Az allergia nyílt és rejtett morbiditásának földrajzi vizsgálata lokális léptékben

Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék

Az allergia nyílt és rejtett morbiditásának földrajzi vizsgálata lokális léptékben

Tudományos Diákköri Dolgozat

Készítette: Bán Attila Geográfus MSc szakos hallgató I. évfolyam

Témavezető: Dr. Pál Viktor adjunktus

Szeged 2010

Tartalomjegyzék

Bevezetés ...............................................................................................................................3 1.

2.

Az allergia általános és földrajzi jellemzői ......................................................................5 1.1.

Az allergiáról „általában” ........................................................................................5

1.2.

Az egészségföldrajz és az allergia kapcsolata ..........................................................7

1.3.

Az allergia európai és világviszonylatban ................................................................8

1.4.

A rhinitis allergia és az allergiás asztma hazai epidemiológiája ............................. 11

Az allergia morbiditásának vizsgálata a Hunyadivárosban ............................................ 24 2.1.

Indokoltság, módszerek, mintaterület .................................................................... 24

2.2.

A városrészben végzett önértékelésen alapuló egészségállapot felmérés eredményei............................................................................................................ 34

2.3.

A nyílt és rejtett morbiditás összehasonlítása ......................................................... 44

Mellékletek .......................................................................................................................... 51 Irodalom ............................................................................................................................... 54

2

Bevezetés

Az allergia korunk egyre intenzívebben növekvő népbetegsége. A megbetegedések általában az emberek egészségi állapotával, lokális környezetükkel hozhatók összefüggésbe, azonban az allergiának számos kiváltó oka lehet, melyek különbözőképpen hatnak a társadalom egyes tagjain, immunrendszerük erősségétől függően. A legáltalánosabb és legegyszerűbb megfogalmazás szerint az allergiát kiváltó ok nem más, mint a nyugati típusú életforma1 (SZALAI ZS. 2005). Mivel az allergiás megbetegedések a társadalom egyre nagyobb csoportját érintik, egyre inkább előtérbe kerül a betegség okainak a felderítése, illetve a megbetegedések terjedésének, gyakoriságának főbb jellemzői. E kérdéskör tárgyalását számos epidemiológiai tanulmány végzi, s a továbbiakban magam is ezekre a kérdésekre keresem a választ. A dolgozatomban elsősorban az allergiás nátha (Rhinitis allergica) és a hozzá szorosan kapcsolódó, külső faktorok által indukált, allergiás asztma (Asthma bronchiale extrinsic) gyakoriságát, térbeli-időbeli eloszlását, illetve a társadalomra gyakorolt hatását vizsgálom. Kutatásom legfőbb célja, hogy a nyílt és a rejtett morbiditás közötti különbséget felfedjem, ezáltal a tényleges (valósághoz közeli) morbiditást megkapva, a betegség súlyára irányítsam az emberek figyelmét. A célom elérése érdekében önálló kutatásba kezdek Kecskemét egyik városrészében, a Hunyadivárosban. A dolgozatom során az allergiát, mint betegséget, komplex egészségföldrajzi vonatkozásban kívánom bemutatni. A cél érdekében a következő részkérdésekre keresem a választ: Hogyan alakul az allergiások száma az egyes területi-közigazgatási egységekben, ezek között milyen különbség van, mi okozhatja ezt a differenciát? A lakosság hány százalékát érinti e betegség, melyik korosztály, nem szenved a leginkább tőle, illetve van-e egyáltalán valamilyen kapcsolat a demográfiai jellemzők és a megbetegedések között? Mennyiben folyásolja be az allergia a betegek mindennapi életét? Mekkora anyagi megterhelést jelent? A Hunyadivárosban végzett kutatásban pedig arra kerestem a választ, hogy mennyiben különbözik a nyílt és a rejtett morbiditás a városrészben? A dolgozatomban teljes mértékben kvantitatív módszereket alkalmaztam. Az általam használt kvantitatív módszerek a másodlagos adatelemzés és a kérdőív. Az elemzésekben 1

Nyugati típusú életformába tartozik a fokozott higiéniás viszonyok, túlzott gyógyszer (elsősorban antibiotikum)

használat, vegyi/káros anyagokkal való érintkezés, stb. (SZALAI ZS. 2005)

3

elsősorban statisztikai adatokra kívántam támaszkodni. Ennek egyrészt az az oka, hogy az allergiás betegségek morbiditásával foglalkozok, ahol a statisztikai számoknak döntő jelentőségük van, másrészt az allergiáról szóló irodalmak legtöbbször túlságosan is szaknyelvűek (orvosi jellegű), ebből kifolyólag ezen irodalmak nem elégítik ki a segéd/társ diszciplínák (pl. egészségföldrajz) igényeit. A fontosabb statisztikai adatok egy része az internetről elérhető (pl. ÁNTSZ, KSH, WHO adatok), míg a másik részének beszerzése meglehetősen időigényes (pl. Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet évkönyvei). Összességében elmondható, hogy ezek az irodalmak többek, mint egyfajta statisztikák. A statisztikai adatokhoz rövidebb - hosszabb leírást, elemzést is adnak. E szekunder adatok elemzéseiből alkotom meg a dolgozatom általános részét. A főrészben pedig a Hunyadivárosban végzett kérdőíves adatfelvételek, a Kecskeméti Tüdőgondozó Intézetből elkért kecskeméti kistérségi regisztrált allergiások és asztmások számát (1990-2009) tartalmazó éves jelentéseket, a háziorvosi becsléseket, valamint a városrészi gyógyszertárak által szolgáltatott forgalmi adatokat dolgozom fel és hasonlítom össze. Az adatgyűjtés során számos problémával találkoztam. A témához kapcsolódó irodalomgyűjtéshez 2009. augusztusban kezdtem hozzá. Már az első allergiáról szóló általános művekből kiderült, hogy ezen irodalmak önmagukban nem megfelelőek egy olyan tudományos dolgozat elkészítéséhez, amely a térbeliség vizsgálatán alapszik. Ennek legfontosabb oka az, hogy az irodalmak nyelvezete túlságosan is orvosi jellegű, ezért csak töredéküket tudtam hasznosítani. A probléma kiküszöbölése érdekében tudományos folyóiratok (Magyar Tudomány, Népegészségügy, Orvosi Hetilap, stb.) keresésébe, illetve tanulmányozásába kezdtem. További probléma, hogy települési szinten végképp nincsenek regisztrálva az allergiás betegek. A légúti allergiások kezelését végző tüdőgondozó intézet nem csak a város, hanem annak „tágabb” környékének betegeit is regisztrálja, ami lényegében megfelel a kecskeméti kistérségnek. Ebből kifolyólag nem lehet tökéletesen végigvezetni az országostól a városrészi szintig az allergiás megbetegedések gyakoriságának jelenségét. A regisztrált betegek számát tartalmazó jelentéseket tehát a tüdőgondozó intézetek végzik és csak rajtuk keresztül elérhetők, de meglehetősen nehezen. A Hunyadivárosi háziorvosi rendelő által szolgáltatott egészségügyi statisztikákkal kapcsolatban is felmerültek problémák, ugyanis e statisztikák csak hozzávetőleges képet adnak az allergiás megbetegedések tényleges gyakoriságáról. Az allergiás megbetegedések légúti betegségként, illetve praxisonként vannak nyilvántartva, a pontos elkülönítésük szinte lehetetlen és a túlzott időigényesség miatt erre nem is volt lehetőségem, ugyanis az orvosi 4

titoktartás miatt nem férhettem hozzá e dokumentumokhoz. Ráadásul a legtöbb orvosi praxisban abszolút nem is vették nyilvántartásba az allergiásokat, s ezért csak a háziorvosok által megbecsült betegszámra támaszkodhattam.

1. Az allergia általános és földrajzi jellemzői

1.1.

Az allergiáról „általában”

„A WHO tömör definíciója szerint az allergia genetikailag meghatározott, környezeti tényezők által befolyásolt fokozott immunválasz, legtöbbször közömbös környezeti antigénekkel szemben, amelyek az átlagos populációban ilyen immunválaszt nem keltenek” (NÉKÁM K. 2009). Az allergiás megbetegedések kialakulásában öt tényező játszik szerepet: egyrészt a születési/genetikai

adottságok,

az

allergénekkel

való

találkozás,

a

környezet

és

levegőszennyezés során fellépő káros anyagok jelenléte, az életmód, valamint az egészségügyi rendszer jellemzői (NÉKÁM K. 2003). A genetikai adottságokat tekintve a tanulmányok azt a tényt erősítik, hogy mind az allergia, mind asztma, vagy legalább is a betegségre való hajlam örökölhető. Ha egy családon belül az egyik szülő allergiás, akkor 25 százalékos, ha mindkét szülő allergiás, akkor pedig 50 százalékos valószínűséggel a közös gyerek is allergiás lesz (MURAKÖZY GY. 2008). Egyes irodalmak szerint, ha mindkét szülő asztmás, akkor a gyerek asztmájának kialakulására 80 százalék esély is lehet (HUTÁS I. 2000). Egy ember élete során számtalan allergénnel találkozik, s ezek igen sokféle allergiás reakciót válthatnak ki. Legfontosabb allergének a pollenek, gombák, a különböző állati szőrök, a házi por (az allergiás reakciót a poratka ürüléke váltja ki), egyes ételek, gyógyszerek, fémek, vegyszerek, rovarmérgek, stb. Mindközül a legjelentősebb a pollenek okozta allergiás reakció, a pollenallergia, vagy más néven szénanátha. A szénanátha egyik legfőbb kiváltója a parlagfű. A parlagfűnek (Ambrosia Elatior) hazánkban meglehetősen nagy szerepe van, ugyanis az allergiás megbetegedések közel 50 százalékáért felelős (TOLNAY E.MÁRK ZS. 2004). Az allergiás megbetegedések kialakulásához, gyakoriságának növekedéséhez a környezeti tényezők is hozzájárulnak. A levegőben található emberi szervezetre káros anyagok (pl. SO2, NO2, O3) kisebb határérték feletti koncentráció mellett is képesek légúti

5

károsodást okozni (MÁRK ZS. 1996). A környezeti tényezők közvetetten járulnak hozzá a légúti

allergiás

megbetegedések

kialakulásához,

ugyanis

az

emberi

szervezet

ellenállóképességét csökkentik, s a legyöngített szervezet allergénnel való találkozás hatására allergiás reakciót válthat ki (FARKAS I. – ERDEI E. – MAGYAR D. 1999, RADNAI A. 2009). A környezeti tényezőknek közvetett hatásukat tekintve is tehát meglehetősen nagy befolyásuk van a légúti betegségek kialakulását illetően. A levegőben található emberi szervezetre káros (légnemű, szilárd) anyagok az allergiás megbetegedések kialakulásának esélyét 20-40 szeresére is megnövelhetik (RADNAI A. 2009). Többek között a légszennyezettség egészségkárosító hatására hívta fel a figyelmet a 2004 júniusában Budapesten megtartott Negyedik Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia is. A konferencián elfogadott CEHAPE dokumentum (Children’s Environment and Health Action Plan for Europe2) egyik fő célja a légúti betegek számának a csökkentése volt (JAKAB F. 2004). Az életmód is meglehetősen fontos kialakító/befolyásoló tényező az allergiás légúti betegségek kialakulásában. E tényező két elemét érdemes szemelőtt tartani. Egyrészt az egészséges életvitel (megfelelő táplálkozás, mozgás, immunrendszer erősítés), másrészt a „szükségtelen” káros anyagok minimalizálását, a rizikófaktorok csökkentését (pl. dohányzás). A környezeti tényezők és az életmód szerepe a légúti betegségek kialakulásában 50 százalékra tehető (NÉKÁM K. 2001). Az ötödik tényező pedig az egészségügyi ellátó rendszer, amely mintegy 10-15 százalékban folyásolja be az allergiás megbetegedések következményeit (NÉKÁM K. 2001). A fekvő és járó beteg szakszerű, minőségi ellátása, s az ehhez szükséges szakemberek, valamint a kedvező gyógyszertámogatás alapvetően meghatározza az allergiás betegek egészségi helyzetét (NÉKÁM K. 2003). A fenti öt tényező alakítja ki, illetve határozza meg az allergiás megbetegedéseket egy adott személyben. A tanulmányok többsége azonban a „nyugati típusú életformát” és az azzal járó folyamatokat tartja az allergia fő kiváltó/befolyásoló tényezőjének, amely az életmódhoz, illetve a környezeti tényezőkhöz kapcsolódik a legszorosabban (HIRSCHBERG A. 2004, SZALAI ZS. 2005). A szakemberek számos példát hoznak e feltevés igazolására. Az 1990-es években az NSZK és NDK között többször végeztek felmérést a gyerekeken, s az NSZK-ban sokkal több asztmás megbetegedést regisztráltak, mint az NDK-ban (NÉKÁM K. 2001). Kérdőíves felmérések is azt igazolták, hogy a nyugati típusú, fejlett országokban (Anglia, Írország, 2

"Európai cselekvési terv a környezetért és a gyerekek egészségéért"

6

Ausztrália, Új-Zéland) sokkal magasabb az allergiás megbetegedések gyakorisága, mint kelet, délkelet-európai országokban, vagy Ázsia fejlődő országaiban (HUTÁS I. 2000). Tehát a életmód, illetve az embereket körülvevő külső környezeti tényezők alapvetően meghatározzák a betegség kialakulását, illetve gyakoriságát. 1.2.

Az egészségföldrajz és az allergia kapcsolata

Az egészségföldrajz egyike a társadalomföldrajzhoz tartozó tudományszakágaknak, melynek számos tudománnyal van kapcsolata, többek között az orvostudománnyal, demográfiával, statisztikával, közgazdaságtannal, szociológiával (PÁL V. 2002). Az allergia az orvostudomány (népegészségügy), illetve a statisztika (egészségügyi statisztika)

segéd

és

társdiszciplínákon

keresztül

kapcsolódik

közvetlenül

az

egészségföldrajzhoz. A két tudományt pedig az epidemiológia (járványtan) foglalja keretbe és a földrajzhoz, mint térbeli tudományhoz kapcsolja. A földrajzi epidemiológia az egészségföldrajz orvosföldrajz ágának egyik kutatási irányzata (PÁL V. 2002). Az allergia epidemiológiája tehát az egészségföldrajzon belül az orvosföldrajzhoz kapcsolódik szorosan. Az allergia járványtana az orvosföldrajz mindkét fontos témakörét érinti: egyrészt a környezetszennyezés – egészség, másrészt a gazdasági fejlődés – egészség témakört. A környezet állapota, a lokális környezet milyensége rendkívüli módon képes befolyásolni a népesség egészségi állapotát. A kutatások eredményei azt a tényt igazolják, hogy maga a levegőben lévő szennyező anyagok (SO2, NO2) határérték körüli aránya, és a levegőben rövid ideig való tartózkodása is elegendő ahhoz, hogy jelentős légzőszervi károsodást okozzon, s így közvetetten hozzájáruljon az allergia kialakulásához (MÁRK ZS. 1996). A gazdasági fejlődés és az egészség kapcsolatát érintve elmondható, hogy a fejlettség széles határvonalat von egyes betegségek között. A fejlett, nyugati típusú országokban jóval magasabb az allergiás betegek aránya, mint a fejlődő országokban. Ugyanezen jelenség igaz a város és faluban élő emberekre is, melyet az úgynevezett „hygieneelmélet” igazol (KISS I. 2007). Az egészség, illetve az egészségügy rendkívüli módon felértékelődött az elmúlt években, különösen a gazdaságilag fejlett országokban. Egyre nagyobb szerepet és teret kap az emberek életében az egészségük megőrzése3 (PÁL V. – UZZOLI A. 2008). A 21. század

3

A fent ismertetett folyamatot medikalizációnak nevezzük (PÁL V. – UZZOLI A. 2008).

7

betegségei között a civilizációs betegségek: szív és érrendszeri betegségek, a rákos megbetegedések és a mentális betegségek mellett a különböző kónikus betegségek is jelentős szerepet kapnak, melyet a gyors urbanizáció, motorizáció, a környezet szennyezése idéz elő. A

geográfus

tevékenységével

hozzájárulhat

a

betegségek

kialakulásának,

illetve

továbbterjedésének a csökkentéséhez. A kutatások és mintavételezés, illetve a különböző földrajzi modellek megalkotása nagyban segíthet a betegségek megfékezésében (HAGGETT P. 2006). Az egészségföldrajz, mint a társadalom egészségét és az egészségügyi jelenségeket térben vizsgáló tudományszakágnak feladata, hogy a geográfia fent említett céljának eleget tegyen. Az általam végzett kutatás e célt kívánja szolgálni. A Hunyadivárosban végzett kérdőíves felmérések és azok eredményeinek az interpretációja, valamint a városrész újságában való megjelenítése felhívhatja a figyelmet az allergiás megbetegedések jelentőségére és remélhetőleg nagyobb hangsúlyt kap a gyógyítása, kezeltetése nemcsak lakosság, hanem az azt végző szakemberek körében is.

1.3.

