AZ ÁLLATTARTÁS KÖRNYEZETI HATÁSAI, HELYZETE ÉS VISZONYA A HAZAI ÉS EU 1 SZABÁLYOZÁSHOZ

AZ ÁLLATTARTÁS KÖRNYEZETI HATÁSAI, HELYZETE ÉS VISZONYA A HAZAI ÉS EU1 SZABÁLYOZÁSHOZ Szerződésszám: VKSZI/188/2008 GreenCapital-4/2008

Készült: az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet megbízásából 2008

1

Európai Unió

"Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

TARTALOMJEGYZÉK VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ……………………………………………………………….. 3 BEVEZETÉS ............................................................................................................................. 5 AZ ÁLLATTARTÁS KÖRNYEZETI HATÁSAI ..................................................................... 6 Víz, talaj ............................................................................................................................................. 7 Bemenő vizek .................................................................................................................................................7 Kilépő vizek ....................................................................................................................................................7 Talaj ..............................................................................................................................................................10

Levegő .............................................................................................................................................. 12 Összefoglalás .................................................................................................................................... 16

AZ ÁLLATTARTÁS HAZAI JELLEMZŐI ........................................................................... 17 Az állattartás hazai módszerei, eszközei ....................................................................................... 17 Hazai haszonállat állomány ............................................................................................................ 18 Állatállomány alakulása 2000-2005 között ..................................................................................................18 Az aktuális állatállományra vonatkozó adatok .............................................................................................21

Hazai állattartó telepek adatai ....................................................................................................... 22 Összefoglalás .................................................................................................................................... 23

ÁLLATTARTÓ TELEPEKRE VONATKOZÓ HAZAI ÉS EURÓPAI KÖRNYEZETVÉDELMI JOGSZABÁLYOK ........................................................................ 25 Az állattartó telepek működésének engedélyezését meghatározó hazai környezetvédelmi jogszabályi előírások ismertetése ................................................................................................... 26 Egységes környezethasználati engedély/IPPC ..............................................................................................26 Környezetvédelmi engedély/környezeti hatásvizsgálat ................................................................................28 Környezetvédelmi működési engedély/környezetvédelmi felülvizsgálat .....................................................29 Építési engedély/környezetvédelmi szakhatósági állásfoglalás ....................................................................30 Egyes környezetvédelmi szakterületekre vonatkozó jogszabályok alapján kiadott, szakterületi engedélyek ......................................................................................................................................................................31 Állattartásra vonatkozó önkormányzati rendeletek .......................................................................................31

Egyes környezetvédelmi szakterületek jogszabályainak állattartó telepekre vonatkozó előírásai ............................................................................................................................................ 31 Levegőtisztaság-védelem ..............................................................................................................................31 Zaj- és rezgésvédelem...................................................................................................................................32 Felszíni vizek védelme .................................................................................................................................32 Felszín alatti vizek védelme ..........................................................................................................................32 Hulladékgazdálkodás ....................................................................................................................................34 Vízjogi engedélyek .......................................................................................................................................34

Nyilvántartási-adatszolgáltatási-tervkészítési kötelezettségek.................................................... 35 Levegőtisztaság-védelem ..............................................................................................................................35

"Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 1

Vízvédelem ...................................................................................................................................................35 Hulladéknyilvántartás ...................................................................................................................................36 E-PRTR ........................................................................................................................................................36

Összefoglalás .................................................................................................................................... 37

A HAZAI ÉS UNIÓS ELŐÍRÁSOKNAK VALÓ MEGFELELÉS, A SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEK.................................................................................................................... 38 Az állattartó telepek környezetvédelmi jellegű engedélyeiben foglalt előírásoknak való megfelelés ......................................................................................................................................... 38 Trágyatárolók — egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységeknél ..............................38 Trágyatárolók — egyéb állattartó tevékenységeknél ....................................................................................40 Az elérhető legjobb technika egyéb szempontjainak való megfelelés ..........................................................41 Egyéb környezetvédelmi előírások teljesülése .............................................................................................41

A teljes megfelelés érdekében megteendő további intézkedések ................................................. 43 Összefoglalás .................................................................................................................................... 44

BAT MEGFELELÉS ELÉRÉSE ÉRDEKÉBEN ALKALMAZHATÓ TECHNIKÁK ........ 46 Az elérhető legjobb technika követelményei ................................................................................. 46 Trágyatárolók .................................................................................................................................. 47 A keletkezett trágya kezelése, hasznosítása szántóföldi kihelyezésen kívül egyéb technikákkal .................50 A keletkező trágya mennyiségének csökkentése ..........................................................................................50

Ammónia-kibocsátás csökkentése.................................................................................................. 51 Összefoglalás .................................................................................................................................... 59

ÖSSZEGZÉS ........................................................................................................................... 60 Az állattartás környezeti jellemzői ................................................................................................ 60 A jelentősebb megállapítások összefoglalása ................................................................................ 62 Üzemeltetők, telephelyek, állatlétszám adatok .............................................................................................62 Megfelelés ....................................................................................................................................................63 Megteendő intézkedések ...............................................................................................................................64

Mellékletek ............................................................................................................................... 65 1. sz. Melléklet ................................................................................................................................. 66 2. sz. Melléklet ................................................................................................................................. 68 3. sz. Melléklet ................................................................................................................................. 74 4. sz. Melléklet ................................................................................................................................. 77 5. sz. Melléklet ................................................................................................................................. 89 6. sz. Melléklet ................................................................................................................................. 90 7. sz. Melléklet ................................................................................................................................. 94 8. sz. Melléklet ................................................................................................................................. 98 9. sz. Melléklet ............................................................................................................................... 100


VEZETŐI ÖSSZFOGLALÓ Az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) keretében megbízta a Green Capital Zrt.-t öt darab, az agrárium és a környezet-, természetvédelem közös fókuszába eső tanulmány elkészítésével. A tanulmányok témája a következő: 1. Agrár-környezetvédelmi támogatási rendszerek az EU és a hazai természetvédelmi szabályozás szempontjából — nemzetközi és hazai gyakorlat 2. Mezőgazdasági hulladékokból történő megújuló energia-termelés és felhasználás lehetőségei az agrárium területén. 3. A magyar mezőgazdaság jövője a GMO-mentesség szempontjából. 4. Az állattartás környezetvédelmi hatásai, helyzete és viszonya a hazai és EU-s szabályozáshoz. 5. Állattartó telepek bűzhatásának elemzése, és javaslat kidolgozása a lakosságot zavaró hatások megszüntetésére egy mintaterület példáján Jelen tanulmány a negyedik téma (Az állattartás környezetvédelmi hatásai, helyzete és viszonya a hazai és EU-s szabályozáshoz) keretében elkészült kutatási jelentés. A nagyüzemi állattartás környezeti hatásai általánosságban ismertek, a hazai szabályozás összhangban van az EU előírásaival. Az állattartás vonatkozásában a környezeti problémákat szinte kizárólag a trágyakezelés és bűz jelenti. Megjegyezzük, hogy az állattartás ammónia és metán kibocsátása is problémát jelent. Megítélésünk szerint a trágyakezelés okozza hazánkban a legsúlyosabb környezeti hatást. Az állattartásból kikerülő almos- és hígtrágya kimosódással a talajba, a felszíni és felszín alatti vizekbe kerülve okoz-, illetve okozhat szennyezést. Ez elsősorban a nitrit- nitrát- és ammónia-tartalom növekedését okozza. A trágyakezelést illetően jogszabályi előírások és hatósági kötelezések vannak hatályban, melyek az üzemeltetőket intézkedések megtételére ösztönzik, így várható, hogy néhány éven belül e területen is megfelelünk a hazai-, és az EU előírásoknak. Van viszont az intézkedéseknek egy másik, igazán hatékony „motorja”, ez pedig a támogatások feltételrendszere. Lényegében minden támogatás kapcsolódik az aktív környezetvédelemhez, vagyis ha támogatási pénzhez akar jutni a gazdálkodó, akkor ténylegesen (nem csak papíron) tennie kell a környezet védelme érdekében. Az állattartás sajátos szaghatással jár, amit nem lehet elkerülni. A nagy létszámú állattartó telepeken a legkorszerűbb technológia alkalmazása esetén is érezhető lesz a bűz. Ennek a mértékét,- illetve a hatásterületét lehet befolyásolni, vagyis a korszerű nagyüzemi állattartás bűzhatása lokális és olyan védőtávolság áll rendelkezésre, amely esetében a természetes hígulás feltételei bármely meteorológiai helyzetben fennállnak, tehát a lakókörnyezetet csak a szagküszöbnél mérsékeltebb hatások érik.


Az egyes állattartó telepek megfelelésére vonatkozó adatok csak közvetetten álltak rendelkezésre. A helyszíni ellenőrzésre a környezetvédelmi felügyelőségek jogosultak és ismereteink szerint történnek is vizsgálatok, de ezekről nem áll rendelkezésre publikus adat. Módszeres felmérés a hazai állattartó telepekről eredő felszín alatti és talajvíz szennyezések becslésére nem készült. Rendszeres adatgyűjtés kifejezetten környezetvédelmi szempontokra (pl. felszín alatti víz és földtani közeg szennyezés) nincsen, a vizsgálatok esetiek, és az abból származó információk sincsenek még központi adatbázisban rendszerezve. Összefoglalva megállapítható, hogy az állattartás környezeti hatásai általában ismertek, de hazai állattartó telepek által okozott környezeti terhelésről nem állnak rendelkezésre elégséges és kellően megbízható adatok. Számos környezetvédelmi célú intézkedés van folyamatban, amelyek elsősorban a megfelelő trágyatároló műtárgyak létesítését írják elő. A környezetvédelmi jogszabályok előírásainak való megfelelés érdekében intézkedéseket leginkább maguknak az üzemeltetőknek kell megtenniük. Akik rendelkeznek egységes környezethasználati vagy környezetvédelmi működési, illetve egyéb környezetvédelmi jellegű engedélyekkel, innen tisztában vannak vele, milyen feladatokat és milyen határidőre kell végrehajtaniuk.


BEVEZETÉS Az emberi fejlődés korai szakaszában, a növénytermesztés mellett megjelent az állattartás, mely napjainkig az egyik legfontosabb agrár ágazat. A falusi élet mindenkori velejárója a haszonállatok tartása a ház körül-, illetve a gazdaságban. A haszonállatok tartásával járó szubjektív kellemetlen hatások régóta ismeretesek, de a környezetre gyakorolt objektív hatásokat csak az utóbbi évtizedekben, a nagyüzemi állattartások elterjedésével vizsgálták. Egyes telepeken nagy számban tartott haszonállatok jelentős-, és koncentrált környezeti kockázatot hordoznak. A munka célja annak megválaszolása, hogy melyek a hazai állattartás környezeti hatásai, és milyen a hazai állattartás helyzete és viszonya az EU szabályozáshoz. A munka során áttekintjük a nagyüzemi állattartásokra vonatkozó általános és környezetvédelmi tárgyú, hazai jogszabályokat, az Európai Közösségi jog előírásait és ezek tükrében vizsgáljuk meg a hazai állattartás helyzetét. Súlyponti kérdésnek tekintjük a trágyakezelést, mivel ez hordozza véleményünk szerint a legnagyobb környezeti kockázatot. Igyekszünk ezt több oldalról bemutatni, így erre több fejezetben is kitérünk. Vizsgáljuk a nagyüzemi állattartások környezetvédelmi vonatkozású adatait és az azokhoz kapcsolódó anyagokat is.


AZ ÁLLATTARTÁS KÖRNYEZETI HATÁSAI Az állattartási technológiák színvonala hazánkban nagyon változatos, még működnek a kézi-, és állati erőn alapuló, rossz körülmények között dolgozó gazdaságok éppúgy, mint a korszerű, EU beszállító nagygazdaságok. Az emberi tényező is nagyjából eszerint determinált: a környezetvédelmi teendőket az első esetben jóval inkább megelőzik a gazdálkodási szempontok-, és „az apám és az ő apja is így csinálta‖ szemlélete. A nagygazdaságok esetében van realitása a környezetvédelmi teljesítésnek: az állattartási technika fejlődik és az azt működtető ember –sokszor kényszerűen- elfogadja és teljesíti a környezetvédelemi előírásokat. A koncentráltan, nagy számban tartott állatok a fajtajellegnek megfelelően jellegzetes szagot árasztanak, amely a környezetben élők részére rendkívül kellemetlen és igen nehezen tolerálható. Az állattartó telepek (főként a nagy méretű, intenzív állattartó telepek) potenciálisan számos káros környezeti hatás kialakulásához járulnak hozzá: a környezeti levegő összetételének megváltozása (NH3, SO2, NOx ); eutrofizáció2 (N, P); az üvegházhatás fokozódása (CO2, CH4, N2O); vízkivétel (felszín alatti víz használata); helyi zavaró hatások (bűz, zaj); diffúz peszticid-kibocsátás; A felszíni és felszín alatti víz, a földtani közeg szennyezése. Az állattartás legfőbb környezeti vonatkozásai az állat anyagcseréjéhez kapcsolódnak, melynek során az állat az elfogyasztott takarmányt hasznosítva a felesleget üríti, s ennek következményeként tápanyagokban gazdag trágya keletkezik. Az állattartás vonatkozásában tehát a legfőbb gondot a trágyakezelés okozza, amely jelenleg még a legtöbb esetben víz-, levegő- és talajszennyezést okoz. (1. sz. ábra)

2

Az algák és magasabb rendű vízinövények szaporodásának felgyorsulása, amihez hozzájárul a nitrogénvegyületek vízben történő feldúsulása, és amelynek következtében kedvezőtlen változások jelentkeznek a vízi élővilágban és a víz minőségében


1. sz. ábra

Ugyan nem kapcsolódik közvetlenül a környezetvédelmi kérdésekhez, de szólni kell az állattartáshoz kapcsolódó igen jelentős légy invázióról, mely a közvetlen környezetben élők életminőségét nagyon nagy mértékben rontja, illetve ellehetetleníti. Az alábbiakban környezeti elemenként mutatjuk be az állattartás hatásait. Tekintettel arra, hogy az állattartás együttesen érinti-, illetve érintheti a vizeket és a talajt, e két környezeti elemet közösen vizsgáljuk. Természetesen egy állattartó telephez közeli lakóterületen zavaró lehet a gépek zúgása, a munkagépek zaja-, valamint a szabadban tartott állatok jellegzetes hangja is. Az állattartó telepek okozta zajterhelés véleményünk szerint kevésbé domináns, ezért külön fejezetben nem foglalkozunk vele.

Víz, talaj Bemenő vizek A nagyüzemi állattartás jelentős vízhasználattal jár. Az állatok táplálásához, a tartási technológiához, a tisztántartáshoz mind vizet használnak. A vizeket egyrészt egy közeli település közmű rendszeréből-, másrészt saját kutakból nyerik. A jellemző főbb vízhasználatok az alábbiak: állatok itatása, takarmány, eleség hozzáadott víztartalma, állatok tisztítása-tisztántartása, gépészet mosóvizei (pl: fejőgépek), állathigiénés mosóvizek.

Kilépő vizek Az állattartási technológia során jelentős mennyiségben keletkezik szennyezett víz, illetve olyan anyag (hulladék), mely több-kevesebb vizet tartalmaz. A vízhasználatokból igen jelentős mennyiségű hulladék keletkezik, mely a tartási módtól függően lehet almos trágya, vagy hígtrágya. Az állattartó telepek üzemelése kapcsán elsősorban a földtani közeg, a felszíni és a felszín alatti vizekre gyakorolt hatások dominálnak. Ezzel összefüggésben gondoskodni kell a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelemről. Ennek szabályait a 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet3, és a 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet4 tartalmazza.

3

a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló kormányrendelet


Az u.n. „Helyes Gazdálkodási gyakorlat5‖ is foglalkozik a nitrát- és nem nitrát érzékeny területeken történő trágyatárolás és kijuttatás szabályaival. A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelmével kapcsolatos az 59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet 6, mely tartalmazza a szükséges cselekvési program szabályait és az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjét is.

Vizek és a trágyakezelés Az állattartó telepeken ma igen változatos a trágyakezelési gyakorlat. Vannak már korszerű, szigetelt és szivárgásellenőrző rendszerrel ellátott, megfelelő kapacitású hígtrágya-tárolómedencék, szigetelt, betonozott, oldalfalakkal, trágyalé/csurgalék gyűjtővel ellátott almos trágya-tárolók, amelyek nem képviselnek jelentős környezeti kockázatot. A hígtrágya számos telepen fázisbontáson esik át, a híg és a szilárd fázist külön kezelik. A szilárd fázist érlelés után hasznosítják mezőgazdasági területen, vagy az almos trágyatárolóra hordják ki, ahol szalmával, illetve az almos trágyával keverik. Vannak még saját nyárfás elhelyező területtel rendelkező telepek is. Vannak azonban olyan telepek, amelyek nem rendelkeznek az előírásoknak megfelelő trágyatároló műtárgyakkal, és potenciális veszélyt jelentenek a felszíni, felszín alatti vizekre és a földtani közegre. A trágyából hígtrágyából nitrogéntartalmú vegyületek (nitrátok), foszfor, kálium, ammónium, mikroorganizmusok, nehézfémek, antibiotikumok, és egyéb gyógyászati készítmények juthatnak a talajba és a felszín alatti vízbe. A legjelentősebb szennyező forrást a hígtrágya jelenti, elsősorban azért, mert a túlzott vízfelhasználás miatt nagy mennyiségben keletkezik. Hazánkban különösen a sertéstartás potenciális vízszennyező hatása jelentős, a hígtrágya szakszerűtlen, gondatlan tárolása, kezelése, hasznosítása, illetve elhelyezése következtében. A korszerűtlen nagyüzemi telepeken koca férőhelyenként naponta képződő 0,2-0,5 m3 hígtrágya növényi tápanyagtartalma alacsony, így trágyaként nem túl értékes. Szennyvízként kezelve viszont biológiai oxigénigénye (BOI5) értéke 10-180-szorosa, kémiai oxigénigénye (KOIk) 8-60-szorosa a kommunális szennyvízének. Az állattartásból kikerülő almos- és hígtrágya kimosódással a talajba, a felszíni és felszín alatti vizekbe kerülve okoz-, illetve okozhat szennyezést. Ez elsősorban a nitrit- nitrátés ammónia-tartalom növekedését okozza. A jogszabályi előírásoknak megfelelő trágyatárolóval nem rendelkező állattartókra a zöldhatóság felszín alatti víz monitoringot írt elő. Az állattartók el is végezték az előírt méréseket, a mérési eredményeket papír alapú adatlapon jelentették be a hatósághoz, de ezek még nincsenek adatbázisban rögzítve. Korábbi kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy az állattartó telepek alatti földtani közegben és a felszín alatti vízben magas ammónia- és nitrát-koncentrációk mérhetők (a szennyező források közelében 50-500 mg/l). Ez azonban a földtani viszonyoktól 4

a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendelet

5

4/2004. (I. 13.) FVM rendelet

6

a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjéről


függően néhány száz méteren belül megszűnik. A talajvíztartó rétegben a szennyezés lassan terjed oldalirányban, és a denitrifikáció is a koncentrációk csökkenését segíti elő. Emiatt az állattartó telepek pontszerű szennyezőknek tekinthetők. A felszín alatti vizekre vonatkozó országos monitoring-hálózat mérési eredményei között az országra általában vonatkozó értékelések során nem veszik figyelembe az állattartó telepek közelébe eső kutakból mért eredményeket, mert az országos helyzetre nem reprezentatívak. Az állattartó telepeken a felhasználás módja szerint kommunális-, és technológiai szennyvizek keletkeznek. A kommunális szennyvíz a szociális épületekben keletkezik, legtöbbször külön szennyvízgyűjtő aknában gyűjtik és települési folyékony hulladékként szállíttatják el. Előfordul az is, hogy a kommunális szennyvizet a hígtrágya gyűjtőbe vezetik, azzal együtt kezelik. A technológiai szennyvizek keletkezésének lehetséges forrásai: az istállók takarítása kerékmosó, gépjárművek mosása fejő és tejkezelő, ill. állatvágásra kialakított épületek víztisztításból eredő technológiai szennyvíz Az ólak takarítása során keletkező vizeket rendszerint a trágyával együtt kezelik. Az egyéb technológiai szennyvizeket általában szigetelt aknában gyűjtik, és szükség szerint szennyvíztisztító telepre szállítják. Környezetszennyezés akkor fordulhat elő, ha ezeket az előírásokat nem tartják be (pl. a tárolókat alulméretezik és nem szakszerűen építik meg, ill. az esedékes karbantartásokat —pl. a zsírfogók tisztítását— nem végzik el), ill. akkor, ha a szennyvíz illetve folyékony hulladék elszállítását nem az engedélyezett módon végzik el. Ezek a hazai gyakorlatban konkrétan előforduló kezelési módok, melyek szerepelnek a kiadott EKHE engedélyekben.

Csapadékvíz A telepek területére hulló csapadékvíz gyűjtése többféleképpen történik, így a kapcsolódó környezeti hatás is különböző. Némelyik hazai telepen egyáltalán nincs kialakítva csapadékgyűjtő rendszer. A nem burkolt felületekre hulló, illetve a nyílt földmedrű csapadékelvezető árkokban összegyűlő csapadékvíz a területen elszikkad (amennyiben az árok megfelelően karbantartott és nem iszapolódott fel). A csapadékvíz elvezetése gyakran történik útárokba, belvízcsatornába illetve élővíz befogadóba is. Ilyenkor, ha a szennyezett és nem szennyezett csapadékvizeket nem elkülönítetten gyűjtik, fennállhat a talaj- és vízszennyezés kockázata. "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 9

A hígtrágya kezelő térre hulló csapadékvíz rendszerint visszavezetésre kerül a hígtrágya tároló medencébe, illetve a szeparátorba, s ide kerül a kifutók szennyezett csapadékvize is. Ebben az esetben megnövekszik a kezelendő hígtrágya mennyisége.

Felszíni, felszín alatti víz Az állattartásból eredő trágya a felszín alatti vizekben nitrát-szennyezést okozhat, a felszíni vizekben pedig megnövelheti a BOI szintjét, valamint magas N- és P-tartalma eutrofizációhoz vezethet. A talaj és a felszín alatti víz által közvetített potenciális szennyezéseken túl a felszíni vizekbe közvetlen kibocsátások is történhetnek: a trágya illetve hígtrágya kezeléshez felhasznált elfolyó vizekkel, a szennyezett csapadékvízzel együtt, balesetszerű kiömlések révén (trágyatároló sérülése alkalmával felszíni vízbe jutó hígtrágya), a telepen összegyűjtött csapadékvízzel együtt, élővíz befogadóba történő vezetésével, a trágya szikkasztó túlfolyójából.

Talaj A nagyüzemi állattartás általában horizontális technológiai folyamatok szerint épül fel, relatíve nagy területet foglal el. Az építmények általában egy szintűek, melyekben az állatok a vonatkozó tartási rend szerint helyezkednek el. A korábbi időszakban épült ólak, hodályok, stb. alja a földfelszín volt, melyet alommal borítottak, így a talajba juthatott az ürülék egy része. A korszerű nagyüzemi állattartás már csak szigetelt, szilárd padozatú tartási helyeket alkalmaz, ahol —elvileg— nem juthat szennyezés az épület alatti talajba.

A trágya hatása a talajra A tartási helyekről a keletkezett trágyát az állattartási előírásoknak megfelelően, rendszeresen kiszállítják, és trágyatárolókban elhelyezik. A trágya jellegének megfelelően ez lehet rakat-, vagy hígtrágya tározó. A trágya kezelése során érintkezhet a talajjal és szennyezheti azt. A trágyákkal kapcsolatos technológiai fázisok a felfogás, kihordás, tárolás, hasznosítás. A haszonállatok ürítési szokásainak megfelelően különböző trágya felfogási módok, technikák terjedtek el. Ezek az állatok tartási helyén biztosítják a vizelet, széklet, szennyezett alom eltávolítást. "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 10

Környezeti szempontból lényeges, hogy zárt legyen a rendszer, talajba, talajvízbe ne történjen kibocsátás, a folyamat minél gyorsabban történjen, lehetőleg ne induljanak meg a bomlási folyamatok. Az ürülék eltávolítása a tartási helytől környezeti szempontból nagy fontossággal bír, mivel a vízhasználat számottevő lehet (pl.: hígtrágya). A szilárd állagú trágyák esetében a kihordás kézi erővel, vagy géppel, vagy beépített technológiai egységgel (szalag, csiga, stb.) történhet. A trágya tárolása is attól függ, hogy hígtrágyáról-, vagy almos trágyáról van szó. Hígtrágya tárolása különös környezeti jelentőséggel bír, mivel a korábbi időszakokban egyes gazdaságokban szabadföldi trágyatavakat alkalmaztak, melyek jelentős mértékben szennyezték, és a nem megfelelő szigetelésű trágyatárolási megoldások még ma is szennyezik a talajt és a vizeket. Ennek ellenére az állati ürülék és az egyéb szerves hulladék legfőbb semlegesítője a termőtalaj. A talaj pufferképessége semlegesíti a savakat és a lúgos anyagokat, a szerves trágyázással felélénkített biológiai tevékenység pedig pusztítja a patogén szervezeteket. A trágyák talajba juttatásával kettős eredmény érhető el: a szennyező anyagok ártalommentes elhelyezése-, és a talaj termékenységének növelése. Ahhoz, hogy a trágyát, mint értékes anyagot hasznosítani lehessen megfelelő technológia szerint kell kezelni (pl.: enzimes-baktériumos trágyabontás). Ezt követően lehet a trágyát a termőtalajba visszajuttatni. A talajokban a korábbi időszakban történt fokozott műtrágya felhasználás miatt megnőtt mind a szervetlen nitrát-, mind a foszfát tartalom. A nagyüzemi állattartás következtében a talaj nitrogén terhelése tovább nőtt, így védeni kell a talajt-, a talajvizet a mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szemben. A fentiekre tekintettel a termőföldre történő trágyakijuttatás során alapvető követelmény, hogy a nitrátkimosódás a lehető legkisebb legyen. A trágyázást pontos adagban és egyenletesen kell végezni, kerülve az átfedéseket. Így biztosítható a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaira gyakorolt kedvező hatás. Az egyenletes trágyaeloszlás érdekében a trágyaszóró gépek karbantartásáról is rendszeresen gondoskodni kell. A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelmével kapcsolatos előírások részletezése a 3. sz. mellékletben található. Hígtrágya hasznosításának, kijuttatásának szabályai7

Hígtrágya csak talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában juttatható ki mezőgazdasági területre. Az évente területegységre kijuttatható hígtrágya mennyiségét a hígtrágya tápanyagtartalma és a talaj fizikai, kémiai, vízgazdálkodási tulajdonságainak ismeretében, a termesztendő növény tápanyagigénye alapján úgy kell meghatározni, hogy a kijuttatott hígtrágya nitrogéntartalmának teljes mennyisége hasznosuljon, és ne kerülhessen a vizekbe. A szakvélemény készítése során a talajvíz vizsgálata is szükséges, ha a talajvíz legmagasabb szintje 7 méteren belül található. A hígtrágya hasznosítására szolgáló 7

Forrás: www.fvm.hu (hivatkozás:FVM - Agrár-vidékfejlesztési Főosztály)


terület talaját, továbbá a talajvíz szintjét és minőségét - elsősorban nitráttartalmát - 3 évente meg kell vizsgálni. A vizsgálat eredményeit meg kell küldeni a talajvédelmi hatóságnak. Az istállótrágya felhasználásának szabályai8

Az istállótrágya kijuttatásának ideje jellemzően: augusztus-november. Tavasszal az istállótrágya kijuttatás csak homoktalajon történhet. Istállótrágyát, egyéb szerves tárgyát elsősorban azon szerves trágya igényes növények alá kell kiszórni, amelyek azt a legjobban hasznosítják. A szántóföldi növények közül elsősorban a cukorrépa, a kukorica, az egynyári takarmány növények és a repce tartozik ezen növények közé. A kijuttatott istállótrágyát lehetőleg azonnal, de legfeljebb 14 napon belül a talaj felső szerkezetes rétegébe egyenletesen kell bedolgozni. A trágyakijuttatást úgy kell ütemezni, hogy lehetőleg a tél beállta előtt a trágyatároló kiürüljön. Talajcsövezett területen fokozott gondot kell fordítani a trágyázás szakszerűségére, mivel a kimosódás veszélye itt a legnagyobb.

