.NÉMETH GYÖRGY.
Az aranykortolí Utópiáig sokat próbált római államra. A kérdés csak az, hogy a kínai követek milyen céllal, és miért pont ezekkel az eszközökkel hangsúlyozták ki hazájuk és a Római Birodalom közti különbséget, és hogyan vált a valóban létez√, de a valóságban sokkal ridegebb képet mutató Róma a kínai követek tollán utópisztikus mintaállammá? Ami pedig számunkra talán a legfontosabb, az az, hogy ez a különös ábrázolásmód pusztán kínai sajátosság, vagy a nyugati, jelen esetben görög és római történetírók és utazók számára is ismert és magától értet√d√ volt? Ahhoz, hogy e kérdésre válaszolhassunk, röviden át kell tekinteni az ókori görög utópiák f√bb típusait.
KÍNA MESSZE VAN
V
alamikor a 166. év után kínai követek érkeztek egy csodálatos nyugati birodalomba, Ta C’in-ba. Ta C’in annak a helynek közelé ben fekszik, ahol a nap lenyugszik, s a birodalmon túl már csak lakatlan vidékek, homoksivatagok terülnek el, és végtelen tenger hullámzik. Ta C’in rendkívül gazdag, földje b√velkedik aranyban, ezüstben és drágakövekben, s még a gabona is b√ségesen megterem arrafelé. A természet csodáit csak Ta C’in lakói múlják felül. Termetre alig magasabbak ugyan a kínaiaknál, de sokkal becsületesebbek. Királyaik személyesen ítélkeznek alattvalóik fölött, s ha bárkinek ügyes-bajos dolga van, megírja egy folyamodványban, s az iratot bedobja a király kocsiját követ√ ember zsákjába: néhány nap elteltével az uralkodó választ ad a kérvényre. Nem csoda, hogy Ta C’in lakói az építészetben is olyan remekm∫veket hoznak létre, amilyenekre a kínaiak nem képesek. A tenger fölött átível√ repül√ hídnak Kínában nincs párja. Vajon hol helyezkedett el ez a csodálatos, nyugati birodalom? A válasz roppant egyszer∫. A Hou Han su-ban említett ta c’ini uralkodó, An-tun nem más, mint Imperator Caesar Aurelius Antoninus Augustus, ismertebb nevén Marcus Aurelius római császár (uralk. 161–180). Li-kien városa feltehet√leg Alexandriával azonos. A csodás nyugati állam, Ta C’in ezek szerint nem más, mint a Római Birodalom. Az európai olvasó számára nyilvánvaló, hogy a kínai követek kissé megszépítették a császári Róma viszonyait. Ilyen idilli állapotok még a filozófus császár, Marcus Aurelius alatt sem voltak jellemz√k a
UTÓPIÁK TÉRBEN ÉS ID◊BEN
A
z antikvitás számos utópiát hagyott ránk, de magát a szót, hogy utópia nem ismerte, ugyanis azt Thomas More (vagyis Magyarországon ismertebb nevén Morus Tamás) alkotta meg 1516-ban három görög elemb√l: u – top[os] – ia. Az „u” azt jelenti „nem”, a „topos” azt, hogy „hely”, az „-ia” képz√ pedig mai napig használatos helyneveknél: Ázsia, Alexandria, Románia. Jelentése ebb√l következ√en „nemhelyország”. Morus számára azért is lehetett vonzó ez az elnevezés (amelyet egyébként görögül inkább atopiának mondtak volna), mert angol anyanyelv∫ létére ugyanúgy mondta ki, mint a szintén görög „eutopia”, „jóhelyország” szót.1 Az ideális állam leírásában azonban Morus is antik mintákat követ.
105
Németh György 3
Az antik utópiákat többnyire az az érzés hozta lét- babiloni gyökerei, harmadrészt pedig kézenfekv√re, hogy itt és most nem jó, ezért föltették a kérdést, nek t∫nik, hogy egy közösségben már abban az id√hogy ez mindenhol és mindenkor így van, vagy va- szakban is kialakul a jelen világától való elfordulás, lahol és/vagy valamikor sokkal jobb volt az emberek amikor az emberek földrajzi horizontja rendkívül élete. A felvázolt alternatívákra jellemz√ volt, hogy sz∫k. Ahhoz, hogy a távoli vidékek (akár csak elképa mindenkori valósággal bináris oppozícióban áll- zelt) szokásait állítsam szembe saját közösségem nortak. Az utópia idejében és terében minden másképp máival, ismernem kell egyes távoli vidékeket, és tudvolt, mint amit a görögök mindennapjainkban ta- nom kell, hogy a világ máshol alaposan különbözhet pasztalhattak: a természet b√ségesen és magától ter- a számomra otthonos, bár nemkívánatos életkörülmett, az embereknek nem kellett fárasztó munkát ményekt√l. A jelen állapotát azonban bármikor össze végezni, hosszú és veszélyes kereskedelmi utazáso- lehet hasonlítani a múlt (elképzelt) nagyszer∫ségékat tenni, mindenki sokkal hosszabb ideig és egész- vel, hiszen az id√sebbek elbeszéléseib√l még a világségesen élt, az emberek között a béke, az igazságos- tól legelzártabb közösségek számára is nyilvánvaló, ság és a rend uralkodott. hogy egy-két generációval C’in országát Li-kiennek is nevezik. Mivel a tengert√l nyuAz egyes utópiák azonban „Ta korábban másképp mentek gatra terül el, úgy is hívják, hogy „a tengert√l nyugatra fekv√ annak alapján, hogy meg- ország”. Területe sokezer mérföld. Több mint négyszáz fallal a dolgok. A következ√ léalkotóik hol és mikor kép- körülvett városa van, a hozzá tartozó kisebb országok száma pés szintén magától értezelték el az ideális állapo- pedig több tíz. K√b√l építik a városok falait. Postaállomások t√d√: ha nagyapám gyerektokat, nézetem szerint há- rendszerét építették ki, valamennyinek a falát bemeszelik. Van kora kicsit különbözött az náluk feny√, ciprus és mindenféle növény. Szokásaik: földet rom csoportra oszthatók: m∫velnek, sokféle fát, selyemtermesztésre alkalmas eperfát ül- én gyerekkoromtól, akkor id√beli, térbeli és abszolút tetnek. Valamennyien borotválják a fejüket, ruházatuk pedig a tíz-húsz vagy akár száz utópiákra.2 Természetesen ékes hímzett selyem. Kocsikon járnak, amelyeknek fehér generációval ezel√tt élt mindegyik csoportjuk to- erny√jük van. Amikor a király kis kocsija kivonul vagy hazatér, emberek világa még inmegverik a dobokat, kit∫zik a zászlókat és lobogókat. A városvábbi alosztályokból áll. Az nak, amelyben a király lakik, száz mérföldnél is több a kerü- kább különbözhetett. Ha én id√beli utópiák létezhettek lete. A falakon belül öt palota van, mindegik egymástól tíz mér- nagyjából elégedett vagyok a múltban és a jöv√ben, a földnyire. Termeik oszlopai mind hegyi kristályból készültek, az életemmel, úgy feltétetérbeliek a négy világtáj az asztali eszközök ugyanúgy. A király minden nap elmegy az lezem, hogy a világ korábpalotába meghallgatni az ügyeket, s öt nap múlva tér vissza irányában, illetve a magas- egyik ban fejletlenebb volt: még ugyanoda. Van egy ember, akinek mindig az a dolga, hogy zsákot ban és a mélyben, az ab- tartva kövesse a király kocsiját. Ha valakinek ügyes-bajos dol- nem ismerték a földm∫veszolút utópiákra pedig ép- ga akad, odamegy és írásban bedobja a zsákba. Mikor a király lést, a kézm∫vességet, nepen az jellemz√, hogy csak megérkezik a palotába, kinyitja és megítéli, mi igaz és mi hamis tán még a tüzet sem, s e a képzelet szülöttei, vagy bel√le. vívmányokat istenek (DéA királyság náluk nem örökös, hanem a legbölcsebb embert váazért, mert valamiféle ideá- lasztják meg, de ha az országot csapás éri, a szél és es√ nem meg- métér, Athéné) vagy kullis állammodellt képviseltúrhéroszok (Prométheus, nek, vagy pedig azért, mert pusztán a mesében létez- Palamédés) adományozták az embereknek. A bináris nek. Az alábbiakban szeretném bemutatni az egyes oppozíció itt is jelen van: ma van földm∫velés, régen utópia-típusok néhány jellegzetes dokumentumát. nem volt. Ennél azonban elterjedtebb az a vélekedés, hogy valamikor nagyon régen sokkal jobb volt az ember élete, s ez az állapot az emberiség valamely b∫ne ID◊BELI UTÓPIÁK következményeképp, az istenek büntetése folytán változott meg. A bibliai Paradicsom elképzelése éppúgy e szemléletet tükrözi, mint a hésiodosi aranyz elvágyódást kifejez√, a jelen nehézségeit√l me- kor-koncepció.4 nekül√ utópiák leg√sibb csoportja az id√beli utóHésiodos a Munkák és napokban arra a kérdésre piáké, amelyek könnyen állnak össze egyfajta törté- keres választ, hogy miért kell az embereknek fáradneti modellé, nevezetesen a különféle korszakok cik- ság árán megtermelni mindennapi élelmüket. Két likus, körforgásos elméletévé. Azért tekintem az id√- választ is ad, az egyik Pandóra b∫ne, a másik a fémbeli utópiát a legrégebbinek, mert egyrészt nagyon korszakok ciklikus rendje. Az emberiség azután, hogy korán, már a Kr. e. 7. században élt Hésiodosnál je- Prométheustól megkapta a tüzet, gond és fáradság lentkezik a görög irodalomban, másrészt azért, mert nélkül élt, távol volt t√le a nyomor, a betegség és a kétségtelenül kimutathatók ókori keleti, nevezetesen halál (90–92. sor). Ez a világ meglehet√sen különbö-
A
106
Az aranykortól Utópiáig
