Kiss Judit, Gábor Edina Országos Egészségfejlesztési Intézet
Az alkoholfogyasztás hazai tendenciái a 80-as évektıl napjainkig I.
Bevezetés Cikksorozatunk célja annak bemutatása - a hazai és nemzetközi kutatások tükrében - hogy a magyarországi felnıtt korú népesség körében jellemzı alkoholfogyasztási szokások milyen hatást gyakorolnak az évtizedek óta folyamatosan romló mortalitási viszonyokra az 1980-as évektıl napjainkig. Mindezt annak ismeretében tesszük, hogy a halandóság rizikó faktorok szerinti elemzése számos, elsısorban kvantitatív jellegő tévedés lehetıségét hordozza magában, azonban a kérdéskör népegészségügyi prioritásként való kezelése, valamint a vizsgált területen mutatkozó hiányosságok indokolttá teszik az ilyen típusú elemzéseket. Jelen cikk az alkoholfogyasztással foglalkozó kutatások eredményeirıl ad összefoglaló áttekintést, valamint foglalkozunk benne az alkohol okozta hazai halandósági struktúra elemzésével.
Háttér Ismeretes, hogy hazánkat a 20. században a devianciák egyes típusai közül két tradicionálisan elterjedt viselkedésforma jellemezte: az alkoholizmus és az öngyilkosság. A mértéktelen alkoholfogyasztás ma is sokkal súlyosabb egészségügyi és társadalmi következménnyel jár, mint a többi deviáns viselkedésforma - nevezetesen a drogfogyasztás és a bőnözés - amelyek napjainkban nagyobb hangsúlyt kaptak kriminológiai jellegük miatt, holott prevalenciájuk nemzetközi összehasonlításban is kedvezıbb képet mutat, mint a hazai alkoholhelyzet. (Elekes, 2000.) Bár a 90-es években pozitív változások következtek be mind az alkoholizmus, mind az öngyilkosságok elıfordulását illetıen a korábbi évek statisztikáihoz viszonyítva, azonban ezek a devianciatípusok még mindig társadalmunk legfontosabb problémái közé tartoznak. Az alkohol mellett a másik fontos, függıséggel járó életmódbeli kockázati tényezı a dohányzás. Az elmúlt évtizedekben a dohányzásspecifikus halandóság sem emelkedett olyan súlyos mértékben, mint az alkoholspecifikus mortalitás (KSH, 2003.), holott mindkettı megelızhetı lenne a kockázati tényezı felszámolására tett primer prevenciós lépésekkel. Természetesen a rizikófaktorok teljes körő kiiktatása nem elképzelhetı, de az erre való törekvések támogatása fontos állami feladat, hiszen a probléma népesedés- és családpolitikai jelentısége is indokolttá teszi a megfelelı beavatkozásokat. Ebbıl is kiindulva 2003-ban az Országgyőlés elfogadta a –jelenlegi nevén- Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programját. A tízéves népegészségügyi program „Alkohol és drogmegelızés” címő alprogramja az elızıekben felvázolt alkoholepidemiológiai helyzetbıl indult ki, elsıdleges célkitőzésként az alkohol és drogfogyasztás jelentıs mértékő visszaszorítását szem elıtt tartva.