Levegő A nagyüzemi állattartás környezeti levegőre gyakorolt hatása elsősorban jellegzetes, átható kellemetlen szag formájában jelenik meg. Egyéb más hatások általában kisebb jelentőségűek (pl: fűtés, belsőégésű motorok, stb.), bár a kérődzők metán9 kibocsátásának megítélése változni látszik. Jellemző kibocsátások: az állatfaj jellegzetes szaga, kérődzők emésztéséből származó metán, az állatfaj ürülékének (széklet, vizelet) szaga, az ürülékkel keveredett alom szaga, bomlási anyagok (pl: NH3, H2S) szaga, trágyakezelés (pl.: manipulálás, forgatás, terítés, stb.) szaga, fűtőberendezések kéményeinek kibocsátása, munkagépek légszennyező anyag kibocsátása. A nagyméretű állattartó telepek légszennyező anyag kibocsátása a mezőgazdasági eredetű anyagok jelentős mennyiségét juttatja a légkörbe. Elsősorban mégsem az egyes szennyező anyagok, hanem a kibocsátott bűz jelenti a legjelentősebb környezeti hatást. A technológiához kapcsolódó legfontosabb légszennyező források az alábbiak: Helyhez kötött légszennyező források: épületek nyílászárói, szellőző ventilátorai; 8

Forrás: www.fvm.hu (hivatkozás:FVM - Agrár-vidékfejlesztési Főosztály)

9

a metán üvegház hatású gáz


szellőző kürtők; trágyatárolók; hígtrágya átemelő akna; szennyvíz tárolására szolgáló aknák. Mozgó légszennyező források: munkagépek; személyforgalmat lebonyolító személygépjárművek, az állatok szállítására szolgáló tehergépjárművek. A nagyüzemi állattartás során az alábbi levegőbe történő kibocsátásokkal kell számolni: a) Bűz Természetes illetve mesterséges szellőztetéssel az istállókból távozó légszennyező anyagok és bűz diffúz szennyezésként jelentkeznek. A bűzhatás helyi jelentőségű kibocsátás, de szerepe igencsak megnőtt, ahogy a lakóövezetek közelebb kerültek a mezőgazdasági hasznosítású területekhez. A helyi környezetre gyakorolt tényleges hatás a lakóépületek és más érzékeny befogadók közelségétől, a topográfiai sajátosságoktól és időjárási körülményektől függ. A települések belterületén is az állattartásból eredő bűz zavarja leginkább a lakosságot. Az „istállószag‖ különböző kémiai anyagok keverékéből áll, amelyek a takarmányból, az ürülékből, a vizeletből, szabadulnak fel, s ehhez adódik még hozzá az adott állatfajra jellemző sajátos szag, az ólak, ketrecek stb. tisztítására-fertőtlenítésére használt vegyszerek szaga. Az eddigi vizsgálatok alapján az állati trágyából származó bűz több mint 168 alacsony szagküszöbbel rendelkező vegyület együttes hatásaként keletkezik. Például a sertések ürülékében megtalálhatóak a bűzhatást eredményező merkaptánok, az indol, a szkatol, a fenol és a sertésfaj jellegzetes szagát adó aminok sora, vizeletének jellegzetes szagát pedig a húgysav bomlásából keletkező ammónia (NH3) és kén-hidrogén (H2S) eredményezi. Az állatok mind a vizelet, mind a trágya formájában bocsátanak ki nitrogént. A trágyában a nitrogén zöme szerves formában van jelen, míg a vizeletben a nitrogén 6590% karbamid formájában található. A szárnyasoknál a nitrogén körülbelül 60-70%-a húgysav formájában kerül kibocsátásra. A trágyában kibocsátott nitrogén aránya a vizeletben kibocsátotthoz képest fajonként változik, de függ a takarmány fehérjetartalmától is. Átlagosan a nitrogén 50-60%-át a vizelettel bocsátják ki a sertések és a szarvasmarhák. Az állatok istállóiból kikerülő ammónia két folyamat, a trágyában szerves formában jelenlévő nitrogén lebomlásának és a főként a vizeletben található karbamid hidrolízisének terméke. Miután a karbamid hidrolízise gyorsabban megy végbe, mint a nitrogén trágyából való mineralizációja, általában a vizelet tekinthető az állati eredetű ammónia-kibocsátás fő forrásának.


A mélyalmos tartás során emellett az istállóban felhalmozott trágya bomlásakor jelentős mennyiségű szén-dioxid (CO2) és metán (CH4) is képződik. Az állattartás jellegzetes bűzhatásait részletesebben az 5. sz. melléklet tartalmazza.

Az állattartó telepekről származó bűzkibocsátás mértékét a következő tényezők befolyásolják: a telep mérete; állatfaj, állatlétszám; az épületek kialakítása, a szellőztetés típusa; az üzemelési és a nevelési idő; takarmány típusa (pl. erős szagú takarmánykiegészítők), tárolása, esetleges kiszóródása; a takarmányozás rendszere; az üzemeltetés gondossága; trágya/hígtrágya tárolás és –kezelés; állati hullák tárolása és elszállítása; pangó szennyezett víz vagy trágyalé jelenléte; évszak, hőmérséklet az állattartó épületen belül. Az állatok mélyalmos állattartása során a tartási helyen rétegesen felhalmozódó trágya szaga a domináns. Az állatfajra jellemző, sajátos szaghatáson túl –közvetlenül, vagy a legyek által- a levegőbe kerülnek bizonyos kórokozók is, melyek egészségügyi kockázatot hordoznak. Az almos tartásnál az állatok ürülékével és vizeletével kevert szalma rendszeres, gyakori kihordásra kerül, a szaghatás kevésbé korlátozódik a tartási helyre, kiterjed a trágyatároló telepre is, tehát az állattartó telepen-, és a szerves trágyatároló telepen is bűzhatással kell számolni. Megjegyezzük, hogy egyes esetekben, állatfajtól és technológiától függően, a száraz ürülék10 a mozgatás hatására kiporzást okozhat, mely a környezeti hatáson túl egészségügyi kockázatot is hordoz. A bűz legfőképpen az ammónia jelenlétéhez kötődik, amely a trágyából, a vizeletből, a trágya-hígtrágya bomlása során lezajló biológiai folyamatokból jut a levegőbe. Az ammónia szintjét az állattartó épületben a hőmérséklet, a légcsere, a páratartalom, az állatsűrűség, az alom minősége, illetve a takarmány összetétele (nyersfehérje-tartalom) befolyásolja. Mélyalmos tartás során anaerob folyamatok is lezajlanak, amelyek merkaptánok, aminok, ammónia, kén-hidrogén stb. képződéssel járnak.

10

szárnyasok esetében gyakoribb


Tekintettel arra, hogy az ammónia épületen belüli magas koncentrációja az állatok egészségét károsítja, ezért az épületek szellőztetését az állatfajtól, kortól és létszámtól függő állategészségügyi előírásoknak megfelelően biztosítani kell. Nem megfelelő mértékű szellőztetés esetén az épületben megemelkedik a hőmérséklet, ami az állatoknak okozott kellemetlenségen túlmenően a trágya bomlásának ütemét is fokozza, így a bűzös anyagok további keletkezésének igen kedvez. A szellőztetés mértéke a meleg nyári hónapokban a legnagyobb, így a zavaró bűzproblémák jelentkezése is ekkor a leggyakoribb. Megjegyezzük, hogy Magyarország éves ammónia-kibocsátásának döntő többségéért az állattartás felelős, a mennyiség mintegy 80%-át adja. A szén-dioxid a szervezetben lejátszódó energiaforgalmi folyamatok egyik végterméke. Az emlősök kilélegzett levegője 16-17 tf% oxigént és 3,5-4 tf% széndioxidot, a baromfiak által kilélegzett levegő 6-7 tf% szén-dioxidot tartalmaz. A széndioxid mennyiségét az istállótrágya és mélyalmos tartásnál a trágya bomlása is növelheti. A metán a kérődzők emésztőszervrendszerében, a bendőben élő, cellulózbontást végző metánképző baktériumok révén, valamint mélyalmos tartásnál a trágya bomlása során is keletkezik11. A kutatások alapján az állattartásból származó üvegház-gáz kibocsátás szoros kapcsolatban áll a mindenkori állatlétszámmal és a keletkezett trágya trágyakezelési módok közötti megoszlásával. A legfrissebb, 2004-es adatok azt mutatják, hogy az EU-15 országok adják a szarvasmarha-tartásból származó metán-kibocsátások 87,1 %-át, és a sertéstartásból származó kibocsátás 82,3%-át. Magyarország 0,3 %-al és 0,9 %-al járul hozzá ehhez. A bázisévhez (az 1985, 1986 és 1987 évek átlaga) képest Magyarország metánkibocsátása csökkenő tendenciát mutat, a kezdeti 13 313 Gg CO2 egyenértékhez képest 2004-ben 9 164 Gg. Ezen belül a mezőgazdasági eredetű metán-kibocsátás 97,3521 Gg-t tesz ki, ebből 75,7929 Gg származik az állatok emésztéséből és 20,9964 Gg a trágyakezelésből. A szerves trágya tárolásából és kezeléséből N2O-kibocsátás is származik. E tekintetben Magyarország az EU-15 66,8%-ához képest 3,4%-os adattal szerepel, 1,052 Gg CO2 egyenértéknyi kibocsátással a tárolás tekintetében, és az EU-15 88,4%-os adatához képest 0,7%-al, 193 Gg CO2 egyenértéknyi kibocsátással a legeltetés során képződő trágya vonatkozásában. b) Por A porkibocsátás forrásai: nevelőhelyek (istállók, ólak, stb.); takarmány-előkészítés, -tárolás; telephelyen belüli forgalom.

11

Az állattartásból eredő metán-kibocsátás mértékére az Európai Környezetvédelmi Hivatal (EEA) részére a tagállamok által megküldött adatokból összeállított Éves közösségi üvegház-gáz leltárban találhatók adatok.


A haszonállat nevelőhelyének levegőjében a lebegő por szervetlen (anorganikus – homok, föld, cement stb. részecskék) és szerves (organikus – növényi és állati eredetű por, hámsejtek, beszáradt váladék, ürülék, stb.) összetevőkből áll. Jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy az épületen belüli por a szellőző rendszeren keresztül távozik, és bűzös vegyületek tapadhatnak meg a porszemcsék felületén, illetve a szemcsék maguk is lebomlanak, illékony vegyületek kibocsátása mellett, ezáltal hozzájárulnak a környező területek bűzterheléséhez. Az ömlesztetten beszállított táp és őrlemény betárolása és a kiadagolása során diffúz kiporzás okozhat környezetterhelést. Gondatlan belső szállítás és betárolás esetén a keveréktakarmány kiszóródik, a szállítási veszteség másodlagos diffúz porterhelést okoz. A telephelyen belül, az épületek között szálló por mennyisége az utak burkolattal való ellátottságától és az időjárási viszonyoktól is függ. Pontszerű légszennyező források lehetnek tüzelőberendezések kéményei, amennyiben a telephelyen történik fűtés és melegvíz ellátás (szociális épület, fiaztató, baromfitartó épületek); takarmányszárítás; takarmányszárító kürtője. Az épületek fűtését szolgáló illetve a takarmányszárítóhoz használt tüzelőberendezések füstgázából a tüzelőberendezés kapacitásától és a felhasznált tüzelőanyag típusától függően NOx, CO, CO2, SO2, szilárd szennyezők (por) származhatnak. A szennyező anyagok kibocsátásához az áramkimaradás esetére fenntartott aggregátor is hozzájárulhat.

Összefoglalás Az állattartás hatással van a környezetre, az egyes környezeti elemeket változatos módon érinti. Az egyes állattartási módszerek, az alkalmazott korszerű-, és kevésbé korszerű eljárások különféle módon és mélységben hatnak a környezetre. A nagyüzemi állattartáshoz jelentős vízhasználat társul, melynek kilépő oldala a nagy volumenben képződő istálló-, illetve hígtrágya. Ez egyes esetekben szennyezheti a felszíni-, és felszín alatti vizeket, valamint a talajt is. A trágyakezelés jelentős környezeti kockázatot hordoz. A nagyüzemi állattartás környezeti levegőre gyakorolt hatása első sorban a jellegzetes, átható kellemetlen szag formájában jelenik meg. Egyéb más hatások általában kisebb jelentőségűek (pl: fűtés, kiprzások, belsőégésű motorok, stb.). Korábban nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget a kérődzők metán kibocsátásának. Ennek megítélése változni látszik, mivel jelentős mennyiségről-, és üvegház hatású gázról van szó. A koncentráltan, nagy számban tartott állatok a fajtajellegnek megfelelően jellegzetes szagot árasztanak, mely a környezetben élők részére rendkívül kellemetlen és igen nehezen tolerálható. Ugyan nem részleteztük, de zavaró lehet a gépek zúgása, a munkagépek zaja, valamint a szabadban tartott állatok jellegzetes hangja is.


AZ ÁLLATTARTÁS HAZAI JELLEMZŐI A hazai agrárium fontos eleme a haszonállatok tartása. Régebben a vidéki élet része volt a háztáji haszonállatok tartása, ma már inkább a nagyüzemi állattartás dominál. A jellemző állatfajok tartásának rövid bemutatását az 1. sz. melléklet tartalmazza.

Az állattartás hazai módszerei, eszközei Magyarországon az elmúlt négy évtizedben a nagyüzemi állattartás fejlődése jelentősen felgyorsult. A változó gazdasági körülmények hatására új tartási technológiák terjednek el. A telepek méreteiben egyre inkább koncentrálódási folyamatok figyelhetők meg. A fejlődés irányait egyre inkább az iparszerű tartásmódok és technológiák határozzák meg. Az így kialakult gyárszerű épületekben többnyire stabil technológiákat alkalmaznak. Az iparszerű tartási módoknál az ellátás minden fázisának gépesítésére-, illetve automatizálásra törekednek. Így az etetés, itatás, tisztántartás és az ürülékkezelés is többnyire gépesített. Egyes állatfajok esetében a trágyaelvezetés-, és kezelés érdekében rácspadlót alkalmaznak, melyen az ürülék könnyedén távozhat. A trágyarács alatt vagy mechanikus trágyakihúzó szerkezet (szárnyaslapát, lengőlapát stb.), vagy vízöblítéses trágyaakna van. Az állások almozatlanok, ezért különleges pihenőpadlókat alkalmaznak. A nagy számú állat egy épületben történő koncentrálása miatt az épület gépi szellőztetése szükséges. A trágyaakna esetében a szellőztetés általában túlnyomásos rendszerrel történik. A szellőztető rendszer kürtőin különböző légszennyező anyagok és bűz kerül a környezeti levegőbe. Az állattartó telepek kialakítása aszerint változik, hogy milyen- és mennyi állat tartása történik, illetve milyen jellegű gazdálkodás folyik. A tartástechnológia, az állatok kora, az állattartás funkciója szerint határozzák meg az állatok minimális helyigényét, továbbá az állatok gondozásához, ellátásához szükséges kézi vagy gépi technológiáknak is szükséges üzemi területet. Különösen a mobil gépi kiszolgáló technológiáknak jelentős a területigénye. Például a sertés- és szarvasmarhatartásban a traktoros vontatású takarmánykiosztó kocsi, valamint a tolólapos trágyaeltávolítás épületen kívüli mozgásához, fordulásához az istálló alapterületéhez képest is jelentős külső útterületet kell biztosítani. Hazánkban az állattartási helyek létesítéséhez, tenyészetek kialakításához többek között az illetékes megyei állategészségügyi hatóság hozzájárulása szükséges12. Az állattartónak a nyilvántartásba vételi bejelentés során, ha az állattartóhoz több tartási hely tartozik, akkor – bizonyos kivételekkel - ezekből különböző tenyészeteket kell kialakítani. Egy tenyészetnek egy időben csak egy állattartója lehet. Ha egy tartási helyen több állattartó is tart állatot, akkor minden állattartónak külön kell kialakítania és bejelentenie a saját tenyészetét.

12

119/2007.(X.18.) FVM. sz. r. 3. § (1)


Tevékenysége szerint egy tenyészet lehet, árutermelő/kereskedő, vágóhíd/halfeldolgozó, karantén, baromfi- és halkeltető, mesterséges termékenyítő állomás, piac (állatvásár), rakodóhely (gyűjtőállomás), állategészségügyi intézmény, állatkiállítás, állati hulladék ártalmatlanító állomás, etető/itató hely, pihentető hely, egyéb típusú. .

Hazai haszonállat állomány Állatállomány alakulása 2000-2005 között A KSH adatai13 alapján a gazdaságméretű állattartással a gazdasági szervezetek 26-, az egyéni gazdaságok 53%-a foglalkozott. Ez azt jelenti, hogy 2003 óta az állattartó gazdasági szervezetek száma 6%-kal, az egyéni gazdaságoké közel egyötödével csökkent. Lényegében ez a trend mutatkozik az új és meglévő vállalkozások számának változásában. (ld. 1. sz. diagram)

13

Magyarország mezőgazdasága, 2005 (KSH; 2006)


Új és m eglévő vállalkozások szám ának alakulása a m ezőgazdaságban

30000

25000

20000

Mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás

15000

Új mezőg. vállalkozások

10000

5000

0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

1. sz. diagram

A környezetvédelmi beruházások alakulását vizsgálva megállapítható, hogy a mezőgazdaság14 részesedése 2006-ban mindössze 3,6%, míg az előző években még ettől is jóval kevesebb pénz jutott e területre. (ld. 2. sz. diagram)

Környezetvédelmi beruházások, mFt (2001-2006)

250000

200000

150000 MVE Össz 100000

50000

0 2001. év

2002. év

2003. év

2004. év

2005. év

2006. év

2. sz. diagram

14

Mezőgazdaság, vad- és erdő- gazdálkodás, halászat (rövidítve:MVE)


Látható a 2. sz. diagramon, hogy környezetvédelmi beruházások tekintetében a 2006-os év 2005-höz képest stagnáló volt, de ezen belül az MVE (Mezőgazdaság, vad- és erdőgazdálkodás, halászat) aránya 2005-ről 2006-ra 1%-ról 3,6%-ra nőtt. A statisztikai adatokból megállapítható, hogy az egyéni gazdaságokban és társasági formában működő gazdaságokban a szarvasmarha- és sertéstartás volt a meghatározó. A gazdasági szervezetekben 2 (szarvasmarha, sertés), az egyéni gazdaságokban 4 állatfaj (szarvasmarha, sertés, juh, ló) adta az állomány 90%-át. Eltérőek a gazdaságok termelési típus szerinti jellemzői is. A gazdasági szervezetek esetében 2003 óta nem történt jelentős átrendeződés a tevékenységi struktúrában. 2005-ben a gazdasági szervezetek közel háromnegyede továbbra is kizárólag növénytermesztéssel foglalkozott. A csak állatállományt tartó gazdasági szervezetek aránya (9%) 2 év alatt kismértékben csökkent. Az egyéni gazdaságok körében mindegyik termelési típusban történt kisebb-nagyobb arányeltolódás. 2005-ben az egyéni gazdaságok 47%-a kizárólag növénytermesztéssel, alig több mint egyötöde csak állattartással, 32%-uk mindkettővel foglalkozott. 2003-hoz viszonyítva a kizárólag növénytermesztéssel foglalkozó egyéni gazdaságok aránya mintegy 9%-kal nőtt, ugyanakkor a csak állattartóké és a vegyes gazdálkodást folytatóké 3, illetve 6%kal csökkent. 2005-ben összesen alig több mint 1500 gazdaság folytatott ellenőrzött biogazdálkodást. A biogazdálkodást folytató-, illetve átállás alatt lévő gazdaságok területének nagysága közel 123000 hektárt tett ki 2005-ben, ugyanakkor biogazdálkodásba bevont állatállománnyal 156 gazdaság rendelkezett. Az utóbbi két évben a 2000 és 2003 között tapasztalt tendencia – bár csökkenő ütemben – folytatódik: kevesebb az állattartók száma és kisebb az állatállomány, még mindig sok háztartás hagyja abba vagy csökkenti a mezőgazdasági tevékenységét. A 2000-és 2005-közötti adatok alapján részletesebben elemeztük a hazai állatállomány alakulást. Az adatokból (ld. 2. sz. melléklet) az látszik, hogy a szarvasmarha tartó gazdaságok száma 2000-2005-között a felére csökkent az állományszám viszont mintegy 18 %-al mérséklődött (82,2%), ami azt jelenheti, hogy a nagyobb állattartó telepek maradnak fenn. A sertések viszonylatában ezek az arányok már nem ilyen markánsak, de itt is csökkenés figyelhető meg. A tyúkfélék esetében a gazdaságok száma mintegy 35%-al csökkent, az állomány is hasonló arányban mérséklődött. Megállapítható az adatokból, hogy az egyéni gazdaságok továbbra is jelentős tényezői az állattartásnak: a 2005-ös összes szarvasmarha 32 %-a az egyéni gazdaságokból származott. A gazdaságonkénti átlagos állatszámokat az 1. és 2. sz. táblázatokban mutatjuk be. Szerepel a táblázatokban az állatlétszám százalékos változása is a 2000. éves szinthez képest.


1. sz. táblázat GAZDASÁGONKÉNTI ÁTLAGOS ÁLLATSZÁM-I. (db/gazdaság)

SERTÉS

SZARVASMARHA egyéni gazdaságban

Év

gazdasági szervezetben

egyéni gazdaságban


2000. év

5,3

566,6

5,2

3110,8

2003. év

7,2

568

4,6

3903,5

2005. év

9,3

559,6

4,7

4019,7

75,5%

-1,2%

-9,6%

29,2%

Változás (2000- és 2005 között)

2. sz. táblázat GAZDASÁGONKÉNTI ÁTLAGOS ÁLLATSZÁM-II. (db/gazdaság)

TYÚKFÉLE

JUH Év





2000. év

41,7

738,3

42

51923,4

2003. év

53,4

686,5

42,5

59719,9

2005. év

58,5

637,5

29,7

58962,5

Változás

40,3%

-13,7%

-29,3%

13,6%

(2000- és 2005 között)

Az 1. és 2. sz. táblázatok adataiból látszik, hogy a szarvasmarhatartás az egyéni gazdaságokban jelentősen növekszik, bár az állatlétszám csekély, míg a sertések vonatkozásában erőteljes a gazdasági szervezetek dominanciája és a növekedés volumene. A juhtartás markáns növekedést mutat az egyéni gazdaságokban, bár mértéke a teljes juhállomány 10% alatt marad. A tyúkfélék esetében egyértelműnek látszik a gazdasági szervezetek térnyerése.

Az aktuális állatállományra vonatkozó adatok A KSH 2008. áprilisi gyorsjelentése alapján hazánk állatállománya az év elején a következőképpen alakult:


Az év első négy hónapja során csökkent az ország szarvasmarha- és sertésállománya. A juhok és baromfifélék száma —a pulyka kivételével— emelkedett, a lóállomány lényegében változatlan maradt. A szarvasmarhák száma 2008. április 1-jén 695 ezer volt, az egy évvel ezelőttihez viszonyítva 15 ezerrel, az utolsó 4 hónap alatt 10 ezerrel csökkent. A tehénállomány (324 ezer) az elmúlt egy év során lényegében stagnált. A sertések száma közel 3,7 millió volt április 1-jén, 410 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A december 1-jei összeírás óta az állomány 202 ezerrel fogyott. Az anyakocák száma (258 ezer) a megelőző négy hónap alatt 2 ezerrel, 2007 áprilisa óta 26 ezerrel csökkent. A juhállomány 1,3 millió volt április elején, az egy évvel korábbinál 46 ezerrel alacsonyabb, a december 1-jeinél 75 ezerrel magasabb. Az anyajuhok száma 1 millió, egy év alatt 9 ezerrel fogyott, a megelőző négy hónap során 29 ezerrel gyarapodott. A lóállomány 58 ezer volt, az elmúlt egy év során lényegében változatlan maradt. A tyúkfélék száma 37,2 millió volt áprilisban, 2,1 millióval több az egy évvel korábbinál. A 2007. december 1-jei összeíráshoz viszonyítva az állomány 7,3 millióval gyarapodott. A tojóállomány az egy évvel korábbinál 1,2 millióval, a négy hónappal korábbinál 1,5 millióval több volt, így április 1-jén 14,1 milliót számláltak belőlük. A libaállomány 2008. április 1-jén közel 2,4 millió volt, gyakorlatilag ugyanannyi, mint tavaly áprilisban. A kacsaállomány (3,1 millió) 346 ezerrel több, a pulykaállomány (4,2 millió) 282 ezerrel kevesebb volt az egy évvel ezelőttinél. Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Állattenyésztési Igazgatóság baromfikeltető állomások üzemeltetésének engedélyezéséről és működésének szabályairól szóló közleménye alapján a baromfikeltetők száma 2007. szeptemberi állapot szerint 176 volt.

Hazai állattartó telepek adatai Jelenleg nagy gondot okoz, hogy az állattartó telepekkel kapcsolatos adatgyűjtés több szervezet által, eltérő szempontok szerint történik. Az adatok emiatt nincsenek egymással összhangban, és kétségek merülnek fel a megbízhatóságukkal kapcsolatban is. A környezetvédelmi vagy környezetvédelmi működési engedéllyel rendelkező állattartó telepek számáról sem áll rendelkezésre pontos információ. Környezetvédelmi működési engedély beszerzésére azokat a telepeket kötelezték, ahol az állatlétszám meghaladta azt a mennyiséget, hogy már csak saját használatra termelőnek lehetetett volna minősíteni a telepet. Ez a gyakorlatban az 5 számosállatot15 meghaladó méretet jelentette. A környezetvédelmi hatóság ügyfél-nyilvántartásában 1334, állattartásra vonatkozó TEÁORkóddal rendelkező ügyfél szerepel, 518 baromfitartás, 343 sertéstartás, 344 szarvasmarhatenyésztés, 79 juh-, kecske- és lótenyésztés és 50 db egyéb állatok tartása tevékenységgel. A KSH 2005-re vonatkozó adatai16 szerint a 7900 db mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet 26%-a foglalkozott gazdaságméretű állattartással, vagyis az állattartó gazdaságok száma 2005-ben, mintegy 2054 db.

15

mértékegység, amely különböző fajú, fajtájú, korú és ivarú állatokat közös egységre hozva, együttesen fejez ki

16

Magyarország mezőgazdasága, 2005 (KSH; 2006)


A fentieket figyelembe véve megállapítható, hogy a környezetvédelmi hatóság ügyfélnyilvántartásában az állattartó gazdaságok mintegy 65 %-a szerepel. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó, nagyméretű sertésés baromfitelepeket a környezetvédelmi hatóság külön adatbázisban tartja nyilván. A legfrissebb adatok szerint ezen létesítmények száma 541. A rendelkezésre álló adatok szerint 237 db, 40 000 baromfi férőhelyet meghaladó baromfitartó létesítmény van, 219 meglévő és 18 db új, ezeket összesen 143 gazdálkodó üzemelteti. A gazdálkodók 69%-a egy létesítményt üzemeltet, 16%-a kettőt, és csak 15% rendelkezik ennél többel (10 üzemeltető 3 létesítménnyel, 4 üzemeltető 4 létesítménnyel, 1 üzemeltető 5, 4 üzemeltető 6 és 2 üzemeltető 9 létesítménnyel). A 2 000 hízó vagy 750 koca férőhelyet meghaladó méretű sertéstartó létesítmények száma 304, ebből 292 meglévő és 12 db új, a létesítmények 240 üzemeltető birtokában vannak. A 197 üzemeltető, aki főtevékenységének a hízótartást jelölte meg, 83%-a csak egy létesítményt üzemeltet, 11%-a kettőt, 7 üzemeltető rendelkezik 3, 2-2 üzemeltető 4 és 5, valamint 1 üzemeltető 6 létesítménnyel. Az 53 kocatartó közül 5 rendelkezik 2-, 2 pedig 3 létesítménnyel, 87%-uk csak egy létesítményt üzemeltet. A környezetvédelmi hatóság jelenleg 5971 trágyatároló objektumot tart nyilván. Ebből csak közvetve lehet a telephelyek számára következtetni, ha feltételezzük, hogy egy telephelyen egy trágyatároló van. Ez azonban az esetek kis százalékában nem igaz, mert egy telephelyen belül az azonos tevékenységből származó, azonos, vagy hasonló paraméterű és műszaki védelemmel ellátott, egymáshoz közel lévő engedélyköteles tevékenységi helyeket be lehet egy objektumként is jelenteni. A nyilvántartott objektumok közül 2364 helyezkedik el nitrátérzékeny területen17.

Összefoglalás Az ország környezetvédelmi célú beruházásainak kisebb, mint 4%-a jut a mezőgazdaságra-, illetve kapcsolódó területeire18. Itt kell megjegyeznünk, hogy a korábbi értékhez (kb. 1 %) képest ez lényegesen kedvezőbb adat. A hazai állattartó telepek vonatkozásában egyes állatfajoknál a nagyüzemek irányába koncentrálódás figyelhető meg. Az adatokból látható, hogy a szarvasmarhatartás az egyéni gazdaságokban jelentősen növekszik, bár az állatlétszám csekély, míg a sertések vonatkozásában erőteljes a gazdasági szervezetek dominanciája és a növekedés volumene. A juhtartás markáns növekedést mutat az egyéni gazdaságokban, bár mértéke a teljes juhállomány 10%-a alatt marad. A tyúkfélék esetében egyértelműnek látszik a gazdasági szervezetek térnyerése. A környezetvédelmi vagy környezetvédelmi működési engedéllyel rendelkező állattartó telepek számáról nem áll rendelkezésre pontos információ.

