Arany-lap Köszöntő: Idén először megjelent a suli újságunk! Mindenkit sok szeretettel köszöntünk iskolánk falai között! Főként azokat, akik először olvassák kiadványunkat. Mint tudjátok, suli újságunk felkerül az iskola honlapjára is, ott is megnézhetitek érdekes storyjainkat, elolvashatjátok a tanulói cikkeket és még sok más egyebet is. De nem fecséreljük tovább a szót, mindenkinek további jó tanévet kívánunk, és reméljük, hogy mindenki talál számára valami érdekeset. Péter Viktória, Német Enikő 11. osztály
Az idő múlása
Alkotások Az arany gimnazistákhoz Toldi atyjának neve alatt vagyunk – nem hiába. De hajam tépem, rángatom, míg foglalom imába a tananyagot, rágom, mint legelő ló az abrakot. Illetve csak muszájból… kéne… De pont így tűnnék el, feledésbe, nem hiszek az órai felelésbe! Ne hidd, hogy értelmedről papír ad majd jelentést. Mert mit másoktól másoltál mesteri mesterséggel csak magoltál… S ez mind, mi elnyomja az egyént, temet, közönybe ás… inkább alkoss magad, nyisd nagyra szemed, láss, légy te a Messiás!
Szabó Dárió György András Irodalom
Fehér nyúl a hóban Az Irodalom az egyetlen, mi kedves szakág. A mindenséget veszi látcső alá, soha meg nem bánt. Menedék ez… búvóhely tintadíszes papírból, a legerősebb piramis, melyben minden érzelem tombol.
Szabó Dárió
Niklós Máté
Szecskaavató Az év elején igazán sikerült megszívatni a gólyákat. Az iskola, a tanárok és a felsőbb osztályok mind kitettek magukért. A sok vicces és kínos feladat rengeteg jó élményt és szép emléket hagyott mindenkiben. A feladatokban nagy szerepe volt az evésnek, volt ott hagyma, gumicukor, chips, keksz, mályvacukor és még sorolhatnánk. Persze a nasin kívül egy jó élménnyel is gazdagodtunk.
Október 23. Talán mindenki emlékszik még az október 23-ai műsorra, ahol az 1956-os forradalomra emlékeztünk meg. Az iskola minden osztályából részt vettek benne, hogy társainknak az egész 23-i eseményt bemutassuk, és érdekessé tegyük. 20 perc talán elég volt ahhoz, hogy a lényegesebb eseményeit bemutassuk, mégis ezt több heti gyakorlás és szövegtanulás előzte meg. Elég sok emberke vállalkozott minderre, elég sokat is készültünk rá, ami nem is volt annyira egyszerű, mint azt sokan hinnétek! Hiszen lássuk be ennyi embert fegyelmezni és megtanítani arra, mit és hogy, sem nekünk sem pedig Detti néninek nem volt könnyű. Most beleolvashattok miként is és hogy is zajlott a felkészülés, melyből végül is egészen megható, de ugyanakkor szórakoztató műsor lett … már akinek! A mi iskolánk kapta meg a megtiszteltetést, hogy a Vörösmarty, a Széchenyi és persze a Boni, sőt még az egész város előtt tartsunk előadást 1956 dicsőséges magyar eseményéről! A feladatot Detti néni kapta, aki egy egészen jó műsort választott ki e napra. Nem az a szokásos unalmas versmondás, gyertyákkal battyogunk ide-oda, (persze az is volt benne, de csak kis mértékben), hanem akció dús érdekes, és zenés! Szóval volt benne minden. Már csak szereplőket kellene toborozni, kellékeket beszerezni és hibamentesen előadni 4-er! Könnyűnek hangzik nem? Mi is azt hittük. Szerencsére sokan jelentkeztek akik, hol több, hol kevesebb szerepet töltöttek be, az utóbbi nem igen jellemző, mivel mindig volt mit tenni. A gond nem a szövegtanulással volt, hiszen magolni mindenki tud, viszont az érhető kiejtés, HANGOS beszéd, és a vele járó mozdulatok, tudni ki ki után következik, te hova menj akkor, de te még maradj ott dolgokkal és ilyen sok emberrel összehozni már problémásabb volt! Na meg a hülyéskedés, ami mindegyikünkbe benne volt, a rövid próbák megnehezítették a dolgokat. Ezért is már jóval előbb elkezdtük a gyakorlást! A végén már untuk is, de ahogy közeledett a nap, mikor is mindezt elő
