Áradat ÖN K O R K É P. áprilisi voksok IGEN! IGEN!

• tizenhatodik évfolyam, 148. szám

4. szám

2006

ÖN KOR KÉP

Ilyenek voltunk Államreform kéne régen…! …de azért a víz az úr Indul az e-bevallás …a gyermekszegénység ellen

ÖN K O R M Á N Y Z A T I FOLYÓIRAT Ára: 507 Ft

áprilisi voksok IGEN! IGEN!

Áradat

7 25 40 32 43

A pontos helyszínekről és időpontokról a lakosok hivatalos tájékoztatást kapnak, illetve megtekinthető a www.posta.hu és a www.onkornet.hu honlapokon. Fogadja bizalommal segítségünket, várjuk Önt is!

A szűrés helye és ideje: Május 2 -12. Csongrád megye Május 15 - 26. Fejér megye Május 29 - június 9. Borsod-Abaúj-Zemplén megye Június 12 - 23. Baranya megye

A nők egészségének megőrzése nemcsak önmaguk, hanem családjaik számára is a legfontosabb. Ehhez kíván segítséget nyújtani a Magyar Posta által üzemeltetett, a legkorszerűbb orvosi technikával felszerelt nőgyógyászati szűrőkamion, amely Magyarország több településére is hamarosan eljut. A méhnyakrák szűrés mindössze egy néhány perces vizsgálat! Kérjük a polgármesterek és védőnők támogasát, hogy településükön minél több nő vegyen részt a programban!

Kedves Olvasó!

A közös ismerős

TARTALOM

ÁPRILIS

 PARLAMENT – VISSZAPILLANTÓ

Ilyenek voltunk

Az alábbi összeállításunk a rendszerváltás kezdetén alakult civil szervezetek lelkesedését mutatja be három eset alapján. Az írásokból kiderül, mindegyik szerző, nyilatkozó a rendszerváltás előtt más-más területen komoly szakmai sikereket ért el. De már akkor is volt valami közös bennük, jövőjüket figyelve: mindhárman hittek abban, hogy saját településükön maguknak kell kézbe venniük a sorsunkat. Hittek abban, hogy a civil szervezeteknek van jövőjük… 7

Mérlegelve Az 1990. évi költségvetés már az új pénzügyi szabályozás jegyében készült, de akkor még a tanácsok számára. Az 1990. év őszén lezajlott helyhatósági választások után a korábbi 1634 tanács helyett több, mint háromezer helyi önkormányzat – ezek megközelítően 50 százaléka új – kezdte meg működését. Az alábbi írás annak áttekintésére vállalkozott, hogy az önkormányzatok 9 1990–1994 között milyen pénzügyi keretek között működtek.

Bokros teendôk

2

 ILYENEK VOLTUNK Kilátástalanul Ki ellen akarja védeni a várost az elvtárs? Kapolcsi sutaságok

7 7 8

 KÖLTSÉGVETÉS 1990–1998 Mérlegelve

9

A helyi adók alakulása Az erô forrásai Növekvô népszerûség „Ezt a kormánynak nem szabadna csinálnia...!” Leltár 1992 (karikatúrák) Leltár 1994 (karikatúrák)

13 15 22 23 36 38

 ÖNKORMÁNYZATI–KORSZAK–KÉP Államreform kéne régen…!

25

 WWW.APEH.HU Indul az e-bevallás

32

 KÓR–KÉP

Államreform kéne régen…! Az Ön-Kor-Kép 2006. évi 1-2. számában Zongor Gábor felkiáltójellel jelezte véleményét, miszerint „Államreform kéne régen!”, azóta – a szerkesztő jóvoltából – kérdőjeles formában tűnt fel a következő számban, amikor e témához két hozzászóló véleményét is közölték. Ehhez a vitához szeretnék kapcsolódni a gondolataimmal – Bibó István mottóban idézett sorainak szellemében – annak érdekében, hogy e körben szakmai felelősségtudattal tovább töprengjünk egy politikai kísérlet (államreform) megvalósításának szükségességén és lehetőségén. Elöljáróban leszögezem, hogy én is felkiáltójellel államreformért kiáltok, de anélkül, hogy „gyermeteg, önelégült elbizakodás” fogna el, s ezér t tar tom szükségesnek e fórum keretében is a közös gondolkodást, mert a „hogyan” és a „mikor” kérdése is foglalkoztat. Igen, államreform kéne régen, mert a mai rendszer megváltoztatása nélkül joggal gúnyolhatnak minket a világban „Abszurdisztánként”, vagy éppen ennek sikeres megvalósítása esetén mi magunk is büszkélkedhetünk több mint tizenöt évvel a rendszerváltozta25 tást követően egy „Csodaországgal”.

15 éve áprilisban jelent meg először az Ön-Kor-Kép. Jubileumi számunk megjelenését támogatták: Crew Nyomdaipari Kft.

Szerif Kiadói Kft.

„Kertész leszek, fát nevelek…”

31

 HÍREK …de azért a víz az úr

40

 ESÉLYEK ÉS LEHETÔSÉGEK Program a gyerekszegénység ellen – Szükség van a segítô véleményre Ezüstkor – Idôsbarát önkormányzat

43 47

Jubileumi összeállításunkat Csiky Ildikó, Darázs Imréné, Fehérvári István, Jankó Ágnes, Keményné Koncz Ildikó, Nagy Bandó András és Ráday Mihály írásaiból, valamint Dallos Jenő és Fábry János karikatúráiból válogattuk.

polgárok, önkormányzatok információs hírmagazinja • www.onkornet.hu

Alapító főszerkesztő: Kleinné Csiky Ildikó • Szerkesztő: Németh Erika, Sörös Erzsébet • Munkatárs: Kolin Péter, Móri Gergely • Tervezőszerkesztő: Hudák Zsolt • Címlapfotó: Otsu Fukutaro • A szerkesztőség címe: 1136 Budapest, Hegedűs Gyula u. 23. II. 1. • Telefon: (06-1) 329-2302 • Fax: (06-1) 320-7600 • E-mail: [email protected] Web: www.onkorkep.hu Lapzárta: 2006. április 25. Kiadó: ÖNkorPRess Kiadói Kft. • Telefon: (06-1) 329-2302 • Fax: (061)320-7600 • A folyóirat megrendelése és hirdetésfelvétel a kiadóban • A lap kiadásáért felel a kiadó ügyvezetője • ISSN 1215-038X • Nyomdai előkészítés: Szerif Kiadói Kft. • Nyomda: Crew Nyomdaipari Kft. • A folyóirat a kiadóban megrendelhető.

2006. április ÖN • KOR • KÉP

1

PARLAMENT – VISSZAPILLANTÓ Mozgalmas évek, fontos döntések

Bokros teendők A rendszerváltozás utáni demokratikus átalakulás – mindenki által elismert – alappillérei, az önkormányzatok válaszúthoz érkeztek. A működésének tizenhatodik évébe lépő rendszer átfogó reformra szorul, azért, mert a korszakos jelentőségű, kétharmados jogszabályt megalkotó politikusok – akarva-akaratlanul – már a második évben megkezdték a rendszer„kvázi” lebontását. Az önkormányzatoknak biztosított teljes gazdasági önállóság legfontosabb elemét, a személyi jövedelemadó helyben maradó száz százalékát évről-évre vonták el. Mára alig maradt eszköz a kezükben, amellyel a helyi gondokon segíthetnének. Ha viszszapillantunk a rendszer elmúlt 15 évén – ahogy azt most mi hónapról-hónapra megkíséreljük –, tisztán nyomon követhetjük, milyen szerteágazó negatív következményekkel járt minden területen ez a központosítás. Előző számunkban az 1990–1994-es időszakot tekintettük át, most a következő négy év eseményeit vesszük sorra. Teljesség igénye nélkül szemlézünk, olyan pillanatokat idézünk fel, amelyek hatásai nem múltak el nyomtalanul, az önkormányzati rendszerre ma is befolyással vannak, s tanulságul szolgálhatnak a jövőre nézve… Új parlament, új kormány, új önkormányzati törvény A választásokon győztes MSZP elnökét, Horn Gyulát kérte fel Göncz Árpád köztársasági elnök a parlament alakuló ülésén – 1994. június 28-án – a kormányalakításra. A szocialista pártelnök elfogadta a felkérést, így július közepén szocialista–szabaddemokrata koalíciós kormánya lett az országnak. A két koalíciós párt megállapodásában külön fejezetet szentelt az önkormányzatoknak. Az újonnan megalakult parlament ülését június 28-án Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg. Gál Zoltán köszöntő szavai után Boross Péter miniszterelnök bejelentette a kormány megbízatásának megszűntét. Beszédében hangsúlyozta: a jövő igazolni fogja a kárpótlással kapcsolatos törekvéseiket, amely az új polgárság kialakulását segíti elő. Az ügyvezető kormány az új kormány megalakulásáig marad hivatalban. A parlament első rendes ülésén módosította a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényt. A módosítást Horn Gyula és Kuncze Gábor (SZDSZ), kezdeményezte…

Mikor legyenek az önkormányzati választások? Az MSZP–SZDSZ koalíciós megállapodás szerint az önkormányzati választásokat még ebben az évben

2

ÖN • KOR • KÉP 2006. április

meg kell tartani, lehetőleg novemberben…másként gondolták az ellenzéki pártok képviselői: Kövér László (FIDESZ): Figyelembe véve azt, hogy az önkormányzati törvény jelentős módosítása várható, elgondolkodtató, hogy lehete ősszel önkormányzati választásokat tartani…Torgyán József (FKgP): …korrekt időpont jövő év tavasza lehetne. ...Füzessy Tibor (KDNP): Nem tartjuk igazán szerencsésnek a novemberi választást, de azt hiszem, hogy a kormánytöbbség döntésébe nem tudunk beleszólni. Pető Iván (SZDSZ): A novemberi időpont pontosabb meghatározása attól függ, hogy mikor tudjuk módosítani az önkormányzati törvényt. De alapfeltétel az önkormányzatok választásáról szóló törvény módosítása is. Az időpont kijelölésnél figyelembe kell venni az önkormányzatok mandátumának lejártát. Kónya Imre (MDF) ügyvezető belügyminiszter: Annak érdekében, hogy valóban kiderülhessen: a jelenlegi koalíció a kampányban nem egy megalapozatlan ígéretet tett, az önkormányzati választásokat legalább tavaszra kellene elhalasztani...

Polgármester is lehet képviselő Az Országgyűlés sürgősséggel tűzött napirendre két – Horn Gyula és Kuncze Gábor által szignált – előterjesztést,

amelyekben a minisztériumok felsorolásáról és a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvények módosítását kezdeményezték. A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvény módosításának lényege, amelyet végül a rendes ülés második napján, július 5-én fogadtak el – 215 igen, 50 nem szavazat és 20 tartózkodás mellett –, hogy ezentúl polgármesterek, alpolgármesterek, megyei közgyűléselnökök is lehetnek országgyűlési képviselők, és viszont. A Fidesz kezdeményezésére a többség azt a módosító indítványt is elfogadta, hogy a polgármesterek ezentúl párttisztséget is vállalhatnak.

Az MDF az Alkotmánybírósághoz fordult A módosítást az MDF és az FKgP ellenezte. A többi párt – amelyeknek voltak polgármester képviselői – támogatta a módosítást. Az ellenzők fő érve az volt, hogy a koalíció visszamenőlegesen módosította a törvényt, amely jogbizonytalanságot teremt. Ezért az MDF az Alkotmánybírósághoz fordult. Továbbá úgy vélték, hogy a polgármester-képviselőknek le kellett volna mondaniuk a polgármesterségről, s úgy indulni a választásokon. …A kormánykoalíció képviselői úgy vélték, hogy a visszamenőleges szabályozás csak akkor alkotmányellenes, ha az utólagosan kötelezettséget állapít meg, vagy jogosultsá-

got korlátoz. Ebben az esetben azonban épp egy korlátozást oldottak fel. Rámutattak arra is, hogy a választópolgárok az őszi önkormányzati választásokon dönthetnek arról: polgármester-képviselőjük alkalmas-e arra, hogy mindkét tisztséget maradéktalanul ellássa. Érvként hozták föl azt is, hogy a polgármesterek a szakértelmet „hozzák be” a parlamentbe, hiszen közvetlenül találkoznak a polgárokkal…

Napirenden az önkormányzati törvény módosítása Az új kormány szeptemberben benyújtotta az önkormányzati törvénycsomag módosításának elképzelését. A módosítás érinti az 1990. évi törvényt az önkormányzatokról, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról, valamint a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló törvényeket. Az MSZP–SZDSZ koalíciós kormány tervei szerint még szeptemberben módosítani kell a törvényeket, ugyanis csak így képzelhető el a decemberi önkormányzati választás. Az ellenzék tiltakozott az ellen, hogy a kormány két lépcsőben módosítja az önkormányzati törvénycsomagot… Ugyanis a kormány úgy döntött, hogy az első lépcsőben nem foglalkozik az államháztartás reformjával és a polgármesterek hatáskörével összefüggő módosításokkal. A kormány csupán azoknak a kérdéseknek a rendezését tekintette időszerűnek, amelyek az önkormányzati rendszer négyéves működése alatt sürgős problémaként jelentkeztek. A legfontosabb változás az volt, hogy az önkormányzati képviselő-testület tagjait és minden település polgármesterét közvetlenül választják, a választás egyfordulós, részvételi küszöb nélkül. A javaslat szerint a kép-

PARLAMENT – VISSZAPILLANTÓ viselő-testület feloszlathatja önmagát, megszűnik a köztársasági megbízotti intézmény, erősítik a polgármester szerepét az önkormányzatokban, 1994. december 11-én megtartják a második önkormányzati választást.

Megszorító intézkedések A kormány (1995 májusában) benyújtja a stabilizációs intézkedésekről szóló törvényjavaslatát, a kormányprogram megvalósítása érdekében kilenc új törvényjavaslat elfogadását tervezték. Már májusban a stabilizációs program végrehajtását szolgáló javaslatként többek között a pótköltségvetés, az önkormányzatok fizetőképességének helyreállításáról, valamint adósságuk rendezéséről szóló törvényjavaslat került napirendre… Wekler Ferenc és Szentkuti Károly szabaddemokrata honatyák ekkor nyújtották be azt az indítványukat, miszerint az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő támogatásának feltételrendszeréből maradjon ki az a passzus, hogy csak akkor pályázhassanak, ha a térségi feladatokat ellátó intézményeiket átadják a megyéknek. …Kuncze Gábor belügyminiszter és Bokros Lajos pénzügyminiszter együttes erővel próbálta eloszlatni a települések körében kialakult félelmet, amelyet az a fajta elképzelés váltott ki, miszerint a kormány az éves színtű támogatás 20 százalékáig időlegesen visszatarthatja az állami támogatást. Ekkor ismertették az önkormányzati érdekszövetségek képviselőivel azt a munkaanyagot, amely az önkormányzati rendszer korszerűsítésén belül elsősorban a finanszírozás új lehetőségeivel foglalkozott. A vitaanyagot készítő szakértők tagadták, hogy a hazai önkormányzatok problé -

mái kizárólag a finanszírozási gondokra lennének visszavezethetőek. Alapvető strukturális hibának tartják például, hogy a szétaprózott önkormányzati rendszer, a felemás középszinttel keresztezi a takarékossági és hatékonysági szempontokat. Ugyancsak sérti a gazdasági racionalitást az állam és az önkormányzatok, illetve az egyes önkormányzati szintek közötti jelenlegi feladatelhatárolás és feladattelepítés.

Mert egyszer szembe kell néznünk azzal a ténnyel… Kuncze Gábor belügyminiszter bejelentette, csődbe került önkormányzatok száma tíz alatt van, csődközeli helyzetben ennél jóval többen vannak. A miniszter hangsúlyozta, hogy a kormány nem a fejlesztési célú hitelekhez jutást akarja korlátozni, csupán azt szeretnék elérni, hogy az önkormányzatok visszafizetési garanciák nélkül ne vehessenek fel hiteleket. Hiszen az államháztartás szempontjából az önkormányzatok által felvett hitelek is a költségvetési hiányt növelő tényezőnek számítanak. Bokros Lajos pénzügyminiszter nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az állami támogatások 20 százalékának időleges visszatartására csak rendkívüli helyzetben kerülhetne sor. Ezzel a lépéssel éppen egy nagyobb, országos méretű összeomlást lehetne adott esetben elkerülni. A belügyminiszter arról beszélt: „Nem arról van szó, hogy a kormány az önkormányzatoknak nyújtott támogatást 20 százalékkal csökkenteni akarja. Eredeti formájában úgy szól az előterjesztés, hogy az éves előirányzatot változatlanul hagyva, évközben, ha a költségvetés problémái indokolják, az állami támogatás 20 százalékos mértékig viszszafogható. A tervezett intézkedés mögött az húzódik meg,

Egészségügy hozott anyagból

hogy az államnak finanszírozási problémái lehetnek, mert a bevételek nem olyan rendszerességgel jönnek, mint ahogy az állami támogatást az önkormányzatok kapják… egyszer szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy meg kell fizetnünk azokat a bizonyos évtizedeket és gazdasági következményeit, amely az elmúlt éveket jellemezte…” 1995-ben a Belügyminisztériumból, illetve az irányítása alá tartózó intézményekből több mint 700 embert küldtek el. A kormányhatározat 15 százalékos karcsúsítást írt elő, ez a rendőrség, a tűzoltóság, a határőrség és a polgári védelem apparátusát nem érintette. ...Ebben az évben az önkormányzatok költségvetése nominálértékben jelentősen csökkent, ám feladataik növekedtek. A Bokros-programról már világossá vált: a kormány és a parlament döntéseinek következményeit napi munka során csak a helyi hatalom viseli. A kedélyeket még jobban felborzolta a második Bokros-csomag, amely a személyi jövedelemadó mértékét a korábbi 35 százalékról 15 százalékra faragná le… Ez a javaslat soha nem látott egységbe forrasztotta az országos önkormányzati érdekszövetségeket, elindult a számháború (a szövetségek tiltakozó levelét l. 1995. szept. 11. old.), az eredmény ismert. A stabilizációs csomagterv elfogadásával megkezdődik az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásának radikális csökkentése…

Újra Göncz Árpád a köztársasági elnök (1995. június 19.)

A koalíció jelöltje Göncz Árpád volt, az ellenzéké Mádl Ferenc. A megválasztáshoz 258 szavazatra volt szükség. 386 képviselőből végül 349-en voksoltak. Ebből 335 volt érvényes és 14 érvénytelen. Göncz Árpád 259 szavazatot kapott,

Mádl Ferencnek 76 támogatója volt. A kisgazdák nem szavaztak, így tiltakoztak a köztársasági elnök nép által történő megválasztására tett kezdeményezésük elutasítása miatt. Sikerült kidolgozni a megegyezés alapjait az önkormányzatoknak és a kormánynak az energiaszektor privatizációja során kialakult tulajdonjogi vitában. A kompromisszumos javaslat szerint az önkormányzatok természetben kapnák meg az általuk követelt vezetékek tulajdonjogát, ám a villamosvezetékeket 35 évre, a gázvezetékeket pedig 20 évre a privatizálandó társaságok ingyenes használatába adnák. Ezért cserébe 40, illetve 25 százalékos részvénypaketthez jutnának. Minderre azért került sor, mert az Országgyűlés a privatizációs törvényben nem rendezte az önkormányzatok tulajdon igényét az energiaszektorra vonatkozóan.

Elfogadták a területfejlesztési és területrendezési törvényt A törvényt 1996. március 19-én, 299 igen szavazattal, 30 ellenében 28 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők. A törvénynek nem volt sima útja, a koalíciós partnerek között sem volt teljes egyetértés, de a képviselők is több mint 400 módosító indítványt nyújtottak be a javaslathoz! A részletes vitát Balsay István (Fidesz) és Baráth Etele (MSZP) váltakozó felszólalásai jellemezték. A fideszes honatya arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy a területrendezési terv elkészítésénél a települési önkormányzat függő helyzetbe kerülhet a megyei önkormányzattól, amit az önkormányzati törvény kizár. A képviselő szerette volna elérni azt is, hogy a jogszabály fő címzettje és célpontja a régió és a kistérség legyen. Baráth Etele azt taglalta, hogy a régió kategóriáját a törvény értelmezé2006. április ÖN • KOR • KÉP

3

PARLAMENT – VISSZAPILLANTÓ sében kétféleképpen szeretnék alkalmazni. Az egyik lenne az úgynevezett tervezési, statisztikai régió, amely megyeközi funkciókat látna el, közigazgatási határokon belül. A másik, rendkívül fontos, új kategória a fejlesztési régió, amely megyei jelentőséggel bíró települések halmaza lenne. Ilyen például a Balaton térsége, avagy a budapesti agglomeráció.

OTT: második kormány? Az Országos Területfejlesztési Tanács (OTT) döntési jogkörének kibővítése mellett kardoskodott Baráth Etele, mondván, hogy csak így alakítható ki jelentős együttműködés a kormányzati szervek, az önkormányzatok és a gazdasági szereplők között. Balsay István ezzel szemben aggályosnak tartotta, hogy ez a tanács a végrehajtó hatalom csúcsa – a kormány – helyett rendelkezzen több milliárd forint felett…ezen az sem változtat – vélte –, ha a tanácsnak más szereplői is lesznek: a kamarák, az önkormányzatok, a megyei jogú városok. A képviselők egyetértettek abban, hogy a megyei fejlesztési tanácsnak saját soraiból kellene vezetőt választania.

Újfajta regionális politika Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter szerint a törvény elfogadása a magyar regionális politikában új fejezetet jelent abban az értelemben, hogy megteremti középszinten az önkormányzatok, a vállalkozók, a kamarák kapcsolatrendszerét. Világosan látszik, hogy az elkövetkezen-

4


dő időszakban a területfejlesztés finanszírozási rendszere átalakul. A szavazásnál a koalíciós pártok, a kisgazdák és a fideszesek többsége igennel, a kereszténydemokraták nemmel szavaztak, az MDF képviselői tartózkodtak. Sikerült elhárítani a módosító javaslatok és az alkotmányügyi bizottság javaslatai során azt, hogy egy olyan árnyékkormány jöjjön létre a kormány tagjaiból és külső szakértőkből, amely mintegy 210 milliárd forint fölött rendelkezik – állapította meg elégedetten Balsay István. De nem tudtuk elérni – szólt a negatívumokról is –, hogy a térségi önkormányzatok, az önkormányzati társulások legyenek e törvény címzettjei, és ne alakuljon ki egy hierarchikus önkormányzati rendszer… Baráth Etele szerint a törvény komoly decentralizációt eredményez. Az állami eszközök jelentős hányada fölött több mint 50 százalékban a megalakuló megyei fejlesztési tanácsok fognak rendelkezni. Az országos tanács, amely a további 50 százalék fölötti tanácsadási, javaslattételi jogosultsággal bír, összetételét tekintve is kisebbségben állami, többségben önkormányzati és társadalmi szervezeteket képvisel. A szabaddemokraták álláspontját ismertető Szentkuti Károly úgy vélte: sokan csodát vártak ettől a törvénytől, de „csak” egy megfelelő színvonalú törvényt fogadott el az Országgyűlés. A jogszabály megalkotása és elfogadása régóta esedékes volt. Az Antall- és a Boross-kormány sok bírálatot kapott

a jelenlegi két kormánypárt képviselőitől azért, mert képtelennek mutatkozott egy átfogó területpolitika kidolgozására…

Olcsóbb és hatékonyabb közigazgatást A központi és a területi közigazgatás reformjára, valamint a köztisztviselői állomány minőségének fejlesztésére tett javaslatot a közigazgatás-korszerűsítési kormánybiztos. A Verebélyi Imre által jegyzett előterjesztésről ’96 május végén tárgyat a kormány. A rendszerváltozást követően kialakított kormányzati és helyi önkormányzati rendszer képes volt ugyan a demokratikus, független jogállam és a piacgazdaság alapjainak kiépítésére, ám felszínre kerültek bizonyos ellentmondások és hiányosságok. Így például az állami és az önkormányzati feladatok között átfedés van, háttérbe szorult az igazgatás egyszerűsítése és hatékonyságának javítása. Ugyanakkor bizonyos területeken kifejezetten romlott a munka színvonala, elsősorban a jó szakemberek elvándorlása miatt. A kormányzás és a közigazgatás reformjáról szóló vitaanyag 21 pontban rögzítette, hogy az egyes területeken milyen változásokra lenne szükség…

A helyi önkormányzatok Az önkormányzati rendszer alapértékeinek megőrzése mellett minden lehetséges módon ösztönözni kell a községek egymás közötti és a környező városokkal kialakítandó társulásait. A vitaanyag szerint ezer lakosnál kisebb települések számára kötelezővé kell tenni az igazgatási társulást, vagyis a körjegyzőség létrehozását. Az államháztartási reform keretén belül pedig még ebben az esztendőben meg kell vizsgálni azt is, hogy az önkormányzatok önkéntes együttműködésének közjogi és magánjogi formáit milyen pénzügyi-gazdasági technikákkal lehet ösztönözni. Ugyanakkor a kisközségek, illetve a községek és a városok közötti kapcsolatok terén – külön törvényben – elő lehetne írni azt is, hogy egyes közszolgáltatási feladatok ellátásra kötelező társulást kell létrehozni.

A települési önkormányzatok feladat- és hatásköreinek felülvizsgálata során figyelemmel kell lenni az eltérő típusú települések teljesítőképességére, vagyis a városok – figyelemmel a gazdaságossági követelményekre – több kötelező feladatot látnának el. A kisközségek polgárainak mindez azt jelentené, hogy választási lehetőséget kaphatnak: bizonyos alapszolgáltatásokat hol vesznek igénybe. Ha a közeli és számukra jól megközelíthető nagyközséget vagy várost választják, akkor az állami támogatást utóbb ehhez lehetne igazítani, tehát a feladat ellátása gazdaságosabbá válhat. A körzeti intézményeknek viszont a másutt lakóknak kell megfelelő védelmet biztosítaniuk, például azzal, hogy a kisebb település is helyet kap a vezető testületben, illetve a fenntartó önkormányzat az illetékes bizottságában. A megyei önkormányzatnak – amely ma gyakorlatilag kizárólag intézményfenntartóként működik – a jelenleginél nagyobb szerepet kell biztosítani az egyes településeken túlmutató térségi ügyekben… ki kell dolgozni azokat az ágazati törvényeket, amelyek hosszabb távra egyértelművé teszik, hogy melyek a megye kötelező feladatai. Ilyen lehet a középfokú oktatás, valamint a kórházi ellátás, amelyet a nagyvárosok kivételével szinte mindenütt a településhatáron kívül lakók is nagy számban vesznek igénybe, miközben az intézmények fenntartása egyikmásik település számára súlyos gondot jelent… A megye ugyanakkor bizonyos állami hatásköröket is átvehet, figyelemmel arra, hogy nem juthat újraelosztó szerephez - kivéve saját forrásai felhasználását a területfejlesztésben , s nem kerülhet hierarchikus viszonyba a települési önkormányzatokkal. A helyi önkormányzatoknak előírt kötelező és szabadon választható feladatok közötti arányt – nem kis részben finanszírozási okokból is – meg kell változtatni…ez azt is jelentené, hogy a szolgáltatások mértéke a település teherbíró képességének megfelelően alakulna, miközben az államnak továbbra is kiegyenlítő szerepet kell vállalnia, az elviselhetetlenül nagy különbségeket kompenzálandó.

PARLAMENT – VISSZAPILLANTÓ A területi államigazgatás …a jelenlegi harminc helyett 22 dekoncentrált szerv működik majd… Változatlanul a közigazgatási hivatalok vezetőinek hatáskörébe tartozik a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése, az önkormányzatok jegyzői által hozott államigazgatási határozatok elleni jogorvoslat, valamint néhány első fokú államigazgatási jogkör gyakorlása. Új feladat a hivatalokhoz kerülő, ám szakmai önállóságukat megőrző, szakigazgatási szervek, illetve a hozzájuk csatolt dekoncentrált szervek tevékenységének koordinálása, tevékenységük jogszerűségének, a gazdálkodás rendjének figyelemmel kisérése, munkájuk elemzése és értékelése.

A köztisztviselői kar …A köztisztviselői kar minőségének javításához tökéletesíteni szükséges a kiválasztás módszereit. Ennek érdekében általánossá kellene tenni a pályáztatást, amely ma általában csak a lehetőség szintjén létezik. Ugyanakkor a törvény meg sem említi a külföldön jól ismert versenyvizsgát, amely lehetővé tenné a legkiválóbb jelentkező kiválasztását. Ez a vezetők esetében is jobb eredményt hozna, összekapcsolva például a határozott időtartamú kinevezéssel, amely szintén jobb teljesítményre ösztönözne…

Módosult az önkormányzati törvény Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a parlamentet az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatban alkotmányos mulasztás terheli. Ugyanis a könyvvizsgálat jogintézményének bevezetésekor nem alkotott rendelkezést arra az esetre, ha a könyvvizsgáló a megállapított határidőre nem terjeszti elő a véleményét. 1996. április végén benyújtott belügyminisztériumi előterjesztés ezt a mulasztást kívánta megszüntetni. Eszerint, ha a könyvvizsgáló feladatát nem tudja teljesíteni, azt a határidő lejárta előtt legalább 30 nappal – akadályoztatás esetén 3 munkanapon belül – jelentenie kell az önkormányzatnak. A testület pedig vagy új határidőt szab, vagy új könyvvizsgálót

bíz meg. A bejelentés elmulasztásakor az önkormányzat kártérítést követelhet a könyvvizsgálótól és kezdeményezheti a névjegyzékből a vizsgáló „költségvetési” minősítésének törlését. Ha ennek eleget tesznek, az esetleges késedelem miatt nem éri őket joghátrány a normatív hozzájárulások folyósításánál.

