2005 folyamán is. Általánosságban elmondható, hogy a gazdasági aktivitás növekedését a kínálati oldalon az áruk tekintetében a feldolgozói ipar és az építőipar bővülése ösztönözte, a szolgáltatások esetében pedig a közlekedés és kommunikáció volt a húzóágazat. A fokozott
43
gazdasági aktivitásért a keresleti oldalon a magánfogyasztás és a beruházások voltak felelősek. A beruházások esetében főleg importtermékekről: gépekről és alkatrészekről beszélhetünk. 2. sz. ábra: A GDP éves reálnövekedése (1998-2003, 1993-as piaci áron) 23 8,8
10 5
Az argentin gazdaság 1999-től, a brazil válságot követően, recesszióba került, éves gazdasági
3,9
reálnövekedése négy éven keresztül negatív volt.
0
A gazdasági visszaesés 2002 első negyedévében
-0,8
% -5
-3,4
-4,4
érte el a mélypontját, így az év átlagát tekintve
-10 -10,9 -15 1998
1999
2000
2001
2002
2003
megállapítható,
hogy
a
meghaladta
10
%-ot.
a
GDP 2002
csökkenése második
negyedévétől kezdve megindult a gazdasági növekedés, amelynek üteme kezdetben nem haladta meg az 1 %-ot. A 2003-as év egyes hónapjaiban viszont már elérte a 10 %-ot is, és az éves átlag megközelítette az 1997-es szintet. 2004-ben tovább folytatódik a gazdasági növekedés, bár üteme enyhén lelassul az előző évhez képest. Azonban a 2004-es második negyedévben mért adatok 0,5 %-kal meghaladták az első negyedéves növekedést, sőt előreláthatólag a harmadik negyedévben még ehhez képest is gyorsulni fog a növekedési ütem. Ez azt mutatja, hogy a növekedés töretlen, és idén az éves növekedési ráta akár a 7 %-ot is elérheti, sőt az optimistábbak szerint meg is haladhatja azt (7,3-7,6 %). 2005-re 4 % körüli GDP-növekedést várnak a kutatók, de a jövő évi mutató alakulása még nagyon bizonytalan, az sok tényező függvénye. Például számít az, hogy gazdasági növekedés motorjai, többek között a magánfogyasztás és a befektetések, továbbra is tartósan növekszenek-e. A 2004-es növekedés elmarad 2003-hoz képest, amelynek okát érdemes megvizsgálni. A gazdasági aktivitás lassulása több tényezőre vezethető vissza. Egyik közülük, az energetikai válság, amely kedvezőtlenül befolyásolta elsősorban az ipari termelést ez év áprilisában és májusában. Egy másik oka a lassabb mértékű növekedésnek, a kedvezőtlen időjárásnak köszönhetően a mezőgazdasági termények, elsősorban a szója volumenének csökkenése. Ezen kívül megemlíthető, hogy számos adófajta esetében az adófizetési kötelezettségnek májusban és júniusban kellett eleget tenni, ami a vállalatok és háztartások befektetési kedvének és fogyasztási hajlandóságának visszaesését okozta. A növekedés lassuló mértéke előreláthatólag nem marad tartós, mert bizonyos tényezők várható javulása a növekedési dinamika gyorsulását sejteti. Ilyen, a gazdasági 23
Forrás: INDEC, www.indec.gov.ar, 2004.11.30.
44
növekedést befolyásoló tényezők az energetikai válság megoldása érdekében tett hatékony lépések, Argentína egyik fontos exportpartnerének, Brazíliának gazdasági stabilizálódása, egy kevésbé szigorú költségvetési politika alkalmazása és a rendelkezésre álló hitelállomány fokozatos növekedése. 3. sz. ábra: A tőkeállomány éves változása (1998-2003, 1993-as piaci áron)24 A gazdasági növekedés egyik meghatározó eleme
4
3,45
3
a termelési intenzitás és ezzel összefüggésben a
2,57
2
1,56
% 1
befektetési hajlandóság foka. Argentínában 20030,86
0,72
tól indult meg a termelési kapacitás növekedése,
0
ami a befektetési hajlandóság elengedhetetlen és
-1 -2
-1,04 1998
1999
gyors erősödésével, valamint a tőkeállomány
2000 2001* 2002* 2003*
ezáltali növekedésével függött össze. Az ábrán
*becsült adatok
látható, hogy a GDP éves növekedéséhez hasonlóan a tőkeállomány változása is 2002-ben érte el mélypontját, mert ebben az évben nem növekedett, hanem csökkent. Majd 2002 második negyedévét követően itt is megindult a fellendülés. 2002-ben először a munkaerőintenzív szektorok indultak növekedésnek (pl.: textilipar), mert bőséges munkaerőkínálat állt rendelkezésre. Majd a tőkeállomány növekedésével a tőkeintenzív iparágakban is megindult a termelési kapacitásnövekedés. Ez a tendencia folytatódott 2003ban és kedvezőek a kilátások 2004-et illetően is, így a tőkeállomány felhalmozása valószínűsíthetően idén is tovább folytatódik. Korábban
már
láthattuk,
hogy
a
feltörekvő
országok
esetében
mennyire
elengedhetetlen a külföldi finanszírozás hozzáférhetősége az alacsony megtakarítási ráta miatt. Azonban a fejlődő országokat súlytó gazdasági-pénzügyi válságsorozat az 1990-es években nem járult hozzá a külföldi befektetői bizalom erősödéséhez. Argentína pedig különösen nehéz helyzetben van ezen a téren, mert a történelem során nem volt még szuverén állam, amely ilyen hatalmas mennyiségű adósságtörlesztésének elhalasztását kérte a magánszektortól. A helyzetet súlyosbította, hogy az ország a Világbanknak és az IMF-nek is fizetésképtelenséget jelentett. A nemzetközi szervezetek által nyújtott támogatás a külföldi befektetők bizalmát erősíti, illetőleg annak hiánya a bizalmat gyengíti. Ahhoz, hogy Argentína visszanyerje a tőkebefektetők bizalmát, hihető és hatékony gazdaságpolitikára és strukturális átalakításokra van szükség, azonban ez egy hosszú folyamat lesz a jövőben. A
24
Forrás: INDEC, www.indec.gov.ar, 2004.11.30.
45
külföldi tőkére való ráutaltság miatt, Argentína esetében elengedhetetlen megvizsgálni a közvetlen külföldi működő tőkebeáramlás alakulását. 4. sz. ábra: A közvetlen külföldi működő tőkebeáramlás Argentínában (1998-2003)25 A latin-amerikai országok közül Argentína 23,99
Milliárd US$
25,00
egyike volt azoknak, amelyek a legtöbb külföldi
20,00
tőkét vonzották az 1990-es években. A külföldi
15,00 10,00
tőkebeáramlás folyamatosan nőtt, az ország
10,42
7,29
5,00
2,17
0,00 1998
1999
2000
2001
0,79
2002
gazdasága dinamikusan fejlődött. 1998 és 1999
0,48
között a tőkebeáramlás volumenének növekedése 2003
rekordot döntött: 7,29 milliárd dollárról közel 24
milliárd dollárra ugrott. Amilyen hirtelen volt a növekedés, olyan hirtelen csappant meg a külföldi finanszírozás, amikor Argentína gazdasági problémái súlyosbodtak. 1999 óta Argentína elindult a lejtőn. 1999-ről 2000-re több mint a felére, 10,42 milliárd dollárra csökkent
a
tőkebeáramlás,
mert
a
külföldi
tőkebefektetők
az
ország
esetleges
fizetésképtelenségétől való félelmükben egyre nagyobb számban hagyták el az argentin gazdaságot. 2001-ben, amikor Argentína bejelentette, hogy felfüggeszti a felhalmozott adóssága törlesztését, a tőkeimport egyötödére esett vissza. Ezután történt az, hogy Argentína nem tudta vállalni a Világbanknak és az IMF-nek fizetendő adóssága részleteinek törlesztését, ez a bejelentés nagyon költséges volt az országnak a külföldi finanszírozás elmaradása miatt. A csökkenő tendencia 2002 és 2003 folyamán is megmaradt, és valószínűsíthető, hogy hacsak nem történik csoda, a külföldi befektetők bizalmának helyreállítása egy hosszú és nehéz folyamat lesz. Egyelőre még nem tűnt föl a fény az alagút végén, így az országnak egy alternatív megoldást kell találnia a külföldi finanszírozás pótlására. 5. sz. ábra: A kis- és nagykereskedelmi árszínvonal éves változása (1999-2005)26 Fontos
120 105 90 75 60 % 45 30 15 0 -15
amikor
alakult
az
eltörölték
a
konvertibilitási
törvényt,
valamint a valutatanácsot, és megszűnt a peso egy 2000
* b ecsült adatok
26
hogyan
árszínvonal, elsősorban 2002 januárját követően,
1999
25
megvizsgálni,
2001
2002
2003 2004* 2005*
Fogyasztói árindex Termelői árindex
az egy arányú dollárhoz való rögzítése. A rögzített árfolyamrendszerhez azért ragaszkodtak az argentin
Forrás: UNCTAD, www.unctad.org, 2004.11.30. Forrás: Deutsche Bank Research, www.dbresearch.com, 2004.11.30.