kell adjuk mindenki bele adott mindent, mondhatni az első 2 előadáson voltak hibák ugye, de talán a nézők ezt nem is vették észre mivel improvizáció volt bennünk bőven! Szóval színpad mögötti esésektől, véletlen fegyver ravasz elsütésétől kezdve minden volt. A próbákon nem hittük volna, hogy ebből lesz valami, de mi mégis megoldottuk és a városi előadáson olyan nagy sikert arattunk, sokan azt mondták, hogy ilyen jó előadást még nem láttak! Végül is megcsináltuk. Az érdekessége még a műsornak az volt, hogy Airsoft fegyvereket is behoztunk a harc jelenethez, mivel ez is kell egy forradalomhoz! Fegyverek. Na ilyen nem minden előadáson van. Mikor a városba jöttek a honvédek megemlékezni, néztek is, hogy ez most igazi vagy mi? A gond csak annyi az egészbe, hogy az előadásra 2 bedöglött, na meg egyebek! De sok másiknak azért volt hangja így az orosz katonák (zömében 12. osztály) bátran szétlőhették a magyar felkelőket! Azért a magyarok sem hagyták magukat, rárohantak az oroszokra és tömegbunyóvá vált az egész! Ezt begyakorolni sem volt egyszerű. Bunyó, halottak cipelése, barikád döntés és magyar zászlók lengetésével, versmondással, zenei aláfestéssel, és sokszoros próbákkal, menetelésekkel, mi alkottuk az eddigiek közül (bátran kijelenthetem) a legjobb forradalmi műsort. Nem is volt rövid nem is volt hosszú. Ugyanakkor meg kell jegyeznem azt is, hogy kicsit sem lepődtem meg amikor a tv-ben mutatták a műsort! Miért kéne ezen meglepődni? Talán azért mert a bevezető szöveg valahogy így hangzott: ,,A nagyszerű előadást a bonyhádi Petőfi Sándor evangélikus gimnázium tartotta”. Jó nem? Nem is tudtam, hogy nekünk ez a nevünk. Ha jól értesültem, ezt a hibát azért már másodjára kijavították! Mert azért nem mindegy! Lényegében ennyi a lényeg, jó volt már csak azért is, mert amíg a műsort néztétek nem kellet órán bent ülni, akinek tetszett az élvezte, mi pedig kaptunk 1 nap szabadságot. Mégis megérte a fáradságot ugye?
Sebestyén Zsolt
Keresd meg, majd húzd ki a betűrengetegből a felsorolt szavakat. Vigyázz, mert némelyik átlósan, vagy visszafelé írva bújt el! A megmaradt betűkből négy gyümölcs nevét olvashatod össze.
Rendhagyó történelem óra 2013. október 22-én Dr. Gaál Attila, a szekszárdi múzeum címzetes igazgatója iskolánk diákjaival megosztotta régészeti tevékenységének egyik legnagyobb sikerét, dél-afrikai víz alatti kutatásának képeit, élményeit. Régészeti tevékenysége nem csak a földből előkerülő leletek elemzésére koncentrálódott, búvárvizsgát is tett, a víz alatti leletek tanulmányozására. Előadása, diái nagy élményt jelentettek mindenkinek, aki érdeklődik a múltunk iránt. Sántha Lászlóné
Az első megfejtő egy tábla csokoládéval gyarapszik, melyet a tanáriban Klaudia néninél vehet át.
Hogyan lesz gyönyörű a bőröd? Itt az arcápolás 3 lépése… Mivel mindnyájunknak fontos a megfelelő megjelenés, így először a helyes bőrápolásról ejtenék szót. A káros környezeti hatások és szennyeződések mellett legfőképp a zsírosodással kell megküzdenie bőrünknek, ezért is jut kiemelkedő szerephez az arcbőr ápolása. A helyes bőrápolás alapja, hogy a bőrtípusunknak megfelelő kozmetikumokat válasszunk, illetve ezeket rendszerességgel - reggel, este - használjuk, hiszen így érjük el a kívánt hatást. Akkor lássuk a lépéseket! TISZTÍTÁS: A bőrt naponta kétszer, reggel és este kell letisztítani, zsírtalanítani. TONIZÁLÁS: Eltávolítja az arctisztító maradványait, frissíti, tonizálja, hidratálja a bőrt. HIDRATÁLÁS: A bőrtípusunknak megfelelő hidratáló készítmény véd, hidratál, táplál. A fent említett három lépés mellett van még két kiegészítő lépés az arcradír és a maszk/pakolás használata. Az arcradírt arctisztítás után tonizálás előtt kell használni, azonban NEM MINDEN NAP!!! A maszk/pakolás megszépíti, hidratálja és felfrissíti bőrünket. Ha még nem tudod, hogy milyen a bőrtípusod az alábbi kitöltésével pillanatok alatt kiderítheted.