Az allergia európai és világviszonylatban

A következőkben az allergiás megbetegedések gyakoriságát fogom bemutatni az egyes országokban, elsősorban európai államokban, valamint kitérek a betegség kezelésének anyagi vonzatára, illetve az allergiának, a társadalom egyes tagjainak életminőségét befolyásoló hatására is. Az egyes résztémák tárgyalásánál tényeket és statisztikai adatokat fogok közölni, az esetleges okok, illetve magyarázatokat tárgyalására nem térek ki. Az allergia és a hozzá kapcsolódó asztma az egész világon népbetegséggé vált. A WHO (World Health Organization) becslése szerint a Föld lakosságának több mint a 20 százaléka szenved valamilyen allergiás megbetegedésben (rhinitis allergia, allergiás asztma). Az egyes hazai irodalmak az allergiás rhinitis globális érintettségét 25-35 százalékra is becsülik (RADNAI A. 2008). Az asztmás felnőtteknek több mint az 50 százaléka, az asztmás gyerekeknek pedig legalább a 80 százaléka allergiás. A WHO becslése szerint körülbelül 150 millió ember szenved asztmatikus megbetegedésben a világon (WHO 2002). Az allergiás megbetegedések gyakorisága tehát elsősorban a gyerekek esetében magasabb. A gazdaságilag fejlett országokban a lakosság közel egyharmada érintett valamilyen allergiás betegségben és körülbelül 20-30 százalékuknak van esélye arra, hogy életében megjelenik valamilyen allergiás betegség (LÓRÁNTH I. 2008). Az Amerikai Egyesült

8

Államokban 20-40 millió ember, míg Európában közel 60 millió ember szenved csak szénanáthában (RADNAI A. 2008). Az allergiás megbetegedések prevalenciája4 (különösen a pollenallergia), a világ legfejlettebb országaiban növekszik a legintenzívebben. Az európai országok allergiás megbetegedésekkel való érintettsége 20-30 %, az asztmatikus megbetegedések prevalenciája pedig 3-10 % között alakul (LÓRÁNTH I. 2008). A WHO becslése szerint Európa lakosságának 10-20 százaléka kifejezetten pollenallergiás. Egy felmérés szerint Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország valamint Spanyolország átlagos prevalenciája 18,7 %. A legkiemelkedőbb értékkel Anglia rendelkezik a közel 22 százalékos prevalenciájával, a másik végletet nem túlságosan nagy differenciával a mediterrán országok (Spanyolország, Olaszország) adták a maguk 15-16 százalékos prevalenciájukkal5. Az allergia mellett az asztmások száma is rendkívül megnőtt az elmúlt években, Európában, különösen a gyerekek, illetve a fiatal korosztály körében. A gyerekeknek több mint 10 százaléka szenved asztmában. 1995-1996-ban az ISAAC (International Study of Asthma and Allergies in Childhood) keretében a 13-14 éves korú gyerekeken végzett felmérés eredményének átlaga több mint 11 %. Ez az érték azonban igen erős szélsőségeket takar. A legalacsonyabb és legmagasabb érték között több mint 12 szeres eltérés van (1. ábra). A legkisebb aránnyal a keleti országok rendelkeznek: Albánia, Románia, Grúzia, Görögország, Oroszország. Ezekben az országokban az asztmás gyerekek aránya nem éri el az 5 százalékot. A legmagasabb arányt pedig a nyugati országokban tapasztalták: Írország (29,1) és az Egyesült Királyság (32,2). A differenciák kialakulásáért az „Umweltfaktoren”, vagyis a környezeti tényezők a felelősek6.

4

A prevalencia egy adott betegség összes egyedének lakosságon belüli (számát, arányát) gyakoriságát, míg az

incidencia az adott évben nyilvántartásba vett új betegek számát mutatja meg. 5

Allergiás rhinitis: okok és megoldások. – In: Magyar Orvos 2009, 17. évf. 6. szám p. 34.

6

Der Europäische Gesundheitsbericht (2005) – Massnahmen für einere bessere Gesundheit der Kinder und der

Bevölkerung insgesamt. p. 68.

9

1. ábra: Az asztmás gyerekek prevalenciája az egyes európai országokban

Az allergiás megbetegedések társadalmi-gazdasági jelentőségét, a „jelenlegi” helyzetet az előzőekben említett statisztikai adatok hűen tükrözik. Érdemes azonban három további kérdést vizsgálni: Milyen tendencia várható a jövőben? Hogyan befolyásolja a betegség az emberek

mindennapjait?

Milyen

szintű

anyagi

megterhelést

jelent

az

allergiás

megbetegedések kezeltetése? Az előrejelzések egyértelműen a növekedés irányába mutatnak. A WHO becslése szerint a gazdaságilag fejlett államok lakosságának a fele 2025-re allergiás lesz (RADNAI A. 2008). A jelenlegi tendenciák továbbá azt mutatják, hogy az allergia incidenciája 70 százalék körül fog stabilizálódni (NÉKÁM K. 2003). Tehát elmondható, hogy az allergiás megbetegedések terjedése a jövőben is folytatódik, ugyanis számos nyugatiasodó, fejlődő államban feltehetően még eztán fog a betegség elterjedni, illetve intenzívebbé válni, ráadásul még a fejlett országokban sem zárult le az allergénekkel való szenzibilizálódás folyamata. A tanulmányok mindegyike arról számol be, hogy mind az allergia, mind az asztma negatívan befolyásolja az emberek életét, élettevékenységét. Mindkét

betegségnél

megfigyelhető a fáradékonyság, alvászavar, valamint a munka, a teljesítő és a szellemi képesség csökkenése. Európa 7 országában (Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország) végzett 1999-es ARIA (Asthma Insights and Reality in Europe) vizsgálat során 2800 asztmásnak a 7 százaléka szorult

10

fekvőbeteg ellátásra, valamint 10 százaléka részesült sürgősségi ellátásban. Spanyolországban az asztmás gyerekeknek több mint az 50 százaléka mulasztott betegségük miatt az iskolából (NÉKÁM K. 2001). Az asztmának az életminőséget negatívan való befolyásolását egy amerikai vizsgálat is igazolta. A vizsgálat felnőtt érintettjei 84 százalékban, a gyerek érintettek pedig 87 százalékban állították azt, hogy az asztma negatívan befolyásolja a mindennapjaikat. Továbbá a felnőtt betegek 61 százaléka, a gyerekeknek pedig 73 százaléka panaszkodott alvászavarra, valamint kényszerült fizikai aktivitás csökkentésére (KISS I. 2007). E nemzetközi kiragadott példák mind azt a tényt igazolják tehát, hogy az asztma rendkívül megkeseríti az emberek mindennapjait. Természetesen a tanulmányok asztmatikus megbetegedések negatív hatásairól szóltak, nem pedig az allergiáról, azonban a két betegség legtöbbször együtt jár, ezért együtt érdemes őket elemezni, másrészt a rhinitis allergiás megbetegedések emberekre gyakorolt hatása is teljesítmény csökkenéssel és álmatlansággal jár, habár nem olyan intenzitású, mint az asztmatikus megbetegedések. Mind az allergia, mind az asztma gyógyítása igen jelentős anyagi megterhelést jelent az államoknak és a társadalom egyes tagjainak egyaránt. A WHO 2000-es adatai szerint az asztma kezeltetése nagyobb anyagi megterhelést jelentett, mint az AIDS és a tuberculosis együttesen (KISS I. 2007). Az Egyesült Államokban 1991-ben a légúti betegségben szenvedő betegek évente 6-12 ezer USD-ral kerestek kevesebbet. Egy 1997-es tanulmány szerint pedig az Egyesült Államok 5,8 milliárd USD-t költött az asztmás betegek gyógyítására (TOLNAY E. - MÁRK ZS. 2004). Az Európai Parlament 1997-ben megtartott ülésén az allergia és az asztma gyógyításának megbecsült költségét 29 milliárd ECU-ban állapították meg. Ebből az összegből, ami megközelíti Svájc éves jövedelmét, 10 milliárd ECU direkt és 19 milliárd ECU indirekt költség. A 10 milliárdos ECU direkt költségnek mintegy felét a körülbelül 10 százalékban kedvezőtlenebb egészségi helyzetben lévő allergiás asztmás, asztmás betegek kezeltetése emészti föl (SZEMERE P. 1997).

1.4.

A rhinitis allergia és az allergiás asztma hazai epidemiológiája

Az allergiás légúti betegségek hazai epidemiológiai bemutatásánál elsősorban a megbetegedések gyakoriságát, az egyes területek közötti differenciát fogom tárgyalni egészségügyi

statisztikai

évkönyvek,

illetve

kisebb

területi

egységekről

készített

epidemiológiai tanulmányok rövid bemutatásának segítségével. A fejezetben az egyes okok,

11

illetve magyarázatok is említésre kerülnek, s a megbetegedést kialakító/befolyásoló tényezők esetleges hatásaira is felhívom a figyelmet, de ezek egyértelműen a mai napig nem bizonyítottak. Az allergiás és az asztmatikus megbetegedések száma Magyarországon is növekvő tendenciát mutat. A becsült adatok szerint a rhinitis allergia hazánk lakosságának 15-22 százalékát, az asztma pedig körülbelül 2-5 százalékát érinti. Az asztma prevalenciája elsősorban gyerekkorban, az allergia prevalenciája pedig tinédzser és fiatal felnőtt korban magasabb (NÉKÁM K. 2009). A gyerekek, illetve a fiatalok átlagnál magasabb morbiditását a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (NEKAP) keretében végzett kutatás is igazolta. A 8-10 éves gyerekek körében a légzőszervi és allergiás tünetek gyakoriságát 9 városban

(Hódmezővásárhely,

Sajószentpéter,

Salgótarján,

Szekszárd,

Szerencs,

Zalaegerszeg, Győr, Siófok, Veszprém), nemekre bontva végezték. A kutatás során több mint 3.300 általános iskolás gyerek egészségi állapotát vizsgálták. Az asztmás fiúk aránya az egyes városokban 11,9-21 %, a lányok aránya pedig 10,5-15,5 % között alakult. Az asztmatikus megbetegedésekhez hasonlóan az allergiás fiúk aránya 14,8-31,3 %, az allergiás lányok aránya pedig 21,5-27,9 % közötti értéket mutatott (NEKAP 2000). Az allergiás megbetegedések gyerekkori prevalenciája jól láthatóan messze meghaladja az országos értékeket, még annak felső határát is. Másrészt az eredmények az is mutatják, hogy a fiúk prevalenciája legtöbbször magasabb, mint a lányoké, illetve a fiú gyerekek esetében, az egyes településen kapott értékek szélesebb intervallumon mozogtak, a lányok esetében kapott értékektől. Magyarországon 2-2,5 millió főre becsülik az allergiások számát, azonban a megbetegedéseknek csak töredékét tartják nyilván7. Pontos statisztikát

allergiával

kapcsolatban alig lehet találni, mert egyrészt nem kötelezően bejelentendő betegség, ezért a legtöbb helyen nem regisztrálják az allergiásokat, másrészt a betegek sokszor nem fordulnak orvoshoz, hanem vény nélkül kapható gyógyszerekkel tartják karban a betegségüket. Fontos továbbá megemlíteni, hogy az allergia kezelését, gyógyítását számos „szakma” végzi, és ezért a betegállomány megoszlik. Magyarországon az allergiásoknak 65-70 százalékát háziorvosok, 15-20 százalékát gondozó intézetek, és körülbelül 10-15 százalékát kezelik allergológusok (SZEMERE P. 1997). Ebből kifolyólag a nyílt morbiditást is sokszor nehéz fölfedni, ugyanis az esetlegesen regisztrált betegek számos egészségügyi szolgáltatást, illetve szolgáltatást végző intézetet igénybevehetnek. 7

Allergiás rhinitis: okok és megoldások. – In: Magyar Orvos 2009, 17. évf. 6. szám p. 34.

12

Az allergiás, asztmás betegek regisztrálását és epidemiológiai adataik éves kiadását Magyarországon az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet (OKTPI) végzi. Kutatásom

során

az

1990-2009-ig

terjedő

évkönyveket

sikerült

beszereznem.

Magyarországon a fent említett 19 év alatt a regisztrált allergiások száma több mint 31 szeresére nőtt (2. ábra). Az OKTPI 1990-ben közel 10 ezer (9.828) fő allergiást regisztrált, ezzel szemben 2009-ben ez a szám meghaladta a 300 ezer (308.198) főt. A regisztrált adatok szerint tehát, minden 32. ember allergiás Magyarországon. A rhinitis allergiások nemek szerinti megoszlás a nők dominanciáját mutatja, ugyanis a regisztrált betegeknek 57,3 százaléka nő, 42,7 százaléka pedig férfi. A nők aránya valószínűleg azért magasabb, mert nagyobb hajlandósággal veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, mint a férfiak. A rhinitis allergia korcsoport szerinti megoszlásáról csak 2006-os adatok álltak rendelkezésre. A regisztrált adatok szerint a legtöbb beteg a 20-29, illetve 30-39 éves korcsoportba tartozik. E két korcsoport kiugró értéke megerősíti azt a feltevést, miszerint az allergia a fiatal felnőtt, illetve kora középkorú embereknél fordul elő a leggyakrabban.

2. ábra: A rhinitis allergica prevalenciája Magyarországon

A rhinitis allergia gyakorisága valójában jóval nagyobb az országban és az egyes területi-közigazgatási egységekben, mint ahogyan azt a regisztrált betegszámok mutatják. Az egész országot átfogó allergiakutatásokat még nem végeztek, de kisebb-nagyobb területekről részletes epidemiológiai tanulmányok már születtek, amelyek viszont hűen tükrözik az

13

allergiás légúti betegségek szerepét a helyi társadalom életében. Ilyen átfogó tanulmány KOPPÁNY JUDIT és munkatársai által 2001. december és 2002. március között végzett komplex vizsgálat. A kérdőíves kutatást Budapest 8 kerületében (II., IV, VI., X., XI., XIV., XVIII., XX.) és további 10 Pest megyei településen (Budaörs, Dömsöd, Érd, Galgamácsa, Gyömrő, Pilisszentiván, Szentendre, Tápiószele, Vác, Vácrátót) végezték. A vizsgálat megkezdése előtt az egyes települések kiválasztásáról és a minta reprezentativitásáról a KSH gondoskodott. A kutatás során 1.574 véletlenszerűen kiválasztott lakos egészségi állapotát vizsgálták, s kapcsolatot kerestek az egyes környezeti tényezők és az allergiás megbetegedések között. A kutatás eredménye szerint a mintába került lakosok 21,7 százalékánál jelentkeztek allergiás tünetek, de a kutatás során végzett vizsgálat csak 16 százalékot erősített meg. Az allergiás légúti betegek aránya Budapest kertvárosias, családiházas területein volt a legmagasabb, elérte a 20 százalékot is. A levegőszennyezettség és az allergiás megbetegedések gyakorisága között is találtak összefüggést, ugyanis az allergiásoknak több mint a 30 százalékuknál találtak a lakásuk közvetlen közelében gyárat, bányát (KOPPÁNY J. - BALOGH K. - AUGUSZTINOVICZ M. - PINTÉR J. 2004). A rhinitis allergiához hasonlóan növekedett az allergiás (extrinsic) asztmások száma is az 1990-2009 közötti 19 évben, de nem olyan nagy drasztikusan, mint az allergiások száma (3. ábra). Az 1990-es 35 ezer (35.123) fős regisztrált extrinsic asztmások száma közel 5 szörösére nőtt 2009-re, amikor a regisztrált betegek száma meghaladta a 170 ezer (171.813) főt. Az OKTPI által 2009-ben regisztrált összes asztmás megbetegedésen (250.106) belül az extrinsic asztma jelentőségét megfelelően mutatja a maga több mint 2/3-os, 68,7 százalékos részesedése. A fenti statisztika szerint Magyarországon körülbelül minden 58. ember allergiás asztmás. Az extrinsic asztma demográfiai jellemzői nem kerül bemutatásra, ugyanis a nem és korcsoport szerinti megoszlásról nem állt rendelkezésre statisztikai adat, csak az összevont: allergiás (extrinsic), illetve nem allergiás (intrinsic) asztma együtteséről. Az allergiás asztmások korcsoport szerinti megoszlásáról annyi azonban megállapítható, hogy a rhinitis allergiásokhoz képest idősebb korcsoportra jellemző a betegség dominanciája. Az asztma prevalenciájáról is számtalan epidemiológiai tanulmány született. Ezek közül kettőt emelek ki, amelyek a Budapesten és Baranya megyében élő asztmás gyerekek morbiditásáról nyújtanak információt. ENDRE LÁSZLÓ és munkatársai 1995-2003 között Budapest kerületeiben végzett felmérést. Az asztmás gyerekek prevalenciáját gyermekorvosoknak továbbított kérdőívek segítségével mérték fel. A vizsgálat ideje alatt a város több pontján közben mérték a légköri szennyezőanyag és pollenkoncentrációt. 1995-ben 11 budapesti kerület 104.060 fő, 14

gyermekorvos praxisában lévő gyermekből 1.962 főről derült ki, hogy asztmában szenved. Ez azt jelenti, hogy 100 gyermekből közel 2 asztmás (1,885). 2003-ban már Budapest 23 kerületében 176.049 fő gyermekből 4.712-nél állapítottak meg asztmatikus betegséget, ami 100 gyermekből körülbelül 3 főnek (2,676) felel meg. A vizsgálat 8 éve alatt tehát közel másfélszeresére nőtt az asztmás gyerekek száma Budapesten, annak ellenére, hogy a tanulmány szerint a légszennyező anyagok koncentrációja számottevően nem változott (ENDRE L. - LÁNG S. - VÁMOS A. - BOBVOS J. - PÁLDY A. - FARKAS I. - HORVÁTH ZS. - VARRÓ M. 2007). Egy másik, Baranya megyei tanulmány szerint is nőtt az asztmás fiatalok aránya. HARANGI FERENC és munkatársai 2003-2006 között végzett felmérést egy ISAAC kérdőív segítségével a 6-7, illetve 13-14 éves gyerekek között. 2003-ban 2.499 gyerek felmérésére került sor, akiknek 6,8 százalékában volt észlelhető az elmúlt egy évben nehézlégzés, míg 2006-ban 2.404 gyerek 9,6 százalékában. Az asztmás fiatalok aránya szinte egyforma létszámú mintából 3 év alatt közel másfélszeresére nőtt. A 2003-as és 2006-os vizsgálatban is a 6-7 évesek, illetve a fiúk aránya volt a magasabb (HARANGI F. - LŐRINCZY K. - LÁZÁR A. ÖRKÉNYI M. - ADONYI M. - SEBŐK B. 2007).