17

A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet szerinti területek 18

KSH adatcsoport: Mezőgazdaság, vad- és erdő- gazdálkodás, halászat


A környezetvédelmi hatóság ügyfél-nyilvántartásában 1334, állattartásra vonatkozó TEÁORkóddal rendelkező ügyfél szerepel, ez az állattartó gazdaságok mintegy 65 %-a. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó, nagyméretű sertésés baromfitelepeket a környezetvédelmi hatóság külön adatbázisban tartja nyilván. A legfrissebb adatok szerint ezen létesítmények száma 541. A környezetvédelmi hatóság jelenleg 5971 trágyatároló objektumot tart nyilván és ebből 2364 helyezkedik el nitrátérzékeny területen. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó, nagyméretű sertés- és baromfitelepeket a környezetvédelmi hatóság külön adatbázisban tartja nyilván. A legfrissebb adatok szerint ezen létesítmények száma 541.


ÁLLATTARTÓ TELEPEKRE VONATKOZÓ HAZAI ÉS EURÓPAI KÖRNYEZETVÉDELMI JOGSZABÁLYOK Külön, az állattartó telepekre vonatkozó hazai és európai környezetvédelmi jogszabályok nincsenek. Az állattartó telepekre is vonatkozó előírásokat az átfogó hazai és EU környezetvédelmi jogi szabályozás állapít meg. Ebből fakadóan magát a tevékenységet és annak volumenét kell vizsgálni: ha a tevékenység maga szerepel a jogszabályokban, akkor köteles a folytatója az előírásokat teljesíteni. A hazai és az európai környezetvédelmi szabályozás széleskörű és átfogó jellegű. Az EU átfogó környezetvédelmi jogi szabályozásának célja a különböző ágazatokból származó szennyezés csökkentése vagy elkerülése. A jogszabályok általánosságban célozzák a víz, levegő, talaj és a környezet, mint egész védelmét, és nem a különböző forrásokból származó kibocsátásoknak szabnak határokat. Számos európai irányelv közvetlenül vagy közvetve a mezőgazdasági tevékenységekkel szemben is támaszt követelményeket, ennek megfelelően az ilyen előírásokat a mezőgazdasági termelőknek figyelembe kell venniük mind a növénytermesztési, mind az állattenyésztési tevékenység során. Az európai jogszabályokat a szabályozási témák szerint, illetve környezeti elemenkénthatótényezőnként csoportosított, az európai előírásokat a hazai jogrendbe átültető magyar jogszabályok mellett tüntetjük fel (ld. 4. számú melléklet). Megállapítható, hogy Magyarországon a környezetvédelmi acquis teljes átvétele megtörtént. A jogszabályok előírásainak való lényegi megfelelés megvalósítása azonban néhány jogszabály esetében még hosszabb időt és jelentős beruházásokat igényel. A fejezet későbbi részében szereplő, az állattartási tevékenységekre vonatkozó környezetvédelmi jogszabályokról is elmondható, hogy megfelelnek az EU előírásoknak. A hazai jogszabályokban megadott határidők azonban nem minden esetben azonosak az egyes irányelvekben megnevezettekkel, azért mert Magyarország engedélyt kapott arra, hogy egyes feladatokat későbbi időpontig végezzen el. Ezen fejezetben említettek közül a felszín alatti vizek védelméről és a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló rendeletek tekintetében van ennek jelentősége. A hazai környezetvédelmi jogszabályokat illetve jogszabályi előírásokat a következő gondolatmenet szerint ismertetjük: először az állattartó telepek számára kiadható engedélytípusokat mutatjuk be, kiemelve azt, hogy mely állatfajt milyen létszámban tartó gazdálkodóknak milyen engedélyeket kell beszerezniük. Ezt követően a környezeti elemekre és hatótényezőkre vonatkozó környezetvédelmi jogszabályi előírások közül emeljük ki azokat, amelyek kötelezettségeket rónak az állattartó telepekre. A bűzzel kapcsolatos szabályozás részletezését a 7. sz. melléklet tartalmazza.


Az állattartó telepek működésének engedélyezését meghatározó hazai környezetvédelmi jogszabályi előírások ismertetése A jelentős új beruházások minden környezeti elemre és hatótényezőre gyakorolt hatásának vizsgálata és ennek alapján a létesítés és működtetés környezetvédelmi engedéllyel való szabályozása Magyarországon 1983-ban kezdődött. A mezőgazdaság környezetterhelésével azonban a természet- és környezetvédelemmel foglalkozók később kezdtek el foglalkozni, mint az ipar és a városok környezeti problémáival. 1983-ban az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH) határozatában mondta ki, hogy jelentős beruházásoknál környezeti hatásvizsgálatot kell lefolytatni. Az első hazai környezetvédelmi törvény (1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről) felhatalmazása alapján a született meg a 86/1993. (VI.4.) Korm. rendelet egyes tevékenységek környezeti hatásvizsgálatának átmeneti szabályozásáról. A jogszabály mellékletében ekkor még nem szerepeltek az állattartó telepek. A környezeti hatásvizsgálat végleges szabályozásának a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény adta meg az alapját. Ekkor jelent meg a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köréről és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályairól szóló 152/1995. (XII.12.) Korm. rendelet, amely az országos vagy helyi jelentőségű védett természeti területen, továbbá a megjelölt esetekben gyógyhelyen is környezeti hatásvizsgálatköteles tevékenységek között jelenített meg először állattartási tevékenységet: a legalább 20 db kifejlett szarvasmarha vagy azzal azonos súlyegyenértékű más fajú háziállat tartására alkalmas állattartó telepet.

Egységes környezethasználati engedély/IPPC19 A nagyüzemi állattartó telepek egy részére vonatkozó legátfogóbb és legkorszerűbb hazai környezetvédelmi jogszabályi előírás a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló kormányrendelet20 értelmében az egységes környezethasználati engedély megszerzésére kötelező szabályozás. A szabályozás a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló (ún. IPPC) irányelv21 átültetése a nemzeti jogba. Az IPPC Irányelv az EU kiemelkedő fontosságú környezetvédelmi irányelve, a környezetgazdálkodás holisztikus megközelítését reprezentálja. Az Irányelv Európa válasza arra a már korábban felmerült igényre, miszerint a környezetvédelmi szabályozás integráltan vizsgálja egy szabályozott folyamatnak a környezetre, mint egészre gyakorolt hatását. A korábbi tapasztalatok alapján ugyanis a levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátások egymástól elkülönült kezelése ugyanis inkább a szennyezés egyik környezeti elemből a másikba történő átvitelére ösztönözhet, mintsem a környezet egészének védelmére. A 19

Integrated Pollution Prevention and Control

20

314/2005. (XII.25.) Korm. rendelet

21

Tanács 96/61/EK Irányelve


forrásnál történő megelőzés elve, a szennyező fizet elv, az integráció elve és a fenntartható fejlődés elve képezik az integrált szennyezés-megelőzési rendszer alapját. A központi alapelv a kibocsátásoknak már eleve a forrásnál történő csökkentése, a természeti erőforrások hatékony felhasználása révén, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a folyamatokban (tervezés, engedélyeztetés, megvalósítás, módszerek alkalmazása, stb.) minden esetben az elérhető legjobb technikát (BAT22) kell alkalmazni. Az IPPC Irányelv az integrált szennyezés-szabályozás általános kereteit hozta létre, a szennyezés megelőzésének, illetőleg a kibocsátások minimalizálásának követelményeit egy összehangolt hatósági eljárás keretében valósítja meg. Az IPPC engedélyezési rendszer azokra az ipari és más, ipari rendszerben folyó (pl. mezőgazdasági) tevékenységekre helyezi a hangsúlyt, ahol a legnagyobb a valószínűsége vagy lehetősége a környezet terhelésének, vagy a környezeti károkozásnak. A környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenységek közé tartozik az állattartás is, amennyiben az egy telephelyen tartott állatok száma meghalad egy bizonyos mértéket. Az IPPC hatálya alá tartozó tevékenységek között az állattartás az intenzív sertés és baromfitartás révén érintett: intenzív baromfi- vagy sertéstenyésztő létesítmények, több mint 40 000 férőhellyel baromfiak, illetve több mint 2 000 férőhellyel (30 kg-on felüli) sertések, 750 férőhellyel kocák számára. A jogszabályban meghatározott kapacitás-korlátokat meghaladó méretű új létesítmények ma már csak egységes környezethasználati engedély birtokában kezdhetik meg működésüket. A meglévő, az IPPC hatálya alá tartozó méretű állattartó létesítményeknek is 2007. október 31-ig meg kellett szerezniük az egységes környezethasználati engedélyüket és az abban előírtaknak erre a határidőre meg is kellett felelniük. Az engedélyezési eljárás keretében teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálatot kellett készíttetniük, a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényben adott felhatalmazás alapján, a környezetvédelmi felülvizsgálatról szóló KTM rendelet23 2. számú mellékletében foglaltaknak megfelelően, illetve figyelembe kellett venni az egységes környezethasználati engedély iránti kérelem tartalmi követelményeit is. Az IPPC szellemének megfelelően az eljárás során nemcsak az egyedi technológiai folyamat vagy tevékenység, hanem az egész létesítmény környezetre gyakorolt hatását egészében kell figyelembe venni. A vizsgálat kiterjed valamennyi környezeti elembe történő kibocsátásokra, de ennél messzebbre menve foglalkozni kell a zaj- és rezgés elleni védelemmel, az energiahatékonysággal, a hulladékok keletkezésének minimalizálásával, a környezeti következményekkel járó balesetekkel és a telephely állapotának megőrzésével illetve a tevékenység felszámolását követő helyreállításával. Az IPPC irányelv újdonsága volt még az elérhető legjobb technika (BAT) alkalmazásának követelménye. Az elérhető legjobb technika fogalmát Magyarországon a környezetvédelmi törvény24 határozza meg. Az elérhető legjobb technika fogalma egyszerűsítve: mindazon technika, beleértve a technológiát, a tervezést, karbantartást, üzemeltetést és felszámolást, amelyek elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett gyakorlatban alkalmazhatóak, és a leghatékonyabbak a környezet egészének magas szintű védelme szempontjából.

22

Best Aviable Techniques

23

12/1996. (VII.4.) KTM rendelet

24

1995. évi LIII. törvény


Az elérhető legjobb technika része az üzemeltetés mikéntje, így az egységes környezethasználati engedélyben a menedzsmentre, a felelősségi rendszer kialakítására, a dolgozók képzésére vonatkozó előírások is szerepelhetnek. Fontos kihangsúlyozni, hogy a BAT nem a legjobb, hanem a gazdaságilag megengedhető legjobb technika. Vagyis maga a definíció figyelembe veszi, hogy ne legyenek irreálisan magas költségei a környezet védelme érdekében tett intézkedéseknek. A jogszabály ezért ad lehetőséget a BAT-nál szigorúbb környezetvédelmi követelmények alkalmazására, ha azt a környezet célállapota igényli. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás keretszabályozás, a vonatkozó jogszabály az engedélyezési eljárás szabályait fekteti le, a konkrét betartandó környezetvédelmi követelményeket az egyes szakterületek környezetvédelmi jogszabályai tartalmazzák, az engedély előírásait ezekre alapozva határozza meg a környezetvédelmi hatóság. Az elérhető legjobb technikára vonatkozóan fellelhetők referencia-információk. A Bizottság az Európai IPPC Iroda koordinálásával az IPPC hatálya alá tartozó ágazatok és a tagállamok hatóságai szakembereinek, valamint környezetvédelmi civil szervezetek bevonásával BAT Referenciadokumentumokat (BREF) készíttet, amelyeket az eippcb.jrc.es weboldalon tesz közzé. A BREF-eket a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hazai BAT-útmutatók formájában adaptálja, az EU eljárásához hasonló módon, az érintett ágazat, a környezetvédelmi hatóság bevonásával és széles körű véleményeztetéssel. Az elfogadott útmutatókat a Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítőben, valamint a www.ippc.hu oldalon publikálja. Az intenzív sertés- és baromfitartás témakörben 2003. júliusában tette közzé a Bizottság az elfogadott BREF-et (Reference Document on Best Available Techniques for Intensive Rearing of Poultry and Pigs), amire alapozva 2004-ben az elsők között készült el a nagy létszámú sertéstelepekre vonatkozó hazai BAT-útmutató.

Környezetvédelmi engedély/környezeti hatásvizsgálat Bizonyos új építésű állattartó telepek már az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás bevezetése előtt is átfogó környezetvédelmi engedélyezési eljárás tárgyát képezték, a környezeti hatásvizsgálat szabályainak megfelelően. A hatásvizsgálat lefolytatását követően kiadott környezetvédelmi engedély az egységes környezethasználati engedélyhez kissé hasonló módon valamennyi környezeti elem (levegő, víz, talaj) és hatótényező (zaj-rezgés, hulladék) viszonylatában tartalmaz előírásokat. Az első, már egyes állattartási tevékenységeket is a hatálya alá vonó, a környezeti hatásvizsgálatról szóló rendelet helyett az európai joghoz való közelítés miatt szükséges volt új jogszabály megalkotása, amelyben főként a hatásvizsgálati kötelezettség hatálya alá tartozó tevékenységek listája bővült. A környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II.14.) Korm. rendelet kötelezően részletes környezetvédelmi hatásvizsgálat lefolytatását írta elő a következő állattartó telephelyek létesítését megelőzően: baromfitelepek több mint 85 ezer férőhellyel broilerek vagy 60 ezer férőhellyel tojók számára, és sertéstelepek több mint 3 ezer férőhellyel 30 kg feletti hízók vagy 900 férőhellyel kocák számára.


Ugyanebben az évben lépett hatályba az első, az előző fejezetben már ismertetett egységes környezethasználati engedélyezésre vonatkozó hazai jogszabály is. Az azon rendelet hatálya alá tartozó új tevékenységek esetében a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásokat egyaránt le kellett folytatni, ami a tanulmányok tartalmi követelményeinek átfedése és az engedélyezési eljárás hosszadalmassága miatt sok panaszra adott alkalmat. Ezeknek is bizonyos mértékig helyt adva a dereguláció eredményeképpen 2005-ben született meg a mai is hatályos jogszabály, a 314/2005. (XII.25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról, amely egy jogszabályban szabályozza az engedélyezési eljárásokat, és tovább bővítette a hatásvizsgálat-köteles állattartó tevékenységek körét. Továbbra is környezeti hatásvizsgálat-köteles tevékenység a baromfitelep több mint 85 ezer férőhellyel broilerek25 vagy 60 ezer férőhellyel tojók számára, és a sertéstelep több mint 3 ezer férőhellyel 30 kg feletti hízók vagy 900 férőhellyel kocák számára. A környezetvédelmi felügyelőség döntésétől függően azonban környezeti hatásvizsgálat lefolytatására kötelezhetők az alábbi állattartó telepek is: broilerek 100 számosállattól, tojók 200 számosállattól, sertés hízók 500 számosállattól, sertés kocák 150 számosállattól, egyéb állatok hígtrágyás technológia alkalmazása esetén 200 számosállattól; vízbázis védőövezetén, védett természeti területen vagy annak védőövezetén baromfi esetén 10 számosállattól, egyéb állat esetén 50 számosállattól. A környezeti hatásvizsgálat elvégzésének szükségessége egy előzetes vizsgálati eljárás során deríthető ki. Az előzetes vizsgálati dokumentáció alapján dönti el a felügyelőség, milyen engedély birtokában kezdheti meg az érdekelt a tevékenységet, illetve hogy nem áll-e fenn az engedélyezést kizáró ok.

Környezetvédelmi működési engedély/környezetvédelmi felülvizsgálat Környezetvédelmi hatásvizsgálat lefolytatására, környezetvédelmi engedély megszerzésére csak új tevékenységek esetén kerülhet sor. A hatásvizsgálatról szóló jogszabály hatályba lépésének idején már működő telepek esetében a környezetvédelmi hatóság környezetvédelmi működési engedélyt adhat ki. A környezetvédelmi működési engedélyt a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényben meghatározott környezetvédelmi felülvizsgálat lefolytatását követően adhatja ki a hatóság. A teljes körű vagy részleges felülvizsgálatra a környezetvédelmi hatóság kötelezheti az érdekeltet, tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárására és megismerésére, a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére illetve ha a hatóság környezetkárosítást, környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést észlel.

25

Pecsenye-csirkék


Teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálat elvégzését írja elő a felügyelőség akkor is, ha észleli, hogy egy környezethasználó környezetvédelmi engedélyhez, illetőleg egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységet ilyen engedély nélkül kezdett meg vagy folytat. A felülvizsgálatot a környezetvédelmi felülvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekről és a feljogosítás módjáról, valamint a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeiről szóló KTM26 rendelet előírásainak megfelelően kell lefolytatni. Az eljárás során elkészített és a környezetvédelmi hatósághoz benyújtott dokumentáció alapján a hatóság környezetvédelmi működési engedélyt ad ki, ami a környezetvédelmi engedélyhez hasonlóan szintén valamennyi környezeti elemre és hatótényezőre fogalmaz meg előírásokat. A környezetvédelmi törvény felülvizsgálati előírása alapján számos, az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá nem tartozó meglévő állattartó telep került felülvizsgálatra és kapott környezetvédelmi működési engedélyt. Legnagyobb számban —az azóta már hatályát vesztett— a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló kormányrendelet27 előírásainak megfelelően köteleztek állattartó telepeket környezetvédelmi felülvizsgálat elvégzésére. A jogszabály meghatározta, hogy kockázatos anyag elhelyezése, továbbá felszín alatti vízbe történő közvetlen és közvetett bevezetése a felügyelőség által kiadott engedély, illetőleg a felügyelőség szakhatósági állásfoglalásával más hatóság által kiadott engedély alapján történhet. Az állattenyésztés a jogszabály értelmében a bejelentésre kötelezett tevékenységek körébe tartozott. Az állattartási tevékenységgel összefüggésben elvileg a következő károsító anyagok kibocsátására kerülhet sor: ammónium, nitrát, foszfát, szulfát. Ezekre az anyagokra a felszín alatti víz és földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló együttes rendelet határértékeket állapított meg, és elhelyezésük engedélyköteles tevékenységnek minősült. A jogszabály hatálybalépésének idején már folyamatban lévő, a rendelet szerint engedélyköteles tevékenység folytatóját a bejelentését, adatszolgáltatását követően a felügyelőség környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezte a rendelet hatálybalépésétől számított három éven belül, az olyan szennyvíztározók, mesterséges tavak esetében pedig, ahol kockázatos anyag közvetlen bevezetése felszín alatti vízbe nem történt, két éven belül.

Építési engedély/környezetvédelmi szakhatósági állásfoglalás Környezetvédelmi előírásokat fogalmazhat meg a környezetvédelmi hatóság az új létesítmények létesítésénél vagy régi telepek, épületek átalakításánál, korszerűsítésénél, bővítésénél az építési engedélyezési eljárásban, amelyben szakhatóságként közreműködik. Így olyan állatfajt tartó illetve olyan méretű állattartó telepek építési engedélyeiben is szerepelnek környezetvédelmi előírások, amelyek nem tartoznak a korábban felsorolt jogszabályok hatálya alá.

26

12/1996. (VII.4.)

27

33/2000. (III.17.) Korm. rendelet


A szakhatósági állásfoglalás jellemzően levegőtisztaság-védelemre, zajra, hulladékgazdálkodásra vonatkozó előírásokat fogalmaz meg, felhívja a figyelmet a vízjogi engedély-köteles tevékenységekre (vízellátás, szikkasztás), illetve előírásokat fogalmaz meg zárt hígtrágyatároló illetve szigetelt, csurgalékvíz-elvezetéssel rendelkező aljzatú almos trágya-tároló kialakítására, a vonatkozó jogszabály szerinti kivitelben.

Egyes környezetvédelmi szakterületekre vonatkozó jogszabályok alapján kiadott, szakterületi engedélyek Az állattartó telepek rendelkezhetnek a levegőtisztaság-védelemre, hulladékgazdálkodásra, felszíni és felszín alatti víz és földtani közeg védelmére, zajra vonatkozó jogszabályoknak megfelelő szakterületi engedélyekkel (légszennyező forrás létesítése, működtetése, nem veszélyes-veszélyes hulladék kezelése, szennyvízkibocsátás, kibocsátási határértékek megállapítása), vízjogi illetve vízjogi üzemeltetési engedélyekkel is.

Állattartásra vonatkozó önkormányzati rendeletek A belterületi állattartás szabályozása az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. A helyi jogszabályok övezetekre osztják az adott települést, s a külterületek felé haladva egyre inkább és egyre nagyobb számban engedélyezik a tenyésztést. A helyi rendeletek tartalmaznak környezetvédelmi jellegű előírásokat, elvárás a zárt trágyatároló létesítése, a szivárgásmentesség, a bűzterhelés elkerülése.

Egyes környezetvédelmi szakterületek jogszabályainak állattartó telepekre vonatkozó előírásai A következőkben röviden összefoglaljuk a környezetvédelmi szakterületi jogszabályok állattartó telepekre vonatkozó előírásait, környezeti elemenként és hatótényezőnként, részletesebben kiemelve a trágyatárolók kialakításáról szóló előírásokat és az adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségeket.

Levegőtisztaság-védelem A levegőtisztaság-védelemre vonatkozó jogszabályok értelmében az állattartó telepek üzemeltetőinek el kell kerülniük a lakosságot zavaró bűzhatás kialakulását, a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni a diffúz jellegű légszennyező anyag kibocsátást, meg kell akadályozniuk a rendkívüli légszennyezést. Amennyiben van a telephelyen, a légszennyező forrás létesítése, engedélyköteles, és a vonatkozó kibocsátási határértékeket be kell tartania.

működtetése


Zaj- és rezgésvédelem A telephelyen folytatott tevékenységből eredő zajkibocsátás nem haladhatja meg a jogszabályban előírt zajterhelési határértékeket. Az engedélyben megállapított zajterhelési határértékek teljesülését folyamatosan, minden üzemelési körülmény mellett biztosítani kell.

Felszíni vizek védelme A keletkező szennyvizek gyűjtéséről, a szennyvízgyűjtő műtárgyak vízzáróságáról, jó műszaki állapotáról, karbantartásáról gondoskodni kell. Az összegyűjtött szennyvizet engedéllyel rendelkező szennyvízkezelő telepen kell elhelyezni. A beszállításra kerülő szennyvíz paramétereinek meg kell felelniük a vonatkozó KvVM rendeletben foglalt küszöbértékeknek. Meg kell akadályozni a telepen keletkező szennyezett csapadékvizek környező területekre történő kijutását. Törekedni kell a vízfogyasztás csökkentésére.

Felszín alatti vizek védelme A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet szerint tilos szennyezőanyag (nitrát, ammónia, foszfát), illetve szennyezőanyagot tartalmazó (trágya, hígtrágya), vagy lebomlása esetén ilyen anyag keletkezéséhez vezető anyag közvetlen bevezetése a felszín alatti vízbe. A felszín alatti víz és földtani közeg minőségét veszélyeztető anyagok kezelését, használatát úgy kell végezni, hogy azok ne kerülhessenek közvetlenül a talajra. Gondoskodni kell a keletkező trágya környezetszennyezést kizáró módon való gyűjtéséről és hasznosításáról. Trágyatárolók létesítése, kialakítása

A jogszabályi elősírások között érdemes részletesebben szót ejteni a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjéről szóló FVM28, és a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelméről szóló kormányrendeletről, amelyek az azonos című európai irányelv előírásait ültetik át a hazai jogba. Az irányelvben foglalt szabályozás alapvető célja az, hogy megakadályozza a felszíni és talajvizek nitrát-terhelésének további növekedését, amely elsősorban az intenzív mezőgazdaság, és ezen belül is különösen a túlzott műtrágya, illetve szerves trágya használat, valamint az állattartás káros hatásainak következménye. A védelem középpontjában általában az ivóvizek védelme, illetve a különösen veszélyeztetett édes és tengervizek eutrofizációtól való megóvása áll. A szabályozás értelmében a tagországoknak ki kell jelölniük a mezőgazdaságból származó nitrát által szennyezett, illetve veszélyeztetett felszíni és felszín alatti vizeket, és meg kell határozni azokat a területeket, ahonnan a szennyezés, illetve a veszélyeztetés származik. Ezek az ún. nitrátérzékeny területek.

28

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium


Rendszeresen vizsgálni (monitorozni) kell a vizek nitrát-tartalmát (a felszíni vizek esetében az eutrofizációs állapotot jellemző paramétereket is), és az eredmények függvényében négy évenként felül kell vizsgálni a nitrátérzékeny területek kijelölését. Össze kell állítani a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályait, és a nitrátérzékeny területeken kötelező jelleggel el kell rendelni alkalmazásukat. Ennek ki kell terjednie a trágya tárolására és felhasználására vonatkozó előírásokra is. A trágyatárolót úgy kell méretezni, hogy az kellő biztonsággal be tudja fogadni a trágyát az év azon részeiben, amikor a trágyát nem lehet kijuttatni a mezőgazdasági területre. A szerves trágyával évente kivitt nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha mennyiséget. Négyéves akcióprogram(oka)t kell készíteni és indítani a helyes mezőgazdasági gyakorlat megvalósítására a nitrátérzékeny területeken. Az irányelvet a hazai jogrendbe implementáló jogszabályok rendelkeznek a trágyatárolók kialakításának kötelezettségéről, a tároló műtárgy méretezéséről. Az állattartó telepen képződött trágyát a jogszabályi előírások szerint kialakított trágyatárolóban kell gyűjteni. Az előírásoktól eltérni abban az esetben lehet, ha az állattartó a tartási hely szerint illetékes felügyelőségnek bejelenti és igazolja, hogy a trágya közvetlen termőföldön történő felhasználását továbbiakban nem folytatja, azaz a keletkező trágya meghatározott időközönként feldolgozásra kerül, így különösen komposzt, fermentálási vagy biogázüzem alapanyagként. Ez esetben olyan méretű, vízzáróan szigetelt trágyatárolót kell kiépíteni, amely biztosítja az elszállításig a trágya biztonságos tárolását. Hígtrágya, trágyalé kizárólag műszaki védelemmel ellátott tartályban vagy medencében tárolható. A tárolótartály, medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen. A hígtrágyatároló kapacitását 6 havi hígtrágya befogadására kell alkalmassá tenni. Istállótrágyát szivárgásmentes, szigetelt alapú, a trágyalé összegyűjtésére is alkalmas gyűjtőcsatornákkal és aknával ellátott trágyatárolóban kell tárolni. A trágyalé a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy az istállótrágyára visszaöntözhető. Az istállótrágya-tároló kapacitásának elegendőnek kell lennie legalább 6 havi istállótrágya tárolására. Ha mélyalmos tartás esetén képződött trágya, illetve karámföld közvetlenül termőföldre kerül, akkor trágyatároló építése nem szükséges. A silótereket szigetelt aljzattal kell készíteni. Az érlelés során keletkező silólevet szivárgásmentes, szigetelt aknában kell gyűjteni. A silólé a trágyalével azonos módon használható fel. Legeltetéses állattartás esetén az istállótrágya-tároló kapacitását az istállózott időszak hossza alapján kell megállapítani. Vízbázisvédelmi területen trágyatároló nem létesíthető. Az irányelv hazai végrehajtása összefügg az agrártámogatásokra vonatkozó előírásokkal is.


Támogatások

Bár a támogatásokra vonatkozó jogszabályok nem környezetvédelmi jellegűek, de tekintettel arra, hogy az azok alapján megszerezhető támogatás révén környezetvédelmi célú beruházások végrehajtása válik lehetővé, röviden mégis érdemes említés tenni róluk. Az állattartó telepeket leginkább a helyes mezőgazdasági gyakorlatnak való megfelelés elősegítésére az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) finanszírozott, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) keretében igényelhető támogatások érintik. A támogatások feltételeiről szóló jogszabályok értelmében állattartó telepek korszerűsítéséhez gépbeszerzésre, épített és beépített technológiára, a telepi infrastruktúra fejlesztésére és egyéb elszámolható kiadásokra támogatás igényelhető. A támogatás a trágya tárolásán kívül kiterjed a kezelőtechnológia felújítására, korszerűsítésére, illetve környezetkímélőbb technológiára történő átállásra. Tekintettel kell lenni arra is, hogy a kereszt-megfelelésre29 vonatkozó, Magyarországon is közvetlenül hatályos európai rendelet a közvetlen támogatás teljes kifizetését a mezőgazdasági földterülettel, a mezőgazdasági termeléssel és tevékenységekkel kapcsolatos szabályok betartásához köti. A szabályok célja a környezetre, az élelmiszer-biztonságra, az állategészségügyre és az állatok kíméletére, valamint a mezőgazdasági földterület jó mezőgazdasági és ökológiai állapotára vonatkozó alapvető előírásoknak a közös piacszervezés keretébe való beillesztése. Az alapvető előírások be nem tartása esetén a tagállamoknak arányos, objektív és a progresszivitás elvén alapuló ismérvek szerint részben vagy egészben vissza kell vonniuk a közvetlen támogatást. Magyarországon néhány kivétellel 2009-től kell ezen követelményeknek eleget tenni; a trágyakezeléssel, elhelyezéssel kapcsolatos beruházást megvalósító termelőkre vonatkozik a kereszt-megfelelés betartása.

