Anómia és identitás 3. Mit tanultunk eddig? 8. Ami egy fókuszcsoportos beszélgetésbõl leszûrhetõ 11. Mindig tanulunk 12. Üzenet 14

T ar ta l o m Anómia és identitás

3

Mit tanultunk eddig?

8

Ami egy fókuszcsoportos beszélgetésbõl leszûrhetõ

11

Mindig tanulunk

12

Üzenet

14

Csigaház-stoppolás a Hegyháton…

15

20 éves a Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség

16

Népfõiskola: szolgáltatás vagy szolgálat?

22

Vesd össze…

23

Felnõttképzési civil hálózat – megyei fórum Tatán

26

A francia CNAM Felnõttképzõ Egyetem

29

Kiadja: a Magyar Népfôiskolai Társaság Felelôs kiadó: Sz. Tóth János Szerkesztô: Trencsényi Imre Tördelés, nyomdai elôkészítés: Kû Marianna Nyomás: MÁG Bt. Unicus Kiadó Kiadványunk a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával jelent meg

Nemzeti Civil Alapprogram

Szerkesztôség: Magyar Népfôiskolai Társaság Népfôiskola Intézet, Budapest 1077, Wesselényi u. 13. II.5. Postacím: Budapest 1077, Wesselényi u. 13. II.5. Tel.: +(36) (1) 411-1459, Fax: +(36) (1) 411-1460. ISSN: 1218-1455 E-mail: [email protected] Internet: www.nepfoiskola.hu Cikkeket az [email protected] címre várunk.

KÖZGYÛLÉS

Anómia és identitás Közgyûlés – népfõiskolával

tartozó egyedei védettebbek a fizikai és lelki betegségekkel szemben, mint a mindenféle kötelékbõl kiszakadók. Föl kell ismernünk, hogy a civil közösségeknek immár nem csak az individualizálódó vagy éppen megszûnõ munkahelyi közösségeket, valamint a lazuló szomszédsági és rokonsági hálót kell pótolniuk, hanem az atomizálódó társadalom létfontosságú referenciacsoportjaiként kell mûködniük, alkalmat adva tagjaiknak az információ- és vélemény-cserére, a közös gondolkodásra és az értékorientációra. E civil „végvárakra”, valljuk meg, nagy szüksége van társadalmunknak az érdekorientált globális tömegkultúra és tömegkommunikáció totális gazdasági és eszmei hadviselésével szemben. Miként a mozgástól elszokott izomzat elsorvad, a gondolkodástól elszokott elme is leépül. Ez a gerontológiában közhely, de a szociálpszichológiában – horribile dictu még a társadalompolitikában is (ha van ilyen) – naponta kellene hangsúlyozni. Értelemszerûen nem a keresztrejtvényfejtésre, hanem a társadalmi interakcióra, a gondolatcserére és -ütköztetésre vonatkoztatva. A szellemi kondíció fenntartásának természetes közege – azok számára is, akiknek munkájuk (ilyen vagy olyan okból) nem ad erre lehetõséget – a civil szervezetek világa. A magatartáskutató-páros egyértelmû összefüggést lát a közösségi élet és a személyes jóllét között. Vizsgálataik azt mutatják, hogy akik részt vesznek valamilyen civil szervezet munkájában, minden szempontból jobb lelkiállapotban vannak, mint azok, akik nem. Ám az összefüggés fordítva is igaz. A bizalom, a szolidaritás, az egymás iránt érzett felelõsség és a közösségi identitás társadalmitõkeképzõ erõként mûködik. Meghatározása szerint a társadalmi tõke olyan befektetés, amelynek célja a csoportidentitás kialakítása. Azaz a barátság, a bizalom, a közös értékek, normák és célok olyan befektetésnek tekinthetõek, amelyek a társadalmi együttmûködést, s ezen keresztül a jobb gazdasági hatékonyságot is szolgálják. A kutatási eredmények azt igazolják, hogy a mai magyar társadalomban rendkívül nagy a feszültség az erkölcsi értékek és a megélt, külsõ valóság között. Az „anómiás állapot” – a társadalmi szabálynélküliség – jelei egyre nyilvánvalóbbak. Az emberek túlnyomó többsége úgy érzi, eltûntek a közös értékek és célok, a jövõt nem lehet tervezni, s így a társadalmi tõke – a társadalom mûködõképességének egyik alapvetõ feltétele – egyre fogyatkozik.

Jó hagyománya szervezeti életünknek, hogy közgyûléseinket szakmai programokkal kapcsoljuk egybe. Ahogy azonban a világegyetem – mint mondják – tágul, az idõ viszont – ezt tapasztaljuk is! – szûkül. Azaz minden rendezvényünkön kevés az idõ arra, hogy az elõadók a szükséges mértékben és mélységben kifejtsék mondandójukat; arra pedig különösen nem jut sem idõ, sem energia, hogy a hallgatóság kellõképpen feldolgozza – megeméssze, netán megvitassa – a hallottakat. Idén különleges helyzet állt elõ. Szokásosan kétnapos rendezvényük egyetlen napba préselõdött. De azt is mondhatjuk: sûrûsödött. És azt is elmondhatjuk: a szükségbõl erény kovácsolódott. Jóllehet nem minden úgy sikerült, ahogy a szervezõk eltervezték.

LELKIÁLLAPOTUNKRÓL Sajnálatos fordulatként a Skrabski Árpád demográfus-szociológussal tervezett kerekasztal-beszélgetés a magyar társadalom lelkiállapotáról – az elõadó betegsége miatt – elmaradt, helyette azonban egy szerencsésen kéznél lévõ videofelvétel jóvoltából meghallgathattuk a kutató- és szerzõtárs, Kopp Mária orvos-pszichológus, magatartáskutató gondolatait hasonló témakörben. A neves kutatópáros az 1990-es évek elejétõl napjainkig rendszeresen vizsgálja a népegészségügy összefüggéseit a népesség lelkiállapotával, annak összefüggéseit pedig a társadalmi környezet alakulásával. Kutatásaik tanúsága szerint a szembeszökõ hazai egészségstatisztikai adatok (korai halálozás, pszichiátriai betegségek) hátterében két alapvetõ – társadalmi eredetû – károsító tényezõ áll: a krónikus stressz és az anómia. Az elõbbi a – bizonytalanul szabályozott – versengés folyománya, az utóbbi pedig maga szabálynélküliség – ami nem csak a gazdasági életben (megélhetési versenyben) érvényesül, hanem az élet minden területén (politikai harc, társadalmi és társas kapcsolatok), s végsõ soron az erkölcsi normák és az önazonosság(ok) tekintetében. A monitoron pergõ interjú kellõképpen rövid volt ahhoz – bár még szívesen néztük-hallgattuk volna tovább is –, hogy maradjon energiánk a továbbgondolásra. Bennünket, mint civil szervezeti – különösen pedig mint felnõttképzése vállalkozó – aktivistákat legközelebbrõl talán az a megállapítás érint, hogy a népességnek civil szervezetekben-egyesületekben tevékenykedõ, különféle vallási és egyéb közösségekhez

3

KÖZGYÛLÉS

Plénum

IDENTITÁSAINKRÓL

(miként jó évezrede), ám a több szintes épület folyosóin az ajtókat a régi lakók (még ki tudja, meddig?) zárva tartják. Uniós tagságunk mindazonáltal adott körülmény, amihez (tetszik, nem tetszik) alkalmazkodnunk kell. Mégpedig minél okosabban. Azaz higgadtan és céltudatosan. Megõrizve nemzeti identitásunkat és érdekérvényesítõ képességünket erõsítõ társadalmi tõkénket, ugyanakkor figyelembe véve és lehetõségeink szerint szolgálva annak a nagyobb egységnek az érdekeit, amely más nagyobb egységekkel (térségi-gazdasági-politikai-katonai-hatalmakkal) szemben végsõ soron a mi érdekeinket is megjeleníti. Akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a „nagyhatalmak” közül az Európai Unió áll hozzánk a legközelebb földrajzilag is, kulturálisan is, ha gazdasági, etnikai, vallási és politika konfliktusok még elõreláthatólag sokáig akadályozni fogják (ha nem éppen visszájára fordítják) szervezeti egységesülését és közösségi identitásának erõsödését. Elgondolkodtató, hogy az uniós „alkotmány” körüli nézetkülönbségek közt mekkora hangsúlyt kap az uniós identitás meghatározását (a történelmi gyökerek megnevezését) érintõ vita. Holott nyilvánvalóan nem ez a legfõbb dilemma, hanem a döntéshozás decentralizált avagy centralizált jellegének megválasztása. (Persze, ez nem elsõsorban a kisebb tagállamok gondja, melyek közül eddig is keveseknek adatott meg történelmük során az önálló sorsformálás lehetõsége.)

A társadalmi tõkének a közös célokkal és jövõképpel szorosan összefüggõ, meghatározó eleme a közösségi identitás. Minthogy a modern társadalom embere többféle szerepben forgolódik egyidejûleg, identitásának is több rétege van. Önazonosságunk tudata szociális, kulturális, etnikai, politikai és még sokféle élménybõl táplálkozik, és nemzeti, társadalmi (osztály-), hivatásbeli, vallási, olykor térségi – és persze sokszor direkt politikai – önmeghatározásban ölt testet. Közgyûlésünk elmeélesítõ – mondhatni: népfõiskolai – programjának másik „animátora” Németh János István volt, aki mint elöljáróban is hangsúlyozta, nem munkahelyi szerepében (az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakfõtanácsosaként) volt jelen. Egy jó tíz évvel ezelõtti mûvelõdéstörténeti kötetben olvashattuk már tanulmányát a magyar nemzeti identitás eredetvidékérõl és történeti alakulásáról – különös tekintettel a társadalmi fejlõdésben elõttünk járó „latinizált” Európa rendjébe való beilleszkedésünk konfliktusaira. Mostani, Europatriotizmus címû elõadása lényegében rímelt korábbi gondolatára, amennyiben az uniós tagságunkkal kapcsolatos identitásproblémákkal szembesített bennünket – akik, valljuk meg: a rajongás, a remény, a csalódás és a szkepszis minden bugyrát megjártuk már az utóbbi esztendõkben. Friss történelmi tapasztalatunk azt az érzést kelti sokunkban: Európa kapuja öt éve ismét kitárult elõttünk

4

KÖZGYÛLÉS

Nagyné Kiss Mária bevezetõje

Németh János István

A

lett) élés mennél konfliktusmentesebb legyen, ám a tisztán racionális viselkedést egyik népesség tekintetében sem szavatolhatja senki. Konfliktusok tehát vannak. A gyakorlati kérdés: ezeket ki és hogyan kezelje? Vannak erre teóriák is, metodikák is, ám az alagút vége nem dereng. Itt érkezünk el a kultúrakutató gondolatmenetének legérzékenyebb pontjához. Németh János az általa is elfogadott multikulturális szemléletmódtól élesen elhatárolja a politikai multikulturalizmust, mint Amerikából importált talajidegen, afféle „klónozott” polgárjogi mozgalmat. Megengedõbb ítélete szerint „… e mozgalom megnyilvánulásaiban összegzõdik a 20. századvég kultúraértelmezéseinek posztmodern recepciója. (…) Amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy a posztmodern a társadalom totális elidegenedésének megnyilvánulása is, továbbá, hogy az elidegenedés a társadalmi folyamatok inherenciája (velejárója), vagyis értékmentes folyamat, úgy adott a lehetõség, hogy a politikai multikulturalizmust ne a „jó” és a „rossz” leegyszerûsítõ dramaturgiája szerint kezeljük, hanem mint az európai kultúra elidegenedésének megjelenési formáját, amelynek fokozatos meghaladása ugyanakkor a dolgok természetébõl következõ szükségszerû, normális állapot.” Ha azonban programban gondolkodik, szigorúbban fogalmaz: „A multikulturális politikai mozgalom lényegében nem más, mint a liberalizmus ezredfordulóra kiteljesedõ funda-

KIRÁLY POSZTMODERN

A különbözõ kultúrák találkozási pontjain keletkezõ konfliktusok – és a lehetséges megoldások – kutatója nagy lépésekben végigvezette közgyûlésünk résztvevõit kontinensünk és kulturális „vonzáskörzete” történelmének azokon a korszakain, amikor az európai ember tudatosult vagy tudattalan értékrendjének alapmotívumai megszülettek. A viszonylag letisztult értékelésû korszakok és kulturális örökségük (Mózes kõtáblái, görög poliszdemokrácia, római jog, keresztény szolidaritás, reneszánsz humanizmus, felvilágosodás, szabadságeszme, nemzetállam, nemzetközi kooperáció) számbavétele után, napjainkhoz érve, elõadónk belenyúlt a darázsfészekbe. A világszerte hol nyílt, hol kódolt vitákat kavaró multikulturalizmus-jelenség elemzésére vállalkozott. Nem kétségbe vonva e szemlélet létjogosultságát – hisz az napjaink történelmi valóságának tudomásulvételét jelenti –, azt, hogy a népesség világszerte mozgásban van, s a különféle (etnikai, vallási, életmódbeli) kultúrák találkozásakor szükségképpen valamiféle interakció jön létre. Ebben a helyzetben tarthatatlanná válik az európaiként meghatározott kultúrának univerzális kultúrakénti minõsítése. Az „csupán” a kérdés, hogy az interakciók milyenek legyenek. A gyakorlatban persze sok mindent megtesznek az európai „befogadó” államok, hogy az együtt- (vagy egymás mel-