3. ábra: Az extrinsic asztma prevalenciája Magyarországon

A regisztrált rhinitis allergiások és allergiás asztmások számát összegezve az allergiás légúti betegek számát kapjuk meg. Ennek megfelelően Magyarországon összesen 480.011

15

regisztrált allergiás légúti beteg volt 2009-ben. A két, allergiás eredetű betegség jelentőségét a tüdőgondozókban regisztrált, nem tbc-s betegforgalomban lévő magas részesedésük is mutatja, amely 2008-ban több mint 65 % volt. Az allergiás légúti megbetegedések térbeliségénél jelentős differenciák találhatók az országban. A következőkben a rhinitis allergia, illetve az extrinsic asztma 2008-as prevalenciáját mutatom be a megbetegedések abszolút számát ábrázoló térképek segítségével. A regisztrált allergiások abszolút számát tekintve Budapest áll az első helyen, ahol a rhinitis allergia prevalenciája meghaladja az 50 ezer főt (4. ábra). Budapestet Pest megye követi közel 30 ezres prevalenciával. A főváros és Pest megye adja az összes regisztrált allergiásnak a 27 százalékát. A Közép-Magyarország régión kívül a további öt régió átlagát, két régió értéke haladja meg. Elsősorban a Közép-Dunántúl régió értéke emelkedik ki, ezen belül is Komárom-Esztergom, illetve Veszprém megye értékei kimagaslóak. Kevésbé kiemelkedő, de átlagon felüli a Nyugat-Dunántúl régió értéke is. Meglehetősen számottevő Győr-Moson-Sopron, illetve Zala megye értékei.

10.842 fõ 19.177 fõ 7.643 fõ 14.962 fõ 15.230 fõ

19.004 fõ 6.128 fõ

52.065 fõ 8.473 fõ

13.448 fõ

28.033 fõ

8.145 fõ

17.873 fõ

14.830 fõ

7.656 fõ

15.542 fõ 9.461 fõ

8.125 fõ

8.956 fõ

Rhinitis allergica fõ

11.398 fõ

30 000 - 52 100 19 000 - 30 000 14 000 - 19 000 9 000 - 14 000 6 000 - 9 000

4. ábra: A rhinitis allergia területi megoszlása Magyarországon 2008-ban (forrás: OKTPI, szerk.: Bán A. 2009)

16

(1) (3) (5) (4) (7)

A további négy régió prevalenciája mind átlagon aluli. Ezek közül háromban, régiónként egyegy megye rendelkezik nagyobb betegszámmal. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az ÉszakAlföld, Bács-Kiskun megye a Dél-Alföld, Heves megye pedig az Észak-Magyarország régióban mutat kimagasló értéket. A Dél-Dunántúl régió rendelkezik a legcsekélyebb betegszámmal. Baranya, Tolna és Somogy megye prevalenciája között nincs jelentős differencia, de a három megye közül a legtöbb rhinitis allergiást Baranyában regisztráltak. A rhinitis allergia térbeli differenciáinak a vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy az általa mutatott jelenségről, egyértelmű következtetéseket nem lehet levonni. Az OKTPI szerint ennek az az oka, hogy az egyes megyék gondozóintézetei nem egyformán felszereltek, valamint a helyi társadalom és/vagy a szakemberek nem egyforma hangsúlyt fektetnek az allergiás betegségek gyógyításának, amiből kifolyólag valahol több, valahol kevesebb a regisztrált beteg. Az OKTPI példaként hozza a rhinitis allergiások meglehetősen alacsony prevalenciáját Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Az allergia területi megoszlását ábrázoló képen jól kirajzolódik az úgynevezett „Lenti-Gödöllő vonal”, amely nem is túlságosan élesen, de két részre osztja az országot rhinitis allergia tekintetében. A Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, valamint a Nyugat-Dunántúl régióban él az összes regisztrált allergiás betegnek az 56,8 százaléka. A három régióban a felszereltségen és társadalmi aktivitáson, munkamegosztáson kívül valószínűleg azért is lehet magasabb a prevalencia értéke, mert gazdaságilag az ország legfejlettebb térségeként vannak számon tartva, és a „hygieneelmélet” szerint az allergiások száma az urbanizáltabb, fejlettebb térségekben magasabb. Az allergiához hasonlóan az extrinsic asztmában szenvedő betegek száma is Budapesten, illetve Pest megyében a legmagasabb (5. ábra). Jelentős különbség azonban a két, Magyarország megyéit ábrázoló kép között, hogy amíg a rhinitis allergiánál a dunántúli megyék, addig az asztmánál az alföldi (elsősorban az észak-alföldi megyék) megyék rendelkeztek a legnagyobb prevalenciával. A főváros és Pest megye után a legkiemelkedőbb étékkel két megye rendelkezik: Szabolcs-Szatmár-Bereg és Fejér megye. Meglehetősen nagy prevalenciával rendelkezik a Dunántúlon továbbá Győr-Moson-Sopron megye, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével szomszédos megyék: Hajdú-Bihar és Borsod-AbaújZemplén megye. A Dél-Alföld régióból Bács-Kiskun megye prevalenciája emelhető ki. Hasonlóan az allergiához, az asztmánál is a Dél-Dunántúl régió rendelkezett a legkisebb prevalenciát, szintén Baranya megye vezetésével.

17

7.782 fõ 10.210 fõ 4.482 fõ 4.789 fõ 8.095 fõ

6.033 fõ 7.939 fõ

30.157 fõ 13.863 fõ 3.872 fõ 5.687 fõ

6.282 fõ

9.188 fõ

6.007 fõ

7.231 fõ

5.708 fõ 3.707 fõ

5.918 fõ

6.037 fõ

Asthma bronchiale extrinsic fõ 14 000 - 30 200 (1) 8 100 - 14 000 (3) 6 100 - 8 100 (6) 4 800 - 6 100 (6) 3 700 - 4 800 (4)

6.537 fõ

5. ábra: Az extrinsic asztma területi megoszlása Magyarországon 2008-ban (forrás: OKTPI, szerk.: Bán A. 2009)

Az extrinsic asztma térbeliségének vizsgálatakor is fontos figyelembe venni azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a regisztrált betegek számát. Az OKTPI két fontos tényezőt említ. Az asztma prevalenciája hazánkban jóval alacsonyabb, mint az európai átlag. Ennek az az oka, hogy Magyarországon nem regisztrálják az asztmás gyerekeket, csak a pulmonológiai hálózat keretében. Másrészt az adatok hitelességét a mai napig megkérdőjelezi azon tény, miszerint 2003-ig a COPD-ben8 szenvedő betegeket asztmásként regisztrálták magasabb gyógyszertámogatási arány végett. A régiók szintjén, a regisztrált allergiások lakosságon belüli arányát tekintve a dunántúli régiók alkotnak összefüggő területet, ezen belül is az ország legfejlettebb régióihoz tartozó: Közép és Nyugat-Dunántúl régiók megyéinek értékei kiemelkedőek (6. ábra). Mind az allergiások arányát, mind az abszolút számát ábrázoló térképen jól elkülönülnek e régiók, de az utóbbi térképen a fejlettebb dunántúli régiók és megyéik az országon belül nagyobb 8

COPD (Chronic obstructive pulmonary disease): Krónikus obstruktív légúti betegség.

18

hangsúlyt kapnak, mint az allergiások abszolút számát ábrázoló térképen. Ráadásul a KözépMagyarország régió, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megye túlzott dominanciája eltűnik, ugyanakkor az Észak-Magyarország régióban két megye: Heves és Nógrád intenzívebben kiemelkedik.

1.508 fõ 3.329 fõ 3.588 fõ 4.684 fõ 3.441 fõ

6.032 fõ 3.070 fõ

1.123 fõ

2.383 fõ

3.219 fõ 4.914 fõ

3.137 fõ

2.018 fõ

2.898 fõ

5.054 fõ

2.003 fõ

3.926 fõ 2.726 fõ

1.917 fõ

Rhinitis allergica % 000 5 100 - 6 100 4 000 - 5 100 3 000 - 4 000 2 100 - 3 000 1 000 - 2 100

2.862 fõ

(1) (3) (7) (4) (5)

6. ábra: A százezer lakosra jutó regisztrált rhinitis allergiások területi megoszlása Magyarországon 2008-ban (forrás: OKTPI, szerk.: Bán A. 2009)

A százezer lakosra jutó rhinitis allergiások arányát tekintve négy megye rendelkezik a legmagasabb prevalenciával. A megyék közül első helyen áll Komárom-Esztergom megye, ahol az allergiások aránya meghaladja a 6 százalékot, de Zala, Veszprém és Heves megye értékei is kiemelkedőek, ahol a rhinitis allergia prevalenciája megközelíti az 5 százalékot. Az extrinsic asztma gyakoriságát ábrázoló térképek szinte teljesen "ellentmondanak" egymásnak. Amíg az abszolút értékes térképen elsősorban a Dunától keletre eső megyék rendelkeztek a legnagyobb prevalenciával, addig a százezer lakosra számított térképen egyértelműen a dunántúli megyék dominanciája figyelhető meg (7. ábra).

19

1.082 fõ 1.772 fõ 2.107 fõ 1.499 fõ 1.829 fõ

1.915 fõ 1.455 fõ

1.778 fõ

1.178 fõ

1.471 fõ

1.556 fõ

2.143 fõ

1.564 fõ

1.572 fõ

1.348 fõ

1.945 fõ 1.538 fõ

1.397 fõ

1.838 fõ

Asthma bronchiale extrinsic % 000 1.642 fõ

1 900 - 2 150 1 600 - 1 900 1 500 - 1 600 1 350 - 1 500 1 050 - 1 350

(4) (5) (4) (4) (3)

7. ábra: A százezer lakosra jutó regisztrált extrinsic asztmások területi megoszlása Magyarországon 2008-ban (forrás: OKTPI, szerk.: Bán A. 2009)

Tehát a legtöbb allergiás asztmást az Alföld területén regisztrálták, de az asztmásoknak az egyes megyék összlakosságán belüli arányát tekintve a Dunántúlé a vezető szerep. A megbetegedések gyakoriságának térbeli differenciáinak magyarázata feltehetően a külső környezeti tényezők szerepében, illetve az életmódbeli különbségekben keresendő, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a regisztrálásból származó esetleges differenciákat sem. A legmagasabb aránnyal négy megye rendelkezik: Fejér, Nógrád, Zala és Komárom-Esztergom megye. Érdekes módon az extrinsic asztma gyakorisága a fővárosban, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem csak abszolút számban, hanem a lakosságon belüli arányát tekintve is kiemelkedő. A társadalomföldrajzi (elsősorban gazdasági-fejlettségi) vizsgálatoknál általában elmondható, hogy hazánkban a Duna nem jelent markáns választóvonalat a két országrész között, de az allergiás légúti betegeknek az egyes megyék lakosságán belüli arányát ábrázoló térképeken mégis e tendencia látható. A Dunántúl régióinak megyéi mindkét térképen összefüggő domináns szereppel rendelkező területet mutattak, de természetesen kisebb „gócpontok” az ország északi területein is kialakultak. Az allergiás megbetegedések térbeli differenciájának a kialakulásának egyértelmű, konkrét oka nincsen, legalább is nem ismert, 20

valószínűleg több tényező együttes hatására alakult ki. A társadalmi-gazdasági, illetve természeti-környezeti tényezők komplex hatása a meghatározó az országos differenciák kialakulásában. A különbségek létrejöttét a nyugatiasabb életforma, az intenzívebb ipar és a közlekedés hatására felszabaduló egészségügyi határértéket akárcsak megközelítő légköri szennyező anyagok koncentrációja, a természeti környezet hatására kialakult magasabb por, illetve pollenterhelés, vagy egyszerűen regisztrációs különbségek okozzák, amit az egyes területek

egészségügyi

szolgáltatásainak

változó

minőségi

kritériumai,

illetve

igénybevételének területi differenciái magyarázzák. Természetesen nem lehet megfeledkezni ezek együttes hatásáról sem, mint ahogyan azt már korábban is említettem, mert a legnagyobb prevalenciával rendelkező

megyékben feltehetően nem egyetlen tényező

hatására

szenzibilizálódtak az allergiás légúti betegek. Mind az allergia, mind asztma kialakulásánál közvetlen és közvetett tényezőként egyaránt lehet számolni a levegőszennyezettséggel. A következőkben az ÁNTSZ és a KSH adatai alapján próbálok magyarázatott keresni, a redukcionizmust, mint hibalehetőséget szemelőtt tartva, a térbeli differenciákra Magyarországon. Hazánkban a légköri pollen és gombaelem-koncentrációt mérését az ÁNTSZ aerobiológiai hálózata végzi 1990 óta. A hálózat monitorozó állomásai folyamatosan bővültek, 2006 óta már szinte minden megyeszékhely (17 megyeszékhely+Mosdós) monitorozó állomásának adatai elérhetők az évente kiadott aerobiológiai hálózat tájékoztatójában. Ez okból viszont csak három évről tudtam egységes képet alkotni az egyes megyeszékhelyek pollenszennyezettségi helyzetéről. Az egyes monitorozó állomás által regisztrált összes pollen (kb. 25 féle pollen) mennyiséget összegeztem. A három éves összesítésben, legalább két évig átlagon felüli pollenszámmal bírtak: Győr, Szombathely, Zalaegerszeg, Veszprém, Mosdós, Pécs, Szekszárd, Miskolc, valamint Nyíregyháza. Az 1996-2008 között az aerobiológiai hálózat monitorozó állomásainak összesítő adatai is hasonló eredményt produkáltak. Az egyik legnagyobb allergenitású növény, a parlagfű (Ambrosia Elatior) hároméves pollenszámát tekintve hét megyeszékhely emelhető ki (8. ábra). A parlagfűvel legszennyezettebb megyeszékhelyek a következők: Nyíregyháza, Kecskemét, Szeged, Pécs, Szekszárd, Veszprém és Zalaegerszeg. Ezekben a városokban és megyéikben valószínűleg jóval magasabb lehet az allergiások, s ezen belül is a pollenallergiások száma, mint a többi megyében, illetve megyeszékhelyen. A KSH honlapjáról az egyes megyeszékhelyeken 2003-2007 között, manuális mérőhálózat alapján mért átlagos immissziót hasonlítottam össze. A mérőhálózat által 21

szolgáltatott adatokat nagyságuk szerint osztályoztam, nem egészségügyi határérték szerint. A légszennyezettségi mutatók közül a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és az ülepedő por értékei álltak rendelkezésemre. Az ötéves kén-dioxid immissziót tekintve Tatabánya, Győr és Miskolc értékei kiemelkedőek. Az átlagos nitrogén-dioxid koncentrációt vizsgálva Budapest, Zalaegerszeg, Kecskemét, Győr, Szeged, továbbá Székesfehérvár, Szekszárd emelhető ki. Az ülepedő port tekintve pedig Győr, Tatabánya, Zalaegerszeg, valamint Kecskemét immissziója kiemelendő. A vizsgált kén-, nitrogén-dioxid, valamint az ülepedő por értékeit tekintve legalább kétszer „előkerült” Győr, Tatabánya, Zalaegerszeg, Kecskemét megyeszékhelyek neve. Ezekben a városokban a fent említett légszennyező anyagok légúti károsodást okozó közvetett hatásaik valószínűleg jobban érvényesültek, illetve érvényesülnek, mint más településeken.

8. ábra: A parlagfű pollenkoncentrációja az egyes megyeszékhelyeken

Az allergiás megbetegedések hazai vonatkozásában is érdemes vizsgálni három fontos kérdést: Milyen tendencia várható az allergiát vonatkozólag Magyarországon? Mennyiben rontja a betegség az emberek életminőségét? Mekkora anyagi megterhelést jelent az allergiás megbetegedések kezeltetése? Általánosságban elmondható, hogy Magyarországon az allergiás megbetegedések intenzíven növekvő tendenciát mutatnak, akárcsak a világ fejlett országaiban. Az évente növekvő incidencia hazánkban 200-400 ezer főre tehető. A becslések szerint pedig 2010-

22

2015-re az allergiások aránya elérheti az 50-60 százalékot is (NÉKÁM K. 2003). Az allergiás megbetegedések ilyen mértékű gyakorisága viszont már az OEP tartalékait is jelentősen megviselné. Mind az allergiás, mind az asztmás betegek életminőségét jelentősen rontja a betegségük, a betegséggel való együttélésük. MÉSZÁROS ÁGNES és VINCZE ZOLTÁN 2003-ban végzett egy komplex életminőség vizsgálatot az asztmás és reumás betegek körében. A kutatásban összesen 228 (66 % nő és 34 % férfi) véletlenszerűen kiválasztott asztmás beteget vizsgáltak egy 4.000 fős alapmintából. Az életminőséget egy speciális kérdőív segítségével mérték, amely a beteg jelenlegi egészségi állapotának felmérésén túl egy korábbi (egy évvel ezelőtti) állapot összehasonlításra is lehetőséget adott. Az eredményt súlyszámokban adták meg, miszerint a 20 éves korosztály életminősége közel 90 százalékos, a 30, illetve 40 éves korosztály életminősége 80 százalék körül alakul, de a 70 éves korosztály ezen értéke már csak közel 50 százalék (MÉSZÁROS Á. - VINCZE Z. 2003). Az eredményekből jól látható, hogy az életkor csökkenésével egyre súlyosabbá válik a légúti betegségek okozta életminőség csökkenés, ezért egyre nagyobb szerepet kell hogy kapjon a betegség gyógyítása. Az allergiás légúti megbetegedések direkt és indirekt költségei hazánkban is jelentős anyagi megterhelést jelentenek az országnak és a betegeknek egyaránt. Egy 1996-ban megtartott interdiszciplináris fórumon az allergia társadalmi költségét hazánkban 1995-ös adatok szerint 3,5 milliárd forintban állapították meg. Az allergia gyógyszerköltsége 1,6 milliárd forintra tehető volt, s a két legismertebb allergia elleni gyógyszerből (antihisztamin) 1,2 millió doboz fogyott (NÉKÁM K. – KOVÁCS I. 1996). A betegeket is egyre nagyobb anyagi megterhelés éri, az OEP (Országos Egészségpénztár) a korábbi tüdőgondozó intézetekben felírt gyógyszerek 90 százalékos támogatási arányát 2004-től 70 százalékra csökkentette (OKTPI 2003). Az allergia anyagi költségének jelentőségét, s a gyógyszerfogyasztás jelentős bővülését az is mutatja, hogy 8 év alatt (1995-2003) mind a fogyasztás, mind az antihisztaminokra költött pénz megduplázódott. Egy 2003-as felmérés szerint ugyanis a legismertebb gyógyszerekből több mint 2,5 millió doboz fogyott, s ez 3 milliárd forintba került (TOLNAY E. - MÁRK ZS. 2004). Az asztmatikus megbetegedések kezeltetésének költségei még magasabbak, mint az allergiásoké. Egy extrém súlyos felnőtt asztmás direkt és indirekt költsége együttesen megközelíti évente a 300.000 forintot, míg egy hasonló súlyos állapotban lévő asztmás gyerek éves teljes költsége 450.000 forint is lehet (NÉKÁM K. 2001).