Hulladékgazdálkodás A tevékenység során képződő hulladékok nyilvántartásáról, azok kezeléséről, lehetőség szerint újrahasznosításáról folyamatosan gondoskodni kell. A tevékenység során keletkező hulladékokat fajtánként elkülönítve kell tárolni. A veszélyes hulladékokat a későbbi kezelésnek megfelelően, a telephelyen kialakított gyűjtőhelyen, környezetszennyezést kizáró módon, elkülönítetten kell gyűjteni, tárolni. A tárolási idő a telephelyen az egy évet nem haladhatja meg. Veszélyes és nem veszélyes hulladék csak annak átvételére engedéllyel rendelkező hulladékkezelő szervezetnek adható át.

Vízjogi engedélyek A vízellátást biztosító kút, illetve a csatornázási létesítmények csak érvényes vízjogi létesítési engedély alapján létesíthetők és vízjogi üzemeltetési engedély alapján üzemelhetnek.

29

cross compliance


Nyilvántartási-adatszolgáltatási-tervkészítési kötelezettségek Az egyes környezetvédelmi szakterületekre vonatkozó jogszabályok adatszolgáltatási kötelezettségeket is megfogalmaznak, így a környezetvédelmi jellegű engedélyek ilyen jellegű előírásokat is tartalmaznak. Az adott telephelyen folyó tevékenységtől függően adatszolgáltatást kell teljesíteni a tevékenység adatairól, az engedélyben esetleg előírt monitoringról, a kibocsátásokról, a keletkezett hulladékokról.

Levegőtisztaság-védelem Levegőtisztaság-védelmi adatszolgáltatást csak annak az üzemeltetőnek kell teljesíteni, akinek a telephelyén a vonatkozó jogszabály30 szerinti bejelentésköteles helyhez kötött légszennyező pontforrás üzemel, illetve a környezetvédelmi hatóság által határozatban előírt bejelentési kötelezettséget diffúz forrásra. Ekkor a levegőterhelést okozó légszennyező anyagokra alapbejelentést és légszennyezés mértéke éves bejelentést kell tenni. Az adatszolgáltatásnak a légszennyező technológia, a pontforrás, a felhasznált tüzelőanyagok és a kibocsátott szennyezés adatait kell tartalmaznia.

Vízvédelem Az állattartó telepeknek felszín alatti víz veszélyeztetésével, terhelésével járó tevékenységek jellemzőiről alap- illetve részletes adatlapon kell bejelentést tenni, valamint éves jelentést kell benyújtani az engedélyköteles tevékenység helye szerint illetékes felügyelőséghez (FAVI31 adatszolgáltatás). Az éves jelentést a tárgyévre vonatkozóan, a tárgyévet követő év március 31-ig kell benyújtani, a bevezetett, elhelyezett szennyező anyagok megnevezésének, éves mennyiségének, az esetleges rendkívüli események miatti bevezetés adatainak megadásával. Az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó méretű állattartó telepeknek üzemi kárelhárítási tervet is kell készíteniük. A tervnek a tevékenység és az alkalmazott technológia bemutatásán túl az üzem környezetének hidrogeológiai jellemzőit, a potenciális szennyező forrásokat, a veszélyeztetett felszíni és felszín alatti vizeket, a befogadók hidraulikai adatait, a közművekre a megközelítési útvonalakra vonatkozó adatokat, a szennyvízgyűjtő, -kezelő, -elvezető létesítményeket, a kibocsátott szennyvíz jellemző mennyiségi és minőségi paramétereit, a csapadékvíz-elvezető hálózat adatait, a raktározott tüzelő- és fűtőanyagok üzemen belüli tárolását, szállítási módját, a vegyi, biológiai anyagok mennyiségét, üzemen belüli tárolását, szállítási módját, a keletkező veszélyes hulladékok üzemi gyűjtésének módját, mennyiségét, az üzemi kárelhárítási anyagok raktározására, az üzemen belüli figyelőhálózatra vonatkozó információkat kell tartalmaznia. Meg kell tervezni a kárelhárítás lebonyolításának módját, a felelősségeket, a szennyezés lokalizációjának módját, kivitelezését, a rendkívüli szennyezés megelőzésének műszaki feltételeit.

30

21/2001.(II.14.) Korm. rendelet

31

Felszín Alatti Víz és Földtani Közeg Nyilvántartási Rendszer


Hulladéknyilvántartás Telephelyenként naprakész nyilvántartást kell vezetni a tevékenység során képződő hulladék mennyiségéről és összetételéről. Rendszeres adatszolgáltatásra telephelyenként az a termelő kötelezett, amely esetében a gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatottak száma eléri a 10 főt, vagy a tárgyévben a telephelyen keletkezett hulladékok összes mennyisége meghaladja veszélyes hulladék esetében a 200 kg-ot, vagy nem veszélyes hulladék esetében a 2000 kg-ot. Az éves adatszolgáltatásban az adott tevékenységből a bejelentési időszakban származó hulladék mennyiségét kell megadni az adott tevékenységre összesítve, az összes, telephelyen végzett tevékenységből származó hulladék mennyiségét, valamint azt, hogy ebből mennyit milyen kezelésre (előkezelés, begyűjtés, végső kezelés –hasznosítás, ártalmatlanítás) mely kezelőnek került átadásra, és mennyi a bejelentési év végén, a telephelyen maradó tényleges hulladék mennyisége. Minden olyan gazdálkodó szervezet, amelynek gazdálkodása során évente 10 tonna mennyiséget meghaladó veszélyes hulladék keletkezik, vagy az évente keletkező összes —a veszélyes és nem veszélyes— hulladék mennyisége meghaladja a 200 tonnát, egyedi hulladékgazdálkodási terv készítésére köteles. A vonatkozó KöM rendelet 02 01 06-os EWC kódszámmal a második hulladék főcsoportba sorolja be az állati ürüléket, vizeletet és trágyát (beleértve a szennyezett szalmát), valamint az elkülönítve gyűjtött és nem a képződés helyén kezelt folyékony hulladékot (hígtrágya). Ezáltal a különböző állattartó telepeken keletkező állati eredetű ürülék (almos trágya, hígtrágya ill. trágyalé) is mezőgazdasági eredetű, nem veszélyes hulladéknak minősül. Ennek értelmében a keletkezett trágya mennyisége miatt a hulladékgazdálkodási tervkészítési kötelezettség számos állattartással foglalkozó üzemeltetőre is kiterjed. A tervben be kell mutatni a telephelyen folytatott tevékenységet, a hulladékot eredményező technológiákat, legfontosabb bemenő és kijövő anyagokat. Röviden ki kell fejteni hulladékgazdálkodásra kidolgozott tervezés módszerét. A legfontosabb környezetvédelmi kérdésekre tekintettel kell bemutatni a telephelyet, a létesítményeket. Ismertetni kell a hulladékgazdálkodás jelenlegi helyzetét, a hulladékkezeléssel kapcsolatos alapvető műszaki követelmények teljesülésének feltételeit, az egyes hulladéktípusokra vonatkozó speciális intézkedések, szabályozásokat, a hulladékok kezelésére alkalmas kezelőtelepek és a kezelésre feljogosított vállalkozásokat, az elérendő hulladékgazdálkodási célokat a prioritások megjelölésével, a kijelölt célok elérését, megvalósítását szolgáló cselekvési programot és a tervben foglaltak megvalósításának becsült költségeit.

E-PRTR Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó sertés- és baromfitenyésztőkre a fentieken túlmenően nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettség is vonatkozik, az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról szóló EU rendelet32 értelmében (ún. E-PRTR jelentés). A jelentés keretében meghatározott anyagok bizonyos küszöbértéket meghaladó levegőbe, vízbe, földtani közegbe történő kibocsátásait, a telephelyről elszállított kezeletlen szennyvíz és hulladék-adatokat kell jelenteni. Az első jelentést a 2007-es év adatairól 2009-ben kell teljesíteni. 32

166/2006/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet


Ez az üzemeltetőkre azonban nem ró további kötelezettségeket, mert megtörtént az adatszolgáltatási kötelezettségeket meghatározó hazai jogszabályok olyan módosítása, hogy az E-PRTR jelentéshez szükséges adatokat azok már tartalmazzák, és az üzemeltetőket csak adataik ellenőrzésébe, pontosításába kell majd bevonni.

Összefoglalás Külön, az állattartó telepekre vonatkozó hazai és európai környezetvédelmi jogszabályok nincsenek. Az állattartó telepekre is vonatkozó előírásokat az átfogó hazai és EU környezetvédelmi jogi szabályozás állapít meg. Ebből fakadóan magát a tevékenységet és annak volumenét kell vizsgálni: ha az szerepel a jogszabályokban, akkor köteles az érintett az előírásokat teljesítni. Az engedélyezést vizsgálat előzi meg és ennek eredménye alapján dönt a hatóság az engedély megadásáról, illetve elutasításáról. Ebben az engedélyben határozza meg a hatóság a működés feltételeit. Az egyes környezeti elemekre és hatótényezőkre vonatkozóan a szakterületi jogszabályok tartalmaznak részletes követelményeket. Az állattartó telepekre is vonatkozó hazai és európai környezetvédelmi jogszabályok összhangban vannak, lényegében az EU szabályok kerültek átvételre Magyarországon.


A HAZAI ÉS UNIÓS ELŐÍRÁSOKNAK VALÓ MEGFELELÉS, A SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEK Az állattartó telepek környezetvédelmi jogszabályi megfeleléséről átfogó értékelés még nem készült, ilyen jellegű adatok a nyilvánosság számára nem hozzáférhetők. A megfelelés mértékére közvetett információforrások alapján lehet következtetni. A fejezetben az állattartó telepek számára a környezetvédelmi hatóság által kiadott engedélyek előírásainak való megfelelést értékeljük az engedélyezési eljárások és a hatósági ellenőrzések során ismertté vált, hozzáférhető információk alapján, és a feltárt hiányosságok pótlása érdekében összefoglaljuk azokat a követelményeket, amely területén a legnagyobb mértékű nem-megfelelés mutatkozik.

Az állattartó telepek környezetvédelmi jellegű engedélyeiben foglalt előírásoknak való megfelelés A jogszabályi előírásoknak való megfelelés érdekében szerepelnek a környezetvédelmi hatóság által kiadott környezetvédelmi, környezetvédelmi működési és egységes környezethasználati engedélyekben előírások. Az engedélyekből megállapítható, hogy a leginkább a trágyatárolók megfelelő kialakítása terén vannak elmaradásai a gazdaságoknak. Az állattartási tevékenység során folyamatosan és nagy mennyiségben keletkezik a trágya. Az egyik legcélszerűbb felhasználási mód –mint korábban is említettük- a mezőgazdasági területen történő kijuttatás, talajerő-visszapótlás céljából. A trágyát a kijuttatásra nem alkalmas időszakokban tárolni kell, ez a jelen gyakorlat szerint rendszerint nem megfelelő műszaki védelemmel ellátott tárolókban történik. A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól szóló FVM rendelet 33 írja elő a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályait, ami meghatározza, hogy mennyi lehet a szerves trágyával kijuttatott nitrogén-hatóanyag, és az év mely szakában lehet azt kijuttatni, és ehhez kapcsolódóan e rendelet 8. §-a előírja, hogy a műszaki védelemmel ellátott trágyatárolóknak legalább 6 havi keletkezett trágyamennyiség befogadására kell alkalmasnak lenniük, továbbá a méretezéskor figyelembe kell venni a szélsőséges vízjárási viszonyokból esetleg adódó többlettárolási igényt.

Trágyatárolók — egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységeknél A nagylétszámú állattartó telepeken a helyes mezőgazdasági gyakorlatnak és elérhető legjobb technikának (BAT) való megfelelő trágyakezelés és -tárolás megvalósítása prioritást élvező környezetvédelmi feladat. A megfelelés elérése beruházás- és költségigényes.

33

59/2008. (IV.29.) FVM rendelet 4. §.


2007. januárjában megkeresés érkezett az EU Bizottsághoz (DG Agriculture) arra vonatkozóan, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló európai rendeletben foglaltak hogyan alkalmazhatók az IPPC hatálya alá tartozó állattartó telepek BAT-megfelelésére. A kapott válasz arra utalt, hogy a támogatott beruházások esetén az elérhető legjobb technikának való megfelelésnél a támogatás hozzáférhetőségének határideje figyelembe vehető. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az állattartó telepek korszerűsítéséhez nyújtandó támogatások rendszerének kialakítására az elérhető legjobb technikának való megfelelés határidejéhez (2007. október 31.) viszonyítva meglehetősen későn kezdődött meg intenzív jogalkotási és jogszabály-módosítási munka. A munka eredményeképpen végül megjelent az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az állattartó telepek korszerűsítéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló FVM rendelet. A támogatás célja, hogy a szarvasmarha, sertés, juh, ló, brojlercsirke és tojótyúk tartóknak beruházási, illetve borjú, sertés és tojótyúk tartóknak jövedelempótló támogatás formájában segítséget nyújtson az Európai Unió által előírt környezetvédelmi és állatvédelmi követelmények betartásához. Ezt követően többször módosult a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló jogszabály is, jelenleg a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjéről szóló 59/2008. (IV.29.) FVM rendelet-, és a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 27/2006. (II.7.) Korm. rendelet tartalmazza a vonatkozó előírásokat. A támogatások feltételeiről szóló jogszabály értelmében állattartó telepek korszerűsítéséhez gépbeszerzésre, épített és beépített technológiára, a telepi infrastruktúra fejlesztésére és egyéb elszámolható kiadásokra támogatás igényelhető. Nitrátérzékeny területen lévő létesítmények esetében, amennyiben a beruházás 2008. április 30-ig jogerős támogatási határozattal rendelkezik, az igényelhető támogatás elérheti a beruházás referenciaárának 75%át is. A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló jogszabály kimondja, hogy az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alá tartozó állattartó telepek, valamint az állattartó telephez tartozó trágyatárolók területe nitrátérzékeny terület. Egyúttal kimondja azt is, hogy az egységes környezethasználati engedélyhez kötött állattartó telepek trágyatárolóinak vonatkozásában a külön jogszabályban előírtakon kívül figyelembe kell venni az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló európai rendeletben foglaltakat is, amennyiben a szükséges beruházások támogatására vonatkozó kérelmet befogadták. Ez a kitétel befolyásolja a jogszabály által egyébként megszabott határidőket: elméletileg a nitrátérzékeny területeken üzemelő vagy engedéllyel rendelkező állattartó telepek trágyatároló, feldolgozó műtárgyainak kialakítására a cselekvési programban meghatározott helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó követelmények végrehajtásának határideje: az egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységek esetében a külön jogszabályban előírt határidő, vagyis 2007. október 31. lenne. A jelenlegi szabályok azonban lehetővé teszik azt, hogy a befogadott támogatási kérelemmel rendelkező állattartók az IPPC teljesítési határidőt követően még maximum 36 hónap időt kapjanak a szükséges beruházások végrehajtására. "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 39

A támogatás megnyílása óta az állattartó telepek korszerűsítéséhez 2241 támogatási kérelmet nyújtottak be, ezekre mintegy 220 milliárd forintot ítélt oda az MVH 34. Ezek közül 310 volt egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységet folytató állattartó. Látható tehát, hogy az összesen 383 egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységet folytató állattartó több mint 80%-a a támogatás segítségével kívánja a telephelyét az előírásoknak megfelelőre korszerűsíteni. Az ide tartozó baromfitelepek 31%-a, a sertéstelepek 13-17%-a esetében egy üzemeltető több létesítménnyel is rendelkezik. A 219 meglévő baromfitelepet 135-, a 292 meglévő sertéstelepet 237 gazdálkodó üzemelteti. A támogatások így a meglévő létesítmények mintegy 83%-át érintik. A fennmaradó 20% által működtetett létesítmények —jellemzően az újak— már jelenleg is megfelelnek az előírásoknak. A 36 hónapos határidő-hosszabbításhoz szükséges volt, hogy kérelmezők kérjék a környezetvédelmi hatóságnál az egységes környezethasználati engedélyek módosítását, amit meg is történt. Így az egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységet folytató meglévő létesítmények üzemeltetőinek nagy része haladékot kapott a trágyatárolókra vonatkozó előírásoknak való megfelelés alól. Az egységes környezethasználati engedélyeik egyéb előírásainak 2007. október 31-től teljes körűen meg kell felelniük. Az egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységet folytató új létesítmények csak akkor kapják meg az engedélyüket, ha már kezdettől fogva megfelelnek a vonatkozó előírásoknak.

Trágyatárolók — egyéb állattartó tevékenységeknél A nem egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységek esetében hosszabb idő áll rendelkezésre a trágyatárolók megfelelő kialakítására: nitrátérzékeny területeken 2011. december 31-ig, nem nitrátérzékeny területeken hígtrágyatárolók esetében legkésőbb 2014. január 1-ig, istállótrágya-tárolók legkésőbb 2015. december 22-ig kell gondoskodni a megfelelő műszaki védelem kialakításáról. A kiadott környezetvédelmi működési engedélyek tartalmazzák a trágyatárolókra vonatkozó előírásokat. A megfelelés ellenőrzése a határidő leteltét követően történik majd. A jogszabályok által az állattartókra rótt, teljesítendő környezetvédelmi feladatok ismertek, jórészt az érintett gazdálkodók előtt is. Nem lehet azonban teljes mértékben megbízni abban, hogy az állattartó telepek üzemeltetői a környezetvédelmi jogszabályoknak csak attól meg fognak felelni, hogy a jogszabályok illetve környezetvédelmi jellegű engedélyeik előírnak számukra kötelezettségeket. A rendszeres ellenőrzés elősegítené a jobb megfelelést.

34

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal


Az elérhető legjobb technika egyéb szempontjainak való megfelelés Az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó meglévő létesítményeknek 2007. október 31-ig két előírásnak kellett megfelelniük: meg kellett szerezniük az egységes környezethasználati engedélyt, és az abban foglalt előírásokat is be kellett tartaniuk. Az első követelménynek az összes vonatkozó tevékenység tekintetében magas színvonalon sikerült megfelelni: Magyarországon az irányelv végrehajtási szintje az előírt határidőre 96%os volt (jelenleg 99%), amely eredménnyel az EU legjobban teljesítő tagállamai közé tartozik. Ezt annak ellenére sikerült elérni, hogy hazánknak az EU régi tagállamainál 2 évvel rövidebb idő állt rendelkezésére az irányelv végrehajtására. A meglévő állattartó telepek egységes környezethasználati engedélyezési eljárásai közül jelenleg még 9 eljárás van folyamatban (későn derült ki, hogy a létesítmény a jogszabály hatálya alá tartozik, későn indult meg az eljárás, az üzemeltető nem pótolta időben az engedélykérelmi dokumentáció hiányosságait). Az engedélyben foglaltaknak való megfelelés megállapítására az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló jogszabályban foglalt azon rendelkezés szolgál, amelynek értelmében a felügyelőség az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó létesítményekben évente legalább egyszer helyszíni szemlével egybekötött ellenőrzést tart, melynek során megvizsgálja az engedélyben foglaltak teljesítését. Tekintettel a 2007. október 31-i határidőre, a megfelelésről majd az ezt követő években lefolytatott ellenőrzések, és azok tapasztalatainak kiértékelése nyújthat pontos képet.

Egyéb környezetvédelmi előírások teljesülése Közvetett információval szolgálhatnak a környezetvédelmi hatóság által az állattartó telepekre bírságot megállapító határozatok. A 2006-2007-ben kiadott, hozzáférhető határozatok között az állattartó telepekre a következő nem-megfelelések miatt kirótt bírságokra lehet példákat találni: legtöbbször adatszolgáltatási, jelentési kötelezettségek elmulasztása (légszennyezés mértéke éves bejelentés elmulasztása, hulladékgazdálkodási adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása) végrehajtási/eljárási bírság kötelezésben/határozatban foglalt előírások be nem tartása miatt (teljes körű/részleges környezetvédelmi felülvizsgálat határidőre el nem végzése, hiánypótlás időre be nem nyújtása, észlelt szennyezés tényfeltárási záródokumentációjának határidőre be nem nyújtása) elmaradás monitoring kút létesítése, évenkénti mintavétel és vizsgálat, aknák vízzáróságának igazolása terén előírt levegőtisztaság-védelmi mérés el nem végzése levegőtisztaság-védelmi előírások megszegése hulladékgazdálkodási bírság "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 41

vízkészletjárulék meg nem fizetése. Bírságot megállapító határozatok tényleges szennyezéssel járó tevékenységekért: légszennyezési bírság, határérték feletti légszennyezés rendkívüli felszíni víz-szennyezés (hígtrágya tároló sérülése miatt) nitrátszennyezési bírság szennyvízkibocsátás felszíni vízbe hulladék nyílt téri égetése zajterhelés. Ezekből az ügytípusokból az a következtetés vonható le, hogy a nitrát- és felszíni vízszennyezést eredményező tevékenységek a trágyatárolók megfelelő kialakítását követően valószínűsíthetően nem fognak előfordulni, a többi eset pedig olyan jogszabályi meg nem feleléseket takar, amelyek fegyelmezettebb üzemeltetéssel jórészt elkerülhetők. Az alábbiakban a 3. sz. táblázatban bemutatjuk a hazai állattartó gazdaságok darabszám szerinti- és százalékos alakulását. Megjegyzés: mint korábban is kiemeltük, egy állattartó gazdasághoz több állattartó telephely is tartozhat! 3. sz. táblázat ÁLLATTARTÓ VÁLLAKOZÁSOK ÖSSZESÍTÉSE Állattartó vállalkozások

db

%

%

Összes mezőgazdasági vállalkozás

7900

100%

Ebből állattartó

2054

26%

100%

Környezetvédelmi nyilvántartásban szereplő

1334

17%

65%

383

5%

19%

IPPC hatálya alá tartozik

A 3. sz. táblázat adatai szerint az agráriumban működő gazdasági társaságok kicsit több, mint negyede végez állattartási tevékenységet. Ha ezt az értéket vesszük alapnak, akkor megállapítható, hogy az állattartók 65 %-át „látja” a környezetvédelmi hatóság és ebből 19 % tartozik a nagyok közé (IPPC). A darabszámok alakulást a 3 sz. diagramon ábrázoljuk.


Állattartó vállalkozások darabszám szerinti m egoszlása

8000

7000

6000

5000

db

4000

3000

2000

1000

0 Összes agrár vállakozás

Ebből állattartó vállalkozás

Ebből KÖFE által nyilvántartva

Ebből az IPPC hatálya alá tartozó vállalkozás

3. sz. diagram

A teljes megfelelés érdekében megteendő további intézkedések Az állattartó telepek környezetvédelmi szempontú kötelezettségei az alábbiakban foglalhatók össze: folyamatosan rendelkezniük kell érvényes, a telephely méretétől és az ott tartott állatoktól függően szükséges környezetvédelmi típusú engedéllyel, az engedélyben foglalt előírásoknak meg kell felelni, azokat be kell tartani, a jogszabálynak megfelelő kivitelű trágyatárolót meg kell építeni az előírt határidőig az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó létesítményeknek meg kell felelniük az elérhető legjobb technikának. Amint az a fentiekből is megállapítható, a legfontosabb környezetvédelmi jellegű feladat a jogszabályi előírásoknak megfelelő trágyatárolók meglétének biztosítása. A felszín alatti víz és földtani közeg szennyezésén túl azonban az állattartás légszennyező kibocsátásait, és keletkező hulladékok mennyiségét is csökkenteni kell, illetve gondoskodni kell a hulladékok kezeléséről. Az elérhető legjobb technika követelményeinek való megfelelést a trágyatárolók vonatkozásában a türelmi idővel módosított határideig, a többi követelmény tekinttében azonban 2007. október 31-től már biztosítani kell. Általánosságban a jogszabályi előírásoknak való megfelelés magasabb szintjének biztosítása érdekében megfontolandó lenne környezetvédelmi vezetési rendszer bevezetése a telepeken. A környezetvédelmi vezetési rendszer az üzemeltető figyelmét a létesítmény környezeti teljesítményére irányítja. Különösen az üzemszerű és az üzemszerűtől eltérő helyzetekre "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 43

kialakított egyértelmű üzemeltetési eljárások kidolgozása és végrehajtása, továbbá a hozzárendelt felelősségek biztosítják, hogy a létesítmény engedélyében szereplő feltételeket betartsák és az egyéb környezeti célok, és feladatok teljesítése minden időben megtörténjen. A környezetvédelmi vezetési rendszerek általában biztosítják a létesítmény környezeti teljesítményének folyamatos javítását, tökéletesítését. Minél kedvezőtlenebb a kiindulási helyzet, annál intenzívebb rövid távú javulást lehet elérni. A jó eredmények eléréshez nem szükséges feltétlenül szabványosított (ISO 14001) illetve hitelesített (EMAS) környezetvédelmi vezetési rendszert bevezetni: a rendszer egyes egyszerű elemeinek megvalósítása a napi gyakorlatban (a munkavállalók bevonása, megismertetése tevékenységeik környezeti hatásaival, karbantartási programok kidolgozása és végrehajtása, felkészülés a vészhelyzetekre és a megfelelő korrekciós-kiigazító cselekmények megtétele, a teljesítmény ellenőrzése, a felelősségi rendszer kialakítása és a felső vezetés részéről a rendszeres figyelemmel kísérés) már sikerre vezethet. Főként a sertés és a baromfitartó telepek esetében jellemző komoly helyi környezeti terhelés és zavarás a tevékenységgel járó bűz. A legtöbb esetben ezért a hígtrágyás tartástechnológiával üzemelő sertéstelepek a felelősek, ahol a telep és a lakott területek között a szükséges védőtávolság már nem megtartott. Ez a terhelés nem annyira a levegőszennyező, mint a lakosságot zavaró hatása miatt jelentős. Az üzemelő állattartó telepek egy része jelenleg is lakossági panasz tárgya. Új létesítményeknél elsősorban a telepítés helyének gondos megválasztásával és a megfelelő védőtávolságok biztosításával, az elérhető legjobb technika alkalmazásával kerülhető el a probléma kialakulása, meglévő telepek esetében azonban a fentiekben ismertetett tartástechnológiai, trágyakezelési vagy valamely kifejezetten bűzcsökkentő technika alkalmazásával kell a zavaró hatást megszüntetni.

Összefoglalás A hazai állattartó telepekről meglehetősen kevés konkrét adat áll a környezetvédelmi hatóságok rendelkezésére. Ismereteink szerint e területen részletes feltáró vizsgálatokat a környezetvédelmi felügyelőségek ez idáig nem végeztek. Az agráriumban működő gazdasági társaságok kicsit több, mint negyede végez állattartási tevékenységet. Ha ezt az értéket vesszük alapnak, akkor megállapítható, hogy az állattartók 65 %-át „látja” a környezetvédelmi hatóság és ebből 19 % tartozik a nagyok közé (IPPC). Az állattartó telepek környezetvédelmi jogszabályi megfeleléséről átfogó értékelés még nem készült, ilyen jellegű adatok a nyilvánosság számára nem férhetők hozzá. A megfelelés mértékére közvetett információforrások alapján lehet következtetni. Az állattartó telepek környezetvédelmi szempontú kötelezettségei az alábbiakban foglalhatók össze: meg kell szerezniük a telephely méretétől és az ott tartott állatoktól függően szükséges környezetvédelmi típusú engedélyt az engedélyben foglalt előírásoknak meg kell felelni, azokat be kell tartani a jogszabálynak megfelelő kivitelű trágyatárolót meg kell építeni az előírt határidőig "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 44

az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó létesítményeknek meg kell felelniük az elérhető legjobb technikának. Általánosságban a jogszabályi előírásoknak való megfelelés magasabb szintjének biztosítása érdekében megfontolandó lenne környezetvédelmi vezetési rendszer bevezetése a telepeken. Az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó meglévő létesítményeknek 2007. október 31-ig kellett az előírásoknak megfelelni. Tekintettel a 2007. október 31-i határidőre, a megfelelésről majd az ezt követő években lefolytatott ellenőrzések, és azok tapasztalatainak kiértékelése nyújthat pontos képet.


BAT MEGFELELÉS ELÉRÉSE ÉRDEKÉBEN ALKALMAZHATÓ TECHNIKÁK A következőkben az elérhető legjobb technikára, ezen belül részletesen a trágyatárolásra és kezelésre, valamint, az ammónia- (és egyben a bűz) kibocsátás csökkentésére vonatkozó követelményeket, alkalmazandó technikákat foglaljuk össze.

