AUGUSZTUS

9 771215 615006

HU ISSN 1215-6159

Magyar VADÁSZLAP 2014/AUGUSZTUS

14008

ÁRA: 950 FT XXIII. (135.) ÉVFOLYAM 8. SZÁM y 2014/AUGUSZTUS y ELŐFIZETŐKNEK: 800 FT y www.huntingpress.eu

Örömteli kötelesség Legendás Kaszó Hogy ne legyen lebőgés! Felhívás keringőre Ízválasztó Sági Szilárddal

JEGYZET VADÁSZLAP Kft. Cégjegyzékszám: 13-09-102825 Adószám: 13468426-2-13 Közösségi adószám: 13468426 Főszerkesztő: Bors Richárd [email protected] Ügyvezető igazgató: Dávid Márton Áron Webáruház vezető: Elek Erzsébet [email protected] Kapcsolat, hirdetésfelvétel: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. tel./fax: +36-1/242-0042 flotta mobil: +36-70/702-5000 [email protected]

ISSN 1215-6159 (nyomtatott) Főszerkesztő-helyettes: Wallendums Péter [email protected] Lapterv és nyomdai előkészítés: Wéber Ferenc [email protected] Crood Comp Bt. R D OMP [email protected] Főmunkatársak: Agyaki Gábor, [email protected] Bálint Elemér, [email protected] Homonnay Zsombor, [email protected] Kókai Márton, [email protected] Somfalvi Ervin, [email protected] Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 950 Ft, Előfi zetőknek: 800 Ft Előfi zetési díj az év végéig: 3200 Ft Előfi zethető belföldi postautalványon, átutalással a VADÁSZLAP Kft.

65100149-11301439 számú számlájára, a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban. Terjeszti a Lapker Zrt., a Magyar Posta Zrt. Erdélyben, Szlovákiában és Szerbiában terjeszti és az előfi zetéseket fogadja a Color Interpress Kft. Telefon: +36-1/243-9232, e-mail: [email protected] Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft. Felelős vezető: Dávid Ferenc

vadászati információs magazin

Felelős szerkesztő: Földvári Attila, [email protected] Kapcsolat: [email protected] www.huntingpress.eu ISSN 1588-1229 (online)

nemzetközi fotóügynökség

Igazgató: Sibak Julianna, [email protected] Kapcsolat: [email protected] www.fotohunting.hu CÍMLAPFOTÓ: E SŐ UTÁN BLAUMANN ÖDÖN FELVÉTELE

Hova tovább?! A minap, mivel lejárt a jogosítványom, az okmányirodán múlattam az időt. Rengeteg ember, ütemesen fel-felvillanó sorszámok és készséges alkalmazottak. A zsúfolásig megtelt váróban mindenki békésen türelmetlenkedett. Az előttem lévő „lőálláshoz” egy fiatal házaspárt és két, 8 év körüli gyermekét – ikrek – „szólítja az eredményjelző”. Az ügyintéző különböző adatokra, információkra éhesen kérdéseket intéz a családfőhöz, aki azonnal adja is a válaszokat – a táblagépéről. Ez nem is olyan szokatlan dolog, de a két gyermek kezében is egy-egy „kütyü” fogyasztja az energiát, illetve a feleség is szorgalmasan osztotta, vagy éppen halmozta az információkat okosnak mondott telefonján. Visszaforgatván az időt, mondjuk tíz évvel ezelőttre, ugyanezen szituáció – talán – egy jegyzetfüzet, két mesekönyv és egy színes női újság hasznos közbenjárásával zajlott volna. Hiába, változik a világ… – És ez így van jól! – nyugszom bele kissé szomorúan. De következő – visszhangként hullámzó – gondolatom, már kérdő mondat képében zaklat: tényleg így van jól? A technika adta lehetőségeket ki kell használni – erősködöm –, az újdonságokat ki kell próbálni és a magunk hasznára, épülésére fordítani. Hiszen ez történik Ádám és Éva óta folyamatosan… Sajnos vagyok annyira „egysíkú”, hogy morfondírozásom tárgyaként felvillanó technikai fejlődés azonnal „belép” az erdőbe, a rétekre, a vadászterületre. Mert technikai újdonságokban, hiperszuper berendezésekben ott sem szenvedünk semmilyen hiányt. A vadászat fejlődéstörténetére pillantva ez sem újdonság, hiszen ott is, mindig és mindenkor kihasználták a frissen piacra került „segédeszközöket”. Lásd – csak hogy maradjak a nem is olyan régi közelmúltban – céltávcső vagy éppen a messzelátó. És még ezzel sincs baj (bár gyanítom, hogy ha a régi-régi öregeket meg tudnánk kérdezni ezekről a „kukkerekről”, akkor azok csak a szemöldöküket emelgetnék). De mi jöhet még, mert a fejlődés nem áll meg? Ugyanis nem szokása. Na, itt borzongtam meg, mert napjainkban – igaz, hogy tilos – de a hőkamera vagy az éjjellátó már olyan hétköznapi tartozék a hátizsákban –  bizonyos körökben –, mint a bicska vagy az egyéni sebkötöző csomag. (Azon már fenn sem akadok, hogy a vadászati hirdetésekkel operáló portálok tele vannak az efféle hasznos holmikkal.) És mivel az idő kereke előre forog és nem hátra, biztosan kitalál az emberi elme olyan „játékszereket”, amelyek még ezeket is gond nélkül lepipálják. A lényeg, hogy mi minden körülmények között lőhessünk. Ne vadásszunk! Lőhessünk! Mert ezek az eszközök csak ezt segítik elő. Az, hogy a vadnak nincs nyugta, az, hogy etikátlanul, törvényt sértve vadászunk, kit érdekel… De mi jöhet még? Otthon, fotelból, kivetítőn nézve, távirányításból puffogtatjuk majd a beetetett hatalmas kanokat vagy kapitális bikákat? És miután végeztünk, kiballagunk a konyhába és megszisszentünk egy dobozos sört? Paradicsomi állapot. Nem fogunk ázni, fázni, cserkelni vagy éppen magaslesen elgémberedni? Mondhatnám azt is, hogy megszenvedni a vadért? Nem fogjuk élvezni a hajnali párát, az első napsugarat, vagy az utolsó rigóstrófát? Nem gyönyörködünk majd a behívott őzbak szívdobogtató látványában? Nem remeg majd bele minden idegszálunk a bőgő szarvasbika szerelmes nászába? Nem kell majd az élmény, csak az eredmény? Egyvalami ugyanakkor biztosan nem változik. Sohasem. A lelkiismeret! Villan a tábla – épp időben –, az én számomat mutatja. Csókolom! Lejárt… a jogosítványom. Bors Richárd

2014/augusztus

479

Beszélgetés dr. Bitay Mártonnal, a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős államtitkárával

— FOTÓK: KÓKAI MÁRTON

Örömteli kötelesség

VADÁSZLAP: Nem haragszik meg, ha rendhagyó módon megkérdezem, mennyi idős? Dr. Bitay Márton: Miért haragudnék? Ahogy mondani szokták, a kor nem érdem, hanem állapot. 34 éves vagyok. VADÁSZLAP: Ennek ellenére komoly közéleti, közszolgálati tapasztalattal rendelkezik… Dr. Bitay Márton: Valóban, több mint 12 éve dolgozom a politikában. Voltam aktivista, személyi titkár, parlamenti titkár, tanácsadó, főosztályvezető, miniszteri kabinetfőnök, majd 2013 nyarától államtitkár. Feladatom az állami földek vagyonkezelése, mostani újabb kinevezésem óta pedig az állami erdészetek irányítása és felügyelete is hozzám tartozik. VADÁSZLAP: A közelmúltban azonban nem

csupán a tárca neve változott meg, hanem a  Magyar Fejlesztési Banktól a minisztériumhoz került az állami erdőgazdaságok tulajdonosi jogkörének a gyakorlása is. Hozhat ez valamilyen változást a huszonkét cég életében? Dr. Bitay Márton: Valóban így van, új névvel

és az erdőgazdaságokkal kibővített portfó-

480

Bevallom: nem erre számítottam. Az interjú előtt sok mindenre – a legrosszabbakra is – felkészültem. Azt vártam, hogy egy merev, kitérő és semmitmondó válaszokat adó, távolságtartó, kimért politikussal fogok majd találkozni. Ehelyett azonban egy melegszívű, közvetlen, vidám természetű, ám rendkívül céltudatos fiatalemberrel beszélgethettem, aki felelősségteljes beosztása ellenére nyíltan és őszintén mesélt az életéről, az elképzeléseiről – és a vadászatról… lióval vágtunk bele a mostani kormányzati ciklusba. Azt gondolom, minden változtatást komolyan végig kell gondolni, ki kell érlelni. Ami világosan látszik, hogy egy sokkal egységesebb és integráltabb irányításra van szükség, ahol az ország minden pontján egységes elvek mentén dolgoznak az állami erdészetek. Végig kell gondolni azt is, hogy az erdőgazdaságokat milyen formában szeretné tovább működtetni az állam, milyen integrációs lehetőségek vannak. Ami azonban mindennél fontosabb, szeretnénk még jobban „kinyitni” az állami erdőket a magyar családok, a kirándulók, a természetjárók, a biciklis és lovas turisták – s természetesen a vadászok számára. Ezzel összhangban az erdőgazdaságok kapcsolatát a működési területük szerint illetékes önkormányzatokkal erősíteni szeretnénk, gondolok itt a tűzifa programokra, a közmunka programokra, illetőleg a közös fejlesztésekre. Kevésbé látványos, ám szervezeti szempontból lényeges változás lesz az is, hogy ezentúl az állami földekért felelős államtitkársághoz fog tartozni a vadászati, az erdészeti, illetőleg horgászati és halgazdálkodási főosztály is. VADÁSZLAP: Az agrártárca államtitkáraként van valamilyen kapcsolata a mezőgazdasággal?

2014/augusztus

Dr. Bitay Márton: Csak közvetetten, inkább úgy mondanám, ezer szállal kötődöm a magyar vidékhez. Édesapám állatorvos, otthon kis veteményest kezelünk, magam is vidéken élek. Az igazi kapcsolódási pont leginkább a vadászat, mely számomra igazi szerelem. Sokkal többet jelent egy szimpla sporttevékenységnél, mindig tiltakozom is, amikor sportvadászokról beszélnek. Ez ugyanis sokkal inkább szenvedély vagy talán még helyesebben fogalmazva: életforma. Nekem főként a természet szeretetét, egyre jobb megismerését jelenti. Ahogy Széchenyi Zsigmond fogalmazott: „de több erdőzúgás”. A vadászat értékét nem az elejtett vad mennyiségének vagy a trófeák minőségének a függvényében mérem, hanem az összegyűjtött élményekben, a cserkelésben, fűben hasalásban. VADÁSZLAP: Hogyan „fertőződött meg”, miként lett önből vadász? Dr. Bitay Márton: Keresztapámtól kaptam a vadászat szeretetét. A vadászat tudományát neki köszönhetően szívtam magamba, s ennek hatására tettem le 11 évvel ezelőtt az állami vadászvizsgát. Mindig nagy izgalommal mentem gyerekként az erdőre, most is pontosan emlékszem a puskája olajos illatára vagy az UAZ

INTERJÚ hideg, kényelmetlen üléseire. Az első nagyvadam – egy 18 kilós süldő – elejtése is az egyik közös kalandunk eredménye és persze az első fácánt, első nyulat is ő „lövette” velem… VADÁSZLAP: Vadászként és politikusként kit tart példaképének? Ki számít etalonnak, akinek a szellemiségét, hozzáállását magáénak vallja? Dr. Bitay Márton: Nagyon szerettem Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond és Maderspach Viktor műveit forgatni és persze találkoztam sok igaz vadászemberrel. Nehéz lenne egy személyt kiválasztani. Az államférfiak, politikusok közül sem könnyebb a helyzet. Sok olyan személy van, akire tényleg felnézek. Egy biztos, eddig a legtöbbet Fazekas Sándor miniszter úrtól tanultam. VADÁSZLAP: A munkája mellett tud elég időt szakítani a vadászatra és a családra? Dr. Bitay Márton: A családom mindennél fonto-

sabb, ezt nem előzi meg sem a munka, sem a  vadászat. Sokan úgy tartják, hogy egy sikeres férfi mögött mindig áll egy sikeres nő. Én is így gondolom, a feleségem és háromesztendős kislányom biztos, nyugodt családi hátteret nyújt számomra. „Vadűzésre” sajnos nincs túl sok időm, és ahogy az elvégzendő munkát nézem, ez a jövőben sem fog pozitívan változni. Ritkán nyílik lehetőségem magaslesre ülni, így a trófeafalamon is jócskán éktelenkednek még üres helyek. A  „magyar ötösöm” sem teljes, hiányzik belőle pár darab. De sosem volt rajtam „lőkényszer”, nem ilyen típus vagyok.

VADÁSZLAP: Az apró- vagy a nagyvadvadászatokat kedveli inkább? Dr. Bitay Márton: Nem tudok különbséget ten-

ni. Az elveim mellett következetesen kitartok, eddig még nem lőttem vadas kertben, nem puskázok rá egyetlen vadásziatlan messzeségekben álló vadra sem és minden körülmények között igyekszem hagyománykövető, etikus módon viselkedni. Az apróvadvadászatok előtt szertartásos jelleggel készülődök, végiggondolom, hogy mit kell magammal vinni, töltényt válogatok, többször leellenőrzöm a felszerelésemet, csizmát pucolok, illendően felöltözködök, már csak azért is, mert a társas vadászatokat különleges ünnepnapnak tekintem. Ezzel szemben a nagyvad-vadászatok a meghitt magányról szólnak, az elmélyült csendről, amely egészen másféle érzéseket kelt bennem. A vadászatban szerintem az egyik legfontosabb tényező a várakozás izgalmas öröme, amely sokszor vadászlázzal párosul. Utóbbit szerencsére néhány év után már sikerül úgy időzítenem, hogy inkább a lövés után törjön rám, ne előtte. VADÁSZLAP: Egész sor legenda született azzal kapcsolatban, hogy a kormánypárti és az ellenzéki politikusok – miután mondjuk egy plenáris ülésen kiadós vitát folytattak – együtt mennek vadászni. Igaz ez? A vadászat ideig-óráig valóban feloldhatja a kibékíthetetlennek tűnő ellentéteket? Dr. Bitay Márton: Én még nem tapasztaltam ilyet. Bár véleményem szerint vadászat során „csak” vadászok vagyunk, semmi több.

Ugyanakkor a vadászat egyfajta szabadidős tevékenység, s az ember a szabadidejét legszívesebben a családjával, barátaival tölti. Így azt  mondom, meglehetősen kevés az esélye az efféle közös programoknak. VADÁSZLAP: Nyilván korai a koncepcionális elképzeléseiről beszélgetni, de azért csak megkérdezem: a szakmát illetően milyen tervei vannak? Dr. Bitay Márton: Nyugodt szívvel mondhatom, hogy a vadászattal-vadgazdálkodással foglalkozni számomra örömteli kötelesség, hiszen államtitkárként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy puskaforgató emberként valamennyire belülről is ismerem a problémákat. Abban reménykedem, hogy az eddigieknél hatékonyabban fogjuk ellátni azt az irányítási funkciót, amely feltétlenül szükséges az ágazat eredményes működéséhez, fejlődéséhez. Úgy vélem, mindenképpen foglalkoznunk kell a vadkár kérdésével, a nagyvadállomány csökkentésének és az apróvadállomány növelésének a szükségszerűségével, a kerítésekből adódó problémákkal, a hivatásos vadászok státuszának rendezésével, valamint az üzemtervi ciklus időtartamával, a területméretekkel. VADÁSZLAP: Nyugtasson meg bennünket, ugye nem fognak felaprózódni a vadászterületek? Dr. Bitay Márton: Nem cél, az imént csupán sorra vettem, melyek a leginkább érdekes kérdések. A törvényalkotás során a jövő nemzedéke és a  vad a kiindulópont, ennek szellemében készül el a javaslat, ami még biztosan eltart néhány hónapig. A vadászati törvény ugyanis csak az erdő- és a természetvédelmi törvényekkel összhangban alakítható, tehát ezekről komplexen kell gondolkozni. VADÁSZLAP: Közszereplőként sosem fordult meg a fejében, hogy a népszerűsége érdekében „véka alá rejtse” a vadász mivoltát? Dr. Bitay Márton: Soha, egyébként meg nem

A Fekete István kilátó átadásán, Tengerdi Győzővel, a VERGA Zrt. vezérigazgatójával

2014/augusztus

érdekelnek a népszerűségi mutatók. Büszkén vállalom és felvállalom, hogy vadászember vagyok. Ezen nincs semmi szégyellnivaló. Hiszem és vallom, hogy a vadászok megbecsültsége a becsületes vadászok számától függ. Márpedig a becsületes vadászoknak nincs takargatnivalójuk. Nekik azon kell fáradozniuk, hogy a vadászat megítélése javuljon, és hogy a  hagyományaink, valamint a páratlanul gazdag vadászati kultúránk általánosan elfogadott értékké váljon. Wallendums Péter

481

TERÍTÉKEN

Erdei bakok A képen látható őzbakokat egy hazai vendégvadász-csoport tagjai ejtették el június utolsó hétvégéjén, a Mecsekerdő Zrt. Pécsváradi Erdészetének 6700 hektáros vadászterületén. Annak ellenére, hogy az erdőgazdaságnál – az élőhelyi adottságok miatt – az őzgazdálkodás kevésbé jelentős, a legnagyobb bevételi forrást ugyanis a gímszarvasbika-vadásztatás, illetőleg a vaddisznóhajtások biztosítják, azért minden évben elesik jó néhány, ottani viszonyok között kimagasló agancssúlyú, de főleg érdekes, igazi „erdei bak”. Ezek közé tartozik az a vendégágas nyolcas is, amelyik balról a másodikként fekszik a terítéken.

A páratlan tízes Egy visszajáró barátunkkal négy alkalommal volt lehetőségünk vadászni egy bakra – június elején a  Nagyiváni Vt. területén –, amelyről úgy tudtuk, hogy agancsa minimum páratlan nyolcas, valamint korát tekintve lőhető. A második kimenetelkor sikerült megpillantani, ám elejteni nem tudtuk. A negyedik alkalommal még sötétben foglalta el helyét a vadász és kísérője a napraforgó tábla szélén. A felkelő nap már teljes erejéből sütött ránk, amikor eldördült a puska. A bak egy nekiiramodás után a napraforgó tábla végén található árokban adta fel a küzdelmet. A terítéken fekvő őz felett nagy örömmel lapogatta egymás hátát a vendégvadász és a kísérő Vass Géza hivatásos vadász, amikor kiderült, hogy nem páratlan nyolcas, hanem páratlan tízes bakról van szó. A bírálaton 431 gramm kiskoponyás súly mellett 121,78 ponttal ezüstérmes lett a trófea. Ébner Gábor

Álomkan A képen látható „remetét” Kuti Imre, a Nagykanizsai Hubertus Vt. tagja hozta terítékre június 12-én este, Gelsesziget térségében. Természetesen boldogsága határtalan volt, amikor közelről is megpillantotta a méretes, 170,5 kg zsigerelt súlyú kan agyarait. A trófea a bírálaton 121,8 ponttal aranyérmet kapott. A  jobb nagyagyar hossza 25,3 cm, szélessége: 25,7 mm, bal nagyagyar hossza: 23,3 cm, szélessége: 25,9 mm. PG

482

2014/augusztus

BŐGÉS ELŐTT POLSTER GABRIELLA [email protected]

Hogy ne legyen lebőgés! Lerágott csont – legyinthetnek néhányan, hiszen ki ne tudná, mit kell tenni bőgés előtt a vadászterületen? Ám mivel ismétlés a tudás atyja, és minden folyamatos változásban van, úgy hiszem, hasznos lehet feleleveníteni a témát érintő teendőket. Ezért megkérdeztük az eredményes vadgazdálkodást folytató állami és vadásztársasági területek méltán elismert szakembereit, hogyan készülnek a legnagyobb bevételi forrásukat jelentő időszakra? Mit tesznek azért, hogy pozitív eredményeket érjenek el amellett, hogy a gímszarvas-állomány minősége ne romoljon, netán javuljon? A bőgésre való felkészülés valamennyi megkérdezettnél már a vaddisznóhajtások befejezése után azonnal megkezdődik a téli károk felmérésével, majd folytatódik a magaslesek, a nyiladékok, a cserkelő utak, a sózók, dagonyák karbantartásával, ami augusztus közepéig folyamatosan zajlik. Az egyik legfontosabb tényező pedig – mindenki szerint – a lehető legnagyobb nyugalom biztosítása. Nézzük tehát lépésről lépésre, területről területre, ki, hogyan csinálja…

Dabis Gábor, a Sárvári Berek Vadásztársaság elnöke

— FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

A bőgés előkészítését legalább egy „szarvasöltővel” ezelőtt kellett elkezdeni, a gímszarvas bika és a tarvadállomány korösszetételének helyes beállításával. Mindkettő nagyon lényeges, de a tarvadállo-

mány összetétele – öreg, középkorú tehén és ünő aránya – jelentősen meghatározza a bőgés kimenetelét és folyamatosságát. A beálló helyek közelében lévő vadföldjeinket a bőgés idejére tesszük hozzáférhetővé. Mivel már júniusban tombol a hőség, ezért sok dagonyát ásunk a bőgőhelyek mellett, mert ha a szarvas nem talál vizet, odébbáll vagy későn vált ki. Augusztus elejére elkészülnek és kikerülnek a területre az új magaslesek, leskosarak is. Sajnos a vadászterület nyugalmát egyre nehezebb biztosítani, mert szinte lehetetlen a védekezés a gombaszedők, lovasok, quadosok, terepmotorosok ellen, akik sokszor a legeldugottabb részeket keresik fel, elzavarva a már beállt, kifigyelt bikákat.

2014/augusztus

483

Bencze László vadászati osztályvezető, Kaszó Zrt.

— FOTÓ: KRIZÁK ISTVÁN

Tavasszal nekilátunk a vadföldek művelésének, zabot, kukoricát, cirkot, lucernát vetünk. A kukoricát és a cirkot bekerítjük, majd bőgésre szakaszosan tesszük hozzáférhetővé a szarvas számára, ugyanakkor a lucernát alacsony kerítéssel óvjuk a vaddisznóktól. A legelőket folyamatosan kaszáljuk, sarjaztatjuk. A vadföldjeinket cserkelő utak kötik össze, így valamennyi bőgőhelyet biztonsággal megközelíthetjük. A nyílt részeken álló magasleseinket nyár közepén álcázzuk az észrevétlen feljutás érdekében. Júliustól gyümölcsökkel, főképp dinnyével és almával, valamint krumplival egészítjük ki a szarvas táplálékát. A terület – a folyamatos munkáknak köszönhetően – augusztus közepére készen áll a szarvasbőgésre.

Egle Zoltán vadászati műszaki vezető, Zalaerdő Zrt., Bánokszentgyörgyi Erdészet (Szentpéterfölde) A bőgőhelyeken és környékükön a vegetációs időben nem vadászunk, vendéget is csak ritkán viszünk ezekre a helyekre. A legelőket tavasztól folyamatosan kaszáljuk és lehordjuk róla a szénát. A jó minőségű, zavartalan legelők egész éven át megtartják a szarvast. Ezek szomszédságában cirok, zab és lucerna kínál változatos táplálékot az erdőtömbökben. Ezeken kívül bőgési magkeveréket is vetünk, amely a szeptemberi eredményes vadászati lehetőség mellett december közepéig ellátja a szarvast táplálékkal. Kukoricát takarmánynak termelünk, bőgésre, vadföldnek nem termesztjük. Területünkön a vízellátást természetes és mesterséges tavak biztosítják, amelyeket rendszeresen tisztítunk. A vadászterületünkre jellemző a tudatosan kialakított vadrejtők sokasága, ami állandó nyugalmat biztosít a szarvasnak. Ezek olyan erdőművelési ágba tartozó terüle-

484

Láthatatlan szarvasok Szarvasbőgés! Varázsszó! Minden vadászember szívét simogató, lelkét melengető eseménye az évnek. Erdeink királyánál nem is lehet impozánsabb, nemesebb, elegánsabb vadat elképzelni. A szarvasbőgés kezdete, intenzitása országrészenként változó, míg a délvidéken korábban, az északi „szarvasos” tájakon később kezdődik, de a lényeg, hogy eddig még soha nem maradt el! Valószínűleg a vadászév legrangosabb, legjobban várt eseménye. Annyi tudományos és tapasztalati megfigyelés mellett még mindig nagyon sok „sötét folt” lengi körül. Miért épp akkor kezdődik? A tehenek üzekedésén, a bikák hormonális felkészültségén és a szarvas-létszámon kívül mi az oka, mi befolyásolja még a megszokotthoz képest kezdetét, intenzitását, lezajlását? Kétségtelen, hogy az időjárás hirtelen megváltozása, a zavarás mértéke, a vadföldek állapota, a víz elérhetősége, a nyugalom, az állomány nagysága. Igen. De, mi még? Ezernyi kérdés. Találgatások, elképzelések, vélemények tömkelege hangzik el, az okok mégsem jelenthetőek ki egyértelműen. A szarvas tartózkodási helye is áttolódik időnként az általa alkalmasnak (nyugalmasnak) tartott területekre, például a kukoricatáblákba. Van, aki vadászterületének adottságai miatt (alacsony erdősültség), más az aktuális vetésszerkezet okán kénytelen ezekben a táblákban vadászni. A szarvas ott-tartózkodása önmagában „problémát” jelent, táplálkozásával együtt járó, kialakuló károsítása miatt. Tápláléka adott, víz feltétlenül kell, hogy legyen a közelben, és a megfelelő nyugalom sem hiányzik! Itt azonban rendkívüli praktikák alkalmazásával lehet csak eredményesen vadászni. Merthogy a „tengeri” helyenként három méter magas is lehet. Szerencsés esetben van néhány víznyomásos folt. Még kedvezőbb, ha némi víz is van benne, de legalább dagonyázásra alkalmas sár. Ezek közelébe lehet – az uralkodó szélirányt figyelembe véve – „odacsempészni” egy-egy hordozható magaslest. Lehetőleg még augusztus közepe előtt, hogy legyen elegendő ideje a szarvasoknak megbarátkozni vele. Nem az újonnan épült, a kukoricatáblából kivilágító, túlzottan magas kosarú a legalkal-

tek, melyeknek elsődleges rendeltetése a vadgazdálkodás. Nálunk az erdőgazdaságnál nincs gond sem az ivararánnyal, sem a koröszszetétellel, s általános szempont a jó képességű fiatal és középkorú bikák kímélete. A nyári ünővadászat lehetőségével nem értek egyet, mert a bőgőhelyeket „szétlőhetjük”…

Tóth Attila, a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. Királyszállási Erdészetének igazgatója Az erdészet 18 ezer hektárnyi, kizárólag szabadterületű, különleges rendeltetésű üzemi vadászterületen gazdálkodik. Augusztus 10-ére valamennyi karbantartási és létesítményfejlesztési munkával végzünk. Tavasszal kezdjük a vadföldjeink művelését, zab, búza, kukorica és legelőkeverék vetésével, július végén rozs, rozsos repce, repceföldeket készítünk, amelyek szerepet játszanak a téli takarmányozásban is. Vadlegelőinket trágyázzuk, nyár elején pedig kaszál-

2014/augusztus

BŐGÉS ELŐTT

masabb. Túl közel tenni sem érdemes, mert megközelítése és elhagyása körülményes, nehéz. Ha közben el is fogy a nedvesség, a  bika megszokásból és az ilyenkor jellemző „magamutogató” viselkedése miatt is meg-megjelenik ezekben az üres foltokban. A leshez vezető ösvényt is csendessé kell takarítani. Ha a kukoricatábla dombos területen fekszik, valamivel könynyebb a dolgunk. A szemben levő oldalon mozgó vadat meszszebbről is könnyebb észrevenni. A lőtávolság megítélése és a pontos, nyugodt célzás sorsdöntő. A földhasználóval összhangban és együttműködve, a táblák szélét és a benne lévő árokpartokat is érdemes időben lekaszálni, szárzúzózni, szándékos károkozás nélkül. Ugyanakkor, ha víz is van az árokban, az vadászati szempontból kész főnyeremény! Ha a gazdának állatállománya is van, esetleg zöldsiló etetéshez néhány „lőnyiladékot” is vághat a kukoricában. Ennek manapság fehér holló jellegű az esélye, de van rá példa. Szintén a gazdával egyeztetve, úgynevezett címerezést is végezhetünk. Nem nagy munka, viszont kifizetődő. Hat-nyolc sort a cső felett lehajtva, mintegy derékig érő beláthatóságot érhetünk el a termésátlag befolyásolása nélkül. A szarvas is biztonságban érzi magát a féligmeddig takarásban. Az ilyenfajta kezdeményezések erősítik a mezőgazda és vadgazda együtt gondolkodását. Ezek a kialakított, eredményes vadászatot elősegítő tevékenységek aratásig segítik, könnyebbé teszik a vadkár elhárítását is. A megfigyelt, de megközelíthetetlen helyen álló, bőgő bikához közel menni, csak legutolsó lehetőségként ajánlott. Nagy türelmet, ügyességet igényel és enyhén szólva kicsi eséllyel kecsegtet. A Triton-csigával „feleselgetve” való megközelítése szintén kényes mesterség. Bár a féltékeny bika néha könnyelműségre szánja magát. A siker elmaradhat egy váratlan szélfuvallat, ügyetlenkedő vadász, vagy dűlőúton kerékpározó ember miatt. A többnyire magas páratartalmú kukoricásban történt esetleges sebzés vérebbel való utánkeresése sok esetben próbára teszi a kutyát és vezetőjét egyaránt. De ha minden összepasszol és a kívánt, érett agancsár Hubertus tölgylombos asztalára kerül, a résztvevők mosolygós és elégedett arccal hallgathatják a Hallalit! Jung Jenő

Kozma József, a ligetfalvi Zalavölgyi Vadásztársaság hivatásos vadásza Vadásztársaságunk 14 800 hektáron gazdálkodik. Az utóbbi 10 évre jellemző a sok kerítésépítés, amely miatt eltűntek, azaz elszigetelődtek a klasszikus bőgő- és búvóhelyek. Az akác tarvágásai a tuskósarjak miatt kedvezőek a szarvasnak, így azokon jó eséllyel számíthatunk bikákra, ezért mielőbb új magasleseket helyezünk ki és odavezető cserkelő utakat is csinálunk. A gazdákkal igyekszünk megbeszélni,

2014/augusztus

— FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

juk. Aszályos időben a dagonyák feltöltése mellett sárgarépa, takarmányrépa, káposzta, alma kihelyezésével tartjuk helyben a szarvast, a nyugalom érdekében pedig március 1. után – az őzbakvadászat kivételével – semmilyen vadászati tevékenységet nem folytatunk a bőgőhelyek közelében, sőt az erdészeti munkákat is úgy ütemezzük, hogy augusztus 10. után a munkálatok ne zavarják a szarvasokat.

485

hogy aratás után minél tovább tartsák meg a gabonatarlókat, a vadföldjeinken pedig kukoricát, zabot, zabos keveréket vetünk. A vízellátás a Principális és a Foglár csatornának köszönhetően megoldott. A legjobb bőgőhelyeink ezek mentén találhatóak, ahol nyugalomra lel a szarvas, lévén ezeket a részeket az utolsó pillanatokig megközelíthetetlennek hagyjuk, így elkerüljük az állandó emberi zavarást. Társaságunknál július elsejétől tilos szarvasra vadászni, de ha rajtam múlna, én már február végétől nem engedném lőni...

Süle Árpád, a Somlótája Vadásztársaság fővadásza A bőgőhelyek melletti vadföldjeink művelésével gondoskodunk a tarvadállomány helyhez kötéséről, megtartásáról. Ezeken a részeken és az erdőben (a területünk 15 százalékos erdősültséggel rendelkezik) a tagoknak tilos a vadászat, augusztus 15-től szeptember végéig pedig teljes területünkön szüneteltetjük a vadászatot. Igyekszünk sok fedett lest készíteni, hogy az esetleges csapadékos időszakban is nyugodtan lehessen vadászni. Augusztus közepére mindennel elkészülünk, utána nagyon óvatosan, az állomány zavarása nélkül a megfigyelésre koncentrálnak a hivatásos vadászaink.

Szemán Jenő, a Kéked és Környéke FTVK hivatásos vadásza Zempléni viszonylatban a vadföldek legjobb takarmányának – az elmúlt évek tapasztalata szerint – az őszi káposztarepce bizonyult. Az erdőterületeken és vadbúvó helyeken, ahol a szarvas szívesen tartózkodik, lezárt vadkamrát alakítottunk ki, amelyet csak a bőgéskor oldunk fel. A nyiladékok tisztítását, a magaslesek karbantartását igyekszünk időben elvégezni, hogy a bőgés előtt nyugalmat találjon a vad a területünkön.

Török István, a Tuskósi Vadásztársaság fővadásza

Miért is fontos a főidényre való felkészülés? Először is tudnunk kell, hogy a vérebezés nem szórakozás, hobbi, hanem életforma, napi 24  órás szolgálat – ez elsősorban azokra vonatkozik, akik magas szinten, szinte professzionális módon űzik ezt a tevékenységet, s nem „csak” 10-20 utánkeresésük van évente. A legjobb vérebeseink a szeptemberi időszakban szinte naponta indítják kutyájukat (néha többször is), éves teljesítményük pedig 80-100 megtalált vad. Ehhez a kiváló véreben, a vezető és kutyája megfelelő fizikai állapotán kívül komoly elszántság, akarat és nagy tudás, mondhatni már-már tudományos elmélyülés szükséges. Ennek az eléréséhez szükséges az időnkénti önvizsgálat, lendületvétel. Kezdjük az élő szereplőkkel: ide tartoznak a történet négylábú és kétlábú közreműködői, ebben a sorrendben, hiszen a véreb fontosabb, mint a vezető. Szándékosan nem foglalkozom külön a fajtákkal, mert a tapasztalatok alapján a hannoveri és a bajor hegyi véreb is ugyanazt a bánásmódot igényli, mint ahogy a teljesítményben sincs érdemi különbség. Véleményem szerint nincs fajtakérdés, hanem csak vérebezés van! A mondanivalóm azon kész, gímbika keresésére alkalmas kutyákra vonatkozik, amelyek jó eséllyel indulhatnak a sebzett agancsos nyomába. (A fiatal vérebekkel általában nem gímbikán szoktunk gyakorolni és tapasztalatot szerezni, bár egyszer az ő idejük is el fog érkezni, de ezt teljesítménnyel ki kell érdemelni.) Természetes dolog, hogy a kutyánkat fel kell készíteni a sorozatmunkára, bár nekünk, vérebeseknek az egész év egybefüggő idényt jelent, mégis talán a legfontosabb időszak a szarvasbőgés. Ekkorra kell a kutyánkat formába hozni. Az eb szempontjából fontos, hogy ne csak szeptembertől február végéig jusson neki utánkeresés, hanem az év egyéb időszakában is tudjunk vele dolgozni, mert nem várható nagyobb teljesítmény attól a kutyától,

— FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

1968-ban a mi vadászterületünkön hozta terítékre azt a 14,7 kilogrammos agancssúlyú gímbikát Joachim Schausberger, amelyik később a bírálaton 251,16 pontot kapott, így átmenetileg a világranglista élére került. Jelenleg 8 ezer hektáros, különleges rendeltetésű gímszarvas

Idény előtti alapozás

486

2014/augusztus

BŐGÉS ELŐTT

suk, végezzük el időben a féregirtást, s az sem baj, ha egy kisebb vitaminkúrát is beiktatunk. Önkritikusan be kell látnunk, hogy ha kutyánk kondíciójáért mi felelünk, akkor fokozottan igaz ez a saját mentális és fizikai állapotunkra. Egy vérebes számára a legnagyobb szégyen az, ha egy utánkeresést azért kell abbahagynia, mert a fizikai vagy a  mentális állapota lehetetlenné teszi a folytatást, noha vérebe még bírná a munkát! Egyszóval: magunkat is formába kell hozzuk a felkészülés során! A négylábú vadásztársunk viszonylag egyszerű felkészítése után vegyük sorra a további tennivalókat. A tapasztalt vérebes már nyár végén átnézi a teljes eszköztárát és rovancsot csinál. Mindent leellenőriz, kijavít, ha szükséges, kicserél, pótol, beszerez. De melyek is ezek a felszereléshez tartozó dolgok? Nézzük először a kutyához közvetlenül tartozó hol-

— FOTÓ: WALLENDUMS PÉTER

amelyikkel február vége felé dolgoztunk utoljára, s szeptember elején vesszük legközelebb újra hosszúvezetékre. Nyilván minden adódó munkát el kell vállalni, tavasszal és nyáron is, még ha ezek zöme vaddisznókeresést is jelent. Az utóbbi években a szarvasidény módosulásával lehetőségünk nyílik ezen időszakban is szarvast keresni. Fontos azonban, hogy ne járjunk úgy, mint azok a sportolók, akik egy fárasztó szezon után kényszerülnek arra, hogy még egyszer felpörgessék magukat. Hagyjunk időt a vérebünknek a feltöltődésre! Éppen ezért a legtöbb vérebes augusztusban már nem, vagy csak kivételes esetben vállal munkát, így vérebe nem túlspannolt idegi állapotban „megy bele a szeptemberbe”. Azon legyünk, hogy ezt az időszakot megfelelő fizikai állapotban érje meg a kutyánk, ezért külön figyeljünk oda a táplálkozására, a munkakondícióra, rendszeresen mozgas-

2014/augusztus

mikat. A nyaklót és a vezetéket, ha bőrből van, lenolajjal ápoljuk le. Jelzőnyakörvből legalább két, telefonszámmal előre megírt darabbal vágjunk neki az idénynek, főleg, ha nem használunk GPS-t. Újabban már minden komoly vérebes használja ezt a készüléket, amely két darabból áll: a kutya nyakörvére erősített adóból, valamint egy műholdas vevőkészülékből. Célszerű előre beszerezni az ehhez tartozó tartalékelemeket, s hozzá egy autóban használható töltőt, így minden munka előtt biztosan hadra fogható állapotban lesz készülékünk. Többen legalább két GPS nyakörvet használnak, így ha valami oknál fogva az egyik elvész vagy elromlik, akkor sem kell az értékes véreb esetleges hajszán való elvesztését kockáztatni. A vérebvezető felszerelését is mindenképpen ellenőrizni kell: fegyver, hordszíj, lőszer. Jó, ha a vérebvezető a puskáját átnézi vagy fegyvermesterrel átnézeti, az sem baj, ha próbalövést végez, ellenőrzi, hogy kitart-e a lőszerkészlet az idény végéig, ne akkor kelljen vadászboltba szaladgálnia, amikor keresni kellene mennie. Igen fontos a megbízhatóan működő mobiltelefon, hiszen ezen tudja a nap 24  órájában adni, venni az információkat, így lesz elérhető. A GPS készülékhez hasonlóan, okvetlenül legyen az autójában egy szivargyújtós telefontöltő! Apropó, autó. A  vadászterületeken nem igazán szeretik azt az utánkeresőt, aki megjelenik vérebével a vadászháznál, s onnan külön gondoskodni kell az utaztatásáról. Mindenképpen előny, ha a vérebvezető rendelkezik egy üzembiztos terepjáróval, így könnyebben mozog a területen, és gyorsabban tud átérni egy aznapi másik munkára, ha erre szükség mutatkozik. Vagyis az autónk hadrafoghatóságát sem árt ellenőriznünk. Fontos az utánkereső hátizsákunk tartalmának megújítása is. Csak felsorolásszerűen néhány ezek közül: pótnadrág, kabát, kalap, lábbeli, kesztyű, jelzőszalag, púderszóró a  szélirány megállapításához, esőkabát, itatóedény a kutyának, sebkötöző csomag, zseblámpa, kés, fűrész, vadhúzó kötél, WCpapír. Ha ezek közül bármelyik hiányzik vagy használhatatlanná vált, akkor a vérebvezető könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhet. S ha mindezeket tisztességgel elvégezte, nyugodtan fogadhatja majd a vérebes köszöntést: Feszüljön a vezeték! Dr. Buzgó József, a Magyar Véreb Egylet elnöke

487

BŐGÉS ELŐTT

génmegőrzési vadászterületen gazdálkodunk. A bikák java részét eladjuk, a tagok csak a bérvadásztatás befejezése után, az éves terv erejéig kizárólag selejt bikákra vadászhatnak. Mi folyamatosan etetjük a vadat automata szórókkal, illetve hagyományosan, heti két alkalommal. Tavasszal és nyáron a vadföldművelés, a széna begyűjtése, majd a hordozható lesek kihelyezése a fő feladat. Augusztus 15-étől a vadásztatás sikeressége érdekében a teljes területet lezárjuk.

Varga András vadászati műszaki vezető, Mecsekerdő Zrt., Sásdi Erdészet A nyugalom érdekében az erdőben kizárólag vendéggel vadászunk, a külső mezőgazdasági területeken pedig vadkárelhárító vadászatot folytatunk. A szórók nálunk egész évben működnek, az itatókat, dagonyákat az időjárástól függően töltjük fel, a művelt vadföldjeinken pedig kései cirkot, zabot, búzacsírás repcét biztosítunk a szarvasoknak.

Szentléleki Tibor vadászati és idegenforgalmi osztályvezető, Északerdő Zrt. — FOTÓK: POLSTER GABRIELLA

Nyáron kevés vadászvendéget fogadunk, őket is csak a külső mezőgazdasági részeken vadásztatjuk. A vadföldjeinket – amennyiben szükséges – július végén újra vetjük, rétjeinket sarjaztatjuk, míg augusztus végétől a bőgőhelyeken lédús takarmánnyal etetünk. Az erdőgazdálkodási munkákat úgy ütemezzük, hogy bőgéskor abszolút nyugalma legyen a szarvasnak.

Zilai János, a Gemenc Zrt. bédai területének fővadásza Azokon a területeken, ahol állandóan tartózkodik szarvas, elsősorban arra kell odafigyelni, hogy lesz-e olyan változás az adott élőhelyen, amely jelentősen befolyásolhatja a bőgés alakulását. Gondolok itt például a kerítések építésére vagy lebontására, bizonyos földmunkák elvégzésére, erdészeti beavatkozásokra. Emellett azzal is tisztában

488

kell lennünk, milyen mezőgazdasági kultúra lesz a környező földeken, mert csak ezek figyelembevételével tudunk felkészülni a bőgésre, lesek kihelyezésével és a megközelítési lehetőségek kialakításával. Ha ezt elmulasztjuk, akkor bizony csak hallgathatjuk a bikákat…

2014/augusztus

AKTUÁLIS FÖLDVÁRI ATTILA főmunkatárs

[email protected]

A kényszer szülte helyzet A vadállományt is veszélyeztetheti a Redentin 75 RB

A pockok Baranya, Csongrád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Tolna megyében okoznak komoly károkat egyebek mellett a lucerna, a borsó, a repce és az őszi kalászos kultúrákban. Az utóbbiak esetében a Gabonatermesztők Országos Szövetsége – amely egyébként jó előre figyelmeztetett az elszaporodásra – úgy becsülte, hogy akár félmillió tonna is lehet a terménykiesés. Hazánkban három pockok ellen használható növényvédő szer rendelkezik állandó engedéllyel: az ArvalinLR, a Polytanol rágcsálóirtó szer és a Delu pocokriasztó. Mindhárom készítmény kizárólag járatkezeléssel alkalmazható, és gáz révén fejti ki hatását, felületre kiszórni nem szabad. A sűrű növényállományban a járatkezelés a fenti készítményekkel nem kivitelezhető, és a kedvező hatás elérésében további akadály a nyári időszakban a megfelelő talajnedvesség hiánya – tájékoztatta lapunkat a NÉBIH. Szükséghelyzeti engedély birtokában azonban használható egy, a roppantott gabonaszemre felvitt véralvadásgátló méreganyag, a  Redentin 75 RB is. A hivatal az inváziót szükséghelyzetnek értékelte, amikor engedélyezte a használatát május 30-ától július 31-éig földi és (idén első alkalommal) akár légi alkalmazással is előbb a kalászos, a repce, a kukorica és a napraforgó kultúrákban, majd – 80 százalék feletti növényborítottság esetén – lucernásokban. A megyék, ahol a szer a megyei kormányhivatalnál történő termelői regisztráció után alkalmazható: Békés, Baranya, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Tolna. Ezzel együtt a NÉBIH felhívta a figyelmet arra, hogy a véralvadásgátló a  mezei nyulakra is veszélyes. A tájékoztatás szerint ezért az anyagot egyenletesen kell szétteríteni, hogy „ne keletkezzenek csomók, amikből a nyulak jelentős mennyiséget fel tudnak venni. Gondoskodni kell továbbá a vadon élő állatok eltereléséről riasztással, illetve etetéssel.” A hivatal emlékeztetett a vadászatra jogosultakkal való együttműködés fontosságára, valamint a másodlagos mérgezések esetleges veszélyére. A vegyszert a termelőknek kell megvenniük, hektáronként 20-40 kilogrammot használhatnak fel növényvédelmi szakmérnök felügyelete mellett, az egy hektárra jutó legnagyobb költség körülbelül 16 ezer forint lehet. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a Greenpeace Magyarországgal közösen adott ki közleményt, amely szerint a vegyszer és a légi alkalmazás is tiltott az Európai Unióban. Mint fogalmaznak, a vészhelyzeti engedélyt évek óta minden esztendőben

2014/augusztus

— ILLUSZTRÁCIÓ: BAKI ZSOLT

A tavaly őszi időjárás és az elmúlt enyhe tél hatalmas lökést adott a hazai mezei pocok állománynak, így június elején invázióról érkeztek hírek az ország középső és déli részeiről. A híradások szerint ez utóbbi régiókban a legsúlyosabb a helyzet. Mindez természetesen védekezésre kényszeríti a mezőgazdaságot. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) – miként a korábbi években már nemegyszer – engedélyt adott a Redentin 75 RB nevű szer használatára, akár repülőről történő szórással is. Ez viszont komoly veszélyt jelent a mezei nyúlra, a hörcsögökre, de akár az őzre is…

kiadják, pedig a szer hatása nem humánus, az állatok – nem csupán a kártevők – többnapos szenvedés után múlnak ki, az anyag csak hetek alatt bomlik le és az emberre is mérgező. A NÉBIH ugyancsak közleményben reagált az aggályokra. Eszerint a Redentin 75 RB ugyan valóban nem szerepel az EU-ban engedélyezett növényvédő szer hatóanyagokat felsoroló, úgynevezett „pozitív” listán, ám ez nem jelenti azt, hogy be van tiltva. A magyarázat szerint az engedélyezés nem is történhetett volna meg, mert a hatóanyag, a klórfacinon felvételét a pozitív listára a gyártó nem kérte. Kérdésünkre, hogy ha évről évre szükség van a Redentin 75 RB használatára, nem merült-e még föl az engedélyeztetés szükségessége, azt a választ kaptuk, hogy az uniós engedélyezési eljárás rendkívül költséges. A gyártó saját forrásból a vizsgálatok elvégzését eddig nem tudta finanszírozni, de a jövőben nem kizárt, hogy valamilyen támogatás mellett erre sor kerül. Ugyanakkor a szakembereknek így is elég ismeretük van a szerről ahhoz, hogy a mostani és a hasonló helyzetekben engedélyezzék az alkalmazást – írja a hivatal. Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője viszont szépítgetésnek tartja az okfejtést, véleménye szerint egy szer csak engedélyezett vagy tiltott lehet. Azt is furcsállja, hogy az engedélyt az alkalmazásra az érintett Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Zrt. mellett a gyártó, a Reanal Finomvegyszergyár Zrt. kérte. A NÉBIH ennek az okát is kifejtette szerkesztőségünknek: azért a cég kérte az engedélyt, mert

489

— FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

490

a mezőgazdasági felhasználók nevében járt el. Így az egyéni termelőknek nem kellett külön engedélyeket benyújtaniuk a saját eljárási költségük terhére; a díj tudniillik 50 hektárnál nagyobb földterületek esetén készítményenként és kultúránként 150 ezer forint. A Redentin 75 RB alkalmazásáról szó esett a szaktárca Növényvédelmi Bizottságának június 26-ai ülésén is – mondta el lapunknak Szalkai Gábor, a testület elnöke, az FM Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztályának főosztályvezető-helyettese. Emlékeztetett, hogy a 21 tagú testület idén áprilisban újult meg, és fő céljuk a mezőgazdasági termelés, a környezet- és természetvédelem és az élelmiszerlánc biztonsága. A tárca környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkársága is képviseltette magát az ülésen, és – nemcsak a saját, de a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nevében – nem kifogásolta a szer használatát, ám fokozott figyelmet és fegyelmet kért az alkalmazásakor. A főosztályvezető-helyettes tájékoztatása szerint a minisztérium folyamatosan egyeztet a NÉBIH-hel, a megyei kormányhivatalok növény- és talajvédelmi igazgatóságaival, a  természetvédelmi felügyelőségekkel, a nemzeti park igazgatóságokkal, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával, valamint a Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamarával. Igyekeznek a lehető legtöbb információval ellátni a vadgazdálkodókat is annak érdekében, hogy ne érje kár a vadállományt. Hozzátette: a szer használatát júniusban egyeztették a brüsszeli illetékesekkel, akik nem emeltek kifogást ellene. Ami a légi növényvédelmet illeti, hazánk él az EU vonatkozó irányelve szerinti lehetőséggel, amely értelmében a tagállamok saját hatáskörben, egyedi szabályozás mellett, indokolt esetben engedélyezhetik a mezőgazdasági légi munkavégzést. A kialakult helyzetben az OMVV tudomásul veszi a mezőgazdaság prioritását és a mezei pocok rendkívüli gradációját, ezzel együtt az érdekképviselet nem ért egyet az egyéb melegvérű, vadászható és védett fajokra is veszélyes módszerek alkalmazásával – fogalmazott lapunknak Pechtol János ügyvezető elnök. Mint mondta, ha a gazdák időben észlelték volna az állomány túlszaporodását, akkor más módszerekkel vehették volna elejét az agráriumban okozott károknak. Ilyen megoldás például, hogy a szert a pocoklyukba teszik és beletapossák. A repülőgépről való szórás esetén azonban a vadgazdálkodók védekezési lehetősége minimális. Az ügyvezető elnök hozzátette: június 25-éig az érdekképviselethez nem érkezett információ arról, hogy az érintett megyékben kár érte volna a vadgazdálkodást a Redentin 75 RB alkalmazása miatt. Amennyiben mégis lenne ilyen eset, Pechtol János azt javasolja, hogy a jogosultak készítsenek erről részletes fotódokumentációt, hogy a jövőben ezzel is lehessen érvelni a rágcsálóirtó használata ellen.

Kérdésünkre, hogy ha évről évre szükség van a Redentin 75 RB használatára, nem merült-e még föl az engedélyeztetés szükségessége, azt a választ kaptuk, hogy az uniós engedélyezési eljárás rendkívül költséges

A megyei kormányhivatalok növény- és talajvédelmi igazgatóságaitól július elejéig beérkezett adatok alapján a Redentin 75 RB-t elsősorban az ország déli és alföldi megyéiben juttatták ki – tájékoztatta lapunkat a NÉBIH. A hivataltól megtudtuk: július eleji lapzártánkig összesen 33 811 hektárra jelentették be a gazdák a védekezési szándékukat, ebből 5413 hektáron légi kijuttatással.

2014/augusztus

13. OLDAL

Nem csak áldás jöhet az égből A

HOMONNAY ZSOMBOR rovatvezető

[email protected]

baj ritkán jár egyedül – tartja népünk bölcsessége. Ám, hogy később éppen melyik, mivel fog majd kéz a kézben andalogni, azt előre tudni sohasem lehet. A pocok-gradáció rég ismert természeti csapás, de olyan, mint a jégeső, vagy bármi más. Volt már akkor is, amikor még az üdvözítőnek tartott „légitámadás” során kiszórt Redentin széles körben használt irtó(zatos)méreg volt. Egyáltalán nem véletlenül szorították vissza, hiszen helyenként iszonyú rendet vágott a nyulak, sőt az őzek között is, a védett fajokról nem is beszélve. Ahol jó volt a kapcsolat a mezőgazdákkal, ott tudtak ellene védekezni. A pluszköltségek vállalásával hallisztet, vérlisztet, véralbumint kevertek a kiszórt Redentines csalétekbe, amit a nyulak, őzek a számukra riasztó szaghatás miatt nem vettek fel. Idén a tél hiánya miatt jobb helyeken már februárban, márciusban jelezték a gazdák: komoly gondok lesznek a pocokkal. Senki nem vette komolyan, legalábbis szélesebb körben ismertté vált prevenciós intézkedésekről nem hallottunk. Csak akkor kezdődött a titkos „hadművelet”, amikor már javában égett a ház, pedig a tavaszon kétfajta engedélyezett pocokirtó szer is rendelkezésre állt… volna. A körültekintő, környezetkímélő, és főként humánus védekezéshez nem kevés logisztikai felkészülési időre van szükség. A vadászatra jogosultak több helyütt is a különböző helyi növényvédelmi szakszervekhez fordulva kértek időben korrekt tájékoztatást. Érdemi válaszok nem jöttek. A természetvédő civil szervezetek – a fejét mindenütt felütő Greenpeace-től, a legkülönbözőbb állatvédelmi alakulatokig – heves tiltakozásai az egyeztető tárgyalás

A Redentint egyáltalán nem véletlenül szorították vissza során lepattantak a falról. Ki tudja miért, de az összehívott egyeztetésre sem a vadászati szervezeteink, sem a máskor mégoly aktív Magyar Madártani Egyesület sem küldött képviselőt. Így aztán a vegetációs idő dandárjában, a gabona betakarítását követő időszakra hivatalból engedélyezték az eddig nem látott mértékű légitámadásos pocokmérgezést, ami – állítólag – az elviselhetetlen károk miatt elkerülhetetlenné vált. Ezzel szemben az dől a médiából, hogy a szaktárca megítélése szerint az idei gabonatermés jó közepes mértékű, minősége pedig kiváló. Akkor meg miért kell „mérgelődni”? Egy ilyen első félévi, súlyosan csapadékdeficites évben nem kéne talán inkább ennek örülni? A túlszaporodott pockok elleni, utólagos nemtelen boszszú költségei – az országosan 300 tonna Redentin, 20-40 kg/ha (!) – a beláthatatlan mellékhatásokat is beszámítva erősen kétséges, hogy megéri-e. (A méregforgalmazók-

2014/augusztus

nak persze biztosan.) De ez legyen a „drámaírók” gondja, mert van nekünk a fentiek kapcsán éppen elég. A velünk élő infantilizmus jó mutatója, hogy a védekezési „hasznos tanácsokból” viszont nem szenvedtünk hiányt. Az engedélyező NÉBIH a gazdákat gondosan előre figyelmeztette, hogy hajtsák le a vadat a kezelendő táblákról, érdekképviseletünk pedig a vadászokat bíztatta ugyanerre. Köszönjük is ezeket illendően, de kérünk engedélyt tovább aggódni. Ugyanis csak egy a bökkenő: aki már hajtott vadat, vagy részt vett egy nyúlbefogáson, tudhatja jól, hogy a „lehajtás” teljesen lehetetlen és értelmetlen, akárcsak a kínai össznépi verébhessegetés. A nyúl is, az őz is rövid idő alatt pont oda megy vissza, ahonnan lehajtották. A nem fajszelektív Redentin lassú belső elvérzést okoz. Nyuszi Pajtásnak pedig sajnos tök mindegy, hogy néhány óra múlva majszolgathatja a Redentines darát, vagy csak másnap dobja fel addig oly fürge futócipőit. A lassított haláltusa miatt bizonytalan továbbá a dögök megtalálása, így a tényleges veszteség felmérése is. Egyrészt ritkán pusztulnak el nyílt helyeken, tarlókon. (Ezeket meg amúgy is igen hamar beszántják.) Inkább a búvóhelyeiken, a fedett területeken hullanak el. Másik gond a meleg, néhány óra múlva már viszi is a  szagpostát a nyomtalan eltakarításukra az arra „illetékeseknek”. És ők vannak többen. Ezért, ha valaki a kezelt területén netán kevés dögöt talál, korántsem dőlhet megnyugodva hátra: ez a tényleges veszteség. Mivel a jogszabály lehetővé teszi, ha az eddigi évek alatt nem is volt rá égető szükség, a vadászidény előtt a Redentinnel kezelt területrészeken és azok környékén mindenképpen indokolt elvégezni a kontroll állománybecslést. Nem a jóváhagyott tervhez, hanem a kora őszi állománybecslési eredményhez kell igazítani mind a nyúlvadászatok tervezett terítékét, mind pedig az esetleges hálózást. Van azonban még egy közvetett, de korántsem lebecsülendő veszély is. Jól tudjuk: a mezei pocok éppúgy hordozója a tularémiának, mint a mezei nyúl. Sőt, az eszméletlen számarányánál fogva a betegségnek sokkal eredményesebb „vektora”. Ezt pedig már nem kell túlmagyarázni, hiszen aki nyúlbefogással foglalkozott, az tudja, mi történik, ha az igencsak költséges befogás során a beládázottak közül a kötelező állategészségügyi vizsgálatokon valamelyik nyúl pozitív lesz. Na, akkor van tényleg dráma. Erre pedig minden pocok-gradációs évben rendkívül nagy az esély. Jobb, ha a vadgazda előre számol ezzel, és az idény beköszöntével a terület néhány különböző helyén lőtt nyulait tularémiára megvizsgáltatja. Magam – annak idején – soha el nem mulasztottam. Ha netán akadna pozitív egyed – s az élő nyúl kereskedők bármilyen árakkal is kecsegtetnek – akkor jobb a módosított terítéket inkább szervezett vadászatokon, lőve eladni. Egyelőre bőven van rá igény, de az is biztos, hogy a megnövekedett kínálat lefelé nyomja majd az árakat.

491

VADÁSZATI JOG

Pontosítsunk! A A hatályba lépett Ptk. mind a cégek, mind az egyesületek vezető tisztségviselőit azonosan kezeli és nem objektív, hanem szubjektív, vétkességi felelősségen alapuló mércét állít fel...

492

zt mondják, mi magyarok elég pesszimisták vagyunk, nem hiszünk a dolgok jobbra fordulásában, és hogy mindez talán a sokak által hivatkozott néplélekből is fakad. Mivel rajtunk az egykori Herder-i jóslatban foglalt átok sem fogott és még mindig itt vagyunk, örülnünk kell, ha valami jó is történik – például a jogalkotásban. A  júniusi lapban megjelent írásomban az új polgári törvénykönyvvel kapcsolatos változásokra igyekeztem felhívni a figyelmet, azonban márciusban, amikor az írás született, még nem ismerhettem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárának május végén kelt levelét, amelyben „eltolták a sötét felhőt” az egyesületi vezetők felől, ugyanis a szaktárca tisztázta, hogy a kihirdetett Ptk.-ban az egyesületek vezető tisztségviselőire az egyesület jogutód nélküli megszűnése esetére előírt objektív alapú helytállási kötelezettséget a  hatályba lépett Ptk.-ban megváltoztatták, és az egyesület vezető tisztségviselőinek felelőssége a hatályos szabályozás szerint nem haladja meg a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek hasonló helytállási kötelezettségét. A hatályba lépett Ptk. tehát mind a cégek, mind az egyesületek vezető tisztségviselőit azonosan kezeli és nem objektív, hanem szubjektív, vétkességi felelősségen alapuló mércét állít fel, ez pedig azt jelenti, hogy a felelősség csak jogellenes károkozás esetén állapítható meg. Mindez tehát azt jelenti, hogy minden vadásztársasági vezető, tisztségviselő megnyugodhat, ugyanis ha tisztességgel dolgoznak, úgy felelősségük csak akkor merülhet fel, ha az egyesület fizetésképtelenné válik, és a felszámolás eredményeképpen jogutód nélkül megszűnő civil szervezet hitelezői élnek azzal a törvény adta lehetőségükkel, miszerint „a kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek az egyesület vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő az egyesület fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe”. Természetesen azért nem kell átesni a ló túlsó oldalára, hiszen ez a szabályozás nem a teljes felelőtlenségre bíztat, mert véleményem szerint például abban az esetben, ha bekövetkezik például egy 10 milliós nagyságrendű mezőgazdasági vadkár, vagy egy hasonló nagyságrendű, az egyesület terhére eső autó-vad ütközés, és ezek után az egyesületből kimentik a vagyont – eladják a vadásztársaság tulajdonában lévő ingatlanokat és ingóságokat – valószínűleg megalapozza annak megállapíthatóságát, hogy az egyesületi vezető a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe.

Mindez tehát valószínűleg véget vet annak a mindannyiunk által ismert gyakorlatnak, hogy az egyesületi tag felelőssége nélkül működő vadásztársaság hasonló esetekben egyszerűen „bedobta a törülközőt”, és inkább alapítottak egy új egyesületet, de gyakorlatilag folyamatosan vadásztak. Az egyesületek további működésével kapcsolatban még megemlítendő az a már az új Ptk. előtt hatályba lépett változás, miszerint a civil szervezeteket is a csődtörvény hatálya alá helyezték, tehát fizetésképtelenség esetén a korábban csak a gazdasági társaságokra vonatkozóan indulhat, illetve indítható csőd- vagy felszámolási eljárás. Az új Ptk. hatályba lépésével kapcsolatos átmeneti kérdések körében azt is szabályozta a jogalkotó, hogy az egyesületek az illetékes törvényszék által nyilvántartott adatai (pl. székhely, vezető tisztségviselő, stb.) változásával kapcsolatos első változás-bejelentési eljárással egyidejűleg kötelesek alapszabályukat az új Ptk. egyesületekre vonatkozó szabályai szerint átdolgozni, illetve módosítani. Ha ilyen változás a közlejövőben nem következik be, úgy az alapszabály új Ptk.-nak megfelelő módosítására a vadásztársaságok legkésőbb 2016. március 15-ig kötelesek. A közeljövőben alapvetően változni fog a civil szervezetek nyilvántartásba vételével, illetve változás bejegyzésével kapcsolatos eljárás is, ugyanis ezen eljárásokat – hasonlóan a cégügyekhez – 2015. január 1-től kizárólag elektronikus úton lehet majd intézni. A Ptk. által bevezetett új fogalom, a vadászható vad által okozott kárért való felelősség, azaz az autó-vad ütközések problémája azonban jelenleg is fennáll, és az új felelősségi forma esetében a szinte minden közút mellé kihelyezett vadveszélyt jelző táblák sem mentik ki a vadászatra jogosultat. A megoldás természetesen a jogszabály módosítása lehetne, de egy most bekövetkező autó-vad ütközésnél a bíróság a hatályban lévő szabályok szerint fog ítélkezni. Jelen helyzetben átmeneti megoldást az ilyen jellegű károkkal kapcsolatos biztosítás megkötése jelenthet. Véleményem szerint a magas önrész ellenére is érdemes biztosítást kötni, de maximum egy évre, mert ennyi idő talán elég lesz ahhoz, hogy az ügyben „mozgolódó” vadászati szervezetek a több ezer vadászatra jogosult által alkototott piac részére a nagy biztosítóktól a jelenleg elérhetőnél jóval kedvezőbb feltételekkel megköthető biztosításokat „csikarjanak ki”. A biztosítás mellett lehet mással is próbálkozni: az egyik vadászatra jogosult például a bizonyíthatóan kritikus útszakaszon a vadveszélyt jelző tábla mellé sebességkorlátozó tábla kihelyezését kezdeményezte az útkezelőnél. Válasz még nincs, mert nyilván a másik oldalon is végiggondolják a dolgot…

2014/augusztus

Dr. Faragó István

VADÁSZATI GYAKORLAT

Felhívás keringőre

— FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

Rengeteg téveszme, csalhatatlan recept, önmagukat nagy tudásúnak hirdető megmondó emberek megfellebbezhetetlen okoskodása, majd a sikertelenség okainak bölcs megmagyarázása, egyes eszközök és módszerek kiválóságának dicsérete, mások szerint ugyanazok használhatatlanságának hangoztatása, és az egész folyamat misztifikálása – mind-mind belefér az őzhívás témakörébe.

2014/augusztus

493

SOMFALVI ERVIN főmunkatárs

[email protected]

Mikor hívjunk? A válasz nagyon egyszerűnek tűnik: amikor a bak ugrik a sípra. Talán mondhatnánk azt is, hogy bármikor, hiszen előfordul, hogy a síp hangjára az üzekedési időn kívül is befut a bak (vagy a suta!), ez azonban nem a párzási vágy, sokkal inkább a kíváncsiság jele. Az őzek szociális érzéke igen fejlett, ez leginkább a vészhangra való reagálásakor tapasztalható, amikor is nagy valószínűséggel a segíteni akarás a befutás motivációja. Példák saját tapasztalataimból: magaslesen ülve egy suta vészkiáltásaira lettem figyelmes, távcsővel nézve mintegy 300 méterről láttam, hogy egy gazfoltban ugrálva próbálta elriasztani a vélhetően a gidáját elkapni igyekvő rókát. Az erdőből kiszaladt egy másik, nagyobb testű suta, s odafutva a gazfolthoz, abban első lábaival oldalra kaszáló mozdulatokat téve, szinte lerugdalta a szoptatós szuka rókát, amely aztán – vesztére – lesem felé kezdett ügetni. Gyomrát felvágtam, üres volt. Üzekedés végén vészhanggal próbálkoztam, amire vágtatva futott be egy suta – gidástól...

Mivel hívhatunk? Bármivel, aminek a hangja kicsit is hasonlít az őz által kiadott hangokra, elsősorban a suta hívó vagy panaszhangjára. Szakértő kezekben akár egy vékony fűszál vagy egy sípolós kutyajáték is elegendő a bak „meggyőzésére”, de talán jobban járunk, ha előbb az őzhívó sípokkal próbálkozunk. Őzhívásnál alapvetően ötféle hang utánzása lehetséges: a suta hívó- és panaszhangja, illetőleg vészsirámja, valamint a gida hívó- és vészhangja. Ennek alapján vannak csak egy hangra (ezeket önállóan és hármas készletben is megvehetjük), illetőleg több hang utánzására alkalmas (kombinált) és állítható hangmagasságú (nyomógombbal állítható vagy csavaros) sípok. Az „éles bevetés” előtt érdemes addig gyakorolni, míg elég élethű nem lesz a hívás: ehhez jó szolgálatot tehet egy, az összes hívóhangot tartalmazó CD vagy DVD – de ez nem helyettesítheti a terepen, élőben meghallgatott őzhangokat! Sípok szinte bármiből készülhetnek: a legolcsóbbak esztergált puhafából, a  drágábbak meggyfából, a luxuskategóriás sípok pedig nemes keményfából, szaruból vagy csontból, agancsból készülnek. A műanyagból fröccsöntött sípokat és a gumiból készült buttolókat a gyártó hírnevétől függő árkategóriában találjuk meg. Az anyagválasztás a hangolás állandóságát segíti: ez fából készült sípoknál a légnedvesség hatására megváltozhat, míg a műanyag vagy csont esetében ilyesmi nem fordul elő. S. J.

Az időpontot nem lehet szigorúan a naptárhoz kötni. A klasszikusan július közepétől augusztus elejéig meghatározott üzekedési időszak már rég nem igaz: az időjárásban tapasztalható szélsőségek is belejátszhatnak abba, hogy a párzási idő egyre inkább augusztusra tolódik, sokszor még el sem kezdődik az első héten. Hogy a  tüszőrepedés (folyatás) ideje milyen összefüggésben van ezzel, arra nézve elfogadható, logikus magyarázattal még nem találkoztam. Egy biztos: sok megbízható vadásztól hallottam még augusztus második felében is zajló üzekedésről, s a Vajdaságban szeptember első napjaiban fürjészés közben magunk is láttunk szabályos hívóhangot hallató, sutával kergetőző bakot. Extrém időpontok is előfordulnak: jó húsz éve, áprilisban, erdőben rohant el mellettem hanggal üzekedő pár, míg kollégám idén június 25-én látott vadászat közben már kergetőző őzeket. Az üzekedés lefolyása legalább olyan változatos lehet, mint az őzagancsok formái. Ugyanakkor, amikor egyik területrészen „ezerrel” megy a párzás, lehet, hogy pár kilométerrel odébb

494

csend van, egyik nap minden bak ugrik, másnap van, hogy egy sem – ebben sincsenek szabályok. Legbiztosabb jelként a vizslamódra, letett fejjel szagnyomot követő bak látványa bizonyítja a már folyó üzekedést, rásípolva szinte biztosan reagálni fog. Ha nem látni csapázó bakot, érdemes minden meglátott, de a vadászt még észre nem vett bak hívásával próbálkozni, mert reakciójából már következtetni lehet arra, hogy érdemes-e kísérletezni a területen.

Hol és hogyan? A sikertelen (vagy annak hitt!) hívások oka nagyon sokszor a roszszul megválasztott hívóhely. Nem célszerű olyan helyen hívni, ahol a várt bak észrevétlenül meg tudja közelíteni a vadászt, s azt meglátva – jobb esetben riasztva, de sokkal gyakrabban némán – fog elsomfordálni, miközben a hívó üresnek véli a helyet. Ezért nem jó a sűrű széle, a zárt, magas aljnövényzetű erdő, a kukorica- vagy napraforgótábla széle. Nem ide kell hívni a bakot, hanem innen kihívni! Nem kell attól félni, hogy nem jön ki a takarásból, viszont annak peremén szinte biztosan megáll, ezért onnan 30-50 méterre ülve meg lehet nézni, ha indokolt, meg is lehet lőni. Azt talán senkinek sem kell mondani, hogy eleve rossz széllel ne kezdjen hívni, a bizalmatlanabb bakok amúgy is megpróbálnak szél alá kerülni, de addig van annyi idő, amíg el lehet bírálni. Az is egy tévhit, hogy a magaslesről megszólaltatott síp hangja gyanús a baknak, és csak a földről szabad hívni. Százas nagyságrendű bakot hívtam be az elmúlt harmincegynéhány év alatt lesről. Leginkább példaértékű esetem: a zalai dombok egyik legmagasabb pontján álló irdatlan magas lesről hívtam, hogy messziről lássam, ha valahol mozgás van. Három-négy strófa után jó 300 méterről megindult egy koros bak, s egyenesen futott fel a dombra, keresztül a friss csapámon, egészen a les alá. Folyamatosan vettem videóra, amint háromszor körüljárta a lest, annyira nem akarta elhinni, hogy nincs ott a suta. Amikor végül elballagott, talán 30 méterről újra rásípoltam, erre azonnal visszajött. Ugyancsak tévhit, hogy csak jó takarásból lehet hívni. Ha a bak nem ismeri fel az emberalakot – bár ha nagyon be van indulva, még az sem számít – a nyílt préri közepére is oda lehet csalni. A módszer különösen autóból használható eredményesen.

Hangok, ritmus, gyakoriság A kereskedelemben kapható sokféle síp sokféle hangon szól, és bármilyen furcsa, szinte mindegyikkel be lehet hívni az őzet. Ennek legvalószínűbb magyarázata, hogy nagyon széles az a hangskála, amelyet az őz, mint a fajra jellemző hangot elfogad. Nagy valószinűséggel az egyes egyedek hangját nem tudja megkülönböztetni egymástól (nem társas életmódot élő fajként erre nincs is szüksége). Ennek többször tapasztalt bizonyítéka számomra, hogy a gidahangra a suta saját gidájával futott be. A hangszínnél fontosabbnak tartom a hangképzés ritmusát, amit – milyen furcsa – legjobban az üzekedő őzeket figyelve lehet megtanulni, mind a vágyakozó, mind a párzásra hívó (ugrasztó), mind a panaszhangot, s „bónuszként” megkapjuk a viselkedés megfigyelésének kincset érő tapasztalatait. Szintén neuralgikusnak tartott része a hívásnak, hogy milyen sűrűn, milyen hangerővel, mekkora szünetekkel, hányszori ismétléssel használjuk az egyes hangokat. Ebben is van „klasszikus” ajánlás: a hí-

2014/augusztus

vóhely elfoglalása után legalább fél órával 3-4 halkan fújt hang, utána hosszabb szünet, mindez legfeljebb ötszöri ismétléssel. Nos, akinek rengeteg ideje van, és egy idényben csak pár bakot akar megnézni, annak ez megfelelő módszer lehet, de nem biztos, hogy kitalálójának ez volt a motivációja. Az egyik híres idős német hívófenomén – aki esküdött erre a metodikára – egyszer elmondta, hogy egy hírhedt orvvadásztól tanult hívni... Teljesen érthető, hogy egy vérbeli rabsic nem akarja magára felhívni a figyelmet, és számára nem a bak óvatosságának a leküzdése a legfontosabb, hanem a saját biztonsága. Nem igaz, hogy csak párszor szabad fújni, nem igaz, hogy csak hosszabb szünetekkel, még az sem, hogy várni kell, amíg a terület „megnyugszik”. Van, hogy azonnal hívni kell, mert a látott bak hallótávolságon kívül kerül, van, hogy folyamatosan hívni kell, mert a bak elveszti az érdeklődését, és van, hogy hangot kell váltani. Dajkamese, hogy csak a halkan fújt hangok használhatók, ez csak egy szituációra lehet garancia: a messzebb lévő nem jön be, mert nem hallja meg. Sok látott bakon tesztelve a különböző hangok gyakoriságát és a közbenső szünetek alkalmazását, az a tapasztalatom – több másik hívóbolond vadászéval megegyezően –, hogy ahány bak, ahány szituáció, annyiféle reagálás, „biztos” receptek nincsenek! Érdemes tehát többféle módon próbálkozni. Néhány példa: tarló közepén 300 méterre fekvő bakot akartunk mindenáron közelebbről megnézni. Több mint egy órán keresztül hívtunk rá mindenféle hanggal, míg végre felállt és ímmel-ámmal felkelt, ballagva elindult, majd újabb hívásra vágtába váltva majdnem fellökött bennünket. Más alkalommal a többszöri borítás után fáradtan lefeküdt bakot otthagyta a suta. Pár perc múlva panaszhanggal ráhívva, azonnal felpattant és befutott, keresve a területére betolakodó bakot. Én előszeretettel használok nagyon hangos sípot; eddigi praxisomban a legmesszebbről induló bakot majd egy kilométerről észleltük, 3-400 méterről viszont sokszor jött érdeklődő, jó párszor 2-3 bak is egyszerre, több irányból.

A siker nem mindig garantált Az őzhívás nem művészet, sokkal inkább sok megfigyelésen alapuló próbálkozások sorozata, ami nem mindig eredményes. Számos biotikus tényező befolyásolhatja, amit többnyire csak az őzek észlelnek, mi nem. Ennek ellenére, amikor csak esély van rá, érdemes kísérletezni, mert számos, addig csak messziről megpillantott bakot tudunk jól megnézni, és sosem látottakkal – köztük igazi meglepetésekkel – is találkozhatunk, s közben életre szóló élményekhez juthatunk. Ha nem sikerül, akkor sem kell elkeseredni: az a bak, amely ma – némi képzavarral élve – ránk se fütyül, lehet, hogy pár nap múlva úgy fut be, hogy megnézni se lesz időnk. S a „jó vadász” legfőbb ismérve: mindig meg tudja magyarázni a hibázást, a sikertelenséget. Örök emlékű Bertóti Pista (Bumbi) bácsi a hatvanas években nagy kísérettel őzhívó bemutatót tartott fontos embereknek valahol az Alföldön. Két napig fújta sípjait, a MÁV Szimfonikusok teljes repertoárját végigjátszotta az amúgy őzben igen gazdag területen anélkül, hogy akárcsak egy árva gombos bak is befutott volna. Másnap délelőtt lógó orral visszaautóztak a fővárosba. Délután interurbán hívás érkezett a fővadászi hivatalba a területről, s a fővadász közölte, hogy ebéd után behívott három bakot. Az öreg gondolkodás nélkül rávágta: „Látod fiam, hát azok a fránya őzek nem pont délben kezdtek el üzekedni...”

2014/augusztus

— FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

VADÁSZATI GYAKORLAT

WALLENDUMS PÉTER főszerkesztő-helyettes

[email protected]

Akár van, akár nincs – legyen! A tikkasztó kánikula, valamint a temérdek vérszívó élősködő ellen a gímszarvas és a vaddisznó dagonyázással védekezik, ezért az aszályos, meleg hónapokban a vadgazda egyik legfontosabb feladata a „sárfürdők” folyamatos biztosítása, működtetése. Az élőhelyi adottság, a domborzat, a vízellátottság és a jellemző talajtípus a kialakítás szempontjából egyaránt meghatározó jelentőségű, az azonban vitán felül áll, hogy egy nagyvadas vadászterületen dagonyákra mindenképpen szükség van!

— FOTÓ: MÉSZÁROS ANDRÁS

A dagonyázás fontos élettani szükségleteket elégít ki: a nedves szőrzetről elpárolgó víz hűti a testet, a rászáradt sárréteg pedig a szőrszálak összetapasztásával a szúnyogok, kullancsok, böglyök elleni védelmet szolgálja. A szarvas, illetőleg a vaddisznó nyáron, ősz elején rendszeresen felkeresi és használja ezeket a „berendezéseket”, ugyanakkor a sertevadnál késő ősszel vagy akár télen is megfigyelhető a dagonyázás, amikor sem külső élősködő, sem a meleg nem kényszeríti erre, ezért a kutatók szerint egyértelmű, hogy náluk ez tulajdonképpen egy genetikailag kódolt viselkedésforma. A nagyvadas területeken legalább 100-150 hektáronként biztosítani kell egy dagonyát, már csak azért is, mert

ahol nincs elegendő, onnan a szarvas a bőgés előtt elhúzódhat, és a vaddisznóállomány „komfortérzete” sem biztosítható, ők ugyanis az ivóvízszükségletük egy részét szintén onnan fedezik. A dagonyák legoptimálisabb helyszíne a nappali fekvőhelyek környéke, egyrészről a zavarásmentesség miatt, másrészt azért, mert ezáltal ideig-óráig az erdőben lehet tartani a vadat. Ha a közelben egész éven át működő szóró vagy vadföld is található, akkor a vadkárveszély is jelentősen csökkenthető. A dagonyák lehetnek természetes úton létrejött sárfürdők, amelyek mélyebb, vízállásos területeken vagy akár keréknyomokban alakulnak ki, ha azonban ezek hiányoznak vagy a csapadékszegény időjárás következtében kiszáradnak, akkor gondoskodni kell a vízpótlásról vagy mesterséges dagonyák kialakításáról. Mesterséges dagonyákat leginkább az erdősült, nedvesebb részeken érdemes létesíteni. Ha összefüggő vízzáró réteg van a talajban, akkor sík területen egy egyszerű dózerolással vagy 3-4 ásónyomnyi mélyedés kialakításával megoldható a probléma. Vigyázni kell azonban, nehogy a  vízzáró talajréteget megsértve túlmélyítsük a gödröt. Ha lazább szerkezetű a talaj vagy nagyon alacsonyan található a vízzáró réteg, akkor az elszivárgás megelőzésére használható műanyag tófólia is, melyet 80–100 centiméter mélységben kell lefektetni, a tetejét pedig vastagon

496

2014/augusztus

agyaggal fedni. Egyes területeken próbálkoztak betonaljzatú „fürdőteknővel” is, ez azonban csak abban az esetben vált be, ha a készítők 30-40 centiméternyi, döngölt agyagréteggel bélelték. A víz elszivárgásának megakadályozása a mederfenék tömörítésével is elérhető. Ehhez a szakirodalom szerint jó megoldás, ha a vadgazda szórót létesít a mederben, amelynek következtében a nagyvad a taposása révén idővel megfelelő vízzáró réteget hoz létre. A mesterséges berendezésekkel szemben támasztott alapkövetelmény, hogy a partrészek ne legyenek nagyon meredekek, ezért lassan mélyülő széleket kell kialakítani. Az üzemeltetés során a legjobb megoldás, ha mód van a meder természetes vízzel történő felengedésére. Ehhez a területen áthúzódó, állandó vízhozamú erek és patakok elegendő utánpótlást biztosíthatnak. Ahol a  terepviszonyok megengedik, ott a vízfolyásból kell farönkök, kövek, árkok segítségével oldalágat kivezetni. A másik megoldás a talajvíz felszínre hozása. Csapadékszegény, száraz, aszályos időszakban vagy állandó felszíni vizek hiányában gondoskodni kell a vízpótlásról. A hagyományos, kézi működtetésű kutak (gémes vagy kerekes) mellett célravezető lehet a napelemes, illetőleg a szélkerekes megoldás is. Legvégső esetben marad a lajtos kocsi, amely a dagonyák feltöltésének gyakori és hatékony, ám munkaigényes, valamint meglehetősen költséges eszköze. Dagonyát létesíteni árnyékban lévő helyen a legszerencsésebb, mivel így nem szárad ki és nem is melegszik fel túlzottan a víz. A megfelelő vízminőség fenntartása céljából, illetőleg vadegészségügyi okból azonban az sem baj, ha nyíltabb részeken is van ilyen mesterséges berendezés.

— FOTÓK: BLAUMANN ÖDÖN

VADGAZDÁLKODÁS

A dagonyáknál kiváló lehetőség nyílik a vad megfigyelésére és a fürdőhelyeknél található vadnyomok is szinte nyitott könyvként árulkodnak a látogatók faji, ivari, korosztályi összetételéről. A közvetlen közelben található dörgölődző fákon a kenési magasságból, illetőleg a rajta lévő sár nedvességéből szintén sok mindenre – például az odajáró disznók testnagyságára és a fürdőzés időpontjára – következtethetünk. A vadat véleményem szerint etikátlan dagonyánál elejteni, hiszen az egyfajta „vadjóléti”, azaz a vad – s nem a vadász – érdekeit szolgáló berendezés, ahol inkább a nyugalom biztosítása a cél, ráadásul a vaddisznó vadászatánál nyáron amúgy is inkább a vadkárelhárító vadászatokra kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Az oda vezető váltók mellett azonban eredményesen lehet disznót lesni és a bőgésben is érdemes a sárfürdők környékét figyelni…

2014/augusztus

Ahol nincs elegendő dagonya, onnan a szarvas a bőgés előtt elhúzódhat

497

Legyen az előfizetőnk! Most különösen megéri! Lapunk előfizetői között minden évben értékes nyereményeket sorsolunk ki. A következő főnyereményünk egy, a Gyulaj Zrt. által felajánlott

3 napos dámbika vadászat! A nyereményvadászat a 2015 októberi dámbarcogás idejére szól! A „csomag” tartalma: egy 3-3,5 kg trófeatömegű dámbika elejtése, háromnapos teljes ellátás és első osztályú elszállásolás a Gyulaj Zrt. Óbíródi vadászházában. Nem kell mást tennie tehát, mint előfizetni a Magyar VADÁSZLAP-ot a 2015-ös esztendőre, és máris nagy eséllyel indulhat a sorsoláson. Új előfizetőinknek emellett még egy különleges ajándékkal is szeretnénk kedveskedni. Ha most új előfizetőként rendeli meg lapunkat – közvetlenül a kiadótól –, akkor a dámbika-vadászati lehetőség mellett az idei év még hátralévő lapszámait is megküldjük postacímére! Teljesen ingyen!

A lapot előfizetheti a Magyar VADÁSZLAP címén: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. vagy az [email protected] email címen. 498

Sorsolás a jövő évi FeHoVá-n! 2014/augusztus

VADÁSZATI GYAKORLAT

„Most van itt az ideje” Fekete Pista bácsitól kölcsönözve a címet, ide is illik, hogy a gerlézésre alkalmas időszak a napraforgóéréstől függően augusztus vége, szeptember. Természetesen gerlézhetünk és galambászhatunk a vadászati idényben (augusztus 15. – január 31.) máskor is, de az őszi-téli hónapok előtt kitűnő sörétes puskázási lehetőség ez az periódus. Egy biztos, 300-400 gerle elejtése az egész idényre magabiztos fegyverforgatást eredményez. A gerlézés egyik legfontosabb része – a kárelhárításon és riasztáson kívül – a lőtudásunk csiszolása, az apróvadas idény előtti formába hozás. A lőtéri gyakorlást nem helyettesíti, de nagyon jól kiegészíti. Csak a megszokott fegyvert használjuk, jól jön a vékony kesztyű és a lőmellény, fülvédő, vadászszék, tarkót fedő simléderes sapka is. Nagyobb mennyiségű töltény (250-300 darab) ellövése esetén a lőmellény vállrészébe bélést is rögzíthetünk. A hosszú ujjú ing hasznos lehet, aki szedett már össze rövid ujjúban néhány meglőtt gerlét a száraz napraforgóban, az tudja ezt. A gerlézés alkalmával lehetőség nyílik a sörétlövés külső határának megtapasztalására. Ha nem vagyunk biztosak távolságbecslésünkben, akkor a lőállástól lépjünk ki 60 lépést két irányban és próbáljuk a távolságot megjegyezni. A magasságot is megszokhatjuk, ha egy tízemeletes házhoz odaállunk és a tetejénél kirepülő

madarat nézve jól az agyunkba véssük, hogy az mindössze 35 méter magas! Ebben a magasságban a madár első ránézésre lőhetetlennek tűnik, holott valójában ez az „ideális” sörétlövési távolság. A toronygerle „összecsomagolásánál” pedig kevés szebb dolog létezik, talán csak ugyanez – dublé formájában. Amikor a dublé toronygerle földet érése olyan hosszú időbe telik, hogy van időnk körülnézni, látták-e a vadásztársak, vagy közben gondolatban vállon veregetjük magunkat, esetleg artikulátlan csataüvöltést hallatunk, akkor rájövünk, hogy mégiscsak érdemes volt megszületnünk! Az eredményes, hosszú lövésekhez 2,5-2,75 milliméter átmérőjű sörétet használjunk, ennél vékonyabb sörét 30 méter felett nem alkalmas a gerle, pláne az örvös vagy az elvadult házigalamb biztos elejtéséhez. A söréttöltet megválasztása a puska súlyától és az állóképességünktől is függ. 12-es kaliberben a 28-32 gramm sörét elegendő, 34-36 gramm töltetű lőszerrel egy komolyabb gerlézést végigcsinálni nehéz. A kilőtt hüvelyeket mindig szedjük össze, igényes vadász igyekszik magát tudatosan tréningezni, hogy a hüvelyt rögtön zsebre rakja. Ez jól jöhet a töltényátlag számoláshoz is: 1,2-1,9 patron/gerle kiváló, 2-3 lőszer/gerle jó, 3-5 töltény/gerle pedig közepes eredménynek minősül. Persze az eredményt mindig saját magunk szempontjából értékeljük, illetve nem mindegy, hogy milyen nehézségű lövéseket vállalunk be. Emlékszem olyan gerlézésre, amikor a napraforgóra jól odaszokott gerlék közül csak a biztosabb lövésre esőket lőttem, és ezáltal sikerült egy délután 1,32-es átlaggal 157 madarat terítékre hozni. Néhány ezer gerle elejtése után azt tudom javasolni, hogy bátran vállaljuk be a nehezebb lövéseket is annak ellenére, hogy így kisebb lesz a teríték és rosszabb az átlagunk, viszont az igazán emlékezetes lövéseket évek múlva is felidézhetjük. Az eredményes vadászatot a hozzáértő kísérő nagyban tudja segíteni az érkező madarak időbeni észlelésével, a lőtt madarak összeszedésével. A jó segítő figyelmes, nem mozogja el a közeledő madarat, nem beszélget fölös-

— FOTÓ: MÉSZÁROS ANDRÁS

2014/augusztus

499

— FOTÓ: SÁRI ZOLTÁN

500

legesen a vadásszal (nem vadászat közben kell megbeszélni a világ folyását), jól keresi össze a meglőtt vadat, segít a felszerelés mozgatásában. A balkáni gerle vadászata általában a falu közeli táblákon lehet eredményes. A gerlék rászokhatnak egyes táblákra, de meg kell várnunk, amíg néhány nap alatt odaszoknak az általuk preferált területrészre. Ha sok a gerlék számára alkalmas napraforgó, akkor jobban eloszlanak a táblákon, de még ekkor is tapasztalható, hogy valamelyiket erősebben látogatják. A napraforgótarló is jó húzást adhat, ilyenkor a lőállás álcázása sokkal lényegesebb. Azt szoktam mondani, hogy ha lehetőség nyílik egy alkalommal 15-25 gerlére puskázni, akkor az már elfogadható. A gazdákkal előzetesen egyeztetni kell. Vannak a gerle által jobban kedvelt, éréskor felpenderülő tányérú fajták, ezekhez jobban hozzáférnek és érzékeny, 20-30 százalékos veszteséget jelentő kárt is okozhatnak. Ezeket a helyeket fel kell deríteni, de néha a gazda maga is jelzi a problémát. Amennyiben van engedélyünk elvadult házigalambra is vadászni, akkor kérjük meg a  környékbeli galambászokat, hogy a vadászat napjára zárják be galambjaikat. A  jogszabály ugyanis újabban lehetővé teszi, hogy a  gazdálkodóval/üzemeltetővel egyetértésben, a vadászatra jogosult a vadászati hatóságtól kérelmezze az elvadult házigalamb gyérítését a vadászterületnek minősülő állattartó telepeken, mezőgazdasági egységekben, takarmánytárolókban. A jogszabálynak ez a módosítása a gyakorlatban felmerült igény alapján lépett hatályba, és teszi lehetővé az elvadult házigalamb-állomány vadászlőfegyverrel is történő szabályozását. A napraforgótáblákra beszálló gerlék vadászatánál sokkal élvezetesebb és sportosabb sörétlövési lehetőséget nyújt a húzó gerle vadászata, ám erre ritkábban nyílik lehetőség. Olyan helyet kell találni, ahol a gerle „utazóban” közlekedik a település és a major, takarmánytároló között. Néha a gerle követ egy-egy fasort, kettesével-hármasával középmagasan „utazik”, azaz ritka, erőteljes szárnycsapásokkal, nagy tempóban repül. Ha ilyen helyet találunk, akkor megfogtuk az isten lábát, vagyis a legkitűnőbb sörétes puskázási lehetőségek egyikében lesz részünk. Ilyen helyen ugyanis a gerle kisebb szünetekkel tűnik fel, van időnk rákészülni a hosszú lövésekre, kiválaszthatjuk az útvonalon, hogy hol fogadjuk a gerlét. Például állhatunk a fasor árnyékában takarásban (ha már három órája állunk a tűző napon, akkor

madár egy-két óra hossza után indul vissza a pihenő- és ivóhelyére, ezért ilyenkor a húzás iránya megfordul. A gerle melegben, szélben és gyenge esőben is jól mozog. Ha a madarak odaszoktak egy táblára, akkor a „veretést” is jobban viselik, egy-két vadászat után kezdenek csak másik helyet keresni. Két vadászat között néhány nap pihentetéssel ilyenkor újra eredményesen puskázhatunk ugyanazon a helyen. A jól előkészített gerlézéshez két hely kell, ahol felváltva vadászhatunk. Jó húzás esetén elegendő a délutáni, 2-től 6-ig

tartó vadászat, másnap délelőtt pihenő, majd délután újra lehet próbálkozni. Az a tapasztalatom, hogy ha 200-250 töltényt sikerül ellőni egy délután, akkor a másnap délelőtti puskázás nem esik jól, de délutánra újra „üzemképes” lesz a vadász. A zsákmányt mindig szedjük össze és készítsünk terítéket. A balkáni gerléből is lehet kitűnő ételeket készíteni, az örvös pedig sok országban megbecsült alapanyaga a konyhának. Rácz Fodor Gábor

— FOTÓ: UTASSY GYÖRGY

ezt kifejezetten értékelni tudjuk), olyan helyre lőhetjük a gerlét, ahol könnyű felvenni a zsákmányt. Ha a kedves vadásztársak lőnek egy-két olyan gerlét, ami a nagyfeszültségű vezeték felső drótja magasságában érkezik, akkor tudják, hogy miről beszélek. A faluszéli helyeken célszerű a szélső házak lakóival is egyeztetni, hogy gerlézés lesz, és nem a második ukrán front közeledik. Ezzel elkerülhetjük, hogy rögtön a nyakunkra hívják a rendőrséget, ami sok kellemetlenséggel és időfecsérléssel járhat. A falubeliekkel való egyeztetés olyan eredményes is lehet, hogy a gyerekek jönnek szedni a gerlét és nagyon büszkén viszik haza a zsákmány nekik juttatott részét. Van még normális része is a világnak... Természetesen a vadászatot be kell jelenteni a rendőrségen, hogy minden szabályszerűen, a vadászat rendjének megfelelően legyen előkészítve. Még ekkor is előfordulhat, hogy pusztán vadászatellenességből ránk küldik őket, mondván, „csörgött a tetőn a sörét”, vagy belőttek a tanyába stb. Ilyenkor, ha már megvan a baj, azaz elrontották a szórakozásunkat, akkor mi se legyünk restek, és fordítsuk meg a dolgot. Az indokolatlan zaklatást ne tűrjük el! Határozottan és udvariasan járjunk el és kérjük meg a rendőrt, hogy az intézkedés első lépéseként vizsgálja meg, hogy milyen kár keletkezett, győződjön meg a bejelentés valódiságáról. Kérjük jegyzőkönyv felvételét a történtekkel kapcsolatban, hallgassák meg a bejelentőt, vegyék fel adatait stb. Jó esetben legközelebb ezzel a „zaklatóval” már nem lesz dolgunk… A gerle mozgása reggel hat óra körül kezdődik és kora este, ugyancsak hat óra tájban ülnek el a madarak. A délelőtti mozgás általában gyengébb, a délutáni erősebb. A jóllakott

— FOTÓ: DUDÁS MIHÁLY

VADÁSZATI GYAKORLAT

2014/augusztus

501

2012-ben, a Kaposvári Egyetem életműdíjának átvételekor

A siker titka a törődés…

A legszélső utcában áll ez a különös hangulatú ház

Elsőként a lakótársukat mutatja be Sugár professzor, aki a bejárat előtt nyújtózkodó féltető gerendáinak egyikén lakik, önkényes, ámbár jó szándékú lakásfoglalóként. Őkelme egy karcsú testű, elegáns megjelenésű kismadár, egy házi rozsdafarkú. Kvártélyát sárból és növényi szálakból füsti fecskék építették, a tulajdonosok azonban az elmúlt tavaszon már nem tértek haza. Nem barátságtalan, de magunkra hagy bennünket, nézelődjünk csak nyugodtan, ő maga ellibben az udvaron és a kerten túli tágas mezők felé. Eső utáni, langymeleg délután van ugyanis, és a nedves rét felett már szárnyra kapott az apró rovarok sokasága…

BÉKÉS SÁNDOR rovatvezető

[email protected]

502

Van is mit nézni, megcsodálni. Mindenekelőtt a nádtetőt, amely míves kucsmaként ül a fehér falakon. A náddal fedett mai házak hajdani idők hangulatát idézik, mint ahogy azok a régi mezőgazdasági eszközök is, amelyek a bejárati ajtó melletti falrészt díszítik. Sugár László mintegy magyarázatképpen elárulja, hogy legszebb gyermekkori élményei édesanyja szülőfalujához, a Pitvaros és Nagylak közelében található Csanádpalotához, az anyai nagyszülőknél töltött nyarakhoz, a titkokkal teli tanyavilághoz, valamint az emberekkel együtt élő madarak és állatok sokaságához kötődnek… A mintegy 500 lakosú Orci község nyugati peremén, a  legszélső utcában áll ez a különös hangulatú, szép, új, vert falú vályogház, amely mögött az a bizonyos rét húzódik, ami felé a rozsdafarkú szállt, s amelynek közepén az Orci-patak csordogál. A Kaposvárhoz tartozó Toponártól, ahol a Kaposvári Egyetem impozáns campu-

sa is található, csak 4 kilométernyire vagyunk. Dr. Sugár László, az állatorvos-tudomány kandidátusa, vadbiológus, parazitológus, professzor emeritus már-már élőlényként méltatja a természetes anyagokból, ősi technológiával emelt épületeket, amelyek nemcsak reagálnak az időjárás változásaira, mint mondja, de „lélegezve” alkalmazkodnak is hozzá, a lakótér minden szegletében kellemes hőmérsékletet és kiváló páraháztartást produkálva. Az egyterű földszinten konyha, nappali, dolgozó-sarok. A mennyezet fenyő deszkázata és gerendái Erdélyből érkeztek. Az enteriőrt a sok faanyag és egy méretes, zöld cserépkályha határozza meg, amely mintha most is meleget sugározna, ámbár nincsen benne tűz. A falakon igényes festmények, egy CD-boxban több száz komolyzenei hanghordozó. Ha nem lenne vendég a házban, alighanem most is a Bartók Rádió, avagy az egyik CD-ről egy szimfónia szólna, talán éppen Csajkovszkijtól. Sugár professzort negyedszázada ismerem. Publikációs jegyzékében mintegy háromszáz cím szerepel, négy könyve jelent meg, huszonöt további könyvbe írt tanulmányokat, fejezeteket, külföldi publikációinak a száma is tucatnyi. Előad, érvel, cikkezik, vitázik évtizedek óta minden lehetséges fórumon. Már-már most is belebonyolódunk a hazai nagyvadállományok létszámalakulásának izgalmas és sok vitát kiváltó témájába, amikor megérkezik Erzsébet asszony a vendégváró, illatos pitével, és ez kiváló alkalom arra, hogy oly sok találkozás után végre ne csak szakmai kérdésekről essék köztünk szó… Dr. Sugár László hetven éves.

2014/augusztus

Budapesten született, pontosabban a Tétényi-fennsík és a Duna között elterülő, borospincéiről híres, kisvárosi hangulatú Budafokon, amely csak 1950 óta a főváros része. Édesanyja pedagógus volt, édesapja nyomdász, grafikus, festőművész, egy nyomdászdinasztia tagja. Fantasztikusan rajzolt, a háború után ráadásul bal kézzel, mert a jobb kezét gránátszilánk roncsolta össze, mondja a professzor. És Erzsébet asszony, dr.  Sághy Erzsébet, aki ugyancsak állatorvos, Sugár László egykori egyetemi társa, már hoz is két kis képet, amelyek egy gyermeket ábrázolnak, magabiztos, ám mégis lágy, érzelemteli vonalakkal megrajzolva. Ahogy az apa látta egyéves kisfiát… Később, a jövőt vizionálva, aztán már többnyire mérnökként látta, hisz az apák a fiaiktól várják elvetélt álmaik megvalósítását. Kiváló matematikus volt, aranykezű ezermester, meséli vendéglátóm, egyszer egy hatméteres fémcsónakot is épített elöl-hátul zárható ládákkal, mert hogy horgászott is. De lélekben alighanem vadász is volt, teszi hozzá (kiskamaszként kiválóan bánt a parittyával), mert aligha véletlen, hogy hat és félévesen már légpuskát kapott tőle… Az első veréb már másnap terítékre került, és aztán még további hatszázvalahány. Akkurátus lőjegyzéket is vezetett róluk. A pályaválasztás és az életút alakulása tekintetében végül a csanádpalotai állat- és természetélmények, Brehm „Az állatok világa” című könyve, amelyet az édesanyjától kapott, no és a légpuska döntöttek. Ámbár, mint Erzsébet asszony közbevetőleg megjegyzi, Sugár László is remek rajzoló, és gimnazista korában éppen a matematika volt az egyik erőssége. A hivatás, a vad tisztelete és szeretete, valamint a vadászat egymást ösztönözve és erősítve fonódott össze az életében. Harmadéves állatorvos-hallgatóként, évfolyamtársával, Hőnich Miklóssal már vadásztársasági tagok voltak Apajpusztán, emlékezik a  kezdetekre. A közös tapasztalatok és élmények közös tudományos munkát, majd közösen jegyzett szakkönyvet eredményeztek. Hőnich Miklós, Sugár László, Kemenes Ferenc: A vadon élő állatok betegségei című könyve (Mezőgazdasági Kiadó, 1978) máig alapműnek számít. A barátságra terelődik a szó, amelyet gyakran a véletlen alakít. Az 1980-as évek elején, nem sokkal azután, hogy az akkori Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tudományos munkatársa lett, a Nimród szerkesztősége megküldte címére egy fiatal erdélyi állatorvos levelét, aki magyarországi szakmai kapcsolatokat keresett. Öt állatorvosnak továbbította a szerkesztőség a megkeresést, de arra csak dr. Sugár László válaszolt. És barátság lett belőle, mondja, amelyet nem tudott kikezdeni se a távolság, se a múló idő. A levélíró, a marosvásárhelyi születésű Sikó Barabási Sándor ma neves járványtani szakember, fontos állategészségügyi tisztségek viselője, a BabesBolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának oktatója, teszi hozzá, miközben én arra gondolok, hogy vajon mi mindenről mondunk le, mi mindent veszítünk el meg nem válaszolt leveleink által..? Erdély ürügyén felmegyünk a tetőtéri nagyszobába, hogy megnézzük vendéglátóm kárpáti trófeáját. Kevés

— FOTÓ: POLSTER GABRIELLA

ARCOK, TÁJAK, ESZMÉNYEK

ág, hosszú szárak, nyolc kiló körüli agancssúly. Ámde tulajdonosa mégis úgy mutatja, mintha világelső lenne. És igaza van. A trófea-érték érzelmi kategória, tehát aligha számszerűsíthető. Dr. Sugár László kedvenc vadja egyébként az őz. Mintegy ötven bakot és több száz sutát és gidát ejtett el (ez utóbbiak többségét kutatási céllal), ám a gyűjteményében található agancsok nagy része inkább kelti a „szemléltető eszköz”, mintsem „győzedelmi jel” érzetét. Rendellenes szinte valamennyi. Egy nagy papírdobozban (láthatóan demonstrációs céllal, útra készen) gidaagancsok és egyéves bakocskák kis fejdíszei szoronganak. Kézbe vesszük, nézegetjük, kommentáljuk őket, és ezzel végleg véget is ér beszélgetésünk „magánéleti” része. Nagy tévedés, hogy a „selejtezéssel” javítható a trófeaminőség, érvel dr. Sugár László, mint már oly sokszor, oly sok helyen. „Selejtezés” helyett az élőhelyi és táplálkozási viszonyokra kell fektetni a hangsúlyt. Az egyéves bakokat pedig kímélni kell, hogy a következő évben megmutathassák valódi képességüket. A kapitális agancsok titka pedig nem más, mint a minőségi táplálék és a nyugalom. Tehát törődni kell az őzzel, mint minden mással is, amit fontosnak érzünk és szeretünk…

A hivatás, a vad tisztelete és szeretete, valamint a vadászat egymást ösztönözve és erősítve fonódott össze az életében

Erzsébet asszonnyal...

2014/augusztus

503

Trichinellózis vagy izomférgesség A trichinellózis, mint zoonózis, az emberre nézve is valós veszélyt jelent, hiszen akár halálos kimenetelű megbetegedést is okozhat. Gondoljunk csak bele, bárki kerülhet olyan helyzetbe akár itthon, akár külföldön (főleg tőlünk keletebbre), hogy vadhúsból, például medvéből készült, nem hőkezelt füstölt hússal vagy kolbásszal kínálják, s ha azt a felhasználást megelőzően nem vizsgálták meg kellő alapossággal, akkor máris bekövetkezhet a  baj. A trichinellózist ugyan gócbetegségként tartjuk számon, de ma már tudjuk, bárhol megjelenhet az olyan elkóborló fertőzött gazdák miatt, mint például a veszett róka.

Hazánkban 2006 és 2011 között összesen 17 vaddisznó bizonyult fertőzöttnek

504

A betegség okozója egy apró fonálféreg. Ennek hossza a  hímek esetében 1,4-1,6 mm, az ál-elevenszülő nőstények pedig elérhetik a 3-3,7 mm hosszúságot is. A világon összesen 7 fajukat ismerik, közülük 3 fordul elő Magyarországon, illetőleg a térségünkben. A Trichinella spiralis fő gazdái a házi sertés és a patkány, ezért leginkább emberi környezetben honos. Emberre ez a legveszélyesebb, megbetegítő és szaporodási képessége egyaránt igen nagy! A Trichinella britovi általában csak 600 méter tengerszint feletti területeken fordul elő. Gazdái ragadozók és mindenevők közül kerülnek ki, mint például a róka, a borz, a farkas, a hiúz, a medve és a vaddisznó. Megbetegítő és szaporodási képessége jóval kisebb az előbbinél. A Trichinella pseudospiralis bár számos emlős- és madárfajban előfordul, de kicsi a megbetegítő és a szaporodási képessége.

A férgek életmódja, fejlődése

A fertőződés nyers hús (izomszövet) fogyasztásával történik. Az izomban betokozódott lárvák az emésztés során tokjukból kiszabadulnak és megtelepszenek a vékonybélben. A hímek körülbelül 4 napig élnek (párosodás), a nőstények pár nap után befurakodnak a bélnyálkahártyába – meg-megsértve azt – és lárvákat eregetnek (úgynevezett ál-elevenszülés). A nőstény által lerakott lárvák a nyirok- és vérkeringésbe kerülnek, majd a vérárammal sodródva a szervezet bármely részébe eljuthatnak. A nőstény férgek is csak 4-6 hétig élnek. A fogékony gazdafajok (ragadozók, sertés, ló, patkány- és egérfélék, nutria és az ember) esetében az izomszövetbe kerülő lárvák 1-2 hetes vándorolgatás után órarugószerűen tekeredett formában betokozódnak. A  tokban azután akár évtizedekig is élet- és fertőzőképes állapotban maradnak. Így ugyanaz az egyed először a parazita úgynevezett végleges gazdája (a béltrichinellák esetében), később pedig úgynevezett köztigazdája (izom-

trichinellák) lesz. Ily módon a trichinella a fennmaradás biztonságát és a terjedés gyorsaságát tekintve a legtökéletesebb parazita. Csak az ebek orsóférge képes versenyezni vele azáltal, hogy nyugvó, „várakozó” lárvái a vemhes szukából az anyai-magzati vérkeringés révén átkerülnek a születendő kölykökbe. Ismereteink szerint csupán a kérődzők és a nyúlfélék húsában nem fordulhatnak elő izomtrichinellák, ezért ezek húsa általában (a trichinella-fertőződés veszélye nélkül) nyersen is fogyasztható. A fertőződés tehát a fentebb felsorolt fogékony gazdafajok nyers, félig nyers, füstölt húsának a fogyasztásával következhet be.

Kórfejlődés, tünetek

A trichinellózis az esetek többségében enyhe tünetekkel jár és komplikációmentes. Ez különösen érvényes az úgynevezett erdei (szilvatikus) trichinellára, amelynek az  okozója általában a már említett Trichinella britovi. Egyedi esetekben – legyen szó bármelyik trichinelláról – a tünetek változatosságát befolyásolja a lefolyás aktuális fázisa, az elfogyasztott izomtrichinellák száma, az egyed életkora, neme és immun-állapota.

Bél-trichinellózis

Az erősen kórokozó Trichinella spirális esetében, ha az izomtrichinellás hús(készítmény) fogyasztásával a bélben sok féreg telepszik meg, az első tünetek már 12-48 óra elteltével jelentkeznek. Ezek azonban nem specifikusak a diagnózis szempontjából. A nőstény férgek anyagcsere-termékei (toxinok) és az általuk okozott bélnyálkahártya sérülésekbe bekerülő baktériumok fájdalmas bélgyulladást okoznak, amelynek a tünetei: hányinger, hányás, hasfájás, emésztési zavar, hasmenés, izzadás. Később légzési nehézségek, bőr- és köröm alatti vérzések, majd 4-7 nappal később szemhéj- és szemkörnyéki-vizenyő (ödéma), valamint magas láz alakul ki. Vérvizsgálattal

2014/augusztus

VADEGÉSZSÉGÜGY eozinofília mutatható ki (ennek mértéke azonban nem mindig arányos a betegség súlyosságával, sőt hiányozhat is!).

Másodlagos fázis

A trichinellákat tartalmazó rókatetem elfogyasztása révén fertőződött vaddisznó az emberi megbetegedések legfőbb okozója

— FOTÓ: ALMÁSI ISTVÁN

– a vándorló lárvák hatásai A vándorló, „újszülött” lárvák károsítják a vérereket, aminek következtében helyi vizenyő alakul ki, különösen az arcon és a kézfejen. Okozhatnak továbbá tüdőgyulladást, mellhártyagyulladást, agyvelő- és/vagy agyhártyagyulladást, ideggyulladást, süketséget, hashártyagyulladást, agyvelő- és szemkárosodást, kötőhártya és nyelv alatti vérzéseket. Súlyosabb esetben akár halálos kimenetelű szívizomgyulladás is bekövetkezhet, jóllehet a lárvák nem telepszenek meg a szívizomzatban. Az első tünetek jelentkezése után 7-10 nappal a lárvák a vázizmokba érkeznek és ott egy ideig vándorolnak. Az ehhez kapcsolódó tünetek is változatosak, de nem kifejezettek: erős izomfájás-izomgyengeség (az esetek 25-50, olykor akár 100 százalékában), légzési és nyelési nehézségek (ezért gyakori az influenza-gyanú), a rágóizmok megduzzadása (ez akár a mumpsz gyanúját, téves diagnózisát is okozhatja), gyenge pulzus és vérnyomás, szívkárosodás, különböző idegrendszeri tünetek, akár hallucináció is. A halál bekövetkezhet szív- és/vagy légzési elégtelenség, toxémia vagy veseelégtelenség miatt. Ha az orvos nem gondol a trichinellózis lehetőségére, még az igen erős fertőzöttség is rejtett maradhat. A trichinella-lárvákat ugyanis igen ritkán lehet kimutatni a bélsárból, vérből vagy egyéb váladékból. Az izombiopszia a legmegbízhatóbb, de ezt ritkán alkalmazzák. A szóba jöhető immun-diagnosztikai próbák egyike sem elég hatékony.

A fertőzöttség Európában

Gyógykezelés A féregellenes szerek közül a thiabendazol jöhet szóba, de az is csak a béltrichinellák ellen. A mebendazol hatástalan.

Megelőzés

A közvetlen emberi fertőződés akkor előzhető meg, ha a potenciálisan veszélyes házi- és vadon élő állatok húsát az érvényben lévő VM-rendelet szerint bevizsgálják. A fertőzöttség kétféleképpen mérsékelhető, illetőleg számolható fel. Egyrészt az elejtett/elpusztult ragadozók és vaddisznók tetemeinek, zsigereinek biztonságos kezelésével, ártalmatlanná tételével, másrészt szigorú és hatékony rágcsáló irtással (különös tekintettel a patkány irtásra).

2014/augusztus

A vaddisznó esetében Finnország déli részén 1,3%, Spanyolország egyes területein 0,8%, Franciaországban nagyjából 0,003%, míg hazánkban az utóbbinál feltehetően kicsit nagyobb fertőzöttségi arányról beszélhetünk. A ragadozók közül Észtországban a farkasok 80%, a hiúzok és mosómedvék 50%, rókák 42 százaléka fertőzött, de hasonló lehet a helyzet a többi Balti- és Skandináv-országban is. Magyarországon 2006 és 2011 között összesen 17 vaddisznó bizonyult fertőzöttnek. Ezek közül 11 (64,7%) volt Trichinella britovi, 5 Trichinella spiralis (29,4%) és 1 Trichinella pseudospiralis (5,9%) fertőzött. Ez azt jelenti, hogy mindent összevetve, a vizsgált vaddisznók 0,008 százalékában volt trichinella. A Trichinella britovi főként az Északi-középhegységben, kisebb gyakorisággal a Dunántúli-dombvidéken, a Trichinella spiralis a Délvidéken, a horvát-, a szerb- és a román-határ mellett, a Trichinella pseudospiralis pedig csak a horvát-határ közelében fordult elő. A vizsgálatra alkalmas mintákat a hagyományos mintavételi helyek (bordaközi-, rekesz-, rágóizmok) mellett a lábvégi kisebb izmokból célszerű venni, mert ezekben lehet igen nagy a lárvasűrűség. Különös módon Németországban vaddisznó esetében a vesepecsenye vizsgálatához ragaszkodnak az állatorvosok… Mindemellett érdemes kitérni az egyes Trichinella-fajok hő- és besugárzás-érzékenységére is. A három fent ismertetett faj egyikének a lárvái sem tűrik tartósan a -20 o C körüli fagyasztást. Ezen a hőmérsékleten 3 hét elegendő a lárvák elpusztításához. A +60 o C-on való főzést csak percekig bírják a lárvák, egy 7-8 kg-os sonkát azonban legalább 4 órán át kell főzni a kb. 85 o C hőmérsékletű vízben. A gamma-besugárzás, amit az élelmiszeriparban már alkalmaznak, igen hatékony, egyszerű és nem okoz íz változást. Dr. Sugár László

505

A 2013-as évben terítékre került második és a harmadik legnagyobb agancsú szarvasbika a kaszói kereszt előtt

Legendás Kaszó A Hohenlohe-Czinege „birodalom” egykor és ma Kevés olyan vadászterülete van az országnak, amelyet annyiféle misztikum, valódi és téves információból született legenda övez, mint Kaszópusztát, amelyet a katonai fennhatóság alól immáron „felszabadult” Kaszó Zrt. szlogenje így nevez: „Somogy zöld szíve”. A hely története a középkori feljegyzések szerint 1398ban kezdődik, ekkor van először írásos nyoma Kazaw birtok néven. A közigazgatásilag Somogyszobhoz tartozó puszta volt Báthory, Nádasdy és Festetics birtok, ahol 1887 áprilisában Rudolf trónörökös 52 őzbakot lőtt 3 nap alatt, de vadászott itt 1901-ben a walesi herceg is.

506

A Hohenlohe korszak 1909-től datálódik, amikor is előbb bérlet, majd vásárlás révén került a HohenloheOehringen hercegi család birtokába, akik itt híres vadászterületet alakítottak ki 18 ezer holdon. Fővadászuk a legendás Vogl Henrik volt; a szinte egyenként számon tartott szarvas-törzsállomány mindössze 320 egyedből állt, azonban az óvás és a szigorú szelektálás eredményeként 1926 és 1944 között 69 érmes bikát hoztak terítékre. Ők építtették vörösfenyőből 1912-ben azt a legendás, tornyos fakastélyt, amely 1927-ben, alig fél évvel a herceg halála után tűzvészben porig égett a benne elhelyezett relikviákkal, trófeákkal, feljegyzésekkel együtt. A terület irányítását a továbbiakban felesége, Valerie hercegnő végezte, aki közismert és sikeres vadászhölgy volt.

2014/augusztus

TERÜLETRŐL-TERÜLETRE

A Hohenlohe kastély a tűzvész előtt

Az első külföldi vadászcsoport trófeái

A háború után a Szovjet Javak Igazgatósága lett az erdőt-vadat nem kímélő területkezelő, míg 1950-ben ez a birtok is állami kezelésbe került, mint a Nagyatádi Erdőgazdaság kaszói erdészete. 1961ben lett ennek erdészetvezetője dr. Kiss István, a „Kispista”, akinek 28 évig tartó vezetői időszakát a „második Hohenlohe korszak” névvel illették – ez volt Kaszó második felvirágoztatása. Kiss István jó barátja volt az itt is rendszeresen vadászó Czinege Lajos honvédelmi miniszternek, akinek közbenjárására 1967-ben Kaszót honvédségi területté nyilvánították, és így önálló erdőgazdaság lett. 1988-ban Veszprémhez csatolták, végül 2013-ban megszüntették honvédségi státuszát, s a többi erdőgazdasághoz hasonlóan, az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank felügyelete alá került. Két „veteránnal” beszélgetünk a régmúlt és a közelmúlt vadászatáról, vadgazdálkodásáról: Fehér Lajos (66) és Pitonyák József (68) már a „hőskorban” is itt szolgáltak, ezen a környéken is születtek, minden rezdülésük somogyi – sőt, „kaszói”. A 14 800 hektáros területet a Hohenlohe korszakban kiemelt minőségű vadászterületként kezelték, kevés, de kiváló minőségű szarvas-, közepes őz- és kis vaddisznóállománnyal rendelkezett. Jellemző volt az erős, hosszú szárú és ágú, de ritka, kevéságú „somogyszobi típusú” agancs, a koronások zöme külső bevándorló volt. A háború és a  szovjetek pusztítása után az óvás és az etetés hatására elszaporodott a vad, olyannyira, hogy a hetvenes években már nagyon komoly kárt okozott a környező mezőgazdasági területeken. Ekkor született meg a döntés, hogy ennek megakadályozására és a nagy létszámú – 2-2,5 ezerre becsült – szarvasállomány megtartása céljából az egész területet be kell keríteni. 1979 tavaszán kezdték el a munkát, s novemberre 120 kilométer erős és magas vadvédelmi kerítés vette körbe a majd 15 ezer hektáros kaszói erdőkerületet. A kerten belül egy kisebb, 5 ezer hektáros részt is bezártak „inten-

2014/augusztus

zív szarvaskertnek”. S bár a kerítés 12 pontján beugrókat létesítettek, aminek egy része a rossz kialakítás miatt „kiugróként” is működött, beütött a krach: az ősi váltók lekerítésével megszűntették a bikák addig természetes évközi vándorlását, s két év alatt több száz bika – természetesen elsősorban az idősebb, nagy agancsúak – pusztult el a kerítés belső felén kitaposott kényszerváltókon a stressz miatt. Köztük sok, addig sosem látott egyed is, amelyek nyilvánvalóan a környező területekről vándorolva ugrottak be a kertbe, de kimenni már nem tudtak. A környékbeli vadászatra jogosultak panaszai miatt a beugrókat később megszűntették, így természetes vérfrissítés nem történt. A bezárás tönkretette az állományt, s hiába lett nagy a sűrűség – volt, hogy hatszázas, sőt ezres rudlikat is megszámoltak téli etetéskor a traktor után – a minőség rohamosan romlott. Míg a bekerítés előtt volt olyan év, amikor 16 aranyérmes bika esett, később csodájára jártak, ha egy véletlenül elérte ezt a ponthatárt. Elképesztő mennyiségű takarmányt etettek fel, naponta vontatószámra ment ki a kukorica és a siló, tonnaszám az almatörköly, ami még 10 kilométerről is odavonzotta a szarvast. Ugyanakkor a Vésztőről (Békés megyéből!) kamionszám hordott kiváló lucernaszénát csak havas időben ette meg a vad. A 80-as évek végén évente 250 bikát lőttek, felét a személyzet (5 kilós agancssúlyig), mert a katonai vezetőkből álló, 1967-ben alakult Zalka Vadásztársaság sajátos belső rend szerint vadászott. A budapesti központban osztották el „érdem szerint” a bikalelövéseket, átlagban 6 bika „járt” egy-egy tagnak, 1  érmes (ezen belül még a kis- és nagyaranyérmes is meg volt különböztetve), 2 öreg selejt (golyóérett kategória, S-1) és 3 fiatal selejt (5 kilóig, S-2). Persze, mindenki igyekezett meglőni az érmes bikát, s legalább olyan nagyot szerettek volna lőni a golyóérett kategóriában

507

A Kaszói Szalonkaklub csapata, amikor még lehetett rá vadászni

Czinege Lajos egy disznóhajtás után köszönti a személyzetet

A legendás 22-es Pitonyák József kezében is, rengeteg gondot okozva ezzel a kísérő személyzetnek, akik ezt nem engedhették meg a vendégnek. A kisebbekre fel sem igen emelték a puskát, legfeljebb saját vendégeiknek adták át a lehetőséget, így annak zöme bent maradt. Az akkori idők legendái közé tartozott Czinege forgószékes „lőtoronnyal” felszerelt terepjárója, ami előbb Gaz 69-es, később parancsnoki Uaz volt, ám repülőről, vagy helikopterről – a  közhiedelemmel ellentétben – sosem vadászott.

508

A  szarvasállományt azonban erőteljesen csökkenteni kellett, hogy közelíteni tudjanak a terv szerinti 1200-as létszám felé. A bekerítés előtt a disznót irtani kellett, a bezárást követően védett vad lett, a személyzet már nem lőhette. Nagyterítékű vadászatok kezdődtek, 20-25 puska 50-60-as napi terítékátlaggal zárt egy-egy vadásznapot. A hercegi időkből 20-40 dám maradt meg a területen, ehhez 1984-ben 100 egyedet telepítettek Gyulajról, ebből 80 bika volt. Az állomány tíz év alatt 3-400-ra nőtt, intenzíven vadászták, nemigen volt módja a bikáknak megöregedni, a legnagyobb lapát talán a 4 kilót érte el. Egyetlen fehér dámbika élt a területen, ezt a babona miatt senki nem merte meglőni, végül 12 évesen került terítékre, erősen visszarakott agancsa koponyástól 2,5 kiló volt, míg előző évi lapátjainak összsúlya 3,5 kilót tett ki. 1985-ben az erdőterületeken felsőbb utasításra lebontották a kerítés egy részét, míg a mezőgazdasági részeket határolók több kilométer hosszban ma is megvannak. Miután a vad immár szabadon tudott más területek felé mozogni, 4-5 év alatt kezdett valamelyest javulást mutatni a bikák agancsminősége. A nagyterítékű disznóvadászatok helyszíne a 90-es évek elején megépített 200 hektáros vadászkert lett, ahová mind a 6 vadászkerületből évente 30-30 süldőt kellett befogni, hogy a 200-as létszám meglegyen. A külső területeken akár 30 hajtást is rendeztek 10-20-as terítékátlaggal, majd áttértek a terelésre: a legjobb eredmény 2010-ben volt, egy nap 110 disznó és 60 dámtarvad esett. Sok őz volt a kerítés előtti és alatti időkben is, évi 80-90 bak esett 300 grammnál kisebb agancs-átlagsúllyal. Az utóbbi tíz évben az állomány a felére csökkent a sakálok egyre gyarapodó létszáma miatt, ma van, hogy 10-12 csapat üvöltését lehet megkülönböztetni egyszerre, eddig 120 került terítékre. Kaszó mai helyzetéről ifjabb Galamb Gábor vezérigazgatóval és ifjabb Bence László vadászati ágazatvezetővel váltottunk szót.

2014/augusztus

TERÜLETRŐL-TERÜLETRE

Bencze László fővadász és ifj. Galamb Gábor vezigazgató a Nádasdy Emlékplakettel

A tavalyi év rekord-agancsa 12,45 kg, a bika bírálati kora 12 év

A bekerítés előtt jellemző volt az erős, hosszú szárú és ágú, de ritka, kevés ágú „somogyszobi típusú” agancs, a koronások zöme külső bevándorló volt

Elmondták, hogy a kétezres években sok rossz döntést hoztak az akkori vezetők, válogatás nélkül lőtték a bikákat, általánossá vált a „gazdasági golyóérettség” kategóriája. A mostani vezetés 2010 óta kifejezetten tiltja a  jó képességű bikák 12 éves kor alatti lelövetését. Az első eredmények a 2013-as évben mutatkoztak meg 3 kapitális egyed terítékénél: a 12,45, 11,40 és 10,35 kilós agancssúlyú bikák bírálati kora 12, 13, 12 év volt. A személyzet nem lő trófeás vadat, csak a fülhossznál kisebb csapos bikákat és a betervezett tarvad mintegy felét. Ezt az arányt is a vendégek irányába akarják módosítani, azonban terelővadászaton nem lövik a szarvas tarvadat, csak hagyományos, válogató egyéni vadászattal. A vadászati főidényben folyamatos az igényesen kialakított vadászház és a többi szálláshely töltése vendégvadászokkal. Többségében külföldiek, főleg németajkúak, csehek, szlovákok jönnek, és az északi államokból is egyre nagyobb az érdeklődés. Éves átlagban a 230-240 vendég közel 1000 vendégéjszakát tölt itt, nagyon sok a visszajáró közöttük. Jól eladhatók a nagyon nagy és a 7 kiló agancssúly alatti bikák. A 20-25 napnyi hajtásnál és terelésnél minden vendég mellett áll kísérő, nem „bevallásos” alapon készül a számla, s így biztonságosabb és eredményesebb is a  társas vadászat. A területen éjszakai vadászat nincs, disznóra is csak holdvilágnál mennek, lámpát csak vadkárelhárításnál használhatnak. Szívesen fogadják az

2014/augusztus

Fehér Lajos és Pitonyák József egy szép terítékfotóval íjászokat, mivel sok szóró van az öregerdőben, ahol jó lehetőség van a famászó lesekről való lövésnek, vagy akár a cserkelésnek is. A holt idényben viszont nyitottak a turizmus és a civil lakosság felé, sok iskola hozza el ide a gyerekeket, ami a kiszolgáló egységek rentábilis működése miatt is célszerű volt. A neuralgikus pont azonban ma is a kerítés: amikor a régit megnyitották, megszűnt a vad bekerítése, ma viszont 360 kilométernyi erdősítésvédelmi kerítés keríti ki a vadat a terület 21 százalékáról... Somfalvi Ervin

509

PUBLICISZTIKA

A stílus maga az ember K

Hiába szerepelünk a közösségi oldalakon arccal, névvel, mégis úgy gondoljuk, az internet jótékony homályba burkolja stílusunkat

510

étségkívül legnagyobb előnye a világhálónak, hogy viszonylag alacsony költség mellett gyorsan jutunk információkhoz, és ugyanilyen gyorsan és hatékonyan adhatunk hírt számunkra fontos ügyekről, eseményekről. Ha a közösségi oldalakra szűkítjük az előnyök áttekintését, akkor elmondhatjuk: utolérhetetlenül hasznos és gyors eszköz a kezünkben közösségépítésnél, az eseményekre való meghívások esetén és az arról való tudósítások terjesztésekor is. Nem mehetünk el azonban szó nélkül a legnagyobb hátránya mellett sem, ami a személytelenség. Hiába szereplünk a közösségi oldalakon arccal, névvel, mégis úgy gondoljuk, az internet jótékony homályba burkolja stílusunkat, ezért a viták során akár hevesebben, tiszteletlenebbül, arrogánsabban is reagálhatunk a kelleténél, és sokkal bátrabban, durvábban „odamondhatjuk” a véleményünket másoknak. Mindezt – az Alkotmánybíróság friss döntése értelmében – ráadásul úgy, hogy azért jogi értelemben még csak nem is mi vagyunk felelősségre vonhatók, hanem az oldal üzemeltetője, aki, ha nem moderálja azonnal a becsületsértő, jogellenes kommenteket, akkor „megütheti a bokáját”. Különösen aktuális téma ez, hiszen – nyilván az internet említett előnyei miatt – egyre gyakrabban találkozunk a közösségi oldalakon vadászatellenes bejegyzésekkel, amelyek stílusa néha elfogadható, gyakran azonban minősíthetetlen hangvételben szidnak és pocskondiáznak minket, vadászokat. Több szakmai fórumon is felmerült, hogy esetleg az erre adott válaszok, reakciók megfogalmazására hozzunk létre egy kvázi szóvivői hálózatot, amely azonban úgy hiszem, nem lehet olyan eredményes, mintha mi, akik vadászként jelen vagyunk ezeken a fórumokon, megpróbálnánk higgadt, szakmailag helyénvaló, nem sértő és agresszív válaszokat adni az egyes támadásokra. Sokszor esünk ugyanis mi is abba a hibába, hogy az agresszív stílus láttán „elszakad a cérna”, és a magyar nyelv válogatott szitokszavaival esünk neki az „ellenfélnek”. Teljesen egyértelmű, hogy ezzel semmilyen célt nem érünk el, inkább csak olajat öntünk a tűzre… Sokat tehetünk a vadászat, a vadászok ügyének elősegítéséért, ha mindenekelőtt higgadtak maradunk. Ha úgy érezzük, hogy nincs megfelelő türelmünk egy vitában érvekkel alátámasztani az álláspontunkat, inkább hozzá se szóljunk! Ha viszont felvesszük a kesztyűt, akkor érvrendszerünket felépíthetjük arra, hogy a vadászat ősi hagyomány, amely az indíttatás tekintetében sokat változott az évszázadok során, hiszen az élelemszerzés

elsődlegességével szemben a vadállomány mennyiségi és minőségi szabályozása került előtérbe, amely a nagyragadozók kipusztulása miatt csak a vadászat segítségével oldható meg. Érvelhetünk az utóbbi évtizedek felgyorsult urbanizációs folyamataival is, hiszen ha úgy vesszük, nem a vad sok, hanem az élőhelye válik egyre szűkebbé. Indoklásaink során hangsúlyoznunk kell, hogy menynyire szigorúan szabályozott rendszer szerint vadászunk, mert tapasztalataim szerint a legtöbb ellenző nagyon sok rész- és fél információval rendelkezik, és a legalapvetőbb ismeretek hiányában alakítja ki határozott véleményét. Megemlíthetjük azt is, hogy a magyar vadászati szakemberek sok évtizedes munkájának köszönhetően a hazai vadállomány páratlan a világon, számtalan világelső trófea Magyarországról származik, és mint ilyen, leginkább büszkének kellene lenni rá… De megközelíthetjük a vadászatot lelki oldalról is. Kihangsúlyozhatjuk, hogy számunkra nem jelent gyilkosságot egy állat életének kioltása, hiszen mi ebbe nőttünk bele, így szocializálódtunk. Helyén tudtuk kezelni már kisgyermek korban is egy vad halálát, mert jól vezetett be minket a vadászatba édesapánk, családtagunk, barátunk: hogy minden körülmények között szeretnünk és tisztelnünk kell a vadat, és hogy a jelenben kell óvnunk, védenünk hazánk páratlan vadállományát annak érdekében, hogy még az unokáink is gyönyörködhessenek benne. Tapasztalatból állíthatom, hogy még mindezek után is lesz olyan vadászatot ellenző, akit még csak ki sem tudunk billenteni sziklaszilárd meggyőződéséből, de ne is ez legyen a célunk. Inkább örüljünk annak, ha az eszmecserénket olvasók közül akár egy is akad, akinek egy kicsit más megvilágításba helyeztük a vadászatot. Kis lépésekkel tudunk nagyot haladni előre abban, hogy a bulvársajtó szenzációhajhász, mindig csak a negatív híreket kidomborító, vadászatellenes írásai által befolyásolt nem vadász közösségnek hitelesebb, kevésbé részrehajló tájékoztatást adjunk tevékenységünkről, szenvedélyünkről, közös ügyünkről, a vadászatról. Egyet azonban soha ne feledjünk: függetlenül attól, hogy milyen stílusban esnek nekünk, ne tévesszen meg minket az internet látszólagos személytelensége. Tanúsítsunk a közösségi oldalakon is legalább akkora tiszteletet embertársainkkal szemben, mint amekkorát a személyes kommunikáció során is tanúsítanánk! Jusson eszünkbe a mondás, hogy a „stílus maga az ember”, amely a mi esetünkben még nagyobb súllyal bír, hiszen nemcsak minket, de az egész magyar vadásztársadalmat a mi stílusunk alapján ítéli meg a vitapartner. És ez Bán Beatrix nagy felelősség…

2014/augusztus

PORTRÉ Érdemes bízni az utánpótlásban

A szükséges szomorúság Bár a Veszprém megye nyugati szegletében megbúvó Ukk község lélekszáma alig haladja meg a 300-at, a több mint 700 éves falu gazdag történelmi múltra tekint vissza. Megfordultak itt a névadó Ukky-családon kívül a szentgyörgyi Horváthok és Gyömöreyek is. Egykoron utóbbiak birtokához tartozott az a telek, amelyen Márkus Letícia családja éli mindennapjait.

H

a az ember nem tudná, hogy vadászfamíliáról van szó, akkor is hamar rájönne milyen otthonba csöppent, ugyanis Márkuséknál majdnem minden a vadászat körül forog. Szó szerint már az ajtódíszükön is faragott szarvasfej látható, a „köszöntőbizottságot” pedig egy agg tacskó alkotja – Pletyka –, aki már maga mögött hagyta a dolgos munkákkal teli éveket. Belül a falakat és bútorokat agancsok, agyarak, bőrök, vadászati témájú fotók, rajzok, egyszerűen szólva: számtalan emlék teszi otthonossá. Csupán egyetlen helyiség „vadászatmentes övezet”, ez pedig Letícia húgának szobája, amelyben Huszti Szabolcs válogatott focistánk különféle mezei lógnak a falon. Letícia – aki az idei Országos Szakmai Tanulmányi Verseny (OSZTV) vadgazdálkodási technikusi részén második helyezést ért el – már egészen kicsiként „megfertőződött” a vadászat iránti szenvedéllyel. Nincs ezen mit csodálkozni, ha tudjuk, hogy családjában nagyapja, bérmakeresztapja, fegyvermester nagybátyja és édesapja is vadász. Amikor csak lehetett, kinn volt atyja mellett a területen, lett légyen szó akár vadetetésről, vagy egy esti lesről. A természet és az állatok szeretete olyannyira erős volt benne, hogy míg mások hercegnőknek öltöztek az óvodai farsangon, ő vadász, róka, illetőleg őzbak maskarát húzott. Amikor tudta, hogy édesapja etetni megy a területre, rendszeresen küldött az állatoknak gesztenyét elemózsia gyanánt. Az általános iskolában következtek a  környezetismereti versenyek, a természetfotózás, majd amikor a pályaválasztásra került sor, Letícia nehezen, de egyezségre jutott szüleivel: természetvédelmi technikusnak jelentkezett a szombathelyi Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégiumba,

Édesapjával – egyben tanítómesterével és mentorával már gyerekfejjel is lelkesen járta a határt, jó ideje azonban mint szakmabeli kíséri el őt a téli apróvadvadászatokra

ahová fel is vették. Az ötéves képzést követően végül – egy átszervezés folytán – hulladékgazdálkodási technikusként végzett, ám ennyivel nem érte be. A tavalyi esztendőben belevágott az egyéves vadgazdatechnikusi képzésbe, találkozásunkkor épp a gyakorlati vizsgájára készült. Az OSZTV-n elsősorban azért indult, hogy megmutathassa: egy lány is képes jó eredményt elérni ebben az alapvetően „férfiasnak” mondható szakmában. (Különösen büszke arra, hogy párjával is megszerettette a vadászatot.) Ennek ellenére úgy véli, hogy a vadászembernek szükséges néha szomorúnak lennie. Ő például egy apróvad-vadászaton is képes elérzékenyülni; ehhez pedig hozzáadódik, hogy a „vadászlázzal megfűszerezett” első éveken még nincs túl. Minden esztendőben izgatottan várja szeptember havát és a szarvasbőgést. Bár bikát még nem lőne, az egész jelenség magával ragadja. Ugyancsak közel áll szívéhez a szalonka vadászata is. Jelenleg azt tervezi, hogy hamarosan fegyver- és lőszer-kereskedelmi vizsgát tesz, utána pedig vagy természetvédelmi mérnökként tanulna tovább, vagy belevág a nagybetűs életbe és munkát keres. Természetesen ezen tervek előtt még át kellett mennie a vadgazdatechnikusi vizsga gyakorlati részén, ami azóta sikerült is neki: 98 százalékos, jeles bizonyítvánnyal fejezte be a tanévet. Kókai Márton

2014/augusztus

511

— FOTÓ: SIKLÓSI KÁLMÁN

PORTRÉ

M

Túl a második X-en

artonfa egy alig 200 lakosú kis zsáktelepülés Pécs közelében, alighanem az ország egyik legszerényebb falva. Az önkormányzat honlapján ugyanis az olvasható, hogy „…kicsinyke falunknak nincs múzeuma, nincsenek műemlékei, melyek csalogatnának. Nincs régi mesterség, melyet nálunk lehetne csak meglesni, nincs élő hagyomány, melyet féltve ápolnánk. És nincsenek szálláshelyeink, de még csak egy éttermünk sem, mely marasztalná az ennek ellenére mégis falunkba tévedőt…” Igaz is, meg nem is. Merthogy Martonfa a most huszadik születésnapját ünneplő Baranya Vadászkürt Együttes székhelye, sőt a magyarországi vadászkürtös mozgalom központja is, s immár sok éve kürtösök és a vadászati kultúra iránt érdeklődők százait vonzza. Most éppen egy ifjúsági kürtös tábor lakói népesítik be a falu legszélső házát, az egykori szatócsboltból a Karasica Völgye Vadásztársaság vadászházává avanzsált épületét. Tombol a nyár, az ebéd utáni gyakorlás szabadtéren folyik, a messze hangzó akkordokat szétteríti az enyhe szél az izzó háztetők felett… Óvatos becslések szerint ezerötszáz körül lehet azok száma, akik a sokasodó tanfolyamok valamelyikén megismerkedtek ezzel a sajátos hangszerrel. A vadászkürtök kommunikációs funkciójuk mellett spirituális üzenetet is továbbítanak, nem csoda hát, hogy a második világháborút követően csak kevesek által és ritkán szólalhattak meg. A kürtös hagyományok leghűségesebb őrzője a 2007-ben elhunyt ifjabb Fuchs Antal volt, aki édesapjától, idősb Fuchs Antaltól, a huszárokelőpusztai hitbizományi birtok fővadászától nemcsak annak elhivatottságát, de kürtjét is megörökölte. Ez a kürt egyfajta kegytárgyként a martonfai vadászház dísze. De hogy még messzebbre nyúljanak a gyökerek, az egyik szekrényben Walter Frevert, egykori német birodalmi fővadász, idősb Fuchs Antal kortársának és személyes ismerősének egyik eredeti, német nyelvű könyve is megbújik, mivelhogy Frevert az európai vadászkürtös kultúrának is kiemelkedő alakja volt. Az első magyar natúr-vadászkürtös csapat 1994-ben állt össze Agyaki Gábor vezetésével, dr. Buzgó József, Gáspár Géza, Jung

512

20 éves a Baranya Vadászkürt Együttes

Jenő, Korb Zoltán és Rakovics Róbert részvételével. Az 1990es évek elején dr. Buzgó József, Jung Jenő és Rakovics Róbert – mindhárman kiváló vérebesek és kürtösök –, együtt szolgáltak hivatásos vadászként a sellyei erdészetnél. Kürtjeiknek nem csak a  hangja, a híre is messze szállt. Hagyományőrző igényességük figyelemfelkeltő és inspiráló volt. Földrajzi értelemben tehát a kiváló szarvasállományáról híres Ormánság, s azon belül is Körcsönyepuszta volt a kiinduló pontja a vadászkürtös kultúra reneszánszának. Nem véletlen tehát, hogy 2006-ban, néhány hónappal a kürtös szervezeteket összefogó Magyar Vadászkürt Egylet megalakulása után, éppen Körcsönyepuszta volt az első országos vadászkürtös szakmai nap helyszíne. A zsűri elnökének tisztét Szuromi Antal, a Magyar Állami Operaház első kürtöse töltötte be, mintegy jelezve, hogy a teljesítmények immár zeneművészetileg is értékelhetőek. A mintául szolgáló Baranya Vadászkürt Együttes mellett további hét együttes tett eredményes minősítő vizsgát. Egy lépcsőfokkal feljebb lehetett és kellett tehát lépni: 2007-ben, magyar együttesként először a Baranya Vadászkürt Együttes mutatkozott be nemzetközi versenyen, Ausztriában, ahol egy évvel később aranyérmes lett. 2009-ben a Mecsekerdő Zrt. mészkemencei vadászházánál került sor az első magyarországi nemzetközi kürtös találkozóra, majd 2010-ben Pécsett – az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat keretében –, az első nemzetközi vadászkürtös versenyre. A baranyai csapat a kürtös mozgalom motorjaként kottagyűjteményt és CD-t jelentetett meg, s amire a legbüszkébbek: Kircsi László megkomponálta számukra a natúr vadászkürtre írt Hubertus-misét… Vége a próbának – amelyet a hazai és nemzetközi díjakat elnyert Hock Norbert vezetett, aki 2008 óta az együttes zenei vezetője, ámbár még oly fiatal, hogy középiskolába jár –, beözönlik a gyerekcsapat a vadászházba, és miután Agyaki Gábor is éppen megérkezik, azonnal szoros és zajos gyűrűbe fogják. Merthogy azt ígérte, fagylalt-partira lesznek hivatalosak estére… Békés Sándor

2014/augusztus

KÖNYVISMERTETŐ

Állati körséta

Kalandozoo– Magyarország állatkertjei

Nem csak gyerekeknek Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor, a  néprajz, a rovar- és madártan hazai úttörője közel 50 éves írói pályafutása alatt óriási tudást gyűjtött össze és hagyott az utókorra. Ebből a hatalmas „alapanyagból” Szepesi Attila költő jó érzékkel válogatta össze és szerkesztette meg az „Erdők, rétek, nádasok” rövid, de tartalmas írásait – az olvasás élményét növelik Szecskó Péter hangulatos illusztrációi. A könyvben, bár elsősorban iskolás gyerekek számára íródott, minden korosztály találhat olyan történetet, amelyből valami új és hasznos dolgot tudhat meg: ilyen lehet például a ma már nem létező csíkász és a  pákász mesterségek bemutatása, vagy a hazai madarak és halak rövid, tömör, könynyen megjegyezhető leírásai. A kötetben nagyobb teret kap a régi magyar halászati kultúra, halász-horgász módszerek ismertetése, emellett számos írásban megjelenik a természet, az erdő, az erdei állatvilág, de elkísérhetjük az írót norvégiai expedícióján és átélhetjük vele a bóra pusztító erejét is. A kevéssé ismert szavakhoz fűzött magyarázatot a könyv végén külön szószedetben találjuk – jó alkalmat kínálva szókincsünk ízes magyar kifejezésekkel való gazdagítására. Ízelítőként „A fenyvesből” című fejezetet elolvashatják lapunk 537. oldalán. Sibak Julianna

Akik valaha is élvezettel látogattak el az ország bármely állatkertjébe, azoknak témáját tekintve egy igazi kuriózumhoz, külcsínében pedig egy igen gusztusos és figyelemreméltó kiadványhoz lesz szerencséjük, ha kezükbe veszik Kovács Zsolt legújabb könyvét. Jómagam egy – nagyrészt lustálkodással töltött – álmos vasárnap délelőtt vettem le a kötetet a polcról, gondolván azt, hogy majd komótosan végiglapozgatom, mint egy fotóalbumot, elidőzök egy-egy szép állatportrénál, majd ha elfogy tálkámból a pisztácia, új zacskót bontok és folytatom tovább ott, ahol abbahagytam. Tévedtem! A „kalandozást” indító történelmi áttekintés – amelyben szó esik a többi közt a királyi vadaskertekről, a  vándormenazsériákról –, majd a Fővárosi Állat- és Növénykert tárgyilagos és kellőképpen részletes bemutatása révén a szöveg sorról sorra haladva beszippantott és egészen a 69. oldalig – a budapesti létesítményről szóló fejezet végéig – nem eresztett. Felálltam, de nem azért, hogy a pisztáciát pótoljam, hanem fogtam az asszonyt és kimentünk a fővárosi állatkertbe. Természetesen a későbbiekben „befaltam” a maradék fejezeteket is, ame-

2014/augusztus

lyek olyan ismert, illetve kevésbé felkapott létesítményeket mutatnak be, mint például a balatonedericsi Afrika Múzeum és Állatkert, a Kecskeméti Vadaskert, a Budakeszi Vadaspark, a Pécsi Állatkert és Akvárium-Terrárium, a Veszprémi Állatkert, a Jászberényi Állat- és Növénykert, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark, a Debreceni Állat- és Növénykert, a Veresegyházi Medveotthon, vagy éppen a  győri Xantus Jánus Állatkert, és még sorolhatnám. Összesen 16 intézményt ismerhetünk meg a kiadvány révén. Érdemes még szólni a gazdagon illusztrált kötet szemrevaló képanyagáról is, amely nélkül ez a kiadvány sem lenne ilyen „ütős”. Több mint 10 fotós és számos állatkert képarchívuma szolgáltatta a szerző kalandozásaihoz felhasznált fotográfiákat. Kovács Zsolt könyvének – azon túl, hogy a  tényfeltárás szellemében nem felejt el rámutatni egy-egy állat elpusztulásához vezető szakmai hibára – a legnagyobb erőssége az, hogy kedvet teremt az olvasóban arra, hogy ezeket a helyeket azonnal felkeresse. Pontosan ezért jó szívvel ajánlom ezt a kötetet minden kalandoz(o)ó kedvű állatbarátnak! KoMa

513

ÍZELÍTŐ KÍNÁLATUNKBÓL:

Sánta Gábor: Fekete István nyomában

2690,-

Margot-Roland Spohn: Parkok és kertek fái

1480,-

DVD-k Vadászat Magyar VADÁSZLAP PDF-archívum 2006-2013. . .1500/db Magyar VADÁSZLAP PDF-archívum csomagban . . . 8000,Blaumann Ödön: 100 gímbika. . . . . . . . . . . . . . . 2500,100 lövés vaddisznóra 1-3. . . . . . . . . . . . . 2500/db 100 őzbak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Agancsosok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Dámbikák bírálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Dámbarcogás, Gyulaj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Gímbikák bírálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Muflonkos bírálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Nagy bakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Öreg bakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Őzbak bírálat I-II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500/db Őzbak csalsípra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Őzhívás napjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Őznász. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Rendellenes, torz agancsú őzbakok . . . . . 2500,Szarvaslesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászévad 2006-2013. . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vad és vadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vaddisznóhajtások 1-7. . . . . . . . . . . . . . . . . 2500/db Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik . . . . . . . 5550,Hidvégi: A világ tetején – Kirgizisztán, Nepál . . 2900,Hunters Video: Bockfieber . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Der Traumbock . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Die Velt des Rehbocks . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,My Very Best Buck . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Sommerböcke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8900,Ignácz: A nagyvad egyéni és társas vadászata dupla . 4500,Élőhelygazdálkodás és vadgondozás dupla . 4500,Őzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla . . . 4500,Szarvasbőgés, vaddisznóhajtás . . . . . . . . . 3800,Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése . . . . . . 5800,Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Tesztvadászat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Vadász ABC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Vérebvezetők nyomában dupla . . . . . . . . . . . . . 6250,Természet Budapesti vadon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Homoki-Nagy: Cimborák – Nádi szélben . . . . . 990,Kerekek és lépések 1-5. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1570/db Kollányi Ágoston: Noé bárkái . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdőn . . . . . . . 1980,Rockenbauer: Másfélmillió lépés Mo.-n I-III. . . 2890/db …és még egymillió lépés I-V. . . . . . . . . . . 2950/db Víz, víz, tiszta víz (hazai édesvizek mélyén) . . 1990,Zene CD-n Concerto-Boldog: Vadászzene . . . . . . . . . . . . . . .3150,KÖNYVEK Klasszikus irodalom Apponyi H.: Úti- és vadásznaplóm . . . . . . . . . . 6200,Avarff y Elek: Hej! Vadászok! . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászképek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2700,Vadászutakon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Bársony István: Az elveszett Paradicsom . . . . 2450,Árnyak az éjszakában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Fekete vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Nyomról nyomra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2730,Vadászhangok, hangulatok . . . . . . . . . . . . . 2100,Borsodi László: Őszi napsütésben . . . . . . . . . . . 4100,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Fekete István: A magam erdeiben . . . . . . . . . . . . .950,Az első uhuzásom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Az erdő ébredése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,21 nap - Csend . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,-

514

Ute Wilhelmsen: Állatok és növények az erdőben

1480,-

2950,-

Kovács Zsolt: Kalando-Zoo Magyarország állatkertjei

Ballagó idő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698,Bogáncs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Búcsúzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Egy szem kukorica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Erdély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Éjfél után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Emberek között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Erdei utakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 698,Fészekrablás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Gyeplő nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Hajnal Badányban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2190,Hú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Karácsony éjjel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Kele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Kísértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Lutra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1690,Matula és egyebek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Örökség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Összegyűjtött versek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Őszi számadás (füveskönyv). . . . . . . . . . . . . 1990,Őszi vásár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Sárgaréz patkók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Téli berek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1790,Tíz szál gyertya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Tojáshéjdarabkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Tüskevár (50 éves). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2490,Tűz mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Útra kelünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Zsellérek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Harmat és vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Just Ödön: Vadásznapló töredékek. . . . . . . . . . 3700,Kittenberger Kálmán: Első elefántom . . . . . . . 2600,Vadász- és gyűjtőúton Afrikában . . . . . . . . 6100,Maderspach V.: Az oláhok vérnyomában... . . 3490,Havasi vadászataim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Medve! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Menekülésem Erdélyből . . . . . . . . . . . . . . . . 3490,Páreng Retyezát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Molnár Gábor: Dráma az őserdőben . . . . . . . . 2500,Módus király vadászkönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . 3900,Nadler H.: A Keleti- és Déli-Kárpátokban . . . . 2500,Cserkészeten és lesen Nagy-Mo.-n . . . . . . 2600,Vadásznapok, vadászévek. . . . . . . . . . . . . . . 2500,N. Nozdroviczy Lajos: Vadászemlékeim . . . . . 3200,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . 2700,Szent Ivány Géza: Egy vadászéleten át . . . . . . 2600,Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött . . . 2499,Afrikai tábortüzek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2699,Alaszkában vadásztam . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2238,Csui! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3499,Hengergő homok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2350,Két kecske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2499,Nahar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3499,Ünnepnapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2999,Szurmay: Vadászemlékek, horgászélmények . . 2600,Tanos Pál: Erdőzúgás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Thurn-Rumbach: Erdélyi szarvasok és medvék nyomában . 2500,Wass Albert: A titokzatos őzbak . . . . . . . . . . . . . 1680,Valaki tévedett 1-2-3.. . . . . . . . . . . . . . . . . . 1470/db Zichy Géza, gróf: A leányvári boszorkány . . . . 4200,Zichy Kázmér, gróf: A Guaso Nyiro mentén . . 4400,Kortárs irodalom A szarvasok háreme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Andrássy János Mihály: A kandalló előtt . . . . . 3900,Ambrózy Árpád: Nimród csillaga alatt . . . . . . . 2400,Apatóczky István: Ettünk falombot... . . . . . . . . . .850,Bán István: Harc az elemekkel . . . . . . . . . . . . . . 2200,Medve 2.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,-

2014/augusztus

Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények

3700,-

Pápai Gábor: Erdőgazdálkodás

4900,-

Bán István: Medve 3. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,X-es . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Vadóc vakációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,Vízvarázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Békés Sándor: A slapaj visszanéz . . . . . . . . . . . . 2100,A természet bűvöletében . . . . . . . . . . . . . . . 1590,Elröppent évek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3680,Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Isten előszobájában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3528,Békés-Körtvélyesi: Vadászok, vadászotthonok 1-2. . .2900,-/db Bornemisza Péter: Vadászszívvel . . . . . . . . . . . . 5400,Varázslatos vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . 3990,Bors Richárd: A sparhelt titkai . . . . . . . . . . . . . . . 2700,Avarpaplan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3700,Bozóki László: Remetekanok . . . . . . . . . . . . . . . . 4350,Vándorvadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5200,Capstick: Az utolsó elefántvadász . . . . . . . . . . . 4800,Halál a fekete kontinensen . . . . . . . . . . . . . . 4300,Halál a magas fűben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5400,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . 2100,Cséplő József: Hajnaltól késő estig . . . . . . . . . . 1800,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . 3900,Dinich László: Gazsi bácsi a törzsasztalnál . . . 1970,Dunhill, Alfred: Pipák könyve . . . . . . . . . . . . . . . 4200,Faragó-Fáczányi: Régi dicsőségünk . . . . . . . . . 2500,Farkas Zoltán: Murphy horgászik . . . . . . . . . . . . 1970,A csuka és a meztelen nő . . . . . . . . . . . . . . . . 500,Fáczányi Ö.: Egy hajdani vadásztársaság . . . . 2500,Fejet hajtunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Fáczányi-Molnár: Vadászősök tisztelete . . . . . 2400,Festetics Antal: Konrád Lorenz világa . . . . . . . 5700,Földi László: Új vadregény . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2490,A vadászat karácsonyai . . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,Fuchs Antal: Dicsértessék a Bakony . . . . . . . . . 2300,Trilógia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9500,Gyimesi György: Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . 7499,Vadászataim a Kárpátokban (bőrk.) . . . . . 8000,Halmágyi T. I.: Vadászatok idegen tájakon . . . 6400,Hankó László: A medvék országa. . . . . . . . . . . . 3000,Hámory: Kurgánok között a Hortobágyon . . 1500,Hidvégi Béla: Hegyen innen, hegyen túl. . . . . 4900,Sziklák peremén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4500,Vadászálmok birodalmában. . . . . . . . . . . . . 3900,Vadászként a csúcsokon I-II. . . . . . . . . . . . . . 7500,Hidvégi-Jánoska: Magyarok Ázsia vadászösvényein. . .3900,Józsa F.: Umzingeli.. Az álmodó vadász . . . . . . 2900,Kahler F.: Hangokból szőtt csend I-II. . . . . . . 2200/db Kászoni Zoltán: Székelyföldi vadászatok . . . . 4300,Wass Albert szülőföldje vadászatai . . . . . . 4000,Kemény: Medvekalandok a Kárpátokban . . . . 2500,Keszthelyi Jenő: Csontszilánkok. . . . . . . . . . . . . 3300,Kopa János, dr.: Egyperces vadászatok . . . . . . 3990,Kovács D.: A vívók apostola és a vadászat szerelmese . . 3500,Kovács M. Dóra: Az én Namíbiám . . . . . . . . . . . 4950,Kovács Zsolt: A vadon vándora. . . . . . . . . . . . . . 6760,Állati emlék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Kubasek J.: Jeles világutazók nyomdokain I-II. . . 3500,Márok Tamás: A képzelet vadászmezején . . . 2700,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . 3900,Mess Béla: Egy öreg vadász elmélkedései . . . 2699,Két szenvedély rabságában . . . . . . . . . . . . . 2499,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,Molnár Attila: Vadászok álma – Namíbia . . . . . 3330,Motesiky Árpád: Emlékezés Stróbl Alajosra . . . .700,Felvidéki vadászörökség . . . . . . . . . . . . . . . . .1100,Vadászörömök - vadászörökségünk . . . . . 2800,Nagy–Nagyné: Vadászatok és vadételek . . . . 1400,Németh–Bakonyi: Kalandos év a Föld körül . . .4500,Oláh-Oláh: Hajnalok és alkonyok . . . . . . . . . . . . 2500,Palkovics György: Arcok, életek, történetek . 2495,A zisten fölvitte a dolgomat . . . . . . . . . . . . . 2495,-

KÖNYVESPOLC

Eperjesi Imre: Házi borászkodás

4900,-

2990,-

Molnár–Répay –Börcsök–Mesterházi: Mesélnek az erdők-mezők állatai

Palkovics György: Kakpuszta . . . . . . . . . . . . . . . . 2495,Milliárdosok között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1995,SMS szerelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1995,Pető János: Hogyan tehet a vadász… . . . . . . . 1000,Megismerni a vadászt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Mit is gondol a vadász?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Mitől hízik a vadász? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Pintér N.: Vadászatok évszakról évszakra . . . . 1980,Rakk T.: Göröngyös égi és földi utakon... . . . . . 2500,Tűzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam... . . . . . . 3200,Retter: Üregi nyúltól a medve vadászatáig . . 2499,Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István . . . . 2200,Sáry: Az elveszett erdőről és a megtalált időről . 2500,Szabadkőművesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Jávorszarvassá avatom . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Siketfajd ketyegés és zergefütty . . . . . . . . 2200,Simkó Gyula: Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . . . . 4990,Steiger, Brad: Csodálatos elbeszélések kutyákról . . 1299,Sütő András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . 2500,Szabó József: Harangszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,12 hónap erdőn-mezőn . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Szálka Róbert: Topi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2280,Szerb Imre dr.: Együtt vadászni . . . . . . . . . . . . . 1000,Szilágyi Virgil: Pirosbetűs vadásznapok . . . . . 3450,Szilárd Ferenc dr.: Ébredés az erdőn . . . . . . . . . 3800,Szladek Mihály: Az élet rendje . . . . . . . . . . . . . . 1500,Szoboszlai L.: A vaddisznóvadászat titkai. . . . 4990,Szy Ferenc: Vadászéletem Kanadában . . . . . . 2200,Terraprint: A természet és én 5. . . . . . . . . . . . 1200/db Tóth Sándor dr.: Nyitány a hírnévhez . . . . . . . . 3500,Szél alatt hátszélben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3800,Török András Mátyás: Pókhálók . . . . . . . . . . . . . 4000,Ugray Tamás: Gavallérral a csúcsokon . . . . . . . 3500,Vadászatok itthon, otthon és a csúcsokon . 3950,Vadászpuskával a csúcsokon . . . . . . . . . . . . 4200,Varga Aladárné: Egy vadászfeleség naplójából . 1500,Vasas Joachim: Menjen, Doktor elvtárs! . . . . . 2310,Végh Endre, dr.: Megvadult szótár. . . . . . . . . . . 4990,Murphy és a beteg vadász . . . . . . . . . . . . . . 1970,Vadászni emberi dolog . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Zsugorított görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Vojnits András: Afrikai levelek . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vörös István, dr.: Úton és útfélen . . . . . . . . . . . . 3500,Wells, Hubert Géza: Az állatidomár is ember . . 3450,Zoltán János dr.: Emlékek Éváról . . . . . . . . . . . . 3900,Hatvan év vadászpuskával . . . . . . . . . . . . . .4.800,Vadászok életveszélyben . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta . . . . . 3200,Szakkönyv A halgazdálkodás gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . 3600,Ambrózy: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . 2200,A vadászattal kapcsolatos jogszabályok gyűjteménye. . 2490,Az erdőre vonatkozó jogszabályok gyűjteménye . . . 2490,Bakonyi Gábor: Állattan. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6500,Bartha D.: Magyarország fa- és cserjefajai . . . 3500,Magyarország ritka fa- és cserjefajainak atlasza . 7990,Természetvédelmi növénytan. . . . . . . . . . . 5900,Bauer, Karl: Szőlősgazdák könyve . . . . . . . . . . . 4200,Bertóti István: Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1800,Békési - Csarnai: Házi pálinkafőzés . . . . . . . . . . 2900,Békés Sándor: Vadászetika . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Bényei–Lőrincz–Sz. Nagy: Szőlőtermesztés . . 4400,Bicsérdy - Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . 3200,Binder Egon: Füstölés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Bodor János: Kerti károsítók . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Bognár - Mercz: Szőlőművelés, borkészítés. . 2300,Bozóki László: Trófeakatalógus . . . . . . . . . . . . . . 6000,-

3900,-

Reinhardt Hess: Gombás és erdei gyömölcsös szakácskönyv

Takács Viktor: Őzhívás, DVD

4900,-

Csányi Sándor: Vadbiológiai olvasókönyv . . . 4200,Draskovich Iván: Szarvasgazdálkodás . . . . . . . 3900,Erker, Siegfried: Bakok!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5000,Faragó S.: A vadállomány szabályozása . . . . . 3900,Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazdálkodásban . . 4900,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4400,Fehér Gy.: Állatpreparátumok készítése . . . . . 4900,Gahm: Házi vágás, bontás, töltelékáru-készítés . 3500,Hurka, kolbász, szalámi . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Hasznos tanácsok világutazó vadászoknak . . 3490,Hartman: Mezőgazdaság a természet szolgálatában . . 1280,Hespeler, Bruno: A vadászat kézikönyve. . . . . 3980,Hespeler - Krewer: Fiatal vagy idős? . . . . . . . . . 3200,Heltai M.: Emlős ragadozók Magyarországon . . 3500,Heltay I.: Amit a fegyverismereti vizsgán tudni kell . . .3100,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . 3100,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8550,Heltay–Kabai: Hivatásos vadászok kézikönyve I-II. . 12 500,Heltay–Rácz Fodor: Vadászatszervezés, vadászetika . . 4600,Hoffmann–Molnár: Vadászműszótár . . . . . . . . . 500,Horváth Gy.: Zöldség- és fűszerkülönlegességek termesztése . 2980,Horváth L.: Halbiológia és haltenyésztés . . . . 5400,Juhász: Minőségbiztosítás a mezőgazdaságban. . 2035,Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan . . . . 4200,Kristó: Vadászpuskaműves mester könyve . . 3490,Kohár László: A solymászatról kezdőknek . . . 2900,Koloman F.: Hatnyelvű vadászszótár . . . . . . . . 3490,Kozák: Természetvédelmi élőhelykezelés . . .5.200,Kovács Zs.: Farkasok a Kárpát-medencében . 1800,Lajkó István: A halászmester kézikönyve . . . . 2490,Lampeitl, Franz: Méhészek könyve . . . . . . . . . . 3500,Mara Árpád - Sepsi Árpád: Farkasaink . . . . . . . 2500,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . 2690,Nagy Gábor - Szabó Zsolt: Csigás íjak . . . . . . . 1600,Vadászíjászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,Oswald, Christian: A világ gímszarvasai . . . . . 4864,Radics: Növénytermesztő mester könyve . . . 2690,Rakonczay Zoltán: Természetvédelem . . . . . . 1440,Samwald, Achim: Aszalás, szárítás. . . . . . . . . . . 2900,Schmidt Gábor: Virágos díszcserjék . . . . . . . . . 2500,Scholz, Wolfgang: Házi sajtkészítés . . . . . . . . . 3500,Solymász E.: Évkönyvek 1999-2009 . . . . . . . . 3000/db Soós Béla: Kezdő kertészek könyve. . . . . . . . . . 1980,Szabó Ilona: Erdei fák betegségei . . . . . . . . . . . 3490,Szabó Péter: Rókák és terrierek. . . . . . . . . . . . . . 3360,Szodfridt István, dr.: Nyártermesztés . . . . . . . . 3090,Szóljon a vadászkürt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Szőllősi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . 1800,Terék István: Sajtvilág juh- és kecskesajtok . . 3600,Tóth - Pernesz: Szőlőfajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Vadászetikett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1500,Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeiről . . . . . . . 2800,Fegyver Bozóki-Tumpek: Vadászkések . . . . . . . . . . . . . . . 5000,Hartink, A.E.: Kések enciklopédiája . . . . . . . . . . 4990,Pisztolyok és revolverek . . . . . . . . . . . . . . . . . 4990,Sörétes és vegyescsövű vadászpuskák enciklopédiája. 4990,Kovács D.: Billenőcsövű golyós vadászfegyverek . 4800,Kovács László: Kívánatos kaliberek . . . . . . . . . . 2200,Lőporfüstös emlékeim . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,Sokat próbált vadászpuskák . . . . . . . . . . . . . . . . 2990,Vadnyugati vadászpuskák. . . . . . . . . . . . . . . 3100,Kutya A szolgálati kutyák tenyésztése . . . . . . . . . . . . . 2730,Bába Károly: A magyar vizsla . . . . . . . . . . . . . . . . 1085,Barangolás a kutyák világában . . . . . . . . . . . . . . 4000,Bíró Andor: Kutyakiképzők kézikönyve . . . . . 2800,Félix Endre: Kezdő vizslás kézikönyve . . . . . . . 2000,Vadász és vizslája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,-

2014/augusztus

Blaumann Ödön: Őzbakbírálat 1-2., DVD

2500,-/db

dr. Bertóti István: Őzhívás

1900,-

Horváth Z.: A kutya és a macska betegségei . . 3900,Király Klára: Jagdterrier . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1490,Kutyatár: Boxer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1950,Német juhászkutya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1750,Orosz kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1750,Kutyafajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2730,Maróti Béla: Vadásztársunk a magyar vizsla . 2900,Monostori Károly: Ebtenyésztés . . . . . . . . . . . . . 2980,Nickl, Andreas: Kutyáink tanítása és nevelése . . 1990,Ősi Zsolt: Vizsláskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2940,Pallós Andrea: A beagle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1390,Pomázi Á.: Nemzeti kincsünk a magyar vizsla . . 3990,Steiger: Csodálatos elbeszélések a kutyákról . . . .1299,Szinák Dr. - Dr. Zsolnay: Több, mint kutya . . . 4500,Varga - Nagy: A legnépszerűbb terrierek . . . . 1390,Veress I.: Német dog, Óriás schnauzer . . . . . 1490/db Wagner, Heike: Kutyaápolás . . . . . . . . . . . . . . . . . 998,Whitehaed, Sarah: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6990,Természettudomány Alexai Zoltán: Évszakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3980,A vadvilág atlasza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6500,Állat- és növényhatározó természetjáróknak . .4990,Benton: Hetven rejtély a természet világából . . 7490,Dolder: Emlősök szárazon, vízen és levegőben . . 1350,Nagy Cs.: A Nyugat-Dunántúl természeti értékei . .2980,Milyen állatnyom ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Nagy László: Vadászgörények a családban . . 2998,Petrich Károly: A Velencei táj lepkevilága . . . . 2980,Ralphstone Angelica: A tenger állatvilága . . . 4100,Spotter’s Guide: Vadállatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600,Taylor, David: Kisállatok kézikönyve . . . . . . . . . 1999,Természetbúvár könyvek: Nemzeti parkok... 4820,Perzselő napsütésben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3990,Vöröskönyv Mo. növénytársulásairól I-II. . . . . 3400,Természetkalauz: Emlősök, Lepkék. . . . . . . . 2500/db Técsi Zoltán Illés: Örök Erdély . . . . . . . . . . . . . . . 4500,Titán Computer: Az állatok nagy enciklopédiája . 4100,Veselovszky: Állatok a nagyvilágban . . . . . . . . 2980,Növény Alberts–Mullen–Spohn: Fák, bokrok gyógyító ereje . .2980,Aschenbrenner Éva: Gyógynövénypatika . . . 2800,Galambosi: Fűszernövények és gyógynövények . .2500,Babulka: Ismerjük fel a termesztett gyógy- és fűszernövényeket . 1450,Babulka–Kósa: Képes gyógynövénykalauz . . 1890,Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények . . . 6200,Buday Andrea: Gyógynövények . . . . . . . . . . . . . 2630,Csurgó: Gyógynövények embernek állatnak . . 2200,Családi gyógynövénytár . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Kliment: Otthoni gyógynövényhasználat . . . 2490,Kloss Jethro: Gyógyító növények . . . . . . . . . . . . 4500,Nagy Jenő: Növények az egészségért . . . . . . . 1950,Németh Imréné: A gyógynövények nagykönyve. . 1890,Treml - Xaver: Gyógy- és fűszernövények . . . . 4500,Verme Ulen: Gyógynövények enciklopédiája . . 4500,-

Webáruházunk teljes kínálata a www.vadaszkonyv.hu honlapon található!

Valamennyi árucikk megrendelhető:

Vadászlap Kft.

1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Telefon: +36-70/702-5000, Tel./fax: +36-1/242-0042 e-mail: [email protected] Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk.

515

KÓKAI MÁRTON főmunkatárs

[email protected]

3 isten és 1 szellem A szláv népek Kelet-Ázsiától egészen Európa nyugati csücskéig fellelhetőek: csehek, szlovének, szerbek, bolgárok, oroszok, ukránok, és még sok egyéb náció tartozik közéjük. Hitviláguk, illetőleg mítoszaik nem számítanak manapság közismertnek – lévén az iskolapadban inkább az egyiptomi, görög, római vonalat plántálják a lurkók fejébe –, éppen ezért ebben az írásban a szlávok vadászathoz kapcsolható mitikus alakjai közül mutatunk be néhányat.

A szláv Diana: Devana

M

ondhatnánk, hogy már a neve is ismerősen cseng – és milyen igazunk lenne –, ugyanis ez a mitológiai figura nemcsak nevében, de funkciójában is kísértetiesen hasonlít a római kultúrkörből ismert Dianához, ezzel egyidejűleg pedig a görög Artemiszhez. Ezt a feltételezést erősíti egy elmélet, amely szerint a szlávok más népektől „kölcsönözték” isteneiket: például a lengyelek (miután a szláv népek különváltak) Dziewonaként, illetőleg Dzevanaként ismerték őt. Szólni kell arról is, hogy maga a Devana névnek indoiráni – 19. századi elnevezéssel élve: árja – gyökerei vannak, ebből korunk tudósai pedig arra következtetnek, hogy az istennő és a római Diana lényegében csak két különféle megnevezése egy harmadik szereplőnek. Miért gondolják így? Az árják az úgynevezett dévákat (isteneket) tisztelték, akik Dayusnak, az ég urának leszármazottai voltak. A  deus (latinul: isten) és theos (görögül: isten) elnevezések mind a dévákból származnak, így nem meglepő, hogy számos ókori örökkévaló büszkélkedhet hasonló indoiráni eredettel; ilyen például Dionüszosz (a bor és a mámor görög istene), Zeusz (a görög főisten), Diana és a szóban forgó Devana is. Ebben a régióban hittek egy ősi istennőben – az Erdő Anyában –, aki a rengetegek és a benne élő állatok védelmező úrnője volt, csakúgy, mint a szóban forgó Devana és Diana. További hasonlóság közöttük, hogy őket elsősorban a vadászattal, valamint a holddal és a női élet három szakaszával kapcsolták össze: a szűzzel, az anyával, illetőleg az öregasszonnyal. Ezek közül a megjelenési formák közül Devana leginkább vad hajadonként maradt fenn a történetekben. Mi mindent lehet még tudni erről a szláv női alakról? Nos, szent állata a kanca volt, sőt egyes régiókban úgy tartották, hogy ő maga is képes volt ló alakját felölteni. A Devica hegyen – amely már nevében

516

2014/augusztus

MITOLÓGIA

A deus (latinul: isten) és theos (görögül: isten) elnevezések mind a dévákból származnak, így nem meglepő, hogy számos ókori örökkévaló büszkélkedhet hasonló indoiráni eredettel; ilyen például Zeusz, Diana és a szóban forgó Devana

(jelentése: szűz) is utal az istennőre – régészek egy kancáról készült kőbe vésett képet találtak. Feltűnik még továbbá a szerb népi eposzokban is, mint az ismert hős, Miloš Obilić anyja. (Az apa állítólag egy sárkány volt…) Obilićről úgy tartották, hogy természetfeletti ereje volt, amelyet kancatejből nyert, továbbá neve eredetileg a szerb Kobilićből eredeztethető, amely a kobila szóból származik; talán nem lesz meglepő senki számára, hogy ez kancát jelentett. Más mondák szerint Devana Velesnek, a marhák – természetesen nem a bolondok – szarvakat viselő istenének felesége lett, annak ellenére, hogy a szűzies istennő köztudottan házasságellenes volt. A férfi bazsalikommá változva csábította magához a vad Devanát, aki Veles feleségeként – Vasilisa néven – az orosz népmesékben is feltűnik, mint egy gyönyörű és bölcs aszszony, aki megszámolhatatlan kihívás legyőzésében segít férjének. Megemlítendő, hogy az erdők mellett gyakorta öszszekapcsolták Devanát a folyókkal és a tavakkal is. Szent fái a mogyoró- és a fűzfa. Egy tavaszi ünnepet – az úgynevezett fűzfa napot – az ő dicsőségének ajánlották fel; nem csoda, hogy a már eddig említett számos téma mellett a tavasz istennőjeként is tisztelték.

Az erdők királynője

L

ela – avagy más néven Ljelje, Poljelja – egy nagyon régi isten, aki Devanával szemben nem a vallás, hanem az irodalom – főként a szerb epikus költemények – révén maradt fenn az utókor számára. Az ő karaktere is beleillik abba az elméletbe, miszerint utódja az ősi Erdő Anyának. Eddigi említett társaival ellentétben ő elsősorban nem a vadászok, hanem az erdő és a benne élő állatok istennője, valamint azoké az embereké, akik a fák között kerestek maguknak menedéket. Míg Devana a holdat és a tavaszt jelképezte, Lela a Nap felesége és a nyár úrnője. A szerb költészetben sokszor ábrázolták Lada – a szerelem istennőjének – gyermekeként, sőt néhány köl-

teményben a két karakter megegyezik. Számos alkalommal erdei lánynak álcázta magát, akinek számos udvarlója akadt, de egyik sem járt sikerrel. Egy alkalommal a török császár emberei hurcolták magukkal, de az égbolt beborult, villámok kezdtek cikázni rajta, majd belecsaptak a törökökbe; így büntette meg őket a Nap, amiért elrabolták az erdők úrnőjét. A szerb és a macedón hősi dalokban Lelát csak „le”-ként, vagy „lo”-ként emlegetik. Az egyik versben egy fiatalember panaszkodik az erdőnek a múlandóságról és így szólítja meg őt: „te erdő, lo húgom”.

Egy rejtélyes isten

A

Balti-tengernél található Rujan szigete egyike volt azoknak a helyeknek, ahol a kereszténységet csak nagyon nehezen tudták elfogadtatni a helyiekkel, mert azok csökönyösen ragaszkodtak „pogány” hagyományaikhoz. Számos régi istennek épített templom állt a szigeten, többek között egy szokatlan névvel megáldottnak, Podagának szentelt is. Ezt az információt mindössze a szájhagyomány őrizte meg, írásos, vagy tárgyi bizonyíték még nem került elő. A kultuszát tekintve „be nem bizonyított” alak a tudósok szerint az időnek, annak múlásának, bizonyos szakaszainak volt az istene. Ilyen formájában megjelenik a szerb, a horvát, a boszniai, illetőleg a macedóniai hagyományokban is (a lengyeleknek volt egy ugyanilyen nevű istenük, akiben a hőmérséklet mindenható úrnőjét tisztelték). Más források szerint Podaga a mezőgazdasági munka, a vadászat és a halászat istene is volt, ugyanis ezek a  tevékenységek szorosan összefüggnek a természeti ciklusokkal, tehát az idő múlásával. A  „pogoditi” ige, amelynek jelentése lehet a „kitalálni”, szintén az istenhez kapcsolható, aki mindig jól tippelte meg, mikor kell elmenni vadászni, hogy a jáger ne üres kézzel térjen haza. Ugyancsak összekapcsolható az ige a vadászattal is, mert másik jelentése „találatot bevinni”.

A démoni szellem A szlávok mítoszait tanulmányozva nem csak isteneket kell megemlíteni a vadászat és a vadon élő állatok kapcsán. Boruta – avagy más néven Leśny – szintén ehhez a témakörhöz kapcsolható, bár a figura hovatartozásáról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint egy démon volt, kinek neve „fenyőt” jelentett és ezekben a fákban élte szentségtelen mindennapjait. Az erdők és a vadászat ura volt, farkasok és medvék őrizték. Mások szerint egy alapvetően jóval kedvesebb, ám felettébb rakoncátlan erdei szellem volt, aki a vadon élő állatokat és az erdőt óvta meg mindennemű bajtól. A történetekben emberként jelenik meg, ám bőre kék színű, hosszú, zöld szakáll és hajzat „keretezi” arcát, kezében pedig bunkósbotot, illetőleg ostort cipel. A néphagyomány úgy véli, ha valaki keresztezte az útját, annak azonnal ki kellett fordítania az összes ruháját, majd újra magára húzni azokat, sőt, még a cipőjét is egyik lábáról a másikra kellett átvennie, mert csak így védhette meg magát a szellemtől. További ismert módszerek voltak a kereszttel való védekezés és az erdő lángba borítása, utóbbi esetben Boruta az ember helyett inkább a tűz kioltásával foglalkozott, így könnyen meg lehetett szökni előle.

2014/augusztus

517

Nem szerencsejáték A Pintér Norbert

z elmúlt napon töprengve állok a tűz mellett. A faágra drótozott koponya körül zubogva forr a víz, s ahogy habot vet, a felszínre dob egy-egy lefőtt izomrost darabkát. A csontról leváló foszlányok, mint a gondolatok kavarognak, a felszínre bukkannak, hogy aztán a mélybe rántsa őket a feledés örvénye. Š‹Š Két napja még levegőt remegtető, forró, poros július volt, míg a tegnapra vad záporral permetező augusztusi hajnal köszöntött. A később már csak csepergő esőt délben szép ívű szivárvány búcsúztatta, s mi az előző napok rekkenő forróságát feledve, megint őzhívással próbálkoztunk. Esélylatolgató beszélgetésbe merülve autóztunk a vadászterület egyik távoli csücskébe, hogy találkozzunk a bakkal. Azzal a bizonyossal! Nádas határolta gazos szélű gabonatarlók, akácsorok szeldelte, lágyan suttogó kukoricaerdők adtak táplálékot, s egyben rejteket a bakoknak, akik ilyenkor feledve a köteles óvatosságot, szerelemtől megrészegülve üldözték sutáikat. Legalábbis ezt vártuk tőlük. Az előző évek tapasztalatainak megfelelően – mintha

Sokáig töprengtem a lövés körülményein... az üzekedés egyfajta pontos, naptári menetrendhez kötődne –, maréknyi síppal felfegyverkezve jártuk a területet, immáron napok óta – feleslegesen. Üresek voltak a reggelek és eseménytelenek az esték. Az alkonyra váró tarlók gyanútlan egérnépén csak a süldő rókák gyakorolták a későbbi csirkefogás felsőbb iskoláját, míg az őzszerelem bizony még nem virágzott. A gidahangra jött a suta, de a sutahangra nem mozdultak a bakok, függetlenül attól, hogy hol epekedve, hol sírva szólt a tarló felett szálló hívó szó. Pedig vendéglátó barátom, aki mestere volt a sípba zárt őzhangok előcsalogatásának, mindent megpróbált. Hívott a fasor mellett, a kukorica szélén, bálák mögé rejtőzve a tarló közepén, folytonosan cserélgetve a magyar fa, a német műanyag, s az olasz gumicsodákat, de egyelőre hiába. A bakok süketek voltak, és érdeklődésüket még a gidaszóra nekiiramodó suták látványa sem tüzelte fel. Eddig ájult kánikula volt, de most az eső lehűtötte a  levegőt, s mi a késődélutáni napsütésben bizakodva autóztunk a fasorok között. Később gyalogszerre váltva megkerültünk egy kákafoltokkal hintett, nádszigetes,

518

szittyós rétet, hogy aztán megfelelő széllel, egy hatalmas kukoricatábla mellett, a bokrok takarásába húzódva folytassuk a hívást. A réten – barátom szerint az idén –, egy idős bak vert tanyát. Nem tudni, hogy honnan jött és mikor érkezett, de megtelepedéséről kéregtelen, foszló háncsú fiatal akácok árulkodtak még valamikor március vége felé. Sokáig bújócskázott az érdeklődő vadászokkal, azonban később a spektív sokszor hozta a kíváncsi szemeknek elérhető közelségbe. A koronája elölről királyi jelzőre tartott számot, míg hátulról még a hercegi elnevezés is túlzott volt számára. Ezt a felemásságot a kurta hátsó ágaknak, s az aránytalanul hosszúra nőtt szemágainak köszönhette, de éppen ezzel az aránytalan fejékkel tette számomra olyan kívánatossá magát. A július még nem érintette meg ennek a baknak az ösztöneit, de abban bíztunk, hogy az augusztusi frissítő zápor ösztönzőleg hat majd az őzszerelemre, s ez a fellobbanó szenvedély eltompítja majd az érzékeket, és lázas homállyal fedi be a rutinszerű óvatosságot. Š‹Š A bokrok közé húzódtunk, s hátunk mögött a lenyugvó nappal, sokáig pásztáztuk messzelátóinkkal a határt. Hiába. Csak egy gébics csettegett az egyik ágon, míg párja, csőrében egy kínlódva tornászó hatalmas zöld sáskával, a fejünk fölé szállt az akácra. Üresnek tűnt a koraest, de barátom markába szorította a sípját, és a következő pillanatban már a vágyakozó suta hangja szállt a levegőben. Türelmesen vártunk, aztán az őzhangok mestere elfújta a második, majd a harmadik strófát, miközben én a környéket figyeltem. Messzelátóm végigszaladt a réten, majd átböngészte a kákafoltokat és a nagyobb gyékénycsomókat, ahol hirtelen egy vörös folt mozdult meg. A síp tovább epekedett és a vöröslő foltból – őz lett. Ráadásul bak, sőt az a bak, amelyiknek a mostani kirándulásunk szólt. Könnyű volt felismerni abnormálisan hosszú mellső és rövid hátsó ágairól, s én izgatottan vártam a folytatást, mert a búcsúzó nap már magával vitte az éles kontúrokat és a harsogó színeket, s az alkony lassan markába fogta a látóhatárt. A síp ontotta magából a vágyódó hangokat, s én a céltávcsővel kínlódva próbáltam a kora esti fénymorzsákat a rétről összeszedegetni, de a bakom – bár felénk tartott –, még mindig takarástól takarásig mozgott, lehetetlenné téve ezzel a lövést. Közben még meg is állt, mint akit teljesen hidegen hagy a vágyakozó suta felkínálkozása. Lágy, szerelmes hangok libbentek ki a bokrok közül, a bak megint lépett néhányat, de sajnos sokkal lassabban jött, mint ahogyan a nap, s vele a világosság búcsúzott.

2014/augusztus

HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

ƒƒƒ ILLUSZTRÁCIÓ: PÓCZ DÁNIEL

Az őz már jóval lőtávolságon belül volt, hiszen jókora utat tett meg a hívó szó irányába, de még mindig úgy közeledett, hogy csak egy-egy pillanatra volt takarás nélkül látható. Fogcsikorgatva tartottam rajta a szálkeresztet, bízva a szerencsémben, hogy még mielőtt lezuhan az este, útjára engedhetem a golyót, bár tudtam, hogy már csak pillanataim vannak hátra, és a vékony szálú célkereszt beleolvad a háttérbe. De a bak jó fiú volt, s nem várt addig. – Tiszta lutri! – gondoltam, amikor őzem egy tisztább foltra lépett. Kissé ugyan rézsút állt, de az egész oldalát mutatta. A lövés erőszakos csattanására felszökött, s hosszan elnyújtott ugrásokkal egy nagy kanyart írt a mezőbe, és bevágtatott a kukoricásba. Vadásztársammal töprengve néztünk össze: – az őz nagyon egészségesen rohant át a réten, de akkor vajon miért ugrott olyan magasra a lövés után? – Alá lőttem? Esetleg meg is sebeztem? Lehet, hogy a szürkületben egy már nem látható nádszálon szétfreccsent a kisöbű apró magja, és már csak a szilánkok érték el a vadat? A kérdések sokasodtak, és újabb megválaszolhatatlan, fejet fájdító kérdéseket szültek, miközben a rálövés helyén próbáltunk olvasható nyomokat találni. A mező komor hallgatásba merült, s én éreztem, hogy nem lett volna szabad ilyen szerencsejátékot űznöm. Nyerni akartam, s hazardírozó kártyás módjára, tizenkilencre még lapot kértem, de most úgy tűnt, hogy gond van a lapjárással! Barátom vígasztalt, miközben a kukoricáshoz siettünk, ahol a sok egyforma zöld szál között hosszan keresgéltük a talán sebzetten beváltott őz nyomait. A rálövés helyén nem találtunk se vért, se golyóvágta szőrt, s  a  kukorica is mélyen hallgatott. Pedig kétszer is végigmentem a szélső sorban vérnyom után kutatva, miközben kezemet rá-rásimítottam a behajló levelekre – de hiába. Teljesen ránk sötétedett, mire befejeztük a hiábavaló keresést, és hazafelé vettük az irányt. Töprengő hallgatásba burkolózva autóz-

2014/augusztus

tunk – egyikőnk sem szólt –, s én nyugodtan magamra maradhattam mardosó lelkiismeretemmel. Sokadszor tettem fel magamnak a kérdést, hogy miért is kellett nekem a lővilág utolsó pillanatában útjára engedni azt a golyót, nem tudva most, hogy az őzet, egy nádcsomót, vagy csak egyszerűen a rétet találtam-e el? Megérkeztünk vendéglátómhoz, de – érthető okok miatt – nem ültünk asztal mellé, ahogy közös vadászataink után szoktuk, s  nem ünnepeltük közösen az együtt töltött délutánt, emlékké avatva ezzel az estét. Barátom hiába marasztalt. Átültem a saját autómba, hogy egy jó órányi utazás után, már négy fal között, otthon keressem a választ a megválaszolatlan kérdésekre. Sokáig töprengtem a lövés körülményein, később talán el is aludhattam, mert egy röpkének tűnő pillanat múlva, telefoncsöngésre ébredtem. Meglehetősen bambán hallóztam a készülékbe, nem mulasztva el, hogy órámra nézzek, ahol a mutatók valahol hajnali öt körül lődörögtek. – Gratulálok a bakodhoz! – harsogta barátom, s elmém csikorogva próbálta feldolgozni a hallottakat. A tegnapi kérdések ismét előtolakodtak, de ezúttal most válasz is volt rájuk. Mint kiderült, barátomat sem hagyta nyugodtan a tegnapi eredmény, s egy hajnali pótnyomozással akarta megnyugtatni a kedélyeket, így a kelő nap derengő fénye már azon a dűlőn találta, ami a szittyós rétbe torkollott. A kukorica mellett haladva akarta újragondolni az eseményeket, meghatározni a lőirányt, s tovább keresni a nyomokat, de mint ahogy elmesélte, minderre már nem volt szükség. A széles, zöld leveleken, vastagon kent vérnyom utalt a sebzésre, s a negyedik sorban ott feküdt az őzem. Lapocka mögött érte a találat, s a kukoricásba már valószínűleg tudattalanul rohant be. Így a trófea megkerült, de a párás augusztusi este tönkresilányította a vadhúst. Barátom nem értette, hogy miért nem örülök vele, de bennem még mindig a véletlenek összjátéka, az elveszett, majd váratlanul megkerült őz története kavargott. Š‹Š A tűz mellett állok, és az elmúlt napon töprengek. Szerencsém volt, de tudom: – hibáztam. S ezen nem változtat az a tény sem, hogy egy pontos lövés és egy jó találat után, most csak a véletlennek köszönhetem, hogy a zubogó vízbe bámulva, a felbukkanó kis emlékfoszlányokon gondolkodhatom. Forr a víz, tisztul a csont, és a gondolatok is egyre tisztábbak, átláthatóbbak: A vadászat nem szerencsejáték, ahol tizenkilencre még virtus lapot kérni! Meg kell elégedni a lapjárással még akkor is, ha a vad van nyerésben, s nem szabad kísérteni a sorsot a vad rovására egy kétes kimenetelű lövéssel, egy oktalan szerencsevárással…

519

Papsajt A dr. Faragó István

Azt hittem, hogy a bak elejtése lesz kétnapos vadászatunk „slusszpoénja” azonban a sors – vagy a Jóisten – másképp rendezte

520

augusztus 15. z ereje teljében lévő nyár gyümölcsöket ígérő ünnepe Nagyboldogasszony napja, nálunk szerencsésebb történelmű, kevésbé hitetlen államokban munkaszüneti nap, idehaza pedig a réce- és galambvadászok ünnepe, hiszen ilyenkor kerülnek elő a tavasszal leolajozott sörétesek, és vámot lehet venni a tarlózó rucákból, a napraforgót dézsmáló balkáni gerlék és a szemes örvösök közül. Imre barátom hajnali vadkacsázásra hívott, bár az időpont inkább reggeli, és eléggé tamáskodva várom a madarakat a kétméteres kukoricába bújva, hiszen teljesen világos van már és az előttem lévő csíknyi tarlóra még egy veréb se jött. Pár méterre tőlem Giovanni viszont teljesen biztos a dolgában, hiszen tegnap személyesen ellenőrizte a vadőr által bemondott tarlókat és így választotta ki ezt, ahol a legtöbb pehelytollat és ürüléket találta. Amint kiértünk, szent áhítattal felállította csodás csalikacsáit, amelyek között még olyan is van, amelynek elemről működő motor mozgatja a szárnyát. Mikor már vállra vetném a puskát, megérkezik az első kis réceraj, majd jönnek hármasával, ötösével, mintha zsinóron húznák őket, a csalikacsák fölött az olasz el sem tudja hibázni a madarakat; én, mint „mellékvendég” az oldalra kifordulókból lövök egyetkettőt. A rucák még jönnek, de nekem dolgom van, úgyhogy az idény első kacsáival a kézben elköszönök. Mindenesetre azt megállapítom, hogy a madarászás is tudomány, és ehhez Giovanni jobban ért, viszont azt a  tegnap esti visontai kékfrankos után ő állapította meg, hogy borban viszont mi vagyunk az erősebbek… Perzsel a nap, ilyen forróságban még a hétköznapi gondok is jobban csavargatják az ember idegeit, de elintézem a mára tervezetteket, még a reggeli vadkacsa is a hűtőbe kerül megnyúzva, és késő délután már jó 200 km-rel keletebbre indulunk a rucák után. Elképesztően rossz utakon zötykölődnek a kocsik, a világvégi falvakban szinte sikít a szegénység és a kilátástalanság. A Dunántúlon élő és nevelkedett barátaimnak sokáig szavuk sincs, csak döbbenten nézik az elhagyott, bedeszkázott ablakú házakat, a gazzal felvert kerteket. Az utcákon néhány cigány lézeng, autó sokáig nem is jön szembe, csak az egyik faluban áll egy rendőrkocsi. A poroszlói ökocentrum csodálatos tornya idelátszik, de ennek a vidéknek, itt a dél-borsodi mezőség és a dél-hevesi puszták találkozásánál az idegenforgalom sem jelenthet kitörési pontot. A nehéz gondolatokból az zökkent ki, hogy az előttünk lévő kocsi megáll, kísérőnk előre mutat egy hatalmas tarlóra, amelyen megszámlálhatatlan réce hemzseg, egy-egy kisebb csapat fel-felszáll, majd újra letesz. Eszembe jut a vízben látott hal példá-

ja, amely a horgászok szerint a legnehezebben megfogható; mi is vakarjuk a fejünket, hogy ebből a csodálatos madártömegből hogyan vegyük ki a vámot. Végül háromfelé indulunk, de a rucákat nem lehet kicselezni, morajjá sűrűsödő szárnycsapkodással kelnek fel. Utána már csak ritkán és magasan járnak a récék, azért egyetkettőt lőnek belőle barátaim. Gyorsan száll le a nyári alkony, támadnak a szúnyogok, és a vérszívók elűzésére rágyújtok épp akkor, amikor szemből jön három madár. Túl magasan vannak, meg az éppen meggyújtott cigarettát sem akarom eldobni, de mégis úgy döntök, hogy csak kilövöm a puskát, ezért a cigarettát a letaposott zöld nádlevelekre teszem. Mielőtt eldördül a lövés, még eszembe jut egy régi történet egy igen jól lövő bankárról, aki nagyképűségében annyira vitte, hogy mint nagy dohányos úgy lőtte a toronykakasokat, hogy az égő cigarettát letette a földre, majd felvette úgy, hogy még a leeső madár földet sem ért. Mire ez átcikázik fejemben, legnagyobb megdöbbenésemre az „égi” ruca összekapja magát és mint a kő, jön lefelé, s odaát nagyot puffan a tarlón. Mindez megerősíti azt a régi mondásomat, hogy elég egyet lőni, de az szép legyen és mindenki lássa… augusztus 16. sak hogy ne szokjunk el a korai keléstől, riogattuk egy kicsit a gyöngyöshalászi tavon a kacsákat, majd kimentünk a Csárda Tanyához. Egyikünk sem lődühönc, bár én szívesen vadászom galambra, de néhány balkánival, vagy egy-egy örvössel mindig megelégedtem, most azonban úgy döntöttünk, hogy barátilag gerlézünk „egy nagyot”. A hely tökéletes, egy terménytároló- és szárítótelep, valamint a falu szélén futó vasúti töltés között gyönyörűen művelt napraforgótáblák állnak. A tanyára kétoldalt nyárfasorral szegélyezett út vezet, a napraforgók rövid szárúak, tányérjuk nagy, és alattuk szinte semmi gyom nincs, így szinte minden elejtett madarat fel lehet venni. Ahogy felszárad a kevés nyári harmat, szépen húzni kezdenek a balkáni gerlék, cikáznak, váratlan kanyarokat tesznek, mindenkinek öröme telik a szép lövésekben. Tíz óra körül már nagyon meleg van, ezért terítéket rakunk, majd madarainkat elvisszük a pincehűvösbe, és ejtőzünk egy-két órát, azután a fiúknak megmutatom szülővárosom főterét és a legkedvesebb kis éttermét, amely 25 éve semmit sem változott. Délután kettőkor a nyárfák hűvösén állva, hideg szódával felszerelve folytatjuk a gerlézést és bevetjük „csodafegyverünket” is; ugyanis erre a vadászatra úgy csábítottam a többieket, hogy „varázslót” is hozok. A varázslót Lacinak hívják és a télen, a Vértesalján úgy ismerkedtünk meg, hogy a nagy hóban együtt

C

2014/augusztus

ƒƒƒ ILLUSZTRÁCIÓ: PÓCZ DÁNIEL

HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

hoztunk be egy elejtett vadat; mindeközben kiderült, hogy szinte mániákus galambvadász, és maga szerkesztette csalijaival csodákat tud művelni. A varázsló tehát bevonult a szárítótelep szántóföld felőli másik oldalára, kért maga mellé egy embert, mi pedig a nyárfasorban tovább vártuk a gerléket. Fél óra múlva Gábor barátunk már telefonált, hogy valaki váltsa le, mert mindjárt elfogy a tölténye, és menjünk oda hozzájuk, mert ilyet még nem láttunk… Szép lassan sorra került mindenki, végül én is megnéztem, hogy mit csinál a varázsló. Nos, ő egy diófa árnyékában egy kempingszéken ült és cigarettázott, ölében egy puska, mellette bejegelt ásványvíz és olykor szólt famulusának, aki egy-egy madzaggal megmozdította valamelyik „varázsgalamb” szárnyait, és erre szinte a semmiből már ott is volt a következő áldozat, a következő parlagi galamb, amelyet 15 méterről lelőni nem volt művészet. Egyébként a különböző forgatható, álló és egyéb varázseszközök körül tömegével hevertek a lelőtt „begók”. A fiúk lelkére kötöttem, hogy senki sem vihet a végén töltényt haza, és hogy rakjanak tisztességes terítéket, fényképezzék le és számolják is meg az elejtett madarakat. Nekem Péter barátommal ugyanis még fontos elintéznivalóm volt nem messze ide, a Cserhátalján, ahová egy Bikázó nevű völgybe már évek óta járhatok, és ahol sípra jó néhány szép erdei bakot lőttem már. Két esztendeje, májusban láttam egy öreg agancsárt, azonban a tavasszal csak egy hibázásig jutottam, nyáron a sípra nem jelentkezett, és már azt hittem, hogy valami baj érte. Azonban most, néhány napja véletlenül sikerült behívni, ám háromfős közönség előtt közelről úgy elhibáztam, hogy azóta is szégyellem és furdal a lelkiismeret. Még egy órám van a lővilágból, mikor a dombélre érek. A horzslövéssel megriasztott öreg bak valamelyik sűrűben pihen, nyilvánvalóan nem fog előjönni, és talán a síp hangja sem vonz már egyetlen bajnokot sem, hiszen

2014/augusztus

véget ért az őznász. Jó messze egy bak vált ki a gerincen, a hosszan elnyúló domb azon szabdalt oldalára, amely most tarló. Az őz hátterében megy le a nap, így nem lehet rendesen megnézni az agancsát, várom a jószerencsét, kuporgok a fűben. Két süldő róka jön rám a tarlón, megnéznek, de nem lehetek túl bizalomgerjesztő, mert az egyik hangosan vakkant néhányat – feltehetően valami durvaságot mondana –, még el is indul felém, azonban szagot kap és végül elugrik. A bak közben eltűnt a domboldal egy horpadásában, nincs más lehetőség, meg kell próbálni rámenni a tarlón, mert mindjárt itt az este. Megpróbálom, de amint egy dombhajlat mögül kibukkanok, a bak éppen előttem áll és hangos méltatlankodással elugrik. Próbálok ráfütyülni, hátha megáll; meg is torpan, azonban éppen a horizonton, lőni nem lehet. A megriasztott bak másodszor már nem szokott megállni, azonban ez most mégis megteszi, és a fegyver dörrenését már talán nem is hallja… Azt hittem, hogy a bak elejtése lesz kétnapos vadászatunk „slusszpoénja”, azonban a sors – vagy a Jóisten – másképp rendezte. Néhány nap múlva ugyanis hívott a tanyagazda, hogy a csodálatos terítéken felbuzdulva nagyon befolyásos, magas rangú vendégeket hívott meg vadászni, és a sikerhez szüksége lenne a varázslónkra is. A mi varázslónk azonban három műszakban dolgozik, és nem tudott elmenni, bár csodaszerszámait kölcsönadta, de úgy látszik nélküle azok sem működnek, mert ahogy jó fél év múlva a gazda kissé morózusan elmesélte, a magas rangú vendégek nem lőttek semmit. Emlékeznek még, hogyan fogalmazott Széchenyi Zsigmond Az  ünnepnapokban, mikor arról írt, hogy a híres huszárokelőpusztai vaddisznó-rekordját követően a következő évben ugyanazon a lőálláson a kormányzó csak egy disznót lőtt; „nem minden nap papsajt…”

521

BÁLINT ELEMÉR rovatvezető

[email protected]

Egy darabka történelem

A Steyr-Mannlicher másfél évszázada

Ferdinand Ritter von Mannlicher Az európai fegyvergyártó központok kialakulását a középkor hajnalán elősegítette a  könnyen hozzáférhető vasérc megléte. Jó példa erre az Alpok déli oldalán lévő „olasz Ferlach“, a Val Trompia, míg északon Steyr városa. Az első, 1367-ből oklevelekkel igazolható fegyvergyártó egy páncélkészítő kovács volt, 1373-ból származik az első kardkovács említése. A XVI. századtól kezdve a magyarországi török háborúkba egyre jobban belebonyolódó bécsi udvar a következő évszá-

522

Otto Schönauer zadokban biztos és jól fizető megrendelőnek számított Steyrben. A XVIII. század elején, a török háborúk lezárultával csökkennek a kincstári megrendelések és egy fegyverügyekben utazó bécsi hivatalnok, bizonyos Anton Pentzeneder merészen a saját szakállára megpróbálkozik a fegyvergyártással. Fia 1786-ban a családi manufaktúrát eladja az osztrák kincstárnak. Ebben az évben II. József, a Kalapos Király puskamíves iskolát alapít Steyrben hatéves képzési idővel.

2014/augusztus

Az Úr 1821. esztendejében Steyrben színre lép a szerszámkészítésben jártas Werndl család. Leopold Werndl ekkor alapítja meg közel 500 alkalmazottal, ahogy ma mondanánk – fegyveralkatrész beszállítói üzemét. Werndl úr másodszülött fia, Josef 1831. február 26án látja meg a napvilágot és felcseperedvén, a  puskamíves mesterséget tanulja ki. Végigjárja a képzéshez szükséges szakmai grádicsokat, megfordul a bécsi és prágai fegyvergyárakban, ahol megismerkedik a legújabb amerikai gépi megmunkálási eljárásokkal, majd 1852-ben Thüringiába megy és végül az Egyesült Államokban elzarándokol a Colthoz. Édesapja halála után, 1858-ban Josef Werndl átveszi a családi üzem műszaki vezetését és 1864. április 16-án testvérével megalapítják a Josef és Franz Werndl & Tsa Fegyvergyár és Fűrészmalom céget Oberlettenben. Uralkodása során a háborús babérokra vágyó, de a hadi sikerektől nem túl elkényeztetett I. Ferenc József hadserege 1866 nyarán, Königgrätznél (ma Hradec Králové, Csehország) Benedek tábornagy parancsnoksága alatt súlyos vereséget szenved a poroszoktól. Hét évvel Solferino után, a második súlyos katonai kudarc a Habsburg uralkodót eddigi politikája átgondolására készteti, ezzel egyengetve az utat a rebellis magyarokkal való kiegyezés felé. A XIX. század közepén már megjelentek az első hátultöltős puskák, sőt az Unió lovasságnál, az amerikai polgárháború idején már

PUSKA, OPTIKA, FELSZERELÉS Az M 85 1885, töltőkerettel

rendszeresítették az első ismétlőket is! A minden haditechnikai újítás iránt melegen érdeklődő porosz nagyvezérkar idejében felfigyelt egy bizonyos Johann Nikolaus von Dreyse retesszel záró, gyútűs puskájára és azt 1840ben a porosz hadseregben titokban rendszeresítette. Az osztrák sereg königgrätzi katasztrofális vereségének egyik oka a Dreyse puska nagyobb tűzgyorsaságában és az ennek megfelelő taktikában rejlett (v.ö.: Nem lőnek olyan gyorsan a poroszok – német közmondás). Az osztrák és magyar katonák még a jóval lassúbb, jóval körülményesebben, csak álló helyzetben újratölthető elöltöltős puskákkal voltak felszerelve, ezzel jó célpontot nyújtottak az ellenséges lövészeknek! A keserves tanulságokat levonva, a császári hadvezetés 1867-ben a Josef Werndl által felkínált Werndl-Holub-féle, a szakirodalomban gerendelyvagy hengerzárású puskaként emlegetett fegyvert rendszeresítette az Osztrák-Magyar Monarchia haderejénél és ez a puska egészen az első világháború végéig hűségesen szolgált. Sok XIX. századvégén játszódó magyar vadászelbeszélésben is szerepet kap a Werndl puska. A hirtelen megnövekedett igényeket kielégítendő, tőkebevonásra volt szükség, ezért 1869-ben Josef Werndl megalapítja az OEWG-t (Österreichische Waffenfabriksgesellschaft), amely 1926-ig a világ egyik legnagyobb fegyvergyárává fejlődik. A viharos sebességű műszaki haladás a jól bevált, de csak egylövetű, fekete lőporral töltött patront tüzelő Werndl-Holub puskát hamar elavulttá tette. Erre válaszul 1886-ban a Monarchia hadereje rendszeresítette a Ferdinand Ritter von Mannlicher konstruálta, töltőkerettel tölthető egyenes zármozgatású puskát. A közel hét változatban gyártott hadipuskát Argentínától Hollandián keresztül Dél-Afrikáig a világ 23 országának hadserege vásárolta meg és az M 1895-t a budapesti FÉG is gyártotta. Dédapáink és nagyapáink, éppen száz éve, ezzel a gyalogsági és karabély változatban gyártott puskákkal vonultak az első világháború mészárszékeire. E sorok szerzője egyszer egy könnyelmű pillanatában a Frankoniában szemet vetett egy Budapesten készült M 1895-ös karabélyra, amelyet azonnal az üzlet lőterén kipróbált. A ismeretlen előéletű, 1915-ban gyártott veterán 80 méteren, nyílt irányzékkal, 1938-ban készült töltényekkel, három lövésből elképesztő 3 cm-es szórást produkált! Jóllehet a Steyr a vadászoknak is gyártott egyenes zármozgatású ismétlőket, ennek ellenére 1903-ban jelentették meg a legendás forgó-tolózáras Mannlicher-Schönauer puskát, amelyet minden létező kaliberben és kivitelben egészen 1973-ig gyártottak. A gyári legendárium szerint még az amerikai irodalom halászó-vadászó fenegyerekének, Hemingwaynek is volt egy mannlichere. Az első világháború utáni saint-germaini békekötés Német-Ausztriának is megtiltotta a fegyvergyártást, új termékek után

kellett nézni, és hasonlóan, mint az ősi versenytárs, a Mauser, de annál jóval sikeresebben, a Steyr az autógyártásban kamatoztatta tudását. Német-Ausztria a náci Németország általi bekebelezése után az akkori Steyr-Daimler-Puch AG-t a Hermann Göring Birodalmi Művek kaparintja meg és a második világháború évei alatt az M 98k karabélyokon kívül repülőgépmotorokat, járműveket és csapágyakat szállít a Wehrmachtnak. A háború után, 1950-ben a megszállók ismét engedélyezik a keresett Mannlicher-Schönauer vadászpuskák gyártását, majd a hatvanas években színre lépnek a Magyarországon is méltán népszerű új generációs SteyrMannlicherek, a már jól ismert műanyag csigatárral, a zárdugattyú végében (3x2) szemölccsel reteszelő forgó-toló zárdugattyúval. 1989-ben a fegyvergyártást leválasztják az anyavállalatról. Tizennyolc évvel később, 2007-re a leharcolt gépekkel dolgozó cég megérett a szanálásra, mint Dr. Ernst Reichmaier, társtulajdonos megállapította: – Semmi sem maradt a jó hírnéven kívül. A Steyr-Mannlichert ekkor osztrák bankhitellel Dr. Ernst Reichmaier és Mag. Gerhard Unterganschnigg, mint új tulajdonosok élesztik újra. A hagyományos Steyr-Mannlicher Classic mellett megjelennek az új fejlesztések, a Mannlicher Duett bockbüchs és az SM 12® ismétlő. A 150 éves jubileumi ünnepségeket közel 400, a világ minden tájáról érkezett vendéggel ez év májusában tartották a Steyr-Mannlicher kleinramingi üzemében.

2014/augusztus

1903-ban jelentették meg a legendás forgó-tolózáras MannlicherScönauer puskát, amelyet egészen 1973-ig gyártottak

A 150 éves, jubileumi ünnepség csúcspontjaként a dolgozók átnyújtották a szenvedélyes zergevadásznak, Reichmaier úrnak az erre az alkalomra elkészített, 10 kilós bockbüchsöt

523

Extrák félpénzen A vadászatok során legváltozatosabb fényviszonyok és lőtávolságok mellett a ZE 5 is 3-15x56 SF igen jól vizsgázott, csak néhány róka, vaddisznó és őz látta kárát

524

A fotós körökben, mint a kisméretű fényképezőgépek jó hírű gyártójaként, a vadászkörökben pedig, mint a kiváló ár/teljesítmény arányú keresőtávcsövek gyártójaként ismert MINOX, 2011-ben mutatta be a szakmai közönségnek az akkor még ZA jelű, elsősorban a tengerentúli vadászoknak készült céltávcsöveit. Az amerikai sikeren felbátorodva, tavaly hivatalosan is bemutatták a MINOX, európai vadászok igényeihez készült, ZE 5 is (Nem elütés az „is” a típusjelzés része!) jelölésű, 4 különböző gyújtótávolságú és fényerejű, háromféle világító irányzójellel választható céltávcsöveit. Szerkesztőségünknek tesztelésre a MINOX egy ZE 5 is 3-15x56 SF típusú céltávcsövet bocsátott rendelkezésre. Az első meglepetés a céltávcső kicsomagolásával kezdődött, ugyanis napjaink csomagolási divatozásaival ellentétben, a távcsövet egy formás, fából készült skatulyában szállították! A hagyományoknak jobban megfelelő szalma helyett azonban a céltávcsövet méretre szabott habszivacs védte a rázkódásoktól. A következő meglepetés a gombelem behelyezésekor következett, ugyanis a tubus baloldalán lévő kicsavarható tartóba egy tartalék elemet is el lehet helyezni és így az elem lemerülése esetén még a magaslesen azonnal ki lehet cserélni. A 11 fényerősségi fokozatban szabályozható megvilágítás 3 óra elteltével kikapcsol. Az elem erejének hanyatlására pedig a villogó irányzójel figyelmeztet, ha ezek után valaki mégis „harcképtelenné” válik, az már csak saját magát hibáztathatja – „nadrágtartó és derékszíj”! A viszonylag kis fedésű irányzójel, illetve a szálkereszt közepén lévő pont fényerősségének 11 lépcsős szabályozása a gyakorlatban a legváltozatosabb fényviszonyok mellett is

elegendő volt és a távoli lövéseknél sem fedték el zavaróan a célt. Mint minden jól tervezett, nagy lőtávolságokra szánt céltávcső, így a ZE5 is 3-15x56 SF is fel van szerelve az 50 métertől végtelenig állítható parallaxis kiegyenlítéssel. Ez ebben az árfekvésben nem megvetendő extra! A lencsék 21 rétegű, M* bevonatot kaptak, amelyek a látható fény tartományában, a különböző fényhullámhosszoknál is garantálják a kontrasztos, éles és színhelyes képalkotást. Ezt az állítást később a gyakorlati tapasztalatok, azaz a holdfényes vagy szürkületi lesek mindenben igazolták! A vízhatlan céltávcső a belső lecsapódások megakadályozására argon gázzal van feltöltve. A nagyítási tartomány az okuláron elhelyezett kellemes tapintású gumigyűrűvel állítható, miközben a II. képsíkban lévő irányzójel mérete állandó marad. A céltávcső háza a repülőgépgyártásban alkalmazott nagyszilárdságú alumínium ötvözetből készült. A céltávcső egy oldható, kétrészes Leupold Quick Release szerelékkel, a 10 cm-s pupillatávolságot figyelembe véve, egy Mauser M 12-re került. A 30 mm-es tartógyűrűk pontos tűrése miatt elegendő volt a csavarok egyenletes, feszültségmentes meghúzása. Ezek után a céltávcső bombabiztosan állt a helyén, ragasztani felesleges lett volna. A lőtéren, a 100 méteres pályán a maximális nagyítás mellett, köszönhetően a világító irányzójel kis fedésének és nem utolsó sorban a .308 Win. kaliberű Mauser M 12 kiváló minőségének, 20 mm átmérőjű szórást adott. A vadászatok során a legváltozatosabb fényviszonyok és lőtávolságok mellett a ZE 5 is 3-15x56 SF igen jól vizsgázott, csak néhány róka, vaddisznó és őz látta kárát. A valódi „Made in Germany” céltávcső 320 000 forintos ára kevesebb, mint a  fele egy márkás optikai gyártó, hasonló optikai jellemzőkkel és extrákkal felszerelt termékének, de ez a vadászat élményét és eredményességét nem csökkenti a felére! Mint azt a MINOXtól megszoktuk, ismét egy igen jó ár/érték arányú termékkel jelent meg a  versenytársaktól hemzsegő, közepes árfekvésű céltávcsövek piacán. Bálint Elemér

2014/augusztus

— FOTÓ: POLSTER GABRIELLA

PUSKA, OPTIKA, FELSZERELÉS

Kalibersirató S ha megtette jávorszarvasra, grizzly medvére, oroszlánra, tigrisre, miért ne tette volna meg kárpáti szarvasra

Biztosan sok bíráló kritikát kapok azoktól, akik nem úgy értelmezik az írásom, mint amilyennek én szántam. Ha valaki meg van elégedve azzal a kaliberrel, amivel vadászik, az ég szerelmére, meg ne váljon tőle, mert ezek szerint ő abban bízik és ez a bizalom maradjon is meg. Kétségtelen, hogy vannak úgynevezett divatkaliberek és olyanok is, amelyekről már alig hallani, vagy Uram bocsá’, már muníciót sem gyártanak hozzá, pedig hajdanán büszkén meséltek „tetteikről”. Még egy lényeges dolgot említenék meg. Valóban vannak távlövő puskák, speciális céltávcsövekkel szerelve és ezek 600-700 méterről is célba találnak. Pedig még a 300 méterre lévő cél is nagyon messze tud lenni. Mérjék csak ki a távolságot! Sokszor hallani, ahogy nagy büszkén mesélik, hogy 300 méterről lőttem nyakon a bakot. Lehetséges, de valószínű, hogy igen nagy szerencsével. Egy jól lövő „sima” golyós puskának 300 méteren közel 10 cm-ig terjedhet a szórása. Ha belegondolunk, hogy milyen széles az őzbak nyakán a találati pont, nos, akkor könnyebb elhinni, hogy ilyen távolságú lövésekhez (nyakra) kell egy kis szerencse is. Még annyit, hogy az alant felsorolt kalibereket a mai napig használom, valamennyi Mannlicher Schönauer. Talán kezdjük az egyik kedvenccel, a 6,5x54-el. Ugye alig találkozni ilyennel manapság, pedig neves elődeink, Széchenyi, Draskovics, Nádler, Károlyi, Julius Komarek és még sorolhatnám, nagyon sok nagyvadat ejtettek el az ilyen puskákkal. Arról nem is beszélve, hogy majdnem minden vadászó grófkisasszony is ilyet használt, mivel a 2,8 kg-os súlya és a 45 cm-es csőhossza miatt nagyon

2014/augusztus

kezes „női puskának” bizonyult, mindamellett, hogy komoly teljesítményekre volt képes. 10,3 g-os hosszú lövedéke nagyon jó ölő hatást váltott ki, a jó helyen talált vadra. Gyártani már nem gyártják ezeket a fegyvereket, mert úgy tudom, hogy a háború után a teljes MSch. gépsort elvitték Európából. Érdekes, hogy a méretben hozzá közel álló 6,5x55-ös Karl Gustav a svédek ismert és elismert kalibere, ha lassan is, de még mindig egyre terjed. Öbnagyságban kicsit nagyot ugorva, meg kell említenem a 8x57 IS-t. Ez a németek hadi kalibere volt, de egy időben nagyon elterjedt a vadászok körében, mindenki megelégedettségére. Ilyet használt a régi rendszerben nagyjaink zöme. Érdekes, mégis volt egy nagy hullámvölgy, amit az is jelzett, hogy a Steyr gyár pár éven keresztül nem is gyártotta ezt a kalibert. Csupán érdekességként megemlítem, hogy ez volt az egyetlen kaliber a pályafutásom alatt, amire nem hallottam panaszt. Pontosabban igenis volt rá panasz, de mind olyanoktól, hogy lerítt róluk, nem sokat fújta meg őket a szél. Szerintük ezzel a kaliberrel csupán csak 100-120 méterre lehet ellőni. Merem állítani, hogy vadászias távolságon belül addig el lehet vele lőni, mint bármelyik másikkal. Már csak azért is, mert az édesapámtól örökölt ilyen puskámmal közel 2000 nagyvadat lőttem és higgyék el, azért akadtak távoli lövések is. A MSch. az elején gyártott 8x56 R és 9x56 kaliberű fegyvereket is. Nekem az utóbbi van a tulajdonomban. Nem egyszerű a muníció beszerzése, de nem lehetetlen. Ezt is sokan használták megelégedettséggel. Phillipovitz ismert kárpáti vadász jó pár bikát, medvét és kant ejtett el kedvenc puskájával. Én természetesen közel sem lőttem annyit vele, mint édesapáméval, de a hatásával meg vagyok elégedve. Utoljára hagytam a 8x60-ast. Sejtelmem sincs, hogy miért nem terjedt el a mai napig ez a kaliber. Nem, hogy nem terjedt el, hanem szinte teljesen a feledés homályába merült. Bár az RWS készít hozzá DK-maggal szerelt töltényeket és újabban a szerb Partizán gyár kínálatában is szerepel, de mindez aligha változtat a szomorú valóságon. Régi vadászújságokat lapozgatva pedig gyakran megemlékeznek róluk, mint egy-egy vadászat „főszereplőiről”. A sajátom eddigi teljesítményével teljes mértékben meg vagyok elégedve, de ne az én véleményemre hallgassanak, ennek a kalibernek a védelmében, hanem hadd idézzem Széchenyi Zsigmondot, aki Ünnepnapok című nagyszerű könyvében gyakran utal a kárpáti szarvas szívósságára, minthogy azt keményebb fából faragták. Ennek a könyvnek Dédai diadalok című fejezetéből szeretnék egy idézetet kiemelni: „S ha megtette jávorszarvasra, grizzly medvére, oroszlánra, tigrisre, miért ne tette volna meg kárpáti szarvasra.” Nos, kétlem, hogy akadna olyan magyar vadász, aki a fenti idézetet meg merné kritizálni. Azt, hogy a fegyver és tölténygyárak miért nem gyártják? Valószínű, hogy nem olvasták ezt a könyvet. Zilai János

525

AGYAKI GÁBOR rovatvezető

[email protected]

Tacskótól a vizsláig Vadászcsaládba született, édesapja ismert vadászkutya kiképző, számtalan jó kutyát vezetett a hazai és a nemzetközi versenyeken, vizsgákon. Ezek után nem véletlen, hogy Klem Gábor már gyermekként a vadászat és a vadászebek felé fordult. Édesapja mellett állandóan ott „lábatlankodott” a négylábú vadásztársak közelében. Első saját kutyája, mint minden rendes kezdő vadászkutya vezetőnek, neki is egy kotorékeb volt. Aztán hosszú évekig maradt még a tacskós korszak. Egyik legjobb tacskóját Eppel Jánostól kapta és már fiatalemberként komolyan gondolta a kotorékkutyák kiképzését. A pályaválasztásnál nem volt kérdés, hogy mindenképpen a kutyák vagy a vadászat, esetleg mindkettő együttes irányába indul. Ezek után csak és kizárólag a hivatásos vadászi pálya jöhetett szóba, igaz, előtte volt még egy kisebb kitérő. Első munkahelyén, egy szekszárdi kisállat klinikán állategészség-őrként dolgozott, és eközben végezte el Debrecenben a főiskolát. Hivatásos vadászként a Kanizsai Gábor

526

nevével fémjelzett Hunnia vadászatszervező irodánál kezdett dolgozni, ahol közismerten nagy becsben tartják a jó kutyát és a hozzáértő kutyavezetőt. A Hunnia után a Bóly Zrt. következett, ahol inkább a nagyvad került előtérbe. Jelenleg a Kunbajai Vadaskert Vadásztársaság területét kezeli fővadászi beosztásban. A  munkahelyek, beosztások az évek folyamán változtak, de ami Gábor életében örök, azok a kutyái, akik háztól-házig kísérik. Az első komoly vadászkutyás sikereit Méregkeverői Hanna nevű, rövidszőrű német vizslájával érte el. Ez a kutya Fejes József tenyészetéből került hozzá és amellett, hogy minden vizsgája megvolt, igazán a vércsapa, pontosabban a nehezített vércsapa versenyeken jeleskedett. A Siófokon rendezett Nemzetközi Német Vizsla Vizsgán (IKP) is elindult, amely köztudottan az egyik legrangosabb vizsgája a nemzetközi német vizsla szövetségnek. Közben voltak próbálkozások néhány magyar vizslával is, de Gábor rendre visszatért a német vizslához, hisz ez már-már hagyomány a Klem családban. A fiatal kiképző következő kutyája egy elit családból, a  Visnyei-Vadász kennelből került ki. Kacér, a rövidszőrű német vizsla szuka szintén eljutott az IKP-ra, ezen felül Baján egy vízi-mezei versenyen CACT címet szerzett. A tenyésztéssel is megpróbálkozott, magyar, valamint német vizsla almok jelzik a tenyésztői munkáját, de mint mondja, nem igazán tenyésztő típus. Inkább a kiképzés, a vizsgára, a versenyre és főként a vadászatra való felkészítés az, ami igazán közel áll hozzá. A Bácsalmáson található szolgálati lakás udvari kifutóit jelenleg egy német vizsla és három saját alomból származó magyar vizsla kölyök tölti meg. Hivatásos vadászként kutya nélkül el sem tudja képzelni az életét. A vadászat és a kutya számára egyet jelent. Mint mondja, ha nem vadászhatna, biztosan nem kutyázna, és ha nem kutyával vadászna, akkor biztosan nem is vadászna. Ez akár a mottója is lehetne egy tehetséges fiatal vadászember szakmai hitvallásának, bár az is igaz, hogy volt kitől örökölni ezt a szemléletet. Ezek után az sem véletlen, hogy a családban mindhárom fiútestvér vadászik, igaz, csak Gábor az, aki hivatásszerűen is erre a mesterségre adta a fejét. Ebben az is közrejátszott, hogy vannak olyan emberek, akik csak úgy tudják elképzelni az életüket, pontosabban a vadászpályafutásukat, ha mindig van mellettük egy hű társ, egy jó kutya, akire az erdőn mindig számíthatnak.

2014/augusztus

VADÁSZKUTYA TANULÓ VEZETŐK

Németkér, azon belül a Betérő fogadó a  központja annak a vadászkutya-vezető tanfolyamnak, amelyet a Tolna megyei Vadászszövetség és az Országos Magyar Vadászkamara Tolna megyei Területi Szervezetének Kynológiai Bizottsága szervezett. A  tanfolyam célja, hogy segítséget nyújtson a vadászkutya tartási, nevelési, kiképzési és idomítási feladatainak ellátásához. Március 29. és július 12. között havi egy alkalommal találkoznak a kutyások, ami összesen öt tanfolyami napot jelent. Az előadók

igen nagy hangsúlyt fektetnek a  gyakorlati bemutatókra és a fő cél a VAV vizsgára, valamint az Őszi Tenyészvizsgára (ŐTV) való felkészítés, illetőleg a gyakorlati vadászatba való bevezetés. Az ötletgazdák elégedettek lehetnek, hisz huszonnégy kutya gazdája jelentkezett, lemorzsolódás pedig szinte nem is volt. A  résztvevők  többsége kontinentális vizslákat vezet, a német és a magyar vizsla különböző szőrváltozataiban, emellett labrador, sőt még egy tacskó is igyekszik lépést tarta-

— FOTÓ: GÖBLYÖS PÉTER, VIZSLAFOTÓZÁS

DEMÉNYISTA PIKNIK

ni hosszabb lábú társaival. A tanfolyam vezetője Eppel János, a Tolna megyei Vadászkutya Szakbizottság elnöke, segítője pedig Záborszky Zoltán, aki egyben a házigazda szerepkörét is elvállalta. A szervezők a sok gyakorlati tanács mellett oktatófilmekkel, kiképzési tervekkel és komoly szakirodalommal segítik az otthoni felkészülést. Bár a vizsga még odébb van, úgy tűnik, a tanfolyam már elérte a célját, ami nem más, mint növelni a felkészült, felelős vadászkutyás vadászok táborát.

SASRÉTI EREDMÉNYEK Június 22-én hobbikutyások találkoztak a Pákozd-Sukorói Arborétumban Demény, a közkedvelt „vizslablogger” és a VADEX Zrt. közös programján. Az állami erdők kezelői közül elsőnek a VADEX Mezőföldi Erdő és Vadgazdálkodási Zrt. tette lehetővé, hogy a  hobbikutyások szabadon élvezhessék a  természetes erdőterületek, a  kirándulóhelyek és sétaösvények kínálta csodálatos élményeket. A cél az volt, hogy bemutassák: lehet felelősségteljesen, de szabadon „kutyázni” az erdőben is! Deménynek, a magyar vizslának és támogatóinknak köszönhetően kitűnő kirándulás várta a résztvevőket a Pákozd- Sukorói Arborétumban. Az I. Deményista Piknik sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint a számok: több mint 180 ember, illetőleg kutya vett részt az „összeröffenésen”.

2014/augusztus

A Mecsekerdő Zrt. sasréti területén június 1-jén megtartott nehezített mesterséges vércsapa verseny részletes eredményei: 1. Babály Csaba és Kis Pipin Apeh (bajor szuka) – 200 pont 2. Kozma József és Hidegvölgyi Bori (hannoveri szuka) – 200 pont 3. Imre Norbert és Rábaparti Nyomkereső Aisa (bajor szuka) – 200 pont

527

HOLDNAPTÁR y AUGUSZTUS y 31 NAP

Boglárka Lehel Hermina Dominika Krisztina Bettina Ibolya László Emőd Lőrinc Zsuzsanna Klára Ipoly Marcell Mária Ábrahám Jácint Ilona Huba Áll. Ünnep Sámuel Menyhért Bence Bertalan Lajos Izsó Gáspár Ágoston Beatrix Rózsa Erika

5.21 5.22 5.24 5.25 5.26 5.27 5.29 5.30 5.31 5.33 5.34 5.35 5.37 5.38 5.39 5.41 5.42 5.43 5.45 5.46 5.47 5.49 5.50 5.51 5.53 5.54 5.55 5.57 5.58 5.59 6.01

20.18 20.17 20.15 20.14 20.12 20.11 20.09 20.08 20.06 20.04 20.03 20.01 19.59 19.58 19.56 19.54 19.53 19.51 19.49 19.47 19.45 19.43 19.42 19.40 19.38 19.36 19.34 19.32 19.30 19.28 19.26

nyugszik (óra.perc)

A nap névnapja

kel (óra.perc)

P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V

Hold

nyugszik (óra.perc)

A hét napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Nap kel (óra.perc)

A hó napja

z újhold, d növekvő, c telihold, e csökkenő

10.53 22.25 11.55 22.54 12.59 23.25 14.04 0.02 d 15.09 0.46 16.12 -- -17.11 1.38 18.05 2.40 18.52 3.50 19.33 5.06 c 20.09 6.25 20.43 7.44 21.15 9.01 21.47 10.17 22.20 11.29 22.55 12.38 23.34 13.43 e 0.17 14.43 -- -- 15.37 1.04 16.25 1.55 17.08 2.49 17.45 3.46 18.18 4.45 18.47 5.44 19.14 z 6.44 19.40 7.45 20.05 8.46 20.31 9.48 20.58 10.50 21.28 11.54 22.02

MIRE SZABAD VADÁSZNI?

Igazságügyi szakértői munkát vállalok erdészeti-, vadászati-, vadkárbecslési és erdőérték-, erdőkárérték témakörökben.

Dr. Balázs István www.erdoertek-szakerto.hu

+36-30/492-8962

Augusztusban: őzbakra, muflon kosra, vaddisznóra, tőkés récére*, örvös galambra*, balkáni gerlére*, rókára, aranysakálra, nyestre, pézsmapocokra, nyestkutyára, mosómedvére, borzra, házi görényre, dolmányos varjúra, szarkára, szajkóra *augusztus 15-től

Felhívás!

VALAMENNYI VADÁSZATRA JOGOSULT FIGYELMÉBE! A rókák veszettség elleni, szájon át történő tavaszi immunizálásának eredményességét ellenőrző mintagyűjtés a vakcinázott területeken 2014. május 15-től szeptember 30-ig tart. A nem vakcinázott területeken nincs mintagyűjtés. Kérjük a vadászatra jogosultakat, hogy ezen idő alatt a területileg illetékes állategészségügyi hatóság által kiadott határozatban rögzített számú felnőtt rókát juttassák el vizsgálatra. A hatályos elszámolási rend szerint eljárva, a vadászatra jogosult állítja ki a számláját a Hubertus Kft. felé (7000 Ft/felnőtt róka + 27% áfa összegben, amelynek kötelező melléklete az Immun rókaminta átvételi elismervény eredeti példánya). A számlát és mellékletét kérjük, haladéktalanul küldje el a HUBERTUS Kft. (2100 Gödöllő, Dózsa György út 28.) címére. A tavaszi mintagyűjtési időszakban elejtett rókákról szóló számláikat 2014. október 15-ig tudjuk befogadni. A fenti határidőt követően beérkező számlákat nem áll módunkban teljesíteni! Kérjük, hogy a mintagyűjtésre és az elszámolásra megállapított határidőket a zökkenőmentes és pontos elszámolás érdekében szíveskedjenek betartani! További információk a www.hubertus.com honlapon állnak rendelkezésére.

HUBERTUS Kft.

528

2014/augusztus

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK

Kulturális örökségek A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum Vadászati Múzeuma mára a vadászati kultúra egyik fellegvára lett. A múzeum igazgatója, Tóth Csaba ezúttal a solymászokat kérte fel egy nagyszabású találkozóra, hogy népszerűsítse ezt a vadászati módot, amelyről még maguk a vadászok is csak nagyon keveset tudnak. Mivel a solymászat 2010-ben felkerült a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékére, természetes volt, hogy a találkozón bemutatkozási lehetőséget kapnak más, hasonló státuszú közösségek is. Így valósult meg ez a kétnapos rendezvény július 5-6-án, amelyen a Győrff y-Villám András, Lóki György, Lóki Bálint és Gasztonyi Dániel

által megtartott solymászbemutatók közötti szünetekben a látogatók táncolhattak a busókkal, mindenki megkóstolhatta a híres bajai halászlevet és a karcagi birkapörköltet, a molnárkát, megismerkedhetett a dunai halászat eszközeivel, a halászháló-készítés fortélyaival, és ha valakinek kedve támadt, kipróbálhatta a korongozást is. A múzeum épületében két új időszaki kiállítás várta az érdeklődőket: Meszlényi Attila festőművész tárlata, valamint a világszerte elismert solymász, Lelovich György életét bemutató emlékkiállítás. Az ünnepélyes megnyitón Pálinkás Róbert, a Kastélymúzeum igazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd Rácz Fodor Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti és Vadászati Főosztályának közigazgatási főtanácsadója méltatta a  rendezvényt. Ezután Csonka Takács Eszter, a SzKÖ igazgatója mondott néhány szót a  mozgalomról, amelynek elsődleges feladata a nemzeti jegyzék gondozása, vagyis a listára felkerült közösségek, csoportok tevékenységének megőrzése és megismertetése. Turcsányi Zoltán, a Magyar Solymász Egyesület elnöke a solymászok bemutatkozási lehetőségét köszönte meg, Duhay Gábor, a  Bechtold István Alapítvány elnöke Lelovich György életútját foglalta össze, Ambrózy Árpád, az alapítvány alelnöke a tevékenységükről szólt, míg Lelovich Krisztina, a kivételes tudású solymász unokája a kiállítás megvalósításáért mondott köszönetet, majd Hubert G. Wells, hollywoodi állatidomár elevenítette fel a Lelovich Györgyhöz fűződő filmes emlékeit. Polster

2014/augusztus

529

EGYSÉGES EURÓPAI BLASER FOGYASZTÓI ÁRLISTA MEGBÍZHATÓ MINŐSÉG, MEGBÍZHATÓ ÁRON – ITTHON IS Az EU négy szabadságelve közül az egyik kimondja:

Kereskedő partnereinkkel egyetértésben a Blaser Magyarország Kft. és a Blaser Jagdwaffen GmbH 2014. 07. 01-től egységes európai fogyasztói árlistát érvényesít a magyarországi piacra is. Ily módon Németországban, Ausztriában, Szlovákiában és Csehországban a fogyasztói árak azonosak. Ezzel az egységes árlistával szeretnénk a magyarországi Vevőket arra ösztönözni, hogy itthon vásárolják meg Blaser fegyvereiket. A magyarországi vásárlás további előnye, hogy egy olyan szakmailag képzett kereskedői hálózat partnereinél vásárolhat, ahol a vevői igények kielégítése, az esetleges meghibásodások gyors és szakszerű lebonyolítása alapvető elvárás.

„A tagországok vállalatai számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy egyenlő értékesítési feltételekkel induljanak a többi tagország piacán, ugyanakkor arra is figyelemmel kell lenni, hogy a tagországoknak jogukban áll biztonsági, közegészségügyi, környezetvédelmi vagy etikai megfontolásból valamely termékeket nem beengedi a piacára, vagy éppen adót róhat ki rá.” A magyarországi fegyverkereskedők nap, mint nap szembesülnek azzal, hogy ugyanazon fegyver ajánlott fogyasztói ára között jelentős eltérést tapasztalnak, összehasonlítva egy német, osztrák vagy szlovák üzlet áraival. Ez a különbség nem azt jelenti, hogy a magyarországi fegyver- Árlistákért, egyéb információkért forduljanak bizalommal márkakereskedő partnereinkhez! kereskedők nagyobb árréssel dolgoznának. Ez az eltérés a különböző országok különböző mértékű Blaser Magyarország Kft. áfájából ered.

MÁRKAKERESKEDŐK: Diana Vadászbolt 8600 Siófok, Szent László u. 39. Tel.: 84/312-352, 30/237-1046 E-mail: [email protected] Három Csúcs Kft. 6724 Szeged, Ősz u. 27. Tel.: 30/943-9555 E-mail: [email protected] Jagdrevier Vadászbolt 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 101. Tel./Fax:96/212-840, 20/944-6383 E-mail: [email protected] www.jagdrevier.hu

530

Seeland Vadászáruház 1188 Budapest, Nagykőrösi út 24/a Tel.: 1/291-8889, 30/922-1322 E-mail: [email protected] www.seeland.hu Szerdahelyi Kft. 6500 Baja Árpád tér 1. Tel.: 79/424-929, 30/299-2237 E-mail: [email protected] Szerdahelyi Kft. – Diana Vadászbolt 1077 Budapest, Rózsa u. 21 Tel.: 1/322-4002, 30/507-3793 E-mail: [email protected]

Reflex Vadászáruház 4400 Nyíregyháza, Tünde u. 20. Tel.: 42/507-116, 30/207-2882 E-mail: [email protected] www.reflexbolt.hu

Trófea Vadászbolt 3000 Hatvan, Tabán út 5. Tel.: 57/540-953, 30/9246 277 E-mail: [email protected]

Stefán Vadászcentrum 7100 Szekszárd, Kossuth u. 32. Tel.: 74-510 995, 30/957-6667 E-mail: [email protected]

Vadex Zrt. 8000 Székesfehérvár, Tolnai u. 1. Tel.: 22/510-518, 30/628 1580 E-mail: [email protected]

2014/augusztus

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK RANGOS ELISMERÉS

Csergezán Pálra emlékeztek A magyar vadász- és természetfestő tisztelői, barátai évről évre összegyűlnek a Pilisi Parkerdő Zrt. Budakeszi Erdészete területén, a Vadászok Szoborparkjában, hogy megkoszorúzzák Csergezán Pál mellszobrát. Idén június 23-án tisztelegtek a művész emléke előtt a panteonban, majd síremlékénél az Anna-laki vadászház mellett. A három óra után nem sokkal kezdődő, a Vadász Könyvklub Egyesület által szervezett megemlékezésen elsőként Ádám Jenő, a telki Maderspach Emlékszoba gondozója köszöntötte az egybegyűlteket. A mellszobor – Farkas Pál alkotása – mellett ezúttal egy portré is helyet kapott, ez dr. Kun Edit munkája, amely az egyetlen Csergezán Pált ábrázoló festmény. A művész szellemét Homonnay Zsombor, egykori kollégája idézte meg. Mint mondta, idén június 6-án volt a neves festőművész születésének 90. évfordulója, ám a megemlékezés nem ehhez kötődik. Csergezán minden évben megünnepelte barátaival a névnapját, és ezt a hagyományt viszik tovább minden esztendőben Péter és Pál napja közeledtével. -fa

Marghescu Tamás, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) vezérigazgatója a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át június 20-án, Magyarország vadászati, vadgazdálkodási hírnevének nemzetközi szintű elismertetése érdekében végzett tevékenységéért.

Duna-parti tisztelgés

Eldőlt...

19. alkalommal rendezték meg Nagymaroson, június 21-én a Kittenberger Kálmán Napot, amellyel évről-évre a neves Afrikakutatóra és vadászra emlékeznek. Az egybegyűlteket Petrovics László polgármester köszöntötte, majd Kemenes Miklós, az OMVK Fővárosi és Pest megyei Területi Szervezetének alelnöke méltatta Kittenberger munkásságát. Ezt követően az önkormányzat, a  környékbeli vadásztársaságok, a  magyar és a szlovák vadászati szervezetek, illetőleg a vadászújságok képviselői helyezték el emlékkoszorúikat az egykori Nimród-főszerkesztő szobránál. W.P.

Június végén lezárult az az internetes voksolás, amely arról volt hivatott dönteni, hogy melyik faj legyen 2015-ben az év madara. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979 óta választja ki, illetve szavaztatja meg az év madarát, három javasolt faj közül. A több mint ötezer leadott javaslat alapján végül a búbos banka lett a befutó, a kattintások 38 százalékát „begyűjtve”, megelőzve a vörösbegyet és a feketerigót.

…címmel nyílt meg az Altamira Egyesület kiállítása július 2-án, a „Holnemvolt Parkban”, a  régi Vidám Park területén, amely a közelmúltban került a Fővárosi Állat-és Növénykert kezelésébe. A csaknem félszáz természetrajongó művész alkotásait a szépszámú látogató a hullámvasút műemléképületének felújított kiállítótermében tekinthette meg. Szemadám György, Munkácsy díjas festőművész, az idén húszéves, kerekévfordulós egyesület alapító tagja megnyitójában beszélt a tárlat tematikus gyűjteményéről, a természetet szerető, tisztelő és ábrázoló alkotó képzőművészek rangos „együttesének” lelkes munkásságáról. A természet értékeihez forduló, és nevében is sokatmondó Altamira egyesület, amelyet egykor elsősorban festőművészek hozták létre, mára kibővült más társművészeti ágakkal is. A kiállítás megnyitó ünnepsége szerény fogadással végződött, ami az érdeklődők és a megjelent művészek kötetlen, baráti beszélgetéseivel zárult. A kiállítás nyár végéig, augusztus 24-ig látogatható. hy

2014/augusztus

— FOTÓ: TURÓCZI ANETT

Állat tárlat

531

Káprázatos látkép Tavalyi indította útjára „A  jövő a  kezünkben van” című nagyszabású beruházási programját a VERGA Zrt., amely révén hazánk erdei iskolákkal, arborétumokkal, tanösvényekkel, illetőleg számos más látnivalóval lett gazdagabb. Az erdőgazdaság legújabb „attrak-ciójának” – a Fekete István nevét viselő kilátónak  – bemutatására július 16-án, ünnepélyes keretek között került sor. A Dél-Bakonyban található építmény tetejéről festői környezet tárul a  kirándulók elé. A  37 és fél millió forint értékű beruházás átadóünnepségén beszédet mondott dr.  Bitay Márton, a  Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős államtitkára, valamint Tengerdi Győző, a  VERGA Zrt. vezérigazgatója, aki hangsúlyozta: az erdőgazdaság küldetése a  közjó szolgálata oly módon, hogy a kezelésében

532

2014/augusztus

lévő állami tulajdonú erdők, valamint a fejlesztések során létrehozott látnivalók szépségüknek és értéküknek megfelelő helyen szerepeljenek a társadalom és a  szakma megítélésében. A nap folyamán egy másik jelentős bejelentés is elhangzott: a társaság a  társadalmi felelősségvállalás jegyében 10  százalékkal csökkentette a tűzifa, valamint a dolomitmurva árát. -km

— FOTÓ: GERZSEI ZOLTÁN

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK

A VKE Diana Vadászhölgy Klub tagjai az idén is megkoszorúzták Isabella főherceg asszony mellszobrát a Gemenc Zrt. karapancsai vadászkastélyának kertjében. Utána Zilai János fővadász tárlatvezetésével megtekintettük a Kiskastély múzeumának gazdag anyagát. PG

Közös ünnep A Tolna megyei vadászkamara a pecásokkal karöltve tartotta meg a megyei Horgász- és Vadásznapot. A megnyitóra a paksi „Ürgemezőn” felállított nagyszínpadon került sor, amelyen Hajdú János, Paks város polgármestere, Kocsner Antal, a megyei vadászkamara elnöke és Gecse Lajos, a megyei horgászszövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Tóth Ferenc kormánymegbízott nyitotta meg az eseményt. A Vadászkamara Kürtegyüttes koncertjét követően kulturális és művészeti programok szórakoztatták a vadász és a „civil” látogatókat.

Kitüntetettek Magyar Vadászatért Érdemérem: Tóth Ferenc Hubertus Kereszt arany fokozat: Béres József Hubertus Kereszt ezüst fokozat: Márkus József, Ledneczky László Hubertus Kereszt bronz fokozat: Polácsi Ferenc, Simondi József Nimród Érem: Vajda József, Gyergyói József, Fazekas Péter Varju Ildikó

Két arany, két ezüst

indulók között ott volt a Baranya Vadászkürt Együttes, a Soproni Lővérek Vadászkürt Együttes, a Pipacs Vadászkürt Együttes, valamint a Vadászkamara Kürtegyüttes. A magyar csapatok jól szerepeltek, két együttes, a Baranya Vadászkürt Együttes és a Vadászkamara Kürtegyüttes arany minősítéssel zárta a versenyt, míg a Lővérek és a Pipacs ezüst minősítést értek el. A nemzetközi versenyek kiírása szerint minden induló csapatnak négy kötelező szignált kellett bemutatni, valamint egy szabadon választott művet, amely minimum huszonnégy ütemből állt. A. G.

Keszthelyi Jenő intarziaművész vadászati témájú életképeiből és portréiból nyílik kiállítás augusztus 28-án, 18.00 órakor, Lentiben, a Művelődési Központban. A tárlat szeptember végéig látogatható.

Szarvasagancsot vásárolnánk! Trófeát és hullajtottat is.

— FOTÓ: SIKLÓSI KÁLMÁN

Az idei évben az ausztriai Zeillernben rendezték meg az egyetlen hivatalosan kiírt nemzetközi vadászkürtös versenyt június 13-15. között. A versenyre rekord számú nevezés érkezett, egy híján száz csapat mérte össze tudását. A fellépő együttesek között, az osztrákok mellett német, szlovén, lengyel, cseh és magyar csapatok is részt vettek a rangos minősítő versenyen. Hazánkat a Vadászati Kulturális Egyesület Magyar Vadászkürt Egyletének élcsapatai képviselték. A magyar

Mesél az erdő címmel nyílt kiállítása Bencze László csontfaragó művésznek július 4-én, Nagyatádon a Városi Múzeumban, amelyet augusztus végéig tekinthetnek meg az érdeklődők.

Telefonszám:

06-20/493-4607

VADRIASZTÓK

Cégünk nagy teljesítményű vadriasztó ágyúk gyártásával, tervezésével foglalkozik. A készülékek vezérlése mikroprocesszoros, melynek köszönhetően 4 program állítható be egy LCD kijelzőn keresztül. Programonként az időtartam, ciklusidők, lövések száma, lövések közti szünetek szintén beállíthatók. Multi vagy egyszeres időzítés. A készüléket magas minőségű bevonat védi az időjárástól, nem igényel karbantartást, optimalizált energiafogyasztás, GSM modulbővítési lehetőség. VT –nek további kedvezmények!

 +36-30/250-0436

[email protected]  www.wildcontrol.hu

2014/augusztus

533

AVENZOR VADRIASZTÁS Cervacol Extra: tű- és lomblevelű erdészeti kultúrák, gyümölcs- és díszfák téli vadkár elleni védelmére.

WAM Porocol: a sokoldalú „szagsorompó”. Minden mezőgazdasági-, kertészeti-, szőlészeti-, erdőgazdasági kultúra új, folyékony vadriasztószere, amely hatását párolgással fejti ki. Gazdaságos, hosszú ideig hat.

Vadóc (megújult hatással): mezőgazdasági, kertészeti, szőlészeti és erdészeti kultúrák szaghatáson alapuló, tasakos vadriasztó szere kétféle szaggal.

Repellovit: vaddisznó-riasztó granulátum. A riasztó hatása specifikusan csak a vaddisznóra hat csípős szaga és íze miatt. Makk- és más vetések védelmére, egyéb kártételek megelőzésére kitűnően bevált.

SILVACOL-T: megújulva, ismét forgalmazva.1992 óta az egyik legsikeresebb szagriasztószer. Minden növényi kultúrában alkalmazható. Textilt átitatva könnyen kijuttatható. Hosszantartó hatással. CERTOSANNAL kombinálva

MINDEN VADKÁR MEGELŐZÉSÉRE VAN MEGOLDÁS! Szállítás postán Székhely és adminisztráció: 1124 Budapest, Koszta József u. 28. Tel./fax: 06-1/319-6578 Megrendelés és szállítás: 5540 Szarvas, Vajda Péter út 25. Tel./fax: 06-66/313-301, 06-30/911-7064 e-mail: [email protected]

534

2014/augusztus

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK

éjszaka ne keressenek, és egyedül lehetőleg ne is menjenek a területre. Mint mondja, egyelőre nem tudnak többet tenni ennél, gyűjtik a tapasztalatokat. Hozzátette: a fotó alapján a lábnyom körülbelül 27 centis, egy felnőtt kantól származik, de anyamedvéről és bocsokról is tudni vélnek a környékbeliek.

Ha ez igaz, akkor kérdés, hogy amennyiben a bocsok a területen jöttek a világra, akkor elmennek-e, illetve a vélhetően Szlovákiából átkóborolt kan visszamegy-e északi szomszédunkhoz. Akárhogy is, az elnök szerint fel kell készülni a nagyragadozók – így a farkas vagy a környékükön is fel-feltűnő hiúz – tartós ittlétére. Az istenmezei egyesülettel szomszédos területet kezelő Egererdő Zrt. közleményt adott ki a medveészleléssel kapcsolatban. Eszerint a társaság munkatársai mindennapi munkavégzésük során, helyszíni járőrözéseken is figyelik az elmúlt hónapokban megjelent medve nyomait, mozgását. Ha jelenlétére utaló jelet találnak, a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megteszik. Az erdőgazdaság egyben kér mindenkit, akinek megbízható információja van a nagyragadozóval kapcsolatban, hogy értesítse a Pétervásárai Erdészetet a 06-36/568-090 telefonszámon vagy a [email protected] e-mail címen. Medvenyomokat egyébként Nógrádban, a szlovák határnál található Cereden, a hevesi észlelés helyétől légvonalban körülbelül 15 kilométerre is találtak. -fa

Kitüntetettek Magyar Vadászatért Érdemérem: Dr. Koren János Gróf Nádasdy Ferenc Emlékplakett: Siroki Földtulajdonosi Vadásztársaság Hubertus Kereszt arany fokozat: Varró Magdolna, Cserna István, prof. Dr. Vasas Joachim, Petrény Csaba, Dobre-Kecsmár Csaba, Dudás Béla, ifj. Nagy Károly, Dr. Bali István, Petrov László, Hadobás Dezső

Hubertus Kereszt ezüst fokozat: Deme József, Ferencz Mihály, Horváth József Hubertus Kereszt bronz fokozat: Bartók László, Kormos János, Berecz Mihály, Kis Imre, Kovács István, Lipkovics István, Simon Dávid, Tuza Miklós Kamarai Aranyérem: Kaló László Nimród Érem: Tóth István, Birincsik Gyula, Dr. Bús András, Nagy Szabolcs, Dr. Rácz Zoltán, Simon György, id. Uvari István

Öten is láttak medvét a Heves megyei Erdőkövesd mellett – adta hírül július 9-én a heol.hu. A megyei portál szerint munkából Istenmezeje felé hazaindulók vették észre az állatot az akácosban. A környékbeli vadászatra jogosultak már nem csak kóbor látogatóként tekintenek a nagyragadozóra. A medve két vadászatra jogosult területét járhatja. Az egyik, a pétervásári Vadászati Földtulajdonosi Közösség Közös képviselője, Kaszab Balázs érdeklődésünkre elmondta, hogy ők nem találkoztak még sem az állattal, sem a nyomaival. Ő maga hiszi, ha látja – fűzte hozzá, ezzel együtt a hivatásos vadászoknak kiadta, hogy az esőzések után különösen figyeljék az esetleges nyomokat. Hozzátette: ők nem örülnének a medve jelenlétének, attól tart, hogy károkat okozna. Az Istenmezeje Vt. hivatásos vadásza, Nagy Krisztián viszont többször is találkozott medvenyomokkal a terület különböző részein, és ezeket le is fotózta – tájékoztatta lapunkat Horváth László, az egyesület elnöke. A vadásztársaság vezetősége már felhívta a tagok figyelmét arra, hogy sebzett vadat

— FOTÓ: NAGY KRISZTIÁN

Medvék Hevesben is

Medvenyomok az Istenmezeje Vt. területén, mellettük .30-06-os lőszer

Palócok és vadászok Két tízéves forma kisbíró köszöntötte az érdeklődőket július 12-én, Parádon, a 23. Heves megyei vadásznap megnyitóünnepségén. A terítéken fekvő muflonkos behozatala után Mudriczki József polgármester, Farkas László Márton vadászszövetségi elnök, valamint Győrff y Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara országos elnöke mondott beszédet. Annak ellenére, hogy a rendezvény előtti napok bőséges esőt hoztak és még a vadásznap reggelén is csepergett, igen sokan látogattak el a településre, amely ezzel egy időben a 28.  Palóc Napoknak is helyt adott. A vadétel-főző versenyen harminc csapat indult, s a zsűri elnöki tisztségét – immár hagyományos módon – Benke László, Oscar-díjas mesterszakács töltötte be. A programok között vadászkürtös térzene, Szent Hubertus mise, vadászkutya-, solymász- és vadászíjász bemutató szerepelt, s külön érdekességként szolgált Valaczkai Erzsébet festőművész tárlata mellett az a gyermekrajz-kiállítás is, amelyet az erre az alkalomra meghirdetett, nagyvad témájú pályázat anyagából állítottak össze. A kiírásra több mint 700 rajzot küldtek be az általános iskolai nebulók. W.P.

2014/augusztus

535

Vadászvizsgára felkészítő és vadhívó tanfolyamokat indítunk BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN, SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG és HAJDÚ-BIHAR megyékben Vadászvizsga négy hosszú hétvégi (péntek, szombat, vasárnap) – normál kurzus –, vagy akár két hét intenzív felkészülés után – intenzív kurzus. A tanfolyamok 100 órásak. A 70 órás elméleti képzés után 30 órás – 4 napos – terepi gyakorlat a Gömöri Vad Tanulmányi Vadásztársaság területén, Szuhafő üdülőfaluban és oktatási központban, Aggtelek mellett. A tanfolyamokon más megyékben élő érdeklődőket is szívesen fogadunk!

KÉPZÉSI HELYEK ÉS IDŐPONTOK: NORMÁL KURZUS  Mátészalka – 2014. július 25. – augusztus 19. között  Szerencs – 2014. szeptember 05. – szeptember 30. között  Debrecen – 2014. október 10. – november 20. között INTENZÍV KURZUS  Szuhafő – 2014. szeptember 08. – szeptember 23. között ŐZHÍVÓ TANFOLYAM terepi bemutatókkal SZUHAFŐN: 2014. augusztus 8–10. Részvételi díj, két éjszakai szállással: 28 000 Ft. SZARVASBŐGŐ TANFOLYAM terepi bemutatókkal SZUHAFŐN: 2014. október 3–5. Részvételi díj, két éjszakai szállással: 28 000 Ft. Részletes tájékoztató és jelentkezési lap honlapunkon:

www.vadaszkepzofogado.hu

536

2014/augusztus

GYEREKEKNEK

Herman Ottó

A fenyvesből B

eléptem a fenyvesbe. Földje az elhalt tűlevelek millióitól rőt: hangulata komor, mert sudara sűrűn egymás mellé sorakozik, s helyenközön félhomállyá mérsékli a világosságot. Ez a félhomály megöli az apróbb növényeket, a talaj tehát puszta lenne, ha a természet nem gondoskodnék más szervezetekről, amelyeknek éppen a félhomály kedvez, e  szervezetek pedig a gombák, a  fenyves „virágai”. De ahol a fenyőkoronák közt, ha csak a nap bizonyos szakában is, tehát rövid időre, egy-egy napsugár belopózik, ott már más növényélet is támad, leggyakrabban a kedves, pillangós levelű nyúltáskának hol smaragd-, hol Nílus-zöldje kacag felénk. Ezeknek a belopódzó napsugaraknak pompás fényhatásuk van éppen a félhomályban, hasonló ahhoz, mely akkor támad, midőn a nap tornyos felhők közül kévékben lövelli szerte

Kedves gyerekek! Újságunk gyerekrovatában ezentúl egy-egy mesét, történetet találhattok klasszikus vadászíróink tollából. És ha már elolvastátok, egy kis játékra, pályázatra invitálunk benneteket: nincs más dolgotok, minthogy papírt, ceruzát, festéket vagy éppen zsírkrétát ragadni, lerajzolni a történet egy olyan pillanatát, ami számotokra a legkedvesebb, a  hátoldalra pedig írjátok fel a neveteket, címeteket és hogy hány évesek vagytok. Utána irány a posta és adjátok fel szerkesztőségünk címére (1031 Budapest, Rozália u. 59/a.). Cserébe minden hónapban a tíz legjobb rajz elkészítőjének egy-egy, a Budakeszi Vadasparkba szóló családi belépőt küldünk. És, hogy még egy ráadással is kedveskedjünk nektek – azonfelül, hogy a nyertesek rajzait feltesszük az internetes oldalunkra –, annyit még megígérhetünk, hogy ezekből a rajzokból jövőre, szintén a Budakeszi Vadasparkban egy kiállítást rendezünk, ahol viszontláthatjátok alkotásaitokat. Jó olvasást és rajzolást kívánunk

sugárözönét, s a vetést, a nádast, a tó tükrét foltonként világítja meg. Megállok. Egy darab ideig minden csöndes, annyira, hogy a lehulló fenyőtoboz is messze hallható zajt okoz. Ekkor a magasból hullani kezdenek a tobozpikkelyek, előbb egyenként s ritkán, majd sűrűn egymás után: ez a keresztcsőrű madár munkája, ki csőrének keresztbe álló, éles kampóival pikkelyt pikkely után szaggat le, hogy kiszedhesse a tövén rejlő magot. A vörös, zöld, sárga és szürke mester nagy akrobata, alig enged a mesterségben a kajdácsnak*: sokszor fejjel lefelé függve fosztogatja a tobozokat, amellett fürge mozgású, víg fickó. Kisvártatva megmozdul az erdő talaja, legalább úgy rémlik a szemnek: megmozdult a császármadár, melynek rőtbarnás, szennyes-fehérrel vegyes köpönyege egészen arra való, hogy az erdő talaja elnyelje. Kerek, barna szemét félénken szegezi a  jövevényre, pilláját sem mozdítja, veszteg megáll, s jól oda kell nézni, hogy a talajtól folytonosan megkülönböztessük. Felröppentjük, de nem röpül messzire, jele, hogy csirkéit vezeti: dehogy ezek hová bújtak, azt csak a jó vizsla orra mutathatná meg.

Ismét egy lenge ág hajlik meg, mindjárt rá a szomszéd fáé s így tovább, fáról fára. Ez a bozontos farkú barna mókus, amelyet egy vörös társa kerget – pár perc eltűnnek a koronák sűrűjében. Hosszúra nyújtott vijjogás hallatszik, a talaj napos foltjai itt-ott árnyékot mutatnak: fölpillantva észrevesszük, hogy a kőszáli sas megkezdte keringését, mozdulatlanul kiterjesztett szárnyakkal, mind magasabbra. Itt óriási hangyaboly, melynek népsége fáradhatatlanul cipeli a fenyőtűket, ott vaddisznó túrása, őzcsapás, ritkán medvenyom, míg a fenyves fölötti havas réten, ahol a  bocskoros juhász legelteti nyáját, s forrás forrás után fakadoz, még az ürge is felágaskodva bámul az idegenre. Hanyatt fekszem, nézem a Tátra felhőinek lassú alakváltozásait; a csöndes levegőben kis legyek űzik játékukat: majd helytállva donganak, majd nyílsebes rándulással eltűnnek, hogy ismét az előbbi helyen megjelenjenek. Az anyatermészetben minden a régi nyomokon jár, s mikor majd a dér, a fagy változtat rajta, csak azért teszi, hogy a tavaszi napsugár mindent újból feltámasszon.

Kollath

Hunting Consultant since 1989 AFRIKAI SELEJTEZŐ VADÁSZATOK:

Antilop selejtezés, Dél-Afrika 2x1: 2650 USD/vadász Antilop selejtezés, Namíbia 2x1: 2990 USD/vadász Kaffer selejtezés, Zambia 2x1: 9000 USD/vadász Fekete lóantilop selejtezés, Zambia 2x1: 8000 USD/vadász Kaffer és fekete lóantilop selejtezés 2x1: 14 500 USD/vadász

ZAMBIA:

KUKORICA-ESŐ Az automata vadetetők használatával időt, pénzt és fáradtságot takaríthat meg. Az általam szabadalmaztatott, kétéves garanciával rendelkező vadetetők megvásárolhatóak kompletten és alkatrészenként. További tájékoztató a www.vadeteto.hu honlapomon. Soltész Károly épületgépész és villanyszerelő mester 2000 Szentendre, Irinyi Dániel utca 25. telefon/fax: +36-26/313-789 mobil: +36-20/951-3427 e-mail: [email protected]

Kaffer bika (trófeás) vadászata 2x1: 12 150 USD/vadász Kaffer bika és fekete lóantilop csomag: 17 950 USD

AUSZTRÁLIA:

Vizi bivaly vadászat: 11 400 AUS$

OROSZORSZÁG: Téli jávorbika csomag (motoros szánon): 7000 EUR + trófea díjak Síketfajd, nyírfajd csomag, normál: 1500 EUR/vadász Síketfajd, nyírfajd csomag, VIP: 2000 EUR /vadász Marco Polo csomag: 7500 EUR + trófea díjak Maral, ibex, szibériai őzbak csomag: 4500 EUR + trófea díjak

KANADA:

Jávorbika csomagok 2014 berepüléssel 2db: 13 750 USD/vadász Jávorbika csomagok 2015(!): 12 000 USD/vadász

GRÖNLAND:

Pézsmatulok kutyaszánon 2015(!): 4060 EUR Pézsmatulok + karibu csomag: 6080 EUR

SPANYOLORSZÁG:

Spanyol ibex/sörényes juh csomag: 4000 EUR

Kollath, skype: kotorikerti, +36-30/921-1562 [email protected]

VOLIERHÁLÓ UV stabil PE 3 x 7szál csomózott 100 m x 30 m (3000m2) 150 m x 40 m (6000 m2) Hálószembőség 60 mm x 60 mm 0,46 euro/m2 + Áfa

Megrendelhető: +36-30/637-9838 [email protected]

538

2014/augusztus

MIKOR  MI  MENNYIÉRT

Gímbika vadászat Nyakunkon az ősz – és vele a vadászat legszebb ünnepe, a bőgés, a gímszarvasok nászidőszaka. Aki még nem döntötte el, hol szeretné élete egyik legnagyobb élményét, a hazai erdők királyának vadászatát átélni, annak segítségére lehet alábbi összeállításunk. Bár megdrágítja a vadászatot, ha nincs olyan ismeretségi körünk, ahonnan biztos információkat kaphatunk egy-egy ígéretes ajánlattal kecsegtető társaságról, érdemes irodára bízni a szervezést, nehogy később rossz szájízzel gondoljunk vissza arra a ködös hajnalra… Csapos bikát lehet a legolcsóbban elejteni: akár 100 euró alatti ajánlatokra is rá lehet bukkanni, de egy kisebb, 2 kiló körüli agancssúlyú bikát is lőhetünk már 170 euróért. A felső határ pedig a csillagos ég: egyes helyeken egy kapitális, 12 kiló fölötti agancsért akár 18-20 000 eurót is elkérhetnek. Ha a méret helyett az élmény számít inkább, és egy közepes, 7-8 kiló körüli trófeával is megelégszünk, akkor ezt 1500 -2000 eurótól megkapjuk. Adott súly felett 10 grammonként általában további 3-50 euró felárat kell kifizetnünk. A legtöbb helyen a kísérő vadász (a szerződés szerint) 10-15 százalékos eltéréssel becsülheti a várható agancssúlyt. A trófea kifőzése és bíráltatása 30 euró, de a nyúzásért és a bőr elviteléért egyes helyeken még plusz 20-100 eurót is kiszámlázhatnak. A terepjáró-használati, valamint kísérési díj 8-25 euró/nap vagy 1-2 euró/km, míg a fogatos barkácsolás 15-50 euró/óra. Ha nem a jogosultnál szállunk meg, akkor plusz szervezési díjat számolnak fel, ez a szállásdíjon felül még további 25-150 euró. Van, ahol a hibázást is ki kell fizetni: ez golyólövésenként 20, de akár 260 (!) euróba is kerülhet. Emellé jön még a vérebes utánkeresés díja, amely akár 40 euró/órára is rúghat. Sebzés esetén általában a kísérő által becsült trófeasúly 50 százaléka fizetendő. Csomagos vadászatoknál a gímbikák elejtési tarifájából 5-15 százalék kedvezményt adnak, de létezik „lesbérleti csomag” is: ilyet egy évre már 670 eurótól vehetünk, ám ebben az árban nincs benne a trófeás vad ára, amit a mindenkori listaár szerint külön kell kifizetni. Egyes területeken kapitális bika elejtésekor ingyenes vaddisznóvadászattal is csábítgathatnak minket, de amire talán érdemesebb figyelni, azok az utóbőgési kedvezmények. Ezek októbertől vagy novembertől, 10-25 százalékos engedményt jelentenek a listaárhoz képest. Az úgynevezett pausál ajánlatok jellemzően az utóbőgés időszakában vehetőek igénybe, egy közepes bika elejtését – a szállás, étkezés, kísérés díjával együtt – tartalmazó csomag összességében akár 20 százalékkal olcsóbb is lehet az árjegyzék tarifáihoz képest. S. J. A keresztrejtvény megfejtését (dr. Végh Endrétől átvett idézetet) 2014. augusztus14-ig várjuk szerkesztőségünk címére vagy a [email protected] e-mail címre. (E-mailben küldött megfejtések esetén kérjük a címét is!) A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Előző havi megfejtés:

„Ha van egy kis eszed, időnként lősz Anyucinak egy csokor mezei virágot.” Nyertesek: dr. Józsa Csaba (Szekszárd),

Zsiga József (Hatvan), Tóth Tamás (Debrecen)

2014/augusztus

539

540

2014/augusztus

ÍZVÁLASZTÓ

Amikor elhagy a bakszerencse SÁGI SZILÁRD

[email protected]

Hogy próbáljak idényszerű lenni, nyilván egy őzhúsból készült étellel kell előrukkolnom, de ez nem is olyan egyszerű, főleg ha az ember olyan területen jár, ahol szinte kivétel nélkül ígéretes fiatal bakok lófrálnak az erdőszéli tisztásokon... Így hát három nap cserkelés és néhány körtelefon után be kell, hogy valljam, egy vadhúskereskedőnél kötöttem ki. Van úgy, hogy az ember befizet, de nem táncol! Mégis úgy érzem, meg kell osztanom mindenkivel a formában sütött őzgerinc receptjét, hiszen így ez az egyébként kényes, könnyen kiszáradó hús mindenki számára egysze-

Most pedig lássuk az őzgerincet az őzgerincben: A szépen lehártyázott őzgerinceket lemosom, azután szárazra törlöm, és már jöhet is a fűszerezés. Ehhez fokhagymát, bazsalikomot, őrölt fekete borsot és őrölt zöld borsot használtam, no meg egy kis metélőhagymát. (A húsok minden porcikáját jól átmaszszíroztam ezzel a fűszerkeverékkel.) A gerincet ebben a  fűszerbundában hagyhatjuk pihenni 1-2 órát, ha már pácolni nem volt időnk. Amíg a husink pihen, előkészülhetünk az összes többi hozzávalóval. A gomba egy részét vékony szeletekre vágom, a másik fele majd boros fürdőbe kerül a hús mellé. 2-3 közepes sárgarépát pucoljunk meg és karikázzuk fel. Az újburgonyát mossuk át, és ezt már el is kezdhetjük főzni. Úgy, ahogy van, a héjában. És most jöhet a trükk! A befűszerezett húsokat sózzuk meg és fordítsuk össze úgy, hogy közéjük rakjuk a felszeletelt gombát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Ha ez megvan, szorítsuk össze a két darab gerincet egy spárgával. Kicsit babramunka, de megéri… Erre azért van szükség, mert így könnyen körbe tudjuk sütni kb. 8 dkg vajon és nagy lángon. Figyeljünk arra, hogy minden oldala a fehéredésig bekerüljön a forró vajba.

2014/augusztus

rűen elkészíthető lesz, folyamatos locsolgatás nélkül. És ha már a locsolgatásnál járunk, fontosnak tartom megjegyezni, hogy bármikor ezt látjuk egy receptben, akkor a locsolgatást nem úgy kell értelmezni, hogy egy kanál lével leöntjük a húst, amitől néhány másodpercig ugyan csillog, de igazából ez olyan, mint halottnak a csók. A locsolgatásnak akkor van értelme, ha a húst hosszasan locsoljuk szinte addig, amíg az összes levet magába szívja, hogy aztán idővel újra kisüljön belőle, ezáltal szaftossá és omlóssá téve azt. Minél többször ismételjük ezt a folyamatot, a húsunk annál finomabb lesz.

Hozzávalók: ƒ kb. 1 kg őzgerinc (csont nélkül) ƒ 3 szép körte ƒ 15-20 dkg füstölt szalonna ƒ 1 kg újburgonya ƒ fél kilogramm gomba (én barna csiperkét használtam, de természetesen bármilyen erdei gomba kiválóan alkalmas) ƒ 2-3 sárgarépa ƒ 2 dl alaplé ƒ bazsalikom ƒ só ƒ 3-4 gerezd fokhagyma ƒ fekete bors ƒ zöld bors ƒ metélőhagyma ƒ vaj ƒ 5-6 szem borókabogyó ƒ 3-4 evőkanálnyi méz ƒ chilipehely (vékony szeletekre vágott chili v. pirospaprika is megteszi) ƒ egy üveg jó fajta vörösbor Eztán helyezzük az őzgerincformánkat egy megfelelően hosszú tepsi közepébe, öntsünk a formába 1-1,5 deci vörösbort, és még vagy 1,5-2 decit a gerincforma mellé, a tepsibe is. A húst fektessük bele a formába, öntsük rá azt a vajat, amelyben körbesütöttük, majd a  húst takarjuk be a vékonyra szelt füstölt szalonnával. A hús melletti bort egészítsük ki 2 dl alaplével. Ide, ebbe a lébe kerül a maradék egész gomba és a karikára vágott sárgarépa, meg néhány szem borókabogyó. Most már nincs más dolgunk, mint az egészet letakarni alufóliával és mehet is a sütőbe 2 órára, 180 fokon, légkeveréssel. A fóliát én nem vettem le egészen a sütés (párolás) végéig és még locsolgatni sem kell, hiszen így a hús a vajas, boros fürdőben a szalonnával a tetején nem fog kiszáradni, ellenben finom, puha lesz. Amikor már csak 10-15 perc van hátra, jöhet a körte. A megmosott, kimagozott körtét kockázzuk fel, és egy kis mézen kezdjük karamellizálni. Vigyázzunk, hogy ne égessük el a mézet, mert egy pillanat alatt megbarnul! Az egész tényleg csak néhány másodperc. Aztán jöhet a vörösbor, amivel még néhány percig pároljuk, miközben megszórjuk chili pehellyel. Ha a vörösboros, mézes körténk elkezd sűrűsödni, már kész is. Én a héjában főtt burgonyát még 15 percig beraktam a sütőbe a tálalás előtt. Fokozottan figyeljünk a spárgára, hogy ne kerüljön az ételbe, és ne felejtsük el a tepsiben maradt gyönyörű, barna szósszal meglocsolni a husit.

541

Egy alpinista a síkságon Az alaptípust, a Mauser M 03 elnevezésű ismétlőjét 2003ban vezette be a Mauser Jagdwaffen GmbH és azóta legalább kilenc alapváltozatban gyártják a Mauser rajongók nem kis megelégedettségére. Az M 03-at kézbe véve azonnal feltűnik a puska fajsúlyosabb volta. Napjaink fegyverdivatjával ellentétben, az M 03 tokja békebeli acélból készül a hagyományokat kedvelő vadászok kedvéért. A nagyobb súlyt a fegyver kisebb „rúgása” jótékonyan kiegyenlíti, ami a magnum kalibereknél nem jelent hátrányt. Az első cserélhető csövű Mauser a német „gazdasági csoda” ismétlője, a legendás teleszkópzáras M 66-os volt. Az M 03, mint minden építőszekrény rendszerű, felső kategóriás puska mini, médium és magnum kaliberekben a váltócsövek széles tárházát kínálja különböző csőhoszszokkal és átmérőkkel, bordázott vagy sima csőprofilokkal, közel 20 kaliberben. A Mauser felár fejében az egyedi kaliberigények kielégítését is vállalja – gyári egyeztetés után! Az előagy alján két, belső kulcsnyílású, elveszíthetetlen csavar rögzíti a csövet. Ezek a fegyverhez mellékelt Torx-kulccsal könnyedén kicsavarhatók; így az M 03 egy „take down” rendszerű puskának is tekinthető. A cső le-, vagy felszerelése után, vagy egy másik kaliberű cső felszerelésekor azonban érdemes egy próbalövést tenni. A zárdugattyú oldalra lehúzható feje 3x2 reteszelő szemölccsel zár a  csőfarban. Minden kalibercsoporthoz különböző méretű zárfej tartozik. A zárdugatytyú hátsó végén található a  régi billenős villanykapcsolókra emlékeztető biztosító karocska. A biztosító baloldali állásában, alaphelyzetében az ütőszeg rugója feszítetlen. A lövő kezünk hüvelykujjának jól kézre álló kapcsolót jobbra húzva, kis erővel az ütőszeg-rugó megfeszíthető és a puska tűzkész állapotba hozható. A feszítetlen ütőszeg-rugójú puska akár még csőre töltve is biztonságosan hordható, biztosítottan a  zárdugattyú nem nyitható ki, de az ürítéshez a  biztosító karocska balra nyomásával a zárdugattyú

542

zárása feloldható és a fegyver biztonságosan, feszítetlen ütőszeg-rugóval üríthető. A balkezeseknek készített kivitel mindenben az előbbiek tükörképe! A kombinált elsütés alaphelyzetben minden kúszás nélkül süt, a gyorsító ellenállása a mellékelt imbuszkulccsal ízlés szerint állítható. A már említett kilenc alaptípus némelyike a sokak által esztétikai szempontból vitatott, de vitathatatlanul praktikus műanyag tussal készül, mint például a PH, azaz Professional Hunter – a Hivatásos Vadász – vagy az állítható tusháttal rendelkező, elsősorban sportcélokat szolgáló M 03 Target, azaz Célpont. A közép-európai vadászhagyományok tisztelőinek, a műanyag tusok esküdt ellenségének viszont bátran ajánlható az M 03 Alpine modell. Az alpesi vagy bajor megjelölésű puska szinte valamennyi gyártó repertoárjában szerepel, még a bajor hagyományokkal aligha rendelkező amerikai Dakota Arms-nál is. Az M 03 alpesi stílusban, szépen erezett diófából készült puskatust a hátra lefelé ívelt, szakszóval „disznóhátnak” nevezett tusahát, a kettő vagy három egyenes lezárású bajor pofadék és a német nyelvterületen elterjedt elnevezés szerinti, úgynevezett, ívelten előrehajló, igen jó fogást biztosító „császármarkolat” jellemzi. Az előagyat az alpesi hagyományok jegyében tulipán alakú ébenfa berakás zárja le. A császármarkolat valószínűleg II. Vilmos német császár udvari puskaműveseinek találmánya lehet. A krónikák szerint a császár balkeze egy születésekor elszenvedett sérülés miatt csökevényesen fejlődött, de mindez nem akadályozta meg a német uralkodót vadászszenvedélyének maradéktalan kiélésében. Fél kézzel, mind golyóval, mind pedig söréttel kiválóan lőtt! Így könnyítette meg II. Vilmos „gyógyászati segédeszköze” a  vadászok későbbi generációinak az elsütő billentyű pontos kezelését. A Mauser M 03-at, a sváb alpinistát egy ausztriai zergevadászat kivételével, ahol szintén kitűnőre vizsgázott 6,5-284-es kaliberben, jobbára Magyarországon használtuk és többedmagunkkal ízlelgettük 9,3x62, illetve 6,5x55 kaliberben. A 9,3x62 kaliberű, 47 cm hosszú bordázott csövével akadálytalanul lehetett „manőverezni” a  hajtóvadászatokon és a telefonfülke méretű, fedett magaslesen is. A 6,5x55 kaliberű, 52 cm hosszú cső több alföldi őzbakvadászaton – köszönhetően a kaliber és puska összhangjának – a távoli lövéseknél tett igen jó szolgálatot. A Mauser M 03 Alpine bátran ajánlható minden közép-európai vadászati hagyományokon nevelkedett és ezeket a hagyományokat tiszteletben tartó vadásznak. A szépen erezett bajor tussal és császármarkolattal a történelem egy darabját vesszük kézbe. Bálint Elemér

2014/augusztus