Az állandóság poétikája Shakespeare 105. szonettjének celani fordítása

Szondi Péter

Az állandóság poétikája Shakespeare 105. szonettjének celani fordítása

sorral zárul: Fair, kind, and true, have often lived alone, Which three, till now, never kept seat in one.1

„Schön, gut und treu” so oft getrennt, geschieden. In Einem wil ich drei zusammenschmieden. rom kvartettben a barátjának tulajdonít, és amelyek kifejezésére önnön és saját dalairól is szól, addig a két záró sor azokról a kiváló tulajdonságokról, amelyek a megszemélyesítés által önálló életre kelnek. Azonban fair, kind and true eddigi diszperziója az emberiség története azon W.H. megjelevirtue hosszú ideig tartó három erény végre egymásra talál. A „szép, jó s igaz” (schön, gut und treu)

zusammenschmieden) azokat. Ha Shakespeare záró rülírásával, amelyben a fair, kind and true együtt lakozik, a never tagadása mentén. Celan in Einem az az Egy, akit a nem maga a költemény, amely magába fogadta a tárgyát. Nyilvánvaló: a 1

eddig még soha!”

4 lyozza saját munkáját (my songs and praises, my verse, my invention) ahhoz, az értelmezést, miszerint a now

fair, kind and true

Az, miszerint a hely, ahol „a szép, jó s az igaz” egyesül, ugyanúgy lehet a sei hoznak létre a barát és a vers között. Ezzel áll ellentétben az a nyoma-

tum Shakespeare 105. szonettjének fordításban: Let not my love be called idolatry, Nor my beloved as an idol show, Since all alike my songs and praises be To one, of one, still such, and ever so. Kind is my love to-day, to-morrow kind, Still constant in a wondrous excellence; One thing expressing, leaves out difference. Fair, kind, and true is all my argument, Fair, kind, and true, varying to other words; And in this change is my invention spent – Three themes in one, which wondrous scope affords. Fair, kind, and true have often lived alone, Which three, till now, never kept seat in one. Ihr sollt, den ich da lieb, nicht Abgott heißen, nicht Götzendienst, was ich da treib und trieb. All dieses Singen hier, all dieses Preisen: von ihm, an ihm und immer ihm zulieb. Gut ist mein Freund, ists heute und ists morgen, und keiner ist beständiger als er. In der Beständigkeit, da bleibt mein Vers geborgen, spricht von dem Einen, schweift mir nicht umher.

5 „Schön, gut und treu”, das singe ich und singe. „Schön, gut und treu” – stets anders und stets das. sie einzubringen ohne Unterlaß. „Schön, gut und treu” so oft getrennt, geschieden. In Einem will ich drei zusammenschmieden.

my songs and praises nek (Singen, Preisen). Ahol az eredetiben a be called passzív igeforma áll treib/trieb) megtartott lexikai azonossággal, végül a zulieb donít a már Shakespeare-nél is megszemélyesített igének, ami által egyinkább a Shakespeare által megénekelt személy helyébe lép (a da bleibt mein Vers geborgen a ; a schweift mir nicht umher pedig a leaves out difference mint az is my invention spent zu bringen, einzubringen): az is all my argument helyébe, amely eredetileg az általános retorikából származó kifejezés, a das singe ich und singe szófordulat lép, amely a 11. és 12. verssor ismétléseit

mint pusztán egy motívum „merészebb exponálása” (ahogy azt Hölder2 amely már Shakespeare-nél is megvan, azonban a fair friend relmének mint motívumoknak alárendelt módon, vagy éppen ezek szolgálatába állítva. Nem járnánk közel az igazsághoz, ha Hölderlin fordításának sának tartanánk, ami a hagyományos fordításelmélet keretein belül a for-

az eredeti szöveg között itt sokkal inkább annak változása áll, amit Walter Benjamin a „fordító feladatáról” szóló tanulmányában „a nyelvre irányuló 3 4 mezés módja” („Art des Meinens”). nem szükségképpen illik ugyanaz a megnevezés, hiszen az ilyen nevek már -

sciences humaines Les mots et les choses).5 rozzák meg.6 lapotát tükrözi: nem annyira egy bizonyos nyelvi szintre utal, mint inkább 3

Charles Beaudelaire: Tableaux Parisiens Die Aufgabe des Übersetzers) írta Walter Benjamin. Heidelberg 1923, XI pp. Újabb kiadás: Charles Beaudelaire: Ausgewählte Gedichte telmezésének: „…az egész középkor folyamán az intentio fogalma még nem szükséges energiára vagy feszültségre. A skolasztikusok az intentio fogalmából még annak eredeti jelentését olvasták ki, a nyíl megfeszítésének és az íj irányításának metaforáját. Az intentio Wörterbuch der Philosophie. Neue Beiträge zu einer Kritik der Sprache

-

annyiban nem benjamini értelemben használjuk, amennyiben elvonatkoztatgondolkodásmód, ami meghatározza a nyelvhasználatot. 4

Uo.

5

Les mots et les choses

A szavak és a dolgok.

Osiris, 2000. 6

lologische Erkenntnis. In: Hölderlin-Studien, Schriften, 1.k., -

kérdés premisszáit szünteti meg. Azon a kétsoroson, mely Shakespeare 105. szonettjét az eredetiben, illetve Celan fordítását lezárja, már láthatóvá válik, hogy miben különbözik

Fair, kind, and true, have often lived alone,

„Schön, gut und treu” so oft getrennt, geschieden. In Einem wil ich drei zusammenschmieden. A két változatban közös mondandó a három „virtue” különállása valamint egyesülése, amelyek a kétsoros strófa antitetikus felépítésében ki, amelyeket Celan a diszperzió kifejezésére, valamint a diszperzió és az egyesülés közötti ellentét kifejezésére alkalmaz. Ha a have often lived alone kifejezésre a so oft getrennt, geschieden akkor a diszkurzív kijelentésmódot egy másikkal helyettesíti, melynek poétikai energiája háttérbe szorítja a diszkurzivitást. Hiszen az, amit a tradifel (getrennt, geschieden), valójában arra szolgál, hogy a „schön, gut und treu legújabb nyelvtudomány megfogalmazta azt, amit a korábbi olvasó a getrennt, geschieden

distinctive features” megkülönböztetése, rögzítése, akkor a getrennt, geschieden nem annyira variáló ismétlés, ge-trennt, ge-schieden getrennt és schieden trennen és scheiden (’elválaszt, elkülönít’) igék jelentésére kevésbé e szavak szó szegeschieden szót schieden és rímszava, a schmieden ja. A ge- és a schieden valósul meg a „schön, gut und treu