23

2. Az allergia morbiditásának vizsgálata a Hunyadivárosban

2.1.

Indokoltság, módszerek, mintaterület

A népesség egészségi állapotát a morbiditási (megbetegedési) mutatók alapján lehet jellemezni. A rendelkezésre álló morbiditási statisztikákról általában elmondható, hogy csak a nagyobb területi-közigazgatási egységekről (pl. megyék) nyújtanak információt, míg a kisebb egységekről (pl. település) szinte abszolút nem áll rendelkezésre statisztikai leírás. Másrészt a rendelkezésre álló statisztikák is csak az adott betegség nyílt morbiditását jellemzik, a teljes morbiditásról nincs átfogó leírás országos szinten, de sokszor még kisebb területi szinten sem. Ennek ellenére az egészségföldrajzi és epidemiológiai kutatások új szemlélete a lokális terek részletes vizsgálatát tekinti legfőbb céljának. Az elmúlt években egyre több megyei, illetve kistérségi szintű epidemiológiai kutatás jelent meg az egészségügyi folyóiratokban, de még meglehetősen kevés települési szintű kutatásról lehetett információhoz jutni, ennek ellenére a fővárosról, illetve az egyes kerületek differenciáiról készültek átfogó epidemiológiai tanulmányok. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb területi szinten végeznek morbiditási vizsgálatokat, annál aprólékosabb és pontosabb munkát igényelnek e kutatások, s ebből kifolyólag rendkívül időigényesek is. Ráadásul egyre bonyolultabb megoldani a reprezentativitást, ugyanis minél kisebb területi szinten végeznek morbiditási vizsgálatokat, annál kevesebb statisztikai leírás áll rendelkezésre az adott területről. Ugyanakkor a lokális szinteken sokszor egyszerűbb felfedni egy adott betegség tényleges morbiditását, s ebből kifolyólag megállapítható, hogy minél kisebb területi szinten végeznek egy kutatást, annál értékesebb is. Ezen alapgondolatból kiindulva, kutatásom alapkérdése annak megállapítása, hogy lokális léptékben hogyan lehet felfedni az allergiás megbetegedések nyílt és rejtett morbiditása közötti differenciát, illetve hogyan lehet „közelebb kerülni” a tényleges morbiditás megállapításához. A tényleges morbiditás kutatásával az a célom, hogy felhívjam az emberek figyelmét az allergiás megbetegedések valódi súlyára, különösen azokét, akik a betegség tüneteivel rendelkeznek, de egészségügyi szolgáltatást nem vesznek igénybe a betegségük gyógyítása érdekében. S mivel manapság egyre nagyobb szerepet kap az egészség megőrzése, a geográfusnak feladata a betegségek térbeliségének olyan szintű feltérképezése, vizsgálata, amellyel hozzájárulhat azok terjedésének a mérsékléséhez, a megbízható és releváns eredmények szolgáltatásán alapuló egészségpolitikai döntések meghozatalához, vagy legalább is a lakosság tájékoztatásához.

24

Egy adott területi egység népességének egészségi állapota két fontos viszonyszám értékei alapján jellemezhető. E két mutató a morbiditás (megbetegedés) és a mortalitás (halálozás). A továbbiakban a morbiditás főbb ismérveit, problémáit, módszereit és típusait mutatom be. A morbiditási adatszerzésre számos módszer kínálkozik. A leggyakrabban használt adatgyűjtési módszerek a következők: fekvőbeteg ellátási intézetek adatai, különböző lakossági felmérések által szolgáltatott adatok, az egyes háziorvosi praxisokban regisztrált betegek, illetve a fertőző betegségek morbiditása. E módszereknek különböző előnyei és hátrányai vannak. A fekvőbeteg ellátási intézetek által szolgáltatott adatok főbb problémája, hogy az egészségügyi szolgáltatás kihasználtságáról nyújtanak információt és nem a betegek tényleges számát mutatják. Továbbá az adatok hitelességét megkérdőjelezik az egyes kódolási technikák, valamint a különböző diagnózis fölállításából származó hibák. A lakossági felmérések általában egy adott populáció jellemzőit vizsgálják. Ezek a felmérések a vizsgált populáció egészségi állapotát és annak társadalmi-gazdasági kapcsolatát, vonzatát is fölfedik. Hazánkban a legismertebb, egész országot lefedő felméréseket az OLEF (Országos Lakossági Egészségfelmérés) végzi. A harmadik fő módszert az egyes háziorvosi praxisokban regisztrált betegek adják. A járóbeteg ellátás során regisztrált morbiditási adatok jelentősége az elmúlt években nem csak hazánkban, hanem a világ számos országában kiemelkedő szerephez jutott. Ennek okai az információbőségben, a viszonylag megbízható adatokban, az egyszerű ellenőrizhetőségben és nem utolsó sorban a térbeli - időbeli változások egyszerű nyomon követésében keresendő. A módszernek két fontos típusa ismert, egyrészt az egyes háziorvosi praxisokhoz tartozó beteg megjelenés (esetalapú), másrészt az egyes, érdeklődésre számot tartó betegcsoporthoz tartozó betegek összessége (betegségalapú) (SZÉLES GY. 2005). A morbiditásnak két fontos típusát különítjük el, a nyílt (regisztrált) és a rejtett (látens) morbiditást. A nyílt és a rejtett morbiditás összege pedig a tényleges morbiditást adja meg. A nyílt morbiditás az egészségügyi intézményrendszer által regisztrált betegek számát mutatja, amelyek az egészségügyi statisztikákban jelennek meg. E statisztikák az egyes betegségeket csoportokra bontva és ellátási szintenként ábrázolják. A látens morbiditás pedig egyrészt azoknak a csoportja, akiknek betegségük igazolt és önmaguk által felismert, de az egészségügyi nyilvántartásban nem szerepelnek, másrészt azon emberek csoportja, akik nem is ismerik föl a betegségük tüneteit (LEHMANN H. - POLONYI G. 1998). A morbiditás alapszerkezetét, a nyílt és rejtett morbiditás közötti differenciát az úgynevezett „jéghegy-jelenség” magyarázza. E metaforában a „jéghegy víz feletti része” a 25

nyílt morbiditást, vagyis a regisztrált betegszámot, a „jéghegy víz alatti része” pedig a rejtett morbiditást mutatja. A jéghegy modell szerint a rejtett vagy látens morbiditás három fő betegcsoportból áll: ide tartoznak azok a betegek, akik abszolút nem fordulnak orvoshoz, azok a páciensek, akik bár megjelentek a rendeléseken, de nem a megfelelő diagnózissal lettek regisztrálva, illetve azon betegek csoportja, akik szintén megjelentek a rendeléseken, de nem lettek regisztrálva (DÉSI I. 1998, NAGYMAJTÉNYI L. 2008). A morbiditás során, az egyes betegségek vizsgálatakor specifikus mutatók alapján elemezhetjük a betegek számát. E mutatók az incidencia és a prevalencia. Az incidencia vizsgálata követéses, míg a prevalencia vizsgálata keresztmetszeti vizsgálattal lehetséges. A követéses vizsgálat során egy adott betegcsoportot, egy adott időtartamon belül többször vizsgálnak. A vizsgálatok legfőbb problémája, hogy meglehetősen függnek az adott populáció tagjainak közreműködésétől. A prevalencia meghatározása során leggyakrabban alkalmazott keresztmetszeti vizsgálatok pedig a szűrővizsgálatok. E vizsgálatok során általában egyszerű teszteket végeznek a mintapopuláció egyes tagjain, amelyek eredményei egyfajta diagnózist szolgáltatnak. A szűrő vizsgálatok főbb hibalehetőségei az álpozitív, illetve az álnegatív egyének gyakori jelenléte (DÉSI I. 1998). A nyílt és rejtett morbiditási adatok egyaránt tartalmaznak hibákat, torzításokat, ugyanis az egyes adatgyűjtési módszerekben számos hibás tényező felmerülhet. A regisztrált morbiditás nem ad átfogó képet egy adott társadalom egészségi állapotáról, ugyanis csak azokat a betegeket képesek regisztrálni, akik valamilyen szinten igénybe veszik az egészségügyi szolgáltatásokat. A látens morbiditást vizsgáló kérdőíves, (panel) kutatások nagy előnye pedig éppen a lakosság egészségi állapotáról alkotott átfogó kép alkotása, de természetesen a kérdőíves kutatásoknál is merülnek föl torzítási hibák. A kérdőíves vizsgálatok nagy hibája, hogy az eredményeik önbevalláson alapulnak. A probléma abból származik, hogy a betegek a panaszok alapján sokszor nem ismerik föl a betegségüket, éppen ezért nem tudatosul bennük a betegség. A másik, önbevalláson alapuló probléma az úgynevezett „képzelt betegek” adta válaszok kiszűrése, továbbá a reprezentativitást nagyban torzíthatják az egyes érzelmi, illetve ösztönös viselkedési reakciók is. E problémákat úgy próbálják kiküszöbölni, hogy a kérdőíves kutatás mellett, orvosi vizsgálatot, tesztet is végeznek, de ez rendkívül megnöveli a kutatás költségeit. Mind a nyílt, mind pedig a rejtett morbiditás adatainál általában elmondható, hogy vagy alulértékeli, vagy pedig túlbecsüli a betegek tényleges számát. Ennek okai a rejtett morbiditás esetében az önbevalláson alapuló kutatással járó alapvető problémáknak köszönhető, a nyílt morbiditás esetében pedig elsősorban

diagnosztizálási

problémára

vezethető 26

vissza.

Az

egyes

morbiditási

vizsgálatokban, elsősorban kérdőíves kutatásoknál gyakran jelentkeznek továbbá a nem megfelelő operacionalizálásból származó hibalehetőségek is. Két fontos kérdést kell pontosan elhatárolni: Ki az, akit betegnek tekinthetünk egy adott kutatás és/vagy vizsgálat során? Hogyan osztályozzuk a betegséget súlyossági fokát tekintve? A fenti alapkérdésekre számos indikátor kérdés segítségével megkaphatjuk a választ, de ezek az indikátorok nem mindig vannak egyértelmű összefüggésben a betegséggel és ebből kifolyólag lényeges információk fölött is elsikkadhatunk (LEHMANN H. - POLONYI G. 1998). A morbiditási adatok tehát meglehetősen fontosak egyes betegségek térbeli és időbeli terjedésének, gyakoriságának megfigyelésénél, illetve az egészségügyi szolgáltatások megtervezésénél és megszervezésénél. Azonban a morbiditási adatgyűjtési módszerek kivitelezése általában rendkívül költséges. Ráadásul mivel nem lehet az adott területi egység népességének összes egyedét kiválasztani, csak bizonyos részpopulációt, mindig is felmerülnek reprezentativitást rontó torzítások, hibák. Általában azonban elmondható, hogy egy jól struktúrált, érthető és releváns kérdésekből álló kérdőíves kutatáson alapuló morbiditási adatgyűjtési módszer elfogadhatónak tekinthető, ugyanis egyrészt viszonylag olcsón kivitelezhető, még ha időigényes is, másrészt amíg az egészségügyi statisztikákban csak a nyílt, addig a felmérésekben a nyílt és rejtett morbiditás egyaránt vizsgálható. Továbbá igen értékesek a szakértői becslésből származó adatok is, amelyek általában megközelítik a tényleges morbiditást. Mint ahogyan azt már korábban is írtam, a nyílt és rejtett morbiditás közötti differencia „felfedése” indokolta a Hunyadivárosban végzett kutatásom. Ezért a városrészben két kérdőíves adatfelvételt is végeztem, amelyből az egyik „szezon” előtt, míg a másik „szezon” után készült. Ebből a második adatfelvételre lényegében azért került sor, hogy egyrészt megbizonyosodjak arról, hogy mennyiben tér el a morbiditási arány közvetlenül az allergia szezonja után, másrészt azért, hogy összehasonlíthatóak legyenek az eredmények. A kutatás első lépéseként, a mintapopuláció kiválasztására egy sajátos módszert alkalmaztam, ami részben eltért a két kérdőíves adatfelvételnél. Az első adatfelvétel során lényegében a városrész lakosságának a becsült adataira támaszkodhattam. A második adatfelvétel előtt azonban sikerült megbizonyosodnom a városrész állandó lakosságának számáról. A Kecskeméti Okmányiroda 2010. augusztus 17-én a részemre leválogatta a Hunyadiváros összes utcájához tartozó állandó lakosokat. Az eredményül 7771 főt kaptak, ami messze elmarad a becsült adatoktól (kb. 15.000 fő). A lakosság korcsoportok szerinti megoszlása az összevont csoportok miatt nem sok mindent

27

árul el a városrész demográfiai helyzetéről, de a nemi arány igen szembetűnő: a férfiak 47, míg a nők 53 százalékos aránnyal rendelkeznek. Egy ekkora alapsokaságnál szükségesnek véltem 200 háztartás (körülbelül 400-500 fő) vizsgálatát, amiből az első adatfelvétel végére 148 db háztartás (419 fő) valósult meg, de a minta így is elérte a városrész állandó lakosságának több mint 5 százalékos arányát. A kérdőívek kitöltésére 2009. december 28. és 2010. január 31. között, hétvégi és/vagy munkaszüneti napokon került sor. Mint ahogyan azt már fent írtam a második adatfelvétel módszertana lényegében megegyezett az előzővel, még ha voltak is módosítások, így megközelítőleg hasonló számú háztartás került kiválasztásra. A második kérdőíves adatfelvétel során 138 db háztartás adatait sikerült felvennem, ami összesen 401 főt alkotott. Ez a szám is megfelel a városrész állandó lakosságának az 5 százalékos arányának. A második kérdőíves adatfelvétel 2010. október 23. és november 27. közötti hétvégi napokon történt ugyanazokban a kiválasztott utcákban, mint az első adatfelvételnél. A kutatás legfontosabb változója a hunyadivárosi háztartások, az elemzési egységem pedig a háztartások egyes tagjai voltak. A kérdőív összesen 16 kérdést tartalmazott, melyet külön csatolok a felkérő levéllel9 együtt. A kérdések segítségével mértem az egyes háztartások allergiás tagjainak a számát, főbb demográfiai jellemzőjüket (nem, kor), foglalkozási struktúrájukat, allergiájuk típusát, az egészségügyi szolgáltatás igénybevételének gyakoriságát (háziorvosi és tüdőgondozói szakrendeléseken megjelentek száma), a betegségük kezelésének módját, az allergiás és asztmatikus megbetegedések kapcsolatát, valamint az allergiás légúti megbetegedések háztartáson, illetve lakosságon belüli arányát. A kérdőív relevanciáját tekintve két fontos definíció interpretálása szükséges. Az egyik az allergiás egyén, a másik pedig a háztartás fogalma. Allergiásnak tekintettem minden olyan lakost, akinek szakember állította fel a diagnózist, illetve akinek allergiás tünetei voltak. Továbbá az allergiásokhoz soroltam azokat a lakosokat is, akik a külső faktorok által indukált, allergiás asztmában szenvedtek. A háztartás fogalmát a KSH által kiadott statisztikai módszertani füzetben meghatározott definíció szerint értelmeztem10. 9

A kérdőíves adatfelvétel megkezdése előtt felkérő leveleket továbbítottam a mintavétel során kiválasztott

házakhoz. E leveleket a kutatás sikerességének zálogaként küldtem azon célból, hogy a kérdőíves vizsgálat ne legyen kellemetlen a lakosoknak és természetesen azért, hogy nagyobb legyen a válaszadói arány. 10

„A háztartás azoknak az együtt lakó személyeknek a köre, akik közös lakásban vagy annak egy részében

laknak, a létfenntartási költségeket részben vagy egészben közösen viselik és a hét egy vagy több napján rendszerint közösen étkeznek” (KSH 2006).

