AQUA VALDE PURIFICATA. Nagytisztaságú víz

Aqua valde purificata

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.3 - 1

01/2009:1927

AQUA VALDE PURIFICATA Nagytisztaságú víz H2O

Mr 18,02

DEFINÍCIÓ A nagytisztaságú víz azon gyógyszerek előállítására szánt víz, amelyekhez nagy biológiai tisztaságú vízre van szükség, kivéve, ha a követelmény Injekcióhoz való víz (0169). ELŐÁLLÍTÁS A nagytisztaságú vizet olyan vízből állítják elő, amely megfelel az illetékes hatóság által meghatározott, emberi fogyasztásra szánt vízre vonatkozó előírásoknak. A szokásos előállítási módszerek közé tartozik például a kétszeres fordított ozmózis, egyéb alkalmas eljárásokkal, például ultraszűréssel és ionmentesítéssel összekapcsolva. A műveletek gondos elvégzése és a rendszer kifogástalan karbantartása alapvetően fontos. A víz megfelelő minőségének biztosítása érdekében validált eljárásokat kell alkalmazni, az egyes eljárások folyamán monitorozni kell az elektromos vezetést, és rendszeres mikrobiológiai monitorozásra is szükség van. A nagytisztaságú víz tárolási és letöltési körülményeit úgy kell kialakítani, hogy a mikroorganizmusok szaporodása és az anyag minden egyéb szennyeződése kizárt legyen. Mikrobiológiai monitorozás. Az előállítás és az azt követő tárolás során megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell a mikroorganizmus-szám kielégítő ellenőrzését és monitorozását. A nemkívánatos folyamatok észlelése érdekében megfelelő figyelmeztető és beavatkozási határértékeket kell megállapítani. Szokásos körülmények között megfelelőnek tekinthető az összes életképes mikroorganizmus-számra (2.6.12) vonatkozó, 10 CFU/100 ml-es beavatkozási határérték; ezt membránszűréses eljárással (legfeljebb 0,45 μm névleges pórusméretű membránt alkalmazva), R2A agar táptalaj és legalább 200 ml nagytisztaságú víz felhasználásával, legalább 5 napon át 30–35 °C-on történő



inkubálással kell meghatározni. A minta mennyiségét a várható eredménnyel összhangban kell megválasztani. R2A agar élesztő-kivonat

0,5

g

proteózpepton

0,5

g

kazein-hidrolizátum

0,5

g

glükóz

0,5

g

keményítő

0,5

g

dikálium-hidrogén-foszfát

0,3

g

0,024

g

nátrium-piruvát

0,3

g

agar

15,0

g

tisztított víz

ad 1000 ml

vízmentes magnézium-szulfát

A táptalaj pH-ja sterilezés után 7,2 ± 0,2 legyen. A sterilezést autoklávban 15 percen át 121 °C-on végezzük. Az R2A agar mikroorganizmusok növekedését elősegítő hatása −

Teszt-törzsek készítése. Standardizált, stabil teszt-törzs szuszpenziókat használunk, vagy saját magunk készítünk ilyeneket a 1927-1. táblázatban leírtak szerint a. A törzsfenntartás technikáit (seed-lot system) alkalmazzuk, úgy, hogy az eredeti törzstenyészetnek legfeljebb az első öt átoltásából veszünk ki beoltásra szánt, életképes mikroorganizmusokat. Az egyes baktériumtörzseket – az 1927-1. táblázatban leírtak szerint – külön-külön tenyésztjük. A tesztszuszpenziókat pufferolt nátrium-klorid-pepton–oldattal (pH 7,0) vagy foszfát–tompítóoldattal (pH 7,2) készítjük. A szuszpenziókat 2 órán belül, vagy – ha 2–8 °C-on tároljuk – 24 órán belül fel kell használni. Azonkívül, hogy a Bacillus subtilis vegetatív sejtjeiből készítve, majd hígítva, friss szuszpenziót nyerünk, úgy is eljárhatunk, hogy stabil spóraszuszpenziót készítünk, és a beoltást a spóraszuszpenzió megfelelő térfogatával végezzük. A stabil spóraszuszpenzió 2–8 °C-on validált ideig eltartható.

