AZ ARBUSZKULÁRIS MIKORRHIZA- (AM) GOMBÁK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA TAGETES PATULA L. FOSZFORFELVÉTELÉRE ÉS FEJLŐDÉSÉRE MODELLKÍSÉRLETBEN

DÍSZNÖVÉNY

KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)  45

AZ ARBUSZKULÁRIS MIKORRHIZA- (AM) GOMBÁK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA TAGETES PATULA L. FOSZFORFELVÉTELÉRE ÉS FEJLŐDÉSÉRE MODELLKÍSÉRLETBEN BIRÓ BORBÁLA1, ŞUMĂLAN RADU2, ŞUMĂLAN RENATA 2, FARKAS ESZTER1, SCHMIDT BRIGITTA 2 Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék Bánsági Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem, Temesvár, Románia

1 2

E-mail: [email protected] KULCSSZAVAK: Tagetes patula, foszforformák, AM-gomba, szimbiózis, hidroponika A talaj foszfortartalma a növények táplálásának egyik kritikus tényezője, mert vegyületei a talajokban és termesztőközegekben erősen kötődnek az agyagásványokhoz, és idővel nehezen felvehetővé válnak. A növények 80%-ánál ismert arbuszkuláris mikorrhiza (AM) gomba szimbiózis ugyanakkor képes oldhatóvá tenni a lekötött foszfort, és ezáltal közvetlen és közvetett módon is kedvezően hat a növény növekedésére és a díszítőértékére. Kísérletünkben azt kívántuk tisztázni, hogy van-e különbség az AM-oltóanyag elvárt növényélettani hatékonyságában, ha változik a kulcsfontosságú foszfor mobilizálhatósága és a növény általi felvehetősége? A kísérlet közben vizsgáltuk a Tagetes patula dísznövény minőségi tulajdonságait (biomasszatömeg, virágzás ideje, virágok száma, levélfelület-index) összefüggésben a könnyen- (KH2PO4), a közepesen- (Ca(H2PO4)2), illetve a nehezebben oldódó (Ca3(PO4)2) foszforvegyületekkel. A 0,5 mM foszformennyiséggel kiegészített Hoaglandoldatot a közepesen oldódó foszforformánál a vetés előtt, teljes életszakaszban vagy csak közvetlenül a virágzás előtt kezdtük adagolni, hogy ellenőrizzük az AM-gomba szerepét a különböző életszakaszokban is. A vizsgálatok 5 ismétlésben történtek és a teljes virágzás 60%-áig folytak. Megállapítottuk, hogy a könnyen oldódó foszforformánál a mikorrhizaoltás hatása nem nyilvánul meg minden mért növényi tulajdonságnál. A gomba kulcsfontosságú szerepe azonban fokozódik a legnehezebben oldódó Ca-foszfátnál, ahol az AM-oltás szignifikánsan javította a bársonyvirág mért paramétereit a gomba foszformobilizálásra gyakorolt kedvező hatása miatt. Az AM-gomba hatékonysága a növény élettani igényével, és a talaj (termesztőközeg) foszforhiányával a foszforformától függően is párhuzamosan nőtt. Az AM-gomba és a gazdanövény között kialakult pozitív interakció hatására nagyobb és zöldebb levéltömeg és korábbi virágzás alakult ki, ami különösen a nehezebben feltáródó foszforformáknál jelent előnyt. A mikorrhizaoltás a dísznövényeknél is lehetőséget kínál a minőség javítására. BEVEZETÉS ÉS IRODALMI ÁTTEKINTÉS Az arbuszkuláris mikorrhiza (AM) kapcsolat a növényvilág legelterjedtebb szimbiózisa, amelyben a gazdanövény gyökérrendszere és a különleges talajgombák közötti együttműködés játszik szerepet, ezzel elősegítve a tápanyagok (CLARK és ZETO, 2000; TÓTH et al., 2011) és a víz hatékonyabb felszívódását (TAKÁCS és VÖRÖS, 2003). Mindezek mellett több, ökológiai szempontból fontos folyamatban is hasznosak az AM-gombák, például növelik a túlélés esélyét kedvezőtlen természeti körülmények között és/vagy az ellenálló képességet a betegségek és a kártevők ellen (AZCON-AGUILAR és BAREA, 1996; BIRÓ et al., 2006), de javítják a szárazság-stressz elleni tűrőképességet is (BIRÓ, 2001; SMITH és READ, 2008; FÜZY et al., 2008, 2014). A növénycsaládok többsége fogékony a mikorrhiza-szimbiózisra, ami alól csak néhány kivételt ismerünk (BRUNDRETT, 2009). Az arbuszkuláris mikorrhiza-szimbiózisban a kapcsolatot kialakító gomba és a gazdanövény kéregsejtjei között a tápanyagok átadása az úgynevezett arbuszkulomok által történik, amelyek a növényi gyökérsejteken belül helyezkednek el (ez az ún. endomikorrhiza) (SCHMIDT és ŞUMĂLAN, 2009). Az arbuszkulumok vékony sejtfalán keresztül a talajból felvett foszfor és más anyagok egy különleges membránközi térbe kerülnek, ahonnan végül a növényi sejtekbe jutnak. Ugyanígy történik a mikorrhizagombát tápláló szénhidrátok átadása is az ellenkező irányba, a növény felől (KARANDASHOV és BUCHER, 2005). Ez a kölcsönös függőség teszi a szimbiózist mutualista kapcsolattá, azaz jól működő esetben mindkét fél számára igazán hasznos együttműködéssé. Ezt a kedvező hatást a dísznövényeknél is eredményesen lehet ki-, illetve felhasználni, csökkentve

46  KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)

DÍSZNÖVÉNY

ezzel a szükséges tápanyagok mennyiségét, és mérsékelve egyúttal a növényre ható környezeti stressztől való erős függőséget is. A mikorrhizát képező gombák egyik tulajdonsága, hogy nemcsak a könnyen felvehető foszfátok adszorpcióját végzik el, hanem képesek a vízben nem oldódó (szervetlen vagy szerves) foszforvegyületek oldására, és ezáltal előmozdítják vagy fokozzák a növény általi felvételüket is (BOLAN, 1991). A kis bársonyvirág (kis büdöske, alacsony büdöske), latin nevén Tagetes patula L., egyike a legismertebb egynyári virágoknak: egész nyáron díszít a dekoratív sárga virágaival és sötétzöld, szeldelt leveleivel. A Tagetes a fészkesek családjába tartozó csövesvirágúak alcsaládjának (Asteroideae) egyik nemzetsége, mintegy húsz fajjal. A faj Amerika meleg éghajlatú területeiről származik, de Európába már a 16. században áthozták, s ezzel a világ legtöbb részén elterjedtté vált (BĂLA, 2007). A jelen tanulmányban arra a kérdésre keressük a választ, hogy miként befolyásolja a foszforvegyületek formája szerinti oldhatóság és növény általi felvehetőség, valamint a mikorrhizaképző gombával megvalósított mikrobiális oltás a gazdanövény élettani és fenológiai mutatóit, díszítőértékét. A közepesen feltáródó foszforformánál két alkalmazási időpont hatását vizsgáltuk: 1) a 0,5 mM foszfátot tartalmazó 1-es erősségű teljes Hoagland-tápoldatot a vegetációs időszak kezdetén, rögtön a csírázást követően a teljes életszakaszban adagoltuk; illetve 2) kizárólag a virágzás előtt, azaz egy későbbi életszakaszban kezdtük alkalmazni. Addig csak a foszformentes Hoaglandoldattal tápláltuk a növényeket. Ezzel az volt a célunk, hogy ellenőrizzük a növény–AM-gomba kölcsönhatás életszakasz-függőségét is, illetve megvizsgáljuk, hogy mennyire képes az AM-gomba regenerálni a növény addigi foszforhiányát. ANYAG ÉS MÓDSZER A bársonyvirágokat (Tagetes patula L.) hidropónikus kultúrában neveltük, nevelési közegnek perlitet használtunk. Az oltást INOQ Top nevű kereskedelmi mikorrhiza-oltóanyaggal végeztük a nevelési közeg (500 g perlit) 2%-ával (10 g edényenként) oltva, kezelésenként 5-5 ismétlésben. Az oltóanyag, amely három arbuszkuláris mikorrhizagombafajt tartalmaz: Glomus etunicatum (Becker & Gerdemann), Glomus intraradices (Schenck & Smith), Glomus claroideum (Schenck & Smith), expandált agyaggolyócskákon mint vivőanyagon került az edényekbe egy rétegben, 2 cm-re a bársonyvirágmagvak alá. A tápelemeket Hoagland-tápoldat (HOAGLAND és SNYDER, 1933) segítségével adagoltuk, kezelésenként változtatva abban a foszforvegyület típusát, de mindegyiknél 0,5 mM foszfort alkalmazva. Az eredeti Hoagland-oldatban 1) könnyen oldható KH2PO4-ot javasoltak, ezt helyettesítettük 2) közepesen feltáródó Ca(H2PO4)2 vagy 3) nehezebben feltáródó Ca3(PO4)2 formákkal, kezeléstípustól függően. A közepesen feltáródó foszforformánál alkalmaztunk foszformentes Hoagland-oldatot is a virágzás bekövetkeztéig, hogy ellenőrizzük a növény regenerációs képességét a későbbi foszforkiegészítés hatására. A vegyületek mennyiségét úgy állítottuk be, hogy megmaradjon az eredeti, a Hoagland által meghatározott „optimális” tápanyagarányt képviselő foszformennyiség a tápoldatban, azaz mindegyik kezelésnél rendre a 0,5 mM foszfor. A növények vizsgált fiziológiai tulajdonságait a kontrollként szolgáló, könnyen felvehető foszforformákkal mért adatokhoz, azaz az eredeti Hoagland-oldattal történő öntözés értékeihez hasonlítottuk. A Ca(H2PO4)2-os tápoldatot kétféle módon adagoltuk: rögtön a csírázás után és/vagy csak a virágzás előtti stádiumban, addig foszformentes Hoagland-oldatot használva az öntözéshez. A többi tápoldattípust a csírázást követően, a teljes életszakaszra vonatkoztatva kezdtük adagolni, és azt a kísérlet teljes idejéig folytattuk. A növényeket üvegházi körülmények között neveltük nappali 25 °C, és éjszakai 18 °C hőmérsékleten, 16/8 órás nappali/ éjszakai fotoperiódussal. A tápoldatot és a vizet is kétszer adtuk egy héten. A növényeket a virágzási szakasz közepéig, a virágzás 60%-os megnyilvánulásáig neveltük. Az oltás sikerességének ellenőrzéséhez gyökérmintákat festettünk ecetes-tinta módszerrel (VIERHEILIG et al., 1998) és mikroszkóp alatt vizsgáltuk (az eredményeket itt nem közöljük, mivel a szimbiózis minden esetben bekövetkezett). A teljes virágzás végén mértük a levelek klorofill- (Konica Minolta hordozható klorofillméterrel) és szárazanyag-tartalmát (Kern MLS Moister Analyzer nedvességmérővel), a növényi biomassza mennyiségét és a levélfelületet (LA 300, ADC Bioscientific Ltd. hordozható levélfelületmérővel). A kísérleteket 5 ismétlésben állítottuk be és kezelésenként 5 növényt értékeltünk. Az adatokat kéttényezős varianciaanalízissel értékeltük statisztikailag. Eredményként az átlagokat és a szórást ábrázoljuk. A szignifikáns különbségeket (P0,05%-os szinten) jelezzük.

KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)  47

DÍSZNÖVÉNY

EREDMÉNYEK A BÁRSONYVIRÁG NEDVES SÚLYA A KÜLÖNBÖZŐ FOSZFORFORMÁKNÁL A kísérleti növények nedves súlyát az egyes foszforformáknál a kezdetektől, azaz már a csírázástól kezdődő foszforadagolás és az arbuszkuláris mikorrhizagombával történő oltás nem befolyásolta statisztikailag igazoltan. A különféle foszforforrások növénynövekedésre kifejtett hatása között azonban lényegi és szignifikáns különbségek figyelhetők meg, akár 99%-os szignifikanciaszinten is. A bársonyvirág nedves súlya akkor volt a legnagyobb, amikor a foszfor könnyen felvehető formában (KH2PO4) volt jelen a Hoagland-tápoldatban, a nehezebben felvehető foszforformák (Ca(H2PO4)2 és Ca3(PO4)2) pedig ehhez viszonyítva nagyon alacsony (megközelítőleg sorrendben 5-ször, vagy 10-szer kevesebb) zöldtömeg-értékekhez vezettek. A könnyen felvehető foszforformánál a mikorrhizagombával történt növényoltás nem adott szignifikáns különbséget a zöldnövény-tömegben 95%-os valószínűségi szinten. Ha tehát a foszfort a növény a gomba nélkül is fel tudja venni, akkor az oltásnak nincs statisztikailag is igazolt pozitív hatása a növényi biomasszatömeg alakulására (1. ábra).

1. ÁBRA A Tagetes patula L. dísznövény nedves tömegének változása különböző felvehető foszforformáknál mikorrhizagomba hatására virágzáskori és teljes életszakaszban

A LEVELEK SZÁRAZANYAG-TARTALMÁNAK ALAKULÁSA

2. ÁBRA A Tagetes patula L. dísznövény leveleinek átlagos szárazanyag-tartalma különböző felvehető foszforformáknál mikorrhizagomba hatására virágzáskori és teljes életszakaszban

48  KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)

DÍSZNÖVÉNY

A szárazanyag-tartalmat nem befolyásolta szignifikánsan az arbuszkuláris mikorrhizagombákkal történő oltás, ha a növény folyamatos foszforellátásban részesült. A könnyen felvehető (KH2PO4) és a legnehezebben felvehető (Ca3(PO4)2) foszforral történt kezelésnél az oltott növények levelei kevesebb szárazanyagot tartalmaznak, látszatra is hidratáltabbak, teltebbek lettek, mint a nem oltott (Myc-) növények. Ha a közepesen felvehető foszfor, a Ca(H2PO4)2 csak későbbi szakaszokban került be a tápoldatba, a mikorrhizás növények tendenciában és statisztikailag nem igazolt módon halmoztak fel több szárazanyagot. Ez a tény jól mutatja a mikorrhizagombák kulcsfontosságú szerepét nemcsak a vízben oldott tápanyagok, hanem a víz alapvető felvételében is. A foszformentes termesztési körülmény erősebb mikorrhiza-függőséget okozott a növénynél. Ha azonban a foszfát már a csírázás pillanatától a teljes életszakaszban jelen volt a közegben, az oltott és oltatlan növények szárazanyagtartalma nem különbözött szignifikánsan (2. ábra). A LEVÉLFELÜLET NAGYSÁGA A KÜLÖNBÖZŐ FOSZFORFORMÁKNÁL A növény teljes levélfelületét vizsgálva szignifikáns különbségek láthatók a foszforkezelések között (99%-os valószínűségi szinten) és a mikorrhizagombával történt oltás hatására (95%-os valószínűségi szinten). A legnagyobb levélfelületet a könnyen felvehető foszforral (KH2PO4) kezelt és a mikorrhizagombával oltott növényeknél mértük, míg a legkisebbet az oltatlan, legnehezebben oldható foszforral (Ca3(PO4)2) kezelt egyedeknél. A mikorrhizagombával történő oltás következtében a növények lényegesen nagyobb levélfelületet fejlesztettek ki, ami jelentősen javította a növények díszítőértékét. A közepesen oldható foszfornál a mikorrhizagomba hatékonysága erősebben megnyilvánult, ha a növény kezdetben kizárólag csak foszformentes tápoldatot kapott, azaz ha a növénynek szüksége volt a szimbionta partnerre a tápanyagok felvételében (3. ábra).

3. ÁBRA A Tagetes patula L. dísznövény teljes levélfelületének alakulása különböző felvehető foszforformáknál és mikorrhizagomba-oltás hatására virágzáskori és teljes életszakaszban A LEVELEK KLOROFILLTARTALMÁNAK ALAKULÁSA A Tagetes patula levelek klorofilltartalmának csökkenése figyelhető meg a foszfor felvehetőségének rosszabbodásával párhuzamosan, így a legkisebb mérési eredmény a legnehezebben oldható foszfátformánál volt észlelhető. A mikorrhizaoltásnak azonban nincs szignifikánsan is kimutatható hatása a klorofilltartalom alakulására, de tendenciájában többnyire emeli ennek a mutatónak az értékét is. Ha a növény csak a virágzás kezdetétől kapott foszfort, akkor a mikorrhizagomba fontossága erősebben megnyilvánult a levelek klorofilltartalmának alakulása során is. Ugyanez mondható el a nehezen felvehető foszforformánál is. Az AM-gomba hatása azonban a levelek mért klorofilltartalmára nem bizonyult statisztikailag is igazoltnak (4. ábra).

KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)  49

DÍSZNÖVÉNY

4. ÁBRA A Tagetes patula L. dísznövény leveleinek klorofilltartalma a különböző felvehető foszforformáknál mikorrhizagomba-oltás hatására virágzáskori és teljes életszakaszban

A NÖVÉNYEK DÍSZÍTŐÉRTÉKÉNEK ALAKULÁSA A növény díszítőértékének javulása az arbuszkuláris mikorrhiza- (AM) gombákkal történt oltás hatására mindegyik általunk alkalmazott foszforformánál megnyilvánult. A könnyen felvehető foszfor (KH2PO4) hatására nagyobb növényi zöldtömeget, korábbi virágzást és időarányosan több virágot lehetett regisztrálni. A nehezen felvehető foszforformánál a növényi biomassza nagyon csekélynek, a kísérletben mértek közül a legkisebbnek bizonyult. Ez a növényi gyarapodás még mikorrhizaoltás hatására sem érte el a könnyen felvehető foszforral AM-oltás nélkül tapasztalt növényi zöldtömeget (5. ábra, lásd borító). AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A növények díszítőértékét az eredmények alapján az határozta meg, hogy a nevelési közegben a foszforformáktól is függően rendelkezésre állt-e a mikorrhizagombával történt oltás hatására a felvehető foszfor tápelem. Az alkalmazott foszfor formája, oldékonysága és az ezzel összefüggő növényi felvehetősége kritikus tényezőnek bizonyult ebben. Ha a növény könnyen hozzá tudott jutni a szükséges foszformennyiséghez, akkor a mikorrhizagomba szerepe csökkent, ellenkező esetben pedig a foszfor oldhatatlanságával párhuzamosan erősödött az AM-gomba szükségessége a növény számára. A gomba fontosságát a foszfor adagolásának az időpontja is meghatározta, azaz, hogy a létfontosságú P tápelem a teljes életszakaszban, vagy csak a virágzás kezdetétől állt-e rendelkezésre. Ha későbbi időpontban kapta meg a növény, akkor a mikorrhizagombára nagyobb szükség volt a teljes életszakaszban történő foszforellátottsággal összehasonlítva. Az általunk alkalmazott, három fajt is tartalmazó kereskedelmi AM-gomba oltóanyag elsősorban a közepesen és a nehezen feltáródó foszforformánál bizonyult kedvező hatásúnak mind a növénytáplálásra, mind pedig a növény díszítőértékére. Ha a növény a kezdeti életszakaszában nem kapta meg a kulcsfontosságú foszfort, akkor a mikorrhizagomba szerepe a növénytáplálásban még inkább fokozódott. A növények mikorrhiza-függősége a környezeti stressz, mint például a szikesség, vagy fényszegény körülmények, de a tápanyagszegény állapot hatására is erősödik. A mikorrhizaoltás hatására a jelen dolgozat eredményei szerint is javult a bársonyvirág vitalitása, a levélzet mennyisége, színe, a virágok száma és a virágzás kezdete is, szemben azzal az állapottal, amikor a közepes oldékonyságú foszfor csak a virágzás kezdetétől állt rendelkezésre. Ebben az esetben a kezdeti tápanyaghiány hatása megnyilvánult növényi tulajdonságokban a későbbiekben adagolt foszforkiegészítés után is (1., 2., 3. és 4. ábra). A mikorrhizagombák a biotikus és abiotikus környezeti (stressz)tényezőktől függően képesek a tápanyaghiányos és fényszegény, vagy akár az itt nem vizsgált szennyezett körülmények között is kedvező hatásokat kifejteni, ami ennek megfelelően megerősíti korábbi eredményeinket is (BIRÓ et al., 2005; FÜZY et al., 2008; 2014).

50  KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)

DÍSZNÖVÉNY

KÖVETKEZTETÉSEK A foszforvegyület oldékonyságának és így felvehetőségének romlásával a növények növekedése és fejlődése is gátlást szenved. A mért paraméterek közül a növény díszítőértéke, a teljes levélfelület és a nedves növénytömeg, vagy a virágzási jellemzők bizonyultak a legérzékenyebbnek az alkalmazott kezelésekre, azaz a különböző foszforformákra és a mikorrhizagombákkal történő beoltásra. A levelek klorofilltartalmában az AM-gombával történő növényoltás az oltatlan kontrollal összehasonlítva nem okozott szignifikáns eltérést. Ez a tény összecseng néhány korábbi kutatási eredménnyel (SCHMIDT és ŞUMĂLAN, 2009; PARÁDI et al., 2003). A virágzáskor fokozottan nyilvánult meg a mikorrhizagomba hatása a foszforfelvételre abban az esetben, ha a növény a magvak csírázásától kezdve a virágzásig csak foszforhiányos Hoagland-tápoldatot kapott. A kései időpontban mikorrhizás segítséghez és foszforhoz jutó növények azonban már nem tudták elérni a teljes életciklusban jól ellátott növények minőségét, díszítőértékét a közepesen mobilizálható foszfortípusnál. Az oltás azonban növelte a mikorrhizált növényeknek nemcsak a tápelem-, hanem a víztartalmát is, ami a szárazanyag-akkumuláció értékeinél igazolódott. Az AM-gombák pozitív hatását a foszfor felvehetősége mellett a növény élettani állapota is befolyásolta. A mért növény–mikorrhiza paraméterek foszforérzékenysége ezért nem volt azonos mértékű, az a foszfor formájától, felvehetőségétől függött. Az AM-gomba szimbiózis eredményessége a növénynövekedésre különösen a nehezebben oldható foszforformánál igazolódott. A foszfor minősége, mobilizálhatósága, és ezáltal a talajból való fölvehetőségének a mértéke kulcsfontosságú a dísznövényeknél. A mikorrhizagomba a nehezebben fölvehető foszforvegyületek hasznosítását képes javítani, ami különösen hangsúlyozza a növény-mikroba szimbiózis jelentőségét. A kapcsolat kedvező hatása a gazdanövény élettani igényével a növény életciklusa során, illetve azzal arányosan is változik, fokozódik. Eredményeink alapján az arbuszkuláris mikorrhizagombák alapvetően meghatározhatják a kertészetben használt növények díszítőértékét, főleg azzal, hogy a virágzás idejét képesek előbbre hozni. A modellkísérletben hidrokultúrás körülményeket használtunk, hogy a foszfor felvehetősége szerinti mikorrhiza-függőséget megállapíthassuk. Az általunk alkalmazott modelljellegűnek számító hidroponika leginkább a vágottvirág-termesztésben alkalmazott módszer; a jelen kísérleti eredmények is jelzik ugyanakkor a mesterséges, növényvitalizáló mikorrhiza oltóanyagok alkalmazásának lehetőségét a dísznövény-termesztésben. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönjük az Európai Unió Pilot program “Ösztöndíjas doktoranduszok kutatási támogatása” (POSDRU/6/1.5/S/21) segítségét, valamint az EU-Fp7 „BIOFECTOR” (GA-312117) és a Piac-13 „BIOCHAR” (Piac-13-1-2013-074) projektek kutatás-fejlesztési támogatását. EFFECT OF ARBUSCULAR MYCORRHIZA (AM) FUNGI ON GROWTH AND PHOSPHORAVAILABILITY OF TAGETES PATULA IN MODEL EXPERIMENT BIRÓ, B.1, ŞUMĂLAN, R.2, ŞUMĂLAN, R.2, FARKAS, E.1, SCHMIDT, B. 2 Szent István University, Faculty of Horticultural Science, Department of Soil Science and Water Management Banat’s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine of Timişoara

1 2

E-mail: [email protected] KEYWORDS: Tagetes patula, phosphorus-forms, AM fungi, symbiosis, hydroponics SUMMARY Phosphorus (P) is one of the critical elements in plant nutrition. However, the availability of P may be insufficient in soils or other growth substrates; more particularly when there is a high clay content. Arbuscular mycorrhizal (AM) fungi play an important role in water and nutrient absorption in 80% of terrestrial plant species. It plays a

DÍSZNÖVÉNY

KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)  51

peculiar symbiotic role of absorbing insoluble phosphate compounds. Besides the P-uptake, drought stress might be reduced due to enhanced water and other nutrient uptake by enlarged root systems. In the case of ornamental plants like French marigold (Tagetes patula), AM symbiosis can result an earlier flowering period and provide a greener shoot as well. The purpose of our experiment was to study the role of AM fungi in plant growth and development if the substrate contains P-forms with either low (Ca3(PO4)2), medium (Ca(H2PO4)2) or high (KH2PO4) solubility. INOQ Top AM inoculum was used in 5 replicates in a hydroponic culture system with perlite substrate and a 2% AM fungal product. The plant parameters of French marigold were investigated; fresh and dry biomass production, leaf area index, chlorophyll content of leaves and bloom number. A 1-strength of Hoagland suspension was used with or without a 0,5mM P content applied only from the first blooming of the marigold. The experiment lasted up to the 60% flowering stage. Results show that when using a highly soluble P-form (potassium-dihydrogen-phosphate) the role of AM fungi is not significant when measuring some growth parameters such as chlorophyll content. The role of AM fungi increases in parallel with the nutrient-stressed conditions. A medium P-form of calcium-phosphates (Ca(H2PO4)2) applied only at the flowering stage could improve the plant’s physiological parameters using AM fungal inoculation. The measured growth characteristics, in particular the leaf area index, was found to improve using a mycorrhizal (AM fungal) inoculation. The efficiency of AM fungi might increase with the plants demand on that symbiosis and with the reduction of P-availability of the growing substrates. The time of P-addition could also play a critical part during the plant vegetation period. Although the experiment was performed using hydroponic conditions, the results could demonstrate the interaction between host plants and AM fungi which could provide a profitable and efficient technique in general horticultural practice. TABLES AND FIGURES FIGURE 1. Fresh weight of Tagetes patula L. at various availability of phosphor (P) as inoculated with mycorrhiza (AM) fungi at the flowering stage or at the beginning of the full life-cycle of marigold FIGURE 2. Average dry matter of Tagetes patula L. leaves at various phosphor (P) availability as inoculated with mycorrhiza (AM) fungi at the flowering stage or at the beginning of the full life-cycle of marigold FIGURE 3. Total leaf area of Tagetes patula L. at various phosphor (P) availability as inoculated with mycorrhiza (AM) fungi at the flowering stage or at the beginning of the full life-cycle of marigold FIGURE 4. Chlorofill content of Tagetes patula L. leaves at various phosphor (P) availability as inoculated with mycorrhiza (AM) fungi at the flowering stage or at the beginning of the full life-cycle of marigold FIGURE 5. (see cover) Comparison of decoration value of Tagetes patula L. using various treatments. Upper pictures: marigold treated with easily available phosphor (KH2PO4), inoculated with (right) or without (left) mycorrhiza fungi; Lower pictures: (left) plants treated with (Ca(H2PO4)2) as medium available phosphor, (right) with (Ca3(PO4)2) as highly available phosphor. IRODALOMJEGYZÉK 1. 2. 3. 4.