28

A kutatás során a mintavétel megkezdése előtt egy analóg várostérkép segítségével összeírtam, majd egy táblázatkezelő program segítségével rögzítettem a városrész összes utcájának nevét. Az általam használt térkép alapján 75 utcát számoltam a Hunyadiváros határainak tekintett utcákat is beleértve. A városrészben található utak, utcák, illetve terek nevéhez egy-egy számot rendeltem, méghozzá úgy, hogy név szerint abc-s sorrendbe raktam őket, majd 1-től 75-ig rendeltem hozzájuk a megfelelő számot. Ezzel azt kívántam elérni, hogy az utcák kiválasztása egy heterogén közegből történjen, és a városrész legkisebb utcáinak ugyanakkora esélye legyen a kiválasztásra, mint a legnagyobbaknak. A kutatás során 25 utcát választottam ki, tehát minden egyes utcának 25/75, vagyis 1/3 esélye volt a mintába való bekerülésre. A kérdőíves vizsgálatnál többlépcsős mintavételt alkalmaztam. Az utcák kiválasztása véletlen kezdőpontú szisztematikus mintavétellel történt. Véletlenszám-generátor segítségével kiválasztottam egy számot 1 és 75 között, majd ennek a számnak megfelelő utcától szisztematikusan minden harmadik utcát vizsgáltam, s így kaptam meg a kutatás szempontjából lényeges 25 hunyadivárosi utcát. Amennyiben a kiválasztás során olyan utca, vagy tér került bele a mintába, amihez közigazgatásilag nem tartozik lakóépület és/vagy házszám, abban az esetben a kiválasztott egységet a hozzá legközelebb lévő, a mintába még nem szereplő utcára cseréltem ki. A többlépcsős mintavétel második felében sima véletlenszerű

(random)

kiválasztást

alkalmaztam,

szintén

véletlenszám-generátor

segítségével. Az utcákon belül az egyes háztartásokat és azok tagjait házszám alapján választottam ki, ugyanis a városrész lakosainak alapadatairól semmilyen statisztika nem állt rendelkezésemre. A legkisebb házszámmal és így a legkevesebb háztartással rendelkező utcában (Gyöngyös köz) a maximális házszám négy, s mivel minden kiválasztott utcát vizsgálni kívántam, ezért ebből az utcából is random kiválasztottam egyet. Az egyes utcák hosszúságukat, lakosságszámukat tekintve eltérő méretűek, amit a házszámok is kifejeznek. Ennek megfelelően a nagyobb házszámmal rendelkező utcákból arányosan több háztartás került bele a mintába is. A házszámokból való kiválasztásnál a legkisebb utcából indultam ki és így négyes intervallumonként (1-4: egy, 5-8: kettő, stb.) egy házat választottam ki. Ha a kiválasztás során az adott házszám panellakások estében több lépcsőházra oszlott (A, B, C épület), akkor közülük csak egyet választottam ki véletlenszerűen, dobókocka segítségével. Majd mind a társas, mind pedig a panellakásokban szintenként egy-egy háztartás kiválasztására került sor, szintén dobókocka segítségével. Amennyiben az adott szinten a kiválasztott lakásnál senkit sem találtam otthon, akkor a tőle jobbra lévő lakásba próbálkoztam, sokszor egy teljes kört leírva, de adott szinten maradva.

29

A kérdőíves adatfelvételek során meglehetősen fontos vizsgálni a reprezentativitást rontó tényezőket, valamint a mintavétel esetleges hibáit. Ugyanakkor nem elhanyagolható a kutatás során szerzett tapasztalatok és megfigyelések elemzése sem. Minden kérdőíves vizsgálatnál merülhetnek föl kisebb-nagyobb hibák, tökéletesen reprezentatív mintát nem lehet előállítani, s ez alól a Hunyadivárosi lakossági felmérés sem volt kivétel. Az egész fölmérés eleve egy többlépcsős mintavételi stratégiára volt alapozva, s köztudott minél több lépcsőfokból áll egy mintavétel annál több hiba merülhet föl, ugyanis ezek a hibák halmozottan jelennek meg. Az utcák, terek összeírásánál egy-két kisebb utca óhatatlanul is kimaradhatott. Ennek egyik lehetséges oka a tévedés, a figyelmetlenség, a másik ok pedig a térképek frissítésének hiányában és/vagy a felbontásukban keresendő. A térképek egyes utcát nem is jelölnek, ugyanis nem régen kaptak új nevet, eddig pedig egy nagyobb utca részeként voltak nyilvántartva. További probléma, hogy egyes önálló kis utcák új nevet kaptak, de a térképeken (az internetes digitális térképeken is) a régi nevükkel szerepelnek. Ezek olyan befolyásoló tényezők, amelyek módosították a mintába bekerülő utcákat. A házak és lakások házszám alapján történő kiválasztásánál is merültek föl reprezentativitást rontó tényezők. A probléma az utcák nem megfelelő, vagy csupán hiányos számozásában keresendő. Azonnal észrevehető, ha egy utcában csak páros, illetve csak páratlan számú házak találhatók és éppen ezért ez a reprezentativitás szempontjából semmilyen problémát nem okoz. A kisebb utcákban is könnyen észrevehetők voltak a „hiányos házszámok”, de más volt a helyzet egy kiterjedt és/vagy összetett szerkezetű utcában. Ezekben az utcákban hiányoztak egyes házszámok, ami több okra is visszavezethető. A beépítések időbeni eltolódása, a telek és/vagy házszám megosztás éppúgy megemlíthető, mint a beépítés jellege (egyik oldalt csak családi ház, másik oldalt csak panellakás található, belső és/vagy üres telkeknek a jelenléte stb.). A kiválasztásnál problémát jelentettek továbbá az egyes épületek (közintézmény, bolt, telep, stb.) melyek házszámmal ugyan rendelkeztek, de mintát nem lehetet belőlük venni. Az egyes kiterjedt utcákban tehát csak a házak megszámlálásával lehetet volna a pontos házszámot megkapni, de éppen a belső telkek megléte miatt meglehetősen nehéz, illetve rendkívül időigényes lett volna, ezért a kutatás során nem is foglalkoztam vele, csak a kisebb utcákban. Ez a tényező a mintába bekerülő házak, tehát összességében a háztartások számát folyásolta be. Az egyes utcák „méretüknél” fogva kissé jobban lettek reprezentálva, a mintavételi négyes intervallumnak megfelelően. Tehát ha egy adott utcában néggyel volt több a házszám, mint valójában a ház, akkor egy

30

házzal (= egy háztartás) volt jobban reprezentálva az adott utca, mint ahogyan azt annak valódi „mérete” indokolta volna. A reprezentativitást befolyásolta továbbá a kérdőíves kutatás lebonyolításának módja is, vagyis a kérdezőbiztosként végzett felmérések esetleges hibái,

hátrányai.

A

kérdezőbiztosként végzett kutatások egyik legnagyobb hátránya a sokszor nem megfelelő időpontban való érkezés. Az első kérdőíves adatfelmérés során több mint 34 háznál kellett alkalmazni a második véletlenszerű kiválasztást, ugyanis az első során nem sikerült az eredetileg kiválasztott házakban a kutatást lebonyolítanom. A második kiválasztás során azonban mindössze 4 háztartás adatait nem sikerült felvennem. Az adatfelvétel során nyíltan, összesen 11 elutasítást kaptam, ami a teljes minta (148 háztartás) valamivel több, mint 7 százalékának felelt meg, de ezen érték a kutatás reprezentativitását tekintve elfogadható. A második kérdőíves adatfelvétel során nyíltan 10 elutasítást kaptam, ami az összesen kiválasztásra kerülő háztartás (138 db) szintén 7 százaléknak felelt meg, tehát meglehetősen azonos arányban történtek az elutasítások is. Természetesen a kutatás második felében sem sikerült minden utcában a megfelelő számú háztartást kiválasztanom. A családi házak tekintetében mintegy 3 háztartásnál nem sikerült lebonyolítani az adatfelvételt. Az első adatfelvétel során azt tapasztaltam, hogy a mintába kerülő lakosokat, illetve azok válaszát, összességében tehát az allergiások arányát nagyban befolyásolta az idődimenzió. Ez egyrészt az előzőekben is említett, kedvezőtlen (hétvégi) időpontú, másrészt a szezonális allergiák tünetei szempontjából lényegtelen téli évszakban történt felvételezésnek volt köszönhető. Télen ugyanis feltehetően kevesebb ember fogja magát allergiásnak vallani, mert a szénanátha tünetei tavasztól őszig jelentkeznek, s akinél ezen időszak alatt is enyhébbek a tünetek, azon személyben általában nem manifesztálódik a betegség. Lényegében ez indokolta a második kérdőíves adatfelvételt. A kutatásnál, a kérdőíves adatfelvétel közben több lakosnál tapasztaltam továbbá, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy ők allergiásak. Tehát az egészségkultúrájuk nem áll olyan szinten, hogy tudatosuljon bennük a betegség. Először azt válaszolják, hogy nincsen allergiás a háztartásukban, majd az egészségi állapotukat jellemezve, fölsorolják az allergia tüneteit, melyeket sokszor csak egyszerűen náthaként azonosítják. Másrészt találkoztam olyan allergiásokkal is, akik az elmúlt egy-két évben tünetmentesek voltak és ebből kifolyólag ők sem

vallották

magukat

allergiásoknak,

pedig

az

allergiás

megbetegedéseknél

a

tünetmentesség nem jelent teljes gyógyulást, csak az egészségi állapot általános javulását, s kisebb, pillanatnyi egészségromlás, vagy intenzívebb allergén expozíció hatására újra visszatérhetnek az allergiás tünetek. 31

A második kérdőíves adatfelvétel módszertanát tekintve három dologban tér el az előzőtől. Egyrészt az adatfelvétel megkezdése előtt nem kézbesíttettem felkérő leveleket a városrész kiválasztott háztartásai részére, ugyanis e levelek a kutatás első felében sem bizonyultak hasznosnak. Másrészt a háztartások kiválasztása nem házszám, hanem a házak száma alapján történ azon okból, hogy valamelyest kiküszöbölhessem a korábban írt házszámokból eredő reprezentativitási hibát. Természetesen ugyanúgy négy házból egy került kiválasztásra. S végül, de nem utolsó sorban az utóbbi adatfelvételnél nem alkalmaztam az ún. másodszori véletlenszerű kiválasztást, hanem ha egy adott háztartásnál többszöri látogatás során sem sikerült lebonyolítani a kérdőíves adatfelvételt, akkor a tőle mindig jobbra lévő háznál próbálkoztam. E legutóbbi módszert azonban meglehetősen ritkán kellett alkalmaznom. A kérdőív kérdései lényegében ugyanazok maradtak és számuk sem változott. Egyedül a városrészi háziorvosokra vonatkozó kérdés került ki a kérdőívből, ugyanis a háziorvosok nem minden esetben regisztrálták a hozzájuk tartozó allergiás pácienseket, így ez a kérdés lényegében irrelevánssá vált. E kérdést, a városrészi allergiások tüneteinek megjelenésének

becsült

idejét

mérő

kérdéssel

helyettesítettem.

Másrészt

kisebb

egyszerűsítések, illetve értelmezési hibák kerültek javításra a kérdőív egyes kérdéseiben. A kutatás mintaterületének Kecskemét

egyik városrészét, a Hunyadivárost

választottam, mint ahogyan azt már korábban is írtam. A városrész kiválasztását több tényező együttes jelenléte indokolta. Egyik ilyen tényező a mintaterület mérete. Egy adott társadalmi folyamatot egy kisebb területi-közigazgatási egységben sokszor egyszerűbb felfedni, mint egy nagyobb területen. Ennek ellenére lokális léptékben abszolút nem áll rendelkezésre morbiditási adat. Másrészt azt feltételeztem, hogy a városrész e betegségcsoportot tekintve a nagyobb területi egységek átlagánál jobban érintett, amit a terület természeti adottsága (homok, lösz), valamint társadalmi-gazdasági okok (kiterjedt külvárosi, parlagon lévő területek) is indokol, ezért egyszerűbb lesz a betegek felkutatása, illetve a tényleges morbiditás „megközelítése”. S nem utolsó sorban azért választottam a Hunyadivárost, mert erről a városrészről rendelkeztem megfelelő helyismerettel. A Hunyadiváros Kecskemét egyik városrésze, amely a várostesten belül ÉK-i irányban helyezkedik el (9. ábra). Nyugatról a Kecskeméti vasútállomás és az ahhoz tartozó vasútvonalak, északról a Ceglédi út (441-es főút), délről a Szolnoki és Békéscsabai út, keletről pedig a Kecskeméti Köztemető és a Kőrösi hegyi tanyavilág határolja. A városrész területe körülbelül 2,5 km2, tengerszint feletti magassága 115-120 m közé tehető. A városrész legfontosabb természetföldrajzi jellemzője, hogy egy tipikus alföldi, szél formálta táj. A területének döntő többségét lösz fedi, ugyanis a városrész és közvetlen környéke a Kiskunsági 32

löszösháton fekszik, keleti részére azonban kisebb futóhomok is települt. A Hunyadiváros területén természetes víz nem található, említésre méltó azonban a Nyomási laposon kialakuló időszakos vízborítások. A városrész talajtípusa elsősorban mezőségi, kisebb részben homokos váztalaj, a Nyomási területeken továbbá szikes talaj is előfordulhat. A Hunyadiváros meglehetősen fiatal városrész, elkülönülése mintegy másfél évszázada történt. A városrész morfológiája kertvárosias jelleget mutat, az utcahálózata többnyire szabályos, sakktáblás szerkezetű. A városszerkezetben meghatározó továbbá az „villaépületek” dominanciája. Az első beépítések az 1930-as években kezdődtek a Csilléry-telepen. A városrész fejlődése azonban jóval később, a II. világháború utánra tehető, ugyanis a beépítés lendülete csak 1958tól vette kezdetét. A Hunyadivárosról mára elmondható, hogy maximális határait elérte, ugyanis további terjeszkedésének a köztemető és a repülőtér gátat szab és szinte teljesen kiépültnek is tekinthető (IVÁNYOSI-SZABÓ A. 2005).

33

Sorszám

Kiválasztott utcák

Sorszám

Kiválasztott utcák

1

Baross utca

14

Kárpát utca

2

Bólyai utca

15

Kosztolányi Dezső utca

3

Brigadéros utca

16

Márkus Géza utca

4

Buzogány utca

17

Nádor utca

5

Corvina utca

18

Pázmány Péter utca

6

Czollner köz

19

Serleg utca

7

Dugovics Titusz utca

20

Strázsa utca

8

Fehérvári utca

21

Szlemenics köz

9

Géza fejedelem körút

22

Tinódi utca

10

Gyöngyös köz

23

Vadász utca

11

Ifjúság útja

24

Végvár utca

12

Kaffka Margit utca

25

Zsoldos utca

13

Káposztás köz

9. ábra: Hunyadiváros földrajzi helyzete és a kiválasztott utcák

2.2.

A városrészben végzett önértékelésen alapuló egészségállapot felmérés eredményei

Az első adatfelvétel során közel másfélszáz (148 db) háztartást vizsgáltam. A háztartások valamivel több mint 39 százalékában (58 db) találtam valamilyen allergiás megbetegedést. A 148 db háztartás 419 tagjának pedig közel 20 százaléka (82 fő) volt allergiás, illetve allergiás (extrinsic) asztmás. A második adatfelvétel során pedig 138 db háztartás adatai kerültek felvételre. A háztartások valamivel kevesebb mint 41 százalékánál (56 db) jelentkezett az allergia valamilyen fajtája (emésztőszervi, bőrgyógyászati, pulmonológiai vonatkozásban), míg a háztartások tagjainak (401 fő) több mint 19 százaléka (78 db) volt allergiás, illetve allergiás asztmás. Mind a háztartások, mind pedig a lakosság eredményeit tekintve meglehetősen hasonló eredmények jöttek ki, ugyanis az allergiás háztartások aránya valamivel több mint 1 százalékkal mutat nagyobb értéket, míg a lakosság aránya alig maradt el a 2009 decemberében megkezdett kérdőíves adatfelvételhez képest. Ezek az eredmények azt erősítik, hogy a korábbi adatfelvétel morbiditásra vonatkozó eredménye megbízhatónak tekinthető. Másrészt viszont nem igazolja azt az feltevésemet, miszerint az allergiások száma magasabb az előző kérdőíves adatfelvétel eredményénél. Az eredményekből továbbá jól látható, hogy az allergiás megbetegedések a lakosság

34

meglehetősen nagy részét érintik. A megbetegedések prevalenciája messze meghaladja az egyes területi szinteken regisztrált betegek arányát, ugyanis az országban, Bács-Kiskun megyében, valamint a kvázi kecskeméti kistérségben is a regisztrált betegek csupán 4-5 százalékos prevalenciát mutattak. Ugyanakkor az egyes településeken végzett epidemiológiai kutatások eredményével, illetve az országos becsült adatokkal közel megegyezett. Az allergiás betegek, nemek szerinti megoszlása az első kérdőíves adatfelvétel eredményeit tekintve a férfiak dominanciáját mutatja. A vizsgált populáció közel 59 százaléka (48 fő) férfi, 41 százaléka (34 fő) pedig nő volt. Az egészségügyi statisztikákban a regisztrált betegek nemek szerinti megoszlása éppen fordított, ugyanis általában a regisztrált allergiás nők aránya magasabb A különböző betegségek, köztük az allergia morbiditását is vizsgáló, az ország 440 településén végzett OLEF2000 kérdőíves kutatásban kapott eredmények szerint is a nők aránya volt a magasabb, ugyanis minden ötödik nő és minden nyolcadik férfi allergiásnak, illetve asztmásnak vallotta magát. A kutatás során 5.503 fő válaszadóból 4.879 személyről sikerült megfelelő adatokat rögzíteni, akiknek közel 55 százaléka nő volt. Tehát a hölgyek aránya eleve magasabb volt a mintapopulációban. Ráadásul a kérdőív krónikus betegekre vonatkozó kérdése csak azon betegeket rögzítette, akiknek orvos állította fel a diagnózist, vagyis a kutatás eredménye az allergiás megbetegedéseket tekintve elsősorban csak a nyílt morbiditást mutatja és nem a ténylegest. Valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy az OLEF2000-ben az allergiás betegek nemek szerinti megoszlása, az egészségügyi statisztikákban szereplő betegek nemek szerinti differenciájával mutat hasonlóságot. Az allergiás megbetegedések nemek szerinti megoszlását tekintve azonban igen eltérő eredményeket produkált az újabb kérdőíves adatfelvétel. A férfiak közel 40 százalékos (31 fő) aránnyal rendelkeznek a nők 60 százalékos (47 fő) értékével szemben. Az arányok lényegében tehát megfordultak. A mostani értékek igen csak közelítenek a különböző egészségügyi statisztikák morbiditási arányaihoz, azonban egyértelmű következtetések nem vonhatók le, ugyanis egyik adatfelvétel esetében sem volt biztosítva a nemi arányra vonatkozó reprezentativitás. Ez azonban egyébként is meglehetősen nehéz lett volna abban a tekintetben, hogy háztartások morbiditását is vizsgáltam, nem csak a lakosságét. Ennek ellenére három tényező tűnik ésszerűnek. Egyrészt a városrész állandó lakosságát tekintve eleve a nők aránya valamelyest magasabb (53 %), másrészt az első tényezőből is fakadóan a kiválasztott háztartásokban eleve több lehetett a nők száma, s végül, de nem elhanyagolható elemként pszichológiai aspektusa is lehet, vagyis a férfiak általában ritkábban fordulnak orvoshoz és kevésbé vallják be a betegségüket, mint a nők.