−

A növekedés elősegítése. A felhasználásra kész táptalajok és egyéb – akár



dehidratált táptalajból, akár az előírt összetevőkből készült – táptalajok minden egyes gyártási tételét meg kell vizsgálni. A 1927-1. táblázatban feltüntetett mikroorganizmusok kis mennyiségeivel (legfeljebb 100 CFU) külön-külön beoltunk R2A agar lemezeket, amelyeket ezután a táblázatban megadott körülmények között inkubálunk. Standardizált inokulum esetén az észlelt növekedés nem térhet el 2-nél nagyobb faktorral a számított értéktől. Ha az inokulum frissen készült, a mikroorganizmus növekedésének összemérhetőnek kell lennie egy korábban vizsgált és megfelelőnek bizonyult gyártási tételnél észlelt mikroorganizmus-növekedéssel. 1927-1. Táblázat. – Az R2A agar mikroorganizmusok növekedését elősegítő képessége Mikroorganizmusok

Pseudomonas aeruginosa

A teszt-törzsek előkészítése

Szója-kazein-agar, vagy szójakazein folyékony táptalaj

pl.:

A növekedés elősegítése

R2A agar ≤ 100 CFU

ATCC 9027

30-35 °C 30-35 °C

NCIMB 8226

≤ 3 nap 18-24 h

CIP 82.118 NBRC 13275

Bacillus subtilis

Szója-kazein-agar, vagy szójakazein folyékony táptalaj

R2A agar

pl.:

≤ 100 CFU

ATCC 6633

30-35 °C

NCIMB 8054

≤ 3 nap 30-35 °C

CIP 52.62 18-24 h



NBRC 3134

Összes szerves szén (2.2.44): legfeljebb 0,5 mg/l. Elektromos vezetés. Az elektromos vezetést off-line vagy in-line módon a következő körülmények között határozzuk meg. KÉSZÜLÉK Konduktometriás cella: −

alkalmas anyagból, pl. rozsdamentes acélból készült elektródok;

−

cellaállandó: értékét általában a gyártó bizonylattal adja meg, és ezt az értéket bizonylattal ellátott, 1500 μS·cm-1-nél kisebb elektromos vezetésű, referenciaoldattal, vagy bizonylatolt cellaállandójú cellához viszonyítva, megfelelő időközönként ellenőrizni kell. A megadott cellaállandó hitelesnek tekinthető, ha a mért érték legfeljebb 2%-kal tér el a bizonylatolt értéktől; ellenkező esetben ismételt kalibrálásra van szükség.

Konduktométer: pontossága a legalsó tartományban 0,1 μS·cm-1 vagy ennél jobb. A rendszer (konduktometriás mérőcella és konduktométer) kalibrálása: −

egy vagy több alkalmas, bizonylattal ellátott referenciaoldattal szemben;

−

torzítás: legfeljebb a mért elektromos vezetés 3%-a, plusz 0,1 μS·cm-1.

A konduktométer kalibrálása: a kalibrálást a konduktometriás mérőcella kikapcsolása után – bizonylatolt preciziós ellenállások vagy ezzel egyenértékű eszközök segítségével – az összes használatos mérési tartományban elvégezzük. A torzítás legfeljebb a bizonylatolt érték 0,1%-a lehet. Amennyiben olyan in-line konduktometriás cellákkal dolgozunk, amelyeket nem lehet szétszerelni, a rendszert – közvetlenül a kalibrálandó cella mellé, a vízáramba helyezett konduktometriás cellával ellátott – kalibrált konduktométerrel szemben is kalibrálhatjuk. Hőmérsékletmérés: tűréshatár ±2 °C.



VIZSGÁLAT 1. mérésszakasz 1. Az elektromos vezetés mérését a hőmérséklet kompenzálása nélkül, egyidejű hőmérséklet-regisztrálással végezzük. Megfelelő validálás után hőmérsékletkompenzálással is végezhetünk méréseket. 2. Az 1927.-2. táblázatból kikeressük a mért hőmérsékletnél nem magasabb, szomszédos hőmérséklet-értéket, és ezen a hőmérsékleten az ennek megfelelő elektromos vezetés értéke lesz a határérték. 3. Amennyiben a mért elektromos vezetés nem haladja meg az 1927.-2. táblázatból leolvasott értéket, a vizsgálandó víz megfelel az "Elektromos vezetés" vizsgálat követelményének. Amennyiben a mért elektromos vezetés nagyobb, mint az 1927.-2. táblázatból leolvasott érték, a 2. mérésszakasszal folytatjuk a vizsgálatot. 1927.-2. Táblázat – 1. mérésszakasz. Hőmérséklet és elektromos vezetés követelmények (hőmérséklet-kompenzálás nélkül végzett mérések esetében). Hőmérséklet (°C)

Elektromos vezetés (μS·cm-1)

