ANTLFINGER EDVÁRD AZ INGYENES INFORMÁCIÓ A KIAKNÁZÁSTÓL A KOCKÁZATKEZELÉSIG

ANTLFINGER EDVÁRD

AZ INGYENES INFORMÁCIÓ A KIAKNÁZÁSTÓL A KOCKÁZATKEZELÉSIG

2014

TARTALOM FREE INFORMATION: FROM EXPLOITATION TO RISK MANAGEMENT..............1 INGYENES INFORMÁCIÓ: A KIAKNÁZÁSTÓL A KOCKÁZATKEZELÉSIG............1 1.INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIATÓL AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMIG..........2 2.A PAPÍR-KORON INNEN, AZ E-KORSZAK ELŐTT......................................................8 3.E-ÉRTÉKLÁNC...................................................................................................................12 4.KILLER APP.........................................................................................................................18 5.EMAIL...................................................................................................................................19 6.POSTA....................................................................................................................................21 7.MCI MAIL.............................................................................................................................24 8.CUSTOMER LOCK-IN-TŐL A NYÍLT PLATFORMOKIG..........................................25 9.KÉTEZRES ÉVEK...............................................................................................................29 10.SPAM....................................................................................................................................31 11.BILLIÓ EURÓS KÖZLEGELŐ.......................................................................................34 12.MOORE-TÖRVÉNYTŐL A MARKETINGIG...............................................................36 13.LINUX..................................................................................................................................42 14.OPEN SOURCE ÜZLETI MODELL...............................................................................44 15.TRANSZPARENCIA..........................................................................................................49 16.DIVERZITÁS......................................................................................................................51 17.INFORMÁCIÓGAZDASÁGTÓL AZ ÖKOLÓGIAI KÖZGAZDASÁGTANIG........55 IRODALOM.............................................................................................................................56 KÖSZÖNET.............................................................................................................................60

FREE INFORMATION: FROM EXPLOITATION TO RISK MANAGEMENT "Information Wants To Be Free. Information also wants to be expensive. Information wants to be free because it has become so cheap to distribute, copy, and recombine – too cheap to meter. It wants to be expensive because it can be immeasurably valuable to the recipient. That tension will not go away. It leads to endless wrenching debate about price, copyright, 'intellectual property', the moral rightness of casual distribution, because each round of new devices makes the tension worse, not better." – Stewart Brand (1987)1 ABSTRACT By the 2000's, internet and electronic mailing seems to squeeze out the old, slow and expensive paper based communication both in business and everyday life – roughly at the same time in developed and emerging economies. But numerous proceedings at authorities still require paper. Often we work with 21th technologies within 19th century frameworks. Electronic recombination, transmission and storage of information is essentially free and therefore we send and receive almost two orders of magnitude more email than postal mail – mostly Spam, we learned to live with rather than prevent. Open solutions like email in services and software development are the power house of information revolution. The most innovative technology companies outperform exactly in funding information economy that is at odds with money. Main virtues of openness, transparency and diversity are fundamental principles of information assets, we limit to monetize, and which are the inexhaustible resources of information society.

INGYENES INFORMÁCIÓ: A KIAKNÁZÁSTÓL A KOCKÁZATKEZELÉSIG „Az információ ingyenes akar lenni. Az információ drága is akar lenni. Az információ ingyenes akar lenni, mert annyira olcsóvá vált terjeszteni, másolni, feldolgozni, hogy már mérni sem érdemes. Drága akar lenni, mert befogadója számára mérhetetlenül értékes lehet. A kettő közt feszülő ellentét feloldhatatlan. Végtelen hajtépő vitákhoz vezet árról, szerzői jogokról, 'szellemi tulajdonról' vagy éppen a terjesztés erkölcsi helyességéréről, mert az újabb és újabb találmányok továbbélezik a feszültséget, nem enyhítik azt.” – Stewart Brand (1987)2 ABSTRACT A 2000-es évekre az internet, az ingyenes elektronikus levelezés kiszorítani látszik a hagyományos, lassú és drága papíralapú kommunikációt az üzleti és a magán életben egyaránt, nagyjából egyidőben a fejlett és a fejlődő gazdaságokban. Míg számos hivatalos eljárás még ma is megköveteli a papírt. Sokszor XIX. századi keretek között dolgozunk XXI. századi technológiákkal. Az információ elektronikus feldolgozása, továbbítása, tárolása lényegében ingyenes, ezért pl. majd két nagyságrenddel több emailt küldünk és fogadunk mint levelet – nagyobb részt levélszemetet, amivel inkább megtanultunk együttélni ahelyett, hogy elejét vennénk. Az email-hez hasonló nyílt megoldások a szolgáltatásokban, szoftverfejlesztésben is az információs forradalom motorja. A leginnovatívabb technológiai vállalatok éppen abban alkottak rendkívülit, hogy finanszírozhatóvá tették a pénzzel mostoha viszonyt ápoló információgazdaságot. A nyíltság fő értékei a transzparencia és a diverzitás az információs javak alaptulajdonságai is, amiket monetizálás érdekében korlátozunk, és amelyek az információs társadalom kimeríthetetlen erőforrásai.

1. Brand, Stewart: The Media Lab: Inventing the Future at MIT. Viking Penguin, New York, USA, 1987. 202. oldal. 2. Saját fordítás.

1. INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIATÓL AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMIG Hogy az információs társadalom nem száraz technokrata kifejezés, az rögtön kiderülhet mindannyiunk számára, akár ha okostelefonunk nélkül indulunk el otthonról vagy azt tapasztaljuk, hogy nem működik a munkahelyi – neadjisten otthoni – internet-hozzáférésünk. Ha úgy érezzük, hogy ilyenkor megállt az élet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy magunk is “az” információs társadalom polgárai vagyunk, bár valószínű, hogy az információs társadalom kifejezés pontos vagy egységes definícióját sem tudnánk megadni. „Az 'információs társadalom' jelentésének folklorizálódása és a tudományos szférából a tömegkommunikáció boszorkánykonyhájába kerülése azzal az eredménnyel járt, hogy a kifejezés menthetetlenül 'kilúgozódott'. A jobb sorsra érdemes vitázók terméketlen sáncháborúikat vívják, s csak asszisztálnak a tudományos közösség szemlélet- és nyilvánosság-alakító erejének pozícióvesztéséhez." – Z. Karvalics László (2002)3 Természetesen maga a kifejezés nem is technikai, hanem inkább szociológiai. Ha mégis azon kapjuk magunkat, hogy a szó hallatán inkább korunk technológiai vívmányai jutnak eszünkbe, akkor az mégsem a véletlen műve. Az információs társadalom és az információ önkéntelenül is összekapcsolódik gondolatainkban a technológia szóval: információtechnológia (IT). Újabb közhely: az új infokommunikációs technológiák (IKT) és eszközök valóban újraformálták mindennapjainkat. Kétségtelenül igaznak fogadhatjuk el hosszabb társadalomtudományos fejtegetések nélkül is, hogy a mindenkori technológia teremtette meg elsősorban azokat kereteket és határozta meg azokat a lehetőségeket, amelyeket egy társadalom ki tudott aknázni, vagy amin belül fejlődni tudott (technológiai determinizmus); és az sem szorul magyarázatra, hogy az infokommunikációs

fejlődésből

(is)

kiinduló

változások

kritikus

mennyisége

valóban

"átcsap/átcsapott" gazdasági, társadalmi változásokba sok területen beleértve az üzleti élet folyását vagy szabadidőnk eltöltését. A pozitív és negatív hatásokkal számos népszerű könyv foglalkozik és a média érdeklődésének is állandó középpontjában találjuk – mind vulgarizált, mind tudományosabb köntösben. A megfelelő definíció keresésének rögös útja helyett itt és most az egyszerűbb történeti tapasztalatok többé-kevésbé közös tanulságából indulnék ki. A történelem folyása maga sem törődik a címkékkel végső soron kb. úgy ahogy egy vírus is fittyet hány, hogy éppen

milyen latin

elnevezéssel illetik a tudósok. Az emberiség történetét, amire persze egy lexikonsorozat is kevés 3. Z. Karvalics László: Az információs társadalom keresése. Infonia/Aula, Budapest, 2002. Fülszöveg.

3 lenne, most a következő mondatba sűríteném: ahogy a korábbi(?) ipari társadalomban az ipari termelés és a tőke, azt megelőzően a feudális társadalmat a mezőgazdaság és a földtulajdon határozta meg úgy a posztindusztriális társadalomra az információs társadalom vagy tudásalapú társadalom elnevezés azért indokolt, mert civilizációnk fő jellemzőjévé, meghatározójává sokkal inkább vált/válik a minden korábbinál nagyobb mennyiségű és szervezettségű információ, tudás és az ehhez kapcsolódó technológiai ágazat az infokommunikációs szektor. Szükségszerűen e kor fő kérdései és így központi vitatémái a nem szűnő éhség az új tudásra; a tudáshiány folyamatos, szisztematikus feltérképezése, felszámolása; az információkhoz való minden korábbinál gyorsabb és olykor demokratikusabb hozzáférés – annak igénye vagy korlátozása. Kortünet az évente dollármilliárdos költségeket felemésztő, kíméletlen, szabadalmakért folyó jogi "háborúk". S épp ezért minden korábbi korhoz képest sokkal erőteljesebb az igény és a lehetőség az információk egyre hatékonyabb és gyorsabb kezelésére, feldolgozására, megértésére és hasznosítására.

1. Az infokommunikációs szektor mérete. A szektor hozzáadott értékének aránya országonként. (OECD Factbook 2011: Economic, Environmental and Social Statistics4) Az információ, beleértve tehát a tudást és a technológiát persze mindig is fontos volt, stratégiai előnyhöz juttatta a

hadvezéreket, bankárokat, a mindenkori elitet, az átgondolt, szofisztikált,

szisztematikus tudás- és információmenedzsment azonban az információs társadalom (és annak minden polgárának) szükséglete és terméke. A pontos korszakhatár kijelölése helyett ismét csak megelégszem egy közszájon forgó metaforával: "Nem tudom, hihetek-e a következő megközelítésnek, bár több előadás során is találkoztam vele. Eszerint egy vállalat könyv szerinti értékének és piaci értékének különbsége nem más, mint a vállalati szellemi kapacitás értéke. Cégóriásokra valószínűleg igaz a képlet. Herrero fel is emlegeti(...), hogy Tom Peters menedzsmentguru szerint az ipari forradalom korszaka azon a napon 4. http://www.oecd.org/publications/factbook/oecdfactbook2011-2012.htm 2013-12-14

4 zárult le, amikor a Microsoft piaci értéke meghaladta a General Motorsét. Ugyanerről szól Edwin Land híres kijelentése: A Polaroid összes tőkéjének 90 százaléka esténként autóba ül és hazamegy." – Sándori Zsuzsanna (2001)5. Az úgynevezett neolitikumi forradalom után azok a társadalmak emelkedtek fel, amely meg tudták szervezni a szisztematikus mezőgazdasági termelést, jelentős népesedésnek és fejlődésnek indultak, államokat, birodalmakat hoztak létre. Az ipari forradalom után az ipari technológiák gyors elterjedése, a vasút, a gépesítés és sajnos a fegyvergyártás jellemezte a sikeres és leszakadó társadalmak közötti fő különbséget, ami aztán az egyes társadalmak felemelkedéséhez, mások relatív leszakadásához – illetve akár gyarmatosításához vezetett. Tulajdonképpen ennek egyszerű következménye vagy "terméke" az információs forradalom is, de igazolja a korszakváltást vallókat, hogy ezen túlmenően is számos korábbi kevésbé sikeres ország, amely a tudásba fektetett és a profitálni igyekezett az „információból”, képes volt behozni lemaradását. Gondoljunk Dél-Korea vagy Finnország példájára. Nem véletlenül találjuk e két országot élen az internet-penetráció ranglistáján is, amely jól mutatja, hogy egy társadalmat miként sző át egyre inkább az információtechnológia, az internet. A koreai félszigeten szembesülhetünk a lemaradás nem annyira impozáns bizonyítékaival is. Az idegen információtól, minden külső hatástól elzárkózni igyekvő társadalmak végzetes lemaradásával mint a szomszéd Észak-Korea – vagy épp az információs forradalom délelőttjén szanált szovjet birodalom esetén. Bizonyos, hogy a lemaradás okait és mikéntjét sokkal hosszabban és részletesebben kéne taglalni, az információs forradalom és általában a technológiai fejlődés ebben játszott szerepe ellen azonban nehéz volna érvelnünk. Az információ és a technológia (ez utóbbi maga is információ, tudás) bár nehezen elválaszthatók ebben a témában egymástól mindig szem előtt kell tartanunk, hogy noha a technológia adja meg a lehetőséget, hogy a valahol megtermelt információkat az említett minden korábbinál hatékonyabb módon rögzítsük, dolgozzuk fel, továbbítsuk, tároljuk, értelmezzük (és így tovább), de a technológia és információ kifejezések közül természetesen a végterméken vagyis az információn van a hangsúly ez adja a minőségi különbséget mindenben – az információ a hozzáadott érték. (Pl. a munkaérték-elméletben a munka véleményem szerint az emberi értékteremtő folyamatként ragadható meg, de nem az az érték maga.) A technológia nem öncél, ahogy esetleg a „számítógépesítésről” gondolkodhatnánk. A technológia eszköz. A cél az információ illetve ennek a végtelen erőforrásnak a kiaknázása. 5. Sándori Zsuzsanna: Mi a tudásmenedzsment? MEK, Budapest, 2001. http://mek.oszk.hu/03100/03145/ 2013-12-14

5

2. Az egyfőre jutó GDP és a szélessávú internethozzáférés penetrációja, 20116 Fél évszázaddal ezelőtt, Fritz Mashlup (1962) az első a tudást mint gazdasági erőforrást elemző közgazdász már tudásiparról beszél, amely magában foglalja az oktatást, a kutatás-fejlesztést, a médiát, az információtechnológiát és az információ-szolgáltatásokat általánosan. Ezen szektorok számításai szerint összesen már 1959-ben az USA GNP-jének 29%-át állították elő 7. Ez az érték azóta nyilván nagyobb arányt mutat. Leszögezhetjük még egyszer azt is, hogy az információ és a kommunikáció mindig is kiemelt szerepet kellett játsszon az emberiség történetében – ettől vagyunk emberek. Túlzás nélkül a vallási kultuszokban, mítoszokban testet öltő tudás a társadalmi élet központi meghatározója, alapja volt és ebben a térben fejlődött ki a tudomány. Minden információs forradalom közül a beszéd „feltalálása” volt az első és a továbbiakhoz is nélkülözhetetlen forradalom, amely legalább két ember együttműködését meg tudta alapozni, bármilyen közös cél érdekében – és lehetővé tette az egyéni tudás átadását, átörökítését nemzedékeken át. Hasonlóan nem szabad elfeledkeznünk az írás jelentőségéről, amely az írástudással, alfabetizációval együtt a szociológiai

értelemben

vett

modernizáció

legfontosabb

fokmérője

és

nélkülözhetetlen

előkövetelmény a következő információs forradalomhoz. Ahogy fontos mérföldkő és minőségi ugrás volt a puszta írásbeliségen túl a gutenberg-i nyomdatechnika és rendszer, amely az információ első tömeges terjesztését tette lehetővé. Öt évszázad kell elteljen, hogy egy ennél is hatékonyabb információtechnológiát legyünk képesek megalkotni. Itt már egy név említése nem elég, de előbb Morse, Edison, Dumont és Puskás Tivadar távírója és telefonja, majd e mellé társulva Alan Turing, 6. OECD Broadband statistics http://oecd.org/sti/ict/broadband 2013-12-14 7. Fritz Machlup, The Production and Distribution of Knowledge in the United States. Princeton University Press, USA, 1962. 368. oldal.

6 Neumann János és számos kortársuk által megalkotott számítógép majd a számítógépek világméretű hálózatává fejlődő internet teremti meg azt a sokoldalú platformot, amelyet egészen addig a papír és a tinta, szekerek majd vasutak nehézkes, ám mégis tiszteletreméltó hálózata valósított

meg

–

összehasonlíthatatlanul

lassabban

és

sokkal

alacsonyabb

társadalmi

„penetrációval” és nem utolsósorban sokkal több költséggel, élőmunkával, járulékos veszteséggel – és a hátrányokat megint csak sorolhatnánk. Az sem közömbös, hogy ennek a nehézkes, központosított rendszernek az ellenőrzése némileg könnyebb volt, így a cenzúra könnyebben tudta szabályozni a kívánt és nem kívánt információáramlást, de már ekkoriban sem tökéletesen. Az információ reprodukciója és továbbítása már önmagában is kulcsfontosságú. Az egészen régmúltban is szerveződtek viszonylag kicsi „sávszélességű” adattovábbító rendszerek, bizonyos nagyobb birodalmakban – szükség volt rájuk – füstjelekkel, egészen bonyolult optikai rendszerekkel, lovasfutárokkal. Azonban a "nem-materiális" azonnali adattovábbítással való összevetés is értelmetlen, amely esetén napról napra nő a továbbítható adatok mennyisége – miközben ez egyre természetesebb is számunkra. Az ugrás óriási és az információs társadalom apostolai jóval mélyebb változásokat is vizionálnak már a kezdetektől fogva: Yoneji Masuda 1980as Információs társadalmától, a Wikinómia/Makrowikinómia világáig a téma kimeríthetetlenül sokrétű és a feldolgozására tett kísérlet

önmagában nagyon hasonlít az információs kor

szimbólumára a worldwideweb-re, ahol az egyes weboldalakon található linkek egyre-másra vezetnek el újabb és újabb oldalakra, hoznak összefüggésbe közeli és távolabbi dolgokat, állnak össze egy végeláthatatlan kapcsolatrendszerré, hálózattá8, ahol végül minden mindennel összefügg és minden mindenből levezethető és kibontható. Ezeknek nyilván csak egy (kicsi) részét szeretném áttekinteni. Egy-egy szűkebb területen is naponta születnek izgalmas és gondolatébresztő könyvek és elemezhető újdonságok. Nem pusztán történetfilozófiai kérdés, hanem az egyedüli fontos kérdés, hogy „jobb”-e vagy jobb lesz-e az információs társadalom mint elődei. Masuda könyvének ajánlása a három évtizeddel későbbi kor embere számára szokatlanul is patetikus: "Önöknek, akik hisznek az Emberiség bölcsességében jóakaratában és jövőjében"9 – míg könyve utópisztikus zárófejezetében arra figyelmeztet, hogy "komoly veszély van arra, hogy egy ellenőrzött társadalom irányába haladunk."10, 2010-ben Don Tapscott "Makrowikinómiája" egyenesen az új infokommunikációs 8. Barabási, Albert-László: A hálózatok új tudománya, társadalomtól a webig. http://www.matud.iif.hu/06nov/03.html 2013-12-14 9. Masuda, Yoneji: Az információs társadalom mint posztindusztriális társadalom. Institute for the Information Society, Tokyo, 1980, OMIK. Budapest, 1988. 3. oldal. 10. Uo. 141. oldal.

7 platformokon megvalósuló tömeges

együttműködésben látja a szerinte kudarcot valló

központosított intézmények (bankok, állam, sajtó, vállalatok) működőképes alternatíváját, az általa bemutatott jelenkori, sokszor rózsaszín jövőképhez önbizalommal is teli józansággal hozzáteszi, hogy "a jövő nem valami, amit meg kell jósolni, hanem valami, amit meg kell valósítani!11" Az e-evangelizáción vagy önmagunk a negatív utópiákkal való riogatásán túllépve, próbáljuk meg inkább azt szem előtt tartani, hogy ma már nem csupán a lehetőségeket mérlegelhetjük, ezek a lehetőségek

következményeikben,

veszélyeikben

és

hozadékukban

többnyire

ma

már

kézzelfoghatóak és elemezhetőek. Nem riktán előre nem látott hosszú távú hatások is vizsgálhatóvá váltak: talán mégsem tévedünk túlságosan, ha úgy gondolkodunk, hogy az emberiség kezében még sosem volt ennyi hasznosítható technológia és általa ennyi új lehetőség. Posztmodern korban – itt újabb definíciót kell átugranunk – élünk és a pozitivista megközelítéseket sem tekintjük intellektuálisan kielégítőnek általában. Ettől függetlenül a pozitív jövőképek értékesebbek számunkra, mert sokkal inkább mutatják a kiaknázható lehetőségeket. Mivel különösen "most” az információs korban (Masuda 1980-as jóslata szerint) elsődlegesen az időnkkel és az információkkal12 (pl. az információ szűrése által) gazdálkodunk jobban megtérül, ha olyan lehetőségeket vizsgálunk, amelyeket vonzóbbnak, sikeresnek tartunk semmint olyanokat, amelyekben csak a technológia kínálta negatívumokat vehetjük sorra – ezekre ugyanis nem építhetünk új világot. Meg kell tehát vizsgáljuk, hogy milyen új követelményeket támasztanak és milyen új lehetőségeket nyújtanak korunk megismerhető technológiai fundamentumai, de számba kell vennünk a kockázatokat és veszélyeket is. ➔ A következőkben egy helyzetképet vázolok fel az információs társadalom jelenlegi fokáról – magyarán mennyiben tekintem szubjektív és objektív szempontok alapján sikeresnek vagy egyelőre felemásnak az információs forradalom egyes vívmányait elsősorban azok gazdasági-társadalmi hatásait elemezve. ➔ Kiértékelem és elemzem az információs forradalom legsikeresebb áttöréseit, ahol az információs technológiák átütő sikert értek el. Megvizsgálom azok társadalomra, szokásainkra, gazdaságra, marketingre gyakorolt főbb hatásait. Milyen új kiaknázható előnyöket és új kockázatokat jelentenek mindennapi életünkben és az üzleti döntéshozók számára?