35

Az allergiások nemek szerinti megoszlásán túl, a betegek korcsoport szerinti megoszlását is vizsgáltam. A kutatás mindkét „fordulóján” a mintába bekerült allergiások korcsoport szerinti megoszlását táblázatban foglaltam össze. Az első kérdőíves adatfelvétel eredményeit összefoglaló táblázatban két összevont csoport értékei emelhető ki (10. ábra). A legmagasabb aránnyal a 21-40 év közötti korcsoport rendelkezik, az összes allergiásnak közel az 1/3-át adja a maga 32 százalékával. Ezen belül pedig a 31-40-es korcsoport dominanciája figyelhető meg. A másik nagyobb lélekszámú és arányú csoportot a 61-80 év közötti hunyadivárosi lakosok adják, arányuk meghaladja a 28 százalékot. Két nagyobb csoportot lehet még elkülöníteni, a 0-20 év közötti és a 41-60 év közötti allergiás egyéneket. Mindkét csoport meglehetősen egyforma aránnyal (18 % és 20 %) rendelkezik.

Korcsoportok

Ö.

Kor

0-10

11-20

21-30

31-40

41-50

51-60

61-70

71-80

90

?

0-90

Fő

5

10

12

14

9

7

12

11

1

1

82

Arány

6,10

12,20

14,63

17,07

10,98

8,54

14,63

13,41

1,22

1,22

100

(%)

10. ábra: Az allergiások korcsoport szerinti megoszlása a Hunyadivárosban (2009. december)

A második adatfelvétel eredményeit a 11. ábra mutatja. A két kérdőíves adatfelvétel korcsoportokra vonatkozó eredményei, akárcsak a morbiditási arány, meglehetősen hasonló értékeket mutat. A 21-40 éves összevont korcsoport pontosan az 1/3-át (33 %) adja az összes allergiás betegnek. A második legnagyobb részaránnyal rendelkező csoport a 61-80 éves korcsoport, ami megközelítőleg 23 százalékkal rendelkezik. Azonban ezt az értéket igen csak megközelíti 0-20 éves „gyerekek” csoportja a maga közel 22 százalékával, illetve a 41-60 évesek csoportjának a valamivel kevesebb mint 21 százaléka. A kérdőíves adatfelvétel során kapott korcsoportos eredmények értelmezése csak bizonyos tényezők figyelembevételével lehetséges. Az egyes korcsoportok megoszlását nagyban befolyásolta a városrész korszerkezete. A Hunyadiváros lakossága többnyire a késő középkorú (50 év felett), illetve az idősebb (65 év felett) korosztályba tartozik, s ebből kifolyólag a mintapopulációba is több idősebb lakos került, mint fiatalabb. Így tehát a korcsoportok szerinti reprezentativitás sem volt biztosított. Ennek ellenére mindkét kutatásban a 21-40 éves korcsoport olyan markáns aránnyal rendelkezik, hogy az egész Hunyadivárosban minden valószínűséggel e csoportot érinti az allergiás betegség a leginkább. Tehát a 21-40 év közötti korcsoport dominanciája, illetve az annál fiatalabbak aránya külön figyelmet érdemel. 36

Korcsoportok

Ö.

Kor

0-10

11-20

21-30

31-40

41-50

51-60

61-70

71-80

82

0-82

Fő

7

10

12

14

6

10

7

11

1

78

Arány

8,97

12,82

15,38

17,95

7,69

12,82

8,97

14,10

1,28

100

(%)

11. ábra: Az allergiások korcsoport szerinti megoszlása a Hunyadivárosban (2010. október)

A kutatás során az allergiának számos fajtájával találkoztam, melyeket különböző allergének váltottak ki. Az allergiát kiváltó, illetve szenzibilizálódást okozó legfontosabb allergének: a pollenek, a különböző állati szőrök, a házipor (poratka), a penész (gomba), a gyógyszerek egyes típusai, ételek (legtöbbször különböző magvak, tejtermékek, stb.), egyes fémek, különböző vegyszerek, és így tovább. A 2009. decemberi kezdetű adatfelvétel során a mintába került allergiásoknak több mint a 73 százalékánál tapasztaltam pollenallergiát, közel 20 százaléknál por okozta érzékenységet és több mint 10 százaléknál étel (13 %), illetve gyógyszerallergiát (12 %). Említésre méltó továbbá az állati szőrökre (kutya, macska, stb.) allergiások is, hiszen arányuk valamivel kevesebb mint 9 százalék. A kutatás első „fordulóján” résztvevő allergiásoknak 73 százaléka egyféle allergénnel, közel 27 százaléka pedig többféle allergénnel szemben is szenzibilizálódott. A 2010. októberi kezdetű adatfelvétel sok hasonlóságot és egyben sok különbséget is mutat az előzőhöz képest. Egyrészt hasonlóságot annyiban, hogy a legnagyobb részaránnyal a pollenallergiások rendelkeznek, illetve az „élen” járnak az étel-, gyógyszerallergiások, valamint a porra érzékenyek is. Másrészt különbséget annyiban, hogy a mintapopulációnak meglehetősen kevés

százaléka

mutatott

érzékenységet

egyszerre

több

allergénnel

szemben.

A

pollenallergiások részaránya alig több mint 1 százalékkal volt magasabb (74 %) az előző adatfelvétel eredményéhez képest. A porra érzékenyek, az étel-, illetve gyógyszerallergiások aránya pedig mindhárom esetben közel 10 százalékos értéket mutatott. Az étel-, illetve gyógyszerallergiások részaránya alig néhány százalékkal mutat kisebb értéket, azonban a porra szenzibilizálódottak aránya lényegében a „felére csökkent”. Az eredményekből tehát mindkét esetben jól látszik, hogy a pollenallergiások adják az összes allergiás megbetegedésnek közel 3/4-ét. Másrészt mindkét esetben igen jelentős részaránnyal rendelkeznek az étel-, gyógyszerallergiások, valamint a porra érzékenyek. Az allergiás lakosok foglalkozási csoport szerinti megoszlását a KSH által alkalmazott FEOR 93-as rendszer (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere) főbb csoportjai

37

szerint osztályoztam a kutatás mindkét „fordulóján”. A legnagyobb arányt mindkét kérdőíves adatfelvétel esetében a felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosok teszik ki. A FEOR 93-as rendszer két önálló főcsoportra osztja a felsőfokú képzettséggel rendelkezőket: felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások és az ahhoz szorosan kapcsolódó egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások. Az önálló felsőfokú képzettséggel rendelkezők a 2009. decemberi kezdetű adatfelvétel esetében 20 százalékot (12. ábra), míg a 2010. októberi esetében 25 százalékot jelentett (13. ábra). Az egyéb felsőfokú, illetve középfokú csoport értékei az elsőnél 11 százalékot, míg a másodiknál 10 százalékot mutat. Mindkét kérdőíves adatfelvétel esetében hasonlóan magas aránnyal rendelkeznek a tanuló, óvodás gyerekek illetve fiatal felnőttek. A 2010. októberi adatfelvétel a felsőfokú végzettségűek csoportjához hasonlóan 5 százalékkal (24 %) mutatott nagyobb értéket a 2009. decemberihez képest, ami 19 százalékot mutatott. Említésre méltó az ipari és építőipari foglalkozásúak aránya, amely a kutatás első „fordulója” esetében 16 százalékot, míg a másodikban 13 százalékot jelentett. Továbbá külön jelentős részaránnyal bír a szolgáltatás jellegű foglalkozások, ami a második kérdőíves adatfelvétel esetében 14 százalékos részaránnyal rendelkezett.

12. ábra: Az allergiások foglalkozási csoportok szerinti megoszlása a Hunyadivárosban (2009. december)

38

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a gyerekek és fiatal felnőttek, valamint a szolgáltatási jellegű foglalkoztatottak magas aránya valószínűleg a nyugatiasabb típusú életmódban, illetve az allergénektől való túlzott elszigetelődésben, míg az iparban dolgozóknál a légutak túlzott igénybevételében és esetleges sérülésében, illetve az immunrendszerükre gyakorolt külső környezeti hatásokban keresendők. Tehát az egyes foglalkozási csoportokat érintő hatásoknak, illetve a rájuk jellemző életmódbeli sajátosságoknak feltehetően van közvetett kapcsolata az allergiás megbetegedések gyakoriságával. Azonban az egyes foglalkozások által kiváltott allergiás betegségekre, az úgynevezett „foglalkozási allergiákra” alig találtam példát a kérdőíves adatfelvételek során.

13. ábra: Az allergiások foglalkozási csoportok szerinti megoszlása a Hunyadivárosban (2010. október)

Az allergiás légúti betegek háziorvosi rendelőintézeti megoszlásának vizsgálata által összehasonlíthatóvá vált a hunyadivárosi rendelőben dolgozó orvosok által megbecsült betegszám és a kutatás során kapott betegszám, másrészt az egészségügyi szolgáltatás igénybevételének térbeli aspektusai is nyilvánvalóvá váltak. Az első adatfelvételben résztvevő allergiásoknak 3/4-e a hunyadivárosi háziorvosi rendelőintézetbe tartozik (14. ábra). Az allergiás betegek 20 százaléka azonban Kecskemét különböző városrészeiben veszi igénybe a háziorvosi alapellátást. Ezen belül mintegy 6 százalék a Piaristák terén működő Egészségügyi központba (régi SZTK), 3 százaléka pedig a nyíri úti kórházhoz tartozik. A betegek 5

39

százaléka viszont más településen veszi igénybe az egészségügyi alapellátást, úgy mint Kecskemét szűkebb vonzáskörzetében: Nyárlőrincen, illetve további három településen: Izsákon, Kiskunfélegyházán, valamit a fővárosban.

14. ábra: Az allergiások térbeli megoszlása háziorvosi rendelőintézetek szerint (2009. december)

A második kérdőíves adatfelvétel kérdéseit tekintve is történtek módosulások, mint ahogyan azt már fentebb is írtam. A 2010. októberi adatfelvétel során lényegében csak azt mértem, hogy az adott allergiás egyén a Hunyadivárosi rendelőhöz tartozik, vagy sem. Az eredmény közel 20 százalékkal mutatott kisebb értéket (56 %) az előző kutatás eredményénél. A két kutatás eredményéből nem lehet egyértelmű következtetést levonni, bár annyi világosan látszik, hogy az allergiás városrészi lakosok igen széles körben veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. Aminek elsősorban az az oka, hogy a mintába került hunyadivárosi allergiások egy bizonyos hányada Kecskemét különböző területeiről (illetve településről) költözött e városrészbe. Ennek ellenére nem jelentkezett át a helyi rendelőintézetbe, ami nem egyszer arra vezethető vissza, hogy munkája és egyéb tevékenysége a másik városrészhez, esetleg településhez kötött. Másrészt a Hunyadiváros „határain” élőkhöz sokszor közelebb van egy másik rendelőintézet, mint maga a városrész központi rendelőintézete (ld. Ceglédi út, Kodály Zoltán tér). S végül feltehetően vannak olyan lakosok is, akik nincsenek megelégedve a városrész központi rendelőintézetének

40

egészségügyi szolgáltatásával, ezért a városi SZTK, illetve kórházi szolgáltatásokat veszi igénybe. Az első kérdőíves felmérés során a hunyadivárosi háziorvosi rendelőn belül, az egyes háziorvosokhoz tartozó betegszámot is vizsgálni akartam, hogy összehasonlíthassam a városrész allergiás tagjainak nyílt és rejtett morbiditását. Az allergia azonban nem kötelezően bejelentendő betegség, ezért a legtöbb helyen nem is regisztrálják. Hasonló a helyzet az asztmás gyerekeknél is. Mivel pedig csak légúti beteg, légúti veszélyeztetett kategóriák, valamint becsült értékek álltak rendelkezésemre, így nem sikerült párhuzamba állítanom a kutatás eredményét az egyes háziorvoshoz tartozó betegszámmal. Ennek ellenére a kérdőíves kutatás eredményéből kiderült, mely "hunyadivárosi háziorvosokhoz" tartozik a legtöbb allergiás beteg. A hunyadivárosi rendelőintézetben összesen 6 orvos rendel, 4 felnőtt és 2 gyerekorvos. A mintába kerülő, hunyadi rendelőhöz tartozó allergiás betegeknek a 60 százaléka 2 orvoshoz tartozik. E regisztrálási problematikának figyelembevétele miatt került ki a kérdőívből e kérdés a második adatfelvételnél. Az egyes háziorvosokhoz való tartozást vizsgáló kérdés helyett, a mintába kerülő

lakosok betegségük megjelenésének

idejét

„mérő” kérdés került

megfogalmazásra, aminek eredményét egy oszlopdiagramon ábrázoltam (15. ábra).

15. ábra: Az allergiás megbetegedések időbeli megjelenése (2010. október)

41

A kérdés lényegében az allergiás megbetegedések és az egyes korcsoportok közötti kapcsolat kiegészítését szolgálta. A diagramon jól látható, hogy az allergiás megbetegedéseknek lényegében az 1990-es évektől nőtt meg az intenzitása. Ennek feltehetően két lehetséges magyarázata van. Egyrészt a 90-es évek előtt az allergia igen „mostohán” kezelt betegség volt, ugyanis e betegségcsoportot nem megfelelően diagnosztizálták. Másrészt az allergiás megbetegedések ekkor még nem voltak általánosan elterjedtek, legalább is nem annyira, mint manapság. Az eredmények továbbá azt is mutatják, hogy az allergia az időben előre haladva egyre nagyobb arányban érinti a városrészi betegeket, ami valószínűleg a nyugatiasabb életmóddal hozható összefüggésbe. E kérdésre kapott válaszokból ugyanakkor az is kiderül, hogy a betegeknek valamivel több mint az 1/4-e már születése, illetve kis gyerekkora óta allergiás. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a mintapopuláció közel 26 százalékának az allergiája összefüggésbe hozható valamilyen módon a genetikai tényezőkkel is. A kutatás során több kérdés segítségével mértem az allergiás betegségek kezelését szolgáló egészségügyi és egyéb szolgáltatásoknak az igénybevételét, hasznosulását. Az első kérdőíves adatfelvétel során allergiásoknak közel 60 százaléka, míg a második során valamivel kevesebb mint a 76 százaléka járt a jelenlegi háziorvosánál a betegségével. Összességében tehát az allergiásoknak nagyobb része „értesíti” a háziorvosát, ennek ellenére azonban még mindig igen nagy részaránnyal rendelkeznek azok, akik úgy gondolják, hogy egészségi állapotukat nem befolyásolja az, hogy megjelennek vele háziorvosuknál. Ez azért problematikus, mert kezelőorvosuk az allergiájuknak megfelelő gyógyszert, tanácsot, vagy egyéb alternatívát tudna ajánlani. A 2009. decemberi kezdetű adatfelvétel eredményeiből kiderült, hogy az allergiásoknak kevesebb mint a fele (49 %), míg a második eredményei szerint a betegeknek mintegy 2/3-a (64 %) részesült valamilyen kezelésben. Természetesen mindkét adatfelvételnél kiemelkedik a különböző módszerek közül a gyógyszeres kezelések. Az első esetében ez a mintapopuláció közel 48 százalékát, míg a másodiknál 55 százalékát jelentette. Ezek az arányok azonban igencsak elmaradnak a háziorvosuknál megjelenteknél, ami azzal magyarázható, hogy nem minden páciens részesül ellátásban, aki allergiás panaszokkal jelentkezik az orvosánál, ugyanis a legtöbb allergia (pl. gyógyszer, étel, stb.) nem igényel kezelést, csak az allergén mellőzését. Az első adatfelvétel során a 82 fő allergiásból 6 fő (7 %), míg a második kérdőíves adatfelvétel eredménye szerint a 78 fő allergiásból mintegy 16 fő (21 %) alkalmazott csupán alternatív módokat, illetve a gyógyszeres kezelés mellett. A betegek állítása szerint meglehetősen hatásosak e gyógymódok, ugyanis alkalmazásukkal egyesek teljes tünetmentességet is képesek voltak elérni. Ilyen alternatív gyógymód az 42

