„Csak akkor biztosíthatunk minden egyes gyerek számára boldog gyermekkort és a képességek optimális fejlődését, ha figyelembe vesszük a gyerekek fejlődésének törvényszerűségeit, az egyes gyerekek különböző adottságait, természetes igényeit, és ehhez igazítjuk pedagógiai magatartásunkat.” /Maria Montessori/
A viselkedészavarok kialakulásának okai az óvodában, iskolában
Az óvodák, iskolák sorain végignézve, a legújabb kutatások eredményeit nyomon követve egyre több az ép értelmű, de személyiségfejlődésben sérülést szenvedett, szűkebb-tágabb környezetében jellemzően beilleszkedési zavarokkal küzdő gyermek. Az utóbbi évtizedekben jelentős változás ment végbe a nevelési kultúrában, nem utolsó sorban az ENSZ gyermeki jogok érvényesítése érdekében tett törekvéseinek hatására. Hazánkban azonban ez a változás még jelentős elmaradásokat mutat. Az tény, hogy általában a különböző fogyatékosságokhoz ma már segítőkészséggel, türelemmel viszonyulnak, de ez a tolerancia azonban csak részben terjed még ki az erkölcsi fejlődés, a viselkedéstanulás terén zavarokat mutató gyermekekre, fiatalokra. Valóban nagyon nagy súllyal léteznek az elvárt viselkedésformákkal ellentétes magatartási – tevékenységi megnyilvánulások az óvodában, iskolában, mint szocializációra alkalmas közegben. Éppen ezért nélkülözhetetlen, hogy ismerjünk bizonyos "fogásokat", konfliktus-megoldási stratégiákat, de ez nem elég. Nem szabad elfelejtenünk, más-más személyiségek vagyunk, tehát magunkra kell formálnunk ezeket az eljárásokat, saját magunknak kell megtalálnunk az egyes problémák megoldására adekvát eszközöket. Ha a megtanult elméletet nem tudjuk megtölteni tapasztalattal, és nem vagyunk hitelesek, nem fogjuk látni az eredményeket sem. Magyarországon jelentősen megnőtt az egyre súlyosabb viselkedészavarokat mutató gyerekek száma. Ez a jelenség a pedagógusokat is felkészületlenül érte, ezért a problémákat nem, vagy nagyon nehezen tudják kezelni. Különösen érvényes ez azokra a súlyosabb viselkedészavarokra, amelyek a óvodapedagógusokból, tanítókból félelmet, kezelhetetlenség-érzetet váltanak ki. Legtöbb esetben ezek a gyerekek nem megfelelően szocializálódtak.
A szocializáció egy olyan folyamat, melyben a gyermek folyamatos tanulás útján elsajátítja a különböző magatartásformákat, attitűdöket. Az elsődleges szocializációs színtér a család, mely igen bonyolult hatások összességével alakítja a gyermek személyiségét. A fejlődésben a szülők által közvetített viselkedési „minták” játsszák az elsődleges és legfontosabb szerepet. A családban tanuljuk meg a kultúra szokásait, szabályait és a társadalmi lénnyé váláshoz szükséges alapokat, a viselkedés külső elvárásainak jórészét is. A család elsődlegessége abban áll, hogy a legkorábbi életszakasztól kezdve hat a fejlődő gyermekre. Érzelmi kötelékei, kapcsolatainak erőssége, hosszan tartó hatása alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vés be a személyiségbe, és ezeket, mint hajlamosító tényezőket továbbvisszük az életbe. Közvetítő funkciója által megvalósítja a családi (személyes) és társadalmi értékrendszerek beépítését, és így optimális esetben előkészíti a felnövő gyermeket arra, hogy teljes értékűen vegyen részt a társadalom működésében.
A család szocializációs funkciói:
A szülő és a gyermek közötti intim kapcsolat létrehozza a személyiségfejlődés érzelmi alapjait. A szülő elvégzi a gyermek életben maradásához és fejlődéséhez szükséges gondozást. A családi interakciókban tanulja meg a gyermek a verbális és metakommunikációt. A családban kell elsajátítani az alapvető, viselkedési sémákat, értékeket szocikulturális szokásokat. Kialakul énképe, viszonylagos énidentitása, énideálja. A családtagokhoz való viszonyulásban alapozódnak meg a fejlődő egyén életkori, családi, nemi szerepei és társadalmi szerepeinek feltételei.