Hasonlóra utalnak az angol és a német változat záró rímpárjai. Nem kétséges: az eredeti szövegben a lived alone illetve kept seat in one ellentrennen és scheiden sammenschmieden

zu-

schieden és schmieden getrennt (’elválasztva’) után a geschieden szót ge-schieden formában érzékeli, úgy különbözeti meg a geschieden és a zusammenschmieden esetében fennálló különbséget mint a schieden és schmieden mássalhangzói eltérését. A rímszavak normatív azonossága, mely a németben az utolsó hangsúlyos magánhangzóval (-ieden sch hang révén kitágul, egyszersmind azonban meg is törik azon eltérés által, amely az sch hang és a rímszótag (-ieden) közé beékelt és a zusammen- álm hang által jön létre. Így a három „virtue” elválasztottsága és egyesülése közti ellentét metadiszkurzív megvalósulása a minimális különbségben, a schieden és schmieden meg. Ami az ellentétet kifejezi, az annak saját ellentéte: a paronomázia. A záró kuplé rímszerkezetébe állítva a nyelv, a jelentésen túl, megszólaltatja, nem pedig kimondja az ellentétet (utóbbi ugyanis a szó szerinti jelentéshez való visszatérés lenne), mégpedig annál hangsúlyosabban, m zusammen-) A vélelmezés itt dokumentált módjával, mely végig meghatározza Celan fordítását, Shakespeare-nél egy olyan vélelmezésmód áll szemben,

rokoníthatóság mentén bomlik ki, ami az alone („all one”) és a one között -

alone és a one közötti etimológiai rokoníthatóság, illetve még inkább az a paradoxon, miszerint az elválasztottságot éppen egy olyan szó (alone) jelöli, mely éppen annak a szónak a fokozását jelenti, amely az egyesülésért felel (one), az ellentéthez képest, melyet ki kell fejeznie, és amely a hanem -

E tanulmány kérdésfelvetése nem engedi meg, hogy Shakespeare szonettjét saját adottságaiból kiindulva elemezzük.

9 9

elvi alaáltal ész-

fordítás összehasonlításából. talán az ötödik: Kind is my love to-day, to-morrow kind. A verssor felépítése a kiazmus sémáját követi. A tükörszimmetria a today és to-morrow kifejezéseket egy középtengely mentén közvetlenül állít10

verssort ugyanazzal a szóval kezdi és végzi, azt az állandóságot hangsúGut ist mein Freund, ists heute und ists morgen. Azt, hogy a kiazmus a német nyelvben is megalkotható, Stefan George bizonyította be. Azt írja: Gut ist meine liebe – morgen gut – 11

kimondani: az állandóságot. Az antitetikusan konstruált verssor helyett, 12 tudja kifejezni az állandóságot, Celan verssora mintegy sodródik, mintha megtozatlanul marad meg, miként az egyik ists a másik után következik, oly morgen) a ma (heute) folytatása.

met változatát: und keiner ist beständiger als er. La double science. In: Tel Quel nyár), utána: La dissémination 9

. In: Critique 269 (1969 október)..

10

Handbuch der literarischen Rhetorik

11

Stefan George: Werke

12

Negative Dialektik bá: továbbá: Parataxis. Zur späten Lyrik Hölderlins. In: Noten zur Literatur

-

10 Ugyanez Shakespeare-nél: Still constant in a wondrous excellence. Freund

Gut ist mein keiner ist beständiger kijelentéskind Kind

is my love to-day, to-morrow kind und

ist által -

nem is maradhat meg pusztán ennél.

duló szó- és mondatismétlések ama plauzibilis és szívesen hangoztatott, de éppen ezért nem szükségképpen hamis tézist látszanak alátámasztani, miszerint Celan saját nyelvére fordította le Shakespeare-t, azaz Celan Shakespeare-fordításai valójában Celan-versek. E tézis azonban lehetséges különbségre vetett pillantást, amely már Benjamin fordítás-el13

szehasonlítása útján. ezeket, bármennyire is „szabadon” jár el egyebekben, mind visszaadta. love-beloved és az idolatry-idol összefüggését is, noha azzal a különbséggel, hogy a zulieb mint a lieb (1. trieb való ilyetén eltérés a 2. sor variáló ismétlése kedvéért történik (was ich da treib und trieb Gut ist mein Freund, ists heute und 13

11 ists morgen tott ismétlését is megtartja (constant-constancy; beständig-Beständigkeit), úgyszintén a Fair, kind, and true -

To one, of one, still such, and ever so a fair friend mazza:

-

von ihm, an ihm und immer ihm zulieb.

bír. Hiszen az, amit Shakespeare a verssor második felében a still és ever szavakkal mint költészetének állandóságát diszkurzíve mond ki, azt Celimmer mint verssort is megszólaltatja. Shakespeare 4. verssorával ellentétben (To one, of one / still such, and ever so ihm-ihn-ihm) és a vokális a mondandó, hanem magának a verssornak is sajátja. Ily módon Celan szól, azon a módon, ahogyan a nyelv szól. kifejezett témája a constancy, hanem a szonettet mint egészet határozza meg. A fordító az eredeti szöveg kifejezéseinek sokfélesége mögött, megot leli fel, amit saját nyelvének törvényévé formál. A my love kifejezést az 1. sorban így „fordítja”: Let not my love be called idolatry, miközben a my love sokon átnyúló állandóságot a treib lexéma (2. sor) azonosságával fejezi ki. A diszkurzív all alike songs és praises szavakat, Celan a két szó hasonlóan hangzó bevezetésével helyettesíti: All dieses Singen hier, all dieses Preisen -

12 Gut ist mein Freund, ists heute und ists morgen) hasonlóan a mondatszerkezetet is meghatározza: Fair, kind, and true is all my argument, Fair, kind, and true, varying to other words; „Schön, gut und treu”, das singe ich und singe. „Schön, gut und treu” – stets anders und stets das. Az argument helyett, mely már a szó megválasztásánál fogva is a diszkus meghatározása (all alkalmazza. Ha a das singe ich all my argument und singe követkeall fejez ki, hanem, a das singe ich singe igére, tehát a tárgy és az tárgya legyen, mint Shakespeare-nél. varying to other words fordítása mint stets anders und stets das. A varying annyit jelent, mint „diversifying by change”14, „restating in different words”15. A retorikai terminus azt feltételezi, hogy a szó

variálni a szavakat anélkül, hogy a mondandó elveszne. Celan nyelvre

mint olyant helyezi a versbe: stets anders und stets das. Az állandóság nem stets („mindig”) szóból adódik, hanem még inkább annak ismétanders után egy das köstets anders ill. a das között nem oldódik fel, hanem nem kevésbé azért is, mivel az „anders als was?” das („az”) lép, amely, noha ugyanaz a stets vezeti be, nem kompatibilis az anders szóval. 14 15

Shakespeare-Lexicon. 5. kiadás. Berlin 1962, 2. kötet, 1310. o. A Casebook on Shakespeare’s Sonnets.