Alkotmányozási kudarc Az Országgyűlés ’96 júniusában kezdte meg az alkotmány szabályozási elveit tartalmazó határozati javaslat vitáját. A tervezet 7. fejezete – amelyhez több módosító indítvány is érkezett – foglalkozott az önkormányzatokkal, az önkormányzatisággal. A hatályos alaptörvény szerint a község, város, a főváros és kerületei, valamint a megye alakíthat helyi önkormányzatot. Az új elképzelés a község és a város ezen jogát fenn kívánta tartani. Az anyag készítői szerint azonban a főváros és kerületei, valamint a középszint önkormányzat-alakítási jogát újra kellett volna gondolni….Az alkotmányban különbséget kell tenni a kötelező és az önként vállalt feladatok között. A jelenlegi koncepció szerint a kötelező feladatok tekintetében a következő elvek érvényesülnek: törvény írhatja elő, de az ezekhez kapcsolódó végrehajtási szabályokat kormányrendelet is tartalmazhatja, meghatározásával egyidejűleg biztosítani kell az ezekhez szükséges pénzügyi feltételeket, törvény előírhatja a kötelező feladatés hatáskör önkormányzati társulásban való ellátását. A helyi közügyek ellátására általában az állampolgárokhoz legközelebb álló helyi önkormányzatot kell kötelezni. A feladat csak akkor adható át más szervnek, ha ezt az ügy természete, az eredményesség és a gazdaságosság követelménye indokolja. Ebben az esetben is biztosítani kell a pénzügyi feltételeket. Az önkormányzat alapjogai a következők lennének: meghatározza szervezeti és működési rendjét, gyakorolja a tulajdonosi jogokat, vagyonával vállalkozik, meghatározza költségvetését és azzal önállóan gazdálkodik, rendeleteket és határozato-

kat hoz a hatáskörrel rendelkező szervtől tájékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet és véleményt nyilváníthat, jelképeket alkothat, kitüntetéseket alapíthat. Az alkotmánynak garantálnia kell, hogy a hatáskörök és jogosítványok bírói védelemben részesüljenek. A törvényességi ellenőrzés a kormány feladata, a pénzügyi pedig az Állami Számvevőszéké. A szabaddemokraták véleményét tolmácsoló Wekler Ferenc kijelentette: nehezen tudná támogatni a kötelező társulás alkotmányban történő megjelenítését. Csak részben igaz az a megállapítás – mondta –, hogy az önkormányzati hatékonyság egyik akadálya, hogy túl sok önkormányzat van Magyarországon, amely pazarlóan és nem szakszerűen működik. Véleménye szerint az önállóság óriási energiát szabadított fel, elsősorban a kistelepüléseken, ami átbillenti a mérleg serpenyőjét. Emellett úgy vélte, hogy az önkormányzatok egyre inkább felismerik az önkéntes társulások szükségszerűségét. Azt javasolta, hogy a társulás létrehozásának jogi feltételeit törvényben fogalmazzák meg. Az állam pedig csak kétharmados törvénnyel adhasson le új feladatokat az önkormányzatoknak. (Ezzel a szocialisták vezérszónoka is egyetértett.) A jövőben nem kell fenntartani azt a szabályozást, hogy a megyéknek kötelezően át kell vállalniuk feladatot. Ez legyen alku kérdése, amelybe beletartozik a vagyon mozgása is. Az alkotmánynak ki kell mondania – jelentette ki Wekler –, hogy az önkormányzatokat megilletik az átengedett állami bevételek, támogatások, de foglalkozni kellene a hátrányos helyzetű települések kiegészítő juttatásaival is. A középszinttel kapcsolatban a képviselő kifejtette: a megyekérdést az idő fogja megoldani, az európai fejlődés tendenciája viszont a regionalizmusnak kedvez, ami viszont hiányzik a koncepcióból. A szocialisták vezérszónoka, Lamperth Mónika a főváros és a megye önkormányzatalakítási jogának újragondolásával kapcsolatban megjegyezte: az újragondolás csak azt jelenti, hogy a hátralévő időben meg kell vitatni ezt a kérdést. Ezt

a kitételt azonban ki lehet venni a koncepcióból, hiszen nincs mit újragondolni addig, amíg nem lesz lehetőség egy új területi igazgatási rendszer kialakítására. Az pedig teljeséggel elképzelhetetlen, hogy középszinten önkormányzatra nincs szükség. A kötelező társulásokról úgy vélekedett, hogy – törvényi garanciákkal – az alkotmány nyissa meg a lehetőséget a kötelező társulások létrehozása előtt. Az Állami Számvevőszék pénzügyi ellenőrzési jogosítványának alkotmányi megfogalmazása ellen nemcsak a szocialista vezérszónok állt ki. Képviselőtársa Baráth Etele is megjegyezte: a gyakorlatban nincs realitása annak, hogy az ÁSZ hatékony ellenőrzést végezhessen, mert most is csak ötévenként tud eljutni egy-egy önkormányzathoz. A kérdés az, hogy létre kell-e hozni erre a feladatra egy új szervezetet. Balsay István (Fidesz) beszédében a városkörnyéki önkormányzati középszint fejlesztését tartotta fontosnak, a megyei középszint megőrzése mellett. Helytelennek minősítette viszont a helyi önkormányzati közügyek – mint például az oktatás – városoktól történt „elvételét”. ... A szavazás megtörtént, a javaslat váratlanul megbukott, ami kisebb vihart kavart a politikai berkekben. Az elméletileg ötpárti támogatást élvező módosító csomag elfogadását a szükséges 66,7 százalék helyett csak a képviselők 65 százaléka támogatta. Pontosan 5 szavazat hiányzott ahhoz, hogy folytatódhasson az alkotmányozás. A kudarc oka az volt, hogy a szocialista képviselők egy része nem értett egyet a javaslattal. Pontosabban hiányolták belőle a baloldali értékek megjelenését, védelmét: az államfő közvetlen választását, az érdekegyeztetés rögzítését vagy például az egészséges környezethez való jog elismerését. De vita volt a határon túli magyarok választójogának ügyében is.

Botrány és a miniszter Az évtized botránya, csak azért nem kerülhet az évszázad botrányai közé, mert ennél nagyobb visz-


5

PARLAMENT – VISSZAPILLANTÓ „Tocsik”-tojás

szaélések is vannak – jelentette ki az Országgyűlés szeptember 24-ei ülésén Balsay István (Fidesz-MPP), amikor felelősségre vonta az illetékes minisztert. Suchman Tamás először arra hívta fel a figyelmet, hogy legalább hatféle kötelezettsége volt az ÁPV Rt.nek, amelyet sem az előző kormány, sem a jelenlegi ciklus időszakában senki nem teljesített. A kötelezettségek nagy része az önkormányzatokat illette. Ezért még tavaly felkérte a vagyonkezelő munkatársait, hogy vegyék számba ezeket a kötelezettségeket. Kiderült, hogy az érték 100–150 milliárd forint között van. Ekkor azonban már több száz per folyt az állam ellen. „A következő álláspontot alakítottam ki: meg kell kezdeni az egyeztetéseket azokkal az önkormányzatokkal, amelyek még nem pereltek, s felhívtam a többieket a per felfüggesztésére, a megegyezés érdekében – mondta a miniszter. Ebbe a folyamatba került be az a 47 milliárdos, részvényekben átadandó tulajdonrész, amely a gáz- és áramszolgáltató vállalatok privatizációjával függött össze. A két dolog sok helyen összecsúszott, több ezer ügy indult el, és négyszázban perrel fenyegetett a megegyezés hiánya. Az ÁPV Rt. ezenkívül még több mint hatszáz bírósági ügy szenvedő alanya. Mindezek nyomán a vagyonkezelőnek az az érdeke, hogy olyan megegyezéseket kössön, hogy a belterületi föld ellenértékénél minél kisebb összeget kelljen az államnak fizetni. A jogtanácsossal kötött megállapodás pedig ennek az eredményes-

6


ségét premizálja. (Állítólag 800 millió forintról van szó – a szerk.) Én ezt nem nevezném zsarolásnak – közölte a miniszter –, tekintettel arra, hogy az önkormányzatoknak is tudomásul kell venni, hogy – bár követeléseiket elismerjük – a költségvetés lehetőségei végesek”.

Horn vizsgálatot ígért Az ügyben szeptember 30-án megszólaló Horn Gyula miniszterelnök bejelentette: a Kormányzati Ellenőrzési Irodát bízta meg az ügy kivizsgálásával, október 3-ai határidővel, hogy a kormány 4-én megtárgyalhassa a kérdést és dönthessen az ügyben. A vizsgálatot az ÁPV Rt. igazgatótanácsa is segíti, és a szerződések végrehajtását felfüggesztik. Addig pedig a képviselők türelmét kérte a miniszterelnök. A szabaddemokraták részéről Wekler Ferenc üdvözölte a vizsgálatot, és hozzátette: az eredménytől függően, ha az szükséges, támogatják egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását is. A kisgazdák első embere azt tette főként szóvá, miért volt szükség egy külső jogtanácsos megbízására, amikor az ÁPV Rt.-nek 28 főállású jogtanácsosa van, akik kb. 750 ezer forint havi fizetést kapnak. Ezentúl még 17 ügyvéd dolgozik havi 300 ezer forint átalánydíjért. A kereszténydemokraták frakcióvezetője, Isépy Tamás úgy vélte, hogy a vizsgálatot inkább egy parlamenti bizottságnak kellene lefolytatni. Deutsh Tamás (Fidesz-MPP) pedig Suchman lemondását kérte. Emellett kezdeményezte, hogy a vagyonkezelő igazgatótanácsa október 15-éig számoljon be a parlamentnek a vagyonátadás egész folyamatáról. Viszontválaszában a miniszterelnök felhívta a figyelmet arra, hogy az ügyletnél a szerződéskötéssel kapcsolatban a hatpárti felügyelőbizottság nem emelt kifogást. Közölte azt is, hogy – ha a vizsgálat következ-

tetései arra mutatnak – áttekinthetik a közbeszerzési törvény alkalmazását a privatizációs területen is. Végül leszögezte: részéről változatlanul megvan a bizalom Suchman iránt, amelyet eddigi tevékenységével kiérdemelt. A miniszterelnök álláspontja október 6-án megváltozott, és kezdeményezte a privatizációért felelős miniszter felmentését. Horn Gyula azonban hangsúlyozta: Suchman érdeme a sikeres privatizációban megkérdőjelezhetetlen.

Újra módosult az önkormányzati törvény Az olcsóbb és hatékonyabb közigazgatás megvalósítása érdekében a kormány kezdeményezte az önkormányzati törvény módosítását. Ennek lényege, hogy ezentúl a kormány állapíthatja meg a közigazgatási hivatalok államigazgatási feladatait, hatáskörét és hatósági jogosítványait. 1997. január 1-jétől pedig 30 helyett csak 19 területi államigazgatási szerv működik. A hivatalokat a kormány a belügyminiszter útján irányítja. A hivatalvezetőt pedig pályázat alapján – a miniszter javaslatára – a kormányfő bízza meg. A törvényt az Országgyűlés szeptember 30-ai ülésén 201 igen, 65 ellenszavazattal 1 tartózkodás mellett elfogadta. Az 1996. évhez viszonyítva 1997ben megszűnik a közalkalmazotti törvény kapcsán az 1994. évi végrehajtásra felvett hitelek kamattámogatása; a közoktatási létszámcsökkenés támogatása; a közoktatási tartalék; a fővárosi tömegközeledés támogatása, valamint a bérpolitikai intézkedések előirányzata. A bérpolitikai intézkedések címén kiemelt előirányzat megszüntetését az indokolja, hogy 1997-ben a külön keret helyett az átlagkereset emelése a normatív forrásszabályozáson keresztül történik. Ez azt jelenti, hogy törvény szabályozza az átlagkereset emelésének mértékét. A béremelésre vonatkozó konkrét dönté-

sek helyben születnek meg. A forrást ehhez túlnyomórészt a központi forrásallokáció, kisebb részben pedig a helyi források (saját bevételek, létszámleépítés stb.) teremtik meg.

A körjegyzőség támogatása A társulások elterjedésének ösztönzését szolgálja a támogatás keretösszegének a ’96. évi 210 millióról 1997-ben 600 millióra emelése, valamint az elosztás rendszerének differenciálttá tétele. A differenciált támogatás rendjére vonatkozó rendeletet a Belügyminisztérium készítette el, 3,5 milliárd forint egyszeri hozzájárulást biztosított a központi költségvetés a helyi önkormányzatoknak arra az esetre, ha feladataik racionálisabb ellátása érdekében létszámcsökkenést hajtanak végre. A 3,5 milliárdból a létszámcsökkenéssel járó kötelezettségek teljesítését fedezték.

Az Országgyűlés négyéves zárómérlege 1994–1998 A rendszerváltozás második szabadon választott Országgyűlése 1994. június 28-ától 1998. március 16-áig 346 napon át ülésezett. Az ülések időtartama 2839 óra 29 perc volt, ebből a képviselők közel 260 órát pihentek a szünetekben. A T. Ház legtöbbször – 98szor – 1996-ban ülésezett. A tárgyalási idő több mint tíz százaléka a napirend előtti ügyek megbeszélésével telt el, közel 70 százalék a napirendi pontok tárgyalásával, 15 százalék pedig interpellációkkal és kérdésekkel. A fennmaradó időben politikai vitát folytattak vagy ünnepi üléseken vettek részt a honatyák…

A jogalkotási munkáról Az Országgyűlés, alakuló ülése óta, összesen 957 döntést hozott. Ebből 264 új törvényt, 235 törvénymódosítást, 455 országgyűlési határozatot és 3 politikai nyilatkozatot alkottak. Szerkesztette: Csiky Ildikó Összeállításunkat a következő számban folytatjuk

KOR – KÉP

VISSZAPILLANTÓ

Az alábbi összeállításunk a rendszerváltás kezdetén alakult civil szervezetek lelkesedését mutatja be három eset alapján. Az írásokból kiderül, mindegyik szerző, nyilatkozó a rendszerváltás előtt más-más területen komoly szakmai sikereket ért el. De már akkor is volt valami közös bennük, jövőjüket figyelve: mindhárman hittek abban, hogy saját településükön maguknak kell kézbe venniük a sorsunkat. Hittek abban, hogy a civil szervezeteknek van jövőjük… ….Aki járt már valaha is Orfűn, az tudja, aki nem, azoknak most mondom el, hogy ez a kiemelt üdülőterület – honnan?, mihez képest? öt kis falucskából, öt településből áll, összlakossága 630 fő. És persze ezen felül vannak az üdülőterületek, azok sem egy kupacban. Ami sajátossá teszi Orfű gondjait az az, hogy az öt kis településnek öt templomát kell(ene!) rendbe tenni, öt temetőjét kell(ene!) gondozni, rendben tartani, öt ravatalozót kell(ene!) tatarozni, illetve megépíteni, s természetesen öt helységbe kell eljuttatni az ivóvizet, az áramot, onnan pedig elvezetni a szennyvizet, szóval ötszörös gondözön, s ugyanannyi pénz, mintha egyetlen községben élne a lakosság. Senki nem számol a pénzosztásnál azzal, hogy mekkora hátrányt kellene behozni egy ilyen adottságú településen. (Eleve idegesítő, hogy támogatásként adják vissza azt a pénzt, amit a helyi lakosok jövedelemadójából elvéve osztanak vissza, mintegy kifejezve az állam jószáradékát velünk szemben.)

Orfű lakosságának jelentős hányada idős, illetve nyugdíjas, s nem ritka a munkanélküli és a szociális gondozásra szoruló polgár sem. Mecsekrákos – a település itt alakította ki a falucentrumot! – lakossága a középkorúak közül került ki, itt települtek le az Orfűért rajongó, s Budapestről vagy más városból érkező bevándorlók. Mióta polgármesterré választottak, többször futott már át az agyamon, vajon sikerül-e teljesíteni a választáskor ígérteket? ... Ma már jól látom, hogy a falunak juttatott pénz semmire sem elég. Illetve az alapvető ellátásokat még úgy-ahogy fedezi, de aztán tessék elfelejteni polgármester úr, hogy mi mindent szeretett volna még csinálni! Nincs tovább, vége! Na jó, apró-cseprő sikerek még érhetik az embert, de a nagy vágyak beteljesületlenek maradnak…Egyébként pedig Orfű gyönyörű…, de a felszín alatt alapvető gondok sorjáznak, s egyelőre bámulunk a tájra kilátástalanul. Nagy Bandó András

Kilátástalanul

(1991. május)

Ki ellen akarja védeni a várost az elvtárs? – kérdezte a Fővárosi Tanács illetékes elnökhelyettese 1982 őszén, amikor bejelentettük, hogy meg akarjuk alapítani a Budapesti Városvédő Egyesületet. Fél évbe került, amíg engedélyezték a megalakulást... 1982 telén tizenkét egyesület volt az országban, ma közel háromszáz. Tanácsi és állami vezetők jöttekmentek, a város-, faluvédő és -szépítő egyesületek pedig maradtak, szaporodtak és erősödtek. 1986 óta szövetségbe tömörülnek. Azok, akik a ’80-as években részt vettek az 1949–50-ben megszünt e t e t t p o l g á r i s z e r ve ződések újjáélesztésé ben… a város-, (község) védő, -szépítő egyesületek életre hívásában, vezetésében, irányításában – hiteles emberekké váltak településükön,

s a re n d s ze r vá l t á s b a n is fontos szerepet kaptak . A z önkormányzati választásokon sok faluvagy városvédő lett az új helyi képviselő-testület tagja, kapott ott funkciót. Büszkék vagyunk polgármesterré, alpolgármesterré, önkormányzati képviselővé választott tagtársainkra. És reménykedünk, bízunk abban, hogy nem lesz terhükre ezután saját egyesületük... Talán ezután is elismerik majd az „alulról” kezdeményezett polgári szervezetek szükségességét, miután ők maguk már „fönt” vannak, részesei a hatalomnak. Reménykedjünk, hogy ők lesznek azok, akik partnerre találnak a pártsemleges polgári szervezetekben, köztük a város, faluvédő egyesületekben. Felismerik, hogy szükségük van támogatásra és kritikára egyaránt…. Sokan vannak, akik több egyesületben, polgári kör2006. április ÖN • KOR • KÉP

7

KOR – KÉP ben tagok egyidejűleg. Ez is természetes, hiszen a legaktívabb lokálpatrióták, a legjobb szervezők kezdték el a munkát mindenütt, illetve őket keresték meg először a kezdeményezők... Lesz munka bőven…Pénztelenség, ügyeskedés, lobbyzás, lerobbant épületek tömege, környezetszenynyezés, új kiskirályok feltűnése – van miért, vagy mi ellen küzdeni. Együtt a helyi vezetőkkel vagy ellenük… Remélhetőleg mindig felülemelkedve a személyes ellentéteken, a falu, a város, illetve az ország érdekeit szem előtt tartva, a hagyományok megőrzésén, a múlt értékeinek megóvásán és új – maradandó – értékek létrehozásán munkálkodnak majd. Minden önkormányzati testület, minden polgármester létérdeke, hogy az őt, őket megválasztó lakosság bizalmát megőrizze…Nem kell azonban mindenütt „felfedezni a spanyolviaszt” újból és újból. A már meglévő jó és rossz tapasztalatok továbbadása, az „információáramlás” … különböző lehetőségei nyílnak meg naponta. Helyi újságok, kábeltévék alakulnak, s a sokévi hallgatás után egyre jobban hallani a „kisdobos” hangját, s egyre több van belőlük. A „fordulat éve” előtt kisvárosainkban is 2-3 napilap jelent meg, s el tudták maguk at tar tani… megtalálták a lehetősé-

8


VISSZAPILLANTÓ get arra, hogy fenntartsanak egy-egy országos újságot, folyóiratot – fórumot, amelyben híreiket, tapasztalataikat egymás tudtára adhatják.

Egy ilyen fórumot indítunk most útjára. Segíteni szeretnénk, s lehetőséget adni e lapokon, hogy önök egymást segíthessék … Ráday Mihály (a folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1991. április)

„... stratégiai hibákat követtünk el”

Kapolcsi sutaságok Mesevilágot idéző vidék Kapolcs. Hatszáznegyven lelket számláló falu Veszprém megyében. A kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet 1989-ben alakult. Mártha István és barátai hozták létre. Terveik és eredményeik modellértékűek. Tapasztalataikat egyre több dunántúli falu veszi alapul. Eredményeik: Művészeti Napok, színházi előadások és kiállítások. Nyugdíjas Klub, színjátszókör és testvérfalu-kapcsolat. Terveik: nyugdíjasház napközivel, újságindítás pályázaton elnyert pénzből. Mint a mesében... mondhatnánk, de az önkormányzati választások óta ez a közös akarat, ami mindenkinek csak a jobbulására szolgált, mintha csorbát szenvedett volna. Az indulatok, a hatalomvágy, a hiúság csomókat hurkol a falu és az egyesület eddigi békés közösségének szálaira. • Mi történt Kapolcson? –…Megalapítot tuk a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egyletet – jelenleg is 100–110 tagja van –, hogy közösen próbáljunk valamit csinálni. Mindenfélén gondolkodtunk, miközben megvolt a Kapolcsi Nyár, testvérfalunk lett az erdélyi Mákófalva és egy osztrák

falu, színkör, nyugdíjasok és így tovább. Csináltuk, ameddig csináltuk, aztán jöttek a választások. A faluban még párt sem volt. Vállaltuk az emberek tájékoztatását és a jelöltek indítását. Itt már stratégiai hibákat követtünk el. Engem akartak polgármesternek, de nem vállaltam. Anélkül is megteszem amit kell, de egy falut nem lehet Pestről vezetni. A falu ellenem fordult… • Ki lett a polgármester? –A volt pár t titkár az alpolgármester, a sors fintora pedig, hogy a polgármester a mi jelöltünk. Még ketten kerültek be tőlünk. Abban a pillanatban gyakorlatilag megtagadtak

minket, és nem akartak utána szóba állni az egyesülettel. • Megtörtént a két pártra szakadás? – Szerintem luxus egy ekkora faluban veszekedni. Konszenzust kötöttünk a polgármesteri hivatallal, s jelen pillanatban tisztességes együttműködés van közöttünk. Mindenki teszi a dolgát. Sajnálatos, hogy nem támaszkodnak ránk, miközben nagyobbak a lehetőségeink, és többet tudunk segíteni. Föl akartam adni az egyesületet, elkeseredtem. Néhányan – a mellettem állók közül – mondták, hogy most kell igazán dolgozni. Igazuk volt. Újra nekiláttam… Írom a pályázatokat… lehet pénzt szerezni, csak menedzselni kell a falut. Nagy nyeremény a fiatal doktor is, aki szintén pályázaton nyert egy EKGvizsgálót. Nagyon jó, hogy a falusiak és az a néhány fiatal építész, akik ingyen készítik a terveket, erős támaszaim. Nélkülük nem tudnám ezt az egészet csinálni. Megindult a filmklub, megalakult a FIDESZ. Egy faluban sok a pletyka. Megindítjuk a Kapolcsi Krónikát, abban mindent el lehet mondani. Nyomda van Kapolcson, már kész az első szám. Saját pénzemen szép sárga papírt vettem hozzá… (a helyi önkormányzat a Kapolcsi Krónika kiadásához nem járult hozzá) Jankó Ágnes (1991. május)

KOR – KÉP

KÖLTSÉGVETÉS 1990–1994

Mérlegelve

Az 1990. évi költségvetés már az új pénzügyi szabályozás jegyében készült, de akkor még a tanácsok számára. Az 1990. év őszén lezajlott helyhatósági választások után a korábbi 1634 tanács helyett több, mint háromezer helyi önkormányzat – ezek megközelítően 50 százaléka új – kezdte meg működését. Az alábbi írás annak áttekintésére vállalkozott, hogy az önkormányzatok 1990–1994 között milyen pénzügyi keretek között működtek. A kiadásokra épülő szabályozást felváltotta az ún. bevételorientált rendszer, ami nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló bevételek határozzák meg az önkormányzat költségvetését. Annyi pénzt lehet elkölteni a kiadások finanszírozására, amennyi képződik. A változás lényege az volt, hogy az állami támogatás elosztási rendszere alakult át gyökeresen. A támogatás egyik része normatív módon (bizonyos népesség- és korcsoportokhoz, valamint intézménytípusokhoz kötődve), másik része a fejlesztési feladatokhoz rendelt cél- és címzett támogatásokon, harmadik része bizonyos központi adók (személyi jövedelemadó, illeték) átengedése útján jutott el az önkormányzatokhoz. Megemlítendő még a saját bevételek arányának növekedése, amely részben saját tevékenységből, bérbeadásokról, valamint más szerveze-

tektől átvett pénzeszközként került az önkormányzatokhoz. A cél- és címzett támogatási rendszer 1990-ben még nem működött, mivel a szabályozó rendszer olyan gyökeresen alakult át, hogy az átmenet zökkenőmentessé tétele érdekében a célés címzett támogatásra rendelkezésre álló összeget a folyamatban lévő beruházások befejezésére, valamint a működőképesség megőrzésére fordították. Nagyon lényeges bevétel volt a személyi jövedelemadó, amely 1990ben még 100%-ig önkormányzati forrást jelentett. A tényleges finanszírozás a megyei/fővárosi önkormányzatok útján történt. Az 1991. év több lényeges változást hozott. A bevételorientált szabályozást félreértve, s mögötte feladatfinanszírozást látva óriási nyomás nehezedett a Pénzügyminisztériumra, hogy a meglévő normatív hozzájárulási jogcímeket (14 féle volt) bővítsék a lehető legszélesebb mér-

tékben. Mivel annak nem volt értelme, hogy ugyanakkora összegű állami támogatást „szabdaljanak” tovább, s az állami költségvetés helyzete több támogatásra nem adott módot, az önkormányzati pénzek között kerestek forrást. Ilyen előzmények után történt meg, hogy a személyi jövedelemadó 100%-os mértékét 50%-ra csökkentették, ezzel megteremtve a fedezetét a (25 féle) normatív állami hozzájárulás többletének.

Az 1990. év végén döntött az Országgyűlés a helyi adók bevezetéséről, mely az önkormányzatok számára új, saját bevételi forrást jelentett. Megindult a cél- és címzett támogatási rendszer is, amely elsősorban az egészséges ivóvízellátás biztosítását tűzte ki támogatási célul, összhangban az önkormányzati törvény azon elvárásával, hogy 4 év alatt teremtődjék meg az országban az egészséges ivóvízellátás lehetősége. Az ország infrastrukturális elmaradottságának, valamint az új képviselőtestületek szabad döntésének következtében – a céltámogatás az Ötv. szerint alanyi jogon jár – támogatási kérelmek áradata indult a Belügyminisztérium – mint a cél- és címzett támogatási rendszer kezelője – felé. A meghírdetett feltételeknek megfelelő önkormányzatok számára a támogatást biztosították.


9

KOR – KÉP


1. sz. táblázat Bevételek Intézményi tevékenység bevételei Kamat bevételek

1990. évi teljesítés*

1991. évi teljesítés



29.357

34.592

41.091

54.202

1994. évi terv 48.000

2.359

9.353

15.588

9.076

15.000

31.716

43.945

56.679

63.278

63.000

Helyi adók

2.761

9.478

17.221

27.100

25.000

Illetékek

7.132

8.522

9.283

10.534

10.000

Intézmények saját folyó bevételei

Környezetvédelmi bírság

-

205

262

211

300

3.891

5.230

7.585

4.854

7.500

Sajátos folyó bevételek

13.784

23.435

34.351

42.699

42.800

Saját folyó és sajátos bevételek összesen

45.500

67.380

91.030

105.977

105.800

70.894

47.019

62.986

48.953

58.600

-

-

2.331

2.480

2.600

Egyéb különféle bevételek

Személyi jövedelemadó Gépjárműadó Átengedett bevételek összesen Saját folyó, átengedett és sajátos folyó bevételek összesen Tárgyi eszközök, föld és immateriális javak értékesítése

70.894

47.019

65.317

51.433

61.200

116.394

114.399

156.347

157.410

167.000

9.626

9.356

17.243

25.387

21.000

Értékpapírok értékesítése Privatizációból, vállalat értékesítéséből származó bevételek Államháztartáson belüli felhalmozási bevételek Államháztartáson kivüli felhalmozási bevételek

5.489

492

834

2.973

900

1.047

3.548

4.392

3.500

2.450

2.529

6.514

3.000

6.904

2.242

4.304

9.679

4.000

Felhalmozási és tőke jellegű bevételek

22.019

15.587

28.458

48.945

32.400

Normatív állami hozzájárulások

89.085

148.528

169.787

207.545

209.870

-

-

2.041

2.286

2.336

Címzett- és céltámogatások

9.300

17.340

22.647

18.343

33.000

SZJA kiegészítés

3.636

6.931

7.340

6.480

6.480

-

5.000

3.110

1.586

1.500

8.322

5.447

9.416

13.097

19.140

7.426

3.437

5.347

9.150

1.674

1.898

-

Színházi támogatások

Önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok támogatása Egyéb támogatások (központosított előirányzatok) Bérpolitikai intézkedés Egyéb átcsoportosított pénzeszközök Állami hozzájárulások és támogatások összesen Társadalombiztosítástól átvett pénzeszközök

1.131 111.474

190.672

219.452

256.582

281.476

50.587

67.087

80.765

91.625

91.863

602

2.240

4.757

2.500

Központi (fejezettől) költségvetési szervtől átvett pénzeszközök Elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök

237

714

2.375

700

67.926

83.719

98.757

95.063

1.777

8.839

6.110

5.000

Költségvetési kiegészítések, visszatérítések

796

11.053

9.887

5.000

Egyéb elszámolások

523

529

10.595

10.000

391.680

508.397

588.286

585.939

Államháztartáson belüli átutalások összesen

50.587

Államháztartáson kivülről származó pénzeszközök

Folyó tőkebevételek, támogatások és átutalások összesen Hitel bevételek Tárgyévi bevételek összesen Előző évi maradvány, eredmény igénybevétele

5.113

4.843

7.494

25.279

12.500

305.587

396.523

515.891

613.565

598.439

5.103

20.379

35.084

49.535

4.541

13.947

555.516

677.047

Címzett- és céltámogatási előirányzat maradvány Bevételek mindösszesen

10


310.690

416.902

598.439

KOR – KÉP


2. sz. táblázat Kiadások

1990. évi teljesítés*


Béralap


110.736

Bérjellegű kiadások


133.831

1994. évi terv

166.293

174.410

8.718

12.675

15.536

13.500

Készletek beszerzése

41.699

52.397

58.367

57.000

Szolgáltatások

62.883

74.081

85.306

76.100

Társadalombiztosítási járulék

47.352

59.288

74.780

79.850

Különféle egyéb kiadások és befizetések

18.378

29.870

42.692

24.400

289.766

362.142

442.974

425.260

2.217

2.177

2.771

3.600

246.780

291.983

364.319

445.745

428.860

55.778

40.286

66.782

77.522

82.000

2.716

1.323

3.226

1.300

Működési kiadások összesen

246.780

Kamatfizetések Folyókiadások összesen Tárgyi eszközök föld és immaterális javak felhalmozása Értékpapírok vásárlása Államháztartáson belüli felhalmozás célú átutalások

2.259

1.804

1.549

2.100

Államháztartáson kivüli felhalmozás célú átutalások

9.806

14.539

17.769

10.000

3.880

8.393

12.493

11.433

12.700

59.658

63.460

96.941

111.499

108.100

1.012

2.567

5.036

6.797

3.000

12.635

18.338

27.953

34.000

2.844

13.275

19.802

5.000

Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások összesen

18.046

36.649

54.552

42.000

Folyó, felhalmozási és tőke jellegű kiadások,támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások összesen

373.489

497.909

611.796

578.960

5.073

7.337

10.577

9.000

Nagyértékű tárgyi eszközök felújítása Felhalmozási és tőke jellegű kiadások összesen Vállalkozások folyó támogatása Lakossági pénzbeli juttatások Egyéb elszámolások

Hitel-visszafizetés

3.240

Általános és céltartalék Tárgyévi kiadások összesen

4.252

0

0

0

10.479

310.690

378.562

505.246

622.376

598.439

38.340

45.729

43.662

4.541

11.012

555.516

677.047

Maradvány, eredmény Címzett- és céltámogatás maradvány Kiadások mindösszesen

310.690

416.902

598.439

* Az 1990. évi adatok más szerkezete miatt csak összefoglaló mérlegadatok szerepelnek.