Az elérhető legjobb technika követelményei A nagylétszámú sertés- és baromfitelepekre vonatkozó BAT-követelmények a BREF alapján röviden összefoglalva a következők: Menedzsment intézkedések a dolgozók képzése, víz- és energiahasználatról, takarmányról, hulladékról, szántóföldi trágyakihelyezésről nyilvántartás vezetése, felkészülés váratlan eseményekre (környezeti károkkal járó balesetek megelőzése és az okozott károk hatékony elhárítása), rendszeres karbantartás, telephelyen belüli anyagmozgatás és a szántóföldi trágyakihelyezés megtervezése. Szántóföldi trágyakihelyezéshez a takarmány tápanyagtartalmának csökkentése (trágya növényi tápanyag arány csökkentés), a trágyából származó kibocsátások minimalizálása, a vizek szennyezésének elkerülése, a talaj adottságainak figyelembe vétele, a bűzterhelés minimalizálása. Sertéstartás a nitrogén- és foszforkibocsátás csökkentése takarmányozási intézkedésekkel, az állattartó épületek légszennyező kibocsátásainak csökkentése (a trágyafelület csökkentése, a trágya eltávolítása, hűtése stb. révén), tartástechnológiák a kocaszálláson: teljes vagy részleges rácspadozat, rendszeres vákuumos trágyaeltávolítással (a lejtős csatorna-fenéken záróelemmel ellátott levezető nyílásokat helyeznek el, amelyek a szakaszos ürítés során a mélyen vezetett csövek leszívó hatásával az eltávolítást segíti), részleges rácspadozat csökkentett felületű trágyacsatornával, a trágyacsatorna felé lejtősen kialakított padozattal, lejtős oldalú trágyacsatornával, tartástechnológiák a malacnevelőben: teljes rácspadozat, alatta lejtős beton padozaton trágya és vizelet elvezetése külön, teljes rácspadozat, alatta elvezető árkokkal és trágyalehúzóval, részleges rácspadozat; két klímájú rendszer (fűtés a trágyacsatornával "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 46

ellentéte oldalon), részleges rácspadozat, lejtős vagy domború szilárd felületekkel, részleges rácspadozat, sekély trágyacsatornával és külön csatornával a szennyezett ivóvíznek, részleges rácspadozat trágyalehúzóval, részleges rácspadozat, háromszög formájú rácsokkal, lejtős falú trágyacsatornával, tartástechnológiák a fiaztatóban teljes rácspadozat, állandó helyen álló kocák esetében osztott trágyacsatorna kialakításával, amelynél az állat feje alatt csak tiszta víz van, vagy teljes rácspadozat, öblítéssel és trágyacsatornával, vagy teljes rácspadozat, alatta a trágyacsatorna felé lejtő gyűjtőtálca, a víz- és energiafelhasználás csökkentése, a trágya tárolására és kezelésére vonatkozó elérhető legjobb technikák, a szántóföldi trágyakihelyezés szabályainak betartása. Baromfitartás a nitrogén- és foszforkibocsátás csökkentése takarmányozási intézkedésekkel, az állattartó épületek légszennyező kibocsátásainak csökkentése, tartástechnológiák tojók számára: ketrecek trágyagyűjtő szalaggal, heti kétszeri trágyaeltávolítás; vertikálisan rétegezett ketrecek trágyagyűjtő szalaggal és levegőztetéssel, heti egyszeri trágyaeltávolítás; vertikálisan rétegezett ketrecek trágyagyűjtő szalaggal és „legyezős‖ levegőztetéssel, heti egyszeri trágyaeltávolítás; vertikálisan rétegezett ketrecek trágyagyűjtő szalaggal és továbbfejlesztett levegőztetéssel, heti egyszeri trágyaeltávolítás; vertikálisan rétegezett ketrecek trágyagyűjtő szalaggal és a ketrecek felett szárítócsatornával, trágyaeltávolítás 1-1,5 naponként, tartástechnológia broilerek számára: mélyalmos tartás, természetes vagy mesterséges szellőztetéssel, csepegésmentes itató berendezésekkel, a víz- és energiafelhasználás csökkentése, a trágya tárolására és kezelésére vonatkozó elérhető legjobb technikákat ld. részletesen kiemelve az előző alfejezetben, a szántóföldi trágyakihelyezésnél a legfontosabb a mielőbbi talajba dolgozás a légszennyező kibocsátások elkerülésére.

Trágyatárolók A nagylétszámú baromfi- és sertéstartásra vonatkozó BREF az elérhető legjobb technikák között a trágyatárolásra is határoz meg általános követelményeket. A vizek mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelméről szóló irányelv már lefektette a tárolásra vonatkozó alapelveket. A BREF nem foglalkozik az irányelv minden előírásával, mert a készítése idején még nem álltak rendelkezésre kellő mennyiségben adatok, de az a megegyezés született, hogy a hígtrágya-tároló tartályokra, medencékre és az almos trágya-tárolókra vonatkozó BAT nitrátérzékeny és nem nitrátérzékeny területeken egyaránt vonatkozik. "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 47

A nagylétszámú baromfi- és sertéstartásra vonatkozó BREF azonban nem tartalmaz részletes műszaki információkat a trágyatárolók kialakítását illetően. Ennek az lehet az egyik oka, hogy a dokumentum elkészítésében közreműködő tagállamokban nem a trágyatárolók megléte és kialakítása jelentette a legfontosabb még megoldatlan környezetvédelmi problémát, inkább az állattartáshoz kapcsolódó, levegőbe történő kibocsátások kezelése. Az ágazatban alkalmazott technikákat ismertető fejezetben szerepel, hogy a trágyatárolók létesítése bevett gyakorlat a gazdák körében. Baromfitartás esetében a baromfitrágya tárolása rendszerint az épületben történik, és a trágya a termelési ciklusnak megfelelően kerül eltávolításra. Ketreces tartástechnológiák lehetővé tehetnek gyakoribb (akár naponta történő) trágya-eltávolítást is. Az almos sertéstrágyát zárt épületekben vagy szilárd aljzattal és oldalfalakkal ellátott tárolókban tárolják. A hígtrágya tárolása földalatti, vagy föld feletti tárolótartályokban történik. Röviden említi meg a BREF, hogy sok tagországban földgátakkal határolt tárolókban vagy medencékben tárolják a hígtrágyát, amelyek a bármilyen műszaki védelem nélküli kiviteltől a szigorú monitoringgal ellátott, bélelt kialakításig sokfélék lehetnek. A BAT előírás megköveteli, hogy a telepen álljon rendelkezésre megfelelő kapacitású tároló, ami a trágyát további kezelésig vagy szántóföldi kijuttatásig tárolni képes. Ez a kapacitás általánosságban az éghajlattól függ, és azon időszak hosszától, amíg a trágya szántóföldi kijuttatása nem lehetséges. A létesítmény területén vagy a szántóföldön mindig azonos területen történő sertés almos trágya-tárolást csurgalékgyűjtő rendszerrel és csurgaléktároló tartállyal ellátott szilárd aljzaton kell folytatni, és valamennyi új építésű trágyatárolót bűz szempontból érzékeny befogadóktól lehető legtávolabbi területen kell megépíteni. A szántóföldön történő átmeneti tárolás esetén BAT szintű a trágyakazalnak az érzékeny befogadóktól minél távolabbi elhelyezése, hogy a trágyalé ne juthasson a vízfolyásokba. A hígtrágya beton vagy acél tárolótartályokban tárolandó, amelyek a mechanikus, hő és vegyi hatásoknak ellenállók, alja és oldalfalai át nem eresztő és korrózióálló anyagból készült, lehetőleg évente üresen ellenőrizettek és karbantartottak, minden kivezető csapja dupla szeleppel ellátott, belsejében a hígtrágyát nem keverik fel, csak a kitárolást megelőzően. Az elérhető legjobb technika része a tárolótartályok lefedése: merev fedőtetővel, épített vagy sátorszerűen kialakított tetővel, úszótetővel (vágott szalma, kéreg, vászon, fólia, tőzeg, könnyű felfújt agyaggranulátum, hungarocell granulátum). A hígtrágya medencékben is tárolható, amennyiben a medence alja és oldalfalai át nem eresztők (megfelelő agyag-tartalom vagy fóliabélés), szivárgás-ellenőrző rendszerrel ellátott és gondoskodnak lefedéséről.


Bizonyos körülmények fennállása esetén, a trágya telephelyen történő kezelése is BAT lehet (4. sz. táblázat).

4. sz. táblázat TRÁGYAKEZELÉS BAT MEGFELELÉSE A következő körülmények között

példa BAT-technikára

 a telephely olyan területen helyezkedik el, ahol a talajban tápanyag-felesleg van, de a közelben van olyan szántóföld, ahová a folyékony fázis kijuttatható, és

 a sertés hígtrágya mechanikus fázisszétválasztása zárt rendszerben (centrifugával vagy préssel), az ammónia-kibocsátás csökkentése érdekében

 a szilárd fázis kijuttatható olyan távolabbi területen, ahol szükség van a tápanyagtartalomra, vagy feldolgozható más technológiával  a telephely olyan területen helyezkedik el, ahol a talajban tápanyag-felesleg van, de a közelben van olyan szántóföld, ahová a kezelt folyékony fázis kijuttatható, és

 a sertés hígtrágya mechanikus fázisszétválasztása zárt rendszerben (centrifugával vagy préssel), az ammónia-kibocsátás csökkentése érdekében, a híg fázis jól szabályozott anaerob kezelése, az N2O és az ammónia-kibocsátás csökkentése érdekében

 a szilárd fázis kijuttatható olyan távolabbi területen, ahol szükség van a tápanyagtartalomra, és  a telephelyen biztosított a szakértelem az anaerob fermentáló berendezés üzemeltetéséhez  van felvevő piaca a zöld energiaforrásoknak, és

 a hígtrágya anaerob kezelése biogáz-termelő berendezésben

 a helyi jogi szabályozás lehetővé teszi egyéb (szerves) melléktermékek együttfermentálását és a fermentációs maradékok szántóföldi kijuttatását

A baromfitrágya tárolására az általános elveken kívül a következő elérhető legjobb technikákat határozza meg a BREF: A szárított baromfitrágya át nem eresztő padlóval és megfelelő szellőztetéssel ellátott színben tárolható. A szántóföldön történő átmeneti tárolás esetén BAT a trágyakazalnak az érzékeny befogadóktól minél távolabbi elhelyezése, hogy a trágyalé ne juthasson a vízfolyásokba. A trágya telephelyen történő kezelése csak bizonyos körülmények fennállása esetén minősül BAT-nak. Ilyen feltételes BAT például a perforált trágyaszállító-szalaggal ellátott külső trágya-szárító csatorna használata, amikor a tojóházban nincsen trágyaszárítás, vagy nem alkalmaznak egyéb ammónia-kibocsátás-csökkentő technikákat. "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 49

Részletes ismertetés található az FVM által a trágyatárolással összefüggő technikai ismeretek témakörében készíttetett kiadványokban is. A földmedrű hígtrágya-tárolókat szivárgásmentes, nagyfokú szilárdsági követelményeknek megfelelő, a nap UV sugárzásával illetve a rágcsálók lehetséges kártételével szemben ellenálló fóliával kell szigetelni. A tárolók lehetnek felszín alatti, részben felszín feletti vagy teljesen felszín feletti kivitelűek. A tárolókat szivárgásérzékelő rendszerrel kell ellátni, a trágyával érintkező fóliaréteg alatt. A trágyatároló megfelelő működtetése érdekében monitoring rendszert kell kialakítani. Földfelszín felett kialakított tárolók építhetők betonból zsaluzással vagy előre gyártott elemekből. A trágyatároló betonfalának teljesen vízzárónak és korrózióállónak kell lennie. Készülhetnek fémből is, beton alappal. A tartály alakja döntően henger alakú, s a fémszerkezet kétféle kialakítású lehet: klasszikus módon tartóoszlopokkal és a közöttük lévő lemez héjazattal, vagy önhordó a héjazat, és a szintenként egymásra épülő lemez elemek és a kötésük biztosítja a kellő statikai szilárdságot. A szerkezeti elemek kötéseinél folyadékszivárgás ellen tömítést kell alkalmazni. A tartály korrózióálló fémből illetve korrózióálló felülettel ellátott fémből kell, hogy készüljön. Az almos trágya-tárolók kialakítása egyszerűbb, beton padozattal és a maximális trágyamennyiség betárolhatóságát megfelelő támasztással biztosító magasságú és vastagságú oldalfallal. A trágyatárolóból elfolyó csurgaléklé összegyűjtésére aknát kell kialakítani. Az adott telephely esetében kivitelezendő, testreszabott megoldást a fenti elvek alapján a tervezővel és a kivitelezővel kell kialakíttatni. Vizsgálni kell, hogy a talajszerkezet milyen terhelési viszonyokat tesz lehetővé illetve, hogy miként használható a talaj a trágyatároló struktúrájának kialakításánál. A megépítendő műtárgyak méretei minden esetben a tárolandó trágya mennyiségétől, a trágyatároló nagyságától illetve az ehhez kapcsolódó gépészeti berendezések paramétereitől függnek.

A keletkezett trágya kezelése, hasznosítása szántóföldi kihelyezésen kívül egyéb technikákkal Az állattartási tevékenység során legnagyobb mennyiségben keletkező hulladék a trágya. A nagylétszámú állattartó telepek nagy része nem rendelkezik saját tulajdonú földterülettel, ahová a keletkező trágyát kihelyezhetné, a hasznosításról más gazdálkodókkal kötött szerződések alapján gondoskodnak. Így számításba veendők a keletkező trágya mennyiségének csökkentését, vagy egyéb hasznosítási megoldásokat célzó intézkedések.

A keletkező trágya mennyiségének csökkentése Az elérhető legjobb technika tartástechnológiai előírásai nem annyira a keletkező trágya mennyiségének csökkentését, mint annak minél gyorsabb és hatékonyabb eltávolítását célozzák, a légszennyező kibocsátások elkerülése céljából. A hígtrágya mennyisége a víztartalom csökkentésével mérsékelhető. Első lépésként törekedni kell a hidraulikus trágyaeltávolítási módszerektől a mechanikus trágyaeltávolításra való áttérésre, ez a váltás már önmagában is jelentősen lecsökkentheti a keletkező hígtrágya "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 50

mennyiségét. Hozzájárul a mennyiség csökkentéséhez, ha az etetésnél-itatásnál víztakarékos technikákat alkalmaznak, illetve elkerülik a víz trágyába kerülését. A tárolás során a tároló fedettsége segít abban, hogy a csapadékvíz ne kerüljön a trágyába. További lehetőség a hígtrágya mennyiségi csökkentésére az almos tartás bevezetése a tartás egyes fázisaiban (egyes istállókban). Nem mezőgazdasági célú hasznosítások Sertés- és baromfitrágya hasznosításánál komposztálás, biogáz-előállítás, szárítás és égetés terén fordulnak elő gyakorlati tapasztalatok. A hígtrágya hasznosítás előtt szétválasztható hígés szilárd fázisra, ezáltal csökkenhetnek az elszállítás költségei (a szilárd fázis olcsóbban illetve messzebbre is elszállítható), illetve a szilárd fázis más módon hasznosíthatóvá válik (komposztálás, biogáz-előállítás). A beltartalmi érték növelhető szecskázott szalma bekeverésével.

Ammónia-kibocsátás csökkentése Az Európai Parlament és a Tanács 2001/81/EK az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló irányelve35 (2001. október 23.) egyik célja a mezőgazdaságból származó kibocsátások 93%-al történő csökkentése. Magyarország számára az irányelv 2010-re 90 kt ammónia-kibocsátást irányoz elő. A jelenlegi kibocsátási szinteket és az állatlétszám alakulását figyelembe véve, a helyes mezőgazdasági gyakorlat betartásának következtében biztosított a 2010-re vállalt összkibocsátási határérték teljesítése. Emiatt a levegővédelemre vonatkozó hazai jogszabályok nem tartalmaznak előírásokat illetve határértéket az ammónia-kibocsátás csökkentésére. Tekintettel azonban arra, hogy a felmérések szerint az emberi tevékenységgel összefüggő ammónia kibocsátás mintegy 8590%-a mezőgazdasági eredetű, és döntően az állattartás trágyatermeléséből ered, az istállók belső kialakítását, valamint a szervestrágya tárolás hagyományos technológiáit alaposan módosítani szükséges. A trágyakezelés- és kijuttatás terén a helyes mezőgazdasági gyakorlat hatékony végrehajtása is rejt magában további ammónia-csökkentési potenciált. Alacsony ammónia kibocsátású istállók

A sertés- és baromfitartás számára az elérhető legjobb technikáról készült referenciadokumentum nagy terjedelemben foglalkozik az alacsony ammónia-kibocsátású istállók kialakításának témájával. Ez azon országok esetében, ahol igen magas az állatlétszám és már jelenleg is gondot okoz az ammóniára meghatározott összkibocsátási határérték betartása (a nagy népsűrűségű, nagy állatlétszámot tartó egyes nyugati államokban, pl. Dániában, vagy Hollandiában, ahol az 1 km2-re jutó állatsűrűség a miénknek 5-10 szerese), igen fontos szempont, az engedélyek kiadása során az elérhető legjobb technikának való megfelelés részét képezi.

35

A jogszabályt a 7/2003. (V. 26.) KvVM-GKM rendelet a nemzeti kibocsátási határértékekről, valamint a 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a levegőminőség védelméről és annak ellenőrzéséről ültette át a hazai jogrendbe.


Az állattartó telepek korszerűsítése során a trágyatárolók megfelelő kialakításán túlmenően a tartástechnológiák elérhető legjobb technika szempontjainak megfelelő átalakítása, ammóniakibocsátást csökkentő trágyakezelés bevezetése is megvalósítandó, ami az állattartásból eredő bűzterhelés csökkenését is magával hozná, ami jelenleg gyakori panasz a telepek működése során, és a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló kormányrendelet ki is mondja, hogy tilos a környezeti levegő olyan mértékű terhelése, amely légszennyezést vagy határértéken felüli légszennyezettséget okoz, valamint tilos a környezeti levegő bűzzel való terhelése. Alacsony ammónia-kibocsátású istálló-típusokra példák és részletes leírás található a Nagylétszámú baromfi- és sertéstartásra vonatkozó BREF-ben. Áttekintésül az alábbiakban táblázatosan ismertetjük a dokumentumban elérhető legjobb technikának minősített tartástechnológiákat, és az alkalmazásukkal elérhető ammónia-kibocsátás-csökkentési adatokat. Sertéstartás Kocaszállás 5. sz. táblázat Tartástechnológia

NH3-kibocsátás csökkenés % 3,12-4,2 kg NH3/férőhely/év

Referencia-rendszer: teljes rácspadozat, alatta trágya gyűjtő medence, mesterséges szellőztetés Teljes rácspadozat Teljes rácspadozat vákuummal

25

(a lejtős csatorna-fenéken záróelemmel ellátott levezető nyílásokat helyeznek el, amelyek a szakaszos ürítés során a mélyen vezetett csövek leszívó hatásával az eltávolítást segíti) Teljes rácspadozat, alatta elvezető árkokkal

levegőztetéssel

55

levegőztetés nélkül

30-40

Részleges rácspadozat Részleges rácspadozat kisebb méretű trágyacsatornával

20-40

Részleges rácspadozat trágyafelület hűtő uszonyokkal (ha már ez van beépítve akkor BAT, egyébként túl magas költségekkel jár)

52

Részleges rácspadozat vákuummal

beton

25

fém

35

Részleges rácspadozat, alatta elvezető árkokkal

Részleges rácspadozat trágyalehúzóval

levegőztetéssel

60-70

levegőztetés nélkül

40-60

beton

15-40

fém

50

Teljes betonpadozat Teljes betonpadozat alommal

0-67

Szalma almozás, elektronikus önetetővel

38


Fiaztató 6. sz. táblázat Tartástechnológia

NH3-kibocsátás csökkenés % 8,7-8,3 kg NH3/koca férőhely/év

Referencia-rendszer: Teljes rácspadozat, alatta trágya gyűjtő medence Teljes rácspadozat Teljes rácspadozat, alatta a trágyacsat. felé lejtő felület, trágyaeltávolítás hetente

30-40

Teljes rácspadozat, állandó helyen álló kocák esetében osztott trágyacsatorna kialakításával, amelynél az állat feje alatt csak tiszta víz van

52

Teljes rácspadozat, öblítéssel és trágyacsatornával

60

Teljes rácspadozat, alatta a trágyacsat. felé lejtő gyűjtőtálca trágyaeltávolítás 3 naponta

65

Teljes rácspadozat trágya-felület hűtő uszonyokkal

70

Részleges rácspadozat Részleges rácspadozat

34

Részleges rácspadozat trágyalehúzóval

35


Elválasztott malacok 7. sz. táblázat Tartástechnológia

NH3-kibocsátás csökkenés % 0,6-0,8 kg NH3/koca férőhely/év

Referencia-rendszer: Teljes rácspadozat, alatta trágya gyűjtő medence Teljes rácspadozat Teljes rácspadozat, alatta lejtős beton padozaton trágya és vizelet elvez. külön

30

Teljes rácspadozat, alatta elvezető árkokkal és trágyalehúzóval

35

Részleges rácspadozat Részleges rácspadozat; két klímájú rendszer (fűtés a trágyacsatornával ellentétes oldalon)

34

Részleges rácspadozat, lejtős vagy domború szilárd felületekkel

43

Részleges rácspadozat, sekély trágyacsatornával és külön csatornával a szennyezett ivóvíznek

57

Részleges rácspadozat trágyalehúzóval Részleges rácspadozat, trágyacsatornával

háromszög

40-70 formájú

rácsokkal,

lejtős

falú

Részleges rácspadozat trágya-felület hűtő uszonyokkal

72

75

Teljes betonpadozat Teljes betonpadozat szalma alommal, természetes szellőzés

n.a.

Hízók 8. sz. táblázat Tartástechnológia


Referencia-rendszer: Teljes rácspadozat, szellőztetés

alatta

trágya

gyűjtő

medence,

mesterséges

Részleges rácspadozat Részleges rácspadozat, vákuummal

kisebb

méretű,

ferde

falú

trágyacsatornával,

20-33

Teljes betonpadozat Teljes betonpadozat alommal, szabadba nyíló ólak

-33

Teljes betonpadozat külső almozott folyosóval

20-30


Baromfitartás — tojó és broilercsirke Tojótyúkok 9. sz. táblázat Tartástechnológia


Referencia-rendszer: Trágyatárolás a ketrecek alatt szabadon Ketreces tartás Ketrecek trágyagyűjtő szalaggal, heti kétszeri trágyaeltávolítás

58-76

Vertikálisan rétegezett ketrecek trágyagyűjtő szalaggal és levegőztetéssel, heti egyszeri trágyaeltávolítás

58

Vertikálisan rétegezett ketrecek trágyagyűjtő levegőztetéssel, heti egyszeri trágyaeltávolítás

60

szalaggal

és

„legyezős”

Vertikálisan rétegezett ketrecek trágyagyűjtő szalaggal és továbbfejlesztett levegőztetéssel, heti egyszeri trágyaeltávolítás

70-88

Vertikálisan rétegezett ketrecek trágyagyűjtő szalaggal és a ketrecek felett szárítócsatornával, trágyaeltávolítás1-1,5 naponként

80

Mélyalmos tartás 0,315 kg NH3/férőhely/év

Referencia-rendszer: Mélyalmos tartás Mélyalmos tartás levegőztetett trágyaszárítással

60

Mélyalmos tartás perforált padlóval és levegőztetett trágyaszárítással

65

Madárház

71

Broilercsirke 10. sz. táblázat Tartástechnológia

NH3-kibocsátás csökkenés % 0,080 kg NH3/férőhely/év

Referencia-rendszer: Mélyalmos tartás mesterséges szellőztetésű épületben Mélyalmos tartás természetes szellőztetésű épületben

n.a.

Mélyalmos tartás perforált padlóval és levegőztetett trágyaszárítással

83

Többszintes (emeletes) tartás levegőztetéssel

94

Többszintes (emeletes) levegőztetéssel

ketreces

tartás,

kivehető

oldalú

ketrecekkel,

94

Az ammónia- (és egyidejűleg a bűz) -kibocsátás a trágyatárolók fedése révén is csökkenthető. Ezt a trágyatárolók kialakítására vonatkozó jogszabályok kötelező jelleggel nem írják elő, de "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 55

az elérhető legjobb technikának részét képezi és lakott területeken vagy azokhoz közel fekvő állattartó telepeken megvalósítandó valamelyik technika alkalmazása. A bűz csökkentése érdekében a tárolók ürítését és feltöltését a folyadék felszín alatt kell elvégezni, és amennyiben biztonságosan megvalósítható, a trágyaszállító járművekből a szennyezett levegőt vissza kell juttatni a tárolókba. A hígtrágyatárolók lefedése a tároló kivitelétől függően megvalósítható szilárd tetővel, sátortetővel illetve úszótetővel. Ammónia-kibocsátás-csökkentési adatok az úszótetős megoldás egyes típusaira állnak rendelkezésre:

Hígtrágyatárolók lefedése úszótetővel

11. sz. táblázat Tető-típus

Átlagos NH3-kibocsátás csökkenés %

Vászon

90

Bordás lemez

n.a.

Úszó fólia

n.a.

Kéreg

n.a.

Úszó lemez

79

Tőzeg (8-9 cm)

92

Könnyű felfújt agyag-granulátum 9-10 cm

75-79

Könnyű felfújt agyag-granulátum 5 cm

79-82

Könnyű felfújt agyag-granulátum 2 cm

72

Repceolaj

92

Vágott szalma

71

Hungarocell granulátum

(tavasz-nyári adat)

kicsi

37-52

nagy

54-74

A baromfitrágya tárolása elsősorban épületen belül történik. Amennyiben szabad ég alatt folyik a tárolás, a halom lefedhető tőzeggel, fűrészporral, aprított fával vagy műanyag fóliával. Egyéb ammónia-kibocsátás csökkentő technikák

Takarmányozás Az állatok által ürített ammónia mennyisége csökkenthető, ha már eleve kevesebb a takarmánnyal bevitt nitrogén mennyisége. Ez megvalósítható az állatok mindenkori "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 56

igényeihez igazított szakaszos takarmányozással, amely során alacsony nyersfehérjetartalmú takarmányt etetnek, a megfelelő aminosav-kiegészítéssel. Baromfi esetén 1-2, sertéseknél fajtától függően 2-3% nyersfehérje-tartalom-csökkentés érhető el. Erjeszthető étkezési rostok etetésével a nitrogén-ürítés a vizelet (húgysav) helyett az ürülékkel történik (mikrobiális fehérje). Mivel ez a rost nem emészthető, a vastagbél mikrobáinak szolgál táplálékul. A megnövekedett bakteriális fehérje-szintézishez felhasznált nitrogén egy része a vérből diffundál át a bélfalon keresztül – ez egyébként húgysavként ürülne. A mikrobiális fehérje kevésbé alakul át ammóniává az ürülékben. Az élelmi rostok mikrobiális fermentációja illékony zsírsavakat is termel, amelyek az ürülék pH-ját csökkentik, és ezáltal befolyásolják az ammónia-ammónium egyensúlyt. Savasító hatású adalékanyagokkal (pl. gipsz vagy kalcium-benzoát) savasabb exrétum érhető el, ahol az ammónia ammóniummá alakul át Trágya adalékanyagok Különféle adalékanyagok állnak rendelkezésre, melyek megváltoztathatják a trágya jellemzőit és tulajdonságait. Ezen anyagokat trágyához keverésével az ammónia- és kén-hidrogénkibocsátások, ezzel együtt a kibocsátott bűz csökkenése érhető el, a trágya fizikai tulajdonságai megváltoznak, így könnyebben felhasználhatóvá válik, nő a trágyában található hasznosítható anyagok mennyisége, stabilizálódik a patogén mikroorganizmusok száma. Adalékanyagok fajtái: Szagelnyomó és -semlegesítő adalékanyag Abszorberek (ammónia abszorpció, zeolitok és klinoptilitek) Ureáz inhibitorok (a húgysav ammóniává történő átalakulását gátolja meg): o foszforamidok o Yukka kivonatok (Y. shidigera) o Szalma pH regulátor o savregulátorok (szervetlen savak) o Ca és Mg savak Oxidálószerek (hidrogénperoxid, kálium permanganát, nátrium hipoklorit) Flokkulálószerek (ásványi összetevők vagy szerves polimerek) Fertőtlenítők és antimikrobiális mikroorganizmusok működését)

szerek

(meggátolják

a

szagképző

Biológiai adalékanyagok o Enzimek (szilárd anyagok cseppfolyósítására) Baktériumok: o Exogén törzsek o Természetes törzsek elősegítéséhez "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 57

Tőzeg hozzáadása A trágya hőmérsékletének csökkentése Exponenciális függvény-kapcsolat áll fenn a trágya hőmérséklete és az anyagcsere sebessége között. A hígtrágya hőmérsékletének lecsökkentése 20oC-ról 10oC-ra, mintegy 50%-kal csökkenti a kibocsátásokat a 20oC-os állapothoz képest.

