av

.

.MAGYAR regényírók

fii

\

r\

V

c

*

W

lív

VI A^v^tTíkí

áft

V

in.

-/aV

/f^?7?ÖTí^^

m

I

MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA Szerkeszti és bevezetésekkel

ellátj9

MIKSZÁTH KÁLMÁN

7.

KÖTET

MAGYAR TITKOK Irta

NAGY IGNÁCZ

BUDAPEST

FRA N magyar

K Ll

N-TÁRS U LAT

írod. intézet és

1908

könyvnyomda

MAGYAR TITKOK REGÉNY

íwn

NAGY IGNÁCZ HARMADIK KÖTET

AZ EREDETI KIADÁS KÉPEIVEL

<^ "r-yr^

PRAN ugytr

BUDAPEST KLl NTÁRSU LAT írod. Intéxct és

1908

kOnyvnyomda

PH 3/7C

Ma kotn Minden jog

SEP

fentartva.

2oBCT

VV^ ^PCITY ÜF AOV

Franklin -Társulat nyomdija.

É16 halon.

Szemeimet

figyelve

arccinak

hölgy

ájult

kevés perce

függesztem szabályos

sejtésem csakugyan való.

A

elóttem

Qló

vonásaira, s

meggyzdém, hogy

tökéletesen

alatt

az

szép

halál

halovány szfne

s

mereven mozdulatlanság kétségkívül ugyanaz vala, melyet a koporsóban fekvó Beattini grófnn észrevevék ez már nem Ichete többé csalódás, és ersen hihetem, hogy a fiatal férfi és hölgy, kiket Dal;

mer társaságában

láték,

Eszter vala,

mi océlból, ketts szerepet után, a gaz kalandor.

Kevés

pillanat

múlva ismét magához

asszony, de a jelentkezni letflnt

szemeibl, mihelyt

koztak, s

hogy

csak

lelke

vembl

gyorsan

ég tudja

kivel,

játszatott, színlelt halála

emelked

még nem hagyá

cJ

szép

tért a

kezd élet azonnal kéml tekintetemmel keble

ismét talál-

tanúsítá,

szép hajlékát.

Szi-

kezdem a szerencsétlent, mert ersen hivém, hogy ennyire nem rendülhet meg kebel, melyben egyedül csak elvetemültség uralkodik. sajnálni

Gyönge asszony ci bizonyosan, gondolám, ves

nem

véralkat bir

és

annyi

forró

szív

kit

tévútra vezérlett,

ervel, hogy jobb

útra

hes

ki

térhetne.

!

vagy az igazság állhatná.

ben,

s

lünkbe

fedd

mindnyájan,

nen\

kik

fogunk irántok érezni

;

élet-

irtózunk saját keb-

bizonyosan

nyúlni,

is

rendületlenül ki-

tekintetét

gyakran találkozunk az

Ilyenekkel

mert az

csak ily

szánakozást

szerencsétlen-

ségek áldozatai az életöröm legpezsgbb

perczei-

ben sem valódilag boldogok, miután keblök fenekén mindig megmarad a lelki vád mardosó hatása, mely lételöket megmérgezi.

A

szép szemek ismét megnyíltak,

fejezéssel fordultak felém,

érzem

gülni

szándékomat,

szilárd

s oly

kér

csak

s

után határzám magamat maradásra, szándékom kiméletlen elmozdítására.

küzdés tett

Mindenek eltt

az özvegyhez fordulck,

megdöbbenve

csian s egyszermind

szer

s

ki

súlyos s föl-

kíván-

tekince e saját-

jelenetre, és távozást intek neki

késkedett,

ki-

hogy veszélyesen gyön-

azonban

;

nre, de emelkedék

aggálylyal tekinte a halavány

ez igent bólinta fejével, és mély sóhaj

gyönge pir futa el, hogy rögtön ismét annál föltünbb

a szép hölgy keblébl, arczát

de csak

azért,

halálszínnek adjon helyet, és alig hallhatóan szóla:

— —

Uram, ön engem ismer? Igen,

—

felelém

határozottan,

s

megindulá-

somat leküzdeni iparkodva.

A

hölgy remegett, szemeit földre szegezé,

fájdalmasan

— — — —

foly tata

:

Ön romlásomra Ki

monda

ezt

esküdött

önnek

Férjem. Schufterle

Móricz?

?

és

:

E

szavaim varázservel hatottak a hölgyre, min-

den vonása legna^obb rémülés jelét fejezé ki, tagjai remegtek, föl akart állani, de ismét székre hanyatlott, s elhaló

hangon monda

:

— Mért nem hallhatok meg e pillanatban

I

Uram,

legyen irgalmas és öljön megi

Ezen indulatosság nyugtalanitni kezde, t féltem, hogy elttem adja ki lelkét a boldogtalan hölgy, szinte vigasztalás legbensbb hangján szólék tehát hozzá

—

Asszonyom, az istenre kérem, bátorodjék, ne

engedje magát martalékul

korlátlan kétségbe-

ily

esésnek.

Eszter szemeibe könyek kezdenek tolulni, lélekzete hostzabbult, s én bátorítólag folytatám:

—

Úgy

látszik,

hogy nagy tévedés, vagy

értés v^n közöttünk.

—

Tévedés, félreértés?

Mikép

— —

érti

Kinek

Oly

— ~ —

vel

—

férfinak, kit

sem

én

nem

ismerek,

kit

soha

sértek meg. s ki mégis boldog-

és életem ellen törekszik.

Ki

— —

rcbcgé a hölgy.

ön ezt? tart ön engem?

gondolatban

ságom

—

félre-

monda

ezt

önnek

7

férjem.

Ismét c válasz! Kicsoda ön férje? Beattini.

És els

Ne

férje?

emlékeztessen ön azon szörnyre,

egyfltt

sek, hiszen

elhagytam!

De

mire valók

is

kit hité-

c kérdé-

ön mcgbizofija azon borzasztó ember-

nek, kinek nevét ajkaim gyilkos karja

az

vitelére önt bízta

meg

;

csak

nem

nem

teljesíthetett,

meg. Végezzen

gyermekemet

Mit

birják kimondani.

annak véghez-

tehát, uram, öljön

kímélje,

és

én

kiáltás,

sóhaj nélkül fogok meghalni.

— Ezt mind Beattini monda — Igen. — Szemtelen hazugság — És ön tagadni merészli — Tüstént fogom önt

önnek?

I

?

világosítani.

föl

Ön

sza-

hogy Móricz meg

vaiból azt kell következtetnem,

akará önt gyilkolni.

—

épen olyan

Ezt ön

tudja, valamint én,

jól

mert hiszen másnap hozzám küldé önt a gyilkos,

hogy munkája sikerérl meggyzdjék. Ezt is a nemes gróf monda?

— — Igen. — Önök tehát megismerek Mriczot, daczára — Mintha ön mind nem tudná!

a sötétség

?

ezt

lövés

magára voná

föllobbanása

Az els

figyelmünket, s a másodiknak

világosan

láttatá

velünk azon arczot,

melynek ördögi kifejezése gyilkolóbb

mint

volt,

golyója.

—

Mind

st

ezt sejtem,

némileg hivém

kéletesen azonban csak most vagyok

Ön

is

;

tö-

meggyzdve.

tehát azért tetteté magát halottnak,

hogy

Mó-

ricz üldözését kikerülje?

— — —

Kell-e erre

És

még

igent

mondanom?

Beattini ugyanez okból

Uram

—

más nevet

vett föl?

—

ó

most Dalmcr báró, valamint az eltt Zlade ki tudná, hányadik neve ez már!

tár Péter volt:

A a

hölgy zavarodása perczrl-perczre növekedék, nagyobbulásával

veszély

lassanként visszatért,

midn hoz

azt hivém,

s

azonban

utolsó

bátorsága

megjegyzésem

is

után,

hogy megsemmisülve fog lábaimfölegyenesedék, szép szemeit

borulni, rögtfn

sajátszer elszántság kifejezésével fOggeszté rám, határozott hangon szól a

s

:

—

Uram, mi adhat önnek jogot e kfllönOs jelenet eljátszására? Férjem monda, s szavainak igazságát e jelenet is tanúsítja, hogy ön gyilkosomnak czimborája, e szerint hármunk közt alkalmasint ön a

legnagyobb bnös, mert önt csak gyalázatos havagy

szonlesés,

ered boszúvágy

ég tudja mily zavaros forrásból vezérli, míg mi csak szívOnk szen-

vedélyétl elragadtatva vétkeztünk. Úgy van, uram, én félelem nélkül nézhetek ön szemeibe, mert

megvetem

önt. Szóljon, mit fizet

én megkettztetem zék

—

— lan

Asszonyom

változás

nem tudám lem

tz

1

—

fölött,

azt

kiélték,

csodálkozva e várat-

mely annyira meglepett, hogy

magamnak rögtön

az asszonyi

Jel-

redibl megmagyarázni, ámbár e legalább hiedelmem szerint, nem cse-

rejtélyes

tekintetben,

kély tárgyismerettel birtsm, s

hogy az nél

önnek gyilkosom,

összeget, és azután távoz-

ily

sokkal

váratlan

tudnom

kellett volna,

átmenetek a gyöngébb nem-

gyakrabban ssoktak mcglOrténni, mert

az clkcrfllhetlennek vetése inkább

hitt n«gy vcttHy Mtitlen meggyöngcségbl szokott származni, mint

:

valódi bátorságból,

számol,

s

rejtezni,

behunyt szemmel rohan

és

a vészes örvénynek, menekülésre

Eszter az ajtó felé fordult,

sembe

került,

nem

gyöngeség ellenben hsködés

esik kétségbe; a

törekszik

mely utóbbi rendcsen hidegen

menekülés lehetsége iránt soha

a

nem

is

alá

a

gondolva.

nagy megerlteté-

s

hogy karomat elébe nyujthalám,

és

tekintetemnek parancsoló kifejezést kölcsönzék.

E lant

mozdulatom azonnal eloltá a bátorság fölvilszikráját a gyönge nben. Kezével a székhez

könyi

visszatarthatlanul özönlöttek

kapaszkodott,

s

le arczán,

remeg hangon

—

Ön

és

kérlelhetlen

1

Ám

szóla:

legyen tehát, teljesítse

ön bakói kötelességét, s vessen véget életemnek, melynek terhe alatt már úgyis majd összeroskadtam, mióta ön koporsóm eltt megjelent. Ezután mindkét kezét szemeire szorítá, s nehéz lélegzéssel

a

halálos

döfésre

látszott

várakozni.

Szelidebben szólék tehát

—

Asszonyom, ön nagy tévedésben van, én nem vagyok a gaz Móriaznak eszköze, vagy czimborája,

st inkább engesztelhetlen üldözje, s reménylem, hogy rövid id múlva sikerül end t a boszuló igazság büntet kezeibe szolgáltatnom.

—

—

Hogyan?

hangján Eszter, lant

—

át.

—

Igen.

szóla

arczán

legszintébb

remény

csodálkozás

vidító sugara vil-

Jól hallok-e?

ó

az én életemet

is

kétszer veszélyez-

minden pillanatban ujabb merénytl rettegnem, meddig szabadon jár. Hihetem- e ön szavait?

teté már, és kell

s

—

—

Mi okom De miért

—

lehetne színlésre?

üldöz ön tehát engem, és

— bizo-

férjemnek js ellensége ön, mert különben 6 nem mondta volna, hogy öntl még inkább - mint gyilkokell mindkettnknek rizkednünk.

nyosan

somtól

—

bún

7

És nem miatt,

vádolja önt lélekismerete

azon

egyen

megvallott

Uram

—

ön jogszer

pénzösszeg, melyet

dn

tle

sajátja

els

melyre,

szenvedélye vezérlé?

saját szavai szerint, szfvéntk

— —

5emmi más

kívül,

volt talán

azon roppant

férjétl eltulajdonított, mi-

csábítója karjai közé szökött 7 Szerencsét-

len asszony,

hány becsUletes ember véres verejtéke

ég ön lelkén 7 Hány koldusbotra jutott árva fogja Ont egykor átkozni, ha majd szegénység és elhagyatottság miatt rossz útra tévedend, és talán végre bitóra

emelje jon

fog jutni

!

ingerteljes

csak szívének

:

Nyúljon keblébe, szép auzony, szemeit

nem

a

tiszta igrt, és szól-

korlátozott szenvedélye az,

mely önt bnörsé teszi? Eszter erótlenOl vel elrejté

—

rogyott ismét székre,

kendjé-

könyezó szemeit, és zokogva szóla:

Oh, uram,

bárki legyen ön, s bármi czél ve-

zcté önt sarkaimba, könyOrflljön szerencsétlen szí-

vemen, ne kínozza azt vérig tövises

nem

szavaival, ha-

vessen inkább egyetlen halálos szúrással min-

dennek véget, mert fgy százssoroMn gyilkol On meg A mit ön nu>st mondott, az, fájdalom nagyon is igaz de szándékom nem volt oly rossz, mint Ön képzeli. Kedvesem csak azért tanácslá I

1

;

:

elvitelét, hogy azt a meghitelezknek ismét visszaadhassuk.

azon összeorzott kincs csalatott

—

És megtörtént ez ?

véttel, s

A

—

n

— kérdem növeked rész-

közelebb léptem. lesüté szemeit és akadozva viszonzá

Még

nem.

Eleinte

bujdoklanunk

az

kellé

országban, míg kedvesem hitére tértem és nejévé lettem; azután pedig tetemesen

szeg csonkítva,

midn

mielbb

jem, hogy

Pestre

mert

játék

által

sokat

vesztett,

helyre

pótolni

volt az ösz-

visszatértünk.

teljesíthesse

mit

Fér-

fogadását, azonnal

ámde igen

játékasztalhoz folyamodott; lenül,

meg

szerencsét-

folyvást

ismét

új

iparkodott. Egyedül ez

bennünket Pesten, még gyilkos szán-

tartóztatott

Uram, ha ön

dékú megtámadtatásunk után

is.

hitelezk egyike, szóljon, és

még ma

ki

is

a

fog elégí-

ámbár még korántsem vagyunk oly állapotde legyen hogy valamennyit kifizethessük irgalmas, és ne lépjen föl ellenünk nyilvánosan nem vagyok Én viszonzám megindulva hitelez, st inkább én tartozom sokkal Móricz-

tetni,

ban,

;

I

—

—

—

nak, és azon férfinak, kit

ön második férjének mél-

tóztatik nevezni.

— —

tassék

Nem Meg

értem önt. fog ön érteni.

meggyzdve

lenni,

Mindenek eltt méltózhogy azok

után, miket

mikhez én még igen sok lényegest tudnék toldani, nemcsak ellenséges indu-

itt

most hallottam,

nem

s

viseltetem ön iránt, hanem inkább legszintébb barátja vagyok, ki oly buzgón óhajtom ön valódi javát, mint ön maga. lattal

!

— Uram — — Kérem, engedje bevégeznem. Ma láttam Mó— — Szent — ó mindhármunk boszúszomjas ellensége,

riczot

isten

s

hogy mikép tehetnók

azért tanácskoznunk kfll,

t

árthatlanná.

—

Oh,

szóljon, szóljon!

— Meddig fognak önök még Pesten mulatni, asszonyom — Nem tudom. — szintén szóla ön? — Gyermekem — És ma reggel nem akartak elutazni? — Nem. — Valóban? — Csodálkozásomból ön, hogy 7

életérc, igen.

láthatja

valót

szóltam.

—

Annál )obb. Nekem még ma mulhatUnul izólnom kell ön férjével. Ht ó megegyexik

— — — —

—

Arra nincs

De ón

—

szflkaég.

—

gyermekének élete forog kooekán, szólék komolyan s nagy nyomatékkal, - most két s

élet és halál közt

mit kíván

—

szabadon választhat ön.

—

szörny küzdéssel a nó, ön? Mikép merhetem férjem parancsát

Istenem,

kiáltá

mcgKCgni, miután nuMidá, hogy életünk forog veszélyben, ha ön, vagy mát idegen tzálláaunkat megtudja.

!

lO

—

ezt bizonyosan csak azért Oh, gyermekség, ugyanazon mivel monda, balhiedelemben volt, mint ön azt hitte tudniillik, hogy Móriczczal czímboráskodom. Tehát fölvilágosítom t. ;

— — Azt

magamnak kell tennem. Bizzék bennem, vagy nem kényszeríthetném most önt, hogy engem tüstént a városházba kövessen? Bízasszonyom

;

zék bennem,

s

istenemre esküszöm, hogy egykor c

találkozásunkat áldani fogja.

—

Ám

Eszter,

—

legyen,

—

hosszas tusakodás után

szól a

hiszek önnek.

Mi

ben lakunk, els emeletben,

— —

a

i

vendégl-

— és — számok

alatt.

Mikor szólhatok ön férjével? Most nincs honn, de este hét órakor bizo-

nyosan visszaj.

— még

Tehát hét óra eltt

ott leszek.

Gondolja meg

egyszer, asszonyom, hogy nemcsak ön,

hanem

gyermekének élete is kezeimben van. Ha megérkezésem eltt találna férje visszatérni, találkozásunkról szót sem szabad tudnia, különben

—

— —

Ígérem.

Most

üljön

bérkocsijába,

és

távozzék

;

én

pedig gondoskodni fogok, hogy gyermekén boszul-

hassam meg magamat, ha ön szavát nem

—

teljesíti.

Szentül Ígérem

Eszter távozott, kocsiba

ült,

s

eltnt,

a

nélkül,

hogy az özvegygycl szót válthatott volna, kinek szorosan meghagyám, hogy másnap reggelig kívülem senkit ne bocsásson a gyermekhez, s az ajtót

Eszter eltt

is

zárva tartsa.

még

;

11.

Kaland a kalandban.

A

kapu küszöbén megállapodám, és számot adck

mhgamnMk

eljárásom

Eleinte

iránt.

látszott,

úgy

mintha szemrehányásokat kellene magamnak e miatt

kedvez

tennem, mivele a nélkül,

volna,

Dalmer

talán elérhetek, ha

árosáról

galádságában

egész

s

hagyám

ki

sik-

hogy abból annyi hasznot merítetmennyire szükségem vala, s mennyit

lani,

tem

vonom,

alkalmat

a

le-

fátyolt

állítom

Eszter

ót

elébe.

Alaposb megfontolás után azonban ellenkc-

zóról

gyózódém meg,

mert

ki

fogja,

a

mikép

s

javalnom kellé,

tettemet

szfwilágban kissé

nói

jártas,

az tudni fi 1-

szeretó asszonyt félt<^kenység

a

gerjesztése által boszura lehet ugyan ingerleni,

csak akkor, ha nincs

mat lankodásra lék,

;

oka az

ingerló

én pedig ezen

utóbbi esetben va-

mert ó engem Móricé ceinkosának

gyanúját

mer

csak

ellen

azzal csendesíthetem

határozottan

nem

de

bizal-

ellen

tartott, s

le,

keltem

e

hogy Dal-

ki.

Be

kellé

hogy lakásukat meggyózödém, mikép az

tehát azon egy nyereséggel érnem,

kitudám, • egyszersmind

asszony

nem

oly nagy mértékben vétkes,

minnek

hogy ennélfogva kíméletre nem épen méltatlan. Elhatározám, hogy a kitzött óránál hamarább látogatom ót meg, s mindenekeltt ót eleinte tartam,

s

tökéletesen lefátyolozom talán

sikerUlend

a

gaz

frigyesemül

Dalmert, mi

megnyernem

a

által

nt,

mi tervem végrehajtását mindenesetre könnyítené

:

la

nem teljesülne is, azért nem nem annyit, mintha már

ha pedig c reményem sokat

vesztenék, legalább

most visszariasztottam volna

t

vádjaim

által,

mert

Dalmerrel legalább mindenesetre találkozni fogok, s

gaztetteinek

vetek, mit jobb

véget

nem, mint a holnapi párbaj

Ezen okoskodás

teljesíte-

idejére halasztanom.

bánásmódom

által

ma

iránt

magamat

megnyugtatva érzem, mert azon gon-

tökéletesen

n

sem adék, hogy a talán megcsalt, s nem monda meg valódi szállását; a teítetés sokra képes ugyan, de emberismeretem dolatnak

itt

legkisebb

helyet

tökéletesen megnyugtatott,

roham, melyen beszélgetésünk

nem

mert azon alatt

indulat-

Eszter átment,

Ichete színlés, következéskép annak

eredmé-

nyét sem lehete ocsmány tettetésnek tartanom.

Midn

a

hajtott arra,

A

kocsi

házból

kiléptem, leeresztett bérkocsi

melybl nevemet haliam

azonnal

megállapodott,

szerkeszt barátom

inte

s

hangoztatni.

ülésérl segéd-

felém, és nagy

szapora-

sággal szól a

— — —

már

Van önnek

fél

órányi ideje?

Van.

Igen örvendek, hogy véletlenül találkoztunk, szállásán

is

kerestem önt.

— Baj történt? — Még pedig nagy. — Dalmer —

— volt,

—

Oh, nem azon

oldalról

I

Furcsa

kalandom

méltóztassék mellém ülni, mindent elmondok. Kíváncsi vagyok.

:

I

'3

Helyet foglaltam mellette, és a kocsi tovább haj-

barátom nevetséges ünnepélyességgel szóla

tott, s

— Kevés múlva megszntem — Hogyan? — kérdem meghökkenve, nem tudván, hogy komolyan — Úgy van, párbajra megyek, ön tanúm pillanat

talán

élni.

kissé

szól-e.

és

lesz.

Reménylem, hogy nem fogja tlem szolgálatot megtagadni.

—

Semmi

esetre,

de

ezen

baráti

—

—

Kalandom igen édes, de nagyon is keser kimenetel lehet, ön tudja, hogy a színházban majd mindennapos vagyok.

—

mondhatom, gyakran csodáltam béke-

Igen, s

trését.

—

Hja, barátom, segédszerkeszt vagyok, s igy

igen természetes, hogy vas

gyomrom mindent meg-

emészt, • az ismétléseket

megszokta, miután min-

den krajccéros indítványt kell

ismételve

színházban annál fogva is

is

ötven

s

néhányszor

átolvasnom és javítanom. Tegnap

voltam,

nem

épen a (Vadon

fia*

adatott, s

igen néztem a színpadra, és

figyckcm az eladásra, mert orangutangot

szoktam caak keresni

sercg^ctben

;

is

nem állat-

de azért sze-

meim épen nem unatkoztak áml Egy szép hölgy gyakran, mondhatom, rendk/vQl gyakran fordítá fe-

lém

szemeit,

mi

csakhamar gyorsabb keringésbe

hozta véremet.

— — — —

Szerencsés barátom.

Nemde? És

ki

Nem

volt

azon szép hölgy

ismerem.

?

!

«4

— — — — ln,

s

Ah, már ez regényes.

De

hallja csak tovább.

Figyelek.

A

szép

hölgy szemjátéka

utóbb legyezjét

mindig

élénkebb

oly sajátszerleg forgatá,

is

hogy nem lehetc azt csupa véletlenségnek tartanom ; st még szemcsjét is igen különösen kezelte,

mintha az

által

is

figyelmemet kívánta volna

magára vonni.

— Els ez valóban — Oh, kérem, nem els — Hiszen elbb monda ön — — Hogy nem ismerem t, de azért már többször láttam t. — És máskor kitn figyelemre méltatta önt? — Nem. Legalább én nem vettem észre. — Különös. — Nemde? — És mi történt tovább? — Én lehet legnagyobb szeretetreméltóságot látásra

sok.

látás volt ez.

is

törekvém

ily

Kalapomat levevém, s újaimmal ügyesen fésülgetem hajfürteimet, bajuszomat bizokifejezni.

meglep könnységgel pödörgetem, ajkaimra legszívnyerbb mosolyt varázsolám, szemeimnek

nyos a

kihívó és félig ábrándos

kifejezést

adék, szakálla-

mat majd le, majd ismét fölfelé símogatám; szóval, ugyancsak derekasan mködtem.

— — —

Ön

kitanult csábító.

Hahaha Mintha

úszta volna.

a legveszélyesb arszlániskolát

is

át-

!

— — —

Nemde. És a szép hölgy

?

játékát fáradhatlan kitartással folytati, s kezét

kimondhatlan kifejezéssel szorítá kebléhez, Parthenia

monda

:

két szív és egy dobbanás

— Már ez sok. — Még nem elégi — Egyedül hölgy? — öreg asszony közt — Ah, már ez veszélyes. — Épen nem, az öreg asszony hihetleg

midn 1

volt a

s fiatal

férfi

ült.

ínyja,

v*Sy nagynénje volt, a fiatal férfi pedig kávéházi meghittebb isme^sim egyike, kinek egyébiránt ne-

tem tudám,

vét

s

ez

közönyösen

oly

angyal mellett, hogy tle épen

alább én úgy vélekedtem,

más mas

is

s

oly

fzfnjáték is

tíz

gyorsan

felvonissaJ

ült a

szép

félthetem, leg-

helyemben bizonyosan

ugyanezen hiedelemben

legalább

nem lett

múlt

volna el,

szerettem

;

az unal-

hogy még meg-

volna

toldani.

— Megfoghatlan — Micsoda — ön fölhevülése. És ugyan miért? — Én Ont eddig igen 7

nck ismerém,

s

azért

higgadt

igen

hogy oly rögtön elhagy á magát valamely tizennyolcé éves i^oncc, it

szere!mcscn

hunyorgat,

kedély cmber^

csodálatosnak találom,

ki

ragadtatni, mint

még

a

kutgémre

ha kötény van elébe

kOtvc

—

Oh, barátom,

épen az úgynevezett higgadt

i6

kedély emberek

kik leghamarább olthatlan

azok,

lángra gyúlnak.

— Valóban — Úgy

?

A

van.

heves és víg jellem emberek,

kik mindig a világban élnek, s zajos társaságokban

meg, mindig ersebben tudnak

fordulnak kivánataival

legény

is

daczolni

nem

azért

pedig

Ellenben az

él.

segédszerkeszt,

a

legunalmasb munka mellett javítékon, tól

írásán, s a

küzdhet akadályokon

ül,

mindjárt

egyetlen

nyájas

csúnya hölgy

még

s

akkor

;

is

—

a

csak

hibák-

s

le

által

gondolatait,

jártatja

nem

midn

az ily szerencsét-

mindenestl oda van, ha csak

tekintetet vet

is

és pedig annyival

hódítások után járásra nincs ideje, zel kell

mindennap

ki

szerkesztség

mulatóhelyeken jelenik meg, len férfi

minkülö~

író,

szedkön, levelezk olvashatlan

pezsg

a szív

czukrász-

a

szereti az édeset, mivel

dig csemegék közepett

nsen

például,

mert,

;

rá valamely is

s

nem

inkább, mivel azért két kéz-

minden alkalmat megragadnia, mely

e tekin-

tetben véletlenül kinálkozik.

—

Igaza

lehet

önnek,

életbölcseség ezen tana

s

megvallom,

még eddig

hogy az

ismeretlen volt

elttem.

— Hja, sok van bölcsek aem álmodnak! — Úgy — De csak tovább. — Tehát még több van? — Még csak most jön

a csillagok alatt és fölött,

a

mirl

is

van.

hallja

is

a java.

szor gördült

le,

A

függöny utol-

a színészek kitapsoltattak,

s

a kö-

kezde. Ekkor a hölgy

zönség oszlani

Én

egy ismeretlen

és

férfi,

ki

is

távozott.

még mindig dühö-

sen tapsolt Partheniának, a pad végén állottunk, *

midn szer

még egy-

a szép hölgy mellettOnk elhaladt,

hátratekinte,

igézen mosolyga,

szemeimet

Örömittas

szerencsére

és távozott-

hattyunyakától

kezdve karcsú derekáig végig legeltetem, és gondolja

— tett

ön

—

és

—

csak, mit láttam?

Kétségkívül félelmesen kidomborult keményí-

szoknyák iszonyú bástyáját.

— Ah, mily költiség — Tehát mit ön? — Parányi kezecskét fehér keztyben — — Melyet ön megszorított? — Még nem. A fehér keztys kézben himzett zsebkendt. — Melyet a szép elleni kifejezési

látott

finom

elejtett?

—

Oh, nem, ez mindennapi fogát mely szt sem érdemelne.

— —

volna,

Tehát mi történt?

A kend

kandikált

— —

lett

redi közül

rózsaszín papiros

ki

Ahi Én gyöngéden

érintem két ujjammal a rózaa-

azínú papirost -

-É.7

— — — — —

A

csinos levélke

kezemben maradt.

Teringettét I

Szivem hangosan dobogott. Elhiszem. Ily szerencse

N«fy

:

Mkfytr

titkek.

álomnak III

is

sok. I

!

i8

— —

És

a szép hölgy

Nem, egy

nem

fordult vissza?

vastag úr botrányos teste nyomult

szépem mögé

orrom ámde elébe, s így könnyen vígasztalhatám magamat, mert kezemben volt a megbecsülhetlen rózsaszín kincs. Kedves a

legközelebbi

padból

többé nem

és

láthatám a kedvest;

hölgy, gondolám, ki tudja, mily rég szeret már, csak most vettem észre hajlandóságát,

bl

s

s

szemeim-

bizonyosan tisztán kiolvasá szerelmének viszon-

mert különben

zását,

levélkét,

nem

adta

volna

a kész

át

melyet talán már több nap eltt

meg-

is

nyerhettem volna.

— Természetesen. — A szinházi csarnok

egyik zugában fölnyitám

az összehajtott, pecsételetlen és czím nélküli levélkét, s

sám:

benne e sorokat, vagyis inkább szókat olva« Férjem holnap délután nem lesz honn.

Amália. » Nemde, különös?

— Épen — Szakasztott

olyan, mint az ismeretes

:

oh, Oszkár,

elvárlak

vala,

mint

csak

szülhetne bennem,

hogy

s

már

rom

— —

gondolkozám, hogy

holnap

délután

eszembe

a

szer-

villant,

n lakását és vezeték nevét

magyar

annyi van Budapesten, tudósra legalább

jutna.

mentse meg ketl Az Amáliákat? Isten

határtalan

rögtön

ki

midn

a szép ismeretlen

arról

nem tudom; Amália pedig hogy valamennyi

oly

valamennyi Pecsovics megtérése

mikép szabadulhassak keszt-hivatalból,

Örömem

olyan.

is

há-

:

— —

—

Igen, és

Az

a tudósakat

rost bebarangolám,

hasztalan,

is.

álmatlanul töltém, s

éjt

a szinházba

délben

találkoztam,

vigyázva

s

ma

minden ablakra

az egész vá-

föltekintek,

de

menék, hol önnel

de

tudakozódtam,

semmi

nem nyerhettem. Azonban, miután öntl elváltam, azon kávéházi ismersömmel találfölvilágosítást

kozám,

szinházban kedvesem mellett

ki a

Olt.

Hah,

s azonnal halk hangon kérdem, véhogy ismeri-e tegnapi szép szomszédnjét ? gig nézett rajtam, s vontatva igent monda. Erre nagy tzzel lakását tudakozám, s isten bocsássa

megvan, gondolám,

meg bnömet,

haszontalan

hányavetiségbl,

vagy

indulatom hevessége miatt annyit fecsegtem ötszeviMza, hogy gúnyosan kérde: vajon szerelmes va-

gyok-e bele gúnyai

tám

7

Megsértett hiúság,

annyira

Erre

neki.

vittek,

hogy a

azonnal

s

folytonos hideg

levélkét

mcgmuta-

majd

elsápadt,

ismét

paprikaszfnú ln, éa dühösen szólt Uram. ön alávaló gazember, ha ma délután laká-

legfinomabb •

somon meg nem én

—

Amália

jelenik, karddal

férje vagyok.*

vagy pisztolylyal,

Mit

szól

ön ehhez?

és pokol, már ez ers dologi Nemde? Mott oda megyek, és ön tcgédcm

ördög lesz.

Ah,

ott a

szám, ez ax

háza.

111.

Kakasviadal.

Íme, nyájas olvasó,

ily

történnek színházakban,

titkocskák nagy számmal

s ki

valamennyit tudná, az

valóban igen érdekes olvasmányt írhatna össze.

Mihelyt a házat megpillantám, melyre barátom távolról mutatott, azonnal furcsa világosság lángolt s alig tudám a hangos kaczajt elBarátom észrevéve rögtön támadt derült-

elmémben,

föl

fojtani.

ségemet arczomon, és csodálkozva szóla:

— Oly nevetségesnek ön ezen komoly — Magát c kalandot ugyan nem, hanem mákalandot, mely kalandban — Kaland kalandban? Ezt nem értem. — Mindjárt megmagyarázom. Én e ház találja

kalandot?

a

sik

a

rejlik.

a

tulaj-

donosát

jól

ismerem,

hitvesével

utóbbi titkainak egy részét

— Hogyan? — Úgy Ön monda, bizonyos ismeretlen — Igen. — Barna? — Igen. — Szürke kabátban — Igen. — Kezében nagy fekete van.

együtt,

st

ez

is.

mellett

a

férfi

színházban, is

állott,

mint

nemde?

?

nemde?

—

Tehát ön

is

ott volt?

ketts szemcs

volt,

II

— titkai

Épen nem, hanem, mint már mondám,

e ház

azon

férfi

elttem,

némileg ismeretesek

$

meghitt barátom.

— —

És mi következik mind ebbl? hogy kaland van a kalandban,

Az,

ön

és

rútul megjárta.

— — — — — — —

— nem

Hogyan ? Oh, Oszkár, elvárlak! Hahahal Barátom, e hang Bocsánat, a hang oly víg, mint maga

—

De még

meg

Értsen Ideje

a kaland.

mindig nem értem önt. tehát.

mert mindjárt a ház eltt leszQnk.

is,

Hallja tehát a

szörny

titkot.

A

azép hölgy

önre tekintgetett.

—

Micsoda?

—

Hanem azon

a levélke

is

—

— De

— A

szQrke kabátos barna

ugyanahhoz

boldog barna

férfira,

és

volt intézve. Világosi

férfi

azonban, isten tudja, mi

okból, épen oly szórakozott vala, mint önt elragadtatva, s

innen származik az egész siralmas tévedés.

—

Lehetetlen!

—

Mindenesetre

hínárba vezette önt;

mi gyarló

férfiak,

szép hölgy, öt;

sót

mi

s

úgy van, hiúsága veszélyes de hiában, olyanok vagyunk

hogy

azonnal

több,

ha

alig tekint felénk

valamely

mindenre képesnek hisszQk húsz

férfi

áll

egytttt,

s

egy

hölgy tekint a nagy csoportra, bizonyosan mind a húsz szentül

hiszi,

méltósága bájolta

hogy épen csak az ó szeretetreel

a szép hölgyet.

— Hah, önnek csakugyan igaza lehet! — Mindenesetre. — És most még vívnom — Úgy van. — És boldog szeret kikaczag. — Nincs különben. — — De — Kérem, a viszonyt nem födözhetjük eltt, lovagiasság szabályai — dalom, igaza van önnek. kell.

is

a

talán

valódi

ezt a

a férj

föl

tiltják.

Ríj

A

kocsi megállapodott, s kiszállottunk.

Barátom

oly fanyar ábrázattal lépett velem a házba, mintha halottja volna, s

mert

magam

kezdek,

félni

ketts kalandnak,

s

is komoly hangulatba esem, hogy szomorú vége lehet e csak az vígasztalt, hogy nálunk

a párbajok rendesen olyanok, mint a szinházi csa-

ták

:

sok a zaj

nevetséges az eredmény, mert

és

jelenkorunk emberei

nem

való,

kapkodnak

lületcs szín után

s

hanem csupán

fö-

ennélfogva párbajain-

kat helyesebben csak kakasviadaloknak nevezhetni.

Én

legalább a párbajt mindenesetre lehet legna-

gyobb ostobaságnak vetemülhet,

bolydába

s

azért

szeretnék

mvelt ember

mire

tartom,

minden párvivót záratni,

hogy

haláláig

haza

a

polgárainak többé ártalmára ne lehessenek,

s

té-

békés egye-

tudnám némileg menteni, ha minden párbajban világosan Ítélne a gondviselés, és a sért fél mindig halva maradna a küzdtéren. De könydül azt

ny tet

karczol ásókat

halomra lni,

köztiszteletben

osztogatni, s

vagy

azután mégis

maradni,

ez

a

megsértet-

bántatlanul,

olyasmi,

st

hogy nem

:

^3

vad szokás

e

kifejezést

találok

megbélyeg-

ill

zésérc.

A

szobába eltflnt,

be,

mint segédét.

t

—

nyoma eltnt

ban minden

meg

Szegény

férj

férj,

a barna

mutatá

férfit

Barátom arczáról els

pedig vérvörösség nyugtatá

minden komolyságom azon-

lépvén,

mert a

nal

pillanat-

a pirosságnak,

azután

árasztá el s csak kézszorftásom

ismét.

gondolám

nd

szinte akaratlanul,

kedvesét tartod legjobb barátodnak. Oh,

ki

az élet

tudná megírni, az olyasmiket hozhatna nap-

titkait

mikrl még Hamlet sem álmodott 1 Kölcsöns üdvözlés után a férj hidegen szla:

fényre,

—

Uram,

nmet

s

csclédimet

elkOldém,

nem

fogunk megzavartatni. Eleget akarván a szokásnak tenni, néhány engesz-

tel szt mondék, de félben, mondván

—

Szót acm.

a férj

gúnyosan azakaazta

Méltóztassék

választani,

kardot

vagy pisztolyt, nekem mindegy.

— férfi.

jegyzé meg komolyan a barna - engesztelésrl szó sem lehet, méltóztas-

ligy van,

sanak választani.

Ml mondám

tehát

a

kard

mellett

—

—

azon megjegyzéssel, hogy az els

én,

vércsepp a tusának azonnal véget

—

nyilatkozunk,

vet.

Jól van. Ft],

nyak,

gyomor

has

szorosan

legalább jobb kezemen,

— \*gf*^

mell,

és

kiméltetni fognak.

— —

Legyen. Ujjaim

is,

!

;

a4

meg

bos2Us kifakadással barátom,

—

ma

mert még

a franczia trónbeszédet le kell fordítanom.

— Megegyezünk. — Nagy kegyesség — A mellékszobában gondoskodtam. — Helyes. — Tehát dologra. A

bajvívók

fölgyrék,

fels

levetek

kardjokat

sebész

mindenrl

van,

köntöseiket,

megsuhogtaták,

ingökct harczias

és

állásba helyezkedtek; csak taréjok hiányzott, s egé-

szen kakasokhoz hasonlítottak volna, amivel azon-

ban nem akarom azt mondani, hogy zása

miatt

a taréj hiány-

kappanoknak tartottam ket. Lábaikat

iszonyúan elterpeszték,

elannyira,

hogy színpadon

járni szokott

gzös

vagy vitorláshajó kényelmesen

áthaladhatott

volna

alattok,

oly

karjaikat

alatt;

mint a rhodusi

messze

nyújták

óriás

hogy az

ki,

igazság példát vehetett volna magának, mert bizo-

nyosan

minden gazembert

ha

elérne,

nálná karját ennyire kinyújtani

;

nem

saj-

nyakukat ellenben

hátravetek, hogy fejk teteje úgyszólván csaknem hátgerinczökkel jött érintkezésbe, mintha

annyira

orrukat

nem csak

volna

féltették

igen

lehete

a

tartaniok,

legvégs hegye

kardéltl

mert

;

a

pedig két

találkozott egymással,

csak néha történt, mintegy elvétve,

ettl

kardnak s

ez

is

miután külön-

ben csak a türelmes levegt szeldelték. E közben szemeikkel néha pislogtak, mintha a kardvillanástól

írtóznának,

ajkaikat pedig

s

lábaikkal

egyet

dobbantottak

úgy összeszorították, hogy egyetlen

;

»5

sem

bátorító tcringctte

lokukat nehéz

fért

Hom-

volna ki kOzfilök.

verejtékcsppek nedvesítek,

karjai-

kon szlvenyige vastagságra dagadoztak az erek, orrlikaik kitágultak, mintha lélekzetk minden pillanatban romboló viharrá akart volna változni, s füleik

úgy neki vörösödtek, mintha keménypapiros-

ból kimetszett súlyos szamárfüleket tartottak volna,

mely szép diszítményöktl épen nem akarom ket megfosztani.

E

már több egész perczig

szörnyú viadal

ert

az iszony és borzadás annyira

tott, s

kemen, hogy

bírám

alig

elfojtani az

—

tar-

vett lelásítást,

%

már csaknem kétségbeeséssel küzdöttem. nem, még nem történt semmi Ekkor, de

—

bátorodjanak

tehát

nyájas

olvasóim,

s

szemléljék

nyugodtan az irtózatos kakasviadalt, mely mostani újmagyar nyelvünkön párviadalnak neveztetik.

A

bajnokok vívtak,

küzdöttek, • ha vala,

valódi nemzeti elszántsággal

valaki a két

kard

éle

közé

kcrfll

megemlegette volna a magyarok

bizonyosan

istenéti szemeik szikráztak, keblök

úgy emelkedett, mintha tzokádó hegyekké akartak volna váltoini,

•

hahl kardjok legszéls vége kétszer cgymátután

valóban igazi

Most, olvasóim,

hogy jávai,

megérinté

— —

kiélték:

IP

—

méltóztassanak

most

a férj kissé

midn Elégi

egymást.

——

kissé

de mégis

remegni,

véletlenül

megvérezé

ingujját

Hallatlan,

karját ingének

fölgyré,

•

szivet

megpillantám,

gomb-

azonnal rémOJve

:

:

:

a6

A

bajnok hátrahökkent,

két

—

Uram, ön meg van sebesítve

A

lankadtan ejté

férj

gon

iszonyúan reme-

s

mint a kocsonya.

gett,

I

kardját, és elhaló

el

han-

kiálta:

—

Sebész úr! Sebész úr!

A

sebész

azonnal

kirohant,

gombkarczolást

a

megtekint é, ajkait összeszorítá, aggály miatt-e, vagy

hogy

azért,

kitörni akaró kaczaját elfojtsa, azt

merem meghatározni. Elég

az hozzá,

hogy

nem

a félel-

mes seb beköttetett, a férj pedig töredezett hangon szóla barátomhoz Uram, az isten itélt közöttünk, ártatlan, bár hittem volna esküinek 1 Uram, bocsássa meg

—

i

nm

ndulatosságomat.

— Örömmel — rebegé diónyi verejtékcsöppeket — Kezét, uram —

barátom,

!

—

legyen ön ezen-

oly szinte jó barátom, mint ez

Ekkor vel,

—

a barna

s

lelkesülten szóla

Legnagyobb örömmel

Elhiszem! gondolám, és ajtó

hirtelen

valamikép

ugyan kívül

szétzilált

regényes

kalapját

szép

Hah

a

lett

volna,

kezében

1

n,

veszélyrl,

haját tépve,

sikolta

—

I

— hallgattam.

megnyílt, a szép

értesült

itt.

mutatott sérületlen kezé-

férfira

barátom szintén

s

homlokáról

szóla ismét a halavány férj, s

!

aggályosan tekinte a sebészre túl

s

zsebkendjével.

súrolt le

ki

Most az

alkalmasint

berohant,

nem

mi bizonyosan rend-

hanem

tartva,

és

csinos szalma-

iszonyúan

föl-

>7

—

—

lyes.

Meg

egy

csak

—

édesem,

Csöndesfilj,

férj,

rebegé

húsvágás, épen

kis

a

sebesfiit

nem veszé-

tudsz-e bocsátani, édesem?

— Oh — Ah,

!

mintha

fogaimat.

vaceogtatná

sebláz

Uraim, bocsánatot, szeretett

nm,

legjobb barátom,

menjünk, pihenésre van szükségem. És ön, nemes bajtársam

— —

7

Megyek,

—

a

franceia

trónbeszédet

lefor-

dítani.

önnel,

Isten

mindennap szívesen látom önt

szegény hajlékomban.

—

Köszönöm.

A

férj,

neje és a barna

férfi

vállára támaszkodva,

a mellékszobába vonult, s mi ketten hallgatva hagy-

tuk

el

a házat,

mely

lenségnek szinhelye Íme,

tisztelt

a legrcttentöbb

—

olvasó,

szerencsét-

lehetett volna.

így

orvosoltatnak • tizcn-

században a becsület mély sebei. Or-

kilenoKedik

vosság és betegség igen méltók egymáshoz.

IV.

—

Szerencsés kópé az a barna

utctán boszusan barátom,

kem

kellett életemet

hallgatnom

—

Az

—

nz 6

fiú,

—

bne

asóla az

miatt ne-

kocakáztatnom, és a mellett

—

1

öntudat megnyugtathatja Ont,

zám szárazon.

—

viszon-

a8

— Gyönyör öntudat Csak fognak kaczagni. — Jobb ha kinevetik

hogy

ki

önt, mintha sajnálkoz-

az,

niok kellene ön kalandot s

tudom,

azt

I

jól

újdonságul

már ez

—

felett.

Egyébiránt e furcsa ketts

használhatja

ön

lapjában,

fel

ér valamit.

is

Isten mentsen, csak az kellene

még! Hanem,

barátom uram, nem lehetne talán mégis, valamiképen kéz alatt, a boldogtalan férjet fölvilágosítani?

— Világért

csöndes

életét.

események

napi

Els

scml

boldoggá tenni,

sainkat

kötelességünk, embertár-

minek háborítnók

a

tehát

mindenmai világban szót sem érdem-

Egyébiránt pedig az

ily

lenek.

— Ám legyen nyugodjunk intézményeiben. — AmenI tehát,

meg

a végzés

titokteljes

Azután elmondám

hogy Dal-

vitéz barátomnak,

merrel alkalmasint találkozni fogok pár óra múlva,

nemcsak rendkívül örvende, hanem azonmit azonban nem fois ajánlkozott; gadhattam el, mivel épen most tanúsított rendminek nal

kísérül

kívüli

tüzessége és harczias

szelleme

hogy kitör hevessé-

félelmet gerjesztett bennem,

génél

fogva

Dalmert

tüstént

mieltt

még

mondék

tehát neki, hogy

lenjék

meg

szóba

nálam,

ha

rendrség kíséretében

összedarabolandja,

Csak annyit másnap iókor reggel je-

állhatnék

s

igen alapos

nem

vele.

találna honn, azonnal

siessen

Dalmer

szállására,

melyet tárczájába iraték vele, mert bizonyosan még-

;

»9

sem tudhatám, hogy nem

lesz-e szerencsétlen ki-

menetele ezen találkozásnak.

már hogy esti találkozásomra illn elkészülhessek, midn eszembe juta, vendégfogadóba kell hogy még elbb a valakit kisémem, ki ott egy fényképkészít által

Ebben

szállásom

megeg;)'ezvén, egymástól elváltunk, s felé

akarék

fordulni,

— —

Szállása felé

arczának vonásait örökittetni kivánta.

irányzám tehát lépteimet,

s

épen

furcsánál furcsább

gondolatok kezdenek agyamban támadni azon hiú-

mely szerint alig van ember, ki legalább nem lel abban, ha becses gyönyörséget titkolt midn három vonásait örökírtctvc szemlélheti,

ságról,

—

férfit

Játék

gyorsan

mellettem

külseje és szavai

azonnal

elhaladni,

annyira

kiknek

magokra vonák

hogy lépéseimet gyorsitám, és nyomukból többé nem maradtam el. E három férfi egyibe tökéletesen kimvelt írsz-

figyelmemet,

lán volt, a párisi le

a

selyem kalaptól kezdve, egészen

melynek piros

fehér topányig,

kedvez benyomást

okoztak,

nem

sarkai

igen

a kövezetre ugyan,

mely igen kemény, hanem a szépek sziveire, melyek istennek hála nem oly kemények, mint a jár!

ámbár annyiban mégis hasonlílnak ezekhez, hogy bennök is sok ember fér meg. Nyaka vékony vala, mint a gémé, mely fáradtan lesi az alkonyt

dák,

pisze orrát gyertya nálni, s

bajusza

eloltására lehetett volna hasz-

és

kecskeszakálla

úgy

lekonyult,

mintha legalább három napig folyvást konyhát meszeltek volna

oly

minden

velk

;

egész sovány ábrázatán pedig

kifejezés

nélküli

kifejezés

ömlött

cl.

30

ha e furcsán hangzó kifejezést használnom szabad, n\intha

hcrbatéval

azután

kporos

vagy tisztesfvel leforrázták és

szalmacsutakkal

lesúrolták

volna.

Szemei mindig nedvesek valának, mintha mindig csekély véleményem szerint

valamit gyászolnának;

onnan

ez

mivel

származott,

gyakran

tekintenek

hogy ki nem fogyható gyászra csakugyan elég okuk volt, ha érdemes tulajdonosuk arczán s testén végig pillantottak. TVlindezen jeles külsségek méltán gyanfttaták ve-

tükörbe,

így igen természetes,

s

lem, hogy ezen arszlán a legfinomabb s legfényesb állatseregletbl származik.

A

második

az elsétl. vel

elbb

volt

ugyanannyival kihízott,

s

a

külseje lényegesen különbözött

férfi

Ez

korra nézve legalább harmincz év-

de öltözetben mégis majd

ugyan,

mögötte

állott.

nadrágából

Frakkjából már rég

lefityeg

óraszalag leg-

Napóleon korszakából származott, míg nyakkendjének kötése, és inggallérának kiálló

alább

is

csúcsai

mindenkit akaratlanul a

idejére

emlékeztete,

mely

a

júliusi

divat

forradalom

e két

nemét

szülte; fölborzolt haja ellenben Murát, Davoust és

Berthierre, szóval

a franczia császárság eltti kor-

:

szakra vonatkozott

;

nadrágjának szabása pedig egé-

szen jelenkorunké vala.

Ezekbl

világos,

hogy c férfi minden

öltözete Lajos Fülöp rendszerét jelképezé,

nevezetes korszakból utánozván valamit, hogy minden színezet párt legalább egy részben képviselve lássa magát, s kerülje a háborgást, és békével trjön. Még a vastag orr és mindig mosolygó pittyedt ajkak

is

ilyszer világölel emberszeretetet tanusí-

3»

hogy mind czckríl álmodott-e

Egyébiránt,

tottak.

valamit ezen ismeretlen

nem merem

azt

férfi,

állí-

mert hiszen elég nevezetes ember van a mai világban, ki szinte nem tudja, hogy mikép lett azzá. A harmadik ismét ellentéte volt a másik kett-

tani,

ó, sem új divat hanem mintegy középen

mert sem

nek,

öltözve, s

különben

volt

jelenkori

e

kett

jellemmel

politikai

kabátja a meleg daczára

mert

bírni,

nem

szerint járt

vala

közt,

látszott

nyakig be

is

gombolva, bizonyosan csak ellenzéki vágyból,

vagy takarékossági ösztönbl, hogy kárpótlásul

mivel

izzadjon,

jöv

tudniillik

télen

át

most

ugyan-

bizonyosan fáznia kcllend. Arccán

azon kabátban

mogorvaság kifejezése unatkozott, s oda mutatni, mikép ezen ember egyedUl csak

leírhatlan látszott

abban

leié

tik,

is

A

hatóság

igen

találni.

De

ha ez nem otéhbiztos.

ket.

arszlán, s

s

kedvetlenséggel viselte-

mégis kedvet tudott

legyen a nevem,

halljuk

—

ellen

valamiben

mivel

Kati

mi mások kedvét megrontja,

kedvét,

még maga

azután

engedékeny!

—

monda

as

ezen megerltetése következtében nagyot

köhintett, és selyem zsebkendjével homlokát törlé de csak igen gyöngén, hogy a rizsport valamikép le ne súrolja. Hiszen a mai világban a botot már csak sé;

—

szabad

tálasra

használni

tévé

1

korszak embere, és mérgében nyelte,

ml

arra

látszott

már szörnyQ hiánya

Már

akár

alt

mutatni,

hozzá

a

régi

ajkát

majd

hogy

fogainak

le-

van.

m't

mondanak

is

az urak a sok

!

3*

nem is hederíthetek hanem kötelességemet

zöld aszta] mellett, én ugyan

beszédekre,

az afféle zöld

meddig karomat és botomat biebben tökéletesen megnyughatnak uraságtok. Ezt a harmadik férfi monda, és hivatalos dühében oly magosra rántá alsó ajakát, hogy csaknem orrát nyelte szájába, mi által a dohány- és

hivcn teljesítem,

rom

;

—

illetleg burnótárusok mindenesetre

tetemesül ká-

rosultak volna.

—

Jól

lasztanak,

biztos ur, mit a nagyok elmuönök helyrehozni tartoznak, külön-

mondja, azt

ben ugyait mit érne az egész polgári szabadság, ha végre minden paraszt vagy nemes ember szabadon

zhetné a szabómesterséget Ugy vani Az ily potom emberek úgyis oly mohón látnak a munkához, hogy egész nadrágot

—

megvarrnak, mi

kom

alatt

társaságában

És polgárnak tunk föl minden el.

saságban

még

én titoknokom

egyetlen s

jött

csak

és két írno-

osztás whistet játszom

mesternek csak

nem fogadha-

ment legényt, ki müveit tármeg sem tud állani. Én csak

finom legényeket tarthatok.

— Csak hiában ne — Oh, nemi — tudunk mindent. — Bizonyosan kapjuk. — Tudom fog jövendre minden kedve menni munkától sehonnainak. — Nem leszünk hálátlanok. — Csak ne tessék t kimélni. járjunk.

Jól

rajta

el

a

a

—

Mester

ur,

kérem, ne sértegessen

1

•3

c •fi-

i

:

J5

E

beszédbl

rövid

mester

járásban vannak,

kontárt

hajdút

alkalmasint valamely szorgalmas

s

nyomoznak

Most

hogy két szabó-

láthatjuk,

egy biztos van elttünk, kik hivatalos el-

$

e házba

és Qldöznek.

lépnek,

s

velk

a

jött

kapu eltt hagyják. Ugyan

a

két város

mi

baj ér-

hetne bennünket ha utánok mennénk? Alkalmasint

semmi,

legfölebb egy pár ceéhbeli titkocskának megtudásához juthatnánk, s ez ugyan nem baj.

Ezen

hátulsó ajtón léptek be, nyissuk

nem

desen és tekintsünk utána, talán

meg

csön-

vesznek ben-

nünket azonnal észre.

A mek

szoba szegényes, de játszik,

tiszta, a

lapiról pályára

készül,

azaz

ábrándot, vagyis: életadó

asszonyka varrogat.

valónak

:

eml

bot szivogat. Asztal mellett fiatal

földön két gyer-

harmadik bölcsben fekszik, és hír-

a

két férfi s

Az

u

képzeli

helyett rongydara-

egy csinos

anya mellesleg gyer-

mekei látásában gyönyörködik, az atya pedig rémülve tekint a fönebb leirt három férfira, kik szoba közepén állnak

;

a biztos természetesen föl-

hogy megmutassa, mikép neki nemcsak pimaszkodásra, hanem még többre is joga van,

tett kalappal,

mit azonnal igy tanus/t

— —

Megfogtunk, gazember 7 Uram, kiált a szabó még Inkább

—

—

ványulva, s munkáját elejtve,

ber vagyok, adómat

nom

—

ha

élni

Akaszd

föl

kell,

pontosan

elhal-

én becsületes em-

fizetem, és dolgoz-

akarok családommal.

magadat,

•

aztán mindjárt

nem

kell élned.

N«gy: MftgyM

MmIl

IlL

«

34

— Uram — — Hallgass, kontár. Tudod hogy nem szabad legényt tartanod — Ez nem legényem, hanem barátom, é,

?

ki

jó

nem rég szabadulván ki a kórházból, még eddig nem juthatott be mesterhez, s azért nekem segít, egy kis meleg ételért meg szállásért. Ej, akasztófa virága, még mentegetni mered

— — —

magadat, és velem szembe szállasz?

Uram, ne feledje, hogy szobámban van ön I Micsoda ? Talán meg akarsz gyilkolni ? Engem, ki a hatóság nevében állok itt! Hej, hajdúk, segítség!

E

Hamar! rögtön ott termettek a hajdúk,

kiáltásra

szabót megkötözték legényével együtt, a ket és ruhákat

összeszedek,

meglökdösték, tözötteket,

s a

kik

három

azonkül

a

mszere-

a siránkozó asszonyt

férfi

saját

után vezették a kö-

hátukon kényszerül-

tek tova czipelni a mszereket,

félig kész

s

ruhá-

kat és kelméket.

Hja, hiában!

gyléseket

A

müveit tizenkilcnczedik század

tart az állatkínzás

emberkfnzást

nem

ellen,

de a müveit

akadályoztatja!

V. Kontár

A

és mester.

mint az ajtót megnyitám,

néma

tanuja

zsidó

jelent

levek,

meg

s

észrevevém,

mellettem,

ki

a fönebbi jelenet

hogy egy öreg nagy részvéttel

35

Arczának minden vonása szives

mindenre.

figyelt

emberbaráti

indulatot

áruJt

mihelyt

s

el,

a kis

zsarnokok áldozataikkal távoztak, azonnal nyájasan vígasztala

gyermekeknek né-

siró asszonyt, s a

a

hány húszast adván,

Az udvaron

a szobát elhagyá.

kerék

fölvilágosítást

engede kivánságomnak, és

tént

gény

házaspár egyszerQ

fiatal

tle,

el

s

monda

történetét,

ó tüse

sze-

melynek

s hónapok múlva, szomorú kimenemegtudám. Szó sem fordul abban eM nagyszer szenvedélyekrl és érdekfeszít eseményekrl, valamint fényes leírások és meglep fordulatok sem jnek benne el; de mégis bocsánareménylek elmondásáén szíves olvasóimtól, tot

utóbb, hetek telét

is

mert oly

oldalával

ísmertetendem ez

nem

mindennapi életnek, mely

mely valóban

tes, és

által

mef; a

mindenfltt ismere-

figyelemre

méltó,

nemcsak

hanem erkölcsi szempontból is. Bizonyos Munkás nevfl tisztvisel élt

emberiségí,

szomszéd város egyikében, rekasan igen

a

jutalom

gyakran

elég

két

nevének mindig deviszont

meg munkásságának, mikép

fájdalom!

jainkban,

Ámde

ámbár

megfelelt,

felelt

ki

a

azt

nem nap-

tapasztalhatni.

nem okozhamely sok munkára és csekély díjra kárhoztatá, mely rendesen azon mértékben szokott növekedni, melyben a munka kevesebbl. Szomoc miatt a végzésen kivQl mást

t

hatott,

rúan tapasztala, lan,

mikép minden crködése haszta-

mert az éveket

eltte szolgálatba életbl,

s

nem

változtathatta

állottakat

így várakoznia,

meg,

nem bvölhcté

s az ki

az

mindig csak várakoznia 3*

36

ámbár reá nem várakozott az id, s hajszámár egész családja jövendjét tökéletesen biztosította volna; pedig vajmi messze állott még ettl Voltak fiai és lyákelle,

csak ugy megszíté, mintha

lait

!

örök pártának virultak elébe, mert nap-

nyai, ezek

jainkban kevés kérdezsködés

hanem

után,

csak

házasságszerz,

ny

az erkölcs

történik

mindig csak pénz a

és

legfájdalmasabb az, hogy e ször-

s

még

irányt

pénz,

csak

nem

legszegényebb szülék

gáncsolhatjuk, mert a

is

annyira erjükön

is

tul

gya-

hogy ugyancsak legyen azon helyén esze s munkája után él ifjú szive, ki ily divatbubát pénz nélkül élettársul mekorolják lyányaikkal

fényzést,

a

részel oldalához bilincselni

tak még, részint

számos éven atyj oknak

Mély

pedig

át tanultak,

még

folyvást

A

!

nem

de mégis

búsan

targonczáján

édesen aludt, mintha az rint élvezné

mény

a rongyos

nyúlva,

három nap

ó

egyebet,

oly

kénye sze-

élet kellemeit

pedig talán

bíráskodása

bnt nem

körülmények közt jobb

falatot,

s

alá,

s

követett

tának kényszerült saját

végig

egykor

és pirulva

óta

sem

lá-

azonban mégis elégült

mert személye nem esett az elítéletek ke-

lehete,

ha

;

kenyérnél

tott

sétált

Munkás,

szemmel tekinte

irigy

ki

mit

csekély terhére voltak.

az utczákon föl és le az öreg bár,

azt,

fogva szegény

ennél

s

gondjainak közepette

targonczásra,

fiuk részint tanul-

ingyen gyakoriak

vele el.

vala,

eleget

senki

Munkás

és

gondolt,

ellenben

más

szüntelen mások kivánatenni,

meggyzdése. Ha

magára

nem

bár mit sugalt szájától

voná

el

is

a

gyermekeire tisztességes ru-

;

37 házatot aggata, minden oldalról ezt sziszegé feléje a kajánság kigyónyelve

—

:

Ez nem telik díjából, nem lehet igaz

ugyan hol veszi a pénzt? Ennyit utón szerezni.

—

velésére, vagy

jövendjök némi

Ha

ellenben gyermekeinek ne-

valamicskét fordítani,

kissé elmaradt a

mOgött, minden oldalról

divat szeszélyes röpQlése

gúnyos megjegyzéseket

ily

biztosítására akart

miatt

e

s

— Mily

kellett hallania:

haszontalan lump ember, egész keresményét bizo-

nyosan

torkába

vagy kártyán harácsolja

veri,

Ez csakugyan megérdemli, hogy san elmellóztessék.

—

ránsem

ki

túlzás

magán-vagyon

ám,

nélküli

És ezen gyönge ezen

el

I

pályáján derekavázlat ko-

azerenctétlen osztály

tagjainak életét

ismeri, ^az

bizonyosan erósfteni fogja, hogy a színek, miket e

képre használtam, nemcaak

gyon

is

Szomorú zat

nem

hanem na-

kiáltók,

halaványak.

kózbcn nagy háromemeletes hámeg Munkás, melynek akkor épen

tétája

píllanta

tetejét rakták.

— gett,

—

Kié e ház

7

—

kérdé inkább azórakozás vé-

mint kiváncsitágból.

N

—

szabömotcré hangzott a válasz. Munkás ismét goAdoktokba méJyedctt, s kisón este tért parányi szállására, mely kórházhoz ha.

.

.

.

!

sonlíta inkább, mint

család nyugalomra

tisztvisel feküdt.

a szegény apa, reggelre

Az

lakához, éjt

azonban határozattá

lárdultak kínos tépeldései. Legkisebb

bómesterhez vezeté, szive vérzett

ugyan,

s

midón

inasnak

a

álmatlanul tölte

fiát

—

szi-

sza-

akará szegdtetni

mert a legjobb embernek

is

38 vajmi nehezére esik az anyatejjel

tek Jeküzdése

;

ugyan végrehajtá,

s

elre

is

mégis

csak-

kemény kéreggel bo-

megvet mérges

társainak

szívét,

rítá

beszítt elitéJe-

azonban határozatát

gúnynyilai

ellen.

Ámde még

csaknem legyzhetlen akadá-

is

itt

lyokkal

találkozott.

szoktak

a

nemesi

A

mesterek,

gúny nyal fogadák t,

s

nem

harsányan

kik

büszkeség ellen akarák

kikelni,

hideg

átlátni,

mi kép

ur fiát szabóinassá. Bebizomikép vannak az életben viszonyok és körülmények, mikben a legtulzóbb demokrata is született arisztokrata gyanánt viseli magát. Végre azonban mégis csakugyan akadt irgalmas mesterre, tekintetes

aljasíthatja

nyult

itt

is,

nemcsak fölfogadá a tizéves gyermeket, hanem még azt is megigéré, hogy a tekintetes ur iránti ki

tekintetbl,

Nem

nem fog

vele targonczát húzatni.

akarom az egész család történetét vázolni,

azért tehát csak

Munkás

Pálra, a szabóinasra szo-

rítkozom. Tanulási évei elég szomorúan folytak

mert legények, inasok nyolák

t

cselédek

és

származása miatt,

hete kárpótlást,

s

le,

szüntelen gú-

a mesternél

sem

lei-

mert napjainkban a szabómeste-

rek csak uraságokkal és mvészekkel társalkodnak, legényeikhez szólnak,

A

s

ellenben

az inasokat

ünnepeken

sátoros

még

sem

verésre

is

alig

méltatják.

mester egyik kis lyánya azonban

nem gondol-

nagyobb

testvérei, kik

kozott

oly

büszkén,

mint

egész nap a türelmes zongorát

mest

játszott a kis Palival, ki

és garázda, mint a többi

kalapálták,

nem

s

örö-

volt oly piszkos

szabóinasok.

Nem

lehet

r

39 czélom, hosszú szerelmi történetet

év alatt nemcsak

hanem

kifejlett,

keret vert e két sz/vben,

imom, mely kiírthatlan

különben

s

tíz

gyö-

igen fur-

is

csán hangzanék tulíinomult századunkban, ha valaki

szabólegény regényes szerelmét

nyen

festeni

;

pedig

denki, hogy az

miknek

nemcsak

vat és fölszineskedés

az érzelmet

Mari

és

is

min-

a

elsi-

tagjairól di-

durvaságot,

ha«

legyalulta.

egymást, de

szerették

mester szót sem akart

összekelésról

ó lyányát, mint monda,

a

bflszke

hallani,

mert

nem haszontalan mester-

embernek, hanem legalább számára

mint azon

találhatni,

mult és elfinomult körökben,

Pál

érzéke-

elhiheti

egyszerbb középosztályban sokkal

több érzelemmélységet

nem

kivánná

bizony bátran

is

keresked, vagy épen

pedig már csakmagához hasonló vóhez bocsátkoznék le, ugy ennek gazdag polgárfíunak kellene lenni, ki-

tisztvisel

nevelte

;

ha

ugyan

nek atyja nagy befolyással

bir

a választó

polgár-

ság testületében.

E

mindenkép üldözni kczdé Pált, s nemcsak saját házából úzé el, hanem mcstertársainál is könnyen kieszközlé, hogy sehol sem kapott munkát, s néhány hónap múlva szakadozni kezdett ruhája testérl, s veszélyben forgott, hogy nyilatkozatától fogva

mint munkátlan csvargó börtönbe fog záratni. Atyja

már rég meghalt, s testvérei nemcsak nem segíthanem magok is legnagyobb Ínséggel

hettek rajta,

küzdöttek, biztosítá a fiuk

a

öreg

anyját

parányi

csak

kegypénz,

épen

éhhalál ellen

nvérei

pedig dolgoztak t» nyomoroglak.

szolgáltak,

E

szörnyfl

40

nem

ki Mari keblébl a szerelmet, magosbra gyujtá lángjait, mert egyehanem inkább dül csak magát okozá kedvesének üldöztetése és

állapot

nyomora

oltá

Nyilvánosan

miatt.

nem

szabad egy-

volt

mást látniok, de a szerelem találékony,

kon

egymásnak

panaszolák

minden

titkos összejövetel

veszélyesb

összegylésnél, ugy e talákozások

vetkezményüek

lettek,

és

is

len szerelmeseken,

által

irti

végs

nekik,

hogy

A

a

elre

és

fizette

ket,

annyi

akadályt

szegény kontár

nem mehete tudott

véghez, mert

elébök gördíteni,

nem gyzheté

azokat

le.

becsületes zsidó, látván, hogy a puszta foltozás

nem val

tarthatja fön a is

szaporodó családot,

ellátá a kontárt, ki

szorgalommal dolgozott a

a szerecsét-

kétségbeeséstl menekültek meg.

Összekelésök ellenben a mester

vala szü-

menedéket ke-

ócska ruhákkal kereskedett,

ki

adott

s javítni valót

nyilvános

a

szomorú kö-

Ekkor egy öreg zsidó könyörült

resni.

tit-

Valamint

Mari kénytelen

léinek házát elhagyni, s kedvesénél

k

s

bánatukat.

bitorló

jogaikat

;

ámde

kontárt,

munká-

uj

nappal legnagyobb

éjjel

a

ki

mesterek üldözék inkább

dolgozni

majd pénzbirságra Ítéltetek, majd mszereit koboztaták cl, mig végre, legényt találván nála munkában, kinek a szegény kontár többet fizetett, mint a gazdag mesterek, börtönbe akart,

mint lopni,

s

záraták t, s minden kelmét elszedettek tle. Ennyi üldöztetés, ennyi férfi

erejét

küzdeni,

;

nyomor megtörék

a

becsületes

nejét s gyermekeit éhséggel tudá

saját

becsülete

örökre

be

volt

honn

szeny-

nyezve, fájdalmas könyit kaczagva gúnyolák a tol-

4»

vájok és háztörk,

Mind

ugyanazon börtönbe

kikkel

csak azon egy

ez rjöngésig tuzelé eszme állott világosan

hogy

meg

szítatott.

6

mester

a

megsznik. E hogy reggelre

vasára akasztá

;

de

Mari,

magát.

föl

szörny

léihez

ha

bocsátani,

értesülvén

rohant

magánkivfll

csapásról,

büszke mester

a

börtönajt sark-

a

vett rajta,

ujabb

agyát, s

elméjében,

boldogtalan gondolat annyira

élni

ert

lyányának

fog

föl

tt-

ezen szü-

megvetéssel utasftá

ki

Dunt gyermekeket nem

a kontár kedvesét, ki szégyenét s bánatát a

hullámaiba temeté.

Az

ártatlan

hagyá ugyan éhen veszni a mester, de a azQletésökhez tapadó gyalázatot nem moshatá le, » az otztálygög és ozéhzsarnokság miatt három szerencsétlen árva lakolt, és lakolni fognak egykor gyer-

mekeik

is.

Íme, részvev olvasó, val fOdOzhctsz

föl

ily

szomorú

titkot százá-

apró

külvárosaink

házaiban, s

borzadni fogsz, ha az évenként txttJct6 gyermekek hivatalos sorozatát áttekinted, mert

mada

mellett

hiába

fogod

S honnan származik vidéki s külföldi

fvárosunkban,

ez

7

nem

és

települ

lehetnek

mint kontárok nyomor és

vednek,

apa nevét keresni

az

I

Onnan, mivel számtalan

mesterlegény kik

CMlkncm egy har-

meg nagy

mesterekké,

s

üldöztetések közt szen-

erkölcstelenségre

fajulnak,

miután

a

minden tekintetben becsületes életmódtól csaknem áthághatlan van,

a

választófalak

roctter

által

a tekeasztal

kontár pedig szorgalommal éfnakáit,

s

a mestert

és

záratnak kártya

cl.

Ugy

mellett, a

dolgozva virrasztja

át

ünnepélyes zeneszóval kise-

4»

pompás emlékkel díszesítend

rik

pedig tulajdon

nyos

sírjáról

bakója

még

lesz

sírjába, a

börtönében,

a füvet is kiszárítják

zett árváinak forró

könyi

s

kontár

magá-

megbélyeg-

I

VI. Városhajdu.

Borús kedélylyel távozám a müveit emberkínzás szomorú színhelyérl, és epedve jártatám végig szemeimet az utczán, tárgyat keres, mely gondolatimnak

derültebb

adhatna,

irányt

s

szerencse

a

csakhamar megszánt, és oly emberre vezérlé ke-

res

szemeimet, kinek természettörténete a legko-

morabb kedélyt is édes vidámságra kényszerítheti, mert abban minden oly emberien gyöngéd, és oly gyöngéden emberi, hogy És ki azon kedvderít ember? Városhajdu, mikép azt tüstént bebizo1

—

nyítani szerencsém leend.

A

világban sok balitélet uralkodik, melynek

czáfolásával vastag

e tömérdek

könyveket lehetne

balitélet

legigaztalanabbjainak

kétségkül az, mely a városhajdut len és

meg-

kiállítani,

s

egyike

rendesen szivte-

goromba embernek szidalmazza, lígy

hi-

szem, az emberiség egyik fontos ügyében szólalok föl,

midn

e tévhitet,

erm

csekély

szerint,

ala-

posan megczáfolni törekszem.

A

városhajdu

vagy szolga

volt

nos szolgálatainál

többnyire

katonaviselt

valamely tanácsbelinél, fogva

jutott

ember, és hasz-

e díszes hivatalba.

43

hogy

a város jutalmazza

gazdájának

hajdani

ezer

katonaság

t

meg,

kellett

meg

ezer

mit tulajdonkép

volna

tennie.

Hogy

a

fáradalommal, nélkülömostani élete sze-

zéssel és veszélylyel halmozott

lidségre és emberséges bánásmódra

szoktat

min-

den katonát, az oly napnál világosabb, hogy meg a ki pedig tanácssem kellett volna említenem ;

belinél szolgáskcdik, az pedig akaratlanul is elszo-

minden durvaságtól, mert ettl gazdája hatályosan fölmenti t; és ugyan kivel is gorombáskodhatnék a szolga ily szolgálatban, miután oda jobbadán csak kérk, folyamodók és (informálok* járnak, kik magok is oly szelidek, hogy mindig kik

kezet szorítanak

;

nem

indulatból.

A

ugyan, mintha vala-

azért

mit bele nyomni akarnának,

hanem csupán

városhajdu elkészületi

szives

helyzete te-

mer szelidségen és emberszereteten alapszik. Midn pedig fontos hivatalába lép, mindenek eltt

hát

csak

bels

alkalmaztatik,

szolgálatra

megismerkedjék hivatala körével, szokja

zat alatt

meg

a

Ez azután mintegy

Hdségi

tanulmányainak,

kissé

föl vigyá-

mikép mondani

dörgést,

szokás.

hogy

és ill

befejezésül szolgál sze-

mikre

koronát

tesz

föl

szállásán nejének nyájas oktatása, kit rendesen ta-

nácsbeli szakácsnék

elfogadni.

közöl

ugyanis mindenütt csak séget

lát

szokott

Hivataloskodásának

uralkodni.

Ha

választani vagy

ezen els szakában

méltányosságot a

és szelíd-

tanácsterem ajtaja eltt

rködik, egyetlen indulatos szót sem hall bellrl, s feje fölett kivlrl az igazság jelképét látja trónolni.

A

kihall^atáti

terem

ciÓLsarnokában

szinte

44 méltányosság és

legnagyobb

szelídség tanuja le-

minden kedvezmény nélkül, azon rend be, mikép jöttek, s a legszegényebb is mindenkor ill bánásmódban részesül. Rárivalgás, vagy sért lehurrogatás itt soha nem történik. Midn ott rködik, hol a rabokat vallathet

a felek,

;

bocsátatnak

szerint

ják,

még

nem

élvezetnek örvendhet lelke

kéjesb

feledik

ott

eltévedésében

is

;

soha

hogy az ember legiszonyúbb ember maradt, hogy a fogoly

el,

még nem mindig egyszersmind bnös, és hogy a valódi bnös is nem durva lealjasítást, hanem csak igazságos

és

ítéletet,

demel.

Ha

összes

eljárásra,

javító

emberi

büntetést ér-

pedig általános figyel tekintetet vet az mindenütt

csak

azt

tapasztalja,

hogy az fnökeik

iránt,

vetelnek,

hanem szigorú megfelelést minden kit-

szeret

alattvalók

tiszteletet

tanúsítnak

ezek pedig nem üres bókolást kö-

ugy bánnak az hogy soha nem feledik, mitojásból bútt ki, a pápa is di-

zött kötelességnek, s egyszersmint

rendeltekkel,

alájok

kép

a vén kakas

is

hogy egykor társaik lesznek majd a idvel talán épen az gyermekeiket fogják hasonló emberbaráti bánásmódban részesíthetni. Ugyan ki merne kételkedni, hogy az ákból

lett,

s

fiatalabbak, és

clsoroltaknak lása,

vid

a

id

naponkénti

már különben alatt

is

tökéletesen

szemlélése jó alapú

meg nem

és

tapaszta-

városhajdut, röszelídítik? Bi-

zonyosan senki.

Ezen gyakorlatid után küls ran alkalmaztaíik a városhajdu, kintsük

is

annak, bizonyosan

szolgálatra

is

bát-

bármely ágát temindenütt csak szes

45 lidségét

és

emberbaráti

Mködéscinek

hatni.

egész tengerét

keresztül, mert arra hetek s

munka

és oly

zetünk

nem

úszhatjuk

hónapok kellenének, bölcs politi-

azonban ne kövessük

nem

kusaink példáját, kiknek semmi

lélek-

kifogyna

bizonyosan

mellett

azért

;

fogjuk csodál-

érzelmeit

kell,

ha "^>"~

den nem adatik meg nekik, hanem soroljunk hány

A

él

példát.

városhajdu reggel

kenyérért, a rab neje

munka után

nehéz

meg.

A

a hajdút

süthez

garast

szerzett

;

durva, ezt,

bot kevélysége

rabot

férjének, melyet

bérébl kuporgatott s

megkínálja

goromba ember bizonyosan

nem

de

által

mert azt tanulta

egy

kisér

ad

rab pálinkát vesz a garason,

tzautasítaná

ily

^^

Lássunk tehát né-

legalább annyit, mennyit lehet.

visz-

akarja a szegény ra-

megsérteni, t

hOrpint

egyet,

els szakában,

hogy az megvetés igen fájdalmas, és azért minden durva pályája

visszautasítást kerülni kell.

A

piacaon éretlen gyü-

el általa a biztos, azon meghahogy öntse a Dunába, ö azonnal elindul, a parton azonban öreg asszony szólítja ót meg, mondván, hogy kár e gyümölcsöt Dunába szórni,

mölcsöt koboztat gyással,

neki egy malaockája van, melynek bizonyosan

ártana meg, és néhány garaskát épen

nem

nem

sajnálna

Ugyan mért nem adná oda tehát a hajdú, miután csak az volt a ceél, hogy ember ne egyék a rossz gyümölcsbl? A szelíd hajdú megszánja

érette.

X

anyókát, • átengedi neki a gyümölcsöt, és csak

hosszú kínálgatás után fogadja

anyóka kofa

volt és

el

pénzt.

embereknek adja

cl a

Hogy

az

gyümöl'

cst,

nem

arról

mert szolgálata

tehet,

eddigi

hogy az igazságot vajmi neValamely hintó gyorsan robog héz kipuhatolni el az utczán s embert gázol össze féktelen indulatú ember bizonyosan a kocsit törekednék megállítani, de a városhajdu ezt nem teszi, mert szetapasztalataiból tudja,

—

I

;

az elgázolt

lid szive

lélekismerete.

fölsegélésére

kényszeríti

— Máskor

a

Duna

t;

majd mardosó

megbünteti

eléggé

a kocsist úgyis

partján rködik,

gorombáskodnak az átszállítatni kivánókkal. Durva hajdú azonnal botját használná ámde nem oly goromba ütlek-virtuoz, szörnyen

hol a révészek

:

van hatva

át

a

járt;

s tudja,

hanem mélyébl

használja,

szeliden

és lelke

sóhajt:

ket

század szelid

tizenkilenczedik

hogy a tekintélyek ideje leannál fogva sem botját, sem tekintélyét nem

szellemétl,

!