13 nek (

) ugyanaz a jelölt (

) felelhet meg, mi több, még azon böztetését. Shakespeare itt néven nevezi a változtatást (change), a szó

And in this change is my invention spent. kenységét és képességét egyetlen szóval jelölje, amely mögött az inventio retorikából ismert terminusa áll. A jelölés helyébe a beszéd lép: Ich

Gut ist mein Freund, ists heute und ists morgen és a das singe ich und singe szóban mint az invention pótlólagos fordítását, vagy a change azon momentumának behelyettesítését értelmezzük, amit Celan sem kifejezetten megnevezni, foghatjuk; ugyanakkor azonban az másként, de sokkal merészebben, mint a 2. sorban: was ich da treib und trieb parole kulisszáit lebbenti fel, bepillantást engedve a nyelvi rendszer, a langue tartószerkezetébe. Amit megpillanjából (was ich da treib und trieb), másszor a személy szempontjából: Ich (=

(

er

er hogy az geschieden), a „distinctive features mára az er

getrennt, er szemé-

elemeire is, ahol a langue paradigma-töredékei szemlátomást a parole közé „szóródnak”, így például a Die Niemandsrose (Senki rózsája nyitó versben:

14 Ich grabe, du gräbst, und es gräbt auch der Wurm, und das Singende dort sagt: Sie graben.16 A parole lizált tényeinek (faits bruts

langue

-

példákból egyre inkább kiviláglik. E felismeréshez vezethet el bennünket nem utolsó sorban az eddig még nem tekintett, utolsó variáló ismétlés elemzése is. Shakespeare, miután a harmadik kvartett elején kijelentette, hogy a fair, kind, and true hármas erényét, mely szerinte versének egyetlen And in this change is my invention spent – Three themes in one, which wondrous scope affords. Celan így fordítja: sie einzubringen ohne Unterlaß. A sie in eins zu bringen, / sie einzubringen exponálja magát: sehol máshol a Shakespeare-szonett német fordításá-

(wondrous) költészete mozgásterét (scope). Helyébe a két fél verssor lép: sie in eins zu bringen, / sie einzubringen maga tartalma, mely körülírható. A Three themes in one fordítása mint in eins (zu) bringen (kb. „egybe hozni”, „egybe kötni”), mint a „schön, gut und treu” zise, melyet a barát testesít meg. A Three themes valójában One thing mát nevezi meg, nem említve viszont shakespeare-i realitását. A sie névmással pedig a „schön, gut und treu” mint idézet, 16

Paul Celan: Die Niemandsrose nézte és elfogadta azt.

15 nység, bá tuma egyaránt. A sie einzubringen részletének fordítása. Újfent a költészet aktusáról van szó. A megfogalHa ezt tekintjük a „bevitel” (einbringen) által implikált „hová” kérdésének

ami a sie in eins zu bringen,/ sie einzubringen paronomáziájából indul ki. schieden/ schmieden) a paronomázia itt nem korlátozódik egyetlen szórészre, hanem egy egész szintagmát fog át. A sie in eins zu bringen,/ sie einzubringen továbbá abban különbözik az egybehangzás nem valamiféle sémán lapul: váratlanul tör rá az olvasóverse egészében tanúskodik. Ha Celannál a zusammenschmieden a geschieden szóra rímel, akkor még inkább vagy nem kevésbé egy a contrario szemantikai ellentéttel, a is kijátssza a jelölteknek (

) való mindenségét lenne hivatott tükrözni. (A poliszémia épp annyira a szemiotika rím paronomáziájával ellentétben a sie in eins zu bringen és a sie einzubringen szintagmák eins és ein (= hinein, „bejelöltek azonossága is, már amennyiben a saussure-i megkülönböztetés-

amennyire az „egymásba illeszt” és a „beilleszt”, ill. más összefüggésben kodik itt a paronomázia, erre utal egészében a szonett fordítása. Amire poétikája. Ez a program abban a verssorban fogalmazódik meg, amely Shakespeare verssorát: sciences sociales

Sémiologie et grammatologie. In: Information sur les Recherches Sémiotiques).

16

In der Beständigkeit, da bleibt mein Vers geborgen. Az állandóság, Shakespeare szonettjének témája, Celan számára azon médiummá válik, amelyben verssora tartózkodik (sich aufhält), amely verssorát feltartóztatja (aufhält),19 állandóságra kényszeríti. Az állandóCelan Shakespeare 105. szonettjének fordí20

Bármilyen szép számban is sorakoznak a példák az örök visszatérésre,

megvalósul, mint amelyeket eddig tekintettünk. Saját lírájával ellentétSince all alike my songs and praises be To one, of one, still such, and ever so,

All dieses Singen hier, all dieses Preisen: von ihm, an ihm und immer ihm zulieb. 21

egy ponttal, ily módon az anaforikusan összekötött 9. és 10. verssorokból egymás mellett állókat alkot: Fair, kind, and true is all my argument, Fair, kind, and true, varying to other words, „Schön, gut und treu”, das singe ich und singe. „Schön, gut und treu” – stets anders und stets das. egyik kvartettje sem áll több, mint egy mondatból), addig Celan félbesza19

Lásd alább ( . lábj.)

20

21

ben. Lásd

. lábj.

egy ponttal. Csupán azokban a verssorokban, amelyek éppen az idézett rész után következnek, és amelyek az egész fordítás leginkább exponált részét képezik, lenne felfogható mint enjambement, lévén az um sie in eins zu bringen, / sie einzubringen ohne Unterlaß paronomáziás szekven-

verssor-egységek mint egyes mondatok egyenletes visszatérése eközben A kvartettek és a kuplé elhajló részeinél a shakespeare-i szövegben vagy 3. verssor: Since all alike my songs and praises be vagy az and 11. verssor: And in this change is my invention spent, vagy egy vonatkozó névmás: 14. verssor: Which three, till now, never kept seat in one. sát végig a parataxis elve határozza meg, szó szerinti, de tágabb értelemösszefüggésben kifejtette.22 Celan gyengíti a tizennégy sor felosztását is 23

ill.

minden kvartettet kettéoszt a mondatszerkezet ill. a központozás a sorok

helyett (két kvartett és egy kétsoros), melyek a mondatrészek egymáshoz viszonyulása által (kauzális konnexus az I. és II. félstrófákban, melléren22

Lásd az utalást a 12. lábjegyzetben. A parataxis Hölderlinnél természetesen a szó elszigetelésére szolgál, míg Celannál, legalábbis ebben a fordításában, inkább a verssorok illetve mondatok egymás közti viszonyára. Celan saját lírájában az egyes szavakra

23

Lásd helyezkedjen el.

nem mellékmondatok, mint a II. és III.), és mint ilyenek egyenetlenséget implikálnak, Celan fordításában sor a sorhoz illeszkedik, mindegyik egy teronóm módon, mint az eredeti szövegben. Ahogy szemantikai és fonolóben a fordításban sokkal inkább, mint bármely másikban. Nem szabad azonban elhamarkodottan általánosítanunk azt, ami Celan

állandóság megvalósítása a versben, melyet elemzésünk eredményeként

határozta meg: „The poetic function projects the principle of equivalence from the axis of selection into the axis of combination.”24 ója nem egy verset ír le, hanem azt az elvet nevezi meg, amelyet a szigorú teljes egészében realitássá, amennyiben a vers nem akar tautologikussá válni, illetve mondani akar valamit. Ha Shakespeare 105. szonettjének -

kobson félreértésével), hanem mivel versének, fordításának a témája az állandóság. Persze, már Shakespeare témája is ez, noha szonettjére a fenti megállapítások semmiképp sem érvényesek. Így jutunk vissza az eredeti

A constancy fair friend 24

-

Linguistics and Poetics Style in Language

-

legfontosabb vers-értelmezéseinek, mint a jelen kísérletnek tárgyát is szonettek képezik: „Le sonnet est fait pour le simultané. quatorze verses simultanés, et fortement désignés comme tels par l’enchaînement et la conservation des rimes: type et structure d’un poème s t a t i o n n a i r e Tel Quel. In: Oeuvre (Pléiade). Paris 1960, was ich da treib und trieb ill. az poetic function” keretében annak egyedi esete, amit a legújabb nyelvtudomány „paradigmatikának” nevez.

