ARCHÍVUM. GALÉRIA Orosz István választási plakátja, Rendszerváltó TÖRTÉNELMI SZEML E. A tartalomból: Tüntetés. a lengyelek mellett a

ó t l

vá

T Ö R T É N E L M I

S Z E M L E

r e z

s d n

Re

ARCHÍVUM

A tartalomból: • Tüntetés a lengyelek mellett a Bem-szobornál • Bibó Emlékkönyv • A Bethlen Gábor

• A Magyar Figyelõrõl • Képek a lakiteleki

GALÉRIA Orosz István választási plakátja, 1990

RENDSZERVÁTÓ A R C H Í V U M

•

2002/1

Alapítvány történetébõl

találkozóról • Csoóri Sándor, Krassó György, Nagy Gáspár versei

2002. szeptember

„A kegyetlen és hazug lét önmaga gerjeszti az elme lázadását. A lecsöndesített Magyarországon ismét terjed az eszmék és értesülések cseréje. A zsibbadt tagokban meg− indul a vérkeringés. Szinte napra kaptuk meg a lengyel ellenállás híreit akkor is, amikor a nyugati hírforrások el− akadtak. És immár kiléptek a hallgatásból előbb felvidéki, majd erdélyi testvéreink is. A hivatalosan betömött száj, a mély hallgatás ellenére a szlovákiai és romániai magyar− ság súlyos helyzetéről csak az nem szerez tudomást, aki nem akar.” (Kelemen András, Nemzetőr, 1983. április)

1

I. évfolyam 1. sz.

ÉLÕ ARCHÍVUM

Élõ Archívum A hatvanas évek végén néhány hónapig könyvtári segédmunkás voltam, és a Széchenyi Könyvtár rákospalotai raktárában Szíj Rezsőtől tanultam meg a kis− nyomtatványok tiszteletét, becsületét. A korabeli plakátok, röplapok, meghívók, de még a gyászjelentések is korhangulatot idéztek, egy−egy történelmi esemény hát− terét villantották föl, lényeges vagy apró mozzanatokat értelmeztek. Szíj Rezső arra is megtanított, hogy felesleges nyomtatvány nincs, egyszer minden szöveges vagy képes papírlap dokumentummá válik, segíthet eligazodni a távolabbi múlt hétköz− napjaiban. A hatvanas évek végétől tehát tudatosan gyűjtöttem össze azt az anyagot, amelyet a lakiteleki Népfőiskolának adományoztam. Ez a bőséges és sokrétű irattár, a lakiteleki találkozók, a szamizdatos irodalom és az MDF történetének első éveit rész− letesen dokumentáló anyag lett az alapja annak a naponta gyarapodó gyűjteménynek, amely immár ezernél több irattári dobozban, 800 hangkazettán és több mint 300 videokazettán őrzi az elmúlt negyedszázad ellenzéki megnyilvánulá− sait és a rendszerváltó történéseket. Mindezt jól kiegészíti az egyre bővülő emigrá− ciós gyűjteményünk, amelynek alapját a „Emigráció a Hazáért, 1945−től napjainkig” című kiállítás anyaga jelenti. Ezt Szörényi Éva és Tollas Tibor adományozta a Népfő− iskolának. A lakiteleki találkozó 15. évfordulóját barátaimmal együtt azzal köszöntöm, hogy olyan históriai folyóiratot indítunk útjára, amely a rendszerváltoztató évek doku− mentációs anyagából közöl szemelvényeket, s a gyakoribb megjelenéssel publiká− ciós teret kíván biztosítani emlékiratoknak, emlékezéseknek, a korszakot kutató, elemző történészeknek. Ahogy a múltat nem lehet eltörölni, úgy lezárni sem. A közelmúlt élő, eleven archívumából ma is érvényes, időtálló gondolatok, meg nem valósított, befejezetlen nemzetpolitikai törekvések élnek bennünk tovább. Ez a folyóirat, a Rendszer váltó Archívum legyen a jelenvalóságra ható szellemi műhely! A jövő így is elkezdődhet. Lezsák Sándor

Lakitelek, 2002. szeptember 23.

rendszerváltó

2

ARCHÍVUM

I. évfolyam 1. szám

Nagy Gáspár: Öröknyár: elmúltam 9 éves

a sír NIncs sehol a sír a test

a gyilkosok se ITT NIncs sehol

a test a csont

se OTT a gyilkosok NIncs sehol

a csont

(p.s.) egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI

Új Forrás (Tatabánya), 1984. október

TÖRTÉNELMI SZÖVEGGYÛJTEMÉNY

3


SZEMELVÉNYEK A FÜGGETLEN FÓRUM CÍMŰ KÖNYVBŐL. MEGJELENT MÜNCHENBEN, 1985−BEN Szerkesztőbizottsága: Hajnal László Gábor, Juhász László, Tollas Tibor és Zsille Zsoltán. A könyv borítólapját Kovács Kálmán (Bécs) tervezte

rendszerváltó

4

ARCHÍVUM


FÜGGETLEN FÓRUM KÉZIRATOS

T I L T O T T M A G YA R I R O D A L O M A

KÁRPÁT−MEDENCÉBEN

ELÕSZÓ 1956 óta felnőtt Magyarországon egy új nemzedék, amely már nem ismeri apái fé− lelmét, megveti a hazugságot, a képmutatást, nincsenek előítéletei és szenvedélye− sen keresi az igazságot. Ez a generáció immár folyamatosan és rendszeresen megfo− galmazza véleményét, kialakítva magatartásának a legalitáson belüli és azon kívüli firmáit: az „aktív rezisztenciát”. A „hallgatólagos kiegyezés” a hatalom és az értelmiség egyes csoportjai között a ’70−es években fokozatosan megszűnt. Ebben a „kiegyezésben”, melyet a rendszer a ’60−as évek kezdetén kötött az együttműködésre hajlamos értelmiséggel – miután legjobbjait börtönbe záratta, kivégeztette, vagy emigrációba kényszerítette –, az új nemzedék nem vett részt. Ezért kutatta fel azokat az elődöket és kortársakat, akik példát mutattak a szabadság−eszményekhez kötődő hűségről, akik csalódtak a gaz− dasági reform−próbálkozások és szociális ígérgetések között ingadozó politikában. Ez a nemzedék a prágai tavasz eltiprásának tanulságából, az elnémíthatatlan lengyel ellenállási mozgalmak üzenetéből azt a következtetést vonta le, hogy a történelmet, elsősorban a közelmúlt históriáját meg kell ismernie. A József Attila Kör 1979−es lakiteleki találkozóján több mint száz fiatal író a ma− gyarság túlélésének problémáit tárgyalta. Megállapították, hogy a gazdasági refor− mokat nem követik a szükségszerű politikai reformok. Veszélyesnek ítélték a népes− ség tragikus fogyását, a nemzeti és történelmi tudat tervszerű elsorvasztását és fel− háborítónak a többmilliós magyar kisebbség jogfosztottságát. A konferencián részt− vevő Illyés Gyula így jellemezte ezt a korosztályt: „A szellemi élet olyan, mint a karszt patak. El tud tűnni néha nemzedékekre. Tankönyv mondja, hogy a magyar irodalom− nak is voltak korszakai ilyenek. Jellegtelenek, „nemzetietlenek”, de mégiscsak ad− dig, amíg váratlanul, majdnem megfrissülve nem bugyogott elő a „folyamat”, mintha a föld alatt még új savakat, új erőt is tudott volna magába gyűjteni, jeltelenné semmi− sítve történelmileg azt a korosztályt, amely alatt a mélyben járt.” E „búvópatak−nemzedék”−től függetlenül, főleg Budapesten és a nagyobb városok−


5 ban, olvasókörök, szemináriumi csoportok keretében jelentkezett a „második kultú− ra” egyik fontos intézménye a „repülő egyetem” (lakásokban spontán összehívott tár− saságok). Itt számbavették és kiértékelték a magyar demokrácia külső és belső emigrációban élő íróinak műveit. A gondolatok megfogalmazására és terjesztésére a cenzúrát megkerülve, a ’70−es évek második felére független kiadványok egész sorát gyűjtötték össze és adták ki. Ezzel megteremtették a független folyóirat−kiadók, −ter− jesztők intézményeinek országos hálózatát: a „második nyilvánosság”−ot. Előbb írógéppel másolt, később sokszorosított röplapok, folyóiratok „jelentek meg”, melyek olyan eseményekről adtak hírt, mint a Szegényeket Támogató Alap kezdeményezései; a létminimum alatt élő magyarok, az internált lengyelek gyerme− kei, a bebörtönzött cseh polgárjogi harcosok megsegítése; vagy az elmúlt évek nem hivatalos márciusi tüntetései stb. E független kiadványok közül időrendben kell megemlítenünk a Profilt, a Magyar Figyelőt, a Kelet−európai Figyelőt, a Beszélőt, a forradalom 25. évfordulójára kiadott Bibó Emlékkönyvet, a Feketében című irodalmi antológiát, a Hírmondót, a Kisúgót, Szférát, Duna−Kört. Független könyvkiadók is lé− tesültek, így az AB, a Magyar Október (M.O.), az ABC és az Alulnézet, melyek egész sor könyvet adtak ki, köztük Nyugaton megjelentenek is. A ’70−es évek fiataljai először csak a népi kultúra tanulmányozására utaztak Erdély− be, vagy a Felvidékre. Ott váratlanul találkoztak az elnyomott kisebbség panaszaival. Mindenről azonban csak a cenzúra megkerülésével lehetett hírt adni. Leleplező írá− saikat követően megszületett a kisebbségi magyarság földalatti (szamizdat) irodalma, mely Magyarországon kívül Nyugatra is eljutott. A szerzők és kiadók, a jogtalanságok tanúi és szenvedői, a Kárpát−medence magyar valóságának megszólaltatói a legnehe− zebb körülmények között is vállalták a „dörömbölést”, az elhallgatott igazság kimon− dását, annak minden következményével. Így jelent meg Erdélyben az Ellenpontok nyolc száma és az Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései, hasonlóképpen a Felvi− déken terjesztett Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának Jelentése, a kárpátaljai fi− atal írók memoranduma és a vajdasági magyarság helyzetét elemző írások. A kéziratos irodalom művelői e független kiadványokkal kapcsolták egybe a máskéntgondolkodók valamennyi csoportját: a reformistákat, a nem hivatalos béke− mozgalom vallásos és szabadgondolkodó híveit, a lelki megújulást kereső báziskö− zösségeket, a független írói és művészi mozgalmakat, a valóságot kutató történésze− ket, természetvédőket, a márciusi és októberi eszmék bátor és nyílt megvallóit; a mérsékelt társadalomkritikusoktól a nyílt szembenállást is vállaló demokratikus el− lenzékig. Mindez meggyőzhette a kétkedőket, hogy a hivatalos sajtón és könyvkiadá− son kívül létezik egy nemzeti és európai értékeinket őrző szabad szellemiség is. E szellemiség különböző dokumentumait igyekeztünk itt Nyugaton összegyűjteni és „Független Fórum” címmel az utókor számára is megörökíteni. A kötetet, melyet kezében tart az olvasó, a szokástól eltérően nem egyetlen kiadó jegyzi. A kéziratos irodalom művelőivel itt Nyugaton is közösséget vállaló, különbö− ző társadalmi rétegekhez és korosztályokhoz tartozó személyek és szervezetek, egy− házi és világi intézmények fogtak össze társkiadóként, hogy előteremtsék a könyv megjelenéséhez szükséges független anyagi alapot. Ezzel is szolidaritásukat nyilvá− nították ki az otthoni és az egyre szorongatottabb helyzetben élő kisebbségi magya−

rendszerváltó

6

ARCHÍVUM


rok sorsa iránt. Olyan új szellemi és lelki közösség alakult ki országhatárokon és földrészeken keresztül, amelyre eddig az utóbbi évtizedekben nem volt példa. A válogatásnál az a szempont vezetett bennünket: minél több írással bemutatni a máskéntgondolkodók valamennyi csoportját. Írók ugyanúgy szerepelnek a szerzők között, mint szociológusok, közgazdászok, tudományos kutatók, egyházi személyek, vagy egyszerű polgárok. A cikkek kiválasztásánál pedig arra törekedtünk, hogy az időrendben és témakörök szerint bemutatott szemelvények híven tükrözzék a prob− lémák sokrétűségét. Ezt a célt a szűk keretek között csak úgy tudtuk elérni, hogy a többezer oldalas anyagból a legjellemzőbb írásokat, dokumentumokat emeltük ki és a hosszabb tanulmányokat lerövidítettük. Az írásokat nem kommentáljuk, csak továbbadjuk. Kötetben való kiadásuk jelen− tősége többirányú: a korlátozott példányban terjesztett, sokszor a másolások miatt nehezen olvasható szamizdatírások egészéről először kap képet a hazai, a kisebbsé− gi és a Nyugaton élő magyarság. Ugyanakkor idekint módunkban áll a kötet jelentő− sebb írásait idegen nyelvekre fordítani, hogy így a szomszéd népek hasonló mozgal− maival a szóértést elősegítsük, és a nyugati világot a Kárpát−medence magyarságá− nak időszerű problémáival megismertessük. Sütő Andrással együtt hiszünk nemcsak az anyag, hanem a szellem megmaradá− sának törvényében is. Biztosak vagyunk abban, hogy az itt megnyilatkozó szellem nem múlik el nyomtalanul. Útravalóul kapják az utánunk jövők, hogy azzal a hűség− gel őrizzék és adják tovább, mint amilyen hűséggel a kötet alkotói a szabadság szel− lemének e dokumentumait összegyűjtötték és közreadták. Szerkesztőbizottság


7 Társkiadó egyesületek Amerikai Magyar Erdélyi Szövetség (New York); Amerikai Magyar Klub (Danbury); Amerikai Magyar Kulturális Egyesület (Houston); Amerikai Magyar Polgári Liga (Gerfield); Amerikai Magyar Országos Szövetség (Cleveland); A Reformáció Magyar Egyháza (Miami); Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség (Melbourne); Ausztráliai Magyar Szövetség (Sydney); Északi Magyar Archívum (Stockholm); Bibó Press (Bécs); Bibliai Gyülekezet (Los Angeles); Boston−környéki Magyar Mérnökök Baráti Köre; Brazil Magyar Kultúregyesület (Sao Paulo); Canberrai Magyar Egyesület, Committee for Human Rights in Rumania – CHRR (New York); Csehszlovákiai Ma− gyar Nemzeti Bizottság (San Francisco); Dél−Afrikai Magyar Egyesület (Johannes− burg); Egyesült Magyar Alap (Cleveland); Egyesült Magyar Ház (Los Angeles); Első Magyar Református és Evangélikus Egyház (Los Angeles); Európa Klub (Bécs); Európai Szabad Magyar Kongresszus (München); Genfi Magyar Klub; Göteborgi Magyar Egyesület; Herp Nyomda− és Kiadóvállalat (München); Hungária Magyar Egyesület (Buenos Aires); Hungarian Human Rights Foundation – HHRF (New York); Kanadai Magyar Szövetség (Toronto); Kert−Ország (Los Angeles); Körösi Csoma Sándor Center (Tokió); Liègei Magyar Egység; Magyar Cserkészek Baráti Köre (Cleveland); Magyar Egyesület (Boston); Magyar Élet (Sydney−Melbourne); Magyar Főiskolások és Akadémikusok Klubja (Grác); Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (Calgary); Magyar Ház (Brüsszel); Magyar Ház (Caracas); Magyar Kultúr Kör (Koppenhága); Magyar Kultúr Kör (Edmonton); Magyar Kultúr Központ (San Francisco); Magyar Szabadságharcos Világszövetség (Calgary); Magyar Társaság (Cleveland); MHBK Kanadai Főcsoportja (Montreal); MHBK és Szabadságharcos Szövetség (Edmonton); Mindszenty Kollégium – Magyar Ifjúsági Otthon (Innsbruck); Mindszenty Magyar Ház (London); Monterey−i Magyar Klub; Nemzetőr (München); New South Wales−i Magyar Szövetség (Sydney); Szabad Ma− gyarok Tömörülése (Stockholm); Szabadságharcos Szövetség (Calgary); Szabadságharcos Szövetség (Los Angeles); Szabadságharcos Szövetség Franciaországi Szervezete (Párizs); Stockholmi Magyar Katolikus Kör; Stockholmi Magyar Ház; San Diegoi Magyar Ház; Schenectady−i Magyar Kulturális és segélyező Egyesület – 1895 (Albany); San−Fernando Völgyi Magyar Református Egyház (Los Angeles); Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör – SMIKK ( Zürich); Svájci Magyar Szervezetek; Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (Stockholm), Szent István Egyházközség (Los Angeles); Szent István Plébánia Oltáregylete és Szentnév Társulata (Chicago); Szivárvány (Chicago), Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége (Syracuse); Zrínyi Ifjúsági Kör (Buenos Aires).