A korai és későbbi időkben átélt családi élmények nagymértékben befolyásolják és meghatározzák a személyiség harmonikus vagy diszharmonikus fejlődését. Családi szocializációs ártalmak-óvoda
Az óvodás korú gyermek esetében a viselkedészavar legfőbb oka a nem megfelelő családi szocializáció, hiszen a család az első és egyben a legfontosabb szocializációs közeg a gyermek számára. A család, mint rendszer, működhet megfelelően, de működhet hibásan is. Ebben az esetben a gyermeknek célszerűtlen ítélet-viselkedési mintákat közvetít, így fejlődését rossz irányba tereli, vagy egyszerűen megakadályozza. A család egészséges működése a felnövekvő gyermeki személyiség szempontjából döntő fontosságú. Légkörének zavarai elindíthatják azokat a hibás irányú személyiségfejlődési zavarokat, amelyek már gyermekkorban lelki zavarokban jelennek meg. A család működésének a szerkezeti hibái egyenlőtlen házastársi és szülői viszonyokban gyökereznek. Az ilyen konfliktusokkal, feszültségekkel terhes családi környezetben a szülők gyermekkel való törődése esetleges. A gyermek nem kapja meg a támogató, segítő, terelő hatásokat, és ettől folyamatos bizonytalanságban él. A gyermek szocializációjára rendkívül káros hatással van az elutasítás és a túlzott aggodalmaskodás. Az anya súlyos lelki zavara vezethet a gyermek nyílt elutasításához. Vannak olyan esetek is, amikor az anya éretlenségéből fakadóan nem tudja még az anyai szerepet felvállalni, és ezért elutasítja gyermekét. Ezekben az esetekben a csecsemő nyűgösség válik, testi fejlődése elmarad, gyengébb az ellenálló képessége. A túlzott aggodalmaskodás szintén káros, melynek hátterében az anya gyermekével szemben érzett ellenséges indulatai húzódnak meg. Ez az anyai magatartás sokszor bűntudatból fakad, mely fokozhatja a gyermek görcskészségét, előidézheti a gyermek testi zavarait. Káros, ha az anya állandó szorongását túlzott gondoskodással próbálja csökkenteni, mert állandó feszültséget sugároz gyermeke felé. A legsúlyosabb és leggyakoribb hiba az elkényeztető és büntető anyai magatartás váltakozása.
A pozitív anya-gyermek kapcsolat tehát az élet korai szakaszában nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gyermek szocializációja egy harmonikus személyiség kialakulásához vezessen. A gyermek ki nem elégült szükségletei a későbbiek folyamán is jelentkeznek, személyiségzavar, viselkedészavar formájában jelenhetnek meg. Nevelési rugalmasság Bagdi Emőke szerint a gyermek egészséges fejlődése szempontjából négy feltétel együttléte optimális: „1. a szülők kiegyensúlyozott, kongruens kapcsolata, összehangolt és egyetértő nevelésmódja; 2. a gyermek iránti szeretet és bizalom; 3. a biztonságnyújtó, követelményeket, erőt és oltalmat egyaránt képviselő szülői magatartás; 4. a nevelésmód rugalmassága, a nevelői ráhatásoknak a gyermek személyiségéhez igazodó plaszticitása.” .A követelményekre vonatkozó határozottság
A következetesség egy család nevelési stílusában nagyon nagy érték. Ha a gyerek számára életkorának megfelelő követelményeket állítunk fel, megalapozzuk értékrendjét. Következetes számonkérés hatására a gyermek képessé válik bizonyos fokú korlátozás elviselésére, normatartóvá válik, realitásérzéke fejlődik. Gyakori nevelési hibák: Túl magas követelmények állítása, melynek következménye a kudarc, a gyermek önértékelése csökken, visszahúzódó vagy agresszív lesz. Ebben az esetben nem alakul ki a viselkedést szabályozó értékrend. Ha mindez rugalmatlan neveléssel társul, a gyermek befolyásolhatóvá válik, jellemző a normák folyamatos megszegése, gátlástalanság. Ha a reális követelmények hiányoznak, akkor hiányzik a viselkedést szabályozó optimális normarendszer is.
