AVáci EgyházmEgyE zsinatán az Egyház és a helyi közösségek aktuális gondjairól

zsinati homíliák a

Váci EgyházmEgyEi zsinat témakörEihEz

Váci EgyházmEgyE, 2014.

tartalom

PüsPöki

Előszó

.............................................................. 3

1.

témakör:

EVangElizáció ................................................ 4

2.

témakör:

szolgálattEVők ............................................ 8

3.

témakör:

liturgia ........................................................ 12

4.

témakör:

katEkézis ...................................................... 16

5.

témakör:

Plébániai

6.

témakör:

család .......................................................... 24

7.

témakör:

sajátos

8.

témakör:

az

9.

témakör:

anyagi

10.

témakör:

jElEnlétünk

közösség

.................................... 20

Ellátást igénylő csoPortok

EgyházmEgyE élEtE

.... 28

.............................. 32

jaVak ................................................ a társadalomban

36

................ 40

Készítették: a Zsinat témaköreinek felelősei. Kiadja a Váci Egyházmegye. Felelős kiadó: Dr. Beer Miklós megyéspüspök. Szerkesztette: a Zsinat Kommunkikációs munkacsoportja. Felelős vezető: Molnár Zsolt. Tipográfia: Magyar Bertalan. Nyomdai munkák: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda,. Vác, Dózsa Gy. út 75. Felelős vezető: Kucsák Gábor

kEdVEs tEstVérEk!

A

Váci EgyházmEgyE zsinatán az Egyház és a helyi közösségek aktuális gondjairól és azok lehetséges megoldásairól tanácskozunk. Méltó és szükséges, hogy ezen tanácskozáshoz minden egyes hívő hozzátehesse a saját véleményét, felvetését vagy kérdését. A zsinat előkészítő ülései éppen ezért a hívek legszélesebb körének bevonásával zajlanak. Szükséges azonban, hogy e tanácskozás pontos helyéről, idejéről és témájáról mindenki időben és megfelelő módon értesüljön. Ezért – a zsinat témafelelőseivel és a kommunikációs munkacsoporttal való előkészítés után – elrendeltem az alábbiakat: 1. a zsinat témaköreinek felelősei írjanak egy-egy vasárnapi homíliát a saját témakörükről, illetve az ezzel kapcsolatos közös törekvéseinkről, kérdéseinkről. Fogalmazzanak meg továbbá a témakörhöz kapcsolódó egyetemes könyörgéseket; 2. ezen homíliákat kötetbe szerkesztve a püspökség nyomtassa ki, és minden egyes plébániára juttassa el; 3. a plébániákat vezető atyák és testvérek pedig gondoskodjanak arról, hogy az esperesi kerületükben éppen sorra kerülő témakör homíliáját, a tanácskozás csütörtökje előtti vasárnapon, kötelezően olvassák föl a szentmiséken és liturgiákon, illetőleg ehhez vegyék az egyetemes könyörgéseket is.

j

ElEn kiadVány tEhát a FEntiEk szEllEmébEn készült El. Szeretettel kérem, hogy a zsinatot, mint Egyházunk jövőjéről a Szentlélekben való közös tanácskozást, mindenki tekintse szívügyének, és mozdítsa elő, hogy ez a munka minél szélesebb körű, minél gyümölcsözőbb és eredményesebb legyen!

Szent Mátyás apostol ünnepén, Vác, 2014. + miklós

PüsPök

1. témakör

EVangElizáció kEdVEs tEstVérEk!

a

názárEti zsinagógában jézus Egy szombaton FElolVasásra jElEntkEzEtt. Izaiás próféta könyvét adták neki, ahonnan ezt olvasta: „Az Úr lelke van rajtam, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, gyógyítsam a megtört szívűeket”. Ma beteljesedett az írás a ti fületek hallatára – mondta Jézus. Jézusban Isten szeretete van jelen ma is az emberek között. Jézus azt a küldetést, amit az Atyától kapott, átadta az apostoloknak: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. Az egyház küldetése ez: Örömhírt vinni, evangéliumot vinni a szegényeknek, szabadulást hirdetni a mindenféle szellemi rabságban szenvedő embereknek, gyógyítani a megtört szívűeket, a kiégett, kiüresedett, formálissá vált emberi kapcsolatokat. Egyházmegyei zsinatunk egyik célja, hogy szembenézzünk a kérdéssel: Betöltjüke ezt a küldetésünket? A II. Vatikáni Zsinaton a világ számos országából összegyűlt több ezer püspök, amikor az egyházról tárgyaltak, ki merték mondani, hogy nem vagyunk igazán a föld sója. XXIII. János pápa azt mondja: Ki kell tárni az egyház ablakait, dialógusban kell lennünk a körülöttünk élő világgal, nem zárkózhatunk be saját keresztény kultúránkba. Az egyháznak újra fel kell fedeznie missziós küldetését: Dsida Jenő így ír:

Menni kellene házról házra Nem így kellene hűvös, árnyas szobából, kényelmes íróasztal mellől szólani hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva, kiabálni minden ablak alatt: Szakadt lelket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni! Ötven évvel a Vatikáni Zsinat megkezdése után a Váci egyházmegyében újra felteszszük a kérdést: Só vagyunk-e? Világosság vagyunk-e? Életünk evangelizál-e? Ezért indult el az egyházmegyei zsinat tíz témakörben, közöttük az új evangelizáció. Ennek lesz zsinati szekciója a következő héten az esperesi kerületben. Püspök Úr

4

1. TÉMAKÖR: EVANGElIZáCIó

szándéka, hogy minden hívőhöz eljusson ezeknek a témáknak az üzenete. A zsinat tanítja, hogy az egyház feladata, hogy szüntelen vizsgálja az idők jeleit, és az evangélium fényénél korszerű választ adjon azokra. Ezért indult el ez a zsinati folyamat, hogy megértsük az idők jeleit. Körülöttünk megváltozott a világ. Ami ezelőtt 50 évvel természetesen működött a hit továbbadásában, ma nem magától értetődő módon működik. A tömegkommunikációs eszközök teljesen új helyzetet teremtettek. A világ – akarjuk vagy sem – belép a mindennapjainkba. Megváltozott a család helyzete, ahol a következő generációk felnőnek. Régen a nagycsaládokban több generáció élt együtt, ami biztonságot is nyújtott a családban élőknek, ahol a keresztény értékrend természetes volt. Ma a gyermekek kiscsaládban élnek, és a bölcsődétől kezdve más neveli őket. Ezért az egyház feladata nagyon megváltozott, hogy ebben az új helyzetben segítsen a családoknak a hit továbbadásában.

dE

mit jElEnt EVangElizálni? Az evangelizálás azt jelenti, hogy Jézus él a szívünkben, és őt visszük magunkkal mindenhová. Teréz anya is ezt mondta: Bármerre járunk, az utcán, a boltban, a munkahelyen, lakóhelyünkön, kérjük mindenütt áldását.

• Evangelizálni annyi, mint sónak lenni. A só ízesít, és egyben szomjassá tesz. Vágyni fogunk az élő víz után. Adjunk ebből a sóból másoknak is, hogy ők is szomjazzák a hitet! • Evangelizálni annyi, mint fénynek lenni más számára. („Ti vagytok a világ világossága”) Délidőben nem félnek az emberek. Sötétben bizonytalanok és félnek. A sötétben élők számára kell megmutatni a fényt, hogy magabiztosak legyenek.. Sokan több kilométer távolságban élnek a fénytől és az egyháztól. A mi fényünk mutassa meg nekik az utat. Úgy kell világítanunk számukra, mint a tabernákulum fénye látszik a sötét templomban. Szentségben akarunk élni Jézussal. A szentségben való növekedés vonzza az embereket. • Evangelizálni annyi, mint kovásznak lenni. A kenyérhez is kovász kell. A tizenkét apostol elegendő volt Jézusnak az egész világ megtérítéséhez. Néhány maroknyi ember elég lehet egy egész város megtéréséhez. Ez egy kis kezdet, amiben roppant erő feszül, és ami a tésztát megkeleszti. Soha nem tudjuk, hogy egy egyszerű szó, vagy kedvesség mit tehet másokkal. A mi szavaink ugyanúgy működnek, mint a kovász. Csak annyi a teendőnk, hogy kovász valóban bekerüljön a tésztába. Egy nemrég készült felmérés szerint az Istent megismerők, vagyis megtért emberek • 54%-a személyes, szociális kapcsolatok (szomszéd, barát, munkatárs) által jutott el az élő hithez, • 29%-a családja, neveltetése során, • 12%-a különféle keresztény rendezvényeken, • 5%-a pusztán saját vágyakozásától hajtva jutott el arra a döntésre, hogy a kereszténység mellett tegye le voksát. Ez azt jelenti, hogy a két első kategóriát összevonva 83 százalékuk közvetlen emberi kapcsolatainak köszönhetően került mély kapcsolatba a hittel.

5

ZSINATI hoMílIáK

A II. Vatikáni zsinat tanítja: Az evangelizáció hordozói nemcsak a lelkipásztorok, hanem minden hívő. Alapvető megállapítása a zsinatnak, hogy a lelkipásztoroknak nem egymagukban kell ellátniuk az egyház teljes üdvözítő küldetését, mert az apostolkodás minden hívőnek (egyháziaknak és világiaknak) egyformán joga és kötelessége. Mivel a világi hívők is valamennyien részesei Krisztus papi, prófétai és királyi tisztének, azért aktív szerepet kell betölteniük az egyház életében és működésében. Az egyház közösségeiben annyira szükséges a munkájuk, hogy nélküle a legtöbb esetben nem lehet teljesen eredményes a lelkipásztorok apostolkodása.

d

E hogyan adhatjuk toVább a hitEt?

A hit kegyelem, Isten ajándéka, mi ennek az ajándéknak lehetünk közvetítői. Az ősegyházban hogyan terjedt a hit? Úgy, hogy valóban tanúskodtak életükkel az evangéliumról. A hegyi beszédben mondja Jézus: „Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják Mennyei Atyátokat” (Mt 5,16) „Arról ismerjék meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást” (Jn 13,35) A nem hívők figyelmét a közösség szeretete hívta fel az evangélium szépségére: ezek a közösségek befogadták a hit után érdeklődőket. így van ez ma is.(Ma az egyházban különböző korosztályoknak közösségek születnek, amelyek mintegy melegágyai lesznek a hitnek. Az így felnövekvő hit nemcsak az elsőáldozásig, vagy a bérmálkozásig tart, hanem egy egész életen át.) Az evangelizációt magunkon kell kezdeni: „Uram, ébreszd egyházadat, hogy meglássa fogyatékosságait, mulasztásait és új feladatait – és kezdd rajtam. Uram, építsd egyházközségedet, adj másra figyelő, nyitott szívet tagjainak – és kezdd velem. Uram, békességed és jóságod örömhírét juttasd el mindenüvé a földre – és kezdd velem. Uram, gyújtsd meg szereteted lángját minden szívben – és kezdd bennem.” amEn.

6

1. TÉMAKÖR: EVANGElIZáCIó

EgyEtEmEs könyörgésEk Pap: kérjük, testvéreim, a világ Világosságát, urunkat, jézus krisztust, hogy evangéliuma fényét derítse azokra is, akik még nem ismerték fel az üdvösség útját! 1. hívj, Urunk, munkatársakat aratásodba, hogy minden ember eljusson az igazság ismeretére! [hallgass meg, Urunk!] 2. Adj, Urunk bátorságot a szívünkbe, hogy szívesen vállaljuk az evangéliumi magvetést! [hallgass meg, Urunk!] 3. Add Urunk, hogy akik az Evangéliumot hirdetik, ne tanokat és bölcsességeket hirdessenek, hanem Jézus Krisztust, a megfeszítettet, aki feltámadt és ma is él! [hallgass meg, Urunk!] 4. áraszd ki Urunk lelkedet minden emberre, hogy megtalálhassák az élet útját és bizalommal hívják segítségül az Úr nevét, hogy üdvözüljenek! [hallgass meg, Urunk!] 5. Adj új szenteket Egyházadnak, akik életszentségükkel mutatják meg az utat Feléd! [hallgass meg, Urunk!] 6. Add, Urunk, hogy mindannyian eljussunk országodba! [hallgass meg, Urunk!] 7. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: lelkek Pásztora és üdvözítője, urunk, jézus krisztus! te azért áldoztad fel magadat, hogy minden ember eljusson az igazság ismeretére és az üdvösségre. kérünk, olts szívünkbe buzgóságot, hogy mi is megtegyünk mindent az evangélium terjedéséért általad, aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. h.: Amen

7

2. témakör

szolgálattEVők kEdVEs tEstVérEk! ézus krisztus küldEtésénEk lEgszEntEbb misztériumát az utolsó vacsorán, az ott történt eseményekben és a búcsúbeszédében (Jn 13–17) tárja föl előttünk. Itt Jézus az Atya alázatos szolgájának mutatkozik, és ugyancsak itt mutatja meg alázatos szolgálatát az apostoloknak, amikor megmossa lábukat. A szolgálat Jézus alapmagatartása a földön, amint Ő maga megfogalmazza: „Az emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul sokakért” (Mt 20.28). A szolgálatnak ez a lelkülete egészen a keresztig vezet. A szolgálat méltóságát és értékét egyedül a szeretet adja meg. Valamennyien akik a keresztség által meghívást kaptunk Krisztustól országának építésére, az Ő nyomában, a szolgálat útját járjuk. Szent Pál azt mondja: „A szolgálatok különfélék” (1Kor 12,5). hivatásunknak, megbízatásunknak és talentumainknak megfelelően más-más módon ugyan, de mindnyájan szolgáló lelkülettel munkálkodunk Krisztus Egyházában. A szolgálat gyökere a személyes Isten-kapcsolat és imádság… Az imádság különféle formái, különösen a zsolozsma, amelyet az Egyház bízott ránk, segítségünkre van abban. hogy gazdagítson, és mindig élőn tartsa bennünk Isten megtapasztalását, amit aztán megoszthatunk embertársainkkal. A szolgálat hármas irányáról beszélhetünk:

j

1.

az igE szolgálata: Az evangelizáció az első és legfontosabb szolgálat, amit az Egyház tehet a mai világnak. Éppen ezért egyik legszükségesebb teendőnk Isten Igéjének egyre mélyebb megismerése; valamint befogadása (vagyis: életté váltása) és továbbadása (vagyis az igehirdetés). XVI. Benedek pápa mondja: „A keresztény igehirdetés nem „szavak” hirdetése, hanem a Szóé, és ez a hirdetés egybeesik magának Krisztusnak a személyével.” Ez a szolgálat készteti a lelkipásztort a folyamatos továbbképzésre!