TESZT Bareith Bernadett
Szalagtűző - Négy szemszögből – 9. osztály: A művelődési ház tánctermét idén is megtöltötték a BÁI Arany János Gimnáziumi osztályok, és vendégeik. Mi kilencedikesek elsőként ismerhettük meg a szalagtűző élményét. A bált elődadásokkal nyitottuk, s a tizenkettedikesek tánca után, felkerült rájuk a szalag, ahol az igazgatónő köszöntötte a végzősöket és hangsúlyozta, hogy ezután vár majd rájuk a felnőttkori igazi felelősség. A bál közelebb hozta egymáshoz a diákokat, és a tanárokat. Közösen egy jót buliztunk. 10. osztály: Végre teljesült a vágyunk, és bál helyett disco volt, amit nagyon élveztünk és sokat táncoltunk. Nekünk ez volt a második szalagtűzős ünnepségünk, amiről határozottan azt tudjuk mondani, hogy jobb volt, mint az előző. Nem csak a műsor szempontjából, hanem a hangulat részéről is, mert utoljára bulizhattunk együtt a 12. osztállyal, akiktől idén megválunk, bár nem szívesen. Reméljük a jövő évi szalagtűzős ünnepség is ilyen jó lesz, vagy talán még jobb. 11. osztály: Az idei tanévünk második felét és ezzel együtt a 2014-es évet is, a végzős osztályunk várva várt eseménye nyitotta január 17-én, a szalagtűző. Minden osztály izgatottan várta, mivel a 12-esek tánca előtt osztályaink műsort adtak elő a „nagyoknak”. Minden osztály szorgalmasan készült erre az eseményre, voltak, akik humoros népmesével nevettették meg a nézőtér közönségeit, voltak olyanok is, akik egy tragikus történetet varázsoltak „HAPPY END”-é a színpadon, mások pedig táncra perdültek. A színes műsorok közt iskolánk tanulói mondtak verset, vagy éppen monológot. A műsor napirendjének első pontja a szalagok feltűzése volt. Végzőseink már hónapokkal
előbb kiválasztották, hogy ki tűzze fel nekik a szalagot, ami felnőtté válásuk során az egyik nagy lépés: ami azt jelképezi, hogy nemsokára érettségit tesznek. Ezt követte a végzősök tánca. Osztályfőnökükkel összedolgozva tökéletesen megoldották a feladatot, még a nehézségek ellenére is, hiszen az osztályban csupán öt lány van. Mégis bájos, szép táncot adtak elő. A nézőtér sorai közt nem csak családtagok és barátok ültek,, hanem régi tanáraik is elkísérték őket, hogy egy lépéssel előrébb kerüljenek a már említett felnőtté válásuk útján. A színpad lassan elsötétült, s a mulatság a Bonyhádi Művelődési Központ emeletén folytatódott. A tanulók, szülők, rokonok jóllétéről és tanárok jóllétéről Detti néni és társai gondoskodott, finom süteményekkel, szendvicsekkel és frissítő üdítőitalokkal. A zenét DJ és fénymanus biztosította. Minden osztály kivette a részét a táncparketten való szereplésből. Az este jó hangulattal, kellemes környezetben és nagyszerű vidám társasággal folytatódott és később ért véget. Szerintem a készülődés és az este még jobban összerázta az osztályokat. Reménykedem abban, hogy jövőre a mi szalagavatónk is hasonlóképp fog zajlani. 12. osztály: Számunkra ez az este volt a legszebb. Bár közös időnknek lassan vége, és egyre megyünk egyre messzebb, de az idő erre az estére egy percre megállt. A szalagtűző ünnepségre való felkészülés során és a táncpróbákon az osztályunk még inkább összekovácsolódott. Próbáltuk a lehető legjobbat kihozni magunkból, hogy a szüleink, családtagjaink és osztályfőnökünk, Viki néni büszkék legyenek ránk. A szalag feltűzése és az alsóbb évesek műsorai után az este a bálteremben folytatódott, ahol egy DJ biztosította a zenét a 11 óráig tartó bálon. A változatos zenei stílusok között mindenki megtalálhatta az ízlésének megfelelőt. A mi drága osztályfőnökünk, Viki néni nélkül a szalagtűzős táncunk nem valósulhatott volna meg. Mivel az osztályunkat az a szerencsétlenség érte, hogy nem kaptunk tánctanárt, így Viki néni tanította be nekünk a bécsi keringő lépéseit. Viki néni kreativitása és türelme nélkül soha nem jött volna össze a tánc koreográfiája. Az egész osztály nevében itt is szeretnénk megköszönni Viki néni kitartó munkáját és türelmét.