—

Este

tekint

—

szinházban

a

Uram

czivakodókra,

meg

jobbítsd

természetesen

van,

németben, és a karzaton. Eladás

alatt

a

néhány ur

a hely miatt összczördül, s egymást derekasan öklözi.

de

Goromba hajdú tudja,

azonnal

hogy nálunk sok

verekedni szeret,

s

fülön a

csipné

ket;

nemes ember,

e helyen szokott

is

;

ki

azért te-

hát félre fordul, és szemeit behunyja, mintha semmit

nem

látna,

mert els szolgálatgyakorlata

alkal-

mával gyakran tapasztala, mikép sokszor igen hasz-

ember mind a két szeVagy délután valamely utcza-

nos, ha a józan és szelid

mét behunyja.

—

szögl éthez támaszkodva ból kedélyesen

áll,

és kurta szárú pipájá-

eregeti a füstöt,

s

látja,

targonczás az egész járdát elfoglalja,

és

hogy egy egy

pár

47 ugyancsak

sétálót

bizonyosan

meg

Neveletlen pimasz ekkor

fakad:

;

—

de

kenyerét ezen

vesen keresi

bottal

támadná

mélyen

sóhajt, s

épen

vagy

szitkokkal,

az izzadó targoncaást

gondolatokra

ily

leültet.

mily keser-

isten,

Jó szegény

ember, mig

sem tudja, mire költse pénzét. könnyebben tolja terhét a járdán, mint az utcza közepén; térjenek tehát ki elótte t Este fiatal sétálók, ók ezt könnyebben tehetik.

sok

A

sétáló

azt

targonczás

—

embert fog

el,

ki

pipát lopott, s

börtönbe

akarja

Ut közben azonban oly keservesen nyörög a tolvaj, hogy szelid szive megesik

kö-

kisémi.

ó

tehát

nem durva

vQl

is

mert a

«

szívre

Tudtán

ki-

hogy Napóleon három öszmeg egykor igy szabadhatott

kém* czimO vigjátékban

élete

hanem

szitkokra fakad,

oktatást ad neki,

ható szelid

rajta

szeesküttnek

megrontana tle, hogy

megtérítése

szelíd

szabadon

atyai intések után,

igéró tolvajt,

kit

a

hallá,

börtönben talán

a

rossz

társaság,

s

ö

által,

bocsátja

a

jogszerO tulajdonosának

tehát,

a jobbulást

még inkább pipit

elveszi

visszaadhassa,

mihelyt magát nála jelenteni fogja.

Száz

meg

száz

ily

a városhajduk mindennapi életébl,

gyzdve, mikép hogy

k

ez

még el de meg vagyok

vonást sorolhatnék

is

elég

annak bizonyítására,

valóban szelídek és emberszeretk.

48

VI]. Dagucrrcotyp.

A

fönncbbi gondolatok csakhamar annyira

derítek lelkemet, hogy

s ki

már

szállása kapuja

által

új

men-

eltt várakozott rám.

Azonnal útnak indulánk a mvészhez keveset elmélkedtünk ezen

föl-

üdvözlém

kedvvel

kivel a fény képkészíthöz kellé

ismersömet,

nem

legjobb

nem

s az alatt

találmány

fölött,

mely

Daguerre valóban halhatlan érdemet szerze

magának, már csak azért

is,

mivel

ezzel a hazug-

ocsmány hízelgés egy nemét alapjában rendítette meg. Ha most például valaki távol menyasszonyának arcz-

ságnak számos

képét óhajtja s

meg

lehet

megszüntette

faját

látni,

csak

és

fényrajzban

gyzdve, hogy mindenki

saját foltjait

sem engedi

által

is

i!y

nem

úgy mások foltha sugarai ecset

Minden úgynevezett nagy

rajzban kellene örökíteni,

után nagylelkséget,

szégyenli

látatni,

elpalástoltatni,

gyanánt használtatnak. férfit

kövelelje azt

ncnr fog zsákban macs-

kát vásárlani, mert a nap, valamint

jait

az

szilárdságot,

hogy

halála

nemesszivüséget

egyéb dics jellemvonást ne hazudhasson homlokára a mvész, mikrl, míg élt, szót sem tapasztaltak kortársai. Bizony csodálatos, hogy épen jelen és

korunkban,

melyben minden csak szinlésen alap-

szik, találtaték föl az

igazság ezen tükre,

franczia által, kik mindig a

nek

tartattak

!

Még

még pedig

hizelgés nagymesteré-

csodálatosb

mindazonáltal

hogy e találmány oly rendkívül gyorsan

az,

elterjedt.

49 daczára annak, hogy épen

mitl a

az igazság az,

mostani gyarló emberek leginkább irtóznak

s

e tüne-

ményt csak két szempontbó' magyarázhatni meg, az egyiknek neve hiúság, a másiké divat. Nincs ugyanis ember a türelmes

hátán, ki a hiúsá-

föld

nem ismeri, csak hogy azután a fokozatok különbözk, melyek szerint az külsleg mutatkozik kü-

got

;

lönösen pedig abban valamennyi ember egyenl, hogy saját becses arczával tökéletesen megelégszik, mi talán onnan származik, hogy minden embernek csak egy arcsa van

nem

azt

s

igen

Ennélfogva tehát egy sem irtózik azt gondolja,

hogy

ocátlanságnál.

De

nem szép

a

cserélheti ki.

ezenkívül a divat

mert

valótól,

a

arca

jobb az ar-

is

ezen

is

új

mo-

dor mellett nyilatkozott és így szükségkép terjednie kellé, mert ezen zsarnok hatalma alól nem szereti

magát az ember kivonni, fkép ha még azonkívül mint

—

itt

az olcsóság

Mikép fog majd tömérdek arocképet

is

mellette haroKol.

ha a

utókor csodálkozni,

az látja

—

Bizonyosan

!

azt

fogják

gondolni, hogy Magyarországnak a tizenkilenccedik

században

rendkívül

tok

nevezetes

embere

volt,

kikrl a történeti évkönyvek irigységbl, vagy isten tudja mi okból

hallgatnak

I

Szerencsés találmány,

melynek segélyével két

j

az utóvilágra és annak

nyelvére

ember

lehet az által

forintért

mvészszé

minden ember És hány

juthat I

I

Valamint minden

harangozó egyszersmind zenész, úgy a képírók ezen faja is a

új

De már dik

mvészek

emeletre, Nagy

:

hosszú sorát szaporítja.

helyszínén vagyunk, menjünk a

Magytr

mert titkuk.

az 1)1.

isteni

harma-

mvészet magosra. 4

50

egészen az istenekhez, szokta az embereket emelni, vagyis

legfels emeletre. Ott, mindjárt a lépcs

a

itt

elején ily tartalmú irat függ:

uraságok,

hogy

menjenek

a

volt,

——

Kéretnek

«

szám

mvészetemet

kontárhoz,

alatti

most

eltanulta s

vetemül a kenyéririgység

nem

sírba

öleli

!

az

Hol

Azért

szüli.

mert a

t.

is

és

ez.

és ne

inasom

rovására

— Íme, mire

czéhek zsibbasztó

iparkodást,

haszonlesés vet neki gáncsot

ményt

a

ki

saját

dolgozik és igen rósz képeket csinál.

hatása

a

méltóztassanak belépni

itt

ott

piszkos

ugyanazon ered-

az ócsárlotthoz menjünk tehát,

kezdk mindig jobban már bvében vannak

azok, kik

iparkodnak, a jól

mint

fizet kere-

setnek.

A

szoba mvészi rendetlenséget tanúsít, minde-

nütt csak készületeket és eszközöket láthatni s ezek

közt embereket, kik már négy óra óta várakoznak,

hogy arczképök

Ezen

tíz

id

másodpcrcz

alatt

clké?züljön.

készül arczképek fölött mért birálatokat hallatnak, melyek gyakran igen furcsák ugyan, de azért mégis csakugyan bírálatok. Halljunk néhány ily megjegyzést.

— — —

várakozási

Ez igen

X

jól

alatt

a kész és

sikerült kép.

kereskedé. Valóban rendkívül sikerült és nem is oly komor kifejezés, mint a többi képek rendesen lenni .

.

.

szoktak.

— — —

zatot,

Elhiszem, mert

nem

már hatmadszor Vagy úgy! ki

Ez

—

igen csinos kép.

mutálhat az komor ábrájutott

ügyesen

csd

alá.

5»

— kit

Úgy

tetszik,

mintha ismerném

azon hölgyet,

ábrázol.

— Oh. én ismerem, ez vad szobaleány képe. — Ah, férjccském, tehát ismered azon szobaleányt? — Oh, hihetleg csak utczán — Hihetleg? — Azaz, bizonyosan. — De hát ez kicsoda — X gróf kapusa. — Lehetséges-e — ismerem. — Kapusi — Hja, olcsóbb ajándékot adhatna mosóné kedvesének. — — S az ajándék azonkívül még — Úgy van. — De ezen kihívó tekintet pompás hOlgyecske — Ah, ez — Titok — Igen. — És három példányban van — Az — De miért? — Már csak megsúgom. — — E három példány három számára kéa

is

ászkürt bei

i

te

láttam.

az

?

.

.

.

?

Jól

alig

Igaz.

uriat

ily

hit

7

titok.

7

itt.

It

titok.

Halljuk.

utcaa

tzalt.

is.

52

— Hogyan — Úgy van és három utczában számára. — Talán csak nem czimerül? — Oh, nem. E kép mind három ?

három

a

bolt eltt az

a

üveg rakszckrénybe függesztetik, mintegy «Tiz másodpercz

irással

:

lakása

itt

készült.

alatt

megtudható. Ara két

peng

bolt

alá-

ily

A mvész A szép

forint.*

kép föltnik és így sokan tudakozzák a mvészt és illetleg lakását.

— Természetesen. — Mellesleg azután vagy

vésznél a szép eredeti után kíváncsiak

meg

s

akarván

megtudván

a boltban, vagy a

is

lakását,

gyzdni, hogy

m-

tudakozódnak némely

meg

az

látogatják,

is

eredeti

is

csak-

ugyan oly bájos-e, mint a kép. Hát ezen pohos út ugyan kicsoda?

— — Nem ismerem. — Ön sem — Nem. — Én sem. — Mi sem. — Csodálatos. — Épen nem, ez

ismeri ?

csak onnan

van,

mivel azok,

kiknek idejök van rendkí\^üli megbízásra, rendesen

semmit nem tesznek, mi érdemes lehetne arra, hogy saját becses személyökön kívül még más valaki is ismerje

— — —

terjedelmességöket.

Hahaha És e szép hölgy Ismerem t. I

?

53

— Ugyan kicsoda — Énekesn. — Olasz? — Nem, — Lehetetlen, hiszen még soha nem láttam padon. — Nem igen lép 6 — Tehát nem rendes énekesn? — St valóságos szerzdött énekesn. — És miért nem énekel — Mert ha énekelne, úgy azonnal megsznnék énekesn — Hogyan? — Úgy van, az igazgatóság csak azért t, ?

pesti.

szin-

fel.

is

igen,

?

lenni.

fizeti

hogy ne énekeljen

s

a

közönség ez

által

mélyen

lekötelezve érezheti magát.

—

Hahaha!

megjegyzések közt lassan ugyan, de mégb eltelik az id • a várakozók szépen egymásután Ily

helyet foglalnak a halhatlanító

egy

fiatal

nadrágban

—

katona s fgy

01

le.

szól a

fekete

széken.

Íme,

most

frakkban és fehér

mvészhez

:

Uram, én polgári öltözetben ülök

ugyan, de

hogy ka-

mégis szeretném, ha a képen látszanék, tona vagyok.

—

mond udvaOh, azon könnyen segíthetni, függesztünk kardot háta mögé riasan a mvész, t

—

falra.

— Gondolja —

ön, hogy ez érthet

Mindenesetre,

jel

lesz?

st még érthetbb,

oldalán függne, mert a

mint

ha

mai világon mindenütt sze-

!

:

54

gen rozsdásodik a hadseregek kardja

és vér helyett

csak tenta folydogál a politikai harcztéreken.

A

katona ezen

beéri

fölvilágosítással

és

fedt

vész neki irányozza mszerét, a

leül

hirtelen le-

fedt

kapja, hat lépést hátrál, hat lépést közelít, a

hirtelen ismét fölteszi s a katona

nyújtózik.

A

föláll

nagy munka megtörtént.

—

—

és

a

látják,

s

semmi. Ah, tökéletesen hasonlít

a lapocskán van

!

ajakról, alkalmasint csak azért,

székre juthassanak új

nagyot

A mvész

képet kiveszi, a várakozók oda rohannak

hogy

s

A m-

arczát nevezetes férfias kifejezésre erteti.

s a

— hangzik minden hogy mielbb k

is

harczfinak ne juthasson eszébe,

képet kivánni.

A még

mvész más szekrénybe rejti a képet, melyen semmi van és kénes útmutatása szerint

csak

fzi, aranyolvasztékban és ime,

itt

is

bebizonyul,

hogy az arany semmibl is tud valamit csinálni. A kép kivétetik s már van rajta valami, ekkor minden ajak ismét

—

A

kiált:

Ah, tökéletes! harczfi pedig elégülten

Most még

egyszer tzre

jártatja körül

vízre

és

és e két ellenséges elem ugyancsak forr, a is

tz

sustorog

s

mködik

a katona kész, mit

lehetne magyarázni, hogy csak

szemeit.

teszik a képet

tz

;

a víz

itt

arra

teremhet va-

lódi katonát.

Ekkor harmadszor hangzik

—

A

a

Tökéletes

katona

fizet és távozik

szonyka foglalja

el

s

helyét

csinos

asz-

a nevezetes széken. Mivel azon-

;

55

ban arczánál sokkal szebb kecsekkel

bfr s a szo-

is

bában rendkívüli hséget érez, tehát nyakkendjét leveszi s keztyit lehúzza. Itt is minden úgy megy, mint a katonánál, azon egy kivétellel, hogy az els

kép nagyon feketének, a másik szerfölött halványnak, a harmadik rendkívQl

csak

meglehetsnek

komornak s a negyedik miben a hölgyecsvolt, mert mind a hármat

találtatott,

kének csakugyan igaza

is

sem adnám az eredetinek egyetlen nyájas

pillantá-

saért.

Most egészen

n

szeret

és

új jelenet

ábrázolták

következett, szeret férj le

egymást, kölcsönösen

akarván egymást arceképökkel meglepni, hogy mindketten két példányban bírják egymást, mi már csak azért

nevezete^

is

mivel

vannak házatok,

egyetlen eredeti példányban

is

k*k az

ugyancsak tokalják

cgymátt. Egyébiránt azok fölvilágosítására, kik talán furcsának

látják,

hogy

létében eszközlik, férj,

mint

haliam,

tem bocsátni

meg

ét

it

meglepetett egymás jelenkell

rendkívO!

mikép

jegyeznem, féltékeny

a

t

világért

szeretett hitvesét egyedül ily

mvész-

hez, mivel attl

tzámára

a

meg

tart,

hogy hamarjában majd mát

hatonló kellemes meglepetést kétzíttct

kell vallanunk,

lyet találmánya

törvénytelen

hogy ez valóban igen vctzé-

furfangot

tzcllcmi

francsiáknak,

meglepetéseket

mert a

rcndkívOl

könnyfti.

A férj képe igen

tikerflit t t

né

is

;

midn

azon-

kett már rámába it volt foglalva, a rögtön észrevette, hogy tzemei kitté homályot kifcjezésúck t addig betzélt, míg végre férje it it-

ban mind

n

56

ült,

A

megjegyzés alaposságát.

c

látta

de az

új

kép sütését

s

n

tehát újra

fzését már nem akará

bevárni,

mondván, hogy c pillanatban egyik barát-

néjához

kell

férjével

Azon meghagyással

sietnie.

távoztak tehát, hogy másnap cseléd

sítse

fogják a

s

ezen utóbbi parancsot különösen

nem

által

hogy a nem sikerültet semmimeg a mvész. Mondják, mikép a mvész

két képet elvitetni

sikerült képet

tapasztalásból

megérté

s

a

n

hogy a találni fog majd hihetleg valamely

tudta,

alkalmat annak

jól

épen nem semmisíté meg, mert

elvitetésére,

—

barátnéja számára.

Ezután sajátszer csoportozat következett, egész

—

mindenestl. Vastag anya, vékony apa, négy gyermek, egy csecsem, egy kanári madár és egy bozontos pisze orrú pincscr. család

—

Uram,

—

így

szól az

érzékenység megható

családapa, — mi mindnyájan egy madár is? — kérdé mvész.

hangján a

képen

akarunk lenni.

—A — Igen, az czukrot fog enni képet. ez igen regényessé — De kanári mozogni — Természetesen. — Úgy kép nem — De hiszen megfizetjük. — Még sem — De miért nem — Lehetetlen, az okokat azonban hosszas lenne eladnom még sokan várakoznak. — Holt kanárit kellene tehát a

a kis Ricsi

teszi a

ból,

fog.

a

sikerülhet.

a

lehet. ?

és

itt

szerezni.

szájá-

57

—

—

Oh, én azt kezembe nem veszem,

kiálta

postasíp hangján a kis Ricsi.

— —

Hm, hm, Eh, mit,

ládanya,

—

ez nagy

—

baj.

szóla most

meg

lenni

kell

tOreJmetlenül a csa;

Ricsi

ersen

tartja

majd a kanári lábát és az okoi madár bizonyosan nem fog mozdulni. Próbáljuk csak meg, hiszen megfizetjük.

— —

Ám

egy pár

van, mindenesetre megfizetjük,

Úgy

nyomorult forint nem a legyen,

hogy nem fog

világ.

nem bánom, de

tudom*

is

sikerülni.

Hiába, a szeretetreméltó a kisérletnek

elóre

meg

nem

család

kelle történni.

tágított

Két szék

•

állítatott

egymás mellé, az egyiken az apa foglalt helyet, mindegyik térdére eg>-egy gyermeket ültetve s a

csecsemt magosán dobogó

A

másik

tartva,

melyben

nek egyike, álmos

anya

széken az

a két

Ricsi,

atyai szivéhez szorítva.

ölében

ült,

a

nagyobb gyermek

meggörbített

pincscrt

állott, kik-

mutató

ujján

kanárit tartá, ajkai közt pedig OKukrot

tatott neki.

A

az

mu-

múvéaz még egyszer szabadkozott

ugyan, de végre csakugyan megnyitá a szekrényke csúcsát, miután az egész családnak

got parancsolt. dott, oly

A

kébe vándorolt

—

szobában

halotti

mozdulatlansá-

csend

uralko-

nagy feszültséggel várta mindenki

ténendket. és a

A

kép szokott idre s

a másik szekrény-

kevés pillanat múlva onnan

bámulok szemei elébe Hiszen ez nem

tör-

is ki,

került.

madár,

hanem inkább br-

egérhez, vagy békához hasonlít.

58

— A pincsernck nincs — A nagyságos asszonynak két orra — kisasszonynak két — Szent téns úrnak három — Hahaha feje.

van,

feje.

Ricsi

isten,

a

szája

lett

I

1

És valóban úgy volt, a kép oly csodás szörnygyjteményt ábrázolt, hogy azonnal megvásárlám s ritkaság gyanánt mutogatom még most is minden mvészetbarátnak.

A

mvész lehetségig mentegetzött

zúgolódott, a

nem szabad

igen sajnálá, hogy jába vegyülnie tetszik,

szerencsétlen család szörnyen

;

a szép

találkozás ideje ládi fényrajzot

a

pedig nyájas olvasó,

mi

és

várakozók kacsá-

ha úgy

Eszterhez siethetünk most, mert a

már közelít s a nem sikerült úgysem tehetjük sikerültté.

csa-

vm. Arszlánbarlang.

Az id

annyira

eltelt

daguerrei

a

mteremben,

hogy már nem is mehetek szállásomra, hanem egyenesen csak Dalmer lakására kellé sietnem, ha még hazajövetele

eltt

akarék

Eszterrel

mit

szólani,

semmi esetre nem kívántam elmulasztani, mert reménylém, hogy részemre hódíthatom t, ha Dalmer gazságait eltte felfödözöm.

Lépéseimet gyorsítám tehát

tzött

id

pillanatig

eltt már

ajtaja

eltt

s

fél

órával a ki-

állottam.

még haboztam, mert nem

hogy e lépésem nincs minden veszély

Néhány

tagadhatám, nélkül

;

de

:

59

csakhamar mosolyogtam

aggályomon,

közepén, nagy vendégfogadóban,

mert

város

hét óra eltt,

esti

ugyan mily komolyabb veszélytl lehetett volna tartanom !

Halk

semmi megnyitám s beléptem. Az ablak mellett nt láték alni, homlokát tenyerére támasztva, bezárt szemekkel s mély gondolatokba neszt

kopogtatás

nem

merülve.

fölemelé

n—

E

Néhány

melyre azonban

után,

hallék, az ajtót

Eszter

vala.

n

lépést közelítek, a

megrettent, fejét

mintegy csodálkozva tekínte rám, mely

s

érzelme azonban csakhamar leplezetlen rémülésnek ada

mely minden

helyet,

vonását

Hirtelen fölugrék székérl vel,

megremegtcté.

elutasftlag Inte kezé-

s

majd ismét ertlenül ereszkedék ülhelyére

kezeit összekulcsolva ölébe

horgászta

t

sóhajtva

és

•zla, mialatt szemeit kérleg emelé arceomra

—

ön

Itt?

Kissé meglepetve ezen váratlan kérdés

dálkozva viszonzám

—

Dalmer

által,

cso-

:

visszatérte eltt kívántam megjelenni.

Eszter halk

hangon

szóla

oly

kifejezéssel,

mintha csak most jutna eszébe, hogy

ma már sz-

lánk egymással

s

készülve lennie

:

-

ön

s

hogy e látogatásra

korábban

jött,

mint

igére

el kellett

és

volna

mégis

el-

késett.

— — —

Hogyan? Elkéstem Férjem honn vani

oldali ajóra mutata,

Honn

van

?

mely

7

—

E

szók

után a balol-

félig nyitva volt.

— kérdem kissé csodálkozva, gon-

:

:

:

6o

n

dolván,

úgy

el

;

talán szándékosan rendezé ezt hogy a de legnagyobb nyugalommal tevém hozzá

van, végezni fogok vele.

jól

Ezzel a baloldali ajtó felé fordulék,

de Eszter

megrettenve esenge

—

Az

istenért,

maradjon, férjem nincs egyedül.

Ekkor már kitárám nagy szobát

—

s

Játékot

az ajtót, de üresen

lelem a

kedvetlenül szólék méltóztatik

velem zni? Erre nem

szeretem magamat használtatni.

—

Oh, nem férjem a harmadik szobában van, néhány barátjával. Már fél óra óta vannak együtt s ilyenkor nem szabad t háborgatnom. Hihetleg igen fontos ügyekrl tanácskoznak, ;

— nemde — Uram — — Bocsánat, nem akarok szerénytelen Mert fontos kérdésre kérek engedelmet. — Méltóztassék. — Ön Dalmert böcsületes embernek — Uram, e hang — — Kérem, nem használhatok kellemesb modorút. — Én szeretem t szivében bizom azonkívül pedig férjemet tisztelem benne és reménylem, ön elég gyöngédséggel birand — — Engedje szép félbeszakasztanom, azok ?

lenni.

tartja ?

s

;

szavait

föltett

lanat,

rl

szándékomat nem ingathatják meg. Itt a pilmelyben önnek mindent tudnia kell, kímélés-

tehát

— —

sz

sem

lehet.

Uram, ön elrettent I Én nem, csak a viszonyokszülte kénytelen-

6í

ség

;

mely azonban meg fog'a önt gyógyítani, habár is a mtétei.

kissé fájdalmas leend

— Mit fogok — Mily viszonyban Dalmer bizonyos Dongái grófnvel — E kérdés — — Ön üdvét határozza — Jószágait kívánja megvenni. — Valóban? — lg«n. — És azért vezeté be Ont nála kettót alakban, hallani

I

áll

?

cl.

asszonyom

—

7

Oh, ennek igen egyszer

oka

Pérjem

van.

koporsóm figyelmét könnyebben eltemettetek, hogy gyilkosom

tanácsára

férfinihát

miután

ólték,

Ores

—

meg ott is. De ön utóbb nruhában járt oda.

—

Igen, mert férjem

kijátszhassuk s úgy jelentem

zavarba

kettós alakom által s azonkívOl

önt hozni

akará

—

—

Azonkival? Uram, megvallom, én e vallomást igen sajátszernek tartom t talán nem it kellene válaszolnom. EgyedOl azon kívánság, hogy férjemet tisztán mutathattam be ónnek, kényszerít szólásra. Azon-

—

kívül tehát attól tárta férjem,

mely

hogy valaemly

oly érzelemre gyúlhatna

talán

bennünket

hozhatna

zavarba

unokaöcscsét rOgtón elutaxottnak

mint unokahugával lépett

— —

És

miért

az

ál férfi ;

azért

monda

t

n—

iránt,

tehát

velem,

fOl.

nem nevezé

Ont nejének

Tehette-e ezt oly rOgtOn

a

7

temetés után

7

!

62

— —

De

hiszen Beattini neje halt

meg,

pedig

rögtön Dalmernek nevezé magát.

Erre

t

korábbi

kényszcríték, mint lítem,

szomorú

monda

s

családi viszonyok

valahányszor

ezt

em-

mindig úgy elkomorodott, hogy utóbb örömest

hallgattam róla.

— És mért nevezé magát eltt Zlatárnak — Oh, hogy mint boltsegéd házunkba Erre szerelme ösztönözte t. — Mint szánom önti Zlatár mint pénzhamisító szökött meg Horvátországból. — Uram — — Dalmer pedig Dongái grófnt nül venni — — Ez rágalom — Még ma szökött volna ha jókor meg nem akadályozom gaz szándékát. — Mondom, rágalom — Esküszöm — esküdött, szerelem legédesb hangján esküdött. — Hazudott. — ó férjem — Én már sem hihetem. — Uram, ez — — Ön önt megcsalta. de az

?

juthasson.

szive,

akarja

el,

1

I

a

is

I

azt

ártatlan

lehet,

is

Hallgasson

meg engem

zdni, hogy

szívét, szerelmét, böcsületét a

kalandornak áldozta

— —

Szent

isten,

Igazságot

I

s

borzadva fog

föl.

mit fogok hallani

1

meggy-

leggazabb

;

Eszter arcza halálszint sultak,

ajkai

ölte,

összeszorultak

remegés vonult

át,

midn

szemei elhomályoegész

s

fejét a

jára hajlítá s kezével inte,

testén

lázas

szék magas kar-

hogy eladásomat kész

meghallgatni.

Elmondám

tehát kalandaim azon részét, mely

közelebbrl érdekelheté

t

csak Rózsa történetét és

kapcsolatban

a mi azzal szorosb cl,

s

mivel annak elbeszélését

itt

hallgatám

állott,

nem

tartam elkcrül-

sem akarék hoszhogy mindenrl szólhassak, mieltt Dalmeglepetnénk, kinek beléptét minden pil-

hetlenül szükségesnek s különben szas lenni,

mer

által

s

Elmondám

Dalmer korábbi mostani viszonyát Dongái grófnvel, oly megható

lanatban várhatám.

hangján az Igazságnak

hogy

gosítva,

hitelt adni,

Eszter

s

tehát

annyi részletekkel fölvilá-

kénytelen

bár mennyire irtózott

szavaimnak

volt is

ettl szeret

Keblének nehéz emelkedése, árosának röpül

tzfve.

színjátéka, melyet keblének viharzása okozott, vilá-

hogy szavaim nem hangzanak cl hatás nélkül. Elmondám azon jelenetet, mely Dalmer és Lenke közt a kerti lugasban véghez ment

gosan tanusíták,

érzékeny szókkal föstém az ártatlan leányka

tiszta

szörny oly pusztftóan megmérels szent szerelmét bnös kezeiszétrombolván. Elmondám a hárfás leány által

melyet

szivét,

c

gezett, két szív vel

velem megismertetett kártyavetné szomorú történetét lelki

s

legsötétebb

színekkel

föstém

az

gyötrelmeket, miknek c szerencsétlen

hetlenül áldozatul

esett.

Szavaim

hatással nehezült a megcsalatott

súlya

iszonyú

n mentnöveked

n keblére, szemei-

:

64

bi

könyk

forró

tásai

zápora özönlött, fájdalmas sóhaj-

zokogássá változtak

fojtott

s kékült ajkai

csak

c szót rebeghetek

—

Meghalok! S valóban azt hivém, hogy

e szóval lelke

hagyá a boldogtalan Esztert. ajkai

félig nyitva

hogy az

Az

belle.

ki

cl-

Szemei lezáródtak,

maradtak, kezei a szék két oldala

mellé hanyatlottak gyanítatá,

is

s

csak keblének lassú emelkedése

élet utolsó szikrája

még nem

halt

ablakot megnyitám, halántékait szagos

vízzel törölgetem s

szemeinek

árja ismét

megeredt,

hogy azokat megnyitotta volna. Keblemet dühösség szállá meg, midn a szerencsétlen áldozatra pillanték s e perczben kezeimmel a nélkül azonban,

lettem volna képes megfojtani Dalmert, ha balsze-

rencséje közelembe hozza.

Érzem, hogy hideg vérre van szükségem, mert ily

helyzetben

egyedül

szenvedélyesség

hideg megfontolás

az,

csak

ronthat,

és

mi biztosan czél-

hoz vezethet. Valahányszor azonban a kimondhatlanul szenved hölgyre pillanték, mindannyiszor

érzem szívemet,

összeszorulni

rozathoz

s

nem tudék

hatá-

jutni.

Csöndesen a mellékszobába léptem tehát, s eszméimet nagyobb nyugalommal kezdem rendezni. Nem kétlem, hogy a n, mihelyt els legszilajabb fájdalmát dítandja, s

valamennyire leküzdi, tervemet elmoz-

hogy még ma egyetlen csapással véget

fogok a gaz

kalandor merényleteinek és bneinek

vethetni.

E

közben egészen a harmadik szoba

ajtaja

mellé

•g

s

8

i í

z

Il

juték, s az

abban uralkodó mély csönd inkább mamintha víg zajgást, vagy

voná figyelmemet,

gára

legalább hangos beszédet hallottam volna. Szemei-

ervel a kulcslikhoz érzem vongondolat, hogy Dalmer talán el távozott már, e pillanatban minden mást feled-

met

ellenállhatlan

mert azon

zatni, is

tetett velem.

A

kulcs szerencsére

hogy az

volt fordítva,

úgy

egész szobát áttekinthetem. Kicsiny volt az,

egyszer, és

s

igen

benne igen sajátszer, mely

a társaság

azonban jelenleg mélyen

hallgatott,

meglepetésbe vagy aggályba

rendkívüli

s

merülve

látszott

lenni.

Valóságos arszlánbarlanghoz hasonlíta a szoba, csak-

hogy az

szclideknek

mintha

látszottak,

Gömböly

ókét.

mind kétlábúak valának, és oly

ar.^zlánok

közepén, maga Dalmcr *

egyik

ült,

;

körn)ezöi

közelében

két

az egyiknek

nem még egy

is

állát

alakú vitéz

máshoz,

mély

Az

ajtó

egymással szemközt,

állott

lt,

kalapját

ezek

;

állott,

hogy az

köpocös

Magyar «ú»k

mellett

mélyen homlokára Dal-

hatalmas markába sfliyesztvc

;

egy szúnyog-

és

kik annyiban hasonlítanak egy-

egyiknek

bajusza,

pedig szakálla rendkívül hegyes volt Nagy

s

állapo-

lefUggó

mögött egy

háta

lelki

látszottak.

kialudt a szájában

pamlagon

a

mely

szörny bajusza miatt másik némán meredezett reá, s

láthatám, a

húzva, és

mer

arszlán

arccát

a szivar

osztozni

is

pedig fölhúzva

vonásai elernyedtek

gondolkozásra mutatók valának, tában

tzobácska

a

az asztalra könyökölve,

kinyújtva, a másikat

lábát

és a széken pihentetve

volna

leforrázták

mellett,

asztal

kis

III.

;

a

másiknak

a túlsó olda5

.

:

66 Ion négyen állottak,

újabb

divatnak,

ismerhetlen lán

ült,

mind megannyi mintái szinte komorság

arczaikon

a leg-

félre-

Mellettök egy vén arsz-

jeleit viselve.

szemeit magasra emelve, mintha csak onnan

várt volna tanácsot.

Végre fölugrott Dal mer, homlokát hevesen dörmintha aggasztó gondolatait agyából szám-

zsölé,

zni

akarná, és határozott

hangon szóla

— Történjék bármi, három nap dolognak. kadni — De ugyan mi Dongái kell

alatt törni,

sza-

a

jutott

grófn

hogy elutazástokat rögtön elhalászta?

—

eszébe,

kérdé a

leghegyesb bajuszú arszlán.

—

Asszonyi szeszély!

— monda megvetleg egy

másik.

—

Nem, nem, nekem okom van

hinni,

hogy

.

.

Bende, azon átkozott kalandor van ismét nyomunkban,

s

azért

elhatároztam,

szilárdul

nap alatt, jobbra vagy balra, végkép nek dlnie, habár vérrel kellene is rekeit megkennem.

hogy három ügyem-

el kell

ermveim

ke-

— És mikor ismét egymást? — Alkalmasint soha — Ah, csak nem teszed, hiszen mire megyünk mi nélküled? — Leleményes eszednek köszönhetjük mostani — És szerencsédnek, mely sarkaidhoz van — Térj ismét — Nem, szándékomat nem változtatom meg. látjuk

I

azt

jólétünket.

lán-

czolva.

vissza.

«7

Ezen

fogásommal

irtolsó

beérem,

bad földen boldogul fogok

—

Bizony kár

hamar nyugalomra szállanod. most vagy pályád Icg-

ily

— Hiszen még csak fényesb idszakában. — Épen azért lépek

le,

mert ha fölakasztanak,

akkor nem vonulhatok többé

— — — —

Mi?y

még

— —

vissza.

sötét gondolat.

Látszik,

Moor

hogy szerelmes vagy.

Károlyt

is

szerelem

juttatá tönkre.

Hiában beszéltek* barátim, határozatom ren-

daletlenl

—

Amerika sza-

$

élni.

Ám

áll.

velünk,

tehát

parancsolj

tehetünk

mit

utoljára éretted 7

Szólj

1

Vigyázzatok

.

.

.

Bende minden

lépésére. Hol-

nap hajnalban ismét megváltoztatom szállásomat.

—

—

Hová költözöl? Azt majd csak holnap fogom veletek tudatni, még magam sem tudom. Alfréd,

mert e pillanatban te

holnap reggel

hét

kozni fogsz velem,

— Értem. — Lóháton. — Úgy — Azután —

jól

órakor a vasfürdónél

talál-

fegyverkezve.

lesz.

E

plllanmtban suhogást hallék mögöttem,

tekintvén,

Esztert

pillantám

meg,

ki

a

s

hátra

mellék-

szobából felém közelíte. ArcKán halál színe ömlött el,

de szemeibl

sajátszer

tz

fénylett, s

vonását szilárd határozottság jellemzé

;

minden

fejét

emel-

68

szép nyakán, s lépései minden ingamentek valának. Ki t e pillanatban látá, az nem ismert volna benne az elbbi gyönge nre, ki eladásom súlya alatt gyönge virágszál gyanánt tcn hordozá tagságtól

összetörött.

De

ellenben

csak

nkebel

c?apásinak,

lelkivihar

míg az

fölemelkedik,

ki

a

a

fszálat

nem

gyilkolja

vihar,

meghajlítja, és életét

így a gyönge

n^eg.

ers

így akará ezt a természet, az

gyökébl sodorja

tölgyet

könnyen enged a de szintoly könnyen ismét

ersb

is

alkotású

megtörik, vagy másét töri meg,

s

szive

férfi

mindenesetre ha-

lálosan pusztít.

A

n

nélkül

a

felém

másik

közelíte,

kezemet megfogá,

szobába vezetett.

Ott

s

szó

egyenesen

megállott elttem,

szemeit áthatólag függeszté te-

kintetemre, s oly

varázshatalom rejtzék

hogy fejemet nem bírám csörgkigyó ellenében állanék, ben,

lan varázshatalommal

den

él

lényt.

vonz

elfordítani,

mely

halálos

Azután tompa,

szemei-

mintha

ellenállhat-

közelébe min-

éreztél cn

hangon

szóla:

—

Uram, mit kíván tlem? Egész ermet össze kellé szednem, míg c néhány szót kimondhatám: Móricz orzott vagyonának törvényes kezekbe

— — Legyen, mennyire az még birtokunkban ékszereim — Kivánom továbbá, hogy ön Dalmer mint

szolgáltatását.

van,

és

által

pótolható.'

ellen

tanú lépjen

fel.

Eszter görcsösen

szívéhez kapott, szemei ismét

69

könyktl

nedvesflltek, s hangja

korábbi

elveszte

határozottságát.

— — — — —

kivan

Ha ön tlem

—

remegve

szóla

hogy mit

—

Asszonyom Ha ön valaha

De

Ki tudja!

Oh,

—

tudná,

I

szeretett volna!

—

szeretete

csak

nyári

szell,

mely virágról virágra száll, s csapongó szárnyaival, de a

illatukat tova

sodorja

n

leveg,

melyben

meg

férfiak

a

él,

s

nagy kQlönbség

mely

nélkfll

szerelme kell

halnia.

Ez

I

—

Legyen ön meggyzdve, hogy helyzetének egész íszonyúságát érzem; de méltóztassék meggondolni azon hálátlanságot, melylyel

—

ni szív nem uzsorás, nem számol még fájdalmában is boldog. Kérem Oh,

kamatra,

— —

— — —

-

a

t

—

Legyen On

Az id

irgalmas.

siet

^^

Szánja gyötrelmeimet.

És

feledi

hogy ezen

On,

áruló, ki iránt

oly méltatlan szenvedélyt táplál keblében, tObb keblet zúzott

már

zatok után vcté

— —

ez

ki

szét, s

hogy most

is

On

ni

újabb áldo-

vészes hálóját?

Eg, légy irgalmas!

Nem

tudja On, hogy ezt

nem szabad trnie?

Kimélet!

—

Nem

szólal fel

lélekismcretc,

hogy vétkes ragaszkodása nak bntársává aljasul 7

önt,

által

s

nem

a

gaz csábító-

vádolja

7©

— Elégi — Méltóztassék kel]

határozni,

különben magamnak

cselekednem.

Pillanatnyi habozás után, karomat szenvedélyesen

ragadá

meg

szemeit oly

Eszter,

meren

függeszté

arczomra, mintha lelkem legtitkosb rejtekébe akart volna hatni lángtekintetével, és nyomatékosan szóla:

— Tehát csakugyan mind való — Igen. — Nem ön semmit? — Nem. — Ki nekem ezért jót? — Legszentebb esküm. — Ám legyen, történjék meg

az,

mit ön ne-

kem most monda? túlzott

áll

kell

földi

lennie.

tehát, a minek meg Pohárban a koczka, egy dobás, és

sorsom

van határozva,

el

—

visszavonhatlanul

— Mit akar ön — Pbglaljon helyet e pamlagon. — De — — Nincs bátorsága? — Kivánatát — ne mozduljon helyérl, kedves. — Nem értem — Kevés múlva meg fog

I

tenni ?

teljesítem.

Jól

van,

ha

élete

önt.

érteni. Ismét-

pillanat

lem, helyét

ne hagyja

különben nem állok

Ezen

jót

el,

míg nem szólítom

életérl

intés után, válaszomat

san a mellékszobába

voná maga után.

önt,

1

be sem várva, gyor-

távozott, s az ajtót félig be-

7«

IX. Ármány

Nem mek

é* gyOng«t^g<

nem

tagadhatom, hogy

közt maradék egyedül,

tozása

gyanút

legkellemesb érzel-

mert

n

a

keblemben,

ébreszte

gyors vál-

nem

mely.t

tudtam hirtelen és biztosan meghatározni vagy megfejteni.

A ni

kebf

1

rejtekeibe

titlcos

vezet ösvényt

egy halandó sem födözte még föl. s így nem merem meghatározni, mit és mennyit hihetek e nnek, ki oly

sokáig

hogy könnyen juthatott.

é]i

e ravasz

a romlottság

férfi

társaságában,

ocsmány tömkelegébe

Szenvedése, indulatrohama és könyt mel-

lette viaskodtak ugyan,

de

haUndó,

hol a

tosan meghatározni merné, hogy hol azünik tettetés éjszakája, és hol

veszi

biz-

ki

meg

a

kezdetét a valónak

fényes nappala?

n

Hátha e csak kelepocébe akart juttatni, • most ellenem bszíti férjét ét bntársait, • ezek rám rohannak, ét áldozatul esem dflhöt boszüvágyuknak, egyedül és védtelcnQl dolánx,

növeked

aggályomat

nyugtatni törekedve, hiszen csak

van

tlem

a folyosó ajtaja

;

7

Bohóság, gon-

erszakosan

meg-

három lépésnyire

egyetlen ugrás, és én

cnberek közt vagyok, népes vendégfogadóban, egyetlen

ségemre

kiáltásomra

ötven

hol

kéz lecnd kész segít-

I

Gondolataim rögtön más irányt nyeréne!c, mert Eszter a harmadik szoba ajtaján lassan kopogtatott, és egészen nyugodtan c két szót hallata:

7*

— E

Hamar, édesemi szókra az ajtó azonnal mcgnyilt,

hangzottak a mellékszobában.

s férfi

lépései

Szivem ersen do-

bogott.

— Maradjunk — szóla ismét Eszter. — Mi — kérdé kedvetlen E hang Dalmer báróé — Szólnom — Csak hamar. — Rrjem, sokszor legszentebb esküvel erhogy engem — Mikép ez most eszedbe? — Hogy egyedül csak engem — de mire ez most — Ez igen — vagy boszantani — Esküszöm, hogy ez életem legkomolyabb — Nem — Én neked mindenemet föláldoztam. — Sajnálod — Nem, de ha okot hogy tettemet — nálnom — Eh, halaszd jobb idre e barátim várakoznak. — Én hitvesed vagyok, — Asszony, én meg nem foghatlak, hangulatban még soha nem — Én sem éreztem még — Ah, csak épen féltékeny vagy? Ez rám itt,

baj ?

férfihang.

vala.

kell veled.

te

szeretsz.

síted,

jut

szeretsz.

Igen, igen,

való

?

fontos.

Tréfálsz,

akarsz.

pil-

lanata!

értelek.

?

adnál,

saj-

kelljen

leczkét,

várjanak.

ily

láttalak.

ily kínt

I

talán

nézve igen

hízelg ugyan, de mégis

kissé alkal-

7S Halaszszuk e nagyon

matlan.

polgárias

b2

tár-

salgást máskorra.

— Most meghallgatnod. — Ám legyen de csak röviden, rátimmal még sokat végeznem. — Én téged szeretlek — — Oh, hiszen nem kétlem. — Engedj szólanom. — Hallgatok. kell

tehát,

mert ba-

kell

—

E

mindenrl lemondék, mi az

szerelemért

embereket egymáshoz nincsenek szüléim,

gom,

vagy

te

csatolja e világban.

Nekem

nincsenek barátaim, nincs vilá-

mindenem

ha

•

;

téged elvcsztlek,

úgy csak az öngyilkosság nemei közt lehet választanom.

—

De

álmaid

ugyan

voltak,

fejedet, édes

—

Ne

honnan e

sötét

ábrándok

vagy unalom zavarta

7

Rossz

meg szép

kis

angyalom?

tovább, ne e hangon, mely elmémet egé-

szen aztvem parancsa alá igázta.

— -

nvel

—

S

te ezért neheztelsz 7

Szólj,

mily viszonyban

állasz

Dongái gróf-

7

Ismét ezen üres agyrém

1

Szólj világosan!

Hányszor mondám

már?

Jószágait

megvenni.

—

Igen?

- Úgy van. - De — kezével - Mily bohósági

cgyOtt,

nemde?

akarom

74

— Mentsd magadat. — Gyermekem, valóban beteg vagy, orvosért küldjek? — Nem fogsz könnyen kezeimbl áruló! — Eszter — Vagy jószágokat Börger Lenkétl akarsz — Ördög! — Vagy nem ma reggel alkudoztál vele nyári lakásának lugasában? — Ugyan — — És épen jószág alku miatt párbajba keveredned. — Asszony, ne — Mentsd magadat. — Eszter, pokol leghazugabb öidöge vagy rjöngesz? meg — Ez nem mentség. — Feledted-e, hogy Börgerék egyik legszerencsétlenebb hitelezje Móricznak? — Hah — Ki akarám velk ezen ügyet te

kisiklani,

ily

1

talán

is

vásárlani ?

kerti

a

kellc

iránti

ingerelj!

szállotta

a

lelkedet,

családja

volt

!

Szólj, szólj

!

egyenlíteni, s

egy dühös bolond,

alkalmasint a leány szeretje,

véletlenül találkozott velem, s mieltt

nék,

oly

durva kifakadásokkal

kénytelen valék

— —

t

még

rohant

párbajra szólítani.

szólhat-

meg, hogy

Ez minden.

Oh, ha szavaidnak hihetnék! Hazudtak-e valaha ajkaim? Hiszen csókjaid

minden

földi

szeretsz, az

szenytl

nem

lehet

megtisztíták azokat. Kit te

bnös!

75

—

Rrjcm, folytasd, beszélj sokat e kedves hangon, hogy föllázadt szivem ismét édes nyugalomba merülhessen. Beszélj

—

Majd

I

édesem, most barátaim vára-

máskor,

koznak.

— Ismét azok — hiszen azoktól angyalom — Nem? Én levegtl szemeidet — Kedves gyermek! — De Dongainé — — Eh, hagyjuk t. Tekints I

csak

talán

Ej,

nem

féltesz,

?

a

is

féltelek,

mely szép

csókolja.

tflkrdbe,

és

meg

gyzdni, hogy e tekintetben egyetlen szósem kell magamat mentegetnem. De szólj, ki mérgezé meg szivedet a gyanú mérges fulánkjával 7 fogsz

val

Eszter hallgatott.

—

Szólj,

nekem

kalönben

hogy másnak arocképe met, é*

—

—

Nem, nem,

ezt

kell

szorítá ki

nem szabad

— Tehát — De — — Mégis kétkedel?

majd

hinnem,

szívedbl az enyihinned.

szól) nyiltaiu

— —

szerre

Még Tehát

más

nchezfti keblemet.

is

szólj,

mondj meg mindent, hogy egy-

tiporhassam

el

a rágalom kigyójának fejét,

mely szerelmünk boldogságát meg akará mérgezni. Szól) minden tartózkodás nélkül. Most elsorolá Eszter mind azt, mit neki férjérl mondék, de oly ingatag hangon, s oly félre-

76 jsmerhctlen jeleivel az engesztel désnek, hogy vilá-

gosan érezhetem

mily varázshatalma van a szere-

:

lemnek az eltévedt egyedül

hiúsága

Dalmer szépségét

Az els

szív fölött.

képes vala

is

s

vádat csak

mihelyt

eloszlatni,

a tükröt említé; a másik pedig

puszta állításnak engede, hogy a párviadalt pénzügyek elintézése idézte el. Ezen utóbbi azonban legalább valószínséggel bírt, s ha meggondo-

azon

lám,

hogy

a vízben

fszál után

még

fuldokló

a legparányibb

kapkod, Eszter állapotát pedig jelen-

is

leg minden túlzás nélkül

ahhoz lehete hasonlítani,

úgy valóban nem merem sége miatt ; fkép, miután

t

vádolni

még

az

is

könnyenhivjárult

ehhez,

hogy ellenem már korábban hatalmas gyanút gerjeszte

keblében

Dalmer,

a szerelem

elaltatott,

gyönge ni

szívet

férfiakarat, s

hiszem, hogy e gyöngeség soha

nnek, hanem

lázatára a

az

ers

férfi

homlokára

lyegét, ki

nem

mennyben

kéjeleghetne,

visszaéléssel

irtózik

hányásokhoz, kísérletemmel

ügyemet biztosb

is

én azt

válhatik gya-

gyávaság undok bé-

poklot teremteni

ha a

ni

szent

ott,

hol

bizalmat

nem fertztetné megi

hangon,

hasonlítanak

nem

erejével visszaélése csak

süti a

Eszter sokáig beszélt,

szelídül

csak

ismét föl-

játékszerré törpíti a

szilárd

a

eladásom

ellenben

gyakran

Valóban,

ébresztett.

melyet

szózata

s

de

utoljára

pillanatról

nyájas

pillanatra

csevegéshez

szavai, mint keser szemrecsaknem bánni kezdem, hogy nyugalmát megháborítám, st talán

inkább s

én

koazkáztatám,

sikerrel

melyet

eddigi

utamon

mozdíthattam volna el. Egyedül

;

77

hívem mégis vígasztalónak, hogy Dalmcr szál-

azt

megtudám,

lását

tudását

s

ennélfogva

reményei hetem

is

magamban,

hogy

következ

a

megersen föltevém

új szállásának

mert

;

álöltözetbcn

éjjel

személyesen fogok a vendégfogadó eltt Bertókom-

rködni, és így csakugyan nem szalasztóm

mal

többé körmeim közül

a

el

gaz kalandort, és bneinek

Bels

bármely úton határt tzök.

szózat többször

hogy most távoznom, mert egyedül úgysem lép-

sugallá ezek hirtelen átgondolása után,

már jobb hetek

lesz

azon gondolat

pillanatra

hogy most

talán

ét

fitnOm,

azonban,

az

én

mikép

ceimboraság is

ellen,

szép társaságot elfogatnom

meg-

viszonyainkat, csakhamar zajt csinálhatok

ugyan, mert hi-

magyar vagyok; de ugyan

is

st

elfoglalá figyelmemet,

kellene a vendégfogadóban

zajt

egész

ismervén

gyzdém, szen

gaz

a

sikerrel

föl

fogna

ki

majd tckintélytelen szavamnak engedni, ét puszta parancaomra cgétz finom társaságot elfogni? Vagy

rendrségért futták? Ez ccéltzernck

de tzorotb ninct

viztgálat

még

Dalmer

ezentúl

után

tzflkségem,

közölhetem;

azt

láttzott

hivém,

ugyan,

hogy erre

mert az elfogatást, tudván

szállását,

minden pillanatban esz-

mott azonban még nem jutottak

fel-

hogy ezt az cgétznek kocekáztatáta nélkül tenni merhettem volna, mert födözéteim

tanúim

és

rendezve,

azon pontra,

bizonyítványaim

még nem

hogy

föllépett

nyilvános

voltak

volna, miután többoldalú tapasztalásból tudom,

oly

bnösek

neméhez

ellen, kik hotszatb

a tekintélynek

tudlak

id

alatt

iutni.

úgy

óhajthattam

s

hogy

bizonyot

kik

azon-

:

78

pénzzel

kívül

némi befolyású barátokkal vagy

és

ismersökkel bírnak, vajmi nehéz nyilvánosan lépni

;

hogy

s

ily

és palástolni való fordul

bnös

nagyobb s a

föl-

esetekben többnyire annyi kiméi ni

is

el, hogy gyakran a leg-

kisiklik az igazság kezei közül,

meggondolatlan vádló csak vészes, vagy leg-

alább

igen

kellemetlen

üldöztetést

Megnyugtatám tehát magamat, elhatározám, hogy még maradok,

és

von

nyakára.

egyszersmind

s bevárom a kimely az oldalszobában történni fog, mivel

fejlést,

abból talán hasznot húzhatok. Ezalatt

Eszter bevégzé

eladását,

s

e kérdést

intézé férjéhez

—

Mit szólasz mind ezekhez? Dalmer pillanatig hallgatott, s azután enyelg hangon szóla: Mondhatom, nem épen minden érdek nélkül sztt regény, de sok benne az apró történe*^,

—

s

nem

szorosan a tárgyhoz tartozó leírás és kitérés;

szóval, hiányzik

melyet a tel.

belle azon úgynevezett kerekség,

mbíró minden regénytl

Különben, élénkül

leírva,

szigorúan köve-

meglehets olvasmá-

nyul szolgálhatna

— Ez csak én nem regényt férjem dék, hanem beszéltem. — édesem, annyi gazság nem helyet egy ember keblében. — De — hiszen épen rólad van c bnök — miatt — Vagy úgyl Bocsánat, angyalom, de eladákitérés,

;

valót

találhat

Tréfálsz,

itt

szó,

te vádoltatol.

sod oly regényes

vala,

hogy annak okáról egészen

;

79

megfeledkeztem. Tehát

vagyok azon szörnye-

én

teg? Mondhatom, szép találmány! S kinek köszön-

hetem e regényes

megtiszteltetést,

ha szabad kér-

deznem?

—

Bocsánat, férjem, de

retném

— — —

elbb mentségedet

sze-

hallani.

Mentségemet? Igen.

Ha

ily

vádakat mentségre érdcmesftnék, úgy

csak legnagyobb megvetést érdemiének részedrl

ha pedig séget

te

csakugyan komolyan

követelsz

tlem,

hogy engem soha nem

úgy

ily lealjasító

arról

mcnt^

gyzesz meg, ezen esetben

szerettél, s

azután különben sincs többé temmi mentségre szQk-

ségem,

—

egyetlen golyó fölmentend az élet min-

den terhétl.

—

Férjem,

egyetlenem!

Hiszek, oh,

mily örö-

mest hiszek szavaidnak!

— —

Eszter, szerelmes angyalom

I

Büntess meg, hogy csak pillanatig

it

kétked-

hettem benned.

—

örömest megbocsátok, édesem, hiszen csak szerelembl hibáztál.

— Mily vagy! — A szerelem mindent megbocsát szerelemnek. Magát — Úgy vtn, Eszter; de már most kérésem van hozzád. — Parancsol). — Nevezd meg rágalmazómat. jó

a

halált is!

:

8o

— Minek hiszen már feledéni undok hazug— Mindenesetre tudnom — Ne kívánd — — Eszter, szerelmünkre — Egy — Parancsolj. — Ígérd meg, hogy nem fogod magadat megbszülni. — Minek ezen gyermeki aggály? — Mert nem akarom, hogy életedet veszélyezaz,

ságait.

kell

nevét.

kényszerítlek,

kérlek,

szólj.

föltét alatt

rajta

tesd

mert

;

életed

enyim,

az

mert arról egyedül

csak én rendelkezhetem.

—

Ám

legyen, Ígérem.

Ekkor, látván, hogy az ármány csakugyan tökédiadalmaskodott a

letesen

ni gyöngeség

e szerint további maradásomból

fölött,

nem várhatok

s

annyi

hasznot, melylyel a kellemetlenség fölérhetne, mely

abból származnék, ha most Dalmerrel szembe kellene szállanom, távozást határozék, és a pamlagról

csöndesen fölállottam, fordulék. nyílt

jelent

a

E

s a

pillanatban

mellékszoba

folyosóra nyíló ajtó felé mindazáltal

ajtaja,

s

meg, Dalmerrel karöltve, és

meg-

rögtön

küszöbén

—

ujjával

Eszter

rám mu-

tatva, így szól a

—

Itt

a rágalmazó.

Uram, piruljon ön

s

zék, és küszöbünket többé ne merje átlépni

távozI

8i

ÉjKli

E

tcMctét.

váratlan jelenés által igen kellemetlenQl lépet-

tem meg, de érzem egyszersmind, hogy gyávaság nélkfi] most már nem távozhatom. Megállék tehát, s

hideg megvetéssel függesztem szemeimet az álnok

Ez néhány másodperczig merevükén

kalandorra.

arczát agyagszín borftá

áJlott,

lángvOrösségnek

gylölség éhes

adott

szikrái

tigris

helyet

világítottak,

bocsáthattam

volna

fogait

%zát:

—

mely csakhamar szemeibl halálos

izmai

gyanánt rohant rám és

ként nyakamhoz szorítá,

csikorgatá

el, ;

Valahára

I

és

ki

feszQltek,

ujjait

érez

s

gyr-

mieltt egyetlen hangot

Azután dühösen

ajkaimon.

remegve

ejté ki ez egyetlen

— és aajáttzerleg

füttyentett, mire

rögtön kirohantak ozimborái a harmadik szobából,

kérd meim ki

csodálkozó tekintetet vetve Dalmerre. Sze-

s

fájdalmat

szemrehányást

lövcltek Eszterre,

halálhaloványan szemléié e csoportozatot, • re-

megve emelé kezeit férje felé, ki azonban pillansem méltatta t. t növeked dühhel szóla

tásra

tártaihoz

—

Itt

:

van árulónk, kötözzétek meg. mert külön-

ben megfojtom.

Ekkor rögtön egész ermet öuzeszedém, karjaimmal átölelem ellenségemet, de körmei nyakamba mélyedtek,

meim eltt Ntgy

•

s

meleg vér szivárgott

le

hátimon, sze-

tüzet karikák forogtak, mellem hörgött,

Magyw HrWL HL

^

8:

lélekzetem akadozott és karjaim lankadtan siklottak

Rövid küzdésünk alatt azonban oldalzsebébl tároza hullott ki, melybl ni

le a fojtogató testérl.

arczkép gördült a padlra. azt

meg,

—

mohón ragadá

Eszter

szorosan szemeim elébe tartá.

s

Börgcr Lenke!

—

rebegem

és Eszter szívrepcszt sikoltással

hangon

elhaló

pamlagra ha-

a

nyatlott.

Mind alatt

mve

ez egyetlen másodperce

kezeimet szorosan

kendvel

szoríták

vala,

azután pedig közel álló kar-

le,

székbe taszítanak és

a

nyíló ajtót be-

folyosóra

zárák. Gondolatim lázasan keringtek

agyamban,

csak azt látám tisztán, hogy

el

vagyok veszve,

gazság diadalmasan csavarja

ki

az igazság

a fenyít

ez

s

kötözék és számat

hátra

s s a

kezébl

ostort.

Dalmer összefzött karokkal

állott

elttem,

el-

kékült ajkai remegtek, s dühössége hosszasb ideig

nem engedé

t

szóhoz

Szemeiben

jutni.

arczán

s

oly ördögi kifejezés uralkodott, hogy czimborái

iszonyodva fordíták

el

róla szemeiket, s

is

nem me-

részlettek hozzá közelíteni.

ers

tenni nem bátornem borzadt vissza. Esztert az arczkép meggyzé, hogy igazat mondék, s Dal mer féktelen dühössége még inkább meg-

Mit azonban

az

férfiak

kodtak, attól a gyönge asszony

ersíté

t

érzete

nem

e

meggyzdésben így

tudata boszulja

nyilatkozik,

meg

mert a méltatlanság így

csak

keseredését nagy mértékben neveié tatlanság

is,

a

bnnek

magát. Eszter fájdalmát

melylyel

férje

oly

s

el-

még azon mél-

könnyen hazudta

:

cl

vádjait.

Minden

keser

korábbi szerelmi szavait

gúnynak érzé most, mely marczongolóbban sebzé szívét, mintha legsértbb nyílt megvetést kellett volna

tapasztalnia,

ó

imádott, s e

czagá

föl áldozását

és

Icgfölebb

alamizsnául

6

is

nre

jellem,

úgy

A pamlagról

rohant.

rázó szemekkel

ka-

ezen indulatot

Ennek meggondolása

viszonzaná.

vala a boldogtalan

gyönge

mintha

magát,

tetteté

csak

férfi

szánakozásból és

kebellázftó

nézve, s valamint

minden

egyik túlságból

másikba

is

indulatosan fölemelkedék, szik-

állott

meg

elttünk,

s szilárd

han-

gon szóla hozzám

—

Bocsánat, uram, hogy elismerem önt. Most minden szavát tökéletesen hiszem és az él istenre esküszöm, hogy megmentem önt, vagy legalább mind-

kettnkért véres

E

boszút állok ezen szörnyetegen!

szók után az ajtó felé rohant, de Dalmer ha-

talmas

megragad ák öt ét elbbi

azonnal

karjai

helyére vetek.

—

Hah, nyomorú féreg

!

—

szóla

most dühé-

—

nek teljes kitörésével Dalmer, tehát te is 7 -- Árulói rebegé a és ismét föl akart

—

kelni,

n

de Dalmer keze

gyönge

vállára nehezQlt, s a

nem mozdulhatott. Nyomorú féreg ismétlé Dalmer, romlásomra esküdtél meg? jól van, most az egyszer asszony

—

1

—

—

voltam irgalmas életemben, kímélni akarván téged, s

irgalmam

ha a

j

I

könnyen életembe

szerencsés

véletlenség

kerülhetett

segélye

Bneimre fogadom, hogy

ez

volna,

közbe nem

volt az

els

utolsó irgalmasság és gyöngeség életemben.

és

!

!

84

— —

Szörnyeteg

I

mérged többé nem

kígyó,

Sziszegj,

árthat

nekem. Barátim, ezen asszony már rég utamban van, s miatta számos veszélynek tevém ki magamat, mert bohó indulatosságát sajnálám.

—

Irgalom!

—

És

fois határozám, hogy kimélni néhány ezer forinttal magára hagyom, mihelyt innen végkép távozom, hogy legalább más

gom t,

azért el

s

irgalmára, vagy

még gonoszabbra ne

kelljen

szo-

rulnia.

— —

Hah, embertelen Jóságomért azonban

jártam. Barátim,

ezen

ók

igen veszélyesek,

terhe

alatt

ugyancsak

férfi

majd

meg-

és asszony ránk nézve

annyit tudnak, hogy tudásuk

össze kellene roskadniok,

mulhatlanul

— életben maradnának. — Ugy van Helyes — hangzék minden — Tehát van végezve, ezen két ember meg fog — Kegyelem — férjem — Ne többé e asszony; én nem vagyok — Szent — Igen hiú vagy, ha képzeled, hogy oly

ha

ol-

1

!

dalról.

el

halni.

vissza

élj

szóval,

férjed.

isteni

azt

férfi,

Én

mint én, hozzád fogja sorsát örökre lánczolni.

tettem volna ezt,

ki

mindeddig minden gyönge

nszívet sajnálkozás nélkül tiportam

pemnek

szállást

adott?

szét,

mely ké-

Botor asszony, hervatag

kecseidben rendkívül elbíztad magadat.

!

!

'^-

— —

ÖJj

meg!

meg!

Ölj

Elbb meg

igazítanom azon hibás véle-

kell

ményt, melyben irántam mindketten voltatok, mert

—

—

sem

eltt

haldoklók

Tudjátok

meg

tehát,

akarok gyöngének látszani. hogy én nem voltam férjed.

Irgalmas ég, hol késnek villámaid

Az ég

tiszta,

egyetlen felhcske sem mutat-

kozik az egész láthatáron, nyugodt

én

nem vagyok

férjed

esküdlünk meg,

éjjel

;

Igen,

lehetsz.

leg-

—

mélyebb titok fátyola alatt, s a szertartást egyik czimborám teljesfté álruhában és igen természetes, hogy a szerelemittas hölgyecskét könnyen el lehete ámítani, hahaha I Nyomorult

—

—

Hah, felgörbed lábaim

féreg? Tudd

alatt a

meg, hiú asszony, hogy mind az, mit ezen gyalázatos bntársad monda, szórói-szóra igaz ámde ;

azon méreg, melyet füleidbe csepegtetett, dat és halálát okozza. Igen, én

én

nem vagyok

•

azzal

ördögöd

boszúmban, mint ez

Qyer

meg fogtok mekem

ti

halni.

— —

—

I

arczának

halhatlan

leszek,

elkárhozásában. Élni aka-

rebcgé

tóleg a boldogtalan Eszter, • hosszú borultak,

—

—

e pillanattól fogva

—

Zlatár,

nem vagyok Dalmer; nem érted be, jól van,

Beattiní, én

kedvesed valék,

rok, » azért

halálo-

nem vagyok

színe

alig

pillái

hamuszínre

érthe-

szemeire

változott

és

feje mellére hanyatlott.

—

s

Meghalt

több

arceot

fajulttá^ e

- mormogá egy

I

haloványulni

fokán

is

marad

a társaság közöl,

láték.

még

Tehát

hely

az

az

el-

emberi

86

kebelben,

hol

a

—

Dehogy

—

kalandor,

szenvedés visszhangra

méltatlan

találhat.

—

meg,

halt

monda gúnyosan

jobban ismerem én

a

asszonyokat,

az

nem oly könnyen lehet azokon kifogni. Azonban, még ma, ezen kíváncsi uracskával együtt, ki az ártatlanság védelmét tzé ki czélul lovagias kalandor szellemének, mindenesetre meg fog halni. Ketten

—

önök közöl

meg

éjfél

eltt

Egy

ócska

itt

két társára mutatott

— temetésre.

fognak nálam jelenni

üveges hintót béreljetek

ki,

barátim,

néhány napra, az én két hátas lovam hámban eljár,

azokat befogjátok,

s

— is

egyik közéletek a kocsis

szerepét viendi. Te, furfangos barátom,

kis

házi-

kónk pinczéjébe téglákat és vakolatot vitetsz. Te pedig, czimbora, derék kmvest keresesz, szemeit bekötöd és a nagypiaczon, a lámpa mellett,

h

tizenegy

és

tizenkét

óra

közt várni fogsz reánk.

Akarom, hogy ünnepélyes legyen e bnösek temetése, s hogy pompás ksírban várakozzanak a föltámadás tárogatójára. Én addig rködni fogok az elitéltek fölött. Reményiem, hogy parancsaim pontosan gára,

A

éjféli

Most

kötéllel,

ajtót,

azután

látván,

hogy ismét

szorítá

le.

A

s

el,

mindenki dol-

temetés illn véghez mehessen.

czimborák némán távoztak,

mögöttök az rítá

fognak.

teljesítetni

hogy az

derekamat

s

hóhérunk bezárá

a karszékhez

pedig Esztert

lélekzeni

kezd

is

szo-

megkötözé,

és száját fátyollal

bakói munkát végezvén, oly nyugod-

tan járt föl és le

a

szobában,

mindennapibb foglalatosságot

mintha épen

teljesített volna,

leg-

vagy

mintha hosszas jait

majd ismét

ivott,

Utóbb

jobbjában trrel,

s

által

és

kívánná tag-

gondolkozott, vizet pénzt,

Írásokat,

nyalábolt

gyújtott

gyertyát

leült,

fölállott,

ruhákat

ságokat,

végre

után mozgás

fllés

kiegyenesíteni.

és

kötözött

az

ágyra

drága-

össze,

s

heveredett,

szemeit folyvást élesen rajtunk

nyugtatva.

Többször tanusftám életemben, hogy a vészt nem nem iszonyodom, tudván, s a haláltól

rettegem,

hogy ez emberi rendeltetésünknek csak

lyet

soha

I

tetteink

Mit azonban

kerülhetnek

mede mi magunk

végotélja,

el,

e helyzetemben érzék, az vilá-

gosan bizonyftá, hogy valamint minden, mit halandó

ember mvel, miért

izzad,

nélkfllOz

és törekszik,

úgy a bölcsészet, mely tökéletesen kimerítve, istenhez vezérli ax embert, csak szegény bábjáték, múlékony szappenboborék,

mely csak azért

hogy rögtön ismét elenyészszék

Ne

kivánja tóicm senki,

elsoroljam,

melyek

hasonlítottak azok,

san

változnak,

1

hogy azon gondolatokat

agyamat

melynek

szOletik,

kínosak. Tdzjátékhot oly villámgyors

alakjai

hogy nem marad

a

néznek

ideje

megkfllönböztetéaökre, bármily feazfllten erótcti

szemeit

;

még mindig

elótt

jelek cKikáznak,

már

kOrflkHte.

AgyMi nyitva

it

midón pedig végignézett mindenOtt, szemel

égttt, s

tartam

megfcjthetlen

jelentöaégü

tilz-

ámbár rég mély sötétség uralkodik Ilyen volt az én

szemeim azokat,

lelkiállapotom

is.

akár hunyva,

akár

legcsodásb torzalakok

zék

elótt,

rémít játékukat. Majd gyermekkoromba képzelem magamat vissza, s minden apró pajzánságra viMza-

;

88

emlékezem, melyek eddig soha eszembe nem jumajd holtnak látám magamat, s írtózva sep;

tottak

rém testemrl a tüzes férgeket, melyek szívem felé magoknak utat bordáim között; majd ismét

törtek

képzelem magamat,

röpülni

meg könny

testemet,

izzadó karjaimmal,

melybl

hez,

nem

lég

a

birá

mindig közelebb juték a föld-

s

villogó hegyes

Nem, nem,

testem után.

de

bár miként csapdozám vért

trök nyuladoztak

erm

ki

elhagy, nincs bátor-

ságom, nincsenek szavaim annak ismétlésére, mit e

szörny

szenvedtem

éjen át

bnös három nap

a halálra ítéltetett

folytában van e név nélküli kínnak

galmas tóbb

!

isten,

kit a

zete,

ez millió halálnál

És mennyivel kínosb

borog,

s

bnnek

a vér

tudata

jéggé

is

fagy

is

És

képzeltem.

és

három

és

kitétetve!

éj

Ir-

borzasz-

sokkal

még annak helyostoroz. Elmém há-

lehet

ereimben,

eget óhajtanék gyönge szózatommal

s földet és

ostromlani és

az emberiség szent nevében istenhez és emberek-

hez irgalomért esengeni, ha erre gondolok

Az

óra minduntalan ütött, ügy

!

mintha

tetszett,

gonosz szellemek zték volna velem gálád játékukat,

mert hiszen minden

óra, holott

jelenteni.

az

És

ki

id lábaihoz

nem

órák,

id

ütött

az

magyarázza meg ezen

ellentétet:

mégis ólomhegyek valának lánczolva

hanem

évek, századok csigamászása vo-

nult el fejem fölött,

mát az

másodperczben

máskor csak minden negyedet szokott

vagy talán elvété megunt

és megállapodott?

Ismét ütött az

óra,

——

jár-

hóhérunk fölemelkedék az

ágyról, az ajtót megnyitá, s két

czimborája

nesz-

!

:

telenl lépett be. PejQkre ilarczot illesztenek,

meg

re-

b

köpenybe burkolák, s a szobát Légben lebegtOnk-é, vagy saját lábaintudnák megmondanikon haladtunk, azt csak A folyosón senkit nem láttunk, az alsó terembl harsogó zene hangzott. Szent isten, mennyi ember mulata ott vígan és egy sem gondola, hogy néhány lépésnyire tlök két ember halálra hurczoltattk A kocsi szorosan a lépcs mellett állott, mi ketten hátul, elttünk pedig hóhérunk és egyik bntársa tagjainkat

elhagytuk.

k

— senki

fogUlt helyet.

A

tartóztatta

Igen, mert hiszen vendégfogadóból

fOl.

kocsi elrobogott és

nem

éjjel-nappal távoznak és kinek lehetne arra mindig

gondja, hogy miért és hová?!

Darab ember a

id

múlva

mellé

kocsis

megállapodék,

kocsi

a

Olt,

a

másik

s

egy

pedig bakra

ugrott, s ezzel ismét elindulánk.

vagy

Évekig,

peroKekig

tudom megmondani értek a

föl,

s

az

id

;

nem

azt

mégis oly h«mar múlt

boldogok legédesb

A

haladtunk-é,

szcnvcdé«e)m század kínaival el,

mint

pillanata.

kocsi ismét megállapodott, s kiszállván belle,

néhány OK
pillanat

múlva lépcskön haladtunk

állottunk,

mely

két

lámpa

által

le.

Pin-

világftaték

meg; többet nem láthaték, mert kalapomat fejemrl levevék, s ekkor álarccom egészen szememre csúszott. Most fgy szóla ördögünk

—

Kmves,

a kialkudott dfjt kétszerezve

kapod

végzed munkádat. Szaporán, mert e álmos és ágyba kívánkozik. Szót igen szerelmes pár meg. ha sem,

jól

különben tüstént

h«lil

fia

vagy.

Ha

valaha

90

ezen temetés

felfödöznéd

csak

titkait^

magadnak

mert ellenünk semmit nem bizonyíthatnál.

ártanál,

Hallgass,

mondom

és láss

munkához, különben

tüs-

tént szörnyet halsz.

Ekkor fölemeltek bennünket tak,

pillanat a

és falhoz

szorítot-

azután téglát téglára hallék helyeztetni, kevés

múlva

kalapács

mindinkább tompábban hangzottak

ütései,

végre

megszntek

egészen

és

körülöttünk halotti csönd uralkodott.

XI. Föhámadi*.

Szeretem

hogy

hinni,

a szép Eszter iránt,

tak

szives olvasóim, legalább

sajnálkozási

érzelmet táplál-

midn

befalaztattunk, s

részvev keblökben,

mindenek

megnyugtatásukra

azért

eltt

e

szót

irom ide: megszabadultunk I Most azonban legyen szabad mégis röviden beri

er

mieltt utat

azt

ismét

nem

érintenem,

képes,

szabad

hogy

leveg

meit

leírni

em-

mit szenvedtem,

törhetett

magának

keblembe.

Eleinte mély álomnak hivém az egész borzasztó jelenetet,

mert az emberi elfajultságot mindig igen

sokra hivém ugyan get

még most

is

képesnek, de

ily

elvetemültsé-

a lehetetlenségek közé szeretnék

szorozni. Ismétleín, azt hivém,

hogy ez csak álom,

mely gúnyolódva nehezül szemeimre,

s

nyelvemet

hogy még csak gyáva kiáltozással se lehessen magamat ólomsújya ellen ótalmaznom. A síri

leköti,

;

9»

csakhamar más

csönd azonban

irányt adott

gon-

dolataimnak. Kezeimet a vékony kCté] fájdalmasan

arczomrl jéghideg vercjtékcsöppek gördültek lázasan dobogó keblemre, s roskadozó térdeim falba Qtköztek, és iszonyú eszméletre metszé, lángoló

ébredtem. Igen, valék falazva!

lamra

7

nem

csalatkozhatom, elevenen be

És mi nehezült mozdulatlanul

Hah, ez Eszter

volt,

vállamra

mert feje Ismét

kezeim

össze

valának

vagy talán holtteste,

esett,

mégha jlftám, hogy terhétl Szám be vala kötve, s nem

vál-

midn

térdeimet

megszabadulhassak. segélyért

kiálthaték

szorítva, s

nem emelhetem minden

tova vállaimról a nónek mozdulatlan fejét

;

gondolatom

itzabadulis

meg sem

mozdulhaték

szk

után

lázonga,

a

börtönömben, mely egyszersmind

koporsómul vala rendéivel

Düh

és teljes

kétségbeesés

gyorsan

válták

föl

egymást tüzeló agyamban, gondolatim imát kezdé* nek rebegni, de

alig nyilatkoztak

néhány szóban,

mir borzadva tapasztalam, hogy gonosz szellemem káromlásra torzftá el azokat. Több pillanatig hideg merevenség uralkodék minden tagomban, mintha már ert vett volna rajtam a jótékony ha-

s

lál,

•

lelkem a képzelet bdvös szárnyain világokon

röpült keresztül, a hitnek azon országába törekv,

honnan származott ámde ezen boldogító öntudatlanság csakhamar ismét elenyészett, s Icgmarcco;

nább

fájdalomnak

adott

helyet.

Kimondhatatlan

kínos érzés ragadott meg, tüzes férgeket láték kö-

rülöttem villogni, melyek mind testemhez tapadtak s éles

nyelveikkel ezer

meg

ezer sebet nyitottak

92

és az életnek

minden ízemen,

ember,

mert hiszen az

elenyészíetni,

bírák

még sem

forrását

míg

életben van, annyira gondját viseli testének, hogy az enyészet

gyorsan

el

millió rágó

a

tapasztalam, hogy s

legalább

néhány

még

alig

I

pusztíthatják

Iszonyú

érzéssel

leveg mindinkább gyérül kö-

a

merek

rülöttem,

sem

férgei

nagy hústömeget

lélckzeni, csak

hogy

még

nyerhessek.

Nem

volt

perczet

fukar széles e világon,

uzsoráinak ezreivel

ki

úgy gazdálkodott volna, mint én a levegvel a mely mindenkinek egyenl sajátja az isten szabad ege alatt. Nem áldhatom eléggé a mindenható bölcs gondviselését, hogy kezeim szo;

levegvel,

meg valának kötözve, mert meg vagyok gyzdve, mikép boldogtalan szenved társamat bizonyosan megfojtottam volna, ha még nem halt rosan

meg, csak

Ugy

tani.

azért,

hogy a levegt ne segítse fogyasz-

van, egyetlen

volna gyilkosságot pillanatra

temet

reménylhetém

meghosszabbítani

hogy szörny kínai mnak! lettem

A

lélekzetért

elkövetni,

volna,

is

ez

által

vagy

;

képes

lettem

habár csak egyetlen

hamarább

nyomorú

talán

éle-

öngyilkossá

vethessek

véget

fetrengk sorsát irigyervel tekintenek a halál

fájdalmas betegágyon

lém, mert azok megtört

elébe és szabadító védszellemet üdvözlenek benne a halálra ítélteket kimondhatatlanul

tam, mert azok mindvégig lást

reményinek,

perczben

s

reményök csak azon

midn már

élelök fonala megszakadt.

;

tar-

kegyelmet és szabadu-

e boldogító

sznik meg,

boldogoknak

egyszersmind

;

93

Örök képest

isten,

A

I

mily

boldogtalan valék én ezekhez

remény

vissz atarthatatlanul

elfordult

mégsem halhaték meg; nem a halál, nem megsznése volt az, melynek elrelátása lángpallos gyanánt hasogatá agyvelmet, hanem annak tudása, hogy még órákig kell élnem, órákig,

tlem,

s

az életnek

miknek minden kínosabb. s

pillanata ezer fájdalmas halálnál is

Szemeimbl

forró

tüzel ajkaim remegve

tikkasztó nyári

hség

könnyk

szívák

után

özönlöttek,

azokat,

föl

ellankadt

mint

virágkelyhek

a jótékony éjjeli harmatot.

Minél inkább hivém

a halált legiszonyúbb alak-

jában közelíteni, annál tisztábban

kezde eszméle-

tem mködni, mintha nehezére esnék közelít megsznése, s azért utolsó erejét kivánná megfeszíteni,

hogy dicsn búcsúzhassék el, mint a leáldozó nap, mely akkor ragyog Icgtflndöklbben, midn a láthatáron eltflnni készfli. Életem egész tarka képekben vonult át szellemi szemeim eltt, s tiszta és szigorú Ítéletet láték lelkemben fölmerülni minden tetteim és elmulasztásaim

fölött, s

hangos vádakat

mikbl világossá ln elttem, hogy távolról sem felelék meg annak, mi emberi és polgári kötelességem vala. S mégis meg kellé halnom, a

hallék,

hogy az elmulasztottakat helyrehozhatnám ámbár mind ezt meg tehettem volna még, mert

nélkfll,

hiszen a természet rendes törvényei szerint hosszá élet

állt

kosan

És

elttem, ha emberi

nem ki

kegyetlenség ersza-

tépi azt ssét.

merné

állítani,

hogy

ily

iutonyú sorsban

csak rendkívül kcvc»cn, és mintegy klvétclkép ré-

94 szesülnek? Kinek van bátorsága

nem

borzasztó esetet

Bizonyosan

senki,

csak félig-meddig

Szobába

a halottvizsgáJó ?