5

KÖZGYÛLÉS

Kérdések és válaszok kezelésében forgolódóknak: „Az europatriotizmus végsõ soron nem más, mint az európai kultúra tudatos vállalása, megbecsülése, fejlesztése, akár szeretete is. Történelmi hagyomány, viszonyrendszer, program és cselekvési mód, amely az Európai Uniót alkotó és az ide bevándorló népek számára egyaránt mértékadó. Önazonosság, büszkeség és felelõsség sajátos együttese a mindennapok cselekvésrendjében.”

mentalizmusának megnyilvánulása. (…) Miként a másik nagy európai fogantatású eszmerendszer, a nacionalizmus szélsõséges mûködése mérhetetlen áldozatokat követelt a 19–20. században, úgy a liberális fundamentalizmust megtestesítõ politikai multikulturalizmus mûködésének súlyos következményei is felmérhetetlen károkat okoztak és okoznak, mindenek elõtt a társadalmi együttélés területén.” Majd így folytatódik a gondolatmenet, mely írásban is nyomon követhetõ Europatriotizmus címmel egyebek közt az interneten is: „A populista és a liberálfundamentalista szélsõségek tudatos kizárása elemi fontosságú a kulturális konfliktusok sikeres kezeléséhez. A szélsõséges irányzatokra jellemzõ, etnikai-faji csoportokat preferáló vagy elítélõ problémakezelés a megoldás helyett újabb konfliktusok szülõje és tartósítója. Csak a fundamentalizmusoktól mentes együttmûködés eredménye lehet, hogy az európai kultúra másságát a jövõben is az emberi méltóság feltétlen tisztelete és megkövetelése határozhassa meg. Kultúránk méltósága tanít meg minket nem csupán Európában, de európaiként, nem csupán fogyasztóként, de emberként is élni. Ez pedig egyaránt feltételez a történelemben kristályosodott értékrendet, felelõsséget és viselkedésmódot mindenkitõl, legyen bár beleszületett lakója, vagy önként választója az Európai Uniónak.” S ha már ideológiákkal csatázik, ideológiai muníciót is kínál a kultúrák kutatója az interkulturális konfliktusok

   Az általános megfogalmazásból nehéz nem kiolvasnunk a „legittebb” és „legmostabb” viszonyaink tisztázatlansága miatti háborgást. De ki is állíthatná, hogy hazánkban a különbözõ népességcsoportok együtt- vagy egymás mellett élése biztos alapokon nyugszik?! A „kisebbségvédelem” alibi-gesztusai éppen a céllal ellentétes irányban hatnak: csak erõsítik a kisebbség(ek) és a többség (kik a többség?) közti megkülönböztetést, miközben minden érintett vesztesnek érzi magát. Így van ez, kár félszívvel hozott kormányzati intézkedésekrõl, akár a konkrét helyzet pontos ismeretét nélkülözõ, rutinszerû protestálásról legyen is szó. S hogy e sorok írója se csupán kritizáljon, zárógondolatként hadd álljon itt saját véleménye is, melynek megfogalmazásához nagy segítséget adott a közgyûlés keretében elhangzó mindkét eladás. Amikor az ideológiai szakadék mentén kettéosztott kétpólusú világ (1989–1990 táján) egységesült, Amerikában

6

KÖZGYÛLÉS

Továbbgondolások

Elnöki zárszó

ezt Francis Fukuyama „a történelem végeként” ünnepelte. Ám nem sok évvel késõbb az amerikai politikai szociológia (mely diszciplína a mi térfelünkön is diadalmasan kiszorította a korábbi krédót, a politikai gazdaságtant) másik nagy guruja, S. P. Huntington új krónikába kezdett, melyben az ideológiai szakadék mentén szervezõdõ két hatalom helyett immár nyolc kultúra áll szemben egymással. (Mert hát valamilyen harcra mindig is szükség van, már csak a had- és véleményvezérek egzisztenciális biztonsága okán is.) A már-már alig remélt szabadság eljövetelén örvendezõ volt szocialista országok monolitikus gazdasági, politikai és jogrendszere jórészt felmorzsolódott a liberális dereguláció jegyében, s ez éreztette hatását a kisebbségpolitikában is. A korábban problémás társadalmi csoportnak minõsített cigány lakosságra irányuló asszimilációs politika helyébe az etnikai kisebbségként való elismerés lépett – ami a (fõként) gazdasági problémák körébõl (nagyészt) az emberjogi szférába helyezte át a cigány népességcsoporttal kapcsolatos össztársadalmi (s nem utolsósorban kormányzati) feladatokat. Nem szólva az (egyébként teljesen jogos szükséges) antidiszkriminációs politika azon elnagyolt gesztusáról, amely a több százezres (ám a „többségi” társadalomhoz hasonló módon tagolt) cigányságot mint etnikai csoportot egy kalap alá veszi például a hazai német, bolgár és örmény közösséggel; legalább ekkora képtelenség, hogy így kezeli együtt egyéb „védett tulajdonságokkal” meghatározott

kisebbségként, létszámban nagyságrendekkel kisebb, sok tekintetben ugyanakkor kevésbé hátrányos helyzetû csoportokkal. A döntéshozók és véleményformálók doktrinér felületessége jelentõs mértékben hozzájárult, hogy az adott történelmi helyzetben az öntörvényû gazdasági-társadalmi folyamatokon túlmenõen a fogalomhasználat is távolítsa egymástól a „másság(ok)” és az „azonosság(ok)” hordozóit és képviselõit. Végsõ soron a vezetõ réteg(ek) rossz lelkiismerete eredményezi az antidiszkriminációs, és a szociálpolitika rosszízû félmegoldásait, a jogalkotói és jogalkalmazói akrobatamutatványokat, amelyek minden áron (vagy még inkább minél olcsóbban) polgárosulni óhajtó társadalmunk jogbiztonságát varázsolják az aranyásók Amerikájának színvonalát közelítõ jogbizonytalansággá – ami pedig a fentiekben bõvebben tárgyalt anómiás állapot egyik legfõbb összetevõje. Mégiscsak inkább – függetlenül attól, milyennek látjuk a mai Európát – az aranyásók korának Amerikája helyett inkább az európai értékek forrásvidékeit kellene újra fölfedeznünk, kezdjük akár a Sinai-hegyi kõtáblák „ajánlásaival”. S ha közülük legalább csak kettõt is megszívlelünk és elfogadtatunk ember-, polgár- és honfitársainkkal (Ne lopj. és Ne ölj.), akkor ráléptünk arra az útra, amelyik egy magasba helyezett Európába vezet… Trencsényi Imre

7

KUTATÁS

Mit tanultunk eddig? Kutatási projektünkrõl félidõben

Tapasztalatcsere félidõben Tanulási formák sokfélesége és egyenrangúsága: hogyan tanulunk? (SZFK/14/2008) címmel indított motiváció-kutatásunk lényegét elõzõ lapszámunkban ismertettük. A hazánk hét régiójában, megyénként 100–100 egyéni kérdõív kitöltésével és 3–4 – különféle társadalmi rétegeket és korosztályokat megszólaltató – fókuszcsoportos beszélgetés fontosabb motívumainak rögzítésével elindított munka elsõ szakasza ez év tavaszán lezárult. A következõ szakasz a tényszerû adatok és tömörített vélemények feldolgozása, azaz elemzése és a le vonható következtetéseket összegzõ tanulmány elkészítése és ez év õszi közreadása lesz. 2009. április 16-án a „terepmunkát” végzõ kérdezõ munkatársak és térségi koordinátorok mûhelymegbeszélésre jöttek össze Budapesten. Ez alkalomból ki-ki beszámolt a helyzetfelmérõ munka során szerzett tapasztalatairól. Kérésünkre néhányan írásban is vallottak a különféle élet helyzetekkel különféle módokon és sikerrel birkózó emberek megismerése során szerzett élményeikrõl, olykor megrendülésükrõl. Addig is, míg a kutatás tudományos összegzése elkészül, e a szubjektív följegyzések közreadásával szeretnénk némi képet adni e nem kifejezetten képzési, de a képzéspolitikához szorosan kapcsolódó népfõiskolai feladatvállalásról. A szerkesztõ

Módszertani megfontolások

8

KUTATÁS

A kutatóstáb vezérkara

Beszámoló Zalából és Vasból

9

KUTATÁS

Fókuszcsoportos beszélgetés az északi régióban

Emlékek felidézése

10

KUTATÁS

Ami egy fókuszcsoportos beszélgetésbõl leszûrhetõ

Társaság elnöke. A kutatás céljának bemutatását kölcsönös bemutatkozás, majd az adatlap kitöltése követte. A bemutatkozásból kiderült, hogy a jelenlévõk többsége évek óta alkalmi munkákból, bejelentetlen munkaviszonyból szerzett jövedelembõl tarja fenn magát, látja el családját. A Törökszentmiklósi kistérségben magas az egy éven túl regisztrált álláskeresõk aránya: 16,0%. Ennek oka többek között az itt élõ lakosság iskolázottsági mutatóiban is keresendõ. A fókuszcsoportban azok a felnõttek vettek részt, akik az általános iskolát nem fejezték be, s nincs semmilyen szakképesítésük. Így különösen izgalmasnak tûnt a tanulással kapcsolatos felfogásuk megismerése, az iskolarendszerû – formális – oktatásban szerzett tapasztalataik megvitatása, véleményük megismerése a tanulást segítõ környezetrõl illetõleg a felnõttképzési szolgáltatásokkal szembeni elvárásokról. Az iskolai évekrõl szerzett tapasztalataik, a tanulásról és a tudásról alkotott véleményük így ebben az életkorban azt mutatta, hogy felelõsen gondolkodnak, a tudásnak az érvényesülés szempontjából kiemelkedõ szerepet tulajdonítanak, amit azonban kemény folyamatos tanulással lehet elérni. Saját élményük alapján elevenítették fel és osztották meg a jelenlévõkkel isko-

A Magyar Népfõiskolai Társaság 2008 õszétõl Tanulási formák sokfélesége és egyenrangúsága: hogyan tanulunk? címmel indított kutatása keretében tárja fel a formális, nem-formális és informális úton szerzett tudás, valamint a tanulás értékelésével és elismerésével kapcsolatos véleményeket kérdõíves megkérdezések és fókuszcsoportos beszélgetések által. Az ország minden régiójára kiterjedõ 2100 kérdõíves megkérdezés mellett 30 fókuszcsoportos beszélgetés keretében szerzett vélemények, javaslatok elemzése jelenti majd a kutatás vezetõinek az alapot a lefektetett hipotézisek igazolásához. 2009. március 30-án fókuszcsoportos beszélgetés résztvevõi voltak azok a regisztrált álláskeresõk, akik a Debreceni Regionális Képzési Központ szervezésében felzárkóztató (7–8. osztály) és szakmai képzésben vesznek részt a törökszentmiklósi Városi Mûvelõdési Központban. A 16 fõs csoport, amelyben a 21–50 év közötti nõk és férfiak tanulnak, 6 + 3 hónapos képzés során a befejezett általános iskolai bizonyítványt, valamint a nõk takarítói, a férfiak épületfalazó, burkoló szakképesítést szereznek. A fókuszcsoportos beszélgetést Nagyné Kiss Mária vezetette, aki a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népfõiskolai

Képzésben részt vevõk csoportja Törökszentmiklóson

11

KUTATÁS

Mindig tanulunk

lai kudarcaik közül a legemlékezetesebbet, valamint a legmaradandóbb pozitív élményüket. Õszinte, bizalmi légkörben több alkalommal a meghatódottság jelei, könnyei között többen említették a kirekesztettséggel, az elõítélettel, a kisebbségi létbõl adódó megkülönböztetéssel, testi bántalmazással, tanári igazságtalansággal kapcsolatos konkrét élményeiket, melyekbõl néhány példa: hátsó padsorba ültetés, az osztálykirándulásokon nem vehetett részt, öltözködése miatt lenézték, ha nem értett valamit, nem magyarázták el. A fentiekbõl és a tanulási nehézségeikbõl adódó kudarcélményeik nagymértékben hozzájárultak az iskolából való kimaradáshoz. A jelenlegi felnõttoktató, aki kiváló pedagógiai és andragógiai módszereket alkalmazva foglalkozik a 7–8. osztályos tananyag elsajátíttatásával, kiemelkedõ szeretetet és megbecsülést élvez a felnõtt tanulók részérõl. A vallomásokból egyértelmûen kitûnik a pedagógusok felelõssége egy-egy tanuló egyéni életútjának megalapozásában. A tudás iránti vágy és a tanulás iránti belsõ motiváció felébresztését és folyamatos szinten tartását olyan eszközökkel, módszerekkel érte el Rigó Pálné, amelyekkel kivívta a tanulók bizalmát, tudásával, személyes és szakmai kompetenciáival pedig a tiszteletet. A jó felnõttoktatóval kapcsolatos elvárásaikban elsõ helyre tették a minden téren jól felkészült, együttmûködõ és megértõ tanár személyiségét. A pozitív élmények sorában jóval kevesebbet említettek, de örömmel gondoltak vissza a tanulmányaik során szövõdött barátságokra, a sport területén elért sikerekre. A felnõttként való tanulásról alkotott véleményben is kiemelt szerepet szánnak a felnõttoktató személyiségnek, a tananyag milyenségének, az ismeretek gyakorlatban való használhatóságának. A jelenlegi képzésben örömmel és eredményesen vesznek részt, tisztában vannak azzal, hogy a befejezett általános iskola jelenti számukra az esélyt a továbblépéshez akár szakképzés, akár munkavállalás esetén. Annak ellenére, hogy a saját szüleik tanulást támogató magatartásáról kétharmaduk úgy nyilatkozott: biztatták, segítették õket, s õk mégis ellenálltak, a család szerepét meghatározónak tartják a tanuláshoz való viszony kialakításában. A felnõttkori képzési lehetõségek megismertetését, a tanácsadást a munkaügyi kirendeltségektõl, a médiától és a családsegítõktõl várnák elsõsorban, azonban a civil szervezetektõl is szívesen fogadnának információkat a tanulási lehetõségekrõl. A közel 3 órás beszélgetés, véleménycsere utolsó mozzanataként a moderátor az álmaikról faggatta a résztvevõket, akik elmondták: ha most lennének olyan helyzetben, hogy továbbtanulásuk irányát megválaszthatnák, mit is választanának. Válaszaikban a realitás és az álmok egyaránt jelen voltak. Végül köszönet hangzott el a résztvevõk nevében azért, hogy a moderátor feltett olyan kérdéseket, amiket soha senki eddigi életük során meg nem kérdezett: mi volt a legnagyobb kudarca az iskolai évei alatt, miért maradt ki az iskolából? Szolnok, 2009. május 19.