5. 6.

AZCON-AGUILAR, C. & BAREA, J. M. (1996): Arbuscular mycorrhizas and biological control of soil-borne plant pathogens – an overview of the mechanism involved. Mycorrhiza, 6. 457-464. BĂLA, M. (2007): Floricultură generală şi specială. Biotehnologia şi tehnologia de cultură a plantelor ornamentale cultivate în câmp şi în spaţii protejate. Editura de Vest. Timişoara. BIRÓ, B. (2001): Homokpusztagyepek mikroszimbionta gyökér-kapcsolattal rendelkező növényei és a szárazságtűrésben betöltött szerepük. In: Ökológia az ezredfordulón I. Műhely-tanulmányok. (Eds.: Borhidi, A., Botta-Dukát, Z.) 173-175. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. BIRÓ, B., KÖVES-PÉCHY, K, TSIMILLI-MICHAEL, M & STRASSER, R. J. (2006): Role of the beneficial microsymbionts on the plant performance and plant fitness. In: Soil Biology, Vol. 7, Microbial Activity in the rhizosphere. (Eds.: Mukerji, K. G., Manoharachary, C., Singh, J) 265-296. Springer-Verlag Berlin, Heidelberg. BOLAN, N. S. (1991): A critical review on the role of mycorrhizal fungi in the uptake of P by plants. Plant and Soil 134. 189-207. BRUNDRETT, M. C. (2009): AM associations and other means of nutrition of vascular plants: understanding the global diversity of host plants by resolving conflicting information and developing reliable means of diagnosis. Plant and Soil 320. 37-77.

52  KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2) 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

18.

DÍSZNÖVÉNY

CLARK, R. B. & ZETO, S. K. (2000): Mineral acquisition by arbuscular mycorrhizal plants. J. of Plant Nutrition 23. (7): 867-902. FÜZY, A., BIRÓ, B., TÓTH, T., HILDEBRANDT, J., BOTHE, H. (2008): Drought, but not salinity determines the apparent effectiveness of halophytes colonized by arbuscular mycorrhizal fungi. J. Plant Physiology 165. 1181-1192. FÜZY A, BOTHE H, MOLNÁR E, BIRÓ B. (2014): Mycorrhizal symbiosis affects on growth of chalk false-brome (Brachypodium pinnatum) are dependent on the environmental light regime. J. Plant Physiology, 171: 1-6. HOAGLAND, D.R. & SNYDER, W.C. (1933): Nutrition of strawberry plant under controlled condition. Proc. of American Society Horticultural Sciences 30. 228-294. KARANDASHOV V. & BUCHER M. (2005): Symbiotic phosphate transport in arbuscular mycorrhizas. Trends in Plant Science 10. (1): 22-29. PARÁDI, I., BRATEK, Z., LÁNG, F. (2003): Influence of arbuscular mycorrhiza and phosphorus supply on polyamine content, growth and photosynthesis of Plantago lanceolata. Biologia Plantarum 46: 563–569 SCHMIDT, B., ŞUMĂLAN, R. (2009): Mycotroph Nutrition – Viable Alternative for the Improve of Phosphorous Nutrition on Poor Soils. Bulletin UASVM Agriculture 66. (1): 164-170. SMITH, S. E., READ, D. J. (2008): Mycorrhizal symbiosis. Third edition, Academic Press, Elsevier. TAYLOR, T. N., REMY, W., HASS, H., KERP, H. (1995): Fossil arbuscular mycorrhiza from the Early Devonian. Mycologia 87. (4): 560-573. TAKÁCS, T., VÖRÖS, I. (2003): Role of the arbuscular mycorrhizal fungi in the water and nutrient supply of their host plant. Növénytermelés 52: 583–593. TÓTH, J. A., NAGY, P. T., KRAKOMPERGER, ZS.; VERES, ZS. KOTROCZÓ, ZS., KINCSES, S., FEKETE, I., PAPP, M., LAJTHA, K. (2011): Effect of litter fall on soil nutrient content and pH, and its consequences in view of climate change (Síkfőkút DIRT Project). Acta Silvatica Lignaria Hungarica 7: 75-86. VIERHEILIG, H., COUGHLAN, A. P., WYSS, U., PICHE, Y. (1998): Ink and Vinegar, a simple staining technique for arbuscular-mycorrhizal fungi. Applied and Environmental Microbiology 64. (12): 5004-5007.

DÍSZNÖVÉNY

KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)  53

A TERMESZTETT RÓZSAFAJTÁK RENDSZEREZÉSÉNEK ÚJ MÓDSZERE VIRÁG- ÉS SZIROMALAK ALAPJÁN BORONKAY GÁBOR Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Gyümölcstermesztési Kutatóintézet E-mail: [email protected] KULCSSZAVAK: Rosa hybrida, virágtípus, osztályozás A termesztett rózsa fajtáinak leírására és szabadföldi beazonosítására az eddig meglévő virágalakrendszerek a gyakorlati munka során nem bizonyultak megfelelőnek. A rózsatársaságok (WFRS, ARS) 8 osztályos rendszere elégtelen, a fajtavédelmet szolgáló UPOV szabvány pedig túlzottan analitikus a mindennapi munkára. Ezért új alapokon megkezdtük egy virág- és sziromalak osztályozási rendszer kialakítását. Az általunk létrehozott hierarchikus csoportosítás figyelembe veszi az átmenti formákat és a nem ideális virágalakokat is, a virág teltségét a virágalak részének tekinti, de a sziromalakot elkülöníti a virág alakjától. Az új rendszer 6 főcsoportba rendezve 33 virágalakot és ettől független 14 sziromalakot különít el. A virágalak főcsoportok a következők: speciális, tál, kupa, karimás, csúcsos, zárt alakok. A sziromalakok: hagyományos, csillagos, szarvacskás, hullámos, kicsípett, sodrott, visszatört, kettéhajtott, rozettát adó, nagyméretű, zsindelyes, gallérozó, gombos szirom, vegetatív virágközép. Egy adott fajta virágjának leírásához a virág alakját akkor kell besorolni, amikor az éppen kiterült, és ha a virág szirma jellegzetes alakú, ez utóbbival ki kell egészíteni a leírást (például klasszikus csúcsos virág csillagos és galléros szirmokkal). Az új leíró rendszer tesztelésére a Budatétényi Rózsakert összes fajtáját sikeresen be tudtuk sorolni, ez 1025 tételt jelentett. A rendszer nem zárt, új virágalakokkal vagy sziromalakokkal bővíthető. BEVEZETÉS ÉS IRODALMI ÁTTEKINTÉS Virágzó díszcserjéink között - talán az összes dísznövényt figyelembe véve is igaz az állítás - a termesztett rózsa (Rosa hybrida hort.) a legheterogénebb. Ez részben a rózsa komplex származásából (FOUGÉRE-DANEZAN et al., 2015), részben pedig nemesítésének szerteágazó irányaiból következik, mivel a rózsafajták előállításánál a legfőbb szempont a sokoldalúság és a változatosság (WALKER, 1996). Mindez komoly problémát okozhat a fajtagyűjtemények leszaporítása, a fajtaazonosság-értékelés és a nemesítés során is. Miközben a nagyon hasonló fajtákat is meg kell tudni különböztetni, nehéz olyan paramétereket találni, amelyek az egymástól nagyon eltérő rózsáknál is jól vizsgálhatók. Tapasztalataink szerint a fajták beazonosítására a nemesítői fajtaleírások jóformán alkalmatlanok, és ahogy a virág színénél (BORONKAY, 2015), úgy a virág alaktanánál sem található olyan osztályozási rendszer, ami a szabadföldi, gyakorlati munka során jól használható lenne. Talán legismertebb a WFRS (World Federation of Rose Societies) által használt virágalak szabvány (HAWTHORN és HARKNESS, 1996), de ennek 8 osztálya elégtelen, számtalan jellegzetes virágalak és átmeneti forma hiányzik belőle. A fajtavédelem nemzetközi szabványa ennél a növénynél az UPOV (Union Internationale pour la Protection des Obtentions Végétales) rózsára kidolgozott leíró rendszere (UPOV, 2010), ahol az alaki átmenetek definíciós nehézségét úgy hidalják át, hogy a virág alakját 14 paraméterre bontják. Ez fajtadefiníció céljából tökéletes, de in situ, gyors szabadföldi értékelésre nem alkalmas, mivel a virágalakot nem vizuális egységként kezeli. Ezt tapasztalva, kísérletet tettünk a rózsavirágok új alaki rendszerének megteremtésére, mely része egy komplex virágmorfológiai osztályzásnak (virágszínek, virágalak, virágméret, virágzatalak). A Budatétényi Rózsakert több mint ezer tételes növényanyaga alapján megkezdtük a rózsavirágok tipizálását, és a rózsakert fajtáinak besorolását. Távlati célunk, hogy ezzel a komplex rendszerrel írjuk le a Márk Gergely által nemesített magyar rózsafajták teljes szortimentjét, és ezzel elősegítsük, hogy ez a páratlan gyűjtemény (MÁRK, 2004) ellenőrizhető módon fennmaradjon. Abból a célból, hogy a rózsafajtákat pontosan definiálni lehessen, de ugyanakkor a szabadföldi fajtabeazonosítást hatékonyan el lehessen végezni, fel kívántuk térképezni a termesztett rózsára jellemző virágalakokat.