Mit

ismeri.

lép,

s

ily

el?

intézn\ényeinket

nyilvános

ki

is

hogy

tagadni,

gyilkosak idéznek

csak

cselekszik nálunk

szemeit kezünkre

hogy kell pillanatban nyújthassa saját kezét azon huszonnégy krajc^ár elfogadására, mely összeg t, az orvosi tudomány ezen egyik legfonfüggeszti,

tosabb gyakorlati ága kezeléseért törvényesen

Azután

papirt

tintát,

tollat,

kér,

illeti.

leül, s a halott

nevét, korát, betegségét, és az orvos nevét fölírja,

mellett az árnyékvilágból kimúlt

kinek segélye

végre kérdezi

Ha

:

többnyire

még

s ?

sznt meg

élni,

ug)'anazon

napra, délutáni

a halott éjféltájban

metés

;

mikor akarják a halottat eltemetni

úgy

a te-

négy vagy öt órára határoztatik, ha reménylhetni, hogy a szabótól akkorra haza kerül a megrendelt gyászruha. Valóban

mély ájulásban

meghalt-e a beteg, annyira

azt

fekszik,

vagy csak

nem

szokás

hogy gyakran történt már, mikép a halottvizsgáló fiút irt a halotti bizonyítványba, ámmegvizsgálni,

bár kis lyány feküvék

eltte.

t

És lehet-e

ezért

épen vádolni ? Épen nem, mert díja oly rendkívüli csekély, hogy a nap minden pillanatával fukarkodni kénytelen, ha csa-

szigorúan

gáncsolni,

vagy

ládját becsületesen eltartani kivánja.

dokat vádoljuk, mivel lottaikkal,

és a temetést

nak? Ezt csak az

nem

ismeri.

tályról

oly

Nem

szólani,

keveset

késleltetni

tehetné,

ki

nem

iparkod-

a budapesti

akarok a szegény

melynek

Vagy a csalágondolnak ha-

családai

életet

munkás osztízével

laknak

95

nyomorú barlangokban, niiket a Icgtúlcsapongóbb költi elragadtatás sem merészlene együtt, oly

szobáknak nevezni,

inkább gúnyolni

vagyis

;

mert

ezekben oly inség uralkodik, hogy a legegyszerbb leírást

mindenki rossz szándékú túlzásnak, vagy

is

hatásra

haszontalan

számított

gúnyolni. Csak

jegyzem

azt

fogná

nagyításnak

meg

tehát

:

lehet-e

hogy a halottat napokig rizzék oly szorult légú, szúk zugolyban, melyben két-három család kívánni,

gyermekekkel s apró marhákkal egy tömegben? Ezt nem csak kívánni nem lehet, de trni sem szabad, ha a nyomor és rossz, vagy helyesebben, semmi nevelésbl származó romlottság miatt elvánnyadt szerencsétlen élket is erszakosan

lakik,

nem

deszkára

akarjuk teríteni a kfilnben

ségtelen lég végképi

és

megmérgczésc

végig az egész

kintsünk

szomorúan fogjuk

tclnQnk

halottaik

oly

tapasztalni,

iránt.

félelmes

De

A

fényzés ezen fokra

osztály

hogy sem marad-

cmcikedék, fillér

Csak utccán és nyilvános mulatóhelyeken

lenhessék

delm

ill

osztály

mint hiszi,

szemei

meg

pompában ezen

tagja,

s

;

a

nkön

je-

korlátolt jöve-

tekintélye

meg van mentve

eltt

te-

hogy ettl sem bánásmódot köve*

egészség és kényelem kellékeire hat.

által.

roppant középosztályon,

szabad kíméletes és elvigyázó tagjai közt

egész-

is

ét

bccsOlctc,

biráló világ szigorú

selyem,

bársony,

arany

míg szk szállásaik kopár falai közt éhes gyermekek siránkoznak, s magok is csak legdurvább és aJig elegend eledellel tengetik testöket,

csillog,

gondolván, hof^ ez nem átlátszó, valamint ajtaikon

!

9^

sem

elbb

tagját a halál

cltakaríttatni

szeretünk

csak

egy

sokáig

ajtó

mindenek

nem

lenni,

azzal

vagy

tle

kit

éle-

Hogy

szerettünk. bizonyítja

történik,

azon

ez el-

történnek

ezek nemcsak távol tarthatják

hanem még

teket,

még

halála után

mely szerint gazdag családokban gyors temetések, mert ily

vitázhatlan adat,

soha

úgy mimert annyi

egy szobában,

fölött

nem máskép

így» s

testét,

elválasztva

által

ily

elragadja,

törekszenek

csakugyan bizonyos, hogy

sem tében

Ha már

be a világ ítél szeme.

pillanthat

család valamely

magoktól a holttes-

oly fénynyel

is

környezhetik,

hogy a hosszas közszemlélgetés által egyszersmind dicsségöket hiszik nagyobbíthatni ; pedig ily családokban soha nem oly rendkívül nagy a veszteség, mert pénzköltnek mindenkor könnyen akad utódja, de a pénzszerz gondos családapa helyét nem oly könnyen lehet kipótolni !

—

Tehát a nyilvános elhanyagoltatás ezen legiszo-

nyúbb neme tályok

tagjait

jobbadán csak

is

taszítja

mert századunk isten

önz

a

a

szegényebb osz-

kétségbeesés

jelszava

:

örvényébe,

mindenki magáról,

mindnyájunkról

Oh,

bár szerény

tollamat

vérbe

márthatnám,

szavaimnak a menydörgéstl kölcsönözhetnék hangokat,

s

a vihar

villámszárnyain röpíthetném azo-

hogy befogadásukra a siketnek is megfülei, s rémesen csendülnének hónapokig, évekig, mindaddig, míg lehetetlenné nem tétetik az, mi most mindennap legalább háromszor

kat tova,

nyílnának

történhetik

meg! Kell-e mondanom, hogy

az ele-

vénen eltemettetés irtózatos veszélyét értem, mely ellen csak • gazdagok vannak ótalmazva, de a szegények nincsenek, kik mellett különben is éleakarnak segédkarok

tökben sem igen

annál kevésbé tehát haláluk után,

sem

eszközül

most van szükség

dn

gyilkosak

ily

hangon

életét

verejtékével

keres

haza virágzását

mek

7

A

1

rablót

rablók

s

A

rabló és gyilkos

mint

tehát,

a

kenyerét

családapa,

bccsQletes

mint a

polgárokká nevel anya, mint

gyermekeit hasznos a

a

kivánja az igazságot

biztosíttatni

érdemel

figyelmet

És

szólásra, most, mi-

törvény szigorúsága ellenében.

több

csak

használni!

korszellem

gúnyolt

szelídnek

a

midn még

ket már többé

lehet

emelkedni,

elmozdítandó gyer-

egykoron gyilkost

s

ne

Ichcascn

többé

gyors halállal kivégeztetni, hogy többé temmiesetic

ne

háborgathassa

vagy vagyonát

;

a

becsületes

arra nézve

polgárok

életét,

ellenben legparányibb

gondoskodás te fordíttassék, hogy a hasznot honpolgárt ne lehessen többé elevenen sírba temetni,

melyben dés?!

millió hóhérolátnáJ

is

kínosabb a fölébre-

nagyszer tánoevigalom oly roppant pénzösszeget nyel el, hogy felével tökéletesen biztosítni lehetne Budapest lakoslt e megnevezhetetlen kínu ismételt halál ellen, s nem csodával határot-e, hogy mindeddig semmi elhatározó lépés nem történt ez ügyben, ámbár minden ember tudhatja, ét mindenesetre tudja is, hogy saját személye sinct ez ellen biztosítva 71 Habár csak egyetlen másodperczig érexte volna néhány tzás ember azt, a minek meggondolása még most it N««^

Egyetlen

S^it.v*.

titkok

III

-

98

jéggé dcrmcszti ereimben a vért, s mit teljes iszonyúságában leírnom épen oly lehetetlen, mintha

leggyöngébb hangszeren az ég haragját, vagy tenutánozni akarnám, úgy bizonyosan nem enyhíthetnék éhségöket, nem szom-

ger csattogó viharát

míg épületet nem emelnének e habár véres verejtékkel kellene

mindaddig,

jukat,

vész elhárítására, is

a köveket

Az id

egymáshoz ragasztaniok

visszatarthatlanúl

haladt,

mindinkább nehezült, testemet

kezdé borítani,

s

—

!

s

lélekzésem

lankasztó hidegség

szemhéjaimat

nyoma,

ólomsúly

de én kétségbeesetten küzdék e terhes súly ellen, s

meredezésig

örök

álom

lanatra

le

feszítem

szemeimet,

ki

ne zárhassa azokat.

mindinkább iszonyodtam a

hogy

az

Pillanatról-pilhaláltól,

ámbár

kínos érzelmeimhez képest legnagyobb jótétemény-

nek

kellett

volna

azt

görcsösen vonaglott,

tekintenem. füleim

zadt hullámok csatáztak

ers

zetemet

Minden izmam

zúgtak,

volna fejem

mintha fölláfölött,

lélek-

csuklás akadályozá, véremet rohanva

érzem szívemhez tolulni, és Itt eszméim összezavarodtak, s nem mondhatom meg, hogy meddig valék ezen tompa elfásultság.

ban,

melybl utóbb

.

.

közel zörej

által

ébresztettem

föl.

Úgy

tetszett,

mintha síromon

kopogtak volna.

Mozdulni akarék, de nem lehetett; nyelvemet szólásra forgatám, de szám be volt kötve. Talán

az

vissza+ért

gyilkosom, gondolám,

és

meg

És én borzadtam e gondolattól, mert életnek minden perczéhez ragaszkodtam, mint

akar ölni

?

úü fukar, kit egyetlen

a milliókkal biró

tése

hWér elvesz-

kétségbeesés örvényéhez ostoroz.

is

A

kopogás fejem közelében történt, s homlokomat hvös leveg érinté. Hah, egy szeget kivontak

koporsómból, egy téglát kivettek a

tehát

leveg minden tagomra

falból, s a megújult

tleg

—

hatott.

élte-

—

hangzott most sírom Nagyságos uram szélérl, s e hang ismeretet vala elttem, de elmém nem lalálhatá meg hirtelen a beszélnek !

nevét.

Ismét

néhány tégla emeltetett

hosszabulni

kezdc, és a görcsös

ki,

megsznt.

—

Szent

elbbi hang. - Dehogy, tzen feje

talán

itten,

táián

—

\^Ef*^

meghalt

"^^g

lélekzctem

csuklás

I

—

cgé<(zcn

monda

az

—

hi-

"**» valaki,

lehettégig kiméltem

a vakolatot,

hogy egy kit tzabad leveg juthasson be hozzá. Miért nem szol tehát? Hitzen szája be van kötve, Csak tegftten. mott már könnyen megy a munka.

—

—

Hah, ezek nem gyilkotim,

gyzdve, hogy mind

— —

Mondtam, ugy-e

—

De

Hála istennek,

meg

valék

még mozog! 7

az asszony mozdulatlan.

Talán

—

világotan

a két hangot ismerem.

Nem

elájult.

ismeri

t?

Nem.

—

Nagyságot uram

I

,*

lOO

E hangi Úgy van, nem csalatkozám, ez Bertókom hangja volt s a másik beszél házmes-

—

terem

vala.

Majg sem foghatám meg,

mikép történhetett hogy sem a legszilajabb kín, sem a legkicsapongóbb öröm nem foszta meg elmémtl annyit azonban mégis elevenen képzelhetek már, hogy az öröm is öldökl hatású lehet. Kevés pillanat múlva Esztert elemeltetni érzem az,

;

oldalam melll.

— Erre nézve elkéstünk — Talán nem. — Egészen hideg. — Az asszonyok gyöngék, mégis hozhatják. — Adja I

de az orvosok talán

életre

isten

Most

!

ers

két

kar

érzem magamat meg-

által

ragadtatni, és siromból

Az

kiemeltettem.

álarcztól

megszabadítottak,

számat és kezeimet föloldák, és

mély lélekzet

magának

tört

utat összetapadt ajkaim

közül.

Tündérfény palotában hivém magamat lenni, ámbár a homályosan ég üveglámpa halvány fénye alig engedé a tárgyakat három lépésnyi körben egymástól megkülönböztetni.

— — —

Kedves jó uram Nagyságos uram Csakhogy nem késtünk Fejem szédült, s Bertókom

A

!

I

házmester Esztert tartá

kait

borral

el.

vállára

támaszkodám.

karjaiban, és halánté-

mosá, de a szerencsétlen

hölgy moz-

!

I lOl

dulat'an maradt. Bertók ajakimhoz szorítá az üve-

ersít

get, s

hogy

hatott,

tóimat

— — —

csakhamar oly jótékonyan

tartalma

kérdezhetem

érthetóleg

szabadi-

:

Jó emberek, mikép jöhettetek ide Kedves jó uram, már megszólalt

nem

Lassabban, mert

tudhatjuk,

?

hogy

a gyil-

kosok kOzOl nincs-e valaki közelünkben.

—

Bánom

én,

—

mondi dühösen, de hang-

mébe néznék most kedves

—

De

szóljatok,

házmester,

vább

állani,

—

csak

húsznak

is

sze-

jó uramért.

mikép? Arra most nincs id,

—

—

Bertók

mérsékelve

mégis

ját

is

—

azóta sflrgctöleg a

iparkodjunk

minél

mert e zsiványfészck

elóbb

falainak

is

tofülei

lehetnek.

Megzavart eszméletem daocára Is átlátám e megjegyzés fontosságát, s azért minden további kér-

dezsködés

nélkül a píncce

magamat, melynek vasrúdjai kev^s pillanat

alatt,

molíttatva, utoeán

emelé

Bertók,

ki

A

tett.

szabad

Bertók

valának feszítve, és

ers

gyámagamat. Azután Esztert

látám kit

ablakához vezettetem ki

karjai által

házmester

a

leveg

oly

nyomban köveervel hatott

csodát

hogy többé semmi gyámolitásra nem semmi szükségem de Eszter, fájdalom még

tagjaimra, vala

halál.

I

;

mindig

—

mozdulatlan

és

jéghideg

volt,

mint

a

Xll. Pirbaj is árulát.

Néhány ablak

perczig mozdulatlanul állottunk a pinczc-

E

sen\

volt

természet mély álomba

haliható, mintha az egész

szenderült volna.

nesz

legkisebb

körülbelül

eltt,

csönd

új

borzadást szült lel-

kemben, mert korábbi elhagyatottságomat rémesen idézte ismét élmbe minden iszonyaival.

—

—

Siessünk,

mozdulatlan

—

vala.

juta

majd

én

a

sürgetve,

eszembe,

— suttoga

Házmester,

szonyságot,

mondám

sem

natban Eszter

ki

e

s

pilla-

még mindig

inasom, vigye az asz-

nagyságos úr mellett ma-

radok.

— van, könnyen elbírom lepke. könny, mint — Kocsival — Igen. — Nagyságos uram szokott bérkocsisát

a hintóig, hiszen

Jól

olyan

a

jöttetek ?

töttük,

minthogy

különben

is

mellette

felköl-

kellett el-

haladnunk.

— az utcza szögletén hagytuk, hogy ne tudjon meg mindent. — Mert házmester hogy könnyen bajba keveredhetnék. — Ugy van. — De hátha megtámadtattunk volna pinczében? — Oh, arra gondunk. Jít

a

félt,

a

is

volt

:

••5

— — lett,

Derekasan fölfegyverkeztünk.

És négy városhajdút hagytunk

a hintó

mel-

kik legkisebb neszre azonnal a kocsissal együtt

segítségünkre rohantak volna.

— —

Mindent

kiszámítottunk.

jól

Pedig ugyancsak meg voltam

— Jó ember. — Ha holnapra

nem

ki

ijedve.

úgy bizo-

a hideg,

lel

nyos, hogy katonának születtem.

Ez nal

bérkocsihoz érkczénk,

alatt a

pénzt

nyujta

hajdúknak

a

s

Bertók azon-

ket,

elutaaítá

s

mondván

—

Itt

egy

kis borravaló,

áprliiit jártunk

csak

;

• nagyságos asszony szegényeket ment gyámolítani s

t nagy

nyomorúság

láttára

elájult.

nagyságos uram, és mi már azt

Az^rt késett

hittük,

hogy

isten

tudja miféle zsiványfészekbe jutott.

— Annál

ha

jobb,

n)ncs baj;

jó

éjszakát!

—

mondák

a hajdúk, s álmosan a legközelebbi mcllék-

utocába

távoztak

és szemcink

elöl

csakhimar

el-

tntek.

—

Haza hajtassunk

Esztert

kocsiba

7

—

kérdé

Bertók,

miután

emelek és a hátulsó Qlés oldalá-

hoz támaazták.

—

Nem,

vendégfogadóba megyünk, de

a

minél gyorsabban.

Én kocsis

Bertókkal a kocsiban, a házmester mellett

foglalt

helyet

é« a lovak

pedig t gyorsan

tova robogtak.

Szándékom

vala

as

iszonyú

gyilkost

ágyában

meglepni és elfogatni, mire két fegyveres társamat

I04

a

vendégli

hittem

gam

szolgákkal

errl azonban

;

legalább

is,

együtt, kellé

le

elegend ernek mondanom, ha ma-

nem

közvetve, gyilkosságot

aka-

Eszterben a kocsi rázása sem

rék elkövetni, mert

az életert. Arcza és kezei jéghidegek

ébreszté

föl

valának,

ujjai

minden hajlékonyságukat

elveszték,

nem

lüktetett. Halál volt-e ez,

vagy mély

s

az ütér

görcsös

nem merem meghatározni anymeggj/zdém, hogy

azt

ájulás,

;

azonban mindenesetre

nyiról

lehet

leggyorsabb

emberi tudomány

segélyre

van

itt

még csakugyan

által

szükség,

ha

segíthetni e

félelmes merevültségen.

Ismers orvoshoz gozás s

hajtaték

megnyítá végre

után

tehát, hosszú harana

házmester a kaput

lámpájával arczomra világítván, mogorván szóla

—

Kit tetszik keresni

—

Az

úrhoz

orvos

kell

be akarék házmester utamba állott,

•sürgetve,

és

:

?

a s

mennem, kapun

—

mondám

nyomulni, de a

durván viszonzá:

— Az orvos úr megparancsol hogy — Eresszen múlhatatlanul szólanom — Nem — Ember, ezen asszony meghal, ha rögtön gítséghez nem — Több meghal két városban, azért mégis elég marad. — Gazember. — Uram, most mindjárt — — Nesze pénz, csak bocsáss á,

esti

tiz

óra után senkit ne bocsássak hozzá. be,

tüstént

kell vele.

lehet.

se-

juthat.

is

a

be.

— Mondom, nem — Be mennem, — Tüzet

lehet.

kell

kiáltok

—

!

Ember, menj

hogy

van

Bertók, csinálj utat.

orvoshoz,

az

föl

kapu eltt,

a

mond

neki,

hogy emberélet

s

forog veszélyben.

— — — — —

Tudom, hogy megszid, ha

ó

Igen? Hát Itt

felköltöm.

jó barátom. a

pénz

7

van.

Isten neki, hát

cMk megpróbálom.

A

házmester becsuká a kaput, s azonnal hallottuk nehéz lépéseit föl felé csoszogni, oly tunyán és lassan,

mintha Icgközönösb hírnek vivje

Távozása

óráknak hivék

után

mert

két

hogy

menthetlenül

reszketnem;

kellé

életért

lett

elvesz,

és

volna.

minden peroact, Eszteréért,

Dalmcréért,

hogy

visszaszerezhetlenOl megszabadul, s nagy Onmegta-

gadásomba

kerfllr,

hogy

az elst az utóbbiért föl

nem áldozám. órám azonban, melyet

feledett el-

rablani boszuszomjas gyilkosom, némileg tatott,

mert

még

megnyug-

csak háromra mutatott, • Igy ala-

pos okom vala reménylenem, ho^y még fészkében lelem a gyilkost,

ki

ezen

éji

mrrény után szüksé-

gesnek tarthatá a nyugalmat.

Hosszú várakozás után ism^t lépéseket hallánk. kapu megnyílt, és a házmester bokzusan szóla Ugyancsak káromkodott az orvos ur De reményiem

s a

:

— — — ól

I

—

lgcn> >S*n> csak tessék

erszényébe

nyúljon

az

fölmenni, ur,

ha

meg

de azután akarja ax

:

!

io6

orvos urat engesztelni

;

nem

niért

inkább

tetszett

fiatalhoz menni, vagy legalább zsidóhoz,

mest szolgálnak minden órában,

de

azok örö-

az

olyanok

már annyi hátemetben, hogy végre magoknak

bizony meggondolják magokat, kik zikót építettek a is

nagy házat építhetnek, hahaha

A

házmester sikerült

elmésségét csak

hallgatám, s Esztert azonnal

meglehets nyájassággal ugy

fölvitetem.

fél

füllel

Az

orvos

nekem legalább

fogadott,

mert nem igen lehete gondom arcz-

tetszett,

kifejezésének melyebb vizsgálására,

s

Esztert

pam-

lagra fektettük.

Az

orvos gondosan

vágott,

orra

dörzsölé,

s

megvizsgálá t, karján eret

ers

alá

szeszt

tartott,

tn

pelyhet

ajkaira

;

halántékait

de mindez leg-

jelét sem idézé el az életnek, s még néhány sikertelen kisérlet után igy nyilatkozott az

parányibb orvos

— Okom van ugyan ság halva van — — Szent — Ugy van, én holtnak

hinni,

isten

hogy ezen asszony-

!

hiszem t azonban hogy idegrendszer rendkívüli vannak az föl izgatottsága minden jeleit idézi el a halálnak, a nélkül, hogy az még tulajdonképen valósággal ;

példák,

bekövetkezett volna. ran több napig

nem

— —

is

Az

eltart,

ily s

görcsös

állapot gyak-

a szerencsétlen

beteg

mozdulhat.

De

fölgyógyulhat?

Arra

is:

vannak példák, gyakran

^gy pár nap múlva, valóságos

halállá

mindazáltal, változik

az

'•7

Méhóztassék

betejjiség.

ily

én mindent

— —

fogok követni, mi

el

kitelik.

Hálám

beteget

a

hagyni,

itt

csekély

ernktl

—

Oh, kérem, csak kötelességemet teljesítem, $ ismereteimet mozdítom el, mert ez a legritkább esetek közé tartozik, ha csakugyan nem valóságot halál, mit nem merek egész bizo-

egy?zermind

nyossággal m^határozni.

— —

Ne

kimél)cfi ön semmi költséget. Holnap reggel tflstént tanácskozásra hivatom

legértelmesb társaimat.

—

Ragadta ön elre

is

legforróbb

köszönete-

met, és

— Tökéletesen meg nem fog elmulasztatni, — nem

lehet

ön nyugodva, semmi

mi az emberi ész korlátait

haladja.

tul

Ezen tátva,

biztatások

az

orvost

gyorsasággal

a

által

valamennyire

— —

mrgnyu^

lehet legnagyobb vendégfogadóba hajtattam.

elhagyám,

s

Bertók csöngetett, és a kaput elég gyorsan nyitá

meg

az

és udvariasan szólt:

ajtót,

Szobát méltóztatik parancsolni

—

A

—

-

7

számú szobába kivánok menni,

ön oda fog kitérni, egy pár pinciérrel. Engedelmet kérek, azon szoba még nincs

—

t

ki-

takarítva.

— —

Hogyan? Azon uraság,

ki ott lakott, éjfél

haza, és tQttént mindenestül elment.

—

Elment?

után

jött

ma

icS

—

Jgd,

postán,

azt

monda, hogy levele érkezett

még ezen

fogva

annál

s

éjjel

g>'ors

el

kell

utaznia Pestrl, nagyon sictett.

— Hová? — Azt nem szoktuk vendégeinktl kérdezni, mert jogunk. — Látnom azon — De — — Mondom, akarom, nem kívánom ingyen fáradságát. — Ha épen parancsolni tehát arra nincs

szobát.

kell

látni

méltóztatik,

tes-

sék követni.

Fölmentünk de az

szobát,

üres volt.

lépcskön,

a

a

kapus megnyitá a

a két mellékszobával együtt, egészen

Még

a

szekrények és

asztalok fiókjait

megnyitám de semmit, még csak egyetlen papirfalatkát sem lelhetek, mi nyomába vezethetett is

;

volna a gaz kalandornak.

—

Mi kép ment

el

ezen ur?

pust, ki csodálkozva szemléié

—

—

kérdem

a ka-

motozásomat.

Kocsin.

— Bérkocsin — Nem, üveges hintóban, melynek nem száma. — Merre hajtott? — Nem tudom, mert távozása után mindjárt bekaput. zárám — Megismerné ön azon ha valahol netesen ismét látná? — Mindenesetre, öt peng ajándéko?

volt

a

törté-

urat,

forintot

zott,

midn

a hintóba lépett.

lOO

— Ha engem azon urnák nyomába vezethetne, fog ön kapni. peng — Rajta — Én az országúton lakom, — — szám nevem — — — Értem. — De ha ugy ezen megön — Természetesen. — Ne száz pengt. — sem.

száz

forintot

leszek.

alatt,

szólni találna

vele.

bízatásról hallgatni fog.

feledje a

Világért

Többet ezen

éjjel

nem

tattam tehát, s lankadtan

gamat

;

pamiagomra vetem

ma-

azután a házmestert fölhivatám, és megin-

dulva szólék hozzá

—

tehetek. Szállásomra haj-

ön

:

menté

életemet

még pedig

meg,

oly

borzasztó haláltól, melyet hiában iparkodnám szavakkal leirni.

—

Oh,

Hálám méltó

lesz

—

nagyságos uram,

On tettéhez. viszonzá érzékeny

- hiszen csak köteles*

jószivQséggel a házmester,

ségemet teljesítettem, még pedig kettt kötelességemet, mert én falaztam be nagyságot urat.

— —

—

—

Micsoda?

Ugy

van.

Szólj,

•xcrcncsétlen

—

mikép ember

jutái

e

borzasztó

munkához,

7

mondja, nagyságos uram, hogy szerenember vagyok, mert ha meg nem szabadíthattam volna, ugy most már bizonyosan nem él* Jól

csétlen

nék

:

bizonyosan

bfintetésOl,

hogy

volna

magamat,

magamat

csáb/tatni,

fölakasztottam eJ

hagytam

!

ámbár akkor még magam sem tudám, hogy tulajdonképen mire! Szóljon, az istenért, szóljon, hamar Csak el tudnám voltaképen röviden és mégis ugy mondani, mikép történt. Hát tegnap este

— —

tértem haza a munkáháromdobutcza szögletén egy finom

szokás szerint fütyörészve ról,

midn

a

öltözet ur egyszerre csak megállított, és igy szóla Kmves, akar é kend jó pénzért hozzám

—

:

könny munkát

vállalni ?

—

Én

erre

csak azt vá-

hogy kmvespallér mellett hét számra

laszolhattam,

dolgozom, és annak okáért más munkát most nem

—

vállalhatok.

De

ha

éjjel ?

—

kérdé ismét az

is-

Akkor alszom, hogy másnap ismét derekasan munkához láthassak, feleltem én de

meretlen

ur.

;

monda, hogy

miután

munkára,

s

alig

csekély

e

kell

fél

fáradtságért

éra

az egész

annyi

pénzt

hónap alatt is alig kereshetek, én bizony megegyeztem. Azután foglalóul husz váltó forintot nyomott markomba, lakásomat fölirta, és megparancsol á, hogy szerszámaimmal éjfélkor várakozzam rá a nagy piaczon. Ez nekem furcsának tetszett ugyan, de együgy fejemmel azt gondoltam, hogy talán valami gazdag zsugori, és pénzét akarja általam befalaztatni, és ebben megnyugodtam, mert effélét már több kmvestl hallottam. Éjfélkor tehát minden aggódás nélkül megÍgért,

mennyit

jelentem

midn

kitzött helyen,

a

üveges

megállott.

két

hintó

Ekkor azon

met beköté,

és

s

koczogott ur, ki

fölltetett.

alig

oda,

állottam meg,

mely szinte

megfogadott, szeme-

Ezen különös bánás-

módra valamennyire

ugyan hátam, de hogy bizonyosan félti tólem pénzét, és azért nem akarjm, hogy tudjam: hová megyünk. Különben, szegény ember létemre, ugyan mitl is félhettem volna ? A kocsi sokáig hurcKoit bennünket, alkalmasint, hogy jobban megzavarhassa eszemet, mert én Pestnek minden zuborsózott

megint meggondoltam,

gát ismerem,

ideje alatt bizonyosan

kocsizás

a

s

akár Uj Pestre

kiérhettünk volna. Végre • kocsi

is

megállott, leszállottunk. mentünk, lépcsókOn botor-

káltunk

le,

gam

kendt

a

levették,

hogy pinocében vagyunk.

láttani,

A

- -

midón szemeimrl

és

fájdalom nagyon jól tudom made szóljon, mikép ismert meg engem, ál-

többit,

í»;

!

arocom daccár a 7

—

Oh, hiszen termete,

óltOzete, szakálla, óni-

elttem, hogy józan fc)|cl nagyságos urat azonnal meg nem

lánoea oly ismeretesek lehetlen volt a

ismernem. azért vel

És

higyje

is

én

inkább

a

legkínosabb

attól

hogy vagy meg-

féltem,

nagyságos urat, vagy más kmOvcst hoznak,

nem engedelmeskedem.

szántam magamat életem

kha — De -

Az

is

;

egyébiránt

így

tehát

csak rá-

pedig különben sa-

veszélyben foroghatott volna.

mikép

találta

meg

ismét azon házat 7

volt ax igazi azcrcncac

uram, valamint

I

épen

kiállottam volna.

Hogyan 7 Ugy van, mert ölik a

uram,

irtózatos munkától, mi-

az

megismertem, különben

halált

ját

nagyságos

el,

nem vonakodtam

a

szabó

1

Látja,

mcgiamcri

nagyságot

a keze varrta

Ili

kmves

nadrágot, ugy a jóravaló

keze szennyet, vagyis

saját

megismeri a

is

Az

munkáját.

volt te-

hát a szerencse, hogy azon pincze árvizkor leszakadt, és én állítottam

mal

még

az

ismét helyre,

esztend számát

kalapácsom-

s

a falra karc^oltam,

is

kezem vagy kalapácsom vonását pedig ezer közöl is

kiismerem. Azonkivül oly különös régi alkotású

volt

hogy vaknak

azon pincéé,

kellett volna len-

nem, vagy részegnek, ha els körültekintésre mindjárt nem tudtam volna, hogy hol vagyok. Az effénézve nekünk

lékre

kmveseknek

rendkivül

jó

emlékezetünk van ám.

— —

És mért nem

be

jelentette

kiszabadulása

után mindjárt az egész eseményt a városháznál

Mert

azzal

mindenesetre

sok

ségbe keverhettem volna magamat, segély

tudja, az ottani

és

aztán

megérkezéséig nem

meg nagyságos uram. Szükség

volna

?

kellemetlenki

fult-3

esetére elég

négy hajdú, és mi ketten, s lármánkra bizonyosan majd a szomszédok is mozogtak volna.

volt a

— Igaza reket — Kett

van.

És nem ismerte azon gazembe-

?

de

álarczot viselt,

bizonyosan megismerném,

meg

szakállat,

bajuszt

ha

nem

azt, ki

megfogadott,

parókát viselt,

és

idegen

mert az ilyen

akasztófavirágok nagyon furfangosak szoktak lenni.

— —

De

mikép szabadult

Igen

egyszeren.

gazdagon megajándékoztak,

mét

körmeik közül

ki

A

teljesített s

?

munka után

bekötött szemmel

is-

a kocsiba ültettek, vagyis tulajdonképen a ko-

csis mellé.

Azután megint bebarangolták velem

a

"3 város nagy részét, és

elször s

azon

nem,

jgy szólván

ten hírével

—

:

;

emelt elle-

Olvass százat, aztán mehetsz

elbb

ha

pisztolyt

feküdnöm parancsolt,

földre

a

arcscza]

hol

ott,

a kocsi gyorsan elhajtott,

megfogadott,

ki

ur,

és

végre földre tettek

Ekkor

felültettek.

mozdulsz, vagy ezen

ugy

titkát valakinek elárulod,

mostantól minden

lépésedet,

szem fogja rizni.

—

Én

halál fia vagy,

minden

is-

éjféJ

mert

szódat száz

természetesen teljesítem

parancsát, mert hatalmában voltam, t a százat két-

szer

elszámláltam, azután pedig haza iramodtam,

is

Bertókot felköltöttem, és hála istennek,

ugyan jókor érkeztünk

nagyságod

még

csak-

megszabadítá-

sára!

Ezzel vége

bl

lett

a házmester clóadátának,

mely-

megismernem a gondviselés csodateljes mködését, mely ily rendkivQli kOrfllmények közt sem hagyá gazságot egészen diadalhálásan kellé

rBiaskodni.

nyomokezdek gondolkozni, de értem, hogy min-

Egyedül maradván,

zásáról

a

gyilkosok további

denek eltt nyujjalomra van szükségem, mert ezen ers idegzetemet is annyira éj rémes borzadalmai megrendítek,

hogy elmémet minden komolyabb

mködésre

fárasztó

i

alkalmatlannak tapasztalam.

Lcfekvém tehát, de izgatottságom sokáig távol szemeimrl a jótékony álmát, mig végre oly közép állapotba juték az álom és ébredés közt,

tartá

melyet

azon pár

legjobban

félájulásnik

Issoiiyuságok,

óra

Nagy

I

tbtt Magyar

miket

átéltem, liikak. IIL

a

egész

nevezhetni.

legközelebb

Mind lefolyt

borzasztóságukban $

:

"4 meg elttem, s ennek hatása valódi mély ájulásba sülyeszte, melybl csak akkor ébredek föl,

újultak

midn már

magosán járt a nap. ugrám ki ágyamból,

Ijedten

órámra

Dalmer

fordult.

Már

Pándy

és

párbajáról

bizonyosan

Pedig

elmaradtam!

mily sokat várék a találkozástól,

jelenésem

els tekintetem

s

elüté a kilenczet, s e szerint

fkép most

hatalmunkba adta

;

meg-

volna

a

megrémült gonosztevt 1 Azonnal sietve akarék,

midn

felöltözém,

már épen

s

ajtóm hirtelen megnyilt

s

a

indulni

segéd-

szerkeszt porosan belépett. Ijedten kiálték,

midn

t

megpillantám

— Elkéstem? — Már megtörtént — viszonzá , pamlagra veté magát. — Az — Engedjen lélekzethez jutnom. — Meghalt? — Nem. — Hála istennek — Én mondom, mert már hittem, hogy nagy — Oh, csak párbajról elbb, rólam majd azus

1

istenért, szóljon.

1

is

azt

azt

baj érte önt.

a

tán

szóljon, gyorsan.

:

—

Tüstént.

mivel azt

nem

Én megjelentem

a kitzött helyen,

lehete elkésés nélkül ide

akarám tenni

;

közbejött

jnöm, ámbár

akadályok

gátoltak.

Aggályom perczrl perezre növekedett, midn csata

helyén

Végre Dal mer

hiában is

várakoztam

önre

a

Pándyval.

megjelent segédével lóháton,

s

»'5

hiában törekvém a küzdést mindenféle Qrügy

A

alatt

Dalmer kívánatára, pisztolyban egyeztek meg, s elbb mind a kett rajzónnal néhány sort irt, mikben azt vallák, hogy öngyilkosság által vetettek életknek véget ezt is Dalmer sQrgeté. Most a helyet kimértük, s ekkor Dalmer

halasztani.

felek.

;

rögtön kisüté pisztolyát Pándyra,

mieltt

még

jel

adatott volna, s lóra veté magát, és társával együtt

kacsagva

miután

eltnt,

összeroskadni

a

szerencsétlen

Pándyt

látá.

— Szent — Üldözésrl természetesen szó sem lehetcn. — És Pándy? — Jobb oldalán mély sebet kapott, mely azonban szerencsére nem veszélyes. — Hallatlan gazság — Mihelyt barátomat orvoti kcxckrc ám, isten

1

1

biz

azonnal

röket vevék magamhoz

és

Dalmer

szál-

lására siettem.

— — fél

Hiában

Ugy

1

Hiában

1

fpinccértl megtudám, hogy

van, a

éj-

után elhagyá azon vendégfogadót.

Ezer ördöggel kell szövetkezve lennie! Csakhogy legalább nagyobb ba) nem történt. De hát önnel mi történt? Legnagyobb aggályban voltam ön miatt. Röviden elmondám történetemet, s barátom bá-

—

mulva

—

kiálta föl:

Hallatlan

1

Tehát csakugyan való

henye mesének hittem

—

Hogyan, ön

7

az, mit csak

!

hallotta

már? ••

ii6

— éjjel

a

Borbélyom beszélé ma jókor

egész

az

város

van

tele

valaki befalaztatott

vélemények,

szerencsétlen,

azon

abban különböztek

csak

;

mikép hogy múlt

reggel,

hírrel,

hogy asszony vagy

férfi

volt-é a

vagy épen két áldozatot falaztak-é

be?

— Megfoghatlan hamar? — Alkalmasint

másra

I

Mikép

juthatott ez köztudo-

ily

a

házmester fecsegett felesége

eltt.

A

nem

házmester már

volt

honn, de felesége

megvallá, hogy egy sógornéjával a

nagy

titkot,

a két városban

csakugyan

közié

midn

a piaczra ment. Pár hétig a majd kizárólag csak ezen rejtélyes

befalazásról beszéltek,

még

s

a hirlapi ujdonság-

ámbár a borzasztó mély titok maradt, minek az lett következménye, hogy végre az egész eseményt csak alaptalan koholmánynak bélyegezte a közvélemény, mely ennél fogva, valamint sok másban, ugy itt is hatalmasul csalatkozott. irók

is

hosszasan tárgyaiák

történet valódi mibenléte

azt,

folyvást

—

Xlll. Zsibárus és hadastyán.

—

De

mit

tegyünk

miután a hallottak fölött dolkozott,

—

Ha

s

most

?

—

szóla

darab ideig mélyen gon-

kétdleg emelé rám borús

valamikor,

erre a válasz,

—

ugy

barátom,

most

tekintetét.

bizonyosan nehéz

felelém elcsüggedve, mert ennyi

I •»7 sikertelen

merény tetemestül lehangolá bátorságo-

mat és reményeimet. Talán mégis rendrséghez kellene folyamod-

—

—

kérdé ismét barátom. nunk? Megvallom, én attól most még kevesebbet

—

reménylek, mint mennyire ez eltt jogosítva érez-

hettem volna magamat.

-

Miért?

—

Semmi

oly bizonyítványnak

tokában, mire s

hivatalosan

azonkívül a múlt

éjjeli

építni

aggaszt,

hogy még magam bonyolulok,

adom el, hetnék

— —

a nélkül,

lehetne

szerencsétlen

latokba

ha

nem vagyok

esemény

kellemetlen

is

csak

a

bir-

valamit, is

vizsgá-

borzasztó

tényt

hogy bizonyító adatokkal lép-

föl.

Ez

St

való.

a vizsgálat lármája

tenné a gaz ocimboraságot, hallgatok,

teljes

maid csak vigyázóbbá mig igy, ha tudniillik

bátorságban

hicndik magokat, éa

annál hamarább horogra kerülhetnek.

— Hátha rögtön azon házat motoztatnók meg, melyben ön múlt éjjel csaknem sírját leié? - Ez már nekem ia ctzcmben volt, de ettl •em reménylek

— —

sikert.

Talán mégis.

Nem, mert abban, débl tegnap kivehetém, kik,

vagy orgazdájuk

:

mint a ceimborák beszécsak

• ez, ha

valamely társuk la-

nem ment

is

le

ma

hajnalban a pincéébe, körültekinteni, az utocán bi-

zonyosan észrevette már, hogy a pinoteablak vasroatélya ki van feszítve, és azóta mindenesetre cl-

ii8

minden gyanús nyomot, mi

háríta vagy citalcaríta

st

ellene bizonyíthatna,

— Igaza — Azonban

a házat

is

elhagyhatta.

lehet önnek.

Bertókomnak mindenesetre megpa-

rancsolom, hogy

forduljon

meg azon ház

iparkodjék magának mindenrl

körül,

s

tudomást szerezni,

mit talán hasznomra lehetne fordítanom.

—

Ez

—

Magam

helyes.

pedig mindenek eltt a boldogtalan

Eszter után látok.

— Ha az ugy mégis lehetne — Mindenesetre. — Pándyban elég súlyos tanuja lehet önnek. — Most fekszik? — Igen, de néhány nap múlva már elhagyhatja szobát. — Addig sok — Engem egész nap honn találand ön, ha segélyemre lenne szüksége. — Köszönöm.

talán tör-

föléled,

vényes lépéseket

is

tenni.

is

a

változhatik.

ta-

lán

Ezen meglehets váltunk, tást,

Az

s

kiadván

medd

tanácskozás

után

inasomnak a szükséges

el-

utasí-

Eszterhez sietek. országúton

kellvén

lev

elhaladnom,

zsibárus boltok eltt

zsidó

mintegy önkénytelenül

mér-

séklém lépteimet, mintha azt súgta volna valamely

homályos

sejtés,

hogy

véletlenül Móriczot,

tárgyat

áruba

pillanték, s

midn

bocsát.

nem egy

megpillanthatom

talán

épen

Minden

zsibárus

itt

valamely orzott

boltba

kémkedve

tekinte aggódva fe-

119

hogy sajátomat fogom Oh, ezek mindenesetre becsQletes emberek, gondolám, mert ki lopott jómintha

lém,

megpillantani

tartana,

«ttól

boltjában.

szággal tudva kereskedik, az

nem

szokta azt köz-

szemlére kifüggeszteni, hanem mindenek eltt megváltoztatja alakját, és azután

is

többnyire csak

tit-

kon ad túl rajta. Ezen bohók egyikében igen díszes bútorokat láték, melyek bármely uri teremben is méhó helyet foglalhattak volna

nyoma sem tudni,

annyira

mellett használatnak

s e

el,

helyre,

méltatlan

Kíváncsi

rajtok.

látszott

hogy ugyan mikép

valék

még

meg-

jutottak

ezen hozzájok

kérem

a nyájas olva-

t

ne méltóztassék ezen talán helytelennek kandiságomon megütközni, mostani állapotomnál fogva. Midón ugyanis az ember nagy vevasót,

látszó

szélytói szabadult

meg,

szinte jól esik lelkének, ha

gondolatait más derültebb tárgyakra viheti

pedig oly dolog

elttünk,

áll

netelétl rettegünk, jobbra forduhát

merjük reményicni, akkor akaratlanul a

végs meggyzdést,

•

ha sietünk

kellemetlen érzést tapasztalunk,

tapadnának lábaink,

s

midón

ellenben alig is

halasztjuk

is

elébe, oly

mintha

a földhez

vonakodnának

jesíteni szolgálatukat, csak

;

melynek bal kime-

gyorsan

tel-

hogy valamivel továbbra

haladjon azon pillanat, mely kitzött reményünket

végkép meg fogja semmisíteni. Meddig ellenben a bizonytalantágot trhetlenebbnek tartjuk a valónál,

addig bizonyosan

még mindenkor túlnyomóiig

uralkodik keblünkben a remény.

Beléptem

tehát, s

kérdem:

:

— A

Hol vette ön ezen bútorokat? népének szokott bbeszédségével

zsibárus,

viszonzá

—

Oh, ezen szép bútorok már harmadszor vannak birtokomban, még pedig mindig ugyanazon személytl.

— —

És kicsoda

az ?

Mvészn. Ezen

összesen

ezer

jó

pénzviszonyai oly

id.

A mvészn

bútorokat,

s

bútorok eredeti

forint

volt,

de

változékonyak, hatszáz

ebbl

forintért

kétszázat

fizettem le; ezeket rövid

id

bolti

mvésznk

a

mint

az áprilisi

adá nekem

ócska

ára

e

bútorokkal

múlva százért adta

vissza,

és a finomakat nyolczszázért vásárolta meg.

Utóbb

ötszázért

ismét nekem, s a korábbi számolám neki vissza. Ha e csere még egyszer megtörténik, ugy ingyen fogom

adta

ócskákat kétszázért

ezen szép bútorzatot

birni, s reménylem, hogy ez hónap múlva csakugyan meg is fog történni. néhány E szerint már gazdag ember ön? Oh, kérem alázatosan, a mvésznk nem minden ágon teremnek ám de bezzeg van ellenben sok uraság, kiktl nem tud a szegény ember

— —

;

pénzt csikarni,

s

még

ki

is

dobják, ha gyakran al-

kalmatlankodik.

— —

Hát ezen pompás lószerszám honnan került

ide?

itt

Ezt az utolsó rákosi táborozás

gazdája.

- És lovait?

után hagyta

Itl

—

örült,

hogy

prén

legalább

hazavihette

a

szegény párákat.

— —

Hát ezen csinos görbe kard? Ezt egy jurátus ur már négyszer

tlem

öt

peng

forinton,

eladta két forinton,

— —

A

midn

meg

vette

ugyanannyiszor ismét

s

haza akart utazni.

mint látom, ön könyvekkel

kereskedik?

is

Mindennel. Azonban csak

szeretek leginkább

német könyveket mert azokat font vagy

venni,

zsák számra kapom.

— —

És a magyarok ? Oh, azok sokkal kapósabbak,

csak ritkán

•

jutnak hozzám.

— — — —

Hát azon nagy kötegben mi van

Német

7

újságok.

Újságok? Igen,

mázsa

azokat

meg

igen sok marad ujságiró urak

már

a

számra

az elaó

veszem,

mert

kJadátbl, miután ax

harmadik

kiadás megjelené-

sét hirdetik.

—

E), hiszen azok

ön

hitsorsosi, és

mégis elle-

nök beszél?

— nem

Oh, nagyságos uram, én azt hitzcm, hogy gyaláz az ember akkor senkit, midn az Igaz-

ságot kimondja!

—

ön

igen

jól

hinnem, hogy nem

— — —

fejezi ki

volt

magát, szinte azt kell

mindig

az, a

mi most.

Eltalálta nagyságod.

Nemde?

Orvosnak neveltettem, mint félig tehetd hltsor«0)im fiainalc na^ része; utóbb azonban egyik

csapás másik után éré családomat, a nagy oklcvéll díjt

nem

fizethetem meg,

s

néhány törött üveggel,

miket egy nélkülözhet nadrágom árán vásárlottam, zsibárússágra

adám magamat

most legalább

és

a

mindennapi kenyérnek nem látom szkét.

— —

És nem utálja ön e keresetmódot? Arra egyáltalában nincs okom, mert minden-

nap legszebb tapasztalásokhoz juthatok az emberismeretben, a mi épen nem megvetend. Valóban?

— —

csak

Oh, igen föl

van

!

Például anya

piperézve

és

j hozzám, ki ugyannéhány párnát, vagy

gyermekruhát árúba bocsát; ez

emlékeztet,

arra

hogy mily boldog házasságok vannak

A

n

a világon.

hogy magának én örülök, hogy nem

sírva adja el férje öltönyeit,

gyászruhát vásárolhasson és lettem orvossá és

nem

az én segélyem

által

köl-

más világra a szegény férj. De mi több, minden eladónak arczából világosan kiolvashatom, hogy nyomor, vagy korhelység vezeti-é hozzám, tözött

s

az utóbbi esetben igen rosszul fizetek,

elbbiektl,

saját

károm

hogy az

nélkül, valamicskével drá-

gábban vásárolhassak. Továbbá,

midn

nagyon ke-

veset ígérek valamiért, akkor, hogy elhigyjék,

kép többet csakugyan nem adhatok,

a kártyás

mi-

eltt

mert minden ember azt magának nincs szerelmi kalandor eltt esküszöm és mégis hisz, ámbár maga számtalanszor hamisan esküdött rök hséget; böcsületemre hivatkozom,

tiszteli

leginkább,

mije

;

részegeshez pedig így szólok soha egyetlen csepp bort se lássak, ha többet adhatok és iszonyodva :

;

"3 minden szavamat. így aztán csak megél a szegény ember. A fecseg zsibárus szintesége szinte fi kezde hiszi

már

kissé vidítani,

midn

egy hadastyán,

ben magyarul invalidusnak, vagy

kit

külön-

sernek derekas

nevezni, lépett a

szoktak

sérvitéznek

miatt

ivása

a

boltba, s a zsibárus önéletírását megszakasztá.

Ezen hadastyán igen dereka és

és

bajusza

mozdulatai

beszédmódja

is

finom társalgási

hasonlított többi társaihoz,

feszes,

igen

kissé behajlottak

lábai

valának,

fesztelenek

valamint

hogy nem sokat

tanusítá,

teketriához

értett

pedig azt

öltözete

;

mutatá, hogy a laktanyából kilépett és bflszke füg-

getlenségben

költi

Al!ó nyugdíját,

el

mindennap egy

mellesleg szolgálva, hogy garasát

tehesse

jó

garasból

mkedvelésbl néhány ntelen

nem kamatra

mindennap,

urat

csonkítás

nélkül

ugyan,

mert a

pörlekedésnek épen oly nagy ellensége, mint Napóleonnak,

hanem

a

dohányárds kofa mosdatlan

markába. Yászonkabátja

mikép

a pitykés

alatt posztórájthuzlit visel,

nadrágot nevezni szereli, mi ellen

kOlönben senkinek nem lehet törvényes kifo);ása kardja nincs, minthogy a finom két

garasos

sajnálja élét

kusztorájával

is

elbb néhányszor

illata

kapadohányt

fölmctélhcti, ha

nem

végig vonni vöröset

csizmájának szürke talpán

; fejét pedig magyar süveg mely bizonyosan sok gylésteremben megfordult már, ámbár most már szörnyen hibázik

ékesíti,

mellle a kócsagforgó; melynek hiányát azonbtn néhány égésfolt lehetségig pótolja, mikhez alkalmasint ftés közben jutott,

midn

fiatal

urának ócska

:

IJ4

könyvei vagy papirosai hirtelen Icbbat kis vaskályhában.

el

a el-

mondanám, hogy kurta szárú makrapipája

lene, ha

derekasan

hogy

vetettek

Iszonyú sérelmet követnék

füstölt,

a talpraesett

mert

azt úgyis mindenki tudja,

derék hadastyán mindig

füstöl,

mint a vendégszeret magyar gazda gólyafészkes

kéménye. Az érdeme szerint méltánylott hadastyán pillanatra kivevé fogai közöl pipáját, s fejével kissé

biazczentett

hogy kényelmesebben pökhogy üdvözletét fejezze ki ez által

azért-é,

;

hessen, vagy,

a zsibárúsnak, azt nem merem meghatározni annyi azonban bizonyos, hogy a zsidó ezen jellemz ;

m-

tétnek az utóbbi magyarázatot

mert azonnal

adá,

igen nyájasan szóla:

—

Jó reggelt, Péter gazda, miben lehetek szol-

gálatára ?

Vitéz Péter gazda vastagon eregeté a füstöt,

hangon viszonzá Van-é kendnek pénze, atyafi

s

szintoly vastag

— — Talán szerelmesek az hogy oly sokat költenek — kend egyenesen, ha nem hogy francziának nézzem. — Hohó, Péter gazda, ha francziának nézne ?

úrfiak,

?

Feleljen

azt

akarja,

vitéz

engem, úgy alkalmasint nem

hanem derék Péter gazda

meg elttem,

állna

bajtársainak példáját követné.

nem

érté,

vagy legalább nem akará

megérteni ezen megjegyzés fulánkját,

s

csak bajuszán

pödörített és komolyan szóla:

— —

Ha kendnek

nincs pénze, majd lesz másnak! Oh, hiszen nem úgy értettem, kedves Péter

'>5

gazda

ember számára mindig van pén-

böcsületcs

;

zem, ha böcsletes eladni valót hoz. Most nem a téns úrfiak dolgában jövök, mert

—

azok már nem adhatnak

nem

ket

brü-

semmit, ha csak

el

küldik ide.

— Köszönöm, — Nem

én csak marhabrt vásárlók. azért mondottam, mert hiszen tudom,

is

hogy kendtek csak nyúzni szeretik uzsorájukkal az embert, de brét aztán mégsem veszik meg. Most az egyszer én akarok kendnek valamit eladni. Tán csak meg akar házasodni, katona uram? Hiszen eddig mindig nagyon jó gazda volt, mikép

—

meg

szorulhatott

—

Nem

is

tehát pénz dolgában 7

nekem

kell,

atyafi,

hanem

egyik

mz

uram, szobatársával együtt, nagy bajban van; min-

denöket eladták és két hónapi béremmel

adósak.

is

Azoknak szeretnék pénzt kölcsönözni, mert különben nagyon fölsülnek.

—

Hová gondul.

Péter gazda,

meg

magát

akarja

csaJatni?

—

Lassabban,

uraimat;

az

atyafi,

uzsorás

ne

rágalmazza

az

én

)

megcsalják ugyan, de

zsidót

böcsletes szolgájoknak bizonyosan uzsorával fi/ctik ma)d viuza a kölcsönt, mihelyt hazulról mcgéikczik

számokra a megváltó.

—

Ám

lássa, Péter

lessek oka, ha

gazda,

megcsalják.

mit

Lássuk

csinál,

hát,

én

nem

mit

akar

eladni 7

—

Nem örömest búc»ú/om el már több esztend óta h/ven rizem; de már csak meg kell tle válnom, mert

tóle

Egy szép

ugyan,

trt.

mert

ii6

nekem

is

sokszor

Itt

meg

van, nézze

ha a korcsmáros, vagy

mikor megszorultam.

kend, nyele vert ezüstbl van,

pedig akár

élével

esett,

jól

megemberelt,

dohányáriís

a

disznó hátát

a

is

meg

lehetne

borotválni.

— —

Meglehets

biz az,

mit? Esztendkig

keres nálam ilyes-

ki

Na, ne fukarkodjék kend, egy hónap múlva

akár

magam

kend

;

visszaváltom, ha addig

is

de most csak

lönben

sem

de

elheverhet benne pénzem.

is

fizesse

tlem ugyan

meg

el

nem

adja

böcsületesen, kü-

soha egy rozsdás patkószeget

kap.

— név van bele vésve. — Igazán? Láttam ugyan, hogy valami vakarás van de én bizony nem tudtam — Lássuk igen — Dongái. — Dongái — kérdem csodálkozva, közelebb léptem. — Hol vette ezen trt, — Furcsán jutottam biz én ehhez. Itt

is

elolvasni.

rajta,

csak,

-

?

s

atyafi ?

—

Mondja

peng

forintot

én

és

el

nem

megveszem

a

trt;

sajnálnék érette, ha ezzel

tíz

meg-

elégszik.

— — — —

Tizenkét váltó

elég,

is

nagyságom uram.

Ki kérdezte kendet? Áll az alku.

Tehát szóljon. Taliánorsz ágban feküdtünk, nagyságos

valami Terácsina

nev

faluban,

uram,

melynek vidéke oly

a Bakony és Hortobágy már csak azért sem, mert a talián szegény legények nemcsak szükségbl ölnek, hanem akárkit is agyonbicskáznak, ha valaki

híres

még

zsiványtanya,

csak

fia

sem

hogy

lehet;

117 megfizeti munkájokat; az obestlájdinintunkat

vesztettük

édes

el,

apja

is

így

pedig minden közembernek valóságos

volt

szükség

és

bizonyosan

idején

a

Ezen falatja szegény legények ellen egykor másodmagammal forpoüzton állottam, az id már szürkület felé járt és unalmamban olyanokat ásítottam, mint egy salfelét

is

megosztotta

midn

juhászbunda,

langos jajgatást

hallottunk

a

berek

velünk.

volna

egyszerre

lövést

és

melynek

közepérl,

Az igaz, hogy nem lett volna helyünkbl kimozdulnunk, hanem caak jelt szabad kellett volna adnunk a távolabb álló vártának és mi ezt is megtettük ugyan, de azért szaladtunk is ám a jajgatás után, mert az, kit a taliánok megvégén

állottunk.

támadtak, magyarul jajgatott és ezt egy böcsülctes

Frimont huszár sem hallhatta hideg vérrel, habár megfarmatringozták volna

is,

mivel posztját elhagyta.

Azonban mégis késn érkeztünk, mert a magyar utazó már haldoklott és két talián tova száguldott a )ó magyar lovon. De a harmadikat bezzeg mcgborsoltam,

Ez

a

mert

csak gyalog rúgtatott utánok.

az

gazember csak

utazónak,

ki

csak

azt

sétálás

a szép vidéken, saját gyilkosságra.

vallotta,

kedvéért

felesége

Én, uram,

hogy

ezt

magyar

fordult

bérelte

nem

a

egyet

ket

ezen

hittem soha és

ha csakugyan úgy történt, úgy felesége bizonyosan nem volt magyar. A szegény úr holttestét a faluba vitte

három legény,

kik a vártahelyról érkeztek és

én kukkot sem hallottam többé az egéiz történet-

rl. Ezen

tr

a

magyar úr zsebébl

hullott a

fbe

és én bizony megtartottam, gondolván, hogy vala-

128

mikor talán fölvilágosíthatja majd a dolgot, de biz én mind e mai napig hiában várakoztam arra és

már csak túladok

így

rajta.

A trt zsebembe rejtem, tyán nevét

s

árát kifizetem, a hadas-

lakását följegyzém és a zsibárúsboltot

elhagytam.

XIY. Mvelt

Iszonyúan

állatkcgvclíf.

teljesült tehát sejtésem,

mely mindjárt

azon pillanatban lelkemben támadott,

midn

Háni-

hogy Dongái Terracinában meggyilkolözvegye nem oly leveretve tért vissza,

haliam,

tól

tatott,

s

esetben illett volna. Nem tagadhatám ugyan, mikép az öreg katona eladása általánosan, s különösen az orgyilkos vallomása, törvény eltt nem

mint

ily

birhatnának

zdésem

meggyz

de azért meggyhogy Dongainét csakugyan

súlylyal

szilárdul állott,

gyilkosság terheli. Igen,

t

a szegénység

;

meggyilkoltatá férjét,

nyomasztó terhe

alól

ki

fénypolczra

emelé Ámde iszonyú vétke magában horda egyszersmind a büntetést, mert az, ki miatt gyilkossá !

ln,

nemcsak gaz kalandor, hanem szinte gyilkos

vala

és

vétkes

azonkivül

úton

teljességgel

csak játékot

szerzett

kincseit

nem hihetem

az

zött

vele,

elrabolhassa;

eddigiek

után,

hogy mert

hogy

Dalmer csakugyan komolyan házasságra gondol. Rövid tusakodás után elhatározám, hogy még e nap folytában találkozni fogok Dongái grófnvel, s egész iszonyúságában fogom vele éreztetni a

a.

I .§

I Si

>*9

bntudat

melyet

súlyát,

eddig vak szerelme

engede keblében fölébredni,

meg

s

valék

nem

gyzdve,

t

hogy szavaimnak súlya mindenesetre meg fogja rendíteni, mert a legnagyobb elfajultságnak is kiszabja végre határit az isteni gondviselés. Ily

gondolatok vizsgálata közt az orvos házához

érkezem,

múlt

hol

éjjel

midn

kapun beléptein, m akaratlanul, mintegy ösztön-

gyorsabban dobogott,

lépcskön

Esztert hagyám. Szívem

azonban

a

szerleg, késleltetem lépteimet, hogy tovább élvez-

hessem a remény utolsó vigasztalását, mely még keblemben szólott. Azonban végre csakugyan meg

gyzdnöm

kellé a valóról

én

és

elterembe

az

léptem, hol csak az orvos szolgáját Iclém,

ki

kér-

désemre azon fölvilágosítást adá, hogy ura most a baloldali teremben gylést tart, Eszter pedig jobboldali

szobában

orvos magával

mi

vitte.

gylésteremben

a

melynek

fekszik,

Az

az

kulcsát

üvegajtón mindent láthaték, történt,

beszédeket

a

s

világosan érthetem, mert hiszen a

is

magyar gylések

zajosak szoktak lenni.

Hosszú

nyolcz

körül

asztal

férfi

pedig az orvos begyeskedett,

széken

valóságos eleven négylábú szamár

Nem

ült,

az elnöks

mellette

hegyczé

füleit.

hogy e tekintetre eleinte igen meghökkentem, ámbár efféléket már elégszer láttam gylésekben de orvos elnöksége alatt, s négytagadhatom,

;

lábú szamár jelenlétében eredeti

látvány

vala.

-

ez

igen

Talán

hasonlatosságok

után

külön

országai

Ezt azonnal

Nafv

MagTM

közt

Htkah.

7

III.

meglep

és

Miféle gylés lehetett ez? kutattak

a

természet

meglehetsen y

valószínnek hittem,

hogy

valaki a

értekezett,

különbséget valamint

itt

majom

mert és

már

arra

ember

különbségrl

közti

ember

tehát talán a szamár és

vitatták,

is

igen

sok

el, ha az ember valamennyire

állhatni

közti

mi igen érdekes lehetett, mert

úgy mellette

ellene,

példa,

volt

okkal

jártas a

Azonban talán csalatkozám, s egészen mással van a gylésnek baja, mert ugyan ki tudná meghatározni, hogy hányféle gylés tartatik mai

világban.

most nálunk? vitt

De

már véghez

lelki

hiában, a magyar rendkívül sokat

a tények hasznos mezején, s testi,

és országos boldogságát annyira megalapította

immár, hogy nincs többé semmi dolga,

s

annálfogva

medd

gylésczésre fordíthatja minden idejét, ha csak örökké aludni nem akar. Különben pedig az ily gylésdi játékoknak még azon rendbízvást

kívül

hasznos

eredménye

is

van,

hogy

ezentúl mindenesetre olcsóbb leend,

sekben nem szabad dohányozni,

is

jótékony hatást gyakorolhat.

s

így

még

annyi dohány, mint ezeltt, mi

De

a

mivel

dohány gylé-

nem fogy

el

az egészségre

minek fárasztjuk

magunkat okoskodásokkal, hagyjuk a gylés tagjait hogy hányadán va-

szólani és mindjárt megtudjuk,

gyunk.

Az

elnök épen néhány pillanattal beléptem után

végzé magasztaló beszédét a szamár

jeles tulajdon-

melynek elmulasztását épen nem kell sajnálnunk, mert hiszen affélét már mindenki gyakságairól,

ran hallott és olvasott,

lemmel zását.

kiséri.

ki

nyilvános ügyeinket figye-

Halljuk tehát más szónok

nyilatko-

;

»5»

—

Tekintetes

elnök

tisztelt

úr,

társasági

Az

érdemdús elnök úr oly emberbaráti lelkesuléssel vedé a szerencsétlen állatokat azon kínzások ellen, miket az emberektl szenvedni kénytelenek, hogy mindenek eltt a társasig köszönetét kívánom ezért jegyzkönyvileg kinyilat-

elttem

szólott

koztatni.

— —

Helyes I

Éljen

1

Nem

különben bámulatosnak nyilatkoztatom

mély

egyszersmind a tekintetes elnök úrnak azon

Qgyesség

politikai

Icgmegvetettebb

el

tapintatát,

állapotban

mely szerint épen

szenved

állatot

a

állftá

például élnkbe, s elnyomatásának igazságtalan-

ságát fényesen bebizonyítá, mert ezután

inkább hihetjük, hogy a nemesb tása

—

még

ellen

én

nemesb

ezen

flnncpélyes

óvást,

emberbaráti ccélainkat tisztán

kivánom

elnyoma-

sokkal jogsértbb.

Tekintetes társaság,

kozat

állatok

már annál

ezen

nem adhat

—

—

Éljen

1

Szavaim

szándékoztam

gam nem

Éljen

is

mert

óvást teszek,

demokratái

alapuló

elvekre

jogkQlönbséget

mert akár nemes a szamár, akár nem, az a társaságnak

nyilat-

nem ismerek nemes vagy

alapítani, s azért

állatokat és

utóbbi

irányt határozataira

tisztelt

nézve.

!I

félre magyaráztattak,

én

aristokratai elveknek hódolni,

meg vagyok gyzdve, hogy

a

nem

épen s

ma-

sramlr soha

más barmot sem fogok nemeinek tartani, mert hiszen nem szólunk mo4t emberekrl én csak azt akarám világosan kimutatni, hogy más állatok nagyobb tekintélylyd lehet nemet, valamint

soha

;

9*

»3»

mint a szanxár és így kínoztatásuk mindenesetre kebellázítóbb, mint a szamáré, bírnak a világban,

annálfogva amazok védését bizonyosan

már

helyeslendjük, ha

a szamarat

is

még inkább

méltónak tar-

tottuk hatályos ótalmunkra.

—

A

tisztelt

szónok ismét elbbi hibájába mél-

esedezem alázatosan, a részemrl már lejártnak szeretem hinni ; egyébiránt pedig nagy kérdés, hogy ugyan nem bir-é gyakran épen a szamár legnagyobb tóztatott

mert,

visszaesni,

tekintélyek idejét én

tekintélylycl.

— —

Oh! Oh! Halljuk! Ennek megvitatásába azonban nem kivánok ezúttal bocsátkozni, hanem csak hangosan mondom: valamint az emberek közt, úgy a szamár és egyéb

állatok közt

sem akarok különbséget és

választó falakat látni, mert mi

lk

vagyunk,

— — — —

s

el-

mindnyájan egyen-

az én jelszóm: éljen az

egyenlségi

Éljen! Helyes! Éljen!

Szót kérekHalljuk!

Minekutána az elttem nyilatkozott igen tisztelt urak így nyilatkoztak, azt bátorkodom hinni, hogy az én állhatatos alázatos véleményem szerint, miszerint mi mindnyájan tulajdonképen azért

gyl-

bátorkodom kérni, méltóztassanak megengedni, hogy mindent tekintetbe vegyünk; miszerint életbei léptetésünknél fogva oda törekedjünk, miszerint czélbai véte-

tünk

lére sárai

itt

össze,

mködjünk

miszerint

alázatosan

annak, miszerint az állatok kínzá-

vetcmülést, miszerint jogtalanságra! elfajulás-

:

'Í3

történnek,

visszaélések

sáli

meggátlásárai

buzgal-

munkat, miszerint e nélkül dugábai döntéstdii

ve-

szélytl félhetünk, méltóztassanak fígyelembei vételt határozni.

Ezen

mindenki léseket is

Ez

az én alázatos indítványom.

lelkes indítványhoz hasonló

meglátogatni

egyik

hogy a

szónoklatokat

sajnálja a nyilvános

gy-

másodrangú szónokokat

és a

figyelemmel hallgatni.

Most egy idegen rz

nem

hallhat, ki

inas lépett be, s valamit súgott

állatkegyel ónek,

ki

szegény

inast

erre oly

dühbe

jött,

egészen megfeledkezve,

a hely méltóságáról

derekasan eldöngette. Ezután

így

nyiatkozott az elnök

—

Tekintetet tártasági

Az

minden oldalról tökéleteten sorozatát, t így

már

eddigi érdeket viták

fölvilágosíták

teendink

bizvátt alakultaknak nyilatkoz-

tathatjuk magunkat.

— —

Jciszónk: Md.rclt állatkcgyelét!

—

Éljen

—

Mott

-

—

—

— — —

—

Éljen

1

Helyet

I

válatzszunk elnököt.

önt, önt, önti Köszönettel fogadom. Ezután jegyzt. Balgafi úr!

Éljen

!

Köszönettel fogadom Éljen

el.

1

önök, uraim, pedig válatztmányi tagok

nek, mindnyájan, kik

—

I

itt

lett-

vannak.

Éljen!

Mott

a

tzamár

is

hallata tzavát, alkalmatlnt azért,

!

'34 mivel azt hitte,

hogy, mint szinte jelen lev, 6

is

választmányi taggá neveztetett.

— Arról, hogy tulajdonkép — Éljen! Éljen!

mit

kell

cseleked-

nünk, majd máskor fogunk határozni.

A

gylés eloszlott és én örömtl dagadozó kegondolám mily boldog ez a szép Magyarország, parasztjait már legjobb állapotba helyezé,

bellel

:

a polgárságot ill jelentékenységre

emelé, a nép-

lehet legszebb virágzásba hozá, nyilvános gyümölcsözkké tévé, városait vaspályákkal szomszédokká varázsolá; szóval, mindent megtett, most tehát nincs már semmi egyéb teendje, mint hogy az állatokról is gondoskodjék! Itt azonban mégis kérnem kell a nyájas olvasót, hogy ne nevelést

intézeteit

méltóztassék

emlékezetébe visszaidézni a

emberkínzás »

czím

szívvidítólag

«

Mvelt

eladásunkat, mely ehhez igen

illik

XV. Pest]

A sal,

gylés

ripk.

eloszlása után azonnal szólék az orvos-

bizonyosat azonban most sem hallhaték. Eszter

még mindig elbbi

állapotában volt, ámbár fölmár több hatályos eszköz kisértetett meg, s az orvos mind e mellett sem meré határozottan kimondani, hogy már csakugyan meghalt a szerencsétlen asszony, valamint azzal sem kecsegtetett, hogy életéhez reményt tarthatok, hanem csak elevenítésére

:

'35

oly általános kifejezésekkel rint jobbra-balra

élt,

miket kedvem sze-

magyarázhattam, hogy tudományát

valamikép hiúnak ne mondhassam. Ismét vigaszta-

távoznom. kapun kiléptem, számos embert

latlanul kellé tehát

Midn

a

láték

a ház eltt csoportozni, össze-vissza kiáltozva

— —

ó lopta el. Meg kell kötözni.

— Üssétek agyon. — Tömlöczbe — Le a — Vagy — Hogy rizkedni — Mi történt? — fordulva. — Lopott, —

vele.

kell

fülét vágni.

orrát.

lehessen tle.

kérdem, egy

tisztes

kOlsejfl

férfihoz

felele ez

nagy indulatossággal,

—

dobos valamit hirdetett, a nép összecsdOlt ét ez a gazember pipát lopott egy út zsebébl.

a

— Melyik? — Az kék a

Szemeimet vetem,

s

frakkos.

a kimutatott kék frakk

azonnal egyikét azon

rém meg benne,

voltaképen megnevezni,

embereknek isme-

eddig senki

kiket s

tulajdonosára

nem

tudott

kiket annál fogva a tisz-

ripk ceímmel fOlruházhatóknak hiszek pedig következ igen nyomós és fontos okok-

teletre méltó

és nál

fogva.

Budapesten a naplopók hatalmas tábora három

f

osztályra szakad, az elst képezik az úgyneve-

zett arszlánok, vagyis arocátlan uracsok, kiknek

részét

finom

gazembereknek

is

egy

szokták némelyek

136

már többször kimerítleg szólottam

nevezni, kikrl a

;

harmadik osztályba pedig a betyárok tartoznak,

kik

rongyokba burkoltan

a hajóhíd elején, a vácziút

kezdetén és farakhely körül tátják legalább levegvel eledel

ugyan,

jól

szájokat,

hogy

lakhassanak, mi elég sovány

de legalább kényelmesebben megaz, melyhez csak szorgalmas munka és ezekrl is többször volt már sze-

szerezhet, mint által

juthatni

rencsém

A

olvasónak

nyájas

a

pedig ez

fogalmat

nyújthatni,

azonban még nem szólottam,

középosztályról

nagy figyelmet érdemel, mert

is

szinte magosra juthatnak, meddig

megszüntetve

nem

mondám, nem

leend.

Ezeknek eddig, mint már

külön

volt

tagjai

a halálbüntetés

nevök,

s azért a

ripk

ruházhatni. Természettörténe-

czímet bátran rajok

ebbl áll. ripk legtöbbnyire nem

tök röviden

A

pesti

mert a pesti

középosztályúak

korcsosulnak egészen

el,

lákat; zik,

is

csak

születés,

ritkán

fölötte

hanem vidékrl származik

ide iskolába, azon reménynyel,

rosban pénz nélkül

pesti

könnyen

hogy

ily

nagy vá-

átfuthatni az

reményében mindazáltal rendkívül

isko-

csalatko-

mert minél több valahol az ember, annál ne-

hezebb rendesen

a

A

keresetmód.

tehát szörnyen csalatkozik vérmes utolsó szik,

hetni.

néhány hol

oly

garasával

legolcsóbban

hiszi

Ott rendesen több

leend ripk

reményeiben,

s

csapszékbe menektáplálékát

meglel-

egészen kész ripkkel

ismerkedik meg, kik nagy falatokat esznek, hosszú kortyokkal isznak és ebéd után többnyire váltatnak,

míg

öt

zsebbl

is

alig

húszast birja

az

'37 öt garast összekcresgélni.

Ezektl

beszédeket

ily

hall:

— —

Bolond,

ki

tanul.

Mennyi már az orvos. Hát még az ügyvéd.

— — — — —

A

tudósak sem élhetnek.

is száz ember vár. Okos ember iskola nélkai is megélhet. ugy sem veszi annak hasznát, mit iskolában

Legkisebb hivatalra

tanul.

—

Szemesnek a

— — — —

Én

Még

Il

pedig

Legjobb

is

megélek.

jól.

iskola az élet.

Gyermeknek

A

világ.

a jég hátán

való a tanulás.

leendó ripóknek az

tetszenek,

s

a

ily

beszédek rendkfvfli

boldog falatozók sorsát

mihelyt ezt teszi, akkor már megragadta nél az

rdg,

• kit az

és

irigyli

t

Üstöké-

egyszer megragad, az ugyan

nehezen szabadul meg többéi

Az rípk clig

ismeretség

csakhamar bensbbé

válik,

az iskolát eleinte hanyagul járja, utóbb

Els múködésc

végkép odahagyja.

ebbl

s

a

pe-

többnyire

áll.

Valamely utocasarkon két szolgáló találkozik egymással, az egyik kezében kosár van, a másikéban

nem tehát

annyira finom, mint piszkos szolgálatban

van,

zsebkend

;

ez pedig szolgálatát

rég elhagyta.

— —

Hová. Náni7

—

szól az els.

Szolgálat után látok.

—

felel a

másik.

amaz

nem

J38

— Hány — Ötre beállanék. — Elment az esze? — Dehogy ment. — Hiszen mindnyájunk dolgát megrontja. — Miért? — Még kérdezheti Öt be nem nék, ha engem szolgálna az asszony. — Elhiszem, de nagy bajom — Micsoda? — Asszonyom könyvembe, hogy piaczpénzt mindig megdézsmáltam. — Már ez csúnyaság! — Az bizony. — Még csak potomság miatt! — Úgy van, már most nem kaphatok becsü— Dehogy nem — most nyájasan a ripk — van-e egy huszaskája? — Annyi csak van még. — Úgy hát semmi Én egy húszasért forintra ?

is

forintra

?

álla-

is

van.

azt írta

szólni

is

a

ily

és

letes helyet.

szólt

baj

I

ki-

vakarom a becstelenít szavakat, és helyökre legjobb bizonyítványt írok.

— —

Igazán

?

Becsületemre!

Ez az els lépés, a tapasztalt ripk azután soha nem fogy ki az efféle keresetbl. Utóbb apró csapszékekben a játékasztalok mellett vagy közelében

maga is játszik, vagy a hamis játékosok mellett küzd, ha verekedés támad. Máskor a vendégfogadók és kávéházak falát támogatja, s ácsorog, s vagy

»39

mindenre

fuIel, és a

hajháizokat

értesíti,

koppasztásra alkalmas bangót födöz

fel,

ha valami és

ezért

i]] jutalomban részesül. Alkalom adatva pipákat, s

egyéb apróságokat zsebébe dug szóval, mindent kitzött magas cséljához közelebb elkövet, mi juttatja. Öltözete igen változékony, s egészen kö;

t

rülményeihez van alkalmazva, melyek néha nagyobb költséget

is

megbírnak,

néha pedig arra kénysze-

hogy csupán annyit költsön, mennyi

rítik öt,

föntartására mulhatlanul megkívántatik.

Fels

élete

öltönye

és nadrágja azonban mindig van, s csak a mellényt

gyakran igen nélkülözhet fényzési Erénye csak egy van: adósságot soha nem csinál, mert hitelezre még eddig egy ripk

t inget taitja

csikknek.

sem akadt

1

XVI.

A

pesti

ripköt városházi

szálli^ra vezeték, hol

alkalmasint többször megfordult már, t én

grófn már

szállása

felé

menék.

tisztába hozni Ogyemet,

tyán

váratlan

felfödözése

Dongái

kivel szerettem volna

fkép

után, s

most, a hadat-

mivel

cgyascr-

smind reménylém, hogy nála talán halhatok valamit, ki

mi

vagy

nyomába jöhetnék Dalmcrnek, bátorságban vala most, engem, Ess-

ismét

által

teljes

terrel együtt, holtnak hívén, el

is

véres

hagyá már tette

dultam.

Oda

nem

vagy talán csakugyan ha megtudá, hogy koporsómból kiszaba-

Budapestet, sikerült, s

érkezvén, haliám, hogy a

grófn

nincs

14©

hanem szokása

honn,

a császárfürdben hogy két nap múlva Ügy látszott tehát, hogy

szerint,

egyszersmind,

van; kitudám

végkép elhagyandja Pestet. fenyegetésemmel nem sokat gondolt, mert különben nem feledte volna el igéretét oly hamar vagy ;

talán üres ráijesztésnek

semet, nála.

tartá

s

Duna

azonnal a

el

gonhogy még

oszlatni,

vele,

hol talán

még

sikerülhete találkoznom.

is

Buda gzös épen tudhatám, hogy

fogom

partjára sietek,

császárfürdben szólhassak

épen Dalmerrel

rejtélyes megjelené-

nem mutatám magamat még

azóta

Nyugalmát iszonyúan

dolám, a

mivel

horgonyozott, s így igen sokáig várakoznom,

a parton

nem

kell

és mégis gyorsabban juthatok czélhoz, mintha tüs-

még pedig por

tént kocsira ülnék, s

és rázás nélkül,

mi szinte figyelmet érdemel, egyszersmind olcsób-

ban.

És

ki

hinné,

mégis találkoznak sokan,

kik

csupa ragaszkodásból a régihez, mind e mellett

is

inkább kocsiba záratják magokat, és útközben annyi port

nyeldesnek,

hogy

azután egész valóságos ban. Legcsodálatosb

nem nem

meleg

víz

pocsolyát készít gyomruk-

azonban

régiség konok tiszteli fonákságot,

a császárfürdi

ho^

az,

követik

el

nemcsak a

ezen nevetséges

hanem még azon vagyonosak

is,

kik

igen tisztelnek más valamit, vagy valakit, hacsak tiszteltetést igényelnek, szinte kirázatják

magokat hintáikban, és megvetik holott különben mindennem kényelemnek igen is nagy barátai ez azonban alkalmasint csak onnan származik, mivel máés beporoztatják

a

gzhajó

kényelmeit,

;

sokkal

osztozni

nem

szeretnek,

s

így inkább nél-

>4"

kfilözik a

kényelmet,

hogysem

azt másokkal

meg-

Qnnepeken egyszer honi selyemben, járhatnak míg mindennap bársonyon pihentethetik lábaikat. Mégis csak van költi igazság a világon, mely saját boosztanák,

csak

véletlenül

kik

sátoros

k

hóságaik

meg

bünteti

által

méltó bohókat

;

a szánakozás mosolyára

azonban hibáz,

ki

ket

az ilyes-

mikért bántja, mert ugNan mit kaczaghatna majd a

vér

A

)

ember, ha minién bogaraikból kijózanulnának?!