46
politikusok és a lakosság, mert 1991-ben, amikor bevezetésre került, egy hosszan tartó hiperinflációs folyamatnak vetett véget. Érthető módon a konvertibilitás eltörlésével, újra felmerült a hiperinfláció veszélye. Mindennél nagyobb kihívást jelentett a kormánynak egy olyan következetes monetáris és költségvetési politika kialakítása és alkalmazása, amely féken tudja tartani az inflációt és az árszínvonal emelkedését. Az ábrán látható, hogy az 1999 és 2001 között egyáltalán nem jelentett problémát az infláció és az árszínvonal változása. A gazdaságban inkább deflációs hatások érvényesültek, ugyanis ebben az időszakban a fogyasztói árindex a negatív irányba mozdult el, a termelői pedig az első két évben 1-2 % körüli, majd 2001-ben -5,3 % volt. 2002 elején a hirtelen megváltozott árfolyam-politika hatásaként megemelkedett mind a termelői, mind a fogyasztói árszínvonal. A termelői árindex a fogyasztóihoz képest azonban nagyobb mértékben ugrott meg: 118, illetve 41 %-on álltak meg. Az év végére olyannyira sikerült stabilizálni a helyzetet, hogy a mindkét árindex nemhogy nem emelkedett tovább, de hatalmas léptekben le is csökkent. 2003-ban a gazdasági aktivitás a többszörösére nőtt és ebben a kedvező helyzetben a termelői és fogyasztói árindexek tovább csökkentek. 2004-ben az árszínvonal emelkedett, az előrejelzések szerint a fogyasztói árindex 6,6; a termelői 10,5 % körül lesz az év végére. A jövő évre a Deutsche Bank Research becslései szerint a két árindex közelíteni fog egymáshoz, a fogyasztó 7,5; a termelői 8 % körül fog alakulni. Ha Argentína a későbbiekben is fegyelmezett monetáris és költésvetési politikát folytat, akkor hosszú-távon is stabilizálódhat az árszínvonal és nem kell számolni az infláció előretörésével. Egy másik érdekes kérdés az, hogy a rögzített árfolyamrendszer eltörlését követően, hogyan alakult a peso helyzete a dollárral és más, Argentína szempontjából fontos valutával szemben. Ez azért fontos, mert a peso 10 éven keresztül túl volt értékelve, mert az amerikai dollár folyamatosan erősödött. Így az ország versenyképessége a fő kereskedelmi partnereivel, az Európai Unió országaival és a szomszédos dél-amerikai országokkal szemben folyamatosan csökkent. A peso túlértékeltsége, a brazil realhoz képest azért volt probléma, mert a két ország, a földrajzi adottságokból kifolyólag, hasonló kiviteli termékösszetétellel rendelkezik, így egymás vetélytársai a külföldi piacokon. Mivel a primer termékek fokozottan árérzékenyek, így természetes, hogy az olcsóbb brazil termékeket választják a vásárlók, ha a két ország termékeinek árait mérik össze. A másik probléma az volt, hogy a brazil termékek nemcsak a külföldi, de az argentin piacokat és elárasztották, és versenyképesebb áraik miatt károsították a hazai termelőket.
47
6. sz. ábra: Az argentin peso nominál árfolyamának átlagos éves alakulása (2001-2003)27 2001 második félévében, a külkereskedelem
4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0
ösztönzésére a pesot egy 50 %-ban amerikai ARS/BRL ARS/USD
dollárt,
50
ARS/EUR
valutakosárhoz
%-ban
eurót
rögzítették,
egy
tartalmazó az
egyes
paritáson. A dollár és euró árfolyama ekkor 2001
2002
2003
közel azonos volt. A rögzített árfolyamrendszer
megszűnésével az eredetileg túlértékelt peso rohamosan leértékelődött. 2002-ben átlagosan 1 dollárért körülbelül 3 pesot kellett fizetni. Ez az árfolyam hasonlóan alakult az euró esetében is, ami azért különösen fontos, mert az európai uniós országok fontos kereskedelmi partnerei Argentínának, így a peso leértékelődésével, 2002-től az argentin termékek újra versenyképesek lettek az európai piacokon. A túlbecsült peso kezdetben a reallal szemben is vesztett értékéből, azonban egy év leforgása alatt beállt a körülbelül egy az egy arányú pesoreal nominál árfolyam, ami egy sokkal reálisabb képet festett az argentin valutáról. Az ábrát vizsgálva elmondható, hogy a peso 2002-es hirtelen gyengülése után az árfolyam állandósult. A peso-euró árfolyam azonban 2003 és 2004 folyamán, bár lassuló ütemben, de tovább folytatta a 2002-ben elindult tendenciát. Ez inkább az euró erősödésével, mint a peso gyengülésével magyarázható. 2004 első felében a peso erősödése figyelhető meg a dollárral szemben. Ennek oka a külkereskedelmi többlet növekedése által indukált folyó fizetési mérlegben keletkezett szufficit, a tőkekiáramlás megszűnése, valamint a rövid-távú befektetői bizalom helyreállása. Az argentin kormány előrejelzései szerint a peso-dollár árfolyam 2004ben 2,84; 2005-ben 2,87; 2006-ban 2,86-os éves átlagos értéket fog felvenni, így tehát a tervek szerint konszolidálódni fog a jövőben. Az Argentin Központi Bank idáig úgy alakította monetáris politikáját, hogy megakadályozza a hazai valuta nagyarányú leértékelődését, így ebből a célból dollárvásárlással növelte a pénzkínálatot. A pesoleértékelődés rosszul érintené az adószedést, a külkereskedelmet, valamint a külkereskedelem által érintett iparágakat. A helyzet megoldására a jegybank 2004 március közepe és április eleje között növelte a dollárvásárlást (napi 20 millió dollárról 45 millióra), ami a nemzetközi pénzügyi zavarokkal együtt azt eredményezte, hogy a peso dollárárfolyama április közepére 2,81 dollárról 2,96-ra változott. Ilyen lépések befolyásolhatják a peso nominál árfolyamának alakulását, de a monetáris politika hosszú-távú célja az, hogy ne történjenek számottevő kilengések.
27
Forrás: BCRA, www.bcra.gov.ar, 2004.11.30.
48
7. sz. ábra: Az argentin peso reálárfolyamának negyedéves változása (2002-2004 3. negyedév, bázis: 2001 4. negyedév)28 A
3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0
peso
reálárfolyamát
megvizsgálni.
A
peso
is
érdemes
a
rögzített
árfolyamrendszer alatt túl volt értékelve a
*
/II I
/II
/I
04
ARS/USD*
04
*a f ogyasztói árindex által deflálva
04
/IV
/II
/I
/II I
03
03
03
03
/IV
/II
/II I
02
02
02
02
/I
dollárhoz képest. 2002 folyamán a peso mind a dollárhoz, mind a brazil realhoz
ARS/BRL*
képest
leértékelődött.
2002
harmadik
negyedévében volt a peso a reál értékben leggyengébb a dollárhoz képest, ekkor egy dollár 2,7 pesot ért. 2003 második negyedévétől a peso-dollár és peso-real reálárfolyam is kiegyensúlyozott volt, a hat negyedév átlagában az első 2,07-es; a második 1,95-ös árfolyam körül maradt. 8. sz. ábra: Az export, import, ill. a külkereskedelmi mérleg éves alakulása (2000-2003) 29 A
35 000
mérleget
vizsgálva
szembetűnő, hogy minden évben az export van
30 000 Millió US$
külkereskedelmi
25 000
túlsúlyban
20 000 15 000 10 000 5 000 0 2000 2001 2002 Export Import Külkereskedelmi mérleg
2003
az
importtal
szemben,
külkereskedelmi
többlet
keletkezik.
hagyományosan
protekcionista
tehát Ez
a
kereskedelem-
politikára vezethető vissza, amely különböző eszközökkel védte a hazai termelőket a külföldi
vetélytársakkal szemben. A 2000 és 2002 közötti időszakban, a csökkenő gazdasági teljesítmény mellett az export láthatóan stagnált, nem bővült, sőt 2002-re enyhén vissza is esett. Ezzel szemben, ugyanebben az időszakban az import 3 év alatt közel egyharmadára zsugorodott. Az import nagyarányú csökkenése a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatti fogyasztáscsökkenéssel és az import korlátozásával, valamint annak helyettesítésével áll összefüggésben. Így tehát a külkereskedelmi mérleg többletének növekedése, nem a dinamikus exportbővülésnek köszönhető, hanem, paradox módon, sokkal inkább a gazdasági visszaesésnek. 2003-ban 4 milliárd dollárral bővült az export, de körülbelül az import is ennyivel emelkedett, így ez a változás nem nyilvánul meg a külkereskedelmi mérleg javulásában, mégis előjele annak, hogy a gazdaság növekvő pályán indult el. 2004-ben is ez a folyamat folytatódik, az első két negyedévben mind az export, mind az import bővülése is 28 29
Forrás: MECON, www.mecon.gov.ar, 2004.11.30. Forrás: MECON, www.mecon.gov.ar, 2004.11.30.
49
számottevő volt, körülbelül 1; ill. 2 milliárd dollárral előzik meg az előző év azonos időszakait. Az export növekedése azzal zzal magyarázható, hogy Argentína fő kiviteli termékeinek számító szója, kukorica és búza exportra termelt mennyisége nagymértékben nőtt. Ezen kívül egyéb mezőgazdasági és ipari exporttermékek volumene is nőtt. Az importált termékek közül a legfontosabbak: a termelési eszközök, alkatrészek és tartozékok, amelyek behozatala a fokozott termelés megindulása miatt nőtt. A havi külkereskedelmi többlet idáig átlagosan 900 millió dollár körül alakult, ami 26 %-os visszaesés 2003-hoz képest. Így, előreláthatólag, a külkereskedelmi többlet 11 milliárd dollár körül lesz az idén, de az export- és importvolumen növekedése mindenképpen azt mutatja, hogy Argentína fokozatosan nagyobb szerepet játszik a világkereskedelemben. Az export és import bővülésében közrejátszott az, hogy 2002-ben egy új, piacalapú árfolyamrendszert vezettek be, valamint, hogy Argentína főbb kiviteli termékeinek nemzetközi árszínvonala nagyot emelkedett.