54  KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)

DÍSZNÖVÉNY

Ennek alapján egy rózsa-virágalak osztályozási rendszert kívántunk felállítani, és az általunk ismert fajtákat az új rendszerbe besorolni. Az áttekinthetőség kedvéért igyekeztünk a virágalakokat hierarchikusan logikai rendbe szedni, és az egyes típusokat elnevezni. ANYAG ÉS MÓDSZER ADATFELVÉTELEZÉS 2013. júliusában a tipizálási munka első lépéseként a Budatétényi Rózsakert összes tételét felmértük virágalakra a WFRS által ajánlott rendszer (ASSOCIAZIONE ITALIANA DELLA ROSA, 2001) szerint, hogy megállapítsuk, milyen virágtípusokat nem definiál kellően ez a szisztéma. Ez a rendszer a következő alakkategóriákat ismeri: lapos, csésze alakú, csúcsos, serleg alakú, gömbölyded, rozetta alakú, szögletes rozetta alakú, pompon alakú. A tapasztalatok alapján módosítottuk a virágalak-osztályokat, a javított rendszerben újraértékeltük a fajtákat, és ezt a ciklust többször is elvégeztük, amíg az ellentmondásokat ki nem küszöböltük. Így 2014. és 2015. év nyarán összesen ötször értékeltük a kertben kiültetett rózsafajták virágalak-spektrumát. Összesen 1025 tételt vizsgáltunk, és több mint hatezer adatot kaptunk. Az értékelések során két alapvető szabályt találtunk, amelyek betartása nélkül a felvételezés nem megbízható, mivel a virágalak bizonyos esetekben instabil lehet. ƒƒ Az UPOV rózsára vonatkozó leíró szabványával összhangban (UPOV, 2010) a virágot az első virágzási hullámban szabad csak értékelni, mivel a nyár végi virágok teltsége annyira lecsökken, hogy az a virágalakra is befolyással van. Ez az idény Magyarországon rendszerint május utolsó és június első két hetét jelenti. ƒƒ A bírálatot csak a virág optimális nyílottság-állapotában szabad értékelni, mivel bizonyos fajták esetén a virágalak folyamatosan, és többnyire szabályosan változik. Például a klasszikus csúcsos alak karimás csúcsos, telt karimás, majd végül szoknyás karimás alakú lesz, ahogy az alsó szirmok egyre erősebben lehajlanak. A virág optimális nyílási ideje BORONKAY és JÁMBORNÉ (2009) alapján a 6. virágfenológiai állapot, amelyet az jellemez, hogy a virág éppen kinyílt, a szirmok színe fajtára jellemző, a szirmok még nem fakulnak. A hivatkozott definíciót azonban pontosítottuk: a portokok már differenciálódtak, érettek, a porzószálak már nincsenek összetapadva, de még nem száradnak. VIRÁGALAK OSZTÁLYOK KIALAKÍTÁSA A virágalak-felmérések során nem a besorolás volt az elsődleges, hanem a használata során felmerülő problémák. A nehézségeket a következő csoportokba soroltuk. ƒƒ Új, be nem sorolható virágalak. Ebben az esetben megpróbáltunk hasonló fajtákat keresni, és a közös jellemzők alapján új osztályt képeztünk. Igyekeztünk analitikusan inkább több formát definiálni, mint integráló szemlélettel összevonni. Ilyen volt például a „telt karimás” virágtípus. ƒƒ Átmeneti virágalak. Ebben a helyzetben csak akkor hoztunk létre önálló osztályt, ha az alak jól elkülöníthető volt és bizonyos állandóságot mutatott a virág öregedése során. Amennyiben az átmeneti forma a virágalak gyors változásából következik, a felvételezés idejének a virág optimális fenológiai állapotához igazításával lehet a nehézséget kiküszöbölni. Átmeneti, de stabil osztályra példa a „kiterülő gömbölyded”. ƒƒ Sziromalak és virágalak interakció. Több esetben bizonyítható volt, hogy a szirom alakja félig vagy teljesen független a virág alakjától. Ennek megfelelően számtalan virágalak helyett elég, ha a virágot általános alakja és a virágszirom alakjának kombinációjával jellemezzük. Sziromalakra példa a „csillagos” szirom, mely a WFRS rendszerében a csúcsos virágalak egyik jellemzője, bár más, például kupa vagy tál alakú virágon is megtalálható. ƒƒ Nehezen elkülöníthető virágalakok. Még a WFRS erősen redukált számú osztályai esetén is előfordul, hogy két osztály nehezen különíthető el egymástól, ilyen például a szögletesen (negyedelten) rozettás és a rozettás alak. Hasonló problémával az új csoportok kialakítása közben is találkoztunk, ilyenkor a kategóriákat összevontuk. ƒƒ Ritka alakok. Attól, hogy egy virágalak ritka, még jellegzetes, ezért a speciális alakokat nem vontuk össze „egyéb” kategóriába, hanem új osztályként definiáltuk. Sok esetben, ha a virágalakot elkülönítettük a