(kutatási élményeim)

Ez idáig még soha nem vettem részt kutatási programban, ezért nagyon vártam, hogy elkezdhessem a munkát. Napi kapcsolatban álltam felnõttekkel, akik valamilyen képzésben vesznek részt, hisz aktívan, trénerként magam is készségfejlesztéssel foglalkozom. Mégis más volt ez a feladat, mert kollégámmal, Harasztosi Sándorral Hajdú-Bihar megyén kívül új területeket is fel kellett keresnünk. Ilyen célból még soha nem jártam Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében. A közel két hónapig tartó munkát élvezettel dolgoztam végig. Találkoztam nõkkel, férfiakkal, 18 és 58 évesekkel, romákkal, munkavállalókkal, álláskeresõkkel, szegényekkel, jómódúakkal, alacsony iskolai végzettségűekkel vagy magasan kvalifikáltakkal, olyan emberekkel is, akik felnõtt fejjel vállalták azt, hogy iskolapadba üljenek. Szóval találkoztam emberi sorsokkal. Az interjúk elkészítéséhez szükséges személyek és a fókuszcsoportok felkutatását a mûvelõdési otthoni hálózaton keresztül, a személyes ismeretségeinken át, helyi segítséggel kezdtük el szervezni. Ez döntõ lépés volt: a késõbbiekben bebizonyosodott, hogy nagy segítséget jelentett, hiszen egy közös ismerõs „beajánlásával” az egyének hamarabb megnyíltak, bizalmasabbak voltak, közvetlenebb kapcsolatot tudtunk kialakítani és az egész kutatás során nem volt visszautasításban részünk. Az interjúkészítés során folyamatos beszélgetést alkalmaztam, hagytam beszélni a kérdezetteteket. A többségében hátrányos helyzetű településen élõk elmondták megélhetési nehézségeiket, mindennapi gondjaikat. Nem panaszkodtak, nem siránkoztak, csak a száraz tényeket közölték velem. A legégetõbb gondok között a munkahelyek hiányát emlegették. A megkérdezettek a nehézségek ellenére szinte kivétel nélkül itt akarnak továbbra is élni, külföldön nem akarnak munkát vállalni. Volt olyan interjúalany, aki teljesen kilátástalannak találta az életét, hisz négy szakmával, középfokú végzettséggel évek óta állás nélkül van és 28 évesen, még most sem tudja, milyen pályát, szeretne. A többség úgy nyilatkozott, hogy az iskolákban nem azt tanítják, amire az életben való boldoguláshoz szükség van. Az egyik faluban meglátogattam a romatelepet. Sok mindent láttam már életemben, de földbe vájt viskót, bádogból készített odút csak most volt szerencsém. Azt, hogy ott emberek élnek, csak úgy hittem el, hogy ezeknek a „lakásoknak” a tetején, szinte kivétel nélkül parabolaantenna meredezett az ég felé. A fókuszcsoportos beszélgetések során két érdekes csoporttal is találkoztam. Az egyik erdõművelõ tanfolyamra járt. Alacsony iskolai végzettségű romák voltak, már három hónapja ismerték

Túróczy Istvánné

12

KUTATÁS

Érettségire felkészítõ osztály Hajdúhadházán

Készséggel válaszoltak a kutatói kérdésekre

A fókuszcsoportos beszélgetések során többször rádöbbentem arra, hogy elsõsorban a perifériára szorult emberekkel nincsenek, akik beszélgessenek, nincsenek, akik megkérdezzék õket gondjaikról, problémáikról. Pedig igényelnék. Hálásak voltak, hogy kíváncsiak vagyunk a véleményeikre, gondolataikra. Õk köszönték meg azt, hogy mi megkerestük Õket.

egymást. Rendkívül összetartó, motivált társaság volt – addig a percig, amíg meg nem tudták, hogy a képzés elvégzése után csak 11 fõnek lesz munkája 16-uk közül. Ezután megkezdõdött a féltékenység, a másik furkálása. Most ott tartottak, hogy az idáig baráti viszonyok ellenségessé változtak. A másik csoport – többségében roma – két éves, gimnáziumi érettségit adó képzésben vesz részt. Nagyon motiváltak, eltökéltek és határozottak voltak. Az órákat rendszeresen látogatják, egymást biztatják, ösztönzik a tanulásra. A beszélgetés során kiderült, hogy korábban is ismerték egymást. Összetartó erejük a hit. Mindannyian egy gyülekezet tagjai.

Csökmõ, 2009. április 30. Tóth Sándor kutatási felmérõ

13

KUTATÁS

Üzenet

Természetesen nem csak a munkanélkülieknek vannak Nem adatokat, szakmai összesítést szeretnék most írni a problémáik, hiszen a mai helyzetben, ebben a nagyfokú munkáról, mely 2009 elején talált meg és amelyet örömmel bizonytalanságban sok emberen érezhetõ a feszültség. vállaltam. Az egyéni interjúk mellett szervezni kellett fókuszcsoKészítettem már interjúkat egy másik programban, gonportos beszélgetéseket is. Ez volt az, amitõl nagyon doltam az elején, ez is hasonló lesz. Ám rá kellett jönnöm, rettegtem, hiszen még soha nem csináltam hasonlót. A hogy ez merõben más munka megkezdése elõtt kapott felkészítõ tréning Tudtam, nem kis feladat elé nézek, összehasonlítva az részeként próbálkoztunk ezzel a többi megye kérdezõbiztoakkori és a mostani mennyiséget, de nem bántam meg! saival együtt, ám akkor úgy éreztem, én erre képtelen Ez a munka annyi pozitív energiát, önbizalmat, élményt leszek. Miután megszerveztem az elsõ csoportot és eljött az adott, még ha egy-egy kérdõívezéssel töltött nap után idõ, aznap már túl voltam három egyéni beszélgetésen. kimerülten is értem haza. Bár ellentétesnek tûnik a mondat, Szerencsére, kellõen el voltam fáradva ahhoz, hogy még aki hasonlót végzett már, biztosan érti. Elfáradtam, mert azon is gondolkodjam, mi történik nem keveset utaztam, vezettem, mert akkor, ha elrontok valamit. rengeteget figyeltem és beszéltem. Ki Segítségem, aki vállalta a „néma kellett zárni mindent és mindenkit, Elõször csodálkoztam moderátor” szerepét, és akinek nagy hogy csak arra az emberre koncentrálazon, mennyire tapasztalata volt már az ilyen jak, aki ott ült velem szemben és válamunkában, végig figyelt, aztán szolt a kérdésekre. Ám mégis, amit kapmegnyíltak az emberek elmondta a pozitív véleményét, tam, felülírta mindezt. egy idegen elõtt... aminek nagyon örültem. Ahány kérdõív, annyi ember, annyi Milyen nagy szükség van Négy teljesen különbözõ csoport életút és történet. Vidám és szomorú soriskolai végzettségre, nemre, korra való sok rajzolódtak ki ezekben az órákban. arra, hogy foglalkozzunk tekintettel, megannyi vélemény a Elõször csodálkoztam azon, mennyire egymással... kérdésekrõl. Mennyire más szemmel megnyíltak az emberek egy idegen elõtt, tudja nézni a nyugdíjas korosztály a akit életükben elõször és talán utoljára jelenlegi iskolarendszert – összevetve láttak. Milyen nagy szükség van arra, a régivel –, mint egy fiatal, aki még nem is élt akkor, hogy foglalkozzunk egymással és ez pontosan látszott. Még amikor szülei, nagyszülei jártak iskolába. Milyen lelkesek aki elõször zárkózottnak, bizalmatlannak tûnt, az is úgy voltak az elsõsorban nyolc osztályt végzett férfiakból álló, beszélgetett velem fél óra után, mintha ez a világ legternagyrészt munkanélküli csoport tagjai. mészetesebb dolga lenne. Örülök tehát, hogy rám bízták és én elvállaltam ezt a Sokszor kellett megtennem azt, hogy határozottan munkát. Több lettem ettõl, úgy érzem. továbblépjek a témákon, hiszen az idõ szorított, mert Köszönettel tartozom sok segítõ embernek. A Középérkezett a következõ interjúalany. Dunántúli régió koordinátorának, Keresztesi Józsefnek, Sajnáltam ezeket a helyzeteket, hiszen láttam, éreztem, Kósa Józsefnek, a Munkanélküliek, Álláskeresõk és mennyi mindent szeretne még közölni a velem szemben ülõ. Segítõk Veszprém Megyei Egyesülete elnökének, a Amikor például az egyik munkaügyi központ levegõtlen Veszprém megyei Munkaügyi Központok munkatanácsirattárában elhangzik a mondat: „Én ültem börtönben…”. adóinak és vezetõinek a kilenc kistérségben, Csillag Egy másik helyszínen: „A szüleim is elveszítették a Zoltánnak, Bakonyszentkirály, és ifj. Wolf Ferencnek, munkájukat, s teher van a házunkon…” Bakonyoszlop polgármesterének, ismerõseimnek, baráÉszrevétlenül szövõdtek a válaszok közé ezek a mondataimnak, s nem utolsósorban azoknak, akik vállalták az tok. Talán azt gondolnánk, nem is idevalók. De mégis, interjút és segítették a munkámat. hiszen a legfontosabbak, mint a család, a megélhetés, gyermekink jövõje, a tanulási lehetõségek, a munkanélküliség, Hogy miért ÜZENET? Remélem, ez kiderült. mind ott rejlik a kérdések mögött. Ilyenkor egy biztató szó vagy pillantás nagyon sokat ér. Akár csak az is, hogy valaki meghallgatja õket. Piros Ágnes

14

KUTATÁS

Csigaház-stoppolás a Hegyháton…

Tapasztalatok összegzésére került sor 2009. április 16-án a Magyar Népfõiskolai Társaság kezdeményezésére a „Tanulási formák sokfélesége és egyenrangúsága: hogyan tanulunk?” címû kutatási projekt megvalósításáról. A nyugat-dunántúli régió vas megyei beszámolója keretében Varga Eszter felmérõ egyik fókuszcsoportos interjújával keltette fel érdeklõdésünket a hátrányos helyzetû Vasvári kistérségben egy Foglalkoztatási paktum segítségével szervezett interjúja iránt. Beszámolóját hol nevetve, hol hitetlenül hallgattuk, miközben elmondta, hogy a résztvevõk közül többen egy éticsiga-üzem által indított bedolgozói munkát végeznek, a többiek, pedig fõként munkanélküli fiatalokból kerültek ki. Hogy hol is járt Eszter, és mit is csinál ez az üzem, azt az általa felkért Pogács Mónika, az üzem egyik dolgozója így fogalmazta meg:

HEGYHÁTI

MUNKAERÕ - PIACI JÓ PÉLDA

mellé közel 300 fõs bõvítést tervez a vállalat, többek között Vasvár és a Hegyhát álláskeresõire is építve. A cég képviselõje, Hársfalvi Károly a közelmúltban egy munkaerõ-toborzó tájékoztatón elmondta: Az eddigi egymûszakos céggyakorlattal szemben májustól két mûszakos rendben alkalmaznának munkaszerzõdéssel munkatársakat négy hónapos idõszakra, amikor az élelmiszer-feldolgozásban alkalmaznák a munkatársakat. A szezonmunka végeztével a háromszáz felvett dolgozó közül százat tovább is foglalkoztat a cég, egészen az év végéig. A feldolgozó üzem megbízható munkatársakra számít és a kiválasztásnál is ez lesz majd az elsõdleges szempont. Így mindenki számára nyitott a munkalehetõség, aki szívesen dolgozna akár alacsony iskolai végzettséggel, 45 év felett, csökkent munkaképességgel vagy pályakezdõként. A zalaszentgróti munka a tervek szerint május közepén indul. A cég a Vasvár–Pácsony–Olaszfa–Oszkó–Csehi– Csehmindszent–Mikosszéplak–Bérbaltavár útvonalon indít buszjáratot. Ám a munka lehetõsége a másutt lakók számára is nyitott maradhat. A Foglakoztatási Paktum kezdeményezésére és koordinálásában a telekocsi program segítségével a dolgozni akarók bármely településrõl csatlakozhatnak a buszjárathoz. S bár tény, hogy pillanatnyilag a munkalehetõség nem helyben, Vasváron kínál megélhetést az álláskeresõknek, a város minden lehetõséget, kapacitást és együttmûködést felajánlott a zalaszentgróti cég számára, amennyiben a jövõben telephelybõvítést, beruházást terveznének. Vasvár ipari parkja, termelést befogadó ingatlanjai bármikor kedvezményesen rendelkezésére állnak befektetõk, vállalatok, így a zalaszentgróti munkáltató számára is.