Buda fdzete már hemzseg vidám arczú emberektl, s még a beteges tzinek is mosolyognak, mert az id szép, a leveg éltet erejú, s a vidámság szemlélése jó kedvet ébreszt minden romlatlan kebelben. Valóban, a gzhajtársaság rendkfvQli érdemet vitt ki magának Buda gzOs építtetése által, már csak azért is, mivel a budacsinos

szaporodását tetemesQI elmozdítja,

pesti lakosság

gzhajón igen sok ismeretség

miután e

már, melynek házasság magasztalhatni, mivel

lett

vége,

s

kdtteték

ezt annál inkább

túlfinomult napjainkban any-

nyira haladt már ifjaink iszonyodása a házasságtól,

ha azzal egyszersmind háziúrságot nem lehet kapcsolatba hozni,

szükség,

ha

mert minden

hogy valóban negyven lóerre van

ket ezen \f)ú,

édes igába fogni óhajtjuk,

mihelyt

szakálla annyira növek-

hogy a bontó fés megakad benne, azt hiszi, hogy ninca hölgy széles e világon, ki kimondhatszik,

lan és egyszersmind

tarthatná,

Buda tány

boldogságnak

uraságával oltár elébe léphetni

harangját

oly

leírhatlan

másodszor kongatják,

mofdulatot

tesz a parton,

hol

%

nem

1

a kapi-

egy pár

14%

akarna már lépni csak

siet,

mintha

enyeleg,

barátjával

azok,

s

valóban

c mozdulatra

;

kik

még

hajóra

is

mindenki ugyan-

csak a német

szinház

mellett

jnek, rendes futásnak erednek, mintha

haladás

háromszín

a

zászlaját lobogtatnák elttök, s

hátuk mögött lovassági

gyakorlat tartatnék

pedig

;

már rég ki is futták magokat a hajón, és a kormányos még meg sem tölte pipáját, s a kapitány új

kalandot kezd

meg

mert

parton álló barátinak elbeszélni,

vallanunk,

kell

hogy csakugyan bvében

lehet a rendkívülibb kalandoknak az oly tapasztalt utazó,

mindennap

ki

Ó-Budára

nem

látja

és

vissza.

ugyan

nyolczszor

Az

a híres

ily

Pestrl férfi

tengeri kigyót, mely oly

nagynak mondatik azon utazók

nem

utazik

tapasztalásdús

által,

még soha

kik

hogy minden zápfogába kilencz oláh falut lehetne templomostól építeni; de bezzeg lát elég karcsú tarka kigyócskát, miknek fulánkja szinte nem lát hegyes és gyakran ugyancsak mérges is pusztító tengeri vihart, de bezzeg lát viharrongálta látták,

;

miken már hatvan éves aggastyán sem szenvedhet hajótörést tengeri szüzeket sem lát, de vajmi sok szép budapesti bimbót lát, miket a pogány istenek magok is örömest keblökre tznének; nem hallja a szürke viharmadár rémes szépségeket,

szive

;

ordítását,

zasztó

de bezzeg

daljátéki

hallja

számos arszlánnak bor-

rköléseit, melyek minden becsü-

fül ember ereiben szinte megfagylalják a vért; tengeri kalózokkal sem kell megküzdenie, de letes

az utasok

ugyancsak vigyázzanak zsebeikre, mert

a szárazföldi

martalóczok

is

elég veszélyesek,

f-

•43

kép a selyem zsebkendkre nézve. Végre harmadszor kongatják a kis harangot, a kapitány födözetre

kormányos csihol, az ermvész leszalad a hajó gyomrába, mely ezen eleven eledeltl azon-

lép, a

nal

émelyegni kezd, és ugyancsak okádja a

szörnyen

nem

azonnal

és

sírásra

fakaszt,

zavarba

hozza,

mert

elrémít,

csekély

Ezen mozgás egy

morog.

s kedvetlenül

mi

lalva, s

még mindig rohannak

utolsó

már

emberek; hah, az

az

vakarják fejket, kik szaladásuk daceára

ámbár

alig bírnak lélekzeni. Hja,

annak

idejében

csélhoz

ér,

A

kiáltja

nem

szócst,

s le-

és a kerekek

meg-

réz

a

parancsszót,

lakik

angol? Nem,

bajor,

•

Nem, 6

semmi más angol Tehát az

belsejében.

az

el-

vesztegleni.

olasz, és az öt parancsszón kívül

tudomány nem

is

hanem min-

indítják a hajót. Talán angol a kapitány?

vész

tz, a ki

erlködése daceára

kezébe veszi

angol

az

elkéstek,

becsületesen

az

esztelenül rohanni,

kell

dig haladni, és soha

kapitány

is

pedig eleinte az idt eiharácsolja,

ki

Nem

húszan

is

ágy van

mozogni,

az azután utóbb minden

marad.

szem

van fog-

el

alig bír beugrani, s legalább

kezd

fiút

az apát

minden

Valamennyi ülhely

rátapad.

füstöt, kis

erm-

ha németül

nem

néma szerepet kellene játszania. Vagy a kormányos angol 7 Oh, nem, a kormányos bccsQctes komáromi magyar ember, és azt sem tudja,

tudna, úgy

Melyik

fán

termett

az

«angliusi

nemzet.

Tehát

Oh, ez igen magyar nagyon szeret abban

mire való ezen angol parancsosztás? szükséges, bízni, mit

mert

nem

a

ért, s

bizonyosan rendkívül rettegne

'44 a

gzüstök

ha a parancsszókat ma-

elpattanásától,

gyarul hangoztatná a kapitány!

A

gyorsan

hajó

érdekes

s elször is az szolgál hogy ugyan megtartotta-e

halad,

vitatási tárgyul,

a kapitány

pontosan az indulási

órát,

mert ez fo-

lyamatba hozza a beszédet, és egyszersmind alkalmat szolgáltat a szép zsebórák megmutatására,

miknek

hogy hányat

hölgyekkel,

tudatja a

látása

az

ütött

mert minél laposabb az óra, annál

óra,

pos.

attól tartani, hogy az erszény is laEzen mtétei mindennap és minden indulás-

kor

megújul,

kevésbé lehet

s

a kapitányt

mindannyiszor ugyan-

csak lerakják háta mögött, mert minden szeretné,

jon

hogy épen csak

gzös;

a

nem,

azt

ennek

gondol,

kivitele,

vagy

mert

napjainkban

minden ember egyszersmind

politikus, és

arra

nálunk

lehetséges-e

nem

ember

saját órája szerint indul-

senki

eszméinek kivihetsége fell nem igen szokott gondolkozni. Ezután elménczkedések kerülnek sznyegre, mert nálunk minden ember arra törekszik,

hogy mást megnevettessen, mi, csekély nézetem szerint, azt tanúsítja, mikép minden ember átlátja, hogy szomorúságra igen sok okunk van. Halljunk egy párt, ha úgy tetszik. Szeretném tudni, hogy ezen gzös Buda vá-

— — — —

rostól,

vagy Buda vezértl vette-e nevét?

Mindenesetre Buda vezértl. Miért? Azért,

ladású.

mert Buda város nem oly gyors ha-

•45

— Mért pénzét sok gazdag úr rendesen — Mert hazájában pirulna annyi bohóságot — Ugyan mért ment azon finom öltözet r második helyre? — Mert els hehogy felesége nem szeretne lyen — De miért nem? — Mert vannak Ó-Budán igen költi

külföldön

?

el-

követni.

a

az

észrevette,

vele találkozni.

van, s

ugytui

kik

férjek,

tudnak mulatni, ha

—

Gazsi,

azon

—

jól

egyedül vannak.

eleven

kis

meg

lyánynyal

kell

ismerkednünk.

—

Hallgass,

nem

hogy éhes ujdonságíró

látod,

kullog körülöttünk.

— Hát aztán? — Majd megró újságában. — Fogadom, hogy porolnám tenni merészlené — Ugyan mért oly sáros mindig Budának ki

azt

frakkját,

it

Ka

I

rácc-

városi és halászvárosí része a hld közelében 7

— hogy

—

—

Mert

a polgárság

folyamodott

a

tanácshoz,

a város ezen részeit soha ne tisztíttassa.

És mért kivánják ezt? Ennek igen egyszer oka

Pesten szeretnek

mulatni

és

van.

A

budaiak

vásárolni • így min-

den pénz Pestre vándorol ; az iparzó polgárság tehát óhajtja, hogy minél nagyobb sár legyen mindig a híd

kivánók

honn

közelében,

közül

maradni

s

legalább

e is

miatt

a

Pestre

menni

minden tizedik ember

kényszerüljön.

Ugyan ez okból

a

146

budai polgárok az állandó híd elkészültét sem igen óhajtják.

A

harang cseng,

a

s

gzös

a budai

bombatér

eltt megállapodik.

— Ugyan mért van golyó fölhalmozva? — Azért, hogy

ott

a tér

meg ne

Budán méltóképen

nevét, s

E

oly sok

bomba

és vas-

hazudtolja

régi

tisztelik a régiségeket.

megjegyzésre néhány hajadon mintegy akarat-

lanul

fejét

csóválja,

mintha azt akarnák mondani,

hogy nem minden régiségen kapnak Budán, különben nem unatkoznának mindenektl elhagyottan

k

a zöld lóczán.

Most néhány

úr

és

hölgy a hajót elhagyja,

helyettök legalább harminca a födözeten,

nak,

midn

városi

úr,

szédával szólítja

— — — —

kik

fölött a

új

vendég

régibbek szemlét tarta-

Egy

soraik közt végig haladnak. ki

a

bombatéren

találkozik,

ki

s

meg

jelenik

Pesten

lépett

be,

vizi-

szom-

szállott hajóra, s

meg-

t:

Barátom uram. Pestrl méltóztatik jni

?

Igen.

Dolgának méltóztatott Pesten

lenni ?

Nem, hanem midn a császárfürdbe akarok menni, elbb mindig Pestre szoktam átgyalogolni, és azután ott szállok hajóra.

— —

És miért

méltóztatik ezt tenni?

Mert ha már innen

is

úgy egy

tizest kell

fizetnem, mint Pestrl, úgy inkább Pestrl indulok,

legalább a

azután

jobban kiveszem pénzem hasznát

gazdag gzhajótársaságtól.

«47

Ez

mivel a kérdéses

furcsább,

annál

gzös

gyalogolhatna a császárfürdbe. n\int a

De

oly

hogy könnyebben

lakik a Vízivárosban,

távol

férfi

ki-

pesti

magyar gazdálkovalamint kicsinyben, úgy nagyban is. Egyéb-

állomására. dás,

iránt a budai

Pesten

hiában,

ilyen a

azonnal megismerhetni, ha

férfiakat

szállnak

is

mert csizmáikon vagy

hajra,

sárga sarat, vagy sárga port láthatni.

A

hajó ismét

ha a budai

elindul, s

háza-

parti

kon végig tekintünk, történeteink tudása nélkül azonnal

sejtjük,

hogy

törökök laktak hajdan,

itt

csaknem azt kénytelen az ember

hinni,

is

t

hogy c^ak

néhány év eltt költöztek cl innen, mert házak és utczák oly igénytelen pongyolában hevernek egymáson és egymás közt, mintha lakosaik a mekkai •zent

vándorlásban

nem

egyáltalában

némi fölületes

Néhány

oly sok juthatnak

idt töltcnének, hogy idhöz, a tisztaság

föltartására.

úr kávét

mely

iszik,

kissé

ugyan, de azért mégis fekete kávé,

mindenesetre

az illedék

azzal töltik az idt,

hogy

meg a

köszénszagü

s így

legalább

van mentve.

Mások

hajszobába mennek,

•

onnan ismét feljnek, mi nem rendk/vQl mulatságos ugyan, de mégis fogyasztani segíti az idt, és ezt már magában is sokan nagy nyereségnek tartják, kik az életben

még

ujonccok,

s

épen oly za-

varban vannak az idvel, mint kezeik használatával

az

ujonoK színészek.

ság izzad, törleni,

neket

s

ha

ezen

Egy pár

vastag asszony-

igen szeretné homlokát és arocát attól

nem

jótékony

meg-

kellene tartaniok, hogy szí-

mútétel

által

fölháborítják.

,48

mely épen oly

mint a mesterkélt poli-

állhatlan,

mely szinte minden hevülés után megváltoztatja szinét. Az apró gyermekek neki

tikai

föllelkesülés,

egymással

bátorodnak,

ülk

tyúkszemeinek

ismeretséget kötnek, és az

nem

ban gyakorolják magokat urak szivaroznak,

s

csekély botrányára futása

Az

keskeny pályatéren.

Duna

a

vizét ivók iránt dicsé-

retes

kíméletbl a hajó födözetére köpködnek

fiatal

hölgyek pedig vidáman

azért

ugyan,

gokat,

igen

mintha példátlanul

hanem csupán annak

tudnának

férfiak

a

mulatnák ma-

jól

hogy

kimutatására,

ha a lovagias szellem

örvendeni,

nagyobb figyelemre méltatnák ket.

kissé

Most egy

;

nem

mosolyognak,

kis

csónak suhan

gyorsan a

el

gzös

benne ül két férfi ugyancsak mködik az evezvel, hogy a fölháborodott hullámok által mellett, a

valamikép

föl

már kivonja

ne

fordíttassanak, s az ujdonságíró

hogy

tárczáját,

a

szörny

lenséget hevenyében följegyezhesse

csolnak

szerencsésen

kiszabadul,

s

;

szerencsét-

azonban a

kis

az ujdonságíró

zsákmány nélkül marad, ha csak arról nem fog majd szükségbl írni, hogy ez alkalommal nagy szerencsétlenség történhetett volna. Ah, de mégis akad prédája, a vízimalmokon néhány molnárlegény káromkodik egymásra, nevelés

ez

maga Ismét

is

megéri a

csöngetnek,

fölkel és a kijárás

nem

s

ez

elhanyagoltatása

a

s

az

Az

jó tárgy a nép-

fölszólalásra.

krajczárnyi

egész

felé tolong,

állapodott meg.

nyomatnak,

tíz

igen

ellen

gzhajói

társaság

ámbár

Már díjt.

zajosan

a hajó

még

abroncsos szoknyák össze-

tolongásban

néhány

selyem

zseb-

'4>

kend nyes

csöndes

búcsúvéteJrc kényszeríttetik törvé-

tulajdonosától, s egy

pár

azon kellemetlen modorában

gyermek az ének

hallatja magát,

bl

számos ember tolong

sára, s számtalan

ki

szemcs

az

melyet

A

fürdérkezk elfogadá-

köznapi nyelven sírásnak szokás nevezni.

keresgél a hajó födOze-

tén ismers, vagy legalább szép arccokat.

Néhány

már rákokká fzOtt a meleg v/z, sietve fejezik be ltözésket a parton, hogy valamikép el ne maradjanak a hajóról, melynek ó-budai

kiket

lakos,

födözete csakhamar kiQrQl, mert reggeli

órakor

tíz

ember megy ó- Budára. Az ú) vendégek helyet foglalnak a gzösön, a kis harang ismét megcsöndal, a kerekek mozognak, és Buda csak

kevés

igen

tovább folytatja útját

XYll.

Azok, kik fürdeni kívántak, medrébl kiszabadult gyanánt rohantak a csinos épflletbc, hogy

folyam

hassák, a többi

medenccéket azonnal elfoglaljövevények pedig csak kényelme-

sen sétáltak be.

Ez utóbblak közé tartoztam én

az

Qres

kádakat

s

már a hajóról partra tekintvén, dém, hogy Dongái grófné nem jött ki, mert

masint lehcte

még

fürdik

;

rendkívüli

it,

mcggyzs

így alkal-

sietésre tehát

nem

okom, minél fogva mindenesetre körül tekint-

hettem kissé szigorúan

a

tiltva

parton.

van

A

koldulás,

Budapesten,

jól

mint

tudjuk,

fogja

tehát

'50

mindenki

elintézni

magával

visz

a

gyzdve, hogy hat

ugyan

jelentését és

orra elébe,

nyúlik

magyarázza

nyelv

jól

mert

nem

órák,

midn

esik, kell

ha

ugyanannyi

s

meg egyszersmind

mozdulat

e

ne adna örömest az

ki

gény koldusoknak néhány vajmi

néhány réz garast mert meg lehet

mindjárt partra léptekor legalább

kéz

piszkos

ha

dolgát,

császárfürdbe,

fillért,

megfüröszthetik

feledni,

a valódi

mas barátok utalványa

ily

sze-

hiszen nekik

—

is

torkukat,

hogy vannak naponként

beteg szegények, az irgalmellett, ingyen részesülhet-

az ily egészsének c gyógyvíz jótékonyságában ges kéregetk azonban nem szeretik a vizet, s ;

este felé többnyire

maga gal

nagyon

Egyébiránt nemcsak

ség.

az

utoléri

épület homlokzata

üdvözli

az

ket

a gyönge-

ezek hazudnak, hanem is

roppant hazugság-

érkezket, mert

rajta e

szók tün-

döklenek a két ölnyi magos erkély fölött: •Császárfürdi kéjhely*. Lássuk csak, mibl áll tulajdonképen e kéj ? Bármely részébl fúj a világnak a szél, úgy átjárja ott az embert, hogy csúzzal kell távoznia, mi hat héti hivatalos fürdést von maga föl, hogy máskép köhögésnek is nevezhetni néhány meztelen fiú majd a vízbe ugrik, majd a porba heveredik s e kedélyes játékukkal a paradicsomi örömekre emlékeztetnek; ha sem szél, sem por nem alkalmatlankodnék is, akkor a megnevezhetlen szomszéd csatornák felröppen kipárolgása arra emlékezteti a kéjelg

után a

;

a hajóvontatók oly port küldenek

tüd

szinte

kaczag örömében,

mit

;

halandót,

hogy csakugyan igazuk van az olaszok-

'«5»

nak,

midn

németeket,

a

örökös

Ezek

irigyletre tartják méltóknak.

nithájok

va!amely titkos kéj lappanghat

sint csak

ott,

nek kulcsát még eddig nem találhattam

ebben mindnyájan kénytelenek leszQnk nyugodni. Innen

gyos

udvaron

azért

hagyaték

miatt,

szerint alkalma-

mely-

meg,

ezúttal

s

meg-

kimondhatatlanul szurtos és ron-

át a

kertbe

juthatnj. s

ezen

udvar

kétségbeesett állapotban, hogy

ily

a kert példás szerénysége,

ellentét mellett,

ily

tnhessék rendkívül szembe,

ne

legalább valameny-

s

nyire kielégítse a zöldsovár vándor szemeit. Balra

ezen

piperézetlen

udvartól,

keskeny

folyosón,

a

d/szes épfllet csinos belsejébe jutunk, melynek tág

oszlopfolyosója valóban

meglep

hatasd,

épen olyan,

mintha például utceai szemét közt rögtön gyémánt

gyrt

tmlálna az ember. E folyosón és kJvle ax udvaron tarka vegyületben kering a tömérdek em-

szerített toporgásukkal.

ermvet lia|ttlláiiak kényA fényxét lUlgJfitcr, min-

denütt

csak

arany,

csillog

és

malomban

ber, mintha

gyémánt,

suhog,

s

annyi

selyem és bársony

szép szem

ugyancsak ember legyen talpán, meglátogatja, s mégis

ki

villog,

hogy

e helyet tízszer

megrzeni képes szabadsá-

gi^ vagy legalább erszényét. Zsidólyány, bolgár és oláh

papok,

török

és szerb miniszterek, bo]á-

rok, köszvényes bécsiek, budapesti arszlánok, nagyurak, kártyahsök, örömvadászok, divatmajmok, sánták, tánocosak, szinéazek, sárga

kbasazonyok,

ccrmás

katonák

tudósak piros fzfa-

oly közönyösen sétálgatnak

közt, mintha mindnyájan egy kalap alá tar-

toznának,

s

hogy

itt

sok

érdekes

és édes kaland

'5a

megy véghez, titok az,

az épen nem titok, de igenis nagy hogy mért nem követik nálunk is a bécsi

hol két nembelieknek nem szabad ugyanazon fürdszobába menniök, mi csak a tisztaság, s

példát,

e szerint egészség rovására

történhetik.

Az udvar

közepén zenészek mködnek, kik mindennap rendesen ugyanazon darabokkal állnak el, de azért pontosan minden óranegyedben megkerülik tányérukkal az udvart, s a szemérmes embert hatszor megsarc2:olják, ha

nem

is

ellök

bír elég ügyességgel

még mellesleg meg kell említenem, mikép egykor bizonyos úr boszúságból egy krajczárt kitérni. Itt

vetvén a tányérba, a kéreget rendkívüli lélekéberséggel kérdé:

—

adjak

A

Mennyit belle?

méltóztatik parancsolni,

hogy

vissza-

körülállók kaczagtak, a boszús úr pedig

meg-

lehetsen elszégyelte magát.

Már

háromszor kerül ém meg az udvart,

vissza akarék térni Pestre, gondolván,

s épen hogy hiában

midn egy kfürd ajtaja megnyilt, grófn, s Dongái egy barátnéja s komornája kiséretében, belle kilépett. Szemeink azonnal találkoztak egymással, s a grófn fáradtam ide,

láthatólag megzavarodott.

—

Menjünk

a kertbe,

—

szól a

barátnéjához, s

elfordult.

Hiában iparkodol tlem menekülni gondolám, követem lépteit. egyszer sem pillanta vissza, ámbár alkalmasint mégis sejté, hogy nyomában vagyok, mert majd I

és távolról

:

•53

majd

gyorsabban,

nem tudna

hogy mikép

jutni,

magát tulajdonkép ellenemben

A

kert

nem

kivQlünk

hol

elébök

láték,

kelljen

viselnie.

részében,

távolabb

épen senkit

mintha

ment,

lassabban

ismét

határozathoz

kerfllék,

s

akkor rövid

üdvözlet után mintegy meglepetve szólék

—

Nagysád, még az év e hanyatló szakában

használni méltóztatik a fürdót

—

Az

mintegy

—

idó

»zép

igen

it

7

—

felele

6 röviden,

t

visszautasító! ag.

Különben

enyelegve

a

dött, mivel

útra

is

másik

nem

hölgy,

akarja

—

sxóla

azért

für-

készül barátném

—

csak

s

magával vinni a budapesti

port.

—

Tehát utazni méltóztatik?

— Igen. — Azt hivém, hogy elhalászta szándékát — Igen, de kedves barátném és ismét mást határozott. — Szabad reményit nem, hogy

nagysád

excn

7

txcrfölött szeszé-

lyes,

visszatérend korábbi határozatához

— —

— —

Uram

—

Hallgassa

meg

Szándékom

-

I

kérésinket nagysád.

1

Viszonyaim távozást parancsolnak.

Oh, én mégis reménylem, hogy kérésimnck

sikcrülend e parancsot elnémítani.

—

Ismét

változhatlan.

- Oh, te makacs

—

édesem

Ej, Ígérd meg,

nagysád 7

Semmiesetre.

!

:

'54

— Talán mégis. — Inkább nekem engedj, barátnem, mert különben féltékeny — Ismétlem, nem — Én mégis reménylem. — Sajnálom. — Nagysád — — el a — Már haza méltóztatik? — Igen. — Lehet szerencsém nagyságodat tizenkét órakor meglátogathatni? — Sajnálom, hogy tagadólag válaszolnom. — — De kérem — készületeim minden pillanatomat igénynem fogadhatok — Ugyan ne légy oly — Kérem nagysádat — Nem — Pedig igen fontos újságot nagysáddal közlenem. — Ah, csak — Csupán négyszem közt szólhatok. — Utoljára mondom, uram, hogy nincs idm. leszek.

lehet.

Netti, állítasd

kocsit.

déli

kell

Úti

lik,

s

azért senkit

el.

szigorú.

lehet.

kell

halljuk hát.

Menjünk, édesem. Ekkor könnyeden

bólintott fejével s mindketten

gyorsan az ajtó felé távoztak;

ban követem höz hajolva

—

rám

ket

s

e szókat

én azonban nyomsuttogám, a

grófn-

Nagysád pontban tizenkét órakor egyedül fog várakozni,

különben

az

illet

hatóság

eltt

!

:

'55

mondom

— Termci-

újságomat, mely egyenesen

el

nából származik

A

giófn felsikolta. Az istenért, barátném Ügy tetszett, mintha békára hágtam

— — volna, de csalatkoztam. — Még egyszer bátorkodom nagysádat — Ám legyen — honn leszek 1

kérni.

1

A

két hölgy távozott

grófnhöz e kérdést

a

t

intézé barátnéja:

— A

nem

Kicsoda cztn tolakodó szemtelen ember?

már nem hallhatám, mely azonban

feleletet

igen érdekeihete többé, miután ccélomat el-

is

értem

s

meg

valék

gyzdve, hogy

bizonyosan szigorúan tudhatá,

midn az

ily

ember

A

hogy

fogja szavát tartani, mert éjetc

sietni,

ne multtszam

s

kis

hogy

szokott

rögtön

visszatérhessek Pestre.

közel valék a kapuhoz,

Milliom

teringettét, ez

furfangos fícckó

udvaron keresztül

gzhajó megérkeztét

a

Iám hátam mögött dünnyögni

—

nem

tréfálni.

fönebb említett szurtos

Már

van •

közt

kezei

érték forog kocskán, akkor

tkarék a partra cl

meg

böcsfllete,

a szép grófné

midn

c szókat

hal-

:

ám

az ördöggel bélelt

I

Hátra tekintvén, falábú koldust pillantok meg.

legnagyobb

alázatossággal

szóla, öblös

markát felém nyújtva

—

Könyörüljön

rajtam

i

fájdalmat

szegény

ki

orr hangon

nyomorulton,

drága nagyságos uram

Mi

vala ez

7

Kettnkön

k/vfll

más senki nem

volt

!

:

,56

hang mégis égiszen különbözött s mely elttem

az udvaron s ezen

azon hangtól, melyet fönebb hallék

ismeretesnek tetszett. Csodálkozva tekintek körül

s

most fölkaczagott a koldus, falábát rongyos csizmájához üté és elbbi nyers hangján szóla:

—

Ördög

brbe

szép

a sátán, milliom teringettét,

ugyancsak

czimboral

búttál,

Ah, emlékezetem nem

csalt,

ezen

hangot már

haliám, utóbbi szavai után tisztán emlékezem,

azon

hogy

által a macska* « Tarka korcsmában leányrablásra fogadtattam föl. Egyet-

ez

zsivány,

ki

értés mosolyával közelítek

tehát hozzá

s

nevetve

szólék

— —

Hja czimbora, szemesnek a világ Szó a szó, czimbora, de látom, hogy az ördög csak azért furfangosabb náladnál, mert már vénebb.

Min

begyesen tudsz

volna

tél

— —

járni,

mintha dajka tején

n-

föl.

Kiki úgy járja, a mint tudja

;

de hát te mikép

jutottál ide, szurtos fütykös ?

sokat

egy

Csak gyalog, mint a szegény ember lát

itteni

itt

talyigája

az ember, aztán egy kis czélunk

is

;

van

vendégre, azért hát körül akartam kissé

hogy ne csak amúgy bolondjában fogjunk munkához.

tekinteni, a

— Nem rám szükséged — Majd De tudod-e, ripk, hogy ugyancsak jókor — Ugyan miért — Mert parancsot kaptunk. — Hogyan lesz

elválik

?

I

te fehér keztyüs

találkoztál velem.

?

új

?

*57

—

Még ma

este tizenegy órakor kell

leányt

a

elczipelnnk.

— —

Ne

beszélj.

már kedved

van, vagy talán nincs

Úgy

loghoz, mivel most, a mint látom, nyakig

ben ülsz

—

a

do-

pehely-

7

Dehogy

bizonyosan ott leszek

nincs,

a

ki-

tzött helyen.

— Fogaidat otthon ne feledd. — Bizd csak rám, úgy jövök hogy legalább négyszer lhessek. — De mondd brödmikép nyúztál meg? höz, — Emberek majd elmondom ma fogsz tudom, — Igazán én,

is

jutottál ctifra

csak,

kit

este

közelftnek,

nevetni.

jót

%

?

— — —

Majd

meglátod.

Elvárlak hát.

Ott leszek.

Ezzel elhagyám a báránybrbe bútt

farkast •

partra léptem, csodálkozva s egyszersmind örvendve

ezen váratlan kaland hölgyrablást

ha sejtésim

fölött,

csakugyan

nem

mely

bíztosfta,

alkalmasint szoros kap-

st

talán azok

siettethetni fogja.

A gzhal

csolatban leend eddigi kalandimmsl, is

a

megakadályozhatom, mely,

csalnak,

végképi befejezését

hogy

épen akkor tért vissza Ó-Budáról s így azonnal minden késedelem nélkül visszaindulhattam Pestre.

,58

XVIU. Hazamcnttflc

Mihelyt Pesten szárazra léptem, azonnal fölfelé sietek a parton, mert nem volt szándékom egyedül tenni látogatásomat

pás

Dongái grófnnél. Épen a pomhaladék el, azon nagyszer

Dunafürd eltt

téren, hol nemzeti szinházunknak kellene diszelgnie,

ha bizonyos nagy embereink jobbnak nem volna, azt sárba temetni, a baromvásár

mely helyhez

szenvbl politikai

isten tudja miféle okból

vonzódtak,

ha csak valami

fontosságú titok

nem

vezérlé

látták

közelében,

vagy rokon-

nagyszer

ket

s

e cso-

dás lépésre, melynek megfejtése csekély fogalmun-

Megállapodám pillanatra, de oly tért, hogy akaratlanul is keser érzelem emelkedék keblemben azok ellen, kik ké-

kat

túlhaladja,

szépnek lelem azon szek óráig

inkább

fanyar vaczkorba

harapni,

izktes ebéd elkészültére

az

vozni akarék tehát, de ekkor

igen

kez

is

lebilin-

inkább, mivel követ-

indulatos kifakadásokat hallék a csoportból ki-

hangzani

:

— Az ország veszélyben — Oda leszünk. — A muszka

van.

készül.

— —

fél

Tá-

sajátszer cso-

portozatra estek véletlenül szemeim, mely cselé figyelmemet, annyival

mint

várakozni.

Apám, ehetném.

A

—A

magyar nyelv

terjed.

paraszt úrrá lesz.

a 3:

9

Z

'59

— A polgárság tönkre — Minden zsidó egyenl — Szerbia fölzendült. — Apám, menjünk haza.

jut.

jogú leend velünk.

is

— —

Fogd be Ily

szádat

törvények

1

1

— Ki volna ezt? — Száz egyesület. — Száz — Kétszáz — Valamit mindenesetre tenni — Apám, menjünk már. — De mit? — Meg házit menteni. — Úgy van. — Csak én parancsolhatnék Fogadom, hogy minden máskép menne. — Elhiszem. — Tanácskoznunk — Hiszen már életünk bátorságban, minhitte

társulat.

egylet.

kell.

a

kell

1

kell.

sincs

den

most, vénségünkre

\

hogy magyarok legyünk,

ifjoncK azt követeli,

— —

!

Hallatlan zsarnokság

1

Még

újságba teszik, ha töltött

utoljára azt

is

káposzta helyet spinátot eszünk.

— —

Borzasztó

Ha nem

vagyunk, a

dorolnak

—

—

!

tetszik a

mink

magyaroknak, hogy olyanok

vagyunk,

tehát

mért nem ván-

ki ?

IJgy vanl

Menjenek

vissza oda,

honnan

jöttek.

i6o

—

Egy

szó mint száz,

ez

már nem maradhat

így, mindenesetre meg kell a hazát mentenünk, bár mibe kerül is a nagy munka.

— —

Apám,

fáj

Hallgass

a

gyomrom.

I

Úr

isten, mi történt, vagy kik ezen derék embehogy úgy örülnek a közös haza haladásának, mintha házuk égne s már két év óta nem fizették

rek,

meg

volna

a biztosítási

díjt?

Tekintsünk végig e

h

buzgalommal hogy közelebbrl ismerkedhessünk meg ezen óriási buzgalmú daliákkal. Heten vannak s már maga e szám is rendkívül jelentékeny, melynek némelyek nagy szerencsét, mások ellenben tömérdek szerencsétlenséget tulajdonítnak. Egyébiránt e szám mindenesetre már félelmes csoportozaton, mely

ily

akarja kedves hazánkat megmenteni,

azért

különösen nevezetes,

is

dombon

hét

Egyptus pedig hét országos csapást mi által azonban nem akakimondani, hogy ezen hét hazament is

azt

«csak»

hét

ember

áll,

csapást

;

érdemel.

alkalmasint

ki

Középen vastag szerepet

elnöki

erre följogosítni

szelencize

is

eléggé

legtökéletesbek.

s

a

úri

játszik

leginkább látszik

köztük, mert testének terjedelme

t

is

épült,

volt kiállani kénytelen

rom

Róma

mivel

kezében látható burnótmikép készületei

bizonyítja,

Fölszítt

mutat, hogy gondolatait

ajkainak ezúttal

kifejezése

nem

tudja

arra

ugyan

de hallgatása azért mégis oly kifejezéshogy környezi bizonyosan jobban értik e némaságát, mintha legnagyobb ékesszólással mennydörgené füleikbe nagyszer tanait. Mesterségére kifejezni,

dús,

161

nézve przmisli vagy bunzlai serfz,

ki tiz

minden iparkodása daczára

két

csak

is

év alalt

külvárosi

házikót birt magának Pesten szerezni. Balról agár^

tskés bajuszú

orrú,

támaszkodik hozzá,

férfi

meg nem

leghevesebben szónokol, mert a szegény

csizmakencsét adhatott

bocsáthatja

fényzé-

magyaroknak, hogy rendkívüli

daceárm sem

sek

el,

kizárólag

akarják

miután ott

még

az

6

fényes

hazájában

melyet

használni,

sokkal

ki

nagyobb

nem

a csiz-

mátlanok száma, mint nálunk, ámbár azért legtávo-

sem

labbról

hasonlíthatni

talanokhoz, kik a

hogy

sültek,

iparkodott

sok

kerfllhetse.

nagyobb

Ez

franccia

a

a

magyar

kjs

maroknyi

csakhogy maga

ket

magok idejében annyira

megnadrágosftani,

megnadrágoltatást valamikép cl-

igen veszélyes

ember, mert a leg-

áll,

botjára

támaszkodva,

pápaszemmel orrán

és igen

lyes alakú kalappal fején. Inggalléra,

nek

kencsével.

politikai erényt is befeketítheti

Közvetlenül mellette,

sovány úr vége

és orra

elhire-

erszényébl

saját

alattvalóit

nadrág-

egyenl

caips szeszé-

nyakkendjé-

hegycsségflek.

torkit

azonban annyira tompává reszelte már a budai vörös bor, hogy a német színházi karszemélyact közt

már csak száját mozgatja, mi némely könnycnhivknél azon édes csalódást idézi el, hogy 6 még most

valóban énekel.

is

mveltsége

Ezt leginkább

teheti veszélyessé,

rendkívüli

mert Majna melletti

távol hazájában, mint székesegyházi harangozó, igen

magas körökben forgott s egyetlen jeladása is kéa nagy város nem csekély részét mozgásba

pes volt

\

hozni. Nagy

Mott természetesen :

Magyír

tflUk. ül.

tenki

nem

hillia s/avát

i6i

s

t

ez az, mi

gyarok

semmivé

tenni.

lev apa

oly félelmesen

borsolta

kiknek bora maga

ellen,

E

is

kettnek háta mögött

vala

jobbjával egy kis katonaruhás ordítozó

áll,

tökéletesen hozzá hasonlít

Ez

t

jó húsban

pirókot tartóztatva, kirl a bába azt monda,

letett.

ma-

a

föl

képes

olasz

s

annálfogva

hegedcsináló

s

hogy

fiává

szü-

meglehets vagyon-

kához juta letelepülése után,

most azonban igen megcsökkent keresete, mert a magyar úgy kezdi a tánczát járni, a mint maga fújja s az idegen hangszereket

föl

sem

veszi.

Ezen

méltatlanság termé-

szetesen kimondhatlanul fölingerié t, az

sem nagyobbítá

fkép miután

hogy nevének

keresetét,

kis

örökösét hitvese, ég tudja mily fonák rokonszenv-

bl, magyar brbe bútatta. Ez már annyira megszokta a húrokat magosra feszíteni, hogy merényes szellemétl valóban félhetni.

ember

feje látszik,

függnek

le,

A

túlsó oldalon pipás

kinek szájsarkai

oly

mogorván

mintha hervadozó gyász fznek ágaiból

Ez moszka bagariával üzérkedett, de legújabb idben visszavonulni kényszerült munkássága körébl, miután valahára meggyzdtünk arról, készültek volna.

hogy nálunk

elég ökör van

is

s

annálfogva, vala-

brünket nem adjuk másnak, úgy viszont mások brét sem kívánjuk használni. E változás mint

saját

nem

tetszik neki s azért

nagyon szeretne bennün-

ket Szibériába szállíttatni nyusztfogásra, habár talán

idvel neki

is

utánunk kellene jnie

;

mert hiszen

Magyarországban még magyarok is laknak, úgy nem költözött volna ki Lapponia és Finnland határáról, hol valaki azon henye mesét ha

tudta volna, hogy

.63

hitette

hogy Magyarországban tulajdon-

vele,

el

kép lappok és finnek laknak, kik ugyanazon nyel-

Mennyire

vet beszélik.

jámbor I Való-

csalatkozott a

ban szinte sajnálni lehetne t, ha kaczagni nem kellene inkább botor könnyenhivségét, mely szeily körmönfont hazugságot engedett orrára rint bigyesztetni.

Ennek elkeserltsége nem annyira ve-

szélyes, mint nevetséges és azért

fog

jutni,

hat helyet,

magosra nem igen

legfölebb csak oly intézetben kap-

hanem

melyben az emberek rendesen másnak Szomszéda kopasz

képzelik magokat, mint a mik. és igen szomorú, lini

még pedig

ö ber-

méltán, mert

parókásmester és nálunk már csaknem egészen

tönkre

De

jutott.

szerencsétlen

ugyan

magyarok

hogy

a

hajba

kapni,

mikép

mesterségével,

tudhatá,

jól

egymás közt húznak hasznot mások elég szeretnek

igen

miból

hozzánk

jöhete

miután

ugyan, de a parókásmester csakugyan

nem boldo-

gulhat, mert azok, kik hajba szeretnek

egymás közt

kapni, bizonyosan

nem

igen fognak parókát viselni,

mely ellenségök markában maradna, mi

által

igen

nevetségesekké fognák magokat tenni. Ez már aggasztó hatalmú ember, mert nemcsak derekasan

meg-

hanem

üstO-

fésülhet bennünket,

kOnkbe

is

hozzánk

ha

markolhat, sót

még

fér,

hajunkat

clnyir-

it

magyar pedig mindig esktt ellensége volt minden körül nyirbáltatásnak, mit mindenkor veszé-

hatja

;

a

lyes elgyöngülés szokott követni.

Mellette

houzú

kabátú ember görnycdez, koppantóalakú orral, kását

hurka metszet

Ez

hallá,

szájjal

és

tátongó

bajor

sipkával.

hogy Magyarországban igen kevés

a

pint

•Í4 s

hogy százszoros

azért ide síete néhány ezrével,

mielbb ugyancsak fölpénzelhesse magát. Reményében nem is igen csalatkozott, de magáról Ítélvén, az ügyvédek böcsületességében nem akart bizni, maga pedig nem tudott magyarul s így uzsora

által

mindig azon kinos tépeldés közt

ben

és

intézkedések következtében tania,

hez

hogy

fog

él,

szerzdéseiben megcsalatik. a

még

attól

hogy préi-

St is

magyar majd böcsüietes úton

juthatni,

mi

legújabb kell is

tar-

pénz-

neki bizonyosan végromlást

Ez veszélyes lehetne, mivel sok pénze de fukar kezében csak olyan a pénz, mint fabábéban a töltetlen fegyver. Íme, ezek azon emberek, kik a fönebb leírt vészjóslatú nyilatkozatokat eszközlend.

van,

hallatták s árva

De ki

fejket a haza megmentésében törték.

hát azon arszlánias külsej úr ugyan kicsoda,

egy korlátk eltt

áll,

jobb kezét zsebében tartva

és hirlapot olvasva ?

Le

a kalappal, uraim és hölgyeim, ez igen neve-

ámbár sem hazája, sem neve, sem czíme nincs, ó az ekétl s minden más böcsüietes munkától mindig irtózott és rlésre adta magát, de nem malomban, hanem itt is ott is nemzetek és egyének böcsülete romboló rlésére. Magyarul meglehetsen megtanult írni, olvasni zetes és fontos tekintély ember,

:

tudományoknak, mint tónak az ökör, mely tücsköt bogarat gyomrába temet ilyenkor, a nélkül, hogy e mellett valamit gondolna. Az ily firkász nem tud tanitani, nem tud mulattatni, mert pedig mind ezekhez tiszta forrásra van szükség, és neki állott a

csak pocsolyából szokott

meríteni,

melynek béka-

»«5 nyálas,

bzhödt

leönt, mi

attól

tiszta

embert tisz-

örömet szerez, kik szeretik, ha máfosztatnak meg, minek ök magok nincse-

tátlanoknak

sok

minden

tartalmival

nemcsak magának, hanem rendesen a Is

nek birtokában. Az

irodalmi bicskáskodás azután

ily

szkké

természetesen

teszi nekik

születtek és ök kivándorolnak.

azon helyet, hol

Hova 7 Darab

idö

óta leginkább hozzánk, kárpótlásul azon sok szarvas-

marháért, mely hazánkból

évenként

kihajtatik.

Itt

néhány emberrel megismerkednek, kik nálunk még

nem

nyilvánosan

igen dicsértettek

nagyon sóvárak az földrl

is

annál

s

fogva

maszlag után. melyet kül-

efféle

örömmel fogadnak

el.

Ezek közt fülhegy-

gyel hall egyet mást az idegen irodalmi csalitlovag,

mást hírlapokból jegyezget össze, mást vtcssi fccscgérsel fog

fontos

mint például most CMlcktsik, cicn

föl,

femberek

politikai nyilatkozatait hallgatván,

hogy azokból Magyarország

jelen átalakulási kor-

Ic/rhaaaa Ezenkívül híven megkérdezi a magyar kh-lapok és játékszín! ccédulák kihordozóit, hogy X . szerkeszt melyik lábára húzza föl el-

szakát

1

.

ször a

.

csizmát,

X

minden évben, X X . . . ujdonságir .

mennyit

fizet

.

drámaíró

.

.

.

maga

nél fzeti-e theáját,

rásból

vagy

borotválkozik-e,

évenként borbélyának, a magyar pa-

raszt miért visel nyáron

azá|a vagy

hányszor náthás

gróf szereti-e a fáoaánhust,

.

X

homlokán

merített

7

.

is .

.

subát.

X

Ezen

.

.

grófné tzalatt

van-c

tiszta ét eredeti

nagyérdekd hirekct

vizével fölereszti, a

.

bárónak orra

a

for»

tudatlanság

gorombaság fütyköseivel meg-

spékelni iparkodik, a rágalom tajtékával körül ön-

í66

tözi,

hazugságba takarja és álnevüség piszkos conburkoltan

drájába

külföldre

az

hol

küldi,

efféle

habarékon meglehetsen kapnak, mert Magyarország most épen oly

divatban

mint a polka-

van,

be-

táncz. Külföldön e czédaságokat kinyomatják s

kapnak

csempészik hozzánk, hol aztán azok kik

még egy

böcsületes

rajta,

ügyet sem rántottak

ki

a

mások sárba rán-

sárból s azért szeretik olvasni, ha

czigáltatnak, kik jóban s hasznosban fáradoznak és

meggyzd ésöket

merészlik

bátran

követni,

nem

gondolva semmiféle sunnyogó kuvaszok kámpolá-

E

saival.

szép mtétekért az

zsoldot húznak

s

ily

hsök

némi

szk

ezzel beérik, valamint a kigyó

is

megelégszik, ha békákkal enyhítheti éhségét. Egész-

ségökre váljék az egyenl

becs

eledel.

Ezt

alkal-

masint egy böcsületes ember sem fogja tlük irigyleni,

ki

tisztességesb

egyszersmind

és

S ne

táplálékhoz szokott.

csodálja

emberibb

senki,

hogy

banka természet nádiverebek bántatlanul kodhatnak köztünk, mert találkoznék nálunk,

ki

lan tuskókon koptatni

ket

jó

bizonyosan

él

akarná,

ily

tartóz-

sem

favágó

fejszéjét ily faragat-

st harangozó sem

mert az úgyArme-Sünder-Glöcklein-t senki nem szenevezett

igen akadna,

reti kongatni,

ki

ket

Ezek elmondása

kiharangozná,

pedig csak ez illethetné. és illetleg leírása

után,

szán-

megmossuk, a nyájas olvasótól bocsánatot kérünk, hogy néhány pillanatra oly rósz társaságban tartóztattuk, mely még a «Tarka macskat és tollúnkat

kában »

összegyülekezni

utunkat folytatjuk.

szokottat

is

túlhaladja

és

\6j

XIX Anya

Azon gyám,

é»

gycrwckc

nevelóintézetbe érkezvén, hol Rózsát

meglepetésben

ketts

részesOlék,

ha-

melyek

annyival inkább csodálkozásra birtak, mivel egyiket

sem vártam. Rózsa ugyanis, azon rendkívül rövid

idhöz

képest, melyet ott ehOlte,

annyira megvál-

tozottnak látszék, hogy alig ismerhettem rá. Tartása

nemesb vala, beszéde finomabb s egész magaviselete csaknem oly kevéssé hasonifta a korábbihoz, mint ruházata, mely szinte nagy mértékben szolgált segélyQl kedvez átváltozásához. Még inkább meglepettem azonban Börgcr Lenke látása által, ki, mit eddig

még nem

tudék, franccia

a növendékeket és Rózsával

fogékony kebl

fiatal

gyorsabban szokott bár

mind

kott lenni,

tékenység

leányoknál

kifejleni,

nem

a mellett

is

kötött,

mint férfiaknál, is

fkép, ha szerelem, vagy kölcsönös

nem

mi

rendcsen sokkaJ

ritkán szilárdabb

ámszofél-

háborgatja meghitt viszonyukat, mert

ez azon egy, mely a legszentebb telékeit

nyelvre tanftá

barátságot

ni

barátság kö-

széttépi.

— KitMKony — szólék csodálLenkéhez. — Barátnmnél — nyájasan egyszersmind kérd tekintetet vetve Rózsára. — Pártfogóm, — szla ez vidámul élmbe — kirl már oly sokat szólottam. — örvendek, uram, ön ssép követe itt

kozás

palástolatlan

7

haiigláii

I

felele

s

s

futott,

tettet

eJ,

i68

midn adá,

— —

lok,

Rózsát az emberi társaságnak ismét melynek bizonyosan diszére fog válni.

Fkép ön

baráti vezérlete mellett.

Úgy

Lenkétl

van,

fél

óra

mint az intézetben napok

alatt

alatt.

vissza-

többet tanu-

Önre azonban

neheztelnem kellene.

— —

És ugyan miért

Mert most

?

látogat

meg elször, már

azt

dolám, hogy egészen megfeledkezett rólam

engem rendkívül

— —

az

Pedig nem volt oka, mert

ez

el

ki

egyszer

látta

t,

fog róla többé megfeledkezni. Egyébiránt valék foglalva

keresztül, is

és

elbusított.

Igen panaszkodott Rózsa.

nem

igen

gon-

s

oly

eseményeken menék

melyek könnyen örökös elmaradásomat

okozhatták volna.

— Szent — Talán betegség? — — Hosszú lenne most elmondanom. Némileg isten

I

azt

Lenke kisasszony

is

okozá hosszasb elmaradásomat

és bajaimat.

— Hogyan — Én? — Igen. ^^gy nem emlékszik ön már eseményre — Nem értem — Azon mely — — Ön — Szemtanuja — Oh, szóljon kérem, mi történt? ?

?

önt.

kerti jelenetre,

tudja ?

valék.

'

— A

párbaj véghezment.

a tegnapi

!

.69

— Párbaj Mi az — Az Dalmer? — Vér — Dalmer? — Él egészséges. — Hála istennek — Ne örvendjen, kisasszony, mert ábrándjait kiméletlenül oszlatnom. — Mit hallanom? — DaJmer orozva ltt Plndy Elekre. — Az Nem hihetem. — Mindent fog ön szép kisasszony ?

?

istenért.

folyt

1

és

1

el

kell

kell

lehetetlen

1

hinni,

el

áldani fogja azon kezeket,

vedély fátyolát

— —

föl

s

melyek szemeirl a szen-

fogják lebbenteni.

És Pándy? Veszélyen

kivflJ

van

<•

sebe

nem

fáj,

mert

önért vérzik.

— —

—

Uram

ön bizonyosan köszönni fogja kiméJetIcnségemet, mely önnek most Bocsánat, mindent tudok

és

fájdalmat okoz.

— Ax elhalványulsz! — Semmi — csak fejem szédült — Kisasszony, kérésem van önhöz. — Szóljon istenért, Lcnice,

kissé.

—

el

Rózsát valahová vezetem most, hol sorsa végkép

fog határoztatni.

— — —

Az

én sorsom?

Igen.

nOnliet

oda

Én

Kérem

—

kisasszony, legyen

követni.

uram

—

szives

ben-

:

170

— Igen, mert ön jövendje — Nem értem — Meg fog — — De anyám tudta — Hiszen barátnéja kiséretében fog — Hová? — Dongái grófnhöz. — Nem ismerem t. — sem de az nem ott

is

fog hatá-

cl

roztatni.

önt.

érteni.

nélkül

ön velem

jönni.

ismerj önt,

semmit,

tesz

ha tisztán óhajtja ön az igazságot

látni,

úgy követni

fog bennünket.

— Ám legyen — Rózsa, menjünk I

A tünk

!

két hajadon tüstént fölkészült, s

kevés pillanat múlva Dongái

eltt állapodtunk meg. az

elszobában

A

—

Nem

hogy

s

nagy-

Tehát csakugyan megtartotta

gondolám és a két látogató termébe vezetem.

szavát,

egyedül

rövid üdvözlet

szállása

szép özvegy honn volt

a szolgától haliam,

sága várakozik rám.

bérkocsiba ül-

grófn

jövök,

—

után,

hölgyet a

fiatal

—

mondám

grófn

a szokott

tolakodásomért kellemes

meglepetéssel akarám nagysádat kármentesíteni.

A kébl

— —

grófn félig fölemelkedék kényelmes karszés nem minden zavarodás nélkül szól a Szabad tudnom

Hogy

kicsoda

mindenesetre, kilétét

már

st

gyanítni

e azt is

—

két

fiatal

kisasszony?

hiszem, hogy

az

Oh,

egyiknek

méltóztatik nagysád.

:

171

— — most

—

Uram

Nem ?

Tehát világosan szólok.

Én nagysádot

a legnagyobb örömben részesftendem, mit

asszony érezhet.

E

szók

Rózsa

után

lebb vezetem a

kezét

grófnhöz

és

megfogám, közeünnepélyes hangon

szólék

—

Nagyságos asszonyom, szerencsém van önnek

e hölgyben rég elveszett leányát. Dongái Ida kisasszonyt bemutatnom.

—

—

kiálts elttem indulatosan Rózsa, vagy most már Ida és anyja lábaihoz borult, ki halálsápadtam ugrék föl. de azon-

íg«"» 'g«n» • név ismeretes

nal ismét crötlcnal székére hanyatlott.

XX.

Néhány

néma csönd uralkodék a teremnem engcdé érzelmeit

pillanatig

ben. Ida indulatos jelleme

szavakban

nyilatkozni

ezen

elsó

lázongásukban,

Lenke örömét pedig csak könnyúi fejezték ki. És az anya 7 Ennek hallgatását is könnyen magyarázNincs a

hatni meg.

ni

elfajultságnak

oly

foka,

melyen az anyai érzelem végkép megsznhetnék. Rövid idre elhallgattathatják ugyan féktelen szenvedélyek

e

örökre soha

érzeményt,

szent

nem

de

hatalmas

marad

olhatják kJ s mindig

szívben oly hely, melyben a gyermeke retet varázs szózata

kitör viszhangra

tüzét a

ni

iránti sze-

talál a

a Icg-

17a

gonoszabb gyermekgyilkos anyának is vannak pilmikben vérkönyket sajtol szemeibl a mardosó lelki vád. Dongái grófn szándékosan hagyá

lanatai,

el

mert vak szenvedélye

gyermekét,

két,

korlátlanul

de megölni mégsem tudta gyermeámbár korábban épen nem irtózott soha nem

uralkodék

rajta,

Azóta

szeretett férje élete ellen orgyilkot bérleni.

sem

költözött ugyan ki szivébl a féktelen szenve-

dély,

de az évek hosszú sora mégis kevesb tzzel

hajtá

már ereiben

birt

a

vért

az

s

ész szózatán

nem

többé korlátlanul uralkodni a vak szenvedély.

Voltak

mikben férjének véres árnyéka

pillanatai,

fenyegetve vonult

lelki

szemei eltt

s

ilyenkor Dal-

merre sem tekinthete iszony nélkül és egyedül csak gyermeke karjai nyugtató enyhülést,

kit

közt

eltt egyesíti

még borzasztóbbnak merült

bnök

a

kellé

tartania,

fertjében,

És most eltte

!

már

az isten trónja

vádját az atyjáéval, vagy, mit

kímélése a legkegyetlenebb tosb vala

hogy

meg-

oly könyörtelenül taszíta a

világ vészes hullámiba s ki talán

szörny

érzé,

lelhetne

talán

annyira

hogy életének megtesti halálnál

is

irtóza-

térdelt e gyermek, oly

melyben maga is ragyogott, midn csecsemjének els mosolyát anyai örömkönykkel üdvözlé I Minden vonása félreismerhetlenül az övé vala s szemeibl szepltelen tisztaság fénye ragyogott ; tehát nemcsak életét, hanem

szépségben

virítva,

lelkének épségét

Ez több

vala,

t

megtartá az

isteni gondviselés.

mint legmerészebb

ábrándaiban re-

öröm csaknem eszméletétl meg, mert ez els pillanatban az anyai

ménylhetni vélt fosztá

is

s

az

>73

szent érzelem varázs hatalma egészen háttérbe szorítá a

— — E

némber szenvedélyét.

Anyám

!

Gyermekem

1

két szóba olvadt az indulat ereje s e két szót

gyermeke

többször ismétlé az anya és dülve érzem, hogy én

ezen asszony

mekének

s

meg

is

léphetek

hogy

ez

Az

titkairól

a

a

férj

fog,

és apa

ax

anya

ha eltte

bnfátyolt lerántom.

Mi

fog

:

már most történni, nagytigot ass-

szonyom 7

—

megren-

mint vádló

indulatok rohama mindkét részrl csöndesülni

kezdvén, nyugodtan kérdem

—

s

engesztelni,

fogja

n pedig úgyis keményen bnhdni

Dalmer

föl

h anyja leend gyer-

ha ezentúl

ellen,

szentül hivém,

véres árnyékát és

nem

Tudom U én!

halmozva, a grófn.

— azóla leányát caókOzOnncl — Leányom keblemen van

•

hogy ön adá t nekem vissza s hogy ez ajándékot életemmel sem fizethetem önnek meg. — Nem vagyok haszonles. De szóljon, mikép találta ön meg Idámat, egyetlen gyermekemet 7 Azt majd ó maga fogja elmondani. - Igen, igen, édes anyám, mindent cl fogok mondani, de caak azért, hogy azután mindketten örökre feledjük mind azon viszontagaágokat, miket csak annyit

tudok

roott,

—

—

eddig szenvedtem. -— Szegény )ó gyermekem,

Hátha tudnád

—

te sokat szenvedtél

I

!

'74

— Nagyságos asszonyom, Ida hogy édes anyja közt van ez — Ah, — Vétkezném, ha e pillanatban ennél még többet kívánhatnék. — Soha nem bocsátlak többé karjaimból. — Soha — De mégis, hanem csak egy két napra. — Nem, nem. — Mulhatlanul szükséges. — Gylöletté akarja ön hálámat — Nem, ön nem — És mégis meg vagy nagysád Dalmert — Ah, Dalmer tudja,

karjaj

és

igaz

elég.

1

I

változtatni ?

azt

teendi.

feledi

kell lenni,

?

A

grófn

elhalványult

dott, Ida ijedten

ragadá

sen ajakihoz szorítá kezét

rám

—

s

töredez

;

és

karszékhez támaszko-

meg

anyja jobbját és tüze-

de ez remegve voná vissza

tekintetét

meredten

függeszté.

Egy szóm van nagysádhoz,

és aggályosan

— mondám szeliden

és a legtávolabb ablakhoz vezetem t. Ott röviden elmondám mai találkozásomat a hadastyánnal, a trt megmutatám neki s határozottan és egyszersmind

ünnepélyesen szólék.

—

Üdv

és kárhozat van

kezeim közt, nagyságos

asszonyom, ön még boldog lehet és hat a világ eltt, ha kívánatomat

— —

Uram

—

parancsoljon

tiszta

teljesíti.

!

Ida kisasszonyt most visszaviszem a

marad-

!

'75

nevelintézetbe, hol bátorságban é$ legjobb kezek közt van.

— Ohl — Meg Dalmerrc. — Legyen — Holnap

kell lenni,

—

emlékezzék nagyságod

—

éjfélkor azon kártyavetnél fog nagy-

sád megjelenni Dalmerrel, kinél

már egyszer

lenni

méltóztatott.

— Hah, ön mindentudó — Legalább némely ismeretesek elttem. fog nagysád menni Tehát — Már unszolám egyszer Dalmert, de — Kívánja ön, mint szerelme mulhatlanul tzOkI

titkok

el

7

kikacsagott.

séges bizonyítványát, hogy jövendje iránt a által

jósn

megnyugtattassék.

— És mi fog — Nagytád ét gyermekének boldogsága fog örökre — Eljövünk! — Minderrl azonban sem szabad Dalmcrnak — Ígérem. — Esküdjék nagysád - férjének véres árnyékára Ida üdvére. — Esküszöm ott történni 7

mcgalapfttatni.

szót

tudnia.

és

1

A bírt

grófn remegett

s

karom segélye

nélkül

nem

volna karszékére visszatérni.

Ezután nyájasan szólék Idához. Kisasszony, most vissza kell önnek a intézetbe térnie.

nevel-

iy6

— maradok, nemde, édes — Csak két napra, de ez mindenesetre mulhatszükséges. — gyermekem, ez szükséges,

Oh, nemi Én anyám ?

itt

jó

lanul

Jg^ríj

Ida szomorúan

meg

csókolá

kezét és az

anyja

ajtó felé fordult.

— Még egyet, nagyságos asszonyom hogy nagy— sád menyasszony. — Valóban, édes anyám — íg^n — gyermekem. — Oh, mennyire örülök És fogok — atyámnak nevezni — Dalmer — Menjünk ;

feledni

méltóztatott Ida kisasszonyt értesíteni,

?

-

kit

I

?

bárót. I

Lenke

;

megragadám, mert szinválazonban egyetlen hang sem árulá

s

erltetett mosolylyal hallgJitá Ida

karját hirtelen

tozása elrémített cl

keble viharát

vidám csevegését a kocsiban, feledé

hogy

kérdezni,

édes atyja és csak

a

hol

fényes

ki

örömében egészen

és

mikor

halt

menyegzrl

meg

ábrán-

dozott.

Fölkisértük

midn

tását haliam

— —

t

szobájába

s

épen távozni

akarék,

az ajtó megnyilt és Idának e hangos sikol:

Szent isten Jaj

nekem

I

— —

Sobri kiálta

I

Lenke

és

ájultan kar-

jaimba rogyott.

Szemeimet legnagyobb meglepetéssel az

ajtóra

'77

függesztem. Az, vezett

—

belépett

ki

DaJmer báró

vala

s

kit

Ida Sobrinak ne-

I

XXI.

Dongái Ida tású vala.

mindnyájunkra

fOlkiáltása

Az 6

arozain

örömnek bíbora

bvös

ha-

virult föl,

mert els ifjúsága regényes életének valamennyi tarka ábrándképe villanyos ervel rezgc át keblé-

nek húrjain,

mindent

s

Nem

mit felvilágosulni

vele,

kezd

emelhetett volna örömének lehango-

elméje vádul lására.

az édes viszhang néhány pillanatra

feledtetett

az elhíresült

elbvölt szemei,

vakmer

hanem

csak

rablót láták

a

teljes

benne

férfiasáig

vonzó erejében dfszl hajdani deli ifjút, ki egykori szomorú helyzetét túrhetvé tette hatályos parancsa volt

által,

s ki

azóta szünet nélkOl

regényes ábrándainak

és

igéz hse

sejtésdús álmainak.

És ezen érzelme annál természetesb vala, mivel oly állapotban látá hsét megjelenni, mely akaratlanul is rögtön azon sejtésre kényszeríté t, hogy kedvese clhagyá azon pályát,

melynek gyalázatos-

Is, már hogy oly helyet tart az emberi társaságban elfoglalva, melyben pirulás nélkfll

ságát,

mdveltetése

tökéletesen

emelheti

rá

átlátta,

szemeit, s anyja

mutathatja t. a világ

által

rövid idejének daoaára

s

Hogy

ily

elkövetett

könnyen

eltt

is

bátran be-

bnöket nem

feledtetni,

lehet

hogy az igaz-

ság pallosának élét több évi megtérés sem tompltNagy: Magyar

iHlwk.

111.

IS

'78 hatja

el,

szeny

hogy

a

küls fénymáz

alatt

mint

hajdani

lappanghat,

durva szre

ezek

alatt,

a

ezekhez

s

maradának

jegyzések távol

Idától,

zsiványfnök

meg-

hasonló

mert

midn

a

akkor az észnek hideg

szív forró vágyai lángolnak,

szózata hallatlanul párolog

rútabb erkölcsi

el.

Lenke eszméletlenül karjaimban nyugvék, s arczáaz élet minden színe eltnt. A legközelebb lefolyt néhány óranegyed szilárd férfikeblet is meg-

rói

rendíthetett

volna,

nem

épen

csodálhatni

tehát,

hogy a gyönge hölgy idegzete a ránehezült hármas csapással nem vala képes megküzdeni. Elször azon

megsebesültét kellé hallania,

férfi

teljes erejével szerette, s ki

meggyilkolni,

s

értesült,

;

szive

is

édes

azután Dalmer jel-

orozva

ki

miatt

ki

t

iránt eleinte

rokonszenvet táplált keblében lemtelenségérl

ki

akará Pándyt

a becsületes ifjú szivét

meg! És ez még nem volt elég, meg kellé tudnia, hogy Dalmer más

oly halálosan sérté

mert azt

is

nvel akar bító

összekelni, s nála csak mint galád csá-

oltározott,

míg Pándy szívében

szerelem lángja dobogott. S most, kín dúlta reá, mit tetni

keblét,

képzelhetni,

azt,

kit

neki

csapás

ennyi

nehezült

mert rablónak hallá nevez-

eddig legforróbb szerelmére méltó-

nak tartott; hogy mészetesen beszélt

a legiszonyúbb

legtisztább

midn már

pedig ezt

magyarázhatni

els

ifjúsága

elhitte,

meg,

azt igen ter-

mert

kalandiról,

Ida s

sokat

midn

a

szeret hölgy kedvesének htlenségérl tökéletesen meg van gyzdve, akkor minden más vádnak is könnyen hitelt ad, mert a szerelem halála egyszer-

•79

smind maga után vonja

bjzaJom kimúlását. Ennyi

a

erszakos rohama

az indulatok változásának tehát

ersebb

testalkatot

is

tegésem

lefrhatlan

megrendíthetett volna,

mert

vala,

s ret-

féltem,

attól

hogy

karjaim közt fogja lelkét kiadni.

Mi engem kevés

Ida

illet,

lyány

hárfás

kártyajósnö,

fölkiáltása

lépethettem meg,

pillanatra

s

által

csak igen

mert

az, mit a

öreg ccimbalmcs

az

eladásaiból összeállíthaték, világossá tévé elttem,

mikép

zsivány

Magyarország nem tegésben tudta

rejtezik,

tartani.

meg

küzdve halt egymással,

el, hogy

A

s

igen

sokan

találkoztak,

meg újabb kalandos

terjedni.

Mi

hitelt,

nem

kik

idrl idre hírek

mely

ideig,

sikerült.

Mind

alól

ezt

azonban

eddig

is

de nem minden árnyéka nélkül

ugyan, désnek,

mert napjainkban az életbl

költözött a regényesség

;

most

•

a

karjaimban

szomorú állapota lábai.-n

annyira

mozdulatlanul

állok

ki-

hittem

a kételke-

könyvekbe

azonban,

Bakony félelmes hsével

bizonyosság,

a

Ida

meggyzdésig

kiáltása után, legszilárdabb a

igen

mindig

szerencsétlen atyja rizet alatt

huzamosb

szabadulnia

azért

s

adattak

keidének róla azonban az öreg ocimbalmot eladá-

sából tudjuk, hegy

t

habozással

bizonytalan

újabb

Lenke hogy

alatt

ideig ret-

de e hfrek annyira ellenkeztek

,

oly

nekik

E

alatt

hírlapok halálát jelenték

adtak

hogy

huzamosb

kis részét

név

Sobri

ki

azon megjegyzéssel, hogy katonaság ellen

ugyan,

tartá

Dalmer nevek

és

Beattfni

Zlatár,

a

azon merész

föl-

hittem,

szemközt.

nyugvó élettelen megrendítenek,

padlóhoz

gyökerez-

>8o

nyelvem letapadt,

tck,

E

rultak.

fogaim fájásig összeszo-

s

mindhármunk életéhogy egyetlen hangra

pillanatban a rabló

nek véget vethete,

a nélkül,

Ámde

vagy mozdulatra képesek lettünk volna.

maga

állapotban

rendkivüli

is

nem

alkalmasint

egészen

ismeré

is

meg,

ki

gyermekévei óta

de hallá a Sobri nevet,

megváltozhatott;

mely hihetleg régóta nem érinté már Lenkét, és látott engem, kívül mit kellé

sírba

temetett

habár Idát

lehete,

kit

holtnak

Eszterrl gondolnia,

füleit, s látá

ezen-

hitt, s

velem egy Kalandos élete azonban a leg-

el.

keményebb csapásokat

kit

megszoktatá

is

t

mást eszméletétl foszta meg, az

vele, s

mi

legfölebb csak

meg, és azonnal ismét még nagyobb elszántságra aczélozá. Arcza elhalványult rendítheté

pillanatra

ugyan,

s

ajkai

remegve mondák e néhány szót: is föltámadnak?! de ugyan e

—

Tehát a halottak pillanatban s

már egyetlen

mire Lenkét

a

ugrással kifordult az ajtón,

szoba másik

lagra fektetem, és a rabló után

kisebb nyomát sem

több lépcsje,

oldalán

álló

pam-

rohanék, már leg-

láthatám az utczán.

A

háznak

könnyen megszabadulhatott, s nem is üldözhetem t, mert nem tudhatám, hogy merre távozott, kérdezsködés pedig semmit nem használt volna, mert oly s

két kapuja

volt,

tehát

nagy házak egyszersmind utcza gyanánt szolgálnak, s

annyi ember

tül,

hogy

j

és

a lakosok

megy

rajtok

folyvást keresz-

egyre sem figyelnek. Csaknem

kétségbeesve menék ismét

föl a

lépcskön, annyira

fölháboríta e veszteség; úgyszólván kezeimmel ér-

hetem

el

a rablót, s mégis

megmenté

t

gonosz

i8i

sajnotb

annil

mi

szelleme,

meg

tudá

vala,

czinkosaitól, s így

ellenállástól

sem

mert, mint fOl-

megszabadulásomat még nem

kiáltásaiból érthetem,

els meglepetésében

igen tarthaték részérl, ha tstént

megrohanhattam volna t. EgyedQl azon remény vígasztalt némileg, hogy huszonnégy óra múlva éjfélkor

a

mindenesetre

kártyajósnnél

találkozni

mert az iránt semmi kétségem nem hogy Dongainé bizonyosan meg fog vele ott

fogok vele, volt,

jelenni. EzenkfvOl e váratlan találkozásból legalább

nyeremény háramlott rám, hogy nemcsak Lenke szivének tökéletes meggyógyulását reményelhetém ennek következtében, haazon

megbecsülhetlen

nem egyszersmind lí

Ida regényes kedélyének tete-

mes

lehangolását,

hogy

ifjúsági ábrándit, és

mi

mulhatlanul

szükséges vala,

hevet agyának túlcsapongó

képzeldéseit jobb irányra vezethessem. Ezeknek gyors átgondolása után annyira megnyugtatva ére-

zem magamat, hogy meglehetsen

derfllt arosoaal

léphetek a két hajadon szobájába.

ket, csöndesen sírva. mondának ajkaik, éa mégis megérték egymást, és érezek, hogy ugyanazon nyíl sebzé meg mindkettjök szívét; mert van a rokon lelkeknek néma szózata, mely a világ

Egymás

Talán

karjai kOzt lelem

egyetlen

szót

legpergbb nyelvénél mint lépés

közt

a

fönségest

választja is

csak

el,

sem

is

énhetbben

nevetségestl

a

úgy

hasonló

a

szerelem

parányi

beszél, s vala-

caak

egyetlen

és

gylölség

elválasztó

tér

áll,

csak hogy az elsnél könnyen és gyorsan történik mx átlépés, míg ennél legnagyobb fájdalommal esik

l82

meg, mert

itt

a szívre kell tiprania,

mieltt másik

nem

vihetni vég-

hez könnyen és gyorsan. Bizonyosan

mindketten

oldalra juthatna az ember, és ezt

meg

valának e pillanatban

kép

ezentúl

érezniök azon

csak

legmélyebb

férfi iránt, ki

nak fényes középpontját dés oly

szilaj

még

tek

mily

alkotá; de e

szókat annak nyilvánítására. szivén

annak mcgorvoslása

!

sebet ejteni,

meggyznem

lelhet-

Mily könny s

mily nehéz

Mily könnyen ad

lyány a ravasz

szabad

megvetést

eddig regényes álmaik-

fájdalmukba került, hogy

a lyány ártatlan

ártatlan

bensleg gyzdve, mi-

hitelt az

szívtelen csábszavaknak, s

nehezen bír szép bizalmától megválni

1

Sze-

rettem volna egy sereg kéjenczet idézni e látvány szemlélésére, hogy borzadjanak vissza vétkes útaikról,

miken szívbl szívbe hazudják magokat cseng hogy mondhassák, mikép is voltak, mint a henye utazó, ki minden szikla

szavaikkal, csupán azért, ott s

épület

alább

ily

falába

úton

haszontalan nevét vési, hogy legaz

utóvilágra

ezek legfölebb szánakozó

juthasson, csakhogy

míg amazok gyakran oly fájdalmat hagynak magok után, mely csak az élettel enyészik el, s a létei minden pillanatát megmérgezi. mosolyt okoznak,

Véget kellé e néma s fájdalmas jelenetnek vetnem, határozottan közelítek a két hölgyhöz, és részvevleg szólék:

— Méltánylom

önök fájdalmát, de át kell láthogy indulatukon uralkodniok szükséges. Lenke letörlé könyit, de Ida még indulatosabban zokogott, mert a természet mesterkéletlenebb

niok,

:

««3

modorú gyermeke nem oly könnyen enged magának az üledék által parancsoltatni, s még ersebben tör

ki,

ha korlátokra

talál.

— Ida kisasszony, — folytatám megnyugtatólag, —

ön még nem tud mindent, holnap tökéletesen fölnyitandom szemeit, s reményiem, hogy azontúl nyugodtabb leend. Üdv-e a látás, zokogá Ida, s szemeit kendjébe rejté, ha csak szomorú tárgyakat hoz lelknk elébe?! Bár inkább vakságomban maradtam volna!

—

—

—

—

Ida. te igazságtalan vagy,

nem

mert

—

is

sejted

ember egész iszonyúságát, jcgyzé meg remegd hangon Lenke gondold meg, hogy nemcsak mi ketten, hanem édes anyád ezen

fájdalomtól

is

;

—

fogja ezen áruló sima szavait és

siratni

hazug

szemeit, melyek lelkünk nyugalmát földúlták!

—

Anyám

!

Istenem

1

-

-

sóhajta Ida. és a

pam-

lag párnáiba sOlyeszté fejét.

Vannak a fájdalomnak avatkoiás nagyobbítja

kcdéac ixOl az ellen, valamint

inkább okból

föl.

csak

szó

azt. és ki

mikben minden

egyszersmind ídcgcn-

e szenvedést háborgatja, s

legersb szerek rendcsen önmagokat

a

emésztik

pillanatai,

úgy a bánat elsó kitörését is lega magára hagyatás szelidíthcii. Ez

nélkül

fordulék

el

Idától,

s

Lenkéhez

halk hangon e kérdést intézem

— Többször már tzcn ember — Igen, lécekérl gyakran haza ~azonban csak most elször? — Igen. — Most haza fog ön menni? volt

itt

7

a

Idát

kisért.

látta

.84

— Igen. — Édes anyjának ne méltóztassék e elmondani. — De ha ismét hozzánk jne ezen — — Azt nem fogja merészleni, különben

jelenetet

s

is

reménylem,

hogy holnap egész súlyával rá fog nehezülni az igazság büntet keze. Az istenért, mit forral ön? Legyen nyugodt, kisasszony, ön mindenesetre meg van mentve, de ennyi bn nem marad-

— —

hat boszulatlanul,

különben a legtisztább erény

is

elvesztené becsét.

— De anyám — — fog méltóztassék — Uram, ön — Nem szólhatok — Gondolja meg Föl

világosíttatni,

csak

holnap

éjfélig

hallgatni. cl

akarja ezen embert fogatni?

világosabban.

hogy életembe kerülne, ha mint tanúnak kellene ellene föllépnem, minden ön,

ember ujjal mutatna rám! Nyugodjék meg, ön becsülete szent elttem, s remény] em, hogy az egész ügyet botrány nélkül fogom bevégezhetni.

—

— Az mint — — Mint Pándy? — Oh, szerencsétleni — Nem, nem, párbajra istenért,

talán

életét akarja

ön koczkáz-

tatni,

a

tos rablót

sem

szólítani,

és

nem fogom

a gyaláza-

reménylem, hogy életemet

fogom többé miatta koczkáztatni

tökéletes siker nélkül bizonyosan nem.

;

legalább

;

.85

— —

Istenem, mi fog történni

Csak

az,

minek

I

mulhatlanul

meg

lenni.

keJl

Egyébiránt kérem önt, méltóztassék mindenki eltt

gondosan

elhallgatni

ez eseményt,

s

egyszersmind

—

hogy ezen emberrel többé ne találkozzék. Soha!

E

rövid szóváltás után levezetem öt az utocára,

a

kflnn

vigyázni,

s

várakozó bérkocsin

köténi,

hogy

többé

Idát

kOldém

anyjához

pedig fölmenék a nevelnéhez,

azután

egyetlen

és szívére

bocsásson

hozzá.

felé sietek,

tam már, hogy mi sikere

muh

ne

senkit

Ezen intézkedés után elhagyám

a házat, s szállásom

désinek.

se

pillanatig

magára szobájában, és kfvQlem

h*SyÍ*

éjféli

lett

mert tudni vágy-

Bertókom kémlelö-

sírom körül. Alig haladék azon-

t már talál kozám vele. Hová oly gyorsan, Bertók 7 - kérdem. Onnan jövök, hol múlt éjjel sírásó voltam

baa néhány lépésnyire,

— —

házmesterrel,

— — — — dn

—

a

felele 6.

Mire mentél?

Nem

sokra.

Nos?

A

pinoce ablaka úgy helyre volt

oda érkeztem,

mintha

semmi

állítva,

nem

mi-

történt

volna rajta.

Hát a szomszédok? — Kukkot sem tudtak átelleni szatócsboltban

kérdeztem,

egész

dologról.

egy korty pálinkát

De semmi

Az

ittam, és

különöset

nem

Darab ideig azután föl s alá sétáltam utccában, de a mi kit házunkban legmélyebb

hallhattam. az

ml ujtég?

az

i86

mind be voltak csaknem azt hittem, hogy talán eltévesztettem az utczát, ámbár akár meg mertem volna esküdni, hogy jó helyen járok, midn egy finom úr egyenesen a ház ajtajához csöndesség uralkodott,

Már

zárva.

s a táblák

távozni akartam,

s

közelített.

— —

Épen

Nem Nem,

minden

de

mozdulatára

a kilincsre tette kezét,

hökkent,

— —

ismerted?

s

Nem

a

szomszéd

midn

vigyáztam.

hirtelen vissza-

kis sikátorba sietett.

mentél utána

?

Nem, mert azt gondoltam, hogy eltévedt. Azonban alig ment el, és már egy rongyos ember közelített, de ez meg sem fogta a kilincset, hanem tüstént elsietett, mihely az ajtóra pillantott.

— —

ezt sem vetted üldözbe? Nem, hanem rögtön az ajtóhoz

És

láttam,

Ez

siettem, s

hogy korommal két kereszt van rámázolva. szeget ütött a fejembe, és azt gon-

mindjárt

doltam, hogy ez jeladás talán, és azt mondja, hogy nem kell bemenni. Most ersem kopogtam az ajtón, mert be volt zárva, de semmi nesz nem hallatszott belülrl. Erre, mint már szokás itt Pesten, mindjárt sok ember csdült össze körülöttem.

— —

Talán csak Világért

nem

sem,

cscselék nép.

Itt

fecsegtél ?

de annyival többet beszélt a baj történt, talán megölték a

lakosokat,

meg

vissza, s a

sok szónak az

betörték.

—

Betörték?

kell

nézni, lett

így

beszéltek

vége,

hogy az

össze ajtót

187

— — —

Be

bizony,

és

azután

többivel

a

én

is

a

házba nyomultam.

telen

Találtatok valamit

látszik, hogy csupa nemberek laktak benne, mert a sok vastag

pókhálóból

—

—

?

Csak szemetet, ugy akár

csizmát lehetett volna talpaltatni.

Talán mégis eltéveszted a házat?

Oh, nem A pincéébe is lementünk, és ott még mindent úgy találtunk, a mint ma hajnalban elhagytuk. Egy helyen azonban föl volt a föld !