DÍSZNÖVÉNY

KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)  55

sziromalaktól, akkor ezek a ritkább formák is jól leírhatókká váltak, például a „karimás, sodrott szirmú virág”. Ebből az is következik, hogy a rendszer nyílt, ha új, különleges alakú fajtát hoznak létre, új osztállyal bővíthető. Ilyen például az egészen modern „fű-szívű” (elvont értelemben: természetkedvelő) rózsacsoport (FLOWERWEB, 2015) a ’Red Eye’ vagy a ’Rive Gauche’ fajtákkal. ƒƒ Teltség (sziromszám) meghatározása. A szimpla és a féltelt virág definíciója a nemzetközi irodalomban ellentmondásos, a féltelt virág alsó határának 8, 9 vagy 11 szirmot is megadnak, az UPOV régebbi leíró listája pedig nem is definiálja (UPOV, 1990). Hogy módszerünk egyértelmű legyen, az ARS (American Rose Society) által a rózsabírálatokhoz kiadott kézikönyv (MONROE, 2012) metodikáját vettük alapul, ahol a féltelt virág 9-16 szirmú, a telt virág minimális sziromszáma így a szimpla virágénak egyel több mint duplája (2×8+1 szirom). Ennél magasabb teltséget (telt, tömvetelt) már nem indokolt definiálni, mivel a virágalakot gyakorlatilag nem befolyásolja. A kérdéses virágalak-osztályok módosítása után hierarchikus rendbe szerveztük az egyes alakosztályokat annak érdekében, hogy logikai rendszere legyen az osztályozásnak, és kódolhatók legyenek az egyes virágalakok. A végleges rendszer kialakításához többször is meg kellett változtatni az osztályokat, és a javított rendszerben újra kellett értékelni a Budatétényi Rózsakert teljes állományát. Mindezt addig végeztük, amíg problémamentesen be lehetett sorolni az összes fajtát. Ezek után a Budatétényi Rózsakertben nem megtalálható, de jellegzetes modern és történelmi fajtákat fotó alapján osztályoztuk és ehhez megvizsgáltuk a külföldi irodalom történelmi rózsákra vonatkozó fajtaleírásait is. Így került a rendszerbe például a „gombos” sziromtípus, amely kifejezetten a XVII-XVIII. századi rózsafajták sajátossága (HARKNESS, 2003). EREDMÉNYEK A végleges rendszerben 6 virágalak főcsoport 33 osztályát és 14 sziromalakot különítettünk. el. Összefoglalóan az 1. táblázatban és az 1. ábrán (lásd borító) mutatjuk be a rendszert. Tekintve, hogy ez a munka nem numerikus adatfelvételezésen és matematikai statisztikán alapul, ebben a fejezetben az általunk kidolgozott alakosztályokat írjuk le tételesen. A csoportok elnevezései többnyire tudatosan alkotott kifejezések, mivel ebben a témában a nemzetközi példák, szabványok száma nagyon kevés. SPECIÁLIS ALAKOK Ide az önálló, más osztályokkal nem rokonítható virágalakok tartoznak. 1) Domború: A virág minden szirma vízszintes, vagy lefelé görbül, a virág sátorozó, vagy ernyővirágzatra hasonlít. Többnyire apró, egymást szorosan fedő szirmok alkotják. A magyar nemesítésű polianta és sok miniatűr rózsa tipikus virágalakja. 2) Szimpla: Kertészeti értelemben vett szimplaság: a virág 4-8 teljesen kifejlett szirmú. A szirmok átfedhetik egymást. A virág lehet tálszerűen lapos, vagy kupaszerűen zártabb, de a kevés szirom miatt ez nehezen bírálható. Parkrózsáknál, floribundáknál, de teahibrideknél is előforduló, egyre inkább divatos virágforma. 3) Vadrózsa jellegű: A virág botanikai értelemben szimpla, csak 5 (esetleg 4) szirmú, amelyek csak részben fedik át egymást. Nemcsak vad fajokra, hanem nemesített fajtákra is jellemző lehet. 4) Szabálytalan: A virágban kisebb és nagyobb szirmok vegyesen állnak, a szirmok egy része megcsavarodhat, a virág külső alakja nem definiálható, bár többnyire a tál alakhoz áll a legközelebb. Leginkább a közel-keleti történelmi fajtákra jellemző, mint amilyen a damaszkuszi rózsa. TÁLALAKOK A szirmok vízszintesek, de a szélsők hegye felfelé görbül, a virág lapos csészére vagy tányérra hasonlít. A XIX. századi remontáns rózsákra jellemző, de visszakövethető a gallica rózsákig. Manapság a romantikus (angol) rózsák révén újra divatba jön. 11) Féltelt tál: A teljes méretű szirmok száma 9-16, a szirmok körme is látható, mert a szirmok alig takarják egymást. A virág közepe a porzókkal és a belső szirmokkal jól látszik.

56  KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)

DÍSZNÖVÉNY

12) Nyílt tál: A sziromszám 16 feletti, a virág gyakorlatilag telt, de a virág közepe a porzókkal és a belső szirmokkal jól látszik. A teljesen kinyílt virágra jellemző, a virágnyílás kezdetén a virág közepe gyakran még nem látszik. 13) Fedett-közepű tál: A nyílt tálhoz hasonló, de a virág közepét néhány belső, begörbülő szirom tartósan letakarja, így a porzók nem látszanak. 14) Telt tál: A virág erősen vagy tömve telt, a szirmok annyira sűrűn állnak, hogy a virág közepén a porzók gyakorlatilag nem láthatók. 15) Karimás tál: A virág alapvetően tál alakú, de az alsó szirmok lefelé görbülve hátrahajolnak. Az osztály átmeneti forma a karimás virágalakok felé, de annál laposabb és szabályosabb. 16) Csésze: A virág külső szirmai tál, a belsők kupa alakot mutatnak. Átmeneti alak a tál- és a kupaalakok között. KUPAALAKOK A szélső szirmok hegye erősen felfelé görbül, a virág mélyebb, mint a tálalak esetében, de a szirmok nem állnak függőlegesen, és végük nem hajlik össze. Legkorábbi példáknak a centifolia rózsák egy része tekinthető, de a forma ismét divatba jön a romantikus rózsák elterjedésével. 21) Féltelt kupa: A teljes méretű szirmok száma 8-16, a szirmok körme is látható, mert a szirmok alig takarják egymást. A virág közepe a porzókkal és a belső szirmokkal jól látszik. 22) Nyílt kupa: A sziromszám 16 feletti, a virág gyakorlatilag telt, de a virág közepe a porzókkal és a belső szirmokkal jól látszik. A teljesen kinyílt virágra jellemző, a virágnyílás kezdetén a virág közepe gyakran még nem látszik. 23) Fedett-közepű kupa: A nyílt kupához hasonló, de a virág közepét néhány belső, begörbülő szirom tartósan letakarja, így a porzók nem látszanak. 24) Telt kupa: A virág erősen vagy tömve telt, a szirmok annyira sűrűn állnak, hogy a virág közepén a porzók gyakorlatilag nem láthatók. 25) Karimás kupa: A virág alapvetően kupa alakú, de az alsó szirmok lefelé görbülve hátrahajolnak. Az osztály átmeneti forma a karimás virágalak felé. KARIMÁS ALAKOK A virág alsó szirmai lefelé, a felsők felfelé görbülnek. Gyakran a tearózsa jellegű csúcsos virágalak túlnyílt formája, de sok fajta félig kinyílva is karimás alakú. A virág keresztmetszetben bikonkáv lencsére hasonlít. A kínai tearózsák és az európai remontánsok közös hibridjeire a legjellemzőbb. 31) Féltelt karimás: A teljes méretű szirmok száma 8-16, a szirmok körme is látható, mert a szirmok alig takarják egymást. A virág közepe a porzókkal és a belső szirmokkal jól látszik. 32) Nyílt karimás: A sziromszám 16 feletti, a virág gyakorlatilag telt, de a virág közepe a porzókkal és a belső szirmokkal jól látszik. Néha egy-két szirom takarhatja a porzókat, de ez nem annyira feltűnő, mint a tál vagy a kupa alakoknál. 33) Telt karimás: Erősen telt, a szirmok annyira sűrűn állnak, hogy a virág közepén a porzók gyakorlatilag nem láthatók. Számtalan teahibrid fiatalon klasszikus csúcsos virágja kinyílva ilyen alakot vesz fel. 34) Szoknyás karimás: A virág a telt karimásra hasonlít, de az alsó szirmok mélyen lefelé görbülnek vagy függőlegesen lefelé állnak, feltűnőbbek, mint a felfelé görbülő belső szirmok. Gyakran a telt karimás alak erősen elnyílt formája. 35) Üstökös karimás: A többi karimás virágalakra hasonlít, de a felső szirmok erősen felfelé görbülnek, feltűnőbbek, mint a külső, lefelé görbülők. A virág bokrétaszerű, ez akkor a legfeltűnőbb, ha kis szirmok alkotják. 36) Kerék alakú: A szirmok alig görbülnek, a virág tengelyére merőlegesen, közel egy síkban állnak. A virág többé-kevésbé lapos, de a virág alsó és felső felülete enyhén homorú. CSÚCSOS ALAKOK A virág közepe kiemelkedik, a szirmok alulról felfelé, illetve kívülről befelé fokozatosan terülnek ki, ezért felülnézetben a virág spirálisnak hat. A hajtatott vágórózsák tipikus és elvárt alakja, mely a tearózsától származik, és a