Az alkoholizmus társadalomtörténeti vonatkozásai Az italfogyasztási szokások nagyon változatos képet mutatnak a világ különbözı országaiban. Általánosságban elmondható, hogy a fejlett nyugat-európai országokban a fokozódó jólét már az 1950-es évektıl átalakította az ivási szokásokat, ennek hatására emelkedett az alkoholisták száma, megnövekedett a tizenéves fiatalok alkoholfogyasztása és sokkal több az alkoholos eredető erıszakos cselekmény (közlekedési baleset, bőnözés, testi sértések), vagyis az alkoholizmus sok európai országban komoly társadalmi problémává vált. Az is megállapítható, hogy azokban a földközi tengeri országokban, ahol mindennapos az alacsony alkoholtartalmú borok fogyasztása, kevés alkoholista van és alacsony az alkoholspecifikus halandóság részaránya is az összhalálozásban (1. ábra). A kelet- és közép-európai országok, köztük Csehország, Szlovákia és Lengyelország italfogyasztási szokásai sok hasonlóságot mutatnak a hazai helyzettel: a sör- és a rövidital-fogyasztás rendkívül elterjedt, a borfogyasztás kevésbé, viszont az alkoholspecifikus mortalitás ezekben az országokban alacsonyabb, mint nálunk. Az alkohol okozta mortalitás Magyarországon mintegy 78 százalékkal nagyobb az európai uniós átlagnál. Az európai országok az alkoholspecifikus halálozások gyakorisága szerint 5 csoportba sorolhatók: kiemelkedıen magas a mortalitás a szovjet utódállamokban, ezek után következnek a közép-és kelet európai volt szocialista országok, majd a legtöbb nyugat európai ország; legalacsonyabb a halandóság a skandináv országokban (Finnország kivételével) és néhány mediterrán országban (KSH, 2003.). 300
250
200
150
100
50
0
Magyarország
Európai Régió
Európai Unió
1. ábra 100 ezer fıre jutó alkoholspecifikus halálozás (SHA) alakulása Magyarországon és az európai régió országaiban 1980 és 2003 között (Forrás: HFA, 2006.)
2
Magyarországon az 1950-es évek végén jelent meg ez a probléma társadalmi szinten, amelynek háttértényezıit egy korábbi cikkünkben (Gábor, Kiss, 2006.) is bemutattuk. Ebbıl kiderült, hogy a háború utáni szegénység, az alacsony iskolázottság és más tényezık sok esetben együtt jártak a kisebb stressztőréssel, a megküzdési készségek hiányával. Így az alkohol valamennyi szocialista országban és az egykori Szovjetunió utódállamaiban is a problémák elıl való menekülés útja lett, amelynek révén az alkoholbetegség súlyos társadalmi problémává vált ezekben az országokban (Kopp, Skrabski, 1995.) Jelenleg úgy tőnik, hogy a rendszerváltozás után létrejött demokratikus, piaci típusú, teljesítménycentrikus társadalomban ezzel ellentétes tendenciák kezdenek kirajzolódni, vagyis az alkoholizmus korábbi trendjei némileg visszaszorulnak, amit az is jelezhet, hogy az egy fıre jutó alkoholfogyasztás 1989 óta csökkenıfélben van (2. ábra).
14 13 12 11 10 9 8 7
Magyarország
Európai Régió
20 02
20 00
19 98
19 96
19 94
19 92
19 90
19 88
19 86
19 84
19 82
19 80
6
Európai Unió
2. ábra Az abszolútalkohol-fogyasztás (liter/fı) mennyiségének alakulása hazánkban (1980-2003) (Forrás: HFA, 2006.)
A helyzet azonban sokkal összetettebb annál, minthogy ezekbıl a számadatokból messzemenı következtetéseket tudnánk levonni, hiszen ezek a statisztikák nem tartalmazzák az illegális csempészetbıl és a házi kifızésekbıl származó italmennyiségeket, amelyek jelentıs mértékben torzíthatják a valós helyzetet. Az is bizonyos, hogy az alkoholspecifikus morbiditás és mortalitás még jó ideig magas marad, hiszen az alkoholizmus következményei hosszabb távon nyilvánulnak meg, így azok, akik már a rendszerváltozás elıtt ebben a betegségben szenvedtek, többségében napjainkra váltak gyógyíthatatlan, dezintegrálódott személyiségő alkoholbeteggé.