A Magyar Népfõiskolai Társaság országos kutatást indított. A cél többek között, hogy az iskolai és iskolarendszeren túli képzések hatékonyságát javítani lehessen a jövõben intézmények, képzõhelyek szintjén is. A kutatásban megyénként 100 embert szólítanak meg és kérdezik meg véleményüket, tapasztalataikat az oktatás, képzés mai rendszerérõl. Vas megyében Vasváron tartották a kutatók az egyik fókuszcsoportos beszélgetésüket, melynek szervezésében a helyi Hegyháti Foglalkoztatási Paktum munkatársainak segítségét kérték. A Foglakoztatási Paktum a helyi munkaerõ-piaci helyzet jobbításáért dolgozik. A partneri együttmûködések kialakítása mellett több száz fõs adatbázisában a munkanélküliek mellett állásváltoztatók és pályakezdõ fiatalok adatai is szerepelnek. Az információs bázisban jelentõs hányadot képvisel azoknak az alacsony iskolai végzettségûeknek, szakma nélkülieknek, tartós munka nélkülieknek a névsora, akiket a munkatársak egy bedolgozói munka szervezése kapcsán gyûjtöttek. A zalaszentgróti székhelyû, francia tulajdonú IMOFI Kft az egyetlen vállalkozás, amely élõcsiga-felvásárlást és -feldolgozást folytat az országban. Õk biztosítanak az üzemi, két mûszakos munkarend mellett bedolgozást vállalóknak is munkát a Hegyháton. Az otthon elvégzendõ feladat az, hogy az üres csigaházak sérüléseit kell ragasztóval kijavítani, hiszen az élelmiszer-feldolgozás után az ínyencség, a csigahús ebbe a csigaházba kerül vissza. Egyébként a vállalat korlátlan számban tudja a bedolgozóknak a munkát biztosítani. Emellett az „éticsigaszezon” májusi indulásával már meglévõ dolgozói

15

SZÜLETÉSNAP

20 éves a Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség

Költségvetés (egyéni munka, csoportmunka, tanbeszélgetés, impulzus-módszer) Összes óraszám kb. 8 óra Szükséges eszközök: Flippchart, tollak, papír, különbözõ színû vastag filcek, notebook, projektor, vászon, internet kapcsolat. Közös gondolkodással megfogalmaztuk a kulcsproblémát. Miért gyenge a felnõttképzés ma Magyarországon? Legfontosabb szerepe az, hogy kiegyenlítse a közoktatást és minõségi tudást nyújtson, ezért meg kell változtatni a felnõttképzésrõl kialakult képet, azaz meg kell erõsíteni a felnõttképzést (akár a közoktatással, szakoktatással szemben is) – így véljük, tapasztalataink alapján. Kialakult egy HÍD tartalmú KMO-i térségfejlesztési közös projekt, amely a résztvevõk szakmai irányultságára, aktivitására épül. Az élethosszig tartó tanulás keretei között: tanulókörök partnerség-építése, a sajátos magyar észjárás elõtérbe helyezése, a személyiségfejlesztés sokféle módszerei és a budapesti népfõiskola megteremtése a Közép-Magyarország Régióban.

Születésnapunkat „kötõdéseink és a hely szelleme jegyében” a Szentendrei-szigeten, Kisorosziban a helyi Protestáns Ifjúsági Mûvelõdési Mûhely konferencia-házában rendeztük meg május 16–17-én. Kétnapos – szakmai és ünnepi – programmal tettük emlékezetessé a 20 éves találkozót. Az elsõ napon EU-s forrásszerzés a gyakorlatban címmel szerveztünk képzést a Sárospataki Népfõiskolai Egyesülettel, Bordás István vezetésével. Mindnyájan nagyon örültünk annak, hogy együtt dolgozhattunk a tréning keretei között. Az együttlét alkalmat adott a közös munkára, gondolkodásra és lélekerõsítésre. Az elsõ nap – a képzés – része volt egy országos, regionális népfõiskolai képzési programnak, amelyet az NCA is támogatott. Célja volt: olyan ismeretek nyújtása amelyek növelik a civil felnõttképzési szakemberek felkészültségét az EU-s pályázati módszerek területén. A képzés célcsoportja és létszáma: Népfõiskolákon, nonprofit felnõttképzési tevékenységet folytató civil szervezetekben dolgozó szakemberek. Várható eredmények, indikátorok: Output: A KMR-ben 12 szakember kiképzése az alább megadott tematika szerint. Hatás: nõ a nonprofit alapú felnõttképzési szervezetek tudáspotenciálja az EU-s logikájú pályázatok készítése területén, javul a képviselt szervezetek forrásszerzõ képessége.

A HÍD projekt résztervei: Tatai Magyary Zoltán Népfõiskola: A tevékenység feltételrendszerének megteremtése, bentlakásos intézmény létrehozása Szentendrei ECKE: A társadalmi részvétel fejlesztése a klíma-tudatosság érdekében a KMR-ben Szentendrei Testvérvárosi Kapcsolatok Egyesület: Nemzetközi kulturális fesztivál megrendezése Szentendrén. Makkai Sándor Protestáns Népfõiskola – Kisoroszi: Teremtésvédelem népfõiskolai képzés megújítása, határon túli résztvevõkkel Bagi Helytörténeti Baráti Kör: „BAG-MAG” falufejlesztési kör érték- és érdekvédelme a faluközpont megmaradásáért. Este Radnóti-verseket mondtunk a „spiccen”, azaz a szigetcsúcson, ahol a Duna kettéválik a Kis-Dunára (Szentendrei Duna-ág) és a Nagy-Dunára (Váci Duna-ág). A Duna évezredek alatt hozta létre az egykor hét szigetbõl álló Szentendreiszigetet. A Nap lemenõben volt, s vörös fénnyel csordult a felhõkbe s a folyamba.

Tematika és alkalmazott módszerek: 1.A pályázatok logikája, mûködési mechanizmusai, elvárásai, Közösségi kezdeményezések és centralizált programok 2.Rövid ismertetés a centralizált programok és közösségi kezdeményezések mûködésérõl, eddigi tapasztalatok (elõadás) 3.Magyarországi támogatások lehetõségek (rövid áttekintés) Az NFTII operatív programjai: Ágazati programok Regionális programok. 4.A pályázat gyakorlata – az ötlettõl a projekt-szinopszisig 5.Erõforrás-felmérés Kapcsolati tõke, és együttmûködés SWOT analízis (egyéni munka, csoport munka, tanbeszélgetés, impulzus módszer) 6.A pályázat gyakorlata – a pályázat elkészítése 7.Logikai keretmátrix, Megvalósíthatósági tanulmány Idõtábla

A második nap a lélekemelõ ünnepé volt. Összegyülekeztünk és részt vettünk a kisoroszi református istentiszteleten, amelyet Makkai Lilla felelõs lelkész mutatott be. Úgy éreztük, mintha nekünk (is) szólt volna az igehirdetés, a Szolgálatról beszélt, arról, hogy az ember, ha nem is

16

SZÜLETÉSNAP

A szakmai programot Bordás István vezette

Az ünnepi visszaemlékezések sorát Nagy Júlia József Attila-verssel nyitja meg

17

SZÜLETÉSNAP

Gódor András

Budai József

Gaján Vilmos

Varga Gyula

18

SZÜLETÉSNAP

Borszékiné Rétháti Ágnes

Baka Györgyi

Emlékek a hõskorból

19

SZÜLETÉSNAP

Szigeti Gábor

Keresztesi József Kemény Bertalanra emlékezik

A konferencia-ház kapuja elõtt

20

SZÜLETÉSNAP

Baka Györgyi (Százhalombatta, Hamvas Béla Szabadegyetem): népfõiskolai érintettségét még Sárospatakon, az újraszületéskor, Újszászi Kálmán diófája alatti beszélgetéseken szerezte. A népfõiskola lényege: mindig történik valami (lélekemelésnek mondanánk), a másikért dolgozunk, szembemegy a fogyasztói társadalom zsákutcájával, a személyes és közösségi tenni-akarás jellemzi, érintés a személy számára. A személyiségfejlesztõ képzési programot mûvészeti eszközökkel gazdagítja. Szabolcs András: a fiatalokkal, a napi élettel, a valódi élettel foglalkozott a majki népfõiskola a ’90-es években. Életre szóló élmény volt, értelmes fiatalokkal, közösség született. Szabad kísérletezés jellemezte, s az, hogyan találunk rá a helyes útra. Halló József (Ipolyszalka Népfõiskolai Egyesület – Szlovákia): A helyes út ránk talál-e? Nagy volt a várakozás az Ipoly menti népfõiskolán 1990-ben. Akkor kell elkezdeni, amikor szükség van rá. Beavatás volt a határ menti aprófalvas térség számára. Szigeti Gábor (Budapest, Gemini angol nyelvi tanulókör): Jó alkalom van a népfõiskolák (önmûvelés, közösségépítés, nem formális felnõttképzés) számára, mert nagyon rossz a helyzet. Az utolsó elõtti pillanatban vagyunk, most van igazán szükség a népfõiskolákra, amelyek mentálisan segíthetnek az embereknek, ezért is kell erõsíteni a felnõttképzést. Az egyetemi értelmiségi elitnek sajnos fogalma sincs a népfõiskoláról. A tanulókörök (bármely tematikával) kitûnõ módszert kínálnak az önmûvelésre, közösségépítésre, az egymástól való tanulásra, a nem formális és az informális tanulásra. Nemzetközi partnerek is vannak, a BKNSZ kiadta 2008-ban a svéd tanulóköri mozgalom felnõttképzési módszereinek leírását magyarul. Balogh Judit (Budapest) Fauna Alapítvány, a fenntartható fejlõdéssel kapcsolatos változatos tematikájú interaktív képzési program kidolgozója, elõadója, szervezõje, szívesen megy mindenhova, ahol népfõiskola mûködik, mert fontos az egyén, a közösség számára az önképzés, az új ismeret. Keresztesi József (Magyary Zoltán Népfõiskola, Tata) emlékezett egykori elnökünkre, Kemény Bertalan településtervezõre, a falugondnoki rendszer megálmodójára, a „Homálybogozás” falufejlesztõ módszer eredeti tanítómesterére. A 20 éves Budapest Környéki Népfõiskolai Szövetség valóban ezerarcú népfõiskola, s ahány népfõiskola, annyi módszer. Isten éltesse egyesületünket, adjon erõt a jövõben is, hogy folytathassuk a Szolgálatot.

„tökéletes”, mégis mindenki alkalmas valamire, s egy közösségben mindez összeadódik, s nem méricskéljük, mit adok, mit kapok, mennyit adok és mennyit kapok, hiszen a cselekvõ szeretet az, ami bensõnkbõl vezérel. Az ünnepi találkozót József Attila Ars poetica címû verse indította, e sorok írójának elõadásában. Ezt követte a Varga Gyula közösségfejlesztõ kollégánk által összeállított zenés fénykép-dokumentáció, egy szép válogatás a BKNSZ sikeres programjaiból: A mûvelõdés Hete – a tanulás ünnepe Galgamenti és budapesti eseményeirõl, az erdélyi szoboravatásról, a szociális szövetkezetek regionális fórumáról, a „Haza a Magosban” című felnõttoktatási alapmodell-képzésünkrõl Vértesacsán, a Megújuló Népfõiskola elnevezésû vándortalálkozókról Pestmegye-szerte. Ezután Gódor András településfejlesztõ szociológus, Dány község polgármestere (elnökünk) gondolatébresztõ elõadását hallgattuk meg arról, hogy 20 év alatt Magyarországon elcsúszott az ORIGÓ, a nulla pont lefelé és balra ment… Ezerarcú emberek alkotják népfõiskoláinkat, akik a helyi, térségi problémák oldásán fáradoznak a „Szolgálat” szellemében. Réthei Prikkel Lajos néprajzos (Tahitótfalu): 89 éves alapító elnökünk elmondta, hogy most íródó életrajzának éppen a „Szolgálat” címet választotta. Kiadásához támogatókat várnak. Életrajzát a Nagy Imre Társaság felkérésére kezdte el megírni. (Az életrajz – ha megjelenik, tele saját, személyes élményekkel, korhû dokumentumokkal – páratlan érték). Borszékiné Rétháti Ágnes biokertész, néprajzi gyûjtõ (Pócsmegyer) visszaemlékezett a kezdetekre: milyen nehezen indult be a falu 20 évvel ezelõtt, s õk voltak ketten Lóska Anikóval (településfejlesztõ szociológus), akik a népfõiskola születésénél bábáskodtak szeretettel. A népfõiskola a társadalmi sebek gyógyítását vállalta, és nem utolsósorban a családias környezet, a falusi életmód, hagyomány, a szellemi örökség bemutatását a helyi lakosság és az idelátogató turisták számára. Budai József (Erdõkürt): a kis falu a megújuló népfõiskolai mozgalom központja lett 1987-tõl. 30 gazdaképzést szerveztek, 60 tagja van a Mûvelõdési Körnek, amely helytörténettel, hagyományok feltárásával, visszatanításával foglalkozik. 150 gyermek vesz részt a honismereti táborban, él a falu és mindig megújul – bár ma már a hétvégén sem Budapestre, sem Vácra a Volánbusz nem indít járatot a faluból… Gaján Vilmos (Pilisszentkereszt): ma már nem beszélnek sem szlovákul, sem svábul a faluban. Fontos a jót tenni, ha újrakezdhetné, ma is csak ezt csinálná. (Helytörténeti kör, hagyományok rögzítése filmen, erdõbirtokossági egyesület létrehozása, a Budakalászi Textilgyár megmentésének kísérlete).