immunrendszer fokozott támogatása antioxidánsokkal, a különböző gyógynövényes készítmények, fényterápia, légterápia, „sóterápia”, különböző kórházi kezelések, illetve úgynevezett „elektromos kezelések”. Az első kérdőíves adatfelvétel eredménye szerint az allergiásoknak megközelítőleg 59 százaléka, míg a második szerint közel 68 százaléka járt már szakrendelésen allergiás panaszokkal. A betegek többsége, tehát a szénanáthában szenvedők a kecskeméti tüdőgondozóban, az allergiások kisebb hányada (elsősorban ételallergiások) pedig bőrgyógyászati szakrendelésen járt. A szakrendeléseken megjelentek aránya mindkét adatfelvételnél

megközelíti

a

háziorvosoknál

megjelent

allergiások

részarányát.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden páciens, aki járt már szakrendelésen allergiás tünettel az a jelenlegi háziorvosával is tudatta betegségét, de jóval nagyobb az arányuk (4/5) a szakrendeléseken soha meg nem jelent betegeknél. A 2009. decemberi kezdetű kérdőíves adatfelvétel eredményei szerint a regisztrált betegeknek pontosan a fele jár kontroll vizsgálatra. A kontrollra járó allergiásoknak pedig több mint a fele (54 %) évente, 1/4-e pedig félévente jelenik meg vizsgálaton. A további kategóriákba csak egy-két beteg tartozott, az allergiásoknak mintegy 8 százaléka 2 évente, 4-4 százaléka 3-4 évente, illetve havonta jelenik meg kontroll vizsgálaton, valamint 4 százalék ismeretlen. A kutatás második „fordulójának” esetében a regisztrált allergiásoknak 64 százaléka jár kontroll vizsgálatra. A kontrollra járóknak pedig pontosan a fele évente, 1/3-a (32 %) pedig félévente jelenik meg vizsgálaton. Továbbá kisebb részaránnyal rendelkeznek az egészségügyi szakrendelést negyedévente (9 %), kétévente (6 %), valamint havonta (3 %) igénybevevők. A

kérdőíves

felmérésekben

külön

kategóriaként

mértem

az

asztmatikus

megbetegedések gyakoriságát. Az első adatfelvételnél a hunyadivárosi háztartások valamivel több mint 12 százalékában találtam asztmás beteget, ami a háztartások tagjainak számát tekintve megközelítőleg 5 százalékot jelent. A másodiknál is hasonló eredmények jöttek ki az asztmások arányát tekintve. A hunyadivárosi háztartásoknak közel 16 százaléka volt asztmás, míg a háztartások számát tekintve ez az érték valamivel kevesebb mint 6 százalékot mutatott. Az asztmások száma lényegében nem volt magas egyik adatfelvételnél sem, ennek ellenére e betegség jelentősége annál nagyobb, ugyanis az asztma legtöbbször allergiából alakul ki, annak legsúlyosabb fokaként. Az első kérdőíves adatfelvétel során a 19 asztmás légúti betegből mindössze 4 főnél nem lehetett kapcsolatba hozni az asztmát allergiával, vagyis az asztmások közel 80 százaléka (79 %) allergiás asztmás. A későbbi esetében 23 asztmás beteg adatait sikerült fölvennem, akik közül szintén 4 fő nem allergiás asztmás beteg volt. Ebből 43

kifolyólag az allergiás asztmások valamivel több mint 80 százalékos (83 %) részaránnyal rendelkeztek. Az extrinsic asztmának az összes asztmatikus megbetegedésen belül képviselt magas aránya miatt az asztmásokat az allergiás betegekkel együtt szükséges vizsgálni, ugyanis a két betegség is legtöbbször együtt jelentkezik, s az elkülönítésük is meglehetősen bonyolult. Ebből kifolyólag az allergiás légúti megbetegedéseknek az első kérdőíves adatfelvétel esetében közel 19 százalékos, míg a másodiknál valamivel több mint 24 százalékos prevalenciáját az allergiás és az extrinsic asztmás betegek együtt tették ki, azonban a nem allergiás eredetű asztmásokat nem soroltam be e csoportba. A kérdőíves adatfelvételek során, az asztmatikus megbetegedések száma feltehetően a nyílt morbiditásnak felelt meg, ugyanis orvosi diagnózis (általában tüdőgondozói), vagy szűrővizsgálat nélkül nem lehet megállapítani egy adott személyről, hogy asztmás-e. Ebből kifolyólag valószínűleg csak olyan lakos vallotta magát asztmásnak, akinek orvos állította fel a diagnózist. Másrészt az asztma olyan szintű életminőség csökkenéssel jár együtt, hogy a beteg általában kénytelen egészségügyi szolgáltatást igénybe venni, tehát feltehetően regisztrálják is, s ez alól csak a gyerekek kivételek.

2.3.

A nyílt és rejtett morbiditás összehasonlítása

Az első kérdőíves adatfelvétel során kapott morbiditási adatokat a hunyadivárosi háziorvosi rendelőben, az egyes háziorvosok által megbecsült betegszámmal hasonlítottam össze, ugyanis allergiára vonatkozó nyílt morbiditási adat városrészi szinten nem állt rendelkezésemre,

csak

más

légúti

betegségekkel

összesített

kategóriaként.

A

rendelőintézetben praxisonként átlagban körülbelül 150 fő légzőszervi beteget regisztráltak. Tehát a hat praxisban ez megközelítőleg 900 légúti beteget jelent. Amennyiben a kérdőíves kutatás eredményeként kapott betegszám az egész városrészre tekintve reprezentatív, úgy a Hunyadivárosban megközelítőleg 1500 allergiás beteg él. Természetesen ez a betegszám már tartalmazza a szezonhoz nem köthető allergiások számát is. Ugyanakkor az összes regisztrált légzőszervi beteg sem csupán allergiával lett regisztrálva. Így tehát mindkét csoport tartalmaz olyan részcsoportokat, ami megnehezíti az összehasonlítást. Azonban ha ezektől eltekintek, akkor is óriási differencia van a nyílt morbiditás és a tényleges morbiditást megközelítő statisztika között. Mivel azonban konkrét allergiára vonatkozó morbiditási statisztika nem létezik, csak összesített kategória, ebből következően célszerűnek láttam összehasonlítani a szakértői becsléseket a városrészben végzett kutatás eredményével. A legtöbb körzeti orvos a

44

praxisukba tartozó ténylegesen allergiások számát 300-400 főben becsülte meg. A szakértői becslések szerint tehát az allergiás légúti betegek száma 1500-2000 fő között alakul. Ugyanakkor ez a betegszám csak a légúti allergiásokra vonatkozik, tehát nem tartozik bele a szezonhoz nem köthető allergiák (pl. étel, gyógyszer, fém, stb.). Amennyiben ez az érték a légúti allergiákat tekintve megközelíti a valóságot, akkor az „összallergiát” tekintve a városrész estében ez 2000-2500 főben realizálná a betegek számát, ami 25-32 százalékos prevalenciát jelentene. A szakértői becslések tehát még a kérdőíves adatfelvétel eredményeit is „túlszárnyalták”. Azonban figyelembe kell venni azon tényt, miszerint a hunyadivárosi rendelőintézet háziorvosainak praxisába nem csak e városrész allergiás betegei tartoznak, másrészt a kérdőíves kutatás során a mintába került allergiás betegeknek is 25 százaléka (második adatfelvétel esetében ez közel 44 %) más rendelőintézetekben veszi igénybe a háziorvosi alapellátást. Összességében tehát nem lehet egyértelmű állást foglalni ezek az eredmények alapján, hogy a kérdőíves adatfelvétel, vagy a körzeti orvosok által becsült betegszám közelít-e jobban a tényleges morbiditáshoz. A második adatfelvétel eredményei lényegében megerősítik az első morbiditásra vonatkozó eredményeit, ennek ellenére azt gondolom, hogy a tényleges morbiditás valahol a két érték (20-32 %) között mozog, de valószínűleg a 20 százalékhoz közelebb áll. A következőkben a hunyadivárosi allergiás megbetegedések prevalenciáját a kecskeméti tüdőgondozó intézet által a kecskeméti kistérségben regisztrált betegszámmal hasonlítom össze. A tüdőgondozóban településre bontott jelentés nem állt rendelkezésre, de annyi megállapítható, hogy a regisztrált betegek döntő többsége egyértelműen kecskeméti lakos. A rhinitis allergiás, illetve az extrinsic asztmás morbiditást a továbbiakban együtt ábrázolom és az általános tendenciákat is közösen értékelem (16. ábra). Amíg 1990-ben a tüdőgondozóban regisztrált allergiás légúti betegek száma még alig haladta meg az ezer főt (1.075 fő), addig 2009-ben közel nyolcezer főre (7.921 fő) emelkedetett, ami több mint hétszeres növekedést jelentett 19 év alatt. A diagram két jól elkülöníthető részre osztható mind az allergiások, mind az asztmások számát tekintve. A 2000. év a „választóvonal” szerepét tölti be. 1990 és 1999 között az allergiások és asztmások száma egyenletesen és kismértékben növekedett, s a számuk nem érte el a kétezer főt. A 2000. évtől kezdve viszont rendkívüli mértékben megnőtt a regisztrált allergiás betegek száma. Az 1999. évhez képest a 2000-ben a rhinitis allergiások száma kétésfélszeresére, az asztmások száma pedig másfélszeresére növekedett. A kecskeméti tüdőgondozó egyik szakembere szerint a regisztrált betegszám drasztikus növekedésének oka nem a külső környezeti tényezők növekedésének, vagy a betegség „robbanási korszakának” tudható be, hanem sokkal inkább az aktív 45

propagandának, valamint a háziorvosok és pulmonológusok közötti szoros koordinációnak köszönhető.

16. ábra: A kecskeméti tüdőgondozóban regisztrált allergiás légúti betegek prevalenciája

A kecskeméti tüdőgondozó működési területének népessége 195.500 fő volt a 2009-es évben, vagyis a gondozóintézet „vonzáskörzete” lényegében megfelelt a kecskeméti kistérségnek. A működési területének népességéhez viszonyítva 2009. december 31-ig a kecskeméti tüdőgondozóban regisztrált allergiás légúti betegek prevalenciája ennek megfelelően valamivel több mint 4 százalékot mutatott. A tényleges morbiditás ennél természetesen jóval magasabb. A szakértői becslések szerint a kecskeméti kistérségben az extrinsic asztma prevalenciája duplája, a rhinitis allergia prevalenciája pedig négyszerese a regisztrált

betegszámnak.

Az

allergiás

légúti

betegek

2009-es

prevalenciája

két

betegcsoportból: 3.109 fő extrinsic asztmásból és 4.812 fő rhinitis allergiásból állt. A becslés szerint tehát körülbelül 25 ezer főre tehető a gondozóintézet működési területén az allergiás légúti betegek a száma, ami megközelítőleg 13 százalékos prevalenciának felel meg, amely valószínűleg a hunyadivárosi szakértői becsléshez hasonlóan megközelíti a légúti allergia tényleges morbiditását. A kvázi „kecskeméti kistérségben” regisztrált allergiás légúti betegek nemek szerinti megoszlásánál éppen úgy, mint a nagyobb területi-közigazgatási szinteken regisztrált 46

betegeknél a nők dominanciája figyelhető meg, mind az rhinitis allergiás, mind pedig az allergiás asztmás betegeknél. A kecskeméti tüdőgondozó betegforgalmi adatai a nemek korosztály szerinti csoportosításánál azonban differenciát mutatnak. A 30-39 éves korosztály egyfajta választóvonalként jelenik meg, ugyanis ettől a korosztálytól fiatalabb betegeknél a férfiak, ettől idősebbeknél pedig a nők dominanciája a meghatározó. A regisztrált allergiás betegeknél a nők magasabb aránya, valószínűleg azzal magyarázható, hogy általában a középkorú férfiak az egészségügyi szolgáltatásokat kisebb hajlandósággal veszik igénybe, mint a nők. A Hunyadivárosban végzett első kérdőíves adatfelvétel eredménye szerint pedig éppen a férfiak aránya volt magasabb és a legtöbbször a „családfők” allergiájáról nem tudott a háziorvosuk, illetve sokszor nem voltak regisztrálva a tüdőgondozó intézetben sem. Ennek ellenére a második kérdőíves adatfelvétel nemi arányra vonatkozó eredményei az egészségügyi statisztikákkal mutatott szorosabb kapcsolatot. A kecskeméti tüdőgondozóban regisztrált allergiások körében a nők aránya 55 %, a férfiaké pedig 45 %, míg a második kérdőíves adatfelvétel szerint a Hunyadivárosban a férfiak aránya 40 %, a nők aránya pedig 60 % volt. Az allergiások tényleges számát tekintve az egyes aránypárok között valószínűleg jóval kisebb a differencia és ebből kifolyólag nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni, nem lehet párhuzamot vonni az allergiás megbetegedések gyakorisága és a nembeli különbségek között. A regisztrált kecskeméti kistérségi allergiások korcsoport szerinti megoszlásánál több összevont csoport emelhető ki. A 30-49 éves korcsoport rendelkezik a legmagasabb aránnyal (40 %), ezen belül pedig a 30-39 évesek dominanciája emelhető ki (21 %). Az 50-69 évesek csoportja rendelkezik még magasabb aránnyal (33 %), továbbá meghatározó a 20-29 éves betegek közel 16 százalékos prevalenciája is. Mind a kistérségi, mind pedig a városrészi morbiditásnál megfigyelhető ugyanakkor egy fiatalabb felnőtt, kora középkorú és egy idősebb nyugdíjas körüli korosztály. Általában azonban elmondható, hogy a rhinitis allergia, de különösen az asztma kialakulása gyerek, illetve fiatal felnőtt korban jelentkezik. A tüdőgondozói betegforgalmi adatokban ennek ellenére egyetlen 0-14 éves allergiás légúti beteg sem szerepelt a 2009-es prevalenciában, aminek az oka valószínűleg abban keresendő, hogy az allergiás-asztmás gyerekeket nem regisztrálják. Ebből kifolyólag jóval kisebb a fiatalabb korosztály a regisztrált betegek között. Másrészt a Hunyadivárosban végzett kutatásban a késő középkorú, illetve idősebb (50-55 év fölöttiek aránya) emberek aránya magasabb volt a mintában, ami a városrész alapvető demográfiai szerkezetéből adódott. A hunyadivárosi légúti allergiások számát egy további sajátos módszerrel „mértem”. A városrészben összesen három gyógyszertár található, kettő lényegében a Hunyadiváros 47

szélén, egy pedig a városrész „szívében”. E gyógyszertárak közül a két „szélső” antihisztamin forgalmi adatait sikerült beszereznem. A 2010-es évben az egyik gyógyszertár 858, míg a másik 421 doboz allergiagyógyszert adott el. A harmadik (legnagyobb) gyógyszertár forgalmi adata saját becslés alapján, megközelítőleg a másik kettő forgalmának összege. Tehát a hunyadivárosi gyógyszertárakban körülbelül 2500 doboz antihisztamin fogyott ez évben. Mivel a szezonális allergia intenzív tünetei megközelítőleg 3 hónapon keresztül tart, feltételezem, hogy a gyógyszertárakban megjelenő betegek legalább 3 doboz gyógyszert vásároltak. Ha az eladott gyógyszerek számát elosztjuk e standardizált fogyasztási értékkel, akkor valamivel több mint 800 fő azok száma, akik megvették ezeket. Amennyiben a 2010. októberi kezdetű kérdőíves adatfelvétel eredménye az allergiások (19 %) és a gyógyszert fogyasztók (55 %) részaránya tekintetében reprezentatívnak tekinthető, akkor tulajdonképpen ugyanazt az eredmény jön ki (850 fő). Természetesen a felhasznált adatok és módszerek sok megkérdőjelezhető elemet tartalmaznak. Leginkább megkérdőjelezhető talán az, hogy az egyes gyógyszertárakban eladásra kerülő antihisztaminokat milyen mértékben vásárolták meg ténylegesen is hunyadivárosiak. Jóllehet a gyógyszertárakban nem csak városrészi allergiások is vásároltak allergia gyógyszereket, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a ők maguk is több helyen vehetik igénybe e szolgáltatást. Összességében tehát nem lehet teljes mértékben reálisnak tekinteni a fenti arányokat, de az összefüggések jól láthatóak.