2.

az Eukarisztia szolgálata: Jézus Krisztus keresztáldozatának megjelenítése a szentmisében forrás és táplálék, amelyből a keresztény ember erőt merít. Vianney szent János mondja: „A léleknek is táplálkoznia kell. Amikor Isten táplálékot keresett a lelkünk számára, hogy az élet zarándokútját végig tudjuk járni, körülhordozta tekintetét a teremtményeken, de nem talált semmit, ami ahhoz méltó lett volna. Akkor önmagára tekintett és úgy döntött, hogy magát adja oda…” Az Eukarisztiának számunkra az Élet Iskolájává kell válnia, amelyben eltanuljuk Jézustól életünk odaajándékozását, vagyis a szolgálat legmagasabb fokát. – Szolgálni azt jelenti, hogy „eukarisztiává” válunk mások számára, azonosulunk velük, megosztjuk örömeiket, fájdalmaikat; megtanulunk az ő fejükkel gondolkodni, az ő szívükkel érezni.

8

2. TÉMAKÖR: SZolGálATTEVŐK

3.

a tEstVéri közösség szolgálata: Az egyik legfontosabb kihívás és elvárás a harmadik évezred papjától a közösségi szemlélet kialakítása. „A kommunió egyháztana döntő a papi identitás meghatározásában.” (Pastores dabo vobis 12.). A krisztusi közösség megvalósíthatja Jézus jelenlétét: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Ezzel teljesíti a Jézustól kapott küldetését: „Arról ismerjék meg az emberek, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”(Jn 13,35) A keresztények közösségének az Egyházban láthatónak kell lennie. Jézus a lábmosás után ezt mondja: „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg!” (Jn 13,15). Egymás kölcsönös szolgálata, a kölcsönös szeretet az, ami láthatóvá teszi az Egyházat, sőt láthatóvá teszi Istent. A II. Vatikáni Zsinat is ezt állítja: „Az Egyház feladata, hogy jelenvalóvá és mintegy láthatóvá tegye a Mennyei Atyát és megtestesült Fiát a Szentlélek vezetése mellett.” (GS.21.) A szolgálat célját II.János Pál pápa így határozza meg: „Valóságosan mutassák meg a Feltámadottat azáltal, hogy bensőséges közösségben élnek Vele!” A közömbös emberek számára meg kell mutatnunk a közeli Istent, akit jelenvalóvá tudunk tenni a kölcsönös szeretetünk által. Ezt a célt csak közösségben tudjuk megvalósítani: pap és a krisztushívő közösség együtt! XVI. Benedek pápa 2009-ben a római egyházmegye pasztorális találkozóján a következőket mondta: „A lelkipásztori szemléletmódot oly módon kellene javítani, hogy – miközben ügyelünk a különféle hivatásokra, a fölszenteltek: papok, diakónusok és a világi krisztushívők sajátos szerepére – Isten Népének valamennyi tagja együttesen egyre inkább ráébredjen közös felelősségére. Ez felfogásbeli váltást kíván, főleg a világiak tekintetében. Ahelyett, hogy a ‘papság munkatársainak’ tekintenénk őket, inkább az Egyház létének és tevékenységének ‘társ-felelőseiként’ elismerni, hogy kialakuljon az érett és elkötelezett világi hivatás. A megkereszteltek közösségének egyház-tudata nem csökkenti a plébánosok felelősségét. Éppen rajtatok múlik, kedves plébánosok, hogy segítsétek azoknak az embereknek a lelki és apostoli növekedését, akik már buzgó módon elkötelezték magukat a plébánián: ők a közösség magvát alkotják, mely kovászként hat majd a többiek körében.” (Róma, 2009.05.29.) Az egyházmegyei zsinat által a Főpásztor arra hív mindnyájunkat, hogy keressük a módját annak, hogy a papok és világiak kölcsönös szolgálata által, hogy tehetnénk élőbbé plébániánk életét! – hogyan tudnánk segíteni a Szolgálattevőket, a plébános és káplán atyákat, valamint a diakónusokat, hogy teljesen annak a feladatnak tudják szentelni magukat, amelyet az Egyház kér tőlük: vagyis az anyagi és szervezési gondok, valamint nem a papság lényegéből fakadó, de szükséges dolgok intézése helyett több idejük maradjon az elmélyült imádságra, a hívek érdekében maradjon idejük a folyamatos továbbképzésre, és legyen több idejük egymásra, a papi testvériség építésére. Egyházmegyénkben évekkel ezelőtt beindult az akolitusképzés, amely által lelkes és elkötelezett férfiak készen állnak, hogy „társ-felelősséget” vállaljanak az egyházközségekben. Az ő szolgálatuk lehetővé teszi igeliturgia tartását, a betegek látogatását, imacsoportok vezetését, illetve nagy segítséget jelenthetnek a közösségépítésben. A pásztori munka alapja a személyesség. Egyetlen plébános sem képes eljutni a plébániáján levő minden hívőhöz. Elsődleges feladata tehát, hogy munkatársakat

9

ZSINATI hoMílIáK

neveljen: katekéták, akolitusok, közösségvezetők… akik segítségére lehetnek az evangelizációban. Az eddigi zsinati találkozókon a „Szolgálattevők” témakörében, szinte mindenütt fölmerült és megfogalmazódott a hívek körében az a vágy, hogy jó lenne közvetlenebb, személyesebb kapcsolatot kiépíteni a plébános és hívei között. Imádkozzunk azért, hogy zsinatunk nyomán testvériesebb közösséggé váljanak egyházközségeink. S mivel az egyház megújulása elképzelhetetlen a papok nélkül, imádkozzunk rendszeresen papjainkért, hogy felismerjék Isten tervét, és hiteles életükkel, szolgáló szeretetükkel és bátorító szavaikkal tudjanak utat mutatni és élen járni Isten országának építésében. amEn.

10

2. TÉMAKÖR: SZolGálATTEVŐK

EgyEtEmEs könyörgésEk Pap: testvéreim! terjesszük kéréseinket mennyei atyánk elé az Egyházban különféle szolgálatot teljesítő testvérekért, hogy a krisztus példájára végzett alázatos szolgálatuk nyomán megújuljanak közösségeink! 1. Könyörgünk, Urunk, Ferenc pápáért, hogy az idők jeleit felismerve, a Szentlélek fényénél mutasson utat, és az ő útmutatásaiban mindnyájan felismerjük a te vezetésedet. [hallgass meg, Urunk!] 2. Könyörgünk, Urunk, Egyházmegyénkért, Miklós püspök Atyáért és lajos segédpüspökért, hogy zsinati törekvéseiket befogadjuk, és ezáltal a megújulás útjára irányítsák közösségeinket [hallgass meg, Urunk!] 3. Könyörgünk, Urunk mindazokért, akik önzetlen szolgálatukkal építik közösségeinket, hogy hiteles tanúságtevői legyenek Krisztus Egyházának! [hallgass meg, Urunk!] 4. Könyörgünk, Urunk betegeinkért, hogy szenvedéseiket Krisztus keresztjébe kapaszkodva fogadják, és felajánlják egyházmegyénk megújulásáért! [hallgass meg, Urunk!] 5. Könyörgünk Urunk, hogy a szolgáló szeretet lelkülete, amelyre Krisztus példát adott nekünk, segítsen bennünket hitünk elmélyítésében és az egyház iránti elkötelezettségünkben! [hallgass meg, Urunk!] 6. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: istenünk, te az egyházi szolgálatban élőket arra tanítottad, hogy maguk akarjanak szolgálni, és ne azt várják, hogy mások szolgáljanak nekik. kérünk, tedd őket munkájukban serénnyé, tisztük gyakorlásában szelíddé, az imádságban állhatossá. krisztus, a mi urunk által. h.: Amen.

11

3. témakör

liturgia kEdVEs tEstVérEk!

K

atolikus kErEsztény élEtünk Egyik lEgszEmbEtűnőbb jElE,

amely Európa egész kultúráját évszázadok óta formálja, hogy a vasárnapokat a hét többi napjától eltérően töltjük el. Amellett, hogy munkaszünetet tartunk, az egész napot Istennek szenteljük, s e nap során életünk legfontosabb kérdéseivel foglalkozunk. Vasárnaponként, Krisztus feltámadásának napján, kimondva vagy kimondatlanul de felmerül bennünk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tart az életünk, ki és mi a legfontosabb az életünkben, és melyek azok a dolgok, amelyek csak azután következnek a sorban? Ezen a napon a templomban közös imádságra gyűlünk össze hittestvéreinkkel, ha szükségesnek látszik, pontosítjuk életünk irányzékát, majd ezt követően a pihenésből, és a szeretteinkkel töltött együttlét öröméből merítünk erőt hétköznapjainkhoz. A vasárnap kultúrájának, de hétköznapjainknak is fontos része a közösségben végzett litugikus ünneplés. Régen azt mondtuk, hogy ezen a napon kötelező templomba menni, de a kötelező felszólítások az emberek többségénél manapság süket fülekre találnak. Egyházunk szándékát teljesítve mára leginkább azok vesznek részt a vasárnapi szentmise ünneplésében, akikben belső igény és személyes meggyőződés született erre. De vajon hogyan születik meg a lélek mélyén az az igény, amelyben felfedezzük, hogy a liturgikus ünneplések hitéletünk legfontosabb történései közé tartoznak? Isten tapintattal vezet és nevel minket arra, hogy átgondoljuk, miért is jövünk össze vasárnaponként, miért fontos, mit ad nekünk, hogyan alakít bennünket az Istennek szentelt nap megtartása? Amikor húsvét vasárnapján az apostolok találkoztak a feltámadt Jézussal, érezték, hogy ez a találkozás életük további alakulását döntően befolyásolni fogja. Nem véletlen, hogy onnantól kezdve mindig összejöttek a hét első napján, hogy az utolsó vacsora szertartásának megünneplésével felidézzék e sorsfordító találkozást, és ismét életet újító erőt nyerjenek belőle. Összejöveteleik fontos része volt Jézus életének és tanításának szóbeli felidézése, az apostolok intelmeinek hallgatása, később pedig, amikor mindezt leírták, a Szentírás könyveinek felolvasása. Ezt tesszük ma is minden szentmise igeliturgiájában. Isten szava, amelyet a Szentírás közvetít, és az Egyház kifejt számunkra, egyik legnagyobb kincsünk, hiszen általa maga Krisztus szól hozzánk. Ennek láthatóvá kellene lennie, valahányszor a közösségben hirdetjük az isteni Igét. Ugyanilyen jelentőségű a szentmise Kenyértörésnek, vagy áldozati liturgiának nevezett része, amelynek során az átlényegült kenyér által válik jelenvalóvá Krisztus, akit, mint egyetlen örök áldozatot, újfent bemutatunk az Atyának. Az ilyenkor mondott hálaadó és könyörgő ima, az eukarisztikus imádság az egész egyházi közösség nevében dicsőíti Istent, emlékezik értünk végbevitt csodáiról, és terjeszti elő kéréseinket, hogy mindnyájunk élete egyre inkább részévé váljék Isten üdvtörténetének, amely az örök életben éri el teljességét.

12

3. TÉMAKÖR: lITURGIA

Az evangélium örömhíre a szentírásolvasás és az igehirdetés által átjárja értelmünket és szívünket: ugyanezt teszi a liturgia a szertartások közös végzése és átélése által. Benne a jel és a jelzett összekapcsolódnak: a szertartás és az isteni kegyelem kéz a kézben járnak. Miközben imádkozunk és éneklünk, Isten lelke és kegyelme jár át bennünket. Mi istendicséretet mondunk, és közben Isten megszentel, felemel és megerősít bennünket. Az egyes közösségeken a liturgikus ünneplések vezetőin, valamint a szolgálattevőkön jól látható, hogy vajon belső igényből fakadóan, összeszedetten és tudatosan ünnepelnek-e, vagy csupán egyfajta fáradt kötelességteljesítés motiválja cselevésüket, miközben hiányzik belőlük a szent szövegek ismerete, a belső odaadás vagy a szimbolikus cselekvés iránti érzék. Ahogy örömmel és lelki feltöltődéssel gazdagítja a résztvevőket az igényes liturgiavégzés, ugyanúgy unalmat és egyhangúságot áraszt a jellegtelen, meg nem értett ünneplés. Bár nem állíthatjuk, hogy mi, emberek az isteni kegyelem kiáradását bármivel is meg tudnók akadályozni, ám Isten óvjon bennünket az olyan liturgiáktól, amelyek nem segítenék, hanem megnehezítenék a résztvevőknek az Isten világába való belépést. Nem lehet véletlen, hogy az a Jézus, aki egyszer azt mondta követőinek, hogy menjenek belső szobájuk mélyére, és a szív csendjében intézzék imádságukat az Atyához, ugyanő az utolsó vacsorán közös ünneplésre hívta meg övéit, és annak folytatásával meg is bízta tanítványait. Jól tudta, hogy a külső és a belső összefüggenek, hogy az együtt ünnepelt rituális lakoma közösséget teremt Istennel és a tanítványok között. Már az ószövetségben olvashatunk arról, hogy Isten kiválaszt, összehív és néppé formál egy kis embercsoportot: ebből a meghívottságból született Isten népének közösségi tudata. Isten választottai vagyunk, az Ő szövetségének népe, és ez egyszerre járja át szívünk legmélyét, s válik láthatóvá a közösségben ünnepelt istentiszteleteinken.

a

mikor az EgyházmEgyEi zsinaton – a mi esperesi kerületünkben jövő csütörtökön – a liturgia ünnepléséről gondolkodunk, mindenekelőtt saját plébániai gyakorlatunk értékeit és hiányosságait érdemes szemünk elé idéznünk. Az előkészületek és az ülések során szeretnők egyre mélyebben megérteni Egyházunk szándékait és hagyományát, s az idők jeleire figyelve igyekszünk mindent megtenni liturgikus műveltségünk és ünnepléskultúránk színvonalának emelésére. Ennek első lényeges lépése, hogy mi, hívek, amint azt a II. Vatikáni Zsinat kifejezte, tudatos és tevékeny részvétellel valóban birtokba vegyük a liturgiát. Még ha ez láthatólag nem is megy egykönnyen. A népi ájtatosságok terén – a liturgia történetéből érthető módon – sokkal jártasabbak vagyunk, otthonosabban mozgunk. Aktívan részt veszünk rajtuk, szervezzük, vezetjük őket, ám a liturgiában való tudatos és cselekvő részvétel területén még sokhelyütt számos tennivalónk volna. A tudatosság növekedése mellett arra is szükség van, hogy a plébános atyákkal együttműködve egyre többen személyes felelősséget érezzenek és viseljenek közösségük istentiszteletei iránt. A legnehezebb feladat saját lelkiségünk és éberségünk fejlesztése, önmagunk továbbképzése és nevelése. Jó látni, hogy ebben a lelkipásztori segítség mellett mostanság egyre több kiadvány is segítséget nyújt nekünk. Elolvasni a következő vasárnap igeliturgiáját és miseszövegeit, átgondolni az esedékes liturgikus szolgálatokat, és törekedni azok mélyebb megértésére: mindez időt és odaszánást kíván tőlünk.