rendszerváltó

8

ARCHÍVUM


Társkiadó személyek Agha Sotész Ildikó (Miami) Dr. Almásy−Szabó Katalin (Bécs) Alpár Péter (Los Angeles) Árkossy István és Edit (Los Angeles) Attila Emese (San Francisco) Baka Károly (Montreal) Bakonyvári László és Mária (San Francisco) Dr. Barabás Árpád (Calgary) Baraksó János és Ilona (Vancouver) Barnett Mária (Boston) Benkő Géza és Mária (Victoria) Bertalan Győző és Sarolta (Calgary) Berty Tamás és Ildikó (Los Angeles) Bibó Antónia (San Francisco) Dr. Bibó Balázs (San Francisco) Bige Zsolt (Kanada) Csapó Endre és Juci Csaszkóczy Emil Csukonyi Zoltán és Marica Czene Ferenc Czuker János és Etel

(Sydney) (Heidelberg) (Los Angeles) (Los Angeles) (Boston)

Yves de Daruvár (Párizs) Debreceni József és Piri (Cleveland) Dér Miklós és Erzsébet (Vancouver) Dévényi Zoltán és Hédi (Sarasota) Dinnyés Enikő (München) Dormuth Emília (Miami) Dőry Tamás (San Francisco) Dr. Dravetzky István (Perth)

Ecsedy Andrea (Los Angeles) Ecsedy Árpád és Judit (Los Angeles) Egeghy Péter és Aranka (Los Angeles Elekes Zoltán és Erzsébet(Los Angeles) Dr. Erdélyi Endre és Sarolta (Los Angeles) Fabó László (San Francisco) Farkas Tibor és Judit (Los Angeles) Fazekas Ferenc (San Francisco) Fehér László és Tünde (Párizs) Fehérváry István (Santa Fe) Felföldi Jenő és Gizella (Edmonton) Fodor Dezső (New Brunswick) Füzér Julián OFM (Detroit) Gereben István (Washington) Glasz Nándor és Erzsébet (Edmonton) Győrik Ilona−Mária (Washington) Hajdú Szabolcs és Zsuzsa (Koppenhága) Herger Zoltán (Denver) Hilbert Kamil és Ágnes (Los Angeles) Hites András (San Francisco) Dr. Hites László (Oakland) ifj. dr. Hites László (Oakland) v. Hollósy Ervin (Cleveland) Horváth István és Mária (Calgary) Horward Bob (Los Angeles) Dr. Jajczay Frigyes Jalics György és Anikó Dr. Juhász László Kabdebó Ferenc Kelemen Iván és Edit

(Edmonton) (Akron) (München) (Cleveland) (Chicago)


9 Kelemen László és Ágnes (New York) Keve Oliver (San Francisco) Kish Miklós (Oakland) Kolozsváry Lajos (Edison) Koósa Antal és Mária (Detroit) Kovách Béla (Ausztrália) Kovács Gábor és Katalin (Calgary) Kővágó József (USA) Dr. Kriskó István és Márta (Palm−Beach) Kulcsár József (Melbourne) Kutrovácz János (Garfield) Lacza Barna (Cleveland) Lajos Elemér (Kalifornia) Lágler Lajos (Edmonton) Ledermüller Olivér (München) Legárd László (Sydney) Lévay Ferencné (Ausztrália) Dr. Lelbach Antal és Andrea (Cleveland) Lory Tamás (San Francisco) Dr. Luczek István (Cleveland) Lukács László és Katalin (Detriot) Magas István és Dóra (Calgary) Magasrévy János (Valencia) Mailáth István (Rio de Janeiro) Major József (San Diego) Dr. Makra Zoltán (München) Malonyai Éva és Gyula (Canberra) Matica Ágnes és István (Los Angeles) Mauthner Gabriella (New York) Dr. Máday Béla (Washington) Máté Anna (Berkeley) Máté István és Erzsébet (Hollywood) Ft. Dr. Mihályi Gilbert (Chicago) Dr. Minye János (Los Angeles) Molnár István és Magda (Calgary) Molnár László és Erika (Cleveland)

Nagy Ernő és Ilona (Giromagny) Németh István és Baba (Párizs) Németh László és Katalin (San Francisco) Németh Péter és Rózsa (Denver) Németh Sándor és Ágnes (Calgary) Oláh Aliz és Béla

(Los Angeles)

Pajtényi György és Mária (Los Angeles) Dr. Papp Gábor (Cleveland) Papp Zsigmond (Denver) Payer Dániel (Calgary) Peöcze József és Zita (Cleveland) Péter Pál és Ilona (Los Angeles) Pfeifer Ferenc (Eching) Püsök János és Judit (Denver) Radisich Edit Rajnai János Ratai Ágnes Rácz László Rápolti Nagy Klára Reiszner László Rédvay Sándor Rékay András és Cili Romoda Zoltán

(San Francisco) (San Diego) (Denver) (Los Angeles) (New York) (USA) (Calgary) (Oakland) (San Francisco)

Samay Attila és Ildikó (Los Angeles) Sarlay Márton (München) Sass István (Liège) Schmidt Mária (München) Simone Gyula (Sydney) Dr. Somogyi Ferenc és Sarolta (Cleveland) Soós Miklós (Sydney) Stubner Gyula (Los Angeles) Sujánszky Jenő (Párizs) Dr. Szabó Károly és Magda (Oakland)

rendszerváltó

10 Szabó László és Ilona Szabó Sándor v. Szakály János Dr. Szalay Loránd Szamosszegi Miklós Szász István és Júlia Szegedi Dénes és Vera Szekeres János Szentkirályi Ödön és Melinda Szörényi Éva

ARCHÍVUM

I. évfolyam 1. szám (Calgary) (Mitterfelden) (London) (Washington) (USA) (Vancouver) (USA) (Madrid) (Cleveland) (Hollywood)

Takács József és Ágnes (Vancouver) Tar Pálma és Gusztáv (Valencia) Dr. Tárczy István (San Francisco) Tátray Gábor és Jolán (San Diego) Prof. Edward Teller (Stanford) Thiery Ákos és Ilona (Los Angeles)

Tóbiás Károly – Vörös Katalin Tollas Tibor Tőkés László

(San Francisco) (München) (San Francisco)

Újvárosy István és Mária Vereczkey Klára és Sándor Végváry Ildikó Nt. Vietorisz L. Villányi Miklós Dr. Waczek Ferenc és Zsuzsa Wolenszky Mária Zsótér András és Klára

(Edmonton)

(Los Angeles) (San Diego) (Victoria) (Vancouver)

(San Diego) (Vancouver) (Los Angeles)

* * * B. I. S. (Los Angeles); B. G. (Sopron); B. K. (Buffalo); C. J. K. (Boston); C. M. B. (Ausztria), C. Z. (San Francisco); F. H. (San Francisco); F. K. J. (Boston); H. GY. (Cal− gary); H. I. (San Diego); H. L. (Kanada); H. T. (New Brunscwick); I. S. O. (Victoria); J. G. (San Francisco); J. L. (Toronto); K. I. (Los Angeles); K. M. (San Francisco); M. R. (Vancouver); M. T. (London); N. I. (Santa Monica); N. N. (Budapest); N. N. (Cal− gary); N. N. (Kecskemét); N. N. (Miskolc); N. N. (Santa Monica); P. J. (Los Ange− les); SZ. J. (Németország), T. K. (San Francisco); T. L. (Calgary); T. L. T. K. (Toron− to); U. J. (Seattle); V. H. J. (Victoria); V. L. (San Francisco); ZS. GY. (San Francisco)

IN MEMORIAM † Derka Lóránt (Passaic); G. Olga (USA); Gyékényesi György és Hargittay Béla (Budapest); Hagymássy Gyuláné, szül: Szabó Ilona (USA); Herédy Tusi (Los Ange− les); Hokky Károly és István (Cleveland); Jávorszky János (Los Angeles); v. Keleméry Tamás (Buenos Aires); Dr. Lőte Pál (Cleveland); A Trianon után alakult Felvidéki Egyesületek Szövetsége első titkára: id. Rissányi József emlékére; Rozanich István (Caracas); Sirchich László (Cleveland); Szilay Gyula (USA) és Bácskay Brittig Ferenc.


11 Tartalomjegyzék Társkiadó egyesületek ……………… 5 Társkiadó személyek ………………… 6 In memoriam ………………………… 8 Előszó ………………………………… 9 Foreword …………………………… 13 Mottó ………………………………… 15 Dénes Gyula: Néhány gondolat az értelmiségről ………………… 17 Illyés Gyula: Szellem és erőszak … 24 Konrád György: A harmadik reformkor elé …………………… 32 Solt Ottilia: A hetvenes évek budapesti szegényei …………… 40 Balajthy Anna: Ezt az erkölcsöt megörökölték …………………… 46 Buda Ferenc megnyitó beszéde …… 53 Kovács István: Beolvasztás (vers) … 55 Utassy József: Ifjúság, mint sólyommadár (vers) ……… 55 Bali Sándor: Bibó István …………… 56 Szabó Miklós: A Bibó Emlékkönyv (1981) …… 59 Csoóri Sándor: Láttam arcodat (vers) …………… 64 Zsille Zoltán: Vissza a harmadik úthoz! ……………… 66 Képző− és Iparművészeti kiállítás … 75 Zöld Péter: A FIJAK legújabb válsága ………………… 77 Hervay Gizella: Önéletrajz ………… 85 Lezsák Sándor: A cél szentesíti az eszközt? ……………………… 97 Csoóri Sándor: Egy nomád értelmiségi ……………………… 101 Beszélgetés Pákh Tiborral ……… 110 Demszky Gábor: A Szolidaritás küldte …………… 116

Lezsák Sándor: Lengyelország (vers) ……………121 A Feketében c. antológia előszavából: …………………… 123 A Feketében c. antológia tartalomjegyzéke: ……………… 124 Tóth Erzsébet: Felszólalás a JAK szentendrei tanácskozásán …… 127 Dalos György: Változat Aranyra (vers) …………………………… 129 Nagy András: Tájkép csata után ……………… 130 A munkástanács mint egy pecsét hitelesítette a forradalmat …… 134 Petri György: A kis októberi forradalom 24. évfordulóján …… 145 Petri György: Nagy Imréről (vers) …………… 147 Huszonöt év után ………………… 148 Ami elvárható ……………………… 153 Emlékezés halottakra……………… 156 Krassó György: Májusi hajnal (vers) …………………………… 166 A Kiszely−ügy ……………………… 168 Bulányi György levele Lékai László bíboroshoz ……… 174 Dóka Zoltán: Nyílt levél az evangélikus egyház ügyében………………… 179 Nyílt levél a Magyar Izraeliták Orsz. Képviselete elnökségéhez …… 184 Az izgatás okai? …………………… 188 Kőszeg Ferenc: Könyvkiadói cenzúra Magyarországon ……… 194 Szalay Pál (Libertarius): Magyarország 1984? …………… 205 Nagy Gáspár: Öröknyár: elmúltam 9 éves (vers) ………… 210 Pákh Tibor: Megújulást lelkiekben 211

rendszerváltó

12 KAPASZKODÁS A MEGMARADÁSÉRT A jogfosztott magyar kisebbségek sorskérdései …………………… 213 Csoóri Sándor: Kapaszkodás a megmaradásért ……………… 214 Csurka István levele a Magyar Írók Szövetsége elnökéhez ………… 226 A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának jelentése ……… 233 Duray Miklós helyzetmagyarázata …………… 242 A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának felhívása ……… 246 Nyilatkozat Duray Miklós szabadon bocsátása érdekében ………… 249 Dokumentum Kárpátaljáról – Beadvány ……………………… 251 Erdélyt vissza, mindent vissza? ………………… 260 Visszaadom állampolgárságomat! …………… 262 A belső emigráció ………………… 265 Memorandum a madridi konferencia résztvevőihez …… 271 Az Ellenpontok szerkesztőinek állásfoglalása …………………… 273 Levél a pápához a csángók ügyében …………… 274 Erdélyi Magyar Hírügynökség …… 278 Az Új Symposion szerkesztőségének leváltása … 279 A magyarnyelvű oktatás helyzete a Vajdaságban ………………… 284 Zalán Tibor: Táviratok Szőcs Géza ismeretlen címére (vers) …………………………… 287

ARCHÍVUM

I. évfolyam 1. szám DOKUMENTUMOK – NYILATKOZATOK Nyílét levél a Charta 77 aláíróihoz …………………… 290 Nyílt levél Kádár Jánosnak ……… 291 Dr. Horváth Istvánnak …………… 292 A József Attila Kör határozata …… 295 Bizalmas pártjelentés ……………… 297 Tüntetés a lengyelek mellett a Bem−szobornál ……………… 304 Felhívás a lengyel nép megsegítésére …………… 306 A Nyugatról érkező békemenet 82 résztvevőjéhez ……………… 307 Nyolc magyar lelkész levele Lékai László bíboroshoz ……… 308 A Dignitatis Humanae Bizottság nyilatkozata ………… 309 Vitaest a budapesti egyetemen …… 312 Az ELTE Diákparlament állásfoglalása …………………… 320 A Magyar Népköztársaság országgyűléséhez és kormányához ……………… 321 Tájékoztató a Bős−Nagymarosi vízlépcsőrendszer hátrányairól és várható káros következményeiről …………… 322 A SZETA alapítóinak nyilatkozata …………………… 326 Ara−Kovács Attila nyilatkozata …… 327 Nyilatkozat a Charta 77 és a Szolidaritás mellett…………… 328 A Kostka St. Stanislaw Egyházközség híveinek ……… 330 Szabad sajtó a nyolcvanas években (1980−1985)……………………… 331 A Magyar Október szabad sajtó kiadványai ………………… 332 Tartalomjegyzék…………………… 333


13 KRASSÓ GYÖRGY: Májusi hajnal Gyűjtő. Kisfogház. Halk kopácsolás. Rácsot, vak ablakot tavasz legyint. „Az udvaron akasztás lesz megint. Folyik tovább, pajtás, a gyilkolás.” „Gyújts rá, barátom!” Mély szelíd harang kong messziről „Egy hét és nyolc kötél. Ki megy ma – Angyal, Kósa, Szente, Szél?” Egy zárka nyílik s felsüvít a hang: „Fiúk… Hazánkért… Isten veletek… Erdősi búcsúzik most tőletek.” Valaki sír. Lépések. Lánc kocog. Kinn: „Éljen a szabadság… Gyilkosok…” Aztán csönd. Társam így szól: „Már nem él.” S kezemben ég a cigaretta még. (1958. május 10.) (Napló, Budapest, 1979.)

rendszerváltó

14

ARCHÍVUM


Buda Ferenc megnyitó beszéde a lakiteleki konferencián 1979−ben a fiatal írók lakiteleki találkozóján A hazáról és a korszerű nemzeti önismeretről tartott tanácskozást száznál több fi− atal író Lakiteleken, 1979. május 18–19−én, a Magyar Írók Szövetsége és a Fiatal Írók József Attila Köre rendezésében. A fiatal írók az idősebb írónemzedékek jeles képvi− selői közül többeket meghívtak; jelen volt többek között Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Fekete Gyula. A kétnapos tanácskozáson Csák Gyula, az Írószövetség titkára elnö− költ. A résztvevőket, a referátumok elhangzása előtt Buda Ferenc köszöntötte. A konferencián elhangzott előadások viszonylag teljes szövege megjelent a kecs− keméti FORRÁS című folyóirat 1979/9. számában. Buda Ferenc költő megnyitója nem jelenhetett meg, szövege gépírásban terjedt, nyomtatásban itt lát először nyilvá− nosságot. Barátaim! Az idei március kokárdátlan ifjai, lányai, lámpavasra kötözött lobogói láttán ismét feltolult bennem a kérdés, hol a hazád, mi a te hazád? Nem elsõ alkalommal szegezõdött torkomnak e kétágú szigony, a válasz mondatai sem elõször fogalmazódtak meg. Hazám ez a 93.000 négyzetkilométernyi földdarab a dence

Kárpát-me-

közepén, ahol megszülettem, fölnevelõdtem. Hazám ez a nép,

amely fiának szólít, s amelynek sorsát fenntartás nélkül a magaménak vallom, s vállalom. Hazám a családom, gyermekeim, akiknek élete közvetlenül reám bízatott. Hazám az e néptõl kapott nyelv és kultúra, amelyet erõm és képességeim szerint gyarapítván utódaimnak megõrzés végett továbbadok. Fegyverrel védett határok az országot kerítik. A haza fogalma nem fér meg az államhatárok között. Átszáll fölöttük, akár a törvényen kívüli madár. Mert a velem azonos anyanyelvûek egyharmada ott él, hal, túl e határokon. Mert ha kimondom Arany János, Ady Endre, Bartók Béla, Petõfi Sándor nevét, nyomban ki kell mondanom azt is, hogy Nagyszalonta, Érmindszent, Nagyvárad. Nagyszentmiklós, Segesvár. A nevek, adatok, tények tovább sorolhatók. Hanyag tájékozatlanság idehaza, és tudatos hamisítás odaát mit sem változtat rajtuk. Nincs miért elhallgatni: fokozódó aggodalommal figyeljük a határon túli magyarság sorsának alakulását. Új sebek támadnak, régi sebek is fölszakadoznak. Pedig a költõ okos intelme szerint „elegendõ harc, hogy a múltat be


15 kell vallani”. Bevallani tehát, nem fölhánytorgatni. Hisz történelmünk során szomszédainkkal egy katlanban fõttünk, egymás húsát ettük, egymás nélkül nem lehettünk. Nem lehettünk volna azzá, akik vagyunk. Õk sem azzá, akik. Bûneink is közösek, s kölcsönösek. Voltaképpen testvérek vagyunk. Miért ne lehetnénk egyben barátok is? Múltbeli és jelenkori létünk örökös tanúja, a fénylõ és hallgatag Duna egymásrautaltságunknak nem csupán jelképe, de megtestesülése is. Vaspánt és kitárt kapu, simára gyalult senki földje, mindenki országútja, mely ingyen továbbít hullát és hordalékfát, tilalmas híreket és áruval terhelt hajót. Vonjuk ki hát a kést egymás bordái közül, töröljük meg, s tegyük le. Jobb azzal jó idõben kenyeret szelni. Hol hát a haza, mi hát a haza? Rajta, keressük meg! Vagy pedig rendezzünk ünnepeket továbbra is tudatlanul és hitehagyottan, lámpavasra húzván a megfakult lobogókat. (Írógéppel másolt és terjesztett szöveg.)