11. Tapscott, Don & Williams, Anthony D.: Macrowikinomics. Atlantic Books, London, UK, 2010. 25. oldal. (Saját fordítás.) 12. Masuda, Yoneji: Az információs társadalom mint posztindusztriális társadalom. 137. oldal.

8 ➔ Megvizsgálom a legsikeresebb infokommunikációs és információtechnológiai megoldások kapcsolatát az ingyenességgel és nyíltsággal. Megvizsgálom az ingyenes és a nyílt megoldások szerepét a történésekben. Miként formálja újra az ingyenesség és a nyíltság az infokommunikációs piacot és mindennapi életünket? ➔ Azokon a területeken, ahol a technológiai lehetőségekhez képest lemaradást mutathatunk ki, milyen akadályokat kell elhárítanunk az infokommunikációs technológiák jobb kiaknázása térnyerésének érdekében?

2. A PAPÍR-KORON INNEN, AZ E-KORSZAK ELŐTT „A valódi forradalmak már csak ilyenek. A régi dolgok mindig gyorsabban mennek tönkre mint, hogy az újak elfoglalnák a helyüket." – Clay Shirky, médiaelemző13.

3. Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége, értékesítési adatok, 201214) Nem tudnám megmondani, hol van ma a legközelebbi lemezbolt, de még emlékszem azokra, amelyekben régen vásárolhattam. Mind megszűnt. A lemezeladási statisztikák egy iparág megszűnését jelzik. Vagy átalakulását. A zenét valószínű ugyanúgy szeretjük továbbra is. A digitális másolatunkhoz nem kívánunk nehézkesen és megítélésünk szerint méregdrágán műanyagba csomagoltan hozzájutni.

Azt is hiába várják úgy tűnik a kiadók, hogy helyette egyszerűen

megvesszük a neten és legálisan letöltjük, a piac összezuhanását a szerényen növekvő digitális értékesítés sem kompenzálja. A jelenség beszédes, részletesebben épp ezért nem szeretném elemezni, mert a hatóköre korlátozott és talán lerágott csont is egyben. Az internetes fájlcserélők 13. Tapscott, Don & Williams, Anthony D.: Macrowikinomics. Atlantic Books, London, UK, 2010. 25. oldal. (Saját fordítás.) 14. Forrás: http://www.mahasz.hu/?menu=hirek&id=2080 2013-12-14

9 szinte kinyírták a piacot. Azok a jó polgárok, akik a boltban nem emelnének el egy kiflit sem a jogszabályok bizonyos tudatában sem érzik, hogy egy egyszerű fájlmásolással bárkinek ártanának, hiszen az információ másolásával senkitől sem veszünk el semmit – miközben tökéletes kópiához jutunk. A zeneipar is jellemzően fix költségű üzem, a kiadási oldal független az értékesített illetőleg fogyasztott másolatok számától. A következő kópia lényegében ingyen van. A fogyasztók ezt ösztönösen érzik vagy egyszerűen a kézenfekvő, ingyenes és egyszerűbb megoldást választják. Az Apple iTunes-a bebizonyította, hogy van olyan kicsi összeg, amit a fogyasztó elfogad és megfizet a kényelme és nyugalma érdekében. Számos fixdíjas és így legálisan ingyenes internetes és mobilalkalmazásra épülő üzleti modell is próbálkozik az áldatlan állapotok megoldásával – és hogy keressen azon – több-kevesebb sikerrel. Korai lenne eredményt hirdetnünk... Kanyarodjunk vissza a könyvnyomtatáshoz és annak lassúságához és körülményességéhez. Napjaink könyvei meglepő de lényegében nem különböznek Gutenbergétől továbbra sem. Ez azt is jelenti, hogy bár 2012-ben az Amazon, a legnagyobb internetes könyvforgalmazó, végre több ekönyvet adott el mint hagyományos „papírkönyvet” 15 – a papírmentesen, tisztán elektronikusan tárolt könyv, az e-könyv korszaka még messze nem érkezett el, bár az is igaz, hogy az interneten talán ma már hasonló nagyságrendű vagy több tartalom található mint a világ könyvtáraiban – általában bárki számára hozzáférhetően. A rövid cikkek, videók azonban nem azonos műfaj a könyvvel, amely évszázadok óta a műveltség hordozója. A Makrowikinómia, a fejezeteleji idézet forrása, Magyarországon még nem jelent meg. Én az Amazonról vásároltam meg és meglepődtem azon, hogy a keménykötéses változat most már mindössze 2 dollár 5 centért megrendelhető, sőt használtan akár 1 centért is megkaphatjuk, míg egy elektronikus példány ára $14.99-$15.23 – attól függően, hogy az e-könyvvel együtt szeretnénk-e élvezni a papír verzió oldalszámozását, ami a Kindle eltérő tördelése miatt teljesen felesleges természetesen. Azonban a postaköltség és a várakozás alternatív költsége több mint 15 dollár... ilyen alternatívákat felkínálva vonzóbb a tulajdonképpen "drága" e-könyv is. ➔ Átmeneti korban élünk.

15. http://www.theguardian.com/books/2012/aug/06/amazon-kindle-ebook-sales-overtake-print 2013-12-14

10 Az elektronikusan hozzáférhető információk és az elektronikus média sokkal versenyképesebbnek mutatkoznak a gyors és friss hírek és gyors kommunikációt egyértelműen igénylő műfajok esetén – a nyomtatott sajtó válsága ugyanolyan mérvű mint a lemezkiadóké, de ettől még az újságírás nem hal ki, még ha az internet eredendő demokratizmusa miatt akár tehetséges amatőrök ingyenes blogjaival is kell versenyezzenek a figyelemért.

4. IKT-eszközök és használatuk a háztartásokban, 201216 Az elektronikus ügyintézést a legtöbb kormányzat nem csak támogatja, hanem már jó ideje elő is írja, de nemhogy az előírás, még a lehetőség sem teljeskörű. A hivatalos ügyintézéshez az állami szféra és az állam által felügyelt és szabályozott kommunikáció még túlnyomórészt papír alapú okmányokon alapul, csak papíron "hiteles". Mondhatni papíron is csak papíron, hiszen egy pecsét vagy aláírás ma már túl könnyen másolható, túlhaladott. Velük szembeni bizalmunk sokkal inkább eltúlzott és a megszokáson alapul. Valójában és épp ezért kínkeservesen alakul át könnyen feldolgozható és értékes információkat elképesztően olcsón biztosítani képes elektronikusan tárolt és kereshető adatbázisokká – vagy egyelőre szinte sehogy. Ezen a téren véleményem szerint erős a lemaradás. Az e-kormányzat és e-közigazgatás kora sem köszöntött még be – így az átlátható, klikkelésszerűen egyszerű és gyors ügyintézés kora sem, a lehetséges szinergiáknak, amiket már 1980-ban is megjövendöltek számunkra még a töredékét sem használjuk ki. Ahol dominálnak az üzleti szempontok az elektronikus ügyintézés kerül előtérbe: akár milliókat is átutalhatunk bankszámlánkról egy kattintással. A bankok nyilván nagyobb piaci nyomás alatt vannak mint az állam, amelynek nem volt vetélytársa sokáig, de ez sem teljesen igaz egy nyitott világban: egy másik állam. Az elmaradott államokat fenntartó társadalmak versenyhátránya a tőke és az emberek elvándorlásában is meg kell mutatkozzon – ha más nem idővel. (Megjegyzendő 16. Forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt12.pdf 2013-12-14

11 egyébként, hogy Masuda veszélyt lát az automatizált államban. Jóllehet a weber-i értelemben vett bürokrácia, amely éppen egy modernizációs vívmány és a hatékony jogállam objektív személytelen mechanizmusa – mint mechanizmus maga is szükségszerűen gépszerű s mint ilyen logikusan automatizálandó, mint a gépipar általában. Automatizáció nélkül hatékonysága, megbízhatósága és eredményessége is alacsony.)

5. IKT-eszközök és használatuk a vállalati (üzleti) szektorban, 201217 Magyarország ezekkel az értékekkel korántsem tartozik a fejletlen országok közé. Egy az ENSZben készült tanulmány a 31. helyre sorolja az országot. (United Nations E-Government Survey 2012 E-Government for the People, New York 201218) ➔ Az infokommunikációs technológiák legátütőbb sikerét úgy tűnik nem a hagyományosan merev állami szférában kell keressük. A rendszerszintű pusztán szabályozásból fakadó strukturális kötöttségekre viszont remek példákkal szolgálhat a szektor, amiből okulni lehet. A témához több területen is erősen kapcsolódó jogi problémákat találunk, amelyek puszta bemutatása is külön-külön önálló elemzést igényelne, ezért ezekre is csak utalni tudok. Általában igaz, hogy a törvényi szabályozás sokkal inkább a XIX. század igényeire lett szabva és ha néhány területen – mint pl. a személyes adatok védelme – kifejezetten haladónak értékelhetjük – vagy ha úgy tetszik esetleg, pl. Németországban, akár paranoidnak is tekinthetőek: ahhoz képest mindenképpen ahogy viszont a sokszor felelőtlen polgárok saját adataikkal bánnak –, más szabályozások viszont inkább nem igazodnak a kor technológiai lehetőségeihez. Így a méltányos eljárást vagy elégséges jogbiztonságot nem képesek 17. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt12.pdf 2013-12-14 18. http://www.un.org/en/development/desa/publications/connecting-governments-to-citizens.html 2013-12-14

12 biztosítani. Jogaink eredményes védelméhez ügyvédek hadát kell alkalmazzuk, hogy akár a valóban elérhető előnynél vagy okozható kárnál jóval költségesebb bírósági eljárások által szerezzünk érvényt vélt vagy valós igazunknak. Nem meglepő, hogy ezt elsősorban óriáscégek engedhetik meg maguknak.19

3. E-ÉRTÉKLÁNC Az e-könyv-re viszont érdemes visszatérnünk a könyvkiadás értékláncának rövid elemzéséig. A fejletlenebb magyar piacon ma a kiadók elektronikusan sokkal kevesebb könyvet adnak ki, mint papíralapon – pedig belátható, hogy míg az utóbbival rettentő sok gond lehet és van, addig az elektronikus könyv megjelentetése lényegében semmilyen költséggel nem jár, leszámítva persze azt a szűrőt, amit egy kiadó maga jelent. Ez a szűrő szerep nyilván az ő érvelésük szerint jelentős hozzáadott érték és ezt nem is kívánom vitatni. Nyilván nem minden megszülető tartalom egyaránt értékes és a kiadók régen egyértelműen szűrésre és mérlegelésre kényszerültek, mit jelentessenek meg, mibe fektessenek hónapokig szellemi munkát (lektorálás, illusztrációkészítés, szerkesztés, tördelés, marketing stb.) illetve mely könyvek esetén vállalják az anyagköltségek, logisztika nagyon is valós rizikóját: lévén, hogy a telenyomott papír nagyon már másra nem lenne használható, ezután a könyvesboltokban is terjeszteni kell a kiadványokat, ahol természetesen megint jelentős költségért őrzik meg "a nem végtelen polcokon" azokat példányokat és adják tovább jóval később a véletlenül arra járó végfogyasztónak, az olvasónak vagy küldik azokat vissza. Az is ismert tény, hogy a könyvek többsége bukás, viszont néhány rendkívül sikeres könyv megmenti a kiadót.

6. Könyvek kiadó adminisztratív, marketing, nyomdai és szerkesztési költségei, szállítási kiadásai, kiadó jutaléka 7%, szerzői jutalék 11,7% (National Association of College Stores, 200820)

19. http://www.thomasgregory.com/the-resource-vault/white-papers/intellectual-property-insurance---david-vs-goliath/ 2013-12-14 20. http://en.wikiversity.org/wiki/DFE2009_Alternatives_To_Traditional_Book_Publishing 2013-12-14

13 A lánc XXI. századi szemmel nézve reménytelenül hosszú és szemmel láthatóan olyan sok kézen való megfordulást jelent kötetenként, ami ha belegondolunk nem igazodik a gyorsabban változó világhoz. Ad absurdum egy könyv aktualitását is vesztheti, mire a polcokra kerül, de nem ez az egyetlen probléma. Az e-könyv ára töredéke lehetne a papírkönyvének, akár a szerzők változatlan jövedelme mellett. Ma egy átlagos e-könyv ára azonban nem töredéke, főleg mert általában ugyanazon idejétmúlt, drága és lassú rendszeren keresztül jut el a könyv a szerzőtől a fogyasztóig, ahol egyébként a könyv értékének kb. a tizede jut a szerzőnek. ➔ Nem elégséges tehát a technológiaváltás. A XXI. századi technológia XIX. századi intézményekben nem eredményez XXI. századi működést. ➔ Intézményeinket, munkafolyamatainkat, kultúránkat kell XXI. századivá alakítanunk! Az e-kereskedelem nyilván nem szoríthatta ki a hagyományos kiskereskedelmet. Inkább egy új „frontend-et” jelent: alapvetően új és gyorsabb értékesítési csatornát, de ezentúl még valamit: azt a "végtelen hosszú polcot" jelenti, aminél nem kell aggódnunk, hogy a kihelyezett termék esetleg túl hosszú ideig fog várakozni és foglalja a helyet valami kelendőbb elől. Ez új utakat nyit meg a marketing előtt, ahol a nagymennyiségben értékesített tömegáruk helyett akár a sokféle apró piaci niche-t egybesöpörve egyetlen platformon keresztül elégíthetünk ki és tehetünk ezáltal gazdaságossá: sokat kevésből helyett, sokból keveset értékesítve. A témát Chris Anderson könyve (2006)21 részletesen tárgyalja. De miért is volna szükség kiadók, könyvesboltok, vagy az egyébként ma már 100%-ban digitális hanglemezek esetén épp a lemezboltok, közvetítők láncolatára és egy nehézkes és drága, zárt technológiára, amikor van lehetőség mindezt kikerülni? Számos szerző már rájött erre és az internet segítségével közvetlenül árulja könyveit, rendkívül olcsón és gyorsan – de ez a kivétel. Egy ilyen modell áll ugyan legközelebb a „természetes” állapothoz, illetve ahhoz a fiktív tankönyvi piachoz, ahol sok fogyasztó és sok termelő közvetlenül talál egymásra, torzító tranzakciós költségek nélkül. Nyilván, ha jelentősen teret nyerne ez a modell a kiadók szerepe és működése is átalakulna – eufemisztikusan szólva, ez a dezintermediáció. Egyelőre azonban más szempontok, fogyasztói berögződések és szerzői jogokkal kapcsolatos félelmek is jelen vannak. A szorítás ráadásul kettős: egyik oldalról a könyvkiadók és lemezkiadók másik oldalról pedig ott vannak az illegális fájlcserélők.

21. Anderson, Chris: The Long Tail: Why the Future of Business is Selling Less of More. Hyperion, New York, USA, 2006.

14 Az áldás átok is lehet egyben. Valóban alapprobléma, hogy az elektronikus információtechnológia korlátlan és lényegében tökéletesen ingyenes reprodukálhatóságot tesz lehetővé bárki, akár a fogyasztó számára is, amely nyilván nem lehet érdeke a szerzőnek, mert munkájáért cserébe végül nem jut jövedelemhez, egy különösen sikeres alkotás vagy termék pedig akár jelentős vagyonhoz juttathat egy szerzőt, termelőt – miért mondjon le erről? A szerző jogainak védelmére azonban ma mesterségesen kell megakadályozni az elektronikus reprodukálhatóságot, ami valójában inkább megoldhatatlan feladat. A jogi eszközök túlzott alkalmazása pedig inkább visszatetszést kelthet a fogyasztók körében a jövőben. Valójában amennyiben a kölcsönös bizalom és kölcsönös méltányosság minden érdekelt számára kedvezőbb mint a bizalmatlanság és a méltánytalan bánásmód (tehát a túl magas ár versus az illegális tartalomhoz jutás preferálása), akkor kialakulhat egyfajta egyensúly. Ma már van példa műveiket nyilvánosan letölthetővé tevő szerzőkre mint a technológia adta puszta fájlmásolás műveletet kriminalizálni szándékozó hozzáállásra. Ez a küzdelem egyelőre nem kedvez az e-könyv-mennyország és a rendkívül olcsó olvasás kora eljövetelének.

7. Nyomtatott könyv árának milyen százalékánál vásárolna e-könyv-olvasót22 A nagyívű utópiák megvalósulása tehát várat magára: az információs kor még nem köszöntött be sem a nagy könyvkiadók és talán sok szempontból a többi médiatartalmat előállító iparág világába sem, az állami működésben sem látjuk megvalósulni azokat a megálmodott lehetőségeket, amelyek a nyilvánosságról, transzparenciáról, egyszerűségről, gyorsaságról szólnak. Pl. a webshopok esetében lényegében ugyanaz az értékesítési folyamat: persze talán kicsit kényelmesebb, talán 22. http://en.wikiversity.org/wiki/DFE2009_Alternatives_To_Traditional_Book_Publishing 2013-12-14

15 gyorsabb mind a vevőnek, mind az eladónak, de számos közbeiktatott szereplőt igényel. És ez inkább meglepő, ha belegondolunk. A médiatartalmak piacán az ellátási lánc lerövidülése szemmel láthatóan, akkor is megtörténik, ha a tartalmat előállító ezt nem szeretné. A lánc lerövidülése a költségek és árak szükségszerű csökkenésével kell járjon. Különösen, hogy ráadásul a médiapiac egyre inkább kínálati piac – egyre több információ versenyez a figyelmünkért. Az információ különös „kettős természetéből” fakadó feszültséget maga a piac kell megoldja végül magától. Miután először a CD-ken megjelenő olcsóbb elektronikus lexikonok, majd

végül a teljesen

ingyenes, lelkes amatőr szakértők által írt, óriási méretű, internetes Wikipedia lerombolta az enciklopédiák piacát, az Encyclopaedia Britannica 2012. óta már nem is jelenik meg nyomtatásban23. A könyvesboltok és különösen a lemezboltok száma napról napra csökken, ahogy annak idején az omnibuszvonalak is eltűntek, de még egész biztosan sok erdőt kell kivágnunk, ami egyébként szintén nem túlzó szempont. Az elmúlt négy évtizedben megnégyszereződött a papírfelhasználás és a fakitermelés 35%-át a papírgyártás használja fel 24. Az ökológiai szempontok nyilvánvalóak. Emellett a kitermelés okozta károk elsősorban a harmadik világ szegényeinek életminőségét

rontják

drámaian,

másodsorban

közvetve

a

klímaváltozás

pedig

majd

mindannyiónkét. A hetvenes-nyolcvanas években még számítógépesítésnek nevezett adatfeldolgozási forradalom jelenleg egyelőre csak még több papírfelhasználáshoz vezetett. 2012-ben ugyan már ismét 1.5%-kal kevesebbet, de még mindig közel 3 ezer milliárd oldalt nyomtattunk 25. A számítógépről való nyomtatás tehát még mindig központi kérdés és állandó sziszifuszi küzdelem is a legtöbb irodista életében, és ennek ellenére túlságosan magától értetődő – illetve ami a legfontosabb: sajnos túl sokszor előírások teszik szükségessé. Logikusnak tűnne az ilyen előírásoktól megszabadulni, hogy utána megszabadulhassunk az aktahalmoktól – illetve a redundáns humán erőforrás-felhasználástól. Ahogy azt a vállalati lean-projektek általában mutatják. A vállalatok azonban csak saját folyamataikat gondolhatják újra. A közigazgatás redundáns folyamataira nincs ráhatásuk. ➔ Miért szükséges újra és újra egyébként könnyedén hamisítható papírokon igazolnunk a hivatalok, bíróságok, bankok vagy szerződőfelek felé mindazon adatainkat, amelyek naprakészebben és hitelesebben jelen vannak már az állami vagy a magán big data-ban valahol? 23. http://mediadecoder.blogs.nytimes.com/2012/03/13/after-244-years-encyclopaedia-britannica-stops-the-presses 2013-12-14 24. http://en.wikipedia.org/wiki/Environmental_impact_of_paper 2013-12-14 25. http://www.idc.com/getdoc.jsp?containerId=prUS24240913 2013-12-14

16 ➔ Miért hitelesítjük számláinkat, szerződéseinket papíron és tollal és mit hitelesít ez valójában? Nem volna megfelelőbb és megnyugtatóbb erre egy közhiteles IKT szolgáltatás, amely valóban azonosítaná a feleket és az összes közjegyzőnél hatékonyabban rögzítené, tárolná és továbbítaná köz- és magánokiratainkat – összehasonlíthatatlanul olcsóbban, biztonságosabban és gyorsabban, ahogy azt az elektronikus banki műveleteknél megszoktuk?