zött attól, amelyet Hésiodos ismert. A romlásnak az az nyilvánvaló, hogy az említett történetek a görög volt az oka, hogy Pandóra, az „eblelk∫” asszony, akit bronzkor, vagyis a mykénéi kor világába vezetnek Héphaistos földb√l és vízb√l gyúrt, kiváncsiságában minket. Nyilvánvaló, hogy a bronzkor kettéhasadt fölemelte annak a hombárnak a fedelét, amelybe az Hésiodos ábrázolásában, s a mitikus fémkorszak vaistenek a sokezernyi csapást rejtették. lamint a görög h√si id√k ugyanannak az id√szaknak A másik történet szerint az istenek el√ször arany- két aspektusát fejezik ki. A halott hérosok az óceán ból készítettek embereket, akik er√sek, egészségesek közepén fekv√ Boldogok Szigetére kerültek, ahol és boldogok voltak, s a halál lágy álomként jött a visszatért Zeus apjának, Kronosnak az aranykori szemükre. A föld magától termett, így a Kronos ural- uralma. E csodálatosan termékeny, távoli szigeten ma alatt álló aranykoriak b√ségben éltek. Arról nem évente háromszor is terem a gabona. Az ötödik id√ír a költ√, hogy az arany lények ismerték-e a szapo- szak, a vaskor Hésiodos élet-ideje, amelyben a fárodást. Mindenesetre haláluk után elt∫ntek a földr√l, rasztó robotolástól pusztul az ember. „Bár ne most és jó szándékú szellemekké, daimónokká váltak. A születtem volna” — jajdul föl a költ√ —, „hanem inmásodik korszak emberei, kább a messze jövend√ben, id√ben jön, akkor nyomban leteszik, és mást választanak. az ezüst faj képvisel√i már felel√ amikor Zeus már a vaskoAkit pedig elbocsátottak, beletör√dik sorsába és nem zúgolódik. hitványabbak voltak, száz Népük magas termet∫ és szabályos vonású, hasonlóak némiképp riakat is elpusztította.” A évig nevelkedtek gyerek- a kínaiakhoz, ezért is nevezzük országukat Nagy Kínának (Ta vaskoriak hanyatlásának az ként, de feln√tt korukat el- C’in). Földjükön sok az arany, az ezüst és a ritka drágak√. lesz a jele, hogy a csecseNépük becsületes, a kereskedésükben nincsen két ár. A gabona érve hirtelen elpusztultak, m√k √sz hajjal jönnek vináluk mindig olcsó, az ország ezáltal gazdag és b√velked√. mivel nem tisztelték az is- Királyuk mindig szeretett volna követet küldeni Kínába, de a lágra, egymásra támad apa teneket, és nem mutattak perzsák maguk szerették volna eladni nekik a kínai selymet, és fia, vendég és házigazda, be számukra áldozatot. Zeus ezért megakadályozták; nem tudtak maguk eljutni hozzánk. testvér és barát. Ököljog és a föld mélyébe szám∫zte Huan-ti császár Jen-hi periódusának kilencedik évében (Kr.u. háborúk, fosztogatás és 166) Ta C’in királya, An-tun követet küldött. Annám határain √ket, a mai emberek még- túlról érkezvén, hozott adóba a császárnak elefántagyarat, rino- esküszegés hoz romlást az is földalatti boldogokként cérosztülköt, tekn√chéjat. Ez volt az els√ érintkezés. emberekre, míg végül Aidós tisztelik az ezüst fajt. A har- Egyesek szerint országuktól nyugatra van a Ritka Víz és a Futó és Nemesis, a Szemérem és madik kor, a rézkor embe- Homok, és közel van oda a Nyugati Királyi Anya lakóhelye, és a Jogos büntetés elhagyja itt van az a hely, ahol a nap lenyugszik. rét k√risfából faragták, majdnem az embereket, akik beleAzt is mondják, hogy van egy többszáz mérföldes repül√ híd, harcias volt és er√s, réz- amelyen át lehet kelni a tenger északi részén.” süppednek b∫neikbe. Nyilfegyverekkel vívta háborúHou Han su 118. T√kei Ferenc fordítása vánvaló, hogy a történet it. Felt∫n√, hogy a rézkoriilyen irányú fordulata er√ak már nem fémb√l készültek, mint az aranykoriak: sen tanító jelleg∫. Hésiodost testvére, Persés be√k réz fegyvereikr√l és használati tárgyaikról kap- csapta az atyai örökség elosztásakor, s a költ√ neki ták nevüket. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy írta a Munkák és napokat, hogy jobb belátásra bírja. ebben az esetben a mítikus modellt (a négy fém ge- Még egyértelm∫bb a tanmese ilyen értelmezése, ha nerációt) befolyásolta a valóban létezett bronzkor a 225–237. sorok boldog államának leírásával vetjük emléke: számos adatunk van rá ugyanis, hogy az ar- össze. Ott, ahol igazságosság és törvényesség uralchaikus és klasszikus kor görögsége bronzkori sírokat kodik, ahol mindenkinek azonos mértékkel mérnek tárt föl, s az „√sök” fegyvereit (netán arany sírmel- (vagyis az örökséget elosztó fivéreknek is), b√ség és lékleteit) összehasonlította saját korának eszközei- békesség lakozik. Nincs ínség, a nehéz munkát siker vel.5 A harcias bronzkoriak mindenesetre kiirtották koronázza, b√séges a termés, a birka szinte leroskad egymást, s a Hádésba kerültek. A rézkor, illetve s∫r∫ gyapjának súlya alatt, s√t, a gyerekek az apjukbronzkor után nem a vaskor következik, mint vár- ra hasonlítanak! Ha tudjuk, milyen lesújtó véleménynánk, hanem a h√sök, a hérosok id√szaka. A h√sök nyel van Hésiodos a n√i nemr√l, beláthatjuk, menyigazságosabbak, de nem kevésbé harciasak voltak, nyire idillikusan, s√t utópisztikusan ábrázolja a költ√ mint a rézkoriak, s így nem csoda, hogy √k is kipusz- az igazságosság városát: ebben a városban h∫ségetultak. Ebben az esetben Hésiodos azonban nem éri sek a feleségek! Nem túlzás azt állítani, hogy az igazbe a háborúk általános említésével: a trójai háború, ság városa bizony földre szállt utópia: leírásában uga hét király Thébai-ellenes hadjárata és Oidipus tör- yanis megtaláljuk az egyik jellemz√ utópisztikus mozténete mind a h√skorszakra esik. Hésiodos nem em- zanatot: „Minden jó az övék, ily népnek azért solíti, milyen fegyverekkel küzdöttek a h√skoriak, de hasem kell/ szállni hajóra: az áldott föld meghozza
107
Németh György
a termést.” (Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása) A nem más, mint egy, a saját gyermekeit elemészt√ b√séges termés és a hajózás felesleges volta kés√bb kannibál. Ebben az esetben feltehet√leg a jelen és a is visszatér minden valamire való utópiában. múlt oppozíciójának két aspektusa keveredik: a múlt Hésiodos sejteti, hogy a vaskor pusztulása után a vaskorból nézve kívánatos aranykor, de a polis kivisszatér az aranykor, ezért vágyódik a „messze alakulása után, vagyis az új rend megteremtését köjöv√be”. Ha pedig ezt így képzelte, a fémkorszakok vet√en egyszersmind a rendezetlenség, a káosz vilázárt körforgást, egyfajta ciklikus történelemszemlé- ga is. A hésiodosi polisban lakó görög nagyon is tiszletet eredményeznek. Nem mindenki gondolta azon- tában volt vele, hogy államformája valami újdonban ezt. J.-P. Vernant fölvetette annak a lehet√sé- ságot jelent a történelemben. Korábban, a nem is gét, hogy a fémkorszakok rendjét a G. Dumézil által túl távoli múltban még nem létezett a polis. Mi volt kidolgozott három funkció (uralkodói/szakrális, ka- akkor? Még ha idill is, rendezetlen idill. A rend oltonai, termel√i) alapján is lehetne értelmezni. Eb- daláról nézve: veszélyeket hordozó idill. Kronos Bolben az esetben nem kronológiai rendr√l, hanem dogok Szigetén uralkodó aspektusa mögött fölsejlik egyes funkciók kétfajta az √sid√k kannibálja. Ezt az nemzetséget el√ször fényes aranyból aspektusáról lenne szó.6 Az 109.“Emberi értelmezést támasztja alá készítettek az istenek, √k, az Olymposon él√k. els√ (uralkodói/szakrális) Akkor még mindenki fölött Kronos égi király volt, J. Aronen megfigyelése.10 funkciónak az arany és az s könny∫ szívvel, akárcsak az istenek, élt a halandó, Az Odysseia a kyklópsok ezüst kor felel meg, az arany távol a bajtól, távol a jajtól, még az öregség szigetét aranykori színeka maga tökéletességében, sem járt köztük, mindvégig duzzadt az er√t√l kel ecseteli. A (Boldogok karjuk s lábuk, a kórság még nem törte meg √ket; az ezüst pedig elfajulásá- mint lágy álom jött a halál rájuk, s amig éltek, Szigetéhez hasonlóan) tában. A katonai funkció két csak jóban volt részük; a föld meghozta magától voli tengeren fekv√ sziget aspektusát a hérosok és a b√ termését és dolgozni mer√ gyönyör∫ség igen termékeny, mégsem bronzkoriak adják, míg a volt, sok jó közebette, a dús legel√n legelészett m∫velik meg. Vagyis ter120.nyájuk, s kedvelték az olymposi boldogok √ket. termel√i funkcióra a vasmékenységnek nem feltékor és annak elfajulása, az 128.Másodikul sokkal satnyább rend jött, az ezüstnép, tele a mez√gazdasági mun√szhajú csecsem√k kora úgy rendelték ezt el, akik lakják az Olympost, ka. A sziget termékenysége jellemz√. Ezzel Vernant az inkább csak lehet√ség, de alapvet√en négy (arany 130.testben-lélekben nem volt az aranyra hasonló. meghatározó motívum. S 143.Zeus atya akkor harmadikul más rendet: –ezüst–réz–vas), de már új embert formált, az ezüstkorhoz se hasonlót, ami a legfontosabb, „a kykHésiodos által is ötnek áblópsoknak nincs vörösarcu rázolt (arany–ezüst–réz–hérosok–vas) korszak szá- hajójuk”, vagyis éppúgy nem kereskednek és hamát hatra növeli, s id√beli egymásutániságukat is józnak, mint Hésiodos utópisztikus, igazságos várokétségbe vonja. Ezt az interpretációt G. Defradas ha- sának lakói („minden jó az övék, ily népnek azért sotározotta elutasította.7 A továbbiakban nem szeret- hasem kell/ szállni hajóra: az áldott föld meghozza nék b√vebben foglalkozni a fémkorszakok rendjé- a termést”),11 vagy a vergiliusi 4. ecloga új aranykonek hatalmas irodalmával8, sem azzal, hogy ez az el- rának boldog emberei: „Habra feny√-bárkán kalmár képzelés mennyiben függ össze keleti el√zmények- kicserélni az árut/ már nem igyekszik: a föld meghoz kel, illetve párhuzamokkal (pl. a Dániel próféta ált- mindenfele mindent.”12 A kyklópsok pásztoridilljéal értelmezett kés√bbi, agyaglábú szoborral)9, meg- nek világa tehát a magától is b√ven term√ föld és a elégszem azzal, hogy egy sajátos problémára felhív- hajózás fölöslegességének említésével határozottan jam a figyelmet. Kronos, az aranykor, és az aranykori aranykori színezetet kap, de nem feledkezhetünk színekkel ábrázolt Boldogok Szigetének istene (az meg róla, hogy az egyszem∫ óriások egyáltalán nem itáliaiak aranykorának Saturnusa) korántsem csak jámbor lények, hanem barbár emberev√k. A múlt pozitív vonásairól ismert. Egyrészt √ volt az, aki apját, (vagy az Odysseia esetében a távoli vidékek) idilljéUranost megfosztotta férfiasságától, másrészt, ta- be belejátszik a civilizáció megteremtése el√tti nulva abból, hogy √ maga hogyan taszította le apját id√szak káoszától, alkalmasint kannibalizmusától vaa trónról, kíméletlenül felfalta saját gyermekeit, ne- ló félelem. Az aranykor tehát idilli voltán túl √si, kehogy Uranoséhoz hasonló sorsra jusson. A kis Zeus gyetlen vonásokat is mutat, így nem csoda, hogy ishelyett azonban egy bepólyált követ adtak a kezébe, teni uralkodója, Kronos-Saturnus az aranykor let∫nígy a fiúisten megmenekült, és kés√bb beteljesítet- te után átköltözött az emberek világából a távoli Bolte bosszúját. Különös, hogy az aranykor uralkodója dogok Szigetére, a halottak közé.