3
Az alkohol és az egészség kapcsolata Számos epidemiológiai kutatás foglalkozott már az alkoholfogyasztásnak az egészségi állapotra és a halandóságra gyakorolt hatásának vizsgálatával. Corrao és munkatársai közel négyszáz 1966 és 1998 között végzett vizsgálat metaanalízisével arra jutottak 1999-ben, hogy szignifikáns összefüggés létezik a mértéktelen alkoholfogyasztás és a májzsugorodás, az emésztı- és légzırendszer felsı szakaszának daganatai, az agyvérzés, valamint az erıszakos cselekményekbıl származó sérülések között. Bár a jelenlegi tudományos álláspont szerint az alkohol önmagában nem karcinogén, de az mégis tény, hogy a krónikus alkoholfogyasztók körében gyakoribbak a rosszindulatú daganatok (szájüregi, nyelıcsı, gége, colorectalis carcinomák, májrák, stb). Ez részben magyarázható azzal is, hogy az alkoholisták többsége dohányzik, rosszabb a szájhigiénéje, de emellett egyre több tudományos publikáció foglalkozik az alkoholmetabolitok kokarcinogén hatásával, vagyis az alkohol lebomlása során keletkezı acetaldehid rákkeltı jellegével. Az alkohol mértéktelen fogyasztása számos szerv károsodását okozhatja, hozzájárulva azok megbetegedéseihez. Nevezetesen károsítja a nyelıcsı (nyelıcsı-adenocarcinoma), a gyomor (reflux, gastritis, gyomor-carcinoma), a máj (zsírmáj, fibrosis, cirrhosis, hepatitis, májrák), a hasnyálmirigy (pancreatitis), és a belek (vékonybél-kontamináció, colorectalis carcinoma) mőködését. Emellett hozzájárulhat az idegrendszer (akut alkoholos intoxikáció, epilepszia, polineuropátia, kisagyi atrófia), a kardiovaszkuláris rendszer (magas vérnyomás, szívritmus-zavar, szív-infarctus), a csontrendszer (osteoporosis), és a hormonrendszer (zavart nemi mőködés, porfirinanyagcsereváltozás) zavaraihoz, és egyéb anyagcsere betegségekhez (zsíranyagcsere-zavar, cukorbetegség) egyaránt. Számos pszichiátriai kórképet hozhat létre, mint például depresszió, szorongás, Korsakow szindróma pszichés tünetei, hallucinózis, delirium tremens (Szalay, 2003.). Ami az alkohol protektív szerepét illeti, erre vonatkozóan szintén Corrao és munkatársai - 80 ezer amerikai nı bevonásával elvégzett - vizsgálatának eredményei szerint a mértékletesen ivók között feleannyi szívroham fordul elı, mint az ugyanolyan testsúlyú, absztinens, rendszeres testmozgást is végzı kontrollcsoportban. A vizsgálat tanulsága szerint az absztinencia ugyanolyan rizikófaktor lehet a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását illetıen, mint a túlsúly, vagy a mozgáshiány. Hasonló eredményekre jutottak egy több ezer középkorú dán férfi bevonásával végzett esetkontroll-tanulmány, valamint egy 10 ezer kaliforniai felnıtt körében lefolytatott vizsgálat kutatói egyaránt. Ezt a felismerést erısíti meg az ún. „francia paradoxon” is, amelyet egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat tanulságaként fogalmaztak meg, miszerint bár a franciák viszonylag sok magas koleszterintartalmú ételt fogyasztanak, mégis alacsony körükben a szívkoszorúér-betegség aránya. A jelenség okát a rendszeres és mértéktartó vörösborfogyasztásban jelölték meg a kutatók (KSH, 2003.). Ezek a kutatási eredmények is alátámasztják azt a közhelyszerő megállapítást, amely szerint „az alkohol kismértékben gyógyszer, nagymértékben méreg ”.