Miért

pénztárkönyvre,

van

egyáltalán

áfabevallásra,

szükségünk külön

amikor

az

számlákra

elektronikus

banki

és

nyugtákra, tranzakciók

visszakövethetősége teljesebb és gyorsabb – minden más, ami ezután következik pedig lehetne akár automatikus is? ➔ Függetlensége kivívása után a gazdaságilag amúgy is fejletlen, majd megrendült Észtország egy „Tigrisugrással”26 képes volt átalakítani saját közigazgatását (egyesek szerint főleg a bekövetkezett hivatalnokhiány miatt) és indított be számos kiterjedt társadalmi programot, invesztált nagy volumenben a tudásba. Többek között egy észt számára az adóbevallás ma néhány kattintással egyenértékű: az adatok ugyanis nyilvánvalóan rendelkezésre állnak, azt csak jóváhagynia kell az adózónak – a legtöbb esetben. Nem véletlen, hogy az elektronikus szavazásban is úttörő szerepet játszik Észtország. Míg a hasonló adottságú Magyarország viszont pl. most teszi lehetővé bizonyos esetekben a postai levélben történő voksolást... A digitális (szürke)gazdaság ráadásul még az e-banking-nál is gyorsabb és decentralizált, viszont szoftvertechnológiailag nyílt megoldást is kifejlesztett, ahol nincs szükség egy sérülékeny (és korrumpálható) központra és a tranzakciók az elektronikus banki rendszereknél gyorsabban validálódnak magában hálózatban és mennek így végbe – nyilvánvaló lényegében zéró tranzakciós költséggel. Nem teljesen érthető, hogy egy ilyen légből kapott kriptovalutáért, miért adna bárki valódi pénzt? A jelenlegi több tucat egyetlen országhoz vagy pénzügyi intézményhez sem kötődő vagy azok egyike által sem hitelesített vagy fedezett digitális pénznemből – amik közül a bitcoin a legismertebb – jelenlegi értékén kb. 5-10 milliárd dollárnyi27 van forgalomban vagyis 5-10 milliárd dollár értékben fogadták el eddig e fizetőeszközt értékes fizetőeszköznek. Akár azért, mert a „digitális készpénz” által biztosított anonimitás jól jön az internet sötét sikátoraiban vagy, mert a hazai valutába vetett bizalom alacsony: lásd Argentína28.

26. Észtül Tiigrihüpe http://www.tiigrihype.ee/en 2013-12-14 27. http://coinmarketcap.com/ 2013-12-14 28. http://blogs.ft.com/beyond-brics/2013/04/16/bitcoins-gain-traction-in-argentina 2013-12-14

17 ➔ Mivel minden pénznek a belé vetett bizalom ad értéket így a 2007-es pénzügyi világválság és a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom megrendülése megfelelő klímát teremtett a nyílt forráskódú, transzparens kriptovaluták globális terjedéséhez is. Nem lehet eldönteni, hogy maga a bitcoin vagy tucatnyi társa hosszútávon fog-e fabatkát is érni, de maga ez a korrumpálhatatlan, transzparens és decentralizált kriptográfiára épülő technológia egész biztosan fontos és iránymutató újítás a kor pénzügyi tranzakciókkal szembeni igényeit figyelembe véve.

4. KILLER APP Magának a számítógépnek a betörése a mindennapokba és az irodákba is piaci folyamatoknak köszönhető. A számítógép-korszak első három évtizedében a laboratóriumok, az űrkutatás, a hadsereg elzárt játékszerei voltak, amik közelébe halandó emberek nem juthattak. Elsősorban nagy mennyiségű adat feldolgozására, ténylegesen számításigényes feladatokra használhatta a kevés beavatott. A privát és üzleti felhasználás sokkal inkább az utóbbi bő három évtized terméke csupán. Ehhez kellett az olyan személyi számítógépek megfizethetővé, elérhetővé válása mint az Apple II (1977), a Commodore és társai vagy az első IBM PC-k kis késéssel 1981-ben. És kellett az ok is persze, hogy tömegek akarják megvenni a megszállottak addigi játékszerét. Ehhez alkalmazások kellettek és az első ilyen "killer app" a VisiCalc illettve a Lotus 1-2-3 nevű táblázatkezelő volt, majd a különböző szövegszerkesztők, amik lényegében egy rendkívül kényelmes bár drága írógépet illetve egy pénzügyi számításokat megkönnyítő eszközt eredményeztek. A 100 dolláros VisiCalc eladta a 2000 dolláros Apple II-t. Ez a folyamat a maga korában valóban forradalmasította a könyvvitelt vagy a kiadványszerkesztést, de az igazán átütő jelentőségű fordulathoz kellett még valami. Ez pedig az internet volt. Az internet kialakulása jól ismert, valódi világméretű és mindennapi felhasználók által is használható tartalmak terjesztésére azonban csak az 1990-es elejétől vált alkalmassá. Ehhez egy felhasználóbarát protokollok kellettek. Vagyis a world wide web (hypertext) és az email kellett. Ez utóbbit szintén a "killer app" jelzővel szokták illetni, mivel ez váltotta ki a számítógépek (és az internetelőfizetések) vásárlásának újabb hullámát egy még szélesebb körben. Az internet és a legalább helyi hálózatba kötött számítógépeken végzett adatbevitel tették lehetővé a nagyméretű, online (állami és) üzleti adatbázisok és az azokra épülő adattárházak, ERP, CRM, SRM rendszerek kifejlődését a 2000-es években, csak ekkorra válik kulcsfogalommá az e-kereskedelem és az e-közigazgatás, hiszen ezek előfeltétele az internet elterjedése. Mivel ez utóbbi újítások bár valóban fontosak, de

18 kevésbé formálták át a mindennapjainkat és rövidebb múlttal is bírnak, legtöbbjükről vagy jelentőségükről a legtöbb ember nem is tud, és valóban elsősorban a nagyvállalatoknak manapság már általános eszközei, de mi, átlagemberek közvetlenül nem kerülünk velük kapcsolatba. Az egyértelmű sikertörténetek közül fájón hiányzik a tudásipar talán legfontosabb elemének az oktatásnak a kommunikációhoz hasonló forradalmi átalakulása. Pedig az információ, a tudás ma az egyetlen, amire talán leginkább szükségünk lehet minden mást ebből teremthetünk meg: és valójában a tudáshoz való hozzáférést rendkívül olcsón tudnánk biztosítani, aminek társadalmi hasznát felbecsülni is nehéz volna. 2012-ig ugyan már sok millióan regisztráltak a különböző Tömeges Nyílt Online Kurzusokra – MOOC, Massive Open Online Courses –, amelyek ingyenesen nyújtanak végzettséget adó képzéseket, de szó sincs arról, hogy az oktatás minden szintjét és ágát újraformálták volna ezek a megoldások – a világ legtöbb iskolájában és egyetemén némileg megállt az idő. Létérdekeiket sértené az online megoldások térnyerése, de ilyen veszély egyelőre nem fenyegeti az intézményt az egész társadalomba való beágyazottsága miatt: tudás-monopóliumuk joggal köztiszteletnek örvend. Az MOOC-hallgatók zömmel általában már diplomás emberek, akik ismereteiket bővítik, tehát egyelőre kevésbé van szó a tudás demokratizálódásáról29, de ez az IKT-re épülő modell magától értetődő megoldás a költséges felsőoktatás hozzáférhetővé tételére – az USAban 200-250%-kal nőtt a tandíj az elmúlt 20-30 évben alig növekvő medián jövedelmek mellett 30. Az ERP-nek vagy a MOOC-nak is előfeltétele az internet és a számítógép elterjedése, s nem kiváltója annak. Különös kontraszt, hogy hasonlóan hozzájárultak a számítógépek korai elterjedéséhez a videojátékok, de ez a piac is korlátozott jelentőségű és egyébként alaposan elemzett, számos tanulmány készült korai és mai állapotáról. Az online játékok piacáról és az ingyenesség szükségszerű terjedéséről is, ami máshol is megfigyelhető jelenség a digitális gazdaságban. Ez egy jelentős, növekvő piac, amely megérdemli a figyelmet, de nem olyan üzletág, ami az említetteken kívül

alapvető

újdonságokkal

szolgálhat

számunkra.

Nem

megalapozója

minden

más

tevékenységnek és csak részben hordozza azokat az információs gazdaságra jellemző ismertetőjegyeket, amiket vizsgálni szeretnék. "Az IT üzlet és az üzlet egyben IT"31 máshol érvényesül igazán.

29. Dennis Yang: Are We MOOC'd Out? http://www.huffingtonpost.com/dennis-yang/post_4496_b_2877799.html 2013.12-14 30. Geiger, Roger L. et al. Financial Trends in Higher Education: The United States, 2011. http://www.ed.psu.edu/educ/cshe/working-papers/WP%236. 2013-12-14 31. ITIL “szállóige”: “IT is Business and Business is IT”

19

5. EMAIL Az előzőek miatt vizsgálatom tárgyává az elektronikus levelet, az email-t teszem, tágabb értelemben az interneten keresztüli üzenetküldést, aminek számtalan fajtája van. Véleményem illetve többek véleménye szerint ez az első olyan infokommunikációs eszköz, amely valódi tömegsikert ért el és vált nélkülözhetetlenné. Több tanulmány többek között a Plantronics32 több országra kiterjedő 2010-es felmérése szerint az email a vállalati alkalmazottak 83%-a számára a produktivitás és az általános sikeresség elsődleges eszköze, hasonló fontosságot csak egy másik infokommunikációs eszköz, a telefon ért el 81%-kal. A tanulmány szerint a növekvő kommunikációs igényeken belül az email mint eszköz használata tovább nőtt: 5 év alatt 78%-kal; 67-69%-kal nőtt az audio és a web konferencia használata valamint 64- illetve 61%-kal az újabb keletű szintén internetes instant messaging (IM), és a közösségi portálok, vagyis a social media használata, 58%-kal az SMS-é és 54%-kal a videokonferenciáké. Megjegyzendő, hogy kritikus esetekben, tehát döntéshozatalnál, üzletkötési tárgyalásokon 77% a személyes találkozást tartja célravezetőnek, email-ben nem kötünk üzletet, még telefonon is valószínűbb: 23% egy megegyezés megszületése annak viszonylagos személyessége miatt. Emellett az email története, használata és problematikája jól ismert. Összefoglaló elemzés tudomáson szerint azonban nem készült róla. Az email nem kötődik egyetlen céghez, nem termék, de még csak nem is egyetlen alkalmazás. Megvalósítható többfajta levelezőszerverrel, amelyek közös nyelve a nyílt és ingyenes SMTP protokoll, és amelyek kielégítik az RFC 2045-2049 és még számos másik internetes szabványt vagy ajánlást, amelyeket teljesen önszerveződő-önszabályozó módon alkotott meg az IETF (Internet Society alá tartozó Internet Engineering Task Force). Az IETF szakértő önkéntesek világméretű hálózata. Nem állami vagy nemzetközi intézmény. NGO, de inkább egy együttműködő közösség. Az IETF működése kulcsfontosságú az internetes szabványokban. Döntéseiket hozzávetőlegesen bázisdemokratikus módon hozzák: a „durva konszenzus és futó kód”33 kultúráját alakították ki, ahol nem elégséges a puszta szótöbbség, a teljes konszenzushoz viszont túl sok az érdekelt és ezért a chair határozza meg, hogy egy munkacsoport eredménye eljutott-e a szakmai konszenzus fokára, alapvető fontosságú azonban, hogy a megoldás működőképes is legyen.

32. http://www.plantronics.com/media/howwework/brochure-role-of-voice.pdf 2013-12-14 33. "We reject kings, presidents and voting. We believe in rough consensus and running code" http://www.ietf.org/tao.html 2013-12-14

20 Míg egy államgépezet az elégtelen szabályozást is rákényszerítheti a társadalomra, addig egy nyílt szabvány csak, akkor működőképes, ha valóban széleskörű az elismertsége és a döntő többség önként fogadja el és követi azt. Ez ugyan szakmailag kiérleltebb, de lassabb döntéshozatalt jelent. Pl. éppen az SMTP esetén a visszafelé-kompatibilitást minden áron őrizni akarók akadályozzák számos újítás bevezetését. Egy nagyvállalati menedzsment könnyebben átlépne a szakmai szempontokon és üzleti érdekek alapján diktálna. A törvényhozói döntéshozatal pedig akár az aktuális többség arroganciájához igazodna csak, a kisebbségi ellenvéleményeket félresöpörné, pillanatnyi politikai érdekeknek és obskúrus alkuknak és kétes kompromisszumoknak szolgáltathatná ki a szakmai munkát is. (Az új gazdaságra jellemző „egyenrangúak együttműködését” számos más területen részletesen mutatja be Don Tapscott és Anthony D. Williams34.) Az email ezáltal a nyitottság által vált az együttműködés első egyetemes internetes felhasználói kommunikációs platformjává, és "vett" rá az internet-korszak elején korábban magát a számítógépet nem is ismerő tömegeket annak megvásárlására. Az email ma az üzleti élet és a netet használó magánemberek egyértelműen fő kommunikációs eszköze a telefon (és persze az élő beszéd) mellett kb. 1993 óta. Az írásbeli kommunikáció korábban első és egyetlen formája a hagyományos postai levél és a postai távirat volt. A gyorsabb üzenetküldés érdekében az internet és az email elterjedéséig használatos volt még a telex és a fax is, ezek azonban nem voltak széleskörben hozzáférhetőek. (A fax utóéletét tekintve pedig lényegében egybeolvadt az email-lel mint internetfax.)

6. POSTA A postáról írták 1985-ben az Egyesült Államokban: "A postai levélszolgáltatás egyre lassabbá, drágábbá és megbízhatatlanabbá válik. Az elsőbbségi levél bélyegének ára 22 centtel emelkedik ebben a hónapban, ami 633%-os emelkedést jelent 1958 óta. Az elsőbbségi levél kézbesítése pedig 10%-kal lassabb mint 15 éve. Az amerikai posta vezetője szerint a kézbesítés megbízhatóbb volt 1920-ban mint napjainkban. Az amerikai posta vélhetően a legrosszabbul menedzselt és az egyik legkevésbé őszinte vállalat Amerikában. Egyik újításuk mond csődöt a másik után, a posta képtelen belépni a XX. századba... Az amerikaiak szenvednek a postai szolgáltatások fokozatos elhalásától...

34. Tapscott, Don & Williams, Anthony D.: Wikinomics - How Mass Collaboration Changes Everything, Tantor Media, Old Saybrook, USA, 2006. HVG, Budapest, 2007.

21 Mint minden monopólium, az állam postai monopóliuma is erőszakot tesz a polgárokon, hogy azok elfogadják az egyre rosszabb minőségű szolgáltatást egyre magasabb áron.” – James Bovard: Az utolsó dinoszaurusz, az amerikai posta. (1985) 35 A piacpárti, libertariánus Cato Institute szerzője 1985-ben fakadt ki a postára, arra a patinás és kiemelten fontos intézményre, mely még az amerikai alkotmányban is szerepel, egész pontosan úgy, hogy a posta alapítás egyedüli jogával a szövetségi kormányzatot ruházza fel. Volt ennek értelme, mert a nagy távolságokon keresztül nem érte meg nagyon a levelek továbbítása, ezt ezért olyan tarifarendszerrel kompenzálták, amely rendkívül drágává tette a levélküldést a keleti parton is. Az 1840-es években azonban több száz helyi konkurencia is megjelent, amely gyorsabban és olcsóbban vállalta a kézbesítést, házig vitte a levelet, amikor az állami posta csak a hivatalban volt átvehető. A kongresszus az állami tarifák csökkentésével és a monopóliumot megszegők szigorúbb bírságolásával vetett véget a versenynek. A veszteséget dotációval ellensúlyozta a szövetségi állam. 1985-ben természetesen még nem volt érzékelhető az internetes levelezés mint kihívás. A szemmel láthatóan már ekkor is sok problémát görgető postára az első csapást a 70-es években a UPS csomagküldő mérte, amely 15 év alatt a piac 70%-át vette át, elsősorban minőségi okokból: a posta állítólag a csomagok felét sérülten tudta csak kézbesíteni s az erre válasznak szánt, botrányos, milliárd dolláros fejlesztései csupán lelassítani tudták a cég belső logisztikáját. S bár a Federal Express a szövetségi kormányszervek közelségében található a telefonkönyvben, de szintén magáncég, jellemző, hogy egyik legnagyobb megrendelőjük maga az állam. A FedEx vezetője úgy jellemezte üzleti sikerük titkát, hogy cégük "lelki nyugalmat árul" 36 – utalva az óriási méretű állami konkurencia megbízhatatlanságára. A következő csapást maga a posta mérte magára, mégpedig egy ECOM (Electronic Computer Originated Mail) nevű elektronikusan továbbított majd helyben nyomtatott és kézbesített levélszolgáltatással, amelyet piaci csodaszernek reméltek, és sikeresnek állítottak ugyan be, de három év üzemelés után 1985-ben beszüntettek. A kor szakértői korábban úgy vélték, hogy az ECOM 2000-re akár a levélforgalom 80%-át37 is át fogja venni, ami a postai dolgozók kétharmadának leépítéséhez vezet majd. Nos több szempontból sem ez történt. Maradjunk az amerikai piac vizsgálatánál, mert itt fejlődött ki nemcsak az internet, de lényegében innen indult

35. Cato Policy Analysis No. 47., 1985.02.12 http://www.cato.org/publications/policy-analysis/last-dinosaur-us-postalservice 2013-12-14 36. Frederick W. Smith, FedEx Chairman and CEO: http://www.fastcompany.com/39461/heres-idea 2013-12-14 37. Cato Policy Analysis No. 47., 1985.02.12 http://www.cato.org/publications/policy-analysis/last-dinosaur-us-postalservice 2013-12-14

22 hódító útjára az összes új technológia is, szinte kivétel nélkül. Várható, hogy a változások is itt csapódtak le leglátványosabban és leggyorsabban a világ legkompetitívebb, legfejlettebb és legkiterjedtebb belső piacán. Az internet hatásának 1990-es évektől kezdődően kellene jelentkeznie a levélforgalom számaiban. De meg kell még vizsgáljuk, hogy az email valóban helyettesítő terméke-e a postai levélnek? Az utóbbira a válasz az, hogy nem illetve nem teljesen. Az internetes kommunikáció ugyan versenytársa a "levélbeni" kommunikációnak, de nincs az az alacsony költség, amivel a lehető leggyorsabb postai levél is versenyezni tudna a lényegében azonnali elektronikus üzenetküldéssel. Az elektronikus levél viszont nem képes fizikailag továbbítani semmit, ami anyagi. Az elektronikus levél infrastrukturális igénye látszólag nagyobb a felhasználónál, hiszen számítógépet és internethozzáférést is igényel. A valóság persze az, hogy a postai infrastruktúra jóval kiterjedtebb és költségesebb, sőt egy ilyen infrastruktúra lebontása akár sokkal több érdeket sért, ami a racionális költségalapú szemléletet is felülbírálja. Év Küldemények számaPosták számaEredmény milliárd dollár 1971

86,983,000,000

31,947

-0.20

1980

106,311,062,000

30,326

-0.66

1990

166,300,770,000

28,959

-0.84

2000

207,882,200,000

27,876

1.55

2005

211,742,700,000

27,385

1.62

8. Az amerikai posta főbb forgalmi adatai. USPS 200638 Az adatsor alapján az internet és az email megjelenése 2006-ig legalábbis semmilyen hatást nem mutat a posta forgalmára nézve. Egy trendszerű és folyamatos növekedést láthatunk. És az 1990-es évek közepéig általában milliárd dollár közeli veszteséget, de a cég működése később konszolidálódott. Ez némileg ellentmond nemcsak a saját várakozásainknak, de a nyolcvanas évek szakértői is másmilyen jövőt vizionáltak, az internetet és az email-t persze előre pontosan nem látva, csupán az infokommunikációs technológiák potenciálját megérezve. Érdemes talán a levelek összetételét is megvizsgálni.