13

ZSINATI hoMílIáK

Nem mindig tudunk alaposan felkészülni, de egy-egy könyörgés felidézésére és ízlelgetésére mindig találhatunk néhány szabad percet. Igaz a liturgia egészére az, amit a Szentírásról vallunk: minél többet olvassuk és elmélkedjük át, annál mélyebb ismeretére juthatunk el. Minél több figyelemmel és odaadással ünneplünk, annál bőségesebben tárulkozik fel számunkra az isteni misztérium. liturgiát ünnepelni azt jelenti, hogy jártasságot szerzünk, otthonosságot találunk az isteni világban. Márpedig világos, hogy ennek célja – Jézus akaratát követve – csak egyetlen lehet: a megtapasztalt isteni szeretet megvalósítása hétköznapjainkban, az isteni örömhír meghirdetése minden ember számára. amEn

14

3. TÉMAKÖR: lITURGIA

EgyEtEmEs könyörgésEk Pap: imádkozzunk, testvérek, hogy isten népe mindenütt méltó módon ünnepelje az Úr napját! 1. hogy minden vasárnap minden keresztény ember életében Jézus feltámadásának öröme álljon a középpontban! [hallgass meg, Urunk!] 2. hogy a keresztények sehol a világon ne szentségtelenítsék meg oda nem illő munkával vagy foglalatossággal a vasárnapot! [hallgass meg, Urunk!] 3. hogy minden vasárnap csúcspontja minden keresztény számára az Eucharisztia ünneplése legyen, amelynek végzésébe tevékenyen belekapcsolódjanak! [hallgass meg, Urunk!] 4. hogy a keresztény családok mindenütt megtalálják a módját annak, hogy örömteli együttlétük tegye széppé az Úr napját! [hallgass meg, Urunk!] 5. hogy a földi liturgia egykor majd mindnyájunk számára folytatódhassék az örök mennyei liturgiában! [hallgass meg, Urunk!] 6. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: hallgasd meg kéréseinket, istenünk, és add meg, hogy mindnyájan megértsük Egyházad szándékát, meglássuk és lélekkel töltsük meg liturgiájának szépségét! krisztus, a mi urunk által. h.: Amen

15

4. témakör

katEkézis „A rátok lejövő Szentlélek azonban erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam... egészen a föld határáig.” (ApCsel 1,8) kEdVEs tEstVérEk! mikor 2012. októbEr 11-én, egy ünnepi szentmisével elkezdődött a Váci Egyházmegyei Zsinat, megyéspüspökünk egyértelmű szándéka volt, hogy ne pusztán egy konferenciát tartsunk, hanem valóságos érdemi munka történjék. Tehát a Zsinat egy munkafolyamat, amely tíz munkacsoportban történik, ezek közül az egyik a kateketikai munkacsoport. Ennek nevében – püspök atya megbízásából –, szeretnénk megszólítani a testvéreket. Mit jelent a kateketika, katekézis? Jézus föltámadása után elküldte az Atyától a Szentlelket, hogy befejezze az üdvösség művét, és arra indítsa a tanítványokat, hogy az ő küldetését folytassák: ismertessék meg az emberekkel az evangéliumot, mint az emberi élet igazi jó hírét. Térjenek meg, higgyenek, és váltsák életté Isten országának örömhírét. A katekézis ennek az örömhírnek és hitnek az átadását és növelését jelenti. Az embert az adott helyzetében – a bölcsőtől a sírig – kívánja evangelizálni, ami a keresztény pedagógiában azt jelenti, hogy az egész embert akarjuk megszólítani. Az általunk vezetetteknek – és velük együtt nekünk is – meg kell látnunk az ideális keresztény alakját, és az ideális közösséget, a II. Vatikáni Zsinat egyházképének szellemében. Ebben az egyházmodellben mindenki felelős az egyház küldetésének betöltéséért. A cél az, hogy akiket hitre nevelünk, azok felismerjék: nekik is feladatuk van, vagy lesz, a közösségnek, magának Isten országának az építésében A Katekézis áltanános Dirktóriuma így fogalmazza meg a katekézis lényegét:

a

„A katekézis a gyermekek, fiatalok és felnőttek olyan hitre való nevelése, amely leginkább a tanításnak rendszeres átadásában történik azzal a céllal, hogy a hívőket bevezessék a keresztény élet egészébe” A katekézist (hitre nevelést) egészen gyakorlati módon úgy is meg lehet fogalmazni, hogy olyan, mint egy három lábú szék: az egyik láb a családi háttér, a másik a konkrét hitismeretek átadása (hittanórák az iskolában vagy a plébánián), harmadik pedig az egyházközség (pap, világiak) és a szentmise. Mindháromnak működnie kell ahhoz, hogy a hitre nevelés gyümölcsöző legyen. A fentiekből kiderül, hogy a katekézis nem pusztán gyermekeink hittan-oktatását jelenti (ez csak egyik szelete az egésznek), hanem minden korosztályra vonatkozik a hit tanítása, (újra)tanulása, és a közösségi életbe való bevezetés, bekapcsolódás. Ezt nevezzük katekumenális jellegű katekézisnek. Ami azt jelenti, hogy az egész közösség neveli, tanítja a katekézisben résztvevő gyerekeinket, fiataljainkat, és a megtérni vágyó felnőtteket. Ez a gyakorlatban úgy mutatkozik meg, hogy gyermekeink szá-

16

4. TÉMAKÖR: KATEKÉZIS

mára – a hittanórákon kívül –, a lelkipásztor és elkötelezett világi segítői külön foglalkozásokat tartanak a szentségekre való felkészítésre. Továbbá, elvezetik őket arra, hogy tapasztalják meg az egyházat, mint közösséget, ami öröm forrása. Minden szentségi felkészítésnek, katekumenális jellegűnek kellene lennie. Ez jelenti azt, hogy már gyerekkorban szükséges a befogadó közösség, és az elsőáldozók mellé szükséges kezeseket és imádkozókat rendelni, akik hordozzák őket. Továbbá szükséges befogadó csoportok létrehozása a bérmálkozók felkészítésére, már megbérmált fiatalokból. Azokat készítsük fel a bérmálkozásra, akik döntöttek Krisztus mellett! Fontos a gyerekek és az ifjúság számára is már gyerekkortól imádkozó közösségek létrehozása, ahol megszerettetjük velük a szentségi életet, ahol Jézus melletti elköteleződésre hívjuk meg őket, és ahol lehetőségük van elköteleződésüket kimondani, egymást bátorítani. A közösség iránti igényt már gyerekkorban ki kell alakítani. Azt is jelenti a katekumenális jellegű katekézis, hogy nemcsak a gyermekek, de az ő szüleik számára is szervezünk foglalkozásokat (különösen az elsőáldozás kapcsán). Ezeket szintén a pap és munkatársai tartják, akik így, együtt képviselik az egyházközséget, mint azt a közösséget, amelyik befogadja őket soraiba. Kizárólag akkor lesz gyümölcsöző a hitoktatásunk/hitre nevelésünk, ha a plébánia-közösségünk befogadóközösséggé válik. Manapság egyre gyakoribb tapasztalatunk, hogy sokan felnőttként szeretenének az egyházba lépni, szentségekhez járulni. Az ő számukra vezette be újra az Egyház, 1999 adventjétől a katekumenátust, azt a – legalább egy, ideális esetben három éves – folyamatot, ahol a felnőtt ember megismerkedik a hittel, az egyháznak, mint közösségnek az életével, és a megtérés útján fölkészül a szentségek vételére. A katekumenátus – amely legalább kéthetenkénti foglalkozást jelent –, szintén több, mint felnőtt hittan, ahol csak hitimereteket kapnak a jelenlévők. A katekumenátust a lelkipásztor vezeti, arra alkalmas világi munkatársaival együtt, akik nem tökéletes, de életszentségre törekvő emberek. Ők a tanítást kiegészítik tanúságtételeikkel. A pappal együtt alkotják a katekumenátusban a befogadó közösséget. A katekézis első számú felelőse az egyházközségben a plébános, aki nem csak teológiai képzettségében tud irányt mutatni katekéta munkatársainak, hanem kateketikai-szakmai tapasztalatával is. Fontos a plébános elfogadó–befogadó attitűdje, hogy valódi lelkigondozóként lépjen a rábízottak felé. A plébános pásztori karizmájához tartozik, hogy felismerje és működni engedje a megkereszteltek közösségében kivirágzó karizmákat, s megtalálja az alkalmas felnőtteket és fiatalokat az egyes feladatokra. A világi Krisztus-hívők részéről döntő, hogy az legyen hitoktató (katekéta), aki szívvel vállalja ezt a szolgálatot. Nem pusztán tanok átadása a hitoktató feladata. A hitoktató számára is elengedhetelenül szükséges, hogy komoly imaélete legyen, valamint saját közössége, amelyből töltekezik. A katekétának is elfogadó–befogadó személynek kell lennie. A katekézis fontos területe az iskolai hitoktatás, amely önmagában nem képes gyümölcsözőt teremni befogadó templomi, plébániai közösség nélkül. Az iskola miszsziós terület, a gyerekek nagy részét nem a hittan-anyag hiánytalan átadásával lehet megérinteni, hanem barátkozással, hisz Jézus is ezt tette. ha a gyermek megérzi a személye iránt tanúsított valódi figyelmet és érdeklődést, akkor maradni akar a hittanórán. Elsősorban az Istenre figyelést kell nekik megtanítani, az imádságos lelkületet. Kulcsfontosságú a katekéta személyes példája.

17

ZSINATI hoMílIáK

A hittanóra mellett a szentmisére járás is lényeges. Kívánatos lenne elérni, hogy minden hittanos járjon templomba. Természetesen csak az lehet elsőáldozó, aki ezt tudja vállalni (szülő és gyermek). Nem szabad engednünk, hogy kifejlődjön a gyeremekekben és a fiatalokban a szolgáltató egyház képe, és az ez iránti igény. A római dokumentumok az iskolai hittanra a vallásoktatás kifejezést használják és valójában megkülönböztetik a katekézistől. Ezért ideális lenne, ha az iskolai hittan mellett a plébánián már a kisgyerekkortól lenne rendszeres közösségi foglalkozás, és nem csak szentségfelvétel előtt. A Katekézis általános Direktóriuma szerint a plébániai közösség továbbra is a katekézis elsődleges helye. Az egyházi iskola – bár sokat segíthet –, nem a szentségkiszolgáltatás megfelelő közege. Jól fogalmaz a Magyar Kateketikai Direktórium, amikor így ír: „A katekézis alapvető feladata az, hogy hirdesse Krisztus üzenetét, hogy részt vegyen a közösség kialakítására törekvő munkában; hogy elvezesse az embereket az istentiszteletre, az imára és a krisztusi szolgálatra.” Kiemelten fontos terület az ifjúsági katetkézis. Az egyházi előírások szerint a fiatalok katekézisének is katekumenális jellegű fokozatokban kell történnie. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az általunk megszólítandó fiatalok a hittel kapcsolatos döntés különböző szintjein helyezkednek el. Eszerint kell kiválasztanunk a velük való bánásmódot is. Különbséget kell tennünk a kezdeti barátkozás (preevangelizáció), a közvetlen hitébresztés (evangelizáció), és a hitmélyítés (katekézis) között. Van akitől még nem várhatunk el komolyabb hitbeli lépést (pl. rendszeres templomba járást), hisz még nem tapasztalta meg kegyelemként ennek jelentőségét. A katekumenátus az a folyamat, amely a hit kezdeti csíráitól a megtésésig vezet el. A szorosan vett katekézis (hitmélyítés) pedig már a megtért személyeknek való (akiknek élő tapasztalatuk van Jézus Krisztusról) és akik igyekeznek Jézus tanításához szabni életüket. A bérmálásra készülőknek érezniük kell, hogy szükség van rájuk, ezért fontos bevonni őket liturgikus és szeretetszolgálatokba, plébánia körüli feladatokba vagy kisebb gyerekek felé végzett szolgálatokba. A régióknak nagy jelentőségük van, sok helyi közösség nyerhet olyan fiatal önkéntest, aki a régióban szerzett tapasztalatoktól lelkes. Ugyanakkor a regionális ifjúsági munka alapját a helyi ifjúsági közösségek alkotják. Ezek megtámogatása vagy létrehozása sürgető feladat. Szükséges továbbá, minden plébánián alkalmas ifjúsági vezető és mellette néhány segítő kiképzése. Ők nemcsak a helyi ifjúság lelke és mozgatói, hanem a régió (+az egyházmegye) ifjúságával való kapcsolattartásért is felelősek. Ennek segítésére 2011. őszén két új dolog kezdődött egyházmegyénkben: a Kovászoló Egyházmegyei Ifjúsági Közösségszervező és -vezető Képző. A jelentkezők az vállalták, hogy a két év elvégzése után minimum egy évig segítségére lesznek a helyi plébánosnak és katekétának egy krisztusi gyerek- vagy ifjúsági csoport kialakításában vagy megtartásában. 44 önkéntes fiatal végezte el a Kovászolót 2013-ban. A következő évfolyam 2015. januárjában indul. A másik újdonság az Emberhalász Ifjúsági Misszió, melynek keretében az egyházmegye alkalmazásában álló munkatársaink térségükben 4–6–8 településen segítenek plébániai szinten létrehozni vagy megtartani ifjúsági közösségeket, majd a fiatalokat bekapcsolni a saját régiójuk és egyházmegyénk életébe. Ők mind vagy végzett katekéták, vagy jelenleg folyamatban lévő képzés alatt állnak. hivatásuk tehát, hogy az egység kovászaiként krisztusi ifjúsági- vagy gyermek-közösségeket szervezzenek, vezessenek, a helyi lelkipásztort és munkatársait segítve, velük együttműködésben. Az országban egyedülálló karizma ifjúsági régióinknak a lelkisége. Ezt Mária,