Buda Ferenc nyolc esztendővel később, 1987−ben a lakiteleki találkozón Király Zoltán, Bertha Zoltán és Fekete Gyula társaságában

rendszerváltó

16

ARCHÍVUM


Számítunk segítségtekre Magyarországról kaptuk az alábbi írást. Szerzője a máskéntgondolkodó fiatalok cso− portjához tartozik. Cikkét időszerűsége miatt minden változtatás nélkül közöljük. Nevét érthető okokból nem tesszük közzé (Szerk.) Az utóbbi időben egyre többünket fog− lalkoztat, hogyan viselkedik, hogyan visel− kedjék a magát felelősnek érző ember. Keressük a nemzet megmaradásának, emberi mivoltunk átmentésének útját. Ön− csalásra is hajlamosak vagyunk. Az ember alig akarja elhinni, hogy a magyar lét kiírtása – létező szándék a Kárpátok ölé− ben. A legtöbb ember tehát – bár újra és újra bele ütik az orrát magyar voltába – igyekszik elfeledni, vagy jelentékte− leníteni ilyenfajta élményeit. Délibábos− nak minősíti Sztálin kijelentését a magyar kérdésről –, hogy ti. az csupán vagonkér− dés – és igyekszik kitörölni elméjéből (s utódainak sem említi) a szárazajtai mé− szárlást, a délvidéki menekülést, vagy a Kassai Kormányprogramot. Legjobb nem beszélni róla, mondja, egyrészt megfélem− lítésből fakadó tapasztalatai alapján, más− részt azért, mert az embertelen megaláz− tatások – úgy érzi – szégyellnivalók. Má− sutt, más körülmények között milyen fel− rázó könyvek, filmek születéséhez veze− tett volna pl. a Szudétavidékre történő magyar kitelepítés, vagy az 56−os Forrada− lom legázolása! De miért bélyegzik „a szo− cializmus ellenségének” mindazokat, akik például – a nem véletlenül 1957 óta tartó és egyre ijesztőbben mélyülő – népesedé− si katasztrófáról őszintén próbálnak be− szélni? Ebben az egyetlen tényben is jól le− lepleződik a magyar közgondolkodás el− sorvasztásának törekvése: hiszen a legel−

szántabb magyar−ellenességen kívül mi értelme lehet egy minden szempontból hátrányos, veszélyes helyzet elbagatellizá− lásának? Ostobává válni, történelmi ta− pasztatokat át nem adni, megfélemlítettsé− günket krajcárok utáni szaladgálással, eg− zisztenciánk féltésével fokozni, állandó ki− sebbrendűségi riadalomban élni – mindez csak elmúlásunkat hozza közelebb. Amikor Kádár arra építette a 56 utáni társadalmi – nem életet, csak – létet, hogy akik beletörődnek a ránk erőszakolt hely− zetbe, azoknak nem lesz bántódásuk („aki nincs ellenünk, az velünk van”), ez egyút− tal azzal a feltétellel járt, hogy: fátylat a tör− téntekre! Gyurkó Kádárról írt könyvének bevezetőjében azt írja Kádárról, hogy „1956 novemberében több százezer ma− gyar számára a földkerekség leggyűlöl− tebb embere” volt, ez azonban máig ellen− tétére változott mind az országban, mind a világsajtóban. Csakhogy Isten a tudója, mi lesz még velünk? A felszín földrengés előtt is nyugodt, a halálos betegségnek nem mindig látványosak a tünetei. A magyar nép utoljára 56−ban nyilvánított szabadon politikai véleményt. De azóta is folyamato− san szavaz. Szavaz a népesedési szakadék− kal, az öngyilkosságok arányával, az elha− rapódzó alkoholizmussal, romló halálozási statisztikájával: mélységes közömbösségé− vel és reményvesztettségével. Mindezt átéljük. Annak bizonyítására, hogy nem az én sötétlátásomról van szó,

A szerk. megjegyzése: A müncheni Nemzetőrben névtelenül megjelent írás szerzője Dr. Kelemen András pszichiáter, 1983−ban a Fejér megyei Tanács Központi Kórház rendelőintézetének osztályvezető főorvosa. Kelemen András jelen volt az 1987−es lakiteleki találkozón. 1990 óta az MDF országgyűlési képviselője.


17 hanem a szavakban talán ki sem fejezhe− tő közhangulat ilyen, több tér kellene. De aki követi a magyar élet alakulását tudja, hogy ez a helyzet. Mit tehetünk ellene? Egyetlen lehetőségünk van: fenntartani a szellem folyamatosságát, átvenni egymás testmelegét, fenntartani – s ahol még nincs, ott megteremteni – az információ minél szabadabb áramlását. Formális le− hetőségeink kicsinyek. Előnyünk is, ami hátrányuk: alapvetően személyes, szem− től−szembe kapcsolatokra épülnek. A kegyetlen és hazug lét önmaga ger− jeszti az elme lázadását. A lecsöndesített Magyarországon ismét terjed az eszmék és értesülések cseréje. A zsibbadt ta− gokban megindul a vérkeringés. Szinte napra kaptuk meg a lengyel ellenállás híreit akkor is, amikor a nyugati hírfor− rások elakadtak. És immár kiléptek a hallgatásból előbb felvidéki, majd erdé− lyi testvéreink is. A hivatalosan betö− mött száj, a mély hallgatás ellenére a szlovákiai és romániai magyarság sú− lyos helyzetéről csak az nem szerez tu− domást, aki nem akar. A napokban ke− rült kezembe az Ellenpontok c. erdélyi magyar szamizdat 4. száma. Sőt, már a kárpátaljai magyarok is időről időre le− adják a vészjeleket, tiltakozván szellemi életük elfojtása ellen. Amíg a törvényeken kívüli, ellenzék− be szorított magyarság megkísérli erejé− nek összeszedését, saját hangjának hal− latását, addig a nemzeti folytonosságot formailag is megtagadó hatalom (lásd a magyar címer kérdését, nemzeti ünne− peink elhallgatását, március 15−e, au− gusztus 20−a kiforgatását) kinyúl a nyu− gati magyar diaszpóra után! A Magyarok Világszövetsége furcsa módon csak a Nyugaton veszendő lelkeket kívánja megmenteni, az erdélyiek érdekében nincs egy bátor szavuk. Így a Nyugatról az Anyanyelvi Konferenciákra érkezők−

kel legtöbb esetben nincs mód és érte− lem hangot találni. Lehet, hogy ez már beteged gyanakvás, de másként beszé− lek azzal, aki nyugatról érkező kutató− ként, hivatalos engedéllyel végez valami− féle hungarológiai terepmunkát Magyar− országon. Ugyanakkor észrevettük, hogy a Hungarológiai Értesítő egészé− ben kihagyta a magyar történelmet a magyarságtudomány tematikájából. Emberileg érthető, hogy a világba számkivetett magyarok legfőbb törekvé− se kapcsolatot találni azzal az országgal, ahol anyanyelve még nem „tolvajnyelv”. És talán érthető az ellágyulás, ha a haza− látogatóval egy hivatalbéli elvtárs fog ke− zet és elismeri jó magyar voltát, – mégis− csak hivatalos elismerése ez az olyan nehezen megőrzött kincsnek, amelynek megőrzése másokat nem érdekelt. De hát nézzünk kissé a színfalak mögé. Leg− alább magát ne áltassa az ilyen jámbor polgár! Miért kell lenyelnie a repülőtéri motozást, ha véletlenül szóbaáll olyannal is, akivel nem kívánatos? Ha ez Chilében történik vele, telekürtöli a világot jogsé− relmével. De mivel Magyarországra máskor is akar jönni, inkább hallgat. Pe− dig miket utazik az ember, ha nem hoz− hat és vihet szellemi értékcikkeket? Ha csak a párt−állam exportálhatja vélemé− nyét? Márpedig a magyar állam nem egyezkedik semmilyen lényeges kérdés− ben. Még a Nyugaton kiadott jámbor versantológiát sem tűri meg hazatérő polgára poggyászában. Nem is egyez− kedhet, mert az irányítás 1945 óta Kelet− ről jön. A többi kelet−európai állam is ugyanilyen módon kísérli meg befogni szekerébe emigrációját. A központ, ahonnan az irányítás történik nem egy− egy ország fővárosa, hanem Moszkva! Hát nem ugyanilyen módon tette Hitler is a külföldön élő németeket ötödik had− oszlopává?

rendszerváltó

18 Hogy nincs a magyar külpolitikában szemernyi önállóság sem, azt ha előbb nem, akkor 56 november első napjaiban megtanultunk. Csak az történhetett, amit a megszállók elhatároztak (Nagy Imre el− fogása, deportálások, a Munkástanácsok szétverése, stb.) Valójában ma sincs más− ként, csak jobban működik a szócső a szovjet nacsalnyik szája előtt. Bizonyíté− kok erre az „ideiglenesen hazánkban tar− tózkodó” kádereinek kiutalt öröklakások és az immár elrejtetlenül jelenlévő, éjjel− nappal ide−oda vonuló szovjet csapatok. Itthonról nehezen ítélhető meg, nem lá− tok−e sötéten. Talán az emigráció nincs is olyan veszélyben, mint vázoltam. De ha csak megosztani sikerül a külföldi magya− rokat, az is megbénítja az emigrációt kül− detése teljesítésében. Akkor ahelyett, hogy a Kárpát−medencében erjedő ellenzé− ki mozgalmat támogatná, maga is el− emésztődik majd a mélyülő belső civako− dásban. Tanácsot én nem adhatok. Kérni

ARCHÍVUM

I. évfolyam 1. szám viszont kérek valamit. Mert biztos, a zömé− ben olyan hazajárók vannak, akik nem a Népköztársasággal, a Világszövetséggel tartják a kapcsolatot, hanem honfitársaink− kal. Lehet, hogy így többe kerül a magyar− országi látogatás, de lehet utazni kötele− zettség nélkül, valóban magánszemély− ként is. Ennek már csak az itteni idegen− forgalomi érdekek miatt sincs akadálya. S aki jön, elmondja, amit tud és megismeri – nem a pohárköszöntők hamis frázisait, ha− nem – életünk folyását, küszködéseinket. Felbecsülhetetlennek érzem ennek jelen− tőségét. A legfontosabb, hogy a tapasztala− tokból az ember friss erőt merít. S tapasz− talatot mindkét fél tud adni. Ehhez nem szükségesek az államfizette konferenciák! Levelem azzal fejezem be, amit az egyik lengyel szamizdat−kiadvány cím− ként írt fel az üldöztetésről írt beszámo− lója elé, nyugati testvéreinek címezve: „Számítunk segítségtekre!” Nemzetőr, 1983. április

A lakitelaki találkozón, 1987−ben: Sándor Iván, Tábori Kálmánné, Nagy Gáspár, Serfőző Simon, Kelemen András, Balczó András, Szervátiusz Tibor, Sebestyén László, Bíró Zoltán, Újhelyi Szilárd, Adamik Mária


19 SZABÓ MIKLÓS: A Bibó Emlékkönyv (1981) Bibó István a magyar politikai máskéntgondolkodás élő hagyomá− nya. Nem halála emelte a tradíció igen magas rangjára életművének központi részét; már életében, az utolsó tíz esztendőben hagyomány− nyá vált 1945–48 között ír t tanulmá− nyainak gyűjteménye, amikor egy új utat kereső ér telmiségi generáció benne találta meg szellemi előfutá− rát. A hetvenes években valóságos Bibó−reneszánsz bontakozott ki: írá− sait sokszorosítva, vitaanyagként, szamizdatként terjesztették, s oda is eljuttatták, ahova a máskéntgondol− kodás egyéb szellemi megnyilvánu− lásai ritkán találnak utat. Az Emlékkönyv e reneszánsz tudatos és szándékos betetőzése. A hetvenedik születésnapját ünneplő Bibó elé akar t felvonulni a tábor, amely szel− lemi örökségként vállalta munkássá− gát; az elkészült gyűjteménnyel már csak emlékének tiszteleghettek. Az Emlékkönyv legfőbb jelentősége valószínűleg abban van, hogy vele halad− ta meg egy értelmiségi generáció a sajá− tos hagyományidegenséget, amit egy− azon mértékben alapozott meg a késői hatvanas évek újbaloldali gondolatvilágá− nak tradíciótlansága, az 1956 következ− ményeképp beállott össztársadalmi emlé− kezetvesztés és a deheroizáló, bálvány− döntő szkepszis, melynek számára a ha− gyomány a heroizálás oldalára sorolódott és az irracionális, romantikus jelenségek gyanújába került. A történeti látás nem volt erős oldala a máskéntgondolkodók legfiatalabb nemzedékének. Nem a törté−

neti ismeretekről és a historikus tudomá− nyos módszerekről beszélek, hanem sa− ját tevékenységük történeti folyamatos− ságba illesztéséről, saját munkásságuk történeti dimenziójának felméréséről és számontartásáról. Ez utóbbi a hagyo− mány egyik értelme; másik értelme pe− dig olyan tettek véghezvitele, amelyek a jövőben maguk válhatnak hagyománnyá. Bibónak mint hagyománynak a jelen− tősége nem merült ki abban, hogy meg− teremtette az aktuális máskéntgondol− kodó magatartás történeti folytonossá− gát; Bibó átfogó hagyománnyá vált: a máskéntgondolkodás minden hazai ár− nyalata vállalja és magáénak vallja. Ezt a szélességet dokumentálja az Emlékkönyv hetvenhat szerző felvonulta− tásával. Hetvenegynéhány tanulmány elemzé− sére ez a méltatás nem vállalkozhat. Még inkább óvakodik attól, hogy egyes tanul− mányokat említsen, másokat mellőzzön. Nem recenció kíván lenni, hanem a kéz− iratos könyv jelentőségéről kíván monda− ni valamit. Mielőtt a méltatásban tovább− mennénk, meg kell magyaráznom az ed− dig használt „máskéntgondolkodás” kife− jezést. A kötet sok szerzője sokféle felfo− gást tár az olvasó elé; egymáshoz képest is sokmindenben másként gondolkodnak tehát. Mi az, ami mégis összefogja őket, amiben ugyanúgy gondolkodnak más− ként? Úgy hiszem: abban, hogy nem vál− lalják a sztálinizmussal való kontinuitást, s hogy olyan magyar jövő mellett kötelezik el magukat, amelynek hagyományai kö− zött ez a történeti képződmény nem kap− hat helyet. Ez nem jelenti, hogy szerzőink kétségbe vonnák: voltak a sztálinizmus−

rendszerváltó

20 nak teljesítményei – főleg gazdaságiak –, amelyek megérdemlik a nem egészen tiszta csengésű „eredmény” minősítést; de azt igen, hogy úgy ítélik: még ezek is abból a lényegből fakadtak, amellyel nem azonosulnak. Egy szóval kifejezve ez a lé− nyeg az antidemokratizmus, a mindent ki− magyarázó, körülíró jelző nélküli kimon− dott diktatúra. Ezzel azt is kimondtuk, hogy ez a sok árnyalatban másként gon− dolkodó szerzőgárda egyként távol áll az antidemokratikus jobboldali gondolatkör− től. Egybefűzi őket az eltökéltség, hogy minden jövőbeli új társadalmi állapotot, új társadalmi formációt kizárólag demokrati− kus úton kívánnak elérni. A parancsura− lom hátborzongató effektivitásából szár− mazó eredmények csábereje: éppen ez nem vonzza már egyiküket sem. A tanulmányok jelentős része érthető okokból azzal a kérdéssel foglalkozik te− hát, hogy általában milyen lehetőségei vannak a demokráciának a mai világban, és hogy milyen előzményei, hagyomá− nyai és aktuális lehetőségei vannak a magyar demokráciának. Az írások jelen− tős része – érthetően – magával Bibóval foglalkozik. Vannak személyes emléke− zések, amelyek az embert idézik, nem csupán a politikai gondolkodót, hanem a munkahelyi rendezvényen szívesen tán− coló kollégát is; van olyan írás, amely a fi− atal generáció Bibó−élményét, a Bibó− reneszánszot elemzi; helyt kapnak prob− lémák, amelyek a hetvenes évek magyar