38. The United States Postal Service An American History 1775-2006 https://about.usps.com/publications/pub100.pdf 2013-12-14

23 Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy a posta vélt veszteségeit az új mobil- és internetszolgáltatók számlalevelei kompenzálták, de a növekvő új gazdaság szükségszerűen hozott növekedést a hagyományos támogató ágazatokban. A világ egyre növekvő áramfogyasztásán belül egy növekvő 4-5%-ot tesznek ki a kommunikációs hálózatok, személyi számítógépek, adatközpontok összesen39 – a további szektorok közötti hatásokat is hosszan sorolhatnánk. A lényegi mondanivaló viszont az, hogy a struktúraváltás sosem megy egyik napról a másikra. Rendszereink egymásra épülnek és egymáshoz igazodnak. Akár egyetlen elem megújításához nem egyszer szükség volna az egész rendszer lebontására és újraépítésére. Ez költséges is és időigényes is és politikai-jogi-kulturális akadályok is nehezítik szinte mindig. "A forradalmak már csak ilyenek".

7. MCI MAIL Volt azonban az email-nek valódi más elektronikus versenytársa, valódi helyettesítő terméke. Léteztek ugyanis a nyitott, ma email-ként ismert elektronikus-internetes levelezésen kívül más email-rendszerek is. Ezek egy-egy telekom céghez kötődtek és kivétel nélkül zárt rendszerekként indultak. Az egyik első ilyen szolgáltatás pl. az MCI Mail volt, amely 1983-ban indult. Még 1993ban is lelkesen számolt be a tízéves „újdonságról” a New York Times 40, az internet világa ekkor kezd csak megváltozni, pontosabban kialakulni mai formájában. Az egyes alhálózati rendszerek még kevésbé átjárhatóak, zártabbak voltak. Az MCI rendszeréhez csatlakozó felhasználó kezdetben csak a többi MCI Mail – egyébként ugyanúgy @mcimail.com végződésű mailcímű – előfizetőnek tudott elektronikus levelet írni. (Később lett lehetőség más szolgáltatók rendszereivel kommunikálni: AT&T Mail, CompuServe, és a SprintMail.) Viszont mivel a hálózathoz és számítógéphez való hozzáférés korlátozott volt a levelet az ECOMhoz hasonlóan az akkoriban csúcstechnológiának számító lézernyomtatott formában is el tudta juttatni az MCI helyi központjaiból oldalanként $1-2-ért – vagy akár faxban vagy telex formátumban. A szolgáltatás előfizetői az MCI ingyenes telefonszámán tárcsázhattak be modemeikről és kapcsolódhattak az MCI szerveréhez klienseikről – az éves, tehát lényegében korlátozott internet-hozzáférést is biztosító előfizetési díj pedig "mindössze" $49.95 volt, több mailbox esetén persze kedvezményeket kaptunk a viszonteladóktól.

39. Bart Lanoo, iMinds: Overview of ICT Energy Consumption, 2013 http://www.internet-science.eu/sites/internetscience.eu/files/biblio/EINS_D8%201_final.pdf 2013-12-14 40. L. R. Shannon: MCI Mail Changes The Nature Of Letters, New York Times, 1993-11-09 http://www.nytimes.com/1993/11/09/science/peripherals-mci-mail-changes-the-nature-of-letters.html 2013-12-14

24 1993-ban az elektronikus levelezés folyamata némileg nehézkes és drága volt, miután a felhasználó megírta a szöveget, modemével be kellett tárcsázzon szolgáltatójához legalább egy pár percre kb. 20 centért, hogy az internetre csatlakozva el tudja küldeni az üzenetet a levelező szerverhez, ehhez jött még egy kb. $12-os havi előfizetési díj, de ennek költsége már ekkor is sok más elérést is biztosított: híreket olvashattunk, fájlokat tölthettünk le szerverekről stb. ezért nem érdemes figyelembe vennünk. Tehát az MCI szolgáltatása árban versenyképes volt. Versenyképes volt az ekkor már „csiga” levélnek gúnyolt postai levéllel szemben elsősorban. Üzleti levélnél a folyamat a levél diktálásával indult, majd azt titkárunk legépelte és a kimenő levelek kosarába tette, ahonnan egy lóti-futi elvitte a postázóba, ahol iktatták, ami mind-mind újabb költségvonzattal bírt. Biztosan többel mint 20 cent. Az MCI Mail viszont egy levél feladásakor az első 500 karakterért 50 centet számolt fel – a mailbox évi $35-ba került önmagában. A postai levél Egyesült Államokon belüli kézbesítéssel $2ról indult, a fax viszont egyébként szintén fél dollárról. Igazából persze egy bármilyen kicsi összeg is végtelenül sok az ingyenességhez képest. De ez mindaddig nem gond, amíg a teljes költségmutató, amely tartalmazza a járulékos költségeket is pl. az internet-hozzáférés költségét, és/vagy egyéb előnyöket társítunk mellé pl. jobban értjük a hagyományos modellt és jobban bízunk egy konkrét szolgáltatóban mint az internet arctalan felhőjében. Az MCI és a többi zárt és kereskedelmi levelező rendszer üzleti modellje a megszokott postai zárt rendszert imitálta. Fő különbség persze, hogy a posta valóban monopólium, ezek az elektronikus levelezőrendszerek viszont versenyeztek. Igazából persze egy bármilyen kicsi összeg is végtelenül sok az ingyenességhez képest. De ez mindaddig nem gond, amíg a teljes költségmutató (TCO, Total Cost of Ownership), amely tartalmazza a járulékos költségeket is pl. az internet-hozzáférés, üzembentartás költségét. És/vagy egyéb előnyöket társítunk mellé: pl. jobban értjük a hagyományos modellt és jobban bízunk egy konkrét szolgáltatóban mint az internet arctalan felhőjében. Az MCI és a többi zárt és kereskedelmi levelező rendszer üzleti modellje a megszokott postai zárt rendszert imitálta. Fő különbség persze, hogy a posta valóban monopólium, ezek az elektronikus levelezőrendszerek viszont versenyeztek. Az Egyesült Államokban egyébként a postaládákba is kizárólag a USPS juttathatott el levelet eredetileg. Az MCI Mail elektronikus levelesládája hosszú ideig ugyanilyen volt. Az MCI saját rendszerébe zárt felhasználói bázisán kvázi-monopóliumot élvezett, ez a bezártság a vendor lock-in, proprietary lock-in vagy customer lock-in.

25

8. CUSTOMER LOCK-IN-TŐL A NYÍLT PLATFORMOKIG A zártságból származó gazdasági hasznot – ami a monopólium termelői többletéből fakad – viszont úgy tűnik kisebbnek értékelték a szolgáltatók annál a haszonnál, ami a többi szolgáltató irányába történő levélküldés nyitásából fakadt. Az egyes szolgáltatások így még értékesebbek lettek, noha lebontották az első falat a verseny kialakulása előtt. Ez nagyon fontos momentum. ➔ Az együttműködés előnyének felismerése a verseny során emlékeztethet minket a Nashegyensúlyra, a Nobel-díjas John Nash és Harsányi János41 játékelméleti munkásságára. ➔ A döntéshozói mérlegelés mind többször eredményezi valamilyen nyitott üzleti modell alkalmazását – legyen szó akár az ingyenességről, ahol a lehető legszélesebb piacot célozza meg a vállalat; vagy olyan üzleti platformokról, amikre más vállalkozások építhetnek rá saját maguknak is profitot termelve; vagy a forráskód megnyitásáról, ami a korábban féltve őrzött, legértékesebb üzleti titkok kiadását jelenti. ➔ A gyakorlat alapján kialakítható hipotézist, hogy a nyílt forráskódú együttműködés előnyösebb a tiszta versenynél a vetélytársak számára, bizonyító erejű elméleti tanulmány is megtámogatja.42

9. 10. A monopólium termelői többlete és a társadalom holtteher-vesztesége43. Vö. MC=0 és P=0!

41. http://www.mtapti.hu/mszt/19954/harsanyi.htm 2013-12-14 42. “We find that there are two Equilibria this time, and fortunately, one of them is in the (Open,Open) scenario where both gain their maximum payoff.” http://blogs.cornell.edu/info2040/2012/10/04/game-theory-and-network-effects-inopen-source-software/ 2013-12-14 43. Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Deadweight-loss-price-ceiling.svg és http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/ef/Monopoly-surpluses.svg 2013-12-14

26 Az IETF teljesen nyílt és nem utolsósorban teljesen ingyenes protokollja azonban túlságosan nagy nyomást jelentett ugyanazon a platformon. Ahogy arra már utaltam, ennek oka az internethozzáférés kezdeti drágaságának volt köszönhető. Bár nagy lökést jelentett a számítógép eladásoknak az internetes levelezés lehetősége, az internet és az email sikeréhez el kellett érni a felhasználók kritikus számát, mert ekkor érte meg csatlakozni a rendszerhez, ami beruházást jelentett minimum egy számítógépbe és egy internet-előfizetésbe. Az internet-hozzáférés költsége viszont szerencsére folyamatosan csökkent. Az új technológiák egyre nagyobb átviteli sebességet tettek lehetővé. Így pl. a szolgáltatókat terhelő tranzitdíjak az 1998-as Mb/s-onkénti $1200-ról $2.34-ra estek 2012-re.44 Ez lényegében szabadesés. Emögött iszonyatos fejlesztések álltak, amelyek nem is voltak feltétlenül megalapozottak. Nyilvánvaló, hogy az új gazdaság felvirágzásától sokan rengeteget vártak. És ez többé kevésbé helyes vízió volt. Az 1997-2000-es dot-com válságként ismert hatalmas felfutás öntötte a pénzt a tőzsdén szinte bármilyen, sokszor centet is kitermelni képtelen vállalatba. Elegendő volt internetes vagy valamilyen infokommunikációs vállalatnak lenni és nem volt hiány befektetőkben, sorra létesültek a „jövő szilikon-völgyei” USA-szerte, nem sajnálták az infrastruktúrára az állami, helyi támogatásokat sem, hatalmas sávszélességű üvegszálas hálózatokat építettek ki az új cégeket befogadni tervezett irodaház-komplexumokhoz, amiktől hatalmas fejlődést reméltek – majd a dotcom buborék kidurrant. A főként NASDAQ-on jegyzett cégek részvényei is szabadesésbe kezdtek. Viszont úgy tűnik ennek a válságnak volt egy komoly haszna: az internetes infrastruktúra szépen kiépült, igaz ennek a költségeit olyan befektetők állták, akik azt sosem látták megtérülni – pontosabban sosem látták viszont a pénzüket.45

44. http://drpeering.net/white-papers/Internet-Transit-Pricing-Historical-And-Projected.php 2013-12-14 45. Cassidy, John. Dot.con: How America Lost Its Mind and Its Money in the Internet Era. Harper Perennial, New York, USA, 2002.

27

11. A dot-com buborék. A NASDAQ esése 2000-ben. (NASDAQ)46 Ez az áresés természetesen az előfizetői díjakban is hasonló tendenciákat eredményezett. De a puszta árváltozáson túl az előfizetések konstrukciója is felpörgette a piacot. Érdekes módon az előfizetők előnyben részesítették a fix-díjas előfizetéseket, ami korlátlan hozzáférést jelentett. Noha a legtöbb előfizető egyébként rosszabbul járt ezzel a flat-rate-tel mintha fogyasztásarányosan fizetett volna, de a fixdíjat mégis jobban elfogadták, ezáltal ugyanis megszűnt az a mentális tranzakciós költség (Nick Szabo, 199647), ami akár egyetlen percnyi internetre csatlakozáskor is felmerül: el kell döntenünk, hogy megéri-e nekünk az a pár cent vagy sem. Noha pár cent nevetséges költség, a fogyasztók mégis előnyben részesítették, ha ettől a döntéskényszertől megszabadították őket, akár egy nagyobb havi számla ellenében is. Ez utóbbit pedig egyre inkább megszokták és talán elsüllyedt költségként kezelték – cserébe viszont érdekeltté váltak abban, hogy minél több időt töltsenek az interneten, amit egyre több mindenre kezdtek el használni és egyre inkább beépült az életükbe mint alapvető szükséglet. Míg az anyagi javaknál természetesnek tartjuk a fogyasztás alapú számlázást, az információnál illetve az ahhoz való hozzáférésnél ösztönösen érezzük annak viszonylagos korlátlanságát és „ingyenességét”, legalábbis annak természetes zéró határköltségét.

46. Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Nasdaq2.png 2013-12-14 47. http://szabo.best.vwh.net/micropayments.html 2013-12-14

28

12. Internet használat alakulása a fix díjas, korlátlan hozzáférést biztosító díjcsomagok bevezetése előtt és után: az amerikai AOL-nél, az új-zélandi NZ Telecomnál és egy végig használatarányos díjat alkalmazó francia internet szolgáltatónál azonos időszakban.48 A nyílt email platform másik előnye, hogy az egyes zárt rendszerek átjárhatóságának biztosítása fejlesztéseket és újabb költségeket igényelt. Az email fizetős konkurensei számára nem maradt több esély. Ez a zéró áron megvalósuló új piaci egyensúly pedig hatalmas fogyasztói többletet eredményezett, annál többet minél több emailt írtunk. Az email iránti „kereslet” pedig az egekbe szökött. Az MCI Mail 2003-ban szűnt meg. Az egykori felhasználók egy csoportja azonban még 2013-ban is találkozót tartott, a szolgáltatás 30. születésnapján. Az új technológiák közösségépítő szerepét érdemes hangsúlyozni. A kezdeti időkben az azonos technikai érdeklődés és a tudat, hogy valami jelentős dolog van születőben és ezt közvetlenül is alakíthatják résztvevői, új kultúrát alakított ki. Ilyen volt pl. a számítógép kezdeti kissé belterjes világában a hacker-ek kultúrája, amelynek ismertetésére itt külön nincs hely. Ilyen sokszor jó hangulatú, baráti-szakmai közösségek hozták létre a szabad szoftvert vagy a nyílt forráskódot, számos szabványt és terméket, s több vállalkozást is, köztük rendkívül sikereseket is.

48. Edelman, Benjamin : Priced and Unpriced Online Markets, Journal of Economic Perspectives–Volume 23, Number 3–Summer 2009. 21. oldal.

29

9. KÉTEZRES ÉVEK Az amerikai posta statisztikáit49 tovább elemezve a kétezres évek mutatják az első áttörést. A 2011es adatok szerint a levelek 83%-a volt a háztartásokhoz köthető, de ebből mindössze 3%-ot tett ki a háztartások közötti levélforgalom. A lakossági levélforgalom összmennyisége is évről évre csökkenő tendenciát mutat a 2009-es 145 milliárd darabról 2011-re 139.1 milliárdra esett vissza követve az évtizedes trendet. Beszédes a levélforgalom összetétele is: mindössze 9% tartalmaz valódi kommunikációs célú leveleket, 6-7% valójában kisméretű csomag vagy folyóirat, de 61% tkp. reklám, a forgalom negyedét számlalevek tették ki, de itt is csökkenő tendenciákat láthatunk: 2011. az első év, amikor a tranzakciók felét már elektronikusan bonyolították le, nyolc évvel korábban ez az arány még csak 17% volt. Az évi 2-3%-os csökkenő tendencia az egész világot érinti. A közepes fejlett gazdaságokban mint amilyen a magyar ugyanilyen jelenségek játszódtak le. A rendszeres internet-használat ugyan csak 71%-os (KSH, 201250), de mobil-penetráció úgyszólván teljes, 116%, így kapcsolattartásra a levélnél, képeslapnál, táviratnál jóval kézenfekvőbb módon az SMS és az email, közösségi portál rendelkezésre áll. Magyarországon 2006.51 volt (Magyar Posta, 2007) a trendforduló, a forgalom a megnövekedett számú háztartás, vállalkozás és a gyorsuló gazdaság fokozódó kommunikációéhsége miatt azonban a trendforduló évében nagyobb még mint akár a 1990-es években, de a trend egyértelműen tovább csökken. A levélforgalom összetétele azonban itt is beszédes. Az előző évtizedben a főszerep már a direkt marketingé volt, ami mostanra szintén csökkenő volument mutat. A gazdasági válság a költséghatékonyabb csatornák irányába tereli a vállalkozásokat ezen a téren is. Egyáltalán nem csak magyar jelenség, hogy a folyamatos és gyorsuló ütemű piaczsugorodást a Magyar Posta is nem-hagyományos postai termékek értékesítésével, értéknövelt pénzügyi, logisztikai, informatikai szolgáltatásokkal igyekszik pótolni – a Magyar Posta 2009-es Fenntarthatósági jelentése52 szerint a levélforgalom a posta árbevételének kevesebb mint felét adja, míg a 32%-át pénzügyi szolgáltatások teszik ki. Egy kedvező kereszthatás is megmutatkozik azonban: az interneten történő vásárlások növelték a postai csomagforgalmat. Egyébként a levelekkel ellentétben, a csomagkézbesítés piacán a Posta számos versenytárssal – DLH, GLS stb. – osztozik a piacon, amelyek ahogy a legtöbb országban egyébként nagyobb piaci részesedéssel bírnak mint az „őshonos” posták. 49. USPS Household Diary Study, Mail Use and Attitudes in FY 2011: http://about.usps.com/studying-americans-mailuse/household-diary/2010/fullreport-pdf/usps-hds-fy10.pdf 2013-12-14 50. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt12.pdf 2013-12-14 51. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_onp001.html 2013-12-14 52. http://www.posta.hu/static/internet/download/Eves__Jelentes_2009.pdf és http://www.posta.hu/static/internet/download/Posta_2009_1.pdf 2013-12-14

30

13. Szélessávú internet-előfizetők száma az Egyesült Államokban53 Tipikus adaptációs S görbe. A postai levél folyamatos kikopását jelző további mutató, hogy a fiatalabb korosztályhoz kevesebb levélforgalom kötődik mint az idősebbekhez. Továbbá bizonyító erejű, hogy a 2000-es évektől kezdődő folyamatos forgalomcsökkenés egybeesik a szélessávú internet-hozzáférés elterjedésével. Illetve ami még fontosabb az internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások levélforgalma jelentősebb visszaesést mutat (USPS uo.). Szembetűnő tehát, hogy olyan eltérő fejlettségű és struktúrájú gazdaságok, mint amilyen a magyar és az amerikai azonos időben hasonlóan reagál. A trendet nem elsősorban a gazdasági fejlettség diktálja tehát, hanem a technológiai változások. A végső motivációt pedig a világgazdaság válsága szolgáltatta. Nagyon valószínű, hogy a postákra a jövőben elsősorban logisztikai vállalkozásokként fogunk tekinteni és nem olyan hivatalokként, amelyeken keresztül egymásnak üzenhetünk, egymást elérhetjük. Viszont az EU-szakértők várakozásai, a fejletlen postai piacok volumennövekedése szemben a fejlett piacok csökkenésével nem igazolható vissza: „Várható, hogy a kevésbé fejlett postai piaccal rendelkező tagállamok piacai továbbra is erőteljesen növekedni fognak, különösen a címzett reklámküldemények piacában rejlenek még olyan tartalékok, amelyek a szolgáltatási színvonal javulásával felszínre kerülhetnek.”54 – „A felvett levélpostai küldemények száma a 2006-os szintről 868 millióra (9,7%-kal) csökkent, a postacsomag küldemények száma 1,4 millióra (60%-kal) esett vissza. A felvett postautalványok száma 46,3 millióról 40,1 millióra mérséklődött a fenti időszak alatt. A 2006-ban 964 ezer felvett távirat száma 2010-re 69%-kal, 301 ezerre csökkent. A visszaesések mögött nagy valószínűséggel az internet használatának növekedése, az e-mailek 53. USPS Household Diary Study, Mail Use and Attitudes in FY 2011: http://about.usps.com/studying-americans-mailuse/household-diary/2010/fullreport-pdf/usps-hds-fy10.pdf 2013-12-14 54. A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a postai irányelv a 2002/39/EK irányelvvel módosított 97/67/EK irányelv alkalmazásáról, Brüsszel, 2008.