9. sz. ábra: A nemzetközi fizetési mérleg éves alakulása (2000-2003)30 Az nemzetközi fizetési mérleg alakulását ábrázoló
15 000
Millió US$
10 000
diagramon látható, hogy az ország folyó fizetési
5 000 0 -5 000
2000
2001
2002
2003
mérlegének milyen jót tett, hogy a kormány 2002 elején elhagyta a rögzített árfolyamrendszert. A
-10 000 -15 000
Folyó f izetési mérleg
Tőkemérleg* *a tőkemérleg tartalmazza a jegybanki tartalékváltozásokat
mérleg a rögzített árfolyamrendszer fennállásának 10 éve alatt folyamatosan deficites volt, majd 2002ben,
amikor
megtörtént
a
váltás,
szufficit
keletkezett. A folyó fizetési mérleg javulása részben a már vizsgált külkereskedelmi mérlegnek köszönhető, de közrejátszott az is, hogy fellendült a turizmus. Argentínába 2003ban rekord értékű: 3,4 millió turista érkezett főleg Észak-Amerikából és Európából, és
becslések szerint az általuk költött összeg 38 %-kal több volt (2,2 milliárd dollár), mint az azt megelőző évben. Bár még nem lehet pontos adatot mondani 2004-re vonatkozólag, de az év első féléve alapján mégis valószínűsíthető, hogy a folyó fizetési mérleg szufficitje el fog maradni a 2003-hoz képest. Többek között a várható visszaesés oka az éve első felét súlytó energetikai válság, amelyből kifolyólag csökkent a termelési kapacitás. Értelemszerűen a külkereskedelmi mérleg többletének csökkenése jelentkezik a folyó fizetési mérlegben is, így tehát annak 26 %-os visszaesése megmutatkozik. 30
Forrás: MECON, www.mecon.gov.ar, 2004.11.30.
50
Említést érdemel a tőkemérleg is, ugyanis Argentínának sok gondot jelentett a külföldi finanszírozás elmaradása, valamint a jegybank devizatartalékának rohamos lecsökkenése a válság ideje alatt. Ez utóbbi a 2002-es 10 milliárd dollárról 2003-ban 24 milliárdra nőtt, majd 2004 első negyedévében 15 milliárd dollárnyit bővült. Ami a külföldi finanszírozást illeti, nem meglepő, hogy 2001-től rohamos tőkekiáramlás vette kezdetét, és ez az egyik oka annak, hogy a tőkemérleg egy év alatt 8,7 milliárd dolláros többletből 5,4 milliárdos deficitbe ment át. A tőkekiáramlás mértéke 2002-ben érte el csúcspontját, és ebben az évben a tőkemérleg 11,7 milliárd dollár rekorddeficittel zárt. 2003-ra stabilizálódott a helyzet és csökkent a tőkekiáramlás, majd az év végére szinte megállt, ugyanakkor megindult a tőkebeáramlás. Tekintve, hogy a tőkebeáramlás megindulása a gazdaságba vetett bizalom megújulását jelenti, így fontos megjegyezni, hogy a jövőben várható tőkeimport mennyisége a gazdasági teljesítmény, illetve a kormány által kidolgozott stabilizációs programcsomag függvénye lesz. 10. sz. ábra: A államháztartási egyenleg éves alakulása (2000-2003)31 Az argentin kormánynak mindig problémát
Milliárd peso
10 8
Államháztartási egyenleg kamatfizetés nélkül
6 4 2 0 -2 -4 -6
2000 2001 2002 2003
Államháztartási egyenleg kamatfizetéssel
-8 -10
okozott a költségvetési fegyelem betartása, a krónikus államháztartási hiány a nemzetközi tőkepiacokhoz való hozzáférést rontotta. Egy ilyen mértékben eladósodott országnak nagy gondot jelentett az adósságtörlesztés, ráadásul, amikor a gazdasági teljesítménye is csökkent,
szinte lehetetlenné vált a kölcsönök visszafizetése. Mindkét államháztartási egyenleg esetében visszaesés következett be 2001-ben; nemhogy a nullszaldós költségvetési törvényt nem sikerült betartani, de a mérleg javulását sem sikerült a kormánynak elérni. 2002-ben enyhe javulás történt, de láthatóan a kamatfizetések miatt ebben az évben is 4,5 milliárd peso körüli deficittel zártak. A költségvetési fegyelem szigorú betartásának, valamint a növekvő, főként a hatékonyabb adószedésből származó bevételeknek köszönhetően 2003-ban mindkét államháztartási egyenleg javult, sőt a kamatfizetéseket is tartalmazó mérleg szintén szufficites lett. A költségvetésről elmondható, hogy egyedülálló javulásról tett bizonyságot. A bevételek egy év alatt 55 milliárd pesoról 77 milliárdra nőttek, és ez hozzájárult a gazdaság nagyarányú növekedéséhez. Míg a költségvetés bevételi oldala megugrott, addig a kiadási oldal csak sokkal kisebb arányban nőtt. 2004 májusában rekord összegű adóbevételekre tett szert a kormány: 12,4 milliárd dollárra. Összehasonlításképpen megemlítendő, hogy az előző 31
Forrás: MECON, www.mecon.gov.ar, 2004.11.30.
51
hónapokban 6-7 milliárd dollárnyi adó folyt be havonta. Ez a nagyarányú adóbevétel a jövedelmi és vagyonadó növekedésével magyarázható, ami pedig a jövedelmek emelkedése miatt történt. A magánfogyasztás fokozódása miatt, a már említett adónemeken kívül a fogyasztáshoz kapcsolódó adók befolyt volumene is emelkedett. A májusi rekord adóbevétel az államháztartási egyenlegen kívül máshol is jelentkezik: csökkent a bankok lakossági betétállománya, főként a takarékbetét- és folyószámlák terén. Emiatt a kereskedelmi bankok likviditása kismértékben lecsökkent, de a májust követő hónapokban a helyzet javulását lehetett tapasztalni. 11. sz. ábra: Államháztartási egyenleg a GDP %-ában (2000-2003)32 Az
2
1,50
államháztartási
egyenleget
a
GDP
1
százalékában is vizsgálhatjuk. Tulajdonképpen az
0
államháztartási
a
2000-2002
közötti
időszakban nem volt túl magas (2001 kivételével
% -1 -1,46
-2 -3
hiány
akár az euró-zóna által előírt konvergencia
-2,39
kritériumoknak is megfelelt volna). Azonban, ha
-3,25
-4
2000
2001
2002
2003
arra gondolunk, hogy ez idő alatt az ország GDPje nem nőtt, hanem csökkent, valamint egy olyan
országról van szó, amely nagy adósságot halmozott fel és az ehhez kapcsolódó kötelezettségeinek csak nagy nehézségek árán tudott eleget tenni, akkor már más megítélés alá esik a kérdés. Korábban láthattuk, hogy a kamatfizetéseket is tartalmazó államháztartási egyenleg 2003-ban szufficittel már zárt, és most kiderül, hogy a többlet a GDP 1,5 %-át teszi ki. Továbbra is gondot jelent, hogy az államháztartási egyenleg kiadási oldalát nagymértékben növeli az adósság törlesztésére kifizetett összeg. 2004 márciusában Argentína 3 milliárd dollár összegű kölcsönt fizetett vissza az IMF-nek, így a növekvő adóbevételek ellenére sem valószínű, hogy javulni fog az egyenleg 2004-et illetően, előreláthatólag 2003hoz hasonlóan a GDP 1,5 %-át teszi majd ki. A kormány a költségvetési politikáját úgy tervezi kialakítani, hogy ez a többlet tartható legyen, így 2005-ben a GDP 1,4 %-át szeretnék megcélozni.
12. sz. ábra: Államadósság a GDP %-ában (2000-2003)33 32 33
Forrás: Economist Intelligence Unit, www.economist.com, 2004.11.30. Forrás: Economist Intelligence Unit, www.economist.com, 2004.11.30.