ARCHÍVUM

I. évfolyam 1. szám közgondolkodásának homlokterében áll− tak, mint például a határon túli magyar− ság problémái, és szó esik olyan kérdés− körökről, amelyeket a hivatalos nyilvá− nosságban hallgatás vesz körül. Az utób− biak közül két tárgykört tartok fontos− nak kiemelni. Az Emlékkönyv lapjain esik szó először 1956−ról olyan szerzők megvilágításában, akik akkor a forradalom oldalán foglaltak állást. Ebben a kérdésben már pusztán a hallgatás megtörése is fontos tett. A ne− gyedszázad előtt lezajlott esemény – bár− mi legyen is róla az ítélet – kétségkívül máig meghatároz mindent, ami azóta itt történik. Amennyiben hazánk valóban a „legvidámabb barakk ama bizonyos lá− gerben”, annak elválaszthatatlanul köze van az 1956−ban történtekhez. A másik, amiről még ennyi szó sem szokott esni a hivatalos fórumokon: a magyarországi zsidóság problémája. A mai magyar társadalom – a legrosszabb beidegzéseit követve – görcsösen sze− met huny az előtt, hogy az antiszemitiz− mus egyáltalán nem az átkos múlt kísér− tése csupán, hanem társadalmi életünk egyik legsúlyosabb mai betegsége – még mindig, és nem csupán átvészelve és „áttelelve”, hanem új változatokkal, új formákkal és tartalmakkal is „gazdagod− va”. A magyar zsidóság másik problémá− ját sem igen feszegetik: a hazai zsidó származású lakosság identitás−problé− máit, az asszimiláció vagy sajátos zsidó


21 azonosságtudat keresése (és az integrá− ció) kérdéskörét. Az Emlékkönyv az em− lített két tárgykörben teljesíti legmegfog− hatóbban a szamizdat irodalom hivatá− sát: olyan kérdéseket tart napirenden, amelyek kiszorulnak a hivatalos nyilvá− nosságból. A Bibó Emlékkönyv szamizdat kiad− vány. Nem annak készült, szerkesztői be− nyújtották kiadásra a Gondolat Kiadó− nak, ahol viszonylag rövid idő alatt eluta− sították. A könyv ily módon gépelt példá− nyokban kerülhetett – még csak igen kis számban – az olvasók kezébe. Szamizdat tehát, de szerzői nagyobbik része nem− csak megjelenik a hivatalos nyilvánosság publikálói sorában is, hanem élvezi a leg− nagyobb mértékű hivatalos elismerést is, s a magyar szellemi élet mindenki ál− tal elismert tényezője. Nehéz kétség− bevonni, hogy a gyűjtemény az olyan kö− zös vállalkozások közé tartozik, amelyek tartalomjegyzékén „mindenki ott van, aki számít valamit”. Bibó teoretikusa volt a népi írók mozgalmának, református vallásos gondolkodóként is kitűnt, repre− zentatív alakja a hazai jogbölcseletnek és a közigazgatás−tudománynak, számotte− vő publicistája a koalíciós időkbeli Parasztpártnak, az 1956−os kormány ál− lamminisztere, az 56−os ügy egyetlen for− mátumos korabeli teoretikusa. Mind− ezek a fontos áramlatok: népiek, ötven− hatosok, parasztpártiak, a református hitélet jelen vannak az Emlékkönyv−ben a már eddig is aktív máskéntgondolkodók mellett – és még olyan színárnyalatok is, amelyek Bibó személyéhez és életművé− hez a fenti módon nem kapcsolódnak (elsősorban a határainkon túl élő ma− gyar értelmiségre gondolok). Seregszemle tehát a Bibó Emlékkönyv, és híd a magyar politikai máskéntgondol− kodás közelebbi múltjából jövője felé.

A KÖTET SZERZŐI: Andrásfalvy Bertalan (1951) népraj− zos (Pécs); Bali Sándor (1923) szerszám− lakatos; Beke László (1944) művészet− történész; Bence György (1941) filozó− fus; Berkovits György (1940) szocioló− gus; Bertalan László (1941) szociológus; Bojtár Endre (1940) irodalomtörténész; Csalog Zsolt (1955) író, szociológus; Csoóri Sándor (1930) író; Csurka István (1934) író; Csűrös Miklós (1944) iroda− lomtörténész, kritikus; Dalos György (1943) író; Domokos Mátyás (1928) kri− tikus; Donáth Ferenc (1913) közgaz− dász; Duray Miklós (1945) geológus (Pozsony); Éliás József (1914) ref. lel− kész (Debrecen); Endreffy Zoltán (1944) filozófus); Eörsi István (1931) író, Erdei Sándor (1915) újságíró, kritikus; Erdélyi Ágnes filozófus; Fazekas László (1924) író, Fekete Gyula (1922) író; Fo− dor András (1929) író; Fügedi Erik (1916) történész; Gáli József (1930) író; Gelléri András (1938–1980) vegyész; Göncz Árpád (1922) író; Granasztói György (1938) történész; Granasztói Pál (1908) építész, író; Halda Alíz tanár; Ha− raszti Miklós (1945) író; Hegedüs László (1936) műszaki szerkesztő; Hor váth Barna (1896–1972) jogász; Illyés Gyula (1902) író; Juhász Pál (1944) szocioló− gus; Kántor Lajos (1937) kritikus, iroda− lomtörténész (Kolozsvár); Kenedi János (1947) kritikus; Képes Géza (1909) író; Kis János (1943) filozófus; Kiss Ferenc (1928) irodalomtörténész, kritikus; Kiss Gy. Csaba (1945) irodalomtörténész; Kodolányi Gyula (1942) irodalomtörté− nész, író; Komlós Aladár (1892–1980) irodalomtörténész, író; Konrád György (1933) író; Kovács András (1947) filozó− fus; Kovács István (1945) irodalomtörté− nész, író; Krokovay Zsolt (1946) filozó− fus; Lakatos István (1927) író; Litván

rendszerváltó

22 György (1929) történész; Márványi Ju− dit szerkesztő, Mérei Ferenc (1909) pszi− chológus; Mészöly Miklós (1921) író; Molnár Gusztáv (1948) filozófus (Buka− rest); Németh Lajos (1929) művészettör− ténész; Niederhauser Emil (1923) történész; Oltványi Ambrus (1932) iro− dalomtörténész; Perjés Géza (1917) tör− ténész; Petri György (1943) író; Rácz Pál (1912) mezőgazda; Radnóti Sándor (1946) kritikus, irodalomtörténész; Réz Pál (1930) műfordító, kritikus; Szalai Pál (1935) kritikus; Szántó Piroska festő; Szász János (1927) író (Bukarest); Szilá− gyi Sándor (1954) kritikus; Szűcs Jenő

ARCHÍVUM

I. évfolyam 1. szám (1928) történész, Tamás Gáspár Miklós (1948) filozófus; Tordai Zádor (1924) fi− lozófus; Tornai József (1927) író; Vályi Nagy Ervin (1924) ref. lelkész; Vajda Mi− hály (1935) filozófus; Varga Domokos (1922) író, szociológus; Vargyas Lajos (1914) népzene−kutató; Vas István (1910) író; Vezér Erzsébet irodalomtörténész; Weöres Sándor (1913) költő.

(Beszélő, 1. Budapest, 1981 október és kiegé− szítő kötet a Bibó Emlékkönyv című kiadványhoz, Magyar Október – ABC, Budapest, 1984.)

Konrád György éa Varga Domokos a lakiteleki találkozón 1987−ben


23 CSOÓRI SÁNDOR:Láttam arcodat Bibó István emlékére

Krumpliszatyor és hosszú lódenkabát – ez jut eszembe rólad napok óta s az irgalmatlanul hosszú délelőttök, mikor a piac káposztaszagában sorára vár az ember s az élet olyan, mint beázott cséplőgép egy messzi szérün.

Sokáig nem tudtam: ki vagy? talán egy megviselt özvegy férfi, gondoltam némi részvéttel hónapokig, talán egy leszázalékolt szívbeteg, aki fölött sokáig elidőzget már a Mártírok útjai harangszó. Aztán a név. A neved. A kézfogásod. Aztán az utcakőről az égre felsikló szemüveged. Aztán a magyar ótestámentumi bűnök félszavakkal ott az utcasarkon s az újtestamentumi mocsok. Köhögsz az emlékeidtől, de nyomban mosolyogsz is, mint a sors jólneveltje, mint a történelem legutolsó úriembere, aki kezet csókol sután a századokon átvonuló Antigonénak s a tömegsírok árva halottjai mellé is leül, bűntelenül vállalva el az élők bűnét.

Hányszor gondoltam, hogy én te is lehetnék: végsőkig magyar, mert végsőkig kétségbeesett, önemésztő, ki a mézelő akácosban s nők hullámzó szája közelében is arra ébred: nem darabolták−e föl mosolyát? nem szállták−e meg sasok a kezét? s jön−e, jöhet−e akárcsak egyetlen napja is, amikor minden világos lesz és elveszíthetetlen.

rendszerváltó

24

ARCHÍVUM


Láttam arcodat magányosan, mint most a magamét, de hozzád akkor is még az Isten beszélt, hozzám már csak a szél. Megöregedett nyelven mondja: május lesz, újra május. Azt se tudja tán, hogy harminc májuson át a sírod ásták. Krumpliszatyor és hosszú lódenkabát – ez jut eszembe rólad napok óta s az irgalmatlanul hosszú délelőttök, mikor a nevedben már megválthatná magát az ember, de szégyenében csak a földet nézi. (Bibó Emlékkönyv, Budapest, 1981.)

BIZALMAS PÁRTJELENTÉS Az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztály tájékoztató jelentése az agitációs és propaganda bizottságnak a Bibó Emlékkönyvről (Rövidítve) A PB számára már korábban készült jelentés az „ellenséges, ellenzéki, ellen− zékieskedő” csoportok tevékenységéről, az ezzel kapcsolatos feladatokról, a Bibó− emlékkönyv létezéséről. A PB 1980. dec. 9−i határozatában a KB Tudományos stb. Osztályt a Bibó Emlékkönyv tartalmi elemzésével és az elemzésnek az Agit. Prop. Biz. elé való terjesztésével. A Magyar Füzetek Bibó−száma formá− lisan is felszólított Bibó szellemi hagyaté− kának feldolgozására. A Bibó személye és munkássága előtti tisztelgés csak ürügy a politikai mondanivaló kifejtésé− re. Sikeres indíték is egyben: olyanok is csatlakoztak, akik – nem ismervén a szerzők és szerkesztők szándékait – Bibó örökségét tisztelik és munkásságát, kriti− kailag, feldolgozandónak tartják. Az ellenzéki szándékú és tartalmú írá− sok összehangoltsága következtében az

ellenzéki koncepció relatív súlya olyan meghatározó, hogy az egyéb művek is e kontextusban szerzőjük szándékain kí− vülálló megvilágításba kerülnek. A szerkesztőbizottság: Bence, Csoóri, Donáth, Göncz, Halda, Kenedi, Kis, Réz, Szűcs, Tordai. A koncepció kialakításában ők nyilván tevőlegesen is részt vettek, bár Szűcs Jenő pl. nem ment túl a formális fel− kéréseken. Donáth a szerk. biz. elnöke− ként tárgyalt a Gondolat Kiadóval, de a kö− tet terve és a szerkesztés irányítása Kenedi nevéhez fűződik. A kézirat benyúj− tása a Gondolathoz nyilván provokatív lé− pés volt, célja a kéziratnak a második nyil− vánosság felé való terelése. Donáth a Gon− dolat igazgatójának azt mondta, hogy a kézirat már Nyugaton van. A szerzők Bibó magatartását az értel− miségi magatartás példaképének tekin− tik. Írásait különbözően értékelik, de ab− ban mindannyian megegyeznek, hogy az


25 ő általa képviselt magatartás és gondol− kodásmód – gyakorlati veresége ellené− re – a történelem erkölcsi győztese. Azt, hogy Bibó nem integrálódott a rendszer− be, úgy értelmezik, hogy „az elméletileg megalapozott felelős politikai gondolko− dás és magatartás és a nyugat−európai mértékkel mért demokratikus államve− zetés összeférhetetlen a Közép−Kelet−Eu− rópában kialakult – mély történelmi gyö− kerekre visszanyúló – torz társadalomfej− lődéssel és a hatalmi gépezet itteni me− chanizmusával. A Bibó−féle értelmiségi attitűd és életút az ellenzék számára azért látszott mintaszerűvé emelésre al− kalmasnak, mert egyfelől vannak kap− csolódási pontjai a szocialista fejlődés eredményeit elismerő, de a kialakult vi− szonyokkal szemben konstruktívan kriti− kus magatartással, másfelől az értelmi− ség teljes gondolkodási és magatartás− beli autonómiájára valló, de nem ellensé− ges beállítottsággal is, s így alkalmas kü− lönböző értelmiségi rétegek látszólagos egyetértésének kialakítására.” Bibó kiválasztásának motívuma to− vábbá: „őskeresés” – mert életútja törté− nelmi sorsfordulókhoz kapcsolódik, amelyekről az ellenzéknek is van monda− nivalója, és mert elméleti munkásságá− ban olyan témákat érint (kelet−európai nemzeti államok fejlődési sajátosságai, demokrácia, nemzetiségi kérdés stb.), melyek ma is aktuálisak. „A bibói maga− tartás és életmű vizsgálata az ellenzéki szerzők felfogásában az egész 1945 óta megtett történelmi út megkérdőjelezé− sével, elutasításával párosul. A bibói al− kat és gondolkodásmód gyakorlati kiszo− rítását, perifériára kerülését a hatalomra került kommunista párt „valutarista” tak− tikájának, valós érdekeket és tömegmé− retű politikai−pszichológiai folyamatokat ignoráló manőverezéseinek, esetenként

pedig a szovjet nagyhatalmi politikának a számlájára írják. De nemcsak az elvszerű értelmiségi különállás magatartásbeli mintájához, hanem a szocialista fejlődés elutasításához is Bibó Istvántól igyekez− nek érveket meríteni. Tanulmányaiban Bibó széleskörű történelmi, jogfilozófiai, államelméleti és más tudományokból származó apparátussal ír le és elemez té− májukban ma is többé−kevésbé aktuális történelmi−politikai folyamatokat.” Jelentős különbségek vannak abban, hogy milyen mértékben és értelemben tartják elfogadhatónak Bibó gondolatait az egyes szerzők. 1. Bibóhoz való viszonyuk az elemzés szempontjából nem értékelhető vagy el− hanyagolható (vagy nem létezik): Kom− lós A., Erdei S., Weöres, Fodor A., Faze− kas L., Rácz Pál, Andrásfalvy B., Vályi Nagy E., Illyés. 2. Mértéktartóan tudományos meg− közelítés: Németh L., Csűrös M., Beke L., Szűcs J., Fügedi, Granasztói Gy., Olt− ványi A., Kántor Lajos (Kolozsvár). Marxista tudományosságú elemzés Niederhauseré. E szerzők Bibóhoz való viszonya ön− magában nem kifogásolható. 3. A Bibó személyét misztifikálók: Szántó P., Dalos, Vas I., Mérei, Göncz, Hegedűs László, Bali S., Perjés G., Csoóri, Képes G., Tornai J., Domokos M., Szász János (Bukarest). Utólag saját életútjukban a szocializ− mushoz való viszonyukat megtagadók: Halda, Márványi. Hitehagyott neofita túlbuzgók: Mérei, Réz Pál stb. 4. Nyíltan ellenzéki szerzők: közülük sokan „jobbról bírálják Bibót” (amiért il− lúziókat táplált a kommunista párttal szemben – neveket lásd később). A kötet néhány szerzője állást foglal a

rendszerváltó

26 politikai hatalomhoz való viszony, az ér− telmiség és a szembenállást választó el− lenzék által követett vagy követendő ma− gatartás kérdéseiben. – Konstruktív attitűd: Kodolányi, – Autonóm gondolkodási státuszra vágyó: Granasztói, – Ellenséges, gyűlölködő szembenál− lás: Konrád; és ezek között még több fo− kozat. Oltványi, Bertalan: elutasítják a vezetés hamis realizmusát is, de az ellen− zék duzzogását, ádáz prófétaságát is. „A kötet ellenzéki szerzői szövegsze− rűen is bizonyítható előkészítő munka eredményeképpen összehangolt állás− pontot képviselnek mind Bibó István életművének megítélésében, mind a bibói szellemi hagyaték egyes elemei− nek politikai törekvéseik céljaira való fel− használása tekintetében. Bibó István életútjának tanulságaira hivatkozva meg− kérdőjelezik társadalmunk egész, 1945 óta megtett történelmi útját Főbb állítá− saik a következők: A szocialista rendszer Magyarorszá− gon, de más közép−kelet−európai orszá− gokban is, illegitim. Legalitását a fordu− lat évében vesztette el, mert a demokra− tikus kísérletek szétzúzásával (szovjet szuronyok árnyékában) puccs zajlott le, s egy kisebbség erőszakosan magához ragadta a hatalmat. A kialakult totalitári− us állam (mely egyes szerzők megfogal− mazásában fasiszta rendszerekkel ro− kon) hazugságteremtő manőverezései a legkisebb mértékben sem élvezték és élvezik a nép erkölcsi támogatását, így hiányzik az uralmukat igazoló, legitimá− ciót megteremtő közmegegyezés. A ha− talomért cserébe a párt− és állami veze− tés eladta a nemzeti függetlenséget s megakadályozta a nép szuverén jogai− nak érvényesítését vezetői megválasztá− sában. (Eörsi István azt a kérdést is fel−