Nagy Júlia

21

SZÜLETÉSNAP

Népfõiskola: szolgáltatás vagy szolgálat? Gondolatok a templomban

egyikünk jobb kezed felõl, másikunk pedig bal kezed felõl Újra – mint mindig, ha nem valamilyen sürgõsen üljön a te dicsõségedben. megoldandó feladatra gyûlünk össze – elõkerült az örök Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. kérdés: közérdekû szolgáltatásra vállalkozó nonprofit Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én megiszom; és megszervezet vagyunk, vagy hasonló belsõ motivációjú szemékeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, amellyel én lyiségeket eszmei közösségbe tömörítõ mozgalom? Most megkeresztelkedem? azonban nem a „nagy” – nem-formális felnõttképzési Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig intézményként regisztrált – népfõiskolai szervezetek és a monda nékik: A pohárt ugyan, amelyet én megiszom, „kis” – klubszerûen mûködõ – közösségi-mûvelõdési megisszátok, és a keresztséggel, amellyel én megszervezõdések létfeltételeinek különbözõségérõl volt szó, keresztelkedem, megkehanem mindenfajta köresztelkedtek; de az én zös(ségi) tevékenység céljobb és bal kezem felõl járól, értelmérõl. Általános emberi (ha tetszik antropológiai) való ülést nem az én dolA civil szerepvállalás igazságot gondolhattunk tovább a gom megadni, hanem motivációit ezúttal nem a szószékrõl elhangzó evangélium-részlet és azoké lesz az, a kiknek társadalom-lélektan fogaelkészíttetett. lomrendszerében próbáltuk az abból kibontott – messze nem rutinszerû És hallván ezt a tíz megragadni, hanem – – prédikáció nyomán. Mely ékes szóval tanítvány, haragudni kezlelkészi inspirációra – egy bizonyította, hogy ugyanarról a valóságról dének Jakabra és Jánosra. átfogóbb gondolatrendJézus pedig magához szerben (melynek adott többféle nyelven lehet igazat szólni. szólítván õket, monda esetben durva leszûkítése nékik: Tudjátok, hogy lenne, ha teológiainak azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, neveznénk). Általános emberi (ha tetszik antropológiai) uralkodnak felettök, és az õ nagyjaik hatalmaskodnak igazságot gondolhattunk tovább a szószékrõl elhangzó rajtok. evangélium-részlet és az abból kibontott – messze nem rutiDe nem így lesz közöttetek; hanem aki nagy akar lenni nszerû – prédikáció nyomán. Mely ékes szóval bizonyította, közöttetek, az legyen a ti szolgátok; és a ki közületek elsõ hogy ugyanarról a valóságról többféle nyelven lehet igazat akar lenni, mindenkinek szolgája legyen. szólni. Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgálHogy világos legyen, mirõl beszélek, idéznem kell janak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltmagát az evangéliumi részletet, s bizonyos vagyok benne, ságul sokakért.” hogy ha az idézet kissé terjedelmes is, magáért beszél, lehetõvé téve a tudósító számára, hogy saját szavaiból Megszívlelendõ tanítás. Érdemes lenne megfontolni a kevesebbel terhelje az Olvasót. képviseleti demokráciák korában is… Talán épp ezért idézte föl a kisoroszi református Márk evangéliumának 10. részében, útban Jeruzsálem gyülekezet lelkésze, a Makkai Sándor Protestáns felé Jézus harmadszor jelenti tanítványainak eljövendõ Népfõiskolai Egyesület elnöke a Budapest Környéki szenvedéseit és majdani feltámadását, Isten országának Népfõiskolai Szövetség kétnapos – szakmai és ünnepi – eljövetelét. Ekkor következik az alábbi párbeszéd. (A bibrendezvényébe illesztett istentisztelet alkalmát megraliai versszerkezetet a könnyebb követhetõség érdekében gadva… feloldotta e sorok írója.) De ha hivatásos képviselõink tekintetében (nem csupán a választottakat, hanem mindenféle „közszolgát” értve) túl„És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt zott követelmény volna is ez, a civil társadalom valójában mondván: Mester, szeretnõk, hogy amire kérünk, tedd meg altruista motivációk alapján mûködik – sugallta a prédikánékünk. ció. De nem csak sugallta, ki is mondta – és itt illeszkedett Õ pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? egyértelmûen az istentisztelet a népfõiskolai rendezvénybe. Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy

22

TÖRTÉNELEM

Vesd össze… Megállapítások egy 70 éve készült felmérésbõl

Ám a civil identitás erõsítésén kívül (legalább) még egy fontos emberi üzenete volt az igehirdetésnek. Az ihletett prédikátor bibliai toposzokból mai szemlélettel és nyelven szerkesztett példabeszéddel késztette további elmélyült gondolkodásra hallgatóságát. Eszerint egy gyülekezet új lelkészt akar választani és e célból tucatnyi jelentkezõt hallgat meg a presbitérium. Ádámtól kezdve Ábrahámon, Noén, Józsefen, Mózesen, Dávid és Salamon királyokon, prófétákon és apostolokon át csupa szent és kanonizált személy alkalmasságát vizsgálja. Természetesen mindegyiküknek megvannak a maguk (közismert) pozitívumai, de valamennyiük élettörténetében és karakterében találhatók bizonyos (szintén közismert) aggályos pontok is. Így a gyülekezet bizony lelkész nélkül marad… Hacsak nem jutnak a bírálók arra a belátása, hogy mindannyian emberek vagyunk, ilyen és olyan tulajdonságokkal, életünk során szerzett érdemekkel és elkövetett botlásokkal, s ha lehetséges ítéleteinket elõítéletekként emeljük magunk és embertársaink közé, közösségeink cselekvésképtelenné válnak és széthullanak. Ha mûködõképes társadalomban akarunk élni, lehetséges partnereinknek legalább a minimális bizalmat elõlegeznünk kell, s a továbbiakban ki-ki a közös munkában felmutatott teljesítménye alapján minõsüljön.

(…) A munkanélküliség elleni küzdelem Magyarországon intézményesen megszervezve nincsen, holott a legtöbb állam nagyszabású és részleteiben igen változatos programmok alapján dolgozik e területen. A már bekövetkezett munkanélküliség következményeinek leküzdésére alkalmazott eszközök is igen szerények és nem kielégítõek, csupán a munkanélküliség által okozott helyzet materiális vonatkozásaival foglalkoznak, holott a munkanélküliség következményei között az erkölcsi, a kulturális és a szociális vonatkozások legalább is olyan figyelmet érdemelnének, mint az anyagiak. A munkanélküliek anyagi támogatásának alapja az ínségadóból évenként befolyó összeg s ezenfelül az a hitel, amelyet a helyhatóságok, illetve törvényhatóságok e célra költségvetésükbe beállítanak. Ma már a támogatás elsõsorban közmunka juttatásával történik, ez azonban a munkanélküliek teljes munkaidejét és munkaerejét általában nem szokta kihasználni. Többnyire csak az eltartandó családtagok számához alkalmazkodó számú napon át adnak szerény díjazás mellett végzendõ munkára lehetõséget. E munkák szembetûnõ gazdasági értéke, megfelelõ szervezettség híján, korántsem áll arányban a rájuk fordított kiadásokkal, erkölcsi értéke pedig a keresztülvitelnél alkalmazott helytelen módszerek miatt még kevesebb. Vannak természetesen egyes helyeken örvendetes és minden elismerést megérdemlõ kivételek, de a helyzet általános képe mégis csak kedvezõtlen. A magyar ipari munkásság túlnyomó része alacsony bérébõl nem tud magának a bizonytalanság idejére félretenni. Munkából való elbocsátása esetén, minthogy munkaadóját a szolgálati évek szerint alakuló összegû végkielégítés fizetésének kötelessége nem terheli, mint pl. ezt az olasz és német munkás esetében látjuk, mindjárt a legelsõ idõpontban, tehát már átmeneti munkanélküliség esetén is végzetes helyzetbe kerül. Lakbérét nem tudja megfizetni, aminek kilakoltatás a következménye, tehát szükséglakásban helyezik el. Ez a máról holnapra bekövetkezõ mélybezuhanás csaknem mindig súlyos lelki megrázkódtatással kapcsolatos. A szükséglakások általában a városokat körülvevõ nyomortelepeken vannak s ezeknek légköre úgyszólván minden odakerülõt befolyásol. Igen kevés esetben lehet hatásától szabadulni. Az ottlakók egy része az eredetileg is munkakerülõk sorából kerül ki. A másik rész olyanokból áll, akik sokszor éveken át hasztalanul kerestek munkát s végül a reménytelenség nyomása alatt beletörõdtek a változhatatlanba. Tudomásul vették, hogy a gazdasági életnek, a társadalomnak nincsen munkájukra szüksége és elfogadták a rájuk kényszerített szociális parazitizmust. A

Egy jó prédikáció a maga nemében irodalom. A jó irodalmi alkotás pedig mindig sokrétû, s így többféle – egymásnak nem ellentmondó – olvasata is lehetséges. Én a fentieket olvastam ki Makkai Lilla népfõiskolai gondolatébresztõ elõadásnak (is) tekinthetõ prédikációjából… Melyet figyelemreméltó adaléknak tekinthetünk ahhoz a minduntalan elõtüremkedõ dilemmához, hogy mi a népfõiskola: szolgáltatás vagy szolgálat (használjuk most ezt a szót mozgalom helyett)? Kizárólagosan nyilvánvalóan most sem tudunk a kérdésre válaszolni, de közelebb jutunk a válaszhoz, ha tudomásul vesszük, hogy valódi népfõiskola ott jön létre, ahol a közösségi szolgáltatásra olyan személyek vállalkoznak, akiknek személyiségében jelen van a belsõ késztetés a közösség szolgálatára, akik „akkor boldogok” (szerényebben szólva: akkor érzik jól magukat), ha közösen munkálkodnak valamilyen nem „hétköznapi”, egyéni boldogulásukon túli eszmei cél, a mindenkor adott nál vonzóbb jövõkép megközelítése érdekében. trencsényi

23

TÖRTÉNELEM

csak azért jártak el rendesen, mert a résztvevõk karácsonykor ajándékot szoktak kapni. Egyszer karácsonykor elmaradt az ajándék, a tanfolyam is elnéptelenedett. A templomba is azért járnak, mert ott számbaveszik a rendszeres látogatókat s azok az egyháztól élelmiszert és ruhanemût tartalmazó csomagot kapnak. Egyik kézimunka-tanfolyamra azért jártak el a fiatal lányok, mert húsvétra ruhát ígértek nekik. Mikor a ruhákat kiosztották, az érdeklõdés egészen lecsökkent. (…) Nagyon érdekes képet kaptunk annak a kérdésünknek feltevésére, hogy a munkanélküliség milyen okok hatása alatt következett be. A válaszok szerint a munkanélküliek közül 45,9%-ot munkaadója munkahiány miatt bocsátott el az alkalmazásból; 17,5%-ot betegsége kényszerített a munka abbahagyására; 15,8% az üzem tönkremenetele miatt került az utcára; 3,8% keveselte fizetését és önként távozott munkahelyérõl; 3,6% kisiparos volt és vállalkozása tönkrement; 2,6%-ot (a magántisztviselõk közül) végkielégítésben részesítettek; 2,6% még nem volt eddig munkában; 2,1%-ot „protekciósok túrtak ki”; 1,7% testi kondíciója miatt nem bírta a nehéz munkát; 0,8%-ot megszállt területröl utasítottak ki; 0,4%-a terhessége miatt hagyta abba munkáját; 0,4% családi okokból lépett ki. A többiek között szerepel olyan, aki a csarnokban nem tudott helypénzt fizetni; akinek munkaadója vidékre költözött; aki lovász volt, de elhízása miatt e pályára alkalmatlanná vált; akinek gazdája lova helyébe autót vett; aki elöregedett; aki látási hibában szenvedett; aki katonai szolgálatra vonult be; akit politizálás miatt bocsátottak el; aki házassága miatt hagyta ott az állást s házassága nem sikerült; végül aki lóval nem tudott bánni. Olyan irányú kutatást is folytattunk, vajjon a munkanélküli milyen módon igyekszik elhelyezkedni. Az erre nyert válaszok a következõk: ismerõsök útján 30,2%, hatósági munkaközvetítõ útján 11,4%, gyárakban jelentkezik 10,2%, egyesület útján 6,6%, protekció igénybevételéveI 5,1%, szakszervezet útján 7,8%, kérvények beadásával 4,2%, újsághirdetés révén 3,7%, pártpolitika segítségével 1,4%, sportkapcsolatok igénybevételéveI 0,8%, ipartestület útján 0,7%, magánelhelyezõ iroda közvetítésével 0,2%. Saját bevallása szerint egyáltalán nem jár munka után 17,5%. Feltûnõ a hatósági munkaközvetítõ hivatalnak és a szakszervezetek segítségének igénybevételénél mutatkozó alacsony százalék. Ennek oka az, hogy valójában csak e két úton elhelyezkedni kívánóknak áll szándékában komolyan a dolgozó társadalomban ismét helyet foglalni, a többinél túlnyomórészben nem él ilyen irányú határozott törekvés.