108
Az aranykortól Utópiáig
Az √si id√k iránti nosztalgiát az aranykoron kívül más elképzelések is kifejezték. Kratés Állatok cím∫ komédiájában (14. töredék) arról ír, hogy egykor nem volt sem munka, sem rabszolgaság, az állatok sem szolgáltak az embereknek, igaz viszont, hogy a különféle eszközök parancsra saját maguktól kezdtek el szorgoskodni. Télekleidés komédiája szerint a béke és b√ség korszakában a folyókban bor folyt, s a halak maguktól ugrottak be a serpeny√be.13 A múltba vetített id√beli utópia egyik legérdekesebb példáját azonban nem az eposzokban vagy a komédiákban találhatjuk meg: a „9000 éves Athén” és Atlantis történetét Platón írja le Kritias és Timaios cím∫ dialógusaiban.
helyen, az Akropolison laktak, közösen étkeztek, s nem rendelkeztek magánvagyonnal, sem arannyal sem ezüsttel (Kritias 112 C). A harcosok rendje éppúgy kiemelkedett szépségben és kiválóságban minden ember közül (Kritias 112 E), mint ahogy az √si Attika földje is fölülmúlta termékenységével az egész akkori földet (Kritias 110 E). Ez az állam került szembe a kor leger√sebb nagyhatalmával, Atlantisszal, s hoszszú háború után le is gy√zte. Atlantis Héraklés oszlopain túl, a mai Atlanti-óceán közepén helyezkedett el. Hatalmas kontinens volt, akkora, mint Afrika és Kis-ázsia együttvéve (Timaios 24 E), míg aztán egy éjszaka el nem t∫nt a tenger fenekén.15 Az atlantisiak k√risfából, durva, kemény fajt, melynek Arés kell, Poseidónt tisztelték √sükg√gje alatt jajszó támad, nem is él gabonával, ként (mint az ugyancsak lelke szilárd és meg nem hajlik, mint a rideg vas... ATLANTIS utópisztikus vonásokkal 174.Csak ne születtem volna e most él√ ötödik rend ábrázolt phaiákok és a kykembereként, meghalni el√bb, vagy messze jöv√ben lópsok is). A tökéletesen élni szeretnék, mert melyben mi vagyunk, ez a vaskor. tlantis történetét Kritias, Éjjel-nappal nincs pihenésünk, pusztul az ember köralakú, párhuzamos csaa politikussá, majd tömeg- gondban, bajban, az istenek így szabták ki a sorsunk.” tornákkal földgy∫r∫kre gyilkos zsarnokká vált író osztott sziget rendkívül terHésiodos, Munkák és napok, Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása és történész, mellesleg mékeny volt (Kritias 114 E), Platón nagybátyja meséli el Sókratésnak, Timaiosnak s az élelmiszereken kívül b√vében volt a fának és a és Hermokratésnak. Az elbeszélésre egy nappal az- fémeknek is. A term√földekb√l hatvanezer parcellát után kerül sor, hogy Sókratés fölvázolta az Állam utó- jelöltek ki. Az (Attikához hasonlóan) tíz részre oszpiáját. Sókratés elégedetlen volt Államával: hiába a tott lakosság élén tíz király állt. A hadsereg tízezer kiváló államforma, ha nem látjuk, hogyan vizsgázik harci szekérb√l, 1200 hajóból, hatalmas lovasságból háborúk és diplomáciai tárgyalások során (Timaios és gyalogoshadból állt. Az atlantisiak szigetén is elkü19 C). Hermokratés azonnal közbevág: Kritias el√z√ lönítetten éltek a test√rök, mint ahogy az uralkodói nap valami ilyesmir√l mesélt neki, amikor hazatértek funkciót megtestesít√ királyi családok is. A különSókratés el√adása után. Kritias, Sókratés kérlelésé- böz√, koncentrikus falgy∫r∫k különféle fémeknek fere kötélnek áll, és két részletben elmeséli mindazt, leltek meg: a legküls√ bronzzal, a következ√ ónnal, amit Atlantis és az √si Athén történetér√l tudott. A a fellegvár körüli pedig aranyosan csillogó oreikhalhistóriát nagyapjától hallotta, nagyapja Solóntól, a kosszal volt bevonva. A fellegvár középpontjában álhíres törvényhozótól, Solón pedig utazása során az ló Poseidón-templomnak aranyból készült a kerítéegyiptomi papoktól. se. Így tehát, ha kicsit megváltozott formában is, de Aki csak kicsit is ismeri Platón írói módszereit, Atlantisban is megtaláljuk a négy fém szimbolikáját. már világosan tudja, hogy ez a „pontos” forrásmeg- Amíg az atlantisiak istenfél√k, erényesek és igazsájelölés arra szolgál, hogy felhívja az olvasó figyelmét gosak voltak, hatalmuk kiterjedt szinte az egész akrá: amit Kritias ezután elbeszél, puszta fikció.14 Az kor ismert világra. Hatalmas gazdagságuk azonban egyiptomi pap szerint az √si Athén törvényei meg- elkorcsosította √ket, s igazságtalanság, kapzsiság és egyeztek az Egyiptomban szokásosakkal. A legfon- hatalomvágy töltötte meg szívüket (Kritias 121 B). tosabb az volt, hogy a papok, a katonák és a termel√k Zeus nem t∫rhette tovább az atlantisiak fennhéjázá(a három funkció) rétege élesen elkülönült egymás- sát, és a tenger fenekére küldte a hatalmas szigetet. tól. E rétegek nem keveredtek egymással, s mindHa a platóni történet struktúráját összevetjük egy egyik kizárólag a saját tevékenységét folytatta, vagyis másik platóni mítoszéval, a Lakoma gömbembereia földm∫vesek csak paraszti munkát végeztek, a har- nek b∫nh√désével (189 C–193 B), nyilvánvalóvá vácosok pedig semmi mással nem foglalkoztak, mint a lik a két elbeszélés hasonlósága. A Lakomában a bekatonáskodással (Timaios 24 A). A harcosok, férfiak szélgetés résztvev√i azt elemzik, mi a szerelem, és és n√k vegyesen, összesen húszezren, elkülönített mi a különbség férfiak és n√k, illetve férfiak és férfiak
A
109
Németh György
szerelme közt. A komédiaszerz√ Aristophanés tréfás minden téren túltettetek az embereken” (Timaios 24 mítosszal érzékeltette álláspontját. Az emberek vala- D), „felülmúlva mindenkit lelki- és hader√ben” (Tiha négykez∫, négylábú, kétfej∫, gömb alakú lények maios 25 B), „Sok nemzedéken át, amíg az isten tervoltak. Egy részük férfi volt, más részük n√, harma- mészete elég er√s volt bennük, engedelmeskedtek dik részük pedig egy férfi és egy n√i részb√l álló hím- a törvénynek és jó barátságban éltek a velük rokon n√s (androgyn) teremtmény. Ezek a roppant er√s lé- isteni világgal. Gondolkodásuk igaz és fennkölt volt, nyek elbizakodottságukban az istenek ellen támad- megfontoltsággal párosult nyugalmat tanúsítottak tak, és megostromolták az Olympost. Zeus haragjá- mind a sors viszontagságaival szemben, mind egyban kettévágta az embereket: mindegyiknek maradt mással való érintkezésükben, ezért az erényt kivéegy feje, két keze és két lába. A vágás helyén össze- ve mindent megvetettek, nem sokat tör√dtek a múhúzott és összevarrt b√rb√l lett az emberek köldöke. ló kincsekkel, könnyen vették, s√t mint valami terA büntetés nagyon is hatásosnak bizonyult. Nem het tekintették az aranynak és egyéb javaknak töelég, hogy a kettévágott lények fele olyan er√sek let- megét...” (Kritias 120 E–121 A, Kövendi Dénes fordítek, mint azel√tt, hanem tása). Az arany vagy érték“Nincs e szigetnek szántóföldje se, nincs legel√je; félembernek is érezték ma- szántatlan, bevetetlen fekszik minden id√ben; telennek számított (Atlangukat, s leküzdhetetlen vá- embert√l özvegy, mekeg√ kecskéket etet csak. tis), vagy egyenesen tiltva gyat éreztek elszakított Mert hisz a kyklópsoknak nincs vörösarcu hajójuk, volt (az athéni √rök esemásik felük iránt. A volt és ácsmestereik sem akadnak a jóevez√j∫ tében, Kritias 112 C). A pénzgályát elkészíteni, mellyel az √ ügyeikben férfiak egy másik férfit, a más városba elérjenek, úgy mint szoktak a népek tilalom nem egyszer∫en volt n√k egy másik n√t, a járni a tengeren át egymáshoz a fürge hajókkal, Platón leleménye (amely volt hímn√s lények férfi fe- kik mívelhetnék e sziget mezejét virulóra. pl. az Állam-ban is megjeMert hisz nem hitvány, mindent meghozna id√ben: le pedig n√t, n√i fele férfit lenik az √röknél). Egy valóa fehérhabu víz partjára simulnak a rétek, keresett magának. A tréfás ott ban létez√ állam, a Sókranedvesek és lágyak, sose fogyna ki onnan a sz√l√. mítosz három részb√l áll: 1. Van sima föld, szántásra való: hol a nagyszemü termés tés-kör „mintaállama”, van egy kiválasztott és ha- érne id√ben, hisz nagyonis termékeny a földje.” Spárta is bevezetett a hatalmas nép. 2. Ez a nép elHoméros, Odysseia 9. ének 122-135. Devecseri Gábor fordítása gyomány szerint valami habizakodik nagy erejében, “Tüzesen süt rájuk a nap, amíg itt, a lenti világban éjszaka van. sonlót: Xenophón és kéés vét az isteni törvények A bíborszín rózsaligetben a városuk el√tti tér tömjénfától ár- s√bb Plutarkhos szerint a ellen. 3. Zeus haragja lesújt, nyas, és (a fákat) arany gyümölcsök terhelik... (A h√sök) közül spártaiak nem használhats helyreállítja az isteni vi- egyesek lovaglással, mások birkózással, néhányan játéktáblá- tak arany- és ezüstpénzt, val (pettos), néhányan pedig lanttal szereznek örömet maguklágrendet. Atlantis eseté- nak. Mellettük virít a tökéletes boldogság szép virága. A kedves hanem be kellett érniük a ben ugyanerr√l van szó. 1. vidék fölött illat lebeg örökké, ... az istenek oltárán lobogó, másutt értéktelennek tePoseidón kiváltságos népe messzire világító t∫z kavarog... A másik oldalon a sötét éjszaka kintett vaspénz használaboldogságban él és óriási lomha folyói örök homályt párállanak” tával. Ugyancsak spártai és Pindaros, Siratóének (frg.129+130) hatalomra tesz szert. 