A lovaglás Kívülről úgy tűnhet, hogy a lovaglás során a lovagló csupán csak ül és egyszerű utasításokat ad a lónak. Végül is a ló végzi a munkát azzal, hogy hordozza a lovast, nem igaz? A válasz nem. A lovaglás sokkal többet jelent, mint azt egy átlagos megfigyelő hinné. Az egyszerű élvezeten túl más fizikai, mentális és érzelmi jó hatásai is vannak. A lovaglás fejleszti az egyensúlyérzéket és a koordinációt. A lovak irányítása testi mozgást igényel így a lovas tudatosan használja a testét. A lovaglás sok izmot igénybe vesz, leginkább a láb-, a has-, a váll- és a hátizmokat. A lovaglás nemcsak az erőnléttől függ, az erős, rugalmas izmok segítenek az egyensúlyozásban és a koordinációban. A legtöbb új lovagló szembesül azzal, hogy a belső comb izmai megfájdulnak, de az izmok hamar kinyúlnak és megerősödnek. A lovaglás egy olyan sport, amelyet kortól függetlenül mindenki gyakorolhat. A megfelelő útmutatással és segítséggel még a 40-es éveikben levő vagy annál idősebb emberek ugyanúgy megtanulhatnak lovagolni, mint a fiatalabbak. Az elején talán úgy érzed, hogy kihívást jelent megtanulni, hogy hogyan ülj a lovon és hogyan vezesd. Amikor ez könnyűvé válik, sok más tanulási lehetőség válik nyilvánvalóvá. Amint fejlődsz a lovaglásban, mindig lesznek majd kérdéseid és problémáid. Még a legtapasztaltabb
lovász is beismerné, hogy mindig van valami új, amit meg lehet tanulni. A lovaglás aktív módja annak, hogy mozgásban tartsd az agyadat. Ezen kívül sok lehetőséget nyújt a sikerélmény átélésére. Sokak számára a ló egyik módja a természethez való kapcsolódásnak, attól függetlenül, hogy a pályán vagy egy úton lovagolnak. Sokan társaságot és megnyugvást találnak, miközben a lovukkal foglalkoznak. Jóllehet a lovaglásnak is meglehetnek a maga frusztráló és kihívást jelentő részei, a legtöbb ember mégis nyugtató időtöltésnek találja. Azoknak az embereknek a társasága is megnyerő lehet, akiknek ugyanaz az érdeklődési körük. Ha magányra vágysz, a lovaglás lehetővé teszi ezt számodra. Sok lovas úgy érzi, hogy a lovával valamilyen szinten rokonlelkek, aki egy hullámhosszon van az ő érzéseivel - sokkal inkább, mint embertársai. Stresszes helyzetekben a ló csendes barát, aki nem ítélkezik és nem csalárd. Régi Zita
Pletyka Az utóbbi időben furcsa kérdések foglalkoztatják iskolánk tanulóit. Íme, néhány közülük: 1) Vajon tud-e Norman bukfencezni és fekvőtámaszt csinálni? 2) A Forrai tesóknak tényleg az anyukájuk csinálja a házi feladatokat?
Valentin-nap És íme, végül a szavazás végeredményei: Diákok: A fiúknál egyértelmű volt az első hely, a legtöbb szavazatot Németh Balázs kapta, a lányoknál viszont hármas holtverseny alakult ki, így a legtöbb szavazat megoszlott Hopp Gitta, Bogos Emőke és Sárközi Viola között.
3) Kiesz Daniellát tényleg eljegyezték?
Tanárok: A tanári kar „nyertesei” Klaudia néni és Bence bá.
4) Misike valójában jól érezte magát a szalagtűzőn?
Köszönjük a rengeteg szavazatot!
5) Péter Vikinek van udvarlója? 6) György Andris megrongálta egy tízedikes lány padját? 7) Niklós Máté hány éjszakát töltött a rendőrségen? 8) Szőts Huba miért tartózkodott annyi ideig a mosdóban a szalagtűzőn? 9) A tízedikes fiuk versenyeznek a kilencedikes lányokért? 10) Zoli bácsi sűrűn vagy ritkán látogatja a konditermet? 11) A kopogó törvényt vajon ki hozta?
A Story about Hell
Csöngetnek. Reggelimet félbeszakítva a bejárati ajtóhoz megyek és
1. rész
kinyitom. A postás az. Levelet kaptam, ami érdekes, hisz sosem szoktam. Sikoltás, ami hirtelen vált át valami ismerősebb hanggá. Csak egy álom volt, egy igen furcsa álom. Semmiről sem szólt, még kép sem társult hozzá. Egyetlen hosszú sikolyból állt. Semmi másból. Lassan kinyitom a reggeli fáradtságtól vörös szemeim. A csipa irritáló érzése arra biztatja a szemhéjam, hogy csukódjon le, de én erősebb vagyok az agyam parancsánál. Vakon csapkodok, hátha eltalálom az ébresztőóra gombját, de hiába. Egy percnyi kapálózás után megunom. Felülök álmosan és egy utolsó karlendítéssel kinyomom az ébresztőt. Szemeim dörzsölése közben feltápászkodok és ablakot nyitok. A friss tavaszi reggel illata, valamennyire felébreszt. A felkelő nap sugara végigsiklik a nappali járólapján, ahonnan sebészi pontossággal a szemembe tükröződik vissza. Remek, ha eddig láttam is valamit, most már biztos, hogy nem fogok. Tovább dörzsölöm a szemem és kilépek a vakító fényből. Elvánszorgok, a konyháig ahol beindítom a kávéfőzőt. A friss kávé és a harmatos fű illata
Nincs se távoli rokonom, esetleg külföldi barátom. Aláírtam az átvételi igazolást,
megköszöntem,
majd
becsuktam
az
ajtót.