harmadik rész: az újonnan jöttek, az általános hatás alá kerül. Kezdetben igyekszik a helyzet ellen rugódozni, de azután rövid idõ alatt hasonul a környezethez. A nyomortelepek lakosainak életét egyetlen törekvés hatja át: hogy minél kevesebb fáradsággal, minél változatosabb módon, minél több támogatást tudjanak a maguk számára a hatóságoktól és a társadalomtól biztosítani. Számos munkanélküli családfõ a kényszer nyomása alatt munkát is vállal, de csak alkalmi jellegût, mert mint közülük számosan mondják, már nem rendelkeznek elég kitartással. Sokan egészen furcsa leleményességgel találnak módot a megerõltetés nélküli jövedelemszerzésre. Van aki énekes madarakat fog és családja segítségével adja el, van aki a magához csalogatott macskákat és kutyákat kísérleti célokra értékesíti, van aki pár társával szövetkezve, csekély összegért elvállalja valaki haragosának megverését. A nyomortelepek egy része egykori, vagy jelenlegi szemétbányák mellett létesült s így alkalom van ott hasznosítható anyagok kibányászására. Van aki játékkalapokat készít s gyermekeivel erõszakoltatja a járókelõkre. A tolakodó utcai virágárusok is innen kerülnek a belvárosi utcákra. Van aki gipszbõl gyümölcsalakú takarékperselyeket formál, ismerünk olyant, ki ekét faragott ki egyetlen darab fából, rendkívüli mûvészi érzékkel s azt kínálja vendéglõkben, kávéházakban, ahol a vendégeknek elsírja évek óta tartó munkanélküliségét és nagy családját. Az ekéért húsz pengõt kér, de õ volna a legboldogtalanabb, ha valaki valóban megvenné, hiszen másikat kellene helyébe faragnia. Így jövedelmezõbb, mert az eke megnézéséért és kézben való forgatásáért 10–20 fillérrel szokták kárpótolni az érdeklõdõk. Inkább a feleség és a gyermekek azok, akikre a család támaszkodik. A feleség sem igyekszik teljes elfoglaltságot keresni, napi pár órás takarítási munka iránt szokott szívesebben érdeklõdni. Vannak akik otthoni kesztyûvarrást, kézimunkavagy játékkészítést vállalnak. Jövedelmet húznak az ágyrajáróktóI is, akik nagyon sokszor, érthetõ okokból, nincsenek bejelentve. (…) A felületes szemlélõ azt hinné, hogy a nyomortelepek lakói egymással sorsközösséget éreznek, holott a való helyzet az, hogy az atomizálódás itt talán még jobban pusztít, mint a „másik” társadalomban. A parazitizmusba süllyedt ember életét teljesen az anyagias önzés vezeti. Csak azokkal a telep lakókkal van jó viszonyban, akikhez érdekkapcsolat fûzi. Különben az irígység, a rosszindulat, a szeretetlenség érvényesül életükben. A hatóságokhoz érkezõ névtelen fel jelentések tömege tanuskodik errõl. Minden tehát az anyagiak körül forog. Az egyik telepen analfabéta tanfolyamunkra is

24

TÖRTÉNELEM

vevõk a szomszédok, rokonok szívességét veszik igénybe. A leggyakrabban a romantikus, utopisztikus és kalandos történeteket olvasnak. A „Sárga Regény”, a „Kék Regény”, a „Pengõs Regény” szerepel túlnyomó számban, négy esetben a Biblia az egyedüli olvasmány. A munkanélküliek szórakozásai között a mozi, a sport és a kártya vezet. Voltak, akik megmondották, hogy legszívesebben a kocsmában vannak, ahol elfelejtkeznek a világról. A 411 munkanélküli közül 261 (63,5%) rendszeresen fogyaszt alkoholt és 228 (55,4%) rendszeresen dohányzik. Egy esetben a munkanélküli azt vallotta, hogy minden szórakozása abban áll, hogy verseket ír. Ez a munkanélküli kovácssegéd. 33 munkanélkülit semmi sem érdekel. A munkanélküli költõ nagy szégyenkezve megmutatta egy pár versét. Az egyik arról szól, hogy a csúnya részvételen földön nem terem az ember számára elég munka és az élet a munkanélküliséget igaként helyezte az ember nyakába. Évekig járt a költõ a gyárkapukba könyörögni munkáért, de hiába, most bûnben és szennyben rothad. Álmában gyárban van és boldogan járkál a gépek között, melyeknek a zúgása olyan, mint az angyal-ének. Mikor fújnak a mennybeli gyárban, boldogan siet haza, ahol feleség és gyermek várja. Átadja a feleségnek – borítékban – a kapott munkabérét. Meg kell jegyezni, hogy a költõ elvált ember. Megkérdeztük a munkanélkülieket, mi a véleményük a mai társadalomról. 95,3% azt mondotta, hogy nincsen egyáltalán véleménye, de ez a nemleges válasz is elegendõ következtetési lehetõséget rejt magában. Volt olyan, aki szerint: „míg éhes ember lesz, társadalmi ellentét mindig lesz.” Egy vidékrõl jött parasztember ezt mondta: „nem okolok senkit, a munka megszûnt, errõl senki sem tehet”. A megkérdezettek közül 64,2% reméli a helyzet megjavulását, 35'8% azonban már semmiben sem hisz. Meg kell jegyezni, hogy a reménykedõknek feleletében sem nagyon nyilatkozott meg igazi hit abban, amit állítanak. Különben is a helyzet javulásának feltételeit sokan igen különös események bekövetkeztétõl várják. Az egyik feleletadó például azt mondotta: „Istentõl reánk küldendõ háborútól várom a megoldást". Nagyjában ezekben áll adatgyûjtésünk eredménye. Sok megjegyzést nem kell hozzáfûzni. Az adatok önmagukban is eléggé beszélnek.

Az adatgyûjtésben szereplõk közül egy év óta munkanélküli 28,7%, két éve 16,5%, három év óta 17,3%, négy év óta 8,8%, öt év óta 9,4%, hat év óta 5,8%, hét év óta 2,3%, nyolc év óta 3,7% kilenc év óta 2,3%, tíz, illetve ennél több év óta 5,2%. Tehát a munkanélküliek csaknem háromnegyedrészének munkanélkülisége egy évet meghaladó idõ óta tart. A 411 munkanélküli közül 253 nem tudta munkanélkülisége miatt lakbérét kifizetni és ezért kilakoltatás útján került a nyomortelepre. 50 pengõig terjedõ lakbértartozása volt 96-nak, 51–100 pengõig terjedõ tartozása 87-nek, 101–150 pengõig terjedõ tartozása 31-nek, 151–350 pengõig terjedõ tartozása 39-nek. A fûszeresnek tartozott 198, a zöldségesnek 30, a péknek 21, a hentesnek 10, pénzkölcsönnel tartozott (tíz–háromszáz pengõ között) 53. Természetesen ezek az adósságok behajthatatlanok. A munkanélküli természetesen elsõsorban nemcsak adósságcsinálása révén igyekszik magán segíteni, de minden nélkülözhetõ holmiját eladja. Adatgyûjtésünkben szereplõ munkanélkülijeink közül az elsõ nyomorúságban 350 szerzett így pénzt. 10–50 pengõ értékû holmit adott el 214, 51–200 pengõig terjedõ értékût 94, 201–500 pengõig terjedõ értékût 21, 701–2000 pengõig terjedõ értékût ugyancsak 21. Ezekbõl az adatokból számos, egykor jobb napokat látott család tragédiája világlik ki. Az eladott tárgyak között leggyakrabban ruhanemûek, ékszerek, edények és bútorok szerepelnek. (…) Kutattuk azt is, vajjon milyen következményekkel jár a munkanélküliség által okozott nyomor a családi béke szempontjából. Az 51 magános egyént itt figyelmen kívül hagyjuk. A 360 család közül 198 családban a családtagok állandó izgalomról és feszültségrõl panaszkodtak, amely egymásiránti türelmetlenségükben fejezõdik ki. Munkanélkülieink helyzetére jellemzõ, hogy közülük csak 305 olvas rendszeresen újságot, míg 106 csak hallomásból vesz tudomást a világ eseményeirõl. Az újságolvasók közül 108 vásárlás, 186 pedig kölcsönzés útján kapja a lapot, heten a villamos végállomáson a kalauzoktól kérik el a villamosban hagyott újságokat, négyen – saját vallomásuk szerint – korán reggel az elõfizetõk részére az ajtó alá csúsztatott újságot kikotorják. A munkanélkülieknek több mint kétharmadrésze a „Friss Ujság”-ot olvassa. Rendszeres könyvolvasót 249-et találtunk. Közülük 195 kölcsön kapja, 24 veszi a könyvet, 18 pedig meg1évõ könyveit olvassa. Szemét bányában talált könyvet olvas 12. A kölcsön-

Hilscher Rezsõ

A munkanélküli. In: Magyar Szemle, 1939. XXXVI. kötet, 4. (144.) szám

25

ÉRDEKKÉPVISELET

Felnõttképzési civil hálózat – megyei fórum Tatán Elõzõ számunkban részletesebben írtunk a Katolikus Felnõttképzési és Ifjúsági Szövetségnek a Magyar Népfõiskolai Társasággal közösen benyújtott pályázatáról, amely a Társadalmi Megújulás Programjának (TÁMOP-2.5.107/-2008-0037) keretében civil partnerség és érdekképviselet létrehozására nyert támogatást. A megalakítandó országos hatáskör testület alulról épül fel, a részt vevõ megyék területén mûködõ felnõttképzési civil szervezetek képviselõjének megyei fórumon való megválasztásával. Az elsõ megyei fórum 2009. május 26-án, Tatán zajlott le, ahol Komárom-Esztergom megye képviseletére Schenk Lászlónét, az Esõemberekért Egyesület vezetõjét választotta meg a mintegy 30 tagú plénum. Képriportunk a tatai fórumon készült.

Dér Gusztáv – Vértesi Iskolaszövetség

Komárom-Esztegom megyei civil szervezetek képviselõi a tatai fórumon

26

ÉRDEKKÉPVISELET

Dr. Retter Bertalan – Kistérségek Fejlesztéséért Egyesület

Urbán Zsuzsanna – Unites Way Vértes Vidéke

Mihályfi Márta, Keresztesi József, Szabó Julianna és Monostori Éva

27

ÉRDEKKÉPVISELET

Monostori Éva – Élettér Egyesület, térségi NCA-kollégium

Schenk Lászlóné – Esõemberekért Egyesület

Beszélgetés a teendõkrõl és lehetõségekrõl

28

KITEKINTÉS

A francia CNAM Felnõttképzõ Egyetem

A ) A CNAM INTÉZMÉNYI RENDSZERE , HÁLÓZATA ÉS

központokban és külföldön. (A Bartholdi kiállítás például Franciaország washingtoni nagykövetségén folytatatta „útját”.) A tudományos-ismeretterjesztõ jelleg nem csupán a felnõtt látogatókat célozza meg: a kiállításokon minden héten egy alkalommal gyerekeknek szervezett interaktív foglalkozásokkal próbálják felkelteni a fiatalok érdeklõdését a technika iránt. Az iskolás csoportok fogadása kiemelt szerepet játszik a múzeum életében: 2005-ben 27 ezer diákot és 2500 pedagógust regisztráltak csoportos látogatások keretében. A múzeum igyekszik minden tekintetben megfelelni a kor elvárásainak: 2005 óta a látogatók 7 nyelven vehetnek igénybe magnetofonos idegenvezetést, valamint jelbeszéddel értõk számára is van tárlatvezetés. Az intézmény honlapján pedig interaktív látogatásra van lehetõség (www.arts-et-metiers.net).

TEVÉKENYSÉGE

A CNAM név rendkívül összetett intézményrendszert fog össze: ma a Technikatörténeti múzeum, a párizsi oktatásszervezési központ, a regionális képzési centrumok és a külföldi képzési centrumok hálózata, a szakosított intézmények, valamint az egyéb kapcsolódó felnõttképzési szolgáltató egységek is a CNAM szervezetéhez tartoznak, azonban szakmai és pénzügyi interdependenciájuk különbözõ. Mára a CNAM elsõsorban a szakmai felsõoktatás és felnõttoktatás egyik legkiválóbb és legelismertebb gyakorlat-orientált intézményévé nõtte ki magát, azonban nem feledte eredeti küldetését: továbbra is nagy hangsúlyt fektet a tudományos ismeretek széleskörû terjesztésére könyvtára és múzeuma által, valamint népszerû elõadássorozatokon keresztül, melyek hasonló stílusúak és presztízsûek a hazai „Minden Tudás Egyetemének” elõadásaihoz.