DÍSZNÖVÉNY

KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)  57

XIX. századig csak a távol-keleti rózsákat jellemezte. Ez a virágnyílás-típus végső soron az óriás rózsáig (Rosa odorata v. gigantea) követhető vissza, bár csak telt hibridjeinél vehető észre. 41) Klasszikus csúcsos: A virág közepe kihegyesedően csúcsos. Kecses virágalak, ez tekinthető a XX. század idealizált „virágbolti rózsa” virágformájának. Szabadföldi rózsa esetén csak ritkán tartós ez az alak, és többnyire csak a félig nyílt bimbóra jellemző. 42) Tojásdad csúcsos: Abban különbözik a klasszikus csúcsostól, hogy a virág nagyobb sziromszámú, tömöttebb, szélesebb, a szirmai kevésbé terülnek ki, többé-kevésbé tojás alakú. Gyakran a virág öregedésével sem nyílik tovább, ez főleg csapadékos időben szembetűnő. 43) Urnás csúcsos: A klasszikus forma jobban kinyílt változata, átmenet a kupa és az urna alak felé. A virág közepe kiemelkedő, de nem kihegyesedő, hanem annál szélesebb, oszlopos jellegű. 44) Széles csúcsos: A klasszikus formánál szélesebb, kevésbé kiemelkedő közepű. Spirális sziromkiterülése nagyon jól látszik. A tálalak felé mutat átmenetet. 45) Karimás csúcsos: A virág alsó szirmai lehajlanak, visszapöndörödnek, a felsők spirálisan nyílnak. A csúcsos és a karimás virágalak köztes formája, a klasszikus csúcsos virág elnyílásával is kialakulhat. 46) Kiterülő csúcsos: A fiatal virág sokáig csúcsos, teahibrid jellegű, de teljes virágzásban már csak a középső szirmok zártak. A virág közepe kissé kiemelkedik, de alapvetően a virág karimás jellegű. ZÁRT ALAKOK A virág hasonlít egy nagyon zárt kupaalakhoz, de a szirmok felfelé és befelé állnak, a virág felül zárt vagy erősen záródó. Leginkább a XIX-XX. század fordulójának polianta rózsáira jellemző. 51) Telt gömbölyű: A virágok szabályos gömböt adnak, ahol a szirmok felállnak, és a belsők behajlanak. Sok polianta rózsa természetes virágformája, de a kinyílva kupa alakú virágok is bimbóként gyakran gömbölyűek. 52) Féltelt gömbölyű: Hasonló a telt gömbölyű virághoz, de kevés szirom alkotja. A korai polianta fajták tipikus virágalakja. 53) Telt serleg: Hasonló a gömbölyű virághoz, de felül nyitott. Hozzávetőleg 3/4 gömb, a virág felső részén a szirmok befelé hajlanak. Átmenet a kupaalak felé, de annál a szirmok vége nem hajlik össze. 54) Féltelt serleg: Hasonló a telt serleg alakú virághoz, de kevés szirom alkotja. Sok apró virágú, csokros fajta virágalakja ilyen. 55) Urna: A külső szirmok hosszan függőlegesen állnak, nem vagy alig befelé hajló csúccsal. A szirmok oszlopot alkotnak. A kupa és a serleg között álló típus, a kupánál mélyebb, de felül nem záródó, ahol a függőleges vonalvezetés az uralkodó. 56) Kiterülő gömbölyded: A virág közepe a középső és belső szirmokkal gömbölyű, de a külső szirmok kiterülnek. Átmeneti alak a tál és a kupa felé, de tartós virágforma, nem a zárt virágformák elnyílásának pillanatnyi fázisa. SZIROMALAKOK A virágalaktól többé-kevésbé független morfológiai tényező. Bizonyos virágalak–sziromalak kombinációk gyakoriak, ez genetikai kapcsoltságra utal. A virág jellemzésénél csak akkor érdemes leírni, ha alakja nem hagyományos. A) Hagyományos szirom: Egyéni jellegzetesség nélküli szirom. Még a szokatlan szirmú virágok többségén is található ilyen forma, ilyenkor a még ki nem terült belső szirmokat jellemzi. B) Csillagos szirom: A szirom két oldala alápöndörödik, és a csúcsa csillagcsúcsszerűen kihegyesedik. Leggyakrabban a teahibridek csúcsos virágján látható, amitől a virág csillag alakúnak tűnik. Előfordul azonban kupa vagy karimás virágoknál is. C) Szarvacskás szirom: A szirom két széle és első éle is visszapöndörödik, ettől a szirmokon két kisebb kihegyesedő, kihúzott csúcs látható. D) Hullámos szirom: A szirom éle hullámos, a többnyire nagy és ritkán álló szirmoktól a virág fodros hatású lesz. A hullámosság mértéke eltérő lehet, de többnyire mérsékelt.

58  KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)

DÍSZNÖVÉNY

E) Kicsípett szirom: A szirom többé-kevésbé szív alakú, a sziromszél csipkésnek hat. A tagoltság lehet egészen apró, vagy nagyon markáns is. F) Sodrott szirom: A külső, többnyire nagy és ritkán álló szirmok két széle alápöndörödik, a szirom hosszú csővé áll össze. Ettől a virág krizantémhatású lesz, gömbhéjon elhelyezkedő nagy hengeres szirmokkal. G) Visszatört szirom: A szirmok keresztirányban hullámosan megtörtek és a lemez/köröm határon felső részük határozottan felfelé és befelé áll. Ennek hatására a virág szabálytalanul tömöttnek és gömbösnek tűnik. H) Kettéhajtott szirom: A szirmok középerük mentén hosszában „V” alakban felállnak. Többnyire a virág belső, kis szirmaira jellemző, gyakran jár együtt rozettás virággal. I) Rozettát adó szirom: A telt virágban a szirmok összegyűrődnek, gyakran 4 ágú propeller alakban (hagyományosan ezt hívják negyedelt vagy szögletes rozettának). A szirmok ívelten kanyarognak, éles törés nincs. Hagyományos értelemben a virág a rozettás, de mivel ez domború, tál-, kupaalakon is megjelenik, a tulajdonság ténylegesen a szirmokat és nem a virágot jellemzi. J) Nagyméretű szirom: A virág minden szirma a virág méretéhez képest aránytalanul nagy, többnyire ritkán, lazán áll. K) Gallérozó szirom: A külső, alsó szirmok kiemelkedően nagyok, és többnyire vízszintesen kiterültek. Legfeltűnőbb a centifolia és a romantikus rózsáknál, de a kiterülő gömbölyded virágok alsó szirmai is gyakran galléroznak. L) Zsindelyes szirom: A szirmok aprók, kihúzott hegyűek, és szorosan egymásra tapadva tetőcserép jellegű mintázatot adnak. Elsősorban a domború, kis virágokra jellemző, a miniatűr fajtacsoportban gyakori. M) Gombos szirom: A legbelső keskeny szirmok karomszerűen begörbülve egy kis virágközépi pompont alkotnak. Elsősorban a tál alakú történelmi fajtákra jellemző, mint amilyenek az alba rózsák. N) Vegetatív virágközép: Bár ez nem a szirmok jellemvonása, de virágalaktól független tulajdonság. A virágtengely nem determinált növekedésű, hanem hajtásba megy át, a virág közepén csészelevélszerű képződményekből álló burjánzás vagy szabályos vegetatív hajtás látható. Sok történelmi fajtára jellemző, ahol hibának számít. Újabban tudatosan is hoznak létre ilyen fajtákat. Ide sorolható az úgynevezett zöld rózsa is (’Green Rose’, elavult nevén Rosa chinensis f. viridiflora) de itt nincsenek szabályos sziromlevelek. A virág- és sziromalakok gyakorisága erősen eltérő. Ennek szemléltetésére az 1. táblázat 4. oszlopában bemutatjuk, hogy a Budatétényi Rózsakertben a 2015. évi felvételezések alapján hány fajtát soroltunk be az említett osztályokba. A RÓZSA VIRÁG- ÉS SZIROMALAKJAI, PÉLDÁK ÉS AZ ADOTT OSZTÁLYBA SOROLT TÉTELEK SZÁMA A BUDATÉTÉNYI RÓZSAKERT 2015. ÉVI FELVÉTELEZÉSE ALAPJÁN. A CSILLAGGAL (*) JELÖLT TÉTELEK NINCSENEK MEG A BUDATÉTÉNYI RÓZSAKERTBEN, BESOROLÁSUK FÉNYKÉP ALAPJÁN TÖRTÉNT KÓD

ALAK

PÉLDA

1. TÁBLÁZAT

FAJTASZÁM A BUDATÉTÉNYI RÓZSAKERTBEN (DB)

SPECIÁLIS ALAKOK 01

Domború

’Scarlet Gem’ (Meilland, 1961)

15

02

Szimpla

’Titi Parisien’ (Delbard-Chabert, 1959)

30

03

Vadrózsa jellegű

’Carmenetta’ (Central Exp. Farm, 1923)

12

04

Szabálytalan

’Trigintipetala Kazanlik’ (auctor: Keller, 1850)

3 64

TÁLALAKOK 11

Féltelt tál

’Alissar’ (Harkness, 2009)

12

Nyílt tál

’Olympisches Feuer’ (Tantau, 1971)

47

13

Fedett-közepű tál

’Lancome’ (Delbard, 1986)

46

14

Telt tál

’Pink Garnette’ (Boerner, 1951)

21

15

Karimás tál

’Goldfinger’ (Pearce, 1992)

40

16

Csésze

’Gold Coast’ (Robinson, 1958)

12

KUPAALAKOK 21

Féltelt kupa

’Tonnerre’ (Mallerin, 1953)

32

22

Nyílt kupa

’Amber Beauty’ (Leenders, 1962)

35

KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)  59

DÍSZNÖVÉNY KÓD

ALAK

PÉLDA

FAJTASZÁM A BUDATÉTÉNYI RÓZSAKERTBEN (DB)

23

Fedett-közepű kupa

’United Nations’ (Leenders, 1949)

40

24

Telt kupa

’The Sun and the Heart’ (Harkness, 2009)

18

25

Karimás kupa

’Chanteclerc’ (Gaujard, 1956)

56

KARIMÁS ALAKOK 31

Féltelt karimás

’Sommerabend’ (Kordes, 1995)

48

32

Nyílt karimás

’Spectacular’ (Mallerin, 1953)

171

33

Telt karimás

’Burning Love’ (Tantau, 1956)

82

34

Szoknyás karimás

’Canary’ (Dickson, 1929)

27

35

Üstökös karimás

’Uncle Walter’ (McGredy, 1963)

5

36

Kerék alakú

’Pink Emely’ (Kordes, 2005)

15 2

CSÚCSOS ALAKOK 41

Klasszikus csúcsos

’Fra Diavolo’ (Márk, 1992)

42

Tojásdad csúcsos

’Raquel Meller’ (Camprubi, 1957)

10

43

Urnás csúcsos

’Roter Champagner’ (Tantau, 1963)

38

44

Széles csúcsos

’Rosalynn Carter’ (deRuiter, 1979)

17

45

Karimás csúcsos

’Papa Meilland’ (Meilland, 1963)

45

46

Kiterülő csúcsos

’Ingrid Bergman’ (Poulsen, 1984)

32

ZÁRT ALAKOK 51

Telt gömbölyű

’Dick Koster’ (Koster, 1929)

7

52

Féltelt gömbölyű

’Mothersday’ (Grootendorst, 1949)

2

53

Telt serleg

Rosa foetida f. persiana (auctor: Rehder, 1916)

13

54

Féltelt serleg

’Hollandia’ (deRuiter, 1958)

3

55

Urna

’Rose Gaujard’ (Gaujard, 1957)

8

56

Kiterülő gömbölyded

’Bel Ange’ (Lens, 1962)

29

SZIROMALAKOK A

Hagyományos szirom

’Iceberg’ (Kordes, 1958)

B

Csillagos szirom

’Polarstern’ (Tantau, 1982)

-

C

Szarvacskás szirom

’Silberlachs’ (Tantau, 1944)

6

D

Hullámos szirom

’Frieda Krause’ (Krause, 1935)

57

E

Kicsípett szirom

’Tahiti’ (Meilland, 1947)

16

F

Sodrott szirom

’Zolotaja Osen’ (Klimenko, 1955)

17

G

Visszatört szirom

’Captain Kilby’ (deRuiter, 1955)

5

H

Kettéhajtott szirom

’Gül Baba’ (Márk, 2000)

5

I

Rozettát adó szirom

’Alchymist’ (Kordes, 1956)

21

J

Nagyméretű szirom

’Halloween’ (Howard, 1962)

63

K

Gallérozó szirom

’Topaze Orientale’ (Delbard-Chabert, 1965)

66

L

Zsindelyes szirom

’Cricri’ (Meilland, 1958)

32

M

Gombos szirom

’Mme Hardy’ (Hardy, 1832)*

0

N

Vegetatív virágközép

’Rive Gauche’ (Green Valley Floral, -)*

1

64

60  KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)

DÍSZNÖVÉNY

MEGVITATÁS A hagyományos WFRS által használt virágosztályzás látszólag letisztult és logikus, de sok problémát hordoz. Míg a lapos / csésze / csúcsos alakok jól elkülöníthetők, addig mások (rozetta, serleg) már nem annyira egyértelműek. Ugyanakkor az egyik legközönségesebb virágalak, a karimás, ebben a rendszerben nem definiálható. A gömbölyded alak pedig legalább három, eltérő sziromállású alakot definiálhat: a tömvetelt (tojásdad) csúcsos alakot, az erősen telt karimás típust, és a szabályosan zárt gömböt alkotó, felfelé álló szirmokból álló formát (gömbölyű). Eredményeink alapján az általunk kidolgozott új rendszer kiegyensúlyozottabb, pontosabban leírja a ténylegesen előforduló virág- és sziromalakokat, mert kombinációs lehetőséget biztosít, és nem fókuszál az ideális formákra, hanem alkalmat ad az átmeneti alakok leírására is. Ennek bizonyítására az új rendszerben a Budatétényi Rózsakert teljes fajtagyűjteményét (1025 fajtát) kategorizálni tudtuk. A besorolás során megállapítottuk, hogy a virág- és sziromalak genetikailag determinált és fajtafüggő, de a hűvös idő és a virág természetes öregedése befolyásolni tudja. Ez a variabilitás maximálisan egy-két szomszéd osztályt jelent, de mivel az eltérés többé-kevésbé szabályos, ezért becsülhető. Ennek alapján az általunk létrehozott új rózsavirágalak-rendszer használható, logikus, ugyanakkor nem teljesen lezárt, mivel minden új fajta vagy nemesítési irány hozhat eddig nem létező virág- vagy sziromalakot. NEW CLASSIFICATION SYSTEM OF GARDEN ROSES BASED ON FLOWER- AND PETAL SHAPES BORONKAY, G. NARIC Fruitculture Research Institute, Budapest E-mail:[email protected] KEYWORDS: Rosa hybrida, flower type, collocation SUMMARY The available systems for flower shapes of roses proved inadequate for describing and identifying the cultivars in situ. The eight classes of the systems used by rose societies (WFRS, ARS) are insufficient, while the system for variety protection (UPOV) is unnecessarily detailed for everyday work. To solve the problem, a new, hierarchical classification system for flower shape has been developed, which includes transitional flower forms. In this system, fullness (petal-number) is not an independent feature, however the classification segregates petal forms from flower shapes. The system consists of 33 flower shapes sorted in 6 main groups, and 14 independent petal shapes. The main groups are the following: special-, bowl-, cup-, diverging-lens-, high centred- and closed shapes. The shape of the petals can be common, star-shaped, antennae shaped, wavy, emarginated, rolled, reflexed, folded, rosette, large, collar, tiled, button shaped or forms vegetative centre. For the appropriate description, the flower shape should be classified exactly when the flower just fully opened, and the shape of the petal should be added when the petals have any characteristic form (e. g.: classical high centred flower with star shaped and collar petals). For testing the new description system, all the 1025 items of the Rose Garden Budatétény were successfully classified. The system is expendable with newly created flower or petal shapes. TABLES AND FIGURES TABLE 1. Flower- and petal shapes of roses, sample varieties and the number of the items in the classes according to the variety evaluation in 2015 at Rose Garden Budatétény. The items marked with asterisk (*) are not found in Budatétény Rose Garden, their classification is based on photos. Header: 1) Code, 2) Shape, 3) Sample, 4) Number of the varieties. FIGURE 1. (see cover) Flower and petal shapes of roses according to the new system. The rose cultivars on the illustration are not necessarily the same as the sample varieties of Table 1. On the item marked with asterisk (*) no sepals can be found, only the central leaf-like organs can be seen (’Green Rose’ chinensis rose).

DÍSZNÖVÉNY

KERTGAZDASÁG 2016. 48. (2)  61

IRODALOMJEGYZÉK 1. 2.

ASSOCIAZIONE ITALIANA DELLA ROSA (A. I. R.) (2001): Le forme della Rosa in A. I. R .: Annuario della Rosa, Monza: A. I. R., 133. BORONKAY G. (2015): Termesztett rózsa (Rosa hybrida hort.) fajták virágszín-kategóriáinak kialakítása kolorimetria és matematikai statisztika segítségével. I. Rózsa- és galagonya-konferencia a Kárpát-medencében; Konferenciai kötet, 226-229. 3. BORONKAY G., JÁMBORNÉ BENCZÚR E. (2009): Virágos dísznövények numerikus értékelése a levirágzás menete és a virágszín alapján - elsősorban rózsára (Rosa L.) kidolgozva, Kertgazdaság, 41. (2): 66-74. 4. FLOWERWEB (2015): The beauty of grassheart roses - Olij’s Assortment, online: http://www.flowerweb.com/en/article/191101/Thebeauty-of-grassheart-roses-Olijs-Assortment 5. FOUGÉRE-DANEZAN, M., JOLY, S., BRUNEAU, A., GAO, X-F., ZHANG, L-B (2015): Phylogeny and biogeography of wild roses with specific attention to polyploids, Annals of Botany, 115. (1): 275-291. 6. HARKNESS, P. (2003): Roses by Design in HARKNESS, P.: The Rose, Buffalo: Firefly Books, 272. 7. HAWTHORNE, L., HARKNESS, P. (1996): Rózsák a kertben in RHS (ed.): Rózsák, Budapest: Panemex kft., 9. 8. MÁRK G. (2004): A kerti rózsák gyakorlati csoportosítása in MÁRK, G.: Magyar rózsák könyve, Budapest: Mezőgazda Kiadó, 46-157. 9. MONROE, M. B. (ed) (2012): Guidelines and Rules for Judging Roses; The Official American Rose Society Horticulture Judges Handbook, online: http://www.rose.org/wp-content/uploads/2010/03/042012Version-GLRFJR-FINAL-4-2012.pdf. 10. UPOV (1990): Guidelines for the Conduct of Test for Distinctiveness, Uniformity and Stability, Rosa L. TG/11/7, online: http://www.upov. int/en/publications/tg-rom/tg011/tg_11_7.pdf. 11. UPOV (2010): Guidelines for the Conduct of Test for Distinctiveness, Uniformity and Stability, Rosa L. TG/11/8, online: http://www.upov. int/edocs/tgdocs/en/tg011.pdf. 12. WALKER, S. (1996): A discussion of the consumer acceptance of genetic transformation in roses, Acta. Hort. 424. (1): 389-390.