Egyéb szagközömbösítő technikák alkalmazása

Új telepítés esetén: Új trágyatároló létesítése esetén már az engedélyezés folyamán nyilvánvalóvá válik az üzemeltető részére, hogy csak olyan létesítmény építhető, amely megfelel a vonatkozó állattartási-, és környezetvédelmi előírásoknak. Ezért új létesítmény esetében a környezetzavaró bűzhatás mentes működést garantálni kell. Ennek technikai megvalósítása az üzemeltetőre van bízva, de természetesen a hatóság a BAT, illetve a BREF figyelembevételével adja meg a hozzájárulását, illetve az engedélyét. Meglévő létesítmény esetén: Meglévő trágyatárolók esetében a lakossági panaszok jelzik a nem megfelelő működést. Általában valamilyen változás okozza a panaszok megjelenését: Tartási mód változás, Tartott állatfaj cseréje, Trágyakezelés változása, Lakóterület terjeszkedése, Elhanyagolt állattartás. A változások szagcsökkentési technikák alkalmazásával kezelhetők. A szaganyagok megkötésére számos technika létezik. Számos kutatás történt nagyüzemi állattartás okozta szagok csökkentésére, melyek némelyik ígéretesnek tűnik. A szagközömbösítő géltáblákat alkalmazó eljárás hosszan tartó hatású-, és kifejezetten állattartó telepek kellemetlen szaghatásainak mérséklésére kifejlesztett technológia, amellyel igen hatékonyan kezelhetők a szerves anyagok bomlásából eredő bűzök bel- és kültéren egyaránt. A szellőzőnyílásba, légzőcsőbe, a légbefúvó rendszerbe-, vagy csak a belső levegőt recirkuláló ventillátor légcsatornáiba segédszerkezettel beépített géltáblákból folyamatosan és egyenletesen szublimáló hatóanyag az ammónia, kénhidrogén és merkaptán eredetű szagokat képes mérsékelni. Egyes adatok szerint, a kezeléssel egyrészt jelentős mértékű (70-85 %) szagcsökkentés érhető el, másrészt az alacsonyabb páratartalom következtében nemcsak a munkafeltételek javulnak, hanem az épületet és a berendezéseket érintő korrózió is mérséklődik. Fontos megjegyezni, hogy ilyen technológiák alkalmazásával a tartási hely klíma paraméterei oly mértékben javulhatnak, hogy ennek következtében az elhullás csökken és húskihozatal nő, vagyis egy ilyen beruházás az állattartónak jobban „eladható”, mint egy környezetvédelmi célú fejlesztés. "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 58

A párásító rendszerek is alkalmasak a különböző szagok megkötésére. Egyes szakmai információk szerint ezzel a módszerrel hatásosan és gazdaságosan lehet csökkenteni a kellemetlen szagok terjedését külső területeken, hulladék feldolgozókban és szemétlerakókban. Azokon a helyeken, ahol van légcserét biztosító leszívó berendezés, vagy az egyszerűen kiépíthető, alkalmazni lehet a hideg plazmás szagcsökkentő eljárást is. A bűzt okozó komponensek az ionizált levegő hatására lebomlanak, így szaghatásuk is csökken.

Összefoglalás Az elérhető legjobb technikára, ezen belül részletesen a trágyatárolásra és -kezelésre, valamint, az ammónia(és egyben a bűz) kibocsátás csökkentésére alkalmazható/alkalmazandó technikák ismertek és hazánkban nagyrészt rendelkezésre állnak. A nagylétszámú sertés- és baromfitelepekre vonatkozó BAT-követelmények a BREF alapján röviden összefoglalva menedzsment intézkedéseket, trágyakihelyezési előírásokat és állattartási szabályokat tartalmaz. A nagylétszámú baromfi- és sertéstartásra vonatkozó BREF a trágyatárolók kialakítását illetően általános műszaki elveket tartalmaz. Az elérhető legjobb technika tartástechnológiai előírásai nem annyira a keletkező trágya mennyiségének csökkentését, mint annak minél gyorsabb és hatékonyabb eltávolítását célozzák, a légszennyező kibocsátások elkerülése céljából. A hígtrágya-tároló tartályokra, medencékre és az almos trágya-tárolókra vonatkozó BAT nitrátérzékeny és nem nitrátérzékeny területeken egyaránt vonatkozik. Alacsony ammónia-kibocsátású istálló-típusokra példák és részletes leírás található a nagylétszámú baromfi- és sertéstartásra vonatkozó BREF-ben. A szaganyagok megkötésére számos technika létezik. Számos kutatás történt nagyüzemi állattartás okozta szagok csökkentésére, melyek némelyik ígéretesnek tűnik. Fontos megjegyezni, hogy ilyen technológiák alkalmazásával a tartási hely klíma paraméterei oly mértékben javulhatnak, hogy ennek következtében az elhullás csökken és húskihozatal nő, vagyis egy ilyen beruházás az állattartónak jobban „eladható”, mint egy környezetvédelmi célú fejlesztés.


ÖSSZEGZÉS Az állattartás környezeti jellemzői Az állattartás hatással van a környezetre, az egyes környezeti elemeket változatos módon érinti. Az egyes állattartási módszerek, az alkalmazott korszerű-, és kevésbé korszerű eljárások különféle módon és mélységben hatnak a környezetre. A nagyüzemi állattartáshoz jelentős vízhasználat társul, melynek kilépő oldala a nagy volumenben képződő istálló-, illetve hígtrágya. Ez egyes esetekben szennyezheti a felszíni-, és felszín alatti vizeket, valamint a talajt is. A trágyakezelés jelentős környezeti kockázatot hordoz. A nagyüzemi állattartás környezeti levegőre gyakorolt hatása első sorban a jellegzetes, átható kellemetlen szag formájában jelenik meg. Egyéb más hatások általában kisebb jelentőségűek (pl: fűtés, kiporzások, belsőégésű motorok, stb.). Korábban nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget a kérődzők metán kibocsátásának. Ennek megítélése változni látszik, mivel jelentős mennyiségről-, és üvegház hatású gázról van szó. A koncentráltan, nagy számban tartott állatok a fajtajellegnek megfelelően jellegzetes szagot árasztanak, mely a környezetben élők részére rendkívül kellemetlen és igen nehezen tolerálható. Ugyan nem részleteztük, de zavaró lehet a gépek zúgása, a munkagépek zaja, valamint a szabadban tartott állatok jellegzetes hangja is. Az ország környezetvédelmi célú beruházásainak kisebb, mint 4%-a jut a mezőgazdaságra-, illetve kapcsolódó területeire36. Itt kell megjegyeznünk, hogy a korábbi értékhez (kb. 1 %) képest ez lényegesen kedvezőbb adat. A hazai állattartó telepek vonatkozásában egyes állatfajoknál a nagyüzemek irányába koncentrálódás figyelhető meg. Az adatokból látható, hogy a szarvasmarha egyszám az egyéni gazdaságokban jelentősen növekszik, bár az állatlétszám csekély, míg a sertések vonatkozásában erőteljes a gazdasági szervezetek dominanciája és a növekedés volumene. A juhtartás esetében az egyedszám markáns növekedést mutat az egyéni gazdaságokban, bár mértéke a teljes juhállomány 10%-a alatt marad. A tyúkfélék esetében egyértelműnek látszik a gazdasági szervezetek térnyerése. A környezetvédelmi vagy környezetvédelmi működési engedéllyel rendelkező állattartó telepek számáról nem áll rendelkezésre pontos információ. A környezetvédelmi hatóság ügyfél-nyilvántartásában 1334, állattartásra vonatkozó TEÁORkóddal rendelkező ügyfél szerepel, ez az állattartó gazdaságok mintegy 65 %-a. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó, nagyméretű sertésés baromfitelepeket a környezetvédelmi hatóság külön adatbázisban tartja nyilván. A legfrissebb adatok szerint ezen létesítmények száma 541, melyet 383 gazdálkodó szervezet üzemeltet. A környezetvédelmi hatóság jelenleg 5971 trágyatároló objektumot tart nyilván és ebből 2364 helyezkedik el nitrátérzékeny területen. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó, nagyméretű sertés- és baromfitelepeket a környezetvédelmi hatóság külön adatbázisban tartja nyilván.

36

KSH adatcsoport: Mezőgazdaság, vad- és erdő- gazdálkodás, halászat


Külön, az állattartó telepekre vonatkozó hazai és európai környezetvédelmi jogszabályok nincsenek. Az állattartó telepekre is vonatkozó előírásokat az átfogó hazai és EU környezetvédelmi jogi szabályozás állapít meg. Ebből fakadóan magát a tevékenységet és annak volumenét kell vizsgálni: ha az szerepel a jogszabályokban, akkor köteles az érintett az előírásokat teljesítni. Az engedélyezést vizsgálat előzi meg és ennek eredménye alapján dönt a hatóság az engedély megadásáról, illetve elutasításáról. Ebben az engedélyben határozza meg a hatóság a működés feltételeit. Az egyes környezeti elemekre és hatótényezőkre vonatkozóan a szakterületi jogszabályok tartalmaznak részletes követelményeket. Az állattartó telepekre is vonatkozó hazai és európai környezetvédelmi jogszabályok összhangban vannak, lényegében az EU szabályok kerültek átvételre Magyarországon. A hazai állattartó telepekről meglehetősen kevés konkrét adat áll a környezetvédelmi hatóságok rendelkezésére. Ismereteink szerint e területen részletes feltáró vizsgálatokat a környezetvédelmi felügyelőségek ez idáig nem végeztek. Az agráriumban működő gazdasági társaságok kicsit több, mint negyede végez állattartási tevékenységet. Ha ezt az értéket vesszük alapnak, akkor megállapítható, hogy az állattartók 65 %-át „látja” a környezetvédelmi hatóság és ebből 19 % tartozik a nagyok közé (IPPC). Az állattartó telepek környezetvédelmi jogszabályi megfeleléséről átfogó értékelés még nem készült, ilyen jellegű adatok a nyilvánosság számára nem férhetők hozzá. A megfelelés mértékére közvetett információforrások alapján lehet következtetni. Az állattartó telepek környezetvédelmi szempontú kötelezettségei az alábbiakban foglalhatók össze: meg kell szerezniük a telephely méretétől és az ott tartott állatoktól függően szükséges környezetvédelmi típusú engedélyt az engedélyben foglalt előírásoknak meg kell felelni, azokat be kell tartani a jogszabálynak megfelelő kivitelű trágyatárolót meg kell építeni az előírt határidőig az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó létesítményeknek meg kell felelniük az elérhető legjobb technikának. Általánosságban a jogszabályi előírásoknak való megfelelés magasabb szintjének biztosítása érdekében megfontolandó lenne környezetvédelmi vezetési rendszer bevezetése a telepeken. Az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó meglévő létesítményeknek 2007. október 31-ig kellett az előírásoknak megfelelni. Tekintettel a 2007. október 31-i határidőre, a megfelelésről majd az ezt követő években lefolytatott ellenőrzések, és azok tapasztalatainak kiértékelése nyújthat pontos képet. Az egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységet folytató állattartó több mint 80%-a a támogatás segítségével kívánja a telephelyét az előírásoknak megfelelőre korszerűsíteni. Az ide tartozó baromfitelepek 31%-a, a sertéstelepek 13-17%-a esetében egy üzemeltető több létesítménnyel is rendelkezik. A 219 meglévő baromfitelepet 135-, a 292 meglévő sertéstelepet 237 gazdálkodó üzemelteti. A támogatások így a meglévő létesítmények mintegy 83%-át érintik.


A fennmaradó 20% által működtetett létesítmények —jellemzően az újak— már jelenleg is megfelelnek az előírásoknak. Az elérhető legjobb technikára, ezen belül részletesen a trágyatárolásra és -kezelésre, valamint, az ammónia(és egyben a bűz) kibocsátás csökkentésére alkalmazható/alkalmazandó technikák ismertek és hazánkban nagyrészt rendelkezésre állnak. A nagylétszámú sertés- és baromfitelepekre vonatkozó BAT-követelmények a BREF alapján röviden összefoglalva menedzsment intézkedéseket, trágyakihelyezési előírásokat és állattartási szabályokat tartalmaz. A nagylétszámú baromfi- és sertéstartásra vonatkozó BREF azonban nem tartalmaz részletes műszaki információkat a trágyatárolók kialakítását illetően. Az elérhető legjobb technika tartástechnológiai előírásai nem annyira a keletkező trágya mennyiségének csökkentését, mint annak minél gyorsabb és hatékonyabb eltávolítását célozzák, a légszennyező kibocsátások elkerülése céljából. A hígtrágya-tároló tartályokra, medencékre és az almos trágya-tárolókra vonatkozó BAT nitrátérzékeny és nem nitrátérzékeny területeken egyaránt vonatkozik. Alacsony ammónia-kibocsátású istálló-típusokra példák és részletes leírás található a nagylétszámú baromfi- és sertéstartásra vonatkozó BREF-ben. A szaganyagok megkötésére számos technika létezik. Számos kutatás történt nagyüzemi állattartás okozta szagok csökkentésére, melyek némelyik ígéretesnek tűnik. Fontos megjegyezni, hogy ilyen technológiák alkalmazásával a tartási hely klíma paraméterei oly mértékben javulhatnak, hogy ennek következtében az elhullás csökken és húskihozatal nő, vagyis egy ilyen beruházás az állattartónak jobban „eladható”, mint egy környezetvédelmi célú fejlesztés.

A jelentősebb megállapítások összefoglalása Üzemeltetők, telephelyek, állatlétszám adatok Az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó baromfitelepeken tartott állatok létszámáról nincsenek pontos adatok, de ha a 40 000 férőhelyes kapacitáskorláttal számolunk, elmondható, hogy a 2008. áprilisi adatok szerint hazánkban tartott összes baromfi (46,9 millió db) minimum 20-25%-át tartják IPPC létesítményekben. A férőhelyszámokkal kalkulálva a sertéstartásról az mondható el, hogy a 3,7 millió sertés minimum 13,6%-a, a 258 000 anyakoca minimum 15,5%-a található IPPC létesítményekben. (Ez a becslés azonban valószínűleg igen óvatos, tekintettel arra, hogy az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó sertéstartó létesítmények nagyobb részében a kapacitáskorlátot jóval meghaladó állatlétszámok fordulnak elő). Ez arra enged következtetni, hogy ezen két állatfaj tekintetében az állatok többsége a kisebb méretű telepeken, kevésbé koncentráltan van jelen, amelyek kevésbé vannak a környezetvédelmi hatóságok látókörében. A tanulmány készítése során több alkalommal is nehézségekbe ütköztünk az állattartással foglalkozó gazdálkodókra és az állattartó telepek számára vonatkozó adatok terén. Azt találtuk, hogy az eltérő adatforrásokból származó információk nem vagy csak nehezen összevethetők. Javasoljuk az államilag kezelt adatbázisok összehangolását, vagy amennyiben "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 62

szükséges, a speciális igényekre (állattartó telepek földrajzi adatai, az adott telepek férőhelyszáma, a tartott állatfaj és az aktuális állatlétszám) különálló adatbázis felállítását. A meglévő adatbázisok adattartalmában biztosítani kellene, hogy a fogalmakat (pl. telephely) azonos értelemben használják és a rögzített adatok naprakészek és teljes körűek legyenek.

Megfelelés A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az állattartó telepek környezetvédelmi előírásoknak való megfelelése egy még nem kutatott terület, így kevés és nem kellően megbízható adat áll rendelkezésre a témában. Jelen ismereteink alapján is kimondható, hogy a legkiemelkedőbb környezeti problémát jelentő trágyatárolás környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelő kialakítására az IPPC üzemeltetők 80%-a, a meglévő létesítmények 83%-ára támogatást, és egyidejűleg időbeli haladékot kért és kapott, vagyis kimondható, hogy a telepek döntő többsége e téren jelen pillanatban nem felel meg a jogszabályi előírásoknak. A megfelelési kötelezettségüknek legkésőbb 2010. október 31-ig kell eleget tenniük. Az engedély egyéb előírásainak való megfelelést a 314/2005. (XII.25.) Korm. rendelet 22.§ (3) által előírt évenkénti egyszeri helyszíni bejárással lefolytatott ellenőrzésen tudja a hatóság ellenőrizni. Ez a rendszeres figyelemmel követés illetve a jogszabályban az engedély előírásaitól eltérő üzemelésre meghatározott jogkövetkezmények is ösztönzik az üzemeltetőket a megfelelésre. A jogszabályok által az állattartókra rótt, teljesítendő környezetvédelmi feladatok ismertek, jórészt az érintett gazdálkodók előtt is. Nem lehet azonban teljes mértékben megbízni abban, hogy az állattartó telepek üzemeltetői a környezetvédelmi jogszabályoknak csak attól meg fognak felelni, hogy a jogszabályok illetve környezetvédelmi jellegű engedélyeik előírnak számukra kötelezettségeket. A rendszeres ellenőrzés elősegítené a jobb megfelelést. Célravezető lenne, ha a környezetvédelmi hatóság olyan határozatokat adna ki, amelyekben az üzemeltető által összeállított intézkedési terv alapján megállapított teljesítési részhatáridők szerepelnének, és a hatóság ellenőrizné az ezen részhatáridőknek megfelelő teljesítést. A földművelésügyi tárcának vagy valamelyik intézményének is célszerű lenne figyelemmel kísérnie a végrehajtás folyamatát, hogy amennyiben a megvalósítást akadályozó problémák merülnek fel, még időben segítő intézkedéseket lehessen kezdeményezni. A jövőben a támogatások odaítélésénél és a beruházások megvalósítása során javasoljuk minden alkalommal figyelembe kell venni az elérhető legjobb technikának való megfelelést. Az IPPC állattartó létesítmények jogszabályi megfeleléséről igen pontos képet a legutóbb elvégzett környezetvédelmi ellenőrzések jegyzőkönyveiben foglalt megállapítások tételes átvizsgálásával és kiértékelésével lehetne kapni. A jegyzőkönyvek nem publikusak, így az ezekbe való betekintéshez megfelelő feljogosítás szükséges. A kiértékelést a 10 "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 63

környezetvédelmi felügyelőség székhelyén, a helyben archivált dokumentumokból illetve az ellenőrzést esetlegesen követő intézkedések anyagaiból lehetne elvégezni. Javasoljuk a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal megfelelően egyeztetve egy ilyen feltáró célú mély felmérés lefolytatását. A nem egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységek esetében hosszabb idő áll rendelkezésre a trágyatárolók megfelelő kialakítására: nitrátérzékeny területeken 2011. december 31-ig, nem nitrátérzékeny területeken hígtrágyatárolók esetében legkésőbb 2014. január 1-ig, istállótrágya-tárolók legkésőbb 2015. december 22-ig kell gondoskodni a megfelelő műszaki védelem kialakításáról. Így ezek a telepek a trágyatárolók tekintetében még aránylag hosszú ideig nem felelnek meg a jogszabályoknak. E telepek környezetvédelmi működési engedéllyel rendelkeznek, az engedélyeikben szerepelnek a környezetvédelmi előírások, de tekintettel a távoli határidőkre, ezek a telepek feltehetően nem élveznek prioritást a környezetvédelmi hatóság ellenőrzési tevékenységében (amennyiben valamilyen szennyezés, környezetkárosítás nem történik vagy lakossági bejelentés nem érkezik). Ezen telephelyek jogszabályi megfelelését a legalaposabban helyszíni bejárások révén lehetne megismerni. Tekintettel arra, hogy a környezetvédelmi hatóságnak feltehetően nincsen kapacitása ekkora számú bejárás gyors lebonyolítására, teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálat elvégzésére feljogosított szervezetek is bevonhatók lennének egy ilyen feltáró munkába. A felmérés lebonyolítására vonatkozó javaslatunk a következő pontban szerepel.

Megteendő intézkedések A környezetvédelmi jogszabályok előírásainak való megfelelés érdekében intézkedéseket leginkább maguknak az üzemeltetőknek kell megtenniük. Akik rendelkeznek egységes környezethasználati vagy környezetvédelmi működési, illetve egyéb környezetvédelmi jellegű engedélyekkel, innen tisztában vannak vele, milyen feladatokat és milyen határidőre kell végrehajtaniuk. A sikeres végrehajtás érdekében az üzemeltetőket egyes környezetvédelmi szempontból problematikus területekre vonatkozó információkkal lehet segíteni (kiadványok, képzések, szakmai rendezvények konkrét műszaki megoldások ismertetésével pl. az ammónia- illetve bűzkibocsátás csökkentésének lehetőségei területén, helyszíni bemutatók szervezése egy telephelyen jól bevált technika bemutatására), illetve amennyiben mód van rá, további pályázatok révén anyagi támogatást kellene biztosítani a szükséges beruházások megvalósítására.A nem egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységek esetében a felmérést a következő formában javasoljuk elvégezni: első lépésben az érintett telephelyek pontos számára, méretére és elhelyezkedésére vonatkozó adatok összegyűjtése, második lépésként egy ellenőrző lista összeállítása a vonatkozó környezetvédelmi előírásokat tartalmazó jogszabályok alapján, annak érdekében, hogy a helyszíni bejárás egy adott telephelyen minél gyorsabban lefolytatható legyen (előírás— megfelel/nem felel meg, esetleg a megfelelés mértékének %-os megbecslése—vannake intézkedések a megfelelés érdekében folyamatban—ha igen, mik azok). Ezt követően kerülhetne sor tételesen a bejárások és interjúk lefolytatására, valamint az ilyen módon nyert információk kiértékelésére. "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 64

Mellékletek TARTALOM 1. sz. Melléklet Az állattartás hazai jellemzői 2. sz. Melléklet A magyarországi állattartás statisztikai mutatói 3. sz. Melléklet A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelmével kapcsolatos előírások 4. sz. Melléklet A vonatkozó hazai és EU jogszabályok együttes táblázatos bemutatása 5. sz. Melléklet Az állattartás jellegzetes bűz hatásai 6. sz. Melléklet Javaslat a bűzhatás mérséklésére 7. sz. Melléklet A bűzzel kapcsolatos szabályozás hazánkban és az EU-ban 8. sz. Melléklet Terminológia 9. sz. Melléklet Források, irodalom


1. sz. Melléklet

AZ ÁLLATTARTÁS HAZAI JELLEMZŐI A hazai agrárium fontos eleme a haszonállatok tartása. Régebben a vidéki élet része volt a háztáji haszonállatok tartása, ma már inkább a nagyüzemi állattartás dominál. Jellemező főbb haszonállat fajok hazánkban: Szarvasmarha Sertés Ló Tyúkfélék Az állattartás hazai módszerei Szarvasmarha A szarvasmarha tartására 1950-től pavilonos, 1960-as években félig tömbös, 1970 körül tömbös, végül 1980-as évekre ismét pavilonos elrendezés volt a jellemző hazánkban. Magyarországon az elmúlt négy évtizedben a tehenészetek fejlesztése jelentősen felgyorsult. A változó gazdasági körülmények hatására új tartási technológiák terjedtek el. Napjainkig a tehenészeti telepek méreteiben további koncentrálódási folyamatok figyelhetők meg. A tejtermelést is egyre inkább az iparszerű tartásmódok és technológiák határozzák meg. Az így kialakult gyárszerű épületekben többnyire stabil technológiákat alkalmaztak. A tehenek kötött állása ún. rövidállás volt, amihez a trágyaelvezetés és kezelés érdekében rácspadló csatlakozott. A trágyarács alatt vagy mechanikus trágyakihúzó szerkezet (szárnyaslapát, lengőlapát stb.), vagy vízöblítéses trágyaakna volt. Az állások almozatlanok, ezért különleges istálló-pihenőpadlókat alkalmaztak. Az állatok etetése gyakran szintén stabil technológiával történt ún. etetőasztal kialakításával, különböző behordó eszközök alkalmazásával. A nagy számú állat egy épületben történő koncentrálása miatt az épület szellőztetése csak gépi úton volt megoldható. A trágyaakna esetében a szellőztetés általában túlnyomásos rendszerrel történt. A szellőztető rendszer kürtőin különböző légszennyező anyagok és bűz került a környezeti levegőbe. Sertés A sertéstenyésztés Magyarországon már a múlt században is az élelmiszer-termelés meghatározó ágazata volt. A II. világháború után a sertéstenyésztés, hizlalás stratégiailag fontos szerepe egyre intenzívebb tartástechnológiák kifejlesztését követelte. A mennyiségi szemlélet, a szinte korlátlan mennyiségű húsárut felvenni képes keleti piac a gazdálkodókat az iparszerű hizlalás bevezetésére, erőltetésére ösztönözte. A hizlalás folyamata leegyszerűsödött, egyfázisúvá vált. A napra, órára pontosan adagolt nagy értékű száraztakarmányozással, mesterségesen kialakított és ellenőrzött környezetben állították elő a szükséges ―hústömeget‖. Ezek a technológiák zárt épületeket, mesterségesen alakított klímafeltételeket, mesterséges világítást, hígtrágya-kezelést kívántak. A hőszigetelt, általában fémszerkezetű épületek, az igényesen kialakított aljzatok, rácspadlók, trágyacsatornák, általában fémszerkezetű stabil technológiai berendezések, a stabil etetőtechnológiák, önitató rendszerek, a fűtés, szellőzés eszközei miatt a beruházási- és üzemeltetési költségek magasak voltak. A koncentráltan jelentkező nagy mennyiségű hígtrágya szennyezte a talajt és a vizeket. "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 66

A későbbi időszakban az állattartó épületek kialakításánál egyre inkább alkalmazták a természetszerű tartásmódhoz való közelítést, a mesterséges szellőzés - fűtés elhagyását, az épületszerkezet és a technológia racionális összekapcsolását, a víztakarékos hígtrágya-kezelés megvalósítását. A korszerű kutricák teljes felülete rácspadlós37. A rácspadló alatt a kutrica területének 2/3-ában állandó vízfelület van, felszínén biztosított a trágya szilárd része leúszása a trágyacsatornába. A trágyacsatorna hosszirányba lejt, a trágya a kevés vízzel lecsúszik az épület végén elhelyezett földalatti tárolóba. Az épület hőszigetelt, a megfelelő légállapotot az állatok által termelt hő, az optimálisan beállítható, természetes szellőztetési mód, a téli napsugárzás melegítő, szárító hatásának tudatos alkalmazása biztosítja. Ló A hazai lótenyésztés utóbbi 200 éves történetében a nagyüzemekhez kötődő minőségi lótenyésztő munka és a kisüzemi lótartás élesen elvált egymástól. A világhírű magyar ménesekből kiváló tenyészlovak, sőt ló fajták kerültek ki. A nagy tömeget adó kistermelői lóállományoknak (a parasztgazdaságok lovai) csak a munkalovak előállítása terén jutott szerep. A lótenyésztő egyesületek tevékenységének eredményeként is a ló az egyetlen állatfaj, amelynek 1989 óta nem csökken, hanem folyamatosan nő az állománya. Az istállókban tartott lovakat bokszokban vagy állásokban helyezik el. A bokszokban alom található, amely a leggyakrabban szalma. A ló mindennapi életéhez hozzátartozik a szabadban való, lovas nélküli mozgás, melyre a legjobb lehetőséget a karámozás nyújtja. A ménesben tartott lovak nappal legelőn, éjjel pedig közös istállóban vannak. Általában a tenyészkancákat, illetve a csikókat tartják ménesekben, hiszen a sok mozgás, a tiszta levegő és a jó minőségű füvek ideális körülményeket biztosítanak a kancák vemhessége idején, valamint a csikók felneveléséhez. Baromfi A baromfi-, és ezen belül csirke (tyúk), világviszonylatban és hazai szerepét tekintve is az egyik legjelentősebb állatfajnak számít. Tenyésztése nagymértékben automatizálható, a legkorszerűbb technológiákat felhasználva minimális az élőmunka igénye. A tenyészállat tartás általában kétfázisú, jércenevelésre (21-23 hét) és tojástermelési fázisra (11-13 hónap) bontható. Ezek pontos hossza az állat hasznosítási irányától függ - tojó típusú tyúkoknak korábbi az ivarérése és hosszabb ideig termelnek, mint a hús típusúak. Gondoskodni kell a baromfitenyésztésre használt épület esetében is a megfelelő szellőzésre és az előírt klimatikus viszonyok betartására. A szellőző kürtőkön távozó levegő itt is légszennyező anyagokat és bűzt tartalmaz. Az Európai Unió 2012-től tiltja38 a hagyományos ketreces tojótyúk tartást. Helyette egy módosított, úgynevezett feljavított állattartási rendszert ír elő, amely a madaraknak a korábbinál nagyobb alapterületet, továbbá tojófészek, ülőrúd és korlátozott porfürdőzési lehetőség biztosítását tartalmazza.

37

cserélhető műanyag rácspadló elemek

38

az Európai Élemiszer-biztonsági Hivatal (European Food Safety Authority) jelentése, mely kimondja, hogy a hagyományos ketrec különösen hátrányosan befolyásolja a tojótyúkok jóllétét. az Európai Bizottság számára készült ún. LayWel-jelentés, mely kijelenti, hogy a tojótyúkok jólléte a hagyományos ketrecekben "komolyan veszélyeztetett‖.