Az ez idáig megyei (fővárosi) önkormányzati bevételt jelentő illetékbevétel megosztásra került a megyeszékhelyi városok és a megyei önkormányzatok között, oly módon, hogy a megyeszékhely város illetékességi területén beszedett illeték a megyeszékhelyet, a többi pedig a megyét illette meg. Egy nagyon lényeges kérdést kell még érinteni. A helyi önkormányzatok 1991. január 1-jétől köz-

vetlenűl – közbenső szervek bekapcsolása nélkül – kapják a támogatást saját bankszámlájukra, amivel a korábbi finanszírozási gyakorlat (19 megye és a főváros útján jutottak pénzükhöz) teljesen megszűnt, s a közel 3200 önkormányzat pénzügyi helyzete függetlenné vált finanszírozási, pénzellátási szempontból. Az 1992. évi állami költségvetés sem hagyta érintetlenül az önkormányzati

pénzügyi szabályozó rendszert. A normatív állami hozzájárulás jogcímei közül a színházak támogatása megszűnt és külön módszert dolgoztak ki a színházi finanszírozásra, amely változás pozitívan hatott a kultúra e fontos területére. Új adóként megjelent a gépjárműadó, amely bevétel 50%-a illette meg az önkormányzatokat. Az illetékebevétel elosztásában további változások történtek. A megyeszékhely

városok mellett a megyei jogú városok is megkapták saját illetékbevételüket, míg a megyei önkormányzatok közel arányosan részesedtek az ország többi részén képződő illetékbevételből. A személyi jövedelemadó mértéke változatlan maradt. A cél- és címzett támogatások feltételrendszeréről külön törvény született, amely – ma már láthatóan – túlzott mértékben bővítette a céltámo2006. április ÖN • KOR • KÉP

11

KOR – KÉP gatások körét, és rendkívüli mértékben determinálta a következő évi költségvetést. Az 1993. évi költségvetési szabályozás a helyi önkormányzatok számára az átengedett adóbevételek drasztikus csökkenését eredményezte. A személyi jövedelemadó 50%os részesedése 30%-ra mérséklődött. A cél- és címzett támogatási rendszerben a korábbi elkötelezettségek – folyamatban lévő beruházások támogatási igénye – a rendelkezésre álló éves keret mintegy 70%-át lekötötték, s ez behatárolta az új induló beruházások lehetőségeit. Ezen túlmenően megváltozott a finanszírozás formája is. Az Állami Fejlesztési Intézet közvetítésével történik az állami támogatás folyósítása. Az 1994. évi költségvetés előkészítése és parlamenti vitája talán minden eddiginél felfokozottabb hangulatban zajlott. Az önkormányzatok számára törvényben előirt feladatok jelentős költségvetési többlettámogatást igényeltek volna, az állami költségvetés helyzete azonban csak minimális összegű támogatásnövelésre nyújtott lehetőséget. Az önkormányzatok egy részének pénzügyi helyzetében súlyos gondokat okoz ez évben. A korábbiakban már említett céltámogatási rendszerbeli determináció a támogatási célok csökken-

12


KÖLTSÉGVETÉS 1990–1994 tését vonta maga után, s új induló beruházásokra csak a községek ivóvízellátási, az életveszélyes iskolák kiváltási és az egészségügyi intézmények gép-, műszer beszerzési céljainál volt mód. Az új pénzügyi szabályozó rendszer az általános feltételek mellett bizonyos kiegészítő mechanizmusokat is alkalmazott 1990től. Ezek közül a leglényegesebbek  a személyi jövedelmadóból országos átlag alatt részesedő önkormányzatok kiegészítő támogatásban részesültek;  a támogatási rendszer alapelemei mellett működött a központosított előirányzatok rendszere, melynek lényege, hogy különböző feladatokra, évközben külön támogatást igényelhettek az önkormányzatok;  az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő helyi önkormányzatok évente pályázat alapján kiegészítő támogatásban részesülhettek. Hasonlóan működik a vis maior események következtében nehéz pénzügyi helyzetbe került önkormányzatok támogatására szolgáló külön keret is.

A helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetének alakulását 1990–1994. közötti adatok jól szemléltetik. (1. számú táblázat) A bevételek közel megduplázódtak az elmúlt 4 év alatt. Legjelentősebben az állami támogatás nőtt a bevételek között 252,5%-ra. A saját és átengedett források 43,5%-kal emelkedtek. A belső megoszlás nagyon változatos képet mutat. Folyamatosan növekvő (közel háromszorosára nőtt) a helyi adóbevétel, valamint a kamatbevételek. A személyi jövedelemadó a többszöri csökkentése (100-50-30%ra) miatt az összehasonlításnak nincs különösebb jelentősége az évek között. A cél- és címzett támogatások 9,3 Md forintról 33,0 Md forintra történt emelkedése jól mutatja az önkormányzati beruházások fokozatos bővülését. Egyre kimagaslóbb a központosított előirányzatban szereplő támogatási összeg, amely a szabályozó rendszer működésének átalakítását célozná, hiszen itt olyan támogatási összegek szerepelnek, amelyeket az általános szabályozás nem tud kezelni. A kiadások (2. sz. táblázat) között a bérés bérjellegű tételek emelkedése az összkiadások növekedésén is túlmutat. A beruházásokra

fordított kiadások viszonylag egyenletesen emelkednek, ugyanakkor – még nominál értéken is – egyre kevesebbet költöttek az önkormányzatok felújítási célokra, ami az intézményhálózat állagának folyamatos romlásához vezet. A lakosság egyre nagyobb mértékben járult hozzá (1994-ben már 34 Md forinttal) környezete infrastruktúrájának – különösen a víz-, csatorna-, gáz-, telefonhálózat bővítésének – megteremtéséhez. Az összkiadásokhoz viszonyítva a hitel összege az 1990. évi 1,6%-ról, 3,7%ra nőtt az 1993. év végére. Ez nem jelenti összességében az önkormányzatok eladósodását, de egyegy helyi önkormányzat lehetőségeihez képest túlzott mértékű hitelfelvételt vállalt. Ha figyelembe vesszük, hogy a helyi önkormányzatoknak milyen gazdasági környezetben kellett gazdálkodniuk (teljes átalakuló gazdaság, infláció, állami költségvetés fokozódó hiánya) elmondható, hogy eredményesen látták el feladatukat. Remélhető, hogy a gazdaság fellendülésével párhuzamosan a helyi önkormányzatok számára is több lehetőség nyílik majd. Az önkormányzati szabályozásnak is meg kell újulnia, párhuzamosan az államháztartással. Keményné Koncz Ildikó (1994. június)

KOR – KÉP


A helyi adók alakulása 1991-től az önkormányzatok élhetnek az alkotmányban biztosított adómegállapítási jogukkal. Közismert, hogy ennek törvényi kereteit a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény teremtette meg. Ennek alapján az önkormányzatok megalkották a helyi adórendeleteket. A helyi adók bevezetését nagyban befolyásolta (befolyásolja) a nemzetgazdaság állapotának alakulása, ezzel összefüggésben az életkörülmények változása. Nem mindegy, hogy a gazdaság felszálló ágában, az életszínvonal növekedésének körülményei mellett, vagy recessziós állapotok (termelés visszaesése, munkanélküliség növekedése, infláció) közepette vezetik-e be az új adókat. A helyi adók bevezetésére és működtetésére egy olyan folyamat keretében került sor, amelyet alapvetően az önkormányzatok gazdasági helyzete, valamint a helyi adópolitika gyakorlásának lehetősége és ennek birtokában annak felelőssége befolyásol.

Működési tapasztalatok Az önkormányzatok a helyi sajátosságok, a vállalkozók és a lakosság teherbíró képességéhez igazodóan saját területükön helyi adókat (építményadó, telekadó, kommunális adó, idegenforgalmi adó és iparűzési adó) vezethetnek be.

A helyi adók bevezetésének folyamatában alapvetően két szakasz különböztethető meg. Az első szakasz az 1991 végéig tartó időszak. Az indulási helyzetből következően (a törvény elfogadására 1990. december 28-án került sor) az 1991-es év a helyi adók bevezetése szempontjából átmeneti évnek minősült. Az 1991. december 31-i állapot szerint 304 önkormányzat élt a helyi adók bevezetésének lehetőségével. A szóban forgó évben a helyi adókból származó összes bevétel kb. 4 milliárd Ft volt. Ezen túlmenően 5,5 milliárd Ft származott a még hatályban tartott más adókból. A helyi adóztatásban a második szakaszt 1992től lehet számítani. Ettől az évtől kezdődően lényeges mennyiségi változás következett be, amikor az év

végi állapotnak megfelelően már 1461 önkormányzat – az összes önkormányzat kb. 47%-a – működtetett a területén helyi adókat, 1993-ban a számuk meghaladta az 1500-at. Az önkormányzatok helyi adókat bevezető munkáját (rendeletek előkészítése, elemzések, hatásvizsgálatok, tanácsadás stb.) jelentős mértékben segítették a megyei TÁKISZ-ok. A helyi adókat bevezető önkormányzatok száma és aránya 1994-ben 1993. évhez képest lényegesen nem változott, számuk öszszességében 1578-ra, arányuk pedig 50%-ra növekedett. A helyi adókat bevezető önkormányzatok számának és arányának területi alakulását a melléklet tartalmazza.

Tőlem nem szednek be helyi adót

A „legnépszerűbb” a kommunális adó A legnagyobb számban megállapított adónem a magánszemélyek kommunális adója, amelyet 834 önkormányzat vezetett be. E körben az adó az építmény vagy a belterületi beépítetlen telek után állapítható meg. A helyi adót bevezető önkormányzatoknak több mint fele élt ezzel a lehetőséggel. A magas bevezetési arány alapvetően annak tudható be, hogy az adó megállapítása, adminisztrációja viszonylag kevés ráfordítással jár, a kisebb településeken ezt az adónemet könnyebben el lehetett a lakossággal fogadtatni. Vállalkozók kommunális adóját 587, iparűzési adót 592, napi átalánydíj alapján iparűzési adót 247, építményadót 648 (nem lakás céljára szolgáló építmények után 495, lakás után 153), idegenforgalmi adót tartózkodási idő után 232, építmény után 132 és telekadót 316 önkormányzat állapított meg. Az iparűzési adót, a magánszemélyek és a vállalkozók kommunális adójának mértékét az önkor-

KOR – KÉP


Önkormányzatok száma (db)

Helyi adót bevezető önkormányzatok száma (db)

Helyi adót bevezető önkormányzatok aránya az összes önkorm. %-ában (%)

Helyi adót bevezető önkormányzatok számának és arányának alakulása 1994. január 1-jei állapot szerint

Bararanya

302

128

42,38

Bács-Kiskun

117

59

50,43

75

48

64,00

352

131

37,22

Megyék

Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád

59

26

44,07

Fejér

105

69

65,71

Győr-Moson-Sopron

173

75

43,35

Hajdú-Bihar

82

50

60,98

118

71

60,17

Jász-Nagykun-Szolnok

77

49

63,64

Komárom-Esztergom

73

57

78,08

Heves

Nógrád

126

68

53,97

Pest

182

126

69,23

Somogy

240

146

60,83

Szabolcs-Szatmár-Bereg

228

103

45,18

Tolna

108

51

47,22

Vas

216

89

41,20

Veszprém

223

110

49,33

Zala

257

104

40,47

3113

1560

50,11

Megyék összesen Budapest Mindösszesen

23

18

78,26

3136

1578

50,32

mányzatoknak kb. 40%-a az adómaximumban határozta meg. Az építményadónál és a telekadónál az adótételeket igen tág határok között (1–100 Ft/nm) állapították meg az önkormányzatok. Az 1992. évi központilag tervezett önkormányzati adóbevételi előirányzat a helyi adókból 25 milliárd Ft, az önkormányzatok által „visszatervezett” összeg pedig 14 milliárd Ft volt.

14


Az 1992. évi előirányzatból ténylegesen 17,2 milliárd Ft realizálódott. Az 1993. évi önkormányzati adóbevételi előirányzat a helyi adókból 20,2 milliárd Ft, a tényleges teljesítés 27 milliárd Ft. Legjelentősebb bevételi forrást a helyi iparűzési adó képviseli 21,7 milliárd Ft bevétellel. Ebből 12,5 milliárd Ft a fővárosi önkormányzatnál realizálódott ( a fővárosi és a kerületi önkormányzatok

közötti megosztási szabályok értelmében az említett összegből 52, illetve 48%os arányban részesedett a főváros, illetve a kerületek ). A többi helyi adóból összesen 5,4 milliárd Ft bevétel (építményadó 2,3 milliárd Ft, kommunális adó 1,7 milliárd Ft, tartózkodás utáni idegenforgalmi adó 510 millió Ft, telekadó 474 millió Ft és építmény utáni idegenforgalmi adó 407 millió Ft) keletkezett. A bevételek területi megoszlására az a jellemző, hogy annak kb. 60%-a a fővárosban és Pest megye területén realizálódott. Ennek ellenpontjaként ugyanakkor megemlítendő, hogy az önkormányzatok 93%át kitevő nagyközségi, községi önkormányzatok a helyi adóbevételeknek nem egészen 9%-ához jutottak hozzá. Mindez jól szemlélteti azt a fontos körülményt, hogy az önkormányzatok lehetőségei a helyi adók megállapítása és a bevételek realizálása terén eltérő attól függően, hogy a településstruktúrában hol helyezkednek el.

Következtetések  Az elmúlt években erősödött az önkormányzatoknak a helyi bevételek növelésére irányuló törekvése. Egyre több önkormányzat ismerte fel ennek jelentőségét, illetve gazdasági lehetőségek mérlegelése alapján az arányos helyi közteherviselés szükségességét.

 A magyar településstruktúrát figyelembe véve (az önkormányzatoknak kb. 52%-a 1000 fős, vagy annál kisebb lélekszámmal, kb. 30%-a pedig 500 fő alatti lélekszámmal rendelkezik) a helyi adókat működtető önkormányzatok száma és aránya számottevően nem változhat. Ez tükröződik a helyi adókat bevezető önkormányzatok számának alakulásában. Az 1994. január 1-jei állapot szerint 1993-hoz képest csupán 60-nal növekedett a számuk.  A jelenlegi helyi adórendszer működése során számolni kell azzal, hogy a helyi adók saját és összes bevételeket differenciáló hatása fokozódhat. Erre utal az a körülmény, hogy az 1993. I. félévi tényadatok szerint a helyi adók aránya a saját bevételeken belül 40 önkormányzat esetében meghaladja az 50%-ot. Ezt nagyobb részben az iparűzési adónak a helyi adókon belüli domináns szerepe idézi elő. Az előbbiek ellenpontjaként említendő, hogy 325 önkormányzatnál az említett arány 1%nál kisebb.  Az önkormányzatok gazdasági helyzetének erősítése az államháztartási rendszer reformjának keretében azt igényli, hogy a költségvetésükben növekedjen a saját bevételek, ezen belül a helyi adók aránya. Fehérvári István (1994. június)

KOR – KÉP


Az erő forrásai

A helyi önkormányzatok megalakulása óta már közel nyolc év telt el. Az alábbi elemzésünkből kiderül, hogy ez az időszak az önkormányzatoknak gazdálkodás szempontjából súlyos terheket jelentett. Saját döntései következtében néhány önkormányzat tartós fizetésképtelenség állapotába került. A kialakult helyzet kezelésére szolgált a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény és az ennek végrehajtására kiadott kormányrendelet…

Az önkormányzatok számára csak törvények adhatnak feladatot. 1994–1998 között – az államháztartási reform folyamatában – pontosabban körvonalazódott az önkormányzatok feladata a közszolgáltatások több területén (pl. közoktatás, egészségügy, szociális ellátás, tűzvédelem). Az önkormányzati törvény 1994-ben pontosította – többek között – a megyei önkormányzatok kötelező feladatait. A helyi önkormányzatok gazdálkodásbéli önállósága – törvényi keretek között – továbbra is széles körű. Ez azt is jelenti, hogy a felelősség is a döntést hozó önkormányzatot terheli. Az eddigi gazdálkodási tapasztalatok azt mutatják, hogy az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági ellenőrzése, illetve a kiegyensúlyozott gazdálkodást elősegítő felelősségteljes kötelezettségvállalás rendje nincs megnyugtatóan szabályozva.

Ezért vált szükségessé az önkormányzati törvény és az államháztartási törvény módosítása. Ezáltal az önkormányzatisághoz való jogok nem csorbulnak, de ezek az intézkedések elősegítik a racionálisabb gazdasági döntések meghozatalát, a hatékonyabb eszközfelhasználást. A jogszabályi változtatásokról:  A módosítás szerint az önkormányzatoknak jogszabályban meghatározott képesítésű ellenőr útján kell gondoskodniuk gazdálkodásuk belső ellenőrzéséről. Az önkormányzatok pénzügyi bizottságának feladatés hatásköre is pontosabbá vált az ellenőrzés terén.  A jelentősebb teljesítőképességű, illetve hitellel gazdálkodó önkormányzatoknál a képviselő-testület köteles könyvvizsgálót alkalmazni.  Az önkormányzati törvény az önkormányzatok hitelfelvételi és kötvény-

kibocsátási szándékainak megalapozottabbá tétele, a körültekintőbb döntéshozás, valamint a közpénzek védelme érdekében korlátozza, pontosítja ezek fedezetéül szolgáló források körét…  Saját döntései következtében néhány önkormányzat tartós fizetésképtelenség állapotába került. A kialakult helyzet kezelésére szolgált a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény és az ennek végrehajtására kiadott kormányrendelet… Lehetőségek az önállóságra. Gazdálkodási önállóság azt jelenti, hogy az önkormányzatok szabadon dönthetnek a feladatellátás módját illetően. Közülük most csak az önkormányzati körben maradó feladatellátás módozatait tekintsük át! Az intézményalapítás – megszüntetés esetében az általános tendencia az, hogy

az önkormányzatok által működtetett intézmények száma, mérsékelt ütemben ugyan, de tovább csökken. A társulások sokféle formája terjedt már el (pl. hatósági igazgatási, intézményfenntartó társulások, körjegyzőségek), de ezt a lehetőséget még nem merítették ki. Az önkormányzatok társulási hajlandóságának ösztönzésére a társulásokról szóló törvény, a társulási formák széles körét tárja az önkormányzatok elé. …A vizsgált időszakban is több önkormányzat vált és válik szét. 1997. október 1-jéig a helyi önkormányzatok száma már 3172. A folyamat mérséklését szolgálja az önkormányzati törvény azon intézkedése, amely megszigorítja egy új község alapításának feltételeit (a lakosságszám alsó korlátja, a szétváló önkormányzatok a működőképességük fenntartásához nem igényelhetnek kiegészítő támogatást).  A privatizációs folyamat keretében ebben az időszakban a helyi önkormányzatok vagyona tovább gyarapodott. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi szabályozórendszere továbbra is a bevételek által meghatározott és a normatív elosztási rendszeren alapul. A szabályozórendszerben a központi források alapvetően normatív elosztási rendje a kiegészítő rendszerekkel együtt alkot egységes egészet. 2006. április ÖN • KOR • KÉP

15

KOR – KÉP Az önkormányzatok kötelező feladatainak ellátásához az anyagi feltételeket az Országgyűlés biztosítja. Az előző kormányzati ciklusban kialakult arányokhoz képest – ha nagyon mérsékelt ütemben is, de – növekszik a súlya a saját bevételeknek, amelyek legdinamikusabb eleme a helyi adóbevétel. Ennek részaránya az előző ciklus arányaihoz viszonyítva az összbevételben megduplázódott. 1995– 1998 között az arány hatról kilenc százalékra növekedett. Az államháztartási reformfolyamat részeként tovább folytatódik a döntési hatáskörök decentralizációja. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény alapján 1996-ban megalakultak a megyei területfejlesztési tanácsok. Ettől az évtől kezdve a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatásokat, 1998-tól pedig a céljellegű decentralizált támogatásokat kormányrendeletben osztják föl a területfejlesztési tanácsok között. A támogatási keretből a tanács döntése alapján részesedhetnek az önkormányzatok elsősorban fejlesztési célból. Az államháztartási reformfolyamat keretében, az Államkincstár létrehozásával egyidejűleg 1996-ban került bevezetésre a nettó finanszírozás. Ez több önkormányzatnál komoly likviditási gondot idézett elő. A likviditási helyzet javítása érdeké-

16


KÖLTSÉGVETÉS 1994–1998 ben több támogatási formánál (pl: gyermeknevelési támogatás, Munkaerőpiaci Alapból történő támogatás, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok támogatása) – egy éven belüli utólagos elszámolási kötelezettség mellett – 1997-től előleg felvételére nyílt lehetőség. Tekintsük át ezek után a helyi önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi szabályozó rendszerét, gazdálkodási feltételeket jellemző fő vonásokat 1995-től 1998ig évenként! Az önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi lehetőségeit csak a nemzetgazdaság általános helyzetének, a gazdaságpolitika fő céljainak, az államháztartás szerepe változásának ismeretében lehet és kell minősíteni. A helyi önkormányzatok GDP-ből való részesedése 14–15%-ról 12–13%-ra mérséklődik. Tö b b l e t f e l a d a t o k , már 1995-ben! Mint ismert, a magyar gazdaságot 1995ben súlyos strukturális gondok jellemezték. Ezért az általános gazdaságpolitika célul tűzte ki a központi költségvetés egyensúlyának megteremtését, az államháztartás túlfogyasztás növekedésének megfékezését, a gazdaság stabilizálását. Ez természetesen meghatározta a helyi önkormányzatok 1995. évi gazdálkodásának feltételeit, szigorította azokat.

1995 főbb jellemzői: – A pénzügyi szabályozás az önkormányzatok többletfeladatainak finanszírozásához szükséges pénzügyi fedezet megteremtésére és feladatarányos elosztására irányult. Első ízben került sor arra, hogy az önkormányzatokat együttesen megillető személyi jövedelemadó-bevétel egy része újraelosztásra került, elsősorban a kistelepülések, az átlagos jövedelemviszonyoknál kedvezőtlenebb helyzetben lévő önkormányzatok javára. Feladathoz kapcsolódóan kiemelt támogatást nyújtott a központi költségvetés:  a köztisztviselők előmeneteléhez és illetményrendszerének teljes körű bevezetéséhez 90%-os mértékig,  a közalkalmazotti törvény végrehajtása miatt felvett hitel kiváltására, az illetménykategória emelése miatti többletköltség fedezetére,  az energiaár-emelés lakossági és intézményi részleges kompenzációjára,  az áfa-visszaigénylés megszűnése miatt a lakásgazdálkodás többletköltségeinek finanszírozásához,  év közben a hivatásos önkormányzati tűzoltóságokkal kapcsolatos feladatés hatáskör átvétele miatti működési kiadásokra. 1995-ben a helyi önkormányzatok számára 33,6 milliárd forint állt rendelkezésre címzett- és céltámogatásra, ami jelentősen hozzájárult a társadalmilag kiemelt fontosságú infrastrukturális beruházások megvalósításához.