2. A krétai mintát követ az √rök hatalom elbizakodottá teszi és elkorcsosítja √ket. 3. syssitiája, közös étkezése, amelyet az √si Athénban Zeus elpusztítja a szigetet. Nyilvánvaló, hogy az azo- figyelhetünk meg (Kritias 112 C). A harcosok külön nos struktúra ellenére senki sem kereste komolyan „kasztja” is jellemz√ Spárta társadalmára (homoioa gömb alakú lények régészeti bizonyítékait, noha sok), noha Platón Egyiptomra utal a három funkcióPlatón elbeszélésében Aristophanés tréfája éppúgy nak megfelel√ rétegek, a papok, katonák és termel√k csak egyike volt a mondanivaló jobb megértésére elkülönítésekor (Timaios 24 A–B). Az Állam utópiászolgáló álmítoszoknak, mint amilyen a maga helyén jában ugyancsak megfigyelhetjük ezt a rendszert. A Atlantis története is az. n√k egyenl√ részvétele a hadviselésben az Állam Vizsgáljuk meg, hogy milyen jól ismert utópiszti- alapelvei között is szerepel (Kritias 110 B). Poseidón kus motívumokat találunk a 9000 éves Athén és At- pompás atlantisi templomának leírása (Kritias 116 D) lantis történetében! Megtaláljuk az aranykorból is- az isten másik kiválasztott népének, a phaiákoknak mert rendkívül termékeny földeket. Mind Atlantisra, királyi palotájára éppúgy emlékeztet (Homéros, mind az √si Athénra jellemz√k a kivételes erények Odysseia 7,83), mint Euhémeros, illetve a hyperboés a törvények rendületlen tisztelete (vö. az igazsá- reusok utópiájának templomára. A vérszerz√dést gosság hésiodosi államával): „Ott laktatok tehát, megtaláljuk a Hérodotos által magasztalt, a szövetilyen és még jobb törvényekkel éltetek, és érdemben ségi h∫séget minden embernél példásabban betartó
110
Az aranykortól Utópiáig
araboknál is (Kritias 120 A, Hérodotos 3,8). A király pal- „Kétoldalt szinarany meg ezüst ebek álltak el√tte, losjogát korlátozó szokásokban Atlantis a perzsákkal mit mind Héphaistos remekelt leleményes eszével, osztozik (Kritias 120 D, Hérodotos 1,137). Fölvet√dhet hogy palotáját √rizzék a nagy Alkinoosnak; a kérdés, hogy miért tekintem a valóban létez√ spár- és e kutyák soha meg nem öregszenek, élnek öröktaiak, perzsák és arabok leírását Atlantiszszal össze- ké.” vethet√ utópiának? Ezzel a problémával a térbeli (Homéros, Odysseia 7,91–94. Devecseri G. fordítása) utópiák sorában szeretnék b√vebben foglalkozni. Az id√beli utópia jöv√be vetítése Hésiodos visszaA fáradhatatlan ebek örökké m∫ködnek, ezért írja tér√ aranykorát és a Vergilius által megénekelt is- Homéros, hogy örökké élnek. Örök életük terméteni gyermek jövend√ uralmát leszámítva keresztény szetesen annak köszönhet√, hogy nem élnek igazhatásra jelent meg a görögöknél (pl. az ezer esztend√ án. A kovácsm∫helyben segít√, illetve a ház védelmúlva a mennyekb√l leereszked√ Új Jeruzsálem János mét ellátó szerkezetek megjelenésének azonban Jelenéseiben). A római Vergilius a 4. ecloga jöv√ké- semmiféle társadalmi következménye nincs. Egypében valószín∫leg etruszk részt használatuk igen ko“A sziget lakosai külsejükben és életmódjukban nagyon eltérnek mintákra támaszkodott.16 a mi földrészünk lakóitól, mert valamennyien egyformák test- rlátozott, csak az istenek, Talán az id√beli utópiák alkatra, és magasságuk meghaladja a négy könyököt... Felt∫n√en illetve a phaiákok isteni egyik altípusaként foghat- szépek, és egész külsejük nagyon arányos... Az éghajlat az √ vi- eredet∫, és kimondottan juk föl az ókorban megle- dékükön nagyon mérsékelt, talán azért, mert az Egyenlít√ mel- utópikus világában létezlett laknak, s így sem a h√ség, sem a fagy nem gyötri √ket. Az het√sen ritka technokrata egész éven át van érett gyümölcsük, mint ahogyan a költ√ mondja: nek, másrészt m∫ködésük utópiát is, amely a társa- “Körte a körtén érik az ágon s alma az almán, színhelye nem √miattuk dalmi problémák orvoslá- sz√l√fürtre a sz√l√fürt, füge n√ a fügére.” válik utópikussá. Éppen Homéros, Odysseia 7, 120-121, Devecseri Gábor fordítása sát a technika fejl√dését√l, fordítva: a csodás isteni vagy csodálatos úton létrejött gépek munkába állí- vagy utópikus világban még az is el√fordulhat, hogy tásától reméli. automaták dolgoznak. Munkájuk mégsem igazán fontos: nem élelmet termelnek, nem használati tárgyakat állítanak el√, hanem kényelmesebbé teszik a TECHNOKRATA UTÓPIÁK már amúgy is boldogan él√ égilakók, illetve phaiákok életét. Az utópia könnyebben tételezi föl azt, hogy a szántóföldek és gyümölcsösök egyszer∫en z a hit, hogy a technika fejl√dése végs√ soron mint maguktól teremnek, mintsem azt, hogy a termelést egy önmagától megoldja földi gondjainkat, csak lát- mez√gazdasági gépek végzik. szólag újkelet∫. Kialakulása nem az ipari forradalom Mindez tehát igen távol van attól az elképzelést√l, terméke, vagyis a helyettünk dolgozó gépek elkép- hogy a fárasztó testi munkát az embert√l átveszik a zelése már akkor létezett, amikor e gépeket még föl gépek, s ezáltal az emberek közti különbség is csöksem találták, illetve nem terjedtek el. Az emberek és ken: ha senkinek sem kell ilyesféle munkával fáradistenek munkáját segít√ automaták elképzelését már nia, mindenki könnyebben fog élni, s talán még rabHoméros is említi. Héphaistos, az istenek ezermes- szolgákra sem lesz szükség. Minél több lesz az ember tere és kovácsa aranyból remekelte e mozogni, s√t munkáját átvállaló gép, annál boldogabbak leszünk. beszélni is tudó szerkezeteket. A technokrata utópiának ezt a típusát thessalonikéi Antipatros fogalmazza meg a vízimalomról szóló ver„…szolgálók gyámolitották; sében: drága aranyból vannak ezek, de akárcsak az él√k. Van szívükben er√ és ész, és szólani tudnak, „◊rl√ lányok, ezentúl ölbe a kézzel! Aludni és √ket munkára az égilakók tanitották. fogtok majd reggel, bár a kakas szava szól. Most mellette serénykedtek...” Megkapták Démétért√l munkátok a Nymphák, (Homéros, Ílias 18,416–420. Devecseri G. fordítása) fentr√l √k hajtják már a malom kerekét. Fordul a tengely, a küll√ket forgatja kerengve, Nemcsak az isteneknek voltak automatáik. Hés √k Nisyros homorú, súlyos, er√s köveit. phaistos az amúgy meglehet√sen utópisztikus színek- Újból élvezzük ki az √si id√t, amikor még kel ábrázolt országában uralkodó phaiák királyt is Déó fáradság nélkül adott lakomát.” megajándékozta ilyen szerkezetekkel: (Görög antológia 9,418. Németh György fordítása)
A
111
Németh György
Antipatros azért ünnepli a vízimalmot, mert a vizi az Odysseiában. Ezek közül a phaiákok és a kyklópNymphák, vagyis a folyók segítségével elvégzi a ga- sok szigetét már említettem. A nagy görög gyarmabona√rl√ lányok fárasztó munkáját. Démétér, rövi- tosítás során, a Kr.e. 8–6. században görögök tízezdebb nevén Déó ugyanis most fáradozás árán adja rei keresnek új hazát maguknak a Földközi-tenger az embernek a föld termését, nem úgy, mint az medencéjében, a Fekete-tenger partvidékén, s√t aranykorban, az √si id√ben, amikor b√ség volt, s a egyes föníciai és görög hajósok az Atlanti-óceánra föld magától termett. Ez az aranykor tér vissza a is kimerészkednek. A keleti kereskedelmi kapcsotechnika haladása által, legalábbis a gabona√rl√ lá- latok, hála a perzsa birodalom hatalmas keleti hódínyok számára, mivel megszabadulnak az √rlés fárad- tásainak, közel hozzák Indiát, s√t Kína híre (és selyságától. Nem véletlen, hogy Antipatros, L. Calpurni- me) is megjelenik a régióban. Északon a kelták és a us Piso cliense még a vízimalom m∫ködéséb√l is az szkíták, délen pedig az etiópok, egyiptomiak és libyaaranykor eljövetelét olvassa ki: költ√nk Augustus iak jelentik azokat a népeket, akikkel görögök találegyik legodaadóbb híve, és versek tucatjaiban dics√- kozhattak. Az archaikus kor információrobbanása, a íti az uralkodó által megvakülönféle népek és szokásalapuló közösségekben élnek, úgy, hogy egy csolósított új aranykort. Ilyen Rokonságon aik, törvényeik hatalmas porthoz négyszáznál többen nem tartoznak. Egész életüket a szempontból tehát tech- mez√n töltik el, ahol a föld b√ven nújt táplálékot, s√t a sziget eltérései szinte bármilyen nokratizmusa nem önma- kivételes termékenysége és a mérsékelt éghajlat miatt m∫velés hihetetlen elképzelést higáért való: a hízelg√ Anti- nélkül is többet ad a szükségletnél... Nagyon hosszú ideig élnek het√vé tettek. Egyszem∫ patros számára a malom- itt az emberek, néha még százötven évig is, többnyire betegség lények nemcsak Homérosnélkül. Aki azonban megcsonkul, azt egy szigorú törvény értelkerék kattogása is Augus- mében arra kényszerítik, hogy önként vessen véget életének. nál, hanem a történetíró tus dicséretét zengi, s a tech- Az a törvény náluk, hogy csak egy bizonyos meghatározott számú Hérodotosnál is