VPG
Suli-koktél
2010. október
Telefonhuzal Tegyük fel, hogy a Föld szabályos gömb alakú, és az Egyenlítő hossza pontosan 40000km. Egy telefontársaság 5 méterre a föld felett az egész egyenlítőn körös-körül húzott egy telefonvezetéket. A társaság mérnöke javasolta, hogy a gyakori rongálások miatt tegyék a vezezetéket 1 méterrel magasabbra. A társaság egyik veze-tője azt válaszolta, hogy nem helyesli a dolgot, mert az új drót nagyon költséges, ugyanis 1 méter drót ára 200Ft. Mire a mérnök ki-jelentette, hogy akár helyben kifizeti a többletdrót árát. Vajon ki tudta fizetni?
M. C. Escher (1898 – 1972) holland művész , akit fametszeteiről és kőnyomatairól ismerünk leginkább, melyeken általában lehetetlen építményeket ábrázolt, a végtelent vizsgálta vagy olyan kapcsolódó geometriai formákat ábrázolt, melyek fokozatosan teljesen más alakot öltenek. A bal oldalt látható sudoku róla kapta nevét. Meg tudod fejteni?
-16-
Suli-k o ktél XIII. évfoly a m 1. s
zám
Beszámoló a nyári táborokról és a 12-es osztálykirándulásokról Interjú az Intermezzóval
VPG
Suli-koktél
2010. október
Tartalom
A szerencsés tizenharmadik!
VPG
Suli-koktél
Évek óta úgy érzed, hogy valami hiányzik az életedből? Most már nem!
Suli-élet Szeptember elseje mindenki számára egyet jelent (kivéve néhány Egyedet): megkezdődik az iskola. Becsengettek. Visszahuppanunk a padok mögé. Kinek az első, kinek az utolsó – remélhetőleg 12. – tanéve kezdődik meg. A Suli-koktél, tavalyi 12. évfolyamával elballagott tavaly, de most visszatér, immáron a 13-kal. Bizonyos vagyok benne, hogy ismét egy kellemes, hasznos és eredményes tanévet fogunk eltölteni együtt, a Veres Péter Gimnáziumban. Minden tanárnak és diáknak kitartást és jó olvasást kíván a Suli-koktél szerkesztősége! Szabó Kristóf
A Suli-koktélba Visszatért a
Nyári táborok: Tisza tábor Erdélyi tábor Kézműves tábor
2010. október
logigrafika!
3-4. oldal 4-6. oldal 7-8. oldal
12-es osztálykirándulások: Lengyelország (12.c) Pécs (12.b) Balaton (12.a)
8. oldal 10. oldal 11. oldal
Suli-zenekarunk
13. oldal
Hír-koktél
14. oldal
Idő-t-öltés
15-16.oldal
Ha a szabályok szerint sikerül kitöltenetek a megfelelő cellákat egy állat képét kapjátok. Sok szerencsét a megoldáshoz!