A.2. A CNAM mint szakképzési intézmény a felnõttoktatásban és a felsõoktatásban Mielõtt megpróbáljuk a CNAM intézményét szisztematikusan elhelyezni, fontos röviden bemutatni a francia felsõoktatás intézményrendszerét. Franciaországban a felsõfokú diplomákat az egyetemek (universités) mellett az IUT (Institut Universitaire de Technologie, a magyar rendszerben leginkább „szakmai fõiskoláknak” felel meg) és „grandes écoles” (Kovács Ilma fordításában: „nagy iskolák”) adnak ki. Az egyetemek a francia felsõoktatás klasszikus intézményei, ahová a központi érettségit követõen, megfelelõ eredménnyel lehet bekerülni. Az egyetemi képzés elismert színvonalú, inkább elméleti jellegû, ugyanakkor gyengéje, hogy szelekciós vízválasztókat nem állít hallgatói elé (az orvosi képzés kivételével, ahol nagyon szigorúak a fejkvóták a második évfolyamra való továbblépéshez). Az IUT kisebb presztízsû, ugyanakkor gyakorlatorientált képzést biztosít. A nagy hagyományú egyetemekkel szemben ez az intézménytípus a 60-as évektõl van jelen a felsõoktatási palettán. Ezzel szemben a „nagy iskolákba” rendkívül szigorú szelekciós vizsgák után lehet csak bekerülni, amelyre az érettségit követõ 2 éves felkészítõ után kerül sor. A diplomáit mindenhol elismerik, hiszen a francia felsõoktatás olyan intézményérõl van szó, amely a mai napig megõrizte elit jellegét. A CNAM államilag elismert diplomákat kiadó felnõttképzõ egyetem, amelynek oktatási rendszerébe szelekciós vizsga nélkül be lehet kerülni. Ebbõl a szempontból eltér a felsõok-

A.1. A múzeum Az alapítástól kezdve létezik a Musée des arts et métiers (magyarul legjobban a Technikatörténeti Múzeumként lehet lefordítani). A múzeumot 1994-ben a CNAM alapításának 200. évfordulója alkalmából teljesen felújították és modernizálták. Ekkor indították útjára a Revue du musée des arts et métiers címmel évente négy alkalommal megjelenõ tudományos folyóiratot is. A múzeum tetemes állományát 80 ezer tárgy és 15 ezer grafika és illusztráció teszi ki, melynek természetesen csak tizedrésze van kiállítva. A tárlatot hét nagy egység köré rendezték: a tudományos eszközök, az anyag, építés, kommunikáció, energia, mechanika és közlekedés tematikáit a chapelle („kápolna”) egzotikus gyûjteménye egészíti ki, ahol a legnagyobb és leglátványosabb emléktárgyakat õrzik. Foucault ingáját, amely a föld forgását egy kísérleten keresztül demonstrálja a látogatók számára, a gótikus templom fõhajójának zárókövéhez rögzítették. A leghíresebb kiállított tárgyak közé tartozik még Pascal számológépe, a Lumières fivérek kamerája, Blériot repülõgépe, és Bartholdi által készített Szabadság- szobor makett. A múzeum évente 200 ezer látogatót fogad, s két-három alakalommal szervez tematikus kiállításokat1. A tematikus kiállítások gyakran tovább folytatják „karrierjüket” a vidéki 1

2005-ben Doisneau fényképész mûvészi fotóit, Bartholdi építészmérnök tervéit és alkotásait, valamint az Ecole Centrale leghíresebb végzettjeinek találmányait mutatták be. 2006 novemberében tett látogatásomkor a Beton, mint új típusú építõanyag címû tárlatot lehetett megtekinteni

29

KITEKINTÉS

alkalmaznak, valamint 2000 fõ körüli az óraadók száma Párizsban, és 5800 (!) vidéken.

tatás klasszikus intézményeitõl. Ugyanakkor minden képzésbe való bekapcsolódáshoz megfelelõ bemeneti követelmények vannak rendelve (alap, illetve szakmai végzettség, valamint egy adott területen szerzett szakmai gyakorlat), amiknek a résztvevõknek meg kell felelniük. A képzésekbe való bekapcsolódás alsó korhatára 16 év, azonban ez csak az alsóbb szintû szakképzésekbe biztosít bekapcsolódási lehetõséget. A CNAM jogi helyzetét tekintve közintézmény, államilag meghatározott költségvetésbõl gazdálkodik, amit a képzésben részt vevõk tandíja egészít ki. Képzési hozzájárulást minden résztvevõnek fizetnie kell, kivéve, ha a munkaadója átvállalja a beiskolázás költségeit2. Az intézmény tevékenységének gyakorlásáról 4 éves tervet készít, amelyet az Oktatási Minisztérium jóváhagy, és annak megvalósításáról szerzõdést köt. A 2007–2010 közötti szerzõdés fõ ambíciója az egyenlõ esélyek biztosításának megvalósítása, mind a résztvevõk, mind a szerzõdött regionális pólusok tekintetében. A korábbi hagyományokat folytatva egyrészt a gyakorlati igényeknek megfelelõ és a gazdaság munkaerõpiaci igényekhez igazodó képzéseket kíván szervezni. E célból nem csupán konzultál a gazdasági szféra szereplõivel, hanem az oktatói gárdájának nagy részét is a gazdaságban dolgozó szakértõk teszik ki.

Alkalmazkodás az európai trendekhez: LMD A francia kormány 2002-ben hirdette meg az egyetemi képzési rendszer reformját a bolognai folyamat szellemében. A Bachelor – Master –Doktori4 tripartit képzési rendszert a francia egyetemeknek 2007-ig5 kell be vezetniük (szemben Magyarországgal, hiszen nálunk jóval szigorúbbak voltak az elvárások, és jóval rövidebb idõ állt rendelkezésre). A legtöbb egyetemen, mint ahogy a CNAM-nál is, a bolognai struktúra elemeit a 2005/2006-os tanévben bevezették. Ennek tudatosítására a CNAM nagy hangsúlyt fektet, s erre szükség is van, mivel Franciaországról általában elmondható, hogy az átlagemberek nem figyelnek annyira az EU tendenciáira, mint az újonnan csatlakozó államokban. A reformtól függetlenül, kifutó rendszerben folynak a hagyományos képzések, de a továbblépési lehetõség már mesteri / doktori szinten adottak. A bolognai reform különös mértékben meg fogja könnyíteni a francia diplomák átláthatóságát, mivel Bachelor szinten és alatta korábban 8 különbözõ fajta diploma-típus létezett (a francia OKJ-típusú képzések 4 szintje mellett). Szakképzés A CNAM szakképzési stratégiájának fontos eleme, hogy az oktatói gárda túlnyomó része gyakorló szakember, aki szakterületén vagy a vállalati vagy a kutatói szektorban szerzett tapasztalattal rendelkezik, s így szakmájának gyakorlati kompetenciáit is birtokolja, nem csupán elméleti háttérrel és egyetemi múlttal rendelkezik. (Ez a fajta oktatási trend a hazai felnõttoktatásban még kevésbé jellemzõ, azonban elõremutató jel, hogy az új OKJ kompetencia-képzéseinek kialakításakor az egyes szakmák képviselõit is bevonták a tananyagfejlesztésekbe. Néhány speciális szakosodott fõiskolán már volt kísérlet ennek a rendszernek a meghonosítására, azonban a jelenlegi oktatáspolitika a felsõoktatásban más irányba kívánja elmozdítani a hazai rendszert, a fõállású, s ezért a gyakorlati szakmákat tapasztalatból kevésbé ismerõ oktatói gárdák állományának növelése felé.)

2. 1.A párizsi oktatásszervezési központ Általános statisztikák Történetileg a Felnõttképzõ Egyetem bölcsõje, ahonnan ma is a szakmai-pedagógiai munka irányítása történik: a képzések szakmai tartalmának kialakítását biztosítja és egyedül rendelkezik diploma-kiállítási jogosítvánnyal3. A CNAM évi 85 ezer hallgatójából megközelítõleg 40 ezer végzi tanulmányait a párizsi régióban. A párizsi központ hallgatóinak száma az utóbbi években csökkenõ tendenciát mutat: 2000 és 2006 között 54 ezerrõl 40 ezerre esett vissza a beiratkozók száma. A Cnam összhallgatói létszáma azonban konstans, a régiók erõsödésének köszönhetõen. Az intézményben 551 fõállású oktató-kutató dolgozik, több, mint 1000 mérnököt, technikust és adminisztratív személyzetet 2

3 4 5

A Franciaországban törvénybe foglalt „személyes jog a tanuláshoz” (Droit individuel à la formation) minden állampolgárt megillet, s a költségtérítés finanszírozásához kérhetõ munkáltatói vagy annak hiányában állami támogatás is. A szakosított intézetek szakmailag függetlenek a CNAM központtól és önállóan dolgozzák ki pedagógiai programjukat, és adnak diplomát. Franciául LMD: Licence / Bachelor – Master – Doctorat Van olyan intézmény, példaként említhetjük az Évry Egyetem Turizmus tanszékét, ahol az idei, 2006-207. évben dolgozzák ki csupán az LMD rendszert, amelynek elsõ évfolyama 2007-tõl indul.

30

KITEKINTÉS

mûködik együtt. Az együttmûködés gördülékenységét segíti, hogy az oktatásszervezés terén van lehetõség eltérésre a regionális központokban: a vidéki központok által indított képzési program 20%-ban eltérhet a központi programoktól a régiók speciális igényeinek megfelelõen. A képzésekre meghatározott minimális óraszámok azonban adottak. A párizsi CNAM központ oktatásszervezési és koordinációs feladatot lát el, és pedagógiai felügyeletet gyakorol. A régiók oktatási expanziójához az utóbbi idõben hozzájárul a FOD (Formation ouverte et à distance) – a nyitott formájú internetes távoktatás terjedése -. Ezen oktatási formát választók aránya folyamatosan növekszik: 7700 fõ a 2003/2004. tanévben, 8600 fõ a 2005/2006. tanévben. Az 1200 modul közül 320-at (25 %)lehet felvenni távoktatási formában. Ez az új oktatási forma ráadásul kompenzálja a regionális központok képzési kínálatának különbözõségét is.

A CNAM szakképzési rendszerének nagy újdonsága a 90-es évek közepén a moduláris oktatási rendszer bevezetése volt, amit jelenleg az NSZI hazánkban is elõír a képzõintézmények számára. Az oktatásszervezési központ szolgáltatásaira, mint a könyvtár, a CRAP tanulássegítõ szolgálat, vagy a képzési tanácsadás és a karrieriroda, stb., a dolgozat következõ fejezeteiben térünk ki bõvebben. 2.2. A regionális oktatásszervezési hálózat Franciaország központosított jellegét jól illusztrálja a CNAM története is: az intézmény keretein belül 1952-ig, a Lille-ben meglapított oktatásszervezési központ elindításáig csak Párizsban volt lehetõség tanulni. A 28 regionális központból álló hálózat gyors kiépülése és fejlõdése jól mutatja a lokális képzés iránti igény jelentõsségét6. Ma a CNAM beiratkozott hallgatóinak több mint a felét (43 ezer fõ) a CNAM regionális központjaiban végzi tanulmányait. A képzésbe való bekapcsolódásra 150 városban van lehetõség (lásd a 2. számú mellékletet a regionális és megyei központokról, valamint a 3. számú mellékletet a képzést nyújtó városok földrajzi elhelyezkedésérõl). A törvényhozás decentralizációs törekvéseinek köszönhetõen 1982-tõl a regionális központok pénzügyileg függetlenné váltak az alapító párizsi CNAM-tól. Költségeiket átlagosan 48%-ban saját forrásokból (képzések, szolgáltatások, vállalatoknak végzett fejlesztõ tevékenységek bevételei), a fennmaradó részt pedig a régiók állami költségvetésébõl kapják. Adminisztrációs szempontból minden regionális központnak helyi igazgatója van, akit a párizsi központ nevez ki a CNAM oktatói állományának tagjai közül. A regionális központok azonban nem önálló jogi személyek, egy részük gazdálkodását az õket befogadó oktatási intézmény végzi fenntartóként, más részük tevékenységét közhasznú társaságként gyakorolja, amelyek szervezetében társult tagként helyi egyetemek és gazdasági társaságok, egyetemi intézetek valamint középiskolák szerepelnek. A helyi kínálatot nagy mértékben meghatározza, hogy a CNAM regionális pólusa milyen helyi oktatási intézménnyel

2.3. A nemzetközi oktatásszervezési hálózat A CNAM a világ 36 országában7 szervez képzéseket 107 partnerintézményén keresztül. Fontos, hogy a klasszikusnak számító észak-afrikai régi gyarmatokon kívül számos más országban is sikerült meghonosítani a Cnam képzéseket. A nemzetközi hálózat legjelentõsebb központjaiban a beiratkozott hallgatók számát a következõ táblázat mutatja: Ország Észak-Afrika Libanon Spanyolország Németország Benin Románia Marokkó Magyarország Egyéb központok: Algéria, Brazília, Tunézia, Kína, Görögország, Vietnám Összesen

Beiratkozottak száma 2600 2250 300 150 160 300 250 160 200 6370

Forrás: a Cnam nemzetközi irodájának belsõ statisztikája, Párizs 2006

6

A regionális hálózat teljes egészében 1952 és 1962 között épül fel. 1955 és 1965 között a vidéki hálózat hallgatói létszáma 1000 fõrõl 17 ezer fõre emelkedik. 7 A Cnam képzési hálózata jelen van Európában (Németország, Horvátország, Spanyolország, Görögország, Magyarország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Cseh Köztársaság, Románia, Oroszország, Szlovákia), Afrikában (Algéria, Bénin, Burkina Fasso, Kamerun, Középafrikai Köztársaság, Kongó, Elefántcsontpart, Dzsibuti, Gabon, Gínea, Mali, Marokkó, Mauritánia, Nigéria, Kongói Demokratikus Köztársaság, Szenegál, Togó, Tunézia) a Közel-Keleten (Libanon), Latin-Amerikában (Brazília) és Ázsiában (Kína, Korea, Malájzia, Vietnám).