19 és e tulajdonság magasztalása. Az állandóság ugyanakkor az az eszköz is, melyre ezen erény magasztalása tart igényt: One thing expressing, leaves out difference. A constancy snek. Csak a Fair, kind, and true anaforikus (és ily módon retorikailag bevált) ismétlésében megy át az állandóság magába a nyelvbe. Nem úgy Celannál. Következetes módon lefordítatlanul hagyja azokat a szövegrészeket, ahol Shakespeare a saját versét, a saját stílusát, saját

Since all alike my songs and praises be To one, of one, still such, and ever so. One thing expressing, leaves out difference. In der Beständigkeit, da bleibt mein Vers geborgen, spricht von dem Einen, schweift mir nicht umher. Fair, kind, and true is all my argument, Fair, kind, and true, varying to other words; And in this change is my invention spent – Three themes in one, which wondrous scope affords. „Schön, gut und treu”, das singe ich und singe. „Schön, gut und treu” – stets anders und stets das. sie einzubringen ohne Unterlaß. argument invention scope) szólni, hanem úgy illeszti össze a sorait, ahogy azt ez a téma és ez nyelven szólal meg, bólumot idézi meg és írja le. Egy vers fordításában, melynek tárgya azon tikai tengelynek a szintagmatikai tengelyre való vetülése által megkülön-

20 helyett, mely önmagáról szól, mely önmaga tárgya, olyant alkotott, amely nem önmagáról szól, hanem amely önmaga. Olyan verset, amely már nem önmagáról beszél, hanem amelynek nyelve éppen abban rejlik, amit tárgyának, amit önmagának tulajdonít: az állandóságban.25

25

den ich da lieb, was ich da treib, all dieses Singen vételük tekintetében. Ki lehetne mutatni, hogy Celan ezen nyelvi eszközökkel nem

Ezt az objektivitást egy már nem ábrázoló (reprezentatív) nyelv alkotja meg, amelyre ban (In Einem will ich drei zusammenschmieden programatikus objektivitásával is.

Peter Szondi

Aki az irodalomtudomány ismeretmódjára kérdez, olyan vidékre tér,

lamely beszéd vagy írás tökéletes megértése mesteri teljesítmény és mesjelölünk.”1

tartalmára és struktúrájára, valamint történelmi összefüggésben elfoglalt helyére vonatkoztatnánk. fogalma. Ez a benyomás lényegében azonban nem kevésbé mutatja egy amely magának az idézett mondatnak a végén merül föl: miért van ugyannémet tankönyv sem akad, amely megismertetné a diákot a szövegmegéra véleménykülönbségek forrásai. hanem önmagára kérdez, arra, hogy miként jut tárgyának ismeretéhez. E tudományt sem elégíti ki, amit nem nehéz érzékelni az évtizedek óta nem nünk; az irodalomtudomány önértésében. Hogy a germanisztikában alig 1

22 nik, azzal függ össze, hogy a germanisztika önmagát tudománynak tartja, -

nem túlságosan magas ár azon felismerésért, hogy az irodalomtudomány épp tudományossága okán nem lehet az a tudomány, amely gyakran lenni szeretne korábbi testvértudományai nyomdokán igyekezvén.

volna, ha tudománytalanságában akarnánk elmarasztalni azon vizsgálószava utal.

kell szót vesztegetni az egyebek között 19. századi természettudományok és szellemtudományok közötti elvi különbségre, még ha az irodalomtudomány nem is mondott le minden, annak idején a szellemtudományokból -

a szellemtudományok közelebb állnak az egzakt természettudományokhoz, mint az irodalomtudományhoz. Az irodalomtudományt az jellemzi a szellemtudománnyal szemben, hogy számára még a legrégibb szöveg is

önmagát állandóan újra igazolnia kell. Ezt az igazolást nem szabad föl-

vezetésben létezhet.

23 kat. A kémiai kísérlet során mindig ismét bemutatásra kerül az elemek és szolgál. E tudományok feladata az, hogy tárgyukról ismeretet közvetítse-

-

Nem lehet azonban ezek feladata, hogy mellékeljék a költeményhez a megfejtett képet. Hiszen a hermetikus költemény is megértést kíván és mint kattanó lakat ez, amit az értelmezés nem akarhat fölfeszíteni. Amennyiben azonban valamely kommentár olvasója számára az értelverset hermetikusként megérteni. ban, nem 2

a kritikai tevékenység, az elválasztás és döntés elemét hangsúlyozzák. A születik döntés, hanem a kritika önmagáról is dönt, lévén ismeret. Ezért aligha véletlen, vagy William Empson -

2

24 a szakadékon, ami az irodalomtudományt elválasztja a többi tudománydik, ha szemügyre vesszük az irodalomtudomány önértésének második mozzanatát, ugyanis azt a kérdést, hogy miként fogjuk fel növekedését, mányunk gazdagítja és alakítja a tudást. S hogy az irodalomtudományban

itt is más képet mutat. A szótáraknak és a „kutató tekintet”-hez hasonló jelentett. A szó tartalmából azonban egyre inkább kiszorult a kérdezés és ezzel a megismerés mozzanata, s a kutatás puszta kereséssé lett. S amikor az irodalomtudós kutatásairól beszél, egyetért azzal, hogy tevékenységét inkább valamire irányuló keresésként kell felfogni, ami van és még megtalálható, semmint megismerésnek és megértésnek. A tudás itt is több német idealizmus spekulatív rendszereivel szemben folytatott küzdelemben. Az „Annál rosszabb a tényeknek” hegeli elvéért vezekelni kellett, a spekulatív ismeret áldozatul esett a tények kutatásának. A pozitivisztikus irányzat hozadéka azonban túlságosan is nagy ahhoz, hogy panaszkodni -

autentikus anyagot ad a kézbe, amit még meg lehet tölteni szellemmel, 3

önáltatás. dalmon kívüli tényeket vizsgál, mint az életrajz vagy a szövegek áthagyományozása, s ezért számára nem is létezik olyan „szellemtelen empíria”, és a szubjektív meggondolások közötti rés mindenkor kisebb annál, mint

3

25

rint a természettudományok magyarázatával szemben a szellemtudomá-

szubjektumot, kitenné magát annak a veszélynek, hogy alkalmatlan módszerek révén meghamisítja a szubjektíve színezett tényeket, anélkül, hogy mindeközben észrevehetné tévedését. S ha a kutatás önmagát az empíriá-

-

s lassanvonuló hangokkal teli

arany kupákkal, érett gyümölccsel fölrakottan, formásan elhelyezve s csodás sorokban, látványa az asztaloknak. erre veszi útját ez estén

ját akarja látni. da nélkül állna. Legtöbbször ugyanis az ilyen metaforikus elképzelések esetében kibontott hasonlatokról van szó, éppenséggel olyan kifejezett zás a metaforával értettre azonban a megnevezés révén mindig világos képi átvitele esetében: „ezer asztallal illatozva”, ahol korábban „hegyo-