4
Anyag és módszer Az alkohol és drogfogyasztásról tájékoztató jelzıszámok többsége a probléma jellegét, elterjedtségét, idıbeli változását próbálja becsülni. Ezek az indikátorok olyan viselkedési formákat próbálnak mérni, amelyek tiltottak vagy társadalmi elítélés alá esnek, így ez a fogyasztókat és környezetüket gyakran a jelenség eltitkolására készteti. Mindemellett számolni kell a felejtéssel, a visszaemlékezési torzítással és a fogyasztás növekedésével párhuzamosan együtt járó pontatlansággal. Az adatgyőjtés módját illetıen megkülönböztethetjük a közvetett – makroszinten győjtött statisztikák - és a közvetlen indikátorokat – kérdıíves adatfelvételek során alkalmazott mutatók -, emellett természetesen még többfajta csoportosítási mód is létezik. Közvetett indikátorok: A közvetett indikátorok körébe tartoznak azok a statisztikai adatok, intézményi nyilvántartások, amelyek önmagukban is alkalmasak a fogyasztásból eredı problémák mérésére. Az alkoholproblémák mérésére használt közvetett indikátorok (KSH, 2002.): • Az egy fıre jutó alkoholfogyasztás összesen és italfajtánként eladási adatok alapján • A nem regisztrált alkoholfogyasztás mértéke • A krónikus májbetegségben meghaltak száma • Az egyéb alkoholfogyasztásra visszavezethetı halálesetek száma • Az alkoholfogyasztással összefüggı balesetben meghaltak száma • Az alkoholfogyasztással kapcsolatos bőncselekmények száma • A kezelt alkoholisták száma, ebbıl adott évben újonnan kezelésbe vettek száma A nemzetközi szakirodalomban számos egyéb mutatót is alkalmaznak az alapindikátorok által jelzett trendek korrigálására, ellenırzésére. Fontos azonban valamennyi indikátorral kapcsolatban hangsúlyozni annak közvetett jellegét, azaz, hogy csak indirekt módon jelzik az alkoholprobléma alakulását. Magyarországon a KSH a következı alkoholfogyasztással kapcsolatos adatokat győjti: Nyilvántartott alkoholisták száma nemenkénti és területi bontásban Addiktológiai gondozók fıbb adatai (számuk, betegforgalmuk alakulása) Alkoholos májbetegségben elhunytak száma (ennek alapján az alkoholisták becsült száma) Közvetlen indikátorok: Az alkoholepidemiológiai szakirodalom már az 1900-as évek elejétıl folyamatosan beszámol alkoholfogyasztással kapcsolatos kutatásokról. A kutatások jelentıs terjedésérıl és a módszerek fejlıdésérıl elsısorban a 20. század második felétıl beszélhetünk. Az alkoholproblémák mérésével foglalkozó szakirodalomban jelenleg 3 fı trend érvényesül. Az egyik arra törekszik, hogy az alkalmazott kérdésekkel a lehetı legjobban leírhatók legyenek a DSM IV és a BNO X. diagnosztikai kritériumai. A másik irányvonal az alkoholfogyasztás és az ebbıl adódó problémák részletes elemzését tartja szem elıtt, míg a harmadik viszonylag kevés kérdéssel igyekszik mérni az alkoholfogyasztásból eredı problémákat, azt csupán egyetlen tárgykörnek tekintve. Ebbıl is kitőnik, hogy az alkoholprobléma mérésének nincs egyetlen elfogadott módszere, ugyanakkor a nemzetközi 5
szervezetek (pl. WHO, IRGGA1, EMCDDA2) körében egyre nagyobb az igény a nemzeti vizsgálatok összehasonlíthatóságára. Ennek érdekében részletes ajánlásokat készítenek az országos felmérések alkoholfogyasztással kapcsolatos kérdéseit illetıen. Ezek részletes ismertetésére terjedelmi korlátok miatt nincs lehetıség, emiatt csak azokat a minimumkérdéseket szeretném bemutatni, amelyeket valamennyi nemzetközi standard tartalmaz (KSH, 2002.): • Az elızı évi fogyasztás gyakorisága italfajtánként (éves prevalencia nem- és korcsoport-bontásban) • A szokásos alkalommal elfogyasztott összes alkohol mennyisége az elızı évben (standard ital meghatározásával) • A nagyivás gyakorisága az elızı