2. sz. Melléklet

A magyarországi állattartás statisztikai mutatói (2000-2005) Az adatokat az alábbi 1-12. sz. táblázatok39 tartalmazzák. 1. sz. táblázat EGYÉNI GAZDASÁGOK ÁLLATÁLLOMÁNYÁNAK ALAKULÁSA-I. Év

SERTÉS

SZARVASMARHA

LÓ*

Gazdaság

Állomány

Tehén

Gazdaság

Állomány

Koca

Gazdaság

Állomány

Kanca

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

2000

51 164

273,7

120,9

483 713

2518,3

178,1

37 376

71,4

36,5

2003

31 413

225,8

104,0

434 050

1 999,8

112,1

27 661

61,0

31,6

2005

24 261

224,8

96,4

315 906

1484,1

95,8

28 459

63,9

32,7

2. sz. táblázat GAZDASÁGI SZERVEZETEK ÁLLATÁLLOMÁNYÁNAK ALAKULÁSA-I. Év

39

SERTÉS

SZARVASMARHA

LÓ*

Gazdaság

Állomány

Tehén

Gazdaság

Állomány

Koca

Gazdaság

Állomány

Kanca

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

2000

1 018

576,8

270,1

814

2532,2

249,0

703

9,2

3,8

2003

860

488,5

233,4

681

2658,3

207,6

507

8,4

3,1

2005

847

474,0

225,0

580

2331,4

175,3

512

8,5

3,2

forrás:KSH


3. sz. táblázat ÁLLATÁLLOMÁNY ÖSSZESSÉGÉNEK ALAKULÁSA-I. Év

SERTÉS

SZARVASMARHA

LÓ*

Gazdaság

Állomány

Tehén

Gazdaság

Állomány

Koca

Gazdaság

Állomány

Kanca

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

2000

52 182

850,4

391,1

484 527

5050,5

427,1

38 079

80,6

40,2

2003

32 273

714,3

337,4

434 731

4658,1

319,8

28 168

69,4

34,7

2005

25 108

698,8

321,5

316 486

3815,5

271,1

28 971

72,4

35,9

*Gazdasághoz nem tartózó sportlovak nélkül. 4. sz. táblázat EGYÉNI GAZDASÁGOK ÁLLATÁLLOMÁNYÁNAK ALAKULÁSA-II. Év

KECSKE

TYÚKFÉLE

JUH

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Tojó

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

2000

27 202

104,2

54,0

24 749

1 032,6

746,5

596 654

25 077

9676,0

2003

19 191

77,3

45,8

20 742

1 108,0

823,6

436 513

18 573

8185,8

2005

20 593

92,1

47,5

21 579

1262,3

915,4

383 625

11 398

6270,1

5. sz. táblázat GAZDASÁGI SZERVEZETEK ÁLLATÁLLOMÁNYÁNAK ALAKULÁSA-II. KECSKE Év

TYÚKFÉLE

JUH

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Anya

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

2000

47

1,8

1,1

345

254,7

169,7

334

17342,4

4374,9

2003

55

2,8

1,9

252

173,0

122,4

271

16184,1

5556,7

2005

55

2,0

1,4

283

180,4

133,2

272

16037,8

5167,8


6. sz. táblázat ÁLLATÁLLOMÁNY ÖSSZESSÉGÉNEK ALAKULÁSA-II. KECSKE Év

TYÚKFÉLE

JUH

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Anya

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

2000

27 249

106,0

55,1

25 094

1287,3

916,2

596 988

42 419

14 051

2003

19 246

80,1

47,7

20 994

1280,9

946,0

436 784

34 758

13 743

2005

20 648

94,1

48,9

21 862

1442,7

1 048,6

383 897

27 436

11 438

7. sz. táblázat EGYÉNI GAZDASÁGOK ÁLLATÁLLOMÁNYA RÉGIÓNKÉNT-I. (2005) Régió

SERTÉS

SZARVASMARHA

LÓ*

Gazdaság

Állomány

Tehén

Gazdaság

Állomány

Koca

Gazdaság

Állomány

Kanca

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

Köz.Mo.

1 896

14,5

6,9

33 759

93,2

3,8

3069

6,2

2,7

Köz.Du

1 607

19,9

7,6

22 421

117,5

7,9

2865

7,1

4,2

Ny.Du

2 873

34,7

13,6

26 155

166,0

10,2

2704

6,4

3,8

D.Du

1 786

19,5

8,4

36 103

178,9

10,2

3685

8,9

4,8

É.Mo

2 443

18,6

9,9

32 866

85,9

3,9

2771

6,4

3,0

É.Alf

7 008

58,4

24,7

78 516

324,3

21,5

6919

13,8

7,2

D.Alf

6 648

59,3

25,4

86 086

518,4

38,2

6446

15,1

6,9

ÖSSZ:

24 261

224,8

96,4

315 906

1484,1

95,8

28459

63,9

32,7


8. sz. táblázat GAZDASÁGI SZERVEZETEK ÁLLATÁLLOMÁNYA RÉGIÓNKÉNT -I. (2005) SERTÉS

SZARVASMARHA Év

LÓ*

Gazdaság

Állomány

Tehén

Gazdaság

Állomány

Koca

Gazdaság

Állomány

Kanca

db

db

db

db

db

db

db

db

db

Köz.Mo.

83

41,6

18,1

35

90,3

6,2

92

1,7

0,5

Köz.Du

106

69,1

33,3

69

322,7

22,2

75

2,0

0,7

Ny.Du

128

75,4

35,0

61

152,2

12,1

63

0,8

0,4

D.Du

136

70,6

33,8

121

545,6

37,2

85

1,2

0,6

É.Mo

75

36,1

17,7

42

114,8

10,2

45

0,6

0,2

É.Alf

177

105,1

49,6

121

601,3

46,6

84

1,0

0,4

D.Alf

142

76,1

37,5

131

504,6

40,8

68

1,1

0,5

ÖSSZ:

847

474,0

225,0

580

2331,4

175,3

512

8,5

3,2

9. sz. táblázat ÁLLATÁLLOMÁNY ÖSSZESSÉGÉNEK ALAKULÁSA RÉGIÓNKÉNT-I. (2005) SERTÉS

SZARVASMARHA Év

LÓ*

Gazdaság

Állomány

Tehén

Gazdaság

Állomány

Koca

Gazdaság

Állomány

Kanca

db

db

db

db

db

db

db

db

db

Köz.Mo.

1979

56,0

24,9

33794

183,5

10,1

3161

7,9

3,2

Köz.Du

1 713

89,0

41,0

22 490

440,1

30,0

2940

9,1

4,9

Ny.Du

3 001

110,0

48,6

26 216

318,2

22,3

2767

7,2

4,1

D.Du

1 922

90,1

42,1

36 224

724,5

47,4

3770

10,2

5,4

É.Mo

2 518

54,8

27,6

32 908

200,7

14,1

2816

7,1

3,3

É.Alf

7 185

163,5

74,3

78 637

925,6

68,2

7003

14,8

7,6

D.Alf

6 790

135,4

62,9

86 217

1 023

79,0

6514

16,1

7,4

ÖSSZ:

25108

698,8

321,5

316 486

3815,5

271,1

28971

72,4

35,9

*Gazdasághoz nem tartózó sportlovak nélkül.


10. sz. táblázat EGYÉNI GAZDASÁGOK ÁLLATÁLLOMÁNYA RÉGIÓNKÉNT-II. (2005) KECSKE Év

TYÚKFÉLE

JUH

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Tojó

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

Köz.Mo.

2091

9,3

4,3

1449

105,3

86,4

28867

918,5

371,3

Köz.Du

1 374

5,2

2,7

1337

124,5

77,4

32243

1 328,5

616,6

Ny.Du

1 709

6,9

3,1

748

37,0

26,4

43632

1 404,7

711,5

D.Du

2 213

8,6

4,1

1641

151,0

88,3

51253

1 772,7

838,1

É.Mo

2 883

19,3

10,8

1452

86,9

63,7

45143

1 064,5

786,3

É.Alf

5 357

19,6

10,4

6845

410,2

313,7

98455

2567,6

1 685,4

D.Alf

4 966

23,2

12,1

8107

347,5

259,5

84032

2341,7

1260,8

ÖSSZ:

20 593

92,1

47,5

21579

1262,3

915,4

338625

11398,0

6270,1

11. sz. táblázat GAZDASÁGI SZERVEZETEK ÁLLATÁLLOMÁNYA RÉGIÓNKÉNT -II. (2005) KECSKE Év

TYÚKFÉLE

JUH

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Anya

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

Köz.Mo.

9

0,4

0,3

25

20,3

15

26

742,8

377,6

Köz.Du

7

0,7

0,5

35

38,3

30,9

48

5073,7

2181,2

Ny.Du

8

0,3

0,1

19

5,7

4,4

31

1 319,3

455,8

D.Du

7

0,0

0,0

25

7,8

4,9

45

1 582,4

135,0

É.Mo

2

0,0

0,0

25

12,3

9,7

18

924,0

453,1

É.Alf

10

0,2

0,1

89

70,3

49,7

51

3861,8

609,2

D.Alf

12

0,4

0,3

65

25,6

18,6

53

2533,9

955,8

ÖSSZ:

55

2,0

1,4

283

180,4

133,2

272

16037,8

5167,8


12. sz. táblázat ÁLLATÁLLOMÁNY ÖSSZESSÉGÉNEK ALAKULÁSA RÉGIÓNKÉNT-II. (2005) KECSKE Év

TYÚKFÉLE

JUH

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Anya

Gazdaság

Állomány

Anya

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

db

ezer db

ezer db

Köz.Mo.

2100

9,7

4,6

1474

125,6

101,4

28893

1661,2

748,9

Köz.Du

1 381

5,9

3,2

1372

162,8

108,3

32291

6402,1

2797,8

Ny.Du

1 717

7,1

3,2

767

42,7

30,8

43663

2724,0

1 167,3

D.Du

2 220

8,6

4,1

1666

158,8

93,3

51298

3355,0

973,2

É.Mo

2 885

19,4

10,9

1477

99,2

73,4

45161

1 988,5

1 239,4

É.Alf

5 367

19,9

10,5

6934

480,6

363,3

98506

6429,4

2294,6

D.Alf

4 978

23,6

12,4

8172

373,1

278,1

84085

4875,5

2216,6

ÖSSZ:

20 648

94,1

48,9

21862

1442,7

1048,6

383897

27435,8

11437,9


3. sz. Melléklet

A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelmével kapcsolatos előírások A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001 (IV. 3.) Korm. r. szerint – nitrátérzékeny minden olyan felszíni vagy felszín alatti víz, amelyben a nitráttartalom meghaladja az 50 mg/l-t. Ezt a rendeletet módosítja a 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet. Ez lényegében megfelel a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezés elleni védelemről szóló 91/676/EGK irányelvnek. Az irányelv szerint a tagállamoknak 4 évente felül kell vizsgálnia a nitrátérzékeny területek kijelölését. Az 59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet a vizek mezőgazdaság i eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelv 5. cikkének (1), (2), (4), és (6) bekezdésével, valamint II. és III. mellékletének való megfelelést szolgálja. 1. § A rendelet hatálya kiterjed a) a nitrátérzékeny területen valamennyi mezőgazdaság i tevékenységet folytatóra, továbbá b) az adatszolgáltatás és nyilvántartás tekintetében nitrátérzékeny területen kívül a külön jogszabály szerinti magánszemélyek háztartási igényeit meghaladó mértékben állattartást végző természetes és jogi személyre, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságra is. 4. § (1) Évente mezőgazdaság i területre szervestrágyával kijuttatott nitrogén hatóanyag mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket, beleértve a legeltetés során az állatok által elhullajtott trágyát, továbbá a szennyvizekkel, szennyvíziszapokkal, valamint szennyvíziszap komposzttal kijuttatott mennyiséget is. (2) Tilos kijuttatni trágyát november 15-től február 15-ig, kivéve az őszi kalászosok fejtrágyázását, ahol február 1-jétől a trágyakijuttatás a (8) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megengedet. Tilos kijuttatni könnyen oldódó nitrogént tartalmazó trágyát a betakarítás után, amennyiben ősszel nem kerül sor újabb kultúra vetésére. (3) Amennyiben az állatsűrűségből származóan a kijuttatott trágya nem haladja meg éves szinten a 120 kg/ha nitrogén hatóanyag mennyiséget, úgy a téli legeltetés megengedett. (4) 15-17% meredekségű lejtőn istállótrágya csak a legeltetéssel hasznosított gyepterületekre, valamint ültetvények telepítéshez és felújításához juttatható ki a külön jogszabály szerint készített talajvédelmi tervben meghatározottak szerinti erózió elleni védelem biztosításával együtt. (5) Hígtrágya nem juttatható ki 6%-os terepesés felett, kivéve csúszócsöves (csőfüggönyös) eljárással, melynek alkalmazása 12%-ig megengedett. Injektálási technológia 17% meredekségig alkalmazható. (7) 17%-nál meredekebb lejtésű területre trágya nem juttatható ki. "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 74

(8) Fagyott, vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra trágya nem juttatható ki. 5. § (1) A trágyázás során a tápanyagok közvetlenül vagy közvetve, beszivárgás vagy erózió útján sem juthatnak a felszíni vizekbe. Ennek érdekében nem juttatható ki: b) szervestrágya: ba) tavak partvonalától mért 20 méteres sávban, bb) egyéb felszíni vizektől mért 5 méteres sávban; a védőtávolság 3 m-re csökkenthető, ha a mezőgazdasági művelés alatt álló tábla 50 m-nél nem szélesebb és 1 ha-nál kisebb területű, bc) forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól mért 25 méteres körzetben. 6. §(3) Hígtrágyázott területen, ahol az engedélykérelemhez készült talajvédelmi terv szerint a talajvíz a felszínhez képest 5 méteren belül van, a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény 49. § (1) bekezdés d) pontja alapján kiadott engedély kiadását követő harmadik évben a talajvíz szintjét és minőségét - elsősorban nitráttartalmát - az engedélyesnek meg kell vizsgáltatni, és az eredményeket a talajvédelmi hatóság részére meg kell küldeni. A talajvédelmi hatóság a talajvíz minőségére vonatkozó adatokat a külön jogszabály szerint évente egy alkalommal megküldi a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) részére. (4) A kijuttatott istállótrágyát haladéktalanul, egyenletesen a talajba kell dolgozni. 8. § (1) Állattartó telepen képződött trágyát a (2)-(11) bekezdések szerint kialakított trágyatárolóban kell gyűjteni a külön jogszabályban meghatározott időpontot követően. (5) A hígtrágyatároló kapacitását a külön jogszabályban meghatározott időpontig 6 havi hígtrágya befogadására kell alkalmassá tenni. (6) Istállótrágyát szivárgásmentes, szigetelt alapú, a trágyalé összegyűjtésére is alkalmas gyűjtőcsatornákkal és aknával ellátott trágyatárolóban kell tárolni. A trágyalé a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy az istállótrágyára visszaöntözhető. 9. §(2) trágyakazal mezőgazdaság i táblán csak abban az esetben létesíthető, ha a talajvíz legmagasabb szintje 1,5 m alatt van, illetve felszíni víz nincs 100 m távolságon belül. 4) Az ideiglenes trágyakazlat minden évben más helyszínen kell kialakítani Adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségek Meghatározott tevékenységet folytatónak folyamatos nyilvántartást kell vezetnie a külön jogszabály szerinti Gazdálkodási Napló tápanyag-gazdálkodásra, trágyázásra, parcella művelési adatokra, valamint állattartásra vonatkozó lapjain, vagy ennek megfelelő adattartalommal. Adatlapon köteles adatot szolgáltatni a gazdálkodási évet követő december 31-ig a mezőgazdaság i tevékenység helye szerint illetékes talajvédelmi hatóságnak. A talajvédelmi hatóság az adatokból évenként összesítést készít és a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség részére 60 napon belül elektronikus úton megküldi. "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 75

A beérkező adatok országos feldolgozásáról és az ezzel összefüggő feladatok ellátásáról a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a környezetvédelemi és vízügyi miniszterrel együttműködve gondoskodik.


4. sz. Melléklet

A vonatkozó hazai és EU jogszabályok együttes táblázatos bemutatása 1. sz. táblázat Hazai jogszabályok

EU jogszabályok

Egységes környezethasználati engedélyezés (IPPC) 314/2005. (XII.25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról

A Tanács 96/61/EK irányelve (1996. szeptember 24.) a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről Az Európai Parlament és a Tanács 2008/1/EK irányelve (2008. január 15.) a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről (kodifikált változat) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/35/EK irányelve (2003. május 26.) a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról


2. sz. táblázat Hazai jogszabályok

EU jogszabályok

Környezeti hatásvizsgálat 314/2005. (XII.25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról

A Tanács 85/337/EGK irányelve (1985. június 27.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról A Tanács 97/11/EK irányelve (1997. március 3.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv módosításáról Az Európai Parlament és a Tanács 2003/35/EK irányelve (2003. május 26.) a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról

Környezetvédelmi felülvizsgálat 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 12/1996. (VII.4.) KTM rendelet a környezetvédelmi felülvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekről és a feljogosítás módjáról, valamint a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeiről



EU jogszabályok

Levegőtisztaság-védelem 23/2001. (XI.13.) KöM rendelet a 140 kW th és ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak technológiai kibocsátási határértékeiről 14/2001. (V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről

A Tanács 96/62/EK irányelve (1996. szeptember 27.) a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről a Tanács 97/101/EK határozata (1997. január 27.) a tagállamok környezeti levegő minőséget mérő hálózatai és egyedi állomásai kölcsönös információ és adatcseréjének kialakításáról

A Tanács 1999/30/EK irányelve (1999. április 22.) a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogénoxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről

A Tanács 2000/69/EK irányelve (2000. november 16.) a környezeti levegőben lévő benzolra és szén-monoxidra vonatkozó határértékekről

az Európai Parlament és a Tanács 2002/3/EK irányelve a környezeti levegő ózontartalmáról

Az Európai Parlament és a Tanács 2004/107/EK irányelve (2004. december 15.) a környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről


21/2001. (II.14.) Korm. rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról

Az Európai Parlament és a Tanács 2037/2000/EK rendelete (2000. június 29.) az ózonréteget lebontó anyagokról. A Tanács 91/692/EGK irányelvével (1991. december 23.) módosított a Tanács 84/360/EGK irányelve (1984. június 28.) az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről. A Tanács 96/62/EK irányelve (1996. szeptember 27.) a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről a Tanács 1999/13/EK irányelve (1999. március 11.) a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról. A Tanács 1999/30/EK irányelve (1999. április 22.) a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogénoxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről. A Tanács 2000/69/EK irányelve (2000. november 16.) a környezeti levegőben lévő benzolra és szén-monoxidra vonatkozó határértékekről. Az Európai Parlament és a Tanács 2000/76/EK irányelve (2000. december 4.) a hulladékok égetéséről. az Európai Parlament és a Tanács 2001/80/EK irányelve (2001. október 23.) a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról Az Európai Parlament és a Tanács 2001/81/EK irányelve (2001. október 23.) az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről. az Európai Parlament és a Tanács 2002/3/EK irányelve (2002. február 12.) a környezeti levegő ózontartalmáról. Az Európai Parlamenti és a Tanácsi irányelve 2003/35/EK irányelve (2003. május 26.) a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 2004/107/EK irányelve (2004. december 15.) a környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről

A Tanács 97/101/EK határozata (1997. január 27.) a tagállamokban a környezeti levegőszennyezés mérését végző hálózatok és egyedi állomások által szolgáltatott információ és adatok kölcsönös cseréjének létrehozásáról

A Bizottság 98/184/EK határozata (1998. február 25.) a veszélyes hulladékégetésről szóló 94/67/EK tanácsi irányelv végrehajtásával kapcsolatos kérdőívről

A Bizottság 2004/224/EK határozata (2004. február 20.) a környezeti levegő egyes szennyező anyagainak határértékeivel kapcsolatban a 96/62/EK tanácsi irányelv szerint előírt tervekre vagy programokra vonatkozó információ benyújtását szabályozó rendelkezések megállapításáról

A Bizottság 2004/461/EK határozata (2004. április 29.) a környezeti levegő minőségének a 96/62/EK és az 1999/30/EK tanácsi irányelvvel, valamint a 2000/69/EK és a 2002/3/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban történő vizsgálatára vonatkozó éves jelentéshez használandó kérdőív meghatározásáról

"Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete (2006. Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. január 18.) az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK 80Nyilvántartás tanácsi irányelv módosításáról


EU jogszabályok

Zaj- és rezgés elleni védelem 284/2007. (X.29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól 8/2002. (III.22.) KöM-EüM együttes rendeletet a zajés rezgésterhelési határértékek megállapításáról Vízvédelem 59/2008. (IV.29.) FVM rendelet vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjéről*

A Tanács irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről

90/2007. (IV.26.) Korm. rendelet a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről

Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről

43/2007. (VI.1.) FVM rendelet a nitrátérzékeny területeknek a MePAR szerinti blokkok szintjén történő közzétételéről 27/2006. (II.7.) Korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről*

A Tanács irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről


28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól

A Tanács 76/464/EGK irányelve (1976. május 4.) egyes, a Közösség vizeibe kibocsátott veszélyes anyagok által okozott szennyezésről A Tanács 82/176/EGK irányelve (1982. március 22.) a klór-alkáli elektrolízisből származó higanykibocsátás határértékeiről és minőségi követelményeiről A Tanács 83/513/EGK irányelve (1983. szeptember 26.) a kadmium-kibocsátási határértékekről és minőségi követelményekről A Tanács 84/156/EGK irányelve (1984. március 8.) a klór-alkáli elektrolízis iparon kívüli higanykibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi követelményekről A Tanács 84/491/EGK irányelve (1984. október 9.) a hexaklór-ciklohexán kibocsátási határértékekről és minőségi követelményekről A Tanács 86/280/EGK irányelve (1986. június 12.) a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplő egyes veszélyes anyagok vizekbe történő kibocsátásának határértékeiről és minőségi követelményeiről A Tanács 88/347/EGK irányelve (1988. június 16.) a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplő egyes veszélyes anyagok vizekbe történő kibocsátásának határértékeiről és minőségi követelményeiről szóló 86/280/EGK irányelv II. mellékletének módosításáról A Tanács 90/415/EGK irányelve (1990. július 27.) a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplő egyes veszélyes anyagok vizekbe történő kibocsátásának határértékeiről és minőségi követelményeiről szóló 86/280/EGK irányelv II. mellékletének módosításáról A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről A Tanács 96/61/EK irányelve (1996. szeptember 24.) a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről

A Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika területén a közösségi cselekvés kereteinek meghatározásáról Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az

"Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 82

220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól

A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről A Tanács 96/61/EK irányelve (1996. szeptember 24.) a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról Az Európai Parlament és a Tanács 2006/11/EK irányelve (2006. február 15.) a Közösség vízi környezetébe bocsátott egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésről Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete (2006. január 18. ) az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról


219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről

régi: A Tanács 80/68/EGK irányelve (1979. december 17.) a felszín alatti vizeknek egyes kockázatos anyagok által okozott szennyezésével szembeni védelméről (hatályos 2013-ig) új: Az Európai Parlament és a Tanács 1855/2006/EK irányelve (2006. december 12.) a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről (tagországi megfelelés határideje: 2009. január 16.) A Tanács 91/692/EGK irányelve (1991. december 23.) a környezettel kapcsolatos egyes irányelvekben kért beszámolók egységesítésének és ésszerűsítésének megvalósításáról A Bizottság 95/337/EK határozata (1995. július 25.) a vízügyi ágazatra vonatkozó irányelvekkel kapcsolatos kérdőívekről szóló, 1992. július 27-i 92/446/EGK határozat módosításáról A Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika területén a közösségi cselekvés kereteinek meghatározásáról Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete (2006. január 18.) az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról

10/2000. (VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet a felszín alatti víz és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről



EU jogszabályok

Vízjogi engedélyezés 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 72/1996. (V.22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról 18/1996. (VI.13) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről Hulladékgazdálkodás 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról 164/2003. (X.18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről

A Tanács 75/442/EGK irányelve (1975. július 15.) a hulladékokról (91/156/EGK tanácsi irányelvvel módosított) Az Európai Parlament és a Tanács 2150/2002/EK rendelete (2002. november 25.) a hulladékokra vonatkozó statisztikáról Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK (2006. január 18.) rendelete az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról

213/2001. (XI.14.) Korm. rendelet a települési hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről 98/2001. (VI.15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről

A Tanács 91/689/EGK irányelve (1991. december 12.) a veszélyes hulladékokról

16/2001. (VII.18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékéről

A Bizottság 2000/532/EK határozata (2000. május 3.) a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikke a) pontja szerinti hulladékjegyzékről szóló 94/3/EK határozat és a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése szerinti veszélyes hulladék listáról szóló 94/904/EK határozat felváltására, valamint az azt a hulladékjegyzék tekintetében módosító 2001/118/EK és 2001/119/EK bizottsági és 2001/573/EK tanácsi határozatok


Környezetvédelmi megbízott alkalmazása 93/1996. (VII.4.) Korm. rendelet a környezetvédelmi megbízott alkalmazásának feltételéhez kötött környezethasználatok meghatározásáról 11/1996. (VII.4.) KTM rendelet a környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeiről Nyilvántartás, adatszolgáltatás, tervkészítés 194/2007. (VII.25.) Korm. rendelet az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló 166/2006/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelethez (E-PRTR) kapcsolódó kormányrendeletek módosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK (2006. január 18.) rendelete az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról

18/2007. (V.10.) KvVM rendelet a felszín alatti víz és a földtani közeg környezetvédelmi nyilvántartási rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról 27/2005. (XII.6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről 164/2003. (X.18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről 21/2001. (II.14.) Korm. rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról 126/2003. (VIII.15.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeiről Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről

90/2007. (IV.26.) Korm. rendelet a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről


Környezetvédelmi illetve egységes környezethasználati engedélyben a megkeresett szakhatóságok előírást tehetnek a következők alapján 71/2003. (VI.27.) FVM rendelet az állati hulladékok kezelésének és a hasznosításukkal készült termékek forgalomba hozatalának állat-egészségügyi szabályairól

Az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelete (2001. május 22.) egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról A Tanács 2001/89/EK irányelve (2001. október 23.) a klasszikus sertéspestis elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről Az Európai Parlament és a Tanács 1774/2002/EK rendelete (2002. október 3.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról

2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról 18/1998. (VI.3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről Állattartásra vonatkozó önkormányzati rendeletek

6. sz. táblázat Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap - támogatás 27/2007. (IV.17.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az állattartó telepek korszerűsítéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről

A Tanács 1698/2005/EK rendelete (2005. szeptember 20.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról

Kereszt-megfelelés/cross-compliance A Tanács 1782/2003/EK rendelete (2003. szeptember 29.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról


*2008. április 30-ig a témakört a 49/2001. (IV.3.) Korm. rendelet szabályozta. Ezt a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről, a 99/2008. (IV.29.) Korm. rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001. (IV.3.) Korm. rendelet módosításáról, valamint a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV.3.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezéséről hatályon kívül helyezte, és a szabályozást jelenleg a táblázatban feltüntetett két jogszabály látja el, azonban az eddig kiadott környezetvédelmi, környezetvédelmi működési és egységes környezethasználati engedélyekben jórészt még a korábbi jogszabályokra történik hivatkozás, ezért érdemesnek láttuk ezeket is feltüntetni.


5. sz. Melléklet

Az állattartás jellegzetes bűz hatásai Az állattartás fő környezeti hatása az állat anyagcseréjével áll kapcsolatban, melynek során az állat takarmányt fogyaszt és emészt, majd a felesleget üríti, melynek következményeként tápanyagokban gazdag trágya keletkezik. Elsősorban a trágya minősége és összetétele, valamint a trágya tárolása és kezelése határozza meg, hogy milyen kibocsátásokkal kell számolni a nagy létszámú állattartás kapcsán. Az állattartó telepeken a bűz keletkezésének főbb forrásai a következők:  istállók,  trágya és hígtrágya tárolók és a  trágya/hígtrágya kijuttatása a mezőgazdasági területekre. Az állattartásból származó légszennyező anyagok: SZENNYEZŐ

TECHNOLÓGIA

NH3, H2S, merkaptánok, indol, istállók, trágya/hígtrágya tárolása, trágya/hígtrágya szkatol, tiokrezol, tiofenol és a kijuttatása földekre sertésfaj jellegzetes szagát adó aminok, húgysav CH4, CO2

istállók, trágya/hígtrágya kezelése

N2O

istállók, trágya/hígtrágya tárolása

A mélyalmos tartás eredményeként elsősorban az istállón belül kell bűzzel számolni, a felhalmozódó trágya jelentősen növeli a levegőben az ammónia koncentrációját. Az állattartó épületen kívül csupán a felhalmozott trágya kitermelésekor és tároló helyre, vagy szántóra történő kijuttatásakor nő meg a por- és a szaghatás.