18

4. TÉMAKÖR: KATEKÉZIS

legszentebb Édesanyánk ajándékozta ennek az egyházmegyének. Abban áll, hogy Eukarisztikus, Máriás, Szentlélekre figyelő és Isten országát kereső régiós közösségeket akarunk formálni az ifjúságból, akik befogadó közösségként is működnek a térség közösség nélküli fiataljai számára, továbbá olyan olvasztótégelyként, ahol a különböző plébániai vagy lelkiségi csoportokból érkezők között megvalósulhat az ajándékok cseréje.Végezetül a Mennybe Felvett Nagyboldogasszony közbenjárását kérjük, hogy gyermekeinket, fiatal és felnőtt testvéreinket igazi krisztusi hitre tudjuk vezetni, váljanak egyházmegyénk közösségei a befogadás és az élethosszig tartó hitmélyítés otthonaivá! amEn

EgyEtEmEs könyörgésEk Pap: urunk, te a föld határáig küldtél bennünket, hogy tegyük tanítványoddá a népeket, és kereszteljük meg őket az atya, a Fiú és a szentlélek nevében! hogy megtehessük, amit parancsoltál, kérünk téged: 1. Kérünk Urunk, add, hogy Ferenc pápánk, püspökeink, papjaink és diakónusaink mindig a krisztusi hit és élet hiteles tanítói és tanúságtevői legyenek! Segítsd őket, hogy jó pásztorai legyenek a rájuk bízottaknak! [hallgass meg, Urunk!] 2. Kérünk Urunk, segíts, hogy Egyházad, a Te Egyszülött Fiad Szeplőtelen Jegyese, földi közösségeiben, az egyházközségekben, azon belül a kisebb közösségekben mindig meghívó és befogadó legyen! [hallgass meg, Urunk!] 3. Kérünk Urunk, adj erőt, hogy katekétáink és világi lelkipásztori munkatársaink mindig hitelesen, személyes példájukkal, szívvel-lélekkel szolgálják Egyházadat! Segíts nekik, hogy barátkozó, elfogadó–befogadó magatartásúak tudjanak lenni a nehéz helyzetekben is! [hallgass meg, Urunk!] 4. Kérünk, Urunk, add, hogy az evangéliumi egyszerűség szellemében, Krisztus példája szerint tudjunk élni. Mindig legyen érzékünk felfedezni a rászorulókat, és rajuk segíteni! [hallgass meg, Urunk!] 5. Kérünk, Urunk, adj erőt betegeinknek szenvedéseik hordozásában. Jutalmazd meg örök országodban azokat az egykori hitoktatókat, pedagógusokat, akik Krisztus szellemében nevelték növendékeiket. [hallgass meg, Urunk!] 6. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: hallgasd meg, istenünk, benned hívő néped könyörgését, hogy tanítványaid révén egyre gyarapodjék az Egyház, és egykor megszámlálhatatlan sokaság álljon előtted a te országodban! krisztus, a mi urunk által! h.: Amen

19

5. témakör

az Egyház, mint közösség kEdVEs

z

tEstVérEk!

sinati témáinkban Egy nagyon Fontos, mondhatnánk alapkérdéshez jutottunk el. A plébánia, mint közösség. Miért olyan fontos ez? Sokszor tapasztaljuk, hogy még olyanok is elmaradoznak a templomból, akik régebben jártak. Vagy elsőáldozás, bérmálás után gyerekek is, szülők is elkopnak a miséről. Miért van ez? ha megkérdezzük őket, akkor olyan választ kapunk, amiből az derül ki: hogy nem érezzük jól magunkat, nem érzem otthon magamat, idegen a légkör, nem elég családias stb. És ha őszinték vagyunk, akkor sokszor meg kell állapítanunk, hogy igazuk van. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, az egymáshoz való viszonyunkat, a kapcsolatainkat kell megváltoztatni. De hát egyáltalán miért kell itt bármit is megváltoztatni? Eddig is jó volt! Nekem így is jó! Akinek nem jó, az keressen magának mást! ha így gondolkodunk, akkor biztos, hogy nem tartozunk Krisztushoz. Krisztus ugyanis azt mondja: „jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és az élet terhét hordozzátok, én felüdítelek titeket”, egy másik helyen pedig: „aki hozzám jön azt nem dobom ki”. De hol kéne otthont találni, és hol kellene felüdülni Krisztusban? ott, ahol ketten, vagy hárman egyek vagytok az én nevemben én ott vagyok köztetek. Jézus itt köztünk akar ÚGY jelen lenni, hogy mi is biztonságos otthont éljünk meg benne, és azok is akik a világ sötétségében kóborolnak és keresnek valami igazat és szépet, ők is megtalálják Krisztust, akiben otthonra lelnek. Ez biztosan Krisztus akarata, ezt élték meg az egyház első évtizedeiben, ahogy az ApCsel-ben olvassuk: „nézzétek, hogy szeretik egymást!” Ezt tanítja a II. Vatikáni Zsinat is, amely föltárja számunkra azt az egyházképet, mely élhető és vonzó lehet mindenki számára, de egyben hiteles is, mert az élő Krisztusra épül. A háziasszonyok tudják: ha valahol egy finom ételt, vagy sütemény ettek, amit addig nem ismertek, akkor rögtön beindul a receptkérés – hogy kell csinálni, mi kell hozzá? Alig van egyházközség, ahonnan ne volnának néhányan, akik rész vettek egy igeszemináriumon, egy Szentlélek-szemináriumon vagy egy Cursillón, vagy akár csak egy olyan vallási összejövetelen, ahol egy kisebb közösségben igazán boldogok, felszabadultak voltunk Krisztusban. Vagyis, már belekóstoltunk valami újba, amit Isten terített asztaláról kaptunk. Ilyenkor mindig úgy érezzük, hogy ez kellene nálunk is, de hát sajnos nálunk nincs ilyen, vagy: nálunk ezt nem lehet mert… De ez nem igaz, mert ahol megtapasztaltunk valamit ebből az új életből, ott is emberek voltak, mi sem vagyunk „rosszabbak”náluk. Erőt vesz rajtunk a kishitűség és a tehetetlenség, pedig Jézus nem azt mondja nekünk, hogy nem lehet, hanem azt, hogy VÉGY MAGAD MEllÉ KETTŐT, VAGY háRMAT akik megízlelték az ÉN főztömet és kezdjétek el megfőzni, megvalósítani amit a Szentlélek segítségével meg is tudtok tenni! Csak higgyetek bennem! Kedves testvérek! Itt van az alkalmas pillanat, hogy kitágítsuk a szívünket, és ne a magunk emberi gyöngeségét tekintsük, hanem az élő és feltámadt Krisztusra, aki-

20

5. TÉMAKÖR: AZ EGYháZ, MINT KÖZÖSSÉG

nek egy csodálatosan szép terve van velünk. Egy olyan boldogító terve, amit csak vele és együtt tudunk megvalósítani. Egy új típusú egyházat akar, ahol nem a bezártság, nem a reménytelenség, hanem a remény és a kölcsönös szeretet uralkodik. „Ne féljetek!” – mondja II. János Pál pápa, mert Krisztus legyőzte a világot.

m

it tEgyünk tEhát, tEstVérEk?

Ezt kérdezték az első pünkösdi beszéd alkalmával a hívő zsidók, amikor Péter apostol meghirdette a feltámadt Krisztust, akit „ti az istentelenek keze által megöltetek”. Ezt kell nekünk is kérdeznünk, mert csak tettek által juthatunk előre és csak tettek által valósíthatjuk meg Isten tervét! Jézus válaszol az egyház által, és hozzáteszi: tedd ezt és élni fogsz! Mit tegyünk tehát? Elsősorban tegyük életünk középpontjába egyetlen és legfőbb céllá az élő Krisztust és a vele való kapcsolatot! MINDENT ÉRTED AKARoK TENNI JÉZUS, mert szeretlek! hiszen csak azok képesek krisztusi közösséget megélni, akik maguk Krisztusban élnek. ha ezt a belső döntést meghoztuk jöjjetek, és üljünk le együtt ……-kor, és beszéljük meg, hogyan lehetne, miként kellene Jézus tervét megvalósítani először MAGUNK KÖZÖTT. hogyan tudnánk a kapcsolatainkat megtisztítani, hogy hibáinkat elviselve együtt építsük Isten országát? Ez nem könnyű dolog, mert ismerve egymást sok ítélet fogalmazódik meg bennünk, és ezek akadállyá válnak az együtt munkálkodásban. Félre kell tegyük a gondolatot, hogy: vele nem lehet! Együtt Krisztussal mindent meg tudunk tenni. Nézzük meg, hogy plébániánkon ki az a két-három házaspár, akikkel megszólíthatjuk a többi gyermekes családot, és elindíthatunk egy rendszeres találkozást, ahol megbeszélhetjük gondjainkat, örömeinket, a gyermeknevelés, a vallás és a társadalom kérdéseit. Nézzük meg ki az a néhány ember, aki a rózsafüzért nem csak elmondja, hanem örömmel meg is osztja az imádkozás tapasztalatait a többiekkel. Kik azok a felnőttek, akik nem elégszenek meg azzal, hogy van Isten, hanem kérdéseik is vannak a hittel, vallással kapcsolatban. Jöjjünk össze, és beszéljük meg, és köztünk lesz Jézus! Mert aki keres, az talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Valósítsuk meg Krisztus új parancsát: arról ismerjenek meg benneteket, hogy egymást szeretitek, mint ahogy én szeretlek benneteket. Testvérek! Jézus Krisztus ígérete, melyet egyházának tett, hogy a pokol hatalma nem vesz erőt rajta, ma is érvényes. Az az egyház, mely Krisztusban él, ma is élő, növekedő és vonzó. Mindannyian ilyen egyházat és ilyen plébániát szeretnénk. De ezt sohasem fogjuk ingyen megkapni! Mert a „Krisztus Teste”-egyház csak olyan tagokból tud felépülni, ahol mindenki maga is áldozattá válik Krisztusban. Ezért mindenkit kérek, hogy nézzük át az egyéni életünket, a családunk életét és tegyük meg az újjászületés kegyelmi lépéseit, hogy azután együtt formáljuk ki a közösségeink krisztusi arculatát. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak, mondja Jézus. Én azt remélem, hogy itt, most nem csak meghívottak, hanem a kegyelemben kiválasztottak is vannak. olyanok, akik meghallották Isten szavát és tetteikkel akarják szolgálni és építeni Isten országát. amEn.