évben (éves prevalencia nem- és korcsoportbontásban) Addiktológiai gondozók fıbb adatai Az elemzésünkben használt hazai mortalitási adatok a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisaiból származnak: a népesség lélekszámára vonatkozó adatok forrásai a népszámlálások, a halálozási adatok az évenkénti halálozások jellemzıinek: nem, életkor, halálok szerinti feldolgozásából elıállított adatbázisának adatai az 1980 és 1999 közötti idıintervallumból (KSH, 2003.). Az alkoholspecifikus halandóság alapirányzatának áttekintése után, a férfiak és nık alkoholos eredető halálozásának különbségeit szeretnénk bemutatni, ezt követıen pedig a korspecifikus alkohol okozta halálozás fıbb jellemzıit. Végül felvázoljuk az alkoholspecifikus mortalitás okstruktúráját, elsısorban a kiemelt halálokok szerint.
Eredmények Az alkohol eredető halálozás alapirányzata Az elmúlt két évtizedben az alkoholspecifikus halálozások száma közel másfélszeresére nıtt: az 1980. évi 12620 személyrıl 17226-ra emelkedett 1999-ben az alkohol okozta betegségekben elhunytak abszolút száma. Az adatok további elemzése kapcsán jól kitőnik, hogy Magyarországon az 1980 és 1999 közötti idıszakban az életkorra standardizált3 alkoholspecifikus halandóság 35 %-kal emelkedett. Mindemellett 1980-ban az alkohol okozta halálozások részaránya az összhalálozásban 8,8 % volt, 1999-ben már 13%, vagyis közel 50%-kal emelkedett ez a részarány (3. ábra).
1
IRGGA= International Research Group on Gender and Alcohol EMCDDA= European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction 3 A standardizált halálozási arány a korspecifikus halálozási arányoknak a WHO „európai népességé”-nek kormegoszlása szerint súlyozott átlaga. 2
6
16,0
200
14,0
180 160 140
10,0
120
8,0
100
6,0
80
százezrelék
százalék
12,0
60
4,0
40
részarány
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
1989
1988
1987
1986
1985
1984
1983
0 1982
0,0 1981
20 1980
2,0
gyakoriság
3. ábra Az alkoholspecifikus halandóság gyakorisága (100 ezer fıre) és annak részaránya (%) a magyar lakosság összhalálozásában 1980 és 1999 között (Forrás: KSH, 2003.)
Ezzel szemben a fenti idıszakban az alkoholtól független, egyéb okokból származó mortalitás több mint 8%-kal csökkent. Az egy fıre jutó abszolútalkohol-fogyasztás csökkenése és az alkoholspecifikus mortalitás alapirányzata arra utalnak, hogy az alkoholizmus epidémia az 1990-es évek közepén tetızött, azóta csökkenı tendenciát mutat, azonban a halálozási statisztikák továbbra is rendkívül kedvezıtlen halálozási viszonyokra utalnak. Az alkoholspecifikus halandóság nemek szerinti struktúrája Közismert, hogy az alkoholisták túlnyomó többsége férfi, így az alkohol okozta halálozások is elsısorban az ı körükben fordulnak elı. Ezt igazolja az is, hogy az 1980–1999 közötti idıszakban hozzávetılegesen kétszer annyi férfi halt meg a mértéktelen alkoholfogyasztás következtében, mint nı, illetve, hogy az életkorra standardizált, alkoholspecifikus halandóság a férfinépességben másfélszeresére nıtt, míg a nıi népességben az emelkedés 26 % volt (1. táblázat). Évek
Összes
Alkohol okozta
Alkohol okozta halandóság az
halálozás
halálozás
összhalandóság százalékában
(abszolút számban) (abszolút számban) nyers
1980
standardizált
Férfiak
Nık
Férfiak
Nık
Férfiak
Nık
Férfiak
Nık
76 729
68 626
8 019
4 601
10,5
6,7
10,1
6,9 7
1985
78 034
69 580
9 698
5 087
12,4
7,3
12,1
7,7
1990
76 936
68 724
10 851
5 503
14,1
8,0
13,6
8,7
1995
77 344
68 087
13 433
5 935
17,4
8,7
16,8
9,9
1999
74 641
68 569
11 981
5 245
16,1
7,6
15,5
8,7
1. táblázat A férfiak és nık alkoholspecifikus halálozásának száma és gyakorisága 1980 és 1999 között (Forrás: KSH, 2003.)