26

4

Azon értelmezések

szó, mely otthont kell adjon az istenek békeünnepének, s az olvasóban

5

forgó helyet, vagy sem. ez általánosságban is a hermeneutika egyik legrégibb problémája, amelynek kezdeteihez tartoznak az Ótestamentum 6 Ezzel ellentétben azon-

szó, hogy ebben a konkrét esetben metaforával van-e dolgunk vagy sem. -

és bor” mondott helyére, miként azt az ellentétes állítás teszi, eszerint ugyanis Hölderlinnél a metaforákat mindig megnevezés teszi fölismerhe-

azonban a „Kenyér és bor” vonatkozó helye ha nem is bizonyíthatja a „Békeünnep” strófájának metaforikus jellegét, de a „Patmosz”-ból vett

4 5 6

vagy mellette szól? Aki ellenérvként használja ezt a különbséget, nem a -

-

kell megismernie, legalábbis ha tudomány akar lenni. -

ábrázolásánál a hasonlat két tagját azonosító módon nevezi meg, nem hasonló képzet szellemében beérhette egy olyan képpel, melynél az egyes

tallal illatozik” helyet merészebbnek és szokatlanabbnak kell tartania,

legnek kell kivételesnek számítania. S meg kellene vizsgálni, hogy Hölderlin kései munkásságában az ilyen alapozzanak meg, amely lemondhat a kifejtett hasonlatokról és azonosí-

keletkezett, nem szól eme genetikus értelmezés ellen. Hiszen itt sem az izolált példára és kifejezettségének fokára, hanem kialakulásának mene-

-

új változatra a „hegyorom” helyére „asztal”-t tesz, amit közvetlenül követ tulajdonit a metafora néven nevezésnek, amire az „asztal” metaforikus keletkezéstörténeti mozzanatot, ezért még nem követelhetjük meg azt, hogy a „Békeünnep” nyitó strófájában talán beleértett táj a nevén neveztessék, ám e himnusz stílustörvényét adja éppenséggel az, hogy nem ismer sem szubsztantivisztikus, sem adjektivisztikus tulajdonneveket A „Kenyér és bor” valamint a „Patmosz” két helyének problematikápításra alapozott. „…ha metaforának szánta volna”, olvashattuk, „úgy Hölderlin egész szembesítve aligha rendelkeznének súllyal. Itt azonban egyáltalán nem -

hogy mennyiben lehet egy bizonyos hely metaforikus értelmezésében kásságában példa nélkül állna. Az érvelés világosan emlékeztet a terméalapozást, hogy nem egyes jelenségeket értenek meg, hanem általános Ezért itt az egyszerit, a példátlant vagy abnormálisként fogják fel, ami

Ez azonban egyáltalán nem érvényes az irodalomtudományra. talános ismeretekhez akar jutni. Ha például általános megállapítást akar

29 -

kell értelmezni, mint azt a helyet, melynek megvilágításához érvként vagy ellenérvként bevonják a vizsgálódásba. attribútumainak számítanak, mintegy a kezesség jelei a kijelentések szolidaritásában. A lábjegyzetekben legtöbbször azonban épp oly bizonyítéko-

szubjektívként fölfogott értelmezéssel szemben minden egyes bizonyítékként felhozott helynek puszta jelenléte alapján már tulajdoníthatóvá teszi érvelésekben a bizonyíték nem ritkán ugyanazt a szerepet játssza, amit Shakespeare-nek vagy Kleist-nek az emberi elvakultságról szóló tragémagát nem vonják kétségbe. S minél gyakrabban kerül erre sor, a lábjegyzetek annál inkább elveszítik a jól-megalapozottság auráját. Ha azonban az irodalomtudomány saját feladatát a szövegek megérté-

nek eredményei a textusok, s nem valamiféle elvont szabály alapján, amit galmazni sem. -

mert rendhagyó és legalábbis gyanús”.9 Az irodalomtörténettel szemben 9

30 tett eme kritikus megjegyzésünk azonban egyáltalán nem foglalja maA történetiség nagyon is hozzá tartozik minden konkréthoz, úgy hogy

bad kétségbe vonni, hogy ez a második szempont is rendelkezik létjogosultsággal. Hiszen az irodalomtudomány feladatai közé tartozik az is, több-kevesebb egységes periódusának áttekintéséhez. S az sem tagadhaaz általános tudásból, legyen ez bármennyire is problematikus. Afölött mánynak amúgy sem kellene foglalkoznia -, s nem is az eredetiség vagy hez, mert egész, mikrokozmosz akar lenni, s az irodalomtudomány ezen -

dést akar megismerni. -

mélyülést, mintha szégyenlené ezt az intimitást, s mintha e szégyenérzet

mint

-

lemondania a távolságtartás vagy az „einmal ist keinmal” kritériumairól,

31 melyeket más tudományokból vett át. Az irodalomtudomány az angolszász országokban és másutt nem utolsó sorban azért mond le arról, hogy önmagát tudománynak nevezze, hogy elkerülje a más tudományokkal való közösség eme hamis látszatát.

miként is áll a helyzet a dologban való helyességgel, az az ismeretelméleti

ábrázolása nem lehetett metaforikusnak szánva, miszerint Hölderlin kozást ne tenné világossá a végigvitt hasonlat, a kifejezett összehasonlítás -

ne magyarázni azt, hogy egy bizonyíték sem találtatott, nem azért, mert nem ismerték fel egyes helyek bizonyító jellegét, hanem mert ilyen helyek

bizonyítékokként egyáltalában nem ismer föl. Hiszen a „Békeünnep” me-

Ha azonban eme jellemzést alaptalannak tartanánk, akkor azt sem engedné meg számunkra, hogy a rokon helyeket megkülönböztessük az egyéb, nem metaforikus anyagtól. S ezzel maga az állítás is tarthatatlannak bizonyul. vakon adja át magát. Amilyen kevéssé szabad azonban az értelmezésnek túltennie magát a szöveg és a szövegtörténet által szolgáltatott tényeken,

-

32 hogy minderre milyen formális szempontok alapján kerít majd sort.” 10 A meg; ezen kívül még azt a kérdést is fel kellene vetnünk, hogy az irodalomtudományban el lehet-e egyáltalában szigorúan választani egymástól az objektív anyagot és a szubjektív értelmezést, hiszen a matéria alkalmaa bizonyítás és a meglátás között egészen más viszony áll fenn, mint amit az egzakt természettudományok felöl kiindulva egykoron posztulált. legfontosabb feladatai közé tartozik ugyanis, hogy rekonstruálja valamely szöveg keletkezését korábbi változatainak segítségével, s e feladat megol-

mint valamiféle idegen megnyilvánulásról lemondani, bár ez a tartózko-

„ezer asztallal illatozva” fordulatban az „asztalok” értelmét, az ezért visz-

az a tény, hogy ott asztalok helyett hegyormokról esik szó, azt bizonyítja,

-

hegyorom asztallá változtatását metaforikus folyamatként, átvitelként eközben változatlan maradt. Csak a megértést szolgáltató eme keretek között jelenik meg a tény bizonyítékként. 10