21

5. TÉMAKÖR: AZ EGYháZ, MINT KÖZÖSSÉG

EgyEtEmEs könyörgésEk

Pap: testvéreim, tudjuk a szentírásból, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. kérjük ezért a mi urunkat: 1. Urunk Jézus, segítsd egyházunk vezetőit, Ferenc pápánkat és Miklós püspökünket, hogy mindig a te szándékod szerint vezessék és alakítsák életünket! [hallgass meg, Urunk!] 2. Szentlelkeddel világosíts meg bennünket, hogy mindenkor megértsük és megtegyük a te akaratodat! [hallgass meg, Urunk!] 3. Ne engedd, hogy emberi önzéseink, dicsőségvágyunk vagy lustaságunk gátolja isteni terved megvalósulását! [hallgass meg, Urunk!] 4. Tégy eggyé bennünket a kölcsönös szeretetben, hogy plébániai közösségeink tartóra tett gyertyaként világítsanak a sötétségben, és minden istenkereső jó szándékú embert Jézushoz vezessenek! [hallgass meg, Urunk!] 5. Urunk, Jézus! Bocsásd meg bűneinket, ha hiteltelen bűnös életünkkel másokat elzártunk, vagy akadályoztunk a veled való találkozásban! [hallgass meg, Urunk!] 6. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: hallgasd meg, urunk, a könyörgésünket, és add, hogy zsinatunk tanítása olyan közösséggé formáljon bennünket, amelyen nem vehetnek erőt a pokol kapui! Ezt kérjük tőled a mi urunk, jézus krisztus által! h.: Amen

23

6. témakör

család kEdVEs tEstVérEk!

a

– amióta Magyarországon ki szabad mondani azt, ami fáj, ami ember- és emberiség-ellenes, – egyre többször halljuk, olvassuk, hogy veszélyben a család, széthullott a társadalom legalapvetőbb és legfontosabb sejtje. Könyvek, híradások jelennek meg arról, hogy alig-alig található rendezett családi élet, egyre kevesebb a gyermek a családokban. Sokan azt állítják, – a nyugati világ jelenségeit és a magyar valóságot szemlélve – hogy válságban van a házasság, a család intézménye. A válság jelei valóban egyre ijesztőbben észlelhetők már nálunk is, és a nyugati világban (elsősorban Amerikára, a németalföldi államokra és Skandináviára gondolok), már évtizedek óta föllelhetők. Sokak előtt ismert tény, hogy Magyarországon 1.000 házasságkötésre 600 válás jut! Egyre gyakoribb, mondhatni rendszeres, hogy néhány évi együttélés után jönnek házasságot kötni a párok. Az utóbbi tizenöt-húsz évben a közfelfogás „normálisnak” tekinti az együttélést, az ún. próbaházasságot. Arról most nem szólok, hogy az ún. próbaházasság „fából vaskarika”, és éppen azt nem „hozza be,” amivel indokolják létjogosultságát, sőt, igen sok negatív hatása van a kapcsolatra, gyermekvállalásra, a megszületett gyerekekre, társadalomra. Megdöbbentő adat, hogy amióta megengedhetővé tették az abortuszt, kb. hat millió magzatot gyilkoltak meg országunkban. Tudjuk, hogy már tízmillió alá süllyedt a kis Magyarország lélekszáma! Mi lesz velünk a „népek tengerében,” ha ez így megy tovább? Nagyon sok, és a fenti okok miatt egyre több, az ún. „csonka család,” ahonnan legtöbbször az édesapa hiányzik. Ugyanakkor sok családban vagy az édesanya, vagy az édesapa nem áll hivatása magaslatán. Fiataljaink nem kapnak sem a családban, sem a családon kívül megfelelő felkészítést a boldog párkapcsolatra, az életképes családi élet kialakításához. Az előbb említett jelenségeket még jobban felerősítik a különféle családellenes liberális irányzatok. Közöttük az ún. „gender” mozgalom, amely Nyugat Európában (a skandináv államokban, Spanyolországban, Németországban, az Európai Parlamentben) már egyre inkább érezteti romboló hatását. Ennek képviselői a férfi és a nő egyenértékűségének jelszava leple alatt hirdetik, hogy a szülők ne döntsék el, hogy milyen neműnek nevelik gyermeküket, mert mindenki megválaszthatja nemét; helyeslik és hirdetik a homoszexualitás jogosságát, meg azt is, hogy a szülők „szexualizálják” a gyermekeket, vagyis tanítsák meg őket az önkielégítésre − és még sorolhatnánk perverz ember- és családellenes tanaikat. z utóbbi éVEkbEn

24

6. TÉMAKÖR: CSAláD

k

EdVEs tEstVérEk!

könnyEn bElátható, hogy a társadalom és az Egyházunk léte, egészséges jövője került veszélybe. A család és a házasság kérdése a legfontosabbak közé tartozik, amelyekkel mindannyiunknak foglalkoznunk kell. Amikor dr, Beer Miklós püspök atyánk 2011-ben a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója napján elindította a Váci Egyházmegye zsinati munkáját, azzal a céllal tette, hogy egyházmegyénk lelki megújulását, keresztény közösségeink jövőjét elősegítse, és a zsinat választ, megoldást adjon a legégetőbb kérdésekre. A Zsinati Bizottság 10 témakört jelölt meg, amelyek kimunkálására munkacsoportokat alakított. Ezek egyike a családdal, családi közösségekkel, házassággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó munkacsoport. Ezek a munkacsoportok találkoznak egy-egy esperesi kerület papjaival és plébániai küldötteivel, hogy az adott kérdésről megbeszélést folytassanak. – Néhány munkacsoport már járt az Önök kerületében is, és most a házassággal és a Családdal Foglalkozó Munkacsoport tagjaival találkozhatnak. Kívánatos, hogy ennek a plébániai közösségnek tagjai közül minél többen vegyenek részt az előkészítő megbeszélésen, és magán a találkozón is. Fontosnak tartom, hogy tájékoztassam a plébánia híveit, milyen témakörök kerülnek megvitatásra majd a találkozón, kiscsoportos megbeszélés alkalmával: • Megbeszélésre kerül az élet védelme a fogantatástól a halálig. – Sajnos, igen időszerű kérdéseket vet fel. • A családi életre nevelés kérdésköre a jövő egészséges, krisztusi családok létrejöttének lehetőségét vizsgálja. • A szentségi házasságra való felkészítés konkrét segítséget nyújthat az induló pároknak. • Életbe (házasságba) vágóan fontos a meglévő házasságok ápolása. Milyen eszközök, lehetőségek állnak rendelkezésére a házasságukat megtartani, egyre jobbá tenni akaró pároknak? • Az Egyház és a társadalom számára nélkülözhetetlen kincseket érlel, növel a jó házasság. hogyan áramlanak ezek az értékek a generációk között? • A családközösségek az egyház, egyházközségek alapjai aktív tagjai lehetnek, ahol léteznek. • Nem feledkezhetünk meg a különleges életállapotban lévőkről. Figyelnünk kell, az ún. „csonka családokra”, az özvegyekre, egyedülállókra stb. • A keresztény család az Isten szeretetének jele a világban. hogyan valósíthatja meg küldetését a mai társadalomban. Azt gondolom, mindannyian érezzük, hogy a fent említett témák igen fontosak: jelenünk és jövőnk létéről, boldogságáról van szó.

25

ZSINATI hoMílIáK

Szeretettel buzdítunk minden érdeklődő, tenni akaró testvérünket, hogy menjen el a plébános atya által meghirdetett megbeszélésre. A plébánia küldötteit pedig szeretettel várjuk az esperesi gyűlésre! hozzák magukkal az egyházközségük üzeneteit, ötleteit, kérdéseit, kéréseit! Megjegyezzük még, hogy a zsinati munkacsoportunk összeállított egy kérdőívet, amellyel szeretnénk fölmérni a házassággal és a családi élettel kapcsolatos véleményeket, problémákat, javaslatokat. A kérdőív kitöltése lehetséges papír alapon és interneten is. Mindkét lehetőséget időben eljuttatjuk a Kedves Testvérekhez. hisszük, hogy közös imádságaink és munkánk hozzájárul egyházmegyénk tagjai, és egész egyházmegyénk lelki megújulásához! amEn

26

6. TÉMAKÖR: CSAláD

EgyEtEmEs könyörgésEk

Pap: testvéreim! a kenyérrel és a borral együtt vigyük most isten elé könyörgéseinket a jelenlévő házaspárokért és egyházmegyénk minden családjáért! 1. áldd meg, Urunk, szentatyánkat, Ferenc pápánkat, Miklós megyéspüspökünket, lajos segédpüspökét, egyházunk minden papját és szerzetesét, hogy neked szentelt életükkel gyümölcsözően szolgálják a rájuk bízottak lelki üdvösségét! [hallgass meg, Urunk!] 2. Add, hogy egyházmegyei Zsinatunk munkacsoportjai eredményesen dolgozzanak közösségeink lelki és szellemi megújulásán! [hallgass meg, Urunk!] 3. áldd meg, Urunk, a keresztény családokat, hogy jó példájuk szolgálja egyházközségünknek és mindazoknak a lelki gazdagodását, akik velük kapcsolatba kerülnek! [hallgass meg, Urunk!] 4. Add meg az itt jelenlévő házaspároknak, és minden házaspárnak, hogy egymást önzetlenül szeressék, és ez által az irántad való szeretetben is erősödjenek! [hallgass meg, Urunk!] 5. Add, Urunk, hogy a házastársak tiszteljék szent akaratodat, és születendő gyermekeiket áldásodként fogadják! [hallgass meg, Urunk!] 6. Őrizd meg, Urunk, a házasságra készülőket minden könnyelműségtől; adj nekik szent komolyságot és sok tiszta örömet! [hallgass meg, Urunk!] 7. Erősítsd meg, Urunk, a hívő családokat, hogy általuk kialakuljon és megerősödjék egy egészségesebb társadalom! [hallgass meg, Urunk!] 8. Őrizzék meg, Urunk, gyermekeinket a szellemi, lelki és erkölcsi romlástól a tőled tanult értékek. Add, hogy ezeket a szülők példája nyomán ismerjék meg a fiatalok! [hallgass meg, Urunk!] 9. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: jézusunk! te mondtad, hogy nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. segítsd kegyelmi ajándékaiddal ilyen mindent odaadó szeretetre a házaspárokat, hogy egymás iránti föltétlen szeretetük jele legyen a te irántunk való szeretetednek, és ajándék gyermekeiknek. Ezt kérjük tőled, aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. h.: Amen

27

7. témakör:

sajátos Ellátást igénylő csoPortok

kEdVEs tEstVérEk!

E

gyházmEgyEi zsinatunk 7. témakörébEn a sajátos ellátást igénylő csoportokkal foglalkozunk. Az egyik zsinati hozzászóló azt mondta erről, hogy az egész magyar társadalom egy nagy, sajátos csoport. Kikkel is foglalkozunk ezen a témán belül? Tényleg nagyon sok ember idetartozik, hiszen a legnagyobb csoport ezen belül a betegeké. De szót ejtünk a különféle szenvedélybetegségekről, külön is kihangsúlyozva a kábítószeresek és az alkoholisták világát, és foglalkozunk a börtönben lévőkkel. Úgy gondolom tehát, hogy ezekkel a csoportjainkkal kapcsolatban is majdnem minden család érintett. ha a Szentírásra figyelünk, biztos mindnyájatoknak egyből eszébe jut Máté evangéliumának vége, amikor is Jézus annak alapján ítélkezik, hogy ki fordult oda a rászorulókhoz és ki nem. „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.” (Mt25,35-36) Jézus egyszerű szavakkal, tömören mondta, de nekünk a megvalósítás már nem olyan egyszerű. Jézus röviden mondta, de nekünk akár egész életünkön át is alakítgatnunk kell magunkban a megfelelő lelkületet.

E

gyszEr Valaki jElEntkEzEtt bEtEgEk között VégzEndő önkéntEs munkára, és amikor megkérdezték tőle, hogyan tudja majd elviselni mások fájdalmának, szenvedésének látványát, azt válaszolta, hogy „Nem az én hozzátartozóm, nem az én rokonom.” Amikor a sajátos csoporthoz tartozókkal foglalkozunk tehát, feltehetjük a jézusi kérdést magunknak: milyen lelkület van bennünk? Van-e bennünk részvét, empátia, szeretnénk-e támaszai, segítői lenni a másiknak? Vagy csak akkor figyelünk fel az egészre, ha mi magunk vagy közeli hozzátartozónk megbetegszik, valamilyen szenvedély csapdájába esik, netán börtönbe kerül? Az egymáshoz tartozás, és „a másokért is felelős vagyok” érzését nagyra kell növelnem szívemben. A betegség, a szenvedés világa elnyelheti a mi életünket is bármelyik pillanatban. Akár kisebb, akár súlyosabb, esetleg végzetes betegséggel találkozunk, mindig van mellette lelki szenvedés is, megoldatlan családi problémák, lelket mardosó bajok, múltból kísértő bűnök, megválaszolhatatlannak tűnő kérdések az élet értelméről, és még sok más ilyen. A „beteg voltam és meglátogattatok” nem szabad, hogy csak azt jelentse, hogy viszünk jó kis húslevest és rántott húst a kórházba került rokonnak. A meglátogatás azt is jelenti, hogy lelkileg is megpróbálunk közelebb menni a másikhoz, talán a vele való kapcsolatunk is mélyebb, szeretettel telibb lesz, mint előtte. Nemcsak a testi

28

7. TÉMAKÖR: SAJáToS ElláTáST IGÉNYlŐ CSoPoRToK

szenvedése miatt esünk kétségbe, nemcsak a párnáját szeretnénk megigazítani, hanem a lelki bajainak megoldásában is mellette szeretnénk lenni, segíteni szeretnénk, hogy megtalálja az utat, megtalálja a saját válaszát. Egyházközségeinkben is látogathatjuk betegeinket, időst–fiatalt egyaránt, és ha valaki kórházba kerül, nemcsak a plébánosunkat jó, ha értesítjük, hanem a kórházi lelkigondozót is vagy a beteglátogató önkéntest, hogy ők is segítségére tudjanak lenni. ha az otthonában lévő beteg nincsen egyedül, ha mindig van, aki rányitja az ajtót az egyedül élő – egyedül szenvedőre: jézusi lelkületről teszünk tanúságot. ha megszervezzük, hogy a beteget otthonában ápolók fel legyenek néha egy kicsit váltva, hogy pihenhessenek: irgalmasságot teszünk. ha segítünk, hogy a nem annyira hozzáértő idősebb is tudja hallgatni, akár a kórházban is, a Mária Rádiót vagy a Katolikus Rádiót, nála legyen imakönyve, rózsafüzére: szolgálatára vagyunk vele. A kórházban dolgozó szakemberek, a lelkigondozók beszélgetéseikkel azt szolgálják, hogy életének kérdéseire meg tudja találni a választ a szenvedő, hogy ne vergődjön terhei alatt, hanem kimondhassa kérdéseit, problémáit, olyat is elmondhasson végre valakinek, amit nem mert sose megbeszélni szeretteivel, vagy akár gyóntató papjával sem. A lelkigondozó azzal is szót ért, aki nem vallásos, más vallású, vagy nem élte meg sosem igazán a hitét. Segít felkészülni a szentségek felvételére is. Imádságos hátteret is kell adnunk a betegekkel való foglalkozás művének, mindennap könyörögni a betegek lelki-testi gyógyulásáért.