Az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő (forráshiányos) önkormányzatok kiegészítő támogatásából az év során összesen több mint 800 önkormányzat részesedett közel 6,4 milliárd forint összegű támogatásból, biztosítva ezen önkormányzati körben a működőképesség fenntartását. A gazdasági stabilizációt szolgáló 1995. évi kiigazító intézkedések és a pótköltségvetés következményeképp került sor a helyi önkormányzatok kötelezettségvállalása felső határának szabályozására. Az önkormányzatok meghatározott körében hatályba lépett a gazdálkodás ellenőrzésének javítására a könyvvizsgálói jogintézmény. Az intézkedések másik köre – az államháztartási reform részeként – az önkormányzati szférában meghatározó nagy elosztási rendszerek (pl: közoktatás) működésének áttekintését és a korszerűsítési javaslatok kidolgozását szorgalmazta. A pótköltségvetés plusz támogatást biztosított az önkormányzatok számára a szociális ellátó rendszerek tervezett átalakításából adódó többletköltségek finanszírozásához. A pénzügyi lehetőségek alakulása arra kényszerítette az önkormányzatokat,

KOR – KÉP hogy a működtetésre fordítsák bevételeiket. A nagy ellátórendszerek (egészségügy, közoktatás, szociális ellátás) a folyó működési kiadások közel 67%-át tették ki. A felhalmozási és tőke jellegű kiadásokra az 1994. évhez képest mintegy 26 milliárd forinttal kevesebbet fordíthattak az önkormányzatok. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának feltételei 1996-ban alapvetően nem változtak. A pénzügyi lehetőségeket ez évben is behatárolta a nemzetgazdaság ismert helyzete. A gazdaságpolitika továbbra is az egyensúly megteremtésére, a túlfogyasztás fékezésére irányult. Mindezek alapján a helyi önkormányzatok 1996. évi gazdálkodása pénzügyi szabályozásának, pénzügyi lehetőségeinek főbb jellemzői a következők voltak:  1995-ről 1996-ra nem növekedtek a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek.  Új közoktatási finanszírozási rendszer lépett életbe.  Új szabályozó elemként került bevezetésre a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás.  A személyi jövedelemadó átengedés mértéke az 1995. évi 35%-ról 1996-ban 36%-ra módosult. Az elosztás módja változott, mivel a 36%-ból 25% maradt helyben, a 11%-kot pedig újra elosztották. Az elosztás fő szempontjai a szolidaritás és a biztonságos feladatellátás

KÖLTSÉGVETÉS 1994–1998 elve voltak, a jövedelemkülönbségek mérséklése, a közoktatás finanszírozási rendszerének átalakítása miatti forrásátrendeződés kezelése mellett.  Változott a gépjárműadó konstrukciója az adó minimális mértéke a kétszeresére emelkedett. 1996-tól teremtődött meg továbbá annak a jogszabályi lehetősége, hogy ha az önkormányzat az alsó adótételnél magasabb adómértéket állapít meg, úgy a különbözetből származó bevétel 100%ban az önkormányzatot illeti meg.  A személyi jövedelemadó- és a gépjárműadó- bevétel növekedésével párhuzamosan – a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek részeként – az állami támogatások és hozzájárulások összege mérsékeltebben növekedett.  Lényeges változásra került sor a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának forrásainál. 1996-tól ugyanis a támogatás 50%-át már nem a központi költségvetés, hanem a Munkaerőpiaci Alap finanszírozta.  A normatív állami hozzájárulások jogcímeinek száma az 1995. évi 28 jogcímről 1996-ban a felére csökkent. A megmaradókhoz azonban – a közoktatási feladatokhoz igazodóan – nagyszámú differenciált szorzószám kapcsolódott.  A közoktatás finanszírozásának új rendszere kiemelt jelentőségét jelzi az is, hogy 1996-ban – az 1995. évi ösz-

szeghez képest – az egyes közoktatási feladatok támogatására közel hatszoros öszszeg állt az önkormányzatok rendelkezésére a központosított előirányzatok között.  Fennmaradt a központosított előirányzatok között önálló támogatási jogcímként a bérpolitikai intézkedés.  Címzett- és céltámogatásokra 34 milliárd forint volt az előirányzat. A támogatható célok közül a költségvetési törvény alapján kiemelt hangsúlyt kapott a környezetvédelmet szolgáló beruházások támogatása.  Hatályba lépett a nettó finanszírozási rendszer.  Hét önkormányzatnál kezdődött meg és volt folyamatban adósságrendezési eljárás a szabályozás hatálybalépését követően.  Az önkormányzati gazdálkodás működőképességének biztonsága érdekében 1996-ban 740 önkormányzat részesült 4,4 milliárd forint kiegészítő támogatásban.  Az önkormányzatok a folyó működési kiadásaikra az összes kiadás 71%-át fordították, továbbra is alapvetően a közoktatási, az egész-

ségügyi és a szociális ellátási feladataik finanszírozására.  1996-ban – 1995-höz viszonyítva – minimálisan, mintegy 8 milliárd forinttal többet fordítottak az önkormányzatok felhalmozási és tőkejellegű kiadásokra. A nominálérték növekedése 6%! Ezen kiadáson belül a tárgyi eszközök beszerzése gyakorlatilag az 1995. évi nominális szinten teljesülhetett 1996-ban. A beruházásoknál tehát 1995-ben és 1996-ban erőteljes restrikció érvényesült a gazdaságpolitikai program hatására. A feladatellátáshoz 1997-ben is pénz kell. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi szabályozó rendszerében 1997-ben is az alapvető cél, hogy elsősorban a kötelező feladatokhoz igazodóan teremtse meg a megfelelő jövedelemviszonyokat, a forrásszabályozáson alapuló normatív elosztási rend és a kiegészítő rendszerek együttesében. A pénzügyi szabályozás, a pénzügyi lehetőségek és a gazdálkodás főbb jellemzői 1997-ben a következők:


17

KOR – KÉP  A nettó átlagkeresetek reálértékét az önkormányzati szférában is meg kell őrizni 4%os létszámcsökkenés mellett.  1996-hoz képest a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek 1997-re már érzékletesen emelkedtek.  A személyi jövedelemadó és a normatív állami hozzájárulások elosztásának szabályozása során olyan módszert kellett kialakítani, ami lehetővé tette a személyi juttatások 17%-os mértékű emelését és érzékelhető segítséget nyújtott a gyenge jövedelmi háttérrel bíró önkományzatoknak.  Az önkormányzatok bevételeinek alakulása már jelezte azt a tendenciát, amely szerint az összbevételen belül növekszik a saját forrás aránya, főként a helyi adóbevételek (ezen belül jellemzően a helyi iparűzési adó) dinamikus növekedése révén. A központi költségvetési kapcsolatokból származó jövedelmek elosztásának szabályozásánál tehát (modellszámításokkal megalapozva) 1997-ben is befolyásoló tényező volt az iparGúzsba kötve

18


KÖLTSÉGVETÉS 1994–1998 űzési adóból származó bevétel önkormányzatok közötti megoszlása.  A személyi jövedelemadóból az önkormányzatokat együttesen 38% illette meg, amiből 22% maradt helyben, 16% pedig a személyi jövedelemadó-kiegészítésére, a népességszámhoz kapcsolódó globális normatívák és a községenkénti 2 millió forint támogatás fedezetére szolgált.  A normatív állami hozzájárulások még inkább eltolódtak a feladatarányos finanszírozás irányába. Ezt jól jelzi az, hogy 1996-hoz képest 1997-re a szociális intézményi és a közoktatási normatívák aránya 64%-ról 75%ra emelkedett, valamint az, hogy 1997-ben ismét növekedett a normatíva-jogcímek száma (20-ra) és továbbra is száz fölötti a közoktatási normatívákhoz kapcsolódó differenciáló elem.  Az új közoktatási törvény megvalósítása érdekében – kötött felhasználással – kiegészítő normatív állami hozzájárulást igényelhettek az önkormányzatok a nemzeti, etnikai kisebségekhez

tartozó óvodai, iskolai neveléshez, oktatáshoz, a két tannyelvű középiskolai oktatáshoz, továbbá a központosított előirányzatok között már hat jogcímen nyílt támogatásra lehetőség (pl: pedagógus szakkönyvvásárlás, pedagógus szakképzés, térségi feladatok ellátása).  Új feladatot jelentett az önkormányzatok számára az egészségügyi hozzájárulás rendszerének bevezetése. Az új feladat többletkiadásainak fedezetét részben a szociális normatíva, részben a központosított előirányzatok között nevesített közgyógyellátás támogatása biztosította.  A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényből adódó új önkormányzati feladatok finanszírozására – a törvény hatálybalépését követően – a szociális normatíva összegének növelése volt hivatott.  1997-ben megszűnt a bérpolitikai intézkedésekre elkülönített állami támogatási jogcím. A külön keret helyett az átlagkereset emeléshez a központi forrást a normatív forrásszabályozás juttatta el az önkormányzatokhoz.  1997-ben a munkanélküli jövedelempótló támogatásnak már 75%-át fedezte a Munkaerőpiaci Alap, a támogatás 25%-a a szociális normatíva része.  A címzett- és céltámogatási előirányzat 1997-ben 39 milliárd forintra emelkedett. 1996-ról 1997-re a támogatható célok köre és rangsora nem változott. Vál-

tozást jelent viszont a támogatási rendszerben az, hogy a címzett- és céltámogatásokból 1997. június 30-áig lemondással felszabaduló előirányzat visszaforgatható lett azokra az 1997. évi új céltámogatási igényekre, amelyek az első körben – pénzhiány miatt – már nem voltak kielégíthetők.  Az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő (forráshiányos) önkormányzatok kiegészítő támogatási keretéből 840 önkormányzat részesült mintegy 6 milliárd forint támogatásban.  A kiadási struktúrát áttekintve az állapítható meg, hogy döntően a bérmegállapítások teljesítése miatt a személyi juttatásokra és azok járulékaira kellett az önkormányzatoknak nagyobb összeget fordítani 1997-ben 1996-hoz képest. Ehhez a forrást, a dologi kiadások 1996. évi szintentartása mellett, a felhalmozási és tőkejellegű kiadások terhére lehetett megteremteni. A dologi kiadásoknak nominálisan az 1996. évi szinten tartása – 17–18%-os infláció mellett – jelentős reálértékvesztést jelentett. Egyensúly-javulás 1998ban. 1998-ban a stabilizációs intézkedések hatása, az egyensúly javulása, a gazdasági növekedés alakulása reális esélyt teremt arra, hogy a nemzetgazdaság növekedési pályára álljon. A gazdasági növekedés mellett is azonban tovább folytatódik az államháztartás jövedelemcentralizációjának és újraelosztó

KOR – KÉP


millió Ft-ban 1998. év ogy-i előir.

1997. év várható

1996.évi teljesítés

Bevételek


A helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetési mérlege

Intézményi tevékenységek bevételei

68647

81001

88000

98000

Kamatbevételek

10935

16749

6000

6000

Illetékek

11463

15509

17200

20000

Helyi adók

46383

80813

93000

110000

258

364

600

700

Környezetvédelmi bírság Egyéb sajátos bevételek

8587

11779

9500

10000

146273

206215

214300

244700

93631

101274

135652

179090

2472

7056

8000

8500

-

-

-

1000

Átengedett bevételek összesen

96103

108330

143652

188590

Tárgyi eszközök, föld és immateriális javak értékesítése

43699

42968

50000

45000

Részvények értékesítése (értékpapírok)

19757

27332

13000

13000

5938

20064

2000

2000

Saját folyó bevételek összesen Személyi jövedelemadó Gépjárműadó Termőföld bérbeadásából származó adó

Vállalat értékesítéséből származó bevételek Államháztartáson belüli felhalmozási bevételek

7392

11820

10000

9000

Államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek

14141

16582

14000

12000

Felhalmozási és tőke jellegű bevételek összesen

90927

118766

89000

81000

Normatív állami hozzájárulások

232650

231702

255893

271044

Színházi támogatások

2574

3462

4338

4770

24179

23413

39000

42800

7020

5368

6000

7200

32592

52882

36565

52759

2561

7283

8768

11600

Kiegészítő támogatás egyes közoktatási feladatokhoz

-

-

3247

6483

Területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú tám.

-

571

8000

9000

Céljellegű decentralizált támogatás

-

-

-

4300

6285

-

-

-

Címzett- és céltámogatások Működésképtelenné vált önkormányzatok tám. Központosított előirányzatok és egyéb tám. Önkormányzati tűzoltóságok támogatása

Közalkalmazotti bér, minimálbér, tb. járulék Egyéb átcsoportosított bevételek

3880

2169

-

-

Állami hozzájárulások és támogatások összesen

311741

326850

361811

409956

Egészségbiztosítási Alapból átvett pénzeszközök

127055

148417

169000

190900

Elkülönített állami pénzalapoktól átvett pénzeszk

3388

12703

15000

19000

Központi (fejezettől), költségvetési szervtől átvett pénz

6044

7213

8000

8000

Költségvetési kiegészítések, visszatérítések

1202

1292

1500

1000

137689

169625

193500

218900

Államháztartáson belüli átutalások összesen Államháztartáson kívülről származó pénzeszk. GFS rendszerű bevételek összesen Hitelből bevételek Értékpapírértékesítésből bevétel (hosszú lejáratú) Tárgyévi bevételek összesen

7376

10651

9000

9000

790109

940437

1011263

1152146

19690

14305

31400

25000

3528

8473

6000

8000

813327

963215

1048663

1185146


19

KOR – KÉP


Rendszeres személyi juttatások Nem rendszeres személyi juttatások Külső személyi juttatások

millió Ft-ban 1998. év ogy-i előir.

1997. év várható

188774

212321

264500

303430

48590

54895

50100

57100

11336

12253

13000

15000

248700

279469

327600

375530

Társ. biz.-i és munkaadói járulék, eü hozzájár.

104197

122335

153293

175300

Dologi kiadások összesen

225274

267192

268770

287600

Folyó (működési) kiadások összesen

578171

668996

749663

838430

77900

78807

93400

112400

Személyi juttatások összesen

Tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalm. Államházt-on belüli felhalmozási célú átutalások

418

645

2000

3000

Államházt-on kivüli felhalmozási célú átutalások

28679

29437

27000

29000

Nagyértékű tárgyi eszközök felújítása

10766

15056

13000

18000

Felhalmozások áfa egyenlege Felhalm-i és tőke jellegű kiadások összesen Működési célú pénzeszköz átadás államházt-on kivülre (vállalkozások) Működési célú pénzeszközök átadása államházt-on belülre

18350

19713

19800

21000

136113

143658

155200

183400

15584

22330

22400

25946

748

1337

2000

2200

48830

53862

69500

90370

2121

2292

2500

3000

67283

79821

96400

121516

781567

892475

1001263

1143346

-

-

-

8000

781567

892475

1001263

1151346

Éven belüli lejáratú értékpapír vásárlás-elszámolás egyenlege

11641

13788

16000

6300

Hitel visszafizetése

18215

21614

20000

21000

5967

12349

11400

6500

817390

940226

1048663

1185146

Társadalom- és szociálpolitikai juttatások Ellátottak pénzbeni juttatása Támogatások, elvonások és egyéb folyó átutalások összesen Folyó, felhalmozási kiadások, átutalások összesen Általános és céltartalék GFS rendszerű kiadások összesen

Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása Tárgyévi kiadások összesen

szerepének mérséklődése. A központi költségvetésbe – a szűkülő bevételi lehetőségek mellett – differenciált támogatáspolitika valósulhat csak meg. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi szabályozását, pénzügyi lehetőségeit és gazdálkodását 1998-ban a következők jellemzik:  Az átlagkereset az önkormányzatoknál 16%-kal növekszik. Kivétel a helyi önkor-

20


Bevételek


A helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetési mérlege


mányzatok hivatásos tűzoltósága, ahol a szolgálati törvényből adódóan kell az keresetemelést végrehajtani.  A keresetemelkedés átlagosan 2%-os létszámfogyással érhető el az önkormányzatok összességében. Kivételt képeznek a tűzoltóságok, a szociális intézmények és a kistelepülések.  A központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételek jelentősége, súlya – az előző évekkel ellentét-

ben – ha kis mértékben is, de növekszik az önkormányzatok összbevételében.  1998-ban a személyi jövedelemadó 40%-a illeti meg összességében az önkormányzatokat. Ebből 20% marad helyben, a másik 20% újraelosztásra kerül. Az újraelosztás fő célja a szolidaritás elvén alapulva a területi fejlettségben meglévő különbségek mérséklése, a kedvezőtlen jövedelmi háttérrel rendelkező önkor-

mányzatok jövedelemviszonyainak javítása. A 20% újraelosztható részből lehetővé válik a szociális és gyermekjóléti normatíva nagy részének finanszírozása. A személyi jövedelemadó megosztása összességében az önkormányzatok feladat- és forráseloszlásának összhangját javítja.  A szociális ellátórendszerek átalakítása miatt bővül az önkormányzatok szociális feladata, amit igyek-

KOR – KÉP szik követni a forrásszabályozás a differenciáltabb normatívarendszerrel, valamint a központosított előirányzatok között megjelenő új támogatási jogcímmel.  A közoktatás finanszírozásának 1997-ben átalakított rendszerét 1998-ban egyszerűsítésítették. Ennek eredményeként a normatíva-jogcímek száma csökkent, valamint a központosított előirányzatokból kiemelték azokat az összegeket, amelyek nem önkormányzati intézmények finanszírozására szolgáltak. Továbbra is külön ösztönző hozzájárulás illeti meg a társulás formájában közoktatási feladatokat ellátó önkormányzatokat. Új típusú támogatási jogcím 1998-ban a pedagógusok minőségi munkavégzésért járó kereset-kiegészítése. A támogatás igénybevételi feltételeit a Művelődési és Köz-

KÖLTSÉGVETÉS 1994–1998 oktatási Minisztérium jelenteti meg 1998. március 31ig. A törvényi szabályozás az 1998. évi költségvetési törvényben található meg.  Az 1998-ban hatályba lépő kulturális szaktörvény szerinti önkormányzati feladatok finanszírozásához normatív állami hozzájárulás illeti meg az önkormányzatokat.  Új normatíva jogcímként jelenik meg a körzeti igazgatási feladatok normatív állami hozzájárulása a gyámügyi és az építésügyi igazgatási feladatokkal arányosan.  A létszámfogyás költségeihez rendelkezésre áll – pályázati úton – állami hozzájárulás. A feltételek már megjelentek a Magyar Közlöny 1998. január 30-ai számában.  A helyi önkormányzatok számára 1998-ban 42,8 milliárd forint a címzettés céltámogatási előirányzat. A támogatási célok és rangsoruk nem változik 1997-hez képest. Lehetőség van a címzett- és céltámogatások 1998 június 30-áig lemondással felszabaduló előirányzatának viszszaforgatására is, a jogszabályi feltételeknek megfelelt, de az első ütemben ki nem elégített céltámogatási igényekre.  A címzett- és céltámogatás, valamint a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás mellett 1998-ban az önkor-

mányzatok beruházásainak finanszírozását újabb támogatási forma is segíti. Ez a céljellegű decentralizált támogatás.  Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő (forráshiányos) önkormányzatok támogatására 6,7 milliárd forint áll rendelkezésre. A támogatás elosztási rendszere – a normatívitás erősítése érdekében – változik. Az önkormányzat által számított forráshiány – és így az igényelt támogatás – összege annak figyelembevételével csökkenthető vagy növelhető, hogy az önkormányzat fajlagos működési kiadása milyen irányban tér el az országos, településkategóriánkénti fajlagos kiadásoktól.  A felhalmozási és tőkejellegű kiadások – a vizsgált négy év alatt első ízben – 1998-ban 18%-kal - ezen belül a tárgyi eszközök beszerzése 20%-kal – növekedhetnek a fejlesztési célú támogatások körének bővülésével, előirányzatuk növekedésével, továbbá a saját források fokozottabb bevonásával.  A dologi és egyéb kiadások együttes növekedése – ugyancsak a saját bevételek bevonásával – 7% körüli lehet, ami ugyan mintegy fele a tervezett 13–14%os inflációnak, de a korábbi évek erőteljes kiadásviszszafogásához képest, mégis egyfajta pozitív elmozdulás lehetőségét jelzi.

Költségtakarékosabb, hatékonyabb önkormányzatokat. Összességében a helyi önkormányzatok az 1995–1998. évek közötti gazdálkodási feltételeinek, gazdálkodásának főbb jellemzőit áttekintve fejlődés tapasztalható, amely szoros összefüggésben van a nemzetgazdaság teljesítményével, a gazdaságpolitika fő céljaival, az államháztartás, a központi költségvetés szerepének és súlyának alakulásával. A vizsgált időszak áttekintéséből megállapítható, hogy a kormánynak, az Országgyűlésnek folyamatosan törekednie kell az önkormányzati gazdálkodás finanszírozási rendszerének javítására a költségtakarékosabb, hatékonyabb feladatellátásért, a kötelező feladatok ellátási színvonalának biztosításáért. Ehhez szükség van az önkormányzatok társadalmi és a helyi tartalékainak feltárására, a racionálisabb gazdálkodásra. Ezért át kellene tekinteni a feladataikat, meg kellene vizsgálniuk az intézményi struktúrát, a feladatellátás módozatait, a vagyongazdálkodási lehetőségeket. Hiszen csak a makró és a helyi erőforrások összehangolásával lehet a lakosság életminőségét érzékelhetően javítani. Darázs Imréné (1998. március)

polgárok, önkormányzatok információs hírmagazinja • www.onkornet.hu


21

KOR – KÉP

HELYI ADÓK 1994–1998

Növekvő népszerűség Az elmúlt négy évben a helyi adók jogi szabályozása, eszközrendszere alapvetően nem változott, időközben néhány, a rendszer egészét nem érintő korrekcióra a gyakorlati végrehajtás során szerzett tapasztalatok alapján azonban sor került. A helyi adók a magyar adórendszer szerves részévé váltak, az önkormányzati költségvetésen belül a saját bevételek egyre növekvő hányadát teszik ki. Jelen összeállítás a helyi adóknak az önkormányzati szférában betöltött szerepét, súlyát, az adóbevételek alakulásának legfontosabb tendenciáit vázolja fel. A helyi adót működtető önkormányzatok száma 1994 óta jelentősen emelkedett. 1997-ben 2537 önkormányzat – az összes önkormányzat 81%-a – élt az adók bevezetésének lehetőségével. Ez 977tel több mint 1994-ben. A legnagyobb számban megállapított adónem változatlanul a magánszemélyek kommunális adója, amelyet 1470 önkormányzat működtet. A helyi adót bevezető önkormányzatoknak több mint a fele élt ezzel a lehetőséggel. A magas arány annak tudható be, hogy az adó megállapítása, adminisztrációja viszonylag kevés ráfordítással jár. A kisebb településeken ezt az adónemet könnyebben el lehet a lakossággal fogadtatni, és nem okoz komolyabb anyagi megterhelést számukra. A magánszemélyek kommunális adójának mértékét az önkormányzatok éves szinten általában 1000–2000 Ft közötti értékben határozták meg, kivétel Pest megye, ahol többségében 3000–4000 forintos adómértékeket állapítottak meg. Az adómaximumot (12000 Ft/adótárgy/év) kb. 20 önkormányzat alkalmazta.

22


Az önkormányzatok által a másik leggyakrabban működtetett adónem az iparűzési adó, amelyet 1437 helyen vezettek be, ez 315-tel több önkormányzatot jelent az 1996. évhez képest. Az iparűzési adót bevezető önkormányzatok 70%-a 0,8% és 1,2% között állapította meg az adómértéket, a fővárosban maradt az 1,2%-os mérték. A helyi adóbevételek iránti fokozódó igényt jelzi az, hogy a maximális adómértéket 368 önkormányzat alkalmazta. Az iparűzési adó megkülönböztetett jelentőségét az adja, hogy az összes helyi adóbevételen belüli aránya évek óta kb. 83%. Az ideiglenes iparűzési adóátalányt 646 önkormányzat vezette be területén. A vállalkozók kommunális adóját 846, építményadót 841 (nem lakás céljára szolgáló építmények után 628, lakás után 213), idegenforgalmi adót 468 (tartózkodási idő után 288, szállásdíj után 10, építmény után 170), telekadót 394 önkormányzat állapított meg. Az idegenforgalmi adót bevezető önkormányzatok túlnyomó többsé-

ge az eltöltött vendégéjszakák után 100–200 Ft-os tételes adót alkalmazott. A vállalkozók kommunális adójának mértékét az önkormányzatoknak kb. a fele az adómaximumban (2000 Ft/ foglalkoztatott, létszám/év) határozta meg. Az építményadónál és a telekadónál a tételeket tág határok között (20– 300 Ft/m2 ) állapították meg. Amíg, pl. az elmúlt években a telekadónál nem volt ritka a 10 Ft/m2 alatti adómérték, addig ma már csak elvétve található ilyen alacsony tétel. Ugyanakkor az építményadónál a maximális adótétellel (900 Ft/m2/ év) alig lehet találkozni.

Gyarapodó adóterhek Megállapítható, hogy az önkormányzatok a vártnál nagyobb arányban éltek az elmúlt években helyi adók bevezetésének lehetőségével. A maximálisan alkalmazható felső adómérték az iparűzési adó esetében jelentősen emelkedett, mivel a bevezetéskori 0,3%-kal szemben két ütemben, az adóalap csökkentésével egyidejűleg, először 0,8%-ra, majd 1,2%-ra módosult,

ugyanakkor a magánszemélyek kommunális adójánál, az építmény- és a telekadónál mérsékelt emelkedés figyelhető meg. Ez utóbbiaknál az adóbevétel növekedéséhez az ilyen adónemet bevezető önkormányzatok számának bővülése is hozzájárult. Érvényesül az a korábbi tendencia is, hogy az önkormányzatok változatlanul a vállalkozói szféra adóztatására törekednek. Az építményadónál továbbra is csak kis számban élnek a lakások utáni adómegállapítás lehetőségével. Inkább a nem lakás céljára szol-

KOR – KÉP

HELYI ADÓK 1994–1998

4.145 813 1.822 1.075 747 38.472 1.131 768 363 46.383

8.313 1296 2.666 1.174 1.492 66.572 1.966 1.505 461 80.813

gáló építményekre vezetnek be helyi adót, azon belül is a műhelyekre, iroda- és üzlethelyiségekre, garázsokra terjesztik ki ezt a kötelezettséget. 1997-től már a főváros valamennyi kerülete élt a helyi adók bevezetésének a lehetőségével, főleg a nem lakás céljára szolgáló építményeket és a telkeket adóztatják. Ezen belül jelentős volument képvisel a szállodaépületek utáni építményadóbevétel. Ugyanakkor mindössze 4 önkormányzat vezette be területén a magánszemélyek kommunális adóját. A szállásdíj után megállapítható idegenforgalmi adó és az iparűzési adó a főváros egész területén egységesen funkcionál. Az idegenforgalmi adó mértéke a szállásdíj 3%-a.

Alultervezett bevételek A helyi adóbevételek önkormányzatok által tervezett 1997. évi előirányzata 94,8 milliárd Ft volt. Előzetes adatok szerint ezzel szemben a bevétel 111 milliárd Ft-ot tett ki. A mintegy 16 milliárd Ft-os túlteljesülés több tényező együttes hatásá-

11.120 1.727 3.184 1.178 2.006 93.375 1.888 1.342 546 111.294

millió Ft 1994 = 100,0%

3.255 710 1.716 1.200 516 27.257 1.054 745 309 33.992

1997

1996

Építményadó Telekadó Kommunális adó a./ vállalkozók b./ magánszemélyek Iparűzési adó Idegenforgalmi adó a./ tartózkodás után b./ építmény után Összesen

1995

Megnevezés

1994

Helyi adóbevételek alakulása 1994-1997

341,6 243,2 185,5 98,2 388,7 342,6 179,1 180,1 176,7 327,4

ra alakult ki. Bővült az iparűzési adót bevezető önkormányzatok száma, emelkedett az adómérték.További bevételt növelő tényező, hogy nemcsak az árszínvonal növekedése miatt emelkedik az adóalap (nettó árbevétel), hanem a gazdasági növekedés miatt a reálteljesítmény is emelkedett. Azelmúltnégyévbenrészben a helyi adókat bevezető önkormányzatokszámánaknövekedése, részben a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben módosítottfelsőadómértékekkövetkeztében a helyi adókból származó bevétel több mint háromszorosára növekedett. 1994-ben az önkormányzatok által realizált helyi adóbevétel 34 milliárd Ft-ot, 1997ben pedig mint már említettük 111 milliárd Ft-ot tett ki. Az adóbevételek területileg is jelentős differenciáltságot mutatnak. Ezt jól tükrözi az, hogy 1997-ben az összes helyi adóbevétel 48,5%-a a főváros és Pest megye területén realizálódott. Ugyanakkor az elmúlt években tendenciaként jelentkezett, hogy az országos bevételhez képest csökkent a fővá-

rosban realizált iparűzési adóbevétel. 1995-ben a főváros iparűzési adóbevétele az országoshoz viszonyítva még 48%, 1996-ban 45% volt, 1997-re az arány 39%-ra csökkent. Ez azt jelenti, hogy a többi településen az iparűzési adó volumene jobban növekedett mint a fővárosban. Ezzel az iparűzési adóbevételen belül csökkent Budapest „túlsúlyossága”. A helyi adóbevételeknek az önkormányzati költségvetésben betöltött növekvő szere-

pét jól mutatja, hogy a szóban forgó bevételek aránya 1997ben várhatóan eléri a 10%-ot, az 1994. évi 4,2%-os aránnyal szemben. Amennyiben a helyi adóbevételek arányát a saját bevételekhez viszonyítjuk, az arányeltolódás még plasztikusabb. 1994-ben az adóbevételeknek a saját bevételeken belüli aránya 26,9% volt, 1997-ben várhatóan meghaladja a 40%-ot. Fehérvári István (1998. március)

Érték a mérték

„Ezt a kormánynak nem szabadna csinálnia...!” …különös találkozóra került sor Pécsett, a Baranya megyei közgyűlés dísztermében. A KÖSZ Baranya megyei tagozata találkozott a TÖOSZ képviselőivel. A tanácskozásra meghívást kaptak a megye többi településének polgármesterei is. Dr. Kékes Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke üdvözölte ezt a szokatlannak ugyan nem mondható, de mégis meghatározó jelentéssel bíró találkozót. Úgy értékelte, hogy új típusú, egymást erősítő együttműködésről van szó, ahol a két meghatározó erő – a KÖSZ és a TÖOSZ –, feloldhatja azokat a görcsöket, amelyek a szövetségek közötti együttműködést jellemzik. Dr. Zongor Gábor – a TÖOSZ főtitkára – szerint ideje felismerni a valós helyzetet, az önkormányzatoknak el kell dönteniük, hogy mit képviselnek. Csak a célok felismerése, azok pontos meghatározása után lehet kijelölni a feladatokat és a partnereket. Ahhoz, hogy az önkormányzatok összefogjanak, azonos célok kellenek. A cél: a települések autonómiájának megőrzése, és a működési feltételek biztosítása. Ma sajnos mindkettő veszélyben van. A polgármesterek előtt két út van: az egyik a börtön, a másik a járhatatlan. Vészhelyzet alakult ki, a közélet-

re egyre sötétebb árnyék vetül, holott a polgármesterek többsége üvegzsebű, tisztességes, amit cselekszik, azt a települése érdekében teszi, még akkor is, ha a jogszabályok között ügyeskedik. Sajnos tetteiket bizalmatlanság és gyanúsítgatás kíséri, fejük felett ott lebeg a börtön lehetősége. A másik út azért járhatatlan, mert az állam nem biztosítja a működés feltételeit, sem megfelelő forráselosztásról, sem önkormányzatbarát jogszabályalkotásról nem beszélhetünk. Az autonómia erősítésé2006. április ÖN • KOR • KÉP

23

ÉRDEKKÉPVISELET – VISSZAPILLANTÓ re volna szükség, pl. arra, hogy ne a törvény mondja azt ki, hogy az 500 fő alatti településeken nem lehet főfoglalkozású polgármester. Ezt döntsék el ott helyben, amennyiben a szükséges feltételek adottak, és a helyi közszolgáltatás ezt indokolttá teszi. Nádor Rudolfné, Hosszúhetény polgármestere (a KÖSZ elnöke 2002. decemberig – szerk.) szerint fejtől bűzlik a hal. Visszaemlékszik arra, hogy a szövetségek már 1992-ben foglalkoztak az összefogás gondolatával, akkor tagozatok kialakítására gondoltak, de a tárgyalások különböző szakmai és személyes ellentétek miatt mindig elsorvadtak. Ő 1995-től a szövetség elnöke, azóta szorgalmazza maga is a szövetségek közötti együttműködést, de, mint ahogy mondta, sajnos nem sok eredménnyel. Látszateredmények ugyan voltak, sok-sok vitával, de igazi egységes fellépésről nem beszélhetnek. Visszaidézve a történéseket, sem az 1998ig létező ÖSZT – a hét szövetség társulása –, sem az utána létrejött „ötök” nem váltották be a reményeket… „Ott ülnek a polgármestereink a parlamentben, és még sincs érdekképviseletünk. Layer József, a MÖSZT elnöke, Endre Sándor, a MÖOSZ elnöke, és ott ül az országgyűlésben a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, Gémesi György is!” – hangsúlyozza a KÖSZ elnöke. „Ott ülnek a Parlamentben, és szavaznak! Meghatározott körben ülnek, kettős szerepben vannak, pártjukat, szövetségüket képviselik. Micsoda erős jellem kell a megfelelő döntéshez...! Úgy látszik, a jövőjüket nem az önkormányzatok határozzák meg, hanem a pártjuk...!”

24


„Én már többet nem hazudok! A gyanakvás szörnyű dolog, lehetnek tiszták a szándékok, de azokat megmérgezi a bizalmatlanság, legalább a községek között legyen párbeszéd. Akár lesz kormányváltás, akár nem, többé nem fordulhat elő, hogy ilyen gyalázatos költségvetés készüljön. Egy út van, a közös gondolkodás, egyéni ambíciók háttérbe szorításával. Nélkülünk nem lehet dönteni, községek nélkül nincs Magyarország. ...”