szerepelnika haladása csupán a csá- évig élnek, s ha ezt az id√t betöltötték, önként távoznak az nek. Az ilyesfajta népek köszárnak köszönhet√ általá- életb√l... zös jellemz√je az, hogy a Nem kötnek házasságot, mert n√közösség van. Ezért az újszünos boldogság egyik össze- lötteket is mint közös gyermekeket nevelik és egyformán sze- görögök által ismert világ tev√je, nem pedig oka. retik. Mikor még csecsem√k, dajkáik gyakran összecserélik √ket, peremterületén helyezkedúgyhogy az anyák sem ismerik fel sajátjukat. Ezért aztán nincs tek el. A görög gyarmatosíis náluk törtetés, s így viszálykodás nélkül élnek, legtöbbre az tás után majd Alexandros egyetértést becsülik... TÉRBELI hódításai adnak új lendüMindannak, ami életmódjukra tartozik, megvan a megszabott UTÓPIÁK rendje. Így például nem étkeznek mindnyájan egyszerre, és nem letet a „mesés földrajznak” is ugyanazokat az ételeket fogyasztják, hanem beosztás szerint (L. Gernet találó kifejezésbizonyos kijelölt napokon csak halat vagy madarat, id√közön- ével „géographie imaginaigörög irodalom Homé- ként szárazföldi állat húsát, néha pedig olajbogyót és a legegy- re)17, amely a térbeli utószer∫bb f√zelékeket eszik csak. Felváltva látják el egymást, egyerosszal kezd√dik, s az √ sek halásznak, mások kézm∫vességgel foglalkoznak, ismét má- piák kialakulásának melegeposzaiban már meglep√en sok egyéb hasznos teend√ket végeznek, egy további csoport pe- ágya. A távoli népek szokászéles földrajzi horizonttal dig, ha ciklikus rendben a sor rá kerül, a közügyeket intézi, ki- sai nemcsak azáltal lehettalálkozunk. Az Ílias felso- véve az öregeket.” Diodóros Siculus 56-60. Szepessy Tibor fordítása nek figyelemre méltók, hogy vadak, civilizálatlanok rolja azokat a népeket, amelyek az egyik vagy a másik oldalon vesznek részt és félelmetesek, hanem azáltal is, hogy irigylésre a trójai háborúban, s a trójaiak szövetségeseként méltók és tökéletesek. Az utópiák világát hat irányszámos barbár nép leírása szerepel. Az eposz által ban keresték a görögök: keleten, nyugaton, északon, említett legtávolabbi, valóban létez√ nép az etiópo- délen, a magasban és a lábuk alatt, a mélyben.18 Magasban: Olympos, az istenek világa; Felh√kaké: csakhogy az Ílias els√ énekében (1,423) azt olvassuk róluk, hogy Zeus és a többi isten hozzájuk szokott kukkvár (Aristophanés, Madarak) járni lakomázni az Ókeanos partjára. Az Odysseia Mélyben: antipodosok (ellenlábasok), Tartaros laföldrajzi és néprajzi leírásaiban pedig még ennél is kói (Hésiodos „föld alatti boldogai”) jobban keveredik a való és a mese. Télemakhos vaNyugaton: Élysion, phaiákok, Atlantis (ez utóbbi lódi népekhez utazik, amikor Pylosba és Mykénébe id√beli utópia is) megy, Menelaos egyiptomi kalandjában már megjeDélen: etiópok (Homérostól Héliodóros Aithiópilenik a fókává változó Próteus király, Odysseus azon- ka cím∫ regényéig)19, egyiptomiak, spártaiak ban egyetlen valóságos néppel sem találkozik útja Keleten: perzsák, Pankhaia szigete Euhémerosnál, során. Utópisztikus leírásokat annál inkább találunk Iambulos Napállama,
A
112
Az aranykortól Utópiáig
Északon: abioi, hyperboreusok, szkíták. vagy lakomáznak. A föld mindent b√ségesen megteAz istenek örökké boldog világa mítosz, s ezért, rem magától (Hésiodos szerint évente háromszor is), bár ábrázolásában a költ√k számos utópisztikus motí- s amíg nálunk sötétség van, náluk tavaszi napsütés vumot használnak, nem tekinthet√ egyszer∫en „ma- melengeti a virágokat és gyümölcsöket. gasba helyezett” utópiának, Aristophanés Kr. e. 414Az aithiopsok Homéros szerint ugyan nyugaton ben írott komédiája pedig egyszerre gúnyolódik kora (Odysseia 1,22), Hérodotos (3,17–24) és a kés√bbi szerAthénján és a mások által kiagyalt utópiákon. z√k szerint azonban délen élnek. A rendkívül magas A mélyben lakó boldogok Hésiodos ezüstkori em- és szép aithiopsok százhúsz évig élnek. Királlyá azt bereib√l alakultak ki. Az antipodosokkal, vagyis el- választják meg, aki a legmagasabb, legszebb és leglenlábasokkal el√ször Platón Timaiosában (63 A) ta- er√sebb. Azt mesélik, hogy van náluk egy rét, amelálkozunk. ◊k azok, akik a gömböly∫ föld ellenkez√ lyet a Nap asztalának hívnak, s ahol a földön f√tt hús oldalán laknak, mint mi, s nekik ugyanaz a fent, mint terem, de Hérodotos szerint a gazdagabb polgárok ami nekünk a lent. készítik oda a húst éjszakánként a szegényebbek száA „távoli” nyugat különmára. Az arany náluk olyan egyiptomiak törvénye a tolvajokról igen különös. Ez ugyanis böz√ korokban különböz√ “Az b√ségben található, hogy a elrendeli, hogy azoknak, akik ezt a mesterséget akarják ∫zni, távolságban volt. Az Odys- fel kel íratni a nevüket a f√tolvajnál, és megállapodást kötnek börtönben a rabok láncai seia phaiákjait, Poseidón vele, hogy mindent, amit csak ellopnak, azonnal odaviszik hozzá, is abból készülnek, igaz, a elkényeztetett, csodás ha- és ugyanilyen módon egyenként fölírják neki az ellopott tár- réz ritka és drága. F√ elejós népét Kerkyrára (Korfu) gyakat, felt∫ntetve a helyet, a napot és az órát, amikor zsák- delük a f√tt hús és a tej, de mányolták. Ezt a módszert követve minden elveszett tárgyat szokták helyezni. A phaiá- meg lehetett találni, s a tulajdonos visszakapta azt, ami az övé, ezzel az isteneket is megkok országában a föld b√- ha az ellopott tárgy értékének egynegyedét kifizette. Az ugyanis vendégelik. Az igazságos és ségesen megterem min- lehetetlen, hogy mindenkit visszatartsanak a lopástól, így hát a békés aithiopsok f√ istene dent, s bár a szigetlakók- törvényhozó megtalálta annak a módját, hogy az elveszett ja- Héliodóros szerint a Nap. vakat csekély költséggel vissza lehessen szerezni.” nak csodálatos, soha el Egyiptom a görögök száDiodóros 1,80,1-2. Németh György fordítása nem süllyed√, a gondomára minden bölcsesség latnál sebesebb, maguktól “A legvisszataszítóbb dolog szemükben a hazugság, s mindjárt kútfeje volt. Solóntól kezda kiköt√be találó hajóik utána az adósság, számos okból, de legkivált azért, mert szerin- ve a hagyomány szerint az adósság az embert a hazugságra is rákényszeríti. Ha vavannak, a kereskedelmet tük minden valamire való törlamelyik polgár leprás lesz, vagy valami b√rbetegséget kap, az megvetik: nincs is szüksé- nem megy be a városba, s nem érintkezik a többi perzsával; vényhozó és filozófus meggük rá. A hajózás fölösle- ezekr√l azt tartják, hogy amiatt érte √ket a baj, mert vétkeztek fordult a nílusi országban. gességének utópisztikus a nap ellen... A folyókba nem vizelnek és nem köpnek bele, még Bár sokat írtak Egyiptommotívuma meglep√ módon a kezüket sem mossák meg bennük, s másoknak sem engedik ról, Hérodotos történeti meg, mert a folyókat tisztelik a legjobban... Mindezt teljes biebben az esetben éppen zonyossággal állíthatom róluk, mert saját magam tapasztaltam.” m∫vének egy egész könyegy hajós néphez köt√dik. vét, Plutarkhos külön taHérodotos 1,138-140. Muraközy Gyula fordítása A királyi palota falai bronznulmányt szentelt Isis és ból, oszlopai ezüstb√l, ajtajai pedig aranyból van- Osiris históriájának, Diodóros összefoglalta Egyipnak. Itt tehát megtaláljuk a fémkorszakokból és At- tom történetét, egyetlen görög sem tudott megbízlantis utopiájából is ismert legnemesebb fémeket. A ható információkat nyújtani a hieroglifákról. Hiába phaiákok békében élnek, állandó zene, tánc, játékok alapították meg Kr. e. 650 k. a Nílus deltájában Naukés lakomák közepette, amelyeken olykor az istenek ratis görög keresked√városát, Egyiptom a továbbiis megjelennek (Odysseia 7,201). Életmódjuk tehát a akban is megmaradt számukra a titkos tudományok Boldogok Szigetének lakóihoz hasonlít, az istenekkel irigyelt világának. A dinamikus görögség leginkább elfogyasztott lakomák motívumán azonban az etió- Egyiptom konzervativizmusát csodálta: évszázadok pokkal (aithiopsok) és hyperboreusokkal osztoznak. telhettek el a Nílus mentén, s a szobrok stílusa mit Atlantist az óceán habjai vették körül, miel√tt el- sem változott. Különös volt ez a görögök számára, süllyedt, ugyanúgy, mint a Boldogok Szigetét, ahol akiknél a legdivatosabb vázafestési irányzat sem taraz élysioni mez√k zöldellenek. Ide azonban él√ em- tott tíz-húsz évnél tovább. Nem csoda, hogy a tenber nem juthat el: ez a halott h√sök birodalma. A geren eltévedt Menelaos az egyiptomi Próteustól Boldogok Szigetén, Pindaros leírása szerint, nem kell kért tanácsot az Odysseiában, hogyan hajózhatna dolgozni, a h√sök kedvelt id√töltésüknek adóznak: haza, s Solón egy egyiptomi paptól hallotta állítólag lovagolnak, társasjátékot játszanak, muzsikálnak Atlantis történetét. Plutarkhos is úgy tudja, hogy
113
Németh György