hA

el is fogadjuk azt, hogy ez valóban mindenkit érintő téma, könnyen hajlamos azt hinni az ember, hogy például a szenvedélybetegségek, akár konkrétan a droghasználat, a mi családunkban biztosan nem fordulhat elő. Sokan gondolkodnak így, de akkor miért látunk annyi réveteg tekintetű fiatalt, akár még falusi utcákon is? Miért van az, hogy gimnazisták rendszeresen öntudatlan részegség állapotába kerülnek a hétvégéken? Valami hiányzik nekik. A „szomjas voltam, és adtatok innom”, nemcsak egy tréfás megjegyzés lehet az alkoholizmus esetén, hanem rávilágít arra, hogy az alkoholista, a droghasználó, és a sok más szenvedély közül valamelyikkel küzdő gyakran hiányol valamit az életéből, szomjazza a szeretetet, éhezi az odafigyelést, a szülői, baráti, vagy testvéri törődést. Nagyon fontos felfigyelnünk arra, hogy ezek a területek: szakterületek. Szükségünk van a sajátos csoportok pasztorációjában a képzett szakemberekre. A betegekkel is ezért foglalkoznak (az orvosok, ápolók mellett) szakképzett lelkigondozók, akik külön megtanulták, hogyan kell megszólítani a különféle bajban lévő embert, hogyan kell vele kapcsolatot teremteni, segíteni abban, hogy feltárhassa élete nehézségeit, problémáit. Az alkoholistákkal, drogosokkal is kell hozzáértőknek, terapeutáknak foglalkozni. Például nem lehet meggyógyítani egy alkoholistát csak azzal, hogyha azt mondjuk a családtagjaiknak, hogy „tessék sokat imádkozni érte!” Nem lehet a szenvedélybeteget azzal leszoktatni, ha megszidjuk, hogy „minden csak akaraterő kérdése”, „szedje össze magát!” Szükség van szakemberekre, támogató csoportokra, a már gyógyultak tapasztalataira. Szükség van arra, hogy érintett és a rokon, családtag is legyőzze félelmeit, szégyenét, felhívja telefonon, megkeresse személyesen a szakembert. Egy-egy közösségben elérhetővé kell tenni ezeket a telefonszámokat, címeket, honlapokat. a bEtEgségEk PasztorációjáVal kaPcsolatban

29

ZSINATI hoMílIáK

Ugyanakkor, természetesen a szenvedélybetegségek esetében is szükség van arra, hogy közösségi és magánimádságainkba is belefoglaljuk a szenvedélyektől szenvedőket, akár egy-egy hozzánk közelálló személyre szűkítve is ezt. A szenvedélybetegségek esetében nem lélegezhetünk fel, hogyha miután lelkiismeretesen végigvizsgáltuk szeretteink mindennapjait, fellélegzünk, mondván: nem iszik, nem dohányzik, nem drogozik, tehát minden rendben van. Gondoljunk arra, hány család életét teszi tönkre, anyagi biztonságát szünteti meg, sokszor a mindennapi kenyér lehetőségét is kizárja a különféle játékszenvedély! Gyermekeink, hála Istennek, nem drogoznak, nem isznak, csak(?) internetfüggők? Facebook-fanatikusok? Az igazi barátoktól, a valódi hangoktól elzárkóznak a folyamatos tévénézés, az állandóan fülben zajongó telefon, MP4-lejátszó használatával? Nemcsak fiatalt, felnőttebbet is korlátozhat az ilyen jellegű függőség valamelyike.

AZ

irgalmasság tEttE, ha börtönbEn léVőt mEglátogatunk.

De mi történik azután, ha kiszabadul? Keresi-e a közösség, az ismeretségi kör a segítés lehetőségét? A Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság dolgozik ezen a területen. Segítséget, ötletet kaphatunk tőlük, de mi is részt vehetünk szolgálatukban. Segíthetünk meglátogatni egy-egy fogvatartottat például az anonim levelező szolgálatban való munkánkkal, a csomagküldés által, a különböző hitéleti kiadványoknak az intézetekbe eljuttatásában. Beteg, fogvatartott, függőségtől, rabságtól szenvedő testvéreink szolgálata az irgalmasság tette. Izajás próféta meglátta a Megváltó, az Irgalmazó lelkületét: „A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.” (Iz42,3) Ez a lelkület legyen mibennünk is! Imádkozhatunk, tevékenykedhetünk értük. lehetünk összekötők egyházközségünk és az egyházmegyei szakpasztorációk között, lehetünk felelősei egy-egy szakterületnek plébániánkon. A szakmai honlapok híreit és a püspökségről érkező plakátokat segíthetünk hirdetőtábláinkon elhelyezni. Saját magunk vagy szeretteink vonatkozásában se a szégyenkezés érzését hordozzuk, hanem a „felkelni akarás szándékát!” higgyünk abban, hogy minden betegségből, megkötözöttségből és rabságból van szabadulás Jézus Krisztus, a mi Urunk által! amEn

30

7. TÉMAKÖR: SAJáToS ElláTáST IGÉNYlŐ CSoPoRToK

EgyEtEmEs könyörgésEk Pap: kedves testvérek! zsinati megbeszélésünkre készülve, könyörögjünk most együtt különféle betegségektől szenvedő, szenvedélyek rabságában sínylődő és börtönben lévő testvéreinkért! 1. Alakíts bennünk megfelelő lelkületet, Urunk, hogy érző szívvel, tapintatos tetteinkkel forduljunk rászoruló, segítséget kérő testvéreink felé! [hallgass meg, Urunk!] 2. Formáld hitünket, Urunk, hogy szenvedéseinkben ne büntetést lássunk, hanem érlelődésünk, értékesebbé válásunk lehetőségét vegyük észre! [hallgass meg, Urunk!] 3. Rendezd szándékod szerint életünket, Urunk, hogy szenvedélyeinket ki tudjuk zárni életünkből és még osztatlanabb figyelemmel forduljunk Feléd! [hallgass meg, Urunk!] 4. Tégy minket szentségeid, kegyelmed közvetítőivé, Urunk, mindazok számára, akiknek saját ereje kevés ahhoz, hogy életet adó kezed után nyúljanak! [hallgass meg, Urunk!] 5. Emeld fel magadhoz, Urunk, mindazok tekintetét, akik belesüppedtek a különféle bűnök, szenvedések, megoldhatatlannak tűnő gondok mocsarába! [hallgass meg, Urunk!] 6. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: mennyei atyánk! gyermeki bizalommal fordulunk hozzád, hiszen te vagy, akitől minden adományt és ajándékot kapunk. add, hogy higgyünk abban, hogy minden betegségből, megkötözöttségből és rabságból van szabadulás hozzánk elküldött szent Fiad, a mi urunk által! h.: Amen

31

8. témakör

az EgyházmEgyE élEtE krisztusban kEdVEs tEstVérEk! ommunikáció és szolidaritás. Püspök atyával közösen ezzel a két egyszerű szóval írtuk körül a zsinat nyolcadik témakörét. Csak két szó, de ezzel megfogható a jelenlegi teljes feladatunk. Az espereskerület következő zsinati előkészítő találkozóján az egyházmegye élete kerül megvitatásra. Ez a témakör három szintet különböztet meg: a plébánia szintje, amelyből a legtöbbet észlelünk. Távolabb helyezkedik el az esperesi kerület szintje, végül az egyházmegye egésze. Ezeken kívül még két téma kerül terítékre, nem egymás alá-fölérendeltségben állva, hanem az előző szintek mellé rendelve: ezek a területek az iskolák és az egyházmegye területén működő szerzetesrendek. Most azokban a témakör-részekben buzdítjuk a kedves híveket, ahol tevékenyen tudják szolgálni és segíteni a keresztény katolikus életet.

k i.

a lEginkább hozzánk közEl álló FEladat a Plébániáink hitélEtE. Szerencsére ma már egyre kevesebben gondolják úgy, hogy a plébánia a plébánosból, a káplánokból, diakónusokból, a kántorból és a sekrestyésből áll, s mint hivatal hivatottak szolgálni a közigazgatási területén élő katolikus hitű lakosságot. Nem zsinati közhely, amelyet divatos mondani, hanem valóság, hogy a plébánia, másnéven egyházközség mi vagyunk, minden megkeresztelt katolikus hívő, illetve mindazok, akik ezt a keresztséget kérik vagy kérni szándékozzák. Milyen a plébánia? olyan, amilyenre mi formáljuk. Ez mindannyiunk felelőssége. A plébánia lelki ellátására rendelt papság a megnövekedett és nagyon különböző igényeket nem tudja kielégíteni, főleg a jelenlegi alacsony létszám mellett. Nagy szükség van a világiak részvételére: minden kisközösséget nem tud pap vezetni, s bizonyára nem is szükséges. A lelki vezetésben is nagyon sok rátermett világi személy tud bölcs iránymutatást adni. A plébániai programok szervezésében, a különböző korosztályú és sorsú emberek megszólításában, Krisztushoz vezetésében mindenki meghívást kapott a keresztség szentségében. Minden plébánia olyan, s oly’ mértékben élő, amennyiben azzal a hívei megtöltik. A jövő a mi kezünkben van, meg kell szólítanunk egymást, törődnünk kell egymással, mert az üdvösségünket is csak közösen tudjuk munkálni. Krisztus Urunk a Végső Napon a tetteink alapján ítél meg bennünket, mégpedig az embertársaink felé gyakorolt szeretet-tetteken keresztül. Kommunikáció és szolidaritás: keressük egymást és beszéljünk egymással, s segítsük a testi – lelki rászorulók nagy-nagy tömegét!

ii.

nagy szomorÚság látni, amikor Egy kErEsztény közösség bEzárkózik, elszigetelődik a testvér közösségektől, sőt, akár egyenesen riválist látnak egymásban. Az egyházmegyén belül a következő, annál kisebb egység az esperesi kerület. Milyen jó lenne, ha erre nem úgy, mint a plébániát ellenőrző, felettes szervre

32

8. TÉMAKÖR: AZ EGYháZMEGYE ÉlETE

tekintenénk, hanem egy olyan nagyobb közösségre, ahol a szomszédos plébániák erőt meríthetnének egymás imáiból, tevékenységeiből, találkozókból! A szomszédos plébániák szervezhetnek közös zarándoklatokat, táborozásokat, kötetlen együttléteket. Meghívhatják a szomszédos közösségek egymást a lelki napjaikra, búcsús alkalmakra, nagyobb ünnepekre. Megismerni egymást, megosztani egymással az örömöket vagy a bánatot, különleges kegyelmek forrása lehet. óriási lehetőség lakozik abban, hogy szinte minden magyar településen van katolikus hívő közösség. Nem szabad, hogy magányosan küzdjenek ezek a közösségek, hanem fontos, hogy összefogva valami nagyszerű lelki művet építsenek.

iii.

sokszor lEhEt hallani a papság és a hívek szájából is, hogy a püspök úr messze van, nem ismeri és nem is érti a mi helyi problémáinkat. hallunk olyan véleményeket is, hogy a körlevelekben szereplő gondolatok nagyon távol vannak a helyi valóságtól, így a benne foglalt szép gondolatokat nem lehet tettekre váltani. lehetséges valóban, hogy néha nagy a távolság. A püspök atya nem lehet mindig mindenütt ott, bár igyekszik sokat utazni, de a Váci Egyházmegye területe hatalmas. A zsinat kitűnő lehetőséget biztosít arra, hogy bekapcsolódva a zsinati munkába mindenki elmondhassa, hogy miként látja az egyházmegye életét és annak leképeződését a helyi plébánián. Az eddigi zsinati megbeszéléseken is a világi hívek nagyon jó meglátásokkal gazdagították a párbeszédet. Az egyházmegyei központi döntések kapcsán a zsinati jegyzőkönyvekben és honlapokon már most is jelentős mennyiségű és fontos javaslat fogalmazódott meg. Az espereskerületi zsinati megbeszélések alkalmával a személyesen jelen lévő püspök atya nagyon világosan és egyértelműen mutatta be lehetőségeit, s kezdeményezett párbeszédet egyes komoly és régóta fennálló problémák hatékony kezelése érdekében. Vannak olyan sajátosságok, amelyek az egész magyar egyház, de akár a világegyház megoldatlan problémái. Sokszor nincsenek kész receptek, így a közös gondolkodás és megoldási javaslatok kidolgozása nagy értéket képvisel. A zsinati tevékenységben való részvétel ezért jelent egy olyan kitüntetett lehetőséget, amelyet nem érdemes elmulasztani, mert csak évtizedek múlva lesz újra erre lehetőség. Buzdítjuk a kedves híveket, hogy regisztráljanak a zsinati honlapon, s észrevételeiket osszák meg a többiekkel, különösen azokat az észrevételeket, amelyeket egy-egy plébániai munkacsoport megvitatott, kidolgozott, ezáltal kiforrottá tett.

iV.

most VEssünk szEmünkEt a mEllEttünk működő intézményEkrE, így az iskolákra. Az iskola vitathatatlanul a család mellett és után a legfontosabb eszköze gyermekeink nevelésének. így tehát nem mellékes, hogy az oktatás és nevelés harmóniában áll-e a keresztény világnézettel, korszerű és magas színvonalú ismereteket nyújt-e, miközben óvja ifjúságunkat az értéktelen és káros hatásoktól. Egymásra vagyunk utalva: a templomi közösség az iskolai közösségre, az iskolai közösségek pedig az templomi közösségre. A nevelő munkában mindannyiunkra komoly felelősség hárul. Ahogy a plébánia is a közösségek közössége, ugyanígy az iskola is több közösséget egyesít: osztályközösségek, szakkörök, tanári kar, szülői közösség. Ebben a sokszínűségben kell megtalálnunk mindannyiunk közös és egyéni értékeit, s ezekből gazdagodni.

33

ZSINATI hoMílIáK

Nem szabad, hogy az iskola és a plébánia egymásban vetélytársakat lássanak. Közeledni kell egymáshoz, segíteni egymás munkáját. Erre egy világi iskola is nyújt lehetőséget, egyházi iskola esetében még több a kapcsolódási pont. De egyben komoly kísértés is, amely a két intézmény között szeretetlenségbe torkolló viszálykodássá fajulhat. Nem könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt: a gyermek aktív tagja maradjon a plébániai közösségének, miközben az iskolai közösségeknek is teljes és magát teljesen odaajándékozó tagja lehessen. ha ez sikerül, a kegyelmi adományok gyümölcseit mindkét intézmény szüretelheti mind a gyermekek, mind szüleik, végeredményképpen az egész család javára.