33 -

tum tudja bizonyítani valamely értelmezés helyességét, az a megértés körkörös eljárásmódját azon egyenes-vonalúság vágyálmává hamisítja, mely lásokként, semmint bizonyítékként kellene értékelnünk. Ezzel azonban

irodalomtudomány eljárása, amely tudatossá teszi saját megismerésmódjelennek meg korlátozottságokként -, nem pontatlan, hanem éppenséggel

irányt mutatnak és egyben óvnak a tévutaktól. Egyetlen tényt sem szabad -

nyelve, s eme eldologiasodásukban félreértésükre sem kerül sor, hanem szubjektíve feltételezettként és az ismeretben szubjektíve közvetítettként Azon eljárás elemzése is a bizonyítás és ismeret ezen szimbiózisa mellett szól, amit a bárhuzamos helyek módszerének szokás nevezni. Ez a

szavak segítségével tisztázzuk, melyek a korábbi szövegváltozatokban ugyanazon a helyen álltak, hanem olyan más helyek alapján, melyekben ugyanaz a szó szerepel. Ennek a szónak persze mindenütt ugyanazzal a jelentéssel kell állnia, vagyis a helyeknek ebben a szigorú értelemben kell párhuzamosaknak lenniük. E módszernek ebben rejlik a korlátja, miként a szövegváltozatok módszerét az a feltétel határolja be, hogy a hely meg-

34 változtatásának nem felel meg a kifejezni kívánt tartalom megváltoztatá-

mondotta: „…ha azt a szabályt állítjuk föl, hogy egy szót sem lehet ugyanabban az összefüggésben az egyik esetben így, a másikban úgy értelmezni,

szakaszokban ugyanolyan joggal bukkanjanak föl más jelentések, mint az 11

retorikára. Ez azonban a hermeneutikát terheli, amennyiben ugyanis a hogy minden szöveg megfelel annak a retorikai követelménynek, miszerint valamely szó ugyanabban az összefüggésben nem rendelkezhet két kellene fölmutassanak. hiszen az a kérdés, hogy a retorika eme szabályait valamely esetben követik-e vagy sem, mindig visszavezet a hermeneutikába. Abban a korban pedig javaslata teljességgel idegen, mely immár semmiféle retorikát sem tart

túl kell mutatnia bizonyításos jellegén. S bármily értékesek legyenek is a párhuzamos helyek az értelmezés számára, ez nem támaszkodhat azokra mint önmagától független bizonyítékokra, hiszen ezek bizonyító erejümegismerés alaptényei közé tartozik, amit a tudomány egyetlen eszmészély, mely együtt jár az irodalomtudomány ismeretproblematikájával. Amikor ugyanis arra számit, hogy a retorika szabályait mindenütt tisztevonja annak valóságos viszonyait. Az irodalomtudománynak óvakodna kell attól, hogy tárgyát, az irodalmat, a tudományosság vélt kritériumai

11

35 veszélyén, amit a szövegváltozatok és a párhuzamos helyek módszere

Kleist „Amphytrion”-jában Sosias ura kérdésére így válaszol: „Auf den

ben, und der

mind urát és annak megbízását, mind azt a helyet, ahová amiatt mennie

munkásságában példát, de még az eset egyszerisége sem volna önmagáhelyes volna-e valamilyen döntésre jutni, s nem arról van-e szó, hogy az

adataik közé tartozik is az, hogy megértsék a szöveg viszonylatait és meg-

megoldás nem léphet magának a problémának a helyére, a Sosias monszóba kerülnek szavai. Ebben az értelemben mondottuk azon tételünket, Az esetek összetettebbé válnak, ha le kell mondanunk arról, hogy nek, amelyek nyomán a tárgyat inkább félre-, semmint megismerjük. Az

36

azt a azokat a megfelelnek a gondolatoknak vagy a képzetnek. -

azon kijelentése tiltja meg, miszerint a verseket nem gondolatokból, ha„Hyperbole” szóval eszköznek, olyan önálló hatalomra tesz szert, ami elejét veszi annak, hogy

„költeményeknek megadta a jogot, hogy önmagukban megálljanak; talán még olyan értelmet is fel tudott fedezni, ami az írásakor még nem is tuda12

számára végzetes hiba úgy vélni, hogy az egész versnek megfelel valamely valóságos és egyszeri értelem, s hogy a költemény igazodik vagy azonos 13 Hogy a tudomány milyen kelletlenül -

ták.”14 E mondat tévedése nem pusztán abban a felvetésben rejlik, hogy a -

12 13 14

általában nem azt, hogy bármiféle értelmezés jogosult lehetne. Inkább eme hamis alternatívát meghaladva válik láthatóvá a szövegek értelmezésének tulajdonképpeni nehézsége, feladata: hogy különbséget tegyünk hamis és helyes, értelemidegen és értelmes vonatkoztatott között, anélkül, hogy a -

tottak.”15 korszakokra alkalmazni. A tudománynak azonban éppily kevéssé szabad -

lista felfogása pedig, ami azt kifejezési eszközzé értékeli, azon klasszikus manierizmus kárára valósul meg. Befejezésül jegyezzük meg ismét: az irodalomtudomány ismeretproblémája abban rejlik, hogy hajlamos a megismerését olyan kritériumoknak alávetni, amelyek, ahelyett hogy biztosítanák a tudományos jellegét, azt nak. Az irodalomtudománynak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy

logikájában”16 elmélyülve tehet szert. 15 16

Hogy mindeközben nem kell szükségképpen áldozatul esnie az önnyosság igényének annyival, hogy szembenéz eme veszéllyel, s nem más

Peter Szondi: In: Peter Szondi (1973): Lektüren und Lektionen. Suhrkamp.

A tragikus költészet meghatározó állandói közé tartoznak azok a jelelyet sorsa kijelölt számára, elhagyja az emberi lét felségterületét. Amint bepillantást nyer helyzete tragikumába: hogy azt kell tennie, amit emberi belátás szerint nem szabad, elidegenedik a világtól, amely mindig kész arra, hogy a lehetetlen lehetségesnek, a szükségeset pedig szükségte-

vetéssel semmisíti meg korábbi tudását, amint megtudta kötelességét a

Yea, from the table of my memory I’ll wipe away all trivial fond records, All saws of books, all forms, all pressures past, That youth and observation copied there; And thy commandment all alone shall live Within the book and volume of my brain, Unmix’d with baser matter. Igen, letörlök emlékezetem Lapjáról minden léha jegyzetet, Könyvek tanácsit, képet, benyomást, Mit vizsga ifju-kor másolt reá, Agyam könyvében, nem vegyülve más Alábbvalókkal: úgy van, esküszöm. (Hamlet I,5.)1

1

40 There is thy gold, worse poison to men’s souls, Doing more murder in this loathsome world, Than these poor compounds that thou mayst not sell. I sell thee poison. Thou hast sold me none. Itt aranyod; gonoszabb, mint a méreg, Több lelket öl ez itt e ronda földön, Mint kotyvalékod, mit tilos eladnod: 2

a pusztulásból adódik. Elidegenedett pillantásának éppen azok a pénzdaváltja meg. Kívülállóként számára a pénzdarabok az emberi kapzsiság ért meg igazán. Nem a mérget tekinti a halál eszközének, hanem azt, amit amúgy az élet eszközének szokás tekinteni: a pénzt. Így tehát a méreg

jön: I sell thee poison. Thou hast sold me none. ( énnekem.)