31 küldésének nagymértékű terjedése áll. 2010-ben összesen 8988 levélgyűjtő szekrény volt az országban, 33,5%-kal kevesebb, mint 2006- ban. Az egy kézbesítőre jutó lakosok átlagos száma 990 fő volt (2006-ban 868 fő) országosan. Budapesten azonban alig következett be változás, a mutató ott 1130 volt, 0,4%-kal kevesebb, mint 4 évvel korábban.” (A postai szolgáltatások alakulása 2006 és 2010 között, KSH, Statisztikai tükör 2011/55 55) Emellett a szolgáltatások színvonala nem javul, hanem romlik, a nem elsőbbségi levelek kézbesítése egyre inkább eltolódik a következő napra. Már jóval korábbról említettem a USPS romló kézbesítési mutatóit is.

10.

SPAM

14. A spam email-forgalmon belüli aránya56 Az email két fő tulajdonsága az ingyenesség és a nyitottság. Különösen az internet kezdeti kegyelmi állapotában a viszonylag szűkkörű közönség miatt meglehetősen nagy kölcsönös bizalom határozta meg a megoldások kialakítását. Ez a jóhiszeműség vagy naivitás később problémákat szült. Az email technikai megoldása eredendően lehetővé tette, hogy bárki küldhetett bárkinek levelet és tkp. bárkinek a nevében, illetve ami ugyanilyen fontos az email-ek és azok teljes szövege titkosítatlanul, clear text formában továbbítódik – egyébként alapértelmezetten ma is. Ennek az elterjedéshez és sikerhez vezető nyitottságnak és eredendő ingyenességnek következménye, hogy egyrészt vissza lehet élni a küldő nevével más részt korlátlan mennyiségben lehet üzeneteket küldeni pl. akár reklám céllal – az első persze hamar kiderül és ennek kisebb a jelentősége, inkább arra jó megoldás, hogy elrejtsük az eredeti feladó kilétét, valótlan címmel vagy valaki más email-

55. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/posta_2006_2010.pdf 2013-12-14 56. Benjamin Edelman: Priced and Unpriced Online Markets, Journal of Economic Perspectives—Volume 23, Number 3—Summer 2009. 21-36 oldal.

32 címével, a második viszont önálló fogalommá vált: ez a spam, a kéretlen tömegesen küldött elektronikus levél. A probléma természetesen együtt vált égetővé az internet és az email jelentőségének növekedésével – mind arányait, mennyiségét és kritikusságát tekintve. A spam kritikusságát jelzi, hogy a technikai megoldásokon, vagyis korlátozásokon túl az egyes államok a kétezres években szükségét érezték a törvényi szabályozásnak is. Ez elsősorban a kéretlen tömeges levélküldés explicit tiltását jelentette. Egyébként nem az USA volt az első ország 2003-ban, amely ilyen szabályozást vezetett be: Controlling the Assault of Non-Solicited Pornography and Marketing Act of 2003 (CAN-SPAM Act of 2003). A szabályozás korántsem egységes – vallási vagy politikai üzenetek esetében az amerikai jog is mentességet ad pl.; míg Kínában akár halálbüntetéssel sújthatják a spammelőt, addig több ország nem szabályozza a kérdést, ami mellett egyébként bőven lehet érvelni – a tiltás eredménytelen és nem teljesen megalapozott. Sőt talán egyedüliként Bulgáriában explicite legális a spammelés, ráadásul fokozza a furcsaságot, hogy egy publikus, országos email-cím adatbázist állítottak fel azok számára, akik nem szeretnének kéretlen reklámüzeneteket kapni: ezáltal egy könnyen hozzáférhető adatbázist adva tkp. éppen a spammelők kezébe – ugyanis a spammelés egyik legfontosabb kelléke egy szép nagy címzettlista. Kielégítő technikai megoldás sem született, és látszik, hogy a szabályozás sem tudta visszagyömöszölni a palackba a nyitottság szellemét. Sokkal inkább hozzászoktunk és „csővégi” megoldásokkal enyhítjük a helyzetet. Így például a spamek forrásait publikus tiltólistákra, blacklist-ekre tesszük vagy használjuk az egyes felhasználók visszajelzéseit egy-egy üzenetet illetően, amit spam-ként, nem kívánatos email-ként jelölnek meg a felhasználóink, azt a többi felhasználó már eleve elkülönítetten a spam folderbe kapja csak meg az inbox-a helyett – ugyanazon szolgáltatónál. A visszaélések lehetőségét csökkenti a DNS SPF (Sender Policy Framework) rekordjának ötlete: ami által adott domainről csak bizonyos című levelező szerverről fogadja el az SPF rekordot figyelembe vevő többi szerver a leveleket, ellenkező esetben elutasítja azokat. Ez az egyes fiókokat még mindig nem validálja, csak a domain-t. Arra lehetőség van, hogy az adott mail szerver autentikációt várjon el, viszont ez az internet többi levelező szervere szempontjából továbbra is csupán megelőlegezett bizalom. Teljesen nyitott, open proxy-nak nevezett levelező szervert, amely mindenhonnan fogad be továbbításra leveleket, ma már tilos üzemeltetni, de ezek szűrése és tiltólistákra helyezése is reaktív, időigényes.

33 ➔ Sem a jogi szabályozás, sem a csővégi megoldások nem elégségesek tehát. Megoldást csak a nyitottság csökkentésével lehet elérni, és ekkor sem 100%-kal. Úgy látszik tehát, hogy a nyitottság komoly veszélyeket is jelenthet, sőt, ha egy nyitott rendszeren utólagosan igen nehéz bezárni a nem kívánt kiskapukat. ➔ Amit egyszer megnyitottunk, többet nem tudjuk „visszazárni”. Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem csak az elektronikus levél esetén beszélhetünk spam-ről. Ezt a műfajt testesíti meg a direkt marketing is a postai levelezésben: nem véletlenül ennek aránya is a spaméhez hasonló 69%-ot tett ki a USPS ismertetett statisztikái szerint, de ugyanez az arány pl. Magyarországon is. Viszont leveleink száma töredéke az email-ekének. Kb. 1:81-hez az aránya jelenleg a postainak az elektronikus levelekéhez képest.

11.

BILLIÓ EURÓS KÖZLEGELŐ

Az email mint az internet maga, tkp. közlegelőként működik, de elsősorban olyan közlegelőként, amely erőforrás kimeríthetetlennek tűnik, tehát a felhasználás mértéke nem torkollhat a közlegelők tragédiájába (Hardin 196857), sőt inkább annak ellentéte a közlegelők bőségszaruja (Bricklin 200658; illetve közlegelők vígjátéka: Rose 198659). Mégpedig azért nem, mert az elszenvedett károk valójában nem csökkentik a kinyerhető hasznot, a hagyományos közlegelő zéró-összegű játszma, az információs javak kiaknázása elméletileg korlátlan. A nem-fair használat, ettől függetlenül jelentős károkat eredményezhet. A spam esetében is próbálkoztak számszerűsítéssel, egy EU-s felmérés pl. 10 milliárd eurós kárt említ, ami nyilván vitatható. (Data protection: "Junk" e-mail costs internet users 10 billion a year worldwide - Commission study60). Ezzel szemben a becsült emailforgalom 52 billió 61 (1012!) darab felett van világszerte (Radicati Group, 201262) ami várható évi 7-8%-kal növekszik összesen. A károk egy jó része nem közvetlenül a spam-ből fakad, hanem a rendszerek sérülékenységéből, amelyet a levelekkel terjedő vírusok adott esetben kihasználhatnak. Magával a levélözönnel úgy tűnik tehát megtanultunk együttélni és a spam kezelése, ha nem is kielégítő, de elégségesnek tűnik, különben komolyabb szigorítások vagy új technológiák terjednének el. Az emailforgalom több mint 57. http://www.sciencemag.org/content/162/3859/1243.full 2013-12-14 58. http://bricklin.com/cornucopia.htm 2013-12-14 59. http://digitalcommons.law.yale.edu/fss_papers/1828/ 2013-12-14 60. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-01-154_en.htm 2013-12-14 61. A billiót=ezer milliárdot (1012 ) nem használjuk túl gyakran a magyarban – míg az angol billion jelentése milliárd, a trillion-é viszont billió: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tíz_hatványai 62. http://www.radicati.com/wp/wp-content/uploads/2012/04/Email-Statistics-Report-2012-2016-ExecutiveSummary.pdf 2013-12-14

34 60%-át adó üzleti szféra ráadásul nagyobb ütemben 11-13%-kal bővül évente: a spam-mel szemben ma már úgy tűnik kifejezetten védettnek tekinthetők, ha ez költségeket is jelent számukra. A spamen túl is jelentősen növekszik az információ-terhelésünk, ami szintén jelentős alkalmazkodást igényel tőlünk. A vállalatok szeretnek pénzt áldozni a biztonságukra, de azért ez összgazdasági veszteség is. Az évi 53 ezer milliárd „ingyenes” email a szokásos postai tarifa kb. fél eurójával beszorozva 26.5 ezer milliárd euró éves hasznot jelent – nyilván kevesebbet, mert az email költsége tkp. 0, és nyilván többet, mert a postai szolgáltatás lassú és betemetne minket a szortírozhatatlan papírhalom – tehát az összevetés is értelmetlen. No meg azért is, mert bajban lennénk, ha ezt ki kellene fizetni. Ugyanis a világ GDP-je 50-60 ezer milliárd euró63. Tehát az ingyenes és ezért pénzügyileg láthatatlan email kb. 50%-kal emeli az éves világ-GDP-t, ami hasznon viszont nem szolgáltatók osztoznak, hanem mi felhasználók. Az email és a többi internetes kommunikációs csatorna együttes hasznossága valószínű jóval nagyobb mint mindaz a kár, amit számlájára írhatunk a spam-ek vagy épp az információ-túlterhelés miatt. Ugyanígy valószínű viszont, hogy nem fogunk elektronikus bélyeget ragasztani az elektronikus levélre, mert a felhasználók szempontjából az ingyenesség kőbevésett norma. 2006-ban az Európai Parlamentben ugyan felvetette egy képviselő az email egy minimális megadóztatását, de ez technológiai abszurditás lenne.64 Az első email-fiókokat ingyen kapták a felhasználók pl. kötelezően a szolgáltatóiktól, mint munkatársak vagy hallgatók az egyetemeken vagy mint munkaeszközt mint munkavállalók vállalatoknál – akár az íróasztalt –, így azok beépültek pl. az egyetemi, vállalati infrastruktúrába és annak költségei közé. De az egyáltalán nem, hogy egy üzenet elküldése pénzbe kerül. (Érdemes megjegyeznünk, hogy a postai szolgáltatás viszont áfamentességet élvez az EUban, és részben a posta megmentésére külön uniós irányelv is készült, míg ugye az USA-ban alkotmányban rögzített monopóliummal igyekeztek védeni az intézményt.) Noha a levelező szerverek üzemeltetése nyilvánvaló költséggel jár, a magánfelhasználók többnyire az ingyenes lehetőségeket részesítik előnyben – de sokszor az üzletiek is. A piac meghatározó nemzetközi szereplői a Google-féle Gmail, és a régebb óta üzemelő Yahoo Mail illetve a Microsoft Hotmail-e. A Gmail elsőségét a Google jelentette be 425 millió felhasználóval (Google, 2012 július 28.), de a felhasználók megbecsülésekor a mailbox-ok számából nagyon sokat kell lefaragni. Egy biztos, hogy a három meghatározó piaci szereplő egyaránt kb. 300 millió egyedi felhasználót tudhat

63. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/xx.html 2013-12-14 64. http://euobserver.com/economic/21541

35 a magáénak (comScore elemzés, 201265). A vállalati levelezésben a saját infrastruktúra fenntartása mellett természetesen elterjedt a szolgáltatás megvásárlása is. De annak költségigénye is általában független a küldött e-mailek számától. Az ár elsősorban a rendelkezésre bocsátott tárhellyel kapcsolatos. Mivel az ingyenesség normává vált az email szolgáltatásban a finanszírozást hosszú ideig természetesen a média-modell, tehát a reklámfelület értékesítése oldotta meg. A Yahoo és a Hotmail egész jól megvolt ezzel a modellel a Gmail 2004-es megjelenéséig, amikor a Google-nél felismerték a merevlemez-költségek folyamatos csökkenését, és hogy a legtöbb felhasználó úgysem használja ki az általuk biztosított 1 gigabyte-os ingyenes tárhelyet. Ekkoriban a szokásos tárhelyméret 10 megabyte volt – elsősorban megszokásból és, hogy valóban alacsonyak legyenek az ingyenes szolgáltatás költségei, magas legyen a jövedelmezőség. A többi szolgáltatónak követnie kellett a Google innovációját. A Yahoo-nak leesett a tantusz és korlátlan tárhellyel licitált, ami persze így másodikként már csak egy költőibb megfogalmazása ugyanannak a jellemzőnek, de ez versenyben tartotta a korábbi piacvezetőt.

12.

MOORE-TÖRVÉNYTŐL A MARKETINGIG

Az IKT-re jellemző folyamatos árcsökkenés közismert összefüggése a „Moore-törvény” szerint a számítókapacitások 18 havonta duplázódnak meg – ha úgy tetszik 18 havonta feleződik meg az egységnyi számítókapacitás ára, de ahogy Anderson (2009) rámutat két másik tényező ára ennél is gyorsabban csökken66: a tárolókapacitás kb. évente duplázódik, az üvegszálas átviteli sebesség viszont kilenc havonta nő kétszeresére. Ez a folyamatos zéró ár felé történő konvergencia azt eredményezi, hogy egy adott mennyiségű információ feldolgozása, tárolása, továbbítása annyira olcsóvá válik idővel, „hogy mérni sem érdemes”. A kávézóban nem csak az asztali só, de a wifi is ingyenes. Ugyanis egy rendkívül kicsi ár puszta beszedése, adminisztrációja, de akár pusztán folyamatos

figyelembe

vétele,

ellenőrzése,

kalkulációja

összehasonlíthatatlanul

nagyobb

tranzakciós költséggel (Coase) járna.67 Legegyszerűbb tehát előremenekülni. Ezért „adta” a Google már azelőtt 0 centért azt, amit akkor még mások értéknövelt szolgáltatásként is alig próbáltak. A szinte teljeskörű ingyenességet a Google azért pár esetben újragondolta és később jó pár plusz szolgáltatást értéknöveltként és pénzért kínál ma – pl. a vállalati saját domain-es levelezést, stb. Az ingyenesség általában azonban

65. http://gigaom.com/2012/10/31/gmail-finally-beats-hotmail-according-to-third-party-data-chart/ 2013-12-14 66. Anderson, Chris: Free! The Future of a Radical Price. Hyperion, New York, 2009. HVG, Budapest. 2009. 25-28. oldal. 67. Uo. 87. oldal.

36 egyirányú és ezért némileg veszélyes lépés. A meglévő ügyfelek esetén pl. célszerűbb nem változtatni a korábbi üzletpolitikán: nem valószínű ugyanis, hogy egy addig nem fizető ügyfelet fizetésre tudunk rábírni ugyanazért, valami mást kell eladnunk neki. ➔ Az ingyenes információs piac minden más piacnál kegyetlenebb. A verseny és az innovációs nyomás pedig erősebb. Tehát nem a megszokott ingyenes bóvliról van szó, amit mondjuk egy csomag kávé mellé csomagolnak és talán eszünk ágába se lenne megvennünk. Az árban nem tudnak a szereplők már differenciálni, mert az nulla. Tehát marad maga a szolgáltatás, a felhasználói élmény, a dizájn, esetleg a brand maga. ➔ Amikor egy adott egységnyi szolgáltatás ára eléri a nullát a többi piaci szereplő kényszerhelyzetbe kerül. De kényszerpályára helyezi magát maga az innovátor is, mert az árat saját lépésével már rögzítette. Az adott szolgáltatás megszüntetése persze még egy lehetséges lépés. Ez elsősorban nem kellő számú felhasználónál fordulhat elő. Ár és érték elválása egymástól nem új keletű jelenség. Sőt valójában az ár és a pénzgazdaság az, ami új keletű legalábbis akár csak pár nemzedékkel ezelőtt az emberek életében sokkal kevesebb szerepet játszott a pénz, a társadalom nagy része alacsonyabb fokon állt a munkamegosztásban így kevesebb tranzakciót bonyolított. Az emberiség történetének döntő részében „az emberek elboldogultak árak nélkül is: kölcsönösen adtak és kaptak, vagy olyan közösségekben éltek, ahol a dolgokat cserélték (az előbbi azért jellemzőbb volt). (...) Barterüzletekre általában idegenek vagy potenciális ellenségek között került sor.” Sőt még ma is úgy gondoljuk, hogy „a legértékesebb dolgok legyenek ingyen, és ne lehessen őket megvásárolni.”(Sedláček, 2012.)68 Vajon az ingyenes információs szolgáltatások is ezek közé tartoznának? A digitális kor ingyenessége némileg más természetű talán, mert üzleti érdek szülte. ➔ Felfoghatjuk úgy is, hogy az ár egyfajta szabályozó szerepet tölt be: meghatározza piacunk lehetséges méretét – az alapján ki mennyit volna hajlandó fizetni szolgáltatásunkért. Nyilvánvaló, hogy a zéró ár biztosítja a legnagyobb elérhető piacot. (Nos, és a legkisebb bevételt is.)

68. Sedláček, Tomáš: A jó és rossz közgazdaságtana. A Gilgames-eposztól a Wall Street-ig. HVG, Budapest, 2012. 185-187. oldal.

37 Ugyanakkor az üzleti érdeken felül mégis érvényesül a „kölcsönösen adtak és kaptak” világa, a direkt ellenszolgáltatás hiánya miatt. A nyílt forráskódú fejlesztési együttműködésben, pedig ez még erősebben érvényesül. Ami érték előbb-utóbb pénzre váltható kell legyen egy pénzgazdaságban. ➔ Az értékteremtés megelőzi és elválik a pénzteremtéstől. A leginnovatívabb technológiai vállalatok éppen azzal alkottak rendkívülit, hogy finanszírozhatóvá teszik a pénzzel mostoha viszonyt ápoló információgazdaságot.

38

15. Gmail evolúciója. Verseny és innováció egy ingyenes piacon.69

69. http://gmailblog.blogspot.hu/2013/04/gmail-9-years-and-counting.html 2013-12-14

39

16. Növekedési-részesedési, „BCG” mátrix (Boston Consulting Group)70 Az ilyen piacokon sikeres cégek, mint a Google tehát szokatlan marketing stratégiát választanak vagy kell válasszanak. A termékek egyik megszokott csoportosítása növekedési kilátásaik és piaci részesedésük alapján nem biztos, hogy a megfelelő alap a jó döntések kialakításához. A legtöbb innováció vagy startup, ha magát ígéretes, nagy piaci növekedésre számot tartó sztárnak is látja a valóság inkább az, hogy közelebb állnak a döglött kutyákhoz, jó esetben kérdőjelek, ahol a javasolt stratégiák között a visszavonulás hangsúlyosan jelen van. A normaként kezelt ingyenesség pedig egyenesen lehetetlenné teszi, hogy valaha is igazi fejőstehénné váljon az üzletünk – tartósan alacsony marad a piaci részesedés: a prémium termék piaca biztos kisebb, mint az ingyenesé, viszont az nem termel pénzt. Ezer szerencse, hogy a bukás költsége csak nagy kapacitásigény vagyis nagy piaci részesedés mellett jelentős. Magyarán minden korábbinál könnyebb kipróbálni egy jónak tűnő ötletet, akkor is ha éppen a befektetők nem öntik a pénzt. A pénzügyi tervezés még rendhagyóbb eset. A szükségszerűen nettó veszteséget termelő ingyenes termék viszont nem értéktelen. A freemium-modell71 nem működhet nélküle, mert annak lényege, hogy ahhoz hogy a prémium fizetős terméket eladjuk, felhasználók tömegéhez kell eljussunk, ami viszont csak az ingyenes termékkel lehetséges. Ennek értéke egy azonos hatású reklámkampánnyal vethető össze, benchmark-olható. Komoly probléma ezen a piacon: már a túléléshez „nagynak” kell lenni. A felhasználók egy kritikus tömege szükséges ahhoz, hogy közülük elegendő számú fizetős ügyfelünk legyen, hogy a nagyjából felhasználó számtól független fix költségeinket fedezzék Ezért az ilyen típusú vállalkozások piaci értékét rövidtávon és indulásukkor nem pénzügyi eredményességük határozza meg, hanem felhasználóik száma illetve növekedésük valószínűsége. Ez durva tévedésekhez is vezethet ahogy a 70. Forrás: http://mediapedia.hu/media/image/bcg.jpg 71. Anderson, Chris: Free! The Future of a Radical Price. Hyperion, New York, 2009. HVG, Budapest. 2009. 25-28. oldal. 98. oldal.