Az óvoda, iskola, mint a szocializáció másodlagos színtere A szocializáció másik fontos színtere az iskola, vagy óvoda, ahol a szociális tér növekedésével elsősorban a kortárscsoportok jelentősége fokozódik. Az intézményi normák, elvárások a felnőttel és a társakkal alakuló interakció során válnak saját meggyőződéssé. Ebben a megerősítésen kívül - melynek eszközei a jutalmazás és a büntetés - más mechanizmusok is fontos szerepet játszanak (modellkövetés, azonosulás). A pedagógus a személyiségével, nevelési attitűdjével is hat. A nevelésnek stílusa van, amely jellemzi a pedagógust, és amely a tanár-diák kapcsolat jellegében mutatkozik meg. Különösen fontos, hogy a direkt közlés, a beszéd, és a kísérő jelzések (metakommunikatív eszközök) összhangban legyenek egymással; az elismerő szavakat ennek megfelelő gesztusok, mimika kísérje. A gyermek óvodai, iskolai pályafutása során mindig az a nevelő az eredményes, akihez a gyermeket személyes kapcsolatok fűzik. Iskolai szocializációs ártalmak
Iskolai ártalom keletkezhet családi szocializációs előzmény nélkül is, például ha a gyermek iskolaéretlen. Ebben az esetben a gyermek kialakulatlan készségei elé olyan követelményeket állítanak, amelyeknek nem tud megfelelni, elmaradása súlyosbodik, aminek egyenes következménye az osztályismétlés, beilleszkedési problémák. Bár napjainkban már ez a probléma egyre ritkább, mert a Nevelési Tanácsadó iskolaérettségi vizsgálatain ez többnyire kiderül. Az iskolai környezeti ártalmak közül az egyik legkritikusabb, ha a nevelő hiperaktív vagy túl lassú gyermekkel találja magát szembe, és mindenáron a normál tempóra akarja rászoktatni a gyermeket. Ez egy reménytelen kísérlet, mert a gyermek képtelen megfelelni a nevelője elvárásainak, ezért a magatartásés viselkedészavar tüneteinek legszélesebb skáláját produkálja.
Konfliktushelyzetek forrása lehet a túlkorosság is, mert az ilyen gyermek rosszul érzi magát nála jóval fiatalabb társai között. Ez a környezeti ártalom többnyire komplex családi és iskolai ártalmak következménye. A nevelő nehéz helyzetben van, mert sokkal többet kell foglalkoznia a túlkoros gyermekkel, mint a többivel, és nyugtalan amiatt is, hogy a gyerek rossz hatással van a kisebbekre, esetleg bántja is őket. Gyakori iskolai ártalom, amely túlérzékeny, szorongó, gátolt gyermekeket éri nap mint nap, ha túl kemény, túl hangos szavú, gyakran büntető pedagógushoz kerülnek. Jellemző az állandó rettegés, ami a legváltozatosabb pszichoszomatikus, intellektuális és magatartási tünetekben nyilvánul meg. A viselkedészavar megjelenése az iskolában
Pedagógiai megközelítésben viselkedészavarnak a nevelési és oktatási helyzetben fennálló rendellenességeket nevezzük. Az iskolában nehezen nevelhetőnek tekintik azokat a gyerekeket, akiknek a magatartása nem megfelelő (nem alkalmazkodnak az iskola szabályaihoz, vétenek ellenük, magatartásukkal zavarják a tanárt és társaikat), és az általánosan használt pedagógiai módszerekkel nem lehet eredményt elérni náluk, egyéni bánásmódot kell velük kapcsolatban alkalmazni.
A viselkedészavart mutató gyerekek közös jellemzői: ép intellektus a viselkedés eltér az adott életkorban elvárhatótól a hagyományos módszerek nem elég hatékonyak speciális módszerre van szükség az esetek többségében nem kell kiemelni a gyereket az adott közösségből, megsegítéssel az adott közegben is megoldható a probléma
A viselkedészavar tünetei:
Wickman szerint a gyerekek sorsa attól függ az iskolában, hogyan fejezi ki problémáját. Ez alapján vált ki a felnőttekből büntetést, vagy támogató-védő magatartást. E téma tárgyalásánál nem lehet kategorikusan szétválasztani a kiváltó okokat és a tüneteket éppúgy, mint a tünetek által kiváltott személyiség alakulását.