52
2000 és 2001-ben az államadósság a GDP 45,4 111,70
120
illetve 53,76 %-a volt. Ezek az értéken nem tűnnek
100
túl magasnak, de ha arra gondolunk, hogy a peso úgy
80 60
%
64,00
volt az amerikai dollárhoz rögzítve egy az egyes
53,76
45,40
40
paritáson, hogy annak értéke jóval a dolláré alatt volt,
20
akkor már nem olyan megnyugtató a helyzet. Ezen kívül
0 2000
2001
2002
2003
problémát
jelentett,
hogy
az
argentin
államadósság számottevő része dollár címletben volt. Így történt, hogy az árfolyamrendszer eltörlését követő pesoleértékelődés a GDP %-ában kifejezett államadósság megduplázódását hozta magával. Így tehát nem csoda, hogy az államadósság részleteinek törlesztése gondot okozott és a mai napig gondot okoz az argentin gazdaságnak. A helyzet javulására akkor számíthat a kormány, ha az adósságának olyan szintű átstrukturálását érné el a hitelezőivel folytatott tárgyalások során, amelynek során a részletek és kamatok törlesztése vállalható lenne. 2004-ben a kormány pénzügyi felelősségről szóló törvénytervezetet terjesztett a Kongresszus elé. Ez a törvény határt szab az állami kiadások emelésének és az állam által felvehető kölcsönök összegének. Ezen kívül tartalmaz szigorításokat a tartományi költségvetésekre nézve. A törvény előrelépés a korábbiakhoz képest, mert végre a kormány kézzelfogható tervekkel állt elő a költségvetési politika hiányosságainak orvoslására. 13. sz. ábra: Az aktivitási,- foglalkoztatási- és munkanélküliségi ráták alakulása (2003-2004 2. negyedéve)34 50
A
40
foglalkoztatás növekedésnek, a munkanélküliség
30
jelentős
20
foglalkoztatás
10
egyrészt
%
0 03/I
03/II
03/III
03/IV
04/I
04/II
Aktivitási ráta (a teljes lakosság %-ában) Foglalkoztási ráta (a teljes lakosság %-ában) Munkanélküliségi ráta (az aktív lakosság %-ában)
gazdasági
másrészt
fellendülés
csökkenésnek a
és
indult.
csökkenő
fokozott a
következtében A
új
növekvő
munkanélküliség
gazdasági
kormány
a
aktivitással,
foglalkoztatási
programjával függött össze. A munkanélküliségi ráta 2003 és 2004 első negyedéve között 6 %-ot,
20,4-ről 14,4-re, csökkent. Ez idő alatt csökkent az alulfoglalkoztatottak aránya is, azon személyeké, akik heti 35 óránál kevesebbet dolgoznak, de többet szeretnének. Az alulfoglalkozottak aránya 2004 első negyedévében az aktív lakosság 15,7 %-át tette ki, ami 2 34
Forrás: INDEC, www.indec.gov.ar, 2004.11.30.
53
%-os csökkenést jelentett 2003 azonos negyedévéhez képest. A Nemzeti Statisztikai Hivatal által véghezvitt felmérés szerint a foglalkoztatási gondokkal küszködők (munkanélküliek és alulfoglalkoztatottak) összlétszáma 3,15 millió volt 2004 első negyedévében. A már említett időszakban, az argentin Gazdasági Minisztérium statisztikái szerint, a munkát vállalok száma 843 ezer fővel bővült. A foglalkoztatási ráta azonban nemcsak Buenos Aires-ben és környékén javult, hanem az ország belső területein elhelyezkedő városokban is, ahol a gazdasági aktivitás motorja a külkereskedelem szempontjából fontos kiviteli cikkek termelése. 2002 első és második negyedéve között a magánszektorban dolgozók reálbére 13 %kot zuhant. Ez a hatalmas csökkenés ekkor megtorpant, majd 2002 második negyedévét követően emelkedni kezdett. 2003-ban a reálbérek erőteljesebb növekedésnek indultak, 2004 harmadik negyedévében pedig már megközelítették a 2001 utolsó negyedévének szintjét. A munkavállalók számának, valamint a bérek- és fizetések összegének növekedése hozzájárult ahhoz, hogy csökkent a szegénységi küszöb alatt élők száma. A Minisztérium becslései szerint 2003 májusa és decembere között 7 %-kal csökkent ez a mutató. A társadalmi helyzet javulását mutatja az is, hogy 2002 második féléve óta egyre kevesebb az összetűzés a demonstráló tömeg és a hatóságok között. 3. 4
Az argentin válság hatásai a környező országokra35 Az argentin történelem legsúlyosabb gazdasági válsága, melynek során egy év alatt
megduplázódott a szegénységi küszöb alatt élők száma, átnyúlt az országhatárokon. Az IMF korábban azt hangoztatta, hogy a válság egy helyi jelenség és nem fog továbbgyűrűzni más országokba, de 2002 júniusában kénytelen volt beismerni, hogy érezni lehet a „tangóeffektust” Argentínán kívül is. Természetesen egy ilyen méretű válság nem múlhat el nyom nélkül. Alapvető hatása volt, hogy az argentin fizetésképtelenség miatt csökkent a befektetői bizalom, illetve a külföldi tőkebeáramlás a többi feltörekvő gazdaságban, mint ahogy ezt a jelenséget korábban már láthattunk a mexikó-, ázsiai- és brazil válságok esetében is, azok hatásaként. A legsúlyosabban Uruguay-t érintette az argentin krízis, mert ez az ország hagyományosan rendkívül szoros gazdasági kapcsolatban van Argentínával, így bármi, ami a Río de la Plata-tól keletre történik, valamilyen módon jelentkezik nyugaton is. Brazíliát sem hagyták nyom nélkül az események, a gazdasági instabilitás és politikai zavargások gondokat 35
„The tango effect”-Argentina: The epidemic spreads in Latin America, 2004.11.25.
54
okoztak, az új baloldali elnök, Luiz Inácio Lula da Silva 2002-es októberi megválasztását követően. Az átgyűrűző hatásokat erősen lehetett érzékelni Paraguay-ban is, ami főként a kereskedelmi szálak összefutása miatt jelentős, ugyanis az ország a negyedik tagja dél közös piacának, a Mercosur-nak. Enyhe gazdasági visszaesés jelentkezett Chilében és Mexikóban, ami azért nem olyan jelentős, mert a két gazdaság erős lábakon áll, ezekben az országokban leginkább a befektetési hajlandóság romlása volt számottevő. A korábbi argentin elnök, Eduardo Duhalde a válság átgyűrűző hatásait hangoztatta az IMF-fel való párbeszéde során, ilyen módon próbálva erkölcsi nyomást gyakorolni a szervezetre. Azonban az egyezség, mint ahogy azt már korábban láthattuk, 2003 januárjáig váratott magára. 3.4.1 Uruguay Uruguay-t érintette legsúlyosabban a fertőzés, mert ez az ország ápol legszorosabb kapcsolatot Argentínával, elsősorban pénzügyi területen. Számos uruguayi bank függ argentin bankoktól, ráadásul a bankbetétek tulajdonosainak 50 %-a külföldön él, jelentős részük argentin, akik a betétek befagyasztásától való félelmükben megrohanták az uruguayi bankokat. 2002 májusában, egy hónap leforgása alatt 1,387 milliárd dollár hagyta el a bankokat, ami a bankszektor összes betéteinek 12,44 %-át tette ki. 2002 júniusában Uruguay elhagyta a sávosan lebegő árfolyamrendszert és valutája szabad lebegtetésére tért át. Erre a lépésre az volt az első válasz, hogy az uruguayi peso leértékelődött, rövid időn belül a peso dollárral szembeni árfolyama 16-ról 25-re nőtt, majd 23-as árfolyamon stabilizálódott. A peso zuhanása okán létrejött pénzügyi káosz közepette az uruguayi jegybank július végétől meghatározatlan időre felfüggesztett minden banki műveletet. A második reakció az uruguayi lakosságtól jött; az emberek kivonultak Montevideo utcáira és a rossz körülmények ellen tüntettek. A dollár erősödése a fő fogyasztási cikkek (pl.: hús) árainak 10-30 %-os emelkedését idézte elő. A cukor ára 20 %kal, a kenyéré 10-12 %-kal nőtt, mert a gyártók költségei is emelkedtek azáltal, hogy a nyersanyagokért dollárban kellett fizetniük. Az IMF a hatások enyhítésére megnövelte az Uruguay-jal kötött korábbi készenléti egyezményt és engedélyezte a kormányfő, Jorge Batlle számára 508 millió dollárnak megfelelő összeg azonnali kivételét. Ez a pénzügyi támogatás az esedékes adósságok részleteinek visszafizetését, a jegybank megcsappant valutatartalékának pótlását, valamint a Pénzügyi Rendszer Segítség Alap-nak felállítását célozta.