40 dotcom-buborék is mutatta. A gazdaságot mindig is átszőtték az externáliák72. Keresztfinanszírozás az egész világgazdaság. Amire az információgazdaság ingyenessége tehát ráébreszt, hogy a jövedelmezőség szempontját nem szabad túl szűken értelmezni, a pénz nem lehet az egyetlen értékmérő még a gazdasági hasznosság szempontjából sem. A Gmail vagy a magyar Freemail jelentős hirdetési felületet ad el, de ezen túlmenően mindkettő támogatja az anyacégeket más módon is. A Freemail tulajdonosa, a Magyar Telekom sokat tett azért, hogy az általa piacvezetőként értékesített internet-hozzáférés hasznos legyen az ügyfelek számára: mert minél több az értékes magyar tartalom és szolgáltatás annál vonzóbb az ahhoz szükséges előfizetés. Ez volt a fő akadálya a magyar internethasználat elterjedésének, az ár csak másodlagos gát szerepet töltött be. A Freemail pedig egy olyan szolgáltatás volt, ami miatt akár használni kezdték az emberek az internetet. Hasonló szerepe van a vállalat portfóliójában az Origó hírportálnak vagy az Iwiw közösségi portálnak stb. A Google esetén a fejőstehén tulajdonképpen az a targetált hirdetési modell, amellyel a hirdetők hatékonyabban találják meg leendő ügyfeleiket, szemben a hagyományos média lényegében szinte csak meddőszórással dolgozó reklámjai. De nincs hirdetés a befogadó számára hasznos tartalom nélkül. A Google számára értéket jelent, ha egy felhasználó megismerkedik egyik ingyenes szolgáltatásukkal, mert előbb-utóbb egy másikra is rátalál, tehát még több időt fog eltölteni a Google-hoz kapcsolható oldalakon, több hirdetést tekint meg és nem utolsósorban a profilozás egyre pontosabb képet alakít ki a felhasználóról, miáltal egyre jobb és így hatékonyabb, célzott végül célba ért, tehát monetizált hirdetés jut el hozzá – a hirdetők pedig csak ezért fizetnek. Nem csoda tehát, hogy a Google szeretné kihasználni ezeket a hálózati hatásokat73, szeretné ha minden szálon kötődnék hozzá. Ráerősít erre a természetes folyamatra: így egy közös felhasználói fiók köti össze a Gmail-t, a YouTube-ot, a Google+-t, a Google Search-öt, Google Maps-et és számtalan egyéb szolgáltatást. Ezek portfóliója egyébként folyamatosan változik, szanált és megszüntetett termékág ebben az iparágban is van bőven... A Google bár féltve őrzi számos üzleti titkát, platformként is működő szolgáltatásait széleskörben teszi hozzáférhetővé. A teljesen ingyenes Google Maps nem hirdetésekből él, hanem azokból a cégekből, amelyek nyereséges üzleteket építenek a Maps-re. Egy olyan piacon, ahol mindenki egyre 72. http://en.wikipedia.org/wiki/Externality 2013-12-14 73. Economides-Katsamakas: Two-Sided Competition of Proprietary vs. Open Source Technology Platforms and the Implications for the Software Industry, NYU, New York, USA, 2006. 1060. oldal http://www.stern.nyu.edu/networks/Economides_Katsamakas_Two-sided.pdf 2013-12-14 Networks Understanding Networks, Pt. 6: Barabási, Albert-László: http://www.youtube.com/watch?v=ni_A2bAkUww 2013-12-14

41 jobb szolgáltatásokat kínál ráadásul ingyen, a felhasználói élmény fontossága és a brand, a márka hírneve is egyre fontosabbá válik. A népszerű Google Search köré egy sor más ingyenes szolgáltatás épül és ezekre más cégek továbbépítik saját értékteremtő szolgáltatásaikat, tovább növelve a Google sikerét, amelyek így komplett „ökoszisztémát” hoznak létre.

17. App-ökoszisztéma74 Az ökoszisztéma az ökológiai analógiák alapján kölcsönzött kulcsfogalom: élőlények, fajok, populációk és élettelen környezetük teljes kapcsolatrendszerét jelenti, nyílt rendszer, amely önszabályozásra képes, de nincs központja. Pl. az okostelefonok és tabletek vezető operációs rendszere, az iPhone vagy a Google Android számára egyenesen létkérdés, hogy az anyacégen kívül mások app-okat fejlesszenek rá és akarjanak pénzt keresni a platform által 75 – magán az Androidon a Google egy fillért sem keres közvetlenül, akár egymilliárd eladott példányt kell beszorozzunk nullával a teljes bevétel akkor is nulla. (Megjegyzendő Steve Jobs eredetileg elzárkózott egy ilyen nyitott App-ökoszisztéma modelltől, az Apple kitaposott zárt üzleti modelljében gondolkodott.) Ilyen mások számára tudatosan nyitott platformot biztosító ökoszisztémát hozott létre a Google mellett az Amazon is vagy ilyen módon vált még a 80-as években az Apple-lel szemben sikeressé az IBM PC, amely más hardvergyártó számára is kompatibilis kvázi-szabvánnyá vált – így szélesebb 74. “The App Economy”, OECD Digital Economy Papers, No. 230. OECD Publishing, 2013. 14. oldal. http://www.oecd-ilibrary.org/science-and-technology/the-app-economy_5k3ttftlv95k-en 2013-12-14 75. Uo.

42 körben és többen is fejlesztették egyszerre. Sőt a Microsoft sikerének is kulcsa, hogy más cégek alkalmazásokat fejlesztettek rá. De még inkább kiérdemli az ökoszisztéma elnevezést a teljesen ingyenes és nyílt forráskódú Linux operációs rendszer és a rá épülő operációs rendszerek és szoftverek sokszínű világa.

13.

LINUX

„Üdv minden Minix-felhasználónak odaát! Egy (ingyenes) operációs rendszert csinálok (csak hobbiból, nem lesz olyan nagy és profi, mint a gnu) a 386-os (486-os) AT-klónokhoz. Április óta érlelem, és lassan elkészül. Szeretnék visszajelzéseket arról, hogy mi tetszik és mi nem tetszik a Minixben az embereknek, mivel az én operációs rendszerem némileg hasonlít rá...” – Linus Torvalds (1991)76

18. A világ ötszáz legnagyobb szuperszámítógépén futó operációs rendszerek 2013-ban: 95%-ukon a Linux valamilyen (többnyire egyedi) változata fut.77 Nem olyan nagy és profi... Ma a világ ötszáz legnagyobb szuperszámítógépe szinte mindegyikén Linux fut, az ismert szerver piacon nagyjából egyenlően osztoznak a különböző Linuxok a Microsoft és Unix rendszerekkel, de az 500 főnél nagyobb cégek körében végzett IDC felmérések szerint a cégek 80%-a78 tervezi a Linuxos infrastruktúra bővítését, míg 20% gondolkodik újabb 76. From: [email protected] To: Newsgroups: comp.os.minix Subject: What would you like to see most in minix? Summary: small poll for my new operating system – a levelezést megőrizte a Google: https://groups.google.com/forum/#!msg/comp.os.minix/dlNtH7RRrGA/SwRavCzVE7gJ 2013-12-14 77. http://www.top500.org/statistics/overtime/ (Dinamikus tartalom.) 2013-12-14 78. http://www.Linuxfoundation.org/publications/Linux-foundation/Linux-adoption-trends-end-user-report-2013 201312-14

43 Microsoft termékben, a legkritikusabb rendszerek 73%-ában tervezik a Linux szerepének növelését. A 2013. második negyedévében eladott okostelefonok közel 80%-ának 79 operációs rendszere az Android, egy Linux-fork. Kormányzatok, önkormányzatok választják hivatalos platformjukként. Linuxot használ a kínai állam, az amerikai légi irányítás rendszere, a japán Shinkansen, a new yorki tőzsde, a CERN, a meghatározó internet site-ok: a Google, a Facebook, az Amazon, a Twitter – atom-tengeralattjáróktól a hűtőszekrényekig valóban végtelen sok minden. Az egykori finn egyetemista célja az volt, hogy szeretett volna az otthoni számítógépén egy olyan modern funkcionalitást, magas biztonságot és stabilitást megvalósító, professzionális rendszerrel dolgozni, mint amilyen akkoriban csak szervereken elérhető különböző Unix architektúrák voltak. Természetesen sem egy drága szervert sem egy drága operációs rendszert nem engedhetett volna meg magának és hiába álmodott meg Stallman80 már 1983-ban egy ilyen „freeware” unix-klónt, valójában a GNU projekt a mai napig nem érett be, illetve tkp. a GNU/Linux az egyedüli sikeres és stabil megvalósítása. ("A jövő nem valami, amit meg kell jósolni, hanem valami, amit meg kell valósítani!") Torvalds célja megvalósult és idővel óriási méretű közösséget épített maga köré, amely talán a legnagyobb nyílt forráskódú együttműködés ma a világon. Mérete és hatékonysága kiemelkedő általában a szoftverfejlesztő szervezetek közül is. A legutóbbi verziót 1392-en fejlesztették folyamatosan, 2005. óta tízezren dolgoztak a kernelen, ezer vállalat kapcsolódott be a munkába. A 2013. szeptemberi jelentés81 szerint már óránként több mint kilenc változtatást eszközöltek a mára 17 millió sorosra duzzadt forráskódon. Ez nyilván köszönhető annak, hogy azon kívül, hogy jó programozó, úgy tűnik Torvalds jó kommunikációs vénát is örökölt újságíró szüleitől és költő nagyapjától. A GNU már kész alkalmazásaival és más projektekkel kiegészülve használható eszközzé változtatták a hobbinak indult Linuxot. Sehol egy üzleti terv, sehol egy profitszempont. Kreatív szellemi tevékenység esetében a pénz nem motiváló tényező Dan Ariely, Daniel Pink (2009)82 és mások kutatásai szerint, viszont az önállóság, a szakmai kihívás és siker igen – a fejlesztők általában jól megfizetett alkalmazottak, de magasabb bónuszért cserébe sem írnak jobb szoftvereket, furcsamód viszont pusztán kedvtelésből, saját indíttatásból akár ingyen is dolgoznak. Van egy némileg maslow-i előfeltétel: a kreatív munkaerőt előbb jól meg kell fizetni, utána „nyílik mód” az önmegvalósításra és a valódi értékteremtésre – a Linux kezdetei némileg cáfolják ezt a sorrendet, úgy tűnik az 79. http://techcrunch.com/2013/08/07/android-nears-80-market-share-in-global-smartphone-shipments-as-ios-andblackberry-share-slides-per-idc/ 2013-12-14 80. http://www.pcauthority.com.au/News/128513,qa-richard-stallman-founder-of-the-gnu-project-and-the-freesoftware-foundation.aspx 2013-12-14 81. http://www.Linuxfoundation.org/publications/Linux-foundation/who-writes-Linux-2013 2013-12-14 82. Pink, Daniel: Drive: The Surprising Truth About What Motivates Us. Barnes & Noble, New York, USA, 2009.

44 önmegvalósítás vágya sokkal erősebb motiváció bárminél. A Linux első éveiben a pénz legfeljebb úgy került szóba, hogy nem volt: épp ezért saját erőből kellett mindent megvalósítani. A Linux ma a legkülönbözőbb eszközökön megtalálható, s bár igazából Torvalds kimondottan a PC-re szánta. Furcsamód a desktop az egyetlen platform, ahol piaci sikere továbbra is minimális (valahova 1 és 10% közé tehető). Mivel a Linux maga nonprofit, ezért a piaci siker nem kívánalom, a Linux úgy versenyez, hogy egyébként nincs versenykényszerben. Nem létszükséglet Torvalds-ék számára, hogy káprázatos fiskális negyedévi jelentést produkáljanak, mivel ilyen nincs.

14.

OPEN SOURCE ÜZLETI MODELL

A pénz hiánya nemcsak az indulást ösztönözte pozitívan. A Linux átütő sikerét egy újabb válság is megalapozta. A 2008-as pénzügyi válság többek között IKT-költségeik csökkentésére kényszerítette a vállalatokat. Logikus lépés volt csökkenteni az új szerverek beszerzését, hatékonyabb infrastruktúrakihasználást (virtualizáció) és olcsóbb licenszű termékeket (open source) választani. Ekkor pl. a Red Hat Enterprise Linux már érett termék volt, több mint másfél évtizedes múlttal és vállalati szintű üzleti ajánlatokkal, bejáratott, ismert, megbízható brand-ekkel. A Red Hat, Inc. 1999-es tőzsdei bevezetése kimagaslóan sikeres volt, évről évre pedig üzletileg is egyre sikeresebbé vált a nyílt forráskódú vállalat: 2012-es éves bevétele elérte a 1.13 milliárd dollárt 83. A vállalat az ingyenes Linuxból és sok más többnyire szintén nyílt forráskódú szoftverből alkotta meg nyílt forráskódú szerver operációs rendszerét, melyet mint egyébként nyíltan hozzáférhetőt kapcsolódó szolgáltatásaiban tud monetizálni előfizetéses modellben. A termék tulajdonképpen ingyenes, de a kapcsolódó

képzések,

certifikációk,

a

konzultáció,

a

biztonságos

működéshez

fontos

nélkülözhetetlen hivatalos frissítések fizetősek. Egy ismételt gyors felmérést végezve egy 2008-as felmérés által is vizsgált húsz 84 ismertebb és jelentősebb open source gyártó körében az előfizetéses szolgáltatások modellje a legjelentősebb: a vendorok fele alkalmazza – elsősorban persze vállalati termékeknél. Szoftvertől függően lehetőség van a hagyományos tulajdonosi licencek alkalmazására is (gyártók harmada alkalmazza). Ahogy az árukapcsolás (beágyazott hardver vagy beágyazott szoftver) vagyis valamilyen keresztfinanszírozás is adekvát megoldás, ahol ilyenre mód van persze – IBM és HP esetében – szintén a gyártók több mint harmada él ezzel a lehetőséggel. A legáltalánosabb tévhit, hogy a terméktámogatási 83. Red Hat Reports Fourth Quarter and Fiscal Year 2012 Results http://investors.redhat.com/releasedetail.cfm? ReleaseID=660156 2013-12-13 84. Alfresco, Barracuda Networks, BitTorrent, Citrix, Codeweavers, Enterprize DB, HP, IBM, Greenplum, Kickfire, Likewise, Mozilla, Nagios Enterprize, Novell, Open-Xchange, Oracle-MySQL, Penguin Computing, Red Hat, SugarCRM, Zope (451 Group: The: CAOS Commercial Adoption of Open Source felmérés, 2008)

45 szolgáltatás az elsődleges bevételi forrása az open source termékeknek, ez annyiban igaz, hogy szinte minden vállalat alkalmazza. Amelyek mégsem, elsősorban valószínű azért nem, hogy az előfizetéses modell felé tereljék a vevőket, viszont a fejlesztési megrendelésekkel együtt is mindössze csak a cégek tizede finanszírozza a terméket elsősorban ezen a módon. A jövő monetizálási modellje a felhőszolgáltatás is, SaaS, (Software as a Service) a szoftver mint szolgáltatás értékesítésének szerepe még nem túl jelentős (a vizsgált körben). A szoftverek esetében nem releváns a reklámbevételek alkalmazása, de pl. a Mozilla (Firefox piacvető böngésző gyártója) kizárólag ebből tartja fent magát – ráadásul bevételei szinte mind a Google-től származnak, mint alapértelmezett kereső-beállításból, érdekes, hogy a keresőóriás maga is ugye hirdetésekből él – tkp. két böngésző fejlesztést is finanszíroz, hiszen saját böngészőt is gyárt, a Chrome-ot – a böngészőn kívül a legfontosabb nyílt forrású fejlesztésnek, a Linuxnak és az Androidnak is meghatározó kontribútora illetve gyártója a vállalat. Hatalmas infrastruktúrája persze az ingyenes Linuxra kell épüljön. A korábban már bemutatott historikus okokból kifolyólag sem meglepő, hogy a Linux ingyenes és nyílt forráskódú szoftver – annak indult, az is maradt. Az, hogy sikeressé vált viszont nem evidens. Sikere annak köszönhető, hogy vélhetően jó termék. És azért az, mert tízezernyi szakértő dolgozott rajta. Az, hogy a legjobb szakértők dolgozni tudtak rajta annak köszönhető, hogy a projekt nyílt. Torvalds-nak nem kellett a piacról drága pénzért megvásárolni a munkaerőt. Eleve olyanok kapcsolódtak be a munkába, akiket az érdekelt és annyira motiváltak voltak, hogy szabadidejüket rááldozzák – és pedig nagyon sokan, jóval többen, ahány főt a legtöbb vállalat foglalkoztatni tudna – különösen hasonló büdzsével. A nyílt forráskód nem üzleti modell elsősorban, hanem fejlesztői kollaborációs modell, amit Torvalds az egyedüli jó megoldásnak tart 85. A Linux-hoz hasonló paraméterekkel rendelkező BSD is nyílt forrásúvá vált, de piaci jelentősége elenyésző. A Linux BSD-vel szembeni sikeréhez nem elég ok a korábbra datálható nyílttá válás (a FreeBSD csak 1993ban indul), a BSD ha úgy vesszük hatalmas több évtizedes előnnyel rendelkezett. A hálózati hatások a Linux futótűzszerű felfejlődéséhez és elterjedéséhez vezettek. Valamiért Torvalds és a Linux imázsa vonzóbb volt. Az ilyesmikre általában nem találunk közvetlen magyarázatot. A Linux mint nulláról induló projekt maga mögött tudhatta az újdonság varázsát, szemben a BSD mögötti óriási tapasztalattal. A Linux-kernel fejlesztése mögött ma sem áll közvetlenül egyetlen vállalat sem, hanem 2007. óta egy alapítvány, a Linux Foundation, amelynek most már explicit küldetése a Linux versenyképessé tétele a zárt platformokkal szemben. Viszont mindazok a vállalatok, amelyek használják és 85. Glyn Moody: Rebel Code, Linux And The Open Source Revolution. Basic Books, New York, USA 2002.

46 profitálnak a nyílt forráskódú rendszer használatából támogatják az alapítványt. Ennek több módja is lehet: pénzügyi támogatást nyújtanak az alapítványnak vagy még inkább: részt vesznek a fejlesztésben saját erőforrásaikkal, illetve saját fejlesztéseik kódjának nyílttá tételével a közösség rendelkezésére bocsátják azt. A legnagyobb hozzájárulást ma is az önkéntesektől származik. A cégek közül természetesen az első a Red Hat, Intel, Texas Instruments, Linaro, Novell SUSE, IBM, Samsung, Google. Ötszáznál is több vállalat összes kontribúciója 80% körüli. Tehát a Linuxot ma már jórészt főállású fizetett munkaerő fejleszti. Ezért nem az altruizmusba hajló önkéntesség motivációit kell igazából megválaszolnunk, hanem a vállalatok együttműködésének gazdasági racionalitását. ➔ A Linux sikere rámutat arra a közösségekben sokszor elhanyagolt nem technológiai szempontra, hogy a imázsépítés, a brand nem csak a profitorientált vállalatok és a kereskedelmi szoftverek esetén fontos. ➔ A sikeres nyílt forráskódú fejlesztések egyik pillére a lelkes és kiterjedt fejlesztői közösség. A másik pillér, az üzleti érdek: a nyílt forráskód üzleti sikerét is megalapozza az, hogy a gazdasági szereplők számára is értéket teremtenek, amelyek így érdekeltek abban, hogy hozzájáruljanak a fejlesztésekhez. Az open source fejlesztési modellre épülve így jön létre az open source enterprise mint vállalati üzleti modell. ➔ A fejlesztők és a felhasználók közötti határ kevésbé éles. Az (egyéni és üzleti) felhasználók bekapcsolódhatnak a fejlesztésekbe és maguk is segíthetik, formálhatják a terméket.

47

19. Unix és unix-szerű operációs rendszerek rövid családfája – open source: zöld. 86 A Linux tehát hobbisták közös játékszeréből vállalatok közös fejlesztésű platformjává vált. Az egyes vállalatok hozzájárulása egyenként általában csekély, és ezért a csekély hozzájárulásért mindannyian egy teljesértékű rendszert kapnak cserébe, tehát ez egy igen gyümölcsöző együttműködés mindenki számára. A nyílt forráskód azért nyert teret a szoftveriparban, mert a vállalatok gyakran nem engedhetnek meg egy költséges és kockázatos saját fejlesztési projektet. 86. http://en.wikipedia.org/wiki/File:Unix_history-simple.svg 2013-12-14

48 Legelőször 1998-ban az Apache webszerver fejlesztői közösségével kezdett együttműködésbe az IBM87. Saját zárt fejlesztésű webszervere, a Domino a piac 1%-át tudhatta magáénak. Az internet weblapjainak felét viszont már az Apache szolgálta ki ekkor. Az együttműködéssel az IBM nem kockáztatott tehát sokat: átadta a közösségnek, a saját forráskódját, cserébe pedig bekapcsolódott az Apache majd a Linux fejlesztésébe, erősítve saját szerverei támogatottságát és így azok piaci pozícióját. Nyilván az nagy előny egy hardver esetében, ha a piacvezető szoftver kitűnően fut rajta. A minél intenzívebb részvétel tehát önös érdek a vállalatok részéről, ezáltal tudják a közös fejlesztések irányát saját üzleti céljaikhoz igazítani – kompromisszumban a közösség többi tagjával, amelyek között ott vannak a fő vetélytársak is. Versenyezni pedig ott van még számos más terep: a Linux „csak” a rendszermag, amely használhatóvá teszi a hardvert a rendszer egésze és az alkalmazások számára. ➔ Az open source a make or buy mellett a harmadik stratégiai lehetőség. ➔ A nyílt forráskód szükségszerűen csökkenő fejlesztési költségeket és növekvő innovációs előnyt jelent a szoftverfejlesztésben. Az ingyenes termékekhez kapcsolódó szolgáltatások viszont fizetőssé tehetőek. Ez az „open source üzleti modell” lényege. Az open source business modell fogalom Michael Tiemann-tól származik, aki 1989-ben alapította meg az első ilyen vállalkozást a Cygnus Solutions-t. Nem csak elméletben látta meg a lehetőséget, hanem meg is valósította azt. A Cygnus pólókra írt jelmondata nem nélkülözi az iróniát: „Megfizethetővé tesszük az ingyenes szoftvert”88 – ugyanakkor nem feltétlenül arcátlanság. Egy hibás szoftver jelentős kárt is okozhat, ez esetben mindegy, hogy mennyibe is került – ROI. A fizetős támogatás megtérülése nagyon is magától értetődő ekkor és valóban olcsóbb mint annak hiánya... ➔ A programozó is ember. A nyílt szoftver is szoftver. A neki tulajdonított jó vagy rossz tulajdonságok általában bármelyik szoftverre igazak lehetnek. Úgy tűnik még ára is lehet, ahogy a tulajdonosi termékeknek – még furcsamód akkor is, ha a termék ténylegesen ingyenes (ROI, TCO). Mi az, amiben a nyílt forráskód valóban más?

87. Wikinómia. 89-90. oldal 88. Tiemann, Michael: Future of Cygnus Solutions. An Entrepreneur's Account. http://oreilly.com/catalog/opensources/book/tiemans.html 2013-12-13

49

15.

TRANSZPARENCIA

Eufemisztikusan szólva pusztán az árelőnyt vizsgálva kevés okot találunk arra, hogy egy felhasználó ne az olcsóbb nyílt és (általában) ingyenes (vagy nagyon olcsó) megoldást válassza. A felhasználó viszont a legtöbbször nem választ, hanem megszokásokat, trendeket követ, mint más piacok fogyasztói is általában. Mind a nyílt forráskód, mind a szabad szoftver mozgalma mögött komoly, némileg idealista ideológiai megfontolások állnak, de feltételezhetjük, hogy a felhasználók elsősorban szoftvert szeretnének és nem kíváncsiak feltétlenül a forráskódra – sőt azt sem tudják, hogy mi az. Azt egész biztosra vehetjük, hogy olyan használati eszközt szeretnének, amely működik, használni tudják és egyre fontosabb, hogy az tetsszen is. Egy üzleti felhasználónak vagy egy vállalat IT-beszerzésének már más szempontjai is lehetnek és pedig ilyen az IT biztonság. Az IKT és a szoftverek életünk részéve váltak. Az üzleti élet ma az IT-ra alapul és az IT maga is egy üzlet. Más piacokhoz hasonlóan a szoftverek esetében sem tökéletes helyettesítője egyik termék a másiknak – minél komplexebb annál kevésbé. Ha egy vállalat SharePoint portált vagy Exchange levelező szervert szeretne, akkor azt csak a Microsoft-tól vásárolhatja meg, ahogy a „legolcsóbb” vagyis az egyetlen iPhone-t az Apple gyártja. A brand-ek vevői lehetnek akár lojálisak, akár csak konzervatívak döntéseikben – mint tudjuk „azért még egyetlen beszerzőt sem rúgtak ki'”, mert a piacvezető ismert termékét vásárolta meg (és az esetleg számos hiányossággal küzd). A funkciók puszta lemásolása nem tűnik helyes stratégiának a fejlesztésben, a piac inkább nyitottabb az innovációra, sőt a fogyasztók egy csoportja számára elvárás a folyamatosan megújuló funkciók bevezetése. Amit a hagyományos iparágakban a hatékonyság jelentett, az a technológiai vállalatoknál az innováció. Az ilyen újnak számító piaci lehetőségeket tudták kihasználni az open source termékek elsősorban pl. a mobil eszközök piacán. Illetve az olyan egyedi megoldást igénylő problémák esetén, amelyekben a tulajdonosi szoftverek rugalmatlanságával szemben a szabadon és viszonylag könnyedén (kisebb költséggel) átalakítható nyílt forráskódú szoftverek nyíltságuknál fogva eleve előnnyel bírnak. Ezért nem találunk szinte ma már Linux-on kívül semmi mást a legnagyobb kapacitású szerverek esetén (speciális célú, nagyszámú gép egyesítésére nincs dobozos termék). A döntő érv, ami a legfontosabb áttörést hozta az open source piaci adoptációjában viszont a kockázatkezelésről szól. A vállalatvezetők különösen pénzügyi válság idején a költségeikre is ügyelnek természetesen, de a pénzügyi mutatóknál is előrevalóbb feladatuk a kockázatok kezelése a folyamatosan változó környezetben. A vállalatok működése egybeforrt az informatikával, kritikus

50 üzleti folyamataikat IT-megoldások segítségével tették hatékonnyá, de egyben ki is szolgáltatták azokat IT-infrastruktúrájuknak. A zárt forráskód esetén a teljes működés tkp. egy-egy külső beszállító munkájának minőségétől kerül függésbe – mégpedig minden garancia nélkül. Ez a kontrollvesztés pedig megengedhetetlen és óriási kockázatot hordoz. A nyílt forráskód esetén viszont a szoftver működése transzparens az alkalmazó számára. Sőt: szükség esetén maga a felhasználó dönthet úgy, hogy saját maga javíttatja ki a termék hibáját saját fejlesztőkkel. Ez megint csak olyan előny, amellyel a zárt fejlesztésű szoftver nem veheti fel a versenyt. Ez győzte meg elsősorban a döntéshozókat. Nem mondhatunk egységes ítéletet afölött, hogy melyik fejlesztési modell eredményez jobb vagy megbízhatóbb szoftvert. Az ugyanis elsősorban pl. a fejlesztők szakmai felkészültségétől függ. Maga a programozás, mint feladat végezhető rosszul nyílt forráskód esetén is. A legtöbb nyílt forráskódú projekt nem rendelkezik olyan erőforrásokkal mint a Linux, tehát az eredményesség és a minőség nem feltétlenül garantált. A vezető és elterjedt open source megoldásokkal kapcsolatban mégis az a tapasztalat, hogy meglehetősen gyors a fejlődésük és gyors a hibák kijavítása is. Az ingyenesség lehetővé teszi, hogy számos felhasználó használja vagyis próbálhassa ki a szoftverek legújabb változatait, ami nem jelent mást mint egy nagy méretű tesztelőbázist, amire minden terméknek szüksége van, ugyanis nem létezik hibátlan program, még a bárki által ellenőrizhető kód sem tökéletes. Az így módon költséghatékonyan kitesztelt, tehát stabil (és régebbi) verziók lesznek aztán vállalati termékekké. A transzparencia veszélyeket is rejt viszont. Mivel a kód hozzáférhető rosszhiszeműen is felhasználható, ha úgy tetszik ellopható vagy kisajátítható (az Apache licensze ezt kis se zárja jogilag sem, a legtöbb licenc igen). Ez elsősorban annyit jelent, hogy más jogosulatlanul tesz szert anyagi előnyökre a munkánkból – rossz esetben rontja piaci lehetőségeinket. (De legálisan is „ellopni” az Apache kódját és tulajdonosi termékként megpróbálni értékesíteni abszurdum lenne, hiszen a piacon ott van az eredeti: ingyen.) Egy ennél valósabb és rosszabb lehetőséget a jogi támadások jelentik. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok ingoványos talaján a nyílt forráskód sérülékenyebb, mert nyílt és mert a jogokat nem birtokolja és nem is tudja megvédeni egyetlen konkrét személy vagy vállalat sem általában. A hasonló megoldást előállító vagy vonatkozó szabadalommal rendelkező zárt versenytársak könnyű prédának nézhetik nem csak a drága pereskedésre felkészületlen fejlesztőket, hanem a felhasználókat is. Ez akkor is igaz, ha a legismertebb ilyen persorozat, amelyet a Unix-jogokat magáénak valló SCO indított a Linux – és többek között egyik volt ügyfelük a Linuxra váltó DaimlerChrysler ellen – totális csődöt mondott – a perek egy részét a SCO elvesztette, a DaimlerChrysler-rel megegyeztek. Viszont a pereskedés

51 hosszadalmas és költséges, amely kockázatot szintén el kell kerülni: ennek egy alacsony költségű módja a biztosításkötés89.

A szoftver szabadalmak száma folyamatosan nő, követésük

valószínűtlen, az akár jóhiszemű fejlesztők önkéntelenül is követhetnek el szabadalomsértést, amit aztán a nyílt forráskódon könnyedén bárki felismerhet és bizonyíthat. A Red Hat megelőzendő bizonyos pereket szabadalmak vásárlásával védekezik. Az IT-szektor számos akvizíciója mögött értékes szabadalmak megszerzése az egyik cél.

16.

DIVERZITÁS

A Linuxot számtalan disztribúció teszi a felhasználó számára is használható szoftvercsomagokká. A disztribúciók és a főbb alkalmazások maguk is gyakran nyílt forrású projektek, többségükben ingyenesek vagy valamilyen ingyenességet is tartalmazó üzleti modellre épülnek. A nyílt forráskódú licenszek nem csak azt teszik lehetővé, hogy bárki bekapcsolódhasson a fejlesztésbe, vagy a transzparenciának köszönhetően saját maga vagy a közösség által kontrollt gyakorolhasson a szoftver és az általa működtetett üzletileg kritikus folyamatok felett, vagy javításokat javasolhasson és esetleg hajtson végre maga és így mindenki más számára, esetleg saját igényei szerint átalakítsa a kódot. De arra is lehetőség van, hogy teljesen új termékekké, fork-okká fejlesszük a meglévő termékeket mint „nyersanyagot”. A fejlesztések teljes elágaztatása viszont meglehetősen ritka. A közösségek tagjai számára egyfajta tabunak számít – talán az eredeti ötletgazdák iránti tiszteletből kifolyólag, de közgazdaságilag sem hatékony: az erőforrások megosztásához vezet, hiszen az egyes forkok kevesebb fejlesztővel tudnak majd dolgozni és a legtöbb projekt nem vonzza elképesztő számban a programozókat... (Pl. számos párhuzamos GUI-fejlesztés konkurál, amelyek egyike sem elég jó, hogy a Linux-desktop sikeres legyen.) A különböző szoftvercsomagok összeállítása, használható disztribúciókká alakítása, egyes

komponensek egymáshoz igazítása, üzembiztossá tétele, kitesztelése, folyamatos

karbantartása is olyan felhasználói igény, amelyet így egyben termékekként, sőt brand-ekként azonosít a piac. Az meglévő forráskódok újrafelhasználása, a fejlesztési forkok és a disztribúciók a nyílt forráskódú fejlesztés transzparencia melletti másik nagy erőssége a diverzitás. Az ökoszisztémához hasonlóan a diverzitás is ökológiai fogalom. Olyan alapvető érték, amely lehetővé teszi a széleskörű alkalmazkodást, adaptációt és a kiszámíthatatlan piaci folyamatok kockázatainak diverzifikációját – a fejlesztések így mindig a piac által preferált irányba folyhatnak. A nyílt forráskódú fejlesztéseknek sokszor nem annyira a tervezés vagy marketing ad irányt, hanem

89. OSRM Debuts Linux Legal Insurance, Linux Insider, 2004 http://www.linuxinsider.com/story/33483.html 2013-1213

52 egyfajta evolúció90. „Mi a terv a Linux számára? Olyan mint a biológiai evolúció, nincsen célja terve. Ami működik, az túlél.” – Linus Torvalds (2013)91 A Linux fejlesztésénél a vállalati felhasználók igényei szükségszerűen épülnek be a termékbe és olyan arányban és módon, amilyen mértékben azok részt vesznek abban. 2011-ben pl. a Microsoft volt a Linux fejlesztés ötödik legnagyobb kontribútora. Saját virtualizációs platformja, a Hyper-V versenyképességéhez ugyanis szükség volt arra is, hogy a Linux megfelelően együtt tudjon működni a hypervisor-ral és fordítva: a Windows 2008 is hibamentesen dolgozzon együtt a Linux natív virtualizációs technológiájval – nyilván erős érdek, hogy a Hyper-V ne csak Microsoft szervereket tudjon futtatni, hanem a piacvezető szerver operációs rendszert, a Linuxot is. Ez nyertes-nyertes helyzet, hiszen ezáltal a Linux szerverek sem kerülnek hátrányba Hyper-V-n és a Linux KVM-en is hivatalosan támogatottá válnak a zárt versenytárs szerver termékei. Ha a várakozásoknak megfelelően nem is volt felhőtlen a Microsoft meglepő stratégiaváltása, az együttműködés és a nyíltság stratégiájának alkalmazásának előnye itt is egyértelmű. ➔ A Linuxban testet öltő nyílt forráskódú világ és a Microsoft-ban manifesztálódó zárt, „proprietary” szoftverek tehát korántsem két egymásnak feszülő világrend; nem helytálló interpretáció az antagonisztikus ideológiák szinte huntington-inak lefestett örök küzdelme. ➔ A zártságnak elsősorban egy másik zártság tud természetes ellenfele lenni. A nyíltság együttműködésre ad lehetőséget a különböző zárt rendszerek között is. A hagyományosnak tekinthető és egyébként rendkívüli módon sikeres üzleti modell azonban, amit a Microsoft elsősorban alkalmaz a zártságról és a vendor lock-in-ból fakadó (sokak által etikátlannak tekintett) extraprofitra épül. A zártság megakadályozza, hogy mások könnyedén másolják ötleteinket, ami minden üzlet lényege és motorja, a valódi legértékesebb (információs) tőke. (Teljes nyíltság nem létezik nyilván, nyilván nem játszunk nyílt kártyákkal sem.) Ettől függetlenül persze az ötletek előbb-utóbb közkinccsé válnak – ez az információs javak tulajdonsága. Az újítások és találmányok védelmére hozták létre a szabadalmak jogi intézményét, amely kizár másokat egy adott újítás alkalmazásából, a szabadalom jóval szigorúbb és korlátozóbb mint az általános szellemi tulajdon. Ezáltal persze azt is megakadályozza, hogy mások tovább fejlesszék azt, ami hátrányos mindenki más számára és gátolja az innovációt. Noha az információs javak globális és örök természetűek a jogi keretek korról-korra és országról országra eltérnek és változnak persze. Az 90. >>I'm a huge believer in evolution (not in the sense that "it happened" – anybody who doesn't believe that is either uninformed or crazy, but in the sense "the processes of evolution are really fundamental, and should probably be at least thought about in pretty much any context").<< – Linus Torvalds in fa.linux.kernel newsgroup, 2006. 91. https://twitter.com/linuxfoundation 2013-10-23

53 USA-ban szoftver szabadalmak bejegyzésére is van lehetőség, míg az EU-ban ilyenre valójában nincs mód. Trivialitások szabadalmaztatása ugyan sehol sem lehetséges, de elég bizonytalan a határmezsgye, sokan eleve vitatják a szoftver szabadalmak létjogosultságát, mert azok túl nyilvánvalóak igazi újításnak. A szoftver szabadalmakkal szemben a nyílt szabványok, amilyen az internet legtöbb szabványa, mint az email-é pl. viszont más természetűek, együttműködésre, önkéntességre és nem kisajátításra épülnek. Lehetővé teszik a legkülönbözőbb megoldások közötti versenyt, így a folyamatos innovációt is, míg biztosítják a közösen kialakított szabványosság előnyét. A hálózati hatások ilyen kvázi szabványokat hoznak létre természetszerűen is. A nyílt szabványok alapvetően azonos lényegűek az open source-szal. Az interoperabilitást lehetővé tévő szabványosítás még az ipari forradalom találmánya. Lehetővé teszik a gazdaság minden szereplője számára a belépést a piacra, a hatékony működést és a tisztességes versenyt. Körülményes lenne, ha minden csavarhoz csak egy bizonyos gyártó anyacsavarja lenne használható (ez mindig egy szereplőnek lenne jó, de csak akkor ha domináns szereplő) – a szabványosság megoldja ezt a problémát, ez gazdasági haszonnal jár mind a termelőknek, mind a fogyasztóknak és javul az egész gazdaság hatékonysága is. Ugyanez fordítva a vendor lock-in esetén a gyártó szánt szándékkal törekszik arra, hogy más gyártó termékével ne legyen kompatibilis az övé. Még a Microsoft a HTML nyílt szabványát félretéve („továbbfejlesztve”) alkotta meg a saját MSHTML verzióját, amelyet csak saját böngészője kezelt megfelelően és saját böngészője is csak ezt támogatta megfelelően, nem a szabványosat. Ezáltal mind a weblapkészítők, mind a felhasználók a Microsoft csapdájába kerültek, rákényszerültek, hogy a piacvezető böngészőjét használják és alkalmazzák az MSHTML szabványt is – ez persze Microsoft eladásainak is jót tett. Az MSHTML nem vált nyílttá, de a dll hozzáférhetővé vált és más gyártók is használták később. A Microsoft pedig idővel rákényszerült, hogy minél jobban megfeleljen a nyílt szabványoknak, és így versenyképes maradjon a böngészők piacán, ahol nem domináns szereplő. A legalapvetőbb szoftvermegoldások, amelyek infrastruktúráink fundamentumaiként, commodityként, tömegáruként szolgálnak. Ezek a megoldások, amelyek szükségszerűen konvergálnak a nyílttá válás irányába, mert a legtöbb gyártó és felhasználó számára nincs különleges szerepük, ellenben nélkülözhetetlenek mindenki számára. Ezekre open source megoldást találni a legracionálisabb döntés. Minden mással a vendor csapdát kockáztatjuk meg. Olcsó, hozzáférhető és megbízható nyersanyagként

funkcionálnak a piacon, házi kifejlesztésük, olyan lenne akár a kerék

újrafeltalálása, tehát fáradtságot, időt és pénzt egyszerre takarítunk meg általuk. Más a helyzet a nem alapszükségleteket képező, piaci előnyt jelentő, különleges funkciókkal. Ez az, amit vagy mi

54 magunk viszünk piacra és megnyitásuk, akár kockázatos is lehet üzletünkre nézve. Ez képezi mindig az igazi hozzáadott értéket, a legértékesebb információt. A Linux kernel iparágak tucatjai számára alapvető szükséglet és egyetlen gyártó sem tudná ilyen színvonalon magának kifejleszteni. Ezért a fejlesztése nyílt, közös, iparágakon átívelő projektként a leghatékonyabb: mindenkinek szüksége van rá, hogy alkalmazásait összekösse a hardverrel, akármilyennel. A Linux így válik egyre inkább iparági szabvánnyá, linux-szá. A standardizációt erősítik az interneten a hálózati hatások így egy népszerű megoldás nagyon könnyen válik monopolisztikus jellegűvé, mert ez biztosítja a legjobban a mindenki számára előnyös interoperabilitást. A Facebook közösségi portál futótűzként terjedt el az egész világon, milliárdnyi felhasználót gyűjtve, ugyanezen felhasználók számára kényelmesebb, ha minden más weboldalon már egyszerűen csak a Facebook fiókjukkal be tudnak lépni. Ez a Single Sign On (SSO) megoldás időt spórol meg nekünk a regisztrációval, ugyanakkor adatbiztonság szempontjából is előnyös, hogy egy megbízhatónak vélt harmadik félre bízzuk a felhasználó azonosítását, és így védjük adatainkat. Másrészt van ennek kockázata is, hiszen elvész a diverzifikáció lehetősége, egyetlen hibaforrás minden mást veszélybe sodor. A különlegességet adó, fő hozzáadott értéket biztosító funkciók zárttá tétele open source környezetben sem lehetetlen. Erről szól a Red Hat modellje. A kód nyíltsága nem sérül, ha a szoftverfrissítéseket csak az előfizetők kapják meg automatikusan mint értéknövelt szolgáltatást. Hogy mi alapfunkcionalitás és mi innovatív, különleges, védendő feature esetenként kell mérlegelni és könnyen előfordulhat, hogy ami ma forradalmi újítás holnap már szürke tömegtermék. ➔ Azt is figyelembe kell venni, hogy mi az, ami felett kontrollt tudunk gyakorolni. De ennél is fontosabb megtalálni, mi az amiért a vevők hajlandóak fizetni és mi az, amit így is úgy is megkapnak ingyen, mert nem tudunk kontrollálni és a vevők élnek az információhoz való természetszerű szabad hozzáféréssel (illegális letöltés). ➔ Látható – legyen szó akár a termék teljes ingyenességéről, open source-ról vagy nyitott platformról, egy ingyenesen letölthető, de zárt forrású szoftverről, vagy akár a Google keresőről, amelynek pontos működési mechanizmusát mint titkos receptet őrzik, de tökéletesen ingyen használhatja az egész világ, egy méregdrága fizetős vállalati szoftverről, esetleg egy zárt banki vagy katonai titkosítási algoritmusról stb. – a nyíltság-zártság stratégiáiban számos átmenetet találunk. Diagramon ábrázolva a tengelyre a kontroll mértékét kell írjuk. ➔ A nyílt és zárt stratégiák optimális kombinációját kell keresnünk. Vagyis a már említett együttműködés és verseny egyensúlyát. Az együttműködés alapja a bizalom, az

55 együttműködés pedig valójában a verseny előfeltétele. A transzparencia és diverzitás fogalmaiba sűrített értékek valójában az információs javakra általában igazak, ha nem korlátozzuk érvényesülésüket.