ásva, s

úgy

mintha ládát vettek volna

látszott,

ki a

gödörbl. Egyebet semmit nem láttatok 7 Semmit, kivévén, hogy az egyik szobának két padlódeszkája föl volt feszítve, mintha onnan is valamit félre takarítottak volna. A szomszédok azt mondták, hogy egy öreg úr lakott a házban, kit sok ember szokott meglátogatni, mibl némelyek azt következtették, hogy talán zálogra kölcsönöz, és hogy talán megölték és kirabolták a múlt é))cl.

— —

Én

természetcsen csak

tam,

azért mindenestói tovább állott. jól

nem

jártunk ám. hogy

ben ma

és azt gondol-

hallgattam,

hogy szurokszagot érzett

a

vén orgazda, és

Hanem ugyancsak

késtflnk sokáig a pincei-

mert alkalmasint alig mentünk

éjjel,

a zsiványok

már

tisztulhkttak

volna

körfll el

oly gyorsan.

A

ideig

Ezzel

tehát

hogy ennél

be kellc érnem,

fogva

nyilvános

s

ét

nem

nép azután

még pletykázott, és végre Ennél többet nem tudhattam ki.

darab

cl,

néztek alant, különben

eloszlott.

szinte örvendek,

tárgyaltatás

alá

már

i88

nem fog c kaland kerülni. Világossá egyszersmind ln elttem, mikép a gaz czimborák, szökésök sietssége miatt, Sobrit még nem értesítcsakugyan

hetek

éjféli

merényök váratlan kimenetelérl,

és

igen természetes vala rendkívüli meglepetése, mi-

dn

engem

újabb

meg. Szolgámat némely

élve pillantott

utasításokkal

elbocsátván,

vendéglbe indu-

azon határozattal, hogy útközben Pándyhoz be fogok tekinteni.

lék,

is

XXll. Lílekvásárlis.

Alig haladék néhány lépést, és igen meglepetve állapodtam

meg. Egy

csapszék

kis

eltt

hosszú

saraglyán hosszú fekete ládát pillanték meg, mely-

nek kopottsága gyaníttatá,

hogy igen gyakran

s

régóta használtatik, míg záratlansága oda mutatott,

hogy nem igen becses holmit szoktak benne tarUgyan mi lehet e ládában, gondolám, s kandiságomat még az is nagyobbítá, hogy az arra jöv emberek mind kitértek a rejtélyes láda ell, mintha

tani.

félnének

közelebb

vele

érintkezésbe

bizonyos irtózatot éreznének óta állék

már

iránta.

jni,

Több

vagy

pillanat

a láda közelében, s tulajdonosa, vagy

vivi mégsem mutatkoztak, kik bizonyosan a csapszékben idogáltak, nem is gondolva arra, hogy az alatt a ládát egy pár naplopó könnyen tovább

Már midn a

emelhetné. tetejét,

ember

kilépett,

föl

akarám

csapszék

markába

kissé

ajtaja

emelni a láda megnyílt,

s

két

köpött, és a ládát fölfogá.

189

—

Kendtek fölvigyázata mellett hatszor

lophatták

volna ezen ládát,

akarék haladni.

—

De, uram,

nincs a két

—

mondám

Hiszen

is eJ-

tovább

— szóla a megszólítottak egyike, —

városban

ember,

ki

három napig az utceán hagynók is pénzbe került ára az, a mi benne És ugyan mi az?

— —

s

látja

ellopná,

ezt

pedig

;

ht

hej, sok

van.

a tekintetes ár.

— Én csak egyszer — Ládázlak ugyan, az neve — koporsó — Koporsó?

ládát látok.

látszik

igaz,

de valóságos

1

—

Az

hogy

bizony, és oly szép lyány fekszik benne,

hozzá

zunkban,

foghatót

pedig már

még nem húsz

láttam

esztendó

óta

kórhászolgá-

lok ott.

—

És hová viszik most 7 •— Az orvosi kar épQletébe, fölbonccoltatn&k,

kik a városi

és ismerósók nélkQl halnak

hol azok rendesen

kórházban rokonok

meg.

Ki volt ezen lyány?

—

Hosszú és érdekes annak története, de nem mert már is görbén néznek ránk el, az emberek, hogy fényes nappal oly sokáig idózünk halottal az utceán. •

mondhatjuk

Ezzel ballagtak

szomorú terhökct és tovább én már szinte azt akarám gonmégis rendkívül botrányos, nappal,

fölemelek vele, s

dolni,

hogy

népes

utocákon

terembe

keresztül

hurocolni

;

holttesteket

azonban

csakhamar

a

bonca-

eszembe

190

mikép

jutott,

hogy

könnyelm

a

azért

alkalmasint

ez

nagyon

és kicsapongásra

így,

is

haj-

jelenetek látására kissé

ma-

landó emberek az

ily

gokba

Egyébiránt,

szálljanak.

történik

néhány

azon

melyet c szerencsétlen halottról hallék,

szó,

még inkább

fölgerjeszté kiváncsiságomat, minél fogva rövid

id

múlva kitudám egész szomorú történetét, mely

nem

de az elmondást talán mégis mert tanúsítja, hogy mennyire képes

igen érdekes ugyan,

megérdemli, a

gazdag

szegény

és

elfajulni,

ez,

mivel szükség-

ben szenved, amaz pedig, mivel bségben

mind

kett

a

élettel

mivel gyávasága

azért,

nem

úszik, s

bír az

megküzdeni.

Mindenütt, következéskép hazánkban emberek,

kik

fiatalok,

Ezek közt nem

gazdagok

ritkán olyanok

is

és

is,

vannak

függetlenek.

találkoznak, kik

emberiség legszentebb kincsét, a függetlensé-

az

hogy minden jó tanácsot vagyonúkon és ifjúságukon

get, csak arra használják,

oktatást

és

mielbb

mellzve,

hogy többé egyiket sem

azt,

fogják visszaszerezhetni.

Az

életpazarlók és pénzfecsérlk, jószágukon unat-

ily

kozván, pénzzel itt

nem gondolják meg

túladhassanak, és

rakodtan a fvárosba érkeznek,

s

azonnal oly emberekkel ismerkednek meg, kik-

nek

egyetlen

erszényét

föladásuk:

megkönnyíteni,

az s

ily

gazdag bangók

erre

minden eszközt

használnak, mik közül természetesen a szívkalandok

sem hiányozhatnak. Az ily nadályok nemcsak a városban, hanem mveltebb társaságokban iszonyú pusztításokat visznek véghez, és e mellett

emberektl

is

kézszorítást

kapnak,

még

oly

kik a becsül e-

191

még keztys

sem fognák illetni, hogy ezen iparlovagok börtön helyett puha pam-

res parasztot s

lapokon

k

Qlnek,

kézzel

épen nem

azt

csodálni, mert

kell

honiak, jelenleg pedig a honi ipar minden ágát

következéskép

pártolni kell,

sem

az iparlovagokat

szabad bántani.

Egy

iparlovag

ily

szokás

szerint

bizonyos birtokos uracskával,

jutott

ismeretségbe

azon nemes

ki

jve fvárosunkba, hogy- egy két év hanem még a ter-

szándékkal

nemcsak megszegényedik,

alatt

mészetet

megtréfálja,

is

meg

tökéletesen

alatt

ben

volt.

hogy tönkre

latlan pusztítást tett szükségessé,

uracs

nem

Az

id

rövid

iparlovagnak

pénzben,

oly gazdag

is

ugyanazon

meggylt vele baja, mert az hanem er és egészség-

azonban ugyancsak uracs nemcsak

s

öregszik,

is

juttatása hal-

fkép

miután az

kártyázott, a boritalt pedig úgy

gyzte,

mintha kortesvezérnck született volna. Annál gyön-

gébb

volt

azonban

gyermeknek

ságos

mert a mi járt

megtetszett, az után

nyujtá

sem

czélhoz jutást vélt ki

szépnem ellenében, st valómondhatni ót e tekintetben,

szemeinek

kíváncsian

áldozatoktól

mek,

a

egyetlen

ki

riadt

vissza,

Az

játékszerért

iparlovsg

körben mködhetek, újabb tárgyak kor,

mihelyt

mind-

legnagyobb azok

által

rcménylhetni, valamint • gyerkis

dobna, ha történetesen hetnék.

kezeit, és a

ily

milliókat

ki-

is

kincs fOlött rendelkez-

tehát majd kizárólag csak e

• kifogyhatlan

ki kutatásában.

volt újabb

meg

Történt azonban egy-

hogy •! uracs igen gyönyör fiatal hölgyet meg az utccán, minek természetcsen az lett

pillanta

következménye, hogy megismerkedni óhajtott vele, miért

az iparlovagnak azonnal kiadá a szükséges

is

utasítást.

Ez csakhamar

s anyjával

lakik,

mezei

vagyona

egész

fogja

el

bérl

haszon

nagy

a

s

nála

legidsebb.

még vegy

azt

itt,

mely

nemrég meghalt,

veszélyben

forgott,

s

bizo-

megbugyermeke volt Az özvegynek még hat

által.

otthon

a lány falun

határozni, mert atyja,

volt,

nyos kereskednek rögtön kása

hogy

pör miatt van

bizonyos

egész jövendjüket ki

kitudá,

tizenhat éves

Ezenkívül kitudá

is

pöre

lev

bekövetkezett

az

lánya

illet

iparlovag,

örvendhet,

ezek közt

ügyvédektl hogy az öz-

szerencsétlen

mindenesetre

leend, és az asszony

az

kimenet

ha annyi

pénze

marad, hogy koldusbotot vásárolhasson rajta. E hírek természetesen megörvendeztetek t, mert ily

szomorú körülmények közt könnyen czélhoz vélt juthatni, fkép, miután az sem kerülé el hiúz szemeinek figyelmét, hogy az özvegy koránsem tartja a tükröt fölöslegesnek, és a tiszta fehér keztyt

nem örömest

nélkülözi. Várakozásában mindazáltal

csalatkozott, mert a hiúság

közel rokonságban

áll

de azért mégsem mindig ikertestvére az ártatlan lányka pedig nem érté az iparlovag relytélyes szavait. E nehézségek elkedugyan a romlottsággal, ;

vetlenítek

ln

az

mindent

és az

uracsot, elkövetni,

iparlovag

ha tovább

is

kénytelen zsebelhetni

mely szép jogról nem örömest mondott volna le. Iparkodása azonban alkalmasint mégis hajótörést szenvedett volna, ha ez

kívánta gazdag pártfogóját,

említett pör, ránézve

épen legjobb

idíben,

ítélet

>93

nem j.

a)á

A

szegény özvegy csakugyan koldus-

szon\orbb vala, mivel a nélkülözést eddig épen nem, a munkát pedig csak kellemes idtöltésül ismerte, ámbár szegény szüléktl származott ámde korunk betegségei legveszélyesbjeinek egyike az, mely szerint a legszegényebb ember is magosán állása fölött szokta lányait neveltetni, fkép, ba szépség jeleit botra

jutott,

ezen

és

annál

állapota

;

látja

kOlsejökön

gyermekei

ás küli

szép

lány

szegény pedig

hoz

esik.

által

rendesen

sírt

boldogságának, mert a vagyon nélcsak fél

közelíteni,

áldozatul

ez

kifejleni, s

ki

ritkán jut

gazdag férjhez, a

az ily elkényeztetett

azután

vagy

többnyire esetben

legjobb

hajadon-

csábitásnik

agg

mint

szz siratja szüléinek fonák nevelési rendszerét. A szban lev özvegy szerencsésb sorsban részesült, mert szépsége gazdag haszonbérlt hoza neki férmellett

ki

jül,

kényelmes

munkátl még inkább

életet

elszokott.

folytatott,

Mi

vala

a

s

tehát

természetesb, mint hogy most, rögtön legnagyobb

nyomorba

még

kétségbeeséssel

jutván,

kflzdOtt.

miután

sem tudott, hogy gyermekeit talán munka által is megmenthetné az éhhaláltól Ily viszonyok és gondolkozásmód mellett eleinte haarra

csak gondolni

I

rag nélkül, utóbb figyelemmel, sal

s

végre azon óhajtás-

hallgatott az iparlovag csábszavaira,

fogadhatná fényes

ajánlatait.

hogy bár

el-

Mihelyt ennyire meg-

harátkozék ezen eszmével, azonnal könnyebbült az iparlovag játéka,

ki

világosan kimondá, mikép

nemes

pártfogója oly hévvel imádja a szép kisasszonyt, hogy

bizonyosan rögtön N.gy

:

M«gy«« UHmIl

kezével kínálná meg, ha azt c III.

,|

»

194

bizonyos családi

pillanatban

hetné; hogy azonban

viszonyok miatt te-

ezek legfölebb

egy-két év

meg fognak változni, és akkor ünnepélyes nyilvános menyekzt többé semmi

múlva bizonyosan az

sem

fogja

mert hiszen

ki

anya

téssel

E

gátlani.

elébe

hanem csak némi kis jövend v, hitvesének any-

lépni,

valamennyire

zavarában

mostani

Az

iparkodott.

iparlovag

hitt

is

alább

s a

Az

öz-

«

mit óhajt.

azt,

e becsületes hangtí szóknak, vagy leg-

hogy

lelkével,

elhitette

elutazott,

lányának

hitelt

tartalmú

ily

ad nekik, és

és árva testvéreidet éhhaláltól

szabad,

hagyván:

levélkét

Kedves, szeretett gyermekem!

ved még

vigasztalni

legalább így szólott,

gyarló ember örömest hiszi

vegy

néhány

szókat

kiséré,

segítségül, melylyel a ját,

vigasztaló

nem megvesztegetésül, merészlene ilynem megvesztege-

bankjegy

ezeres

úr

anyádat

mentette meg. Szi-

mindig jó gyermek

s te

vaiál

;

add tehát neki Ígéretedet, hogy hitvese leendesz, mihelyt családi viszonyai engedni fogják, hogy té-

ged

nyilvánosan

Az

nejének vallhasson

hanem anyádról

csak rólad,

sejté,

és csak azt sajnálá,

válnia

;

azonban ezen fájdalma

mert az

szép

uracs

vala és oly ügyesen hálózá falusi

lánykát,

gerjeszte

hogy

keblében.

elölte szokatlanabb

gyönyört,

s

fog.

semmi rosszat nem hogy anyjától meg kellé

hajadon ebben

ártatlan

hült,

Addig nem

gondoskodni

is

és

is mindinkább enyhizelg bánásmódú

körül a tapasztalatlan

csakhamar

A

kéjencz

forró

szerelmet

mindazáltal

ezen

érzelemben sem Iclhete sokáig

valamint a leszakasztott rózsa

hamar

•95

úgy e viszony is elveszte eltte ingerét és érdekét, s egykor hidegen búveszti illatát és elhervad,

csúzék

el

némely

családi

figyek

Ezután

utaznia.

mondván, hegy

a szerencsétlen lánytói,

néhány

miatt

pénz

tetemes

hétre

kell

el

ada

összeget

az

iparlovagnak, azon meghagyással, hogy adja azt át a lánynak, és küldje

sága

anyjához, mert gyáva-

visza

nem engedé, hogy

maga

ezt

tudassa

azzal,

minden szavának oly feltétlenül és oly örömest hitt. Az iparlovag azonban a pénzt megtartá, s • ki

lányka

több hétig

búsongva

várakozott hü

gényére, mfg végre a vendégli szolga egész

delemmel

fizetést követelt a

A

élelemért.

és

szabadkozott,

hajadon

szerencsétlen

ille-

héti tartózkodás

megijedt,

jegyesének visszatértére hivatkozott,

rendrséggel fenyegetzött. Ekkor

a pinoKér pedig

z

több

vle-

iparlovag belépett, egy tisztes auzonyság kisé-

retében,

ki

adósságot

magát az uracs rokonának

monda, az

magával

vivé, állít-

kifízeté,

és a lányt

hogy ez mátkájának kívánsága, ki csak egy pár hónap múlva fog visszatérhetni. Mogy mind ez gyalázatos koholmány vala, mely az íparlovagnak ismét néhány forintot gyümölcsözött, azt alván,

kalmasint

fölösleges

mondanom, valamint

azt

sem

szük«ég körülményesen elmondanom, hogy ármány és kétiégbccsés

néhány hét

alatt

gondtalan

rjöng

Wgságra, több hónap múlva pedig kórházba juttatá • szerencsétlen hajadont, hol az élettl csakhamar

megaxabAdult.

Azt

azonban Itmételvc

is

ki

keJl

mondnnofii, mikép e szonMMrtf történet minden leg-

parányibb

körülménye

tökéletesen

igaz,

s

hogf

196

ehhez hasonló titkokat vendéglink és kórházaink

nyomán igen nagy szánimal

krónikáinak

szóbeli

lehet

hallani,

mert az arany, valamint mindenütt,

úgy nálunk

is

arany ezer

embert

félelmes is

ervel bír, s egy erszény mozgásba hoz, míg a leg-

hatalmasbnak mondatni szokott

gz

csak lelketlen

ermveket

képes mozgásra indítani. Pándyt ágyban lelem, sebét azonban épen nem

fájlalá,

vetett

hanem csak méltatlanság

haragtól

lángolt a rajta elkö-

mennyre- földre eskü-

miatt, s

hogy véres boszút fog a gyilkoson állani, habár a föld gyomrába rejteznék is elle, s hevében annyira ment, hogy szinte komoly neheztclését fejezé ki, midn mondám, hogy nem leend vék,

boszura szüksége, mert egész iszonyúságában fogja

bnöst, mieltt még szobáját elhagyhatná, fkép, ha indulatoskodása által a sebaz

utolérni a

még

Ezen utóbbi megjegyzésemre lenni, s Lenke iránt tudakozódott. Erre a mai eseményekrl csak annyit mondék neki, mibl következtethet é, hogy Lenke lázt

nagyobbítja.

nyugodtabbá törekvék

tökéletesen

meggyzdék

aljasságáról, s

szívének

vetélytársa

jellemének

hogy ennélfogva lehet még reménye

visszanyeréséhez-

megnyugtaták t,

s

Mind

ezek

láthatóan

távozásomkor igére, hogy min-

den indul atoskodást kerülend, és a gyilkos nyomozására tudtom nélkül nemcsak lépéseket nem teend,

hanem egyszersmind

titkolni

fogja.

minden

id

Sobrit.

az

egész

eseményt

Ezt igen szükségesnek tartam, mert

eltti zaj csak

vigyázóbbá tette volna

;

:

•97

Az

utczára érkezvén, kocsi hajtott

melybl

az orvos

magához

e]

mellettem,

intett, s a kocsi

meg-

állapodása után így szóla

— hogy történetesen találkozom önnel. — Talán föleszmélt? — legnagyobb Jó,

kiálték

örömmel.

— van,

Nem,

hanem

míg a valódi

folyvást

egyenl

csaknem minden

külseje

halott

állapotban

órában változik.

—

Tehát lehet még reményflnk a szerencsétlen

asszony fölgyógyulásához

7

— Azt mégsem merem

mondani, mert a fönebbi

szabály néha csakugyan kivételt

is

szenvedhet

;

de

már az is némi nyereség, hogy az enyészetnek semmi világos jele nem mutatkozik rajta, és fgy ha nem növekszik is reményünk, de legalább még

nem

eddig

— Még csétlen

—

is

csökkenhet.

cgyazer szívére kötöm önnek a szeren-

sortat.

Csak inkább tudományszeretetemre, mert

a boncKtan

Icgfölebb

is

szerint

csak

vagy könyökét

ismeri és taglalja a szivet,

annyira

hogy minden meg fog körét tul

nem

talan

azt,

mint

fülét,

meggyzdve,

történni, mi

tudományunk

haladja.

Ezzel a kocsi halált

becsüli

egyébiránt legyen ön

;

ki

az

tovarobogott, és én

vagy föJébredést

nem tudám

keljen-é inkább a boldog-

Eszternek kívánnom,

kit

talán

még

egyszer

megölne annak megtudása, hogy tulajdonkép ki ax, kit lelkének egész erejével szeretett. Azonban, ha ismét gyermekére gondolék, úgy mégis azt kellc

198

kívánnom, hogy

új

életre ébredjen, s okulván sajá

keserves tapasztalásain, becsületes embert iparkod-^

belle nevelni

jék

ha ez

s

:

sikerülne

neki,

úgy

megtisztultan állhatna ismét a világ eltt, mert vé-

leményem legalább

hasznos polgárt,

vagy

embert nevelünk,

becsületes

érdem,

nagyobb

annál

nincs

szerint

mint ha a hazának

s

ez

vagy talán

inkább érdemlene jutalmat, mint valamely egyenes lábú csikó vagy tinó gazdája az állatmutatáson.

— Hová, hová, barátocskám? — szóla most egy mellettem elrohanó ismersem. — Ebédelni. — Ah, mily boldog ön Ki fogok-e ma tudja,

I

ebédelni,

még ki'enaz gylésen kell már hét gylésen voltam ma

hét óráig

esti

szónoki anom, pedig jelen.

Oly rendkívüli fontosságú ember, hogy érdemeinek kell méltánylása külön fejezetet Ki volt ez

?

igényel.

XXUl. Magyar

bn

Sok vagy

miatt vádolnak bennünket, igazságosan,

ártatlanul,

ezt e helyen

lehet szándékom, mert

könyvek kellenének sebben a

hogy

;

arra

egy

nem hanem

bebizonyítani

nemcsak

ívek,

vád, vagyis talán helye-

kisebbítés ellen azonban mégis

sorompóba

habár

egynél

több csepp tentába kerülne

szörny

viadal.

És e

lépek, is

:

lángész.

ellenségeink

—

st

kisebbítés talán

abból

irigyeinknek

áll,

is

'99

—

ket már neveznem

szabad

mon-

igen szeretik

mikép Magyarországban a burgonya és tengeri közt nem terem még úgynevezett lángész, dogatni,

vagyis oly ember,

meg tudja

ki

saját orrát tulajdon

szájától különböztetni, s ki elótt

mindenkinek bá-

még

a hermémetnek Ezen vád annyiszor ismétel-

mulással kellene meghajlania, és a pánszlávnak isi

hogy a jószív magyar, kinek egyik leggyön-

tetek,

gébb

oldala a hiszékenység,

kezdi ezen ellene,

állítást és

mikép eddigi

mondván,

sQnk, é* egyéb korlátolt

bennflnk az itteni

mint más

oly

nem engedek

tökélyre

kifejleni.

körfllmény nemzeteknél,

szerencsésb

bolhák

hinni

is

diákos nevelteté-

viszonyink

szikrát

hogy lovagmvészetre, mftátra,

maga

végre

igen szerényen mentegetzik

»

kötéltánocolátra, kutyaido-

megszelidftésére,

és a magatzios

mvészet egyéb fels fokainak gyakorlatára nem igen támad ugyan hetség',

hogy

mint

bennünk oly rendkívül elmete-

például

sógorínknál de gzhajót mégis megtudjuk már szénás szekértl, vagy búbos kemencéé;

azért a dunai

az alföldi

tl különböztetni mely torkunkban mintha

fiatal

;

st ha oly

macskát

nál fogva visszarántani

lenben nék,

szeretett

—

körmeivel

oly rossz

kellemes

bort iszunk,

érzést

nyeltünk volna

gerjeszt,

s azt farká-

iparkodnánk, a macska

makactúJ gégénkbe

el-

kapaszkod-

azonnal tudjuk, hogy alkalmasint

lódi francxia

pezsgvel

volt dolgunk.

nem vaÁmde, fájda-

konok ellenséget az ily mázsányinál fontosb ok sem térít meg, mivel csak szavakból áll. miket lom,

bárki leirhat, mihelyt

arra

magiban kedvet

irtr..

Én

tehát,

puszta

minthogy nem vagyok fogok

szóárral

kisebbít

nem

politikus,

irigyeink

ellen

hanem tényeket hozok sznyegre, melyek maguk szólandnak, és alkalmasint mindenkit viaskodni,

meg fognak

gyzni,

arról

magyar lángész, még úton-útfélen,

hogy

van

csakugyan

pedig ötvenével, százával, és

minkkel Európa egy nemzete sem

dicsekedhetik.

Igen,

bátran

ismétlem,

válasszatok

Európa legkitnbb férfiai közül száz lángészt, s eladásom után mégis bámulva tapasztalni fogjátok, hogy a magyar lángészszel egy sem mérkzhetik ; mert, hogy néhány fölvilágosító példát használjak: Yieuxtemps jó hegeds, lángész, de meg tudná- e mondani, hogy mikor kell a kukoriczát másodszor kapálni ? Thicrs politikai lángész, de tudja-e, hogy mért beszélnek a magyarok némeki

tül ?

Baeuerle elfizetés-hirdetési lángész, de ugyan

tudja-e,

hogy mikor

vagy Berettyóból

ugyan

a sulymot a Hortobágy,

kell

szedni ?

O'Connel izgató lánghogy a

ész,

de

pesti

Komlókert Rákóczy-rostélyosa nem valóságos készítmény? Sue titkos lángész, de ugyan

honi

van-e csak irtásáról,

be tudná-e bizonyítani,

legkisebb

vagy épen

kos indokairól

?

fogalma

is

a patkányok ki-

némely magyar politikus

Tadolini

énekl

asszonyság

tit-

láng-

de ugyan tudna-e debreczeni pereczet, vagy készíteni ? És így száz meg száz külföldi lángészt idézhetnék még, kik minden kivétel nélkül, mindnyájan ugyanezen egy leglényegesb hibában szenvednek, azaz mindnyájan egyoldalúak! És ez az, a miben magosán és diész,

miskolczi kocsonyát

:

:

csségesen fölöttük áll a magyar lángész, mert mindezekre és még másokra is, tökéletesen meg tudna

felelni.

Tekintsünk

nyájas

az utczán,

szét

els

olvasó, s kapjuk kJ az

öltözet

csinos

férfit,

hogy nem csizmadia, és meg lehetünk gyzdve, hogy magyar lángészt fogtunk ; fkép, ha még nem ids, mert az öregek közt valamivel ritkábbacska már az ily lángkinek orráról

ész,

olvassuk,

azt

sz

minthogy az

szakállasok

immár lejárt. És most vége legyen

százados tekin-

télye

a szónak,

csupán

s

az

elsorolandó tettek pánceélos serege harccoljon.

A

lángész jókor reggel

még nem vart

még

ezt

csizmáit, asztalához

és verset

alá,

fényesl, akkorra a vers ész hibája, ha e vers

mint

a

arról,

adják

—

hogy ki

a

vala,

is

szi-

nem

meg-

a láng-

a hazára oly fényt,

csizmára;

mert tchet-c 6

díctségket félt szerkesztk nem 7 Azonban, az öntudat meg1

t, mert hiszen Byront, szinte

az

öntudat

irigyek táborának ellenében tikai

a csizma

elkészül, s

nem hoz

a

készítményét

nyugtatja ész

subiksz

fll,

még pedig

«csinál>,

Mire

eltrheti.

is

szolgája

annyit szenvedett már, hogy

mert ez

a hazához,

bízvást

meg

titztftá

dug orra

fölkel, • mivel

gylésbe megy

a

!

ki

azinte láng-

nyugtatta

E munka

lángész,

hol

meg

az

után poli-

így

hallatja

magát

—

Az elttem

szólott

h

ár

indítványát

szívembl pártolom, és szavait könnyes szemekkel ismétlem mindenek eltt magyarokká kell lennünk, mert nekem sem ideig, sem örökké tartó ;

:

ao2

nem

boldogság

kell,

Éljen

I

Innen

nem

osztozom

Tökéletesen

véleményében

korlátozni,

Midn

tehát

kodunk,

a

akkor

magyarnak

azt

és

így

elttem

szólott

az isteni zenét

nem

mindenség.

mindenható zene ügyében tananemcsak minden idegen nyelvet

hanem

adhatunk

is

az :

mert hazája a nagy

bátran használhatunk, a

gylésébe rohan,

a zenetársulat

tisztelt tagtárs

lehet

uralkodik.

I

magát:

hallatja

—

Éljen

abban a legtisztább ma-

ha

gyar szellem kizárólag

kivételkép talán

még

néha parányi helyet, ha

némely túlbuzgó urak kívánnák.

Éljen! Éljen!

Most valamely siet,

—

szinházügyi választmány ülésébe

melynek szinte

tagja, és lelkesen

szónokol

Nemzeti színházunk két legfontosb kellékünknek re, és ezek: magyar nyelv és nemzetiség; mivel pedig e kettt egymás nélkül, s Magyarországot e kett nélkül nem is képzelhetni, tehát lelkes

felszólítást

hetsb

kell

intézetéhez

zunkat egész

erejkbl

minden tehogy nemzeti színhá-

a két ikerváros

beadni,

pártolják.

Helyes! Éljen! Innen

bérkocsin

a

Kasinoba

siet,

hol

szinte

gylés van, és ilyetén beszédet bocsát ki ajkain Megvallom, tekintetes társaság, mikép én részemrl szörny fonákságnak tartom, hogy a nemzeti színházban páholyunkat továbbra is meg-

:

—

tartsuk.

Mi

páholy

kényelmeit

itt

néhány százan vagyunk, s e drága csak néhányan élvezik, kiket

ao3

mindennap ott láthatni ; st mi tSbb, ha néha mi oda vetdQnk, meg lehetünk gyzdve, hogy a páholy mindennapi látogatói még ciak át sem fogják nekünk helyeiket engedni. Én tehát nyíltan indítványozom, hogy ezen költséges páholyról mondjunk le, p e helyett inkább a kártyapénzt is

szaporítsuk.

Éljen

I

Éljent

Mi

Rettenetes!

lenben

oly

oly lassan haladunk, az

gyorsan

ugyancsak nyargaltatnia

mek óvó

kell

gylésébl

intézet

hogy

rohan,

a

id

el-

lángésznek

bérkocsiját, ha a gyerel

nem

akar nuradni,

hol szinte szavazattal bír, és ezeket mondja:

—

Uraim, sok

fontos

és

Qdvös eredménynyel

kecsegtet intézet létezik hazánkban, de

meggyzdésem

jobb

hogy egy

szerint

mely e zsenge

sincs,

anya

teszi

le

emlirl közé

karjai

haza

a

szorítja,

mert ez talp-

közs anyánk

•

miután

az

kisdedeket ápoló véd-

polgárokká

hasznos

számára,

;

boldogságának,

leszabadult

kell,

intézctflnkkel hasz-

nosság tekintetében vetélkedhetnék

kvét

teljes leg-

nyilvánítnom

kezdi

—

hazánk

kikészíteni.

Azt mondom tehát, hogy valamennyi intézetünk pangása sem fogna bennem oly fájdalmat gerjeszteni,

mintha

meg szegény

-

mitl

hazánkat

a

—

magyarok

istene

mentse

ezen zsenge intézetünk

akár erkölcsi, akár pénztekintetben valaha csorbulást

találna szenvedni.

Éljen!

Éljen

1

Alig

monda

ki

c

tartalomsúlyos

szókat, s

már

az állatkínzás elleni társulat ülésébe kellett röpülnie,

204

mennyire a bérkocsis

szomorú ügetését

lovainak

szárnyaláshoz szabad hasonlítani, és bús kifejezéssel szól,

miután orrát kifúvá, és szemeit megdör-

zsölé, mit

rendesen rendkívüli elérzékenyülés

jelei-

nek szokás tekinteni.

—

Hazánknak sok teendje volt. Igen volt Büszkén mondom ki e szót, mert most már mindenrl gondoskodva van. A népnevelés teljes virágzásban áll, pompás országutainkon gondol atgyorsan röpülünk egyik helyrl a másikra,

társak

Tisztelt

—

I

I

nemzeti iparunk bármely nemzetével

ran kiállhatja

a

osztály szabad segíti

vinni

versenyt, és

boldog, a nemesség

szélles

nyilvános oktatás záporával

haza

a

vállain

is

bát-

földmvel

a szegény

lelkesülve

közterheit, a

fogja a hazát elnteni

nagy férfiaknak, csatornáink és vasutaink szomszédaink irigységét ébresztik föl, a törvény egyena

ln

osztja

val,

hazánk a szellemi és anyagi

mindenkinek malasztjait és ostorát; szóboldogság tet-

pontjára jutott. S mivel mindez már nemcsak történt,

dul

hanem meg

alapítva,

tehát

is

van

itt

van

szegény oktalan állatokra

is

kés

meg-

századokra szilár-

valahára ideje, hogy a kiterjesszük atyáskodó

gondjainkat. Uraim, a vér jéggé fagy ereimben, ha például csak azt gondolom is meg, hogy sok sza-

márnak mily iszonyú teher alatt kell reggeltl estig görnyedeznie, míg mi oly kényelmesen ülünk itt a zöld asztal mellett Hátha még arra gondolok, hogy a boldogtalan rákokat elevenen fzik 1

meg! Bocsánat szavaim remeg de c tény kebellázító

!

Igen,

hangjáért,

ennek

uraim,

nem szabad

:

ao5

továbbra s

maradnia, e bajon segftnflnk

így

is

kell,

hogy mindenek eltt pénzhez juthassunk, ember-

baráti czélunk elmozdítására, vagyis az állatkínzás

megszüntetésére, tehát, véleményem szerint, a kisdedivó intézeteket meg kellene szüntetni, és azok tkéjét állatóvásra fordítani ; mert ugyan nem kötelesek-e

a szülék

gyermekeiket óvni és nevelni,

miután a mérges fenevadak

klykeiket

7

is

dühösen ótalmazzák

1

Éljen! Éljen

Mivel az

I

állatok

egyik

tartományát

alkotják a

természettudomány roppant országának, tehát igen természetes, hogy innen

egyenesen

tudományi társulat gylésébe nek

szinte szavazatos

a

természet-

siet a lángész,

tagja, és

ekképen

mely-

hallatja

eszének kiskör magzatjait, a csillogó szókat

—

Tekintetes társasági Vannak

kikre gondolni

botor emberek,

sem tudok szánakozó mosoly

nél-

minden szellemi és anyagi erejOket arra hogy távol külföldön búvárkodó vérmes remény tudósak fürkészéseit elmozdítsák. És kül,

kik

fordítják,

u^an

mit hajhásznak azon szerencsétlen tudósak?

Agyrémeket

I

Azt akarják ugyanis megtudni, hogy

haddönt magyarok hajdan

hol laktak Lenagyobb botorságot képzelni, mott, midn szép hazánkról, melyben jelenleg lakunk, még csak épen annyit tudunk, hogy a nadragulyát és macskanadrigof nem lehet herbaté gyanánt használni! Hagyjuk a külföldet, uraim, és ipara régi

het-e

!

ennél

kodjunk inkább szép megismerkedni.

hazánk természeti kincseivel

: !

:

2o6

Éljen

Éljen

1

Most

a Reguly-Társaság

gylése következik,

hol

a lángész hasonló lelkesüléssel nyilatkozik

—

Kevesen vagyunk ugyan ! de méltóztassanak meggondolni,

Tisztelt urak

pillanatban,

kép a rányi

óriás

sveizi

bérezek

hógömb szakad mire

növekszik,

a

le,

csúcsairól

és oly

völgybe

itt

e

mi-

csak pa-

is

roppant tömeggé

gördül,

hogy egész

helységeket fagyos sírhalommá változtat. Jgy növe-

ernk is, azon különbséggel, hogy növekedésünk nem vészt, hanem áldást fog az kedhetik a mi

egész

hazára

árasztani.

bizton reménylhetjük,

E

növekedésünket pedig

mert valamint a fecske hó-

nába vágyik, és a vadludak

is

fölkeresik

si

laká-

sukat minden évben, úgy az ember is tudni óhajtja seinek bölcsjét. Mit ér nekünk hazánk minden

természeti

kmcseinek pontos

ha

ismerése,

még

csak azt sem tudjuk,

pok,

finnek,

hogy az égbl, vagy a lapcseremiszek vagy épen szellemdús

csuvaszok közül

pottyantunk-c ide, mostani fiók-

hazánkba? Igen, uraim, c nagy kérdést kell mindenek eltt tisztába hoznunk, s csak ennek tökéletes megfejtése után

foghatunk más hazaholdogító

czélok eléréséhez.

Éljen! Éljen

I

Ezután a védegyleti gylésen így halljuk a lángészt szónoklani

—

Az

isten

saját

arczára

embert,

teremte az

az apa hogy az hozzá hasonló legyen ha abban csak akkor örvend igazán gyermekének, saját képmására ismerhet, s mirl ismeri meg

akarván,

;

h

107 Arról, ha mindazt, mit annak

g)'crmekét a haza?

h

hatja. Ki tehát

tulajdonának vall-

megpillant,

és testében

testén

kivan

fia

hazájának, az

lenni

egyedül honi eledelekkel táplálja és egyedQl honi készítményekkel

ruházza

mert

hazája,

nem

akar megismerni.

Éljen

A

jaj

hogy ráismerhes-

testét,

azon

sen

gyermeknek,

anyja

kit

Éljen!

I

kereskedelmi

társaság

gylésén ilyeténképen

hangzik eladása:

—

fenyegeti

nyftással

ha mi szont

A

Tisztelt társasági

egész

védegylet

tönkre

silá-

mert

kereskedésünket,

nem hozhatunk be semmit, úgy mások vifognak tölflnk elfogadni. Mi kivitelt nem

szeretjük a hazát, de

magunk

ellenségei

nem

tünk, s józanul bizonyosan senki

sem lehe-

fog bennün-

ket vádolni, ha a külföldi oeikkeket honiak gyanánt

mert élnünk mindenesetre

áruljuk,

Éljen

Most venen

1

Éljen! a

Kasinoban

kappant és

rónit, stájer

az

alá

és

levest,

kagylót, nápolyi

ele-

maka-

svcizi sajtot eszik, franocia

és török kávét iszik,

orra

angol

hirtelen

fótt rákot, velenoeei

pezsgt

kell.

dug gylésébe

amerikai szivart

a gyáralapító

társulat

nyargal, hol ekkép okoskodik:

—

Uraim

!

gyári ipar nélkül

csak ez az, mi a hazát

európai

bo^ár

nemzetek ellenében, képes

selymet

s

gyártani,

gyárthatna a

magyar nemzet

meg hazánk

kapuit

s

nem boldogulhatunk,

lúlyegyenbe hozhatja más

is

százezer

ha t kia aelycm-

ugyan valamit?

német

mén

ne

Nyissuk

rohanand

!

208

hozzánk,

magyar

tetpontra emelendik a

Icgfénycsb

kik

ipart

Gyárakat állítsunk

nemzetiséget.

és

tehát mindenáron, vagy semmit.

Éljen! Éljen!

E

gylést

a gazdasági

ben igy vélekedik

—

egyesületé követi, mely-

a lángész:

Tekintetes társaság! Ne mondja nekem senki, hogy csak gyáralapítás emelheti a magyart az európai nemzetek sorába. Mi földmvel nép vagyunk, s

hazánk

A

erre legalkalmasabb.

is

gyáripar szük-

ségkép annyi idegen elemet hozna hazánkba, hogy

nemzetiségünknek mulhatlanul lania,

vásárolni akarhatnánk.

Egyedül

boldogíthatja hazánkat

!

Éljen

E

Éljen

1

sem marad

ajkait

kell

—

már

kör gylése

a nemzeti

a lángésznek

s

mezei gazdaság

a

!

pillanatban

van nyitva, rülésre

kellene szál-

sirba

áron pedig nincs boldogság, melyet meg-

ily

még

is

meg

csak torokköszö-

hanem azonnal beszédre

ideje,

megnyitnia:

Uraim

!

Azért egyesültünk, hogy egyesítsünk

Iparkodjunk tehát fvárosink összes szellemi erejét

magunk

körül

öszpontosítani,

még pedig

tisztán

szellemi élvezetre. Tekeasztal és kártya mindenki-

nek, vallási és

rangkülönbség nélkül,

szolgáljon szellemi élvezetül, s

ben

kivihessük,

csak

lehetségig keveset

könyvekre

tehát

díjmentesen

hogy ezt könnyeb-

költsünk,

és

hírlapokra

mert

mi

nem

akarjuk e helyet tudós szaggal megfertztetni, va-

sem óhajtmagyar nyerseséget si-

lamint üres okoskodások csatapiaczává juk

azt

tenni.

Czélunk

:

a

:

!

:

%oq

padlónkon kissé lesimítani, hogy minden fényes teremben zavarodis nélkül jelenhessünk meg, mert erre van mostani békés századunkban legin-

költ

kább

nem pedig

szükségünk,

miféle

tudja

isten

elmebeli vagy nyers testgyakorlatokra.

Éljen! Éljen'

Innen csak legnagyobb sietség mellett érkezhe-

még

tik

agarász-társaság

az

jókor

gyQlésérc, hol

ezek szerin; nyilatkozik

—

Uraim

1

A

magyar

hogy görcsöket kap, ha ülnie, s ez szégyen,

padló,

sikolt

sem

annyira

már,

elpuhult

óráig nyeregben kell

fél

gyalázat

Nem

1

kell

fényes

csúszkálás

nekünk

termekben,

sem léleköl kártya és egyéb ily dpuhitó nyomorúság! Lóra termett a magyar, s ha nincs is már pusztító török a szép magyar hazában, de bezzeg van elég gyáva nyúl ét ravasz róka, kiket üzöbc kell vennünk. Mindenek clótt testi ernket kell kifejlesztenünk,

tehát a

lélek

is

gyönge

beteges korcs testben

mert

és tehetetlen

Éljen! Éljen!

Most

a Kisfaludy-Társaság

gyüJéaébe rohan, is

igy asöl

—

Valóban,

fejezni is

nem birom eléggé érzékenyen

örömemet,

hogy ezen

tagja vagyok, mert egyedül

tisztelt

ki-

társaságnak

a szépirodalom az,

mely nemzeti nyelvünket terjeszti, s ez által leghatalmasb tényezje a haza boldogftásának, miután mi a szépnemhez szólunk, lött

uralkodik,

s

ez

pedig a

férfiak

igy ezek által közvetve mi paran-

csolunk az egész országnak. *«tfT

Magyar

fö-

ittlMk.

ilt.

14

:

2IÓ

Éljen

Éljen!

1

Ezután más székre a jobb

songó kifejezést

meghlt

telen

tesen, mert

ben

a lángész, frakját balról

ül

gombolja,

oldalra

ültet, s

és csikarást kapott volna.

most

hiszen

fagyasztva a tudományosság szele

Tekintetes társaság!

gylésé-

egészen meg-

által

Szomorúan

hogy társaink nagy része

talnunk,

és bú-

Természe-

a tudóstársaság

és ezek szerint nyilatkozik,

ül,

—

komoly

arczára

összegörnyed, mintha hir-

kclJ tapasz-

a szilárd tudo-

mányosságot nem igen kedveli, pedig a mely nem-

tudományok nem mveltetnek,

zetnél a

nagyságot

nem

is

Én

képzelhetni.

ott valódi

tehát, a társa-

ság ezen balirányának megváltoztatására, azt indít-

ványozom, hogy ezentúl lasszunk, ki magát tette,

és

nem

mert az

ily

a szépirodalom

vagy tag

az

!

Íme,

hol

Éljen

irni

uj

tagot se vá-

mezején kitüna

görbék meganatómiájáról,

infusoriák

sem társaságunknak

hazának hasznára nem Éljen

oly

tud értekezést

határozásáról,

a

egy

díszére,

sem

válhatik.

!

Európában oly

lángész, ki a

lángész iszonyatos sokoldalúságával

magyar

mérkzhetnék?

Pedig felét sem soroltam ám el azon társulatoknak, mikben hasonló nagybefolyásu szerepet visel.

És ne mondja

t

senki szavaiért kétszínnek, mert

épen az a valódi lángész legkitnbb érdeme, hogy magát mindenütt és mindenkor ügyesen föltalálja, és

zavarba

haza,

és

soha

nem j. Légy

némuljatok

cl,

tehát büszke, oh,

rágalmazó irigyek,

mert

százával van köztünk az ily hasonlíthatlan lángész!

ll

I

XXIV. i. y

Ebéd kom ily

—

wiy vnSr*

után pillanatra szállásomra térvén, Bertótartalmú czédulát ada kezembe:

Ma

délután a városligetben fontos hir vára-

kozik önre.

Az

—

— —

—

Ki hozta ezt?

Azon

láttam, és

nem

nem ismerém.

írást

hárfáslyány

itt

irta

a

kérdem inasomat. volt itt, kit már egyszer mivel

ccédulát.

személyesen

szólhatott a tekintetes úrral. Jól van.

Bertók,

rosligetbe megyek,

mindenütt

s

siess

nyomomban

Maróéihoz, én a vá-

engem

ti

lesztek

követni fogtok, és ;

de okosan, hogy

|elenlétetek szemet ne szúrjon.

—

Értem.

E

rövid

utasítás

inkább

melyre

illik

után e

a

név,

városligetbe

mint

a

indulék,

büszke erdó

OBfm, miután csak épen annyi fa van benne,

néha egy-két életunt golyhó kik

már puszta kétségbeesésbl

ezen kedélyes mtéteit, dolják,

hogy

fölakaszthatja magát, is

véghez vihetik

ha a helyszínén meggon-

hogy a nagy Pestnek ez egyetlen mulatóAzonban, lehet, hogy ennek is van jó olha meggondoljuk, hogy csak szorgalmas

tanyája. dala,

munka után igényelhetünk mulatságot, ebben pedig Budapesten nem igen erótcttOk meg magunkat. És ugyan ez annak oka alkalmasint, hogy ezcji úgynevezett mulatóhelyre

is

csak verejtékezve jut-

hatunk

nemcsak távolsága, hanem még inkább miatt. Ha minden ember,

ki,

az ut kényelmetlensége ki

a

megy, csak

városligetbe

fizetne

egyetlen

krajczárt

ugy egy pár év alatt valódi bájkertté de hiában, nálunk sem a ;

is,

lehetne azt varázsolni

sem az önkéntes adó nem kaphat

törvényes,

elst

mert az

Ennél fogva tehát ginél.

tánylottam

meg

másikat

nem

királyutczáról

lábra,

kinevetik.

megmarad

a városliget is

Az oda vezet

többé szólani,

a

ellenzik,

is

a ré-

akarok

mert annak érdemeit annyira mélmintha

már,

történetirója

fizetéstelen

volnék, és igy csak a hosszú

fasort

említem meg,

mely a királyutcza végérl az igéret földére vezet. E fasor közt elször honi por, azután honi szivar, és

honi

honi

víz

sár,

ha

mi a vándort megenyhíti, vagy égnek csatornái megerednek, és

az,

az

nem kellemesb

bebizonyítják, mikép a sár nál, s

hogy e

általában

nem

szerint kell

a por-

a rendes öntöztetésre egy-

pénzt fecsérleni.

kertek magas falaiba ütközik

a

A

két oldalon

szem, mi igen jó-

tékony hatású, mert legalább messze látásban gáembert,

tolja az

ránál tovább,

kíván.

E

s emlékezteti,

ha

kertek

mulatni,

ajtai

sen és

de

családi

elzárkozottan

vagyis

élni

csak

tanácskozni szere-

köreinkben oly csönde-

mulatunk,

nénk, hogy hangos örömünk vidítana. Itt ott

kellemesen

zárvák, s falaik mögött mély

csönd uralkodik, mert mi tünk zajosan,

hogy ne lásson or-

mintha

talán

attól

még mást

is

fél-

föl-

poros csemegét kínálgatnak néme-

hogy pillanatig se feledje az ember, mikép magyar fváros egyetlen mulatóhelyére siet

tül,

;

a a

a'3

egyéb koldusok ellenben magyarul

nyomorékok

és

kéregetnek,

tudván,

hogy

magyar

a

jószív,

és

mindenét örömest elosztogatja, mihelyt gyönge oldalán támadtatik meg. A fasor végén korlátokba Gtközik az ember, melyek

mindenkit

és

áliítvák.

mi

még

alól

jó,

ha korlátok közé van szorítva,

a gondolatot

ugyan mi lenne a világból, gondolhatná, hogy

sem vehetni kJ meit ha minden ember azt ;

igaza van? Egyébiránt e

neki

korlátfákat talán példás

szerénység je!einck

kinthetni, mintha tudniillik arra akarnák az

cl6re figyelmeztetni, hogy

csillagzata

pallérozatlanok

adás ccim

fkép

alatt,

számára

ha

bal

holmi

fara-

dó, szinkOri el-

melynek csupán azért nincs födele, a sok mosdatlan

zápor néha elmoshassa

a

te-

bizony csak rcndkivOl

adnak

gatlanságot mutatnak és

hogy

is

embert

azon gyalulatlan szálfák és deszkák közé

hol

vezeti,

itt

örömeket fog élvezhetni,

korlátolt

hogy

emlékeztetnek,

ne engedje magát, mert

rendkivali jó kedvnek át

minden csak ugy

mulatóhely eltt föl-

a

arra

beszédet, a szél pedig ártalom nélkOl tova sodorhassa a port.

száraz

emelked kártékony

eladásokból

Most már egyenesen,

het az ember, mert

meg

s

jobbra ét balra me-

gyzdve, hogy

lehet

a

egy ccélhoz vezet, tudniillik gyönyörségek közepéhez, vagyis azon néhány üreg fához, melyek egyike oly dús lombozatú, hogy árn>éká-

három

ut

ban legalább hét vagy a

nyoloc

ember

nap nem sQt épen oda. Ezen

több szalmaszék

áll,

miken igen

elfér,

fa alatt

midn mindig

kényelmesen

le-

het Qlni, ha a rajtok fllk a súlycgyent fön tudják

214 tartani, s hcvesb mozgalmaknak nem nagy barátai. Azonban, nemcsak ezen kényelmes székek miatt

nevezetes c

rendesen

fa,

hanem még

azért

mivel

is,

lyányvásár szokott tartatni.

lyányvásár!

És kérem

alatta

Igen,

a nyájas olvasót,

igen,

ne méltóz-

tassék e kifejezésben megütközni, mert reménylem,

hogy sikerülend azt tökéletesen igazolnom. eladó lyánya van, lunk,

—

Már

ez oly szokott kifejezés ná-

hogy hallása senkit nem botránkoztat

meg;

a hol pedig eladni való tárgy van, ott természetesen

ha

igen örülnek,

lönben

nálunk

is,

vásárolható

legújabb

lévén,

gyzdésétl,

vásár

a

nem marad el; de küidkben minden megnemes ember meg-

szabad

a

kezdve, egészen

szavazatától

vagyis

a kallói gubáig és honi makrapipáig, bátor

reményleni, hogy a lyányvásárban

megütközni. Tehát e szoktak tartani,

helyre fa

jött,

rendesen lyányvásárt

fa alatt

mert minden ember,

vagy innen

vagyok

sem fog senki ki

e mulató-

távozott, kénytelen vala e

eltt kétszer elhaladni, ha épen más rendkívüli

még

és

rosszabb

vagy visszatérésre.

nem

utat

A

vásár

választott

most

is

jövetelre

állott,

midn

Középen kövér asszony támaszkodék a fához, mely örömest meghajlott volna c nagy teher alatt arcza és szemei mosolyogtak, s minden arra menék.

;

arra

men nadrágos

násaibi

:

jer,

férfi

halandó,

ezen óhajtást olvashatá vo-

jer, válassz

ban

nem

nem

is

a

sok

igen

akarják

az

lyányaim közöl,

Ez

óhajtást azon-

emberek

érteni, s ezt

és boldogságod halhatlanná teend.

lehet csodálnunk, ha meggondoljuk, mikép

gylési

fanyar

beszéd

annyira

elkeseríté

I

í

I

:

>»5 szót sem birják megfkép, ha adóról folynak Lehet é pedig nagyobb adózás annál, mit

hogy

már az embereket

velk

értetni

a viták.

a szónokok,

a vastag asszonyság óhajtása,

még

gabb sóhajtások közt, kifejezni rekszik?! Eltte két üres szék Qres szfv csücsül, azaz

:

testénél

hat eladó lyány, kiket oly oktatott, és

hogy minden embert, még az ökölnyi

szoktatott, is,

vasta-

körülötte hat

áll,

emberbaráti szelid érzelmekre nevelt,

férfit

is

megértetni tö-

és

örömest boldogították volna, habár

oly

ez tulajdon életüdvöket dulandá

is föl.

Mily készek de

voltak az áldozatra a szegény báránykák,

megkimélte

ket. Könyörtelen,

kegyetlen

a sort

sors

II

Pedig mily szépek valának mindnyájan I Az anya jobbja mellett a szende Etelka ült, kezel ruháján és szemel kezein nyugodtak, s vékony dereka oly mint

mozdulatlan vala, valaki rátekinte, elpirult,

mert

6

az

a

beszorult járomszeg; ha

nem vette észre, de mégis édes mama parancsoló hangon azt

suttogá

—

Etelka, pirulj el

1

Íme, a tesztelt ntlen olvasó, ha szende emlénykét kivánsz

keresd

föl.

meg jól e hameg magadnak vonásait, és

kebledre tCzni, tekintsd

jadon képét, jegyezd

Az anya

lentéte, az arszlánias

hosszú fürtökkel,

baloldalán kihivó

még

a

Aranka

tekintet

01,

merészebb vágású öltözetben,

villogó szemeit bátran jártatva

arocán,

a tzcndeség el-

házasokén

is,

minden

s

férfi

mert hiszen a házas-

férfiak

özvegyekké

/•-llcte

rcnJkivül emeli egymás

is

végig

válhatnak.

E

két

lyány kö-

különböz

jellemét,

2l6 s ajkaik is oly jcllemzctcsck, hogy Etelka, csupa szcndeségbl, a borsót bizonyosan bojszónak mon-

daná, mig Aranka akár egy pár

lánazhordtát

is

ki

tudna szalasztani, ha ezen elszánt kifejezés a csiz-

más

hegyes

Aranka

papucbviselvé változtathatná.

férfit

mellett a

egyszerség

falusias

tompa búkifejezéssel

és

orral,

Piroska ;

ül,

kissé

ez ismét

ellentéte a másik kettnek, és leginkább oly férfit

boldogíthatna,

falusi

ki

jószágán

szeretné

napjait

csöndes boldogságban leélni. Kételkedve csóválja ön szép fejét, nyájas falusi olvasón, s azt hiszi, hogy a városi, fkép budapesti hajadonok nem szeretnek falun lakni ? Oh, méltóztassanak szavaimnak hitelt adni, mert becsületemre mondom, hogy Budapesten

ezer

meg

ezer

lyányka

szép

van, kik

annyira gylölik a fvárosi szegénységet, hogy leg-

nagyobb örömmel szágába.

de

A

azért

falura költöznének

három lyányka

többi

meg

bizvást

lehetünk

De

ezek sem kevésbé érdekesek.

dátlan szeretetre méltóságuk az

tiz

férjök jó-

gyzdve, hogy mit használ pél-

érzéketlen férfiak

vastag ur, ki Etelka mellett

ellenében! Íme, azon áll,

—

háttal ül felénk,

egyetlen tekintetre

sem

méltatja

perez óta folyvást pirul

a

t, ámbár már

hasonlíthatlan deli-

ségü hölgy. Fogadni mernék, hogy ezen hustömeg nem is sejti a szépek jelenlétét, hanem talán épen

azon

töri

fejét,

hogy mikép

honi gyárt, melyben ket drága

pénzen

pedig a mostani

példányképe

áll,

silány

árulhatna. arszlánias

állíthatna föl

külföldi

valamely

készítménye-

Piroskával szemközt ifjúság

legtündöklbb

kinyújtott gémnyakkal, és annyira

hogy hátán három majom kényelmesen lovagolhatna egymás mellett, vagyis inkább egymás mögött; s ezen szeretetre méltó ifjú sem tekint rá, hanem meglehetsen komcggörbesztett derékkal,

ros asszonyságnak lyása

legfölebb

által,

hatalmas

kinek

udvarol,

befo-

év múlva, alkalmazást re-

tíz

ményi mint számfölötti tiszteletbeli valami. Szegény kis lyányok, ne szomorkodjatok e miatt, mert hiában, a mai romlott világban az ifjak inkább sze-

retnek fgy

nt

mint

udvarolgatni,

miután

venni,

mindinkább terjed azon szomorú tapasztalás, hogy a

hivatalocska

nélküli

fizetés

mellett

jobban

is

megél az ember, ha egycdQl marad, mint szúk hi-

Szegény lyánykák,

vatalban másodmagával.

nek nem vagytok oka', tok követelk,

mest kezet nyelnétek

s

mert hiszen legfölebb

és

boldogítandó

férjtl,

meg számotokra, mire

rezze

tek van,

e

s

en-

is

örö-

csak

azt igé-

hogy

azt sze-

mulhatlanul szflkség-

kivánságtokat néhány

évenként

forintoc«kávaI

De

ti

nem vagy-

becsQletes szegény ifjúval

fognátok, a

ti

hetni

1

nem

lehet akkor

vajmi

a férfiak, a férfiak

1

nyomorú ezer könnyen kielégítök azt hiszik, hogy

néhány ezret

költeni,

midn

né-

hány száznak sincsenek birtokában, és c botrányos tévhit keli

a

miatt

nektek

lyányvásáron,

ugy megszokjatok birnátok saját

hány

pillanatig

a

ismét

ismét

sok

ülést,

csak Ölnötök

aztán, ha végre

hogy

vilá^'ért

sem

tzhelyetek mellett mindennap né-

Éi mennyit

állani.

ülés alatt szenvednetek s

é«

nem csoda

s

I

A mama

kell

ezen sok

mindig zsémbel,

csak bennetek szereti a hibát keresni, pedig le-

; ;

2l8

hct-é ennél igazságtalanabb bántalom? Ti mindent elkövettek,

ertökbl

mi

férfiak szeszélyit kitanulni ?

Az

tl, saját tudatlansága teljes

el,

nt

nem

és

bírná a

n-

mert tudós

érzetében,

borzad

;

a

orrát fintorgatva

másikhoz konyháról szóltok, és távozik, mert

ki

egyikhez könyvekrl

iszonyodva fordul

szóltok, és

de

kitelik;

szakácsnét keres; a har-

hátat formadik eltt vig kedvet mutattok, és dít, mert nem akar könnyelm bohóval párosulni a negyedik jelenlétében komolyak vagytok, és

nt

ijedve fut, mert oly

öltözködtök,

ha csinosan nak

fényzés

ellen

kiáltoz-

egyszerek vagytok, akkor lomha

ha igen

;

keres, ki életét földerítse

izetlenséget emlegetnek barátoktól rettegnek,

;

ha szépek vagytok, házirutákra

a

sem

pedig nézni

akarnak; szóval, valóságos tizenkilenczedik századcsoda, ha férjhez juthattok,

beli

lesztek, s

legtöbb esetben

hogy idvel

csak arra számolhattok,

ápolónkké

s

hites beteg-

mégis boldogoknak

kell

ma-

legalább kétségbe

nem

kell

gatokat tartanotok, ha esnetek.

gondolatok

Ily

jártak

agyamban,

érzékeny lyányvásárt látám,

és

midn

ezen

sóhajtva fordulék

más oldalra, hogy vigabb látványon legeltethessem szemeimet ; tekintetem azonban a hárfás lyány haarczára

lavány

és halkan szól a

— —

sel,

Holnap

A

esett,

ki

szorosan mellettem

állott

:

éjfélkor.

kártyajósnnél

mely tudathatá

különös újdonságot.

?

vele,

—

kérdem, oly kifejezés-

hogy nem mond elttem

119

— —

s ön már tudta ezt? Legalább sejtem, mert az egyik félnek igé-

Igen,

retél birom.

—

Hogyan ? Ugy van, nem vagyok ugyan

jós, de mégis szomorú tOrténetét azért reménylem, hogy ön is min-

mindenesetre

hatalmas,

már ismerem,

s

ön

denesetre jelen fog lenni.

—

Minden

Még

bizonynyal.

datnom, hogy semmi

azt kell önnel tu-

elvigyizatot

ne

mulasszon

mert különben

cl,

— A

Oh,

jól

tudom, most, vagy soha

1

tömeg közé vegyült, s én Örvendek, hogy Dongainé megtartá szavát, ét szerencsétlen lyány

a

csakugyan hálóba kerítjük a rablót.

XXV. A

mip Hwlit.

E

nap igen nagy nap vala, nem azért ugyan, mintha nagyobb lett volna a többinél, hanem mivel

minden emberrel, városerdben nagyszer mulatság fog tar-

nagy hirdetmények tudaták

hogy

a

parányi

tatni,

belépti

dí)

mellett,

bizonyos

meg

nagyszer jótékony ctélok elmozdítására, mikép azt némely ügyes vállalkozók, nevezni szokták, kik néha magokat is jótékony océ-

nem

nevezett

loknak

ugyan

tartják még pedig mikép szerethetne az

•screti?

;

Vannak,

kik

nem

teljes

joggal,

mást, ki magát

szeretik,

ha

mert

sem

jótékony

czélok elmozdítása s

végett

emberek mulatnak,

az

ez mindenesetre nagy tévedés, mert csak

szárazon szeret

pénzzel

nem

adakozni

minden

amúgy ember

de ha ezzel

mulatság van egyszersmind örömestebb mozdul meg, s már maga ezen megmozdulás is nagy nyereség ná;

kapcsolatban,

akkor

nehéz mozgalmakat eszközleni. S ha

lunk, hol oly

elcsöppen

valamicske a bevételbl, az épen

is

nem

mert a vállalkozó

baj,

dozni,

s

egész

az

nagyobb része mégis

összeg

csakugyan jótékony czélokra

szer ünnepély

volt

embert csábíta

ki

pesti

fordíttatik. Ily

nagy-

mely sok ezer a városcrdcskébe, s a budatehát

zsebelket rendkivüli nehezen

nem

ingyen fára-

tartozik

a

mai,

zavarba

hozta, miután

magokat elhatározni, hogy künn a néptömegek közt használják e hosszú ujjaik ügyességét, vagy pedig a városban, az ürecsak

birák

sr

Én nem merem ugyan hogy mire határozták magokat, de mégis hajlandó vagyok hinni, hogy sokkal jobban hagyot

sen

szállásokon.

meghatározni,

értettek az elosztáshoz,

kezeli, mert mind a lopás történt,

mint a tagosztály némely

városban,

hogy mind

a két

mind künn annyi osztály tökélete-

sen megél égül hetett napi munkájának sikerével, és sok mulatozó azon

nem

igen kellemes tapasztalást

tévé,

hogy a szabadban erszényét, vagy

négy

fala közt

ték

zsebeit,

pedig szekrényét, vagy ládáját üri-

ki.

Midn

egyes

tunk mulatni, az

sem érdemel

;

de

embereket vagy zárt köröket oly

lá-

mindcnnapias, hogy említést

midn

mondhatjuk

:

a

nép mu-

lat,

ez már egészen más

A

I

gozik hat napig, hogy a

nép, mely izzad, dol-

egy pár óráig

hetediken

múlt nyomorát feledje, és azt is, hogy másnap ismét meg fog az újulni. És mily kevés kell arra, hogy

nép mulathasson és magát boldogSokan ezreket dobnak ki pilla-

c boldogtalan

nak képzelhesse!

natnyi kéjekért, s bizonyára

ezek

mint

napszámos csak

fizetnie,

kell

legszegényebb

és e csekélységért

mulatságok örömében uszhatik.

óráig

tiz

A

okért.

filléi

élveznek annyit,

kimegy e mulatságra, mert hiszen

is

krajceárt

tiz

legalább

ö

néhány

nem

meg

legalább igy nyugtatja

magát,

dani szokták,

épen nem

azért

s

ha gazda

németek mon-

nélkül csinálja a számadást, mint a kell

t

gáncsolni,

legnagyobb politikusainknál is annyira megszokhattuk már, hogy ilyesmi miatt az egyOgyO dolgozó osztályt épen nem szabad kinevetnOnk; mert ezt

•ót inkább

órvcndenOnk

kell,

hogy ók

is

értik

már

a napi politikát.

De és

tekintsünk körül a sok ezernyi sokaság közt,

lássuk,

mikép

mulat

nép,

krajozárért.

tiz

meg kell jegyeznem, hogy sem a tiszta levegért nem kell külön fizetnie, sem a por elnyelésében nem tartozik magát korlátozni, hanem

Elóször

mind gyen mé{^'

ia

a kcttót élvezheti.

mértékben, szabadon

telje«

Mégis

a virágok illatát

hatna,

ha

körülötte

is

egész cróvel

virágok

nem

lopták volna

;

is,

magába

vo!nánsk.

gyújthatna, mert hiszen nemcsak

bében, hanem pipa

és in-

csak szép a szabadság, sót szí-

Pipára

is

ddhány van zse-

ha ezen utóbbit véletlenül

de hiszen úgyis rossz

volt

el

már, ez-

ki

magát,

vigasztalja

zel

merné

szivart vásárol,

s

képzelheti magát bármely fogai közt

az

mék eltte sem

A

látvány

finom

szivar

is

ismeretlenek.

most

terül

el

tányérával

körül

egyenlségi esz-

És mennyi mulatsábámuló szemei eltti

megvetéssel fordul

embere zsebébe retné

A

még áll,

mert igen

a vizet

egészen

is

uracs

de a nép

nyilak,

maga oly vidámul

dob

érzi

ellenségével

akár

fillért

is

egy pohár

szivar csipi nyelvét, s

vizet iszik, és nevetve

hancznak,

kihivó

miután

hogy egy-két

magát,

szem

ügye-

nyúl, mert a halavány arczot sze-

fölvidítani,

megosztana.

s

mert a lyány beesett sze-

el,

nem pattognak

meibl

az üveges

;

mert

s ez csak na-

füstölög,

hárfáslyány ügyesen pöngeti mszerét,

sen jár

ugyan

uracskával,

mert az

gyobbíthatja jó kedvét,

gos

és

t ebben gátJani? Most egészen egyenlnek

krajczárt a szurtos su-

mulatságosnak

találja,

hogy

pénzért adják. Amott kerek épület

malomhoz hasonló,

s

egyik zugából

ez azonban nem malom, hanem neve a játéknak, melyet a magyarok Ringelspielnek neveznek melyet mindazáltal inkább po-

vig zene harsog

;

oly

;

litikai

pályafutásnak kellene

kisebb

gyermekek

is

nevezni,

magos

mert a leg-

paripára

ülnek

és

a nélkül, hogy valaha czélt És mi hozza ket mozgásba? Alól is megkereket forgatnak, s ha ez eláll, ugy

ugyancsak

forognak,

érhetnének.

k

állapodnak és ismét leszállani kényszerülnek magas paripáikról,

épen mint

a sok

mai

politikai keringés-

ember hajtja a kereket, gyermek örvend, ha annak mozgása kö-

ben, hol szinte csak egy s

a

»>3

vetkeztében

A

halad.

hogy

magával,

elhiteti

napszámos

szegény

itt

bizony

sem

6

sajnál

is

egy

Hagyjuk lovagolni, hiszen minden embernek megvan a maga nádlova. Amott hinta kínálkozik kellemeivel, mely oly gyorsan mapár garast,

gosra

lóra

s

embert,

az

juttatja

úl.

Ki ebbe

elég

ülni

hogy

szinte elbizhatná

ismét mélységbe

magát, ha rögtön

bátor,

az

nem

sQlyedne.

tüstént tekintélylyé

emelkedik, azon egy különbséggel, hogy • magttból lehullott tekintélyek

ismét oly gyorsan

nem

juthatnak az éJetben

mint a hintában.

föl,

—

Itt

so-

kan elszédülnek, de azért mégsem riasztnak viasza senkit,

mert httzcn ha

.hogy

veszti

életit

meg

azonnal száz lyét elfoglalni.

nálkozik, az

életben

az

A

is

száz tó

is

it

valaki

tapasztalhatjuk,

magas polocon,

ember kész veszélyes henagyszer mulatságul kí-

emberek töredékeny csónakokban toföláztatják, brüket a nap jóté-

longnak, lábaikat

kony sugarai

álial

megpörköltetik,

sftnak, a férfiak nevetnek,

a

hölgyek

néhány garast

vl-

fizetnek,

és rendkívül jól mulatnak mindnyájan, mert hiszen

egy tem

veszti életét e kis tengeren. Ott

pokróoK van pázsitra

gyosabb rajta

gyermek

terítve,

mindenféle

s

rongyos

néhány még ronbakugrásokat

visz

véghez, és irgalomból mindenki vet nekik egy-

ámbár kár ezt tenniök, mert a kit szemfényvesztk derekának nagy hajlékonysága kétségbevonhatlanul mutatja, hogy idvel nagy vakét fillérkét,

gyon

%

még nagyobb

befolyásnak

birtokába

jut-

hatnak. Kissé távolabb medvét táncaoltatnak, mely

moiog u^an, de mégis

sip éa

dob hangja

szerint

aa4 tánczol, mintha valamely alkotmányos

ellenzék el-

tszomszédjárását akarná kigúnyolni. E ságában éhségtl cikényszeredctt majom mutatja látvány

ügyességét,

dn

s

rendkívül haragos ábrázatot

nem

gazdája fejében semmit

mert akaratlanul

furcsa,

kinek eszébe, hogy arszlánok

vagyis

azt

is

talál

;

juttatja

mi-

ölt,

ez

igen

minden-

úgynevezett divatmajmok,

az

fejében

is

keresne

hiában

az

ember valamit mit azonban annyira megszokott már minden ember, hogy e miatt bizonyára senki nem fog neheztelni. Csak az igazságtalan, hogy ezen izzadó majom szinte csikorog éhség miatt, mig a beszélni tudó majmok rendesen nagy b;

ségben

st

válogatnak;

mi

több,

ezen

oktalan

majom egy embert tart ki munkássága által élelemmel, mig a beszél divatmajmot gyakran ezer ember munkásságának gyümölcse sem bírja kielégíteni, s tik.

amaz pedig

mégis: ez veret,

Aztán

ki

ne keljen

ki

a sors

—

verette-

igazságtalansága

van kifeszítve, meember arról törekszik a nagyérdem közönséget meggyzni, hogy hajdan Kissé

ellen?!

lyen

távolabb

kötél

egy sovány öreg

ügyes kötéltánczos vala annálfogva

sok,

s

nem

hisznek,

ily

;

de a

nézk nem

politiku-

puszta szemfényvesztésnek

hanem tényeket akarnak látni, s hamivel ezek nem következnek

ragosan pisszegnek, be.

A

férfi

ség közt

nem

;

meri

asszony

tehát leszáll,

s

tányérral sétál a közön-

de a tányér oly szép tiszta, hogy senki néhány garaskával bepiszkolni. Vastag

lép

tehát

lezuhan a kötélrl.

a

kötélre,

s

nagyot ugrik,

és

:

!

*«5

—

Jtj,

— — — — — —

—

feJeségem!

Jaj,

férfi.

sóhajt a nép.

gyermekem I

árva

Boldogtalan

Szörnység

I

I

Elájulok!

Mibl

temetem el?I Ez hangzék minden oldalról

a

öreg

kiált az

—

Szegény asszonyi

s a

pedig

asszony

szerencsétlen

zsirjába mélyedett szemeit

tányér megtelikp

arccának

fölnyitja

repedezett

és

klarinét

legérzékenyebb hangján sipog

—

—

Csak egy csepp

És miután

a sorból

csinkotai itczének

sört

I

cseppet hörpint,

oly

mely

beillenék, fölkel, tagjait kinyúj-

is

meggrétázza és ismét a kötélre ka<

tóztatja, talpát

paszkodik, a közönség lefrhatlan tctszéavihara közt fl

emberek Ismét vetnek néhány

az

nyérra, mert különben tartatni,

nem tenné

ha az öröm

krajccárt a tá-

fognának

irgalmatlanoknak

zókká, mint 1 tzomoniság.

E

ókct

oly

adako-

közben

ily

bámuló

fÖlkiáltáMk hangzanak:

— — — —

Mily szerencse Ilyenek

a

rintot poharakat

ber

gondviselés megfoghatlan utal

zi

nyernek az embernek

tudniillik, kik it

mesterségét, egy krajosáron fo-

nyernek

s

a

hogy élhessen N^y: Magyar iHkali.

;

IIJ

ha

fiai

ét leányai,

legszegényebb em-

ugyan miért ne vcizthetne

miután a szegény vállalkozónak kell,

I

Szegény asszony Bizonyosan ördöge van.

Ott torsjáték azok

1

is

el

néhány garast,

csakugyan nyerni

pedig tokacskát

veszt a 15

;

220

szegény ember, akkor igen tcrmé^zctes, hogy veszteségének egy részét ismét vissza kívánja nyerni tehet-e róla, ha azután utolsó

fillérét

s

elveszti?

is

Távolabb innen kintorna síró hangjai nyöszörgenek s

vén asszony öblös torka gyilkos történeteket riká-

mért

csol és a

közönség, mely körülötte össze-

a rettent történethang miatt-e, azt csak a mindentudó határozhatná meg. Egy krajczár itt is elbúcsúzik a szegény embertl, ki már egy-két huszaskát költött, ámbár azt hitte, hogy ugyan miért ne költhetne tiz krajczárt, tiz órai mulatságért ? Ismét távolabb négy

csoportosul, iszonyúan borzad

vagy irtózatos

hangászkar az utolsó

Ítéletet harsogtatja,

külön be-

fák között néhány árva ágyú s ugyanannyi mozsár vagy taraczk mennydörög, miket léptidíj mellett s a

különben a Duna jegének elindulásakor szokás ropogtatni.

néma

Az

iszonyú zaj

lakosit

arra,

hogy

nem

birja

ugyan a temet

csontjaikat

összeszedjék,

de a csirkecsontokat sok gyöngébb idegzet hölgy rémülve tányérjára ejti, mert azt alkalmasint említnem sem kell, hogy az ily ünnepélyes mulatságnál az eszem-iszom sem hiányozhatik, csakhogy ezen igék kellemes fia

nem minden ember

részesülhet, mert sokan borzadva

hogy

veszik észre,

a sok mellékes mulatság egészen kiüríté erszé-

nyöket

s

hogy

éhes hassal föl

hajtogatásában

sem

kell

veszik,

a

sok gyönyörnek szállásukra

mert hiszen

élvezete

visszatérniök.

k

miatt

De

ezt

csakugyan mégis

minden kívánságuk szerint menne, úgy végre azt is felednék, hogy szegény emberek 5 hogy a szegénynek még mulatsága is szegény mulattak

s

ha

>»7

mire nézve azonban legalább azzal

vigasztalhatják

magokat, hogy a gazdagoknak viszont unalmuk is gazdag és kifogyhatlan. E mul&tságokat este lövöldözés és nagys.er tzjáték fejezi be, mibl világos, hogy nem csupán a politikusok pazarolnak el sok lport.

Mo$t Bertókot

— — — —

— — — — —

és a hajdani csárdást látám felém

elbbi

közel/tcni és az

Marcsinak fontos

Mi

flgybcn ?

—

ezt suttogá:

mondani valója van. kérdem hirtelen.

Szólj, Marcei.

Ugy

hiszem, hogy nyomába jutottam.

Kinek

?

Hát a zsidónak. Móriccnak? Igen ám.

Hogyan?

—

kérdem kitör örömmel, nem

is

várva c fontos tudósítást.

Egy ismersöm akadt néhány hét eltt ma reggel, hogy ismeri Móriceot.

s attól

haliám -

—

Nem

csalatkozol?

Dehogy csalatkozom, hiszen oly világosan leírta, mintha egyenesen szemem elébe állította volna, st még nevét is tudta ismersöm. Es tudja lakását ? Nem. Úgy tehát temmi hasznunk nem lehet ezen

— — — felfödözésbl. — De mégis.

Szólj gyoraan.

Hát ismersöm

félittas volt

<«

azzal

dicseke-

!

228 dctt, hogy sok pénzhez juthatna, ha egy kis vértl nem borzadna. Én gyanítottam ugyan már elbb is, hogy ez az ember nem jó úton jár s alkalmasint gyakran magáénak tekinti a másét s azért kerültem is, de úgy ragaszkodott hozzám, mint a kullancs azt azonban még sem gondoltam, hogy a ;

vérontás

— —

közel

is

áll

hozzá.

Csak dologra, dologra Tüstént. Bort töltöttem neki tehát, mert csap-

székben beszélgettünk és

bizodalmasan

mondám,

hogy nem olyan-e e kaland, melyben én vehetnék

?

Nem,

czimbora,

így

szólt

,

részt

is

én

hogy

nem sz-

gyilkolok, habár különben azt tartom

is,

kölköd ember néha pénz

vásárolhat, ha

nincs

pénze

fogadtam delt,

ki

és éhezik

el,

;

nélkül

én tehát az ajánlatot

hanem máshoz

apját

megöli

is

is

a

utasítottam a

egy

nem

megren-

fületlen pitykéért.

Ezután, folytonos borozás közt, kitudtam tle, hogy a

megrendel

a mi

Móriczunk

volt, ki hires tolvaj-

tanyán találkozott ismersömmel.

— —

neki,

És ki ellen akarta t Móricz kibérelni ? sem mondotta meg Azt nem tudom, mert miután tapasztalta, hogy nem akar kívánságára

hajlani.

—

E

szerint

mégsem

lesz

hasznunk ezen törté-

netbl.

—

Talán mégis, mert azt

borától,

hogy ma

is

este, tíz és

kitudtam a gaz czimtizenegy óra közt,

fogja Móriczot azon emberhez

bizonyosan magára fogja

—

kísérni, ki

vállalni.

És tudod azon helyet

?

a

el

munkát

»*f

—

Nem.

de ezen

— —

Váltig iparkodtam ugyan

titkot

részegségében

is

tle

meg

kitudni,

bírta rizni.

De mikép

juthatunk tehát nyomába 7 Oh, igen könnyen, mert tudom a gazember

lakását; kilencz órától fogva tehát a ház körfl) fo-

gunk sátorozni és azután mindenütt nyomban követjük és Móriceczal együtt nyakon csípjOk. Hozzá fog Mórica jni?

— — —

Azt nem tudom. Ét hol lakik embered

— —

Jól van, siessetek tüstént

A

.

.

.

7

házban. szállásomra,

én

is

követni foglak és majd meglátjuk, mikép juthatunk

m gaz ccimborák nyomába.

XXV). Efy hát Éúat.

Embereim

távoztak s én gondolatokba mélycdtcn

követtem lépteiket. Mindinkább közelít tehát az óra,

melyben véget vetcndek c két ember bdngyakorez volt azon pont, mely körül gondola;

latának

mködtek s épen azért, mivel ezen óra közclgc, érzem annak fontosságát, hogy most minden lehctó elvigyázattal éljek, ha azt nem akarám. hogy valaminek elmulasztása által ismét ki ne szalasszam kezeim közül a kedvez alkalmat, mi könnyen végkép semmivé tehetné eddigi törekvésimet. Sobrira nézve inkább meg lehetek ugyan nyugodva, mert holnapi

taim

találkozásomat

bizonyosnak

tarthatám

c

sokalakú

kalandorral

épen

és

épen ez

hirei

is

vala

végezhessek

nehéznek

volt az, mit igen

mert Marczi

kivánatosb

annál

azért

elttem, hogy addig Móriczozal

;

de

kellé tartanom,

koránsem voltak olyanok, hogy

E

bizonyos sikerre lehetett volna számolnom.

sikert

mindenek eltt lehetségig biztosítanom. Eleinte azt hivém legczélszerübbnek, hogy a kitzött órát nyugodtan bevárom s embereimmel a gaz kalauzt mindenütt követem és rögtön mind a kettt kellé tehát

midn

elfogjuk,

nem

terv

találkoznak.