V.

a szErzEtEsrEndEk jElEnlétE egyes plébániák területén igazán nagy áldás. Csakhogy a plébániai közösségeknek sokszor nehéz szem előtt tartaniuk az egyes szerzetesrendek sajátos karizmáit, amelyek megélésével szentelik meg elsősorban szerzeteseink környezetüket. Emellett – tiszteletben tartva adottságaikat – ők hatékony segítői lehetnek a környezetükben élő hívek lelki életének gazdagításában. A szerzetesi megszentelt élet különös kegyelemközvetítő ereje a hívek pasztorációjában nélkülözhetetlen. Itt is meg kell találni azokat a közös pontokat, ahol a két különböző életállapotú közösség egymás gazdagítására lehet. Ezeknek az utaknak a keresése is a zsinat meghatározott feladata.

k

tEstVérEk! A zsinat csak történelmi emlékké és egy levéltári iratanyaggá válik, ha mi nem tesszük élővé. Az egyház jövője a mi kezünkben van. A jövő egyháza nagyban különbözik az elmúlt évtizedek egyházától, miközben a cél kétezer éve ugyanaz. Központi előírások és dokumentumok által nem lesz élővé egyházunk és hitünk. Feladatunk, hogy az ismert teológiai, egyházfegyelmi és liturgikus szabályok érintetlenül hagyása mellett ezeket a szabályokat, mint sarokköveket tiszteljük, de a közegeit élettel töltsük meg. A jövő egyháza kizárólag az élő egyház lesz, így rajtunk múlik, hogy ez számunkra is idegen intézmény lesz, vagy az a hely és közösség, amelyet mi töltöttünk meg élettel, szeretettel és jósággal, amely Krisztusé és a miénk, ahová mindig hazaérkezünk, amelyet mi építünk, s amelyben megvalósul mindannyiunk cselekedete által Isten országa. Rajtunk múlik, hogy élünk-e ezzel a történelmi lehetőséggel, amelyet a zsinat számunkra biztosít. Mindenkinek a véleményére kíváncsiak vagyunk, mert Isten mindenkit üdvözíteni akar, így mindenkinek az üdvösségét kell munkálni személy szerint és közösségben egyaránt. Az egyházat Isten gondviselése a világ végezetéig megtartja. De Isten a világot és annak műveit az embernek adta, hogy felelősen gondozza azt. Az egyház isteni alapítású – ahogyan a világot is Isten teremtette –, de a vele való gazdálkodás az ember feladata. Ennek az Isten által ránk ruházott hatalomból fakadó felelősségnek kell megfelelnünk napjainkban is, amelyre jelen állapotunkban a zsinati munkára szóló felhívásra való válasszal tehetünk Istennek tetsző módon eleget, mindenkinek életállapota és hivatásának megfelelően: imával, szervezéssel, tanácsadással, párbeszédben való részvétellel, s mindennel, ami közösségeinket Isten akarata szerinti tökéletesedésre vezeti. Ehhez kérjük Isten áldását, Nagyasszonyunk pártfogó imáit és minden szentek, különösen a magyar szentek és boldogok hathatós közbenjárását. amEn EdVEs

34

8. TÉMAKÖR: AZ EGYháZMEGYE ÉlETE

EgyEtEmEs könyörgésEk Pap: kedves testvérek! könyörögjünk most együtt plébániánkért, egyházmegyénkért, a világegyházért és isten egész vándorló népéért! 1. áldd meg, Urunk, Miklós püspökünk fáradozásait, hogy a zsinati munkában őszinte és lelkes munkatársakra találjon, akik segítségére vannak abban, hogy az alá-fölérendeltségben senki sem csupán a feljebbvalót lássa benne, hanem a nyájáról gondoskodni akaró pásztor szeretetét érezzék! [hallgass meg, Urunk!] 2. Add meg, Urunk, hogy az egyházközségek ne egymással versengő vagy féltékeny, elszigetelt csoportok legyenek, hanem valódi testvériességgel viseltessenek egymás iránt és segítsék egymást erejükhöz mérten! [hallgass meg, Urunk!] 3. Add, Urunk, hogy ne tékozoljuk el szellemi javainkat, s iskoláink hatékonyan tudják ifjúságunkat tudásban és erkölcsökben nevelni, hogy az iskola befejezését követően – annak keresztény szellemét szívükbe zárva – Krisztus hiteles tanúi lehessenek a világban! [hallgass meg, Urunk!] 4. Add, hogy az iskolák és a plébániák együtt munkálkodjanak a fiatalok nevelésében, különös adottságaikat egymás erősítésére használva, környezetük hatékony megszentelésére! [hallgass meg, Urunk!] 5. Segíts, Urunk, hogy a szerzetesek megtalálják azt az utat, ahol karizmájuknak megfelelő módon tudják a hívő közösségeket szolgálni! [hallgass meg, Urunk!] 6. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: urunk, te úgy akartad, hogy tanítványaid maroknyi közösségéből nőjön ki a te Egyházad szerte a világon. add, hogy plébániáink a te első közösséged tükörképei legyenek, amelyeket arról ismernek meg, hogy szeretik egymást! Ezt kérjük tőled, aki élsz és uralkodol, mindörökkön-örökké! h.: Amen

35

9. témakör

anyagi jaVak kEdVEs tEstVérEk! osEF ratzingEr „a mustármag rEményE” című könyVE (Prugg Verlag Eisenstadt 1979) írja – „Milyen lesz az Egyház 2000-ben?” „Kicsi lesz, kénytelen lesz sok mindent elölről kezdeni. Virágzása idején létesült épületei nagy részét nem tudja megtölteni. A hívek számának csökkenése következtében sok társadalmi kiváltságát is le fogja adni…138.o. Szegény lesz, a kicsinyek Egyháza. …. 139.o. Meg vagyok győződve, hogy az Egyház nagyon nehéz idők elé néz. 139.o. A későbbi XVI. Benedek pápa a lélekre hallgatva jól látta és meg is fogalmazta, amiben most a III. évezred elején élünk. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Azt gondolom, ismét kérjük az Urat, hogy az evangélium szavai életté váljanak számunkra a mindennapokban. KT! Mt 22,15-22 Jézus szavait, amit a heródes-pártiak tanítványainak mondott sokszor szokták idézni: „Adjátok meg a császárnak, amit a császáré, Istennek pedig ami az Istené!” Ez a jézusi mondás minden katolikus ember számára szent útmutatás és egyértelműen figyelmeztet bennünket, hogy két haza polgárai vagyunk. Ezért feladatunk a földi és örök élet szebbé tétele. Mindkettőre gondunk kell, hogy legyen. Sokan úgy emlegetik a vallást, mintha az elvonná az embert a földi ügyektől. Máskor azt gondolják: a vallásos ember csak imádkozik, az eget nézi és várja… mit törődik az a földi dolgokkal-bajokkal. Sajnos, az effajta mondás csak mondás és a valóság legtöbbször az ellenkezője: Magát vallásosnak tartó ember is belefeledkezik ez evilági gondokba, beletemetkezik földi ügyeinek, munkájának intézésébe, a testi jólét, kényelem előteremtésébe; és elmarad, vagy csak kicsi energiája marad az örökkévaló dolgokra, a lelki ügyeinek intézésére. Jézus mondásának igen gyakran az utóbbi részét kellene hangoztatni. „Adjátok meg az Istennek azt, ami az Istené!”

j

1.

Először lássuk: mit jElEnt, hogy a Földi haza Polgárai Vagyunk? Isten teremtett bennünket úgy, hogy egymás nélkül nem tudunk élni. Nem tudunk boldogulni. Akármilyen önző is valaki, akármilyen beképzelt és öntelt, mégis kénytelen elfogadni mások szolgálatát – kénytelen igénybe venni mások segítségét. Az emberi élet, közösségi élet. Közösség a család, sőt kell, hogy a világ minden embere érezze: összetartozunk, egymást boldogítjuk, vagy tesszük szerencsétlenné. Jézus azért jött, hogy ÖRÖMÜNK lEGYEN. Ehhez hozzátartozik sok minden. Milyen furcsa volt: áram nélkül? Rögtön mondta valaki: mi is lenne velünk, ha elzárnák a gázcsapot, kikapcsolnák az áramot, a csapokból nem folyna a víz?

36

9. TÉMAKÖR: ANYAGI JAVAK

hogy ezek az alapvető dolgok rendelkezésünkre álljanak, össze kell fogni, össze kell szervezni sok-sok ember munkáját, anyagi lehetőségét. Mert sem az utak, sem a telefon, sem a közlekedés, sem az iskola, sem az orvos, sem a… – folytathatnám. NEM VAlAMIFÉlE JóTÉKoNY AMERIKAI NAGYBáCSI vagy jóságos mindenható tündér ajándék nekünk. ha ezeket akarjuk – Jézus szava szól: magatok módján, tehetsége szerint járuljatok hozzá. Fizessétek az adót. „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré.” hiszen ebben a jézusi mondásban ez a közügyekért való felelősség, a közösség jólétének előmozdítását célzó adó megfizetése áll. A közös kosárból csak úgy tudunk venni, ha bele is tettünk valamit. Kedves Testvérek! Nem az APEh, nem a kormány, nem a polgármesteri hivatal kérte ezek mondását tőlem, hanem JÉZUS! Ő maga is megfizette az adót: Péterrel fizettette meg, bár kijelentette, hogy erre nem köteles, példát adott nekünk. Mt 17,24-27 A közösség életének jobbítására, a mindnyájunk által használt közös dolgok létesítésére, fenntartására, üzemeltetésére, közös hazánk építésére mindannyiunk hozzájárulására szükség van. Csúnya szóval: adójára. Ez az igazságosság alapján is, de az egymás életét szebbé tenni akaró szeretet törvénye alapján is lelkiismeretbeli kötelességünk. Az adó meg nem fizetése – adócsalás, súlyos vétek, lopás a közösségtől. Az már nem a mi felelősségünk, hogy azt valóban a KÖZ-re, mindannyiunk javára is fordítsák. Megbízhatatlansága, pazarlása, sikkasztások, egymás jutalmazgatása nehezíti az egyszerű emberek számára az adó megfizetését. Nem látja, mi lesz belőle!

2.

adjátok mEg istEnnEk azt, ami az istEné! Ezzel nem foglalkozik sem az adóhatóság, sem a közigazgatás, pedig a lelkiismeretesség addig él és megbízható, amíg a legnagyobbnak, akitől a legtöbbet kapjuk, megadjuk azt, amit vár tőlünk. Mit mond Jézus tanítványainak a Mk 16,15-ben: „Menjetek az egész világra és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek.” Innen veszi az Egyház létalapját és küldetését. Nem emberi elgondolásból, hanem isteni elrendelésből végzi feladatát. Ez a sokrétű tevékenysége nem végezhető anyagi alap nélkül. Az Apostolok cselekedetei első lapjain azt olvassuk: közös volt mindenük és egy szívvel-lélekkel végezték Krisztus által rájuk bízott feladatot: az igehirdetést, a kenyértörést és a szegények szolgálatát. ha az Egyház elfeledkezik küldetéséről, ami ebben a hármas feladatban mutatkozik meg, többé nem egyház. Ezért, amikor az anyagi javakról gondolkodunk, felmerül a kérdés, segítjük e adományainkkal, az egyházi adóval helyi közösségeinket, hogy e feladatokat elláthassák? ha meghalljuk e szót adó, berzenkedünk tiltakozunk ellene. Ezért tisztázzuk az „egyházi adó” fogalmát. Sokan ezt kiiktatják szótárukból, és helyette szemérmesen egyházi megajánlást, vagy adományt mondanak. Ilyenek is léteznek az egyházi adó megfizetésén felül, de az egyházi adó nem ez, hanem olyan lelkiismereti kötelezettség, amellyel végső soron Istennek tartozik az ember. Ezért az „adó” kifejezés pontos és helyes. A jelzős szerkezet, hogy „egyházi adó” rávilágít ezen kötelességünk sajátosságára, amely két dologban különbözik a civil adóktól: Először is nem kényszeríthető ki, de nem is önkéntes, hanem lelkiismeretben kötelező. A másik különbség pedig az, hogy nagy mértékben igen csekély a civil adóhoz képest: az évi nettó jövedelem 1%-a.