ARCHÍVUM

I. évfolyam 1. szám teszi, hogy vajon Lukács György e ha− zugságteremtő taktikának „bűnrészese” vagy „balek áldozata” volt−e). A politikai vezetés e manőverezést leplező hatalmi ideológiaként a „felvilágosult paternaliz− mushoz” fordult: atyai gondoskodással dönt, választ és értékel minden kérdés− ben, amelynek eldöntésére egy egészsé− ges társadalomban a közvetlen részvéte− len alapuló demokratikus társadalmi erők volnának hivatottak, s ígéreteinek teljesítését a távoli s igen bizonytalan jö− vőre hárítja. A felszabadulás – melynek történelmi fordulat jellegében Bibó so− hasem kételkedett – nem hozta meg a magyar nemzet számára a kelet−európai fejlődés zsákutcájából való kitörést. Egyesek szerint tulajdonképpen nem is tekinthető felszabadulásnak, ugyanis a két nagy alternatíva közül – amelynek pólusait nem a szocializmusban és kapi− talizmusban, hanem a diktatúra és a de− mokrácia kategóriáiban vélik megtalálni – újra a diktatúra kerekedett felül, s nem sikerült, nem sikerülhetett a Bibó által felvázolt „harmadik út” lehetőségét sem megvalósítani. A kötet ellenzéki szerzői 1956−ot for− radalomként, egy „önérzetében mélyen megbántott nép elemi erejű felkelése− ként” rehabilitálják. 1956−ban szerintük kísérlet történt az 1948 előtti állapot, a demokratikus intézmények és a több− pártrendszer visszaállítására, a jogfolyto− nosság megteremtésére. E demokrati− kus forradalmi kísérletet a szovjet csapa− tok vérbefojtották: intervenciójuk követ− kezménye a Kádár−kormányzat, amely ily módon az illegitim hatalomgyakorlás folytatása csupán. Időközben a Szovjet− unió külpolitikája nem változott, nagyha− talmi, hegemonikus törekvései céljára a sztálini korszak óta változatlanul kiaknáz minden lehetőséget. Többen utalnak ar−


27 ra, hogy a jogtalanság mértékét nem csökkenti, tartalmán, lényegén nem vál− toztat a 25 éves „látszat−liberalizálódás”, az életszínvonal viszonylagos emelkedé− se, ez ugyanis csak elodázza a szükség− szerű összeomlást… Az értelmiség a ha− zug, megtévesztő taktikázásban cinkosa lett a hatalomnak, mert úgy gondolta, hogy 48−at 67−tel is megvalósíthatja, ezért lemondott a demokratikus szabad− ságjogokról, a szuverenitásról és a füg− getlenségről, s egy új „kiegyezés” esz− mei igazolójává vált…” Cél: A politikai pluralizmus, többpárt− rendszer. Mellébeszél, aki „a magukat szocialistának nevező rendszerek kere− tein belül orvosolható problémákról ér− tekezik.” „A jelen helyzetben…. Közös, »mini− mális« programjuk, hogy »bármilyen kis bázison«, a társadalmi erők »természe− tes érdekviszonyainak« elkülönülése mentén teret kívánnak engedni a »kö− zösségi magatartás egészséges fejlődé− sének«. E cél elérésére minden kisebb− ség (a nemzetiségek, a szegények, a ci− gányok, a zsidóság, a vallási csoportok) vélt vagy valós sérelmeinek, elkülönülé− si lehetőségeinek felkarolását vállalják és támogatják.” E szerzők: Bence, Donáth, Eörsi, Gá− li, Haraszti M., Kenedi, Kis, Konrád, Ko− vács A., Krokovay, Molnár Gusztáv (Bu− karest), Radnóti, Ráz Pál, Szalai Pál, Saci [Szilágyi Sándor], Tamás Gáspár, Vajda. Nem ennyire fekete, de majdnem: Er− délyi Á., Berkovits, Varga D., Csurka, Vargyas, Mészöly, Tordai, Gelléri A. A kötet fő szerzőinek mondanivalójá− hoz különböző melléktémák kapcsolód− nak, politikai szempontból ezek mind− egyike problematikus. – Bibó−mítosz (lásd korábban). – Nacionalista elfogultság: Kiss Gy.,

Csaba, Kovács I., Duray M., Litván, Boj− tár (szerinte vezetés és demokrácia, sza− badság ügye nem találkozik). – Zsidókérdés: Erdélyi Á., Márványi. – Kisebbségek: Csalog, Vezér. – Egyházügyi Hivatalról: Éliás J. – Mezőgazdasági kisüzemekről: Ju− hász P. – „Környezetvédő”: Endreffy. Csoóri, Petri, Képes, Tornai versei Bibó sorsáért a szocialista rendszert teszik felelőssé. Ellenzéki politikai mondanivalótól mentes, szaktudományos (konstruktív kritikai észrevételekkel): Niederhauser, Szűcs, Fügedi, Granasztói Gy., Oltványi, Csűrös, Fekete Gy., Kodolányi Gy., Kiss P., Németh L., Beke L., Bertalan. A Bibó−emlékkönyv az értelmiség rossz közérzetének tükröződése. Erre a PB még vissza fog térni. A Bibó Emlékkönyvvel kapcsolatos minőségileg új vonások: 1. Koalíciós jelleg. A szerzők között olyanok is vannak, akik eddig a realitá− sok keretei között mozogtak. A kötet megírásában való részvételt visszautasította: Czine, Hanák, Laczkó. Külön kiemelésre érdemes sajátossága a szerzői gárdának az 1956−os ellenforra− dalomban aktív szerepet játszók kollek− tív jelenléte (Bali, Donáth, Gáli, Göncz, Hegedűs L., Mérei). 4 nem magyar állampolgár. A korábbi akciókkal szemben itt szé− les összefogás valósult meg. Ugyanakkor a koalíciós platform töre− dezett, nem egységes. 2. Eddig: elméleti jellegű írások, cseh− szlovák szolidaritás (aláírás). Most közvetlen belpolitikai kérdése− ket elemeznek, sőt a hatalom és a párt po− litikai fővonalának alapkérdéseit boncol− gatják – a szocialista fejlődés értékelése,

rendszerváltó

28 egypártrendszer, 56−os forradalom érté− kelése, SZU−hoz való viszony értékelése. Lengyelország: e kérdéseket számuk− ra még aktuálisabbá teszi. A lengyel el− lenzék eddigi taktikai sikerei radikalizálják őket. Nyilatkozataikból megítélhetően mondanivalójuk a Bibó− emlékkönyvhöz képest eltolódott; előtér− be került: szakszervezetek, egyház sze− repe, magángazdaságok a mezőgazda− ságban. A lengyel események alapvető tanulságának tekintik: állam és társada− lom megosztottságának, kettősségének tudatosítását, a hatalomtól független au− tonóm szervezetek, mozgalmak, irányza− tok jelentőségének hangsúlyozását, mint a politikai pluralizmus megteremtésé− nek legfontosabb feltételét. A Bibó−emlékkönyv szamizdatba ke− rülésének feltételei máris biztosítottak. Donáth közlését (hogy a kézirat Nyuga− ton van) a BM is megerősítette. Az el− múlt hetekben az Osztály beszélt Niederhauserral, Németh Lajossal Szűccsel, Bojtárral és Bertalannal. En− nek alapján feltételezhető, hogy a szer− zők egy része nem értene egyet a nyuga−

ARCHÍVUM

I. évfolyam 1. szám ti publikálással. Megosztaná a szerzőket az is, ha néhány arra alkalmas tanul− mányt külön publikálnának. Ki kell ven− ni Bibóból azt, ami használható: meg fog jelenni egy Bibó−válogatás a Magvetőnél, és egy Bibó tanulmánykötet. Ez egy le− hetőség az illegálisan Nyugaton megjele− nő Emlékkönyv elleni offenzívabb ideo− lógiai fellépésre. Beszélgetni kell a nem−ellenzéki szán− dékú szerzőkkel, akiknek leválasztása lehetségesnek tűnik. Tamás G., Réz P. olyan helyen dolgoz− nak, ahol nézeteiknek nemkívánatos mó− don tudnak érvényt szerezni tevékeny− ségükkel: más munkakörbe! Ugyanez: Halda. (Meg kell vizsgálni, nincsenek−e más ilyenek is.) Bertalan, Bojtár határolja el magát, különben pártfegyelmi. Aláírás: Kézzel – Knopp, géppel – Kornidesz. 1. sz. melléklet: Emlékkönyv előszava. 2. sz. melléklet: A szerzők névsora. (Magyar Figyelő, 4. Budapest és kiegészítő kötet a Bibó Emlékkönyv című kiadványhoz. Magyar Ok− tóber és ABC, Budapest, 1984.)

TÜNTETÉS A LENGYELEK MELLETT A BEM-SZOBORNÁL A magyar demokratikus ellenzék 1982. aug. 30−án a lengyel munkások és a kor− mány közötti megállapodás 2. évfordulóján, este 6 órakára békés tüntetést szervezett a budapesti Bem−szobornál. A téren és a tér környékén már jóval 6 óra előtt munkás− őrök és rendőrök hada fogadta az odaigyekvő tüntetőket. A tüntetés egyik szervező− je, Rajk László már meg sem jelenhetett a Bem−szobornál, mert a Mártírok útján fel− tartóztatták és őrizetbe vették. Este 6 órakor az összegyűlt, mintegy száz jelenlévő előtt Demszky Gábor, Harasz− ti Miklós és Nagy Bálint a szoborhoz lépett, hogy felolvassa az évforduló alkalmából megfogalmazott felhívást. Ezt azonban a politikai rendőrség tagjai megakadályozták, őrizetbe vették őket és, mint korábban Rajk Lászlót, a politikai rendőrség Tolnai La− jos−utcai vizsgálati osztályára szállították. Demszky Gábort, aki ellenállást tanúsított,


29 bántalmazták is. Ezután megkezdődött a Bem−téren összegyűlt és a szobornál virá− got elhelyező tüntetők igazoltatása. Negyed hétkor dr. Pákh Tibor tartott rövid beszédet, amelyben hitet tett a lengyel és a magyar nép szolidaritása mellett és megmutatta, hogy a virágot, melyet a len− gyel néppel, az internáltakkal és a Szolidaritás szakszervezettel való együttérzése je− léül helyezett el a szobornál, már durván eltávolították. Ezután odament a Bem−tér− re kivezényelt rendőrök parancsnokához, Sós őrnagyhoz és követelte az őrizetbe vettek szabadon bocsátását. Sós igyekezett megnyugtatni Pákh Tibort, hogy nincs szó letartóztatásról és, hogy a tüntetés szervezőit hamarosan haza fogják engedni. A Bem−térre küldött újabb, gumibotos rendőrosztagok megjelenése után a tünte− tők szétoszlottak. Az elfogottak szabadon engedését továbbra is követelő Pákh Ti− bort végül szintén bevitték a Tolnai Lajos utcába. Ott azonban hamarosan, este 9 óra− kor mindannyiukat hazaengedték. A felhívás szövege, amelyet azóta több rádióállomás, hírügynökség és újság is át− vett és ismertetett, így szól:

Felhívás a gdanski megállapodás második évfordulójára Baráti érzéssel azok iránt, akik ezekben a napokban a Szolidaritás felhívására vá− laszolva Lengyelországban ünneplik a Szakszervezet születésnapját, mi is nyilváno− sa emlékezünk meg az évfordulóról. Két évvel ezelőtt Gdanskban társadalmi szerződést kötött a sztrájkoló munkások küldöttsége és a lengyel kormány. Megszületett a remény, hogy Kelet−Európában megegyezéses módon mehet végbe a demokratikus átalakulás, amely másfél évszá− zada közös törekvése az itt élő népeknek. De 1981 decembere óta a szabad sztrájkot, szabad beszéd, szabad gyülekezést statáriummal és internáló táborokkal próbálják el− venni a lengyel néptől. Ezen a helyen, az első magyar demokratikus forradalom lengyel tábornokának szobra alatt, az 1956−os lengyel szolidaritási tüntetés színhelyén, emlékeztetünk rá, hogy a magyar és a lengyel nép sokszor támaszkodott egymásra a szabadságjogo− kért folytatott küzdelemben. Ez év áprilisában a diktatúra tábornoka is megkoszo− rúzta a forradalom tábornokának szobrát, de ezzel nem feledtethette, hogy nemcsak a lengyelek demokratikus reményeire mért csapást, hanem a magyarokéra is. Szé− gyenletes pillanata történelmünknek, hogy kormányunk támogatja a lengyelországi katonai diktatúrát. Alig egy hónapja a magyar rendőrség a lengyel hatóságokkal együttműködve még azt is megakadályozta, hogy magyar családok nehézsorsú lengyel gyerekeket lássa− nak vendégül, holott a szolidaritás ennél hathatósabb jeleire lenne szükség. Nem fe− lejtjük el, hogyan támogatták 1956−ban a lengyelek a magyarokat vérrel, pénzzel és minden lehetséges módon. A katonai rendszer csak súlyosbította a lengyel gazdaság helyzetét és kilátástalan− ná tette a politikai kibontakozást. Veszélyes illúzió volna abban bíznunk, hogy Ma−

rendszerváltó

30

ARCHÍVUM


gyarország a gazdasági felemelkedés és demokratikus fejlődés útján haladhat, amíg Lengyelországban ugyanezeket a törekvéseket durván elfojtják. Azt kívánjuk, hogy felelősségének megfelelve kormányunk szorgalmazza a Szoli− daritás szakszervezet újra engedélyezését, a bebörtönzöttek amnesztiáját, a demok− ratikus megegyezés feltételeinek megteremtését. A magyar nép érdekeit is, önbe− csülését is szolgálná, ha kormányunk a helsinki egyezmény szellemében békemisz− sziót vállalna a lengyel válság rendezésében. Szabadságot Walesának! Békét a Szolidaritásnak! Magyar−Lengyel szolidaritást! 1982. augusztus 30. Demszky Gábor, Haraszti Miklós, Nagy Bálint, Rajk László (Röplapként terjesztve.)

Czine Mihály, Elek István, Dénes János, Csengey Dénes, Zentai Péter, Morvay László, Rátkay Ildikó, Tornai József

MÛHELY

31

MÛHELY

A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY

TÖRTÉNETÉBŐL

rendszerváltó

32

ARCHÍVUM


A Bethlen Gábor Alapítvány története RÉSZLETES

KRONOLÓGIA A DIKTATÚRA IDEJE ALATTI MŰKÖDÉSRŐL

(1979–1988) 1979 tavasza Bakos István kezdeményezi a Bethlen Gábor Alapítvány létrehozását 1979 karácsony A Bethlen Gábor Alapítvány (BGA) beadványa. 65 aláíró 1979. december 27. Csoóri, Kiss Ferenc, Kósa Ferenc Illyésnél, a BGA ügyében is 1979. december 31. Szilveszteri együttlét Németh Ellánál, számosan írják alá az ívet 1980. április 14. Bakos István továbbítja a kérelmet a kulturális miniszterhez 1980–81 Bibó Emlékkönyv 1980 szeptember Pozsgay Imre továbbítja a BGA kérelmét az MSZMP PB−hez 1980. december 23. Csoóri, Kiss F., Für Lajos Illyésnél a BGA engedélyeztetése ügyében 1981. július 22. Újabb – sürgető – levél Pozsgay Imre miniszternek 1981. november 6. Kiss Ferenc postázza a saját lapot kérelmező beadványt is 1981. november 19. Pozsgay és 19 BGA kezdeményező találkozója a minisztériumban Ideiglenes Intézőbizottság megválasztása 1981 karácsony Az Ideiglenes Intézőbizottság által elkészített első Alapszabály−tervezetet Kósa Ferenc kísérőlevelével elküldik a miniszternek 1982. május 5. BGA alapítók találkozója a Kárpátia étteremben (közel 50 jelenlévő) Alapszabály Előkészítő Bizottság megválasztása 1982 július Magyarország a Világbank tagja 1982 karácsony A kérelem megismétlése Köpeczi Bélához, az új miniszterhez A Kuratórium felállítása (Kiss F., Kósa F., Vekerdi L., Márton J.)