Mélyebb

meggyzdém,

mikép e

egymással

vizsgálat után mindazáltal biztosítja

eléggé az óhajtott sikert, mert

például, a kalauz lakásán kívül tölthetné az

idt

a

nyomát veszthetnk, vagy észrevehetné, hogy nyomait követjük és elfuthatna ellünk, a nélkül, hogy Móriczczal

találkozás órájáig, vagy a sötétben

találkozhatnánk. kel

tépeldtem

Ezen s

ezekhez hasonló kétségek-

s

átlátám,

hogy más módot

megki sértenem. Talán a hatósághoz

modnom

és a kalauzt elfogatnom ?

mert kérdés

selhetem,

Vagy tudja-e Móricz Ezt sem fogadhatám ben

is

attól

késkedés

által

szándékát keríteni.

lehete

S

:

el

még

kellene folya-

Ezt nem helye-

fogna-c valamit

szállását,

tehát,

ha akarna

ki tudja,

vallani ?

is

vallani ?

mert legjobb eset-

félnem, hogy a törvényes

Móricz legalább idt nyer

végrehajtatja

kell

s

gyilkos

mieltt kézre lehetne

nem épen

t

az én életemre tört-e?

Hátha részemre iparkodnám nyerni a kalauzt és hálójában foghatnám meg Móriczot ? Ez

saját

legkivihetbbnek tetszék elttem,

mindenható hatalmát többször

volt

mert az

arany

már alkalmam

!

»5'

rcménylhctém, hogy tetemes pénzösszeggel meg fogom a kalauzt nyerni, fkép, miután legalább még annyi emberi érzés lakott benne, hogy a vérontástól visszaborzadott. De mikép eszközöljem ezt 7 Lakását tudom, gontapasztalni s így alaposan

dolám, azonnal fölkeresem

t

tehát s Ígéret és szük-

fognak

ség esetén fenyegetés, bizonyosan ceélhoz vezérleni. Szállásomon csitól

s

megtudám még nevét Mar-

azonnal hozzá sietek, mert az égen fekete

felhk kezdenek tornyosulni s gyanfthatáV, hogy az alkony hamarébb fog bekövetkezni, mint különben az

sz

A

utolsó szakában történni szokott.

négyemeletes házban

kalauz

melyik emeleten, azt Marcsi

lakott,

kinél

s

nem mondhatá meg

hogy fáradalma* vándorlást kell tennem, míg nyomába jöhetek. Az ily nagy házakban annyi ember lakik, hogy két oláh ét

így

elre

valék

el

készülve,

meg

lehetne bellük népesíteni, jövedelme uradalom tiszta hasznával i» vetélmeglehets pedig falut

kcdhetik • történetei némely kis német

évkönyveivel

is

fölérnek.

tudhatná az ember az

ily

birodalom

Hátha még minden

titkát

házóriásnak, mily

érde-

kes regényre nyújthatnának ezek tárgyat

Beléptemkor

a

házmester

tudakolám,

lakát

de

zárva találám, mert, mint egy ácsorgó cseléd monda, saját

házába ment.

Az

nagy házak házmesterei falu urával

ily

nagy házmesterek, vagy

gyakran

három eladóault

sem cserélnének, mert is mindennap közel tiz

kapunyitásból

delmet húznak,

új

csak

az

éjjeli

forintnyi jöve-

év napján pedig legalább kétszáz

forintot ve»znek be s igy

nem

csoda, ha oly álla-

2)1

pótba jnek, hogy néhány év múlva tulajdon házukban magok is házmestert tarthatnak. Földszint

csupán boltok vannak, mikben siker nélkül tudako-

zódtam emberem után s csak azon tapasztalást tevém, hogy még a kávés zsákra is «Honi» czímet ragasztottak.

Ebben már

szinte

de csakhamar eszembe

kozni,

meg

juta,

akarék botrán-

mikép ezen kávé

alkalmasint azon részében termett a török biroda-

lomnak, mely hajdan hazánkhoz tartozott

hogy e

s

mond-

szerint azt mindenesetté teljes joggal honinak

k

nem okai, hogy azon részeket a sors éles ollója hazánkról lemetszé.

hatják a kereskedk, mert hiszen

Ezen igen alapos okoskodást sok más kelyre

is

külföldi czik-

alkalmazhatni, melyek most épen oly jog-

szerüleg honiak gyanánt áruitatnak. Íme, csak igazi nyitját kel]

a

dolognak

tudni

és

azután mindjárt

megnyughatunk, fkép ha meggondoljuk, hogy a mai politikában

okokkal

is

négy nag)

nem kevés embert sokkal alaptalanabb meg lehet nyugtatni. Az els emeleten szállás

a háziúr lakik?

van

s

a legszebben

Oh, nem: az oly háziúr,

hasznot kényelemmel

akar házából

maga

talán ki

húzni,

nagy

mindig

mert így nem ostromololy könnyen az alkalmatlan lakosok, szál-

távol szokott attól lakni,

hatják

t

ügyében s ez által igen sok pénzt takaríthat meg. Az els emeleten tehát gazdag zsidók és franguak laknak ; az utóbbiak rangjok palásaik javítása

rancsolta

fényzésbl,

az

elbbiek pedig takarékos-

ságból, mi ellenmondásnak látszik ugyan, de mégis való,

mert az ebbl származó idkimélet

által

töb-

bet nyer az ügyes tzsér, mint mennyit a magasb

>33

emelet

Egyébiránt latban

árkülönbség

közti

áll.

ily

még más tzsér ugyanis még

és negyedik emeleten

még pedig

konyhával,

veszteni

politika

azzal

Az

által

tart

is

igen

egy

látszik.

kapcso-

is

harmadik

a

parányi szobát okból, mikép

fontos

tüstént látni fogjuk. Valamely kávéházban, például,

egymás

két úr ül

mellett,

körülbelül ilyképen

—

Egy

kis

bizalmasan

beszélgetve,

:

zavarban vagyok, szeretnék ezer forin-

tot kölcsön felvenni.

— —

Folyamodjál hajhászhoz, barátom.

Egy^t

Most

»*"™ ismerek.

egy rendkívül igénytelen külsej

a szomszéd asztalnál egészen az

úr. ki

eddig

tOtncr Zeitung*

olvasásába látszott elmerülve, szerényen szól

— — —

— úgy

:

Szolgálhatok a tekintetes úrnak?

ön

hajhász?

Igen.

Ha

jutalmasan ezer forinthoz

—

—

Olcsóbb szolgálatra

scgfthetnc ön,

bizonyosan

nem

fog

a

tekintetes úr találni.

— — —

—

mikor értekezhetnénk

Jól van, hát

Egy Hol

A

.

? '

óra múlva szállásomon leszek. lakik .

.

ön

?

házban, negyedik emeleten,

.

.

.

szám

alatt.

—

Eljövök.

Egy óra múlva

a tekintetes úr megjelenik a

kit-

zött helyen és nyájatan szól, mert n tekintetes urak IS

mindig nyájasak, midón pénzre van szükségük

:

»34

Lesz pénz?

— Mindenesetre, — kezeit morzsolva a — Tehát kérem, végezzünk szaporán. — Meg vallanom, nekem nincs pénzem, de felelt

hajhász.

kell

szerezhetek,

ha minden száztól

vagyis ezertl

hatot

méltóztatik

hatvanat.

Megadom.

—

De még

azt

is

meg

hogy én

vallanom,

kell

egy tkepénzest sem ismerek.

És mégis pénzt tudna nekem

-

Igen, mert

tzsérrel összeköttetésben

És annak

is

áll,

több

oda fogom a tekin-

fizetnem kell

Alkalmasint,

?

ki

pénz mindjárt meglesz.

tetes urat vezetni s a

— — —

szerezni

ügyvédet ismerek,

egy

?

de mindenesetre csak csekély-

séget.

Tehát menjünk az ügyvédhez.

- Méltóztassék.

Most

a harmadik

urat a hajhász

emeletre

vezeti

a

tekintetes

az ügyvéd szállására mutat.

s

Mind-

ketten belépnek. •

szól

—

Ezen urnák ezer a hajhász.

Szívesen,

minden

—

forintra

viszonozza

van

az

szüksége,

—

—

de

ügyvéd

bátorkodom kérni. kérdi kissé szomorúan a megszo-

száztól hatot

On

is?

rult tekintetes úr.

Természetesen, hiszen ez kenyerem.

— Ám legyen. — Fél óra

alatt itt lesz a

pénz, méltóztassék leüln

:

»35

—

Köszönöm.

— A

tekintetes úr egy évre ezer forint helyett

ezerötszázat fog

írni.

— Hiszen ez ha önök — olcsón

hatvankét

minden

száztól,

!

sem fog pénzt

sehol

Ily

A

forint

számítom

díját is ide

kapni.

tekintetes úr kénytelen megeg)-ezni s az úgy-

nevezett Ogyvéd leszalad az elsó emeletre a tzsér-

hez és elhozza a pénzt, mert a kölcsönznek nem szabad ót

látnia,

csira két jó forintot

volna a pénzt. hitt

A

huz

le,

mintha messzirl hozta

emberei, kik csekély rendes ily

több

meg-

kapnak

évdíjat

s

hatályosan szaporítják.

második emeleten legalább

lakik s

még bérko-

hajhász és Ogyvéd a tózsér

gazdájok kamatait

A

me-

nehogy máskor személyesen

hessen hozzá. Sót az Ogyvéd utoljára

is

egy múvésznó

kisebb rangú keresked ét gyakran

megtörténik, hogy az egyik keresztel, míg a másik halottat sirat, az egyik házasodik, töri

fejét,

elválnia.

Az

meg.

a

cttk MillCi.

;

nem nem hirdet annak megbukik. Az egyiknek szívén az egyik ctódöt hirdet és

másik

idejében csdöt és klvOl

feleségétl

egyik zálogra kölcsönöz, a máiik min-

denét elzálogosítja bukik

míg a másik azon

mikép lehetne

hogy ugyan

ellenben

mindene honi, a másiknak pedig szíve ugyanhoni, de sem honi, sem kOlfÖldi tulajdona

A

harnuidik emeleten

kMe ugyancsak lenézhetik

a

kézmvesek tanyáznak, bOszkc

kereskedket

esek közt legtöbb a mdvészi kiképzettség

jele,

mert

minden szabóleány zongorát kinos, habár tulajdon z^bkendójét sem tudja is beszegni. Ezen emeletre.

i^6

fleg

a rendes bolti órák alatt,

jár s az

házi

itteni

estélyek

karcnekesek

is

sok látogató

nevezetesek, mert a szin-

egyéb

s

igen

mvészek örömest

ily

megfordulnak oly helyeken, hol fesztelenül mulathatni s az asztalok

leginkább

leten

mivel a nagy

szenek

;

nem

üresek.

Írókat

és

A

negyedik eme-

mvészeket

találhatni,

magosra törek-

szellemek rendesen

vagy mosónket, mivel a padlás közelsége

igen könnyíti mesterségök gyakorlását.

sokat dolgoznak, keveset mulatnak

s

Ezek mind

meg

lehetnek

gyzdve, hogy minden erlködésök daczára sem juthatnak magosabbra. Ha még néhány padlásszoba úgy bizonyosan szegény özvegyek

van a házban,

lakják azokat, kiknek férjeik egész életökben böcsü-

letesen szolgáltak másokat s azért

magok

és özve-

gyeik számára semmit sem gyjthettek. Egyébiránt

igen messze

vezetne kitzött czélomtól,

ha mind

azt el

akarnám mondani, mit e házban kérdezskö-

désim

folytában

tapasztaltam

csak általánosan annyit

elég

;

legyen

mondanom, hogy

tehát

pazarlás,

nyomor^ böcsületesség, gazság, öröm, bánat, szerencse, boldogtalanság minden emeleten oly közel tanyáznak egymáshoz, hogy ezen egyetlen házban bárki jobban megtanulhatná az élet útait, mint száz

meg

A tást,

száz kötetnyi könyvtárból kalauzról senkitl

nem

nevét senki

nem

1

nyerhetek

akará ismerni

s

fölvilágosí-

ezt csodál-

mert ily nagy házakban épen nem ritkaság, hogy a szomszédok sem ismerik egymást.

nom sem

lehcte,

Kedvetlenül menék tehát

hosszú lépcsn

s

a

le a

kapu

véget érni

alatt

néhány

nem

akaró

pillanatra

*37

megáll apodám, várva, hogy a véletlenség talán ked-

vezbb Több

élmbe hozza emberemet.

lesz irántam és

csínos leánykát láték részint

részint

kocsin,

g) alog érkezni, kik mind sietve haladtak fi a lépcsn. Már legalább húszat számfték meg s hiában

íparkodám jövésk

magamnak

czélját

megfejteni-

Ekkor egy kávéházi barátom lépett be a kapun szinte a lépcs felé fordult. kérdem kíváncsian. Hová, barátom?

— — HmzM, — — Tehát — Igen. Itt

s

—

felele

s

megállapodott.

lakol ?

Talán táncciakola van

itt 7

— Nincs. — Vagy temetés — Tudtomra — Tehát menyegz — Nem tudom, de miért — Mivel oly sok szép 7

az sincs. 7

I

kérdez
leányt láték

itt

7

fölsietni,

hogy bizonyosan nem lakhatnak mindnyájan Ah, ez ingcrlé föl kíváncsiságodat 7

itt.

Igen.

—

Halld tehát, e szép hölgyek gylésre Tréfálsz

jöttek.

7

- Épen nem. Jer szobámba és tökéletesen meg fogsz gyzdni, hogy igazat mondék.

'35

xxvu. Leánytársulat.

Barátom c különös

érdeket gerjesz-

oly

szavai

tenek bennem, hogy pillanatra a kalauzt Móriczczal együtt tökéletesen feledém föl

dik

emeleten,

más

ajtó által

lenni.

—

s

nagy kandisággal sietek

lépcsn. Barátom szobájába vezete

a

—

Íme,

—

bezárá,

melynek

vagyunk.

is

Most

máso-

nyilt,

de

kapcsolatba látszék

miután az

barátom,

szóla

így

itt

folyosóra

ajtaja

több szobával

a

ajtót'

segíts e szekrényt az

ell csöndesen elemelnem, így a hátulsó oldalon is szekrény áll ugyan, de ezen székrl egy ajtó

;

repedésen, mely ott fönn

látszik,

könnyen

áttekint-

hetünk.

— —

Ki lakik ott

Keresked

s

?

kérdem csodálkozva.

ez dolgozószobája, ilyenkor azon-

ban távol szokott az öreg úr lenni leánya

s

ezek barátni tánczra

s

s

ezen idt két

egyéb mulatságra

használják, mert ez legtágosabb szobájok.

lérek vagyok

s

Én

zsel-

egyszersmind félig-meddig ügyvéde

az öreg kalmárnak.

— De — — Mi

te

Igen,

—

gylést

ma

említél ?

lesz az els.

iránt?

Azt magam sem tudom, de tegnap

son valék a házi kisasszonyoknál félig-meddig elárulák elttem.

Különös

1

s

látogatá-

nagy titkukat

»39

Leány társulatot akarnak

alkotni.

— Nem lehetnénk mi — Világért sem. — Tehát csupán leányok? — Igen— Ez nevezetes. — Miért Hiszen ha

tagjai?

is

férfiak

?

nem

megjelenhetnek a hölgyek,

gylésezhetnének lani,

— — —

látom

át,

még

rovásukra

saját

nem fognak

legalább

gylésein rendesen mért nem

inkább, így

annyi botrányost látni é» hal-

mint a férfiak gyléseiben

Ez

igaz.

De

ctitt,

Hamar

az íjtó nyílik.

a széket.

van, te

Itt

magos vagy, én

törpe,

a

hosszú

repedésen tehát mindketten átláthatunk.

—

jól van.

dics

látvány

1

S valóban annak nevezhetem

azt,

mert mintegy

huszonöt oly deli leányka sürgött a szobába, hogy ugyancsak munkát adott volna a legszebbnek kiválasztása

;

barátom

is

egészen

•szonyú e«kOvel erósfté, hogy

vigalomban volt Parisban

nem

s

el

volt ragadtatva s

két

év

elótt

tánct-

háromezer hölgy közöl

válogathatott volna ennyi szépet. Egyfltt vagyunk,

szóla most oly

kellemes

hang. hogy minden bötjét kész lettem volna ceukorkivonat gyanánt elnyelni,

kezdjünk

tanáca-

kozáshof.

Oh, nem, tánczoljunk clöbb egy keringt, szen

a

férfiak

is

mindig

hi-

konferenosiát szoktak

'ulaidonképeni gylés elótt tartani.

!

!

!

! :

5 40

Derék leányka,

akaratlanul

jellemz meg-

mily

jegyzést tevéi

— — —

Hová gondolsz Tánczoljunk.

Éljen

Tánczoljunk

!

I

Mily pompás egyetértés san

1

Valóban tanulhattatok

gylésez férfiak, hogy mikép kell gyormegegyezni és nem vesztegetni a drága idt

volna

itt,

oh,

A tisztes és

szép társulat

jól

tánczolt és azután ismét

megszólalt a csodabájú hang, melyet elször hallék

— Elég, konferencziának vége, most dologra. — Helyes! Éljen! Hahahal — Ill ez gylésben — Talán soha nem gylésében, hogy még nevezed — Legyünk mi jobbak. — Éljen — Rendet tartanunk. — Ügy soha nem bellünk — Hahaha — Válasszunk legalább hogy becsületesen egymásután szólhassunk. — Helyes — A legöregebb legyen elnökünk. — Én nem Én sem — Hiszen mind vagyunk. — Talán kellene elnökül választanunk, hogy a

viselet-e

?

voltál férfiak

ezt

illetlenségnek

is

?

I

kell

lesz

valódi

társulat.

valakit

boszan-

!

elnököt,

1

!

fiatalok

férfit

legalább ne kelljen

minmagunk közöl

tanunk.

—

Ugy

van, mert az elnököt

boszantani szokták.

minden gylésben

.

»4«

— Nem nem bocsáthatunk — Igaz Helyes — Ha nem elnökséget én kész vagyok ezen — Éljen — És most tanácskozzunk komolyan. — Mimi, hogy rfe ezen szövetnek?

ide.

lehet, férfit 1

!

akarja az

senki

elvállalni,

áldozatra.

tehát

!

volt

— Három — Gizi, varrta burkonyodat — Mindszenty. — Voltál tegnap színházban — Nem, Görgei úr sem — Bársony kalapot csináltatu télre? — A mama nem engedi. — Ah, ez karperece? — Dehogy, még tavaly kaptam névnapomra. — Mily szép gyr. — Emlék ám! — Az mily csevegés Csöndet kérek. — Csak tessék hiszen gyléforint.

ki

?

7

jár.

u)

istenért,

!

szólani,

seiben

it

a férfiak

igy hallgatják a szónokot, ha

bámulnak ránk

a karzatra

föl

;

némán nem

miért ne cseveghet-

nénk tehát mi, miután nincs hová bámulnunk? Csak tessék szólani.

Csókolni való píros ságot mondottatok

—

Halljuk

I

ajkak, mily mázsányi

Halljuk

I

— Mi nagy akarunk egyesülni — Kérem, már cgyesQltQnk. — De — Mondom, már egyesültünk, mert océlra

.

.

igaz-

I

.

.

.

Nagy: Magjrw Mkak.

ÜL

• férfiak i6

24a

mindjárt

is

alakultaknak

mihelyt oly számmal a tisztviselket

nyilatkoztatják

összegylniök,

sikerül

maguk közül

magokat,

hogy

megválaszthatják.

— Éljen! Halljuk! — Ám legyen, tehát mi nagy czélra egyesül— Ah, mily — Hol? Hol? — Ott utczasarkon. — Mint ágaskodik — De nem tántorog. — Lovát még sarkantyúzza. — Bizonyosan fog — Dehogy. — Mintha nyeregbl ntt volna — Hah, most ágaskodik — Két — Nagyot — — Mintha volna — Gondolod? — Bizonyosan. — Talán bennünket! — Mindenesetre, én igen közel — Én üvegre támasztám engem zonyosan — Nemcsak téged. — Már eltnt. — Valóban, eltnt Folytassuk gylést. tünk.

daliás huszártiszti

az

lova.

esni.

le

csak a

-

ki.

a ló.

lábra

áll.

szökik.

Elvágtat.

föltekintett

látott

a lovag.

is

állottam

az

ablaknál.

az

fejemet,

látott.

!

tehát a

Ismétlem, mi nagy czélra egyesültünk.

bi-

>43

— —

Halljuk! Halljuk!

A mai férfiak voltak. A hizasságtól

nem azok

már,

kik

hajdan

irtóznak.

— Némctfil vagy beszélnek. — Még pedig mindig csak vagy — Tánceolni nem szeretnek. — magyarul épen nem. — Jogainkat nem — ligy van, minket korholnak fdzésért ók ugyancsak fzik magukat. — Az férfiakban bizonyosan rendkivQl pafrancziául

politikáról,

lovakról.

Kivált

tisztelik.

és

a

ily

rány! a lélek, s azért szorított tcstOkben

— Hahaha — A pénzt Igen — A háziasságot

fzik magukat, hogy Összecl oly kOnnycn.

ne tévedhessen

1

és

lani

—

.

.

szeretik.

nem

akarják eléggé méltány-

.

És mind ezen hibákat

a

mi nyakunkra sze-

retnék róni. Tj

mind

akarék. s azért

koznunk,

hogy

elmondtátok

azt,

mit

most már csak arról

mikép

lehetne

ókét

mondani

kell tanács-

mcgtérfte-

nnk?

— ket

— — — -

—

Menjünk mindnyájan

kolostorba és hsgyjuk

butulni.

Oh! Ohl Majd

bizonyt

Csak kiksccagnának. Példánkat

Én

nem sokan

követnék.

mást fogok indítványozni.

Halljuk! Halljuk

I

lé*

.

«44

— Nem akarom mondani, hogy szépek vagyunk. — Hát épen — De szerénység — Gyakran valódi kevélység, ha rossz helyen — Az igazságot mindig mondani. — Ki a napfényre! Ez — Tehát mi nem vagyunk szabad hintalán

rútak.

a

. ,

alkalmaztatik.

ki

kell

jelszónk.

ruták, s

nünk, hogy találkozni

— Halljuk! — Ki kezünk — Természetcsen. — Éljen! — Én, vagy azon — Mind kett — Fogadjuk

fog

férfi,

ki

.

.

.

ki ... ki

birását kívánatosnak tartandja.

a

férfi ?

í

tehát

vünket és kezünket kinek minden

ünnepélyesen, hogy mi szicsak

gondolata

oly

adandjuk,

férfinak

magyar,

s

ki

a

férfi

ne-

minden tekintetben tökéletesen érdemes, egyetlen hibával sem bir, melyek elbb itt el-

vezetre és

soroltattak.

— —

Helyes Kérem, kezünket talán kihagyhatnók a fogadásból, mert arról gyakran szüJéink vagy gyámjaink

!

is

rendelkezhetnek.

— Semmi kihagyás inkább kolostorba, korcs oltárhoz. — Éljen! Éljen! — Én megnyugszom — Indítványom tehát egyhangiilag — Igen ;

mint

férfival

is

I

elfogadtatott.

!

U5

—

Kötelezzük továbbá

magunkat

arra,

hogy

mindnyájan fejenként legalább egy lánytagot szerezünk társulatunkba, ki ismét szinte egyet tartozzék szerezni, és így tovább.

— De csak szépeket. — Természetesen. — De nem maradunk-e pártában, ha majd ntgyon sokan találunk — Ez fontos kérdési — Ettl épen nincs mit tartanunk, mert ha v«lenni 7

lamennyi szép lány tagja leend társulatunknak, ugy a legelkorcsotultabb férfi térni, és talni

meg-

kénytelen leend

is

magyarrá fog változni,

s

minket magasz-

fognak a történeti évkönyvek ezen nagyszer

átalakítási

—

munkáért.

Helyes

Éljen

1

1

Az apa megérkezése ét mondhatom, férfitársulat

sem

határozatot.

A

akarák,

hogy

gylésnek véget azabott még egy hozott ily fbenjáró fontossigd

hogy

a

ily

rövid idö alatt

szerény hölgyek

c határozatuk

ök bizonyosan

híven

nem

alkalmasint

köztudomásra jusson,

megrizték volna e

s

titkot,

mert hiszen csak mintegy huszonötén voltak jelen,

hogy száz hölgy is meg híven rizni ; de mint féríi, szoros

azt pedig ki ne tudná,

tud egy titkot

kötcletségcmnek

tartottam,

c

titkot

felfedezni,

hogy hazám, s mindenek eltt Budapest iHai tudják meg: hányadán vannak, és ugyancsak Iparkodjanak

valódi

nem

akarnak

igyetlen rút

magyarokká maradni,

lenni,

ha

agglegények

mert én Budapesten

még

valódi magyar lányt sem láttam ....

246

XXVIU. Bitófa éi gyfiraOlcsci.

A

fönebb

fordultak

tulajdonképeni czélja felé

kérdem barátomtól, nem

s

szrös zömök termet megfordulni.

mikép úgy

Rövid

látott-e

egy

embert e házban gyakran

gondolkozás

után

válaszolá,

hogy az ott lakó kocsisokegy középkorú parasztot beszél-

tetszik neki,

gyakran

kal

látvány után, gondola-

kellemes

leírt

taim ismét idejövetelem

látott

getni, ki leírásomnak egészen megfelelt.

— Alkalmasint segéde kocsis segédének, — tévé hozzá mosolyogva. — Segéde segédnek — kérdem csodála

a

?

kozva.

—

Úgy

van, erre Budapesten a legmagasb kö-

röktl egészen a legalsóig számtalan a segédek sorsa

k

mindenütt

dolgoznak legtöbbet,

s

példa van,

s

egyenl abban, hogy mégis legkevesebb ha-

szonban részesülnek. így, hogy csak egyetlen példát említsek, a szabómester kilencz forintot kap

egy

kabát varrásáért,

forintot fizet

érette, s

a legénynek

s

harmadfél

csak négy

forintot zsebébe

dug, a nélkül, hogy egyetlen öltést tenne a kabáton. így a kocsis

nak,

ki

a lovakat

mellett

rendesen

vakarni,

kefélni

tisztán tartani köteles; lehet tehát,

géd valahol más tisztességesb nálunk a hivatalok

segédet tartaés

az

istállót

hogy ezen

se-

hivatalt visel, mivel

halmozása nagy divatban van,

miután oly kevés az alkalmas

ember, hogy a leg-

*47

parányibb

is

száz alkalmas egyén

magát, s annál fogva ezen szegény paraszt

jelenti áltaJ

ingyenhivatalkára

kötelességét,

teljesítteti

mit

azzal

jutalmaz

meg, hogy helyet ad neki az istállóban, hol fáradt megpihentetheti, ha a lovak

testét fél,

néha

sót

azon

abrak

patkóitól

nem

melyet a lovak

árából,

nem (akarnak* megenni, egy meszelyke bornak harmadrészét

is

átengedi neki.

Azonnal lemének

örömemre

tehát, t az

istáló

eltt nagy

nagy álmosan

mejzpillantám a kocsist,

forgatva a legújabb álmoskönyv zsíros lapjait.

—

Itt

~ kérdem

segéd?

a

bizalmasan.

— Melyik? — kérdé 6 nagyot — A paraszt. — Ferkó? — Igen, mindig szrben — Ah, a lovászom segédei Nincs

ásítva.

ki

—

—

jár.

Mikor j haza? Ma nem kell már befognunk,

masint

majd csak

korhely

;

a hajnal

ha jobb embert

veti

itthon.

így hát alkal-

haza,

nagy

mert

találok, mindjárt

kiadok

rajta.

—

Et hol van most

— Bizonyosan a — Mi CKÍmcre a

Nem csárdákba

tudom,

7

tchénutocai csapszékben. 7

én

nem szoktam

oly szurtos

járni.

Ezen büszkén kimondott megjegyzés után ismét az

álmoskönyvre

mi azt látszott

fflggeszté

értésemre

kedve a drága idt rám

szemeit

adni,

a lóigazgató,

hogy nincs többé

vesztegetni, s ezt annyi-

148

inkább

val

sötétség

hihetem,

mivel,

honi képeit már teljességgel

meg

a krajczárnyi

lenül

távozám

félni,

hogy

gyorsan

növeked

mvészi

nem

eltt

csaknem

tökély

különböztethette

fekete zsírrétegektl.

tehát, c

a rév

a

álmoskönyv

az

miatt,

attól

Kedvet-

kezdek már

ismét hajótörést szen-

kell

vednem. Bertók

Marozi legalább azzal hogy a tehénutczában csak egyetlen csapszék van, s hogy ennél fogva Szállásomon

némileg

nem

és

megvigasztaltak,

téveszthetjük

emberünket, ha valóban

el

ott

van. Marczi azonnal kínálkozott, hogy oda siet, és szóba ered vele, de az óra már nyolczra járt, s

nem akarám ez ügyet koczkáztatni, mert Ferkó könnyen gyanút érezhetett volna e tolakodás következtében. Tervemet tehát megváltoztatám, s elhatározám, hogy mind a hárman együtt fogunk menni, mert így legalább nem lobbanthaték szeígy

memre találna

ha

hanyagságot, maradni.

is

óra tájban

útnak

törekvésem

Ersen

siker

indultunk, s szivem

dobogott, mert érzem,

nélkül

fölfegyverkezve, nyolcz

nyugtalanul

hogy sokára veszthetem

ismét Móricz nyomát, ha ezúttal

is

kisiklik

el

kezeim

közül.

Az

eget koromfekete

rémesen

sírt

felhk

végig a néptelen

boríták, s a

szél

utczákon, és hideg

záporcseppeket ostorozott arcízunkra, ámbár távol-

ban egyes villámsugárok nyargaltak s

tompa dörgések, a kés

elemcsatát jósJottak.

sok gyanánt állottak

A

sz

le a láthatáron,

daczára,

nagy házak

nyárias

elbvölt óriá-

körülöttünk, s a gyéren vilá-

»*9

mmt megannyi

ablakok

gított

tzrök

A

utunkon.

csjllámlottak

lépdeltek

csörtetve

nem

lovaikon,

s

zelésére,

hogy

bolygó

lidérczck

köpenybe burkolt mellettünk magas

fehér el

sok regényesség kellé annak képa

középkor

valamely titkos ítél-

széke rejtélyes hírnöke ihez hasonlftn^k, kik életre halálra

A

mennek

idézni valamely nagy bOnöst.

utczában

kitOzött

legmélyebb csönd uralko-

dék, csak a csapszékbl hangzott

rekedt

ki

néha egy-egy

rikkantás, vagy a földhöz sújtott

pohárnak

élénk csörrenése.

—

Bemenjek

?

— kérdé

Marcei,

midn

a csap-

székhez érkezénk.

— Nem, — felelém rövid gondolkodás után — belépésed gyanút okozhatni. — De hátha nincs — Mindegy, mert úgy különben hiába itt?

jöt-

is

tünk volna. Tíz óráig gunk, egyebet

Ezután az

A

mindig szemmel tarthattuk,

hogy felfödöztetéstl tarthattunk percere

másztak,

lassúságával

zordonabbá

ers rohanásokban melytl

kapu mellé vonultunk, hon-

ajtaját

pillanatok órák

perecrl

tehetünk.

átelleni

nan a csapszék a nélkül,

nem

mindenesetre várakozni fo-

szabadulni

fútt,

lett.

mintha

kívánna,

a

A

a a

szél

féken

dörgés

volna.

vihar

egyes

tartatnék,

azonban

mindinkább növekedett sa nagy cseppú zápor átesvé változott, darával vegyesen, mely

ható finom

tszúrások gyanánt

kínozá

arccunkat. Zsebórámat

üttetem, s

már három negyedet

reményem

pillanatról-pillanatra inkább csüggedett.

vert kilencére, es

:

!

a50

Már

hogy nem lenne-e mégis jobb,

tusakodám,

Marcit a csapszékbe küldeni, mint tovább daozolni

nélkül

megnyilt

egy

s

natra

kiöml

fejét

széles

a viharral,

világsugárnál

takarja.

—

kutyát jól

—

Átkozott id,

sem

szobából

pilla-

láthattuk,

hogy

födi, s testét

dörmögé

-

kellene kihajtani;

A

—

férfi,

nem húztam volna

ki

tevék sejtésünket, hogy Ferkó

a csapszék eltt.

—

Megragadjam? Csitt,

szrös

szr

alól.

E szók bizonyossá

— —

a

b

ha nem tudnám, hogy

megfizet a zsidó, bizony

lábamat az asztal

áll

ajtaja

A

tisztán

karamú kalap

siker-

a csárda

lépett ki.

férfi

is

midn

suttogá Marczi.

kövessük távolról

kalauz a soroksári

kodva baktatott elre

utczába

hajlott, s

a sötétségben.

A

szél

káromés

es

csapdosása igen kedvezett vállalatunknak, mert lé-

péseink neszét elnyomá, míg a mély sötétség alakjainkat

tökéletesen

elrejté;

szrt mindig szemmel ladtunk,

midn

mi

a fehér

óranegyedig harögtön lóhorkanást hallottunk elt-

elfojtott

hangon

Igen, az ördögbe,

hamar!

tünk, s azután

ellenben

tarthattuk,

ejtett

ez

egyet-

len szót

—

— —

Ferkó? Föl a kocsiba.

Mieltt nyomát a kocsi.

—

Bakra ugrom,

érhettük

—

volna,

már megindult

monda Marczi.

k

;

—

szkség esetén

Jól van,

Jójj,

futva kö-

mi

vetünk.

—

Csak vércse

gos uram, én

E

azt utánozni,

mondott szók után Marcei eltnt, s lehetségig siettünk a kocsizörej után, mely gyorsan

mi

növeked

mindinkább

azonban

felénk. Idóról-idóre hal Iánk,

csesivítást

azt

igazodjék, nagysá-

sivftása után

tudom

jól

velflnk,

bakra,

a

s

legalább

gazemberek merényöket mindenesetre kerülne

Az

hangzék

hogy Marczi szerencsésen szemmel tanhaija a minden tettét, minek következtében

rcményheté

följutott

távolból

azonban mindazáltal éles vérszinte mindig távolabbról, mi

nyomukba

is

homlokunkról

ti-

jutnunk.

hidegségét

esö

nem

kitudhatjuk, ht

nehéz

nem

éreztük

mert

többé,

vcrejtékcsöppek

szakadtak

de azért pillanatnyi pihenést sem engedtünk magunknak, s órancgyednyi futás után, mintegy száz

sorompón

lépésnyire a

kívül,

úgy

mintha

tetszett,

• vércsehanghoz kissé közelítenénk. Alig

tevk

ez

észrevételt, t hosszú villám surrant végig a fekete

felhk

melynek fényénél födcles

közt.

meg.

lantottunk

szágúttól, • a lovak eltt ki

a

megrémült

egy villám,

s

kocsit pil-

mintegy ötven lépésnyire az orállatokat

a távol

köpenybe burkolt csöndesítni látszék

dombon

a bitófát

tuk meg.

férfit, ;

még

pillantot-

—

—

rcbcgé Uram. szörny helyen vagyunk I Bertók, s közelebb simult hozzám. Feledd, hogy CKÍgány vagy, s ne félj tle,

—

—

•uttogám

tréfá«an,

bátorítni

akarván

öt,

/ámbár

i5*

nem tagadhatom, hogy magam

némi borzadást

is

érezek.

Azután kikerültük a kocsit, és ismét gyorsan elre haladtunk kalauzunk folyvást a vércse siví;

közelebbrl hangzott.

mely mindinkább

tása volt,

Most én

is

lehetségig híven utánzám

azt, tudatni

mikép már közel vagyunk, s hogy nincs többé mitl félnie, mert szükség esetén hatályos segélyünkre számolhat. Még néhány Marczival,

akarván

száz

midn

haladtunk,

lépésnyire

mintha lépések közelítenének

úgy

már

;

tetszett,

pisztolyaink

után nyúlánk, de ekkor a vércsehang egészen mellettem hallatszott.

— —

Marczi,

Az

szintúgy

még

—

suttogám alig hallhatólag.

—

vannak;

öten

—

csöndesen,

istenért,

a zsidó,

két czimborát hozott magával a kocsiban

pedig,

kit

kerítésébl

kerestek, a bitófa

A

hozzájuk, Ferkó jeladására.

ki

nem

Marczi Ferkón kívül,

lihegé

hitt

neki,

azért

hozott

;

az

mászott

zsidó bizonyosan

ki

magával

gárdát;

most a bitófa mellett tanakodnak, ott egy vastag fa mögött elrejtzhetünk, és mindent hallhatunk. Azért jöttem ide, hogy a sötétben valamikép

egyenesen nekik ne menjen a nagyságos '

—

— A poklot vezet bennünket — Elre

is

átgázoljuk,

fa

nevében!

szók váltására sokkal

elmondásukra

mögött

s

ha a nagyságos úr

1

tehát, isten

E

úr.

Fiúk, van-e bátorságtok?

kevés

állottunk.

kevésb

perez

Alig

id

kellé,

mint

múlva már a vastag

rejtztünk

el,

s

széles

*5S

mikbl

villám hasftá a felhket,

Szerencsénk

a zápor

omlani.

fa

már födözve

által

újuló vala,

mert különben a

voltunk,

villám világa bizonyosan

ervel kezde hogy ekkor a

elárult volna bennünket.

Marcsi

a bokrok alá lapult, minthogy a fa törmindhármunkat zsöke nem lett volna képes elfödni. Én és Bertók azonban tisztán láthattuk a villám

másodpercznyi

fényénél, a bitófa túlérett öt gyü-

Móricc középen

mölcsét.

sz-

baloldalán a

állott,

rös Ferkó, vas csákánynyal, és a bitófa

alatt,

mint

véleménye szerint legbiztosabb helyen, tanyázott a kinek

gyilkos,

erre

mutatott,

csontos

óriási

valamint

és zsebeibe mélyesztctt

termete

kezei

is

hogy semmi veszélytl nem

tak,

rendkívüli

mogorva közönyös arccá

lán két ídomtaJan betyár állott,

tanusftni látszot-

retteg.

Jobb olda-

figyelemmel hall-

gatva szavaira.

—

Tehát mcgegyeztflnk,

nemde?

—

tzóla

hí-

— száz peng forint? — dörmögé hidegen az riét.

zelg hangon Móricc,

—

—

dck?

Elre lefizetve, Hát nem bízol

—

szokott

becsületemben, derék szelin-

kérdé hfzelgve Móricc, nagy bizalmasan

gúnynevén

szólítva a bitófa

irtózatos

la-

kosét.

— 01)

Én

csak késemben bízom. Fizess elre, vagy

pénzedre, és költs

ki

belle ördögfiakat,

kik

pokolra hurccoljék pogány lelkedet.

—

Na,

—

Ne mondd

mér mire való ez a nagy harag, •zelindek? Felét elre, felét munka után. nevet,

na,

ki

melyen csak

}ó

még egyszer ezen bizodalmat érdemes ocimborék

által

hi-

.

!

M4 gyom magamat

Legyen

könny

—

rágom

piszkos

ki

elre

nyelvedet. Egészen

—

egyenl

velem

kik

szóllíttatni,

különben gégéden

születések,

bizony sok pénz

pedig

tehát,

oly

munkáért.

Hát kiben fordítsam meg késemet

mondom, hogy

rabolni

fogok a

is

csupán alávaló bérgyilkosa

nem

tett

?

Aztán mert

után,

leszek ily haszon-

semmi embernek. Én e két mesterségem köegyiket sem gyakorlom a másik nélkül. Mind zül a kett együtt, kés és zártör, így illik ez én hozzám. Mondd hát, kit mentsek meg az orvosok segedelmétl ? Oh, szót sem érdemel az egész munka pa-

talan

—

;

rányi gyermek, alig másfél

még egészen

sincs

kell történnie,

!

De

éves,

holnap

mert pénzem

vagy talán annyi ilyenkorig

meg

nem

sze-

uzsorájára

retek sokáig várakozni.

—

Gyermek, kis gyermek! Vén Júdás, azt mondom, hogy használd lábaidat, különben lemetszem inaidat. Ilyen gyalázatos ajánlatot az ördögtl sem fogadnék

— —

csak

el.

De

kérlek

Lódulj,

nem

azután

hogy

.

.

.

istentelen

!

Gyermeket

védelmezheti magát

is

annyira

többé

nem

kellene

!

ölni, ki

még

Megfojtnálak, ha

kezeimet

utálnom,

sem

nyúlhatnék

kezty

szelindek

megfordult,

mintha

kenyérhez

nélkül.

E

szók

után

a

rémes tanyájához visszatérni akarna

.

.

»55

XXIX. BorzaMió Mg^ly.

Most, vagy soha

!

gondolám,

—

Rakjátok

le

s

társaimat néhány

mögül kirohanék.

szóval fölbátoritván, a fa

fegyvereiteket,

vagy

halál

fiai

vagytok, kiálték hatályos hangnyomattal.

a

el,

egymás után négy lövés dörköszönhettük, hogy

rögtOn

Válaszul dült

s csak

a sötétségnek

golyók siker nélkül fütyöltek

—

—

emberek, feleljetek!

Ide,

három

mi

mellettünk. kiáiték ismét, •

lövéssel válaszoltunk. El, el,

ezen lárma

E

el

—

után a zsiványok

eredmény

mert

nélkül,

a

mert

utánam. eredtek, t

futásnak

lttünk,

utánok

kétszer

—

most a szelindek,

ordfta

fölriasztja a kutyákat,

kiáltás

még

-

de

ocimborák

alkalmasint

mindnyomukat

léptei

inkább távolabbról hangzanak felénk azonban alkalmasint még sem vesztettük volna ;

egészen, ha rögtön oly borzasztó kezik saámukra, mely

ellen

segély

egyáltalában

nem nem

cl

ér-

va-

Rögtön tudniillik hátulról földre érzem magamat, s e véletlen mcgtámad-

lánk elkészülve. rántatva

sejthetem, mert els lövéscink közeled kutyaugatást halUk, s c tcjtéscmct bizonyosságé emcié a liheg morgás,

tatás okát

azonnal

óta mindinkább

melyet

új

ellenségem

szorosan fogai közt

mert

attól

kellé félnem,

tembe mélyeszti

kabátom gailérát Mozdulni nem merek, hogy ruhám helyett tes-

hallatott,

tartva.

fogait a felbszült állat

25^

— —

Marczi,

Bertók,

dühösséggel.

tók,

Nem

—

valaki

Segítség!

hangja,

—

—

kitör

kiálték

kutya,

farkas,

nyöszörge távolabbról

Marczi

hátulról,

lerántott

—

I

csekély távolból Ber-

felele

nem merek

vagy ördög,

—

—

lehet,

segítség

mozdulni.

ember bolygó

valamely akasztott

kutya képében támadott meg.

megfojt

Jaj,

lelke

1

Most messzebb a város fell lövés dördült el, mit nyomban fájdalmas kutyavonítás követett, mely azonban csakhamar megsznt. Bizonyosan a zsiványok után

gondolám, kára

de

;

miután

azok

futott

is

köztünk már

nem

talált

mun-

fogadák a veszélyt,

homlokkal

megszabadíták magokat a dühös és

egy kutya,

állat

s

üldözésétl

most már bizonyosan kocsijokban ülnek, és tova mi pedig szerencsének tarthatjuk, ha

vágtatnak,

szabadulhatunk

élve

ki

a kutyák fogai

Ke-

közül.

zemet megmozdítám, s botomból a trt ki akarám vonni, hogy négylábú poroszlómtól megszabadítde hassam magamat, és társaimon is segíthessek morgott dühösebben mozdulatomra tüstént a els kutya s keményebben galléromba kapaszkodott. Mozdulatlanul kellé maradnom, ha életemet nem ;

akarám koczkáztatni,

dn

maskodott, mit

s

fogaimat

hogy

meggondolám,

a

még pedig nem emberi

nem csodáltam

volna,

hanem

közbenjöttével, miket különben hajlás

miatt

csikorgatám, mi-

gazság ismét diadal-

vádolni.

lelkem a sors ellen,

Keser

nem

segély

oktalan

által,

állatok

szokás részre-

panaszokra

tört

ki

mely ismét meggátlá becs-

*57

szándékom végrehajtását, s egyszersmind önmagamat vádolám, hogy az elsó villám fényénél tfistént le nem lttem Móricsot, míg most boszú-

letes

miután

kellé rettegnem,

jától

hogy szavamról rám

—

Segítség

—

Segítség

I

ujabb

dolattól

Meg

—

I

kiálték ismét, e

kifakadásra

indulatos

ismeretlen hang,

s

tetszett,

hallottam volna egyik

megjegyzéseket

tett.

miatt,

a MolgáUtot,

Vagy

talán a

De is

hiszen

ezek, csekély

gyzik

alig

mert

ezek

teljesíteni

csakugyan leginkább a

város közel határában járnak, de ily

jö,

mintha parancsokat

mikép tévedhetnének tehát a mezre 7 mezei rendrség néhány tagja? Ez

valótzinú va!a,

hogy

ember

osztatni, mire a többi

által

városban

a

kutya,

Kik lehetnek ezek az embe-

rek? Talán városi örök?

számuk

a

gyors lépé-

seket hallék közelíteni. Bizonyosan több

gondolám, mert úgy

gon-

ostoroztatva.

ne mozdulj, kfllönben széttép

most távolról

inte

bizonyosnak tartam,

ismert.

mégsem hihetem,

betanult kutyákkal gyakorolják kötelessé-

göket

Gondolatim más irányt kaptak, fény

su^^árai

terjedtek

el

s az

hátulról lámpa-

elbbi parancsoló

hang egészen közelemben megszólalt:

—

Kötözzétek

meg ket egymásután. Meg ne

mozduljatok, gazemberek,

ha

kedves elttetek az

Hamar, legények Kezeimre hurok szorult, • kutya azonnal elbooátá galléromat. Fölkelek, s magas termetú férfit láték magam eltt, kezében kétcsöv pisztolyt

élet.

I

és lámpát tartva; négy Nagy

t

Magyat

lllkak.

01.

társa Bertókot és A/larocIt I«

:

:

J58

kötözék meg, kiket azonnal hozzánk vezettetett az

elttem

álló

magas

parancsoló

és

férfi,

hangon

szól a

— Ma

nálam fogtok

holnap

hálni,

reggel pe-

dig a városházára viszlek.

— — Uram, — szólék most, türelmemet bánásmód ez — Talán nemes emberek az urak? Úgy hát majd megyeházba kisértetem. — Minek ön engem — Az majd holnap. — Ön bizonyosan rablóknak bennünket, vesztve,

min a

?

tart

?

elválik

tart

meg tehát, hogy mi zsiványokat üldöztünk, ön négylábú poroszlóinak közbenjötte nélkül bizonyosan kézre is kerítettük volna ket.

tudja s

—

s

Hátha azok is azt mondanák, kik elfutottak egyik kutyámat alkalmasint agyonltték?

— Tud ön olvasni — Min kérdés! — oldalzsebemben ?

Itt

levelet

fog

szüntesse

ön

meg

találni,

Az

meg

azokat,

és

méltatlan bánásmódját, melyre elle-

nemben egyáltalában

—

néhány hozzám czimzett tekintse

nincs

ön

jogosítva.

tulajdonkép csak az illet tisztviselkhez

tartoznék ugyan, de

ám

lássuk.

Alig tekinte néhány levélbe,

s

azonnal egészen

megváltozott, és nyájasan szóla

—

Bocsánatot

kérek,

tekintetes

úr,

szín annyira

ön

dozzátok

a tekintetes úr embereit.

de

a kül-

hogy alkalmasint nem neheztelcnd ön tévedésemért. Legények, olföl

ellen bizonyított,

>59

Ezután

clmondék

maga oldá neki

világosítására a

tarték,

kezeimet,

föl

hogy

t

—

Bitóra való gazemberek 1

—

mily kár,

szükségesnek

biztosommá

egészen

tenném.

adásom után,

röviden

én

annyit, mennyit fól-

kalandomból

épen elkerihetetlenül

nélkül,

s

—

']t.gyzé

meg el-

megszabadultak;

hogy

most már mindenesetre hiában keresnk nyomukat, mert az ily madaraknak a város minden részében fészkök

biztos

majd

van;

megvizsgáljuk,

gyilkos

a

bitófa

aionban

belsejét

találunk

talán

valamit, mi a

nyomába vezethetne. Méltóztatik velünk

visszatérni 7

— t

Nem, azon ember engem nem Igen érdekel, még dolgom van a városban.

tizenegy óra felé

—

Méltóztatik

parancsolni, hogy • városig ci-

kisértessem a tekintetes urat?

— KöszOnOm. — Tehát ajánlom magamat. — Kérem, még egyet. — Méltóztassék. —

meggyzdött

Tökéletesen

voltunk rossz járatban

— —

Oh

annyira titok

hogy

nem

7

igen, tökéletesen

Kérem önt

ön,

I

hogy e kaland legalább maradjon, hogy nevemrl ne tegyen tehát,

ön említést az illet helyeken.

—

De

ha • bitó

alatt

olyasmit lelnénk, a mi ai

úgynevezett szelindek nyomába vezetne

s

ez tzu-

tán szembesítést kivánna?

—

Ezt nem szeretném. »7*

i6o

— —

De

ha múlhatatlanul megkívántatnék? legalább

Úgy

két

napig várakozzék ön,

viszonzám rövid gondolkozás

—

után, mert legalább

hogy találkozásom a kártyajósnnél véghez mehessen, mieltt a mai kalandom zajt támasztana, mely Sobrit ismét kicsúsztathatná kezeim közül, mit lehetségig gátlani kivántam. Azt megigérhetem, s csak lakását kérem a tekintetes úrnak, hogy szükség esetén legalább tanácskozhassunk a teendkrl. Az országúton lakom a számú házban. Köszönöm. S szabad ön nevét tudnom? Én a hóhér vagyok! monda ércztelen hangon a magas férfi, és segédeivel együtt azt

ohajtám,

—

— — — —

eltnt.

.

.

.

—

.

.

—

.

XXX. Hfilgyrablás.

Meg

kell

hogy e nyilatkozat

vallanom,

megrázkódtatott,

ismét

mi

azt

bizonyítá,

kissé

mikép

vannak helyzetek és viszonyok, mikben a legelfogulatlanabb embert

meg

ragadják

is

ellenállhatatlan varázservel

az elítélet sötét rémei.

Mennyiszer

küzdék azok ellen, kik áliíták, mikép hóhérnak, habár példányképe is különben a

s

mily hévvel

becsületességnek, nyújtani

;

és ime,

végig tagjaimat, beszéltem,

világért

sem

tudnának

kezet

most akaratlanul borzadály futa

midn

még pedig

meggondolám, hogy

kivel

iszonyú mestersége gyaláza-

36l

tos eszközének közelében az,

Igen, csak való marad

!

addig vagyunk ersek, míg kí-

mik^p csupán

nem hozatunk. Örömest dorgáltam volna magamat önkénytelen megborzadásomért, de sür-

sértetbe

getbb érdekek

most

igénylék

egész

jelenlétét

lelkemnek.

Mórioz gyermeket

akart

sége daocára

irtózott e

is.

meggyilkolni,

esz-

t

mivel maga, elvetemült-

közt kivánt erre bérleni,

szörny bnt

elkövetni

;

de mily gyermek lehete az 7 Kora egészen összeEszter

egyezett a szerencsétlen lanatig

kiszemelt

kolnia kellend.

hogy s

kinek

áldozat,

A

zsidó

verét,

la-

meggyózdék, nem éreztetheti,

alkalmasint

gyermek

ellen köszörüli fegy-

kinek hollétét ég tudja mily utón puiiatolá

Ha gonofz szándéka

még magához

találna

it

inkább

gátlanom, ét ez

sikerülne, Eszter mulhat-

mostani mély

habár

meghalna,

lanuJ

Mórioc a

a kis

htlenségéért

a hatalmas Sobrival boszúját

azért az ártatlan

ki.

anyja

pil-

fiáéval, s így

sem kételkedhetem, hogy

térni.

aléliságából

E bnt meg

hatalmamban

kellc

vala,

mint

bármi egyéb. Azon gondolattal kflzdék tehát leginkább, h
dítsam

meg

a gyermeket

elbb

vagy 7

a

az

megszaba-

tiessck-e s

ót fenyeget veszélytl,

szándékJott

hölgyrablást

gátoljam

Szerettem volna mindegyiket ugyanazon

lanatban

teljesíteni,

órám már

de ez

kivihetlen

vala,

pil-

mert

a tizenegyhez közelített, • ennél fogva

•tetncm kellé a találkozási helyre, ha elkésni

nem

akartam, vagy pedig errl lemondanom, és a gyer-

mekhez mennem.

A

véghat árzattal

nem

lehete ao-

mcggondolám azonban, mikép azon ki nem irtózott a bitófa kerí-

káig késnem,

iszonyú gonosztev, tését tanyául

használni,

most

vetkeztében

akará a bor-

s

gondoskodnak,

rejtekrl

biztos

nem

szinte

hogy megriasztatásuk kö bizonyosan mindnyájan csak

zasztó tettet elkövetni,

nem

s

igen érez-

magukban kedvet, rögtön új, még pedig véres bnt elkövetni Ezen okoskodás kissé megnyugtatott s szilárdul elhatározám, hogy mindenek hetnek

eltt a hölgyrablást gátolom

meg,

és azután rög-

tön a gyermek megszabadítására sietek.

A

vihar

nem

tágított,

azonnal

sülni látszék,

zuhant alá a zápor,

alig

nagyobb

mintha

Az

dulakodhassanak.

nem

ha a szél kissé csönde-

sem

erszakkal

egymást kölcsönösen

hogy rövid pihenés

felváltanák,

csillag

s

annál

egész

után, újult

láthatáron

ervel

egyetlen

vala látható, s ha néha egyes villámok

gyújtanak percznyi világításu szövétneket, úgy érkezhettünk volna ép tagokkal a kitzött

találkozási helyre.

—

Fiúk,

—

így

szólék

midn

embereimhez,

—

már közelíténk azélunkhoz, nemde elfáradtatok? Ha a nagyságos úr gyzi, felele nyugod-

—

tan

—

Marcízi,

a tánczot,

—

úgy mi akár újra

fkép,

ha

nem

elkezdhetjük

is

állunk oly közel

azon

átkozott négylábú palotához, melynek látása bizony

megrázza valamennyire

a

szegény

legény

bels

részét.

— Három — csak a

tók

—

Azzal

—

mind halálig! biztata Berhóhér ne jöjjön ismét komának.

a táncz

nem

lesz

többé

bajunk.

De

megáll-

i63

junk,

itt

töltsétek

egy árva lámpa pislog a ház

meg

szegletén,

fegyvereiteket.

—

Tehát megint

—

Hiszen inkább most

nem fogunk

tréfálni.

volt csak tréfa az egész

egy gazembernek sem adhattunk

puffogtatás, mert

emlékeztett.

— Most gyorsabban fogunk cselekedni. — Hol? — Még magam sem tudom. — A zsidó lesz? — Nem. azt

is

Már

ezt

ott

sajnAlom,

ócska

sebet

ejthetnék

vörös

nadrágomon.

szeretném, ha oly

mert

mint ó

testén,

Ezt

az

én

ugyan soha nem

uj

fele-

dem cL

— Készen vagytok? — lg«n. — A pisztolyok bizonyosan

törtököt,

csak a szerencse

ne

nem adnak

csü-

legyen ismét cllc-

nOnk, úgy bizonyosan megfelelnk magunkért. - Tehát menjünk:

Tovább haladánk s szándékom végrehajtásának módjáról gondolkozám úgy látszott, hogy leg;

OBéUzerbb lenne lókat egyetlen

és az illet

mindjárt találkozásunkkor a rab-

bátor megrohanással lefegyverzcni,

hatóság

esetre legkönnyebben

kezeibe

adni; ezt

lehetett volna

minden-

végrehaitani,

melyek elttem igen fontosaknak tetszettek. Azt nem tudám, hogy ki ellen és ki által volt a merény intézve és törvényszék eltt a rablók mindent maellene

mindazáltal

szinte sok ok harocolt,

164 kacsul tagadhatnának, s végre,

elegend bizonyít-

ványok hiánya miatt, még szabadon is bocsátathatnának st mi több, ez alatt a merény indítója ;

még véghez

is vitethetné azt, más eszközök által, hogy azt többé gátolhatnám, mert hol négy embert lehet pénzzel ily czélra megvásárlani, ott bizonyosan még más négyet is lehet ugyan e

a nélkül,

czélra

találni.

Ezenkívül

ellenállhatatlan

hatalmú

szózat mindig azt siígá füleimbe, hogy fontos fel-

fedezésnek juthatok ez utón nyomába, mely engem

mindenek

érdeklend.

fölött

életében soha

nem

telmet; így én

Alig lesz

tapasztalt

ki

varázserej sej-

ily

gyakran érzék

is

ember,

ilyesmit,

e sej-

s

telmeimben csak fölötte ritkán csalatkoztam; azért tehát most is csakhamar arra tökélém magamat,

•

hogy e titkos belle bár mi. lókat

úgy

E

mindenesetre cselekedni,

fogom,

származzék

szándékom

vala a rab-

követni

intést

szerint a

mikép

helyszínére a

kifejlend

mindenek

parancsolni

fogják,

indítóját jól

szemügyre venni,

is

meg

és

követni,

s

s

ott

körülmények

eltt a merény

kézre keríteni, ha

találna jelenni. Pillanatra

még azon

kö-

rülmény aggasztott, hogy harmad magammal jelenvén meg, a rablók gyanúval fognak ellenem viseltetni, s szándékukról lemondanak, vagy épen mindjárt találkozásunkkor- megküzdenek velünk, de ez reménylém, iránt is megnyugtatám magamat, s

hogy mit tlem nem tagadtak meg, azt két társamtól sem fogják megvonni. Es azt annyival is inkább

reményihetém,

azon rabló,

mivel

császárfürdben találkozám,

s

ki

ezen

kivel a

mcrényt

:

,65 vezérlé,

tökéletesen

bízhatott

bennem, miután a

t

mit minden veszély

fürdben nem fogattam

el,

könnyen véghez vitethettem volna. Most a kis mezutczába kanyarodánk, s annak közepén, mikép elre el vala határozva, csakugyan nélkül

találkoztunk kissé

a

rablókkal.

lítünk, és

midn

A

császárfQrdi koldus

hogy hárman közeoldalzsebéhez kapván, kétked hangon

meghökkent,

látá,

szla

— —

Mit jelent Micsoda?

ez,

czimbora?

—

kérdem közönyösen,

megütközésének okát nem

— gött —

mintha

gyaníthatám.

is

Tudod-e, hogy hivatlan vendégnek ajtó möa helye? Ah. ez a bajod 7 Azt gondolod talán, hogy

ccimboráim kirántják fogaid köz dl a konccot? Nyugodjál

meg, kemény

szorulnak likat

konceodra,

markú ficskók ezek, s nem meddig az én zsebeimen

hasítanak a húszasok,

ök

tak dolgozni, és annálfogva

mindig velem szok-

ma sem

akartak

tlem

elmaradni.

— Jót ércttök? — Mint magamért. — És nem fognak osztozni — Nem. — Ám maradjanak hiszen állasz

7

tehát,

minden munka

könnyebben megy, ha többen fogják meg a végét. Últeke már valaha 7

— Még az akasztófa — Igazin? — BecsQletcmre 1

alatt Is voltak

már.

66

—

úgy hát még ma éjjel kiiszszuk a barátság poharát. Mi az ? Tizenegyet üt az óra, itt az id, induljunk szaporán.

Már

ez derék,

—

Hová megyünk tulajdonképen ? Majd meglátjátok, csak mindenütt lábaim nyomaiba lépjetek. Elre! Messze megyünk?

—

— — —

Talán

vagy elfáradtál

félsz,

Nem, de

a

én

?

fütyörész

átkozottul

szél

az

min-

denfell.

—

Az nem

pogását

minden

a

;

legalább

baj,

akkor veszedelmes,

csak

szél

akadály

lépéseink ko-

elfújja

talpaink

nélkül

dudálgat. Gyorsabban,

mert

fiúk,

még

midn

szabadon

alatt

jó darabig

kell talpalnunk.

E

szók után a koldus sietteté

lépteit, s

mi hall-

gatva követtük t.

XXXI. Fa]u a fvárosban.

A

fönebbi

czímben

els

sokan ellenmondást fognak

ban

a

kétkedket,

tartalma közt épen dás, mint

vagyis

min

viselik

tekintetre alkalmasint látni,

biztosítom azon-

hogy ezen czím

nem

közt,

oly

lesz

némely más a

eladásom

nagy ellenmon-

cízímek

mai

s

és

világban,

tartalmuk,

gyakran

be fogom bizonyítani, hogy csakugyan van falu a fvárosban, mig néhány ember alkalmasint nem tudná megmutatni. uralkodni

szokott;

mert

én

*

»67

mikép valóban

—

nok.

Mint már szerencsém haladtunk

elre,

hogy lány

szQletik

együtt, s mégis

hogy cefmének vége

volt arra ok,

ha

s

a

akkor,

vala

mondanom, némán

nép

babonás hite

midn

huzamosb ideig

több ember van

úgy azon

hallgat,

utcsákban, miken végig haladtunk, ezen

nyosan

csupán

felnnek,

Hogy

lány-g)-ermekek

majd

ki

tulajdonkép

fogják

mért

való,

éjjel

bizo-

szQlettek, kik, ha

hallgatásunkat hallgattunk,

pótolni.

nehéz

azt

megfejtenem, mivel hihetleg mindnyájunknak kü-

lönböz okunk

volt erre.

A

zsiványok alkalmasint

azon törék fejket, hogy mikép vihetik véghez leg> biztosabban a hölgyrablást, vagy már koholtak

tervet

sok beszédnek,

hogy mi

;

Maroei soha nem

» talán

azonkívül

vége ezen

lesz

új

merényre

volt barátja a

még

aggódott

la,

második kalandnak, mi-

els oly szerencsétlenül ütött ki Bertók pedig nem tagadhatá meg ocigány természetét, s a széltl rendkívül irtózott. Mi engem illet, én annyira ertctém szemeimet látásra, és füleimet hallásra, hogy nem igen juthata eszembe, még után az

nyelvemnek

;

is

szolgálatot

adnom. Majd a

zsivá-

nyok minden mozdulatára ügyeltem, mennyire egyes villámok, vagy függönytelen ablakokból

azt ki-

ható gyertyák és mécsek fénye pillanatra engedé

majd

ismét

füleimet

ertetém

* Exen Cféliát kitté homályot ugyan,

mégit,

roM

hogy ez

(ráca tmn.

alatt

oly

Írnok

értetik,

meg,

;

hogy nem

ut hiitcm zonban kinek

ha>sonvchctlcn

Egy

oivaad.

268 a zsiványok részérl gyanús suttogást, melynek következtében gyors cselekvésre kellene magamat határoznom. És mennyi tárgy volt még

hallok-c

néma

fölöttem, alattam és körülöttem, mely

memet

folyvást

munkásságban tartá!

Az egymásra nehezül

hk

figyel-

s

alig

haladó fekete

fel-

hazánk jelen állapotához látszottak hasonljtani.

Termékenyít jótékony esvel

meg

terhelé

azokat

a természet alkotmánya, de a kaján szelek oly ok-

ket

talamil ostorozák

hogy

jobbra balra,

mékenyítésnek pusztítássá kellé

fajulnia.

A

a ter-

villámok

úgy követék' egymást, mint az üdvös indítványok, s épen oly gyorsan és nyom nélkül tntek el ismét; vagy ha néha lecsaptak

is,

a villámhárító föl-

fogá ket, és hatásukat megsemmíté. És mit hasz-

cts dörgés? Épen annyit, mint a legersb elégületlen szónoklat, azaz hatás vagy legalább eredmény nélkül hangzott el, mert nemnált azután az

:

csak az épületek

erej

tetején

villámhárítók,

arany,

hanem

vannak

miknek

a házak

roppant vonzó-

falkatrészei

belsejében

hatást gyakorlanak, mióta ezen két ércet

pán

szántó

eszközökre

és

vas

és

hol hasonló

is,

nem

szekrénybe

csu-

zárásra

különböz hatása van az erej eszközöknek Kívül vész ellen ótalmaznak, bell vészt okoznak ezen villámhárítók; épen mint az ész hatalma, mely fölváltva áldást és átkot idéz el. szokás használni. És mily

egyenl anyagú

Ez

és

I

történt fölöttem, s a csillagok annyira búsul-

tak ezen ellenséges elemcsata kártékonysága miatt*

hogy egy sem mutatá magát

a nagy láthatáron

;

a

1^9

képez

láthatárt

égboltozat

ellenben

annál

tündöklenek a csillagok és múlékony

fényesebben

tüzesebben

minél

ragyogás,

alatt

kártékonyabban

és

küzdnek egymás ellen a fikorbácsolt szenvedélyek. És ez így volt mindenkor, és így van mindenütt, hol a szeleket nem lehet korlátozni, és az emberek

egymásban csak ellenséget dáját követik, melyek közt nyelik

kisebbeket,

a

gonynyal

látnak, és a halak pél-

nagyobbak mindig

a

zsirját s csontjait fölhasználhassa

nem

hatlan dolgok,

történtek

Míg

hogy lábaim ámbár sem temetben,

csak az nevezetes,

s

holttestekkel a

I

érdekes és megfog-

ily

mindig sziveket tapostak,

sem

födött

síma

belvárosi

nem

csatatéren

járdán

haladék,

jártam.

addig azt

képzelem, hogy fölQletes politikusok szivén

melyek behatás

szi-

martalékává a hatalmas ember, hogy

teszi

Alattam

pedig

legnagyobbat

a

el-

simaságuknál

sikolt

elfogadására

járok,

fogva minden állandó

alkalmatlanok

a

;

külvárosi

hegyes kövek ellenben, melyek különben macskafeleknek neveztetnek,

uzsorások sziveinek tetszet-

melyek visszataszítnak mindent, s brét is lehúzzák az embernek, éi csizmának ; midn tek,

—

végre Pest külvárosából

is

még mindig

határi

a

fváros

akkor,

ámbár

közt valék,

kaccér

kiértem,

hölgyek szivein jártam, melyek mindenkit befogadnak, kinek kedve ligy

van,

lábaim

magát ex által bcpiszkolni. mélyen a sárba süppedtek, s

van

valahányszor nagy nehezen kihuzám azokat, mindig oly sajátszer hangot adánnk, tá«

vége

felé

a

kezek,

a

mint kenyérdagasztésztából

kihúzatván.

170 okozni,

vagyis

szoktak. Van-e

hallatni

a

világon

bölcsész, természetbúvár, történetíró, vagy jogtudós, ki

bl

nekem most be

bírta volna

küls

bels

és

jelek-

hogy még csakugyan Pesten vagyok ? Nincs, st meg vagyok gyzdve, hogy roppant törvénykönyvünkbl sem lehetne ezt bebizonyítani, ámbár különben annak lapjaiból épen csak a f növésének hallhatóságát nem lehetne bebizonyítani. Legalább mind az, mi alattam és körülöttem mubizonyítani,

tanusítá, hogy mindenesetre S mily fonákság az ennél fogva, hogy a pestiek mégis falusi levegre vágyakoznak, s Fótra, Hidegkútra, és egyéb szomszéd falukra

tatkozott, hathatósan

vagyok.

falun

mennek

nyaralni, holott ezen helységek kényelmeit

végén

külvárosaik

saját

kímélettel lelhetnék föl részei Itt

nemcsak

faluk,

lámpának nyoma

nagyobb költség-

sokkal

;

mert a nagy fváros ezen

hanem

sincs,

falunál

is

és helyesen,

falubbak.

mert ezen

nem vágynak fény után, még éjjel is látniok kellene

szerény lakosok

s

csak

irtóznának, ha

a

nagy

békanyálas tócsákat, melyek barátságosan házikóik-

hoz simulnak,

csak akkor száradnak

és

a pesti partról az alsó szigetre sétálni. Továbbá, ha melyek épen annyira hasonlítnak

át

lehet

ki,

midn

sárczip nélkül ezen

is

utczákban,

a belvárosi utczák-

hoz, mint a hat napos macska a tökéletesen felntt

oroszlánhoz,

megláthatnák

rök

lámpák égnének, a

lakosok

a

úgy már messzirl rendrség, vagy éjjeli

közelítését, és elrejtzhetnének,

ha története-

sen épen ludasoknak érzenék magokat; így azonban éjjeli rt, vagy rendrséget soha nem látnak,

«7'

és C2 igen üdvös, mert a gyarló emberi természet

f

egyik mit

nem

hogy leginkább

jellemvonása, lát,

és

nem

attól

tl. Hah, szinte borsózik bele hátam, hogy félnek idején

nevezni

fél,

ismer, mint például az ördögily éj-

minden himezés hámozás nélkül meg-

merészlém

még több haszna

lólábuságátl

is

—

Ezenkivül

van ezen falusias sötétségnek,

ember nem merészli hajelhagyni, mert fél, hogy a posvinyokban

így például, a böcsQletes lékát

mértékleticn vfzivásra kényszerftetik, ha úszni

nem

tud, mit csakugyan talás

tanítja,

hogy

mindenütt elmerül kifosztatik,

;

is

szegény

a

st

attól

is

ember többnyire tartania kell, hogy

vagy inkább boszúból

mivel semmi elvenni valót

meztelen életén kívül,

nem

tudhat, mert régi tapasz-

nem

mit

jól

elpáholtatik,

találhatnának nála,

bizonyosan

aenki

nem

fog tle elvenni, mert napjainkban a szegény ember életének semmi becse nincs.

A

emberek

ellen-

nem fognak

talál-

rossz

ben tudhatják, hogy senkivel

kozni, kit megfoszthatnának, s azért szépen otthon

maradnak, vagy legalább maradhatnának. így tehát a sötétség az egész falusi lakosságnak csak üdvösségére válik

posványokról

De még is

az elttOk nyaraló és telel

ugyanazt mondhatni, mert ha most

a nyájas olvasó

úgy betekinthetne az alacsony ablakokon, mint én, tehát látni fogná, mik^p a szúk szobák

falait penész és nedvesség zöldre fösték, mely szín a szemnek igen egészséges, s ezenkívül gazdaságos is, mert a szegény emberek legalább

nem kénytelenek gctni.

szobáikat

minduntalan

meszcl-

;

Ámde

nemcsak mocsok

ezen háztömkeleg

mi

és sötétség az,

által

falu nevezetre érdemesíti magát,

mert ezen két kelléket gyakran legnagyobb városok-

ban

legpompásb

és

hanem van

itt

palotákban

még több

mi mindenkit azon

is,

gondolatra hoz, hogy valóságos lábairól csizmáit lelopni. Íme,

lehetne

nem

födve,

falusi sár törekszik

ezen ház szalmával

ha lakosai a múlt télen kályhába

volna

rakták

föltalálhatni

is

a

ház

födelét

most azonban

;

csak szeméttel van betakarva, hogy legalább vala-

E

mennyire daczolhasson az esvel. nincs ajtaja, és az el

a földön

tartozásukat

es

hever családot nem birták megfizetni,

bizonyos

mielbb

E

is

ket

lehet benne,

le fogják róni,

árasztja

alkalmasint valamely

;

törvényes úton kivánja s

másik háznak

kénye kedve szerint s

a hitelez ily

fizetésre kényszeríteni,

hogy adójukat csakugyan

vagy neki, vagy a halálnak.

roskadozó házikóban még mécs pislog, a hosszú

használat miatt szecskává tördött szalmán öt vagy

hat

gyermek hever,

kiknek, mint látszik, a ruházat

nélkülözhetlenségérl

még

al'g

fogalmuk,

van

mert csaknem paradicsomi

állapotban

álom gyönyöreit, mely

egyszersmind kiáltozó

által

gyomrukat lecsöndesíteni iparkodjiak puifadt arczú, vállas, csontos szilajabb bikával

is

férfi

;

élvezik

köztük

horkol,

ki a

le

magát, melyre

a szükséges pénzt mindig ki tudja teremteni,

volna.

verve,

ember Ezen s

a faluban, ki

lebuj

e karókra

egy leg-

bátran farkas-szemet nézhetne,

ha mindennap pálinkával nem inná nincs

az

t

közepén két karó van két

ámbár

valaha dolgozni látta

szuette

földbe

deszkadarab

szö-

8

»75

gczve, melyek tehetségök szerint pótolják az asztal halálsápadt asszonyi váz gör-

Elttök egy

helyét.

nyedez, testét leirhatlanul rongyos ruha födi, mely-

nek alapszínét, a tömérdek lehetetlen

megismerni

miatt,

folt

galandokkal ds5zeköt0zött rongyos ko-

;

el, üveg, vas-

sárból mindenféle lomot szedeget

legalább darab száraz kenyeret vél kaphatni darabokat,

iparzók,

vagy

mikért néhány krajczárt,

és rongydarabokat,

;

papír-

néhány garast adnak bizonyos ha történetesen oly nevek is láthatók mikért

miknek utánzásából hasznot várhatnak; kemény kenyérhéjt, mely vízbe áztatva, reggel valamennyire meg fogja az éhezó gyermekek gyomrát CMlni, s néhány pillanatra elhiteti velk, hogy ók rajta,

ia

embermódon

reggeliztek

;

csontdarabokat, miken

még néhány

nagyító Qvegével az éhségnek

vagy épen húsfzecskét san törölget

a tisztábbaknak

asszony sorsa,

tartatik, s azért ily

mekeinek

vigasztalni

sát ez

meg

által

csakhamar

férje tolvajnak

szerezni,

és

magát,

hogy

cgycdOl két

azon

Icgidsb

már szerencsés likerrcJ szomorú sor-

az utccai koldulást, és

némileg enyhítheti. lopással

eléggé

jelleme

a rongy-

nyomorú úton kénytelen gyer-

egy pár hónap múlva

kezdheti

Ez

szeretne szorgalmasan dol-

ki

táplálékot

reménnyel

rongydara-

látszó

erteljes levest adhatnak

nem kap munkát, mert

gozni, de

inacskát,

melyeket gondo-

elkényszeredett gyermekek számára.

szed

fia

még

mert ezek

bokkal, ftz

le

vélt látni, s

fog

Mogy

párosulni,

kezeskedik.

e koldulás

arról

apa

az

Most egy sajátszer

ház mellett haladunk, melyet az árvíz épített, mely Nagy

:

Magyvr UiUlu

ül.

1

574 c szerint nemcsak ronibolt,

házikónak

falai tudniillik

hanem

alkotott

összedltek,

vályogból valának

tak, mivel csak

Egy

is.

olvad-

s el is

összetákolva;

a

meglehets épségben maradt

ház teteje azonban

meg a pincze fölött, s ennél elbbkel c^igány putrijához

tökéletesen

Ezen

elsoványodott tehén

födél es pincéében

fogva most valamely

egy

hasonlít.

fnyi csamagát a szalmától, hogy a tehénnek kényelmét ne háborítsa, melynek naponként apadó teje egyetlen keresetforrásukat

kérzik,

s

körülötte nyolcz vagy kilencz

lád hever a földön, távol tartva

Ezek

képezi.

alkalmasint jobb napokat láttak már,

de még sokkal roszabbakat fognak érni, ha utolsó élelmi eszközüktl is megfosztja ket a sors, mely gyakran rendkívül emberi természettel fogva ott büntet,

Ezen pincze

szont.

ugyan

fénylik,

A

közt?

hogy

hol

mi

szoba

jutalmaznia kellene,

alakú

és

vi-

is

mécs

penészvirágos

falai

szobából

kis

történik

igen

annál

bír, és

parányi,

természetes tehát,

nyomor benne rendkívül nagy. Legalább ember alszik a szalmával behintett nedves s néhány feldöntött pálinkás üveg tanúsítja,

a

tizenöt földön,

hogy mélyen alusznak

;

egy közölök azonban kigyó

gyanánt csuszkái köztök végig, és zsebeikben motoz.

Ez

tehát csak azért mérséklé

hogy

ban,

társaitól

nem

bizonyosan az,

midn

tolvaj

bélyegzleg mert tudva fel

a

néhány

rendes a

tolvajt

jellemzi

fillért

orozhasson,

elvetemltségct lopja

ivás-

meg,

egyszersmind

s

az

s

tanúsít

ez

igen

embert,

hogy a farkas nem konczolja Amott egy asszony s két felntt

van,

farkast.

magát az

>75

gyermeke

mind

s

keservesen

s

a

vid,

czípelnek

holttestet

tanyájokra;

rablók

zokogtak,

némi

is

megilletdéssel

böcsületesen

családját

ki

midn

rég azonban,

a rö-

hallak

Szegény favágó

de szomorú történetet.

a halott,

voltak ázva

át

megszólftám ket,

én

és

nyomorú

földalatti

hárman brig

a

volt

nem

táplálta;

épen szk utceában dolgozott,

uracs elgázolta t. ember egykor több hetet tölte már kórházban cl, s most nem cngedé magát többé

egy

A

lóháton

tomboló

arra

szegény

oda

vitetni

magát ellen

ezen

;

érezni, is

é)iel

hogy

azonban oly rosszul kezdé

a

korházba akará

szegény

t

vinni

asszony

kiadá lelkét a szerencsétlen családapa,

n

árvult

akarata

ámde útközben

;

és

az

el-

és gyermekei visszahozák a holttestet, és

cl

fogják temettetni,

is

adniok, mert

kórházban

nem

habár mindenöket

A

föl bonccol ják.

ezt

fogja

clóitéletnck

hogy

akarják,

el

kellene

a holttestet a

hidegen okoskodó ésx

de azok» kiknek

nevezni,

szivében szelid érzelem uralkodik, bizonyosan mélfánylani

ezen

tudandják

sicgény

«múveletlen*

emberek gyöngédségét, mely kozott. Ki pedig kétkednék,

ily

föláldozvMag nyilat-

hogy

ily

falu létez-

ám méltóztauék azt akár éjjel ocáfolja meg állításomat, ha

hetik a fvárosban, bejárni, és azután

lehet folási

;

—

meg vagyok azonban gyzdve, hogy

ceá-

vágy helyett csak színeim haloványságát fogja

gáncsolni, mikkel c képecskét föstém, mert tapasztalni

fogja,

hogy min mértékben növekszik valahol fényzés, épen oly arányban nagyob-

a pazarlás és

bal az clvetemQltség és nyomor,

s

azért

mit

az, •

••

!

iy6

még

elterjesztek,

itt

csak

árnyéka annak,

mit

tekintetben a miénknél nagyobb fvárosokban

e ta-

pasztalhatni. Igen, van falu a fvárosban, és e falu

csak annyiban

különbözik a

helységektl, hogy föl

itt

a

legszegényebb távol

nyomor

annyira, mivel mindennapi, mert

tás,

itt

nincs ara-

nincs gyümölcstermés, nincs szüret,

mely leg-

alább néhány hétre

még

nem tnik

és inség

kutya

st

mely csaholásával és hséges a szegény embert néha kissé

sincs,

ragaszkodása

feledtethetné az Ínséget;

által

fölvidámítaná, mert azt, mi ezen háziállat éhségének enyhítésére elfogyna, szemeikkel és szájokkal,

tehát kétszeresen

nyelik

el

a

szkölköd éhezk

XXXll. Meghiúsult

merény.