amikor különös írást találtak Héraklés anyjának √si megismerjék a spártai államberendezkedést és szosírjában, egy egyiptomi papnak, Khonuphisnak kásokat. Nagyjából tehát ugyanaz játszódott le, mint küldték el megfejteni. Egyiptom tudósai jobban is- Egyiptom esetében: a határozottan pozitív összképet merték még Hellas √si történetét is, mint maguk a csak kevés megbízható adattal tudták alátámasztani. görögök.20 Egyiptom görög ábrázolásában gyakoriak A lakonikus tömörséggel megnyilatkozó spártaiak az utópiákból is ismert motívumok. Ilyen pl. a lakos- pedig nemigen olvasták és igazították helyre a róluk ság három funkció alapján történ√ merev, foglalko- szóló könyveket. Így aztán elég hamar elvált egymászásrendi felosztása (papok, katonák, termel√k), s tól a valódi Spárta, és az a kép, amelyet róla alkottak, ilyen az is, amit Diodóros a tolvajokról ír. A csodá- els√sorban az athéniak.22 Ez ugyan közismert tény a latos, nílusi birodalomban még a b∫nöz√k is mások. történetírásban, a történettanítás azonban még a Autonóm falvakban élnek, saját vezet√ik uralma mai napig is meglehet√sen kritikátlanul ismételgeti alatt. Ha valakinek elt∫nik a tehene, vagy valami- azokat a toposzokat, amelyek valamikor a Kr. e. 5. lyen értéktárgya, nem aggódik, hanem elballag a tol- században rakódtak rá Spárta ábrázolására. Hogy vajok falujába, és elmondcsak egyetlen példát említlehetne nem csodálni Lykurgos alábbi intézkedését; ja az elöljárónak, hogy hol “Hogyan sek: a Xenophón által leírt Megfigyelte, hogy azok az államok, amelyekben kinek-kinek és mi t∫nt el. Ha lefizette az kényére-kedvére van bízva, hogy törekszik-e az erényre, vagy vaspénz korántsem volt álellopott tárgy értékének nem, az erényesek nem képesek hazájukat hatalmasabbá tenni, talánosan jellemz√, és több felét, azonnal visszakapta ezért √ minden spártait arra késztetett, hogy a közösségi élet évszázadon keresztül megtulajdonát, s legközelebb valamennyi erényét gyakorolja. S mint ahogy az erényre törek- határozó a lakedaimóni álv√ polgárok felülmúlják az azt elhanyagoló társaikat, Spárta jobban vigyázott rá. Azt nyilvánvalóan ugyanúgy felülmúlja az erényekben a többi lamban. A történetíró felugyanis még a nagyszer∫ államot, mert egyedül ott vált közösségi üggyé a kiválóság töké- tehet√leg a pénzként is egyiptomi törvények sem letesítése. És nem remek dolog az is, hogy míg más államokban használt vasnyársakra gontudták elérni, hogy ne le- csak azt büntetik meg, aki másoknak árt, Lykurgos nem kisebb dol, amelyekb√l egy kötebüntetéssel sújtotta azokat, akik szemmel láthatólag egyáltalán gyenek tolvajok, de ha már nem akartak jobbakká válni? Azt hiszem, úgy vélte, hogy aki get az argosi múzeumban is vannak, ezzel a szabályo- szabad embert ad el rabszolgának, vagy rabol, vagy lop, csak az láthatunk, de ezek hasznázással mindenki jól járt, az áldozatát károsítja meg, de a hitványak és gyávák az egész ál- lata bizonyíthatóan nem áldozat és a tolvaj is. Nyil- lamot árulják el. Ezért aztán — nézetem szerint — helyesen súj- volt kizárólagos a Kr. e. 5vánvaló, hogy ez az idilli- totta √ket a legnagyobb büntetéssel.” 4. században, minthogy Xenophón, A lakedaimóniak állama 10. kus állapot sohasem létezszámos történetírói adat hetett Egyiptomban, legalábbis ennek ellentmonda- alapján arra következtethetünk, hogy a spártaiak az ni látszik a valóságos falvakat alkotó, s az er√szaktól ókori világ legmegvesztegethet√bb politikusai és sem visszariadó, a hatóságokkal szabályos háború- hadvezérei voltak, s a lakedaimóni el√kel√k (egyébkkat vívó bukolosok, vagyis marhapásztornak neve- ént Xenophón Lakedaimoniak állama idézett 14. cazett deltavidéki rablók tömege. A görögök Egyiptom- putja szerint is) nemcsak hatalmas vagyonokat halképére rakódó idillikus és pozitív toposzok az id√k moztak föl, hanem még nyíltan büszkélkedtek is vesorán meglehet√sen utópisztikus képpé álltak össze. le.23 E kett√s Spárta-kép legjellemz√bb dokumentuSpárta ábrázolása, ha lehet, még különösebb. A ma a lakedaimoniakat és különösen Lykurgos törspártai állam teljes jogú polgárainak száma sohasem vényhozását csodáló Xenophón el√bb idézett m∫ve: haladta meg a tízezret, mégis hatalma alá tudta haj- az emigráns athéni szerz√ 13 fejezeten keresztül fejtani a Peloponnésos legnagyobb részét, s fegyve- tegeti, mennyivel magasabb rend∫ Spárta minden reit√l tartottak a görögök és a perzsák is. Ez az el- más görög államnál, beleértve az athéni demokrálentmondás nagyon izgatta az athéni történetírók ciát is, majd a 14. caputban önkritikusan megjegyzi, fantáziáját.21 Spárta-képük kialakításában az is köz- hogy mindabból, amit az el√z√ fejezetekben leírt, a rejátszott, hogy a lakedaimoniak nem szívelték az saját korában, sajnos, semmi sem tartható. Más kéridegeneket: xenélasiának nevezett idegenüldözéseik dés, hogy jó okunk van feltételezni, hogy az az ideálkeretében rendszeresen ki∫zték államukból a bete- is Spárta, amely az els√ 13 fejezetben (és nagyrészt lepül√ket. Hiába csodálták tehát az athéniak a spár- mai tankönyveinkben is) szerepel, ilyen formában tai férfierényeket, hiába találkozhattak egyes ottani sohasem létezett: nem volt más, mint az athéni deintézményekkel rövid látogatásaik során, arra csak mokrácia alternatívájaként kidolgozott térbeli utókeveseknek (köztük éppen Xenophónnak) volt lehe- pia, amelyhez természetesen fölhasználták a valót√sége, hogy hosszabb ideig ott élve alaposabban ban létez√ spártai intézmények (gerusia, ephorosok,
114
Az aranykortól Utópiáig
elkülönült katonai réteg, közös étkezések stb.) egyes fölismerhetjük a legmodernebb görög szellemi áramelemeit is. A három közismert spártai réteg, a ho- lat, a szofisztika hatását is (pl. amikor a hét perzsa moiosok (teljes jogúak), perioikosok (körüllakók) és f√úr arról vitatkozik, hogy demokráciát, oligarchát a helóták a Kr. e. 5–4. században már egész biztos, vagy királyságot vezessenek-e be Perzsiában, Hérohogy a lakedaimóni lakosság kisebb részét alkották, dotos 3,80–83). Nyilvánvaló, hogy ez a vita sohasem s szinte elvesztek a különböz√ rétegek keverékéb√l zajlott le. Kétségtelen, hogy a perzsa birodalom épkialakult, bizonytalan jogállású köztes (ún. metaxy) pen válságos id√szakát élte, Kambysés, az √rült zsarkategóriába tartozók tömegeiben. A Kr. e. 4. század nok elpusztult, de el√bb meggyilkoltatta a trónon els√ évtizedeire a tízezer homoios családból pl. már szóba jöhet√ rokonait. Egy perzsa mágus, vagyis pap csak 700 maradt. Xenophón számára ez a kérdés trónbitorlását éppen ez a hét f√úr számolta föl, és azonban annyira mellékes volt, hogy Spártáról írott ki kellett jelölniük, melyikük legyen az új uralkodó. könyvben meg sem említi a helóták létét. A bizonyít- De föltételezni, hogy Perzsiában valaki is komolyan hatóan létezett spártai viszonyok részletes elemzése fölvetette azt, hogy vezessék be a demokráciát, tönem lehet ennek a tanulkéletes képtelenség. Hérovalaki megkérdezné t√lem, hogy tapasztalatom szerint mánynak a feladata, de “Ha dotosnak nem is az volt a Lykurgos törvényei a mai napig változatlanul fönnmaradtak-e, azért kellett röviden kitér- Zeusra, nem mernék bátran igent mondani. Jól tudom, hogy ko- célja ennek a vitának a lenem rájuk, mert nélkülük rábban a lakedaimóniak szívesebben éltek otthon, egymás kö- írásával, hogy azt ismertesnehezen lehetett volna zött, beérve közepes életkörülményeikkel, mintsem hogy idegen se, ami történt, hanem az, meghúzni a valódi és az államok helytartóiként ki legyenek téve a hízelgés romboló ha- hogy egy alkalmas helyen tásának. Tudom, hogy korábban féltek fölfedni, hogy arany van utópisztikus Spárta közötti, a birtokukban, manapság pedig vannak, akik büszkélkedhet- összefoglalja, amit a három amúgy is meglehet√sen bi- nek vagyonukkal. Tapasztalom, hogy míg korábban el∫zték az lehetséges államformáról idegeneket, és tilos volt külföldre járniuk, hogy az idegenek ne gondolt. Az azonban mégzonytalan határvonalat. Az eddigiek után, azt hi- rontsák meg a polgárokat, most tudok olyanokról, akik magu- iscsak sokatmondó, hogy e kat a legkiválóbbnak képzelik, s közben másra sem törekednek, szem, nem meglep√, ha ki- mint hogy életük végéig helytartóként szolgáljanak külföldön. görög gondolatokat nem derül, hogy a görögök leg- Azel√tt megfeszített er√vel igyekeztek, hogy méltók legyenek görög környezetben monnagyobb ellenségeiként egy vezet√ tisztségre, ma sokkal inkább azon mesterkednek, datja el. Az idealizált perszámontartott perzsák is hogy elérjék a vezet√ tisztséget, az pedig már nem érdekli √ket, zsákról egy görög talán méltók is legyenek rá. A hellének korábban Lakedaimónba pozitív utópiaként jelen- hogy el√bb hitte el, hogy a szajöttek, és kérték, hogy vezessék √ket az ellenük feneked√k nek meg a görög irodalom- megfékezésére, most viszont sokak másokhoz fordulnak, hogy badság vagy szolgaság, deban. Xenophón