A táblázat adataiból látható, hogy az utolsó vizsgálati évben, 1999-ben a férfiak halálozásainak 15,5 %-a volt alkoholos eredető, a nıknél a részarány ennek közel fele: 8,7 %. Az alkoholspecifikus halandóság korstruktúrája 1999-ben a férfinépességben az alkoholnak tulajdonítható halálozások 64%-a a 35–64 éves korcsoportban következett be (4. ábra) és ehhez képest csak 31%-a a 65 évnél idısebbek körében. Ennek magyarázata lehet, hogy az alkoholisták nagy többsége még 65 éves kora elıtt meghal, valamint az, hogy az idıs népességben növekszik a szervezet elhasználódásából származó (nem alkohol okozta) halálozások részaránya. A nıi népességben az alkoholspecifikus halálozás nagyobbik része a 65 éves és idısebb korcsoportban fordult elı. Az alkohol okozta halálozások viszonylag kisebb hányada a 35–64 éves nıi korcsoportban azzal magyarázható, hogy ebben a populációban, 1999-ben a halálozások mindössze 18,5 %-a fordult elı.
Férfiak
Nık
5%
3%
31%
41% 56% 64%
< 35 éves
35—64 éves
≥ 65 éves
< 35 éves
35—64 éves
≥ 65 éves
4. ábra Az alkoholspecifikus halálozások megoszlása korcsoportok szerint a férfi és a nıi népességben (Forrás: KSH, 2003.)
8
1999-ben a 35 évnél fiatalabb népességben mintegy 800 volt az alkoholspecifikus halálozások száma, ez az összes alkohol okozta halálozások mindössze 4,7 százaléka. Megállapítható, hogy a 35 évesnél fiatalabbak alkoholspecifikus mortalitása mindkét nemben igen alacsony, révén, hogy az alkoholizmus fıként hosszútávon, több évtized alatt fejti ki irreverzibilis egészségkárosító hatásait. A gyermek- és fiatal felnıtt korban elhunytak nagyobbrészt baleset vagy öngyilkosság következtében halnak meg. Mint ismeretes, a halálozási viszonyok rosszabbodásában kiemelkedı jelentısége van a középkorú férfinépesség folyamatosan emelkedı halandóságának, amelyben az alkohol okozta halálozás emelkedésének is jelentıs a szerepe. Az 5. ábra azt mutatja be, hogy az elmúlt 20 évben közel kétszeresére emelkedett az alkoholspecifikus halálozás a középkorú férfiak körében és ez több mint másfélszerese az ugyanilyen korú nık mortalitási statisztikáinak. 35 30 25 20 15 10 5
Férfiak
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
1989
1988
1987
1986
1985
1984
1983
1982
1981
1980
0
Nık
5.ábra A 35-64 éves népesség alkoholspecifikus halálozásának részaránya (%) az összhalálozáson belül 1980 és 1999 között (Forrás: KSH, 2003.)