Ahogy
tanulmányoztam a borítékot, égett szag csapta meg az orrom. - Basszus, a pirítós!- kiáltottam fel és amilyen lendülettel indultam meg a konyha felé, úgy dobtam félre az ismeretlen származású levelet. Kikapom a szénné égett kenyereket és a mosogatóba hajítom. Vizet engedek rá, hogy abbahagyja a füstölést. Majd a megégett ujjaim is a csap alá dugtam. Ideges lettem. Megittam a maradék kávém, bekaptam a kenyerem maradékát és elindultam a fürdőbe. Fogmosás, fésülködés, dezodorálás, majd felöltözés. Órámra pillantva kiderült, hogy még van fél órám indulásig. Így leültem a tv elé és bekapcsoltam a játékkonzolt. Letoltam egy menetet, majd még egyet valami középkategóriás bokszjátékkal. Még tíz perc indulásig. Unatkoztam, így inkább lassan húzni kezdtem a cipőmet, majd elindultam. Jó érzés volt korábban indulni, rohanás nélkül menni dolgozni.
valamiért nyugtatóan hat rám. Bekapcsolom a tv-t és reggelizni kezdek. Egyedül, pont úgy, mint az utóbbi évek minden reggelén. Ugyanaz a monoton cselekvéssorozat, csak éppenséggel az időjárás, és az időjárás bemondó lány változik időről-időre.
Beugrottam a sarki kisboltba ebédért. A reggeli pékárú illata ínycsiklandozó volt. Kiválasztottam két méretes pogácsát és egy olcsóbb dobozos kávét. A nap korai sugarai teljesen feltöltöttek energiával. Tökéletes reggel volt, kivéve a pirítós incidenst. Mindenfele kisebb-nagyobb gyerekek siettek az iskolába. Valamelyik tele élettel, de valamelyik gondolatban még az
ágyában aludt. Ahogy közeledtem a munkahelyem felé úgy nőtt az utcai
Q.E.D.
forgalom és tűnt el a reggel frissítő varázsa. Mindenhol munkájukba és
Pénteken be kellett mennem az Elsődleges Szabadalombírálati Bizottmányhoz. Minden ügyhöz kirendelték az Erkölcsvédelmi Minisztérium egy munkatársát, aki vétójoggal rendelkezik még a döntés meghozatala előtt. Általában egy zöldfülű gyakornokot, akit mélyvízbe akartak dobni, vagyis inkább elhitetni vele – hisz mi fenyegetést is jelenthetne a morálra egy újfajta kenyérpirítási módszer? Most viszont engem küldtek, a humanistaosztály szakértőjét. Valami komolyra számítottak.
életükbe egyaránt belefásult emberek. Kölcsönök, befizetetlen csekkek, válás, kevés fizetés. Szinte ordított róluk az elégedetlenség és bűzölögtek a pesszimizmustól és rosszkedvtől. A legkisebb zavaró tényezőre is ugrott volna bármelyikük. Az egyik férfi idegesen dudált és ordibált rá az előtte lassan haladó nőre. A prostituáltakhoz hasonlította őt és az anyját is egyetemben. Undorító ahogy fröcsögtek a szavak a férfi szájából. Inkább elfordítottam a tekintetem és céltudatosan elindultam a nagy épület felé ahol dolgoztam. Próbáltam nem törődni semmivel és senkivel. Végre, beértem. Elindultam az irodám felé. Beléptem a szűk liftbe én is, ahol már így is zsúfoltan álltak az emberek. Visszaköszöntem a munkatáraknak akik jó reggelt kívántak. Hangjukból inkább a megszokás, mintsem a jókedv, kedvesség, udvariasság hallatszott. Az ajtó becsukódott, a hangszóróból valami förtelmes lágy dallam szólt. Elindultunk felfelé. Folyt. köv … György András
A mágnesvasút gondolatsebességgel száguldott át a több ezer négyzetkilométeres metropoliszon. Az utca legalsó szintjén haladt, mélyen a gyalogosoknak és autósoknak fenntartott utak alatt. Az ablak mellett szivárványos fényfoltokká olvadtak a metálkristálytornyok falai. A távolban, fent, az épületek csúcsának közelében felbukkant a város egyik oxigénüzeme. Megdermedtem, mint mindig, ha pillantásom egy ilyen monumentális szerkezetre esett. Olyan volt, mint egy égre függesztett gigászi hógömb, az áttetsző búra belsejében azonban nem téli táj utánzata, hanem valódi, vadul burjánzó esőerdő húzódott. Az áttörhetetlen metálkristályra telepedett pára csupán zöldes árnyakat enged látni, ám jól tudom, hogy a gépbe nem csak fákat, hanem madarakat, vadállatokat, és rovarokat is telepítettek, s azok úgy élik ma is háborítatlan ösztönéletüket, mint őseik az egykori, természetes erdőkben. Egy egész, önfenntartó ökoszisztéma palackba zárva, és egyetlen célból kiaknázva. Mindig zavarba hozott a látvány, mert nem tudtam, mi nyűgöz le benne: a természet szépsége, vagy az emberi fortély, amellyel saját világunk kereteibe zárjuk azt. Sokadszorra eszembe jutottak egyetemi tanárom szavai is: „Melyik a rémisztőbb: ha emberi gyarlóságunktól vezetve a vesztünkbe rohanunk, vagy ha büntetlenül megszeghetjük és átírhatjuk világunk szabályait? A
túléléshez felül kell kerekednünk saját pusztító természetünkön, de vajon mennyire lesz ember, amivé ezáltal válunk?”
népszerű pletyka szerint a befolyásosabb személyek háztartásaiban már most is jelen vannak.