-2-
-15-
VPG
Suli-koktél
2010. október
Hír-koktél Október 15. és 18. Vers- és prózamondó verseny idegen nyelven 15. Bolyai matematika csapatverseny 16. Múzeumi nap 17-21. A zenekar utazása Schwabisch-Hallba 22. Ünnepély 1956 emlékére 25-29. Gólyahét, gólyabál
November 2-5. Őszi szünet 8. 10.00 Nevelési értekezlet 12. Bolyai csapatverseny magyar nyelven, magyar nyelvből 15. 16.30 Tájékoztató a kétszintű érettségiről 16.30-19.00 Fogadóóra 19. Szülői bál 26. Dramatikus játékok bemutatója a 10. évfolyamon Bolyai matematikaverseny - A döntő
December 3. Mikulás ünnepély csak az 5–6-osoknak :( 6. és 8. Ének-zenei verseny 10. Karácsonyi vásár 11. munkanap pénteki órarend szerint (dec. 24. helyett) 11-12. Buborékok – a színjátszó kör előadása! 13. Karácsonyi műsor a Mozgássérültek Klubja számára 17. Karácsonyi ünnepély 20-31. Téli szünet
-14-
VPG
Suli-koktél
2010. október
A felejthetetlen Tisza-túra Megkértek, hogy írjak a Tisza-túráról a Suli-koktélnak, de nem is olyan könnyű feladat ez, mint gondoltam. Én most gólya voltam ott, hisz először vettem részt a Tisza-túrán. Semmi biztos infót nem tudtam róla, az indulás és az érkezés időpontján kívül, és mint kiderült, természetesen ez is megváltozott… Az utolsó pillanatban, kaptam egy pár jó tanácsot. Ilyen például, hogy a „popsi párna” és a biciklis kesztyű elengedhetetlen kellék egy ilyen kalandhoz, a műanyag hordókról nem is beszélve. Ugyanis ezekbe pakoltuk minden cuccunkat (a sátrakon és a hálózsákon kívül). Mindenki el tudja képzelni, hogy tíz nap után hogy néztek ki a ruhák, a szagukról nem is beszélve. Látszólag minden nap ugyanúgy telt el: reggel fél 7-kor Hajdu tanár úr végigment, ezekkel a szavakkal: „Zöld Quechua sátor, sárga szegéllyel, ÉBRESZTŐ!” Fél óra múlva mindenki előtántorgott – fáradt tekintettel. Megreggeliztünk, és megkaptuk az aznapi instrukciókat. Szép lassan mindnyájan összeszedtük magunkat, és kb. 11 óra körül az utolsó hajó is vízre szállt. Naponta kb. 35 km-t eveztünk. A hajókban nagyon jó hangulat volt, amit onnan tudok, hogy ebédidőben összekapaszkodva csorogtunk és ettük a FINOM PÁCSÓkat… Délután kikötöttünk, felvertük a sátrakat, lefürödtünk (néha hideg vízben) és jöhetett a vacsi-készítés. A hasunkról Kati néni gondoskodott, de szerintem soha senkinek egy rossz szava sem lehetett. Vacsi után szabad program volt, kisebbnagyobb csoportokban mindig együtt voltunk, de arra már nem mindenki emlékszik, hogy mi minden történt. Vándor vidámpark, party faluk, és hogy mi adta a jó hangulatot, arról inkább nem beszélek. A focimeccseket is megnézhettünk a helyi kocsmában, ami csak a mi kedvünkért maradt nyitva. Azt mondtam, hogy minden nap ugyanolyan volt. Hát ez közel sem igaz, hisz mindig más helyen táboroztunk le, más volt a délutáni és esti program is. Nehéz leírni, hogy mi volt az, ami miatt nem volt monoton és unalmas. Például volt egy pihenőnap, amikor egyáltalán nem eveztünk. Ekkor Cigándon voltunk: egész nap fürödtünk, napoztunk, röpiztünk, labdáztunk,és persze a sok éneklést sem lehet elfeledni. Az esti tábortűz körüli -3-
VPG
Suli-koktél
2010. október
énekléseket egyetlen egy dolog zavarhatta meg: a szúnyograj, amit le sem lehet írni, hogy hány egyedből állt, és mind egyszerre szerette volna kiszívni a vérünket. Ez az egy elviselhetetlen volt, úgyhogy remélem, gondoskodnak róla a tanárok, hogy jövőre ez másképp legyen! A másik, amitől óvakodni kellett: a „napszuszu”. Minden 10. percben locsoltuk magunkat Tisza-vízzel, ami jól hűsített, de a sárga Tisza-szín még mindig mutatja a pólókon a Tisza-túrai hőséget. Mint említettem, korábban keveset tudtam a táborról, de azt hallottam, hogy sok végzett diák jár vissza. Nehezen tudtam elképzelni, hogy milyen egy olyan tábor, ahol ekkora korkülönbségek vannak a diákok között… Hamar kiderült, hogy a különbségek eltörpülnek, a jókedv és vidámság mellett. Jól éreztük magunkat együtt és remélem, jövőre is éppígy lesz. Walter Zsófi (11. b) SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL
Erdélyi turisztikai tábor 2010. július 23-án kezdődött minden. Az összes jelentkező az iskola előtt gyűlt össze - főként sporttáskák vagy bőröndök, szülők – és a nagy melegre való tekintettel – vizespalackok társaságában. Miután mindenki megjelent, bevonultunk egy röpke névsorolvasással egybekötött informálásra, hol megtudhattuk, hogy tulajdonképpen mire is jelentkeztünk. Ezután elkezdtük kipakolni a sátrakat, hordókat és egyéb hasznos dolgokat a tűző napra. Miután a busz megérkezett, a vállalkozóbb szelleműek és magasságúak felpakolták a teljes ellátmányt az előbb említett járműre, a többi szülő az árnyékban beszélgetett csemetéikről, még mi (akiknek már dolga nem sok volt) "vérre folyó küzdelmet" folytattunk azért a dicsőségért, hogy ki szállhasson fel elsőnek. Bár az erre vonatkozó összes kísérlet meghiúsult, mégis mindenki megtalálta a számára több-kevésbé tökéletes ülőhelyet és szomszédokat. Mikor ténylegesen készen álltunk az indulásra, a hevesen integető szülők eltűnte jelezte csak: hurrá, mozog a busz, irány Erdély. Az utazás a körülményekhez képest meglehetősen kellemesen zajlott. Az ideiglenes kezdeti zavarodottság hamarosan elmúlt – mindenki mindenkivel tárgyalt, zenét hallgatott, beszélgetett, vagy olvasott (esetleg étkezett). Bár csak néhány benzinkútnál álltunk meg, mégis mindenki nagyon örült annak a ténynek, hogy van mosdó, és ki nyújtóztathatjuk lábainkat.
-4-
Suli-koktél
VPG
2010. október
SuliSuli-zenekarunk az Intermezzo Simoncsics Dániel – ének, ritmusgitár Méhes Márton – dob, Regele Balázs – basszer, Garamvölgyi Péter – szólógitár
Suli-koktél: Mi az Intermezzo története?
Intermezzo: A dolog két és fél éve kezdődött május vége, június eleje körAz Intermezzóval Szabó Kristóf beszélgetett nyékén, amikor a jelenlegi felállás kialakult. Természetesen már ekkor elkezdtünk gondolkodni a név kérdésén, de két évig nem jutottunk semmire. Repkedtek az ötletek, de egyik se volt az igazi. Végül, amikor már megelégeltük, akkor Garam felcsapta az idegen szavak és kifejezések szótárát, és mire bukkant...? Ennyit a névről. Sk: Milyen irányvonalat képviseltek, kik a példaképeitek? I.m.: Sokféle zenét hallgatunk. A legmeghatározóbb a rockzene (mint Incubus, Metallica), de más stílusok irányába is nyitottak vagyunk (pl. funky, blues). Letagadhatatlan, hogy ezek a zenekarok befolyásolják a stílusunkat, de a cél saját stílusunk megvalósítása. Sk: Mik a terveitek a jövőre nézve? Im: Rövidtávon, hogy minden koncertünk felülmúlja az előzőt, hosszabb távon pedig saját album. Sk: Hol találkozhatunk veletek legközelebb? Im: A gólyabálon valószínűleg látjuk egymást. További infók a honlapon: facebook.com/intermezzo.band Sk: Mit üzentek az Intermezzo-fanoknak és azoknak, akik azzá fognak válni a cikk olvasása után?
Intermezzo: [intermeddzó] Im: Köszönjük hálás közönségünknek a támogatást, a bíz- közjáték, közzene. Olasz tatást, a kegyes hazugságokat és az őszinte igazságot. Re- szó, a latin intermedium méljük a jövőben is hasonló támogatást fogunk kapni tő- folytatója, inter- (között, közé) és medium (közép). lük… Sk: Köszönöm az interjút, sok sikert kívánok a jövőben! Im: Mi köszönjük a lehetőséget!