Az alkoholspecifikus halandóság okstruktúrája Az alkoholizmusnak, mint járványnak a korai szakaszában elsısorban az erıszakos eredető halálokok (balesetek, mérgezések, öngyilkosságok, testi sértések, stb.) uralják az epidemiológiai helyzetet, míg a késıbbi szakaszokban az alkohol okozta krónikus betegségek miatt bekövetkezett halálozásoktól, illetve azok gyakoriságától függ az alkoholspecifikus 9
halandóság szintje. Magyarországon ez a korai szakasz az 1970-es évekre tehetı, míg az epidémia tetızése a 90-es évek közepén volt jellemzı, amelyet az alkoholspecifikus halandóság okstruktúrájában bekövetkezett változások is jól mutatnak. Ismeretes, hogy az alkoholizmus az érintett belsı szervek közül többnyire a májat betegíti meg. A szívkoszorúérbetegség, az agyérbetegségek és a tüdırák után az alkoholos májbetegségek okozzák a legtöbb férfi halálát. Ez utóbbi betegség és az alkoholos eredető szájüregrák okozta mortalitás Magyarországon a legmagasabb a WHO Európai Régiójában (6. ábra).
Európai átlag:16,2
<100 <80 <60 <40 <20 Nincs adat
6.ábra 100 ezer fıre jutó krónikus májbetegség és májcirrózis okozta halálozás (SHA) az európai országokban, 1999-ben (Forrás: HFA, 2006.)
A 7. ábra azt mutatja, hogyan alakult a krónikus májbetegség és májcirrózis okozta halandóság Magyarországon 1980 és 1999 között a két nem esetében. Jól látható, hogy amíg a nık esetében több mint kétszeresére emelkedett a 100 ezer fıre jutó halandóság mértéke, addig a férfiak esetében háromszoros a növekedés értéke két évtized alatt. A férfiak és nık mortalitási statisztikái közötti különbség mértéke egyre fokozódott az évek során, így napjainkban már háromszor annyi férfi hal meg alkoholos eredető májbetegség következtében, mint nı. Az is jól kivehetı az ábrából, hogy a halandóság ugrásszerő
10
megemelkedése, illetve tetızése az 1990-es évek közepére tehetı, ezt követıen csökkenı tendencia érvényesült mindkét nem esetében, majd egyfajta stagnálás érzékelhetı.4
140 120 100 80
férfiak nık
60 40 20
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
1989
1988
1987
1986
1985
1984
1983
1982
1981
1980
0
7. ábra 100 ezer fıre jutó krónikus májbetegség és májcirrózis okozta halandóság (SHA) Magyarországon 1980 és 1999 között (Forrás: HFA, 2006.)
Amennyiben tematikusan is megvizsgáljuk az alkoholnak tulajdonítható halálozások megoszlását a 35 évesnél idısebb férfiak és nık esetében (8-9. ábra), azt láthatjuk, hogy napjainkban mindkét nem esetében a májbetegségek és a különféle daganatok uralják az alkoholspecifikus mortalitást. A férfiak esetében az alkoholos mentális betegségek (6,8%) és az öngyilkosság (6,3%) részaránya is igen jelentıs, illetve az „egyéb betegség” -ként megnevezett kategória (ide tartoznak a légzı- és emésztırendszer betegségei, az endokrin betegségek, az idegrendszer betegségei, a fertızı betegségek és az erıszakos halálokok) az alkohol eredető halálozások ötöd részéért felelıs.
4
A statisztikák értelmezését megnehezítik az adatok regisztrálásában bekövetkezett változások, mint pl. a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) kategóriáinak folyamatos revíziói.
11
20,0%
A máj betegségei Daganatok
41,9%
5,9% 6,3%
Alkoholos mentális betegségek Öngyilkosságok Agyérbetegségek
6,8%
Egyéb betegségek
19,1%
8. ábra Az alkoholnak tulajdonítható halálozások megoszlása (%) kiemelt halálokok szerint a 35 évesnél idısebb férfi népességen belül 1999-ben
A nıi népességen belül a májbetegségek és „egyéb betegségek” mellett kiugróan magas az agyérbetegségek (16,7%) részaránya az alkoholspecifikus halandóságon belül. Lényegesen alacsonyabb viszont a férfiakhoz képest az alkoholos eredető mentális betegségek százalékos aránya (9. ábra).