31

KITEKINTÉS

területre történõ képzés mellett a gyakorlatból érkezõ K+F feladatokat oldanak meg. Az intézetek a képzés, szervezeti felépítés és a kiadott diplomák tekintetében általában eltérnek a CNAM oktatás általános rendszerétõl. A tartalmi-pedagógia kérdésekben viszonylag nagy önállósággal rendelkeznek, szakterületük speciális jellege miatt nem a CNAM rendszer tipikus moduljait oktatják, hanem saját belsõ oktatási struktúrával és modulrendszerrel dolgoznak, többségében kizárólag egy helyszínen végzik tevékenységüket. Az intézetek kis hányada csak kutatással (4 intézet), más részük a képzés jellegébõl kifolyólag nappali tagozatos oktatással is foglalkozik (18 intézet), s esetleg kutatást nem is végez, s vannak olyanok is, amelyek a klasszikus esti képzéseket is szerveznek (33 intézet). A profilokat a tudományterület igényei határozzák meg. A vállaltoknak ténylegesen érdeke, hogy az innovációk terén együttmûködjenek a CNAM-mal, mert a felhalmozott tudás mellett páratlan kísérleti laboratóriumokkal rendelkezik az intézmény. A CNAM költségvetésében is fontos szerepet juttat a kutatásra (21%), a szakképzés (36 %) mellett, a két tevékenység az intézmény összes kiadásának a felét teszi ki

Ez az arány nemzetközi összehasonlításban kimondottan jónak mondható a Magyarországi regionális pólus számára, figyelembe véve, hogy Magyarország sohasem tartozott a frankofón kultúrkörbe. A Cnam magyarországi kapcsolatrendszerére és képzéseire a IV. fejezetben fogok bõvebben kitérni. Érdekességképpen következzen néhány példa a nemzetközi pólusok fejlesztésérõl: Németországban 2005-ben adták át az elsõ informatikai mérnök diplomákat, s a kurzusok résztvevõinek száma folyamatosan növekszik. Görögországban két kompetencia képzést is folytat az intézmény: Bank és biztosítás, valamint Egészségügyi intézmények menedzsmentje terén, Athénban és Tesszalonikiben. Libanonban jelentõsen, 40 százalékkal, nõtt a képzésben részt vevõk száma 2003 és 2005 között, mivel négy új közgazdaságtani oktatóközpontot adtak át az elmúlt idõszakban. Marokkóban az elektromérnöki képzés indult meg a vállalatokkal és a helyi egyetemekkel együttmûködve. A Cnam helyi regionális pólusát a közelmúltban adták át, a rabati Francia Nagykövetség támogatásával. A külföldi képzések esetében a regionális pólusoknál alkalmazott alapelvek szerint építik fel a tantárgyi programot: a CNAM tananyagát veszik át a helyi gazdasági igényekre alkalmazva, ami a tananyag tartalmában 20%-os eltérést tesz lehetõvé. A képzések kidolgozása a helyi képzõintézmények és gazdasági szereplõk, valamint a Cnam szakértõi gárdájának egyeztetése alapján történik. A külföldi képzések esetében kettõs diplomát kapnak a résztvevõk: egyrészt a Cnam nemzetközileg elismert végzettségét, másrészt a helyi képzõintézményét. Az oktatás mellett a CNAM részt vesz európai oktatásfej lesztési-kutatási projektekben is. A Socrates-Erasmus prog ram keretében 22 egyetemmel kötött bilaterális szerzõdést hallgatói és oktatói cserékrõl. Leonardo szakképzési programban 2005-ben magyar intézményekkel vettek részt.

B) KÉPZÉSI KÍNÁLAT A CNAM-NÁL

B.1. A képzési kínálat A CNAM 400 különbözõ végzettséget adó bizonyítvány kibocsátására rendelkezik jogosultsággal: a kompetencia bizonyítványoktól kezdve, az OKJ-vel megegyezõ karakterû francia szakképesítések (RNCP –Registre National des Certifications Professionnelles) és a bolognai típusú Bachelor és Master képzések egészen a doktori fokozatig, valamint a kifutó rendszerû régi típusú francia állami diplomák és a nagy presztízsû CNAM-mérnök diploma szerepelnek a repertoárban. A Cnam mérnök-diploma a képzési hierarchia csúcsát jelenti a rendszerben. Az évente kiadott bizonyítványok és diplomák száma eléri a nyolcezret, amelybõl 900 mérnök-diploma. A képzési struktúra évente 1200 modul szerepel, melyek közül 320-at lehet távoktatás keretében elvégezni. Egy tanév alatt átlagosan 70 ezer modul sikeres teljesítését regisztrálják.

A. 3. Szakosított intézetek és kutatás A CNAM harmincegy szakosított intézete egy külön ’rend szert’ alkot a CNAM-on belül. Az intézetek közül mindegyik önálló profillal, egy-egy terület konkrét képzésikutatási-fejlesztési igényeit szolgálja ki: Egy adott szak8

A 90-es évek végéig 7 nagy szakterület köré csoportosították a tanszékeket: a gazdálkodási és menedzsment, az alkalmazott társadalomtudomány és az informatika mellett a matematika, a gépészet és energetika, a fizika és elektronika és a kémia-biológiának külön-külön szakcsoportot képviselt. A négyes felosztás a könnyebb tájékozódás mellett jelzi az intézmény oktatási stratégiájának egyfajta elmozdulását stúdiumok terén.

32

KITEKINTÉS

A képzési kínálatot tematikailag 4 fõ pólus8 köré csoportosítják: Technika és tudomány, Infokommunikációs technológia, Gazdálkodási és menedzsment, valamint Alkalmazott társadalomtudományok9. A pólusok között a hallgatók a következõképpen oszlanak meg (2005. évi adat): IKT 23 % 19 720 fõ

Technika és tudomány

Alkalmazott társadalomtudomány

Gazdálkodás és menedzsment

12 % 10 290 fõ

18 % 15 430 fõ

47 % 40 290 fõ

A Technika és tudomány pólusa (http://formation. cnam.fr/ stic.php) a természettudományos-technikai szakképzésekre koncentrál. Szintén 140 fajta diplomát és végzettséget bocsát ki, azonban a hallgatók száma jóval szerényebb, mint a közgazdaságtani hallgatóké. A K+F fõ pólusa ez, ahol 25 laboratórium dolgozik a különbözõ technikai innovációkon. 29 tanszéke, 10 intézete 6 tematikus csoportba sorolja képzéseit: alkalmazott kémia, élelmezés, egészség és környezet – építkezés és területfejlesztés – energetika – anyagismeret – mechanika – méréstechnika. 2005ben 3 technikai találmányt szabadalmaztatott a pólus, kettõt mechanika és egyet a nukleáris energia területén. Érdekesség, hogy 15-féle tudományos-mérnöki diplomát lehet megszerezni a póluson. Az Alkalmazott társadalomtudományi pólus (http:// formation.cnam.fr/stt.php) jelenlegi kínálata jóval szerényebb, azonban felfutóban van. 36 diplomát és képzettséget kínál hallgatói számára. Négy fõ szakcsoport köré csoportosíthatóak képzései: kommunikáció – idegen nyelvek – kultúra, munka-szociológia, szakképzés és képzési tanácsadás, humánerõforrás és szervezeti menedzsment. A 9 doktorképzés egyike a Felnõttképzési Doktori Program. A 2007-2010-es periódusban az ergonómia, a hátrányos helyzetûek segítése, és a munkapszichológiai képzések hangsúlyának növelése szerepel a képzési tervben. Az IKT pólus (http://formation.cnam.fr/stic.php) magától értetõdõen dinamikusan fejlõdik. Négy fõ szakcsoport (elektronika, automatika – tudományos és technikai információ – matematika – informatika) köré rendezõdik a 68 típusú diploma, amely évrõl-évre bõvül. A vállaltok igényeinek való megfelelés mellett a tudományos kutatás szolgálata a cél. Kutatócsoportja a CEDRIC (Centre d’études et de recherche en informatique - Informatikai Oktatási- és Kutatóközpont), amely jelenleg a CNAM legjelentõsebb innovációs központja. Új intézmények létrehozásában is szerepet játszik a pólus. Kimondott újdonság az ENJIM (L'Ecole nationale du jeu et des médias interactifs numériques – A digitális interaktív média és játékok nemzeti intézete), amelyet a CNAM a La Rochelle, és Poitiers egyetemekkel 2005. novemberében alapított (http://www.enjmin.fr/index.php?option=com_frontpage&It emid=1).

Doris Hertel a CNAM nemzetközi koordinátora párizsi látogatásomkor is felhívta a figyelmem arra a tényre, ami a számokból is kiolvasható: a gazdálkodási és menedzsment képzések számának stagnálása mellett a mûszaki technikai és tudományos tanulmányok iránti kereslet erõsen megcsappant. Az IKT oktatása iránt a technikai fejlõdéssel párhuzamosan érthetõ módon rohamosan emelkedett az érdeklõdök, és a beiratkozók száma. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy az alkalmazott társadalomtudományok iránti érdeklõdés is megerõsödött, sõt ma a hallgatósága meg is haladja a technikai típusú pólust, a modern társadalom szolgáltatás-centrikus gazdasági-társadalmi átalakulásának következményeként. B. 2. A négy pólus rövid bemutatása A Gazdálkodás és menedzsment pólus a legjelentõsebb pólus. 140 fajta diplomát ad ki, s a képzés 8 nagyobb szakcsoport köré szervezõdik10, melyet 23 tanszék és 8 intézet biztosít. Legjelentõsebb intézete az 1931-ben alapított INTEC (Institut National des Techniques Économiques et Comptables – Országos Pénzügyi Számviteli és Gazdálkodási Intézet), melynek önmagában, a regionális pólusokkal és a külföldi képzésekkel együtt, 25 ezer hallgatója van. Ez az intézet évente 6-8 %-os növekedést regiszt rál (!). Városrendezés és fejlesztés, egészségmenedzsment, biztosítás, pénzügyek, jog, nemzetközi kereskedelem, közgazdaságtan, technikatörténet, menedzsment és marke ting oktatási tematikák körül csoportosíthatóak a pólus képzései (http://economie- gestion.cnam.fr/ html/economiegestion/ és http://www.cnam.fr/pole-ecogestion/). 9 10

A mérnök-iskola, az EICNAM (École d’ingénieur du CNAM) független a pólusoktól, külön szervezeti egység a hálózaton belül. Aménagement –ville –mobilité –santé / Assurance- banque – finance / Comptabilité –contrôle- audti / Droit et fiscálité / Économie et commerce international / Histoire des techniques / Management / Mercatique – innovation –prospective.

33

KITEKINTÉS

költségei jóval magasabbak az esti képzésnél, s a munkáltató anyagi támogatására és engedélyére van szükség a részvételéhez. Az alternáló képzés a gyakorlatorientált képzés egy speciális változata, amely a tanulmányi és a gyakorlati idõt váltogatja egy alapképzési idõszak után. Erre mérnökképzéssel kapcsolatban a késõbbiekben még visszatérünk. Gyakran azonos képzések többféle formában is fel lehet venni, a résztvevõ személyes igényeinek és lehetõségeinek megfelelõen. Emellett az is gyakorlattá vált, hogy a résztvevõ – egyéb szempontok figyelembevételével, mint a tananyag nehézsége, elõzetes tudás, rendelkezésre álló szabadidõ, a lakóhely és a képzés helyének távolsága – egy képzésen belül a programmodulok12 oktatási formáját váltogassa.

A pólusoktól függetlenül általánosságban elmondható a CNAM szakképzésrõl, hogy társadalom új kihívásainak megfelelõen modernizálja kínálatát: ma a „környezet” és az „egészség” jelenségével kapcsolatban indult számos új képzés, amely a fenntartható fejlõdés, megújuló energiaforrások, hulladékhasznosítás, az egészségügyi intézetek menedzsmentje, környezetgazdaságtan, szerves kémia stb. szakterületeihez és tudományos problémáihoz kapcsolódnak. Ezeknek a képzéseknek a többségét a Gazdálkodás és menedzsment és a Technika és tudomány pólusok indították. B. 3. A CNAM képzései a tanítási-tanulási forma alapján Esti és munkaidõn kívüli képzésben oktatják a modulok többségét a Cnam klasszikus oktatási gyakorlatának megfelelõen, amelynek 200 évre nyúlnak vissza a hagyományai. A munka mellett végezhetõ kurzusokat este 18.30 és 21 óra között, valamint szombat egész nap tartják. A távoktatási forma a digitális technikának köszönhetõen egyre népszerûbb. A hallgatók 10 százaléka (8600 fõ) választja a képzésnek ezt az alternatív módját. Az interneten keresztül, valamint az erre a célra kialakított „digitális stúdiókban”. A számítógépes tanulási forma mellett a távoktatás klasszikus definíciója11 alapján fontos szerepet játszanak a minõségi meghatározók: a tutorálás és a csoportos foglalkozások. A 320 távoktatási formában felvehetõ modul a következõképpen oszlik meg a 4 pólus között: IKT

Technika és tudomány

95

85

Alkalmazott társadalomtudomány 75

V. ÖSSZEFOGLALÁS

A CNAM rövid bemutatására tett kísérletet a jelen dolgozat. Áttekintettük röviden az intézmény fõbb profilját és hálózati rendszerét, kiemelve az intézmény tevékenységének heterogén jellegét, mely megoszlik az oktatás – kutatás és a tudományos ismeretterjesztés tevékenységek között. Hazánkban, bár léteznek nagy hálózatos formában szerbezõdõ felnõttoktatási intézmények, mint a KIT, a PERFEKT vagy a MIOK, a CNAM-hoz hasonló jelentõségû felnõttoktatási intézmény-együttes nincs. Úgy gondolom, hogy az intézmény a maga pluridiszciplináris jellegével a világon egyedülálló jelensége felnõttképzésnek, s ezért mûködése további érdekes vizsgálatok és elemzések tárgya lehet.

Gazdálkodás és menedzsment 65

Kovács Balázs (Szemináriumi dolgozatként készült: Sz. Tóth János: Az élethosszig tartó tanulás nemzetközi cél- és feladatrendszerének változásai (NEVD-A06) kurzus keretében ELTE – PPK Neveléstudományi Doktoriskola)

A nappali képzési forma egyrészt bizonyos szakosított intézmények képzéseihez (klasszikus nappali képzés), másrészt tréning-szerû, tömbösített formában, munkaidõben oktatott modulokhoz kötõdik („stage”). A nappali képzés 11

12

ZENTAI Gabriella idézi HOLMBERG-et: „A távoktatás olyan tanulási forma, amely nem tanteremben zajlik állandó tanári felügyelettel, de eredményes, mert megtervezett és tutori szervezet irányítja.” (ZENTAI, 15) A „követelménymodul”, a „programmodul” és a „vizsgakövetelmény modul”, „alap-, ráépüléses-, rész-, és elágazásos szakképesítés” kifejezéseket HENCZI Lajos definíciói lapaján használom, ezért önálló meghatározásra nem törekszem. (HENCZI Lajos, Kompetenciaelv és modularitás az Országos Képzési Jegyzékben, , in. A szak- és felnõttképzés-szervezés gyakorlata, RAABE, Budapest, 2007, III/1, 8-16.

34