-13-
VPG
Suli-koktél
2010. október
rémi Állatkertbe vezetett. Itt, miután megkaptuk a belépésre feljogosító (és mellesleg V. I. P. felirattal többszörösen ellátott) karszalagot, nyakunkba vettük az állatkertet. Persze már a Déliben megkezdődött a vaku-háború, de az állatkertben is jó pár képet sikerült ellőniük a különböző fényképezőgépek tulajdonosaival. Elvégre is ez az utolsó osztálykirándulás... Az állatkert után továbbkarikáztunk, hogy Veszprémből kiérve megállhassunk a Veszprémfajszhoz közeli római villagazdaság romjainál (erről azt érdemes tudni, hogy az egész világon egyedülálló, ha valaki arra jár, feltétlenül keresse fel), amit mindenki – ki tüzetesebben, ki felületesebben – megvizsgált. Ezután továbbindultunk, majd egy váratlan pillanatban egy földútra kanyarodtunk, ami – habár kissé sáros volt – végül egy kiváló egynyomvonalas erdei ösvénnyé váltott át, aminél szebbet hegyikerékpáros nem álmodhat (főként hegyekkel gyéren ellátott kis hazánkban). A kellemetes lejtő előtt azonban meg kellett küzdenünk egy defekttel, aminek a szerencsés elszenvedője jómagam voltam, így mindenkit elkápráztathattam meglehetősen egyedi kerékfoltozási technikámmal. Mihelyt azonban a lejtőhöz érkeztünk, mindenkinek jobb lett a kedve. A fent már említett út az erdőből kiérve betonra váltott, ami lehetővé tette a sebességhatárok feszegetését. Végül komolyabb sérülés nélkül, szerencsésen megérkeztünk szálláshelyünkre. Másnap szabad program volt, legtöbben a Balaton-parton pihenték ki az előző nap fáradalmait. Aznap este is Nagy Árpád tanár úr főztjét ettük, aki a tegnapi marhapaprikás után chilis babbal kényeztette az osztályt. A korai vacsora után pedig kis sétával betértünk a Linczy Pincészethez, ahol részesei lehettünk egy borkóstolónak (természetesen mindent csak mértékkel…). Végül pedig, amikor ezt befejeztük, visszatértünk a táborba. A harmadik napon Tihanyba felé vettük az irányt. A kiránduláson a Belső-tó érintésével, az Apátsághoz karikáztunk. Itt megnéztük a barokk templomot, majd végigjártuk a múzeumot és Korniss Péter fényképkiállítását. Miután mindenki kiért a szabadba, a tanárnő meghívott minket egy fagyira, majd azzal végezvén elindultunk vissza, Csopakra. Otthon ismét szabadprogram volt, egészen a vacsoráig. Ettől kezdve egy hosszú estének néztünk elébe: utolsó kirándulásunk búcsúestjét töltöttük el. Másnap aztán korán reggel elkezdtük összeszedni a meglehetősen rendetlen szobákat és vártuk, hátha eláll az eső. Az azonban nem volt hajlandó efféle szívességet tenni, így eredeti tervünkön változtatva egy kis biciklis tekerés helyett közvetlenül Csopakról vonatoztunk haza Pestre. CsJ -12-
VPG
Suli-koktél
2010. október
Másnap miután megérkeztünk ideiglenes táborhelyünkre, mindenki felverte a sátrát. Ezután a merészebbek (vagy őrültebbek) kipróbálták a közeli patakban való fürdést, a többiek kártyáztak, beszélgettek. Vacsoránál beosztották a csoportokat mosogatáshoz és főzéshez, mely azt jelentette, hogy rögtön holnap kelhettünk korábban kenyeret kenni. Sajnos kezdeti jó időnk nem tartott sokáig: másnap már jelentősen hűvösebb volt az idő. Lővétére menet minden rendben volt; visszafelé kezdődtek a bajok. Az időjárás úgy döntött: bojkottálja az esőmentes túrát, és hosszú, kitartó vihart bocsátott rendelkezésünkre. Eredménye: mire hazaértünk, minden