37

ZSINATI hoMílIáK

ha valóban megadjuk jó szívvel, ami jár az Istennek akkor helyi közösségeinkbe élet költözik. Josef Ratzinger szavaival zárva: „akkor Egyházunk meg fog maradni, mint a hit Egyháza. A közéletben valószínűleg soha többé nem lesz olyan hatalom, mint a közelmúltig. De ismét fel fog virágozni, és az embereknek otthont jelent, ahol életet kapnak és a halálon is túlmutató reményt.” 139-140.o. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig ami az Istené!” Mt 22,21 amEn

38

9. TÉMAKÖR: ANYAGI JAVAK

EgyEtEmEs könyörgésEk

Pap: imádkozzunk gondviselő istenünkhöz, aki felragyogtatja napját a jókra és gonoszokra egyaránt! 1. Urunk áldd meg Ferenc pápánkat, hogy élete példájával segítsen megérteni, hogy mi két haza polgárai vagyunk! [hallgass meg, Urunk!] 2. Urunk, adj kegyelmet híveidnek annak megértéséhez, hogy felfogják kötelességeik vannak a közösségek iránt! [hallgass meg, Urunk!] 3. Urunk, segítsd a keresztényeket, hogy becsületesen dolgozzanak, és állampolgári kötelességeiket példásan teljesítsék! [hallgass meg, Urunk!] 4. Add, hogy a hívek Egyházukat az egyházi adóval, ami lelkiismeretbeli kötelességük, nagylelkűen támogassák! [hallgass meg, Urunk!] 5. S végül kérünk, fogadd be országodba mindazokat, akik itt e földön példát adva tettek tanúságot, hogy ők két haza polgárai! [hallgass meg, Urunk!] 6. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: mindenható istenünk! te arra tanítasz minket, hogy az égi és földi hazának egyaránt megadjuk azt, amivel tartozunk. kérünk, őrizd meg bennünk mindenkor a közösség iránti felelősséget! a mi urunk jézus krisztus által. h.: Amen

39

10. témakör

Egyház és társadalom kEdVEs tEstVérEk! áci EgyházmEgyénkbEn 2012. október 11-én, Dr. Beer Miklós megyéspüspök Úr egyházmegyei zsinatot hirdetett meg. Ennek nyomán létrejött egy Zsinati Bizottság, mely tíz témakört célzott meg, hogy felgyorsult korunkban választ adjon azokra a kérdésekre, melyek napjainkban előttünk állnak. Bár 1995-ben volt már egyházmegyei zsinatunk, és létrejött egy zsinati könyv is, mégis úgy érezte Püspök Úr a papság nagy részének egyetértésével és támogatásával, hogy eljött az idő egy újabb egyházmegyei zsinatra. A mostani zsinat bevonja az egész egyházmegyét, minden plébániát, mindenkit, aki tenni akar az egyházmegye megújulásáért. 2012-től már a zsinati folyamatban vagyunk. Eddig negyedévente jött össze minden esperesi kerület papsága és a plébániák zsinati csoportja, hogy az aktuális témákat megtárgyalják. lassan kezd körvonalazódni egy olyan zsinati dokumentum, amely elsősorban gyakorlati lelkipásztori ötlettár lesz, természetesen kötelező előírásokkal is, de ugyanakkor választható lehetőségekkel is, amit bevethetünk az egyes plébániák gyakorlati lelkipásztori életébe, hogy segítsük a plébániák megújulását. Szeretné a Zsinati Bizottság a mostani zsinati folyamat eredményeit majdan az 1995-ben kiadott zsinati könyv mellékleteként megjelentetni. Mindezt annak tudatában tesszük, hogy nagy tapasztalata van Egyházunkban a latin mondásnak, miszerint: Ecclesia semper reformanda, azaz az Egyház mindig megújítandó. Korunk egyház-képét folyamatosan kell megújítani, mert folyamatosan és nagyon felgyorsultan változik a körülöttünk lévő világ, ugyan akkor „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökre.” (Zsid 13,8), és „Ő az út, az igazság és az élet!” (Jn 14,6) Nem Krisztus Urunk lett korszerűtlen, nem Ő lett a gyenge, hanem mi, akik nem tudunk lépést tartani a Krisztussal, nem tudjuk felfogni az „idők jeleit”. Nagyon aktuális Szent X. Pius pápa jelmondata, aki mindent Krisztusban akart megújítani. („Mindent Krisztusban megújítani!”) Ez ma sem lehet és a mi életünkben sem lehet másként! A közeljövőben……(időpont) esperesi kerületünkben,……..(helyen) Egyházmegyei Zsinatunk 10. témakörét fogjuk megtárgyalni. A kerület minden plébániája készül a megbeszélésre és jelen körlevelünk, a Megyéspüspök Úr szándéka szerint azt szeretné elérni, hogy ne csak az egyes plébániai zsinati csoporttagok, hanem a jelen plébániai, templomi közösség is értesüljön az előkészületekről és témákról. Szeretnénk mindezekkel nagyobb figyelmet elérni a plébániák híveinél, hogy közös ügyünk legyen a zsinat, és hogy legalább imádsággal kísérjék a zsinat ügyét mindazok, akik egyébként tevékenyen nem vesznek részt benne. A közeljövőben megtárgyalandó 10. téma a misszióról, az ökumenizmusról, a média szerepéről és a roma-pasztorációról szól. Az Egyház és benne minden tag, tehát Kedves Testvérem ott a padban, Te is, és mindegyikünk: küldve vagyunk az evangélium terjesztésére, nemcsak a miséző papunk! Ez az első tudatosítás, amit meg kell tennünk, hisz a keresztségünk által mindannyian az általános papságban részesedtünk. Te is felelős vagy, mi is mindannyian felelősek vagyunk Krisztus

V

40

10. TÉMAKÖR: EGYháZ ÉS TáRSADAloM

Urunk ügyéért! Nem léphetsz ki a felelősség alól! Fülünkben kell, csengjen Urunk hangja: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!” (Mt 28,19) A II. Vatikáni Zsinat szerint ez a missziós küldetés abban áll, hogy megismertetjük az evangéliumot és felkínáljuk Krisztus kincseit a föld minden népének.

m

Pál aPostol szaVait, miszerint: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az Evangéliumot!” (1Kor 9,16) „Az apostoloktól az egyház vette át az üdvös igazság hirdetésének parancsát…és küldi is szüntelenül igehirdetőit. Az egyházat a Szentlélek űzi és hajtja, hogy munkálkodjék együtt vele, és így váljék valóra Isten terve, aki Krisztust tette meg az üdvösség szerzőjének az egész világ számára. Az egyház az evangélium hirdetésével hitre és a hit megvallására szólítja fel hallgatóit, előkészíti őket a keresztségre, kiragadja a tévedés szolgaságából, beépíti őket Krisztus testébe, hogy a szeretet által beléje nőjenek egészen a teljességig.” (Lumen Gentium 17. pontja) ha mindannyian szeretnénk beleállni a missziós munkába, ha szeretnénk családtagjainkat, barátainkat és ismerőseinket Krisztushoz elvezetni, akkor tudnunk kell, hogy azért nekünk is személyes tanúságtételre alkalmasnak kell lennünk, vagyis tudnunk kell az Úristennel való kapcsolatunkról beszélni, példát mutatni, lelki tapasztalatokról beszámolni. Tudnunk kell továbbiakban a testvéri dialógusra, párbeszédre alkalmasnak lenni, nem legyőzni, hanem tapintatosan meggyőzni kell tudni a másikat. És nagyon fontos a másikat, a velünk kapcsolatba került embertársunkat, akivel épp most párbeszédben vagyunk a befogadó szeretetet megéreztetni. Bosco Szent János, a nagy nevelő mondta: „A gyerek ne csak tudja, hanem érezze is, hogy szeretik!” Ez mindenkire igaz, nemcsak a gyermekekre, igaz a missziós munkánkra is! Tudnunk kell, hogy a missziós munka tulajdonképpen az evangelizációhoz a megszólítás és az odavezetés tudománya. A fő kérdés a missziós munkában az, hogy hogyan tudunk érdeklődést és kedvet teremteni Krisztushoz, a keresztény életünkhöz. A missziós munkát majd folytatja a katekézis, az evangelizáció, a hitoktatás, a liturgia és a közösségi életmód megtapasztalása. Bizony tanulnunk kell a megszólítás és az Egyházhoz való odavezetés tudományát, módszereit. Rengeteg régi és új lehetőség van a missziós munkára. Kérjük azoknak a híveknek segítségét, akik az elektronikai megjelenésekben, pl. honlap-szerkesztésben szakemberek, hogy segítsék a plébános atyák ilyen irányú kezdeményezéseit. A média szakembereit, újságírókat szintén várjuk a plébániai munkában. Mindenkit és minden alkalmat manapság meg kell ragadni, mert mindenki és minden lehetőség a missziós munkát szolgálhatja. Segítsék a plébános atyákat és a plébániák munkáját a Kedves hívek, mert a padokban nagyon sok szakemberünk és tenni akaró testvérünk van. Külön hangsúlyozzuk azokat a lehetőségeket, amiket a katolikus oktatási intézmények, óvodák és iskolák jelentenek a plébániákon. Pedagógusok, hitoktatók segítsenek, legyenek befogadó katekumen csoportok a plébániákon. Mozgásba lehet hozni számtalan programmal, ötlettel a plébániák állóvizes életét. Plébániánk élő közösség legyen. Csak az élő közösségnek van meghívó és megtartó ereje. Kezdjünk el imádkozni, gondolkozni és dolgozni egyénileg és plébániai közösségi szinten is plébániáink megújulásáért! Senki sem fogja helyettünk dolgainkat elvégezni! állandóan missziós állapotban kell lennünk. De csak az tud a misszió hatékony tagja lenni, akit az Isten tölt be kegyelmével. Tehát a missziós munka előfeltétele az Úristenben való életünk megléte. Azt a régen igaz volt képet, hogy mi fehérek megyünk a színes bőrű embeagunkéVá kEll tEnnünk

41

ZSINATI hoMílIáK

reket megnyerni Krisztusnak, ezt a képet pedig felejtsük el. Magyarország, Európa és az egész világ, benne településeink és egyházközségeink missziós területek. Mindez ne törjön le bennünket, hanem az apostolok lelkesedésével álljunk bele a jézusi küldetésbe! Azért csak nagy dolog, hogy a mi korunkban mi lehetünk az Úr Jézus munkatársai! A Szentlélek bennünket szemelt ki munkálkodásának eszközeiként! Vállaljuk öntudatosan a missziós munkát korunk embereihez!

m

mindez kihagyhatatlan a lelkipásztori munkából. A missziós munkát is érinti mindaz a lehetőség, amiket az írott és elektronikus sajtó és egyéb eszközök biztosítanak. Kérjük Kedves híveink segítségét, hogy ezeken a területeken adjanak ötleteket a plébánosoknak és az egyházközségeknek, érezzék meg az egyes szakembereink, hogy mindazt, amit a polgári életben, munkahelyükön, mint jó eszközöket használnak, azokat hogyan tudnák az egyházközségekben a missziós munkában felhasználni. Ezeken a területeken a világi híveknek nagyon fontos szerepük van. A 10. zsinati témához tartozik a protestáns egyházakkal való ökumenikus párbeszéd kérdésköre, valamint a roma származású embertársaink lelkipásztori ellátásának ügye. Mindkét területen rengeteg a lemaradásunk és egyben a feladatunk. hála Istennek, a II. Vatikáni Zsinat után, a zsinat párbeszédre ösztönző tanításaival elérte azt, hogy napjainkban nagyon sok településen mintaszerű az ökumenikus kapcsolat katolikus és protestáns lelkészek és hívek között. Megszokott gyakorlat már az ökumenikus esküvők alkalmazása. Az is igaz, hogy sok még a tennivaló ezekben a kérdésekben. Szeretnénk megtudni az egyes plébániák gyakorlataiból, hogy hogyan ápolják az ökumenikus kapcsolatokat és milyen ökumenikus terveik vannak. Egészen új szemléletre van szükség a roma embertársaink felé tett lépésekben. ha csak a cigánybűnözés áll előttünk, ha egy roma emberrel találkozunk és nem a misszió gondolata, akkor bennünk nagy baj van. A le nem tagadható roma-problémákat, a maga széles skáláján kell a Magyar Kormánynak, a Magyar Társadalomnak és minden érintett szakembernek, intézményeknek és jó szándékú embernek kezelni, segíteni. Az egyház nem maradhat ki roma embertársaink életéből, missziózásából és ezt követően az egyház közösségébe való integrálásából. Van sok jó kezdeményezés, mint pl. a Püspöki Karban roma ügyekért felelős püspök van, Dr. Székely János személyében, évente van roma lelkipásztori konferencia, egyházmegyénkben létezik a Ceferino ház, kifejezetten az egyházmegyei roma lelkipásztorkodásra, meghívjuk a keresztény hitüket élő roma közösségeket a nyári egyházmegyei találkozóinkra. Tehát vannak kezdeményezések, de kétségtelen velük szemben is lemaradásunk van. Mind az ökumenikus, mind a roma lelkipásztori ügyekben sok a lemaradás és van mit tennünk egyházmegyei és plébániai szinteken is. Várunk a most folyó zsinati munkánkhoz minden jó kezdeményezésről példákat, tanúságtételeket és ötleteket. Ezeket szeretnénk beépíteni a végső dokumentumokba.

V

iVEl a média szErEPE óriási mértékbEn mEgnőtt a mi korunkban,

a megadott megbeszélésre. Kérem, hogy jól készüljenek fel a témavázlatból és segítse minden Kedves Testvérem a zsinat munkáját imával és tevékeny közreműködésével, aki meghallotta a mai körlevél felhívását. amEn árom szErEtEttEl a Plébánia zsinati csoPortját

42

10. TÉMAKÖR: EGYháZ ÉS TáRSADAloM

EgyEtEmEs könyörgésEk

Pap: kedves testvérek! imádkozzunk Egyházmegyénkért, hogy a most folyó zsinati munka elősegítse minden plébánia hitéleti megújulását! 1. Add, Urunk, hogy megértsük missziós küldetésünket a mai világban, és a saját plébániánkon is alkalmazni tudjuk a misszió mai lehetőségeit és alkalmait! [hallgass meg, Urunk!] 2. Add, Urunk, hogy bátran tegyünk tanúságot hitünkről, reményünkről és a tőled tanult szeretetről, hogy sokakat megnyerjünk kortársaink közül az üdvösségnek! [hallgass meg, Urunk!] 3. Add, Urunk, hogy a híreszközöket jól tudjuk felhasználni az evangélium terjesztésére! [hallgass meg, Urunk!] 4. Add meg, Urunk, hogy az elszakadt keresztény egyházak egymást megbecsülve, tanulmányozva és keresve szolgálják az ökumenikus törekvéseket és így, együtt legyünk a mai világban a missziós munka képviselői! [hallgass meg, Urunk!] 5. Add, Urunk, hogy a roma származású testvéreink iránt felelősséget érezzünk, és segítsük őket a sajátos lelkipásztori feladatok vállalásával, hisz minden népcsoport, nemzet és faj meg van híva az üdvösségre! [hallgass meg, Urunk!] 6. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: hálát adunk neked, istenünk, hogy meghívtál szőlődbe munkásnak! add meg nekünk, hogy a missziós munkában, az ökumenikus törekvésekben, a híreszközök felhasználásában és a roma embertestvéreink szolgálatában helytálljunk, krisztus, a mi urunk által. h.: Amen

43