55
3.4.2 Brazília Brazília kétféleképpen szenvedte el a válság hatásainak következményeit. Egyrészt, az Argentínából átgyűrűző hatások a külföldi befektetők bizalmának általános romlását okozták. Másrészt a 2002-es októberi választásokon győztes szélső baloldali Lula da Silva-val36 szembeni bizalmatlanság rontott az ország kockázati megítélésén, és a Sao Paulo-i tőzsde zuhanását eredményezte. A baloldali győzelem azért nyugtalanító a külföldi befektetők számára, mert az esetleges tömegmegmozdulásoktól tartanak, és attól félnek, hogy a szakszervezetek lobbierejének köszönhetően enyhülni fog a költségvetési szigor, ami az államháztartási egyenleg romlásához vezethet. Tehát Brazília esetében a probléma elsősorban belső: a hitelezők attól tartanak, hogy a Lula da Silva kormány nem fogja tudni a növekvő államadósság részleteit törleszteni. Ráadásul, a nemzetközi pénzpiac az argentin eseményekből okulva nagyon érzékeny lett az ilyen típusú problémákra. A befektetők azon a véleményen vannak, hogy a kockázat ugyan kicsi, mégis jobb távol maradni az országtól. A másik probléma Brazíliában a dollár felértékelődése a reallal szemben: 2002 júniusában a dollár 10,2 %-ot erősödött. A központi bank és az IMF is beavatkozott a helyzet kezelésébe: 1,1 milliárd dollárt adott el a jegybank 12 nap leforgása alatt, az IMF pedig 10 milliárd dollárnak megfelelő anyagi segítséget nyújtott a pénzügyi piac konszolidálására. Azonban mindez kevésnek bizonyult, a központi banknak 5,5; illetve 6,1 %-ra kellett kiigazítania a 2002-es és 2003-as inflációs előrejelzéseit a dollár emelkedése miatt. A Sao Paulo-i tőzsdéről kiáramló tőkemennyiség júniusban, 20 nap alatt elérte a 274 millió dollárt. A különbség, ami elválasztotta a Brazíliában történt eseményeket az uruguayitól, az a lakosság kedélyállapotában keresendő: a brazil utcák nem a tüntetésektől, hanem az örömünneptől voltak hangosak, ugyanis a 2002-es labdarugó világbajnoki mérkőzést Brazília nyerte. Ez az esemény a gazdasági nehézségek ellenére sem tudta letörni a brazilokat. 3.4.3 Néhány fontosabb mutató összehasonlítása Érdemes összevetni Argentína, Brazília és Uruguay néhány fontosabb makromutatóját, hogy láthassuk melyik országra milyen módon hatott az argentin gazdasági válság. Azért Brazíliát és Uruguay-t emeltem ki, mert ezek az országok állnak legszorosabb gazdasági kapcsolatban Argentínával, éppen ezért ezeket a gazdaságokat érintette legsúlyosabban az argentin krízis. Természetesen más országokban, mint például Paraguayban, Chilében és Mexikóban is utaltak jelek a „tango effektus” jelentkezésére, azonban ezen országokban vagy 36
Buzás Sándor: Brazília 2003: Valami elkezdődött?, MTA
56
a lejátszódó gazdasági folyamatok teljesen más típusúak, vagy sokkal stabilabb lábakon állnak, ezért makromutatóik Argentínával való összevetése nem lenne releváns. 14. sz. ábra: A GDP reálnövekedés Argentínában, Brazíliában és Uruguayban (1998-2003) 37 A
10
GDP
reálnövekedése
vizsgálatánál
szembetűnő, hogy a két ország reál GDP-
5 Argentína
0 %
Brazília -5
Uruguay
növekedése mennyire fej fej mellett halad, ami arra enged következtetni, hogy az uruguayi gazdaság rendkívül nagy mértékben
-10
függ
-15 1998 1999 2000 2001 2002 2003
az
argentintól,
Argentínában
történik,
így
bármi,
azon
ami
nyomban
hatással van Uruguayra. Az 1998-as brazil válság hatására mindkét országban zuhanásba kezdett a GDP reálnövekedés. Majd 2002-ben egy enyhén emelkedett a mutató, ami tulajdonképpen így is csökkenés volt, csak kisebb mértékű, mint az előző évi. 2001-ben további csökkenés volt tapasztalható, majd 2002-ben érte el mindkét országban a GDP növekedése a mélypontot. Tehát a négyéves recesszió nemcsak Argentínában, de Uruguayban is ugyanúgy megvolt. Ezt követően a gazdaság növekedésnek indult, viszont 2003-ban a növekedés mértéke számottevően eltérő volt: míg Argentínában 8,8 %-os rekordnövekedést regisztráltak, addig Uruguayban csak 2,5 %-kal bővült a gazdaság. Brazília esetében nem beszélhetünk hosszan tartó recesszióról, azonban szárnyaló gazdaságról sem. A gazdaság 1998-ban volt mélyponton, amikor a gazdasági növekedés stagnált. Ezt követően enyhén emelkedett, majd 2000-ben, Argentínához és Uruguayhoz hasonlóan emelkedett a mutató az előző évhez képest. 2001-ben érezhető volt Brazíliában az argentin válság negatív hatása, de 2002-ben a brazil gazdaság nem süllyedt akkorát, mint a másik kettő. Ellenben, míg Argentína és Uruguay növekedésnek indult 2003-ban, addig Brazíliában recesszió volt. A gazdasági növekedés leállásának az oka az, hogy az új kormány által alkalmazott szigorú költségvetési politika és a magas kamatlábak miatt a beruházási ráta jelentősen visszaesett. Mivel a külföldi befektetők legjobban a gyenge költségvetési fegyelemtől tartottak, így a kormány hatékony intézkedéseinek láttán, a befektetési bizalom várhatóan erősödni fog, ami fontos előfeltétele a gazdasági növekedés megindulásának.
37
Forrás: CEI, www.cei.gov.ar, 2004.12.06.
57
15. sz. ábra: Közvetlen külföldi tőkebeáramlás Argentínában, Brazíliában és Uruguayban (1998-2003) 38 35
Az előző fejezetekben említésre került,
30
hogy az alacsony hazai megtakarítási ráta
Milliárd US$
25 Argentína
20
Brazília
15
Uruguay
10
miatt Argentína rendkívüli mértékben rá van szorulva a külföldi finanszírozásra. Ebből kifolyólag komoly gondot jelentett az országnak a tőkebeáramlás elmaradása
5
1999-et követően. A többi latin-amerikai
0 1998
1999 2000
2001
2002 2003
felemelkedő ország hasonló gazdasági
berendezkedésének köszönhetően szintén ki van téve ennek a problémának. Korábban szó esett már arról, hogy az argentin válság általános hatásaként globálisan jelentkezett a befektetési bizalom és hajlandóság csökkenése a fejlődő országokban. Így történt ez Brazília esetében is. Brazília egy nagyon kedvelt befektetési célpont volt, 2000-ben az országba érkező tőke a 33 milliárd dollárt is megközelítette. Ezt követően indult el a lejtőn a tőkebeáramlás: két éven belül, felére csökkent ez az érték. Egyrészt az argentin válság miatt csökkent az országba érkező működő tőkebeáramlás, másrészt nem tett jót a külföldi befektetői bizalomnak az új baloldali elnök, Lula da Silva 2002-es megválasztása sem. Uruguay egy kis ország, soha sem volt igazán vonzó célpont a külföldi tőkebefektetők számára, ezért a működő tőkebeáramlás volumenét érintő változások nem számottevőek. Ugyan a tőkebeáramlás mértéke 2001 és 2002 között Uruguayban is közel felére csökkent (320 millió dollárról 170 millióra), ez a változás mégsem meghatározó, a kicsi volumene miatt. 2003-ban a mutató Argentínához hasonlóan Uruguayban is javult, azonban érdekes megfigyelni, hogy a 2003-as adat szerint Argentínába 478 millió, míg Uruguayba 263 millió dollár értékű közvetlen működő tőke érkezett, a kettő közötti 216 millió dollárnyi eltérés elhanyagolható különbség, viszont a két ország méreteit összehasonlítva arra következtet, hogy Argentínában komoly problémák vannak a befektetési bizalom alacsony szintje tekintetében. A befektetők megnyerése mindhárom ország számára hosszadalmas, nehéz feladat és nagy kihívást jelent a jövőre nézve.
38
Forrás: UNCTAD, www.unctad.org, 2004.11.30.
58
16. sz. ábra: A fogyasztói árindex éves alakulása Argentínában, Brazíliában és Uruguayban (1998-2003)39 A fogyasztói árindex vizsgálata azért fontos,
45
mert a konvertibilitási törvény eltörlését,
40 35 30 Argentína
25 % 20
Brazília
15
Uruguay
valamint az új, lebegő árfolyamrendszer bevezetését
követően
az
argentin
peso
10 5
nominál értékben hirtelen leértékelődött és ez
0
hatással volt az árszínvonalra. Szembetűnő,
-5 1998 1999 2000 2001 2002 2003
hogy az argentin és uruguayi trendek itt is,
akárcsak a GDP reálnövekedésénél nagyon hasonlóak, csak az árak színvonala és változásuk mértéke különböző. Az ábrán megfigyelhető, hogy a fogyasztói árindex változása és szintje 1998 és 2001 között egyik országban sem volt túl magas. Egyedül Argentínában csökkentek a fogyasztói árak ezen az időszakon belül, de máshol sem volt ok az aggodalomra. Korábban már láthattuk, hogy a rögzített árfolyamrendszer eltörlését követően az argentin termelői árindex 118 %-kal, a fogyasztói pedig 41 %-kal nőtt. Az argentin válság hatásaként jelentkező recesszió kezelésére Uruguaynak is árfolyampolitikát kellett váltania 2002-ben: a sávos lebegtetésről a szabadon lebegő árfolyamrendszerre tért át. A váltás eredményeképpen Uruguayban is áremelkedést lehetett tapasztalni, de a 2002-es 24,7 %-os növekedés nem volt annyira számottevő, mint Argentínában. Bár Uruguayban, 2003-ban 10,8 %-os fogyasztói árindexet mértek, elmondható, hogy az előző évhez képest mindkét országban optimalizálódott a helyzet, 2003-ra sikerült az árakat konszolidálni. A brazil fogyasztói árindexre nem volt túl nagy hatással az argentin válság, mert a két ország pénzügyi szektora nem elválaszthatatlanok, nem függenek annyira egymástól, mint az uruguayi az argentintól. 1998-ban a brazil fogyasztói árindex 2,6 %-ot mutatott, ami viszonylag alacsony szintnek számít. Ezzel szemben a mutató 1999-ben 8,1 %-ra emelkedett, ami azzal volt összefüggésben, hogy a brazil válság kezelése miatt a kormány a sávos lebegtetés feladására kényszerült, és szabadon lebegő árfolyamrendszert vezetett be. A következő évben a fogyasztói árindex enyhén csökkent, azonban 2000 óta az index folyamatosan emelkedést mutat, viszont bizalomra ad okot, hogy 2002 és 2003 között a mutató 12,6 %-ról csak 12,8 %-ra nőtt. Megfigyelhető, hogy mindhárom ország fogyasztási árindexe azután ugrott meg, hogy a korábbi kötött árfolyamrendszert váltotta le szabadabbra. Mivel mindhárom országnak voltak hiperinflációs időszakai a múltban, ezért annak jövőbeni
39
Forrás: CEI, www.cei.gov.ar, 2004.12.06.