A viselkedészavar leggyakoribb tünetei megnyilvánulásai:
Neurotikus tünetek: Szorongás Depresszió Kényszeres és pótcselekvések Pszichogén funkció zavarok
-
Disszociális és antiszociális tünetek: Agresszivitás Hazudozás Lopás Csavargás
Ha nem történik időben észlelés, segítségnyújtás, az ezekből kialakulható deviáns viselkedésformák előfordulási gyakorisága sokkal nagyobb. A neurotikus tünetek esetében inkább szenvedélybetegség, öngyilkossági kísérlet, a disszociális és antiszociális tünetegyüttes esetében inkább bűnelkövetés, erőszakos cselekedetekre való hajlam előfordulása valószínűbb. Természetesen a deviancia kialakulása nem törvényszerű következménye a viselkedészavarnak, hiszen a feltétel nélküli bizalom, az elfogadás, a biztatás, a segítségnyújtás lehetővé tehetik egy feltáró és fejlesztő folyamat elindítását. Mindezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy ha gyermekeinket megóvni nem is tudjuk, minél kevesebb károsító tényezővel szembesüljenek. Ahhoz, hogy
egészséges, ép felnőtt életük ki tudjon teljesedni, alapvető fontosságú az első időszaktól történő aktív odafigyelés, elfogadás, támogatói szeretet, tisztelet.
A viselkedészavar tüneteit mutató gyermekek jellemzői:
A viselkedészavar tüneteit mutató gyermekek esetében elsősorban a neurotikus megnyilvánulásokat kell számba vennünk. Két tünetegyüttest említenék meg külön, az agresszivitást, mivel a pedagógusok számára ez a magatartási zavar jelent nevelési nehézséget leginkább, valamint a szorongást, melyet a pedagógusok egy része - mivel nem hátráltatja a tanulást nem tart kezelendő problémának. Az agresszivitás: Agresszivitásnak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy - nyílt vagy szimbolikus formában - valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet, vagy fájdalmat okozzon. (Ranschburg Jenő, 1994) Az agresszív viselkedést többféleképpen csoportosíthatjuk:
a viselkedés morális tartalma szerint beszélhetünk antiszociális agresszióról (romboló, közösségellenes) proszociális agresszióról (közösség és az egyén érdekét szolgáló)
aszerint, hogy az agresszió cél-e, vagy eszköz beszálhetünk instrumentális agresszióról (a célját, csak így látja megvalósíthatónak) indulati agresszióról (belső indulat készteti arra, hogy a másiknak fájdalmat, kellemetlenséget okozzon) aszerint, hogy az agresszió támadó, vagy védő jellegű-e (elsősorban az etológusok vizsgálják az állatvilágban)
A helyzet, amelyben az agresszió jelentkezik, frusztrációs helyzet., amely a célirányos viselkedés megakadályozása, vagy késleltetésének a következménye.
Az, hogy a személy számára mely akadályozó helyzetek lesznek frusztráló hatással, függ az egyén múltbeli tapasztalataitól és személyiségjegyeitől egyaránt. Az agresszív gyerekre jellemző, hogy testi erejét állandóan fitogtatja, még akkor is, ha gyengébb fizikumú a többieknél. Verbálisan is agresszív, drasztikus, közönséges beszéd jellemzi. A többi gyereket saját maguknak alárendelt helyzetbe hozzák. Társai mindig követik, általában átvállalják tőle a rosszat. Manipulátorok, háttérből irányítják a történéseket. Játékának tartalma és stílusa is agresszív. Szereti bosszantani társaikat, melyet humorként kezel. Állandóan vibrál. Agresszív viselkedést válthat ki a gyerekből az agresszió látványa, a tapasztalat, ha az agresszív cselekedetet jutalmazzák, ha a gyerek csalódik valamiben, valamint éntörekvések elnyomása esetén is, ha szükségletei kielégítése során akadályokba ütközik. Az agresszió önjutalmazó szerepet is betölthet. Khleif szerint a nevelők figyelmüket leginkább a gyerekek munkavégzésére irányítják, kevésbé foglalkoznak a visszahúzódó viselkedéssel (Kósáné, 1989). Az iskola nem jelez problémát, ha a gyerek túlzottan félénk, szorongó, zárkózott, túlérzékeny, kapcsolat nélküli, esetleg barátait túl gyakran váltogató, csapongó érdeklődésű, vagy érdeklődésnélküli, és az előrehaladást nem akadályozó fáradékonyság, közöny és lustaság jellemzi. "Pedig ezek méltán tekinthetők vészjeleknek." Ez a magatartás a pedagógusok számára gyakran észrevétlen marad. (Kósáné, 1985)
A szorongás:
Az iskolában jelentkező magatartási probléma a teljesítményszorongás. Ranschburg Jenő felhívja a figyelmet arra, hogy az iskolai teljesítmény nem csak az intellektuális képességek függvénye, ugyanis egy szorongó gyerek szellemi adottságait tekintve mindig többre képes, mint amennyit produkál. (Kelemen, 1981)
Két szorongásos tünetegyüttest különböztetünk meg egymástól, a debilizáló és a facilitáló szorongást. Debilizáló szorongást mutató gyermekre jellemző, hogy teljesítménye a saját képességei alapján elvárható szint alatt van. Énképe negatív, önértékelése alacsony. Kerüli a szereplési helyzeteket, fél az új helyzetektől. Társas kapcsolatai beszűkültek, meglévő kapcsolatai felszínesek. Okai lehetnek: a szülő, vagy az iskola túlzott elvárása, büntetéstől való félelem, szülővel szembeni bűntudat, agresszív szülői magatartás, illetve, ha a szülő túlzottan magához köti gyermekét, nem engedi leválni. Facilitáló szorongást mutató gyermekre jellemző, hogy saját képességei felett teljesít. Kellemes partner, társas kapcsolatai nagyon jók. Állandó teljesítési vágy jellemzi. Jól és megbízhatóan teljesít. A szorongás pszichoszomatikus tünetekben nyilvánul meg. Kezét tördeli, körmét rágja, izzad a tenyere, lázpírban ég az arca. Előfordulhat hasfájás, fejfájás, éjszakai ágybavizelés. Az agresszív és a visszahúzódó gyerekek is kedvezőtlen helyzetben vannak a pedagógussal való kapcsolat szempontjából. Az agresszív viselkedésre a nevelő agresszióval reagál, utasít, álcázott, vagy nyílt büntetést alkalmaz (bocsánatkérés, büntetési feladatok, tiltás, izoláció). Az agresszív gyerek társai felől is nyílt elutasításban részesül. A visszahúzódó gyerekek pedig kiesnek a nevelői figyelem köréből, kevésbé vesznek részt az interakciókban, és a társaik számára is észrevétlenek maradnak. Az agresszív és a regresszív viselkedés csupán a személyiségprobléma megjelenési módjában különbözik egymástól. Megoldásához nélkülönözhetetlenek az okok, a belső folyamatok figyelembevétele, a külső történések és az élményfeldolgozás összefüggéseinek elemzése.
II.5. Tanulási sikertelenség és a viselkedészavar közötti összefüggés
A tanulási sikertelenséget részképességek zavara, viselkedési zavar és nem megfelelő tanulási magatartás okozhatja. A viselkedészavar tüneteit mutató gyermekeknél másodlagos tünetként rendszerint megjelennek a tanulási sikertelenség jelei: a tanulásképtelenség, a tanulási kudarcok, a teljesítmény csökkenése, képességeik alatt való teljesítés. A különböző okok következtében kialakult viselkedészavarok nagyon gyakran a tanulási motiváció tartós csökkenését idézik elő. Hosszabb távon kialakulhat a tanulás eredményességét akadályozó oksági láncolat, ha a gyermek nem kap időben megfelelő segítséget.
A viselkedészavar következtében tehát a tanulási zavar különböző formái alakulhatnak ki. A részképesség zavarból eredő tanulási akadályozottság esetén az értelmi szint és a tanulási teljesítmény között jelentős eltérés van. Kognitív pszichológiai hátterét a percepció, a finommotorika, a lateralitás, a testséma, a beszédszerveződés, a verbális emlékezet diszfunkciója alkotja. Jellemző továbbá a szórt intelligencia- és tanulási képességstruktúra. Leggyakrabban diszlexiában, diszgráfiában, diszkalkuliában jelenik meg. A tanulási zavar során, a sorozatos kudarcok hatására gyakran alakul ki másodlagos neurotizáció. Szorongó, vagy agresszív viselkedés (figyelmet magára felhívó viselkedés) jellemzi ezeket a gyerekeket. A magatartási zavaron alapuló tanulási sikertelenség esetén a magatartási zavar elsődlegesen alakul ki, melynek következtében tanulási probléma jön létre. Helyre kell állítani a szülő-gyermek és a pedagógus-gyermek kapcsolatot, segíteni kell a gyereket a megfelelő alkalmazkodásban A nem megfelelő tanulási magatartás okozta iskolai sikertelenség okai lehetnek: a tanulás iránti motiválatlanság, és a nem megfelelő tanulási technika. Az ezt kialakító közös hátteret a külső - családi-iskolai - környezet képezi: milyen a felnőttek gyerekre vonatkozó percepciója, mit várnak el tőle, milyen a család és az iskola kommunikációja, melyek a jutalmazás és a büntetés formái.
Ajak,2016.03.31.
Gubikné Kovács Erika GYIV-felelős Ajaki Tamási Áron Általános Iskola és AMI