és mindenki csurom víz volt. De a hangulatunk és a lelkesedésünk töretlen maradt. A kellemes kis zuhé hatására a patakunk kiöntött, így kora hajnali ismétlődő látvánnyá vált a nagy házban lakók számára a "mindent a hátán cipelő, tántorgó diák" (mármint a súlytól tántorgó). Aki túl gyorsan végzett a pakolással, az mehetett vissza még egy körre, hogy pontosan mit és melyik táska legaljára sikerült bezsúfolni. Persze mindig létfontosságú nasik, keresztrejtvények és társaik kerültek oda. E napi túránk helyszíne egy kút volt, mely híres rettentően sós vizéről. Akik meg akarták tudni, mennyire gazdag oldott sóban a víz, azok a kútba merített palackot adták körbe, és egyre többet ittak bele. A versenyt nagy köhögések és még nagyobb röhögések kísérték. A többek által unalmas gyaloglási szakaszokon a többség beszélgetett, de volt, aki jóslást kínált az út gyötrelmeinek enyhítésére. Este mindenki békésen aludt. Másnap a rengeteg eső miatt kicsit módosult a reggeli "menetrend": kipakolás a sátorból, reggeli, 2km gyaloglás a buszig, mellyel utaztunk. Aki iparkodott, az foglalhatott elsőnek helyet. Érdemes volt sietni. Fő állomásaink Erdély elméinek sírjai voltak: Tamási Áron és Orbán Balázs (aki főleg arcszőrzete miatt ismert a diákság körében) végső nyughelyét látogattuk meg. Ezután haza is mehettünk a busszal. Esti program aznap is kimerült a kártyában, a tábortűzben és az alvásban. Kirulyfürdő — az exnyaralóhely. E kihalt szellemvárosra a következő nap került sor. A régi házak néhányába be lehetett menni - így sikerült néhány embernek fölmennie az egyik ház első emeletén fönnragadni, ahonnan ismeretlen módon jutottak le a lépcső öregsége miatt. Szerencsére az itteni záporra a csapat és Kirulyfürdő egyaránt föl volt készülve: mi esőkabáttal, a helység pedig tetővel a turistapihenő fölött. Megebédeltünk, majd indultunk is vissza. Utolsó fő túránk a Hargita meghódítása volt. Mivel a hegy nem éppen a tábortól pár méterre helyezkedett el, utunkat gyakran dekorálta egy-egy "Tanár úr, mikor érünk már a áfonyáshoz?" – kérdés az elkeseredettebb gyaloglók szájából - mert az áfonyásnál, aki nem akart 40 km-en túrázni, az megállhatott szemezni
-5-
VPG
Suli-koktél
2010. október
Erdély fő cikkéből, ami az út szélén nőtt. Mégse maradtak sokan falatozni: a többség inkább elment tájat nézni az áfonya nézése helyett. Mi mégis jól belaktunk a gyümölcsből (mely NEM brummogott), majd "hazamentünk", és kb. 5-6 óra szabadfoglalkozást kaptunk, mert a csapat nagy része még a hegyen bolyongott. Ha valaki meg akarta tudni, hogy ki volt a Hargita csúcsán, elég volt megnéznie a vacsorázást: a gyaloglók ültek, mert mást még nem tudtak a fáradtságtól... Méltón búcsúztunk el az utolsó előtti napon a táborhelytől: összepakoltunk, sátrakat szedtünk szét, takarítottunk, dinnyét ettünk (és néhányan átvették a dinnye színét és leégtek a napon). Mire a busz megérkezett, már egy órája mindenki kártyázott vagy almát evett - természetesen az árnyékban. Felpakoltunk, és megismétlődött a kezdeti procedúra, kivéve a szülőket. Hajnali fél 7-kor futott be a buszunk a VPG elé, ahol néhány szülő már várt minket. A fiúk gyorsan kipakolták a buszt, és legkésőbb negyed nyolckor már mindenki búcsút intett az iskolának. Sok élménnyel, és még több vicces szólással lettünk gazdagabbak. Ha e rövid beszámoló alapján megtetszett az erdélyi turisztikai tábor, akkor ne habozz, ne kerülgesd a jelentkezési ívet, mint Bernát a fehér lovat, hanem iratkozz fel minél előbb! Jó tanévet mindenkinek! Lőrinczy Zsófia (9. b) SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL
Kézműves tábor Vannak dolgok az életünkben, amikről azt érezzük, soha nem akarjuk elfelejteni. Azt hiszem, ilyen volt az idei kézműves tábor is. Aki egyszer eljön a kézművesbe, szinte minden esetben állandó résztvevővé válik. A tábor a nyár szerves része lesz, hagyománnyá alakul. Így aztán minden nyáron ismerősként köszöntjük újra egymást. Év közben, az iskolában is találkozunk ugyan, de egyrészt nem min-6-
VPG
Suli-koktél
2010. október
A 12.a kalandja Osztálykirándulásunk egy gyönyörűséges keddi napon kezdődött, a Déli pályaudvaron. Persze nem azért, mert hiányzott egy szabadnap ahhoz, hogy hétfőről is elmehessünk, hanem mert mindenki annyira szereti a hétfőt, hogy semmi pénzért nem hagytuk volna ki. De térjünk vissza kis osztályunkra, ahol – öt diák kivételével – ki előbb, ki később, de mindenki megérkezett a helyszínre. Természetesen az „egyhíján-húsz” fős diákság és a két tanár (Győri tanárnő és Simon tanár úr) szinte betöltötte a csöppnyi helyet, így mihelyt lehetett, felpakoltuk a bringákat a vonatra (mivelhogy a terv az volt, hogy Veszprémben szállunk le, onnan pedig egy-két látnivalót útba ejtve elkerekezünk Csopakra, ahol az osztálykirándulást eltöltjük) és beszálltunk. A vonat nemsokára el is indult, így vígan robogtunk célállomásunk felé. Mikor leszálltunk Veszprémben, Nagy Árpád tanár úr fogadott minket, majd egy ismerősével és két autó segítségével elvitte nagyobb táskáinkat, mi pedig nagy örömmel vágtunk neki az előttünk álló délutánnak. Első utunk a Veszp-11-
VPG
Suli-koktél
2010. október
Pécs 2010 – 12. b Ezzel a címmel, az elmúlt egy hétben, majd egy tucat fényképalbum került fel különböző internetes közösségi portálokra – ez, bár csupán nagyságrendi becsléssel, de több száz fotót tesz ki. És, mint tudjuk, egy kép felér ezer szóval. Bár nem kaptam semmiféle karakterlimitet a tisztelt szerkesztő úrtól, a fentiek fényében, némi fejszámolást követve mindenképpen kijelenthető, hogy a társadalom minden felületességét koncentráltan bevetve sem lenne kis kihívás átfogó élménybeszámolót írnom osztályunk utolsó vereses kirándulásáról. Így hát egérutat kell keressek: meg sem próbálom. Csak böngészgetem azokat a fotókat, lopott pillantásokat vetve a Word ablaka alá, hátha, és rá is jövök: pont a lényeg nem derül ki a képekből. A szalagavató kapcsán mindenkiről el lehetett dönteni, hogy mennyire szentimentális, közömbös, vagy esetleg régi vágású. De bármilyen érzéseket nyilatkoztattunk ki tavaly év végén a szmokingokra, a fehér báli ruhákra, vagy az „afterre” gondolva, ezeket szeptember első teljes hetében már ténylegesen át is kellett élnünk. Az ebből adódó elveszettség kompenzálására programunk szerencsére rengeteg teret biztosított. Pár órás környékbeli kirándulás, vagy dzsámi-látogatás után többször már kora délután nekiindulhattunk a különböző kávézók, éttermek, boltok felfedezésének, nap mint nap új helyszíneken beszélgetve, elmélázva immár egészen közeli jövőnkről. Aranyélet volt hát, minek köszönhetően a Zsolnay-darabok százaiból felhúzott kiállítást is képesek voltunk egytől-egyig, kivétel nélkül, vidáman, mosolyogva végigbámészkodni, egy korai, hűvös reggel, sőt, a rendszeresnek mondható esőzés sem szegte kedvünket semmiben. Csak néha motoszkált a kósza gondolat a fejekben, miszerint ez az utolsó. Láttunk római kori síroktól kezdve, Bauhaus-kiállításon át, Csontvárytárlatig mindent. Pécs gyönyörű város, de minderre ott van a Facebook, vagy akármi – a három órás vonatút után egy dolog maradt mindenkiben, amiről nem nagyon beszélünk. Ez volt az utolsó. Sajnáltuk már előre is. Hát most hadd számoljak be róla, csak így, felületesen, odavetve: azóta még jobban sajnáljuk. De hát, jó esetben, egyszer leérettségizik, elballag innen mindenki, értetlenség egy szemernyi sem: kívánom, hogy nektek is legalább ennyire jó legyen! 12.b
-10-
VPG
Suli-koktél
2010. október
denkivel, hiszen sok, már elballagott diák jár vissza, másrészt a tábor területén minden megváltozik. Nem törvényszerű, hogy azzal töltjük el a hetet, akivel egyébként szívbéli barátok vagyunk. Az iskolai környezetből kilépve átszakadnak a korosztályos gátak, és együtt focizik a tizenegy évestől a huszonkét évesig mindenki, de még a tanárok is. Eltűnnek a skatulyák, ahová besoroltak minket és mi is besoroltunk mindenki mást, hiszen akárki mellé sodorhat egy-egy program, és aztán gyertyamártás vagy nemezelés közben arra eszmélünk fel, hogy két órája beszélgetünk valakivel, aki azelőtt egyáltalán nem is volt szimpatikus. Évnyitó után aztán mindenki visszatér az osztálytársai közé, de vannak olyan barátságok ezek között, amelyek megmaradnak. Persze az állandóság nem teljes, a tábor nem válik unalmassá még sok év után sem. Hiszen sok új táborozó is érkezik, többnyire olyanok, akik eddig feltehetőleg csak azért nem jöttek, mert még nem is volt rá lehetőségük: az ötödikesek. Tovább színesíti a tábor arculatát a tény, hogy évről évre több és több kézműves technika jelenik meg, valamint újabb és újabb kreatív ötletek minden technika terén. A tanárok és a megbízott felelősök megadják a lehetőséget a sokrétű és többnyire nem hétköznapi jellegű alkotásra, a diáksereg pedig elképesztően sokszínű módon használja ki ezt. A tanév során betűkbe és számokba ölt energia, úgy tűnik, itt szárnyaló képzeletté és meglepően eredeti ötletekké formálódik. Volt, aki különböző technikákat ötvözött egymással, hogy ily módon megszülethessen a Boldogkő vár makettje rakus agyagból és faragott sziklából. Mások – ötlet híján – az unalmas tanórákon kifejlesztett firkálmányaikat rajzolták meg üvegfestékkel, ami így, a vonalas füzet egyhangú háttere nélkül művészien hatott. Egyeseknek határozott elképzeléseik voltak, így aztán hiába fogyott el a samottos agyag, volt, aki az elrontott és kiszáradt próbálkozásokat állította vissza fáradtságos és hosszú izommunkával, felhasználható állapotba. A leglátványosabb megvalósított terv a kilencedikesek és két sportos, vállalkozó szellemű tanári vezetőjük műve, akik a hét végén megelégedetten szemlélhették az általuk a semmiből felépített (majd egy bajnoksággal felavatott) strandröplabda-pályát. Közben persze enni is kellett valamit, így folyamatos volt a munka a -7-
VPG
Suli-koktél
2010. október
konyhán, valamint állandóan merültek fel apróbb problémák és hiányosságok, amiket ki kellett javítani (úgymint túl kevés a pad vagy elkorhadt a kútfedél), tehát barkácsmesterekre is szükség volt. Ugyan mindkét tevékenység célja elsősorban a hasznosság, a tábor tematikájához illően ezeknek a végtermékei is művészi kivitelezésűek. Az elkészült új kútfedő például most virgonc zöld-fehér csíkokban pompázik a kőkerítés aljában. Mindezektől azonban nem kell megijedni, nincs szükség zsenialitásra vagy akár különösebb tehetségre ahhoz, hogy eredményesek legyünk és jól érezzük magunkat. A természetközeli környezet és az, hogy az egész napot a szabad ég alatt töltjük, mindenkiből kihozza az alkotásvágyat. Aki tehát még nem tudja, milyen, jövőre ott a lehetőség – aki pedig már idén is ott volt, tárt karokkal várjuk vissza egy év múlva is a kézműves táborba. Tihanyi Dóra (12. b) SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL SULI-KOKTÉL
A 12. c lengyelországi látogatása Az osztály izgatottan várta a szeptembert, hiszen tudtuk, hogy újra találkozunk a májusban megismert lengyel cserediákokkal, akikkel együtt – a nyelvi akadályokat legyőzve– nagyon jól éreztük magunkat pár hónappal ezelőtt egyhetes látogatásuk alkalmával. Szeptember 6-án hajnalok hajnalán, reggel 7 órakor, indultunk a suli előtti parkolóból, és félnapi buszozás után, melyet szokásunkhoz híven jó hangulatban töltöttünk el, este 8 órakor érkeztünk meg a varsói kollégium elé, ahol két – nálunk lényegesen kipihentebb – tanár fogadta osztályunkat. Kedden 8 órakor vártak minket a suliban a diákok. Régi barátokként üdvözöltük egymást, majd miután körbevezettek bennünket az iskolában, közös sport- és játékprogramokon vettünk részt. Délután a Kultúrpalotába mentünk, melynek harmincadik emeletéről – ahová szerencsére lift vitt föl – csodálatos kilátás tárult elénk Varsóról. Szerdán egy „közeli” kisvárosba, Kazimiers Dolnyba mentünk, erre a kirándulásra a lengyel cserediákjaink is velünk tartottak. A kisváros fő látványosságai a házak voltak és az úgynevezett három kereszt dombja, melyről csodálatos panoráma tárult elénk. Csütörtök délelőtt lengyel-magyar párbeszédeket készítettünk, s azokat a lehető legviccesebb módon sikerült előadnunk. Dél körül a város polgármestere fogadott bennünket és mindenki legnagyobb örömére egy zöld plüssma-8-
VPG
Suli-koktél
2010. október
cit kaptunk ajándékba. Délután a nagykövetségen fogadtak minket, ahol körbevezettek és az ottani munkáról, feladatokról meséltek. Este az óvárosban sétáltunk, hogy valami szórakozást találjunk, de az eső sajnos elmosta kitűzött programjainkat. Péntek délelőtt szintén az iskolába mentünk, ahol az Örömódát énekeltük el lengyelül illetve tanítottuk meg magyarul a lengyel diákoknak. Délután az óvárost néztük meg, bementünk a város egyik templomába és fölmentünk a templomtoronyba, megcsodáltuk immár az óvárost is madártávlatból. A városnézés után visszamentünk az iskolába, ahol a lengyelek búcsúvacsorával vártak bennünket. Miután dugig ettük magunkat fényképezkedtünk a lengyel diákokkal, email-címet cseréltünk, „könnyes” búcsút vettünk, majd elmentünk szállásunkra, hogy kialudjuk magunkat hazautazás előtt. Szombaton hajnalban indultunk el hazafelé, mivel korán indultunk így volt 53 szabad percünk Krakkóban, mely elegendő volt arra, hogy végigszaladjunk a híres krakkói váron. Egyhetes utunk ott ért véget, ahonnan elindultunk, este 8 órakor a VPG előtti parkolóban. Bots Fruzsina Száva
-9-