59
elkerülése végett célszerű minden évben inflációs célokat meghatározni, amihez a monetáris politikának szigorúan tartania kell magát. 17. sz. ábra: A Mercosur külkereskedelmének alakulása (2000-2003)40 A következő ábra az Argentínát, Brazíliát,
100 000
Uruguayt és Paraguayt tömörítő kereskedelmi
Millió US$
80 000 60 000
szervezet,
40 000
Mercosur
külkereskedelmének
alakulását mutatja a világ többi országával.
20 000 0 -20 000
a
2000
2001
2002
2003
Export Im port Külkeres kedelm i m érleg
Bármilyen sikereket értek el a tagországok az egymás
közötti
külkereskedelmi
forgalom
felfuttatásában az 1990-es évek közepén, a
Mercosur továbbra is egy protekcionista jellegű csoportosulás, amely magas vámokkal védi a különböző tagországok „érzékeny” szektorait a csoporton kívüli versenytársakkal szemben. Ezt mutatja az is, hogy a vizsgált időszakban az export volumene nőtt, az importé csökkent. 2000 és 2001 között a változás nem volt számottevő, az export enyhén nőtt, az import enyhén csökkent, így az egyenleg deficitből szufficitbe váltott. Az export volumenváltozásának mértéke 2003-ban a legnagyobb, ekkor 15 milliárd dollárbővülést regisztráltak. Az importmutatókat vizsgálva láthatjuk, hogy a magas vámoknak és importhelyettesítő eszközöknek köszönhetően 2001 és 2002 között 66 milliárd dollárról 49 milliárdra csökkent az import volumene. Ez a csökkenés a gazdasági nehézségek ellensúlyozására életbe léptetett protekcionista intézkedéseknek tulajdonítható. Reményteli a tény, hogy 2003-ban kis mértékben ugyan, de az import volumene is nőtt, ez talán a gazdasági nyitás kezdetét jelentheti. Az export és import ellentétes tendenciáinak eredményeképpen a mérleg jelentősen javult, de ez nem ad okot ünneplésre, mert ez a javulás akkor lenne igazán örömteli, ha a két mutató különböző növekedési dinamikája és nem ellentétes iránya miatt nőne a külkereskedelmi mérleg többlete. A Mercosur sikeres működése érdekében a kereskedelmi korlátok leépítése lenne szükséges, ami természetesen nem egyik napról a másikra megvalósítható, hanem egy hosszú folyamat eredménye.
40
Forrás: CEI, www.cei.gov.ar, 2004.12.06.
60
Összefoglalás, javaslatok Az argentin gazdasági válság sok tekintetben rekordot döntött. Argentína a történelem során már sokszor táncolt pengeélen; a helytelen gazdaságpolitikai eszközök alkalmazása, a kormány túlköltekezése, a strukturális problémák tarthatatlansága már számtalanszor vezetett oda, hogy az ország válságos helyzetbe került. Azonban a mostanihoz hasonló mértékű gazdasági recesszió, pénzügyi káosz és eladósodás még nem jelentkezett korábban. Soha nem tűnt még ilyen kiúttalannak a helyzet, a kormány gazdaságélénkítést célzó kísérletei nem elég, hogy alkalmatlannak bizonyultak, de súlyosbítottak is a gazdasági válságon. Az IMF sem volt még ennyire tanácstalan, mint Argentína esetében, nem érte azelőtt ennyi negatív kritika a döntéseit illetően. A történelem során nem fordult még elő, hogy szuverén állam ekkora hatalmas összegről jelent be fizetésképtelenséget a magánszektor, a Világbank, illetve az IMF felé és kéri a tartozások törlesztésének halasztását, majd átütemezését. A feltörekvők gazdasági válságainak egyik jellegzetessége, hogy nem maradnak meg az országhatáron belül, kedvezőtlen hatásaik átgyűrűznek a hasonló gazdasági fejlettségi szinten álló országokba. Az 1990-es évek válságai egytől egyig pénzügyi jellegűek voltak, melyek során az érintett országnak el kellett hagynia a kötött árfolyamrendszerét, ezáltal a hazai valuta leértékelődött és a felhalmozott, jellemzően nagy GDP arányos államadósság visszafizetése csak nagy nehézségek árán volt megoldható. Emiatt a külföldi befektetők az ország fizetésképtelenségétől való félelmükben távol maradtak, csökkent a tőkebeáramlás, ami azért is fenyegető, mert a latin-amerikai országokban általában alacsony a hazai megtakarítási ráta, így nagy a külföldi tőkére való rászorultság foka. A tőkebeáramlás megcsappanása volt tapasztalható Argentínában is a mexikói, az ázsiai, majd a brazil válságokat követően. A recesszióban lévő gazdaság ekkor ördögi körbe került, ugyanis külföldi tőkebeáramlásra volt szüksége ahhoz, hogy a gazdaság aktivitás élénküljön, azonban a befektetők nem kockáztatták meg, hogy egy olyan hanyatló gazdaságba fektessék pénzüket, ahol fennáll a fizetésképtelenség veszélye. Az 1980-as évek hiperinflációjának leküzdésére az argentin kormány 1991-ben bevezette a valutatanácsot és a konvertibilitási törvényt. Ez a stabilizációs csomag abból állt, hogy rögzített árfolyamrendszert vezetettek be: a hazai valuta szabadon átválthatóvá vált amerikai dollárra, egy az egyes paritáson. A központi bank jogkörét korlátozták; csak annyi pesot nyomhatott, amelynek megfelelő külföldi devizatartalék állt a rendelkezésére. Ezek a lépések kezdetben rendkívül hatékonyak voltak, ám az évtized vége felé a problémák
61
forrásává váltak. A folyamatosan erősödő dollár miatt a peso nominal értéke nőtt, de mivel a gazdaság növekedése nem támasztotta ezt alá, így reálértékben túlértékelt lett. Emiatt Argentína versenyképessége csökkent a nemzetközi piacokon, ahol az ország nem rúghatott labdába a már korábban rugalmasabb árfolyamrendszer alkalmazására áttért Brazília miatt. A merev árfolyamrendszerrel való szakítás sürgető lett volna, de a kormány az utolsó percig húzta a dolgot, mert tudta, hogy az elhagyásával járó gazdasági nehézségek kezelésével nem tudott volna megbirkózni. Ez később be is igazolódott. Argentínában a költségvetési politika is hagyott kivetnivalót maga után. Az szigorú költségvetési fegyelem hiánya miatt az államháztartási egyenleg éveken át deficites volt, amit nem tudott a kormány a köztudottan inflációgerjesztő hatású pénznyomással finanszírozni, mert a valutatanács óta erre nem nyílt lehetősége. Ehelyett kölcsönöket vett fel részben a magánszektortól, részben nemzetközi szervezetektől, és olyan szinten eladósodott, hogy az államháztartási egyenleg kiadási oldala meghatározó részét tette ki a kölcsön részleteinek és kamatainak fizetése. A hitelezők bizalmatlansága miatt Argentína a kölcsönöket nagyrészt dollárcímletben és rövid határidőre kapta, ami addig nem okozott problémát, míg volt utánpótlás a kölcsönökből, illetve fennállt a túlértékelt peso és a dollár egy az egy arányú rögzített nominál árfolyama. Azonban a merev árfolyamrendszer eltörlését követő gyors pesoleértékelődés teremtette helyzetben az adósság visszafizetése már nagy gondot okozott. 2001 folyamán a kormány számos stabilizációs programot dolgozott ki, melyek az IMF támogatását élvezték, azonban sem a programok, sem az IMF-től kapott segítség hatására nem torpant meg a már négy éve tartó recesszió. Az IMF ekkor belátta, hogy nincs értelme továbbra megvalósíthatatlan programokat finanszíroznia, így 2001 augusztusától megvonta a segítséget Argentínától. A válság végül decemberben érte el mélypontját, amikor a kormány befejezte pályafutását, miután belátta, hogy nem sikerül tovább törlesztenie az adósságot. Megindult a roham a bankokba, a nagy mennyiségű pénzkiáramlást csak a betétek befagyasztásával lehetett részben megfékezni. 2002 februárjában tért át az új kormány a rugalmasabb lebegő árfolyamrendszerre, amely először a peso leértékelődését, majd az árak megugrását eredményezte, de végül sikerült stabilizálni a helyzetet. A leértékelődött peso előnyösen érintette az ország versenyképességét a nemzetközi piacokon. A kormány szigorú intézkedéseket hozott a költségvetési fegyelem megtartása érdekében, a közszférában dolgozok bérének, valamint a szociális juttatások csökkentését jelentette be, az adósságterhek elviselhetősége érdekében adósságcsere programokat indított. Az intézkedések hatására 2002-ben újra megindult a
62
gazdasági növekedés, a fogyasztói és termelői árindexek javultak, az államháztartási egyenleg szufficittel zárt, és csökkent a munkanélküliségi ráta. Véleményem szerint a fenntartható növekedés érdekében a jövőben olyan monetáris politikára van szükség, amely szigorú inflációs célt határoz meg, és a kormány kötelezően tartja ahhoz magát. A költségvetési politikának szintén ragaszkodnia kell az előző évben meghatározott költségvetéshez, amely betartása során feltételezhetően az államháztartási egyenlegben szufficit vagy a GDP néhány százalékát meg nem haladó deficit keletkezik. Ehhez szükséges az is, hogy a kormány az adósságállomány előnyös átstrukturálását érje el a hitelezőivel történő egyezkedések során. A tartományi kormányoknak meg kell tanulniuk gazdálkodni a rendelkezésre álló pénzösszeggel, ami akkor valósulhat meg, ha a központi költségvetés által küldött transzferek összegét az államkincstár mindenkori bevételeihez igazítják és annak összegének minimuma nem lesz biztosítva. Az argentin gazdasági növekedés motorjai a beruházások és a magánfogyasztás. Ahhoz, hogy a beruházási lendület ne törjön meg, a jegybank által meghatározott kamatszintet a lehetőségekhez mérten alacsonyan érdemes tartani. A korábbi tapasztalatoknak megfelelően a reálbérek növekedése a magánfogyasztás emelkedését fogja előidézni, ami részben az argentin lakosságnak a bankszektor irányában mutatott bizalmatlanságára vezethető vissza. Ennek előnye, hogy a termelési kapacitás növekedését ösztönzi, azonban a pénzügyi szektor pozícióját meg kell erősíteni, és az emberek bizalmát vissza kell szerezni. A jövőben a kormánynak nem szabadna olyan antidemokratikus intézkedéseket hozni, mint a bankbetétek elkobzása vagy befagyasztása volt korábban. A növekedés fenntartásához a gazdaságnak nyitottabbá kell válnia. Ez egyrészt a Mercosuron belüli vámmentes kereskedelem ösztönzését jelenti, másrészt a harmadik állammal szemben érvényesített kereskedelmi korlátozások lebontását. Nagy előrelépésnek tartom, hogy a minap Argentínával együtt 12 latin-amerikai ország aláírta a Cusco-i Egyezményt41, amivel megszületett a Dél-Amerikai Államok Közössége. Ez az egyezmény egy, az Európai Unió mintájára felépülő gazdasági-politikai közösség megalakulását helyezi kilátásba, amely kezdetben szabadkereskedelmi övezetként működne. Természetesen időbe fog telni a vámok és egyéb nem vám jellegű korlátozások lebontása, ami a szabadkereskedelmi övezet megalakulásához vezet, azonban mindenképpen előrelépésnek tartom,
hogy
megindult
a
párbeszéd
az
országok
között,
kezdeményezésekkel álltak elő.