6. sz. Melléklet

Javaslat a bűzhatás mérséklésére — az istállók megfelelő kialakítása – alacsony ammónia-kibocsátású istállók Az állattartásra szolgáló épületekben olyan padozat illetve trágyaelvezetés kialakítása, hogy a (híg)trágya minél rövidebb ideig és minél kisebb felületen érintkezzen a levegővel. Számos tartástechnológiát fejlesztettek már ki erre a célra. Gondos üzemvezetéssel és takarmányozási intézkedésekkel kombinálva relatíve jelentős ammónia-kibocsátás-csökkentés érhető el. A padozatot úgy kell megtervezni, hogy a rácsozás elősegítse az ürülék és vizelet minél nagyobb mértékű leszivárgását az elvezető csatornákba. Az elvezető csatornákat a padozat alatt úgy kell kialakítani, hogy azok ne tárolják a hígtrágyát, hanem elvezessék a megfelelő tárolókba Az ürítő helyeken és az elválasztott malacok óljaiban öntisztító fém vagy műanyag bevonatú rácspadozatot kell alkalmazni. Ahol a növendék és hízó sertések óljaiban részben rácspadozatot alkalmaznak, a tömör padló részt vagy enyhén lejtősre kell alakítani, vagy el kell látni elfolyó nyílásokkal a vizelet számára. Kiszóródás-mentes etetőket kell alkalmazni. Minimálisra kell csökkenteni az időt, amit a trágya az istállóban tölt, rendszeresen el kell azt távolítani, akár úsztatásos, akár leöblítéses, akár mechanikus módszerrel. A lehető legkisebb felületen szabad hagyni a levegővel érintkezni a hígtrágyát, a rácspadozat arányának megfelelő megválasztásával valamint gyors trágya gyűjtési technológia alkalmazásával Az épületekben lévő tárolókban a hígtrágyát nem szabad felkeverni. A hígtrágyát kizárólag a mezőgazdasági területre való kijuttatást megelőzően szabad felkeverni, és csupán addig, amíg eléri a megfelelő homogenitást. Fontos ügyelni a tevékenység végzése során a munkabiztonsági előírásokra, hogy elkerüljék az emberek vagy állatok esetleges sérüléseit. — a keletkező hígtrágya mennyiségének csökkentése, minőségének javítása, a technológiai vízfelhasználás csökkentése A koca ólakban a rácspadozatot úgy kell kialakítani, hogy az etető területtől távol, az állat háta mögött helyezkedjen el a hígtrágya elvezetője. Egy kisebb rácsozott részt (esetleg egy vályút) kell kialakítani az itató alatt, hogy az felfogja mind a kicsöpögő vizet és takarmányt, mind a malacok trágyáját. Minél nagyobb szárazanyag-tartalom elérésére kell törekedni, minél gondosabb vízgazdálkodással a trágya felesleges víztartalmát növelő vízcsöpögéseket, kiömléseket meg kell akadályozni. Víz-permetező vagy csöpögtető rendszerek alkalmazhatók a rácspadozatok felett, egyrészt meleg időszakokban az állatok hatékony hűtésére, másrészt a helyes ürítési magatartás kialakítására. Amennyiben ilyen rendszerek kerülnek beépítésre, ezek működtetése során nagy "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 90

figyelmet kell fordítani a karbantartásra, hogy megakadályozható legyen az elfolyás illetve a felesleges vízfelhasználás. Áttérés hidraulikus trágyaeltávolítási módszerekről mechanikus trágyaeltávolításra. További lehetőség a hígtrágya mennyiségi csökkentésére az almos tartás bevezetése a tartás egyes fázisaiban (egyes istállókban). A trágya alacsony nedvességtartalma lassítja az ammónia keletkezését. — a trágya hőmérsékletének csökkentése Exponenciális függvény-kapcsolat áll fenn a trágya hőmérséklete és az anyagcsere sebessége között. A hígtrágya hőmérsékletének lecsökkentése 20 C-ról 10 C-ra, mintegy 50%-kal csökkenti a kibocsátásokat a 20 C-os állapothoz képest. — a trágya pH-jának csökkentése, a húgysav és az ammónia mennyiségének csökkentése a hígtrágyában Ureáz-inhibitor adagolása sertés- vagy marhatrágyához a húgysav-hidrolízis korlátozására. Alumínium-szulfát, vas-szulfát, foszforsav, kereskedelemben kapható cél-termékek adagolása a baromfitrágyához, az ammónia nem illékony ammónium-formába átalakítása céljából, vagy kalcium-sók felületi alkalmazása. A relatíve semleges vagy enyhén savas körülmények között az ammónia-kibocsátás csökken. A takarmányozás optimalizálása az állatok által ürített nitrogén csökkentése céljából (a takarmány nyersfehérje-tartalmának csökkentése, elsősorban szintetikus aminosavak alkalmazásával). A fehérjetakarmányozás optimalizálásával csökkenthető a mezőgazdaság N-körforgalmában forgó N-mennyiség és ezáltal az ammónia mellett a N2O- és a nitrát-kibocsátás is. A legegyszerűbben és a leggyorsabban a sertéstakarmányozásban vezethető be a fehérjefeleslegek redukálása. Kisebb eredmények érhetők el a szarvasmarhák takarmányozásában. A legeltetés növelése csökkentheti némileg az ammónia-kibocsátást. Szakaszos takarmányozással az állatok fehérje-igényéhez igazodó takarmány-összetétel biztosítható. Ezáltal csökken a feleslegen bevitt aminosavak és ezzel együtt az ürített húgysav mennyisége. Takarmány-kiegészítők adagolásával:  ammónia-megkötők (pl. zeolit) – megköti az ammóniát a vizeletben vagy az ürülékben, így csökkenti a kibocsátást  savasító hatásúak (pl. gipsz vagy kalcium-benzoát) – savasabb exrétumot biztosít, ahol az ammónia ammóniummá alakul át  erjeszthető étkezési rostok – a nitrogén-ürítés a vizelet (húgysav) helyett az ürülékkel történik (mikrobiális fehérje). Mivel ez a rost nem emészthető, a vastagbél mikrobáinak szolgál táplálékul. A megnövekedett bakteriális fehérje-szintézishez felhasznált nitrogén egy része a vérből diffundál át a bélfalon keresztül – ez egyébként "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 91

húgysavként ürülne. A mikrobiális fehérje kevésbé alakul át ammóniává az ürülékben. Az élelmi rostok mikrobiális fermentációja illékony zsírsavakat is termel, amelyek az ürülék pH-ját csökkentik, és ezáltal befolyásolják az ammónia-ammónium egyensúlyt.

— gondos üzemvezetés/takarítás Az épületeket folyamatosan takarítani kell. Az épülettakarítást minimális vízmennyiséggel kell elvégezni. — bűzös légszennyező anyagok hígulásának elősegítése Állattartó telepeken, a szellőztető rendszerek két fő formája ismeretes, a mesterséges illetve a természetes. A mesterséges rendszerek ventilátor használatával mozgatják a levegőt, míg a természetes megoldásoknál az épület környezetében a konvekciós áramlások teszik ugyanezt. A természetes szellőzéssel ellátott épületek esetében a légáramlás szabályozása nehézkes, bár némi szabályozottság biztosítható, ha automatizált rendszerrel szabályozzák a levegő be- és kiáramlását lehetővé tevő nyílások méretét, az adott belső célhőmérséklet függvényében. A természetes és mesterséges szellőztetés eltérő kibocsátásokkal jár. Mesterséges szellőztetés esetén a levegő kis méretű nyíláson hagyja el az épületet, míg természetes szellőztetésnél a nyílás nagyobb méretű, a meteorológiai vagy helyi klimatikus viszonyoknak, valamint a tartott állatfaj speciális igényeinek megfelelően változtatható. Mindkét rendszer esetében közös a légáramlat emelkedése az állatok testhője illetve esetleg a fűtés következtében. Az épületek közvetlen közelében (az épület magasságának 3-5-szöröse) akadálytalan légáramlást kell biztosítani. A mesterséges szellőztetéssel ellátott épületek esetében a hatás csökkentése a kibocsátott levegő külső levegővel való hatékony elkeveredése révén valósul meg. A mesterséges szellőztető rendszereket aszerint csoportosíthatjuk, hogy az épületen belüli légnyomás hogyan viszonyul a külső légnyomáshoz. Amennyiben a ventilátorok befújják a levegőt az épületbe, túlnyomásos, ellenkező esetben elszívó rendszerű szellőztetésről beszélünk. A befújó illetve elszívó ventilátorok egyidejű, kombinált alkalmazásával semleges nyomású rendszer is kialakítható. A kürtőkbe szerelt pillangószelepek segítségével szabályozható a minimum szellőzés és elkerülhető a huzat kialakulása. Mesterséges szellőztetés esetén a közvetlen épületkörnyezet használata a kibocsátás módját is meghatározhatja: pl. az oldalfalon elhelyezett ventilátorok az udvarra kivezető kibocsátással, vagy magas kürtő az épület gerincén. Központi elszívó csatornás szellőzés alkalmazása esetében több, változtatható fordulatszámú ventilátor tart fenn egy előre meghatározott negatív légnyomást a központi elszívó csatornában. Így pontos, huzatmentes minimum szellőzés alakítható ki. "Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa" – az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával. 92

Egyetlen csatorna gondoskodik az elhasznált levegő elszállításáról, ami lehetőséget ad ammónia- és/vagy porszűrő berendezések beépítésére. — hígtrágya tároló megfelelő kialakítása A külső hígtrágya tárolókat megfelelő fedéllel, takarással kell ellátni a levegőbe történő kibocsátások megakadályozása céljából. Jellemzően az alábbi módszerek alkalmazhatók:  természetes kéreg  úszó biológiai takarás (szalma vagy egyéb rostos anyag)  egyéb úszó takarás (műanyag fólia, polisztirol lapok vagy porózus kőzet)  folyékony adalékanyagok (növényi olajok)  a tárolt hígtrágya felületét minél kisebbre kell csökkenteni.  a tárolók feltöltését és ürítését a folyadékszint alatt kell elvégezni, és, ahol megvalósítható és biztonságos, a tartálykocsiból a távozó levegőt vissza kell vezetni a hígtrágya tárolóba. A tárolókban a hígtrágya felületét a lehető legkisebbre kell csökkenteni. A tárolók ürítését és feltöltését a folyadék felszín alatt kell elvégezni, és amennyiben biztonságosan megvalósítható, a trágyaszállító járművekből a szennyezett levegőt vissza kell sajtolni a tárolókba. Az eső- és csapadékvizet ne vezessék a trágyatárolókba. – a keletkező hígtrágya ―megszilárdítása‖ Az eljárás lényege a hígtrágya átalakítása szilárd trágyává, komposztálással. – anaerob fermentáció és biogáz készítés A folyamat biogáz reaktorban játszódik le, oxigén jelenléte nélkül. A folyamat-jellemzők (hőmérséklet, időtartam, stb.) változhatnak megoldásonként. Gyakorlatban a mezofil fermentáció alkalmazása terjedt el jobban (33-45 C), a termofil megoldásokat inkább nagy reaktorok esetében alkalmazzák. A fermentáció végterméke a biogáz (hozzávetőlegesen 5075% metán és 30-40% széndioxid) és stabilizált, kezelt hígtrágya.


7. sz. Melléklet

A bűzzel kapcsolatos szabályozás hazánkban és az EU-ban Bűzre vonatkozóan nincsen egységes európai jogi szabályozás, nem állnak rendelkezésre határértékek. Az Európai Unióban a szagkoncentráció meghatározására egységes szabvány létezik, az EN 13725 Levegő minőség – Szagkoncentráció meghatározás dinamikus olfaktometriával (azonos címmel a hazai szabvány száma MSZ EN 13725:2003). A szabvány szerint olfaktometriás mérések alapján, az alkalmazott hígítás értékeiből szagkoncentrációt számolnak, európai szagegység(OU)/m3-ben kifejezve. A szabvány bármely tevékenyég esetében azonos módon alkalmazandó. Nemzetközi (európai) szinten kulcsfontosságú közösségi kezdeményezés a mérési módszerek és szabványok fejlesztésében a Tanács 96/61/EK irányelve (1996. szeptember 24.) a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről, amelynek fő célkitűzése az, hogy az elérhető legjobb technika (BAT) a környezet, mint egész magas szintű védelmét biztosítsa. Annak ellenére, hogy az irányelv nem említi meg kifejezetten a „bűz‖ fogalmat, végrehajtása során, az IPPC engedélyezési eljárásokban azonban egyértelműen tekintettel kell lenni a bűzre, mint a vizsgálandó környezeti hatások egyikére. Bár a bűz, úgy mint a zaj is, érzékszervi hatás, a bűzös kibocsátások bármely más szennyező kibocsátással egyenértékűen kezelendők. Az IPPC hatálya alá tartozó tevékenységek között az állattartás az intenzív sertés és baromfitartás révén érintett (Nagy létszámú állattartás: Létesítmények intenzív baromfi- vagy sertéstenyésztésre, több mint a) 40 000 férőhely baromfi számára, b) 2000 férőhely (30 kg-on felüli) sertések számára, c) 750 férőhely kocák számára). Az IPPC Irányelvnek megfelelő hazai szabályozást a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet tartalmazza. Az IPPC hatálya alá tartozó tevékenységekre vonatkozóan az elérhető legjobb technikára vonatkozó referencia-információk az ún. BREF-ekben (BAT Referencia-dokumentumok) találhatók meg. Az intenzív állattartásra vonatkozóan 2003. júliusában publikálta az Európai Bizottság a sertés- és baromfitartásra vonatkozó BREF-et, amely foglalkozik az ágazat bűzkibocsátással járó tevékenységeivel és a kibocsátás csökkentésének különböző lehetőségeivel is. (A BREF alapján a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium magyar nyelven hozzáférhető, hazai BAT-útmutatót jelentetett meg 2004-ben, a sertéstartás elérhető legjobb technikáira vonatkozóan.)


Hasznos segédanyag még az Angol és Walesi, a Skót és az Észak-Ír Környezetvédelmi Hivatal által közösen kidolgozott az Integrált Szennyezés-megelőzés és Csökkentés (IPPC) témakörben közreadott útmutatók sorában megjelentetett egy, a bűzmérésre és bűzkibocsátás csökkentésére vonatkozó horizontális útmutató (H4). Az útmutató célja az IPPC hatálya alá tartozó tevékenységek esetében a bűzös kibocsátások szabályozási megközelítéseiben nagyobb konzisztencia biztosítása. A bűzös kibocsátásokkal bíró tevékenységek engedélyezésének különböző szempontjait és ezeknek az IPPC „elérhető legjobb technika‖ keretei közötti alkalmazhatóságát mutatja be. A hazai jogszabályi környezetben a bűz fogalmi meghatározása és a bűzterheléssel járó tevékenységekre vonatkozó kötelezettségek a levegőtisztaság témakörében találhatók meg, a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló, többször módosított 21/2001. (II. 14.) Korm. rendeletben: „3. § A rendelet alkalmazásában j) bűz: kellemetlen szagú légszennyező anyag vagy anyagok keveréke, amely összetevőivel egyértelműen nem jellemezhető; 5. § (1) Tilos a környezeti levegő olyan mértékű terhelése, amely légszennyezést vagy határértéken felüli légszennyezettséget okoz, valamint a környezeti levegő bűzzel való terhelése. (2) A levegőterhelést okozó forrásokra, tevékenységekre, technológiákra, létesítményekre (a továbbiakban: légszennyező forrás) az elérhető legjobb technika alapján, jogszabályban, illetőleg a környezetvédelmi hatóság egyedi eljárásának keretében kibocsátási határértéket, levegővédelmi követelményeket kell megállapítani. (3) Azon tevékenységeknél, ahol kibocsátási határértéket a légszennyező forrás sajátosságai miatt megállapítani nem lehet, levegővédelmi követelmények, műszaki intézkedések előírásával, az elérhető legjobb technika alkalmazásával kell a levegőterhelést megelőzni, vagy a legkisebb mértékűre csökkenteni.‖

A levegőtisztaság-védelemre vonatkozó jogszabály szintén az IPPC esetében már említett elérhető legjobb technika alkalmazását írja elő a szennyező kibocsátások csökkentésére. Ily módon az IPPC kapacitás-korlátokat el nem érő méretű állattartó telepek illetve az IPPC által nem szabályozott állatfajok esetében is hasonló megközelítést kell alkalmazni. Amikor nem áll rendelkezésre specifikus információ az elérhető legjobb technikáról, a 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 9. számú mellékletében foglalt szempontok alapján kell vizsgálni az elérhető legjobb technikának való megfelelést. A 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 1-3. mellékletében meghatározott kapacitás-korlátokat meghaladó méretű új létesítmények környezetvédelmi vagy egységes környezethasználati engedély birtokában kezdhetik meg működésüket. A környezeti hatástanulmányban az esetleg fellépő bűzterhelést is vizsgálni kell: „6. számú melléklet a 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelethez A környezeti hatástanulmány általános tartalmi követelményei


3. A hatásfolyamatok és a hatásterületek leírása a) A hatótényezők kiváltotta hatásfolyamatokat környezeti elemenként külön-külön és környezeti rendszerként összességükben is elemezni kell. Fel kell tárni a közvetetten érvényesülő hatásfolyamatokat is. b) A hatásterületek kiterjedését a R. 7. mellékletében foglaltaknak megfelelően kell meghatározni, és térképen is be kell mutatni.‖

Meglévő, az IPPC hatálya alá tartozó méretű állattartó létesítményeknek az engedélyezési eljárás keretében teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálatot kell készíttetniük, ahol a bűzzel járó kibocsátásokat a környezetvédelmi felülvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekről és a feljogosítás módjáról, valamint a környezetvédelmi felülvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekről és a feljogosítás módjáról, valamint a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeiről szóló 12/1996. (VII. 4.) KTM rendelet 2. számú mellékletében foglaltaknak megfelelően kell feltüntetni: „A teljes körű felülvizsgálati dokumentáció kötelező tartalma A helyhez kötött pontszerű és diffúz légszennyező források jellemzőinek bemutatása, a kibocsátott füstgázok jellemzőinek és a levegőszennyező komponenseknek az ismertetése (bűz is), a megengedett és a tényleges emissziók bemutatása és összehasonlítása.‖

Ezen túlmenően a 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 8. számú mellékletének megfelelően is vizsgálni kell a hatásokat: „Az egységes környezethasználati engedély iránti kérelem tartalmi követelményei e) az alkalmazott elérhető legjobb technika ismertetése, h) a létesítményből származó kibocsátások minőségi és mennyiségi jellemzői, valamint várható környezeti hatásai a környezeti elemek összességére vonatkozóan, i) a létesítményben folytatott tevékenység hatásterületének meghatározása a szakterületi jogszabályok figyelembevételével, kiemelve az esetleges országhatáron átterjedő hatásokat, j) a létesítményből származó kibocsátás megelőzésére, vagy amennyiben a megelőzés nem lehetséges, a kibocsátás csökkentésére szolgáló technológiai eljárások és egyéb műszaki megoldások, valamint ezeknek a mindenkori elérhető legjobb technika való megfelelése‖

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény értelmében az IPPC hatálya alá nem tartozó állattartó telepeket is kötelezhet a zöldhatóság teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálat lefolytatására: „73. § (1) Az egyes tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának feltárására és megismerésére, valamint a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére környezetvédelmi felülvizsgálatot (a továbbiakban: felülvizsgálat) kell végezni. (2) A felülvizsgálat szempontjából: a) tevékenységnek minősül valamely - a környezet igénybevételével, veszélyeztetésével vagy környezetszennyezéssel járó - művelet, illetőleg technológia folytatása, felújítása, helyreállítása és felhagyása; b) érdekelt az a) pontban meghatározott tevékenység gyakorlója vagy amennyiben az nem ismert, annak az ingatlannak a tulajdonosa, amelyen a műveletet (technológiát) folytatták vagy


folytatják. Ha a tevékenység gyakorlója nem azonos az ingatlan tulajdonosával, akkor a hatóság az eljárás megkezdéséről az ingatlan tulajdonosát egyidejűleg értesíti. 74. § (1) A környezetvédelmi hatóság az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében - teljes körű vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezheti a 73. § (1) bekezdésében meghatározott esetben, továbbá kötelezi, ha környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést észlel. (2) A környezetvédelmi hatóság az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében - teljes körű vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezi akkor is, ha a) környezetkárosítást észlel; b) kiemelten védett, védett, illetőleg védőterületen (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, természeti emlék, valamint ezek védőövezetei, vízminőség-védelmi terület, hidrogeológiai védőterület, valamint az ivó-, ásvány- és gyógyvízkivételek védőterületei), környezetet veszélyeztető, szennyező vagy károsító tevékenységet észlel; c) a környezetvédelmi engedélyhez, illetőleg egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységet ilyen engedély nélkül kezdett meg vagy folytat; d) a külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállnak.‖


8. sz. Melléklet

Terminológia „Állatállomány„ Minden saját felhasználásra vagy jövedelem-, illetve vagyonszerzési célból tartott haszonállat; „Állattartó telep‖ A magánszemélyek háztartási igényeit meghaladó mértékű állattartásra szolgáló létesítmény; „Eutrofizáció‖ Az algák és magasabb rendű vízinövények szaporodásának felgyorsulása, amihez hozzájárul a nitrogénvegyületek vízben történő feldúsulása, és amelynek következtében kedvezőtlen változások jelentkeznek a vízi élővilágban és a víz minőségében; „Helyes mezőgazdasági gyakorlat‖ A vizek nitrátszennyezésének megelőzése, csökkentése érdekében a mezőgazdasági tevékenység folytatására vonatkozó előírások összessége, amelyek kiterjednek különösen az állattartó telepek trágyatárolására és a trágya mezőgazdasági felhasználására, valamint egyéb agrotechnikai műveletek vízvédelmi szabályaira; „Nitrátszennyezés‖ A mezőgazdasági eredetű nitrogénvegyületek vizekbe, illetve környezetükbe történő közvetlen vagy közvetett bejutása, illetve bejuttatása, aminek következtében veszélybe kerül az emberi egészség, az élővilág, a vízi ökoszisztéma és a vizek rendeltetésszerű felhasználása, romlik a vizek esztétikai értéke; „Szervestrágya‖ Az állatállomány által ürített trágya, illetve a trágya és az alom keveréke, feldolgozott formában is, idetartozik különösen a hígtrágya, az istállótrágya; ―Mélyalmos tartás‖ az az állattartási mód, melynek során az állattartó az alom felújításáról rendszeresen és folyamatosan gondoskodik, és az almot véglegesen egy-egy nevelési, illetve hízlalási időszak befejezésével távolítja el ―Tenyésztés‖ az állatfajta tenyész- és haszonértékét növelő, célirányos tevékenységek összessége. „Számosállat‖ Statisztikai, valamint üzemszervezési mértékegység, amely különböző fajú, fajtájú, korú és ivarú állatokat közös egységre hozva, együttesen fejez ki. A számosállat 500 kg élőtömegű állat v. állatcsoport. Pl. átlagosan egy felnőtt szarvasmarha, két növendék marha 1 éves koron felül, négy borjú 1 éves koron alul, egy felnőtt ló, két csikó 1 éves koron felül, négy csikó 1 éves koron alul, 12 öreg-, vagy 24 fiatal juh, öt öreg-, vagy tíz süldő sertés. Ha az állatállományt számosállatra számítják át, átlagos összetételű állomány és nagyvonalú számítás esetében a következő szorzószámokat használhatják: ló 0,8, szarvasmarha 0,8, sertés


0,114, juh 0,07. Az átlagos átszámítási kulcstól eltérően azonban igen sokféle szorzó van alkalmazásban. ―Haszonállat‖ Ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, sertés, kecske, juh és a kisállatfajok. Ezen belül: a) ―Nagy haszonállat‖: ló, szamár, öszvér, szarvasmarha. b)―Kis haszonállat‖: sertés, kecske, juh. c)‖Kis állatfaj‖. –baromfi: tyúk, gyöngytyúk, lúd, kacsa, pulyka és húsgalamb –házinyúl –prémes állat: nutria, csincsilla, angóranyúl, sarki- és ezüstróka, nyérc és görény „Tenyészet típus‖ Az állatot tenyésztési, végtermék-előállítási, kereskedői vagy nem gazdasági céllal tartó tenyészet; „Állattartó/üzemeltető‖ Az a természetes személy vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki/amely a tartott állatokért, illetve egy adott létesítmény üzemeltetéséért akár állandó, akár ideiglenes jelleggel felelős; „Önálló tenyészet‖ Olyan árutermelő/kereskedő vagy karantén típusú, szarvasmarhát és/vagy sertést tartó tenyészet, amelyben az illetékes megyei állategészségügyi hatóság engedélyével az állattartó saját maga vagy megbízottja útján látja el az ENAR-ral kapcsolatos feladatokat; „Tartási hely‖ Bármely olyan, egy egységet képező létesítmény, építmény vagy fedetlen gazdaság esetén bármely olyan hely, ahol az állatokat állandó vagy időszakos jelleggel tartanak, vagy ahol ilyen állatok tartózkodnak, beleértve a vágóhidakat, a halfeldolgozókat, a keltető üzemeket és az állati hulla ártalmatlanítókat. Több létesítmény, építmény egy tartási helynek tekintendő, ha az állatok egymással közvetlenül érintkezhetnek, függetlenül az ott tartott állatok fajától, hasznosításuk módjától.


9. sz. Melléklet

Források, irodalom  http://www.agr.unideb.hu/animaldb/  www.pannonmuhely.hu/pdf/gazdalkodo.pdf  Állattartási technika (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1998)  Sertéstartás jellemzése Magyarország észak-keleti Régiójában (Ertsey – Balogh)  A trágyatárolás levegőkörnyezetre gyakorolt hatása (Dr. Halmágyi Tiborné)  A trágya kezelésének, tárolásának és elhelyezésének lehetőségei az állattartó telepeken (Agrárágazat 2007 április)  Az integrált szennyezés-megelőzésről és az elérhető legjobb technikáról (Babcsány Ildikó)  Amit egy állattenyésztőnek a trágyával kapcsolatban tudni kell (FVM kiadvány; 2007)  „Fókuszban az állattenyésztés‖Az állattartótelepek korszerűsítéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételei, környezetvédelmi előírások, határidők, aktualitások (Hajdú – Bihar Megyei Területi Agrárkamara; 2007)  A juhtartás helye és szerepe a környezetbarát állattartásban ÉszakMagyarországon (Abayné – Marselek)  Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program  Agriculture and the environment (European Comission Directorate General for Ariculture)  http://www.mvh.gov.hu/  Hígtrágya-tározó tartályok (Építési Piac; 2006)  Korszerű hígtrágya kezelés (Bükkösi István)  http://www.agraroldal.hu/alom_cikk.html  EU jogszabályok: eur-lex.europa.eu  A fejezetekben felsorolt hazai jogszabályok  139/2004. (IX. 24.) FVM rendelet a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló, az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti és -higiéniai előírásainak való megfeleléshez nyújtott támogatás igénybevételének részletes szabályairól


 Az Európai Parlament és Tanács 2001/81/ek irányelvében az egyes levegőszennyező anyagokra 2010-re előírt összkibocsátási határértékek hazai teljesítése kibocsátás-csökkentési program, 2006  www.ksh.hu Gyorsjelentések, Központi Statisztikai Hivatal: Mezőgazdaság 2006, Budapest, 2007  www.kvvm.hu  www.agrarkamara.hu  www.mezohir.hu  http://www.environment-agency.gov.uk Technical Guidance Note IPPC SRG 6.02 (Farming) Integrated Pollution Prevention and Control (IPPC) — Noise Management at Intensive Livestock Installations, UK Environment Agency, 2005 Technical Guidance Note IPPC SRG 6.02 (Farming) Integrated Pollution Prevention and Control (IPPC) Odour Management at Intensive Livestock Installations, UK Environment Agency, 2005  www.sepa.org.uk Pollution Prevention and Control (Scotland) Regulations 2000 (PPC)Intensive Livestock Installations Standard Farming Installation Rules (How to Comply) Incorporating PPC Permit application guidance, Scottish Environment Protection Agency (SEPA), 2008  www.date.hu Nagy Péter Tamás: Hulladékgazdálkodási tapasztalatok HajdúBihar megye agrárvállalkozóinál  www.pkkft.axelero.net Mészáros György: A környezetterhelés csökkentési lehetőségei, Gödöllő, 2005  Környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek honlapjai  www.ippc.hu Reference Document on Best Available Techniques for Intensive Rearing of Poultry and Pigs, July 2003  Útmutató az elérhető legjobb technika meghatározásához nagy létszámú sertéstelepek esetében, Budapest, 2004  Trágyatárolással összefüggő technikai ismeretek a Nitrát Direktívában (ND) megfogalmazott kritériumok alapján és elvárások figyelembevételével — Szakértői Tanulmány a ND cselekvési-program és a Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat kialakításához Témavezető: Pazsiczki Imre, tudományos főosztályvezető, FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet, Állattartás és Takarmányfeldolgozás Gépesítése Főosztály, Gödöllő, 2006  http://reports.eea.europa.eu/technical_report_2008_6/en


Témafelelős a Green Capital Zrt-nél:

Hatvani Szabolcs Körmendi Mónika

A tanulmány elkészítésében a Green Capital Zrt. kutatási partnere:

Fővárosi Levegőtisztaság-védelmi Kft.

Steiner Ferenc Rakics Róbert Papp Zoltán Dr. Nagy Zoltán Nagy János Liebe Ferencné

Budapest, 2008. augusztus 29.

Őri István vezérigazgató



AZ ÁLLATTARTÁS KÖRNYEZETI HATÁSAI, HELYZETE ÉS VISZONYA A HAZAI ÉS EU 1 SZABÁLYOZÁSHOZ

Recommend Documents