A máj betegségei Daganatok 32,8%
33,8%
Öngyilkosságok Agyérbetegségek Alkoholos mentális betegségek Egyéb betegségek
0,8% 16,7%
11,2% 4,7%
9. ábra Az alkoholnak tulajdonítható halálozások megoszlása (%) kiemelt halálokok szerint a 35 évesnél idısebb nıi népességen belül 1999-ben
12
Az eredmények összesítésével azt kapjuk, hogy: Magyarországon az 1980 és 1999 közötti idıszakban az életkorra standardizált5 alkoholspecifikus halandóság 35 %-kal emelkedett. 1980-ban az alkohol okozta halálozások részaránya az összhalálozásban 8,8 % volt, 1999-re 13%-ra emelkedett ez az arány . 1999-ben a férfinépességben az alkoholnak tulajdonítható halálozások 64%-a a 35–64 éves korcsoportban következett be. Az elmúlt 20 évben közel kétszeresére emelkedett az alkoholspecifikus halálozás a középkorú férfiak körében. Az alkoholizmus epidémia az 1990-es évek közepén tetızött, azóta csökkenı tendenciát mutat, azonban a halálozási statisztikák továbbra is rendkívül kedvezıtlen halálozási viszonyokra utalnak. Az 1990-es években mindkét nem esetében a májbetegségek és a különféle daganatok uralják az alkoholspecifikus mortalitást.
Összefoglalás Hazánk európai viszonylatban is rendkívül kedvezıtlen pozíciót tölt be a középkorú népesség morbiditási és mortalitási statisztikáit illetıen. A halálozási viszonyok több évtizede tartó, egészen az 1970-es évekre visszanyúló folyamatos rosszabbodásában az alkoholfogyasztásból eredı megbetegedéseknek kiemelkedı szerepe van. Cikkünkben a szakirodalmi áttekintés után az alkoholspecifikus halandóság alapirányzatát, majd a mértéktelen alkoholfogyasztás okozta halálozás nemi különbségeit mutatjuk be. Felvázoljuk a korspecifikus, alkohol okozta halálozás fıbb jellemzıit, végül kitérünk az alkoholspecifikus mortalitás okstruktúrájának elemzésére. A magyarországi népesség halálozására vonatkozó statisztikák a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisaiból álltak rendelkezésünkre, az adatok az évenkénti halálozások jellemzıinek - nem, életkor, halálok szerinti - feldolgozásából elıállított adatbázisból származnak.
Kulcsszavak: hazai és nemzetközi alkoholfogyasztási prevalenciák, alkohol okozta halálozások nemi, életkori és oki struktúrája
Irodalomjegyzék 1. Az alkohol hatása a halandóságra Magyarországon, 1970-1999. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 2003. (CD adattár) 2. Egyes deviáns viselkedési formák fontosabb indikátorai. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 2002.
13
3. Elekes Zs.: Alkoholprobléma az ezredvégi Magyarországon. In: Elekes Zs., Spéder Zs. (szerk.): Törések és kötések a magyar társadalomban. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság - Századvég Kiadó, Budapest 2000. (p. 152-168.) 4. Gábor E., Kiss J.: A drogfogyasztás hazai tendenciái a 90-es évektıl napjainkig I. Egészségfejlesztés, 47. 3. 2006. 5. Kopp M., Skrabski Á.: Magyar lelkiállapot. Végeken Kiadó, Zsámbék 1995. (p. 304.) 6. Szalay F.: Alkohol okozta betegségek. Orvostovábbképzı Szemle, 5. 2003.
14