Csontjaim veljéig megrázkódva követem a rablók lépteit, s

nem merek többé sem jobbra, sem

kinteni,

mert féltem, hogy a nyomornak látása száz

meg

száz alakban fellázítja véremet

fogjavelem

láttatni

és

más színben

azon tetteket, miknek üldözésében

És ugyan mit

láttam tulajdon-

aránylag semmit,

mert a házikók

jelenleg fáradtam.

kép? Valóban,

s

balra te-

pinczebarlangok

legnagyobb részének

belseje

sötét vala, mint lakosainak múltja, jelene és jöven-

dje. És

a mit láték

is,

ugyan

mi vala az ahhoz

szomorú helyzeteket okozta Merhetjük-e mindig állítani, hogy az éjjel nappal részeg korhelyt saját eredeti vonzalma aljasítá félképest, mi ezen

I

!

»77

barommá? Szabad-e hinnünk, hogy minden saját

romlottságának átkát súlyosítá fejére,

tolvaj

hogy

s

minden erkölcstelenség önmagától születik? Valamint igaz, hogy erre nem felelhetünk igennel, úgy tagadhatlan az is, hogy többnyire sokkal borzasztóbbak azon tettek, melyek a bnök elkövetésére els ösztönül szolgálnak, mint e bnök magok.

Hány némber

tagadja

egykor valamely

hány

férfi

fajul

meg

férfi

Örökre az erényt, mivel

erényességében mivel

becstelenné,

csekély hiba miatt, durva büntetés

clnémíták

lelkében

szózatát

bízott

és

ifjúságában,

áJtal,

a böcsület

ez

mihelyt

s

;

;

meg-

történik, akkor a rossz úton haladásban többé nincs

megállapodás

Az

vihar

éji

tebbek,

komor

mint kedélyem

nem

föllegei

lehettek

hangulata

mostani

;

söté-

csak-

nem enmagam ellen kezdek gylölséget érezni, midn meggondolám mennyi elnyöm van a jóra, :

s

mégis mily kevéssé töltöm be helyemet

bajt

orvosolhatnék,

mennyit

mégis mily keveset cselekszem. soha

nem

;

mennyi

elzhetnék meg, és De hiában, ki maga

hullatott keserves könydket, az

nem kö-

nyörülhet a szerencsétlenség siralmain!

A

vihar

gésimbl,

szabadabb dúlása fOlébrcszte mcrcnkörül jártatám, mennyire a

szemeimet

sötétség engcdé,

s

meglepetve tapasztalúm,

egészen szabadban vagyunk,

s

elhagytuk, és most teljességgel

meghatározni,

már

a

nem bfrám

hogy hol vagyunk,

»

hogy

sorompót

is

hirtelen

mily czél felé

haladunk, mert huzamosb ideig, mély gondolatokba mcrüíve, csaknem öntudatlanul követem a rablókat.

;

minél fogva e pillanatban

nem

kis

mértékben zava-

rodtam meg, fkép, miután társaimnál sem kérdczsködhctém, ha a rablókban gyanút nem akartam ébreszteni,

ók hölgyrablásra ménének, mint mondák

de ugyan hová, miután már

Meddig

átléptünk?

nakodhatám,

sorompón

a városi

;

is

nem gya-

házakat láték, addig

mert azt lehete gondolnom, hogy a

hölgy, talán gyanú kikerülése végett, valamely távol és

igen

egyszer

gunyhóban

t

tartatik

rejtve,

s

midn már sem láthatám, lehetlen vala komolyan nem aggódnom. Hová vezettek ezen emberek? Mi czéljok lehete velünk, vagy különösen velem? Talán gyaníták kilétemet, és ki onnan szándék elrabolni a vámház ablakának rezg

akartak rabolni

de most,

;

világát

Ezt nem tarthatám valószínnek,

?

mert erre nem tettek volna oly nagy készületeket,

nem

miután tudhaták, hogy a fvárosi lakosok szoktak

De

zsebeikben

magokkal

ezreket

hátha életem ellen törnek,

s

igen

hurczolni.

halálomat minden

pillanatban várhatom, és az egész hölgyrablási terv

csak

trbe

kerítésemre

többi gyanúimnál

is

volt

Ez még

kiszámítva?

képtelenebbnek

látszott,

vagy

látszhatott volna legalább higgadtabb kedély eltt

de a

bitó alatti

megrázkódtató kaland,

látott kebellázító

jelenetek,

párosulva

s az

az

azóta

éjfél

és

égiháború izgató hatásával, annyira túlfeszítek egész

hogy e pillanatban még lázasb képhitelt adtam volna. De mi bírhatta ket ellenem gyilkos szándékra? kérdem

idegzetemet,

zelgéseknek volna

is

magamat tovább,

még gyorsabban

s

föltüzelt

válaszolt, s

képzeldésem

valószínvé

tette

erre

élt-

:

«79 tcm, hogy talán Mórica,

vagy Sobri küldheték

ellenem a gyilkosokat,

hogy

szemmel övéiket.

minden

kisérék

Arra

is

s

tfistént

k

is

ki

oly éber

r-

én

az

mint

léptemet,

tudék magamnak válaszolni,

hogy mért vezetnek oly távolra? Ezt bizonyosan tevék, mert nem egyedül, hanem harmad magammal jelentem meg, s most nem mernek velem •zembe szállani, hanem valamely tanyájokra vezet-

azért

nek, hol túlnyomó eróvel fognak ránk rontani. Ezt

ipcg kell

elznöm, suttogám csaknem

és pisztolyaim

után

mormogásomat hihetleg és hangosan tzla

— —

hallhatólag, a koldus,

hallá, hirtelen

ki

megfordult

Talán fázol?

Nem,

—

felelém lehetségig nyugodtan.

— Vagy fogaid — Nem. —

midn

nyúltam,

Pedig

vaocognak

nekem úgy

?

mintha

tetszett,

effélét

hallottam volna.

—

Csalatkoztál.

— Vagy félsz? — Hagy) fi csak semmit. akartam, — És ugyan mért — Szeretnék már dologhoz — Olyan tüzes vagy? — Csak nem szeretek hiában — gyönyör idben, — a

faggatással,

káromkodni

azt hallottad,

?

látni.

sétálgatni.

Kivált ily

tcvé

hozzá

megrázkódva Bertók. -

Hiszen haza mehettek, ha oKukorbl vagytok

fzve, tcnki nem tartóztatott eddig sem.

!

:

;

i8o

A

beszédnek

fordulata

e

minél

megnyugtatott,

fogva

valamennyire derültebb

ismét

hangon

mondám vezérünkhez

— — — —

Csak azon boszankodom, hogy hiában Hiában?

járunk.

Igen ám.

Mikép érted ezt? Mert a zápor mind

—

kizavarja

likaikból

az

ürgéket.

— Ürgéket? — Igen, nekünk majd egy sem marad. — Fiú, beszélsz, vagy részeg vagy — Alkalmasínt többet mint volna. — Micsoda? — Ugy van, mert különben vagy és

félre

?

te

a

öntöttéi

garatra,

kellett

lányt,

asszonyt

nem

kis-

keresnél a városon kívül, oly helyen,

hol csak ürgék és vakandokok tanyáznak.

—

Vagy úgy! Átkozott ficzkó, szinte megijeszmert már azt kellett gondolnom, hogy lepattant az eszed abroncsa, és mindent elrontasz. Sok is a sok, czimbora, hiszen úgy tartom, hogy annyira vagyunk már csak a világ végétl,

tettél,

—

mint homlokodtól az orrod vége.

— — — — — —

Mindjárt

De

ott leszünk.

hol?

A

világ végén, ha ha ha Dehogy, csak ott, hol dolgunk lesz. És még sem szabad tudnunk. Hiszen tudjátok, hogy még most is

vissza-

mehettek, ha kedvetek tartja és ezzel beérhetitek

!

38l

mert

egyetlen

sem ér az oJy vezér,

hajtófát

mindent kifecseg

ki

közlegények eltt; én pedig

a

most vezéretek vagyok és azért úgy

kell

táncaol-

notok, a nlint én fütyülök.

— —

Rjrcsa ficzkó vagy Hallgass és parancsolj lábaidnak.

Ismét tovább haladtunk, puha gyepen ugyan, de azért mégis

csaknem kellemetlenebbül, mint eddig,

es

mert a folyvist omló

az

egyenetlen pázsiton

bokán

pocsolyákat képezett, mikbe gyakran

st néha

térdig

is

fölQl.

zuhantunk, mi mindenkor részint

káromkodást, részint hahotát okozott, ámbár a vfz sokszor fejflnkig fröcsOgött

Most

fel.

széles villám hasftá a léget

t

Marcei

alig

hallhatólag suttogá:

— —

A

savóintézet vidékén vagyunk.

Mi

—

voltak,

fülei

vaj

az 7

kiáha a koldus, kinek valódi tol-

mert

úgy

tetszett,

hogy minden

lélekzetUnket tisztán hallja.

Megijedtem, hogy lecsap a mennyk,

—

felele

nyugodtan Marosi.

—

Ne

félj

attól, elkerüli

a

mennyk

azt,

kinek

számára minden határban kender terem. Mit akarsz ezzel mondani 7

— —

Azt, hogy fölakasztanak, ha

ember,

—

nem vagy nemet

jó cctmbora.

Hát téged?

Mi gondod

rá

dobásnytni vagyunk

1

Csak elre, még egy majd elválik,

és azután

tiadtok*e oly )ól dolgozni, mint beszélni.

jó

k-

hogy

,

283

—

Majd

meglátod, fogadom, hogy bámulni fogsz

és meghajolsz elttünk!

— Jobb ha kurtábbra szabod nyelvedet. — Nem rád — Ne kívánd, hogy visszaforduljak. — Csak — czimborák, — mondám, hogy — ugyan Marczi kitör hevessége mindent lesz,

bizták.

tessék.

Csitt,

félvén,

elront,

min

iskolában

tanultátok

hogy

mesterségteket,

munka közben verekedni akartok az beli ügyeket munka után, kancsó ;

ilyen becsület-

szokás

mellett

ökölte bízni.

— — — —

lehet

— —

Hiszen csak

.

.

Hallgass és azt tedd, mit

tlem

Értem. Igazad van, czimbora, tapasztalatlan

szrös

De

társad,

hogy így kirúg

suhancz

hámból.

a

bátor.

Elég,

Erre ismét csönd fönebbi titkos

lett s

okoskodni kezdek Marczi

megjegyzése

vidékén vagyunk, monda

;

A

savóintézet

ott,

vagy annak

fölött.

tehát

vidékén kellé a merénynek véghez ellen lehete az elhatározva ?

az év ezen

kés

tartózkodni

s

ben

látsz.

igen

majorosn

A

menni.

szakában, már senki

azt csak

érdemes, ellen ily

nem

De

ki

nevezett intézetben,

nem

szokott

hihetem, hogy a külön-

de már meglehetsen koros merényt kívánna valaki intézni.

Közel ezen épülethez a tébolyda

állott s azt

sem

hihetem, hogy onnan kívánna valaki valamely szerencsétlen

szép hölgyet

erszakkal

kiszabadítani.

i83

szerelemnek

napjainkban

mert

rüJnek meg

a szépek,

st

még egy

jól

is is

szerelmi

De

tudnak számolni.

intézet vala azon tájon, melyre

—

Megálljunk

I

most

szól a

hah,

mindenek

eltt kellett volna emlékeznem s melynek szédságában állott azon épület, melyben .

—

igen

mámorban

okosak, mert a legnagyobb

többnyire rendkívül

nem

miatta

ellenkezleg, nagyon

tszom.

elfojtott

.

hangon

a koldus.

Mindnyájan megállapodtunk. Jelt kell adnom.

— A

koldus füttyentett, oly sajátszerOen, hogy csak

tapasztalt fül

külnbztetheté

azt

meg

a szél átható

süvöltésétl.

Ezután eldre

drge nem

— — —

hajlott fejjel figyelt.

hosszú hörgésekben

t a szél

Az ég tompán fútt

;

más neszt

lehete hallani.

Nem

hallottatok

Nem. ördögbe Korán !

semmit

7

jöttünk, vagy elkéstünk, vagy

mi történt?

Most még

egyszer,

tartósabban

és

élesebben

füttyentett.

A

hang

távolról

viszhangott

hozott, mely töké-

letesen hasonlított a koldus jeladásához. —

—

Ah,

jól

van, felelnek.

Csak visszhang

volt ez,

— jegyzem meg némi-

leg ismét aggódva.

Nem

hanem oly valóságos tycntésemnek, valamint én apámé vagyok.

—

viszhang,

Tehát még többen

is

leszünk?

fia

füty-

284

— Nem. — De — Tudósított

a füttyentés

?

arról,

Vagy azt megérdemli, hogy

hogy

a hintó a kerítés szög-

hogy oly kisasszonyt, ördöngös idben gyalog fogunk tüskön bokron keresztül hurczolni, Jeténél ki

áll.

hitted,

ellopják, ily

mintha paraszt legényt fikának fognánk óljából

— —

ki

az uraság

?

Azon úr Dehogy

szórjon

ki

és

is

a kocsiban van, ki titeket fölbérelt?

van, hiszen

még

nem

veszélybe

meghitt czimbora van ott és

bolond, hogy pénzt is

rohanjon

;

csak

majd akkor megy

a

leány után, ha hirét kapja, hogy már ott van, hová küldi.

— Ugyan hová t? — Azt nem kötötte orromra. — Mégis gyáva embernek mert személyesen megjelenni. — Oly bátor czimbora, hogy küldi

kell lennie,

az,

merné lopni

a

hogy nem csillagokat

de épen azért nem akar minden potomsággal személyesen bíbeldni, aztán meg azt akarja, hogy nekünk is legyen keresetünk. Lám, a nagyurak is meg tudnák csizmáikat tisztítani, de ugyan mi lenne a sok szegény legénybl, ha minis

le

;

den dolgukat magok végeznék a gazdagok? Szeretném azon urat ismerni.

—

— Ajánlani foglak ha becsületesen kitünteted magadat. — Nem hallhatnám meg nevét? — Arra elbb tle magától engedelmet neki,

kell

kapnom.

.

a85

—

Ez

Ez

alatt a

különös.

ház kerftésfalihoz érkezem

s

mihelyt

szemeimet fölemelem, azonnal meggyözdém, hogy

nem

korábbi sejtésem

—

csalt és

Czélnál vagyunk,

fiúk,

.

—

.

szóla, gondolatimat

- én ismerem

megszakasztva a koldus,

itt

a járást,

mert már háromszor voltam

nem de meg

kisasszony nát

;

is

Én

úrhoz viszem.

az ajtót, azután

E

itt koldulni ; szegény hogy kinek ad alamizshálálom most, mert derék szép

gyanította,

is

ti

is

és

megnyitom

bejöttök.

szók után derekáról hosszú, erós kötelet oldott

mely csomókkal

le,

bemegyek

tehát

látva.

s

végén

Ezt átdobá a falon

gyzdjék nyát a

:

volt

el-

meghuzá, hogy meg-

valljon megfogta-e erósen a fal párká-

kampó

paszkodott

vaskampóval

s jól

a

7

Ezután nagy könnységgel fölka-

csomókon,

a kötelet

megfordítá és a

túlsó oldalon szintúgy lerreszkedett s kevés pillanat

mulya az

—

megnyitá, mondván

ajtót

Az emberek

kívfliról

ki

ne nyithassuk,

szunk és belülrl nyitjuk kell

:

zárban hagyják a kulcsot, hogy

mi

tehát

meg,

így

szépen bemálegalább

nem

méreg drágán lakatost tartanunk. Csodálom, hogy kutyák nincsenek itt. Van bizony kett, még pedig olyan, hogy

— — legnagyobb medvével megbirkózhatnának. — iJgy hát vigyáznunk — Késn vigyáznánk, ha még élnének. — Hogyan — Ma dél erre kullogtam oly darabka a

is

kell.

7

felé

szalonát adtam nekik,

és

hogy eddig már örökre

jól-

;

a 86

De

laktak.

most dologra.

nem

a kapunál, mert

mindenre vigyáztok

Ti hárman

ismeritek

csak

s

a

itt

bels

maradtok járást

günkre, ha füttyentést, vagy lövést találnátok lani

és

akkor siettek segítséhal-

én pedig régi c
;

keresem föl. Menjünk, -fiúk és mondom, hogy még ruhája végét is tisztelettel érintsétek, mert különben ma este utolsó borotokat ittátok meg fészkét

ezen árnyékvilágban

A

I

rablók a ház felé sompolyogtak, azon ház felé,

melyben Börgcr Lenke merényt

is

és anyja lakott és így

egyedül csak

lehete tulajdonítanom,

szobor, miután

vakmerséggel

még

ki

a

ezen

leálorczázott Sobrinak

rendületlen vala, mint ércz-

a mai jelenet után

is

példátlan

folytatá gyalázatos gazságait, mintha

egyáltalában megbukhatl annak tartaná magát. .A.nnál

inkább

örvendek

állhatatosan

tehát,

hogy szándékom mellett és ezen merényét meg-

megmaradtam

gátolhatám.

Most már nem akarám, hogy

a

lehete tovább késnem, mert

rablók

egészen

nyomuljanak, mivel ezen ijedelem, kívüli

lyes

nem

Lenke szobájába

fkép mai rend-

megrázkódtatása után, ránézve könnyen veszé-

következmény lehetett volna. Bezárám tehát zsebembe tevém s pisztolyainkat

a kaput, a kulcsot elkészítvén, lépéseiket,

mind miután

hárman csöndesen követtük meghagy ám társaimnak, hogy

a

mindegyik egy-egy rablót rántson hátulról földre

magam

a

zésök ulán ejteni.

koldust vállalám a

kocsist

magamra

szándékoztunk

s

megkötö-

hatalmunkba

;

^8'

Alig haladánk azonban néhány lépésnyire hallánk eldördülni elttünk

és

fegyverrel

s lövést kiáltást

melyben az Ugyanazon pilla-

hangzani, mit rögtön jajgatás követe, ismertünk.

egyik rabló hangjára

natban megnyilt a ház rajta s

rövid

küzdés

megkötözték,

A

dulhatott.

lámpavilág omlott

után ki

elnyomták

katonák már minket

megpillantot-

is

elugrám és németül mondván

a vasas katonákat,

a

s

önök gonosztevk elfogása

nem támadtunk

csak azért

hogy

szabadban,

megkíméltek

már rég nyomukban vagyunk

a munkától,

ezen gazembereknek

szólítám

:

Köszönet, derék katonák, hogy

bennünket rajok

is

lábába golyót kapott és alig moz-

gyors elszántsággal

-

harmadikat

a

s

ki

két zsiványt

a

hogy kellemetlen bajba ne keveredjünk,

tak s így,

meg

ajtaja,

több fegyveres katona, kik

tetten

kaphassuk

ket

nagy szolgálatot tettek a kOzbátorságnak ezen

A

által.

furfangos koldus saját haszna és gondolkozás-

módja szerint magyarázá szavaimat

és

még

inkább

elakarván a katonákat ámítani, iszonyúan kiromlott

engem, azután pedig

Derék

alig elfojtható

fioekó vagy,

örömmel suttogá:

ezek szót sem tudnak ma-

add tudtára hogy kivágtad magadat urunknak, hogy hvösre jutottam, de három hétig nem vallok iparkodjék tehát addig mind a hármunkat kiszabadítani. Ha holnap éjfélkor az óbudai

gyarul,

jó,

;

;

mondád, járatot vagy, mondd akármelyik ocimborának, hogy kilence vagy más czimbora meg kilence csak kilence és kerék tanyára mégysz,

hol,

mint

288

A

urunkhoz fog vezetni.

tüstént

kocsi

ne

miatt

mindenesetre tüstént elvág-

búsulj, az a lövés után tatott.

Mind

és káromkodás közt monda német katonákat tökéletesen mcggyzheté arról, hogy nem vagyok az elfogottak czinkosa. Ók azonban mégis kételkedni látszottak, mert nem épen túlságos jeleivel a tiszteletnek, pa-

ezt

fenyegetzve

a rabló, mi

a

rancsnokukhoz vezettek.

xxxni. Két

Már

a folyosón

halott.

találkoztunk

félig felöltözve

rohant felénk

másik

a

oldalról

élnkbe

hadnagygyal,

a

kivont

major tulajdonosa

gyertyával

s

nem

karddal,

prén

ki

míg

futott

csekély rémülésben

a

váratlan zaj miatt.

A

katonák rszobájába lépénk

midn

dálkoznom,

a

tanyává, vagy

de nem mert a

E is

lehete

tiszt,

tudá, azonnal

rencsémre

a

idm

kellé cso-

Börgerné szobájából Mióta lett a ház lak-

mikép juthatott

kérdésekre

ha már maga e

tisztes

látám a hadnagyot kilépni.

bájába?

s

még inkább

jelenet rendkívül meglepett,

a tiszt

Börgerné szo-

nem tudék magamnak

felelni,

fejtegetésök megkísértésére,

mihelyt a káplártól

a

zai okát

meg-

komolyan kezdc vallatásomhoz. Szemajor tulajdonosa meglehetsen ismert

engem s így nem nagy munkámba került a arról meggyzni, hogy embereimmel együtt

tisztet

a rab-

a 89

fkép,

lókat üldözém,

mény

—

kifakadások

Úgy

miután ezek

hadnagy

van,

magok

ersítek ezen

közt

—

így szó-

— a vihar ell csapszékbe

eladásomat végezve, menekültem inasommal s akarám t küldeni, mivel a midn ezen három zsivány lék,

mondom,

úr,

már

épen

vihar

nem

bérkocsiért akart

sznni,

suttogva tartott tanácsol>as-

kozásából, hála rendkívül éles hallásomnak,

I

mit véJtem kivehetni, hogy c tájon valakit

nak rabolni.

Én mindig

ke-

is

állításomat.

ki

akar-

szerettem a veszélyes ka-

vevém még ezen hárman mindenütt nyomban követtük a rablókat, ön derék vitézei megmentettek bennünket a veszélyes tusától. De, — itt a kedves Welner major tulajdonosához fordulék,

landokat

mellém

annálfogva

s

becsületes favágót és

^

—

Börgcrné asszonyság bizonyosan elrémült e

úr,

meg

miatt,

—

Oh,

kellene

t

nyugtatni.

már ninca

az

nagyságot uram,

itt,

za)

—

monda Weiner.

—

Nincs

itt?

Hiszen ma délben még ide

kisasszony a városból, hol vele mit

nem

A kellett

szólt.

mint haza

ket

jött,

két

délután

félóra múlva saját lovaimon

óra

rosi lakásukba szállíttatnom

hatta

jött a

beszéltem és sem-

ket

;

felé

mindenestl vá-

nem tudom, mi

ezen hirtelen elköltözésre,

két hétig akartak

itt

miután

bír-

még

tartózkodni.

Szerencse, hogy nincsenek

itt,

mindenesetre

szörnyen mcgrémflltek volna.

Ezután még mcgtudám, hogy a hadnagy sxáz ezredéhez é» az iszonyú vihar ell

lovat szállít

N^y Magyw :

HiImIl

111.

if

290

ezen majorban keresett menedéket az

hogy különben is Pesten akará zásomat épen nem akadályozá

másnap

éjjelre,

mint-

azt eltölteni.

Távo-

megigéré, hogy

s

az illet hatóság kezeibe

fogja a rablókat

de ajánlását gyermekének mert még Eszter a jó ember teháf befogatá

szolgáltatni. "Weiner marasztott ugyan,

nem fogadhatám lovait

a

és

hagyám

el,

reszketek

életeért

el

a

;

társaimmal együtt, könnyülve

majort,

kényelmes kocsiban.

Mihelyt a kapun

kívül valánk,

mely mögöttünk

azonnal komoly szemlét elmémben a legközelebb múlt események Mindenek eltt csodálnom kellé a koldus ismét becsukat ék,

tarték fölött.

lélek-

éberségét, mely szerint veszélyes helyzete daczára is

azonnal engem, vélt czinkosát megmenteni törek-

hogy szabadságában maradván, hasznára lehesemberek közt ritkán találhatni ily tettekre, mert tapasztalás tanítja, hogy az emberek

vék,

sek. Becsületes

többnyire némi vigaszt lelnek abban, szerencsétlenségben

nem

magokkal részesülnek.

ha valamely

hanem többedEgyébiránt nem annyira ezen egyedül,

váratlan fordulatnak örvendek, mint inkább annak,

hogy ez titkot,

által

kezembe adá

a koldus zsivány azon

mely szerint Sobrinak biztosan nyomába

jut-

hatnék, az óbudai elhagyatott csárdában, ha a leg-

közelebbi

éjjel

vala azon

kéletesen volt

hálómat ismét kikerülné

úr,

meg

kit

a

lehetek

koldus

;

említett,

gyzdve,

mert, hogy arról

miután

tö-

Lenke

azon hölgy, kinek elrablására a gaz ozimbora-

sággal kiindultam.

Mért tnt

el

Lenke oly

hirtelen

anyjával együtt? Ezt könnyen megfejthetnek

vél-

»9»

hogy ma délben nemcsak

tem, ha meggondolám,

gyzdék meg

htlenségérl

hanem egyszersmind

gaz

a

csábítónak,

t

oly néven hallá

szólíttatni,

mely néhány év eltt az ország nagy részét tegésben tartá. Eltte ezen ember, mikép a lugasban tartott párbeszédükbl

tudjuk, csábítást

is

úgy nyilatkozott, hogy

és szökést említe s általában föl

retkerti

lehete róla tenni, m
nem borzad

vissza, mihelyt

azok

ceélhoz vél

által

mikép Lenke annak borzadott, hogy ezen

juthatni. Igen természetes tehát,

meggondolásától

puszta

még

emberrel mihelyt

is

egyszer találkozhatnék; azért tehát,

hazaérkezett,

bizonyosan

tüstént

rávevé

anyját, hogy rögtön városi szállásukra költözzenek.

Kimondá-c a

melyek t e határozatra máskép eszközlé ki anyja megegyezését

valódi okait,

birák, vagy

távozásban,

teljes

lehete

magamban

ezúttal

bizonyossággal meghatároznom, de erre tulaj-

donkép nem

volt szükség,

is

anyát különben volna

nem

azt

az

it

egész

mert elbb-utóbb az

mindenesetre

fordulatról.

értesíteni

Még

néhány szót elmondanom, mert lesznek gáncsolni fogják, hogy a hadnagy eltt

hivcn

el

kalandomat.

kellett

magamról

Magamra nézve

kell

kik

talán,

nem adám én ezt min-

den kocekáztatás nélkül tehettem volna, de részint Lenkét nem akarám az Igazság kimondása által hirbe hozni,

részint

pedig

kellemetlen

tanuságtétehól

kívántam magamat megmenteni, egyszersmind lában minden

zajt

kerülni

óhajtván,

nagyobb vigyázatra figyelmeztetné találkozást ismét meggátolhatá.

A

álta-

mely Sobrit

és a

jöv

kocsit,

éjféli

mely az •9*

29a

elrablandó hölgyre várakozott, azért

nem említem

a

hadnagy eltt, mivel ekkor a szándéklott rablás valódi nemét is ki kellett volna mondanom s mivel különben is méltán következtethetem a koldus megjegyzésébl,

hogy az üldözés

miután

maradni,

lövésre

a

a

siker

azonnal tova vágtatott. Egyébiránt azt

tanom, hogy

Sobri

folyásomat ne

is

e

nélkül fogna

bizonyosan

kocsis

meghiúsult

is

kellé óhaj-

merényben be-

gyaníthassa, következéskép egészen

nyugodt maradjon, mert csak így remélhetem nagyobb valószinséggel, hogy a legközelebbi éjfél csakugyan határt tüzend vétkeinek. Móriczra nézve még nyugodtabb valék, mert okom vala hinni, hogy Marczi által Ferkót megnyerem és az úton biztosan nyomába jutok ; egyedül az aggasztott, hogy nem vihette-e már véghez véres szándékát Eszter gyermeke ellen? Mert, habár meg kellé is engednem, hogy derekasan megriasztottuk t társaival együtt

s

így

e

pillanatban

alkalmasint

nem

lesz

merény megkisértéséhez fogni, egyszersmind azt sem tagadhatám, mikép épen azon gondolat, hogy szándékát talán kedvünk lehetne meg-

kedvük

új

akadályoztatni, rögtön azon elszánt határozatra bir-

hatá t, hogy tüstént

elégítesse ki boszuszomját s

így azon rettegésem talán

nem

volt

épen alaptalan,

hogy késn jövök a gyermek megszabadítására. Ha valaki talán kétkednék, hogy ember képes legyen ily is

iszonyú tettre vetemülni igazoltatni vélné,

gyilkos

hogy

s

e véleményét az által

a megrögzött gonoszságú

sem akará e véres munkát magára vállalni, kell mondanunk.

annak megnyugtatására csak azt

193

hogy Mzt, minek kivitelétl minden szenvedély és minden gonosztev irtózik, a boszuszomj minden tétovázás nélkül végrehajtja

:

mert ezen egy szen-

vedély az, melynek ellenében a legszentebb emberi

érzelem volt

is

elnémul. És hogy Móricának csakugyan

oka boszuszomjra, abban alkalmasint senki nem

fog kételkedni,

helyzetében csak két érdek

tani boldogtalan tolja a

ládja

;

meggondolja, hogy a zsidót mos-

ki

csa-

pénz és csanyomorú élethez, tudniillik az els azért, hogy embertársainak meg:

vetésével daccolhasson, a másik

meg szeretettel. Ha

övéi értik

ts

mert csak

pedig,

mivel csak ezek simulnak hozzá

tehát e két oldalról támadják

meg

a zsidót, ez annyi, mintha szivvérébe, mintha életébe

markolnának. Mórícc pedig mind a kettt elveszte, pénzét, mely élete legjobb részének gyOmölcse vala,

bármily (hon juta

két

hitt

tle, oly ember,

hatalmasabb óriási

nejét, ki

jövje legfényesebb reménye vala. kincset ugyanazon egy ember rabolta el

boldogabbnak

És e

annak birtokába és

is

sokkal rosszabb s mégis sokkal

ki

volt,

mint

ervel kQzdtt

tompulva pattantak

;

oly

ember,

És ezen ember vinni a

Ennek meggondolása

távo-

ketts kin-

fog a biztos

cset és kétségbeesése fölött kaceagni I

ellen

kirl boszunyilai mégis el-

s

vissza.

zásra készült és magával fogja

távolságban

ki

kigyók

tüzes

mardosá Móricz lelkét s fájdalmát reményié enyhíthetni, ha legalább

fulánkja gyanánt

csak

az

által

azon ember keblében

is

szila)

fájdalmat

hetne, ki egész üdvét semmivé tévé kezei

nem érhetének

el.

Minden

s

gerjeszt-

kit

boszuló

törekvésének, min-

S94

dcn gondolatának ez

volt egyetlen tárgya s lehet-e

hogy ily hatalmas ösztöntl sarkantyuzkémszemeinek a gyermek nyomait föltalálni

csodálni, tatva,

sikerült?

S ezen

siker

nem

ben, rögtön egyszersmind

szülhette-e, ily kedély-

azon

hogy

gondolatot,

ez azon egyetlen hely, hol a legsajgóbb sebet heti az apa és js

oly szegények

telenek, mint

legyenek,

??

mint

,

Hogy pedig ezen

fölfegyverezni,

kívánt

kart

ejt-

anya szivén, hogy kincseik daczára

abban

—

gyermek-

czélra idegen

senki

nem

fog

ellenmondást találhatni, mert az elnyomottság ren-

desen nem szokott anyja lenni a bátorságnak a

vakmerség legnagyobb foka

valaki

ártatlan,

meg? Ehhez

kell-e

s

nem hogy

arra,

mosolygó gyermeket gyilkolhasson

képest a tusa életre halálra, hatalmas

ellenséggel, csak gyermekjáték.

Ámde

mind

e mel-

lett

alapos aggályt táplálhaték, hogy a bitófa mel-

letti

jelenet

miután

még inkább

attól

utolsó tárgya

fölgerjesztheté boszuvágyát,

lehete tartania, hogy boszujának ezen is ki

fog kezei közül ragadtatni

s

hogy

ennél fogva a legvégsre szánhatta el magát s tulajdon kezeivel sietend azt végrehajtani, mire idegen karokat nem csekély pénzmennyiséggel sem bírt föl fegyverzeni.

Perozrl perezre nyugtalanabb levek tehát s többször sietésre nógatám a kocsist, de a sötétség miatt eleinte csak lassan haladhattunk, míg végre a vihar sznni kezde és a vastag felhrétegek kissé gyérültek és néhány csillag föltünésének helyet en-

gedtek.

Midn

a

város

azon

részéhez

közelíténk, hol

.

;

*95

Eszter

fia

már egészen megsznt

ápoltaték,

zápor

a

megállftám tehát a kocsit, kiszállottunk és a kocsist visszautasjtám.

-

Jobb

— só-

volna kocsin haza mennünk,

lett

hajtá Bertók- KiváJt a na^ságos úrra nézve,

— jegyzé meg

Marczi.

— —

Én ugyan jó sort aludtam a Úgy tetszik, mintha magam

kocsiban.

szundikáltam

is

volna.

—

— mondám

Annál jobb,

hajnal eltt alkalmasint

még

- Keresünk

— — — —

nem

nyájasan,

—

mert

fogtok lepihenni.

valakit 7

Bizony megbetegszik a nagyságos

úr.

Elég ez mára.

Sok

It.

Tehát

mehettek és én magam

haza

fogok

mindent elvégezni.

— — — —

kamat

azt ugyan nem tesszük. Inkább mindent még egyszer ell kezdünk.

De

Jól van, halljátok tehát

Mennydórgettét, mi ez

.

7

.

Majd

kitörtem nya-

I

midn

Marcei segélyével fölemelkedék, nagy tömeget pillantánk meg. melyben megbotlott s mely mozogni látszott. Lehajolván, Bertók elesett

s

közönséges napszámos öltönyú zeten heverni

s

mellette

sejtem, súlya által lenyomta

dulatlan vala. Talán áJlani

;

ittas,

férfit

láték a köve-

mely mint napszámos moz-

nagy zsákot,

t.

A

gondolám

s

nem

de ugyan mit kereshet az utccán

bir föl-

ily

teher-

:

296 rel éjfél

nem

ezt

ily

mert a

hihetem,

k nevezik, nem

mikép

Nem,

után egy órakor ? Vagy talán tolvaj ?

munka közben,

tolvaj

issza le

magát annyira, hogy

gyámoltalan állapotba juthatna, nyilt utozán, ha

még úgy

bizik

az

is

rség

éjjeli

háziassághoz

ragaszkodó békés szellemében. Tehát és mi járatban volt ?

—

Hej,

keljen föl

atyafi,

!

—

lehetett

ki

mondám

vállát

s

megrázám.

Az ember

mozdulatlan

homlokát érintem valának.

;

maradt.

Kezeit, arczát,

mind ezek hidegek és meredtek

Semmi kétségem nem maradt, ezen ember

bizonyosan

halva

Szélütés

volt.

életének, vagy erszak,

els azonban valószínbb bizonyosan

vala,

nem feküdnék

véget

vetett-e

nem határozhatám

el

;

az

mert a nehéz zsák

mellette,

ha halálát

er-

szak okozta volna. Tusakodásomat Marcii szakasztá

meg, monda

—

Néhány

borbélymhelyt

lépésnyire

vigyük oda a szerencsétlent, talán

még

tudok,

életre hoz-

hatják.

—

—

Helyes, csak hamar szólék biztatólag s embereim fölemelek a halottat és a borbély ajtaja eltt letevék s míg én kopogtam, a zsákot is elhozák. Hosszú várakozás után végre megnyilt az ajtó, a !

borbélyok megvizsgál ák a ján s egyéb

mtéteket

is

halottat, eret vágtak kar-

megkísértettek,

den siker nélkül maradt. Ekkor úgy halotti

bz

teljességgel

terjedne a

nem

szk

de min-

tetszett,

mintha

szobában, melynek okát

bírtuk megmagyarázni, mert halot-

tunk minden tagja oly hajlékony volt még, mintha

'97 csak néhány óranegyed eltt adta

st

még meleg

melle és gyomra

volna vala.

ki

lelkét,

Az

egyik

borbély szemei véletlenül a zsákra esvén, szó nél-

borzadva szemléltük, hogy

kül fdlbontá azt és

nos öltözet

holttestét foglalá

férfi

lyen kétségbe vonhatlan

magában,

valának

jelei

a

csin-.c-

föloszlás-

E látvány mindnyájunkat annyira megdöbbenhogy több pillanatig némán meredeztünk egymásra, semmikép se bírván e rendkívüli eseményt megmagyarázni. A szerencsétlent egyikünk sem ismerte. Utóbb az egyik borbély rendörökért siete, hogy semmi ne mulasztassék el, mi ezen borzasztó eseményre némi fölvilágosítást vethetne ; én pedig, nak. tett,

névjegyemet

hagyván, embereimmel eltávoztam

ott

és Eszter fiához siettem.

E

közben szabad legyen e két halott történetét elmondanom, mikép az több hét múlva tudomásomni jutott. Egy ismersöm volt, ki ezen röviden

id

nappal falura utazott

eldtt hftt

múlva

indulással

múlva azóta

monda, mikép

X

reggel

nyom

.

.

.

az

elutazása

barátja

nélkül eltnt.

két halott föhalálását s

mert

egyik

s

csak négy hét

Ekkor, velem találkozván, meg-

tért vissza.

után

szállásáról

Én elmondám -

eltnt

meg

a halottnak eltett ruháit az illet

is

kit

neki

s

a

barátjára vélt

gyzdék,

miután

helyen megtekinté.

Ezen szomorú felfödözés után azonnal slete,

nap

leírásomra összeborzadott.

halottban

ismerni s errl csakhamar

szonysághoz

két

kisétált

X

.

.

.

asz-

elhunyt barátja rég remény

szeretett, kirl azonban, elutazása eltt monda, hogy két nap múlva szerelme viszonzását

nélkül

298 remélhetni, mert akkor

vélj

fog utazni,

el

minden

rsöm

száz

ki

lépteit.

X

. .

beléptekor,

•

ki

néhány napra

férj

nejének

kisérte

asszonyság megdöbbent ismeígy szóla hozzá:

— * ¥ barátom halva valamint zsákban tova hurczolá. — — Szent ön mindent tud

az

is,

sikolta

az

találtatott,

-fi

ki

a

rszemmel

holttestét

ég,

I

asszony, és lábaihoz omlott.

Ismersöm

részvétet kere-

csak

megrettent,

iszonyú vallomást kapott, mely röviden eb* ur a kitzött órában csakugyan eltáállott

sett, és

bl

:

vozék

Kevés óra

utazik.

ismét

ház

a

állítással,

•>'

midn

szerelmérl,

szólhatott

alig

hogy Komáromba * ur, de múlva megjelent *

azon

szállásáról,

elébe

robogott;

beesve mutatott egy a sarokban és * ^ "^ azonnal bele ugrott, ereszté, az asszonynyal együtt férj talán

álló

s

az

csalatkozott!

ifjú

s

A

a

boldogtalan

a férjjel távozott, re-

alkalmat lelend távozásra.

Két nap múlva

visszatértek, s a

mihelyt egyedül vala, remegve nyitá

—

-K

-K

rácsukódott, férj,

hogy

rögtön ismét tá-

Reményökben mindazáltal csalatkoztak, férj megbáná könnyelmségét, s

nem mert vonakodni,

dát

magára

a féltékeny

ménylvén, hogy

De n,

hintaja

nagy ládára,

födelét

s

nejét magával jövetelre kényszeríté.

n

férj

azt vélvén,

csak valamit feledett,

vozni fog

mert

a

az asszony kétség-

midn

-íc

s

halva

feküdt benne

kiáltásit

távoztak,

az

senki

nem

ajtókat

!

A

föl

a lá-

láda teteje

hallá,

mert a

bezárá, s csak a

negyedik szoba kulcsát hagyá a cselédek kezeiben.

A

n

másnap egy ismeretlen napszámost

szólíta

199

meg, s éjfélre a ház kapujához renddé, mondván, hogy munkát bizand rá, mit csak akkor végezhetni. A napszámos pontosan megjelent, mert ki munkája után akar élni, az

nem

válogathatja az idt.

A

n

csöndesen elsurrant férje oldala melll, az iszonyú terhet a kapuhoz vonszolá, a napszámosnak pénzt és

egy üveg bort

nyújtott,

vesse

a

Dunába

pénzt eltévé,

a

bort

zsákot

emelé

s

távozott.

:

parancsolá,

s

a

hogy a

szegény napszámos a

megivá,

Gyanított

és a zsákot vállára

e

szándéka

valamit,

volt e a zsákot megvizsgálni, és tartalmáról jelentést tenni,

azt

nem

tudhatjuk,

mert a szerencsét-

ember a borban halált ivott, s ha a retteg bntudat el nem árulja a vétket nt, ugy rOks titok maradt volna e szrnyO tény. Büntetés alá len

nem lehete t venni, mert még említett ismersöm jelenlétében méregpoharat Qrítc, t két

azonban

óra múlva követte áldozatait.

Ez a két rejtélyes halott valódi rl sokfélekép eltorzított alakban hétig az emberek,

roig

ségbe temetek az ujabb csak azért

támasztanak

végre ezt napi

története, mely-

regéltek néhány It

feledékeny-

események,

pillanatnyi

melyek

érdeket,

rögtön ismét ujabbaknak helyet adjanak

I

hogy

300

XXXIV. A

sors kexe.

Közelítvén azon házhoz, melyhez oly feszült érdekkel érzem

bereimhez

magamat vonzatva,

igy szólék

em-

:

— Most egy házhoz fogunk érkezni, mely eltt az idt hajnalig — Szívesen, — mondák mindketten legnagyobb készséggel. — Én haza megyek, mindenre

virrasztással kell

eltöltenetek.

s

tek

;

jól

ti

figyel-

vagy más gyanús ember a házba

ha Móricz,

akarna rontani, fogjátok

el.

— Nem szabadul körmeink közöl, habár csak puskalövésnyire meg. — Napfel jöttekor Bertók, értem fogsz jní, Marczi pedig marad. — Értem, — viszonzá Marczi. — És ha jne, gyermeket vinne maki

pillanthatjuk

is

te,

itt

valaki

és

gával, letartóztatod, vagy lármát csapsz, vagy lega-

lább nyomát mindenütt követed.

— Meglesz. — rködjetek legnagyobb figyelemmel, dús jutalomra számolhattok. —A mindent megteszünk. — Meg bizony. — Örömest mellettetek maradtam de nas

nélkül

is

volna,

gyon el vagyok lankadva, és jöv nehéz munka várakozik rám.

—

éjfélkor

még

Egyetlen macskát sem bocsátunk a házba.

30I

Most befordulánk az utcza szögletén, szörny rémülésemet, midn a

zelheti

ház

kapuját

nyitva

—

és a

Mi

történik

és

láttuk,

szemléltünk c^oportozni. itt?

—

eltte

kfálték

s ki

kép>-

kérdéses

embereket

magamon

kivOl,

kapuhoz rohantam.

Minden

hangok hatottak

oldalról ily zavart

fü-

leimbe:

— Gyilkosság — Iszonyú szerencsétlenség! — Gyermeket öltek meg. — Egy — Még tudott jáml. — Hallatlan! — Oly szép — Alkalmasint valami gazdag örökös. — Vagy szerelem gyermeke. — Mily — Mégsem jnek rendrök? — Meg — Tehát van fogva? — El ám. — Megkötözték — Hiszen ugy sem mehet — Ismeri ön — Azt mondják, — Szörnyt ég — ssOk agyon. 1

kis fiút. alig

fiúcska volt.

elfajultság.

a

kell

a gyilkost ölni.

el

?

el.

?

zsidó.

I

Csitt,

— —

helyet ezen urnák.

Kicsoda ez

?

Kicsoda ez

7

Alkalmasint hatósági ember, mert erszakkal

3o» utat tört

magának

ugyancsak nem kí-

a szobába, és

mélte könyökeit.

E

midn

hangzottak utánam,

szók

a

tömegen

utat törtem magamnak, és a szobába rohantam.

át

Szent

vérfagylaló

mily

isten,

rám azon szobában Egyik oldalát

jelenet

várakozott

I

emberek foglalák

félig felöltözött

mindnyájok arczán legmélyebb iszony halálszíne

el,

Az ágyon

vonaglott.

nje

ült,

Eszter gyermekének

színébl kikelve, behunyt szemekkel

n

sürgött,

dörzsölve, s a szoba

közepén

két

rülötte

éltes

padlózaton véres

ápoló-

ült,

körülötte

kö-

;

eczettel

öreg Móricz a

az

bal

folyt,

kezében

meredeztek

rémesen

melyre

tartott,

írást

vér

halántékait

üregeikbl kinyomult szikrázó szemei ; jobbjában pedig a kis Móriczot tartá görcsösen kebléhez szorítva, kinek hátra hanyatlott torkán mély és széles seb tátongott,

melybl

vér szivárgott a zsidó kön-

tösére.

Elkéstem véghez ricz

tehát

vitetett,

maga

csakugyan,

még

nak ártatlan szivrázó

A

volt

hogy mit fog

még

iszonyú

az

tett

Mó-

más embert nem tahogy boszujákezeibl ki ne ramartalékát véres

teljesíté azt,

mire

lálhatott, és a végrehajtással

gadhassam.

s

pedig, sejtésem szerint,

egyszer

sietett,

mily borzasztó

vala

egyszersmind annak a szerencsétlen uj

e

oly

jelenet,

meggondolása,

anya cselekedni, ha

életre találna ébredni, s megnyíló

szemei holt gyermekének sápadt arczára esnének

Ez

második,

valódi

halált

fogna okozhatni,

az bekövetkeznék, csak jótékonyságnak

s

1

ha

lehetne rá

!

303

mert, legutóbbi szomorú és kétségbeejt tapasztalásai után, egyedül csak e gyer-

nézve mondani,

mek

A

t

alkothatá azon kapcsot, mely

hez csatolhatná

még

vértett színhelyén

mély csönd uralkodék, csak

kivl zajgottak az összetódult szomszédok

bában möket

állók ellenben

oszták

hallgatva

az

asszony

és

utóbbinak

minden

legparányibb

rizvén,

figyelemmel

zsidó

hogy

közt,

vonaglottak

érintése

legvadabb

•

fájdalomnak,

c

figyel-

meg

ell

;

pillanatban

valóban

ne

megtes-

magyarázhatlan

két.

hogy

ez

szemmozdulását

valamikép

vér borftá, t» arocán oly félre

legszilajabb

a szo-

mégsem merészlék t, mert

kötözni azonban

jelei

;

meg

kfllönösen

szökhessek a bQntet igazság hatalma

tét

az élet-

I

égbeesésnck és

ezen

embernek

nem mindennapi

bátorságot igénylett.

Az

asszony,

magához

tért, s

kevés

perce múlva beléptem után,

szemei elször

is

legmélyebb meg-

rázkódást tanúsító tekintetembe ütköztek,

ö

össze-

borzadott, kezeivel arccát elfödé, a alig hallhatólag

rebegé

:

Nem E

vagyok oka

nyilatkozatra

minden

szem kivánctian felém

fordult, mintha arccvonáslmból akarták volna kiol-

hogy mily viszonyban állok ezen elvérzett szomorú eseményhez? s ezen egész Upy látszott, hogy az emberi természet gyarlósága itt is megtartá szokott jellemét, s a henye kandiság minden cgyébb érzelmet leküzdött, és meg vagyok gyzdve, hogy e pillanatban ellenszegülésre vasni,

gyermekhez,

304

megszökhetett volna Móricz, annyira

találás nélkül

csak személyemben öszpontosult az egész csoport-

nak osztatlan figyelme. Ámde Móricz távol vala attól, hogy menekülésre gondoljon mozdulatla;

megmaradt elbbi helyzetében, s csak az aszszony fönebbi néhány szavára látszott kissé megrázkódni, és suttogó hangon szóla Csöndesen, nem látjátok, hogy a gyermek nul

:

—

alszik? Föl ne ébresszétek

!

Ezután szorosabban öleié magához ket, és ajkai, alig hallható

gyerme-

a

hangon, bölcsdalt mor-

mogának.

Az

iszonyú

zzcn ujabb

jelenet

még

fordulata

mélyebben hatott rám, mert hinnem kellé, hogy ezen ember megrült. Vagy talán csak tetteté magát, hogy, mint rült, az igazság fenyít ostorát kikerülhesse? Jellemérl, mennyire azt eddig ismerhetem, ilyesmit fölteheték ugyan de ezen arcz, ;

és

e

nem

szemek nem terjedhet;

ültetheti

e

emberi

a

csalhattak,

csak

kifejezést

valódi rültség

mert ha

ábrázatra,

ennyire

tettetés

színlést

a

ennyire lehet vinni, akkor ragadozó, mérges vad állatok közt biztosabban élhetnénk, mint az embe-

rek társaságában.

ezen ember,

kit,

mítással hallottam

legfölebb néhány lött

e

id

juthatott ily állapotba

bntettrl

értéktelen

alkudozott volna?

rövid ily

De mikép

csak pár óra eltt, oly hideg szá-

Mi

alatt annyira,

értekezni,

t

rémítheté

hogy

mintha

ócska ruhadarab fö-

testi

és

kétségbeesett állapotba roskadott?

meg lelki

oly

ereje

:

:

305

Egy

tisztes férfihoz fordulék, ki

zelebb

— E

állott,

Mi

történt itt?

hang görcsös vonaglásba

kemény goltak,

szót

villámcsapás

ajkai

mozogtak,

rémQlve nyomultak lépé

jezés

e

el

Móriczot, mintha végig

minden

változott, szemei

Az emberek

kiejteni.

az ajtó

felé,

pillanatban

dOhös

oly

gyilkos

a

lán-

hogy egyetlen

nélkül,

a

képesek

volna

lettek

ejté

volna

futott

Arccá ólomszinövé

tagjain.

hozzám legkö-

t:

megszólítani

s

kife-

ábrázatát.

Végre nagy nehezen e szót rebegé

—

ördögöm

!

Keble nehezen emelkedék, és hörgött,

mintha

gyöngül

volna

a

halál

végs

lélekzete

tompán

kínaival

küzdött

ereje.

Rövid tzQnct után ismét megnyíltak

ajkai, és

c

szókat hallaták:

Nyomorult kontár, mért nem ban

7 jer, 01)

hogy

látod,

a

mellém, és énekelj te

gyermek nem alszik?

mily iszonyúan

kiált

océloztál jobis.

Vagy nem

Nem

szegénykének vére?

hallod,

De

hi-

szen ez természetes, torka már elfáradt, berekedt,

most tehát vére kénytelen

E

kiáltani.

szók után összegörnyedt,

s

szemei oly fény-

telenek levének rögtön, mintha a halálnak újai közelítettek volna hozzájok: El kellé

vonnom,

még

t

szemeimet róla

érzem, hogy vannak helyzetek, mikben

gyilkos iránt

beri kebelben.

is

szánakozás támadhat az em-

Az asszonyhoz

egészen magához

tért.

fordulék, ki ez alatt

és fölállott, s c kérdést In-

tézem hozzá rttgy

:

Magyar

titkok. III.

so

!

:

!

:

3o6

—

Az

szörny

Az

mikép ment véghez e

szóljon,

istenért,

szerencsétlenség

?

asszony zokogva viszonzá

— —

Isten látja lelkemet, én ártatlan vagyok

Azt épen nem kétlem, de magyarázza meg állapotát, mondjon el mindent, nekem

ezen ember

mindent tudnom

Móricz nem ságban

—

ült,

kell.

szavamra,

figyelt

is

s

mély kábult-

az asszony pedig igy szóla

Szokás szerint

tegnap

lefekvénk

este, s a

gyermek ágyacskája szorosan mellettem volt, mint mindig. A gyermek egészséges, nappal kijátsza magát,

és

éjjel

alszik,

jól

s a

munka után én

is

ugy

mélyen szoktam aludni. Egyszerre azonban mintha az ajtón lassú zörrenést hallanék, s szemeimen fájó érzés reszkete át, mintha villám

tetszett,

fényétl kápráztak volna. meimet,

ember

s

iszonyú

közelíte

Hirtelen

fölnyitám sze-

álomrémet véltem

lábujhegyen

látni

kárpitfal

a

;

ezen

mögül,

mely ágyam végén és az ajtó közt áll, baljában lámpát tartva, melynek fénye szemeimre fájdalmasan hatott, jobbjában pedig kést láték. Künn épen akkor ersen menydörgött. Én kiáltani akarék, de

nem

birtam, nyelvem ajkaimhoz tapadt, lélekzetem

fojtó vala,

mint

lesújtó hatalma

midn alól

hittem szemeimnek,

nehéz álommal küzdünk, és

szabadulni és

nem

birunk.

Nem

csakugyan puszta álomnak

tartam az egész jelenetet, mert ugyan

be hozzám, szegény asszonyhoz,

és

ki

ki

törhetne akarhatna

gyermeket gyilkolni

Az

asszony elhallgata,

és

mély

lélekzetet

vn.

9>

Z

307

némán merengett a ©érmekre, mintha az egész eladásból szót sem hallana, vagy általa legkevésbé sem érdekeltetnék. A szobában mély csönd uralkodék, minden szem mi

alatt

Mórica

folyvást

a halovány asszony

remeg

ajkain fQggtt.

— Folytassa, — mondám szony engedelmeskedett. — Mondom, álomnak hivém a

bátorítólag, és az asz-

s

Ismét behunyám, és ar-

ennél fogva szemeimet

oeomat a csöndesen

félelmes látványt,

alvó

gyermek

felé fordítana.

ismét mégyönge gyermek lyebb álomba merültem elhaló sikoltása hatott füleimbe, mely azonnal ha-

Mieltt azonban

a

fél

szendergésbl

volna, a

lálos

hörgéssé változott. Erre rögtön távozott tic-

mcimrl

— —

ját

az álom, s hangosan fölkiálték

Tovább

A

I

Tovább

1

1

gyilkos véres késsel állott elttem, lámpá-

tz ágyac^ká^l tcvé és iszonyú

káromlások közt

fenyegetzött, hogy tOstént a gyermek véres sorsában osztozom, ha ellenállás

magamat megkötöztetni, bekötni. Istentelen,

szen

nem

nálhatod

1

s

mondám

keresztyén vért

nélkfll

elször

is

nem hagyom számat akará

ekkor, mit tevéi, hi-

ontottál, ezt

nem

hasz-

Mert azt hittem, hogy a gyermek vérét nem is képzelhetem, hogy egyébként

akarja, mivel

mért törhetne valaki

ily

pedig mit többször ártatlan

kerctstyén

ártatlannak élete ellen

hallottam,

gyermekek

hogy

;

azt

a zsidóknak

vérére

szflkségök

van.

— tassa,

Ez

haszontalan,

bnös

mi történt tovább

7

rágalom

;

csak foly-

3o8

Az

—

asszony megrázkódva szóla

A

ezen szavaimra

mi

:

következett,

az

még

sokkal borzasztóbb volt mind annál, mit eddig lát-

tam

Nem

keresztyén

lott újai

s

óta, s nem vagyok mikép véghez ment.

fölébredésem

és hallottam

képes azt oly híven ?

leírni,

kérdé a gyilkos, és a kés kihul-

közöl, s arcza halovány

lett,

mint a halál,

majd kiugrottak mély gödreikbl. Nem, hanem zsidó, valamint te. Ekkor mind-

szemei

felelém én,

két kezével csíkorgatá,

megragadá torkomat a zsidó, fogait dühének egész kitörésével monda:

és

mond, hogy hazudsz, különben torkodba fojtom öldökl szavaidat! Nem szólhaték, s csak kezemmel az ablak párkányára mutaték, melyen bársony szalagon

Mi

az

?

függ

parányi

arany szelencze

feküvék.

kérdé a gyilkos, és kezei nyakamról

lesi-

A

zsidó

multak. Nyisd

föl

és olvasd, viszonzám én.

engem folyvást szemmel tartva, hozzám hozá, néhány sikertelen kísérlet után fölnyitá, papirost veit ki belle és olvasá. Oh, uram, mindig, még halálom pillanatában is szemeim eltt fog lebegni azon iszonyú jelenet, az ablakhoz ment, a szelenozét

mely most következett.

Az

asszony keble lázasan emelkedék,

sát csak

—

s

eladá-

hosszabb szünet után folytathatá.

Mihelyt az

hotára fakadt,

mit

irást

elolvasá,

azonnal vad ha-

rögtön ismét keserves zokogás

válta föl, mintha szive repedt volna

meg

;

a

vérz

gyermeket ágyából kiragadá, csóközönnel borítá, azután szörnyen átkozódott, fejével a falnak rohant, haját

tépte,

földhöz veté magát, és mindezt

309 fölváltva folytatá,

a

nyibb

is

figyelemre

édesb neveken rítá,

—

hogy engem legparáméltatna. A gyermeket leg-

nélkül,

szólítá,

ajkait

a

vérz

sebre szo-

oh, uram, ezen iszonyú jelenet látása csak-

nem eszemtl

fosztott

megl

Nem

tudom, mit

csi-

náltam, de bizonyos, hogy rémQlésemben iszonyúan

kiáltoznom

mert

kellett,

kevés pillanat múlva em-

meg szobám és én ájultan rogytam jószív szomszédnim karjai közé, s csak nagysáberekkel

tölt

god belépte után tértem ismét magamhoz. Ét min irás volt az, melyet ön említett?

— —

midn

Tegnap,

ságod nálam

beszélt,

távozott,

arany

kis

kán, melyet ezeltt lefektetvén, a alvás

azon asszonyság, kivel nagya

nem

— —

vettem észre nya-

láttam. Este, a

nyakáról

szelencéét

gyermeket

hogy

levevém,

közben valamikép meg ne sértse magát ^^S^c

fölnyilt, t

Elolvasta

Nem

vele.

addig forgatám újaim közt,

Azután kiváncsiságbl '"ig

gyermeket vistzahozá, és

szelencsét

finom papiros esett

ki

belle.

ön?

kellett

ugyan tennem, de nem

volna

tagadhatom, hogy csakugyan elolvastam.

— — — —

Tudja ön tartalmát? Igen.

Kérem, mondja

A

szókra

el.

nem emlékszem ugyan

tartalma körfli-bell

ez

volt

:

tisztán,

de

Lehet, hogy a tors

és férjem akarata gyorsan és váratlanul elszakaszt-

nak e gyermektl

;

szükségesnek tartom tehát,

lé-

lekismerctem megnyugtatására, ünnepélyesen nyilvánítani,

hogy ezen

gyermek, kinek neve Mórios,

3IO

els férjemnek törvényes fia, hanem az izraelita vallás

Móricz,

Schuftcrle

és nincs megkeresztelve,

törvényei szerint nyerte nevét. igaz,

elbb

Eszter,

Ezt olvasá

—

el

—

jegyzem meg

Schufterle

Borzasztó!

—

ersítem.

Móricz törvényes

Schufterlc

meg

nehéz

neje.

elméjét.

sóhajjal,

Móricz, ezen

kit saját kezeivel gyilkolt

—

ez szóról szóra

esküivel

a gyilkos, és ez zavarta

—

Igen,

mert

Hogy

legszentebb

vallásom

uj

—

fiúnak atyja,

megJ

hangzott

a

szobában minden

oldalról.

—

Ha

ha hal

—

kaczagott vadul a boldogta-

keze

lan gyilkos, kit a sors vas sújtott,

fában

—

kaczagjatok,

nem mindennap

latságosb, mint

midn

iszonyúan le-

ily

emberek, mert

jó

ily tré-

mu-

részesülhettek. Lehet e

gyermekét

az apa

kinek minden hajszálát ezer élettel kész

öli

meg,

lett

volna

megváltani, kinek egyetlen mosolyáért a világ min--

den kincsét legnagyobb

—

Mégis

örömmel

volna

áldozta

ember? Szegyeid magadat, még lni sem tudsz Vagy azért nem választád czélul szivemet, hogy fiamat öljem föl!

itt

állasz, te szakállas

I

meg,

és

Emberek,

ez

által

fejedre, kegyetlen

künk sem

százszoros

ragadjátok

gyilkos,

meg t,

gyilkos

hiszen

!

——

a

szenvedjek?

halált

Átok nem, egyi-

a gyilkos

De

gyermek csak

I

alszik,

és csak azért nyöszörgött, mivel álmában megijedt.

Énekeljetek, jó szomszédok, csöndesítsük

hogy álma édesebb legyen Így rjönge még sokáig a boldogtalan

vecskéjét,

8

meg

szi-

I

szivem összeszorult keblemben, mintha

gyilkos,

érczkap-

3»«

csók

által

ragadtatott volna meg.

gamat vétkesnek, men,

melyhez

Nem

tarthatám ma-

és mégis oly fájdalom dúlt lelke-

még nem emlékezem.

hasonlóra

trpeségben tnt föl elóttem e pillanatban az ember, nagyszer terveivel és bölcs

Mily

kebellázftó

számításaival

Egyetlen

!

elront másodpercz %

hónapok

csapással egészen

mely

mindent

mit az emberi ész hetek

alatt,

törekedett,

építeni

alatt

a sorsnak

intése

és

egyetlen

ellenkez eredményt idéz

kegyetlenebbül sújt, mint a villám,

el,

mert nem

semmivé, hanem csak kínokat teremti Végre megérkezett a rendrség, s most rémes

tesz

tusa támadott

gyermeket

;

Móricé nem akará

elbocsátani.

Sírt,

karjaiból a holt

átkozódott,

kiáltott,

ervel

fenyegetett, könyörgött; utóbb pedig óriási

védelmezé magát, a legszilajabb

s

Móricé

rendr

letérdelt, hátul-

lábait és lerántá,

megkötözék, és tova huroeolták t. lának

vele,

folyvást

volna

lett

rjöngés ezen kétségbeesett küzdé-

sének eredménye, de egy ról átkarolá

véres

alkalmasint

s

átkozódásai

és

vad

rémesen viszhangzottak az

mire azonnal

Már

távol va-

hahotái éji

még

csöndben*

Leveretve, kínos fájdalommal küzdve hagyám cl e borzasztó jelenet véres színhelyét, s

három óra

nem

volt,

midn

testben

már

hajnali

és lélekben, csak-

összeroskadásig eltikkadva, szállásomra érkex-

tem és eszméletlenQl ágyamra hanyatlottam.

:

312

XXXV. Zöld

Nc

fekete.

és

hogy azon kínokat körülmé-

kívánja senki,

nyesen leirjam, melyek, eszméletlen állapotomban, fájdalmakkal gyötrék.

lelkemet nevezhetlen

zelebbi borzasztó események

színben úszott szer,

hanem

el

egész sorozata

szemeim eltt,

lelki

százszor

tízszer,

A

kellé

s

kövér-

nem egy-

mind azt

mételve átélnem, minek puszta meggondolása

évek múlva meszteni.

csupán

is

Ugy

azért,

jéggé fogja ereimben a vért dcrtetszett, mintha ezer élettel birnék,

hogy ugyan annyiszor, mindig na-

meg

gyobbuló kínok közt

de csak

gyilkosok,

azért,

nyervén, felbszült kutyák lyásra szívvéremet,

kelljen halnom.

kegyetlenséggel

legkeresettebb

alatt

is-

még

a

s

mi

öltek

hogy ismét éles

uj

A

bitó

meg

a

életet

fogai indítsák fo-

még megmaradt ben-

Móricz görcsöképek zaklaták lázas álmomat, s annyira kínozának, hogy végre a képzeldés ereje is elalélt bennem, s elmémre tompa merevültség jótékony fátyola borult. Midn szemeimet fölnyitám, szelid félhomály uralkodék szobámban, a függönyök le valának eresztve, s Bertók és Háni aggódva függesztek rám szemeiket arczaik azonban csakhamar legkicsapongóbb öröm kifejezésétl sugárzottak, midn nyugodt hangon kérdem nem, azt a hölgyrablók

sen

remeg

körmei

és

kései,

ontsák

ki

!

Ily

—

;

—

Sokáig aludtam

?

•

3»3

— Oh, nem! — monda Háni, és gyógyszeres — Épen most — Jcgyzé meg négy közelebb Bertók, — Tehát még csak hajnaJ van? — Nem, délutáni négy — Délután? — Igen. — Tehát hamar ruháimat, kelnem, sok

üveg után

nyúlt.

ütött

és

órát,

lépett.

óra.

föl

dolgom —

-

van.

De

az orvosság

kell

—

— Orvoaaág? Hiszen nem vagyok beteg. — Hála istennek! — Min Oveg ez kezedben? — Nagyságod már belle. - Én? — Igen, reggel oly nyugtalan nagyhogy orvosért szaladtam. ságot — Kétszer nagyságos be — Caodálatos, én tökéletesen érzem magaivott

felé

volt a

ur,

a

vett

ur.

jól

mat

;

ide ruháimat.

- Méltóztassék.

— Az orvos monda, hogy szer minden megelz. — Tíz óra óta csöndesen is

ezen csdndesftó

bajt

aludt,

és erre mi is

Háni,

kedves )ó uram,

megnyugodtunk.

láss

valami |ó reggeli után.

Tüstént.

A

lyány távozott,

s

én gyorsan felöltözém,

tegnapi jelenetek lassanként ism^t fölmerültek

lékezetemben,

és

eszembe

s

a

em-

juttaták egyszersmind,

:

3'4

hogy még sok teendm van, s hogy a legközelebbi éjfél ismét megrendít eseményeket szülhet. Most azonban a nap barátságos világánál, a múlt éjjeli rémképek sokat vesztettek sötétségekbl, s nyugodt elmével gondolhatám meg azok következméleginkább

nézve

nyit,

mikre

hogy

Sobri, értesülvén a ketts

attól

féltem,

elfogatásról, rög-

Ezen azonban

tön elhagyandja Pestet.

nem

csak

teljességgel

magamat, hogy személyes befolyásomat e két eseményre oly segíthetek, s csak azzal vigasztalám

gyorsan alkalmasint nél

fogva

a

nem

fogja

legközelebbi

esetre Pesten

fogja

megtudhatni,

tölteni,

s

en-

még minden-

éjszakát

miután Dongainé va-

gyonát nem akarhatja oly könnyen elszalasztani. Étel

s ital által

elhagyám, vala rám,

s

megfrissítvén magamat, lakásomat

szabad

a

hogy

alig

leveg oly

érzem

a

újító

múlt

hatással

fáradalmai

éj

és ijedelmeinek hatását.

Mindenek eltt az orvost akarám meglátogatni, hogy Eszter sorsát megtudhassam, mely iránt azonban most már jóval közönösb valék, legalább anynyiban, hogy a fölébredést ránézve nem igen tarthatám kívánatosnak. Alig haladék néhány lépést, midn két fölületes ismersömmel találkozám az egyik vidám köpczös emberke, zöld kabátban, a másik mogorva tekintet ;

sovány

A

alak, fekete frakban-

zöld

vigan

siete

át

hozzám az

utcza másik

oldaláról, és kaczagva szóla

—

Gondolja

vészek

csak, barátom, igen jeles

érkeztek

le

Bécsbl,

azt

lovagmü-

mondják,

hogy

:

3'5

mert politikusaink

francciák; ezen igen örvendek,

legalább megtanulhatják tlük a súlyegyent,

kénytelenek vaktában

lesznek többé

ha

ha

eddig,

mint

ha!

s

nem

bukdácsolni,

Reménylem,

látni

fogjuk

egymást az els eladásban.

Zöld ismersöm fütyörészve siete el, s a fekete valságos szomorujátéki lépésekkel közelfte, kezemet indulatosan ragadá meg, és dunai mélység

tompa hangon tzla,

mialatt öklét görcsösen

gyom-

rára szorftá, mintha szivét ott fájlalná

—

meg, barátom

Gondolja

-

mvészek

Bécsbl,

érkeztek

uram, ismét lovaga

mvészet

valdi

iszonyú kárára, és mily roppant pénzt fognak ezek

egyszersmind külföldre kOJföldiesked kat.

Ajánlom magamat

Ezen

id

alatt,

ez,

ily

akadályoztatja

ocsmány

haladásun-

1

ellentétet talán csodálják

mindennapi

oly

Az

huirozolni.

ledérség

némelyek, pedig

hogy nagy városban, rövid

tökéletesen megszokja az ember.

És

ily

példánya az ellentétnek igen sok találkozik közöttünk. Lássunk csak

Valamely leli

uj

örömében,

néhány példát.

társaság alakul.

A

zöld helyét

Icgvérmesb reményeket

sem az

táplál

egycsOlet jövendje iránt, s fogadni merne, hogy ez valamennyi már létezn tul fog tenni a feketének lelke azonban mély bánatba borul, mert 6 ezen uj mozgalomban csak szétágazást lát, ó fél, hogy ez az erk egy nagyobbszerO caélra központosítását ismét továbbra halasztja, vsgy végkép megsemmfti, s azért a legfeketébb jövendt jsol u)

;

•z

uj

vállalat

tagjainak.

3'6

A ban

nap melegen

örömet

is

A

süt.

zöld örvend, mert

ab-

ha néhány gyermeket vidorul

lel,

lát a szép napfényben a fekete ellenben boszankodva dohog, mert véleménye szerint a nap sugarai ki fogják a Dunát szárítani és a halászok mind tönkre jutnak.

mulatozni

A

;

napot felhk

zsölgeti kezeit,

A

rejtik.

mert

zöld mosolyogva dör-

hogy sok boldog pár az Orczy-

hiszi,

igen regényes sétának fog örvendhetni

kertben a fekete ellenben szörnyen mérgeldik, hogy az id homályossága miatt a szrszálat, szemüveg nélkül, nem bírja kilenczvenkilencz felé ha;

sítani.

Ebéd

ideje van.

és örvend,

sége van

;

A

zöld becsületesen eszik,

hogy annyit bír

enni,

iszik,

mennyire költ-

a fekete ellenben oly vastagokat sóhajt,

nem

mint egy gzhajói árbócz dereka, mert

ehetik

többet, mint mennyit természete kivan.

A

Mások jókedvek.

zöld

kedvét ez

még ma-

gosbra lobbantja, a fekete ellenben szinte elsárgul mérgében, mert meg nem foghatja, hogy mikép

mulandó életnek örvendeni.

bir valaki c silány és

Mások szomorúak hatlanul

meg

örvend,

hogy

a természet; a

retne kibúni csupa hiszi,

hogy

a

és haragosak.

t

könny

fekete

A

zöld kimond-

vérrel

ellenj)en

áldotta

brébl

kedvetlenség miatt,

mivel

harapós mogorvaságra egyedül

bir kizáró szabadftékkal, s e szerint

szeazt

csak

jogai bito-

rol tatnak.

A lesz,

zöld örvend, ha beteg, mert érzi, mily derék

ha ismét meggyógyul

;

a

fekete

pedig any-

:

3'7

egyszer

nyira boszankodik, hogy

lázba esik. sQl

sok

A

is

osztoznak vele

;

nézi

;

got

is

És

jótékonyan

is

szóval, a zöld a lesújtó

;

fölvilágosító

még

pedig

a fekete

dicsségben má-

a zöld a színházban tapsol,

a fekete fütyölni szeretne

villámot

fénysugárnak

a májusi tiszta

rothadásnak indult disznótöknek ily

epe-

zöld örvend, ha kitüntetésben része-

a fekete boszankodik, mert a

;

fejfájásból

napvilá-

tekinti.

túlzók nagy számmal léteznek köztOnk, s

csak az a szerencse, hogy sok olyan higgadt vérQ

ember

nagy

van. kik, bármily

is

is

örömük, vagy

megmaradnak brükben, és középúton járnak, s cselckesznek addig, mig a zöld lelkesült örömét, a fekete pedig szomorú bobánatuk,

szépen

mindig

szuságát mutogatja.

Az orvoshoz

érkezvén,

nagy megindulással ve-

tem szemeimet árosára, de az oly hivatalos kifejezésfl vala, hogy szemüveggel sem lehetett róla és ugyan mért is mutatott volna öröm-» olvasni ;

vagy

fájdalomszülte

csak tudományát

fölindulást,

gyakorolja,

oly közönösen szorítja virágot akarna ühctni

Nem

olvashatván

folyamodtam

—

Az

Mit

valamint

a sirásó, k

1

semmit

az arcából, kérdéshez

betegünk

egy

7

szép szekrényen

fogván, madarának nyujtá, azután

sétáló

pedig

A^r nem

beteg.

Tehát magához

tért 7

legyet

oly nyu-

godtan viszonzá, mintha jó estét mondana

— —

orvos

az ásót, mintha

lábával

le

az

:

csinál

orvos

hiszen

3)8

— Nem, — meghalt. — Meghalt? — Mindenesetre, testén az enyészet kétségbcvonhatlan mutatkoznak. — Bizonyos ön ebben? — Tökéletesen. — És mikor meg? — Azt nem merem meghatározni, hogy már akkor halva midn ide hozta — Oly az orvosi tudomány? — Legalább kérkedni nem — Szerencsétlen asszony! — Kivánja ön, hogy fölbonczoljuk — Az — Legalább megtudhatnék halálának valódi ez mindenesetre nyereség. — Talán csak nem halottra nézve? — ez csíps megjegyzés. — Kissé szomorúnak ha csak beteg után tudhatni meg betegség — Nem akarok önnel — Én sem, mert tartozom önnek. — Kérem, csak kötelesség. — És most még egy kérésem van. — Méltóztassék. — ^gcn szeretném, ha temetést holnapra hetne — Az nálunk gyakran tizenkét óra jelei

halt

lehet,

is

ön.

volt,

korlátolt

szeret.

?

fölösleges.

okát,

és

a

Ej,

ej,

találom,

halála

a

valódi okát.

a

vitázni.

hálával

a

le-

halasztani.

fölösleges,

múlva

is

eltemetik a halottat, s

biztosíthatom önt,

hogy ez nem fog többé fölébredni.

—

De

mégis szeretném

—

3>9

— — — — — — —

A

mint tetszik.

Hová

A

vitetjük?

hsJotttt?!

Igen.

Kórházba.

Nem

lehetne

itt

maradnia a temetésig?

Megvallom, hogy kissé alkalmatlan. kérem önt, ha ön e boldogtalan sorsát ismerné, bizonyosan nem tagadná meg tle a nyugalmat. Legyen ön oly szives. Isten neki, ámbár meg lehet ön gyzdve, - Igen

—

hogy

a

mindegy,

halottnak

mert

az

mindenütt

nyugszik, mihelyt az élet elhag)'ja.

- Holnap egészen egyszer temetést rendezünk. -- Lehetségig olcsón, ez az én elvem.

—

Nem

azért,

de nem akarom, hogy az embe-

rek sokat beszéljenek.

— a

Igen

helyes,

hiszen

eleget beszélnek

úgyis

gyléseken, ha ha hal E hideg közönösség kimondhatlanul

tudomány

nek, s ha az orvosi

kéreggel veszi

körül

a

fájt

lelkem-

és gyakorlat ily jég-

szivet,

ugy

valóban csak

tudom mindazokat, kik ezen különben oly dics hatáskör pályára szentelik életöket, mert sajnálni

azon

jó,

melyet eszközölhetnek,

igen drágán van

megvásárolva.

Futó

pillantást vetek a szerencsétlen Eszter hUlt

meggyzódém, hogy az élet Az arcénak szépugyan még szét a halál, de a

tetemeire, s azonnal

e szép testbl örökre elköltözött.

ségét

nem

vonások

dúlhatta

merevsége

mégis

magán

viselé

már az

310

enyészet szomorú bélyegét. Nyugodjál

meg

kiszenvedett áldozat,

eltt tested utolsó

leendesz

csöndcsen,

boszulva, mi-

földi szállását föltalálná!

XXXVl. Hirkovács.

Nyugodtabban hagyám képzelem,

meg

mert

mik már történtek,

után,

lbben

el

hogy azok

alig lehetett volna

kimé-

szerencsétlen

áldo-

e

elintézni a csábítás

Két érzés van, mely az asszonyt

zatának sorsát.

mennyei boldogságra emeli lasztottja,

az orvos lakását, mint

vallanom,

kellé

és szeretet

:

szerelem szivének vá-

szivének

magzata iránt

;

és

két érzés van, mely az asszonyt a pokoli kínoknál csalatkozás szerelnagyobb fájdalomba sülyeszti mében, és gyermekének halála. S ha e két érzést :

egymással össze kívánjuk hasonlítani, akkor legtöbb esetben,

öröm

fájdalomra

és

nézve,

azon

érzés

mely a gyermeket illeti a hol pedig ez nem így áll, ott nem szivbl fakadt tiszta érzés, hanem csak beteg érzelgés uralkodik, mely lesz hatalmasabb,

az

ember

kezik,

és

eredeti

azért

;

rendeltetésével

merben

ellen-

elbb utóbb megboszuJja magát.

Bár mennyit szenvedett is tehát Eszter, bizonyosan mégis gyermekének gyászos halála lett volna azon csapás,

mely

a

többit szorosan fölülmulan-

dotta.

A

halottról jelentést tevék az illet helyeken,

mindent ugy intéztem

el,

hogy

a temetés

s

másnap

3«»

véghez

zajtalanul

minden

mehetett,

alkalmatlan

kérdezsködés nélkül a halottrendczvel egyszersmind tudattam, hogy az asszony mellé egy kis gyermek is temettetni fog, s a költséget elre Ictevém kezébe, mondván, hogy becsüJetességérl ;

meg vagyok gyzdve,

tökéletesen

tek

legpontosabban

Még

szerint

Meg

lehe-

intézkedésem

fog.

teljesítetni

segédszerkesztvel szerettem volna be-

a

mivel

részint,

szélni,

minden

nyugodva, hogy

tehát

e

s

részletes számadásra nincs szükségem.

mennyiben

annyira,

avatva volt, tudósítni kívántam

dimba eseményekrl tudni, mily

;

részint

állapotban

van

Pándy

kalan-

a legújabb

igen hajtám

mivel

pedig,

t

Kü-

és Lenke.

még meginmert nem tudhatám,

lönösen ezen utóbbit szerettem volna teni,

hogy

hogy a

vigyázó

muh

legyen,

meghiúsult

éjjel

kívánja e a gaz csábító

tani,

minek

kivitelét

miután

hetlenségek torába,

utccában lakott, hogy akár nappal

is

merényi

szöktetési

még egyszer megújíépen nem számíthatám a Ic-

nem

Börgerné oly mellck-

vakmer

és ravasz kalandor

volna nált hasonló

megkísérthetett

merényt.