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70

0,6 0,8 0,9 1,0 1,1 1,3 1,4 1,5 1,7 1,8 1,9 2,1 2,2 2,4 2,5



75 80 85 90 95 100

2,7 2,7 2,7 2,7 2,9 3,1

2. mérésszakasz 4. Elegendő mennyiségű vizsgálandó vizet (100 ml-t vagy ennél többet) megfelelő tartályban kevertetünk. A mintát, ha szükséges, 25±1 °C hőmérsékletűre állítjuk be, és ezen a hőmérsékleten tartva erőteljesen kevertetjük, időközönként ellenőrizve az elektromos vezetés értékét. Amikor az elektromos vezetés változása (amely a levegőből elnyelt szén-dioxidnak tulajdonítható) 5 percen belül kisebb, mint 0,1 μS·cm-1, feljegyezzük a mért értéket. 5. Amennyiben az elektromos vezetés nem haladja meg a 2,1 μS·cm-1-t, a vizsgálandó víz megfelel az "Elektromos vezetés" vizsgálat követelményeinek. Ha az elektromos vezetés nagyobb, mint 2,1 μS·cm-1, a 3. mérésszakaszban leírtak szerint járunk el. 3. mérésszakasz 6. Ezt a vizsgálatot a 2. mérésszakasz 5. pontja szerinti mérést követően, kb. 5 percen belül végezzük, továbbra is 25±1 °C-on tartva a minta hőmérsékletét. A vizsgálati mintához R kálium-klorid frissen készített, telített oldatából a minta 100 ml-ére számítva 0,3 ml-t elegyítünk, majd 0,1 pH-egység pontossággal meghatározzzuk az oldat pH-értékét (2.2.3). 7. Az 1927.-3. táblázat alapján meghatározzuk a 6. pont szerint mért pH-értékhez tartozó elektromos-vezetés-határértéket. Amennyiben a 2. mérésszakasz 4. pontja szerint mért elektromos vezetés nem haladja meg a mért pH-értéknek megfelelő elektromos-vezetés-határértéket, a vizsgálandó víz megfelel az "Elektromos vezetés" vizsgálat követelményeinek. Ha azonban a mért elektromos vezetés meghaladja ezt az értéket, vagy a pH-érték az 5,0–7,0 tartományon kívül van, a vizsgálandó víz nem felel meg az "Elektromos vezetés" vizsgálat követelményeinek. 1927.-3. Táblázat – 3. mérésszakasz. pH és elektromos vezetés követelmények (légköri és hőmérsékleti egyensúlyra beállított minták)

Aqua valde purificata pH

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.3 - 7 Elektromos vezetés (μS·cm-1)

5,0 5,1 5,2 5,3 5,4 5,5 5,6 5,7 5,8 5,9 6,0 6,1 6,2 6,3 6,4 6,5 6,6 6,7 6,8 6,9 7,0

4,7 4,1 3,6 3,3 3,0 2,8 2,6 2,5 2,4 2,4 2,4 2,4 2,5 2,4 2,3 2,2, 2,1 2,6 3,1 3,8 4,6

SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta és színtelen folyadék. VIZSGÁLATOK Nitrát: legfeljebb 0,2 ppm. Egy 5 ml anyagot tartalmazó, jeges vízbe merített kémcsőbe R kálium-klorid oldatából (100 g/l) 0,4 ml-t, R difenilamin–oldatból 0,1 ml-t, R nitrogénmentes tömény kénsavból pedig cseppenként és rázogatás közben 5 ml-t mérünk. Ezután a kémcsövet 50 °C-os vízfürdőbe helyezzük. 15 perc elteltével az oldat kék színe nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg és azonos módon készített összehasonlító oldaté. Az összehasonlító oldat készítéséhez 4,5 ml R nitrátmentes víz és 0,5 ml R nitrát–mértékoldat (2 ppm NO3) elegyét használjuk.



Alumínium (2.4.17): legfeljebb 10 ppb. A dializáló oldatok előállítására szánt anyag feleljen meg e vizsgálat követelményének is. Előírt oldat. A vizsgálandó víz 400 ml-éhez 10 ml R acetát–tompítóoldatot (pH 6,0) és 100 ml R desztillált vizet elegyítünk. Összehasonlító oldat. 2 ml R alumínium–mértékoldatot (2 ppm Al) 10 ml R acetát– tompítóoldattal (pH 6,0) és 98 ml R desztillált vízzel elegyítünk. Üres kísérlet. 10 ml R acetát–tompítóoldatot (pH 6,0) 100 ml R desztillált vízzel elegyítünk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,25 NE/ml. FELIRAT A feliraton adott esetben fel kell tüntetni, hogy az anyag felhasználható dializáló oldatok készítéséhez.

AQUA VALDE PURIFICATA. Nagytisztaságú víz

Recommend Documents