MÛHELY

33 Márton János felkérése a Kuratórium elnöki tisztségére 100e Ft alaptőke letétbe helyezése: Illyés, Csoóri, Némethné, Kodályné 1983. április 15. Illyés Gyula halála 1983 ősze A Mozgó Világ főszerkesztőjének leváltása; tiltakozás 1984. február 6. Prae Bethlen−díjátadás Csoóri Sándornak, Czakó Gábornak 1984. július 27. A tizenkilencek levele Kádár Jánoshoz 1984. augusztus 22. Aczél György tárgyalása az aláírókkal 1984. augusztus 29. Köpeczi Béla miniszter fogadja a BGA alapítóinak képviselőit 1985. január 11. Márton János levelet ír Köpeczi Bélához, a végleges BGA−tervezettel 1985 január Újabb tárgyalások a hatalom és a levélíró népi csoport között 1985 március Az MSZMP XIII. kongresszusa, a válság tagadása 1985. június 11. A Bethlen Gábor Alapítvány miniszteri engedé− lyezése A miniszteri rendelet a Művelődési Közlönyben is megjelenik Hét tagú Kuratórium jön létre 1985. június 14–16. A monori találkozó 1985. aug. 7–okt. 8. Az OTP−csekkszámlanyitás PM engedélyeztetése 1985. augusztus 26. Prae Bethlen−díjátadás Nagy Gáspárnak (feljegyzés) 1985. szeptember 20. A BGA Kuratórium első ülése az Agrárgazdasági Kutató Intézetben A Felhívás véglegesítése, a Titkárság felállítása (Nagy Gáspár, Bakos István, Kiss Gy. Csaba, Lezsák Sándor) 1985. szeptember 25. A Felhívást szétküldik 27 újságnak, folyóiratnak 1985. október 14. Az első BGA titkársági ülés Bakos Istvánnál 1985. december 3. Márton János magyarázatkérő levele a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőjéhez: miért nem közli a lapok többsége a BGA Felhívását

rendszerváltó

34

ARCHÍVUM


1985. december A Felhívás három lapban jelent meg: Honismeret, Olvasó Nép, Somogy 1985. december 9. Az Eötvös Kollégium kedvezményes szobafelajánlása határon túliaknak 1986 január vége Szórólapok, csekkek szétküldésének kezdete 1986. február 16. A szentendrei Petőfi Sportkör Ország−Világjárók Klubja kirándulásán Nagy Gáspár és Lezsák Sándor nép− szerűsítik a Bethlen Alapítványt 1986. február 27. Az alapítók baráti találkozója a Kárpátia étteremben (28 résztvevő) 1986 április Zelei Miklós Márton János−interjújának letiltása a Magyar Hírlapban 1986 Fordulat és reform (a reformközgazdászok tanulmánya) 1986. június 21. Első Bethlen−díjátadás: Domokos Pál Péter néprajz− tudósnak, a XIV. kerületi HNF Népművészeti Baráti Kör rendezvényén, a Vakok Intézetében; a díjazottat laudálta: Andrásfalvy Bertalan 1986 július A Tiszatáj c. folyóirat betiltása Tiltakozó aláírásgyűjtés (114 fő) 1986. november 29–30. Írószövetség közgyűlése: nyílt vita (Pesti Vigadó) 1986. december 15. Zolcsák István (Erdélyi Magyarok Világszövetsége) 20 000 dolláros adománya 1986. december 18. Az Írószövetség tisztújító választmányi ülése 1987. március 9. Egy emigráns író felajánlása határon túli orvoshallgatók támogatására Menzel Katalin Ösztöndíj elnevezéssel, a BGA gondozásában 1987. május 11. A Berettyóújfalui Művelődési Központ és a Bethlen Alapítvány közös képzőművészeti kiállítása 1987 június Társadalmi Szerződés (a demokratikus ellenzék programirata) 1987 augusztus Bihari: Reform és demokrácia (a demokratizálás szükségességéről) 1987 augusztus vége Százegynéhány értelmiségi petíciója a parlamenti képviselőkhöz

MÛHELY

35 1987. szeptember 5. Lakiteleki találkozót előkészítő megbeszélés (egyben BGA titkársági ülés) Für Lajos nagymarosi telkén 1987. szeptember 27. „A magyarság esélyei” c. (első) lakiteleki találkozó 1987. október 30. BGA−sajtótájékoztató a Vajdahunyadvárban (Mezőgazdasági Múzeum) 1987. november 2. A második Bethlen−díjátadás – a díjazottak távollétében Zbigniew Herbert (laudálta Csoóri Sándor), átvette Tadeusz Szyma Király Károly (laudálta Für Lajos), Szabó T. Attila posztu− musz (laudálta Vekerdi László) 1987. november 14. Pozsgay Imre nyilvánosságra hozza a lakiteleki Nyilatkozatot 1987 december Szakértői bizottság a romániai magyarok helyzetéről (Joó Rudolf) január 22. A BGA és a Soros Alapítvány titkárságának első tárgyalása a határon túliakat segítő együttműködésről 1988. január 29. Köpeczi miniszter megküldi a BGA jóváhagyott alapító okiratát, ezzel a Bethlen Gábor Alapítvány jogi személlyé válik január 30. Jurta Színház: MDF vitafórum a demokráciáról és a parlamentarizmusról 1988. február 3. BGA kuratóriumi ülés Zolcsák István támogató jelenlétével 1988. február 22. A Magyar Emberi Jogi Alapítvány (USA) együttműködési javaslatot tesz 1988. márc. 6. és 21. Jurta Színház: MDF vitafórum a határon túli magyarság helyzetéről 1988. március 15. A BGA kapja a tokyói K. CS. Központ Kőrösi Csoma−díját 1988. március 17. 46 fő megalakítja a Szabad Kezdeményezések Hálózatát 1988. március 30. Megalakul a FIDESZ 1988. április 9. A „négyek” MSZMP−ből való kizárását közzé teszi a Népszabadság 1988. április 25. Sajtókonferencia – a romániai magyarságról szóló beszá− molóról. A Bethlen és a Soros titkárságának második tár− gyalása

rendszerváltó

36

ARCHÍVUM


1988. május 15. Jurta Színház: MDF vitafórum a sajtószabadságról és a nyilvánosságról 1988 május Az MSZMP országos értekezletén Grósz Károly veszi át a hatalmat 1988. június 15. A PM engedélyezi a Zolcsák István−féle devizaadomány felhasználását 1988. június 25. Kutatási tervezet készül a Zolcsák−adomány fel− használására 1988. június 27. Tüntetés az erdélyi falurombolás ellen 1988. szeptember 20. A BGA és a szentendrei Petőfi Egyesület egy aacheni egyesületet fogad 1988. november 2. Bethlen−díjátadás, Márton Áron−érmek első átadása 1988. november 3. Czibere Tibor miniszter tudomásul veszi a díjazottak személyét, de levelében nehezményezi az előzetes egyeztetés elmaradtát 1988. november 23. Bethlen−est Szombathelyen (Für Lajos, Csengey Dénes, Petrik Béla) 1988. november 25. Megállapodás a Soros és a BGA közös ösztöndíjalapjáról 1989. január 28. Pozsgay Imre államminiszter egy rádióinterjúban népfelkelésnek nevezi az 1956−os forradalmat 1989. június 13. Nemzeti Kerekasztal tárgyalások kezdődnek az MSZMP és az ellenzéki szervezetek között a békés átmenetről 1989. június 16. Nagy Imre és mártírtársai ünnepélyes újratemetése a Hősök terén 1989. szeptember 18. Az egyeztető tárgyalásokat záró megállapodás aláírása 1989. október 23. Az 1956−os forradalom és szabadságharc első szabad megün− neplése. A negyedik Magyar Köztársaság kikiáltása 1990. március 25. Az első szabad magyarországi választások a kommunista diktatúra után

Jelmagyarázat: vastag betű: kiemelt esemény a Bethlen Gábor Alapítvány történetében dőlt betű: jelentős történés a rendszerváltozás folyamatában

MÛHELY

37 A Bethlen Gábor Alapítvány történetébõl A Bethlen Gábor Alapítvány kezdeményezése és működése egyike azon történéseknek és folyamatoknak, amelyek – jelentőségükhöz képest – még igen kevéssé ismertek a ma− gyar közvélemény előtt. Az Alapítvány az első olyan, országos kiterjedésű szerveződés volt, amely a határon túli magyarság elhallgatott sanyarú sorsának enyhítését tűzte ki célul. Megalapítását, a hatalom általi engedélyeztetését még 1979−ben kezdeményezték (többek között Illyés Gyula támogatásával), a pártállami szervek azonban csak 1985− ben (!) tették lehetővé legális működését. Ennek ellenére nagy jelentőségű szervező erő− vé vált – elsősorban a népi−nemzeti ellenzék köreiben –, s bizonyos értelemben nem túl− zás a Magyar Demokrata Fórum legfontosabb szervezeti előzményének tekinteni. A Bethlen Alapítvány történetét, díjazottait, működését bemutató emlékkötet várha− tóan idén ősszel jelenik meg. A kiadványban közlendő tanulmányból származik az aláb− bi fejezet, amely a kezdeményezés első lépéseit mutatja be. A Bethlen Alapítvány kezdeményezése A Bethlen Gábor Alapítvány gondolata Bakos István fejében született meg 1978− ban. A bölcsész végzettségű, fiatal tudományszervező, aki ekkoriban a Miniszterta− nács Tudománypolitikai Bizottságának Titkárságán dolgozott, „a nemzetért felelős− séget érzők” táborának többi tagjához hasonlóan érzékelte a határon túli magyarság helyzetének drámai romlását, és – a kormányzati munkát közelebbről is figyelve – láthatta a magyar állam tehetetlenségét. Egyetlen megoldásnak tűnt valamilyen „ci− vil szerveződés” kezdeményezése, amely összefoghatja a társadalom, vagy először legalábbis a rokon gondolkozású értelmiségi rétegek segítő jószándékát. „Számomra […] a legnyomasztóbb és legfájdalmasabb ügy maradt a tri− anoni békediktátummal szétszabdalt magyar nemzet elszakított tagjainak, közösségeinek segítése a reménytelen állapotból a reménység felé. Ez fog− lalkoztatott már korábban is, de elemi erővel Dániában és azt követően tört fel bennem, amikor láttam, hogy a szovjet befolyású párt− és kormányveze− tés tehetetlenül szemléli a kulturális genocídiumot, sőt büntetve a protestá− lókat, igyekszik elfojtani... [a tiltakozást]. Ekkor kezdeményeztem – a kor− mányzati tapasztalatok birtokában – a kettős Bethlen Gábor évforduló jegyé− ben, egy minden szempontból támadhatatlannak vélt közérdekű magánala− pítvány létrehozását és engedélyeztetését, amelyben – barátaim gondozásá− val – a magyar szellemi élet legjelesebb képviselői is szerepet vállaltak, s amelyhez sok százan csatlakoztak.” (Bakos 1994: 272−273.) 1978−as dániai tanulmányútján Bakos István rácsodálkozott az ottani népfőiskolák és egyéb civil társadalmi formák közösségépítő, problémamegoldó erejére. A követ− kező év elejére megérett benne a Bethlen Alapítvány elképzelése 1979−ben volt Beth− len Gábor (1580–1629) halálának 350., 1980−ban pedig születésének 400. évforduló− ja. Gondolatait megvitatta barátaival, és előbb Csoóri Sándor, majd maga az ötletadó

rendszerváltó

38

ARCHÍVUM


is a népiek szellemi vezére, Illyés Gyula segítségét kérte a kezdeményezéshez1. Ősz− szel az idős költő is részt vett a tervezet átdolgozásában; a beadvány végső megfogal− mazása pedig – Bakos István mellett – Kiss Ferenc munkája volt. Az aláírás−gyűjtő akció kezdetét és végét két keresztény ünnephez, a karácsonyhoz és a húsvéthoz kö− tötték.2 Illyés naplójából: 1979. december 27. (…) Csoóri, Kiss Ferenc, Kósa (és Veress Bulcsú) látogatása „a ,Bethlen Gábor Társaság’ lehetőségeiről, a máris beadandó kérvény kapcsán. Csupa jóakarat és merő jóhiszeműség.” (Illyés 1979: 168.) Az engedélyezést kérelmező beadvány aláíróinak körét – összhangban a népiek fent vázolt „legális stratégiájával” – gondosan határozták meg. Tudatosan nem kér− tek fel például olyanokat, akik ellen épp politikai büntetőeljárás vagy akció folyt. Igyekeztek minél több, a társadalom és a hatalom által egyaránt elismert személyi− séget megnyerni (pl. Kossuth−díjasokat, érdemes művészeket). Nem vitték el ugyan− akkor az aláíró ívet kormányzati pozícióban lévőkhöz (ilyen volt a minisztériumi fő− osztályvezető Bíró Zoltán) és a fiatalabbakhoz; a szervezők úgy ítélték meg, hogy ők aktuális helyükön, illetve majd később tudják hatékonyan segíteni a kezdeményezést befolyásuk latba vetésével vagy szervezőmunkájukkal.3 Az aláírásgyűjtés egyik emlékezetes – és „eredményes” – alkalma lett a Németh László lakásán, özvegye, „Ella néni” által szervezett hagyományos szilveszteri össze− jövetel. Itt Bakos István jó barátja, Vekerdi László adta körbe a Felhívást. „…Úgyszólván kapkodták egymás kezéből az ívet…nagy volt a lelkesedés” – emlék− szik vissza az idős művelődéstörténész. Sokan ott helyben aláírták a lapot, csatlakoz− tak a kezdeményezéshez. A gyűjtés vidékre is kiterjedt: a szervezők jártak például Szegeden, ahol a Tiszatáj szerkesztősége volt segítségükre.4 A fővárosban is többen bekapcsolódtak az aláírásgyűjtésbe: Bakos István „kihez Kósával, Szécsi Margittal, kihez Sántával, kihez egyedül ment el”,5 de Kiss Gy. Csabához például Zelnik József vitte el az ívet,6 tehát a kezdeményezésben mindjárt a kezdetektől többen is tevéke− nyen részt vettek. Az aláírók a honi szellemi−tudományos−művészeti élet széles spektrumát fedték le, a beadványt változatos foglalkozási, hivatásbeli hátterű közéleti személyiségek látták el kézjegyükkel. Az elterjedt szóhasználat szerint „puha” diktatúrában azonban voltak olyanok is, akiket az egzisztenciális félelem visszatartott a csatlakozástól; például „az akadémiai értelmiség nem tolongott”,7 végül a körülbelül 90 felkért személyiség kö− zül 65−en írták alá húsvétig a Bethlen Gábor Alapítvány létrehozását, engedélyezését kérelmező beadványt, amelyet végül 1980. április 14−én személyesen Bakos István – mint ötletadó – vitt be Pozsgay Imre művelődési miniszterhez. A kezdeményezés cél− jaival – és a népiekkel – rokonszenvező politikus gyors intézkedést ígért, a döntés azonban nem az ő kezében volt. A hivatalos válasz – a sürgető telefonok ellenére – egyre késett. A Bethlen Alapítvány híre azonban gyorsan terjedt az értelmiség, az ellenzéki kö− rök – és az állambiztonsági szervek, így a felsőbb párttestületek és állami vezetők – köreiben.

MÛHELY

39 „BELSÕ ELLENSÉGES ELEMEK TEVÉKENYSÉGE 3./ K@@@@@@ Gy@@@@, a Felsõoktatási Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa kapcsolatának elmondta, hogy tudomása szerint létezik egy illegális un. Bethlen Gábor ösztöndíj vagy alapítvány. Azok alapították, akik “sokat tesznek a Romániában élõ hátrányos helyzetben élõ magyarságért.” Olyan személyeket segítenek, akiknek nem adják ki a könyvét, éheznek, elbocsájtják, meghurcolják õket. Az adakozók között van CSOÓRI SÁNDOR, WEÖRES SÁNDOR, ILLYÉS GYULA, aki kb. 50 000 Ft-ot adott be.8 Az információ megbízható, ellenõrzött forrásból származik, tartalma nem ellenõrzött. Intézkedés:

- az információt ellenõrzik; - K. Gy.-t ellenõrzés alá vonják a “Fanatikus” fn. bizalmas nyomozáson belül.”9 Történeti Hivatal (TH) III/III −73−99/3 (1980. április 29.)

„BELSÕ ELLENSÉGES ELEMEK TEVÉKENYSÉGE 6./ KENEDI JÁNOS és társai az “ellenzék” jelenlegi fõ tevékenységi területeit az alábbiakban látják: /.../ - “Szegényeket Támogató Alapítvány” /SzETA/ /.../ - “Bethlen Gábor Alapítvány” létrehozása és mûködtetése, fõleg az erdélyi magyar írók támogatása céljából; - a tervezett Bibó István Emlékkötet megjelentetése.” TH III/III –77–104/6 (1980. május 7..)