Összefoglalás Mint ahogyan azt már a korábban is írtam, az allergia a 21. század egyik olyan betegségcsoportja, ahol az érintettek száma intenzíven növekszik. A világ legtöbb országában elterjedt, kiváltképpen a gazdaságilag fejlett országokban, régiókban. Az allergiás megbetegedések kialakulásának tényleges oka a tudomány mai állása szerint nem ismert. A kutatások szerint a megbetegedések több tényező együttes, komplex hatására alakulnak ki. Ezek közül a legfontosabbak a genetikai adottságok, az életmód, az allergénekkel való találkozás gyakorisága, intenzitása, illetve a külső környezeti tényezők (pl. légszennyezettség) hatása. E tényezők azonban csak az adott egyén egészségi állapotától, immunrendszerének erősségétől függően alakíthatnak ki allergiás reakciókat. Hazánkban is rendkívül megnövekedett az allergiás megbetegedések száma, az elmúlt két évtizedben. Az egész országot lefedő morbiditási statisztikát az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet szolgáltatja a tüdőgondozó intézetek közreműködésével. E statisztikák

48

csak a regisztrált allergiás megbetegedésekről nyújtanak információt, ennek ellenére jól megfigyelhetők az országos tendenciák, miszerint a Dunántúl fejlett régióban az allergiás megbetegedések gyakorisága jelentősebb, mint az ország többi részein. A nyílt morbiditási adatok elemzésénél azonban érdemes figyelembe venni a regisztrálásból származó differenciákat és az esetleges hibákat is. A lokális terek morbiditásának vizsgálata új szemléletként jelent meg az egészségföldrajzi és epidemiológiai kutatásokban. E szemlélet hatására készítettem el az allergiás megbetegedés tényleges morbiditását vizsgáló kérdőívet és végeztem önálló adatfelvételt kétszer is Kecskemét egyik városrészében a Hunyadivárosban. Az adatfelvételek során kapott eredmények alapján nem találtam egyértelmű bizonyítékot az allergiás megbetegedések és a fontosabb demográfiai jellemzők (nem, kor) között. Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy a minta bizonyos csoportokból valószínűleg túlreprezentált volt, másrészt feltehetően nem nagy differencia van az egyes csoportok között. A lokális környezet szerepe azonban meghatározó az allergiás megbetegedések térbeli megjelenésének gyakoriságánál. A megbetegedések számát vizsgálva, a nyílt és rejtett morbiditás között meglehetősen nagy differenciát tapasztaltam, de feltételezem, hogy a kutatás során kapott eredmények feltehetően nem a tényleges morbiditást mutatják. Az első kérdőíves adatfelvétel végén ezt lényegében a nem megfelelő időpontú felvételezésnek tulajdonítottam. Ebből kifolyólag a kutatás eredmények ellenőrzéseként, illetőleg az összehasonlítás végett fontosnak tartottam egy szezonvégi, az allergiás megbetegedések gyakoriságát mérő második kérdőíves adatfelvétel elvégzését. Az ismételt felmérésnek azért volt nagy jelentősége, mert a kutatás két „fordulójának” morbiditását összevetve, ellenőrizhetővé vált az első eredménye. A második kérdőíves adatfelvétel eredménye lényegében nem igazolta azt a feltevésem, miszerint a késő téli időpontú felvételezés befolyásolta volna a városrészi allergiások számát, de az allergiás megbetegedések prevalenciáját mutató értéke megbízhatónak tekinthető, ugyanis lényegében megegyezik az elsővel. Az első adatfelvétel során megfontolásra került továbbá egy kisebb kérdőíves kutatás igénye is, ami azon háziorvosok praxisán belül, a Hunyadivároshoz tartozó területekről történő „mintavételt” jelentene, ahol a kérdőíves adatfelvétel során a legtöbb allergiás beteg jelentkezett, majd amit össze lehetne vetni a Hunyadiváros más területeinek eredményeivel, s ezáltal elemezni lehetne a városrészen belüli differenciát, illetve feltárni annak lehetséges okait. Ez azonban időhiány miatt nem valósult meg, de a jövőben fontosnak tartanék egy ilyen jellegű kutatás lebonyolítását is. Az allergiás megbetegedések gyakoriságáról a két hasonló eredménnyel rendelkező adatfelvétel ellenére is azt feltételezem, hogy a tényleges morbiditást 49

csak egy szűrővizsgálattal egybekötött kutatással lehetne teljesen felmérni, amely egyfajta indikátorként szolgálna a lakosok egészségi állapotáról. Ezáltal kilehetne küszöbölni a lakosok egészségkultúrájának szintjéből, betegségfelismerő készségéből származó hibákat, összességében

tehát

a

szubjektivitásból

fakadó

estleges

morbiditási

hibákat,

a

hozzákapcsolódó kérdőíves felmérés pedig biztosítaná a vizsgálat szempontjából releváns objektív elemeket is.

50

Mellékletek 1. melléklet: Felkérő levél

Tisztelt Asszonyom/Uram! Bán Attila, harmad éves geográfus egyetemi hallgató vagyok. A Szegedi Tudományegyetem Gazdaság és Társadalomföldrajzi Tanszék és a Hunyadivárosi Városrészi Önkormányzat jóváhagyásával lakossági felmérést végzek a Hunyadivárosban, a szakdolgozatomhoz. Kutatásomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy az allergiás megbetegedések mennyire vannak jelen a Hunyadivárosban. A felmérés egy egyszerű kérdésekből álló, gyorsan kitölthető kérdőívből áll. szeretném az Ön segítségét kérni.

Ehhez

A kérdőív kitöltése csak néhány percet vesz igénybe, de kitöltése önkéntes és név nélküli. Ha segíti munkámat azzal, hogy kitölti a kérdőívet, egy olyan kutatáshoz járul hozzá, amelynek segítségével fény derülhet számos eddig ismeretlen, vagy bizonytalan tényezőre az allergiával kapcsolatban. A lakossági felmérés során Önt is fel szeretném keresni a következő napon, amennyiben Ön otthon tartózkodik:

……… év ……… hónap ……… nap. Ha esetleg nincs allergiás a családban, akkor is felkeresném önt, hiszen számunkra már ez is egy fontos információ.

A felmérésről és az eredményekről az alábbi elérhetőségeken érdeklődhet: Cím: 6000, Kecskemét, Babits Mihály U. 3. Telefon: 76/499-242 Mobil: 20/323-7728 E-mail: [email protected] Segítségét előre is köszönöm. Tisztelettel és üdvözlettel:

Bán Attila

Kecskemét, 2009. december 16.

51

2. melléklet: Kérdőív 2009

Hunyadivárosi lakossági felmérés (allergia) 2009 1. Van-e allergiás beteg a háztartásban?

□ van (1)

□ nincs (2)

2. Ha van, melyikük milyen nemű? férfi (1)

nő (2)

□ □ □

1. ......................... 2. ......................... 3. .........................

□ □ □

3. Melyik évben születtek az ön háztartásában élő allergiások? 1. ......................... évben 2. ......................... évben 3. ......................... évben 4. Mi az ő jelenlegi foglalkozásuk? 1. ………………. 2. ………………. 3. ………………. 5. Mivel foglalkoztak korábban? (ha értelmezhető) 1. ………………. 2. ………………. 3. ………………. 6. Milyen típusú allergiában szenvednek? 1. ………………………………… 2. ………………………………… 3. ………………………………… 7. Melyik háziorvosi rendelőhöz tartoznak a háztartásban élő allergiások? 1. ………………. 2. ………………. 3. ………………. 8. Ha a hunyadivárosi rendelőhöz tartoznak, ki a jelenlegi háziorvosuk? B. M. (1) D. E. (2) 1. 2. 3.

□ □ □

□ □ □

S. A. (3)

□ □ □

T. E. (4)

□ □ □

52

K. I. (5)

□ □ □

SZ. K. (6)

□ □ □

9. Jártak-e a háztartásban élő allergiások ezzel a betegségükkel a jelenlegi háziorvosuknál? igen (1) 1. 2. 3.

nem (2)

□ □ □

□ □ □

10. Részesültek-e az allergiások az elmúlt egy év során valamilyen kezelésben? igen (1)

nem (2)

□ □ □

1. 2. 3.

□ □ □

11. Ha igen, milyen kezelésben részesültek? egyéb (2) (megnevezés) ................................. ................................. .................................

gyógyszeres (1)

□ □ □

1. 2. 3.

12. Jártak-e már a háztartásban élő allergiások valaha allergia miatt tüdőgondozói szakrendelésen? igen (1)

nem (2)

□ □ □

1. 2. 3.

□ □ □

13. Ha igen, milyen gyakran járnak ellenőrző vizsgálatra (kontrollra)?

1. 2. 3.

félévente (1)

évente (2)

2 évente (3)

□ □ □

□ □ □

□ □ □

egyéb (4) (megnevezés) ............................ ............................ ............................

14. Van-e asztmás beteg a háztartásban?

□ van (1)

□ nincs (2)

15. Ha van, és a betegek allergiásak is, akkor kérem azonosítsa őket! Ha van, de a betegek nem allergiásak, hány hasonló betegről tud a háztartásában? 1. ........................ 2. ........................ 3. ........................

nem allergiás asztmások: ……….. fő

16. Hányan élnek összesen a háztartásban? ........................ fő

53

3. melléklet: Kérdőív 2010

Hunyadivárosi lakossági felmérés (allergia) 2010 1. Van-e allergiás beteg a háztartásban?

□ van (1)

□ nincs (2)

2. Ha van, melyikük milyen nemű? férfi (1)

nő (2)

□ □ □

1. ......................... 2. ......................... 3. .........................

□ □ □

3. Melyik évben születtek az ön háztartásában élő allergiások? 1. ......................... évben 2. ......................... évben 3. ......................... évben 4. Mi az ő jelenlegi foglalkozásuk? 1. ………………. 2. ………………. 3. ………………. 5. Mivel foglalkoztak korábban? (ha értelmezhető) 1. ………………. 2. ………………. 3. ………………. 6. Milyen típusú allergiában szenvednek? 1. ………………………………… 2. ………………………………… 3. ………………………………… 7. Mióta tapasztalják az allergia tüneteit? 1. ………………………………… 2. ………………………………… 3. ………………………………… 8. Melyik háziorvosi rendelőhöz tartoznak a háztartásban élő allergiások? 1. ………………. 2. ………………. 3. ……………….

54

9. Jártak-e a háztartásban élő allergiások ezzel a betegségükkel a jelenlegi háziorvosuknál? igen (1)

nem (2)

□ □ □

1. 2. 3.

□ □ □

10. Részesültek-e az allergiások az elmúlt egy év során valamilyen kezelésben? igen (1)

nem (2)

□ □ □

1. 2. 3.

□ □ □

11. Ha igen, milyen kezelésben részesültek? egyéb (2) (megnevezés) ................................. ................................. .................................

gyógyszeres (1)

□ □ □

1. 2. 3.

12. Jártak-e már a háztartásban élő allergiások valaha allergia miatt szakrendelésen? igen (1)

nem (2)

□ □ □

1. 2. 3.

□ □ □

13. Ha igen, milyen gyakran járnak ellenőrző vizsgálatra (kontrollra)?

1. 2. 3.

félévente (1)

évente (2)

2 évente (3)

□ □ □

□ □ □

□ □ □

egyéb (4) (megnevezés) ............................ ............................ ............................

14. Van-e aszmás beteg a háztartásban?

□ van (1)

□ nincs (2)

15. Ha van, és a betegek allergiásak is, akkor kérem azonosítsa őket! Ha van, de a betegek nem allergiásak, hány hasonló betegről tud a háztartásában? 1. ........................ 2. ........................ 3. ........................

nem allergiás asztmások: ……….. fő

16. Hányan élnek összesen a háztartásban? ........................ fő

55

Irodalom 

Allergiás rhinitis: okok és megoldások. – In: Magyar Orvos 2009, 17. évf. 6. szám p. 34.



ÁNTSZ

aerobiológiai

hálózatának

tájékoztatója:

1996-2008.

Országos

Környezetegészségügyi Intézet, Budapest. http://www.oki.antsz.hu/pollen/2007jav.pdf, http://www.oki.antsz.hu/pollen/EvesJel2008.pdf 

Beszámoló a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram keretében végzett tevékenységről 1997-1999 (2000). p. 154, 158. http://www.oki.antsz.hu/nekap/nekap_2000.pdf



BOROS J. - NÉMETH R. - VITRAI J. (szerk.) (2002): OLEF2000 Kutatási jelentés. OEK, Budapest. p. 45, 76. http://www.egeszsegmonitor.hu/dok/kutatasi_jelentes_OLEF2000.pdf



Der Europäische Gesundheitsbericht (2005) – Massnahmen für einere bessere Gesundheit der Kinder und der Bevölkerung insgesamt. p. 68. http://www.euro.who.int/document/e87325g.pdf



DÉSI I. (szerk.) (1998): Népegészségtan. Semmelweis Kiadó, Budapest. pp. 62-64.



ENDRE L. – LÁNG S. – VÁMOS A. – BOBVOS J. - PÁLDY A. - FARKAS I. – HORVÁTH ZS. – VARRÓ M. (2007): A gyermekkori asztma prevalenciájának növekedése Budapesten 1995 és 2003 között a (változatlan) légszennyezettségi és pollen adatok tükrében. – In: Orvosi Hetilap 2007, 148. évf. 5. szám pp. 211-213.



Environmental hazards trigger childhood allergic disorders (2003). p. 1, 3. http://www.euro.who.int/document/mediacentre/fswhde.pdf



FARKAS I. – ERDEI E. – MAGYAR D. (1999): A környezet és az ember ökológiai integritásának zavara: az allergia és a parlagfű. – In: Ökotáj 1999, 8. évf. 22. szám. p. 65.



HAGGAETT P. (2006): Geográfia – Globális szintézis. – Typotex Kiadó, Budapest. pp. 651-652.



HARANGI F. – LŐRINCZY K. – LÁZÁR A. – ÖRKÉNYI M. – ADONYI M. – SEBŐK B. (2007): A gyermekkori asztma prevalenciájának alakulása Baranya megyében 2003 és 2006 között. – In Orvosi Hetilap 2007, 148. évf. 35. szám pp. 1643-1645.

56



HIRSCHBERG A. (szerk.) (2004): Rhinitis. – Állásfoglalás és ajánlás a rhinitis diagnosztikájához és kezeléséhez. http://www.doki.net/tarsasag/tudogyogyasz//docview.aspx?r_id=37363039&web_i d=&mode=1



Hunyadivárosi lakossági felmérés (2009).



Hunyadivárosi lakossági felmérés (2010).



HUTÁS I. (2000): A fejlett világ járványa: az allergia. – In: Magyar Tudomány 2000, 45. (108.) évf. 10. szám pp. 1243-1244.



IVÁNYOSI–SZABÓ ANDRÁS (2005): Hunyadiváros földrajzi jellemzői. – In: Heltai N. (szerk.) (2005): Hunyadiváros. – Porta könyvek, Kecskemét. pp. 9-12.



JAKAB F. (2004): Negyedik Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia. – In: Magyar Minőség 2004, 13. évf. 10. szám pp. 5-6.



Kecskeméti Tüdőgondozó Intézet éves betegforgalmi adatai: 1990-2009.



KISS I. (2007): Légúti betegségek járványtana. – In: Ember I. (szerk.) (2007): Népegészségügyi orvostan. – Dialóg Campus Kiadó, Pécs. p. 247, 249.



KOPPÁNY J. - BALOGH K. - AUGUSZTINOVICZ M. - PINTÉR J. (2004): Allergiás légúti betegségek hazai epidemiológiája a környezeti tényezők tükrében. - In: Háziorvos Továbbképző Szemle 2004, 9. évf. 6. szám pp. 505-506.



KSH (2006): A háztartás és a család fogalma. Statisztikai Módszertani Füzetek, 47. Budapest. p. 11. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/haztcsalad.pdf



KSH, STADAT-táblák http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_ua003.html http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_ua004.html http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_ua005.html



LEHMANN H. – POLONYI G. (1998): Kórkörkép: Látens és diagnosztizált betegségek (Társadalompolitikai tanulmányok 9.) TÁRKI, Budapest. pp. 6-8, 11.



LÓRÁNTH I. (2008): Fényterápia az allergia ellen. – In: Magyar Orvos 2008, 16. évf. 6. szám p. 2.



LÓRÁNTH I. (2008): Nem szabadulunk az allergiától. – In: Magyar Orvos 2008, 16. évf. 1. szám p. 7.



MÁRK ZS. (1996): Légszennyezés és obstructív légúti megbetegedések. – In: Háziorvos Továbbképző Szemle 1996, 1. évf. 1. szám p. 191.

57



MÉSZÁROS Á. – VINCZE Z. (2003): Életminőség vizsgálata asthma bronchialés és rheumatoid arthritises betegek körében. – In: Orvosi Hetilap 2003, 144. évf. 9. szám p. 424.



MURAKÖZY GY. (2008): Allergia – Korunk népbetegsége. – Kossuth Kiadó Zrt., Budapest p. 6.



NAGYMAJTÉNYI L. (szerk.) (2008): Népegészségtan. JATE Press, Szeged. p. 47.



NÉKÁM K. (2001): Az allergiás társadalom. – In: Magyar Tudomány 2001, 46. évf. 9. szám pp. 1044-1045, 1047-1048.



NÉKÁM K. (2003): Allergiák: a jövőkép. - In: Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége 2003, 11 évf. 2. szám pp. 9-11.



NÉKÁM K. (2009): Mindennapjaink allergiái. – In: Magyar Orvos 2009, 17. évf. 6. szám pp. 44-45.



NÉKÁM K. - KOVÁCS I. (1996): Életünk középpontjában: az allergiák? Interdiszciplináris fórum. - In: Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége 1996, 4. évf. 3. szám p. 15.



Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet évkönyvei: 1991-2009.



PÁL V. (2002): Egészségföldrajz. – In: Tóth J. (szerk.) (2002): Általános társadalomföldrajz I. – Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs pp. 386-387.



PÁL V. – UZZOLI ANNAMÁRIA (2008): Az emberiség egészsége – a 21 század kihívásai. – In: Földrajzi közlemények 2008, 132. évf. 4. szám pp. 472-473.



Prevention of Allergy and Allergic Asthma – WHO (2002, Geneva). p. 3. http://whqlibdoc.who.int/hq/2003/WHO_NMH_MNC_CRA_03.2.PDF



RADNAI A. (2008): Az allergiás rhinitis ellen. - Új gyógyszer új beviteli eszközben. – In: Kórház 2008, 15. évf. 4. szám p. 84.



RADNAI A. (2009): Környezetszennyezés az emberi szervezet tükrében. – In: Magyar Orvos 2009, 17. évf. 5. szám p. 24.



SZALAI ZS. (2005): Szezonális légúti allergiák. - In: Lege Artis Medicinae 2005, 15. évf. 8-9. szám p. 670.



SZEMERE P. (1997): Allergia: a modern idők új epidemiája. – In: Orvosi Hetilap 1997, 138. évf. 36. szám p. 2265.



SZÉLES GY. (2005): A magyarországi morbiditás regisztrációs rendszer kidolgozása, működtetése és értékelése (egyetemi doktori értekezés tézisei). Debrecen. pp. 3-4.

58



TOLNAY E. - MÁRK ZS. (2004): Allergiás légúti megbetegedések: epidemiológia, diagnosztika és terápiás ajánlások. – In: Orvosi Hetilap 2004, 145. évf. 11. szám pp. 555-556.

59