Alig hallható kattanás zökkentett ki szokásos, utazás közbeni révületemből. A szerelvény megérkezett a Dél-Belvárosi Zónába.
Arról, hogy Shortberg professzor mivel foglalatoskodott azóta, nem szólt semmilyen forrás, én azonban hamarosan meg fogom tudni.
Öt percig vártam a megállóban, míg bejutottam egy tömegliftbe, ami felvitt a gyalogosok szintjére. Testek préselődtek egymásnak és folyamatos halk mormogás hallatszott, ahogy az egybefüggő egészet alkotó tömeg csigalassan araszolt a korláttal elválasztott, egyirányú metálkristályösvényeken. Talpam alatt, egy szinttel lejjebb némán suhant a villanyautók sokasága. Elküzdöttem magam egy útszéli szkennerig, aminek átküldtem közalkalmazotti azonosítómat, és megadtam az úti célt. A számítógép beengedett egy zárt különútra, ahol kényelmes sétatempóban elindultam az Egyesült Városi Bíróság épülete felé.
Megjelent a Bíróság egyik alkalmazottja, és bevezetett a szürke, téglalap alakú tárgyalóba. Egy, az egyik rövidebb falba vágott fülkében kaptam helyet, ahonnan beláthattam az egész termet, de én nem voltam szem előtt. Az egyik hosszabb fal mentén mágnespáholy húzódott, itt ültek a Bizottmány tagjai. A szemközti oldalon volt az áttetsző bejárat, ami előtt a padló diszkréten megemelkedett, afféle színpadot alkotva. A titkár, aki behozott, megbizonyosodott róla, hogy kellően kényelmesen ülök, majd előrevonult, nagyjából félútig a fülkém és a páholy között.
Fellifteztem az emeletre, ahova az egyik portás irányított, és helyet foglaltam a váróban. Bő negyed órám volt még, elővettem hát zsebpanelemet, hogy még egyszer átnézzem a Minisztériumtól kapott infókat a szabadalom kérelmezőjéről. Eric Shortberg az interneurológia professzora, harminchat éves. Négy éve lett felkapott a neve, amikor részt vett a „Hostia” projektben. A kísérlet célja az volt, hogy intelligens anyagból hozzanak létre reális emberi szöveteket, majd komplett testet. Ezek az élethű, távirányítható bábok, amik szinte bármilyen emberi külsőt magukra ölthetnek, mára teljesen felváltották a feláldozható közkatonákat minden fejlettebb ország hadseregében, és rengeteg pénzt hoztak megalkotóiknak. Rebesgetik, hogy a közeljövőben engedélyezni fogják mindennapi használatukat, sőt, néhány
-
Professzor Eric Shortberg kérésére az Elsődleges Szabadalombírálati Bizottmány mérlegelésre bocsájtja a T-tizenhárom-Bhatszáznegyvenegyes ügyjelű szabadalmi kérvényt. Az Erkölcsvédelmi Minisztérium Harold Richards által képviselteti magát – jelentette be jól hallhatóan, majd félrevonult.
Nem figyeltem oda nevem említésére, sem a mozgolódó, sustorgó Bizottmányra, tekintetem az ajtóra függesztettem. A fotocella egy pillanattal később aktiválódott, és az ajtószárnyak hangtalanul eltávolodtak egymástól. Három ember lépett be. Előbb egy vékony, szemüveges, húszas évei elején járó ficsúr, aki fekete haját rövidre nyírva viselte. Ruhája elegáns, de teljesen jellegtelen. Tipikus asszisztens. A másodikról, ha nem is látom korábban képen, akkor is kitalálom, hogy ő Shortberg professzor. Átlag magas, de széles vállú, alkatán még halványan látszik annak az időnek a nyoma, amikor az egész napos munka mellett
kávén és tömörített műételeken élt, a jólét azonban már egyenetlen zsírréteggel vonta be amúgy szikár alakját. Drága ünnepi ruhája különös kontrasztot alkotott kócos, hosszúra nőtt vörös tincseivel. Tekintetén derű és arrogancia egyedi elegye tükröződött. A harmadiknak érkező alak sehogy sem illett a képbe. Nagydarab volt, feje kopaszra nyírva. Viszonylag elegáns ruháján jól látszott, hogy csak úgy ráadták különösebb válogatás nélkül, talán nem is viselt hasonlót korábban. Nyakán egy tetoválás szelete látszott ki inge alól. Keze elöl összebilincselve. Belépésével a páholyból hallatszó suttogás sokszorosára hangosodott, néhányan nyakukat nyújtogatták. -
Kérem, nyugodjanak meg – mondta a professzor vidám, magabiztos hangon, ami tényleg bárkit megnyugtatott volna. A falakba épített közvetítőeszközöknek köszönhetően az egész teremben olyan tisztán lehetett hallani, mintha épp az ember mellett állt volna. – Nos, Eric Shortberg professzor vagyok. Az úr – bökött a megbilincselt alakra – William North. Ő segít majd demonstrálni felfedezésemet.
North villámló tekintettel nézett körbe a teremben, még nekem is küldött egy ellenséges pillantást, amit szenvtelenül viszonoztam. -
Mielőtt belekezdek a bemutatóba, egy kis előzetes felvilágosítással szolgálnék. Megkérem önöket, hogy kérdéseiket csak a legvégén tegyék fel. – folytatta Shortberg kellemes hangján. Úgy beszélt, mint aki pontosan tudja mi, mikor és hogyan fog történni, annyiszor játszotta már végig fejében ezt az egészet. Az a fajta ember volt, aki szerelmes saját mondandójába, és direkt nyújtja minél tovább, ám előadásának épp ez kölcsönzött sajátos vonzerőt – North urat
-
négyszer ítélték el súlyos testi sértésért, hatszor lopásért, és egyszer gyilkossági kísérletért. Legutóbbi ittjártakor három rendbeli gyilkosságban találták bűnösnek, és halálra ítélték. Az ítéletet hétfőn hajtják végre. Jackson, legyen szíves!
Az asszisztens, aki belépte óta egyhelyben állt, és félénk pillantásokat vetett Northra, most bizonytalanul odalépett a hegyomlás férfihoz. Zsebéből kulcsot halászott elő, és levette a bilincset. Shortberg sietve körbehordozta biztató pillantását, hogy megnyugtassa közönségét. North mozdulatlan maradt. A professzor biccentett Jacksonnak, aki remegő kezét ruhája rejtekébe dugta, majd egy nagy kaliberű pisztolyt húzott ki. Erre már többen felpattantak, és néhány kiáltás is felhangzott. -
Na de kérem… Mit képzel? Nyugalom, nyugalom! – tárta szét kezét a tudós rendületlen önbizalommal – Nem vagyunk veszélyben. A fegyver természetesen üres. Kérem, várják ki a végét.
Megvárta, amíg mindenki visszaül, és az utolsó elégedetlen morgás is elhal. Jackson vetett rá egy utolsó kétkedő pillantást, majd Northnak nyújtotta a fegyvert. Az egy hosszú pillanatig csak nézte, majd kinyúlt érte és elvette. Gyakorlottan fogta. -
Most már elmondhatom, hogy hazudtam – mondta Shortberg halálos nyugalommal – A pisztoly nagyon is töltve van, és ki is van biztosítva. Az életünk ennek a halálraítélt gyilkosnak a kezében van, akinek ez az egyetlen esélye a menekülésre.
A Bizottmány tagjai nem adták semmi jelét, hogy hallották volna az elhangzottakat, dermedten ültek, ahogy én is. Észrevettem, hogy
körmeimet izzadt tenyerembe vájom. North csak bambán állt a terem végében, ernyedten lógó kezében a halálos fegyverrel. Nem úgy tűnt, mintha bármit is tenni készülne. A professzor ajkán halvány mosoly játszott. -
North úr, kérem, menjen oda, és adja át a fegyvert az egyik úrnak.
A nagydarab férfi gondolkodás nélkül engedelmeskedett. Döngő léptei visszhangot vertek a helyiségben, ahogy odatrappolt a páholyhoz. Többen ijedten hátrahúzódtak, de csak lerakta a pisztolyt a szerkezet szélére. Ezután megállt, és előre-hátra kezdett hintázni sarkán, mint aki nem tud mit kezdeni magával. Eltelt egy perc, majd kettő. A tisztviselőkbe lassan visszatért a lélek, rájöttek, hogy elmúlt a veszély. Az egyik gyorsan felkapta a fegyvert, és elrakta. Egy másik felállt, és remegő hangon Shortbergre förmedt. -
Professzor… magyarázatot! – követelte falfehér arccal.
A vörös hajú férfi arcáról csak nem olvadt le a mosoly. -
úrról mondtam igaz, és nem is származik semmilyen közvetlen vagy közvetett haszna abból, hogy együttműködik velem. A Központi Fegyház bocsátotta őt rendelkezésemre, aminek vezetőinek nemrégiben felvilágosítást adtam kísérleteimről. Mint nyílván tudják, korábban is volt rá példa, hogy fegyenceket kockázatmentes emberkísérleteknél alkalmaztak, nincs a tettemben semmi törvénytelen. Na de a lényeg. Nem átverés eredményeként úsztuk meg ezt az esetet, és nem is holmi csoda miatt – bár ez attól is függ, mit neveznek csodának –, hanem emiatt.
Szíves elnézésüket kérem az okozott riadalomért. Ha ez jelent valamit, az elején igazat mondtam, mert bár a pisztoly töltve volt, egy pillanatig sem voltunk veszélyben. Természetesen azonnal elmagyarázom munkám lényegét, de természetét tekintve úgy éreztem, szükséges ez a kis előzetes bemutató, hogy biztosan megértsék lényegét és jelentőségét.
Most nyílván azt kérdezik magukban, hogy miért vannak még életben. Néhányan talán arra gyanakodnak, hogy trükk volt az egész, színjáték, de biztosíthatom önöket, hogy nem. Később személyesen is meggyőződhetnek róla, hogy minden, amit North
Ruhájából maroknyi vastag, hosszúkás, ívelt metálkristály kapszulát húzott elő. Ahogy felemelte, a színpad fölötti holoprizmában megjelent a szerkezet nagyított képe, amit így jól láthatott mindenki. Leginkább egy modern zsebpanelre hasonlított, ám az áttetsző felület alatt izzó áramkörök ezerszer bonyolultabbaknak tűntek. A kapszula egyik felében háromdimenziós szövegdoboz volt látható, benne sárgán világító betűkkel: Pénteken elmegyek Shortberg professzorral az Egyesült Városi Bíróságra. Ottlétem alatt nem teszek kárt senkiben, és engedelmeskedem a kapott utasításoknak. -
Ez itt az én Szent Grálom – közölte a professzor, és immár nem tudta leplezni a derűje alatt rejtőző önelégültséget. – Az elmúlt négy évben minden erőmmel azon dolgoztam, hogy feltérképezzem az agy működésének egy konkrét aspektusát. Ez pedig nem más, mint a döntéshozatal.
A páholyon újabb izgatott suttogáshullám söpört végig. Shortberg türelmesen megvárta, amíg lenyugodnak a kedélyek, majd folytatta.
-
Immár nem csak tökéletesen ismerjük azt a folyamatot, mely során egy elhatározás megszületik bennünk, de szintetizálni is tudjuk ezt bármely, tetszőlegesen kiválasztott emberi agyban. Nem kell hozzá más, minthogy regisztráljuk a személy idegrendszeri profilját, és betápláljuk egy olyan neuron panelba, mint ez itt nálam. – A közönség válasza ezúttal dermedt csönd volt – Eddig is voltak persze primitív módszerek arra, hogy irányítsuk mások tetteit, de ezek durva, erőszakos eljárások voltak, amelyekkel komolyan megcsonkítottuk az alany öntudatát és szabad akaratát. Ezúttal ilyesmiről szó sincs. Többé nem kell megtörni az akaratot, mert irányítható. Az alany minden mesterségesen generált döntést a sajátjának érez, minthogy az is. Az agyban lezajlanak mindazok a fizikai és kémiai folyamatok, amik akkor mennének végbe, ha ugyanaz a döntés természetesen jönne létre, csak épp kívülről jön a szikra. Gondoljanak csak bele: a történelemben először összeegyeztethetővé válik a személyes szabadság, és a kontrollált viselkedés fogalma. A bűnözés, a háború, az erőszak megszüntethető, anélkül, hogy bárki érdekei sérülnének – és csak ennyit kell tennünk hozzá.
Leengedte kezét, mire a holoprizma deaktiválódott, majd írni kezdett valamit a panelba. North kiegyenesedett, majd visszacaplatott a professzorhoz és a falfehér, remegő asszisztenshez. -
Nem akarom, hogy ezek parázzanak miattam – közölte egyszerűen, nem túl bizalomgerjesztő hangján, majd kinyújtotta kezeit.
Jackson sietve visszakattintotta csuklójára a bilincset majd biztonságos távolságba húzódott.
Elég volt. – hangomból nem hallatszott indulat, legalábbis így terveztem. Felálltam, és higgadt, de sietős léptekkel odamentem a színpadi trióhoz. -
-
-
Mondja csak professzor, kinek képzeli magát? Richards úr, ha nem tévedek – hangja, arckifejezése nem változott, de a tekintet, amit nekem címzett sok mindenről árulkodott. Egyrészt nyílván halálra bosszantotta, hogy belerondítottam fellépésébe, ugyanakkor kíváncsisággal és némi kihívással nézett rám. Olyan ragadozó pillantása volt ez, mely még nem tudja, hogy prédát vagy vetélytársat lát. – Mint mondtam, kérdéseket a végén kérek. Még ha csak szónokiak is. Úgy vélem, épp eleget láttunk. Szeretném, ha felelne egy kérdésre, ami egyáltalán nem szónoki. Kinek a kezébe adná ezt a technológiát? Teljesen mindegy. – felelte idegtépő egykedvűséggel – Egyrészt mert ezt nyilván nem én fogom eldönteni. Én csak az alkotó vagyok, a morális ítéleteket nyugodt szívvel hagyom másra.
Másrészt, bárki bármire veszi rá a másikat ily módon, az nem kényszer lesz, hanem együttműködés. A végrehajtó ugyanúgy egyetért majd tettei helyességével, mint az értelmi szerző, ha nem jobban. A jelek szerint nem fogta fel, mit értem el. Folyt. köv … Schmalcz Attila
A F É L É V K É P E K B E N