„A központi akarat nem egyezik a miénkkel, ezért nem tudunk előre jutni...!” Grünwald Géza 68 éves, megfontolt, tapasztalt ember, Görcsöny polgármestere. Nem ez az első ciklusa, de ez lesz az utolsó, nem mintha fizikailag vagy szellemileg nem bírná, csak hát ennyi elég volt. Sorolja a település adottságait és a gondokat. Szerinte ünnepelni akkor kell, ha a gondok megszűntek! – majd folytatja az ehhez hasonló gondolatokat. Nem másról van szó, mint a külsőségekről, a tűzijátékokról, meg ilyesmi. Mit kezdjen annak a kistelepülésnek a polgármestere az efféle cifraságokkal, akivel naponta csak a hétköznapok jönnek szembe – kérdezi, majd példát mond: – Géza bácsi! Holnap kórházba megyek, de nincs pizsamám...! Géza bácsi azt is mondja, hogy Németországban a polgármester 4000 márka tiszteletdíjat kap, de nem támogatják a külföldieket. Megtudjuk azt is, hogy az önkormányzat három ciklus alatt összesen 1,2 millió forintot nyert pályázatokkal, többre nem futotta, mert nincs „önerejük”, igaz, kultúrházuk sincs...

Dr. Szekeres János, Magyartelek polgármestere azt mondja, hogy a forráshiányos polgármestereknek„szerencséjük van”, őket nem fenyegeti az a veszély, hogy börtönbe jussanak. Egyszerűen azért, mert ők olyan feladatról, hogy csatornázás, álmodni sem mernek... Más: ugyanez a polgármester a szubszidiaritás elvét is vitatja, az személyi jövedelemadó helyben maradó részét illetően. Szerinte a kistelepülések itt is hátrányt szenvednek. Javasolja, hogy az 500 fő alatti településeknek legyen külön fórumuk.

„Ne csak mi húzzuk meg a nadrágszíjat!” „A ló közepén próbálok ülni” – mondja a KÖSZ elnöke, majd számol. Legutóbb Hosszúheténynek 19 milliót kellett hitelként beállítani a költségvetésbe. Soha sem volt tiszteletdíja a képviselőknek, mégis, ma már a vagyonát éli fel az önkormányzat. „Most is egy ingatlanunkat – öreg iskolánkat – adtuk el, hogy a feladatokat el tudjuk látni. Ezt a kormánynak nem szabadna csinálnia ..., hogy a települések ilyen lépésre kényszerüljenek.... Hová lesz az, ami a személyi jövedelemadóból tőlünk elkerül? Tudjunk róla, hogy amit elvesznek tőlünk, az hova kerül! Ne csak mi húzzuk meg a nadrágszíjat! Viszsza kell állítani az önkormányzatok autonómiáját, meg kell erősíteni az önkormányzatokat!

Megzsarolt önkormányzatok Egyházaskozár „jó üzletet” kötött. A DÉDÁSZ-szal szerződve a falu korszerű közvilágításra tett szert. A megtakarítás jelentős, 2,5 millió forint helyett csak 600 ezer a rezsi,

de sajnos a tulajdonjogtól meg kellett válnia az önkormányzatnak. A polgármester szerint megzsarolták őket. Kiszolgáltatottak, mert nem volt választásuk, csak az, hogy vagy elfogadják a tízszázalékos kedvezményt – és a tulajdonjogot átadják a DÉDÁSZ-nak –, vagy a szolgáltató az elavult lámpatesteket könyvszerinti értékben számítja meg az önkormányzatnak, ami nyolcszázötvenezer forintot jelentett volna. Így most ingyen leszerelték...De van más probléma is, csak az már a gázról szól. Itt sem jobb a helyzet, itt is a szolgáltató a „nyerő”… A történet mindennapos. Egy idős, nyolcvanéves néni megkéri a polgármestert, hogy segítsen neki abban, hogy a nehezen összegyűjtött 90 ezer forintjáért vezessék be hozzá is a gázt. Néhány évvel korábban nem volt erre pénze, de most már van. A csonk a háza előtt van, csak 2,5 m-es csővezetékről van szó, meg a belső szerelésről. A polgármester német nyelven intézi az ezzel kapcsolatos itthoni ügyeket, de sajna, nem sok sikerrel. Nem a nyelvi nehézségek akadályozzák, hanem az árak, amelyek az utóbbi években elszaladtak. Azt mondta a (szolgáltató)tulajdonos magyarországi képviselője, hogy az akkori annyi, ma már ennyi, vagyis 147 ezer forint. Ugyanis a szabály az úgy szól, hogy aki később csatlakozik, az már többet fizet a kevesebb szakaszért... „Miért teremtettek ilyen helyzetet, miért kiszolgáltatottak az önkormányzatok?” – kérdezte Weisz Péter, Egyházaskozár polgármestere… Csiky Ildikó (2002. január)

ÖN KORMÁNYZATI - KORSZAK-KÉP

Hibás a mai rendszer

„Én megmondtam már ezerszer, Hogy hibás a mai rendszer, Államreform kéne régen, Persze nem hitték. Na tessék! Adó, lakbér…nem csekélység! Öt gyermekem van, kérem!” Weörös Sándor: Az éjszaka csodái (1940)

!

Államreform kéne régen… Az Ön-Kor-Kép 2006. évi 1-2. számában Zongor Gábor felkiáltójellel jelezte véleményét, miszerint „Államreform kéne régen!”, azóta – a szerkesztő jóvoltából – kérdőjeles formában tűnt fel a következő számban, amikor e témához két hozzászóló véleményét is közölték. Ehhez a vitához szeretnék kapcsolódni a gondolataimmal – Bibó István mottóban idézett sorainak szellemében – annak érdekében, hogy e körben szakmai felelősségtudattal tovább töprengjünk egy politikai kísérlet (államreform) megvalósításának szükségességén és lehetőségén. Elöljáróban leszögezem, hogy én is felkiáltójellel államreformért kiáltok, de anélkül, hogy „gyermeteg, önelégült elbizakodás” fogna el, s ezért tartom szükségesnek e fórum keretében is a közös gondolkodást, mert a „hogyan” és a „mikor” kérdése is foglalkoztat. Igen, államreform kéne régen, mert a mai rendszer megváltoztatása nélkül joggal gúnyolhatnak minket a világban „Abszurdisztánként”, vagy éppen ennek sikeres megvalósítása esetén mi magunk is büszkélkedhetünk több mint tizenöt évvel a rendszerváltoztatást követően egy „Csodaországgal”.

Államreform hogyan és mikor? „A politika a maga összes művészi, szuggesztív, intuitív elemeivel együtt lehet és kell is, hogy nagyon nyugodt legyen; lehet nagyon ésszerű, nagyon mérlegelő, nagyon racionális is, de ugyanakkor mégis tudnia kell azt, hogy azok a kísérletek, amikre az emberiséget buzdítja, emberek tömegeinek a bőrére mennek… S mivel az emberek bőrére mennek, tehát fokozott felelősséggel kell hogy történjenek. Éppen ezért nincs nagyobb ellensége egy ilyen felfokozott felelősségnek, mint az a bizonyos gyermeteg, önelégült elbizakodás abban, hogy valaki vagy valakik tudományosan egzakt politikai program birtokában vannak, és ezt gondolkodás, felelősségtudat és töprengés nélkül az emberiség boldogítására fordíthatják, és erre nekik valamiféle kulcsuk van.” (Bibó István)1

Alapfeltétel a közmegegyezéses demokrácia feltételeinek kialakítása Anélkül, hogy az államreform régóta meglévő szükségességéről alapos elemzést végeznénk e helyütt, talán érdemes aláhúzni azt, hogy a társadalomirányítás rendszerének átalakítása Magyarországon az Új Gazdasági

Mechanizmus keretében már körvonalazódott, de a „regionalizáció” jegyében a regionális tervezési struktúra átalakítása ekkor még nem kapcsolódott össze a közigazgatás reformjával és valódi helyi hatalom híján a „regionalizmus” (decentralizáció) kérdésével sem.2 Az elmúlt évtized azonban új változásokat hozott a magyar közpoli-

tika történetében, és ez felértékelte a területfejlesztési, a regionális-politika jelentőségét és a közigazgatás-politikával való összefüggését, különösen az európai uniós csatlakozással öszszefüggésben, valamint világossá tette egy túlságosan gyors decentralizációs folyamat eredményeként létrejött„településorientált” rendszer működőképességének határait. Talán érdemes elmélkedni azon, hogy az elmúlt több mint 15 évben vajon miért nem jöhetett létre egy olyan korszerű térszerveződési rendszer, amely a rendszerváltás után valamennyi kormány által megfogalmazott közigazgatási reformprogramokban egyébként mindvégig megfogalmazódott. Valamennyi kormányprogram, s az ezek alapján született közigazgatási korszerűsítési kormányhatározatok a célokat és a szükséges teendőket azonos módon fogták össze, és ezzel megalapozták a kormányzati döntéseket, de fontos eleme volt a feladatok pontos meghatározásának az is, hogy az átfogó közigazgatási szerkezeti változtatások nagyrészt alkotmányos és 2/3os törvényi szabályozást is igényelnek. Tekintettel arra, hogy ezek a változások átalakítanák a politikai hatalmi súlypontokat, amire a jelenlegi parlamenti pártok sincsenek még szerkezetileg felkészülve, valamint involválnák a választási rendszer megváltoztatását is, s összességében a feladatok végrehajtásához növelni kellene a változások szakmai elfogadottságát és csök-

kenteni az egzisztenciális okokból feltámadó ellenérzéseket és konfliktusokat, ezekben nem árt a politikai óvatosság. Mindebből következik, hogy a választások után megalakuló kormány is csak olyan feladatokat tűzhet reálisan maga elé, amelynek a megvalósításához a következő választási ciklusban konszenzust tud elérni a parlamenti pártokkal és az érintett érdekcsoportokkal. Ebben a folyamatban jó lenne elkerülni, hogy az alkotmányozási és jogalkotási folyamat résztvevői a mindenkori politikai erőviszonyok alakításától tegyék függővé a rájuk vonatkozó szabályok érvényesítését. Ebből következik a reformfolyamat fokozatossága, amely azt feltételezi, hogy a reformot ne egyetlen választási ciklusban kívánja megvalósítani a kormányzati többséggel rendelkező politikai csoport. Ésszerű lenne a most következő választási ciklusban sikerrel elfogadtatni azokat az alapvető normákat, amelyek valamennyi jelenlegi parlamenti párt konszenzusát igénylik, miközben az intézményrendszer felállítására és az új szabályok hatályba léptetésére csak hosszabb távon, egy következő választási ciklusban (esetleg 2010-től) kerülne sor. (Megfontolható, hogy – a TÖOSZ által is felvetett javaslat szerint a jövőben – esetleg 2012-től áttérjünk az önkormányzati választásoknál is a „felezős választási időszakra”. Ugyanakkor a fenti elvből következően ezt nem az eredeti javaslatnak megfele-

Bibó István: Az európai társadalomfejlődés értelme. in.: Válogatott tanulmányok. Harmadik kötet 1971– 1979. Magvető Kiadó. Bp. 1986. 9.o. 2 Vö. Szegvári Péter: Magyarország és a régiók. Területi Statisztika 2005. július 1


25

ÖN KORMÁNYZATI - KORSZAK-KÉP lően, a jelenlegi önkormányzati testületek mandátumának meghosszabbításával kellene összekapcsolni, hanem a 2006-ban megválasztandó új önkormányzati testületek tagjainak és a polgármestereknek, megyei közgyűlési elnököknek a mandátum-meghoszszabbításával.)3 Ez a megoldás kellő alapot adna arra, hogy a végső célokban a politikai pártok egyetértsenek, kellően neutralizálják a kérdéseket a jelenlegi politikai-hatalmi helyzettől, kölcsönös bizalom alakuljon ki egymás iránt a politikai csoportokban, és felkészüljenek strukturálisan is a hatalmi szerkezetből adódó változásokra. Ugyanakkor ez arra is lehetőséget biztosítana, hogy a kormányzati kompetenciába tartozó vagy feles törvényekkel is meghatározható szabályozással (pl. területfejlesztési törvény módosítása, finanszírozási rendszer átalakítása, államigazgatási rendszer regionalizálása és egyszerűsítése) a távolabbi cél irányába fokozatosan jussunk el. Koherenciát és folyamatosságot lehetne biztosítani ezzel a megoldással az egyes döntések, valamint a kormány és a parlamenti pártok, önkormányzati szövetségek által közösen elfogadott – és politikai-társadalmi támogatottságot élvező – végső célok elérése között, csökkentve az ezzel járó politikai-társadalmi feszültségeket. Ezt a magam számára úgy fordítom le, hogy Lipjhardt rendszerezése alapján a politikai kormányzás jövőbeni megvalósításában a „többségi elvű demokráciát” egyre inkább fel kell váltani a „közmegegyezésen alapuló demokrácia” modelljével.4 A konszenzusra épített kormányzást ennek megfelelően olyan hatalomgyakorlási technikának tekinthetjük, amely nem a 3 4

kizárásra, hanem a befogadásra alapozódik, ahol a „többség” nemcsak a kormányzati támogatottság minimális mértékével elégedett, hanem a lehető legszélesebb kiterjesztésére törekszik. A közmegegyezésen alapuló kormányzás a hatalom teljes vagy viszonylagos koncentrálása helyett alkotmányosan is a többségi uralom korlátozását feltételezi. A konszenzusos kormányzás alkotmányjogi megfelelője egy olyan rendszer, amely előírja és ösztönzi a hatalom megosztását és korlátozását. Ennek megfelelően a „bizalomra”/„bizalmatlanságra” hivatkozóknak óhatatlanul szembe kell nézniük azzal, hogy e rendszerben kiegyensúlyozottságnak kell érvényesülni abban az értelemben, hogy nemcsak a hatalmi ágak elválasztását, hanem versengő kiegyensúlyozottságát is lehetővé kell tenni, beleértve a hatalom széles értelemben vett decentralizálását.

Mire irányuljon a reform? A XXI. századi közigazgatás a célkitűzéseinek megvalósítása érdekében több problémafelvetésre kell adekvát megoldást találni, s ezek egyike a közigazgatási működés belső koherenciájának a biztosítása. Gyakori probléma, hogy a közhatóságok csak felületesen reagálnak a környezetükben tapasztalható egymást követő változásokra, és nehéz a különböző hatóságok fellépésének általános koherenciáját biztosítani. A közhatóságok reakcióját egyre inkább külső tényezők és más szervek határozzák meg, vagy befolyásolják. A megoldandó problémák egyre inkább többszektorúvá válnak, és a közigazgatás ráhatása a dolgokra így kevésbé közvetlen. A központi hatóságoknak együtt kell működniük más szereplőkkel főként más különböző szin-

Forrás: www.toosz.hu Vö. Arendt Lipjhardt: Democracies Forms of Majoritan and Consensual Government in 21 Countries. Yale University Press. New Haven and London. 1984., valamint Szegvári Péter: Többségi és (vagy) konszenzusos demokrácia. Társadalmi Szemle 1994. 2. sz.

26


tű hatóságokkal, önkormányzatokkal, a megállapodások, a meggyőzés és az együttműködés módszereit alkalmazva a „partnerség elve” alapul vételével. A felmerült problémák komplexitásának tényéből kiindulva a közhatóságoknak számba kell venniük a nemzetközi hatásokat is, melyek másodlagosnak tűnnek, de hosszú távra meghatározhatják a társadalom- és gazdaságpolitikát. A keresett megoldások egy központi problémája a közszektor teljesítőképességének növelhetősége. A szakmai tudás és értékek alapvető fontosságúak a közszolgálaton belül, melyek lehetővé teszik azt, hogy a kormányok adekvát módon válaszoljanak a nagy társadalmi és gazdasági kihívásokra. Ez a szükséges tudás azonban csak hosszú éveken keresztül tartó céltudatos befektetés eredményeképpen alakulhat ki. A fő kihívás ezen a téren az, hogy miképpen tartható meg és javítható a szükséges emberi erőforrás a közszektorban. További szempont az is, hogy miképpen növelhető a közigazgatás döntéshozatali mechanizmusának az eredményessége. A közigazgatási szervek döntéseinek hatékony megvalósítása ma nehezebb dolog, mint korábban. A társadalom komplexitása, a szolgáltatások teljesítésének sokszínűsége, az érdekvédő csoportok fellépése és az előre nem látható körülmények kockázata erőteljes ellenérzést válthat ki egyes politikai rétegekben vagy a közvéleményben. A közigazgatási szervek adaptációs készségének és képességének hiányosságai veszélyeztethetik a közszolgáltatások nyújtásának folyamatosságát. Ugyancsak fontos kérdés az, hogyan lehet az átláthatóságot és a felelősséget érvényesíteni a közigazgatásban. Az átláthatóság hozzájárul a jó igazgatáshoz a közügyek ellátása során, lehetővé teszi, hogy a közvélemény

ellenőrzést gyakoroljon a közhatóságok döntéshozatali eljárása felett, és hogy a polgárok kiköveteljék a végzett munkáról szóló elszámolást. Az említett célok eléréséhez fontos, hogy a közigazgatás és a civil társadalom közt erősebb kapcsolat alakuljon ki. A kormányoknak szükségük van a polgárok támogatására, ahhoz, hogy a közpolitikájukat hatékonyabban tudják megvalósítani. A közigazgatás és a polgárok közti kapcsolat ugyanakkor egyre összetettebbé válik, mivel a közigazgatási döntéseket több szinten hozzák; egyre több problémát a globalizált világ által meghatározott nemzetközi feltételek mellett kell megoldani. Ez az országok közti kölcsönös függőség a különböző közigazgatási szintek közti együttműködés és megállapodás kényszerét is jelenti. Az érdekek sokszínűsége szükségessé teszi azt, hogy a politikai döntéshozók nemzetközi méretekben gondolkodjanak a nemzeti és a helyi, területi közigazgatás nagy ügyeiben is. Ebben a helyzetben a polgárok nagyobb demokráciát sürgetnek a közügyek intézésében, átlátható és felelős közigazgatás működtetésével. A közigazgatás fejlesztésének arra kell törekednie, hogy a nemzetközi piac viszonylatában optimalizálja a közpolitikák hatékonyságát. A fejlett országok állami cselekvésének alapvető célja a piac által indukált növekedés állami támogatása oly módon, hogy a klasszikus irányító és intervenciós eszközöket más támogatási modellek váltsák fel. Több fejlett országban az államreform célja a piac újraélesztése a gazdasági liberalizáció és a nyitott piac eszközével a hagyományos vállalati ellenőrzési formák feladásával, a piacra jutás és az onnan való kivezetés jogi szabályozása és az árszabályozás terén. A piac és az állam közti kapcsolatok nem egyirányúak, és nem jelentik csupán a piac állami költségen történő fejlesztését,

ÖN KORMÁNYZATI - KORSZAK-KÉP ennél sokkal összetettebb folyamatról van szó. A határtalan deregulációs intézményekben való hit a szabad verseny jegyében soha nem bizonyult valósnak, és igen nagy károkat okozott a piac működésében, fogyasztóellenes volt, és meggyengítette a társadalmi kohéziót. Az államnak és az önkormányzatoknak fontos szerepe van a közpolitikák jó néhány területén, a piaccal kapcsolatban például a munkaerő árának befolyásolásával a megújulni kényszerülő ágazatokban, csakúgy, mint a munkaerő minősége és a munkabiztonság garantálása terén. Hasonló a közigazgatási szerepkör a környezetvédelem és a jövedelmek újraelosztása terén. A legitim közérdekek védelme céljából fel kell adni a „kisebb közigazgatás” hamisnak bizonyult ideológiáját, és a közpolitikák és a dereguláció átértékelésével egy pozitívabb és dinamikusabb közszektor vízióját kell kialakítani. A kormányok a civil társadalommal együttműködve törekednek a közpolitikák által kitűzött célok oly módon történő megvalósítására, hogy eközben legtöbb hasznot hozzák a világpiaci versenyből. Ennek érdekében olyan intézményeket kell létrehozni, melyek a legjobb minőségű szabályozással képesek elősegíteni a célok megvalósítását. Olyan elemző és információs bázissal kell rendelkezni, mely képes a döntéshozatali eljárás során és a megfelelő eszközök alkalmazásával a piaci mechanizmusok és a közhatalmi beavatkozás hatásainak folyamatos értékelésére. Ki kell egyensúlyozni a közhatalmi beavatkozás és a piaci mechanizmusok hatását, ehhez rugalmas közigazgatási eszközrendszerre van szükség, olyanra mely képes a piaci hatások és a közigazgatási fellépés kom-

paratív előnyeinek kihasználására. A jogi szabályozás tiszteletét, a hatályos jogszabályok érvényesülését a közigazgatásnak is biztosítani kell ahhoz, hogy a jogszabályok megfelelő hatásukat ki tudják fejteni. A közpolitikák érvényesítéséhez és a megfelelő állami szerepkör kialakításához többet kell foglalkozni a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közti, valamint a nemzeten belüli és a nemzetközi szintű interaktív kapcsolatokkal. A piaci szabályozás, valamint a közszolgáltatások biztosításának szabályozása jelenleg is nagy változásokon megy keresztül. A hagyományos közszektort ellenőrző parlamenti és más ellenőrző intézmények nem mindig tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez, lassúvá és erőtlenné váltak. A hagyományos parlamenti ellenőrzési eszközök nem tudtak alkalmazkodni a modern közigazgatás egyre komplettebb követelményeihez, így különösen a decentralizációhoz, dekoncentrációhoz. Mindez például a parlamentek gyakorlatában gátolja a megfelelően harmonizált jogi szabályozás kialakítását és az érvényesülés ellenőrzését. A világ fejlett országaiban tapasztalható nemzetközi tendenciákból, öszszegezve, az alábbi következtetések vonhatók le.5 Mindenekelőtt rögzíthető az a tény, hogy a közszektor szerepvállalása a társadalmi-gazdasági folyamatokban nem csökken, és az azt megvalósító közigazgatás jelentősége is növekvőben van. Az alternatív közigazgatás és a dereguláció társadalmi-gazdasági hatásossága megkérdőjelezhető, érvényesülési köre mindenképpen korlátozott. A globalizáció hatására a nemzeti és területi/helyi közigazgatási szintek és ágazatok koherensebb fellépésére van szükség. Felértéke-

Lásd bővebben: Szegvári Péter: Közigazgatás és a helyi önkormányzatok: intézményrendszer, trendek, elképzelések. In.: A helyi önkormányzatok és pénzügyeik. Bp. Consulting. 2004. Vö.: Regulatory Reform in Hungary. Paris, OECD, 2000. és Territorial Reviews: Hungary. Paris, OECD, 2001. 7 Vö.: Sárközy Tamás: Államszervezetünk potenciazavarai. HVG-Orac. 2006. 5

6

lődik a közigazgatás stratégiai elemző és orientáló szerepköre, ezt segítik az új technológiák és az információs technológia egyaránt. A közigazgatás fejlesztéséhez befektetésekre van szükség, az emberi tényező szerepe a minőségi tudás igényén keresztül felértékelődik, csak a magas szinten képzett és a munkaerőpiacon elismert közszolgálati alkalmazott képes megvalósítani az új kihívásokra adandó válaszokat. A közigazgatás működésében új eszközöket kell alkalmazni. Az együttműködési és megállapodásos mechanizmusok azonban csak akkor képesek kedvező hatásukat kifejteni, ha a hagyományos jogalkalmazó tevékenység és szervezet megfelelően elismert és erős. A közigazgatás alkalmazkodó képességét, dinamikáját biztosító új típusú működést elősegítő társadalmi és gazdasági befektetéseket a társadalommal csak akkor lehet elfogadtatni, ha a civil szférával együtt kerülnek kialakításra a stratégiai döntések, a polgárok részesei lehetnek a döntéseknek, ellenőrizhetik a közszektor működését, átlátják a közszektor egészét. A magyar közigazgatás a rendszerváltozással összhangban a rendszerkereteket megváltoztató átalakuláson ment át. Ez az egy évtizede tartó folyamat alapvetően sikeres volt és méltán váltott ki elismerést nemzetközi körökben is. Az „Európai Közigazgatási Tér” felé a legnagyobb utat az Európai Uni-

óhoz csatlakozni kívánó országok közül Magyarország tette meg, de hasonlóan tekintenek rá az OECD-n belül is.6 Mindez persze nem azt jelenti, hogy az átalakulási folyamat végére értünk volna, de a magyar közigazgatás képes az előzőekben vázolt új kihívásokra megfelelő szinten válaszolni. A közigazgatás jelentős szerepet játszott a rendszerváltoztatásban, kezdeményező módon vett részt az etatizált rendszer lebontásában és a demokratikus önkormányzati rendszer kialakításában. A nemzetközi összehasonlításban még mindig túlsúlyos közszektorunkra az állami feladatok átalakulásával kapcsolatban továbbra is jelentős feladatok várnak.7 Éppen ezért sürgető feladat az egész közszektor teljes és komplex igényű áttekintése és a továbbfejlesztés stratégiai feladatainak meghatározása. A közszektor egyes elemei ugyanis csak együttesen képesek feladataik megfelelő hatékonyságú ellátására. Nem lehet csak egyetlen elemet, nevezetesen a közigazgatást kiemelni, hiszen az a közszektor csak egyik és kisebbik eleme, arról nem is beszélve, hogy a közigazgatási szervek körét és a közigazgatási feladatokat ma jogilag igen nehéz behatárolni, közigazgatási feladatot pedig nem csak közigazgatási szervek látnak el. Az állami feladatok és a közigazgatási feladatok tehát nem keverendők össze, de a magyar közigazgatás előtt álló felada2006. április ÖN • KOR • KÉP

27

ÖN KORMÁNYZATI - KORSZAK-KÉP tokat csak az összes állami feladattal összefüggésben lehet értelmezni. Ez egyébként más, fejlettebb országokban is így van, ahol pedig a közigazgatási szerv fogalmát szélesebben értelmezik, mint Magyarországon. A közigazgatás működésének átalakításában, a közigazgatásról alkotott felfogásunk megváltoztatásában sokkal több a hátralévő feladat, ha a fejlett országok közigazgatásának folyamatait nézzük. A magánszektorban alkalmazott módszerek és eljárások közigazgatási adaptációjának több évtizedes múltja van a fejlett országok közigazgatási gyakorlatában, annak összes kedvező és hátrányos tapasztalatával együtt. A magyar közigazgatás még nagyon az elején jár ennek az adaptációnak, de ez nem feltétlenül baj. A piaci módszerek (kisszerződések, teljesítményértékelés, minőségbiztosítás, felelősség- és eszközdecentralizáció, megállapodásos igazgatás,„boríték rendszerű”vezetői illetmény stb.) ugyanis a tapasztalatok alapján ott voltak igazán hatásosak, ahol a közigazgatás klasszikus szervezeti formája és működési rendje stabil hátteret biztosított a kísérletezéshez. A magyar közigazgatásban azonban még ilyen háttérről nem beszélhetünk, sok az előttünk álló feladat (pl. a közigazgatási szankciórendszer megújítása, feladat- és hatásköri felülvizsgálat, közszolgálati pályaút átalakítása). A megfelelő hatékonyságú alkalmazásokhoz szintén megfelelő társadalmi, gazdasági és piaci környezet szükséges. A magyar közigazgatás fejlődési folyamatában már jelen vannak azok az elemek (pl. a Miniszterelnöki Hivatal új típusú közpolitikai koordinációs szerepköre, szervezeti és személyi teljesítményértékelés több közigazgatási szervnél, ISO 9001 minőségbiztosítási eljárások beindítása, a teleházprogram stb.), melyek a modern köz-

igazgatási működésre jellemző magyar adaptációk. Ezeket a jövőben is támogatni kell, de a tapasztalatokat kellő kritikával kell értékelni. A közszolgálat humán erőforrásának fejlesztése – a korábban jelzetteknek megfelelően – kiemelt feladat a nemzetközi tapasztalatok alapján mindenütt a világban. Miközben ezen a téren is büszkék lehetünk arra, hogy a kilencvenes évek elején sikerült lerakni a klaszszikus karrier rendszerű közszolgálat alapjait; mára zavar mutatkozik a további lépéseket illetően. A zárt rendszerű, karrier típusú közszektor kialakítása a XX. század nagy vívmánya, a közszolgálat professzionalizálása útján. Mára az egy központból irányított, az éppen betöltött állástól független, szakmai érdemekre épülő élethivatásszerűen végzett közszolgálatot egyes fejlett országokban kikezdte a hagyományos közigazgatási szervezet és működés piaci módszerek alkalmazása által gerjesztett eróziója. Miközben a közszolgálat törzsére változatlanul a klasszikus karrier szabályok vonatkoznak a felső vezetői körre egyre inkább az „állásrendszer” egyedi feltételeit kénytelenek alkalmazni, azért mert csak így lehetséges megfelelő képességű vezetőket a közszolgálatban megtartani vagy oda rekrutálni. Vannak olyan – zömében a gazdasági élethez közvetlenül kapcsolódó – alternatív formában működő szervezeti közigazgatási szervezetek (pl. pénzügyi felügyeletek, versenyhivatal, fogyasztóvédelem, energiahivatal), melyek alkalmazottai is eltérő státust igényelnek, olyat mely komparatív az általuk a magánszférában felügyelt/ellenőrzött területen dolgozókkal. Egyre inkább látható, hogy a magánszféra közszféránál jobb kereseti arányait (9–13% az EU-országokban) a közszféra egyéb juttatásai,

8 Lásd a 2198/2003. (IX. 01.) kormányhatározatot a közigazgatási rendszer korszerűsítésével kapcsolatos feladatokról, valamint a 1113/2003. (XI. 11.) kormányhatározatot a közigazgatási szolgáltatások korszerűsítési programjáról.