Kyrupai- a lakedaimóniak ne ülhessenek újból a nyakukba. Egyáltalán mokrácia vagy királyság deia (Kyros nevelkedése) nincs semmi meglep√ abban, hogy ilyen vádak érik √ket, mivel kérdésér√l higgadtan képecímmel írt egy hosszadal- szemmel láthatóan nem engedelmeskednek az isteneknek, sek vitatkozni, mint saját Lykurgos törvényeinek. mas nevelési regényt, honfitársairól. Fontos tehát Xenophón, A lakedaimóniak állama 14. Németh György fordítása amely egy ideális Perzsiámegállapítanunk, hogy a ban játszódik, és azt mutatja be, hogy miként kell történetírói mezbe öltöztetett térbeli utópiák a legideális uralkodót nevelni. Persze mondhatnánk azt több esetben önmagukon túlmutató, a történetíró is, hogy úgy látszik, az emigráns Xenophón kedvelt számára lényeges, de más formában nehezen összeelfoglaltsága volt Athén ellenségeit minél pozitívabb foglalható üzenetet hordoztak. színben felt∫ntetni, hogy ezzel is kifejezésre juttassa Még két további távol-keleti térbeli utópiát lehet a demokrácia iránti ellenszenvét. Ez ugyan igaz, de megemlíteni, a Kr. e. 4–3. századi Euhémeros állítóaz is tény, hogy a perzsák által megszállt Kis-ázsiá- lagos utazását Pankhaia szigetére, és Iambulos Napból származó, halikarnassosi Hérodotos m∫vében is államát. A Kr. e. 3. században keletkezett iambulosi megtaláljuk a perzsákra aggatott idilli-utópisztikus Napállam egy India közelében fekv√ szigeten találtoposzokat, noha √ a görög–perzsa háborúkról írja ható. A szigetlakók termete magas, csontozata hajm∫vét. Az √szinte, igazságos és bölcs perzsa uralko- lékony, s kétágú nyelvük segítségével egyszerre két dók, pl. Kyros és Dareios nem egy esetben kerülnek emberrel is beszélgethetnek. Százötven évig élnek erkölcsi fölénybe a görögökkel szemben. A hatalm- betegség nélkül, bár igaz, hogy a satnya gyerekeket as birodalom urai számára egyes kis népek szokás- éppúgy kiteszik, mint a spártaiak, és a 150 évet elért ai csak helyi babonának t∫nnek. A nagykirályok és öregeket öngyilkosságra kényszerítik, mint a görög perzsa nemesek igazi, széles látókör∫ világpolgárok- világban a keósiak a 60 évnél id√sebbeket.24 A szép ként viselkednek, akiknek a gondolkodásmódjában és egészséges életet lezáró önkéntes halál meglep√
115
Németh György
módon szintén az utópisztikus toposzok közé tar- által elfogadott szokásjoggal rendelkezett. Gyöketozik: Plinius az északi hyperboreusokról is följegyzi resen másként állt a helyzet a Kr.e. 9–6. században ezt a szokást (Naturalis historia 4,26). A Napállam alapított gyarmatvárosokkal. Ezeknek a lakossága lakói szigetük kivételes termékenységének köszön- többnyire nem pusztán egy métropolisból (anyaváhet√en b√ségben élnek, életformájuk mégis egysze- ros) került ki, hanem több helyr√l érkezett, így a r∫. Házasságot nem kötnek, hanem n√közösségben polgároknak nem volt közös szokásjoga. A polis megélnek, s a gyerekeket közösen nevelik föl (ez a mo- alapításához hozzátartozott a törvényrendszer kitívum már Platón Államában is szerepel). A lakosság dolgozásának aktusa is. Nem véletlen, hogy a legkoegy része termel√ munkát folytat, más része pedig rábbi, név szerint is ismert törvényhozók, Zaleukos az államügyeket intézi, de csak egy ideig, utána cse- és Kharóndas is a gyarmati területekr√l, Lokroi Epirélnek: aki eddig élelmet termelt, most vezet√ lesz, zephyrioiból, illetve Katanéból kerültek ki. E törs a korábbi vezet√kb√l paraszt. A szigeten a Napot vényhozók tökéletesen új helyzettel találták magukat tisztelik istenként, éppúgy, mint az aithiopsok. szemben: a gyarmatalapítók a semmib√l hozták létre A távoli észak utópisztipolisukat, s a törvényhozók olyan alkotmány szerint élünk, amely nem szomszédaink kus népei az abioi, a hyper- “Mi az √ket segít√, de egyszertörvényeit veszi mintául, s inkább mi szolgálunk példaképül boreusok és egyes ábrázo- másoknak, mint hogy mi utánoznánk más népeket. A neve pedig, smind korlátozó, helyi halások (pl. Justinus 2,2) sze- mivel az uralom nem néhány ember, hanem a többség kezében gyományok nélkül láthatrint a szkíták. Legnevezete- van, demokrácia. A magánügyekben a törvény mindenkinek tak munkához. A Kr. e. 5. sz. sebbek a már Hérodotos egyenl√ jogot biztosít, ami pedig a tekintélyt és azt illeti, hogy elméleti törvényhozói, egyesek miért örvendenek jó hírnek, a megbecsülés nem a közkorában is mesés hírnév- életben elfoglalt helyzetükt√l, hanem az érdemeikt√l függ, s ha Phaleas és Hippodamos nek örvend√ hyperboreu- valaki képes rá, hogy városának valamilyen szolgálatot tegyen, látszólag ugyanezt tették: a sok. Északkeleti szigetük ezt akkor is megteheti, ha szegénysége miatt társadalmi rangja semmib√l teremtettek új éghajlata enyhe, földje jelentéktelen. A közösség ügyeit mi a szabadság jegyében intéz- törvényrendszert, de volt zük, de a mindennapi életben sem figyeljük gyanakodva rendkívül termékeny, éven- egymást, s nem érzünk haragot szomszédunkkal szemben sem, egy alapvet√ különbség te kétszer is beérik a ter- ha olykor saját tetszése szerint cselekszik, s nem nézünk rá köztük, és Zaleukosék kömés. Hatalmas ünnepeiken szemrehányó tekintettel, ami, ha nem okoz is neki kárt, sért√ zött. A gyarmatvárosok vaApollón isten is részt vesz, számára.“ lóban léteztek, s a törvéPeriklés halotti beszéde. Thukydidés 2,37 Muraközy Gyula fordítása s√t, közösen muzsikál a szinyeket, meghozataluk után getlakókkal (vö. az aithiopsok istenlakomáival). A azonnal használni is kezdték. Hippodamos azonban hyperboreusok nem ismerik a betegséget, az öreg- nem egy konkrét polis, hanem az ideális, bár nem is séget, a szenvedést és a háborút. Ha egy bizonyos létez√ állam törvényeit akarta kidolgozni. életkort elértek, hatalmas lakomát rendeztek, majd Hippodamos állama nem kevesebb és nem több, a tengerbe vetették magukat egy szikláról (vö. Iam- mint tízezer polgárból állt. A polgárokat foglalkobulos Napállama). Solinus szerint a közeli Silura szi- zásrendi szempontból három csoportra, kézm∫vegetén él√knél a pénz is ismeretlen volt, s az ott lakók, sekre, földm∫vesekre és harcosokra osztotta. Ez a férfiak és n√k egyként értettek a jóstudományhoz.25 beosztás ugyan különbözik az utópiáktól elvárható, három funkciónak (szakrális, katonai, termel√i) megfelel√ kategorizálástól, de a hippodamosi állam háABSZOLÚT UTÓPIÁK rom földbirtoktípusa már illeszkedik ebbe a rendbe: a term√földet szent földre, közföldre és magánföldekre akarta osztani. A szent föld a szakrális kötelesz abszolút utópiák kialakulásában két tényez√ ját- ségeket, a közföld a fegyvereseket, a magánföld peszott meghatározó szerepet: a korai törvényhozók dig a termel√ket látja el. Ebb√l az is következik, hogy („Lykurgos”, Zaleukos, Kharóndas, Drakón, Solón) magánbirtoka csak a termel√knek lehet, a harcosokmunkássága és az √ m∫vüket továbbfejleszt√, elmé- nak nem. Ez az elképzelés számos utópia közös sajátleti törvényhozók [kalkhédóni Phaleas (Aristotelés, ja. Hippodamos mérnök is volt, és neki köszönhet√ Politika 1266 b), milétosi Hippodamos (Aristotelés, a mai napig is létez√, egyenl√ háztömbökre osztott, Politika 1267 b)] tevékenysége. A Kr. e. 10–9. század- sakktábla alaprajzú városmodell kialakítása.26 ban a görög polisok fokozatosan alakultak ki, s poliPlatón Államának forrásai tehát a korábbi utótikai rendszerük kikristályosodásakor mindegyik kö- piákban és az elméleti törvényhozók munkáiban kezösség több évszázadra visszatekint√, minden tagja resend√k. Míg a gyarmatvárosok törvényhozói és az
A
116
Az aranykortól Utópiáig
elméleti törvényhozók között abban állt a különbség, hogy létezett-e az az állam, amelynek a törvényeit megalkották, Platón és Hippodamos m∫ve között abban, hogy milyen mértékben léptek föl a megvalósíthatóság igényével. Hippodamos törvényeit egy adott polis minden további nélkül bevezethette volna, mint ahogy több város is az általa fölvázolt szerkezet alapján épült föl (pl. Peiraieus, Rhodos), igaz, a törvényeket ki kellett volna egészíteni. Platón egészen másból indult ki az Államban: √ a valódi világ kötöttségeit√l mentes, abszolút utópiát kereste. Ezért nem helyezte el Államát a szélrózsa valamelyik irányában, vagy valamelyik √si korszakban. Azok az elemek azonban, amelyekb√l utópiáját fölépítette, számos más utópiának is közös összetev√i voltak, pl. n√közösség, gyermekközösség, a három funkción alapuló foglalkozásrendi fölosztás, az egyes rétegek kasztszer∫ elszigetelése, egyes rétegek (√rök) magántulajdonának tiltása, a sikerületlen gyermekek elpusztítása stb. Ha mindezeket a törvényeket összevetjük az utópisztikussá csiszolt Spárta-képpel, megállapíthatjuk, hogy a platóni modell azokat a vonásokat er√sítette föl és fejlesztette tovább, amelyeket készen talált az athéni gondolkodók Spártarecepciójában.
csaknem teljesen erejét veszti, a déli és nyugati szél pedig, amely a tenger fel√l éri a szigeteket, langyos futó es√ket és enyhe harmatot hoz magával, amely a talajt felfrissíti és termékennyé teszi. Ezért a barbárok között is er√sen tartja magát az a hit, hogy itt találhatók az élysioni mez√k, és ez a boldogok lakóhelye, ahogyan Homéros megénekelte. Sertorius, mikor ezt meghallotta, csodálatos vágyat érzett, hogy a szigeteken telepedhessék le, és ott éljen csendességben, szabadon a zsarnokságtól és a soha nem sz∫n√ háborúktól.” (Máthé Elek fordítása) Láthatjuk, hogy Sertorius számára a Boldogok Szigete valóság, méghozzá a polgárháborúkba süllyedt Római Birodalom alternatívája. Mégsem hajózott oda, hanem Libyában folytatta háborúját. Az utópia ugyanis nem arra való, hogy megvalósuljon, hanem arra, hogy bízzunk benne. Ennek ellenére Lipari szigetén a Kr. e. 6. században Diodóros szerint (5,9,4) kialakult egyfajta kommunisztikus földközösség a görög gyarmatosítók közt, amely a földek húsz évenkénti újrafelosztásába torkollott. Platón állítólagos meghiúsult kísérleteir√l, hogy bevezesse ideális törvényeit Szicíliában, √ maga számol be (7. levél 328 C), Kassandros makedón király testvérének, Alexarkhosnak az ideális állama, Uranopolis („Égi állam”) azonban létre is jött Athós félszigetén, s√t Alexarkhos megpróbált, ha nem is egy új nyelvet, de legalábbis egy mesterségesen létrehozott nyelvjárást bevezetni városában, mindenesetre nem sok sikerrel.27 Annyit azonban így is elért, hogy a Kassandreia elöljáróinak írott leveléb√l a címzettek egy szót sem értettek. Végezetül vitatott, hogy Pergamon Rómához csatolásakor a tartományban kirobbant, Aristonikos vezette felkelés rövidélet∫ Napállama Kr. e. 133-ban milyen kapcsolatban állt az iambulosi utópiával.28 Az tény, hogy a lázadókhoz csatlakozott egy filozófus, Blossius is, aki korábban Tiberius Gracchus tanácsadója volt. A Napállamot azonban a rómaiak Kr. e. 130-ban fölszámolták, és ma már nem lehet kideríteni, hogy jellegzetes, utópisztikus nevén kívül milyen kapcsolatban állt a görög utópiákkal.29
UTÓPIAKÍSÉRLETEK
A
z utópiák olyan mélyen gyökereztek az ókoriak gondolkodásában, hogy olykor nehezen tudták megkülönböztetni egymástól a valódi földrajzot és a „géographie imaginaire”-t. A popularis politikát folytató rómaiak egyik utolsó hadvezére, a marianus Sertorius pl. akkor, amikor Sulla hadai Hispaniában sarokba szorították, elhatározta, hogy elhajózik a Boldogok szigetére (Plutarkhos, Sertorius 8). „Itt hajósokkal találkozott, akik nemrégiben tértek vissza az Atlanti-szigetr√l. Két sziget ez, amelyet keskeny csatorna választ el egymástól, Líbiától tízezer stadiumra fekszenek, s a Boldogok szigetének hívják √ket. Nagy id√közökben mérsékelt mennyiség∫ es√ hull a szigeteken, langyos és harmatot hozó szelek járnak, s a jó termékeny talaj nemcsak szántásra és vetésre alkalmas, hanem oly sok és ízletes gyümölcs is megterem magától, hogy a lakosok kényelmesen, minden munka nélkül megélhetnek. Ezen felül az évszakok közötti mérsékelt átmenetek miatt a szigeten nagyon egészséges a leveg√. A szárazföld fel√l fújó északi és keleti szél ugyanis a nagy távolság miatt
TÖRTÉNETÍRÁS ÉS UTÓPIA
A
z eddigiekben megpróbáltam bemutatni az ókori történetírásban föllelhet√ térbeli, id√beli és abszolút utópiákat. Mégsem árt külön is hangsúlyozni, hogy az utópisztikus vonások nem korlátozódnak térben
117
Németh György
és id√ben távoli vidékek és korok bemutatására. Még az objektivitásra való törekvésér√l ismert Thukydidésre is jellemz√, hogy a periklési Athént olyan eszközökkel ábrázolja, amelyek nyilvánvalóan az utópiák kelléktárából származnak.30 A periklési halotti beszéd ideális Athénjának párhuzamát pl. megtaláljuk Atlantis platóni leírásában (Kritias 120 E–121 A),31 Xenophón pedig szemérmesen bevallja, hogy az általa ábrázolt Spárta, amelyet igen jól ismert, hiszen hosszú ideig élt ott emigránsként, nyomokban sem emlékeztet arra a polisra, amely a valóságban létezik. Az utópia a történetírók számára ábrázolási eszköz: az elvágyódás és az elégedetlenség toposza. A Kr. e. 5. század athéni értelmisége, különösen pedig Sókratés köre rendkívül elégedetlen volt a demokrácia intézményrendszerével, és kora társadalmának kritikáját, minthogy azt nem volt mindig bátorságos nyíltan hangsúlyozni, gyakran öltöztette más államok dicséretébe.32 A valóban létez√ államok azonban, s ezt még Sókratésék is kénytelenek voltak belátni, nem jelentettek valódi alternatívát Athén számára. Ha a valóság nem volt elég tökéletes, kisebb korrekciókkal segíteni lehetett rajta. A korrekciók eszköztára pedig a különféle mitológikus és kvázi-történeti utópiákból származott. Így jelent meg az athéni, majd az egész görög irodalomban Spárta helyett az ideális Spárta, Perzsia helyett az ideális Perzsia, s Egyiptom helyett az ideális Egyiptom. Az id√beli utópiák ideje ekkor már kezdett lejárni, a térbeli utópiák elfogad-
hatóságát pedig jócskán csökkentette az a tény, hogy egyre többen látogatták meg a távoli országokat (ehhez hozzájárultak a hatalmas tengeri hadjáratok, mint pl. a perzsa háborúk és a peloponnésosi háború idején), s ismerték meg az ottani népek valódi szokásait. Az utópia visszaszorult a mesék és a filozófiai konstrukciók világába. Az abszolút utópiák megjelenésével azonban nem t∫ntek el egyes utópisztikus jegyek a történetírók m∫veib√l. Nagy Sándor hadjáratai radikálisan kitágították a görögség földrajzi horizontját. Újabb országok, szigetek és népek jelentek meg a történeti munkákban, s egy részük szinte a világ végén feküdt. Ha pedig egy ország a világ végén található, szokásai olyanok lehetnek, mint az ugyancsak a világ végén fekv√ Boldogok Szigetének, Atlantisnak vagy Napállamnak. A világ vége azonban minden nép szemléletében máshol helyezkedik el. A görögöknek a Távol-Keleten, a kínaiaknak pedig ott, ahol a nap a tengerbe bukik. Nem csoda, ha a Ta C’inben járó követek anélkül is az utópiák világában érezték magukat, hogy ismerték volna a görög utópiák három f√ típusát. A kínaiak csak egyet tudtak: Ta C’in a világ végén van, így természetes, hogy nem olyan, mint Kína. A követeknek ebben talán igazuk is volt. Az azonban bizonyos, hogy a kínai és görög történetírók ábrázolásmódja, ha térbeli utópiáról volt szó, nem is különbözött olyan nagyon egymástól. Ez persze természetes. Végül is mindnyájan önmagukról írtak.
Jegyzetek
1. Giangrande 1976/7,120. 2. Természetesen más felosztások is ismertek. Hahn (1982,335–6.) az alábbi fejl√dési sort vázolja föl: 1. egyénközpontú utópia, amely megelégszik az egyes emberek erkölcsi megigazulásával (Hésiodos). 2. Arisztokratikus ihletés∫ utópikus államelméletek, amelyek kasztrendszerszer∫en hierarchikus társadalmi képletet hoznak létre (Platón). 3. Szociális, vagyis társadalmi egyenl√ségre törekv√ hellénisztikus utópia (Iambulos).Giangrande (1976/7,120–123.) megkülönbözteti egymástól a kritikus-konstruktív és a regényes utópiákat, s ez utóbbiakat a theokritosi pásztor-idillekkel rokonítja. Ezeken kívül külön tárgyalja az egyes utopisztikus színezet∫, valóságban is kipróbált modelleket(Alexarkhos Uranopolisa). Demandt (1993,165–194) osztályozása a következ√: 1. Kozmopolis, 2. utopiák a szélrózsa minden irányában, 3. utópiák a mélyben és a magasban, 4. utópiák távoli id√kben. 3. Trencsényi-Waldapfel 1981,133. A sumer el√zményekhez megemlíteném „az √si Tilmun” leírását a Kr.e. 1801-ben lejegyzett Enki és Ninhurszagból: „Tilmunban holló nem károg,/ fácán fácánhangon nem kiált,/ oroszlán nem gyilkol,/ farkas bárányt nem ragadoz,/ kutya a kecskék terelését nem ismeri,/ vaddisznó a vetés kitúrását nem ismeri,/ ... fájó fej∫ nem mondja «Fejem fáj!»,/ anyóka ott nem mondja: «Öreg vagyok!»,/ apóka ott nem mondja: «Öreg vagyok!», nincs sz∫z, kinek vére folynék,/ sodró víz a városban nem folyik,/ ember nem mondja: «Csatornamedret ássunk!»,/ √rség a határon nem jár √rjáratot,/ a kikiáltó vészr √l nem kiált,/ a város szélén jajszót nem kiált.” vö. Komoróczy 1983,25; 385; 1979,134 skk. Az Arany-ország és a túlvilág sumer összefüggéseihez vö. Komoróczy 1979,281–304.
4. Neyton 1984,67–78. 5. Pl. Hérodotos 1,68: „Orestés” sírjának feltárása; Thukydidés 1,8: a délosi „kariaiak” sírjainak kiásása; Plutarkhos, Sókratés daimónja 5: „Alkméné” sírjának feltárása. A római Sertorius is kinyittatta a mítikus Antaiosnak, Héraklés ellenfelének az állítólagos sírját, Plutarkhos, Serotius 9. 6. Vernant 1960,21–54. 7. Defradas 1965,152–166. 8. Vö. legújabban M. Crubellier összefoglalását, amely a közeljöv √ben lát napvilágot. Crubellier abból indul ki, hogy az istenek világát a b √ség, az emberekét pedig a hiány jellezi. A fémkorszakok vezetnek folyamatosan a b√ség világából a hiányéba, vagyis az emberiség egyre távolabb kerül az aranykor isteni állapotától. Csakhogy éppen a hiány teremti meg azt, amit az el √z √ korszakok nem ismertek, a hiány leküzdésének módját, vagyis az értelmes emberi munkát. A Munkák és napok tehát a munkát helyezi a középpontba, a munkát, amely a polis kialakulásának világában a gazdagság egyetlen forrása. 9. Dániel 2,35, v.ö. Németh, Saeculum, Café Bábel 10,1993/4, 52–53. 10. Aronen 1994 októberében, Budapesten tartott el√adása az Acta Antiquában fog megjelenni. 1.1 Munkák és napok 236–7. sor, Trencsényi-Waldapfel I. fordítása. 12. 38–39. sor, Lakatos I. fordítása. 13. Demandt 1993,190. 14. Mindezt a platóni Menexenosról írottakban b√vebben is kifejtem: V.ö. Két halotti beszéd, Café Bábel, 1993/1,67–77. 15. Atlantist azóta is keresik a szakemberek és a dilettánsok. A különféle fan-
118