Elbb

Rózsához,

mindazáltal

Idához tekintek

föl,

mert

lakott,

minden ámbár oly nugy ház-

kflzdhettek

hogy lakosai akár volna.

Itt

már

most

t sem tarthatám

veszély ellen biztosítottnak,

ban

vagy

fél

azonban,

ezreddel

is

mcg-

mint hivém,

Ida

részérl sem lehetek tökéletesen ment minden aggálytól,

tánylani,

mert regényes szellemét igen tudám méls

Jobb

társaságban

élésének

ideje

oly

:

311 rövig volt még, hogy visszaeséstl

nom

lehetc,

ámbár minden

ily

is

méltán tarta-

gyanú ellen hatal-

masan küzdött bennem valami, mit megmagyarázni

nem

nem

tudék, vagy talán

Már

akarék.

közel valék a nevel-intézethez,

midn mö-

göttem rögtön e kérdés hangzott

—

Barátom uram, ugyan kérem, várjon csak

kissé.

Visszatekintek, s egy urat láték felém sietni, ki-

nek vonásai nem valának ugyan egészen ismeretlenek elttem, de nevére nem emlékeztem.

Hozzám

érvén,

fuldokolva szóla

—

E

Hallotta e

kérdés

a

nagy sietség

csaknem

vn,

és kabá-

már? hosszú

után

lélekzetet

tom gombját megragadá, hogy

ki

sak körmei közöl.

— Ugyan — Mit? —

miatt

:

hallotta

—

már?

e

ne szabadulhasismétlé

elbbi

kérdését.

kérdem

viszont,

lehet legnagyobb

nyugalommal.

— — —

Tehát

Nem

Elhiszem,

még nem szél a két

— —

nem

hallotta

még

?

értem önt.

de valóban

hallotta,

hogy ön pedig reggel óta csak errl becsodálatos,

ikerváros.

De mirl ? Már látom, hogy

csakugyan szót sem hallott

ön még az egész borzasztó eseményrl. Ah, gondolám, ez bizonyosan rendkivül nagyot akar hazudni, és arról gyzdik meg elbb, hogy biztosan megeresztheti e nyelvéti

:

:

3>3

Megnyugtatására

tehát, s

hogy annál hamarább

szabadulhassak alkalmatlan tolakodásától,

még egy-

szer ismétlém

—

Mondom

sem tudok.

szót

Erre csodálkozva rázá

fejét,

s

ünnepélyes hang-

nyomattal szóla

— — —

Borzadni fog ön. Kíváncsi vagyok.

Múlt

a

éjjel

.

.

.

.

utceában iszonyú gyilkos-

ság történt.

Azon koltatott

—

utczát nevezé,

meg.

melyben a

Mórica

kis

gyil-

—

kérdem tettetett bámulással, éjjel? hogy tökéletes bátortágba helyezzem öt.

— — —

ken,

Múlt

Ugy

van, én is jelen voltam.

ön, uram

7

Igen, kis szerelmi kalandom volt szón vidés

haza

tértemkor épen

iszonyú látványra

;

érkeztem

jókor

mindent tulajdon

két

az

szemem-

mel láttam, ugy van.

—

Valóban? ~ - Becsületemre

!

tudhattam meg, egy

Gyermeket

Bizonyos

zsidó,

kis fiút gyilkolt

nevét

nem

meg.

7

Igen, bizonyos külföldi herccegnek egyetlen,

de törvénytelen magzatát. Lehetséges e7

—

Ugy

van.

A

rokonok

fölkeresték a

gyerme-

ket, és eltakarftaták az útból.

—

Zsidó áhal7

~

Hja, ki tudja, hogy valódi zsidó volt e azon ti*

!

:

234 zsidó, vagy csak tettette magát.

st meg vagyok

szem,

— Ugyan — Mert

felle

Én

az utóbbit hi-

gyzdve.

miért? a gyilkos

újságokból tudhatjuk,

rültnek tetteti magát, s az hogy minden rendkívül f-

ranguak személye ellen elkövetett, vagy megkísértett gyilkolás miatt

befogott

bnösöket rülteknek

szokás hirdetni.

— —

ily

De

mi czélból

?

Oh, ennek megfejtése igen természetes

okos bolondokat azután

hanem tébolydába

zárják,

nem

rövid

!

Az

akaszthatják föl,

id

múlva termé-

szetes halálukat hirlik, és

— —

És?

És dús jutalommal szabadon bocsátják, azon barátságos tanácsadással, hogy más országban üsse fel

sátorfáját, s azzal

— —

vége az egész komédiának.

Lehetetlen

Becsületemre mondom, ugy van.

ez alkalommal

ápolón

is

ilyesmi

Egyébiránt

a játékban, mert az

párnái alatt aranyozott szekrénykét leltek,

drágaságokkal megrakva,

gyermek magas Valóban ?

— —

van

és okiratokkal,

melyek

a

születését világosan tanúsítják.

Becsületemre mondom, hiszen tulajdon sze-

meimmel láttam azonkívül egy igen úrias külsej ott, ki mindenrl nagy részvéttel tudakozódott, s kit mind a gyilkos, mind az ápolón jól ;

ur volt

ismerni látszottak.

Ezen

úrias

külsej ur bizonyosan én voltam,

váncsian kérdem tehát

kí-

3*5

— —

Látta ön azon urat?

Hogy

c? Hiszen mellette áltam. Igen külföldiesen beszélt németül, nem ám ugy taufí,! láttam

meg «abi> és tauszi.* mint nálunk szokás. Ez bizonyosan a rokonok ügyvivje, mert álruhás kisérl voltak, kiknek egyike szerecsen volt.

is

Ezen bók Bertók czigányomat illeté. És mi történt a fontos szekrénykével 7 Nem sejti ön?

—

— — — ~ —

konok

Teljességgel nem.

Az nyom

nélkül

eltnt.

Csodálatos!

Sót igen természetes, mert «zt a magas rotitkos flgyviselöje

bizonyosan

— —

Hm, hm Ugy van,

—

Hit a gyilkos? Oly badar beszédeket

— -

elsikkasztottm.

!

becsületemre mondom.

vitt

véghez ma reggel

a vallató biróság eltt, és oly iszonyúan dühöskö-

hogy kórházi örültek közé kellc öt vitetni, honnan bizonyosan ki fogja öt annak idejében sza-

dött,

a titkos ügyviselö ; de fogadom, szemmel tartom ket, és lármát csapok.

badftani

— —

Helyesen

hogy

1

Nemde? Azonban, bocsánat, gom van, még sok barátommal kell

igen

sok dol-

e szomorú eseményt tudatnom, mert annyi hazug hirkovács van Budapesten, hogy már csak annak adhatni hitelt, ki

mindent

a

maga

Minden szómat nagyításnak

saját tulajdon szemeivel

látott.

bátran ismételheti ön, mert minden

ellensége

vagyok.

Alázatos szolgája

I

326

mintha legalább százlovas

Ezzel tova robogott,

gzermü Igen,

hajtaná lábait.

fvárosunkban igen sok hazug hirkovács most találkozni szerencsém vala>

van, s az, kivel

nem

bizonyosan

ma még

tíz

a legszerényebbek

egyike közöt-

mernék, hogy, ha ezen eseményt

tök, és fogadni

ember eltt

fogja

mind-

elmondani,

annyiszor jóval megtoldandja minden részletét, mig

végre maga sem tudja és titkos

majd a gyilkosok, halottak

ügyviselk számát voltaképen

rozni, és utoljára

maga

koholmányt, mintha

meghatáaz

hiszi

egész

csakugyan saját tulajdon

él szemével látta volna. Az ily hirkovács igen lenni, s hireit

szentül

is

két

ember szokott

furfangos

rendesen igy nagyítja

:

mióta vala-

mennyi hirlap nagy dicsséget helyez annak elsorolásába, hogy X . utczában hány repedt

k

.

meg

a járdán,

hány targonczás

sóhajtott,

kocsisió csóválta aggályosan fejét, fütyölt különös veszélyes

hány bér-

hány vargainas

kifejezésü

elszántsággal,

hány kutya csóválta minden fontos ok nélkül farkát, hány hölgyecske botlott meg, hány arszlán kereste eszét, a nélkül, hogy meglelhette volna, hány vízcsepp csurgott le az ereszrl az ujdonságiró tiszteletre bal lábával

jobb

méltó

mintha

nem

azóta a hirkovács

csak

polt

ugy,

orrára,

szárnyát,

újdonsághoz, melyet

lett

mégsem

volna

rendkívüli

—

utón juthat oly

és újra

esik kétségbe,

csiri-

csalogány,

elmondhatna, mieltt az

kinyomatnék, kifordíttatnék,

Azonban,

hány légy vakarta

hány kan veréb

még

kinyomatnék.

hanem

külföldi

:

3»7

melyben többi közt például

hirlapot vesz kezébe, ezt olvassa:

—

egy ladik

Parisban a Szajnán

e nagy városban oly példásak

tézkedések

ember köd

minden nemei,

fölfordult,

de

elvigyázati in-

az

mind a nyoloc ki szabad itatott, ámbár hogy

sr

szerencsésen

borftá a folyamot.

Ezen igénytelen hirkovács,

való

kit hirnek

mintha

ugy örvend

egyszerre

tíz

a jóra-

hazugságát

hitte volna el valaki.

Rögtön

megrohan tehát

élekszakadva szól hozzá Hallotta

valakit

az

ét

utoián,

:

ön már? Dunakeszi alatt egy ladis az emberek mind vizben

kot a szél fölfordított, Iclék halálukat!

Más ismerséhez már

fgy szól

egy

ladikot

Danakeszinéi

gzöa

felfordítván, hat

ember

a

a

Bécsbl

jöv

hullámok áldozata

lett.

A -

harmadikhoz

:

Ö-Budánál

a

Bécsbl jöv •Mariannái gember mun-

zös egy ladikot fölfordított, s nyolcc kás életének szomorú véget vetett.

Mert meg vozik az

kell jegyezni,

igazságtól

a

hogy minél inkább

budapesti

hirkovács,

tá-

annál

közelebb történtcti szomorú eseményét Budapesthez,

miközben

ábrázata

szomorúságot fejez

mindinkább

Negyedik ismerse eltt már

—

A

nagyobbul

ki.

igy nyilatkozik:

láncchíd oszlopánál iszonyú szerencsétlen-

ség történt, egy kenyérrel rakott ladik

jött

ugyanis

!

3»8

Dunakeszibl, kot. Tíz

ember

lámsírban,

ládapa

még

borzasztóbb, mind a

neveletlen árvát hagytak

mor

és Ínség várakozik.

uram, ezen rémséges az ég

tiszta

magok után, kikre nyoÉs képzelje csak, barátom

szerencsétlenség

pant város színe eltt

dn

tíz csa-

összesen mintegy harmincznyolcz

kik

volt,

hatalmas

a töredékcny csóna-

iszonyú halálát a tátongó hul-

lelte

mi

s

gzös

«Maríanna»

a

s

kerekei darabokra morzsolák

a két rop-

történt, fényes nappal, mi-

volt,

s

a hullámtükröt egyetlen

szellsuhanás sem borítá. Oh, rendrség

És ez

megy

így

tovább,

mindig tovább,

és

ezen hírek mind napvilágot látnak ságban, mert az

egy

lóért,

gyakran így kiáltana

ujdonságiró

az ismeretes angol

föl

királyJyal

akarám mondani

s

valamelyik új-

:

—

Királyságot

egy újdonságért

:

!

—

ha királysága volna!

De mikép

hallja

az ujdonságiró

?

meg

e híreket történetesen épen

kérdezi talán

valaki,

és fejét ké-

telkedve csóválja, mintha tamáskodni akarna.

Oh, tisztelt olvasó, önnek fogalma sincs arról, hogy hol fordul meg mindenütt a szegény ujdonságiró

I

Figaró

itt.

alkalmazni,

ó

Figaró ott mint

a

Kire

I

lehetne ezt inkább

boldogtalan

mindenütt jelen van,

s

ujdonságiróra

rendkivül szomorú Hamlet herczeg boldogult

jának szegény

lelke

is

I

fogadni mernék, hogy a aty-

ujdonságirói hivatalt viselt

a túlvilágon, és azért volt mindenütt jelen, és azért kiáltá

—

mindenütt oly rémesen Esküdjetek

!

:

:

3>9

A

mostani ujdonsigirók

rémséges eskü né]kQl fangos hírkovácsok

is

fájdaJom

azonban,

ily

!

elhinni kénytelenek a fur-

újdonságait,

részint azért, mi-

esküjében sem igen bizhatnának,

vel a hírkovácsok

sem czéhben nem állasem kizáró szabaJftékkal nem bírnak, az új-

részint pedig azért, mivel

nak,

donságok közlésére, és így rendkivül féltékeny vetélytársaik által gyakran megelztetnének, és végre azon rcndkivfll vészes következmény újdonságot kényszerinének teljes czím olvasóik elébe ternincs többé fogfájás, nincs többé jeszteni, hogy kopaszfej, nincs többé aranyér, nincs többé tUdö:

vész, és

—

boruljatok

el,

szemérmes

csillagok, és

nyöszörögj kimondhatlanul, oh, földnek vaskos tengelye

I

—

Hogy

és

—

és

—

nincs többé újdonság 111

tehát ezt elkerflije a szegény ujdonságtró,

és a hazát ez által oly leirhatlanul pástól

meg,

szabadítsa

tomi hét

—

csapás csak

érzékeny csa-

melyhez képest az egypgyermekjáték,

a szabólegé-

nyek forradalma pedig csupán szakadékony erej és foszlányos természet sodratlan caérnaszál, kénytelenek az ily ármányos hirkovácsnak hitelt adni, már csak azért is, mivel különben majd más vetélytárs ad neki

hitelt,

és

ez

által

leragadja hal-

hatlan halántékairól a hervatag természet, és

mé-

gis hervadhatlan repkény-koszorút, melynek szárított leveleivel

keser

életét legalább kissé

A

megsava-

ha a búbánat sorvasztó ecsetjével fölereszti fönebbi négyféle hírkovácsszUlte újdonság te-

nyithatja,

I

hát négy hírlapban jelenik meg. s a hírkovács min-

den ismersét így

szólítjs

meg

az utcaán

33°

—

Barátom uram, méltóztatott

mai újdonságokat,

mi

és

hír

hírharangot,

már

olvasni

budapesti

a

szemlét

Budán? czfm rovatot? Mondhatom,

mind igen érdekes, szerencsétlenséget

mely Dunánkon

és különösen

ön

ajánlom

azon borzasztó

szives

figyelmébe,

Egyszerre négy szeren-

történt.

Dunán! S mind a négy tökéletesen igaz, becsületemre mondom, mert magam saját tulajdon két él szememmel láttam. Néhány nap múlva a dunakeszi hites jegyztl, csétlenség a

ó-budai

az

tanácstól,

lánczhid-hivataltól,

a

és

a

gzhajótársaságtól nyilvános czáfolat jelenik ugyan

meg, mely mind a négy újdonságot rágalomnak nyilatkoztatja ámde ki tehet errl ? Hiszen az ;

emberek díts

meg

is

a

mindennap elmondják:

akarják mondani vácstól

!

—

*

gonosztól :

!

—

—

De

és fél óra

—

De

szaba-

akkor tulajdonkép ezt szabadíts

múlva

—

meg

a hírko-

ismét hazug tor-

kába rohannak, mert a vaskarú és szíklaszív sors ezt így, és

nem máskép rendelé!

XXXll. Bnhdés.

Az

alkalmatlan

hírkovács

eladásából

legalább

hogy Móricz megrült, és kórházba vitetett, s hogy Eszter Írása vagy elveszett, vagy Móricánál rejtve maradt, mert különben nem változott volna egész mégis

annyit

sejthetek,

csakugyan

okiratcsomóvá. Móriczot tehát a legiszonyúbb bün-

33»

6 elméjének világító szövétnekétl foszmeg, s habár ily állapotban többé sem örömet, sem fájdalmat nem érez is az ember, a büntetést mégis legiszonyübbnak mondhatni, mert ez tetés éré, tatott

ember megsznik ember lenni. S ne tartsa hogy ily nagy bnöst is ennyire megrázkódtathat gyermekének elvesztése Említem már, mikép a zsidó inkább ragaszkodik családjához, mint bármely más felekezet ember, által

az

senki valószíntlennek,

I

,

mert

körben

mostoha

állásánál fogva,

igényt

tan hat

egyedül csak azon

szeretetre,

tiszteletre

és

a mi e körön kívül van, az ránézve

gyámol itatásra

;

mind idegen,

sót legtöbb esetben ellenséget elem.

Családjában pedic retete ki

mindenek

özvegyének

a

fígyermek az, kiben az apa sze-

mert ez

összpontosul,

fölött

és

az,

gyermekeinek gondjukat

többi

MóricK a kétségbeesés legszéls határán midón embertelen tettét véghezvivé nejét,

viselcndi. állott,

;

pénzét, elveszte, lett,

és

ponton

midn, álla,

nyomor

s

boszúvágy

hosszú fáradozás

által

rablóvá

után, végre azon

hogy megboszulva hiheté magát, mi-

meg

után legkedvesb kincsöktól fosztá

azokat, kik

megmérgezek, akkor azon irtózatos bizonysághoz }utott, hogy saját vére ellen dflhönge, hogy istentelen kezel azon kincset semmitek meg, melynek birtoka nemcsak boldoggá teendé ót, hanem még a multakat is örömmel feledtette egész lételét

volna vele. Ily

szörny

felfOdözés,

fkép

oly bor-

megelzték, bármily ers idegzet és romlott szív embert is

zasztó órák átélése után,

megfoszthatott

volna

melyek

elméjétl,

azt

annyival

inkább

33» történhetett ez

meg tehát Móricczal, kinek keleti nem ismer heves szenvedélyes-

vérében korlátot ség forrongott. Ida szobáját

lelem, s összeborzadék, mi-

zárva

után hosszas kopogásra sem nyílt azt hivém,

a szenvedélyes

lány,

következtében,

rítés

ábrándai

ifjúsági

az ajtó, mert

iparkodni

fog

méltán félhetett,

történt, s

vagy önkényt, vagy kényszee

bnös

kirl már csak azért

kép

meg

hogy ujabb szerencsétlenség

is

t

házat

elhagyá,

s

jelenleg

tárgyának hatalmában van föltehctém, hogy

hatalmába

mivel

ejthetni,

hogy Ida mint igen nagy súlyú

tanú fogna ellene fölléphetni, fkép, miután

én társaságomban

;

minden-

t

az

látta.

Gyanúmban mindazáltal ezúttal csalatkoztam. Idát nevelné szobájában lelem, s álmélkodva állapodám meg, midn szemeim arczára esének. Egész a

lénye nagy változáson látszott áthaladottnak. Színe

halványabb

vala,

tekintete

komolyabb kifejezés,

és mégis kimondhatlanul nyájas, szemei szelíd

tz-

ben ragyogtak, legkisebb nyoma nélkül a vad szenvedélyességnek, s minden mozdulata oly öszhangzó finomságot árult

el,

mintha huszonnégy óra

alatt

ugyanannyi hónap tapasztalásin ment volna keresztül.

E

nagy változásnak okát azonban nem vala

megmagyáznom.

nehéz

bálványa,

mely

eddig

Ót els hatalmas

uralkodék minden gondolata a

valónak

tükröt, tatá,

és

érez

veszszeje

fölött,

ifjúsági

éveinek

bvös

gyanánt

tegnap elhagyá

szétpattanta

a

;

varázs-

mely az ábrándképet igéz színekben muundorgerjeszt meztelenségében tünteté

333

el

a gaz kalandort,

fölzaklatott, szilaj

dulatainak

rablót

csalódás Ida keblében

mint szabadon

vala,

lázrohama

legféktelencbb

els fájdalom

sújtóbb azonban az

Az els

gyilkost.

és

szörny

fájdalom, melyet e

kifejlett in-

mennél

;

le-

annál

hatalma,

hamarább következik be a megnyugvás, vagy lega-

fkép ha

lább lecsöndesülés,

énelm

magyarázhat lan

félre

szenvednek, hogy fájdalmát méltatlan tárgy idézte el, » hogy titkos

szózat

azt

e fájdalom nyilvánítását

potban vala mert

csak

a

szégyelnie

id

óta

jutott

ugyan

érintkezésbe szelídebb modorral, é« sasági igényekkel

;

de

közelebb

mveltebb

tár-

jeles és élénk fölfogású lelki

már kOlömb-

tehetségei mégis határozottan tudtak

séget tenni

álla-

Ily

kell.

okozá kedvez átalakulását,

Ida, s ez

rövid

súg]a

helyes és helytelen közt

;

a tegnapi

szomorú fordulat pedig végkép megérlelé agyában ízt,

mit

dandó

eddig csak

sejtésképen ismert, és mtra-

életre ébreszté

ábrándainak

ifjúsági

benne azon öntudatot, hogy

halványára

nem szabad többé

nélkül

helyt pedig e határzat

eltt,

igen

természetes

cgyazcrsmind kOls

iszony ét pirulát

visszaemlékeznie.

Mi-

szemei

tisztán

állott

lelki

vala,

hogy

gondolatival

magatartásának

meg

it

váhoznia, mert a testnek minden mozdulata a

kellé lelki

vezér parancsa szerint szokott idomulni. Így magyaráz ám

mostani

változott

meg magamnak állapotát,

s

a

szép hölgy

szemlélésében

né-

hány mátodpcrotig gyönyörködvén, szelíden szóiítám

t

!

:

33+

—

Szobáját zárva lelém,

A s

csaknem aggódtam,

s

—

hogy

hölgy halvány arczait gyönge

pir futotta át,

szakasztá, mintha

szavaimat félben

nem

kivánná

többé azon tárgyat érintetni, melyre utolsó megjegyzésem czélzott, és nyájasan szól a

— Nem szeretem magányt, nevelné szobájába. — Ezt igen tévé kisasszony. — legalább gyorsabban múlik még kedves anyámtól — Azon gondolat némileg a

azért

költözém

az

id, me-

ide a

jól

Itt

távol kell

lyet

eltöltenem.

vigasztalhatja nagy-

sádat,

hogy édes anyja bizonyosan

szintoly

epedve

várja a viszontlátás édes pillanatát.

—

Oh, de meddig

kell

még

arra

— Csak holnap reggelig. — Valóban, neheztelnem kellene nagy mértékben adósává nem — Kérem — — Nem, nem, ne szakasszon ön

várakoznom önre, ha oly

tett volna.

szót

meg

legalább

kell

félbe,

néhány

engednie, hálám kifejezé-

sére.

—

De

lomnak

ha épen

taitani,

ne történjék?

—

azt

találnám

hogy köztünk

Ha

juta-

háláról említés soha

ezt óhajtanám,

Ugy engednem

legnagyobb

kérném?

ugyan, ha már egé-

kellene

szen sajátommá tettem volna a finomabb társalgási

modort; de korábbi vadságomból legalább annyi önfejség mindenesetre megmaradt még, hogy ellenszegülése daczára

is

nyíltan

mikép ön örök hálámat köté

le

kimondom önnek, magának, mert el-

;

:

335

szr becsletemet menté meg, midn az állatszelidft gyalázatos körmei közi megszabadított azután az emberi társaságnak adott ön vissza, mi-

dn

ezen intézetben menedéket nyitott számomra

utóbb

még édes

És ha mindezt

anyját

tudnám ts, ön

feledni

mi mindezekkel

Jamjt,

fölér,

;

az árva lánynak.

is föltalálá

ön még vt'

tett

—

lelkemet adi

mely addig nem vala tulajdonom,

vissza tegnap,

hogy szemeimet mo»t emelhetem fel nhcz és min-

és csak tegnap óta érzem,

már

pirulás nélkül

denkihez

I

Ezen utóbbi megjegyzés

annyira

alatt

kenyült a bá}os hölgy, hogy szép szemeibe

éithet hangrezgéssé

tolultak, és szavai alig

toztak.

Ezután

jobbonut, rást,

s

én

kezét

nyujtá,

forrón

szorftá

mégis baloldalamban

mely egész valómat kimondhatlan

Szólani akarék,

el.

elérzé-

könydk vál-

meg

érzék szú-

kéjjel árssztá

de érzem, hogy mindaz, mit

most mondhatnék, csak

becsét

csökkentené ezen

ünnepélyes pillanatnak, melynek s/entségét életem egész üdveért sem birtam volna megháborítani.

Némán

csókolám

•zemeimet

knyez

meg

elragadtatva

szemesi II agaira,

tehát

a

függesztem és

e

remeg t

deli

perecben

kczet^

hölgy

érzem,

hogy egyetlen ily tekintet is megérdemli a türelmes küzdést az élet terheivel és bohóságaival. Ekkor a nevelné belépett, s már az ajtóban szóla, miután

- Lenke

üdvözletemet viszonzá

mégsem j, pedig órája már rég elnem szólott önnek. kisas%zony, tet'.nap, hogy ma nem fog eljni 7 -

múlt

;

!

33^

— Nem, — szemeit törölve — Alkalmasint beteg, — jegyzem meg különben valószínnek — Ah, bizonyosan tudja ön, hogy Kérem, szóljon — Nem, de csak sejtem. — Igen sajnálnám. — Nem látogathatnám meg? felelte

Ida.

is

talán

Ezt nem tartam most czélszernek, telen

mondám

hogy

városi szállásukra

én, mit

tartottam.

s

beteg?

azért hir-

:

— Ah, de épen most eszembe; hallottam, — költözött — Bizonyosan tudja ön ezt? — Bizonyosan! — Oh, ugy hát szükséges rendezkedés nem — Mindenesetre. — Én mégis nyugtalan vagyok. — Hiszen oda küldhctnk szobalányt. — Oh, kérem — Tüstént. jut

anyjával

a

miatt

jöhetett.

a

!

A

nevelné

hoz szorítám

távozott, s én a

szép

alig birva uralkodni,

— — —

kezet,

még egyszer és

ajkaim-

megindulásomon

bucsúzólag szólék:

Tehát holnap reggel

szerencsém lesz nagy-

sádat édes anyjához vezethetni.

De

kérem, jókor reggel. Nyolcz órakori Még egy tekintet, s az ajtó elválasztott a bájos tündérntl, kinek könys szemei oly varázservel hatottak

szivemre

és

gondolatimra,

mint

eddig

3e •a

9

z

S37

még nem

ismertem, ámbár sok szép szemmel tamár csodálva tisztel pillantásaim. Leérkezvén az utceára, csöndes merengésben haladék elre, agyamban terv tervet zött, s ugy mintha minden tervem oly kimenetet tetszett, tzne ki végczélul, mely egész eddigi életmódoláJkoztak

mat megváltoztatná, jobbra vagy rosszabbra tudná

meghatározni

elóre

Legmeglepbb

!

ki

vala

rám nézve, hogy e pillanatban az éjféli találkozástól, mely eddig legforróbb vágyaimnak azonban

gyúlpontja

Ugy

volt,

tetszett,

kissé

fázni,

idegenkedni

mintha, ég tudja,

kezdek.

mily rendkívüli és

ismeretlen érdemeim következtében, életemet sok>

többre kezdeném

kai

ném, hogy

becsülni,

nem

teljes joggal

vem

szerint

kiasé

megdöbbentem, mert

mintha azt hin-

birok többé, azt ked-

bárkiért kocckáztatni.

hatású, habár

még

E

a tökéletesen

szabadság veszélyben forgása •Cármazik

s

oly édesen

gondolatra független

mindenkor aggasztó boldogító forrásból

is.

— Félre Féltei — Félre Elgázolják önt — Tartóztassák — Elébe Elébe I

az útból

-

I

1

föl.

!

!

hangzottak

Ily kiáltások

felém minden oldalról,

és kellemetlenül megzavartatva gondolataimban, bo-

szusan fordulék hátra.

De

mit kelle

látnom

villámgyorsan roboga

!

Egy

fOranánt száguldott elre, • • tiégy

:

Magyar

tillM»i.

iii.

Oret

uraaági

hintó

felém, két tüzes ló szélvész kocsit

méf*i« karjájl

!!

33*

nak egész erejével ostorozá nekültek,

én

s

Nem

csak

is

meg

szabadultam

felbszült

a

emberek boltokba

állatokat; az

az

Valóban nem

elgázoltatástól.

nem

alá

me-

simulás

által

De

mi ez

a

dühösen Móricz

?

?

Igen, igen,

!

tajtékzó

kapuk

boltajtóhoz

csalnak-e szemeim

korbácsoló kocsis

és

jól

látok,

volt más, mint

—

Az rült Móricz, kit én kórházban szenvedni hitMennyi szerencsétlenséget fog ez most okozni

tem.

Hah, hintó

kereke

hintó

a

fölfordul,

És

megállítja.

a

sarokkbe

néhány bátor

és

a kocsis?

Ezt

ütközik, a

férfi

a kocsi lezuhanásának

ereje oly iszonyúan a sarokházhoz sujtá,

jébl vérpatak özönlött

— E

Ram

I

Istenem

Utóbb értésemre mint

mivel,

mennie, orvos lovakat

és

ki

szünet

hogy

hintájának

és

Ott

rohant.

kocsisülésére

épen a közel

nem

élni

kiáltozá,

rohant

dühösen tova korbácsolá.

szélgetett, s így

fe-

megsznt.

a kórházban iszonyú

magát az ápolók

nélkül

utczára

az

rencsétlenségre

tatni.

bnös,

a

esett,

dühösséggel szakftá

hogy

a kövezetre.

!

szót hörgé

két

a

lovakat

A

karjaiból,

kcU

fiához

azonnal föl,

kocsis

az

és

a

sze-

csapszék eltt be-

lehetett az rültet föltartóz-

339

XXVlll. Jóiékoiry ttdlcia.

így múlt ki a szerencsétlen Móricz, kiben most már csak embertársat b
érzék

elkeseredést

leginkább

az

hogy

oka,

ellen,

ezen

kinek

gazsága

volt

ember oly mélységbe

mely nejét és gyermekét is elnyelé. védhetem sem t, sem nejét, de, tekint^

sülyedett,

Nem

t

a lélekismeret tiszta vén elsó helyzetét, mely ösvényérl eltávoUtá, és ravasz uzsorássá tévé, és méhányolván utóbbi körülményeit, mikbe a legszentebb emberi viszonyok gálád széttépése után,

mintegy erszakosan

pirulás

taszftatott,

merem kimondani, hogy

nélkül

véres holttestétl szána-

kozás érzelmével távoztam

A

tcgédszerkesztt

monda,

hogy

nem

bizonyos

honn,

lelem

nyilvános

inas

zeneeladásra

ment, mely jótékony czélra volt szentelve. tétovázás nélkül követtem

az

t, mert c

Minden

pillanatban

annyi ellenkez érzés kOzde egymással keblemben,

hogy csak nagy embertömeg közt reményiheték szórakozást. Jobban legalább nem birám idmet kitölteni, s

nyugtalanságomat ez

úton némileg Ic-

csöndesfthetni hívem, mert tudám,

érezném magamat menetele eltt

:

jól,

addig

kivánám fogyasztani

és

a

veszélyes

hogy honn sem találkozás

tehát legalább csak az ily

ki-

idt

érzelmekkel léptem

a

340

nagy táncztercmbe, eladatni szoktak.

hol

az

nyilvános

ily

zenék

Mindenesetre rágalmazók, kik állítják, hogy minden jótékony szellem kihalt közülünk, s minden csak az önzés bálványa eltt

nagy még

hirdetve

ime,

St

hajlong.

igen

is

köztünk a jótékony szellem hatása, mert

hogy

volt,

a

nagy tánczteremben

nyilvános gyülde, gyülély, vagy a magyarok istene tudja,

miféle

—

mulatság

fog

czélra, fél húszas belépti-

ember

mellett és annyi

díj

czím

szószörnyeteg

véghez menni, jótékony

jelent

meg,

mintha a

mulatság jótékony czél nélkül menne véghez. Némely feketevérüek igen szomorúnak tartják azon fonákságot, hogy jótékony c^élokat akarván elmozdítani, nem a szívhez, hanem leginkább fül-

hez

kelJ

szetes,

folyamodnunk

;

pedig

ez

nagyon termé-

mvelt

mert a tizenkilenczedik század

di-

vatszelleme sok embernél parányira zsugorítá össze a szivet,

a

ellenben

füleket

tetemes

hosszúságra

nyujtá; ennélfogva tehát igen rendén van, a

a

hanem

hanem

nagyhoz folyamodunk, mert nagyok mindig hatalmasabbak voltak, mint a ki-

kicsinyhez,

csinyek.

De

ki

a

tehet

közmondás, hogy a

errl,

halál

miután

sem

j

azt tartja

ingyen,

lehetne tehát jótékony szellemet ingyen követelni

Sok ember tolong dattal sétál föl és

le,

a

mikép ?

a teremben, s büszke öntu-

mert hiszen

nyájan jótékonyságot gyakorlanak;

sem gondolja meg, hogy

a

k azt

most mindpedig egy

csattogó zene nélkül

bizony egyetlen réz krajczárt sem

tett

volna a jó-

tékonyság oltárára, valamint azt sem fontolják meg.

34"

hogy jótékony

ccél nélkül

lássanak

halljanak,

gyzne mindenre dik század

valamit

nem

kedve,

lehet

nyoltatni

csak

magát

ugyan

ki

a tizenkilencsekövetel,

tetteket

és ki

senkinek

miután

megfontolni,

hogy

volna,

mert

midn

gondolni,

szelleme

akarhatna

eljöttek

is

láttassanak;

s

haladónak gú-

fontolva

I

És mily dics érzelmek dagasztják az emberi kebel lágyabb révzeit,

ben

kéjtl

a

remeg

midn

e

lélek

a

vagyis a szemeken át kitekint! adatik a hangverseny,

népes gyülekezettestnek

ablakain,

Ha éhezk számára

akkor mily

jól

esik látnunk

domború ételtárt é» meggyzdnünk arról, hogy nem minden ember éhezik ha túz által káa sok

;

rosultak föltegélése vetetik

akkor

ceélba,

jól

esik

hogy nemcsak a szegény károsultakat tette tnkre a tz, hanem a jótékony hallgatók szíveiben t» ugyancsak nagy pusztításokat vitt véghez látnunk,

némely szemeknek pusztító tüze szerencaétlcnültek

tal

;

ha végre

megvigasztalása

hangversenyt, akkor némi

engesztelésül

víz ál-

szülte

a

tapasztal-

hogy nemcsak a víz, hanem bor is romboló ervel bir. De a zene megharaan, s a gyülekezet nadrágot része a teremben sétálni kezd, és szemlét tart tz fli hölgyek fölött. Ezen lassú mozgás igen hason-

hatjuk sok arceon,

lít

a

«Báléj» cKÍmI

daljáték

utolsó

különOtcn ennek azon részéhez,

gány

istenek

minden római aiemélyesítve,

körjárásukat és

jelenetéhez, s

melyben

tartják,

a po-

csakhogy

Itt

görög istenség többszörösen van

kivévén

Pallaat

éa

Minervát,

kik

342 csak igen gyéren piter,

Van

láthatók.

ellenben sok Ju-

szeszélyekrl

kik sokat tudnának junoi

gélni, s kikre csak hattyúvá változhatást

re-

nem mer-

nék fogni, az Európa-féle kalandra alkalmazhatásukat azonban örömest elhiszem, ámbár ezzel épen

nem akarom

azt mondani,

Van legjövedelmezbb

részét

nélkül vásárolnak,

és

kat viselnek.

az

hogy valósággal szarva-

sok Merkúr,

kik a kereskedés

mert pénz

gyakorolják,

gyorsasággal

oly

adnak

túl

ekkép szerzett tárgyakon, mintha valóban szár-

nyakat

viselnének lábaikon,

ezen

és

szárnyaknál

hogy idvel magosra azt is emeltetnek. Van sok Ámor, kik, hogy fegyverökkel rémülést ne okozzanak, ezüst nyilaikat zsebekben hordozzák magokkal, és ha a fvárosi krónikák szava hiteles, ezekkel épen oly nagy hódítáfogva

remenylhetik,

sokat visznek véghez, mint az elhíresült kis nyilas,

annyiban különböznek, hogy szakálloszemök nincs bekötve e kis különbség azonban épen nem lényeges, mert azért legtöbb

kitl csak sak, és

;

esetben mégis csakugyan gyermekek, és nyilt sze-

mekkel sem látnak eléggé világosan. Van igen sok Pluto, kik

nem

laknak

ugyan föld

pant kincseiket mégis oly ez

által

sok becsületes

juttatnak.

Van

sok

módon

embert

Vulkán,

de rop-

alatt,

szerezgetik,

id

kik

hogy

eltt föld

nem

alá

gyártanak

ugyan vészárasztó fegyvereket, de mégis oly ügyekben sántikálnak, hogy sok becsületes embert levernek lábaikról. Van sok Neptum, kik, tengernek hiánya, vagy

borba

legalább

fullasztják

rendkivüli

gondjaikat

és

távolsága

szigony

miatt,

helyett

S*5

pörgetnek ujaik közt, melyek a vihart nem

kártyr.t

de sok család-

ugyan, mint a szigony,

csiliapftják

hogy

ban oly iszonyú vihart támasztanak, menthetlenul

boldogság bárkája

Mars, kik az

aczél

tollat

és oly mbirálatokat írnak, ha

agyarkodnak,

valaki ellen

gombos

les is kullog,

har-

de bezzeg használ-

ccolnak ugyan aczél karddal, ják

nem

békés korszakban

a mostani

házi

a

Van sok

elmerül.

Néhány Herku-

hogy!

szattyán

ocipellben,

csikós

darázsderékkal,

nadrágban,

Fecske farkban,

mondhatlan

arcckífejezéssel.

de

és

ki-

ezeket csak any-

nyiban nevezhetni Herkuleseknek, mennyiben Au-

melyben igen

gias király istálójára emlékeztetnek,

nevezetes szerepet játszhatnának, a

valódi

Herku-

seprje alatt. Ezen csenevész tömeg közt azonban derék

les

ifja-

kat it láthatni, s szinte jól esik a szemnek, rajtok a sok

kín

lelki

után

megnyughatni

sokan a tanácsban vének,

embereket

dn E

is

ember

láthatni, kik tettben valódi

közöl

oly éltes

mi-

ifjak,

kell a gátra.

tömeg, a nagy tolongás miatt oly aprókat

peget, mint a franceia

nya*

ezek

;

mig ellenben

ceím

sokat tesz

;

daljátékban,

és

lé-

Ezred lámégis mennyi hódítá-

gránátosak

pedig meg vagyok

az

•

gyzdve, hogy

ily

haladás mellett a valódi franceia gránátosak egyetlen deszkabódét

számára.

A

s

ret

ifjaink

mellett

foglaltak volna

magok

és

nem

házasulni

szoktatták

azonban néznek

Napóleon

el

szépen Qlve marad-

tehet errl, miután

nak,

ki

sem

hölgyek ellenben

ket

erre

nézetnek,

I

és

sze-

Az

fllés

ez

már

!

:

344

maga

is

elég

tartozó úr

üdvösségre.

az

folyvást harsog,

hölgy

és

is

dicsekednek, hogy elsk

lép

közben

a zene

a

terembe, kik azzal

a hazában, és azért ren-

desen mindenütt utolsók

csakhamar

E

most néhány magosb körökhez

s

szoktak

megjelenni

de

;

megjegyzéseket hallatnak:

ily

— Mily tömeg. — tolongás! — Mily bz — Ah, egyet sem léphetek! — Mily súrlódás! — Mindenütt emberekkel — Semmi figyelem! Kiállhatlan

!

ily

Még

több megjegyzés

is

kell

érintkezni!

történik,

de ugyan

ki

tudhatna annyi nyelvet, hogy minden megjegyzést hiven lefordíthatna

Ezek

I

tehát rögtön ismét

nék, hogy

nem örömest

távoznak,

láttatnak.

Ám

mintha hinboldoguljon

mindenki hitében

A

keringk nyom

nélkül

gyarok zajosan tapsoltatnak

hangzanak

meg

el,

a

ma-

és ísmételtetésök

kivántatik; ki hitte volna ezt tíz év eltt?! Csak-

hogy aztán oly hamar ne forduljon vissza a koczka, a mily gyorsan megfordult. Szellemdús

mink

politikai

megjegyzéseket

is

hallhatni,

például

— Mit ön X... — Okai fontosak. — Melyek? — Miket tart

szónokról?

elhallgat.

—

És eladása?

i

345

— Igen érdekes. — Miért? — Mert senki nem

hallja.

De

vitatkozik

mirl

— —

— — —

íme

itt

hevesen

két

ugyan

férfi,

beszélitek?

Lesz e

pesti

kiköt?

Bizonyosan. Bajosan hiszem.

Ugyan miért?

Mert nagy hasznot igér. És azért nem sikerülhetne Igen,

mert

minden ember, sokkal nagyobb,

s

a

?

nem

haszonban

mivel a tehát

nem

igen

osztozhatik

osztozhatok száma

természetes,

hogy a

többiek bukni fognak, és a kiköt elmarad. Itt egy vastag úr óralánccát morzsolgatja és komolyan jártatja végig szemeit a hosszú teremben.

Keresni méltóztatik valamit?

Nem. Természetes, hiszen szemeibl

látszik,

is

mikép

annyit szerzett már magának, hogy keresettel

nem

igen fárasztja többé magát.

— Ugyan

— —

—

A

mennyit jövedelmezhet

költségek levonása nélkül

a mai

eladás?

7

Hiszen ma minden ingyen megy. Igen,

de mégis vannak apró napi

költségek,

melyek mintegy száz forintra rúghatnak.

— —

És mibl állnak az Azt nem tudom.

Elhiszem, azért mégis

ily

apró napi költségek?

hiszen a drámairó

sem

u^ancsak ráborsolják

tudja azt és

a színházi

pinx-

346 tárnál,

midn

jövedelmi osztalékának kiadását alá-

zatos tisztelettet szorgalmazza. Ily,

s

ezekhez hasonló beszélgetések közt az

lassanként eltelik,

s

végre megzendül

id

Rákócíci in-

dulója és a gyülekezet oszladozni kezd azon édes

megnyugvással, hogy emberbaráti kötelességét

tcl-

jótékonyság szellemének

egy-

jesíté,

s a

hódolt;

szersmind pedig a nap óráján kellemesen túladott, miket ban,

nem tudott volna máskép fölhasználni. Azonnem kell mindent szigorral bírálgatni, a jóté-

kony ozélra csakugyan begyül néhány forint, s ezzel be kell érnünk. Mindjárt a nép oszlásának kezdetekor az ajtó meiiett foglalék helyet, gondolván, hogy nem fogja barátom figyelmemet kikerülhetni. Elször a gazdagabbak oszlottak, mert ezek könnyen benn hagyhattak másfél krajczárnyi hangot, a takarékos szegények ellenben utolsó pillanatig késtek, hogy még azon recsegést is meghallhassák jó pénzökért, melyet a mogorva

bg

okozott,

midn

szekrényébe záratott.

Hogy barátom

is

ezen utóbbiak sorába tartozott,

azt alkalmasint említnem

sem

kell,

mert a segéd-

szerkesztk többnyire nem legfényesb tartalmú erszénynek vannak birtokában ; azonkívül pedig mindenütt elsk és utolsók tartoznak lenni, hogy semmi

ne kerülje

el

figyelmöket,

mit

fölhasználniok lehetne, mert ha a hangászok Icirni,

távozását,

ugyan

hirlapjok

k ki

ha valamely rohanva haladó

nok húrja lepattanna,

vagy

számára

nem várnák be fogná meg- és

hegednek

ko-

valamely fontolva ha-

:

!

147 ladó klarinét

nyikkantana

a

7

zene

után

még egyet

véletlenül

1

És csakugyan nem csalatkozám, barátom utolsó ember vala, ki az ajtónál megjelent. Azonnal niegszólítám

—

Rég keresem

t

önt.

ö ceélzással felele: ~ Nem állottam mindig

— —

egy helyen.

Természetesen, mint hírlapíró

Ugy

— —

vék,

az

van,

Szállásán

is

keresem önt. mieltt ide jö-

Sajnálom, Pindyval voltam, s

így kissé

hivatalt,

hamarább hagyám

el

a szerkeszt-

mint kOlönben szoktam.

— Valóban? Ez igen derék. — Talán miatta — Igen, miatta kivántam leginkább önnel kozni. — Megszidtam t. — Ugyan miért — Nem volna szabad szobáját elhagynia, megszegé és — És hol — Kocsit Börgernéhcz matalál-

?

lett

a tilalmat.

volt 7

hozatott,

gát,

mivel megtudta,

zött lányostól

— — — —

;

és

viteté

hogy már

a

városba

költö-

pedig megárthatott volna neki.

És mikép tudta

ezt

meg?

Csodálatosan.

Valóban

7

Lenke kisasszony hozzá

tulajdonkép

inasához,

azon

kflidé cselédét, azaz

meghagyással,

hogy

!

348

Pándy

— —

de az inasnak jól hogy urának errl szót se mondjon.

állapotáról tudakozódjék

lelkére kösse,

;

És az inas? Természetesen

mindent kifecsegett. Erre Pándy annyira megörült, hogy sebét feledé, és azonnal a htlen kedveshez sietett. És mikép fogadtatott ? Azt nem tudom, de annyit mondhatok, hogy örömében magán kívül van.

— — — Ennek igen örvendek. — De hát ön mire ment ügyeiben — Holnap számolok. — És mért nem most? — Most még csak igen keveset mondhatnék. — Tehát várni fogok. — De még egyet. Nem Pándy semmit ?

hallott

Lenkénél lakásán a

— — — —

merényrl, mely korábbi múlt éjjel véghez ment ? azon

mezei

Merény? Betörés, lopás.

Ezt nem említé. Annál jobb. Igen szeretem, hogy errl még nem értesült Lenke; mert bizonyosan igen megrémült volna,

mi

ártalmára

válhatandott,

fölizgatott állapotában.

mostani

— Tehát háztörés, lopás? Oh, kérem, szóljon — Majd holnap. — Holnap? Úgy tehát legközelebbi számunk-

körülményesebben

ban már nem használhatom Hiszen nem késik el

—

I

föl.

34^

— —

De

egész általánosságban mégis tehetnék fe-

lle néhány szóval említést? Azt nem ellenzem. Ezen barátomra nézve rendkívül érdekes vendetes engedmény után elváltunk.

és ör-

XXXIX. EttI

Lenke

iMiUt»i|{ok.

Píndy sorsára nézve tehát tökéletesen megnyugtatva érezhetem magamat, és biztosan reménylém, hogy a korábbi viszony ismét helyre fog köztök rövid idö múlva állani, és a g<5gös anya örömest fogjt gyermekét boldogítani, kell és

fölvilágosíttatáfa

melybl

után,

sen

meg

boszúlja

átlátandja,

gyakran

kapkodás hiu álfény után magát.

hogy

igen

keserve-

Elhatározám

azonban

közelg éj folytában mind Lenke, mind Ida lakása eltt néhány biztos embert rkdtctni fogok, mert tökéletes biztosításomra, legalább most, az utolsó pillanatban, semmit nem nkar-

mégis, hogy a

tam elmulasztani, mi

Sobri

által

ármányait

még-

sem mfthetém.

A

kártyajósnnél tizenegy órakor akartam meg-

jelenni múlt éjjeli derék sétálásra

kísérimmel,

sehol

minduntalan csodálni;

még

határozám magamat, mert ezen elhatározó

pillanatban oly nyugtalanságot

dóan

addig

s

nem

lelhetem

kívonám,

nem

s

érzék,

hogy állanórámat

maradásomat,

nem gyzém

hiszem, hogy

lassúságát

boldog mátkapár va-

:

:

35© laha ily türhetlenséggel várta tot,

azon pillana-

volna

mely ket örökre egyesítend. Pedig

nem

várakozott e

ki tudja,

rám legborzasztóbb alakjában

a

halál?!

És míg én ily sötét gondolatokkal küzdve tam végig az utczákon, körülöttem mindenütt

jár-

szív-

vidítólag tünedeztek föl azon esti mulatságok, mik-

ben a boldog pestiek mindennap gyönyörködhetnek, ha épen patkószeges cs, vagy csákányos förgeteg nem hull a felhk közülEzen nagy vendégfogadó éttermébl víg zene harsog, mintha valami rendkívüli

diadalt ünneple-

ámbár alkalmasint legfölebb csak annak örvendhet nagyobb részök, hogy a dob nének a vendégek,

hangját

e

midn

s

A

s

nem

fog annyira

csdület mcgpördülend ajtaja ház eltt divatos öltözet kisasszony áll,

iszonyodni, eltt.

megszokja,

mellett

a

vendégl ajtajára, mintha Ugyan ki lehet az óhajtva

nyugtalanul tekintget a

valakire

várt

imádó?

De hét

várakoznék.

nem imádó, hanem egy

íme,

esztends

kisasszonyhoz,

— A

lépett ki

ki,

és

félve

kis fiú, alig

közelített

azonnal rárivalgott

Hol voltál oly sokáig, gazember? legnagyobb félelem közt rebegi

fiú

— Én — én — — Mennyit — Öt — Csak ennyit? — — —

az urak

—

én

—

kaptál ?

garast.

1

i

De

igen.

ettél,

úgy-e?

a

35'

—

Várj csak, majd kikapsz ezért!

népes vendégfogadóból

E

sajátszer

öt garas

megfejtése röviden lm

jelenet

ily

Lódulj elre.

!

Budapesten sok árva gyermek marad

ez.

kiknek

el,

fizetik ugyan a kialkudott dajkade utóbb ezt megunják, és nyom nélkül hagyják el gyermekeiket. Ezek azután nyomorog-

szQléi

darab ideig

pénzt,

nak, és nyerészkedési csikké válnak, mert van sok

özvegy asszony,

életében csak pazarlással

férje

ki

idt, s most nyomorog, és dolgozni mégsem akar; ezek azután egy pár ily gyermeket ragadnak magokhoz vércsekörmeikkel, s gondos föl-

töIté az

vigyázat

mek, van,

mellett

fkép

koldulni

ha

mindennap

járatják

egy

;

méltó

szánakozásra

igen

ily

gyer-

külseje

két váltó forintot koldulhat össze,

és így egy özvegy s két kisasszonya, két ily gyer-

mekbl

kényelmesen

igen

koplaltatják

ket, mint

éldegélhet,

pályafutó

a

mert

úgy csak-

lovakat,

hogy annál vánnyadtabb kinézésök legyen, ét inkább gerjesszenek irgalmat. A nyerészkedés ezen gyalázatos nemébl számos henye család él a két fvárosban,

s

itt

még

azt

is

ki

kell

mondanom,

hogy az ily gyermekeket lopásra is tanítják, s ha az ily gyermekek tlök elszöknek, mint hálátlan kakukfíak nyilvánosan megvesszztetnek, és ismét visszaadatnak kínzóik hatalmába, mert ugyan ki adhatna hitelt hat vagy hét esztends gyermek vádjainak, kat,

mivel

ki

a

bizonyosan példás

derék nevel szüléi ezek azután azon

csak

rendet által

iskolák,

azért

nem

koholta azo-

szereti,

melyre

szigorúan szoríttatik

mikben

Budapest

!

És leg-

352

félelmesb zsebmetszi és háztöri növekednek, mikép az már több híres tolvaj vallomásiból kitnt. Az apróbb csapházakban a zene is kisebbszer, ott már csak természetes énekesek gajdolnak, s köztök némberek is, kik mindent igen természetesen énekelnek, mire s

az

nem

ha a

csodálhatni,

ledkeznek. tes

sok

utóbbiak oly jóízn

A

férfi

neme sok

keikkel

együtt is

és

estelizgetnek

költenek,

kaphattak volna

becsüle-

apróbb kalmárt tönkre

és

mert többnyire feleségestl, forintot

egészen megfe-

pirulásról

mulatságok ezen

kézmvest

némber figyel, hogy épen

és

falatoznak,

mibl

sokkal

ily

helyeken,

ízletesb

Ezen

eledelt.

a

nem egy

a

nk

titkos

háziasságának

bnnek

sírt

is

világítnak

s

egy-

ásnak, és

csábító

a

kis

vagyon-

talanabb polgárság elszegényülésére nézve,

szersmind

és öt

otthon ugyanannyi napig

következmények

étházak legiszonyúbb

juttat,

gyakran gyerme-

alka-

lom szövétnekével. Nem állítok sokat, midn mondom, hogy elégületlen házasság, kicsapongás egyik vagy másik részrl, gyermeknevelés elhanyagolása, és tönkre jutás, a polgári osztálybeliek

több esetben ezen apró

közt, leg-

étházak rendes

sából származnak, mert ezek

látogatá-

leginkább csak

nt-

lenek számára léteznek.

Vannak még apróbb borházak, melyekben napszámosak,

szolgálat

nélküli

igen ismeretesek,

los látogatástól

nem

tott játékok

össze

esténként,

kik s

igen rettegnek.

gyakoroltatnak,

és oly zse-

cselédek,

belk gylnek eltt még nem

s

alig

a

rendrség

azért a hivata-

E

helyen

van cseléd,

til-

ki

353

nem

lopáson kapatik, és azt tornáczaiban

kol

tapasztalt

vallja, hogy ezen ponagy veszteség miatt

kényszerit gazdáját

megkárosítani.

rossz hangzású hárfa,

vagy recseg

lattatja a

gyülekezetet,

s

az

hogy

vegyítve,

igen könnyen

mködhetnek. Az

mindig egy pinczér ácsorog, mihelyt rendörbiztosr

szeren és

mit

füttyent,

hozzá tökéletesen

megnyitja az

társa,

inkább lehetne

kénytelen

semmi rendén

játék

tiltott

mire

belép

s

hogy

gyakoroltatik, és

itt

minden

van.

esténként,

azon

oly

is

váltóhamisítások,

álbukások,

becsületes utakon szereztetnek,

drség nem

modorban mu-

különbséggel

hogy ezekben ezrek harácsoltatnak ritkán

—

«KopóIt

meggyzdni,

£gy P'c n>gy kávéházban latnak

áll,

meghallván, tüstént

bekiált:

nem

s

azonnal saját-

kártya és aHanzli* azonnal eltnnek,

rendrbiztos

szolgálat tartani,

borház eltt

ki a

hasonlít,

és

ajtót,

kábító

utccsasarkon pedig

kit

közelítni,

lát

oly

a csalárd játékosok

peczérnek

nélküli elrongyollott

kintorna

olcsó ser

szerekkel van

már csak mu-

Itt

s

el,

mindazáltal,

melyek nem

és

egyéb

hogy

igen mutathatja magát, mert

itt

Ily

a ren-

jól tudja,

hogy jobbadán csak olyanokra fogna bukkanni, kik fölött nincs hatalma, mert nálunk soknak szabad az, a

mi miatt másokat karpereccccel ajándékozná-

nak meg, miket kovács és lakatos szoktak teni,

még

pedig valóságos

honi

nyes bnbarlangok csak azon nak,

hogy azon

nök rendesen M^fi M*gyw

etti

vasból.

készí-

Ezen

fé-

egy érdemmel bír-

mulatságok miatt, melyek ben-

tartatnak, sok tftlwk. IIL

mulatozó öngyilkossá t]

;

354 lett

már, kik különben

emberi

az

társaságra

és

közbátorságra nézve veszélyesekké válhattak volna.

Ezek azon nevezni,

mulatságok,

esti

meg lehet még másne-

miket

vannak azonban ezenkívül

mek

is, mikben nem csupán férfiak részesülnek de ezekrl nem kívánom ezúttal a fátyolt föllebbenteni, mert ezek ellen épen nincs gyógyszer,

ámbár

a fönnebbieknél

kártékonyabb hatásúak.

is

XL. BnSsök

dfjazáfa.

Végre tizenegyet kongtak a város tornyainak Bertók és Marczi kíséretében a kártyasiettem, jósnhez hol mindent azon állapotban órái, és én,

els ottlétemkor; azon egy különb-

leltem, mint

séggel,

hogy

raost

a

hárfáslány

is

jelen volt,

az ablak párkányára könyökölve, mozdulatlanul

ki,

ült,

és arczát kezére támasztá.

A

jósn tompa,

ércztelcn

hangon szóla

:

— Hiszi ön, hogy fog jni — Igen, — felelem — Oh, ön nem ismeri t, különben nem szavának — Legalább okom van reményleni, hogy ugyan meg fog — Adja boszuló ég Azután örömest halok. — Hová rejtsem embereimet? — A mellékszobába. el

?

szilárdan.

bírna

hitelt adni.

csak-

jelenni.

a

I

meg-

!

355

—

Els

jeladásra

rohanjatok be, a többit tud-

játok.

Embereim az oldalszobába minden belépnek el kelle

távoztak,

haladnia

;

mely eltt a jel kéz-

gonosztevt mindjárt belépte után elfoghaták hátulról, mieltt fegyverhez csattanás vala,

s

így

a

foghatna. a jósn aggódva szóla: Uram, vérét ne ontsák.

Távozásuk után

— — —

Semmietetre.

Nem

szeretném a két város lakosságát nyil-

vános Ünnepélytl megfosztani.

—

Én

sem.

Ezután elmondám életébl tudtam,

mind azt, mit a gonosztev minek nem csekély része mind

s

még

ismeretlen vala, s tet-

teinek összege oly tartozást

képezett, melynek le-

a két

hallgatóm

rovására

eltt

nem egy emberélet

kívántatott.

És neki

csak egy élete volt

Az

óra három negyedet vert tizenkettre.

— Nem fog eljni — monda jósn, is hingja remegett. — Még nem — felelém bátorftisg. ámbár reményeim csökkenni kezdenek. — És ha mégis elmaradna? — Ugy holnap én keresem — De hol? — Egyik ocimborájától megtudám tegnap a

I

késik,

kissé

éjfélkor

föl.

éjjel

mely biztosan hozzá vezetend, és oly kíséretben fogom t meglátogatni, hogy ördögei sem lesznek képesek megszabadítani. titkos jelszót,

t

356

—

Már

csak öt perez

gódni kezdek,

nem

mert, mint

agyamon. Talán

tarthatám

Pestet

;

vagy

találkozásunk következ-

tudomására

egészen

már alkalmam

tegnap

értesült

elhagyá

ittlétem

vala

czimboráinak szövetkezése

jutott ?

valószíntlennek,

tapasztalhatni, gaz

igen

nagy kiterjedés

könnyen minden lépésem tudva lehe-

és így

fkép

tett eltte,

mindinkább ag-

valószinségek egész tömege

Vagy mostani

is ?

ezt

terhes súlya

I

hibázott, s

tehette-e ezt tegnapi

tében

volt,

bneinek

kalandimról, s rögtön

éjjeli

És

a

és

keresztül

villant

nem

t

És én nem fogom leroskadva láthatni

alatt

most,

midn

tegnapi találkozá-

nem mindennapi elvigyázatra van szüksége, ha üldözésimsunknál fogva láthatá, hogy ellenemben

tl szabadulni

ert

kivan.

Vagy

talán

vett ismét a szerelem, és

rablót,

e

s

sorompóitól lem, ámbár

már Ezen gondolat

pillanatban ?

Dongainé szívén maga inté meg a

távol

ellen

is

vannak Pest

föllázadt

nem tagadhatám, hogy vannak

keb-

esetek,

mikben az anyaszeretet a szerelem által legyzemár egyszer így Dongai; s nem történt e ez néval ? St nem ment-e még tovább is, és nem ontatta-e ki férjének vérét, ugyanezen okból ? Igen, de akkor mocsoktalannak és hnek hitte

tik

azon

kellene

most

is

áldozni

dás

ki miatt mindezt elkövette, de most más színben áll ez eltte, s kétségbe esnem az emberiség fölött, ha még

férfit,

egészen

képes föl,

nélkül

oly

nem

lehetne

legszentebb

kötelességét

emberért, kire iszony és is

borza-

gondolhatott, ha csak legpará-

I nyibb nyoma létezett érzésnek

még keblében

is

az emberi

1

így törekvém magamat lecsöndesíteni, és vigasztalni, de mindig kisebbfil sikerrel, mert az id

mint

a halál

hallata a

kirtya-

gyorsan,

haladott,

visszatarthatlanul léptei.

— E

Éjfél

I

kétségbeesés

szót

iósn,

s

fátyolát

hangjin

még szorosabban voná

össze arcza

fölött.

A

templom tornyáról csakugyan

közel

a

rémek

órája hangzott.

Ekkor minden reményem gondolattal kezdek küzdeni

kocsin

ó-budai

az

és a titkos

:

távozott, s

nem

csárdába

elhagyatott

jelszó

által

utat

már azon

kellene-e tüstént sietnem,

nyitnom a bnöshöz,

kire hiában vártak birái?

De

alatt eljóne, és kezeim közöl ismét épen akkor, midón már legbiztosabban hálóba keríthetni és ha e miatt enma-

hátha az

kisiklanék,

véltem ót

gamat és türelmetlenségemet kellene okoznom 7 Nem, gondolám, nem távozom maradni fogok, ;

történjék bármi.

És ha nem

jó 7

De

alatt

ha

ez

Akkor holnap fölkeresem eltávozik

a

városból

nyomdokaihoz lánocolom magamat,

gom

ót,

7

öt.

Akkor

és Oldozni fo-

mint a felébredt lelkiismeret.

És ha soha

nem érhetném

ót

el 7

Úgy meg

nyugodnom, hogy mindent megkími korlátolt erej embertói telhetik.

kellend abban sérték,

Ez lón tépeld gondolatim végs eredménye,

!

;

!

358 és fölhevült

keblem

lázas

dobogása

pillanatról pil-

lanatra csöndesülni kezdett.

A

szerencsétlen jósn, minden további remény-

rl végkép lemondva,

mélyébl fakadó

keble

só-

hajtással szóla

—

Minden hasztalan Ámbár ellenkezt hittem, mégis zem meg;

—

Talán véletlen

még nem

szen

múlt

akadály el

biztatólag jegy-

késtek

miatt

el,

hi-

egészen egy óranegyed a

kitzött idpont eltelése óta.

Erre ismét néhány

mély

pillanatnyi

hallgatás

következett.

Most lan

a hárfáslány, ki eddig

vala,

mintha

helyzetünk

folyvást mozdulat-

legparányibb

által

részben sem érdekeltetnék, hirtelen fölemelé fejét

kezérl,

—

s teljes

Mindketten felé,

—

bizonyosság hangján szóla:

El fog jni

ki

csodálkozva

még egyszer

fordultunk

a

beszél

ismétlé:

Vérem rohanva zúdul keblem felé, és én ezt már évek óta nem tapasztalam. mondom, el kell jnic c sejtés Hajdan hatalmasabb, semhogy csalhatna. sokkal Ezen magasztos ihlettséggel kimondott szók után El fog jni

I

;

ismét kezébe

hajlítá

halovány arczát,

és

egészen

korábbi részvétlenségébe mélyedett.

Szegény szerencsétlen, gondolám, nak, valamint hajdan bizalmadban

Hah, mi

Az

is

sejtéseid csal-

csalatkoztál

volt ez ?

ablakon a szokott halk kopogás hangzott.

I

:

359

Mindnyájan sszeborzadánk, mintha

a haJálnak

jeladása riasztott volna ránk.

—

Jnek

A

jósn

!

—

föl

mondám

akart

állni,

hangon.

elfojtott

de

összeroskad-

térdei

tak alatta.

—

Majd

—

meglátjuk!

remegve,

suttogá

és

kezével a fekete függönyre mutatott, mely az ablak tetejérl egészen a padlóig simult alá.

megértem,

Intését

azonnal

s

a

függöny mögé

rejtzém.

Ereimben lázasan buzgott a vér, rövid és akadozó vala. Érzem, hogy

lélekzetem

s

bizonyta-

a

szörny állapotában sokáig nem élhetnék. A küls szobában férfi lépései hangzottak, és én jeladásra emelem kezeimet.

lanság c

Az

megnyílt,

ajtó

ismét

betétetett,

e szókat

s

haliam ugyanazon pillanatban

—

Ah, mondhatom,

a Sibillának elég

reménylem, hogy

nyája van,

lesznek, ha ha ha

jóslatai

•zoba ajtaja megnyílt, Bertók és •

a

rabló

ta-

1

Hah, ez Sobri hangja volt! Tenyereim gyorsan összecsattantak, tak,

rémes

nyájasabbak

ers

karjait

Mind ennek elmondására

oldaJ-

Marosi kirohan-

kötéllel

sokkal

az

több

hátra fúzék.

id

kiván-

taték, mint létesítésére.

—

Hatalmamban vagy

vedélyesség

—

nélkül, éf a

Gyalázatos

verembe

árulás

I

I

—

szólék minden szengonosztev elébe lépek.

—

tombola

dühösen

esett farkas, és fogait csikorgatá.

a

360

—

föltámadt, és megfizet gyilko-

Íme, a halott

A

sának.

kfalból rakott

sír is

megnyílt.

— Ez gyávaság Elbb kezeimet kötteted meg, csak most merészled magadat elttem mutatni — Mert tudom, van dolgom; emlékezzél párviadalodra Pándy — Ördöge van ezen embernek — mormogá a 1

s

1

kivel

úrral.

I

rabló, és szemeit

csaknem félelem kifejezésével for-

dítá el rólam.

Embereim tolyt

és

által

elszedetém fegyvereit. Két pisz-

egy hosszú

Ezeket az

asztalra

trt

oldalzsebében.

találtak

tetetem,

intésemre ismét az

s

oldalszobába távozának embereim.

Rabunk Dongainéhoz fordult, hízelgbb fokozatával szóla:

—

Nagysád,

tudom, bízik szívemben,

fogom magamat. A grófn mindkét kezével félne a rajta tól,

függ

Hah, tehát asszony

dühönge a fogoly, sajtoltak

által,

fdé

mintha

arczát,

fekete szemek bvös hatásá-

s

rekvék kiszabadítani,

—

el

igazolni

csak fejét rázá visszautasítás jeléül.

s

—

hangjának leg-

s

áruitattam

által

—

!

—

kezeit oly óriási ervel töhogy az ers kötelek vért

kezeibl.

Igen,

el

mondám

ünnepélyesen,

vérengz szörnyeteg, mert

ill

—

asszony

vala,

hogy

azok büntessenek, kik ellen legtöbbet vétkeztél.

E

szók után a hárfáslányt

zetem,

— A

s

ezen utóbbi

és

föl emel é

Ismered e két áldozatot? rabló összeborzadott.

jósnt elébe ve-

fátyolát,

!

:

36.

— E

Tudod, mivé tetted c harmadikat? kérdésnél Dongainéra

daczosan veté hátra

—

nem

a

fogoly

Rablási

terved

mutattam,

s

fejét.

Emlékezel Börger Lenkére?

sikerit, és e hölgy boldog leend

Pándy

ol-

dalin.

—

— len

Ezért

nt

—

is

téged

átkoznom!

kell

Esztert se feledd,

gonosztev

!

E

szerencsét-

holnap temetik, és vére fejedre boszút

kiált.

Hah, tehát egy árulóm legalább mégis meg-

halt

Most növeked

indulatossággal terjesztem elébe

•zeborzadott, ámbár egész oly tényt

dftheté

eladásom

magiban,

foglalt

ismeretlen vala,

n sz-

három

átkos tetteinek egész sorozatát, s a

kevés

csak

mely elttk

egészen

csak valódi nevének hallása ren-

s

meg különösebben Dongainét. nem nagy hatást tevégonosz lelkú gyilkosra, st inkább minden

Lesújtó szavaim azonban

nek a

újabb gaztettének hallására büszkébben emelé

mintha dicsér szónoklatot tartanék

tettei

fejét,

fölött.

Végre így nyilatkozám, Dongainéhoz fordulva Nagysád meg fogja engedni, hogy most hin-

—

tajában

börtönbe

kisérhessem

ezen

gonosztevt,

azután visszajövünk nagysádért, és

— Sobri,

Börtönbe

—

az

?

—

ordfta, szemeit vadul forgatva

ördögre

nagyságos asszony

is

esküszöm,

hogy akkor

osztozni fog sorsomban

;

a

mert

oly történetecskét fogok regélni, férjölésrl és gyermeksikkasztásról,

birák füleibe, és

mink már

—

•

rég

nem

hatottak a

36a

—

Nyomorult,

te azt

E

nem fogod

szók után

— szóJa fuldokolva Dongainé, — tenni.

pisztolyt, két lövés dörrent,

meg

ragadá

villámgyorsan s

a

két

Dongainé és Sobri

halva rogytak össze lábaink eltt.

Csak kevés mondani valóm van. A két halott eltakaríttatott, huszonnégy órával Eszter gyermekének temetése után, s az egész borzasztó

csöndesen s

történet titok maradt. Sobri pénzét, a titkos jelszó segélyével,

gaz czimboraság

A

tagjai,

s

az

de

;

kémeik

csalatkoztam, értesültek

által

a

ó-budai elhagyatott

minden nyomozásom siker nélkül ma-

csárdában radt.

hittem

föltalálhatni

mert vezérök haláláról

czimboraság bizonyosan

megosztozott az

orzott kincseken, és ennélfogva

Schufterle hitele-

zit nem vigasztalhatám meg. Ida keservesen sibneit eltte soha nem födözém föl, hogy mindig tisztelettel emlékezhessék

ratá édes anyját, kinek

meg

róla,

mert a mely gyermeki kebelben a szü-

abban az erény szerete-

lék iránti tisztelet elhal,

tének alapja servesen

is

megrendül,

bnhdött

a

s

különben

szerencsétlen

annyi lelkiert tanúsított,

is

hogy készebb

szakos véget vetni életének, mint lányát

gyalázatnak

kitenni.

többé nem váltak

el

A

kártyajósn

egymástól,

s

elég ke-

asszony, volt

és

er-

bélyegz

és hárfáslány

kihamvadt kebel

lemondó megnyugvásával várták a halálukat. Pándy és Lenke boldog házasságban élnek, s Bertókom és

Háni szinte nem panaszkodnak egymásra.

Végre,

a

nyájas

türelmét

olvasó

szönve, azok vigasztalására,

vagy

illn megkö-

kalandos

titkos kaland im miatt, neheztelést,

boszúvágyat lenteni

meg

kik

van

érzenek

ellenem,

szerencsém,

titkaim,

vagy épen

ünnepélyesen kije-

hogy hat hónap

múlva

lesznek boszúlva, mert akkor a szép Ida kisasz-

szonyt

—

nül

veendi a szürke zsák.

ZÁRSZÓ. Elszót nem akarék mat most zárszóval

írni,

kell

hány oly vád hozatott

s

ezen elmulasztáso-

helyre pótolnom, mert né-

fel

ellenem, jelen

munkám

els füzeteinek megindulásakor, hogy a tisztelt olengem eddig érdemem fölött

vasó közönség, mely

kegyeskedett pályámon het

tlem egy

föl

ellenem,

buzdítani, méltán igényel-

Hét

kis fölvilágosítást.

melyek

azonban,

mint

bn

hozatott

reménylem,

nem halálosak, i-s: «M.ért adék c munkának vonzó azimztln Mert minden apa inkább keresztelteti lányát Arankának, mint Leokádiának. És ha vonzó czím nagy olvasó közönséget szülhet, akkor minden író, ki a nemzeti nyelv és irodalom terjedését szívén viseli, lehetségig vonzó czímet tartozik munkájának adni. 2-ik «Azon visszaélések, :

fonákságok,

nem nem

bnök,

megróttam, épen Ezt kereken tagadom, mert ha eddig volna titkok, úgy bizonyosan már rég stb.,

miket

titkok.*

lettek

orvosoltattak

volna,

efféléket tudva? 3-ik:

séggel,

mert

ugyan

ki

«Munkám nem

mely szabályszer regénynél

trhetne

el

bir oly egy-

megkivánta-

Ezt én magam is mondám az els füzet kijöttét jelent hirlapi értesítésben. Szándékom vala tik.»

S<5

megkezdek,

t.

fvárosi

a

i.

oefm munkámban

tTorzképek*

azt folytatni, mit

gyatkozásait törekvém

élet

lásra.

Hogy pedig nagyobb munkámat

mított s

ez

kiemelni,

akarván adni némely czélszer

alkalmat

által

javításra

javu-

és

terjedelmességre szá-

megmentsem,

egyhangúságtól

az

az olvasási érdeket

és fo-

balságait

egyes élet-

ezen

növeljem,

képeket a regényesség vörös fonalával szttem

át.

hogy ezt mulhatlanul tennem kellé, ha akarám, hogy azon érdekbl, mely az els füIJgy hiszem,

már csak újdonság kedveért

zethez, zott,

még

jon valamicske.

mert

koztam,

zsidók.

•

:

csatlako-

marad-

is

És e számításomban nem kiadóm

ugyanannyi példányt

bl. 4-ik mentsen 1

is,

a tizenkettedik füzet számára

a

tizenkettedik

nyomatott,

Ellensége vagyok

a

csalat-

füzetbl

mennyit az elszsidóknak.* Isten

St egy pár igen jó barátom van, kik Nem olvastam még regényt, melyben gaz-

embereknek

is

nem

jut

szerep és ezek aztán majd

franguak, nemesek, polgárok, parasztok, keresztények is.

Mért ne

stb.

lehetett volna tehát

a többi közt, egy-két

zsidót

is

megismertetnem, valamint •Tisztuiltás* játékomban

igen

becsületes

zsidót

Talán csak nem akarja valaki

nekem

árnyék-oldalról

ceím

víg-

jellemzettem.

hogy épen csupán a zsidók közt nem találhatni rossz embert? 5-lk:


hihetni,

áilítani,

hogy oly események,

min-

ket én leírtam. Pesten történhetnének, és oly

tanyák létezhetnének. • ten lakom,

nyom

—

s

a

ezen pesti

15 élet

Én 1830 év

alatt

vala;

bdn-

óta folyvást Pes-

legfbb tanulmá-

ezenkívül pedig oly

366

helyzetben

szerencsés

hogy számos adatot

valék,

hitelesnél hitelesebb forrásokból meríthettem; tisz-

tényeket tehát csak a regényesség fo-

tán költött

egyes

nalának «

Minden

6-ik:

párttekintet nélkül forgatám a szatira csa-

hízelgbb bókot nem

láncsomóját. » Ennél szebb és is

magokban.

foglalnak

részei

mert

kívánhattam volna,

a leghíresb szatirairó-

iparkodám ebben, csekély tehetségem szerint, ; igen, hogy sok példával ne alkalmat-

kat

utánozni

lankodjam, én

emberitatás

az

miatt; mert

is

szabad legyen küzdeni.

bne

nincs oly szent

bnös

7-ik:

minden párt

ostorozni

gyalázatos

melynek elérésére

hitem, mert

tikai

fogom

szigorral

vesztegetés

és

ersen hiszem, hogy

czél a világon,

kel

rohanva haladót és fontolva ha-

a

egyenl

mindig

ladót

ellen

eszközök-

Nincs poli-

«

szólok. d

Ez

rokon az elbbi váddal, s erre válaszom röviden így hangzik : a jót nem magasztalom senkiben, mert, síti

;

jót cselekszik, az csak

ki

a rosszat ellenben testvéremben

Ez

állítom.

általában

a

szépirodalom

körben nem

sem

hitemet

—

gosítás után

fogják hálájául

nyájas

bocsátani,

és

én

az e

A

mi

mezn,

pedig és c

politikai téren ed-

sem fogok fölhogy e rövid fölvilá-

ezentúl

tehát,

olvasóim

mely

pellengére

annál fogva birálat

és

tartozhatik, miután

nem léptem föl, lépni. Reménylem dig

körében. illeti,

nyilvánulhat,

is

a szatira mezején, és

hitem

politikai

magány-politikai

alá

kötelességét telje-

szíves

e hét

bnömet meg

engedékenység ill

3^7

•

NAPJAI NKi

czím regényemmel lépendek

föl

jöv november-

ben, mely nyolca füzetben fog megjelenni, és kü-

lönösebben a gand,

falusi és kisvárosi élet

még pedig

többnyire

köreiben moz-

lehetségig víg mo-

dorban. Pesten, május 30-án 1845.

N.

1.

TARTALOM. 1.

11.

Él

halott

_________ _______ ________.. _______ ...______ _________ ______

I

Kaland a kalandban

III.

Kakasviadal

IV.

Mvelt

•

i

lo

cmbcrkínzáa

17

Y. Kontir és mester—

34

VI. Viroshajdú

VII. Daguerrotyp

VIII. Arszlinbarlang IX.

Arminy

_

is gyöngeség

X. Éjféli temetés XI. FOltáiMdás

.

.

4*

48 58

.

71

.

__.-___..„ _________ _ _______ _ _

81

90

XII. Párbaj és árulás

XIII. Zsibárus és hadastyán .

XIV.

XV. XVI. XVII. XVIII.

Mvelt

állatkc^elés

...

let

..

né

„ _

134

_

_ .Utazás g6shajón _ _ FOrdtfl kaland_ _ _ Haxamentk _ _ _ _

Pesti ripók

.

118

_ _

139

_ _ _

149

_ _ _

_______ _______ _______ -.______. iM ________ _________ _________ti9 ________ __________ ______ 15^

XIX. Anya és gyermeke

167

XX. Rémes viszontlátás

171

XXI. Nyereség és veszteség

177

XXII. Ulckvásárlás_

XXIII. Magyar lángész

198

XXIV. Lyányvásár

tii

XXV.

A

nép mulat

XXVI. Egy ház

XXVI 1.

tt9

titkai

Leánytársulat

tjB

XXVIII. Bitófa éa gyamölcsei_

Nagy

:

Magy«r

ittkok. III.

146

14

370 Lap

„_-__-_-

XXJX. Borzasztó segély

—

„_„._.____ „___ — — ~ — „_.„___ _„„__-----_

XXX. Hölgyrablás XXXI. Falu

a

fvárosban

XXXI 1. Meghiúsult merény XXXI]]. Két halott

XXXIV.

A

sors Iceze

„„_„„_-„ „ ~_ - _ _

XXXV. Zöld és fekete „ XXXVl. Hírkovács™

„,„.„„„_.„„„_,-„-__-_-_

XXXYJ]. Bnhdés XXXV]]]. Jótékony szellem

XXX] X.

Esti mulatságok

XL. Bnösök

Zárszó„

díjazása

_,„______ — ™ —

,_

~™~

__„_„_„„

-_

— „ __ __ — _.™— — _ ™

--

^55 260

266 276 288

300 3>2

320 330

339 349 354 364

KÉPJEGYZÉK. Mvelt

cmberkínzás

Arszlánbarlang

Mvelt

_

__

_..___

_________ ______ _ __

állatkcgyciés

Hazamentk Lyányvitár Bitófa é*

A

__________

____________

gyOmöloci

tort kese

Bnhdés-

_ _ _

..„___

_____

._

_ _

_.

.

_ _ _

«4'

L.p 33 6t

1*9 159

114 153

apy 3J7

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY