ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET SZOBORÁNAK ÜNNEPÉLYES ELHELYZÉSE ÉS AZ EMLÉKHELY MEGÁLDÁSA LELESZEN 2007. XI. 24. 14:00 A nép és a vendégek a Parkban várakoznak. A papság a templomból a szentelés helyére vonul. Az ünnepség a 303. A ének 1. versének énekével kezdődik.
1. Szent Erzsébet keresztények tündöklő szép csillaga – a szegények s nyomorultak segítő védangyala – megvetettél minden kincset, osztogatád a szegénynek – üdvözlégy szent Erzsébet, üdvözlégy szent Erzsébet. Az Apát úr a szentmisében szokott módon megkezdi a szertartást, üdvözli az egybegyűlteket és bevezeti a szertartást majd megkéri a helyi plébános atyát és a polgármester urat, hogy szíveskedjenek a szobrot leleplezni.
Apát: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Hívek. Ámen. Apát: Békesség veletek. Hívek: És a te lelkeddel. Apát: Rövid buzdítás Szívből örülünk annak, hogy a Szent Erzsébet jubileumi-év kapcsán létrehozott Szent Erzsébet út egyik állomásaként – Sárospatak és Kassa közé – Királyhelmec, a királyi Csonkavár miatt, most Lelesz is - a Premontrei rend, valamint a Prépostsági templom révén, ahol a hagyomány szerint Szent Erzsébet édesanyjának, Gertrúd királynénak a szíve nyugszik, a rövidesen leleplezendő és megáldandó szoborral - besorakozhat. Mielőtt lelepleznénk a szobrot, hallgassunk meg egy részletet abból a hiteles feljegyzésből, amelynek eredetije megtalálható az 1232-ben megjelent pápai dokumentumokban. A feljegyzést szent Erzsébet gyóntatója és lelki vezetője Marburgi Konrád ferences atya írta. Novícius Részlet abból a levélből, amelyet Marburgi Konrád, Szent Erzsébet lelki vezetője írt (Ad pontificem anno 1232: A. Wyss, Hessisches Urkundenbuch, I, Leipzig, 1879, 31-35) Erzsébet egész életében a szegények vigasztalója volt, de amikor már különösen kezdett kitűnni az erényekben, teljesen az éhezők gyámolítója lett. Vára mellett kórházat építtetett, oda igen sok beteget és nyomorékot gyűjtött össze. Mindazoknak, akik alamizsnát kértek tőle akár itt, akár pedig a férje uralma alá tartozó egész területen, bőségesen osztogatta szeretetének jótéteményeit. A férje négy fejedelemségéből eredő összes saját jövedelmét úgy kimerítette, hogy végül szinte minden értékes holmiját és drága ruháit is eladta, hogy árukat a szegények javára fordítsa. Az volt a szokása, hogy naponta kétszer, reggel és este, minden betegét személyesen meglátogatta, és a legutálatosabb betegségben szenvedőket saját maga ápolta: az egyiket megetette, a másikat lefektette. Voltak olyanok, akiket saját vállán hordozott, és az emberséges szeretet sokféle jótettével látta el őket. Mindezekben boldog emlékű férje tetszését is megnyerte. Végül pedig férje halála után a tökéletesség legmagasabb fokára törekedve, sok könnyhullatás közt azt kérte tőlem, engedjem meg neki, hogy ajtóról ajtóra járva alamizsnát kolduljon. Az egyik Nagypénteken, amikor az oltárok ékességüktől megfosztva vannak, városában, ahová a Kisebb Testvéreket letelepítette, néhány bizalmasa jelenlétében a kápolna oltárára helyezett kézzel lemondott saját akaratáról, a világ minden pompájáról, és mindarról, amiről Üdvözítőnk az evangéliumban azt tanácsolja, hogy hagyjuk el. Amikor ez megtörtént, attól félve, hogy a világ zaja és az emberi dicsőség újra hatalmába kerítheti, ha továbbra is ott marad, ahol annak idején férjével nagy jómódban élt, utánam jött Marburgba, bár én ezt nem néztem jó szemmel. Majd abban a városban is kórházat alapított, és oda sok beteget és nyomorékot gyűjtött össze. Közülük a legnyomorultabbakat és a mindenkitől elhagyottakat maga szolgálta ki saját asztalánál. Isten előtt állítom, hogy alig láttam még olyan asszonyt, aki az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása mellett annyira kitűnt volna a szemlélődő imában, mint Erzsébet. Több szerzetes és szerzetesnő gyakran látta,
1
hogy amikor magányos imádsága helyéről kijött, arca csodálatos fényben tündökölt, és a szemében, mint egy napsugaras ragyogás fénylett. Halála előtt, amikor meggyóntattam, megkérdeztem tőle, hogy mi történjék majd megmaradt holmijával és ágyával. Azt felelte, hogy mindaz, amit még birtokolni látszik, már régen a szegények tulajdona. Arra kért, hogy osszam szét közöttük mindenét, kivéve azt az egyetlen inget, amely rajta volt. Azt akarta ugyanis, hogy abban temessék el. Ezután magához vette az Úr testét, majd estig gyakran emlegette a prédikációkban hallott jó tanításokat. Végül nagy buzgósággal Istennek ajánlotta mindazokat, akik körülvették, majd, mint aki édesen elalszik, kilehelte a lelkét. Apát: Mindezek után tisztelettel felkérem Rédly Imre atyát és Lelesz község polgármesterét a szobor ünnepélyes leleplezésére. Imre atya és a polgármester úr leleplezik szobrot ez alatt ének.
2. Elfeledve fönségedet, trónról földre szállottál – hogy könyörülj a nyomorgón, értük mindent áldoztál – szíved minden dobbanása, kincseidnek aranyvára – csak a szegényeké volt, csak a szegényeké volt. Apát: Buzdítás a bűnbánatra. Apát: Testvéreim! Mielőtt Isten üzenetét meghallgatnánk, mivel mindnyájan rászorulunk az Ő végtelen irgalmára, szálljunk magunkba, bocsássunk meg szívből egymásnak, hogy Isten irgalmára mi is méltók legyünk! Rövid lelkiismeretvizsgálat
Apát: Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket: Uram, irgalmazz! Hívek: Uram, irgalmazz! Apát: Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket: Krisztus, kegyelmezz! Hívek: Krisztus, kegyelmezz! Apát: Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk: Uram, irgalmazz! Hívek: Uram, irgalmazz! Apát: Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre. Hívek: Ámen. Apát: Könyörögjünk. Istenünk, te megadtad Árpád-házi Szent Erzsébetnek, hogy a szegényekben Krisztust lássa és tisztelje. Közbenjárására add, hogy mi is lankadatlan szeretettel segítsük embertársainkat minden testi-lelki bajukban. A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik, mindörökkön örökké. Hívek: Ámen. Novícius Szentlecke Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből. (Kol 1, 12-20) Testvéreim! Örömmel 12<>adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; 13<>kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába. 14<>Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. 15<>Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. 16<>Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. 17<>Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. 18<>Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. 19<>Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, 20<>s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett mindenkinek. Ez az Isten igéje. Kántor: Alleluja – Áldott, aki jön az Úrnevében – áldott legyen Dávid ősatyánknak eljövendő országa – Alleluja
2
Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 23,35-43) Abban az időben:<>35<>A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: "Másokat megmentett mondták -, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja." 36<>Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: 37<>"Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!" - mondták. 38<>Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: "Ez a zsidók királya." 39<>Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is." 40<>A másik rászólt: "Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. 41<>Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat." 42<>Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban." 43<>Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.” Ezek az evangélium igéi.
Főtisztelendő Apát Úr! Kedves Imre Atya! Főtisztelendő Esperes Úr, kedves Oltártestvérek! Mélyen tisztelt Polgármester Úr! Kedves Lelesziek! Mélyen tisztelt megjelentek! Ismételten nagy megtiszteltetésként fogadtam az Apát Úr meghívását, hogy ma itt együtt ünnepeljünk. Szerény meggyőződésem ugyanis, hogy az isteni Gondviselés nagy ajándéka az, hogy - mi bodrogközieknek - itt Leleszen, Bodrogköz szívében is ünnepelhetünk. Nem az elfogult lokálpatrióta mondatja ezt velem, de a mai szentlecke. Mit is üzen nekünk a mai szentleckében az isteni kinyilatkozatás? „Testvéreim! Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban.” Hála Istennek a Jászóvári premontrei prépostság, nevezetesen Bartal Károly Tamás apát úr jóvoltából egy újabb kinccsel gyarapodott vidékünk. Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulóján szobrot emelhetünk itt a monostor tövében. Nem véletlenül. A boldogemlékű Petrik Béla egykori radi plébános úr feljegyzésiben én is olvastam - aki egyébként egy nagyon tartalmas értekezést is írt a Leleszi monostorról - hogy II. András, szent Erzsébet édesapja, hitvesének Gertrúd királynénak a szívét ide Leleszre temetette el. Arra kérte a premontrei atyákat, hogy naponta imádkozzanak az elhunyt lelki üdvösségéért. Tehát egy édesanyának a szíve nyugszik itt. Az a szív, amelyik éltette azt a testet, mely hordozta, majd a világra hozta és táplálta azt a gyermeket, aki csupán csak 24 esztendőt élt, de 800 év után is nagy csodálattal és hálával adózik neki a világ. Miért? Mert engedte magát kiragadni a sötétség hatalmából. Nemcsak gyermekként és tinédzserként, de menyasszonyként, hitvesként, édesanyaként és özvegyként is, sőt kitaszítottként is. Isten kegyelméből, mert járni az evangélium világosságának útján. Valóban. Árpád-házi Szent Erzsébet a szentekre jellemző „magas fokú realitással” tudta felülről nézni az élethelyzeteket és az „örökkévalóság” szemszögéből merte mérni a dolgokat és az embereket. Ennek köszönhetően nem félt kimutatni szenvedélyes szerelmét férje iránt, és tudta tisztelni a leprásokban is az istengyermeki méltóságot. Sőt, ezért volt képes egyetlen kézmozdulattal, szinte mosolyogva visszautasítani az akkori világ egyik legtekintélyesebb uralkodójának, a fiatalon megözvegyült II. Frigyes német-római császár házassági ajánlatát.
3
Az evangélium fényében való látásának és szemlélődésének meglepő eredménye lett. A szentté avatáskor, miután Erzsébet koporsóját kiemelték a sírból, a kikosarazott császár mezítláb, vezeklőruhában, a marburgi érsekkel és a fukar sógorral együtt vállára vette a koporsót. Miután bevitték a templomba, és ott azt az oltárra helyezték, a császár levette fejéről a koronát, s Erzsébet feje fölé helyezte a következő szavakkal: ha nem tudtalak életedben császárnévá koronázni, fogadd ezt a koronát tiszteletem jeléül, te, aki az égben már királyné vagy.” Mélyen tisztelt Megjelentek! Vannak evangélium sugallta tettek, amelyeknek gyümölcse csak idővel lesz látható. Idő kell ugyanis ahhoz, hogy a mustármag fává terebélyesedjen. Bízni kell ebben. Minden kicsi mustármag idővel fává lesz, mert a történelem ura az Isten és nem pedig az ember. Istennek semmi sem lehetetlen. Ő embereket keres, akik készek vele együttmunkálkodni. Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy ezt a szobrot maga Őeminenciája Erdő Péter bíboros úr volt szíves megáldani és most a körzeti Esperes atya áldásával ünnepélyesen ide helyezhetjük, hogy felkiáltójelül szolgáljon az idelátogatóknak. Szükségünk van erre a jelre. Annál is inkább, mivel a Szentatya XVI. Benedek pápa épp a jubileumi-év kapcsán írta nekünk, Szent Erzsébet kései örököseinek: „Erzsébet igazi európai szent. Kora társadalmi viszonyait tekintve, de napjainkban is az evangelizálás követendő példája. Erzsébet ugyanis magáévá tette Isten Fiának, Jézus Krisztusnak programját, aki szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez (Fil 2,7). Kiváló mestereinek köszönhetően Assisi Szent Ferenc nyomába szegődött, személyes és végső életcélként életét hasonlóvá alakította Krisztushoz, aki az ember egyedüli Megváltója.” (XVI. Benedek) Kedves Lelesziek! Kedves Hazaiak! Nincs üdvösségünk senki másban csak Jézus Krisztusban! Jó lenne ezt ma újból mélyen a szívünkbe vésni. Olyan mélyre, hogy az újkor, új csábításai ki ne törölhessék belőle. Bárcsak az 1989-es váratlan és hihetetlennek tűnő változásai eszünkbe juttatnák, hogy minden földi hatalom, erőszak, ármány és fondorlat véges. Egyszer minden véget ér. Az Úr Jézus nem véletlenül buzdította tanítványait arra, hogy ne féljenek, hanem bátran és bizalommal nézzenek szembe az értetlenséggel, a megpróbáltatással, a kihívással, sőt az esetleges üldöztetésekkel szemben is. Ennek köszönhetően Krisztus népe a kezdetektől fogva imádkozva tekint az ő Urára. Fürkészi az idők jeleit, de óvva figyelmeztet mindenkit az újból és újból visszatérő álmessiásokra, akiknek egy része a világvége közeljövői bekövetkezését hirdetik, a másik része pedig váltig tagad minden túlvilágit. Mi, katolikus és református keresztények azonban hisszük és valljuk, hogy a történelemnek végig kell haladnia sajátos útján, amely bizony nemegyszer magába foglal sok emberi drámát és nem kevés természeti csapást is. De hála Istennek, mi az evangélium fényében mást is látunk. Jelesen azt, hogy a történelemben fokozatosan valósul meg az üdvtörténet, amely Krisztus megtestesülésével, halálával és feltámadásával visszavonhatatlanul elindult a győzedelmes beteljesülés útján. Az Egyház ezt a misztériumot hirdeti és valósítja meg az igehirdetésben, a szentségek ünneplésében és a karitatív tevékenységben.
4
Kedves Testvéreim! Árpád-házi Szent Erzsébet élete mindezt példaértékűen támasztja alá. Ne féljünk tehát a jövőtől. Még akkor se, ha olykor sötétnek látszik, mert Jézus Krisztus, az Istenfia magára vette a történelmet, hogy megnyissa azt a beteljesedés felé. Jézus Krisztus a történelem kezdete és vége. Ő arról biztosít bennünket, hogy a szeretet minden kicsi, de őszinte gesztusában benne van az emberi élet értelme. Vagyis, aki habozás nélkül odameri szánni életét Krisztusnak, az megtalálja azt a maga teljességében. Ennek kézzel fogható példáját hallottuk a mai evangélium történetében is. Az Úr Jézus egy köztörvényes megtérő bűnöst emelt az ég oltárára, amikor azt mondta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.” Adja Isten, hogy ezek az igazságok az egész Bodrogközben, de különösen Bodrogköz szívében – itt Leleszen – sok ember szívében fészekre találjanak, hogy ne csak Gertrúd királynő szívéről emlegessék Leleszt, de azokról a premontrei szerzetesekről és hívekről is, akik tudván tudják, és élve élik, hogy ők is részesei a szentek örökségének, a világosságnak, amely kiutat mutat minden embernek a XXI. század labirintusából. Ámen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Hívek könyörgése Apát: Testvéreim! Köszönjük meg mennyei Atyánknak, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet személyében olyan rózsát adott földünknek, amelynek illata betölti az egész Egyházat, és szebb tőle a világ. Imádkozzunk: 1. 2. 3. 4. 5.
Novícius Urunk, amint a liliom a szenny borította talajon is tud szűzi tisztán illatozni, úgy Erzsébet élete, szülei minden gyarlósága ellenére is, jó illatú áldozat volt előtted, engedd, hogy anyagias és hatalomvágyó korunkban példája erőt adjon nekünk az életszentségre való törekvésben! Urunk, Te megadtad a kegyelmet, hogy Erzsébet és jegyese boldogan és egymástól elbűvölve, de tartózkodó komolysággal készülhetett a házasságra, példájukkal segítsd a házasságra készülő fiatalokat, hogy testben-lélekben tisztán, szeretetben és hűségben vállalják egymást egy egész életre! Urunk, a te ajándékod volt, hogy Erzsébet és férje csodálatos szeretettel szerette és buzdította egymást Isten dicsőítésére és szolgálatára, add a házastársaknak, hogy házasságuk ne csak testi, hanem lelki kötelék is legyen, és az Isten iránti és házastársi szeretetüket összhangba hozva együtt menjenek feléd! Urunk, Erzsébet jó feleség, gondos édesanya, szegényeket segítő és betegeket ápoló keresztény volt, közbenjárására add, hogy állapotbeli kötelességeinket lelki derűvel, az igénytelenség szeretetével és másokat segítő szívvel valósítsuk meg! Erzsébet nagy fájdalmában sírva borult férje koporsójára, majd a császár házassági ajánlatát is visszautasítva inkább a szegények és betegek szolgálatára szentelte életét, segítsd az özvegyeket, hogy benned és embertársaik szolgálatában vigasztalást és erőt nyerjenek!
Hívek az egyes kérések után: Kérünk téged, hallgass meg minket. Az Apát úr felkéri a Bartko Elek nagykaposi esperes-plébános urat, hogy szíveskedjen az emlékhelyet megáldani.
Apát: Miután együtt könyörögtünk, tisztelettel felkérem Főtisztelendő Bartko Elek nagykaposi esperesplébános urat, hogy szíveskedjen az emlékhelyet megáldani. Esperes: rövid buzdítás Örömmel teszek eleget a főtisztelendő Apát úr, a faluközösség és a helyi egyházközség hívei kérésének, hogy Isten áldását kérjem erre a helyre és mindazokra, akik kellő tisztelettel állnak majd meg itt, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet életpéldájából erőt merítsenek a keresztény hitben való állhatatossághoz, az együttérzéshez és a mások iránt tanúsított tevékeny szeretethez.
5
Esperes: Az Úr a mi segítségünk. Hívek: Aki az eget és a földet alkotta. Esperes: Uram, hallgasd meg könyörgésünket. Hívek: És a mi kiáltásunk jusson elődbe. Esperes: Az Úr legyen veletek. Hívek: És a te lelkeddel. Könyörögjünk. Mindenható Istenünk, szavadra minden megszentelődik. Kérünk, add áldásodat + erre a helyre, hogy eszünkbe jusson az életszentség fontossága és valahányszor rátekintünk erre a szoborra, és Árpádházi Szent Erzsébet cselekedeteiről elmélkedünk: a kitartás, a bizalom és a felelősségteljes élet példájának követésére buzduljunk. Add kegyelmedet, hogy mindazok, akik itt az értékek megőrzésén fáradoznak, szented érdemeiért: oltalmat, bátorságot, erőt és kitartást nyerjenek a jócselekedetekben, és ez által egyre teljesebb legyen köztünk, és bennünk a Te országod. Erre kérünk Téged, Fiad által a Szentlélekben, mert Te irgalmas és jóságos Atyánk vagy, aki élsz és uralkodsz, mindörökkön örökké. Hívek: Ámen Az esperes meghinti a szobrot szenteltvízzel ez alatt ének: 3. Úgy szeretted a nyomorgót, hogy magad is az lettél – őmiattuk hajlékodból korbáccsal kiűzettél – istálló lett a lakásod, ott didergett kiscsaládod – ó, szegény szent Erzsébet, ó, szegény szent Erzsébet. Apát: Testvéreim! Imádkozzunk közösen úgy, ahogyan arra Jézus tanított minket imádkozni. Mi Atyánk… Apát: Köszöntsük a Boldogságos Szűz Máriát is, úgy ahogyan az angyal köszöntötte őt Názáretben és csatoljuk hozzá Egyházunk alázatos könyörgését. Üdvözlégy… Dicsőség… Jóságos Istenünk. Kérünk, áraszd ki ránk Szentlelkedet, hogy megismerjünk és szeressünk téged. Ez a Lélek töltötte be szolgálódat Árpád-házi szent Erzsébetet is. Add, hogy őt szorgosan követve neked igaz szívvel szolgáljunk, és így hitünkben és életünkben kedved teljék, Krisztus a mi Urunk által. Hívek: Ámen Az Apát úr felkéri a polgármestert, hogy szóljon az egybegyűltekhez.
Apát: Tisztelettel felkérem a község polgármesterét, hogy szóljon az egybegyűltekhez. A polgármester ünnepi köszöntője. AZ APÁT ÚR KIFEJEZI ÖRÖMÉT A KÖZÖS ÜNNEPLÉSÉRT ÉS ÜNNEPÉLYES ÁLDÁST AD. Miközben a papság elvonul ének:
4. Szent erényed felmagasztalt, menny lett égi lakhelyed – imádkozol, ott keseregsz szegények sorsa felett – ó, ne szűnj meg imádkozni, csüggedőket pártfogolni – szent karoddal karold fel, szent karoddal karold fel. 5. Ó, tekints le az egekből szent Erzsébet asszonyunk – kétszerezd meg könyörgésed, mert nagy a mi nyomorunk – millióknak kiáltása legyen ajkad imádsága – ó, segíts, mert elveszünk, ó, segíts, mert elveszünk.
6
1. Szent Erzsébet keresztények tündöklő szép csillaga – a szegények s nyomorultak segítő védangyala – megvetettél minden kincset, osztogatád a szegénynek – üdvözlégy szent Erzsébet, üdvözlégy szent Erzsébet.
1. Szent Erzsébet keresztények tündöklő szép csillaga – a szegények s nyomorultak segítő védangyala – megvetettél minden kincset, osztogatád a szegénynek – üdvözlégy szent Erzsébet, üdvözlégy szent Erzsébet.
2. Elfeledve fönségedet, trónról földre szállottál – hogy könyörülj a nyomorgón, értük mindent áldoztál – szíved minden dobbanása, kincseidnek aranyvára – csak a szegényeké volt, csak a szegényeké volt.
2. Elfeledve fönségedet, trónról földre szállottál – hogy könyörülj a nyomorgón, értük mindent áldoztál – szíved minden dobbanása, kincseidnek aranyvára – csak a szegényeké volt, csak a szegényeké volt.
3. Úgy szeretted a nyomorgót, hogy magad is az lettél – őmiattuk hajlékodból korbáccsal kiűzettél – istálló lett a lakásod, ott didergett kiscsaládod – ó, szegény szent Erzsébet, ó, szegény szent Erzsébet.
3. Úgy szeretted a nyomorgót, hogy magad is az lettél – őmiattuk hajlékodból korbáccsal kiűzettél – istálló lett a lakásod, ott didergett kiscsaládod – ó, szegény szent Erzsébet, ó, szegény szent Erzsébet.
4. Szent erényed felmagasztalt, menny lett égi lakhelyed – imádkozol, ott keseregsz szegények sorsa felett – ó, ne szűnj meg imádkozni, csüggedőket pártfogolni – szent karoddal karold fel, szent karoddal karold fel.
4. Szent erényed felmagasztalt, menny lett égi lakhelyed – imádkozol, ott keseregsz szegények sorsa felett – ó, ne szűnj meg imádkozni, csüggedőket pártfogolni – szent karoddal karold fel, szent karoddal karold fel.
5. Ó, tekints le az egekből szent Erzsébet asszonyunk – kétszerezd meg könyörgésed, mert nagy a mi nyomorunk – millióknak kiáltása legyen ajkad imádsága – ó, segíts, mert elveszünk, ó, segíts, mert elveszünk.
5. Ó, tekints le az egekből szent Erzsébet asszonyunk – kétszerezd meg könyörgésed, mert nagy a mi nyomorunk – millióknak kiáltása legyen ajkad imádsága – ó, segíts, mert elveszünk, ó, segíts, mert elveszünk.
1. Szent Erzsébet keresztények tündöklő szép csillaga – a szegények s nyomorultak segítő védangyala – megvetettél minden kincset, osztogatád a szegénynek – üdvözlégy szent Erzsébet, üdvözlégy szent Erzsébet.
1. Szent Erzsébet keresztények tündöklő szép csillaga – a szegények s nyomorultak segítő védangyala – megvetettél minden kincset, osztogatád a szegénynek – üdvözlégy szent Erzsébet, üdvözlégy szent Erzsébet.
2. Elfeledve fönségedet, trónról földre szállottál – hogy könyörülj a nyomorgón, értük mindent áldoztál – szíved minden dobbanása, kincseidnek aranyvára – csak a szegényeké volt, csak a szegényeké volt.
2. Elfeledve fönségedet, trónról földre szállottál – hogy könyörülj a nyomorgón, értük mindent áldoztál – szíved minden dobbanása, kincseidnek aranyvára – csak a szegényeké volt, csak a szegényeké volt.
3. Úgy szeretted a nyomorgót, hogy magad is az lettél – őmiattuk hajlékodból korbáccsal kiűzettél – istálló lett a lakásod, ott didergett kiscsaládod – ó, szegény szent Erzsébet, ó, szegény szent Erzsébet.
3. Úgy szeretted a nyomorgót, hogy magad is az lettél – őmiattuk hajlékodból korbáccsal kiűzettél – istálló lett a lakásod, ott didergett kiscsaládod – ó, szegény szent Erzsébet, ó, szegény szent Erzsébet.
4. Szent erényed felmagasztalt, menny lett égi lakhelyed – imádkozol, ott keseregsz szegények sorsa felett – ó, ne szűnj meg imádkozni, csüggedőket pártfogolni – szent karoddal karold fel, szent karoddal karold fel.
4. Szent erényed felmagasztalt, menny lett égi lakhelyed – imádkozol, ott keseregsz szegények sorsa felett – ó, ne szűnj meg imádkozni, csüggedőket pártfogolni – szent karoddal karold fel, szent karoddal karold fel.
5. Ó, tekints le az egekből szent Erzsébet asszonyunk – kétszerezd meg könyörgésed, mert nagy a mi nyomorunk – millióknak kiáltása legyen ajkad imádsága – ó, segíts, mert elveszünk, ó, segíts, mert elveszünk.
5. Ó, tekints le az egekből szent Erzsébet asszonyunk – kétszerezd meg könyörgésed, mert nagy a mi nyomorunk – millióknak kiáltása legyen ajkad imádsága – ó, segíts, mert elveszünk, ó, segíts, mert elveszünk.
7
Rad – 2007. november 24. A nép és a vendégek a templomban várakoznak. A papság a sekrestyéből a templomba vonul. Az ünnepség a 303. A ének 1. versének énekével kezdődik. Az Apát úr a szentmisében szokott módon megkezdi a szertartást, üdvözli az egybegyűlteket és bevezeti a szertartás.
Apát: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Hívek. Ámen. Apát: Békesség veletek. Hívek: És a te lelkeddel. Apát: Rövid buzdítás Nagy öröm számunkra, hogy a Szent Erzsébet jubileumi-év kapcsán létrehozott Szent Erzsébet út egyik állomásaként – Sárospatak és Kassa közé – Királyhelmec, a királyi Csonkavár miatt, Leleszi premontrei rend prépostsági temploma révén, ahol a hagyomány szerint Szent Erzsébet édesanyjának, Gertrúd királynénak a szíve nyugszik, most Rad is besorakozhat az által, hogy itt nyer elhelyezést – Lukács János alkotása - az a gipsz szobor, amelyről az említett bronzszobrokat öntötték. A szobrot ill. a szobrokat már őeminenciája Erdő Péter bíboros úr megáldotta, mi most azt csak ünnepélyesen elhelyezzük, kérve Isten áldását, hogy kegyelmével kísérje szerény igyekezetünket. Mielőtt a szobrot ünnepélyesen elhelyeznénk, hallgassunk meg egy részletet abból a hiteles feljegyzésből, amelynek eredetije megtalálható az 1232-ben megjelent pápai dokumentumokban. A feljegyzést szent Erzsébet gyóntatója és lelki vezetője Marburgi Konrád ferences atya írta. Novícius Részlet abból a levélből, amelyet Marburgi Konrád, Szent Erzsébet lelki vezetője írt (Ad pontificem anno 1232: A. Wyss, Hessisches Urkundenbuch, I, Leipzig, 1879, 31-35) Erzsébet egész életében a szegények vigasztalója volt, de amikor már különösen kezdett kitűnni az erényekben, teljesen az éhezők gyámolítója lett. Vára mellett kórházat építtetett, oda igen sok beteget és nyomorékot gyűjtött össze. Mindazoknak, akik alamizsnát kértek tőle akár itt, akár pedig a férje uralma alá tartozó egész területen, bőségesen osztogatta szeretetének jótéteményeit. A férje négy fejedelemségéből eredő összes saját jövedelmét úgy kimerítette, hogy végül szinte minden értékes holmiját és drága ruháit is eladta, hogy árukat a szegények javára fordítsa. Az volt a szokása, hogy naponta kétszer, reggel és este, minden betegét személyesen meglátogatta, és a legutálatosabb betegségben szenvedőket saját maga ápolta: az egyiket megetette, a másikat lefektette. Voltak olyanok, akiket saját vállán hordozott, és az emberséges szeretet sokféle jótettével látta el őket. Mindezekben boldog emlékű férje tetszését is megnyerte. Végül pedig férje halála után a tökéletesség legmagasabb fokára törekedve, sok könnyhullatás közt azt kérte tőlem, engedjem meg neki, hogy ajtóról ajtóra járva alamizsnát kolduljon. Az egyik Nagypénteken, amikor az oltárok ékességüktől megfosztva vannak, városában, ahová a Kisebb Testvéreket letelepítette, néhány bizalmasa jelenlétében a kápolna oltárára helyezett kézzel lemondott saját akaratáról, a világ minden pompájáról, és mindarról, amiről Üdvözítőnk az evangéliumban azt tanácsolja, hogy hagyjuk el. Amikor ez megtörtént, attól félve, hogy a világ zaja és az emberi dicsőség újra hatalmába kerítheti, ha továbbra is ott marad, ahol annak idején férjével nagy jómódban élt, utánam jött Marburgba, bár én ezt nem néztem jó szemmel. Majd abban a városban is kórházat alapított, és oda sok beteget és nyomorékot gyűjtött össze. Közülük a legnyomorultabbakat és a mindenkitől elhagyottakat maga szolgálta ki saját asztalánál. Isten előtt állítom, hogy alig láttam még olyan asszonyt, aki az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása mellett annyira kitűnt volna a szemlélődő imában, mint Erzsébet. Több szerzetes és szerzetesnő gyakran látta, hogy amikor magányos imádsága helyéről kijött, arca csodálatos fényben tündökölt, és a szemében, mint egy napsugaras ragyogás fénylett.
8
Halála előtt, amikor meggyóntattam, megkérdeztem tőle, hogy mi történjék majd megmaradt holmijával és ágyával. Azt felelte, hogy mindaz, amit még birtokolni látszik, már régen a szegények tulajdona. Arra kért, hogy osszam szét közöttük mindenét, kivéve azt az egyetlen inget, amely rajta volt. Azt akarta ugyanis, hogy abban temessék el. Ezután magához vette az Úr testét, majd estig gyakran emlegette a prédikációkban hallott jó tanításokat. Végül nagy buzgósággal Istennek ajánlotta mindazokat, akik körülvették, majd, mint aki édesen elalszik, kilehelte a lelkét. Apát: Mindezek után kérjük Isten áldását arra a helyre, ahová Árpád-házi szent Erzsébet szobrát ünnepélyesen elhelyezzük. Az apát úr a papsággal együtt a szobor elé vonul, közben ének: 301. A/1. versszak
1. Szent Erzsébet keresztények tündöklő szép csillaga – a szegények s nyomorultak segítő védangyala – megvetettél minden kincset, osztogatád a szegénynek – üdvözlégy szent Erzsébet, üdvözlégy szent Erzsébet. Apát: Az Úr a mi segítségünk. Hívek: Aki az eget és a földet alkotta. Apát: Uram, hallgasd meg könyörgésünket. Hívek: És a mi kiáltásunk jusson elődbe. Apát: Az Úr legyen veletek. Hívek: És a te lelkeddel. Könyörögjünk. Mindenható Istenünk, szavadra minden megszentelődik. Kérünk, add áldásodat + erre a helyre, hogy eszünkbe jusson az életszentség fontossága és valahányszor rátekintünk erre a szoborra, és Árpádházi Szent Erzsébet cselekedeteiről elmélkedünk: a kitartás, a bizalom és a felelősségteljes élet példájának követésére buzduljunk. Add kegyelmedet, hogy mindazok, akik itt az értékek megőrzésén fáradoznak, szented érdemeiért: oltalmat, bátorságot, erőt és kitartást nyerjenek a jócselekedetekben, és ez által egyre teljesebb legyen köztünk, és bennünk a Te országod. Erre kérünk Téged, Fiad által a Szentlélekben, mert Te irgalmas és jóságos Atyánk vagy, aki élsz és uralkodsz, mindörökkön örökké. Hívek: Ámen Az apát úr szenteltvízzel meghinti a helyet, közben ének 301.A/ 2. 3.
2. Elfeledve fönségedet, trónról földre szállottál – hogy könyörülj a nyomorgón, értük mindent áldoztál – szíved minden dobbanása, kincseidnek aranyvára – csak a szegényeké volt, csak a szegényeké volt. 3. Úgy szeretted a nyomorgót, hogy magad is az lettél – őmiattuk hajlékodból korbáccsal kiűzettél – istálló lett a lakásod, ott didergett kiscsaládod – ó, szegény szent Erzsébet, ó, szegény szent Erzsébet. 4. Szent erényed felmagasztalt, menny lett égi lakhelyed – imádkozol, ott keseregsz szegények sorsa felett – ó, ne szűnj meg imádkozni, csüggedőket pártfogolni – szent karoddal karold fel, szent karoddal karold fel. 5. Ó, tekints le az egekből szent Erzsébet asszonyunk – kétszerezd meg könyörgésed, mert nagy a mi nyomorunk – millióknak kiáltása legyen ajkad imádsága – ó, segíts, mert elveszünk, ó, segíts, mert elveszünk. Az apát úr és a papság visszamegy a szentélybe, ahol az folytatódik a szentmise.
Apát: Dicsőség a magasságban Istennek…
9