2

Benjamin városképei

1 ként az idegen városok portréi és a berlini emlékkönyve között. A témája ugyanis nem más mint az idegenek és a helybeliek városképei közötti küA felszín, az egzotikum, pittoreszk csak az idegenre hat. Ahhoz, hogy helybeliként egy város indítékai, aki a távolba utazás helyett a múltba utazik. A helybeli lakos városképe mindig is rokonságban áll a memoárokkal, hisz nem hiába töltötte gyermekkorát a szóban forgó helyen.1 -

Gyermekévek Berlinben a századforduló táján valóvá. Amennyire pontos az akkoriban tervezett Gyermekévek Berlinben véleménye. Ez utóbbiak esetében a motívumok alig különböznek azoktól, lyek szerinti különbségtételt akarná a felületesnek látszatni. Ugyanakkor rosképeket, hanem maguk is magyarázatra szorulnak. Ezt a kommentárt képviselik Benjamin városképei.

2 Aki a saját városát mutatja be, az a távolba utazás helyett a múltba utazás, miért nem marad a helybeli a jelenben. A Gyermekévek Berlinben a századforduló táján 1

W. Benjamin, Die Wiederkehr des Flaneurs. Zu: Franz Hessel, Spazieren in Berlin. In:

42 hogy a múltba való utazás egyben a távolba való utazás is. Eltávolodás

lapályosságtól a saját városára irányuló tekintetet. A város még megvan, -

nem ismerte a várost. Benjamin Berlin-könyve a távolság konstitutív szeZöld Henrik mint az Olaszországban megírt Buddenbook család hogy a jelenlét legmagasabb foka a távollét. Így született meg Flaubert Gyermekévek Berlinben

melynek fordítója Benjamin volt: ez pedig Proust Egyirányú utca egy mondata foglal szavakba: Ultraibolya sugarakkal mutat meg az emlékezés az élet könyvében mindenkinek egy írást, amely láthatatlan póféciaként kommentálja sóvárgóan összefonódni a gyermek tekintetével, az olyan pillanatokra Gyermekévekben arról a sokkról van szó, amikor egy szótól meghökkenünk, mint a szobánkban felejtett mufftól. Amint az ilyen karmantyúról egy itt járt idegen a láthatatlan idegenre következtethetünk, aki e szavakat nálunk felejtette: a 2 Az ehhez hasonló sokkok nyomában jár a Berlini gyermekévek,

volna. sokkal inkább azokban a gyermekkori emlékekben kutatja, amelyeknek a -

2

Walter Benjamin, Kommentár és prófécia fordítása)

43 múltban lobbanthatja fel3 -

a

Német emberek levélantológia, amely a német polgárság vésbé paradox módon Noé bárkájával ért fel4.

3 -

Gyorsabban tanuljuk meg Berlint Moszkvából látni mint magát Moszkvát. Ez az új, saját városára vetett pillantás kétségkívül a legnagyobb eredménye az oroszországi tartózkodásnak. Az idegen és az egzotikum mámorában, hanem elidegenült tekintettel látja önmazást, amely egyúttal távolba utazás is. Csak azért tud Benjamin az idegen távoli várost, felszínre kerülnek olyan motívumok is, amelyek a gyerekmeg, mialatt a Berlini gyermekévek Ha egy városban nem tudunk eligazodni, az még nem jelent sokat. Ahhoz azonban, már tapasztalatokra is szükség van.5 A különös kívánságot az idegen város könnyebben teljesíti mint a saját. Honnan van ez a kívánság? A tétovázás otthonának nevezte Benjamin a labirintust és azt mondta, a labirintus az igazi út, annak, aki mindig túl korán ér célba.6 Így a labirintus a térben az, az úthoz, amelynek határköveit a sokkok alkotják, társulhat vigaszul a remény: az út soha nem fogja elérni a reményt, soha nem kell annak hazugságait megbüntetni. Az Egyirányú utca a tájban kirajzolódó falu, váamely azért olyan összehasonlíthatatlan és olyan pótolhatatlan, mert összefonódik benne a a távolság és a közelség. 3

4 5

6

W. Benjamin, Geschichtsphilosophische Thesen. Schriften Hoffnung im Vergangenen. Über Walter Benjamin. In: Satz und Gegensatz ld. 3. lábjegyzet Walter Benjamin, Kommentár és prófécia fordítása) Walter Benjamin, Zentralpark. Schriften I fordítása) p. 42. old.

A szokás még nem végezte el a munkáját a gyermekkorra vet, nem utolsósorban kíséri az a vágy, hogy a megszoször” élményeibe. Ha egyszer már elkezdtünk egy helyen eligazodni, akkor az a legkorábbi kép soha nem állítható helyre. Ennek a legkorábbi képnek,

mekévekkel

Berlini gyer-

hogy a város nem úgy néz ki, hogy közelebb kellene jönni hozzá. Ha pedig mégis megtörtént, akkor betemet bennünket és beleveszünk a tücsökciripelésbe és a gyermekzsivajba. de egyszersmind fel is fogja a folyamatot, addig a moszkvai közlekedési , hanem csak súrolni engedik a kövek, emberek és lovak menti siklást, vonatkozik A megérkezéssel be is köszönt a gyermeki állapot. Ezen utcák vastag jegén újra kell tanulni a járást. Azonban milyen melankolikus boldogságérzés járja át ezeket a Berlini gyermekévek A sóvárgás, amelyet foglalatoskodásom keltett bennem, bizonyítja, hogy mennyire egybeforrott egész gyermekvilág. Ez a gyermekkor volt benne abban a fogásban, amellyel Ezt a fogást a kéz még meg tudja álmodni, de többé soha nem ébredhet fel úgy, hogy meg is tudja ismételni. Így álmodhatunk arról, hogyan is tanultunk meg járni. Ez azonban már nem segít rajtunk. Járni most már tudunk, járni tanulni azonban soha többé nem fogunk.7

Walter Benjamin, Kommentár és prófécia fordítása)

45

4 Az idegen városokról szóló leírásokat Benjamin esetében éppúgy személyes motívumok inspirálják mint a Berlini gyermekkort. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lenne fogékony az idegen valóság iránt. Azt a titkos tudja megvalósítani, ha az olyan egzotikusnak és pitoreszknek mutatkoönmaga számára áttekinthetetlen labirintusban álló gyermekhez hason-

polgárság megkeményedett individualista társadalmi állapotából keresi az utat a közösségi formák elveszett eredeteihez. Újra hangot kap a minellen. Ez magyarázza részvételét az ifjúsági mozgalomban, mint ahogy Az egyetemisták élete8

-tenger elején bemutatott elszigeteval elárulta. A létezés kollektív ügy9 Az építészet olyan porózus

ció sem mutatkozik olyannak, amilyen, örökre gondoltnak, egy forma sem jelenti ki, hogy ’így és sehogy máshogy’. Így jön létre itt a közösségi ritmika nek északon a méretezettség képezi a kontrasztját (A háznak még szigorú határai vannak,