28


valamint a foglalkoztatás biztonsága nehezen, vagy egyáltalán nem egyenlíti ki. Ma már ugyanis nincs szükség olyan speciális nyugdíj-, egészségügyi ellátási, lakás- vagy üdültetési rendszer működtetésére, mint amilyenek a XX. század elején, közepén voltak, mert a társadalombiztosítási rendszer általánossá vált, a kínálati piacon pedig pénzért minden megkapható. Az önkormányzati közigazgatási rendszer megerősödésével, önállósága kiterjesztésével illuzórikussá vált élethossziglani karriert ígérni az ott tevékenykedő köztisztviselőknek. A szervezetükben, működésükben, személyzetükben önálló önkormányzatok közt nem lehet kötelezően mozgatni a feleslegessé vált munkaerőt. Ezért és ehhez hasonló okok miatt egyre több helyen tör be a munkajogi jellegű szabályozás a közszolgálatba, és ezt a magyar reformtörekvéseknél is figyelembe kell venni. Ellentmondásosnak tűnik a helyzet, hogy még be sem fejeztük a következetes karrierrendszerű közszolgálatunk kiépítését és a globalizálódó világ hatására máris új, alternatív megoldásokat kell alkalmazni, újra kell gondolni a személyi, szervi és funkcionális hatályt. Miközben a közszolgálati életpálya kiépítéséről és a másutt már régóta ismert és alkalmazott ágazatközi mobil főtisztviselői kar létrehozásáról már megszülettek a törvényi szintű szabályozások, addig a magyar közszolgálat minőségi vezetői hiánnyal küszködik, egyre nehezebb az utánpótlás biztosítása. A hatások és ellenhatások tehát a magyar közigazgatásban – a világtendenciák nyomán –éppúgy jelen vannak, mint másutt. A megfelelő nemzeti válaszok megadásához a hazai körülményeinek számbavétele mellett egyre fontosabb a nemzetközi szervezetekben folyó munkák figyelemmel kísérése is, hogy tanulhassunk – mások eredményeiből és kudarcaiból is.

Az eddigiekben vázolt folyamatok tudatos, tervszerű kormányzati tevékenység eredményeként valósultak meg Magyarországon, ami biztosította technikai értelemben a közigazgatási rendszer korszerűsítésének folyamatosságát. Az első átfogó komplex fejlesztési programot 1992-ben fogadta el az akkori kormány, amelynek a fő rendeltetése az önkormányzat-centrikus közigazgatási rendszer átalakítása volt. Ezt követte a középtávú reformirányokat meghatározó program 1996-ban, valamint az európai integrációs feladatokat meghatározó 1999-es és 2001-es fejlesztési program. Ezekhez a tudatos kormányzati programokhoz szervesen illeszkedik a 2003-ban elfogadott közigazgatási közszolgáltatások korszerűsítésének a programja.8

Hogyan tovább önkormányzatok? Az önkormányzati rendszer alapjaiban kiállta az elmúlt évtized próbáját. Ugyanakkor a felmerült szervezeti és működési problémákra adott válaszok nem alkotnak koherens egészet, ami tovább fokozta a születésétől meglévő gondokat. Az önkormányzati rendszer egészét érintő hiányosságok egyik legfontosabb eleme a közigazgatási rendszer széttagoltsága és koordinálatlansága. Az önkormányzati rendszer egyik alapvető problémája, hogy hiányzik a rendszer kohézióját biztosítani képes középszint. Ennek gyökerei az 1990es rendszerváltásig nyúlnak vissza. A

ÖN KORMÁNYZATI - KORSZAK-KÉP pártállami időszakban a megyék által gyakorolt túlzottnak tartott hatalom miatt a jogalkotó szándékosan a településeket jelölte meg a magyar önkormányzati rendszer alappilléreiként, miközben nem ruházott valós hatásköröket a területi önkormányzatként kialakított megyei önkormányzatokra. Így a történelmi hagyományok következtében és a választási rendszerből eredően erős politikai legitimitással rendelkező megyei önkormányzat tevékenysége a térségi feladatokat ellátó intézmények fenntartására szorítkozik, nem rendelkezik forrásallokációs jogkörrel, s térségi, koordinációs szervezési feladatai, hatáskörei súlytalanok. A területi szolgáltatások végzése települési önkormányzat döntése alapján helyi szintre vihető, ezzel mind az ellátásban, mind a fejlesztésben elvész a területi szintű tervezés, melynek következményeként fölösleges kapacitások jöttek létre, más területeken pedig ellátási hiányosságok alakultak ki. Mindezek hatására pazarlások mutathatók ki a rendelkezésre álló források felhasználásában, s nem megfelelő a szolgáltatások színvonala. A települési önkormányzatok kapták és folyamatosan kapják a feladatokat, voltaképpen tényleges teljesítőképességüktől függetlenül. A korábban a megyei tanácsok által ellátott feladatok túlnyomó többségét „visszaállamosították”, azokat az Országgyűlés, vagy a kormányzati szervek látják el. Ez abban a tekintetben természetes folyamatnak tekinthető, hogy a kérdéses feladatok ellátásához egyfajta területiség szükséges, így az önkormányzati szint gyengesége miatt óhatatlanul a központi állami szervek jöhettek szóba a feladatok címzettjeként. Ezért a demokratizálódás folyama9

ta egy szükségszerű központosítással, illetve a decentralizáció helyett dekoncentrációval párosult. A területi koordináció hiányát mutatja, hogy a fejlesztési feladatok megoszlanak az Országgyűlés (címzett- és céltámogatások) és az egyes minisztériumok között. A fejlesztési prioritások központból történő meghatározása gyakran nem találkozik a valós helyi szükséglettel, illetve pénzügyi lehetőségekkel. Ennek következtében rendkívül rossz a fejlesztések hatékonysága, mint azt az Állami Számvevőszék több jelentésében kimutatta. A centralizált minisztériumi döntéshozatal miatt hiányzik a fejlesztési prioritások területi és ágazatok közötti összhangja. Ugyanakkor voltak törekvések e hiányosságok kiküszöbölésére: ezt mutatja a megyei és regionális területfejlesztési tanácsok, a megyei közoktatási közalapítványok (megyei közoktatási fejlesztési tervek), a regionális idegenforgalmi bizottságok, a munkaügyi tanácsok és egyéb térségi szervezetek példája. Ezek azonban nem küszöbölték ki magát a probléma magvát: a döntési jogkör átadását a helyi polgároknak, felelős szervezeteknek. A megyei területfejlesztési tanácsok intézményesítése például nem jelentette a hatáskörök decentralizációját, illetve érdemi forrásallokációs funkciót sem tölthetett be tekintettel arra, hogy a rendelkezésükre bocsátott forrás nagyságrendekkel elmaradt a központi egyéb fejlesztési célú források mögött. A közigazgatás megye alatti szintjének formálódása az elmúlt évtizedben sok esetlegességgel volt terhelt. A települések között – a kormányzat központi pénzügyi ösztönzésével – egészséges együttműködés vette kezdetét, mely érinti a közigazgatást,

Lásd a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól szóló 2004. évi CVII. törvényt. Németh Jenő (szerk.): Kistérségi közigazgatási modellek és fejlődési minták. A 2003-2004. évi modellkísérletek összegző tanulmányai. BM IDEA programja, MKI. Budapest. 2004.

10

közszolgáltatást, a térségi fejlesztéseket (telefon, gáz, ivóvíz, csatornázás, szennyvíztisztítás, kommunális hulladék elhelyezése stb.). Az államigazgatás körzeti feladatainak ellátásában is születtek eredmények (pl. tűzoltóság, okmányirodák, építésigazgatási ügyek), mindezek azonban csak részleges előrelépést hoztak. Tényleges áttörés a kistérségi ellátás átfogó megszervezésében nem következett be, annak ellenére, hogy e téren már létrejöttek a többcélú kistérségi társulások.9 A gazdaság fejlődése, a felmerülő igények rugalmas kiszolgálása ugyancsak igényli a helyi viszonyokat ismerő, a gazdaságfejlesztés megfelelő területi kiterjedését elérő, valamint kellő forrással rendelkező területi szint kialakítását. Az önkormányzati feladatok differenciálatlan telepítése ugyancsak növelte a településorientált önkormányzati rendszer ellentmondásait. A megyei szint kiüresedése magával hozta, hogy a települések sokszor az erejüket meghaladó feladatok ellátására jogosultak, illetve kötelesek. Ehhez járul, hogy a települések között nem csupán lakosságszámban van különbség, hanem gazdasági és társadalmi adottságaikban, illetve az ebből eredő teljesítőképességükben is. Ezt érzékelve, a szabályozásban megjelentek ugyan előre mutató elemek, de a megtett intézkedések (pl. a városi feladatok meghatározása a szociális ellátásban, a városkörnyéki igazgatási feladatok létrehozása, az adóerő-képesség meghatározása) nem komplex keretekbe illeszkedve lettek meghatározva, így ezek is inkább fokozták az önkormányzati rendszer belső ellentmondásait. Maguk a települési önkormányzatok is érzékelték e problémákat, s emiatt is az egymás közötti együttműködés felerősödött, amit a központi szabályozók is ösztönöztek:

megszaporodtak a legkülönbözőbb céllal létrejött társulások. A társulások rendszere igen változatos. Ez egyfelől örvendetes, mert a helyi kezdeményezések meglétét, erejét mutatja, másfelől viszont nem alkalmas az önkormányzati feladatok egységes, jó színvonalú ellátására. A szakszerűség, gazdaságosság és hatékonyság követelményeinek érvényesítéséhez szükséges az együttműködés koordináltabbá tétele, a helyi feladatok telepítése nem mindig vette figyelembe a települések eltérő teljesítőképességét, s nem vizsgálta annak a lehetőségét, hogy a települési önkormányzatok által ellátott feladatokat célszerű-e a kistérségekre telepíteni.10 A helyzetértékelés alapján a magyar közigazgatási rendszer középtávú célkitűzései, kitörési pontjai, a következő kormányzati ciklus államreform programjának elemei lehetnek a következők:  az érdemi feladatokat ellátó középszint megteremtése, ezen belül intézményes keretek biztosítása kistérségi szinten az átfogó településközi együttműködéshez, valamint a regionális önkormányzatok megteremtése a kormányzati feladatok széles körű decentralizációjával;  a feladatok teljesítőképesség szerinti differenciált telepítése a településekre, illetve a kistérségekre;  a központi közigazgatás tehermentesítése a végrehajtási jellegű feladatoktól annak érdekében, hogy a stratégiaalkotásra és a szabályozásra tudjanak összpontosítani;  a szolgáltatási színvonal emelése és bővítése az esélyegyenlőség jegyében;  a költségtakarékosan működő közigazgatás megteremtése;  az EU-tagállamként való hatékony működést szolgáló közszolgáltatási rendszer elérése. 2006. április ÖN • KOR • KÉP

29

ÖN KORMÁNYZATI - KORSZAK-KÉP A korszerűsítés irányaiként a következő közigazgatási kormányprogramnak – összhangban a nemzetközi trendekkel – a hatékony, eredményes, minőségi közigazgatás és a demokratikus kormányzás megvalósítását célszerű megjelölni. A fenti célkitűzések elérése érdekében középtávon szükséges feladatként megjelölhető:  az államszervezeti szintek súlypontjainak átalakítása, elsősorban a kistérségi és a regionális szintek megerősítésével és az ésszerű decentralizáció, valamint a helyi önkormányzati autonómia feltételeinek javításával;  az OECD átlagához mérten is„felduzzadt”közszektor szerepének és funkcióinak a korszerű követelmények szerinti ésszerűsítése, főként a feladatok és kompetenciák felülvizsgálatával, s ehhez kapcsolódva a közszektorra fordítható kiadások optimális meghatározása;  a közigazgatási közszolgáltatások eredményességének, hatékonyságának és minőségének javítása és hosszú távon történő biztosítása, elsősorban a polgárbarát közszektor személyi és tárgyi feltételeinek kialakításával, a közigazgatás egységes szabályozási és értékelési rendszerének kialakításával, a közigazgatási eljárások egyszerűsítésével;  a korszerű közszolgáltatások mindenki számára egyenlő eséllyel való hozzáférhetőségének biztosítása, főként az európai korszerű módszerek alkalmazásával, az elektronikus-kormányzás eszközrendszerének kifejlesztésével. A fenti célkitűzések megvalósításával Magyarország a jövőben valóra válthatja európai integrációs esélyeit és lehetőségeit, hogy jó hagyományokkal rendelkező közigazgatási rendszere az Európai Közigazgatási Tér része legyen, megfelelően valósítsa meg a regionális demokráciával összefüggő közös európai értékeket és köz-politikai célkitűzéseket, 11

30

hatékonyan és a nemzet felemelkedésére eredményesen használhassa fel az európai támogatásokat. A 2007–2013 közötti időszak jelentős esélyt biztosít Magyarország számára, hogy ’nettó kedvezményezettje’ legyen a csatlakozásnak, s jelentős európai uniós forrásokkal váltsa ki a hazai költségvetési fejlesztési forrásokat. Ehhez azonban át kell alakítani a jelenlegi regionális tervezés és programozás metódusát, valamint meg kell erősíteni a regionális területfejlesztési intézményrendszer pénzügyi és adminisztratív kapacitását, összhangban a regionális demokrácia kiépítésével, valamint a közigazgatási rendszer regionális átalakításával. Az elmúlt több mint 15 év tanulságaként mindenképpen látható, hogy a „középszintű önkormányzatiság” kérdésének európai szellemiségű megoldása, a regionális demokrácia alapelveinek érvényesítése nem járt sikerrel Magyarországon. Összhangban az önkormányzati és államháztartási rendszer átfogó felülvizsgálatával, a regionális demokrácia továbbfejlesztése, bármelyik szint figyelembevételével is történik, alkotmányos szabályozást igényel. Ameddig a regionális önkormányzatok megalakítására nem kerül sor a NUTS 2 szintű tervezési-statisztikai régiókban, addig a területfejlesztési irányítása kormányzati kézben marad, legfeljebb a regionális területfejlesztési intézményrendszer partnerszerepet játszhat a regionális tervezésben, programozásban és a regionális operatív programok lebonyolításában. Ebben az esetben a dekoncentrált igazgatás modellje erősödhet fel, azzal a feltevéssel, hogy a regionálisan kialakított intézményrendszer és finanszírozási eszközök átadásra kerülnek az államtól a

Vö.: Szegvári Péter: Milyen legyen az önkormányzati közép-szint? Ön-Kor-Kép. 1994/5–6.


regionális önkormányzatokhoz azok megalakulását követően a regionális demokrácia jegyében. A fenti követelmények, illetve törekvések figyelmeztetnek arra, hogy a reform folyamata átfogóan kell, hogy érintse a teljes állami és önkormányzati igazgatást, a hatásköröket, finanszírozást, mindezek alkotmányos alapjait. Ez a feladat lényegesen több és más, mint a területfejlesztési régiók megerősítése, nem is oldható meg a regionális politika, mint közpolitika dimenzióján belül, hanem egész állami-politikai berendezkedésünket érinti. A régióépítés stratégiájának megalkotása előtt nem a földrajzi lépték, hanem a tartalom kérdésében kell döntést hozni. A megye, illetve régió közötti választás nem egyszerűen területszervezési, területfejlesztési, igazgatás-szervezési, hanem alapvetően politikai kérdés, a hatalom centralizációjának, decentralizációjának kérdése, amely ebből a szempontból alkotmányos szabályozás kérdése is. Azt azonban látni kell, hogy a regionális közigazgatási és önkormányzati szint létrehozása nem a jelenlegi megyei rendszerrel szemben jelent kihívást, hanem a centrális, bürokratikus közigazgatási irányítási modell decentralizált, demokratikus alternatívájaként fogható fel, amelyben az eltérő funkciójú városok (különösen a megyei jogú városok) térségi szerepköre is jobban felértékelődhet anélkül, hogy mellettük egy külön területi önkormányzatot (megye) tartanánk fenn feleslegesen. A fenti követelmények, illetve törekvések figyelmeztetnek arra, hogy a reform folyamata átfogóan kell, hogy érintse a teljes állami és önkormányzati igazgatást, a hatásköröket, finanszírozást, mindezek alkotmányos alapjait. Ez a feladat lényegesen több és más, mint a területfejlesztési régiók megerősítése, nem is

oldható meg a regionális politika, mint közpolitika dimenzióján belül, hanem egész állami-politikai berendezkedésünket érinti. A régióépítés stratégiájának megalkotása előtt nem a földrajzi lépték, hanem a tartalom kérdésében kell döntést hozni. A megye, illetve régió közötti választás nem egyszerűen területszervezési, területfejlesztési, igazgatás-szervezési, hanem alapvetően politikai kérdés, a hatalom centralizációjának, decentralizációjának kérdése, amely ebből a szempontból alkotmányos szabályozás kérdése is. Azt azonban látni kell, hogy a regionális közigazgatási és önkormányzati szint létrehozása nem a jelenlegi megyei rendszerrel szemben jelent kihívást, hanem a centrális, bürokratikus közigazgatási irányítási modell decentralizált, demokratikus alternatívájaként fogható fel, amelyben az eltérő funkciójú városok (különösen a megyei jogú városok) térségi szerepköre is jobban felértékelődhet anélkül, hogy mellettük egy külön területi önkormányzatot (megye) tartanánk fenn feleslegesen.11 Magyarország a közigazgatási rendszerével kapcsolatban kétféle módon is jellemezhető: nevezhetjük csúfondárosan „Abszurdisztánnak”, vagy büszkén „Csodaországnak”. Amennyiben az államreform nem valósul meg, továbbra is ellentmondásos lesz az önkormányzatok politikai, gazdasági és jogi autonómiája, s helyettük a centrális igazgatás dominanciája érvényesül. Viszont a csoda is bekövetkezhet, ha a szakmai, társadalmi és politikai konszenzus jegyében valódi államreformra kerül sor, akkor a települési és a területi önkormányzatok lesznek a főszereplői a szubszidiaritás jegyében a decentralizált, hatékony és jó közigazgatási rendszerünknek, legalább az újkori önkormányzatiság húszéves évfordulójára. Szegvári Péter

KÓR–KÉP

„Kertész leszek, fát nevelek…” A pihenni vágyók gyakran választanak olyan helyet a kikapcsolódásra, ahol a természet megőrizte érintetlenségét, harmóniában van környezetével. Ha ilyen helyet találunk, megnyugszunk, élvezzük a csendet, szemléljük a fákat és hallgatjuk a madarakat.

sabb követelmények elé állítja a dinamikusan fejlődő nagyközség önkormányzatát, mely a városiasodás szolgáltatási előnyeit a nyugodt, kényelmes, gazdag kultúrájú üdülés és kirándulás biztosítá-

Mint például Révfülöpön, a mólónál..., ahol látszik a végtelen, ahol a pecások reménykednek a szerencsében, ma biztos meglesz a Moby Dick. A vendégek lángost, halat esznek, és hörpintgetik hozzá a hegy levét. Mindenki ráérős és jókedvű, figyelik a dagadó vitorlákat, várják a befutó hajókat, perzseli őket a nap… hűsölnek az ősfák alatt a mólónál, és kedvükre hallgatják a madarak énekét… …de csak hallgatták! Ma már nincsenek fák és madarak a mólónál. A Madarak és Fák Napján az egykori ősfák alkotta fasorra csak a csonkok emlékeztetnek, ripszropsz, kivágták őket! Hogy miért? Csak találgatni lehet, de nézzük a révfülöpi önkormányzat honlapján található beköszöntőt, amelyet a polgármester jegyez (www.revfulop.hu) :

innen nyílik talán a világ egyik

sával kívánja összekapcsolni.

legszebb tája… Nagyközsé-

Révfülöp bizonyítani szeret-

günk Önkormányzata tudatos

né, hogy az urbanizáció és az

fejlesztésekkel arra törek-

önfeledt kikapcsolódás har-

szik, hogy a Révfülöpre érke-

móniába hozható egymással,

ző vendégek a szónak a leg-

mert „filozófiájának” közép-

nemesebb értelmében otthon

pontjában a teljes ember áll,

érezzék magukat. Meggyőző-

minden vágyával és szükség-

déssel valljuk, hogy Révfülöp

letével … Szeretettel várjuk

az emberek pihenésére, gyö-

és bízhat bennünk! ”

nyörűségére van teremtve…

Hm. Nem vagyok nyugodt. Félek, hogy az önkor-

Mindez természetesen maga-

mányzatnál félreértették azt a gondolatot, miszerint Révfülöp az emberek pihenésére, gyönyörűségére van teremtve. Ha tovább pusztítják a természetet, nem marad semmi gyönyörűség! Szívesen lemondtunk volna a „városiasodás szolgáltatási előnyeiről”, a mólón lévő ősfák védelmében. Rossz hírem van: az ősfák kiirtásában nem lehet „az urbanizáció és az önfeledt kikapcsolódás harmóniáját felfedezni”, attól tartok, hogy a „favágók” a bizalmat is elveszíthetik… (Csy-kó)

Szezonnyitó a révfülöpi mólónál

Tisztelt Vendégünk! …Segítségére szeretnénk lenni, hogy a Fülöp-hegy lábánál húzódó, festői szépségű és közkedvelt üdülőhelyünket megismerhe sse. Bizonyára tapasztalni fogja, ha egy túra keretében felkeresi a Fülöp-hegyi kilátót, hogy

A rovatfej képe és Révfülöp weblapja még őrzi a fák emlékét. 2006. április ÖN • KOR • KÉP

31

: 189

Indul az 2006. májustól mintegy 52 ezer, 2007. januártól pedig mintegy 1,2 millió adózó elektronikus úton teljesíti havi adó- és járulékbevallási kötelezettségét. Ahhoz, hogy az adózók ezen kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni a www.magyarország. hu kormányzati portálon személyes ügyfélkaput kell létesíteniük, melyhez első lépésként okmányirodai regisztráció elvégzése szükséges. Az okmányirodákat tehát az elkövetkezendő hetekben, hónapokban rendkívül nagy számú adózó, illetve meghatalmazottja, vagy törvényes képviselője fogja személyesen felkeresni regisztrálás céljából.

Arra kell számítani, hogy az adózók itt fognak találkozni először azokkal a hatósági ügyintézőkkel, akiktől a témával kapcsolatban kérdezni tudnak, és minden bizonnyal fognak is. Ezért az APEH fontosnak tarja, hogy az okmányirodák érintett vezetői és munkatársai teljes egészében és mélységében ismerjék és átlássák ennek a nem mindennapi feladatnak a részleteit, segítve ezáltal az ügyfelek e-bevallással kapcsolatos jobb eligazodását. A mostani tájékoztató anyag közzététele ezt a célt szolgálja, segítve a felkészülést. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal

Tájékoztató a havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezett adózók regisztrációjáról és adóbevallásaik, adatszolgáltatásaik benyújtási módjáról 1. A havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezett adózóknak a bevallás beküldését megelőző teendőiről (regisztráció) Az APEH – törvényi felhatalmazás alapján – 2006 áprilisától meghatározott adózói kör számára bevezeti az egységes adóbevallási rendszert, amely az érintett adózók számára havonta teljesítendő adó- és járulékbevallási kötelezettséget jelent.

1.1. Kinek kell havi bevallást készíteni? Személyre lebontott adatok feltüntetésével, elektronikus úton havonta bevallást kell tennie az állami adóhatósághoz az adó- és társadalombiztosítási köteleTbj. 4. § b) pont Tbj. 56/A. § 3 2005. évi CLXIII. törvény 4 Art. 1. számú melléklet I/A/3. pont szerint 5 Art. 31. § (2)

1

2

32


-bevallás

zettséget eredményező magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról, járulékról és egyéb adatokról a következőknek:  minden kifizető és munkáltató (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), megyei (fővárosi) munkaügyi központ, a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó1, Magyarországon bejegyzett egyház, a szakképző iskolai tanulót tanulószerződés alapján foglalkoztató adózó, a Magyarországon be nem jegyzett foglalkoztató képviselője vagy a foglalkoztató képviseletében eljáró foglalkoztatott2. Ezen adókötelezettséget a 0608-as, illetve a 0658-as bevalláson kell teljesíteni.

1.2. Mikor kell benyújtani az első havi bevallást? A vonatkozó jogszabály3 az egyes adózói csoportok között differenciáltan szabályozta az első bevallás benyújtásának időpontját. E szerint az adózókat három időpont szerinti csoportba lehet sorolni.  A havi adó- és járulékbevallás benyújtására 2006 májusától kötelezettek. Ide tartozik: a 2005. december 31-ei állapot szerinti 10 000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó, az az adózó, amelynek (akinek) adóztatási feladatait a Pest Megyei és Fővárosi Kiemelt Adózók Igazgatósága látja el, a – fő szabály szerint – havonta, illetőleg negyedévenként bevallásra kötelezett4 adózó, ideértve minden esetben az előzőekben meghatározott naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózót is, amennyiben a jogszabályban meghatározott adóalanyi körbe tartozik5 

 A havi adó- és járulékbevallás benyújtását választók 2006 májusától Saját döntése alapján választhatja minden olyan adózó, akinek 2007. január 1től havi adó- és járulékbevallási, illetőleg adatszolgáltatási kötelezettséget kell teljesítenie. Ez alól kivétel az általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett adószámos magánszemély, illetve a csak személyi jövedelemadó bevallás benyújtására kötelezett magánszemély. A saját döntésen alapuló választás joga az adózókat 2006. április 30-ig illeti meg, ezt követően csak 2007. január1-től lesz lehetősége az adó- és járulékbevallási, illetőleg adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére. A saját döntésen alapuló választás során az adózó kötelezettségeinek kizárólag állandó meghatalmazottja útján tehet eleget. Fontos, hogy a havi adó- és járulékbevallás teljesítésére irányuló választás vissza nem vonható, továbbá az adózónak 2006. május 1-jét követően valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton kell teljesítenie.  A 2007. évtől a havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezettek Az az adózó, aki/amely  kifizető és munkáltató (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), megyei (fővárosi) munkaügyi központ, a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó6, Magyarországon bejegyzett egyház, a szakképző iskolai tanulót tanulószerződés alapján foglalkoztató adózó, a Magyarországon be nem jegyzett foglalkoztató képviselője vagy a foglalkoztató képviseletében eljáró foglalkoztatott7.

: 06 40 42 42 42 és 2006 májustól nem kötelezett a havi adó- és járulékbevallás benyújtására, és nem is választotta azt, a 2007. évtől teljesíti ezen kötelezettségét. Ez alól kivétel: az általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett adószámos magánszemély, illetve a csak személyi jövedelemadó bevallás benyújtására kötelezett magánszemély.

Kérjük, hogy az aktiválást végezze el az okmányirodai regisztrációt követő 5 napon belül, különben az egyeszer használatos kódja az Ön biztonsága (!) érdekében törlődik, amit az elfelejtett jelszó menüpontban újra kérhet.

1.3. Az ügyfélkapu nyitáshoz szükséges regisztráció

A havi adó- és járulékbevallási, illetőleg adatszolgáltatási kötelezettség benyújtására 2006 májusától kötelezetteknek (törvényes képviselőiknek, állandó meghatalmazottjuknak) 2006. január 1. és 2006. április 30. között kell az okmányirodánál teljesíteni a regisztrációt A regisztrációt követő 8 napon belül e kötelezettség teljesítéséről a 06180. számú Bejelentés és Regisztrációs Adatlap az elektronikus adóbevalláshoz és adatszolgáltatáshoz az Art. 31.§ (2) bekezdése szerinti bevallás benyújtására kötelezett adózó (törvényes képviselője), illetve meghatalmazottja, megbízottja részére elnevezésű nyomtatványon bejelentést kell tenni az állami adóhatósághoz. A regisztrációs kötelezettség teljesítettnek minősül, ha az adózó állandó meghatalmazással vagy megbízással rendelkező8 képviselővel rendelkezik, és a képviselő a saját regisztrációját, már regisztrált képviselő esetén az adózó által adott állandó megbízás, meghatalmazás keletkezését követő 8 napon belül bejelenti (szintén a 06180. számú nyomtatványon) az állami adóhatósághoz az általa a képviselt adózó nevét, elnevezését és adóazonosító számát.

Közös szabályok valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettség elektronikus úton történő teljesítésére kötelezett számára. Mindhárom csoport számára közös, hogy az elvégzendő feladatok okmányirodai regisztrációval indulnak. A regisztráció során létre kell hozni a személyes ügyfélkaput. Az okmányirodai regisztrációt annak a magánszemélynek kell elvégeznie, aki a bevallásokat el fogja küldeni az adóhatósághoz. Ez a személy lehet az adózó önmaga (adószámmal rendelkező magánszemély, egyéni vállalkozó esetén), az adózó törvényes képviselője (pl. egy kft.ügyvezetője), továbbá valamennyi adózó tekintetében annak meghatalmazottja, megbízottja (pl. könyvelő, adótanácsadó stb.) is. Az okmányirodák a regisztrációt előzetes időpontfoglalás alapján soron kívül, a teljes nyitvatartási időben végzik. Lehetőség van időpontot foglalni a Kormányzati Portálon keresztül. FELHASZNÁLÓI NÉV ÉS EGYSZER HASZNÁLATOS TITKOS KÓD A bevallást későbbiekben elküldő magánszemélynek tehát személyesen bármely okmányirodában, a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szervénél (BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal Központi Okmányirodájában) vagy az Ügyfélközpontban (Bővebben a www.ugyfelkozpont.hu weboldalon) regisztrálnia kell. A regisztráció során be kell mutatnia személyazonosító okmányát (pl. személyi igazolvány, útlevél, „új típusú” vezető engedély, valamint meg kell adnia egy érvényes e-mail címet és egy szabadon választható felhasználói nevet. Az ügyintéző által előállított Regisztrációs Adatlap aláírását követően a megadott e-mail címre kap egy elektronikus levelet, mely az egyszer használatos titkos kódot (ideiglenes jelszó) tartalmazza. A felhasználói név szabadon választható, de amennyiben a választott név már létezik az adatbázisban új azonosítót kell választani. A személyes ügyfélkapu érvényességi ideje az aktiváláskor adott egyedi jelszó érvényességi idejével azonos, ez alapesetben 5 év, tehát nem kell minden adóbevallás benyújtása előtt felkeresni az okmányirodát. A felhasználói név és a jelszó személyre szóló, másra át nem ruházható, vagyis egy „elektronikus személyi igazolvány”. Kérjük, ne adja át jelszavát és azonosítóját senkinek! AKTIVÁLÁS Az azonosító és az ideiglenes kód segítségével a Kormányzati Portálon (www. magyarorszag.hu) található Ügyfélkapun aktiválni kell személyes ügyfélkapunkat. Az aktiválás során a felhasználó név és az egyszer használatos titkos kód (ideiglenes jelszó) megadását követően új jelszót kell választani. Az új jelszónak legalább nyolc karakternek kell lennie, nem lehet benne ékezetes betű, „@” karakter, tartalmaznia kell legalább 2 számot, valamint kis- és nagybetűt egyaránt. A jelszó nem lehet azonos a felhasználói névvel. Tbj. 4. § b) pont Tbj. 56/A. § 8 Art. 7. § (3) bekezdés 6 7

1.4. A havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezettek további teendői 2006 májusától

1.5. A havi adó- és járulékbevallás benyújtását választók feladatai 2006 májusától A havi adó- és járulékbevallás benyújtására 2006 májusától nem kötelezett adózók állandó meghatalmazottai/megbízottai 2006. január 1. és 2006. április 30. között regisztráltathatják magukat az okmányirodában annak érdekében, hogy a havi adó- és járulék bevallási és adatszolgáltatási kötelezettséget önként választó megbízója nevében 2006 májusától elektronikus úton teljesíthessék. Az állandó meghatalmazással vagy megbízással rendelkező képviselőnek az okmányirodai regisztrációt követő 8 napon belül kell bejelentenie az állami adóhatósághoz a választás tényét, továbbá az általa képviselt adózó nevét, elnevezését és adóazonosító számát a 06180. számú nyomtatványon. Fontos tudni: a havi adó- és járulékbevallás teljesítésére irányuló választás nem vonható vissza.

1.6. A 2007. évtől havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezettek feladatai a 2006. évben Azok az adózók, akik/amelyek 2007. januárjától kötelezettek a havi adó és járulékbevallás benyújtására, továbbá nem választották 2006. májusától az ilyen típusú bevallás-teljesítést 2006. negyedik hónapjától kezdődően regisztráltathatják magukat az okmányirodánál az állami adóhatóság értesítése alapján. A regisztrációt követően e kötelezettség teljesítéséről a regisztrációt követő 8 napon belül bejelentést kell tenniük az állami adóhatósághoz a 06180. számú nyomtatványon. A regisztrációs kötelezettség teljesítettnek minősül, ha az adózó állandó meghatalmazással vagy megbízással rendelkező képviselővel9 rendelkezik, és a képviselő a saját regisztrációját, már regisztrált képviselő esetén az adózó által adott állandó megbízás, meghatalmazás keletkezését követő 8 napon belül bejelenti az állami adóhatósághoz az általa a képviselt adózó nevét, elnevezését és adóazonosító számát. E bejelentést is a 06180. számú nyomtatványon lehet megtenni. 2006. április ÖN • KOR • KÉP

33

www.apeh.hu 2. Egyéb szabályok

2.5. Mulasztókkal szembeni szankció

2.1. Új adózók regisztrációja

Amennyiben az adózók a regisztrációs kötelezettségüknek nem tesznek eleget, vagy azt késedelmesen teljesítik, úgy az állami adóhatóság 500 ezer forintig terjedő összegű mulasztási bírságot róhat ki.

A havi adó- és járulékbevallás, illetőleg adatszolgáltatás benyújtására kötelezett újonnan alakult (átalakult) adózó az adószám megszerzését követően 8 napon belül köteles az okmányirodánál regisztráltatni magát. Erről a regisztrációt követő 8 napon belül bejelentést kell tennie a 06180. számú nyomtatványon az állami adóhatósághoz. Ha az adózó állandó meghatalmazással vagy megbízással rendelkező képviselője útján elektronikus úton teljesíti adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét, az állandó meghatalmazott vagy megbízott a megbízást követő 8 napon belül köteles az adóhatósághoz bejelenteni a képviselt adózó nevét, elnevezését és adóazonosító számát a 06180. számú nyomtatványon.

2.2. Akik a Regisztrációs Adatlapot korábban már benyújtották Amennyiben az adózó képviselője (meghatalmazottja/megbízottja) korábban a Regisztrációs Adatlap elnevezésű nyomtatványt már benyújtotta (vagyis valamely adózó nevében meghatalmazottként, megbízottként az elektronikus adóbevalláshoz, adatszolgáltatáshoz szükséges adóhatósági regisztrációját teljesítette), és a korábbi bejelentéssel érintett adózó 2006. májusától a havi adó- és járulékbevallás teljesítését választja (nem kötelezett!), úgy be kell nyújtania a 06180. számú adatlapot, függetlenül a korábbi regisztrációtól.

2.3. Aki már regisztrált az okmányirodában Abban az esetben is be kell nyújtani a 06180. számú nyomtatványt, amennyiben az adózó már korábban eleget tett okmányirodai regisztrációs kötelezettségének, azonban az adóhatósághoz Regisztrációs Adatlap nyomtatványt nem nyújtott be (mert pl. egyéni vállalkozóként saját maga küldte be elektronikus úton az adóbevallásokat, adatszolgáltatásokat).

2.4. Mikor nem kell benyújtani a 06180. számú adatlapot? Amennyiben korábban a Regisztrációs Adatlap elnevezésű nyomtatványt az adózó képviselője (meghatalmazottja, megbízottja) már benyújtotta (vagyis valamely adózó nevében törvényes képviselőként, meghatalmazottként, megbízottként az elektronikus adóbevalláshoz, adatszolgáltatáshoz szükséges adóhatósági regisztrációját teljesítette), és az adózó, illetve a képviselő (meghatalmazott/megbízott) adataiban nem következett be változás, továbbá az adózó 2006. májusától a havi adó- és járulékbevallás teljesítését nem választja, a 06180. számú adatlapot nem kell benyújtania. Art. 7. § (3) bekezdés A teljesítés módjának részletes szabályait a 2005. évi CLXIII. törvény 1. §-a tartalmazza. 11 Art. 31. § (2) bekezdés 9

10

34


3. A 2006. évvel kapcsolatos adóbevallások teljesítési módja10 A teljesítés módját alapvetően befolyásolja az a körülmény, hogy az adott adózó kötelezett-e 2006. negyedik hónapjától a havi adó- és járulékbevallás benyújtására, illetőleg az adózó önkéntes választása alapján teljesíteni kívánja-e 2006. negyedik hónapjától a havi adó- és járulékbevallás kötelezettségét, vagy sem.

3.1. 2006. negyedik hónapjától kötelezett adózó 2006-os bevallása A havi adó- és járulékbevallás teljesítésére 2006. negyedik hónapjától kötelezett adózó esetében a 2006. évvel kapcsolatos bevallások teljesítésének módja a következő:  2006. április 30-át megelőzően a bevallást, az adatszolgáltatást – a benyújtás módját illetően – a 2005. december 31-én hatályos, rá vonatkozó szabályok szerint teljesíti az adózó. Amennyiben tehát az adózó 2005. december 31-én elektronikus úton volt kötelezett („chipkártyával”) a bevallását benyújtani, akkor 2006. április 30-ig is elektronikus úton teljesíti bevallásait, abban az esetben pedig, ha 2005. december 31-én papíron teljesítette bevallásait, akkor 2006. április 30-ig is – fő szabály szerint – papíron teljesítheti azokat.  2006. május 1-jét követően valamennyi bevallási (pl. áfa-, társaságiadó-bevallás) és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti az adózó, függetlenül attól, hogy 2006. I-IV. hónapjában milyen módon teljesítette azt, továbbá, hogy az adóbevallás, az adatszolgáltatás melyik időszakra vonatkozik. Ez a rendelkezés vonatkozik a 2005. évvel kapcsolatos, 2006. április 30. után teljesített bevallásokra, adatszolgáltatásokra is.  A havi adó- és járulékbevallással nem érintett hónapokról (vagyis 2006. I-III. hónapjáról) a jogszabályban meghatározott11 adattartalommal elektronikus úton teljesíti az adózó az összesített adatszolgáltatást 2006. május 12-ig a 06081K, illetve a 06581K számú adatszolgáltatáson. Az említett időpontig ugyancsak elektronikus úton teljesíti a jogszabály szerinti adattartalommal a 2006. április hónappal kapcsolatos bevallását (0608as, illetve a 0658-as számú bevallás). Ezt követően minden hónap 12-ig elektronikus úton teljesíti a jogszabály szerinti adattartalommal a magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel kapcsolatos adókról, járulékokról a bevallást (a 0608-as, illetve a 0658-as bevalláson).

3.2. A 2006. év közben történő teljesítését önként választó adózók bevallása A havi adó- és járulékbevallás 2006. év közben történő teljesítését önként választó adózók tekintetében a bevallás teljesítésének módja a következő:  2006. április 30-át megelőzően a bevallást, az adatszolgáltatást – a benyújtás módját illetően – a 2005. december 31-én hatályos, rá vonatkozó szabályok szerint teljesíti az adózó. Amennyiben tehát az adózó 2005. december 31-én papíron volt jogosult a bevallását benyújtani, akkor 2006. április 30ig papíron, abban az esetben, ha 2005. december 31-én az elektronikus úton történő teljesítést alkalmazta, akkor 2006. április 30-ig is így teljesíti bevallásait. Adatszolgáltatás 2006-ban sem teljesíthető papíron.

: 06 40 42 42 42  2006. május 1-jét követően valamennyi bevallási (pl. áfa-, társaságiadó-bevallás) és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti az adózó, függetlenül attól, hogy az említett időpontot megelőzően milyen módon teljesíthette azokat, továbbá, hogy melyik időszakra vonatkozik. Ez a rendelkezés érvényes a 2005. évvel kapcsolatosan 2006. április 30. után teljesített bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének módjára is.  A havi adó- és járulékbevallással nem érintett hónapokról (vagyis 2006. I–III. hónapjáról) a jogszabályban meghatározott12 adattartalommal elektronikus úton teljesíti az adózó az összesített adatszolgáltatást 2006. május 12-ig a 06081K, illetve a 06581K számú adatszolgáltatáson. Ugyancsak az említett időpontig esedékes a 2006. I–III. hónapjával kapcsolatos, a jogszabály szerinti bevallás, amelyet havi bontásban, elektronikus úton kell teljesítenie a 06081, illetve a 06581 számú bevalláson. Az említett időpontig ugyancsak elektronikus úton teljesíti a jogszabály szerinti adattartalommal a 2006. április hónappal kapcsolatos bevallását (0608-as, illetve a 0658-as számú bevallás). Ezt követően minden hónap 12-ig elektronikus úton teljesíti a jogszabály szerinti adattartalommal a magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel kapcsolatos adókról, járulékokról a bevallást (a 0608-as, illetve a 0658-as bevalláson).

3.3. Az Art. 31.§ (2) bekezdése szerinti bevallási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére kötelezett, azonban ezen kötelezettségét a 2006. évben még sem törvényi előírás, sem választás alapján nem teljesítő adózók bevallásának benyújtási, teljesítési módja  A 2006. évről 2007. január 31-ig a jogszabályban13 meghatározott adattartalommal elektronikus úton havi bontásban bevallást, valamint összesített adatszolgáltatást teljesít az adózó a 06083-as, illetve a 06583-as számú bevalláson.  A 2006. évben teljesítendő minden más bevallását (pl. áfa-bevallás) ide értve a 2005. évvel összefüggő, a 2006. évben teljesítendő bevallásokat (pl. társasági adóbevallás) is – a bevallás módját illetően – a 2005. december 31-én hatályos, rá vonatkozó szabályok szerint teljesíti az adózó. Amennyiben tehát 2005. december 31-én – választása alapján – elektronikus módon teljesített, akkor a 2006. évben is így tesz eleget bevallási kötelezettségének, abban az esetben, ha 2005. december 31-én a papíron történő teljesítést alkalmazta, akkor a 2006. év folyamán is így jár el.  Kivételként említi a jogszabály14 azt az esetet, amikor 2005. december 31-én az adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az Art.-ben előírt kötelezettsége alapján elektronikus úton teljesíti az adózó, és nem tartozik a 2006 májusától havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezett, illetve azt választó adózói körbe. Esetükben úgy rendelkezik a törvény, hogy a 2006. évben a bevallási kötelezettséget papír alapú nyomtatványon, 2005-ről 2006-ban az adatszolgáltatási kötelezettséget elektronikus úton teljesítik. Az említett adózóknál tehát a 2005. évvel összefüggésben a 2006. évben történő teljesítésnél eltérő szabályok vonatkoznak a bevallásra és az adatszolgáltatásra. Art. 31. § (2) bekezdés Art. 31. § (2) bekezdés 14 2005. évi CLXIII. törvény 15 Art. 31. § (2) bekezdés 16 Art. 1. számú melléklet I/B/2. pont 12 13

 2007. január 1-től valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti az adózó függetlenül attól, hogy azok az előző (2006) évvel, vagy a tárgyévvel (2007) kapcsolatosak.

3.4. A tevékenységüket a 2006. évben megkezdő adózók bevallásteljesítésének módja  A tevékenységüket 2006-ban megkezdő adózóra csak akkor vonatkozik 2006 májusától a havi adó- és járulékbevallás benyújtási kötelezettség, ha a tevékenység megkezdése 2006. május 1-je előtt történik és ezen időponttól a havi adó- és járulékbevallás benyújtását választja.  Amennyiben a havi adó- és járulékbevallás, illetőleg adatszolgáltatás benyújtására kötelezett adózó a tevékenységét 2006. április 30. után kezdi meg, akkor a 2006. év folyamán nem vonatkozik rá az e típusú bevallási kötelezettség. Azonban a 2006. évvel összefüggésben 2007. január 31-ig a jogszabályban 15 meghatározott adattartalommal elektronikus úton havi bontásban bevallást, valamint összesített adatszolgáltatást teljesít az állami adóhatósághoz a 06083-as, illetve a 06583-as bevalláson. A 2006. év folyamán esedékes minden más bevallásukat papíron teljesítik, azonban az elektronikus úton történő teljesítésnek sincs jogszabályi akadálya.  Amennyiben a tevékenységét év közben kezdő adózóra nem vonatkozik a havi adó- és járulékbevallási kötelezettség, akkor is választhat, hogy 2006. év közben papíron, vagy elektronikus úton teljesíti az őt terhelő minden más bevallási kötelezettséget. Figyelem! A hatályos szabályok szerint16 mindazon adózók, akik/amelyek a 2006. év folyamán nem elektronikus úton teljesítik bevallási kötelezettségüket – a vállalkozási tevékenységet nem folytató, általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett magánszemély kivételével – a 2006. évvel kapcsolatos a 2007. évben teljesítendő bevallási kötelezettségüknek kizárólag elektronikus úton tehetnek eleget. Az említett rendelkezés alapján tehát pl. a garázs bérbeadásra áfa kötelezettséget választó magánszemélyre is az elektronikus úton történő teljesítés vonatkozik a 2006. évvel összefüggő adókötelezettségek bevallásánál. Ugyancsak elektronikus úton teljesíti az adózó pl. a 2006. december hónappal, illetőleg 2006. IV. negyedévével kapcsolatos áfa bevallását akkor is, ha a 2006. év folyamán papíron volt jogosult bevallásait benyújtani.

Segítséget kérhet: Az okmányirodai regisztrációval kapcsolatban a www.magyarorszag. hu/ugyfelkapu/segitseg, illetve a www.nyilvantarto.hu és a www.ugyfelkozpont.hu weboldalakon a 189-es ingyenes hívható kormányzati zöld számon, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál az adóhatósági regisztrációs kötelezettséggel, és az adókötelezettségek teljesítésével kapcsolatban a www.apeh.hu honlapon, valamint az APEH központi tájékoztatási vonalán a 06-40-42-42-42-es kék számon. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 2006. április ÖN • KOR • KÉP

35

LELTÁR 1992 Február Január

Március

Szilveszter éjjelén elkészült az ország költségvetése – BUÉK büdzsé!! 70 milliárd Ft költségvetési hiányt terveztem. (A jól végiggondolt és megalapozott egész éves hiányt a kormány május elsejére teljesítette!)

A társadalombiztosítás egy átmeneti szabályozás eredményeként végzi feladatát

Június

Május

Maradékelv alapján megszületik a helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatása

A lakásügy össztársadalmi problémáját a kormány minden támogatás nélkül az önkormányzatokra hárítaná – Ami pedig a lakbérplafont illeti, a határ a csillagos ég!

Szeptember

November

SZJA-elvonás: 30:70% A polgármester mozgástere

Október Fogy a centi!

A kormány beszámolt az Országgyűlésnek kétéves munkájáról A miniszterelnök félórás beszédében az önkormányzatokról egy szót sem ejtett.

Szociális törvény=kétkulcsosból háromkulcsos

LELTÁR 1992

Április

A kormány elindítja és felpörgeti a címzettés céltámogatásokról szóló törvényjavaslatot

Július

Csörte a körzetben Indul a háziorvosi rendszer, kártyát gyűjtenek a dokik.

Augusztus

– ó… ó…, ció…, ció…, áció…, vakáció!!!

– Komám, itt még az APEH sem fog kaszálni!

A PARLAMENTI KOALÍCIÓ MUNKÁJÁNAK ÖSSZEFOGLALÁSA: Az év lényeges kérdései: 1. Médiavita (tv, rádió). 2. A Rádió és a Tv elnökének leváltása. 3. Új alelnökök kinevezése a Rádió és a Tv élére.

De

er b cem

Az év lényegtelen kérdései: 1. A magyar gazdaság helyzete. 2. Munkanélküliség. 3. Új lakáskoncepció elkészítése. 4. Oktatás, kultúra, tudomány, művészetek. Az év leglényegtelenebb kérdése: Az önkorányzatok helyzete.

LELTÁR 1994

Emelkedik a közgyógyellátottak száma

Február

Január

Május

Június

A jegyző a település közigazgatási kulcsembere legyen

Befejezte munkáját a parlament

Szeptember Budapest közigazgatási területéről és kerületi beosztásról szóló törvény eredménye: Soroksár

Október

LELTÁR 1994 Március

Lakástörvény+spórkassza

Július

Április

A rendőrségi törvény hatékonysága

Augusztus Az MDF reagált!

A parlament módosította a polgármesteri tisztség ellétásának egyes tisztségeinek egyes kérdéseit

Teremtés

December

November

Támogatandó célok Helyhatósági választások csúcslétszámmal

HÍREK

A gátak jól bírták a nyomást,

de azért a víz a Az utóbbi hetekben aggodalommal figyeltük a vészhelyzetet jelentő áradatot, és egy kis szárazságra vágytunk…, az idei tavasz megint sok izgalommal járt. Akiknek otthonát fenyegette az ár- és a belvíz, akiknek a gátakon kellett helyt állniuk, akiknek gyorsan kellett jó döntéseket hozniuk a kárhelyzetek enyhítésére, azoknak nem biztos, hogy az országgyűlési választásokra irányuló kampány jelentette a sorsfordulót. Ők megint megtapasztalhatták: kampányok, ígéretek, jönnek, mennek,… azért a víz az úr! Budapest A Duna budapesti szakaszán – március utolsó napjaiban – 655 cm-es volt a vízállás. Tekintettel erre és az óránként 2-4 cm-es további áradásra – Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere először másodfokú árvízvédelmi készültséget rendelt el, azonban az előrejelzések azt mutatták, hogy a Duna vízállása néhány napon belül elérheti a 804 cm-t is. (Négy évvel ezelőtt, az elmúlt 100 év legnagyobb áradásánál a Duna vízszintje 848 cm volt.) A vár-

40


ható további áradás miatt a később a főpolgármester harmadfokúra emelte a készültség szintjét. Ez azt jelentette, hogy a gátőröknek folyamatosan figyelniük kellett, hogy hol szükséges a védvonal megerősítése és az esetleges, azonnali beavatkozás. Pánikra azonban nem volt semmi ok, az árvíz elleni védelemre a főváros felkészült. Több százan dolgoztak a gátakon… A szakemberek és a polgári védelem munkatársai már az első napokban több mint 70 000 homokzsákot helyeztek ki a védendő területekre. A fővárosnak megfelelő menynyiségű homokzsák állt a rendelkezésére, sehol nem fordult elő, hogy a védekezést a zsákok, vagy más eszközök hiánya akadályozza. A legveszélyeztetettebb a Rómaipart hullámtéri területe és a Margitsziget volt. A Rómaipart Királyok útja és Nánási út közötti terület Duna felé eső szakaszán kellett a lakóknak felkészülniük arra, hogy esetleg ki kell költözniük… Aztán lezárták a budai alsó rakpart érintett szakaszát, majd mindkét rakpartot… beázás miatt nem közlekedett a Batthyány téri metró és a 2-es villamos. A szakemberek védekeztek a Duna meg csak egyre áradt… úgy mint a Tisza.

Árvízvédelmi helyzet

Rendkívüli készültség összesen 793 km védvonalon a Tisza folyó Kisköre és a déli országhatár közötti szakaszán, továbbá a Zagyva, és a Maros folyó torkolati védelmi szakaszain, a Hármas-Körös teljes szakaszán van. Harmadfokú a készültség a Tiszán a Tokaj és Kisköre között, a Taktán, a Beretytyó alsó és a Sebes-Körös torkolati szakaszán, valamint a Hortobágy-Berettyón öszszesen 632 km védvonalon. Másodfokú készültséget 131 km hosszon, elsőfokút pedig 477 km hosszon tartanak. A Középső- és az AlsóTisza, valamint a Körösök töltéseinek mentén fokozódtak az árvízi jelenségek, buzgárok, csurgások, felpuhulások tapasztalhatók. A felázott töltéskoronán a gépjárművekkel való közlekedés erősen korlátozott, illetve lehetet-

len. Előtérbe került a vízi és légi (helikopteres) anyag- és élelmiszerszállítás. A kormány által 2006. április 14-én kihirdetett veszélyhelyzet rendszabályai továbbra is érvényesek. A Hármas-Körösön Szelevény térségében bekövetkezett 2 töltésmegcsúszás és -repedés miatt Tiszasas, Csépa települések lakosságának biztonsága érdekében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Védelmi Bizottság Elnöke Csépa és Tiszasas, valamint Szelevényen teljes kitelepítést rendelt el. A kijelölt befogadó helyek Kunszentmárton és Cserkeszőlő, tartalékként Tiszaföldvár település. A kimenekítésekkel egyidőben tovább folyt a Hármas-Körösön a tiszai torkolatától 500 m-re, illetve Szelevény térségében lévő gátmegcsúszásoknak a védekezési munkálata. A

Hazánk területén 2006. április 24-én, 79 településen rendkívüli árvízvédelmi készültséget rendeltek el. A Hármas-Körösön Szelevény térségében bekövetkezett 2 töltésmegcsúszás és -repedés miatt Tiszasas, Csépa települések lakosságának biztonsága érdekében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Védelmi Bizottság Elnöke – Csépa és Tiszasas részein részleges, Szelevényen teljes – kitelepítést rendelt el. Az ár- és belvízi védekezést folytató települések száma 350, ebből árvíz ellen 197, belvíz ellen 153 település védekezik. Rendkívüli árvízvédelmi készültségben 79 település van. Folyóink fővédvonalain összesen 2033 km hosszon készültséget rendeltek el.

HÍREK

az úr honvédség, a katasztrófavédelem, a tűzoltóság, a lakosság továbbra is nagy erőkkel vett részt e munkákban a vízügyi dolgozók mellett. A katasztrófavédelmi szerveknél 937, a rendőrségnél és a határőrségnél 302, a honvédségnél 2804re becsülhető védekezésben résztvevők száma. Polgári védelmi kötelezettség alapján 2502 személy dolgozott. A védekezési munkálatokat 895 közmunkás és 1723 lakos segítette. A védekezést szervezetszerűen folytatók létszáma a vízügyi dolgozókkal – 13 589 fő – együtt 22 752 fő. Az ár- és belvíz által veszélyeztetett települések száma 350, melyeken a veszélyeztetett lakosság létszáma

200 890 fő, a veszélyeztetett épületek száma 70 185. Az ár- és belvízi védekezés során jelenleg 2428 helyi lakos kitelepítésére történt intézkedés, ebből a Dunán levonult árhullám következtében 284 főt, a belvíz miatt 228 főt kellett kitelepíteni. A logisztikai biztosítás és a szállítási kapacitások továbbra is elegendőnek bizonyultak, a védekezéshez szükséges készletek beszerzését és elosztását a vízügyi szervek, az önkormányzatok, a katasztrófavédelmi szervek és a honvédség folyamatosan biztosítják. A Tiszán és mellékfolyóin a rendkívül magas vízállások, és egyre erősödő árvízi jelenségek ellenére töltésszakadás nem történt. Jelenleg is kritikus helyeknek minősül a Hármas-Körösön a tiszai torkolattól 500 m-re és a szelevényi térségnél lévő töltésmegcsúszás, és a Tiszán a Felgyő község melletti padkamegcsúszás helye. Szerkesztette: Csy-kó Forrás: Katasztrofavedelem.hu

Fotók: Otsu Fukutaro


41

ESÉLYEK ÉS LEHETÔSÉGEK

Program a gyerekszegénység ellen

Szükség van a segítő véleményre Fotó: Slezák István

Folyóiratunk márciusi számában bemutattuk a gyermekszegénység csökkentése érdekében készített Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program rövidített, szerkesztett vitaanyagát. Ezúttal a tervezetet megalkotó MTA Programiroda kérésére közzé teszünk egy, az önkormányzati szakemberek, településpolitikusok véleményének kifejtésére felkérő levelet és kérdőívet, valamint emlékeztetőül közöljük program összefoglalóját. A teljes körű véleménynyilvánítást segítve azonban ajánljuk olvasóink figyelmébe az előző számunk 18–23. oldalán megjelent Súlyponti kérdés címet viselő összeállítást, továbbá a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program teljes anyagát a www.gyerekszegenyseg.hu oldalon.

A program indokoltsága, mögöttes meggondolásai Magyarországon 2005-ben 2,2 millió 20 éven aluli eltartott gyermek élt. A gyermekes családok a többieknél szegényebbek. Az összlakosságból 12 százalék, a gyerekek közül 19 százalék, 420 ezer gyerek élt egy széles körben elfogadott szegénységi küszöb alatt. (Ez a küszöb a fogyasztási egységre számított, ún. ekvivalens jövedelem középső értékének 60 százaléka alatti érték.) Ennél magasabb az egy főre számított nyugdíjminimum, amely segélyküszöbként működött. 2005-ig ezen szint alatt voltak jogosultak a gyerekek rendszeres nevelési támogatásra. Ebben az ellátásban 650 ezer gyerek részesült. Ennél is magasabb a KSH által számított létminimum, amely a szegénység társadalmilag elfogadható szintjét kívánja meghúzni. A létminimum alatt 2004-ben a lakosság 28 százaléka, a gyerekek 40 százaléka, azaz 850 ezer gyermek élt. A családok szegénysége szorosan összefügg a gyermekek számával. Az egy gyermeket nevelő családok szegénységi aránya nagyjából megegyezik a gyermeket nem nevelőkével. A 2 gyermekesek szegénység-aránya ennek közel kétszerese, a 3 és több gyermekeseké három és félszerese. A nagycsaládosok 60 százaléka egyben a létminimum alatt élt. A szegénység különösen sújtotta a tanulatlan szülők, a munkanélküliek gyerekeit, a kis

falvakban élőket, a romákat, a súlyos fogyatékos gyermeket nevelőket. A szegénység kiemelt figyelmet érdemlő összetevői mindemellett az erősödő intézményi, lakóhelyi, iskolai szegregáció; az ezzel is összefüggő etnikai megkülönböztetés, a cigányokat sok területen sújtó diszkrimináció; a jó intézményekhez és szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés. Mindez indokolja azt, hogy a társadalom és a kormányzat komolyan törekedjen a szegénység csökkentésére. A miniszterelnök kérésére valóban elkezdődött 2005 őszén a gyermekszegénységet csökkenteni kívánó program kidolgozása. A programot készítő kutatócsoport az MTA keretében működik. A program alapgondolata az, hogy a kormányzat törekvésein belül különös hangsúlyt kell kapnia a gyermekszegénység csökkentésének. A lehető leggyorsabban enyhíteni kell a gyermekek szűkölködés okozta szenvedését, hátrányait, hiszen ők a társadalom legvédtelenebb tagjai. Középés hosszú távon át kell alakítani azokat a mechanizmusokat, amelyek folytonosan újratermelik a gyermekek szegénységét, alacsony képzettségét, mert csak így lehet biztosítani a társadalom és a gazdaság fenntartható fejlődését. A mai helyzet javításához és a tendenciák megfordításához jelentős központi források szükségesek még akkor is, ha nőnek a szegények, munkalehetőségei, és a gazdasági fejlődés eredményei egy részükhöz eljutnak.

Ténylegesen a családi ellátások, közoktatási intézmények, egészségügyi ellátás, személyes szolgáltatások szinte mindegyike jelentős színvonaljavításra szorul. Forrásigényesek a szükséges újítások és reformok is. Ennek ellenére a szegénység csökkentése nem áll szemben a gazdasági növekedési és versenyképességi célokkal, de a csökkenés nem következik be automatikusan a gazdasági helyzet javulásával. Ehhez a jövedelmek, tudás, információk igazságosabb elosztása, az intézményes és személyes szociális szolgálatok javítása, a jogok erősítése szükséges. A gyermekszegénység csökkentéséhez szükség van széles politikai konszenzusra, és e mellett minden érintett intézmény, szakma és gyermekekkel foglalkozó felnőtt együttműködésére. A program sikerének feltétele továbbá, hogy minden helyi közösség felismerje ennek életbevágó fontosságát, kijelölje a maga feladatait. Az önkormányzatoknak, valamint a civil szerveződéseknek, ideértve az egyháziakat is, ezen a szinten kiemelt jelentőségük van. Az állam szintjén szervezetileg is biztosítani kell a feltételeket, például azzal, hogy a gyermekszegénység ügye kiemelt mérlegelési szempont legyen minden kormányzati döntés esetében, illetve a gyermekek jogvédelme több biztosítékot kapjon (pl. gyermekombudsman). 2006. április ÖN • KOR • KÉP

43

ESÉLYEK ÉS LEHETÔSÉGEK A program célja, felépítése, eszközei A gyermekszegénység legfájdalmasabb jelenségei sürgős beavatkozást igényelnek. Társadalmi léptékű eredmények folyamatos erőfeszítések esetén is csak hosszú távon várhatók. Ezért a programnak több, egymásra épülő eleme van. A hoszszú távú, vagy „generációs program” (2006-tól 2030-ig); az ezen belüli első évekre vonatkozó ún. Rövid Program (2006-2008); továbbá a két programon átívelő, középtávú nemzeti fejlesztési tervek. Ez utóbbiak teszik lehetővé az Európai Unió jelentős forrásainak felhasználását. A program célja az, hogy egy generáció alatt (i) jelentősen, a jelenleginek töredékére csökkentse a gyermekek és családjaik szegénységének arányát; (ii) felszámolja a gyermeki kirekesztés és mély szegénység szélsőséges formáit; (iii) átalakítsa azokat a mechanizmusokat és intézményeket, amelyek ma újratermelik a szegénységet és kirekesztést, azaz javítsa az életfeltételeket, a környezeti feltételeket, az intézményeket. Az első három év, a rövid program alapvető célja ezen belül az, hogy érzékelhetően csökkentse a szegénységben élő gyermekek számát és arányát, hogy jelentősen javítsa a mély szegénységben élő, végzetesen kirekesztett gyermekek életkörülményeit, és hogy előkészítse a hosszabb időt igénylő változásokat. A program megvalósítását, eredményességét mérni, ellenőrizni kell. Ehhez ki kell dolgozni a módszereket, biztosítani kell az adatokat, ki kell dolgozni az ösztönzés és szankcionálás eszközeit, a mutatók, indikátorok körét. A mutatók egy része (például a már elfogadott EU indikátorok) már rendelkezésre áll, más részüket a továbbiakban szakemberek és szegénységben élők – felnőttek és gyermekek – együtt fogják kidolgozni.

44


A célokat a program három nagy csoportba sorolja. Általános cél a gyermekek és családjaik szegénységének és kirekesztettségének csökkentése, ideértve a szegénység mértékének, kiterjedtségének, továbbá mélységének csökkentését. Vertikális, funkcionálisan értelmezhető, a mai közigazgatási felelősségi rendszerhez kapcsolható célok, melyek a következők: a szülők foglalkoztatásának javítása; a jobb, egyenlőbb feltételek biztosítása a készségek és képességek kibontására, továbbá a szegregáció csökkentése; a gyerekek és családjaik számára nyújtott személyes szociális szolgálatok és ellátások színvonalának javítása; az egészségesebb gyermekkor biztosítása; valamint a lakáskörülmények és a lakhatás biztonságának javítása. Horizontális, minden funkcionális területet átmetsző cél az etnikai, területi egyenlőtlenségek és szegregáció csökkentése; a fogyatékossággal élő gyerekek helyzetének javítása; a jogok erősítése; a különböző szintű intézményi és szakmai együttműködések javítása; a civil világ aktív segítségének keresése; az informáltság javítása. Különös hangsúlyt kap a területi metszet, a rossz helyzetű települések, térségek hátrányainak, kirekesztettségének enyhítése, mert a területi lejtő meredekségének csökkentése kedvezően hathat számos más problémára. Mindezek mellett fontosnak tekinti a program a gyermekeket is szolgáló„nagy” ellátórendszerek – iskola, egészségügy, szolgáltatások – infrastrukturális és emberi feltételeinek javítását. A nagy rendszerek fejlesztését az univerzalizmus (például a skandináv országokban elért) jó tapasztalatai, és a jövedelmi rászorultsági elv súlyos problémái magyarázzák. Az univerzális hozzáféréshez azonban egyszerre soha nincs elég forrás. Ezért javasol a

Tisztelt Polgármester, Tisztelt Településpolitikus!

program két új elosztási módszert. A fokozatos univerzalizmus úgy értelmezendő, hogy valamilyen rendszer, amelynél kívánatos, hogy univerzálissá váljon, mint például a Biztos Kezdet program, először a legrosszabb helyzetű településeken (vagy legrosszabb helyzetű iskolákban stb.) kerül bevezetésre. A tapasztalatok feldolgozása után és a források bővülésével a rendszer fokozatosan kiteljesedik, követve a „minőségi lejtőt”. Differenciált univerzalizmuson azt értjük, hogy az univerzális ellátást bizonyos szinten mindenki megkapja, de az állam többlet ellátást, figyelmet, forrást biztosít a tartós ismérvek miatt legrosszabb helyzetű csoportoknak. Ez a helyzet pl. a 3 és többgyermekes családok családi pótléka esetében. Ebben az esetben nem cél a kiemelt csoport és a többiek családi pótléka közötti különbség csökkentése. A program minden általános és vertikális célhoz konkrét lépéseket, tennivalókat javasol. Ezekből kibontakoznak a program súlypontjai, amelyek egyben kiemelten fontos eszközök. A Rövid Program súlypontjai (i) A családi pótlék emelése a 3 és több gyerekeseknél, egyedülálló szülőknél; (ii) A korai életkortól induló fejlesztések; (iii) A legrosszabb lakáskörülmények között élők helyzetének javítása. A Generációs Programnál két súlypont rajzolódik ki: (i) Az iskolai szegregáció csökkentése szemléletváltoztatással, a rossz iskolák feltételeinek javításával; továbbá az, hogy (ii) abszolút prioritást kell adni a közösségi és személyes segítő szolgáltatások kiemelt fejlesztésének, amelynek célja is, eredménye is egy jelentős szemléletváltozás, a gyermekközpontúbb és toleránsabb társadalomszemlélet elfogadása. MTA Programiroda

2006 márciusában elkészült a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program Rövid Programja, amely a 25 évre tervezett program első 3 évének feladatait részletezi. A rövid összefoglalás az előző lapokon olvasható. A teljes anyag a mellékletekkel megtalálható az interneten, a www.gyerekszegenyseg.hu oldalon. A program kidolgozásának folytatásához kérjük az Ön segítségét. Igaz, mindent megteszünk, hogy a program méltó helyen szerepeljen az Új Magyarország (Nemzeti Fejlesztési) Tervben, ugyanakkor tudjuk, hogy az önkormányzatok együttműködése nélkül ezek a tervek nem valósulhatnak meg. Szeretnénk megismerni véleményét, bírálatát az eddig elkészült programról, továbbá javaslatait a program folytatásához. Kérjük, hogy a mellékelt kérdőív kitöltésével segítse munkánkat. A kérdőív másolható, kitölthető papíron, vagy elektronikus úton. A letölthető, illetve elektronikusan kitölthető változat megtalálható: www.onkornet.hu oldalon. A kérdőívet kérjük visszaküldeni: MTA GYEP Iroda, 1112 Budaörsi út 43–45.; faxon: 06 (1) 309-2620; elektronikus változatban: offi[email protected] Telefonon tájékoztatás kérhető: 06/1/309-2627. illetve 309-2620 Ha érdeklik a program további munkálatai, vagy szívesen lépne kapcsolatba a program készítőivel, részvevőivel, kérjük, jelezze ezt levélben vagy e-mailben a fenti címek valamelyikén. Segítségét köszönjük! Dr. Ferge Zsuzsa akadémikus

KÉRDŐÍV AZ ÖNKORMÁNYZATI VEZETŐKHÖZ a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Programról Kérjük, ha a kérdés táblázatos, a válaszadáshoz a megfelelő téglalapba tegyen X-et. 1. A továbbiak értelmezéséhez kérjük, jelölje be saját települése jellemzőit (a települését, amelynek önkormányzatában dolgozik): A megfelelő válasz bekarikázandó Település nagysága 500 fő alatt 500–1000 fő között 1000–2000 fő között 2000–10 000 fő között 10 000 fő felett

A település város-e Igen  Nem  Igen  Nem  Igen  Nem  Igen  Nem  Igen  Nem 

Van-e helyben 8 osztályos általános iskola? Igen  Nem  Igen  Nem  Igen  Nem  Igen  Nem  Igen  Nem 

? ...................................................... ...................................................... ...................................................... ...................................................... ......................................................

2. Az Ön tapasztalata szerint valóban társadalmi alapkérdés-e a gyermekszegénység, és mennyire súlyos különböző színtereken? Mennyire súlyos probléma a gyermekek szegénysége? Országosan Az Ön településén Az Ön települése körüli kistérségben Abban a régióban, amelyben az Ön települése van

Nagyon súlyos    

Közepesen súlyos    

Nem súlyos    

Nem tudom    

3. Mennyire tartja jellemzőnek az Ön településén a gyermekszegénység különböző formáit, következményeit? Nagyon jellemző Közepesen jellemző Nem jellemző Nem tudom, bizonytalan Szülők munkanélkülisége szülők képzetlensége miatt     Szülők munkanélkülisége elérhető munkahely hiánya miatt     Családok túl alacsony jövedelme     Családok cigánytelepen, szegénytelepen élnek     Gyerekeknél hiányos a meleg ruha, téli cipő     Családok lakáshelyzete rossz (zsúfolt, nincs komfort)     A szülők nem fizetik be a gyerek iskolai étkezését     Gyerekek nem jutnak számítógéphez     Más probléma, kérjük, nevezze meg: .............................................................................................................................................................................................................................................. ......................................................................................................................................................................................................................................................................................................... ..................................................................................................................................................................................................................................................................................................... 4. Mi a véleménye a program fő céljairól, mennyire tartja ezeket indokoltnak, illetve megvalósíthatónak:

          

          

          

Nem tudom, bizonytalan

          

Nem

Kis valószínűséggel

          

Nagy valószínűséggel

          

MEGVALÓSITHATÓ Nem tudom, bizonytalan

Családi pótlék indexelése évente Családi pótlék növelése 3 és több gyerekeseknél Iskolák közötti szegregáció csökkentése Iskolákon belüli szegregáció csökkentése Iskolai étkezés javítása Iskolai étkezés fokozatos ingyenessé tétele Képességek fejlesztése korai életkorban (pl., Biztos Kezdet program) Napközik programjának javítása Több fejlesztő pedagógus Több szociális szolgáltatás gyerekeknek, családoknak Települési lejtő figyelembe vétele: korábbi, vagy több segítség a rosszabb helyzetű településeknek

Kevéssé

Nagyon

Közepesen

INDOKOLT

          

          

5. Látja-e annak lehetőségét és szükségességét, hogy az Ön településén kezdeményezés történjen a programmal kapcsolatos teendők, a helyi alkalmazás lehetőségeinek átgondolsára? Ha igen, mit javasolna? Nyitott válasz – Ha szükséges, folytassa külön lapon. ……………………………………..……………………………………..……………………………………..……………………………………..………… 6. A válaszok értelmezése érdekében kérjük válaszoljon az alábbi személyesen Önre vonatkozó kérdésekre: Mekkora a település?........................................................ Melyik régió? ..................................... Fő jellenzők? .................................................... Saját beosztás................................................ a) Az Ön neme: Férfi  Nő  b) Az Ön életkora: 30 év alatt  31-50 éves  50 év fölött  KÖSZÖNJÜK A SEGÍTSÉGET!


45

ESÉLYEK ÉS LEHETÕSÉGEK

Áprilisi voksok

IGEN, IGEN! Önkormányzatok szempontjából is meglepetésekkel járt az áprilisi országgyűlési választás. Helyi településpolitikusok közül többen nem tudták megőrizni parlamenti mandátumukat. Az alábbiakban közölt – nem végleges – parlamenti listából mi most „csak” azokat emeltük ki, akik polgármesterek. A listából kiderül, hogy mind a kormánypárti mind az ellenzéki oldalon vannak olyanok, akik korábban több cikluson keresztül sikeresek voltak, de mára a választás vesztesei… A kormánykoalíció oldalán ilyen például Wekler Ferenc szabaddemokrata képviselő, az önkormányzati bizottság volt elnöke (1990– 1994), az országgyűlés egykori alelnöke, akinek többek között jelentős szerepe volt az önkormányzati alaptörvények valamint a területfejlesztési törvény megalkotásában is. Pártja valószínű, hogy érzi majd a településpolitikus szakértelmének hiányát. Ellenzé-

46


ki oldalon dr. Gémesi György súlyos taktikai hibákat elkövetve vesztette el a választók bizalmát. Ő is régóta volt az országgyűlés tagja, pártja nehéz helyzetbe került taktikázása miatt. Mindkét politikus országos önkormányzati érdekszövetség elnöke. A jövőben nehezebb dolguk lesz, kívülről kell „bekiabálni”. (Bár a KÖSZ egykori elnöke korábban is elégedetlen volt Gémesi képviseletével (lásd 23. oldal). Mandátumot nyertek: Balogh József ( FIDESZ, KDNP), Bács-Kiskun • Balogh József (MSZP), Győr-Moson-Sopron • Bedő Tamás (MSZP), Csongrád• Bencsik János (FIDESZ, KDNP), Komárom-Esztergom, • dr. Bóka István (FIDESZ, KDNP), Veszprém • dr. Bóth János István (MSZP), Pest (részeredmény) • Botka Lajosné (MSZP), Jász-NagykunSzolnok (részeredmény) • dr. Botka László ( MSZP, SZDSZ-A MAGYAR LIBERÁLIS PÁRT), Csongrád • Érsek Zsolt (MSZP), Heves • Fetser János (MSZP), Békés (részeredmény) • dr. Gegesy Ferenc (SZDSZA MAGYAR LIBERÁLIS PÁRT), Budapest (részeredmény)• dr. Gyimesi Endre (FIDESZ, KDNP), Zala (részeredmény) • Hadházy Sándor (FIDESZ, KDNP) • Pest (részeredmény)• Hajdu László (MSZP), Budapest • dr. Hargitai János (FIDESZ, KDNP), Baranya (részeredmény) • Horváth Csaba (MSZP), Budapest • dr. Ipkovich György (MSZP), Vas • Káli Sándor (MSZP), Borsod-Abaúj-Zemplén • dr. Kálmán András (MSZP), Fejér (részeredmény) • Kósa Lajos (FIDESZ, KDNP), Hajdú-Bihar • dr. Kovács Zoltán (FIDESZ, KDNP), Veszprém • Laboda Gábor (MSZP), Pest • dr.

Lázár János (FIDESZ, KDNP), Csongrád (részeredmény) • Lengyel Zoltán (FIDESZ, KDNP), Fejér (részeredmény) • Lombos István (MSZP), Nógrád • Megygyes Tamás (FIDESZ, KDNP), KomáromEsztergom • dr. Mester László (MSZP), Budapest • Mohácsi József (MSZP), Zala • Molnár Oszkár (FIDESZ, KDNP), BorsodAbaúj-Zemplén • Molnár Gyula (MSZP), Budapest XI. ker. (részeredmény) • Móring József Attila (FIDESZ, KDNP), Somogy (részeredmény) • dr. Nagy Gábor Tamás (FIDESZ, KDNP), Budapest (részeredmény) • dr. Nagy Imre (MSZP), Heves (részeredmény) • Németh Zsolt (FIDESZ, KDNP), Vas • Nógrádi László (FIDESZ, KDNP), Zala • Paizs József (MSZP), Baranya (részeredmény) • Papp József (MSZP), Győr-Moson-Sopron • Páva Zoltán (MSZP), Baranya • dr. Perjési Klára (MSZP), Békés (részeredmény) • Potápi Árpád (FIDESZ, KDNP), Tolna • dr. Schvarcz Tibor (MSZP), Komárom-Esztergom • dr. Simon Miklós (FIDESZ, KDNP), SzabolcsSzatmár-Bereg • dr. Steiner Pál (MSZP), Budapest • Szántó János (MSZP), Fejér • Tállai András (FIDESZ, KDNP), BorsodAbaúj-Zemplén • Tasó László (FIDESZ, KDNP), Hajdú-Bihar (részeredmény) • dr. Tittmann János (MSZP), KomáromEsztergom (részeredmény) • dr. Toller László (MSZP), Baranya • dr. Tóth József (MSZP), Budapest • Vécsi István (MSZP), Borsod-Abaúj-Zemplén • Warvasovszky Tihamér (MSZP), Fejér • Zatykó János (MSZP), Komárom-Esztergom (részeredmény). A mandátumot nyert polgármesterek száma az előző ciklusban 59 volt most ez a szám várhatóan 52-re csökken. A korábbi képviselők közül nyolcan nem kaptak bizalmat.

BUDAPEST SZERZŐDÉS

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Demszky Gábor főpolgármester – március végén – megállapodást kötött Budapest fejlesztési programjáról, amely a Podmaniczky Programra épül, és több cikluson keresztül tart. A szerződés tartalmát olvasva csak drukkolhatunk, hogy mindez megvalósuljon; ki ne örülne az élhető és lakható európai városnak…! „Ismeretes, hogy az Orbán-kormány idején a főváros költségvetéséből 100 milliárd forintot vont el az állam, felmondta a 4-es metrószerződést, leállította a rákospalotai hulladékhasznosító és a központi szennyvíztisztító építését. Nem adott támogatást a fővárosi kórházak, iskolák, idősotthonok, az utak és a BKVjárművek felújításához, nem támogatta a BKV működését. Nem épült új Duna-híd, leállt az M0-ás körgyűrű építése… A jövőbeni együttműködésnek ez az elfogadott Budapest-szerződés az alapdokumentuma…”– olvasható a szerződést ismertető kivonatban. A megállapodás értelmében: A főváros és a kormány harmonizálja fejlesztési programját, és az uniós forrásokat megmozgató NFT II-be beemeli a legfontosabb budapesti fejlesztéseket. A következő ciklusban közigazgatási reformot hajt végre, hogy a 2010-es választásokra már egy egységes, bürokráciától és politikai széthúzástól mentesebb önkormányzati szisztéma jöjjön létre. Felgyorsítják az infrastruktúra-fejlesztést. Végigviszik, és határidőre befejezik a 4-es metróépítést. Uniós források segítségével az állam befejezi az M0-ás körgyűrűt, megépíti az Aquincumi-hidat és a kapcsolódó úthálózatot, fejleszti az elővárosi vasúthálózatot, magántőke bevonásával kiépíti a ferihegyi gyorsvasutat. Ahhoz, hogy a város belül is átjárhatóbb legyen, közösen megépítik a 4-es mellett az 5-ös metrót, meghosszabbítják az 1-es és a 3-as villamos vonalát. Budapest és az ország egészségét és környezetének épségét a csepeli és dél-budai szennyvíztisztító megépítése, a város teljes körű csatornázása szolgálja. A főváros belső megújítását, kulturális és turisztikai fejlődését az óbudai Gázgyár és a Moszkva tér rehabilitációjával, a gyógyfürdők felújításával és egy 5000 fős konferencia-központ megépítésével akarják elősegíteni. Felgyorsítják a városrehabilitációt, a kormány bővíti a Panel Plusz programot és segíti a társasházi felújításokat.

ESÉLYEK ÉS LEHETÔSÉGEK

Ezüstkor Idősbarát önkormányzat

Az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter és a belügyminiszter közös pályázatot hirdet önkormányzatok számára az eddigi tevékenységük után az Idősbarát Önkormányzat Díj elnyerésére. Az ENSZ megfogalmazásában a XX. században következett be a „hosszú élet forradalma”, amely jelentős változásokat hozott az egyén és a társadalom számára nemzeti és nemzetközi szinteken is. Magyarországon 1900 és 2000 között szinte megduplázódott a születéskor várható élettartam (várható élettartam: 1900-ban nők: 38,2 év, férfiak: 36,6 év; 2000ben nők: 75,6 év, férfiak 67,1 év), s külön figyelemre méltó, hogy milyen nagy különbség van a két nem elérhető életkorában a nők javára. Magyarországon további kihívást jelent, hogy a hazai idősek sokkal roszszabb állapotban érik meg ezt az életszakaszt, mint európai uniós kortársaik.

Az 1991-ben megfogalmazott ENSZ Idős Emberekkel Foglalkozó Alapelvek szerint olyan időspolitikára van szükség, amely az egész élet során biztosítja a függetlenséget, a részvételt, a gondoskodást, az önmegvalósítást és a méltóságot. Ezen elvek mentén országos szintű időspolitika határozza meg az idősek generációs hátrányainak leküzdését, teljes társadalmi tagságuk megteremtését és megőrzését. Helyi szinten az önkormányzatok tehetnek a legtöbbet az idős lakosság társadalmi aktivitásának, fizikai és intellektuális kapcsolódási lehetőségeiknek megőrzéséért.

Az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter és a belügyminiszter az Idősbarát Önkormányzat Díj adományozásával azt a célt tűzte ki, hogy az önkormányzatok idősekért vállalt cselekvő felelősségét elismerje, hozzájáruljon a helyi szintű aktív időspolitika megerősítéséhez, és a díjjal járó jutalommal a helyi idősügyi tevékenység segítéséhez.

A díjazással és a díjátadáshoz kapcsolódó önkormányzati konferenciával kíván a két minisztérium hozzájárulni ahhoz, hogy minél szélesebb körben a helyi politikaformálók figyelme az idősödés problémái felé forduljon, és intézkedéseikkel, programjaikkal innovatív módon segítsék elő: az idősek közéletben való részvételét, hátrányaik leküzdését, életminőségük javítását, a bűnmegelőzés idősügyi feladatainak társadalmasítását, az idősek üdültetésének hozzáférhetővé tételét, a fogyasztóvédelmi rendelkezések széles körben történő megismertetését. Mindezeket az idősügyért végzett önkormányzati tevékenység példamutatóan eredményes gyakorlatának felkutatásával, díjazásával és közzétételével kívánják elérni a díj alapítói. Ezen célkitűzésen belül különösen fontos, hogy ne csupán a különböző törvények és jogszabályok által előírt, megfelelő színvonalú ellátási kötelezettségeknek tegyen eleget a helyi önkormányzat, hanem a helyi közösségek életének minőségét szintentartó, javító, az idősügyet szolgáló rendszereket kialakító kezdeményezésekkel éljen, illetve azokat támogassa. Ezek sokszor nem nagy befektetést igényelnek. Főként az odafigyelő, együttműködő, döntéshozói és hivatali munka, valamint az önkormányzati és támogatói erőforrások együttesen kellő hátteret biztosíthatnak az e területen való eredmények eléréséhez. Nélkülözhetetlen e tevé-

kenység során az idős ember lakóhelyéhez, családi környezetéhez igazodó ügyei figyelembevétele, e sajátos közösség életének szervezése, az idősek aktivitásának fenntartása, a közösségi ügyekbe való bevonása. Különösen nagy hangsúlyt kap a hatékony időspolitika kialakítása és támogatása, azokon a településeken, ahol a kedvezőtlen társadalmi, gazdasági folyamatok hatására már most a lakosság nagy hányada időskorú. Ezeken a településeken az önkormányzat alapstratégiájának részévé kell váljon az időseket érintő kérdésekkel való tudatos foglalkozás . A díjat pályázat útján azok a helyi önkormányzatok nyerhetik el, amelyek a szociális gondoskodás körébe tartozó kötelező alapfeladataikon túl: a) aktív tevékenységükkel – különösen a pályázati lehetőségek kihasználásával – elősegítik az idős korúak helyi szervezeteinek működését, illetve hozzájárulnak szabadidős programjaik megszervezéséhez, b) példamutató együttműködést alakítanak ki a kistérségük helyi önkormányzataival, valamint a helyi kisebbségi önkormányzatokkal, illetve a civil szervezetekkel és a lakosság önkéntes segítőivel az időskorúak életvitelének javítása érdekében, c) a helyi közéletbe, illetve annak alakításába széleskörűen bevonják az időskorú polgárokat, illetve szervezeteiket, d) az a)-c) pontokban meghatározottak megvalósításá2006. április ÖN • KOR • KÉP

47

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS AZ ÖNKORMÁNYZATOK SZÁMÁRA val kialakították a helyi idősbarát politika azon rendszerét, amely hosszú távon biztosítja e területen az eredményes működést.

A díjakról és a díjátadásról  A hat legjobbnak ítélt pályaművet benyújtó önkormányzat a 2006. év Idősbarát Önkormányzata Díjat kapja és mindegyik 1 000 000 forint jutalomban részesül.  Az Idősek Világnapja alkalmából rendezett konferencián, az Idősbarát Önkormányzat Díjban részesült önkormányzatok pályaművei mellett a bíráló bizottság által példaértékűnek minősített pályamunkákat is bemutatják.  A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) egy TÖOSZ különdíjat ajánl fel a Bíráló Bizottság által javasolt kistelepülésnek.

Ki és milyen módon pályázhat? Pályázók köre: Bármely helyi (települési, megyei, kerületi, fővárosi) önkormányzat, amennyiben eleget tesz mindazoknak a különböző jogszabályokban előírt ellátási kötelezettségeknek, amelyek az

48


idős lakosságról való gondoskodást biztosítják, illetve a helyi szükségletekhez igazodva ezeket az ellátásokat szakmailag elfogadható (innovatív) módon helyettesíti. Pályázat módja: Pályázni írásos pályaművek benyújtásával lehet, melyben a pályázó önkormányzat bemutatja, hogy milyen helyi rendszerét alakította ki az idősügyi önkormányzati tevékenységnek. A pályázati űrlapban megadott formátum szerint a pályázó önkormányzat idősügyi tevékenységének, az önkormányzás során idősügyben meghatározó értékeknek, elveknek, az idősügyi fejlesztési elképeléseknek, és a már elért eredményeknek, hatásoknak az összefoglalásából kibontakozó kép bemutatása szükséges. Főbb értékelési szempontok: A pontos értékelési szempontokról és az értékelés menetéről az Értékelési szempontsor című dokumentumból tájékozódhat. Alapelv, hogy csak olyan pályázó jogosult díjazásra, amely jogszabályokban előírt (egészségügyi, szociális, közművelődési stb.) ellátási kötelezettségeinek eleget tesz.

Ezen túlmenően azonban az innovatív, ötletes, a meglévő erőforrásokat kreatív módon az idősek érdekében felhasználó intézkedések; a lakossággal, lakossági csoportokkal partneri viszonyban megvalósított tevékenységek bemutatását is kéri a pályáztató. Fontos, hogy a pályaműből megismerhetővé váljon, hogy milyen önkormányzási elvek és milyen koncepció(k) áll(nak) a helyi időspolitika hátterében, mi határozza meg az idősek életét érintő döntéshozást és a döntésvégrehajtását. Ugyanakkor az értékelő bizottság az alapján hozza meg döntését, hogy az önkormányzat hol tart az alapelvek megvalósításában, mit tett. Milyen kezdeményezésekkel élt, illetve milyen kezdeményezéseket támogatott? Az értékelés során figyelembe veszi majd az értékelő bizottság, hogy az egyes pályázó önkormányzatok a maguk szintjén, településmérettől, rendelkezésre álló erőforrásoktól és demográfiai helyzetüktől függően képesek alakítani az idősekre odafigyelő önkormányzati tevékenységüket. Annak bemutatása, hogy az önkormányzati tevékenységek valóban pozitív hatással vannak a helyi idős lakosságra. A pályázó önkormányzat az idős lakosok csoportjainak, illetve az őket képviselő szerveződések (pl. nyugdíjasklubok, egyesületek) véleményét is összegezheti a pályázatban. Ezt a véleményt javasoljuk a pályázathoz csatolni írott ajánlás formájában, melyben a helyi lakosok, érdekképviseletek, civil szerve-

zetek javasolják az önkormányzat díjazását, és megfogalmazzák, hogy milyen hatást gyakorolt az önkormányzat tevékenysége a saját életükre. A pályázat benyújtásának módja: A pályaműveket a pályázati űrlap kitöltésével készítsék el, melyet az internetről a következő címről tölthetnek le: http://www.icsszem.hu A pályaművek maximum 8 oldal terjedelmű – Times New Roman 12-es betűmérettel és szimpla sorközzel elkészített (plusz mellékletek) nyomtatott (vagy gépelt) anyagok lehetnek. A pályaművet az aláírásra jogosult személy (közgyűlési elnök, polgármester) aláírásával 3 nyomtatott példányban kérjük benyújtani. A pályázatokat tértivevénnyel postai úton, a következő címre juttassák el: Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, Idősbarát Önkormányzat Díj Bíráló Bizottság, 1054 Budapest, Akadémia u. 3. Személyesen nem adható be a pályázat! Kérjük a bor ítékon a „PÁLYÁZAT” szót feltűntetni szíveskedjenek. Amennyiben erre lehetőség van, a későbbi feldolgozás érdekében kérjük, hogy pályázatát elektronikusan is juttassa el az [email protected] címre. A pályázat határide je: május 22. A pályázatok postára adásának napja: A pályázati felhívás Magyar Közlönyben történő megjelenését követő 30. nap 24. órája.

Áradat ÖN K O R K É P. áprilisi voksok IGEN! IGEN!

Recommend Documents