41
La Declaración de Cusco puso en marcha la Comunidad Sudamericana, 2004.12.09.
63
és
kézzel
fogható
Függelék (Az ábrákhoz tartozó táblázatok)
Az export és import volumenének változása (1990=100) 1991 97 215
Export Import
1992 99 395
1993 107 445
1994 122 564
1995 153 500
1996 163 598
1997 188 783
1998 206 851
1999 204 737
2000 208 727
Forrás: MECON
A GDP éves alakulása 1998 298 948 8 277 3,9
GDP folyó áron (Milliárd US$) Egy főre jutó GDP folyó áron (US$) GDP reálnövekedése (%)
1999 283 523 7 751 -3,4
2000 284 204 7 675 -0,8
2001 268 697 7 418 -4,4
2002 101 033 2 791 -10,9
Forrás: INDEC
A tőkeállomány éves változása (%) 1998 3,45
1999 2,57
2000 1,56
2001* 0,86
2002* -1,04
2003* 0,72
* becsült adatok
Forrás: INDEC
Közvetlen külföldi működő tőkeáramlás Argentínában (Milliárd US$)
FDI-import FDI-export
1998 7,29 2,33
1999 23,99 1,73
2000 10,42 0,90
2001 2,17 0,16
2002 0,79 -0,63
2003 0,48 0,77
Forrás: UNCTAD
A kis- és nagykereskedelmi árszínvonal éves változása (%)
Fogyasztói árindex Termelői árindex
1999 -1,8 1,2
2000 -0,7 2,4
2001 -1,5 -5,3
*becsült adatok
Forrás: Deutsche Bank Research
64
2002 41,0 118,0
2003 3,7 2,0
2004* 6,6 10,5
2005* 7,5 8,0
2003 125 604 3 470 8,8
Az argentin peso nominál árfolyamának átlagos éves alakulása 2001 0,43 1,00 0,90
ARS/BRL ARS/USD ARS/EUR
2002 1,08 3,07 2,99
2003 0,96 2,95 3,34
Forrás: BCRA
Az argentin peso reálárfolyamának negyedéves változása
ARS/USD ARS/BRL
2002/I 2002/II 2002/III 2002/IV 2003/I 2003/II 2003/III 2003/IV 2004/I 2004/II 2004/III 1,82 2,66 2,70 2,59 2,29 2,04 2,07 2,07 2,08 2,06 2,10 1,81 2,53 2,10 1,79 1,74 1,87 1,93 1,98 2,01 1,90 2,01
Forrás: MECON
Az export, import, ill. a külkereskedelmi mérleg éves alakulása (Millió US$)
Export Import
2000 26 341 23 889
2001 26 543 19 158
2002 25 709 8 473
2003 29 566 13 117
2 452
7 385
17 236
16 449
Külkereskedelmi mérleg Forrás: MECON
A nemzetközi fizetési mérleg éves alakulása (Millió US$) 2 000 Folyó fizetési mérleg Tőkemérleg
-8 989 8 737
2 001 -3 853 -5 439
2 002 9 142 -11 739
2 003 7 459 -2 476
Forrás: MECON
A államháztartási egyenleg éves alakulása (Milliárd peso) 2000 55 613 52 749 62 405
2001 50 455 48 999 59 174
2002 55 083 52 823 59 633
2003 77 215 68 526 75 409
Államháztartási egyenleg kamatfizetés nélkül
2 864
1 455
2 260
8 688
Államháztartási egyenleg kamatfizetéssel
-6 792
-8 719
-4 549
1 805
Bevétel Kiadás kamatfizetés nélkül Kiadás kamatfizetéssel
Forrás: MECON
65
Államháztartási egyenleg és államadósság a GDP %-ában 2000
2001
2002
2003
Államháztartási egyenleg (a GDP %-ában)
-2,39
-3,25
-1,46
1,50
Államadósság (a GDP %ában)
45,40
53,76
111,70
64,00
Forrás: Economist Intelligence Unit
Az aktivitási,- foglalkoztatási- és munkanélküliségi ráták alakulása (%) 2003/I
2003/II
2003/III
2003/IV
2004/I
2004/II
Aktivitási ráta (a teljes lakosság %-ában)
45,60
45,57
45,67
45,73
45,40
46,20
Foglalkoztatási ráta (a teljes lakosság %-ában)
36,27
37,40
38,21
39,09
38,90
39,40
Munkanélküliségi ráta (az aktív lakosság %-ában)
20,44
17,81
16,33
14,52
14,40
14,80
Forrás: INDEC
A GDP reálnövekedés Argentínában, Brazíliában és Uruguayban (%)
Argentína Brazília Uruguay
1998 3,9 0,1 4,5
1999 -3,4 0,8 -2,8
2000 -0,8 4,4 -1,4
2001 -4,4 1,3 -3,4
2002 -10,9 1,9 -11,0
2003 8,8 -0,2 2,5
Forrás: CEI
A külföldi működő tőkebeáramlások Argentínában, Brazíliában és Uruguayban (Milliárd US$) 1998 7,29 28,86 0,16
Argentína Brazília Uruguay
1999 23,99 28,58 0,24
2000 10,42 32,78 0,27
2001 2,17 22,46 0,32
2002 0,79 16,59 0,17
2003 0,48 10,14 0,26
Forrás: UNCTAD
A fogyasztói árindex éves alakulása Argentínában, Brazíliában és Uruguayban (%)
Argentína Brazília Uruguay
1998 0,8 2,6 9,3
1999 -1,8 8,1 3,4
2000 -0,7 5,5 5,8
2001 -1,6 9,2 3,5
Forrás: CEI
66
2002 40,5 12,6 24,7
2003 3,5 12,8 10,8
A Mercosur külkereskedelmének alakulása (Millió US$)
Export Import Külkereskedelmi mérleg
2000 66 887 69 046
2001 72 668 66 294
2002 78 717 49 416
2003 93 458 53 173
-2 158
6 374
29 301
40 285
Forrás: CEI
67
Táblázatok és ábrák jegyzéke Táblázatok jegyzéke: 1. sz. táblázat: Az infláció Argentínában (1920-1989) ............................................................. 9 2. sz. táblázat: Különböző makromutatók alakulása Argentínában (1989-1996)................... 12 3. sz. táblázat: A külső adósság és adósságszolgálat Argentínában (1993-2000) .................. 22 4. sz. táblázat: Közvetlen külföldi működő tőkebeáramlás (1993-2001) ............................... 22 5. sz. táblázat: Az IMF kölcsön-megállapodásai Argentínával (1991 óta)............................. 30 Ábrák jegyzéke: 1. sz. ábra: Az export és import volumenének változása (1991-2000) ................................... 26 2. sz. ábra: A GDP éves reálnövekedése (1998-2003) ........................................................... 44 3. sz. ábra: A tőkeállomány éves változása (1998-2003)........................................................ 45 4. sz. ábra: A közvetlen külföldi működő tőkebeáramlás Argentínában (1998-2003) ........... 46 5. sz. ábra: A kis- és nagykereskedelmi árszínvonal éves változása (1999-2005).................. 46 6. sz. ábra: Az argentin peso nominál árfolyamának átlagos éves alakulása (2001-2003) ..... 48 7. sz. ábra: Az argentin peso reálárfolyamának negyedéves változása (2002-2004 3. negyedév) ......................................................................................................................... 49 8. sz. ábra: Az export, import, ill. a külkereskedelmi mérleg éves alakulása (2000-2003) .... 49 9. sz. ábra: A nemzetközi fizetési mérleg éves alakulása (2000-2003) .................................. 50 10. sz. ábra: A államháztartási egyenleg éves alakulása (2000-2003) .................................... 51 11. sz. ábra: Államháztartási egyenleg a GDP %-ában (2000-2003)...................................... 52 12. sz. ábra: Államadósság a GDP %-ában (2000-2003)........................................................ 52 13. sz. ábra: Az aktivitási,- foglalkoztatási- és munkanélküliségi ráták alakulása (2003-2004 2. negyedéve) ................................................................................................................... 53 14. sz. ábra: A GDP reálnövekedés Argentínában, Brazíliában és Uruguayban (1998-2003) .......................................................................................................................................... 57 15. sz. ábra: Közvetlen külföldi tőkebeáramlás Argentínában, Brazíliában és Uruguayban (1998-2003) ..................................................................................................................... 58 16. sz. ábra: A fogyasztói árindex éves alakulása Argentínában, Brazíliában és Uruguayban (1998-2003)...................................................................................................................... 59 17. sz. ábra: A Mercosur külkereskedelmének alakulása (2000-2003) .................................. 60
68
Felhasznált irodalom Tanulmányok: Bácskai Tamás: Az argentin államcsőd, HVG, 2002.01.26., 48. o. Buzás Sándor: Latin-Amerika az új évezred küszöbén, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 149. sz., 2001.07. Buzás Sándor: A Mercosur tíz éve, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 152. szám, 2002.01. Buzás Sándor: Brazília 2003: Valami elkezdődött?, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 172. sz., 2004.02. Buzás Sándor: Utolsó esély Argentínának?, MTA, Vélemények Kommentárok Információk, 5. szám, 2001.11.14. Buzás Sándor: Argentína vége?, MTA, Vélemények Kommentárok Információk, 14. szám, 2002.01.23. Buzás Sándor: Új kormány Brazíliában, új remények Latin-Amerikában, MTA, Vélemények Kommentárok Információk, 48. szám, 2003.01.08. Gartner Péter: Az argentin betegségről, Pénzügyi szemle, 2001. 3. szám, 233-241.o. Geither, Timothy: Lessons from the crisis in Argentina, IMF, Policy Development and Review Department, 2003.10.8 Jonas, Jiri: Argentina: Anatomy of a crisis, ZEI Working Paper, B 12 2002 Mussa, Michael: Argentina and the Fund: From triumph to tragedy, Institute for International Economics, 2002.03.25. Palotás László: Az argentin lemaradásról, Külgazdaság, XLVII. évf., 2003.10. Veres István Attila: Argentína: a peso leértékelődésének okai, Bank és Tőzsde, 2002. 14. szám Argentina, el FMI y la crisis de la deuda, Ministerio de Economía y Produccion, Análisis no. 2, 2004.07. Debt Crises: What’s different about Latin America?, IMF, World Economic Outlook, 2002.04., 61-73. o. Latin America: Resisting Spillovers from the crisis in Argentina, IMF, World Economic Outlook, 2002.04. 2630. o.
Internetes források: Calomiris, Charles: Fair way out of Argentine debt crisis, http://www.bradynet.com/bbs/argentina/1001120.html, 2004.09.18. Coiteux, Martín: Le llego la hora de verdad a Argentina, http://www.hec.ca/pages/martin.coiteux/msc/textes/Horadeverdad.pdf, 2004.06.23. de Beaufort Wijnholds, J. Onno: The Crisis That Was Not Prevented: Argentina, the IMF, and Globalisation, http://www.fondad.org/publications/argentina/Fondad-Argentina-Chapter7.pdf , 2004.09.15. Eichengreen, Barry: An end to Argentina’s Misery, http://emlab.berkeley.edu/users/eichengr/reviews/swissreview9.pdf, 2004.09.22. Eichengreen, Barry: Argentina after the IMF, http://emlab.berkeley.edu/users/eichengr/reviews/argentina.pdf, 2004.09.22. H. Hanke, Steve: Who's Killing the Peso in Buenos Aires?, http://www.cato.org/dailys/12-05-01.html , 2004.11.30. Hausmann, Ricardo: Plan B: A way out for Argentina, http://www.jubilee2000uk.org/worldnews/lamerica/A_way_out_Argentina.htm, 2004.09.23.
69
Kada Ágnes: Argentína változatlanul nem fizet, http://www.europeer.hu/vilag/argentina040313.html, 2004.09.22. Klein, Naomi: The IMF had its chance to run Argentina. Now, it’s people’s turn., http://www.arena.org.nz/arklein.htm, 2004.10.08. Krugman, Paul: A cross of dollars, http://www.bradynet.com/bbs/em/100186-0.html, 2004.08.09. Krugman, Paul: Argentina’s money monomania, http://www.wws.princeton.edu/~pkrugman/mania.html, 2004.09.23. McCormick, Fergus és Newman, Gray: Argentina: Tipping Has Begun, http://www.morganstanley.com/GEFdata/digests/20011203-mon.html, 2004.08.09. Mussa, Michael: Argentina needs effective not unthinking support, http://www.bradynet.com/bbs/argentina/100114-0.html, 2004.09.23. Roubini, Nouriel: Should Argentina dollarize or float?, http://pages.stern.nyu.edu/~nroubini/asia/argentinadollarization.doc, 2004.08.23. Ahorro, inversión y gasto fiscal, http://www.eurosur.org/FLACSO/mujeres/argentina/pais-3.htm, 2004.09.23. Argentina economic overview no. 29, http://www.argentina.org.au/economic_overview_29.htm, 2004.09.30. Argentina: On Showdowns and Growth Traps, http://www.morganstanley.com/GEFdata/digests/20040309tue.html#anchor1, 2004.10.21. Argentina on the brink?, http://www.economist.com/agenda/displayStory.cfm?Story_ID=862832, 2004.10.09. Argentina's imploding banks: Should I stay or should I go?, http://www.economist.com/finance/displayStory.cfm?Story_ID=941388, 2004.11.12. Argentina's New Bailout, http://www.washingtonpost.com/ac2/wp-dyn?pagename=article&contentId=A159672003Jan19¬Found=true, 2004.09.23. Brazil, Argentina consider forming common currency, http://quote.bloomberg.com/apps/news?pid=10000086&sid=ah6etWNIdpxY&refer=latin_america, 2004.10.31. CIA-The world factbook, http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/ar.html, 2004.11.28 Economics 201 Case of the day: Inflation in Argentina, http://academic.reed.edu/economics/course_pages/201_F04/Cases/money_and_inflation_in_arg.htm, 2004.09.05. Fixing the rate, not the problem, http://www.economist.com/agenda/displayStory.cfm?story_id=928738, 2004.11.23. Floating or sinking?, http://www.economist.com/agenda/displayStory.cfm?Story_ID=985023, 2003.10.24. Government measures to reduce the impact of the crisis of the economy, http://www.embajadaargentinaeeuu.org/english/press/newsletter/07/07mainprint.htm, 2004.10.03. Hanging by a thread, http://www.arena.org.nz/argdef1.htm, 2004.11.06. Kirchner, Bush, and the IMF, http://www.worldpress.org/Americas/1387.cfm, 2004.11.23. Köhler blinks before Kirchner, http://www.economist.com/agenda/displayStory.cfm?story_id=2051169, 2004.10.03. La Declaración de Cusco puso en marcha la Comunidad Sudamericana, http://www.clarin.com/diario/2004/12/09/elpais/p-01001.htm, 2004.12.09. Lanzan una empresa estatal y aumentan retenciones a las petroleras, http://rionegro.com.ar/arch200405/12/n12j50.php, 2004.12.01. More loans without reform will only prolong argentina's economic woes, http://www.heritage.org/Research/LatinAmerica/EM888.cfm, 2004.10.03. Repression of piqueteros in Argentina, http://www.zmag.org/content/print_article.cfm?itemID=4419§ionID=42, 2004.06.05. Sírjunk - újra - Argentínáért?, http://www.gki.hu/index.php?id=236&lang=hu, 2004.10.27.
70
Short haircuts all round, http://www.economist.com/agenda/displayStory.cfm?story_id=3351046, 2004.11.23. Staring into the abyss, http://www.economist.com/agenda/displayStory.cfm?Story_ID=892996, 2004.09.23. The hole gets deeper, http://www.economist.com/finance/displayStory.cfm?story_id=1454564, 2004.10.07. „The tango effect”: Argentina: The epidemic spreads in Latin America, http://www.thirdworldtraveler.com/South_America/Argentina_epidemic.html, 2004.11.25.
Statisztikai adatbázisok: INDEC, Nemzeti Statisztikai Hivatal, http://www.indec.gov.ar/, 2004.11.30. MECON, Gazdasági és Termelési Minisztérium, http://www.mecon.gov.ar/peconomica/basehome/infoeco.html, 2004.11.30. CEI, Centro de Economía Internacional http://cei.mrecic.gov.ar/html_eng/estadistica.htm, 2004.12.06. UNCTAD, http://stats.unctad.org/fdi/eng/ReportFolders/Rfview/Explorerp.asp?CS_referer=&IF_Embedded=1, 2004.11.30. IMF http://www.imf.org/external/np/tre/tad/extarr2.cfm?memberKey1=30&date1key=2004%2D10%2D31&finpositi on_flag=YES, 2004.11.30. Economist Intelligence Unit http://www.economist.com/countries/Argentina/profile.cfm?folder=Profile%2DEconomic%20Data, 2004.11.30. Deutsche Bank Research-Country infobase, http://www.dbresearch.com/serviglet/reweb2.ReWEB?rwkey=u922, 2004.11.30.
71