9

W. Benjamin, Illuminationen W. Benjamin, Neapel. Schriften II

46 részletesen leírta a programatikus .Remonte legeset és az életet egyszersmind egy laboratórium asztalára helyezi. Ebben az uralkodó passióban épp annyi jóravaló naív akarat rejlik mint szüntelen meghatározza. Az ország éjjel-nappal mobilizált […] Azt a magánéletet,

rabjaként10 Az oroszokról azt állítja Benjamin, hogy mindent elvétenek: Ha az utcán Csak e kek: hogy érvényt szerezzen. Ha Benjamin korai Szovjet-Oroszországról szóló mintha sejtette volna, hogy ez a dinamika statikába és a szabadság terrorm nagyobb klubokban, életnagyságú szoborként az irodákban, kis fényképként a konyhákban, mosókamrákban, éléskamrákban. az élettelen kép pozitivitásával fenyegeti. Attól a pillanattól kezdve, hogy Mivel az ikonok piacát a papír- és képkereskedelemhez sorolják, úgy ezek a szentképes bódék most a papírárus standok mellé kerülnek, minden oldalról

5 Csak a metaforika teszi Benjamin városképeit igazi városképekké. A metaforikának köszönhetik a varázsukat és szorosabb értelemben a költészethez való tartozásukat. E szövegek szándéka, az elidegenedés és az

10

W. Benjamin, Berliner Kindheit …Schriften I, p. 632

pólusa. Az idegen város labirintusában minden lépés […] megnevezett talajon zajlik. és ahol egy név is elhangzik, szempillantás alatt épít a fantázia e nak, amely törékeny üvegfalként öleli körbe. A valóságot mintegy helyette-

regény némely motívuma illik erre a romantikában is ismert motívumra; ami Benjaminnál visszatér. Pendantja az a folyamat, amelyben a valóság képpé válik. táblából kikalapálják a képet. San Gimignano-ról szóló leírása is, amelyet alapos indokkal szentelt a

rakozást, soha többé nem alakul át képpé. Aki azonban a saját múltjába

kapott volna, úgyhogy meg nem értett maradt mint a profétai írás, amely az élet könyvében a szöveget láthatatlanul átszövi. Alig hagyja el valaha is Benjamin e távolság tudatát, amikor gyermekkorának Berlinét vagy ide-

en Este, ólomsúlyos, szorító szívvel a fedélzeten. Sokáig követem a sirályok játékát.[…] A nap már rég lement, keleten nagyon sötét van. A hajó dél felé tart. Egy kis fény még pislákol nyugaton. Ami a madarak között történt - vagy bennem? – az mind annak a nyosan mélabúsan választottam. Egyszercsak kétféle sirálynépség volt itt. Egy nevet. A melankólia mindennek az árnyoldala felé dordul. A név és valótávolságként tapasztaljuk meg, amely az embert a dolgoktól elválasztja. számol be. Az ég világos és sötét kontrasztja szétszakítja a valóságot és -

6

azáltal, hogy szövetséget köt egy jelen és egy múltbeli pillanat között. Hasonlóképpen Benjaminnál a hasonlat is támogatja az emlékezést, amikor viszonyul egymáshoz mint a megélt szöveg a prófétai kommentárjához, Egyirányú utca nassoló amely a Berlini gyermekkor énjeként bukkan fel, azt írja, hogy szerelmes az éjszakában. nál egyetlen feladathoz mint Proustnál, sokkal inkább a leírás törvényévé a tárgyak felsorolása soha nem vezet igazságra, és hogy az igazság abban 11

Benjamin inten-

a városok portréiban olyan gyakran használ metaforát és hasonlatot. A képek nyelve megengedi, hogy megértsük az idegent, anélkül, hogy az

kaszokba tagoláshoz hasonlóan, hogy a városképeket miniatúraként fesse hasonlítanak azokhoz az üveggolyókhoz, amelyekben havazik a táj fölött.

Mi lenne a szentimentalitással, ha az érzés bénító szárnya, amely valahol leereszkedik, mert nem tud tovább repülni, és mi lenne az ellentétével, ha ez a fáradhatatlan mozdulat, amely oly bölcsen tartalékolja magát, nem telepedne rá egy élményre és egy emlékre sem, hanem csak futólag érintené egyiket a másik után […]. 12 Gyakran nem elégedett meg egy 11 12

A la Recherche du Tempes perdu W. Benjamin, Deutsche Menschen

49 -

Néha a kép a nyelvet sem hagyja érintetlenül. Ahogy a távoli hegyi falvak lakói mindhalálig sógorságban állnak egymással, , a házakat is úgy Ezek az újonnan képzett

a kísérlet következtében a metafora egész játékos tudatosságát és törékenységét elárulja: Ha ez a tenger a Campagna, Bergen a Szabin-hegységben van. követhetetlen. Nagy mértékben hozzájárul ahhoz az effektushoz, amelyet

nyerte.”13 hasonlóságokat talál ki.”14 A metafora teljesítménye ennek az alternatía világ olyan viszonyokon alapszik, amelyeket fel kell ismerni. Weimar leírásában ez áll: vitrinek, könyvtárak fehérek. […] Mint a kórházi betegek, úgy fekszenek ott annál inkább azt hisszük, hogy egy önmagunk számára is tudatlan értelmet ismerünk fel ezen intézmények alapján. A metaforaalkotó pillantása egy teológus pillantásának bizonyul. Benjamin a barokk emblematikusainak A német szomorújáték eredetében.

7 A városképek az 1925 és 1930 közötti években keletkeztek, 1930 után keletkezett a Berlini gyermekkor. Aki Benjamin életrajzát ismeri és átte-

volna ismertté; továbbá Goethe: Vonzások és választások

13 14

Einleitung zu: W. Benjamin, Schriften I, p. X. , Nachwort zu. Karl Krolow, Ausgewählte Gedichte

50 próbált meg habilitálni Frankfurtban: a barokk drámáról szóló könyv. Csak miután le kellett mondania Benjaminnak az akadémiai pályájáról, mert szelleme túl kevéssé volt akadémiai, vált irodalmárrá és újságíróvá

közé tartoznak a városképek is. Semmi sem utalt korábban erre a tevé15

rosképek, szintén az évszám magyarázza. Akkoriban emigránsok között keringett egy zsidóról szóló történet, aki egy messzi országba szándéko-

messze?” A haza elveszítésével a távolság kategóriája is elveszett; min-

utazások, amelyekre visszatekint az ember; olyan arkhimédészi pontot, utolsó tíz évét , miután a berlini emlékkönyvét lezárta, egy párizsi írásnak szentelte, annak a városnak, amelyben régóta otthon érezte magát. EnAmikor még Németországban élt, Benjamin ismételten írt Párizsról16, de soha nem próbálta meg a város vonásait miniatúrákban rögzíteni. (Túl közel Párizs nyomában jár, ugyanaz az út, amelyet a helybeliek városleírásainak tázsa lenne, mintha a város saját memoárjait írná, Párizs. A XIX. század Fordította: Zsigmond Anikó

15

16

In: W. Benjamin, Briefe I Nr. 55. Cf. Paris, die Stadt im Spiegel

Pariser Tagebuch