17.

INFORMÁCIÓGAZDASÁGTÓL AZ ÖKOLÓGIAI KÖZGAZDASÁGTANIG

Ökoszisztéma, diverzitás, evolúció: Meglepően sok ökológiai fogalom kapcsolható az információgazdaság jelenségeihez. Talán nem véletlenül. Az ökológiai közgazdaságtan elsősorban nem-monetáris nyelven törekszik leírni környezetünk, a társadalom és a gazdaság kapcsolatát (szemben pl. a környezetgazdaságtannal). Ugyanígy sokszor nehézségekbe ütközünk, ha pénzben akarjuk kifejezni az információgazdaság értékteremtési folyamatait is – hiszen azok gyakran ténylegesen is ingyenesek. Ha elfogadjuk azt az 1. fejezetben megfogalmazott feltevést, hogy a természeti javakon túl minden emberi hozzáadott érték valójában információ, akkor újra kell gondoljuk a pénzgazdaság keretei között kialakított mechanizmusokat is és magának a pénznek a szerepét is, amely szintén egyfajta információ, a cseregazdaság tranzakciós költségeinek csökkentésére lett feltalálva. De az információ cseréje a fizikai árukétól eltérő természetű – ahogy a természeti erőforrások, ökoszisztéma-szolgáltatások értéke sem pénzben meghatározható92. Többet megérthetnénk talán az információ mint gazdasági erőforrás természetéről, ha az ökológiai közgazdaságtanhoz hasonló megközelítéseket és apparátust alkalmaznánk rá. És vélhetően ez jobb társadalmi és egyéni döntéseket is eredményezne.

92. Marjainé Szerényi Zsuzsanna: Megfizethető-e a megfizethetetlen? A természet pénzbeli értékeléséről az ökológiai közgazdaságtan és egy hazai felmérés tükrében. in "Kovász" III. évfolyam, 3. szám 1999. Ősz (188-198. oldal) http://kovasz.uni-corvinus.hu/kov7/index.php 2014-01-07

56

IRODALOM 451 Group, The: CAOS Commercial Adoption of Open Source: Open Source Is Not a Business Model. How Vendors Generate Revenue from Open Source Software. 2008. http://download.microsoft.com/download/0/4/2/04246FB1-0BF6-44F4-BC44-4CCB220E1711/451__08_OCT_-_CAOS_Report_9_Open_Source_is_Not_a_Business_Model.pdf 2013-12-13 Anderson, Chris: Free! The Future of a Radical Price. Hyperion, New York, USA, 2009. HVG, Budapest. 2009. Anderson, Chris: The Long Tail: Why the Future of Business is Selling Less of More. Hyperion, New York, USA, 2006. Barabási, Albert-László: A hálózatok új tudománya, társadalomtól a webig. http://www.matud.iif.hu/06nov/03.html 2013-12-14 Barabási, Albert-László: Networks Understanding Networks, Pt. 6: http://www.youtube.com/watch? v=ni_A2bAkUww 2013-12-14 Beundermann, Mark: EU Observer: French MEP suggests EU tax on SMS and emails. 2009. http://euobserver.com/economic/21541 Bosman, Julie: New York Times, Mediacoder Blog: Yearshttp://mediadecoder.blogs.nytimes.com/2012/03/13/after244-years-encyclopaedia-britannica-stops-the-presses 2013-12-14 Bovard, James: The Last Dinosaur: The U.S. Postal Service. Cato Policy Analysis No. 47., 1985.02.12 http://www.cato.org/publications/policy-analysis/last-dinosaur-us-postal-service 2013-12-14 Brand, Stewart: The Media Lab: Inventing the Future at MIT. Viking Penguin, New York, USA, 1987. Bricklin, Dan: The Cornucopia of the Commons: How to get volunteer labor. http://bricklin.com/cornucopia.htm 2013-12-14 Carr, Nicholas G.: Harvard Business Review, June 2003: Does IT Matter? An HBR Debate. http://www.johnseelybrown.com/Web_Letters.pdf 2013-12-13 Cassidy, John: Dot.con. How America Lost Its Mind and Its Money in the Internet Era. Harper Perennial, New York, USA, 2002. CIA: The World Factbook. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/xx.html 2013-12-14 Cornell University: Course blog for INFO 2040/CS 2850/Econ 2040/SOC 2090. Game Theory and Network Effects in Open Source Software http://blogs.cornell.edu/info2040/2012/10/04/game-theory-and-networkeffects-in-open-source-software/ 2013-12-14 Crypto-Currency Market Capitalizations. http://coinmarketcap.com/ (Dinamikus) 2013-12-14 Dennis Yang: Huffington Post: Are We MOOC'd Out? http://www.huffingtonpost.com/dennisyang/post_4496_b_2877799.html 2013.12-14 Dr Peering International: Internet Transit Prices - Historical and Projected. http://drpeering.net/whitepapers/Internet-Transit-Pricing-Historical-And-Projected.php 2013-12-14 Economides-Katsamakas: Two-Sided Competition of Proprietary vs. Open Source Technology Platforms and the Implications for the Software Industry, NYU, New York, USA, 2006. 1060. oldal http://www.stern.nyu.edu/networks/Economides_Katsamakas_Two-sided.pdf 2013-12-14 Economist Intelligence Unit: The means to competeBenchmarking IT industrycompetitiveness (sponsored by BSA). 2007. http://www.ecportal.ir/c/document_library/get_file? p_l_id=10450&folderId=10623&name=DLFE-3324.pdf 2013-12-13

57 Edelman, Benjamin: Priced and Unpriced Online Markets, Journal of Economic Perspectives—Volume 23, Number 3—Summer 2009. https://www.aeaweb.org/issue.php?doi=10.1257/jep.23.3 2013-12-13 Etherington, Darrell: TechCrunch: Android Nears 80% Market Share In Global Smartphone Shipments, As iOS And BlackBerry Share Slides, Per IDC. 2013. http://techcrunch.com/2013/08/07/android-nears-80-marketshare-in-global-smartphone-shipments-as-ios-and-blackberry-share-slides-per-idc/ 2013-12-14 Európai Unió, Bizottság: A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a postai irányelv a 2002/39/EK irányelvvel módosított 97/67/EK irányelv alkalmazásáról. Brüsszel, 2008. Európai Unió, Bizottság: Data protection: "Junk" e-mail costs internet users €10 billion a year worldwide Commission study. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-01-154_en.htm 2013-12-14 Galbraith, John Kenneth: The Affluent Society. Houghton Mifflin, New York, 1958-1998. Geiger, Roger L. et al.: Financial Trends in Higher Education: The United States, 2011. http://www.ed.psu.edu/educ/cshe/working-papers/WP%236. 2013-12-14 Gregory, Thomas: Intellectual Property Insurance, David vs. Goliath. http://www.thomasgregory.com/the-resourcevault/white-papers/intellectual-property-insurance---david-vs-goliath/ 2013-12-14 Hardin, Garrett: The Tragedy of the Commons. http://www.sciencemag.org/content/162/3859/1243.full 2013-12-14 Harsányi, János: A racionális viselkedés elmélete. http://www.mtapti.hu/mszt/19954/harsanyi.htm 2013-12-14 Hoffman, Paul: The Tao of IETF: A Novice's Guide to the Internet Engineering Task Force. http://www.ietf.org/tao.html 2013-12-14 Holczer, Márton: Innovációs verseny az információs társadalomban. In Az információs társadalom. Az elmélettõl a politikai gyakorlatig. Tankönyv. Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007. Hyder, Zohair: Gmail Blog: Gmail, 9 years and counting. http://gmailblog.blogspot.hu/2013/04/gmail-9-years-andcounting.html 2013-12-14 IDC: Press Release, 29 Jul 2013. http://www.idc.com/getdoc.jsp?containerId=prUS24240913 2013-12-14 Juhász, Lilla: Az Európai Unió információs stratégiája. In Az információs társadalom. Az elmélettõl a politikai gyakorlatig. Tankönyv. Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007. KSH: Infokommunikációs (IKT) eszközök és használatuk a háztartásokban és a vállalati (üzleti) szektorban, 2012. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt12.pdf 2013-12-14 KSH: Posta és távközlés (1960-) http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_onp001.html 2013-12-14 Kovász: Ökológiai közgazdaságtan. III. évfolyam, 3. szám, 1999. ősz. BCE, Budapest. http://kovasz.unicorvinus.hu/kov7/index.php 2013-12-13 KutatóCentrum Online Piackutató: E-mail használati szokások és attitűdök Magyarországon 2012. http://www.kutatocentrum.hu/tanulmanytar/2012/cikk-21/e-mail-user-report-2012 2013-12-13 KutatóCentrum Online Piackutató: Ingyenes levelező használati szokások és attitűdök Magyarországon, 2012. http://www.kutatocentrum.hu/tanulmanytar/2012/cikk-22/free-mail-user-report-2012 2013-12-13 Lanoo, Bart: iMinds: Overview of ICT Energy Consumption, 2013 http://www.internet-science.eu/sites/internetscience.eu/files/biblio/EINS_D8%201_final.pdf 2013-12-14 László, Gábor, dr.: A nyílt forráskódú szoftverek társadalmi-gazdasági hatásainak feltárása a központi kezdeményezések tükrébe, doktori értekezés, BME, 2009. Linux Foundation: Linux Adoption Trends End User Report. 2013. http://www.Linuxfoundation.org/publications/Linux-foundation/Linux-adoption-trends-end-user-report-2013 2013-12-14

58 Linux Foundation: Linux Kernel Development: How Fast it is Going, Who is Doing It, What They are Doing, and Who is Sponsoring It (2013 Edition). http://www.Linuxfoundation.org/publications/Linux-foundation/whowrites-Linux-2013 2013-12-14 Machlup, Fritz: The Production and Distribution of Knowledge in the United States. Princeton University Press, USA, 1962. MAHASZ: Újabb 20%-ot estek a lemezeladások. 2012. http://www.mahasz.hu/?menu=hirek&id=2080 Magyar Posta: Éves Jelentés, 2009. http://www.posta.hu/static/internet/download/Eves__Jelentes_2009.pdf Magyar Posta: Fenntarthatósági jelentés, 2009. http://www.posta.hu/static/internet/download/Posta_2009_1.pdf 2013-12-14 Malik, Shiv: The Guardian: Kindle ebook sales have overtaken Amazon print sales, says book seller, 2012. http://www.theguardian.com/books/2012/aug/06/amazon-kindle-ebook-sales-overtake-print 2013-12-14 Marjainé Szerényi, Zsuzsanna: Megfizethető-e a megfizethetetlen? A természet pénzbeli értékeléséről az ökológiai közgazdaságtan és egy hazai felmérés tükrében. in "Kovász" III. évfolyam, 3. szám 1999. Ősz (188-198. oldal) http://kovasz.uni-corvinus.hu/kov7/index.php 2014-01-07 Marshall, Rosalie: PC Authority: Q&A, Richard Stallman, founder of the GNU Project and the Free Software Foundation. 2008. http://www.pcauthority.com.au/News/128513,qa-richard-stallman-founder-of-the-gnuproject-and-the-free-software-foundation.aspx 2013-12-14 Masuda, Yoneji: Az információs társadalom mint posztindusztriális társadalom. Institute for the Information Society, Tokyo, 1980, OMIK. Budapest, 1988. Mello, John P. Jr.: Linux Insider: OSRM Debuts Linux Legal Insurance. 2004. http://www.linuxinsider.com/story/33483.html 2013-12-13 Metazin: Online egyetem. 2010. http://www.metazin.hu/node/2020 2010-07-01 Metazin: Egyetemek a 21. században. 2009. http://www.metazin.hu/node/1916 2010-07-01 Molla, Rani: GigaOm: Gmail finally beats Hotmail, according to third-party data. http://gigaom.com/2012/10/31/gmail-finally-beats-hotmail-according-to-third-party-data-chart/ 2013-12-14 Moody, Glyn: Rebel Code, Linux And The Open Source Revolution. Basic Books, New York, USA 2002. Molnár Szilárd – Kollányi Bence – Székely Levente: Társadalmi hálózatok, hálózati társadalom. In Az információs társadalom. Az elmélettõl a politikai gyakorlatig. Tankönyv. Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007 OECD Broadband statistics http://oecd.org/sti/ict/broadband 2013-12-14 OECD Factbook 2011-2012. http://www.oecd.org/publications/factbook/oecdfactbook2011-2012.htm 2013-12-14 OECD: “The App Economy”, OECD Digital Economy Papers, No. 230. OECD Publishing, 2013. http://www.oecdilibrary.org/science-and-technology/the-app-economy_5k3ttftlv95k-en 2013-12-14 Pink, Daniel: Drive: The Surprising Truth About What Motivates Us. Barnes & Noble, New York, USA, 2009. Pintér, Róbert: Divatos hívószavak, nagy elméletek, fejlesztési szupernarratívák és metanarratívák – Az információs társadalom jelentésvilága. In Az információs társadalom. Az elmélettõl a politikai gyakorlatig. Tankönyv. Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007. Pintér, Róbert: Úton az információs társadalom megismerése felé. In Az információs társadalom. Az elmélettõl a politikai gyakorlatig. Tankönyv. Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007 Plantronics: How We Work: Communication Trends of Business Professionals. An International Study. http://www.plantronics.com/media/howwework/brochure-role-of-voice.pdf 2013-12-14

59 Radicati, Sara PhD; Quoc Hoang: Radicati: Email Statistics Report, 2012-2016(sic!). http://www.radicati.com/wp/wp-content/uploads/2012/04/Email-Statistics-Report-2012-2016-ExecutiveSummary.pdf 2013-12-14 Red Herring: Slate: Don't listen to Bill Gates. The open-source movement isn't communism. 2005. http://www.slate.com/id/2130798/ 2013-12-13 Red Hat: Red Hat Reports Fourth Quarter and Fiscal Year 2012 Results. http://investors.redhat.com/releasedetail.cfm?ReleaseID=660156 2013-12-13 Rose, Carol M.: Yale Law School: The Comedy of the Commons: Commerce, Custom, and Inherently Public Property. 1986. http://digitalcommons.law.yale.edu/fss_papers/1828/ 2013-12-14 Rosenfeld, Jill: Fast Company: Here is an Idea. (Smith, Frederick W. FedEx Chairman and CEO). http://www.fastcompany.com/39461/heres-idea 2013-12-14 Sándori Zsuzsanna: Mi a tudásmenedzsment? MEK, Budapest, 2001. http://mek.oszk.hu/03100/03145/ 2013-12-14 Sedláček, Tomáš: A jó és rossz közgazdaságtana. A Gilgames-eposztól a Wall Street-ig. HVG, Budapest, 2012. Shampaner, Kristina; Ariely, Dan: How small is zero price? The true value of free products, Working paper series // Federal Reserve Bank of Boston, No. 06-16. 2006. http://hdl.handle.net/10419/55576 2013-12-03 Shannon, L. R.: MCI Mail Changes The Nature Of Letters, New York Times, 1993-11-09 http://www.nytimes.com/1993/11/09/science/peripherals-mci-mail-changes-the-nature-of-letters.html 2013-1214 Szabo, Nick: The Mental Accounting Barrier to Micropayments. http://szabo.best.vwh.net/micropayments.html 2013-12-14 Szentiványi, Gábor, Dr. (CEO, ULX Kft.): A nyílt forráskód mint a technológiai szabványosítás eszköze az Információs Korban. (Előadás) CIO Hungary 2013 konferencia – Balatonalmádi, 2013. április 18-19. http://bitport.hu/vezinfo/cio-hungary-2013-az-informacio-gazdasagtana 2013-12-13 Tapscott, Don & Williams, Anthony D.: Macrowikinomics. Atlantic Books, London, UK, 2010. Tapscott, Don & Williams, Anthony D.: Wikinomics - How Mass Collaboration Changes Everything, Tantor Media, Old Saybrook, USA, 2006. HVG, Budapest, 2007. Tiemann, Michael: Future of Cygnus Solutions. An Entrepreneur's Account. 1999. http://oreilly.com/catalog/opensources/book/tiemans.html 2013-12-13 Tiigrihüpe website. http://www.tiigrihype.ee/en 2013-12-14 Top 500 Super Computer Site. http://www.top500.org/statistics/overtime/ (Dinamikus tartalom.) 2013-12-14 Torvalds, Linus: comp.os.minix newsgroup: What would you like to see most in minix? Summary: small poll for my new operating system. 1991. https://groups.google.com/forum/#! msg/comp.os.minix/dlNtH7RRrGA/SwRavCzVE7gJ 2013-12-14 Torvalds, Linus: fa.linux.kernel newsgroup, 2006. https://groups.google.com/forum/#! topic/fa.linux.kernel/V5Njq8zcZt4[101-125-false] 2014-01-07 Torvalds, Linus: Linux Foundation, Twitter. 2013. https://twitter.com/linuxfoundation 2013-10-23 United Nations: Connecting Governments To Citizens. 2012. http://www.un.org/en/development/desa/publications/connecting-governments-to-citizens.html 2013-12-14 USPS Houshold Diary Study, Mail Use and Attitudes in FY 2011: http://about.usps.com/studying-americans-mailuse/household-diary/2010/fullreport-pdf/usps-hds-fy10.pdf 2013-12-14 USPS: Houshold Diary Study, Mail Use and Attitudes in FY 2011: http://about.usps.com/studying-americans-mailuse/household-diary/2010/fullreport-pdf/usps-hds-fy10.pdf 2013-12-14

60 USPS: The United States Postal Service An American History 1775-2006 https://about.usps.com/publications/pub100.pdf 2013-12-14 Webber, Jude: Financial Times, Beyond BRICS Blog: Bitcoins Gain Traction In Argentina. http://blogs.ft.com/beyond-brics/2013/04/16/bitcoins-gain-traction-in-argentina 2013-12-14 Wikipedia: Environmental impact of paper. http://en.wikipedia.org/wiki/Environmental_impact_of_paper 2013-1214 Wikipedia: Externality: http://en.wikipedia.org/wiki/Externality 2013-12-14 Wikipédia: Tíz hatványai. http://hu.wikipedia.org/wiki/Tíz_hatványai 2014-01-07 Wikiversity: Design for the Environment/Alternatives To Traditional Book Publishing. http://en.wikiversity.org/wiki/DFE2009_Alternatives_To_Traditional_Book_Publishing 2013-12-14 Z. Karvalics, László, Dr.: Az információs társadalom keresése. Infonia/Aula, Budapest, 2002. Z. Karvalics, László, Dr.: Információs társadalom – mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete. In Az információs társadalom. Az elmélettõl a politikai gyakorlatig. Tankönyv. Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007.

KÖSZÖNET Az ULX Kft. (Red Hat magyarországi képviselete) munkatársainak, segítőkészségükért és az információikért, hogy hogyan működik mindez a való életben. Dr. Marjainé Szerényi Zsuzsannának, Dr. László Gábornak, és Dr. Velencei Jolánnak gondolatébresztő előadásaikért a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Óbudai Egyetemen. Antlfinger Edvárd 2014-01-07