Láthatjuk, hogy az általában radikálisabb, látványosabban ellenzéki akciókat ked− velő és alkalmazó szellemi körök, az ún. „demokratikus ellenzék” tagjai is tudtak, el− ismeréssel adóztak a népiek önálló kezdeményezésének. A szervezők – a legális stratégiából kifolyólag – nem vonták be e másik csoportosulás hatalommal nyíltan szembenálló tagjait, a későbbiek során azonban erről az oldalról is számosan támo− gatták az Alapítványt, konkrét anyagi felajánlásokkal, adományokkal is. Mindazonál− tal a Bethlen Alapítvány nem volt közös akció olyan értelemben, mint például a Bibó Emlékkönyv vagy az 1985−ös monori találkozó. „A népiek csoportja nem a hetvenes évek második felében, hanem jóval korábban állt össze, az azonban tény, hogy a hetvenes évek végén vett részt először csoportként politikainak is minősíthető akciókban. Az egyik ilyen – az irodalmon jóval túlmutató – esemény a Bibó−emlékkönyv összeállítása volt 1979–1980−ban, amelyben számos prominens népi irodalmár, történész vett

rendszerváltó

40

ARCHÍVUM


részt. A másik – már kimondottan önálló – akció a Bethlen Gábor Alapítvány gondolatának fölvetése volt 1979 karácsonyán, illetve – Pozsgay Imre köz− benjárásával – a Politikai Bizottság elé terjesztése 1980 szeptemberében. Ko− rábban láthattuk, hogy valamiféle közös segélyalap létrehozása (népiek és le− endő ellenzékiek között) már 1977 tavaszán fölmerült, de akkor – főleg jogi akadályokra hivatkozva – ez a kísérlet meghiúsult. A Bethlen Gábor Alapít− vány terve fölfogható a népiek önálló és legális kísérletének, amelyben a poli− tikai vezetés jóváhagyását kérték alapítványuk (és folyóirattervük) legalizá− lására. Az alapítványt végül is többéves huzavona után, 1985−ben jegyezték csak be.” (Csizmadia monográfia 1995: 258.) Szécsi Árpád 1

2 3 4 5 6 7 8

9

Illyés nagy lelkesedéssel fogadta az ötletet. „Illyés is megértette, hogy ezzel az értelmiségnek olyan eszköz kerülne vissza a kezébe, amit elvettek tőle az évek során.” Interjú Csoóri Sándorral: 2001. II. 27 Interjú Bakos Istvánnal: 2001. IV. 9. Uo. Interjú Vekerdi Lászlóval: 2001. IV. 5. Interjú Bakos Istvánnal: 2001. IV. 9. Interjú Kiss Gy. Csabával: 2001. III. 9. Interjú Király Tiborral, 2001. III. 6. Ez az információ minden bizonnyal eltúlzott; a Bethlen Alapítvány törzstőkéjének összeadására 1982− ben került sor, s akkor is összesen 100 ezer forintot adott össze az öt alapítványtevő. Az eredeti dokumentumban K. Gy. megfigyelt teljes névvel szerepel.

Birinyi József, Zelnik József, Ratkó József, Aczél Géza, Bertha Zoltán, Bíró Zoltán, Kovács András, Sántha Ferenc, Sebestyén László a lakiteleki találkozón 1987−ben

EMLÉKIDÉZÕ

41

EMLÉKIDÉZÕ

INTERJÚ BÁBA IVÁNNAL

A

MAGYAR FIGYELŐRŐL

rendszerváltó

42

ARCHÍVUM


Interjú Bába Ivánnal a Magyar Figyelõrõl A nyolcvanas évek magyarországi szamizdat irodalmának egyik kis példányszám− ban megjelent, csupán néhány „kiadást” megért, mégis egyik legkorábbi folyóirata a Magyar Figyelő. A lap szerkesztője, a kezdeményezés, a történet egyik szereplője Bába Iván. Vele készített interjút SZÉCSI ÁRPÁD a Lakiteleki Népfőiskola Rendszerváltó Ar− chívumában, 2002. szeptember 6−án.

Vásárhelyi Judit, Bába Iván és Fekete Gyula 1987−ben, a lakiteleki találkozón Hol dolgozott, merre tevékenykedett Bába Iván abban az időben, a nyolcvanas évek elején? A Magyar Rádió irodalmi osztályán dolgoztam 1976−tól egészen kirúgatá− somig, 1983−ig. Én 1976−ban jöttem át Szlovákiából, 1977−ben hontalan voltam, s csak az esztendő vége felé kaptam meg a magyar állampolgárságot. Ekkor már megjelentek kisebb értelmiségi ellenzé− ki mozgások Magyarországon. Elsősor− ban a Charta ’77−tel való szimpátia meg− nyilvánulásai voltak ezek, illetve a Szegé−

nyeket Támogató Alapban öltöttek tes− tet. Külön témaként, problémaként, fel− adatként jelentkezett: hogyan lehet minderről hírt adni a magyar társada− lomnak, a világnak, a nemzetközi közvé− leménynek; hogyan lehet eljuttatni eze− ket az információkat a Szabad Európá− nak, amely Magyarországra „visszacsa− toló” fórum volt abban az időben. Ekkoriban támadt az ötlet – bennem és másokban is –, hogy ezt az egész infor− mációs hálózatot egységes rendszerré kellene építeni, magyarán valamiféle fo− lyóiratot kellene létrehozni. Semmilyen eszköz nem volt adott hozzá; így csak az merülhetett fel, hogy teljesen puritán mó− don, sok munkával, sok energiával kez− dünk hozzá a szerkesztéshez. Ilyen körül− mények között indítottuk el többedma− gammal a Magyar Figyelő című lapot. Mai szemmel nézve egészen elké− pesztő vállalkozás volt ez. Tudjuk, ekkor nem voltak másológépek; egyrészt fejlet− lenebb volt még a másolástechnika, más− részt, ami volt, az szigorú felügyelet alatt állt: államigazgatási, rendőri, könyvtári vagy egyéb ellenőrzés alatt. Ezért írógép− pel lehetett sokszorosítani: egyszerre 6−7 vékonyabb lapot, ún. átütőpapírt fűztünk be indigókkal a mechanikus gépbe, és jó erős ütésekkel írtuk le a szöveget, hogy

EMLÉKIDÉZÕ

43 még az utolsó lapra is átüssön, ott is ol− vasható legyen. Feleségemmel, Vásárhe− lyi Judittal szorgalmasan püföltük is az Optima típusú gépet, négyszer−ötször is végiggépeltünk egy−egy lapszámot, ami így akár 35 példányban is elkészült. Mindez nagy teljesítményt és nagy bátor− ságot jelentett, hiszen nem volt rá enge− délyünk. Természetesen ki−ki álnéven írt az újságba. A lényeg, hogy valami módon intellektuálisan megjelenhettünk, közre adhattuk gondolatainkat, jeleztük létezé− sünket, ebben az értelemben a kezdemé− nyezés sikeresnek bizonyult. Egy−egy lapszámban volt valami irányadó írás, „vezércikk” (ezek később meg is jelentek egy kötetben), aktuális politikai kérdé− sekkel foglalkozó cikkek, felhívások, nyi− latkozatok. Nagy sikere volt a lapnak bi− zonyos értelmiségi körökben; hasonló gondolkodású barátaink közül számosan jöttek hozzánk, hoztak anyagokat, hogy dolgozzunk rajta tovább. Az ötödik – vagy hatodik – szám egy fokkal magasabb szintű kiadvány lett: ez a lapszám már nem ebben a kézira− tos formában jelent meg, hanem Kis Jánosék segítségével stencilre gépel− tük. A stencil olyan papír volt, amelyen az ember az írógéppel átütötte a betű nyomát, lyuk keletkezett. E stencilpa− pírt ráhelyezték egy dobra, s a festék a lyukakon át folyt a lapokra, megmaradt a nyom, így lehetett sokszorosítani. A jobb minőségű stencillapokkal akár 400−500 másolatot is lehetett készíteni, ha gyengébb minőségűt kaptunk, ak− kor minden száz, százötven példány *

Nem azonos Lakner Zoltán politológussal

után újra kellett gépelni az oldalakat. A gyengébb, szárazabb vagy öregebb stencilpapír több munkát jelentett. Ez a kiadás tehát már korszerűbb, nagyobb példányszámú lett, és a Magyar Figye− lőből ez is volt az utolsó lapszám, ugyanis ekkor már megjelentek a „sza− bad magyar sajtópiacon” a különböző olyan kiadványok, mint a Beszélő, majd Demszky saját lapja; ezért úgy döntöt− tünk, hogy tovább nem szükséges vál− lalnunk a külön kiadvánnyal járó mun− kát és kockázatot, inkább együttműkö− dünk a többiekkel. Ezt követően a má− sok által szerkesztett folyóiratokba kezdtem fordítani, írogatni. A Magyar Figyelőt hányan szerkesztet− ték? A Magyar Figyelőt gyakorlatilag a fe− leségemmel ketten szerkesztettük; * Lakner Zoltán segített még sokat, ő ho− zott gyakran anyagokat. Természetesen mások is hozzájárultak a tartalom össze− állításához; a technikai munkát mi végez− tük. Az utolsó, „fejlettebb” lapszám ké− szítésekor Lakner Zoli szerzett egy szé− lesebb kocsis Optima írógépet, amelybe rendesebben, kényelmesebben be lehe− tett fűzni a szabványos géppapírnál na− gyobb, keretes stencillapokat. Azért is óriási dolog volt ez, mert tudomásunk szerint az írógépeket is regisztrálták az illetékes helyeken: a betűkbe állítólag mikroszkopikus számokat véstek, ame− lyek alapján – megfelelő nagyítással – azonosítani lehetett, egy adott írás mely

rendszerváltó

44 gépen készült. Lakner Zoltán olyan gé− pet szerzett, ami – úgy tudtuk – nem ha− gyott ilyen nyomot; ezen írtunk. A szerkesztés és a technikai munkák mellett saját műve is jelent meg a Figyelő− ben? Igen. Azokban a hónapokban készítet− tem egy ötvenhatos kronológiát; hozzám elkerült nyugati könyvekből, akkoriban hozzáférhető egyéb kötetekből. Tudjuk, akkor az ’56−os eseményeknek volt egy hi− vatalos és egy valóságos változata: ez a kronológia az utóbbi feltárását, megisme− rését szerette volna elősegíteni minél töb− bek számára, legalább az eseménytörténet hiteles leírásával. Érdekes, izgalmas szel− lemi munkát is jelentett az elkészítése: ki− cédulázni, mi is történt október 22−én; de már előtte, hogyan zajlott a Rajk László−te− metés október 6−án, sőt még korábban, a Petőfi Körben ekkor és ekkor…végül egy komolyabb kronológia állt össze, amely egészen 1963−ig, az ún. amnesztiáig dol− gozta fel a belpolitikai történéseket. (Ma már azt is tudjuk, hogy korántsem teljes amnesztia volt ez: még a hetvenes évek− ben is ültek politikai elítéltek.) Mely évekre esett a Magyar Figyelő megjelenése? Az 1980. és 1981. esztendőkben adtuk ki, tehát a „kezdet kezdetén”, a szamiz− dat−időszak legelején. Ezt követően len− dült neki a Beszélő és a többi kiadvány, amelyek később, 1986–87–88−ban egé− szen felfutottak. A rendőri megfigyelés sem annyira ekkor, mint inkább a későb− bi időben volt érezhető, de akkor azután

ARCHÍVUM

I. évfolyam 1. szám jócskán: a vízlépcső körüli mozgolódá− sokra már komolyan lecsapott a rendőr− ség, arra nagyon alaposan odafigyeltek. A Magyar Figyelőt még sikerült jobban konspirálni, vagy nem tulajdonítottak ne− ki olyan jelentőséget. A Történeti Hiva− talból kikért dossziékban sem találtam nyomát. A Rádióból történt elbocsátása sem állt ezzel összefüggésben? No, ez azért igen. Hárs elvtárs nyíl− tan megmondta: „Bába elvtárs, maga szervezetileg lecsatlakozott a demokra− tikus ellenzékhez, ezért kirúgom. Gon− dolkozhat azon, hogy beadja magától a felmondását, vagy én mondok fel.” Kér− deztem, mennyi időm van a gondolko− dásra, azt felelte, egy perce. Így egy perc alatt eldöntöttem, hogy inkább szép csendesen beadom a felmondáso− mat, és eljöttem a rádiótól ’83 januárjá− ban. 1989−ig „szellemi segédmunkából” éltem, hosszú történet kezdődött, amelyben volt lyuk a plafonon, tudtuk, lehallgatják a munkahelyet, lehallgatják a lakást, külföldre nem nagyon enged− tek. Romantikus regényekbe illő történet? Nemigen, talán egyre emlékszem. Amikor a hatodik, utolsó számot gépel− tük, a stencilt, gondosan meg volt szer− vezve, hogy este legépeljük és reggel jön érte valaki, aki elviszi, mi nem is tudjuk, hová, azután meglesz a hely, ahonnan el kell hozni a több száz példányt. Este vá− ratlanul kiment a villany. Hogyan lehet sötétben gépelni? Az öreg Skodánk ak−

EMLÉKIDÉZÕ

45 kumulátorát szereltem ki, szereztünk egy 12 voltos izzót, ezzel világítottuk meg az írógép billentyűzetét. Éjszaka ké− szen kellett lennünk, hiszen reggel jöt− tek érte, és nem lehetett lekésni az ilyen alkalmakat. Hasonló történet nyilván sok előfordult azokban az időkben. A terjesztés hogyan zajlott? Amíg kis példányszámban gépeltük, kézről kézre adtuk, és ki−ki vitte, mint a cukrot. Akadt már ekkor is olyan könyv− táros, levéltáros, aki gondoskodott róla, hogy egy−egy szám bekerüljön az Orszá− gos Széchényi Könyvtárba, a megfelelő polcra vagy dobozba. Amikor nagyobb példányszámban „jött ki” a lap, akkor pe− dig létezett egyfajta terjesztői hálózat. Eleinte ingyen történt a terjesztés, ké− sőbb kértünk valamennyi hozzájárulást; illegális, konspirált körülmények között érdekes volt, hogyan lehet megoldani, hogy valamilyen csatornán át visszajus− son a pénz; nyilvánvalóan itt teljesen a becsületen múlott a vásár. A terjesztői hálózat kiépítésében nem vettem részt; csak bekapcsolódtam a rendszerbe. Később, emlékszem, időn− ként megjelent a kapuban egy autó, Kő− szeg Ferenc érkezett piros Toyotájával „feltűnés nélkül” – amikor mindenkinek Trabantja volt –, hozott egy nagy zsák papírt, a fiam szaladt le, hozta fel, és mondta, hogy menjen már innen, mert ezt mindenki észre veszi. Mások is jöt− tek, hoztak ezt−azt; ez ott volt nálunk, és hol a zongora alatt, hol az ágyneműtartó− ban, onnan lehetett vételezni, jöttek is vásárolni. A rendőrség mindennek nagy részét valószínűleg tudta, de csak olyan−

kor bolygatták, amikor valamiért le akar− tak csapni. Nálunk volt egy másik lerakat is; cseh és szlovák kapcsolataim révén összeköt− tetésben álltam a bécsi és a párizsi emig− rációval, és mivel a csehszlovák határt jobban zárták, mint a magyart, így sok cseh−szlovák könyvet juttattak át a mi közvetítésünkkel. Időnként megjelentek nálunk ilyen−olyan cseh turisták, akik megkérdezték, igaz−e, hogy itt lehet cseh könyveket vételezni. Lehetett, ad− tunk nekik cseh könyveket; s ilyenkor néha nálunk aludtak hálózsákban olyan „kirándulók”, akikből később akár a cseh parlament elnöke lett. Az akkor még diák Aleksander Vondra is járt ná− lunk, aki később Havel külpolitikai ta− nácsadójaként, majd a Cseh Köztársaság washingtoni nagyköveteként szolgált. Ott aludtak, hajnalban elmentek a köny− vekkel, s – mondhatnám – 1990−ben eb− ből lett a visegrádi együttműködés. I

MAGYAR FIGYELÕ

BUDAPEST, 1981

rendszerváltó

46

ARCHÍVUM


ÉVFORDULÓ

1987. SZEPTEMBER 27−ÉN LAKITELEKEN LEZSÁK SÁNDOR CSALÁDI HÁZÁNAK KERTJÉBEN MINTEGY 170−EN TANÁCSKOZTAK A MAGYARSÁG ESÉLYEIRŐL. A

TANÁCSKOZÁS HITELES JEGYŐKÖNYVÉNEK MÁSODIK KIADÁSA AZ ÉVFORDULÓRA JELENIK MEG AZ

ANTOLÓGIA KIADÓNÁL.

ÉVFORDULÓ

47 LEZSÁK SÁNDOR: „A szólásszabadság, Tekintetes Rendek, egyike a tiszteletre legméltóbb jogoknak oly nem− zetnél, mely századok óta megyénként s országosan gyülekezik s a maga sérelmei és kí− vánságai felett élőszóval szokott értekezni; s nálunk annál tiszteletreméltóbb, mivel itt a sajtószabadság eltapodva van, s érzelmeinket és gondolatainkat egymással megszorítás és akadály nélkül közölni csak gyűlési beszédek által lehetséges.” (Kölcsey Ferenc; Pozsony, 1834.) Köszöntöm Vendégeinket, Barátaimat! Törvényszerű, hogy e baráti találkozó megszerveződött. Ehhez nem lett volna elegendő a politika még ma is kétséges, ingadozó türelmi rendelete. Biztatóbb az a bennünk növekvő készség, hogy ki kell szakadnunk a nomád értelmiségi léthe− lyzetéből. Választ kell adnunk arra a sorsunkat eldöntő kihívásra, amelybe a magyar− ság története során immár sokadszor kényszerült. A cselekvésre alkalmas ember külön−külön nagyon magányos. Személyének Köz− társasága azonosul a nemzet gondjaival, hatalma az érzékenység, a tisztesség, a föl− ismert igazság. Mindezt munkájában érvényesíteni csak részben képes, mivel az eszközök birtokosa nem lehet. Alkalmi társulásokkal közérdekű ügyeket próbál megoldani, partizánakciókba kezd, könyveket, tilalmas gondolatokat cserél és rejte− get csempészáruként, határon innen és túl. Intézmények elsikkasztott tennivalóit pó− tolja, de közben a tudata tiltakozik, mert lassítani sem képes a végzetes folyamato− kat, és attól retteg, hogy akarata ellenére maga is hitvány eszközzé nyomorodhat. Íme, most itt, az élő Tisza közelében, Lakiteleken, felszakadozó felhőzet alatt, több mint százhetvenen vagyunk az ország minden részéből: írók, tudósok, színészek, filme− sek, közgazdászok, papok, orvosok, tanárok, politikusok, képzőművészek, mérnökök, közhivatalok munkatársai. Barátaim! Nagy László szavait hívom ide: „A torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viseljük belül”. Az újabb torokra mért ütés végzetes, önmegsemmisítő le− het. Emiatt félek a rossz politikától, akármilyen címen is lépjen fel. Félek a népet ámí− tó politikus paranoid hajlamától, a kitenyésztett eszközemberektől, a rejtőzködő be− avatkozástól, a tehetetlenségtől, a tájékozatlanságtól, félek a gyáva politikustól, a csi− csergő elméletektől, a tárgytalan szorongás állapotától, a helyi kis túsz−drámáktól, a provokációtól, a rémhírek képződésétől, a valóságot megtagadó, bűntudatkeltő kam− pányoktól; félek a rossz politikától. Ez nem a sarokbaszorított, hanem a cselekvésre elszánt ember félelme, féltése. Esztendők óta másféle történelemmel élek együtt, másféle jelennel, másféle aggodalmakkal és veszélyeztetett jövőképpel. E jövő érde− kében is félek a rossz politikától, az alkalmatlan, vagy azzá vált politikustól. S ez a föl− ismert félelem ad mégis biztonságot, cselekvő nyugalmat. E nyugalom és az oly sokat hiányolt, most felerősödő veszélytudat hozott össze bennünket. Nem az olvashatatlan, használhatatlan társadalmi antológiák számát akar−

rendszerváltó

48

ARCHÍVUM


juk gyarapítani. Mint már annyiszor, megint késésben vagyunk. Tudjuk, érezzük, er− kölcsi tartásban, hitben, anyagi javakban, közösségi gondolkodásban, a politika irán− ti bizalomban megrokkant az ország. Nem tudtunk méltó körülmények között és ele− gendő létszámban megszületni, fölnevelkedni, tanulni, családot alapítani, élni, dolgoz− ni, nemzeti sajátosságainkat kibontakoztatni. Ahogy élünk, ahogy mi vagyunk itthon, Csoóri Sándor szavaival, beteg lelkületű ország. Ilyen állapotban elszakított vagy el− szakadt testvéreinket sem vagyunk képesek megtartani, védelmezni. Vagy éljük to− vább a jobbító szándékot is elpazarló vegetáló nép sorsát, vagy megpróbáljuk a lehe− tetlent, hogy elérjük a lehetségest. Életünket teljesen be kell vallanunk. Azonban a tárgyilagos elemzés, a közösség igazának fölismerése kevés. A magunk együttes cselekvésének lehetőségeit is szám− ba kell vennünk, meg kell teremtenünk. A kimondott igazság megvalósításának fára− dalmait, terheit és gyötrelmeit pedig vállalni kötelességünk. Fogalmazom mindezt a félelem nélküli élet reményében, mert hiszek abban, hogy a magyarság a maga aka− ratából, erejéből, értékálló hagyományainak megőrzésével, fejlesztésével, legjobb gondolkodóinak elképzelése szerint rendezze be és működtesse az életét. Kívánom, hogy e baráti beszélgetésen, tanácskozáson legyen jelen az utódainkat, gyermekein− ket féltő felelősség, a nyugalom, a cselekvésre szigorító egyenes beszéd. Az elmúlt esztendőkben sokszor kényszerültünk olyan hajóra, amelyről nem tudtuk, hogy hol fog kikötni. Olykor még a kiszáradt medret sem vettük vagy vehet− tük észre. Így lett az indulásból megérkezés, a vitorlavászon pedig fehér zászló. E mai találkozó előkészítői nevében megkérem Fekete Gyulát, hogy kormányozza jó vizek− ről még jobb vizekre, jó kikötőbe a beszélgetést, e tanácskozást, amelynek címe:

M A G YA R S Á G E S É L Y E I

Lezsák Sándor, Fekete Gyula és Pozsgay Imre

ÉVFORDULÓ

49

Képek az 1987-es lakiteleki találkozóról

Buda Ferenc, Bíró Zoltán, Pozsgay Imre, Kósa Ferenc

Schlett István és Bihari Mihály

Kulin Ferenc, Dragon Pál, Szakolczay Lajos

Készül az ebéd – Bakó László és Bakó István

rendszerváltó

50

ARCHÍVUM


Kulin Ferenc, Hegedűs István, a háttér− ben Gulyás Gyula és Gulyás János

Lezsák Sándorné, Lezsák Gabriella és Regős Helga

Kocsis István és Lezsák Sándor

Konrád György

ÉVFORDULÓ

51

Püski Sándor

Czine Mihály, Szécsi Margit és Bertha Zoltán

Szakolczay Lajos, Ágh István és Aczél Géza

Gajdócsi István, mögötte Csurka István és Regős Sándor

rendszerváltó

52

ARCHÍVUM


Előtérben Makovecz Imre és Buda Ferenc

Sz. Tóth János, Hajdu Demeter Dénes, Udvardy Frigyes, Regős Sándor, Serfőző Simon

ÉVFORDULÓ

53

Kósa Ferenc, Pozsgay Imre, háttal: Lezsák Sándor

Czine Mihály, Csengey Dénes, Pomogáts Béla és Szabad György

Kozma Huba

Kiss Gy. Csaba és Aczél Géza

rendszerváltó

54

ARCHÍVUM


Alexa Károly, Lezsák Sándorné (háttal), Varga Csaba, Entz Géza, Vargáné Csorba Éva

Középen a közelmúltban elhunyt Diczházi Bertalan

Buda Ferenc, Konrád György, Szécsi Margit

Székelyhidi Ágoston, Zelnik József, Ratkó József, Aczél Géza

Ágh István, Albert Gábor, Kis Pintér Imre

Székelyhidi Ágoston, Bíró Zoltán, Sebestyén László, Sánta Ferenc

ÉVFORDULÓ

55

Kodolányi Gyula, Sándor Iván

Bégány Attila, Elek István, Kulin Ferenc, Agócs Sándor, Czakó Gábor

Gödény Ferenc, Tóth Sándor, Páska Csaba, Gombár Csaba, Bihari Mihály, Lengyel László és Tábori Róbert

rendszerváltó

56

ARCHÍVUM


Galló Béla, Csontos József, Bertha Zoltán, Bogár László, Hegedűs István, Vígh Károly, Bakos István

Czine Mihály

Agócs Sándor és Bíró Zoltán

ÉVFORDULÓ

57

Erki Tibor, Tábori Kálmán, Bakó László, Urbán László, Kodolányi Gyula, Kulin Ferenc

Kelemen András, Szilágyi András, Jungbert Béla, Áder János, Bégány Attila

rendszerváltó

58

ARCHÍVUM


A találkozó résztvevõi:

ÉVFORDULÓ

59 NYILATKOZAT A magyar szellemi élet több mint másfélszáz tagja baráti eszmecserére gyűlt össze 1987. szeptember 27−én, vasárnap Lakiteleken. Erre a találkozóra meghívták Pozsgay Imrét, a Haza− fias Népfront főtitkárát. A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazul− tak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállal− ható jövőképe. Az országot megrázó társadalmi−gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrend− szer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tü− netei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit ku− tató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a ki− lábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait. Az ország és a magyarság sorsáért érzett felelősségtől áthatva az egybegyűltek szükséges− nek és időszerűnek érzik olyan keretek létrehozását, amelyek arra szolgálnak, hogy a társada− lom tagjai valódi partnerként vehessenek részt a közmegegyezés kialakításában. Viták után a résztvevők egyetértettek abban, hogy egy ilyen közmegegyezés csak valamennyi progresszív társadalmi erő összefogásával teremthető meg. Az a véleményünk, hogy csak a társadalom rész− vételével lehet megoldani a válságot, mégpedig mind a társadalom, mind az ország politikai ve− zetőinek részvételével. A politikai és társadalmi szervezetek jelenlegi rendszerében nincs biz− tosítva az önálló és független nézetek kifejtése. Ezért javasolják a Magyar Demokrata Fórum lét− rehozását, amely a folyamatos és nyilvános párbeszéd színtere lehetne. Ez a fórum alkalmas len− ne súlyos gondjaink megvitatására, egy−egy témakör elemzésére, alternatív megoldási javasla− tok elkészítésére. A fórumot a résztvevők nyitottnak képzelik, egyszerre demokratikus és nem− zeti szelleműnek. Munkájában különböző világnézetű és pártállású emberek együttműködésé− re számítanak. Fontosnak tartanák, hogy ezeknek az eszmecseréknek és elemzéseknek az anya− gát megismerhesse az ország közvéleménye. Ezért szükségesnek érzik alkotmányos keretek között működő, független sajtóorgánumok létrehozását. Hisszük, hogy a megújhodás erőinek széleskörű összefogásával kijuthatunk a válságból.

A tanácskozáson Fekete Gyula elnökölt

rendszerváltó

60

ARCHÍVUM


RÖPLAP, MEGHÍVÓ, FELHÍVÁS


61 Felhívás a lengyel nép megsegítésére A demokratikus megújulásért másfél éve reményteljesen küzdő Lengyelország ma sebesültekkel, gyászolókkal, szétszakított, nélkülöző családok tízezreivel néz a ke− mény tél újabb megpróbáltatásai elébe. Sok évszázados barátságunk, közös nemzeti hagyományaink végső feladását je− lentené, ha mi magyarok a tragikus helyzetben elmulasztanánk együttérzésünk kife− jezését lengyel testvéreink iránt. Siessünk legalább gyermekeik segítségére! Kérjük mindazokat, akik vállalni tudják lengyel munkásgyerekek vendégül látá− sát, vagy az ellátásuk és utazásuk költségeihez való hozzájárulást, jelentkezzenek a felhívásban megadott címeken. A lengyel egyházat szándékunk felkérni a legrászo− rultabb gyerekek utazásának előkészítésére. Kérjük azok jelentkezését is, akik ajándékcsomagot szándékoznak küldeni Len− gyelországba! A felhívás támogatóit egyúttal kérjük, mozgassanak meg minden le− hetséges eszközt a lengyelek beutazását és a postai csomagok kiküldését korlátozó magyarországi rendelkezések feloldására! Reméljük, rövidesen tanúivá válhatunk az emberi segítőkészség másféle megnyilvánulásainak is! A felhíváshoz csatlakozni lehet személyesen, telefonon vagy tértivevényes levél− ben, a nyilvánosság vállalásával vagy anélkül, az alábbi címeken: Balczó András, ifj. Bibó István, Bououet Gábor, 1021 Bp., Vöröshadsereg u. 2−17; Demszky Gábor, Endreffy Zoltán, 1204 Bp., Keleti Károly u. 27; 361−346; Iványi Gá− bor, 1039 Bp., Hadzsar József u. 33, 800−613; Kerényi Grácia, 1013 Bp., Feszty Ár− pád u. 4; Krassó György, 1011 Bp., Fő u. 37/b. 153−701; Lengyel Gabriella, 1084 Bp., Déri Miksa u. 16, 136−591, Nagy András, 1023 Bp., Komjádi u. 3, 351−086. Az ajándékcsomagot küldeni szándékozók figyelmét felhívjuk a Magyar Vöröske− reszt december 28−án meghirdetett lengyel segélyakciójára! (Beszélő, 2. Budapest, 1982. január)

OLVASD, TERJESZD!!!

rendszerváltó

62

ARCHÍVUM



63

rendszerváltó

64

ARCHÍVUM



65

FELHÍVÁS AZ ERDÉLYT VÉDÕ MAGYARORSZÁGI FÜGGETLEN BIZOTTSÁG közli hogy 1988. június 27.–én 18 órakor fáklyás tüntetést rendez Budapesten. A tüntetés az elnyomott romániai magyar, német kisebbségek és a lerombolásra ítélt magyar, német román falvak érdekében történik. A találkozóhelye: a Hõsök terén a Milleneumi emlékmûnél lesz. Gyertyát vagy fáklyát – aki teheti – hozzon magával ! EL A KEZEKKEL A ROMÁNIAI FALVAKTÓL! Erdélyt Védõ Magyarországi Független Bizottság.

rendszerváltó

66

ARCHÍVUM



67

rendszerváltó

68

ARCHÍVUM


Az Antológia Kiadó által felkért védnökség tagjai:

RENDSZERVÁLTÓ

ARCHÍVUM

Agócs Sándor, Bakos István, Bíró Zoltán, ifj. Fekete Gyula, Lezsák Sándor, Kozma Huba, Medvigy Endre és Pálmány Béla

történelmi szemle I. évfolyam 1. szám 2002. szeptember

TARTALOM Lezsák Sándor: Élő Archívum Nagy Gáspár: Öröknyár: elmúltam 9 éves (vers)

TÖRTÉNELMI SZÖVEGGYŰJTEMÉNY Szemelvények a Független Fórum, kéziratos tiltott magyar irodalom a Kárpát−medencében című könyvből Előszó, társkiadó egyesületek, társkiadó személyek, tartalomjegyzék Krassó György: Májusi hajnal (vers) Buda Ferenc megnyitó beszéde 1979−ben Kelemen András: Számítunk segítségtekre Szabó Miklós: A Bibó Emlékkönyv Csoóri Sándor: Láttam arcodat (vers) Bizalmas pártjelentés a Bibó Emlékkönyvről (rövidítve) Tüntetés a lengyelek mellett a Bem−szobornál

Rendszerváltó ARCHÍVUM

1 2

MŰHELY A Bethlen Gábor Alapítvány története – részletes kronológia Szécsi Árpád: A Bethlen Gábor Alapítvány történetéből EMLÉKIDÉZŐ Interjú Bába Ivánnal a Magyar Figyelőről

4 13 14 16 19 23 24 28

ÉVFORDULÓ Az 1987−es lakiteleki találkozó (megnyitó, fotók, nyilatkozat, a találkozó résztvevői)

A szerkesztő munkatársa:

Szécsi Árpád

32

Szerkesztőség: 6065 Lakitelek, Felsőalpár 3. Telefon: 76/549−049, fax: 76/549−048 E−mail cím: [email protected]

37

Aba Béla és Kvaszta József

Lapterv:

A címlapon:

Orosz István plakátja (1990) 42

Kiadja az Antológia Kiadó Felelős kiadó:

Agócs Sándor ügyvezető igazgató 47

RÖPLAP, MEGHÍVÓ, FELHÍVÁS Felhívás a lengyel nép megsegítésére 61 Kossuth Klub 1985−86 62 Magyarok! Polgártársak! 1988. március 15. 64 Két felhívás, 1988. jún. 5., jún. 27. 65 Szárszó ’88 66 Klubtalálkozó Szentendrén 1988. június 11. 67 „Nemcsak történelem: Szárszó 1943” Széchenyi Kaszinó 1988. augusztus 22−24. 68

A lakiteleki találkozóról közölt fotókat Gulyás Gyula, Gulyás János és Tábori Róbert készítette A hátsó borítón Orosz István plakátja (1990)

Szerkesztő:

Lezsák Sándor

Cím: 6065 Lakitelek, Felsőalpár 3. tel.: 76/549−020 Megjelenik kéthavonta Ára: 500,– Ft Nyomdai előkészítés: Háttér Stúdió Kft. • 76/506−345 Nyomás: Antológia Nyomda • 76/549−020 Előfizetés: Antológia Kiadó és Nyomda Kft. 6065 Lakitelek, Felsőalpár 3. • tel.: 76/549−020, fax: 76/549−021 Számlaszám: Lakiteleki Takarékszövetkezet

52000018 – 12100035 Előfizetési díj egy évre: 2 500,– Ft. Az átutalási megbízáson vagy a postai pénzesutalványon kérjük feltüntetni:

Rendszerváltó ARCHÍVUM HU ISSN 1589−0228

ARCHÍVUM. GALÉRIA Orosz István választási plakátja, Rendszerváltó TÖRTÉNELMI SZEML E. A tartalomból: Tüntetés. a lengyelek mellett a

Recommend Documents